Búzánk és lisztünk kivitele szemben a külföld versenyével. III. III. Oláhország. Daczára közelségének, a politikai viszonyoknak s annak, hogy fıleg keleti határaink lakói folytonos és mindennapi érintkezésben állanak vele: Oláhország még mindig egyike azon „érdekes” államoknak, melyekrıl aránylag keveset tudunk. Igaz, hogy nem halad a civilisatió élén; költıinek és államférfiainak híre nem hatolt el távol országokba, de mindamellett, függetlenségének kivívásán kivül, a közgazdaság és financziák terén számos oly sikert ért el, melyek a fokozatos bensı fejlıdés nélkül lehetségesek nem lettek volna. E tény - kapcsolatban azzal, hogy Oláhország fıleg földmívelı állam és gazdasági termékeivel nekünk élénk versenyt támaszt - már önmagában véve elég arra, hogy mezıgazdasági termelését; továbbá terménykereskedését vizsgálódásunk tárgyává tegyük. Mennyire földmívelı állam Oláhország, kitünik abból, hogy lakóinak kétharmada él földmívelésbıl, s míg mezıgazdasági termelésének értékét 404 millió leire (frank), iparterményeiét ennek csupán egytizedére becsülik. 1) A cerealiák s ezek közt a búza elsı helyet foglal el Oláhország mezıgazdasági productiójában. A termesztett búzafajták között a tr. durum a leghálásabbnak mutatkozott. Mívelik az orosz quircát, mely már a párisi kiállitáson is feltünt gazdag sikértartalmával; a bánáti búzát, mely egyike a legszebb fajtáknak; végül a bıven termı oláh búzát, mely átlag hektoliterenkint 73-76 k/g-ot nyom. A földmívelés kezdetleges állapotban van; a földmíves még nem ritkán a római ekét használja, mely annyi fáradságot igényel és oly kevés eredményt mutat.2) Mindamellett a kivitel emelkedik s a gabona mintegy 3 millió H/a-t foglal el. A búzatermelés nem nagy emelkedést mutat; 1864-ben 12 millió, 1867-ben 10 millió, 1868-ban 15 millió, 1869-ben 8 millió, 1870-ben 10·9 millió, 1871-ben 9 millió, 1872-ben 6 millió H/l termett, ami egyszersmind mutatja a termelt mennyiség változékonyságát is. Sokkal nagyobb mérvü a kukoriczatermelés, mely a fenti években 12-21 millió H/l-re rúgott. Obédénare az évi átlagos búzatermelést 10-12 millió H/l-re teszi, s a fenti számokkal szemben mutatkozó hiányt azon nagy szárazsággal mentegeti, mely a 70-es években Romániát meglátogatta. Szerinte ez összegnek fele kivitelre kerül. A búzalisztre, illetıleg a malomiparra nézve ki kell emelni, hogy Oláhország területén 33 gızmalom létezett; a legfontosabbak Brailában, melyek leginkább kivitelre dolgoztak. Munkaképességükre nézve hiányoznak az adatok; csak annyit tudunk, hogy a legnagyobb 160.000 zsák lisztet készitett, a 77 k/g. Röviden és - be kell vallanunk - elég hiányosan vázolva ezzel Oláhország búza- és lisztproductióját, át kell térnünk azon kérdés tárgyalására, hogy mily irányokban mozog Oláhország mezei termékeinek kereskedése a többi államokkal szemben? Kielégitı választ adni e kérdésre nem éppen könnyü. Az oláh hivatalos statistika 1879-ben történt újjászervezéseig nagyon hiányos és - ık is elismerik - nagyon kifogásolható adatokat nyujtott. Mindamellett, miután a fejlıdés irányának megitélésénél az egyetlen alapot képezik, kénytelenek vagyunk ezeket is felhasználni. Ez adatok szerint volt:
1 2
„La Roumanie Économique” par M. G. Obédénare, prof. de l’université de Bucarest. Paris, 1876. E. Leroux. „La Roumanie” par A. Beaure & H. Matborel. Paris, 1878. Calmann Lévy.
Mint látjuk, 1855 óta a bevitel biztosabb alapokon fejlett a kivitelnél; innentıl kezdve azonban az emelkedés ez utóbbinál sokkal nagyobb mérvü.3)
Románia mérlege ez idıszak végén már tetemesen passiv; míg az utolsó év kivitele csak 50 millióval haladja meg az 1871-1875-ki átlagot; a bevitelnél ez alatt több mint 150 millió lei emelkedést lehet constatálni. Monarchiánkkal Oláhország kereskedelme aránylag mindig élénk volt, s e tekintetben irányadó szerepünket máig is megtartottuk. Úgy a kivitelt mint behozatalt illetıleg, más külállamokkal összehasonlítva, elsı helyen állunk.
