Buborékban. A évi Tompa József-pályázat díjazott szövegei. Közzéteszi: Keisz Ágoston

„Buborékban” A 2015. évi Tompa József-pályázat díjazott szövegei

Közzéteszi: Keisz Ágoston

ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium Budapest 2016

Bevezetés Tompa József (1905–1990) neves nyelvész volt, aki hosszú pályájának egy részében (1940–1949) iskolánkban tanított magyart és németet. A róla elnevezett díjat őúsz évvel ezel tt Gross András, az USA-ban él eŐyik őálás tanítványa őozta létre, aki 5000 dollárt adományozott arra a célra, hogy az összeg kamataiból minden évben az anyanyelvi és irodalmi tehetséggondozást segítsük. 2014-ben Gross András újabb adományt tett, amivel megduplázta az eddigi összeget. A Tompa József-pályázatot hat év szünet után a 2014/2015. tanévben írta ki ismét a magyar munkaközösséŐ. A korábbiaktól eltér en a pályázatra ezúttal kizárólaŐ eredeti irodalmi műveket vártunk, mindenfajta tematikus és műfaji korlát nélkül. A pályázatot 2015 áprilisának elején hirdettük meg; a kitűzött őatárid re (2015. május 1.) leŐnaŐyobb örömünkre kereken harminc pályamunka érkezett. A beérkezett pályamunkák mind tartalmukat, mind nyelvi min séŐüket tekintve igen magas színvonalúak voltak. Az értékelésben a magyar munkaközösség tagjai vettek részt, az eredményhirdetésre pedig a tanévzáró ünnepélyen került sor, aőol a f díjat jelent Tompa Józsefdíj mellett pénzjutalommal járó arany (20 000 Ft), ezüst (10 000 Ft) és bronz (5000 Ft) fokozatokat osztottunk ki.

A pályázat díjazottjai Tompa József-díj Mészáros Blanka (10. b) Arany fokozat Mészáros Blanka (10. b) Szabó Máté (11. a) Nádi Flóra (8. c) Ezüst fokozat Csonka Szilvia (12. c) Szirtes Panna (8. b) Mihály Léna (8. b) Bronz fokozat Majoros Boglárka (8. b) Pallós Dávid (8. c) Tóth Boglárka (10. a) *** Ez a kis összeállítás a pályázaton díjazott kilenc szerző szövegeit tartalmazza. Csonka Szilvia és Majoros Boglárka munkájából csak szemelvényeket közöltünk, mert a teljes művek nagy terjedelme fölborította volna e kötet arányait.

2

Tartalom Mészáros Blanka (10.b), Tompa József-díj, Arany fokozat ......................................................................4 Buborékban.............................................................................................................................................................. 4 Összerakós ............................................................................................................................................................... 4 Dal ..............................................................................................................................................................................5 Sakk ............................................................................................................................................................................5 Levélhullás ................................................................................................................................................................ 7 Nádi Flóra (8.c), Arany fokozat ........................................................................................................................10 FüŐŐ .......................................................................................................................................................................10 Szabó Máté (11.a), Arany fokozat .....................................................................................................................14 Töredék ...................................................................................................................................................................14 Csonka Szilvia (12.c), Ezüst fokozat ...............................................................................................................18 Zuhanás...................................................................................................................................................................18 Szirtes Panni (8.b), Ezüst fokozat ....................................................................................................................33 Happy End ...............................................................................................................................................................33 Mihály Léna (8.b), Ezüst fokozat .....................................................................................................................36 Prológus ..................................................................................................................................................................36 Majoros Boglárka (8.b), Bronz fokozat .........................................................................................................40 Az Apokalipszis pecsétje ...................................................................................................................................40 Pallós Dávid (8.c), Bronz fokozat ....................................................................................................................48 Ajtó ...........................................................................................................................................................................48 Ölés ..........................................................................................................................................................................48 Visszaszámlálás .....................................................................................................................................................49 Házmester ..............................................................................................................................................................50 Homok ....................................................................................................................................................................51 Ment .......................................................................................................................................................................51 Mama .......................................................................................................................................................................52 Tóth Boglárka (10.a), Bronz fokozat ..............................................................................................................54 Mesék toposzokkal ..............................................................................................................................................54

3

Mészáros Blanka (10.b) Tompa József-díj, Arany fokozat

Buborékban Kint szirénázott egy autó. Bezárt zsalukon folyt az éj a szemben lév őáz ablakában éŐett a lámpa, aztán lekapcsolták, és a világ darabokra esett; millió kis szappanbuborékra. Buborékban dülönŐélt az utcán a kés estiŐ tivornyázó ember, a szomszéd szobában anyád horkolása úgy gyöngyözött, mint sok kis buborék. A csillagok is buborékban voltak, de nem láthattuk; a füŐŐöny eltakarta ket, meŐ minket is a viláŐ el l. Mi is buborékban voltunk, ketten egybe, tűzön előaló páraként olvadt össze testünk, és a másik lélegzetével kezdtünk újra élni lassan. Mozdulatlanul feküdtünk egymásba csúszva, várva, hogy a kis világok szétdurranjanak, és az egész világ egy szappanbuborékká folyjon össze.

Összerakós

ŐyenŐeséŐb l, ser b l, kurvákból, meg apácákból, tündérekb l, sámánokból, száz évet élt nagymamámból

Sóhajból raksz össze engem cip kopoŐás zajából beléd látó mozdulatból esti ebéd illatából;

titkokból meŐ sejtetésb l kamaszlányos nevetésb l szenvedésb l, szerelemb l virágokból, tenŐerekb l.

sikításból, félelemb l yenŐédséŐb l, rózsasziromból fennkölt n i büszkeséŐb l kislánykorban nyílt álmokból.

Nyílik bennem rózsa s gaz gyom, látszadoznak hegyek s völgyek, és összerakom magamat tebel led, tebel led.

De én összerakom magam szivárványszínű szavakból fényt l ázott reŐŐelekb l apró, fényl darabkákból

Minden vagyok, ezerféle, értőetetlen, értőet , kicsi lány és vén nagymama, N vaŐyok, a N , a N .

piros rúzsból, parfümökb l, levendulás hajnalokból, ronŐyokból meŐ seprűnyélb l ostobácska szoknyácskákból bölcsesséŐb l, butasáŐból, öreŐséŐb l, fiatalsáŐból, ŐyenŐédséŐb l, rózsasziromból, kislányomból, anyácskámból

4

Dal Aranyláncot a nyakamba EzüstŐyűrűt a kezemre Gyöngykoszorút a fejemre Ragyogást a fényes Napba Csillagokat az álmokba Gyümölcsfákat a kertekbe Kezeinket úgy fond egybe Titkokat a messzeségbe Álmokat a szemeinkbe Virágokat, fényt mi áldott Színes álmot, szabadságot Átrohanni nagy réteket, Örökké játszani veled, Százszor is meghalni érted, Átkacagni a mesénket. Úgy szeretlek, úgy szeretlek, Ahogy senki nem szerethet, Szívemb l most kieresztlek Tündérdalra felébresztlek.

Úgy szeretlek, úgy szeretlek Ahogy senki nem szerethet Szívembe most beleraklak Tündérdalra elringatlak Öledben én is elalszom Rád mosolyog még az arcom S hogy édes legyen az álom Az álmunkat kitalálom Veled vagyok, tied vagyok, Mit akarhatsz, mit akarok? Fel-felmenni veled-veled Add a kezed, add a kezed Most kezd dik csak a mesém Szaladj felém, szaladj elém Vigyél fel a messzeségbe A boldogkék fényes égbe Öltöztess fel szép angyalnak Add amit szerelmed adhat Fehér szoknyát derekamra

Sakk A feőér ŐyaloŐ szerencsétlenül álldoŐált a tábla szélén. Helyét, aőol az el bb állt, átvette eŐy fekete futó. – Mindjárt megverlek, cimborám – szólalt meg egy hang a sakktábla fölött – már csak egyetlen lépés, és… A hang elhallgatott. A fekete futó mellé méltósáŐteljesen odalépett a feőér királyn . – Sakk, matt – szólalt meg egy másik hang. – Átkozott pokol! Már meŐint ezzel a feőér királyn vel versz meŐ! Talán elvarázsolta neked valamiféle erdei boszorkány? A két férfi nevetett. – Akárhogy is, gratulálok – mondta az eŐyik, szakállat visel – megint én jövök neked egy itallal, cimbora. Vállon veregették egymást, és intettek a kocsmárosnak. – A legjobb sörét hozza, két feneketlen korsóval! Arrébb söpörték az asztal közepén álló sakktáblát. – Újabb dolgos napon vagyunk túl – mondta a szakállas. – Hacsak nem töltötted itt az egész napodat… Nevettek. – Dehogy töltöttem – felelte a másik. Elnyűtt kalapot viselt, meŐ lyukas inŐet, amit asszonyi kéznek kellett volna megfoltoznia. A kocsmáros jelent meg, két feneketlen korsóval, benne a legjobb sörrel. – Talán még két ilyen korsó lesz – mondta a szakállas – ha ez az úriember megveri sakkban magát is, kocsmáros úr! A kocsmáros vonakodott, hogy neki most sok a dolga, aztán végül csak leült sakkozni a kalapossal. Ide-oda nézegetett, nincs-e rá szükség valahol, úgyhogy hamar elveszítette a sakkjátszmát, meŐverte t is a kalapos a feőér királyn vel. Két újabb naŐy korsó sör került az asztalra. 5

A szakállas felbátorodva az italtól, elkurjantotta magát: – Ez az ember itt ni, ez, aki kalapot visel, mindenkit meŐver sakkban a feőér királyn vel! Jöjjenek! Ha nincs igazam, maguknak is fizetek egy korsó sört! Valóságos tömeg lett a sarokban álló asztalka körül, az este órái lassan peregtek le, a kalapos férfi pediŐ mindenkin Őy zedelmeskedett. MindiŐ uŐyanaz a feőér királyn adott sakkot az ellenséges királynak, mindig ugyanaz volt a játszma vége. Az emberek ámultak, egyre részegebbek lettek a kocsmáros sörét l, eŐyre őanŐosabb lett a kiskocsma. – Netán varázslat van benned, ember? – kérdezték a kalapost. Tapsoltak, kurjongattak minden egyes játszmánál, amiket a kalapos sorra nyert. Senki sem vette észre, őoŐy id közben kinyílik a kocsma ajtaja, és belép rajta valaki. Ez a valaki átfurakodott a tömegen, ami majdnem eltaposta, és a kalapos mellé lépdelt. A kalapos a feőér királyn t tartotta a kezében. EŐyetlen lépésen múlott, őoŐy méŐ eŐy játszmát megnyerjen aznap este, amikor valaki rángatni kezdte a kabátja szélét. A kalapos lenézett. Egy kisfiú nézett fel rá. – Papa? – kérdezte őalkan a fiúcska, meŐillet dött szemecskéjében óriásira daŐadt az ébenfekete pupilla. – Mondták nekem, őoŐy itt vaŐy, papa… A kalapos elejtette a feőér királyn t. A Őy zedelmes bábu a falusi kiskocsma fapadlójának recseŐ deszkáira esett. – Nem kellene itt lenned, papa. – mondta a kisfiú remeŐ őanŐon. – Kérlek, gyere haza velem… Az emberek szép lassan elmaradoztak a kalapos mell l. – Miért vagy itt mindig? A kalapos nem felelt. Felvette a földr l a feőér királyn t. Az meŐrepedt eŐy őelyen, de méŐ íŐy is méltóságteljesen fehérlett a férfi kezében. – Menj haza, fiam! – sziszegte – Menj őaza! Ó, micsoda nyűŐ, micsoda kellemetlen Őyerek! Menj haza! Néőány férfi odaŐyűlt a kisfiú köré. – Hallottad, amit apád mondott, kisfiú! Menj haza, menj haza anyádhoz! A fiúcska lesütötte a szemét. – Apádnak különleges tehetsége van a sakkhoz. Mondd csak, épp most akarsz a terhére lenni, amikor valami csoda folytán mindenkit leŐy z azzal a bábuval? És a kalapos kezében lév feőér királyn re mutattak. A kisfiú odalépett az apjához, és óvatosan kivette ormótlan kezéb l a kicsiny bábut. – Apám ottőon azt szokta mondani, őoŐy édesanyám ilyen feőér és királyn i – idézte apját vékonyka hangon. – Akkor hát szaladj haza az édesanyádhoz! Édesapád szeret téged, de most dolga van. A kisfiú ismét lesütötte a szemét. – Nem hiszem, hogy szeret engem. Csak az édesanyámat szereti.Ezekre a szavakra a kalapos felállt az asztaltól, és meŐraŐadta fia kezét. A feőér királyn ott maradt az asztalon. – Hagyd a gyereket, cimbora! – kiáltozták a férfiak. – Inkább gyere vissza, és nyerj még egy játszmát a feőér királyn vel! A kalapos őátrafordult, és Őyűlölettel nézett el ször a férfiakra, aztán a fiára. – A feőér királyn őalott – mondta – meghalt, amikor ezt a porontyot szülte. Azzal kivezette a kisfiút a kocsmából. Az ajtó becsapódott mögöttük. A kocsmában az emberek még csóválták a fejüket egy darabig, aztán szép lassan szétszéledtek. Az asztalon a sakktábla mellett méltóságteljesen a fehér királyn állt, aztán az éjszaka folyamán eŐyszer valaki meŐlökte az asztalt. Akkor a királyn leesett, Őy zedelmes sóőaja utoljára tört fel bel le, aztán kettétört a kiskocsma recseŐ fapadlóján.

6

Levélhullás Falunap van. Vigasság, nevetés, zene – az év egyetlen napja, amikor a falusi derék ember hátat fordít a munkának és a őétköznapok meŐszokott dolŐos rendjének, és felő tlenül szórakozik. Bort szolgálnak fel, az egész évben kapált-Őondozott sz l b l, meŐ poŐácsát, a búzamez k arany kalászainak lisztjéb l. Olyan víŐan csörŐedezik a kispatak, mintőa csak neki is piően napja volna, és az ég madarai a szabadság dallamát csicsergik a biztonságot sugalló, ezer meg ezeréves bölcs fákon. Látőatatlan a viŐassáŐ jókedvű szelleme, de mindenki tudja, őoŐy ott van – táncolnak, énekelnek, megmámorosodnak a bortól, veszik az Ilonka reggel sütött édes kalácsát. A fiatalok ruhástul ugranak a patakba, fröcskölik egymást, egy lány hangja túlszárnyalja a többiét, amint azt kiabálja, „ugyan már, mama, nem fogok megfázni!” Nem is fázik. Nincs ma betegség, nincs ma szomorúsáŐ, nincs ma semmi rossz. EŐy öreŐasszony tenyérb l jósol eŐy sátor alatt, és bár nem őisz neki senki, méŐis mindenki odameŐy őozzá, őadd jósolja meŐ a jöv t, akár rossz, akár jó. EŐy szénásszekér hajt el a sátrak mellett, hatalmas üdvrivalgás fogadja, mert vendégeket hozott most, nem szénát. Pár Őyerek feluŐrál a szekérre, és kérik szépen a kocsist, viŐye el ket eŐy körre. A kocsis nem kéreti magát, már indul is. Erre a falu összes gyereke odatódul, menni akarnak k is. A szekér elindul, nevetnek a Őyerekek, előajtanak a falu f terén álló kicsi őáz ablaka alatt. Szépen köszönnek az ablakból kinéz id s asszonynak. A Mari néni az. A Mari néni áll ott az ablakban, és látja, hogy ahogy elhalad ablaka mellett a szekér, az ill en köszön Őyerekek összesúŐnak. A Mari néni az eŐyetlen, aki nem vesz részt a mulatsáŐon, mert a Mari néni már öreŐ, naŐyon öreŐ. Kilencvenkét éves, ott lakik a falu f terén. Azt mondják róla, nincs ki szegénynek már mind a négy kereke, pedig hej, ha tudnák a falusiak, mit is beszélnek! Mari néni nagyon bölcs asszony, és bár teste már elernyedt, az esze, ha már nem is olyan fürge, de ugyanolyan ép, mint egykoron. Bámul ki az ablakán, és nézi, nézi a vidám falusi népséŐet, Őyereket, feln ttet, fiatalt, öreŐet. a falu leŐid sebb lakója. Büszke rá, de mit ér a büszkeséŐŐel? A Mari néni sz őajába bele-belekap a szél. Hejh, a szél! Milyen jó barátja volt az lánykorában, mikor kéretlen udvarlói el l bujkált! Tizenőét se volt, de kér je annyi, mint fán a levél, éŐen a csillaŐ. Mert szép lány volt , naŐyon szép, és szemtelen is. EŐy udvarló se kellett neki, kiadta az útját mindnek, az apja meg attól félt, vénlány marad. Mikor fiatalember érkezett a házhoz, a fiatal Mari csendben elosont otthonról, be a kedvenc rejtekhelyére, a nagyapja mez inek közepére. Ki se látszott a mézszínű, maŐas búzarenŐeteŐb l, őullámos barna őajába, amir l levette a f köt t, belekapott a szél. A búzamez közepén mindiŐ láŐy volt a szell , s valahányszor fújt a szél Mari néni kés bbi élete során, az udvarlók el li szemtelen bujkálást juttatta eszébe. És bizony, a szél gyakran fúj, Mari néninek pedig nap mint nap jutott eszébe Őondtalan múltja. Mert az a múlt, amiben a falu leŐŐazdaŐabb családjának lánya volt , csupa módos kér vel, véŐleŐ eltűnt, leáldozott csillaŐa szinte eŐyik napról a másikra. MeŐjelent uŐyanis a faluban eŐy tanult, fiatal, koldusszeŐény lelkész. Els istentiszteletét mondta, amikor az ifjú, szemtelen Marival egymásba szerettek. Mari néni sóhajt, visszatér a valóságba. Ahogy kinéz az ablakon, megint a víg tömeget látja, táncoló, fiatal párocskákat, lányokat, akik vannak olyan csinosak, mint volt, méŐsem tudják őasználni úŐy illeŐetni maŐukat, mint eŐykor . EŐy sz ke meŐ eŐy barna lány például, mindketten igen szemrevalóak, egymásba karolva vágnak át a tömegen. A ruhájuk, jajj, a ruhájuk meŐbotránkoztató, nem is szabadna meŐjelenniük íŐy a nyilvánossáŐ el tt, Őondolja Mari néni. Azt tudja, őoŐy már más id ket írunk, csak elfoŐadni nem tudja. HoŐy meŐszólták t fiatalkorában, mikor kötény meŐ f köt nélkül jelent meŐ, vaŐy úŐy, őoŐy kilátszott a térde! EŐy öreg tanára mondta neki egyszer: „Mariska, jegyezze meg egy életre, minél kevesebb látszik, annál jobb. HiŐŐye meŐ, az a fiatalember, aki eŐy eldobott f köt ért meg két térdecskéért fog magácskába bolondulni, nem érdemli meg magácskának a szeme pillantását sem. Jegyezze meg jól.” És Mari néni megjegyezte. Bizony, megjegyezte élete legvégéig, és olyan szívesen mondta volna tovább a fiataloknak, ha azok hallgattak volna rá. De azok csak bólogattak, valahányszor valamit mondott, nem is figyeltek oda. „Bolond az öreglány” – Mari néni ezt látta a 7

tekintetükben, és eŐy kis id után felőaŐyott azzal, őoŐy a fiatalokőoz szóljon bölcs tanácsaival. Pedig itt ennek a két lánynak most olyan szívesen odakiáltotta volna öreg tanára szavait. De tudják is azok már, mi az a f köt ! A térdüket pediŐ leŐfeljebb télen fedik el, s akkor is csak azért, hogy meg ne fázzanak. Mari néni sóhajt, megint eszébe jut az a múlandó, édes, érthetetlen fiatalkor, és az a fiatal lelkész, aki miatt kitaŐadtatott a családjából. Mert úrilány volt s a lelkész csak eŐy prédikáló koldus, nem szabadott volna megszeretniük egymást. Mégis megszerették. Összeházasodtak egy közeli faluban, és megszöktek, miel tt Mari néni szülei tudomást szereztek volna eŐyetlen leányuk házasságáról. Mikor tudomást szereztek, akkor Mari néni kegyvesztett lett egy életre. Az anyja belebetegedett a bánatba, az apja pedig a földeken halt meg, munka közben. Talán egy elszabadult bika okozta halálát, mondogatták a falusiak, de azóta sem tudják, vajon véletlen baleset volt-e. Ezalatt Mari néni és a férje városba költöztek, két gyermekük született. Mikor aztán hírt kaptak a szül k őaláláról, visszaköltöztek a faluba. Mari néni viŐasztalőatatlan volt… de aztán két év múlva újabb babának adott életet. És újabbnak. Tíz gyermekük született összesen, az utolsó halva, amit l Mari néni szíve ismét összetört. Kicsi fiát szülei mellé temette, és nevelŐette kilenc életben maradt, er s, okos Őyermekét. – Nem jön ki, Mari néni? – kiált egy fiatalember Mari néninek. Csinos legény, de nem olyan, mint Mari néni akármelyik kér je volt. Azok méŐ sokkal csinosabbak, illedelmesebbek voltak. Mari néni legyint, és a fiatalember is legyint, ha nem jön ki a vackából az öregasszony, hát ne jöjjön, édes mindegy, úgyis csak vigyázni kellene rá. Megy a fiú táncolni, és felkéri az egyik lányt azok közül, akik karonfogva sétálgattak. A lány kuncogva megy, aztán, mikor másik fiú kéri fel, megy a másikkal is. Megszólták ezt az én id mben, Őondolja Mari néni, de őát ez a viláŐ, ez már más. Az is eszébe jut, őoŐy bizony t is meŐszólták, bizony bűnös is, de sosem volt mással, csak az lelkészével, nem úŐy, mint ezek a fiatalok, akik számára a őűséŐ meŐkopott könyvek doőánybűzös lapjairól világító szó csupán. Bizony, méŐ az fia is, az leŐnaŐyobbik fia, akit Mari néni az apjáról nevezett el, méŐ az is őűtlen volt, őozzá, a faluőoz, amikor elment tenŐerésznek, őiába mondták neki, őoŐy veszélyes munka az. Két évig vígan szolgált egy tengeri hajón, és amikor hazajött, magával vitte egyik öccsét meg az apját is. Könnyek Őyűlnek Mari néni szemébe, abba az öreŐ, sokat látott kék szempárba, amikor eszébe jut, ami egyébként is ott jár az eszében folyton: hogy férje és két fia nem tértek vissza soha többé. Elnyelte ket a véŐtelen, titokzatos, azúr zajokkal tarkított tenŐer. Mari néni évekiŐ várt rájuk, és a várakozás alatt jelentek meŐ sötétbarna, Őyönyörű őajában az els sz szálak, és a ráncok sima, rózsás b rén. Aztán mikor megkapta a hírt, hogy férje és fiai örökre elvesztek, nagyon-nagyon beteg lett, ahogy egykor az anyja is. Lányai ápolták, és mikor végre felépült, sosem lett többé ugyanaz. Magányos, szomorú öregasszony lett, a lányai pedig elköltöztek a faluból, mentek a városban él fiútestvéreik után. Ha unoka született, Mari néninek szép őosszú levelet küldtek, és elhívták, nézze meg kis unokáját. Aztán mikor dédnagymama lett, már nem mozdult ki otthonról, csak ült, kötögetett, és várta, hogy talán, talán meglátogatják. De sosem látogatta meg senki. Sötétedni kezd, felcsendül a cigányzene, úgy mulatnak, ahogy napközben nem lehet mulatni, csak őa a jósáŐos éjszaka ledobja mindent elfed csillaŐköpenyét. Mari néni sóőajtozik az ablakában, nézi a sátorban világító, múltat idéz lámpásokat, nevet embereket, akik fájdalommal töltik el a magányos ember szívét. Emlékeinek lapjai megsárgultak, csak a tragédiák virítanak pirosan, a többit elfújta a szél. A Mari néni kicsike őázában az éj leszálltakor csontkezű emlékkísértetek fújják szívszorító nótájukat. EŐy fiatal párocska csillaŐokat néz a patakparton. Átkarolják eŐymást, messzir l is leőet érzékelni, ahogy gyengéd szavakat suttognak egymás fülébe. A Mari néni is átélte ezt, amikor szerelmes volt a fiatal lelkészbe. Ott, ugyanazon a patakparton. Ugyanazokkal a csillagokkal. Egy férfi lépked el Mari néni ablaka alatt. – Nem unatkozik, Mari néni? – kérdezi illedelmesen.

8

Mari néni a távolba mutat, ahol egy kis ház körvonalai derengenek fel sejtelmesen. – Ott születtem, abban a házban – mondja lassan Mari néni. Tiszta, fiatalos hangon. A férfi őátraő köl. Arcán a meŐlepettséŐ és a félelem látszik, meŐ valami más is. – Jól van, Mari néni? – kérdezi – jól van? – őanŐja rekedtes a félelemt l. Válasz semmi. Csak egy öregasszony megfáradt alakja az ablakban. A férfi újra megkérdezi: – Jól érzi magát? A Mari néni becsukja az ablakot.

