A HAZAI ADOTTSÁGOKRA ALAPOZOTT VERSENYKÉPES JUH- ÉS KECSKETENYÉSZTÉSSEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK

dc_904_14 MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

Dr. Póti Péter

A HAZAI ADOTTSÁGOKRA ALAPOZOTT VERSENYKÉPES JUH- ÉS KECSKETENYÉSZTÉSSEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK

ANYAJUHOK ANYAI TULAJDONSÁGAIT (BÁRÁNYNEVELŐ KÉPESSÉGET, SZAPORASÁGOT), A BÁRÁNYOK HÍZÉKONYSÁGÁT, FEJLŐDÉSÉT, VÁGÓÉRTÉKÉT ÉS HÚSMINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS MÓDSZEREK VIZSGÁLATA. KISKÉRŐDZŐK TEJTERMELÉSÉVEL ÉS LEGELTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK.

2014

dc_904_14 Tartalomjegyzék oldal 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS 1.1. Bevezetés 1.2. Célkitűzés 2. VIZSGÁLATOK 2.1. ANYAJUHOK ANYAI TULAJDONSÁGAIT (BÁRÁNYNEVELŐ KÉPESSÉGET, SZAPORASÁGOT)

3 3 3 4

BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA

4 2.1.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 4 2.1.2. Célkitűzés 4 2.1.3. Anyag és módszer 5 2.1.3.1. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (lacaune, cigája) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése 5 2.1.3.2. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (magyar merinó x merinó landschaf F1) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése 5 2.1.3.3. A tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés hatása az anyajuhok életteljesítményére 6 2.1.3.4. A legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira 6 2.1.3.5. A legelőhasználat és az anyajuhhasználat kapcsolata 7 2.1.4. Következtetések 7 2.2. BÁRÁNYOK HÍZÉKONYSÁGÁT, FEJLŐDÉSÉT, VÁGÓÉRTÉKÉT ÉS HÚSMINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS MÓDSZEREK VIZSGÁLATA 9 2.2.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 9 2.2.2. Célkitűzés 9 2.2.3. Anyag és módszer 10 2.2.3.1. Különböző genotípusú bárányok hízékonyság vizsgálata 10 2.2.3.1.1. Fajtatiszta bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak értékelése (magyar merinó, német húsmerinó, német feketefejű, suffolk, ile de france) 10 2.2.3.1.2. Keresztezett F1 bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak vizsgálata (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F1, magyar merinó x suffolk F1) 11 2.2.3.2. Vérmérséklet és a hizlalási tulajdonságok összefüggés vizsgálata 11 2.2.3.2.1. Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra 11 2.2.3.2.2. Német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal 12 2.2.3.3. Lenmagetetés hatása a bárányhús zsírsav összetételére 12 2.2.3.4. Testméretek és a vágott testek értékelése 13 2.2.3.4.1. Különböző genotípusú juhok testméretének értékelése 13 2.2.3.4.2. Vágott testek objektív bírálati lehetőségének vizsgálata 14 2.2.3.4.3. Ultrahangmérés alkalmazási lehetősége a bárányok minősítésében 15 2.2.4. Következtetések 16 2.3. TEJTERMELŐ KÉPESSÉGGEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK 19 2.3.1. Anyajuhok tejtermelő képességének vizsgálata 20 2.3.1.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 20 2.3.1.2. Célkitűzés 21 2.3.1.3. Anyag és módszer 21 2.3.1.3.1. A legelőfű táplálóanyag tartalom változásának jelentősége az anyajuhok tejtermelésére 2.3.1.3.2. A vérmérséklet hatása lacaune anyajuhok tejtermelésére 22 2.3.1.4. Következtetések 22 2.3.2. Anyakecskék tejtermelő képességének vizsgálata 23 2.3.2.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 23 2.3.2.2. Célkitűzés 24 2.3.2.3. Anyag és módszer 2.3.2.3.1. A magyar parlagi kecske tejtermelésének értékelése és az ezt befolyásoló tulajdonságok vizsgálata 25 1

dc_904_14 2.3.2.3.1.1. A magyar parlagi kecske tejtermelési tulajdonságainak értékelése 25 2.3.2.3.1.2. Digitális képek alkalmazása a kecske tőgybimbók morfológiai tulajdonságainak megállapításához 25 2.3.2.3.1.3. A laktáció szakaszának és az ellés típusának hatása a magyar parlagi kecske néhány tőgybimbó morfológiai és termelési tulajdonságára 26 2.3.2.3.1.4. A tőgybimbó alakja és a kecsketej néhány minőségi tulajdonságának kapcsolata 27 2.3.2.3.2. A takarmányozás hatása a kecsketej zsírsavösszetételére (biológiai értékére) 27 2.3.2.3.2.1. Algaetetés hatása a kecsketej zsírsavösszetételére 27 2.3.2.3.2.2. Legeltetés hatása a kecsketej és sajt zsírsavösszetételére 28 2.3.2.4. Következtetések 29 2.4. LEGELTETÉSSEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK 31 2.4.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 31 2.4.2. Célkitűzés 32 2.4.3. Anyag és módszer 32 2.4.3.1. A legeltetési módok hatása a gyepterületek terméshozamára és állateltartó képességére32 2.4.3.2. Kúszólucernával és magyar rozsnokkal kapcsolatos vizsgálatok 33 2.4.3.3. Kiegészítő legelőkkel (olajretek, mustár) kapcsolatos vizsgálatok 34 2.4.3.4. Legelők nehézfém szennyezettségének hatása az állati termékekre 35 2.4.4. KÖVETKEZTETÉSEK 36 3. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 38 4. ÖSSZEFOGLALÁS 41 5. A TÉZISFÜZETBEN IDÉZETT IRODALOM 44 6. A MUNKA TÉMAKÖRÉBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE 45

2

dc_904_14 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS 1.1. Bevezetés A hazai juh- és kecsketenyésztés csak akkor lehet sikeres, ha a fejlesztések a hazai adottságok és lehetőségek figyelembevételével fajtákra (nem fajokra!) alapozottan, teljes körű technológiák kialakításával együtt történnek, összefüggésben az aktuális piac (lokális, hazai, és célzott külföldi) igényeivel. A hazai juh- és kecsketenyésztés jelenlegi sikertelenségének az egyik oka az, hogy az állattenyésztés feladatát (fogalmát) „szűken” értelmezték, amely így a jól-rosszul megválasztott tenyészcél érdekében végzett tenyésztéssel összefüggő eljárások (értékmérő tulajdonságok megállapítását és használatát, szelekciós eljárások, fajtatiszta tenyésztés, keresztezés, TÉB, stb.) összességének alkalmazását jelentette. Holott mindez nem választható el, illetve nem lehet sikeres úgy, ha nem az adott természeti (éghajlati, termőhelyi, stb.), technológiai (beleértve valamennyi kor, ivar és termelési csoporttartási, takarmányozási, illetve speciális szaporítási, nevelési, hízlalási) környezettel és az aktuális piac igényeivel összefüggésben végezzük. Sajnos a vágóbárány előállítás és értékesítés, valamint a tejtermelés és értékesítés rendkívül esetleges,nem kellően átgondolt, ezért van az, hogy a jelenlegi Európai Unión belüli és kívüli keresleti piaci viszonyok mellett a juh- és kecske ágazat nem tud érdemben fejlődni, sőt recesszióban van. Az EU piaca szabályozását tekintve ugyan egységes, a fogyasztási szokásokat tekintve nem! A fogyasztói különbségek nemcsak a minőségben különbözőek, hanem a termékek volumenében, feldolgozottságában és időbeni ütemezésében is. A bárányhús iránti kereslet bizonyos területeken és mértékig időszakos (ünnepekhez kötött), más területeken gyakorlatilag folyamatos. A bárányhússal szemben támasztott elvárások is különbözőek. A juh- és kecsketej termelés jelenlegi rendkívül alacsony színvonala a gazdaságtalan termelés mellett a piacszerzést, illetve azok megtartását is lehetetlenné teszi, mivel az évjelentős részében nincs juh-, illetve kecsketejtermelés. Ezért döntő fontosságúannak meghatározása, hogy konkrétan melyik piac megtartását, bővítését, illetve milyen új piacok megszerzését tűztük ki célul. Ezzel összefüggésben rendkívül fontos, hogy a meglévő lehetőségeinkkel (éghajlati, területhasznosítási, gyep, takarmánybázis, stb.) összhangban történjen a tenyészcél, és erre felépítve a juh- és kecsketenyésztési-technológiai program kidolgozása. Külön hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az egész tevékenység, termelési folyamat alatt ne keletkezzen hulladék, csak továbbhasznosításra alkalmas melléktermék, amely csak úgy képzelhető el, ha az egész folyamat a természetes anyag körforgásra alapul! Ez lehet csak az alapja a környezetileg, gazdaságilag és társadalmilag is fenntartható fejlődésnek üzemmérettől függetlenül. Ez volt a hagyományos gazdálkodás alapja is. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az adott termékekre vonatkozóan a teljes termékpályák kialakítása. Ebben a szemléletben kezdtem meg a juhtenyésztéssel és tartással kapcsolatos kutatásaimat 1987-ben Gödöllőn a Szent István Egyetem jogelődjén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Állattenyésztési Tanszékén Dr. Bedő Sándor professzor úr vezetésével, majd 1994-től kutató munkám kiterjedt a kecske fajra is. 1.2. Célkitűzés Akadémiai doktori értekezésemben a hazai versenyképes juh- és kecsketenyésztéssel és ezzel összefüggésben tartással, takarmányozással, legeltetéssel, neveléssel, hízlalással, tejtermeléssel és a végtermékek minőségét befolyásoló tényezők vizsgálatával kapcsolatos kutatási eredményeimet foglalom össze. Az eredmények bemutatásánál arra törekszem, hogy azok egymásra épülését, kapcsolatrendszerét mutassam be úgy, hogy közben önmagában az egyes kutatási eredmények is jól értékelhetőek legyenek. 3

dc_904_14 Ezért doktori munkám célja különböző genotípusú juhok és kecskék értékelése anyai (szaporasági, utódnevelő képesség, stb.) és apaitulajdonságok (hízékonyság, vágóérték, stb.), valamint a tejtermelés szempontjából hazai viszonyok között. Ezekkel összefüggésben javaslattétel különböző értékmérő tulajdonságok új, újszerű megítélésére, mérésére, becslésére, továbbáújak bevezetésére. A különböző genotípusokat a tartás és takarmányozási körülmények, kiemelten a legeltetés új, újszerű megközelítésével összefüggésben értékelem. További célom nemcsak a gazdaságos és környezetbe illő juh- és kecsketenyésztés, illetve tartás megvalósítása, hanem a magas biológiai értékű hús és tej előállítása is. Célom arra is felhívni a figyelmet, hogy a legelőre alapozott állattartás, szennyezett legelők (pl. nehézfémmel) esetén, veszélyforrást jelenthetnek az állattartásra, illetve állati termék előállításra.

2. VIZSGÁLATOK 2.1. ANYAJUHOK ANYAI TULAJDONSÁGAIT (BÁRÁNYNEVELŐ KÉPESSÉGET, SZAPORASÁGOT) BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA 2.1.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés Magyarországon a juhtenyésztés legfőbb árbevétele a bárányok értékesítésébőlszármazik. Számos szakmai vita folyt, illetve folyik arról, hogy a magyar juhállomány döntő részétalkotó magyar merinófajta mennyiben felel meg a versenyképes juhhústermelésnek. Annak érdekében, hogy ezt tudományosan megalapozottan, helyesen lehessen megválaszolni, több szempontból kell ezt a kérdést megvizsgálni. Az egyikvizsgálandó szempont, hogy a magyar merinó fajta anyai tulajdonságai (különböző szaporulati mutatók: vemhesülési és ellési százalék, ellésenkénti/évenkénti választott bárány szám, illetve súly mellett a napi súlygyarapodásban a választásig és a választási súlyban, a korai tenyésztésbevételben, sűrítve ellethetőségben, valamint hasznos élettartamban, továbbá életteljesítményben) mennyiben múlja felül, vagy marad el a magyarországi viszonyok között szóba jöhető fajtákétól, fajtatisztán és keresztezésekben egyaránt. A másik, hogy a vizsgált fajták, illetve genotípusok és a környezet (természeti és technológiai), valamint piac közötti összhang milyen mértékű. Az anyai tulajdonságok örökölhetősége (h2) kicsi, néhány esetben közepes, tehát a környezeti tényezők jelentősen befolyásolhatják az eredményeket. Ezért rendkívül fontos, hogy a hazai adottságok által meghatározott tartási és takarmányozási lehetőségeknek megfelelően értékeljük a különböző fajtákat, genotípusokat. Az adott piac igényei elvárásai is döntően befolyásolják egy adott fajta, genotípus megítélését. Kis testsúlyú, választott bárányok értékesítése esetén, megfelelő technológia, illetve tartási és takarmányozási, stb. viszonyok között nem kell intenzív, választás utáni hízlalási szakaszt beiktatni. Nagy testsúlyú bárányok értékesítésekor viszont többnyire igen, ilyenkor az apai tulajdonságok (hízékonysági és vágási tulajdonságok) értékelését is figyelembe kell venni. A hízékonysági és vágási tulajdonságokat a következő fejezetben értékelem. 2.1.2. Célkitűzés Az anyajuhok anyai tulajdonságait (báránynevelő képességet, szaporaságot) befolyásoló tényezők vizsgálatával kapcsolatban a következő vizsgálatokat végeztem, illetve célokat tűztem ki:  Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (lacaune, cigája) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése  Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (magyar merinó x merinó landschaf F1) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése

