A helyi közüzemi szolgáltatási ágazat helyzetének értékelése, a szociális párbeszéd lehetőségei
Készítette: dr. Pék Zsolt Budapest 2002. január 31.
2
Bevezetés
Tanulmányomban, az Országos Munkaügyi Tanács PHARE Operatív Bizottsága, az Ágazati Párbeszéd Bizottságokkal összefüggésben meghatározott 18 “terület” közül a vízellátás helyi közüzemi szolgáltatások helyzetének értékelésére, a szociális párbeszéd “ágazaton” belüli lehetőségeinek feltárására vállalkoztam. Tudomásom szerint a nevezett “ágazat”-ra vonatkozóan összesen három résztanulmány készül. Ezek közül egy a munkáltatói szempontok figyelembevételével, két résztanulmány pedig munkavállalói (szakszervezeti) nézőpontból közelíti meg a kérdést. A magam részéről, mint e területen működő egyik ágazati szakszervezet – a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete 2000 – vezetője, a téma szakszervezeti megközelítésére tettem kísérletet. Lehetőségek szerint igyekeztem a kiadott témavázlat főbb kérdésköreihez és sorrendiségéhez alkalmazkodni. A téma feldolgozása során – saját tapasztalataim mellett – a rendelkezésre álló dokumentumokra támaszkodtam. Az összegyűjtött dokumentumok a tanulmány számozott mellékletét képezik
1.
A helyi közüzemi szolgáltatások jellege és struktúrája
3
1.1.
Ágazat struktúrája:
A vízellátás és helyi közszolgáltatások területén1 belül a helyi közüzemi szolgáltatások feladata a települések üzemeltetése, a közösségi együttélés alapfeltételeinek megteremtése, a lakhatási feltételek elősegítése. A fenti feladatokat részletezve az alábbi szaktevékenységek végzését különböztetjük meg2: - ingatlankezelés (önkormányzati tulajdoni épületek és bérlakások, továbbá társasházak kezelése és üzemeltetése) - köztisztasági szolgáltatások (szilárd hulladékgyűjtés településen belüli utak tisztítása, hulladéklerakók kezelése és üzemeltetése) - településtisztasági szolgáltatások (folyékony szennyvíz gyűjtése és szállítása azokon a területeken ahol még nem üzemel kiépített csatornahálózat) - városi kertészet, parképítés és parkgondozás - kéményseprő és tüzeléstechnikai szolgáltatások - távfűtő és melegvíz szolgáltatás - kegyeleti szolgáltatások (temetkezés, temetők gondozása) A közüzemi szolgáltatások statisztikai értelmezés szerint nem képeznek önálló ágazatot. A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere szerint, a szűken vett kommunális közszolgáltatási szaktevékenységek több nemzetgazdasági ághoz, ágazathoz, alágazathoz és szakágazathoz tartoznak. Ezért a terület elnevezése is évtizedek óta vitatott a szakemberek között. A közüzemi megnevezést első alkalommal az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény VII. fejezete használja, amikor e tevékenységet ellátó vállalatokat “közüzemi vállalatoknak” nevezi és feladatukat a jelenlegi felfogás szerint - elég pontatlanul (“közszükségletet kielégítő – alapvető szolgáltatások folyamatos biztosítása”) határozza meg. Bizonytalanságok vannak a törvény végrehajtási utasításában felsorolt “viszonylag bő” tevékenységi kört illetően is. Az azonban nyilvánvaló, hogy a közüzemek köre szélesebb annál, mint az általam ismertetett helyi közüzemi szolgáltatási tevékenységek, mert ide tartozik többek között a vízellátási csatornázási; fürdőszolgáltatások; az energiaszolgáltatások (Villany gáz) személyszállítás stb. A fenti logikát tovább folytatva a szóban forgó Ágazati Párbeszéd Bizottság elnevezése sem pontos, mert helyesebb lenne a “Vízellátás és egyéb közszolgáltatások” megnevezés. Más megközelítésben a helyi közszolgáltatásokat kommunális közszolgáltatásoknak is nevezik. Legújabban pedig a településüzemeltetési szolgáltatások elnevezés vált gyakorlattá, utalva a helyi önkormányzatok megnövekedett szerepére. A közüzemi szolgáltatások fogalma és elnevezése körüli vita nem befolyásolta azt a tényt, hogy erre a tevékenységi körre az elmúlt évtizedek során kialakuljon egy ágazati; önkormányzati irányítási rendszer, egy sajátos vállalati kör, valamint az ennek megfelelő – munkáltatói és munkavállalói – érdekképviseletek. A helyi közüzemi szolgáltatások ágazati besorolását az alábbi táblázat szemlélteti 1
A vízellátással egy külön tanulmány foglalkozik. Ide tartozik a városi gázellátás, illetve a helyi tömegközlekedés, de ezekkel a szakterületekkel tanulmányom nem foglalkozik, mert a városi gázellátást egyedül a Fővárosban végzi önkormányzati vállalat, a többi településen a regionális gázszolgáltató vállalatok látják el a lakossági közszolgáltató feladatokat. A helyi tömegközlekedéssel is, mert a Főváros, Miskolc és Szeged kivételével a többi településen a különböző Volán Vállalatok látják el. Egyébként is mind a gázellátás, mind a közlekedés a 18 meghatározott ágazati terület közül valószínű más Ágazati Párbeszéd Bizottság kompetenciájába tartozik. 2
4
megnevezés Ingatlankezelés
Köztisztasági szolgáltatások Település tisztasági szolgáltatások Városi kertészet, parképítés és parkgondozás
Kéményseprő és tüzeléstechnikai szolgáltatások távhő és melegvíz szolgáltatás kegyeleti gáltatások
szol-
nemzetgazdasági ág “K” ingatlan ügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás “O” Egyéb Közösségi, Társadalmi és személyi szolgáltatás “O” Egyéb közösségi társadalmi és személyi szolgáltatás “A” Mezőgazdaság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás
ágazat
alágazat
70 ingatlanügyek 702. ingatlankezelés - forgalmazás, - közvetítés, - becslés
szakágazat 7020. ingatlankezelés, - forgalmazás, - közvetítés, - becslés,
90 Szennyvíz és hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás 90. Szennyvíz és hulladék kezelés, köztisztasági szolgáltatás 01. Mezőgazdasági, vadgazdálkodás és kapcsolódó szolgáltatások.
