Budai Református Egyházközség Ad ve nt

Budai Református Egyházközség

Ad ve nt

2014

Kedves Olvasó! Öröm nekünk, hogy kezedbe vetted Hírlevelünket. Szeretettel készítettük neked és szeretteidnek. Mivel fogsz itt találkozni? Mire lehet elég néhány aprócska oldal? Nos, ha elkezded lapozgatni, meglátod: közösségünk számos tagja osztja meg e lapokon életének egy-egy élményét, tapasztalatát, amelyben bizonytalanságot, nehézségeket is megélve ő maga több lett, mint volt. Mégis: ez a gyülekezet nem a tökéletes emberek közössége. Azok vagyunk együtt, akik – minden esendőségünk és tökéletlenségünk mellett – keressük a mennyei többletet az életünkben. Ezek a megosztások egy-egy bibliai mondathoz kapcsolódnak, amelyek mindegyike Jézus eljövetelének ígéretével ajándékoz meg bennünket. Az Igéket úgy válogattuk össze, hogy tükrözzék azt az évezredes hagyományt, amely az óegyházi idők óta segíti a keresztényeket az ünnepi ráhangolódásban. Az Igék a négy adventi vasárnap témájához igazodnak: Ébredezzetek! Várakozzatok! – Eljön az Úr! – Örüljetek! – Magasztaljátok, mert felemeli a gyengét! Minden vasárnap egy zsoltár idézet, egy evangéliumi rész, és egy levélbeli olvasmány fogad bennünket. A Hírlevél végén programjainkra hívogatunk, kedves Olvasó, mert vágyunk az, hogy egyre növekvő közösségben élhessük át a közöttünk jelen lévő Isten szeretetét. Reményünk, hogy nem csak a kiadvány lapjain keresztül, hanem a valóságban is találkozunk. Szeretettel kívánunk örömteli adventi készülődést, és felszabadító, új kezdetet hozó karácsonyi ünneplést. A szerzők és szerkesztők nevében Sebestyén Katalin lelkész

2

Egyszerű advent Újból ránk köszönt az advent. Négy hét, és karácsony. Az édesanya összerezzen, hogy mennyi a feladat még. A gyerek felsóhajt, hogy még mennyit kell várni. Az ünnepi időszakban rengeteg információ ér bennünket a külvilágból – de bennünk van az az érzés, hogy ezek csak megterhelnek, felzaklatnak. Talán felsóhajtunk: hogyan lehetne IGAZI ez az időszak, hogy ne csak lemerítsen, hanem fel is töltsön? Hogyan engedhetném magamhoz közel az ünnepet? Három jó tanácsot hadd osszak meg mindenkivel!

1. Legyen időd magadra! Nehéz elképzelni, hogyan lehetne egy kis időd magadra? Lehet, mégis gondold végig, hogy miből lehetne egy kicsit lecsípni, miről lehetne néha lemondani. Nézz rá egy-egy napodra, hogy mikor mit lehetne elhagyni – és meglátod, megéri. Ha befelé forduló ember vagy, akkor keress időt, amikor egyedül vagy – ülj le egy kényelmes fotelba, gyújts meg egy gyertyát, legyél csendben, beszélgess magaddal és Istennel. Ha pedig kifelé forduló személyiség vagy, akkor is tedd meg azt, de aztán keresd azoknak az embereknek a társaságát, akik feltöltenek, akikkel együtt tudsz örülni, beszélgetni, nevetni, gondolkodni. Legyen fontos ez az idő neked, és értesd meg a családoddal, környezeteddel, hogy neked erre szükséged van! 2. Legyen időd a szeretteidre! Ebben

az időszakban sokat gondolunk rájuk, de fontos, hogy ne csupán az ajándékozás legyen a lényeg, hanem az együtt töltött idő is. Sokkal

mélyebb élmény egy közös séta, kirándulás, társasjáték, mint bármilyen drága ajándék. Próbáld megszervezni, hogy a házastársaddal tölts el egy estét kettesben, amikor senki nem zavar. Szervezz valami jó kis szabadtéri programot, kirándulást a gyerekeiddel! Látogasd meg azt a családtagodat, akit már régen nem láttál! A lényeg: saját magadat add oda a szeretteidnek!

3. Legyen időd azokra, akiknek segítségre van szükségük! Nézz körül, ki

vágyik egy jó szóra, egy meghallgatásra, egy kis süteményre, egy meleg italra. Járj nyitott szemmel, hogy kit bíz rád Isten, kinek vagy te a segítője ebben az időszakban. Meglátod, hogy igazi, felejthetetlen élménnyé lehet ez az advent, ha oda tudsz fordulni egy bajban lévőhöz. És mi ennek az adventi értelme? Jézus eljövetelét ünnepeljük, aki emberré lett, és aki értelmet, méltóságot adott az emberi életnek. Ő arra hív, hogy fedezzük fel Őt, az Ő arcát az emberben – magamban, másokban. Így jön közel az ünnep és jöhet közel maga az Úr is hozzád. A bevezető gondolatokat gyülekezetünk vezető lelkésze, Illés Dávid írta

3

Ébredezzetek! Várakozzatok!

ELSŐ VASÁRNAP Uram, hozzád emelkedem lélekben! (Zsoltárok 25,1) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. … Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (János evangéliuma 1,1–5.9)

Tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. (Római levél 13,11–12) 4

Ébredezzetek! Várakozzatok!

IGEI BEVEZETŐ A 25. zsoltár alaphangot ad, mint hangszereseknek a koncertmester, vagy kórusnak a karnagy. „Uram, Hozzád emelkedem lélekben!” Szeretném, ha ebben az adventben közelednénk! Talán azt gondoljuk, az adventben könnyű közeledni, mert szép időszaka ez az évnek a díszekkel, kivilágított ablakokkal, a nyüzsgéssel és a készülődéssel. Az is lehet, hogy kicsit félünk dolgoktól, emberektől, élethelyzettől vagy éppen az Istennel való találkozástól. Néha jobban esne, ha nem szembesülnénk sötét dolgainkkal, jobb lenne tapogatózni, nem keresni a megoldást, a konfliktusainkból kivezető utat. Minden este azzal a reménnyel térünk nyugovóra, hogy bár az éjjel folyamán egyre nő a sötétség, de reggel újra felkel majd a Nap. Az advent nekem több mint ajándékozás, recept próba, mézeskalács illat vagy hangulatos otthondíszítés. Biztosan tudom, hogy a Világ Világossága jelen van. A kisfiunk – mint a legtöbb hasonló korú – fél a sötétben. Elbizonytalanodott hangon kérdezget ilyenkor még akkor is, ha fogja a kezünk: Ugye itt vagy, Anya? Ugye itt vagy, Apa? Igen! – hangzik a válaszunk. Érezzük, érzékeljük a sötétséget, de tudhatjuk, hamarosan eljön az idő, amikor a Világ Világossága megjelenik. Ezt a világosságot jelenti nekünk Jézus. Milyen következménye van annak, ha felszámoljuk a sötétséget? Ha egy sötét szobában fényt kapcsolunk, hirtelen a tapogatózásból a biztos lépteink előtt nyílik meg a lehetőség.