9

Nádi Flóra (8.c) Arany fokozat

Függő – Add ide, vagy nagyon meg fogod bánni, hogy a világra jöttél! Magas volt, nem igazán izmos, mégis félelmetes. Hosszú vörös őaja Őyönyörű, arca viszont nagyon csúnya volt. A szeme szinte villámokat szórt felém. Pontosan tudtam, hogy miért dühös, őiszen nem ez volt az els alkalom, őoŐy találkoztunk. – Nem akarlak bántani, csak add ide a pénzed! – Mekkora hazugság! Láttam rajta, hogy minden idegszála megfeszül, annyira be akar húzni nekem egyet. Persze, hogy dühös. Olyat tettem, amit méŐ soőa senki nem tett vele: elszöktem el le. A lábaim remegni kezdtek, mint a kocsonya, és a szédülés sem váratott magára. Nem tudtam mit tenni, borzasztóan féltem t le. – Gyerünk már! – üvöltötte. – VaŐy ideadod, vaŐy betöröm a fejed és elveszem t led. MéŐ szükséŐem volt valamennyi id re, bár nem tudtam mennyire. IŐazából mindeŐy volt, nem tűnt valószínűnek, őoŐy a lány kivárja. ÍŐy őát leguggoltam és kinyitottam a táskámat, bár nem állt szándékomban pénzt adni neki. Id t kellett nyernem méŐ valaőoŐy. IzzadsáŐ csurŐott a halántékomon. Nehezen lélegeztem. Aztán őirtelen tudtam, őoŐy itt az id . Olyan volt mintőa, klikk, valaki megnyomott volna egy gombot és,,, – Ennyi volt! – kiáltott a lány, és már lendítette is a karját felém. A világ mintha lelassult volna körülöttem. Láttam mindent, b rén az apró sebeket, és a koszos, fekete körmeit, aőoŐy ökle eŐyre közelebb ért az arcomhoz. Aztán az utolsó pillanatban, amikor már csak milliméterekre volt t lem, előajoltam az ütés el l. – Mi a....? – kiáltott fel, meŐlep dve a ŐyorsasáŐomon. Nem őaŐytam neki sok id t a csodálkozásra, ráadásul nem voltam benne biztos, meddig tart ez az állapot, ezért már szedtem is a lábaimat. Hallottam a szél susogását a fülemben, ahogy száguldottam, el a lánytól, távolabbra és távolabbra. EŐy darabiŐ úŐy tűnt, mintőa követne, de leőet, őoŐy csak a képzeletem játszott velem. Mikor a buszmegállóba érkeztem, már rég lehagytam. Sípolva vettem leveŐ t, nem is iŐazán a hajsza miatt, inkább a drog volt az oka. Amikor beértem az iskolába, a tünetek még mindig tisztán látszódtak rajtam, akármennyire is iŐyekeztem eltűntetni azokat. Az osztályterembe belépvén görcsbe rándult a gyomrom, de mikor láttam, hogy senki sem foglalkozik velem, senki sem néz rám, megkönnyebbültem. Nem fogják észrevenni a tüneteket. Sóhajtottam egyet, és a remegés is alábbhagyott egy kicsit. Aztán eszembe jutott a felelés. A gyomromat mintha hirtelen ezer tű szúrta volna meŐ, a torkom kiszáradt, a lábaim újra remegni kezdtek. Egy betűt sem tanultam el z nap. Belenyúltam a táskámba és kivettem a füzetem, anélkül, hogy ránéztem volna. Ismertem az összes füzet tapintását, ami véleményem szerint a leghaszontalanabb képességeim közé tartozott. A kék borítólap után számok és betűk (f képp betűk) óriási őalmazával találkoztam. Els ránézésre zavaró lehetett a jegyzetelési stílusom, de ha valaki meglátta benne a rendszert, a tanulás pofoneŐyszerű volt. Ezek a betűk nem véletlenszerűen voltak szétszórva a lapokon. EléŐ volt egyszer ránéznem, és a fejemben megjelent minden, amit tudnom kellett volna. EŐy pillantás. Ennyit vetettem a füzetemre miel tt a becsönŐ őelyre kerŐette az összes diákot, és a tanóra kezdetét vette. A tanár belépett. Jelentettek. Egy hiányzó. 10

– Ma nem felelünk, gyerekek – jelentette ki. Mindenki ujjonŐott, a füzetek becsukódtak. Akik az ezt meŐel z nap keményen tanultak, felengedtek, míg azok, akik rá se néztek a jegyzetükre, most úsztak az örömben. De csak addig, amíŐ a következ kijelentés el nem jutott a tudatukiŐ: – Hanem röpdolgozatot írunk! Na ez már nem tetszett nekik. Halk könyörgéseket és morgásokat hallottam, de ez az utolsó dolog, amit még érzékeltem. Utána a figyelmem teljesen befelé irányult, és elkezd dött a folyamat. A lábam begörcsölt. Olyannyira, hogy mozgatni sem tudtam. Hosszan, mélyen szívtam be a leveŐ t, és Őyorsan eresztettem ki. Nem tudtam, őoŐy ez eŐészséŐes-e, de engem valamennyire megnyugtatott. Aztán jött a legnagyobb ellenségem: a szédülés. A pad szélébe kapaszkodtam, de üŐyeltem arra, őoŐy ne túl feltűn en. Nem akarjuk, őoŐy mindeni lássa a tüneteket, uŐye? Az üres feőér lapra pillantottam, és beuŐrott, őoŐy semmit sem tanultam. Az el bb viszont ránéztem a füzetemre, és annak éppen elégnek kellett lennie. Abbahagytam a lassú lélegzést, és hagytam, hogy a pánik eluralkodjon rajtam. Amíg a kezem nyirkos lett, a másik lábam is felmondta a szolgálatot és a gyomrom már úgy háborgott, mintha egy hullámzó óceán lett volna odabent, addig én kihasználtam a helyzetet. Lelki szemeim el tt meŐjelent a kék borítójú füzet. Képzeletemben felnyitottam az els oldalt, és meŐláttam, amit látnom kellett. Betűk őalmaza, de nem eŐy elmosódott összevisszasáŐ, őanem értelmes mondatok, szavak. Minden megvolt, ami kellett. Klikk! A dolgozatra tizenöt perc volt. Én pontosan három alatt készültem el. Míg a többiek törték a fejüket, iszonyatosan er sen próbáltak visszaemlékezni a tanultakra, én már be is adtam a dolgozatot. Biztos voltam benne, hogy hibátlan lesz. Most, hogy ezzel megvoltam, ideje lett volna a következ problémára fiŐyelni. NaŐy valószínűséŐŐel olyan sápadt voltam, mint eŐy vámpír, és a remeŐésem is eŐészen látőatónak tűnt. A tüneteket el lehetett tüntetni, de nagyon nehezen. Koncentráltam a lábaimra. Most már szinte nem éreztem ket, ezért valaőoŐy fel kellett éleszteni azokat. Elképzeltem, aőoŐy a vér átjárja a lábam, és újra működ képessé teszi. Ez valamennyire javított a helyzeten. Aztán megcsináltam ezt még egyszer, és még egyszer. Még százszor. A szédülés csak akkor múlt el véglegesen, amikor az órának már vége volt. A röpdolgozat után haladtunk tovább az anyaggal, jegyzeteltünk, a szokásos. A következ óra anŐol. Nem volt kész a őázim, de nem iŐazán érdekelt. EddiŐ mindiŐ óra közben írtam meg, és egyszer sem kaptak el. A titkom miatt volt, amir l szinte soőa nem beszéltem senkinek. Amikor egyszer elmondtam valakinek, annak rossz vége lett. Az a naŐy őelyzet, őoŐy droŐos vaŐyok. Teljesen, kétséŐbeesetten füŐŐ . A saját találmányom ez a kábítószer, és a legjobb dolog, amit valaha kitaláltam, bár bevallom, a mellékhatásain még dolgozni kellene. Nem szeretem, hogy amikor beveszem szédüléssel, hányingerrel és görcsökkel kell megküzdenem. Néha voltak rosszabb élményeim is, de... arról most inkább nem beszélnék. Ezek a dolgok mind eltörpülnek a jó hatások mellett. És, igen, egyszer elmondtam valakinek, illetve valakiknek. A szüleimnek meséltem a drogról, akik borzasztóan meŐijedtek és elvonóra küldtek. VaŐyis k pszicőolóŐusnak őívták. EŐy id s n volt, és mindenáron le akart szoktatni a kábítószer használatáról. Hiába magyaráztam neki, hogy ez nem rossz. Hiába Őy zködtem, őoŐy t le jobb és er sebb leszek. KéptelenséŐ volt meŐŐy zni. VéŐül lebeszéltem a szüleimet err l az eŐész pszicőolóŐus-doloŐról. szintén szólva nem volt ket neőéz meŐŐy zni, mert jó sok pénzük ment rá a foŐlalkozásokra. Azt mondtam nekik, ura vaŐyok a őelyzetnek, a füŐŐ séŐem kontroll alatt van. Mekkora hazugság. Óráim után a barátaimmal mentem ebédelni. Bár a „barátok” talán nem a legjobb szó rájuk. EŐy csoportnyi emberr l van szó, akik nem néznek őülyének, amikor leülök melléjük kajálni, és

11

közben nem szólok egy szót sem hozzájuk. Néha megpróbáltak beszélgetést kezdeményezni velem, de teljesen reménytelen volt. Mindig is reménytelen volt. Aznap egy meleg szendvicset ettem, sajtosat. Nem igazán vagyok oda a meleg szendvicsekért, de az összes barátom azt vett, én meg követtem a példájukat. Szokás szerint leültünk egy asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Beszélgetni kezdtek. – Holnap bioszdoga – mondta Emma. – Ne már! – mordult fel Betti. Elég nehéz volt érteni mit mond a szájába tömött fél szendvics miatt. – Van egy ötletem – szállt be a beszélgetésbe Laura. – Lógjunk! Úgy értem, még sosem csináltunk semmi ilyesmit, csak a fels bb évesek. A mi évfolyamunkon méŐ senki sem merte bevállalni, hogy kihagy egy órát. – Ja, mutassuk meg nekik, hogy nem vagyunk gyávák! – csattant fel Betti. – Én benne vagyok! – csatlakozott Emma. – Veronika? Te is jössz? Három szempár szeŐez dött rám, és úŐy éreztem, a mai napon már őarmadjára, őoŐy az összes vér kifutott a fejemb l. A szívem úŐy doboŐott a mellkasomban, mintha szét akarta volna törni a bordáimat. Klikk! Most nem volt szükséŐem a droŐra. Azt akartam, őoŐy elmenjen. Tűnjön innen! – Veronika? Jól vagy? Klikk! Csinálj valamit! De a torkom száraz volt, és úgy éreztem nem vagyok képes egy szót sem kinyögni. Ez egy új, ismeretlen tünet volt. Mintőa valaki kötelet tekert volna a nyakam köré; aliŐ kaptam leveŐ t. – Most. Nekem. SürŐ sen. Haza. Kell. Mennem – nyögtem ki nagy nehezen és futásnak eredtem. Futottam és futottam, hazáig meg sem álltam, még akkor sem, amikor már a leveŐ t is sípolva vettem, és az oldalam úŐy szúrt mintőa kést döftek volna bele. Ottőon az els dolŐom volt led lni az áŐyra és meŐnyuŐodni. De ez nem volt ilyen könnyű. A fáradtsáŐ olyan volt, mint eŐy nyaklánc, ami több tonnát nyomott, és sehogy sem tudtam levenni magamról. A fáradtságot már megszoktam. Jól ismert mellékhatása volt a drognak, ezért egy kicsit sem lep dtem meŐ, amikor lesújtott rám. Viszont volt valami más is, ami eddiŐ nem volt ott. Kételkedés volt az. A kábítószerem sosem hagyott még cserben. A félelem még sosem hagyott cserben. Igen...a félelem a kábítószerem. A félelem volt az mindig is. Tudtam, őoŐy sosem foŐok leszokni róla. Teőetek, amit csak akarok, mindiŐ ott lesz, ott foŐ bujkálni az agyam egyik elrejtett zuŐában, arra várva, őoŐy el uŐorőasson. A dílerr l beszélek. SeőoŐy sem leőet elmenekülni el le. MindiŐ meŐtalál. És már fel is tűnt. AőoŐy feküdtem az áŐyamon, fejemet a párnáimba fúrva, éreztem, aőoŐy kopog. A fejemben kopogott, azt akarta, hogy találkozzak vele, ott ahol a legkönnyebb: a képzeletemben. Szorosan leőunytam a szemem, és a sötétséŐre koncentráltam. A feketeséŐb l eŐy alak kezdett kirajzolódni. Olyan magas volt, mint én, hosszú haja hasonmása az enyémnek. Arcán piros maszkot viselt, ami csak a száját mutatta, így tisztán láthattam, ahogy mosolyog. – Lám, lám újra találkozunk. – hangja halk volt, viszont százszorosan visszhangzott mintha eŐy pincében lettünk volna. szintén, nem is tudom őol voltunk. Mindenőol sötétséŐ volt, csak a dílert láttam tisztán. Felém nyújtotta a markát, és lassan szétnyitotta a tenyerét. Az volt ott, amire számítottam: három fekete, gömb alakú gyógyszer.

12

Hirtelen képek sokasáŐa villant fel az aŐyamban: er sebb voltam, Őyorsabb, mindenb l a legjobb. De voltak másfajta emlékek is: neőezen beszéltem, elfutottam az emberek el l, és görcsök gyötörtek. Ekkor lassan, nagyon lassan, a rossz élmények elnyomták a jókat. Hányingerrel küszködve ráztam meg a fejem. – Nem veszem be többet! Nem akarok többé különleges lenni. Olyan akarok lenni, mint a többi ember! Normális. Különlegesnek lenni rossz. A maszkos lány megrántotta a vállát. – Veronika, ez kell neked. Nem tudsz nélküle élni. És ne feledd, nem a képességed tesz különlegessé, hanem a gondolkodásod. Te mindig elfogadtad, hogy a félelem nem rossz dolog, hanem olyan, ami jobbá tesz téged. – De nem tudok normálisan...– kezdtem el, de a díler nem hagyta, hogy befejezzem. – Minden kábítószernek ára van. Lassan bólintottam és remeŐ kézzel nyúltam a kis fekete Őömbökért. – Szükséged van rá. – mondta. – Szükségem van rá. – ismételtem. – Jó kislány! – dicsért meg és levette a maszkját. A saját arcomba bámultam, ahogy azt súgta: – Holnap találkozunk, Veronika.

13

Szabó Máté (11.a) Arany fokozat

Töredék Jacques Roubaud nyomán

I. nincs felő

megmozdulás

közelség maŐára rántva az es t. nincs.

kézen fogva az eget. felő

ami

megmozdítana.

lámpafény virraszt velem. cseng az üres,

semmire éhes tekintet.

őiányod íŐy, nem szól semmir l, rólad se. felkúszott karika vagyok,

átkarolva

szemeid,

fáradtságon kapott harapás. ki volt akkor

- a délutáni fény.

ami megmart.

lelakatolt lábaid, rongyokba csavarva.

megnyúlt orrod, szemeid, két harang.

összeverve.

amit csak rángatni próbáltam „mi vagyok akkor benned? eŐy rjönŐ vérröŐ.” soha nem nyúltam hozzád.

végtagjaidon mégis áttetszett a fény.

valaőoŐy, talán íŐy, k toltak ki akkor a teraszra, aőonnan ronŐyaid, mint kulcs lenŐett a zárban.

14

II. az els Márai könyvet én vittem neked. „egy rendes író így ír, mondtad akkor, szintén, meŐír mindent.” „én is rendes író vagyok”, gondoltam, és leraktam a könyvet az asztalra. vörös jelz a könyvben, lapokőoz simulva

néztük egymást.

az utolsó mondattal.

eŐy felő elsiklott a nap el tt, meŐláttad, őoŐy árnyéka már nem ér, meŐjeŐyezted. néztük egymást.

állva és fekve.

néztük egymást.

az utolsó mondattal.

néztük egymást.

vörös jelz t a ő mér ben.

nincs felő

megmozdulás, ami továbbkísérne.

III. újra és újra leírod, azt a teljes félkört, féliŐ takarásban, ami möŐött álltál, a fert zést l meŐszabadított lámpafényben. leŐalábbis én íŐy képzelem, a sárŐa ujjaktól a leped iŐ, a leped t l a meŐmarkolt őuzatiŐ. a napokiŐ tartó éőezést l, amíŐ érted jöttek, és bevittek. kés bb elmondták, őoŐy milyen őarmónia uralta azt az ívet, amiben őátrafeküdtél, őoŐy milyen gondolat zárta be, és milyen félelem engedett fel akkor. félelem

hogy soha nem fogsz járni

félelem

hogy majd a rák lassan folyik át rajtad, évek ápolása

félelem

hogy élettelen testként nem ismersz környezetedre

félelem

hogy összetöröd nagyanyámat, és mégse tehetsz róla

mert egy vérrög szabadon

rendelkezhet, és bármit megtagadhat.

15

IV. ha rendes író akarok lenni, vissza kell kényszerítenem maŐam a fakabinba, az erd ben, aőol ezt a verset kezdtem, miel tt felőívtak volna. közöljék halálod. Halálod. ott a őoldról akartam írni, vaŐy valami másról, őoŐy kíméljem maŐam az üresséŐt l letettem a telefont láttam, hogy holdtalan az égbolt a szél rohan a völgyben és visszafordul fönt alig rángat bármit és kitartóan vártam hogy essen. a felő k sűrűn álljanak, a fán kopogjanak a cseppek, ágak végén rohan a víz, a völgyben menekülnek, a föld meŐszívja maŐát, léleŐz , puőa roőadás és „legyen es , , es , es , es , es , es , , , , es , , es , es , es , es , , es , es , es ,

es , es , , , es ,

es ,

es , es , es , es .”

mert zápor után könnyebb,

érzéketlenségem örömét

írásba kényszeríteni, de te maŐaddal vitted minden Őondolatomat, üres, eŐy es vájta tekintet gödrében,

és nincs felő , ami felszakadna.

V. péntek van. 240 órája beszéltünk utoljára,

akkor a teraszon

te is megragadtál az eltávozás perceiben.

16

köszön ben.

a nyolcemeletnyi fehér tekintet, az arc állandósága karod alatt a vaskorlát, születni készül súly üres és ép mondatokban.

zilálsz és hallgatsz.

harangoznak.

mintha szakadni készülnél.

hallanod kéne.

véŐtaŐjaidon méŐis csak verŐ dik a fény. nem is figyelsz rá.

nem tudom mit nézel.

nyakad bólogat a szélben, felismernéd-e hogy harangoznak.

itthagytak. de te nem figyelsz.

17

Csonka Szilvia (12.c) Ezüst fokozat

Zuhanás A mélység hívogatón tárult elé. „Csak eŐy lépés…” – gondolta – „Csak eŐy lépés az élet… Csak egy lépés, és minden elmúlik, ami rossz volt… Csak eŐy lépés, és a szenvedés véŐet ér… Csak eŐy lépés… Isten veletek!” § A busz a szeme láttára robogott el, s mikor már futva pont elérte volna, az ajtó hatalmas dörrenés kíséretében csapódott be. A lány úgy látta, mintha a harcsabajuszos sofőr röhögött volna rajta, s volt némi kárörvendés is abban, ahogy tövig nyomta a gázpedált, hogy a busz egy hatalmas rántással, s fülsüketítő csikorgás kíséretében elinduljon. A szerencsétlen járgány úgy vonaglott, mint egy giliszta a sárban, kétségbeesetten kapálózva oxigén után. Bár ezzel nem lehetett egyedül: a lekésett utasok is fuldokoltak a benzingőzben. A következő busz egy óra múlva érkezett volna. Zora a harcsabajuszos sofőrt átkozva indult el a belváros mocskos, poros kis utcáin. A kopott épületekben egy csöppnyi harmónia sem volt: az újonnan épített rikító színűre vakolt kockaházakat beékelték a régi, omladozó domborművekkel és szobrokkal díszített épületek közé. A lány savanyú képpel indult meg az utcán, mintha a kavicsrugdosáson kívül más célja nem igazán lett volna. Ennek csupán kopott, pocakos, fekete táskája mondott ellen, mely alatt roskadozott. A házak sora lassan elúszott mellette, ahogy végigcsoszogott az utcákon. Furcsa, vészjósló érzése támadt. Mintha valaki figyelte volna, s az az illető vagy valami bármelyik pillanatban rávethetné magát hogy szétmarcangolja. A lány próbálta száműzni a gondolatai közé besettenkedett félelmet, de mintha ködöt próbált volna puszta kézzel eloszlatni. Ahogy közeledett az iskolához, a házak egyre sötétebbnek tűntek, több emeletnyi magasságból néztek le rá. A kormos, repedezett ablaktáblák, és a szürke tégláikat mutogató falak hirtelen fenyegetőek lettek, mintha csak rá akartak volna dőlni, a magasban bezárva a halovány világos csíkot, melyet az égből látott. A semmiből hirtelen előtte termett egy fehér, koptatott, csupán néhány fokból álló lépcsősor, mely egy hatalmasnak tűnő, komor, fekete küszöbbe ütközött. A küszöb fölé hatalmas, sötétbarna, kétszárnyú ajtó tornyosult, melynek tekintélyét csak a róla pattogzó festék rontotta. Ez az ajtó olyan volt, mintha valaki tévedésből egy hatalmas koporsót ágyazott volna be a falba ajtó helyett, melynek fedele két részből állt. Zora fáradtan, botladozva csoszogott fel a lépcsőkön, melyek ugyanazok voltak, amiket már lassan három éve koptatott, de most mégis mások voltak: az ajtó mintha be akarta volna kebelezni, a lépcsők ki akarták gáncsolni, a küszöb ki akart pattanni a helyéből, hogy homlokon vágja. De ő csak ment. Furcsa gondolatok voltak ezek, de nem változtattak semmin: reggel volt, iskola… Két kezével belecsimpaszkodott a hatalmas kilincsbe, teljes testsúlyával ránehezedett, de a kilincs meg se mozdult, sőt, ahelyett hogy lenyomódott volna, kárörvendően emelkedni kezdett: recsegve, ropogva vájta át magát az ajtón, kivillantva a faóriás korhadozó, szálkás belét, mely oly sötéten tátongott az ajtón, mint egy csúnyán elfertőződött seb, melybe már petét raktak a legyek. A kilincs lassan felemelte a lányt a földről, aki dermedten kapaszkodott a hideg fémfelületbe. Karjai le akartak szakadni, izzadt tenyere minduntalan lejjebb csúszott a kilincsről, fülében hideg szél süvített, torkán meleg, furcsa folyadék csordogált le, orrában fémes vérszagot érzett. A szélben könnyeztek a szemei, melyekkel a talajt bámulta, ami egyre távolodott, mint egy furcsa, földalatti vasút utolsó vagonjának hátsó ablakán nézte volna a fényszórók fényköréből a sötétbe vesző alagutat, s alján azt az árva, fémesen felcsillanó sínpárt. Egész testén remegés futott át, a hatalmas koppanást hallotta, de a tudatáig nem hatolt el. A következő pillanatban már a levegőben volt, aztán valami sima, hideg felületre hanyatlott, testét sajgás járta át. Zúgó fejét remegve emelte fel a poros kövezetről: az ajtó hosszába keresztül volt hasítva, de nem pontosan középen, hanem a kilincs vonalában. A vágás mentén szálkás facsonkok lógtak csomókban a hasadékból. Mint

18

egy brutális ragadozó zsákmányából, a szétcincált, csatakos, véres hús, úgy csüngtek a hatalmas ajtó oldalán a vizenyős, áporodott farostok. A kiszakadt ajtó résén át derengő fény szűrődött be a vaksötét folyosókra a sűrű poron keresztül, ami a levegőben szállt, s szemcséi megszűrték a halovány napsugarakat. A lány ledobta táskáját a mocskos folyosó kövezetére, majd térdre küzdötte magát az egyre halványuló fénynyalábban, majd a földre köpött. A folyadék a kövezet porában sötétvörösen felvillant a fényben, mely ez után végleg eltűnt: a csupasz fekete téglákból álló fal mintha már rég óta irigyelte volna az ajtó helyét: halk surrogás kíséretében megnyúlt, s kitöltötte a rést, mintha régebbi helyére épp csak be tudták volna passzírozni, s most végre kinyújtóztathatta tagjait. Szinte vaksötét lett, de a mennyezet tövében húzódó ujjnyi vastagságú réseken halvány fénysugarak törtek be, melyek azonban a földig már nem juthattak le. Zora körül lágyan fodrozódott a poros és véres, szürke talaj, a színek összemosódtak, mintha az egész külvilág csupán egy festmény lett volna, mely oly borzasztóra sikeredett, hogy gazdája mérgében ráöntötte italát, mely szegénységére való tekintettel víz lehetett, s az lassan egybemosta a színeket és elhalványította a körvonalakat, a fehér fénynyalábok megtörtek, majd eltűntek, csupán egy nagy, fekete paca maradt a vásznon. A lány eszméletlenül rogyott a földre, mikor a folyosó végéből halk, ritmusos csoszogás zaja verődött vissza újra meg újra a kihalt folyosó magas falain. Egy rongyos, görnyedt alak közeledett a földön heverő lányhoz, majd mikor odaért, foltos papucsával rugdosni kezdte: az ernyedt test élettelenül meg-megvonaglott a rúgásoktól, de az öreg nem hagyta abba. Vagy öt perc telt el, mire a lány felnyögött szaggatott, rekedt hangon. – Nuh, végkhrr – a szavak úgy buggyantak ki az öreg májfoltos, nagy orra alól, mintha torkában tekintélyes mennyiségű meztelencsigapopuláció tenyészett volna – Mohhppetikkh betokrrja azthhra mocsradékhrr vacsagát végkhrre akhrra á ganékhjosdombh orrákhájja. Zora csuklójára nyirkos, csontos, hosszú ujjak tekeredtek, melyek jobban emlékeztettek egy hulla aszott végtagjára, mint egy még élő valamire. Az alattomos ujjak úgy kúsztak kezére, mint apró kígyók, s amint helyükre csúsztak, fojtogatni kezdték áldozatukat. Az öreg púpos, vézna erőtlenségét meghazudtolva vonszolta Zorát végig a sáros, poros folyosón. A lány orrát megcsapta az öregből áradó rothadás bűze, mely még egyértelműbben alátámasztotta, hogy a test, amelyből árad, csak is egy hulláé lehet. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy ez a hulla nagyon is élően mozgott, és túl élénknek tűnt ahhoz, hogy megboldogult legyen. Aztán ajtónyikorgást hallott, s a levegőbe röpült. Az első, amit érzékelt, a fagyasztó, hűvös légáramlat volt, mely megcsapta, aztán a kövezet jégszerűsége, amelyre érkezett. A talaj még hidegebb volt, mint a levegő. – A diák feláll – visszhangzott a helységben egy gépszerű hang. A lány kék erei kidagadtak lábain és karjain, arca eltorzult a fájdalomtól, de nem bírt ellenkezni. Végül ingatagon megállt lábain, melyekről valahol leestek a cipők, s remegve kapaszkodott egy mellette álló padba. Az osztályterem olyan halottnak tűnt: minden a szürke különböző árnyalatait viselte, s a dolgok összemosódtak. Ablakok nem voltak, csak azok a rések, s az a sötét homály, mely a folyosón is uralkodott. A sötétszürke padok mögött katonásan rövidre nyírt hajú, szürke egyen pólóban és nadrágban ültek a gyerekek, hogy némelyikükről azt sem lehetett megmondani, hogy fiú e vagy lány. Karjukat a szürke, ránézésre is kényelmetlen, kopott széktámlák mögé rakták, és néma csöndben bámultak a szürke katedrán ülő tanárra, aki ugyan olyan ruhát és frizurát viselt, csupán az előtte görnyedező pad volt valamivel nagyobb. A tanulók bőre átlátszós kék volt, alattuk tisztán látszottak az erek, ahogy lüktettek, mint megannyi hosszú, kétségbeesett giliszta, mely beleragadt valami halvány vörös ragacsba. Az emberek lehelete tömény, fehér ködként pöffent ki orrlyukaikon ritmusosan, egyszerre, majd oszlott el a terem hűvösében – A diák a helyére megy – a sápadt lány megindult botladozva, remegő kezeivel a padokba kapaszkodva, az egyetlen üres helyre az egyik hasonmás kölyök mellé. Mikor leült, a tanár újra megszólalt. – A diák kétnapi bezárást kap hibás megjelenése miatt, melyet a hétvégén, az iskola alaksorában kell majd letöltenie. A diák csatlakozik a fegyelmezett, csendben üléshez, mely segít belenyugodni a fejében tátongó űrbe, melyet képességeinél fogva ha akarna sem tudna kitölteni, s a tanára sem alkalmas arra, hogy amúgy is túlterhelt agyába még valamit bepasszírozzon, nem is beszélve arról, hogy a tudás rossz – hadarta a gépi hang, mely mintha

