CD lejátszó

KÉSZÜLÉK BESZÁMOLÓ

Cary Audio Design CD 306 SACD Professional Version John Atkinson

LEÍRÁSA: SACD/CD lejátszó infravörös távvezérlővel, HDCD dekódolással és kapcsolható felskálázási frekvenciával (csak a CD-lemezek lejátszásnál). SACD, CD, CD-R, CD-RW lemezeket tud lejátszani. Digitális kimenetek: AES/ EBU XLR-en, S/PDIF RCA aljzaton, Toslink. Analóg kimenetek: 1 pár szimmetrikus (XLR), 1 pár aszimmetrikus (RCA). Digitális bemenetek: AES/EBU XLR-en, S/PDIF RCA aljzaton, ToslInk, legfeljebb 192 kHz-es mintavételű digitális jeleket tud fogadni. Vezérlő bemenetek: RC-232 csatoló 9 tüskés kisméretű D alzaton keresztül. Frekvencia átvitele: 2 Hz – 22 kHz (CD), 2 Hz – 100 kHz (SACD). Csatorna elválasztás: 109 dB 1 kHz-en. THT: 0,0004 % 1 kHz-en. Legnagyobb kimenő szint: 6 V RMS (szimmetrikus) 3 V RMS (RCA). Kimeneti impedancia: 440 ohm (szimmetrikus), 220 ohm (aszimmetrikus). Áramfelvétele: 65 watt.). MÉRETEI: 457 mm széles x 127 mm magas x 380 mm mély. Tömege: 16,8 kg. Kivitele: Alumínium, ezüst, vagy fekete kivitelben kapható. A TESZTELT KÉSZÜLÉK SOROZATSZÁMA: 08306PV6018 ÁRA: 18000 USD. A viszonteladók becsült száma: 82. Garancia: 1 éves, az alkatrészre és a munkadíjra. GYÁRTÓ: Cary Audio Design, Inc, 1020 Goodworth Drive, Apex, NC 27539. Tel: (919) 355-0010. Fax: (919) 355-0013. Web: www.caryaudio.com. 105

SACD/CD lejátszó

A Cary CD 306 SACD Professional változatú SACD/CD lejátszó

E

gyes tesztelők tovább rágódnak egy-egy készüléken, mint mások. De a Cary CD 306 SACD professzionális változatú SACD/CD lejátszója esetében nekem szó szerint évekbe tellett, hogy elkészüljek ezzel a teszttel. 2005. karácsonya előtt jártam a Cary Audió impozáns gyártelepén észak-Karolina államban, amikor éppen néhány felvételem nagyfelbontású mesterszalag változatát mutattam be Releigh-ben az Audio Advice high-end kereskedő által szervezett rendezvényen. A Cary főtervezője, Dennis Had az általa tervezett Silver Oak hangsugárzón az eredeti CD 306-os lemezjátszó első tesztpéldányán és a kétdobozos Cary SLP 05-ös előerősítőn (amelyet Art Dudley tesztelt a 2006-os számban) játszott le különféle zeneszámokat. „Ezt a lejátszót szeretném tesztelni!” mondtam akkor lelkesen, ahogyan belekukkanthattam a CD 306 belsejébe, s már vittem is magammal vissza Brooklynba a tesztpéldányt. De nem sokáig tartott az örömöm! A tesztpéldány (gyári száma 0530630184) néhány óra működés után megadta magát, leállt és mindig csak néhány órás várakozás után volt hajlandó újraindulni. Kérdeztem Had-től, hogy mi lehet a baj, de ő sem tudta biztosan, annyiban maradtunk, hogy ez a tesztpéldány még nem érett meg a tesztelésre. Utalt arra, hogy a szervóáramkörbe épített egyik SONY alkatrész már a gyárban is rakoncátlankodott, rosszul viselte a hőterhelést. A készülék túlmelegedése esetén ez a terhelést nehezen viselő áramkör egyszerűen leállította a készüléket. Had arra kért, hogy küldjem vissza a hibás készüléket, kicserélik a hibás áramkört, a programját is frissítik, mert közben az egyéb tesztpéldányokon egyéb apró rendellenességeket is találtak,. A Cary 2006. áprilisában küldött egy másik tesztpéldányt (gyári száma 053063030280). Ez a mintadarab igen jól működött, már nem állította le saját magát. De enwww.Stereophile.com 2008. november

CARY CD 306 SACD PROFESSIONAL VERSION nél is keletkezett egy kis probléma, nem tudta korrektül kezelni a digitális bemenetére kapcsolt nagyfelbontású jeleket. Már éppen azon voltam, hogy ezt is visszaküldöm a Cary Audiohoz, amikor drótposta üzenetet küldött Dennis: „Szeretnélek arról tájékozatni, hogy teljesen áttervezzük a CD306/SACD készülékünket…. Már nem tudunk több [Pacific Microsonics PMD200] szűrőáramkört szerezni. Emiatt azután újra kellett terveznünk a készüléket.” Addigra már persze eladták a CD 306 teljes első gyártási sorozatát, így kevés értelme lett volna a teszt folytatásának. Dennis megígérte, hogy küld majd egy új tesztpéldányt az újratervezett készülékből, s majd azt tesztelhetem le. Ebből született azután a CD 306 SACD Professional változat (a gyári száma 08306PV6018), amelyet 2008. tavaszán kaptam meg, de addigra már úgy túlvállaltam magam elkészítendő tesztekkel, hogy csak néhány hónapja jutottam hozzá, hogy elkezdjem ennek a készüléknek a vallatását.