4

dc_904_14 A keresztezések hatásának (lacaune, cigája, merinó landschaf) vizsgálatát a magyar merinó anyajuhok szaporulati mutatóira és a báránynevelő képességre (bárányok napi súlygyarapodására a választásig, választási súlyra) hazai viszonyok között.  A tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés hatása az anyajuhok életteljesítményére A magyar merinók optimális tenyészidejének megállapítását, valamint a tenyésztésbe vételi idő sűrített (átlagosan nyolc havonkénti) ellésre és szaporulati mutatókra gyakorolt hatását.  A legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira Eltérő szakszerűen kivitelezett legeltetési módok (pásztoroló és szakaszos) hatását az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira.  A legelőhasználat és az anyajuhhasználat kapcsolata Az egész éven át szabadban, legelőn és a téli időszakban épülethez kötötten (hodályban) tartott anyajuhtartás hatását az anyajuhhasználati módokra és az anyajuhok szaporulati mutatóira, elsősorban egy anya után értékesített bárány szaporulatra (db, kg), valamint az éves árbevételre. 2.1.3. Anyag és módszer 2.1.3.1. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (lacaune, cigája) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése A vizsgálatokat Fülöpszálláson egy árutermelő gazdaságban végeztük. A vizsgálatban a 2008. év február 1. és 15. között ellett, véletlenszerűen kiválasztott magyar merinó (n=20), a (merinó × cigája) F1 (n=20) és a (merinó × lacaune) F1 (n=20) keresztezett anyajuhok és ezek bárányai vettek részt. A vizsgálatban a lacaune tejhasznú, a cigája őshonos fajtaváltozatát használtuk. Az anyák termékenyítése előtti három hét során abrak kiegészítésként rozsot (300 g/nap) kaptak (flushing). Az apai hatás mérséklése érdekében, a kísérletben résztvevő anyákat (n=60) magyar merinó fajtájú kosokkal (3 db) fedeztettük a 2007. évi őszi tenyészidényben, hárembeli pároztatást alkalmazva. A kosok életkora és testsúlya 7–10 év, valamint 97–105 kg között változott. Termékenyítéskor az anyaállatok átlagosan 2,5 évesek, és egyszer ellettek voltak. Egyedileg mértük a bárányok születési, és választási súlyát, mechanikus mérleggel, 0,1 kg pontossággal, valamint számoltuk a bárányok választásig történő napi súlygyarapodását. A bárányokat 60 napos korban választottuk. Az anyák réti és lucerna szénát, továbbá kb. 1 kg/nap abrakkeveréket fogyasztottak (tritikálé, rozs, kukorica). A bárányok 10–15 napos koruktól a bárányóvodába kerültek, ahol báránytápot (NEm: 7,20 MJ/kg, NEg: 4,80 MJ/kg, nyersfehérje: 15,0%), nyalósót és vizet ad libitum fogyasztottak. Az adatok statisztikai értékelését az SPSS 14.0 programcsomaggal (átlag, szórás, GLM Multivariate és LSD teszt, Chi2 próba) végeztük. A GLM során a bárányok születési és választási súlyát, valamint a választásig tartó időszakra vetített napi súlygyarapodását befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. Yijk= μ + Gi + Sj + LSk + eijk Yijk = vizsgált tulajdonság; μ =átlag, Gi = genotípus hatása (fix hatások: 3 osztály), Sj = ivar hatása (fix hatás: 2 osztály), LSk= születési típus hatása (fix hatások: 2 osztály), eijk = hiba. Vizsgáltuk az egyes tényezők kölcsönhatásait is, de mivel ezek nem voltak szignifikáns hatásúak, a továbbiakban csak a fő tényezőket mutatjuk be. 2.1.3.2. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (magyarmerinó x merinó landschaf F) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése A vizsgálatainkat Kardoskúton (Körös-Maros Nemzeti Park, KMNP) egy árutermelő juhászatban végeztük. A vizsgálat során összesen négy ("A" és "B" valamint "C" és "D") csoportot alakítottunk ki, ősszel ("A" és "B") és tavasszal ("C" és "D"). Az anyajuhok kiválasztása véletlenszerűen történt. Az őszi termékenyítési időszakban vizsgált "A" csoportban magyar merinó (n=50) és a "B" csoportban 5

dc_904_14 (magyar merinó x landschaf merinó) F1 (n=50) anyajuhok pároztatása történt, mindkét csoporthoz 1-1 magyar merinó tenyészkost rendeltünk. Az "C" csoportban magyar merinó (n=50) és "D" csoport (magyar merinó x landschaf merinó) F1 (n=50) kialakításakor hasonlóan az előző csoportokhoz, 1-1 magyar merinó tenyészkost rendeltünk, tehát az "A" és "B", valamint "C" és "D" csoport között csak a termékenyítés időpontja és a genotípus között volt eltérés. Mind a négy esetben hárembeli pároztatás történt. Az anyajuhok abrak kiegészítésben részesültek egész éven keresztül 10 dkg mennyiségben, a báránynevelés alatt 70 dkg abraktakarmányt (kukorica, zab, rozs, egyenlő arányban) kaptak. Az anyajuhok az ellést követően bárányaikkal együtt egyéni fogadtatóba kerültek elhelyezésre, ahol 2-3 napig tartózkodtak. A bárányok választásig (átlagosan 70 nap) ad libitum lucernaszénát, valamint kukorica és zab roppantott keverékét kapták. A juhok hagyományos legeltetésben részesültek. A kosok életkora és testsúlya fedeztetéskor 5-7 év, valamint 88-110 kg között változott. Az anyajuhok életkora átlagosan 4 év, és kétszer ellettek voltak. A vizsgálatunkban az anyajuhok ellési százalékát, ellésenkénti bárányszámát, ikerellések arányát vizsgáltuk, valamint feljegyeztük a választásig elhullott bárányok számát. Az adatok statisztikai kiértékelését az SPSS 21.0 programcsomaggal (átlag, szórás, Chi 2 próba) végeztük. 2.1.3.3. A tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés hatása az anyajuhok életteljesítményére A vizsgálatok egy Eger határában található árutermelő magyar merinó tenyészetben történtek. A kísérletben 1995. január 1. és 1995. február 10. között született magyar merinó jerkebárányok vettek részt. A jerkék testsúlyának mérlegelése a választástól havonta egyszer történt. Az ivarzások számának és idejének megállapításához, illetve feljegyzéséhez, az ivarzó jerkék kiválogatása, megjelölése próbakossal történt. A jerkéket 30-35 kg testsúly elérésekor 9,5-10,5 hónapos kor körül termékenyítették először, hárembeli pároztatással. A megfelelő fejlettségű, a már rendszeresen ivarzott egyedek termékenyültek (n=83) és alkották az I. csoportot. Az ebben az időben nem termékenyült, illetve fejlettségük miatt hárembe nem tett jerkéket másfél éves kor körül (15-20 hónapos) termékenyítették ismét (kerültek hárembe), és ezek alkották a II. csoportot (n=65). Összesen tehát 158 db juh került a kísérletbe. Az első ellést követően mind a két csoport egyedei átlagosan 8 havonta ellettek. A tavasz végi termékenyítési szezonban (április-május) ivarzás-szinkronizálást végeztek. Takarmányozás és tartás mindkét csoport egyedei esetében azonos módon történt. A kondíció bírálat minimálisan negyedévente megtörtént. Az első elléstől kezdődően a következő adatok gyűjtésére és értékelésére került sor: tenyésztésbe vételi életkor, két ellés között eltelt időtartam, ellésenkénti megellett anyalétszám, ellésenkénti bárányszám (halva született bárányok száma is), és a tenyésztésből kiesés időpontja. Az adatokat az alapstatisztikai számítások elvégzése után Excel táblázatba rendeztük és összehasonlítottuk a két csoport ellésenkénti bárányszámát, a tenyésztésbevételi idő és a két ellés között eltelt napok változását, a tenyésztésbevételi idő hatását az anyajuhok életteljesítményére SPSS 14.0 programcsomag alkalmazásával. 2.1.3.4. A legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira A különböző legeltetési módok (pásztoroló és szakaszos) hatását az anyajuhok kondíciójára két eltérő ökológiai adottságú helyszínen egy szárazfekvésű, aljfüves (aprócsenkeszes vezérnövényű) területen, Tiszaszőlősön/Jász-Nagykun-Szolnok megye/, továbbiakban „A” gazdaság és egy üde fekvésű gyepterületen, Dombóváron /Tolna megye/ továbbiakban „B” gazdaság értékeltük. Az értékelésbe, mindkét gazdaságban, ősszel termékenyített és február 1. és 15. között ellett, előhasi (első ellésű) magyar merinó anyajuhok kerültek. A legeltetési vizsgálatokhoz mindkét helyen a legelőterületet (ősgyep) két azonos nagyságú részre, 60-60, ha osztottuk, melynek egyik felét pásztorolva, a másikat szakaszosan legeltettük 90-90 anyajuhval. Gazdaságonként, így összesen 180 anyajuh vett részt a legeltetési vizsgálatban. A legeltetési időszakban, minkét gazdaságban, nyáron (június hónap) termékenyítettük (hárembeli pároztatás) az anyajuhokat, az anyák abrak kiegészítésben (flushing) nem részesültek. A „B” gazdaságban külön további 60 hektáros területen, 90 anyajuh 6

dc_904_14 szakaszos legeltetése került sor, ahol az anyák hárembeli pároztatása az őszi tenyész-szezonban (szeptember-október) történt.A vizsgálatban megállapítottuk a juhok kondícióját. Mint ismert a kondíció bírálat az állat táplálóanyag-ellátás mértékét fejezi ki. A bírálat során az első ágyékcsigolyánál, a hosszú hátizom teltsége, a faggyú vastagság megítélése, a tövisnyúlvány, a harántnyúlvány, az utolsó borda kitapinthatóságának mértéke alapján 5 kategóriát különböztetünk meg Robinson és mtsai. (1983) útmutatásai szerint. Az adatok statisztikai értékeléséhez az SPSS 14.0 programot használtuk. Az alkalmazott statisztikai próbák az alábbiak voltak: átlag, szórás, Mann-Whitney teszt, Chi² teszt. 2.1.3.5. A legelőhasználat és az anyajuhhasználat kapcsolata Vizsgálatainkat három, közel azonos ökológiai legelő viszonyokkal rendelkező gazdaságban végeztük. Az „A” (n=680) és „B' (n=784) gazdaságban magyar merinó x német húsmerinó F1, a „C” (n=350) gazdaságban tisztavérű német húsmerinó anyák szaporulati mutatóit értékeltük. Mindegyik juhászatban a legeltetés láb alóli módszerrel történt. Az anyajuhok tömegtakarmány ellátása (zöldfű és széna felvétel) kiegyensúlyozott volt, amelyet kondíciójuk is igazolt. Az aktuális kondíció állapottól függően az anyák gazdasági abrak kiegészítést (szemes rozst, búzát, kukoricát, illetve gabona ocsút) kaptak napi 0,3 kg mennyiségben. Az „A” és „C” gazdaságban a téli időszakban épületben történt az anyajuhok tartása (elletés, báránynevelés), a „B" gazdaságban egész évben (365 napon keresztül) az anyajuhok szabadban voltak. Utóbbi esetben az anyák elhelyezése, takarmányozása, itatása erdősávokkal védett enyhén lejtős területen történt. Az „A” juhászatban folyamatos, a „B” gazdaságban évente egyszeri vad pároztatást alkalmaztak. A „B” gazdaságban november elejétől december végéig tartott a tenyészidény. A „C” gazdaságban sűrített osztott elletést (kétévente háromszorit) alkalmaztak. A vizsgált anyaállomány egyik pároztatási idénye január elejétől, február végéig, a másik augusztus végétől november közepéig tartott. Kiértékelésre került a vizsgált anyaállományok ellésenkénti vemhesülési, ellési százaléka, az éves átlagos állománylétszámra vetített választott bárány szám, és értékesített bárány súly. Végül az éves statisztikai létszám alapján az egy anyára vetített összes bárány árbevétel is összehasonlításra került az anyák átlagos takarmányozási költségével. 2.1.4. Következtetések A magyar merinó anyai tulajdonságainak (szaporulati mutatók, báránynevelő képesség) javítására árutermelő állományokban hazai viszonyok között a lacaune és a cigája fajta alkalmas. A keresztezett genotípusú magyar merinó × lacaune F1 és magyar merinó × cigája F1 anyajuhok a szaporulati mutatókban és a bárányaik választásig tartó időszakra vetített napi súlygyarapodásban, valamint választási súlyban statisztikailag igazolható mértékben (P<0,001) felülmúlták a fajtatiszta magyar merinó anyákat, illetve azok bárányait. A legnagyobb egy anyára jutó értékesített alomsúlyt a magyar merinó x lacaune F1 anyák értek el. Az eredmények alapján, egy anyára vetítve ellésenként, a keresztezési partnerként használt fajtákkal (cigája, lacaune) történő keresztezés 3kg (+15%), illetve 6 kg (+30%) tejesbárány súlytöbbleteteredményezhet, ami megközelítőleg 2000-5000 Ft többletbevételt jelenthet (685-800 Ft/kg-os átvételi árral számolva). A kapott eredmények alapján egyértelműen kijelenthető, hogy amagyar merinó × merinó landschafF1 anyajuhok szaporulati eredményei kedvezőbben alakulnak, mint a magyar merinó anyajuhoké, amelyet elsősorban az iker bárányt ellő anyajuhok számával magyarázhatunk. A vizsgált genotípusok között különbség volt az őszi és a tavaszi tenyészidőszak között az ikerellések alakulásában. Akeresztezett genotípusban az ikerellések aránya kisebb mértékben csökkent, mint a tisztavérű magyar merinó anyáknak. A termékenyítési időszak, valamint a genotípus nem befolyásolta a bárányelhullást.