Az 1875. évi vámszerzıdés hatását a fenti számok erısen megvilágítják. Ez idı alatt monarchiánkban Románia behozott:
3
Ez adatokra nézve lásd: „Tableau general indicâud Commerciul Romaniei cu Statele Straine, in anul 1881.” Bucuresei, 1882. Hivatalos kiadás.
Monarchiánk bevitele volt 1879-1881-ben az egész bevitelnek 49, 49·5, 49%-a. Ellenben Oláhország behozatala hozzánk összes kivitelének 28·8, 37·8 és 34%-át képezte; amibıl kitünik, hogy míg bevitelünk meglehetısen állandó, addig Oláhország exportja hozzánk nagyon is sok változásnak van alávetve. Attérve tulajdonképi tárgyunkra: a búza- és lisztforgalomra, azt találjuk, hogy Oláhország 1868-ban csak 68.000, 1871-ben már 8·7 milló, 1872-ben 22 millió lei értékü búzát importált hozzánk; 1875-ben 115·4 millió összes export mellett kivitt közel 16 millió lei értékü cerealiát, mibıl 11·7 millió lei értékü búza volt. Oláhország búzakivitele fıleg felénk, Török-, Angol- és Francziaország felé irányul; a lisztkivitelnél Törökország áll elsı helyen.
1882-rıl az oláh hivatalos adatok nem állanak rendelkezésre; statistikai hivatalunk kimutatása szerint azonban hazánkba 1881. évben Romániából behozott árúk értéke 17·5 millió frtot képviselt. Helvécziával és Németországgal figyelembe vehetı búza- és lisztkereskedést nem őz. Bármennyire hiányosak és kevés évre vonatkoznak is ezen adatok, annyit lehet következtetni belılük, hogy a forgalom tetemesen emelkedik; nem szabad azonban felednünk, hogy utóbbi idıkben a hitelgazdálkodás terjedése mellett a pénz értéke alább szállott; így a nyers termékek értékének emelkedni kellett Oláhországban is. A termelés nagymérvü emelkedését nem constatálhatjuk, s ezzel szemben a kivitel emelkedése Oláhországra nézve kevéssé örvendetesnek mondható. Obédénare számitása szerint a belfogyasztásra 10-12 millió H/l búzatermelés mellett csak 5 millió H/l esik, s ebbe már bele van értve a vetımag is. A rozstermelés sem lévén nagykiterjedésü, mindent a tengerinek kell pótolni, amint tényleg történik is. Positiv adatok nincsenek ugyan kezeink között, de mernık itt is - úgy mint Oroszországban - constatálni, hogy a parasztság élelmezése a kivitel emelkedésével nem javult. A termelés sok csapásnak van alávetve, ennélfogva a kivitel sem lehet állandó. A szigorú tél után esıs tavasz következik, majd az aszaló nyár; a hı, fagy, áradások, rovarok által okozott károk állandó rovatot képeznek és milliókra rúgnak. A drága hitel 12-18% kölcsöneivel szintén nem utolsó tényezıje e bajoknak. Nem lehet azonban eltagadni, hogy minden versenytársunk között Oláhország az, mely legközelebbrıl érint bennünket. Amerika csinálhat versenyt lisztünknek Angliában vagy Hollandban; Oroszország lenyomhatja termékeink árát Németország vagy Svájczban; de egyedül Oláhország az, mely saját határaink között is versenyt támaszt és lenyomja búzánk árát. Oláhország tulajdonképi piacza a lisztre Törökország és Bulgária, búzára pedig monarchiánk. Malmaink és kereskedıink
szempontjából ennek védelmére lehet azt felhozni, hogy az oláh búza tılünk újra mint liszt megyen ki s így növeli exportképességünket; kétségtelen azonban, hogy gazdáinknak e versenytárs hivatlan vendég. Ez reájuk nézve annál érzékenyebb kérdés, mert az l875. évi szerzıdés óta emelkedett oly nagy mérvben Oláhország exportja felénk; a mi bevitelünk Romániába emelkedett ugyan, de nem mezei terményekben, s a mezıgazdaság fizeti meg az ipar által nyert elınyöket. Érdekesnek tartjuk végül - amennyiben a kereskedelmi irányok közelebbi meghatározására szolgálnak - elısorolni a nevezetesebb vámhivatalok 1881. évi forgalmát.
