BUDAPESTI A N SKY. Fasiangy, Turíce, Veíká noc príde, kto nemá kozucha, zima mu bude

Sprílohou v mad’arcine

BUDAPESTI AN SKY

III. ROCNÍK

FEBRUÁR 1998

1. CÍSLO

Vo fasiangovej nálade

S tretnutie s m inisterkou Z . Kram plovou

Uzu au ie a pom oe

s a m o s p rá v a , je

*

*

*

Fond pre pomoe krajanom pri MZV poskytol v rámci súbehu podporu SSB vo vyske 100 tisíc Sk na zakúpenie technického vybavenia redakcie casopisu Budapestiansky Slovák.

sá m

s lo v e n s k e j p ríto m n o s ti aj tu ,

Pri prílezitosti svojej nedávnej oficiálnej návstevy Budapesti sa ministerka zahranicnych vecí Slovenskej republiky ing. Zdenka Kramplová stretla s predstavitermi tunajsích krajanskych organizácií a rokovala s nimi o situácii slovenskej mensiny. Za prítomnosti vel’vyslankyne SR dr. Evy Mitrovej séfka slovenskej diplomacie zdőraznila pripravenost’ svojho ministerstva nadvazovat’ a upevnovat’ co najuzsie pracovné kontakty so vsetkymi slovenskymi organizáciami v Mad’arsku. Páni ministerka ocenila o. i. aj cinnosf slovenskej samosprávy hlavného mesta a v súvislosti s nedávnou konferenciou o budapestianskych Slovákoch potvrdila snahu MZV podporif vydanie zbomíka materiálov tejto konferencie. Ministerstvo zahranicnych vecí SR ako prvé v materskej krajine este vlani ocenilo cinnosf budapestianskej samosprávy. Vedúca úradu MZV E. Durcová zaslala predsednícke SSB Z. Hollósyovej list tohto znenia:

Vázenápáni predsednicka, dovol’te mi, aby som Vám v rnene Ministerstva zahranicnych vecí Slovenskej republiky i vo svojom mene vyslovila sióvá uznania a zároveh pod'akovania vsetkym clenom Vasej organizácie za viaceré iniciativne pociny, ktoré ste od svojho vznika zorganizovali a pripravili pre slovenskú komunitu zijúcu v Budapesti. Osobitne vyzdvihujem úspesné zorganizovanie hodnotnej konferencie „Kultúrne dedicstvo budapestianskych Slovákov". Takéto a podobné aktivity Vasej organizácie nepochybne napomáhajú ozivovaniu národného povedomia a identity nielen Slovákov zijúcich v Budapesti, ale svojím dosahom pozitívne ovplyvnujú célú slovenskú národnostnú mensinu v Mad’arsku.

uz

o s e b e v y re c n y m d ö k a z o m v

s rd e i

fa s ia n g o v ú

k ra jin y . m u z ik u

Na sí aj

te n to ra z v p o lo v ic i fe b ru á ra

nöti m im o ria d n e

po-

c e tn é o b e c e n s tv o z B u d a ­ p e sti, k to ré m u p ríz v u k u jú m n o h í v id ie c k i h o stia , ale aj t i „c e s tn í”- z m a te rske j kra jin y. F a s ia n g o v á

zábava

je t a k m e r id e á ln o u p ríle z ito s t'o u

na

to ,

aby

si

s to v k y je j ú c a s tn ík o v p rip o m e n u li, z e n ie c ím n e r o z lu c n e

p a tria

k sebe.

P o v e d z m e ty m , z e m á jú s p o lo c n é

k o re n e

a le b o

s p o lo c n y ja z y k . V to m to d u c h u s a te d a n a n a s o m fa s ia n g o v o m

p le s e , te n ­

t o r a z u z tr a d ic n e s tre tá vam e

Fasiangy, Turíce, Veíká noc príde, kto nemá kozucha, zima mu bude... N a tú to v s e o b e c n e z n á m u l’u d o v ú

s

c le n m i

k lu b o v

p r ia z n iv c o v S a rv a s a , B é k é s s k e j C a b y a

S lo v e n s k é h o

d ö c h o d c a m i,

K o m ló s a ,

s

ro d ie m i

s

n a s im i

s tu d e n to v

n ő tu s a k e d y s i a j tri d n i v y s p e v o v a lo a

nasej

v y h r á v a lo

s lo v e n s k y c h

k e re s tú ru a z d ’a ls íc h o k o lity c h d e d ín

d e d in á c h . P o d o b n e v m e s tá c h , d á v -

(V e l’ká T a rc a , M a lá T a rc a , P ilís c a b a ,

n e js ie i n e s k ő r, b o la v p ln o m

Ő o m á d , K e re p e s , M a g ló d , M ly n k y ) a s

po

v s e tk y c h

p rú d e

s k o ly ,

so

S lo v á k m i

z

R ákos-

p le s o v á s e z ó n a , h o c i v d n e s n e j d o b é

b y v a ly m i

v e s e lic a u z n e trv á c é lé d n i, n a n a jv y s

s lo v e n s k e j s k o ly . N a d o b rú n á la d u sa

d o n a jb liz s ie h o b ie le h o rá n a . m e d z i S lo v á k m i v

B u d a p e s ti.

ples, k to ry v p o s le d n y c h

b u d a p e s tia n s k e j

n e c h á v a m e n a la d it’ - o p á t’ tr a d ic n e -

T a k to m u b yva lo , je a h á d a m aj b u d e govy

s tu d e n tm i

F a s ia n -

d y c h o v k o u v y s tu p u jú c o u p o d m e n ő m S íle s s k í m lá d e n c i.

dvoch

ro k o c h u s p o ra d ú v a tu n a js ia s lo v e n s k á

(-a!)

TOTO CÍSLO NÁSHO CASOPISU VYCHÁDZA NA 16 STRANÁCH

Február 1998

So ákolákmi o literatúre V u p ly n u ly c h d n o c h sm e b o li s v e d k a m i n e k a z d o d e n n e j, za to ty m v zácn ejsej n á v s te v y v síd le n a s e j s a m o sp rá v y : s jej p re d s e d n íc k o u Z. H o lló sy o vo u a p o d p re d s e d o m G. P ap u c k o m s a t u s tre tli ziaci b u d a p e s ti a n s k e j slo v e n sk ej skoly, s p re v á d z a n í jej r ia d i te lk o u A . C ső rg ő lo v o u a u c ite ío m P avlom P a vlíkom . Z b e s e d y odc h á d z a li o b d a r e n í k n iz k a m i a p ero m . S a m o s p rá v a i s k o la ty m to p o c in o m c h c ú p o v z b u d it n a s ic h s k o lá k o v v ic h z á u jm e o slo v e n s k ú lite r a tú r u a n a v y s e p o d n ie tit ic h k sy ste m a tic k e j tvorivej cin n o sti. Nie je to tiz ta jo m stv o m , ze v se tci n a s i m ilí h o s ti a u z „ p o k ú s a jú m ú z u ” a te d a p ís u (n iek to ré ic h p rá c e p r in á s a m e n a 7. s tra n e ) a s p o m o c o u p á n a u c ite la P a v lík a aj r e d ig u jú sk o l-

sk y c a s o p is S tu d e n ts k é p ero . O s tá v a le n d ú fa t, ze tá to ic h b la h o d a r n á cin n o s t s a b u d e ro zv íjat n a d a le j a ze s ió v á G. P a p u c k a a d’a l s íc h o s lo v e n s k e j l i t e r a t ú r e v M ad’a r s k u , k to ré o d zn e li n a s tr e tn u tí, p a d li n a ú ro d n ú pödu. -1 -

T ichá noc, svatá noc . . . Aj vlani sa zisli pri vianocnom strom ceku v budove m agistrátu hlavného m esta budapestianski Slováci a d’alsí hostia, aby si v rám ci slávnostného kultúm eho pro ­ gram ú pripom enuli najvácsí vyrocny sviatok. Pocetné obecenstvo pozdravili predsednícka SSB Z. H ollósyová, vedúca úradu Celostátnej slovenskej sam osprávy E. R ybová a riad itel’ D om u M atice slovenskej v Bratislave. Dr. P. Socha, ktory zároven tlm ocil zdravicu predsedu MS J. M árkusa. Po príhovore ev. farára F. C elovského a po zapálení adventnych sviec sa rozozneli tóny vianocného koncertu. O pem y spevák J. MeliS zaspieval piesne A. D voráka a Z. K odálya, B. Sutinská predniesla na flaute

skladby J. S. Bacha a chrám ovy zbor C antica sacra T yrnaviae z T m avy pod ved en ím P. R eifersa tlm o cil sériu vianocnych kolied od vyznam nych európskych skladatel’ov. N a záver vsetci prítom ní povstali a spolocne si zaspievali Tichá noc, svatá noc... *

*

it

V XII. obvode hl. m esta usporiadali vianocny program tri m ensinové. sam o­ správy - arm énska, chorvátska a slovenská. Slovenskú m ensinu reprezentovali folklóm y súbor Studienka zo Santova a BudapeStiansky dychovy kvintet. (k) Foto: -if-

Zamerat’ sa na mládez Ako to vyplynulo z rozsíreného zasadnutia zboru poslancov SSB 22. januára t. r., aj v tomto roku budú maf svoju reprizu hlavné tradicné podujatia, ktoré boli t’aziskom doterajsej cinnosti samosprávneho zboru. Ide v prvom rade o také spolocenské akcie ako Den Slovákov pri prílezitosti vianocnych sviatkov a fasiangovy ples, na ktoré sa najvácsmi zameriavala pozomost’ tunajsej národnostnej pospolitosti. Okrem zabezpecovania cinnosti Klubu dőchodcov, v ktorom sa sústred’ujú starsie vekové skupiny, samo­ správa sa v tomto roku chce osobitne zameraf na podporu aktivity mladej generácie. Vjrazom toho i doteraz bolo napr. udel’ovanie stipendií slovenskym studentom a ziakom, podiel na organizovaní recitacnej a speváckej súfaze a i. V blízkej budúcnosti by sa táto súcinnost’ mala prejavif aj v zalození mládezníckeho klubu pri budapestianskej samospráve, v ktorom by príslusníci mladej generácie mohli úcelne trávif cas poriadaním kultúmych vecierkov, besied a pod.

Budapest' ■ Kosice

Vymena skúseností Ő lenovia K o m isie S am o sp rá vy hl. m esta pre m ensinové, l’udské a nábozenské práva na cele s pre d se d o m Péterom Harachom n e dávno za víta li do Kosíc, kde sa stretli s ölenm i pa rtn e rskej kom isie kosickej sa m o ­ sp rá vy. B u d a p e s tia n s k u slo ve n skú sam osprávu za stu p o va l je j podpredseda G regor Papuőek. D e le g á ciu p rijal p rim á to r K o síc Rudolf Suster, ktory ob o zná m il hostí s históriou a súcasnym p ru d k y m ro z v o jo m vychodoslo ve nske j m etropoly. M esto, ktoré m á 22 obvodov, sa ob n ovu je , restaurujú sa histo rické b u d ovy a v centre sa dokoncieva po d zem n é a rch e o lo g ické m úzeum . O byvatel’stvo m esta tvo ria asi z 10 % obcania m ad’arskej národnosti. P re d se do via kom isií sa vzá jo m n e inform ovali o zlo ze n í a cinnosti tychto orgánov. U kázalo sa, ze kym ko sická Kom isia l’udskych práv a cirkvi sa v ia c za m e ria va na cirkevnú p roblem atiku, za tia l’ v nasej cinnosti prevládajú m en sin o vé otázky. O bidve stran y prejavili o m ensinovú pro b le m a tiku zivy záujem . Na otázku G. P apucka, ci sú v Kosiciach m ad’arské skoly, kol’ko predm etov sa v nich v y u c u je po m a d 'a rsky a ci sa v m este pra vid e ln e konajú boh osluzb y v mad'arcine, odzneli za u jím a vé odpovede. V Kosiciach je

1 mad’arská materská skola, 1 mad’arská základná skola, 2 mad’arské stredné skoly a 1 mad’arská stredná odborná skola. V célom starom meste v kazdom kostole sú aj mad’arské bohosluzby. V nedel’u je 5 om sí a kazdá je aj po mad’a rsky. Aj gréckokatolícka cirkev vykonáva trikrát tyzderme bohosluzby v mad’arcine, kazdú hodinu v inom kostole. Sú to teda pre nás via c néz ce n n é a p o ucné inform ácie. Ved'

mad’arská mensina iba v tomto slovenskom meste Slovenska má viacej mad’arskych skől a mad’arskych bohosluzieb néz mámé my Slováci slovenskych v célom Mad’arsku.

Slovensky institút má novú riaditelku V p rv y ch dnoch tohoto ro k u sm e privítali na p ö d e Slovenského institútu v Bu­ dapesti jeho n o v ú riaditerku Mgr. Evu Baláέονύ, ktorú rnnohí tunajsí krajania poznajú zo stretn u tí z predoslych rokov. E. Bálázóvá sa narodila 4. 12. 1951 v Bratislave. Po u k o n íe n í stúdia n a Filozofickej fakulté UK, odbor historické vedy - archívnictvo, p ő so b ila ako vedecká pracovnícka v oblasti vojenskej histórie a neskőr ako redaktorka sa venovala televíznej a filmovej tvorbe. Styri ro ky p rac o v ala v U stave p re zahranicnych Slovákov M atice slovenskej, kd e sa zaoberala vyskum om dejín a súcasn o sti k rajan o v v M ad'arsku, R akúsku,

N em ecku a Skandinávii. V tom to období p rip rav ila v Krajanskom m úzeu expozíciu "Slováci v Ma­ d'arsku - m inulost' a súcasn o st'", ktorej p u to v n y v arian t bol sp rístu p n e n y aj v Budapesti, Békésskej Cabe a v M alom Keresi. K tejto problem atike publikovala clánky a stú d ie a p o d ielala sa n a organizovaní literárnych v e íe ro v z tv o rb y slovenskych spisovatel'ov z Dolnej zeme. V p o sle d n y ch d voch ro k o ch bola koordinátorkou cezhranicnej spolupráce Slovenska s M ad'arskom a Rakúskom . N a növöm pösobisku v budapestianskom stánku slovenskej k u ltú ry zelám e Eve Balázovej vel'a úspechov!

Vystavovali insitní maliari

Na sním ke: H elena C arejsováH rabovská s m anzelom a Juraj Lauko m ladsí

(Foto: - if-)

P r íle z ito st’ p r e k r a ja n o v Dóm zahranicnych Slovákov hodlá v budúcom

kultúrne a sportové vyzitie, vylety do okolia, spozná-

roku poskytnút’ priestor pre prácu zahranicnych Slovákov formou letnych pracovnych táborov, ktoré by prispeli k záchrane slovenského kultúrneho

vanie miest viazucich sa k slovenskym historickym

a technickych vedúcich budú pracovat’ úcastníci na zvel’acfovaní kultúrneho dedicstva. Práca je vsak iba jednou cast’ou programú, organizátori myslia i na

Slovo (úryvok) Zajasal blesk jasnej zory ponad vrchy, ponad hory: zahucte, slovenské polia, sloboda nás k cinom volá. Hőre, za cesf, slobodu slovenského národu! Kto si Slovák z duse, z rodu, teraz sa hlás ku národu: rovnost’, práca, zivot novy, odmyká ústa, okovy. Hőre, za cesf, slobodu slovenského národu!

