A régi római naptár évkezdő márciusától számított hetedik hónap eredetileg csupán egy sorszámot kapott. E fantáziátlan sorszámnevet – September, September mensis („hetedik”, „hetedik hónap”) akkor sem cserélték fel másra (kivéve egy rövid időszakot, amidőn a rossz emlékű Nero Germanicus császár önmagáról Germanicusnak nevezte el), amikor 30 napos hónapunk a kilencedik lett. Régi magyar elnevezése: SZENT MIHÁLY hava, illetve MÉRLEG hava, a székelynaptár szerint: FÖLDANYA hava.
Jeles napok a hónapban: Szeptember 8.: az írástudatlanság elleni küzdelem napja; a fizioterápia világnapja Szeptember 15.: a mozdonyvezetők napja Szeptember 18.: a rokkantak napja; takarítási világnap Szeptember 20.: a gyermekek világnapja (UNICEF); a biztosítás világnapja Szeptember 21.: a magyar dráma ünnepe; Alzheimer-világnap Szeptember 22.: európai autómentes nap Szeptember 23.: nemzetközi hulladékgyűjtő nap Szeptember 27.: idegenforgalmi világnap, a turizmus világnapja Szeptember első vasárnapja: a bányászok napja Magyarországon Szeptember harmadik hete: Szakrális Művészetek Hete Szeptember harmadik hétvégéje: Kulturális Örökség Napjai Szeptember utolsó hétvégéje: Belvárosi Művészeti Napok 175
Idegenforgalmi világnap A WTO határozata alapján 1980 óta ünneplik világszerte az idegenforgalmi világnapot, azzal a céllal, hogy segítse a turizmus fejlődését. A WTO (World Tourism Organization), a Turizmus Világszervezete 1975-ben jött létre. Kerületünk is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, az országos rendezvényeken túlmenően a 2011 óta megtartott Belvárosi Művészeti Napok rendezvénysorozata kifejezetten a kerületi művészeket, műhelyeket, érdekességeket mutatja be.
„XÁNTUS” – AVAGY A HELY SZELLEME KÖTELEZ Az épület születése és az iskola rövid története
1871-ben Pest városa felajánlotta a mai Markó utca 18–20. számú házhely telkét iskolaépítés céljára, vállalva a leendő iskola működtetését is. A fővárosban ekkor alig tíz középiskola működött. Az intézmény a Markó utcai iskolaépület elkészültéig Budapesti Királyi Főreál Tanoda néven működött az akkori Gyár, ma Jókai utcában. 1884. szeptember 15-én kezdődött meg a tanítás a Hausmann Alajos tervei alapján emelt épületben. Sok funkció és névváltozás után ma az iskola hazánk egyik legfontosabb húzóágazatának, az idegenforgalomnak a szakembereit képezi.
Fotó: Kristóf László
A Markó utcai „Főreál Tanoda” első igazgatója Hofer Károly volt, akinek munkássága során az iskola az ország egyik legszínvonalasabb tanintézménye lett. Karizmatikus vezető volt, aki körül kialakult egy olyan szellemiség, amely előrevetítette annak re176
ményét, hogy az intézmény hagyománytisztelete méltó módon fog folytatódni. 1914–18 között az impozáns, neoreneszánsz palotát katonai célokra foglalták le, így az oktatás az utca túloldalán lévő gimnáziumban (a későbbi [de nem a mai] Berzsenyi Gimnázium) folyt délutánonként. A mindennapos nehézségeken túl a háború komoly véráldozatokat követelt, hét tanár és harmincöt diák esett el a frontokon (emléktáblájukat felújítottuk). Az épület legtragikusabb korszakát a Tanácsköztársaság vörösterrorja idején élte át, az iskola tornatermét kivégzőhelynek is használták. Vas József kultuszminiszter az 1921–22-es tanévben elrendelte, hogy az iskolák valamely neves történelmi, tudományos személyiség nevét vegyék fel. A Főreál Bolyai János nevét választotta. 1934-ben az iskolarendszer változása miatt gimnáziumként működött tovább. 1941-ben, a világháború harmadik esztendejében összevonták a Berzsenyi Gimnáziummal, ez utóbbi neve alatt, de az intézmény saját épületében maradt. 1943 őszén a gimnázium visszaköltözött az utca túloldalára, a Markó utca 18–20. szám alatti épületet egy textilipari iskola vette birtokába, egy kétszintes fonó-szövő tanműhellyel bővült. A háború alatt az iskola pincéjét nyilvános óvóhellyé alakították.