Szem elıtt tartva, hogy Oláhország búza-, tengeri- stb, kivitele mellett fıkép iparczikket szállít külföldrıl, constatálhatjuk, hogy kivitel tekintetében Galacz és Braila állanak legelıl, amelyeken átmegy a török, angol és franczia export tetemes része. A bevitelnél azonban Iczkány,az osztrák határállomás áll legelıl és Galacz - daczára, hogy a törökországi importon kivül az angolt és francziát is közvetíti - mégsem birja elérni. A két magyar vámhivatal éppen ellentétes viszonyt mutat. Orsova-Verciorován át az export Oláhországból kétszerte több, mint az import; míg Predealon, hol az erdélyi localis forgalom tetemes része átmegy, kétszer annyit viszünk be, mint amennyi az export. Nevezetes azonban, hogy Iczkány bevitele 11·6 millió leivel több, mint Orsova és Predealé összevéve; tehát az osztrák bevitel tetemesen fölöttünk áll. IV. Hazánk. Azon mercantil szellemnek, mely a mult decenniumban oly erısen befészkelte magát a magyar közvéleménybe, lehet tulajdonitani, hogy a magyar külkereskedelem kérdéseivel utolsó idıben aránylag sokan foglalkoztak; s még inkább ennek lehet betudni, hogy az ország jóléte vagy sülyedésének egyedüli fokmérıjeül a kivitel mennyiségét tüntették föl. És éppen azért, mert néhány jó export-év után a 70-es években magunk is oláh búzára szorultunk, és mert a termelés és kivitel nem emelkedett oly arányokban, mint kivánták: bizonyos elegikus hangulat vett erıt az illetı körökön; szomorúan constatálták a kivitel hanyatlását és képtelenségünket versenytársainkkal szemben helytállani. Anélkül hogy bıvebben kutatták volna, valjon ezen export - mindig cerealia-kivitelt értve - hanyatlása viszonyainkra nem gyakorolhat-e jó hatást is: „finis Hungariae”-t kiáltottak, ha a hanyatlást csak némileg megbizható adatokkal is igazolni sikerült. Nem tartjuk igazoltnak e felfogást; nézetünk szerint sok tekintetben kivánatos lenne, ha mitsem exportálnánk, ha t. i. termelésünk benn találna fogyasztókat; s azon élénk vágyat, mely a kivitel lehetı fokozására irányul, csak annyiban tartjuk jogosultnak, amennyiben a „napi bevétel”-rıl van szó. Azonban nem tőzve magunk elé magasabb czélt, e szők határok között fogunk maradni s megkisértjük vázolni hazánk búza- és lisztkivitelét az utolsó évek (1879-1883) alatt.
Nem titok, hogy az áruforgalmi statistika életbeléptetéseig - 1881. juliusig - e tekintetben csak hiányos és combinatiókon alapuló adataink vannak. Részünkrıl a kiviteli s az ennek alapját képezı termelési viszonyokkal csakis 1879-tıl kezdve óhajtunk ugyan részletesen foglalkozni; de e mellett az összehasonlitás végett szükségesnek látjuk az 1868 óta meglévı adatokat is érinteni. A magyar gabonakereskedés még igen fiatal. A 40-es években történtek ugyan szállitások a Dunán föl Regensburgig, de ritkán s ez üzlet a rendes kereskedés jellegével nem birt; az egésznek patriarchális színezete volt. Dél-Németország 1857-ben jelent meg nálunk, és 1860-ban a kereskedés nem csupán DélNémetországgal, hanem Svájczczal és Észak-Németországgal is nagyobb mérveket öltött. Franczia kereskedık 1861-ben szerepeltek elıször vevıként, azután azonban sanyarú évek következtek, s ezeknek csak 1867-, illetıleg a következett bıtermésü évben lett vége. A 70-es években azonban nem fejlett külkereskedelmünk, s illetékes egyének pár év elıtt constatálták, hogy fogyasztóink közül Angliát, Belgiumot és Hollandiát elvesztettük s csak DélNémetország, Svájcz és a vele határos franczia departement-ok maradtak meg vevıinknek.4) E nézet átment a közvéleménybe és tartotta magát - talán nem éppen indokoltan - egészen a legutolsó idıkig. Nem akarva eléje vágni a dolgok fejlıdésének, mielıtt e nézet jogosultságáról bıvebben nyilatkoznánk, pár szóval vázolni kivánjuk az 1879-1882. évek mezıgazdasági történetét. A búzatermelésre használt terület az utóbbi évek alatt oly változást, mely az állandóság jellegével birna, nem tüntet föl. A termés eredményében mutatkozó különbség nem ebbıl, hanem a hozadék különbözıségébıl ered. Mily nagyok voltak e tekintetben az eltérések, az kitünik a következı hivatalos adatokból.
