BUDAPEST ARCULATÁNAK MEGÍTÉLÉSE ÉPÍTÉSZEK KÖRÉBEN 2005. május 31.
Tartalomjegyzék I. Vezetői összefoglaló .............................................................................................. 5 1. A megkérdezettek................................................................................................ 5 2. Legfontosabb konklúziók ..................................................................................... 5 II. Módszertan ............................................................................................................ 7 III. Stílusok, korszakok Budapesten, és azok hatása a városképre ...................... 8 1. A XIX. század előtti stílusok................................................................................. 8 2. Klasszicizmus ...................................................................................................... 9 3. Eklektika ............................................................................................................ 10 3.1. Városfejlődés a korszakban ........................................................................ 10 3.2. Érték vagy historizmus? .............................................................................. 10 4. Szecesszió......................................................................................................... 13 5. Modern a két világháború között........................................................................ 14 5.1. Egy hangsúlytalan példa ............................................................................. 14 5.2. Egy karakteres negyed................................................................................ 15 5.3. Korabeli infrastruktúra ................................................................................. 15 6. Modern a II. világháború után, szocreál ............................................................. 15 7. Újra modern ....................................................................................................... 16 7.1. ’60: ez már nem a szocreál ......................................................................... 16 7.2. „Házgyárak” korszaka ................................................................................. 17 7.3. ’70: „magyaros” trendek a modernben ........................................................ 17 8. Az utóbbi 15 év irányzatai.................................................................................. 18 8.1. Változó környezet........................................................................................ 18 8.2. Szaporodó trendek ...................................................................................... 19 9. Legújabb budapesti trendek............................................................................... 20 9.1. Silány átlag.................................................................................................. 20 9.2.Trendek a példák tükrében........................................................................... 20 10. Budapesti egyéniség........................................................................................ 25 IV. A városfejlődés hatása a városképre ............................................................... 26 1. Budapest megújulása ........................................................................................ 26 1.1. Jelentős lemaradás ..................................................................................... 27 1.2. Alacsony minőségű kivitelezés.................................................................... 28 1.3. A rossz eredmények okai ............................................................................ 28 2. Irodaházak, plázák, lakóparkok ......................................................................... 29 2.1. Bérirodaházak ............................................................................................. 29 2.2. Saját irodaházak ......................................................................................... 31 2.3. Plaza-jelenség............................................................................................. 31 2.4. Bevásárlóközpontok esztétikája .................................................................. 32 2.5. Lakóparkok.................................................................................................. 32 2.5.1. Gazdasági nyomás ............................................................................... 33 2.5.2. Érdektelenség....................................................................................... 33 3. Műemlékvédelem............................................................................................... 33 3.1. „Vaskalaposság” ......................................................................................... 34 3.2. Inkább a szigor… ........................................................................................ 34 3.3. Néhány példa .............................................................................................. 35 4. Az épített környezet további elemei, infrastruktúra ............................................ 35
2
4.1. Vízművek .................................................................................................... 35 4.2. Ipari létesítmények ...................................................................................... 36 4.3. Közlekedési infrastruktúra ........................................................................... 36 4.3.1 Felszín alatti közlekedés........................................................................ 36 4.3.2. Felszíni közlekedés és gépkocsi forgalom............................................ 37 4.4. Utcabútorok................................................................................................. 38 5. Monofunkcionalitás és migráció......................................................................... 39 5.1. Egyirányú fejlesztések................................................................................. 39 5.2. Fluktuáció.................................................................................................... 40 5.3. A migráció irányai........................................................................................ 40 6. Művészet a városban......................................................................................... 40 6.1. Hagyománytisztelő szobrok ........................................................................ 41 6.2. Alternatív jelenségek ................................................................................... 41 V. Budapest negyedei ............................................................................................. 43 1. A negyedekről általánosságban......................................................................... 43 2. I. kerület, középkori Várnegyed ......................................................................... 44 3. III. kerület, Óbuda .............................................................................................. 44 4. V. kerület, kormányzati-hivatali negyed ............................................................. 44 5. VI. kerület, Andrássy út...................................................................................... 45 6. VII. kerület, Zsidó negyed .................................................................................. 45 7. VIII. kerület, „Chicago” ....................................................................................... 46 8. IX. kerület, elkülönülő területek.......................................................................... 46 8.1. Tömbrehabilitáció ........................................................................................ 46 8.2. Millenniumi Városközpont ........................................................................... 47 9. XI. kerület, Lágymányos .................................................................................... 47 10. XIII. kerület, Újlipótváros .................................................................................. 48 11. A Duna-szigetek, Duna-part............................................................................. 48 11.1. Margit-sziget.............................................................................................. 48 11.2. Hajógyári- és Óbudai-sziget ...................................................................... 49 11.3. Duna-part .................................................................................................. 49 12. Napjainkban alakuló negyedek ........................................................................ 49 12.1. Magasházak.............................................................................................. 49 12.2. Etnikai, nemzetiségi negyed, jelleg ........................................................... 50 12.3. Lakó- és szórakoztató-parkok ................................................................... 51 12.4. Spontán fejlődés........................................................................................ 51 VI. Adminisztráció, szabályozás, városüzemeltetés ............................................ 52 1. Jogszabályi háttér .............................................................................................. 52 1.1. Az önkormányzati törvény ........................................................................... 53 1.2. ÉTV, OTÉK, BVKSZ, KVSZ, KSZT ............................................................. 54 2. Hivatalok, hatóságok ......................................................................................... 55 2.1. Hivatalok működése .................................................................................... 55 2.2. Szakmai felkészültség................................................................................. 56 2.3. Budapesti Főépítész.................................................................................... 56 2.4. Tervtanácsok............................................................................................... 56 3. Koncepciótlanság .............................................................................................. 57 4. Legális és illegális gazdasági nyomás ............................................................... 57 4.1 Telekspekuláció ........................................................................................... 57 4.2. Korrupció..................................................................................................... 58
3
5. Az alkotást akadályozó egyéb tényezők ............................................................ 58 5.1. A verseny lenyomja az árakat ..................................................................... 58 5.2. „Építő-maffia” .............................................................................................. 59 VII. Vélemények a jövőről, szakmai önértékelés................................................... 60 1. Vélemények a jövőről ........................................................................................ 60 1.1. Hatóságokkal szembeni elvárások .............................................................. 60 1.2. Lakhatóbb város.......................................................................................... 61 1.3. Javuló design .............................................................................................. 61 1.4. Közlekedési problémák ............................................................................... 62 2. A szakma értékelése.......................................................................................... 62 VIII. Melléklet............................................................................................................ 64 1. Az alkalmazott kérdőív....................................................................................... 64
Képek és táblázatok jegyzéke 1. kép Két eklektikus pesti homlokzat ........................................................................... 12 2. kép Lechner Ödön: Posta-takarékpénztár ................................................................ 13 3. kép A Wekerle-telep és a Szabadság tér környéke .................................................. 14 4. kép A városszéli lakótelepek és... ............................................................................. 17 5. kép ...a rózsadombi beton kockák............................................................................. 17 6. kép Művészetek Palotája .......................................................................................... 21 7. kép A Budapesti Sportaréna ..................................................................................... 21 8. kép A Graphisoft Park logisztikai épülete.................................................................. 22 9. kép Épülő Infopark .................................................................................................... 23 10. kép Alkotás Point .................................................................................................... 23 11. kép Kálvin Center.................................................................................................... 24 12. kép Nemzeti Színház .............................................................................................. 24 1. táblázat: Az ingatlan-beruházások értékelése........................................................... 28
4
I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Tanulmányunk célja, hogy képet alkossunk arról: miként látják a budapesti építészek a várost, hogyan ítélik meg arculatát. Az „arculat” fogalmának megragadásakor a fogalomhoz tartozónak ítéltük a városkép milyenségét, a kultúrtörténet, építészet Budapesten is látható nagy korszakait, a város fejlődésének irányait, az egyes városi negyedek jellegzetességeit és a szakmai működés feltételeit is.
1. A megkérdezettek A kutatás során tizenhét építésszel készítettünk ankétos felmérést. A kutatás jellegéből fakadóan az interjúkban nem mindig ugyanarra a témára esett a hangsúly. A megszólaltatottak mindegyike hosszú ideje gyakorló építész, többen a szakmán belül véleményformáló személyiségek, azonban nem a legismertebb építészek közül kerültek ki. Mindannyian irodájuk vezető építészei, akik közül sokan jelentős épületekkel gazdagították a várost. Jól ismerik kollégáikat és a budapesti viszonyokat is.
2. Legfontosabb konklúziók Az érintett kérdések többségében az építészek két csoportja rajzolódott ki. Felüknél kisebb részük nevezhető általában optimistának. Ők a várost, bár kicsit „porosnak”, de alapvetően szépnek látják, ahol a fejlődés épp napjainkban kezd jobban megindulni, és látnak pozitív jelenségeket, valamint szívesen élnek Budapesten. Az építészek több mint fele azonban inkább pesszimistán vélekedik a városról. A régi és az új építészetet is színvonaltalannak tartják, a fejlődést pedig határozatlannak, koncepciótlannak vélik, Budapestet élhetetlen városként tartják számon. A megszólalók közül sokan csak a zöldövezetben tudják saját életüket elképzelni. Természetesen voltak átmenetek, vegyes válaszok is. Az építészek többsége szívesen hasonlította Budapestet más európai nagyvárosokhoz a válaszok során, és gyakran hoztak fel külföldi példákat. A megszólalók tehát jól tájékozottnak nevezhetők. Az építészek a Budapesten jelen lévő stílusirányzatokat inkább az azokat megjelenítő épületek minősége alapján értékelték, kevésbé az adott stílusról alkotott szubjektív ízlésük szerint. A megkérdezettek döntő többsége a budapesti városkép legmeghatározóbb irányzatának a belvárosra jellemző eklektikus stílust tartotta, ami az elhangzott vélemények szerint nem képvisel magas művészeti szintet.
5
Ezen kívül nem volt teljes egyetértés a budapesti stílusok megítélését illetően, jó és rossz példákat minden korszakból megemlítettek. Budapest
legújabb
kori
fejlődését
markáns
vélemények
szerint
a
monofunkcionális beruházások jellemzik. Az építészek többsége úgy látja, hogy a jelenlegi fejlesztések rossz minőségi és esztétikai nívót képviselnek, bár az utóbbi években észlelnek bizonyos pozitív elmozdulást. Az építészek sokszor hozták szóba a megváltozott
gazdasági
környezetet,
ami
miatt
kiszolgáltatottakká
váltak
megrendelőiknek. Az építészek a városban folyó migrációt normális jelenségnek minősítették, ami egyébként is jellemző a nagyvárosokra. A folyamatot a városépítészet azonban véleményük szerint jobban is tudná kezelni. Az elhangzott vélemények szerint az infrastruktúra és az épített környezet egyéb elemeinek rossz állapota legalább annyira, vagy jobban befolyásolja negatív irányba Budapest városképét, mint a leromlott állagú épületek. Az infrastruktúra elhanyagoltságát a városi közlekedésre kifejtett hatása miatt is aggasztónak találta a megkérdezettek többsége. Sok építész megállapítása szerint Budapest nagyváros és nem világváros. Noha a kultúra jelen van a városban, szükség lenne multikulturális fejlődésre. Budapest lakosságát ellenben több építész is konzervatívnak és kevésbé befogadónak tartotta. Budapest kerületeinek, negyedeinek önálló arculatát az interjúalanyok többsége kiemelte. Általában utaltak a Duna fontosságára is a város életében, mely jobb kihasználtságát sürgették, tekintettel arra, hogy az igen lényeges eleme Budapest városképének. A megkérdezett építészek nagy többsége elégedetlen a városüzemeltetéssel, bár működésének hibáit különböző okokban látják. A vélemények alapján a jogszabályi háttér, a vezetés erélytelensége, illetve a forráshiány egyaránt felelőssé tehető a problémákért. Az interjúalanyok a jövőben magasabb művészi és technikai színvonalat látnának szívesen Budapesten, ami, elvárásaik szerint egyre élhetőbb várost eredményezhetne.
6
II. MÓDSZERTAN A kutatás során 2005. április 14-29. között 17 építésszel készítettünk interjút Budapest arculatának megítéléséről. A megkérdezettek képesítésüket Magyarországon (is) szerezték, Budapesten élnek, és építészeti tevékenységüket is itt folytatják. Egy kivételével mindannyian vezető építészek, a legfiatalabb 10, a legtapasztaltabb 35 éves gyakorlattal rendelkezik. A kérdéseket félig strukturált formában tettük fel, így olyan témák is szóba kerülhettek, melyekre vonatkozó kérdés a kérdőíven nem szerepelt; az interjúfelvétel hozzávetőleg egy órát vett igénybe. A félig strukturált interjúinkhoz használt kérdőív a Mellékletben található.
7
III. STÍLUSOK, KORSZAKOK BUDAPESTEN, ÉS AZOK HATÁSA A VÁROSKÉPRE A vélemények összefoglalása Az építészeti stílusok a történelem folyamán megkésve érkeztek Magyarországra, Budapestre. A budai oldal legmeghatározóbb pontja a középkori Várnegyed. Budapest legmeghatározóbb stílusa az eklektika, mely egyben a város fejlődésének is nagy korszaka, de eredményei vitatottak. A város az eklektika korszakában történt rendezés folyamán lett Bécshez, Párizshoz hasonlítható. Budapesten a szecessziós stílus testesíti meg a legmagasabb művészeti értéket, mely eredeti és igényes is. Az Újlipótváros a Bauhausnak köszönhetően a főváros legegységesebbnek tartott negyede. A városszerkezetre ma is érzékelhető hatással volt a szocreál várostervezés. A ’60-as évek peremkerületi lakótelepei és rózsadombi beépítése súlyosan negatív elemei a városképnek. A legújabb kor építészeti trendjei csak pontokban, szórványosan vannak jelen Budapesten. A rendszerváltás utáni időszak ingatlanfejlesztéseire az igénytelenség, és az alacsony nívó a jellemző, kevés a jó példa.
A város mai arculatát a megkérdezett építészek általánosnak tekinthető véleménye szerint az elmúlt 150 év építészeti stílusai határozzák meg. Többségüknek határozott véleménye volt a városban fellelhető irányzatokról. Egyes építészek szerint azonban Budapestnek nincs is stílusa, esztétikai értéket nem hordoz. Ez utóbbi válasz csak két alkalommal született.
1. A XIX. század előtti stílusok A XIX. századot megelőző korok stílusait reprezentáló épületek alacsony számban és szórványosan vannak jelen a városban. Ezek az épületek koruknál fogva történeti emléknek minősülnek, műemlékvédelmi oltalom alatt állnak. Azonban több építész is
8
felhívta a figyelmet arra, hogy pusztán korából kifolyólag egy épület nem képvisel értéket. Bár a késő gótikának és a budai reneszánsznak a Mátyás templom kivételével szinte nincsenek látható nyomai a városban, a magyarországi építészet történetében fontos korszakról van szó. Több építész egybehangzó véleménye szerint ez az időszak volt a szellemi frissesség utolsó nagy korszaka Magyarországon építészeti szempontból. Ami később következett, több évtizedes csúszással érkezett Nyugatról, gyakran másolás formájában. Igaznak tartják ezt a megkérdezettek a barokkra, ami kifejlett formájában ide sem ért igazán, valamint a klasszicizmusra, a romantikára, az eklektikára, egészen a modernig és napjainkig. A középkor jelentősen hozzájárult Budapest mai városképének kialakulásához. A Budai Vár általános vélemény szerint a város egyik legszebb negyede, több megkérdezett építésznek személy szerint is kedvelt helye. Körükben is volt azonban olyan vélekedés, miszerint a várbeli épületek kevés kivételtől eltekintve már a saját korukban is egyszerűek, szerény kivitelezésűek voltak. A Várnegyedre jellemző korai barokk stílus 50-100 évet késett és nehezen mérhető a Nyugat-Európaihoz. Ezzel együtt a Vár több egybehangzó vélemény szerint is egyéniséget kölcsönöz a városnak. Ebből a szempontból a megkérdezettek egy része Prágához is hasonlította Budapestet.
2. Klasszicizmus Az 1770 és 1830 közt igazán jellemző klasszicista stílus korszakából még állnak, főként a pesti oldalon, jelentős számban magán- és középületek, mégpedig olyan minőségben, melyet több építész interjúalanyunk is kiemelendőnek tartott. A Pollack Mihály által tervezett Nemzeti Múzeum vagy a Ludovika épülete, illetve Hild József némely belvárosi épülete a klasszicizmus kései, de eklatáns példái. Általános vélemény szerint azonban a klasszicizmus városképi jelentősége csekély, ma már csak foltokban látható Budapesten.
9
3. Eklektika Interjúalanyaink szinte kivétel nélkül az eklektikát jelölték meg, mint a városképet leginkább befolyásoló stílust. Arról, hogy ez inkább jó vagy rossz, megoszlanak a vélemények.