Az épület díszes kapuzata Xántus János szobrával Fotó: Kristóf László
1945 után hosszú évekre állandósult az iskola textilipari profilja, különféle névváltozatok után az 1967–68-as tanévtől a Bolyai János Textilipari Szakközépiskola működött e patinás falak között. 1990 nyarán a főváros idegenforgalmi képzést nyújtó középiskola létrehozását rendelte el, amely sokáig Hotel Rómaiként volt közismert, s amely néhány éves albérleti vándorlét után, 1998-ban megkapta a Markó utca 18–20. alatti ingatlant 50 évi használatra. A Hotel Római mint iskolanév a Markó utcában már nem volt megfelelő, így az intézmény 1996-ban felvette Xántus János nevét. 177
Névadónkról Xántus János (1825–1894) tudományos eredményeivel a természet- és társadalomtudományok különböző területeit gazdagította. Útleírásai és gyűjteményei az egész világon ismertté tették nevét és munkásságát. Az Egyesült Államok számos vidékének flóráját, faunáját és ásványvilágát elsőként ő tárta fel és mutatta be. Japán partvidékéről ő készítette az első pontos térképet. Eötvös József megbízásából etnográfiai gyűjtőmunkát végzett Dél- és Dél-Kelet Ázsia szigetvilágában. Nevéhez kapcsolódik a budapesti Állatkert és a Magyar Néprajzi Múzeum létrehozása. A bécsi világkiállításon nagy érdeklődést keltő házi-, kézműipari és néprajzi gyűjteménye képezte az Iparművészeti Múzeum alapját. Tagja volt a Philadelphiai Természettudományos Akadémiának és a Magyar Tudományos Akadémiának. Jelentős szerepet vállalt az önálló magyar tudományos élet megszervezésében. Elnöke volt a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Magyar Földrajzi Társaságnak. Színes, változatos és kalandos életút állt mögötte. Sokoldalú ember, aki fiatal jogászként nemzetőrnek állt, a pákozdi csatában tüzérfőhadnagyként szolgált. Az 1848–49-es szabadságharc után emigrációba kényszerült, szülőhazájától távol is megőrizte magyarságát. Joggal írta a következőket: „Lehetetlen, hogy elfeledhessen engem, ki azt oly hévvel s oly kegyelettel imádom, kinek szíve a reá nehezült csapások alatt vérzett: lehetetlen, hogy a haza elfeledhesse hű fiát.” Amerikában tanított idegen nyelveket, végül természettudományos érdeklődése kijelölte életpályáját. Korának egyik legnagyobb természetkutatója volt. Fényes temetése megkésett kárpótlás volt az élete sérelmeiért, csalódásaiért. Sírja Deák Ferenc síremlékével szemben található a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Iskolánk tanulói a tudományos életben végzett úttörő munkája, az új területeket felfedező utazásai, geográfiai és etnográfiai munkássága alapján tisztelik Xántus Jánost, a sokoldalú embert, a tudóst, a hazáját szerető magyart. Életműve maradandó érték a magyar tudomány történetében. Példája ma is meghatározó iskolánk diákjai és tanárai számára egyaránt. Szép hagyomány, hogy Xántus-emlékplakettet kapnak azok a diákok és tanárok, akik kimagasló munkát végeznek iskolánkban, iskolánkért. Számos kiemelkedő tanáregyéniség tanított nálunk, többen egyetemi tanárok, MTA-tagok, mint például Alexander Bernát filozófus, Beke Manó matematikus vagy Kertész György biológus, a Vízipók-csodapók című rajzfilm megálmodója. Az épület falai között tanuló diákok közül ugyancsak sokan lettek híresek a tudományok és művészetek terén. A teljesség igénye nélkül néhány közismert személyiséget említve: Bánki Donát gépészmérnök, Gábor Dénes Nobel-díjas villamosmérnök, Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok, Berény Róbert, Kernstok Károly, Pór Bertalan és Szőnyi István festőművészek, Feleki Kamill színész, az irodalom kiválóságai közül Karinthy Frigyes és Radnóti Miklós, valamint Jakobi Viktor és Zerkovitz Béla zeneszerzők. 178