Az utolsó tíz év alatt tehát a mult évben volt a legnagyobb búzatermés, a legkisebb 1873ban; s a legkisebb és legnagyobb termés között 30 millió H/l különbség van. A kivitel tekintetében a következı számok nyujtanak fölvilágositást:
4
Lásd az országos gazd. egyesület által 1880-ban rendezett enquête tárgyalásait. I. füzet.
1879, 1880, valamint 1881 elsı felérıl adatokkal nem rendelkezünk. Tény azonban, hogy ez évek nem voltak jók, és ha szabad a monarchia kivitele után itélni meg saját magunkét, akkor 1879-ben valamivel, 1880-ban pedig jóval kevesebb mezei terméket exportáltunk, mint az elozı években. 5) 1881. év második felérıl már pontos adatokkal birunk. Termésünk alig volt jobb, mint az elızı évben, mindamellett a javulás tetemes jeleivel találkozunk. A belföldi fogyasztás emelkedik; az oláh búza versenye, a rossz aratás miatt, alábbszáll. Az 1882. év közgazdasági sikereit, viszonyainknak ebbıl folyó jobbra változását nem, csupán a gazdag aratásnak, hanem régi versenytársaink kevésbé kedvezı termésének is köszönhetjük; köszönhetjük jórészt kiépült s a tömeges szállitásra berendezett vasutaknak, az okosabb tariffapolitikának és végül az utolsó idıkben oly szépen fejlett malomiparnak. Több mint egy évtized fáradságos munkája ez évben termette elsı eredményeit. A magyar búza és liszt újra nagy tömegekben került a piaczra, újra visszahóditá elveszettnek hitt fogyasztóit és az „Adria” hajóin nem jelentéktelen mennyiségek jutottak át az Oceánon is. Misem alkalmasabb igazolni ez állitásunkat, mint az utolsó évek adatai. Búza kivitel államok szerint: Ausztria Németország Svájcz 1881/82-ben 29·6 2·5 2·06 18·9 6·4 1882/83-ban 51·9 Lisztkivitel: Ausztria Németország Svájcz Anglia Francziaország 1881/82-ben 23·3 4·2 2·2 8·8 1·8 1882/83-ban 32·6 6·2 3·2 13·5 3·9 Angliába éppen nem, Francziaországba alig exportálunk búzát. Ellenben lisztünkre mindkét állam állandó vevınk. Allandó fogyasztónk továbbá mindkét czikkben: Helvéczia és Dél-Némétország. E mellett volt némi kivitelünk lisztben Belgium és Hollandba, Olasz- és Oláhországba is. Az 1882. évi gazdag aratás nem nyitott új utakat kivitelünknek, hanem megszilárditá régi összeköttetéseinket. Feladatunk elsı részét körülbelül befejeztük. Láttuk Észak-Amerika termelése és kivitelének gyors növekvését, a valódi és képzelt veszélyeket, melyek e versenybıl reánk hárulnak. Vizsgáltuk Oroszország termelését, kereskedelmének irányzatát; végül igyekeztünk feltüntetni legkisebb versenytársunk Oláhország - versenyének terjedelmét is. Most visszatértünk kiinduló pontunkhoz és 5
A monarchia kivitele volt: 1876-ban gabona 61 millió liszt 24·7 „
1877-ben 115 millió 39 „
1878-ban 95 millió 50 „
1879-ben 94 millió 47 „
1880-ban 75 millió 24 „
reflectálnunk kell a meglévı adatok alapján arra: mennyiben fenyeget veszélylyel bennünket a mutatkozó verseny és mily kilátásaink vannak kereskedelmi tekintetben, a jövıt illetıleg. Hazánk mezıgazdasági termelése, épúgy mint climája, szélsıségekben csapong; éppen azért alig lehet csodálni, hogy ha gazdag évek után silány termések következvén, felhangzik mindenfelıl a panasz és kétségbeesés. Sokan ily fluctuatiók mellett mindenüket koczkára téve látják, és nem csoda, ha elhiszik, hogy a nemzet léte is kétségben forog. Bizonyos, hogy a 70es évek elején a rossz termések, utóbb pedig a külsı verseny miatt szomorú napok viradtak reánk; ezzel azonban még nincs bebizonyítva, hogy a dolgoknak így kell folyni továbbra is. Búzakivitelünk sokat szenvedett kétségkivül, de régi vevıink elpártolásáról nem igen lehet szó akkor, midın Ausztrián kivül Svájcz és Németország is tılünk vásárol; a többi államok pedig „rendes vevıink” közé úgysem tartoztak állandóan soha. Mezıgazdasági termelésünk