A professzionális változat Az elődjéhez hasonlóan a CD 306 SACD Professional Version SACD/CD lejátszó (USA kiskereskedelmi ára 8.000 USD) is egy tetszetős, felültöltős készülék fekete, vagy ezüstszínű alumínium házban és négy, állítható magasságú kúpos lábra állítva. Míg az elődjének egy kis kerek ablak volt a tetején a meghajtó felett, a Pro változatnál hat ívelt négyszögletű, huzalráccsal védett szellőzőnyílást találunk. Egyéb vonatkozásban kinézetre azonos az elődjével, 20 karakteres kék alfanumerikus kijelzőt találunk az előlapon, az igen keskeny lemeztálca felett. Az előlap jobb oldalán lévő két gombsor közül a felsővel a meghajtó funkcióit kapcsolhatjuk (kivéve a szünetet, amely gomb csak a távvezérlőn található), az alatta lévő gombokkal pedig SACD, vagy CD, többcsatornás, vagy kétcsatornás, illetve belső lemez, vagy külső digitális bemenet üzemmód közül választhatunk. Az előlap bal oldalán lévő gombsorral választhatjuk ki a digitális kimenet mintavételi frekvenciáját, ha CD- lemezt

játszunk le (44,1, 96, vagy 192 kHz érték közül választhatunk), itt választhatjuk ki a CD-lemezek lejátszásához használt belső mintavételi frekvenciát (44,1, 96, 192, 384, 512, vagy 768 kHz lehet) és a szöveges kijelző üzemmódot az SACD-lemezek lejátszásánál. Valamennyi funkció a távvezérlőről is indítható, a mintavételi frekvencia menet közben is módosítható, ilyenkor egy pillanatra elnémul a készülék. A készülék hátlapján szimmetrikus (XLR) és aszimmetrikus (RCA) bal-jobb analóg audió kimenetet egyaránt találunk –nincs rajta többcsatornás analóg audió kimenet-. Az XLR aljzatoknál a 2-es láb a melegpont. Három digitális audió kimenet is található rajta (AES/EBU az XLR aljzaton és S/PDIF koaxiális és optikai TosLink aljzatok), amelyek csak a CD-lemezek lejátszásánál működnek. Emellett három digitális bemenettel is el van látva (szintén AES/EBU az XLR aljzaton és S/PDIF koaxiális és optikai TosLink aljzatok). Végül a lejátszó működtető programja RS-232

MÉRÉSEK A Cary Audio CD 306 SACD Professional Version mérhető paramétereit az Audio Precision csúcskategóriás Audio Precision SYS2722 rendszerével mértem (lásd a 2008, januári számban az "Ahogyan látjuk" cikket és az www.ap.com honlapot), de egyes tesztekhez a Miller Audio Research Jitter Analyzer digitális időalap torzulást mérő eszközét használtam.

A 2. ábrán első látásra elég bonyolultnak tűnő görbe a CD 306-os szimmetrikus kimenetén mért spektrumot mutatja különféle körülmények között mérve. (Ezt a mérést már csak inkább hagyományból vég-

A Cary legnagyobb kimenő szintje a szimmetrikus kimenetén CD és SACD lemez esetében egyaránt 5,9 V volt, az aszimmetrikus RCA kimeneten pedig 2,93 V kimenő szintet mértem. Mindkét kimenet megőrizte a jel polaritását, vagyis nem invertálta azt. A kimeneti impedancia értéke igen alacsony, mindegyik frekvencián 198 ohm a szimmetrikus és 99 ohm az aszimmetrikus kimeneten. A Pierre Verany Test CD mérőlemezzel mérve a CD 306 hibakorrekciója volt az eddig a legjobb, amit valaha is mértem, egészen a 37. felvételig, amelyen egy 3 mm-es lyuk van az adatspirálban, nem is tapasztaltam kiesést. Ugyanakkor, bár hallható hibát a 34-36. felvételeknél sem észleltem, amelyeknél sokkal rövidebb a jelhiány, a műszer az S/PDIF kimeneten már hibás szavakat észlelt. A Cary frekvencia átvitele a teljes hallható hangfrekvenciás sávban egyenletes volt, akár CD, akár SACD lemezt hallgattam (1. ábra, az alsó görbepár). SACD lemez lejátszásakor a kimenet csak mintegy 30 kHz felett kezdett leválni az egyenesről, 45 kHz-en -3dB, 68 kHz-en pedig -12 dB értéket mértem. A csatorna elválasztás (nem látszik az ábrán) kiváló volt, 1 kHz alatt >130 dB, de még 20 kHz-en is 115 dB értéket mutatott.

