■ BAROMFI
Brojlercsirkék „satnyaság és törpenövés” kórképével kapcsolatos újabb hazai adatok
136. 395–400.
2014/7
M. Mándoki – J. Gál: Recent results on the „runting-stunting” syndrome of broilers in Hungary
Mándoki Míra1*, Gál János2 1] SZIE ÁOTK Patológiai Tanszék, H-1078 Budapest, István u. 2. *e-mail: Mandoki.Mira@ aotk.szie.hu 2] SZIE ÁOTK Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék
Összefoglalás. A brojlercsirkék satnyaság és törpenövés szindrómája, valamint a pulykák enterális kórképe fôként emésztôszervi tünetekben jelentkezô komplex kórkép, amely komoly gazdasági kárt okoz a baromfitenyésztôknek a genetikailag elérhetô fejlôdési erély elmaradása miatt. A klinikai képre jellemzô – az enyhén megemelkedett elhullás mellett – a fejlôdésben való visszamaradás, ami gyakorlatilag az állomány szétnövésében jelentkezik. Az elmúlt évek során sikerült igazolni kiegészítô vizsgálatokkal, hogy ezeknek az enterális betegségeknek hátterében egyidejûleg több különbözô vírus van jelen. Széles körben kimutatták a madár parvovírus elterjedtségét hazánkban. Emellett még hét enterálisan szaporodó madárvírus elôfordulásáról gyûjtöttek adatokat és vizsgálták a kórfejlôdést, hiszen a betegség hátterében feltételezett vírusok patogenitása önmagában nem számottevô, és jelenlegi feltételezések szerint általában csak hajlamosító tényezôk és koinfekciók mellett alakítják ki a megbetegedést. Summary. The runting-stunting syndrome (RSS) of the broiler chickens and the enteric disease (ED) of broiler turkeys is complex pathological conditions manifesting mainly in enteric lesions and causing severe economic loss in poultry industry due to the decreased growth and development of the birds which do not perform according to their genetic potential. The clinical picture includes – besides slightly increased mortality – abnormal growth of the animals resulting in well visible heterogenic appearance of the flock. In the last few years several viruses were identified as possible pathogen in the development of RSS or ED. The examinations revealed the wide distribution of the parvovirus in Hungary. Seven other enteric viral pathogens were also demonstrated to be present in the Hungarian broiler flocks and the pathogenesis was also studied as the pathogenicity of these enteric viruses is not significant in an independent infection. According to our knowledge these viruses cause the above mentioned diseases (RSS and ED) with the presence of predisposing factors or in possible co-infections.
A brojlercsirkék és -pulykák enterális kórképei idôrôl idôre elôfordulnak világszerte,
A satnyaság és törpenövés kórkép patogenezise még nem ismert
és komoly gazdasági veszteséget okoznak azáltal, hogy rontják a takarmányértékesítést, csökkentik a testtömeg-gyarapodást, megakadályozzák homogén, jól fejlôdô állományok kialakulását, továbbá esetenként növelik az elhullásokat is, a túlélô állatok pedig többnyire fejletlenek az egészséges társaikhoz képest (2, 4, 9, 15). Számos hazai és nemzetközi kutatócsoport vizsgálja a kórkép patomechanizmusát és a tünetekért felelôs vírusokat. Sok új eredményt gyûjtöttek össze, de a betegség teljes kórfejlôdése továbbra is tisztázatlan maradt, miközben a „satnyaság és törpenövés” szindróma okozta gazdasági veszteség hatalmas (4, 10, 18). A klinikai képre jellemzô, hogy az érintett állományok egyedei hangosan csipognak, összebújnak, gyakran nyugtalanok, esetenként levertek, étvágytalanok, miközben feleszik az alomanyagot, és gyakori az állományban a híg bélsár ürítése (12). A beteg állatok jellemzôen sápadtabbak („pale bird syndrome”), és gyakran tapasztalható tollasodási zavar is, ami a tollak rendellenes állásában (ún. „heliSatnyaság és törpenövés brojlercsirkében