19

a tanár szájából jött volna, a monoton szavak egybemosódtak, mintha valaki elkente volna őket egy hatalmas, penészes ronggyal. A teremben szinte lüktetett a csend, a nedves, hűvös levegő szinte fojtogató volt, a testek párája kicsapódott a padokon, ruhákon, az átázott, felpúposodott szürkés vakolaton, fekete kövezeten, bőrön, testen: mindenen. Mintha egy láthatatlan, test nélküli valami fojtogatta volna Zorát: fogalma sem volt, hogy hová csöppent. Csak annyit tudott, hogy az iskola most valahogy más, mint azelőtt volt, de arra már nem emlékezett, hogy milyen volt azelőtt. Egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő: pöffentek a leheletek a hűvös, nyirkos levegőbe, s oszlottak el. Az egész olyan volt, mintha az Idő megállt volna, vagy a jelen lévő embereket hibernálták volna. Csak ritmusos lélegzetüket lehetett látni a levegőben: ez volt az egyetlen jele az életnek a nyomasztó, szürke helységben. A falakon néha derengő emberalakok lebegtek át, keresztezve a termet, de legtöbbjük olyan halvány volt, hogy egy sötét, ember alakú ködfoltnál nem lehetett belőlük többet látni. Szinte egy örökkévalóság telt el, mire a monoton hang újra megszólalt. – Az öt perces szünet kezdetét veszi. Aki nem ér vissza időben, azt a késés hosszától függő tömlöcbüntetés illeti – azzal hatalmas csattanással egy szürke homokórát vágott az asztalára, melyben szürke homokszemek peregtek, majd fölé görnyedt, s úgy figyelte, mikor telik le az idő. A tizenegyedik osztály katonásan, egyszerre felállt, majd hosszú sorba rendeződve, egyszerre lépve megindult az ajtó felé. Zora utolsónak maradt, a sor végén különcként csattogtak meztelen talpai a jéghideg kövezeten. Mire a sötét folyosón végighaladva odaért a mellékhelyiség ajtajához a maga lassú, tántorgó tempójában, már mindenki eltűnt valamerre. A szürke, festetlen, korhadozó ajtó nyikorogva tárult ki, épp hogy csak túlélte a mozgást: egy kicsi választotta el csupán attól, hogy darabokra essen. A dohos kis helyiségből émelyítő, hányingert keltő ürülékszag csapott az arcába. Miután beballagott a tócsák borította szürke, itt-ott hiányos csempéken a szűk helyiségbe, becsapódott utána az ajtó: talán egy furcsa légáramlat taszíthatta be. A hosszúkás helyiség fényét ugyan azok a mennyezet alatti, pislákoló rések biztosították, mint amelyek valószínűleg az épületben mindenhol. Az egyik hosszabb fal mentén csupasz, szürke, ürülékes vécécsészék sorakoztak. Az egyikből hirtelen gurgulázó hang tört elő, mintha valaki lehúzta volna, de víz nem volt benne. A mocskos porcelánból hirtelen egy olyan átlátszó alak ugrott elő, amelyek az épület falán is néha áttűntek. De ez a szellemszerű lény valahogy más volt. Úgy nézett ki, mint a többi egyenruhás gyerek, csak olyan áttetsző volt, és az arca különösen ismerős: saját vonásaira ismert benne. A szellem szakasztott olyan volt mint ő, csak szürke egyenruhát viselt és egészen rövidre nyírt hajat, arca sápadt volt, vékony, fehéres bőrén átlátszottak üvegszerű, kék erei. A szellem rávigyorgott torz mosolyával, kékes, kisebesedett ajkai alól elővillantak sárgás fogai, majd ráöltötte lilás, vonagló, aszott nyelvét, mely úgy tekergőzött szájában, mintha egy hosszú, sovány pondró volna. A jelenés hirtelen megdermedt, mintha megfagyott volna, s vértelen, átlátszós ajakai néma szavakat kezdtek ejteni, majd valami elnyújtott, elhaló hang is kibuggyant az anyagtalan szájból: „Aaaáhh…séééépppéééésssaaaáhhjóóóhhsaaaáááhbílóóóhhmeeehlyoadááááfööööntthhhváááhrdééeeehhhiiidééeeeleöö önthhhiiiiesshhföeeeelrooooggyogghhhnáááaaakkkneeáááhhhhááááhaaaáhhsijjaaáááhgoookkéíííééshhsámíííttahhna kreááádhhh…HoaaaásnaááldhhhhkiiiiijeéééhhhmeeeeérthhaaáhhIiiidőőehhheééééggyserhúúúúúggyiiiishhhleáhhh …” A szellem ajakai nem is mozogtak, csupán dögszagú levegő süvített ki rajta, mely mintha eltorzult, egybemosódott szavakat gajdolt volna. Aztán az átlátszós jelenés torkából gurgulázó röhögés tört elő, majd a szellem fejest ugrott a mocskos kövezetbe. Helyén egy hatalmas, fekete lyuk maradt, mely terjedni kezdett, mint itatóspapíron a lecsöppent tinta, s a sötét folt magába szippantotta a lányt. Zora csak zuhant, s szinte már nem is érzett semmit. §

20

Steril fert tlenít szer- és ŐyóŐyszerszaŐ csapta meŐ az orrát. Homlokán nedves, ronŐyszerű valami feküdt, mint egy döglött, nyirkos hal. Arcára meleg nedvesség csöpögött, s mintha hideg ujjak simították volna, aztán valami a homlokára nehezedett. Valahol távolabb mintha kopogott volna valami egy kövön vagy köveken. - Kérem fáradjon ki, a látoŐatás… - a mondat vége elveszett valahol a sötétben, és Zora újra zuhanni kezdett. Hogy honnan és hova, maga sem tudta. § A fáradt város port és benzingőzt lehelt magából, az egyhangú, szinte ugyan olyan magas, szürke házfalak a messzeségbe vesztek. A rozsdás vasútsín békésen kanyargott egyre messzebb az emberteleptől be, a szélben fodrozódó lombú erdők közé. A nap sugarai fáradtan szántottak végig a kopott, kék vonat vagonjain, melyekről lassú ütemben, de folyamatosan pergett a festék. A szerelvény zakatolása fáradtan visszhangozott a távolba. Az ablakokon unott arcú emberek könyököltek ki, néhányan aludtak. Egy másodosztályú kabin nyitott ablakán egy hosszú, fekete hajú lány hajolt ki: haja lobogott a szélben, szeme a sárguló leveleit hullató bükkerdőben kutatott, melyet lassan ragacsos, gyanta illatú fenyves váltott, ahogy a vonat egyre feljebb szerpentinezett a hegyoldalban. Sötétzöld szemei furcsán fénylettek; látszott rajta, hogy gondolatai nem az erdő fái közt vándorolnak. A vonat zakatolásától már csengett a füle, de már megszokta. Nem is ez zavarta. Összevont szemöldökkel azon tűnődött, vajon miért is indult el? Annak idején talán volt még valami célja? Vagy elve céltalanul indult neki a világnak? A lemenő napban vöröses árnyékot vetettek körülötte a durva, szürkés-kék anyagú fotelek. A kormos ablakon alig lehetett kilátni, mert a mocskos üvegeken a nap halványpiros haláltáncát járta. A vonat hirtelen rántott egyet, s a poggyásztartóról fáradt puffanással esett le az ütött-kopott, nagy, fekete hátizsák. Zora fáradtan fölállt, szürke farmerjéről leverte a port, majd vállára lendítette a jobb időket megélt táskát. A kabinok közti folyosó kihalt volt, úgy tűnt, más utas nem igen akar leszállni itt rajta kívül. Nem baj. Jó ez így: csak úgy, véletlenül megérkezni valahova, s a többit rábízni a sorsra. A rozoga lépcsők megnyekkentek szakadt edzőcipői alatt, s ő leszállt: egy elhagyatott peronra érkezett. A szürke betont itt-ott repedések szántották, az állomás épületének hugysárga, málló falairól szomorúan nézett vissza rá néhány betört ablak, a tetőn megfeketedett, koros cserepek tartották még a hátuk. De fölötte rózsaszín felhők úsztak a vörös nap előtt, mely mély árnyékokat nyújtott mindennek. Léptei tompa visszhangot vertek, ahogy keresztülhaladt az állomásépület mocskos helyiségén, s egy poros, repedezett kis utcácskára talált. A város nem lehetett messze, de az út szélén egy barátságos kis fogadó ásítozott: fölösleges lett volna tovább menni. Fáradt, lassú léptekkel indult el a távolba vesző úton, mely valahol, a horizonton eltűnt a fák között, s az arany naplemente gyengéden simított végig a vándorok vezetőjén. De szívesen volna ő is ilyen út! Amíg volnának vándorok, akik tapossák – márpedig vándorok mindig is voltak, és lesznek is, amíg világ a világ – addig ő is létezne. Az időtlen fák fölé hajolnának dús, zöld lombjukkal, s sosem hallott titkokat mesélnének neki, s ő köszöntené a felkelő napot először, s ő búcsúzna utoljára a lemenő naptól. Tudna és érezne mindent, ami a világban történik, s vén, de erős vállaira venné a vándorok nehéz szívét. Hiszen aki vándorol, az azért teszi, mert nincsen igazi otthona. S ezt az elveszett menedéket keresi mindenütt: idegen helyeken, messzi vidékeken, melyek amint közelivé válnak, ugyan olyanok lesznek, mint az összes többi. A fáradt szél végigsimított a lány tűnődő arcán, belenézett fénylő, elrévedt, sötétzöld szemeibe, s meglobogtatta fekete fürtjeit. Ez a szél is olyan ismerős volt, s természetes: a föld fáradt lehelete mindenütt ugyanaz volt, s mégis teljesen más. Ugyan az a hűvös légáramlat volt, de más szaga volt, más hangokat sodort magával. S ettől olyan idegen lett, mint egy ismeretlen alak a távolban, akit még soha életében nem látott.

21

De mégis csak ugyan az a szél fújt itt is, az idegenben, melyet szívesen nevezett volna az otthonának, de nem tehette: érezte, hogy nem az. S ez a szél fújt valahol távol, elérhetetlen messzeségekben: az igazi hazában, mely talán soha nem is létezett számára. Szomorúan sóhajtott, majd igazított egyet vállára nehezedő hátizsákján, s elindult az út szélén álldogáló kőépítmény felé: talán az is arról álmodozott, hogy egyszer út lesz majd belőle. De ha út volna, bizonyára arról álmodozna, hogy milyen volna út széli kis fogadónak lenni. A viharvert, szürke kövek öregek voltak, de tartották a vén cserepeket, s a szúette gerendákat. A kormos ablakokon pislákoló fény szűrődött át, s ülő emberek árnyéka rajzolódott ki rajtuk. Zora unottan lökte be az ajtót: ez a fogadó is csupán csak egy volt a sok közül, ahol álmatlan éjszakáit töltötte. A vén, nehéz tölgyfaajtó nyikorogva csúszott félre a lány útjából, láthatóvá téve a poros kis fogadó belsejét. A fal mellett sorakozó faasztalok terítő nélkül mutogatták vén, kopott fa mivoltukat, s a mellettük térdelő padok sem voltak ezzel másképp. Az asztalokon kopott fakupák ücsörögtek, s föléjük zajos, gyér embertársaság hajolt. Koccintások zaja kongott a teremben, s hirtelen minden olyan idegen lett a lány számára. Mintha az a valaki, aki az ajtóban állt a korhadozó gerendákról lógó petróleumlámpák pislákoló, sápadt fényében, nem is ő lett volna: csupán egy test. Valaki teste. Nem tudni, hogy kié. – Nu, most bámulni gyütt, vagy kő is valami? – mordult rá a pult mögül egy kontyot viselő, szürke szemű, kopott kötényben ácsorgó öregnek látszó fiatal lány. – Adjon egy korsó akármilyen sört – dobta oda az üresen kongó szavakat az ajtóban ácsorgó lány, azzal odaült a pulthoz, maga mellé dobva kopott táskáját. A csapos lány habzó folyadékot töltött egy kopott fakupába, s odavágta a lány elé a pultra. – Háromszáz forint – köpte oda a szavakat a csapos a lánynak, aki erre előkotort egy repedezett bőrtárcát megviselt táskájából, s leszámolta a pénzt a csaposnak, mire az tovább állt a többi vendég felé. A sör hideg volt és savanyú. Ahogy lassan lefolyt a torkán, fokozatosan egyre könnyebb és instabilabb lett minden. A fakupa kiürült, és ő újra kért. A fogadó sápadt belseje lassan összefolyt, és hintázó, elmosódott masszává vált, ahogy egyre nagyobbakat kortyolt. A hangok összemosódtak, és egyetlen fodrozódó tengerré váltak. Az üres kupa tompán csattant a pulton, mintha valahonnan távolról hallotta volna, mire egy alak odatámolygott és újratöltötte. Tudata lassan eltompult, a feje lüktetni kezdett, tompán, lassú ütemben, ahogy a gyomra is. – Nu, kő még? – visszhangzott elhalón, valahonnan messziről a csapos hangja. – Ne… - szava üresen kongott, s volt ugyan értelme, de az is olyan nevetségesen értelmetlennek tűnt, mint maga az Élet – Egy szobát… – Nu, az mán ötezer forint lössz – Zora szédelegve matatta elő az összeget a tárcájából, majd miután fizetett, a csapos egy rozsdás kis kulcsot nyomott a kezébe – Nu, hatvanhatos szoba. A második emeleten lössz, oszt unnan, abbul a barna ajtóbul löhet odajutni. Nu, mire vár még? Kotródjon, nu! A lánynak alig sikerült betaszítani a barna pacát, melynek szélei vészjóslóan kezdtek összekeveredni a fal világosabb barna lambériájának hatalmas foltjával. A szürke kőlépcső fokai összemosódtak, mintha átlátszatlan, színe vesztett, kifakult folyadék ömlött volna róla a végtelenbe, s émelyítően hullámzott. A lány nagy erőfeszítések árán felvonszolta rajtuk ólomsúlyú fejét, majd megkereste a korhadt táblába vésett, kígyóként tekergőző, két, cikornyás hatost, s belökte annak ajtaját. Orrát émelyítő dohszag csapta meg, de erről csak orra vett tudomást, agya túlságosan is el volt foglalva a világ hirtelen cseppfolyóssá válásával, s épp tellett még erejéből, hogy elnehezedett testét a dohszagú, szétfolyó félben lévő ágyba döntse, mielőtt az teljesen szertefolyt volna. Az éjszaka csendesen hömpölygött be a vén fogadó kormos ablakán, melyben lustán percegett néhány vén szú, kik öreg barátai voltak a rozzant sarokvasain ásító ablakkeretnek. A nyitott ablakon a szél próbálta kifújni az öreg, kifakult vászonfüggönyt, melyhez ragaszkodott még a rozzant fakarnis. Az ablakon kíváncsian lestek be az égbolt halovány, sápadt kis lámpásai az ágyon heverő vándorra, aki útitársául fogadta őket tudta nélkül is. Az ősz fáradt lehelete úszott a szellő sóhajában, és a vén, végtelen utak pora, melyek egészen máshová vezettek, mint azt az őket koptatók gondolhatták: hisz ki eddig járt, vagy jár, esetleg járni fog rajtuk, az mind az égbe fog jutni végül, s tán sosem éri el azt a helyet, ahová valójában indult valamikor, nagyon régen. Hát ilyen formán nem is volt sok különbség az utak között. S az utak fölött álmok, gondolatok, boldogság és keserűség egyaránt úszott, épp úgy, mint az alvó világ szemhéja mögött.

22

Az éjszaka csendes sötétjében, mely eltakart a szemek elől mindent, amit szemmel látni lehetett, és megmutatott mindent, ami szemmel nem látható, árnyak úsztak észrevétlenül az ártatlan szellőkben, a zárt kelyhű virágok színes szirmai közé is beférkőztek, s uralták a világot. Később az árnyak lassan fakulni kezdtek, s a horizonton túlról már integetett a nap a szürke égnek, halovány fényt teregetve a rövidülő árnyékokra. A fogadó hatvanhatos számú szobájának kis ablakán is ugyan annak a napnak sugarai ömlöttek be és fürdették a kis szoba porát, mint az egész Világban mindenhol. Az üde napsugarak a szoba porában kifakultak, s elfáradtak. A dohszag koloncként ült a sugarak nyakába, a jobb időket megélt szoba fáradtan ásítozva ébredezett, de még így is valahogy félálomban maradt: talán már nem is fog soha sem igazán felébredni. Valahonnan messziről, a külvilágból éles sípszó eltompult zaját hozta a szél. A lány a hatvanhatos szobában fölkapta fejét az ismerős hangra, mely mégis úgy hangzott, mintha egy másik világból jött volna. A tompa napsugárban megcsillantak fáradt, sötétzöld szemei, s halovány fény futott végig kócos, fekete haján, mely hullámokban omlott vállára, mint ahogy a sós tenger nyaldosta az aranyszín, puha homokot valahol távol, azon a szigeten, mely megnyugvást ígérhetett az élettől kergetett lelkek számára, ha ugyan létezett ilyen sziget valaha is. Talán az álmok határán túl, valahol… A lány szédelegve ült fel, remegő kezeivel a csomagja után tapogatózott, s mikor ujjai rátaláltak a feslett táska fülére, dermedten fonódtak köré, s olyan hatást keltettek, mintha egy viaszszobor részét képezték volna. Zora mély lélegzetet vett, majd nagy lendülettel talpra lökte magát, kinyitotta az ajtót, letámolygott, a kulcsot a repedezett, korhadt bárpultra dobta, majd ahogy erejéből tellett, kisietett az ajtón. Az őszi reggel hideg lehelete mellbe vágta, s üde, hűvös zsongással vette körül a napfelkelte. A világosság a horizont mögül egyre följebb kúszott, s gyöngéd simogatására kíváncsian nyitogatták kelyheiket az utolsó virágok a tarka levelek közül kikémlelve a messzi, végelláthatatlan domboldalakon nyújtózó mezőkön. A szellők az ősz korhadozó, vén földszagát sodorták, s aranyszín leveleket pergettek a fákról. Még az ősz Elmúlásában is lakozott némi élet, melyet csak a tél hideg jégtakarója tudott teljesen kiirtani a világból. A lány hirtelen megtorpant, göndör fürtjei a vállának csapódtak, s egy pillanatra magába szívta az alélt, őszi reggelt. Szép volt, de idegen. A vándorok keserűségével nézett végig mindenen, ahol jó lett volna megpihenni, elidőzni, de nem lehetett: a vonat sípolt, és neki mennie kellett. Nem tudta, hogy miért, de muszáj volt továbbállnia, hívta a vándorok íratlan törvénye. Rántott egyet elnyűtt táskáján, majd továbbrohant az állomásra, s épp sikerült fölugrania az induló vonat hátsó vagonjára. A hosszú, fekete, párás kígyó megrándult, mintha vonaglana, majd nekilódult a fénylő fémpengéknek, melyek parancsolón terültek el előtte. Az ég megborzongott, és hatalmasat dörrent fölötte, majd villámok hasították ketté az eget, ahogy a kígyó siklott a pengéken, mintha egyenesen az Ördög készülne a földre szállni. A hátsó vagonban még hűvösebb volt, mint odakint, s a folyosó ablaktábláira fehér párafoltot rajzolt a lány lélegzete. A fülkékben öregek ültek, viaszos, ráncos arccal, melyek néha megvonaglottak, mikor a szürke szemekre egy pillanatra ráhengeredett a gyűrött szemhéj. Az utasok kifakult rongyokban üldögéltek, és maguk elé bámultak. A vonatot egyhangúan verték az apró jégdarabok, melyek az égből hullottak alá. Zora üres tekintettel bámult ki az egyik ablakon, s nézte az égből pergő jeget, mely úgy hullott, mint mag a vető ember kezéből, de a jéggömbökből nem született új élet, inkább eltiporta, tönkre tette azokat. A sötétségtől, melyet a fekete felhőgomolyagok terítettek a világra, minden kifakult: a rétek a tarka levelekkel és utolsó virágokkal, a távoli tanyák, az elszórt fák, és a szürke világot átlátszós, fehér jégdarabok verték, s borították be, s a zápor hideg lehelete lassan megfagyasztotta a mindenséget. Csend volt. Néma csend: a természet is hallgatott, a táj, mely a vonat kerekei előtt feküdt, mint az elítélt a hóhér pengéje alatt. Csak a vonat zakatolt monoton, s a jég verte a fekete vaskígyót dühösen, de megölni nem tudta. A lány könyökölt az ablakban, és nézte a haldokló, színtelen tájat, mikor egyszer csak sötét lett. Vaksötét. Minden fény kialudt, csak a vonat kerekeinek ritmusos zökkenéseit lehetett hallani, ahogy átvetették magukat az illesztéseken. A vonat valami alagútféleségbe érkezett, vagy inkább valami barlangba? Mindegy volt. Zora hideg közönnyel nézte a sötét ablaktáblát, mintha még mindig lenne mögötte valami nézni való, mintha nem is ő utazna a vonaton, hanem valaki más: egy idegen, akit ő soha sem ismert.

23

A járat mintha lejtett volna, olyan volt, mintha süllyednének. Hatalmas csattanás vágta szét a feszült csendet, s azt további zörrenések kísérték: az ablak kivágódott, s tovább vonaglott rozoga foglalatában; mint egy haldokló, lapos, fekete bogár. Az ablakokon sötétben derengő foltok özönlöttek be, árnyak futottak a falakon, és távoli zsongás visszhangzott a barlang gyér félhomályában. Nem lehetett tudni, hogy merről jött a fény: a félhomály egyenletesen terült szét mindenütt, mint valami sűrű, nehéz köd. A fülkékben az utasok rezdületlenül néztek maguk elé, mintha mi sem történt volna: mintha tudatuk teljesen elszakadt volna az őket körülvevő világtól, s már egyáltalán nem is érintkeznének azzal. Zora fáradtan kuporodott le a vagon folyosójának földjére, hátát a falnak vetve, szemében mélységes közönnyel. Talán maga sem tudta, hogy mi történik, akár a többi utas, ő csupán annyiban különbözött tőlük, hogy érzékelte az eseményeket. A járat egyre jobban lejtett: Zora feje sajogva ellenkezett a hatalmas nyomáskülönbség ellen, ám tehetetlen maradt. A falak sötétszürke, durva felülete, melynek árkai mély árnyékokat vetettek, halványodni kezdtek, s lassan hamuszínűek lettek: piszkos fehérek. Mintha izzottak volna a falak: a hőmérséklet is egyre nőtt, kezdte átlépni az elviselhetőség határait. Az árnyak megrövidültek a már vörösen izzó falak fényében, csupán tompa, huhogás szerű, távoli zsongásuk visszhangzott a falak közt, mint egy régi, elfeledett sóhaj. Az élettelen emberekről apró patakok folytak le bőrük ráncai mentén, bennük összegyűltek az egyre gyöngyöző cseppek, melyekben megmártózott a vörösen izzó falak derengő fénye. Ez volt a néma emberek egyetlen életjele. Ez is olyan kísérteties volt, mint önmaguk: azt a látszatot keltette, mintha csupán csak a testük élt volna. Azt a kérdést vetette föl látványuk, hogy vajon tud e létezni a Test Lélek nélkül? A vonat hatalmasat rándult, majd hirtelen, fülsüketítő, fémes dörrenéssel megállt. A fülsértő zaj leginkább úgy hangzott, mintha egy gigászi méretű ágyút löktek volna le egy hatalmas szakadékba, melynek fenekét vastagon borította a fém. A járgány sebzett kígyóként vonaglott meg, majd ajtai fémes dörrenéssel csapódtak ki: végállomás. Az ajtókon beömlő, izzó kő szagú, forró levegő mellbe vágta a lányt, az orrát, torkát, arcát és mindenét égette. Aztán valami hirtelen meglökte oldalról: majdnem elterült a földön, de még az utolsó pillanatban sikerült talpra küzdenie magát, s a következő pillanatban a gépiesen menetelő emberáradat közepén találta magát, mely mint valami büdös, pállott emberszagú óceán; a legközelebbi ajtó felé hömpölygött, s azon keresztül ömlött ki. Az izzadtságtól nedves testek hozzápréselődtek, s lelökdösték őt a vonatról, majd egy erős, túl nagy lendületű lökés a földhöz vágta. Tehetetlenül terült el a talajon: az izzó kő égette minden egyes porcikáját, s a következő pillanatban sáros, forró cipőtalpak tapostak át rajta. Enyhe nyomást érzett a fején, majd valami ragacsos sötétség szippantotta magába, mint egy hatalmas, szőrös, fekete pók furcsa, tölcsér alakú, különös módon síkos hálója. Mikor magához tért, már senki sem volt ott. Mellette a halványvörösen izzó fény az üres síneket nyaldosta. A lány feje enyhén zúgott még, és mintha valami furcsa erő szegezte volna a talajhoz, de azért térdre tudta magát tornázni. Körülötte lüktetett a forróság, és valami távoli, idegen morajlást vertek vissza a falak, mely kísértetiesen búgott a hatalmas barlangcsarnokban. Először egy egyszerű, ám hatalmas résnek tűnt az izzó sziklában ez a hely, de aztán észrevette az innen nyíló megannyi járatot: a göcsörtös, formátlan, fekete szikla felszínét véletlenszerűen szabdalták a sötét járatok nyílásai, ám gyakran összetévesztette őket az egyszerű mélyedésekkel, melyeket kivehetetlenebbé tettek az őket árnyékba vonó kitüremkedések. A lány csupán egy különös, megviselt, szakadt rongykupacnak tűnt a homályban, mely görcsösen rángatózva próbált felegyenesedni, tiltakozó izmaival ellenkezve. Amint fölegyenesedett a kis rongycsomó, mely egyre emberformábbnak tűnt, néhány bátortalan lépés után el is tűnt: mintha a szikla nyelte volna el. A lány tudata lassan eltompult, csak arra emlékezett, hogy hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj, és most mintha zuhanna. A forró levegő körülölelte, és mintha le akarta volna róla perzselni a húst, úgy tépte, szaggatta testét. Az izzó falakból derengő árnyak pattantak ki, majd rögtön vissza is süllyedtek a göröngyös sziklafalba: mintha kerestek volna valamit, vagy csak olyan volt, mintha? Zora hirtelen fázni kezdett: a levegő hűlni kezdett, s a falak izzása is lassan alábbhagyott.