2. ábra: A Cary CD 306 SACD Pro 1/3 oktávos spektruma zajjal és 1 kHz-es lüktető zajjal -90 dBFS szinten, 16 bites CD adatokkal (fent), SACD és külső 24 bites adatokkal (középen 2 kHz-en és felül 20 kHz-en) s 1 kHz-es szűrt zajjal -120 dBFS szinten SACD és külső 24 bites adattal mérve (lent 1 kHz-en). (A jobb csatorna szaggatott vonallal.)

1. ábra: A Cary CD 306 SACD Pro frekvencia átvitele -3dBFS/100 kohm szinten, SACD adatokkal (fent, kiemeléssel, CD-adatokkal (lent). (A jobb csatorna szaggatott vonallal, 2 dB/függőleges osztás)

3. ábra: A Cary CD 306 SACD Pro FFT osztott spektruma zajjal és 1 kHz-es lüktető zajjal -90 dBFS szinten, SACD adatokkal (a bal csatorna kék, a jobb csatorna piros).

www.Stereophile.com 2008. november

106

CARY CD 306 SACD PROFESSIONAL VERSION

csatolón keresztül frissíthető. A készülék belsejében rézlemezekkel elválasztott szakaszokat találunk az előlaptól a hátlap fele kiépítve, amelyek három szegmensre osztják a készülék házát. A mechanika –ami érzésem szerint a SONY-tól származik- a középső szakaszt foglalja el. A mögötte lévő szegmensben található a vezérlő áramköri kártya, míg a mechanika előtti fiókban a digitális bemeneti/kimeneti áramkörök vannak elhelyezve. A meghajtótól balra egy masszív tápegységet találunk, hűtőbordára szerelt feszültség szabályzóval és többszörös elektrolit pufferkondenzátorral. Tőle jobbra egy, a dobozt teljes mélységében kitöltő nyomtatott áramköri kártyát találunk, amelynek elülső részén tápszabályzó áramkörök vannak, míg a hátoldalán a D/A és analóg kimenő áramköröket találjuk. Az SACD-lemezek lejátszásánál a készülék mester órajel generátora a megszokott 11,2896 MHz-es értékkel szemben 22,5792 MHz-en (512 Fs) dolgozik. Az SACD-leme-

zekről kiolvasott kétcsatornás DSD adatfolyamot négy Burr-Brown PCM 1792u kétcsatornás D/A áramkörre kapcsolja a készülék, amelyből csatornánként négyet használt a tervező párhuzamosan, így biztosítható a kettős differenciális szimmetrikus jelfeldolgozás. A CD-.lemezek lejátszásakor a PCMadatok a Burr Brown DF-1706-os túlmintavételezési digitális szűrőre kerülnek, s egyben ez az áramkör végzi el a HDCD dekódolást is egy külső programmal. A szűrő 24 bites/192 kHz-es kimenete itt is a BurrBrown PCM-1792u áramköri hálózatra kerül, amely most PCM üzemmódban dolgozik. A DAC kimenete egy félvezetős kimeneti fokozat bemenetére jut, amelynek a lelke a jelek szerint egy csúcsminőségű műveleti erősítő áramkör. (Ez akár egy Cary áramkör is lehet, de nem láttam benne csöveket és nem tudtam felnyitni a készülék fedelét, Csavarok nincsenek rajta, sejtelmem sem volt, hogyan lehetne felnyitni, így csak a Cary gyári képei alapján sej-

tettem, hogy mi van a készülék belsejében.) Az analóg kimenet alulvágó szűrője a gyári adatok szerint egy jól megfogott, harmadrendű Bessel típusú szűrőtag. Elfogadva, hogy a 4-szeres túlmintavételezést (192 kHz) akár 16-szorosra (768 kHz) is növelhetjük, felmerül a kérdés, hogy hogyan tudja ezt az egyébként csak legfeljebb 200 MHz-es frekvenciáig működőképes DAC feldolgozni? Úgy vélem, hogy ezt a dilemmát időosztással oldja fel az áramkör, a jel felszabdalásának ára pedig csekély mértékű veszteség lehet a készülék felbontásában, azzal a megoldással szemben, ha a DAC-áramkörök párhuzamosan kapcsolva, alacsonyabb frekvenciájú jeleket dolgoznának fel. (Ezt a jelfeldolgozási megoldást először a Cambridge Audio CD1 készülékében alkalmazták 1986-ban, ahol négy TDA1541 áramköri lapkát használtak a 16-szoros túlmintavételezéssel rákapcsolt jelek feldolgozására.) Ugyanakkor a DF-1706-os áramkör a szűrt jeleket legfeljebb csak 192 kHz-es min-