A mai világban kevés dologban lehetünk rendíthetetlenül bizonyosak. Az advent ezért nagy ajándék! Tudhatjuk: közel jött hozzánk Isten. Egészen közel. Mit kezdünk a jelenlétével? A jelenlétében? Merünk letenni és akár felvenni valamit a jelenlétében? Merünk a fény felé fordulni? Merjük megkérdezni: Itt vagy, Istenem?

Gärtner-Mózes Gyöngyi gyülekezetünk lelkésze

5

Ébredezzetek! Várakozzatok!

Fölébredtem az álomból Bár mindig is hittem Isten létezésében, egészen fél évvel ezelőttig nem voltam megkeresztelve. Egy évvel ezelőtt döntöttem el, hogy szeretnék megkeresztelkedni. Szerencsémre pont akkor indítottak a templomban keresztelőre, konfirmációra felkészítő alkalmakat. A csoportba a vőlegényemmel együtt kezdtünk el járni. Eleinte nagyon kívülállónak éreztük magunkat, mivel a többiek már sokkal jobb, szorosabb kapcsolatot ápoltak Istennel. Akkor értettem meg, hogy nem elég az, hogy hiszek Istenben, a hit mellett az is fontos, hogy tudjam, hogyan tudok napról napra közelebb kerülni hozzá. Akkor úgy éreztem, hogy nekem ez az érzés soha nem adatik majd meg. Azt sem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Illés Dávid rengeteget segített nekem abban, hogy mit kellene tennem, hogy megtapasztalhassam Isten közelségét. Könyveket olvastam, imádkoztam, és azt vettem észre, hogy ha lassan is, de elindultam azon a bizonyos úton. Nem sokkal később Mátraházára utaztunk a vőlegényemmel egy házassági tréningre. Nagyon

jól éreztük magunkat, sok új dolgot tanultunk arról, hogyan kell gondozni a házasság kertjét. A második este csoportos foglalkozás volt, és Dávid arról beszélt, hogy milyen fontos Isten jelenléte a házasságban, és utána a Szerelmeslevél Atyádtól című kisfilmet játszotta le nekünk. Néztem a filmet, és azt vettem észre, hogy folyamatosan könnyezem és forróság önti el a testemet. Egy fel nem fogható érzés volt, amire ha visszagondolok, még most is összeszorul a torkom. Hirtelen megvilágosodtam, megértettem, hogy Isten vár rám, és tudtam, mit kell tennem. A korábbi homályt, ami a fejemben volt, szikrázó napsütés váltotta fel. Csodás, meghitt pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Úgy éreztem magam, mint egy madár, aki csak most tanult meg repülni. Nekem ekkor kezdődött a barátságom Istennel. Ma már nincsenek kétségeim afelől, hogy mit és hogyan kell tennem. Az életem és a gondolkodásmódom is megváltozott. Eddig azt hittem, hogy még nem vagyok kész arra, hogy közösségben gyakoroljam a hitemet, szerettem csak kettesben lenni Istennel. De nemrég úgy éreztem, hogy Isten hív engem, és elmentem az istentiszteletre. Tudom, hogy ez másoknak nem nagy szó, de nekem az volt, mert eddig nem éreztem magam készen erre. Nagyon jól éreztem magam az istentiszteleten, nagyon megható volt az egész. És akkor, ott éreztem először, hogy felébredtem az álomból.

Kovács Andrea 2014-ben felnőttként konfirmált közösségünkben

6

Ébredezzetek! Várakozzatok!

Útmutatásra várva

Babára várva Egy négyéves kislány és egy kétéves kisfiú boldog édesanyjaként a jövő év márciusára várom harmadik gyermekem születését. Egy gyermek születése meglehetősen felkavarja egy család mindennapi életét. Nem könnyű feladat egy ilyen életformaváltás, de a kapott újabb öröm és boldogság kárpótolja az embert mindenért, sőt, egy idő után már nem is érti, hogy mi lehetne fontosabb annál a csodánál, amit egy gyermek jelent. Örömmel teli izgalommal szoktunk beszélgetni a családban arról, hogy vajon milyen lesz az új testvérke, hogyan változik meg a családunk élete, hogyan válik a családunk még teljesebbé. A várakozás örömét – mint minden örömöt – jó megosztani másokkal, akik hasonló élmények elé néznek, vagy már megismerték a gyermekvárás örömét, izgalmát. Ezért is járok rendszeresen a gyülekezetben működő BabaMama Kör alkalmaira, ahol egy-egy Ige értelmezésével sokkal tudatosabban tudjuk átélni a gyermekvárásnak azt az isteni élményét, amikor mi, édesanyák tulajdonképpen a teremtés részeseivé, közreműködőivé válunk. Pucsok Anna a Baba-Mama kör tagja

Vártam rá, hogy döntést hoznak a fejem fölött, és közben belül dúlt a harc, hogy bármi is történjen, el tudjam fogadni, sőt, ennél többet akartam, azt, hogy tudjam élvezni, ami előáll, tudjak teljes szívvel és lélekkel örülni, és odaszánni magam. Teológiai éveim lassan véget érnek. Ez az utolsó. A gyakorlat. Csak az volt a kérdés, hogy hol. Az eredeti elképzelés az volt, hogy jó legyen nekem. Oda kerüljek, ahol jól érzem magam, ahol a legtöbbet tanulhatom. És végül így történt, bár én ezt nem tudtam. De közben az eredeti terv is változott. Arra jöttem rá Isten jelenléte által formálva, hogy önző rendszerem, amely az elvárásokat gerjeszti, alkalmatlanná tesz hivatásom betöltésére. Utólag furcsán hangzik, hogy azt gondoltam, nekem legyen jó. Hiszen a pályám arról szól, hogy azoknak legyen jó, akikhez küld Isten. Furcsa, hogy egy fejem fölött meghozott döntés megélésében végezte ezt el Isten. A tanulság talán annyi, hogy a dolgunk őszintén és aktívan várni, Isten szándékaira figyelni. Mert így még azokban a helyzetekben is meg tudjuk élni Isten formáló jelenlétét, amelyek fölött látszólag nem a mi döntésünk uralkodik. Ha Isten nem formált volna, sosem tudtam volna ezt a döntést megfelelően hordozni, és sosem kerültem volna közelebb pályám céljához, a szolgálathoz. Horváth Dániel hatodéves teológus, gyülekezetünk dicsőítő zenekarának volt vezetője, és ifivezető volt közösségünkben. Szeptembertől hatodéves szolgálatát teljesíti egy vidéki városban

Ébredezzetek! Várakozzatok!

