Búzánk és lisztünk kivitele szemben a külföld versenyével. II. II. Oroszország. 1 )

Búzánk és lisztünk kivitele szemben a külföld versenyével. II. II. Oroszország. 1) Talán kevésbé veszélyes, de közelségét, a politikai viszonyokat s a jövıt tekintve, semmiesetre sem kevésbé érdekes versenytársunk az Egyesült Államoknál Oroszország. Kétségtelen, hogy talajának tekintélyes része búzatermésre éppen nem való; egy másik, szintén nagyterjedelmü része pedig nem szolgáltat annyi gabonát sem, mi lakóinak táplálékául elég lenne; de a déli vidék, a híres „csernosjomnaja polossa” televénygazdag fekete földje, mely az Egyesült Államok Michigan-tó körüli tájékával oly sok tekintetben megegyez: nemcsak a termelés könnyüsége, a nyert termék gazdagsága, részben kitünısége miatt,-hanem azért is félelmes ellenséggé nıheti ki magát, mert a Galiczián átfutó vasutak, fıleg pedig a Fekete tenger közelsége mellett szállitási nehézségekkel - velünk szemben - küzdenie alig kell. Háromnyomásos gazdálkodás mellett, jóformán trágyázás nélkül, bıven terem a föld; szolgáltatja nemcsupán a galicziai és fekete-tengeri exportot, hanem termékének jókora részét a keleti kikötıkön át küldi Nyugat-Európába is. Északon Kiew, Kursk, Nisni, Nowgorod és Kasántól fölfelé a fejenkinti termés csak 254 k/g-ra rúg, míg délen 624 k/g-ra tehetı. Az orosz kormány által kiadott statistikai atlas, 2) mely érdekes világot vet az emancipatió elıtt uralkodott orosz mezıgazdasági viszonyokra, az északi gabonatermı vidék hozamát az elvetett mag 2½-3½ -szeresével tünteti föl; míg a déli vidék 6-8 magot ád. E vidék tehát az, melynek termelési és kereskedelmi viszonyai határozók, Oroszország külversenyét illetıleg. Alig kell érintenünk, hogy az orosz paraszt erély, kitartás és tevékenység tekintetében nem éri el az amerikai farmert; és maguk a kereskedelmi viszonyok sem olyanok, amelyek kivánni valót ne hagynának fenn. A földmívelés elég primitiv, a búzatermı vidékeket gyakran szárazság sujtja; e mellett az agrár-törvényhozás, a földmívelı-parasztság jogi helyzete, daczára a felszabaditásnak, maig sem olyan, mely annak tevékenységét nagy mérvben fokozni és elımozditani alkalmas lenne. Mindemellett tekintve azon jelentékeny búzamennyiséget, melyet Oroszország némely években piaczra hoz, - azon tényt, hogy tengeri útjai mellett volt idı, midın Fiume malmai is orosz gabonát ıröltek; nem mellızhetjük el a feleletet azon kérdésre: mennyit termel Oroszország és mily irányban mozog kivitele? Ez annál kivánatosabbnak látszik, mertdaczára az orosz földmíves nehézkességének, daczára annak, hogy a gazdasági cultura ott magas fokon nem áll - nem hiányoznak oly körülmények, amelyek a versenyt félelmessé tehetik. A mai gabonatermı vidékek tetemes része még alig egy század elıtt nomád népek harczait látta maga fölött elvonulni. A föld nemrég még szőz volt, népessége aránylag maig sem sőrő és bevándorlás által folyton gyarapul. A vasutak csak nemrég épültek ki; a csatornák és épülı elevátorok mind alkalmasak arra, hogy az orosz gabonakereskedést versenyképessé tegyék; ugyanazon fenyegetı jelenségek, mint túl az Oceánon, csakhogy kisebb arányokban. E mellett, ha más tekintetben hátrább áll is az amerikai farmernél; igényeinek csekélységét 1

„Russische Revue.” Herausgegeben von C. Röttger. Szt.-Pétervár, 1882. XX. Kötet. -- Pekár J.: „Földünk búzája és lisztje.” Budapest, l881. - Lawes: „Studien über Getreideproduction und Handel im europäischen Russland.” Leipzig, 1881. - Szt.-pétervári, moszkvai és odesszai consuljaink jelentései 188l-l883-ról. Érdekes adatok találhatók még Yermoloff: „Notice sur. Lés céréales de la Russie.” 1878.