Az iskola jelene Intézményünkben jelenleg három tagozaton folyik a képzés. A középiskolában kettőn: – öt évfolyamos két tanítási nyelvű gimnáziumban (angol és olasz célnyelven), és – öt évfolyamos két tanítási nyelvű idegenforgalmi szakközépiskolában (angol és német célnyelven). – Harmadik tagozatunkon a BGF-KVIF kihelyezett idegenforgalmi szakmenedzser képzése folyik. Az iskolában hat élő idegen nyelvet tanítunk: angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz. A középiskolák országos ranglistáján – a felsőoktatási intézményekbe felvett hallgatók nyelvvizsgáit tekintve – már közel egy évtizede az első három helyezés valamelyikét szerezzük meg. Szakmai sikereink közül a legkiemelkedőbb, hogy iskolánk az Országgyűlés Külügyi Hivatalával kötött együttműködési megállapodás alapján az Európai Unió soros elnöki tisztségének ideje alatt az összes parlamenti bizottsági ülésen host/hostess-szolgáltatást biztosított. Az EU-s elnökségi üléseken nyújtott kimagasló színvonalú munkáért intézményünk diákjait, tanárait és igazgatóját az Országgyűlés Külügyi Hivatala elismerő oklevélben részesítette. Ugyancsak kiemelkedően működtek közre diákjaink az európai olimpiai bizottságok 33. szakmai konferenciáján, amelynek lebonyolításában nyújtott segítségükért is komoly elismerést kaptak. Iskolánk legújabb szakmai sikere az országos gasztronómiai versenyeken elért I. és III. helyezés, amely azért is örvendetes teljesítmény, mert olyan területen is sikeresen szerepeltünk, amely közvetlenül nem tartozik alapképzésünkhöz. Intézményünk tanulmányi mutatói is az eredményes munkáról tanúskodnak. Mind az év végi tanulmányi átlagok, de leginkább a jó érettségi eredmények biztosítják azt a lehetőséget, hogy diákjaink többsége felvételt nyer a felsőoktatási intézmények valamelyikébe (Corvinus, ELTE, Pázmány, BGF). Végezetül álljon itt egy idézet, amely a jelenlegi és leendő xántusos diákoknak szól: „A tettek kútja mély, bátran merítsd meg benne csobolyód! Tégy többet erős karoddal, s légy merész, tettre kész! Határozott cselekvés, akarat nélkül nincs tudás, kevés a szándék, s ha még az sincs, kételkedve sehová nem jutsz! Tudás, tett, erő s akarat legyen nálunk útitársad! Koncentrálj a még előtted álló feladatokra, vedd kezedbe sorsod irányítását, ne higgy a fátum erejében, az erő és az akarat »a végén borostyánt arat«! Tetteidnek forrása jellemed legyen, ne légy ma ez, majd máskor emez! Ne tucat-törmelék, dirib-darab legyél, egyedit, nagyot tegyél! S ha szellemed és jellemed is pallérozott már, jobban érted a költő szavát: Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni.”
Kóbor András igazgató 179
MINDEN SZERDÁN DÉLBEN Aki Drezdában járt a közelmúltban, láthatta a lakók összefogásával újjáépített Frauenkirchét, és megpihenhetett a templomban, ahol minden délben egy kis hangversenyt követően végig lehet nézni az épületet. Mindezt ingyen, ami különösen a kultúrára vágyó turistáknak óriási ajándék. „De jó lenne valami hasonló Pesten is!” – fogalmazódott meg az óhaj két évvel ezelőtt nyáron, és csodák csodája, az óhaj valóra vált. A Belvárosi (Szervita téri) Szent Anna-plébániatemplomban dr. Philipp Ernst Gudenus atya, és Kemény Pál titkár, fősekrestyés útjára indított egy kezdeményezést, amely 2013-ban már a harmadik évadját éli. A hangversenysorozat eddigi történetét Kemény Pál írta meg nekünk. Minden szerdán délben címmel 2010. szeptember 22-én indítottuk útjára templomunkban orgonahangversenyeinket. Miért ebben a talán sokak számára szokatlan időpontban? Egy dolgos hét közepén akár jelképes tér-idő hidat képez ez az időpont: két vasárnap közti napok teendőihez ad erőt. Tudomásunk szerint hétköznap délben másutt nincs hangverseny.