3.1. Városfejlődés a korszakban A budapesti városképre tehát a vélemények szerint az eklektika döntően rányomta a bélyegét. Közvetlen előzménye a bécsi Ring kiépítése volt, ami az eklektikus építészet egyik legnagyobb vállalkozása volt. Így érthetően a megkérdezett építészek nagy része is Béccsel rokonította Budapestet. De az előbbivel azonos súllyal nevezték meg Párizst is, hiszen e város építészete, rendezése, Hausmann-féle sugárútjai is nyilvánvaló
példaképül
szolgáltak
a
főváros
„szerkezeti
nagyvonalúságának”
kialakításakor a korszakban. Megjegyzendő, hogy az építészek mindegyike igen markáns véleménnyel rendelkezett az eklektika korszakáról és a századfordulós városfejlesztésről. Arra a kérdésre, hogy miért pont az eklektika a legmeghatározóbb stílus a városban, viszonylag egyszerű és szinte egyöntetű volt az építészek válasza. Az 1873-1910 közötti időszakban Budapest fejlődése óriási lendületet kapott, amihez foghatót azóta sem tapasztalhattak az itt élők, és ebben az időszakban ez volt az egységesülő Európa meghatározó stílusa. A nagyvonalú városrendezési terveknek köszönhetően hatalmas építési boom lett úrrá a városon, és az egyik vélemény szerint nem Európa, hanem a világ legfejlettebb építőipara működött a korszakban Budapesten. A város fejlesztését ebben az időben, mint azt egyik beszélgetőtársunk találóan illette, a „nagyratörés illúziója” határozta meg. Nagyberuházások érdekében egész tömböket tüntettek el, és az így megtisztított területeken új negyedek épültek fel a két körút között és azon kívül, megszüntetve a korábbi klasszicista városképet.
3.2. Érték vagy historizmus? Budapesten az eklektika nagy mennyiségben van jelen és annyira sokrétű, hogy a műfajon belül is indokolt különbséget tennünk. Az építészek véleménye szerint az eklektikán irányzatai közül elsősorban az Ybl Miklós által is képviselt neoreneszánsz irány testesíti meg a legmagasabb művészeti színvonalat, és
10
kivitelezése is gyakran jobb minőségű, mint az eklektika többi irányzata esetében. Legszebb példája az Operaház, amely korabeli és jelenlegi vélemények szerint is túltesz a mintakép Garnier-féle Párizsi Operán, de ebbe a kategóriába sorolható az egész Andrássy út is. A Lipótváros belső része, mely ma inkább kormányzati, hivatali negyed, szintén pozitív vonásokat mutat. Az említett területeken az eklektika nemcsak művészileg igényes, de a megkérdezettek többsége szerint kivitelezése is színvonalas.
11
Szinte mindegyik építész kiemelendőnek tartotta, hogy a Budapesten épült korabeli épületek, bár stílusukban nemzetköziek, európaiak voltak, minőségükben nem mindig, ami ma is látható. A fővárosban kőfaragás helyett vakolatépítészet folyt, de ebben világszínvonalút alkottak a korabeli építők, mint azt megemlítették.
1. kép Két eklektikus pesti homlokzat Az egyik vakolatból, ma már menthetetlen, a másik időtállóbb, kőből.
Néhány építész, akik egyébként pozitívnak értékelték a budapesti eklektikát, azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a városfejlődés ezen időszakában volt igény európai tekintélynek számító építészek foglalkoztatására, mint Gustav Eiffel (Nyugati Pályudvar) vagy Otto Wagner (Andrássy út, Dohány utcai zsinagóga), akikhez mérhető európai építész azóta sem tervezett Budapesten. Bár kisebbségi vélemény, néhány megkérdezett teljesen értéktelennek tartja a budapesti eklektika egészét, mely szerintük mindig is korszerűtlen volt, és másoláson alapult. Több építész is megemlítette, hogy az eklektika az építészeti historizálás stílusa, és ez
a
historizmus
mind
a
mai
napig
meghatározza
a
fővárosiak
életét.
Beszélgetőpartnereink némelyike éles kritikával illette ezt a hozzáállást. Interjúalanyaink egyikének szavai jól összefoglalják az építészek e csoportjának véleményét, mely szerint „a budapestiek ízlését az eklektika határozza meg, az a stílus, amit már a kortárs
kritikusok
is
gyakran
zagyvának,
műveletlennek
és
összehordottnak
minősítettek. Ez, kiegészülve a magyarok másolás iránti olthatatlan vágyával, illetve, hogy mindent összehordjanak, összekeverjenek, valamint az újítással szembeni ellenállásukkal, a konzervatív ízlés genetikus kódoltságához vezetett. De mit mondhat 12
az ember a genetikus kódjára? Hogy ez hagyomány… Mivel ez a fajta „parvenü mintalenyúlás” időben egybeesett a nagy gazdasági fellendüléssel, Budapest nagy korszakával, ma is ehhez nyúlunk vissza.” Mások véleménye szerint is a konzervatív közízlés gátolja a modern befogadását napjainkban is.
4. Szecesszió A szecessziót a történetiség és a historizmus, illetve a majd hamarosan mindent felforgató modern közti kapocsként jellemezték egyes megkérdezettek, amely radikálisan szakított a megelőző korok hagyományaival. Ez lehet az indoka annak, hogy igen gyorsan végigsöpört Európán. Azt a megkésettséget, mely - mint fentebb említettük - a magyarországi építészet egyik jellemzője, a szecesszió esetében kevésbé érzékelték a megkérdezettek.
2. kép Lechner Ödön: Posta-takarékpénztár A budapesti szecesszió talán legkiemelkedőbb példája
Interjúalanyaink nem említettek meg olyan negyedet, nagyobb területi egységet Budapesten, melynek összképét ez a stílus szabná meg. Ellenben szóba került több, kiemelkedő
szecessziós
épület.
Még
Budapesttel
szemben
legkritikusabb
beszélgetőtársunk is európai színvonalúnak nevezte Lechner Ödön munkásságát, főként a Postatakarékpénztár és az Iparművészeti Múzeum épületét, melyeket mások sem mulasztottak el kiemelni, mint a kor legjobban sikerült épületeit. A többség a szecessziót értékelte olyan stílusirányzatnak, mely a városban a legmagasabb művészeti fokon reprezentált. Kiemelték ezen kívül a szecesszió igényességét és eredetiségét, mely távolabb áll a más korszakokra jellemző másolástól.
13
5. Modern a két világháború között Egyes vélemények szerint a szecesszió utáni korszakkal, a modern megjelenésével megszakadt a korábban jellemző, egymást követő stílusirányzatok közti egymásra épülés, kontinuitás, és új szakasz kezdődött, mely mind a mai napig tart. A modernizmus irányzatait érintő kérdéseinkre interjúalanyainktól alig kaptunk egybevágó válaszokat. A De Stijl, a konstruktivizmus vagy a Bauhaus egymással egy időben létezett, mind saját eszköztárral, saját filozófiával.
5.1. Egy hangsúlytalan példa Budapestre a modern is kissé megkésve érkezett, akárcsak a megelőző korszakok stílusai, mint azt többen megjegyezték. A megkérdezettek egyike erre példaként hozta fel a korszak egyik legnagyobb beruházását, a kispesti Wekerletelepet. Bár érdekes, tudatos területrendezésével és kis családi házaival egyéni hangulatot sugároz, építészeti szempontból nem volt túl haladó. Stílusa nehezen helyezhető el az irányzatok közt, inkább általános, provinciális népi jegyek fedezhetők fel rajta, talán még az erdélyi kisvárosok némely stíluseleme is. Az biztos, hogy az ebben az időszakban Nyugat-Európában kibontakozó modernhez semmi köze nincs. Ennek ellenére a megkérdezett építészek egy része szerint igen egységes és élhető területe ez a városnak, topográfiájához pedig talán csak a belvárosi Szabadság tér és környéke hasonlatos.
3. kép A Wekerle-telep és a Szabadság tér környéke Ritka Budapesten az ennyire speciális topográfia
14
5.2. Egy karakteres negyed Budapesten a „klasszikus modern” első sorban a Gropius-féle Bauhaus formájában jelent meg. Bár Bauhaus stílusú épületek sokfelé fellelhetőek a városban, legnagyobb koncentrációban az Újlipótvárosban láthatunk ilyet. Ez a negyed az 1920-’30-as években épült be, illetve épült újjá, nagyszabású befektetések sorozata által. A XIII. kerület nevezett részét az építészek Budapest legegységesebb negyedének tartják. Hogy milyen építészeti színvonalat képvisel Újlipótváros, arról differenciáltak a vélemények. Míg a megkérdezettek kisebb csoportja szerint semmi különöset nem nyújt, átlagosnak nevezhető, másik részük szerint világszínvonalat testesít meg. Összességében inkább pozitív véleményeket halhattunk.
5.3. Korabeli infrastruktúra A ’40-es évek modernje az interjúk során alig került szóba. A kevés ma is látható mű közül emellett némely építész kiemelt a korra igen jellemzőnek tekinthető egy-egy épületet. Az egyik az Erzsébet téri buszpályaudvar, mely műemléknek minősül, így felújítási munkálatai is vontatottan haladnak. Bár designja vitathatatlanul a korszaké, a megszólaló szerint nem olyan magas kvalitású épület, amely megtartását abszolút módon indokolná. A másik jelentős épület a Ferihegyi repülőtér 1-es terminálja, melynek megújulása, részben az eredeti tervek szerint, szintén épp napjainkban van folyamatban. Ez már a vélemények alapján magasabb művészi fokon áll, nem beszélve turisztikai, városképi jelentőségéről, hiszen ilyen régi terminál szinte sehol máshol nincs üzemben Európában.
6. Modern a II. világháború után, szocreál A második világháborút követő újjáépítés hozzájárult a modernen belüli újabb trendek, irányzatok kialakulásához, és egyben lehetőséget kínált régóta húzódó városrendezési feladatok elvégzésére is az európai nagyvárosokban, Budapesten is. Ahogy egyes megkérdezett építészek fogalmaztak, a szocializmus erőltetett iparosítása mellett kevés erőforrás maradt a város és a lakókörnyezetek rendbetételére, olyannyira, hogy néhány ház helyenként még ma is viseli a háború nyomait, az ’50-es évek végén pedig ez a kép általánosnak volt tekinthető.
15
A beszélgetések során az építészek elvétve említették az ’50-es évek hivatalos irányzatát, a szocialista realista stílust az épületekkel kapcsolatban. Azok a megkérdezettek, akik megemlítették az irányzatot, inkább a várostervezéssel kapcsolatban hozták szóba. A Rákosi-rendszer alakította ki Nagy-Budapestet és struktúráját, ami egyes építészek szerint a mai napig húzódó városfejlesztési és városképi problémákat indukált. Ekkor vált Budapest olyan „elterülő” várossá, amilyen ma is. A egyik megszólaló építész szerint a szocreál építészet utolsó nyomai, mint például a Dózsa György úti MÉMOSZ-székház, épp napjainkban tűnnek el.
7. Újra modern Az 1960-as években tanúi lehetünk a modern egyfajta visszatérésének, bár a politika még mindig befolyást kíván gyakorolni a művészetekre. A modernnek ezt a fajta, kissé torzított formáját nevezte néhány megszólaltatott építész szocmodernnek.
7.1. ’60: ez már nem a szocreál Egyik interjúalanyunk jegyezte meg, hogy a közmegítélésben mennyire pontatlan a szocreál fogalma. A laikusok szocreálként tartanak számon szinte mindent, ami az ’50’60-as években épült, a már említett MÉMOSZ-székháztól a lakótelepekig, pedig szerinte ennél árnyaltabb a kép. A ’60-as években, a korabeli építészek által annyira kívánt modern szellemiségének újbóli megjelenése néhány pozitív példát is eredményezett. Ilyenként említette meg néhány megkérdezett a XI. kerület beépítését, mely véleményük szerint jól illeszkedik a korabeli európai trendekhez.
16
7.2. „Házgyárak” korszaka Az időszak kevésbé pozitív példái a vélemények szerint feltűnőbbek a városban. A ’60’70-es években sorra jelentek meg a magyar városok, így Budapest peremén is az ötés tízszintes panelházakból álló lakótelepek. Az építészek többsége, akik hajlandóak voltak válaszolni arra a kérdésre, melyik Budapest legcsúnyább negyede, területe, egybehangzóan a peremkerületek panel-övezeteit jelölték meg. Szociális, funkcionális oldalról
megítélésük
nem
ennyire
egyértelmű.
A
megkérdezettek
egy
része
emlékeztetett arra, hogy a lakótelepek valós társadalmi igényt elégítettek ki a korban, akárcsak a mai lakóparkok. A korszak visszatérő modernizmusára hozta fel több építész ugyancsak negatív példaként a Rózsadomb beépítését. Az itt lévő, 4-8 lakásos „kocka”, beton társasházak színvonalát mind építészeti, mind technikai oldalról silánynak nevezték. A II. kerület geográfiai helyzete folytán ez az elhibázottnak tekintett beépítés a városból szinte mindenhonnan jól látható, így jelentősen befolyásolja a városképet.
4. kép A városszéli lakótelepek és...
5. kép ...a rózsadombi beton kockák. Ugyanannak a „házgyárnak” a termékei.
7.3. ’70: „magyaros” trendek a modernben Az 1970-es években határozott szellemi arculattal rendelkező csoportok, szellemi műhelyek alakultak és a magyar építészetben újra lehetett áramlatokról,
17
irányzatokról beszélni. Ebben az évtizedben tűntek fel a magyar építészetet máig meghatározó főbb irányzatok és alkotók, első jelentősebb munkáik is ekkor készültek. Több építész is kiemelte, hogy a legújabb kori modern stílust inkább egyéniségek határozzák meg, kevésbé irányzatok. Magyarország is fel tud mutatni iskolateremtő építészeket. A legnyilvánvalóbb talán Makovecz Imre munkássága, az ő neve sok interjúban szerepelt. Noha megítélése szélsőséges az építésztársak körében (a „néhány fenyőgerenda kövek közt még nem stílus”-tól az „egészen remek”-ig), szinte mindenki elismerte, hogy az általa meghatározott trend igazán egyéni, és a modern elvárásainak megfelelően tiszta ideológia támogatja. Néhány épülete, mint például a Hattyú-ház, vagy a Farkasréti temető ravatalozója kitüntetett helyet kapott a városban, minden megfigyelőt véleményalkotásra késztetve.
8. Az utóbbi 15 év irányzatai 8.1. Változó környezet Az
1990-es
évek
eleje
nem
jelentett
éles
cezúrát
a
világ
építészetében.
Magyarországon azonban fontos megemlékezni erről az évtizedről, amely az interjúalanyok szerint jelentős változásokat hozott és újszerű helyzetet eredményezett a szakmabeliek számára. A rendszerváltással megvalósuló piacgazdaság és a gazdasági
szükségszerűség
átalakította
az
ingatlanfejlesztések
szempontrendszerét. A megszólaltatottak általános véleménye szerint az igénytelenség uralkodik a jelenkori Budapesten, mégpedig olyan mértékben, ami hosszú távon is meghatározza mind a városképet, mind a városfejlesztést. Megjegyezendő, hogy a legújabb kori építések alacsony esztétikai és technikai nívójáról általában nem az építészek, mérnökök tehetnek. A megkérdezettek közül többen megjegyezték, hogy az építtetők, illetve a tág értelemben vett közönség, tehát az építészeti termékek „fogyasztói” részéről csupán az elmúlt másfél-két évben tapasztalható az esztétikai értékek előrébb sorolása. Eddig az általános igénytelenség számított meghatározónak, és a fő szempont az olcsóság volt.