395 122
Klinikai tünetek: nyugtalanság, csipogás, összebújás, levertség, étvágytalanság, alomevés, híg bélsár ürítése, sápadtság, tollasodási zavar, sántaság, fejlôdésben visszamaradás
kopter”-betegségben) nyilvánul meg. A csontosodás (csontképzés, csontfejlôdés) zavara is megjelenik, sôt gyakori a combcsontfej elhalása, amely elváltozások látható mozgászavarokhoz vezetnek. Az immunszervek sorvadása is gyakran kíséri a kórképet. A kórbonctani elváltozások – szövôdménymentes esetben – fôleg a vékonybélre korlátozódnak, ahol a hiányos enzimtermelés, a rendellenes emésztés és felszívódás (malsecretio, maldigestio és malabsorptio) jeleit lehet felfedezni. Ezekért az elváltozásokért a bélben szaporodó, ún. enteropatogén vírusok által elôidézett bélhámsejt-károsodás tehetô felelôssé. Az esetek egy részében az immunrendszer károsodása, ill. átmeneti immunszuppresszió is felismerhetô, amely másodlagos kórképek kialakulásának (dysbacteriosisnak, kommenzalista kórokozók megjelenésének) kedvez (9, 12). A kórszövettani vizsgálatokkal általában igazolni lehet csirkékben és pulykákban is a vírusos vékonybélgyulladásra utaló kórbonctani elváltozásokat, amelyek fôleg az epés- és éhbélben jelennek meg, továbbá a limfoid képletek sorvadását, ami magyarázza a fejlôdésben való visszamaradást és a másodlagos fertôzések elleni védekezés elmaradását (9, 12). A bélnyálkahártyában szaporodó vírusok önállóan vagy társfertôzések során sem okoznak olyan elváltozásokat, amelyek jelentôsen különböznének az egyes vírusok esetén (1, 5). A szövôdményes eseteket leszámítva a kórbonctani kép enyhébb-súlyosabb hasmenésben, a vékonybél nyálkahártyájának kipirultságában, valamint a híg, habos béltartalomban nyilvánul meg. A megfigyelhetô klinikai tünetek és a talált kórbonctani elváltozások nem adnak elegendô támpontot az egyértelmû kórjelzéshez, ezért kiegészítô (elektronmikroszkópos, sejttenyésztés, immunhisztokémia vagy pl. PCR) vizsgálatok szükségesek a kórokozók kimutatásához (3, 11, 12, 13, 14, 19). Az eddigi vizsgálatok során számos bélben szaporodó, különbözô családba (Parvoviridae, Astroviridae, Coronaviridae, Birnaviridae, Reoviridae, Rotaviridae) tartozó vírus jelenlétét igazolták különféle módszerekkel (6, 7, 8, 9, 11, 16), de nem sikerült bizonyítani ezek egyértelmû kórtani szerepét, mert még fertôzési kísérletekben is nehéz az állományokban tapasztalható klinikai tünetek és kórbonctani elváltozások kiváltása. A kórfejlôdés tisztázását az is nehezíti, hogy az egészséges és a klinikai tüneteket mutató állományokból egyaránt ki lehet mutatni az említett vírusokat (12, 14, 19). Ez felveti annak a gyanúját, hogy a kimutatott vírusok önálló vagy egyidejû jelenléte mellett más faktorok, hajlamosító tényezôk is kellenek a betegség kialakulásához. Az egyik legfontosabb hajlamosító tényezô a fiatal életkor, hiszen idôsebb korra immunitás alakul ki, de elôsegíti a kórkép kialakulását a zsúfolt tartás, a rossz higiénés viszonyok, a bélnyálkahártyát izgató (pl. durva rostú) takarmányok etetése, valamint a súlyos immunszuppresszió. Jelen vizsgálatok célja az említett vírusok elterjedtségének vizsgálata, valamint az elôfordulási gyakoriság esetleges változásának feltérképezése a 2012-ben és 2013-ban, diagnosztikai vizsgálatra beküldött állományokból származó minták felhasználásával.