Orgonánk éveken át állt felújítás alatt, majd minden évben sikerült pályázati forrásokból javítani, bővíteni ezt a gazdag hangzású hangszert, míg végül 2007-ben mise keretében adták át és kapott áldást. A jelenleg koncertképes, jó minőségű, hárommanuálos, 28 regiszteres, folyamatosan karbantartott és hangolt „hangszerek 180
királynője” megbecsült értékünk. Sok a visszatérő és új arc, idősek és fiatalok, külföldiek és magyarok egyaránt elmélyülten hallgatják az orgonaszót. A környező irodákból többen már kedves ismerősként jönnek ebédidőben akár csupán negyed órára is.
Az 1725-1732 épült katolikus templom ragyogóan szép késő barokk látványa, szakralitása segíti a páratlan akusztika élvezetét. Ez az akusztika templomunk egyik vonzó adottsága, amelyet szintén szeretnénk kamatoztatni. Lehetőleg minél több ember jöjjön hozzánk, töltse el a mintegy negyven percet a zene szavak nélküli imádságával, Isten dicsőségére. Nagyon sok fiatal tehetség bizonyított már ezeken a hangversenyeken. A művészek saját maguk által szerkesztett műsort hoznak és szólaltatnak meg. Bartl Erzsébet, Bednarik Anasztázia, Brunda Gergely, Finta Gergely, Horváth Zsolt, Kecskés Mónika, Kiss Zsolt, Kuzma Levente, Mekis Péter, Németh Csaba, Réz Lóránt, Szotyori Nagy Gábor, Virágh András Gábor, valamint templomunk kántora, karnagya, Noseda Tibor. Igazi kihívás számukra és egyben büszkeség is egy patinásan pompás környezetben, ilyen remek hangszeren megcsillogtatni művészi tudásukat. A zenetörténet legismertebb szerzőin – Albinoni, J. S. Bach, Haydn, D. Buxtehude, G. F. Händel, W. A. Mozart, J. Brahms, F. Mendelssohn, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, E. Bossi, Luis-Claude Daquin – kívül magyar modern szerzők: Gergely Ferenc, AntalffyZsíros Dezső, Gárdonyi Zoltán művei is színesítik a repertoárt. A kezdeményezés sikerét jelzi, hogy az első évad végén a 2010-es év záróhangversenyét, amely karácsony és újév között, december 29-én volt, 128-an hallgatták meg a nagy téli hidegben. A kezdetektől 2012 nyaráig több mint ötezer hallgatója volt hangversenyeinknek. Olykor sikerül színesítenünk a műsort énekhanggal és szólóhangszerekkel: hegedű, cselló, fuvola, oboa, trombita, hárfa is megszólalt már az orgona mellett. 181
A 2011-es év Liszt Ferenc emlékének jegyében telt, 2012-ben pedig Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója adott alkalmat arra, hogy méltóképpen megemlékezhessünk e kiváló zeneszerző és zenepedagógus munkásságáról, emberi nagyságáról. A nyári hónapokban a templom hűvösében a megpihenésre, feltöltődésre vágyók egyszerre kapnak testi és lelki nyugalmat a zeneszó által. A templom homlokzata sajnálatos módon nem túl hívogató a betérésre. A vakolatot gyorsuló ütemben pusztítja az időjárás. A felújításhoz széles körű összefogásra lenne szükség, mivel a jelentős összeget saját anyagi erőforrásainkból nem tudjuk előteremteni. Újabban mégis van a templom külső falán egy ép és díszes felület, egy két négyzetméteres márványtábla, amely az első és második világháború hőseire, a Magyar Királyi Honvéd Tüzérség 1912 és 1945 között hősi halált halt katonáira emlékezteti az erre járókat. Kopeczky Győző úr, aki ennek az alakulatnak volt katonája, elhatározta, hogy ily módon tiszteleg társai emléke előtt. Az avatóünnepségre 2011. december 2-án került sor. Szervezésében és lebonyolításában jelentős segítséget nyújtott Belváros-Lipótváros Önkormányzata.