MÉRÉSEK - folytatás zem el, hogy megegyezzék az 1988 óta végzett digitális tesztjeim metodikájával.) A felső görbepár a gerjesztett 1 kHz-es jel -90 dBFS shzionten mért spektrumát mutatja, minimálismértékű linearitási hibával, s azon inkább a felvételen szereplő gerjesztett zaj nyomai mutathatóak ki, jól mutatván azt, hogy a Cary dinamika tartománya sokkal jobb,mint a CD-lemezé. A következő két görbepár átfedi egymást 3 kHz alatt, ezek az 1 kHz-es gerjesztett jelek spektrumai, az első SACD adattal, majd 24 bites adattal mérve. Mindkét görbén kicsi horpadás mutatkozik a zajszintben 15 dB körül, ami arra utal, hogy a Cary lejátszójának legnagyobb felbontása valahol 18 és 19 bit között van. A két alsó görbepár a 2. ábrán a -120 dBFS szinten mért gerjesztett zaj spektrumát mutatja, megint csak előbb SACD adatokkal, majd külső 24 bites adatokkal mérve. A készülék tökéletesen dolgozza fel a jeleket a megfelelő szinten, sem harmonikus, sem a tápegység hibájára visszavezethető beszűrődések nem láthatóak rajta. A 2. ábrán az SACD adatokkal mért görbén látható zajszintemelkedés minden bizonnyal valamilyen, a hallható hangtartományon felüli zajnak köszönhető, ami részben a lemezformátum igen agresszív zajformálásának köszönhető, a zaj egyre inkább az 1/3 oktávos alulvágó szűrő tartományába esik. Ugyanezen jel FFT-ből származtatott spektruma (3. ábra) egyenletesen alacsony zajszintet mutat, itt sincsenek a tápegységből beszűrődő zajelemek. A CD 306 linearitási hibáit CD-adatokkal vizsgálva (4. ábra) valóban csak a felvételen szereplő gerjesztett zajt találjuk. A Cary a nem gerjesztett 16 bites színuszhullámot pontosan -90,31 dBFS szinten abszolút tökéletesen reprodukálja (5. ábra), a mérési metodikában megadott három egyenáramú feszültségszint pontosan ott van, ahol lennie kell, tökéletes hul-

4. ábra: A Cary CD 306 SACD Pro linearitási hibája 16 bites CD adattal mérve


lámalak szimmetriát látunk. A bitszélességet 24 bitre növelve, vagy DSD adatokat lejátszva is ugyanilyen eredményt kapunk: tökéletes hullámalak, igen alacsony zajjal (6. ábra)

5. ábra: A Cary CD 306 SACD Pro hullámalak leképzése 1 kHz-es nem gerjesztett színuszhullámmal -90,.31 dBFS szinten, CD-adatokkal mérve. (A bal csatorna kék, a jobb piros).

6. ábra: A Cary CD 306 SACD Pro hullámalak leképezése 1 kHz-es lüktető zajjal -90 dBFS szinten, SACD adatokkal (a bal csatorna kék, a jobb csatorna piros).

107


tavételi frekvencián tudja kiadni, így azután végképp nem értem a CD 306 tényleges belső felépítését. Mindössze két apróbb működési hibát észleltem a CD 306 tesztelése során, de egyik sem volt jelentős: 1) Miután SACD lemezt helyeztem a nyitott tálcába és megnyomtam a Play gombot, a fiók becsukódott, a mechanika betöltötte a lemezt, de csak azután indult el a lejátszás,

hogy másodszor is megnyomtam a Play gombot. 2) Egyes lemezeknél a lejátszó automatikusan a többcsatornás adatokat olvasta ki, de ezeket nem adja ki a kimenetre, így azután néma maradt a készülék. Az Mch/2Ch gombot megnyomva megszólalt a lejátszó. Csak megjegyzem, hogy a lejátszó kézikönyve szerint a gyári alapértelmezés a többcsatornás SACD-lemezek esetében

is a kétcsatornás adat. Ezektől az apróbb szépséghibáktól eltekintve a CD 306 hibamentesen működött a teljes teszt alatt, mindig gyorsan betöltötte és indította az SACDlemezeket. A hangzása – SACD Tömören fogalmazva: lágy, kiegyensúlyozott. Nem andalító, nem édeskés, végképp nem nyálas, hanem lágy abban az értelemben, hogy