902. Hulladékke- 9021.Települési zelés, köztiszta- hulladékok kezesági tevékenység lése, köztisztasági tevékenység 901. Szennyvíz- 9012. Településkezelés és az tisztasági szolehhez kapcsoló- gáltatás dó szolgáltatás 14. Növényter- 0140. Növénymelési, kertészeti termelési, kertészeti, állatteállattenyésztési és kisegítő me- nyésztési és kisegítő mezőgazzőgazdasági dasági szolgáltaszolgáltatás tás “K” Ingatlanügy- 74. A gazdasági 749. Egyéb gaz- 7493. letek bérbeadás tevékenységet dasági tevékeny- Épülettisztítás és gazdasági te- segítő szolgálta- séget segítő szolvékenységet se- tás gáltatás gítő szolgáltatás “E” Villamos 40. Villamos 403. Hőtermelés 4030.Hőtermelés és ellátás energia-gáz, hő energia -, gáz és és ellátás és vízellátás hő ellátás “O” Egyéb kö- 93. Egyéb szol- 9030. Egyéb 9303.Temetkezés zösségi, társa- gáltatás szolgáltatás és ehhez kapcsolódó szolgáltatás dalmi és személyi szolgáltatás
A táblázatból látható, hogy a hét kommunális tevékenység négy nemzetgazdasági ághoz, hat ágazathoz van besorolva; - ágazati szinten egyetlen kommunális tevékenység sem jelenik meg önállóan; - alágazati szinten csak egy, a 902 Hulladékkezelés, köztisztasági tevékenység alágazat fedi le önállóan a köztisztasági szolgáltatásokat; - még szakágazati szinten is több esetben más tevékenységekkel közösen jelennek meg a kommunális tevékenységek; - a kéményseprő és tüzeléstechnikai tevékenység pedig még a 7493-as szakágazatban sem jelenik meg önállóan. Az egységes ágazati osztályozási rendszer szerinti ágazati struktúra tehát a kommunális tevékenységek önálló statisztikai mérésére egyáltalán nem, vagy csak külön számítások (az egyes
5
vállalatok adatainak csoportosítása) alapján alkalmas. Ennek az az oka, hogy még a legkisebb aggregátumok sem adják a terület valós adatait. A bonyolult ágazati besorolás megnehezíti a területtel foglalkozó munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek munkáját, mert hivatalos információk hiányában a legszükségesebb adatokat önmaguknak kell képezni vagy megbecsülni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a gazdálkodó szervezetek jelentős hányada több kommunális tevékenység ellátására szakosodott. Mindössze a Fővárosban és a nagyobb városokban találhatók úgynevezett tiszta profilú vállalkozások. A versenyprofilú vállalkozások ágazati beavatkozása attól függ, hogy mely tevékenység a meghatározó. A kommunális ellátás ágazati irányítását, illetve az egyéb ágazat irányító főhatóságok koordinációját 1988-ig az építésügyi és városfejlesztési miniszter látta el3. Jelenleg e terület szakmai koordinációja a belügyminiszter feladata. (1. számú melléklet) A kommunális ellátás településszinten történő megvalósítása, a szakmai és területi érdekek összehangolása a települési önkormányzatok feladata és felelőssége. A feladatok végrehajtását az e célra szakosodott önkormányzati vállalatokkal (egy-két területen önkormányzati intézményekkel), egészben vagy részben önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokkal, valamint magántulajdonú társaságokkal látják el. A kommunális ellátás évi alakulásáról és a szolgáltató szervek gazdálkodásáról 1990-ig az illetékes, ágazati irányítást és szakmai koordinációt ellátó minisztérium adott tájékoztatást. Ennek keretében megbízható adatokat közöltek többek között az érintett gazdálkodó szervek számáról, a foglalkoztatottak létszámáról, stb. Gazdálkodó szervezetek Tevékenység szerint
1990 szervezetek száma (db) 36 4 12 7 16
létszám4/fő
Ingatlankezelés 23102 Köztisztasági szolgáltatás 4429 Településtisztasági szolgáltatás 3072 Kertészet, parképítés 2941 Kéményseprés és tüzeléstechni2229 ka Távfűtés x X Temetkezés szolgáltatás 18 3068 Vegyes profi- Vállalatok 56 15848 lú Kommunális Költségvetési 217 21523 Tevékenység Üzemek 366 76212 Összesen: Amennyiben az 1990-es adatokhoz hozzáadjuk a Távfűtés becsült adatait, akkor mintegy 400 ellátó szervezet körülbelül 85000 fő foglalkoztatottal reprezentálta a területet. 2000 évben, a 20 fő feletti vállalkozások esetében, a 90-es (szennyvíz, hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás) ágazatban; a gazdálkodó szervezetek száma : 129 db a foglalkoztatottak létszáma : 13565 fő volt. A többi ágazatban szereplő közüzemi szolgáltatásokat végző 3
Kivételt képez a távhő és melegvíz szolgáltatás, ahol az ágazatirányító és koordináló feladatokat az ipari miniszter látta el, ezért e területre pontos létszámadatokkal nem rendelkezünk. 4 Teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma
6
gazdálkodó szervezetek száma5 : 200 db 5 foglalkoztatottak száma : 13-14000 fő Összesen tehát mintegy 320 db gazdálkodó szervezetben mintegy 26-28000 fő közüzemi foglalkoztatott tevékenykedhet a területen. A kommunális tevékenységet ellátó gazdálkodó szervezetek privatizációja több szinten valósult meg, illetve jelenleg is folyamatban van. A privatizáció első szintje akkor történt, amikor a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény (Ötv.) 107.§-ában foglaltak alapján a közüzemek6 vagyona állami tulajdonból – vagyonátadással, vagy a közüzem gazdasági társasággá történő átalakításával – a helyi önkormányzatok tulajdonába került. Ennek megfelelően a volt tanácsi alapítású, de állami tulajdonú kommunális vállalatok és költségvetési üzemek, önkormányzati tulajdonú vállalattá, gazdasági társasággá vagy önkormányzati intézménnyé alakultak át. Természetesen nem minden gazdálkodó szervezet alakult át. A kisebb településeken működő tanácsi költségvetési üzemek jelentős részét felszámolták. A privatizáció második szintjén azt értjük, amikor az önkormányzat e gazdasági társaságok vagyonában megjelent tulajdonát, vagy annak egy részét más tulajdonosnak átengedi7 vagy eladja. Az utóbbi, tehát a klasszikus privatizáció még jelenleg is folyamatban van. A gazdasági társasággá átalakult vállalatok mintegy 5–10 százaléka került részben, vagy egészben magántulajdonba. Ennél magasabb a jelenleg magántulajdonban lévő kommunális tevékenységet ellátó gazdálkodó szervezetek aránya, mert az elmúlt tíz év során sok magánvállalkozás alakult, továbbá külföldi tulajdonú cégek száma is megnőtt e területen. A magánvállalkozások egy része a piaci versenyfeltételek alapján vesz részt e szolgáltatások ellátásában (pl. kegyeleti szolgáltatások, parkgondozás, különböző közületek részére végzett kommunális szolgáltatások stb.). Az illetékes önkormányzat a feladatkörébe tartozó, kötelezően ellátandó lakossági közszolgáltatás végzését is delegálhatja. Ebben az esetben azonban az önkormányzat felelőssége nem szűnik meg. Ilyen feladatdelegálás esetén az önkormányzat és a szolgáltatást végző szervezet un. közszolgáltatási szerződést köt.
1.2.