A tüzérek védőszentje, Szent Borbála napja közeledtével avattuk fel ezt az emléktáblát. A felemelő ünnepségen Puskás András alpolgármester úr köszöntötte a jelenlévőket, majd a megilletődött Kopeczky úr szavai következtek. Végezetül dr. Philipp Gudenus templomigazgató atya lépett a táblához, és megáldotta. Gondolatai mind a mai napig útravalóul visszhangozhatnak lelkünkben: „Megrendítő és kijózanító jele ez a szabadságunknak, amit ajándékként kaptunk Atyánktól, az Istentől.” … „Örvendek, hogy ez a tábla megvalósult, és elhatároztam, hogy valahányszor elmegyek előtte, egy kis fohászt mondok azokért, akik érettünk hősiesen harcoltak, és azért is, hogy el ne felejtsem, hogy gyöngeségeim ellen nekem is harcolnom kell! Istenért, szeretteinkért és Magyarországért. Ezért most megáldom ezt az emléktáblát, a Magyar Királyi Honvéd Tüzérség emléktábláját.” A Himnuszt és a Szózatot a Magyar Honvédség fúvószenekara kíséretével énekeltük. Belváros e szívdobbanása a Szervita térről messzire elhallatszott. Kevés ilyen emléktábla létezik, a templom fala mintegy membrán közvetíti a benti hangversenyek rezgéseit. A rezonáló tábla így élő tisztelgés. Ébren lévő emlékezet. Sóhaj.
Szöveg és fotók: Kemény Pál 182
ALFÖLDI VENDÉGLŐ Mióta a Budapest Szíve program keretében elkészült a Belváros új Főutcája, a Kecskeméti utca kezd az éttermek és kávézók utcájává válni. Lehet, hogy több vendéglátóhely fényes jövő elé néz, de hogy múltja csak egynek van, az tény. Ritka az a hely, ahova évtizedeken keresztül be lehet térni egy messze földön híres pogácsára, vagy a „kisbojtár kedvence” ugyanolyan ízű, mint húsz évvel ezelőtt. Ha valaki nem akarja megkóstolni a világ különböző részein bevált ízek magyar másolatát, hanem egyszerűen csak jó magyar ízekre vágyik, az „Alföldiben” biztos nem csalódik. 1970 óta élek a Belváros déli részén. Budáról kerültem ide. Akkor még Buda közlekedési lehetőségei közel sem voltak olyanok, mint Pesté. Néhány utca megtétele után már ott volt a zöld övezet, de hamar beleszoktam a pesti belváros életébe. A Kálvin téren lakom az óta is. A legfontosabb tér a fővárosban számomra, mert minden egyformán messze és közel van. Tőlünk az első sarok a Kecskeméti utca, amely 2011 óta a csendes, virágos, fás Főutca részét alkotja. Annak idején itt, a kockaköveken döcögött végig a troli a Curia utcáig és vissza. Itt járt (és jár) a 15-ös, sőt, volt olyan idő, mikor a 7-es és a 8-as busz is. Volt édességbolt, zöldséges, cukrászda, kalapos, kézműves bolt, papírbolt, könyvesbolt, jelmezkölcsönző, rendőrség, drogéria.
Egyik sincs már ezek közül, csak az Alföldi vendéglő maradt, a Kecskeméti utca 4.ben. A hetvenes években a környéken nem nagyon volt ilyen hely. Talán a Kecskeméti utca 15-ben lévő Városkapu étterem nevezhető ehhez hasonlónak, viszont az zenéstáncos hely volt, a közeli Vén diák pedig egy csendes eszpresszó. 183
Tehát mi is az Alföldi vendéglő? Egy meghitt, családias csendes vendéglő, ami már ritka a sűrűn lakott a déli kerületrészben. Múltja a II. világháború előtti időkre nyúlik vissza, ha 60–70 évet annak tartunk, akkor patinás is. A háború után kocsma, talponálló volt itt. Később a Belvárosi Étterem Vállalat kötelékében működött tovább. Az akkori igazgató, Szilágyi Andor tanácsára egy lakást vásároltak hozzá, és kibővítették. Azóta ezen az alapterületen működik. A bővítés egyben azt is hozta, hogy jellege, ételei, italai magyarosak lettek. Az Alföldi fennállása során nem alkalmazott különleges módszereket a vendégek becsalogatására. Nem váltott profilt, nem helyezett el zenegépet, tévékészüléket, nem adott élőzenét. Viszont munkatársai szorgalmasan dolgoztak, és a kínálat kiszámítható volt. Talán azt is lehet mondani, hogy a középréteget célozta meg, és bennük találta meg számítását. Induláskor sok belsőségből készült