2

„Atlas économique et statistique de la Russie de l’Europe publié par le Department de l’économie rurale.” Szt.Pétervár, 1857.

tekintve, az orosz paraszt amazt messze maga mögött hagyja. Wilsonnak, a pétervári statistikai hivatal fınökének becslése szerint 3) a fejenkinti fogyasztás 6·14-6·39 H/l-re rúg, s míg Amerikában az utolsó 30 év alatt tetemesen növekedett, Oroszországban alább száll. Ennek köszönheti fıleg Oroszország, hogy sokat képes exportálni, daczára termelése relativ csekélységének. A termelés nagyságának megállapitásánál - mint érintettük - külön kell választanunk az északi vidéket a délitıl; a termelés összege 221·3 millió q délen és csak 85·2 millió q északon (1871-1875. évi átlag). Még szembeötlıbb a különbség a búzatermelésnél. A déli vidék 55·8 millió q-ja mellett csekélységnek tünik föl azon 2·7 millió q, melyet az északi vidék elıállítni bir. A termelésnél fokozatos, de nem gyors emélkedés észlelhetı. 1845-ben az összes cerealiatermést 525 millió H/l-re becsülték; az 1870-1874. évi adatok 624·8 millióval tüntetik föl; 1877-ig a legmagasabb termés 682 millió H/l-t tett, mi 33 év alatt 23% emelkedést tenne; tehát 1%-ot sem ér el évenkint. Ebbıl levonva a belfogyasztást, a vetımagot, a szeszfızésnél elhasznált összeget, évenkint változó mennyiség került a külföld piaczaira. Elsı pillanatra hajlandók lennénk azt hinni, hogy Oroszország gabonakereskedése - épúgy mint Amerikáé vagy a miénk - ujabb keletü s csak a vasutak és a gız korában kezdıdött. Ez csalódás lenne. Az orosz gabonakereskedés csiráit már a hellenek és rómaiak korában találjuk, amidın fıleg a Fekete tenger partvidékei exportáltak változó mennyiségü termelvényt. A Keleti tengernek maig is fontos kikötıi (Danzig, Königsberg, Riga, Pétervár) a középkorban nevezetes szerepet játszottak Svéd és Norvégia, Anglia és Észak-Francziaország élelmezésében; Danzig árui tették lehetıvé az elsı nagy gabonapiacznak - Amsterdamnak kifejlıdését, sıt e város gabonaszállitó hajóit a XVII. századig még Rómába is küldötte. Nagyobb arányokat ölt a kivitel a mult század vége felé, amint egyrészrıl a belviszonyok megszilárdulnak, másrészt pedig az importeur-államoknak iparával fogyasztási képességük is emelkedik. 1790-1810-ig Anglia átlag véve nem kevesebb mint 3 millió q-át vitt be évente, és 1800-1813 közt a kivitel 3·5 millió H/l-t tesz, az akkori nemzetközi gabonakereskedésnek körülbelül egyharmadát. Innentıl kezdve azonban, kedvezıtlen politikai viszonyok, fıleg Anglia repressaliái miatt, a kivitel nem vett oly fejlıdést, mint várni lehetne. 1825-1840-ig a kivitel 3·4-4 millió H/l közt ingadozott és csakis ezután kezd az orosz gabonakivitel új korszakot. Anglia megszünteti a gabonavámokat; vasutak, csatornák épülnek; a versenyzı vállalatok a szállitási dijak leszállitásával törekesznek hóditani; e mellett a vagyonosság emelkedvén, a fogyasztó képes magasabb árakat fizetni. E hatás élénken tükrözıdik vissza a kivitelt mutató számokban; mert, míg a fıczikknek - a búzának - évi kivitele 1841-1845 közt 4,479.000 H/l volt, 1846-1850 közt .7,319.000-re emelkedett. Az ötvenes évek elsı felében, nevezetesen 1850-1855-ig a kivitel átlaga 6,671.000 H/l -re sülyedt le, ami azonban, nem a termelés apadásának vagy a belfogyasztás emelkédésének, hanem a krimi harczok zavaró hatásának eredménye. Amint a rendes viszonyok helyreálltak s a gazdasági élet fejlıdhetett, a búzakivitel is emelkedett, és pedig a következett öt évben 8 millió H/l-re. 1861-1865-ig, daczára a már föllépett amerikai versenynek, Oroszország 10,522.000 H/l-t exportál, mely összeg a következı öt évben 16, 1871-1875 közt évi 19 millióra emelkedett föl. Ezen idıszakba esik a jobbágyság felszabaditása, a vasutak kiépitése, gızhajózási vállalatok alakitása stb. 1876-ban 19,394.000 H/l volt a kivitel, míg 1877-ben a török háború miatt leapadt l8,174.000-re. A Fekete tenger kikötıi blokálva lévén, kivitelük a minimumig szállott le; így péld. Odessza 3·5-4 millió q helyett csak 821.000 q-át exportált.