7

dc_904_14 A keresztezett genotípusú anyajuhok választott alomszáma szignifikánsan nagyobb volt, mint a fajtatiszta magyar merinó anyáké. A hazai juhtenyésztés eredményessége szempontjából elengedhetetlen a szaporulati mutatók javítása, ezért javasoljuk az árutermelő juhászatokban a keresztezett (F1) anyajuhok használatát,az egy anyajuhra jutó bárányszám növelése céljából. A magyar merinó jerkék éves kort megközelítően, 9,5-10,5 hónapos korban megfelelő tartás és takarmányozás esetén tenyésztésbe vehetők, mivel az első magzatot károsodás nélkül kihordják, problémamentesen ellenek és az első bárányt fel tudják nevelni szervezetük károsodása nélkül. Az éves kort megközelítően (9,5-10,5 hónapos korban) tenyésztésbe vett magyar merinó anyajuhok is sűrítve (átlagosan 8 havonta) ellethetők, hasonlóan a másfél év körül tenyésztésbevett anyákhoz. A második elléstől az ellésenkénti bárányszám azonosnak tekinthető a korai (9,5-10,5 hónaposan) és hagyományos időben (15-20 hónaposan) tenyésztésbe vett egyedeknél. A magyar merinó jerkék korai,10 hónapos kor körüli tenyésztésbe vételre történő szelekciója javasolható, azok megfelelő tartása és takarmányozása esetén. A 10 hónapos korban tenyésztésbe vett anyajuhok életteljesítménye (egy anya után értékesített bárányszám, valamint hosszú hasznos élettartama) statisztikailag igazolható mértékben (P<0,05) jobb, mint a másfél éveskor körül tenyésztésbe vett anyáké. A szakaszos legeltetés mind szárazfekvésű, mind üdefekvésű legelőterületeken statisztikailag igazolható mértékben (P<0,05, illetve P<0,001) kedvezően hat az anyajuhok kondíciójára. A szakaszos legeltetés alkalmazása átlagosan mintegy 5-9 %-kal növelte az anyák átlagos kondíció pontszámát a teljes legeltetési idény alatt, összehasonlítva azon anyákkal, melyeket pásztorolva legeltettek. A száraz fekvésű gyepterületeken a pásztorolva és a szakaszosan legeltetett anyajuhok átlagos kondíció pontszámában a különbség kisebb, mintegy fele akkora, mint az üdefekvésű területen legeltetett anyajuhoké. A száraz fekvésű területen 5,5 %, üde fekvésű területen 8,95 % átlagosan a teljes legeltetési idény alatti különbség. Az előnyös tápanyag ellátás kedvező hatása az anyajuhok szaporulati mutatóiban is megmutatkozik. A szakaszos legeltetés alkalmazása szignifikáns (P<0,05) mértékben növeli az ikervemhességek, az ikerbárányok arányát a szaporaság szempontjából kedvezőtlen nyár eleji termékenyítési időszakban is. A szárazfekvésű területeken a vemhesülési százalék 11 %-kal, az ikerbárányok aránya 12 %-kal, az üde fekvésű területeken a vemhesülési százalék 13 %-kal, az ikerbárányok aránya 15 %-kal javult szakaszos legeltetés alkalmazása esetén. A hústípusú merinó anyák szükségleteinek megfelelő takarmányozása esetén, amennyiben a téli időszakban megfelelő épület áll rendelkezésre, a sűrített osztott elletés ajánlható. Amennyiben nem áll rendelkezésre, juhtartásra alkalmas épület a teljes éven keresztüli szabadtartás is eredményes lehet abban az esetben, ha a takarmányozási és tartási feltételek megfelelőek, valamint az elletés nyár elején történik. Ebben az esetben különösen fontos a tervszerű, szakszerű legelőhasználat. A száz anyára vetített éves értékesített bárányszaporulat ugyan alacsonyabb az egész éven át szabadtartásos és évente egyszeri egyidejű tenyészidény esetén, mint a hagyományos épülethez kötött tartásnál, de a nagyobb anyánkénti árbevétel elsősorban az augusztusi magasabb felvásárlási árakkal és nagyobb értékesítési súllyal kompenzálható. Sűrített folyamatos elletés sem termelési, sem gazdasági, sem munkaszervezési, továbbá a jelenlegi piaci viszonyok között nem javasolható. Eredményeim alapján megállapítható, hogy messze nem használjuk ki Magyarországona juhtenyésztésben, illetve tartásban meglévő potenciálislehetőségeinket a magyar merinó szaporulati mutatóinak javításában, illetve keresztezési lehetőségekben, a szakszerű legeltetésben (ehhez kapcsolódóan tartásban és takarmányozásban), ezzel összefüggésben az anyajuh használatban és a piaci igényekhez való alkalmazkodásban. 8

dc_904_14 2.2. BÁRÁNYOK HÍZÉKONYSÁGÁT, FEJLŐDÉSÉT, VÁGÓÉRTÉKÉT HÚSMINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS MÓDSZEREK VIZSGÁLATA

ÉS

2.2.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés Amint az előző fejezetben már említésre került, Magyarországon számos szakmai vita folyt, illetve folyik arról, hogy a magyar juhállomány döntő részét alkotó magyar merinó fajta mennyiben felel meg a versenyképes juhhústermelésnek. A vizsgálati eredményeim azt mutatták, hogy hazai viszonyok között, megfelelő tartás és takarmányozás mellett a magyar merinó, mind fajtatisztán, mind keresztezett formában alkalmas megfelelő számú kissúlyú (16-22 kg élősúlyú) bárány előállításra. Rendkívül fontos azonban a minőség kérdése. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen piacra és hogyan (élő, vagy vágott állapotban) értékesítjük a bárányokat. Az Európai Unión belüli országok között jelentős eltérés van a vágóbárányokkal szemben támasztott követelményekben. Magyarország napjainkban csaknem kizárólag kistestű (16-24 kg élősúlyú) bárányokat élve exportál Olaszországba, illetve Törökországba. Így a piacnak való kitettségünk rendkívül kockázatos. Ez annak ellenére van így, hogy az EU a vágóbárány szükségletének közel 30 %-át importálja. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem kissúlyú élőbárányokat, hanem nagysúlyú vágott testeket, nyakalt törzseket hoznak be, döntőrészt fagyasztva Európán kívülről, tengerentúlról, főleg Új-Zélandból, illetve kis arányban DélAmerikából, stb. Az importált fagyasztott nyakalt törzsek sok esetben éven felüli állatoké. Ez két szempontból fontos. Élőbárány és friss bárányhús import egyrészt ezekből a tengerentúli országokból nem lehetséges, másrészt nem intenzíven, vagy félintenzíven hizlalt fiatal bárányok (ezek nyakalt törzsei) kerülnek értékesítésre. Ennek megfelelően idősebb, féléves, vagy sok esetben éven felüli (toklyók) fagyasztott nyakalt törzseinek importja történik, amely így más minőséget (sötét hússzín, vastagabb rostok, rosszabb porhanyósság) képvisel. Ezért potenciális előnyt jelent a magyar juhtenyésztés számára az Európai Unión belül is az intenzíven, vagy félintenzíven hizlalt friss, fiatal bárányok, vagy ezek nagysúlyú nyakalt törzseinek értékesítési lehetősége. A bárányok hizlalás alatti teljesítményét és a vágott test minőségét a fajta, valamint genotípus és az adott egyedek genetikai (értékmérő) tulajdonságai határozzák meg, amelyet a tartás- és takarmányozás körülményei befolyásolnak. A bárányok hizlalási teljesítményét és a hústermelési tulajdonságait a fajtán, a genotípuson, az ivaron (VERESS és mtsai., 1979; PLINADO és mtsai., 2002; MACIT és mtsai., 2002), születési típuson egyes vagy többes ellésből származik a bárány - (PAJOR és mtsai., 2011) és súlyon, vérmérsékleten(BURROW,1997;FELL és mtsai.,1999; PAJOR és mtsai., 2008) testalakuláson kívül, a tartástechnológia, az etetett takarmány fizikaiformája, energia- és táplálóanyag tartalma és az etetési módja(HEROLD és mtsai.,1986;NAGY és JÁVOR,1989;JÁVOR és mtsai.,1993), valamint az évjárathatása (HARCSAésPÁL,2003)is befolyásolja. 2.2.2. Célkitűzés Az előzőekben ismertettek alapján a minőségi, versenyképes vágóbárány előállítás érdekében a következő vizsgálatokat végeztem, illetve célokat tűztem ki:  Különböző genotípusú bárányok hízékonyság vizsgálata o Fajtatiszta bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak értékelése (magyar merinó, német húsmerinó, német feketefejű, suffolk, ile de france) o Keresztezett F1 bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak vizsgálata (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F1, magyar merinó x suffolk F1) A haszonállat előállító keresztezésekben lévő lehetőségek megállapítását a magyar merinó hízékonysági és vágási teljesítményének megállapítására hazai viszonyok között.

9

dc_904_14 

Vérmérséklet és a hizlalási tulajdonságok összefüggés vizsgálata o Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra o Német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal A vérmérséklet juhtenyésztésben való mérhetőségét, és ennek hizlalási tulajdonságokra gyakorolt hatását, mint lehetséges értékmérő tulajdonságot, valamint a juhok vérmérsékletét befolyásoló tényezőket (ivar, születési típus, apák hatását).  Lenmagetetés hatása a bárányhús zsírsav összetételére A bárányhús zsírsavösszetételének táplálkozás élettani, és élvezeti érték szempontjából kedvező irányba történő módosítási lehetőségét takarmány (lenmag) kiegészítéssel. 

Testméretek és vágott testek értékelése o Különböző genotípusú juhok testméretének értékelése o Vágott testek objektív bírálati lehetőségének vizsgálata o Ultrahangmérés alkalmazási lehetősége a bárányok minősítésében Az ultrahang, real-time technika és a testméret felvételezés szerepének újszerű megközelítését a tenyészállat előállításban, illetve tenyészérték-becslésben. Bárányok vágás utáni (nyakalt törzs) méreteinek számítógépes felvételét, ennek ismételhetőségének megállapítását, és ezek összefüggését a darabolás után lemért értékes húsrészek súlyával. Matematikai modell kidolgozását az S/EUROP minősítési rendszer osztályba sorolásának objektív (azaz lineárisan leírható) adatok alapján történő megállapítására. 2.2.3. Anyag és módszer 2.2.3.1. Különböző genotípusú bárányok hízékonyság vizsgálata 2.2.3.1.1. Fajtatiszta bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak értékelése (magyar merinó, német húsmerinó, német feketefejű, suffolk, ile de france) A kísérlet során magyar merinó (nkos=20, njerke=20), német feketefejű (nkos=20, njerke=20) és német húsmerinó (nkos=20, njerke=20), valamint egy másik vizsgálatban magyar merinó (nkos=30, njerke=30), suffolk (nkos=10, njerke=10) és ile de france (nkos=10, njerke=10) fajták hizlalási, vágási tulajdonságait, illetve a vágott testek S/EUROP minősítését értékeltük két juhászatban, (Törtelen és Szendrőn). A hizlalás során a bárányoknak 1 négyzetméter alapterületet biztosítottunk. A boxokban szinttartós önitató és automata önetető volt elhelyezve. Az almozás bőséges szalmával történt. A hizlalási időszak a bárányok 34-35 kg-os testsúlyának eléréséig, illetve 45 napig tartott. A vizsgálat alatt a bárányok takarmányozása monodiétásan történt. A bárányok ad libitum granulált hízó báránytápot /teljes értékű takarmányt/ kaptak. A vizsgálat során, a hizlalás végén és kezdetén mért testsúlyból, a vizsgálat időtartamából mértük, illetve megállapítottuk az átlagos egyedi napi testsúlygyarapodást. A felvett takarmányok súlyának méréséből megállapítottuk a csoportos takarmányértékesítési képességet. Figyelemmel kísértük a hizlalásba kerülés idejét, a beállítási súlyt, a beállításig történő súlygyarapodást, a hizlalás alatti súlygyarapodást, valamint a bárányok korát és záráskori testsúlyát. Így nem csak a hizlalás alatti, hanem az életnapra jutó súlygyarapodás is értékelhetővé vált. A hizlalást követően 10-10 kos és jerkebárányt vágtunk le genotípusonként 24 órás éhezést követően, 29-32 kg súlyban. A bárányok életkora 110-120 nap volt. Vágáskor, a fejtést követően, eltávolítottuk a fejet és a lábvégeket, majd a zsigereket. Ezután a következő tulajdonságokat állapítottuk meg: vágott test súlya melegen, vágási %, 24 órai hűtés után a vágott test súlya hidegen, fej és bőr súlya, hűtési veszteség, hasűri- és vesefaggyú súlya. A vágott jobb fél darabolása az ausztrál szabvány szerint történt. A hasított feleket a vágóérték, az értékes vágott darabok súlya, az értékes hús százalékos mennyisége, valamint a testalakulás és a faggyúborítottság szerint értékeltük. 10

dc_904_14 Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal történt. kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki.

