BUDAPESTI M SZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

BUDAPESTI M SZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

A magyar kis- és középvállalkozások az Európai Unióban A tercier szektor versenyképességének alakulása az ágazati adatok alapján 2001-2004 között

PHD-ÉRTEKEZÉS

TÉMAVEZET : DR. LAÁB ÁGNES

KOROM ERIK

BUDAPEST 2007

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés ............................................................................................................................... 7 2. A teljesítményértékelés és -mérés.......................................................................................... 8 2.1. A teljesítményértékelés elmélete.................................................................................... 8 2.2. A termelékenység, hatékonyság és a jövedelmez ség ................................................... 8 2.3. A számvitel helye és szerepe az elméleti közgazdaságtanban ..................................... 15 2.4. A jövedelem, a t ke és az értékelés számviteli és közgazdaságtani megközelítése..... 18 2.4.1. Az érték szerepér l ............................................................................................ 19 2.4.2. A számvitel értékfogalmának keretei................................................................. 20 2.5. A termelékenység (hatékonyság) és a jövedelmez ség mérése ................................... 21 2.6. A mérhet ség továbbfejlesztésének lehet sége ........................................................... 24 3. A versenyképesség meghatározása ...................................................................................... 30 3.1. A versenyképesség megközelítései és mérése ............................................................. 30 3.1.1. A kínálati oldali versenyképesség...................................................................... 32 3.1.2. A keresleti oldali versenyképesség .................................................................... 32 3.1.3. A tartós növekedési tényez k elmélete.............................................................. 34 3.1.4. A Porter-féle gyémánt modell............................................................................ 35 3.2. A nemzetközi versenyképességi jelentések.................................................................. 38 3.2.1. Az „OECD Understanding economic growth” cím
kiadvány ......................... 38 3.2.2. Az Európai Unió versenyképességi jelentései ................................................... 40 3.2.3. A KOK-jelentés................................................................................................... 40 3.2.4. A SAPIR-jelentés................................................................................................. 41 3.2.5. Versenyképesség a Világgazdasági Fórum (WEF) megközelítésében.............. 42 3.2.6. Világgazdasági versenyképesség az IMD szerint .............................................. 43 3.2.7. A „Making Offshore Decisions: A. T. Kearney’s 2004 Offshore Location Attractiveness Index” cím
kiadvány......................... 43 3.2.8. A „World Investment Report” cím
kiadvány................................................... 44 3.3. Az Európai Unió és a versenyképesség........................................................................ 44 3.3.1. Iparpolitikai, versenyképességi tevékenység az Unióban.................................. 45 3.3.2. A vállalati szektorral kapcsolatos politika ......................................................... 45 3.4. A hazai versenyképességi kutatások f bb tanulságai................................................... 47 4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében ............................................ 58 4.1. Vállalkozás – Vállalat – Vállalkozó............................................................................. 58 4.2. A vállalkozások súlya a magyar gazdaságban ............................................................. 62 4.2.1. A regisztrált és a m
köd vállalkozások számának alakulása........................... 63 4.2.2. A m
köd vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlása.................... 64 4.2.3. A m
köd vállalkozások f tevékenység szerinti megoszlása ........................... 64 4.2.4. A m
köd vállalkozások területi eloszlása........................................................ 65 4.3. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok súlya a magyar gazdaságban .......................... 67 4.3.1. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok szerepe a foglalkoztatásban................................................................................ 68 4.3.2. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok mérlegf összegének alakulása ........................................................................... 69 4.3.3. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok saját t kéjének alakulása.................................................................................... 70

2

Tartalomjegyzék 4.3.4. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok értékesítés nettó árbevétele szerinti megoszlása ................................................ 71 4.3.5. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok bruttó hozzáadott értékének alakulása ............................................................... 73 4.4. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok tulajdoni szerkezete ........................................ 74 4.4.1. A külföldi tulajdon súlya a magyar gazdaságban .............................................. 74 4.4.2. A külföldi tulajdon aránya a jegyzett t kében ................................................... 76 4.4.3. A külföldi tulajdon aránya a nemzetgazdasági ágakban.................................... 77 4.4.4. A külföldi tulajdon aránya a foglalkoztatásban ................................................. 78 4.4.5. A külföldi tulajdon alakulása a vállalatok eszközértékében .............................. 79 4.4.6. A vállalatok forrásának alakulása tulajdoni szerkezet szerint ........................... 81 4.5. A külföldi tulajdon szerepe a magyar KKV-k fejl désében ........................................ 84 5. A tercier szektor a magyar gazdaságban.............................................................................. 85 5.1. A szolgáltatások megközelítései .................................................................................. 85 5.2. A tercier szektor jellemz i ........................................................................................... 90 5.3. A tercier szektor gazdasági szerepe Magyarországon.................................................. 92 5.4. A tercier szektorban m
köd kis- és középvállalatok.................................................. 94 5.4.1. A tercier szektorban m
köd kis- és középvállalatok szerepe a foglalkoztatásban................................................................................ 95 5.4.2. A tercier szektorban m
köd kis- és középvállalatok mérlegf összegének alakulása ........................................................................... 96 5.4.3. A tercier szektorban m
köd kis- és középvállalatok saját t kéjének alakulása.................................................................................... 97 5.4.4. A tercier szektorban m
köd kis- és középvállalatok értékesítés nettó árbevétele szerinti megoszlása ................................................ 99 5.4.5. A tercier szektorban m
köd kis- és középvállalatok bruttó hozzáadott értékének alakulása ............................................................. 100 6. A tercier szektor versenyképességének elemzése.............................................................. 103 6.1. A kutatás módszertana ............................................................................................... 103 6.1.1. A vállalati adatbázis felépítése......................................................................... 104 6.1.2. A kérd íves felmérés ....................................................................................... 104 6.1.3. A mintavételi eljárás és a minta bemutatása .................................................... 105 6.2. A hipotézisek ellen rzése........................................................................................... 106 6.2.1. Az 1. hipotézis ellen rzése .............................................................................. 106 6.2.2. A 2. hipotézis ellen rzése ................................................................................ 108 6.2.3. A 3. hipotézis ellen rzése ................................................................................ 111 7. Összegzés........................................................................................................................... 113 8. Mellékletek ........................................................................................................................ 114 9. Irodalomjegyzék ................................................................................................................ 141

3

Tartalomjegyzék Ábrák jegyzéke 1. sz. ábra Az elméleti közgazdaságtan tagolása .................................................................... 17 2. sz. ábra PORTER nemzeti gyémántja ................................................................................... 36 3. sz. ábra A versenyképesség fogalma .................................................................................. 56 4. sz. ábra Kis- és középvállalatok meghatározása ................................................................. 61 5. sz. ábra

6. sz. ábra

A regisztrált és m
köd vállalkozások számának alakulása gazdálkodási forma szerint .................................................................................... 63 A m
köd vállalkozások területi eloszlása 2004-ben ........................................... 66

7. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok alkalmazottainak gazdasági ágak szerinti megoszlása....................................................................... 69 8. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok saját t kéjének alakulása és gazdasági ágak szerinti megoszlása .................................................................. 71 9. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok bruttó hozzáadott értékének gazdasági ágak szerinti megoszlása....................................................................... 73 10. sz. ábra Közvetlen t kebefektetések Magyarországon 1992 és 2004 között...................... 75 11. sz. ábra A jegyzett t ke megoszlása tulajdonviszonyok szerint 2003-ban és 2004-ben ................................................................................ 76 12. sz. ábra Vállalatok számának nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása......................... 77 13. sz. ábra Alkalmazásban állók számának tulajdonos és gazdasági ágak szerinti megoszlása........................................................................................ 79 14. sz. ábra A vállalatok eszközértékének alakulása tulajdoni szerkezet szerint...................... 80 15. sz. ábra A vállalatok forrásának alakulása tulajdoni szerkezet szerint ............................... 81 16. sz. ábra A saját t ke elemeinek változása tulajdoni szerkezet szerint 2003-ról 2004-re.... 82 17. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok bruttó hozzáadott értékének tulajdonos és gazdasági ágak szerinti megoszlása................................................. 84 18. sz. ábra A szolgáltató szektorba tartozó ágazatok .............................................................. 89 19. sz. ábra

A szolgáltató szektorban m
köd vállalatok, a népesség és a foglalkoztatottaik száma ..................................................................................... 93

4

Tartalomjegyzék 20. sz. ábra A 72 379 kett s könyvvitelt vezet vállalat munkavállalóinak megoszlása árbevétel kategória alapján................................................................. 95 21. sz. ábra A 72 379 kett s könyvvitelt vezet vállalat nettó árbevételének megoszlása vállalati kategória alapján................................................................... 99 22. sz. ábra Egy f re jutó kategorizált bruttó hozzáadott érték alakulása............................... 107 23. sz. ábra A nem versenyképes vállalatok faktorainak alakulása ........................................ 110 24. sz. ábra A versenyképes vállalatok faktorainak alakulása ................................................ 110

5

Tartalomjegyzék Táblázatok jegyzéke 1. sz. táblázat A vizsgált vállalatok és a foglalkoztatottaik száma ......................................... 67 2. sz. táblázat A kett s könyvvitelt vezet vállalatok mérlegf összegének alakulása ........... 70 3. sz. táblázat A kett s könyvvitelt vezet vállalkozások értékesítés nettó árbevételének alakulása (M Ft) ........................................................................ 72 4. sz. táblázat A vállalatok számának alakulása ..................................................................... 76 5. sz. táblázat A szolgáltató szektor aránya a GDP és foglalkoztatottak százalékában 2004. évben ................................................................................ 87 6. sz. táblázat

7. sz. táblázat

A tercier szektorban m
köd vállalatok számának alakulása 2004. évben ...................................................................................... 94 A tercier szektorban m
köd vállalatok eredményfelosztásának alakulása .................................................................................... 98

8. sz. táblázat A 72 379 vállalat bruttó hozzáadott értékének alakulása vállalati kategóriánként (2004. évben)........................................................... 101 9. sz. táblázat A kérd ívet kitölt vállalatok száma vállalati kategóriák szerint .................. 105 10. sz. táblázat A kérd ívet kitölt vállalatok száma vállalati kategóriák szerint .................. 112

6

1. BEVEZETÉS A kis- és középvállalkozások a világ minden részén meghatározó súlyt képviselnek a gazdaságban. Különösen jelent s a szerepük a foglalkoztatásban és a bruttó hozzáadott érték el állításban. Az Európai Unió tagállamai 2000-ben kinyilatkoztatták, hogy a „kisvállalatok alkotják az európai gazdaság gerincét.” A Kisvállalkozások Európai Chartája id közben az Európai Bizottság vállalkozáspolitikájának sarokkövévé vált, ezenkívül segédeszközként szolgál a tagállamok számára vállalkozáspolitikájuk végrehajtásában is.

A kisvállalatoknak er s versenyben kell helytállniuk, a piac kihívásainak azonban nem könny
megfelelni. Az újonnan alapított vállalkozásoknak csak a fele éri meg ötödik születésnapját. A kudarc okai között a legjelent sebb tényez k a megfelel vállalatvezetési és piacelemzési ismeretek hiánya, továbbá a rendelkezésre álló adatok információvá transzformálása. A bukás okai els sorban nem a piaci versenyre vezethet k vissza, hanem a tudás és az információ hiányára. A kutatásom során a versenyképesség alakulását a szolgáltató szektorban m
köd vállalatok körében vizsgáltam. A versenyképességet népszer
fogalomként ma már nap, mint nap különböz

szövegkörnyezetben és sokféleképpen értelmezésben használják. A szolgáltató

szektor a fejlett országokban mind a foglalkoztatottak száma, mind a bruttó hozzáadott érték alapján mára a nemzetgazdaságok legnagyobb szektorává vált. Az elmúlt évtizedben azonban nem alakult ki a szolgáltatások általánosan elfogadott, egységes definíciója. A szolgáltató szektor körülhatárolásának nehézségei leginkább abból adódnak, hogy az sok és sokféle tevékenységet foglal magában, amelyek önmagukban is definiálásra szorulnak.

A szolgáltató szektorban, különösen a kisvállalkozások körében az „emberi er forrás” a termelékenység a versenyképesség lételemét jelenti. Különös tekintettel a foglalkoztatott munkaer és a vállalatvezetés képességeinek, képzettségének és magatartásának színvonalára.

7

2. A TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS ÉS -MÉRÉS Ebben a fejezetben a teljesítményértékeléssel kapcsolatos megközelítések érintését követ en a szakirodalomban és a gyakorlatban is alkalmazásra kerül definíciókat tekintem át. A fogalmak és a gyakorlati alkalmazások vizsgálatával célom a disszertációban el forduló teljesítménymér mutatószámok gyakorlati használhatóságának igazolása vagy éppen annak cáfolása. Az alkalmazott módszertan és annak kereteit ismertetve a célom az, hogy a teljesítmény alakulásának figyelemmel kíséréséhez használt mutatószámok mérhet ségét és azok korlátait bemutassam. Teszem ezt mindazért, hogy a kutatási témámban alkalmazott fogalomrendszert megalapozzam és értelmezhet vé tegyem.

2.1. A teljesítményértékelés elmélete A teljesítmény koncepciója nem csak kultúránként és nyelvenként mutathat eltér jelleget, hanem az egyes tudományterületek területén is. Számos szerz foglalkozik a teljesítmény mérésének és menedzsmentjének gyakorlatával (BONOMA és CLARK 1988, COATES et al. 1995, GARBI 2002, LORINO 1997 in WIMMER, 2002a, MISTEREK, DOOLEY és ANDERSON 1992, MORGAN, CLARK és GOONER 2002, NEELY, GREGORY és PLATTS 1995, ROLSTADAS 1995) a különböz

üzleti tudományok (BROADBENT 1999), mint például a humán menedzsment

(BERNADIN et al. 1995 in ARMSTRONG és BARON 1998 pp. 15.) a magatartás tudományok (BROMWICH 1990, OTLEY 1999), a marketing (AMBLER et al. 2001, BONOMA és CLARK 1988, CLARK 1999) a pénzügy (COATES et al. 1996) és a termelés (SINK 1985) szemszögéb l (SAJTOS LÁSZLÓ 2004). A teljesítmény értékelése minden vállalat számára, illetve a vállalat minden területén kiemelked szerepet játszik, ugyanis ez alapján ítélik meg a vállalatot, valamint az alkalmazottakat az érintettek. Ennek megfelel en minden vállalati funkciónak szerepet kell vállalnia a teljesítménymérés során, ugyanis minden egyes funkció hozzájárul az elért eredmény létrejöttéhez. 2.2. A termelékenység, hatékonyság és a jövedelmez ség A különböz szakirodalmakban a teljesítmény számos értelmezésével találkozhatunk. A leggyakrabban el forduló fogalmak azonban nem mindenhol azonos tartalommal kerülnek definiálásra. A szerz k és néha az oktatók maguk is keverik a gazdaságosság, eredményesség, termelékenység (productivity), hatékonyság (efficiency) és jövedelmez ség (profitability)

8

2. A teljesítményértékelés és -mérés meghatározásait. NEMESSÁLYI ZSOLT – NEMESSÁLYI ÁKOS [2003] els sorban az üzemtan és a vállalati gazdaságtan területén megjelent kiadványokat tekintették át1, miként definiálják a fenti ökonómiai fogalmakat. E szerint „a gazdaságosság relatív fogalom, gazdaságosságon a ráfordítások és hozamok viszonyát értjük”, másik helyen „a gazdaságosságról mint az eredmény és a ráfordítások hányadosáról, illetve a szóban forgó tört reciprok értékér l beszélhetünk”. DOBOS – TÓTH (1977) alapvet eredménymutatóknak a jövedelmet, bruttó jövedelmet és a fedezeti hozzájárulást tartják más eredményességre utaló segédmutatók mellett. KÁDÁR (1981) szerint az eredményesség a f vállalati feladatok gazdaságos, hatékony és jövedelmez megvalósítását jelenti, mint a legtágabb gy
jt fogalom. HAJDÚ – LAKNER (1999) szerint a gazdálkodás akkor eredményes, ha van profit. A gazdaságosságnál közel azonos értelmezésben használják a szerz k a termelékenység mint a munkatermelékenység fogalmát. CSETE – GÖNCZI – KÁDÁR – VADÁSZ (1974) a munka termelékenysége alatt az emberi munkának a termelésben tanúsított eredményességét, hatékonyságát értik. Konkrét vállalati körülmények között a dolgozó állal egy meghatározott id egység alatt el állított termék mennyiségével, illetve a termékegységre fordított munkaid mennyiségével mérik. Lényegében hasonlóan foglal állást DIMÉNY (1975), DOBOS-TÓLH (1984), BÚZÁS – NEMESSÁLYI – SZÉKELY (2000) is. CASTLE – BECKER – NELSON (1987) a munka hatékonyságának kifejezését használják, amit gyakran úgy mérnek, hogy elosztják az outputot az összes munkával. A hatékonyság mikroökonómiai megközelítése KOPÁNYI (1993) a ráfordítások értékének és az elért eredmények értékének aránya két lehet ség összehasonlítása során. GÖNCZI – KÁDÁR – VADÁSZ (1967) a ráfordítások hatékonyságának ismeretét nélkülözhetetlennek tartja a döntések magalapozásához. „Egységnyi ráfordítással milyen módon vagy mely ágazatban érhetünk el nagyobb eredményt, illetve egységnyi eredményt milyen úton, milyen módon érhetünk el a legkisebb ráfordítással.” CSETE – GÖNCZI – KÁDÁR – VADÁSZ (1974) definiálja a technológiai és a gazdasági, az átlagos és a pótlólagos hatékonyságot. DIMÉNY (1975) szerint a hatékonyság általában azt fejezi ki, hogy egységnyi ráfordítással mennyi érték, illetve értéktöbblet állítható el . DOBOS – TÓTH (1977) a hatékonysági mutatók közé sorolja többek között a jövedelmez ségi mutatókat is. CASTLE – BECKER – NELSON – (NEMESSÁLYI) (1992) a hatékonyságot az output és az input viszonyának tartja. A technoló-

1

A szerz k azt is vizsgálták, hogy melyik fogalom milyen gyakorisággal fordult el . Legkevesebbszer az eredményesség és a gazdaságosság fogalma fordult el . Ennél gyakrabban alkalmazták a vizsgált szakkönyvekben a termelékenység fogalmát. Leggyakrabban használt fogalmak a hatékonyság és a jövedelmez ség.

9

2. A teljesítményértékelés és -mérés giai hatékonyság a hozam és a ráfordítás viszonya, a gazdasági hatékonyság a termelési érték és a termelési költség aránya. A jövedelmez ség DIMÉNY (1975) szerint abszolút fogalom, lényegében az eredmény és a ráfordítások különbsége. Közel hasonló állásponton van CHIKÁN (1992) amikor a jövedelmez séget a befektetés jövedelemtermel képességét l teszi függ vé. Ezt osztja HAJDÚ – LAKNER (1999) is, szerintük a jövedelmez ség attól függ, hogy az árbevétel és költséget hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ezzel szemben GÖNCZI – KÁDÁR – VADÁSZ (1967) a vállalat jövedelmez ségét a jövedelem viszonyításból származó mutatószámként értelmezi. Ezt osztja DOBOS – TÓTH (1977, 1978, 1984) is, miszerint a jövedelmez ség a jövedelem összegének valamilyen vetítési alaphoz viszonyított aranyát fejezi ki, megkülönböztetve eszköz-, költség-, és árbevétellel arányos jövedelmez séget. BÚZÁS – NEMESSÁLYI – SZÉKELY (2000) szerint: Hatékonyság =

Eredmény Ráfordítás

ahol: eredménykategóriák: hozam, termelési érték, jövedelem; ráfordításkategóriák: er források, ráfordítás, termelési költség. NEMESSÁLYI ZSOLT és NEMESSÁLYI ÁKOS [2003] szerint „Ha ezeket a gazdasági kategóriákat táblázatba rendezzük és mindent mindennel kapcsolatba hozunk, akkor a gazdálkodás hatékonyságának egy olyan mutatórendszeréhez jutunk, amely alapja lehet a gazdasági elemzés rendszerezésének, az elemzés területeit l függ en kiválaszthatók azok a legfontosabb ökonómiai mutatók, amelyekre az elemzés koncentrálhat. A közgazdaságtanban SAMUELSON – NORDHAUS2 [2005] a termelékenység a ráfordítások egységére es kibocsátás, vagy másként az er források felhasználásának hatékonysága. „A közgazdaságtan azt tanulmányozza, hogy a társadalmak miként használják a sz
kös er forrásokat értékes termékek el állítására, és hogyan osztják el ezeket a népesség csoportjai között.” A közgazdaságtan nagyon fontos feltevése, hogy az er források sz
kösen állnak rendelkezésre, és ezek alternatív módon használhatók fel. Abban is egyetértés van a különböz közgazdaságtani modellekben, hogy az egyik legfontosabb feladat a hatékony er forrás felhasználás (legkisebb ráfordítással legnagyobb eredmény elérése) a fogyasztás növelése érdekében. Ezen túl azonban – ahogy J. STIGLER fogalmazott – a „közgazdász (economist) fela-

2

Czakó Erzsébet [2003] „A The Economist (August, 1997, p. 60) szerint a világon ezt a fels fokú közgazdaságtani tankönyvet adták ki a legnagyobb példányszámban, s így ismeret- és szemléletformáló hatása nehezen vonható kétségbe.”

10

2. A teljesítményértékelés és -mérés data nem az, hogy megmondja a társadalomnak, mit keressen. A feladata inkább az, hogy a társadalmat támogassa céljai hatékony elérésében.” (PIPERT, 1997., p. 188., idézi CZAKÓ 2000., 13. o.). PAUL HEYNE [1991] szerint a hatékonyság elkerülhetetlenül normatív fogalom. A hatékonyság mindig az inputérték és az outputérték aránya. „A hatékonyságnak természetesen mindig vannak objektív alkotóelemei, a rokonszenvünk vagy ellenszenvünk nem befolyásolja egy f t anyag potenciális h tartalmát. A fizikai tényez k azonban önmagukban nem határozzák meg a hatékonyságot. Ebb l következ en bármely folyamat hatékonysága megváltozhat az értékelés változása következtében, s mivel minden mindennel összefügg a személyes értékrendek bármilyen átrendez dése elvben képes lehet megváltoztatni valamely folyamat hatékonyságát.”3 KARL ERIK SVEIBY [2001] szerint a hatékonyság általában a kimenet és a bemenet viszonyát kifejez mutatóként kerül definiálásra. „A hatékonyság és a termelékenység rendszerint szinonimákként szerepelnek, és csupán a bemeneti változók mérésére vonatkoznak. Ezek a meghatározások az ipari látásmódból fakadnak. A tudásszervezetek és az ipari vállalatok jellegzetességei különböznek, s ezek az eltér tulajdonságok azonnal érvénytelenítik e fogalmakat, amint a tudásalapú vállalatokra kezdjük alkalmazni ket.” A hatékonyság mellett találkozhatunk a gazdaságosság fogalmával, amely „…minden munkának a legnagyobb munkaid takarékossággal való végzése, s a társadalmi munka termelékenységének állandó növelése útján valósul meg” (ÁKOS 1968, idézi SAJTOS 2004), amelyb l levezetve gazdaságos az, aki, vagy amely vállalat javakat, id t, értékeket el nyösen tud felhasználni. A gazdaságosság fogalma sok hasonlóságot mutat a hatékonyság fogalmával, ugyanis mindkét fogalomban megjelenik az er források, azaz az inputok szerepe, azonban az el bbi ennek a takarékos felhasználására koncentrál, és megfogalmazódik benne a termelékenység (productivity), mint el feltétel, addig az utóbbi egyenl hangsúlyt fektet az inputokra és az outputokra (SAJTOS 2004). WIMMER [2004] hivatkozza (NEELY et al., 1995), mely szerint teljesítménymérés, valamely tevékenység eredményességének és gazdaságosságának mérési folyamata. „Feladata a megalapozott döntések és cselekvések támogatása, azáltal, hogy a megfelel adatok össze3

Ha a szén elég olcsóvá válna, el fordulhatna, hogy a vasúttársaságok visszatérnének a g zmozdonyok használatára. „Ez azért történne meg, mert a g
zmozdonyok olcsóbbakká válnának, s nem azért, mert egyre nagyobb hatékonysággal is m ködnének.” Heyne még azt is hozzáteszi, hogy „Sem gépek, sem folyamatok, sem rendszerek nem lehetnek olyan hatékonyak, hogy ne veszthetnék el hatékonyságukat (vagy annyira rossz hatékonyságúak, hogy ne válhatnának hatékonnyá) az értékek megfelel
változása következtében.” Az olajárak emelkedése következtében napjainkban több olyan mez kitermelésébe kezdenek, amelyek megnyitása korábban „nem érte volna meg”!

11

2. A teljesítményértékelés és -mérés gy jtésével, feldolgozásával, rendszerezésével, elemzésével és értelmezésével számszer síti a múltbeli cselekedetek hatékonyságát és eredményességét (NEELY et al., 2002).” Az eredményesség (angolul: effectiveness, „más fordításokban hatékonyság”), amely a célok elérését („más szerz k szerint a fogyasztói igényeknek való megfelelést”), és a gazdaságosság (efficiency, „más fordításokban hatékonyság”), mely a célok eléréséhez kapcsolódó er forrás-felhasználás min ségét fejezi ki. WIMMER szerint „az »eredményesség« és a »gazdaságosság« a teljesítmény küls és bels dimenziójaként is felfoghatóak. Más megfogalmazásban az eredményesség (küls hatékonyság) azt jelenti, hogy a vállalat azt teszi, amit kell (to do right things), míg a bels hatékonyság, vagy gazdaságosság azt, hogy úgy teszi, ahogyan kell (to do things right). A két dimenzió nem választható teljesen külön, hiszen a bels hatékonyság vagy gazdaságosság javításának csak akkor van értelme, ha az a megfelel eredmény érdekében történik, vagyis a tevékenység eredményes.” A gazdaságosság fogalmában felmerül egy újabb fogalom, a termelékenység, amely egy hatékonysági mutatószám, s ezt a mutatószámot az esetek többségében a fizikai inputok fizikai outputokká való transzformációja során használnak (HAYES, WHEELWRIGH és CLARK 1995). A termelékenység esetében megkülönböztetünk részleges (partial) (HAYES, WHEELWRIGH és CLARK 1995), illetve teljes (total factor productivity) termelékenységi mutatókat (MISTEREK, DOOLEY

ÉS

ANDERSON 1992), ahol az el bbi csak egyetlen tényez re

(például munka), míg a teljes termelékenység az összes (munka, föld, t ke) termelési tényez re vonatkozik (SAJTOS 2004). A termelékenységet gyakran, nem megfelel en a hatékonysággal szinonim fogalomként emlegetik, habár szorosan összefüggnek egymással (PRICE 1968). A két fogalom összefüggése abban nyilvánul meg, hogy a termelékenység része a hatékonyságnak, és mindkét fogalom az inputok és az outputok viszonyát hivatott kifejezni. A kett különbsége abból fakad, hogy a hatékonyság nem, viszont a termelékenység viszonyítási pont nélkül is számítható (TARIM és KARAN 2001). A hatékonyság mutatószámok a termelékenységi mutatókhoz hasonlóan egyenkénti számításuk esetén ellentmondhatnak egymásnak. Ezért – a termeléselmélet szerint – csak úgy kaphatunk átfogó képet a vállalat m
ködésér l, ha mind a teljes, mind pedig a részleges tényez k együttesen bemutatásra kerülnek (TARIM és KARAN 2001). Kizárólag egy-egy részleges mutató vizsgálata félrevezet következtetéseket adhat, és torzíthatja a vállalat eredményét, amelyet a közgazdaságtan az összetétel csapdájának nevez.

12

2. A teljesítményértékelés és -mérés VINCZE ÉVA [1996] szerint „a legfontosabb és a legegzaktabb módon mérhet mutató a vállalati szint termelékenység, mely fizikai és értékbeni mutatókkal is jellemezhet . A legkifejez bbek a hozzáadott értékben mért termelékenységi mutatók.” Írásában a számszer
mutatók mellett megjelenik a termelékenység „újszer
” felfogásának definíciója is, amelyet a japán szakért k is magukénak vallanak. E szerint: „A termelékenység els sorban gondolkodási mód, magatartás, ami arra irányul, hogy állandóan jobbá tegyük a létez t. Meggy z dés, hit abban, hogy ma jobban tudjuk tenni a dolgunkat, mint tegnap és holnap jobban, mint ma. Ez állandó er feszítést igényel, a gazdasági tevékenységek hozzáigazítását a változó körülményekhez, valamint új elméletek, módszerek alkalmazását a humán szempontok figyelembevételével.” LOSONCZ MIKLÓS [2002] szerint is összetett fogalom a termelékenység. Alakulására több tényez hat, így a m
szaki fejlesztés, az oktatás és szakképzés, valamint a gazdasági környezet. LOSONCZ szerint a termelékenység nem kizárólag makrogazdasági kategória, alakulását a mikrogazdaság irányzatai, „azaz a vállalati szféra mozgásai döntik el.” A nemzetközi termelékenységi összehasonlítások rendszerint a munkatermelékenységre vonatkoznak, más termelékenységi mutatók ritkábban szerepelnek. „Ennek legf bb oka gyakorlati. A legtöbb országban a viszonylag könnyen hozzáférhet termelési/kibocsátási és a munkaügyi statisztikák ugyanis lehet vé teszik mind az országok közötti, mind az id beli összehasonlítást4.” (LOSONCZ 2002). Szerinte a munkatermelékenység azt méri, hogy egyórai munka vagy egy foglalkoztatott tevékenysége eredményeként mennyi output keletkezik a m
szaki-technológiai fejl dés és/vagy a növekv t keintenzitás hatására. Hozzáteszi azt is, hogy a termelékenység javításával az országok gazdasága gyorsabban növekedhet a rendelkezésre álló munkaer - és a t keráfordítások mellett. ROMÁN ZOLTÁN [2003] cikkében az Európai Unió 2002 májusában közreadott állásfoglalását (Productivity, 2002) idézi: „A termelékenység: az európai gazdaságok és vállalatok versenyképességének kulcsa”. Az egyes országok, régiók, gazdaságok és a vállalatok versenyképességének vizsgálatában szerinte is a leggyakrabban alkalmazott mutatók közé tartoznak az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) színvonala és növekedési üteme, valamint az egy foglalkoztatottra vagy munkaórára jutó hozzáadott érték.

4

Losoncz több olyan, a statisztikai méréssel kapcsolatos problémára is felhívja a figyelmet, amelyek a standardizálás hiányában az egyes országok eltér gyakorlatából következnek, ilyenek: a nem árutermel szektorok kibocsátásának a mérése és értékelése; a csúcstechnológiai termékek (els sorban a számítógépek) min ségében végbemen gyors változások hatása az árindexben; a ledolgozott órák számának alakulása; az árszínvonalkülönbségek kiküszöbölése.

13

2. A teljesítményértékelés és -mérés MICHAEL PORTER gyakran idézett munkája szerint „a nemzetek versenyképességének egyetlen értelmes mér száma” a munkatermelékenység (PORTER 1990, 6. o. idézi ROMÁN). A termelékenység5 fogalmát az egyes nemzetközi szervezetek is különböz képpen adják meg. A legáltalánosabban elfogadott az OECD megfogalmazása, mely szerint: a termelékenység egyenl az output és az input valamely összetev jének hányadosával. A kimenet mérése történhet a bruttó termeléssel, illetve a hozzáadott értékkel. A bemenet lehet a munkaer , t ke, t ke és munkaer , valamint a t ke, munkaer és a köztes bemenetek (energia, anyagigény, szolgáltatások). Ennek alapján számíthatók egytényez s és többtényez s termelékenységi mutatók.6 A termelékenységet lehet mérni nemzetközi, nemzetgazdasági, iparági, vállalati és foglalkoztatott szinten. Egyes OECD országok termelékenységének alakulását az 1. sz. melléklet tartalmazza. A termelékenység mérésére használt mutatók hiányosságairól és a nemzetközi összehasonlíthatóság problémáiról számos szakcikk jelent meg az utóbbi években is (GILBERT CETTE 2005, DANIEL LIND 2005, JULIE TURCOTTE és LORI WHEWELL RENNISON 2004, ANDREW JACKSON 2005, ANITA WÖLFL 2004). Az egy munkaórára es bruttó hozzáadott érték mutató például 3,7%-kal emelkedhet 12,5%-os munkaid növelés esetén abban az esetben, ha a napi nyolc órás munkaid t, amelyb l csak hat órát töltünk produktíven egy órával megnöveljük. (GILBERT CETTE 2005).

Disszertációmban a termelékenység alakulásának vizsgálatára az egy f re jutó bruttó hozzáadott érték mutatót, míg a jövedelmez ség alakulására az adózás el tti eredmény és értékesítés nettó árbevételének hányadosát, valamint a befektetett t ke hozamát alkalmazom. A disszertációban felhasznált mutatók listáját és számításának képletét a 2. sz. melléklet tartalmazza.

5

A termelékenység növelésének célja el ször a XX. század elején fogalmazódott meg és Taylor nevéhez f z dik. A taylori szisztéma alkalmazása azonban a dolgozókban ellenérzést váltott ki a termelékenység növelésével szemben, mivel els sorban kemény és meger ltet munkával, feszes munkatempóval és továbbra is hosszú munkaid vel akarta fokozni a termelést. (Vincze Éva 1996). 6 A termelékenység a Measuring Productivity OECD Manual kiadvány alapján számítható a teljes kibocsátás és a hozzáadott érték alapján. Megkülönböztetésre kerülnek az egytényez s és a többtényez s (MFP) eljárások. B vebben: http://www.oecd.org/dataoecd/59/29/2352458.pdf

14

2. A teljesítményértékelés és -mérés 2.3. A számvitel helye és szerepe az elméleti közgazdaságtanban Ahhoz, hogy az el z ekben tárgyalt kategóriákat számba lehessen venni szükség van egy általánosan elfogadott módszertanra, amely lehet vé teszi az egyes gazdasági egységek teljesítményének összehasonlítását is. Ez a módszertan a számvitel. A számvitel az a tevékenység, amely alkalmas arra, hogy a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetér l információkat szolgáltasson. (BARICZ REZS – RÓTH JÓZSEF 2004). A számviteli munka az a gyakorlati tevékenység, amelynek során a gazdálkodás folyamatait el re meghatározott rendszerben folyamatosan megfigyeli, feljegyzi, rendszerezi és feldolgozza. A számviteli szabályozás középpontjában a beszámoló áll. A gazdálkodó m
ködésér l, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetér l az üzleti év könyveinek zárását követ en beszámolót köteles készíteni.7 A beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételér l, pénzügyi helyzetér l és tevékenysége eredményér l. „Egy adott vállalkozás gazdasági teljesít képességének megítéléséhez, a gazdasági döntések meghozatalához megfelel mennyiség és min ség információra van szükség a vállalkozás gazdálkodásáról mind a bels , mind a küls döntéshozók (érdekeltek) számára. Ezen információkat részben – vagy egészben – az adott vállalkozás által kialakított és m ködtetett számviteli rendszer szolgáltatja. A küls információs igények kielégítésének „kikényszerítése”, továbbá a döntéshozók (érdekeltek) eltér igényei szükségessé teszik a makroszint szabályozást, egy kötelez

számviteli beszámolási rendszer kidolgozását. A vállalkozások

számviteli információs rendszereinek – bár különböz információs rendszer felfogások szerint eltér módon tematizálhatók –, képesnek kell lenniük arra is, hogy a kötelez beszámolási rendszer fogalom- és összefüggés-rendszere szerint tükrözzék (tükröztessék) a gazdasági helyzetet, a gazdasági folyamatokat.” (BOSNYÁK JÁNOS 2003) Fontos lenne minél szélesebb körben felismerni, hogy a számvitel a vállalati stratégia és a vállalati célok valóra váltásának egyik fontos eszköze. Egy jó számviteli rendszer olyan orientáló, szervez , ellen rz stb. „eszköz” egy vállalkozásnál, melynek alkalmazásában rejl lehet ségek kihasználatlansága már rövid távon is érezteti kedvez tlen hatását. (BOSNYÁK 2003). MALASICS ANDRÁS [2001] szerint „a számvitel az a tudomány, amely a számviteli információs rendszer tükröztetési tárgyának tekintetében határozza meg a tükröztetési követelmények ismeretelméleti megoldásait.”

7

2000. C. törvény a számvitelr l.

15

2. A teljesítményértékelés és -mérés „A közgazdaságtudományban kezdett l fogva komoly kérdést jelentett a számbavétel problémaköre. A gazdaság állapotának és folyamatainak tudományos alapokon történ els megközelítése, a megismert eredmények értékelése és feldolgozása els sorban számszaki alapadatokra támaszkodva, numerikus módszerekkel valósítható meg. A leképezést követ szintetizálás és absztrakció ugyan nem zárja ki más elfogadott módszertan alkalmazását logikai, pszichológiai eljárások használatát, de a megismerés teljes folyamatán végigvonul a számszaki formában történ kifejezés igénye. Ennek megfelel en szükségszer nek tekinthet olyan tudományterület megkülönböztetése, a közgazdaságtudomány makroszint vizsgálataihoz biztosít ellen rzött alapadatokat, valamint ezzel egyidej leg és összhangban a mikrogazdaság történéseit is képes – meghatározott összefüggés és feltételrendszer birtokában – követni.” – írja PÁL TIBOR [1996]. A gazdaságtörténet ezt a tudományterületet el ször a matematika és a statisztika részének tekintette. „Ennek valós alapja az a fejl dés, amely az els ilyen irányú és tudományos igény publikáció (PACIOLI 1495, idézi PÁL) megjelenése után – több évszázadon keresztül – folytatódott és szorosan köt dött az els id szakban mindkét tudományhoz, kés bb a statisztikához.” A XX. század tudományos és technológiai változásai felszínre hozták a mikrogazdasági szerepl i (összetev i) között létrejöv kapcsolatok, a gazdaságban megnyilvánuló jelenségek olyan vizsgálatának követelményét, amely már nem teljes egészében fogadja el a statisztika tudományának módszertanát. Ezen túlmen en fokozottan – tendenciájában er södve – jelentkezett és jelentkezik napjainkban is az igény az alapadatok olyan feldolgozására, amely elméletileg megalapozott zárt rendszerben, egységes elvek szerint és ezáltal összehasonlítható, azonosan értelmezhet információkat eredményez. Ezek a törekvések a század els felében a mérleg-összeállítás kérdéseiben jelentek meg els

formájukban SIMON (1910), PASSOW 1921, SCHÄR (1922), HÜGLI (1923), OSBAHR

(1923), LEITNER (1932) munkáiban kés bb RIEGER (1928) és NICKLISCH (1932), LE COUTRE (1949) mérlegfogásában statikus, SCHMALENBACH (1919) dinamikus és KOSIOL (1930-as évek) pogatorikus, SCHMIDT (1929) organikus; SOMMERFELD (1926) eudinamikus mérlegelméletében. Az elmélet fejl dése a mérlegfelfogások további b vülése – t kemegtartásorientációjú, jöv orientált, antimérleg, több célú –, mellett a beszámolók formai és tartalmi változásaira vonatkozó elméletek – tulajdonosi, egység, alap, menedzsment mint hagyományos, illetve az érdekhordozók körére vonatkozó modern felfogás – kidolgozásával folytatódott, foglalja össze (BARICZ 1994).

16

2. A teljesítményértékelés és -mérés Eközben a tudományos eredményekkel párhuzamosan a gyakorlati igények késztetése szakmává szervezte az e területtel foglalkozókat és „így önállóvá vált az a tudományterület, amely elnevezését PACIOLI m vének megjelenését követ en is meg rizte és így jelenleg is számvitelnek nevezzük.” (PÁL 1996).

1. sz. ábra Az elméleti közgazdaságtan tagolása

Kutatásomat a számvitelre támaszkodva a szolgáltatásgazdaságtan területén végzem. Ezek elhelyezését mutatja az 1. sz. ábra, melyet PÁL TIBOR [1996] tagolásából kiindulva ZINHÓBER FERENC [2001] elméleti közgazdaságtan alkalmazott tudományainak csoportosítása alapján készítettem.

17

2. A teljesítményértékelés és -mérés 2.4. A jövedelem, a t ke és az értékelés számviteli és közgazdaságtani megközelítése „HICKS [1978] jövedelemkoncepciói évtizedek óta széles körben citált forrásai a t ke és a jövedelem kölcsönös függ ségét leíró feltevéseknek. TOM LEE nyolcvanas években megjelent m ve alapvet en a jövedelem- és értékmérés számviteli modelljeivel foglalkozik (LEE 1986). A jövedelem gazdaságelméleti modelljeinek összehasonlítása nála a mérési nehézségek illusztrálására hivatott. Minthogy a számvitel az üzleti teljesítmények ex post mérésének a tudománya, a gazdaságelméleti modellek a többé-kevésbé elfogadható kés bb igazolt tételek el zetes alkalmazásának megjelenítésére szolgálnak” (BÉLYÁCZ IVÁN 2002). A számvitel a jövedelmet tradicionálisan az üzleti tevékenységb l származó többletként definiálja, ami az üzleti m
ködés pénz-áru-pénz ciklusából adódik, az üzleti árbevétel és a releváns költségek periodikus illesztésével. A számvitel eszerint az üzleti entitás és annak gazdasági tevékenysége értelmében beszél vállalkozói jövedelemr l, egy meghatározott id szakra vonatkozóan. A vállalkozói jövedelem ennek alapján ex post mérték, azaz nagyságát az eseményt követ en mérik. „Az Ya vállalkozói jövedelem a vállalkozás saját t kéjében végbement mozgással azonosítható. Az Ya = Rt – Rt-1 kifejezés a vállalkozói jövedelmet a reziduális részvényt ke periódus végi (Rt) és periódus eleji (Rt-1) értéke különbségeként határozza meg – olyan feltevéssel, hogy új t ke vagy kölcsönt ke beáramlása és/vagy kiáramlása nem történt; nem fizettek osztalékot, és az árszínvonal is változatlan maradt” (BÉLYÁCZ 2002). Amennyiben osztalékot fizettek a vállalat tulajdonosainak, akkor a jövedelem az Ya = D + (Rt – Rt-1) kifejezéssel határozható meg, ahol D reprezentálja az osztalékot. Másképpen fogalmazva az (Rt – Rt-1) különbség az Ya fel nem osztott része, ha a periódus végi részvényt két az osztalék kifizetése után számítják ki az adott id szakra vonatkozóan. Ennek alapján a vállalkozói jövedelem egy „maradványérték”, ami az üzleti teljesítmény és er feszítés egybevetéséb l vezethet le, adott múltbeli id szakra vonatkozóan. „A mutatót az üzleti világ általánosan elfogadja, az üzleti tevékenység sikerének vagy kudarcának mértékeként” (BÉLYÁCZ 2002). A jövedelem természetének közgazdaságtani értelmezése valamelyest különböz . „A f koncepcionális különbség abban áll, hogy a közgazdasági elmélet a jövedelmet inkább egyéni mértéknek tekinti. IRWIN FISHER széles körben elismert alapítója a jövedelem egyéni természetére vonatkozó elméleti tanításnak” (FISHER [1930] 3-35. o. idézi BÉLYÁCZ 2002). Szerinte a javak és szolgáltatások elfogyasztásából megelégedettség származik, s a jövedelem pedig e személyes fogyasztás pénzben kifejezett mértéke. FISHER a t ke növekményét nem ismerte el

18

2. A teljesítményértékelés és -mérés jövedelemként; nézete szerint az ilyen megtakarítás olyan potenciális fogyasztás, amib l nem származik folyó fizikai-lelki megelégedettség. Másik oldalról viszont, amikor a fogyasztás benne foglaltatik a t kemegtérülésben, akkor FISHER az ilyen dezinvesztíciót az egyéni fogyasztás részének tekintette, mivel azt elfogyasztották és megelégedettséget okozott. A FISHER utáni közgazdászok nem követték minden tekintetben FISHER szigorúan pszichológiai jelleg
jövedelemkoncepcióját. Ehelyett az Ye egyéni gazdasági jövedelmet a C fogyasztás és S megtakarítás összegeként azonosították, s általánosan a K egyéni gazdasági t ke periodikus változásaként értelmezték. Ennek alapján az Ye = C + (Kt – Kt-1) kifejezéssel jelölhet az egyéni gazdasági jövedelem, ahol a Kt és a Kt-1 a periódus végi és periódus eleji t ke. A tradicionális számviteli megközelítéssel szemben a közgazdasági elmélet a t két a jövedelemmérés részének tekinti. (HICKS [1978] idézi BÉLYÁCZ 2002) FISHER elgondolását a gazdasági jövedelem általános érvény
elméletévé fejlesztette. HICKS a gazdagság meg rzésének koncepcióját az egyéni jövedelem els dleges megközelítési bázisaként mutatta be.8 A FISHER-HICKS-felfogást követve a közgazdászok véleménye megegyezni látszik abban, hogy az egyéni gazdasági jövedelem – jellege szerint – el ször megelégedettségként tekinthet , másodszor fogyasztási és megtakarítási komponensb l áll, harmadszor pedig csak a nyitó t keérték meg rzése után számolható el. Erre alapozva, kétségtelen hasonlóság ismerhet

fel a jövedelem vállalkozói és közgazdasági elméleti megközelítése között. Az

Ya = D + (Rt – Rt-1) vállalkozói és az Ye = C + (Kt – Kt-1) közgazdaság-elméleti jövedelem egyaránt t ke bázisú, annak tudatában, hogy az R és a K mérték között jelent s különbségek vannak. A legfontosabb különbség mindazonáltal a lényeget érinti, hiszen a számvitel a jövedelmet úgy méri, hogy a t ke a maradék, a közgazdasági elméletben viszont a t két úgy mérik, hogy a jövedelem a maradék. A különbséget az is árnyalja, hogy a vállalkozói jövedelem az üzleti tevékenységre vonatkozik, a gazdaságelméleti jövedelem viszont egyéni jelleg
. 2.4.1. Az érték szerepér l Valamennyi meghatározó közgazdasági elmélet központi feladatának tekinti az érték és ezen keresztül az értékelés pontos meghatározását. Az el z eket követ en „ama megállapítását, hogy a számvitel a t két az aktualitások alapján méri, s a vállalkozói jövedelem mérési folyamatának fontos mellékterméke a t ke.” (BOULDING [1962] idézi BÉLYÁCZ). A gazdaság-


err l így ír: „... ama maximális értékként kellene definiálnunk valakinek a jövedelmét, mint amelyet egy hét alatt elfogyaszthat, mégpedig úgy, hogy a hét végén várhatóan legalább olyan kedvez helyzetben lesz, mint amilyenben a hét elején volt.” (Hicks [1978] 207. o. idézi Bélyácz 2002) Szerinte az Ye = C + (Kt – Kt-1) azonos8

19

2. A teljesítményértékelés és -mérés elmélet a t két a lehet ségek alapján méri, hogy a jövedelmet is mérhesse. A számvitel és a gazdaságelmélet abban azonban bizonyára megegyezik, hogy a t kének lényeges szerepe van a jövedelem meghatározásában, továbbá, hogy nemcsak mérési, hanem értékelési eljárást is magukban foglalnak. Az Ya = D + (Rt – Rt-1) alakban definiált számviteli, és az Ye = C + (Kt – Kt-1) formában adott gazdaságelméleti jövedelem egyaránt magában foglal t keszámítást. A t kére vonatkoztatott érték mindenkor meghatározza a jövedelem különös mértékét, azaz különböz t keértékek – mindkét említett azonosságban – különböz jövedelemértékekhez vezetnek. „Mind a számvitelben, mind a gazdaságelméletben a pénzt ismerik el közös közvetít ként, mivel az mérésre alkalmas, s elfogadott mérceként használható. Különös el nye a pénznek a választás, a preferencia vagy az áldozat tükrözésében, hogy uralma egyértelm a javak és szolgálatok fölött. Azért ez az els dleges mérési közvetít , mert általa javakat és szolgálatokat, a pénzkiadást tekintve nagyobb marginális hasznossággal lehet megszerezni, mint amilyen a jelenleg birtokolt javaknak és szolgáltatásoknak tulajdonítható.” (BÉLYÁCZ 2002)

2.4.2. A számvitel értékfogalmának keretei BOSNYÁK JÁNOS [2003] szerint „az egyes vállalkozások által kialakított számviteli rendszerek alapvet en a makro számviteli rendszert jellemz érték és értéknövekmény felfogásra építenek. Egy-egy számviteli struktúra értelmezhet úgy, mint ezen idealizált értékfogalom egyedi alkalmazása. A jelenlegi hazai számviteli rendszer érték és értékváltozás felfogását a számviteli törvény közvetíti.” Ha a számviteli törvény alapelveit és tételes el írásait összevetjük a számvitel-elméleti modellekkel, akkor világossá válik, hogy a jelenlegi számviteli rendszerünk a klasszikus dinamikus mérlegelmélet továbbfejlesztésére épül rendszer. Az ilyen rendszerekben az érték fogalma formailag a nettó vagyon koncepción nyugszik. „Egy vállalkozás könyv szerinti értéke a vállalkozás nettó vagyonával egyezik meg, amely az eszközök könyv szerinti értékének az idegen forrásokkal (ide értve a céltartalékokat és a passzív id beli elhatárolásokat is) csökkentett öszszege. Az értékváltozás – vagyis a jövedelem – nem más, mint a nettó vagyon megváltozása”9. ság olyan maximális összegként definiálja a jövedelmet, amit az egyén adott periódusban anélkül fogyaszthat el, hogy a periódus kezdetén meglév gazdagsága kárt szenvedne. 9 „Az elemi összefüggések kijelölésénél egyszer sítés érdekében eltekintek a saját t
ke egyes elemeinek körében végrehajtott olyan m veletekt
l, amelyek nem »futnak át« az adott id
szaki eredményszámlákon. Ezek egyrészt a jegyzett t
ke felemelése/leszállítása, t
ketartalék vagy eredménytartalék bevonása/kivonása, stb. típusú m veleteket jelenthetnek ma Magyarországon. Másrészt olyan »duális értékelés« miatti elszámolásokat, amelyek alapvet
en az eszközök és a kötelezettségek körében okoznak olyan átértékeléseket, amelyek nem jelennek meg az id
szaki eredményben, hanem a saját t
kén belül elkülönítetten kerülnek kimutatásra. A jelenlegi hazai gyakor20

2. A teljesítményértékelés és -mérés A számvitelben mért nettó vagyonváltozás olyan jövedelem, „amely a vállalkozásban maradó adózott eredménnyel egyezik meg, hiszen a nyereségadó-fizetési és az osztalékfizetési kötelezettségek idegen forrás növekményként (vagy eszköz csökkenésként) kerültek elszámolásra. A nettó vagyon koncepció tehát folyamatosan és/vagy szakaszosan kikényszeríti az érték megváltozásának mérlegbe állítását. Az éves beszámoló elkészítésekor a mérleg szerinti eredmény mutatja a vállalkozás nettó vagyonának saját er b l kigazdálkodott adott évi megváltozását.”