18
8.2. Szaporodó trendek Mint fent említettük, a modern építészet mai irányzatainak meghatározásakor az interjúkon alig születtek egybehangzó válaszok. Mégis megkíséreljük összefoglalni mindazt, ami ezzel kapcsolatban elhangzott, a felhozott példákkal megvilágítva. Számon tartott az organikus irányzat, melyről fentebb már volt szó, s melyet leginkább Makovecz Imre munkásságához köthetünk Magyarországon. A dekonstruktivizmus fő képviselője itthon Rajk László. Egyik legutóbbi munkája, a Lehel téri piac nem csak laikusok közt, de szakmai körökben is éles bírálatokat váltott ki. Egyes építészek szerint tetszetős, haladó munkáról van szó, mások szerint inkább teljesen kusza, széteső alkotás. Az expresszív-konstruktív trendhez sorolhatjuk Virág Csaba Kálvin téri irodaházait vagy Keller-Hőnich-Cságoly-Nagy Alkotás-pointját. A kritikai regionalizmus az a trend, mely az organikusoktól és a dekonstruktivistáktól is távol kívánja tartani magát, és próbál ideológia-mentes maradni, miközben törekszik a környezettel, kultúrával való összhangra is. Nagyléptékű épület nem képviseli ezt az irányzatot Budapesten, de Karácsony Tamás óbudai családi háza jó példa lehet. A fent említett trendek nem abszolút jellegűek, és a felsorolás sem kimerítő. Egyrészt, mert a trendek állandó mozgásban, keveredésben vannak, folyamatosan új megoldások
születnek,
másrészt
túl
frissek
az
irányzatok
ahhoz,
hogy
a
művészettörténet egyértelműen tisztázhatta volna a fogalmakat, megnevezéseket. Az előbb soroltakon túl a megkérdezett építészek említést tettek még egyfajta „high-tech” irányzatról, mely a technikai lehetőségek maximális kihasználására törekszik, gyakran vegyítve azt a helyi kultúra által meghatározott jegyekkel. Szintén többen kiemelték egy minimalista téglaépítészet jelenlétét a világban. Lehetne ezt „svájci design”-ként is említeni, az utóbbi évek több lakópark beruházása is ezt próbálja meg követni. A vélemények szerint vitatható eredménnyel, mely inkább „provincialista-minimalista” vagy egyszerűen „gagyi posztmodern”. A „modern barokk”-ra is adtak példákat interjúalanyaink. Ez nem a XVII. század formáihoz való visszanyúlást jelenti, hanem a barokk funkcionalitásának, dinamikájának, három dimenziós plasztikusságának a felelevenítését modern eszközökkel. Erick van Egeraat Dózsa György úti ING bankszékháza ilyennek is tekinthető.
19
9. Legújabb budapesti trendek 9.1. Silány átlag A válaszadók domináns véleménye szerint a legújabb kori trendek csak szórványosan, foltokban vannak jelen a városban. A kortárs építések zöméről igen lesújtó véleménnyel voltak a megkérdezettek. Néhány elszigetelt példától eltekintve, amikor a megrendelő kellően igényes és a megfelelő építészt is megtalálja, az elmúlt évtized épületei gyenge esztétikai és minőségi szinten állnak. A növekvő számú pláza és lakópark döntő többsége is ebbe a csoportba soroltatott. Nem meglepő ez, hiszen, ahogy az egyik megszólaló fogalmazott, a „modern építészet már nem nevezhető globálisan művészetnek, mert a megrendelő igényeit elégíti ki”. A megrendelő pedig olcsó, funkcionális épületet akar. Többségi vélemény szerint a „pláza-építészet” nem az örökkévalóságnak tervez, így az interjúalanyok lehetségesnek tartják, hogy ezen épületek egy része a jövőben átalakításra kerül vagy funkció-váltáson megy keresztül. A lakóparkok azonban, esetenként több száz kistulajdonossal, még bizonyosan sokáig megmaradnak. Előremutató jel, hogy több megkérdezett szerint is az elmúlt egy-két évben mintha előrelépés történt volna az építészeti igényesség terén, természetesen a megrendelők részéről.
9.2.Trendek a példák tükrében A legújabb budapesti irányzatok illusztrálására célszerűnek látszik kitérni néhány épületre, melyről a megkérdezetteknek markáns véleményük volt. Ezek közül első helyen kell említeni a frissen megépült Művészetek Palotáját (Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda). Ez az elmúlt évek legeredményesebb beruházása építészeti szempontból, a szakma megítélése egyöntetűen pozitív. Több megkérdezett ellenben vitatta, hogy a gazdasági racionalitás szempontjából is eredményesnek tekinthető-e ez a fejlesztés. 31 milliárd forintot Magyarországon egy épületre még nem költöttek el. De az építészek döntő többsége az épületet előremutatónak tartotta, bár egyesek szerint a Palota a ’60-as évek modernjét tükrözi, hozzátéve, hogy „nincs is szükség a high-tech kényszerítő frissességére”.
20
6. kép Művészetek Palotája Mindenkinek tetszik a ’60-as évek designja
A leégett Budapest Sportcsarnok helyén épült új Aréna, vagy ahogy nevezni szokták, A Kavics (KÖZTI Rt.) szintén jóindulatú reflexiókat váltott ki a megkérdezettekből. Azt is előremutatónak tartották, hogy nem csak az épület kialakítása, de a környező tér rendezése is jól sikerült. Az épületet nehéz lenne adott irányzat alá besorolni, lényegre törően „futurisztikus ikon”-nak is nevezték.
7. kép A Budapesti Sportaréna Legújabb építészeti trend a „futurisztikus ikonalkotás”. forrás: www.épiteszforum.hu
A több építész, területrendező, parképítész munkája nyomán megépült Graphisoft-park (Lukács és Vikár Építészstúdió) szintén pozitívan értékelt példája a kortárs magyar építészetnek, általános megítélés szerint európai színvonalút alkotás.
21
8. kép A Graphisoft Park logisztikai épülete Jó területrendezés és haladó design forrás: www.epiteszforum.hu
22
Szembeállítható ezzel egy kevésbé sikeres, hasonló beruházás, a lágymányosi Infopark (Assmann GmbH., Artonic Design, JSK Architekten, MÉRTÉK Építészeti Stúdió). Néhány vélemény szerint itt az épületek kommerszek és silányak, és a terület rendezése sem megfelelő.
9. kép Épülő Infopark Még lehet az e-szektor központja. forrás: www.epiteszforum.hu
Az irodaházak közül ki kell még emelnünk az Alkotás Pointot (Építész Stúdió Kft.). A város bevezető főútvonala mellett magasodó, szimbolikus kapukra vagy hajóorrokra utaló komplexum szintén kiváltotta az építész szakma szimpátiáját, és maradandó alkotásnak minősítették.
10. kép Alkotás Point Városkapu vagy hajóorr? forrás: www.epiteszforum.hu
23
Ezzel szemben a Kálvin Center hármas épülete (Virág Csaba & Z.H.J. Építésziroda) iránti szakmai lelkesedés nem ennyire töretlen. Az irodaház a hozzáértő közönséget is súlyosan megosztja, de maguk a tervező építészek sem mentesek az önkritikától.
11. kép Kálvin Center Nem érti a közönség
Meg kell emlékeznünk a kortárs magyar építészet egyik rendkívül negatívnak tartott példájáról. Az új Nemzeti Színházat az összes válaszadó, kivétel nélkül, az elmúlt 15 év legrosszabbul sikerült középületének nevezte. A beruházást megelőző méltatlan politikai huzavona sem segítette elő a pozitív fogadtatást. A „posztmodern környezetszennyezés” szókapcsolat nem egy interjúban hangzott el az épülettel kapcsolatban.
12. kép Nemzeti Színház Giccsesnek találták. forrás: www.nemzetiszinhaz.hu
Az eredetileg a Nemzeti Színház számára kiszemelt telken később megvalósított Gödör komplexum (FIRKA Építész Stúdió) jó szakmai visszhangot kapott, a vélemények szerint a komplexum a kialakult szituációhoz is jól alkalmazkodott. A hasonló funkciót 24
betöltő Millenáris Parkról (Céh Rt.) szintén kedvezően nyilatkoztak az interjúalanyok, azt is hangsúlyozva, hogy az sikeres példája volt egy barna-övi gyártelep rehabilitációjára.
10. Budapesti egyéniség A kérdőívben arra is kerestük a választ, hogy – függetlenül a fővárosi építészet egészének minőségi megítélésétől -, vajon érezhető-e az építészetben sajátos budapesti jelleg, van-e egyénisége a budapesti építészetnek, vagy az inkább másoláson, külföldi irányzatok követésén alapul. A megkérdezett építészek legnagyobb csoportja inkább egyéninek minősítette a budapesti építészet egészét, mint másolónak. Egy részük szerint szükségszerűen egyéni, hiszen magyar építészekről van és volt szó, akik befogadják a világ irányzatait, de adaptálják azokat a hazai viszonyokra. Szintén pozitív megfogalmazás szerint a budapesti építészet jó követője az európai trendeknek, és az már önmagában sem kis dolog. A negatívabb vélemények szerint Budapestre inkább a másolás a jellemző. Ha volt is valaha egyénisége, az inkább a múltra igaz, nem a jelenre. Jelenleg a magyar építészet a helyét keresi, még a jó példákat sem veszik át az építészek külföldről.
25
IV. A VÁROSFEJLŐDÉS HATÁSA A VÁROSKÉPRE A vélemények összefoglalása Budapest megújulása rendkívül vontatottan halad, alacsony esztétikai és technikai színvonallal kísérve. A magánbefektetők ingatlanfejlesztései, saját logikájukból adódóan, ritkán hozzák az elvárt nívót. A városban az ingatlanfejlesztések három hulláma jól tapintható: irodaházak, bevásárlóközpontok, lakóparkok. Mindhárom beruházási formára jellemző a profitmaximalizáló hozzáállás, és ezzel együtt az olcsó technológia, valamint a terület minél nagyobb arányú beépítése. A műemlékvédelmi hatóságok nehézkesen egyensúlyoznak az értékmegőrzés és a bigott konzerválás között. Az infrastruktúra megítélése, bár vannak értékelhetőnek tartott elemei, döntően negatív. A nagy közlekedési csomópontok kapacitásuk határára értek, új típusú forgalomszervezésre erőforrások és akarat hiányában nincs esély. Az utcabútorzat elhasznált, elavult; stílusát, akárcsak a budapestiek ízlését, a historizálás határozza meg. A köztéri műalkotások az akadémizmus szellemiségét képviselik, kevés hely jut a modernnek. A „happeningek” életet visznek élettelen környékekre. A monofunkcionális városfejlesztés növekvő fluktuációhoz, migrációhoz és gépkocsiforgalomhoz vezet.
1. Budapest megújulása A megkérdezett építészek általánosnak mondható véleménye szerint Budapest koszos, elhasználódott, lelakott, „lepukkant”, város, ahol a változás, haladás alig van jelen. Bár a városban folyik néhány látványos beruházás, több építész ezeket inkább ingatlanspekulációnak nevezte, semmint építkezésnek. Példaként hozták fel a Spenót-ház, illetve a Vörösmarty téri irodaház esetét, melyek megújulását – egybehangzó vélemények szerint – nem esztétikai, hanem kizárólag gazdasági okok
26
indokolják. A mai technológiával nagyobb hasznos területet lehet kialakítani ezeken a különösen értékes ingatlanokon.
1.1. Jelentős lemaradás A város megújulásának dinamikáját vizsgáló kérdéseinkre kifejezetten negatív eredményeket kaptunk. A megkérdezettek - ötfokozatú skálán - döntően 1-re illetve 2-re értékelték a dinamikát. Tehát a város megújulásának üteme: észrevehetetlen. Aki ezek után még válaszolt a következő kérdésekre, nagyon hasonló választ adott a fejlesztések esztétikai minőségét illetően. Az interjúk során arra is megkértük alanyainkat, hogy megadott szempontok alapján, szintén ötfokozatú skálán értékeljék napjaink ingatlan-beruházásait, aszerint, hogy azok mennyire felelnek meg a legújabb kor elvárásainak. Az értékelések alapján az újépítéseket környezetbarátnak, környezettudatosnak aligha nevezhetjük, a megkérdezettek ebből a szempontból találták az újépítéseket a legkevésbé kielégítőnek. Az energiatakarékosságot szintén nem tartották jellemzőnek a napjainkban épülő épületekre. Többen megemlítették, hogy a gazdasági kényszer miatt a beruházók nem veszik jó néven, ha az építészek újszerű, modern anyagokkal és megoldásokkal kísérleteznek. Az előrelátás hiányát is okolták, hiszen a többletráfordítás az üzemeltetés során megtérülne. Azonban, mint az egyik interjúalany utalt rá, Magyarországon jellemzően elválik egymástól az építési és épületüzemeltetési tevékenység, így az építőket kevéssé érdekli a költség-hatékony jövőbeni üzemeltetés. Az akadálymentesség oldaláról már pozitívabb a kép, bár a megkérdezettek közepesnél rosszabbnak értékelték a helyzetet. A megszólalók egy része kiemelte, hogy a jogszabályi kényszer miatt e téren történt némi előrelépés az elmúlt években. Néhány
megkérdezett
eleve
túldimenzionáltnak
tartotta
az
akadálymentesség
problémáját, szerintük ez Magyarországon nem akkora gond, mint Nyugat-Európában. A legpozitívabban a funkcionalitásról vélekedtek a megkérdezettek. Itt az interjúalanyok általában azt emelték ki, hogy az építészek legalább az épületek beosztásában próbálnak meg minőségit nyújtani, ha már más elvek érvényesítésekor annyira meg van kötve a kezük.
27
A közlekedéssel való összhangot, tehát a tömegközlekedéses kapcsolatok, parkolási lehetőségek meglétét szintén közepesnél jobbra értékelték.
Értékelési dimenziók Átlagpontszám Környezettudatosság 1,9 Energiatakarékosság 2,2 Akadálymentesség 2,6 Funkcionalitás 3,7 Összhang a közlekedéssel 3,1 1. táblázat: Az ingatlan-beruházások értékelése Az 1-es a legnegatívabb, az 5-ös a legpozitívabb véleményt tükrözi.
1.2. Alacsony minőségű kivitelezés Az újépítésű magán- és középületek kivitelezésének minőségét átlagosan közepesnél valamivel rosszabbra értékelték az interjúalanyok, azt is hozzátéve ugyan, hogy az egyre javul, és ma már nincs olyan technika, amely elvben ne lenne elérhető Magyarországon. Ugyanakkor úgy vélik, a kivitelezők közt sok a hozzá nem értő, aki még pénzért sem tud megfelelő minőséget produkálni, és ha az építész ilyennel találkozik, kénytelen megalkudni, terveit átdolgozni.
1.3. A rossz eredmények okai A legújabb ingatlanfejlesztések eredményinek visszásságaiért az építészek a beszélgetések során a befektetőket „kordában tartani” nem tudó budapesti adminisztrációt, a fővárosi központi akarat hiányát, az általános forráshiányt és a sivár, igénytelen közízlést egyaránt megemlítették. Az a kevés, ami épül, átalakul, mind a magánbefektetések eredménye. Mint arra többen is utaltak, a magánforrásokból megvalósuló befektetések esetén meglehetősen kicsi arra az esély, hogy a fejlesztésnél a városrendezési, gazdasági, esztétikai, technikai, netán szociális szempontokat azonos súllyal vegyék figyelembe.
28
2. Irodaházak, plázák, lakóparkok A rendszerváltást követő időszakban, egészen napjainkig jól észrevehető módon, a magánbefektetések alapvetően a bérirodaházak, a plázák és a lakóparkok köré csoportosultak. Egyik beszélgetőtársunk kategorizációja nyomán az építési boom három hullámáról beszélhetünk. A ’90-es évek elején az irodaház-építés, második felében
a
bevásárlóközpont-fejlesztés,
az
új
évszázadban
pedig
a
lakópark
beruházások a legjellemzőbbek. A megkérdezettek általános véleménye mindhárom fejlesztési irányról meglehetősen negatív, és általában elítélik a monofunkcionális fejlesztéseket.
2.1. Bérirodaházak A
bérirodaházak
építése
rögtön
a
rendszerváltozás
után
megkezdődött.
Magyarországon ebben az időben egyáltalán nem állt rendelkezésre megfelelő számú és minőségű irodaház, ezért a multinacionális vállalatok maguk építették fel irodaházaikat vagy - és ez a jellemzőbb - a kíséretükben érkező más külföldi befektetők szolgálták ki igényeiket. Az eredmény az elhangzott vélemények alapján ellentmondásokkal terhes. Az elmúlt évtizedben jelentős irodapiac alakult ki Budapesten. A beruházók kétségkívül meghonosították a korszerű, modern irodai munkavégzéshez nélkülözhetetlen technikai hátteret. Ebből a szempontból tehát az irodaházak valós igényeket elégítettek ki. Több interjúalany megjegyezte azonban, hogy bár jelentős technikai előrelépést jelentettek a hazai viszonyokhoz képest, nyugat-európai társaikhoz hasonlítva ezek az épületek messze vannak az élbolytól. A megkérdezettek domináns véleménye szerint ennek az az oka – és ezt más típusú fejlesztések esetében is észrevehetőnek vélték hogy a nyugati fejlesztők kettős mércével mérnek. Nem ugyanazokat a minőségi, technikai, esztétikai elvárásokat érvényesítik egy Kelet-Európában megvalósuló fejlesztés során, mint Nyugaton. Ugyanazért a pénzért kevesebbet nyújtanak, és többet engednek meg maguknak Keleten, de ez a megállapítás a gazdaság szinte minden szektorára érvényes. Több megkérdezett építész is panaszkodott arra, hogy ahelyett, hogy civilizáltabb gazdasági, illetve jelen esetben építészeti, ingatlanfejlesztési kultúrát honosítottak volna meg, inkább akklimatizálódtak a körülményekhez. Ehhez tevődött még hozzá a budapesti építőipar gazdasági és szakmai fejletlensége az évtized elején, ami további magyarázatul szolgál az alacsony színvonalra.