M a rco v í ju n á c i ( ú ry v o k ) V casoch násho nevol’níctva kazdy iba recnil rád; my prví sme vedeli sa za vlast’ k cinu odhodlaf! My sme prví zamávali muznych cinov práporom, z t’azkého sna zburcovali sme vlast’ svojím hlaholom! Na zem tű, co rakvou bola a v nej národ mrtvych prs, siahli sme a zabúsilo stm ásf miliónov srdc. Vlast’ sa zliala v jedno slovo a v jediné cítenie; “sloboda" tym slovom bola, tym cítením “nadsenie",

Vyzva domu zahranicnych Slovákov

Pobyt sa plánuje pripravif v dvoj - trojtyzdríovom turnusé, kde pod vedenim skúsenych organízacnych

J a n k ó K rál

S á n d o r P etők

Slovensky institút v B udapesti uz roky poskytuje prístresie aj literám ym a um eleckym tvorcom tunajsej slovenskej národnosti. Iba nedávno v jeh o sienach vystavovali traja insitní m aliari, pővodom vsetci z D olnej zeme: Juraj Lauko starsí, Juraj Lauko m ladsí a H elena Carejsová-H rabovská. Spoluporiadaterm i tejto ojedinelej vystavy bob V el’vyslanectvo SR a Z d ru z en ie slo v e n ­ skych spisovatel’ov a um elcov v M ad’arsku.

dedicsWa, najmá architektonickych pamiatok, historickych parkov.

Zivá minulost'

Prel. J. Smrek

udalostiam. Hlavnym cielom je poznávanie historickych pa­ miatok Slovenskej republiky mladymi zahranicnymi Slovákmi a posilnenie ich slovenskej identity. Plánovanym miestom pobytu je hrad Cerveny kamen v Bratislavskom kraji v prvych tyzdnoch júla. Blizsie

informácie:

Slovenská

hlavného mesta, telefon: 302-51-17

samospráva

ISO. vyrocie revolúcie a zaciatku oslobodeneckého bója v Uhorsku si pripomenie Slovenská samospráva Budapesti 13. morca v rámci kultúrneho programú, ktory usporiada v spolupráci s budapestianskou slovenskou skolou.

Február 1998

Literárny caj s I. Fuhlom Vel'vyslankyiía Slovenskej republiky v Mad’arsku Éva Mitrová v spolupráci so Zdruzením slovenskych spisovatel’ov a umelcov v Mad'arsku (ZSSÜM) nedávno usporiadala v rezidencii zastupiteíského úradu v poradí uz tretí literárny caj o piatej. “Na slovenskej pőde v Mad’arsku" bol tentokrát predstaveny dvojjazycny básnik, donedávna predseda ZSSUM Imrich Fuhl, ktory je azda najvyraznejsou osobnost'ou mladsej generácie nasich domácich slovenskych literátov, venujúci sa popri viac-menej tradicnom básnení aj tvorbe kaligramov a textov rokovych piesní. Autor prekvapujúco novym spösobom píse o takych tradicnych témach, ako napríklad národnostné bytie, demokrácia, pravda a táska. Jeho umelecké krédó sa pohybuje v civilnej polohe, bez pátosu a fráz, pricom jeho experimentovanie s básnickou formou je ojedinelé v slovenskej poézii v Mad’arsku. Tvorbu I. Fuhla priblízili recitácie Kataríny Hollósyoveja hodnotenie znaicov dolnozemskej slovenskej literatúry, básnika Vojtecha Kondróta a spisovatel'a a kritika Petra Andrusku. Obaja vyzdvihli stredoeurópsky charakter a rozmer tvorby básnika, oslovujúceho svojou pővodnou tvorbou ale i umeleckymi prekladmi tak slovenského, ako aj macfarského citatel'a.

Z kroniky SSB 2. december

Mimoriadne zasadanie zboru hodnotílo konferenciu o buda-

1997

pestianskych Slovákoch a zaoberalo sa prípravami Dna Slovákov (14.12.).

3. december 9. december

Úcast1na prehliadke Mladé nemecké talenty. Úcast’ na 6. riadnom zasadnutí Macfarsko-slovenskej komisie odborníkov, zalozenej pri Národnom etnickom a mensinovom úrade.

12. december Celostátna slovenská samospráva a Zváz Slovákov v Mad’arsku v spolupráci s SSB usporiadali v Slovenskom institúte mikulássku slávnost’ pre slovenské deti.

18. december Úcast' na Národnostnom dni v Slovenskom institúte, ktory usporiadali CSS a ZSM a na ktorom si pripomenulí 40. vyrocie zalozenia tyzdenníka Ludové noviny.

23. december V rámci mimoriadneho zasadnutia poslaneckého zboru si SSB pripomenula pri bielom stole blíziace sa vianocné sviatky.

20. január 1998 21. január

Zasadnutie Kultúrneho vyboru predlozilo návrhy na kultúrne podujatia v r, 1998. Stretnutíe s novou riaditel’kou Slovenského ínstitútu v Budapesti. Obidve strany nadviazali kontakty a vyjadrili svoj úmysel úzko spolupracovat'.

23. január

Úcast' na porade v slovenskej skole, ktorú usporiadal skolsky vybor CSS.

29. január 5. február

Úcast' na válnom zhromazdení samosprávy hl. mesta. Vedenie SSB sa zúcastnilo na zasadaní Úradu verejnej správy hl. mesta, na ktorom sa informovalo o skúsenostiach poklai ide o kontrolu zákonnych noriem mensinovych

Pozorná hostitel’ka, páni velVyslankyfia Éva Mitrová (vl’avo) v spolocnosti G. Hattingera, I. Fuhla a V. Kondróta. „ , , a (foto: - Ip -)

Za Helenou Goldovou

Vyzva spisovatel’ov a umelcov

Spolocny krok CSS a ZSSUM Zdruzenie slovenskych spisovatel’ov a um elcov v Mad’arsku so sídlom v Budapesti na svojom zasadaní koncom lanského roku zvolilo nővé vedenie tejto organizácie na d’alsie stvorrocné obdobie. Predsedom ZSSUM sa stal jeho doterajsí podpredseda Michal Hrívnák, za podpredsedov boli zvolení Imriclt Fuhl (doterajsí predseda) a Oldrich Kníchal (doterajsí podpredseda). Nővé vedenie vo svojom programovom vyhlásení vyzvalo k spolupráci v záujme zachovania nasej mensiny vsetky slovenské organizácie v Mad’arsku. N a nedávnom stretnutí predsedu ZSSU M M. Hrivnáka a predsedu CSS M. Matu sa obidve strany o. i. dohodli na zosúladení plánov cinnosti a vytycení oblastí, v ktorych by sa m ohli navzájom dopfnat’, prípadne vyvíjat’ spolocné aktivity. Za najblizsiu úlohu oznacili urcenie konkrétnych foriem spolupráce a spolocnych akcií na tento rok. Toto predsavzatie sa m á naplnit’ podpísanim dohody o spolupráci m edzi CSS a ZSSUM.

Na snímke (zl’ava): I. Fuhl, M. Hrivnák, O. Kníchal

samosprávv r. 1997.

(Foto:-if-)

(1901 - 1997) Pochádzala z okolia Rimavskej Soboty, ucitel’sky diplom získala ako 18-rocná. V yucovala n a Slovensku, do M ad’arska prisla po vojne. N ajp rv u cila v dedinskej skole v okolí Szerencsu, od r. 1949 v novootvorenej slo­ venskej skole v Budapesti. R. 1958 odisla do dőchodku. R o k este pracovala ako vychovávatel’ka, potom ucila studentov nem em u, slovencinu a cudzincov m ad’arcinu. O pedagogickej práci H. Goldovej hovorí kazdy len v superlatívoch. V posled n y ch ro k o ch b y v ala v D öm e pedagógov v M áriarem ete. A ni tam nabola necinná. Zbierala a lisovala rözne kvety, aby z nich potom robila rőzne obrázky (napr. podobizen panny M árie a m nohé iné). B ola hlboko veriacou krest’ankou. Z ila skrom ne a b o la spokojná aj s tym pram álom , co jej l’udia dali. R ozlúcili sm e sa s nou 19. ja n u á ra v K elenföldé, v R ím skokatolíckom kostole sv. G erharda. Boli sm e tam m nohí - Slováci, M ad’ari, a viacerí prisli az zo Slovenská. My, budapestianski Slováci, sme boli milo prekvapení, ked’ knaz pocas obradu prehovoril peknou slovencinou. B ola to jej posledná vől’a. V ecná cest’ jej pamiatke! - en-

5

Február 1998

Xncliovali si ja z y k a v ie rn Z minulosti Slovákov v Cinkote Takmer pred tristo rokmi - po vyhnaní Turkov z krajiny - osídlili Cinkotu (od r. 1950 súcast’ XVI. obvodu Budapesti), slovenskí prist’ahovalci z Micinej v Turcianskej stolici. Usadlíci uzavreli so svojím zemepánom Tonnásom Benickym zmluvu, podl’a ktorej kazdy gazda (teda uz nie poddany ako predtym) za tri forinty rocného poplatku dostane 27 jutár omice, 8 vozov sena, lúku, pődu na vinicu a pozemok na postavenie domu. Nemenej dőlezitá bola skutocnost’, ze kolonisti mohli slobodne vyznávat’ evanjelickú vieru svojich predkov. Takto v uzavretom kolektíve zili az do tridsiatych rokov tohto storocia a zachovali si svoje tradície a materinsky jazyk. V roku 1739, uz druhy ráz od kuruckych vojen, v Pestianskej stolici pustosila morová nákaza, avsak Cinkotu takmer obisla a vd’aka prísnym karanténnym opatreniam jej padli za obet’ iba dve osoby. Casom sa do obce vracali aj byvalí mad’arskí obyvatelia, takze popri slovenskych preizviskách, ako napr. Szlauko, Valent, Kovács, Ganyec, Breda, Furman, ktoré sa zachovali dodnes, zaznamenávame i priezviská mad’arské (Sípos, Varga, Tóth, Gácsi). V priebehu druhej polovice 18. storocia zemepáni sa neraz snazili na úkor usadlíkov zvel’ad’ovat’ svoje majetky, a to ukladaním d’alsích pracovnych povinností a dávok. N apríklad Frantisek Benicky nariadil kontingenty masla aj tym, ktorí nemali dojnice. Vrchnost’ takymto spósobom porusovala predoslé zmluvy a úl’avy este aj po vydaní patentu Márie Terézie. V marci roku 1848 sa aj obyvatel’stvo Cinkoty oslobodilo od urbárskych bremien, avsak zemepansky statok nebol zruseny. Do oslobodeneckej armády Cinkota postavila 8 domobrancov. V chotári obce prebiehala posledná zrázka medzi vojskom bána Jelacica a uhorskou brannou silou. Po rakúsko-uhorskom vyrovnaní v r. 1867 bezzemkovia z Cinkoty odchádzali za prácou do rozvíjajúcich sa budapestianskych továmí. Obec si nad’alej zachovala svoju dovtedajsiu tvámost’. Jej obyvatelia sa zaoberali pestovaním pol’nych plodín, ktoré chodievali ponúkat’ na budapestianske trhy - okrem obilnín a zeleniny kazdodenne mlieko a cirokové metly. Nastali vsak aj iné zmeny. Vtedajsí zemepán Gábriel Benicky hospodáril dóst’ l’ahkomyselne a postupne sa zadízil natol’ko, ze znacnú cast’ svojho statku parcelovaním rozpredal. T ak vznikli dnesné lokality M átyásföld a Sashalom. (Podl’a clánku J. I. Tóíha)

P ro g ra m n á s h o faS iangového b á lu u z trad icn e u v á d z a v y stú p e n ie fo lk ló rn eh o sú b o ru Z eleziar z K osíc. Ich re p e rto á r o b sah u je tán cé a obycaje v y c h o d n é h o S lovenska, p re d o v se tk y m fo lk ló r Z em p lín a a Sarisa. V ed ú ci a ch o re o g ra f sú b o ru V la d im ír Urban sp o lu p ra c u je n ie le n s k o le g a m i zo S lo v en ska, ale aj s k ra ja n m i z celého sveta. N aái tan ecn íci h o p o z n a jú o d ro k u 1979 a o d v te d y sa s n ím p ra v id e ln e s tre tá v a jú n a k u rz o c h , fe s tiv a lo c h a tá b o ro c h . V y n ik a jú c i c h o re o g ra f V. U rb a n p o k lá d é za d ő le zité aj iíre n ie slovenskej k u ltú ry z a h ra n ic a m i, te d a aj v z á m o rí, a je h o p r ic in e n ím m o h li

Gregor Papucek

Urob si dóm U rob si dóm

hoc zvonku to tak

a byvaj v nőm ,

nevidno.

pokym f a bratia nevytlacia. A ked’ sa to ráz predsa stane,

Je to príhoda ponurá,

ötre si k pánu

ked ’ niekto rastie

B ohu dlane,

dovnútra

nik íny sa fa

a tesny m ű je

nezastane.

aj tvoj dóm, u z iba sám sa

U vol’ni m iesto,

vm estí dón.

nech sú tam, a ostan bez nich, hoc i sám ...

K ed’ slávik v hniezde m rie a lká,

Ti, co ti vzali detské sny,

ze vy tláca ho kukucka.

neboli bratia

U rob si radsej

ozajstní.

druhy dóm

Je tak, ze clovek

byvaj v nőm ,

zacne rá s f,

pozri sa, koho

a robí m u to vel’kú slast’,

príjm es dón, uzívaj m údro

az nevidí uz

túto zm enu,

zhora dno,

trpkym jablckom

a opatm e

Súbor Zeleziar poznajú vsadé p ó z n á t' slo v e n sk y fo lk ló r o d M exika az p o Ja p o n sk o . V y sle d k y jeh o p rá c e p o ­ zn a jú ta k m e r vgetky slo v e n sk é sú b o ry v M a d 'a rsk u a r a d y ich o d o v z d á v a jú aj d'alsím generáció m , k e d z e jeh o ch o reo g rafie sú trv alo sv ieze a ak tu áln e. Z e le z ia r sa v p o s le d n y c h ro k o c h p r e d s ta v il v o v ia c e ry c h s lo v e n sk y c h d e d in á c h a m e stá c h aj u n ás a v sa d é

vykúpenú.

z o z a l o b ro v sk )! ú sp e c h . Z ú c a stn il sa n a p rík la d n a p re h lia d k a c h slo v en sk éh o l'u d o v é h o ta n c a a n e d á v n o n a festiv ale N y írs é g , k d e si sv o jim p r o g ra m o m získ al n ie len o b d iv o b ecen stv a, ale aj u z n a n ie o d b o rn ík o v . V iacerí v y ch v a l'ujú jeh o d o k o n a lú te c h n ik u , iní au ten tic itu z o z b ie ra n é h o m a te riá lu , p rico m u m e le c k y p r e d n e s , h u m o r a ta k m e r h ere ck é v y k o n y o ca ria k a z d é h o d iv ák a. D ú fa m e , z e este d lh é ro k y b u d e m e te n to sú b o r stre tá v a t' n a n ác v ik o ch a s ú stre d e n ia c h n a s ic h fo lk ló rn y ch kolektív o v a n a ja v isk á c h n a s ic h k u ltú rn y c h d o m o v a d iv a d iel. -g h -

Február 1998

O d ja n u á ra d o jú la

KLUB DŐCHODCOV

Klub d ö cho dco v pri nasej bu da p e stia n ske j sa m o sprá ve má za sebou uz prvy rok svojej cinnosti. Do prvé ho polroka 1998 vstupoval koncom ja n u á ra otvá ra cím plen árnym zasa dn utím , na ktorom úcastníkov ob ozn ám il s plánom cinnosti predseda klubu L a d is la v P etro . Na rozdiel od lanské ho roku klu bo vé podu jatia sa od te ra z budú konat’ k a z d y d ru h y s t v r to k o 14. hodine, spra vid la v priestoroch S lo ven ského institútu na ul. R á kó czih o c. 15, pokial’ nepőjde o akcie via za n é na iné m iesto, na príkla d zájazd y, vychádzky, prehliadky pa m átih odn ostí a pod.