A közüzemi szolgáltatások jelenlegi gazdasági helyzete:
Az elmúlt bő tíz év társadalmi-, gazdasági átalakulása a települések üzemeltetését sem hagyta változatlanul. A 90-es évtized elején, e területen általánossá vált az önkormányzati tulajdonlás, amely együtt járt: - a tevékenység központi támogatásának megszűnésével, illetve átalakításával; - az ágazati irányítás megszűnésével és annak egy hatáskör nélküli koordinációvá történő átalakításával, - a központi szakmai szabályozás (a jogszabály deregulációval történő) teljes megszüntetésével. 5
Az adatokat a munkáltatói képviseletek adatai felhasználásával becsültem meg E körbe tartoznak a kommunális tevékenységet ellátó gazdálkodó szervezetek is. 7 A kommunális vállalatok és költségvetési üzemek átalakulása során néhány helyen a vállalti vagyon egy kisebb hányada (kb. 10-30 %- a) dolgozói alapítványok tulajdonába került. Ez nem téveszthető össze az ún. kedvezményezett munkavállalói részvényprogrammal az MRP -vel. Ez utóbbi az önkormányzati tulajdonú cégeknél csak igen szűk körben működött, mert a Privatizációs törvény csak az állami tulajdonú vállalatoknál dolgozókat részesítette az MRP program kedvezményeiben, pl. “A” hitel stb. 6
7
A közszolgáltatások ellátásának törvényben rögzített előírásai, a tulajdonosi felelősség és lehetőség, a teljes állami kivonulás, az irányításban jelentkező tapasztalatlanság nehéz helyzet elé állította az újonnan alakult, politikailag még túl motivált önkormányzatokat. A “magára hagyott” önkormányzatok anyagi gondokkal küszködtek. Az egyes kommunális szolgáltatások ellátásban, működésében legalább olyan mélyreható változások következtek be, mint a helyi közigazgatás rendszerében: - a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása helyi közüggyé vált. E területen is érvényesül a szubszidiaritás elve; - a volt tanácsok által alapított szervezetek, illetve állami vállalatok átalakultak önkormányzati vállaltokká, illetve gazdasági társasággá; - az önkormányzatok “ellátó” szervezetei már nem élveznek kizárólagosságot a szolgáltatás végzésében. Az önkormányzatoknak jogában áll eldönteni, hogy saját szervezeteiket támogatják vagy megszüntetik, felszámolják működésüket. - Cégeiket általában önfenntartásra késztetik. - A kisebb településeken a kommunális tevékenységet ellátó un. Városgazdasági vállalatok és költségvetési üzemek megszűntek. A hagyományos szervezeteknél a foglalkoztatottak száma közel 50 ezer fővel csökkent. Ellátó szervezetek hiányában a kötelező köztisztasági tevékenységeket közhasznú munkásokkal végzik el. - Erőteljes a magán és társas vállalkozások e területen való megjelenése. Több esetben a minimális szakmai előírások nélkül kerülnek kiadásra, az egyes kommunális tevékenységek ellátására feljogosító vállalkozási engedélyek. - A lakossági ellátások területén jelentősen emelkednek a szolgáltatások díjtételei; - Az önkormányzatok a közterületek ellátása (útjavítás, úttisztítás, parkgondozás, zöld területek ápolása, temetők fenntartása stb.) területén csökkentik megrendeléseiket. Az évtized közepére már látható volt, hogy amíg egyrészt a szolgáltatások költsége többszörösen növekedett, addig a tevékenység ellátásának mennyiségi és minőségi színvonala elmaradt a követelményektől. Egyes esetekben a szolgáltatások volumene is lecsökkent. A kommunális gépek és eszközök elöregedtek, műszaki színvonaluk már nem felelt meg a környezetvédelmi előírásoknak. A magyar magán vállalkozások önmaguk nem tudták beszerezni a drága külföldi gépeket, mert a megemelt díjtételek ugyan a lakosságnak jelentős tehernövekedést jelentettek, de a vállalatok műszaki fejlesztéséhez már nem biztosítottak fedezetet. Az önkormányzatok árhatósági szerepköre sok esetben akadályozta a vállalkozások fejlődését. A külföldi tulajdoni cégek sem növelték számottevően a műszaki színvonalat, mert előnyösebb számukra a nyugat európai anyacégnél már elavultnak számító technika behozatala. A szilárd és folyékony hulladékok lerakása és ártalmatlanítása sem korszerűsödött. Növekedett az illegális szemétlerakók száma, amely már erősen veszélyeztette a környezetet. Erős társadalmi és szakmai igény mutatkozott e szolgáltatások ellátásának központi és területi szabályozására. A rendezés irányába hatott többek között az 1995-ben hatályba lépett, a közbeszerzésekről szóló XL. tv. és az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII tv. és ennek végrehajtásaként, a települési szilárd és folyékony hulladékokra vonatkozó a helyi közszolgáltatások ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet. Kiadásra került továbbá a kéményseprő ipari közszolgáltatásról szóló miniszteri rendelet, a temetőkről és a kegyeleti közszolgáltatásokról szóló törvény, a távfűtésről szóló törvény, a hulladékgazdálkodásról szóló törvény. Az említett jogszabályok az önkormányzatok, a szolgáltatást végző gazdálkodó szervezetek és a szolgáltatást igénybe vevő lakosság és közületek irányába is tartalmaz előírásokat. Elmondható, hogy a törvények végrehajtásaként a helyzet valamelyest javult, ugyanakkor sok még a teendő;
8
-
nem sikerült a Parlament elé bevinni a településügyi törvénytervezetet, melynek egyik lényeges fejezete a településüzemeltetés alapvető szabályait foglalta volna rendszerbe; az Európai Uniós csatlakozással kapcsolatos felkészülés felgyorsítása, az úgynevezett előcsatlakozási alapok igénybevétele, az elmaradások csökkentésére.