29
A bérirodaházak átlagának építészeti megítélése a megkérdezettek válaszai alapján egyöntetűen negatívnak értékelhető. Építészeti stílusuknak szinte nincs is közük az újabb trendekhez, inkább valamiféle „rosszul értelmezett posztmodernt” testesítenek meg, ha egyáltalán van stílusuk. Ami a szerkezeti sajátosságokat illeti, leginkább a spórolós anyaghasználat és a befektetői igényeknek megfelelő hasznos alapterület maximálás a jellemző, ami a területek kizsákmányolásához és a városkép rombolásához vezet. Az építészek, az elmondottak alapján, kénytelenek kielégíteni a befektetői igényeket.
30
2.2. Saját irodaházak Érdemesnek tűnik a piacot kettéválasztani. A bérirodaházakra a fent leírtak alapján az igénytelenség a jellemző, érthető gazdasági racionalitás alapján. Kicsit jobb a helyzet azonban, ha egy vállalat teljesen vagy részben a saját maga részére építtet vagy alakíttat át irodaházat. Ebben az esetben a spórolás kevésbé látványos. Az utóbbi néhány év igényesebbé váló esztétikai hozzáállása, melyről több építész is beszámolt, már jónak tartott példákat is eredményezett. Egy sikeres vállalat már elvárja a gyakran szimbólumaként is ismert épülettől, hogy az kívül-belül igényes legyen. Ilyen pozitív példaként említették meg az óbudai Graphisoft Parkot, az ING Dózsa György úti székházát, szintén az ING Andrássy úti épületét, az MKB Tiszti-kaszinó rekonstrukcióját az új Váci utcában, vagy a Matáv székházat az Infoparkban. Az Alkotás Point viszont éppen a bérirodaházak legújabb generációjának kiemelkedő példája, elnyerte a megkérdezettek általános elismerését.
2.3. Plaza-jelenség A beruházói nyomás második hullámában leginkább bevásárlóközpontok épültek. Az építészek ezekről alkotott véleménye meglehetősen összetett. A legkritikusabb vélekedések szerint a plázák elszaporodása a város centrumában és a hipermarketek megjelenése az agglomerációban „önpusztító jelenség”. Véleményük szerint Budapest is beleesett abba a csapdába, amibe sok Nyugat-Európai város. A bevásárlóközpontok elszívják a vásárlóerőt a belvárosból, ami így haldoklik, és egyre inkább a megnövekedett forgalom elvezetése válik egyetlen funkciójává. A beruházók agresszivitását, adminisztrációs elégtelenségeket, valamint a főváros és az agglomeráció közti együttműködés hiányát egyaránt felelőssé tették a jelenségért. A megkérdezettek nagyobbik fele azonban nem értékelte ennyire negatívan a folyamatot. Ennek a csoportnak a hozzáállása inkább pragmatikusnak tekinthető. Véleményük szerint a bevásárlóközpontok szükségesek, praktikusak. Figyelembe kell venni a közönség igényét, és a plázák forgalma arról tanúskodik, hogy a budapestiek jelentős hányada – az építészek egy részének bevallása szerint beleértve saját magukat és családjukat is - igenis szeret ilyen környezetben, egyszerűen, gyorsan vásárolni.
31
2.4. Bevásárlóközpontok esztétikája A plázák építészeti értékei viszont minden megszólaló szerint kétesek. Ahogy említették, igen furcsa a külvárosi design a belvárosban. A plázák funkciójukból kifolyólag vak épületek, tehát nincs ablakuk, ami nagyon elütővé teszi őket a környezetüktől. Ugyanakkor, mivel pusztán funkcionalista épületekről van szó, több építész szerint alig van esztétikai minőségük. Azt is megjegyezték, hogy azért ezt is lehetne jobban csinálni, jobb építészekkel kellene terveztetni, főként, mivel ilyen fontos szerepet töltenek be a budapestiek életében. Több
egybehangzó
vélekedés
szerint
a
bevásárlóközpontok,
városszéli
hipermarketek esetében egy hazánkban újfajta irányról van szó, mégpedig ideiglenes építészetről. Ezeket az épületeket napjainkban csak 10-15 évre emelik, később az ingatlanok más módon fognak hasznosulni. A plázák ugyan magukkal hoztak néhány technikai újítást, de az átlagos minőséget rossznak tartották a megkérdezettek.
2.5. Lakóparkok A lakóparkok hasonlóan megosztották a megszólalókat. Először is, már az elnevezéssel is sokuknak problémája volt. Mint kifejtették, ezek többségének nem sok köze van a parkhoz, inkább „fennhéjázó nevű lakótelepekről” van szó, melyek tömegigényeket szolgálnak ki. A megszólaltatott építészek hozzávetőleg felének a véleménye teljesen negatív. Szerintük a lakóparkok rossz minőségű, egészségtelen lakásstruktúrát alakítottak ki, és egyben hosszú időre konzerválják is azt. Ugyanolyan szociális és városképi problémákat indukálnak majd a jövőben, mint a panellakótelepek napjainkban. A lakótelepeken azonban gyakran több a zöldfelület, és legalább a területrendezésük megfelelőnek tekinthető. A megkérdezettek döntő többsége azonban kiemelte a szükségszerűséget is, akárcsak a plázák esetében. Budapesten jelenleg növekvő kereslet van újépítésű, minőségi lakóingatlanra, és a beruházók ezeket az igényeket próbálják meg kielégíteni, gazdasági racionalitások figyelembevételével. Az optimistább építészek ugyanakkor megemlítették, hogy a lakóparkok javítottak valamelyest a leromlott budapesti lakásállományon. Továbbá hatékonyan
32
üzemelnek, hiszen a társasházak működési szabályait már a beköltözések előtt kialakítják, így nincs vita. A kisebb lakóparkok ezen kívül közösségszervező erőként is működhetnek. Az építészeti igényesség területén is pozitív elmozdulást érzékelnek az építészek az elmúlt években.
2.5.1. Gazdasági nyomás A legtöbb megkérdezett a beruházói hozzáállást jelölte meg a lakóingatlan-fejlesztések legnagyobb problémájaként. A befektetők profitmaximalizálásra törekednek, pedig az építészek általános véleménye szerint a haszon már így is Nyugat-Európában ismeretlen léptékű, közel 50 százalékos. Az építészek szerint a nagyobb haszon érdekében minden költséget próbálnak lefaragni, olcsó építésszel terveztetnek és kevésbé minőségi anyagokat használnak, a területet pedig kizsigerelik, kevés zöld felületet hagyva.
2.5.2. Érdektelenség A vásárlók magatartását is többen hibásnak tartották. Egy igényesebb keresleti piac megváltoztathatná a beruházások szellemiségét, de ilyen jelenleg csak elvétve található Magyarországon, már a luxus kategóriájában. A közízlés, domináns vélemény alapján alacsony fokon áll hazánkban, így nincs is igény magasabb esztétikai kvalitásra. Technikai minőségre még inkább lenne érdeklődés, ennek azonban a vásárlók anyagi lehetősége szab határt. Azt is többen kiemelték, hogy a minőséget és az átlagos lakásnagyságot az aktuálisan felvehető hitel mértéke szabja meg Budapesten. Ennek megfelelően, az elhangzott vélemények alapján napjainkban átlagosan 35 négyzetméteres lakások épülnek esetenként olyan technológiával, mely később sem teszi lehetővé lakások egybenyitását.
3. Műemlékvédelem A főváros igen gazdag történelmi örökségben, azonban annak megítélése, hogy jól bánik-e a rábízott értékekkel, ellentmondásos. A műemlékvédelem anomáliái a szakmai és civil közösségeket is megosztják. Az ezzel kapcsolatos fejlemények a budapesti sajtóban is időről-időre feltűnnek, sokakat véleményalkotásra késztetve. Ez a differenciáltság az interjúk során is tükröződött.
33
3.1. „Vaskalaposság” A hatályos műemlékvédelmi szabályozást és kezelést a megkérdezettek hozzávetőleg kétharmada negatívan értékelte. Véleményük szerint a szabályozás túl szigorú, és ez gyakran a városfejlődést is akadályozza. A megfogalmazott kritikák szerint „Budapesten betegesen elterjedt a műemlékvédelem”, ami gyakran a „civilek közti játszmák eszközéül szolgál”. A műemlékvédelmi hatóságokat bigottnak, vaskalaposnak tartják, mely túlhatalmával gyakran visszaél, akadályozza az innovációt. A döntéseket gyakran egyéni előadók, referensek hozzák meg, és egyedül az ő ízlésüktől függ, hogy adott terv megvalósulhat-e vagy sem, nem tudják, hol van az egészséges határ aközött, hogy hozzányúlnak valamihez vagy nem. Ezek a problémák az élhetetlen lakókörnyezetek konzerválásához is hozzájárulnak. A műemlékek kezelése is sok bírálatot kapott. Mint említették, a műemlékvédelmi hatóságoknak nincs megfelelő iránytűjük, szakmai hozzáértésük ahhoz, hogy megítéljék, mi az igazi érték és mi nem az. A történeti emlékek bemutatását sok interjúalany szintén problémásnak tartotta, véleményük szerint „hosszú ideig csak a romok védelméről volt szó, ami nem mutat meg semmit”, értve ez alatt, hogy a feltáráskori állapothoz való túlzott ragaszkodás és a rekonstrukció elutasítása nem sok informatív erővel bír az adott történelmi korszakról a látogatók számára.
3.2. Inkább a szigor… A megkérdezett építészek másik, kisebbik csoportjának jobb a véleménye a műemlékvédelemről. Bár a szabályozást közülük is sokan szigorúnak tartják, szerintük a szigor még mindig jobb megoldás, mint a lazaság, amely befektetői nyomásnak kevésbé ellenállva könnyen pusztításhoz vezethetne. Azért is szükségesnek tartják a szigort, mert nem bíznak építésztársaik, illetve a kivitelezők jó ízlésében. Véleményük szerint gyakran a hatóságok fellépésén, kurázsiján múlik, hogy egy-egy műemlék megmenekül. Pozitív jel, hogy mindkét csoporton belül volt több olyan vélemény, miszerint az utóbbi néhány évben javult a hatóságok működése és hozzáállása, és egyfajta konstruktív, értékőrző szellemiség van kialakulóban. Különösen jónak értékelték azokat a felújításokat, ahol a fejlesztők sikeresen meg tudnak állapodni a műemlékvédelmi hatóságokkal.
34
3.3. Néhány példa Az elmúlt évek műemlék-felújításai közül jó és elhibázott példákat egyaránt megemlítettek az interjúalanyok. Így pozitív visszajelzést kapott a Gresham Palota rekonstrukciója, a Széchenyi Fürdő, a Bazilika, az Operaház, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Károlyi Palota, valamint egynémely Andrássy úti ház felújítása. Negatív példára több várbeli épületet is felhoztak. Így a Várpalota rekonstrukcióját, mely ugyan régebben
készült,
de
„sterilizálásának”
nyomai
visszafordíthatatlanok,
a
régi
Honvédelmi Minisztérium épületét, mely a rosszul értelmezett műemlékvédelem mintaképe, és a Várbazár még csak tervekben létező rekonstrukcióját is bírálták. A Sándor-palota átalakítása is többek nemtetszését váltotta ki, véleményük szerint ebben az esetben „nem műemlékvédelemről, hanem műemlék kreálásról” volt szó. Az épület belsejében semmi nem maradt meg az eredeti állapotból, és a kivitelezők historizáló szemlélete
megakadályozta
valami
újszerű
kialakítását.
Az
Erzsébet
téri
buszpályaudvar műemlékként való kezelésének és felújításának jogosultságát szintén többen megkérdőjelezték.
4. Az épített környezet további elemei, infrastruktúra Az épített környezet egyéb elemeit érintő kérdéseink elsősorban a tág értelemben vett budapesti infrastruktúra és az utcabútorok megítélését érintették. A fővárosi infrastruktúrát illetően karakterisztikusnak nevezhető az a vélekedés, miszerint a nagy átlag jó mérnöki minőséget képvisel, azonban az esztétikai kivitelezés már jóval gyengébb, kevés elem jelenít meg igazi építészeti értéket. Általános véleményként fogalmazódott meg az interjúk során, hogy a műtárgyak jól reprezentálják annak a kornak a szellemiségét, melyben épültek.
4.1. Vízművek Hangsúlyozott jelentőségük folytán első helyen kerültek megemlítésre az interjúkban a Duna-hidak. A budapesti városképben betöltött szerepüket kivétel nélkül minden megkérdezett igen fontosnak értékelte. A hidak az interjúalanyok általános megítélése szerint magas mérnöki színvonalon állnak, melyet a szükségszerűség is indokolt, hiszen alig van a világon példa arra, hogy egy nagyvárost egy közel egy kilométer széles folyó szeljen ketté. A legszebbnek a Lánchíd vezetésével a három belső dunai hidat tartották, valamint a Lágymányosi-hidat emelték ki, mely modern és
35
kreatív. De kritikákat is megfogalmaztak. Noha a hidak szépek és jó minőségűek, egyes vélemények szerint a várost rosszul tagolják, elhelyezésük nem mindig megfelelő, hiszen a budai oldalon több is hegynek ütközik, amely forgalomtechnikai gondokat okoz. Ezt a problémát csak a Lánchíd alagút esetében sikerült megfelelően megoldani, a XIX. században. A megkérdezettek többsége a rakpartokat is olyan infrastrukturális elemként említette meg, mely igazi építészeti értéket képvisel. Az Otto Wagner tervei alapján a XIX. században megvalósult vízművet tetszetősnek, egyben időtállónak találták. E helyen többek által megemlítésre került a budai rakpart forgalombővítésének terve, mely néhány éve a Főváros Közgyűlése napirendjén van. Egybehangzó vélemény szerint a rakpartokat kiszélesíteni nem szabad, ez ugyanis még nagyobb forgalmat vonzana az amúgy is túlterhelt területre, kétszer egy helyett kétszer két sávban nem haladnának a járművek. Sőt, épp ellenkezőleg, a forgalmat ritkítani kellene, hogy a budapestiek közelebb kerülhessenek a folyóhoz, és életet vigyenek a Duna-partra, melytől jelenleg elzárja őket a nagy forgalom. A vízművek közül néhányan még a Gellért-hegyi víztározót említették meg, mint építészetileg értékelhető elemet. Bár betonból épült, idejétmúlt technikával, érdekes kialakítása pozitívan hat Budapest városképére.
4.2. Ipari létesítmények Az ipari ingatlanok közül a megszólalók többsége elsősorban az óbudai Gázgyárat értékelte nagyra. Az 1913-ban átadott gyár a körülötte elterülő korabeli lakóteleppel együtt a korban óriási értéknek számító összegből valósult meg, ennek is köszönhetően esztétikai megjelenését a mai építészek is igen jónak tartják. A Gázgyár ipari műemléknek minősül, azonban az alatta fekvő talaj erősen szennyezett és az épületek is rossz szerkezeti állapotban vannak, így a jövőbeni fejlesztési irány sem eldöntött még.
4.3. Közlekedési infrastruktúra 4.3.1 Felszín alatti közlekedés A
millenniumi
városrendezés
során
megépített
földalatti
vasutat
szintén
a
megkérdezettek nagyobbik hányada említette meg, mint a budapesti infrastruktúra
36
egy pozitív példáját. Ebben a megállapításban az is benne foglaltatik, hogy az építészek értékelték a korban rendkívül haladónak számító technikai színvonalat, melyet a földalatti testesít meg. A néhány éve kivitelezett, jónak tartott felújítási munkálatok hozzájárultak ahhoz, hogy építészeti, esztétikai értékei is jobban láthatóvá váljanak.