A statisztikai

2.2.3.1.2. Keresztezett F1 bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak vizsgálata (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F1, magyar merinó x suffolk F1) A hízékonysági kísérlet során magyar merinó kos (n=30) és jerke (n=30), magyar merinó x Ile de france F1 kos (n=10) és jerke (n=10), valamint magyar merinó x suffolk F kos (n=10 kos) és jerke 1

(n=10) genotípusú bárányokat vizsgáltunk 2004-ben egy Szendrő melletti gazdaságban. A bárányok nemenként és genotípusonként 10-es csoportokban 15 m2-es boxokban voltak elhelyezve. Az almozás bőségesen szalmával történt. A bárányok ad libitum hízóbárány teljes értékű takarmányt fogyasztottak. A takarmánykeverék összetétele a következő volt: 48 % kukorica, 20 % takarmánybúza, II. oszt. 10 % lucernaliszt, II. oszt. 10,5% szója, I. oszt. 4 % napraforgó, 4 % korpa, 3,5 % premix (KP 9302). A hízóbárány-táp energia tartalma (DE) 12,4 MJ, nyersfehérje tartalma pedig143 g/szárazanyag kg. A választott bárányok mérlegelése 0,1 kg-os pontossággal a hizlalásba állításkor, majd 42 nap múlva a hizlalás végén történt. A bárányok hizlalás alatti és életnapra jutó testtömeg-gyarapodását számítottuk ki. A hizlalás után 24 óráig koplaltattuk a bárányokat, majd mérlegeltük őket. Ezután kerültek vágásra. Vágáskor, a fejtést követően, eltávolították a fejet és a lábvégeket, majd a zsigereket. Továbbiakban a következő tulajdonságokat állapították meg: vágott test súlya melegen, vágási %, 24 órai hűtés után a vágott test súlya hidegen, fej és bőr súlya, hűtési veszteség, hasűri- és vesefaggyú súlya, melyet 0,01 kg-os pontossággal mértünk. Vágott meleg testeket a S/EUROP rendszer szerint bírálták el a vizsgázott bírálók jelenlétünkben a testalakulás és a faggyúborítottság pontozásával. A nyakalt törzsek minősítése a vágójuhok vágás utáni minősítéséről szóló 78/2003. (VII.4.) FVM rendelet 1. és 2. számú melléklete alapján, és az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által közzétett Vágott test minősítés szabályzata (2003) előírásai szerint történt, amely a 13 kg feletti vágott testek S/EUROP minősítéséről rendelkezik. A vágott jobb fél darabolása az ausztrál szabvány szerint történt (SZÉKELY és mtsai., 2001). A nyakalt törzseket legalább 24, legfeljebb 48 órás hűtés után a gerincvonalban kettévágják. A pH értékét a 7. ágyékcsigolya tájékán mérik. A 3 mm-nél vastagabb felületi faggyút a jobb félről eltávolítják és egyben lemérik. A darabolás megkülönbözteti a rövid combot, a fart, az oldalast, a rövid karajt, a hosszúkarajt, a lapockát, a lábszárat és a nyakat. Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal történt. A statisztikai kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki. 2.2.3.2. Vérmérséklet és a hizlalási tulajdonságok összefüggés vizsgálata 2.2.3.2.1.Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra A vizsgálatot 2010-ben végeztük, egy alföldi (Kétegyháza) juhtenyészetben. A 40 napig tartó hizlalási vizsgálatban n=51 német húsmerinó fajtájú bárány (22 kos és 29 jerke) vett részt. A vizsgálat alatt a bárányok a teljes értékű hizlaló takarmányt ad libitum fogyasztották. Az etetett takarmányok beltartalmi értékei a következők voltak: NEm 7,20 MJ/kg, NEg 4,80 MJ/kg, nyersfehérje (%) 15. A bárányok vérmérsékletének értékelését választáskor (átlagosan 60 nap), valamint a hízlalás végén a mérlegeléssel egy időben végeztük el a mérlegteszt (TRILLAT és mtsai.,2000) segítségével. A mérlegteszt során az állatok 30 másodpercig tartózkodtak a mérlegen. Ez idő alatt pontoztuk a viselkedésüket 1-től 5-ig terjedő skálán, a következők szerint: 1 pont: nyugodt, nem mozog; 2 pont: nyugodt, néhány esetleges mozgás; 3 pont: nyugodt, kicsit több mozgás, de nem rázza a mérleget; 4 pont: hirtelen, epizodikus mozgások, de nem rázza a mérleget; 5 pont: folyamatos, hirtelen mozgások, rázza a mérleget. 11

dc_904_14 Az adatok kiértékelését az SPSS 14.0 programcsomaggal végeztük. A statisztikai kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki és alkalmazásra került a Kolmogorov-Szmirnov próba, Levene teszt, ANOVA, Tukey teszt, Pearson és Spearman korreláció. 2.2.3.2.2. Német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal A német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelését Kétegyházán (Békés megye) az Anipharma-AKft.-nek, a Magyar Juhtenyésztők Szövetsége által folyamatos termelésellenőrzése alatt álló gazdaságában végeztük. Az üzemi sajátteljesítmény-vizsgálatban 30 kos és 60 jerke német húsmerinó bárány vett részt. A hizlalási periódus a választás (ami egyben a beállítás) után 42 napig tartott, a vizsgálat alatt a bárányok granulált juhhizlaló tápot fogyasztottak. A vizsgálat a Juh Teljesítményvizsgálati Kódexben meghatározott tartási és takarmányozási feltételeknek megfelelően történt. A kos- illetve a jerkebárányokat külön csoportokba osztottuk, egy-egy csoportba 30 bárány került. Egyedileg mértük a bárányok élősúlyát, és a hizlalás alatti átlagos napi súlygyarapodását. A bárányok 9 apátó1 származtak, de az egyik apa báranyainak adatait nem értékeltük az alacsony választási súly és a kis létszám (n=5) miatt. A kísérlet idején négy bárány hullott el, így összesen 81 bárány adatait dolgoztuk fel. A bárányok vérmérsékletének értékelését választáskor, valamint a hizlalás végén, a mérlegeléssel egy időben végeztük el ún. mérlegteszt (TRILLAT és mtsai., 2000) segítségével a már korábban ismertetettek szerint. Az adatok statisztikai értékelését SPSS 14.0 programcsomaggal (Spearman-féle korrelációszámítás, ANOVA, GLM Multivariate test, LSD teszt) végeztük. Két modellt használtunk, közülük az elsőben a bárányok vérmérsékletét befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. Yijk =µ+ Gi+ Bj+ Sk+eijk Yijk =vizsgált tulajdonság (vérmérséklet); µ=átlag, Gi=ivar hatása (fix hatások: 2 osztály), Bj=születési típus hatása (fix hatás: 2 osztály), Sk=apák hatása (fix hatások: 9 osztály), eijk=hiba. A második modellben a hizlalási tulajdonságokat (választási és hizlalás végi élősúlyt, hizlalás alatti átlagos súlygyarapodást) értékeltük: Yijk= µ+ Gi+ Bj+ Sk+Tl+ eijk Yijk =vizsgált tulajdonság (vérmérséklet); µ=átlag, Gi=ivar hatása (fix hatások: 2 osztály), Bj=születési típus hatása (fix hatás: 2 osztály), Sk=apák hatása (fix hatások: 9 osztály), Tl= vérmérséklet hatása, eijk=hiba. 2.2.3.3. Lenmagetetés hatása a bárányhús zsírsav összetételére Vizsgálatunk célja a lenmag-kiegészítés magyar merinó kosbárányok hosszú hátizma zsírsavösszetételére gyakorolt hatásának megállapítása. A vizsgálatba bevont 30 magyar merinó kosbárányt választáskor véletlenszerűen válogattuk két csoportba. A bárányok választási tömege 16 kg volt. A bárányokat 40 napig, kis testtömegig (26 kg) hizlaltuk. A kontrollcsoport (n=15) abraktakarmányt, a kísérleti csoport (n=15) lenmaggal (20%) dúsított abraktakarmányt kapott. A kontroll- és a kísérleti csoport takarmányának táplálóanyagtartalmát és zsírsav összetételét az 1. és a2. táblázatban mutatjuk be. A két takarmány energia- és fehérjetartalma csak kismértékben különbözött. Vágás előtt egy nappal megmértük a bárányok hosszú hátizmának vastagságát és területét, valamint háton a faggyúvastagságot ultrahangkészülékkel. A vágás napján a bárányokat a vágóhídra szállítottuk. Vágáskor megmértük a meleg nyakalt törzset, majd 24 órás hűtés után a hosszú hátizomból a 12. és 13. borda közül mintát vettünk, és –20 °C-on tároltuk a további vizsgálatokig.

12

dc_904_14 1. táblázat Etetett takarmányok táplálóanyag- és energiatartalma

Szárazanyag (sza), g/kg takarmány Nyersfehérje, g/kg sza Nyerszsír, g/kg sza Nyersrost, g/kg sza N-mentes kivonható anyag, g/kg sza Nyershamu, g/kg sza NEm MJ/kg sza NEg MJ/kg sza. NEm – létfenntartási nettó energia NEg – testtömeg-gyarapodási nettó energia

Abrakkeverék, 20% lenmaggal kiegészítve 887,5 161,9 99,2 61,4 641,6 35,9 9,20 6,28

Abrakkeverék (kontrol) 888,9 164,0 28,9 32,2 748,5 24,4 9,07 6,18

2. táblázat Etetett takarmányok zsírsav összetétele

Mirisztinsav C14:0 Palmitinsav C16:0 Sztearinsav C18:0 Olajsav C18:1 Linolsav C18:2 Linolénsav C18:3

Abrakkeverék, 20% lenmaggal kiegészítve 0,05 6,83 4,23 18,05 21,31 48,46

Abrakkeverék (kontrol) 0,10 13,39 2,03 21,72 58,18 2,52

Ultrahangos mérés Az ultrahangos mérést a 12. és 13. borda között, a bordák ívét követve végeztük. Az ultrahangos képeket a vágás előtt (in vivo) készítettük hordozható Falco 100 (PieMedical) készülékkel. A hosszú hátizom területét a gépre telepített, juhhús vizsgálatot értékelő programmal becsültük. A faggyú és az izom vastagságára, valamint az állat élőtömegére vonatkozó adatok automatikusan egy regressziós egyenletbe kerültek, ami alapján becsülte a program a hosszú hátizom területét. A megfelelő ultrahangmérés előtt elvégeztük az állatok rögzítését és nyírását, valamint a mérendő felületet napraforgóolajjal bekentük. Kémiai analízis A hús kémiai összetételét a magyar szabványok leírásai szerint állapítottuk meg. A vizsgálat során a nedvességtartalmat (MSZ ISO 1442), a nyersfehérje-tartalmat (MSZ 5874/8-78), a nyerszsírtartalmat (MSZ ISO 1443) és a nyershamu-tartalmat (MSZ ISO 936) határoztuk meg. Az intramuszkuláris zsír összetételét CSAPÓ és mtsai. (1995) módszerével állapítottuk meg. Statisztikai analízis Az adatok statisztikai analízisét F- és T-teszt felhasználásával, SPSS 14.0 programmal végeztük. 2.2.3.4. Testméretek és a vágott testek értékelése 2.2.3.4.1. Különböző genotípusú juhok testméretének értékelése Öt fajtából származó összesen n=348 (magyar merinó n=182, német húsmerinó n=95, suffolk n=22, ile de france n=27, bábolnatetra n=22) tenyészkos testméret adatait, küllemi és kondícióbírálati 13