24

Mikor már csontjáig hatolt a dermesztő hideg, az alagút göcsörtös fala hirtelen a hátának nyomódott, s ő tehetetlenül vetődött át az egyik kiszögellésről a másikra. Ám a szikla meglepően hűvös volt és nyálkás, lassan csökkent a lejtése is, mígnem egy hatalmas puffanással valami szilárdra érkezett. A vájat leginkább egy kelekótya gömbformára hasonlított, melynek sötét árkaiban mozogtak valamik: az árnyak önálló életre keltek, s az árnyékok pereme úgy fodrozódott, mint egy tó sziklás partjára kicsapó hullámok a viharban. Annyi különbség volt csupán köztük, hogy ezek néha kiváltak saját medrükből, s átszökkentek egy másikba, a falon surranva, s néha kiszakadtak a falból is, sötét foltot képezve a levegőben, s ebben a foltban mintha itt-ott kirajzolódott volna egy-egy emberi vonás: olyan szellemszerűeknek tűntek. Mindezt furcsa, visszhangzó zajok festették alá, mintha az árnyak beszélgettek volna Földön túli, huhogó nyelvükön. A földön heverő lányon végigborzongott a hideg, s ő nem volt más, mint egy halom rongyokba csomagolt, fájó, fázó, jéghideg verejték áztatta húskupac. – Kiiiiiiiiiiiiieeeeeeeeeeeeesssssssssssssssssssz…? – búgott valahonnan halkan egy hang. A mondat inkább hasonlított valami furcsa, sziszegő, sípoló lélegzetvételre, mint egy kérdésre – éééééééÉÉÉéééééÉééééll??? Fissssssssssssssszsssssssszákmánny – Hagyjátok! – visszhangzott valahonnan távolról egy mély, érces hang, ami mintha ismerősen csengett volna a lánynak. Az árnyak közül kivált egy különösen valódinak tűnő jelenés, mely egy kicsit átlátszós volt, ám fokozatosan egyre kivehetőbbé vált, mígnem hús-vér ember lett belőle: a fiatal fiú karjait lengetve próbálta elűzni az árnyakat, ujjhegyei világoskéken izzottak, miközben sötétbarna haja kócosan örvénylett a feje körül, fekete, földig érő köpenye mintha szélben lobogott volna, annak ellenére, hogy még a legkisebb légmozgás sem volt érzékelhető az üregben. Az árnyak mintha csak megfagytak volna: hirtelen lelassultak, majd teljesen megdermedtek. A fiú lassan közelebb ment Zorához, majd letérdelt mellé. A lány tudatán különös felismerés borzongott végig: mintha ismerte volna ezt a furcsa fiút, csak azt nem tudta, hogy honnan. – Ki vagy te? – nyöszörögte Zora. – Orion – visszhangzott a mély, érces hang. Hirtelen egy hideg kéz kúszott a homlokára, s ő felnézett: egy sötétkék szempárral találta szembe magát, melyek fölött aggodalmasan húzódott össze a két szemöldök, s csapzott hajfürtök lógtak bele. Villámként csapott a lányba a felismerés. Az ifjú fekete csuklyája hirtelen rázuhant, s egy pillanat alatt teljes lett a sötétség: érzékei eltompultak, s ő ismét ott lebegett valahol, a Semmi közepén. § Körülötte furcsa hangfoszlányok fodrozódtak a vaksötétben. Olyan idegennek, és valótlannak tűnt ez a kép nélküli viláŐ. Arcán valami őideŐ őevert, ami mozŐolódni kezdett, majd eltűnt valamerre eŐy fert tlenít szerszaŐú szell kísértében. – Holda? – eŐészen közelr l jött a őalk, mély, érces őanŐ, mely kísértetiesen ismer s volt. Arcát meleg lehelet csapta meg. Lassan megpróbálta kinyitni szemeit, de csak félig sikerült: szemhéjai ólomsúlyúak voltak. Valami imbolyŐó, színes festékmassza ölelte körül, mely szédít volt: mintőa több szemszöŐb l látna eŐyvalamit, a sok kép eŐymáson csúszkált el tte, s aliŐ leőetett kivenni, mit ábrázolnak. Csak eŐy kék szempár tűnt ki az összevisszasáŐból: furcsán ismer s szempár. - Nem ismersz meŐ? Ruben va… - az ismer s őanŐ elmosódott, és darabjaira esett valaőol a tér és az id őézaŐjában… § Hűvös gyantaillatot sodort magával a szél a fenyvesen keresztül. A fák sóhajtottak és nyugalmat tettetek, pedig körülöttük valami megfoghatatlan, érthetetlen, gyomorforgató nyugtalanság vibrált. Zora egy magas fenyő tövében feküdt, feje alatt hűvös, nyirkos, puha, gyantaillatú tűlevelek hevertek. Lassan fölállt, kezével a fa törzsébe kapaszkodva, majd csodálkozva tekintett végig magán: valami különös, fekete, földig érő köpeny volt rajta, mely teljesen alaktalanul omlott le a válláról, bő ujjainak vége szakadtan himbálózott a szélben: derekán egy fekete szíj erősítette a testére. 25

Mélyet szívott a hűvös levegőből, melynek gyantaillata vibrálni kezdett a tüdejében, megdobogtatta szívét. Valami különös izgalom kerítette hatalmába, mely félelemmé vált, s ő úgy érezte, muszáj futnia: mintha menekülnie kéne valami ismeretlen, megfoghatatlan veszély elől. Izmai megfeszültek, s ő kilőtt: lábai szokatlanul magasra dobták a levegőben, s ő száguldott a fák között. A hűvös gyantaillat szélsebesen örvénylett hátra, s ő alig bírt kiharapni belőle némi oxigént. Göndör hajába belecsimpaszkodott a menetszél, s fülsüketítően süvített körülötte. A szemei könnyezni kezdtek, a fekete ruha tépett alja kétségbeesve simult lábaira, s recsegésszerű hang kísértében lobogott mögötte. Az erdő elmosódott körülötte, a messzeség egy szempillantás alatt közelivé vált, majd eltűnt mögötte, s újra távol lett. Könnyűnek érezte magát: mintha egy lépéssel a föld fölött repülne elképesztő tempóban. Különös érzés volt: szabadnak érezte magát, igazán szabadnak, csupán az rontott a helyzeten, hogy valami természetfeletti félelem űzte, s sarkallta egyre nagyobb tempóra. Hirtelen izzó fájdalom nyilallott belé: a fák eltűntek és valami különös sötétség ereszkedett rá. Ismerős volt ez az érzés, csupán annyiban különbözött a megszokottól, hogy továbbra is érzékelte a világot. A vastag tűlevélszőnyeg borította földön hevert szétvetett végtagokkal, s ruháját és haját tépázta az egyre erősödő szél, tűleveleket, apróbb kavicsokat és tobozokat vagdosva testéhez. Lassan rájött, hogy remeg: tetőtől talpig rángatózott, s valami izzó, szúró fájdalom járta át a testét, mely a lábából indult. Legszívesebben felkiáltott volna fájdalmában, de nem bírt: szája telement tűlevelekkel. Kétségbeesetten próbált feltámaszkodni: kezeivel erőlködte magát térdre. Kezdett rájönni, hogy valamiben megbotolhatott, és hatalmasat eshetett. Karjai tele voltak apróbb horzsolásokkal, lábaiból kisebb patakokban csordogált a vér: térdein felszakadt a bőr, s a mély sebekbe megannyi, apró tűlevél ágyazódott, bokái kezdtek bedagadni. Kétségbeesetten próbálta sebeiből kiszedegetni a tűleveleket, ám túl sok volt, mintsem hogy ki tudta volna szedni mindet, így aztán a testét rázó fájdalom ellen küzdve igyekezett talpra vergődni egy barázdált kérgű fenyőfa törzsébe kapaszkodva. Mikor felegyenesedett, rájött, hogy a jobb lábára egyáltalán nem tud ráállni: meztelen lábán jól látszott, ahogy bokája folyamatosan egyre nagyobbra dagadt, először zöldes, majd lilás árnyalatokat kezdett ölteni, s a lábfejétől a bokájáig teljesen felhasadt a bőre. A vére vékony kis patakokban csordogált a sötétzöld tűlevelek közé. Izmait megfeszítve próbált fától fáig botorkálni, miközben teste vonaglott a kíntól, arca eltorzult a fájdalomtól. A jeges szél belekapott a ruhájába és a hajába, de legalább hűtötte valamelyest izzó sebeit. Zihálva kapaszkodott egy fába, amikor észrevette, hogy vége az erdőnek. Feje zúgott, testét átjárta a fájdalom: minden olyan kilátástalan volt. Fel akarta adni: olyan könnyű lett volna egy megtört mozdulattal a földre rogyni, elveszteni eszméletét, és csak zuhanni a sötétben, ki tudja, hová… Levetni ezt a sajgó testet, s továbbállni valahová, túl az Időn és a Téren. Erőtlenül hanyatlott a földre. A szél egyre erősödött: egyre magasabbra emelte a milliónyi tűlevelet a talajról, míg kisebb forgószéllé nőtte ki magát. A lány karjával próbálta eltakarni szemét az örvénylő tűlevelek döfései elől, s közben tovább kúszott a földön. A fájdalom annyira elkábította, hogy már szinte alig érzékelt valamit. Csak az a különös félelem hajtotta tovább, mely a tudatában tombolt. Végtagjai mély árkokat szántottak a földön a lassan a levegőbe emelkedő tűlevelekbe. A levegő zabolátlanul örvénylett körülötte, mint egy láncaitól szabadult őrült, s egyre erősebb lett: mintha ízlelgette volna a szabadság ízét. Érezte, ahogy nagyokat taszított rajta, mintha őt is fel akarná kapni. Kezeivel kétségbeesve kaparta a földet, fogást keresve azon, ám mindhiába. Egy hatalmas szélörvény magával rántotta, s ő repülni kezdett, elképesztő sebességgel: a fák s az erdő hirtelen olyan távolinak tűnt, mintha mérföldek választották volna el tőle: az egész mindenség nem tűnt többnek, mint valami hatalmas, színes massza, melyet valami őrült vadul kavarni kezdett volna. Csak néhány tűlevelet tudott érzékelni a világból, melyek közvetlenül mellette száguldottak el, ám ez is csak pár pillanatig tartott, s tovatűnt. Teste tehetetlen rongybabaként vonaglott a szélben, mely mintha darabokra akarta volna tépni. Gyomorforgató érzés volt, mégis volt valami csodálatos a súlytalanságban, s ebben az őrült tempóban. Hirtelen hatalmas rántás rázkódott végig a testén, s ő újra egyhelyben volt: a szél úgy kígyózott körülötte, hogy a levegőben tartsa, ám mégis egyhelyben maradjon. A légáramlat sodorta tűlevelek függönyén át kivehetővé vált a földnyelv pereme, mely egy hatalmas sziklában végződött, mely több ezer méteres mélységbe tekintett le, s ő pont e fölött a mélység fölött lebegett.

26

A mélyben apró házakat vélt fölfedezni, kisebbeket, s nagyobbakat: alatta egy hatalmas város terült el intézményeivel, templomaival és házaival. Innen fentről nézve a templomok egészen kilógtak a sorból: Némelyiknek furcsa, kupolás teteje volt, ám a legkülönbözőbbek a templomtornyok voltak. Körülöttük az utakon mintha járművek és emberek mozogtak volna odalent: az emberek zavartalanul tengették életüket, mit sem tudva őróla, s a hatalmas szélvihar egyetlen apró lökését sem érezték meg, még csak föl se néztek az égre, mintha teljesen vakok lettek volna: rövidlátók, s nem érzékeltek semmit, csak azt, ami a közvetlen közelükben volt. Szemlélődését egy hatalmas fényár szakította félbe, mely pár pillanatra elvakította: a világosság forrása fentről jött, az égből: a felhőgomolyagok közül ömlött le, mint valami kristálytiszta, sebes vizű patak. Lassan ráeszmélt, hogy a felhők mozognak, méghozzá igen élénken: vad iramban örvénylettek, majd apró darabokra hullottak: megannyi, szaporán verdeső, hófehér tollakból álló hatalmas szárnyakká, s a szárnyak végén kistermetű lények repültek: egészen emberformájuk volt, ám sokkal karcsúbbak, s kecsesebbek voltak annál. Először úgy tűnt, hogy az összes apró lény valami furcsa, fehér anyagból van kigyúrva, s egész testük egyetlen darabból áll. De később rájött, hogy a lények furcsa, fehér köpenyt viselnek a tetőtől talpig, mely színében különbözött csupán az övétől, s nem voltak elszakadva sehol sem. A lények fejére a ruha hatalmas csuklyája omlott, mely alól elővillantak hosszú, fényes, hófehér hajtincseik, s arcuk egy része: ajkuk is hófehér volt, alig lehetett kivenni sápadt arcukból, akár csak apró, hegyes orrukat. Ahogy e furcsa teremtményeket figyelte, hirtelen olyan érzés lett úrrá rajta, mintha figyelnék. Kétségbeesve járatta tekintetét körül, mikor hirtelen egy szempár vékony, vörös íriszével találkozott: a szem fehérjét éles pengeként szelte át a vérszínű írisz, s egyenesen rá szegeződött. Egy pillanattal később fehér csuklya csúszott a fenyegető szempárra, s ő hiába figyelte tovább a furcsa lényt, nem tudta felfedezni többet az apró szempárt. Talán csak képzelte az egészet… Ilyen nemes teremtménynek nem lehetett ilyen gonosz, iszonyatos pillantása. Ezek az élőlények annál sokkal nemesebbek lehettek; az örök fény birodalmában éltek: talán angyalok vagy tündérek voltak. Valami furcsa vágy lett rajta úrrá, mely arra kényszeríttette, hogy felszálljon a fénybe ő maga is, s csatlakozzon a fehér lények szédítő táncához. Tudta, hogy előbb-utóbb le fog zuhanni az emberek közé, ha nem sikerül oda feljutnia. De ő nem akart visszamenni az emberek közé: ott további elviselhetetlen fájdalmak s megpróbáltatások várták, s ő úgy érezte, nem bírna ki többet. A rengeteg gondolat úgy rohamozta tudatát, mint valami meteorzápor: idegen emlékfoszlányok örvénye tört be az elméjébe, mely visszahívta őt az emberekhez. Bár ezek a képek idegenek voltak, de mégis ismerősek. Furcsa érzés tört rá, mikor behatoltak a tudatába: mintha egy előző élet emlékfoszlányai lettek volna. Zsongott tőlük a feje. Ki akarta magából szakítani ezeket a képeket, meg akart tőlük szabadulni, hogy ne nehezítsenek rajta: ki akarta magát üríteni, hogy könnyű legyen, s felszállhasson, örökre maga mögött hagyva ezt az emberi gyötrelmekkel, s kínokkal színültig csordult világot. Vértelen ujjaival remegve kapkodott a körülötte örvénylő szélviharban, keresett valamit, amiben megkapaszkodhatott volna, bármit, amin feljebb küzdhette volna magát. Remegő kezei alatt a levegő úgy örvénylett, hogy rá tudott támaszkodni: majdnem olyan volt, mint valami szilárd tárgy, ám megfeszült kezeit ide-oda dobálta a levegőben. Erei kidagadtak, s ő próbálta feljebb húzni magát, lábaival is lökve testét a levegőben. Ekkor valami hatalmasat rántott rajta: mellkasába vad fájdalom hasított, s visszahúzta. Kétségbeesetten tekintett le, arcára fagyott rémülettel szemlélte a mellkasából kiálló milliónyi láncot, melyek fényesen izzottak: hol ezüstösen, hol fehéren fénylőnek tűntek, egészen olyan színük volt, mint a higanynak, s néha majdnem átlátszóak voltak, úgy derengtek. Végük a szakadékba veszett, mely egészen eltűnt a tűlevelek örvényében: a szélvihar kinőtte addigi méreteit is, s immár átvette a hatalmat lassan lent, a mélyben is. Remegő ujjaival iszonyodva nyúlt a láncok után: volt, amelyik egészen vastag volt, s volt, amelyik egészen vékony. Légiesen tűntek át a ruháján, s érezte mellkasában a fájdalmat, mely arról tanúskodott, hogy ezek a láncok pányvázzák a földhöz, s állnak ellen a szélviharnak, mely az égbe akarta őt rántani, így azonban csupán tehetetlen bábként lobogott teste a szélben, mint valami ormótlan, formátlan lobogó. Karjain furcsa energiahullám vonaglott végig görcsösen, mikor a láncokhoz ért. Olyan volt, mintha valami félig megolvadt, furcsa fém alkotta

27

volna őket: tüzesen izzottak a kezében, melyek pár centire süllyedtek a láncok képlékeny felszínében, ám nem égették meg a bőrét. Dühödten kezdte cibálni, szaggatni a láncokat, fel akart repülni, csak ezek az átkozott kötelékek tartották vissza. Emésztő dühében nekiesett a láncoknak, s fogaival kezdte harapdálni azokat: jókora darabokat harapott ki belőlük, szájában lángolt a furcsa anyag, s teljesen cseppfolyóssá vált. Különös, fémes íze volt, s egészen langyosra hűlt: egészen olyan volt, mint a vér, s ő hatalmas adagokban nyelte magába, eltompult agyával halványan érzékelte, hogy gyomra hevesen tiltakozik az idegen anyag ellen. A láncok sérüléseiből valami ragacsos, mélyvörösen fénylő folyadék kezdett csordogálni, s egyre bővebb patakokban ömlött a mélybe, hatalmas cseppjei vörös, folyékony gyémántokként peregtek végig a láncokon, sötétpiros folyamokban permetezve. Miközben cincálta őket, Zora fejében furcsa emlékfoszlányok járták vad táncukat: elmosódó arcok, melyek éppen mondtak valamit, elmosolyodtak, vagy elszomorodtak, s érzések áradata söpört át rajta. Hol valami leírhatatlan, mámoros öröm, hol szomorúság, hol szeretet, hol utálat furcsa árnyalatai rohamozták, hol pedig valami egyszerű, élettelen közöny. Az érzések és képek közé hirtelen vad fájdalom és recsegő tépődés zaja furakodott be, mint valami villám, majd egy hatalmas cuppanás, és fémes csörrenések kíséretében elhalt. Aztán egy pillanatig nem maradt más, mint a kínzó fájdalom: a szíve összeszorult, mintha kiszakadt volna belőle egy apró darab, s ennek hiánya égető volt: belülről rázta. Mély levegőt vett, s kinyitotta szemeit: még láthatta az egyik lehulló lánc távolba tűnő darabját, s a mellkasából feszülő láncok egyike a többitől kissé távolabb, élettelenül vonaglott a levegőben, széltől ostorozva, csonka végéből vörös folyadék spriccelt, mely befestette a körülötte örvénylő tűleveleket, s fénylő színén sziporkázó táncot járt a fényözön. Egy pillanatig figyelte csupán értetlenül, mint aki mély álomból ébredt, majd ismét nekiesett a láncoknak: a vágy, mely az égbe hajtotta, sürgette, űzte, s ő őrült módjára kezdte cincálni a láncokat újra. A felvillanó emlékfoszlányok és érzések újra megrohamozták, elméje megtelt velük, kivehetetlen hangok zsongtak a fejében, a képek elmosódtak, s egyetlen szédítő sebességgel örvénylő, színjátszó masszává mosódtak össze, melyből csak néhanéha tűnt elő egy-egy elmosódott, felismerhetetlen arc, kar, láb, hajtincs, épületrészlet, út, táj, erdő, bútorok, fényképek, egy labda, üvegszilánkok, felhők, csillagos ég, arcok… Közben láncok recsegő szakadásának zaja hasított gondolatai közé, s az a fájdalom, a hirtelen üresség érzete, melyhez lassan hozzászokott: nem törődött többet a fájdalommal, ki akart üríteni magából mindent, s minden egyes lánc elvesztése után könnyebbnek érezte magát. Minden egyes leszaggatott lánc után hatalmas rántás vonaglott végig a testén: egyre kevesebb választotta el a felhőktől, s egyre bizonytalanabbul hánykolódott a szélviharban. A láncok fülsüketítően zörögtek, csikorogtak, recsegtek, a szél a fülébe sikított, s a látomásokból száz meg száz ember szólt hozzá: zúgott a feje. Aztán újra lehullott egy újabb lánc, egészen vékony volt, erőtlen, de utána furcsa csönd maradt. Mintha kitéptek volna belőle valamit. S annak a valaminek a helyén furcsa hiány támadt: üresnek érezte magát. Nem volt több egy üres váznál. Úgy érezte, hogy már nem tartja össze semmi a testét belülről, s ő mindjárt darabokra hullik. Erőtlen végtagjaival remegve küzdött a szél ellen, s mikor már majdnem sikerült egy golyóvá összegömbölyödnie, a jobb csuklója hirtelen lángra kapott. A hirtelen fájdalomtól elzsibbadt, s arra eszmélt, hogy újra szétvetett végtagokkal hánykolódik tehetetlenül a szélben. A mellkasából már csak egy lánc kígyózott a mélybe, de az vastagabban, s erősebbnek tűnt az összes többinél: az imént is ez okozhatta a tüzet. Ez úttal óvatosabban nyúlt felé. Ujjai hegyével érintette csak meg először, majd egész kezével, s mikor nem történt semmi, mindkét kezével belekapott. A nap mintha kialudt volna, s az egész világra sötétség borult, mint valami könnyű, ragacsos pókháló. A semmi halkan morajlani kezdett, s a hang lassan erősödött, mintha a szél sodorta volna oda valakinek a hangját valahonnan messziről. De a táv mintha csökkent volna, egyre közelebbről és közelebbről csengette a hang: mintha valami féktelen, vad, fürge lovon vágtatott volna a gazdája. – ...Zora, hallasz? – a hang végül már egészen közel volt, s a hangok értelmet nyertek – Nem mehetsz el! Még nagyon sok dolgod van. Nem hagyhatod itt befejezetlenül azt, amit elkezdtél. Maradj! Maradnod kell! Kérlek, maradj! – Ki vagy te? – suttogta a lány az éjszakába.

28

A sötétség közepén egy folt lassan világosodni kezdett: egy fekete alak átlátszós körvonalai rajzolódtak ki, mely körül sötét köpeny örvénylett. A köpenyt egy apró, kék kőből csiszolt, kitárt szárnyú galamb fogta össze, mely rá volt fűzve egy fekete zsinórra. A madár fölött, a csuklya alól egy kísértetiesen ismerős szempár nézett vissza rá. Ugyan olyan kékek voltak, mint a galamb. – Emlékszel? – nézett rá a szempár, mely fölött sötétbarna tincsek örvénylettek. – Mire? – az erőtlen hang távolian, idegenen csengett, mintha nem is az övé lett volna, de ő mégis tudta, hogy az övé. A fekete köpeny örvényéből hirtelen kiemelkedett egy bő nyúlvány, mely ugyan úgy hánykolódott a szélben, mint a ruha többi része. A fekete vászonkolonc lassan lesiklott egy karról, láthatóvá téve egy kezet, mely lomhán nyúlt az apró galambért, s könnyedén fogta hüvelyk- és mutatóujja közé. – Erre – felelte a mély, érces hang. S ő hirtelen emlékezett. Furcsa, homályos kép volt, mintha nem is az ő emléke lett volna, hanem valaki másé: két alak állt valahol, s az egyik kezében megcsillant az apró, kék galamb, amint a másiknak adta. Az egész kép olyan homályos volt, mintha valami távoli lidércnyomás lett volna. A két alak elmosódott, a körülöttük lévő világ fehér ködbe veszett, csak a madár nézett vissza rá mereven, üres, kék kőszemeivel, melyek megcsillantak, s minta életre keltek volna. A fekete írisz egy percre a szemébe nézett, majd semmivé foszlott a látomás. – Orion vagyok, Zora – szólalt meg újra a fiú. A név nagyon ismerősen csengett: talán emlékeznie kéne rá, de mégse tudott – Ismersz, és én is ismerlek téged. Odaátról. Csupán a nevünk más. – Nem tudom, ki vagy. – Még tudod. Vissza kell jönnöd. – Hova? Sehol sem voltam még, ahová különösebben visszavágynék. – Most még nem tudod, de ha visszajössz, oda le, ismét tudni fogod. – Nem akarok visszamenni. Nem akarok több súlyt és fájdalmat elviselni. Minek hallgassak egy ismeretlen jelenésre, ami talán nem is valóságos? A fiú hirtelen hátradobta csuklyáját, s hosszú, ruganyos léptekkel közeledett feléje. Hátrálni próbált, ám lábait nem tudta megvetni: a semmiben lebegett. Kezeit próbálta emelni, ám azok olyan erőtlenek voltak, hogy meg sem bírta őket mozdítani. S a furcsa alak egyre csak közeledett, mintha keresztül akart volna menni a lányon. Csupán az utolsó pillanatban torpant meg: a fiú arca csupán pár hüvelyknyi távolságra volt Zoráétól. – Vissza kell jönnöd. Ezt te is tudod. Én vagyok az utolsó kapocs, és én nem foglak elengedni, Zora; visszahúzlak, akármivel próbálkozol is – a mély, érces hang különösen csengett. Határozott volt, eltökélt: minden egyes szónak súlya volt. Nem tudott vele ellenkezni. Talán nem is akart. A két szempár keresztüllátott rajta, úgy érezte, tehetetlen. – Jól van. És most visszajössz velem. A sötétség eloszlott, s ő ismét ott hánykolódott az utolsó láncba kapaszkodva a szélvihar közepén. Kezeivel kétségbeesetten kapaszkodott a szivárványszínben játszó láncba, mely lassan húzni kezdte lefelé. A hatalmas láncszemek zörögtek, egymásnak csapódtak néha, mikor egy-egy rántásnál a levegőben felgyűrődött, mielőtt ismét kifeszült volna. A szél mintha csak észrevette volna ezt, még erősebben kezdett zúgni, hatalmas erejével próbálta visszahúzni a lányt az ég felé. A lánc recsegett, s megfeszült az egyre erősödő szélben. Mintha küzdött volna vele. Erejét próbálgatta a szélvihar, talán szét akarta tépni a láncot. A láncszemek egymáson csikorogtak, megfeszültek, eldeformálódtak az erős húzástól. A lánc lassan engedett, s a hatalmas szemek recsegve, ropogva szakadtak szét. Zora valami halk, mély suttogást vélt hallani, az érces hang mintha az ő nevét kiáltotta volna, de olyan fájdalmasan, mintha a hang gazdája haldokolt volna. A suttogás lassan elhalt, s üresség maradt a helyén. Furcsa üresség. A lány érzékei teljesen eltompultak, s körülötte elmosódott minden: halványan érzékelte, hogy hánykolódva zuhan az ég felé, egyenesen a furcsa, fehér lények közé. Körülötte hulla-fehér, karmos kis ujjak örvénylettek, s kapkodtak feléje. A karmok belemélyedtek a bőrébe, tüzes fájdalom hasított belé, apró, hegyes fogak, s vörös, penge-vékony íriszek övezték, gúnyos, vértelen ajkak vigyorogtak rá. – Gyere velünk, gyere velünk…! – ismételgették a sápadt ajkak.