3

„Agriculture et Économie rurale en Russie.” Szt.-Pétervár, 1878.

Idáig röviden csak fıvonásaiban vázoltuk Oroszország kivitelét. Az utóbbi évek történetére azonban két okból kell nagyobb figyelmet forditanunk: az egyik az, hogy 1878ban épp a háború következményei miatt új stádiumba léptünk; a másik, hogy Oroszország búzakivitele 1878-ban emelkedett oly magasra, mint elıbb soha, t. i. 36,222.000 H/l-re. 1879ben a kivitel volt 13·92 millió csetvert, 4) 1880-ban 6·14 millió. Természetes tehát, hogy hazánk is ez években érezte leginkább a verseny súlyát. A legutóbbi föllendülésnek csaknem kizárólagos okát a rubelek árfolyamának a háború alatt és után beállott sülyedésében kell keresnünk. A vasuti dijak ugyanis papiros-rubelekbe vannak megállapítva, s amint ezek árfolyama változik, épúgy változnak a díjtételek is külföldi értékekhez hasonlítva. A rubelek értékének sülyedése a forgalom élénkülését idézi elı, és pedig annál inkább, mert az érték hanyatlása belföldön csak huzamosabb idı mulva érezteti az árak átalakulásában hatását. 1878-ban Oroszország exportja soha elıbb el nem ért magasságra emelkedett; a kereskedık, hajósok stb. óriási nyereségeket raktak zsebre s a földbirtokosok is kivették a maguk részét. Ezen nagy nyereségeknek tulajdonítható az, hogy az orosz földmívelık nagyrészt szemtermelésre vetették magukat, azt igyekeznek forcirozni minden lehetı úton és módon - épúgy mint nálunk. A mezıgazdaság többi ágait elhanyagolják és egyetlen - ha szabad e kifejezést használni - kártyára téve mindent, kénytelenek ez eljárás hátrányait érezni. A mezıgazdaság hozadéka mind problematikusabbá válik; egy évben nagy bevételek, a másik évben annál nagyobb hiány, s ami a bevételek egyenlıtlenségébıl ered: zilált társadalmi állapotok, a régi nemesi birtokosok és a kisgazdák tetemes részének elpusztulása; vágyódás agrárius-reformok után; a kormány el nem tagadható jóakarata mellett is képtelen e bajokat orvosolni. Az 1879. évi aratás rossz volt, ennek folytán leapadt úgy ezen évnek, mint a következınek exportja. Az 1878. és az 1879. évi kivitel egy része a belfogyasztás rovására történvén, a készletek kimerültek s az 1880. év rossz termése valóságos inséget idézett elı, mely csak az 1881. évi jó aratás folytán szőnt meg. A búzakivitel fıleg az amerikai verseny folytán csökkent; s ha minden jel nem csal, ezirányban erıs versenytıl tartani nincsen okunk. Félhivatalos forrásunk 5) szerint: „az orosz búzakivitel ha tetıpontját túl nem haladta, legalább is elérte. Az utóbbi idıkben a jó árak mellett, a vasutak kiépülése folytán, Dél-Orosz-országban mindenki búzatermelésre vetette magát, és csakis így volt lehetséges, hogy 1878/79-ben 13-17 millió csetvert volt a kivitel búzában. Az erıszakolt búzatermelés következményének tulajdonítják azonban, hogy a káros rovarok mértéktelenül elszaporodtak; a mezıket annyira ellepte a gyom, hogy az elınyös búzatermelés lehetlenné vált. Ehhez járult a kedvezıtlen idıjárás és Amerika versenye, úgy hogy a búzatermelés megszoritása a földbirtokosokra nézve parancsoló szükséggé lett. Ezirányban a nagybirtokosok megtették, amit tehettek; a parasztság azonban még mindig fıleg búzát termel.” 1881-ben elég jó volt a termés, és ennek köszönhetı, hogy 8,225.000 csetvert volt a kivitel búzában; 2,086.000-rel több, mint 1880-ban. De csekélyebb volt, mint 1878/79-ben. 1882 aránylag elég jó év volt, és csak a búzaexport 12,823.000 csetvertet tett; majdnem annyit, mint 1879-ben. Az 1883. évi adatok még nincsenek kezeink közt, de consuljaink eddigi jelentései szerint fényes eredményeket felmutatni ez év sem fog. A fentiekben igyekeztünk feltüntetni Oroszország gabona-, fıleg pedig a reánk nézve fontos búzakivitelét s azon tényezöket, melyektöl ez függ; hátra van még, hogy pár szót szóljunk a lisztiparról és lisztkivitelröl; továbbá röviden érintsük a kereskedés irányait s ezzel kapcsolatosan a fekete-tengeri kikötöknek, fıleg pedig Odesszának jelentıségét. A vizi és száraz malmok Oroszországban is fıleg a kis városok és vidék szükségletét fedezik; a kivitelre s a nagy városok részére fıleg az ujonnan nagy számban alakult 4 5