A templom fényei A Lukács 12,35-ben olvastam: „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva …” Az Igében az őrző felkészülten várakozik, de a lámpa meggyújtása – a régi időkben – már egy hosszas művelet volt, mert szikrát kellett csiholni. Ilyen „fény-támasztásra” gyülekezeti munkámban akkor került sor, amikor a templomunk belső renoválása során a világítást újítottuk fel. Emlékeznek a Testvérek, hogy a „fényszegénység” a Biblia, a zsoltároskönyv olvasását is nehézzé tette borús vagy esti órákban. Négy emberöltő óta helyükön lévő lámpatesteink porcelán belső részei letöredeztek, a fém részek oxidálódtak, a háborús belövés miatt a csillár még repeszt is kapott. A körcsillárnál nemcsak a meglévő 20 db, lefelé világító lámpát kívántuk megújítani, hanem belsőépítészünk javaslatára felfelé irányuló 10 db lámpával meg is erősítettük templomunk közepének mesterséges fényeit. Megtaláltuk azokat is, akik a templom „fénytelenségét” látva ötleteikkel, precíz műhelymunkájukkal, gondos szereléssel elvégezték a „fényfakasztás” nehéz munkáját. Ehhez ugyan hetekig nélkülöztük a műhelybe került falikarokat, csillárokat, és még belső állványt is kellett építeni, hogy fel lehessen érni a körcsillárig, de én türelme-

8

sen kivártam a munka végét, mert bíztam a jó eredményben. A lámpák kapcsolása meghatározott igényekhez igazodva programozható lett, ami számtalan kapcsoló helyett egyetlen programkapcsoló működtetésével éri el a kívánt megvilágítást. Aki vette a bátorságot és felmászott a két hétig bent álló munkaállványra, az megnézhette azokat az apró részleteket is, ahogyan a múlt századi szakemberek megmunkálták a fémet és gazdagon díszítették a körcsillár palástját. Berzétei László műszaki és építési gondnok

Sion népe, az Úr eljön hozzád…

MÁSODIK VASÁRNAP Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt! ... Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. (Zsoltárok 80,15.19) „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lukács evangéliuma 21,27–28) „Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt minden nép.” Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.” A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. (Római levél 15,11–13)

IGEI BEVEZETŐ Minden karácsonyban megélem, hogy Isten ígéretei igazak. Az Ő szavát nem viszi el a szél, nem formálódik át időközben, nem felejtődik el. A több száz éves próféciák beteljesednek, megérkezik a megígért Messiás. Úgy lesz, ahogy Isten mondta. Betelik az idő. Az igen igenné lesz, a nem nemmé. A világosság elválik a sötétségtől. Világosságra jön, ami rejtve volt. Egyértelművé lesz minden. Karácsonykor igazzá válik a megígért szó. Beteljesedik a sóvárgás és a reménykedés. A Megváltó megérkezik. Karácsonykor tettek állnak a szavak mögé, egyszerű lesz minden. A szó visszakapja hitelét. Milyen gyógyír ez nekem, ma élő embernek, akit a „minden relatív” áradata vesz körül! Egy olyan korban, amiben nincs hiteles szó, nincs betartott ígéret, minden változik és örökké alakul. Karácsony egészen más irányt hoz. Karácsonykor megjelenik valaki, aki súllyal áll a szavai mögött. Valaki, aki valóban azt tette, amiben hitt. Valaki, aki végigjárta az utat, amit vállalt. Aki nem választotta a könnyebb megoldást. Aki tetteivel bizonyította szavai igazát. Aki azt mondta: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Karácsonykor átélhetjük, hogy az ígéret beteljesedik: a Megváltó elérkezik hozzánk. És megígérte azt is, hogy újra el fog jönni. „Ha nem így lenne, nem mondtam volna nektek, …ismét eljövök.” Minden karácsonyban ennek az új eljövetelnek az ígérete is el van rejtve. Legyetek készen, az ígéret beteljesedik. Siba-Rohn Hilda gyülekezetünk lelkésze

Sion népe, az Úr eljön hozzád…

Reménység – hit által Nem tudom, mit vártam, amikor másfél évvel ezelőtt a templom kapuit terveztük átlépni családommal. Nem tudom felidézni, milyen érzések voltak bennem akkoriban Istennel és az egyházzal kapcsolatban. És azt hiszem, talán fogalmam sem volt arról, hogy néz ki egy gyülekezet élete. Igazából elvárások nélkül vágtam bele a keresztényi életbe, nem volt kívánalmam, hogy bármit is kapjak cserébe, nem gondoltam el előre, hogy „ez majd valahogy biztosan jó lesz”, nem képzeltem el, hogy ez majd mindenképpen a hasznomra válik. Egy dolog volt valahol biztos bennem: az, hogy „ezt végigcsinálom”, hogy „naiv” bizonyossággal megyek a hívás után. Az első lépések pillanatát váltották a napok, a vasárnapok, a hetek és a hónapok. Lassan rakódtak egymásra az igehirdetések,

a beszélgetések, a közösségi alkalmak. Lassan felépültek bennem az érzések, a gondolatok, az imák és a csendességek. Nem kellett görcsösen akarnom, megfeszülnöm, félelemmel telnem. Bíznom kellett és kinyitni a szememet és a fülemet, hogy lássak és halljak. Volt és van persze megannyi kérdés és válaszkeresés, de most itt vagyok másfél év után magammal, a családommal és a közösségünkkel együtt, és most már csak azt tudom, hogy tele vagyok bizonyossággal és reménységgel. Reménységgel a hit által Jézus Krisztusban. Halász Péter 2014-ben felnőttként konfirmált gyülekezetünkben

Közeledik megváltásotok Ez év elején, egy kemény pofon hatására a helyemet kezdtem keresni az életben. Rá kellett ébrednem arra, hogy az engem körülvevő szakmai sikereket és magas keresetet egyre inkább csak megalázások és rettenetes nyomás elviselésével érhetem el. Eldöntöttem, hogy váltok, de nem csak munkahelyet: életet. A Jóistenre hagytam, hogy megmutassa, mire teremtett, hol van az igazi helyem, hol tudok boldog lenni, mások javát szolgálni. Magam mögött hagytam az addig elért eredményeimet, a karrierlehetőséget, a magas fizetést, és eldöntöttem, hogy nem nézek vissza többé, új irányba indulok. És az Úr váratlanul, szinte a döntésem nélkül elém tárta életem talán

legnagyobb ajándékát: egy kollégiumnyi egyetemista cigány fiatalt – egy szerető közösséget, egy otthont… és egy új életet. Megkaptam azt az élményt, hogy a munkámban ember lettem – s úgy érezhetem, jó ember. Boldog vagyok. Nincs előttem karrier, nincsen már a régi magas fizetés, de nem ezért élek többé. Az atyai pofon után kaptam egy atyai ölelést. Hosszú tékozlásaim után leborultam Atyám előtt és ő visszafogadott. Nem kudarcot vallottam – ember lettem.