4.3.2. Felszíni közlekedés és gépkocsi forgalom Látható, hogy a budapesti infrastruktúra sok eleméről igen jó véleménnyel voltak az építészek. Az összkép azonban, a válaszok alapján mégis negatív. Ennek oka leginkább a felszíni közlekedés és az ahhoz kapcsolódó műtárgyak egyöntetűen borzasztónak minősített látványa. Bár kevésbé kapcsolódik a városképhez, a közlekedési infrastruktúrához annál inkább a budapesti autós forgalom. Szinte egyik megkérdezett sem mulasztotta el megemlíteni a nagy közlekedési csomópontok kapcsán, hogy a fővárosi gépkocsiforgalom megöli a várost, mely mind az autósoknak, mind a gyalogosoknak, mind a lakóknak sok kellemetlenséget okoz. Az építészek, városrendezők úgy látják, hogy az infrastruktúra fejlesztésének, bővítésének vannak határai, amely után már csak a forgalom csökkentésével lehet számolni. Egyes megkérdezett építészek szerint azonban ebbe az irányba napjainkban kevés jel mutat. A műtárgyak a vélemények alapján a korszakot tükrözik, melyben építtettek. A főváros nagy közlekedési csomópontjai a szocializmusban épültek ki, és megjelenésük is erre reflektál. Noha néhány megkérdezett funkcionálisnak minősítette ezeket, a többség szerint ezek csupán minimális szinten teljesítik azokat az elvárásokat, melyre hivatottak, mindegyik szűk keresztmetszet, túlzottan mérnöki és kevéssé építészi alkotás. A jövőbeni változásra az interjúalanyok kevés esélyt látnak. Egyrészt a forráshiány, másrészt a politikai akarat hiánya miatt, mely képtelen gyökeres, nagyvonalú változtatásokat eszközölni, mert azok esetlegesen az autóstársadalom ideiglenes rosszallását váltanák ki, így a közlekedés megszervezése még mindig az elavult múlt századi rendszereken alapul. Az általános vélemények szerint pusztán a forgalom volumene nem indokolja az esztétikum ilyen mérvű háttérbe szorítását, és ma már bizonyosan másképpen valósulnának meg a közlekedési fejlesztések.
37
A közlekedési csomópontok kapcsán csak negatív példákat soroltak a válaszadók. Első helyen a Moszkva térre asszociált a többség, melyet a „város szégyenének” neveztek. A forgalomtechnikai problémák mellett a tér leromlott állaga rendkívül negatív módon befolyásolja a budai városképet. Ezért a megkérdezettek elsősorban a fővárosi szabályozást okolták, amely alapján a tér egyszerre három budai kerület, valamint a Főváros fennhatósága alá tartozik, tehát tulajdonképpen gazdátlan. Nem sokkal jobb a másik nagy budai csomópont, a Móricz Zsigmond körtér megítélése sem. Ugyan az itt véghezvitt rekonstrukció civilizáltabb környezetet hozott létre, az előregondolkodás hiányát feltűnőnek tartották. Többek szerint a körtér tíz éven belül nem lesz képes megbirkózni a növekvő forgalommal, így újabb átalakításra szorul majd. A pesti oldalon csupán a Baross teret említette több megkérdezett is név szerint. A városfejlesztés koncepciótlanságára hozták fel példaként, hogy a téren lévő felüljáró is ideiglenesnek épült, végül mégis ottmaradt. Pedig a térnek voltak értékelhető megoldásai. A kétszintes elrendezést jó ötletnek tartották, mert az így nem zavarta az egyenes Rákóczi út felől szemlélve a Keleti pályaudvar domináns látványát. A felüljáró megépítésével azonban ez a pozitívum megszűnt. Arra kérdésre, hogy mit lehetne tenni a forgalommal, az építészek nyugat-Európai példákat hoztak fel. Így első sorban a forgalom egy részének föld alá vezetését tartották jó ötletnek, ahogyan az Brüsszelben vagy Párizsban történik. Ez ellenben annyira költségigényes, hogy a megkérdezettek igen csekély esélyt látnak ilyen irányú jövőbeni fejlesztésekre.
4.4. Utcabútorok Az utcabútorok az épített környezet kiegészítőinek tekinthetők, jelenlétük vagy hiányuk, minőségük hozzájárul a városról alkotott benyomás kialakításához, a városlakók kényelméhez. Kialakításuk, telepítésük is költséges, így az egyes darabok hosszú időre meghatározzák környezetük képét. Az utcabútorokról alkotott generális vélemény inkább negatívként értékelhető, mint pozitívként. Az interjúk során hallottak alapján színvonalukat, minőségüket általában a „már nem maradt rá pénz…” mentalitása határozza meg. Többen utaltak az
38
utcabútorok beszerzése körül érzékelhető korrupciógyanús ügyletekre, amely a szakmai megfontolásokat feltehetően háttérbe szorítja. Teljes volt az egyetértés abban, hogy a belső kerületek bútordesignját a historizálás határozza meg, ahhoz az eklektikához kívánnak hasonulni, mely a városképre is döntő hatással van. Ezt csak a megkérdezettek kisebbsége tartotta helyénvalónak. A többség hiányolta modernizmus áttörését ezen a területen is, és nem szeretne több Buchwaldtípusú padot látni. A belvároson kívül az utcabútorzat nem nevezhető egységesnek, és nagyon rossz állapotban van. Az építészek egy része hiányolta egy egységes fővárosi koncepció megvalósítását, valamint pályázatok kiírását, mely teret engedne újfajta megoldások kialakításának. Az általános negatív vélemények alól leginkább az Erzsébet téri Gödör mellett kialakított, vagy a megújult Bartók Béla útra telepített bútorok számítanak kivételnek.
5. Monofunkcionalitás és migráció Az interjúk során elhangzottak alapján érdemesnek tűnik kiemelni néhány egymással összefüggő dinamikus fogalmat, melyek az építészek szerint döntően befolyásoljak a városkép mai fejlődését.
5.1. Egyirányú fejlesztések Előzőleg már volt szó arról, hogy az építészek nem támogatják a város monofunkcionális fejlesztését. Ez a magyarázatok alapján azt jelenti, hogy akár a vezetés
koncepciótlansága
vagy
a
befektetők
jelentős
érdekérvényesítő
képessége miatt, akár spontán fejlődés eredménye okán a város meghatározott, jelentős számú területe csupán egy funkciót tölt be. Így az elmúlt években az építészek
vélekedése
szerint
kialakultak
pusztán
lakóövezetek,
zöldövezetei
„alvóvárosok”, ahol a kereskedelmi, közigazgatási funkciók alig vannak jelen, máshol az üzleti, kereskedelmi szolgáltatások koncentrálódnak nagy mennyiségben, a lakófunkciót ellehetetlenítve. A szabadidő eltöltésére alkalmas területek, létesítmények (parkok, sporttelepek, kulturális létesítmények, szórakozóhelyek) szintén nem arányosan helyezkednek el a városban. Mint említették, igazi negyedek mindenhol a világon ott alakulnak ki, ahol az emberek mindenféle funkcióval találkozhatnak a közelükben. A funkciók viszonylagos elkülönülése, az övezetes városszerveződés természetesen minden nagyvárosra jellemző bizonyos fokig. A megkérdezettek egy része szerint 39
azonban ez a mérték Budapesten igen túlzó. Mint egyikük fogalmazott: „a funkciókat nagyítani kellene, nem szeparálni”.
5.2. Fluktuáció A lehetőségek fenti behatároltsága az egyes területeken a napközbeni, esti és - az agglomerációt is figyelembe véve – a hétvégi ingázók számának jelentős emelkedését
hozza
magával.
A
megnövekedett
fluktuáció
együtt
jár
a
gépkocsiforgalom növekedésével is, mely az építészek panaszai szerint jelentős környezeti terhelésnek teszi ki a várost, főként a belső kerületeket, valamint a főbb útvonalak mentén elhelyezkedő területeket. Ezzel szemben az infrastruktúra rosszul szervezett és áteresztőképessége limitált, mint azt többen említették.
5.3. A migráció irányai Az interjúalanyok többsége megemlített egy vagy több gazdasági, szociális vagy kulturális indokot a Budapesten napjainkban folyó migrációt magyarázandó. A véleményekből a következő folyamat vázolható fel: a belvárosi kerületekben már nehezen lehet gyerekkel és autóval élni, ezért logikus, hogy sokan kijjebb költöznek. A budapesti ingatlanárak emelkedése miatt ma már nem a budai vagy pesti zöldövezetek a legnépszerűbbek, hanem az agglomeráció, ami még több autózással jár, már Budapest külső kerületeit is terhelve. Az általános vélemények szerint a jövoben „meglesz a lehetőség a visszaköltözésre a városba, ha ezt például a gyerek iskoláztatása indokolja, és ezzel egy időben megjelenik a jó minőség a belvárosban”. Abban a belvárosban, mely a kifejtett vélemények alapján ma rossz állapotban van, és „azok laknak ott, akik nem tudnak elköltözni, vagy olcsón kívánnak lakni, nyugdíjasok és diákok”. Egyes megszólalók szerint azonban nem baj a gyors lakosságcsere bizonyos negyedekben, ez hozzátartozik a nagyvárosi élethez, és máshol megszokott, de itthon a társadalom ebben is nagyon konzervatív.
6. Művészet a városban Az ideiglenes vagy állandó köztéri műalkotások, esetenként megrendezett látványos események szintén hatással bírnak a városképre, a város arculatának megítélésére. Ennek ellenére a megkérdezettek egy kis csoportja nem válaszolt az ezt
40
érintő kérdésekre, mivel nem volt róla markáns véleménye. A többség válaszai azonban elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy egyfajta általános véleményt megfogalmazzunk.
6.1. Hagyománytisztelő szobrok Közterületeken álló állandó képzőművészeti alkotásokon elsősorban szobrokat értettünk. Az ezekről formált vélemény nagyon hasonló a stílusoknál, valamint az utcabútoroknál tárgyalthoz. A köztéri szobrokra szintén az akadémista XIX. századi stílust tartják jellemzőnek, híres emberek megformálása a jellemző múltba tekintő módon, még az új keletű alkotásoknál is. A válaszadók kevesellték a kreatív, szellemes, modern képzőművészeti alkotásokat az utcákon, fiatal, újító művészeknek alig van esélyük arra, hogy bemutatkozzanak a nagyközönségnek ilyen módon. Ahogy az egyik válaszadó fogalmazott, „a mille-centenárium alkalmából Magyarországon született több száz Szent István szobor közül egy sincs olyan, ami vállalható lenne”.
6.2. Alternatív jelenségek Az épületek, építmények, közterületek ideiglenes becsomagolása, feldíszítése az építészek többségének szimpátiáját elnyerte. A megfelelő design a megfelelő helyen felvidíthatja, megszépítheti a várost az adott időre. A sajtóban gyakran kritikával illetett, és a Főváros Közgyűlése által is tárgyalt, épületekre húzott óriáshirdetéseket, posztereket a válaszadók döntő többsége nem tartotta jelentős problémának. Annál is kevésbé, mivel az ebből származó bevétel nagyban hozzájárul az érintett homlokzat felújításához, amiért cserébe az ideiglenes reklámot elfogadhatónak tartották. A graffiti, mint városi művészet megítélése már sokkal problematikusabbnak bizonyult. Bár a művészibb kivitelezésű képek készítését az építészek általában nem ellenezték, azt szerintük a megfelelő helyekre kellene szorítani. Ilyen helyként említették a villamos aluljárókat, kopár tűzfalakat, lakótelepek bizonyos részeit. A „tagelés”, azaz a formatervezett szignók házfalakra firkálását ezzel szemben egyértelműen negatívumként értékelték. Az egyik építész szerint „a graffiti ma már nem poén”. E jelenség elleni fellépés eszközeként egyes vélemények szerint csupán a házfalak gyakoribb tisztítása szolgálhat. Az olyan rendszeresen visszatérő események rendezése, mint amilyen például a Plázs vagy az augusztusi tűzijáték, illetve nyaranta a Lánchíd vagy a Városliget hétvégi
41
lezárása az autóforgalom elől, pozitív fogadtatásra talált az építészek körében is, úgy vélték, ezek hangulatosabbá tehetik a várost.
42
V. BUDAPEST NEGYEDEI A vélemények összefoglalása Budapest arculatának megítélése nem egységes, negyedenként eltérő. A Várnegyed a legrégebbi, és az építészek véleménye szerint egyben a legszebb budapesti negyed. Az óbudai „Grinzing” és a „faluház” nem a kerület büszkesége. Az V. kerületben történt meg a legteljesebb lakosságcsere, kormányzati-hivatali negyeddé alakítva át a városrészt. Budapest legreprezentatívabb útja az Andrássy út, állaga azonban, kevés kivételt leszámítva elhanyagolt. A zsidó negyed átalakulása napjainkban olyan dinamikus, hogy könnyen elveszítheti hagyományos jellegét. A XI. kerületi tömbrehabilitáció nem biztos, hogy elérte a kívánt eredményeket. A lágymányosi fejlesztések hozzájárulhatnak a budapesti „high-tech” iparágak ottani letelepedéséhez, negyeddé formálva a városrészt. A Duna-part és a dunai szigetek jelenleg nem hasznosulnak megfelelően, mert kevés és alacsony színvonalú szolgáltatás van jelen, pedig városképi szempontból meghatározóvá válhatnának. A magasházakra vonatkozó egységes és részletes koncepció kialakítása a városvezetés egyre sürgetőbb feladata.
Az alábbiakban nem szólunk Budapest valamennyi negyedéről, csupán azokról a körzetekről,
városrészekről,
melyet
több
megkérdezett
is
kiemelt
valamilyen
szempontból, és pozitív illetve negatív véleménnyel illetett.
1. A negyedekről általánosságban Budapest arculatát talán a különböző negyedek határozzák meg leginkább. Ennek megfelelően a városnak a megszólalók szerint is nem egy, hanem több arca van. A negyedek történeti fejlődés eredményei, melyek az adott korszak szociális, gazdasági, de olykor még politikai jellemzőit is tükrözik. A vélemények alapján megállapítható, hogy ezek a változók a mai városfejlődés irányát, így a napjainkban újonnan kialakuló, átalakuló negyedek fejlődését is meghatározzák. 43
2. I. kerület, középkori Várnegyed A válaszok többsége az I. kerületet jelölte meg, mint a város legszebb negyedét. Ennek építészeti stílusáról már fentebb kifejtettük a véleményeket. Az elhangzottak szerint a Várnegyed városképi és turisztikai jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Az itt található legszebb épületnek a többség a Mátyás templomot tartotta. Továbbá elégedettségüket fejezték ki, hogy a Várnegyed állaga viszonylag megfelelő.
3. III. kerület, Óbuda Bár a III. kerület olyan nagy és különböző részekből áll, hogy negyedként nem értelmezhető, maga a kerület két jelentős kritikát kapott az építészektől. Az egyik a Lajos utca és a Bécsi út közti részre vonatkozott. A vélemény szerint az „Új-Óbudai” rekonstrukció meglehetősen rosszra sikerült, „Grinzing másoló”, mely által a negyed elvesztette eredeti jellegét. Vagy valami radikálisan újszerűt kellett volna kialakítani, vagy az eredeti épületek megőrzésére kellett volna jobban ügyelni. A másik jelentős kritika a kerület panelházas övezetét illette. Többek szerint városképi szempontból ez az egyik legrosszabbul elhelyezett lakótelep. A Flórián téri, csak „faluházként” emlegetett óriási lakóépület pedig több vélemény alapján is Budapest legcsúnyább épülete.
4. V. kerület, kormányzati-hivatali negyed A megszólalók szintén nagy számban nevezték meg a belváros magját, mint Budapest legszebb negyedét. Mint arról már a stílusok kapcsán volt szó, az elhangzott vélemények szerint a körúton belül túlnyomóan jellemző eklektika itt található meg a legigényesebb minőségben. A lakosság mozgását illetően azt is megemlítették, hogy a lakosságcsere talán itt ment végbe a legteljesebb módon az elmúlt 15 évben, ma már nagyrészt kormányzati negyeddé alakítva át a kerületet. Szintén többen, spontán módon az Alkotmány utcát és környékét emelték ki, mint a negyed legszebb részét, illetve tágabban a két fő műemléképület, a Parlament és a Bazilika közti részt. Néhányan inkább a kerület másik oldalát tartották szépnek, a Váci utca és Szervita tér környékét.
44
5. VI. kerület, Andrássy út Sok megkérdezett szerint ez a kerület, az Andrássy út és környékével együtt a historikus városkép központi, meghatározó eleme. Az Andrássy utat többen Budapest legszebb útjának, utcájának tartották. Az itt magasodó épületek közül a legtöbbre az Operaházat értékelték, mely méltó vetélytársa a példának is tartott párizsi és bécsi operának. A Zeneakadémia épületét szintén többen emelték ki, mint jó példát. Kritika első sorban a rossz állagot érte. Mint említették, az út turisztikai, városképi jelentősége miatt legalább a homlokzatok felújítását rég el kellett volna végezni. Az újépítések, felújítások közül már említettük az ING székházát az Andrássy úton, mely pozitív fogadtatást kapott. Negatív példaként többen a Terror Háza pengefalát hozták fel, mely az építészek véleménye szerint egyáltalán nem illeszkedik a sugárút jellegéhez. Mint többen utaltak rá, a kerületben igazi negyed-formáló erőként hat a pezsgő kulturális élet. Értve ez alatt a számos prózai és zenés színházat, a Liszt Ferenc téri és Andrássy úti kávézókat, éttermeket, valamint a nagy számban fellelhető esti szórakozóhelyeket.