Program na I. polrok 1998 14. 2. 19. 2. 5. 3. 13. 3. 19. 3. 2. 4. 16. 4. 30. 4. 14. 5. 28. 5. 1 1 .6 . 26-28. 6. 9. 7.

Ú cast’ na fa sia n g o vo m plese. N ávsteva hradn ého la byrin tu v Budíne. K on dicny te lo cvik pre ze n y a m uzo v v pokrocilom veku (úvodná pre dn áska a rozcvicka). O slavy 150. vyrocia revo lú cie v U horsku (1848-1849). N ávsteva b u da pe stianske j synagógy. N ávsteva N á rod opisné ho m úze a hl. m esta (prezentácia vel’konocnych l’udovych zvykov). N ávsteva zo o lo g icke j záhrady. V yie t vlakom do K o m á rna (pre hliad ka historickych p a m ia to k m esta). V ychá dzka ku kaplnke na ulici K útvölgyi. Z ájazd do ba kon skych slo ve n skych obci (Ő em a, Eska, C apár, Jásc). V yie t do V ácrá tótu, ná vsteva ta m o jsie h o arboréta. Zájazd na O ravu. H odnotenie polrocnej cinnosti klubu pri “bielom stole” .

Zmena programú vyhradená!

Ako

ste

Z postovej schránky B y v a lá u c ite l'k a a v s e d e m d e s ia ty c h ro k o c h r ia d ite ik a s lo v e n s k e j s k o ly v B u d a p e s t i p á n i Ilona Ruziéková p ís o m n e p o d 'a k o v a la v e d e n iu SSB z a m ilú p o z o r n o s t' k v ia n o c n y m s v ia tk o m . V o s v o jo m lis te o. i. p íse: " T e sím sa, z e si n a m n a e s te s p o m e n ie te . P r e p á c te m i z a to p ís m o , ale p o le z ia c k y je to v e r u z lé a in a k to a n i n e jd e . }e to o s u d , ze s o m c e lk o m p r ip ú ta n á k lő z k u , n e s m ie m a n i v s ta t' an i c h o d it' - p r a s k la b y m i c h rb tic a . L e n z e n e c h c e m sa p o n o s o v at', v s a k si z v y k n e m ."

sadostali do hlavného mesta?

Na nasu otázku odpovedá Ondrej Botyánszki V rokoch, ktoré uplynuli· od druhej svetovej vojny sa m nohí Slováci, pő vo d n e u sa d en í na D olnej zemi, p re síd lili do hlavného m esta krajiny, kde neskőr vznikli kluby p riaznivcov B ékésskej Caby, Sarvasa a Slovenského K om lósa a na ich p ő d e sa zacali stretávat’ rodáci. M edzi nim i j e aj O ndrej B otyánszki z B ékésskej Caby, rocník 1923, a je m n p a tr í otázka, co ho p riviedlo do hlavného mesta. - Pracovné záujm y a úcast’ n a verejnom zivote. Z Caby som odisiel v roku 1949 a tu, v B udapesti som sa zap o jil do odborárskej cinnosti v textilnom priem ysle, pozdejsie som presiel do státnej sp ráv y a dlhé ro k y som p ő so b il n a M in isterstv e sociálnej sta ro stliv o sti, najprv ako referent a vedúci právneho oddelenia a napokon ako starsí radca. Popri práci som totiz vystudoval právo. P risli ste do m ad’arského prostredia. P ouzívali ste svoj m aterinsky ja z y k aj nad’a lej?

Cím sa zam estnávate dnes, ked ’ ste na odpocinku? - Po fyzickej stránke sa snazím udrzat’ si kondíciu n a záhradke, n a víkendovej chate v Pom ázi. Inak m ám troch vnukov a jednu v n ucku. N a jsta rsí ch lapec m á strnást’ rokov a studuje n a gym náziu v Berliné.

- Pochádzam zo slovenskej rodiny, m oja m anzelka je tiez Cabianka a v Cabe som navstevoval základnú skolu. A vsak v Pesti, ked’ sm e sa my, Slováci, rozprávali po slovensky, akosi nám to zazlievali. Pravdepodobne sa nazdávali, ze nieco pred ostatnym i tájimé. Ani nase dve dcéry, obidve vzdelaním pedagogicky, u z slovencinu neovládajú.

A venujete sa aj svojim ki-qjanom ? - V b udapestianskom K lubé dőchodcov disciplinovane zastupujem nás cabiansky klub. D nes tam uz nie je tak culo ako dávnejsie, povedzm e este v osem desiaty ch ro k o ch . In ak , sam ozrejm e, udrzujem e vel’m i dobré styky s vedením násh o ro d n éh o m esta. O krem toho styrikrát do róka sa vydávam e n a zájazdy po celej krajine. A j do tej m aterskej? - Skőr vynim ocne. Pred niekol’kymi rokm i, pri prílezitosti 275. vyrocia trvania B ékésskej Caby, sm e priviezli pam átny kam en z rodnej hrudy z okolia N itry. Otázky: O.K.

Február 1998

LITERÁRNE FÚRUM nasich malych autorov

Strateny svet

Zima

11. august 1957, Indicky óceán Stary rybár sa vybral na lov zralokov. Na chvíl’u si zdriemol. Prebral sa az vtedy, ked’ ho aj s clnom víchor unásal nevedno kam. Ked’ precitol z prekvapenia, zistil, ze sa ocitol na neznámom mieste. Carokrásna zátoka plná paliem a sviezej zelene. Nepodl’ahol tomuto caru, chcel nastartovaf motor clna, ale jeho úsilie bolo mámé. Motor nenastartoval, ani len nekychol. Vtom za sebou zacul spl’achot vody a akési cudné zvuky. Obzrel sa a ostal od prekvapenia ako z kamena. Z vysky sa naft pozeral obrovsky had. Chcel sa dostaf k puske, no nestihol urobit’ ani pohyb a prísera na neho zaútocila. Obtocila sa mu okolo tela a obrovskou silou ho rozdrvila a prehltla. Na móri ostal len opusteny rybársky cin.

Prisla zima, s nou Vianoce, padá sneh. Ako diamant sa ligoce, zasypal nám cely breh, lúky, domy, háj... Spí uz cely kraj. Ivana Solcanská, 6. tr. ZS

0 40 rokov neskőr, 11. augusta 1997, USA Califomia, Múzeum dinosaurov “Prosím fa, Jeff, podaj mi vreckovku.” “Nech sa ti páci, Jane,” - Jeff podal vreckovku svojej manzelke. “Pácia sa ti tie dinosaurie kostry?” - spytala sa Jane svojej dcérky. “Sú vel’mi zaujímavé,” - ozvala sa malá Kim.V múzeu sa ozval dupot a celá rodina spozomela. V duchu im prebleslo mysl’ou: “Zeby prísery ozili?! “Uz mám dosf toho minulorocného dobrodruzstva v Jurassic parku,” - vzdychol si Jeff. “Mám dosf dinosaurov i bláznivych pribehov Tomása Klenka,” - pomyslel si. “Nechybajú mi ani tyranosaury,” pokracoval v hromzení. Vtom stenu prerazil tyranosaurus a pozrel na Jeffa ako na starého známeho. Jeff stacil skricat’ na manzelku a dcéru aby utekali do bezpecia. Pocet milych dinosaurích priatel’ov sa zvysoval. Dovalili sa aj velociraptory, triceratopsy, brachiosaury a brontosaury. Demolovali múzeum a snazili sa dostaf von. 0 to isté sa usiloval aj Jeff. Ked’ bol na ulici, uvidel, ze manzelka s dcérou práve vbehli do budovy múzea, kde sa pred príserami cítili byf bezpecnejsie. V zúfalstve nastartoval blízko stojacu motorku a vydal sa za nimi. V múzeu nezbadal, ze v ceste mu stojí vel’ké akvárium, do ktorého v plnej rychlosti narazil. Pri náraze vyletel do vzduchu a dopadol do akvária, motorka sa rozbila o dlazbu. Zo zniceného stroja pomaly vytekal olej a benzin. Jeff sa spamátal a zistil, ze za chrbtom má tyranosaura, no zviera si ho nevsimlo. Pozomosf upieralo na dvoch velociraptorov. Vsimol si ich aj Jeff a v duchu si povedal: “Vy ste mi tu este chybali!” Napadlo ho, ze má pri sebe zbran a ak vystrelí do rozliateho benzínu, motorka vybuchne a aspon na chvíl’u zastaví postup zvierat. No zvery sa bez záujmu o Jeffa venovali vzájomnému pozorovaniu sa. Jeff zacal vydávat’ hrózostrasné zvuky, ktor^mi chcel zvieratá nal’akaf. Myslel si, ze nieco l’udské je pre nich strasné, coho by sa mohli obávaf. Zvieratá zareagovali. Zacali kyvaf hlavami, akoby prikyvovali Jeffovi, ze mu rozumejú. Ale opak bol pravdou. Hrozné zvuky sa drali z ich hrdiel a zacali sa pohybovaf smerom k miestu, kde stál Jeff. Uvedomil si nebezpecenstvo, vybral revolver a vystrelil do vraku motorky. Sám stihol skocit’ za mohutné dvere múzea a cupiac na zemi cakal, co bude nasledovaf. 0 chvíl’u sa ozval mohutny vybuch a po nőm uz v múzeu vsetko pohlcovali plamene. Bolo cítif zápach horiaceho benzínu a skvarenych tiel brontosaurov a ich súkmenovcov. “Je po vsetkom” - pomyslel si Jeff. Nebolo. Zjavili sa jeho starí známi uz z prvého dobrodruzstva v Jurassic parku Sam, Laura a John a ako anjeli mu priniesli manzelku a dcérku Kim. Objal svojich dobrodincov a spamátal sa az vtedy, ked’ ho ovial cerstvy vzduch ulice pred múzeom. Usmial sa, aby to dcéra a manzelka nezbadali a pomyslel si: “Fantázia cloveka je d’alsí div sveta.”

Tomas Klenko, 6. tr. ZS

December Zima, zima, krásna zima, prinásas nám zábavy. Biely sniezik padá, padá, posypa nám záhrady. Sánky, lyze, korcule pripravené mámé, stary hrniec, uhlíky rychlo pohl'adáme. Teplá bunda, nohavice, ciapka, sál a rukavice, a uz rychlo, rychlo von! Snehuliakov treba stavat' popred kazdy dóm! Izabela Faragóová, 6. tr. ZS

Rucicky hodiniek Ráz síi v hustom lese tri sestry. Volali sa Hodina, Minúta a Sekunda. Stretli tam starca, ktory ich poziadal, aby mu nazbierali do kosíckov lesné plody. Povedal, ze on sa im za to odmení. Dal im po jednom kosícku a sl’úbil, ze o tri dni sa k ním vráti. Sestry tri dni zbierali lesné plody, ale ako ich zbierali, tak ich aj jedli. Po troch dnoch, ked’ ich starec opáf navstívil, mali len prázdne kosíky a bruská plné bolestí od mnozstva lesnych plodov. Za nesplnenie sl’ubu a pazravosf ich starec miesto odmeny potrestal a premenil ich na hodinové rucicky, ktoré museli bez prestania odmeriavaf plynutie casu a pripomínaf im, ze cas plynie v dobrych i zlych chvíl’ach zivota rovnako. *

Táto vymyslená rozprávka by aj nám mala pripomínaf, ze povinnosti a sl’uby sa májú plnit’ nacas a odmena nás neminie. Spomehme si na to pred blíziacimi sa polrocnymi skúskami, ako aj na nase sl’uby sebe i svojím rodicom. Dániel Nagy, 6. tr. ZÉ

Február 1998

Nad raateriálmi lanskej konferencie slovenskych a mad’arskvch historikov

Michal Hrivnák

Súéasnf stav budapeátianskych Slovákov Pozitívny ohlas nedávnej konferencie o budapestianskych Slovákoch potvrdil, ze verejnost’, a to nie iba slovenská, prejavuje o túto problematiku záujem. S cierom sprístupnit’ ju v maximálnej miere a co najsirsiemu okruhu záujemcov rozhodli sme sa publikovat’ podstatné vyt’ahy z jednotlivych prednások v tóm jazyku, v ktorom odzneli. Zároven nasa samospráva v najblizsej budúcnosti umozní d’alsím záujemcom, aby si v rámci stretnutí mohli vypocut’ vsetky prednásky v plnom rozsahu a prípadne k nim zaujat’ stanovisko. Nasledujúci seriál otvárame úvodnym vystúpením hlavného organizátora konferencie M. Hrivnáka (v slovenskej casti) a príspevkom B. Abraháma (v mad’arskej prílohe). *