1.3. Milyen mértékben és módon érinti az ágazatot az Európai Unióhoz való csatlakozás Az EU csatlakozási tárgyalások során a legtöbb kritika a szennyvízelvezetés és - tisztítás, valamint a hulladékkezelés és ártalmatlanítás hazai helyzetét érintette. A kommunális szolgáltatások közül tehát a hulladékgazdálkodás a legaktuálisabb terület8. A többi tevékenységet (távhő, zöldfelület gazdálkodás, temetkezés, ingatlankezelés és kéményseprés) esetében, amelyek kisebb - nagyobb súllyal jelentkeznek az önkormányzatok feladatai körében, az EU csatlakozás követelményei irányt szabnak e közszolgáltatások fejlesztésének és működésének. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. (Hgt.) megalkotása jelentős lépés volt az emberi egészség, a természeti és épített környezet hulladék okozta terhelésének mérséklésére. A Hgt. hiányt pótol, ugyanis a hazai hulladékhelyzet tarthatatlan, veszélyezteti az életminőséget, a környezet, a gazdaság fejlődését. Az EU - hoz való csatlakozás szempontjából is fontos e törvény hatálybalépése, miután az Unióban kedvezőtlenül minősítik a környezetvédelem e sajátos területét. A Hgt. új kihívást jelent a gazdaság szereplőinek: egyfelől az államnak, az önkormányzatoknak és a hulladékgazdálkodást végző szolgáltatók számára, másrészt a hulladékot “termelő” gazdasági szférát és nem utolsó sorban a lakosságot is új feladatok elé állítja: - megváltoztak a hulladékgazdálkodással kapcsolatos fogalmak, követve az Európai Unió elvárásait. A jövőben ennek megfelelően kell tervezni a hulladékgazdálkodást. Ez azt jelenti, hogy minden település új helyi önkormányzati rendeletet kell, hogy alkosson, melyben teljesen új alapokra kell helyezni a közszolgáltatást és köztisztaságot, - kötelező önkormányzati feladattá vált a települési hulladékokkal kapcsolatos közszolgáltatás megszervezése; - beláthatatlan feszültségeket okozhat főként a kis településeknél a törvényből fakadó EUkon–form hulladékgazdálkodás megszervezése és fenntartása, mivel ez nagyságrendekkel nagyobb anyagi ráfordítást igényel az eddigiekhez képest. Pl. a környezetvédelmi előírásoknak nem megfelelő hulladéklerakók bezárása, új regionális hulladéklerakók építése, átrakóállomások kialakítása, a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése és az ehhez tartozó hulladék újrahasznosító háttéripar kifejlesztése, stb. - A kötelező önkormányzati feladatokhoz azonban nem társul - az ilyen esetekben elengedhetetlen - normatív állami támogatás. A hatósági feladatok ellátáshoz szükséges anyagi fedezetet zömmel az önkormányzatoknak saját költségvetésükből kell előteremteni. A hulladékgazdálkodás ellátáshoz szükséges beruházások megvalósítása viszont külső források (címzett és céltámogatások: Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat, területfejlesztési célelőirányzat, települési szilárd hulladékok közszolgáltatás fejlesztési pályázat; nemzetközi támogatások: PHARE, ISPA) nélkül ma már nehezen képzelhető el, - hiányossága a rendszernek, hogy csak a települési szilárd hulladékra biztosít forrást a folyékony hulladék (a szippantott szennyvíz) szolgáltatás továbbfejlesztése is támogatásra szorulna, 8
A szennyvízelvezetés tisztítás kérdése a vízellátásról készített másik tanulmány részét képezheti
9
-
-
-
a látszólagos “forrás túltengés” ellenére vontatottan halad a magyar hulladékgazdálkodási felzárkózás, mert az önkormányzatok nem rendelkeznek a támogatáshoz szükséges saját forrással, önkormányzati beruházások esetében az ÁFA nem igényelhető vissza továbbá gondot okoz az is, hogy a kis településeken nem áll rendelkezésre megfelelő számú és képzettségű apparátus, jelenleg még nem látható, hogy a korszerű hulladékgazdálkodásból fakadó többletköltségek hogyan háríthatók át a lakosságra. Egyes elemzők a hulladékdíjak négyszeres emelésére számítanak akkor, amikor jelenleg is jelentős a lakossági behajthatatlan kintlevőségek összege, kívánatos az önkormányzatok tulajdonosi és köztestületi funkcióinak mielőbbi szétválasztása. végezetül még nem tudható, hogy az Európai Uniós környezetvédelmi színvonalhoz és előírásokhoz történő felzárkózás milyen mértékben érinti a magyar kommunális szolgáltatást ellátó szervezeteket, a területen dolgozó emberek élet és munkakörülményeit és nem utolsó sorban munkahelyét. Az érdekelt munkáltató és munkavállalói érdekképviseletek milyen intézményes szerepet kapnak az új feltételek kialakításában, és nem utolsó sorban képviselt tagságuk védelmében.
2.
A munkaügyi kapcsolatok szereplői a helyi közszolgáltatásokban.
2.1.
Az ágazatban jelen lévő szakszervezetek.
A helyi közszolgáltatások területén - a vízellátást8 nem számítva - jelenleg két ágazati, szakmai szakszervezet tevékenykedik; az Ingatlankezelésben Dolgozók Szakszervezete és a Helyi ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete 2000. A fentieken kívül ágazathoz közvetlenül nem kapcsolódó jelentősebb munkahelyi Szakszervezetek a következők: - a Fővárosi Távfűtőművek Szakszervezte, - a Fővárosi Temetkezési Intézet Szakszervezete, - a Székesfehérvári Ingatlankezelő Kft. Szakszervezete, - a Miskolci Ingatlankezelési Kft. Szakszervezete. Az ágazatban tevékenykedő szakszervezetek A múlt rövid összefoglalása -
A helyi közszolgáltatások területén 1989-ig egy hagyományos ágazati szakszervezet, a Helyi ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete (HVDSZ) működött. A HVDSZ, mint gyűjtőszakszervezet, érdekkörébe tartoztak többek között a helyi közszolgáltatásban működő tanácsi vállalatok és költségvetési üzemek szakszervezetei (beleértve a vízellátás területét is). A közszolgáltatásokban dolgozók a HVDSZ tagságának mintegy 80 %-át reprezentálták. 1986-tól a szakszervezeten belül egyre jobban felerősödtek a különböző szakmák önálló érdekérvényesítő törekvései. Ennek megfelelően a HVDSZ - en belül különböző szakmai - ágazati bizottságok alakultak. 1989 év folyamán a HVDSZ - ből hat önálló ágazati szakszervezet alakult és ebből három szakmai szakszervezet a helyi közüzemi szolgáltatásokat reprezentálta:
10
-
az Ingatlankezelési Dolgozók Szakszervezete a Kommunális Dolgozók Szakszervezete és a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezete9 Lényegében elmondható, hogy a helyi közszolgáltatások területén - ellentétben az általános gyakorlattal - az önálló szakszervezetek megalakulását elsősorban nem a rendszerváltás segítette elő, legfeljebb gyorsította a kialakult folyamatokat.
Az ágazathoz tartozó szakmai szakszervezetek és ezekhez közvetlenül nem kacsolódó jelentősebb munkahelyi szervezetek legfontosabb adatait az alábbi táblázat szemlélteti: Megnevezés
tagszervezetek száma (db)
Ingatlankezelésben Dol12 gozók Szakszervezete Helyi ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete 2000 154 Ebből: kommunális közszolgáltatásban érintett 130 Fővárosi Távfűtőművek Szakszervezete 1 Fővárosi Temetkezési Intézet 1 Székesfehérvári Ingatlankezelő és táv fűtő váll 1 Szakszervezete Miskolci Ingatlankezelő 1 Kft. Szakszervezete 146 Összesen:
Becsült taglétszám nyugdíjasok Szervezettnélkül (fő) ség (%) 1900 40
12000
41
Konföderáció -
MSZOSZ
9000 AUTONOM 600 150
50
-
200
60
-
250 12100
60 -
-
- A szakmai szakszervezetek nem reprezentálják a helyi közüzemi szolgáltatásban tevékenykedő vállalati kör egészét. Döntő mértékben a hagyományos, teljesen vagy részben önkormányzati tulajdonban lévő vállalkozásoknál tevékenykednek. A jelentősebb létszámú cégeknél ugyanakkor majdnem teljes a lefedettség. - A szakszervezetek taglétszáma a 90-esévek első felében nagymértékben lecsökkent. Ennek egyik oka a Városgazdasági vállalatok és a költségvetési üzemek megszüntetése, a többi vállalatnál bekövetkezett létszámcsökkentés, a másik ok a szakszervezeti szervezettség romlása. - Az Ingatlankezelési Dolgozók Szakszervezete (IDSZ) lényegében a fővárosi kerületekben működő szakcégek alapszervezeteinél fejti ki tevékenységét. A 90-es évek második felétől nem tartozik egyik szakszervezeti konföderációhoz sem, addig az MSZOSZ- nek a tagszervezete volt. - A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete 2000 (HVDSZ 2000) a Kommunális dolgozók Szakszervezete és a Településipari Dolgozók Szakszervezete egyesülé9
A vízellátás területén működő szakszervezetekről, melyek közül a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezete a legjelentősebb külön tanulmány készült.