2.5. A termelékenység (hatékonyság) és a jövedelmez ség mérése „A vállalkozási tevékenység megítélésére els dlegesen az eredményt (jövedelmet) használjuk, amely pénzmozgástól függetlenül a realizált tevékenység küls k által (is) elfogadott többletértéke.” ADORJÁN – BÁBA – LUKÁCS – MIKÁCZÓ – RÓTH [2002] Szerintük az eredményesség megítélésének az egyik (a legszélesebb körben elfogadott) mutatója a gazdálkodó szervezetek által az adott id szakban elért jövedelem. A gazdálkodó szervezetek adott id szakban elért jövedelme („leegyszer sített formában”) a kibocsátott hozamok és a kibocsátásokhoz kapcsolódó ráfordítások különbsége. Az eredményelemzéséhez használatos arányszámok képzése során az eredmény összetev it (vagy részmutatóját) valamely mérlegértékhez, vagy az eredménykimutatás valamely értékéhez (tételéhez) viszonyíthatjuk. BÍRÓ – PUCSEK – SZTANÓ [2001] gazdasági fels oktatásban széles körben használt könyvükben a jövedelmez ség átfogó elemzése során az egyes eredménykategóriákat valamilyen vetítési alaphoz viszonyítják. Ezzel a jövedelmez ség szintjének alakulására vonatkozóan jelezhet a jövedelemtermel képesség változása, lehet ség nyílik az összehasonlításra más vállalatok, ágazati adatok mutatóival, valamint a jövedelmez ség tendenciaszer
elemzése is biztosíthatóvá válik. A jövedelmez ség számítása során az egyes eredménykategóriák mellett a fedezeti öszszeg vagy a bruttó haszon is figyelembe vehet . Az alkalmazható vetítési alapok: • az értékesítés nettó árbevétele; • az

értékesítés

nettó

árbevételének

további

bevételekkel

növelt

összege

(árbevétel + bevételek); • a saját t ke összege és/vagy jegyzett t ke; • a lekötött eszközök nettó értéke és a készletek összege; • az összes eszközérték; latban ez utóbbihoz sorolható az egyes befektetett eszközökhöz kapcsolódó értékhelyesbítés miatt a saját t
kében megjelen
értékelési tartalék.” (Bosnyák 2003). 21

2. A teljesítményértékelés és -mérés • a bérköltség; • a személyi jelleg
ráfordítások; • a vállalat átlagos állományi létszáma; • a relációk (f piacok) szerinti árbevétel. Az egyes eredménykategóriák és a vetítési alapok alapján számtalan jövedelmez ségi mutató számszer
síthet . Az elemzés min ségét azonban nem a mutatók száma, hanem azok összefüggései, sokoldalúságuk adja meg. A mutatók egyszer
felsorolása helyett a vállalkozási jövedelmez séget bemutató mutatószámrendszer kialakítása a fontos. Lényeges, hogy az összehasonlítás érdekében a kiválasztott mutatószámok tartalma változatlan, illetve azonos maradjon. A szerz k óvatosságra intenek a jövedelmez ség alakulásának értékelése során. A jövedelmez ség színvonalának alakulását többféle megközelítésben és hosszabb id sorok adatai alapján javasolt elemezni. A vállalkozások komplex elemzésében azt találjuk, hogy „a jövedelmez ség és a hatékonyság szoros összefüggésben áll egymással, fokozásuk alapvet érdek mikro- és makroszinten egyaránt. A gazdasági hatékonyság a tevékenység gazdaságosságát10 fejezi ki. A hatékonyság a felhasznált er források egységnyi mennyiségére jutó hozammal, vagy ennek reciprokával, az egységnyi hozamhoz szükséges er források mennyiségével mérhet . Hatékonyság fogalma alatt az er források felhasználásának gazdaságosságát értjük.” Míg a jövedelmez ség csak pénzértékben mérhet , addig a gazdaságosság mérésénél naturális és vegyes mértékegységek is alkalmazhatók. A hatékonyság relatív fogalom, ami azt jelenti, hogy mindig több változatot kell összehasonlítani és csak akkor állapítható meg, hogy melyik változat „gazdaságosabb (hatékonyabb)”. A hatékonyság vizsgálható a nemzetgazdaság szempontjából és a vállalat szempontjából, s t a vállalaton belüli (önelszámoló) egységek szintjén is. A szerz k hangsúlyozzák továbbá, hogy „a hatékonyságot – a fogalom komplexitása miatt – nem lehet egyetlen mutatóval mérni, annak színvonalára, fejl désére csak a mutatók rendszere adhat jó megközelítést.” A mutatószámok halmazából összeállított sémák alkalmazásának veszélyeire VIRÁG MIKLÓS [1996] is felhívja a figyelmet. „A hatékony pénzügyi tervezéssel szemben támasztható egyik lényeges követelmény, hogy a tervez k részletesen feltárják és elemezzék az üzleti vállalkozás jelenlegi pénzügyi helyzetét A helyzetmegítélésnél az elemz többek között a vállalat legfontosabb pénzügyi kimutatásaira támaszkodhat. Ezek elemzésének egyik módszere az úgyneve10

A szerz k szerint az eredmény (hozam) és a ráfordítás (er forrás-felhasználás) viszonya határozza meg a tevékenység gazdaságosságát. Az eredmény és a ráfordítás fogalmakat itt nem számviteli, hanem közgazdasági értelemben használják.

22

2. A teljesítményértékelés és -mérés zett viszonyszámelemzés. Az eljárás az elméletben és a gyakorlatban általánosan ismert, mechanikus alkalmazása azonban számos veszélyt, félreértelmezhet séget és ennek következményeként helytelen min sítéseket döntéseket vonhat maga után. A pénzügyi viszonyszámok elemz jét l elvárható, hogy alaposan ismerje a gazdálkodási és számviteli összefüggéseket, a befektetési, m ködtetési és finanszírozási döntések pénzügyi kimutatásokban jelentkez hatását.” A magyar fels oktatásban a kötelez tananyag részét képez pénzügyi tárgyú szakirodalmakban is bemutatásra kerülnek a legelterjedtebb pénzügyi mutatók, de mindjárt tárgyalásra kerülnek azok a korlátok is, amelyek a legtöbb mutatóhoz felhasznált számviteli adatokból adódnak11. BREALEY – MYERS [1999] könyvének vonatkozó fejezeteiben a teljesítmény mérésének két megközelítésér l olvashatunk. Az egyszer
bb szerint a tényleges pénzáramlást kell összehasonlítani az „el re jelzettel”. A másik megközelítés a tényleges jövedelmez ség és a t ke alternatívaköltségének összevetése. A második megközelítést a fentiek miatt a szerz páros „nehéznek” és „veszélyesnek” ítéli. A legtöbb vállalat esetében a kérdés azonban nem úgy vet dik fel, hogy a jövedelem nagyobb volt-e a múlt évben, mint a saját t ke költsége? Hanem, hogy a könyv szerinti ROI12-értéke hogyan alakul egy sikeres vállalatéhoz képest az ágazatban? A szerz k szerint az el z kérdés mögött a következ feltevések húzódnak meg: „(1) Az ágazat többi vállalatai is hasonló számviteli eljárást használnak és (2) az ágazat sikeres vállalatai megkeresik a t keköltséget.” BREALEY – MYERS a pénzügyi mutatókat négy különböz típusba sorolják: • A t keáttételi mutatók azt jelzik, hogy egy vállalat mennyire van eladósodva. • A likviditási ráták azt mutatják, milyen könnyen tud a vállalat pénzhez jutni. • A jövedelmez ségi mutatókat annak megítélésére szolgálnak, hogy egy vállalat milyen hatékonyan használja fel eszközeit. • A piaci mutatók azt jelzik, hogyan értékelik a befektet k a vállalatot. A fentieket követ en kijelenthetjük, hogy a számított arányszámok függetlenül attól, hogy számviteli vagy pénzügyi megközelítésb l, de mindenképpen a számvitelben összegy
jtött adatatok alapján kerülnek kiszámításra. 11

A témámhoz kapcsolódóan „torzításokat” okozhat az, hogy a számvitelben nem a „gazdasági” értékcsökkenést használjuk. Az infláció is okozhat torzításokat, alapvet en azért, mert el bb jelentkezik a bevételekben, mint a költségekben. És az is, hogy a könyv szerinti értéket gyakran összezavarja a „kreatív számvitel.” Brealey – Myers úgy véli, hogy a vezet k túlságosan is aggodalmaskodók. „Nem akarjuk azt állítani, hogy a fels
vezetés általában feláldozza a hosszú távú hasznot az azonnali jövedelemért. De mindenképpen aggódnak a mindennapi bevételekért és ez az aggódásuk hatással van hozzáállásukra, ami mindenképpen befolyásolja döntéseiket.” És kés bb még azt is hozzáteszik, hogy „Az a vállalatot, amely csak a könyv szerinti jövedelmét mutogatja, azt a könyv szerinti jövedelem alapján fogják megítélni.” 12 ROI – az adózott m ködési jövedelemnek és az eszközök nettó (amortizációval csökkentett) könyv szerinti értékének aránya, idézett m 63. o.

23

2. A teljesítményértékelés és -mérés Sveiby [2001] szerint a hatékonyságot kizárólag az input (bemeneti) változókkal, míg a hatásosságot az input és az output (kimeneti) változók együttes figyelembevételével számítják. „A hatékonyságmérések azt mutatják meg, milyen jól használja ki egy szervezet a kapacitásait, függetlenül attól, hogy mit gyárt13. A hatásosság mér számai azt mutatja, mennyire jól elégíti ki a vállalat azok szükségleteit, akiket kiszolgál. A különféle érdekeltek szükségletei természetesen eltérhetnek egymástól: a részvényeseket az osztalék érdekli, míg a vev ket a szolgáltatás színvonala és min sége. Éppen ezért, a cégeknek az eltér közönség számára különböz hatásossági mér számokat kellene alkalmazniuk.”

Dolgozatomban termelékenység alatt a kibocsátás (bruttó termelési érték) és a ráfordítások hányadosát értem. Számításaim során a munkatermelékenységét vállalati szinten az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték, az eszközök termelékenységén az átlagos tárgyi eszköz állományra jutó bruttó hozzáadott érték mutatóval mérem.

2.6. A mérhet ség továbbfejlesztésének lehet sége LADÓ LÁSZLÓ [1996] a Magyar Tudományos Akadémia Pénzügytani Bizottságának 1996-ban tartott ülésér l ragadta ki a következ megállapítást. A tanácskozás f témája a mikrogazdasági egységek versenyképessége és az azzal kapcsolatos számviteli információk, valamint annak korlátai voltak. „A versenyképességet közvetlenül érint számviteli adatok az esetek többségében az analitikus nyilvántartásokból nyerhet k. A verseny és azzal együtt a gazdasági pozíció a piacon d l el, ezért gyakorlatilag képtelenség, hogy bármely vállalkozás tartósan fennmaradhasson megújuló versenyképesség nélkül. Ez utóbbi kritériumtára azonban folyton változik, ezért minden vállalkozás els dleges feladata a versenyképesség következetes vizsgálata. ...” LADÓ szerint a számvitel „nem tudja kielégíteni teljes mértékben a tevékenység irányítás információs igényét sem. Ezen tökéletlenségének ellensúlyozására alakult ki egy menedzsmentfunkció – amely az információ áramoltatását a vezetési tevékenységek közé emelte -, amelyet controllingnak neveznek.” BUDAI ELEONÓRA [2002] szerint „a számvitelnek mint tudománynak és mint tevékenységnek is követnie kell a vállalkozások környezetében zajló változásokat. A rendszerelméleti A hatékonyságnak a tanácsadó cégek által gyakran használt egyik legfontosabb mér
száma a kiszámlázott id
ráfordítás, vagyis az az id
mennyiség, amelyet az ügyfelek felé kiszámláznak, az összes rendelkezésre álló id
százalékában mérve. Ez a mutató méri azt, hogy hány munkaórát fizetnek ki a tanácsadóknak. A rövid távú jövedelmez
ségnek ez egy egyszer és jó jelz
száma, hiszen a kapacitás kihasználását méri, semmit nem mond azonban arról, hogy mit végeztek el a tanácsadók az adott id
szakban. 13

24

2. A teljesítményértékelés és -mérés közelítés alapján a számvitelnek a vállalkozást a teljességével, elemeivel, folyamataival, struktúrájával és környezetével együtt kellene tükröznie. Ez alapján sokkal szélesebb kör feladat hárulna a számvitelre, mint ami a számviteli törvény által sugallt definícióból következne.” WIMMER [2004] is több szerz t felsorakoztat, akik egyetértenek abban, hogy a számviteli kimutatásokra épül hagyományos teljesítménymérési módszerek meglehet sen korlátozottan használhatóak „az operatív szint döntéstámogatásban (pl. GHALAYINI -NOBLE, 1996; HORVÁTH, 1997; JOHNSON – KAPLAN, 1987; NANNI et al., 1992; NEELY, 1999; NEELY et al., 1995; RUMMLER – BRANCHE, 1990 stb.)” Ugyanakkor a kritikák megfogalmazása kiindulópontként szolgált a követelmények megfogalmazásához és az új teljesítménymérési módszerek, elemzési keretek kialakításához. „A kulcstényez a szemléletváltozás, mely a teljesítménymérést, a vezet i számvitelt, a költséggazdálkodást a vállalati döntéshozók igényeinek megfelel en igyekszik alakítani, s a vállalat értékteremt tényez inek szolgálatába állítani.” írja WIMMER. RESZEGI [2004] is a vezet i döntéshozatal szempontjából közelíti meg a számvitel szolgáltatta adatok használhatóságának korlátosságát. Szerinte „a vezetés igényeit egyre kevésbé lehet kielégíteni csak a hagyományos számvitel által biztosított információk alapján. Olyan információkra, azok olyan csoportosítására van szükség a különböz döntési szituációkban, amelyek annak ellenére nem állnak rendelkezésre, hogy elvileg a számvitel minden elemi gazdasági eseményt rögzít.” A szerz következményként fogalmazza meg azt a gyakorlatban is mind szélesebb körben megfigyelhet jelenséget, mely során a „pénzügyi-adó számvitel” és a vezet i számvitel14 szétválik. A számvitel tehát maga is fejl dik, és saját keretei között törekszik az üzleti döntések szempontjából releváns információk biztosítására. „A kérdés csak az, hogy ez a cél maradéktalanul elérhet -e? Nyilvánvalóan nem.” A „pénzügyi-adó számvitel” és a vezet i számvitel információit igényl k köre egyre inkább elválik egymástól. Ez a különbség nem szabályozási vagy szemléleti hiba, hanem „a modern gazdaságok vállalataiban rejlenek: míg korábban a pénzügyi-adó számvitel által biztosított információk legtöbb esetben elégségesek voltak az üzleti döntésekhez, ma már a legtöbb esetben nem elégségesek ahhoz. A hiba csak az lenne, ha ezt a tényt nem vennénk figyelembe: nem lehet csak számviteli információk alapján értékmaximalizáló döntéseket hozni.”

14

A vezet i számvitel kialakulását az elmúlt két évtizedben els sorban az angolszász vállalati kultúrában lehetett nyomon követni. Reszegi szerint „sajnálatos módon a hazai szaknyelvben, talán a management accounting rossz tükörfordítása miatt, a vezet
i számvitelt inkább kapcsolják a számvitelhez, mint annak valóságos tartalmához egy olyan, a vezet
i döntéshozatalt segít
információs rendszerhez, amelyben nemcsak számviteli, és nemcsak a múltra vonatkozó információk állnak rendelkezésre, hanem minden olyan m szaki, gazdasági információ, amely a jöv
re vonatkozó döntéshozatalt is segíti.” 25

2. A teljesítményértékelés és -mérés ROBERT S. KAPLAN – ANTHONY A. ATKINSON [2003] a pénzügyi mér számok széles kör
elterjedtségének egyik okát abban látják, hogy azok közvetlenül a szervezet hosszú távú céljaihoz köt dnek, amelyek szinte mindig tisztán pénzügyi jelleg
ek (ilyen például az eredmény). A másik ok szerint a megfelel en megválasztott mutatószámok teljes rálátást biztosítanak a szervezet teljesítményére. A pénzügyi mutatók alkalmazása mellett nem pénzügyi mutatók alkalmazására is szükség van. Ilyen mutatók lehetnek például a min ség vagy a termelékenység. A nem pénzügyi mutatókat többnyire a teljesítmény relatív mércéinek tekintik. Szerintük a „legfontosabb az, hogy olyan következetes teljesítménymér rendszert fejlesszünk ki, amely azonosítja a szervezet számára azokat a tényez ket, amelyek hatást gyakorolnak hosszú távú pénzügyi teljesítményére.” Az elmúlt évtizedben a hagyományos pénzügyi szemlélet
teljesítménymutatókat sokan bírálták azért, mert nem a mai értelemben vett értékteremt folyamatokra fókuszálnak. A legtöbb pénzügyi mutató utólagos visszacsatolást eredményez, s els sorban az eredményre koncentrál, nem pedig magára az eredményt létrehozó folyamatra. Az aggregált pénzügyi mutatók az operatív területeken dolgozók számára kevésbé érthet k, s nem nyújtanak segítséget annak meghatározásához, hogy hogyan kell megváltoztatni a szervezet m
ködését/kultúráját a teljesítmény növelése érdekében. A nem megfelel teljesítménymér k alkalmazása alááshatja a szervezet stratégiai törekvéseit is azáltal, hogy a teljesítmény rövid távú szemléletét konzerválja. „Olyan kiegyensúlyozott és integrált mutatószámokra van szükség, amelyek megvédenék az egyoldalú pénzügyi döntésekt l, és egyértelm vé teszik, hogy egyik mutató javítása csak a többivel való kölcsönhatásban történhet. Erre a kihívásra választ adó módszert ROBERT KAPLAN és DAVID NORTON fejlesztette ki, akik 1992-ben, amikor az els cikkük megjelent a Harvard Business Review-ban »A Balanced Scorecard15 mutatók, melyek növelik a teljesítményt« címmel, nem is gondoltak arra, hogy módszertani »forradalmat« indítanak el. Rámutattak a csak pénzügyi mutatók alapján megítélt vállalati teljesítménymérés hiányosságaira, és arra ösztönözzék a vállalkozásokat, hogy fordítsanak figyelmet olyan tényez k, mint a min ség vagy a vev i megelégedettség mérésére is. Az el bbieken túl a kezdeményezés olyan problémákra is

15

A Balanced Scorecard olyan kölcsönösen kapcsolódó célok, sikertényez k, mér számok és célértékek együttese, amely leírja egy szervezet stratégiáját és azt az utat, amelyen ez a stratégia megvalósítható: pénzügyi néz pontból a vállalkozás hosszabb távú fennmaradásának üzleti céljai – a tulajdonosi elvárások – jelennek meg; a vev i néz pont arra mutat rá, hogy a pénzügyi célok realizálásához melyek a megcélzott vev k és piaci szegmensek, és a célpiac vev i mit értékelnek leginkább; a bels m ködési folyamatok néz pontjából azonosítja azokat a kritikus folyamatokat, amelyekben a cégnek kiváló teljesítményt kell nyújtani ahhoz, hogy megfeleljen mind a vev i, mind a tulajdonosi elvárásoknak; a tanulási/fejl dési néz pont azoknak a vállalati képességnek az állapotát és alakulását vizsgálja, amelyek elengedhetetlenek a kritikus folyamatok hatékony lebonyolításához.

26

2. A teljesítményértékelés és -mérés ráirányította a figyelmet, mint a szervezetek stratégiamegvalósító, vagyis az új irányok felé való elmozdulási képességének a hiánya.” (HÁRSVÖLGYI – BOKOR – CSILLAG 2002) A Balanced Scorecard újfajta keretet nyújt a stratégiából levezetett mutatószámok integrálására. A múlt teljesítményét tükröz pénzügyi mutatókat megtartva, a jöv beli teljesítményt leginkább befolyásoló tényez ket (teljesítményokozókat) bontja le „kézzelfogható” célokká és mutatókká. ROBERT S. KAPLAN – DAVID P. NORTON [2000] könyvében azt olvashatjuk, hogy „az információs korszak vállalatai csak úgy lehetnek sikeresek, ha a szellemi javakba fektetnek be és azokkal jól is gazdálkodnak. A funkcionális specializációt és a fogyasztóközpontú üzleti folyamatokat integrálni kell. A standardizált tömegtermékek gyártása és szolgáltatások nyújtása helyett olyan kiváló min ség , innovatív termékeket és szolgáltatásokat kell rugalmasan és színvonalasan nyújtani, amelyek alkalmasak a megcélzott fogyasztói szegmensek speciális igényeinek kielégítésére. A továbbképzett alkalmazottak, a kiváló információtechnológia és az összehangolt szervezeti folyamatok eredményezik a termékek, szolgáltatások és folyamatok innovációját és javítását.” IMRE TAMÁS [2004] azonban felteszi a kérdést: „Hogyan tovább?” Logikusan vet dik föl a kérdés: kell-e, lehet-e egy nagy, egyesített, azonos logikán alapuló, a stratégiából kiinduló, formailag és tartalmilag is azon alapuló, és a Balanced Scorecardot (is magában foglaló) általános vállalatirányítási eszközként m
ködtet vállalatmenedzselési rendszert alkotni és m
ködtetni? Kell-e, lehet-e kiváltani a Balanced Scorecarddal más vállalatirányítási rendszereket? SVEIBY [2001] szerint „ A f ok, amiért a pénzügyi mérések objektívebbnek vagy „valósabbnak” t nnek, az egyfel l az, hogy a vállalat mibenlétér l alkotott implicit fogalmakon alapulnak, másfel l pedig az, hogy ezek a mérések annyira régóta jelen vannak mindenütt, hogy azokat definíciókként és szabványokként kezelik. Ha egyszer kiválasztottuk a használni kívánt mér számokat, azok átszínezik azt, amit látunk, és befolyásolják azt, ahogyan cselekszünk. Azzal, hogy a tetteket a pénz nyelvére fordítjuk le, az a probléma, hogy egy szervezetben igen kevés ember foglalkozik közvetlenül pénzzel. A legtöbben saját kompetenciájuk felhasználásával az ügyfelek kiszolgálását végzik. A pénz pusztán egyfajta segédeszköze az emberi er feszítésnek, a könyvelés ötszáz éves rendszere pedig csak kevéssé világítja meg azon szervezetek alapvet folyamatait, amelyeknek a vagyona legnagyobbrészt nem pénzügyi jelleg és immateriális.” Az elmúlt évtizedekben számos elmélet látott napvilágot, melyek m
köd képességét hatalmas empirikus kutatásokkal igyekeztek alátámasztani. Ebbe a körbe tartozik a tulajdonosi értékelmélet, melynek egyre nagyobb a térhódítása. Az Egyesült Államokban ma már elfogadott az a nézet, hogy a vállalatvezet célja a tulajdonosi érték maximalizálása. Hazánkban 27

2. A teljesítményértékelés és -mérés is egyre többen ismerik, könyvek, cikkek, tanulmányok jelennek meg a tulajdonosi érték koncepcióval kapcsolatban, és egyre többen válnak a képvisel jévé16. „Mi a vállalat célja? Milyen elvárásokat támasszunk a fels vezet kkel szemben? A vállalatelméletek és szervezetelméletek egy része megpróbál ezekre a kérdésekre valamilyen választ adni, mialatt a többi elmélet hátterében valamilyen implicit feltevés áll.” írja ÓNODI ANNAMÁRIA [2004]. ÓNODI két „markáns” irányzatot különít el. Egyik az „érintett elmélet17„, amely „a vállalatot olyan szervezetnek tekinti, amelynek segítségével számos különböz résztvev elérheti sokrét és nem minden esetben egybevágó (kongruens) céljait.” (DONALDSON, T. – PRESTON , L. E. (1995) idézi ÓNODI). Ezzel szemben a tulajdonosi értékelmélet azt hangsúlyozza, hogy „az üzleti vállalkozásnak egyetlen egy társadalmi felel ssége van a magántulajdont elismer piacgazdaságokban: tulajdonosi értéket teremteni törvényes és tisztességes módszerekkel.” írja ÓNODI. A tulajdonosi értékelméletnek18 két f alap pillére van. Egyrészt kimondja, hogy a vállalatvezet k els dleges célja a tulajdonosi érték növelése, másrészt definiálja, hogy mit értünk tulajdonosi érték alatt. A fenti számítások a hazai vállalatokra azonban nehezen adaptálhatók és a kapott eredmények sem igazán értékelhet k. BECKER – TURNER – VARSÁNYI – VIRÁG [2005] empirikus adatokkal vizsgálták, hogy az értékalapú EVA-mutató jól helyettesíti-e a hazai t zsdei cégek számára mérhet részvényesi értéket. Az eredményekb l azonban csak meglehet sen kevés vállalat esetében sikerült szorosabb (R>0,35) értéket kimutatni az EVA és a részvényárfolyamok között. TOM COPELAND – TIM KOLLER – JACK MURRIN [1999] a fels oktatásban széles körben oktatott könyvében bemutatott módszerek és technikák alapja az a meggy z dés, hogy min-

16

Magyar nyelven megjelent írások például: Copeland T. – Koller T. – Murrin J. (1999): Vállalatértékelés, Black A. – Wright P. – Bachman J. E. – Davies J. (1999): Shareholder value: az értékközpontú vállalatirányítás, Rappaport A. (2002): A tulajdonosi érték, Reszegi L.(1998): Értékmaximáló vállalati stratégia, Imre T. (1996): A részvénytulajdonosi értékképzés módszere, mint a stratégiai menedzsment fontos eszköze, Dorgai I. (2003): A részvényesi értékmaximalizálás és a vállalati teljesítménymérés kapcsolata. 17 „Donalson és Preston (1995) megállapítása alapján az érintett elmélet nem egységes, a különböz
szerz
k másként magyarázzák, másként használják, más bizonyítékokkal támasztják alá. Három megközelítést különítenek el: leíró/empirikus, intstrumentális és normatív. Mindhárom megközelítésnek más a célja. Az érintett elmélet leíró megközelítése a vállalatok és érintettjeik múltbeli, jelenbeli és jöv
beli helyzetét magyarázza. Az egyszer leíró megközelítés gyakori és kívánatos új területek felderítésekor, és ezek általában különböz
magyarázatokat és el
rejelzéseket generálnak. Az érintett elmélet instrumentális megközelítése kapcsolatot teremt az érintett szemlélet és olyan, általánosan kívánatos cél, mint például a nyereségesség között. Az instrumentális megközelítés alapvet
en hipotetikus, valójában azt mondja: »Ha el akarod érni (el akarod kerülni) X, Y, Z-t, akkor alkalmazd (ne alkalmazd) az A, B, C elveket és eljárásokat.« Ezzel szemben a normatív megközelítés kategorikus, valójában ezt mondja: »Tedd (ne tedd) ezt, mert az a helyes (nem helyes) út!« A normatív elméleteket arra használják, hogy a vállalat funkcióját értelmezzék, beleértve ebbe a vállalat mindennapi m ködéséhez és irányításához szükséges erkölcsi és etikai vezérelvek azonosítását.” – olvashatjuk Ónodi cikkében. 18 A tulajdonosi értékelmélet gyökerei a Nobel-díjas Merton H. Miller, és Franco Modigliani modern pénzügyi elméletéig nyúlnak vissza.

28

2. A teljesítményértékelés és -mérés den üzleti tevékenységet folytató szervezet alapvet célja a tulajdonosi érték maximalizálása. E szerint a számviteli eredmény csak akkor hasznos az értékelés során, ha az eredmény a vállalat várható hosszú távú cash flow-jának jó becslését jelenti. „Nem minden vállalat generál az eredmény minden egyes dollárjához kapcsolódóan ugyanakkora pénzáramlást, így az eredmény alapú megközelítések általában csak nagyon durva értékbecslésekre használhatók. Átfogó menedzsment eszközként cs döt mondanak.” VIRÁG MIKLÓS [2004] cs del rejelz modelljei is a pénzügyi-számviteli kimutatásokból képzett mutatószámokon alapszik. A modellekben a cs dös és túlél vállalatok pénzügyi mutatószámai közötti különbségeket igyekeznek megragadni, és statisztikai módszerekkel olyan eljárásokba tömöríteni, melyek lehet vé teszik a vizsgált elemek két csoport egyikébe való besorolását. „A modellek jellegzetessége, hogy többet nyújtanak a rendelkezésre álló adatok egyszer halmazánál. Az információkutatás egyik, adatbányászatnak is nevezett trendje, hogy az adatokból különféle módszerek segítségével releváns információkat nyer ki, valamint rálátást biztosít és ismereteket szolgáltat az adatokban megbúvó információkról.” A nemzetközi szakirodalomnak megfelel en hazánkban is elkülönítésre kerül a pénzügyi számvitel és a vezet i számvitel. (A pénzügyi számvitel f leg a küls érdekcsoportok ellen rzési céljait szolgálja, a vezet i számvitel pedig els sorban a vállalat vezet it és ezáltal a mindennapi m ködés szerves részét képezi.) Ugyanakkor a magyar vállalatok egyre szélesebb körében kerülnek kialakításra a különböz controlling rendszerek is. Nevezhetjük vezet i számvitelnek, controllingnak vagy bármi egyébnek; a lényeget DOBAY PÉTER [1997] megfogalmazásában látom, miszerint „a vezetési munka nyersanyaga az információ, motorja a vezet i képességek és készségek együttese. A szolgáltatásaikkal egymásba áthatoló, kölcsönhatásokkal dolgozó vállalati információszolgáltató szervezetek, az egyes feldolgozó-tároló-visszakeres funkciókat ellátó szociotechnikai rendszerek19 között a vezet éppúgy élhet egy z rzavaros, információkkal túlterhelt vagy éppen információszegény környezetben, mint egy jól szervezett, releváns és formailag könnyen értelmezhet információkkal ellátott rendszerben.”

19

A szociotechnikai tervezési módszertanok az ötvenes évek viselkedéstudományi elméleteinek termékei. Ezek a kutatók felismerték, hogy az er teljes technológiai beruházások alapvet en megváltoztatják az emberek és a technika viszonyát, s egyáltalán nem biztos, hogy a termelékenység lineárisan fog n ni a beállított technikai rendszerek kapacitásainak növelésével. Így a nyolcvanas évek „információs korszakának” szervez i már összekötik a technikai elemeket, az emberi tényez ket és a szervezetek-csoportok együttes vizsgálatát. Lásd Dobay Péter: Irodai rendszerek szervezése, automatizálása, JPTE, 1995 ETHICS eljárás, ISAC módszertan, Multiview eljárás.

29

3. A VERSENYKÉPESSÉG MEGHATÁROZÁSA Ebben a fejezetben a versenyképesség nemzetközi és nemzeti megközelítéseinek diszszertációm szempontjából meghatározó lépcs fokait ismertetem. PORTER, M. E. nemzeti gyémántjából kiindulva a tényez ellátottság emberi er források és a tudás csoportjainak elmélete egyik meghatározó eleme kutatási munkámnak. Az elmélet tárgyalása közben az Európai Unió és hazánk versenyképességének megítélésér l is képet mutatok, mind ezt azzal a céllal, hogy téziseim minél szélesebb körben bizonyíthatóvá váljanak. A fejezetben közzéteszem a versenyképességr l alkotott fogalmam, amely sarokkövét alkotja a disszertációm megírása során a témáról kialakult véleményemnek. „A versenyképesség újabban különösen népszer vé vált fogalmát igen gyakran e fogalom eredeti jelentését l eltér en és többféle vonatkozásban, illetve különböz tartalommal felruházva, meglehet s következetlenséggel használják. Noha mind a »verseny«20, mind a »versenyképesség« igencsak régóta ismert és használt fogalom, való igaz, hogy a versenyképesség »nemzeti szinten« (pontosabban: országszinten) értelmezett problémájával a közgazdaságtan irodalma csak az 1980-as évek közepe óta foglalkozik.”21 (SZENTES TAMÁS 2005)

3.1. A versenyképesség megközelítései és mérése Az egyik legkorábbi versenyképességi fogalom ADAM SMITH-t l22 származik, aki szerint a versenyképesség forrása az abszolút el ny, ami az olcsóbb termelést jelenti. DAVID RICARDO23 már komparatív el nyr l beszélt, ami az ár-és költségarányok eltéréséb l adódik, aminek az alapját a nemzetek közötti munkatermelékenységbeli különbségek képezik. A komparatív el nyök alapgondolata szerint – két termel t és két terméket feltételezve – a munkamegosztás és így a kereskedelem akkor is hasznos lehet mindkét fél számára, ha 20

„A fogalom eredeti tartalmát tehát lehet (s t, esetleg indokolt is) úgy felfogni, mint amely a »versenytárssal«, a competitorral való együttm ködést is magában foglalja, illetve mint amely a piaci versengésben is valamilyen morális elv, etikai követelmény szükségességét írja el .” (Szentes Tamás 2005) 21 „A versenyképesség genezise az 1980-as évek közepéig vezethet vissza. Czakó Erzsébet (2003: 339) – Idézi Szentes Tamás [2005] 1985-ben készültek jelentések az angol és az amerikai gazdaság versenyképességér l. A Brooking Institute 1984-ben Can America Compete címmel publikált tanulmánya a kés bbi jelentések el zetes változatának tekinthet . Ez elölt az id pont el tt a közgazdaságtanban gyakorlatilag nem történt említés a versenyképesség nemzeti szint problémájáról.” 22 Smith a szegkovácsolás megfigyelése során megállapította, hogy az a kovács, aki nem a legf bb tevékenységeként végzi a szegkészítést, harmadannyi szeget képes csak készíteni, mint aki mesterség hiányában sohasem végzett más tevékenységet. „A szegkovácsolás pedig korántsem a legegyszer bb m veletek egyike.” Adam Smith: A nemzetek gazdagsága, KJK [1992] 23 Anglia és Portugália bor- és posztótermelését vizsgálva megállapítja, hogy bár Portugália mindkett termelésében abszolút el nnyel bír, mégis jobban jár a kereskedelem révén. David Ricardo: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei, KJK [1991].

30

3. A versenyképesség meghatározása mindkét terméket ugyanaz a termel tudja hatékonyabban el állítani (tehát az abszolút el ny mindkét esetben ugyanannál a félnél van)24. Szintén a klasszikus elméletek közé sorolható HECKSCHER és OHLIN elmélete. Szerintük a komparatív el ny függ az országok er forrásai (a termelési tényez k relatív b sége) és a termelési technológia (amely a különböz termékek el állításához használt különféle termelési tényez k intenzitását befolyásolja) közötti kölcsönhatástól.25 Elméletük szerint a t keb ség eredménye a t keigényes, míg a munkaer b ségé a munkaigényes termékek gyártása – többek között két gazdaság, két termék és tökéletes verseny feltételezése mellett. Lényegében arra épül a versenyel ny, amib l sok van. A tényez ellátottság nemzetközi eltéréseivel magyarázzák a termelési tényez k áramlását és ezáltal a kiegyenlít dését. Az Egyesült Államokban végzett empirikus kutatás alapján LEONTIEF rámutatott, hogy az USA külkereskedelmi struktúrája ellentmond HECKSCHER-OHLIN tényez arányok elméletének. Az 1953-ban publikált tanulmány szerint az Egyesült Államok gazdasága t keintenzív, ugyanakkor az export inkább munkaer -igényes. Az ún. LEONTIEF-paradoxon nem a HECKSCHEROHLIN elmélet megcáfolására született, de felhívta a figyelmet annak hiányosságaira.26 A komparatív költségek elvére épül megközelítést „fejlesztették tovább a hatvanas években a komparatív el nyök technológiai tényez ire alapuló külgazdasági elméletek”27 (LINDER, VERNON, POSNER, HIRSCH – idézi TÖRÖK 1996). Megmutatták viszont annak fontosságát, hogy a versenyképesség növelése érdekében a keresleti tényez khöz is alkalmazkodni kell, és önmagukban az exportkínálat látszólag megfelel költségarányai sem garantálhatják a kivitel versenyképességét. A tökéletlen verseny korszer
piacm
ködési modelljei alapjaiban forgatták fel a komparatív el nyök fogalomrendszerét akkor is, ha a RICARDO-féle tézis „a nemzetközi munkamegosztás kooperatív és pozitív összeg játék” tartalmú újrafogalmazásával – ebben és csak ebben az általános formában – a szakmai közösség nem csekély része valószín
leg most is egyetért. Az egyes szerepl k piaci (tehát nem csak termel i) magatartásától sokkal jobban 24

Samuelson – Nordhaus [2005] szerint a komparatív el nyök elve nemcsak az országok közötti, hanem az országon és a családon belül munkamegosztásban is érvényesül. 25 A külkereskedelmet részben valóban magyarázzák a munkatermelékenység különbségei, de hatnak rá az országok er forrásainak a különbségei is. Kanada nem azért exportál erdészeti termékeket az Egyesült Államokba, mert favágóinak nagyobb volna a termelékenységi el nyük amerikai szaktársaikkal szemben, „hanem azért, mert a ritkán lakott Kanadában nagyobb az egy f
re jutó erd
terület” – olvashatjuk Paul R. Krugman – Maurice Obstfeld [2003] m vében. 26 Heckscher-Ohlin modell kés bbi tesztelései rámutattak arra, hogy a valóságban a tényez árak, így a munkaer és a t ke árának kiegyenlít dése az er források jelent s eltérései, a kereskedelemi akadályok, valamint a nemzetközi technológiai különbségek miatt nem jön létre.

31

3. A versenyképesség meghatározása függ piacm
ködési modellben azonban a versenyképesség már er sen elszakad a vélt komparatív el nyökt l. A vélt és a valóságban megmutatkozó komparatív el nyök közötti különbséget egy ideig a megnyilvánuló komparatív el ny (revealed comparative advantage) fogalmával kísérelték meg áthidalni, és ehhez mutatót is bevezettek.

3.1.1. A kínálati oldali versenyképesség Ha a versenyképesség mérését azonosnak tekintjük a megnyilvánuló komparatív el nyök mérésével, akkor a versenyképesség elméleti alapja továbbra is a komparatív el ny fogalma. „Ez a fogalom azonban csak a versenyképesség kínálati oldalára korlátozódik, és nem fedi a kereslet, a piacm ködési modell, a technológiai és beszállítói kapcsolatok számos, a versenyképességet ugyancsak alakító tényez jét.” (TÖRÖK 1996)

Egységnyi munkaer költség mutatója A versenyképesség kiemelked en leggyakrabban használt kínálati (termelési) oldali mér száma az úgynevezett ULC (Unit Labor Cost, azaz egységnyi munkaer költség) mutató. A mutatót csak feldolgozóipari termékekre alkalmazzák, amelyeknél – legalábbis elvileg – a t ke- és a munkaer -állomány kihasználása nem függ a természeti er forrásokkal való ellátottságtól úgy, ahogyan az agrár- vagy a kitermel ipari termékek esetében. Az ULC-mutató számlálójában a statisztikai besorolási rendszerben választott aggregációs szinten (ágazat, alágazat, szakágazat) a bér- és járulékos költségek (közterhek) szerepelnek, a nevez ben pedig az adott szektorban képz dött hozzáadott érték. Az egységnyi munkaer költség-mutató alapgondolata, hogy két – egyébként minden tekintetben megegyez

– áru közül az a versenyképesebb, amelyik alacsonyabb egységnyi munkaer -

költséggel készül. (TÖRÖK 2004)

3.1.2. A keresleti oldali versenyképesség A komparatív el nyök és a versenyképesség keresleti (piaci) oldalának vizsgálata akkor került el térbe, amikor kiderült, hogy a világkereskedelem dinamikáját els sorban a hasonló – és egyaránt magas – fejlettség
gazdaságok közötti kereskedelem és ezen belül az úgynevezett „intra-indusztriális” munkamegosztás hordozza. A kínálat differenciálása a kereslethez 27

„Ezek valójában már nem a komparatív el nyöket vizsgálták (éppen ezért szerencsésebb, ha a kevésbé elterjedt fogalomhasználattal exportszakosodási vagy – specializációs, esetleg exportteljesítmény-elméleteknek nevezzük ket.” (Török 1996)

32

3. A versenyképesség meghatározása való alkalmazkodást ebben az esetben valóban számottev en segítheti, és az árversenyképességnek már csak másodlagos szerep jut. A neoklasszikus közgazdaságtan „egy termék – egy ár” elve a gyakorlatban már nem érvényesül, hiszen ugyanannak a terméknek sokféle változata létezhet, amelyek között gyakran azonos árúak is el fordulhatnak. (TÖRÖK 1996)

Az export relatív egységértékének mutatója A keresleti (piaci) oldali versenyképesség mérésének egyik elfogadott eszköze az úgynevezett UVI-mutató (Unit Value Index, az export relatív egységértékének indexe). X  ∆ a  Q UVI a =  a  × Siw X  Σ∆ i   Qi  ahol: Xi

i ország exportjának értéke,

Qi

i ország exportjának volumene,

Siw

i ország világimporton belüli részaránya. A mutató kifejezi, hogy a vizsgált ország kivitelének egységnyi értékét jobban vagy

kevésbé tudta-e növelni versenytársainál. (TÖRÖK 1996)

Külkereskedelmi áruszerkezeti mutatók Az egyszer
bb mutatóknál az alapelv az, hogy az exporttöbblet mértéke látszólagos komparatív el nyre, azaz a nemzetgazdasági átlagnál er sebb specializációra és ennek er sen valószín
okaként a nemzetgazdasági átlagnál magasabb versenyképességre utal a terméknél. Az importtöbblet mértéke pedig látszólagos komparatív hátrányt, az átlagosnál gyengébb specializációt (despecializációt) és valószín
leg a nemzetgazdasági átlagnál gyengébb versenyképességet jelez. Mindez a külkereskedelmi árustruktúra, azaz az árucsoportonkénti fogalmi adatokból számított export- és importmegoszlás adataiból is kimutatható. A legegyszer
bb specializációs mutató az import exportfedezettségi mutatója (közkelet
néven fedezeti arány vagy export-import arány): C=

Xi , Mi

ahol: Xi

i termék exportja,

Mi

i termék importja.