Hámori Orsolya a Keddicsoport tagja, a Kefír csoportvezetője

Sion népe, az Úr eljön hozzád…

Jó az Úr Sok kisebb-nagyobb csodát éltem át életemben, de a legnagyobb ebben az évben történt, egy hirtelen jött betegség és műtét által. Nagy energiát kaptam fentről, pörgő életet éltem, a munkám szolgálat is volt egyben. Érte égtem ezer fokon, de sosem égtem el, mert kaptam erőt fentről. Ám februárban Ő maga kérte és mutatta meg nekem hat hónapon keresztül az ellenkezőjét: hogy milyen érzés megállni, csendben lenni, az energiámat több területre szétosztani, pihenni, gyengének, fáradtnak érezni magam, és hogy „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2. Korintusi levél 12,9). Megint megtapasztalhattam, hogy amiben végig hittem, és amit Isten megígért, az úgy is lesz: megőriz, betartja ígéretét, nem késik el, mindent megbocsát, minden okkal történik, angyalok léteznek, a szeretet a legfontosabb, Ő tud a legjobban alakítani minket, hiszen Ő alkotott, Ő tényleg jó – és minden, ami ér minket, az a mi épülésünket szolgálja és az örökéletünk fényében zajlik. Isten az egész életünket egyben látja, és annak fényében lép, miközben mi csak

darabkákat látunk egyszerre ebből az életből. Csak a lelkünk és az örökéletünk számít, és ehhez eszközként használja a körülményeinket. Összetör, de felépít, és mindig valami sokkal jobbat varázsol. A próbatételben szabad elfáradni, kételkedni, egy-egy pillanatra haragudni Istenre, de bízni kell végig, hiszen Jézus is erőtlen volt, de bízott az Atyában. Ha Ő szólít, lépni kell, hittel, bátran kell elindulni annak ellenére, hogy félünk és kevesen vagy senki nem támogat minket, mert csak akkor nyerünk áldást. Minél hamarabb átengedjük Istennek a gondjainkat, problémáinkat, Ő annál hamarabb helyrehoz, hiszen végig tart minket. Újra megtapasztaltam, hogy az imának óriási ereje van, és csodák akkor történnek, ha mi engedjük.

Kiss Renáta gyülekezetünk tagja, a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársa

11

Örvendezzetek!

HARMADIK VASÁRNAP Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek,dicsérjétek az ÚR nevét! Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét! Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek. Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik, és a mélybe néz, az égre is, a földre is? Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat! (Zsoltárok 113) Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, eprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Máté evangéliuma 11,2–6) Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. (Filippi levél 4,4) 12

Örvendezzetek!

IGEI BEVEZETŐ Megvallom, örömmel tölt el, ha szép és rendezett az otthonom. Ha a férjemmel úgy tudunk kiszakítani egy estét a rohanó hétköznapokból, hogy színházba megyünk. Tele van a lakásunk életünk egy-egy állomásának pillanatával, és engem igazán örömmel tölt el, ha időnként elmerengek felettük. Mit is jelent ez? Alkotást, minőségi időt és szépen megélt pillanatokat. Végtelenségig sorolhatnám a kedves élményeket, amelyek örömmel töltenek el. Ezek a kis örömök jóllehet fontosak, mégsem magukról, hanem rólam szólnak. Arról az érzésről, amit az otthon melege, az együttlét öröme vagy az életfordulók élménye kelt bennem. Fontosak, mint mondtam, mégsem tudják mindig ugyanazt az érzést nyújtani. Más jelentést hordoznak, ha kipihent vagy éppen fáradt vagyok. Olyan ez, mint amikor a tanítványok látták, de nem értették Jézust, pedig az öröm az Ő megjelenésével lett valódi. Istenemberként jött közénk, így nem kell tovább keresnünk életünk törékeny sarokpontjait, hanem átélhetjük az igazi örömöt, hogy közöttünk van. Ő az élet, akiről szól a teremtett világ. Milyen különös, hogy az Ő isteni titkát nélküle soha nem értjük.

Lakatos Enikő gyülekezetünk lelkésze

Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Urat! Dicséret – nekem ez szó annyi mindent foglal magában: imát, köszönetet, hálát, kérést, kegyelemért könyörgést, nyugalmat, megbocsátást, tisztulást és örömöt, könnyeket és mosolyt... S mindezt a zene nyelvén, úgy, hogy sokszor perdülnék táncra akár a templomban is… Az Istennel való kapcsolattartásom nagyon fontos csatornája a zenés dicsőítés, élő, szinte kézzel foghatóan érezhető benne a Jelenlét. Akár otthon hallgatom és zengem, akár a templomban közösen, vagy több ezren együtt egy stadionban, az elénekelt szavakkal, dallamokkal csak az Úrnak akarom kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok azért, amit az életemben vég-

zett és végez! Hogy végtelen hatalma, kegyelme, szeretete által a kis mozaikdarabok a helyükre kerülnek, a sebek gyógyulnak, a problémákhoz erő is párosul, és az életem biztonságban van: Nála! Ahogy ezekből a kis részekből összeáll az egész, úgy a dicsőítésben is a sok kis hang egybefonódik, a közösség ereje tapinthatóvá válik, és remélem, hogy ez messzire elhallatszik. „Megint tágas téren állok, újra tűz lobban bennem, és csak ÁLDOM, ÁLDOM, ÁLDOM azt, Aki lehajolt értem.” Nagy Viktória 2014-ben felnőttként konfirmált közösségünkben

Örvendezzetek!