Saját vizsgálatok Anyag és módszer 55 brojlercsirkeállományt vizsgáltak
122 396
A 2012–2013-as évben az ÁOTK Patológiai Tanszékére diagnosztikai célból érkezett élô, de betegség jeleit mutató brojlercsirkéket a hatályos állatvédelmi rendeletek betartása mellett elvéreztettük. 2012-ben 39, míg 2013-ban 16 állományt vizsgáltunk. A vizsgálati idôszakban érkezett brojlerpulyka-állományokból származó mintákat nem vontuk be ebbe a vizsgálatba. A vizsgált állományokból származó csirkehullák életkora 2 napos és 5 hetes kor között változott. A testtömegmérés és a külsô vizsgálat után felboncoltuk a csirketetemeket. A boncolás során az elváltozást mutató szervekbôl kis darabokat, a vékonybélbôl minden esetben több helyrôl kb. 5 mm hosszúságú bélátmetszeteket 8%-os pufferolt formaldehidoldatban
Magyar Állatorvosok Lapja 2014. július
Kórbonctani, kórszövettani, bakteriológiai és PCR-vizsgákatokat végeztek
rögzítettük. A fixálódást követôen a szervrészleteket paraffinba ágyaztuk, majd 3–4 µm-es szövetmintákat metszettünk le, amelyeket tárgylemezre húztuk. A metszeteket deparaffinálást követôen hematoxilinnel és eozinnal festettük meg, és mikroszkópban vizsgáltuk (17). A baromfihullák vékonybelébôl és béltartalmából PCR-vizsgálatot is végeztünk. A vékonybéldarabokat és béltartalmat frissen vagy –80 °C-on történô tárolás után 2 ml steril PBS-pufferben homogenizáltuk. A felülúszóból nukleinsavat (DNS-t és RNS-t) izoláltunk, és a korábban, más kutatócsoportok (8, 11, 12, 19) által leírt módszer szerint PCR-vizsgálatnak vetettük alá a különbözô lehetséges enteropatogén vírusok kimutatása céljából. A vékonybélbôl és lépbôl rutin aerob bakteriológiai tenyésztést végeztünk, amely során véres és Drigalsky-agarra szélesztettünk, 24 órán át 37 °C-on inkubáltuk a táptalajokat, majd elbíráltuk.
Eredmények és értékelés A legjellemzôbb tünet a szétnövés, fejlôdésben visszamaradás és a szárnytollak rendellenes állása volt
A csirkeállományok vizsgálatakor a boncolás alkalmával minden esetben szembeötlô szétnövést láttunk (1. ábra). A testtömegek jóval alatta maradtak a technológiai szintnek, esetenként 35%-kal. A csirkék fejlettsége jelentôs eltérést mutatott, és a genetikailag elvárható mértéket nem érte el. A csirkék tollazata minden esetben ürülékkel szennyezett, csapzott volt, a szárnytollak rendellenes fejlôdésének megjelenésével egyidejûleg. A lábak talpi felületén enyhébb-súlyosabb fokú bélsárszenynyezést, esetenként hyper- és parakeratosist, valamint következményes talpfekélyt (pododermatitist) figyeltünk meg (2. ábra). 2012-ben 26, 2013-ban 5 állományban láttunk a csánkízület tájékán duzzanatot. Ezekben a csirkéknek az ínhüvelyeiben a felnyitás után megszaporodott, zavaros tartalmat is meg lehetett figyelni. A hashártya a legtöbb esetben ép volt, a légzsákokban kóros tartalmat nem lehetett megfigyelni. A madarak lépe minden esetben normális alakú és nagyságú, barnásvörös színû volt. A csirkék mája és hasnyálmirigye nem mutatott kóros eltérést. A vékonybél eltérô módon és mértékben – de minden állomány esetében – többé-kevésbé kitágult, szürkésfehér színû volt (3. ábra). Üregében híg, habos, sárgás színû, olykor jelentôs mennyiségû, emésztetlen táplálékkal kevert nyálkás tartalmat lehetett látni (4. ábra). A bélfali nyiroktüszôk nem mutattak elváltozást. Az egyéb szervekben (a vesékben, a tüdôkben, a nyirokszervekben stb.) nem lehetett kóros eltéréseket megfigyelni. A bélfalból készült kórszövettani metszetekben a duodenum és a jejunum szakaszaiban a bélbolyhok sok esetben jelentôsen megrövidültek, több helyen összeolvadtak, egyes területeken a hámsejtek lelökôdése is megfigyelhetô volt, ami