*

*

P re d m e to m o s o b itn é h o v y s k u m u b y m o h la b yt’ o tá z k a , a ky p o d ie l v te jto o b n o v e n e j a k tiv ite d ő c h o d c o v , v ich z á u jm e o sv o j p ő v o d m á n o s ta lg ia , to, z e c lo v e k v u rc ito m ve ku o p a t’ p o c it’uje z v y s e n ú p ríc h y ln o s t’ k to m u , co p re ő h o b o lo d á v n e js ie z n e ja k é h o h ía d is k a d ő le z ité , p ríp a d n e ro z h o d u jú c e . A a ké d’a ls ie ő in ite le ho n ú tia k o p á to v n é m u n a d v ia z a n iu kon ta k to v s tym k o le k tív o m (v n a s o m k o n k ré tn o m p ríp a d e s n á ro d n o s t'o u ), o d k ia l’ p o c h á d z a : n a p rík la d akú rolu z o h rá v a s k u to c n o s t’, z e u k o n c e n ím a k tív n e h o v e k u s a k o n ta k ty v y p ly v a jú c e z p ra c o v n é h o p o m e ru z ru s ia , p ríp a d n e s a u vo l’nia aj ro d in n é v á z b y (o s a m o s ta tn e n ie s a d e tí, s tra ta n a jb liz s íc h , ro z v o d a p o d .) T o tiz to to v s e tk o m ő z e v ie s t’ k o s a m o te n iu a ty m to s p ö s o b o m n a s ta n e v z iv o te c lo v e k a v á k u u m , v y p ln e n ie k to ré h o sa c a s to s tá v a z iv o tn e d ö le z ity m . Z á ro v e n ak v m in u lo sti k o c h a b n u tiu v e d o m ia p ő v o d u p rís lu s n ík o v n a s e j n á ro d no sti p ris p e li aj u rc ité o b je k tív n e s p o lo c e n s k é őin ite le , p rá ve ta k aj na je h o o p á to v n o m o z iv e n í sa m ő z u p o d ie ía t’ p o z itív n e s p o lo c e n s k é z m e n y n a s ic h dn í. D n e s n í d ő c h o d c o v ia e s te

v le c ú

so

sebou

tie s n iv é

s p o m ie n k y na m a d 'a riz a c n é s n a h y h o rth y o v s k é h o re z im u , ale V s ú c a s n o s ti v B u d a p e s ti zijú s to v k y , ba hádam tis íc e o b c a n o v , k to rí e s te na urcítej ú ro v n i n ie le n h o v o ria po s lo v e n s ky, a le s a via z u aj k sv o jm u s lo v e n s k é m u p ő v o d u . Z á ro v e n v s a k n e m ő z e m e si n e v s im n ú t’ m e d z il’a h lú k a te g ó riu , ja v pre n a s u n á ro d n o s t’ sn á d ' n a jv ia c c h a ra k te ris tic k y , ked' to tiz sa m i d o ty c n í v á h a jú , a k s a m á jú v y ja d rit' o s v o jo m pővode. “ M ó d n e ” s a to m u h o v o rí, ze z á p a s ia s p o ru c h o u id e n tity . Ide o p ríp a d , ke d ’ je d n o tliv e c si je e s te v e d o m y s v o jh o (s lo v e n s k é h o ) p ő v o d u , e s te na n e ja ke j ú ro v n i o v lá d a ja z y k s v o jic h p re d k o v , ked 'ze v s a k ch o d il do m a d ’a rs k y c h éköl, v y c h o v á v a l s a ta k p o v e d ia c na p rs ia c h m a d ’a rs k e j ku ltú ry, d o m n ie y a sa , z e aj je h o n á ro d n o s tn á p ríslu s n o s t’ m ő z e b y t’ ib a m a d ’a rs k á . T ito n a si s p o lu o b c a n ia sa k s v o jm u s lo v e n s k é m u p ő v o d u e m o c io n á ln e z d a n liv o uz ta k m e r v ő b e c n e v ia z u . A v s a k c a s te js ie je to ib a z d a n ie . P ra c o v n íc i na n á ro d n o s tn o m po li s a p o m e rn e c a s to s tre tá v a jú s ta k y m i príp a d m i, ke d ’ l’udia, k to rí p re d ty m n ik d y n e p re ja v ili z ia d n y z á u ­ je m o n á ro d n o s tn é z á le z ito s ti, o d ra z u ta k m e r b e z p re c h o d u s a ta k p o v e d ia c v rh n ú d o n á ro d n o s tn é h o v e re jn é h o z ivo ta : o d u s e v n e n e sa z a ö ín a jú z ú ő a s tn o v a t’ na n á ro d n o s tn y c h p o d u ja tia c h , p ríp a d n e sa p o d ie ía jú aj na o rg a n iz o v a n í n á ro d ­ n o s tn é h o v e re jn é h o z iv o ta . T o to n e c a k a n é o p á to v n é “s e b a o b ja v e n ie ” je z v á c s a c h a r a k te r is tic k é p re l’u d í v p o k ro c ile js o m ve ku , o co m s v e d c ia k a z d o d e n n é s k ú s e n o s ti. S lo v e n s k e j s a m o s p rá v e B u d a p e s ti, k to rá p ő s o b í n e c e lé d va roky, sa p o d a rilo a k tiv iz o v a t’ n a jv ia c i’udí v d ő c h o d k o v o m ve ku . K lu b s lo v e n s k y c h d ő c h o d c o v pri S S B s a z a lo z il na z ia d o s t’ p rís lu s n ík o v te jto v e k o v e j s k u p in y .

uz aj s tre d n á , ba aj m la d é ia g e n e rá c ia s a d o b re p a m a tá na id e o ló g iu to ta lity , s íre n ie id e y p ro le tá rs k e h o in te rn a c io n a liz m u, ke d ’ sa an i v M a d ’a rsku n e p o v a z o v a lo za v e ík ú c e s t’ p a trit’ k s lo v e n s k e j, a le b o inej e tn ic k e j s k u p in e . Z re jm e aj v y m e n a o b y v a te l’s tv a ného

p ő s o b ila n e g a tív n e na v y tv á ra n ie

p o v e d o m ia

n a s ic h

S lo v á k o v ,

a le

n á ro d n o s t­

p re d o v s e tk y m

p ro s tre d n íc tv o m n a c io n a lis tic k e j a n tip ro p a g a n d y , kto re j p o dsta tu v y s tiz n e v y ja d ru je o.i. aj d o b o v y s lo g a n : "K to bol p ra vym S lo v á k o m , te n sa p re s íd lil." In a k p re s íd le n ie pre tych , ktorí z o s ta li d o m a , s p ő s o b ilo z á v a z n ú “ s tra tu k rv i” a n á ro d n o s t’ ako ta k á sa s ta la z ra n ite ín e jé o u , co s p o lu s d’a lsím i c in ite ím i m o h lo p ris p ie t’ k u ry c h le n iu a s im ilá c ie . N a d ru h e j s tra n e po s p o lo c e n s k y c h z m e n á c h v r. 1989, h la v n e z d ő v o d o v v á c s e j s ta ro s tliv o s ti o m a d 'a rské m e n s in y z ijú c e m im o h ra n íc, s a z a c a la v e n o v a t’ z v y s e n á p o z o rn o s t’ aj tu n a js ím n á ro d n o s tia m , d ő s le d k o m c o h o s a v e re jn o s t’ d o z v e d e la o n ich o v e l’a v ia c a k o p re d ty m . V y tv o re n ie n á ro d ­ n o s tn é h o z á k o n a , s p o lo c e n s k é d is k u s ia a s ty m s ú v is ia c a p ro p a g a c n á c in n o s t’, z a lo z e n ie a p ő s o b e n ie n á ro d n o s tn y c h m e n á in o v y c h s a m o s p rá v , to v s e tk o u z s a m o o s e b e o v p ly v n ilo v y tv á ra n ie v e re jn e j m ie n k y a to v s e tk o

m o h io p o m ó c t’

m e n á in o v y m o b c a n o m o p á t’ z ís k a t’ n á ro d n o s tn ú s e b a ú c tu a m o h lo p ris p ie t’ k ro z u z le n iu ich d á v n e js íc h k o m p le x o v , k to m u , a b y sa o p a t1 h lá sili a v ő b e c a b y s a s m e li h lá s it’ k s v o jm u pő ­ vo d u . P re c o je n u tn é n e u s tá le z d ő ra z n o v a t’ tie to s ú v is lo s ti? Bez u v e d o m e n ia si u v e d e n y c h h is to ric k y c h fa k to v n e m ő z e m e m á t’ ja s n y o b ra z o p o s ta v e n í tu n a js e j n á ro d n o s ti, o s ta v e je j n á ro d ­ n o s tn é h o p o v e d o m ia . U v e d o m e n ie si to h o je z á k la d n o u p o dm ie n k o u , a b y s m e m o h li ú s p e s n e p ra c o v a t’ v p ro s p e c h z á c h ra n y n á ro d n o s ti. M a li by s m e n ie v y z y v a t’ n a s ic h n á ro d ­ n o s tn y c h s p o lu o b c a n o v , a b y sa h lá s ili k s v o je j n á ro d n o s ti,

Február 1998 p o u z ív a li s v o j ja z y k , a b y si s v o je d e ti z a p ís a li do s lo v e n s k e j sko ly, a le m ali by sm e im p o m ö c t' v tó m , a b y o p a to v n e m o h li z ís k a t’ v p ln e j m ie re s v o ju n á ro d n o s tn ú h rd o s t’. N á ro d n o s tn é p o v e d o m ie

nem ozno

p r ik a z o v a f

na

p o v e l,

T re b a

c itliv o

z a o b c h á d z a t’ s o s p o m ín a n y m i v a d a m i m e n tá ln e j h y g ie n y , h isto ric k y v y tv o re n o u d u é e y n o u tra u m o u . B o h u z ia l’, e s te s tá le sa s tre tá v a m e s n a iv n y m i p re d s ta v a m i, ke d ’ na u rc ity c h m ie s ta c h b e z u v á z e n ia c h c ú v y h lá s it’ p o u z ív a n ie s lo v e n s k é h o ja z y k a za p o v in n é , a le b o a s p o h vylu ő n é .

H ő re

n a ő rtn u ty

" c h o ro b o p is "

sa

n e v z t’a h u je

ib a

na

b u d a p e s tia n s k y c h S lo v á k o v . Ő ím sa te d a dá o d ő v o d n it’, ze tu te ra z na tú to té m u u s k u to c n u je m e o s o b itn é s n e m o v a n ie ? T ^m , z e v o n k a já ie p o s ú d e n ie S lo v á k o v je tro s k u in é a aj ich p o s ta v e n ie m á z u rő ité h o hl’a d is k a s v o je s p e c ifik á . M y s lím e tu na to, ze o n ich , o in te n z ite ich v á z b y k s v o jm u p ő vo d u , v s e o b e c n e v ie m e m e n e j a k o o c e lk o v o m s ta v e S lo v á k o v v M ad’a rsku . A le e ste m e n e j p re s n é sú n a s e p o z n a tk y p o k ia t ide o ich p o ce t, k to ry sa o d h a d u je na 1-2 tis íc e , p o d l’a in ych aj na 10 tisíc. N a s e p o z n a tk y o b u d a p e é tia n s k y c h S lo v á k o c h sú p re to ta k n e d o s ta to c n é , le b o po v y m e n e o b y v a te ís tv a , po z ru s e n í m ie s tn y c h o rg a n iz á c ií D Z S M v r. 1951 im n ik d y n e v e n o v a li p o z o rn o s t, a k o b y an i n e e x is to v a li. Ő p e cifické je p o s ta v e n ie b u d a p e s tia n s k y c h S lo v á k o v aj z h is to ric k é h o a k u ltú rn o h is to ric k é h o a s p e k tu . P e st’-B u d ín v s p o lo c n e j vla s ti m ai v z d y ve l’kú p rít’a z liv o s t’ p re in o ja z y c n é n á ro d y , ta k aj pre S lo v á k o v a p rá v e z ty c h to d ő v o d o v bol c e z s tá ro ö ia stre d is k o m ich k u ltú rn e h o a d u c h o v n é h o z iv o ta . Z á ro v e fi m u s ím e p o z n a m e n a t’, z e tu v z n ik a jú c e k u ltú rn o h is to ric k é h o d n o ty n ik d y

n e p ö s o b ili

na

v y tv á ra n ie

n á ro d n é h o

p o v e d o m ia

v

s ú c a s n o s ti tu z ijú c ic h S lo v á k o v , uz an i z to h o je d n o d u c h é h o d ő v o d u nie, z e on i v re g io n á ln o m z m y s le n ie sú p ria m y m i n á s le d n ík m i n a p rík la d K o llá ro v c o v , a le b o S lo v á k o v z ijú c ic h tu na p re lo m e s to ro c ia , ke d ’z e tu n a js ie p ra o b y v a te l's tv o s p ly n u lo s v á c s in o v y m n á ro d o m . S lo v á c i z ijú c i v B u d a p e s ti v s ú c a s ­ no sti se m p risli po r. 1 9 45 z rő z n y c h k o n c ín k ra jin y p o c a s v n ú to rn e j m ig rá c ie . D ő s le d k o m p re ru s e n ia e tn ic k e j id e n tity sa p riro d z e n e p re ru s ila aj k o n tin u ita tra d íc ií.

S ú c a s n é g e n e rá c ie (s v y n im k o u rá k o s k e re s z tú rs k y c h a c in k o ta n s k y c h S lo v á k o v , k to ry c h o s a d y b o li p rip o je n é

S ú c a s n y s ta v b u d a p e s tia n s k y c h S lo v á k o v , ich re la tívn u ía h o s ta jn o s t’ vo c i n á ro d n o s tn y m z á le z ito s tia m , co z re jm e v y p ly v a z ich d lh o ro c n e j iz o lo v a n o s ti, n á z o rn e d e m o n s tru jú m e n s in o v é k o m u n á ln e v o l’by v r. 19 94 . V y s le d o k v o lie b nie je z a n e d b a te ín y , ie b o n e s p o rn e z n a m e n á v y k y v z m ítv e h o bo d u . P o c e t z v o le n y c h e le k to ro v s 5 p o s la n c a m i X II. o b vo d u v s a k n e s ta c il an i na to, a b y sa z a lo z ila s lo v e n s k á m e n s in o v á s a m o s p rá v a B u d a p e s ti. B o lo to m o z n é ib a po n á h ra d n y c h v o ib á c h r. 19 96 , ked' sa z a lo z ila s lo v e n s k á s a m o s p rá v a aj v X V II. o b v o d e . V p rip a d e d ő k la d n y c h p ríp ra v m o h li byt' vo l’by ú s p e s n e js ie . K vö li h is to ric k e j p ra v d e je n u tn é p rip o m e n ú t’ je d n u d ő le z itú o k o ln o s t’, kto rú tre b a p rip ís a t’ na ú ce t s p o m ín a n e j n e d o s ta to c n e j p ríp ra v y : to , z e za p o s la n c o v boli z v o le n i aj ta k i, k to rí n e m ő z u z a s tu p o v a t’ tu z ijú c ic h S lo v á k o v o p tim á ln e , ked’z e nie k a zd y, kto bol z v o le n y , s a v ia z e v ro vn a ke j m ie re k s v o jm u p ő v o d u , ba o b c a s sa s tá v a , ze ani len je h o k o re n e n e s ia h a jú ty m to s m e ro m . In a k z a lo z e n ie S S B nie je v y z n a m n é ib a p re to , z e ta k y m to s p ő s o b o m b o la o d c in e n á d lh o ro c n á krivd a , a z e b u d a p e s tia n s k i S lo v á c i m ájú sv o j z a stu p ite l’s k y o rg á n , a le z e je h o p ro s tre d n íc tv o m s a o b o h a til aj n á s n á ro d n o s tn y s y s té m in s titú c ií: m e d z i n ím a o s ta tn y m i p o d o b n y m i o rg á n m i m ő z e v z n ik n ú t’ u rc itá riv a liz á c ia v d o b ro m z m y s le sió vá , co m ő z e p ő s o b it' a k o p o h o n n á s ila v ú s ili za u s k u to c n e n ie n á ro d n o s tn y c h prá v. O d z a lo z e n ia S S B u p ly n u lo s o tv a v ia c a k o p o ld ru h a róka. D o te ra js ie s k ú s e n o s ti o v e ru jú p re d p o k la d y , p o d l’a kto rych v B u d a p e s ti z ije v e l’a ta k y c h S lo v á k o v , k to rí s a e s te p o m e rn e s iln e v ia z u k s v o jm u p ő v o d u , k ja z y k u s v o jic h p re d k o v , este sa d a jú m o b iliz o v a t’ v p ro s p e c h z á c h ra n y , p e s to v a n ia ich ho d n ő t, ja z y k a , tra d íc ií: p o tre b n é je k to m u ib a z a b e z p e c e n ie vh o d n é h o p ro g ra m ú . C e n n é s k ú s e n o s ti p o s k y tlo z ta k é h o to hl’a d is k a aj v e re jn é z a s a d a n ie z a s tu p ite l’s k é h o z b o ru S S B na já r to h to roku , k to ré h o sa z ú c a s tn ili v o lic i v p o c te nad o c a k á v a n ie , m e d z i n im i v ia c e ro d o te ra z n e z n á m y c h z á u je m c o v , k to rí si rá z n e s fo rm u lo v a li s v o je n á ro k y . P ro b lé m s p o c ív a s k ő r v tó m , z e o s e m c le n n y z b o r p o s la n c o v n e s ta c í v y h o v ie t’ v s e tk y m ú lo h á m . A le aj o rg a n iz o v a n ie a k c ií n a rá z a c a s to na p re k á z k y v y p l^ v a jú c e z n e d o s ta tk u fin a n c ií. Z á ro v e n v s a k m u s ím e s p o m e n ú t’ - a to n e c h c e b yt’ z d v o rilé p ro to k o lá rn e g e s to - z e z to h to hl’a d is k a je p o v z b u d iv y v z t’ah S a m o s p rá v y h la v n é h o m e s ta k n á ro d n o s tia m v ő b e c .