dc_904_14 pontszámait értékeltük. Az adatokat a Magyar Juhtenyésztő Szövetség segítségének köszönhetően kaptuk meg. A testméret felvételt kifejlett kosokon, nyírás után végeztük. A testméretek közül marmagasságot, egyenes törzshosszúságot, mellkas mélységet, övméretet és far II. hosszúságot vettük fel. A méreteket a szakmai előírásoknak megfelelően mérőbottal (módosított Lydtin bottal), illetve mérőszalaggal végeztük. SCHANDL (1955) ajánlása alapján a testméretek felvételekor a marmagasságot a mar legmagasabb pontja és a talaj, az egyenes törzshosszúságot a vállbúb és az ülőgumók, a mellkas mélységet a mellkas alsó széle és a hátvonal között közvetlenül a könyök mögött mértük, mérőbottal. Az övméretet szintén közvetlenül a könyök mögött mértük, szalaggal. A marszélességet a mar legszélesebb pontján vettük fel mérőbottal. A II. farszélesség esetében a két nagyforgató közötti távolságot mértük szintén mérőbottal. A küllemi bírálat összpontszámát az összbenyomás, fajtajelleg, fej és nyak, mar és hát, far és ágyék, szügy és mellkas, bunda résztulajdonságok pontozása határozta meg. Emellett meghatározásra került a kondíciópontszám is. Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal (F és T próba, összefüggés vizsgálat) történt. A statisztikai kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki. 2.2.3.4.2. Vágott testek objektív bírálati lehetőségének vizsgálata A vizsgálatokat árutermelő magyar merinó fajtájú 115-125 napos (n=28) kosbárányokkal végeztük a SZIE GAK. Kht. Állattenyésztési Tanüzemében. A vágásra az aszódi Galgahús Kft. vágóhídján került sor. Az S/EUROP minősítést közvetlenül a vágás után, a még meleg testeken végeztük el. A vágott-testeket - a 16/1998.(IV.3.) FM rendeletben meghatározott szempontok alapján - háromtagú bizottságban bíráltuk. Vizsgálatban a faggyúborítottság, és a hússzín nem szerepelt, ezért csak az izmoltsági osztályokba való besorolást végeztük el. Az egyedeket vágás után videokamerával (Sony CCD-TRV108) rögzítettünk. A torzítás mentes kép érdekében a vágott testek felvételéhez vertikális síkkal párhuzamos fix objektívet használtunk. A kamerát a testtől 3,5 méterre helyeztük stabil állványra, referencia egységként egy 5x5 centiméteres négyzetet helyeztünk a vágott-testekre. A videofelvételt digitalizáló kártya (Video Pixel View 3D Combo TV-TV/FM tuner kártya) segítségével képkockákra bontottuk, majd ezekből a méretek felvételéhez megfelelő egy-egy képet egyedenként kiválasztottunk. A képeken a Terület version 7. digitáliskép-feldolgozó programmal (MOSONI, 2000) mértünk. A képen elsőként a referencia egységet vettünk fel, majd a mérési pontokat „egérrel” jelöltük ki, ezután az adatok rögzítésre kerültek biometriai feldolgozás céljából. A képről való méret-felvételezés megismételhetőségének vizsgálata miatt két személy végezte a képekről a méretek felvételezését. A vágott testméretek felvétele úgy történt, hogy azokkal a nyakalt törsz alakja, teltsége jól leírható legyen. A méretek felvételi helyei: vállszélesség, övszélesség, mellkas-szélesség, I. farszélesség, II. farszélesség, valamint a nyakalt törzs (carcass) hosszúság, amely a II. farszélesség és vállszélesség közötti távolság (1. kép).

14

dc_904_14

1. kép: Méretek a vágott test háti részén a, II. farszélesség; b, farktő; c, I. farszélesség; d, mellkas-szélesség; e, övszélesség; f, vállszélesség, a nyakalt törzs (carcass) hosszúság a II. farszélesség (a) és vállszélesség (f) közötti távolság A matematikai modell kiinduló pontja a standard képről felvett arányok összehasonlíthatósága. Kiindulásul a S/EUROP osztályok etalon képi formáit használtuk. Ezeken felvettük az egyes kategóriák (osztályok) jellemző méreteit: II. farszélességet, I. farszélességet, mellkas szélességet, övszélességet, vállszélességet, valamint a nyakalt törzs (a váll- és II. farszélesség közötti) hosszúságot. Ugyanezeket a méretek állapítottuk meg a magyar merinó bárányok vágott testeiről, az előzőekben leírtak szerint készült képein is. A standardformák, illetve méretek összehasonlíthatósága, értékelhetősége úgy lehetséges, ha a nyakalt törzs hosszúságot állandónak tekintjük a különböző kategóriákban, és a szélességi méreteket ehhez viszonyítva értékeljük. Hipotézisként az egyes méreteknek, az értékcsökkenő minőségi kategóriákban, szintén csökkenő értékeket kell mutatnia. Amennyiben az eredmények ezt igazolják, ezek arányából megállapítható, hogy melyik S/EUROP minőségi kategóriába tartoznak a vágott testek. A minősítési (S/EUROP) besorolás és a test kontúrja /síkbeli alakzata/ közötti összefüggés megállapítása érdekében három mutatót képeztünk: - 1. mutató: ((vállszélesség /cm/ +II. farszélesség /cm/)/2) x nyakalt törzshossz /cm/, - 2. mutató: II. farszélesség /cm/ x nyakalt törzshossz /cm/, - 3. mutató: vállszélesség /cm/ x nyakalt törzshossz /cm/. Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal (F és T próba, összefüggés vizsgálat) történt. 2.2.3.4.3. Ultrahangmérés alkalmazási lehetősége a bárányok minősítésében A vizsgálat két részvizsgálatból állt, az elsőben n=25, a második vizsgálatban n=10 magyar merinó fajtájú kosbárány vett részt. Az első vizsgálatban a magyar merinó bárányok életkora 90-100 nap között volt, melyet lineáris interpoláció módszerével 100 napra korrigáltunk. A második vizsgálatban a kosbárányok életkora 110-120 nap között változott, melyet a kistestű bárányok esetében alkalmazott módszerrel 120 napra korrigáltunk. A vizsgálatokban a bárányokat 10 m2-es boxokban helyezték el. Takarmányozásuk a Juh Teljesítményvizsgálati Kódex szerinti granulált hízóbárány táppal, ad libitum történt. Az ultrahangos mérés a 12-13 borda között, a bordák ívét követve történt. Az ultrahangos képeket vágás előtt (in vivo) készítettük hordozható Falco 100 (PieMedical) készülékkel. A hosszú hátizom területének becslése a gépre gyárilag telepített juh húsvizsgálatot értékelő programmal történt, amiben a faggyú- és az izom vastagságának nagyságával, valamint az állat élősúlyával együtt az 15

dc_904_14 adatok automatikusan egy regressziós egyenletbe kerültek, amely alapján a program megbecsülte a hosszú hátizom területét. A megfelelő ultrahangmérés előtt megtörtént az állatok rögzítése és nyírása, továbbá a mérendő felület napraforgó olajjal történő bekenése. Az ultrahangos vizsgálat után a bárányok vágásra kerültek. A vágási arány, a hideg nyakalt törzs, színhús és I. oszt. húsok (lapocka, karaj, comb) súlya, illetve nagy testsúlyban vágott bárányok esetén S/EUROP minősítés, valamint a felületi faggyú mennyiségének a megállapítására került sor. Elvégeztük továbbá a bárányok hosszú hátizom területének átlátszó fóliára történő rögzítését a 24 órás hűtést követően. A fóliára rögzített területeket Placom KP-90N digitális planiméterrel mértük le. Az adatok értékelését az SPSS 14.0 programcsomaggal végeztük. Az F-próbát elvégezve, a két genotípus között t-próbát alkalmaztunk (kivéve a faggyúvastagság esetén, ahol a t-próbát Welch korrekció egészítette ki). 2.2.4. Következtetések 

Fajtatiszta magyar merinó, német húsmerinó, és német feketefejű bárányok hízékonysági eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy nagy testsúlyig (30 kg körüli élősúlyig) történő hizlalás esetén mind a hízlalás alatti súlygyarapodásban, mind a takarmányértékesítésben a német feketefejű fajta ért el legjobb eredményt mindkét ivarban, ezt követte a német húsmerinó és legrosszabb a magyar merinó. A vágási teljesítmény vizsgálatakor is hasonlóan a hízékonysági eredményekhez a német fekete fejű volt a legjobb, majd a német húsmerinóé, és végül a magyar merinóé.



Vágási százalék értéke legmagasabb a német feketefejű bárányoknál (51,68-51,98%) majd, ezt követi a német húsmerinó (49,92-50,96%), és a magyar merinó bárányoké (48,11-50,42%). A faggyúzottság mértéke a legkedvezőbben a német feketefejű bárányoknál (felületi faggyú kos: 281 g, jerke 336 g) alakult. Az értékes testrészek súlyában is szignifikánsan igazolható (P<0,001) mértékben a német feketefejű ért el legmagasabb értéket (6,31 kg-ot). A vágott test konformációja (hússal való teltsége) alapján szintén a német feketefejű bárányok vágott testei (carcass) voltak a legjobbak, a magyar merinók átlagos carcass minősége pedig a legkedvezőtlenebb. Megállapítható tehát, hogy mind a hízlalási, mind a vágási teljesítmény alapján /vágási százalék, az értékes húsrészek százalékos mennyisége, és a vágott testek (carcassok) testalakulása (S/EUROP minősítése)/ a német feketefejű bárányoknak volt a legjobb, majd a német húsmerinóké, és legkedvezőtlenebb a magyar merinóké nagytömegig való hízlalás esetén.



A magyar merinó, ile de france és suffolk hízékonysági eredményeit értékelve megállapítható, hogy a hizlalás végén a legnagyobb átlagos testsúlya (36 kg) a kosok közül a suffolknak volt, majd az ile de france kosbárányok követték (34,2 kg). A jerkék hízlalás végi átlagos élősúlyában lényeges eltérés nem volt. A vizsgált fajták közül az ile de france kosbárányok átlagos súlygyarapodása volt a legnagyobb (373 g/nap), amit a mérési hibahatáron belül a suffolk kosbárányok követtek (372 g/nap). A magyar merinó kosok súlygyarapodása statisztikailag igazolható mértékben elmaradt a másik két fajtáétól. Jerkebárányok esetében szintén az ile de france bárányoknak volt a legnagyobb átlagos napi súlygyarapodása (369 g/nap), amelytől a suffolk bárányok szignifikáns mértékben (328 g/nap) lemaradtak. A jerkék közül is a magyar merinó bárányok érték el a legrosszabb eredményt súlygyarapodásban (317 g/nap).



A magyar merinó vegyes ivarban 50 % fölötti (50,75 %), a fajtatiszta ile de france 53,0 %-ot, a suffolk 53,35% vágási százalékot ért el. Az ile de france bárányok, mind a S/EUROP, mind az értékes testrészek és értékes hús mennyiségét tekintve kisebb mértékben felülmúlták a suffolk és nagyobb mértékben a magyar merinó bárányok teljesítményét. Az értékes hús 16

dc_904_14 mennyisége is az ile de france kosbárányoknál volt a legnagyobb, amitől a suffolk kosbárányok ugyan csak minimális mértékben 0,03 kg-mal maradtak el, de ugyanakkor az ile de france jerke bárányok szignifikáns mértékben több értékes húst termeltek, mint a suffolk és a magyar merinók, amelyek közel azonos eredményt mutattak. A csont hús arányában mind a két ivarban az ile de france bárányok mutatták a legkedvezőbb értéket. Szintén mind a két ivarban az S/EUROP (a vágott test konformációja) alapján is, az ile de france bárányok kerültek nagyobb arányban a kedvezőbb U kategóriába. A faggyúfedettség tekintetében a fajták között nem volt lényeges eltérés. Fajtatisztán tehát az (amerikai) suffolk bárányok nem hozták a külföldi adatok alapján várható eredményeket, az ile de france fajtával ellentétben. 

A vizsgált három (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F1 és magyar merinó x amerikai suffolk F1) genotípusok közül a suffolk F1 kosbárányok súlygyarapodása volt a legnagyobb (377±61 g/nap), ezt követte az ile de france F1 (364±45 g/nap), majd a magyar merinó (327±23 g/nap) bárányoké. Jerkebárányok esetében az ile de france F1 (357±48 g/nap) bárányok súlygyarapodása volt a legnagyobb, ezt követte a suffolk F1 (340±24 g/nap) és a magyar merinó (317±35 g/nap) bárányoké. A különbségek egy kivételével (suffolk F1 jerkebárányok) szignifikánsak voltak.



A magyar merinó és a keresztezett (magyar merinó x ile de france F1 és magyar merinó x amerikai suffolk F1) bárányok kitermelési arányait vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált genotípusok közül a suffolk F1 bárányok vágási %-a volt a legnagyobb mindkét ivarban, ezt követte az ile de france F1 és a magyar merinó. A fajták között és a fajtákon belül az ivarok között nem különbözött szignifikánsan a vágási %. A suffolk F1 bárányoknak szignifikánsan nagyobb volt az értékes testrészek súlya is, mint az ile de france F1 és a magyar merinó bárányoké (P<0,001; P<0,01). A suffolk F1 bárányok szignifikánsan több értékes húst termeltek, mint a magyar merinók (P<0,001; P<0,05), az ile de france F1 és a merinók átlagértékei nem különböztek statisztikailag igazolható mértékben. Mind a két ivarban az S/EUROP (a vágott test konformációja) alapján is, a suffolk F1 bárányok mutattak jobb eredményeket, kerültek nagyobb arányban a kedvezőbb kategóriákba, mint az ile de france F1 és a magyar merinó bárányok.