33

3. A versenyképesség meghatározása Az exportfedezettségi mutatóban szerepl adatok (export és import) más csoportosításban és eltér közgazdasági tartalommal szerepelnek a BALASSA, BROWN és KOJIMA által bevezetett és alkalmazott mutató RCA (felmerült komparatív el ny) mutató. Az a ország által exportált j termék exportját jelöljük Xaj-vel, és legyen a ország teljes áruexportja Xa = SjXaj. j termék világexportját, azaz a világ összes országa által lebonyolított kivitelét jelöljük Xwj-vel, a világ teljes áruexportját pedig Xw-vel. Az RCA-mutató képlete ekkor a következ : RCA aj =

X aj Xa

×

X X wj

.

A mutató azon a feltevésen alapul, hogy j termék részarányának a ország kivitelében elvileg ugyanakkorának kellene lennie, mint j termék világexportjának a teljes világexportból. Ha a két kiviteli részarány hányadosa ennek a feltevésnek megfelel en 1, akkor j termék pontosan azt a relatív súlyt képviseli a ország exportjában, mint a világexportban, azaz sem látszólagos komparatív el ny, sem látszólagos komparatív hátrány nincs. Ha azonban RCAaj > 1, akkor látszólagos komparatív el ny van, mert a ország a várhatónál többet exportál j termékb l. Ennek megfelel en – a neoklasszikus külkereskedelmi elmélet egyensúlyi feltevései alapján – egy két országból álló feltételezett világgazdaságban b ország RCA-mutatója j termékb l az RCAaj mutató komplementere lenne, azaz

RCA bj =

1 , RCA aj

vagyis ott ugyanolyan mérték
komparatív hátrány mutatkoznék. (TÖRÖK 1996) A „klasszikus” versenyképességi elméletek további hiányossága, hogy „meglehet sen sok megszorító feltétellel éltek (tökéletes piacok, vámkorlátozások nem léteznek, a nemzetközi kereskedelem költségeit nem veszik figyelembe stb.), továbbá egyáltalán nem veszik figyelembe a transznacionális társaságok létét.” – írja BAKÁCS [2004]

3.1.3. A tartós növekedési tényez k elmélete

Az elmúlt évtizedekben a hagyományos neoklasszikus növekedési elméletek mellett új elméletek28 kerültek el térbe. Ezekben a növekedési elméletekben a hagyományosan fontos foglalkoztatás és fizikai t ke kínálata, valamint a reziduális termelékenység mellett a növeke-

28

„A neoklasszikus elméletekkel szemben fogalmazódott meg Lucas, Rebello, Romer, King munkáiban a kritika az 1980-as évek közepét l, amely az új/endogén növekedési elméletek kialakulásához vezetett.” ICEG EC Vélemény 11. [2005]

34

3. A versenyképesség meghatározása dést generáló tényez ként el térbe kerül a humán t ke kínálata, a K+F és a fizikai t ke jellegzetességei. „A neoklasszikus növekedési elméletekkel szemben az endogén növekedési modellek szerint a gazdaságpolitikai beavatkozás jellege, az intézményrendszer befolyásolja a gazdasági növekedés dinamikáját. Így az elméletek szerint erre hat az állami beavatkozás foka és mértéke (MURPHY, ROMER tanulmányai), az adózás és közösségi szektor által megvalósított költés szerkezete (KING-REBELO, BARRO és REBELLO tanulmányai), a K+F politika (LICHTENBERG, LUCAS tanulmányai), a kereskedelempolitika (RIVERA-BATIZ-ROMER tanulmányai), a humán t ke felhalmozásának folyamata (AZARIADIS-DRAZEN, BECKER-MURPHY, ROMER, REBELO tanulmányai).” (ICEG EC Vélemény 11. 2005)

3.1.4. A PORTER-féle gyémánt modell

A versenyképességgel kapcsolatos elemzésekben PORTER „The competitive advantages of nations” cím
könyve (PORTER, M. E. 1990) hozott áttörést, aki rámutatott, hogy a versenyképességet nem lehet nemzetgazdasági szinten értelmezni, mivel a nemzetközi piacokon vállalatok versenyeznek, nem pedig nemzetek. A korábbi statikus megközelítésekkel szemben ez dinamikus, vagyis nagyon fontos az id tényez szerepe, mert a versenyképesség legtöbb összetev je nem kezelhet rövidtávon (például az infrastruktúra vagy a kutatás-fejlesztés). Kés bb PORTER hangsúlyt helyez az iparágak és a régiók versenyképességére is. A földrajzi koncentrációra már PAUL KRUGMAN [1991] felhívta a figyelmet29, de kés bb PORTER, M. E. [1998] is rámutat, hogy a versenyel nyökkel rendelkez iparágak néhány térségben koncentrálódnak (hazai bázis) az országokon belül, és ez az alapja az adott régió klasztereinek. Azt már PORTER, M. E. [1990] kifejtette, hogy a különböz versenyképességi tényez k miatt nem létezik egyetlen jó stratégia, azt mindig az adott helyzetnek megfelel en kell kidolgozni. Az általános versenyképességi fogalomnak vállalati szinten tehát fontos eleme a piaci

igényeknek való megfelelés mellett a tartós, átlagon felüli teljesítmény (ami mindenképpen valamilyen termelékenységi mutatóhoz kapcsolódik) és a kiváló min ség.

29

„Az iparági koncentráció nagy el nye fakad abból, hogy a szakértelem számára állandó piacot teremt. A munkáltatók szívesen költöznek olyan helyre, ahol nagy valószín séggel megfelel kínálatot találnak a számukra szükséges szakértelemmel rendelkez munkásokból; miközben az állást keres k természetes módon választják az olyan helyeket, ahol sok az olyan munkáltató, aki képes az speciális szakértelmüket használni, és ezért feltehet , hogy jó piacra találnak.” Paul Krugman: Földrajz és kereskedelem, Nemzeti Tankönyvkiadó, [2003], Az eredeti m címe: Geography and Trade [1991].

35

3. A versenyképesség meghatározása A versenyképesség tényez i PORTER, M. E. [1990] szerint egy ország kompetitív el nyét a hazai gazdasági környezet

négy egymással szorosan összefügg adottsága teszi lehet vé: 1)

Tényez ellátottság: a megfelel termelési tényez k megléte, mint a képzett munkaer , az infrastruktúra ahhoz, hogy megfelel iparágakban versenyezhessen.

2)

Keresleti viszonyok: a hazai kereslet hatása az adott iparág termékeire és szolgáltatásaira.

3)

Kapcsolódó és beszállító (háttér) ipar-ágak: a nemzetközi szinten is helytállni képes beszállító háttéripar megléte vagy hiánya.

4)

Vállalati stratégia, struktúra és verseny: a vállalatalapítás és -irányítás nemzeti feltételei és a hazai verseny természete. Ez a négy „bels ” tényez együttesen alkotja a nemzeti gyémántot:

2. sz. ábra Porter nemzeti gyémántja

PORTER szerint a nemzetek leginkább azon iparágakban sikeresek, ahol a nemzeti gyémánt a legkedvez bb adottságokat biztosítja. A nemzeti gyémánthoz két küls változó is tartozik: 1)

A kormány szerepe. A kormányzati politika befolyásolhatja a gyémánt minden egyes összetev jét.

2)

A véletlen szerepe. Idetartozik minden olyan hatás, amelyekre általában sem a kormányoknak, sem a vállalatoknak nincs hatásuk (pl. a háborúk, a küls politikai környezet hirtelen megváltozása, új találmányok megjelenése stb.)

36

3. A versenyképesség meghatározása Tényez ellátottság

PORTER a termelési tényez ket az alábbi csoportokba sorolja: 1)

Emberi er források

2)

Természeti er források

3)

Tudás

4)

T ke

5)

Infrastruktúra A tényez ellátottságból kiemeltem az emberi er forrást és a tudást, melyek meghatáro-

zó elemei kutatási munkámnak. A termelési tényez k puszta megléte nem elegend a versenyképességhez. A kompetitív el ny leginkább abból származik, hogy az adott termelési tényez ket hatékonyan és megfelel helyen használják fel. „A porteri hierarchiában annál kisebb az értéke a fennálló versenyel nynek, minél inkább a termelési tényez kön és azoknak is csak sz k körén alapul.”

[MAJOROS, 1997] „Kés bbi, 1997-ben és azután írt munkáiban PORTER a termelési tényez ket már a fentiekt l eltér módon csoportosítja, megkülönböztetve két nagyobb kategóriát, az er forrásokat és az infrastrukturális elemeket. Az er források a klasszikus termelési tényez knek felelnek meg, míg az infrastrukturális elemek az er források létrehozásában és allokációjában játszanak szerepet. PORTER a termelési tényez kifejezést az er források és az infrastrukturális elemek összességére használja.” [DEÁK, 2000]

SALOVAARA ÉS VAAHTERA [1990] mérleg és eredménykimutatás adatok alapján a versenyképesség növelésének tényez iként: a termelési költséget, a piaci részesedést, a profitot és a finanszírozást vizsgálták. SALVATORE [2002] nyolc tényez jét különböztette meg: „a hazai gazdaság ereje (versenyképesség foka), internalizáció (nemzetközi kereskedelem foka), kormányzat (versenyképességet támogató intézkedések), finanszírozás (pénzpiacok, pénzügyi szolgáltatások), infrastruktúra (mennyire szolgálják az üzleti célokat), menedzsment (innovatív és profitorientált vezetés), tudomány és technológia (K+F), valamint a lakosság (képzettség, elérhet ség).” (MIZIK TAMÁS 2004)

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a versenyképességhez kapcsolódóan id r lid re más tényez k kerülnek el térbe. HENRIOT [1995] szerint a versenyképesség legsz
kebb értelmezése a relatív árakhoz kapcsolódik, de figyelembe kell venni az áron kívüli tényez ket is, így például a min ségjavulás miatti árnövekedés semmiképpen sem értelmezhet a versenyképesség romlásaként.

37

3. A versenyképesség meghatározása 3.2. A nemzetközi versenyképességi jelentések

A nemzetközi versenyképességi kutatások a szerteágazó igényeknek megfelel en mind gazdaságpolitikai, mind üzleti szempontok alapján készülnek. „Általános jellemz jük, hogy alapvet en a gazdasági fejl dés kínálati oldali tényez it vizsgálják, amelyek a gazdaságok hosszabb távú fejl dési potenciálját határozzák meg.” (PELLÉNYI GÁBOR 2005)

Az elemzések között találunk elméletibb irányultságúakat, amelyek a közgazdaságtan elméleti megállapításaiból kiindulva statisztikai és ökonometriai vizsgálatokra alapozott következtetéseket fogalmaznak meg. Az üzleti szféra döntéshozói számára készült tanulmányok egységes szempontrendszer alapján „osztályozzák” az egyes országokat, majd valamilyen súlyozás segítségével összesítik e szempontokat, ezáltal a vizsgált országokat egyetlen versenyképességi rangsorban helyezik el. A bemutatásra kerül versenyképességi elemzések közül nincs két azonos elvek alapján összeállításra került tanulmány, de az oktatás vagy az alkalmazottak képzése vagy a tudás és/vagy a termelékenység mindegyikben szerepel valamilyen megközelítésben.

3.2.1. Az „OECD Understanding economic growth” cím kiadvány

A tanulmány OECD (és részben nem-OECD) országok gazdasági adatainak alapos statisztikai és ökonometriai elemzését végzi el. A neoklasszikus növekedési elmélet keretein belül vizsgálják az egyes fontosnak vélt, és valamilyen módon számszer
sített tényez k hozzájárulását a gazdasági növekedés mutatóihoz.30 Különös figyelmet kapott az információs technológiák terjedése, ezek gazdasági növekedésre gyakorolt hatása. E megközelítés szerint a gazdaság növekedése a felhasznált er források (els sorban munkaer , t ke) mennyiségével, az alkalmazott technológiával, valamint a termelékenységgel (az er források felhasználásának hatékonyságával) magyarázható. Mivel az er források mennyisége korlátozott, a technológia pedig bizonyos mértékig adott, ezért a termelékenység alakulása kiemelt szerepet kap a gyakorlatban és a vizsgálódásokban is.

30

Az OECD 164 oldalas kiadványa átfogó képet igyekszik nyújtani arról, hogy milyen tényez k magyarázzák az egyes országok gazdasági növekedését. Ennek indokát az adta, hogy az 1990-es évek óta az egyes OECD országok igen eltér növekedési teljesítményt tudtak felmutatni, amely b vebb magyarázatra szorult.

38

3. A versenyképesség meghatározása Az OECD elemzés következtetései

A gazdasági növekedés nem vezethet vissza egy-két magyarázó tényez re, hanem számos, egymással kölcsönhatásban is lév faktor eredménye. Makroszinten a gazdaságpolitika sokat tehet a növekedéshez kedvez gazdasági környezet kialakításáért: • oktatás fejlesztése, innováció támogatása, • stabil makrogazdasági környezet megteremtése (alacsony infláció, hatékony és nem túlzott mérték
költségvetés), • megfelel szerkezet
költségvetési bevételek (nem torzító adók) és kiadások (infrastruktúra, oktatás, kutatás-fejlesztés), • szabályozás reformja, közszolgáltatások liberalizációja, • pénzügyi rendszer fejl désének el segítése. Ágazati szinten els sorban a szabályozás alakításával tehet az állam a növekedés ser-

kentéséért, ebben a kutatás-fejlesztés kiemelt szerepet játszik: • termékpiaci korlátok mérséklése, • munkapiac rugalmasabbá tétele. Vállalati szinten kevés információ áll rendelkezésre az állam szerepének növekedési

hatásairól. A f bb állami eszközök a piacra lépés megkönnyítését célozhatják (pl. foglalkoztatás, termékpiac szabályozásának rugalmasabbá tétele, vállalkozói kedv fokozását célzó intézkedések). Az IT szektor nemzetgazdasági szinten tartósan hozzájárul a gazdaságok növekedéséhez. Legjelent sebb hatásait az egyes vállalatok szinten fejti ki. Az IT általában javítja a vállalatok versenyképességét, termelékenységét. Az állam intézkedéseivel el segítheti e technológiák terjedését, amely a vállalatok széles körében pozitív növekedési hatásokat válthat ki. Ilyen intézkedés lehet például: • IT infrastruktúra kiépítése illetve ennek támogatása, • vállalati IT beruházások támogatása, • munkaer képzettségének javítása az IT hatékonyabb alkalmazása érdekében, • rugalmas foglalkoztatási formák szabályozásának könnyebbé tétele.

39

3. A versenyképesség meghatározása 3.2.2. Az Európai Unió versenyképességi jelentései

A European Competitiveness Report31 sorozat 2000 óta (a lisszaboni stratégia meghirdetése óta) évenként jelenik meg. Az egyes tanulmányok az uniós versenyképesség aktuális kérdéseit járják körül.

Az Európai Unió versenyképességi jelentéseinek következtetései

• Az ICT elterjedése és az innovációk a versenyképesség javításának f mozgatórugói. Indokolt a vállalati szervezet átalakulásának ösztönzése is az ICT-k integrálására való képesség kialakítása érdekében. • További lényeges szempont a humán t ke fejlesztése, a szolgáltatási szektor hatékony m
ködése, valamint összhangban m
köd verseny- és vállalati politika. • A kib vülés kapcsán felvet dik a csatlakozók polarizációjának veszélye. További változások várhatók az egységes piac hatásainak kiteljesedését l, valamint az EMU csatlakozástól, az arra felkészít politikától. • Kína az Európai Unió versenyképességét els sorban az új tagállamokon keresztül veszélyezteti. A kínai termel k a világpiacokon általában ezeknek a tagállamoknak a termel ivel versenyeznek.

3.2.3. A KOK-jelentés

A KOK-bizottság32 feladata a 2000-ben indult, 2010-ig tartó lisszaboni stratégia félidei (2005-ös) értékelésének el készítése volt, az eddigi folyamatokról illetve a perspektívákról készítettek összefoglaló jelentést. Az uniós versenyképesség javulásának kulcsa a foglalkoztatottság és termelékenység b vülése, amit a politika a szükséges reformintézkedések végrehajtása révén tud el segíteni.

A KOK-jelentés következtetései

A jelentés legfontosabb üzenete, hogy a versenyképesség javítását megcélzó stratégia csak egészben lehet eredményes. Nem javasolt csak bizonyos elemeinek végrehajtása. Ugyancsak indokolt a fejlesztések európai szinten egységes, összehangolt végrehajtása. Így

31

A 2004. évi letölthet a következ helyr l: http://www.sost.es/masinformacion/comprep2004.pdf. A Kok-jelentés néven ismert uniós dokumentum az Európai Bizottság által felkért, Wim Kok holland exminiszterelnök vezette bizottság beszámolója. A jelentés letölthet a következ helyr l: http://www.foglalkoztatas.hu/doksik/Kiadvanyok/wimkok_jelentes.pdf. 32

40

3. A versenyképesség meghatározása használhatók ki a nemzeti szint feletti, az Európai Unió által nyújtott addicionális el nyök is (nagyobb piac: intenzívebb verseny, méretgazdaságosság és választék-hozadék). Nem elég a tartalomra összpontosítani, a végrehajtás módszertanára is kell. A tagállami hatáskörbe tartozó lépésekért a tagállamok a felel sek; a Bizottság koordinál és ellen rzi a tagállamokat („nyilvánosan dicsér, ill. dorgál”). Nem szabad elaprózni a fejlesztéseket, átlátható számú prioritásra van szükség. A jelentés nagy hangsúlyt fektet a stratégia kommunikációjára, a parlamentek bevonására, a társadalmi partnerség er sítésére. Akkor lehet sikeres a stratégia, ha mindenki sajátjának érzi, tisztában van vele, hogy milyen el nyökre számíthat.

3.2.4. A SAPIR-jelentés

A tanulmány33 arra keresett választ, hogy milyen okok vezettek odáig, hogy a még b vítés el tti, tizenöt tagállamból álló Unió teljesítménye jelent s mértékben elmaradt az USAhoz képest. A feldolgozott adatokból ugyanis világossá vált, hogy az Európai Közösség valamikor az 1980-as évek elején elérte az USA fejlettségi színvonalának 70%-át, ám ez az arány az ezredfordulóig semmit sem javult. Európa egyszer
en képtelen volt utolérni Amerikát. A SAPIR-jelentés következtetései

• Az uniós országoknak többet kellene költeni K+F-re. A tengerentúlon egy eleve magasabb nemzeti össztermékb l majdnem dupla annyit áldoznak erre a területre. • Intenzívebbé kellene tenni az unió bels piacának m
ködését, különös tekintettel az elégtelen mérték
tagországok közötti munkaer -áramlásra. • A Stabilitási és Növekedési Paktum szabályrendszerének átgondolása, mivel az elnevezésben szerepl

stabilitás kifejezés abszolút els bbséget élvez a növekedéssel

szemben. • A közösségi támogatások átalakítása. A regionális szint helyett a tagállamok központi kormányainak nagyobb szerepe.

33

A jelentés elkészítésére Romano Prodi az Európai Bizottság elnökként adott megbízást egy szakért i csoportnak, melynek tárgya az európai gazdaság nemzetközi viszonylatban mért teljesítményének értékelése volt. Az André Sapir közgazdász által vezetett kutatók a 2003 közepén tették le Prodi asztalára jelentésüket, melynek tartalma nem kevés vihart kavart az unió véleményformálóinak körében.

41

3. A versenyképesség meghatározása 3.2.5. Versenyképesség a Világgazdasági Fórum (WEF) megközelítésében

A WEF-féle34 megközelítés átmenetet képez a „tudományos” és az „üzleti” versenyképességi megközelítések között. Elméletileg a hosszú távú, min ségi versenyképességi megközelítésekre épül: azokat a tényez ket veszi számításba, amelyek hosszú távon meghatározzák egy nemzetgazdaság potenciális növekedését. Nem szakít ugyanakkor a hagyományos, mikroszint
vállalati megközelítésekkel sem: az ún. növekedési versenyképesség mellett megkísérli mérni az egyes országok, illetve vállalataik „üzleti” (korábban: „mikrogazdasági”) versenyképességét. A WEF-féle megközelítés indexértékek segítségével méri, majd rendezi sorba az egyes nemzetgazdaságok (illetve a területükön m
köd vállalatok) egymáshoz viszonyított versenyképességi pozícióját. A növekedési versenyképességi index (GCI) azon tényez k szempontjából értékeli az egyes országokat, amelyek a közép illetve hosszú távon fenntartható növekedés kilátásait meghatározzák – innen eredeztethet elméleti rokonsága a potenciális GDP-számításokkal. A növekedési elmélet által kiemelt tényez kön túlmen en azonban a GCI kiterjed azokra a gazdaságpolitikai jelleg
változókra is, amelyek a makrogazdasági környezet (pl. fiskális, illetve árfolyam-stabilitás), valamint a jöv beli növekedést el rejelz tényez k (pl. oktatási, képzési politika) szempontjából relevánsak. A növekedési versenyképességi indexhez képest kiegészít üzleti versenyképességi index (BCI) azokat a vállalat-specifikus tényez ket veszi sorba, amelyek a mikro szint
versenyképesség (els sorban a hatékonyság és a termelékenység) szempontjából relevánsak.

Az index felépítésével kapcsolatos megjegyzések

• Bár módszertani szempontból er sen vitatható az egyes komponensek egymáshoz képesti súlya – az alkalmazott súlyozás „tapasztalati” és kétségkívül önkényes –, az egyes indexek értékei, illetve az alkalmazott index-összetev k relevánsak és empirikusan igen sokat mondanak az egyes országok versenyképességének alakulásáról. • Az üzleti versenyképesség mérése (BCI) els sorban mikrogazdasági szint
, vállalati versenyképességi alapokra építkezik. Ugyanakkor ebben a megközelítésben is megje-

34

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) már több mint két évtizede közöl nemzetközi öszszehasonlításokat évente megjelen , Globális Versenyképességi Jelentés cím kötetében, melynek 2004-2005-ös kiadása 104 országot rendez versenyképességi rangsorba. Az 1971-ben alapított World Economic Forum a svájci kormány felügyelete alatt m köd , részrehajlástól mentes, nonprofit, pártfüggetlen és országfüggetlen szervezet. http://www.weforum.org/en/initiatives/gcp/Global%20Competitiveness%20Report/index.htm

42

3. A versenyképesség meghatározása lenik a makrokörnyezet kiemelt szerepe, mivel a BCI egy mikro- és egy makroszint
tényez csoporttal hozza létre az egyes országok vállalatainak versenyképességét. • A BCI nemzeti üzleti környezet indexében, mind a négy alindexére alapvet hatása van a gazdaságpolitikának, részben infrastruktúraépítési, részben szabályozási, részben oktatási (képzési) szempontból. A szabályozásban kiemelt szerepe van többek között az új vállalkozások indítása adminisztratív korlátainak, illetve az IKTszabályozásnak. Az oktatás-képzés pedig a hagyományos iskolázottsági mutatók mellett kiemelten kezeli mindenekel tt a matematika-oktatás min ségét, az egyetemek és az iparágak közötti együttm
ködés, a tudósok és mérnökök rendelkezésre állásának, illetve az üzleti f iskolák min ségének kérdését.

3.2.6. Világgazdasági versenyképesség az IMD szerint

Az International Institute for Management Development (IMD)35 hasonló megközelítést alkalmaz a WEF-féle versenyképességi indexekkel, amelyet a World Competitiveness Yearbook cím
kiadványában közöl. Az index felépítésével kapcsolatos megjegyzés

Az adatok helyezéseket jelölnek, tehát így az egymáshoz és a világ többi országához viszonyított pozíciók nem az abszolút, hanem a relatív versenypozíciót, illetve a relatív makrogazdasági teljesítményt, kormányzati hatékonyságot, gazdasági hatékonyságot és infrastrukturális fejlettséget jelentik.

3.2.7. A „Making Offshore Decisions: A.T. Kearney’s 2004 Offshore Location Attractiveness Index” cím kiadvány

A kiadvány36 egyetlen összesített mutatószámmal kívánja megragadni az országok jellemz it. E mutatószám három f részb l áll, melyek maguk is több alcsoportra bomlanak. A kiadvány készít inek feltevései szerint a BPO telephely-választása során (az ilyen tevékeny35

Az IMD International székhelye a svájci Lausanne. Az intézetet 1990-ben alapították. A vállalati gyöker IMD üzleti (nem pedig nonprofit) jelleggel m ködik – els sorban a fizet képes nagyvállalatok és más megrendel k számára. A jelenlegi honlapja szerint az IMD 61 nemzetgazdaságot elemez 312 kritérium alapján. http://www.imd.ch/research/centers/wcc/world_competitiveness_yearbook.cfm 36 Az A.T. Kearney tanácsadó cég kiadványa azzal a céllal született, hogy rangsoroljon egyes országokat abból a szempontból, hogy mennyire vonzóak a vállalaton belüli üzleti folyamatok (pl. telefonos ügyfélszolgálat, könyvelés, stb.) külföldre való kiszervezése terén. E kiszervezési folyamat (Business Process Outsourcing – BPO) a

43

3. A versenyképesség meghatározása ségek említett sajátosságai miatt) a legfontosabb szempontok a költségtényez k (munkaer és infrastruktúra, adók), a munkaer színvonala, valamint az ország általános feltételei (politikaigazdasági stabilitás, infrastruktúra min sége), illetve egyre inkább a szellemi tulajdon védelme – vállalattól függ en ezek eltér kombinációi lehetnek meghatározó döntési változók.

A kiadvány alapján levonható következtetések

Az üzleti tevékenységek külföldre kiszervezése a fejlett gazdaságok multinacionális társaságainál egyre gyakoribb jelenség. A tapasztalatok szerint e szolgáltatások telepítésekor a legfontosabb szempontok a következ k: • olcsó, megfelel en képzett (IT, nyelv) és jó munkamorálú munkaer , • megfelel színvonalú és költség
infrastruktúra (f leg telekommunikáció, IT), • biztonságos gazdasági és politikai környezet, • szellemi tulajdon megfelel védelme. 3.2.8. A „World Investment Report” cím kiadvány

A kiadvány37 1991-t l évr l-évre ismerteti a világgazdaság legnagyobb vállalatainak f bb adatait, s ezáltal – a termelési, forgalmi adatok, foglalkoztatási jellemz k, vagyoni mutatók közreadásával – viszonyítási alapot kínál az egyes vállalatok versenyképességi helyzetének bemérésére.

3.3. Az Európai Unió és a versenyképesség

Az Európai Unió népessége 456,8 millió f , több, mint az USA és Oroszország lakossága összesen. Az EU a világ legnagyobb egységes piaca, és a legfontosabb kereskedelmi hatalma. A világon megtermelt javak közel egyharmada származik innen, GDP-je meghaladja az Egyesült Államokét. Az EU gazdasága alapvet en a tercier szektorra épül, a mez gazdaság a GDP 2%-át, az ipar a 27%-át, a szolgáltatások (a kereskedelmet, közlekedést is beleértve) a GDP 71%-át termelik ki.38

fejlett gazdaságok vállalatai külföldre településének egyre fontosabb indítéka. A vizsgált 39 mutatószámot és relatív súlyukat vállalati kérd ívek alapján alakították ki. http://www.atkearney.com/main.taf?p=5,3,1,75 37 B vebben: http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1485&lang=1 38 Forrás: Europe in figures – Eurostat yearbook 2005 Az adatok elérhet k a következ címen: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-CD-05-001/EN/KS-CD-05-001-EN.PDF

44

3. A versenyképesség meghatározása Aggodalomra ad okot azonban a kilencvenes években az Egyesült Államokhoz képest növekv termelékenységi elmaradás. (1996 és 2000 között az USA termelékenysége évi 5,5%-kal emelkedett, míg az EU-ban 3,2%-kal n tt.) „Ennek következtében számottev en romlottak az unió növekedési kilátásai.” CSERNENSZKY LÁSZLÓ [2003]

Az Európai Tanács Lisszabonban, 2000. március 23-24-én megtartott ülése azt a stratégiai célt t
zte ki az Európai Unió elé, hogy a következ évtizedben a világ legversenyképesebb és egyúttal – a tudás alapú tevékenységekre alapozva – a leggyorsabban fejl d gazdasági térségévé váljon. Mégpedig olyanná, amely képes a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés mellett több és jobb munkahelyet teremteni, el segítve a társadalmi kohéziót is.

3.3.1. Iparpolitikai, versenyképességi tevékenység az Unióban

Az Európai Unió a közösségi iparpolitikát39 a vonatkozó id szakban versenyképességi politikaként határozta meg és ennek megfelel en alakítja. Céljai többnyire túlnyúlnak az iparon, kiterjednek az ipartól „elválaszthatatlan” szolgáltatásokra is, eszközei közt dominálnak az átfogó, szerkezet alakító, horizontális eszközök. „A tagállamok szintjén az iparpolitikákat a közösségi kereskedelem- és versenypolitika, valamint a támogatáspolitikai elvek adta lehet ségek és korlátok határozzák meg. A közösségi gyakorlatban az iparpolitikai célkit zéseket és eszközöket nagyobbrészt továbbra is a tagállamok kormányai dolgozzák ki.” (CSERNENSZKY 2003)

3.3.2. A vállalati szektorral kapcsolatos politika

A kisvállalatok alkotják az európai gazdaság gerincét. Kulcsfontosságú munkahely forrást jelentenek és üzleti elképzelések táptalajául szolgálnak. „A hozzávet legesen 25 millió kisvállalkozás, amely az összes vállalkozások 99%-át teszi ki, majdnem 95 millió embert foglalkoztat, ezzel a magánszektor összes munkahelyének 55%-át biztosítja. Ennélfogva a kisvállalkozások dönt fontosságúak a növekedés és a foglalkoztatás szempontjából egész Európában.”40

39

Az Európai Unió közösségi szint iparpolitikáját megalapozó elemzéseket, a tagállamok ipar politikai elveinek összehangolására irányuló ajánlások kidolgozását, az iparpolitika szempontjainak képviseletét a többi közösségi politika formálásakor, egyes közösségi iparpolitikai kezdeményezések kialakítását, megvalósításának szervezését, utólagos értékelését stb. az Európai Bizottság Vállalkozási F igazgatóság (DG Enterprise) végzi. B vebb információ: http://ec.europa.eu/enterprise/library/lib-competitiveness/libr-competitiveness.html 40 „Európába” beletartoznak az EU-25 országai + a három tagjelölt ország + Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc. Observatory of European SMEs, 2003/7. Forrás: Jelentés a Kisvállalkozások Európai Chartájának végrehajtásáról 2005. A jelentés elérhet k a következ címen: http://ec.europa.eu/enterprise/enterprise_policy/charter/2005_charter_docs/com_2005_30/com_30_hu.pdf

45

3. A versenyképesség meghatározása Az Európai Tanács 2000. június 19-20-i feirai ülésén hagyták jóvá a tagállamok a Kisvállalkozások Európai Chartáját. Ezzel az Európai Unió állam- és kormányf i is elismerték a kisvállalkozások jelent ségét. A Charta vázolja a tagállamok és a Bizottság feladatait a kisvállalkozói környezet javítása érdekében. „A Charta jóváhagyásával elköteleztük magunkat, hogy minden szakpolitikai intézkedésünk meghozatalánál kicsiben gondolkodunk el ször.”

(ERKKI LIIKANEN 2000)41 A Charta id közben az Európai Bizottság vállalkozáspolitikájának „sarokkövévé vált”, ezenkívül segédeszközként szolgál a tagállamok számára vállalkozáspolitikájuk végrehajtásának tökéletesítéséhez is. A Charta stratégiai ajánlásainak teljesítése központi szerepet játszik a lisszaboni célkit
zések megvalósításában. (Miszerint Európának 2010-ig a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává kell válnia.)42 „A tudásbázisú gazdaság építése gazdasági sikereket csak akkor hozhat, ha a kutatásfejlesztés és az oktatás mellett ezek innovációk útján való hasznosulását is el tudjuk segíteni. Az innovációk többsége kockázattal jár, tehát egyben vállalkozás is. E megfontolások állították középpontba az Európai Unióban a vállalkozáser sítés gondolatát. A lisszaboni stratégiai célkit zések terén mutatkozó egyre nyilvánvalóbb, növekv lemaradás egyik fontos okát abban látják, hogy az uniós országok többségében a vállalkozási készség és képesség gyengébb, mint a f versenytárs Egyesült Államokban.” ROMÁN ZOLTÁN [2004]

Az Európai Kisvállalati Charta után el ször egy „Vállalkozás Európában Zöld Könyvet”43 bocsátottak vitára, majd a „vállalkozás-er sítési” feladatokat egy Akciótervben44 foglalták össze. Miután a vita alapjául szolgáló bizottsági elgondolások gy
jteményében alaposan körül járták a vállalkozói szellem (entrepreneurship) jelentéstartalmát45 az Akciótervben az entrepreneurship, mint az innováció, a versenyképesség és a növekedés f hajtóereje került meghatározásra.

41

A Charta elérhet : http://ec.europa.eu/enterprise/enterprise_policy/charter/docs/charter_hu.pdf A Chartában foglaltak végrehajtásáról minden évben jelentés készül. A jelentések elérhet k a következ címen: http://ec.europa.eu/enterprise/enterprise_policy/charter/charter2005_base.htm 43 Green Paper Entrepreneurship in Europe. European Commission, Brussels, 2003. A gy jtemény letölthet : http://ec.europa.eu/enterprise/entrepreneurship/green_paper/green_paper_final_en.pdf 44 Action Plan: The European Agenda for Entrepreneurship. COM(2004) 70 final. European Commission, Brussels, 2004. http://ec.europa.eu/enterprise/entrepreneurship/promoting_entrepreneurship/doc/com_70_en.pdf 45 A vállalkozás nemcsak teljesen új létrehozását, hanem fejlesztést is jelenthet, továbbá nem kell párosulnia új vállalat indításával, hanem már m köd , ezek között nagy vállalatokon belül is megvalósulhat.

42

46

3. A versenyképesség meghatározása 3.4. A hazai versenyképességi kutatások f bb tanulságai

Az elmúlt két évtizedben a magyar kutatók tollából is rengeteg írás került napvilágra a versenyképesség és annak megközelítését illet en. A legtöbb írás nem csak az egyes elméletek érdemeit vagy éppen annak bírálatait tárgyalja, hanem már-már az elméletek határait súrolva (néha talán túllépve) azok „érvényesülését” a magyar viszonyokra. Ezek az empíriákon alapuló tanulmányok hazánk iparára azon belül is többségében a feldolgozóiparra irányítják az érdekl d k figyelmét. Értekezésem ezen részében azon szerz k gondolatait foglaltam össze, akik nagymértékben hozzájárultak a versenyképesség értelmezésének és ezen keresztül hazánk versenybe kerüléséhez és versenyben maradásához szükséges tényez k és összefüggések feltárásához és

azok széles kör
megosztásához. Azon definíciók és következtetések összegy
jtésére koncentráltam, amelyek témám szempontjából meghatározóak. Fontosnak tartottam, hogy a vélemények id rendi sorrendben kövessék egymást. Ezzel azt is célul t
ztem ki, hogy bemutassam a hazai versenyképesség értelmezésének alakulását az elmúlt két évtizedben. TÖRÖK ÁDÁM [1986] a komparatív el nyök több mint másfél évszázada használt és egyre b vül elméletrendszerét és azokból levonható következtéseket veti össze több ország – köztük hazánk – külgazdasági eredményeivel. Török azonban megállapítja, hogy a komparatív el nyöket nem lehet egyformán kezelni. Meg kell különböztetni a „megnyilvánult” vagy „látszólagos” komparatív el nyt a „ténylegest l”. Szerinte „a termelési vagy az exportszerkezet torzulásai ugyanis mindenekel tt a megnyilvánult és a tényleges komparatív el nyök közötti eltérésben jelennek meg.”

KOZMA FERENC [1994] szerint a versenyképességnek vállalati szinten küls és bels jele van. Küls jele az, ha valamely szervezet kínálatát a kereslet kívánalmainak megfelel en tudja rendelkezésre bocsátani. A versenyképesség bels jele az el bbiek adott piaci áron kielégít költségviszonyok mellett, piaci pozícióvesztés nélkül képes teljesíteni. A termék versenyképessége csaknem maradéktalanul kifejezhet , mint tényleges haszonráta (h’i), a haszon és a lekötött t ke hányadosa és az elvárt haszonráta46 hányadosa: C′i =

h′i , H′elvárt

46

Kozma Ferenc szerint igen sok tényez együttesen határozza meg, hogy a vállalkozás meg tudja-e szerezni legalább az „elvárt hasznot”. A legfontosabbak: „- a m ködéshez szükséges termelési tényez k árszintje, – a felhasznált termelési tényez k fajlagos szintje, – a kibocsátási árszint, – a közületi elvonások mértéke, – a tiszta tulajdonosi elvonások (kitermelési járadékok, kamatok, osztalékok stb.) mértéke, – a vállalkozó (ill. a menedzsment) által felhasználható jövedelem elköltési szabadságfoka.”

47

3. A versenyképesség meghatározása ahol a H’elvárt a rentabilitás elvárt vállalati szintjét jelzi. A vállalat külpiaci versenyképessége kétszeresen összetett dolog: egyfel l feltételezi azt, hogy a külföldi eladások a külföldi versenykörülmények között is biztosítják a belföldi versenykörülmények között elvárt hasznot, másrészt ugyancsak feltételezi, hogy a belföldi gazdálkodási körülmények mellett kialakuló költség- és nyereségelvonási szint képessé teszi a vállalatot arra, hogy a külpiacon ne szoruljon fokozatosan perifériára. A versenyképesség nemzetgazdasági szint
értelmezése szerint „versenyképes az a nemzetgazdaság, amelynek vállalatai zömében versenyképesen szerepelnek a külpiacokon, zömében versenyképes árukkal, és ezzel hozzásegítenek a nemzetgazdaság bels és külgazdasági prosperálásához.”

CHIKÁN ATTILA [1996] szerint sem vitatható, hogy „a gazdaság eredményes m ködésében, nemzetközi versenyképességében alapvet szerepe van a mikroszférának.” A korszer


megközelítések a versenyképesség különböz szintjeit többnyire egymással szoros kapcsolatban vizsgálják, és kiindulópontnak többnyire a mikroszférát ezen belül is a vállalatokat választják. „Ennek oka egyrészt, hogy nehezen képzelhet el olyan nemzeti versenyképesség, amely nem versenyképes vállalatokra és ezek hatékony összekapcsolódására épülve alakulna ki.” „Nemzeti versenyképesség egy ország azon képességét jelenti, hogy a nemzetközi kereskedelemben létrehoz, termel, eloszt és/vagy szolgáltat termékeket úgy, hogy ennek során saját termelési tényez inek hozadéka növekszik.” (SCOTT-LODGE 1985, idézi CHIKÁN.) Tehát a

vállalati versenyképesség feltétele, hogy képes legyen a versenytársaknál kedvez bb min ség-, id - és költségkritériumokat teljesíteni; a nemzeti versenyképességé, pedig, hogy olyan környezetet biztosítson, amely segíti a vállalatokat a kritériumok teljesítésében. VINCZE ÉVA [1996] a versenyképesség szempontjából a termelékenység és a bérek alakulásának vizsgálatát emelte ki. Szerinte a termelékenység fokozása a költség és árversenyképesség oldaláról járul hozzá a versenyképesség javulásához. „Az egy foglalkoztatott által el állított termelés mennyiségének vagy értékének növekedése a foglalkoztatás termékegységre jutó költségeit mérsékli, ezáltal az eladási árakat tekintve a nemzetközi versenypozíció javul.” VINCZE szerint „akkor javul a versenyképesség, ha a versenytársukhoz viszonyítva a termelékenység gyorsabban n (vagy lassabban csökken), mint a reálbér. A gyors ütem bérnövekedés – legalább hasonló mérték termelékenységjavulás nélkül – felemésztheti a termelékenység növekedésének eredményeit.”

MAJOROS PÁL [1997] szerint a legjobbnak t
n definíciót az Aldington Reportban találhatjuk: „az a vállalat versenyképes, amely képes kiemelked min ség és a hazai és külföldi versenytársaknál alacsonyabb költségszint terméket és szolgáltatásokat el állítani. A ver48

3. A versenyképesség meghatározása senyképesség szinonim kifejezés a vállalati hosszú távú profitabilitással, azzal a képességgel, hogy a tulajdonosok magas hozadékot, míg az alkalmazottak magas béreket élveznek.” A de-

finíció azt sugallja, hogy a vállalati versenyképességnek vannak mérhet jellemz i (költségek, árak, jövedelmez ség) és vannak min ségi (nem vagy csak kevéssé mérhet ) jellemvonásai, melyek közül legfontosabb a termékek min sége, a termelékenység.47 OBLATH GÁBOR [1998] szerint a „versenyképesség az a fogalom, amely a gazdasági fejl dést és a bérköltségek színvonalát összekapcsolja, a nemzeti bérköltségek pedig a valutaárfolyam közvetítésével válnak a nemzetközi versenyképesség egyik meghatározó tényez jévé.” A nemzetközi versenyképesség meghatározását megel z en annak mikrogazdasági szint


összetev it foglalja rendszerbe. Az iparág vállalatainak átlagnál gyorsabban növekv vállalat tekinthet versenyképesnek („az átlagnál versenyképesebbnek”). Mindezek szerint „egy vállalat versenyképessége azon képességeinek, illetve termékei ama tulajdonságainak összességeként írható körül, amelyek lehet vé teszik, hogy a vállalat kibocsátása másokénál gyorsabban b vüljön és piaci részesedése növekedjék.” A fenti képes-

ségeket, illetve tulajdonságokat kettéválasztva OBLATH megkülönbözteti egymástól egy vállalat (termékeinek) „költség-, illetve árversenyképességét”, valamint versenyképességének a „költség- (ár-) szinten kívüli tényez it”48. OBLATH szerint a nemzetgazdaságok nemzetközi versenyképességének fogalma nélkülözhetetlen olyan valóságos folyamatok értelmezéséhez, amelyeket „tartós, illetve növekv küls egyensúlyhiány jellemez”. A küls egyensúlyhiány megléte önmagában még nem jelenti azt, hogy valamely gazdaságnak a versenyképességével van baj, ám ha egy tartós küls deficit nyomott gazdasági aktivitással párosul, akkor okkal gyanakodhatunk arra, hogy összességében elégtelen az ország vállalatainak, illetve az általuk el állított termékeknek – s így az országnak – a nemzetközi versenyképessége.”49 47

Majoros [1997] szerint azonban nem lehet túlságosan leegyszer síteni a kérdést. „A vállalati versenyképesség nem pusztán egy-egy termékre vonatkozik, hanem a vállalat egészére, vagyis a kutatástól kezdve az értékesítési láncig mindent tartalmaz. A nemzeti versenyképesség az ország életszínvonalának az alapja és a teljes gazdasági környezetet jelenti, nem csupán versenyképes vállalatok összessége.” 48 Oblath szerint „A gyakorlatban többnyire nehéz ezt a megkülönböztetést megtenni, s ami fontosabb, a versenyképesség kétféle tényez
je nem független egymástól. Ha egy vállalat valamely termeket másoknál olcsóbban tud el
állítani, akkor a termék és a piac jellegét
l függ
en (homogén vagy differenciált termékr
l van-e szó, monopszon vagy sokszerepl
s-e a piac, milyen a kereslet árrugalmassága stb.) mérlegelheti, hogy például másoknál alacsonyabb áron adja-e termékeit, vagy azonos ár mellett olyan pótlólagos szolgáltatásokat kínál, amelyek a vállalat (termékeinek) nem árjelleg versenyképességét javítják. Másfel
l, ha egy vállalatot (termékeit) jelent
s áron kívüli versenyképességi tényez
k jellemeznek (min
ség, korszer ség stb.) akkor a többiekénél magasabb árak (esetleg magasabb költségek) mellett is növelheti kibocsátását és piaci részesedését.” 49 „A küls
egyensúlyhiány azonban lehet monetáris vagy fiskális expanziónak, s az így keletkez
belföldi túlkeresletnek is a következménye, amely nem feltétlenül jár az ország nemzetközi versenyképességének romlásával – elképzelhet
, hogy a monetáris (fiskális) politika korrekciója elegend
a küls
egyensúlyhiány megszüntetéséhez. Az is lehetséges, hogy a kereskedelmi, illetve folyó fizetési mérleg tartós hiányát tartós t
kebeáramlás 49

3. A versenyképesség meghatározása HOVÁNYI GÁBOR [1999] továbbfejlesztve PORTER modelljét a hármas gyémánt struktúrát javasolta, amelynek els szintje a vállalat országában vizsgálja a gazdaság alakulásának

f irányait, második szintje a tendenciák okait elemzi, harmadik szintje pedig a globális összefüggéseket tárja fel.50 HOVÁNYI szerint „egy vállalat nemzetközi versenyképességének elemzését célszer
nemzetközi környezetének feltérképezésével kezdeni. Erre még akkor is szükség van, ha a vállalat csupán hazai piacán végzi mind beszerz , mind értékesít tevékenységét. Az egyre inkább kinyíló gazdaságokban ugyanis egyhamar megjelenhetnek termékeikkel, szolgáltatásaikkal külföldi vállalatok mint új versenytársak; a hazai konkurensek jelent s versenyel nyt szerezhetnek importjuk vagy exportjuk segítségével; végül a versenyképességet befolyásoló hazai környezet is számottev en megváltozhat a nemzetközi környezet eseményeinek hatására.” Az 1990-es években a célérték, a versenyképesség és az azt meghatározó tényez k közti hatásmechanizmusok és a mennyiségi összefüggések bizonyos mélység
feltárására több kutatásban sikerrel alkalmazták a NETI potenciaanalízis (POTSTAR) módszerét. A POTSTAR eljárás egy szakért i tevékenységet támogató, elemz módszer. Bonyolult objektumok (vállalkozás, régió, projekt stb.) valamilyen meghatározott vonatkozású potenciáljának (pl. beszállítóképesség, innovativitás) gyors és hatékony elemzését segíti. 51 LENGYEL IMRE [2000] definíciója szerint a versenyképesség „a piaci versengésre való készséget jelenti, a pozíciószerzés és tartós helytállás képességét, amit els sorban az üzleti sikeresség, a piaci részesedés és a jövedelmez ség növelése jelez. Így a különböz piacok (termék-, munkapiac stb.), az eltér inputok (például vállalkozókészség, szaktudás, természeti er források stb.) és a verseny (vállalati, nemzetközi, városverseny stb.) egyedi sajátosságai miatt a versenyképességnek más-más jellegzetességei lehetnek a meghatározók.” Lengyel

cikkében a versenyképesség, mint közgazdasági fogalom mikoroökonómiai, makroökonómiai, ex post és ex ante megközelítésben is megjelenik. finanszírozza; ebben az esetben általában nem beszélünk külgazdasági egyensúlyhiányról. Igaz, el
bb-utóbb ekkor is érdekessé válik a versenyképesség alakulása, ám a körülmények alakulásától, els
sorban attól függ
en, hogy a t
kebeáramlás alapvet
en beruházásokat vagy fogyasztást finanszíroz-e, a versenyképesség változása alapvet
en eltér
természet gondokat és kihívásokat jelenthet az ország számára.” (Oblath [1998]) 50 Hoványi [1999] szerint a „Porter-modellek közül a makrogazdaságit f leg azért támadták a kilencvenes évtizedben, mert túlságosan belterjesnek tartották: csak háttértényez ként, vagyis csupán közvetve veszi számításba a világgazdaság egyre globálisabb és mind meghatározóbb összefüggéseit.” Ezért fejlesztette tovább több szerz is a porteri modellt.” Rugman-D’Cruz (1993) “kett s gyémánttal” javasolta felváltani a modellt, melyben figyelembe vették két ország kapcsolatát a felhasználás-fogyasztás, a gazdasági szabályozás, valamint az áruforgalom területén. 51 Az eredmény könnyen áttekinthet , vizuális és demonstratív értékelését teszi lehet vé a grafikus megjelenítés, egy polár koordináta-rendszerbe illesztett sokszög, vagyis az objektum állapotának, számszer sített teljesítményének, egy magas komfortfokozatú szoftver útján kialakított ábrája és potenciálértéke. http://www.neti.hu/pta/hu/tanacsadas/komplex_audit

50

3. A versenyképesség meghatározása Szerinte mind a vállalatokra (mikroszintre), mind az iparágakra és régiókra (mezoszintre), mind a nemzetgazdaságokra (makroszintre) a versenyképesség egységesen értelmezhet fogalomként is megadható. A versenyképesség egységes fogalma: „a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozására, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki vannak téve” (CEC [1999b] 75. o.52, HATZICHRONOGLOU [1996], 20. o.,

WIENERT [1997] 22. o. – idézi LENGYEL.) Ez az egységes fogalom LENGYEL szerint is az els olvasásra túl „általánosnak, semmitmondónak, a közgazdaság-tudomány követelményeihez viszonyítva „pongyolának” t nik”.