1
1. ábra. Azonos korú szétnôtt csirkék Figure 1. Heterogenous broilers at the same age
2
2. ábra. A talpi felület hyper- és parakeratosisa Figure 2. Hyper- and parakeratosis on the palm of a broiler
Satnyaság és törpenövés brojlercsirkében
397 122
4
3
3. ábra. Kitágult, szürkésfehér bélkacsok Figure 3. Dilated, greyish-white intestinal loops
5
6
5. ábra. A bélbolyhok megrövidülése H.–E. 100X Figure 5. Atrophy of the intestinal villi
Eltérô gyakorisággal hatféle vírust mutattak ki
122 398
4. ábra. Emésztetlen táplálékrészek a nyálkás béltartalomban Figure 4. Undigested food mixed with mucus content in the intestine
6. ábra. A bélhámsejtek részleges pusztulása a bolyhok csúcsi részén H.–E. 200X Figure 6. Partial necrosis of the intestinal epithelial cells at the apical part of the villi
fôleg a boholy csúcsi (apicalis) részén volt a legjellemzôbb. A bélbolyhok zónájában gyulladásos sejtes infiltrációt nem tudtunk kimutatni (5. és 6. ábra). A máj, a szív, a tüdô és a nyirokszervek kórszövettani vizsgálata nem mutatott kóros eltérést, a felsorolt szervekben esetenként bôvérûség jelei látszottak. A bakteriológiai vizsgálat kórokozó baktériumok jelenlétét nem mutatta ki. A PCR-vizsgálatok során a 2012-es vizsgálati évben 39 állományból 14 esetben sikerült parvovírus-fertôzést kimutatni, ami 37%-os gyakoriságnak felel meg. Ezzel szemben 2013-ban nôtt a parvovírus-fertôzöttség aránya. Ebben az évben a vizsgált 16 állományból 15 volt érintett a parvovírus-fertôzéssel. A 2012-es vizsgálati évben a parvovírus-fertôzés után a reovírus, majd az avian nephritis vírus és a chicken astrovírus következett a sorban. Ebben az évben, öt esetet leszámítva, minden alkalommal a parvovírus és valamilyen más bélcsatornában szaporodó vírus egyidejûleg volt jelen az állományokban. Öt esetben nem sikerült parvovírust kimutatni, de más bélben szaporodó vírus (avian astro, rota, corona, birna) jelen volt a kérdéses brojlerállományokban. A 2013-as vizsgálati évben egy esetben találtunk önálló parvovírus-fertôzöttséget, és szintén egy esetben nem tudtuk a vírust kimutatni. Ez utóbbinál más bélben szaporodó vírusok voltak csak kimutathatók. A 2013-as évben a csirke astrovírus, majd a reovírus és az avian nephritis
Magyar Állatorvosok Lapja 2014. július
7
8
7. ábra. A 2012-ben kimutatott vírusok megoszlása Figure 7. Distribution of the identified viruses in 2012
A bélhámsejtek elfajulása és a bélbolyhok sorvadása okozza a tüneteket
A bélflóra megváltozása másodlagos fertôzések kialakulásának kedvez
8. ábra. A 2013-ban kimutatott vírusok megoszlása Figure 8. Distribution of the identified viruses in 2013
vírus volt a következô leggyakoribb kimutatható a parvovírus után (7. és 8. ábra). A csirkék fertôzô bronchitisét (IB) és fertôzô bursitisét (IBD) okozó vírusok elvétve voltak kimutathatók. A vizsgálataink alapján – és az irodalmi adatokkal egybehangzóan – úgy tûnik, hogy a brojlercsirkékben számos vírus, olykor egyszerre több is jelen lehet és szaporodhat a bélben (2, 10, 13, 14, 18). A vírusok hatására a bélhámsejtek elfajulnak, a bélbolyhok sorvadnak, sokszor a bolyhok fúziója is megfigyelhetô. A felsorolt elváltozások együttesen a bél felszívó felületét csökkentik, valamint az emésztés hatásfokát rontják (1, 4, 7). Ennek következtében a takarmányhasznosulás romlik, ezért a csirkék a technológiailag elvárható testtömeg-gyarapodásnál gyengébben fejlôdnek, és