Egy csetvert=2·099 H/l. „Russische Revue.” 1882, 201. lap.

gızmalmok szolgálnak. Hogy mily számu malom dolgozik egész Oroszországban, nehéz megállapitani. 1869-ben az orosz pénzügyi minister kimutatásai ezek számát 2176-ra teszik, míg az 1879. évi statistikai adatok 5111-re; a termelt liszt súlyát 58-60 millió pudra, mi azonban magának az országnak szükségletét sem fedezhetné; a gözmalmok száma 212 volt. Oroszország lisztkivitele nem nagyon fényes és a fokozatos emelkedés helyett visszaeséseket mutat. 1873-1878 közt évente az átlagos liszt- és korpakivitel 539.000 csetvertet tett ki; 1880ban csupán 255.000-et és 1881-ben ez is leapadt 194.000 csetvertre, mi alig tenne ki 400.000 H /l-t; az 1882. évi kivitel is csak 276.000 csetvertre tehetö. Ezirányban - érzik ezt maguk az oroszok is - még tág mezı nyilnék az egyéni és társulati tevékenység elıtt. Érdekes azonban az, hogy az orosz lisztet fogyasztó államok között az elsö sorban látjuk szerepelni monarchiánkat is; akkor, midın büszkék vagyunk reá, hogy Brazilia is rendes vevöink közé tartozik. Nem tekintve az ázsiai határon folytatott kereskedést, Oroszországnak négy fıkiviteli útja van: a) a Fehér tenger, melyen 1880-ban 2,228.000 rubel értékü élelmiszer szállíttatott el; b) a Keleti tenger kikötıi, melyekre a fenti évben csupán gabonában 88 millió rubel érték esik; c) a déli kikötık 1880-ban 100 millió rubel értékü gabonaexporttal, és végül d) a szárazföldi út 37 millió rubel értékü gabonakivitelét közvetitette. A Keleti tenger kikötöinek jelentösége emelkedıben van, míg a Fekete tenger mellett fekvı városok exportja fıleg a vasutak és Amerika versenye folytán - az oroszok véleménye szerint - hanyatlik. Odessza, a Fekete tenger fıgabonakikötıje, a század elején lendült föl és már 1816-ban 78 millió q gabonát szállitott külföldre; e számot csak az 1878-1880. évek kivitele mulja fölül, midın 10·6-11·1 millió q-át exportál; 1880-ban már az elıbbi 1867-1877 közti évtized átlagán (5·5 q) is alól marad és csupán 5,083.000 q-ra tud emelkedni. 1882. évi kivitelét búzában 31 millió rubelre teszik. A keleti kikötık közt elsö Szt.-Pétervár és pedig folyton emelkedıben; mert, míg 1877-ig a gabonakivitel el nem érte a 10 millió H/l-t, 1877-ben 23, 1878-ban 11, 1879-ben 18 és még 1880-ban is több mint 14 millió H/l-t exportált. 