6. VII. kerület, Zsidó negyed A VII. kerületet ugyancsak igen egységes városrészként tartják számon a megkérdezett építészek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fogalmaztak volna meg kritikákat is. A Király utca rekonstrukciója többeknek kevéssé nyerte el a tetszését, és ugyanígy viszonyultak a kerület rendezési tervében jelölt fejlesztési irányokhoz, mely szerintük nem oldaná meg a mai problémákat a negyedben. Sokan említést tettek még a kerületben az elmúlt években kiélesedő, a civilek, városvédők, ingatlanfejlesztők és az önkormányzat közötti harcról, mely hátráltatja a negyed megújulását. Több megkérdezett is aggodalmát fejezte ki, hogy a kerültben már annyi az új, hogy a negyed könnyen elveszítheti meghatározó jellegét. A megkérdezettek némelyike pozitív vonásként értékelte a negyedben fokozottan jelen lévő alternatív szórakozóhelyeket, egyben arra is látnak lehetőséget, hogy a negyed visszanyeri régebbi kulturális arculatát.
45
7. VIII. kerület, „Chicago” A kerület leginkább leromlott állapota, szociális problémái folytán került szóba az interjúk során, s nem esztétikai szempontok indokolták. Építészetére tehát ugyanaz áll, mint a nagykörúton belüli területekre általában: az eklektika a meghatározó. Ahogyan azt pár válaszadó említette, a kerület leromlott épületein, a slumosodás tünetein nincs mit csodálkozni. A régi telekspekulációkból kifolyólag ezt a részt már eredetileg is rossz minőségű, szűkös, fénytelen, olcsó bérházakkal építették be, melyek átalakítása, modernizálása túl nagy feladat a városnak napjainkban is. A szociális problémák sem új keletűek a kerületben. Az egyik interjúalany megfogalmazása szerint a városrészt már felépülte után közvetlenül is pejoratívan csak „Chicago”-ként emlegette a pesti szleng.
8. IX. kerület, elkülönülő területek A kerület több megkérdezett építész szerint Budapest jelenleg leggyorsabban fejlődő területének számít, ahol az állandó fejlesztésekből kifolyólag többféle negyed is kialakulóban van. Az egyik ilyen rész a kerület nagykörúton belüli része. Általában pozitívan értékelték ezen a részen a kerület utcáinak megújulását, forgalomtól részbeni vagy teljes elzárását. Ez tette lehetővé például a Ráday utca benépesülését szórakozóhelyekkel, melyet többen fontos „dinamizáló pontként” tartottak számon a városban, ami egy negyed fejlődését is befolyásolhatja.
8.1. Tömbrehabilitáció Az ugyanezen városrészt érintő tömbrehebilitáció megítélése már kevésbé egyértelmű a válaszoló építészek oldaláról. Bár az akció kivívta a Főváros elismerését, a megkérdezettek esztétikai, minőségi és szociális kételyeket is megfogalmaztak. Az eredményt átlagosan közepesnél kicsit rosszabbra értékelték, igaz, a vélemények között nagy a szórás. A legtöbb interjúalany nem is nevezné a folyamatot tömbrehabilitációnak, szerintük valójában újépítésről van szó, ahol a régit teljesen elbontják, és helyén teljesen új épületeket
emelnek.
A
megfogalmazott
kritikák
is
ebből
fakadnak,
melyek
természetesen hasonlóak az újépítések átlagával kapcsolatos negatív véleményekhez, 46
melyekről már volt szó részletesebben. Így tehát az átalakított területeken lévő épületek a vélemények szerint szerény építészeti-esztétikai nívót testesítenek meg és alacsony minőségi színvonalon állnak. Az építészek keveslik továbbá a zöldfelületet és a szolgáltatásokat. A IX. kerületben még fokozottabban érvényesül ez a trend, hiszen a beruházó az önkormányzat, amely általában még a magán ingatlanfejlesztőknél is kevesebbet kíván költeni. Szociális oldalról szemlélve is elégedetlen a tömbrehabilitációval a megkérdezett építészek többsége. Néhány válaszadó, egymástól függetlenül, kifejezetten a „gettó” szóval jellemezte a megújított városrészt. A többség szerint a kialakított rossz minőségű, kis alapterületű lakásállomány éppen olyan, mint a régi, vagy rosszabb, csak modernebb kiadásban, ami előrevetíti, hogy a slumosodás egy-két évtizeden belül ismét visszatérő probléma lesz. A megfogalmazott vélemények egy része szerint a rehabilitáció a régi lakók lakásproblémáját sem oldja meg, hiszen azok nehezen engedhetik meg maguknak, hogy az új épületekben lakást vásároljanak, vagy a megnövelt bérleti díjat fizessék. Így a régi lakók, szociális problémáikkal együtt csak még kijjebb szorultak a városból.
8.2. Millenniumi Városközpont Az új Millenniumi Városközpont többek szerint is igazi negyeddé válhat, miután teljesen kiépül, és többfajta funkció is megtalálható lesz az említett területen. Kritikák érték azonban a terület rendezési tervét, melyet nem tartottak eléggé előrelátónak. Érdekes tény, hogy a területen közvetlenül egymás mellett található az építészek által az elmúlt néhány évben megvalósult középületek legjobbika, a Művészetek Palotája, valamint a legkevésbé sikerült, a Nemzeti Színház.
9. XI. kerület, Lágymányos Többen hozták szóba a XI. kerületet, mint olyan városrészt, mely rendelkezik meghatározott stílussal, hangulattal, szociológiai jellemzőkkel, melyek negyeddé minősíthetnek egy adott területet. A kerület, mint azt az egyik építész kiemelte, ma ismét a keresztény értelmiség kedvelt lakóhelye, ahogyan a második világháború előtt is volt. Csakúgy, mint például a XIII. kerület, melyet a zsidó értelmiség preferált, és napjainkban újra fokozottan népszerű. A kerület belső részének képét meghatározó modern stílusról már volt szó részletesebben. 47
A XI. kerület elkülönülő része Lágymányos, mely az elmúlt évtizedben épült ki. Azok a megkérdezettek, akik említést tettek erről a negyedről, általában pozitívan értékelték az Egyetemváros kialakulását. Az ELTE épületeinek szomszédságában álló Infopark építészetét ugyan érték kritikák, azonban a vélemények alapján a két komplexum tudatosan is hozzájárul ahhoz, hogy a budapesti „high-tech” iparágak, szolgáltatások a környéken telepedjenek le, ezáltal speciális negyedet hozva létre.
10. XIII. kerület, Újlipótváros Mint már említettük, a kerület belső részét a megkérdezett építészek jelentős része a Bauhausnak köszönhetően Budapest legegységesebb negyedeként tartotta számon. Egyes építészek azt is kiemelték, hogy az hagyományosan a zsidó értelmiség lakhelye volt, és manapság is rendkívül népszerű körükben. Több interjúalany is említést tett arról, hogy a kerület népszerűsége és a viszonylag magas telekárak, valamint a beépíthető területek korlátozottsága folytán az átlagnál igényesebb ingatlanfejlesztések történtek az elmúlt években. Az igen nagy lakásszámú Cézár- és Kleopátra-házak építészetét nem érintve egyesek megjegyezték, hogy azok hozzájárultak a negyed revitalizálásához.
11. A Duna-szigetek, Duna-part Bár a dunai szigetek bizonyos funkciókat biztosan nem töltenek be, így negyedről sem beszélhetünk, azonban a szigeteket érintő kérdésekre nagyon határozott válaszokat kaptunk, melyek a Duna-szigetek fontosságát hangsúlyozták.
11.1. Margit-sziget A megkérdezettek válaszai alapján többé-kevésbé pozitív képet csak a Margitszigetről alkothatunk. Ez a sziget a válaszok döntő többsége szerint viszonylag jól karban van tartva, turisztikai funkciót tölt be. A negatív vélemények leginkább a „rosszul
értelmezett
természetvédelmet”,
illetve
a
szolgáltatások
alacsony
színvonalát illették. A kritikusok szerint több és jobb, de közérdekű szolgáltatásra lenne szükség a Margit-szigeten, a szabadidő minőségi eltöltését lehetővé téve.
48
11.2. Hajógyári- és Óbudai-sziget A többi sziget hasznosulását illetően már sokkal negatívabb a vélemények összessége. A Hajógyári-sziget az általános vélemények szerint évi két hetet leszámítva sehogy sem hasznosul, szolgáltatások nincsenek jelen – még a sporttal kapcsolatosak sem. A sziget déli csücskében lévő régi raktárépületeket néhány megszólaló „privát dzsumbujnak” nevezte, ahol jelenleg a magántőke spekulációja aknázza ki a területet, míg mások ezzel a résszel kapcsolatban inkább a figyelemre méltó, spontán fejlődésre hívták fel a figyelmet. Az említett déli részen ugyanis az elmúlt években kreatív ügynökségek sora telepedett le, fantáziát látva a régi és olcsó épületekben, speciális üzleties negyedet létrehozva. Általában arra is utaltak alanyaink, hogy a Hajógyári-sziget a jövőben nagy fejlődés elé néz. Az Óbudai-szigetet is érték kritikák. A sziget szinte teljesen üres, nincsenek jelen a szolgáltatások semmilyen formában. A jövőbeni fejlődéssel kapcsolatban a megkérdezettek egy része üdvözölné Hadrianus császár régi palotája romjainak feltárását, és fantáziát látna egy ehhez kapcsolódó kulturális centrum kialakításában, mely a környék vonzerejét is növelné.
11.3. Duna-part A szigeteket a megszólalók gyakran együtt említették az egész Duna-parttal, illetve a Dunával. Az általános vélemény az volt, hogy a folyó és partjai jelenleg gyéren hasznosulnak, a lakosság mesterségesen el van választva a Dunától. Több életet kellene erre a részre is vinni, amit parkosítással, szolgáltatások fejlesztésével tartanának megoldhatónak.
12. Napjainkban alakuló negyedek Azokat a legfrissebb, illetve jövőbeni folyamatokat vázoljuk fel, melyek az építészek véleménye szerint új negyedek kialakulásához vezetnek.
12.1. Magasházak Az egyik, budapesti közbeszédben is gyakran felmerülő lehetséges irány magasházas városrész kialakítása. Arról, hogy Budapesten épülhessenek-e magasházak, illetve létesüljön-e
ilyen
övezet,
nem
teljes
az
egyetértés
az
építészek
között.
Kétharmaduknál nagyobb részük azonban pártolja az ötletet. Véleményük szerint
49
Budapest geomorfológiája megkívánja, hogy a Budai hegyeket a pesti oldalon is ellentételezze valami. Magasházakat leginkább szigetszerűen vagy övezeteket alkotva kellene elhelyezni, hogy megfelelő sűrűségű legyen, a városban hangsúlyos helyeken. Ebből a szempontból a párizsi La Defence-t hozták fel példaként. Legalkalmasabb területekként leginkább a Hungária körúton kívüli részeket, illetve annak csomópontjait, és a Váci utat említették meg, így a forgalom sem a belvárosra zúdulna.
Továbbá
Észak-Csepel
került
szóba,
melynek
az
infrastrukturális
fejlesztésekre is nagy szüksége van. Az egyik említésre érdemes vélemény szerint viszont egyetlen magasházra lenne csak szükség, a Városháza tornyára. Egy másik interjúalany szerint a magasházak építése a magyar építészeknek is lehetőséget kínálna a fejlődésre, azáltal, hogy ilyen speciális építészetben is kipróbálhatnák magukat. Az alanyok másik, kisebb része szerint nagyon óvatosan kell kezelni az ilyen fejlesztéseket. Az ő véleményük az, hogy a magasházak ugyanúgy negatívan koncentrálják a funkciókat, mint az irodaházak, lakóparkok vagy plázák, környékükön közlekedési problémákat generálva, és elszívva az erőt máshonnan. Féltik továbbá Budapest városképét is. Egyesek szerint húsz év múlva már inkább érték lesz, ha egy városban nincsenek felhőkarcolók Az is kérdéses, milyen magas házakról van szó. Bizonyos vélemények alapján a Teve ház léptéke épp elegendő lenne. Azt azonban, teljes egyetértésben sokan megemlítették, hogy az általános tilalom hibás megoldási kísérlet. Ha valaha lesz magasházas övezet, akkor azt a városvezetésnek mielőbb előrelátóan ki kellene jelölnie, és nem a fejlesztőkre bízni a spekulációt.
12.2. Etnikai, nemzetiségi negyed, jelleg Arra is kerestük a választ, hogy az építészek mit gondolnak az etnikai, nemzetiségi jellegű negyedek kialakulásáról, leginkább egy esetleges távol-keleti negyedről. A válaszolók túlnyomó többsége úgy látta, hogy valószínűleg létre fog jönni „China Town”, spontán fejlődés útján, és voltak is, illetve jelenleg is vannak erre kísérletek. A megkérdezetteknek azonban csak a fele értékelné pozitívan az ilyen jellegű átalakulást, mivel az nem illik a városképbe. Egy kis csoport úgy látja, ilyen negyed nem is fog kialakulni, mert a Budapesten élő távol-keletiek szociálisan is tagoltak, és anyagi viszonyaiknak megfelelően a város különböző részein laknak. 50
12.3. Lakó- és szórakoztató-parkok Az építészek véleménye alapján két, jelenleg zajló beruházást emelhetünk ki, melyek egy negyed sajátosságaival bírhatnak. Az egyik említett példa a XIII. kerületi FOKA-öbölben megvalósuló beruházás. A megállapítás szerint itt többfunkciós fejlesztés történik, a lakópark mellett irodák, szórakozóhelyek és sportolási lehetőségek is létesülnek. A minőséget az átlagosnál jobbra értékelték. A másik kiemelhető példa Kőérberek Tóváros fejlesztése volt. Itt is hasonlóan többfunkciós beruházás folyik, saját sportkomplexummal, melyben benne rejlik a lehetőség, hogy a jövőben igazi negyeddé váljék.
12.4. Spontán fejlődés Több megkérdezett is megemlítette a Váci út és a Duna közti terület spontán fejlődését. A terület egyre értékesebbé vált, így kialakult az igény, hogy az itt lévő barna és szürke zónákat újrahasznosítsák. A fejlődés az első igazi budapesti bevásárlóközpont, a Duna Pláza építésével kezdődött, majd a Nyugati tértől folyamatosan töltődött fel a terület új épületekkel. Egyes vélemények szerint ebbe az ívbe illeszkedett a MÁV területeinek újrahasznosítása a Westenddel, valamint az imént említett FOKA-öböl beépítése is. Az adott területet egyben többen arra is szemléletes példaként hozták fel, hogy a beruházók önkormányzati irányítás nélkül is hajlamosak egész körzeteket fejleszteni, de ekkor maguk szabják meg a fejlődés irányát.
51
VI. ADMINISZTRÁCIÓ, SZABÁLYOZÁS, VÁROSÜZEMELTETÉS A vélemények összefoglalása Budapest Főváros működése kereteit befolyásoló jogi háttér nem megfelelő, túlszabályozott, egyben hiányosságokkal terhes. A legfőbb jogi probléma a kétszintű közigazgatás, ami a működőképesség szélére sodorta Budapestet. A huszonhárom kerület, a Főváros és az agglomeráció nem tud megegyezni semmiben, csak a saját érdekeiket veszik figyelembe. A fővárosi és kerületi szintű tervek gyakran egymásnak ellentmondóak, máshol a szabályozás hiánya gátolja a fejlesztéseket. Az építési hivatalok tevékenysége nem összehangolt, túlkomplikált, költséges és hosszadalmas. Az építészeti, szakmai irányítás nem érvényesül kellően, mert túl gyenge, vagy véleménye nem kötelező érvényű. A városüzemeltetés koncepciótlan, híján van az előrelátásnak. Valójában a beruházói telekspekuláció irányítja a fejlesztéseket, mint régen, nem az önkormányzatok, amelyeknek ez feladatuk volna. A piaci verseny minden szinten nyomott árakat eredményez, mely magával hozza az alacsony esztétikai-technikai színvonalat.
A jogszabályi háttér, az adminisztratív szabályozás rendszere, a hivatalok működése, a gazdasági és szociális törvényszerűségek mind olyan probléma-források, melyek „szabad szemmel” nem láthatóak, de az építészek munkáját, a város fejlődését, a városkép alakítását döntően befolyásolják. Így a szakmai, jogi háttérre is rákérdeztünk, ennek nyomán feltűnően határozott és gyakran egybevágó válaszokat kaptunk.
1. Jogszabályi háttér A megkérdezett építészek mindegyike igen tájékozott volt a budapesti fejlesztéseket és az építésügyi hatóságok munkáját szabályozó jogszabályokkal kapcsolatban. A megkérdezettek
döntő
többsége
a
jelenlegi
építésügyi,
városfejlesztési
problémák gyökerét épp a nem kielégítő jogi szabályozásban látta.