A fogalom hátterét értelmezve: „a versenyképesség nem más, mint a globális versenyben elfogadtatott minél nagyobb gazdasági teljesítmény, amely egyrészt a képz d jövedelmekkel mérhet , másrészt a foglalkoztatottság magas szintjével.”

Egy másik megközelítés szerint a versenyképességen az „olyan gazdasági növekedést értjük, amely magas foglalkoztatottság és ráadásul fenntartható környezeti fejl dés mellett valósul meg” (CEC [1999d]53 – idézi LENGYEL.) LENGYEL kiemeli, hogy a fogalom értelme-

zésekor fontos annak meghatározása, hogy milyen mutatókkal és hogyan mérjük az alkalmazott közgazdasági kategóriákat. BOTOS JÓZSEF [2000] a versenyképességet mind mikro-, mind makroszinten, azaz a vállalatok, iparágak, régiók és nemzetek feletti régiók szintjén is azonosan értelmezi. A versenyképesség „azt jelenti, hogy az áruk, szolgáltatások értékesítésével, adás-vételével tartósan jövedelmet és nyereséget realizálok, mellyel a gazdasági jólét gyarapszik és n a foglalkoztatottság.” Leszögezi továbbá, hogy „minden versenyképesség-fogalom alapja a termék versenyképessége.”

KOZMA [2001] a versenyképesség fogalmának taktikai megközelítése mellett, annak stratégiai felfogását is megfogalmazta. Eszerint azt is meg kell határozni, hogy mely tulajdonságok „eredményezik azt, hogy az eladó permanensen tudja tartani vev körének is, saját magának is kedvez , vagyis nem túlfeszített ajánlatait.” KOZMA szerint versenyképessége csak a

vállalatnak lehet. A vállat az a pont, ahol az áru használati értékér l és költségszintjér l szóló döntést meghozzák, vagyis ahol eld l, hogy az adott keresleti viszonyok mellett a piacon sikerre vihet kínálat születik-e.

52

Sixth Periodic Report on the Social and Economic Situation and Development of Regions in the European Union. European Commission, Luxembourg, 242. o. 53 European Spatial Development Perspective. Európain Commission, Brüsszel, 82. o.

51

3. A versenyképesség meghatározása PITTI ZOLTÁN [2002] is utal rá, hogy mikroszinten meg kell felelni a piac követelményeinek, míg makroszinten mindenképpen szem el tt kell tartani, hogy csak versenyképes vállalatokkal lehet egy ország versenyképes. A versenyképességi fogalomnak vállalati szinten fontos eleme a piaci igényeknek való megfelelés mellett a tartós, átlagon felüli teljesítmény (ami mindenképpen valamilyen termelékenységi mutatóhoz kapcsolódik) és a kiváló min ség. „Nemzetgazdasági szinten ehhez a magas hozzáadott érték és a pozitív külkereskedelmi egyenleg

(exporttöbblet)

járul,

amiben

komoly

szerepe

van

a

vállalkozásbarát

politikaigazdasági-társadalmi környezetnek. Emellett egyre fontosabb a kulcsiparágakban betöltött technológiai vezet szerep.”

CHIKÁN ATTILA – CZAKÓ ERZSÉBET – ZOLTAYNÉ PAPRIKA ZITA [2002] nem a rövid távú profitabilitást tekintik a vállalatok versenyképességi kritériumának, hanem azt, hogy „a társadalmilag elfogadható normák betartása mellett a számukra elérhet er forrásokat minél nagyobb nyereségfolyammá képesek transzformálni, képesek a m ködésüket befolyásoló környezeti és a vállalatukon belüli változások észlelésére és az ezekhez való alkalmazkodásra annak érdekében, hogy a nyereségfolyam lehet vé tegye tartós m köd képességüket”.

LOSONCZ MIKLÓS [2003] szerint a nemzetközi versenyképesség kétféle megközelítésben vizsgálható. Az id beli összehasonlítás során valamely ország versenyképességi mutatóinak értékeit az el z id szakokhoz viszonyítjuk. A földrajzi megközelítésben a versenytársak mutatói adják az összehasonlítás alapját. Következtetések a két megközelítés együttes alkalmazásával vonhatók le. LOSONCZ cikkében a következ t olvashatjuk: „Az ipari munkatermelékenység az alapja a kivitel nemzetközi versenyképességének. Egyéb tényez ket (valutaárfolyam, ár- és költségalakulás stb.) figyelmen kívül hagyva azok az országok és vállalatok versenyképesebbek, ahol magasabb, illetve gyorsabban n a termelékenységi színvonal. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték alapján definiált ipari munkatermelékenység (ami a nemzetközi versenyképesség meghatározó eleme)”. Szerinte a nemzetgazdasági és a vállalati szint
termelékenységjavításnak egyik tarta-

léka a külföldi m
köd t ke-befektetések további növekedése. Gyakorlati tapasztalatok alapján a magasabb termelékenység
vállalat magával húzza a többi (az adott esetben hazai) vállalatot is – „megfelel intenzitású beszállítói kapcsolatrendszerrel” – teszi hozzá LOSONCZ. A másik tartalék a hazai tulajdonban lév vállalatok termelékenységének felzárkóztatása a nemzetközi élvonalhoz. LOSONCZ „különösen számottev nek” tartja a termelékenység javítási tartalékok a kis- és a közepes méret
vállalatok körében. A tartalékok egy része kiaknázható pótlólagos beruházások nélkül is – például „jobb vezetéssel, hatékonyabb munkaszervezéssel stb.” – mozgósítható. Külföldi tapasztalatokra hivatkozva „a nemzetgazdasági szint termelé52

3. A versenyképesség meghatározása kenység növekedését gyorsítja a nem önálló foglalkoztatottak arányának az emelkedése, azaz a jelenleg nagyszámú kis szervezetnél foglalkoztatottak integrálása a társadalmilag szervezett munkamegosztásba.”

Ebb l a megközelítésb l a versenyel ny meg rzésének két feltétele van. Az egyik a termelékenység emelkedés üteme haladja meg a versenytársakét, a másik a reálmunkaer költségek – így a reálbérek – a termelékenységjavulás üteménél lassabban vagy azzal megegyez mértékben emelkedjenek. ROMÁN ZOLTÁN [2003] az Európai Unió 2002 májusában közreadott állásfoglalását54 idézi, „A termelékenység: az európai gazdaságok és vállalatok versenyképességének kulcsa”. A munkatermelékenység mutatószámai közül az egy foglalkoztatottra vagy munkaórára jutó hozzáadott érték mind gazdaságok, mind a vállalatok versenyképességének vizsgálata során az „els helyek egyikén szerepel”. ROMÁN ara is felhívja a figyelmet, hogy az „EU a versenyképesség és a növekedés mellett a foglalkoztatottság, a társadalmi összetartás, a tudásbázisra való utalással az oktatásképzés és a »fenntartható« jelz vel a környezetvédelem követelményeit is aláhúzta”. Az EU

stratégiai célja (lásd Lisszabon 2000.) szerint nemcsak a humán er források fejlesztése, hanem annak hatékony alkalmazása is hangsúlyos feladat. ROMÁN a termelékenység növekedésének forrásai között a piacgazdasági versenykörnyezet kialakulását, a külföldi m
köd t ke beáramlását, a kutatásfejlesztést és az innovációt említi cikkében. A nemzetgazdasági versenyképesség munkatermelékenység szempontjából történ általános jellemz inek ismertetése mellett a vállalati versenyképesség vizsgálatának megközelítésér l is olvashatunk. Eszerint „a vállalati versenyképességet és összetev it mindig mutatók egész sorával célszer vizsgálni, a min ség, a technikai újdonság, az árak, a költségek, a jövedelmez ség és egyéb tényez k oldaláról.” Azonban ROMÁN szerint „a benchmarking (teljesítményértékel ) módszerek egyik súlypontja a vállalatoknál a munkatermelékenység összemérése.”

SCHARLE ÁGOTA [2003] feltételesen a versenyképességet növekedési lehel ségként értelmezve, a munkaer , mint az egyik er forrás szempontjából a munkaer -kínálat nagyságát, a munkaer piac rugalmasságát és a munkaer képzettségét jelöli meg f tényez knek. Magyarországon a magas inaktivitási rátát tartja a legf bb versenyképességet korlátozó tényez nek.

54

Productivity: The Key to Competitiveness of European Economies and Enterprises A dokumentum letölthet : http://europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/competitiveness/doc/competitiveness_report_2002/com2002-262_en.pdf

53

3. A versenyképesség meghatározása ARTNER ANNAMÁRIA [2004] a beruházási környezetet emeli ki, ami szerinte a vállalati versenyképesség egyik meghatározója. Mivel a vállalati versenyképességet segít környezet a

t kevonzási képességet jellemzi, ezért nem az a kérdés, mennyire „versenyképes” az adott ország, hanem az, hogy „mi vonzza oda a külföldi termel t két”. A „t kevonzási képesség” azokat az adottságokat és feltételeket jelenti, amelyek magas – a más országokban kínáltnál magasabb – profitabililású termelésre adnak lehet séget a vállalatok számára. ARTNER szerint ezekben a feltételekben, azok kialakításában az „egyes országok, régiók valóban versenyben állnak egymással”.

CHIKÁN és szerz társai 2004 májusában kiegészítették a vállalati55 versenyképesség megfogalmazását, a vállalatok, mint társadalmi képz dményeknek a fennálló társadalmi normákhoz történ alkalmazkodási kényszerével, valamint a nyereséges m
ködésére vonatkozó kitétellel. „A vállalati versenyképesség a piaci verseny feltételei közepette d l el, ahol a vállalat termékei versenyeznek. A vállalati versenyképesség definícióban megfogalmazott feltétel arra mutat rá, hogy a versenyképesség fenntartása folyamatos alkalmazkodást követel, és a legf bb alkalmazkodási (viszonyítási) pontot a termékpiacokon keresztül meghatározandó versenytársak jelentik.” (CHIKÁN ATTILA – CZAKÓ ERZSÉBET – LESI MÁRIA 2006)

HOVÁNYI [2005] szerint az elmúlt másfél évtizedben a vállalati versenyképesség nemzetközi szakirodalmában az „alapvet hozzáértés”, a „core competence” kapta a legnagyobb hangsúlyt. (Lásd a kezdetét l napjainkig: PRAHALAD – HAMEL 1990, illetve CHIKÁN – WIMMER 2003). „A „core competence” azt a hozzáértést jelzi, amelynek egy vállalat lehet leg kizárólagos birtokosa, amelyik leginkább jellemz egész m ködésére – s amelyik ezért versenyképességének legf bb záloga. Vagyis minden menedzsmentnek arra kell törekednie, hogy rátaláljon vállalatának arra az »alapvet hozzáértésére«”, amelyik hosszú távra is megalapozza a cég versenyképességét.”56

SZENTES TAMÁS és munkaközössége [2005] szerint akkor lehet versenyképes bármely vállalat, ha úgy képes versenyképes termékek, szolgáltatások folyamatos el állítására, hogy „egyfel l aggregát profitrátája hosszabb id n át sem marad el az adott piacon versenyz más vállalatok átlagos profitrátájától (az esetleges állami támogatások és kedvezmények levonása 55

Chikán és szerz társai kutatásaikban azokra a vállalatokra összpontosítanak, „amelyek 50-nél nagyobb alkalmazotti létszámmal m ködnek, és a vállalati m ködés területei (fels vezetés, kereskedelem és marketing, pénzügyek, termelés) szervezetileg is elkülönülnek egymástól.” 56 „A közelmúltban az „alapvet hozzáértés” – igaz, némileg módosult tartalommal – már a gazdaságok, az egyes országok nemzetközi versenyképességének is fontos tényez jévé vált: a jól kiválasztott „core competence” er sítette önazonosságukat és növelte kisugárzott országképüket hatékonyságát. Ezért is sürgette néhány évvel ezel tt Hankiss Elemér, hogy „Találjuk ki Magyarországot!” – vagyis hogy találjunk rá arra a sajátosságra, amelyik leginkább jellemezheti az országot a jöv ben, amelyik másoktól eltér jellegzetességet, nagyobb teljesítményre ösztönz önazonosságot ad számára, s amelyik vonzóbbá teszi a nemzetközi versenyben.” Hoványi [2005]

54

3. A versenyképesség meghatározása mellett sem), és másfel l piaci részesedése (az adott piacon lezajló forgalom százalékában) sem csökken, hanem n vagy legalábbis változatlan marad.”

CHIKÁN [2006] cikkében kihangsúlyozza, hogy a versenyképesség szó értelmezésében valóban az a képesség jelenik meg, hogy „a vállalat a versenyben a siker reményében részt vegyen.” Fontosnak tartja a versenyképességre és a teljesítményre vonatkozó fogalmi és mérési

rendszerek megkülönböztetését.57 Kérd íves felmérés alapján kidolgozásra került a vállalat versenyképességi index (VVI), amely szerint „a versenyképesség mércéje a m köd képesség és változásképesség együttes mértékének a piac által elismert hányada.”

Ha versenyképességr l beszélünk – SZENTES szerint – meg kell határoznunk, hogy az emberi, illetve társadalmi élet mely területére, a cselekvés milyen szintjére, konkrétan „kire” vagy „mire” vonatkoztatott e fogalom. Meg kell határozni továbbá, hogy milyen „bels ” és „küls ” tényez k határozzák meg vagy befolyásolják a versenyképességet és annak megléte, javulása vagy romlása hogyan fejezhet ki. A versenyképesség megközelítéseinek áttekintését követ en megállapítható, hogy a szerz k többsége makro és mikro szinten is definiálta a fogalmat, de az elméleti meghatározáson túl nem sok konkrétum, különösen empirikus adatokkal tesztelt „mérce” került publikálásra. A kutatások többsége a feldolgozóiparra koncentrált és kizárólagosan az 50 f nél többet alkalmazó vállalati kört célozta meg. Jelen értekezésben a szolgáltató szektorban m
köd kisvállalatokra fókuszálva mutatom be a versenyképesség általam definiált fogalom szerinti alakulását. A versenyképesség általános megfogalmazásából indulok ki, de konkrét vállalati adatokkal alátámasztott megállapításaimat csak a vizsgált szektorra vonatkoztatom. Véleményem szerint a versenyképességnek van egy területi, tevékenységi, szervezeti, megjelenési, id beli és mérték vetülete. Területi vetület alatt értem a versenyben résztvev k területi elhelyezkedését. Ez alapján

beszélhetünk a földrészek, országcsoportok, országok, régiók, megyék, kistérségek, városok, kerületek és még kisebb területileg lehatárolható földrajzi egységekr l. A verseny tevékenységi vetülete határozza meg azt, hogy miben vagy miért folyik a versengés. Ebben a megközelítésben lehet szó éppen úgy a fogyasztók igényeinek kielégítésér l, mint egy országok EMU-hoz történ csatlakozásáról. Szervezeti vetület alatt azokat az önálló vagy összetartozó érdekhordozókat értem, ame-

lyek vizsgálata során egymástól elkülönül részei, egységei, csomópontjai közötti megmérette-

57

„A két fogalmat id nként azonosítják, így például Arora–Gambardella (1997) még gyakran egyszer en implicite feltételezik, hogy a jobb teljesítmény egyúttal nagyobb versenyképességgel is jár – így Andersen és társai, 2006.” (idézi Chikán 2006)

55

3. A versenyképesség meghatározása tésr l beszélünk. E metszetben gondolom meghatározni, hogy piacok, ország csoportok, országok, országrészek, régiók, megyék, kistérségek, városok, falvak, ágazatok, vállalatcsoportok, vállalatok, csoportok vagy egyének vonatkozásában akarjuk értelmezni a fogalmat; a versenyképességet.

3. sz. ábra A versenyképesség fogalma

A versenyképességet mindig valami „többlet” eredményezi, amit a versenytársakkal szemben nagyobb mértékben birtokolunk vagy eredményesebben hasznosítunk. Ezt a többletet testesíti meg a megjelenési vetület. Ez lehet a termék vagy a szolgáltatás, az alkalmazott technológia, egy piaci szegmens vagy rés, társak, kreativitás, képességek, adottságok vagy ezek kombinációi. A versenyképesség nem vonatkozhat egy id pontra. Az id tartam megjelölése azonban nem lehet független a tevékenységi vetülett l. Más lesz az id táv egy 100 méteres síkfutó és megint más egy maratoni futó esetében. A versenyképesség még az el z vetületek közös metszetével sem fogalmazható meg egyértelm
en. Ahhoz hogy versenyképességr l, annak javulásáról, illetve romlásáról beszélhes-

56

3. A versenyképesség meghatározása sünk mutatószámot (mutatószámokat) kell meghatározni és számítani. A mutató (mutatók) változása adja meg a mértéket. Minden vetület meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a lehatárolások egyértelm
en elkülöníthet k és az összehasonlítás alapjául választott egységben összemérhet k legyenek.

Dolgozatomban a versenyképesség területi vetülete Magyarország, tevékenységi vetülete a szolgáltató szektor, szervezeti vetülete a kett s könyvvitelt vezet m
köd

kis- és középvállalatok, a megjelenési vetület a humán tényez , id beli vetülete 20012004. Versenyképesnek tekintem azokat a vállalatokat, amelyek növelni tudták az értékesítés nettó árbevételüket és közben a bruttó hozzáadott értékük nem csökkent. A versenyképesség alakulását az értékesítés nettó árbevétele és a bruttó hozzáadott érték együttes változásával mérem.

A versenyképesség „hatdimenziós” megfogalmazásával egyértelm
en megragadhatóvá válik az, amire a definíciót alkalmazzuk és a mérésére általam alkalmazott mutatóval objektív véleményt alkothatunk annak alakulásáról. A mérés során alkalmazott mutatót az általam szolgáltató szektorként vizsgált tevékenységi vetületben értelmezem és a hazai kis- és középvállalatokra alkalmazom. A mutató számításakor mind az értékesítés nettó árbevétele, mind a bruttó hozzáadott érték adatainál nominál értékekkel dolgozom. Ezt a mutató „puha” megközelítéseként értelmezem. Növekedésnek fogadom el tehát azt is, ha az értékesítés nettó árbevételének emelkedését nem a volumen, hanem az árak változása eredményezte. Teszem ezt azért, mert a versenyképességet mindennapi követelménynek tekintem azon vállalatok számára, amelyek tartósan a „felszínen kívánnak maradni”. Ennek mentén olyan, alapvet en ellentmondó célokat kell a vezetésnek szem el tt tartaniuk, mint – a csökken árszinten történ növekv árbevétel mellett a min ség javítása és a költségek csökkentése. A mutató „kemény” megközelítését jelentené az árváltozások hatásának kisz
rése. Ezzel azonban jelen disszertáció keretében nem foglalkozom.

57

4.

A MAGYAR KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK AZ ÁGAZATI ADATOK TÜKRÉBEN Ebben a fejezetben ismertetésre kerül a vállalkozás, mint szervezet és mint tevékenység.

A fogalmakkal kapcsolatos elméleti megközelítésekbe és gyakorlati alkalmazásokba történ betekintést követ en meghatározom, hogy mit értek az értekezés következ részeiben kis- és középvállalatok alatt. A magyar vállalatok demográfiájának bemutatásával célom az, hogy a dolgozatban tett megállapításaim a hazai sajátosságok figyelembevételével kerüljenek értelmezésre.

4.1. Vállalkozás – Vállalat – Vállalkozó

A három fogalom több helyen és többféle értelmezésben fordul el a különböz szakmai körökben is. ROÓZ JÓZSEF [2002] szerint „az üzleti vállalkozás egzakt fogalmi körülírása nehéz, mert relatív kategória, els sorban a vizsgáló néz pontja a meghatározó a fogalomalkotásban.”

CHIKÁN ATTILA [2003] a vállalatot az üzleti vállalkozás szervezeti kereteként értelmezi. Olyan szervezetként, „melyben az emberek tevékenysége a fogyasztók igényeinek nyereség elérése mellett történ kielégítésére irányul.” Üzleti vállalkozásnak csak az önállóan és való-

ságos piacon hosszú távon nyereségesen m
köd , kockázatvállaló szervezet tekinthet .58 DR. GEORGE F. HEMINGWAY – BÁLINT ANDRÁS [2004] a sikeres vállalkozónak kilenc tulajdonságát nevezik meg, amelyek megkülönböztetik az átlagembert l. Ebb l én csak egyet emelnék ki, miszerint „egy vállalkozó akkor sikeres, ha vásárlókat tud szerezni, és azokat képes megtartani. A vállalkozó tisztában van azzal, hogy vállalkozásának a piaci igényei alapján kell m ködnie, és nem fordítva.” … „Egy jó üzlet nem szolgáltatást vagy terméket árul, hanem megelégedettséget. A vállalkozónak minden egyes vev t úgy kell kezelnie, mintha egyedül t le függne vállalkozásának jöv je.”

SCHUMPETER (1980), CANTILLON (1957), MILL (1989), PETER KILBY (1971), LIPPEN (1991), SOLOMON (1991), BAUMOL (1991) a legtöbbet emlegetett jellemz k között a teljesítményorientációt, a kockázatvállalási készséget és a sikerre való törekvést említik. Azon kutatások közül, amelyek a vállalkozó személyiségjegyeit vizsgálták, a legtöbb MCCLELLAND

58

Amikor azonban ezt a megfogalmazást értelmezzük, figyelembe kell vennünk, hogy könyve bevezet jében Chikán Attila néz pontot választott, mégpedig fels vezet i szemlélet mellett döntött. „Ez azt jelenti számunkra, hogy a vállalati m ködés érintettjei közül kiemeljük a fels vezet ket, s a vállalat m ködését az néz pontjukból tárgyaljuk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tárgyalásmódban dönt szerepet játszik a stratégiai szemlélet, hiszen az érintettek kiemelt körét (a fels vezet ket) normális esetben ez jellemzi.”

58

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében (1961) teljesítményszükséglet-elméletére épül. Miközben sok kutató állítása szerint a vállalkozó els dleges jellemz je a kockázatvállalás. Más szakírók, WELSH és WHITE (1981), HISRICH (1991) a vállalkozó els dleges személyiség jegyei közé a kezdeményezést, az innovációt sorolják. (FÜLÖP GYULA 2004) SZERB LÁSZLÓ [2004] szerint a ma használt vállalkozási definíciók mindegyike tartalmazza a „schumpeteri innovatív magatartást”, vagy annak egyes pontjait korszer
elemekkel kiegészítve. „A piaci lehet ség tudatos létrehozása, keresése vagy megragadása leginkább a vállalkozó kreativitásával függ össze (TIMMONS [1999]). Bizonyos szempontból rokon a technológiai innovációval az a felfogás, amelyik szerint a vállalkozók az er forrásokat új módon kombinálják (AMIT et al. [1993], LEIBENSTEIN [1966], [1968]). A nem kalkulálható, de megfontolt kockázatviselés mellett a vállalkozó tudatosan törekszik kockázatmegosztásra és -csökkentésre is a bizonytalan környezetben (KNIGHT [1921], MCCLELLAND [1961], AMIT et al. [1993]). A kockázatvállalás sem sz kíthet pusztán a pénzügyi rizikóra, hanem megjelennek a pszichés, a karrier- és a családi-szociális kockázati tényez k is (HISCRICH–PETERS [1991])” – írja SZERB.

SCHUMPETER lényegében pszichológiai sajátosságokkal ragadta meg a vállalkozót, akit a hatalomvágy, az uralkodni akarás visz mindig el re. „Szerinte a gazdasági fejl désnek az a hajtóereje, hogy vannak olyan emberek, akik hatalomvágyból, a nagyra törés energiáitól hajtva nagyobb haszon reményében mindig új piacokat keresnek, új termékeken, technológiai vagy szervezeti változtatásokon törik a fejüket.” (SCHUMPETER 1982, idézi KUCZI TIBOR)

A vállalkozás európai megfogalmazása a Vállalkozás Európában cím
Zöld Könyv (2003) szerint: „A vállalkozás gondolkodásmód és gazdasági tevékenység teremtésének és fejlesztésének folyamata, ötvözve kockázatvállalást, kreativitást és/vagy innovációt józan menedzsmenttel, egy új vagy m köd vállalaton belül. E tartalmas definíció szerint a vállalkozás nemcsak teljesen új létrehozását, hanem fejlesztést is jelenthet, továbbá nem kell párosulnia új vállalat indításával, hanem már m köd , ezek között nagy vállalatokon belül is megvalósulhat (ezt intrapreneurship, corporate entrepreneurship kifejezéssel jelölik).” (ROMÁN 2004)

A mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának az Európai Bizottság által elfogadott meghatározásának (2003/361/EK) hivatalos magyar fordítása szerint59 a „vállalkozás (az angol verzióban az „enterprise” kifejezés szerepel60) – jogi formájára való tekintet nélkül – olyan jogalany, amely gazdálkodó tevékenységet folytat. Ez magában foglalja mindenekel tt az iparosmunkát és más tevékenységeket folytató önfoglalkoztató személyeket és családi vállalkozásokat, valamint a rendszeres gazdálkodó tevékenységet folytató társaságokat és társulásokat.” 59 60

Forrás: http://ec.europa.eu/enterprise/enterprise_policy/sme_definition/sme_user_guide_hu.pdf Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/oj/2003/l_124/l_12420030520en00360041.pdf

59

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében A „vállalkozás” szó szervezeti értelemben került be a hivatalos magyar nyelvbe. Az alkotmány61 a vállalkozás szabadságáról beszél, és itt egyértelm
, hogy az elvont fogalomról van szó. A kis- és középvállalkozásokról, fejl désük támogatásáról szóló törvény62, a KSH közleményei és az illetékes minisztérium dokumentumai a „vállalkozás” szót gy
jt fogalomként használják a gazdasági társaságokra, szövetkezetekre és egyéni vállalkozókra. „ROMÁN ZOLTÁN több publikációjában (ROMÁN 2002a, 2002b, 2003) bírálta ezt a gyakorlatot, és javasolta, hogy a kisvállalat kifejezés használatát és a vállalkozás fogalmát tartsák fenn az elvontabb értelmezésre.” (KÁLLAY LÁSZLÓ – IMREH SZABOLCS 2004)

A hatályos számviteli törvény63 szerint a vállalkozó „minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszer en, ellenérték fejében termel vagy szolgáltatótevékenységet végez.” A törvény hatálya azonban nem terjed

ki az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az épít közösségre, továbbá a külföldi székhely
vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére, továbbá arra a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra64, amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszer
sített vállalkozói adóról szóló törvény65 el írásai szerint vezeti. „Magyar Tudományos Akadémia Magyar értelmez kéziszótárának 1992. évi kilencedik, 1972 óta változatlan kiadásában (1460. oldal): »Vállalat: közvetlen gazdasági tevékenységet végz , jogilag önálló szervezet«; »Vállalkozás: 1) Az a cselekvés, hogy valaki vállalkozik valamire; 2) Az a munka, amelyre valaki vállalkozik; 3) Vállalat létrehozására, fenntartására irányuló tevékenység.«” (ROMÁN 2002c)

A szervezeti keret, illetve a „szellem” megragadása mellett egy másik lényeges szempont a vállalkozások méreti lehatárolása. A mikro-, kis-, közép- és a nagyvállalati kategorizálás többféle megközelítésével találkozunk, olykor még a gazdasági élet azonos területén is. (Például a hitelintézetek nem mindegyike használja a négy kategóriát és a küszöbértékeket is eltér en definiálják.) A kisvállalkozások meghatározása a könyvvizsgálat szempontjából sem elhanyagolható. Ebben a megközelítésben a kisvállalkozás kifejezés nem csak a vállalkozás méreteire utal, hanem annak jellemz min ségi ismérveire is. Erre vonatkozóan konkrét kritériumokat sem a magyar, sem a Nemzetközi Könyvvizsgálati Állásfoglalások nem tartalmaznak. A vállalkozás méretére jellemz mennyiségi mutatók lehetnek a mérlegf összeg, az árbevétel vagy az al61

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság alkotmánya 9. § (2) „A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” 62 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejl désük támogatásáról. 63 2000. évi C. törvény a számvitelr l. 64 Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a közkereseti társaság és a betéti társaság.

60

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében kalmazottak száma. A Nemzetközi Könyvvizsgálati Állásfoglalások szerint a kisvállalkozásokra jellemz a kevés (sokszor egy személy) számú tulajdonlás, illetve vezetés, kis számú bevételi forrás, nem túl részletes könyvvezetés, korlátozott bels ellen rzés.66 Az Európai Unió egységes elhatárolást vezetett be a kis- és középvállalkozásokra (KKV) vonatkozóan. Az Európai Bizottság indoklása szerint: „a bels határok nélküli egységes piacon alapvet , hogy a KKV-k érdekében hozott intézkedések egy közös meghatározáson alapuljanak, a következetességük és hatékonyságuk javítása, valamint a verseny torzulásainak korlátozása érdekében.” Az elhatárolás az állományi létszám, az éves értékesítés nettó árbevétel és a

mérlegf összeg alapján történik.67 Ezt a kategorizálást a hazai szabályozás is átvette azzal a kiegészítéssel, hogy az értékmutatók mellé (árbevétel, mérlegf összeg) egy függetlenségi kritériumot (állam vagy az önkormányzat 25%-ot meg nem haladó részesedése) rendelt.

4. sz. ábra Kis- és középvállalatok meghatározása68 A fentiek alapján a vállalatot az üzleti vállalkozás szervezeti kereteként értelmezem. Dolgozatom empirikus részeit alátámasztó vizsgálataimat és az azokból levonásra került megállapításaimat a vállalatként megfogalmazott piaci szerepl k összességéb l csak a kett s könyvvitelt vezet kre értelmezem.

65

2002. évi XLIII. törvény az egyszer sített vállalkozói adóról. 1005. témaszámú állásfoglalás: a kisvállalkozások könyvvizsgálatának speciális szempontjai. 67 Szükséges megjegyeznünk, hogy miközben az állományi létszám küszöbértékeit kötelez tiszteletben tartani, a KKV választhat, hogy vagy a forgalom, vagy a mérlegf összeg határértékének felel meg. Nem kell mindkett nek megfelelnie, és azok egyikét meghaladhatja anélkül, hogy státuszát elveszítené. 68 A kis- és középvállalkozásokról, fejl désük támogatásáról szóló törvényben meghatározottak szerint érvényes 2005. január 1-jét l. 66

61

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 4.2. A vállalkozások súlya a magyar gazdaságban „A magyar gazdaság vállalati méretstruktúrája az 1940-es évek végéig, a kommunista hatalomátvételig hasonló volt a természetes folyamatként más piacgazdaságokban is kialakult struktúrához. A II. világháború utáni gyors helyreállítás els éveiben nagyjából ezek az arányok maradtak jellemz ek, de azután a kommunista hatalomátvétel a magánszektor rövid id alatt szinte teljesen felszámolta. Ennek lassú feltámadása, el ször a »második gazdaság« formájában, csak a gazdaság fokozódó nehézségei nyomán indult meg és engedte a magánszektor és a kisvállalatok valamelyes térnyerését” – írja ROMÁN ZOLTÁN [2002b].

A rendszerváltás küszöbén, 1989 végén a statisztika 359 997 vállalkozást regisztrált. A vállalkozások túlnyomó része egyéni (nagy hányadában mellékfoglalkozású egyéni) vállalkozás volt. A közép- és nagyvállalatok számaránya néhány év alatt tovább csökkent, azonban az igazi változást a gazdasági társaságok számának igen gyors növekedése, a gazdálkodási formák szerinti megoszlás módosulása és az egyes kategóriákba tartozók foglalkoztatottsághoz és bruttó hazai termékhez való hozzájárulásának er teljes eltolódása jelentette. A regisztrált vállalkozások száma (beleértve a társas és az egyéni vállalkozásokat is) a magyar gazdaságban „1994 végére meghaladta az egymilliót. A rendszerváltást követ els években a piacgazdaságra való átállást komoly visszaesés mellett haladt el re és a korábbi virtuális teljes foglalkoztatás összeomlásával, hatalmas munkahelyvesztéssel járt.” (Román

Zoltán [2002b]) A foglalkoztatottak száma 1990 és 1996 között több, mint másfél millióval, 5 201 ezerr l 3 605 ezerre csökkent. A korábbi állami vállalatoknál megsz
nt munkahelyeknek csak kisebb részét pótolták a létrejött kis- és középvállalkozások. A bruttó hazai termék több évi csökkenés után 1994-t l kezdett növekedni. (Az 1990. évi GDP értékét csak 1999ben sikerült meghaladni 2,7%-kal.) A foglalkoztatottak számának megoszlása ilyen körülmé-

nyek között alakult át gyökeresen. A vállalkozások számának adatsorait tekintve az ezred fordulót követ en már csak kismérték
(2,78 -1,84% közötti) növekedés mutatkozik. A 2004. év végi adatok alapján a regisztrált vállalkozások69 száma 1 198 628, ebb l 481 305 a társas vállalkozás. Ezt az állapotot a társas vállalkozások számának 3,99%-os éves átlagos növekedése és az egyéni vállalkozások70 számának 1,24%-os éves átlagos növekedése együttesen eredményezte. 69

Regisztrált gazdasági szervezet a megfigyelés id pontjában az adminisztratív nyilvántartások szerint jogilag létez egység, azaz adószámmal rendelkez gazdasági szervezet, beleértve az adott id pontban cs d-, felszámolási és végelszámolási eljárás alatt állókat is. 70 Az egyéni vállalkozások között szerepelnek az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá tartozókon kívül a gazdasági tevékenységet folytató, külön adószámmal rendelkez vállalkozók (pl. szellemi szabadfoglalkozásúak) is.

62

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 4.2.1. A regisztrált és a m köd vállalkozások számának alakulása

Meglehet sen eltér képet kapunk, ha a vállalkozások alakulását akár gazdasági forma, méret vagy az egyes gazdasági ágak szerinti megoszlása alapján tovább vizsgáljuk. A vállalkozások számának alakulását vizsgálva kiemelend , hogy jelent s eltérés mutatkozik a regisztrált és a m
köd vállalkozások71 száma között. A ténylegesen m
köd vállalkozásokat csak 1995-ben kezdték megfigyelni. 1995. december 31-én 57,5% volt a m
köd vállalkozások aránya. Ez az arányszám a következ években emelkedett és 70-80% között stabilizálódott. Az 5. számú ábra alap adataiból számítva a társas vállalkozások esetében ez az arány 2003-ban 68,96%, 2004-ben 68,95% volt. 1 000 000 900 000 800 000 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 0 Regisztrált

M köd


2000

Regisztrált

M köd


Regisztrált

2001 Egyéni vállalkozás

M köd


Regisztrált

2002 Bt.

Kft.

Kkt.

M köd


2003 Szövetkezet

Egyéb

Regisztrált

M köd


2004 Rt.

5. sz. ábra A regisztrált és m köd vállalkozások számának alakulása gazdálkodási forma szerint

Az ábrából az is látható, hogy az egyéni vállalkozások, közkereseti társaságok és a betéti társaságok alkotják a regisztrált vállalkozások több, mint 70%-ot. (2000-ben 76,16%, 2004-ben 73,60%.) A megoszlás értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az egyéni vállal-

kozások és a betéti társaságok nagyobb hányada „mellékfoglalkozású” vagy nyugdíj melletti 71



Egy adott évben m köd vállalkozásnak tekintünk egy vállalkozást, ha az év folyamán volt árbevétele, vagy foglalkoztatottja. A demográfiai felmérésben a m köd vállalkozások köre az adott évre vonatkozó tényleges statisztikai és adóadatok alapján, mindig utólag kerül megállapításra, ezen adatok beérkezése után. A m köd

63

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében vállalkozásként került megalapításra. A m
köd társas vállalkozások megoszlását tekintve a vizsgált id szakban a közkereseti társaságok és a betéti társaságok aránya kismértékben csökkent (2,25%-ról 1,76%-ra, illetve 50,62%-ról 48,29%-ra ), míg a korlátolt felel sség
társaságoké kismértékben emelkedett (43,05%-ról 46,81%-ra). Ez az arányváltozás azonban csak a közkereseti társaságoknál jelent számszer
csökkenést. A m
köd vállalkozásokat tekintve 2000-r l 2004-re a közkereseti társaságok száma 123-mal csökkent, míg a betéti társaságoké 26 067-tel, a korlátolt felel sség
társaságoké 41 221-gyel emelkedett. Így a 2004. december 31-i állapot alapján a m
köd vállalkozások 53,15%-a egyéni, 46,85%-a társas vállalkozásként m
ködött. 4.2.2. A m köd vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlása

Létszám-kategóriák szerint vizsgálva 2000 és 2004 között a 10 f nél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások száma növekedett a legnagyobb arányban 13,61%-kal, (80 667-tel). A 10-19 és 20-49 f t foglalkoztató vállalkozások száma 10,75, illetve 12,65%-kal növekedett, míg az ennél több munkavállalóval tevékenyked

vállalkozások

száma 7,21%-kal csökkent a vizsgált id szak végéig. Az 50-249 f t foglalkoztatók kategóriájában az id szak elejét a vállalkozások számának csökkenése jellemezte, de az utolsó két évben már kis mérték
emelkedést figyelhettünk meg (2003-ban 0,18%, 2004-ben 0,26%). A 250 f nél többet foglalkoztató vállalkozások száma rendre 3,86%-kal, 4,11%-kal, 4,49%-kal és 1,25%-kal csökkent. 2004-ben a m
köd vállalkozások 99,16%-a 50 f nél kevesebb foglalkoztatottal rendelkez kisvállalkozás volt, ezen belül 95,09% a 10 f alatti mikrovállalkozás. A m
köd vállalkozások 0,71%-a 50-249 f s középvállalkozás, és mindössze 0,13%-uk 250 f nél nagyobb nagyvállalat.

4.2.3. A m köd vállalkozások f tevékenység szerinti megoszlása

F tevékenység szerint vizsgálva 2000 és 2004 között a legnagyobb számú növekedés az Ingatlanügyletekkel, gazdasági szolgáltatással foglalkozó vállalkozások körében következett be. Ebben a gazdasági ágban 43 037-tel (29,43%) emelkedett a m
köd vállalkozások száma. Az Épít iparban 32,91%-os (17 920) a növekedés, miközben a Kereskedelem, javításban tevékenyked k száma 2004-re 12 767-tel, 7,39%-kal csökkent. Ezzel míg 2000 és 2001egyéni vállalkozások esetében a definíció csak a vállalkozói igazolvánnyal rendelkez egyéni vállalkozásokat

64

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében ben a legtöbb vállalkozás a Kereskedelem, javítás gazdasági ágban m
ködött (a vállalkozások 27,64%, illetve 25,89%-a), addig 2002-t l a legnépszer
bb gazdasági ággá az Ingatlanügyle-

tek, gazdasági szolgáltatások vált. 2004-ben 189 259 vállalkozás m
ködött ebben a gazdasági ágban, amely 26,72%-os részesedést jelent. Arányában a legnagyobb növekedés az oktatásban tevékenyked k körében következett be. Az oktatásban m
köd k száma 71,64%-kal (9 832) emelkedett 2000 és 2004 között. Csak a vizsgált négy évben 1 991-el (7,44%) csökkent a Mez gazdaság, vad-, erd -, halgazdálkodás és 1 984-el (2,87%) a Feldolgozóiparban m
köd vállalkozások száma.

4.2.4. A m köd vállalkozások területi eloszlása Területi eloszlás szerint vizsgálva 2004-ben a m
köd vállalkozások 38,52%-ának

Budapesten vagy Pest megyében volt a székhelye. 2000 és 2004 között folyamatosan csökkent a Budapestre bejelentett vállalkozások aránya 27,78%-ról 26,90%-ra, mely arány csökkenés a vállalkozások számának 173 662-r l 190 562-re történ növekedése mellett következett be. Eközben a Pest megyében székhellyel rendelkez ké folyamatosan növekedett 10,66%-ról 11,62%-ra, amely arány a vállalkozások számának 66 659-r l 82 309-re történ emelkedésével alakult ki. A többi megye részesedése 1,49-4,82% volt 2004-ben. Legkisebb a részesedése Nógrád megyének. 2004-ben ebben a megyében regisztrálták a legkevesebb vállalkozást is (10 574) és itt volt a legkisebb a vállalkozások számának a növekedése 7,99% is a vizsgált id szakban. Vannak azonban olyan megyék, amelyeknek a részesedés csökkenése 2003-ban és 2004-ben is a vállalkozások számának kismérték
csökkenésével is járt. Zala megyében a vállalkozások száma 0,19%-kal, illetve 0,15%-kal (40, 30 darab), míg Békés megyében 0,26%-kal, illetve 0,18%-kal (53, 36 darab) csökkent. 1000 lakosra jutó m köd vállalkozások száma szerint vizsgálva 2004-ben Budapesten

112, Gy r-Moson-Sopron megyében 75, Pest megyében 72 vállalkozás jutott 1000 lakosra. Ez a szám Nógrád megyében 49, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 47. Míg abszolút összegben Budapesten volt a legnagyobb a mutató növekedése (98-ról 112-re) 2000-r l 2004-re, addig dinamikáját tekintve a 21,15%-os növekedés (52-r l 63-ra) mutatható ki a Vas megyére vonatkozó adatok alapján. Megjegyzem, hogy míg Gy r-Moson-Sopron megyében és Pest megyében a népesség (1,20% illetve 5,51%-kal) a m
köd vállalkozások száma pedig (17,22% illetve 23,48%-kal) n tt, addig Budapesten 4,45%-kal, Vas megyében 1,08%-kal csökkent a népesség, miközben 9,73%-kal, illetve 19,19%-kal emelkedett a m
köd vállalkozások száma. tartalmazza.

65

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében S

A I

GDP/F
A

Z

L

O V

Á KI A

K

R

AJ

NA

Borsod-Abaúj-Zemplén Nógrád

Á K I

A

Heves

T

R

I

S

OV

U

Á

L

Z

V S Z L O

K

Z

Gy r-Moson-Sopron Pest

Hajdú-Bihar

A

I

U

A

S

Komárom-Esztergom

N

Jász-Nagykun-Szolnok Fejér

R

O

M

Á

Veszprém

Vas

A NI VÉ SZLO

Békés

Zala

Somogy

Tolna

Bács-Kiskun

Csongrád

H

O

Népesség R

000 000 000 000 000

és és és és és

8 640 T 2 920 O R 2 150 1 980 1 580

Á

920 150 980 580 090

V

2 2 1 1 1

000 (4) 000 (3) 000 (4) S Z 000 Á (5) G 000 (4)

Baranya A B I E R S Z

-

O G R N E T E N M O

Gazdálkodási forma

Bt. Egy éb Egy éni v állalkozás Kf t. Rt. Szöv etkezet

6. sz. ábra A m köd vállalkozások területi eloszlása 2004-ben

A társas vállalkozások mutatóját vizsgálva 2004-ben Budapesten 74, Pest megyében 37, Gy r-Moson-Sopron megyében 28 társas vállalkozás jut 1000 lakosra. Ez a mutató Nógrád és Békés megyében csak 16. 2000-r l 2004-re legdinamikusabban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében n tt a mutató értéke 13-ról 19-re (46,15%), ezt követi Pest megye mutatója 37,04%kal (27-r l 37-re). A változás két legalacsonyabb értéke Csongrád (21-r l 25-re) és Békés megyében (14-r l 16-re) számítható. Az egyéni vállalkozások számát tekintve a területi eloszlás jóval kiegyenlítettebb. 1000 f re a legtöbb m
köd egyéni vállalkozás Gy r-Moson-Sopron és Veszprém megyében jutott 2004-ben (46-46), ezt követte a Zala (44) és Csongrád megye (43). 1000 lakosra vetítve a legkevesebb egyéni vállalkozás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jutott 2004-ben. A változás mértékét tekintve a vizsgált id szakban Veszprém megyében n tt az egyéni vállalkozások száma a legnagyobb értékkel 15,00%-kal (40-r l 46-ra), majd Vas megye következik 14,29%-os (35-r l 40-re) mutatóval. 2000-r l 2004-re csak Budapesten számítható csökkenést jelz mutató, a csökkenés mértéke 2,56%. Ezt az értéket a népesség (4,45%-os) és az egyéni vállalkozók számának 6,49%-os együttes csökkenése eredményezte.