Te vagy az eljövendő? A ráckeresztúri drogterápiás otthonba érkezésemkor nagy szeretet övezett, és azt mondták, hogy bármiben segítenek. Erre mondtam, hogy kellene egy lakás meg egy kocsi, mire ők mosolyogtak, és adtak egy Bibliát. Na – gondoltam – ez szép; feldobtam a polcra, és megint elkezdtem menekülni önmagam és az igazság elől. Egyik este végül kinyitottam a Bibliát, mivel mást nem nagyon tudtam csinálni. Mondom, akkor kiolvasom, vagy legalább elkezdem. Mózes első könyve… na, már követni sem tudtam, hogy ki kicsodának a kicsodája, és le is tettem a dologról. Második nekiugrásom: „Tiszteld apádat és anyádat” elgondolkodtatott. Apámat nem is ismerem, anyámat meg tisztelem gondolatban, de cselekedetben, amit át kellett élni… Hú, ha ebben sok ilyen mondat lesz, akkor csúnya napoknak nézek elébe… Nem is mertem kinyitogatni, féltem a szembesüléstől, de Jézus folyamatosan segített. Szelíden mutatott rá mindenre, amit csak rosszul csináltam, sírtam heteken át, de jól esett. Abban reménykedtem, hogy hamar megoldódik minden, de csak teltek a hónapok. Végül vagy egy év múlva rátaláltam a hivatásomra, később megházasodtam, és már nem vagyok szegény: mindenem megvan, amit valaha kaphattam volna, és ez nem más, mint a gyógyulás és szabadulás öröme, a szabadság és a boldogság érzése. Köszönöm Jézusnak, hogy Vele lehetek, mert egyedül, láthatjuk, mit tudok. Te vagy-e az eljövendő? Vagy mást várjak? Tizenkilenc évnyi rosszat csak Ő tud jóra fordítani. Szabó Attila klasszikus, tehát rettenetes drogos életutat bejárva – teljes szétcsúszás, függőség és öngyilkossági kísérlet után – jutott el a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonába, 2014-ben gyülekezetünkben konfirmált.

14

„Kellene egy lakás meg egy kocsi, mire ők mosolyogtak, és adtak egy Bibliát.”

Örvendezzetek!

Amikor újjáépül a házunk Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt a szükség idején. (Zsoltárok 37,39)

Erős vagyok, mert Isten velem van. Erős vagyok, mert fogja a kezemet. Erős vagyok, mert ott áll a hátam mögött, és vigyáz rám. Isten felemel téged

Mózes-Horváth Ákos és Ingrid gyülekezetünk hétgyermekes családja, a Lukács házicsoport tagjai

Amikor újjáépül a házunk, újjáépül a lelkünk

Hálás vagyok, mert megtapasztaltam, hogy Isten velem van. Hálás vagyok, mert megtapasztaltam, hogy fogja a kezemet. Hálás vagyok, mert megtapasztaltam, hogy ott áll a hátam mögött, és vigyáz rám.

Te hogy érzed, mikor emel fel Isten igazán? Ingriddel úgy éreztük, hogy állandóan hordoz minket, és nem érhet veszteség. Azt gondoltuk, hogy bajok csak mással történnek. Jó keresztények vagyunk, Isten így vigyáz ránk. Mindjárt egy cserét állítottunk fel. Mint egy piaci alku. Szeretjük Istent, akkor Ő is szeret minket. Hiába hallgattuk és olvastuk a tanítást a feltétel nélküli szeretetről, csak elmélet maradt. Nagy veszteségnek kellett érnie minket, hogy meg tudjuk tapasztalni az atyai szeretetet és gondoskodást. Az Úr különös módon végzi el a lélek formálását. A házunk tetőtéri szintjének a leégése indított el minket azon az úton, amely a teljes reménytelenségtől és tanácstalanságtól a lelki és materiális megerősödéshez vezetett el. A tűzoltók levonulása után a februári hidegben vizes pulóverben állva a szitáló esőben a borongós ég alatt nem tudtuk, hogyan tovább. Eloltották a tüzet, elmentek, de miért nem marad senki segíteni? Valaki, aki elmondja, mi a teendő? Aki meleg ruhát hoz a szétáztatott helyett, aki vacsorát ad nekünk a tönkrement ebéd helyett, aki betakar egy száraz ágyban egy meleg takaróval? És Isten máris megadta a megoldást. Perceken belül emberek jelentek meg lapátokkal, talicskákkal és jó tanácsokkal. Valaki egy konténert rendelt, és rács került a betört ajtóra, ablakra. Néhány óra alatt nagyot léptünk előre az új úton. Nemcsak fizikai segítséget kaptunk, hanem lelkünk is a mélypontról elkezdett emelkedni. Másnap pedig már ti, kedves gyülekezeti tagok végeztétek Istentől kapott elhivatottsággal a ház- és léleképítést.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön

...mert csak még több szemét lesz belőle a tűz után. Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, amíg a leégett tetőtérről lapátoltam le a megégett ruhákat, könyveket, lomokat. Mintha az egész előző életemet lapátoltam volna le értéktelen lomként. Nem kell aggódnom a jövő miatt, hiszen Isten velünk van, körülölel a szeretete. Nem maradt a szívemben más, csak a végtelen hála az Úr iránt.

Magasztalja lelkem az Urat!

NEGYEDIK VASÁRNAP Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. (Zsoltárok 100) „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára:és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.” (Lukács evangéliuma 1,46–55) Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is … megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. (Kolossé levél 1,19–22)

Magasztalja lelkem az Urat! IGEI BEVEZETŐ „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.” (József Attila: Nem emel föl) Gyermekeim sokszor kérik: anya, emelj fel! Mekkora öröm sugárzik a szemükből, ha a magasba emelem őket! Mily nehéz lehet árvaként felnőni, amikor az anyai kéz nem simogat, nem emel. Ilyen árva vagyok én is Isten nélkül. Távol a szülői háztól, felnőttként elvárják tőlünk, hogy erősek, magabiztosak legyünk, megálljunk a saját lábunkon, ledönthetetlenül. Ez nekem nem megy. Szükségem van Valakire, aki kiemel a sárból, mert én is gyakran belenehezülök bűneimmel, félelmeimmel, szeretetlenségemmel. Adventben különösen is szól hozzám: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” Nekem három dolgot jelent ma adventben a felemelés. Először is: lehetek gyenge. Nem kell külső mázként valami áloptimizmust magamra erőltetnem, nem kell mindenáron tökéletesnek látszanom. De belesimulhatok annak kezébe, aki magához az Atyához emel, aki megerősít, és ezért magasztalom Őt. Másodszor: nem terhelhetem le a másik embert a gyengeségeimmel, mert nem az ő feladata, hogy felemeljen, így csak a mélybe húznám. Végül: noha én magam már megéltem a felemelést, mégsem járhatok fellegekben, hanem mélybe kell szállnom, odafordulva a gyengék, elesettek felé, hogy megmutassam nekik Krisztust. Tihanyszegi Emőke gyülekezetünk irodavezető lelkésze