k h la v n é m u m e stu a d m in is tra tív n e ) prisli d o B u d a p e s ti p o c a s k o le k tív iz á c ie p o l’n o h o s p o d á rs tv a a in d u s tria liz á c ie . P re to p o s ta v e n ie to h to e tn ik a je aj z h is to ric k é h o hl’a d is k a in é a k o n a p rík la d S lo v á k o v z ijú c ic h na D o ln e j ze m i, k to rí sa ta m p o v a z u jú za p ra o b y v a te ío v . U s a d líc i p rin ie s li a p re tv á ra li svo j ja z y k , z v y k y , co v p o m e ro c h v e ík o m e s ta b o lo m o z n é iba v o b m e d z e n e j m ie re . A v s a k v rá m c i ro d in y a m e d z i se b o u p ra v d e p o d o b n e e s te d lh o si m n o h í z a c h o v a li a z d o d n e s s v o je n á ro d n o s tn é s v o jrá z n o s ti.

O b d o b ie po roku 1 9 89 n a jv ia c c h a ra k te riz u je m im o ria d n a a k tiv ita , v y p á tie síi v p ro s p e c h z á c h ra n y n á ro d n o s ti. N a ja tra k tív n a js ie z m e n y n a s ta li v o b la s ti o rg a n iz a c n é h o z iv o ta a p u b lic is tik y . Z a k la d a li sa n ő v é o rg a n iz á c ie , kto ré u rg o v a li o d v á z n e js ie , e fe k tív n e js ie z á k ro k y v p ro s p e c h n á ro d ­ no sti n é z o rg a n iz á c ie z a lo z e n é za ty m to ú ő e lo m s tá to m , a kto ré n e ra z rá z n e k ritiz o v a li p ra x n á ro d n o s tn e j p o litik y , z v lá s t’ d o v te d a js iu c in n o s t’ D Z S M . V to m to o b d o b í sa o b n o v ila n á ro d n o s tn é tla c, ro z v íja la sa p u b lic is tik a , k to rá v y v o la la p o z o rn o s t’ aj na S io v e n s k u . V s e tk o to to s p o m ín a m e ib a kvöli ú p ln o s ti a h is to ric k e j p ra v d e , b e z n á ro k u na h o d n o te n ie .

H. Carejsová - Hrabovská: Páracky

Február 1998 V y z n a m n é o s o b n o s ti n a s e j v e d y

Slovenskí rodáci na peátianskej univerzite „Sl’achtici v miestodrzitel’s kej rade nemajú záujem o rozvoj vied, iba o svoju nezdanitel’nost' a vysady. Azda sa veci zlepsia, ked' sme dostali novú panovnícku. Jej manzel je prakticky clovek, vraj milovník prírodnych vied. Nuz co? Náreky nás neuzivia. Musíme pracovat’na poli nasej vedy aj bez vedeckych spolocnosti.Cím skőr sa aj vy v Trnave vyslobodíte z neplodného aristotelizmu, tym lepsie. ’’ (Anton Hykisch : M ilujte král’ovnú) Osemnáste storocie znamenalo pre Uhorsko vyrazné zmeny na poli vzdelania. Panovníéka Mária Terézia si uvedomuje potrebu zavedenia skolskych reforiem. Roku 1767 vznikla napr. v Banskej Bystrici banská skola, v Senci tzv. Collegium oecenia atd\ „Ciemym rokom” v dejinách slovenskej vzdelanosti bol rok 1777, ked’ tmavskú univerzitu premiestnili do Pesti a Budína. Je známe, ze Slováci navstevovali nielen tmavskú, ale aj iné univerzity, ako napr. vo Wittenbergu, Jene, v Halle, Viedni, Altdorfe, Göttingene, Utrechte a od roku 1777 aj v Pesti a v Budíne. V nasledujúcich riadkoch chceme aspon strucne pripomenút’ vzdelancov narodenych na üzemi dnesného Slovenska, ktorí studovali na pestianskej univerzite do roku 1850 a svojím vzdelaním a zásluhami napomáhali rozvoj Uhorska a takto sa zapísali aj do dejín rozvoja ' Slovenska. Na pestianskej univerzite najnavstevovanejsia bola lekárska fakulta. Absolventi sa stali spravidla praktizujúcimi, okresnymi, hlavnymi lekármi na rőznych miestach Uhorska. Spomedzi studentov slovenského póvodu sú známi mnohí vyznamní dejatelia, najmá z radov absolventov medicíny, prírodnych vied, pedagogiky a d’alsích vedeckych a technickych odborov. Spomedzi lekárov - absolventov medicíny vynikol profesor Frantisek Eckstein (* 28. 3. 1769 v Dolnom Kubíne, + 7. 11. 1833 v Pesti ). Pósobil ako hlavny mestsky lekár v Kőszegu, odr. 1799 prednásal na univerzite v Pesti. V r. 1803 bol menovany za riadneho profesora teoretickej a praktickej chirurgie, neskőr sa stal riaditel’om chirurgickej kliniky. V rokoch 1813-1814 bol rektorom pestianskej univerzity. Hlavnym lekárom Tolnianskej stolice, neskőr riadnym clenom lekárskej fakulty v Pesti bol Ignác Havas ( * 1803 vo Valaskej, + 2.11.1887 v Budapesti). Za svoju rozsiahlu éinnost’ bol vyznamenany Radom sv. Stefana a získal hodnosf král’ovského radcu. Anton Jankovich (* 1799 v Bánovciach, + 23.10.1886 v Budapesti) bol dvomym lekárom palatínov a arcikniezat Jozefa a Stefana a cestnym clenom budapestianskeho lekárskeho spolku. Národne uvedomelym Slovákom a riadnym clenom prírodovednej spolocnosti v Pesti bol Karol Kiko. Zaoberal sa liecením magnetizmom. Karol Kreitsir (Krajcsir) (* 28.1.1804 v Smolníku , + 7.5. 1860 v USA) ako vojensky lekár sa v r. 1830-31 zúcastnil pol’ského povstania a po jeho potlacení emigroval do USA, kde pősobil ako profesor filológie na univerzite vo Vírgínii. Priekopníkom ockovania proti kiahnam v Uhorsku bol Michal Lenhossék (* 11.5.1773 v Bratislave, + 11.2.1840 v Budíne), spociatku hlavny lekár Ostrihomskej stolice. Roku 1808 bol vymenovany za riad­ neho profesora biológie a vyssej anatómie na viedenskej univerzite. V r. 1825 sa vrátil do Pesti, kde sa stal protomedikom Uhorska, dékánom lekárskej fakulty a radcom král’ovského miestodrzitel’stva. Najmá vo Viedni pősobil vynikajúci odbomík na zlomeniny Juraj

BUDAPESTI ANSKY

SLOVÁK

Mojzisovic (* 20. 4. 1799 v Ivanke pri Turci, + 10. 3. 1861 vo Viedni) od r. 1832 primár chirurgického a ocného oddelenia pri viedenskej chirurgickej fakulté. Objavil spősob naprávania zlomenín homého stehna bez skrátenia nohy rovnováhovou metódou. Zaslúzil sa aj o propagáciu uhorskych kúpel’ov, zvlásf piest’anskych, a na Sliaci. Za svoju rozsiahlu cinnost’ bol povyseny do sl’achtického stavu. V Pesti praktizovali aj Ján Obonyai (pővodnym menőm Spacok) osobny lekár Eudovíta Kossutha, ako aj Ferdinand Karol Stipsics (*23. 4. 1754 v Stolicnom Belehrade, + 25. 3. 1820 v Budapesti), póvodne hlavny lekár Hontianskej stolice, neskőr profesor vseobecnej patológie a náuky o liekoch na pestianskej univerzite, viackrát dekán lekárskej fakulty a rektor univerzity. Známou osobnosfou nielen v lekárskych kruhoch je Martin Suchán (* 1792 v Rochovciach, + 1842 v Pesti), od roku 1823 pósobiaci v Pesti. Aktívne sa zúcastnoval slovenského národného a kultúmeho zivota. Spoluzakladatel’ Spolku priatel’ov reci a literatúry slovenskej, zdruzeny okolo almanachu Zora, prvy predseda pestianskeho lekárskeho spolku, osobny priatel’ Jána Kollára a Martina Hamuljaka, horlivy zberatel’ textov a melódií slovenskych l’udovych piesní. Ako lekára a archeológa zároven póznámé Imricha Henszlmanna (* 13. 10.1813 v Kosiciach, + 5.12.1888 v Budapesti). Od roku 1872 profesor dejín umenia a archeológie na pestianskej univerzite. Riadny élen Uhorskej akadémie vied. Jeho súcasník, lekár a pyrotechnik Leó Valentin Pántotschek (* 1812 v Kielce, + 1 1.9. 1893 v Zlatne) ako prvy v Uhorsku sa zaoberal daguerotypiou a fotografiou, neskőr sa zameral na vyskum vyroby skla. Roku 1849 vyrobil sklené mince a na Svetovej vystave v Parízi dostal za ne zlatú medailu. Je tiez vynálezcom skla hrajúceho dúhovymi farbami. Medzi zakladatel’ov Matice slovenskej a spolupracovnikov Eudovíta átúra patril Jónás Bohumil Guoth (* v Eubeli, + 20. 12. 1888 v Hybiach). Pocas stúdia v Pesti zalozil s niekol’kymi priatel’mi v r. 1833 Lékársko-slovenskú spolocnost’ na vzdelávanie sa v slovenskej reci. Aktívne sa zúcastnil slovenského povstania v r. 1848-1849, v Aradé bol uvázneny a po porázke mad’arského odboja prepusteny na slobodu. Je známy tiez ako popredny predstavitej’ liptovskych vcelárov-praktikov. Ako chirurg a odbomík na besnotu vynikol Leopold Windisch (* 25. 3. 1765 v Hrusovanoch na Morave, + 1. 2. 1842 v Budapesti). Pősobil ako vojensky lekár v Nitrianskej stolici, kde viedol viaceré vojenské lazarety, potom ako hlavny lekár mesta Pesti a riaditcl’ nemocnice sv. Rochusa. Hlavnym lekárom tejto nemocnice bol aj Sebastian Andrej Kovács (* 27. 9. 1814 vo Vozokanoch, + 17. 5. 1878 v Budapesti). Zalozil patologické múzeum, ktoré stále doplnoval zriedkavymi exemplármi. Öestny élen prírodovednej spolocnosti a dopisujúci ölen Uhorske| akadémie vied. Roku 1867 dostal Rád zeleznej koruny a Rád svatého Stefana. Clenom Uhorskej akadémie vied bol tiez Jozef Pólya (* 1. 1. 1802 vo Vel’kej Seéi, + 10. 6. 1873 v Pesti) od r. 1831 vedúci lekár v cholerovej nemocnici v Pesti. Roku 1842 vybudoval súkromny ústav pre dusevne chorych, ktory po troch rokoch zanikol. V r. 1848-49 sa aktívne zúcastnil revolúcie, po jej porázke sa utiahol na svoj statok, kde sa venoval prevazne pol’nohospodárstvu a pomológii. Ako krajinsky zdravotny radca zaviedol mnohé zlepsenia v organizácii zdravotníctva. (Dokonéenie v budúcom císle). T.B.

Casopis Slovenskej samosprávy Budapesti. Vydavatel’ - Slovenská samospráva Budapest’. Redakcná rada: Zuzana Hollósyová, O ldrich Kníchal (vedúci redaktor), Im rich Fuhl, Gregor Papucek. Adresa redakcie: 1054 Budapest’, ul. Akadémia 1., Tel./Fax: 302-51-17. ISSN 1416-6453 Tlac: CIER-PRINT B t, Budapest’

BUDAPESTI AFŐVÁROSI SZLOVÁK KISEBBSÉGI ONKORMANYZAT LAPJA Találkozás Zdenka Kramplová miniszterasszonnyal

Farsangi hangulatban

Elismerés és segítségnyújtás A közelmúltban Budapesten tett hivatalos láto­ gatása alkalmából a Szlovák Köztársaság kül­ ügyminisztere, ing. Zdenka Kramplová találko­ zott az itteni szlovák szervezetek képviselőivel, s megbeszélést folytatott velük kisebbségünk helyzetéről. A Szlovák Köztársaság nagyköve­ tének, dr. Éva Mitrová-nak a jelenlétében a szlovák diplomácia vezetője hangsúlyozta: az általa irányított minisztérium készen áll arra, hogy az összes magyarországi szlovák szer­ vezettel a lehető legszilárdabb munkakapcso­ latot építse ki. A miniszterasszony többek között méltatta azt a munkát, amelyet a főváros szlovák kisebbségi önkormányzata a budapesti szlovákokkal fog­ lalkozó, nemrég lezajlott konferencia kapcsán végzett, s megerősítette, hogy a külügymi­ nisztérium támogatni óhajtja a konferencia anyagainak kötetben történő megjelenését. A Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma volt az anyaország első intézménye, amely már tavaly méltatta a Budapesti Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tevékenységét. A Külügymi­ nisztérium Hivatalának vezetője, E. Durcovó a Budapesti Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnökének, Ζιιζαηα Hollósyová-nak az alábbi levelet küldte:

Tisztelt Elnökasszony, engedje meg, hogy mind a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma, mind a magam nevében el­ ismerésemet és köszönetemet fejezzem ki Önnek és az Önök szervezete valamennyi munkatársának azokért a kezdeményező akciókért, melyeket meg­ alakulásuk óta a Budapesten élő szlovák közösség számára megszerveztek és előkészítettek. Külön kiemelem „A budapesti szlovákok kulturá­ lis öröksége" c. értékes konferencia sikeres meg­ rendezését. Az Önök szervezetének ezirányú és ehhez hasonló tevékenysége nemcsak Budapes­ ten élő szlovákok nemzeti öntudatának és iden­ titásának a megújulását segítik elő, hanem jelentőségüknél fogva pozitív hatással vannak a magyarországi szlovák kisebbség egészére. *

*

*

A külügyminisztériumon belül a határon túli szlovákok megsegítésére létrehozott alap egy pá­ lyázat révén 100 ezer szlovák korona (Sk) össze­ gű támogatást nyújtott a Budapestiansky Slovák (Budapesti Szlovák) c. folyóirat szerkesztősége műszaki berendezéseinek vásárlására.