minden esetben kisebb testtömeg-gyarapodást mutatnak (9). A vizsgált állományok mindegyikében jellemzô volt az azonos életkorú csibék fejlettségében mutatkozó jelentôs változékonyság. A testtömeg és a fejlettség nagy eltéréseket mutatott, az ún. szétnövés, vagyis a satnyaság-törpenövés szindróma minden esetben bizonyítható volt (4, 7, 10, 12, 15). Úgy véljük, hogy a csirkékbôl kimutatott, bélben szaporodó vírusok, ha nem is okoznak elhullást, komoly gazdasági kárt idéznek elô azáltal, hogy a testtömeggyarapodás és a takarmányértékesülés romlik. Ezen kívül gyakori a másodlagos kórképek megjelenése, ugyanis a bélhámsejtek károsodása és a következményes felszívódási zavar – a testtömeg-gyarapodás csökkenése mellett – a baktériumflóra megváltozásához vezet. A coliform baktériumok elszaporodása, ill. a bélnyálkahártya sérülése kedvez a baktériumok véráramba jutásának, és a folyamat gyakran végzôdik szeptikémiával. A szaporodó vírusok hatására és a bélflóra eltolódása miatt kialakuló hasmenés jobban szennyezi az alomanyagot, ami következményes lábvégkárosodást okoz. A kialakuló enyhébb-súlyosabb talpfekély tovább rontja az állatok mozgását, a takarmány felvételét és hasznosítását. Annak tisztázására, hogy az általunk vizsgált vírusok közül melyik és milyen mértékben felelôs a néha csak szubklinikai megbetegedésért, további vizsgálatok szükségesek. Az enterális kórképeket elôidézô vírusok ellen nincs specifikus védekezési lehetôség, ezért az „all in, all out” elvének követése, az alapos tisztítás és fertôtlenítés, az ólak pihentetése, valamint az általános járványvédelmi szabályok betartása a leghatékonyabb eszköz a fertôzôdés elkerülésére. Köszönetnyilvánítás A kézirat a 17586-3/2013/TUDPOL pályázat támogatásával készült. A szerzôk köszönetüket fejezik ki VÉGH BORBÁLÁnak a PCR-vizsgálatok elvégzéséért és POP RENÁTÁnak a kórszövettani metszetek elkészítéséért.
Satnyaság és törpenövés brojlercsirkében
399 122
IRODALOM 1. BLOOM, M. E. – KERR, J. R.: Pathogenesis of parvovirus infection. In: KERR, J. R. – COTMORE, S. F. et al.: Parvoviruses. Hodder Arnold. London, VK, 2006. 323–341. 2. BON-SANG, K. – HAE-RIM, L. et al.: An unusual case of concomitant infection with chicken astrovirus and group A avian rotavirus in broilers with a history of severe clinical signs. J. Vet. Sci., 2013. 14. 231–233. 3. DAY, J. M. – SPACKMAN, E. – PANTIN-JACKWOOD, M. J.: A multiplex RTPCR test for the differential identification of turkey astrovirus type 1, turkey astrovirus type 2, chicken astrovirus, avian nephritis virus, and avian rotavirus. Avian Dis., 2007. 51. 681–684. 4. GOODWIN, M. A. – DAVIS, J. F. et al.: Enteritis (so-called runting stunting syndrome) in Georgia broiler chicks. Avian Dis., 1993. 37. 451–458. 5. GUY, J. S.: Virus infections of the gastrointestinal tract of poultry. Poult. Sci., 1998. 77. 1166–1175. 6. JONES, C. J.: Other reovirus infections. In: SAIF, Y. M. – FADLY, A.M. et al.: Diseases of Poultry. 12th ed. Blackwell Publishing. Ames, USA. 2008. 322–328. 7. KISARY, J. – NAGY, B. – BITAY, Z.: Presence of parvoviruses in the intestine of chickens showing stunting syndrome. Avian Path., 1984. 13. 339–343. 8. KOCI, M. D. – SEAL, B. S. – SCHULTZ-CHERRY, S.: Molecular characterization of an avian astrovirus. J. Virol., 2000. 7. 6173–6177. 9. NEMES Cs. – IVANICS É. – SZALAY D. – URSU K. – SIMONYAI E. – GLÁVITS R.: Kispulykák astrovírus és rotavírus okozta bélgyulladásának hazai vizsgálata. Irodalmi áttekintés és saját megfigyelések. Magy. Állatorv. Lapja, 2008. 130. 464–474. 10. PAGE, R. K. – FLETCHER, O. J. et al.: Malabsorption syndrome in broiler chickens. Avian. Dis., 1982. 26. 618–-624. 11. PALADE E. A. – DEMETER Z. – DOBOS-KOVÁCS M. – RUSVAI M. – MÁNDOKI M.: A fertôzô bronchitis vírus, a csirke