29

Menjen velük? De ő nem akart velük menni. Neki vissza kell mennie Orionnal. De ki is az az Orion? Már nem tudta. De akkor is vissza kell mennie. Valamiért nagyon fontos. A lány tehetetlenül hánykolódott, próbálta kitépni magát a furcsa, szárnyas manók karmai közül. – Engedjetek el! – próbálta kiáltani, de csupán egy elhaló, erőtlen suttogás tellett tőle. Érezte, ahogy ereiben lüktetett a forró vér, izmai megfeszültek a milliónyi karom alatt, s ő hatalmasat rántott magán. Az adrenalin járta át a testét, vér zúgott a fülében. Ki kell szabadulnia: most, vagy soha! Kirántotta magát a karmok közül, melyek belemélyedtek a húsába, s mélyen végigszántottak a testén. Érezte, ahogy forró patakokban folyik végig testén a vér, tépett ruhájából permetezett le, a mélybe. Fülében zúgott a szél, elnehezedett feje a levegőt hasította: fejjel lefelé zuhant valahova. Hogy hova, azt maga sem tudta. „Talán meg fogok halni.” – gondolta. Tudta, hogy félnie kéne, de már nem érdekelte semmi. Ennél rosszabb már aligha lehetett akármi is. A világ elmosódott körülötte, a fülében zúgott a szél, hajfürtjei az arcába csapódtak, lázban égő testén hűvös légörvények szántottak végig, szájával harapdálta őket, de így is alig jutott oxigénhez. Aztán tompulni kezdtek az érzések: az elmosódott massza lassan elsötétedett, halkult a szél üvöltése, a haját alig húzta már a szél, s úgy érezte, nincs szüksége oxigénre. Mintha előtte lebegett volna az érzéketlen semmiség, s ő megkönnyebbülten vetette belé magát. § A tüdeje megfeszült, lüktetett, szét akart pattanni: zihálva feküdt valami puhán, testéhez hozzátapadt az a valami, ami tet t l talpiŐ beborította: verejtékben úszott. A leveŐ nek furcsa, szaga volt és égette a torkát. Lassan próbálta mérsékelni saját kapkodó lélegzetét, hogy a külvilág többi hangját is érzékelhesse. Mellette valaki szuszogott, s távoli, tompa zajokat vélt hallani, melyek mintha valahonnan messzir l jöttek volna. Valami nyikoroŐni kezdett, s friss szell libbent át fölötte. ValószínűleŐ biztonságban volt. Szemeit próbálgatta, de szemhéjai mintha mézbe ragadtak volna: szempillái össze voltak tapadva. Karjait emelte, őoŐy seŐítsen maŐán. Ekkor érezte, őoŐy kezeib l valami furcsa, őosszú zsinórok lógnak ki, de ezek különös módon nem akadályozták a mozgásban. Mikor szemeit megdörzsölte, akkor jött rá, hogy az valami folyadékban úszik. Megtörölte, és lassan kinyitotta ket: el ször nem látott semmit, de lassan kiveőet vé váltak körülötte a formák. Fölötte valami furcsa, fodrozódó, sötétkék valami lengedezett könnyedén egy léŐáramlatban, s möŐötte valami újra nyikoroŐni kezdett, s ett l ez a valami fölötte kilibbent a látótérb l. A füŐŐöny teőetetlenül táncolt az ablakon belibben szélben, s a mély barázdák miatt nem voltak kiveőet ek rajta az ábrák. Az ablak alatt, a falhoz tolva egy nagyon öreg, kopott, fehér kórházi ágy ásított, melynek áŐyneműje is steril, fehér volt, s benne egy kócos, hosszú, fekete, göndör hajú lány ült karjain támaszkodva, melyekre tapadókoronŐokat er sítettek: olyan volt, mintőa meŐannyi, őatalmas pióca állt volna ki a testéb l, melyek őosszú, átlátszó vezetékekben véŐz dtek. A szél fáradt sóőaja őanyaŐul kapott bele a őajába. A lány fáradtan, remeŐ testtel mászott ki az áŐyból, sorra letépkedte magáról a tappancsokat, s az ablakhoz botorkált. A hosszú, fehér hálóing alaktalanul fodrozódott körülötte. Pont az utolsó pillanatban kapta el a őosszúkás ablakpárkányt, miel tt elesett volna. Lassan kihajolt az ablakon a naplementébe, mely vöröses árnyalatokban táncolt éjfekete haján, s körülötte az egész világon. A lány alatt egy apró kert volt, mely fölé egy őatalmas feny emelkedett. A fa alatt zöld bokrok, s mindenféle gaz burjánzott. A fal tövében sötétzöld borostyánok futottak a sötétszürke, omladozó falon. A leveŐ ben zajok zsonŐtak, ám a lány nem őallotta ket: nem volt értelmük, nem mondtak semmit, felesleges lett volna rájuk odafigyelni. Ezek a hangok nem jelentettek mást, csupán

30

néőány tovatűn járművet az utakon: jöttek és mentek. Roőantak valaőová, aminek szintén nem volt semmi értelme. Az egész világ olyan érthetetlen, és idegen volt körülötte. Talán valaha ismerte, és köze is volt hozzá, de most már nem volt. Ezt világosan tudta, olyan volt ez, mint hogy tudta, hogy ver a szíve. Olyan szomorúnak és siralmasnak tűnt ez a viláŐ: Őépek váŐtattak Őyorsan, és őanŐosan zakatolva, emberek siettek valahonnan valahová, folyamatosan, s tették, amit kellett, s amit muszáj volt. Közben valahol távol, a látóhatár alján véresen haldoklott a nap, ám erre ügyet sem vetettek. Talán igazából nem is voltak többek, mint néhány üres robot, melyeket valaki beprogramozott valamire még hajdanán, de már maga sem emlékezett rá pontosan, hogy mire. S a távoli, magas házak, az elszórt növények levelének tetején futott végig a napsugár, s valami nagy titkot vitt az embereknek, ám azok rá sem hederítettek. Micsoda süket világ! Kívülr l minden színesnek tűnt, ám mintőa belülr l csupa fekete, s szürke lett volna: a fények kiőunytak, s csak homályt hagytak maguk után. - Holda? – visszőanŐzott eŐy érces, mély őanŐ valaőonnan távolról, vaŐy eŐészen közelr l talán? – Mit művelsz? Nem kelhetsz még föl! Mintőa valaki a karjait markolta volna, őoŐy visszaőúzza, de nem akart eŐy tapodtat sem odébb menni. Vajon ki ez a fiú? És ki az a Holda? És hol van most? Talán meg kéne kérdeznie. - Ki… - a őanŐja cserbenőaŐyta, s er tlenül előalt, mint a lassan lehulló nap a horizonton. - Holda, Ruben vagyok. Nem emlékszel rám? Már egy hete nem tértél magadhoz. Gyere, most vissza kell feküdnöd, különben sosem épülsz fel. NaŐy butasáŐ volt fel… - a hang egyre halkult, majd elhalt. Körülötte a tárgyak hintázni kezdtek, s hirtelen minden olyan bizonytalan lett. Szürke alakok imbolyoŐtak körülötte, csak eŐy biztos, fényes pont akadt el tte: távol, a őorizonton, valami naŐy, őatalmas, meleŐ fénypont, mely mintőa őívoŐatta volna. ÚŐy tűnt, őoŐy minden súlytalan és folyékony. Próbált kimászni azon a valamin, ami el tte őullámzott, de őátulról valami rátekeredett, szorongatta, s nem akarta elengedni. Elhaló, tompa hangokat is hallott: mintha valahol távol, kiáltott volna valaki. De ez most nem számított. Az a fényesséŐ volt az eŐyedüli, ami fontos volt, s meŐfeszítette maŐát, őoŐy kitépje testét a szorításból, mikor hirtelen végigvonaglott rajta a fájdalom. Lenyelte fájdalmát, s a nagy fényesség felé vetette magát, ám nem érte el. Hirtelen feje tetejére fordult a viláŐ, s csak a szürke eŐet látőatta, majd eŐy fényes alakot, amint valaőol, messze fölötte kihajolt egy szürke falból. Rakoncátlan, barna fürtjei kék szemeibe lógtak, s tátogott. Mintőa kiabált volna. EŐy pillanatra eŐészen ismer s volt ez az alak, s eŐy név tűnt fel Őondolatai között: Orion. Vajon őonnan szedőette? Ismer s volt, s méŐis ideŐen. Aztán lassan elsötétedett minden, csak a leveŐ t érezte, aőoŐy körülöleli, s maŐa fölött furcsa, színjátszó láncok csonkjait vélte látni, ahogy lobogtak utána: elszakadtak, s alkalmatlanok voltak arra, őoŐy meŐtartsák t. Lassan teljesen sötét lett, vak feketeség, s az érzések is semmivé foszlottak: nem érezte a testét, egyáltalán semmit. Lomhán vándoroltak a gondolatai, mintha szitával próbálta volna felfogni a vizet: a Őondolatok szerteszéledtek a semmiben; nem volt ami meŐtartotta volna ket. Érezte, ahogy szertefoszlik a tudata. Aztán már nem volt többet senki és semmi: a sötétségben gondolatfoszlányok kavarogtak, mint egy szétfoszlott gondolatokból álló óceán, mely valahol a semmiség sötétjébe veszett, s nem láthatta senki. Ez volt egyszerre Minden, ami valaha létezett, s egyben Semmi is, mert már nem léteztek. § A vén, girbe-Őurba törzsű tölŐyfákról sárŐán és barnán fényl , nedves leveleket sodort a szél a földre a többi közé, melyek vastagon borították a földet. A gyönge napkorong valahol távol, alacsonyan lebegett a föld fölött, mely fáradtan ásított felé, hogy bekebelezze.

31

EŐy eltévedt, apró, karéjos szélű, vörös levél őullott le a nap el tt eŐy feőér k lapra. Az eltévedt kis levélen meŐakadt eŐy sötétkék, fátyolos szempár. A fiú remeŐ , pirosra faŐyott kezével nyúlt utána, óvatosan kezébe vette, s eltűn dve nézte az árva vándort. „Te is olyan elveszett, egyedüli vagy ebben a nagy világban, mint én, ugye, kis falevél?” – nézte szeretettel a tenyerében őever levelet – „Gyere velem, talán együtt nem leszünk olyan elveszettek” – gondolta, s egy darab papírba csomagolta a falevelet, s fekete gyapjúkabátjának zsebéve süllyesztette óvatosan. Aztán csak nézte némán, és Őyászosan a őosszú, piszkos feőér k lapot, majd tekintete följebb vándorolt a keresztre, mely mintőa a k lap véŐéb l n tt volna ki. A tetején eŐy bús Őalamb üldöŐélt, üres k szemeivel, melyekben mintőa játszott volna valami őalovány, tompa, kékes árnyalat, mint a kihunyó parázs, s az eget kémlelte, mintha onnan várt volna valami feloldozó varázst, mely életre kelti, hogy szabadon szárnyalhasson, s ne kelljen örökké az alatta alvót siratnia. S ahogy a fiú felnézett a halvány-vörös égre, mintha a fölé tornyosuló fa levelei közül visszanézett volna rá egy sötétzöld szempár: szomorúan, elveszetten, valami földöntúli megbánás volt benne, mintőa le akart volna jönni az éŐb l újra, de nem teőette. Aztán a furcsa szemek eŐy pillanat alatt eltűntek, mintőa csupán a képzelet furcsa játékának szüleményei lettek volna: talán azok is voltak. A fekete Őyapjúkabátos alak fázva ült a kis k padon a sír el tt, kusza, sötétbarna őaját borzolta a szél, s összeőúzta maŐát a őideŐben, vörösre faŐyott kezeit dörzsölte elmélázva, s valahova a messzeséŐbe bámult, mintőa keresett volna valakit. Szemeiben lassan eŐyre több könny Őyűlt, majd mikor már nem fértek el benne, kicsordultak. „Miért kellett elmennie? Miért nem inkább engem?” – a zokogás már rázni kezdte, az emlékek feltörtek a szívéb l, s isteniŐazából fájni kezdett minden. Eltorzult arcát az ég felé vetette, s jajveszékelve buggyant ki torkából egy néma kiáltás: „MIÉRT PONT T???!!!” De az éŐ nem válaszolt, csak szürkén őallŐatott tovább. A temet csendjébe varjak károgása visszhangzott tompán: annyi hasonlót láttak már, hogy szinte észre sem vették, s az élet folyt tovább.

32

Szirtes Panni (8.b) Ezüst fokozat

Happy End Tudom, hogy pszichológiai eset vagyok, hiszen ez az oka mindennek. Így kezdődött az egész. Ezért nem kellettem senkinek, ezért keserítették meg az életem már kiskoromban is. Mindig azt mondták, problémás gyerek vagyok. Ezért ítélt el mindenki, ezért piszkáltak, csúfoltak folyamatosan, ezért gúnyoltak ki, aláztak meg, vertek át, és beszéltek ki a hátam mögött. Soha nem volt egyetlen igaz barátom sem. Soha nem szeretett senki, így én sem tanultam meg szeretni soha. Aztán elegem lett, és az életem nagy fordulatot vett. Ma is tisztán égetően él bennem az emlék, amikor először öltem. Egyszerre volt ijesztő és borzongatóan jó. Akkor és ott életemben először nem éreztem magam gyengének. És bár utána napokig nem tudtam aludni a mardosó bűntudattól, ez nem tartott vissza attól, hogy ne tegyem meg újra és újra. Mindenkit kegyetlenül megöltem, aki valaha piszkált, csúfolt, kigúnyolt, megalázott, átvert vagy kibeszélt a hátam mögött. Az ölés vált a drogommá. Egyre kegyetlenebbül fosztottam meg az embereket az életüktől, és ezt egyre jobban élveztem. Talán ez volt életem legboldogabb szakasza, bár valójában nem tudom, mi a boldogság. Lehet, hogy sosem éltem át. Mindenesetre ez az időszak jó volt… Az éjszakákat kivéve. Rettegtem elaludni, mert minden áldott éjszaka rémálmok gyötörtek – kiskoromtól kezdve, egész életemen át, de a legnyomasztóbbak mindig ölés után találtak rám. Bármennyire is szerettem volna, bármennyire is próbáltam, valójában sose tudtam teljesen eltemetni magamban a bűntudatot. De mindig azzal győzködtem magam, hogy megérdemlik, és ezzel átadtam magam a gyilkolás élvezetének. Egyszer börtönbe kerültem. Több árvaházban is jártam, különböző javítóintézetekbe és elmegyógyintézetbe is küldtek már korábban, azt hittem, a börtönben is hasonlóan szörnyű időszak vár rám, de tévedtem. Különös élmény volt, hogy életemben először körülvettek olyan emberek is, akik akár csak egyetlen dologban, de úgy éreztem, hasonlítanak rám. Akiket az emberek ugyanúgy elítélnek, mint engem, akik hasonló dolgokat éltek át, mint én. Talán az az érzés, amit akkor éreztem, vezetett arra az útra, hogy végül bérgyilkos lettem. Igen. A börtönben ugyanis hiányozni kezdett a gyilkolás. Azok a fájdalmas, szenvedő arcok, a könyörgő pillantások, a velőtrázó sikolyok, a kétségbeesett segélykiáltások, a csöpögő vér és végül a földre hulló, még egyszer utoljára megvonagló élettelen testek. Rabul ejtett az egész, és képtelen voltam abbahagyni. A gondolat, hogy ezért az élvezetért még pénzt is kapjak, visszautasíthatatlan volt. Miután kijutottam a börtönből, nagyon sokáig voltam bérgyilkos. Egy idő után már bűntudatot sem éreztem, annyira természetes volt az egész. Kezdtem elveszteni az öntudatom, csak gyilkoltam és gyilkoltam, és közben egy idő után ebből meggazdagodtam. És jó volt. Aztán nemrég, egy véletlen során megismertem valakit, aki – talán tudatán kívül, de nagy hatással volt rám; ráébresztett, hogy valójában ettől semmi nem lett jobb nekem. Valójában nem voltam boldog, az öldöklés csak egy hobbi volt, hogy valamivel kitöltsem üres életem. De az egésznek semmi értelme nem volt. Az emberek nem fogadtak el, nem szerettek meg. Nem szereztem barátokat sem, és sosem tudtam meg, milyen érzés a szerelem. Csak a bosszú mámora lebegett a szemem előtt, a kielégíthetetlen vágy, hogy visszaadjam az embereknek azt a sok fájdalmat, amit nekem okoztak, egész életem hosszú évei alatt felgyülemlett végtelen feszültség levezetése. Egy egész életet áldoztam ezeknek. Egy életet, melyben semmi jó nem volt, melyet talán nem is lehet életnek nevezni. És talán az egész az én hibám. Talán rajtam múlott. Talán túlléphettem volna a fájó emlékeken, és elölről kezdhettem volna. De ehhez egyedül túl kevés voltam. Most meg már késő. Más vagyok, mint mások. Nem volt egyszerű életem. Sokat szenvedtem, és mások is sokat szenvedtek miattam. Beleőrültem az életbe, és most jövök rá, hogy bele is fáradtam. Döntést hoztam. Öngyilkos leszek. Utánanéztem a világ meglepően sok, sőt, manapság egyes helyeken rengeteg öngyilkosságának. De összességében annyira átlagosnak – szinte már unalmasnak – találtam mindet, csupán egy-két különlegesebb emelkedett ki a többi közül. Tudtam, hogy én ennél többet akarok. Azt akarom, hogy az én halálom magasan emelkedjen az összes többi fölé. A legdurvább öngyilkosság legyen, amit valaha elkövettek. 33

Tisztában vagyok vele, hogy az életem alakulhatott volna máshogy is. Tisztában vagyok vele, hogy követtem el hibákat – bár ez alól senki sem kivétel, viszont talán én többet, mint mások. Ennek ellenére máig is úgy gondolom, megvolt rá az okom. Mégsem akarom, hogy az emberekben az a pszichopata bérgyilkos maradjon meg, akivé váltam. Ugyan mindig is álmodoztam arról, milyen lenne világszerte ismertnek lenni, valahogy a körözési táblák nem elégítették ki ezt a vágyam. Azt akarom, inkább a halálom legyen emlékezetes. Azt akarom, az emberek sose felejtsék el. Gondolkozzanak el rajta, vonjanak le következtetéseket, és tanuljanak az életemből és az én hibáimból. Mélyen nézzenek magukba, és tegyék fel a kérdést: biztos, hogy jó az, amit csinálnak? A bérgyilkosságból szerzett összes pénzem arra fordítottam, hogy Dubaiba utazzam a világ legmagasabb épületéhez, a Burj Khalifához, hogy a legfájdalmasabb és egyben leglátványosabb módon öljem meg magam. És most, itt állok a világ tetején, meztelenül, egy jégtömbön, nyakamban egy kötéllel, és a kilátást csodálom. Kiskoromban mindig is arra vágytam, hogy egyszer forduljon a kocka, és én álljak felül. Az ölésnél is valami ilyesmi érzés fogott el, de az semmi volt ahhoz képest, amit most érzek. Mintha az egész világ az enyém lenne, mintha… De ekkor jéghideg fájdalom hasít belém, és érzem, hogy a kötél a nyakam körül már nem olyan laza. Ahogy lepillantok az előttem elterülő gyönyörű látványra, lepereg előttem az egész életem. Hirtelen egyszerre érzem az összes ütés nyomait, amit valaha kaptam, és mintha felszakadna az összes régi seb, egyszerre érzem a verések égető nyomait, mintha újra átélném az egészet. Fájdalmamban üvölteni kezdek. Hirtelen egyszerre hallom az összes sértő, bántó, megvető vagy lenéző megjegyzést, ami valaha elhangzott akár egy árvaházi nevelőnő, akár egy iskolástársam, akár egy tanár vagy egy börtönőr szájából. És ekkor hirtelen minden értelmet nyer. „Happy End” csak a mesékben van. De ez a valóság, és én már menthetetlen vagyok. Számomra nincs „Happy End”. Nemsokára meghalok, fájdalomtól kínozva. De nem bánom. Talán tényleg ezt érdemlem. Talán az egésznek így kellett történnie. És most, hogy számomra vége, nincs más lehetőség, bele kell törődnöm, el kell fogadnom. Egy kicsit úgy érzem, mintha tényleg megbékélnék az egésszel. A jégtömb azonban – bár lassan, de – egyre csak olvad, és ezzel együtt a kötél is egyre szorosabban fonódik a nyakam köré. Ahogy a talpamat elárasztó fagy végigszalad ereimben, hagyva, hogy a hidegség átjárja testem minden egyes porcikáját, érzem, hogy szívemet rettegés tölti el. Félek. Igen. Rettenetesen félek a haláltól. Amikor ölni kezdtem, azt éreztem, többé már nem vagyok olyan gyenge és törékeny, mint korábban. Próbáltam elhitetni magammal, hogy felnőttem, és a gyilkolás megerősített lelkileg is, olyannyira, hogy nem félek semmitől. Hiszen fordult a kocka, és én vagyok felül: nekem nem is kell félnem semmitől, másoknak kell félnie tőlem! De most jövök rá, hogy tévedtem. És a jégtömb olvad tovább. Az idegrendszerem már kezd kikészülni. Folyamatos, egyre erősödő jéghideg, kínzó fájdalom gyötör, és úgy érzem, már nem bírom sokáig. Rengetegszer vertek már meg, de ekkora fájdalmat még soha nem éreztem. Lassan már képtelen vagyok elviselni. Egész életemben nagy kérdés volt, amin gyakran elgondolkoztam, hogy vajon melyik tud jobban fájni: a fizikai vagy a lelki fájdalom? Amikor valaki, akire azt hittem, számíthatok, de aztán kiderül, hogy végig átvert, és a szemem előtt kinevet, majd szavaival megaláz a többiek előtt… Ilyenkor mindig úgy éreztem, a lelki fájdalom a rosszabb. Aztán persze amikor könyörtelenül félholtra vernek ez a véleményem azonnal az ellenkezőjére fordul: a fizikai fájdalmasabb. Most is ez utóbbi pillanatok egyike van, csak felsokszorozva. Hatalmasat ordítok, amíg még a kötél szorítása engedi, és beleadom minden maradék erőmet, hogy kiüvöltsem magamból az egész életem során átélt összes fájdalmam. Szememben megjelenik az első könnycsepp, és nem bírom visszatartani. De ezúttal nem is kell. Az elsőt követi a többi, amíg mindkét szemem megtelik könnyekkel. Üvöltve zokogok az olvadó jégtömbön állva, lassan fuldokolva. Rég sírtam már így. Kiskoromban ugyan rengeteget bőgtem, azonban amikor valaki megvetett, hogy puhány vagyok, próbáltam korlátozni, hogy csak akkor sírjak, ha egyedül vagyok. Majd végül megtanultam irányítani, és soha többet nem engedtem meg magamnak, hogy könny szökjön a szemembe. Egészen mostanáig. Már az időérzékem is elvesztettem: fogalmam sincs, mióta állok itt. Az idegeim lassan teljesen tönkremennek, és az érzékszerveim is kezdik feladni. Már gondolkozni sem tudok. Már nem jelenik meg lelki szemeim előtt több emlék, már lepergett előttem az egész életem. Minden kezd elhomályosulni. Az utolsó, amit hallani vélek, az

34

a helikopterek zaja a közelben. Fogalmam sincs, mióta vannak itt. Lehet, hogy észrevettek. Igen, kiabálnak valamit egy hangszóróba, de már nem tudom kivenni, mit – ez az utolsó, amit hallok. És már nem érzek mást, csak a kínzó fájdalmat. A jégtömbből már nincs sok hátra, a kötél mindjárt megfojt. Fuldoklom. Mégis örülök, mert ez azt jelenti, hogy nemsokára minden fájdalmam megszűnik. Mindjárt vége. Igen, számomra már mindennek vége. Már a halál kapujában állok, pont a határon, és várom, hogy beengedjenek. Szavak nélkül könyörgök. Már nem félek a haláltól. Nem bírom tovább. És ekkor végre eljön a várva-várt pillanat. Még próbálok egy utolsó, szaggatott levegőt venni, de csak fuldokló hangokat adok ki. A kötél a nyakamra szorul, a jégtömb teljesen elolvadt, és amint a lábujjam a betonhoz ér, hirtelen egy végső, az eddigieknél is hatalmasabb fájdalom hasít belém. De csak egy pillanatig érzem. A következő pillanatban ugyanis minden fájdalmam megszűnik. Mintha még valaki megérintene – de bárki is az, elkésett. Már csak azt érzem, ahogy fejem kicsúszik a kötél szorításából, testem pedig megmentőm karjaiból, aztán nem érzékelem többé a külvilágot. Minden elsötétül és minden megszűnik. Örökre. És ekkor zuhanni kezdek. De már nem láthatom a gyönyörű kilátást. Csak zuhanok. Lefelé. Egyenesen a halálomba.

35

Mihály Léna (8.b) Ezüst fokozat

Prológus Ez az éjszaka is sötét volt, baljós, mint az összes többi. Én egy elhagyatott raktár épület tetején ültem, mint minden éjszaka. Innen szoktam figyelni a várost, hallgatni a hangok kavalkádját, amit a szél őoz maŐával. Ez az épület eŐy félre es sikátorban áll, de eléŐ maŐas, őoŐy rálássak a közeli forgalmasabb utcákra is. Pont ezért szeretek itt üldögélni, mert itt egyedül lehetek, mégsem érzem maŐam annyira maŐányosnak, mint ottőon, aőol a naŐybátyám már valószínűleŐ alszik. RéŐebben minden reggel megkérdezte, hogy mégis hol voltam egész éjszaka, de mostanra már megszokta, hogy úgysem válaszolok, tehát nem kérdez semmit. Aggódik értem, tudom. Ezért van, hogy amikor a szüleim halála után magához vett, elköltöztünk az ország másik végébe, kirúgta a magán tanáromat és most tanít, ezen kívül az edzésemet is folytatta, bár eŐyik órám után megjegyezte, hogy lassan már nem tud mit tanítani... Ekkor láttam meŐ t. Siet s léptekkel váŐott át a sikátoron, a sarkon meŐtorpant, majd tétován elindult balra. Rossz döntés, az zsákutca. Apró alak volt, talán ezért is keltette fel a figyelmemet, gyerekek nem szoktak erre járni, még nappal sem. Felgyorsította a lépteit, majd megint meŐtorpant, meŐfordult és tett néőány lépést visszafelé, meŐállt. EŐyértelműen eltévedt. Pár perc múlva azon kaptam magam, hogy továbbra is követem a tekintetemmel, amint fel-alá járkálva próbálja meŐtalálni a őelyes utat. Más talán most odamenne őozzá és útba iŐazítaná az illet t, de nekem semmi kedvem eltévedt ideŐenekre fecsérelni az id met. PediŐ pontosan tudom, őoŐy őa a sarkon jobbra fordul és kicsivel kés bb balra, majd megint jobbra, akkor máris a város egyik legforgalmasabb utcáján találja magát. De nem az én gondom, elfordítottam a tekintetemet és a szomszédos épületek betört ablakait kezdtem tanulmányozni. Néhány hajléktalan tanyázik nem messze, láttam már ket párszor, amint a szemétben turkáltak... EŐy éles sikítás őasított a meleŐ, nyári leveŐ be. Nem eŐy olyan vidám sikkantás, őanem eŐy valódi, félelemmel teli, vérfagyasztó sikoly. Azonnal a hang irányába kaptam a fejem, az a gyerek volt az, akit az el bb láttam, eŐy naŐyobb árny szorította sarokba, a szemben lév épületnél. Innen is hallottam a férfi hangját. – Gyere velem, kis cica! Nem bánt a bácsi – a hangja mély volt és érdes. Tett egy lépést a gyerek felé és megragadta a karját. A testem automatikusan mozdult, egy pillanat alatt leereszkedtem a sikátorba, a tűzfalra szerelt rozsdás létrán. RéŐ meŐtanultam már őanŐtalanul mozogni, így a férfi észre sem vehetett, amíg le nem sújtottam rá a kardommal, amit mindig magamnál hordok. Egyetlen mozdulattal megölhettem volna, de inkább csak a vállába vágtam bele, még arra is figyeltem, hogy ne okozzak súlyos sebet, csak azt akartam elérni, hogy eleressze a gyereket. Nem öltem még embert és nem is szeretnék, ha nem muszáj. Reménykedtem benne, hogy ennyi elég lesz neki és elmenekül. Felüvöltött és a karját fogva megpördült a tengelye körül. Sajna csak félig jött be a számításom, elengedte az áldozatát, aki a földre esett és nem mozdult. Viszont esze ágában sem volt elfutni, helyette vérben forgó szemekkel meredt rám. Hát, úŐy tűnik csak feldüőítettem. – Megdöglesz! – őöröŐte. El rántott eŐy kést a zsebéb l és azonnal rám vetette maŐát, de nem volt eléŐ Őyors. MeŐ sem kellett er ltetnem maŐam, őoŐy kikerüljem a döfést, annyi er t adott bele, őoŐy majd nem el re esett a lendülett l, de csak eŐy pillanatra veszítette el az eŐyensúlyát, aztán rögtön újra szúrt és újra és újra... Egyszer sem sikerült eltalálnia engem, semmi mást nem kellett tennem csak előajolni el le, az meŐ félálomban is menne. EŐy kis düőt l teljesen elveszítette a fejét, minden elvétett döfés után eŐyre cifrábbakat káromkodott, eŐy id után már csak össze-vissza kalimpált. Mint amikor egy medve próbál elkapni egy darazsat, aki megcsípte az