Mind a hízékonysági, mind a vágási eredmények alapján végtermék előállító keresztezésre a vizsgált genotípusok közül a magyar merinó x amerikai suffolk F1 ajánlható elsősorban, de a magyar merinó x ile de france F1 is jobb eredményeket ér el, mint a fajtatiszta magyar merinó.



A temperamentum (vérmérséklet) vizsgálatára vonatkozóan több kísérletet is végeztünk, amelyek alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az alkalmazott mérési (mérlegteszt) technológia alkalmas magyarországi viszonyok között, akár üzemi szinten is a különböző korú és ivarú juhok (bárányok) temperamentumának megállapítására, illetve becslésére.



A választáskor nyugodt vérmérsékletűnek ítélt bárányoknak nagyobb a hízlalás végi súlya és a hizlalás alatti súlygyarapodása, mint az ideges vérmérsékletű társaiknak. A különbség a napi súlygyarapodásban átlagosan 20 % volt.



A választáskori vérmérséklet értékelése alapján eredményesebben következtethetünk a bárányok hizlalás alatti súlygyarapodására és a hizlalás végi súlyára, mintha csak a választási súlyt vennénk figyelembe.



A vizsgálatok alapján az állapítható meg, hogy a német húsmerinó fajtában a két ivar (kos és jerkebárányok) temperamentumában nem állapítható meg különbség. A két ivar temperamentum pontszáma között nem találtunk különbséget (P>0,10).



A juhok temperamentumát, valamint hizlalás alatti súlygyarapodását a bárányok alomtípusa befolyásolja.Az ikerbárányok a hizlalás végére nyugodtabb temperamentumúak voltak, mint 17

dc_904_14 az egyes bárányok. Az egyes ellésből származó bárányok hizlalás végi súlya 31,92 kg, az ikerellésből származóké 33,5 kg, átlagos napi súlygyarapodásuk 286,1 g/nap, valamint 338,58 g/nap volt. Az ikeralomból származó bárányok átlagos napi súlygyarapodása szignifikánsan (P<0,05) nagyobb volt, mint az egyes bárányoknak. A vizsgálatok szerint az egyes bárányok nagyobb választáskori súlyát összehasonlítva az ikerbárányokéval, a bárányok nagyobb tejfogyasztása magyarázza. Eredményünk megerősíti azt a feltételezést, hogy a választás utáni súlygyarapodást leginkább a bárányok genetikai potenciálja határozza meg. 

A vizsgálati eredményeinkkel – hazánkban először – igazolni tudtuk az apák hatását a bárányok temperamentumára. Az ideges temperamentumú utódcsoportnak gyengébbek a hizlalási teljesítményei, a hizlalás végi élősúlya, a hizlalás alatti súlygyarapodása, mint a nyugodt utódcsoportba tartozó bárányoké. A nyugodt bárány csoportnak a termelési fölénye élősúlyban mintegy 20 %-kal, átlagosan 6 kg-mal nagyobb (P<0,001), napi súlygyarapodása 60 %-kal nagyobb (397 g/nap), mint az ideges báránycsoporté.



Összességében megállapítható, hogy vizsgálataink alátámasztják a temperamentum pontszámok alkalmazhatóságát a hazai tenyésztői munkában, ezért javasoljuk felhasználását a hazai juh tenyészérték becslés rendszerébe. Ennek aktualitását és jelentőségét jelzi, hogy több hasonló, nemzetközi szintű törekvés is van erre. Az ausztrál „Sheep GeneticsAustralia” a közeljövőben tervezi a temperamentum mérés eredményeit is felhasználó tenyészérték becslési rendszer alkalmazását különböző (Lambplan és a Merinoselect) felhasználóinak (COLLINS és CONINGTON, 2005).



Az alkalmazott ultrahang módszer alkalmas a juhok hosszú hátizom vastagságának az értékelésére. Az ultrahang módszerrel mért hosszú hátizom vastagsága és a színhús mennyiség között szoros összefüggést számítottunk (r>0,74, P<0,05). Kellő számú egyedre vonatkozó (n>80-100) mérés elvégzése után – eredményeink alapján – megállapítható, hogy lehetséges a színhús mennyiségét a hosszú házizom vastagsága alapján előre jelezni.



A kapott eredmények alapul szolgálhatnak a real-time ultrahang készülékek hazai alkalmazására a juhtenyésztésben, kiegészítheti a növendék kosok teljesítményének értékelését, ami majd lehetővé teheti ezen információk szelekciós indexbe történő beépítését. Segítheti az S/EUROP minősítés élő állapotban történő előre becslését a megfelelő testméretek értékelésével együtt.



A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a nyakalt törzs szélességi és hosszúsági méret felvételezésére és az S/EUROP test konformáció szerinti besorolására képről való méret felvételezés és minősítés ismételhető, nagy pontosságú, tehát jól alkalmazható. Az anyag és módszer részben leírtak szerint alkalmazott eljárás képről való (a carcasson 5x5 centiméteres referenciaegység elhelyezése után, video kamerával a vertikális síkkal párhuzamos fix objektívvel 3,5 méterről készült) videofelvételről (a Video Pixel View 3D Combo TV-TV/FM tuner kártya segítségével) készült digitalizált felvétel és az ezt értékelő Terület version 7. digitáliskép-feldolgozó program együttes alkalmazása.



A magyar merinó bárányokra a keskeny vállszélesség és izomszegénység jellemző, ezért az esetleges combteltség esetén is alacsonyabb kategóriába kerülnek S/EUROP minősítés során.



A karajban lévő színhús mennyiségét elsősorban a szélességi méretek befolyásolják (II. far- és övszélesség).



Egyszerű matematikai modell alkalmazása, amellyel objektív adatok alapján sorolhatnánk az S/EUROP minősítési rendszer osztályaiba a vágott bárányok nyakalt törzseit, standardizálással, önmagában nem látszik megoldhatónak. Problémát jelent, hogy az etalon-

18

dc_904_14 képről felvett értékek, nem mutatják a csökkenő értékek elvét, így a feladat korrekciós matematikai eljárások alkalmazásával oldható meg. 

A 20 %-os lenmag kiegészítés hatására a vágott bárányok hosszú hátizmában csökken a humán táplálkozás szempontjából nem kívánatos hiperkoleszterémiás zsírsavak (laurin-, mirisztin-, palmitinsav) mennyisége. (Elsősorban a laurin-, mirisztin és palmitinsav felelős a vérplazmában a koleszterin és a kis sűrűségű lipoprotein (LDL) megnövekedett koncentrációjáért). Ezzel szemben (a lenmagetetés hatására) szignifikáns mértékben nő az élettanilag kedvező többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) mennyisége (394 mg, 274 mg; P<0,01). A PUFA/SFA aránya szignifikánsan kedvezőbb volt a lenmaggal etetett csoportnál (0,44) a kontrollcsoporthoz viszonyítva (0,29; P<0,01). A PUFA/SFA aránya megközelítette, illetve elérte a humántáplálkozás szempontjából a szakirodalomban javasolt 0,45 körüli értéket a lenmag-kiegészítésben részesült bárányok húsában (hosszú hátizmában).



A lenmag-kiegészítés hatására nőtt a bárányhús linolénsav (C18:3) tartalma. A linolénsavból további n-3 PUFA zsírsavak keletkezhetnek, mint az eikozapentaénsav (EPA)(C20:5) és a dokozahexaénsav (DHA)(C22:6), amelyek eredményesen segítenek a koszorúér-betegség (CHD) megelőzésében (WILLIAMS, 2000). A lenmag-kiegészítés megnövelte az EPA szintjét; az EPA növekedéséhez hozzájárult az is, hogy az EPA védettebb a bendőben folyó biohidrogenizációval szemben, és így beépülhet az intramuszkuláris zsírba.



A zsírok táplálkozásbiológiai értékének megállapításához széles körben alkalmazzák a PUFA n-6/n-3 zsírsavak arányát. A vizsgálat során a PUFA n-6/n-3 és linolsav/linolénsav arány kisebb (5,46; 4,27) volt a lenmaggal kiegészített csoportban, összehasonlítva a kontrollcsoporttal (7,98, 6,25; P<0,01). A lenmag etetése a PUFA n-6/n-3 arányát a kívánatos szint közelébe csökkentette. A lenmag-kiegészítés hatására a n-6/n-3 arány megfelel az új humán táplálkozásbiológiai elvárásoknak.



A hízóbárányok számára készített teljes értékű takarmány kiegészítése 20 % lenmaggal statisztikailag igazolható mértékben, csaknem minden táplálkozás élettani szempontból fontos paraméterben, javítja a bárányhús zsírsavösszetételét, tehát ez a módszer alkalmas megnövekedett biológiai értékű, speciális bárányhús, funkcionális élelmiszer alapanyag előállítására.

2.3. TEJTERMELŐ KÉPESSÉGGEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK A juh és kecsketej és az ezekből készült termékek nemcsak az EU-ban keresettek, hanem az egész Világon. Juh- és kecsketejtermékekből sehol sincs túltermelés, sőt hiány mutatkozik, fogyasztásukat semmilyen vallás, vagy egyéb más hagyomány, szokás nem korlátozza. A szakszerűen kialakított tejtermelő juh- és kecsketermelő gazdaságok könnyen beilleszthetők az EU által támogatott környezetgazdálkodási rendszerbe. A gazdaságos juh- és kecsketejtermelés feltétele a megfelelő minőségű, mennyiségű, időbeni ütemben (folyamatosan) és áron előállított tej. A nem megfelelő minőségű (kémiai, fizikai, biológiai állapotú, ízhibás, stb.) tejből nem lehet állandó, jó minőségű tejterméket előállítani. A hazai juh- és kecsketejtermelés másik nagy problémája a rendkívül alacsony termelési színvonal, ami önmagában gazdaságtalanná teheti a juh- és kecsketejtermelést, illetve termék előállítást. A helyzetet súlyosbítja a tejhibákon, és az alacsony termelési színvonalon túl az, hogy a tejtermelési idény rendkívül rövid 3-4, esetenként 7-8 hónap hosszúságú. Ez önmagában kiváló minőség esetén is ellehetetleníti az ágazatot, hiszen a nem megfelelő kapacitás kihasználásból adódó hátrányokon kívül, lehetetlenné teszi a komolyabb piacok megszerzését, valamint megtartását! A juhés kecskeágazatban tehát olyan stratégiát kell kialakítani, amely mindezeket a problémákat figyelembe veszi, és egyidejűleg megoldja. Tehát a megfelelő fajták megválasztása, a jól megfogalmazott tenyészcél és ezzel összefüggésben kialakított tenyésztői program, összefüggésben az alkalmazandó teljes körűen kidolgozott technológiával (tartás, takarmányozás, szaporítás, bárány-gidanevelés, fejés, 19