Gyermekek az Úrban Az őszön a Budai Református Gyülekezet Szupernova ifijéből néhányan Marosvásárhelyen jártunk az Emmaus gyermekotthonban. Az otthon árva, félárva vagy rászoruló gyermekeknek segít, neveli őket, otthont, szeretetet ad nekik. Körülbelül ötven támogatott él ott, hat éves kortól egészen tizenkilenc évesig. Még augusztusban, az egyik ifis tag beszámolóján felbuzdulva elhatároztuk, hogy építünk nekik egy játszóteret az udvarukba, így októberben felkerekedtünk, hogy megtartsuk az első terepszemlét. Vegyes érzésekkel álltunk hozzájuk. Arra számítottunk, hogy zárkózottak, félénkek lesznek, és nem tudunk majd velük kapcsolatba kerülni. Ennek ellenére a gyerekek zöme odajött hozzánk, amint beléptünk a kapun, megölelt, és onnantól kezdve a mi kezdeti feszengésünk is elmúlt. Ami engem nagyon megérintett, az későbbi beszélgetésekből derült ki. Kérdeztük őket, milyen álmaik vannak, mit szeretnének elérni felnőtt korukra. A válaszok: legyen egy házam, legyen traktorom, legyen édességem (ez főleg a kisebbeknél volt jellemző), befejezzem az iskolát, családom lehessen. Semmi olyan, hogy egyetem, luxusautó, Rolex karóra, jól kereső állás. Ezek a gyerekek, fiatalok a létfenntartás alapjairól álmodoztak, hogy legyen mit enniük, legyen tető a fejük felett, legyen miből ruházkodniuk. Ez megdöbbentett. Nekem ez nem álom. Nekem itt a családom, lakás, rengeteg lehetőség a tanulásban, munkában. Én éreztem rosszul magam ott, hogy idejövök a puccos budai életemből, amivel sokszor bizony elégedetlenkedem. Ezzel szemben itt vannak ők, szűnni nem akaró mosollyal az arcukon, életvidáman, energikusan, ötvenen egy fedél alatt, hatan, tízen egy szobában. Elgondolkoztam azon, hogy Isten miért engedi, hogy valakik nagyon gazdagon, valakik meg nagyon szegényen éljenek. Mi a jó ebben? Talán az, hogy így nekünk, akiknek van miből adni és segíteni, van esélyünk rá, hogy adjunk. Van kinek adni, ezáltal nekik is, magunknak is örömet szerezni. Miklós Sári a Szupernova ificsoport tagja

Magasztalja lelkem az Urat!

Teajárat indul Karácsony közeledtével sok ember „újra megtanul szeretni”, majd az ünnepek végével gyorsan el is felejti ezt, és visszatér a hétköznapok egymást leigázó, sokszor rosszindulattal teljes világába, amiben Isten nem kap helyet. Azonban szerintem a szeretet nem csak egyetlen időszakhoz köthető, a szeretet folyamatos és állandó, ha Istenben járunk. Ha eddig Istent vagy a világot hibáztattad a nehéz emberi sorsodért, és belesüppedtél a kilátástalanságba, próbáld megkeresni a kiutat Vele együtt. Ő mindig mellettünk van, a kérdés csak az, hogy meghalljuk-e Őt, és ha igen, akkor beengedjük-e az életünkbe, hogy Vele növekedjünk, gyógyuljunk. Örömmel tölt el, hogy egy húsztagú önkéntes csoport tagjaként „eszköz” lehetek abban, hogy közvetíthetem Isten szeretetét, gondviselését és irgalmasságát másoknak. Őáltala és Ővele gondoskod-

hatunk azokról, akik éheznek, akiknek meleg ruhára vagy egy kedves szóra, mosolyra, hitre, reményre van szükségük a mindennapok túléléséhez vagy az újrakezdéshez. Miközben minket is formál a szolgálatokban, arra is „felhasznál”, hogy közelebb hozzuk Őt azokhoz, akiknél szolgálunk, hogy ők is felismerjék, hogy nincsenek egyedül a bajban. Isten mindenkiről gondoskodik és senkit sem hagy el soha. Ereje, szeretete hatalmas és felemelő. Tárjuk ki bátran előtte szívünket, és életünkben a szeretet örök honra lel, és a bajban sem leszünk magunkra hagyva. Nagy Zsolt lelkes gyülekezeti tagként örömmel vállal szolgálatokat

Felemelhetem (újra) tekintetem 62 méter. Sok, vagy kevés? Mint oly sok minden a Földön, a távolság is relatív. 62 méter a sarki közértig nem sok, de felfelé? Miről is beszélek pontosan? Többedmagammal alkalmam volt felmászni a templomtoronyba, oda fel, 62 méter magasságba. Láthattam felülről a templomunk tetőzetén levő csodálatos Zsolnay cserepeket. Eddig csak sejtésem lehetett arról, hogyan is néz ki ebből a szemszögből. Bekukkanthattam a szomszéd házak belső udvarába. Megláthattam olyat, ami eddig el volt rejtve előlem. Rádöbbenhet-

tem arra, milyen menő üvegiroda van nem messze tőlünk. Pedig már többször elhaladtam mellette, csak eddig nem tűnt fel. Felmehettem oda. Megfoghattam odafent a templom falát. Belekapaszkodhattam a kakastartó rúdba, és innen lentről konstatálnom kell, hogy ezt soha többé nem tehetem meg. Ám akárhányszor odatekinthetek és emlékezhetek, hogy igen, én ott lehettem, megtapasztalhattam mindezt. Sótonyi Zita a Kefír csoport tagja

KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLAT

Várnak minket… Adventi várakozásunkban tekintsünk bele a kórházi várakozás világába. Bent a betegágyon mindig várnunk kell valamire vagy valakire: a diagnózisra, az orvosra, a nővérre, a kezelésre, a gyógytornára, a gyógyszerre, az ebédre, a zárójelentésre és a jó szóra… Ebben az időszakban még inkább szükségessé válik a szeretet kifejezése a betegek felé. Erre hívogatjuk minden testvérünket, aki önkéntesen is jelen szeretne lenni szeretetével a betegágy mellett. A karácsony előtti hetekben az önkéntesekkel meglátogatjuk a betegeket és a dolgozókat, hogy egy kis örömöt vigyünk nekik énekszóval és zenével. Ezek szervezett alkalmak, amelyekre mindenkit szeretettel várunk. Jelentkezni a kórházlelkészeknél lehet. Kórházlelkészként feladatunknak tekintjük mint Jézus Krisztus elhívott szolgái és a Magyarországi Református Egyház megbízottai, hogy lelki segítséget nyújtsunk a betegeknek, a hozzátartozóknak és a kórházi dolgozóknak egyaránt. A szolgálatunk sokré-

tű, beletartozik a sákramentumok kiszolgáltatása (gyermek keresztelése és úrvacsora) és az igei alkalmak megtartása, valamint az imádság, lelkigondozói beszélgetések és látogatások. Örömmel végezzük szolgálatunkat a Budapest-Déli Református Egyházmegye területén található kórházakban. Ha tudomásukra jut, hogy egy szeretett testvér kórházba került, kérjük, jelezzék a Budai Református Gyülekezet lelkészi hivatalában.