52
1.1. Az önkormányzati törvény A hatályos jogszabályok közül a legtöbb kritika az 1990. évi LXV. Önkormányzatokról szóló törvényt illette, ugyanis a legtöbbet emlegetett probléma, a budapesti kétszintű közigazgatás itt került szabályozásra. A médiában, közbeszédben már régóta napirenden vannak az ebből eredő anomáliák, és az építészek is sok fórumon felszólaltak, megoldást keresve. Mint azt többen megemlítették, mivel az önkormányzati törvény kétharmados, azt csak erős politikai akarattal, kompromisszumokkal lehetne módosítani, amire a jelen helyzetben viszonylag kicsi az esély. Pedig sok megszólaló szerint is az idő lényeges faktor ebben a kérdésben, mert a kétszintű közigazgatásból eredő problémák a működésképtelenség szélére sodorták Budapestet. A nevezett törvény külön részt szentel Budapest közigazgatásának, kiemelve azt a többi helyi és területi önkormányzat közül, speciális struktúrát kialakítva. Ennek értelmében huszonnégy önkormányzat működik a fővárosban: huszonhárom kerületi, valamint maga a fővárosi. Ezt a megoldást, csak a számok tükrében is több megszólaló egyszerűen „abszurdnak” nevezte. Mint említették, a demokratikus decentralizáció elve oda vezetett, hogy ma „huszonhárom kiskirályság” létezik Budapesten, mely mind a saját érdekeit veszi csak figyelembe, míg a város egységes irányítása háttérbe szorul. Pedig általánosnak tekinthető vélemény szerint a főváros jelenlegi problémáit felszámolni, a város egységes fejlesztését biztosítani csak központosított akarattal lehetne. Szintén az önkormányzati törvényből, illetve a kétszintű közigazgatásból eredő, évente visszatérő probléma a budapesti forrásmegosztási vita a kerületek és a főváros közt. Ez a vita a meglátások szerint a tárgyaló feleket arrogánssá teszi, különalkuk megkötését eredményezi, lehetetlenné teszi az egységes fellépést, és egyben minden más lényeges kérdés megbeszélését, megoldását hátráltatja. Egyesek szerint napjainkban a nagy önkormányzati autonómia inkább „zsarolási potenciálként” érvényesül. Ma az egyes kerületek és a főváros közötti legkisebb közös többszörös olyan alacsony szinten van, ami akadályozza hosszú távú koncepciók kialakítását és megvalósítását.
53
A budapesti agglomerációt is figyelembe véve az önkormányzatok ellenérdekeltségeiből fakadó gondok még sokrétűbbek. Sok megkérdezett tartotta jelentős problémának – főként a fővárosi infrastruktúra fejlesztését illetően -, hogy egy néhány ezres lélekszámú agglomerációs település vétójával megnyomoríthatja egy kétmilliós nagyváros
közlekedését.
Pedig,
mint
kiemelték,
az
agglomerációban
fekvő
települések jelentős mértékben használják a budapesti infrastruktúrát, amelyért nem fizetnek.
1.2. ÉTV, OTÉK, BVKSZ, KVSZ, KSZT A megkérdezettek ugyancsak jelentős számban említették városfejlődést akadályozó jogi problémaként a területhasznosítást és fejlesztéseket érintő jogszabályok nem kielégítő voltát, több szempontból is. A
jogszabályok
túlburjánzását
többen
jelölték
meg
problémaként
ezzel
kapcsolatban. Sok építész véleménye szerint, bár szinte átláthatatlan mennyiségű a szabályozás, mégis vannak joghézagok és ütközések is. Ez leginkább a jogszabályalkotási jogosultság delegációjának köszönhető. Az építésügyet legmagasabb szinten az az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény szabályozza (ÉTV), melynek részletezését az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. kormányrendelet (OTÉK) tartalmazza. Az OTÉK Budapest területén a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) módosításaival és kiegészítéseivel alkalmazandó, melyet a Fővárosi Közgyűlés fogad el meg. Ez alapján alkotják meg a kerületek saját Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzataikat
(KVSZ),
illetőleg
Kerületi
Szabályozási
Terveiket
(KSZT).
A
szabályozás összehangoltságának hiánya az építészek szerint akadályozza a hosszú távú tervezést. A
szabályok
gyakori
változása
szintén
probléma.
Több
megkérdezett
is
panaszkodott például arra, hogy a 2004-es év elején hatályon kívül helyezték valamennyi KVSZ-t, és a kerületi önkormányzatokat újak megalkotására kötelezték, 2005 eleji határidőt szabva. Az ilyen tervek elkészíttetése azonban rendkívül költség- és időigényes munka, így sok kerület a mai napig sem rendelkezik érvényes rendezési koncepcióval minden körzetére vonatkozóan. Ahol pedig nincs érvényes KVSZ, ott építési engedélyt sem lehet kiadni. Néhány építész arra panaszkodott, hogy a KVSZek hiánya miatt sok fejlesztés rekedt meg vagy maradt el, hiszen a külföldi 54
beruházóknak nehezen lehet elmagyarázni a szituációt. Más megszólalók szerint inkább az a jellemző gyakorlat, hogy ahol nincs hatályos rendezési terv, ott a beruházó átvállalja az elkészíttetés költségeit az egész területre vonatkozóan, cserébe az építési engedélyért. Az önkormányzatok pedig rossz anyagi viszonyaik miatt általában elfogadják az ajánlatot, de ezzel csökkentik lehetőségeiket arra, hogy a fejlődés irányát megszabják. Néhányan azt említették meg, hogy a szabályozás hiányában, ezen átmeneti időszakban kötött szóbeli megállapodásokhoz a felek nem tartják magukat. Az interjúalanyok csupán elenyésző kisebbsége tartotta megfelelőnek az építésügyi szabályozást. Még a szabályokról általában pozitívan vélekedők közül is voltak, akik differenciáltabb,
néhol
rugalmasabb,
máshol
pontosabb
szabályozást
tartottak
kívánatosnak. A szabályozást a megkérdezettek döntő többsége azonban túlzottan adminisztratívnak tartotta, mely nélkülözi a konkrét javaslatokat, arctalan, nincsenek meghatározva a prioritások, és nincsenek összhangban az országos tervekkel. Az építészek inkább projekt-szemléletű irányítást tartottak kívánatosnak, egy-egy
területre
meghatározott
létesítményekkel,
egyértelmű
irányt
adva
a
fejlődésnek. Több dinamizmust és több ösztönzést várnak az önkormányzatoktól. Ezt a megoldást hatékonyabbnak vélik a befektetők orientálása szempontjából is.
2. Hivatalok, hatóságok A jogi szabályozáson túl a normákat végrehajtó hatóságokat is több kritika érte az interjúk során.
2.1. Hivatalok működése A legnagyobb problémát az építési engedélyezési eljárás jelenti az építészek szerint. Az ügymenet vontatott, sok egyéb szakhatóság hozzájárulását is be kell esetenként szerezni, ami további adminisztrációval és költségekkel jár. Egyes megszólalók szerint a közigazgatási eljárásról szóló törvény nem alkalmaz elegendő szankciót a hatóságokkal szemben az ügyintézési határidők betartására, így az engedélyezés sokáig elhúzódhat. A városüzemeltetéssel kapcsolatban az interjúalanyok által szintén jelentősnek ítélt probléma a Főváros alá tartozó hatóságok, hivatalok és közszolgáltatók
55
együttműködésének hiánya. Az engedélyekhez általában többféle szakhatóság hozzájárulását kell megszerezni, az „egyablakos” rendszert pedig alig használják.
2.2. Szakmai felkészültség A hivatalok szakmai felkészültségét több interjúalany rossznak ítélte meg. A közigazgatásban dolgozó építészek véleményük szerint nem élvonalbeliek, holott arra lenne szükség. Továbbá nincs jelen olyan szaktudás, ami a döntések komplex, építészeti, gazdasági, városképi és szociális szempontrendszerű megalapozását lehetővé tenné. Az interjúalanyok egy jelentős része szerint azonban a hivatali tisztviselők korrektek, és nem okolhatók a rossz ügymenetért, az inkább a szabályozás hiánya. Általános vélemény szerint is, az elmúlt pár évben ügyfélbarátabbá vált a rendszer. Jó példaként kiemelték a II. kerület számítógépes ügyintézési rendszerét.
2.3. Budapesti Főépítész A Főépítész intézményét a megkérdezettek egy része jelenlegi formájában nem tartja alkalmasnak arra, hogy egy nagyváros átalakulását építészeti szempontból irányítsa. Néhány megszólaló szerint mivel hatalma nem kellően koncentrált, véleményét nem veszik kellően figyelembe. Mások inkább több, kettő vagy három főépítész kinevezését tartották jó ötletnek, a pesti, budai vagy akár az óbudai területre külön-külön.
2.4. Tervtanácsok A tervtanácsok működésének megítélése szintén nem egyértelmű. A megkérdezett építészek egy kis része a zsűriket tette felelőssé sok Budapesten felépült, rossznak tartott épületért, a testületekben tevékenykedő építészek alacsony szakmai színvonalát és ízlését is okolva. A többségi vélemény szerint a tervtanácsokban jó szakemberek dolgoznak, akik igyekeznek helyes szakmai véleményt kialakítani. A tanácsok véleménye az önkormányzatokat azonban nem kötelezi semmire, gyakran az ajánlások ellenére adják ki az építési engedélyeket. Az egyik megszólaló építész véleménye szerint „máshol a tervtanács véleménye szent, nálunk kiröhögik a befektetők”.
56
3. Koncepciótlanság A városüzemeltetés általános koncepciótlanságát a megkérdezettek jelentős része említette meg. Ezt látják megnyilvánulni az általános szabályozásban, amelyről már volt szó, de az egyedi döntésekben is. Az építészek ezen csoportja az alkalmanként bemutatott újabb terveket (Podmaniczky-terv, Madách-sétány ötlete, stb.) meglehetősen szkeptikusan értékeli. Véleményük szerint tervek mindig vannak, de egyetértés és erős irányítás nélkül úgysem valósulhatnak meg. A Fővárosnak magához kellene vennie a kezdeményezést, és nem magánberuházókra bízni azt. A városvezetés előregondolkodásának hiányát tették felelőssé különösen a belváros kiürülése miatt, amit a bevásárlóközpontok elszaporodása okozott. A lakásállomány rossz irányú fejlesztésének okát szintén ebben látják. Az általános vélemény
szerint
a
koncepciótlanság
kiegészül
a
városvezetés
konzervativizmusával és innovációtól való tartózkodásával.
4. Legális és illegális gazdasági nyomás 4.1 Telekspekuláció A rendszerváltás után a budapesti ingatlanárak emelkedésével együtt ismét megjelenő ingatlanspekulációt az interjúalanyok döntő többsége kártékony jelenségnek tartotta városképi, városfejlesztési szempontból. A telkek kiárusítása után az ingatlanfejlesztőké a kezdeményezés, akik más szempontok alapján mérlegelik a beruházásokat,
mint
az
önkormányzatok.
Ez
területmaximalizáláshoz,
rossz
minőséghez és monofunkcionális fejlesztésekhez vezet, mint már részletesen említettük. A telekspekulációra panaszkodók közül sokan megemlítették, hogy a múltban sem volt ez másként. Budapest fejlődésének nagy korszakában, a XIX-XX. század fordulóján a spekuláció szintén döntően befolyásolta a város fejlődését. Ahogyan egyikük mondta, „a nagykörút sem véletlenül olyan széles, amilyen”, és a VII-VIII-IX. kerületet is a spekuláció alakította ki. A múlt nagyléptékű, rossz minőségű, egészségtelen gangos bérházépítéseit szintén többen a jelen lakópark-építési boomjával állították párhuzamba.
57
Kevesen említettek megoldási javaslatot az ingatlanspekulációs problémákra. Néhány vélemény szerint szigorúbb szabályozás és hatékonyabb, erősebb irányítás lenne szükséges. Más építészek szerint inkább gazdasági eszközökkel lehetne a folyamatot szabályozni. Egy nagyváros akkor tudja hatékonyan érvényesíteni városrendezési elveit, ha rendelkezik a kiemelt, drága, vagy fontos helyen fekvő területek 20-25 százalékának tulajdonosi vagy birtokosi jogával.
4.2. Korrupció Az interjúk némelyikében a korrupció is szóba került. Mint fogalmaztak, ez sem új jelenség, sem Budapesten, sem Magyarországon, és a beruházások esetében tényező lehet. De említésre került az is, hogy a virilis múlt századi városvezetéstől sem volt teljesen idegen az „elegáns korrupció”. Egyes vélemények szerint, ha nem jön létre rögtön a megállapodás, a beruházók először valamilyen önkormányzati fejlesztés kivitelezésének felajánlásával próbálják meg az önkormányzatot más véleményre bírni. Ez természetesen nem illegális, de a megkérdezettek szerint korrupcióra is gyakran kerül sor. Egyesek szerint a nálunk fejlettebb gazdasági környezetből érkező külföldi beruházók sem hozták magukkal a tisztább gazdasági környezet iránti igényt, inkább maguk is alkalmazkodtak a helyzethez. Egyes vélemények szerint Budapest és kerületeinek ma hatályos építési szabályzatai a hatalmi elit megállapodásait tükrözik, melyek kialakításakor mellőzték a szakembereket.
5. Az alkotást akadályozó egyéb tényezők A kortárs építészet színvonalát negatívan befolyásoló elemek közül a szabályozás hiányosságait már említettük. Volt olyan megkérdezett építész, aki már került olyan szituációba, hogy a megbízás kezdetekor még nem lehetett pontosan ismerni a területre vonatkozó szabályozás paramétereit, ami lehetetlenné teszi a munkát.
5.1. A verseny lenyomja az árakat A piacgazdaság némely hatását is megemlítette az interjúalanyok egy csoportja. Az építészirodák és a kivitelezők közti verseny a megrendelésekért az árak leszorításához vezetett, mind a tervezés, mind az építés esetében. Ez pedig, a vélemények szerint az átlagos minőség romlását hozta magával, ami addig így marad, amíg a megrendelők nem hajlandóak a minimálisnál többre áldozni.
58
Az
alacsony
ár
elérésének
eszközei
az
állami
beruházások
esetében
a
közbeszerzések és a pályázatok, melyeket szintén bírált néhány építész. Az egyikük véleménye jól tükrözi a többiekét is: „Egyszer indultam közbeszerzési eljáráson. A rendes tervezői díj a beruházás értékének öt százaléka, én elvállaltam kettőért. Végül olyasvalaki nyert, aki megcsinálta félért.” A magánberuházók is általában több irodától kérnek ajánlatot, és voltak, akik szerint a döntésüket leginkább az alacsony díj és olcsó anyagok, megoldások alapján hozzák meg.
5.2. „Építő-maffia” A rendszerváltás óta tapasztalható, hogy a beépítendő anyagok beszerzése körüli komplikációk szintén akadályozzák az építészek szabad alkotási folyamatát. Az egyik interjúalany szerint „az építészek mind meg vannak véve”. Ez alatt azt értette, hogy az építészek esetenként százalékos jutalékot kapnak az építési anyagok forgalmazóitól akkor, ha meghatározott, drága anyagokat terveznek a felépítendő épületbe. Ez korrupciónak nem nevezhető, hiszen hivatali visszaélésről nincs szó, a módszert a megszólaló az orvoslátogatók tevékenykedéséhez hasonlította. Így azonban kikerül az építészek kezéből a lehetőség, hogy az épület minőségét meghatározzák. Mivel csak egyetlen interjúalany érintette ezt a kérdést, valamint a téma szenzitív volta miatt nem áll módunkban megítélni, hogy mennyire elterjedt ez a jelenség Budapesten.
59
VII. VÉLEMÉNYEK A JÖVŐRŐL, SZAKMAI ÖNÉRTÉKELÉS A vélemények összefoglalása Az építészek több határozottságot várnak a hatóságoktól, melyeknek egyben nyitottabbá és határozottabbá kellene válniuk. A szakmai szempontokat jobban kellene érvényesíteni a fejlesztések során. A megkérdezettek kezdeményezőbb, fejlesztés központú önkormányzatokat tartanának kívánatosnak, mert csak így lehet a befektetőket irányítani. A jogszabályi környezet módosítása lenne szükséges a hatékonyabb városfejlesztéshez. A jelenlegi fejlesztések egy része bizonyosan nem időtálló. Előbb utóbb a város belső kerületei is fejlődésnek indulnak, ami megfordíthatja az elvándorlást. Az elmúlt években a megrendelők egy része egyre igényesebb, a design fontossága felértékelődik. Budapest közlekedési problémáira mielőbb megoldást kell találni. A budapesti építészek többsége inkább mérnök, mint művész. A pesszimista építészek szerint a szakma híján van a profizmusnak, a versenyszellemnek és a nyelvtudásnak.