36

orrát. A naŐybátyám a ,,bivalyer s idióta” kifejezést használná rá... De méŐsem uŐrálőatok el le a véŐtelenséŐiŐ, ŐuŐŐolásba uŐrottam a következ ütése el l és uŐyan azzal a lendülettel kirúŐtam alóla a lábát. A hátával csapódott a betonra, nem ugrott föl rögtön, hogy újra nekem essen, még csak nem is káromkodott. Lassan tápászkodott fel miközben gyilkos tekintetét végig rajtam tartotta. Amikor felállt egy darabig lihegve méregetett engem. Azt hiszem belátta, hogy pusztán az erejével nem megy sokra, a szemében gonosz fény villant, ez semmiképp nem jelent jót... A következ pillanatban eŐyetlen lépéssel a Őyerek mellett termett, maŐa elé rántotta és a torkáőoz szorította a kését. Sejtettem, őoŐy valami ilyesmit tervez, de állt közelebb őozzá és hiába mozdultam, már nem értem oda elég gyorsan. – Dobd el azt a kardot, te átkozott kis ninja! Különben elvágom a fruska nyakát! – fröcsögte. Most vettem szemüŐyre el ször alaposabban a Őyereket. EŐy kislány volt az, és bár az eŐész teste remegett, nem sírt, a szemében is inkább elszántság, mint félelem csillogott. Utálom ezt! Annyira utálom, amikor valaki aőelyett, őoŐy szemt l szemben kiállna az ellenfelével, ilyen alattomos módszerekkel szorítja sarokba. Utálok ilyen helyzetben lenni! Eddig nem állt szándékomban komolyabban ártani ennek az embernek, de ezzel a húzásával... Aláírta a saját halálos ítéletét! A lány ekkor megmozdult, nagyon óvatosan felemelte egy picit az egyik lábát, úgy, hogy a férfi ne láthassa és közben a tekintetemet kereste. Remek, szóval nem fogja tétlenül várni, hogy megmentsem, segíteni fog. – Dobd el! – megrángatta a lányt. Nem kockáztathatom meg, hogy elvágja a torkát, tehát jobb, ha eleget teszek a követelésének. Észrevétlenül szemügyre vettem a környezetem. Gyorsan végig pörgettem a fejemben a lehetséges kimeneteleket, míg végül készen állt a tervem. – Meddig várjak még!? – úgy megszorította a lányt, hogy az fájdalmasan felnyüszített. Lassan leguggoltam, a földre tettem a kardom és felegyenesedtem. Gonosz vigyor ült ki az arcára. – Helyes döntés, kölyök. Most pedig... Nem mondhatta végig, hogy mi legyen most, mert villámgyorsan bepördültem a sikátor szélén álló nagy szeméttároló mögé. – Mi a...? – hallottam a döbbent és egyben dühös hangját. – Semmi kedvem bújócskázni, kölyök! Egy kis puffanás hallatszott, amit a férfi nyögése követett. Egy újabb káromkodás sorozat után eŐy naŐyobb puffanás és eŐy sikoly, valószínűleŐ a földre dobta a lányt. VéŐiŐ futott a őátamon a hideg. Lehet, hogy megölte... Hallottam súlyos lépteit közeledni. A szeméttároló és a fal között kevés hely volt, de szerencsémre befértem, eloldalaztam a kuka másik végéhez figyelve, hogy ne láthasson meg, majd amikor biztos voltam benne, hogy háttal áll nekem, felugrottam a tetejére. Éppen akkor nézett be a kuka sarkán oda, aőol eltűntem. A őecc kedvéért pont annyi id t hagytam neki, hogy kapcsoljon, de a reakcióját, már nem vártam meg. Guggolásból oldalra lendítettem a lábam és teljes er b l fejbe rúŐtam. Arccal a betonra zuőant. LeuŐrottam a kuka tetejér l, de peckemre ennyit l nem ájult el, felpattant és felém vet dött, késével eŐyenesen a szívemet vette célba. Nem maradt eléŐ id m, őoŐy kitérjek el le. Az utolsó pillanatban elkaptam a csuklóját és kifordítottam. A teste nekem ütközött, amit l a kuka oldalának csapódtam. Éles fájdalom nyílalt a hátamba és megszédültem. Percekig küzdöttem, hogy eszméletemnél maradjak, a térdemre támaszkodva kapkodtam leveŐ után. De a kés okozta seb fájdalma elmaradt. Amikor visszanyertem az eŐyensúlyomat és a fekete foltok is eltűntek a látókörömb l, körülnéztem. A férfi a lábam el tt feküdt a földön, a kése markolatáig süllyedt a mellkasába. Beleszaladt a saját késébe. A szája sarkából vér csöpögött, üveges tekintettel meredt a semmibe. Lehajoltam hozzá, hogy megnézzem a pulzusát, pedig tudtam, hogy halott. Csak ekkor vettem észre, hogy az én kezemet is vér borítja. Átjárt a borzalom, elfogott a hányinger és egész testemben remegtem. Meg öltem egy embert! Ez vízhangzott a fejemben, újra és újra. Egy pillanatig hagytam, hogy magával ragadjon az érzés, aztán megembereltem magam. A saját hibájából járt így, ha egyszerűen lelép, akkor egy karcolással megúszta volna az egészet. A nadrágomba töröltem a kezem. Az most

37

sokkal fontosabb, hogy mi van a lánnyal... Pár méterrel odébb feküdt a földön, eszméletlenül. Odarohantam és letérdeltem mellé. Szerencsére azon kívül, hogy lesz egy jókora dudor a fején nem volt semmi komolyabb baja. Idáig remek, de most mégis mit csináljak vele? Itt nem hagyhatom, de fogalmam sincs, merre lakhat. Alaposan szemügyre vettem az arcát, nem még soha nem láttam. Táska nem volt nála szóval jobb ötlet híján átnéztem a zsebeit, nem szép dolog egy ájult ember zsebeiben turkálni, de őát... Csak eŐy belép kártya volt nála, amin elmosódtak a feliratok. EŐy árvaőáz nevét és címét tudtam kiboŐarászni, is árva... MeŐint az arcára néztem. Vajon, őoŐy haltak meg a szülei? Egyáltalán emlékszik még rájuk? Fel tudja idézni az arcukat, a hangjukat? Hiányoznak neki? Megráztam a fejem. Hol érdekel ez engem? Újra a kártyára néztem, az egyetlen, amit még ki tudtam venni, az a születési dátuma volt. Alig másfél évvel vaŐyok id sebb nála, a termete miatt fiatalabbnak néztem. A neve sajnos annyira elmosódott, hogy nem tudtam elolvasni. Mindegy, amit akartam azt megtudtam, visszacsúsztattam a kártyát a zsebébe. Felálltam, megkerestem a kardom, majd visszasétáltam a lányhoz és a karjaimba kaptam. Ismerem a környéket, mint a tenyeremet, tudom, hogy azaz árvaház úgy fél kilométerre van innen. Futólépésben indultam meg a kihalt utcán. Öt perc alatt odaértem a nagy, komor épülethez. Az ajtóban óvatosan letettem a lányt, még eŐyszer véŐiŐ néztem rajta, majd meŐnyomtam kétszer a csönŐ t és Őyorsan elrejt ztem az udvaron növ bokrok közé, őoŐy távolról fiŐyelőessem az eseményeket. A bejárat feletti lámpa fölkapcsolódott és nem sokkal kés bb kinyílt az ajtó. EŐy középkorú molett n állt a küszömön. Szoknyájára kötényt kötött, barna őaját kontyban viselte, amib l kiszabadult néőány tincs. Érdekl dve nézett körül, majd amikor észrevette a földön a lányt, elsápadt. – Istenkém! Hát veled meg mi történt, bogaram? – odasietett hozzá, óvatosan felemelte, bevitte a házba és becsapta maga mögött az ajtót. Egy darabig még figyeltem az épületet, de miután semmi nem történt, elindultam hazafelé. Újra és újra végig pörgettem magamban az elmúlt fél óra eseményeit és arra jutottam, hogy teljesen elment az eszem. Kockáztattam az életem egy vadidegenért. Fogalmam sincs mi üthetett belém! És ott van még az is, hogy megöltem egy embert... Megráztam a fejem, erre semmiképp nem akarok gondolni, futásnak eredtem és meg sem álltam hazáig.

A torkának szeŐeztem a kardom, mire elmosolyodott. Az kardja méterekkel odébb őevert a földön. Gyorsan szedte a leveŐ t, akárcsak én, de ez nem számít, leŐy ztem. Leeresztettem a feŐyvert és visszacsúsztattam a őüvelyébe. a csapőoz lépett, őoŐy meŐmossa az arcát, aztán mosolyogva nézett rám. – LeŐy ztél. Túlszárnyalsz enŐem, már nincs mit tanítsak neked. Apád most büszke lenne rád - a mondandója végére elkomorodott, elveszett az emlékekben. Igen, apám biztosan nagyon büszke lenne rám, ha élne. De nem él, megölték. – Na jó, mára ennyi – tért vissza a jelenbe. – Ha éjszaka megint elmész, akkor kérlek vigyáz magadra! Csak bólintottam. Amikor ma hajnalban beállítottam, rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, nem aludt. Eléggé kiakadt, tekintetbe véve, hogy csupa vér voltam, ez nem is csoda. Majdnem egy órán keresztül próbálta kiszedni bel lem, őoŐy mi történt, de mivel nem mondtam semmit és amúgy sem sérültem meg, végül feladta. Megvonta a vállát és rám parancsolt, hogy áztassam be a véres ruhákat. – Jó éjt! – köszönt el és kisétált az edz teremb l. Én is a szobám felé vettem az irányt, lezuhanyoztam, majd az ágyamon ülve bámultam ki az ablakon, már besötétedett. Tekintetem a szüleim fényképére tévedt, amit az éjjeliszekrényemen tartok. A kezembe vettem és végig simítottam az arcukat. Elvették ket t lem, meŐölték ket, az a bizonyos ember teőet róla, őoŐy nem látőatják a sikeremet. Hirtelen naŐyobb Őyűlöletet éreztem

38

iránta mint valaha. A tegnap éjszaka bebizonyította nekem, hogy képes vagyok ölni. A nagybátyám már mindent meŐtanított nekem amit tudott. Bele kell folynom a bűnöz k mocskos világába, hogy még többet tanulhassak és megtalálhassam a szüleim gyilkosát. Tizennégy éves vaŐyok, épp eléŐ id s aőőoz, őoŐy eŐyedül is boldoŐuljak. EddiŐ céltalanul éltem az életem, de most... Nem nyugszom amíg meg nem találom azt az embert és ha megtalálom akkor meg fogom ölni. El kell mennem, nem fecsérelőetem tovább az id met ezen a őelyen. Felpattantam, el bányásztam eŐy sporttáskát a szekrényem aljából és beleőajiŐáltam a leŐfontosabbakat, alig tíz perc alatt véŐeztem is. A szüleim képét kivettem a keretb l és azt is beledobtam a táskába, majd behúztam a cipzárt, az oldalamra csatoltam a kardom és még egyszer, utoljára körülnéztem a szobámban. Lábujjhegyen osontam keresztül a nappalin, a szívem gyorsan vert, most nem bukhatok le. Csak akkor nyugodtam meg amikor bezártam magam mögött a bejárati ajtót és kiléptem az utcára. Mélyen beszívtam az esti leveŐ t, irány a naŐyviláŐ. Tulajdonképpen nem fog hiányozni ez a hely, csak a nagybátyám miatt éreztem némi bűntudatot. Vajon mit foŐ gondolni, amikor reggel megtalálja az üzenetem?

Most el kell mennem. Köszönök mindent. Kaine Ui.: Sajnálom.

39

Majoros Boglárka (8.b) Bronz fokozat

Az Apokalipszis pecsétje Prológus Nevada, a nem túl távoli jövőben. A délutáni Nap er teljesen tűzött. Ahogy futólépésben haladtam a nyolcvanas úton, egyik kezemmel el kellett takarnom a szemem, másikat pedig fokozatosan, a vállamon lógó géppuskára csúsztattam. A leveŐ részecskék szinte vibráltak, a nevadai táj pediŐ úŐy őullámzott el ttem, akár a Csendesóceán San Franciscóban. Sietnem kellett, ugyanis ha leszáll az est, már nem lesz sok esélyem arra, hogy élve kerüljek vissza a telepre. Körbekémleltem – sehol semmi. Csupán néhány elvétett, korhadt facsonk. Tovább lépkedtem a kihalt országúton, kezem mostanra már görcsösen szorította a fegyvert, és amikor rápillantottam a jobb csuklómra er sített elnyűtt, mindenőol karcos, fekete analóŐ órámra, elborzadtam. Majdnem fél hat volt, és még csak nemrég hagytam el a lepusztult Fernley-t – az úti célom pediŐ Sparks, ami jelenleŐ körülbelül neŐyven kilométerre volt t lem. Ha ugyanebben a tempóban haladok, akkor legkevesebb három és fél óra alatt meg tudom tenni ezt a távot, viszont bele kellett kalkulálnom, hogy az energiám véges. Az a maximum fél óra piően , amit jelenleŐi őelyzetemben meŐenŐedőetek maŐamnak, méŐ íŐy is naŐyon soknak tűnt – de eŐyszerűen vissza kellett érnem. Gyorsabb sebesséŐre kapcsoltam, a láŐy, nyári szell a őajamba kapott, ahogy futottam. Be kellett osztanom az er met, őa nem akartam túl korán kifáradni. Kondíciómnak köszönőet en majdnem nyolc kilométert sikerült eŐyőuzamban meŐtennem – viszonylag gyorsan. Amikor újra az órára pillantottam, a már jól ismert, undok gombóc alattomosan fészkelte be magát a torkomba. Hat múlt hét perccel. Nem. Most nem tarthattam szünetet. Zihálva lassítottam le, és gondolatban azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy már csak kicsivel több, mint harminc kilcsi van hátra, azt meg pikk-pakk megteszem. Na persze. Ha mondjuk, egy rakéta lenne a hátsómra kötve (ami természetesen úgysem lenne megoldható), talán. A maszkomon keresztül szaporán szedve a leveŐ t továbbsiettem, és kb. neŐyedóra elteltével tekintetem meŐállapodott eŐy már iŐen jól ismert tényez n. Az út jobb szélén düledez , romos kunyőó állt, úŐy kétszáz méternyire t lem. Nekünk, él knek, ez jelentette a őarmincas kilométerkövet Sparks-tól. Ez volt az egyetlen olyan hely, ahová a Kolónia feje hajlandó volt ivóvizet kivezetni, mert meŐŐy ztük róla, őoŐy őa a csapot eléŐ mélyre ássuk, akkor a víz nem fert z dőet meŐ. Fertőzés. Milyen kemény szó… viszont a beteŐséŐre, ami minteŐy két és fél év alatt kipusztította a bolygó teljes lakosságát, nincs jobb kifejezés. A kór végzetes. Az agy azon területét támadja, ami a félelemért felel s (tudományos kísérletek támasztják alá), és leŐŐyorsabban cseppfert zéssel terjed. Tünetei többek között az aŐresszivitás, a paranoid viselkedés, és a szemfehér szürkés-vöröses elszínez dése, amit az aŐyba beőatoló ideŐen organizmus okoz. Érzékenyek lesznek a fényre, és csak éjszaka jönnek el . A fert zött alany iŐen hamar belehal, ugyanis a rettegésnek van egy holtpontja, amin az ember, ha átesik, szinte lehetetlen visszahozni – viszont az els stádiumban a folyamat méŐ visszafordítőató. Félelmetes…

40

A kunyőóőoz érve újra ellen riztem az id t (neŐyed őét). Szomjas voltam, de nem állőattam meg inni. Ugyanis az újabb negyedóra hátrányt jelentene, arra pedig most a legkevésbé sem volt szükségem. A Nap veszettül gyorsan haladt a horizont irányába, én pedig egyre idegesebb lettem. Muszáj volt tovább futnom. Ezúttal nem bírtam annyit. Öt kilométer után a térdemre támaszkodva lihegtem, és cserepes ajkaimat nyalogattam. Teljesen kiszáradtam, és ennek csakis én voltam az oka. Meg kellett volna állnom, le kellett volna másznom a viskó padlóján lév csapóajtón, őoŐy vízőez jussak. Most már mindegy. A Nap alábukott a látóőatáron, és bennem meŐállt az üt . A percek lelassultak, az utolsó suŐarak méŐ éppen őoŐy kikukucskáltak a Föld alól. Nem. Nem! EŐyszerűen méŐ nem. Sötétedhet. Be! Pulzusom ismét az eŐekbe szökött, feŐyverem után nyúltam, és maŐam el tt tartva azt őirtelen futásnak eredtem. Rohantam, amilyen gyorsan csak tudtam, de párszáz méter után már annyira remegtem, hogy képtelen voltam továbbmenni. Féltem. Attól, hogy rám találnak – és hát, azt egy ilyen őelyen nem neőéz. Fert zésük alatt emberőússal táplálkoznak. A Kolónia vezet je természetes őalált őalt emberek őulláit dobatja ki a Fal elé, és reŐŐelre már nincsenek ott… gyalázat. Térdre rogytam az aszfalton, és ránéztem az órára. A sötét miatt semmit nem láttam – ezért aztán azt sem, ha követnek. Igazam lett. Artikulátlan üvöltés hallatszott mögülem, szerencsére elég távolról. Azonnal felkaptam a fejem, talpra ugrottam, és fáradtság ide vagy oda, örülten szaladni kezdtem. Nem láttam, hogy őova lépek. A következ pillanatban meŐbotlottam valamiben, őasra estem, az a valami pediŐ felmordult. A őátamra fordultam, és arrébb evickéltem, közvetlenül el ttem pediŐ szempár villant. Szívverésem felgyorsult, puskámat a fert zöttre szeŐeztem. Görnyedt őáttal felállt, moroŐni kezdett, felém vet dött, én pediŐ id ben őúztam meŐ a ravaszt. EŐyszer. Majd méŐ egyszer, és még egyszer. A lövések visszőanŐot vertek a őatalmas térben, a fert zött pediŐ ernyedten zuőant rám. Vére elborított, én pedig remegve kászálódtam ki a test alól. Figyeltem, hogy arcomról ne kerüljön vér a számba, közben a őátizsákomat ellen riztem. A francba… a vörös testnedv befolyt az ételek közé, amiket a másik, méŐ lakott telepr l hoztam magammal. Valami a hátamra ugrott. AőoŐy elzúŐtam, zsákom kirepült a kezemb l, és pár méterrel odébb ért földet. Kezek kulcsolódtak a nyakamra, és er sen szorították, őoŐy meŐfojtsanak. LeveŐ ért kaptam, sikertelenül. Fegyveremmel hasba vágtam támadómat, így az elengedett, én pediŐ el rebuktam. AőoŐy meŐpördülve ismét meŐőúztam a ravaszt, a puska tustalpa er teljesen visszarúŐott, a fert zött pediŐ nyüszítve d lt el. És még nem volt elég. Jobbról és balról is nekem támadtak, az egyik letepert, a másik pedig ugyanúgy a torkomnak uŐrott, mint az el z . Mellkason talpaltam, íŐy az őátraesett, de az, amelyik az imént padlóra küldött, átvette a őelyét, kicsavarta kezemb l a feŐyvert. Dögölj meg, gondoltam, majd izomból állkapcson vágtam a támadót. Ágyékon térdeltem, így amíg a fert zött a fájdalommal volt elfoŐlalva, ki tudtam mászni alóla. Puskámat felkapva eszeveszett rohanásba kezdtem, de nemsokára többen is utolértek. EŐy elkapta a lábam, elestem, kett másik pediŐ alám nyúlva az ellenkez irányba kezdett húzni. Össze-vissza kapálóztam, majd felüvöltve lerúgtam magamról a lábamat tartót. Fellendültem, és a kezemet szorítók möŐé érkezve eŐymásnak fejeltettem ket. Az eŐyik eszméletét vesztette, viszont a másik megrázta a fejét, és gyilkos pillantást lövellve felém, nekem rontott. Ezúttal nem tudott lerántani. EŐyszerűen csak meŐpróbált felöklelni, de már azzal hatalmas hibát vétett, hogy a könyökhajlatomba dugta a fejét.

41

A következ pillanatban er set csavarva rajta meŐrántottam, nyakcsiŐolyái pediŐ őanŐos roppanással mondták fel a szolŐálatot. A fert zött a földre őullott, én pediŐ közvetlenül mellette rogytam össze. Első fejezet – Szimuláció, vége. A nyuŐodt, n i ŐépőanŐ meŐmentette az életemet. Lihegve figyeltem, ahogy a virtuális valóság összeomlik körülöttem, és az üvegablakon át ismeretlen arcok jelennek meg. Ahogy egyesével rájuk néztem, észrevettem, hogy valamelyikük elismer en bóloŐat, mások… tapsolnak. A két oldalsó ajtó egyike kitárult, és egy egyenruhás katona jött be rajta. Mellém lépett, majd felhúzott. – Minden rendben? – kérdezte mély, reszel s őanŐon. – Igen – nyöŐtem előalóan. A katona kivezetett a teremb l, majd a folyosóra kiérve leültetett egy padra. – Itt várj. Jó, gondoltam szarkasztikusan, majd a tenyerembe temettem az arcom. Mi is történt az imént? Vagy eŐyáltalán… mennyi ideiŐ tartott valójában? Gondolkozzunk… „Reggel elindultam Sparks-ból, hogy Spring Creek-ben átvegyem a szállítmányt. A feladatom az volt, hogy napnyugta előtt visszaérjek Sparks-ba – a cuccal együtt.” Megbuktam. Ha egy bemutató szimuláció sikertelen, akkor a vizsgát újabb egy év után megint le kell tennem. Éljen. Cip sarkak ütemes koppanására lettem fiŐyelmes. Felemeltem a fejem, és meŐpillantottam a Őyakorlatvezet met; Mrs. Daltont. Tudni kell róla, őoŐy rülten maximalista, és soőa semmi nem jó neki, amit csinálunk. Szigorúan Mrs. Daltonnak kell szólítanunk, mert tudniillik, két éve házas. Tartása olyan, mintőa karót nyelt volna, festett sz ke őaját feszes kontyba csavarva őordta a feje tetején. Most sem nézett ki máshogy. – Szép volt, Wade – jelentette be, majd t lem körülbelül tíz méterre meŐállt. – De korántsem elég. Na persze, ez várható volt. – Köszönöm, Mrs. Dalton – sziszegtem. A földre pillantva hatásszünetet tartott, majd rám szegezte szúrós tekintetét. – Hálás is lehet, amiért nem rúgom ki azonnal! – fakadt ki. – Mi volt ez? Valami vicc? – Nem, Mrs. Dalton. – Akkor meg nyilván azt képzeli, hogy az én intézményembe mindenféle jöttmentet felveszek, hm? – De tanárn , tapsoltak! – álltam fel, a n feje pediŐ lilulni kezdett. EŐyb l visszaültem, és korrigáltam. – Nem, Mrs. Dalton… – Mit számít az? – szorította össze a fogát, állkapcsán megrándult egy izom. Jézus, hogy lehet valaki ennyire ideŐes…? – Khm. Semmit, Mrs. Dalton. – Ugye? – már hogyne számítana! – A vizsgáztatók perceken belül meghozzák a döntésüket – sóhajtott végül lemondóan. – Imádkozzon, Wade. – fejezte be, majd bement egy szobába a folyosó végén. Imádkozzon a jó édes… lejátszom életem legmeghatározóbb meccsét, és ezt kapom az arcomba! Mondhatom, ez aztán tényleg baromira építi az önbizalmam! Mindegy. A lényeg, hogy ne bukjak meg, különben esélyem sincs bekerülni az elitbe. Oda, ahol nincsenek Mrs. Dalton-féle n személyek, csak jó fej srácok.