dc_904_14 stb.) lehet csak a megoldás a hazai tejelő juh- és kecskeágazat megmaradására, fejlesztésére. Nem mindegy ugyanis, hogy elsősorban gyepre, legelőre vagy zártrendszerű, alapvetően tartósított takarmányra alapozott tartás-, takarmányozás technológiát tervezünk megvalósítani. Nem mindegy az sem, hogy a folyamatos, egész éven át történő tejelőállítást intenzív, hosszú laktációjú, magas termelési színvonalú, vagy kevésbé intenzív, rövid laktációjú, de sűrített elletésre alkalmas fajtákkal akarjuk megvalósítani. 2.3.1. Anyajuhok tejtermelő képességének vizsgálata 2.3.1.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés A juhászatokban a tejtermelés növelését főként genetikai módszerekkel próbálták megoldani, figyelmen kívül hagyva a tejelő genotípusok jobb tejtermelő-képességéből adódó nagyobb táplálóanyag igényét. Ismeretes pedig, hogy a tejtermelési tulajdonságok (tejhozam, tejösszetétel, módosíthatók a takarmányozás (táplálóanyag-ellátás) révén a genotípus által meghatározott határokon belül. A tejtermeléssel kapcsolatos értékmérő tulajdonságok örökölhetősége (h2) csupán 0,2-0,3 belátható tehát, hogy az eredményes tejtermeléshez a megfelelő táplálóanyag-ellátás biztosítása szükséges. Több szerző igazolta, hogy a tejtermeléshez nagyon fontos a tejelő anyagjuhok ellést megelőző jó kondíciója, azaz az ezt megalapozó jó takarmányozás. Az ellést követően az anyajuhok a tejtermelés érdekében testtartalékaikat mozgósítják, hogy a tejtermelés energia és fehérje szükségletét biztosítsák. Az anyák ugyanis nem képesek bizonyos termelési szint felett a takarmányokkal (különösen tömegtakarmányokkal), a létfenntartás és a tejtermelés szükségletét fedező, megfelelő mennyiségű energiát és fehérjét felvenni MARCO és mtsai. (1993), EL-MASSANAT (1996). TREACHER (1971) véleménye szerint az ellésre jól előkészített, jó kondíciójú anyák többet veszítenek testsúlyukból, mint gyengébb kondíciójú társaik, mivel testtartalékaikat nagyobb mértékben mozgósítják. A tejtermelés a testsúly-csökkenés mértékétől függően csökken, vagy növekszik az anyák ellést megelőző takarmányozási szintjének megfelelően. Az ellés előtti gyenge takarmányozást nem lehet kompenzálni az anyák bőséges etetésével a laktáció alatt, mivel az anyák a táplálóanyagokat tejtermelés helyett testsúlyuk gyarapítására fordítják. KILENNY (1977) szerint a juhoknál a tejtermelés akkor eredményes, ha a testsúly-csökkenés az ellést követő hathét alatt 5 %-nál nem nagyobb, amennyiben meghaladja a 10 %-ot, a tejtermelés csökken. Az anyajuhok táplálóanyag ellátottságát, valamint a termék előállítás szerinti táplálóanyag szükséglet megállapítását nehezíti, hogy az anyajuhok takarmányozása elsősorban legelőre alapozott (BEDŐ és PÓTI, 1999). TREACHER (1989) közlése alapján a legelő anyajuhok napi maximális szárazanyagfelvétele a testtömegük 5,7 %-a a szoptatás 8. hetén, de jellemző a 3,6 és 4,2 % közötti érték is. A tejtermelő juhok létfenntartó energiaigénye is magasabb, mint a nem termelő juhoké (FELL és mtsai., 1972; SMITH és BALDWIN, 1974). A tejtermelés emészthető nyersfehérje szükséglete 51 g/kg 4 % zsírtartalmú tej esetén (SUTTON és ALDERMAN, 2000) feltételezve, hogy a fehérje emésztés hatékonysága 68 %. A megfelelő fajta megválasztása és termeléssel összefüggő takarmányozás csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményt, ha mindezek az alkalmazott teljes technológiával összhangban vannak. A technológia értékelése két irányból is történhet, egyrészt az állatok igényeit a lehető legjobban elégítse ki, másrészt az állatok technológiai tűrését javítsuk. Ez utóbbira jó lehetőségnek mutatkozik tenyésztési szempontból az állatok vérmérsékletének vizsgálata, illetve az erre történő szelekció (nemesítés). Az állatok vérmérsékletének és életkorának, termelésének összefüggéseit több szerző vizsgálta, bár gazdasági állatfajok közül leginkább a szarvasmarha fajban közöltek jelentősebb számú publikációt. Több szerző (SATO, 1981; HEARNSHAW és MORRIS, 1984; KABUGA és APPIAH, 1992) 20

dc_904_14 vizsgálatai szerint szarvasmarha fajban a vérmérséklet pontszám az életkorral párhuzamosan csökken, a fiatalabb egyedek nagyobb pontszámmal rendelkeztek, mint idősebb társaik. Egyes szerzők, az életkorhoz hasonlóan, különböző számú laktációt teljesítő tehenek vérmérséklete, termelése között is találtak különbséget. ROY és NAGPAUL (1984) elemzéseik során megállapították, hogy a legnyugodtabb tehenek 6. laktációban termelő egyedek voltak. Juhokkal PAJOR és mtsai. (2007) végeztek vizsgálatokat német húsmerinó jerkéken, éves korig, de csak a vérmérséklet csökkenésének tendenciáját tudták megállapítani. 2.3.1.2. Célkitűzés Az anyajuhok tejtermelését befolyásoló tényezők közül a következő vizsgálatokat végeztem, illetve célokat tűztem ki:  A legelőfű táplálóanyag tartalom változásának jelentősége az anyajuhok tejtermelésére A gyepnövényzet fenológiai fázisának hatását a különböző genotípusú anyajuhok táplálóanyag- és energiaértékesítésre, tejtermelésére.  A vérmérséklet hatása lacaune anyajuhok tejtermelésére A vérmérséklet, mint értékmérő tulajdonság vizsgálatát, és a vérmérséklet hatását a lacaune anyajuhok tejtermelésére. 2.3.1.3. Anyag és módszer 2.3.1.3.1. A legelőfű táplálóanyag tartalom változásának jelentősége az anyajuhok tejtermelésére A vizsgálatot a Dél-Borsodi Halászati és Juhászati Szövetkezetben, Gelejen végeztük. A gazdaság talaj adottságai kedvezőtlenek, átlagos aranykorona értékük 14. Az anyajuhok legelője tipikus alföldi jellegű volt. A vizsgálatok során véletlenszerűen kiválasztott magyar merinó (n=48) és magyar merinó x keletfríz F1 (n=48) anyajuh takarmányadagjának (legelőfű + abrak) táplálóanyag-tartalmát, valamint a takarmányadagok energia- és fehérjeértékesítését vizsgáltuk. A kísérlet a tejtermelési időszakra (04. 20. – 09. 05.) terjedt ki. Az abrakösszetétele 73 % kukorica, 25 % árpa, 2 % premix volt. Az anyajuhok a gazdasági abrakkeverékből a laktáció ideje alatt a termelésük alapján 0,5-1,0 kg-ot kaptak a fejés alkalmával. A kísérlet során vizsgáltuk a legelőfű táplálóanyag összetételének változását a fenológiai fázis és emészthetőség függvényében különböző időszakokban. Az anyajuhok fűfelvételét a befejések alkalmával határoztuk meg úgy, hogy a legelő 10 kijelölt részén 1 m2 legelés előtt és legelés után a kaszálással levágott fű mennyiségének különbségét mértük és a tömegkülönbségből számítottuk ki. A takarmányok táplálóértékét kihasználási kísérlettel határoztuk meg. A bélsár mintákat a tejtermelés mérésének napján vettük közvetlenül az állatok végbeléből. A takarmányok és a bélsár kémiai összetételét Gödöllőn az egyetem Takarmányozástani Tanszékének laboratóriumban határoztuk meg. A tejelő anyajuhokat 200-200 egyedből álló nyájakban tartották. A nyájakból mindig ugyanazon 48 egyed tejtermelését, tejének összetételét (szárazanyag, tejzsír) és energiatartalmát határoztuk meg befejésenként (10-15 naponként). A tejelő anyákat naponta két alkalommal Alfa-Laval típusú 2 x 24 állásos fejőházban fejték. A kecsketej összetételének vizsgálata Gödöllőn az egyetem Állati termék Laboratóriumában történt. A tej energiatartalmát a következő képlettel határoztuk meg: (0,0386 x tejzsír, g) + (0,0205 x zsírmentes szárazanyag, g) - 0,236 Az energia-értékesülés kiszámításához a következő képletet használtuk fel:

a tejjel kiadott bruttó energia, MJ

x100 a takarmán yokkal felvett ME, MJ Az eredmények értékelésénél az alap statisztikán kívül (átlag, szórás), F és T próbát végeztünk. 21

dc_904_14 2.3.1.3.2. A vérmérséklet hatása lacaune anyajuhok tejtermelésére Vizsgálatunkban lacaune anyajuhok vérmérsékletének és tejtermelésének összefüggéseit, valamint az apai származás és az életkor vérmérsékletre gyakorolt hatását értékeltük. A vizsgálat során az anyajuhok vérmérsékletét és tejtermelését értékeltük egy Győr-Moson-Sopron megyei juhászatban, 2011-ben. A gazdaságban lacaune fajtával foglalkoznak, mintegy 200 anyajuh található a tenyészetben. A vizsgálatunkban véletlenszerűen kiválasztott termelőcsoport (n=70) fejését egy időben, április végétől kezdték meg, amely egységesen 112 napig tartott. A fejést naponta kétszer, 1 x 24-es Alfa Laval fejőállásban végezték. A juhokat sekély termőrétegű, felújításra szoruló telepített gyepen (jellemző fajok: angol perje, réti perje, vörös csenkesz, szarvaskerep) legeltették áprilistól novemberig. Az anyajuhok legelésük során elfogyasztott zöldfüvön kívül, napi 0,3-0,4 kg abrakot (60%-ban kukorica, 40%-ban zab), valamint ad libitum réti- és/vagy lucernaszénát, illetve nyalósót kaptak. Az anyajuhokat évente egyszer, a tavaszi hónapokban ellették. A vizsgált anyajuhok 4 apától származtak, illetve 2-5 évesek voltak. Az anya-leány kapcsolatot ebben a vizsgálatban nem értékeltük. A vérmérséklet vizsgálatot a laktáció első harmadában végeztük a mérleg teszt alkalmazásával (TRILLAT és mtsai, 2000) ajánlása alapján. Az anyák fejt időszak alatti tejtermelését a befejési adatok alapján számoltuk, továbbá mértük az anyajuhok vizsgálat időpontjában fejt napi tejmennyiségét. Az adatok statisztikai kiértékelését az SPSS 14.0 programcsomaggal végeztük (átlag, szórás, SaphiroWilk teszt az eloszlás vizsgálatára, Levene teszt a homogenitás vizsgálatára, általános lineáris modell /GLM/, Tukey teszt, Spearman-féle rangkorreláció). A GLM során az életkor és az apai származás vérmérsékletre gyakorolt hatását (1), valamint az anyajuhok tejtermelését befolyásoló tényezőket (2), úgymint az életkor, az apai származás és a vérmérséklet hatását vizsgáltuk. 1.)

Yij= μ + Ai + Bj + eij Yij = vizsgált tulajdonság; μ =átlag, Ai = apa hatása (fix hatások: 4 osztály), Bj = életkor hatása (fix hatás: 4 osztály), eij = hiba

2.)

Yijk= μ + Ai + Bj + Ck + eijk Yijk = vizsgált tulajdonság; μ =átlag, Ai = apa hatása (fix hatások: 4 osztály), Bj = életkor hatása (fix hatás: 4 osztály), Ck = vérmérséklet hatása (fix hatás: 4 osztály), eijk = hiba

2.3.1.4. Következtetések Az átlagosan napi 1 liter körüli tejet termelő, illetve erre a termelési szintre genetikailag alkalmas anyajuhok takarmányozását a továbbiakban is célszerű magyarországi viszonyok között legelőre alapozni, megfelelő abrak-kiegészítés mellett. A tejtermelő genotípusok között nemcsak a tejtermelésben, hanem a takarmány, ezen belül elsősorban a szervesanyag- és energia-értékesítésben is különbség van. A legeltetésre és abraketetésre alapozott tejtermelés a legelőfű táplálóanyag-tartalmának változása miatt kevésbé irányítható takarmányozási mód. A gyepnövényzet fenológiai fázisa genotípustól függetlenül hatással van az anyajuhok táplálóanyagés energiaértékesítésre. A tejelő juhok termelését a legelőfű táplálóanyag-tartalma, illetve annak változása befolyásolja. A juhtejtermelésben így meghatározó tényező a legelőfű hozamának és táplálóanyag-tartalmának változása. Ezért a juhtejtermelés növelése érdekében szükséges zárt takarmányozási technológiák kidolgozása, ami kiküszöböli a fű táplálóanyag-tartalmának változását.

22

dc_904_14 A vérmérséklet, mint értékmérő tulajdonságnak a figyelembe vétele a tenyésztésben, valamint az erre történő szelekció, célszerű a tejtermelő állományokban. Legeltetett körülmények között tartott lacaune anyajuhok vérmérséklete jelentősen befolyásolta a tejtermelésüket. A nyugodtabb egyedek statisztikailag igazolható módon (P<0,05) az egész laktáció ideje alatt több tejet termeltek, mint az idegesebb társaik. A nyugodt és az nyugtalan (ideges) anyajuhok termelése közötti különbség összességében átlagosan meghaladta a 70 %-ot. A különbség a kor előre haladtával csökkent.