1. Vélemények a jövőről Általában elmondható, hogy bár az építészek sok elvárást megfogalmaztak a jövő fejlődési irányaival kapcsolatban, közülük kevesen nevezhetők optimistának, általában nem bíznak a hirtelen és hatékony változásban.
1.1. Hatóságokkal szembeni elvárások Budapest városvezetését illetően általában több határozottságot kívánnának meg azért, hogy az önkormányzatok maguk kezdeményezzék a fejlesztéseket, ne pedig a befektetők. A befektetőket, ahogyan egyes megkérdezettek fogalmaztak, „kordában kellene tartani”, akár gazdasági, akár adminisztratív eszközökkel. Szintén elvárásként fogalmazta meg több interjúalany, hogy a határozottsággal egyidejűleg Budapest építészeti igazgatása váljon nyitottabbá és haladóbbá. A
60
megkérdezettek ezen csoportja több jobb minőségű, előremutató modern épületet látna szívesen Budapesten. Ennek előfeltétele, hogy az építészeti igazgatásban jobban érvényesüljenek a szakmai szempontok. Az építészek úgy látták, hogy a változásoknak előfeltétele a jogszabályi környezet módosítása,
illetve
a
jónak
tartott
szabályozások
esetében
a
végrehajtás
összhangjának megteremtése. A kétharmados önkormányzati törvény módosítására kevés esélyt látnak, a kétszintű közigazgatás szerintük még sokáig fennmarad. Az inkább megfelelőnek tartott BVKSZ és KVSZ-ek esetén az építészek a kerületek konstruktívabb, kompromisszumkészebb hozzáállását várnák el. A megkérdezettek egy másik csoportja úgy véli, szakítani kellene az adminisztratív, koncepciótlan rendezési tervekkel, és újszerű, projekt alapú irányítást kellene megvalósítani a fővárosban. Határozott prioritások kinyilvánításával, támogatásokkal lehetne a kívánt fejlesztési pályára ráállni Budapestet.
1.2. Lakhatóbb város Az elmúlt 15 év építészek által elhibázottként jellemzett, monofunkcionális fejlesztései az elhangzott vélemények szerint csak részben visszafordíthatóak. Az irodaházakra, bevásárlóközpontokra fordított összegek a megállapítások alapján 6-10 év alatt megtérülnek, és elképzelhető, hogy ezután más funkciót találnak azoknak. A lakóparkoknak azonban túl sok tulajdonosuk van ahhoz, hogy később majd egyszerűen felszámolják azokat. A legtöbb válaszadó szerint az olcsó lakóparkok hamarosan kimennek a divatból, amint telítődik a piac, és tényezővé válik a jobb minőség, megjelenés. Egyes építészek úgy gondolták, hogy bizonyos lakóparkok a jövőben könnyen slumosodásnak indulhatnak, amikor az első ott lakó generáció kicserélődik. A megkérdezett építészek egy része szerint a már elkészült lakóépületek ugyan már nehezen fognak átalakulni, de a lakóingatlan-fejlesztések a jövőben irányt fognak váltani. Már egy ideje észlelhető az igényesebb lakásfejlesztés Budapest bizonyos területein. Az építészek várakozásai szerint a minőség előbb-utóbb a belvárosban is meg fog jelenni, a jelenleg negatív budapesti migráció pedig lelassul vagy megfordul.
1.3. Javuló design Sok megkérdezett építész szerint a város, városlakók anyagi jóléte jelentős hatással van a városfejlődésre. Ennek okán több válaszoló is megemlítette, hogy az utóbbi 61
években észrevehető Budapesten az általános anyagi helyzet javulása. Ez a megkérdezett szerint hozzájárult az általános esztétikai igényesség szintje emelkedéséhez. Ezért az optimistább építészek úgy vélik, a jövőben talán több építészetileg és kivitelezésében is igényes épület születik majd. A pesszimistább építészek csoportja a javulás ellenére is az önkormányzatok folyamatos
alulfinanszírozására
panaszkodott,
ami
alig
teszi
lehetővé
a
fejlesztéseket. Szerintük Budapest megújulásának lassúságára ez a fő magyarázat, és a közeljövőben sem várható éles fordulat ezen a téren. A város arculatával kapcsolatban az interjúalanyok egy csoportja gyors szépészeti, „kozmetikai” intézkedéseket sürgetett. A kiemelt helyeken lévő homlokzatokat (például az Andrássy úton, illetve a rakpartokon) mihamarabb fel kellene újítani, kifesteni, még akkor is, ha egyébként az érintett házak teljes felújítására nincs forrás. Ez hangulatjavító intézkedés lenne a budapestieknek, lökést adna a turizmusnak, és a város képére is jó hatással lenne.
1.4. Közlekedési problémák A gépkocsiforgalom okozta problémák kezelését szinte minden megkérdezett interjúalany égetőnek minősítette. Véleményük szerint az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy a város nem bír el ekkora forgalmat, a levegőminőség pedig minden lakónak problémát okoz. Az építészek, bár észrevették az önkormányzatok erre irányuló intézkedéseit, azokat mindannyian elégtelennek tartották. Véleményük szerint, az európai trendeket is figyelembe véve, az egyetlen lehetséges út a gépkocsiforgalom minimalizálása vagy teljes megszüntetése a belvárosban, a parkolók, parkolóházak egyidejű fejlesztése mellett. A megszólalók egy része szerint, bár a tömegközlekedés jó Budapesten, az infrastruktúra egésze rosszul szervezett. Radikális átalakítására azonban csak rendkívül költségigényes lehetőségeket tartanának elképzelhetőnek.
2. A szakma értékelése Budapest városképének alakulásához döntő mértékben hozzájárulnak azok az építészek, akik a város épületeit tervezik. Ezért az, hogy mit gondolnak saját szakmájukról, illetve, hogy hogyan értékelik a szakmai színvonalat, lényeges lehet.
62
Ezen túlmenően a szakmáról alkotott képük megismerése egyéb témákról alkotott véleményeik értelmezésénél is segítségül szolgál. A megkérdezettek döntő többsége azon az állásponton volt, hogy a magyar építészek, az
oktatásnak
köszönhetően
is,
inkább
mérnökök,
mint
művészek.
Az
építészetoktatást egyébként az építészek általában jó színvonalúnak minősítették, ami azonban nélkülözi a kreatív vonásokat, „akadémista, enciklopédista szellemű”. Egyes vélemények szerint viszont ma már nincs is oktatás, nem figyelnek az utánpótlásra, nincsenek már mester-iskolák. A megkérdezett építészek optimistább kétötöde úgy vélte, a magyar építészek a design és az esztétikum terén is megállják a helyüket, ha van erre igény. Szerintük a fiatalok frissek, jól tájékozottak, és tudnak világszínvonalút alkotni, csak erre Budapesten nincs kereslet. Magyarországon is „sztárolni kellene az építészeket, mint külföldön”.
Egyesek
szerint
a
Budapesten
tervező
építészek
harmad-negyed
vonalbeliek. A megkérdezett többség inkább negatív véleménnyel volt saját kollégáiról és az építész piacról. Az elhangzott vélemények szerint az építészek túlzottan a piacra dolgoznak, egymás alá kínálnak, lenyomják az árakat, közben állandó harcot folytatnak a beruházókkal. Egyesek megjegyezték, hogy kollégáik kevéssé együttműködők a megrendelőkkel, és gyakran a beruházókkal szemben definiálják magukat. A negatív vélemények szerint a szakmabeliek legfeljebb 30 százaléka állja meg a helyét a versenyben a külföldiekkel szemben. A többség nem tudja nyújtani a minőséget, nincs profizmus, nem tudják tartani a határidőket, szavatosságot. A megkérdezett építészek többsége szerint hiányzik a szakmából a versenyszellem, tájékozottság, jellemző az ellenségeskedés. A válaszolók egy része szerint kollégáik nem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással, külföldi partnerekkel. Megjegyzendő, hogy az így válaszolók beszéltek nyelveket és voltak külföldi kapcsolataik. A kevésbé optimista álláspontot képviselő építészek szerint túlzottan is mérnökies itthon az építészek tudása, valamint az egész szakmai rendszer.
63
VIII. MELLÉKLET 1. Az alkalmazott kérdőív
Kérdőív Budapest arculatának megítélése az építészek körében Cégnév, hely:.................................................................................................................... Név:.................................................................................................................................. Interjúfelvétel időpontja:.................................................................................................. Megjegyzés:..................................................................................................................... Az interjú célja, hogy félig strukturált formában, leginkább nyitott kérdéseket használva az építészek körében a legteljesebb körű információt, véleményeket rögzítse Budapest építészeti arculatáról. A tanulmányban a válaszadók nevét csak egyértelmű beleegyezés alapján tesszük közzé. Hozzájárul-e nevének publikálásához? Igen
Nem
Budapest és a nagyvilág 1. Ön szerint mely építészeti stílusok határozzák meg leginkább a város összképét? 2. Melyik az a stílus, irányzat, amelyik a legmagasabb művészi fokon képviselteti magát a fővárosban? 3. Ha van ilyen, melyik külföldi nagyvárossal állítaná párhuzamba Budapestet? Melyikre hasonlít? 4.
Ön
szerint
inkább
újító,
modern,
avantgard
a
város,
vagy
inkább
hagyománytisztelő, konzervatív építészeti, esztétikai szempontból? Modern
5 4 3 2 1 Konzervatív
5. A világ legújabb építészeti trendjei jelen vannak-e a városban? Ha igen, megnevezné azokat?
64
Hol található azokra jellemző épület, negyed, városrész? 6. Van-e, volt-e egyénisége a budapesti építészetnek? Jellemző-e Ön szerint a külföldi példák másolása? Inkább egyedi
5
4
3
2
1
Inkább másolat
Budapest városképe, jellegzetességei 7. Melyik Ön szerint Budapest legszebb a, negyede, kerülete? b, tere, utcája? c, épülete? 8. Melyik Ön szerint Budapest legcsúnyább a, negyede, kerülete? b, tere, utcája? c, épülete? 9. Ön szerint melyik Budapest legegységesebb negyede? 10. Ön szerint melyik Budapest legeredetibb épülete? 11. Képvisel-e a budapesti infrastruktúra, vagy a műtárgyak valamelyike építészeti értéket? a, Ha igen, meg tudna-e nevezni néhányat? b, A inkább műtárgyak értéktelen összessége
5
4
3
2
1
esztétikus?
12. Mi az Ön véleménye a nagy budapesti közlekedési csomópontok látványáról? (pl.: Bach, Nyugati tér, „Osztyapenko”, stb.) Esztétikus 5
4
3
2
1
Borzasztó
65
13. Mi az Ön véleménye a budapesti utcabútorokról? a, megjelenésük, kivitelezésük b, összhang a környékkel c, funkcionalitás
esztétikus, minőségi
5
4
3
2
1
csúnya, minőségű
rossz
összhangban van jól használhatóak
5
4
3
2
1
5
4
3
2
1
idegen a környéktől használhatatlanok
14. Mennyire tartja Ön fontosnak építészeti szempontból a Duna-hidakat? Ön szerint melyik a legszebb?
Budapest megújulása 15. Ön szerint a főváros meg- illetve felújítása érzékelhető-e? dinamikus
5
4
3
2
1
észrevehetetlen
16. Megfelelő ütemben halad-e? 17. Építészeti szempontból megfelelően halad-e a város megújulása? Mennyire igényes a, esztétikailag b, funkcionálisan
5
4
3
2
1
jó
rossz 5
4
3
2
1
18. Megnevezhető-e markáns építészeti stílus a kortárs épületeken a, a nagyberuházások estében? b, a kisebb építtetések esetében?
19. Mennyire tartja időtállónak az újépítésű ingatlanok építészeti stílusát? maradandó 5 5 4 4 3 3 2 2 1 1 múló
a, a nagyberuházások estében?
66
b, a kisebb építtetések esetében?
20. Ön szerint az újépítésű magán és középületek mennyire felelnek meg a legújabb kor elvárásainak? A, környezetbarát
5
4
3
2
1
B, energiatakarékos C, akadálymentes
5
4
3
2
1
5
4
3
2
1
5
4
3
2
1
5
4
3
2
1
5
4
3
2
1
D, funkcionális E, összhang közlekedéssel F, design
igen
a
nem
g, egyéb szempontból? 21. Ön szerint az újépítésű magán és középületek kivitelezése milyen minőségű? jó
5 4 3 2 1 rossz
22. Jelent-e problémát a kivitelezés színvonala az építészek számára? 23. Melyiket tarja Ön az elmúlt 10 év építészeti alkotásai közül középületnek?
magánépületnek?
A legkiemelkedőbb
a,
b,
A legrosszabbul
c,
d,
sikerült
24. Véleménye szerint, melyek azok az újépítésű épületek, amelyek kiállják majd a közízlés próbáját, és nem kell majd 20 év múlva visszabontani (ld. Spenót ház, Vörösmarty téri irodaház, stb.), és melyek nem? Tudna-e példákat mondani?
67
25. Mi az Ön véleménye napjaink két legtipikusabb beruházásáról, a lakóparkokról és a plázákról? 26. Melyiket tartja Ön a legextravagánsabb, „polgárpukkasztó” épületnek Budapesten? 27. Mi az Ön személyes véleménye erről az épületről? Van-e helye az ilyen építészetnek ma Budapesten? 28. Mit tart Ön az elmúlt évek műemlék-felújításai közül a, a legkiemelkedőbbnek? b, a legrosszabbul sikerültnek? 29. Megfelelőnek tartja-e Ön építészeti szempontból a budapesti műemlékvédelmi előírásokat? A, védelem szintje
Magas
5
4
3
2
1
alacsony
B, szabályok szigora
szigorúak
5
4
3
2
1
felületesek
C, hatása a
elősegíti
5
4
3
2
1
akadályozza
városfejlődésre
30. Vannak-e Ön szerint olyan adminisztratív problémák a fővárosban vagy kerületeiben, melyek negatívan befolyásolhatják a városkép fejlődését vagy az építészeti színvonalat? (Pl.: kétszintű közigazgatás, hosszú engedélyeztetési eljárás, szakmai hozzánemértés, stb.)
31. Véleménye szerint, megfelelően végzik-e munkájukat Budapest építészeti hatóságai?
68
32. Mi a véleménye Budapest rendezési tervéről és a város fejlődéséről alkotott más koncepciókról? (Pl.: Podmaniczky-terv, Madách sétány, stb.) 33. Ön szerint megfelelőek-e ezek a tervek, vagy változtatásokra lenne szükség? Ha igen, Ön mit változtatna meg? 34. Ön szerint miben tér el a budapesti építészeti szabályozás más nagyvárosok hasonló szabályaitól? Budapest kerületei, negyedei átalakulnak. A belső, hagyományos lakónegyedekből sokan kiköltöznek a kertvárosokba, elővárosokba, miközben olyan jelenségek is megjelentek – főként a belső területeken -, melyek egy évtizede ismeretlenek voltak (slumosodás, üzleti negyed, külföldi bevándorlók, napközbeni ingázók nagy száma, stb.) 35. Ön szerint képes-e a városépítészet kezelni a fluktuációt? 36. Tud-e a városépítészet ilyen gyorsan alkalmazkodni a megváltozott funkciókhoz? 37. Ön szerint mennyire hatékony a tömbrehabilitáció? Építészeti, esztétikai szempontból Hatékony Szociális szempontból
5 5
4
3
4
3
2 2
1 1
Nem hatékony
38. Véleménye szerint kialakulhatnak-e újfajta negyedek Budapesten? Ha igen, milyenek? 39. Ön szerint szükség van-e Budapesten etnikai, nemzetiségi jegyekkel meghatározott építészeti, kulturális értékeket képviselő negyedre? a, pl. China Townra, Távol-keleti negyedre? b, más jellegű negyedre?
69
40. Mi a véleménye arról, hogy Budapesten épülhessenek magasházak? 41. Szüksége-e a city? Hol? 42. Ön szerint mennyire felkészültek a Budapesten tervező építészek külföldi kollégáikhoz képest? a, Ha van, mi az erősségük? b, Ha van, mi a gyengéjük? 43. Mi az Ön véleménye a köztéri műalkotások a, számáról? b, állagáról? c, Ha van, melyik Önnek a legkedvesebb? 44. Ön szerint bírhat-e művészeti értékkel a, épületek, építmények, közterületek becsomagolása? b, a graffiti? c, az óriásplakát? d, Van-e helyük a városban? 45.
Ön
szerint
megfelelően
hasznosulnak-e
a
dunai
szigetek?
Hogyan
befolyásolják a városképet?
Személyes kérdések 46. Tagja-e Ön valamilyen városfejlesztő, városvédő, vagy más Budapesttel kapcsolatos kulturális illetve non-profit szervezetnek? Ha igen, melynek? 47. Mióta dolgozik Ön építészként? 48. Saját, Budapesten álló épületei közül melyiket tartja a legjobban sikerültnek?
70
Köszönöm a beszélgetést!
71