66

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 4.3. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok súlya a magyar gazdaságban

A továbbiakban a KSH által összegy
jtött azon társas vállalatok adataira fókuszálok, amelyek a társasági adóbevallásukat hiánytalanul töltötték ki72. A továbbiakban bemutatásra kerül adatok és megállapítások a 2001. és 2004. évi mérleg, eredménykimutatás és létszámadatok alapján kerültek kidolgozásra. 1. sz. táblázat A vizsgált vállalatok és a foglalkoztatottaik száma Megnevezés

2001

2002

2003

2004

Vállalatok száma

303 170

295 561

302 649

300 031

Kett s

176 707

195 926

221 764

299 209

Egyszeres

126 463

99 635

80 885

822

2 159 688

2 163 858

2 168 388

2 128 894

1 990 487

2 023 649

2 057 451

2 127 908

169 201

140 209

110 937

986

Foglalkoztatottak f Kett s Egyszeres

Az elemzés alapjául szolgáló adatbázisban szerepl vállalatok a m
köd társas vállalkozások 95,37%-át alkották a 2003. évi adatok alapján. A vizsgált id szakban a kett s könyvvitelt vezet k aránya 58,29%-ról 99,73%-ra emelkedett. Ennek az összetétel változásnak a legf bb magyarázata lehet az újrakodifikált számviteli törvény73 2001. január 1-jével hatályos új el írásai, amelyek alapján: • az új alapítású jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok már nem választhatták az egyszeres könyvvitellel alátámasztott egyszer
sített beszámolót, valamint • az egyszeres könyvvitelt vezet jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok legfeljebb a 2003. december 31-ig tartó üzleti évr l készíthettek egyszer
sített beszámolót, az egyszeres könyvvitelr l a kett s könyvvitelre legkés bb 2004. január 1-jével át kellett térniük.

72 73

A KSH adatbázisában nem szerepelnek a pénzügyi és az off-shore vállalkozások adatai. 2000. évi C. törvény a számvitelr l.

67

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében A foglalkoztatottak létszáma 2001-r l 2004-re 1,43%-kal (2000-hez képest 2,50%) csökkent. Ez a létszám csökkenés a vállalatok számának 1,04% csökkenése mellett valósult meg. (A vállalatok száma 2000-hez képest 6,41%-kal emelkedett!) A foglalkoztatás láncviszonyszámait vizsgálva megállapítható, hogy 2001. és 2003. között csekély növekedés (0,19%, illetve 0,21%), 2003-ról 2004-re viszont 1,82%-os csökkenés következett be. A 2003. évi beszámolókban szerepl adatokat vizsgálva a mérlegf összeg 37 578 192 M Ft, amelynek 98,89%-a a kett s könyvvitelt vezet k könyveiben szerepelt. A befektetett eszközök a kett s könyvvitelt vezet k könyveiben 20 481 665 M Ft, az egyszerest vezet ké-

ben 171 601 M Ft (0,83%). A saját t ke a kett s könyvvitelt vezet k könyveiben 16 086 257 M Ft, az egyszerest vezet kében 113 156 M Ft (0,70%). A kett s könyvvitelt vezet k 41 664 058 M Ft, az egyszeres könyvvitelt vezet k 725 509 M Ft (1,71%) nettó árbevételt mutattak ki. A kett s könyvvitelt vezet k adózás el tti eredménye 1 845 477 M Ft, az egyszeres könyvvitelt vezet ké 31 138 M Ft (1,66%). Figyelemmel a számviteli törvény el írásainak változására valamint, hogy az egyszeres könyvvitelt74 vezet vállalatok csekély súllyal szerepelnek a vizsgált adatbázisban a továbbiakban csak a kett s könyvvitelt vezet vállalatok adataival dolgozom.

4.3.1. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok szerepe a foglalkoztatásban

Az alkalmazásban állók számának változását ágazatonkénti bontásban vizsgálva megállapítható, hogy míg egyes ágazatokban jelent s csökkenések, (Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat 19,29%, Bányászat 13,45%, Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás 13,11%, Feldolgozóipar 9,37%) addig a többi ágazatban (Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 13,99%, Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás 11,64%, Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 8,74% kivételével) csak kisebb arányú (3,83% és 6,24% közötti) növekedés kö-

vetkezett be 2001-r l 2004-re. A jelent s csökkenéssel sújtott ágazatokban (a Feldolgozóipar kivételével, ahol 2001r l 2002-re 0,68%-os az emelkedés) a vizsgált id szakban évr l évre átlagosan 4,56 – 6,89%-

os leépítés mutatható ki. Ezzel szemben az Épít iparban és a Kereskedelem, javítás ágazatban 2,05%-os, illetve 1,92%-os az átlagos létszámb vülés.

74

Az egyszeres könyvvitelt vezet k beszámolójának formája és annak információtartalma is eltér a kett s könyvvitelt vezet k beszámolójától.

68

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2001

2002

2003

Mez
gazdaság, vad-, erd
gazdálkodás, halászat Feldolgozóipar Épít
ipar Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

2004

Bányászat Villamosenergia-, gáz,- g
z-, vízellátás Kereskedelem, javítás Szállítás, raktározás, posta és távközlés Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás

7. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok alkalmazottainak gazdasági ágak szerinti megoszlása

4.3.2. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok mérlegf összegének alakulása

A kett s könyvvitelt vezet vállalatok mérlegben kimutatásra került vagyona 41,55%kal emelkedett 2001 és 2004 között. A gazdasági ágak közül a legnagyobb összeg
növekedés az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban mutatható ki. Legnagyobb mérték
a növekedés –a saját t kéhez hasonlóan – 118,60% a Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás gazdasági ágban. Ebben a gazdasági ágban mutatható ki a legdinamikusabb fejl dés is, a láncviszonyszámokból számítható átlagos növekedés 30,05%. (Az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban ez az érték 18,99%).

69

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 2. sz. táblázat A kett s könyvvitelt vezet vállalatok mérlegf összegének alakulása (M Ft) Gazdasági ág

Mez -, vad-, erd gazdálkodás, halászat Bányászat

2001

2002

2003

2004

1 131 675

1 261 050

1 276 342

1 428 813

85 877

90 296

106 752

131 495

Feldolgozóipar

9 445 078 10 037 911 12 689 717 12 577 708

Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás

2 124 419

2 186 368

2 490 939

2 823 509

Épít ipar

1 202 016

1 329 827

1 602 591

1 978 841

Kereskedelem, javítás

4 623 081

5 256 103

5 954 038

6 476 698

480 266

560 422

547 424

594 985

Szállítás, raktározás, posta és távközlés

3 638 671

4 136 306

4 799 942

4 812 406

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

5 460 516

6 428 197

8 540 845

9 085 236

Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás

80 440

99 869

123 885

175 845

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

526 564

593 735

631 547

678 894

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

Összesen:

28 798 603 31 980 084 38 764 024 40 764 429

4.3.3. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok saját t kéjének alakulása

A kett s könyvvitelt vezet vállalatok saját t kéjének könyvekben kimutatott értéke 36,96%-kal (12 282 863 M Ft-ról 16 822 179 M Ft-ra) emelkedett 2001-r l 2004-re. A legnagyobb összeg
2 034 196 M Ft-os (46,91%) növekedés a Feldolgozóiparban mutatható ki a vállalatok számának 49,76%-os növekedése és a foglalkoztatottak számának 9,37%-os csökkenése mellett. Legnagyobb mérték
a növekedés az Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás gazdasági ágban 116,87% (44 238 M Ft). A 3. sz. ábrából látható, hogy a kett s könyvvitelt vezet vállalatok mérlegeibe beállított saját t ke közel 90%-a öt gazdasági ágban mutatható ki. A 2004. évi adatok alapján 88,71%. Ezek a gazdasági ágak rendre Feldolgozóipar (37,87%), Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (20,90%), Kereskedelem, javítás (11,81%), Szállítás, raktározás, posta és távközlés (9,35%), Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás (8,78%). A jegyzett t két vizsgálva a növekedés mindössze 7,68%-os, de a tendenciák a saját t kéhez hasonló képet rajzolnak. 2001-r l 2004-re a legnagyobb növekedés az Ingat-

70

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében lanügyletek, gazdasági szolgáltatás gazdasági ágban számítható 275 172 M Ft (19,03%). Legdinamikusabban az Épít iparban növekedett a jegyzett t ke 26,70%-kal (40 927 M Ft). Míg a saját t kénél 5,18%-os növekedés mutatható ki a Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat gazdasági ágban (a vállalatok számának 39,15%-os növekedésével és a foglalkoztatottak számának 19,29%-os csökkenésével egyidej leg), addig a jegyzett t kénél 11,27%-os a csök-

kenés.

18000000 16000000 14000000 12000000 10000000 MFt 8000000 6000000 4000000 2000000 0 2000

2001

2002

Saját t
ke (millió forint) Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Szállítás, raktározás, posta és távközlés Mez
gazdaság, vad-, erd
gazdálkodás, halászat Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás

2003

2004

Feldolgozóipar Kereskedelem, javítás Villamosenergia-, gáz,- g
z-, vízellátás Épít
ipar Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Bányászat

8. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok saját t kéjének alakulása és gazdasági ágak szerinti megoszlása

4.3.4. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok értékesítés nettó árbevétele szerinti megoszlása

2001 és 2004 között a Feldolgozóipar kivételével (2003-ról 2004-re 2,11%-os a csökkenés) minden gazdasági ágban az értékesítés nettó árbevételének növekedése mutatható ki. A

legnagyobb arányú növekedés az Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás gazdasági ágban (111,07%) volt, ezt követi a Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás (59,56%), majd az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (47,45%) gazdasági ág.

71

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 3. sz. táblázat A kett s könyvvitelt vezet vállalkozások értékesítés nettó árbevételének alakulása (M Ft) Gazdasági ág

Mez -, vad-, erd gazdálkodás, halászat Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás Épít ipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta és távközlés Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Összesen:

2001 belföldi

2004 export

belföldi

export

949 007

72 105

987 347

48 009

76 825

5 484

94 595

6 481

6 674 374

7 040 860

7 385 343

7 791 154

1 837 593

37 633

2 969 486

22 605

1 937 915

76 137

2 628 727

54 280

910 117 13 872 501

1 068 518

10 837 483 292 345

1 964

414 796

3 109

2 154 210

331 514

2 830 231

423 686

2 555 846

206 279

3 629 388

253 043

105 120

1 233

223 100

1 380

433 646

13 759

642 649

17 064

8 697 085 35 678 163

9 689 329

27 854 364

Az értékesítés nettó árbevételének megoszlását tekintve a 33,45%-kal a Feldolgozóipar áll az els helyen a 2004. évi adatok alapján. Ezt követi a Kereskedelem, javítás gazdasági ág 32,93%-os részesedéssel. A maradék több, mint egyharmadon osztoznak a többi gazdasági ágban m
köd vállalatok. Az értékesítés nettó árbevételének növekedése mellett 2001-r l 2004-re a Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat részesedése 18,31%-kal (2,79%-ról 2,78-ra), a Feldolgozóiparé 10,85%-kal (37,52%-ról 33,45%-ra) csökkent. Az export és a

belföldi értékesítés arányának kismérték
(0,25% – 2,42% közötti) változása mellett az export értékesítés nettó árbevételében jelent s mérték
csökkenés mutatható ki. A Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás 39,93%, a Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat gazdasági ágban 33,42%, az Épít iparban 28,71% a csökkenés.

72

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 4.3.5. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok bruttó hozzáadott értékének alakulása

A termékadók és támogatások egyenlegével együtt a bruttó hozzáadott érték75 adja a Bruttó Nemzeti Terméket (GDP-t). Az els két adat hiányában a bruttó hozzáadott érték mutatójával jól közelíthet a GDP.76 2001-r l 2004-re a kett s könyvvitelt vezet vállalatok bruttó hozzáadott értéke 30,62%-kal (7 025 031 M Ft-ról 9 175 748 M Ft-ra) emelkedett. Ez a növekedés a kett s könyvvitelt vezet vállalatok számának 69,32%-os növekedése mellett valósult meg.

10000000 9000000 8000000 7000000 6000000 MFt 5000000 4000000 3000000 2000000 1000000 0 2001

2002

2003

Hozzáadott érték Kereskedelem, javítás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Épít
ipar Mez
gazdaság, vad-, erd
gazdálkodás, halászat Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás

2004

Feldolgozóipar Szállítás, raktározás, posta és távközlés Villamosenergia-, gáz,- g
z-, vízellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Bányászat

9. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok bruttó hozzáadott értékének gazdasági ágak szerinti megoszlása

A vizsgált id szakban a Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat gazdasági ág kivételével (ahol 14,36%-os a csökkenés), minden gazdasági ágban növekedés mutatható ki. Legnagyobb érték
a növekedés 811 540 M Ft (27,51%) a Feldolgozóiparban, a legnagyobb mérték
az Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás gazdasági ágban 157,91% (58 332 M Ft). 75

Bruttó hozzáadott érték = Kibocsátás – Termel felhasználás; Kibocsátás = Értékesítés nettó árbevétele + Aktivált saját teljesítmények értéke – Eladott áruk beszerzési értéke – Alvállalkozói teljesítmények; Termel felhasználás = Anyagköltség + Igénybevett szolgáltatások értéke + Egyéb szolgáltatások értéke – Földbérleti díj 76 A kisés középvállalkozások helyzete 2003-2004. A dokumentum letölthet : http://www.gkm.gov.hu/feladataink/kkv/helyzetelemzes/eves_jelentes.html A letöltés ideje: 2006. január 30.

73

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében A 4. sz. ábrából jól látható, hogy négy gazdasági ágban (Feldolgozóipar, Kereskedelem, javítás, Szállítás, raktározás, posta és távközlés, Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás) m
kö-

d vállalatok adják az összes bruttó hozzáadott érték több, mint 80%-át. (2004. évi adatok alapján 80,30%)

2001-r l 2004-re az összes bruttó hozzáadott értékb l 34,43%-kal csökkent (3,54%-ról 2,32%-ra) a Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat, 4,81%-kal (1,39%-ról 1,32%ra) a Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, 3,94%-kal (5,09%-ról 4,89%-ra) az Épít ipar és

2,38%-kal (41,99%-ról 40,99%-ra) a Feldolgozóipar részesedése. Legnagyobb mértékben 97,46%-kal (0,53%-ról 1,04%-ra) az Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás gazdasági ág részesedése n tt. Ezt követte az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 22,68%-os részesedés növekedése (2,67%-ról 3,27%-ra).

4.4. A kett s könyvvitelt vezet vállalatok tulajdoni szerkezete 4.4.1. A külföldi tulajdon súlya a magyar gazdaságban

A magyar gazdaság 1990 óta végbement sikeres szerkezeti átalakulásában meghatározó szerepet játszottak a külföldi közvetlen t kebefektetések. A külföldi m
köd t ke folyamatos beáramlása dönt en hozzájárult a termelékenység növekedéséhez, a technológia modernizációjához, az egészséges növekedési szerkezethez szükséges exportkapacitások létrehozásához és új munkahelyek teremtéséhez. Emellett a nem adóssággeneráló m
köd t ke-beáramlásnak meghatározó szerepe van a küls pénzügyi egyensúly javításában is. Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon végrehajtott külföldi közvetlen t kebefektetések legnagyobb része (29%) Németországból érkezett. Meghatározó szerepe van még Hollandiának (20%), Ausztriának (11%), az USA-nak (5%) és Franciaországnak (4%). Összességében a m
köd t kebefektetések kb. 80%-a származik az Európai Unióból. A külföldi közvetlen t kebefektetések közel fele a feldolgozóiparba áramlott (2003 végi adatok szerint 15,2 Mrd EUR, 45,8%), ezen belül a járm
gyártás (3,8 Mrd EUR, 11,3%), és a

villamos-gépgyártás (3 Mrd EUR, 9%), illetve a vegyipar (2,5 Mrd EUR, 7,6%) vonzották a legtöbb m
köd t két. A szolgáltató ágazatokba a m
köd t ke-befektetések 46,9%-a áramlott (15,6 Mrd EUR), az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (5,6 Mrd EUR, 17%), a pénzügyi tevékenység (3,3 Mrd EUR, 10,1%), és kereskedelem, javítás (3,2 Mrd EUR, 9,8%) ágazatban valósult meg a legtöbb külföldi közvetlen t kebefektetés.

74

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében Az elmúlt évtized adatait vizsgálva az éves m
köd t ke-beáramlás értéke viszonylag stabilan évi 3-4 Mrd EUR között mozgott. 2004-ben összesen 3 708 M EUR érték
külföldi közvetlen t kebefektetés valósult meg Magyarországon, ami közel kétszerese az el z évinek, és 2001 óta a legmagasabb éves beáramlást jelenti. A teljes beáramlásból a nem adósságjelleg
m
köd t ke-beáramlás 3 236 M EUR-t tett ki. Ezen belül a részvény és egyéb részesedés jelleg
, beáramlás 182 M EUR, az újrabefektetett jövedelem formájában megvalósuló befektetések értéke 2 154 M EUR volt. Egyéb t kemozgások formájában 2004-ben nettó 472 M EUR m
köd t ke beáramlására került sor.77 3500

3000

2500

2000

1500

1000

500

0 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Közvetlen t kebefektetések Magyarországon

10. sz. ábra Közvetlen t kebefektetések Magyarországon 1992 és 2004 között78

A Kelet-Közép-Európába irányuló m
köd t ke-beáramlás 2004-ben újra er teljesen emelkedett, a visegrádi országokban megvalósult külföldi közvetlen t kebefektetések teljes értéke több mint kétszeres növekedést mutatott az el z évihez képest. (Lengyelországba 148%-kal, Magyarországra 96%-kal, Csehországba 93%-kal, Szlovákiába 52%-kal több külföldi m
köd t ke áramlott). Magyarország pozíciója a régióban nem változott jelent sen az el z évhez képest, ami azt jelenti, hogy Magyarország korábbi években mutatkozó relatív térvesztése els sorban a környez országokban az ezredforduló körül felfutó privatizációnak volt köszönhet . 77

Forrás: http://www.gkm.gov.hu/feladataink/kulgazd/mukodotoke/fdi_aktualis.html

75

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 4.4.2. A külföldi tulajdon aránya a jegyzett t kében

A 2003 és 2004. évi társasági adóbevallást benyújtó nem pénzügyi vállalatok f bb mérleg- és eredménykimutatás-adatai alapján a vállalkozások 89,35%-a magán, 9,85%-a külföldi tulajdonban79 volt a 2003. évi adatok alapján. A 4. sz. táblázatból kiolvasható, hogy 2004-re tovább emelkedett a többségi magántulajdonú vállalkozások aránya (89,35%-ról 91,62%-ra), a külföldi és az állami többségi tulajdon rovására (9,85%-ról 7,78%ra, illetve 0,80%-ról 0,60%-ra). 4. sz. táblázat A vállalatok számának alakulása

Év

Tulajdonos külföldi

magán

állami

összesen

2 003

21 853

198 144

1 767

221 764

2 004

23 267

274 143

1 800

299 210

A vizsgált adatok alapján az összesített jegyzett t ke 43%-a volt külföldi, 25%-a belföldi társaság, 13%-a belföldi magán, 12%-a állami, 5%-a önkormányzati, 1%-a szövetkezeti tulajdonban 2003-ban. A 11. sz. ábra küls gy
r
jéb l láthatók a 2004. évi adatok. 2004-ben az arányok kismértékben változtak, csökkent a külföldi tulajdon (39%-ra) és emelkedett a belföldi társaság (26%-ra) és a belföldi magán tulajdon aránya (15%-ra). 2%1%

1% 1%

12%

12%

5% 5%

39% 13%

43%

25%

0% 0%

Állami

Önkormányzati

15%

26%

Belföldi magán

Belföldi társaság

MRP

Külföldi

Szövetkezeti

Egyéb

11. sz. ábra A jegyzett t ke megoszlása tulajdonviszonyok szerint 2003-ban és 2004-ben 78

Forrás: http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_statisztikai_idosorok.

76

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében 4.4.3. A külföldi tulajdon aránya a nemzetgazdasági ágakban

A kett s könyvvitelt vezet k nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása alapján a külföldi tulajdonban lév vállalkozások több, mint 80%-a (82,45%) a Kereskedelem, javítás, az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás és a Feldolgozóiparban m
ködött 2003-ban. A magán tulajdonban lév k körében is ezek a nemzetgazdasági ágak a legnépszer
bbek, de az arány itt 67,75%, ami 134 251 vállalkozást jelent. A legtöbb állami vállalat (összesen 1 075) négy nemzetgazdasági ágban az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás, az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás, a Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás és a Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat tevékenykedett 2003-ban. A változásokat vizsgálva a külföldi tulajdonú vállalkozások körében a legnagyobb arányú növekedés 2004-ben az Egészségügyi, szociális ellátás (38,64%) és a Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás (23,81%) ágakban következett be.

100,00% 90,00% 80,00% 70,00% 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% 2 003

2 004 Külföldi

Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Oktatás

2 003

2 004 Magán

Bányászat Épít ipar Szállítás, raktározás, posta és távközlés Egészségügyi, szociális ellátás

2 003

2 004 Állami

Feldolgozóipar Kereskedelem, javítás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

12. sz. ábra Vállalatok számának nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása

A magántulajdonú szervezeteknél a növekedés aránya ugyancsak az Egészségügyi, szociális ellátás (109,81%) nemzetgazdasági ágban a legnagyobb, ezt követte az oktatás (81,74%) és

79

A külföldi tulajdonosok csoportjába az 50% feletti külföldi részesedéssel rendelkez vállalkozások kerültek.

77

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (55,71%). A szervezetek számát tekintve mind a két tulajdonosi körben a Kereskedelem, javítás és az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágakban (784, illetve 409 és 19 636, illetve 18 297) a legnagyobb a növekedés 2004-ben. A külföldi érdekeltség
vállalkozások körében egyedül a feldolgozóiparban mutatható ki csökkenés, melynek mértéke 3,97% (121 cég). A magán tulajdonban lév szervezeteknél minden ágban növekedés mutatkozik80, a legkisebb mérték
(53 cég) a Bányászatban. 4.4.4. A külföldi tulajdon aránya a foglalkoztatásban

A foglalkoztatottak száma mind a külföldi, mind a magán tulajdonban lév vállalkozásoknál a Feldolgozóiparban és a Kereskedelem, javítás nemzetgazdasági ágban volt a legnagyobb 2003-ban. Ebben a két nemzetgazdasági ágban dolgozott a megadott tulajdonosi körben alkalmazásban állók 81,55%-a (393 268 f ), illetve 54,67%-a (699 818 f ). Az állami vállalatoknál a legtöbb alkalmazott a Szállítás, raktározás, posta és távközlés nemzetgazdasági ágban dolgozott 151 503 f , ezt követte a Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás 54 804 f vel. A két nemzetgazdasági ág együttesen a foglalkoztatottak 72,90%-át adta ebben a tulajdonosi körben. A fenti négy nemzetgazdasági ág adta a teljes foglalkoztatottság 33,13%-át 2003-ban. Miközben a kett s könyvvitelt vezet vállalkozások összesített adatai alapján az alkalmazásban állók száma 71 717 f vel emelkedett, addig az egyes tulajdonosi körökben ellenkez irányú változás figyelhet meg a vizsgált id szakban. A magán tulajdonban lév vállalkozásoknál a szervezetek 38,36%-os növekedése mellett az alkalmazásban állók száma csak 10,83%-kal (138 672 f ) emelkedett 2004-ben. A Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat (- 10 f ) és a Bányászat (- 505 f ) nemzetgazdasági ágak kivételével a többi tízben emelkedett a foglalkoztatottak száma. A külföldi tulajdonban lév szervezetek 6,47%-os növekedése ellenére az alkalmazásban állók száma 10,92%-kal (52 655 f ) csökkent a vizsgált id szakban. A legnagyobb csökkenés (44 678 f ) a Feldolgozóiparban foglalkoztatottak számában következett be. A Feldolgozóiparon belül a Máshová nem sorolt villamos gép gyártása ágazatban az alkalmazásban állók száma 14 592 f vel csökkent a szervezetek számának változatlansága mellett, míg a Híradástechnikai termék, készülék gyártása ágazatban 10 744 f vel tizenhárom szervezet csökkenésével együtt. A Feldolgozóiparon belül n tt a foglalkoztatottság 2004-ben a fémalapanyag gyártása és a Papír, papírtermék gyártása ágazatokban 3 902 f vel, illetve 1 290 f vel. Míg az els ágazatban a szervezetek száma öttel csökkent, addig a másodikban néggyel n tt. 80

Az egyszeres könyvvitelt vezet szervezetek száma 2003-ban 80 886 volt, 2004-ben már csak 822!

78

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2 003

2 004

2 003

Külföldi Mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, halászat Villamosenergia-, gáz,- g z-, vízellátás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Oktatás

2 004

2 003

Magán Bányászat Épít ipar Szállítás, raktározás, posta és távközlés Egészségügyi, szociális ellátás

2 004 Állami

Feldolgozóipar Kereskedelem, javítás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

13. sz. ábra Alkalmazásban állók számának tulajdonos és gazdasági ágak szerinti megoszlása

4.4.5. A külföldi tulajdon alakulása a vállalatok eszközértékében

A vizsgált szervezetek eszközértékének 42,61%-a a külföldi, 41,75%-a a magán és 15,65%-a az állami tulajdonú vállalkozások könyveiben szerepelt 2003-ban. A külföldi tulajdonosok nyilvántartásaiban kimutatott 15 870 Mrd Ft eszköz érték a vállalkozások számának növekedése ellenére 4,18%-kal csökkent 2004-ben. A magán és az állami szférában mutatkozó 16,63%-os, illetve 0,47%-os emelkedés a szervezetek számának növekedéséhez képest meglehet sen szerény. A befektetett eszközök értéke a szervezetek számának 34,92%-os növekedése mellett, mindössze 5,02%-kal emelkedett 2004-ben. A 8. sz. ábrából kiolvasható, hogy míg a magán és az állami tulajdonú szervezeteknél az immateriális javak aránya 12,12% és 13,46%, addig a külföldi tulajdonban lév vállalakozásoknál ez 74,42%. A tárgyi eszközök aránya az összes eszközön belül hasonló a külföldi és a magán tulajdonú vállalkozásoknál 34,77%, illetve 37,97%, kimagasló azonban az állami tulajdonban lév vállalkozásoknál 63,76% (3 716 Mrd Ft) 2003-ban. A befektetett pénzügyi eszközök aránya az összevont mérleg adatok alapján a

külföldieknél 43, 86%-ot, a magán tulajdonú szervezeteknél 36,93%-ot, az állami tulajdonban lév knél 19,21%-ot tett ki 2003-ban.

79

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében

20 000 18 000 16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0 2 003

2 004 Külföldi

Immateriális javak Követelések

2 003

2 004

2 003

Magán Tárgyi eszközök Értékpapírok

Befektetett pénzügyi eszközök Pénzeszközök

2 004 Állami

Készletek Aktív id beli elhatárolások

14. sz. ábra A vállalatok eszközértékének alakulása tulajdoni szerkezet szerint

A befektetett eszközök közel 70%-a (69,82%) mindössze nyolc ágazat nyilvántartásában szerepelt 2003-ban. A legtöbb befektetett eszköz az Ingatlanügyletek, az Egyéb gazdasági szolgáltatás és a Vegyi anyag, termék gyártása ágazatokban m
köd külföldi tulajdonban lév vállalkozások könyveiben került kimutatásra 3 829 Mrd Ft összegben. A magán tulajdonban lév vállalkozásoknál az els két helyen ugyanaz az ágazat szerepel, de a harmadikra a Nagykereskedelem kerül, ha a sorrendet nézzük. Az els két ágazatot tekintve a több, mint nyolcszor annyi vállalkozás tulajdonában mindössze a külföldi vállalkozások befektetett eszközértékének a 62,96%-a található. Az állami szférában az els három Villamosenergia-, gáz,- g z-, melegvízellátás, Szárazföldi cs vezetékes szállítás és Posta, távközlés ágazatban m
köd vállalatok birtokában van a befektetett eszközök több, mint 70%-a (71,86%). A forgóeszközök körében a befektetett eszközöknél bemutatott változásokhoz hasonló képet kapunk. Az összesített adatok alapján kimutatható 5,30%-os forgóeszköz növekedés a szervezetek számának változását kisz
rve 21,95%-os csökkenést mutat. A forgóeszközök 43,94%-a külföldi, 49,52%-a magán és 6,54%-a állami tulajdonú vállalkozások nyilvántartásában szerepelt 2003-ban.

80

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében A forgóeszközökön belül legnagyobb a követelések aránya rendre 59,50%, 49,76% és 53,24%. Míg a külföldi tulajdonú vállalatoknál a követeléseken belül a vev követelések aránya 39,05%, addig a magán tulajdonban lév knél 55,52%, az államiaknál 50,94% volt 2003ban, amely arány egy kis mértékben csökkent 2004-re.

4.4.6. A vállalatok forrásának alakulása tulajdoni szerkezet szerint

A kett s könyvvitelt vezet vállalkozások könyveiben kimutatott saját t ke összege 4,22%-kal 16 121 Mrd Ft-ról 16 801 Mrd Ft-ra emelkedett. A saját t ke növekedését a külföldi és az állami tulajdon (2,75%-os, illetve 1,79%-os) csökkenése mellett a magán tulajdon 14,59%-os növekedése együttesen eredményezte. A saját t ke aránya a forrásokon belül 44,36% a külföldi tulajdonú vállalkozások összevont adatai alapján, 40,70% a magán- és 47,26% az állami tulajdonúaknál. A mutató értéke kismértékben 1,49%-kal javult a külföldi tulajdonban lév szervezeteknél és kismértékben romlott 1,73%-kal, illetve 2,24%-kal a magán- és az állami tulajdonban lév knél 2004-ben.

20 000

18 000

16 000

14 000

12 000

10 000

8 000

6 000

4 000 2 000

0 2 003

2 004 Külföldi

Saját t ke

Céltartalékok

Hátrasorolt kötelezettségek

2 003

2 004 Magán

Hosszú lejáratú kötelezettségek

2 003

2 004 Állami

Rövid lejáratú kötelezettségek

Passzív id beli elhatárolások

15. sz. ábra A vállalatok forrásának alakulása tulajdoni szerkezet szerint

A saját t ke elemeit vizsgálva az összesített adatok alapján a jegyzett t ke 4,30%-kal (318 Mrd Ft-tal) csökkent a vizsgált id szakban. A jegyzett t kén belül a legnagyobb arány81

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében ban és összegben a külföldi tulajdon csökkent (13,19%-kal, 383 Mrd Ft). Tovább vizsgálva a saját t ke elemeinek alakulását az összevont adatok alapján a jegyzett, de még be nem fizetett t kénél kismérték
1,3 Mrd Ft növekedés mutatkozik. Ezen saját t ke elemen belül a többségi külföldi tulajdonban lév szervezeteknél 2,9 Mrd Ft, az államinál 173 M Ft a növekedés. A t ketartalék 75 Mrd Ft-os növekedéséb l a külföldi tulajdon 127 Mrd Ft-tal veszi ki a részét, míg a magán, és az állami tulajdonban lév vállalkozásoknál 26-26 Mrd Ft-os csökkenés mutatkozik. 250,00%

200,00%

150,00%

100,00%

50,00%

0,00% Külföldi Jegyzett t ke

Jegyzett, de még be nem fizetett t ke

Magán T ketartalék

Eredménytartalék

Állami Lekötött tartalék

Értékelési tartalék

MSZE

16. sz. ábra A saját t ke elemeinek változása tulajdoni szerkezet szerint 2003-ról 2004-re

Az eredménytartalék 11,79%-os (432 Mrd Ft) növekedése sem a többségi külföldi tulajdonban lév vállalkozások számlájára írható. Ebben a tulajdonosi körben ugyanis ez a t keelem 48 Mrd Ft-tal, az államinál pedig 89 Mrd Ft-tal csökkent. A lekötött tartalék 160 Mrd Ft-os növekedését mindhárom tulajdonosi körben m
köd szervezetek pozitív irányú együttes változása eredményezte. Figyelemre méltó, hogy a t ketartalék 127 Mrd Ft-os növekedésével és az eredménytartalék 48 Mrd Ft-os csökkenésével egy id ben a lekötött tartalék 101 Mrd Fttal emelkedett a külföldi tulajdonosok körében. A többségi magán tulajdonban lév szervezeteknél a t ketartalék csökkenése és az eredménytartalék 569 Mrd Ft-os növekedésével szemben ebben a tulajdonosi körben 58 Mrd Ft-tal növekedett a lekötött tartalék összege.

82

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében Az értékelési tartalék 218 Mrd Ft-os növekedéséhez az állami tulajdon lév vállalkozások járultak hozzá a legnagyobb mértékben (116 Mrd Ft-tal). A többségi magán tulajdonban lév szerveztetek esetében a 13,17%-os (68 Mrd Ft-os) növekedés a szervezetek számának 38,36%-os emelkedésének figyelembevételével átlagosan csökkenést jelent. A 10. sz. ábrán a mérleg szerinti eredmény oszlopa az állami tulajdoni körben is magasabb a 100%-nál, de ez a (6,49%-os) többlet a veszteség 57 Mrd Ft-ról 61 Mrd Ft-ra történ emelkedését jelzi. Összességében a külföldi tulajdonban lév szervezeteknél maradt eredmény több, mint 20 Mrd Ft-tal kevesebb az el z évinél. Ha a külföldi tulajdonban lév vállalkozások számának alakulását is figyelembe vesszük (6,47%-os növekedés), akkor ez a 4,03%-os csökkenés még nagyobb. A belföldi tulajdonú vállalkozásoknál hagyott eredmény 41,76%-os növekedése a szervezetek számának 38,36%-os emelkedése mellett is pozitívan hat. Összességében 148 Mrd Ft céltartalékot képeztek a külföldi tulajdonban lév vállalkozások, 97 Mrd Ft-ot, illetve 77 Mrd Ft-ot a magán és az állami tulajdonban lév k 2003-ban. A kötelezettségek 42,23%-át a külföldi, 45,10%-át a magán tulajdonban lév szervezetek mutatták ki könyveikben 2003-ban. A hátrasorolt kötelezettségek aránya 0,62%, 0,82% és 0,14%, mely arányok kismértékben emelkedtek a külföldi (0,83%) és magán (0,89%) tulajdonban lév szervezetek könyveiben 2004-re. A kötelezettségekb l éven túli lejáratú 34,60% a külföldi tulajdonú vállalkozások nyilvántartásaiban, míg a magán tulajdonban lév knél 21,60%, az állami vállalatoknál 50,62% ez az arány 2003-ban. A hosszú lejáratú kötelezettségekb l 970 Mrd Ft (34,36%) a beruházási és fejlesztési hitelek összege a külföldi tulajdonban lév szervezeteknél, a magán, illetve az állami tulajdonúaknál 715 Mrd Ft (37,97%) és 271 Mrd Ft (21,08%) 2003-ban. A beruházási és fejlesztési hitelek állománya 2004-re 5,65%-kal csökkent a külföldi érdekeltség
vállalatoknál, viszont 20,14%-kal, illetve 5,80%-kal emelkedett a magán és az államiaknál. A kötelezettségeken belül a külföldi tulajdonban lév szervezeteknél 32,96% rövid lejáratú kötelezettség, a magán tulajdonban lév knél 43,13%, az államiaknál 20,59% 2003-ban. A rövid lejáratú kötelezettségek több, mint felét a szállítókkal és a tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek teszik ki a külföldi és a magán tulajdonú vállalkozások nyilvántartásaiban 2003-ban. Ezen kötelezettségek összege 1 785 Mrd Ft, illetve 1 008 Mrd Ft (együtt 53,40%), a magán tulajdonban lév knél 2 185 Mrd Ft, illetve 1 303 Mrd Ft (együtt 52,02%). Az állami vállalatoknál 263 Mrd Ft, illetve 199 Mrd Ft (együtt 38,44%). A szállítói kötelezettségek öszszege 10,40%-kal csökkent a külföldi, míg 16,54%-kal, illetve 5,25%-kal emelkedett a magán és az állami tulajdonú vállalkozások könyveiben 2004-re.

83

4. A magyar kis- és középvállalatok az ágazati adatok tükrében

4 500 000 4 000 000 3 500 000 3 000 000 2 500 000 MFt 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0 2003

2004 állami

2003

2004

2003

külföldi

Feldolgozóipar Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Épít
ipar Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Bányászat

2004 magán

Kereskedelem, javítás Szállítás, raktározás, posta és távközlés Mez
gazdaság, vad-, erd
gazdálkodás, halászat Villamosenergia-, gáz,- g
z-, vízellátás Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás

17. sz. ábra A kett s könyvvitelt vezet vállalatok bruttó hozzáadott értékének tulajdonos és gazdasági ágak szerinti megoszlása

4.5. A külföldi tulajdon szerepe a magyar KKV-k fejl désében

A külföldi m
köd t ke ösztönz hatása Magyarország gazdaságának fejl désére megkérd jelezhetetlen és a régi uniós országokhoz történ felzárkózáshoz a jöv ben sem nélkülözhet . A többségi külföldi tulajdonban lév vállalatok mintegy 10%-át alkották a vizsgált vállalkozói körnek miközben az alkalmazásban állók közel 25%-át foglalkoztatták és az adózott eredmény mintegy 50%-át adták 2003-ban. Az ágazati adatok komplex elemzéséb l is kiolvasható, hogy a külföldi érdekeltség
vállalatok egyes magas t ke igény
ágazatokban a hazai munkaer vel jövedelmez bben m
ködnek a magán és az állami tulajdonban lév knél. A nem pénzügyi vállalatok összesített adataival végzett számításokkal alátámasztani látszik, hogy a külföldi t ke bizonyos része valóban kivonulóban van a munkaintenzív ágazatokból és a vizsgált id szakban az er s forint sem segítette az exportorientált vállalkozásokat.

84

5. A TERCIER SZEKTOR A MAGYAR GAZDASÁGBAN Ebben a fejezetben a szolgáltató szektor teljesítményét mutatom be az általam vizsgált vállalati kör és id szak tekintetében. A szolgáltatások a modern gazdaságok legjelent sebb szektorát jelentik. A szektor termelékenysége, versenyképessége meghatározó jelent séggel bír a növekedés, a jólét vonatkozásában is. Számos szolgáltatás inputként az ipari termelésben is szerepet kap, emiatt az ipari szektor versenyképességére is kihatással van. Egyre több szolgáltatás kerül be a külkereskedelembe, ami növeli jelent ségüket az ország külkereskedelmi teljesítményét illet en is.

5.1. A szolgáltatások megközelítései

A szolgáltatások általános érvény
és minden körülmények között érvényesül meghatározása mind nemzetközi, mind pedig hazai viszonylatban még napjainkban is várat magára. A fogalom, s t a megnevezés (szolgáltatások, tercier szektor, infrastruktúra) is vitatott a szakemberek körében. A szolgáltató szektor definíciós nehézségei leginkább abból származnak, hogy az sok és sokféle tevékenységet foglal magában, amelyek önmagukban is definiálásra szorulnak. Különböz természet
tevékenységek tartoznak egy-egy szolgáltatási alágazatba is, ami a tevékenység eredményét, a szakképzettség tartalmat, a kereslet és kínálat jellemz it, a technikai hátteret stb. illeti. Az egyes szolgáltatástípusok fejl désének dinamikája is id r l id re más és más, mint ahogy eltér egyes szolgáltató ágazatok mérete, t keintenzitása vagy éppen a gazdasági növekedési folyamatra gyakorolt hatása. A legpontosabb, szakirodalomban gyakran idézett definíciót HILL [1977] adta, aki a szolgáltatásokat úgy tekintette, mint valakinek vagy valaminek a körülményeiben – m
ködési, illetve létfeltételéiben – történ változást amelyet egy személy vagy gazdasági szervezet el zetes megállapodás alapján, fizetség ellenében végez. A szolgáltatások vagy tercier szektor elnevezést sokszor szinonimaként használják. A tercier kifejezés a közgazdasági szakirodalomban a „maradékelv” alapján, „rezidiumként” határozza meg a szolgáltatásokat. (FUCHS [1968], SZAMUELY [1985].) A szolgáltatások definíciója azért nehéz, mert kibocsátása, eredménye nem különíthet el és mert a szolgáltatás eredménye nem fizikai valóságában megjelen termék. A szolgáltatások fogalmi meghatározását illet en GERSHUNY és MILES [1983] kiemeli, hogy ezt a kategóriát elemzési szempontból négyféle módon használhatjuk:

85

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban • szolgáltató ágazatok (service-industries); • szolgáltatások (service-products); • szolgáltatási foglalkozások (service-occupations); • szolgáltatási funkciók (service-functions). „A szolgáltató ágazatok jelentik mindazokat a cégeket és munkaadókat, amelyeknek

egyrészt végs kibocsátása valamilyen megfoghatatlan vagy múlandó szükségleti cikk, másrészt a hivatalos gazdaságban m köd produktív szervezeteknek egy kis csoportját, amelynek végs terméke nem anyagi áru.” (Idézi PAPP ILONA 2003.)

BRADLEY, F. a szolgáltatókat vállalkozói (commercial) és non-business (noncommercial) szférákra osztja. Ebben a felosztásban az igénybe vev k attit
djét a szolgáltató irányában a szolgáltatás vállalkozói – tehát tisztán profitorientált – illetve non-business jellege határozza meg. BRADLEY, F. szerint a non-business szolgáltatások nem feltétlenül a (helyi vagy központi) költségvetés által finanszírozottak, de ha az igénybe vev knek fizetni is kell a szolgáltatásért, az mindig (részleges vagy teljes) költségtérítés jelleg
(VERES ZOLTÁN 2003). A definíciós nehézségekb l következ en a szolgáltatások osztályozása nem kiforrott és nem is egységes a nemzetközi szakirodalomban, mert az osztályozásnak nincs igazi, stabil alapja, kritériuma. (GERSHUNY [1987], MARSHALL [1988].) Az osztályozás egységesítésének pedig fontos jelent sége van, mert statisztikai elemzések, összehasonlítások, közgazdasági összefüggések csak világos definíció és egységes osztályozás alapján lehetségesek. A szolgáltatások definíciói közül átfogó jellegéb l adódóan legjobbnak a tevékenységi oldalról közelít fogalom meghatározást tartjuk. PAPP ILONA [2003]. „Eszerint a szolgáltatás olyan tevékenységek eredménye, amelyek lehet vé teszik valamely személy, illet leg tárgy vagy ismeret – esetleg folyamat – állapotának fenntartását (helyreállítását), továbbítását, tárolását, továbbá kiegészítését, fejlesztését, átalakítását anélkül, hogy annak alapvet jellege megváltozna. A szolgáltatás eredménye általában nem készletezhet , a tevékenység eredményeként anyagi-tárgyi testet ölt új termék nem jön létre, hanem közvetlenül elégíti ki a társadalom tagjainak személyes vagy a társadalom egészének közös igényeit, továbbá a termelés szükségleteit.”

PETER DRUCKER, JOHN NAISBITT, KENICHI OHMAE, ROBERT REICH és sok más jöv kutató mind egyetért a következ fejl dési irányban: az ipari társadalomnak a szolgáltatói társadalommá való alakulásában. „Amikor az ötvenes években kikerültem az egyetemr l, Amerikában a dolgozók 65%-a fizikai munkás volt. Most ez a szám 13%, és ez még tovább csökken. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet termelünk. Valójában Amerika éves nemzeti össz-

86

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban termékének 24%-a az iparból származik. Ez a szám nemigen változott az elmúlt 40 évben. A különbség az, hogy 40 évvel ezel tt a dolgozók 65%-a hozta létre ezeket a termékeket, míg ma csak 13%-uk. Az is nyilvánvaló, hogy a 24% sokkal több terméket jelent, mivel gazdaságunk rendkívüli módon növekedett. A nagy változást az okozta, hogy most a termelést inkább információ útján, mint emberekkel hozzuk létre – számítógépekkel, automatákkal és robotokkal, munkások helyett. És az iparban dolgozók száma tovább fog csökkeni, úgy, ahogy a mez gazdaságban már tapasztaltuk.” (NAISBITT idézi GORDON DRYDEN – DR. JEANETTE VOS 2004)

DEMETER KRISZTINA [2006] szerint „A világban zajló tendenciákat figyelve nem lehet nem észrevenni a szolgáltató szektor el retörését.” A GDP-b l való közvetlen részesedése és a

szektorban alkalmazottak aránya is egyre magasabb a fejlett országokban. (5. sz. táblázat) „Másrészt a termel vállalatoknál közvetetten, másodlagos tevékenységként megjelen szolgáltatások szerepe is dinamikusan n . Ezért a szolgáltató vállalatok m
ködése, az itt alkalmazott módszerek, eszközök, összességében a szolgáltató szektor fejlettsége nagymértékben befolyásolja az egyes nemzetgazdaságok er forrás felhasználásának szintjét és hatékonyságát.” 5. sz. táblázat A szolgáltató szektor aránya a GDP és foglalkoztatottak százalékában 2004. évben Ország

GDP %-ában

Foglalkoztatottak %-ában

Dánia

73,25

74,84

Németország

70,60

70,99

Görögország

70,79

64,25

Magyarország

60,00

61,92

India

44,94

25,7381

Luxembourg

79,30

77,01

Hollandia

72,00

77,00

Románia

44,60

36,79

Svédország

69,62

75,66

USA

72,50

77,58

Forrás: IMD World Competitiveness Yearbook

A szolgáltató és az igénybe vev kapcsolatának technológiája szerint STERN-HOEKMAN (idézi VERES ZOLTÁN 2003) a szolgáltatások három csoportját különböztetik meg:

81

2003. évi adat!