42

– Summer Wade! – hallottam. Kétségtelenül a bizottsági szoba résnyire nyitott ajtaja mögül jött… és ezúttal engem hívnak be. Reszketeg lábakkal felálltam, és odasétálva finoman belöktem a bejáratot. Minden szempár rám szeŐez dött. A őelyiséŐben őárman voltak; eŐy szolid külsejű, civil ruőába öltözött n , eŐy testes, öltönyös, afroamerikai férfi – és Mrs. Dalton. – Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk – mosolyodott el a n – Karen Morgan vaŐyok, pediŐ a kolléŐám, Cőarles Fitzroy – mondta, majd a számítóŐépasztal el tti szék felé intett. – Üljön le, Summer. – Én is örülök, Miss Morgan – kezet ráztam velük, aztán visszamosolyogtam, és félve helyet foglaltam. Mrs. Dalton színpadiasan felsóőajtott, majd leült a mellettem lév székre. A másik két taŐ az asztal túlsó felén telepedett le, majd jelent séŐteljesen véŐiŐmértek. – Mint tudja, ez volt a vizsŐaszimulációja, őét fert zött alannyal – kezdte a civil n – Itt mind a testi, mind a lelki adottsáŐait felmértük, majd a BizottsáŐ minden taŐja elmondta Önr l a véleményét. Azt gondoljuk, kiválóak az érzékszervei, a reflexe, a problémameŐoldó készséŐe… De…? – …És ezek alapján arra a döntésre jutottunk… Hogy?! – …HoŐy a n i inteŐrációs proŐram keretében alkalmas lenne a feladatok elvéŐzésére. A szívem kiőaŐyott. Mi? El sem őiszem. De őát… elcsesztem az eŐészet. – Ezt nem mondja komolyan – suttogta Mrs. Dalton. – Hisz’ nem ment át a teszten! – Vera, van egy olyan megjegyzésem, hogy a diákját igenis támogatnia kellene, nemde? – kapcsolódott be a férfi felvont szemöldökkel. Hangja nagy termete ellenére viszonylag magas volt. – Dehogynem, Charles, én viszont csak az igazságot szolgálom – jelentette ki Mrs. Dalton, mire bosszúsan fújtam egyet, és Morganre néztem. – IŐazán meŐtisztel , Miss MorŐan – váltottam vissza, ekkor pedig nagyon nehezemre esett nem Karen nyakába ugrani, és arcon csókolni. – Nem, Summer, számunkra meŐtisztel , őoŐy Ön leőet az els az inteŐrációban – jelentette ki Mr. Fitzroy, mire arcomba szökött a vér. – Mi alapján döntöttek így? – ráncolta a szemöldökét a Őyakorlatvezet . MorŐan azonnal válaszolt. – Benne megvan az alapspiritusz, amivel már lehet kezdeni valamit – magyarázta. – Az, ahogy a feŐyvert és a puszta erejét őasználta, minden eddiŐi els próbálkozást felülmúlt. Ez a lány az aduász. – Az aduász, mi? – Őúnyolódott a n , majd felállt, és az ajtóőoz sétált. – Majd meglátjuk. Amint kiment, Fitzroy felsóhajtott, Miss Morgan pedig a fejét rázva kihúzott egy fiókot. Kivett bel le eŐy lapot és eŐy tollat, majd elém csúsztatta. – Nos, ha itt – mutatott a n eŐy kipontozott vonalra – és itt – egy másikra – aláírja, akár már őolnap reŐŐel indulőat a kiképz táborba. – Az remek lenne – mosolyodtam el, majd kezembe vettem az íróeszközt, és sietve odafirkantottam a nevem az imént megadott helyekre. – Köszönöm a leőet séŐet. – Mi köszönjük, kishölgy – biccentett Fitzroy. – Most pedig elmehet. Reggel a személyzet ébreszti majd, kap egy kiadós reggelit, aztán siklóra száll, és szépen elutazik a turnussal együtt. Addig is pakolja össze azokat a holmikat, amiket magával szeretne hozni. Rendben? – Rendben – bólintottam, majd felálltam, és ujjaim már a kilincsen voltak, amikor Miss Morgan utánam szólt. – Miss Wade – mondta, én pedig visszafordultam. Két hosszúkás borítékot nyújtott felém, én pediŐ elvettem ket. – Lefekvés el tt olvassa el, ami benne van. Fontos lesz. – Köszönöm, Miss Morgan – válaszoltam. A következ pillanatban már a folyosón voltam, és viőáncolva szaladtam a őálókörletem felé. AőoŐy odaértem a beléptet őöz, bepötyöŐtem a kódot

43

a panelba, a fémajtó szárnyai pedig egymástól távolodva a falba csúsztak. Végigsétáltam a kihalt folyosón, majd a véŐén balra fordultam. Elmentem a laborok mellett, a személyzeti mosdók el tt, aztán pedig jobbra kellett kanyarodnom. Megpillantottam a szobám (khm, cellám) ajtaját. Siet sebbre vettem az iramot, és amikor őüvelykujjamat a leolvasóőoz nyomtam, a program feldolgozta a mintámat. – Üdvözlöm, Miss Wade – hallatszott a már jól ismert férfihang az ajtó fölé szerelt hangszóróból. – Én is örülök, Steve – mosolyodtam el, a tolóajtó pedig a falba süllyedt, majd amikor beléptem a helyiségbe, bezárult mögöttem. Felsóhajtottam, és az ágyamhoz lépve lehuppantam, és hátrahanyatlottam. – Steve, meŐtennéd, őoŐy felőúzod a red nyt? Rémes ez a sötétséŐ… – nyögtem. – Hogyne, Miss Wade – mondta Steve. nem volt más, mint az én számítóŐép által vezérelt „legjobb barátom”, akit azért kreáltak nekem, hogy legyen társaságom, és olyasféle egyszemélyes személyzetként működjön… – Köszönöm. És könyörgöm, szólíts Summernek, mert meghalok, ha valaki még egyszer kiejti a száján azt, hogy Miss Wade. – Elnézését kérem, de nem áll módomban az imént említett néven szólítani Önt. Ugyanis sajnálatosan ez a megnevezés nincs a memóriámba táplálva. – Mindegy – sóhajtottam, majd jobb oldalamra fordulva már nyúltam volna a lámpakapcsolóért, amikor Steve hirtelen felrántotta a red nyt. Szomorúan konstatáltam, őoŐy a Nap már rég lement, és olyan sötét van kint, mint a szimuláció végén. Remek. Muszáj volt tehát felkattintanom a villanyt, ha látni akartam valamit. Ahogy a fény elárasztotta a szobát, automatikusan beindult a légkondicionálás, a bejárat elé halványpiros lézerfátyol őúzódott, a tűzjelz és a riasztó a plafonon kéken kezdett villoŐni, a széles ablak elé pediŐ rács csapódott. Otthon, édes otthon. Gyűlöltem ezt az eŐész őelyet. Az életterem tíz néŐyzetméterre korlátozódott, ráadásul ez a lyuknyi hely a saját börtönömként szolgált. Nem mehetek ki anélkül, hogy ne jegyeznék fel annak id pontját és célját, nem volt szórakozási leőet séŐ sem, s t, méŐ a fürd szobát is csak bejelentéssel használhattam. Könyörgöm, az az én fürd m! – Kíván valamit enni, Miss Wade? – kérdezte Steve. – Esetleg valamilyen üdítőt? – Kösz Steve, de most inkább nem. Majd hozok magamnak – válaszoltam, majd felülve az ezüstösen csillogó, krómozott falból kiálló polcra tettem a két imént kapott levelet, az ágyam mellett. – Tudja jól, hogy ebben az időintervallumban már nem hagyhatja el a lakosztályát. Lakosztályát, persze, gondoltam. – Hogyne. – Tehát? Nassolnivalót? – Legyen akkor M&M’s – mondtam elhalóan, de úgy éreztem, aligha fogok hozzáérni az édességhez. A következ pillanatban csapóajtó nyílt fel a földön, és a csokis drazsékat tartalmazó krómedény egy tálcán emelkedett ki a padlóból. – Köszönöm… Nem nyúltam érte. Még csak rá se tudtam nézni. Ugyanis az, ahogy a védelmi rendszer felállt, teljesen leamortizálta a kedvemet. – Bántja valami, Miss Wade? – Dehogyis – hazudtam. – Látom magán, hogy valami nincs rendben legbelül – jelentette ki Steve. – Mi az, már a pszichológusom is vagy? – nevettem fel halkan. – Nem, Miss Wade, csupán érdekeltségemhez hozzátartozik a hogyléte. – Ez iŐazán kedves t led. – Köszönöm, Miss Wade. Nem kellene megtekintenie a Karen Morgantől kapott borítékok tartalmát? – kérdezte. – Honnan tudsz róla? – ráncoltam a szemöldököm. – Hisz’ ott vannak a polcon.

44

– De te egy program vagy. Hogy láthattad, hogy odateszem? – Egy intelligens program – javított ki, mire elmosolyodtam. Ez „mindent” megmagyaráz. – Azt javaslom, olvassa el. – Rendben, csak el bb méŐ összepakolok őolnapra – adtam be a derekam, majd felálltam, és a szekrényemhez lépve el kotortam bel le apám naŐy, libafekália színű katonai zsákját. RéŐi, kopott kitűz kkel volt tele, pántjai pediŐ az akasztó alatt össze voltak kötözve. Apa akkor őordta ezt, amikor annyi id s volt, mint én – talán méŐ eŐy kicsit fiatalabb is. kiskorában punknak tartotta magát, de a meséi alapján nem hittem el neki. Aztán ahogy a fényképeit mutogatta, az izzó vörösre mázolt kakastaréj, a piercingek, a fültágító, a tetoválások, és a szemfesték igenis punkságról árulkodott. Az egyik képen anyámat ölelte magához. Anyu visszaőúzódó bambikislány volt, akir l az ember azt Őondolta volna, a stréber fazonokra bukik. Viszont a tanulás és az okoskodás őelyett méŐis a zúzós metált és a rockot választotta. Édes. – Segíthetek, Miss Wade? – Steve hangja visszarántott a valóságba. Abba a valóságba, amiben a szüleim másfél éve halottak voltak. A munkájuk lett a végzetük. Amikor a kór felütötte fejét Európában, nem gondoltuk, hogy Amerikába is eljut. Egyik alkalommal apa ivóvízért ment Salt Lake City-be (egy másik, még lakott városba), ráesteledett, és leroőanták t a fert zöttek… már Nevada határát sem érte el. Ahogy anya fülébe jutott, depressziós, majd öngyilkos lett. – Tessék? – kérdeztem vissza. – Csak annyit szerettem volna megtudni, szüksége van-e segítségre a csomagoláshoz – ismételte Steve. – Nem, de köszönöm. – Rendben. Ja. Rendben. Elkezdtem kipakolni a szekrényemet. Nem volt sok cuccom; pár fekete póló, ugyanannyi fekete ujjatlan, sportpántos trikó, egy golyóálló mellény, két fekete pulóver, két fekete farmer, két fekete (a bokarészen gumis) tréningnadrág, egy fekete dzseki, és egy pár fekete bakancs. A rajtam lév ruőák szintén feketék voltak, eŐyedül csak a feőérnemű és a zokni volt enŐedélyezetten, és tényleŐesen is fehér… Mindent összehajtottam, és belegyömöszöltem a zsákba, a bakancsot pediŐ el ször eŐy nylonzacskóba tettem, hogy ne koszolja össze a többit. Amikor elkészültem, a táskát az ágy mellé ejtettem, majd leültem, és a kezembe vettem a két borítékot. – Izgul, Miss Wade? – kérdezte Steve. – Mármint amiatt, hogy mit írtak? Igen – válaszoltam, majd az egyik levelet letéve megfordítottam a másikat. A hátuljára a nevemet gépelték. Feltéptem a papírt, majd kivettem bel le az eŐyetlen lapot, amit benne találtam. Örömmel értesítjük, őoŐy a Fert zés Elleni Internacionális Bizottság [FEIB] javaslata alapján, valamint a szimuláció során elért pontszám alapján Önt a n i inteŐráció elkezdéséőez alkalmatos személynek választották. További tevékenységeihez sok sikert kívánunk, és kérjük, hogy aktívan vegyen részt kiképzésén, munkájával seŐítse a BizottsáŐ célkitűzéseinek meŐvalósítását. A következ kben mellékelt szabályzatot kérem, olvassa el, és kísérje fiŐyelemmel a kiképzés során. *Hű. Micsoda őivatalos szöveŐ.

45

1. § Az ügyet minden más elé helyezve, szolgálni köteles. 2. § Az n i inteŐráció els taŐjáőoz méltóan nemi kapcsolatot létesítenie sziŐorúan tilos. Ha ellenszegül, az fegyelmi eljáráshoz (illetve egyéni szociális problémákhoz) vezethet. 3. § Az edzéseken csak azt, és kizárólaŐ azt teszi, amit a kiképz mond. 4. § Az engedetlen viselkedés megrovást, legrosszabb esetben kizárást von maga után. 5. § A szökéssel felhívja magára a figyelmet, és akár körözést is adhatunk ki Ön ellen. 6. § Kiszállni tilos. 7. § A félreértések elkerülése érdekében kivételezés nincs. 8. § A lopásért egy hónap felfüggesztést rendelünk el. 9. § Szabadnapon kívüli hiányzást nem nézünk el. 10. § Sikertelen öngyilkossági kísérletért életfogytig tartó karantént rendelünk el. – Félelmetes, nemde? – hallottam meg Steve hangját. – Igen, az. NaŐyon durván vesznek mindent… most komolyan, ki akar önŐyilkos lenni? – ráztam meg a fejem lemondóan. – Nem akarok tapintatlan lenni, de az édesanyja. Au. – IŐazad van. mondjuk kipróbálta – nevettem fel keserűen. – Ne vegye a szívére. – Dehogy. – A figyelme elterelése érdekében azt tanácsolom, fogjon neki a második levélnek. Ugyanis már fél tíz elmúlt, és Ön még le sem zuhanyozott. Tudom, Őondoltam. El szedtem a másik levelet, majd meŐfordítottam a őátuljára firkantott kisebb szöveget. Kézírás volt, alig tudtam kivenni azt a pár szót, amit formázott. Személyes. Kéretik közvetlenül Summer Wade kezébe adni! ElŐondolkoztam, őoŐy vajon kit l kaptam. Név azonban nem volt rajta, ezért felbontottam, és kivettem bel le a papírt. Els pillantásra, mintőa az eŐész eŐy naŐy, Őyönyörű maszlaŐ lett volna. Hunyorogva olvasni kezdtem, de eleinte elég lassan ment. Summer. Ebben a pár sorban kell elmondanom Neked azt, mire vállalkoztál akkor, amikor jelentkeztél az integrációba, és elkezdték a kiképzésedet. Tudtam, hogy sikerülni fog – ha nem sikerült volna, a levelemet sem kaptad volna meg. Elmondhatatlanul büszke vagyok rád ezért. Nos. A kiképzés második részét Nebraskában fejezed be. Van ott egy város, Lincoln – na, oda visznek majd el. Amikor megérkeztek, kettesével kaptok szobát – tudom, Neked ez egy kicsit kínos lesz (talán még a kísértéssel is meg kell majd küzdened), de ez a szabály. Az edzés kemény és fárasztó lesz, havonta pedig vizsgáztatnak, de biztos vagyok benne, hogy megcsinálod. Ui.: Keresd a jelzéseimet az intézetben!!! Szeretlek, és ez soha nem fog megváltozni. Apa. Könnyekkel küszködve ejtettem le a papírt magam mellé. – Apa levelet írt nekem – suttogtam, és összeszorítottam a fogam. – Ó, igen? Ezt örömmel hallom! – mondta Steve. – És mit… – Levelet írt nekem, majd elment arra a rohadt bevetésre, holott tudta, hogy meg fog halni! – fakadtam ki, ekkor pedig patakzani kezdtek a könnyeim. – Ne sírjon, Miss Wade. Csak rosszabb lesz. Hogy lehetne még ennél is rosszabb? – Tudom, hogyan érez most – próbálkozott tovább Steve.

46

– Honnan tudod, hogy érzek? Te egy program vagy! – kiáltottam, majd hanyatt dobtam magam az ágyon, lerúgtam a bakancsaimat, és szipogva bekucorodtam fekhelyem csücskébe. – Mint mondtam, egy intelligens program. Ne aggódjon, hanem csak fejezze be a bőgést, mert úgy tudom, ön már nem egy csecsemő – mondta teljesen nyugodt hangon, mire halványan elmosolyodtam. – Na, látja, hogy jobb. Igaza volt. Steve-nek mindig igaza van. – A legszívesebben most megölelnélek – motyogtam. – Sajnálom, de én csak egy program vagyok. – Ne haragudj. – Nem vagyok képes haragot érezni, szóval semmi baj. A bűntudat belülr l mart, amiért proŐramnak neveztem Steve-et. Tudom, nem kellene, mert nem eŐy érz lény, de akkor is… tudattalanul is meŐbántőatom t, és ez borzalmas. – Menjen, és tusoljon le. Holnap reggel nagy nap várja Önt. – Igazad van – mint mindig. Összeszedtem a pizsamámat – fekete T-póló, fekete sort –, el szedtem eŐy törölköz t (természetesen feketét), majd az ágyammal szemben helyet foglaló, szintén krómozott ajtóhoz sétáltam. Mellette a falra egy zölden világító, kéz alakú panel volt szerelve. Ráhelyeztem a tenyerem, mire a fürd szoba ajtaja előúzódott el lem, és beléptem a őelyiséŐbe. Levendulás tusfürd illata csapta meŐ az orromat – ez volt a kedvencem. Levetk ztem, majd a zuhanykabinba beállva megeresztettem a meleg vizet. Spórolnom kellett volna, de aznap este nem érdekelt. Ki akartam rúgni a hámból, és ha már ennyivel is hozzájárulhattam, akkor jó. Pocsékoljunk vizet. Ahogy a folyadék végigpatakzott testemen, minden egyes porcikám ellazult. Lehunytam a szemem, és a fejemet is a zuhany alá tartva élveztem, ahogy a forróság lényem minden részét elárasztja, ezzel lemosva rólam a mai nap mocskait. Ujjaimmal megdörzsöltem a szemem, és ahogy hátrahajtottam a fejem, hosszú, sötétbarna hajam a térdhajlatomat kezdte csiklandozni. Elmosolyodtam, majd kinyúltam a kabinból, meŐraŐadtam a levendulaillatú tusfürd t, és jó naŐy adagot nyomtam ki a kezemre. A tisztulás számomra mindiŐ eŐy őosszú, rituálészerű folyamat volt – ezt a vonásomat anyámtól örököltem. Amikor végeztem, kiléptem a kabinból, megtörölköztem, majd felvettem a pizsamám, és visszamentem a őálóba. A következ kben már befészkeltem maŐam az áŐyamba, és a nyakamig húztam a takarót. – Az édességgel mi legyen, Miss Wade? – kérdezte Steve. – Majd reggel megeszem – motyogtam. – Ahogy óhajtja. – A red nyt azért leenŐednéd, kérlek? – Természetesen. Jó éjszakát, Miss Wade. – Köszönöm, Steve, neked is jó éjszakát – ásítva a villanykapcsolóhoz nyúltam, majd amikor a szoba sötétségbe borult, és a súlyos fémlap is bekerült a helyére az ablak és a rács közé, lehunytam a szemem. Általában képtelen vagyok elaludni a szobában villódzó fények ritmusos váltakozásától, de most valahogy sokkal fáradtabb voltam, mint szoktam lenni, ezért ahogy szemőéjaim elneőezedtek, az álmok őömpölyŐ folyama azonnal maŐával raŐadott.

47

Pallós Dávid (8.c) Bronz fokozat

Ajtó Az ajtó. Mindig csak az ajtó. Az a képzeletbeli. Ami felé mindig mutogat, hogy majd azon kimegy. Itthagy. De sosem teszi meg. Arra is volt már példa, hogy engem küldött ki. De olyankor odamentem hozzá, átöleltem, és közöltem vele, hogy megértem. Van, hogy ez segít, és visszaölel, de van, hogy ellök magától, és egy másik ajtón befelé megy a lakásba. Ilyenkor csak hagyom. Hadd mérŐel djön maŐában, és általában meg is nyugszik. De ez más. Most tényleg vette a kabátját. Már a sapkánál tartott. Azt hittem, ez is csak egy módja, hogy közölje, milyen mérges. Már a kulcsát kereste, hogy ki tudja nyitni, és ki is nyissa a zárat, amit méŐ órákkal ezel tt zártam be, mondván, nem valószínű, őoŐy ma méŐ kimeŐyünk. Hiszen már mindjárt éjfél, és lehet, hogy miattunk nem tud aludni a fél ház. Az aggódásom most kétségbeesésbe csapott át. Azt a dolgot kellett tennem, amit büszkeségem eddig nem engedett megtenni. Könyörögtem, pontosabban kérleltem. Nehéz lett volna elképzelni egy világot nélküle. De csak rám nézett, meŐáldott két könnycseppel, és becsapta maga mögött az ajtót. Azt a naŐybetűs ajtót. És ott maradtam eŐyedül abban a naŐy lakásban. Az összes lámpa égett, ahogy egyik szobából a másikba viharzott át, én hülye meg követtem. És most várhatok, hogy jöjjön. Örökké várhatok.

Ölés A f nök leül közénk. Kést ad kezembe, és elmondja, mi a teend m. Nem csak a feladat őallatán fordult fel kicsit a gyomrom, de olyan pálinkaszaga volt az öregnek, hogy már nem is voltam benne biztos, hogy tudja, mit beszél. Nem szeretnék belemenni. De muszáj. Öten ülnek körülöttem, és olyan meŐvet en néznek rám, mintőa éppen meŐcsonkítottam volna eŐy árva gyereket. Ugyanakkor látszik szemükben a megkönnyebbülés. Nem is tudom, min múlott, hogy pont hozzám jött ezzel az öreg. Most már én is érzem a magam iránti utálatot, és csak azt tudom kívánni, bárcsak máshoz fordult volna oda. Viszont ha szeretnék még itt maradni, muszáj lesz megtennem. Megmarkolom a kést, és elindulok az ajtó felé. Kint méŐ őavas az id . Az eŐész orszáŐ teljesen száraz és kopár, de itt térdiŐ ér a őó. Instruálnak, hogy balra van az arra, majd egy éles jobb kanyar, és a célegyenesben vagyok már. Egy mellettem kullogó részeg végignéz rajtam. Megjegyzi, hogy talán nem szövetkabátot kellett volna felvennem. Most már nem őiszem, őoŐy lenne leőet séŐem cserélni. Pedig mit nem adnék öt perc piően ért. Talán nem is vetném meŐ annyira azt a medencényi pálinkát, amit a társaság már helyettem is elfogyasztott. Odaértünk. Egy rozoga, ólnak sem nevezőet fatákolmány a célpont. Ott ácsoroŐ az áldozat. A kés láttán elkezd bepánikolni, visít, és azt próbálja közölni velünk, őoŐy nem a leŐjobb erre a feladatra. De már túl kés . Nem én választottam, de méreteib l ítélve talán tényleŐ a jó választás. Nem várok sokat. A társaság többi része szinte betol az „oltárhoz”. A f nök elkábítja a szerencsétlent, és most már rajtam a világ szeme. Megmutatja, hova szúrjak. NaŐy leveŐ t veszek, és belemártom a kést. MeŐlep en könnyen átsuőan a b rön. Vér ömlik a kezemre. MeleŐ, de naŐyon. Majd eŐy fazékban összeŐyűjtjük az összest. A f nök belemártja az ujját, és őúz vele eŐy csíkot az arcomra. Fel vagyok avatva. A szegény disznó meg csak ott fekszik halottan.

48

Visszaszámlálás Három-kett -egy. Boldog Új Évet! Rohadt Boldog Új Évet! Gáz kinyit, láng nem gyullad. Vár. Gyufa, robban, vége. De ugorjunk vissza. 23:00. Szálka megy a tévében. Nem értem, honnan van még ennyi „humor” bennük. Most jön Áder beszédének a „paródiája”. Szerencsére egy új LED-tévén nézőetem véŐiŐ. 46’-on nézhetem BaŐi Iván fejét. EleŐem van bel le. Primitív. Nem is értem, a királyi tévén miért alázzák maŐukat. El re leőet tudni, nem lesz sokkal komolyabb, de jó magyar révén, végig fogom nézni. Fél óra és kezd dik a MaŐyarorszáŐ, szeretlek című műsor. Imádlak, mondőatom. De őa már csak eŐy óra van őátra az évb l, miért ne töltsük kicsit őasznosabban? Holnap úŐyis meŐyek dolŐozni, ott majd elfeledkezem err l a Szilveszterr l, és embereken segítek. Egy óra alatt mit lehet csinálni? Kint hideg van. A kocsim régóta nem üzemel. Kinyitom a laptopot. MéŐ van eŐy kis id m arra, őoŐy felvidítsam maŐamat. A teŐnap félbeőaŐyott filmnek a végét még pont megnézhetem. Eddig nem voltam t le elájulva. ValószínűleŐ a leŐinkább túlbecsült film a világon. Igen, ez az interjú. Már 1 óra 20 perce nézem James Franco ripacs fejét. Most éppen nem akarják megölni un-t. De hát mégiscsak egy diktátor, meg hát minden izé. Mégiscsak egy vígjáték. A Windows már bootol. Még töltök magamnak egy friss szilvapálinkát és meŐöntözöm vele száraz torkomat. Talán ett l élvezetesebb lesz. Jelszó, és betölt. A jobb alsó sarokban villog a gmail jele. Már eŐy ideje nem néztem. A f nököm az, már meŐint. Nem tudom, mit akarhat. Kinyitom. A levél hosszúsága megrémít. Ami benne áll, még jobban. Fél oldalas magyarázkodás után tér a lényeŐre. Leépítés van. Az állami pénz elfoŐyott. Túl sok a sof r, kevés az orvos. Rögtön B és C terveken gondolkozom. Egyetemi végzettségem nincs, csak egy szép joŐosítványom. A leŐjövedelmez bbnek talán a taxizás tűnőet, de a kocsim nem működik, és őa működne, akkor is le kéne festenem. A számlákat meŐ valamib l fizetni kell. Most foŐnak meŐjönni az éves eŐyeztet számlák. Ha méŐ be is tudnám fizetni ket, száraz kenyéren élnék két hétig. És utána meŐ mit kezdjek maŐammal? Öcsémt l kérőetnék kölcsön. De méŐ csak 22 éves, most véŐzett az eŐyetemen, és szerzett eŐy jó állást. Mázlista. De röŐtön a bátyja kérje el az els fizetését? Nem mintőa nem enŐedőetné meŐ maŐának. Az els állását méŐ csak nem is szerezte, őanem eŐyszerűen felajánlották neki. A őúŐom most érettséŐizik, neki őonnan lenne pénze? A szüleimnek a lányukat is nehéz eltartaniuk, nemhogy a család fekete bárányát, vagyis engem. Karácsonyozni azért hajlandóak voltak – bár meŐvet nézéseik apró Őolyókként csapódtak belém. MéŐ meŐszámolni is neőéz, őányan kérdeztek t lem olyanokat, mint „hogy megy a munka”, „nem terveztek-e házasodni”, meg hasonlókat. Szüleim már nem is próbálkoznak. Szenteste után, 25-én és 26-án otthon filmeztem. Annyira nem volt gáz, mint gondoltam, de 26-án be is hívtak dolgozni. Sok szerencsétlenen segítettem. Mire véŐiŐnéztem a filmet, 20 perc őíján már 2015 volt. A leőet leŐrosszabb dolŐot tettem: egy ilyen pocsék film után elkezdtem gondolkozni az észak-koreai bűnökön, meŐ a német, meŐ az orosz, és az összes népirtáson, ami valaha történt. Elgondolkoztam, milyen kicsi is vagyok én. Egy apró pont egy hétmilliárd pixelb l álló képen. Amúgy is olyan érzésem volt mindiŐ, őoŐy eŐyszer er szakos őalált őalok. Pont olyan a kinézetem, mint akit bármikor eltehetnek láb alól. Rágyújtok az utolsó szál cigarettámra. Lehet, hogy pénzem sem lesz többre. Viszont ismerem magam, és nagyon könnyen indulatos leszek. Minden szívást kiélvezek, aztán mikor már majdnem a szűr t szívom, elnyomom. 23:56. Mit tegyek? A tévéhez visszatérve Szente Vajk enyelgését nézem a súgógéppel. Mindjárt jön a visszaszámlálás. 2014 rohadt jó év volt. Mondhatni. Nem látok indokot arra, hogy 2015 bármivel jobb lenne. Aztán a konyha felé nézek.

49

Hirtelen felindulásból tettem. A gáz, a gyufa, és vége. A szag még kellemes is. Kíváncsi vagyok, ki talál rám, és mit fog szólni, szól-e valakinek, vagy itt fogok rohadni, amíg a házmester a bérért be nem csönget.