MÉRÉSEK - folytatás Igen alacsony volt a Cary harmonikus torzítása. A 7. ábrán például a CD 306 szimmetrikus kimenetén mért FFT-eredetű spektruma látható, amelyet a Sony SACD tesztlemezén lévő 1 kHz-es mérőjel lejátszásánál mértem magas impedancián. Mindössze a második harmonikus torzítás látszik, a mérhetőség határán, -120 dB-en (0,0001 %) a bal csatornán és -116 dB (0,00015 %) a jobb csatornán. A második harmonikus 10 dB-lel nőtt a külső 24 bites jelforrásoknál és enyhe harmadik harmonikus torzítás nyomokat észleltem (lásd a 8. ábrán), de ennek mértéke is teljesen elhanyagolható. Az intermodulációs torzítása is jelentéktelenül alacsony, még a nagy próbatételt jelentő 600 ohmos terhelésen is (9. ábra). A Cary digitális órajel időalap torzulása is meglepően csekély s a mintavételi frekvencia növelésével tovább csökkent. A CD 306 384 kHz-es mintavételi frekvencián például a Miller Analyzer műszeren mérve

csak 246 pikoszekundum, csúcsértéket mutatott –legnagyobb időalap torzulási érték- és amint az a 10. ábrán is látható, az is leginkább az adatokhoz kapcsolódott és a mérőjel alsó méréshatár értékéhez közeli volt. Ugyanakkor ezen a görbén az alaphang mindkét oldalán enyhe zajmoduláció látható, ebben a vonatkozásban a Cary a Fred Kaplan által a Stereophile 2008. szeptemberi számában tesztelt Krell Evolution 505-höz igen hasonlóan viselkedett. Végül, a CD 306 digitális kimenete 96 és 192 kHz-en egyaránt korrekten működött, ha ezeket a frekvenciákat az előlapi kezelőgombbal választottam ki. Összefoglalva, a Cary CD 306 SACD Professional Version az elérhető legjobbhoz közeli mérési eredményeket mutatott. -John Atkinson

7. ábra: A CARY CD 306 SACD Pro szimmetrikus kimenetének 100 Hz-es színuszhullám spektruma 0 dBFS szinten, 200 kohmon, SACD adatokkal mérve (a bal csatorna kék, a jobb piros, lineáris frekvencia skála).

9. ábra: A CARY CD 306 SACD Pro szimmetrikus kimenetének nagyfrekvenciás intermodulációs spektruma 19 + 20 kHz-en 0 dBFS szinten, 600 ohm csúcson, CD adatokkal mérve (a bal csatorna kék, a jobb piros, lineáris frekvencia skála).

8. ábra: A CARY CD 306 SACD Pro szimmetrikus kimenetének 100 Hz-es színuszhullám spektruma 0 dBFS szinten, 200 kohmon, külső 24 bites adatokkal mérve (a bal csatorna kék, a jobb piros, lineáris frekvencia skála).

10. ábra: A Cary CD 306 SACD Pro nagyfelbontású digitális időalap torzulási spektruma az analóg kimeneten mérve, 11,025 kHz-en, -6 dBFS szinten, 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával, az LSB 229 Hz-en kiemelve, CD adatokkal. A sáv középfrekvenciája 11,025 kHz, a frekvencia tartomány ±3,5 kHz (a bal csatorna kék, a jobb piros).


69


hogy a magas frekvenciás rész természetesen selymes, de nem fémesen csillogó, vagy természetellenesen felpuhult. A hegedűk Csajkovszkij Vonósszerenádjában, a Daniel Gatti vezényelte Royal Philharmonic előadásában (SACD, Harmonia Mundi USA, HMU807394) az eredeti zene hangjához oly közel szólaltak meg, amelyet ritkán hallottam még felvételen. A legutóbbi Stereophile tesztekben Michael Fremer gyakran használta a „folyamatosság” kifejezést, míg Bob Reina kedvenc szava a „szerves”. Sokat vagyok együtt mindkét szerzővel, gyakran hallgatok különféle rendszereket velük együtt, vagy náluk, s most már tudom, hogy pont ugyanarról a jelenségről beszélnek mindketten: arról a hangminőségről, ahol a zenefolyam egyetlen részlete, vagy eleme sem hívja fel külön a figyelmet magára, hanem az egész egy szerves halmazt képez, a zene egyes elemeit képviselő hangszerek és emberi hangok együttesen, egy természetes közegbe szervesen beágyazódva, de ugyanakkor egyedi jellegeiket tökéletesen megőrizve simulnak bele a zene, a hangzás egységes szövetébe, mint ahogyan az a jól előadott élő zene esetében lenni szokott. Ilyenkor az egész mindig több mint a részeinek együttese, a zene mesterkéltség nélkül, magával ragadóan áramlik.1 A természetes hangzáshűséget viszszaadó felvételeknél, különösen az SACDlemezeken ez gyakran fordul elő, de sajnos nem mindig ezt tapasztaljuk. A CD 306 Pro ezen a téren is tökéletesen működött.Morten Lauridsen nagyzenekari nyitánya a Lux aeterna felvételén, a Stephen Layton vezényelte zenekar előadásában (SACD, Hyperion SACDA67449) kitolta a szobám falait, s helyére a londoni Temple Church templom tere költözött, s Isten bizony libabőrös lett a hátam, ahogyan belépett a kórus! Paradox módon, a legjobb készülékeket használva ez a jelenség még gyengébb felvételek esetében is jelentkezhet. A Dave Brubeck Kvartett Take Five (SACD, Columbia/Legacy CS 65122) lemezét 1959-ben vették fel – kicsit sziszeg is az analóg szalag- és a hangszerek mikrofonozásához sztereó mikrofonok helyett több mono mikrofont használtak, így azután Joe Morello dobjai kicsit szét vannak szórva a térben. (A címadó felvételen tökéletesen felrajzolható viszont a felvételi tér, amikor szólót játszik a dobokon.) A többszörös mono mikofonozás ellenére a Cary ezt a felvételt is olyan egységbe foglalva adta vissza, hogy rögtön elfelejtettem a felvétel történelmi jellegének felróható apróbb hiányosságait. Néhány rockfelvételt hallgatva is ugyanez történt. Nagy Peter Gabriel rajongó vagyok, de sajnos nem mindegyik lemez 1 A Wes Philips által ebben a számban tesztelt Ayre KX-R előerősítő szintén kitűnő a hangvisszaadás ebben a vonatkozásában. Lelkesen csatlakozom WP megállapításaihoz.