87

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban • mind a szolgáltató, mind az igénybe vev helyben marad, azaz nincs szükség fizikai értelemben semmilyen külföldi jelenlétre (f ként kereskedelmi szolgáltatások); • a szolgáltató megy az igénybe vev höz, azaz export esetén valamilyen külföldi befektetésre van szükség; • az igénybe vev megy a szolgáltató telephelyére (pl. turizmus, oktatás stb.). Ezen alapul a „GATS nemzetközi szolgáltatáskereskedelmi osztályozása”82, amely az el z logika alapján négy csoportot definiál: • az egyik fél területér l egy másik területére „szállított” szolgáltatás; • az egyik fél területén bármely másik fogyasztói részére nyújtott szolgáltatás (pl. turizmus); • az egyik fél közvetít jének jelenlétében egy másik területén nyújtott szolgáltatás (pl. pénzügyi); • az egyik fél hazai (nemzeti) képvisel i által egy másik területén nyújtott szolgáltatás (pl. az építés-szerelés). A termel i szolgáltatások (Business Related Services, BRS) definíciója és csoportosítása az EU statisztika tevékenységi besorolása (NACE) szerint83: • Üzleti Szolgáltatások (NACE 70-74): 1. Tudás-intenzív üzleti szolgáltatások: professzionális szolgáltatások, mint IT-konzultáció, menedzsment-tanácsadás, K+F szolgáltatások, reklám, és szakképzés; 2. M ködést segít (operacionális) szolgáltatások: mint például ipari tisztítás, biztonsági szolgáltatás és titkársági szolgáltatások.

• Elosztó kereskedelem (NACE 50-52) az áruk és szolgáltatások más ágazatokba és a végs fogyasztókhoz való eljuttatását. • Hálózati szolgáltatások (NACE 40-41, 60-64): villamos energia-, gáz-, vízellátás, szállítás és kommunikációs szolgáltatások. • Pénzügyi szolgáltatások (NACE 65-67): pénzügyi közvetít szolgáltatások, bankok, biztosítók. A Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzéke alapján a Szolgáltatás84 „olyan tevékenység eredménye, amely a szükségleteket jellemz en a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki; általában nem ölt anyagi-tárgyi formát, hanem a gazdasági egységek, objektumok, személyek állapotának hasznos megváltoztatásában, illetve meg rzésében nyilvánul meg.” 82

B vebben: http://www.who.int/trade/glossary/story033/en/index.html Forrás: Commission (2003). 84 B vebben: http://web.axelero.hu/racsaidr/SZJ03.pdf. 83

88

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban A statisztikai számbavétel szempontjából szolgáltatásnak min sül az olyan, társadalmilag szervezett gazdasági tevékenység hasznos, végs eredménye, amely irányulhat a személyek, közösségek, a társadalom egésze, a gazdasági szervezetek, információk, objektumok (tárgyak, folyamatok, rendszerek) egyes jellemz inek, így pl.: • helyzetük, állapotuk, • m
szaki, m
vészeti, kulturális színvonaluk, • információállapotuk stb. hasznos megváltoztatására, kiegészítésére, helyreállítására, meg rzésére, védelmére, képviseletére, szervezésére, irányítására, fejlesztésére, új ismeretek megszerzésére, a káros hatások megel zésére, elhárítására, a kockázatok vállalására stb.

18. sz. ábra A szolgáltató szektorba tartozó ágazatok

89

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban A TEÁOR’03 teljesen, szerkezetében és tartalmában is azonos a NACE Rev.1.1-gyel 85, így els két szintjében az ISIC Rev.3.1-gyel. A CPA és a PRODCOM termékeit a BTO, az új Szolgáltatások Jegyzéke pedig a CPA szolgáltatási tételeit teljes mértékben tartalmazza.

Dolgozatomban a tercier szektort a TEÁOR alapján az 50 – 93 ágazatba (a Pénzügyi közvetítés kivételével) tartozó a KSH által összegy
jtött kett s könyvvitelt vezet tár-

sas vállalkozások kitöltött86 társasági adóbevallások adatai alapján vizsgálom. A 2004. évi adatok alapján Magyarországon itt dolgozott a foglalkoztatottak 51,57%-a, és ebben a szektorban termelték meg a bruttó hozzáadott érték 44,94%-át. A szolgáltató szektor (ebben a megközelítésben) ma már a magyar nemzetgazdaság legnagyobb szektora.

5.2. A tercier szektor jellemz i

A társadalmi modernizáció egyik legfontosabb eleme az anyagi javakat el állító ágazatok részarányának csökkenése a foglalkoztatás szerkezetében, és a többi ágazat – tercier szektor – részarány-növekedése. E változásnak PERCZEL GYÖRGY [2003] szerint több oka van. Az els ok a szükségletek szerkezetváltozása. Egyes anyagi javak fogyasztásának biológiai korlátai vannak például élelmiszerek, a tartós és nem tartós fogyasztási cikkekb l egészében a fogyasztási képesség kevésbé korlátozott, de egyes termékekb l egy id után telítettségi állapot áll be. „Természetesen egyes szolgáltatások igénybevételének is vannak ésszer korlátai, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a szükségletek anyagi javakkal való kielégítése után a kereslet a szolgáltatások iránt megnövekszik. A szolgáltatások részarány-növekedése tehát egyrészt a növekedés, a gazdagodás velejárója.”

Ennél lényegesebb ok a termelékenység eltér tendenciája. A mez gazdaságban és az iparban a modern technika alkalmazásával a termelékenység gyorsan növelhet anélkül, hogy ez a termelés min ségének a rovására menne. A szolgáltatások terén a termelékenységnövelés lehet ségei azonban korlátozottak, ill. azok gyorsan és jelent sen a min ség rovására mennek. „Ha egy tanár kétszer annyi diákot tanít, egy orvos kétszer annyi beteget operál, egy autóbuszba kétszer annyi embert zsúfolnak be a járatok ritkításával, az egyértelm min ségromlást jelent.” Ezért a termelékenység a tercier szektorban lassabban n , mint a primer és sze-

kunder szektorokban, így ez a szektor a nemzetgazdaság munkaerejének egyre nagyobb hányadát veszi igénybe. 85

B vebben: http://www.fifoost.org/database/nace/nace-en_2002AB.php.

90

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban A szolgáltatások alacsonyabb termelékenység-emelkedését87 bizonyítja SZALAVETZ ANDREA [2006] is. A szolgáltatások feldolgozóiparénál alacsonyabb termelékenységét egyrészt a szolgáltatási szektor kiemelked munkahely-teremtési képességével, másrészt alacsonyabb beruházás- és eszközigényességével magyarázzák. „Márpedig a termelékenységemelkedés általában a korábbiaknál magasabb technológiai színvonalat megtestesít eszközökbe irányuló beruházásokra vezethet vissza.” (SZALAVETZ 2006)

A tercier szektor növekedése „a társadalmi munkamegosztás elmélyülésének eredménye.” Az anyagi termel ágazatokból és a háztartásokból kiválnak olyan tevékenységek,

amelyeket korábban azokon belül végeztek el. „A termel vállalatokból külön speciális tevékenységként kiválik a termékek szállítása, forgalmazása, a gazdasági és üzleti tanácsadás, a reklám és marketing stb. A háztartások számos, addig otthon végzett tevékenységüket fizetett szolgáltatások igénybevételével helyettesítik, pl. gyermekfelügyelet, takarítás, id s emberek, betegek ápolása.” Mihelyt ezek a tevékenységek kiválnak a családi munkamegosztásból, a

társadalmi munkamegosztás elemeiként részévé válnak a piacon nyújtott nemzeti terméknek, az aktív keres k számát gyarapítva. „A hazai publikációkban, gyakorlatban a szolgáltatások fogalma mellett – különböz tartalommal – néha szinonimaként használatos az infrastruktúra kategória.” Az infrastruk-

túra ugyancsak az anyagi termelés (az ipar, épít ipar, mez gazdaság) környezetét hivatott átfogni, azon eszközök, tevékenységek és intézmények körét, amelyek nem részei az anyagi termelésnek, de hozzájárulnak hatékonyságának, min ségének növeléséhez. Ezt a kört azonban nem ágazatilag, hanem funkcionálisan értelmezik. így pl. a termel szervezetek tevékenységének egy része az infrastruktúra körébe tartozik. Számos termel szervezet maga raktároz, szállít, maga termeli vizét, energiáját, régebben sok vállalat jóléti, szociális szolgáltatásokat is végzett. „E tevékenységek természetesen az adott termelés infrastruktúrájának részei, jóllehet nem sorolódnak a tercier ágazatokhoz.” (PERCZEL 2003) „A tercier szektor alapvet en egy ágazati meghatározás, míg az infrastruktúra a gazdaságfejlesztés elméletében és gyakorlatában használt funkcionális fogalom.”

Erre a szektorra alapvet en a szolgáltatás88 jellemz . Szolgáltatásokat azonban nem csupán a szolgáltató ágazatokban „állítanak el ”. A szolgáltatási foglalkozások szinte az összes ágazatban megtalálhatók, és magukban foglalják a „nem-termel ” tevékenységeket, amelyek 86

A KSH adatbázisában nem szerepelnek a pénzügyi és az off-shore vállalkozások adatai. „Kivételt képeznek ez alól a tudásalapú, csúcstechnológiai üzleti szolgáltatások.” Távközlés (64), informatikai alapú szolgáltatások (72), kutatás-fejlesztés (73). (Szalavetz 2006) 87

91

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban az adatfeldolgozástól a javításig és karbantartásig, a tisztítástól és vendéglátástól az oktatásig és egészségügyi ellátásig terjedhetnek. A szolgáltató szektor növekedésének egyik fontos tényez je a szolgáltatási tevékenységek kiszerz dése (outsourcing).89 „A szolgáltatások közül a stratégiaformáláshoz fontosabb tevékenységek kiszervezése – mint például az IT, professzionális képzés, eladás és marketing, termék-innováció – egyre inkább a versenyképesség javításának fontos tényez jévé válik.”

(PALÓCZ ÉVA 2004)

5.3. A tercier szektor gazdasági szerepe Magyarországon

A KSH adatai90 alapján 2004. évben 708 307 vállalkozás m
ködött91 hazánkban. Ebb l 376463 az egyéni vállalkozó. A vállalkozások több, mint háromnegyede (76,66%) a szolgáltató szektorban, ezen belül a legtöbb (189 259, minden negyedik) az Ingatlan-ügyletek, gazdasági szolgáltatás gazdasági ágban tevékenykedett 2004. évben. A Kereskedelem, javítás ágazat kivételével (ahol 4,30%-os csökkenés mutatható ki) a többi hét ágazatban a vállalkozások száma növekedett 2001. évr l 2004. évre. Legnagyobb arányú a növekedés (43,00%) az Oktatás gazdasági ágban, ezt követi az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás ág 36,18%-kal. A társas vállalkozások adatait tekintve 2004. évben a társasági adóbevallásukat hiánytalanul kitölt 300 031 vállalat 73,90%-a tartozik a szolgáltató szektorba. A társas vállalkozások körében mind az Oktatás, mind az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás gazdasági ágban csökkent a vállalatok száma 2001. évhez képest (3,85, illetve 5,66%-kal). A szolgáltató szektoron belül a társas vállalkozások 74,37%-a (164 893) a Kereskedelem, javítás és az Ingatlan-ügyletek, gazdasági szolgáltatás gazdasági ágban m
ködött 2004. évben. Az egyszeres könyvvitelt vezet vállalatból mindössze 822 szerepel az adatbázisban 2004. évben. A szektor sajátosságaiból következ en különös figyelmet érdemel a szerepl k területi megoszlása. A 2004. évi adatok alapján a vállalatok 40,78%-a Budapesten, további 11,81%-a Pest megyében m
ködik miközben a népesség mindössze 16,81%-a él a f városban és 11,33%-a Pest megyében. Legkevesebb a cégek száma Nógrád (1 944) megyében. Erre a me88

„Szolgáltatás minden olyan cselekvés vagy teljesítmény, amelyet az egyik fél felajánlhat a másiknak, és ami lényegében nem tárgyiasult, és nem eredményez tulajdonjogot semmi fölött. El állítása vagy kapcsolódik fizikai termékhez, vagy nem.” Philip Kotler [1991]: Marketing management. 89 Néha a szolgáltatásokat nyújtó – mint például a humán er források, vagy információs technológia révén – ellen rzést gyakorol az egész üzleti tevékenység felett, ami végül is elvezet a teljes üzleti folyamat kiszervezéséhez (BPO: business process outsourcing). 90 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/tabl2_01_02_12.html.  91 Egy adott évben m köd vállalkozásnak tekintünk egy vállalkozást, ha az év folyamán volt árbevétele, vagy foglalkoztatottja. A m köd egyéni vállalkozások esetében a definíció csak a vállalkozói igazolvánnyal rendelkez egyéni vállalkozásokat tartalmazza.

92

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban gyére jut a népesség 2,14%-a, míg a vállalatok mindössze 0,88%-a, ezzel együtt itt a legkevesebb az ezer lakosra jutó vállalatok száma (9). A mutató értéke Budapesten 53, Pest megyében 23. (A megyék és a f város adataiból számítható mutatók számtani középértéke 17.) A szektoron belül az alkalmazásban állók több, mint 60%-át (62,84%) mindössze négy ágazatban foglalkoztatták 2004. évben. Majd minden ötödik foglalkoztatott (19,38%) a Kiskereskedelemben, további 17,30% az Egyéb gazdasági szolgáltatás, 13,51% a Nagykereskedelemben és 12,64% a Szárazföldi, cs vezetékes szállítás ágazatban dolgozott. A szolgáltató szektorban foglalkoztatottak számát a megyében alkalmazásban állók számához viszonyítva Budapesten 54,66%, Pest megyében 52,51%, Zala megyében 33,67%, Fejér megyében 31,69% mutatót kapunk. Ugyanakkor Békés és Nógrád megyében ez az érték nem éri el a 25%-ot. (A megyék és a f város adataiból számítható mutatók számtani középértéke 30,53%.)

19. sz. ábra A szolgáltató szektorban m köd vállalatok, a népesség és a foglalkoztatottaik száma

93

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban 5.4. A tercier szektorban m köd kis- és középvállalatok

Tovább sz
kítve a vizsgálandó területet és b vítve az id szakot a továbbiakban a tercier szektorba tartozó vállalatok 2001-2004 közötti teljesítményét vizsgálom. A vizsgált id szakban 103 34192 kett s könyvvitelt vezet vállalat összesített adatai alapján megállapítható, hogy miközben a 2004. évi összes vállalat mindössze 34,54%-át alkották az összes vállalatnál alkalmazásban állók 79,77%-át foglalkoztatták.93 Ezen vállalatok könyveiben szerepel az öszszes kett s könyvvitelt vezet bevallást benyújtó vállalat mérleg f összegének 92,30%-a, saját t kéjének 110,25%-a, értékesítés nettó árbevételének 83,08%-a, (az export értékesítés nettó árbevételének 90,26%!), az adózás el tti eredményének viszont 111,14%-a és bruttó

hozzáadott értékének 82,30%-a. A tercier szektorban 72 379 vállalat m
ködött 2004. évben. Ennek 43,28%-a a Kereskedelem, javítás gazdasági ágban, további 36,79%-a az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban. 6. sz. táblázat A tercier szektorban m köd vállalatok számának alakulása 2004. évben Vállalati kategóriák

Gazdasági ág

1

2

28 517

2 310

424

72

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

3 922

94

21

6

Szállítás, raktározás, posta és távközlés

3 951

316

94

27

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

24 881

1 301

327

116

804

8

1

-

Egészségügyi, szociális ellátás

1 693

18

3

-

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

3 327

112

27

7

67 095

4 159

897

228

Kereskedelem, javítás

Oktatás

Összesen:

92

3

4

Ez az a vállalati kör, amely 2000. és 2004. között minden évben értékelhet társasági adóbevallást nyújtott be. Külön vizsgálat tárgya lehet az a 195 868 vállalat, amely ugyan az értékesítés nettó árbevételének mindössze 16,92%-át realizálta, de a foglalkoztatottak 20,23%-ának (430 528 f
) adott munkát!

93

94

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban Az összes vállalat 99,68%-a KKV (72 151), 98,45%-a (71 254) kisvállalkozás ezen belül 92,70% a mikrovállalkozások aránya. A 2003. évi arányokhoz képest 2004. évre a vállalatok számának megoszlásában jelent s változás nem történt. A vállalatok 78,55%-a (56 852) tisztán magyar tulajdonban van. Azonban míg a mikrovállalkozásoknál ez az arány 79,65%, addig a nagyoknál mindössze 24,78% (56). Legnagyobb a külföldi tulajdoni részvétel a Légi szállítás ágazatban 35,29% (12), legkisebb az Egészségügyi, szociális ellátásban 12,89% (221).

5.4.1. A tercier szektorban m köd kis- és középvállalatok szerepe a foglalkoztatásban

Az alkalmazásban állók számának változása eltér képet mutat gazdasági áganként és árbevétel kategóriánként is. Míg 2001. évben a foglalkoztatottak 58,48%-a dolgozott az 500 M Ft-nál nagyobb árbevételt elér vállalatoknál, addig ez az arány 61,81%-ra emelkedett 2004. évre. Gazdasági áganként vizsgálva megállapítható, hogy a Kereskedelem, javítás gazdasági ágban foglalkoztatták az alkalmazásban állók 39,32%-át, a Szállítás, raktározás, posta és távközlésben 26,64%-át és az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban további 22,10%-át. 600000 500000 400000 F 300000 200000 100000 0 KKV

Nagyvállalat

KKV

2001

Nagyvállalat

KKV

2002

Nagyvállalat 2003

KKV

Nagyvállalat 2004

Kereskedelem, Javítás

Szálláshely-Szolgáltatás, Vendéglátás

Szállítás, Raktározás, Posta, Távközlés

Ingatlanügyletek, Gazdasági szolgáltatás Egyéb közösségi, Személyi szolgáltatás

Oktatás

Egészségügyi, Szociális ellátás

20. sz. ábra A 72 379 kett s könyvvitelt vezet vállalat munkavállalóinak megoszlása árbevétel kategória alapján

A 72 379 vállalatnál 2001. évr l 2004. évre 29 261 f vel (3,89%) n tt foglalkoztatottak száma. Ennek 93,68%-a (27 413 f ) a KKV-nál mutatható ki. Ezen belül is a kisvállalati körben a legnagyobb (17 847 f ) a létszámb vülés a vizsgált id szakban. Az ágazatokat tekintve 95

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban legnagyobb a növekedés a Nagykereskedelemben 11 068 f (10,35%). Ezt követi az Egyéb gazdasági szolgáltatás ágazat 9 765 f s (9,55%), és a Kiskereskedelem 8 331 f s (6,08%) létszámb vüléssel. (Ebben a három gazdasági ágban m köd 41 586 vállalat foglalkoztatta az alkalmazásban állók 47,97%-át.) 5 996 f s (9,18%), illetve 3 079 f s (6,45%) csökkenés

mutatható ki a Posta, távközlés és a Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatokban. 2001. évben 9 642 vállalat, ebb l 9 075 mikro, 2004. évben már 13 091 vállalat (12 586 mikro) nulla állományi létszámmal tevékenykedett. 2004. évben 23,15% az Egyéb gazdasági szolgáltatás, 23,00% az Ingatlanügyletek, az és további 18,26% a Nagykereskedelemben. Az Egyéb gazdasági szolgáltatás ágazatban minden ötödik, az Ingatlanügyletekben minden harmadik és a Nagykereskedelemben minden hatodik. 6 152 vállalatnak (ebb l 5 782 mikro) a vizsgált id szak egyik évében sem volt bejelentett alkalmazottja.

5.4.2. A tercier szektorban m köd kis- és középvállalatok mérlegf összegének alakulása

Az összesített adatok alapján a mérlegf összeg 47,76%-a az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás gazdasági ágban m
köd vállalatok könyveiben, további 27,37%-a a Kereskedelem, javításban m
köd kében került kimutatásra. Vállalati kategóriánként vizsgálva a könyvekben kimutatásra került vagyon 58,55%-a a nagyvállalatok bevallásaiban szerepelt 2004. évben. A vagyon növekedésének 60,90%-át a 228 nagyvállalat mutatta ki. A 72 379 vállalat vagyona 2001. évr l 2004. évre 27,42%-kal (4 872 408 M Ft-tal) n tt. Legnagyobb összeg
a növekedés a Nagykereskedelem ágazatban 1 440 110 M Ft (62,02%), ezt az ágazatot követi az Ingatlanügyletek 675 675 M Ft-tal (29,90%). Vállalati kategóriánként vizsgálva 2001. évr l 2004. évre az Ingatlanügyletek ágazatban m
köd 6 890 mikrovállalat vagyonának 10,15%-os (57 305 M Ft) csökkenésének kivételével minden más ágazatban n tt a vállalatok összesített mérlegf összege. Legnagyobb a növekedés a Kiskereskedelemben m
köd 11 987 mikrovállalat vagyonában 25,24% (95 736 M Ft), ezt követi a Nagykereskedelem 12 838 mikrovállalata 13,87%-os (85 373 M Ft) és az Egyéb gazdasági szolgáltatás ágazat 14 018 mikrovállalata 17,74%-os (68 112 M Ft) növekedéssel. A három ágazatban tevékenykedik a mikrovállalatok 50,30%-a, miközben a vagyon növekedésének 55,55%-át érték el ebben a vizsgált id szakban.

96

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban 5.4.3. A tercier szektorban m köd kis- és középvállalatok saját t kéjének alakulása

Az összes saját t ke 61,18%-a az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás, további 19,51%-a a Kereskedelem, javítás gazdasági ágban m
köd vállalatok mérlegében szerepelt 2004. évben. A 72 379 vállalat saját t kéjének összege 14,39%-kal (1 364 644 M Fttal) n tt 2001. évr l 2004. évre. Az összes saját t ke 33,48%-a (3 631 766 M Ft) szerepel a KKV-k, és mindössze 10,56%-a (1 145 054 M Ft) a mikrovállalkozások könyveiben. Az ágazatokat tekintve legnagyobb összeg
a növekedés a Nagykereskedelemben 571 342 M Ft (78,94%), ezt követi az Ingatlanügyletek 362 468 M Ft (45,55%). Legnagyobb öszszeg
saját t ke csökkenés az Egyéb gazdasági szolgáltatás ágazatban mutatható ki 190 561 M Ft (3,51%). Az összes saját t ke 64,97%-a a 15 527 külföldi tulajdoni hányaddal rendelkez vállalat mérlegében került kimutatásra 2004. évben. Legnagyobb arányú a külföldi részvétel az Egyéb gazdasági szolgáltatás ágazatban m
köd vállalatok körében. A 2 618 külföldi részvétel
vállalat – amely az ebben az ágazatban m
köd vállalat mindössze 17,90%-t alkotja – mutatja ki könyveiben az összes saját t ke 66,03%-át. A saját t ke összetételét tovább boncolgatva megállapítható, hogy a jegyzett t ke nagyobb mértékben (18,19%-kal) növekedett a saját t ke összegénél 2001. évr l 2004. évre. Az összes jegyzett t ke növekedésének 90,70%-a (719 882 M Ft) a 228 nagyvállalat adataiból számítható és mindössze 9,30% a KKV-k adataiból. A legnagyobb arányú saját t ke csökkenés ellenére a legnagyobb arányú jegyzett t ke növekedés az Egyéb gazdasági szolgáltatás ágazatban mutatható ki. (614 942 M Ft, az összes jegyzett t ke növekedés 77,48%-a!) A külföldi tulajdonrésszel rendelkez vállalatok könyveiben 615 348 M Ft-os a növekedés, miközben a tisztán magyar tulajdonban lév kében 406 M Ft csökkenés mutatható ki. Az adózás el tti eredmény is nagyobb arányú növekedést mutat (23,37%), mint a saját t ke. Ebb l a növekedésb l a KKV-k 47,66%-kal részesednek. A mikrovállalkozások könyveiben 2004. évben 33 917 M Ft-tal (19,42%) kevesebb szerepel a 2001. évi adózás el tt eredményhez képest. 2001. évr l 2002. évre még 14,57%-os növekedés, 2002. évr l 2003. évre már 2,58%-os, 2003. évr l 2004. évre már 27,81%-os csökkenés mutatható ki ebben a vállalati kategóriában. Meg kell jegyeznem, hogy 2003. évr l 2004. évre a 72 379 vállalat összesített adózás el tti eredménye 11 577 M Ft-tal (1,02%) csökkent. Az Egyéb gazdasági szolgáltatás ágazatban 5 916 M Ft csökkenés mutatható ki 2001. évr l 2004. évre. Ezt a változást a KKV-k könyveiben szerepl 7 800 M Ft-os növekedés és a nagyvállalatokéban szerepl 13 716 M Ft-os csökkenés együttesen eredményezte. A tulajdon viszonyok szempontjából

97

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban vizsgálva a tisztán magyar tulajdonban lév vállalatoknál a csökkenés 8 639 M Ft, külföldi tulajdonnal rendelkez knél 2 723 M Ft a növekedés. A 2001. évr l 2004. évre kimutatható teljes 212 640 M Ft adózás el tti eredmény növekmény 87,77%-a egyébként a külföldi tulajdoni részesedéssel m
köd vállalatok adataiból számítható. 7. sz. táblázat A tercier szektorban m köd vállalatok eredményfelosztásának alakulása (Adatok millió forintban) Gazdasági ág

2001

2002

2003

2004

Adózás el tti eredmény

909 723

1 042 571

1 133 939

1 122 362

Adófizetési kötelezettség

119 090

133 717

142 899

125 463

19 768

35 002

69 240

119 385

249 077

300 174

1 549 097

509 543

Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre Jóváhagyott osztalék, részesedés

Az adózás el tti eredmény 23,37%-os növekedése mellett az adófizetési kötelezettség összege mindössze 5,35%-kal n tt 2001. évr l 2004. évre. Miközben a KKV-k 3 493 M Ft-tal kevesebb adót fizettek 2004. évben, mint 2001. évben (Ezen belül a mikrovállalatok 6 063 M Ft-tal fizettek kevesebbet!), addig a nagyvállalatok 9 866 M Ft-tal több adót fizettek a meg-

termelt eredményük után. 2001. évben 24 219 vállalat, ebb l 23 250 mikro, 2004. évben 23 467 vállalat (22 679 mikro) olyan bevallást nyújtottak be, amelyben veszteséget vallott. 2004. évben majd minden ötödik (19,6%) Egyéb gazdasági szolgáltatás és (18,86%) Nagykereskedelemben, valamint minden hatodik (15,77%) Kiskereskedelemben tevékenyked vállalat veszteséges. A vizsgált id szakban a 72 379 vállalat 54,54%-nak volt olyan üzleti éve, amelyben veszteséget könyveltek el. 5 773 vállalat (ebb l 5 599 mikro) mind a négy vizsgált évben veszteséget tüntetett fel a beadott bevallásában. A megszavazott osztalék, részesedés összege 104,57%-kal 260 465 M Ft-tal növekedett 2001. évr l 2004. évre. A változás és annak mértékei azonban eltér képet mutatnak az egyes évek között. 2001. évr l 2002. évre még 20,51%-os a növekedés, 2002. évr l 2003. évre 416,07%-os, 2003. évr l 2004. évre viszont már 67,11%-os csökkenés mutatható ki. Az osztalék, részesedés fizetéshez igénybe vett eredménytartalék összegét vizsgálva sokkal kiegyensúlyozottabb viszonyszámokat kapunk. A vizsgált id szakban évr l évre n tt a megsza-

98

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban vazott osztalék, részesedés eredménytartalékkal történ kiegészítése az el z évhez képest. A növekmények rendre 77,07%, 97,82% és 72,42%. Ezzel a 2004. évben osztalék fizetés céljából az eredménytartalékból igénybe vett összeg 503,94%-kal n tt a 2001. évihez képest.

5.4.4. A tercier szektorban m köd kis- és középvállalatok értékesítés nettó árbevétele szerinti megoszlása

Az összes 72 379 vállalat értékesítésének nettó árbevétele 24,18%-kal (3 815 899 M Fttal) emelkedett. Legnagyobb az árbevétel növekedése 2001. évr l 2004. évre (az összes növekedés 65,64%-a) a kereskedelemben. Ezen belül a Nagykereskedelemben 1 148 943 M Ft

(18,80%), a Kiskereskedelemben 687 372 M Ft (28,66%) és a Járm
-kereskedelem, javítás, üzemanyag-kiskereskedelemben 668 597 M Ft (35,70%). A vizsgált id szakban 2001. évr l 2002. évre az összes értékesítés nettó árbevétele 8,04%-kal, 2002. évr l 2003. évre 9,46%-kal, míg 2003. évr l 2004. évre 5,01%-kal emelkedett. E dinamikus növekedést azonban az egyes gazdasági ágakban, illetve az egyes vállalati kategóriákban m
köd vállalatok igen eltér teljesítménye együttesen eredményezte. 14 000 000

12 000 000

10 000 000

8 000 000 MFt 6 000 000

4 000 000

2 000 000

0 KKV

Nagyok 2001

KKV

Nagyok 2002

Kereskedelem, javítás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Oktatás

KKV

Nagyok 2003

Szállítás, raktározás, posta és távközlés Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

KKV

Nagyok 2004

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Egészségügyi, szociális ellátás

21. sz. ábra A 72 379 kett s könyvvitelt vezet vállalat nettó árbevételének megoszlása vállalati kategória alapján

99

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban A teljes árbevétel növekedés 52,08%-át a KKV-k, ezen belül mindössze 3,24%-át könyvelhették csak el a mikrovállalatok. A Nagykereskedelemben kimutatható árbevétel növekedésb l 46,02%-ot realizáltak a KKV-k, miközben a mikrovállalatok könyveiben 12,39%os a csökkenés. A fejl dés dinamikáját tekintve a vizsgált id szak minden évében – a mikrovállalatok kivételével – az összesített adatok növekedést mutatnak. A mikrovállalatok értékesítésének nettó árbevétele 2003. évr l 2004. évre 0,95%-kal csökkent. Ezt a csökkenést a Nagykereskedelemben m
köd k 191 914 M Ft-os és a Szállítást kiegészít tevékenység, utazásszervezés ágazatban m
köd k 1 016 M Ft-os (0,69%) árbevételének együttes csökkenése eredményezte. 2001. évben 5 465 vállalat, ebb l 5 178 mikro, 2004. évben 5 175 vállalat (5 079 mikro) olyan bevallást nyújtottak be, amelyben nulla értékesítés nettó árbevétele szerepelt. 2004. évben 22,36% a Nagykereskedelemben, 20,06% az Egyéb gazdasági szolgáltatás és további 18,86% az Ingatlanügyletek gazdasági ágban. A vizsgált id szakban a 72 379 vállalat 87,53%-nak volt minden évben értékesítés nettó árbevétele. Mindössze 1 930 vállalatnak (ebb l 1 888 mikro) nem volt a vizsgált id szak egyik évében sem bevallott árbevétele.

5.4.5. A tercier szektorban m köd kis- és középvállalatok bruttó hozzáadott értékének alakulása

A 72 379 vállalat bruttó hozzáadott értékének alakulása még dinamikusabb növekedést mutat, mint az értékesítés nettó árbevételének alakulása. 2001. évr l 2002. évre az összesített adatok alapján 14,13%-os, 2002. évr l 2003. évre 8,45%-os és 2003. évr l 2004. évre 4,77%os növekedés mutatható ki. Ez összességében 29,67%-os (822 190 M Ft) növekedést jelent. Legnagyobb összeg
és arányú a növekedés a Nagykereskedelem 190 041 M Ft (38,87%), ebb l 123 742 M Ft (65,11%) a KKV-k összesített adataiból számítható. A 2004. évi adatokat vállalati kategóriánként vizsgálva megállapítható, hogy az összes bruttó hozzáadott érték 60,62%-át a KKV-k termelték meg. Ezen belül 22,93% a mikrovállalatok részesedése. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindössze 226 vállalat állította el a bruttó hozzáadott érték 39,38%-át.

100

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban 8. sz. táblázat A 72 379 vállalat bruttó hozzáadott értékének alakulása vállalati kategóriánként (2004. évben) Vállalati kategóriák Gazdasági ág 1

Kereskedelem, javítás

2

3

4

308 789

322 266

294 525

287 658

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

41 277

17 040

10 107

30 174

Szállítás, raktározás, posta és távközlés

81 652

82 281

122 492

847 269

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

299 338

229 705

196 378

110 383

Oktatás

10 036

2 768

- 42

0

Egészségügyi, szociális ellátás

17 518

7 216

4 200

0

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

65 280

37 880

27 308

139 662

823 890

699 155

654 967

1 415 147

Összesen:

Összességében a bruttó hozzáadott érték 88,58%-át a Kereskedelem, javítás (33,77%), a Szállítás, raktározás, posta és távközlés (31,55%) és az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (23,26%) gazdasági ágban m
köd 62 336 (az összes Tercier szektorban m köd vállalat 86,12%-a) termelte meg 2004. évben. Ezen gazdasági ágak 3 182 737 M Ft bruttó

hozzáadott értékének 39,13%-a mindössze a 214 nagyvállalati kategóriába tartozó vállalat adataiból számítható. 2001. évben 11 990 vállalat, ebb l 11 373 mikro, 2004. évben 13 396 vállalat (12 868 mikro) bevallásából negatív bruttó hozzáadott érték számítható. 2004. évben 21,70% a Nagykereskedelemben, 21,56% az Egyéb gazdasági szolgáltatás, 15,67% az Ingatlanügyletek, és további 13,71% a Kiskereskedelemben. A vizsgált id szakban a 72 379 vállalat 31,60%-nak volt olyan üzleti éve, amelynek bevallott adataiból negatív bruttó hozzáadott érték számítható. 3 029 vállalat (ebb l 2 795 mikro) mind a négy vizsgált évben összeállított beszámolójából negatív értéket kapunk. A bruttó hozzáadott érték összetev inek alakulását vizsgálva megállapítható, hogy öszszességében a 2001. évr l 2004. évre kimutatott 29,67%-os növekedést az értékesítés nettó árbevételének 24,18%-os és az anyagjelleg
ráfordítások 22,58%-os növekedése valamint az aktivált saját teljesítmények 2,65%-os csökkenése együttesen eredményezte. Az aktivált saját

101

5. A tercier szektor a magyar gazdaságban teljesítmények értékének 2 032 M Ft-os csökkenéséhez a mikrovállalatok 20,19%-os (2 754 M Ft) és a nagyvállalatok 3,40%-os (1 352 M Ft) csökkenéssel, az 500 millió és 12 500 M Ft

közötti árbevételt elér 5 056 vállalat 2 073 M Ft-os növekedéssel járult hozzá. Az anyagjelleg
ráfordítások növekedése 2001. évr l 2004. évre az összesített adatok alapján minden vállalati kategóriában kisebb mérték
, mint az árbevétel növekedés. Az ágazati adatokat vizsgálva a Járm
-kereskedelem, javítás, üzemanyag-kiskereskedelem ágazatban az 50 f nél többet foglalkoztató és a 2 500 M Ft-nál nagyobb árbevételt elér k körében az anyagjelleg
ráfordítások növekedésének mértéke meghaladja az árbevétel növekedésének mértékét (39,83% – 38,20%, illetve 54,72% – 52,82%). A Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban m
köd knél pedig csak a mikrovállalatok összesített adatai alapján mutatható ki nagyobb mérték
árbevétel növekedés a vizsgált id szakban. Legnagyobb különbség (10,53%) a Kölcsönzés ágazatban mutatható ki. Ebben az ágazatban minden vállalati kategória összesített adatai alapján az anyagjelleg
ráfordítások nagyobb mértékben növekedtek, mint az árbevétel. Kiemelend a Szórakoztatás, kultúra, sport ágazatban m
köd k adatai is. Az 5,95%-os árbevétel növekedés mellett az anyagjelleg
ráfordítások összege 14,16%-kal csökkent. Összességében

Összességében megállapítható, hogy vannak ágazatok amelyekben a mikrovállalatok dinamikusabb fejl dést mutatnak ugyan, de ez a nagyobb ütem
növekedés – néhány kivételt l – eltekintve összegében elmarad a nagyvállalatok növekedéséhez képest a vizsgált id szak adatait tekintve. Az értékesítés nettó árbevételének 2003. évi és 2001. évi változását tekintve a mikrovállalkozások (összesen 29 cég) a Légi szállítás ágazatban 54,47%-os, míg az 500 M Ftnál nagyobb árbevételt elér k (összesen 5 cég) 9,43%-os növekedést ért el. Miközben az árbevétel növekedésének összege 10 478 M Ft a nagy és mindössze 447 M Ft a mikrovállalatok esetében. A bruttó hozzáadott értéket vizsgálva az Ingatlanügyletek ágazatban m
köd 7 967 mikrovállalat és az 500 M Ft-nál nagyobb árbevételt elér 289 vállalat közötti teljesítmény különbség mellett a Posta, távközlés ágazatban m
köd vállalatok növekedésének mértéke emelhet ki. A 291 mikrovállalat 56,01%-os növekedése 2 369 M Ft-ot jelent, míg a 42 nagyvállalat 21,97%-os fejl dése 99 885 M Ft-ot.

102

6. A TERCIER SZEKTOR VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ELEMZÉSE Az általam szolgáltató szektorként összefogott ágazatok vállalatainak gazdasági súlyát áttekintve bemutatom, hogy a vizsgált id szakban hogyan alakultak az egyes vállalati kategóriákba tartozók versenyképessége. A kutatás tárgyának választott ágazatok vállalatai meglehet sen nagy hányadban alacsony átlagos statisztikai állományi létszámmal és alacsony árbevétellel m
ködtek94. A vizsgált id szakban a szektorba tartozó számos vállalat közül kevés tudta jövedelmez en szélesíteni piaci részesedését. Az el z fejezetek elméleti ismeretei, az elmúlt tíz éves gyakorlati tapasztalatom és a kutatás során összegy
jtött adatok alapján felállított hipotéziseim a következ k: 1. hipotézis A termelékenységi mutatók nem tükrözik objektíven a magyar kisvállalatok versenyképességének alakulását. 2. hipotézis A magyar kis- és középvállalatok versenyképességének alakulása jobban közelíthet az értékesítés nettó árbevételének és a bruttó hozzáadott érték változásából számítható mutatóval, mint a termelékenység mutatójával. 3. hipotézis A szolgáltató szektorban m köd kis- és középvállalatok versenyképességének javulását a rendelkezésre álló emberi er forrás min sége nagy mértékben meghatározza.

6.1. A kutatás módszertana

A kutatás során mind kvalitatív, mind kvantitatív módszereket alkalmaztam. A kvalitatív módszereken belül a mélyinterjú módszerének alkalmazása során a kutatásommal kapcsolatos vélemények megismerésén túl azok kialakulásának és m
ködésének okait is igyekeztem feltárni. A rendelkezésemre álló vállalati adatbázis elemzése mellett kérd íves vizsgálatot is végeztem, amelynek összeállításakor különösen ügyeltem a standardizáltság követelményének érvényesülésére.

94

Az elemzésbe bevont 47 242 kis- és középvállalat 80%-a a bevallások alapján 10 f nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatott és a 39,50%-nak az értékesítés nettó árbevétele nem haladta meg a 25 millió forintot 2004. évben.

103

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése 6.1.1. A vállalati adatbázis felépítése

A szolgáltató szektorba tartozó 72 379 vállalat közül legy
jtésre kerültek azok, amelyeknek a vizsgált id szak minden évében volt bevallott értékesítés nettó árbevétele és legalább 1 alkalmazottja, valamint a 2004. évi adatok alapján KKV kategóriába tartoztak. 47 242 vállalat felelt meg a feltételeknek. A 47 242 vállalat az összes (72 379 vállalat) által alkalmazott létszám 92,26%-át foglalkoztatta, az értékesítés nettó árbevételének 91,49%-át a bruttó hozzáadott értéknek pedig a 91,04%-át állította el 2004-ben. A vállalatok összesített adatait az 5. sz. és a 6. sz. mellékletek tartalmazzák. Mivel a vállalati adatokból számítható mutatók eloszlása nem tekinthet normális eloszlásúnak ezért kénytelen voltam olyan matematikai megoldásokat alkalmazni, amelyek a számításokból levonható következtetéseket nem befolyásolták. A számítások elvégzése el tt a kiugró értékekt l megtisztítottam a sokaságot. A szórásanalízist a felhasznált mutatók kategorizált értékeivel95 végeztem el. Az eljárások alkalmazhatóságát KETSKEMÉTY LÁSZLÓ – IZSÓ LAJOS [2005] módszertani útmutatója alapján ellen riztem.

6.1.2. A kérd íves felmérés

Az összeállításra került kérd ív kiküldését megel zte huszonkét vállalat vezet jével készített mélyinterjú, amelynek célja a kérd ív megszerkesztésének segítése, illetve a minél teljesebb, kérd ívvel meg nem szerezhet információk begy
jtése volt. A kérd íveket olyan 2001. évt l kett s könyvvitelt vezet nem EVA-s vállalatok vezet ihez próbáltam eljutatni, amelyek megtalálhatók a rendelkezésemre álló vállalati adatbázisban. A válaszadási hajlandóság fokozása érdekében a kérd ívet elérhet vé tettem honlapomon. Továbbá mind a kísér levélben, mind a weben az alábbi szövegrész is feltüntetésre került: „Az összegy jtött adatok kizárólag kutatási célokat szolgálnak, az információk nem egyedileg, hanem összesítve kizárólag az azokból számítható gyakoriságok és megoszlások kerülnek kiértékelésre. A kitöltött kérd íveket és az abban szerepl információkat minden esetben a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény el írásainak megfelel en kezelem. Az információk beküld i számára az összesítés eredményei a www.webtan.hu/koromerik site

Letöltések menüjében az azonosítószám megadását követ en tekinthet meg. Az adatszolgáltatás nem kötelez , de együttm ködésére és véleményére feltétlenül számítok!” 95

Minden egyes mutató kategorizált változatának kiszámításához az SPSS 14.0 for Windows programcsomag Transform menüjének Visual Bander parancsát használva tíz egyenl részre osztottam a sokaságot, ezzel biztosítva a kategorizált mutatók szimmetrikus eloszlását.

104

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése 6.1.3. A mintavételi eljárás és a minta bemutatása

A 47 242 vállalat adatát tartalmazó adatbázisból az SPSS 14.0 for Windows programcsomag Data menüjének Select Cases / Random sample of cases parancsát használva 4%-os mintát vettem az ágazatok szerint szétválasztott adatbázisokból. Az így kapott 1 890 vállalathoz a CD-Céghírek 2006. januári állapotát tükröz kiadványából kigy
jtöttem a vállalati azonosítóhoz tartozó nevet és címet. A kipostázott kérd ívek közül mindössze 65 darab érkezett vissza a „Cím ismeretlen” felirattal. A visszaérkezett kérd ívek száma azonban nem kezdett növekedni. Ezért megkerestem a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületét, a SALDO ZRt-t és a PERFEKT ZRt-t is. A kipostázásra került levelem így kiküldésre került a SALDO ZRt. levelez listáján szerepl vállalatoknak és felkerült a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara weblapjára is96. A visszaérkezési arány szerény mértéke miatt a mintavételt 2%-os mértékkel még egyszer megismételtem. A második körben 2006 szeptemberében e-mailben küldtem ki a kérd íveket a Cégreferens Kézikönyv 2006 kiadvány97 CD-ROM-on elérhet adatbázis alapján. A beérkezett kérd ívek száma 202, amelynek 69,31%-a az interneten keresztül került kitöltésre. A feldolgozás során meg kellett azonban állapítani, hogy míg a kérd ív els részét 177 vállalat töltötte ki, addig a végére jelent sen csökkent a válaszadási kedv. A hiányos és értékelhetetlen válaszok kisz
rését követ en a számításokat 158 db teljes kör en kitöltött kérd ív válaszai alapján végeztem. 9. sz. táblázat A kérd ívet kitölt vállalatok száma vállalati kategóriák szerint

Vállalati kategória 1

Gazdasági ág Kereskedelem, javítás

2

Összesen

3

45

17

3

65

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

2

2

0

4

Szállítás, raktározás, posta és távközlés

5

1

0

6

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

63

10

2

75

Oktatás

1

0

0

1

Egészségügyi, szociális ellátás

1

1

0

2

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

4

0

1

5

121

31

6

158

Összesen 96

A kérd ív a http://www.bkik.hu/newslist_z.php?cim_news_newstate=1&cim_news_vars[NewsID]=news.500 címen is elérhet . A kérd ívet az Origo egyik munkatársa is megtalálta, melynek következtében egy cikk is megjelent. A cikk elérhet a www.vnegyed.hu/cikk.php?article=1429 címen. 97 Cégreferens Kézikönyv 2006, Longwood Kft. Budapest.

105

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése A kérd ívek 62,66%-át Budapesten, további 20,89%-át Pest megyében m
köd vállalatok vezet i töltötték ki. Az ágazati megoszlást tekintve alulreprezentáltak a SzálláshelySzolgáltatás, Vendéglátás és az Egészségügyi, Szociális Ellátás ágazatban m
köd k és felülreprezentáltak a Számítástechnikai Tevékenység és az Egyéb Gazdasági Szolgáltatásban m
köd k. Ezért a számítások során az SPSS 14.0 for Windows programcsomag Data menüjének Weight Cases / Weight Cases by parancsát használva súlyok alkalmazásával biztosítottam a

minta reprezentativitását.

6.2. A hipotézisek ellen rzése 6.2.1. Az 1. hipotézis ellen rzése

1. hipotézis A termelékenységi mutatók nem tükrözik objektíven a magyar kisvállalatok versenyképességének alakulását.

A leggyakrabban alkalmazott termelékenységi mutatók közül az egy f re jutó bruttó hozzáadott érték mutatót vizsgálom. A rendelkezésemre álló adatok alapján megállapítható, hogy a szolgáltató szektorban m
köd vállalatok körben nem n tt dinamikusan az egy f re jutó bruttó termelési érték a vizsgált id szakban. A 22. ábrából úgy t
nik, hogy nincs szignifikáns eltérés az egy f re jutó bruttó termelési érték mutató egyes években számítható értékei között. Az ábrából általam kiolvasott megállapítás meger sítése céljából szórásanalízist végeztem. A számítás során felállított hipotézis szerint az egy f re jutó bruttó termelési érték egyenl nek tekinthet

a vizsgált években. Az SPSS 14.0 for Windows programcsomag

Analyze menüjének Compare Means / One-Way-Anova parancsát használtam. Az átlagok összehasonlításából (a programcsomag output tábláit a 9. sz. mellékletben helyeztem el) látható, hogy van eltérés a változók között. A szórások is különböz nek t
nnek, amit meger sít a második táblázat is. A szórások egyezésére vonatkozó Leven-teszt szignifikancia-szintje 0 mind a három vállalati kategória esetében. A vizsgálat alapján az alternatív hipotézist kell elfogadni, miszerint az egy f re jutó bruttó termelési érték egyes években számított értékei között lényeges különbség mutatható ki.