11
séből alakult 1999. novemberében. Tagjainak mintegy háromnegyede a kommunális közszolgáltatásban dolgozik. Érdekköre kiterjed a vidéki ingatlankezelő - , a köztisztasági -, a településtisztasági -, a városi kertészeti és parkgondozói -, a kéményseprő és tüzeléstechnikai-, a távhő és melegvíz szolgáltató szervezetekre valamint a kegyeleti szolgáltatások egészére. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének tagszervezete. A Public Service International (PSI) tagjelöltje. Várható felvételére 2002 évben kerül sor. - A táblázatban felsorolt jelentősebb munkahelyi szakszervezetek nem csatlakoztak közvetlenül az ágazati szakszervezetekhez és a konföderációkhoz. Kivételt képez a Fővárosi Távfűtő Művek Szakszervezete, amely korábban a LIGA-, jelenleg az Autonom szakszervezeti szövetséghez tartozik. - Az ágazatban jelenlévő szakszervezetek között jó az együttműködés. Formálisan a Fővárosi Közszolgáltatók Érdekegyeztető Fórumában, valamint országosan a Településüzemeltetési Tanácsban10 fejtik ki közös tevékenységüket. Az említett érdekegyeztető fórumok megalakításában mind a fővárosi, mind országos szinten kezdeményező szerepet vállaltak a szakszervezetek és jelenleg is tevékenyen részt vesznek e fórumok működésében.
2.2. A helyi közszolgáltatások területén működő munkaadói (szakmai) szövetségek ipartestületek és egyesületek. Rövid történeti visszatekintés A közszolgáltatások területén működő szakmák mindegyike már évtizedek óta rendelkezik erős munkáltatói szakmai érdekképviseleti szervezettel. A kéményseprés területén működő szakmai képviselet megalakítása például még az elmúlt évszázad elejére tehető. Az egyes szakmai szervezetek integrációjára azonban 1990-ig nem volt igény. Véleményem szerint ez annak tudható be, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, mint a korabeli ágazatirányító szervezet, külön főosztállyal, az egyes szakmákra külön előadókkal, megfelelően el tudta látni a különböző kommunális szakmák országos koordinációját. Az egyes szakterületek érdekérvényesítésében felvállalta a segítséget a funkcionális minisztériumokkal, közreműködött a normatív állami támogatások kialkudásában, az általánostól eltérő speciális szakmai jogszabályok és szabályozók kialakításában, nem utolsó sorban pedig utasíthatta a helyi tanácsok illetékes osztályait a különböző intézkedések végrehajtására. Az 1990ben azonban már látható volt, hogy az önkormányzatok szerepe és felelőssége ezeken a területeken kizárólagossá válik és ezzel egyidejűleg az illetékes ágazati minisztérium (1989-től már a Belügyminisztérium) szakmai szerepe és felelőssége is átalakul, lecsökken. Az új feltételek elé került és elbizonytalanodott szolgáltató vállalatok és képviseletet ellátó szakmai szervezetek keresték a közös összefogás lehetőségét. E törekvést erősítette az a tény is, hogy akkoriban még úgy tűnt, hogy a terület az Érdekegyeztető Tanács egyik szektoriális szakbizottságában közvetlen képviselethez jut. Mindezek következményeként a szakmában két integrált szakmai érdekképviseleti szervezet is alakult: - 1990. június 29-én a Magyar Gazdasági Kamara keretében megalakult a Településüzemeltetők Országos Szakmai Szövetsége (2.sz melléklet) - 1990. augusztus 1-jén a kommunális, közüzemi szolgáltató szervezetek egyesülései és a közüzemi szolgáltató vállalatok megalakították a Kommunális Közüzemi Szolgáltató Szervezetek Országos Szövetségét (3.sz melléklet). 10
Az említett fórumok megalakítása és működése a későbbiekben részletes kifejtésre kerül
12
-
Sajnos ezen szakmai szövetségek csak rövid ideig működtek, mert a tanácsi kommunális vállaltok átalakulása ugyan nagy “veszteséggel”, de rövid időn belül megtörtént és e folyamatra a szakmai szövetségek nem gyakoroltak érdemi hatást; az ET megszüntette az ágazati szektoriális szakbizottságokat, többek között az Infrastrukturális Érdekegyeztető Bizottságot is, így nem volt szükség a közös érdekképviseletre; az egyes kommunális területek szakmai érdekképviseletei nem voltak érdekeltek a szövetségek működésében. A kilátásba helyezett új kamarai rendszer nagyobb lehetőségekkel kecsegtetett.
A helyi közszolgáltatások területén működő munkaadói (szakmai) érdekképviseleti szervezeteket jellemző főbb adatokat az alábbi táblázat szemlélteti; Megnevezés
11
Ingatlan és Vagyonkezelési Egyesület Köztisztasági Egyesülés COMMUNITAS Településtisztasági Egyesület Magyar Kertépítő és Fenntartó Vállalkozók Országos Szövetsége Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete Magyar távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület Településszolgáltató Egyesület Összesen: -
-
11
Tagszervezetek12 becsült száma/db által foglalkozatott munkavállalók becsült létszáma/fő 30 3800 - 4000 94 5
15000 - 16000 400 - 600 800 - 1000
25 35
1200-1500
58
3800 - 4000
20
800 - 1200
85 352
3500 - 4000 29300-32300
A szakmai érdekképviseletek általában nem kapcsolódnak az országos munkaadói szövetségekhez. Tagvállalatok közül azonban többen tagszervezetei a különböző országos szövetségeknek. Az Ingatlan és Vagyonkezelési Egyesület csak a vidéki ingatlankezelő szervezetek szakmai érdekképviseletét látja el. A fővárosi kerületek ingatlan és vagyonkezelő gazdasági társaságai és más hasonló profilú szervezetek a Magyar Ingatlangazdálkodók Szakmai Szövetségéhez kapcsolódnak mintegy 50 tagvállalattal és 8 - 9000 fő foglalkoztatott létszámmal. A Településszolgáltatási Egyesület 1987-ben - a kis településeken működő tanácsi Költségvetési Üzemek Társaságaként – alakult, meg a többprofilú gazdálkodó szervezetek sajátos érdekeinek képviseletére. A költségvetési üzemek átalakulása után a szakmai képviselet felvállalta a településüzemeltetés egészének szakmai képviseletét.
A vízellátás területén működő, Víz és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége legfontosabb adatairól egy külön tanulmány részletes tájékoztatást ad. 12 A szakmai érdekképviseletek adatai torzítanak, mert a több kommunális tevékenységet végző szakvállalatok egy időben több szakmai szervezetnek is tagjai lehetnek.