6) Ezzel körülbelül befejezhetjük vázlatunkat Oroszországról. Láttuk, hogy a kivitel folyton emelkedik ugyan, - de eltekintve minden mástól, ezt már azért sem lehet egészséges állapotnak tekinteni, mert a termelés csekélyebb mértékben emelkedvén, ez csak a belfogyasztás rovására történhetik; s így mégis csak igazuk lesz a hivatalos adatoknak, melyek szerint a fejenkinti fogyasztás, mely 1840-1847-ben 5·7 H/l-t tett ki, 1876/77-ig 4·96 H/l -re sülyedt. A kivitel emelkedése óta rosszabb kenyeret eszik a felszabadult paraszt, mint evett az elnyomott jobbágy; csoda-e, ha lépten-nyomon társadalmi bajok ütik föl fejüket, holott a föszín emelkedést mutat? Oroszország versenye önmagában sem fenyegetı reánk nézve, s még kevésbé lesz az, ha tekintjük az árt; melyen a kiviteli számok gyarapodását megvásárolja. A búzának liszt alakjában való kivitele é1énk, de – amint az eddigi eredmények mutatják - hiú vágya az orosz közgazdáknak. Oly tényezık állanak ezzel szemben, melyek egyhamar nem lesznek legyızhetık, s alaposnak látszik azon föltevés, hogy Oroszország kivitele egészben véve a közel jövıben gyökeres változáson átmenni nem fog; e nagy birodalom lakatlan, de gabonatermelésre alkalmas vidékeinek betelepitése kétségtelenül sokat változtathatna, de ez a közelben nem várható. Érdekesnek tartjuk még a két következı táblázatot ide iktatni. 6

Legujabban Szt.-Pétervárott egy nagy tengeri csatorna nyilott meg, mely a kronstadti költséges átrakodást mellızhetıvé teszi.

Az elsı feltünteti monarchiánk kereskedelmét Oroszországgal. Behozatal hozzánk

Bevitel Oroszországba

1871-ben 1872-ben 1873-ban 1874-ben 1875-ben 1876-ban 1877-ben 1878-ban 1879-ben 1880-ban

13 millió rubel 16 millió rubel 19 „ „ 23 „ „ 25 „ „ 19 „ „ 33 „ „ 20 „ „ 16 „ „ 25 „ „ 26 „ „ 23 „ „ 49 „ „ 19 „ „ 40 „ „ 26 „ „ 32 „ „ 19 „ „ 32 „ „ 23 „ „ Átlag 29 millió- rubel 22 millió rubel. E számok élénken mutatják: mennyit lehetne még tenni Oroszországgal szemben, és mutatják azt is, hogy az 1877/78. évi behozatal nem volt normális. A második táblázat az összes gabonatermékek kivitelére vonatkozik, mely volt: 1851-ben 21 millió rubel ezüstben │1874-ben 159·2 millió rubel ezüstben 1861-ben 68 „ „ „ │1875-ben 135·4 „ „ „ 1871-ben 137·2 „ „ „ │1876-ban 152·7 „ „ „ 1872-ben 101 „ „ ,, │1877-ben 197·7 „ „ „ ' „ „ │1878-ban 285 „ „ „ 1873-ban 123·3 „ Dr. Bernáth István.