106

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése Vall_kat_2004

95% CI VTK_M1 (Banded)

1 2 3

8

6

2001

2002

2003

2004

Év

22. sz. ábra Egy f re jutó kategorizált bruttó hozzáadott érték alakulása

A Post Hoc Tests táblázatban az egyes évek páronként kerülnek összehasonlításra. A táblázatból kiolvasható, hogy melyek azok a relációk, ahol nem olyan jelent s az eltérés, és melyek azok a csoport-párok, ahol az eltérés lényeges. A táblázatban csillaggal (*) vannak jelölve a lényeges különbségek. Látható, hogy mindegyik próba nem minden párosításakor érzékel jelent s különbséget. A mikrovállalatok körében 2002 és 2004 között a növekedés nem volt „jelent s”, s t 2003 és 2004 között csökkenés mutatható ki. A mutató alkotóelemeit alaposabban megvizsgálva a kimutatható növekedés nem feltétlenül a teljesítmény egyértelm
javulását jelzi. A mikrovállalatok adatait tekintve a nevez ben szerepl átlagos statisztikai állományi létszám átlagos értéke a (10. sz. mellékletben található) táblázat adatai alapján 6,63 f r l 6,91 f re emelkedett 2001. évr l 2004. évre. A

számláló átlagos értéke 14 188,97 ezer forintról 17 324,55 ezer forintra emelkedett. A bruttó hozzáadott érték alkotó elemeit tekintve az értékesítés nettó árbevétele átlagos értéke 83 860,58 ezer forintról 93 543,07 ezer forintra n tt, miközben az anyag jelleg
ráfordítások átlagos aránya 75,81%-ról 73,36%-ra csökkent a személyi jelleg
ráfordításoké 17,73%-ról 19,87%-ra emelkedett. (Lásd 11. sz. melléklet.) Hasonlóan alakult a másik két

107

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése vállalati kategóriában m
köd vállalatok átlagos értékei is. Megjegyezem, hogy a nagyobb vállalatok adataiból alacsonyobb személyi jelleg
ráfordítás arány számítható! Tekintettel a gyakorlati tapasztalataimra és korábbi kutatások eredményeire is, miszerint kisvállalatok „számviteli értékelési eljárás-kombináció kialakításának hazai gyakorlatában szignifikáns módon megjelenik a vállalkozás közgazdasági értékének befolyásolására irányuló törekvés” (BOSNYÁK 2003) az egy f re jutó bruttó termelési érték alakulása a vizsgált id szakban nem tükrözte objektíven a magyar kisvállalatok versenyképességének alakulását.

Figyelemmel továbbá a minimálbér 2001 és 2004 közötti emelkedésére98, valamint a (12. sz. mellékletben található) táblázatban található adózás el tti eredmény átlagos értékeinek „szerény” (a szórásanalízis alapján sem jelent s) növekedésére megállapíthatjuk, hogy a kisvállalatok ráfordításaik arányait 2002 és 2004 között is igyekeztek „optimalizálni”. A vizsgálati körbe tartozó vállalatoknak a szinten maradásához, illetve a csökkenés ütemének mérsékléséhez „szaladniuk kell ahhoz is, hogy helyben maradjanak”. (Lásd a 13. sz. melléklet mutatóit.) Ennek eléréséhez növelni kell a forgalmat, ami viszont – a tevékeny-

ség sajátosságából következ en – megköveteli a létszám b vítését.

6.2.2. A 2. hipotézis ellen rzése

Az els hipotézis elfogadásával megállapításra került, hogy a magyar kisvállalatok versenyképességének alakulását a termelékenységi mutató nem tükrözi objektíven. A harmadik fejezetben ismertetett versenyképességi fogalom és annak mérésére általam javasolt mutatóval a versenyképesség alakulása minden érintet számára egyszer
en és objektíven megállapítható. Az értékesítés nettó árbevétele és a bruttó hozzáadott érték id soraiból bonyolultabb statisztikai módszerek alkalmazása nélkül kiszámítható, hogy a vizsgált id szakban versenyképesnek tekinthet -e egy vállalat. Akkor tekintek versenyképesnek egy vállalatot, ha a bruttó hozzáadott érték legalább szinten tartása mellett az értékesítés nettó árbevételének összegében növekedés mutatható ki a vizsgált id szakban. Amikor két id szak mutatóját hasonlítjuk össze arról kapunk képet, hogy javult vagy romlott a versenyképesség. A mérés módszerének helyénvalóságát a 2. hipotézisem bizonyításával igazolom.

98

2001. január 1-jét l 40 000 Ft, 2002. január 1-jét l 50 000 Ft, 2003. január 1-jét l 53 000 Ft, 2004. január 1jét l 53 000 Ft a minimálbér bruttó összege.

108

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése 2. hipotézis A magyar kis- és középvállalatok versenyképességének alakulása jobban közelíthet az értékesítés nettó árbevételének és a bruttó hozzáadott érték változásából számítható mutatóval, mint a termelékenység mutatójával.

2001 és 2004 között a 47 242 vállalat 9,73%-ának növekedett az értékesítés nettó árbevétele miközben a bruttó hozzáadott érték összege nem változott. A 4 596 vállalat 83,59%ának kizárólag belföldi tulajdonosai voltak. Az egyes ágazatokban m
köd versenyképes vállalatok aránya kiolvasható a 14. sz. melléklet adataiból. A 2. sz. mellékletben található mutatók bevonásával faktoranalízist végeztem. Mivel a kiszámított mutatók egyikének eloszlása sem illeszkedett a normális eloszláshoz, képeztem egy „eltérés” mutatót. Kiszámítottam minden egyes mutató vállalati kategória, tulajdonos, szakágazat és megye szerinti csoportosításában a számtani átlagot. Az átlag kiszámítását követ en a vállalatokat átlag alatti, átlagos és átlag feletti csoportba osztottam. Az így kapott „eltérés” mutatókkal elvégezett faktoranalízis output táblái a 15. sz. mellékletben találhatók. A keletkezett négy faktorból kett re koncentráltam. A saját t ke és a befektetett t ke hozamából álló második és az értékesítés nettó árbevételét, valamint a bruttó hozzáadott érték alakulását magában hordozó negyedik faktorra. Ha sikerül bemutatni, hogy a versenyképes vállalatoknak kedvez bben alakulnak a jövedelmez ségi mutatókból képz dött faktora, akkor a hipotézisem bizonyítottnak tekintem. A második faktort elneveztem „Jövedelmez ség” faktornak, a negyediket pedig „Versenyképesség” faktornak. Az ábrából kiolvasható megállapítások meger sítése céljából szórásanalízist végeztem. A számítás során felállított hipotézis szerint a két faktor értékei egyenl nek tekinthet a vizsgált években. Az SPSS 14.0 for Windows programcsomag Analyze menüjének Compare Means / One-Way-Anova parancsát használtam. Az átlagok összehasonlításából (a 16. sz. mellékletben) látható, hogy van eltérés a változók között. A szórások is különböz nek t
nnek,

amit meger sít a második táblázat is. A szórások egyezésére vonatkozó Leven-teszt szignifikanciaszintje 0 mind a három vállalati kategória esetében.

109

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése Versenyképesség_1: Nem versenyképes_1 REGR factor score 2 for analysis 1 REGR factor score 4 for analysis 1

0,15

0,10

0,00

-0,05

-0,10

-0,15

-0,20

2001

2002

2003

2004

Év

23. sz. ábra A nem versenyképes vállalatok faktorainak alakulása

Versenyképesség_1: Versenyképes_1 REGR factor score 2 for analysis 1 REGR factor score 4 for analysis 1 0,6

95% CI

95% CI

0,05

0,3

0,0

2001

2002

2003

2004

Év

24. sz. ábra A versenyképes vállalatok faktorainak alakulása

110

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése A nem versenyképes vállalatok „Jövedelmez ség” faktora csökken tendenciát mutat. A versenyképeseké 2001 és 2002 között „jelent s”, 2002 és 2003 között már nem jelent s, de még növekedés, 2003 és 2003 között csökkenés mutatható ki. Ezzel második hipotézisem is bizonyítottnak tekintem, miszerint a magyar kis- és középvállalatok versenyképességének alakulása jobban közelíthet az értékesítés nettó árbevételének és a bruttó hozzáadott érték változásából számítható mutatóval, mint a termelékenység mutatójával.

6.2.3. A 3. hipotézis ellen rzése 3. hipotézis A szolgáltató szektorban m köd kis- és középvállalatok versenyképességének javulását a rendelkezésre álló emberi er forrás min sége nagy mértékben meghatározza.

A harmadik hipotézis ellen rzését a kitöltött kérd ívek, gyakorlati tapasztalatom és a szakirodalom kutatása során összegy
jtött kutatási eredmények alapján végeztem. A kérd ív kitöltése során a megkérdezettek öt fokozatú Likert-skálán értékelték, hogy mennyire elégedettek a felsorolt 14 tényez vel. (1 = egyáltalán nem elégedett, 5 – teljesen elégedett.) A hipotézist már akkor el lehet fogadni, ha kimutatható, hogy a tényez k között szignifikáns módon jelenik meg egy vagy több azok közül, amelyek az emberi er forrás min ségét testesítik meg. Ezeket a tényez ket a faktoranalízis segítségével határoltam el. A faktoranalízis eredményeit a 17. melléklet tartalmazza. A 14 tényez re vonatkozó értékelést a 10. táblázat tartalmazza. Megállapítható, hogy az 1-es és 3-as faktorokat alkotó tényez kre adott értékelések átlaga (egy kivételével) rendre a f átlag (3,63) fölött van. „A vev k fizetési moráljával” tényez elhagyásával megismételve a faktoranalízist a faktorok száma 5-re csökken, amelyek a 13 megmaradt változó által képviselt adatállomány szórását 66,497%-ban magyarázzák. (Az SPSS programcsomag outputjait a 18. melléklet tartalmazza.) A modell javítgatásának lehet ségeir l és a faktorelemzés buktatóiról b vebb

információ SZÉKELY MÁRIA – BARNA ILDIKÓ [2005].

111

6. A tercier szektor versenyképességének elemzése 10. sz. táblázat A kérd ívet kitölt vállalatok száma vállalati kategóriák szerint Mennyire elégedett?

Átlag

Medián Módusz Szórás

1 Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal

4,17

4

4

0,645

2 Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával

4,16

4

4

0,656

3 Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával

4,15

4

4

0,759

4 Munkavállalói szakmai hozzáértésével

4,05

4

4

0,781

5 A rendelkezésre álló terület kihasználtságával

3,95

4

4

0,943

6 A tárgyi eszközök kihasználtságával

3,87

4

4

0,858

7 A munkavállalói munkaid kihasználásával

3,70

4

4

0,919

8 Saját vezet i készségeivel

3,66

4

4

0,734

9 Munkavállalói informatikai képzettségével

3,58

4

4

1,051

10 Vállalkozása hatékonyságával

3,54

4

4

0,776

11 Vállalkozása likviditásával

3,18

3

3

1,086

12 Vállalkozása jövedelmez ségével

3,08

3

3

0,954

13 A vev k fizetési moráljával

2,92

3

2

1,196

14 A munkaer piacon elérhet munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel

2,82

3

3

0,797

3,63

4

4

0,469

Együtt

A faktorokat rendre „Szociometria”, „Mutatók”, „Kompetencia”, „Kapacitás” és „Képességek” neveztem el. A három emberi er forrással kapcsolatos faktor együttes magyarázó ereje 39,615%. Ezzel az analízissel és a korábbi fejezetekben ismertetett kutatási eredményekkel a 3. tézist is megfelel en alátámasztottnak tekintem.

112

7. ÖSSZEGZÉS

Dolgozatomban igyekeztem áttekintést nyújtani a versenyképesség elméletének hazai megközelítéseir l, mérhet ségének gyakorlati problémáiról. Kutatásom során a szolgáltató szektorban m
köd kett s könyvvitelt vezet vállalatokra fókuszáltam. A szektor gazdasági jelent sége ellenére a szakirodalom tanulmányozása során szembesülnöm kellett a szolgáltatásgazdaságtan szerény kidolgozottságával. Az empirikus kutatás elején az adatok összehasonlíthatóságának nehézségébe ütközve elemzésem adatbázisát a számvitel szolgáltatta információkra sz
kítettem. A téma tanulmányozása során számos további kutatási irány lehet ségére bukkantam, amelyek további kidolgozásához megfelel kiindulási alapot szolgáltathat jelen dolgozatom. A hatodik fejezetben bemutatott és tesztelt versenyképesség alakulását tükröz mutató gyakorlati alkalmazhatóságát az ellen rzés, különös tekintettel a könyvvizsgálat és a pályázat útján történ forráselosztás hatékonyságának növelésében látom.

113

8. MELLÉKLETEK

114

8. Mellékletek 1. sz. melléklet Az egy f re jutó és az egy ledolgozott órára jutó GDP alakulása Ország Ausztrália Ausztria Belgium Kanada Cseh Köztársaság Dánia Észtország Finnország Franciaország Németország Görögország Hong Kong Magyarország Izland India Írország Olaszország Japán Korea Luxembourg Hollandia Új-Zéland Norvégia Lengyelország Portugália Románia Oroszország Szingapúr Szlovákia Szlovénia Dél-Afrika Spanyolország Svédország Svájc Tajvan Törökország Egyesült Királys. USA

Egy f re jutó GDP USD/f 2001 27536,17 28882,75 27258,38 28886,63 14926,97 30196,70 11326,10 25761,28 26339,57 26874,77 17851,84 25906,03 13412,75 29477,72 2539,91 32922,36 26109,62 26551,20 16005,44 56549,85 28473,01 20836,03 36691,10 10261,98 17971,03 6166,16 7736,70 22536,49 12104,18 17441,43 9877,51 20780,59 25249,84 30081,22 22094,53 5925,05 25676,01 34805,63

2002 28334,74 29390,02 27575,95 29857,55 15616,31 30908,43 12372,66 26528,88 27120,91 27191,18 18769,95 26539,87 13919,17 29491,95 2658,12 36844,97 26559,63 26807,82 17225,63 60503,30 29107,98 21783,03 37131,69 10599,08 18132,77 6736,58 8187,80 23970,61 12939,83 18382,13 10112,16 21239,76 25969,85 30360,62 22759,65 6410,51 26132,00 35944,69

2003 29630,61 30136,49 28345,60 30648,34 16360,48 31466,15 13532,54 27576,76 27673,98 27769,78 19948,16 27242,69 14595,32 31135,71 2868,61 37870,49 27198,79 27949,90 17964,58 62021,15 29425,25 22577,98 37604,04 11255,96 18116,85 7281,82 9117,35 24860,52 13518,59 19102,18 10211,87 21838,93 26691,72 30593,60 23430,21 6806,00 27104,08 37531,05

Forrás: IMD World Competitiveness Yearbook

115

2004 30334,20 30639,10 29018,60 31259,66 17048,33 32134,68 14420,56 28509,72 28150,10 28169,37 20528,22 29106,92 15254,50 32419,40 3044,67 39593,31 27486,35 28651,90 18708,20 64626,04 29730,71 23325,72 38593,21 12004,61 18411,51 7840,03 9832,39 26020,28 14235,65 19789,86 10553,34 22157,20 27543,92 30968,14 24676,27 7358,05 27979,42 38854,28

Egy ledolgozott órára es GDP USD/h 2001 2002 2003 2004 33,58 34,36 35,37 35,90 38,76 39,43 40,26 40,85 39,49 40,24 41,26 42,06 31,70 32,36 33,14 33,46 16,33 16,01 18,12 18,95 34,91 35,92 37,58 38,45 14,11 15,41 16,27 17,25 32,78 33,81 35,51 36,83 40,72 41,85 43,62 44,53 33,66 34,33 35,72 36,17 26,93 27,79 29,53 30,50 24,51 25,54 23,97 25,22 17,96 18,57 18,94 19,58 29,37 30,18 32,65 34,51 3,12 3,24 3,10 0,00 40,94 45,54 47,25 48,73 40,02 40,22 39,85 40,04 28,24 28,94 30,30 31,03 16,94 17,86 17,13 17,59 49,64 51,53 53,68 54,56 34,33 34,97 34,49 35,01 23,28 24,02 22,95 23,22 42,34 42,95 44,85 46,06 14,93 15,88 16,79 17,65 20,99 21,21 20,64 20,95 6,48 7,98 8,61 9,15 9,46 9,92 11,14 11,98 22,88 24,93 24,88 26,54 14,49 15,40 17,86 18,79 18,03 19,18 23,30 24,00 19,01 19,40 21,38 21,48 31,08 31,53 31,27 31,32 27,83 28,68 31,09 32,24 28,22 28,54 28,55 29,02 24,34 25,02 23,78 24,59 9,11 10,04 10,51 11,14 29,18 29,72 32,40 33,23 37,81 39,57 41,85 43,22

8. Mellékletek 2. melléklet A kutatás során alkalmazott mutatók képlete

M1 = (Készletek + Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök)/Rövid lejáratú kötelezettségek M2 = (Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök)/Rövid lejáratú kötelezettségek M4 = Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye /Rövid lejáratú kötelezettségek M6 = (Saját t ke / Eszközök) * 100 M8 = (Hosszú lejáratú kötelezettségek + Rövid lejáratú kötelezettségek) / Saját t ke * 100 M10 = (Hosszú lejáratú kötelezettségek + Rövid lejáratú kötelezettségek) / Tárgyi eszközök * 100 M11 = (Hosszú lejáratú kötelezettségek + Rövid lejáratú kötelezettségek) / (Saját t ke – Immateriális javak) * 100 M12 = Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye / Fizetett kamatok M13 = (Szokásos vállalkozási eredmény + Fizetett kamatok – Kapott kamatok) / Fizetett kamatok . M14 = (Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye + Értékcsökkenési leírás) / Fizetett kamatok M15 = (Szokásos vállalkozási eredmény + Fizetett kamatok – Kapott kamatok + Értékcsökkenési leírás) / Fizetett kamatok M16 = (Adózott eredmény + Értékcsökkenési leírás) / Fizetett kamatok M17 = (Adózott eredmény + Értékcsökkenési leírás) / (Hosszú lejáratú kötelezettségek + Rövid lejáratú kötelezettségek) M18 = ((Készletek + Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek) / Eszközök) * 100 M19 = Nettó árbevétel / ((Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek) Tárgyév + (Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek) El z év) /2) M21 = Rövid lejáratú kötelezettségek / (Saját t ke – Immateriális javak) * 100 M22 = ((Eszközök Tárgyév + Eszközök El z év)/2) / (Értékesítés nettó árbevétele / 365) M26 = ((Vev követelések Tárgyév + Vev követelések El z év)/2) / (Értékesítés nettó árbevétele / 365) M27 = ((Kötelezettségek áruszállításból Tárgyév + Kötelezettségek áruszállításból El z év)/2) / (Anyag jelleg
ráfordítások / 365) M28 = Értékesítés nettó árbevétele / Átlagos statisztikai állományi létszám M29 = Adózott eredmény / Átlagos statisztikai állományi létszám M32 = (Adózott eredmény / ((Saját t ke Tárgyév + Saját t ke El z év) / 2)) * 100 M33 = (Adózott eredmény / Értékesítés nettó árbevétele) * 100 M34 = (Adózott eredmény /((Eszközök Tárgyév + Eszközök El z év)/2)) * 100 . M35 = (Adózott eredmény /((Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek) Tárgyév + (Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek) El z év) /2) * 100 . M37 = (Adózott eredmény /((Saját t ke Tárgyév + Saját t ke El z év)/2)) * 100 . M38 = (Adózás el tti eredmény / Értékesítés nettó árbevétele ) * 100 . M39 = (Adózás el tti eredmény /((Eszközök Tárgyév + Eszközök El z év)/2)) * 100 .

116

8. Mellékletek M44 = ((Szokásos vállalkozási eredmény + Fizetett kamatok – Kapott kamatok) /((Eszközök Tárgyév + Eszközök El z év)/2)) * 100 . M46 = ((Szokásos vállalkozási eredmény + Fizetett kamatok – Kapott kamatok + Értékcsökkenési leírás ) /((Eszközök Tárgyév + Eszközök El z év)/2)) * 100 M50 = ((Üzemi (üzleti) tevékenység eredmény * (1- Társasági adókulcs/100)) /(( Források - Szállítók - Passzív id beli elhatárolások Tárgyév + Források Szállítók - Passzív id beli elhatárolások)/2)) * 100 VTK_M1 = Bruttó hozzáadott érték/ Átlagos statisztikai állományi létszám VTK_M2 = Bruttó hozzáadott érték / Személyi jelleg
ráfordítások VTK_M3 = Bruttó hozzáadott érték / Tárgyi eszközök FoBer = Bérköltség / Átlagos statisztikai állományi létszám FoTeszk = Tárgyi eszközök / Átlagos statisztikai állományi létszám ST = Források összesen – Passzív id beli elhatárolások – Rövid lejáratú kötelezettségek – Hosszú lejáratú kötelezettségek - Céltartalékok Bef_toke = Saját t ke + Hosszú lejáratú kötelezettségek Bef_toke_hoz = (Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye - Beruházások) / Befektetett t ke * 100 ST_hoz = (Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye - Beruházások) + Pénzügyi m
veletek eredménye) / saját t ke * 100 OsztFiz_H = 1 -(Mérleg szerinti eredmény / Adózott eredmény) AJR_A1 = (Anyagjelleg
ráfordítások / Értékesítés nettó árbevétele) * 100 AJR_A2 = (Anyagjelleg
ráfordítások/(Anyagjelleg
ráfordítások + Személyi jelleg
ráfordítások + Értékcsökkenési leírás)) * 100 SzJR_A1 = (Személyi jelleg
ráfordítások / Értékesítés nettó árbevétele) * 100 SzJR_A2 = (Személyi jelleg
ráfordítások /(Anyagjelleg
ráfordítások + Személyi jelleg
ráfordítások + Értékcsökkenési leírás)) * 100 TadoK= Társasági adó fizetési kötelezettség / Adózás el tti eredmény * 100 BHE_A = Bruttó hozzáadott érték Tárgyév / Bruttó hozzáadott érték El z év * 100 NArb_A = Értékesítés nettó árbevétele Tárgyév / Értékesítés nettó árbevétele El z év * 100

117

3. sz. melléklet Ágazat

50 51 52 55 60 61 62 63 64 70 71 72 73 74 80 85 90 92 93 Összesen

Átlagos statisztikai állományi létszám f Vállalati kategória 1 2 3 4 Összesen 19 380 15 032 8 385 1 513 44 310 49 496 31 579 22 119 14 771 117 965 71 089 22 031 15 400 36 860 145 380 28 502 7 286 2 404 6 479 44 671 16 487 11 065 23 460 74 402 125 414 313 256 596 1 165 115 358 41 3 116 3 630 7 257 5 173 5 097 1 334 18 861 1 571 736 1 272 55 769 59 348 19 181 8 670 3 668 2 396 33 915 1 990 863 230 43 3 126 12 469 4 591 3 382 285 20 727 1 701 1 019 455 3 175 74 990 25 879 9 725 1 390 111 984 3 832 369 14 4 215 6 813 1 653 877 9 343 5 209 3 916 1 015 4 174 14 314 6 414 1 345 1 417 1 485 10 661 5 277 1 388 2 142 1 353 10 160 332 086 143 209 101 699 205 370 782 364

118

Átlagos statisztikai állományi létszám % Vállalati kategória 1 2 3 4 Összesen 2,48% 1,92% 1,07% 0,19% 5,66% 6,33% 4,04% 2,83% 1,89% 15,08% 9,09% 2,82% 1,97% 4,71% 18,58% 3,64% 0,93% 0,31% 0,83% 5,71% 2,11% 1,41% 3,00% 9,51% 16,03% 0,04% 0,03% 0,08% 0,00% 0,15% 0,01% 0,05% 0,01% 0,40% 0,46% 0,93% 0,66% 0,65% 0,17% 2,41% 0,20% 0,09% 0,16% 7,13% 7,59% 2,45% 1,11% 0,47% 0,31% 4,33% 0,25% 0,11% 0,03% 0,01% 0,40% 1,59% 0,59% 0,43% 0,04% 2,65% 0,22% 0,13% 0,06% 0,00% 0,41% 9,59% 3,31% 1,24% 0,18% 14,31% 0,49% 0,05% 0,00% 0,00% 0,54% 0,87% 0,21% 0,11% 0,00% 1,19% 0,67% 0,50% 0,13% 0,53% 1,83% 0,82% 0,17% 0,18% 0,19% 1,36% 0,67% 0,18% 0,27% 0,17% 1,30% 42,45% 18,30% 13,00% 26,25% 100,00%

4. sz. melléklet

Ágazat

50 51 52 55 60 61 62 63 64 70 71 72 73 74 80 85 90 92 93 Összesen

1 324 101 1 356 509 1 067 309 150 755 197 145 4 893 2 064 152 019 20 494 239 953 24 220 157 349 19 321 590 035 30 602 40 570 37 899 109 978 26 276 4 551 492

Értékesítés nettó árbevétele Vállalati kategória 2 3 4 699 676 617 027 900 366 1 819 881 1 769 183 2 313 983 526 684 391 140 1 100 627 53 902 23 570 70 104 170 854 177 327 444 894 3 268 4 377 0 9 039 2 599 120 278 219 939 193 435 70 978 23 724 51 001 1 136 403 225 106 140 645 106 854 30 049 40 008 9 473 110 331 118 472 9 739 15 780 8 658 0 390 119 215 249 231 145 11 062 230 0 28 270 9 029 0 44 610 12 113 50 946 110 611 37 338 142 623 7 797 18 310 4 904 4 500 702 3 829 712 6 713 318

Összesen 2 541 171 7 259 556 3 085 759 298 332 990 221 12 539 133 980 636 372 1 231 622 712 558 103 749 395 891 43 759 1 426 548 41 894 77 869 145 568 400 550 57 287 19 595 224

119

1 39 187 141 363 128 240 41 277 52 000 680 305 22 202 6 464 58 414 7 807 42 701 7 085 183 331 10 036 17 518 14 066 41 748 9 466 823 890

2004. évi adatok millió forintban Bruttó hozzáadott értek Vállalati kategória 2 3 4 Összesen 59 622 57 422 46 091 202 322 196 970 193 682 146 963 678 979 65 673 43 421 94 604 331 938 17 040 10 107 30 174 98 598 47 899 75 001 223 310 398 211 733 1 388 0 2 800 2 685 463 18 868 22 321 23 930 28 275 38 812 113 219 7 034 17 366 566 279 597 143 63 925 57 441 38 925 218 705 13 693 30 583 5 693 57 775 32 686 42 681 7 112 125 181 7 190 5 035 0 19 310 112 211 60 639 58 653 414 834 2 768 -42 0 12 762 7 216 4 200 0 28 934 19 242 4 765 35 966 74 039 14 559 13 018 101 320 170 645 4 078 9 525 2 376 25 446 699 155 654 967 1 415 147 3 593 160

5. sz. melléklet

Ágazat

50 51 52 55 60 61 62 63 64 70 71 72 73 74 80 85 90 92 93 Összesen

Átlagos statisztikai állományi létszám Értékesítés nettó árbevétele Vállalati kategória Vállalati kategória Összesen 1 2 3 Összesen 1 2 3 17 483 14 180 7 971 39 634 294 740 670 215 588 844 1 553 799 43 696 30 029 20 757 94 482 1 187 902 1 710 365 1 660 451 4 558 717 65 851 21 313 15 335 102 499 1 004 982 497 886 387 794 1 890 661 34 501 138 510 47 569 20 578 206 657 26 062 6 553 1 886 15 348 10 659 23 269 49 276 183 732 162 385 171 469 517 586 303 256 596 1 155 4 817 3 268 4 377 12 462 104 358 40 502 1 922 9 039 2 599 13 560 6 315 4 990 5 043 16 348 136 348 210 744 180 795 527 888 1 380 679 1 256 3 315 18 643 20 195 50 314 89 153 15 665 7 883 3 522 27 070 163 320 161 806 89 504 414 630 1 629 823 222 2 674 18 407 27 031 27 514 72 952 11 134 4 510 3 377 19 021 139 572 106 458 118 432 364 462 1 494 1 007 324 2 825 16 780 15 101 3 706 35 588 67 879 24 081 8 240 100 200 513 781 341 415 191 651 1 046 847 3 511 369 14 3 894 27 815 11 062 230 39 107 6 261 1 630 877 8 768 36 299 27 986 9 029 73 314 5 014 3 524 924 9 462 35 477 41 076 9 506 86 059 5 557 1 328 1 398 8 283 86 532 108 949 37 167 232 648 4 915 1 345 2 142 8 402 23 120 7 528 18 310 48 958 299 601 135 517 97 193 532 311 4 032 700 4 180 077 3 572 271 11 785 048

120

2004. évi adatok millió forintban Bruttó hozzáadott értek Vállalati kategória 1 2 3 Összesen 36 394 56 121 50 319 142 833 129 535 188 777 185 834 504 147 123 056 63 606 43 485 230 147 38 446 14 909 9 279 62 634 49 761 45 938 73 973 169 672 668 733 1 388 2 789 281 2 685 464 3 430 20 364 22 916 27 415 70 695 5 763 6 593 17 116 29 471 40 077 44 141 30 203 114 421 6 319 11 642 21 878 39 839 39 640 31 336 42 667 113 644 6 300 6 787 2 203 15 290 167 622 102 144 53 393 323 159 9 476 2 768 -42 12 202 16 280 7 122 4 200 27 602 13 264 17 411 4 240 34 915 36 330 14 065 13 299 63 694 8 659 4 043 9 525 22 226 748 236 643 735 590 840 1 982 811

6. sz. melléklet 2004. évi adatok Ágazat

Belföldi 50 2 415 51 6 051 52 7 925 55 2 159 60 1 584 61 22 62 9 63 748 64 166 70 2 141 71 282 72 1 610 73 190 74 7 178 80 418 85 1 117 90 195 92 1 214 93 395 Összesen 35 819

1 Tulajdonos Külföldi Összesen 321 2 736 2 200 8 251 9 188 1 263 439 2 598 184 1 768 6 28 6 15 206 954 23 189 546 2 687 37 319 267 1 877 31 221 1 275 8 453 69 487 134 1 251 52 247 170 1 384 55 450 7 284 43 103

Vállalati kategória 2 Tulajdonos Belföldi Külföldi Összesen 454 78 532 818 382 1 200 349 82 431 51 22 73 107 28 135 2 2 4 1 2 3 72 53 125 16 6 22 263 114 377 24 5 29 66 22 88 7 6 13 190 102 292 3 5 8 8 8 16 35 8 43 34 13 47 5 4 9 2 505 942 3 447

121

Belföldi 66 120 47 7 22 2 18 3 40 6 10 1 32 1 1 3 6 6 391

Összesen 3 Tulajdonos Tulajdonos Külföldi Összesen Belföldi Külföldi Összesen 29 95 2 935 428 3 363 107 227 6 989 2 689 9 678 25 72 8 321 1 370 9 691 8 15 2 217 469 2 686 14 36 1 713 226 1 939 2 26 8 34 1 1 10 9 19 19 37 838 278 1 116 6 9 185 35 220 29 69 2 444 689 3 133 4 10 312 46 358 14 24 1 686 303 1 989 1 2 198 38 236 32 64 7 400 1 409 8 809 1 422 74 496 2 3 1 126 144 1 270 1 4 233 61 294 8 14 1 254 191 1 445 1 7 406 60 466 301 692 38 715 8 527 47 242

7. sz. melléklet

Ágazat

50 51 52 55 60 63 70 71 72 73 74 80 85 90 92 93

Járm -, Üzemanyag-Kereskedelem Nagykereskedelem Kiskereskedelem Szálláshely-Szolgáltatás, Vendéglátás Szárazföldi, Cs vezetékes Szállítás Szállítást Kiegészít Tevékenység, Utazásszervezés Ingatlanügyletek Kölcsönzés Számítástechnikai Tevékenység Kutatás, Fejlesztés Egyéb Gazdasági Szolgáltatás Oktatás Egészségügyi, Szociális Ellátás Szennyvíz-, Hulladékkezelés, Településtisztasági Szolgáltatás Szórakoztatás, Kultúra, Sport Egyéb Szolgáltatás Összesen

Átlagos statisztikai állományi létÉrtékesítés nettó árbevétele adatok ezer forintban szám 2003 2004 2005 2003 2004 2005 299 294 253 4 683 937 4 752 973 3 259 419 310 313 323 9 787 685 9 846 533 10 851 853 233 259 269 11 957 773 5 446 859 6 041 017 45 47 44 354 611 382 800 388 253 24 24 21 207 764 406 924 404 969 14 14 14 416 339 387 499 403 544 111 107 107 741 346 491 165 705 682 4 4 4 2 656 5 415 8 522 60 77 98 1 439 442 2 112 932 3 728 553 46 45 45 208 513 150 057 208 913 389 377 349 4 480 561 5 147 152 4 990 721 2 3 1 16 703 12 650 6 986 20 20 20 65 665 67 119 66 049 3 3 4 16 473 21 604 24 865 6 8 10 124 340 90 115 381 025 286 251 249 1 946 149 1 818 360 1 411 977 1 852 1 846 1 811 36 449 957 31 140 157 32 882 348

122

8. sz. melléklet

Statistics N Munkavállalói informatikai képzettségével Munkavállalói szakmai hozzáértésével Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal A munkavállalói munkaid kihasználásával A tárgyi eszközök kihasználtságával A rendelkezésre álló terület kihasználtságával A vev k fizetési moráljával A munkaer piacon elérhet munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel Saját vezet i készségeivel Vállalkozása hatékonyságával Vállalkozása jövedelmez ségével Vállalkozása likviditásával

Valid 158 158 158 158 158 158 158 158 158

Missing 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Mean 3,58 4,05 4,15 4,16 4,17 3,70 3,87 3,95 2,92

Median 4,00 4,00 4,00 4,00 4,00 4,00 4,00 4,00 3,00

158

0

2,82

158 158 158 158

0 0 0 0

3,66 3,54 3,08 3,18

123

Mode 4 4 4 4 4 4 4 4 2

Std. Deviation 1,051 ,781 ,759 ,656 ,645 ,919 ,858 ,943 1,196

3,00

3

,797

4,00 4,00 3,00 3,00

4 4 3 3

,734 ,776 ,954 1,086

8. Mellékletek 9. sz. melléklet Egy f re jutó kategorizált átlagos bruttó hozzáadott érték egyszempontos szórásanalízise Descriptives VTK_M1 (Banded)

Vall_kat_2004 1

2

3

N 43008 43008 43008 43005 172029 3430 3430 3430 3424 13714 682 682 682 668 2714

2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total

Mean 5,03 5,35 5,40 5,39 5,29 7,30 7,64 7,81 7,83 7,65 7,60 7,96 8,15 8,16 7,97

Std. Deviation 2,821 2,788 2,811 2,845 2,821 2,580 2,423 2,346 2,412 2,451 2,708 2,446 2,339 2,408 2,489

Std. Error ,014 ,013 ,014 ,014 ,007 ,044 ,041 ,040 ,041 ,021 ,104 ,094 ,090 ,093 ,048

95% Confidence Interval for Mean Lower Bound Upper Bound 5,00 5,05 5,32 5,37 5,37 5,43 5,36 5,41 5,28 5,30 7,22 7,39 7,56 7,72 7,73 7,89 7,75 7,91 7,60 7,69 7,40 7,80 7,78 8,15 7,97 8,32 7,98 8,34 7,87 8,06

Minimum 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Maximum 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10

Test of Homogeneity of Variances VTK_M1 (Banded) Vall_kat_2004 1 2 3

Levene Statistic 12,928 25,437 9,817

df1 3 3 3

df2 172025 13710 2710

Sig. ,000 ,000 ,000

ANOVA VTK_M1 (Banded) Vall_kat_2004 1

2

3

Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total

Sum of Squares 4003,224 1364529 1368532 613,443 81745,967 82359,410 138,207 16662,537 16800,744

df 3 172025 172028 3 13710 13713 3 2710 2713

124

Mean Square 1334,408 7,932

F 168,228

Sig. ,000

204,481 5,963

34,294

,000

46,069 6,149

7,493

,000

8. Mellékletek 10. sz. melléklet Statisztikai állományi létszám, értékesítés nettó árbevétele és a bruttó hozzáadott érték egyszempontos szórásanalízise Descriptives Vall_ kat_ 2004 1

L_A

NArb_A

BHE_A

2

L_A

NArb_A

BHE_A

3

L_A

NArb_A

BHE_A

2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total

N 43008 43008 43008 43008 172032 43008 43008 43008 43008 172032 43008 43008 43008 43005 172029 3430 3430 3430 3430 13720 3430 3430 3430 3430 13720 3430 3430 3430 3424 13714 682 682 682 682 2728 682 682 682 682 2728 682 682 682 668 2714

Mean 6,63 6,64 6,82 6,91 6,75 83860,58 88040,48 92281,31 93543,07 89431,36 14188,97 15718,55 16664,88 17324,55 15974,21 34,81 35,85 37,47 39,43 36,89 953594,49 1046116 1143222 1215357 1089572 136228,18 157274,26 171060,59 186348,00 162717,42 131,55 133,36 138,11 142,46 136,37 4059954 4458468 4959502 5207583 4671377 629443,96 746697,27 829002,61 865186,16 767079,02

Std. Deviation 22,618 21,332 23,784 25,175 23,271 191873,468 169090,881 178020,209 176009,599 178978,693 41685,053 33492,543 36101,610 39934,884 37957,071 78,298 78,394 89,254 105,301 88,510 2439279,297 1805706,147 1846965,217 1694211,622 1970278,230 227508,590 238454,831 257012,647 308193,529 260245,755 241,275 223,769 223,384 219,760 227,116 6205104,095 4884061,146 5290429,468 5259974,138 5446868,493 833871,640 943524,098 991159,053 1045401,866 959938,405

Std. Error ,109 ,103 ,115 ,121 ,056 925,210 815,353 858,410 848,715 431,516 201,004 161,500 174,081 192,572 91,515 1,337 1,339 1,524 1,798 ,756 41649,949 30831,881 31536,367 28928,146 16820,949 3884,640 4071,543 4388,412 5266,919 2222,294 9,239 8,569 8,554 8,415 4,348 237605,7 187020,4 202581,0 201414,8 104285,7 31930,595 36129,405 37953,442 40447,813 18426,313

125

95% Confidence Interval for Mean Lower Bound Upper Bound 6,42 6,84 6,44 6,84 6,59 7,04 6,67 7,14 6,64 6,86 82047,15 85674,01 86442,37 89638,58 90598,81 93963,81 91879,57 95206,56 88585,60 90277,12 13794,99 14582,94 15402,01 16035,09 16323,68 17006,09 16947,10 17701,99 15794,85 16153,58 32,19 37,43 33,22 38,47 34,48 40,46 35,91 42,96 35,41 38,37 871933,27 1035255,72 985665,58 1106567,01 1081390,20 1205054,14 1158638,65 1272074,94 1056601,07 1122543,80 128611,74 143844,62 149291,36 165257,15 162456,42 179664,75 176021,38 196674,62 158361,42 167073,42 113,41 149,69 116,53 150,18 121,32 154,91 125,94 158,98 127,84 144,90 3593425,90 4526481,49 4091261,96 4825673,58 4561743,14 5357259,98 4812114,49 5603051,79 4466889,59 4875863,49 566749,72 692138,20 675758,86 817635,68 754482,79 903522,43 785765,79 944606,53 730947,99 803210,04

Minimum 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 -1463260 -406905 -572408 -695214 -1463260 1 1 1 1 1 13 1 176 360 1 -1161692 -769795 -553741 -2300608 -2300608 1 1 1 1 1 80 150 1200 1200 80 -1818926 -1974773 -2271521 -4124344 -4124344

Maximum 3222 2591 2768 2853 3222 14221529 7388751 9053613 6062958 14221529 5356384 1053611 1348075 1754103 5356384 1566 1609 2833 3299 3299 128842331 87149668 85283822 67139970 128842331 3396721 4209234 5487425 7674399 7674399 3028 2066 2241 1981 3028 116896397 53789063 53731206 56535236 116896397 5793796 6767411 5902899 6136521 6767411

8. Mellékletek 10. sz. melléklet

Test of Homogeneity of Variances Vall_kat_2004 1

2

3

L_A NArb_A BHE_A L_A NArb_A BHE_A L_A NArb_A BHE_A

Levene Statistic 1,025 35,980 81,619 ,289 1,942 13,042 ,081 1,304 7,411

df1 3 3 3 3 3 3 3 3 3

df2 172028 172028 172025 13716 13716 13710 2724 2724 2710

Sig. ,380 ,000 ,000 ,833 ,120 ,000 ,970 ,271 ,000

ANOVA Vall_kat_ 2004 1

L_A

NArb_A

BHE_A

2

L_A

NArb_A

BHE_A

3

L_A

NArb_A

BHE_A

Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total

Sum of Squares 2369,321 93155943,120 93158312,441 2,494E+012 5,508E+015 5,511E+015 238813348190 2,476E+014 2,478E+014 41868,241 107432912,292 107474780,533 1,340E+014 5,312E+016 5,326E+016 4,659E+012 9,241E+014 9,288E+014 49387,025 140613496,779 140662883,803 5,386E+014 8,037E+016 8,091E+016 2,225E+013 2,478E+015 2,500E+015

126

df 3 172028 172031 3 172028 172031 3 172025 172028 3 13716 13719 3 13716 13719 3 13710 13713 3 2724 2727 3 2724 2727 3 2710 2713

Mean Square 789,774 541,516

F 1,458

Sig. ,224

8,314E+011 3,202E+010

25,967

,000

7,960E+010 1439376109

55,305

,000

13956,080 7832,671

1,782

,148

4,468E+013 3,873E+012

11,536

,000

1,553E+012 6,740E+010

23,041

,000

16462,342 51620,226

,319

,812

1,795E+014 2,950E+013

6,085

,000

7,416E+012 9,143E+011

8,111

,000

8. Mellékletek

11. sz. melléklet Egy f re jutó személyi jelleg ráfordítások, anyagjelleg ráfordítások arányának és a személyi jelleg ráfordítások arányának egyszempontos szórásanalízise Descriptives Vall_ kat_ 2004 1

FoBer

AJR_A2

SzJR_A2

2

FoBer

AJR_A2

SzJR_A2

3

FoBer

AJR_A2

SzJR_A2

2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total

N 43008 43008 43008 43005 172029 43008 42995 42997 43004 172004 43008 42995 42997 43004 172004 3430 3430 3430 3430 13720 3430 3427 3430 3430 13717 3430 3427 3430 3430 13717 682 682 682 682 2728 682 682 682 682 2728 682 682 682 682 2728

Mean 715,3010 841,3408 905,9473 973,4309 859,0030 75,81 74,37 74,12 73,36 74,42 17,73 19,14 19,15 19,87 18,97 1439,2994 1645,5628 1783,3730 1936,5622 1701,1993 85,31 84,81 84,83 84,40 84,84 9,95 10,43 10,42 10,77 10,39 2171,4838 2442,7629 2645,2247 2868,8693 2532,0852 79,79 79,12 79,24 79,12 79,32 13,02 13,51 13,27 13,41 13,30

Std. Deviation 830,35680 849,25787 880,65136 998,84301 897,23960 20,150 20,531 20,608 20,648 20,504 16,761 17,350 17,322 17,484 17,249 1863,31494 1768,64772 1919,27437 2072,79325 1917,73303 17,177 17,268 16,978 17,055 17,121 12,234 12,440 12,302 12,375 12,340 1946,13169 1959,59992 2073,95344 2257,42600 2077,87868 21,532 21,685 21,512 21,179 21,468 14,522 14,532 13,963 13,604 14,154

Std. Error 4,00396 4,09510 4,24648 4,81657 2,16325 ,097 ,099 ,099 ,100 ,049 ,081 ,084 ,084 ,084 ,042 31,81553 30,19912 32,77102 35,39231 16,37235 ,293 ,295 ,290 ,291 ,146 ,209 ,213 ,210 ,211 ,105 74,52123 75,03696 79,41578 86,44131 39,78304 ,825 ,830 ,824 ,811 ,411 ,556 ,556 ,535 ,521 ,271

127

95% Confidence Interval for Mean Lower Bound Upper Bound 707,4532 723,1489 833,3143 849,3673 897,6241 914,2705 963,9904 982,8715 854,7631 863,2429 75,62 76,00 74,18 74,57 73,93 74,32 73,17 73,56 74,32 74,51 17,58 17,89 18,97 19,30 18,98 19,31 19,70 20,03 18,89 19,05 1376,9201 1501,6787 1586,3527 1704,7728 1719,1203 1847,6257 1867,1700 2005,9543 1669,1073 1733,2914 84,73 85,88 84,23 85,39 84,26 85,40 83,83 84,97 84,55 85,12 9,54 10,36 10,01 10,85 10,01 10,84 10,35 11,18 10,19 10,60 2025,1648 2317,8028 2295,4313 2590,0945 2489,2955 2801,1539 2699,1458 3038,5928 2454,0772 2610,0931 78,17 81,41 77,49 80,75 77,62 80,86 77,53 80,71 78,51 80,12 11,93 14,11 12,42 14,60 12,22 14,32 12,39 14,44 12,77 13,83

Minimum ,00 ,00 ,00 ,00 ,00 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 ,00 ,00 ,00 ,00 ,00 4 0 4 5 0 0 0 0 0 0 116,41 ,00 506,03 129,73 ,00 1 0 5 5 0 0 0 0 0 0

Maximum 46419,33 44910,00 35360,75 51480,25 51480,25 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 50915,20 34526,88 43080,00 39167,00 50915,20 100 100 100 100 100 94 94 94 94 94 18979,18 15931,28 12464,63 13388,14 18979,18 100 100 100 100 100 95 95 81 73 95

8. Mellékletek 11. sz. melléklet Test of Homogeneity of Variances Vall_kat_2004 1

2

3

FoBer AJR_A2 SzJR_A2 FoBer AJR_A2 SzJR_A2 FoBer AJR_A2 SzJR_A2

Levene Statistic 181,507 21,171 38,941 12,962 ,609 ,256 6,306 ,205 ,673

df1 3 3 3 3 3 3 3 3 3

df2 172025 172000 172000 13716 13713 13713 2724 2724 2724

Sig. ,000 ,000 ,000 ,000 ,609 ,857 ,000 ,893 ,569

ANOVA Vall_kat_2004 1

FoBer

AJR_A2

SzJR_A2

2

FoBer

AJR_A2

SzJR_A2

3

FoBer

AJR_A2

SzJR_A2

Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total

Sum of Squares 1,6E+009 1,4E+011 1,4E+011 135323,4 72176716 72312039 102968,1 51071663 51174631 4,6E+008 5,0E+010 5,0E+010 1427,139 4019162 4020589 1160,015 2087503 2088663 1,8E+008 1,2E+010 1,2E+010 208,544 1256581 1256790 93,073 546235,4 546328,4

128

df 3 172025 172028 3 172000 172003 3 172000 172003 3 13716 13719 3 13713 13716 3 13713 13716 3 2724 2727 3 2724 2727 3 2724 2727

Mean Square 519806341,5 795987,867

F 653,033

Sig. ,000

45107,789 419,632

107,494

,000

34322,708 296,928

115,593

,000

153018219,9 3645035,826

41,980

,000

475,713 293,091

1,623

,182

386,672 152,228

2,540

,055

60069640,02 4256178,866

14,114

,000

69,515 461,300

,151

,929

31,024 200,527

,155

,927

8. Mellékletek 12. sz. melléklet Adózás el tti eredmény és a ténylegesen megfizetett átlagos társasági adókulcs kategorizált értékének egyszempontos szórásanalízise Descriptives

ADELER_A

Tado_K2 (Banded)

2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total

N 47120 47120 47120 47090 188450 46629 46629 46575 46555 186388

Mean 8686,34 10315,08 10592,60 10908,66 10125,55 3,33 3,21 3,13 2,59 3,07

Std. Deviation 62887,640 76536,020 70437,366 71353,351 70476,741 2,340 2,277 2,254 1,766 2,190

Std. Error 289,709 352,585 324,489 328,814 162,348 ,011 ,011 ,010 ,008 ,005

95% Confidence Interval for Mean Lower Bound Upper Bound 8118,51 9254,18 9624,01 11006,16 9956,60 11228,61 10264,18 11553,13 9807,35 10443,75 3,31 3,35 3,19 3,23 3,11 3,15 2,58 2,61 3,06 3,08

Minimum -4035371 -2586478 -2288135 -1928968 -4035371 1 1 1 1 1

Maximum 3308848 4928923 3834772 3940620 4928923 7 7 7 7 7

Test of Homogeneity of Variances

ADELER_A Tado_K2 (Banded)

Levene Statistic 28,389 4560,495

df1 3 3

df2 188446 186384

Sig. ,000 ,000

ANOVA

ADELER_A

Tado_K2 (Banded)

Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total

Sum of Squares 1,4E+011 9,4E+014 9,4E+014 14896,718 879072,5 893969,2

129

df 3 188446 188449 3 186384 186387

Mean Square 4,615E+010 4966315332

F 9,293

Sig. ,000

4965,573 4,716

1052,818

,000

8. Mellékletek

12. sz. melléklet

Multiple Comparisons Dependent Variable: ADELER_A

Tamhane

(I) Év 2001

2002

2003

2004

Dunnett T3

2001

2002

2003

2004

Games-Howell

2001

2002

2003

2004

(J) Év 2002 2003 2004 2001 2003 2004 2001 2002 2004 2001 2002 2003 2002 2003 2004 2001 2003 2004 2001 2002 2004 2001 2002 2003 2002 2003 2004 2001 2003 2004 2001 2002 2004 2001 2002 2003

Mean Difference (I-J) Std. Error -1628,740* 456,341 -1906,259* 435,000 -2222,311* 438,235 1628,740* 456,341 -277,519 479,176 -593,570 482,114 1906,259* 435,000 277,519 479,176 -316,051 461,965 2222,311* 438,235 593,570 482,114 316,051 461,965 -1628,740* 456,341 -1906,259* 435,000 -2222,311* 438,235 1628,740* 456,341 -277,519 479,176 -593,570 482,114 1906,259* 435,000 277,519 479,176 -316,051 461,965 2222,311* 438,235 593,570 482,114 316,051 461,965 -1628,740* 456,341 -1906,259* 435,000 -2222,311* 438,235 1628,740* 456,341 -277,519 479,176 -593,570 482,114 1906,259* 435,000 277,519 479,176 -316,051 461,965 2222,311* 438,235 593,570 482,114 316,051 461,965

*. The mean difference is significant at the .05 level.