fogást kínáltak, de ennek aránya lassan csökkent bánatomra, mert nagyon szeretem az efféléket. Úgy gondolom, hogy a házias�szonyok nem szeretnek bíbelődni az ilyen ételekkel. Ugyanis, ha egy belsőség rossz, akkor az nagyon rossz tud lenni. Ma a libamáj kerül terítékre a külföldiek miatt és a szalontüdő a magyarok miatt, természetesen zsemlegombóccal. A disznótorosban a legfinomabb a véres hurka pirított zsemlekockákkal. Minek is készülne rizzsel, abból ugyanis van elég a májasban, és ha még egy pici vékony füstölést is kap a kolbászok és a sonkák után, akkor mennyei. Nem is beszélve a velőrózsáról és a csülkös pacalról. Vagy a mézes, narancsos sült csirkéről, amely a magyar gasztronómia gyöngye. Nincs hiány tehát a finomságokból, melyeknek középpontja a halászlé és az Alföldi híres specialitása, a hajtogatott pogácsa. Mindkettő ehető helyben és vihető haza is. Különösen karácsonykor dolgoznak serényen a szakácsok. A halászlé háromféle halból készül belsőséggel úgy, ahogy kell. Messze földön híres. Ezekhez a különlegességekhez tartozik még a karácsonyi kocsonya, ki hogyan kéri, zsírosan, vagy sovány húsosan, vagy füstöltet is kér bele. Rendeléskor mindent naplóznak órára pontosan. A halszeletek szinte a vendég szeme láttára kerülnek a csípős vagy paprika nélküli alaplébe. Neves emberek étkezőhelye volt régen, és ma is az. Van, aki messziről járt ide, mások meg itt laktak a környéken. Említésre méltó például Tolnay Klári a Fejér György utcából, Gobbi Hilda a közeli Magyar utcai színészotthonból. Várkonyi Zoltán, a híres rendező is gyakran járt ide. De folytathatom a sort a mai híres színészekkel: Hujber Ferenc, Eperjes Károly, Alföldi Róbert, Bodrogi Gyula, Varnus Xavér. El tudom képzelni, hogy egy elfogyasztott ebéd közben és után végig lehetett gondolni a délelőtti próba eseményeit, mert csend és diszkréció vette körül a vendéget. 184
Meg ne feledkezzem Gazdag István zenészről, aki nemcsak a kitűnő ételek miatt jár vissza, hanem a miskakancsóért, ami a pult baloldali tartóján „lakik”. Akik ezt nem veszik észre, azoktól elpártolnak vendégeik. Két-három évre visszatekintve 18 vendéglátóhely zárt be a környéken. Céljuk az lehetett, hogy egy szezon alatt nyerjék vissza befektetésüket. Természetesen változnak az idők, mert a ’70-es, ’80-as években 40 kg lisztből dagasztottak tésztát a pogácsának, ma már csak 4-5 kg az alapanyag. Erre is van magyarázat: a rengeteg arra járó egyetemistának hajdan két pogácsa és egy sör tökéletes ebéd volt. Ma a környéken levő salátakínálat vigyáz, főleg a lányok alakjára. Az Alföldi vendéglő alapelve maradt, hogy vendég éhesen nem léphet ki az ajtón! Sziklai Ferenc tulajdonos a Gundelben kezdte a szakmát, majd a szintén belvárosi vendéglőben, a Márkában folytatta, és ekkor jött a váltás, ugyanis elvállalta az Alföldi vendéglő vezetését. Ahogy a gazdálkodási feltételek változtak, volt gebines, gmk-s, bt.-s. Most azonban az étterem a család tulajdona, és a kulcshelyeken családtagok dolgoznak.
A riport készítésekor ott voltak ők is. Sziklai Ferenc és felesége, Ildikó asszony, valamint húga és fia, ifj. Sziklai Ferenc, aki mindenhol helytáll, placcon és konyhában egyaránt. A családi vállalkozás kulcsa az egymás keze alá dolgozás. Nincs munkaköri leírás, mégis tudja mindenki, hogy mit kell tennie. Az Alföldi megtartotta a hagyományokat is, például a magyaros terítőt. Viszont korszerűsít is, a régi kiszolgálópultot nemrég cserélték le. Az étterem füstmentes és légkondicionált, a nyári időszakban az utcára is kitelepül. Sajnos a boxok eltűntek. Minden udvariaskodást és dicsérgetést félretéve szorítok az Alföldi vendéglő „iparkodásának”. Mert ipar ez a javából, ugyanis nemcsak a saját munkára kell odafigyelni, hanem szemmel kell tartani a kollégák módszereit, fogásait is.
Lipták Károly 185