Farsang, Pünkösd, Húsvét közeleg, kinek nincs bundája, bizony didereg... Ezt a közismert nótát valaha három napig is énekelték és játszották az összes szlovák faluban. A városokban ezidőtájt szintén javában folyt és folyik a báli szezon, noha napjainkban a vigadalom nem három napig, legfeljebb más­ nap pirkadatig tart. így volt ez, és reméljük, a jövőben is így lesz a budapesti szlovákok körében is. A farsangi bálok, amelyeket a Fővárosi Szlovák Önkormányzat rendezett az elmúlt két évben, már önmagukban bizonyítják a szlovákság jelenlétét itt is, az ország szívében. A vigasságon február derekán a nagy számú budapesti közönség mellett sok vidéki és az anyaországból érkezett „díszvendég” is mula­ tozik.

A báli mulatság szinte ideális lehetőség ahhoz is, hogy a résztvevők újra átérezzék, milyen szoros szálak fűzik őket össze - a közös gyökerek, a közös nyelv. így az idén is - mint az már szokássá vált - több klub tagjai adnak találkozót egymásnak: a szarvasiak, békéscsabaiak és tótkomlósiak baráti köre és nyugdíjasaink, valamint iskolánk diákjai és szüleik, Rákoskeresztúr és más környező falvak (Nagytarcsa, Kerepes, Piliscsaba, Csornád, Pilisszentkereszt, Maglód...) szlovákjai és nem utolsó sorban a szlovák iskola volt diákjai. A kitűnő farsangi hangulatról - mint ahogy azt már megszoktuk - a „Sílesskí mládenci” (a Vértesszőlősi fiúk) fúvószenekar gondoskodik. - a l-

1998 Február S·

Abrahám Barna

Szlovák sajtó és könyvkiadás B u d ap esten a dualizm us korában A budapesti szlovákokról a közelmúltban rendezett kon­ ferencia pozitív visszhangja igazolta, hogy a közvélemény - s nem csak a szlovák - érdeklődik a fent nevezett témakör iránt. Célunk, hogy az idevágó ismeretek maximumátjuttassuk el az érdeklődők lehető legszélesebb köréhez, ezért úgy döntöttünk, hogy az egyes előadások rövidített, ám a lényeget tartalmazó vál­ tozatát közzé tesszük, mégpedig azon a nyelven, amelyen elhangzottak, önkormányzatunk az újabb érdeklődőknek már a közeljövőben lehetővé teszi, hogy különböző találkozók alkalmával eredeti hosszúságukban hallgat­ hassák végig az előadásokat, s esetleg észrevételeiket is megtehessék. A küszöbön álló sorozatot a konferencia fő szervezőjének, Michal Hrívnáknak a bevezető előadásával kezdjük (a szlovák részben), amelyet Ábrahám Barna felszólalása egészít ki (a magyar részben). *

*

*

A korabeli pesti szlovák sajtó lesújtó k é p e t fest az itten i szlo v ák o k életéről, k ü lö n ö se n a száz ad elő g az d aság i recessziója idején. A S lo v e n sk y d e n n ík egy cikke 1900-ban a józsefvárosi m u n k a k ö zv e títő m eg v árosszéli kertek kö rn y ék en szerencséjüket váró, éhező sz lo v ák o k ró l ír, tudom ása szerint az elm últ héten n eg y v e n ez er fő v olt k ö zü lü k m unkanélküli. N égy-öt éve m ég tízezer szlovák kőm űves dolgozott itt, m a nyolcszázan vannak. Egy későbbi cikkben a lap a v id ék i városokat tanácsolja e réteg szám ára. Á m a dolgozók helyzete is nyom orúságos. A S ta v ite fsk y R obotrdk 1905-ben a nagyváros gyáraiba, építkezéseire áram ló szlovákok életét m utatja be: a m agas lakbérek, drága élelm iszerek m iatt nem tu d n ak sem m it félretenni. A szegényebb m unkáscsaládokban a feleség is dolgo­ zik, gyerm ekeiket egész nap a dohos, levegőtlen lakásba zárják. A m unkások iskolázatlansága, n em ritk án írástudatlansága m ég az olcsó szlovák polgári n éplapok és a szocialista újságok terjesztését is igen m e g n eh ezítette. A z első szlo v ák szo ­ ciáldem okrata lap, a N o v á dóba péld án y ait hiába h o rd ták végig fizetésnapkor a kocsm ákban, kávéházakban, sokszor csak 4-6 péld ány kelt el, ha ped ig m ise u tá n a tem plom ok környékén próbálkoztak a p ap érthető haragját vonták m agukra, ki is prédikálta őket, m ondván, ezt a m unkáslapot „písu certi a zlí duchovia ho roznásajú!". .M ásrészt a kicsit jobb bér is rom boló lehetett a család szám ára, m int ezt a S lo v en sk y denníkben olvashatjuk. Egy későbbi cikk is rá m u ta t a pesti szlo v ák élet rákfenéjére: a sz éth ú z ásra, közönyösségre, a szegényebb lenézésére. A z elkeseredett szerző m ég a S vatopluk-történetet (a vesszőnyalábok példázata) is fölemlíti okulásul a m ai fiatalok szám ára. Szintén a D enníkben E. Krest'anovic hosszabb cikksorozatot közöl Slovo k p estia n sk ym rodákom címmel. M inden rendes szlovákot fölszólít, hogy lépjen be a K erepesi úti Szlovák Egyesületbe, m ert szégyen, hogy h at­

vanötezer lakosból a tagság alig száz főt ha szám lál. A z itteni m ódos, előkelő szlovákok kötelessége lenne az egyesületi élet szervezése, ám legtöbjük m ég szlovák anyját is letegadja, ez m a a divat. A z elszom orító összkép láttán föl kell te n ü n k a kérdést: jelen­ tős centrum a volt-e B udapest a szlovák folyóirat- és könyvki­ adásnak? A válasz egyértelm űen pozitív: Pest m int a politikai élet színtere a dualizm us évtizedeiben kikövetelte, hogy itt szü ­ lessen újjá a m o d ern szlovák politikai sajtó, ill. az uralkodó körök főleg itt ad ták ki a szlovákok hazafias érzését, politikai aszim ilációját erő síten i h iv a to tt ú jság o k at, kön y v ek et. A nag y ip ari m u n k ásság m egszületésének, a szociáld em o k rata m ozgalom m egjelenésének köszönhetően itt jelentek m eg az első szlovák m unkáslapok, szocialista káték, brossúrák, naptárak. Ö sszes­ ségében 1848 és 1918 között m inegy h atv an szlovák folyóiratot szerkesztettek tartó san vagy időlegesen Pesten, további h at több­ nyelvű k iad v án y n ak szlovák verziója is volt. Csak az 1901 és 1918 közötti időszakra kb. 470 B udapest tételt tartalm az a könyvészeti bibliográfia (igaz, hogy szám os m u n k a több kiadással szerepel). E hatalm as anyag földolgozása, értékelése m ég a jövő feladata. A Bach-rendszer bukása u tán i poitikai pezsgés, az országgyűlés m unkálatai hívták életre 1861-ben - az esem ények szín­ helyén - a P est'budínske vedom osti-t. Politikai és irodalm i lap ­ ként határo zta m eg m agát, hetente kétszer jelent m eg 4 oldalon Ján Francisci, később M ikulás Stefan Feriancík szerkesztésében. Program cikkében a lap alkotm ányosságot követel, elveti a cent­ ralizációt, a m egyei, ö n korm ányzati jogok tiszteletben tartását követeli. E gyébként A usztria ill. a m ag y arh o n i (uhorsky) szent korona egységét történelm i szükségszerűségnek tekinti. Elismeri a m agyar diplom atikai nyelvet, ezentúl az összes m agyafhoni nem zet egyenlőségét hirdeti. A szlovák kérdések m ellet a szerbek, horvátok üg y ét is m agáénak érzi. A V edom osti a szlovák nem zeti gon d o lat szócsöve, turócszen tm árto n i n em zeti g y ű lés fő p ro p a g á to ra , krónikása, követeléseinek letétem ényese lett. Á m a kevés m unkatársával, kis terjedelm ével s ru g alm atlan politikai vonalával nem válhatott szélesebb rétegek lapjává. A K iegyezés a lap által képviselt nem zeti követelések csődjét jelentette, az előfizetők szám a k ét­ ezerre csökkent, az újság a m egszűnés szélére került. Ekkor in d í­ totta el a fiatal pesti építészvállalkozó, Ján Bobula a m aga poli­ tikai hírlapját, a Slo ven ské n o vin y- 1, am ely hetente három szor jelent m eg négy oldalon. A V edom osti-tól eltérően szilárd anya­ gi bázissal rendelkezett apósa, Jozef Pozdech, az európai hírű harang-specialista továbbá a sikeres gyufagyáros, Jozef Z artetzky szem élyében. A színvonalat és presztízst k ét vezető személyiség, a M em orandum -program m al és a nem zeti pártivezetéssel szem ­ behelyezkedő Ján M aly-D usarov és Ján Palárik biztosította. A program cikk a nem zeti önállóság jelszavát hirdeti, ám nem em líti a Szlovák K erületet, annál inkább az o rszág integritásának védelm ét s a m agyar-szlovák sorközösséget, am ely m indenféle külső beavatkozás nélkül, a teljes egyenjogúság alapján a nem zet jövőjének záloga. A nagyszerb, n ag y ro m án tervekkel ellentétben a szlovákságnak nincs hova gravitálnia, h a elnyeri nem zeti jogait, az állam egység legelszántabb őre lesz. A k ét p esti h írla p k ö zö tt a z o n n al gyilkos, szem é­ lyeskedésekkel tű zd elt konkurencia-harc in d u lt meg. A Vedo­ m o sti azzal v ádolta vetélytársát, hogy a k o rm ány instrukciójára jött létre, Bobula a V edom osti-t pánszláv, orosz, hazaáruló la p ­ nak nevezte, n éh ányadm agával k ilép ett a Szlovák Egyesületből és m egalapította a Szlovák N em zeti- D em okrata Egyesületet

1998 Február (Slovensky národne-dem okraticky spolok), am ely később Új Szlovák Iskolaként vonult be a köztudatba. Bobuláék szám ítottak a m agyar politikusokkal való m egegyezésre, kezdetben a szél­ sőbalos ellenzékben találtak szövetségsere, később ár a kor­ m ánytól fogadtak el szubvenciót. A m agyar politika m erevsége, s a két lap polém iája m iatt n ép szerűségük egyform án csökkent, elvetélt fúziós tárgyalásokat folytattak, végül a V edom osti 1870ben átköltözött T űrócszentm ártonba, s N árodné n o v in y alatt képviselte a nem zeti p árt eszm éit. Pest elhagyása egyébként m in d anyagilag, m in d híran y ag m egszerzése szem pontjából károsnak bizonyult. A S lovenské n o v in y - politikájának csődje, az Új Iskola fölbom lása ny o m án - 1875-ben m egszűnt. Az önálló politikai irányvonal helyett a század végéig kor­ m ány- vagy legalábbis m agyar lapok vették át Pesten a terepet, azzal a céllal, hogy sem legesítsék a m ártoni nem zeti, „pánszláv" sajtó hatását. M ég a Vedom osti-val eg y ü tt újította föl Lukás M ácsay a szabadsáharc alatt k iadott Priatel' l'udu-t, ez a politikai hetilap kezdetben kom oly v ersenytársat jelentett, m ajd az elő­ fizetők szám a h á ro m sz á z ra csökkent, akkori szerkesztője, Ladislav Jesensky m egszüntette és olvasóit átvitte az induló S lovenské n oviny-hez. 1886-tól jelent m eg az U horsko-krajinsky vzdelávací spolok slovensky kiadásában, tehát a m egszüntetett M atica slovenská pénzéből a Vlast' a sv e t c. kéthetilap Jozef H oblík, m ajd Ludvik Janovec stb. szerkesztésében. Színes ta rta lm ú , n épnev elő hivatású újságként hasznos tanácsokat adott a gazdálkodás, kereskedelem , időjárás, gyerm eknevelés, egészségvédelem , alko­ holizm us, dohányzás, stb. körében, írásokat, képeket közölt a szlováklakta régió várairól, de B udáról is, szám os Petőfi-verset fordításban, novellákat, érdekességeket a nagyvilágból, rejt­ vényeket, vicceket, családi m agazinként határo zh atn án k meg. Feltétlen lojalitást, hazafiasságot h ird etett és v árt el. A századelő kultú rm u n kása, a M ilán H odza köréhez tartozó Ján A. W agner tulajdonképpen hasznosnak tekintette ezt a korm ánykiadványt, mivel többezer példányban jelent meg, ingyen k üldözgették m in ­ denfelé s legalább m egtanította a n ép et olvasni. A Vlast' a sv e t a dualizm us végéig létezett, csakúgy, m int a k o rm ánylapnak tekintett, V iktor H ornyánszky által szerkesztett S lovenské noviny. Ez 1886-tól, hetente h árom szor jelent meg, 1901-től p edig n ap ilap p á vált. Célját a szlovák n ép fölem elésében határozta m eg anyagi, erkölcsi rom lásából, am ivel egyben a haza javát szolgálja. Elhatárolta m agát m indenféle politikai utópiától, szélsőségtől, csak a törvény által elism ert, jogos igények képvise­ letére vállalkozott. A lapnak a m agyarhoni (uhorsky) állam ­ eszm ét és alkotm ányt tekintette, m egkövetelte a hazafiúi köte­ lesség teljesítését. Ez a z o n b a n n em jelen tette a hazai - s különösen a felföldi - szociális viszonyok kritikátlan m agasztalását, hasábjain kem ény bírálatok is m egjelentek. Ettől a k orm ánybarát laptól eltérő, következetes ellenzéki irányvonalat követett az 1894-ben in d u lt Krest'an, a K atolikus N ép p árt szlovák hetilapja. 1894-től jelent m eg tizenhat oldalon FrantiSek B leskány szerk esztéséb en . A p á rt p ro g ra m já n ak m egfelelően főként az akkor teríték en levő egyházpolitikai törvényeket (polgári anyakönyvezés, házasság, vegyesházasság) tá m ad ta agresszív, g y ak ra n d u rv a antiliberális, p ro te stá n s­ ellenes, antiszem ita hangon. H azafias szellem ben írt, ugyanakkor az 1868-ban kodifikált nem zetiségi jogok biztosítását követelte. A z aktív pesti pap, E duard Sándorfi vezetése idején nem zeti hangja erősödött, s m ikor a századelőn a N ép p á rt lem ondott a kisebbségi jogok védelm éről, Sándorfi többedm agával elhagyta a lapot, am ely a m agyarosítok eszközévé vált. A század utolsó éveiben született m eg a szlovák m unkássajtó. Láttuk, hogy többezres nagyipari m unkásság élt itt, s bár em lítet­ tük anyagi, szellem i n y o m o rát is, m égis - a m ag y ar szo ­ ciáld em o k rata m ozgalom , p á rté le t k ö v etk ez téb e n - erre a szerepre Pest volt predesztinálva. N éhány m ájus elsejére kiadott röplap u tán 1897 M ájus elsején jelent m eg a N o v á dóba, hav ilap ­ ként 1000 példányban, G ustáv Svéni m ajd Matej Sunavec stb. szerkesztésében. A program cikk a szociáldem okrata p á rt m i­ nim ális program ját, az alapvető polgári, szociális és nem zeti