felvétele tökéletes hangmérnöki műalkotás. Ezen a 80-as évek közepén készült So felvételén is (SACD, Geffen Chronicles 069 493 626-2 szinte már hallgathatatlanul sok a magashang kiemelés. De a „Don’t Give Up” (Ne add fel, Kate Bush-sal énekelt) duett a Cary lejátszón mégis meglepően egységesnek hangzik. Különösen igaz erre a felvételre, hogy az elemek együttesen többet adnak, mint az alkotóelemeinek az öszszege. Tony Levin basszusgitárjának a hangját testesebbé teszi Gabriel jellegzetes énekhangja, Kate Bush összetéveszthetetlen hangkarakterének ezen hangszövetbe simítása pedig a Cary kiválóságát dicséri. A Cary a térleképezésben is remekelt. Tom Chiu hegedűjátékánál David Chesky Hegedűkoncertóját előadva (Area 31, Chesky SACD2988) a hegedű hangja tökéletesen betölti a teret, csakúgy, mint a kórus Steely Dan Gaucho (SACD, MCA B0000868-

A KAPCSOLÓDÓ KÉSZÜLÉKEK DIGITÁLIS FORRÁSKÉSZÜLÉKEK: Ayre Acoustics C-5xe univerzális lejátszó, Prima Luna ProLogue Eight CD-játszó, Mark Levinson No.30.6, Benchmark DAC 1 USB D/A konverterek, Logitech (Slim Devices) Transporter WiFi lejátszó, Apple Mac mini média tárolóval. ELŐERŐSÍTŐK: Mark Levinson No.380S, Ayre KX-R, Simaudio Moon Evolution P-7. TELJESÍTMÉNYERŐSÍTŐK: Ayre Acoustics MX-R, Mark Levinson No.33H, Musical Fidelity 750K Supercharger, Ayre MX-R monoblokkok HANGSUGÁRZÓK: PSB Synchrony One, Dynaudio Sapphire, Totem Model 1 Signature, Revel Ultima Salon2. KÁBELEK: Digitális: Kimber Illuminations Orchid AES/EBU, AudioQuest OptiLink-5 S/PDIF. Összekötő kábelek (szimmetrikus): Audio Quest Cheetah, Ayre Signature Series.. Hangsugárzó kábelek: Audio Quest Kilimanjaro. Hálózati kábelek: PS Audio Lab,a gyártó saját kábelei. TARTOZÉKOK: Target TT-5 készülékállványok, Ayre Myrtle blokkok, ASC Tubebe Trap akusztikai elemek, RPG Abffusor panelek, PS Audio Power Plant 300 90 Hzen (előerősítőnél), Audio Power Industries 116 MK.IOI és PE-1, APC S-15 hálózati stabilizátor (a teljesítményerősítőknél nem). A hálózati áramot két erre kiépített 20 A-es áramkörből kaptam, mindegyik 1,8 méterre volt a főcsatlakozótól, s mindegyikbe egyegy teljesítmény erősítőt csatlakoztattam.. —John Atkinson