További információk:

Sepsi Krisztina

református lelkész, kórházlelkész, e-mail: [email protected], tel.: +36 30 790 39 28

Háromszéki Botond

református lelkész, kórházlelkész, e-mail: [email protected], tel.: +36 30 402 30 73

19

Új munkatársaink bemutatkozása Tihanyszegi Emőke

Némethné Pálfi Viktória

36 éves, kétgyermekes, boldog anyuka és református lelkipásztor vagyok. Egy dunántúli kis faluból, Szákszendről származom, hitbeli nevelésemet gyermekkori hitoktatómnak és ma is élő nagymamámnak köszönhetem. Ők irá­nyítottak a pápai kántorképzőbe, ahol nyolc nyáron keresztül nemcsak az egyházzenét, hanem Jézus Krisztust is megismertem és megszerettem. A budapesti teológia elvégzése után Budakeszin végeztem segédlelkészi szolgálatot. Tavaly a Filadelfia Ház Református Fogyatékos Otthonban voltam intézményi lelkész. Családommal Pestszentlőrincen élünk, innen utazom minden reggel a Szilágyi Dezső térre, hogy a Budai Gyülekezet adminisztrációs teendőit ellássam. Életem egyik vezérigéje: „Az Úr vezet majd szüntelen…” Hiszem, hogy Ő vezetett ebbe a lelkes közösségbe is, ahol még kevés embert ismerek, de ezt igyekszem pótolni. Amiben tudok, örömmel segítek, forduljanak hozzám bizalommal!

1988. szeptember 28-án láttam meg a napvilágot családunk harmadik tagjaként, gyermekéveimet Monostorpályiban töltöttem. 2003 szeptemberében kezdtem el tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégiumban, majd a debreceni teológia hitoktatói szakán folytattam, ahol 2010-ben szereztem alapdiplomát. Budapestre 2012-ben kerültem, ahol mesteri fokozatot szereztem a Károli Gáspár Református Hittudományi Egyetem vallástanári szakán. A szüleim és felnevelő gyülekezetem után a Debreceni Kollégium alapozta meg mélyen hitéletemet, itt döntöttem el, hogy gyermekek között szeretnék szolgálni, amit el is kezdtem az Angyalföldi Gyülekezetben. Középiskolás éveim alatt kezdtem el a zenével, főként egyházzenével komolyabban foglalkozni (kóruséneklés, kántorképző), és úgy gondolom, a vallásos nevelésnek elengedhetetlen része az éneklés, sokszor a szó és a dallam ötvözése sokkal kifejezőbb és mélyrehatóbb! Férjemmel a kollégiumi éveim alatt ismerkedtünk meg, és 2013 tavaszán esküdtünk a Debrecen-Nagyerdei Református templomban. A Budai Gyülekezetben ettől a tanévtől kezdve hitoktatói munkakörben végzek szolgálatot a 3–12 éves korosztály között a kerület iskoláiban, óvodáiban. A gyülekezetben kedves, befogadó közösségre találtunk, és nagyon örülünk, hogy első élményeinket a nyári táborban szerezhettük.

irodavezető lelkész

20

hitoktató

HÍREK Családi Napközi: gyülekezetünk fontos része a bölcsődés korosztálynak otthont adó családi napközi, ahol a három év alattiak találhatnak otthonra képzett óvodapedagógusok – Árvai Kata, Fördős Kata, Mózes-Horváth Ingrid – és önkénteseink szárnyai alatt. Az életkoruknak megfelelően kialakított szoba, szakmai program, a szeretet és a hit garancia arra, hogy a ránk bízott kicsinyek örömmel töltik napjaikat nálunk. Információ: a honlapon és a 06 30 488-8254 számon. A hét legszebb órája: a vasárnapi iskola

kifejezést bizonyára sokan ismerik, de mi, budai hitoktatók mégis inkább a fenti nevet használjuk azokra az istentisztelet alatt tartott foglalkozásokra, amelyekre három korosztályban várjuk az érdeklődőket. Az óvodás, alsós és felsős gyerekek életkoruknak megfelelő, előre kidolgozott terv szerint ismerkedhetnek a Biblia világával. Óráink nyitottak, bármikor lehet csatlakozni hozzánk. A játékos, énekes, alkotó alkalmakat szeretik a gyerekek, ahogy mi, hitoktatók is örömmel, odaadással várjuk hétrőlhétre a kicsiket és a nagyokat.

Cserkészet: a gyülekezet berkeiben működő

304. Kőrösi Csoma Sándor Cserkészcsapat idén is várja a kalandvágyó és lelkes gyerekeket, fiatalokat közösségébe. Mi is a cserkészet? A cserkészet egy önkéntes, nevelő, ifjúsági mozgalom, amelynek pedagógiai módszereit immár 100 éve használják és fejlesztik Magyarországon. A gyülekezetben működő csapatunk 10 éve végez aktív cserkészmunkát, aminek köszönhetően lassan 100 fős ifjúsági közösséggé fejlődtünk. Érdeklődni lehet Székely Csaba cserkész-segédtiszt, csapatparancsnoknál, tel.: 06 20 323-5886, e-mail: [email protected]

Látogatást kérhet: ha Ön idős, beteg, mozgá-

sában korlátozott, ha nem tud eljárni a gyülekezeti alkalmakra, de vágyik egy kis lelki beszélgetésre, imádságra, kérjük, jelezze igényét a lelkészi hivatal felé. Diakónusunk előre egyeztetett időpontban fel fogja Önt keresni. Gyülekezetünk diakónusa: Tárnok Anna, tel.: 06 30 424 7898

Névtelen segítő kezek: folyamatosan gyűjtünk megfelelő minőségű ruhaneműt, cipőt, gyermekjátékot, könyveket, konyhai eszközöket, műanyag kupakot, melyeket a különféle támogató programjainkban hasznosítunk, továbbítunk. Érdeklődni lehet a [email protected] e-mail címen, vagy a 06 30 618-1069-es számon. Asszonykör: minden csütörtökön 15–17 óra között Asszonykört tartunk a nagyteremben, ahol bontott fonalból takarók készülnek az Emmaus gyermekotthon lakói számára. Lehet csatlakozni, bontásban is lehet segíteni. Maradék fonalakat is elfogadunk. Kékkereszt támogató csoport: gyüle-

kezetünkben Kékkereszt támogató csoport működik szenvedélybetegségből szabadultak számára. Alkalmaikat heti rendszerességgel tartják, szakember vezetésével. Csatlakozási szándékkal a lelkészi hivatalban lehet jelentkezni.