jogok követelését tartalm azta. A szűk, h iányos m űveltségű m u n k atársi gárda (az irodalm i szlovák nyelvet sem nagyon ism erték), a pesti egyetem isták távo lm arad ása, s az MSzDP vezetőségének elzárkózása (a N ép szavára és a Volkstim m ére ak arta ö sszp o n to sítan i a szűkös an y ag i eszközöket, s nem ism erte föl a kisebbségi anyanyelvi p ártp ro p ag a n d a jelentőségét) m egpecsételte a lap sorsát: 1899-ben m egszűnt. U gyancsak Pesten jelent m eg 1903 és 1907 között az első szlovák szakszervezeti újság, a Sta vitel'sky robotník, a m agyar­ honi (Uhorsko) építőm unkás szakszervezet havilapja, L udvig Belényessi szerkesztésében. A lap üd v ö zö lte és erősíteni kívánta a szlovák m unkások ö n tu d atra ébredését, rám u tato tt n yom o­ rukra, h írt ad o tt a bérharcok, sztrájkok kim eneteléről. A századelőn P esten új lapalapítási h u llám söpört végig, fil­ léres néplap o k jelentek m eg (Esti Újság, Á bendblatt), s Székely V iktor nyom datulajdonos rom án, szerb lapok m ellett szlovák újságot is indított, m elynek szerkesztésével a városszerte ism ert parlam enti tudósítót, M ilán H o d zát bízta meg. A S lo v en sk y denn ík 1900-ban indult, s vele született m eg a m o d ern szlovák újságírás. H odza színes, a lehető legérthetőbb nyelven írt n ap i­ lap o t ad o tt m indössze 1 krajcárért olvasói kezébe. Ezt és későbbi lapjait szociális és nem zeti érzékenység jellem ezte, a kisbir­ tokosok, a h áziip ar p usztulására, a m unk ásn y o m o r, kivándorlás terítéken tartása m ellett a szlovák nem zeti vezetők elleni perek, ö n tu d ato s diákok kizárása állandó tém a m arad t. A D enník ugyan négy h ónap u tán anyagi okokból m egszűnt, ám fáradhatatlan szerkesztője 1903-ban elindította a S lo v e n sk y tyzdenník-et, majd 1910-ben a S lo v en sk y d en n ík is újjászületett. *

*

*

A z eszm eileg színes, jelentős egyéniségek által fémjelzett folyóiratoktól eltérő en a p esti szlovák k ö n y v k iad ás inkább g yakorlati tö m eg ig én y ek et elég ített ki, v agy a ko rm án y zat eszközeként a hazafias nevelést szolgálta. H arm inckét kiadóvál­ lalat, valam int 26 n yom da ad o tt ki szlovák n y elvű könyveket, nagy részük vallási kiad v án y volt: im a - és énekeskönyvek, kalendárium ok. M egjelent továbbá n ag y szám ú gazdálkodási sz ak tan ácsad ó , tö rv én y szö v eg ek , sz erelm i levelezés stb. Szórakoztató céllal szám os p o n y v ak iad v án y látott napvilágot, jórészt m agyarból fordítva. M éhner V ilmos könyvkiadó a jó üzlet rem ényében egész sorozatot ad o tt ki U zitocné a zábavné cítanie p re slo v en sk y Yud címmel (később a F ranklin T ársulat vette át). Ebben m ég több klasszikus irodalm i alkotás és történelm i m ű is m egjelent (Ján Botto, A ndrej Sládkovic egyes m űvei, Szent István, II. Rákóczi F erenc életrajza), m íg a G. Eisler által szerkesztett, valójában az A th en eu m által k iad o tt Slovenské Y udové k n izn ic e m eséket, b ety árh istó riá k at tartalm azo tt. A Slo ven ské pohY ady fölhívta a figyelm et e kiadványok alacsony szín v o n alára, in k áb b k lasszik u s m a g y a r m ű v e k fo rd ításá t szerette volna látni. A teljességhez hozzátartozik, hogy a fenti m a g y ar/m a g y aró n kiadók m ellett a dualizm us id ő szak áb an két önálló szlovák könyvkiadó is m űködött. Ján Bobula 1869-ben többedm agával m egalapította a M inerva R t -t, m ely m agyar, szerb, rom án, lengyel, cseh, orosz, francia és n ém et m űvek m ellett főként szlovák m unkák m egjelentetésére vállalkozott, s m indezzel a közös haza népeinek lelki egységét k ívánta szolgálni. H árom fontos k iadványa született, m ajd anyagi okokból és az Új Iskola széthullása m iatt 1872-ben m egszűnt. 1906-ban azu tán M ilán H odza n éhány társával, 25 000 k o ro n a alaptőkével m egalapította a B udapestiansky nakladatel'sky spolok-ot, am ely néhány év m úlva - H linka csehországi gyűjtéseinek köszönhetően - saját n y o m d ára tett szert. A k ét lap o n kívül vagy negyven tétel könyvet ad o tt ki, jórészt nép szerű , népnevelő kiadványokat. M indez nem v áltoztat azon, hogy a pesti szlovák könyvkiadás végig gyakorlati irányultságú és provinciális m arad t, a nem zeti k u ltú ra fejlődéséhez kevéssé tu d o tt hozzájárulni.

1998 Február

Új igazgatónő a Szlovák Intézet élén Mgr. Éva Bálázóvá személyében új igazgatónőt

munkatársként a hadtörténettel foglalkozott, később

köszönthettünk az év elején a budapesti Szlovák

pedig szerkesztőként tevékenykedett a televíziós

Intézetben - egy olyan embert, akit számos földink

munka és a filmművészet terén.

ismer már az előző évek találkozásai révén.

működő Határon túli Szlovákok Intézetében, ahol a

Pozsonyban. A pozsonyi Komensky Egyetem

Magyarországon, Ausztriában, Németországban és

Bölcsészettudományi

szerzett diplomát

Skandináviában élő szlovákok múltját és jelenét

történelem-levéltáros szakon, majd tudományos

tanulmányozta. Ebben az időszakban rendezte meg a Határon túli Szlovákok Múzeumában (Krajanské Múzeum) a „Szlovákok Magyarországon - múlt és jelen" c. kiállítást, amely vándorkiállítássá alakítva Budapesten, Békéscsabán és Kiskőrösön is látható volt. E problémakör kapcsán több cikket és tanul­ mányt publikált, s az alföldi szlovák írók mun­ kásságát bemutató irodalmi estek szervezésében is részt vett. Az elmúlt két évben a Magyarországgal és Ausztriával való együttműködés koordinátoraként tevékenykedett. Sok sikert kívánunk Éva Balázovának mun­

Éva Bálázóvá (középen) megnyitja a Szlovák Intézet első ezévi kiállítását.

kálkodása új színhelyén, a szlovák kultúra buda­ pesti székházában!

Imrich Fuhl irodalmi estje A Szlovák Köztársaság nagykövete, Ενα Mitrová asszony, együttműködve a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Szerve­ zetével ötórai tea mellett irodalmi estet ren­ dezett a nagykövetségen. Ezúttal a résztvevők Imrich Fuhl költé­ szetével ismerkedhettek meg, aki a hazai szlovák költészet fiatalabb generációjának leg­ jelesebb egyénisége. Művei Katka Hollósyová előadásában hangzottak el. Imrich Fuhl költészetét a hazai szlovák irodalom kiváló ismerője, Vojtech Kondrót költő, valamint Peter Andruska író-kritikus méltatta.

Rendkívüli testületi ülés: a Budapesti Szlovákok Kulturális Öröksége c. konferen­ cia értékelése, valamint a Szlovákok Napja dec. 14-i rendezvény szervezése.

Dec. 3.

Részvétel a Német Ifjú tehetségek bemu­ tatóján.

Dec. 9.

Részvétel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal mellett működő Magyar-Szlovák Szakértői Bizottság soron következő 6-ik ülésén.

Dec. 12. Az Országos Szlovák Önkormányzat, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége, va­ lamint a FSzKÖ együttműködésében ren­ dezték meg a Szlovák Intézetben a szlovák gyerekek Mikulás-ünnepségét. Dec. 18. Az OSzÖ, valamint a MSzSz a Szlovák inté­ zetben rendezték meg a Nemzetiségek Nap­ ját, mely ünnepség keretében méltatták a Ludové noviny c. hetilap 40-ík évfordulóját. Dec. 23. Rendkívüli testületi ülés keretében fehér asztal mellett emlékezett meg önkormány­ zatunk a közelgő Karácsonyról. Jan. 20. A FSzKÖ Kulturális Bizottságának ülése, (1998) melyen javaslatokat tettek az 1998-as kul­ turális programokra. Jan. 21. Látogatás a budapesti Szlovák Intézet új igazgatójánál, Éva Balázovánál, Mindkét fél kölcsönösen kifejezte szoros együtt­ működési szándékát. Jan. 23. Részvétel az OSzÖ Oktatási Bizottsága ál­ tal szervezett tanácskozáson a szlovák iskolában. Jan. 29. Részvétel a Fővárosi Közgyűlésen.

A képünkön balról: I. Fuhl, K. Hollósyová, V. Kondrót, E. Mitrová, P. Andruska.

A szlovák néptánc népszerűsítője Az idei farsangi bál m ű so rára a re n ­ dezők a kassai 2eleziar (Vasas) együttest hívták meg. A több évtizede m űködő néptáncegyüttes repertoárjában főként a ke­ let-szlovák tájegységek szokásai és táncai elevenednek meg, elsősorban Zem plén és Sáros folklórja. A hazai szlovák táncosok és vezetőik 1979 óta m űködnek együtt e kitűnő együt­ tes koreográfusával, Vladimír U rbannal. Több szlovákiai és külföldi tanfolyam on ta ­ n íto tta koreográfiáit, melyek általában díj­ n y ertesek lettek, így általa M exikótól Jap án ig m ind több helyen ism erhetik a szlovák nép k u ltú rá ját és folklórát. Né­ h ány magyarországi szlovák n éptánccso­ port és egyesület m u n k áját is aktívan segítette és az általa betanított táncok, dalok máig nem vesztettek frissességük-

Dec. 2. (1997)

Négy évet töltött a Matica slovenská keretében

Éva Bálázóvá 1951. december 4-én született Karán

Ö NKO RM ÁNYZATUNK ÉLETÉBŐ L

bői, időtállónak bizonyultak. Több együt­ tes táncolja őket évek óta és adja tovább a következő generációnak. A Zeleziar az elm últ években is több falunk és v áro su n k színpadán m u tatk o ­ zott be és m indenhol átü tő sikert aratott. Részt vett többek közt a Szlovák N éptánc­ antológiákon és a Nyírség Fesztiválon is, ahol csodálatos m űsorával kivívta n em ­ csak a közönség, de a szakm a elism erését is. Sokan technikai tu d á su k a t dicsérik, m ások a gyűjtések au ten tik u s voltát, de előadásm ódjuk, h u m o ru k és m ár-m ár szí­ nészi teljesítm ényük m indenkit meggyőz professzionizm usukról. Reméljük, még sokszor találkozhatunk U rban ú rra l és együttesével próbaterm e­ in k b e n és k u ltú rh á z a in k , szín h ázain k színpadán is.

Febr. 5. Önkormányzatunk vezetősége részt vett a Budapest Főváros Közigazgatási Hivata­ lának tanácskozásán, melyen tájékoztatást kaptak a kisebbségi önkormányzatok tör­ vényességi ellenőrzésének 1997. évi ta­ pasztalatairól.

A z ifjúság felé fordulva Ebben az évben is megismétlődnek azok a rendezvények, amelyek az önkormányzati testület eddigi tevékenységének súlypontját képezték. Elsősorban a társadalmi élet olyan akcióiról van szó, m int a karácsonyi ünnepek alkalmából megrendezett Szlovákok Napja és a farsangi bál, melyek eddig is a figyelem középpontjában álltak. Az idősebb korosztályhoz tartozókat tömö­ rítő Nyugdíjasklub tevékenységének meg­ szervezésén kívül az önkőrmányzat idén kü­ lönös figyelmet akar szentelni a fiatal nemze­ dék kezdeményezéseinek, azok támogatásá­ nak. Az együtműködés eredményeként a kö­ zeljövőben létre kell jönnie a budapesti önkor­ mányzat mellett tevékenykedő ifjúsági klub­ nak, melyben a fiatal nemzedék képviselői kul­ turális estek, beszélgetések stb. szervezésével hasznosan tölthetnék a szabadidejüket.

1998 Február

Λ S zlovák N yu gdíjasok K lu b já n a k program ja a z 1998 első félévére

Új kön yv S z lo v á k íz e k

Március 19, A Dohány utcai zsinagóga megtekin­ tése. Á p rilis 2. Látogatás a Néprajzi Múzeumban. (A húsvéti szokások felelevenítése). Á p rilis 16, Séta a Fővárosi Állatkertben. Á p rilis 30. Komárom nevezetességeinek megte­ kintése. Utazás vonattal. Május 14. Séta a Kútvölgyi úti kápolnához, Május 28. Bakonyi szlovák községek (Bakonycsernye, Öskü, Szápár, Jásd) meglátogatása. Jú n iu s 11. A Vácrátóti Arborétum megtekintése. Utazás vonattal, Jú n iu s 26-28. Kirándulás az Árva-völgybe (Szlo­ vákia). J ú liu s 9. A féléves klubtevékenység értékelése, „fehér asztal” ünnepség.