36) lemezének címadó felvételén. Az meg egyszerűen csodálatos volt, ahogyan Donald Fagen Rhodes zongorájának hangját tovább erősítette a kis fáziseltolással érkező teremvisszhang. A hangzása –CD A nagy kérdés az volt, amikor a CD 306 CD-lemezek lejátszási képességét vizsgáltam, hogy milyen mintavételi frekvenciát válasszak. A távvezérlővel egy gombnyomással változtatható a mintavételi frekvencia, akár lejátszás közben is, de frekvenciaváltás után egy darabig kissé nyugtalan lesz a zene. Amikor Art Dudley 2005 októberében a Cary hasonló képességekkel rendelkező CD303/300 CD-játszóját tesztelte (www. stereophile.com/cdplayers/ 1005cary), maga is úgy találta, hogy ahogyan nőtt a mintavételi frekvencia, a CD-lemezeknél„ úgy lett egyre simább és gördülékenyebb a hangzás: egyre inkább eltűntek az alacsonyabb mintavételi frekvenciákon tapasztalható keményebb élek”. De azt is megállapította, hogy a mintavélteli frekvencia változtatásának hatása lemezenként eltérő volt. „Ami igen érdekes volt”, írta, „az az, hogy mindegyik lemezen volt egy pont, ameddig folyamatosan javult a hangminőség, de azon túl hirtelen drámai változások következtek, beszűkült, fátyolossá vált a hangzás és elszíneződött.” Egyetértek Arttal abban, hogy a mintavételi frekvencia növelésével egy darabig élvezetesebbé, szervesebbé vált a hangzás, de a készüléket hallgatva egyetlen frekvencián sem tapasztaltam drámai romlást a hangzásban, inkább úgy mondanám, hogy egy ponton túl már nem okozott észrevehető javulást a mintavételi frekvencia növelése. Az egyetlen kivétel a mélyfrekvenciás tartomány volt. Az ebben a számban „A hónap felvétele” a veterán dzsesszzongorista McCoy Tyner Guitars lemeze volt (CD, Half Note 4537), csupa Akategóriás hírneves zenészekből, mint Marc Ribot, John Scofield, Derek Trucks, Bill Frisell és Béla Fleck álló alkalmi zenekarral, a nagybőgőn játszó nagyszerű Ron Quartet kíséretével. 44,1 kHz-es mintavételi frekvencián, felkonvertálás nélkül Carter hangszere egy kissé túlfűtötten, túlsúlyosan, túlhangsúlyozottan szólt, s talán Jack De Johnette dobjai is a kelleténél jobban 111


előtérbe kerültek. Ahogyan növeltem a mintavételi frekvenciát, mindegyik lépésnél tovább tisztult a középmély tartomány, míg a 768 kHz-es értéknél a bőgő pontosan akkora testet öltött, amelyet a zenekarban elfoglalt helyének megfelelően be kellett töltenie. Ezt hallottam legalábbis a Dynaudio Sapphire és a PSB Synchrony hangsugárzókkal, amelyek mindegyike a legmélyebb frekvenciákig képes visszaadni a mélyhangokat. Könnyen el tudom képzelni, hogy a kevésbé mélybe hatoló hangsugárzóknál, mint amilyen például a Magico V3 (amelyet tavaly májusban teszteltem, az alacsonyabb túlmintavételezési frekvencia előnyösebb lehet. A legmagasabb mintavételi frekvencián a Cary mélyhang átvitele CD-lemezeket hallgatva már csaknem azt a minőséget érte el, mintha SACD lemezeket hallgattam volna. Például alig hallottam különbséget az SACD és a legnagyobb mintavételi frekvencián hallgatott CD között, amikor Steely Dan Gaucho lemezének „Hey Nineteen” felvételén a basszusgitár és a dob együttese szólt. A Cary korrekt módon dekódolta a HDCD-lemezeket is, a kijelzőn is mindig megjelent a jel. Azt meg csak véletlenül vettem észre, hogy nem dekódolja viszont a HDCD-lemezeket, ha a digitális bemenetre kapcsolva hallgatok ilyen felvételeket. A CD 306 digitális bemenetére kötöttem, a Logitech Transporter WiFi zenei kiszolgálómat, amelyről John Butt és a Dunedin Consort előadásában Händel Messiását (CD, Linn 285, „Red Book” szabvány szerinti HDCD-lemez) szerettem volna lejátszani. A készülék nem ismerte fel az adatsorozatot HDCD kódolásúként a Cary kijelzője szerint és a felvételt egyébként mintegy 6 dB-lel magasabb szinten játszotta le, mint kellett volna. Ez elenyésző probléma, különösen azt is figyelembe véve, hogy meglehetősen ritkán találkozik az ember ilyen elvárásokkal, de végül is épp azért fizetnek, hogy megtaláljam a tesztelt készülékek legapróbb hibáit is! Összehasonlítások A Cary CD 306-ot elsősorban a legutóbbi három évben referenciaként használt nagy-felbontású Ayre C-5xe CD-játszómmal hasonlítottam össze. Az SACD összehasonlításokat elsősorban az nehezítette, hogy nem volt mindegyik SACD-lemezből két példányom, viszont az a tény, hogy digitális bemenettel is el van látva a Cary,


a CD összehasonlításokat nagymértékben leegyszerűsítette – egyszerűem az Ayre AES/EBU adatkimenetét a Cary adatbemenetére kötöttem, majd az Ayre KX-R előerősítő bemeneti szintillesztő funkcióját használtam arra, hogy 0,3 dB-es tűréshatáron belüli értékre illesszem a lejátszási szinteket.