Önkéntes szolgálatok: ha gyülekezetünk valamelyik diakóniai szolgálati ága felkeltette érdeklődését, ha szeretne valamelyik szolgálatban önkéntesként részt venni, kérjük, küldjön elektronikus levelet a [email protected] címre, vagy jelezze a 06 30 618-1069-es telefonon a diakóniai gondnoknál.

Teajárathoz keresünk önkénteseket:

novembertől minden szombaton szeretnénk tartani teajáratot, ruhaosztást a környező tereken. Aki szeretne ebben a szolgálatban részt venni, jelentkezzen a szolgálatot szervező önkéntesünknél, Nagy Zsoltnál, e-mail címe [email protected]

Ételosztás a Szilágyi Dezső téren:

december 20-án, szombaton a Református Szeretetszolgálattal közösen ételosztást szervezünk a Szilágyi Dezső téren. A szolgálathoz kedvet érzők jelentkezését a [email protected] e-mail címre várjuk december 15-ig, de elfogadunk édesség, csokoládé, zokni, sál, sapka, kesztyű, egyéb meleg ruha adományokat, főleg férfi méretekben.

21

PROGRAMOK A Mikulás látogat el a gyülekezet nagyter-

mébe december 7-én a 10 órás istentisztelet alatt, és sok meglepetést hoz zsákjában a kicsinyeknek.

Adventi kirándulást szervezünk Bécsbe december 12-én, pénteken. Meglátogatjuk a Hofburgot, az illatos karácsonyi vásárt és a kivilágított belvárost. További információk a honlapon és Fördős Katánál: 06 30 488-8254. Gyerekkarácsony lesz december 21-én a

gyülekezet nagytermében a 10 órás istentisztelet alatt. Mint minden évben, ezúttal is a hitoktatók játszanak a gyerekeknek és szüleiknek. A karácsonyi színdarab után apró ajándékok, mézeskalács és illatos tea várja a családokat és barátaikat.

„Krisztus Urunknak áldott születésén…”

Indián napra hívjuk 2015. január 18-án a 10 órás istentisztelet után a távoli hit és kultúra iránt érdeklő kicsiket és nagyokat, ahol megismerkedhetnek az indián ékszerek, apró használati tárgyak elkészítésével, kóstolhatnak indián ételeket és meghallgathatják Bedicsné Kenéz Éva hiteles tájékoztatóját a lakota indiánok életéről, hitéről és megismerkedhetnek A szél dala című könyvvel. További információk a honlapon és Fördős Katánál: 06 30 488-8254. A február 14-i BudaBál ismét nemes célt szolgál: az erdélyi Emmaus gyermekotthonban (emmauskids.wordpress.com) élő gyerekek örömére játszóteret építünk az otthon poros udvarára. Ehhez járulhat hozzá mindenki, aki eljön, és részt vesz a budai fiatalok által szervezett programon. További információk a honlapon, a [email protected] e-mail címen és Fördős Katánál: 06 30 488-8254.

December 22-én, hétfőn 18 órakor karácsonyi énekekből összeállított adventi jótékonysági koncertet tartunk, közös énekléssel a templomban a Tabulatúra régizene együttes és gyülekezetünk énekkara közreműködésével, ahova szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, családokat, gyerekeket. Az alkalom perselyadományával az Emmaus gyermekotthon udvarára tervezett játszótér megvalósulását támogatjuk.

Az Áldásvasárnapon, február 15-én mindkét (10 óra, 18 óra) istentisztelet keretében a Házasság hete rendezvénysorozathoz kapcsolódva a jelenlévő párok áldásban részesülhetnek, köszönthetik egymást és hálát adhatnak közös életükért. További információk a honlapon lesznek elérhetőek.

Karácsonyi vacsorát rendezünk a Református Menekült Misszió védenceinek december 24-én 16 órától a gyülekezet nagytermében. A hazájuktól távol, elszigetelten élő családok ezekben a napokban különösen magányosak, elhagyatottak. Aki maga is egyedül töltené karácsony estéjét, és örömmel van együtt távoli országokból érkezett emberekkel, csatlakozzon hozzánk, és ezt jelezze a [email protected] címen, vagy a 06 30 4888254-es mobilszámon.

Missziói napon mutatkoznak be a Magyar Református Missziói Központ (http://rmk.hu/) társadalmi missziói március 8-án a 10 órás istentisztelet alatt és után. A munkatársak bemutatják mind a 11 missziót, így megpróbálhatjuk, tudjuk-e olvasni a Braille Bibliát, értjük-e jelnyelven vagy urduul az Úri imádságot, és milyen érzésekkel állnak elénk szabadult alkoholisták, otthonra lelt hajléktalanok. További információk a honlapon lesznek elérhetőek.

Karácsonyi és újévi ünnepi istentiszteleteink December 17-én 18.45 órakor: Imacsarnok. Adventi kreatív imaest a templomban. December 21-én 10 órakor: gyerekkarácsony. December 25-én 8 és 10 órakor, december 26-án 10 órakor: karácsonyi istentiszteletek, minden alkalommal úrvacsorai közösséggel. December 28-án 10 órakor az istentisztelet keretében a gyászolókért imádkozunk. December 31-én 18 órakor: óévi hálaadó istentisztelet. Január 1-jén 10 órakor: újévi istentisztelet.

Budai Református Egyházközség 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3. Telefon: 06 1 457-0109 E-mail: [email protected], esküvővel kapcsolatban: [email protected]

Lelkészi hivatal 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3. (a templom mögött, a Fő utcáról nyíló társasházban) Lelkészi fogadóórák: hétfő, szerda: 16–18-ig, szerda, péntek: 11–13-ig. Minden más esetben telefonon egyeztetett időpontban rendelkezésére állunk! Adminisztráció: hétfő, szerda: 9–18-ig; kedd, csütörtök, péntek: 9–13-ig. Számlaszám: OTP Bank 11701004-20060958

Ad ve nt

2014