13
-
Az “ágazat”-ban tevékenykedő munkáltatói szervezetek és a szakmai szakszervezet(ek) kapcsolata évtizedeken keresztül együttműködő és kiegyensúlyozott volt. Ugyanakkor a kapcsolatok tartalmi és formális elemei a rendszerváltás előtti és az azt követő időszakban minőségileg eltérően alakultak. Míg 1990 előtt a munkáltatói szervezetek vezetői részesei voltak az akkori szakszervezet vezetőtestületeinek, rendezvényeikre rendszeresen meghívták egymást, addig a piacgazdaság körülményei között ezen “jó” kapcsolatok meglazultak. Az együttműködés a továbbiakban kifejezetten a kölcsönös előnyökön alapult. A 90-es évek elején egyes munkáltatói szervezetek még politikai függetlenségüket is féltették, amikor az ágazati szakszervezettel történő együttműködés szóba került. Az évtized közepétől azonban a kapcsolatok új alapokra helyeződtek. Cél az új típusú partneri együttműködés (konzultációk és megállapodások) fórumainak formális kialakítása és működtetése.
3.
A kollektív alku jellemzői a helyi közszolgáltatások területén
1990. április 23-án, elsők között az országban, a Településszolgáltatási Egyesülés és a Kommunális Dolgozók Szakszervezete egy évre szóló ágazati kollektív keretszerződést (KKSZ-t) kötött (4.sz melléklet). A KKSZ hatálya kiterjedt a Településszolgáltató Egyesülésbe tömörült munkáltatókra és azok munkavállalóira. 1991. márciusában a megkötött kollektív keretszerződés módisításra13 került és többek között a szerződés időbeli hatálya határozatlan idejűre változott (5.sz melléklet). Ez azt jelenti, hogy a kollektív keretszerződés jogilag jelenleg is érvényben van más kérdés, hogy a valóságban a tíz évvel ezelőtti kitételek már sok szempontból nem aktuálisak. A kollektív keretszerződés lényege és jelentősége az alábbiakban foglalható össze: - A KKSZ-t kötő munkáltatói szervezet akkoriban a tanácsi költségvetési üzemeket tömörítette magába. E közszolgáltató szervezetekre speciális szabályok voltak az irányadók, pl. munkahelyi kollektív szerződések helyett az ún. munkaügyi szabályzatok rendszere működött. A KKSZ kimondja, hogy a munkaügyi szabályzatok helyett a következő évtől át kell térni a megegyezésen alapuló vállalti kollektív szerződések rendszerére, és ehhez segítséget kíván nyújtani az egyesülés tagjainak. - A KKSZ bérmegállapodást ugyan nem tartalmaz, de az éves bérfejlesztés mértékére vonatkozó ágazati szakszervezeti javaslatot a KKSZ melléklete megfogalmazza. - A KKSZ módosítása az új Munka Törvénykönyve megjelenése előtt egységesen rendezte a felmondási időt és a végkielégítés mértékét. Az intézkedésnek köszönhető, hogy a költségvetési üzemek megszüntetése és átalakítása után feleslegessé vált mintegy 10 –15 ezer munkavállaló tisztességesen megkapta járandóságát. A tárgyban indított munkaügyi pereket rendre megnyerte a szakszervezet. A kollektív keretszerződés hiányossága, hogy nem tartalmaz szakmai tarifális bérmegállapodást. A tárgyalások során ugyan felvetődött ennek az igénye is, de a többi - a szerződés megkötésében nem közreműködő – munkáltatói szervezetek nélkül, az egyes szakmák paramétereinek önkényes meghatározása valószínűleg nem lett volna szakszerű. Véleményem szerint a különböző kommunális szakmák és tevékenységek minősítési rendszerének kialakítása, összehasonlítása komoly műszaki ismereteket és aprólékos előkészítő munkát igényel. E körültekintő munka elvégzésére az ágazati szakszervezet nem rendelkezett megfelelő szakmai kapacitással, a munkáltatók pedig nem mutattak különösebb érdeklődést. A vállalatok átalakításával valamint az új típusú szakmai képviseleti rendszer kialakításával kapcsolatos feladatok ellátása 13
A KKSZ módosítása a Munkaügyi Közlöny 1991. április 12-i számában került kihirdetésre
14
önmagában is eléggé lekötötte idejüket és kapacitásukat. Úgy gondolom, hogy a kialakításra kerülő Ágazati Párbeszéd Bizottságban e munkát el lehet végezni, ki lehet alakítani, és meg lehet állapodni a kommunális szakmák országos bértételeiben. A közüzemi szolgáltatások területén eddig még nem került sor országos középszintű bérmegállapodás megkötésére. A területre vonatkozóan, az OMT-ben elfogadott bérajánlások az irányadók. Korábban az ágazati szakszervezet éves bérajánlásokat is kiadott az alapszervezetei részére. Mióta az OMT éves bérajánlása tól-igos, ágazati bérajánlás kiadására nem került sor. A közüzemi szakmák esetében országos bérmegállapodás megkötését nehezítő okok a következők: - Mint már korábban említettem a közüzemi vállalatok “ezer” szállal kötődnek a helyi önkormányzatokhoz. Többségben ők gyakorolják a tulajdonosi jogokat, az önkormányzati testületek hagyják jóvá az egyes közszolgáltatások éves díjtételeit, a vállalatok igazgatói esetében gyakorolják a munkáltatói jogokat. Akkor sem könnyebb a helyzet, ha vegyes tulajdonú gazdasági társaságról van szó, mert a díjmegállapítási jogkör továbbra is az önkormányzati testület kezében van. - A közüzemi szolgáltató szervezetek esetében a díjtételek megállapításának nagy jelentősége van. Ezeken a területeken ugyanis a díj megfelel az árnak. Tehát a politikailag befolyásolt önkormányzati testület ezen közhatalmi jogkörnél fogva beleszól a vállalatok éves árpolitikájába. - Szakszervezeti szempontból az éves szolgáltatási díjtételek alakulása különösen fontos. A díjak kalkulációjában ugyanis szerepel egy bérhányad, ami önmagában behatárolja a vállalat elkövetkezendő évi bérfejlesztési lehetőségét. Ettől eltérni csak hatékonyság növelés útján, vagy létszámcsökkentéssel lehet, ezért a vállalati bértárgyalások során a helyi szakszervezeteknek nagyon szűk a mozgásterük. - Egy országos bérmegállapodás megkötésekor a munkáltatói szervezetek a partnerek. Az önkormányzati testületeket semmi sem készteti arra, hogy a munkáltatók és a szervezetek között létrejött bérmegállapodás partnereit figyelembe vegyék a díjtételek megállapításánál. Véleményem szerint ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben előbbrelépést jelentene, ha az Ágazati Párbeszéd Bizottságban mielőbb kidolgozásra és elfogadásra kerülnének az egyes közüzemi szakmák tarifa bevételei. Ezek talán jobban megalapoznák a vállalatok díjkalkulációit. Ezáltal sikerülne meggyőzni. A helyi önkormányzati testületeket, hogy döntésük előtt vegyék figyelembe a tarifa-megállapodásokat. Természetesen végleges megoldást az jelentene, ha a díjtétel megállapítási jogkör az önkormányzati testülettől független szervezet kezében lenne; - törvény írná elő, hogy a települési önkormányzatoknak árhatósági jogkörük gyakorlásával figyelembe kell venni az érintett ágazatra kötött bérmegállapodásokat. Ha nem is rendelkezik az ágazat országos középszintű bérmegállapodással, területi szinten kedvezőbb a helyzet. Budapesten például a Fővárosi Közszolgáltatási Konzultatív Fórum14 keretein belül a szakszervezetek már 1995-óta évente rendszeresen bértárgyalásokat folytatnak a Főváros vezetőivel és a közüzemi vállalatok igazgatóival. Eddig egy év kivételével15 minden esetben sikerült megállapodni az éves bérfejlesztés átlagos mértékében. A megállapodás emlékeztető formájában kerül kiadásra, lép hatályba. 14
A Fővárosi Közszolgáltatási Konzultatív Fórum megalakulása és működése a 4. Fejezetben részletesen kifejtésre kerül. 15 2001 évre nem volt érvényes fővárosi szintű bérmegállapodás. Ennek az volt az oka, hogy a fővárosi vezetés nem képviseltette magát döntőképes vezetővel. A kiküldött képviselő ultimátumszerű javaslatát a szakszervezetek nem fogadták el
15
A fővárosi szinten kötött bérmegállapodás - 11 közüzemi vállalatot és mintegy 20 ezer munkavállalót érint; - a vállalati bértárgyalásokat nem korlátozza; - az utóbbi években a bértömeg növekedés minimális mértékre vonatkozott. A fővárosi bérmegállapodásra azért van szükség, hogy az a kisebb, kedvezőtlenebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező munkahelyi szakszervezetek munkáját segítse.