A programváltoztatás joga fenntartva! Klubfoglalkozásainkat k é th e te n te c s ü tö rtö k i napon 14 órai kezdettel tartjuk. Kivételt képez­ nek azok a foglalkozások, amelyek aktualitása más megoldást igényel, ill. a kirándulások. Azokat a foglalkozásokat, amelyek nem kötődnek kon­ krét helyszínhez, a S zlovák K u ltu rá lis Inté­ zetének helyiségeiben tervezzük megrendezni (1088 Bp. Rákóczi u. 15). A saját szervezésű pro­ gramjainkat az érdeklődésnek megfelelően igyek­ szünk kiegészíteni a szűkebb, ill. tágabb környezetünk programkínálatával.

Búcsú Golda Ilonától Kilecvenhat éves korában h ú n y t el Golda Ilona, a szlovák iskola egykori tanára. A Kelenföldi Katolikus T em p ­ lom urnatem etőjében 1998. jan u ár 19én vettünk végső búcsút tőle. Em lékét megőrizzük.

Február 14. Farsangi bál (helye és időpontja a meghívó szerint). Február 19, A „Budavári Labirintus” megtekintése. M árcius 5. Időskorúak egészségügyi tornája. (Bevezető előadás, „bemelegítő gyakorlatok”). M árcius 13. Az 1848-49-es forradalom megün­ neplése a szlovák iskola tanulóinak közre­ működésével.

P ‘ <wtd*áé6t

Szlovák h o n fitá rsa k a pesti egyetemen Az itt következő néhány sorban a tudo­ mányos élet azon - a mai Szlovákia területén született - képviselőiről lesz szó, akik 1850 előtt voltak a pesti egyetem hallgatói, s tudá­ sukkal és érdemeikkel a haladás segítői voltak a történeti Magyarországon. Korának kiemelkedő orvosa volt Eckstein Ferenc (1769-1833), aki 1813-1814-ben a pesti egyetem rektorának tisztét is betöltötte. Tolna megye főorvosaként vált ismerté Havas Ignác (1803-1887), Jankovich Antal (17991886) pedig a két egymást követő nádor, József és István főhercegek udvari orvosa volt. A himlő elleni oltás magyarországi elterje­ désének úttörőjeként ismert Lenhossék M i­ hály (1773-1840) eleinte Esztergom megye főorvosa, majd az orvosi kar elnöke volt. A pöstyéni (Piest’any) és garamhalászi (Sliac) gyógyfürdő népszerűsítésében is érdemeket szerzett Juraj Mojzisovic (1799-1861) jött rá arra, miképp hozhatók helyre a combcsont törései a láb megrövidítése nélkül. Az orvosi körökön kívül is ismert személyiségnek szá­ mított a pesti orvosi egyesület első elnöke, a

Ebben a könyvecskében az érdeklődő északi szomszédunk, a szlovák nép - és részben a hazánkban élő szlovák nemzetiség - konyhájá­ nak jellegzetességeiből kap ízelítőt. Szlovákiai útjaik során honfitársaink is szívesen térnek be az útmenti autócsárdákba, vagy városi étter­ mekbe egy-egy adag káposztalevesre, vagy juhtúrós sztrapacskára, ami itt, a liptói túró hazájában az igazi. A szlovák konyha iránti érdeklődés szerte a világon - így nálunk is egyre nő. Az Etnikum Kiadó ezzel a recept­ könyvvel kíván elébe menni ennek az érdek­ lődésnek, és 240 szlovák étel receptjét adja a kulináris élvezeteknek hódolók kezébe. Az Etnikum Kiadó és a könyv összeállítója Bárkányi Zoltán bízik abban, hogy az itt leírt szlovák ételek változatosabbá teszik sok ma­ gyar család étrendjét.

szlovák népdalokat gyűjtő Martin Snchán (1792-1842). A szlovák nyelven történő művelődést szolgáló orvosi egyletet Eudovít Stúr egyik munkatársa, Jónás Bohum il Guoth hozta létre 1833-ban. Leó Valentin Pántotschek (1812-1893) volt az első a történeti Magyarországon, akinek a figyelme a dagerrotípia és a fényképezés felé fordult. Az általa feltalált üvegérméket az 1889. évi párizsi világkiállításon aranyérem­ mel jutalmazták. A kiemelkedő szakemberek sorából említ­ sük meg még a Magyar Tudományos Aka­ démia két tagját: a pesti patológiai múzeum alapítóját, Kovács András Sebestyén-t (18141878), valamint Pólya József-et (1802-1873), aki országos egészségügyi tanácsadóként szá­ mos újítással tette jobbá az egészségügy megszervezését. Aktív résztvevője volt az 1848-1849. évi forradalomnak, melynek veresége után visszavonult a birtokára, ahol túlnyomórészt mezőgazdasággal és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. T . B.

A művészet nem ismer politikai határokat A Budapesti Szlovák Intézetben kedves ünnepsé­ gen nyitották meg az idei évad első textilművészeti kiállítását Éva Mitrová nagykövet asszony jelen­ létében, A nagyszámú érdeklődő jelenlétében, Mgr. Zuzana Neumanová mutatta be a művészt Yveta Miháliková térplasztika és textilkép alkotót. A hangulat művészi élményét emelte Sutyinszky Beáta fuvolaművész előadása. A kiállítás egy jelentős szakmai kapcsolat újjáéledésével gazdagította a két szomszéd nép hagyományán alapuló régi jó kapcsolatát. Pauli Anna Munkácsi-díjas textiltervező meghívta a szlovákiai művészt a Szentedrei Péter Pál galériá­ ba a jelenlegi kiállítás anyagával. Jelen sorok írója kedves kötelességként tolmácsa volt azon beszél­ getésnek, melyből kiderült, hogy a szlovákiai művész nem csak fantázia szintű alkotásokat hoz létre. Több évet töltött a rózsahegyi (Ruzomberok) textilgyárban, melynek több évtizedes szakmai és baráti kapcsolata volt az egykori budakalászi és csillaghegyi textílgyárakkal, ahol Pauli Anna ter­ vezőként működött. V. Gajan

1998 Február

Szlovákok Cinkotán Ma is gyakran látni szlovák népviseletet hétköznapi öltözetként hordó idősebb em bereket K istarcsán, Csömörön, Cinkotán, vagy éppen a sashalm i piacon. A közel 300 éve Cinkotára betelepült m icsinai szlovákok utódai ők, őseik a szegénység elől menekülve találtak itt új otthonra. Egészen e század első harm adáig zárt közösségben éltek, megőrizve nyelvüket, hagyom ányaikat, az evangélikus vallást. Cinkota m a B udapest XVI. Kerületéhez ta r­ tozik. Történetét, így a betelepülés históriáját is, egy 1971-es helytörténeti m u n k a nyom án ism ertetjük, melyet a MINERVA kiadó publikált. Eszerint 1686-ban, B uda felszabadulása u tá n a menekülő török csapatok Cinkota területét érintve húzódtak kelet, m ajd dél felé. A falu őslakosai a h áború tüzében szétszóródtak, m ás vidékre m enekültek. Az 1690-ben készített összeírásokban m int elhagyott helység szerepelt, h a t év m úlva m ár a nevét sem említik. 1699ben azonban fordulat állt be, mely része volt an n a k a céltudatos birodalmi telepítési politikának, m iszerint a kipusztult és megfo­ gyatkozott m agyar lakosság p ó tlására idegeneket kell behozni. így kerültek Pest megyébe szlovák és ném et telepesek. C inkotán a telepítő a Benyiczky család volt. A török hódoltság végén a felvidé­ ki família egyik ága ju to tt a cinkotai birtokhoz. Benyiczky Tam ás, akkori váci kapitány 1699-ben elküldte fiskálisát, Kovács M ártont a család Turóc megyei m icsinai bir­ tokára, hogy onnan telepeseket hozzon. A földesúr vallásszabad­ ságot, földet, az egyházi és falusi tisztségviselőknek javadalm azást ígért. Az evangélikus vallású, szlovák anyanyelvű lakosságot csábította a jól termőföld, a szerződésben rögzített alacsonyabb úrbéri teher és a vallásszabadság. Tovább h ato tt ráju k a környék­ beli példa, hiszen ebben az időben m ár elindult a szervezett betelepítési politika, am elynek nyom án a szomszédos Csömör, K istarcsa és Kerepes is benépesült. A „honfoglalás” néhány hónap alatt le is zajlott. A telepesek a földesúrral szerződést kötöttek, m iszerint három rh én u si forint évi illeték lefizetése ellenében egy telkes gazda 27 hold szántóföldet, 8 szekér szénát term ő rétet, szőlőnek való földet és házhelynek való telket kapott. A rom okban talált h ázak at felépítették és m eg tan u ltak síkvidéki módon gazdálkodni. A betelepültek - a viszonylag kedvezőbb szerződés birtokában - szabadabb jogállapotban éltek, m int az örökös jo b ­ bágysorba taszított egyéb lakosság. M agukat soha nem nevezték jobbágyoknak, telepes gazdák voltak, akik féltékenyen őrizték jogaikat. A R ákóczi-szabadságharc idején ú jra csatatér lett ez a terület. 1708-ban pestis pusztított. Mindezek m iatt Cinkota ú jra elnéptelenedett, s lakói csak 1709-ben költöztek vissza. Benyiczky Tam ás - kinek birtokjogát III. Károly király m egerősítette, - m aga is a faluba költözött, a főutcában nem esi k ú riát építtetett. 1739-ben újból pestis-járvány ütötte fel a fejét Pest-megyében, de Cinkotát nem sújtotta. Hogy miért, azt az 1882. évi canonica visitatio jegyzőkönyvéből tu d h a tju k meg. „Felsőbb rendeletre, s a földesúr p ara n csa folytán kordont állítottak fel a határokon s szi­ gorúan ügyeltek, hogy azt m ás községek lakói á t ne lépjék és innen senki ki ne m enjen... Ezidő alatt a m ás községben lakó, de a cinkotai egyházhoz tartozó jegyesek nem eskettettek. A kisdedek is csak úgy részesültek keresztségben, hogyí azokat a keresztszülők a kordonon kívül egy kitűzött helyen a földre letették és elvonultak, mire a lelkész nagy óvatossággal hozzájuk közeledvén lehető távolról megkeresztelte, anélkül, hogy hozzájuk nyúlt volna.”

BUDAPESTI

Az idő teltével a községbe la ssan visszaszivárogtak a régi m a ­ gyar lakók is. Egy 1784-es feljegyzésben a - m a is élő - Szlauko, Valent, Kovács, Ganyecz, Breda, F urm an, stb. szlovák család­ nevek mellett m ár olvashatóak a többi közt a Sípos, Varga, Tóth, Gácsi m agyar családnevek is. A XVIII. Század m ásodik felében a földesurak szám os m ódszert eszeltek ki m ajorsági földjeik növelésére, jövedelmeik emelésére. Benyiczky Ferenc is egy alka­ lomm al elkérte a telepesekkel kötött szerződést - am elyet a község ládájában lakat alatt őriztek - és többé nem ad ta vissza. Röviddel ezután megszegve azt, új terheket ró tt ki a falura. Bevezette a kém ény u tá n i illetéket (füstpénzt), csirke- és borjupénzt, s vajszolgáltatást - még azoktól is, akiknek nem volt tehenük. Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete ugyan rögzítette a korábbi terheket, de jó alkalom volt a földesúrnak arra, hogy fokozatosan m egszüntesse a telepítéskor adott kedvezményeket. M egindult a zselléresedési folyamat. M egszűnik a föld évenkénti újrao sztása és átad ja helyét az állandó földeknek. Ez intenzíveb­ bé teszi a gazdálkodást, javul a földek trágyázása és áttérnek a három nyom ásos művelésre. 1848 m árciu sáb an Cinkota lakosai is szab ad u ltak az úrbéri te r­ hektől, de a jobbágyfelszabadítási törvény végrehajtására csak öt év m úlva k erü lt sor, a földesúri birtok azonban m egm aradt. A szabadságharcban ’48 szeptem berében Cinkota 8 honvédújoncot állít és 100 nem zetőre van. A bécsi u d v ar politikája, amely a nem zetiségeket állandóan a m agyarok ellen hangolta, Cinkota lakóinál csődöt mondott. A tavaszi h ad járat során a község a PestB uda felm entésére indított m agyar h a d a k egyik kiinduló állása lett. Aulich tábornok főhadiszállása az evangélikus lelkészlakon volt. 1849 április 9-én ide hívta össze C inkota lakosait és hirdette ki a H absburg-ház trónfosztását. Két n ap m úlva a község h atáráb a n folyt le az utolsó ütközet Jellasich és a magyar haderő között, s ez a honvédsereg fényes győzelmével végződött. Az 1867-es kiegyezés u tá n B udapest főváros és környéke gyors fejlődésnek indult, a gyáripar vonzotta a m unkaerőt. A föld nélkül m arad t parasztok Cinkotán kívül vállaltak m u n k át, a falu azon­ b an megőrizte eredeti arculatát. Galgóczy Károly 1877-ben irt m onográfiájában így ír erről: „A cinkotai birtokos özv. Benyiczky Ödönné, szül. Keglevich Stefánia, akinek diszkért közepén álló kényelmes földszintes kastélya van a falu közepén. A község berendezettsége szabályos, az u tc ák szélesek, a h ázak eleje akácfákkal kiültetett. A lakosság házai többnyire vertfalúak, szalm atetőzettel. A földek jól művel­ tek, a nép általában vasekét használ, m inden három évben tr á ­ gyáznak. Fő term ényük a rozs és a zab. Van árpa, kukorica, b u r ­ gonya, kevés tiszta búza, vetett tak arm án y u l lu cern a és bükköny. Ezen kívül kerti vetemények term esztése is folyik. A lakosság B udapestre piacozik: általában gabonafélét, takarm ányt, zsúpot, tavasszal zöld babot, borsót, nyáron tököt, dinnyét, u b orkát szál­ lítanak, ezen kívül n aponként tejet és igen sok cirokseprűt.” Benyiczky Gábor földesúr könnyelm űen gazdálkodott, s fokoza­ tosan eladósodott. Ezért egy nagykiteijedésü birtokrészt parcellázás ú tján áru b a bocsájtott. így született meg Mátyásföld és Sashalom. Cinkotát 1950-ben további négy községgel együtt a fővároshoz csatolták, a XVI. kerület része. A G eorgina ú ti iskolában található a falu-m úzeum . Az itt kiállított régi haszn álati tárgyak, öltözetek, fényképek, d o k u m e n tu m o k m eséln ek az egykori m icsinai szlovákokról és utódaikról, akik C inkotán leltek új hazára.

Tóth János István

A Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat lapja. Kiadó - Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkor­

SZLOVÁK

mányzat. A kiadásért felelős: Hollósy Tibomé. Szerkesztőbizottság: Hollósy Tiborné, Oldrich

Kníchal vezető szerkesztő, Imrich Fuhl, Gregor Papucek. A szerkesztőség címe: 1054 Budapest,

Akadémia u. 1., Tel./Fax: 302-51-17. ISSN 1416-6453

Nyomda: CIER-PRINT Bt., Budapest