A CARY CD 306 PROFESSIONAL VÁLTOZATA NEM OLCSÓ KÉSZÜLÉK, DE A 8000 DOLLÁRÉRT EGY TÖKÉLETESEN MEGTERVEZETT ÉS MEGÉPÍTETT. RAGYOGÓ HANGZÁSÚ KÉSZÜLÉKET KAP, KÖZEL A—LEHETŐ LEGJOBB MÉRÉSI EREDMÉNYEKKEL. Csak nagy odafigyeléssel találtam igen csekély eltéréseket. Egy kis idő múlva azonban Mozart 1. zongoranégyesét (K478) Pinchas Zukermamnm előadásában az 1998-as Bravo! lemezről (CD, Stereophile STPH014-2) hallgatva úgy tapasztaltam, hogy a Cary mintha kissé visszafogta volna a szólózongora részleteknél a másik lejátszón jól hallható apró visszhangokat. Ezzel szemben viszont Beethoven 12. zongoraszonátája Robert Sivlerman előadásában az Editor’s Choice lemezen (CD, Stereophile STPH016-2) gyakorlatilag semmilyen különbséget sem érzékeltem a két készülék hangzásában. Eric Whitecare Lux aurumque felvételén a While You Are Alive korongról a minnesotai Cantus kórus új lemezéről (Cantus CTS-1208) mindkét lejátszó tökéletesen visszaadta az énekesek közötti tér minden apró részletét, de itt megint csak a Cary volt az, amely talán egy cseppet nagyobbra rajzolta a teret. Megismételtem az összehasonlítást egy DVD audió lemezzel is, amelyet magam írtam az új Cantus CD 24 bites, 88,2 kHz-es mesterlemezéről. Ez esetben is a Cary bizonyult jobbnak az Ayre lejátszóval szemben, ha a térleképezés apró részleteit néztem. Ugyanakkor az Ayre egy árnyalattal erősebb testet adott a mélyhangoknak az énekesek hangjában. De ezek

a különbségek elenyészőek voltak és csak a közvetlen összehasonlítás esetén észrevehetőek, ha kimentem a szobából, miután véletlenszerűen váltogattam az előrősítő bemeneteket, visszatérve már magam sem tudtam megmondani, hogy most az Ayre, vagy a Cary hangját hallom-e. A CD 306 Pro lejátszót a korábbi változatával is összehasonlítottam, itt is ügyelve a szintek pontos illesztésére. Megeshet, hogy már romlott a hallásom, de bevallom, hosszas összehasonlítások után sem találtam semmi különbséget a korábbi és az új változat hangja között. Összegzés Az SACD lemezek lejátszásánál a Cary CD 306 Professional változat természetes versenytársa az Ayre CX-5se (5950 dollár), amelyet Wes Pphillips tesztelt 2005. júliusában és a Krell Evolution 505 (10 ezer dollár), amelyet pedig Fred Kaplan fogott vallatóra 2008. szeptemberében. Én magam nem hallottam a Krellt szólni a saját rendszeremben, de ott voltam, amikor Fred tesztelte azt a saját rendszerén, a Krell saját CAST csatlakozó felületén csatlakoztatva azt a Krell FBI integrált erősítőhöz, s meg kell vallanom, igencsak figyelemre méltóan viselkedett! De ahogyan Fred is kiemelte, csak akkor élvezhetjük a Krell hangzást teljes terjedelmében, ha a rendszer minden eleme Krell. Az Evolution 505 hangzásteljesítménye a szimmetrikus és az aszimmetrikus (RCA) kimenetén hallgatva már nem volt annyira meggyőző. Az Ayre nagy előnye, hogy az SACD és a CD lemezek mellett DVD-A és DVD-V lemezeket egyaránt lejátszik. A Cary viszont ezt leszámítva csak egy árnyalattal marad el az Ayre mögött, talán egy cseppet kevésbé mély a tere és nem annyira selymesen finomak a magasai. Hihetetlenül nagy élvezet volt a Cary CD 306 Professional változatú lejátszóval töltött minden nap. Nem vitás, nem olcsó készülék, de a 8 ezer dollárért tökéletesen megtervezett és megépített, ragyogó hangzású készüléket kap, a lehető legjobb mérési eredményekkel. Nem is beszélve az igencsak hasznosnak bizonyult digitális bemeneteiről, így egy hálózatba illesztett digitális zenelejátszóval is nagyszerűen használható. Csak meleg szívvel ajánlani tudom!

111

CD lejátszó

Recommend Documents