4.
A középszintű szociális párbeszéd további fórumai
A közüzemi szolgáltatások területén három olyan intézmény működik, amely a munkaadói érdekképviseletek és a szakszervezetek kötött folyamatos együttműködésnek formalizált keretet biztosít: - a Települési Tanács; - a Településüzemeltetési Országos Szakmai Napok és - a Fővárosi Közszolgáltatási Konzultatív Fórum.
4.1
A Településüzemeltetési Tanács
Előzmények -
-
-
-
A rendszerváltás után a közüzemi területen működő munkáltatói és munkavállalói képviseletek viszonylag hamar felismerték, hogy az általuk képviselt szakma, a tagvállalatok és nem utolsó sorban a munkavállalók érdekeit rendszeresen csak egy formalizált országos érdekegyeztető fórum keretei között lehet hatékonyan megvalósítani. Belátták, hogy az ágazati irányítás megszűnése után, az önkormányzatok szerepének megnövekedésével a tanácsi vállalatok átalakítása rengeteg gondot okozhat. A régi “kijárós” képviselet már nem hatékony többé. Csak az a szervezet tud megfelelni az új kihívásoknak, amelyik a legjobban képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. már 1990 augusztusában a Kommunális Dolgozók Szakszervezete levélben fordult a belügyminiszterhez és kérte, hogy még a helyhatósági választások előtt legyen mód konzultálnia tanácsi felügyeleti vállalatok és üzemek megváltozott működési feltételeiről, azok várható átalakításáról (1.sz. melléklet) 1990. Decemberében a Kommunális Dolgozók Szakszervezete és a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezete arról tájékoztatta a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, hogy az ágazatban kialakultak az érdekegyeztetés feltételei mind a szakszervezetek, mind a munkáltatók részéről. Felkérték az országos egyeztető értekezlet mielőbbi megszervezésére (6.sz. melléklet) Kissé megnyugodtak a kedélyek, amikor 1990 év végén az Érdekegyeztető Tanács egyik szakbizottságaként megkezdte működését az Infrastrukturális Érdekegyeztető Bizottság. A bizottság tripartit alapon szerveződött. A szociális partnerek által képviselt kör a bővebb értelembe vett közüzemi szolgáltatásokat reprezentálta. Ennek megfelelően részt vettek a nagy állami tulajdonú közüzemek (vasút, posta, közlekedés) képviselői is. A bizottság rövid működése alatt bebizonyosodott, hogy milyen sok gonddal küzdenek az egyes ágazatok. A panaszok mellett azért érdemi munkára is jutott lehetőség; többek között, pl., hogy megvizsgálják, miként érinti az egyes szociális partnereket a bérliberalizáció (7.sz. melléklet). Sajnos az ÉT 1991. szeptember 20-án elfogadott alapszabályának függeléke már csak funkcionális bizottságokat tartalmazott, a szektoriális bizottságok lét-
16
-
-
-
jogosultsága az ÉT keretei között megszűnt (8. Sz. melléklet). 1993-ra világossá vált a helyzet, nem volt más lehetőség, a Belügyminisztérium segítségét kellett kérni. A minisztérium abban segített, hogy keretet biztosított egy önszerveződésen alapuló Országos Közszolgáltatási Konzultatív Fórum létrehozásának. A közüzemi szakmai érdekképviselet mellett, az önkormányzati szövetségek képviselői, valamint az Ingatlankezelési Dolgozók szakszervezete, a Kommunális Dolgozók Szakszervezete írta alá az alapító okiratot. Elkészült a Fórum alapszabálya és az éves munkaterve is. Az utóbbiban a szakma előtt álló legfontosabb kérdések megvitatása szerepelt. Pl. a közüzemek fogalmának tisztázása, a közüzemi vállalatok ár és díjkalkulációs rendszerének egységes alapokra történő helyezése, a szakma közös információs rendszerének kialakítása stb. Sajnos ez a próbálkozás sem járt sikerrel, mert két-három ülés után a Fórum megszűnt működni. Az egész szakma fellélegzett, amikor hosszas előkészítés után 1995-ben az Országgyűlés elfogadta a közbeszerzésekről szóló és az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvényeket. Ugyanakkor az előkészítés hiányosságára utalt az a tény, hogy az érintetteknek több értelmezési gondja adódott. Elmaradt ugyanis a partnerekkel történő előzetes egyeztetés. Ezért 1996. március 7-én a Kommunális Dolgozók Szakszervezete és a Településszolgáltatási Egyesület levélben fordult a Belügyminisztérium önkormányzati helyettes államtitkárához és személyes meghallgatást kértek (9.sz melléklet). Felgyorsultak az események, mert a helyettes államtitkár úr megértően fogadta a gondokat. Egyetértett abban, hogy a Belügyminisztériumnak fel kellene vállalnia a közszolgáltató szakma mindennapi életével egy rendesebb, formalizált kapcsolatot. Felkérte a két érdekvédelmi szervezet képviselőit, hogy a kora ősz folyamán szervezzenek egy országos településüzemeltetési ankétot és ígéretet tett az ebben való személyes közreműködésére. 1996. október 3-án a kecskeméti Magyar művelődési Központban a Településszolgáltató egyesület és a Kommunális Dolgozók Szakszervezete rendezésében, a Belügyminisztérium közreműködésével megtartották az I. Településüzemeltetési Országos Szakmai Napot. Az értekezlet végén a jelenlévők ajánlást fogadtak el, melyben többek között határozottan megfogalmazták, hogy “Elő kell készíteni a településüzemeltetés egyeztető rendszerét, amelynek célja, hogy közvetlen párbeszéd és konzultáció útján integrálja és segítse a közszolgáltatás szereplőinek együttműködését a településüzemeltetési feladatok ellátásában.”(10. sz. melléklet)
A Településüzemeltetési Tanács megalakulása 1997. Április 2-án a BM Duna Palotában az alapítok ünnepélyes keretek között aláírták a Településüzemeltetési Tanács Alapszabályát (11.sz. melléklet) A Településüzemeltetési Tanács célja: Rendszeres tanácskozásaival információs és konzultációs szakmai segítséget nyújtson a településüzemeltetéssel összefüggő törvény-előkészítés, szabályozások, ajánlások kidolgozásában, megteremtve a településüzemeltetésben résztvevők közvetlen párbeszédét. A Tanács alapító résztvevői: a Településüzemeltetési szolgáltatók Szakmai Szövetsége, a Kommunális Dolgozók Szakszervezete, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsa, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület és a Belügyminisztérium. 1997. december 12-i ülésén a Településüzemeltetési Tanács egyetértett a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezetének felvételével (12. sz.melléklet).