130

Sig. ,002 ,000 ,000 ,002 ,993 ,772 ,000 ,993 ,983 ,000 ,772 ,983 ,000 ,000 ,000 ,000 ,993 ,766 ,000 ,993 ,983 ,000 ,766 ,983 ,002 ,000 ,000 ,002 ,938 ,607 ,000 ,938 ,903 ,000 ,607 ,903

95% Confidence Interval Lower Bound Upper Bound -2829,42 -428,06 -3050,79 -761,73 -3375,35 -1069,27 428,06 2829,42 -1538,28 983,24 -1862,06 674,92 761,73 3050,79 -983,24 1538,28 -1531,52 899,42 1069,27 3375,35 -674,92 1862,06 -899,42 1531,52 -2782,77 -474,71 -2995,77 -816,75 -3321,42 -1123,20 474,71 2782,77 -1474,93 919,90 -1797,52 610,38 816,75 2995,77 -919,90 1474,93 -1467,61 835,51 1123,20 3321,42 -610,38 1797,52 -835,51 1467,61 -2801,12 -456,36 -3023,81 -788,71 -3348,17 -1096,45 456,36 2801,12 -1508,56 953,52 -1832,16 645,02 788,71 3023,81 -953,52 1508,56 -1502,88 870,77 1096,45 3348,17 -645,02 1832,16 -870,77 1502,88

8. Mellékletek 13. sz. melléklet Befektetett t ke és a saját t ke hozamának kategorizált értékeinek egyszempontos szórásanalízise Descriptives

Bef_toke_hoz (Banded)

ST_hoz (Banded)

2001 2002 2003 2004 Total 2001 2002 2003 2004 Total

N 47023 47030 46992 46887 187932 47023 47029 46990 46885 187927

Mean 5,69 5,61 5,47 5,23 5,50 5,73 5,63 5,42 5,22 5,50

Std. Deviation 2,958 2,875 2,829 2,804 2,872 2,958 2,873 2,823 2,806 2,872

Std. Error ,014 ,013 ,013 ,013 ,007 ,014 ,013 ,013 ,013 ,007

95% Confidence Interval for Mean Lower Bound Upper Bound 5,66 5,72 5,58 5,63 5,44 5,49 5,21 5,26 5,49 5,51 5,71 5,76 5,60 5,65 5,40 5,45 5,19 5,24 5,49 5,51

Minimum 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Maximum 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10

Test of Homogeneity of Variances

Bef_toke_hoz (Banded) ST_hoz (Banded)

Levene Statistic 140,868 139,089

df1 3 3

df2 187928 187923

Sig. ,000 ,000

ANOVA

Bef_toke_hoz (Banded)

ST_hoz (Banded)

Between Groups Within Groups Total Between Groups Within Groups Total

Sum of Squares 5645,146 1544804 1550449 7300,904 1543103 1550404

131

df 3 187928 187931 3 187923 187926

Mean Square 1881,715 8,220

F 228,914

Sig. ,000

2433,635 8,211

296,374

,000

8. Mellékletek 13. sz. melléklet Multiple Comparisons Dependent Variable: Bef_toke_hoz (Banded)

Tamhane

(I) Év 2001

2002

2003

2004

Dunnett T3

2001

2002

2003

2004

Games-Howell

2001

2002

2003

2004

(J) Év 2002 2003 2004 2001 2003 2004 2001 2002 2004 2001 2002 2003 2002 2003 2004 2001 2003 2004 2001 2002 2004 2001 2002 2003 2002 2003 2004 2001 2003 2004 2001 2002 2004 2001 2002 2003

Mean Difference (I-J) ,085* ,224* ,459* -,085* ,138* ,373* -,224* -,138* ,235* -,459* -,373* -,235* ,085* ,224* ,459* -,085* ,138* ,373* -,224* -,138* ,235* -,459* -,373* -,235* ,085* ,224* ,459* -,085* ,138* ,373* -,224* -,138* ,235* -,459* -,373* -,235*

Std. Error ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,018 ,019 ,019 ,018 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,018 ,019 ,019 ,018 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,019 ,018 ,019 ,019 ,018

*. The mean difference is significant at the .05 level.

132

Sig. ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000

95% Confidence Interval Lower Bound Upper Bound ,04 ,14 ,17 ,27 ,41 ,51 -,14 -,04 ,09 ,19 ,32 ,42 -,27 -,17 -,19 -,09 ,19 ,28 -,51 -,41 -,42 -,32 -,28 -,19 ,04 ,13 ,18 ,27 ,41 ,51 -,13 -,04 ,09 ,18 ,33 ,42 -,27 -,18 -,18 -,09 ,19 ,28 -,51 -,41 -,42 -,33 -,28 -,19 ,04 ,13 ,18 ,27 ,41 ,51 -,13 -,04 ,09 ,19 ,33 ,42 -,27 -,18 -,19 -,09 ,19 ,28 -,51 -,41 -,42 -,33 -,28 -,19

14. sz. melléklet

Ágazat

50 51 52 55 60 61 62 63 64 70 71 72 73 74 80 85 90 92 93 Összesen

Nem versenyképes Tulajdonos Belföldi Külföldi Összesen 2 623 393 3 016 6 557 2 454 9 011 7 224 1 248 8 472 2 056 431 2 487 1 486 192 1 678 23 8 31 10 9 19 787 250 1 037 145 29 174 2 277 658 2 935 286 41 327 1 568 277 1 845 182 35 217 6 743 1 287 8 030 391 68 459 904 120 1 024 183 51 234 1 074 170 1 244 354 52 406 34 873 7 773 42 646

Belföldi 312 432 1 097 161 227 3

51 40 167 26 118 16 657 31 222 50 180 52 3 842

Versenyképes Nem versenyképes Tulajdonos Tulajdonos Külföldi Összesen Belföldi Külföldi 35 347 89,37% 91,82% 235 667 93,82% 91,26% 122 1 219 86,82% 91,09% 38 199 92,74% 91,90% 34 261 86,75% 84,96% 3 88,46% 100,00% 100,00% 100,00% 28 79 93,91% 89,93% 6 46 78,38% 82,86% 31 198 93,17% 95,50% 5 31 91,67% 89,13% 26 144 93,00% 91,42% 3 19 91,92% 92,11% 122 779 91,12% 91,34% 6 37 92,65% 91,89% 24 246 80,28% 83,33% 10 60 78,54% 83,61% 21 201 85,65% 89,01% 8 60 87,19% 86,67% 754 4 596 90,08% 91,16%

133

Versenyképes Tulajdonos Belföldi Külföldi 10,63% 8,18% 6,18% 8,74% 13,18% 8,91% 7,26% 8,10% 13,25% 15,04% 11,54% 0,00% 0,00% 0,00% 6,09% 10,07% 21,62% 17,14% 6,83% 4,50% 8,33% 10,87% 7,00% 8,58% 8,08% 7,89% 8,88% 8,66% 7,35% 8,11% 19,72% 16,67% 21,46% 16,39% 14,35% 10,99% 12,81% 13,33% 9,92% 8,84%

8. Mellékletek 15. sz. melléklet

KMO and Bartlett's Test Kaiser-Meyer-Olkin Measure of Sampling Adequacy. Bartlett's Test of Sphericity

,693

Approx. Chi-Square df Sig.

866445,3 45 ,000

Communalities M38 Eltérés M50 Eltérés VTK_M1 Eltérés VTK_M2 Eltérés ST_hoz Eltérés AJR_A2 Eltérés BHE_A Eltérés NArb_A Eltérés SzJR_A2 Eltérés Bef_toke_hoz Eltérés

Initial 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000

Extraction ,567 ,653 ,702 ,714 ,850 ,896 ,869 ,867 ,905 ,858

Extraction Method: Principal Component Analysis.

Total Variance Explained

Component 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Initial Eigenvalues Extraction Sums of Squared Loadings Rotation Sums of Squared Loadings Total % of Variance Cumulative % Total % of Variance Cumulative % Total % of Variance Cumulative % 3,553 35,533 35,533 3,553 35,533 35,533 2,265 22,653 22,653 1,766 17,658 53,192 1,766 17,658 53,192 1,904 19,043 41,696 1,490 14,904 68,096 1,490 14,904 68,096 1,880 18,800 60,496 1,071 10,709 78,805 1,071 10,709 78,805 1,831 18,309 78,805 ,698 6,982 85,787 ,429 4,287 90,073 ,342 3,415 93,488 ,240 2,401 95,890 ,233 2,326 98,216 ,178 1,784 100,000

Extraction Method: Principal Component Analysis.

134

8. Mellékletek

15. sz. melléklet

Component Matrixa

M50 Eltérés VTK_M1 Eltérés VTK_M2 Eltérés Bef_toke_hoz Eltérés ST_hoz Eltérés M38 Eltérés SzJR_A2 Eltérés AJR_A2 Eltérés BHE_A Eltérés NArb_A Eltérés

Component 3 ,183 -,175 ,119 ,317

1

2

,750 ,716 ,691 ,643 ,586 ,584 -,358 ,349 ,609 ,530

,266 ,267 ,217 ,856 -,855 ,126 -,217

-,485 -,513 -,144 ,201 -,196 ,645 ,584

4 -,162 -,273 -,480 ,372 ,414 -,399

,256 ,445

Extraction Method: Principal Component Analysis. a. 4 components extracted.

Rotated Component Matrixa

1 ,807 ,716 ,714 ,657 ,144 ,213 -,127

VTK_M2 Eltérés M38 Eltérés VTK_M1 Eltérés M50 Eltérés ST_hoz Eltérés Bef_toke_hoz Eltérés SzJR_A2 Eltérés AJR_A2 Eltérés NArb_A Eltérés BHE_A Eltérés

Component 2 3 ,207 ,230

Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a. Rotation converged in 5 iterations.

135

,436 ,127

,449 ,908 ,896

,278

4 ,137

-,942 ,940 ,221

,900 ,880

8. Mellékletek 16. sz. melléklet Descriptives

Versenyképes ség Nem REGR factor 2001 versenyképes score 2 for 2002 analysis 1 2003 2004 Total REGR factor 2001 score 4 for 2002 analysis 1 2003 2004 Total Versenyképes REGR factor 2001 score 2 for 2002 analysis 1 2003 2004 Total REGR factor 2001 score 4 for 2002 analysis 1 2003 2004 Total

N Mean 42646 ,0933357 42646 ,0381055 42646 -,0404325 42646 -,1125389 170584 -,0053826 42646 -,1461954 42646 -,0367121 42646 ,0062003 42646 ,0319398 170584 -,0361919 4596 -,0335217 4596 ,0590504 4596 ,0938714 4596 ,0803781 18384 ,0499445 4596 -,1124360 4596 ,2056025 4596 ,4818236 4596 ,7682976 18384 ,3358219

95% Confidence Interval for Mean Std. Deviation Std. Error Lower Bound Upper Bound Minimum 1,01597943,00491978 ,0836928 ,1029786 -2,47458 ,99076111,00479766 ,0287019 ,0475090 -2,48085 ,97632383,00472775 -,0496990 -,0311661 -2,47458 ,97423205,00471762 -,1217855 -,1032923 -2,51410 ,99252668,00240311 -,0100926 -,0006725 -2,51410 ,95463562,00462273 -,1552560 -,1371347 -1,54673 ,97481816,00472046 -,0459643 -,0274599 -1,54673 ,99494315,00481791 -,0032429 ,0156435 -1,54673 1,00841421,00488315 ,0223687 ,0415108 -1,54673 ,98575895,00238672 -,0408698 -,0315139 -1,54673 1,09859954,01620501 -,0652913 -,0017521 -2,47458 1,05947815,01562795 ,0284121 ,0896887 -2,47458 1,04203896,01537071 ,0637374 ,1240054 -2,49434 1,05709375,01559278 ,0498087 ,1109474 -2,46041 1,06558357,00785900 ,0345402 ,0653489 -2,49434 ,96883009,01429084 -,1404529 -,0844191 -1,54673 1,02043971,01505211 ,1760932 ,2351119 -1,54504 1,03977540,01533732 ,4517551 ,5118921 -1,54504 1,03124728,01521153 ,7384757 ,7981195 -1,54673 1,06655132,00786614 ,3204036 ,3512403 -1,54673

Test of Homogeneity of Variances Versenyképesség Nem versenyképes

Versenyképes

Levene Statistic REGR factor score 2 for analysis 1 REGR factor score 4 for analysis 1 REGR factor score 2 for analysis 1 REGR factor score 4 for analysis 1

df1

df2

Sig.

37,658

3

170580

,000

163,158

3

170580

,000

5,605

3

18380

,001

31,183

3

18380

,000

ANOVA Versenyképes ség Nem REGR factor Between Groups versenyképes score 2 for Within Groups analysis 1 Total REGR factor Between Groups score 4 for Within Groups analysis 1 Total

Sum of Squares 1038,323 167004,6 168042,9 790,659

3 170580 170583 3

164968,4

170580

165759,0

170583

Versenyképes REGR factor Between Groups 45,525 score 2 for Within Groups 20827,790 analysis 1 Total 20873,315 REGR factor Between Groups 1959,017 score 4 for Within Groups 18952,228 analysis 1 Total 20911,245

3 18380 18383 3 18380

1,031

136

df

18383

Mean Square 346,108 ,979

F 353,518

Sig. ,000

263,553

272,518

,000

15,175 1,133

13,391

,000

653,006

633,289

,000

,967

Maximum 2,22849 2,21501 2,22849 2,24265 2,24265 2,43951 2,43951 2,43951 2,43951 2,43951 2,22849 2,19299 2,17096 2,20479 2,22849 2,40418 2,43951 2,43951 2,43951 2,43951

8. Mellékletek 17. sz. melléklet „Mennyire elégedett?” kérdésre adott válaszok faktoranalízise

KMO and Bartlett's Test Kaiser-Meyer-Olkin Measure of Sampling Adequacy. Bartlett's Test of Sphericity

Approx. Chi-Square df Sig.

,700 488,117 91 ,000

Communalities Munkavállalói informatikai képzettségével Munkavállalói szakmai hozzáértésével Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal A munkavállalói munkaid kihasználásával A tárgyi eszközök kihasználtságával A rendelkezésre álló terület kihasználtságával A vev k fizetési moráljával A munkaer piacon elérhet munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel Saját vezet i készségeivel Vállalkozása hatékonyságával Vállalkozása jövedelmez ségével Vállalkozása likviditásával

Initial 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000

Extraction ,482 ,722 ,521 ,674 ,781 ,619 ,803 ,754 ,786

1,000

,756

1,000 1,000 1,000 1,000

,759 ,708 ,749 ,739

Extraction Method: Principal Component Analysis.

Total Variance Explained Initial Eigenvalues Extraction Sums of Squared Loadings Rotation Sums of Squared Loadings Component Total % of Variance Cumulative % Total % of Variance Cumulative % Total % of Variance Cumulative % 1 3,510 25,070 25,070 3,510 25,070 25,070 1,990 14,212 14,212 2 1,657 11,833 36,903 1,657 11,833 36,903 1,920 13,716 27,929 3 1,462 10,445 47,349 1,462 10,445 47,349 1,907 13,623 41,552 4 1,094 7,814 55,163 1,094 7,814 55,163 1,542 11,017 52,569 5 1,075 7,681 62,843 1,075 7,681 62,843 1,290 9,217 61,786 6 1,055 7,535 70,379 1,055 7,535 70,379 1,203 8,592 70,379 7 ,774 5,531 75,910 8 ,688 4,911 80,821 9 ,568 4,057 84,878 10 ,509 3,633 88,511 11 ,490 3,501 92,012 12 ,439 3,136 95,148 13 ,387 2,765 97,913 14 ,292 2,087 100,000 Extraction Method: Principal Component Analysis.

137

8. Mellékletek 17. sz. melléklet Component Matrixa

Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával A munkavállalói munkaid kihasználásával Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal Munkavállalói szakmai hozzáértésével Vállalkozása hatékonyságával Munkavállalói informatikai képzettségével Saját vezet i készségeivel Vállalkozása jövedelmez ségével A rendelkezésre álló terület kihasználtságával A tárgyi eszközök kihasználtságával Vállalkozása likviditásával A vev k fizetési moráljával A munkaer piacon elérhet munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel

1 ,658 ,645 ,625 ,593 ,555 ,535 ,512 ,465 ,511 ,385 ,352 ,354 ,258 ,350

2 -,323 -,165 -,292 -,388 ,522 -,347 ,262 ,647 ,169 ,158 ,519

Component 3 4 -,284 -,237 ,302 -,288 -,220 -,393 ,475 -,194 ,264 -,439 -,349 -,127 ,163 ,696 ,599 ,259 ,206 ,488 -,350

-,279

5

6

-,333 -,373 ,146 -,322 ,142 -,259 ,158 -,246 -,350 ,546 ,545 -,231

,305 ,163 -,325 ,249 ,708

Extraction Method: Principal Component Analysis. a. 6 components extracted.

Rotated Component Matrixa

Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal A munkavállalói munkaid
kihasználásával Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával Vállalkozása jövedelmez
ségével Vállalkozása likviditásával Vállalkozása hatékonyságával Munkavállalói szakmai hozzáértésével Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával Munkavállalói informatikai képzettségével A tárgyi eszközök kihasználtságával A rendelkezésre álló terület kihasználtságával A munkaer
piacon elérhet
munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel Saját vezet
i készségeivel A vev
k fizetési moráljával

1 ,855 ,724 ,580

,241 ,103 ,333 ,183

,361 ,170

Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a. Rotation converged in 8 iterations.

138

2

,157 ,845 ,782 ,609 ,116

Component 3 4 ,202 ,196 ,205 ,206 ,149 ,122 ,145 ,276 ,837 ,701 ,642 ,114 ,133 ,851 ,773

-,132

,356

,369

-,104

-,131 ,110

5

6

,254

,176

-,155 ,261

,277 -,367

,135 -,179 ,244

-,201 ,144 -,106 ,295

,758

,156

,658

-,179 ,857

8. Mellékletek 18. sz. melléklet „Mennyire elégedett?” kérdésre adott csökkentett válaszok faktoranalízise KMO and Bartlett's Test Kaiser-Meyer-Olkin Measure of Sampling Adequacy. Bartlett's Test of Sphericity

Approx. Chi-Square df Sig.

,712 459,325 78 ,000

Communalities Munkavállalói informatikai képzettségével Munkavállalói szakmai hozzáértésével Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal A munkavállalói munkaid kihasználásával A tárgyi eszközök kihasználtságával A rendelkezésre álló terület kihasználtságával A munkaer piacon elérhet munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel Saját vezet i készségeivel Vállalkozása hatékonyságával Vállalkozása jövedelmez ségével Vállalkozása likviditásával

Initial 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000 1,000

Extraction ,480 ,715 ,498 ,617 ,779 ,613 ,712 ,751

1,000

,744

1,000 1,000 1,000 1,000

,756 ,596 ,748 ,636

Extraction Method: Principal Component Analysis.

Total Variance Explained

Component 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Initial Eigenvalues Extraction Sums of Squared Loadings Rotation Sums of Squared Loadings Total % of VarianceCumulative % Total % of VarianceCumulative % Total % of VarianceCumulative % 3,462 26,632 26,632 3,462 26,632 26,632 1,961 15,085 15,085 1,657 12,743 39,375 1,657 12,743 39,375 1,952 15,015 30,100 1,379 10,607 49,982 1,379 10,607 49,982 1,911 14,698 44,798 1,089 8,376 58,358 1,089 8,376 58,358 1,543 11,868 56,666 1,058 8,139 66,497 1,058 8,139 66,497 1,278 9,832 66,497 ,821 6,317 72,815 ,759 5,841 78,656 ,631 4,851 83,507 ,513 3,949 87,456 ,490 3,772 91,228 ,440 3,381 94,609 ,388 2,988 97,597 ,312 2,403 100,000

Extraction Method: Principal Component Analysis.

139

8. Mellékletek 18. sz. melléklet Component Matrixa

Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával A munkavállalói munkaid kihasználásával Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal Munkavállalói szakmai hozzáértésével Vállalkozása hatékonyságával Munkavállalói informatikai képzettségével Saját vezet i készségeivel Vállalkozása jövedelmez ségével Vállalkozása likviditásával A tárgyi eszközök kihasználtságával A rendelkezésre álló terület kihasználtságával A munkaer piacon elérhet munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel

1 ,661 ,655 ,620 ,593 ,560 ,550 ,509 ,478 ,513 ,347 ,349 ,365

Component 2 3 4 -,327 -,135 ,234 -,243 -,165 -,270 -,294 -,242 -,342 -,390 ,492 ,518 -,103 -,347 ,101 ,300 ,257 -,434 -,395 ,645 -,135 ,225 ,520 -,143 ,448 ,162 ,736 ,175 ,711 -,182

,345

-,279

5

-,351 -,406

,343 -,156 -,149 ,220 ,738

Extraction Method: Principal Component Analysis. a. 5 components extracted.

Rotated Component Matrixa

Ön és a munkavállalói közötti kapcsolattal A munkavállalói munkaid
kihasználásával Munkavállalói egymás közötti kapcsolatával Vállalkozása jövedelmez
ségével Vállalkozása likviditásával Vállalkozása hatékonyságával Munkavállalói szakmai hozzáértésével Munkavállalói ügyfelekkel való kapcsolatával Munkavállalói informatikai képzettségével A rendelkezésre álló terület kihasználtságával A tárgyi eszközök kihasználtságával A munkaer
piacon elérhet
munkavállalók képzettségével és naprakész ismereteivel Saját vezet
i készségeivel

1 ,853 ,720 ,569

,256 ,107 ,348 ,180 ,119

,358

Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a. Rotation converged in 8 iterations.

140

Component 3 4 ,200 -,106 ,202 ,218 ,152 ,226 ,206 ,849 ,104 ,752 ,183 ,650 ,175 ,832 ,138 ,675 ,652 ,142 ,834 ,120 ,100 ,801 2

5

,237 -,183 ,274 ,143 ,219 -,180

-,133

,377

,132

,748

,387

-,112

-,157

,664

9. IRODALOMJEGYZÉK ÁCS BARNABÁS – BATÓ MÁRK – BARTHA ATTILA – BILEK PÉTER – BOKOR LÁSZLÓ – CZAKÓ VERONIKA – GÁSPÁR PÁL (szerk.) – JAKSA RENÁTA ANNA – POGÁTSA ZOLTÁN – PELLÉNYI GÁBOR – SASS MAGDOLNA [2005]: Versenyképességi koncepció, 11. vélemény, ICEG EC ADLER – BÍRÓ – BORSI – KIS – LOSONCZ – L

RINCZ –

MOLNÁR – NÉMETHNÉ – UDVARI –

VISZT [2006]: Versenyképességi Évkönyv 2006, GKI Gazdaságkutató Zrt. ADORJÁN – BÁBA – LUKÁCS – MIKÁCZÓ – RÓTH [2002]: Üzemgazdasági számvitel, Saldo ANTALÓCZY KATALIN – SASS MAGDOLNA [2003]: M
köd t ke-befektetések és a külkereskedelem modernizációja – nemzetközi kitekintés és hazai tapasztalatok, Külgazdaság, XLVII. évf., december, 4. o. ARTNER ANNAMÁRIA – CSÁKI GYÖRGY – INOTAI ANDRÁS – SZALAVETZ ANDREA [2003]: Gazdasági versenyképesség a 21. században, Világgazdasági kutatóintézet, M
helytanulmányok 53. szám ARTNER ANNAMÁRIA [2004]: Nemzetgazdasági versenyképesség és t kevonzás – Írország példáján, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. november 58. oldal BAKÁCS ANDRÁS [2004]: Versenyképesség-Koncepciók, Világgazdasági kutatóintézet, M
hely-tanulmányok 57. szám BARICZ REZS – RÓTH JÓZSEF [2004]: Könyvviteltan, AULA BARICZ REZS [1994]: Mérlegtan, AULA BATÓ MÁRK [2005]: Versenyképesség az Európai Unióban, 16. vélemény, ICEG EC BECKER – TURNER – VARSÁNYI – VIRÁG [2005]: Értékalapú stratégiák, Akadémia kiadó BÉLYÁCZ IVÁN [2002]: Adalékok a gazdaságelméleti amortizáció tartalmának tisztázásához, Közgazdasági szemle, XLIX. évf., szeptember BÍRÓ – PUCSEK – SZTANÓ [2001]: Vállalkozások tevékenységének komplex elemzése, Perfekt BOSNYÁK JÁNOS [2003]: Számviteli értékelési eljárások hatása a vállalkozások vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetére, PhD-értekezés BOTOS JÓZSEF [2000]: Versenyképesség elemzés: fogalmi körüljárás, hazai esélyek, FARKAS B. – LENGYEL I. (szerk.), Versenyképesség – regionális versenyképesség, SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei, JATEPress, Szeged. BREALEY – MYERS [1999]: Modern vállalati pénzügyek, PANEM

141

9. Irodalomjegyzék CETTE, GILBERT [2005]: Are Productivity Levels Higher in Some European Countries than in the United States?, International Productivity Monitor Number 10, Spring CHIKÁN ATTILA – CZAKÓ ERZSÉBET – LESI MÁRIA [2006]: Állami szerepvállalás a vállalatok versenyképessége néz pontjából in Stratégiai kutatások – Magyarország 2015, Tanulmányok Magyarország versenyképességér l CHIKÁN ATTILA – CZAKÓ ERZSÉBET – ZOLTAYNÉ PAPRIKA ZITA [2002]: Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban, Akadémia Kiadó, Budapest CHIKÁN ATTILA [1996]: Versenyben a világgal - a magyar mikroszféra versenyképességének elemzése. Ipargazdasági Szemle, 13., pp.190-195. CHIKÁN ATTILA [2003]: Vállalatgazdaságtan, AULA Kiadó CHIKÁN ATTILA [2006]: A vállalati versenyképesség mérése, Pénzügyi Szemle LI. évfolyam 1. szám COPELAND, TOM – KOLLER, TIM – MURRIN, JACK [1999]: Vállalatértékelés, PANEM CZAKÓ ERZSÉBET [2000]: Versenyképesség iparágak szintjén – a globalizáció tükrében – PhD-disszertáció CSERNENSZKY LÁSZLÓ [2003]: Ipar és versenyképesség az Európai Unióban, Európai Füzetek 44. DEÁK SZABOLCS: [2000]: A Porter-féle rombusz-modell f bb közgazdasági összefüggései, FARKAS B. – LENGYEL I. (szerk.), Versenyképesség – regionális versenyképesség, SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei, JATEPress, Szeged. DEMETER KRISZTINA [2006]: Szolgáltatások versenyképességének elemzése vállalati példák alapján, Versenyben a világgal 2004 – 2006 Gazdasági versenyképességünk vállalati néz pontból cím
kutatás 34. sz. m
helytanulmány DOBAY PÉTER [1997]: Vállalati információmenedzsment, Nemzeti Tankkönyvkiadó DRYDEN, GORDON – DR. JEANETTE VOS [2004]: A tanulás forradalma, Bagolyvár Könyvkiadó ÉLTET ANDREA [2003]: Integráció és Nemzetközi versenyképesség – a magyar gazdaság esélyei, Világgazdasági kutatóintézet, M
helytanulmányok 52. szám FINDRIK MÁRIA [2002]: Új versenyképességi kompetenciák – új versenyképességi rangsorok, CEO magazin, III. évfolyam, 5. szám HAMAR JUDIT [2004]: T kevonzó képességünk alakulása és a multinacionális cégek szerepe a magyar gazdaság technológiai és strukturális felzárkózásában, Külgazdaság, XLVIII. évf., május, 39-63. o. HÁRSVÖLGYI KATALIN – BOKOR ZOLTÁN – CSILLAG LAJOS [2002]: A Balanced ScoreCard (BSC) gyakorlati adaptálása, Vezetéstudomány, XXXIII. évf. 2. szám

142

9. Irodalomjegyzék HENRIOT, ALAIN [1995]: A versenyképesség meghatározása és statisztikai megfigyelése: Magyarország Ausztria és Portugáliához viszonyított versenyképesség, Ipargazdasági Szemle, XXVI. évfolyam, 1-2. szám HEYNE, PAUL [1991]: A gazdasági gondolkodás alapjai, Tankönyvkiadó, Budapest, 138. o. HORVÁTH KORNÉLIA [2004]: Az innováció-alapú regionálisfejlesztés lehet ségei Magyarországon, Az egyetemi kutatások szabályozási, finanszírozási környezete, Tér és Társadalom, XVIII. évfolyam, 4. szám HOVÁNYI GÁBOR [1999]: A vállalati versenyképesség makrogazdasági és globális háttere, Közgazdasági Szemle, XLVI. évf. november HOVÁNYI GÁBOR [2005a]: Tudásmenedzsement, versenyképesség és a magyar „core competence” Európában, http://www.hovanyig.hu/TUDASMEN.DOC HOVÁNYI GÁBOR [2005b]: A vállalati versenyképesség növelésének néhány újabb koncepciója és technikája (Ajánlások menedzserek számára a 21. század elején), Verseny és vezetés, Tanulmánygy
jtemény ILLÉS KATALIN – SZIRMAI PÉTER [2002]: Az emberi t ke átértékelésének szükségessége, Vezetéstudomány, XXXIII. évf. 9. szám IMRE TAMÁS [2004]: Balanced ScoreCard: Hogyan lehet valóban kiegyensúlyozottá tenni?, Vezetéstudomány, XXXV. évf. 3. szám INZELT ANNAMÁRIA [1998]: A tudáson alapuló gazdaság, Vezetéstudomány, XXIX. évf. 5. szám JACKSON, ANDREW [2005]: Productivity and Building Human Capital for the „Bottom Third”, International Productivity Monitor Number 11, Fall JUHÁSZ PÉTER [2004]: Irányt
nélkül – információs válságban a pénzügyi döntéshozatal, Vezetéstudomány, XXXV. évf. 7-8. szám KÁLLAY LÁSZLÓ – IMREH SZABOLCS [2004]: A kis- és középvállalkozás-fejlesztés gazdaságtana, AULA KAPLAN, ROBERT S. – ANTHONY A. ATKINSON [2003]: Vezet i üzleti gazdaságtan, PANEM KAPLAN, ROBERT S. – DAVID P. NORTON [2000]: Balanced ScoreCard, KJK KERSZÖV KETSKEMÉTY LÁSZLÓ – IZSÓ LAJOS [2005]: Bevezetés az SPSS programrendszerbe, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest KOZMA FERENC [1994]: A versenyképesség fogalmáról, Kereskedelmi Szemle, XXXV. évfolyam, 8. szám KOZMA FERENC [2001]: Külgazdasági stratégia, AULA

143

9. Irodalomjegyzék KRUGMAN, PAUL [2003]: Földrajz és kereskedelem, Nemzeti Tankönyvkiadó, Az eredeti m
címe: Geography and Trade [1991] KRUGMAN, PAUL, R. – MAURICE OBSTFELD [2003]: Nemzetközi Gazdaságtan, PANEM, Budapest LAÁB ÁGNES [1999]: Az emberi er forrás, mint t ketényez , Jöv képek – vállalati stratégiák Konferencia, BME Vezet képz Intézet LAÁB ÁGNES [2007]: Mennyit érsz a cégednek és önmagadnak?, http://asl.hu/laab/wpcontent/uploads/2007/03/mennyit-ersz-a-cegednek-es-onmagadnak.pdf LADÓ LÁSZLÓ [1996]: Versenyképesség és számviteli megítélés, Számvitel és könyvvizsgálat, 9. szám LENGYEL IMRE [2000]: A regionális versenyképességr l. Közgazdasági Szemle, XLVII. évfolyam, December, 962-987. o. LENTNER CSABA [2004]: A m
köd t ke-befektetések néhány sajátossága Magyarországon, Gazdaság és Társadalom, 15. évfolyam, 1. szám LIND, DANIEL [2005]: Manufacturing Productivity in Sweden: an International Perspective Since 1960, International Productivity Monitor Number 11, Fall LOSONCZ MIKLÓS [2002]: A termelékenység alakulása és hajtóer i a kilencvenes években nemzetközi összehasonlításban, Külgazdaság, XLVI. évf., március LOSONCZ MIKLÓS [2003]: Nemzetközi versenyképesség. Cégvezetés, XI. évfolyam, 7. szám LOSONCZ MIKLÓS [2004]: A külföldi m
köd t ke áramlását meghatározó néhány tényez és az ösztönzéssel szembeni követelmények az EU-tagság fényében, Külgazdaság, XLVIII. évf., május MAJOROS PÁL [1997]: A külgazdasági teljesítmény, min a nemzetközi versenyképesség közvetlen mércéje, illetve a technikai színvonal közvetett jelz je – m
helytanulmány – 21. kötet MAKÓ CSABA – CSIZMADIA PÉTER – ILLÉSSY MIKLÓS [2005]: A kis- és középvállalkozások néhány foglalkoztatási, munkaügyi és tudásfelhasználási jellemz je, Társadalomkutatás 23 (3), Akadémia Kiadó, Budapest MIZIK TAMÁS [2004]: Jövedelmez ség és versenyképesség a tesztüzemi rendszerben, PhDértekezés NEMESSÁLYI ZSOLT DR. – NEMESSÁLYI ÁKOS [2003]: A gazdálkodás hatékonyságának mutatórendszere, Gazdálkodás, XLVII. évfolyam 3. sz., 54-60. o. NIKODÉMUS ANTAL [2003]: A hazai innováció perspektívái EU-s csatlakozásuk el estéjén, Külgazdaság, XLVII. évf., december 37. o. 144

9. Irodalomjegyzék NIKODÉMUS ANTAL [2005]: A technológiaintenzív kis- és középvállalkozások innovációjának ösztönzése, Külgazdaság, XLIX. évf., március 52. o. NOSZKAY ERZSÉBET [2004]: Hol tart a tudásmenedzsment Magyarországon és melyek az eddigi legfontosabb tapasztalatok, GIKOF Journal, 3. évf. 5. szám OBLATH GÁBOR – PÉNZES PETRA [2004]: A nemzetgazdaság nemzetközi versenyképessége: értelmezések, mutatók és néhány tanulság, Külgazdaság XLVIII. évf. február 33. oldal OBLATH GÁBOR [1998]: Árfolyam-politika, bérköltségek és nemzetközi versenyképesség – I. rész, Külgazdaság XLII. évf., július-augusztus 19. oldal ÓNODI ANNAMÁRIA [2004]: Kell-e választani? – Tulajdonosi értékelmélet vagy érintett elmélet?, Vezetéstudomány, XXXV. évf. 7-8. szám PÁL TIBOR [1996]: A számviteli információk hatásmechanizmusa az átalakuló gazdaságban, különös tekintettel a vállalkozói szférára, Kandidátusi értekezés PALÓCZ ÉVA [2004]: Az üzleti szolgáltatások helyzete Magyarországon (a nemzetközi tendenciák és empirikus felmérések tükrében), KOPINT-DATORG M
helytanulmányok 40. sz. PAPENEK GÁBOR [1999]: A kisvállalati gazdaságtan hiányáról, Vezetéstudomány, XXX. évf. 3. szám PAPP ILONA [2003]: Szolgáltatások a harmadik évezredben, AULA Kiadó PARAG ANDREA [2004]: Tudásból származó versenyel ny, GIKOF Journal, 3. évf. 5. szám PELLÉNYI GÁBOR [2005]: A magyar gazdaság versenyképessége nemzetközi versenyképességi jelentések tükrében, 23. vélemény, ICEG EC PERCZEL GYÖRGY [2003]: Magyarország Társadalmi-Gazdasági Földrajza, ELTE Eötvös Kiadó. PITTI ZOLTÁN [2002]: A versenyképesség, mint napjaink legújabb kihívása, Vezetéstudomány, XXXIII. évf. Különszám POÓR JÓZSEF – MICHAEL ROBERSON [2003]: Globális fejl dés: Az emberi er forrás menedzsment (EEM) eredményessége a magyar vállalatoknál az új évezred elején, Vezetéstudomány, XXXIV. évf. 1. szám PORTER, M. E. [1990]: The competitive advantage of nations. The Free Press, New York PORTER, M. E. [1993]: Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest PORTER, M. E. [1998]: Clusters and the new economics of competition. Harvard Business Review, no. 6, November-December, 77-90. o. RESZEGI LÁSZLÓ [2004]: A tulajdonosi érték növelése – a vállalati teljesítménymérés koordinátarendszerének néhány problémája, Vezetéstudomány, XXXV. évf. 7-8. szám RICARDO, DAVID: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei, KJK [1991] 145

9. Irodalomjegyzék ROMÁN ZOLTÁN [2002a]: A kis- és középvállalatok a magyar gazdaságban, Statisztikai Szemle, 7-8. szám ROMÁN ZOLTÁN [2002b]: A kis- és középvállalatok a magyar gazdaságban – Helyzetkép és nemzetközi összehasonlítás, KSH ROMÁN ZOLTÁN [2003]: A termelékenység növekedésének forrásai a magyar gazdaságban, Fejlesztés és finanszírozás, 3. szám ROMÁN ZOLTÁN [2003]: A versenyképesség kulcsa: a termelékenység, Munkaügyi Szemle, 6. szám ROMÁN ZOLTÁN [2004]: A vállalkozás az Európai Unióban és Magyarországon, Európai Tükör, 2004. 7. szám ROMÁN ZOLTÁN [2006]: A vállalkozás oktatása a fels oktatásban, Vezetéstudomány, XXXVII. évf. 1. szám ROÓZ JÓZSEF [2002]: Vállalkozások gazdaságtana, Perfekt SALOVAARA, H.– VAAHTERA, S. [1990]: International competitiveness and business strategies. Helsinki School of Economics, Helsinki SALVATORE, D. [2002]: International competitiveness, multifactor productivity and growth in the United States. In: GRAWE, R. – INOTAI, A. szerk.: Trade, integration and transition. MTA VKI, Budapest SAMUELSON – NORDHAUS [2005]: Közgazdaságtan, Akadémia kiadó, Budapest, 38. o. SCHARLE ÁGOTA [2003]: Munkaer piac és versenyképesség, A „Gazdasági versenyképesség: helyzetkép és az állami beavatkozás lehet ségei” cím
kutatás résztanulmánya PM Kutatási Füzetek 4. SMITH, ADAM [1992]: A nemzetek gazdagsága, KJK. SVEIBY, KARL ERIK [2001]: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás, KJK-KERSZÖV SZABÓ LÁSZLÓ [2003]: Magyarország nemzetközi versenyképessége, Fejlesztés és finanszírozás, 1. szám SZALAVETZ ANDREA [2006]: Egy feltörekv , ám egyúttal a gazdaság duális jellegét is mérsékelni képes szektor: A tudásalapú üzleti szolgáltatások in Stratégiai kutatások – Magyarország 2015, Tanulmányok Magyarország versenyképességér l SZÉKELY MÁRIA – BARNA ILDIKÓ [2005]: Túlél készlet az SPSS-hez, Typotex, Budapest SZENTES TAMÁS és munkaközössége [2005]: Fejl dés Versenyképesség Globalizáció I., Akadémia kiadó, Budapest TARIM, ARMAGAN –KARAN, BAHA [2001]: Data Envelopment Analysis in Performance Evaluation, International Journal of Government Auditing, vol. 24 146

9. Irodalomjegyzék TÖRÖK ÁDÁM [1986]: Komparatív el nyök, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest TÖRÖK ÁDÁM [2004]: Mit mivel mérünk? A versenyképesség értelmezésér l és mérési problémáiról, EU tanulmányok II. kötet, Nemzeti Fejlesztési Hivatal TURCOTTE, JULIE – LORI WHEWELL RENNISON [2004]: The Link between Technology Use, Human Capital, Productivity and Wages: Firm-level Evidence, International Productivity Monitor Number 9, Fall VERES ZOLTÁN [2003]: Szolgáltatás-Marketing, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest VINCZE ÉVA [1996]: Termelékenység és versenyképesség a magyar iparban, Ipargazdasági Szemle, 1-3. szám, 226-232. o. VIRÁG M IKLÓS [1996]: Pénzügyi elemzés cs del rejelzés, Kossuth könyvkiadó VIRÁG MIKLÓS [2004]: A cs dmodellek jellegzetességei és története, Vezetéstudomány, XXXV. évf. 10. szám WIMMER ÁGNES [2004]: Üzleti teljesítménymérés az értékteremtés szolgálatában, Vezetéstudomány, XXXV. évf. 9. szám WÖLFL, ANITA [2004]: Productivity Growth in Services Industries: Is There a Role for Measurement?, International Productivity Monitor Number 8, Spring ZINHÓBER FERENC [2001]: Bevezetés a közgazdaságtanba, Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Feln ttképzési és Emberi Er forrás Fejlesztési Intézet, Pécs

Alkalmazott rövidítések

BTO =

Belföldi Termékosztályozás

CN =

Combined Nomenclature

CPA =

Classification of Products by Activity

CPC =

Central Product Classification

EMU =

Gazdasági és Monetáris Unió

GATT =

Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény

HORECA =

Hotels, REstaurants and CAtering

HS =

Harmonised Commodity Description and Coding System

IKT =

Információs és kommunikációs technológia

ISIC =

Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi osztályozása

IT =

Információtechnológia

KKV =

Kis- és középvállalkozások

147

9. Irodalomjegyzék NACE =

gazdasági tevékenységek statisztikai besorolási szabványa az EU-ban

NUTS 1 =

nagyobb régiók összefoglaló elnevezése, 77 ilyen régió van az EU-ban

NUTS 2 =

általában azonos az ország közigazgatási egységével, számuk 206

NUTS 3 =

kisebb közigazgatási egységek összessége, számuk 1031

NUTS V =

községi, települési önkormányzati szint

OECD =

Gazdasági Együttm
ködési és Fejlesztési Szervezet

PRODCOM =

List of PRODucts of the European COMmunity

ROA =

Eszközarányos eredmény

ROCE =

Összes lekötött t ke megtérülési rátája

ROE =

Saját t ke arányos nyereség

ROIC =

Befektetett t ke hozama

ROS =

Árbevétel arányos eredmény

SITC Rev.3.1 = Standard International Trade Classification SZJ’03 =

Szolgáltatások jegyzéke

TEÁOR’03 =

A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere

WTO =

Kereskedelmi Világszervezet

148