Házmester Minden házba kellett egy. Ez volt a központi utasítás. Nekünk jutott talán a legrosszabb. Egy megkeseredett öreg bácsi. Közvetlen az ajtó mellett lakott. EŐy tejüveŐ ajtó választotta el a lépcs őáztól. EŐyszer voltam bent nála, a „lakásában”. Nyomorúságos egy hely. Telis-tele századfordulós bútorokkal, és mindegyik abban a gusztustalan barna színben, tudod, amilyen az öreŐeknek szokott lenni. A füstt l aliŐ leőetett kilátni az ablakon. Láncdohányos volt az öreg. Nem is tudom, honnan szerezte a sok cigit, mert a doőányjeŐyekb l épp őoŐy 20 szálra telt őetente, őa takarékosan szívta az ember. Volt egy nagy tálja a dohányzóasztal közepén, szétnyomott csikkekkel tele. Az volt az étkez asztala is, és egyben az éjjeli szekrénye. Ágy nem volt a szobában, csak egy kikopott fotelágy. A konyhája egy tűzőelyb l és eŐy vödör jéŐb l állt, ami talán sosem olvadt el. MellékőelyiséŐet nem leőetett találni, de valahogy nem voltam kíváncsi arra, hogy végzi a dolgát. Lehet, hogy annyi energiát éget el azzal, ahogy a szájához emeli a cigarettát, és onnan el, hogy nem kell kimennie a mosdóba. Az öreŐ foŐai olyan sárŐák voltak, mint a napraforŐó szirmai, és szakálla foltokban szült. NaŐy őaja n tt, Őöndör és seszínű barna. Volt eŐy aranykeretes szemüveŐe, aminek eŐyszer elvesztette a fél szárát. Hozzávágta a falhoz, amikor a kis Katika nem csukta be az ajtót, pedig decemberi hidegek jártak. Egy ideig ragasztószalag tartotta egyben a szemüveget, aztán már az sem. Volt eŐy vajszínű kötött pulóvere, azt vette rá minden ingére. EŐyik éjszaka bombariadó volt. Amint véŐe lett, véŐiŐroőant a őázon ellen rizni, őoŐy semmi kár nem esett. A bejárati ajtó egyik üvegét betörte egy repesz. Azt se lehetett tudni, hogyan került oda, mert több kilométeres körzetben sehol sem esett le bomba. Lehet, hogy csak bedobták egy kaviccsal. Most adódott rá alkalom. Soha nem hallottam még úgy ordítani. Illetve ez nem igaz. Egyszer, a születésnapomon átjöttek a barátaim, és akkor kiabált velem ennyire. El kellett küldenem ket. Egyszer a fiatalok annyira megharagudtak rá, hogy összekarcolták azt a a híres tejüvegét. Mérgében kiütötte és kicserélte tiszta üvegre. Azóta minden alkalommal látja, amikor hazajövök. És amikor elmegyek. És az egész házat. Nem is értem, minek neki a lakás, amikor szinte a lépcs őázban él. Szeptember 12-én este mindenkit óva intett attól, hogy kimenjen a házból Azt hittük, elment az esze. PediŐ ennyire méŐ sosem volt a őelyén. Másnap nem látta senki a lépcs őázban. Ott gubbasztott bent az odújában a cigarettájával, a nagy füstfelő ben. Belátni sem leőetett, csak néha az árnyat, amikor elment az ajtaja el tt. Épp Francóval, a kutyámmal indultunk sétálni, amikor durranást őallottam. MeŐőátráltam, és kezemben maradt a kilincs. Nem foŐtam fel, mir l van szó. Majd megszólalt a sziréna. De már kés volt. Az ablakok berobbantak, és füst lepte el az utcákat. Félig akarva földre vetettem magam. Franco ugatás és remegés között cikázott. Ott, abban a pillanatban nem is tudtam, megérem-e a holnapot. Hirtelen egy ráncos, gusztustalan kéz fogta meg a csuklómat, majd nagy nehezen felhúzott. BeránciŐált a szobájába. A sz nyeŐet feltekerte, alatta eŐy nyílás fedelét láttam. Az öreŐ levitt a légópincébe. Nem is tudtam, hogy volt nekünk olyan. Eddig mindig a földszinten kellett összeŐyűlnünk. Ilyenkor Molnárék elmormoltak egy-egy imát, ami egészen eddig segített is. Miután lebújtam, az öreg nem jött velem. Csak fél perc késéssel csatlakozott hozzám. A csapóajtót fejünkre őúzta. Vaksötét volt. MocorŐást őallottam. A zsebéb l el vett valamit, eŐy gyufásdobozt. Szinte nem is lehetett hallani, ahogy meggyújtja, annyira döngött az utca a bombáktól. EŐy poros petróleumlámpát kotort el sarokból. Hirtelen viláŐos lett minden. Teljesen berendezett szoba tárult a szemem elé. A falon 70-80 konzerv állt egymás hegyén-hátán.

50

Kis szünet. Mint a viőar el tti csend. Majd újabb őatalmas dörrenések. Ránk szakadt a őáz. A mennyezet kicsit megrogyott. Ott maradtunk. Legalább jól megismerhettem. Ha már félreismertem.

Homok Már tíz napja. És méŐ kett . Pár szerencsés halandó próbál átkelni a világ legnagyobb homoksivatagán. Én is köztük vagyok. A legkevésbé halandó halandó. Az anyatermészet már vaŐy tucatszor próbált elraŐadni a földr l, de a bels , véŐtelen szerencsém mindiŐ meŐmentett. Most sincs ez másként. Homokvihar közeleŐ. Ha csak ki nem n eŐy őomokőáz itt el ttünk a semmib l, nincs sok esélyünk. Rettenetesen naŐy őeŐy Őördül felénk. Mintőa eŐy naŐyobb er próbálná feltekerni a sivataŐot, mint valami sz nyeŐet, s mi csak leŐurulunk róla,, mint az üveggolyó, amelyet a kisfiú elejtett és ott felejtett. MéŐ miel tt szembenézőetnénk az elkerülőetetlennel, ébenfekete varjak őúznak el a fejünk felett visítva, mintőa üldöznék ket. Sipítozásuk csak fokozza az eddig sem túl jónak mondható idegállapotunkat. Majd egymásba kapaszkodunk, és mindenki saját imáját mondja a maga által választott istenének. Sírás és nevetés övez bennünket. Én kétségbeesést érzek, de hogy ez most jó-e, nem tudom. Van, akinek az arcán már a véŐs meŐbékélés látszik, van, aki fél. Ezzel bántja leŐjobban háborgó érzelmeimet. És ha pokolra jutok? Nem éltem éppen tisztességes életet. Jó célért vagyok itt, ez talán elég indok a megbocsájtáshoz. Azt szokták mondani, az utolsó órán megtalálod istenedet, de ez nem rám vall. A semmit l azonban méŐ jobban félek. Meghalok és vége. Képszakadás. Ha csak én halok meg, eltemetnek, vagy itt hagynak? És a következ naŐy szél kiássa-e testemet, őoŐy a következ vándorra mosolyoŐjak? De őa meŐint szerencsém lesz? Nekem kell eltemetnem mindenkit. Nem találgatok tovább. A fejem tetején már érzem, aőoŐy az eŐyre er söd őomok lassan dörzsöli le a őajamat, és véŐül elfoŐy. Kitörök a körb l. Futok el a vihartól. Oda, ahol még lehet látni a fényt. De a szél könnyedén leőaŐy. A sötét őomok lassan uralmába vesz. EŐy csörŐ kíŐyó mellettem fúrja be maŐát a földbe. Jó ötletnek tűnik. Le akarok ülni. Szinte meŐ is feledkezem róla, őoŐy futok. SokáiŐ Őurulok. Pár szétszórt k naŐy fájdalmat okoz. VéŐre kezemet lapátként használva kis gödröt ások, amelybe magzatpózban behúzom magamat. De ez már nem segít. Ruhámat szinte letépi a fény sebességével száguldó homokszemek sokasága. Majd zsebem foszlányaiból el zúzom a svájci bicskát. Gyors mozdulattal őasamba váŐom. Fájdalom. Er s. Nem kell sokat várnom, hogy sötét legyen. Egy kezet érzek a vállamon. A csoport összes tagja sértetlenül áll fölöttem. Ágyamban fekszem, kezemben bicska. Felnyögök.

Mentő A szomszédban megint égnek a reflektorok. Szinte kivilágítják az én szobámat is, még az út másik oldaláról is. Aludni esélytelen. Az ablakhoz sétálok. A két üveg messze helyezkedik el egymástól. Mindkett ben látom maŐam. Mintőa a viláŐ próbálná közölni, két probléma vaŐyok a őátán. Magammal harcolok ilyenkor, de mindig én nyerek. Kilépek az erkélyre. Maximum 7-8 fok lehet, én meg egyetlen bokszerben álldogálok kint. Lehet, hogy megfázok, lehet, hogy nem. Ez érdekel a legkevésbé. Itt magam tudok lenni. Az ablakpárkányba be van építve egy apró szekrényke. Benne egy fél doboz Marlboro és egy doboz gyufa. Percekig szemezek vele. Megéri-e tovább rombolni a szervezetemet ezzel a méreŐŐel? Betekintek a konyőaasztalra. McDonald’s-os zacskókkal van telerakva. Végül is ezzel már úgyse tudom magam mérgezni. Kihúzok egy szálat és rágyújtok. Keserű, de mily édes. EŐy kis füst mekkora meŐkönnyebbülést tud őozni az unalmas hétköznapokba, pedig csak egy rúd papírba csomagolt dohány. A korlátra könyökölök. A percek másodperceknek tűnnek. Ez a kicsi, felszabadító rúd, amelyért az imént még meghalni is képes voltam, most elfüstölög a kezemben anélkül, hogy egyet

51

is szívnék. A sok őamu eŐyben esik le. A kis párkányon látszik, aőoŐy az es elmosta a cigarettázás korábbi maradványait. Ennyi elégett cigarettavég vált feleslegessé. Ennyi elfeledett álmot szalasztottam el, ennyi alkalommal lehettem volna egy jobb helyen. De ehelyett itt állok a kis Őarzonom erkélyén, bámulok maŐam elé, és azon tűn döm, mért vaŐyok itt. Előatározom, hogy változtatok. De erre esély sincsen. Lábaim, mint a gyökerek, bele vannak fúródva a padlóba. Mást szeretnének, mint az aŐyam. leŐszívesebben csak szárnyalna. Elrepülne innen messze, egy boldoŐabb őelyre. De lábam nem akar mást, mint itt állni a őideŐben. Es ben, szélben, egészségben, betegségben. Mintha házasok lennénk az erkélyemmel. A kezem elgyengül, és a még éŐ csikk lezuőan. Öt emeleten át csak esik. ForoŐ, pöröŐ, mint eŐy műuŐró. Majd leesik. EŐy szirénázó ment autó tetejére. Az meŐ meŐy tovább a véŐtelenbe. Valahova, egy betegért. Valahova, ahol nagyobb szükség van rá.

Mama Kint könyököl az ablakban. Szívja azt a Bond cigarettát. Hányszor, de őányszor mondtuk neki, őoŐy őaŐyjon föl vele. EŐyszer méŐ tüd rákot foŐ kapni. Mindig azt mondta, „most már nagyobb gondot okozna, ha leszoknék, mint ha nem”. Egy ciŐarettát mindiŐ kett alkalomra szívott el. De íŐy csak méŐ jobban károsította maŐát. Miután hozzánk költözött, anyám egy szabályt hozott: nincs cigizés a lakásban. Erkély híján így a lépcs őázba kényszerült. AőoŐy mentem őaza, mindiŐ ott állt velem szemben az ajtó el tt, cigizett. Köszönt, és megkérdezte, milyen napom volt ma. Utáltam ezeket a kis beszélŐetéseket. F leŐ, aőoŐy felém fordult, s néőa arcomba fújta a büdös füstöt. Egyszer a kertben sétáltam, hallottam, ahogy szól nekem. De többet is akart. Ott feküdt az ablak alatt a ciŐarettás doboz. a rácson keresztül kiabált, őoŐy adjam oda neki. Undorító volt. Nem kinézetre, nem tapintásra, őanem a tudat, őoŐy eŐy napon el foŐja t lem venni a szenvedélye. Feldobtam neki a dobozt. Nem kapta el. Másodszorra sem. Meguntam. Megfogtam. Felfutottam a lépcs n, és a kezébe nyomtam. EŐy mosolyt színleltem, majd felmentem a szobámba. Én is egy kialakuló függésnek hódoltam: sorozatokat néztem. A Jóbarátokat. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez lesz a szenvedélyem. Ma, ha elkezdek egy sorozatot, két hét alatt végignézem, akármennyi évada is van, nem tudok ellenállni a végtelenbe nyúló történet varázsának. Ekkor még csak egy szakadt, hordozható DVD-lejátszón néztem, aminek a kutyám szétrágta a vezetékét. Apám megszerelte, amennyire tudta. Egy nagy gumó volt a közepén, kék sziŐetel szalaŐŐal meŐkötve. Tartanom kellett, hogy menjen bele áram. Éppen valami nagyon komoly fordulat következett. Egész nap azon gondolkoztam, mi történhet. Év vége volt. A lecke nem nagyon érdekelt. Feljött a lakásba. Csak ketten voltunk. Anyám méŐ őat óráiŐ nem jön őaza. bement a szobájába, és tévét nézett. Az új Story 4-en ment a Poirot. Nem sűrűn néztük eŐyütt, de aznap iŐen. a kis foteljében ült, én möŐött a kanapén. Kétórás film volt. Szótlanul nétük. Amikor véŐe lett, kimentem, és behúzódtam a saját szobámba. Kés bb, mikor OlaszorszáŐból érkeztünk őaza, ott várt az ajtóban. Elmeséltem neki este, hogy milyen volt. Aznap éjjel leesett az ágyáról. A keze kicsit megzúzódott. Azonnal kezelésbe vettem. Volt ottőon valami P betűs ken cs, amit nekem adtak, amikor őasonló sérülés ért. De a feje is fájt, meg ezer más nyavalyája volt. Este még kikészítette a gyógyszerét. Egy kicsi, csonka kúp alakú pohárban tartotta. Tasakos gyógyszer, benne fehér por. A pohárkába már kiöntötte, de a vizet még nem öntötte rá. Aztán nagyon rosszul lett, és anyám bevitte a kórházba. Adtak neki gyógyszereket. El akarták küldeni valamilyen kúrára, de az orvosa el bb meŐröntŐeneztette. Kiderült, őoŐy rákos. A tüdejében kett , az aŐyában őárom daŐanat találtatott. Áttéttel. NeŐyedik stádium. Mentőetetlen. Maximum fél éve volt hátra. 52

Akkor még nem hatódtam meg. A másik nagymamám úgyis rosszabb állapotban volt. De ezt a nagymamát átszállították a Törökbálinton lév tüd szanatóriumba. Ez augusztusban történt. Anyám majdnem minden nap kijárt hozzá. A buszút másfél óráig tartott. Én egy héten egykétszer tudtam kimenni. Augusztus 24-én volt a 84. születésnapja. Anyám, n vérem, és én kimentünk hozzá. Vittünk neki sütit a Szamosból. Az egy nagyon boldog pillanat volt. N vérem szeptember 7-én utazott Izraelbe. Hatodikán még együtt elmentünk hozzá, a n vérem és én. k ketten ekkor látták eŐymást utoljára. Mindketten tudták, mi foŐ történni. Én méŐ nem. 11 éves voltam. Nem leőetett t lem sokat várni. A n vérem kiküldött a szobából. Pár perc után kijött könnyes szemmel. Megfogta a kezemet és szó nélkül a buszmegállóhoz vezetett. Végig nem beszéltünk egymással. Én pár nappal kés bb láttam t utoljára. Anyám, a őülye volt barátja, a kutyán és én. Megpróbáltunk bemenni hozzá, de elmondhatatlanul bunkó volt a portás. Nem engedett be. A kutya nem el ször volt benn. A f orvos meŐenŐedte. Az ápolók imádták a kis Lizát. ÍŐy őát naŐy huzavona után, csoportokban mentünk be hozzá. Bent feküdt. Nagyon rosszul nézett ki. Nem beszéltünk sokat. De akkor olyan történt, amit soha nem felejtek el. Megfogta a kezemet, és a szemembe nézett. Semmit sem mondott, de éreztem, hogy vége van: most látom utoljára a nagymamámat. Szeptember 12-én meghalt a másik nagymamám. Akkor még nem tudtam, mit jelent a halál. Azt tudtam, hogy mi az, meg hogy nincs többé, de hogy soha az életben nem találkozom vele, az elképzelhetetlen volt. Szeptember 16-án meŐőalt is. Éppen a Sportmaxban voltam az egyik haverommal. Nem értem utólag, miért mentem el oda. Valami er t éreztem, és felőívtam anyámat. Annyit mondott, hogy majd visszahív. Felesleges volt. Akkor tudtam, őoŐy véŐe. MeŐőalt. Nem értem, mért nem mondta el a saját fiának, de tudja. Ezután elmentünk a Mekibe. Pontosan emlékszem, mit ettem. Egy nagy adag csirkefalatkát és kólát. Sokáig nem voltam azután McDonald’s-ban. ValószínűleŐ ez eŐy olyan doloŐ, őoŐy amíŐ nem megyek el, addig nem engedtem el teljesen. Azóta legutóbb Angliában mentem Mekibe. Egy quarter poundert kértem. Nem tudtam, mi az. MaŐyarorszáŐon a metrikus rendszer miatt maŐától értet d en ilyen nincsen. Kiderült, hogy egy McRoyal. Nem volt finom. De ez mindegy is. Aznap, a halála napján már úgy mentem haza, hogy tudtam, többé nincsen, de ennek ellenére ezt senki nem mondta ki. Anyám és bátyám a sötét szobában beszélgettek. Én szó nélkül a szobámba mentem, és beraktam Mozart Requiemjét. Aztán kimentem és beszélgetni kezdtünk. Kis nosztalgiázás és egyebek. Gyorsan kellett szervezni a temetést. A sírhely már megvolt. Nagypapámmal együvé temettük el. t két őónapiŐ ismertem csak, eztán Parkinsonban meŐőalt. Kedden eltemettük t. Szerdán a másik nagyimat. A temetése nagyon nehéz volt. Próbáltam sírni, de nem ment. Kint ültem a bátyám mellett az ostoba kipámban. Aztán valami hülye menet volt a ravatalozótól a sírhelyig. El ttünk tolták a koporsót. Majd a föld alá tették. Borzasztó volt. Nem láttam, hogy benne lett volna. De a tudat, hogy nem lát, nem hall semmit. Egy fadobozba van zárva. Örökre. A másik nagyimat elhamvasztották. Azt könnyebb volt elképzelni. Pár héttel után a gyógyszer még mindig ott volt a pohárkában. Érintetlenül. Egyik reggel a kutyámnak dobtam el a labdáját. Ahogy visszapattant, leverte a poharat. Anyám ott volt. soha nem őallottam méŐ úŐy kiabálni. NaŐyon ijeszt volt. Aztán visszatette a port. Amennyit bírt. Aztán csak leült az áŐyára és bámult maŐa elé. SokáiŐ. már felfoŐta, őoŐy meŐőalt. Ne kellett neki elmagyarázni semmit. Egyik reggel, ahogy jöttem haza az iskolából, hirtelen nagyon hiányzott. Nagyon. Annyi eszem volt azért, őoŐy tudjam, nem lesz jobb. már nem jön vissza. Fogtam a régi Samsung Corbi telefonomat és tárcsáztam. t őívtam. Nem vette föl. Másodszorra sem. Nem volt jó érzés, de csináltam. Tudtam, hogy nem fogja fölvenni. Nem csinál vele semmit. Csak kicsöngött és ez nekem elég volt. Azóta sem tudtam teljesen belenyugodni abba, hogy elment. Soha nem bírom majd feldolgozni. De így az évek távlatából csak annyit tudok: nem fogok cigizni.

53

Tóth Boglárka (10.a) Bronz fokozat

Mesék toposzokkal (kolostor egy hegyen) H.F. Egyszer volt, hol nem volt egy nagyon magas heŐy, elképeszt en maŐas volt, viszont naŐyon keskeny is, szinte lehetetlen megmászni. Ennek ellenére, a legtetején, egy aprócska szerzetesrend tenŐette életét és eŐy sötét titkot riztek. A őeŐy lábánál lév faluban mindenki tudta őoŐy riznek ott valamit, de hogy mit, senki sem tudta, persze találŐattak, leőetetlen és eŐész őiőet maŐyarázatok születtek, iŐazából a falu eŐész folklórja ezekre a találgatásokra épült. Persze ezek meŐ se közelítették a valósáŐot, az annyival eŐyszerűbb és őatalmasabb volt őoŐy eszükbe se jutott. Persze mindenki meg akarta tudni így az emberek önként jelentkeztek szerzetesnek és mindent megadtak a kolostornak, de a titkot csak olyan tudhatta aki megesküdött rá hogy soha nem mondja el, persze a szerzetesek büszkék voltak és lenézték ket, amiért nem tudják, az emberek már szinte bármit megtettek volna azért, hogy megtudjak. Persze innen már biztos sejtőet őoŐy a titok ki foŐ derülni, el is mondom őoŐyan, leŐalábbis hogy mesélik a történetet. Volt egy lány, szép volt, ezt tudta is és nem hagyta ezt kárba veszni, minden fiú, és nem is egy férfi akár ölt is volna érte. És természetesen volt eŐy fiú is, eléŐ buta és nem túl jóképű, iŐazából kifejezetten buta és ronda volt, természetesen is szerelmes volt a lányba, ezt el is mondta neki kérte, legyen a felesége és legyen az övé örökké. A lány így válaszolt rá kegyetlen mosollyal," Persze, a tied leszek, majd ha mindenki tudja a titkot, ez igazán nem sokára lesz, de addig nem lehetek a tied, ne is gyere hát a közelembe." A fiú persze hitt neki, és lehet hogy nem volt túl okos, ennek ellenére vagy talán épp ezért, elképeszt en bátor is, el is indult, őoŐy meŐszerezze a titkot. Az íŐéret másnapjára a fiú eltűnt, de a lányon kívül senki sem tudta őova. Második nap már elkezdték keresni, senki sem találta de lány még mindig mélyen hallgatott, egy hétig volt távol a fiú, addigra már szinte le is mondtak arról hogy él, anyja feketébe öltözött, apja elkezdte faragni a fejfát az üres sír fölé. A lány szinte belebetegedett a lelkiismeret furdalásba, sírtak már miatta, nem is egyszer tudta is ezt, és egyáltalán nem érdekelte, de hogy meghalljon érte valaki? Azért ez már soknak tűnt, a kezéért párbajban esetleŐ, de néőány elejtett szóért? Nem, méŐ neki is volt lelke, őa ez nem is mindig látszott. Így hát a hetedik nap estéjén elindult a fiú háza felé, gyónni annak szüleihez, hatalmas szél támadt aznap, s bár máskor szinte úgy érezte, ha akarná, elfújná a szél, azon az esten úgy erezte egy követ hamarabb elfújna a szél. Már a portánál járt mikor a nevét sodorta felé a szél, a fiú tért vissza, az kiáltott érte. Másnapra már az egész falu tudta hogy visszatért, azt mondták csoda hogy él még, lefogyott és zavarosan beszél, teljesen meŐ rült, azt mondja, a szerzetesek tudják a módját őoŐyan nem őallőatna vagy öregedhetne meg többé senki sem. Az emberek el ször nem őittek neki, s csak kényszeredetten őelyeseltek mikor lázálmában hozzájuk szólt, s inkább kértek aludjon vagy egyen egy kicsit inkább a beszéd helyett. Harmad napra a fiú meghalt, a lány mellet szóljon őaláláiŐ mellette maradt, s életében el ször igaz könnyeket ejtett. Ez után már csak várni kellet hogy az emberek elhiggyék amit mondott, senki nem tudja mennyi id be telt, két őónap vaŐy két emberölt is volt, a lényeŐ, őoŐy eŐyszer az eŐész falu felkerekedett, fáklyákkal és vasvillákkal mentek, s vérre vágytak, amiért szeretteiknek meg kellett 54

halniuk. Felmásztak a hegyre s elfoglalták a kolostort, a szerzetesek az utolsó csepp vérükig küzdöttek, de korábban sosem harcoltak és a falusiak sokszor annyian voltak mint k. Végül eljutottak egy hatalmas csarnokba, ami tele volt, igazából a falusiak nem is tudták mivel, eŐyesek azt mondják eŐy malom volt, mások őoŐy ördöŐi kínzószerkezetek mások eŐyszerűen elintézik az izék kifejezéssel, de én elmondom mi volt, egy hatalmas óra volt a teremben , a falusiak szétverték és szétőordták, ledobálták a őeŐyr l az utolsó foŐaskereket is. Mikor véŐeztek, vezet jük felállt a leŐmaŐasabb roncskupacra és büszke szónoklatot tartott arról őoŐy mostantól egy új szép világ lesz és ezt neki köszönhetik, az emberek elhitték és ünnepeltek. Az emberek boldogok voltak és gondtalanok, persze csak egy ideig , mikor észrevették hogy nem n nek tovább a Őyerekeik, őoŐy az id sek uŐyanúŐy szenvednek a kortól, felőáborodtak, elmentek a vezet őöz és üvöltözni kezdtek vele, őoŐy nem ezt íŐérte és leŐyen ezért átkozott, attól kezdve senki sem beszélt a vezet őöz és méŐ a 5 éves fiával is naŐyobb tisztelettel bántak mint vele. Alig 600 évbe telt mire már csak egy tucatnyi ember maradt, fiatalnak tűntek, csak szemükön és járásukon látszott a kor. AddiŐra már annyi szörnyű dolŐot láttak őoŐy már szinte váŐyták a halált, láttak az életbe belefáradt embereket önkezükkel véget vetni életüknek, évszázados sértésekért szörnyű ŐyilkossáŐokat és méŐ szörnyűbb vérbosszúkat, láttak anyákat akik saját Őyermekeiket fojtották meŐ, belefáradva már a teőerbe és rülteket akik nem bírták átélni ezeket ép ésszel. Fáradtak voltak már, féliŐ rültek és véŐtelenül csalódottak és olyan őáromévente egyikük vette a bátorságot és leugrott egy szikláról. Azóta már vagy 100 év is eltelt, én maradtam az utolsó és felvéstem a történetet a sziklára, hátha megint lesznek erre emberek és nem járnak így. Sok sikert!

S.E. Egymás mellett feküdtek, érezte puha kis kezét és csak felő ket látott. „Tudod egyszer már láttam sárkányt.” „Tényleg? Milyen volt?”- fordult felé. Egymásra néztek, a másik mögött fákat láttak. Nem tudta hol vannak, se azt hogy kerültek oda, de furcsa mód nem is érdekelte. Viszont a sárkányokról nagyon szeretett volna még hallani. „NaŐy volt, fekete mint az olaj, eŐy fiú ült a őátán, sz ke. Ijeszt ek voltak. Este volt, eŐyedül sétáltam hazafelé, leszálltak mellém, mint egy árnyjáték, mögöttük a narancssárga fénnyel. Azt mondta haza kísér, veszélyes ilyenkor egyedül. Mellettem jött, a sárkány meg mellette folydogált és csak néha fújta felénk forró lélegzetét. Szótlanul hagytam, mit is lehetne erre mondani? Csak mentem, követett és közben elmesélte őoŐy eŐy maŐas őeŐy tetején lakik, meredek falú, a teteje vastagabb mint az alja. Elhagyott kolostor van a tetején, hatalmas, kongó dómmal és törött ablakokkal, ott lakik a sárkánnyal, egyedül. Mesélt arról is hogy ha nem bírja tovább, elmegy és keresi kit vihetne fel magával, egy sárkánnyal mégsem lehet beszélgetni. Rám nézett, fekete szemében nem volt pupilla, vaŐy csak én nem láttam. MéŐ mindiŐ csak őallŐattam. És csak nézett. Végül elfordult, a maradék utat a kapunkig szótlanul tettük meg. Ott újra rám nézett, én meg csak a fejem tudtam rázni, nem megyek, nem megyek, nem megyek... Olyan szomorúan nézett, de nem, nem mehettem vele és nem is mertem volna vele menni. „Tudod eŐyszer már meŐuntam, és eŐyszerűen csak elraboltam valakit. NapokiŐ csak sírt, nem evett csak próbált elbújni, el lem, meŐ f leŐ a sárkány el l. Ha néőa sikerült meŐ találnom és próbáltam meŐ tudni fel le bármit is, sosem válaszolt. A neŐyedik nap véŐül méŐis elkezdett enni, nem tudom mi történőetett, íŐy utólaŐ meŐŐondolva valószínűleŐ meŐ találta a kis őeŐyi út kezdetét. Nem élte túl, ebben biztos vagyok, az út nagy része hiányzott már akkor, ami mégis megmaradt az egy embert nem bírt volna el. Persze ezt nem tudőatta.” – rám nézett szinte könyörŐ en, őoŐy miért könyörŐött, azt nem tudtam. Talán őoŐy azt mondjam nem az őibája vagy hogy mégis igent mondjak? Nem tudtam, így hát nem is szóltam továbbra sem semmit.

55

„Nem baj, úgyis gyáva vagy, mint mindenki más is.”- a tekintetéb l mély meŐvetés és szánalom áradt, csak felült a sárkány őátára. Csak a sárkány nézett rám, de nem. VéŐül felugrott a leveŐ be, őatalmas szelet kavart, neki lökött a kerítésnek, összerogytam és csak zokogni tudtam.” Apró keze egészen hideg lett, megszorongattam hátha felmelegszik. Rám nézett, szeme fátyolos volt és egészen fekete. „Tudod azóta mindiŐ ket keresem, pedig most is nemet mondanék.”

56