17
Véleményem szerint a Településüzemeltetési Tanácsban részt vesz minden olyan szervezet, melynek tevékenységére az Ágazati Párbeszéd Bizottság előkészítésében és hatékony működésében szükség lesz. A Tanács célja között szerepel “a résztvevők közvetlen párbeszédé”nek igénye, ez biztosítékot ad arra, hogy a vízellátás és a helyi közüzemi szolgáltatások területén már kialakultak az Ágazati Párbeszéd Bizottság szervezeti alapjai.
4.2.
A Településüzemeltetési Országos Szakmai Napok
A Településüzemeltetési Országos Szakmai Napok célja, hogy - évente egy alkalommal, egy országos ankét keretében széles körben találkozzanak a településüzemeltetésben közreműködő gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok, érdekképviseletek vezetői és szakemberei és a különböző állami szervezetekkel közösen megvitassák a szakma előtt álló legfontosabb kérdéseket; - országos nyilvánosságot teremtsen, ráirányítsa a közvélemény figyelmét a szakma munkájának és eredményeinek jobb megismerésére A rendezvényt a településüzemeltetési szolgáltatók szakmai szövetségei és a szakmában közreműködő szakszervezet(ek) szervezik a Belügyminisztérium közreműködésével. Az első Országos Szakmai Nap 1996-os megrendezése óta minden évben sor kerül erre az ankétre. Az elmúlt évben már ötödik alkalommal találkoztak a résztvevők. Az első két szakmai nap fő témája elsősorban a településüzemeltetés körülményeit meghatározó tényezők értékelése volt. A legutóbbi három rendezvényen az Európai Uniós csatlakozás településüzemeltetésre gyakorolt hatásáról váltottak szót az érdekeltek. Többek között az ágazati paritásos bizottságok kérdésköre is szerepelt már a napirendek között.
4.3.
A Fővárosi Közszolgáltatási Konzultatív Fórum
A települési önkormányzatok megalakulása után a közüzemi szolgáltatók, a területeken működő szakszervezetek és önkormányzati testületek között eléggé eseti volt a kapcsolat. Lényegében csak a tulajdonosi funkcióból adódó feladatok végrehajtása kapcsán volt az érintett ellátó szervezetekkel egyfajta egyirányú együttműködés. Így volt ez a Fővárosban is. A közgyűlés például tárgyalta a fővárosi közüzemek szociális vagyonának egyes kérdéseit, központi kezelésbe akarta venni a vállalati üdülőket, ugyanakkor ezekről a kérdésekről elfelejtett konzultálni a szakszervezetekkel. Természetes volt, hogy ezek után az érintett munkahelyi és ágazati szakszervezetek tiltakoztak. 1992. december 4-én egyeztető megbeszélésre került sor, ahol a fővárosi közszolgáltató vállalatok dolgozói érdekképviseletei elfogadták a főpolgármester nyilatkozatát, amely szerint a Főváros vezetése a vállalat-átalakítások során a szociális létesítményeket illetően arra törekszik, hogy ezeket az ingatlanokat a vállalatokra bízzák. A vállalati kezelésből kivont egyéb ingatlanokat illetően pedig arra, hogy ezeknek az ingatlanoknak a hasznosításából befolyt összegek alapvetően a vállalatok működési feltételeinek javítására fordítódjanak. Elfogadásra került a szakszervezeteknek azon javaslata is, hogy alakuljon a Fővárosban, a közszolgáltatásokban érdekelt vállalatok tulajdonosait, munkaadóit és dolgozóit képviselő fórum (13.sz. melléklet). 1993. január 29-én a Fővárosi Közszolgáltatási Konzultatív Fórum alapító okirata ünnepélyes keretek között aláírásra került (14. sz. melléklet). A Fórum később kialakított ügyrendjét az érintettek 1993 márciusában írták alá (15. sz. melléklet). Ezek szerint a Fórum tripartit jellegű.
18
Résztvevői: -
a Főváros vezetői a fővárosi közüzemi vállalatok vezetői a fővárosi közüzemi vállalatok szakszervezeti titkárai és az érintett ágazati szakszervezetek vezetői. A munkavállalói oldalon az ügyvivői és érdekegyeztető szerepet az ágazati szakszervezetek vezetői látják el. A Fórum megalakulása óta rendszeresen, legalább évente ülésezik. 19995-ig elsősorban az érintetteket kölcsönösen érdeklő témák kerültek megvitatásra, pl. közüzemi díjtételek, vállalati privatizáció stb. 1995 után elsősorban az éves bérmegállapodások kérdésköre került előtérbe.16
Sajnos a munkavállalói oldal azon törekvése, hogy kerüljön megkötésre egy, a fővárosi közüzemekre vonatkozó Kollektív Keretszerződés eddig még nem került megvalósításra
4.4.
Üzemi tanácsok megvalósítása
Az érintet vállalatok több mint 80%-ában rendszeresen választanak üzemi tanácsokat. Az elmúlt év novemberében megtartott üzemi tanácsi választások eredményei alapján a munkahelyi szakszervezetek megnyerték a dolgozók 90%-ának támogatását. Ez azt jelenti, hogy az érintett ágazati szakszervezetek, mind a munkahelyeken, mind országosan reprezentatívak, joguk van a közüzemek területén az érdekegyeztetésre és a megállapodások, kollektív szerződések megkötésére.
4.5. Kapcsolódás az Európai Uniós Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságokhoz, együttműködés az európai ágazati szociális partner szervezetekkel. Sajnos ezeken a területeken elég nagy a lemaradás az ágazatban. Bár megjegyzem, hogy a PSI európai szervezete, az EPSU törekszik a szakmai együttműködés kiszélesítésére. Különösen a köztisztasági szolgáltatások területén működő nemzetközi transznacionális vállalatok hazai helyzetével kapcsolatban gyűjtenek információkat.
16
A fővárosi bérmegállapodásról a 3. Fejezetben részletesen kitértem.