nephritis vírus és a fertôzô bursitis vírus kimutatása multiplex RT-PCR alapú diagnosztikai eljárással. Magy. Állatorv. Lapja, 2008. 130. 559–564. 12. PALADE, E. A. – KISARY, J. – BENYEDA, ZS. – MÁNDOKI, M. – BALKA, GY. – JAKAB, CS. – VÉGH, B. – DEMETER, Z. – RUSVAI M.: Naturally occurring parvoviral infection in Hungarian broiler flocks. Avian Path., 2011. 40. 191–197. 13. PANTIN-JACKWOOD, M. J. – SPACKMAN, E. et al.: Periodic monitoring of commercial turkeys for enteric viruses indicates continuous presence of astrovirus and rotavirus on the farms. Av. Dis., 2007. 51. 674– 680. 14. PANTIN-JACKWOOD, M. J. – DAY, J. M. et al.: Enteric viruses detected by molecular methods in commercial chicken and turkey flocks in the United States between 2005 and 2006. Avian Dis., 2008. 52. 235–244. 15. PASS, D. A. – ROBERTSON, M. D. – WILCOX, G. E.: Runting syndrome in broiler chickens in Australia. Vet. Rec., 1982. 110. 386–387. 16. REYNOLDS, D. L. – SCHULTZ-CHERRY, S. L.: Astrovirus Infections. In: SAIF, Y. M. – FADLY, A. M. et al.: Diseases of Poultry 12th ed. Blackwell Publishing. Ames, USA. 2008. 351–356. 17. STEVENS, A.: The haematoxylins. In: BANCROFT, J. D. – STEVENS, A.: Theory and Practice of Histological Techniques, 6th ed. Churchill Livingstone. Edinburgh, UK. 2007. 107–118. 18. YU, M. – ISMAIL, M. M. et al.: Viral agents associated with poult enteritis and mortality syndrome: the role of a small round virus and a turkey coronavirus. Avian Dis., 2000. 44. 297–304. 19. ZSAK, L. – STROTHER, K. O. – DAY, J. M.: Development of a polymerase chain reaction procedure for detection of chicken and turkey parvoviruses. Avian Dis., 2009. 53. 83–88. Közlésre érk.: 2014. márc. 14.
■ TALLÓZÁSOK Ragadós száj- és körömfájás Törökországban. Törökországban ez évben már 32 új esetet állapítottak meg, 2013-ban 1117 eset fordult elô. A német hatóságok felhívták az odalátogató turisták figyelmét, hogy semmiféle állati eredetû anyagot, még szaruból készült tárgyakat vagy szôrmét se vigyenek magukkal haza. Ezen kívül az utazók, különösen a vadászturisták ne látogassák a német állattartó telepeket. Az elsôdleges járványterjesztô szerepük van az utasoknak, akik állatokkal kerülnek kapcsolatba, valamint az állatszállító jármûvek, amelyek Törökországban jártak. Az európai állományok fogékonyak, mivel nincs védôoltás. A betegség behurcolása katasztrofális következménnyel járna. ((Prakt. Tierarzt, 2014. 95. 504. –ViL–)
122 400
Magyar Állatorvosok Lapja 2014. július
Ezer kilowattóra áram nyerhetô egy tehén trágyájából évente. Egy kisebb szarvasmarha-állomány (25 tehén) trágyájából annyi villamos áram nyerhetô, amely hét háztartás egész évi áramszükségletét fedezi. A trágyán túlmenôen még számos hulladék szolgálhat áramtermelésre. Ezek egy tonnájából biogázüzemekben négy kilowattóra áram nyerhetô, amely négy mosáshoz vagy egy háztartás egyheti fôzéséhez elegendô. Egy nagy szalmabálából (330 kg) nyert árammal egy háztartás egy évig tud fôzni. A biomasszából elôállított áram nem csak olcsó, hanem környezetkímélô is. Egyetlen szarvasmarha egy évben termelt trágyájából nyert kb. 1000 kilowattóra áram 600 kg üvegházhatású gázt vált ki. Ezt a mennyiséget egy barnaszénerômû 2 óra alatt bocsátja ki. (Prakt. Tierarzt, 2014. 95. 505. –ViL–)