bensı hanyatlásáról alig lehet szó, s ha a mult decennium oly keserő tapasztalatokkal gazdagitott, az sok kedvezıtlen tényezı összemőködésének eredménye. Mindenekelıtt - a rossz terméseken kivül -az 1873-ki speculationális krizis, mely késıbb hitelválsággá fejlett ki, és nemcsak a hitelt tette drágává, hanem a belföld és Ausztria fogyasztási képességének csökkentése által is károsan hatott terményeink árára. Ehhez járult az, hogy éppen akkor, midın mi gyenge ternéseket produkáltunk, az Egyesült Államoknak az átlagost túlhaladó gazdag termése volt. Oroszország is mindnagyobb mennyiségü búzával lépett föl ellenünk, sıt közvetlen szomszédunk, Oláhország, fölhasználva az 1875.évi vámszerzıdés elınyeit s a reá nézve kétség nélkül kedvezı conjuncturákat, mindnagyobb mérvü versenyt fejtett ki ellenünk. Ha mindezeket figyelembe vesszük, inkább csodálkozni fogunk rajta, hogy ennyire is meg birtuk állani helyünket. Az Egyesült Államok és Oroszország versenyétıl tartani nagy okunk nincs; olymérvüvé, hogy mellette mi is meg ne élhetnénk, nem fog az egyhamar kifejlıdni. Ellenben nem vitatkozhatunk a fölött, hogy érdekeinket Oláhország élénken sérti. Nem félhetünk attól, hogy idegen piaczokon ver le; de kétségtelen, hogy határainkon belül csinál concurrentiát, és képes volt még 1882-ben is 17·5 millió frtért hozni be hazánkba termékeibıl. Egyébiránt, amint a dolgok fejlenek, biztosnak látszik, hogy a nyers anyag kivitele helyett át kell térni a lisztexportra. Búzánkkal nem vagyunk képesek tovább hatolni Francziaország keleti departementjainál; lisztünket örömmel veszi nemcsak Anglia, hanem az Atlanti tengeren túl fekvı tartományok is. Ez átalakulás éppen nem lehetetlen, sıt máris folyamatban van. Lisztkivitelünk - mióta van – sokkal állandóbb, mint a húzáé, és jövedelmezısége miatt sem lehet panasz. Így a budapesti malmok közül, 1869-1881. évi átlag szerint, egyetlenegy hozott 6%-nál kevesebb jövedelmet, a többi jóval többet; föl egészen 26%-ig fizetett részvényeseinek. Ha a lisztkivitelt mutató adatokat összehasonlítjuk, azon igen érdekes és eddig tudtunkkal nem constatált jelenségre találunk, hogy míg Oroszország liszt tekintetében nem concurrens, Oláhországnak pedig e czikkben kivitele az utóbbi években inkább apadt: addig hazánk lisztkivitelének értéke 1868 óta több mint megkétszerezıdött, míg az Egyesült Államok búzalisztkivitele 1870 óta 21·1 millió dollárról csak 36·4 millió dollárra tudott emelkedni, a mi lisztkivitelünk rendszerint majdnem megüti, egyes években fölül is mulja a búzakivitel értékét; míg az Egyesült Államokban alig ér föl annak ½-¼-ével; e téren tehát nem Amerika viszi a gazdasági haladás zászlaját. Örvendetes mozzanat az is, hogy emellett belfogyasztásunk is fokozatosan emelkedik, és gızmalmaink termékeinek 1878-ban 44, 1879ben 45, 1880-ban 55, 1881-ben 56%-a fogyott el belföldön, mit alig lehet eléggé méltányolni. E képnek kevéssé örvendetes oldala, hogy Felsı-Magyarország még egyes években mindig sok cseh és morva lisztet fogyaszt, Ausztria pedig sokat hoz be Oroszországból; mi figyelmeztetés lehet az illetékes egyéneknek, hogy még itthon is virulhatnak babérok munkásságuknak.
Objective igyekeztünk vázolni e képet. Ha a végeredmény elég kedvezı, nem a mi érdemünk; de befejezve e rövid tanulmányt, nem mellızhetjük el még egyszer nyilvánitani azon meggyızıdésünket, hogy hazánk természeti gazdagsága mellett azon erı és törekvés, mit ennek kifejtésére forditunk, elveszni hiába nem fog; és ha meg birtuk állani helyünket egy évtized viszontagságai s a kezdet nehézségei között, mennyivel inkább van boldogulásra kilátás, midın ezen nehézségekbıl kibontakozva, erıink tudatában biztosabban haladhatunk czéljaink felé. Dr. Bernáth István.