2.3.2. Anyakecskék tejtermelő képességének vizsgálata A kecsketartás alapvető indoka Európában és hazánkban is a tejtermelés és az erre épülő tejtermék előállítás. Az elmúlt 150 évben a magyar kecskeállomány létszáma meglehetősen tág határok között mozgott. A II. világháború után erőteljes emelkedés volt megfigyelhető, majd a ’70-es évek után jelentős csökkenés, jelenleg számuk emelkedőben van. Az elmúlt 50 év során hazánkban kiskérődzők közül a juh volt az, amely számban, népszerűségben nagy jelentőséggel bírt. Másik kiskérődzőnk a kecske, nem tudta kivívni magának az őt megillető helyet. A magyar állattenyésztésnek olyan része lehet a kecsketenyésztés, amely ugyan sosem válik stratégiai ágazattá, de hozzájárulhat sok száz család megélhetéséhez, ezáltal a vidék fejlődéséhez, és népességmegtartó képességének fokozásához, ugyanakkor az ágazat fennmaradása, a termelők életben tartása változásokat tesz szükségessé. Ezek a változások nemcsak állami szerepvállalásra /EU és nemzeti forrásból történő támogatás/ terjednek ki, hanem feladatul tűzik ki a termelők/tenyésztők számára a hozamok gyors és nagyarányú növelését, nevezetesen a 180-200%-os szaporaság, és a 400 liter feletti tejhozam elérését. 2.3.2.1.Bevezetés és irodalmi áttekintés Napjainkban Magyarországon tenyésztési engedélye 5 kecskefajtának van. A hazai kecskeállomány mindössze három (alpesi, szánentáli, núbiai) minősített tejelő kecskefajtával rendelkezik. A legnagyobb létszámban tenyésztett kecskefajta a magyar parlagi, szerény tejtermelési eredményekkel. Korábban több, hazánkban ideiglenesen elismert magyar kecskefajta volt magyar nemesített, magyar tejelő fehér, magyar tejelő tarka, magyar tejelő barna néven. Ezért az irodalmi áttekintés részben ezeket egységesen magyar parlagiként értékelem, ugyanakkor a hivatkozott irodalmakban több esetben nem a magyar parlagi elnevezés szerepel. A hazai kecskeágazat fejlesztése, tejtermelésének növelése érdekében szükséges a hazai és külföldi eredetű tejhasznú kecskék tenyésztési programjainak az átdolgozása (NÉMETH, 2010). Ma még az ország minden részén fellelhető a magyar parlagi fajta, de a különböző tej- és húshasznú fajták bakjai használatának hatására egyre kisebb egyedszámban. A magyar parlagi fajta jelentősége a genetikai képességeiben rejlik, amelyek a szilárd szervezet, a nagy ellenálló képesség, a jó anyai tulajdonságok, a könnyű fejhetőség és tejleadás, tejének jó bel tartalmi értékei és a megfelelő súlygyarapodás. Extenzív tartásmódra, ökológiai gazdálkodásra különösen alkalmas fajta (MJKSZ, 2013). Hazánkban eddig kevés dolgozat készült a magyar nemesített kecske termelési eredményeinek értékeléséről. A magyar nemesített kecske laktációjának hossza 240-360 nap közé esik. A törzskönyvezésben általában 305 napos laktációval számolnak. A tejtermelés h2-értéke 0,21-0,4, ismétlődhetősége 0,68 (VAHID és KÓBORI, 2000). A tejtermelő képességről szóló adatok rendkívül nagy eltéréseket mutatnak. KUKOVICS (2000) napi egy literes hozamhoz tartozó, 300-400 literes laktációs teljesítményről számol be. BEDŐ és VAJDAI (2001) adatai ennél kevesebbet, 250-300 literes teljesítményt mutatnak. VAHID (1981) kimondottan nagy laktációs termelésről számol be, a nemesített fehér kecske átlagos évi tejtermelése közlése szerint 300 nap alatt 700-800 kg. Hasonló eredményt közölt MOLNÁR és MOLNÁR (2000) is, a magyar 23

dc_904_14 nemesített kecske laktációs idejét 220-300 napban, a tejtermelését 750 kg-ban állapították meg. KUKOVICS és mtsai. (2000) kutatásai azt bizonyítják, hogy a magyar kecskeállomány igen alacsony szinten, országos átlagban laktációnként alig 260 kg-ot termel. Az alpesi és a szánentáli kecskék hazai tenyésztésének fő célja elsősorban a fajta tisztavérben történő fenntartása és folyamatos javítása, emellett a hazai állományának növelése, amely minél jobban közelítse meg az élen járó külföldi tenyészetek eredményeit. Másik célja a hazánkban fellelhető, alacsony termelésű, még szórvány állományok, valamint a tejelő magyar fajtakörbe tartozó anyakecskék tejtermelésének javítása. Fajtatisztán vagy fajta-átalakító keresztezésben felhasználva alkalmas az intenzív, félintenzív tejtermelés megvalósítására. Cél a 275-300 napos laktációs időszak és a kiegyenlített perzisztenciához tartozó magas tejtermelés elérése, a szaporasági mutatók és a tej beltartalmi értékének javítása mellett (NÉMETH és mtsai. 2011). Az egyes fajták tenyésztési programjának kidolgozásánál külön hangsúlyt kap, hogy középtávon olyan egyöntetű (küllemükben, értékmérő tulajdonságaikban, természeti és technológiai környezettel szemben támasztott igényeikben, stb.) fajták alakuljanak ki, amelyek lehetővé teszik fajtákra alapozott teljes technológiák kialakítását és bevezetését (PÓTI és mtsai 2006). 2.3.2.2. Célkitűzés A vizsgálatok a kecskék tejtermelésével kapcsolatban is többirányúak voltak, illetve az ezekhez kapcsolódó célok a következőkre terjedtek ki:  A magyar parlagi kecske tejtermelésének értékelése és az ezt befolyásoló tulajdonságok vizsgálata  A magyar parlagi kecske tejtermelési tulajdonságainak értékelése  Digitális képek alkalmazása a kecske tőgybimbók morfológiai tulajdonságainak megállapításához  A laktáció szakaszainak és az ellés típusának hatása a magyar parlagi kecske néhány tőgybimbó morfológiai és termelési tulajdonságára  A tőgybimbó alakja és a kecsketej néhány minőségi tulajdonságának kapcsolata A magyar parlagi kecske tejtermelési tulajdonságainak megállapítására, a kecsketej kémiai, fizikai és higiéniai jellemzőinek változására a laktáció szakasza és száma szerint. A magyar parlagi kecske tőgy és tőgybimbó morfológiai tulajdonságainak digitális videotechnikával történő értékelésére, valamint a különböző morfológiai tulajdonságok összefüggésének vizsgálatára a tej szomatikus sejtszámával. Az ellés típusa (egyes, vagy ikerellés) és a laktáció szakasza (laktáció első, második harmadának) közötti összefüggés megállapítására a kecsketej beltartalmával, a termelt tej mennyiségével és a tőgybimbó méret változásával. A különböző tőgybimbó alakulások, alakok (tölcséres, átmeneti és hengeres) hatásának megállapítására a kecsketej szomatikus sejt, és csíra számával a laktáció különböző szakaszában.  A takarmányozás hatása a kecsketej zsírsavösszetételére (biológiai értékére)  Algaetetés hatása a kecsketej zsírsavösszetételére  Legeltetés hatása a kecsketej és sajt zsírsavösszetételére A mikroalga etetéssel mennyiben lehet humán táplálkozás szempontjából kedvezően befolyásolni a kecsketej zsírsavösszetételét, valamint milyen hatást gyakorol az mikroalga etetés a kecskék tej termelésére. A legeltetés milyen mértékben befolyásolja a kecsketej termelését és összetételét, illetve a tej és az ilyen tejből előállított sajt zsírsavösszetételét.

24

dc_904_14 2.3.2.3. Anyag és módszer 2.3.2.3.1. A magyar parlagi kecske tejtermelésének értékelése és az ezt befolyásoló tulajdonságok vizsgálata 2.3.2.3.1.1. A magyar parlagi kecske tejtermelési tulajdonságainak értékelése Vizsgálatainkat egy Győr-Moson-Sopron megyei kecsketenyészetben végeztük. Az állományt 181 anyaállat képezte. A vizsgálatokba 10-10 első, harmadik, illetve ötödik laktációjú magyar parlagi kecskét vontunk be. Az állatokat április elejétől kezdve fejték, miközben április közepétől októberig legelőre alapozottan tartották a Duna árterén. A tejelő állatok abrak-kiegészítést (400 g/nap) is kaptak. A gazdaságban pásztoroló legeltetési módszert alkalmaztak. Az adott időszakban legeltetett gyepterület táplálóanyag-összetételét a3. táblázat szemlélteti. 3. táblázat A legelt takarmány táplálóanyag-összetétele Összetevő Eredeti szárazanyag Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost Nitrogénmentes kivonható anyag Nyershamu

Mértékegység g/kg takarmány g/kg szárazanyag g/kg szárazanyag g/kg szárazanyag g/kg szárazanyag g/kg szárazanyag

Május 306,6 191,4 49,0 236,4 432,6 90,6

Július 323,8 130,5 32,6 268,2 476,3 92,4

Szeptember 265,9 170,2 36,4 255,7 429,6 108,0

A kecskéket naponta kétszer fejték, a fejés 2 × 12 állásos fejőházban történt (vákuumnagyság: 48 kPa, ütemarány: 60:40, ütemszám: 90/min). A vizsgálatok során a laktáció első (május), második (július) és harmadik (szeptember) harmadában egy-egy alkalommal, reggel és este vettük a tejmintákat, mind a vizsgált állományból (n = 30), mind az összes kecske (n = 181) elegytejéből. A tejminták gyűjtése kézzel történt. A mintákat a teljesen kifejt tőgy elegytejéből vettük. Anyánként 2 × 20 cm3 tejmintát gyűjtöttünk, az egyik a beltartalom és a szomatikus sejtszám, a másik a pH és a savfok meghatározására szolgált. A tejmintákat az ÁT Kft. gödöllői laboratóriumában vizsgáltuk meg. A minták átlagos beltartalmának (zsírmentes szárazanyag, tejfehérje, tejzsír, tejcukor) meghatározása FT6000 készülék (FossElectric, Denmark) alkalmazásával történt. A szomatikus sejtszámot Fossomatic 5000 (FossElectric, Denmark) készülékkel állapítottuk meg. A kecsketej savfokának, illetve pH-jának a meghatározása az MSZ 3707:1981 szabvány (2. és 3. fejezet) szerint történt. A kapott eredmények statisztikai értékeléséhez SPSS 15.0 for Windows programot használtunk. Az alkalmazott statisztikai próbák az alábbiak voltak: alapstatisztika (átlag, szórás), KolmogorovSzmirnov teszt (eloszlás vizsgálat), homogenitás vizsgálat, ANOVA, Kruskal-Wallis teszt, Dunn teszt, LSD teszt, Pearson korreláció. 2.3.2.3.1.2. Digitális képek alkalmazása a kecske tőgybimbók morfológiai tulajdonságainak megállapításához A vizsgálatokat a GAK Kht. Állattenyésztési Tanüzemében, Gödöllőn (továbbiakban "A" gazdaság) és a Kiskunsági Nemzeti Park területén található Bösztörön (továbbiakban „B” gazdaság) végeztük. A két gazdaságban az első laktációt lezárt, ellés előtt álló magyar nemesített kecskék (A gazdaság n=15, B gazdaság n=15) tőgybimbóiról vettünk fel adatokat. A felvételeket HP 935, 5,3 megapixel felbontású digitális fényképezőgéppel készítettük. A tőgyre a bimbók közelébe elütő színű, 1x1 cm-es jelölést ragasztottunk, a későbbi kalibrálás érdekében. A két tőgybimbó méreteit a Terület V. 7.0 (MOSONI, 2000) nevű, szoftver segítségével határoztuk meg. A digitalizált fényképeken 4 pontot jelöltünk meg, amelyekből kettő szolgált a kalibrálásra, míg 25

dc_904_14 további kettővel a mérendő távolságokat határoztuk meg. A 4 jelölt pont alapján a szoftver automatikusan számította ki a különböző paramétereket. A tőgybimbókon négy paramétert vizsgáltunk: a tőgybimbó hosszát (a tőgybimbó alapja és vége közti távolság), a tőgybimbó szélességét az alapi részen és a tőgybimbó közepén, valamint a tőgybimbó végénél mért távolságot (azon a ponton, ahol a tőgybimbó vége keskenyedni kezd). A különböző tőgybimbó méret adatok értelmezése érdekében, a gépi fejhetőség szempontjából – a testalakulási indexek analógiájára - tőgybimbó-indexet határoztunk meg. Az összes vizsgált egyed bal és jobb tőgybimbójának átlagolt paramétereit értékeltük és hasonlítottuk össze. Tőgybimbó Index: tőgybimbó végnél mért érték területe (cm2)/ tőgybimbó alapjánál mért érték területe (cm2) x 100. A kapott százalékos arányokat három kategóriába soroltuk olyan módon, hogy az átlaghoz képest -0,5 szórás egység alatti értékek kerültek az 1. kategóriába, továbbá az átlaghoz képest -0,5 és +0,5 szórás egység közé eső értékek a 2. kategóriába, végül az átlaghoz képest +0,5 szórás egység feletti értékek kerültek a 3. kategóriába. A meghatározott hosszúsági és szélességi adatok statisztikai értékeléséhez SPSS 10.0 for Windows programot használtunk. Alkalmazott statisztikai próbák: alapstatisztika, kétváltozós ANOVA, korrelációszámítás. 2.3.2.3.1.3. A laktáció szakaszának és az ellés típusának hatása a magyar parlagi kecske néhány tőgybimbó morfológiai és termelési tulajdonságára A vizsgálatokat a GAK Kht. Állattenyésztési Tanüzemében, Gödöllőn végeztük. A gazdaságban a második laktációban lévő magyar nemesített kecskék (n= 20) tőgybimbóiról vettünk fel adatokat a laktáció elején és végén. Az állatokat 10x15 m-es karámban, illetve kifutóban tartottuk. Az anyakecskék napi takarmányadagja a vizsgálat ideje alatt 2-2,5 kg jó minőségű lucerna széna és átlagosan 1 kg abrakkeverék (zab, búza, kukorica roppantott 1/3-1/3-1/3 arányú keveréke) volt. Az anyák a takarmányon kívül szelén tartalmú nyalósót is kaptak. A felvételeket CANON DSC-H2 digitális fényképezőgéppel készítettük. A tőgyre a bimbók közelébe elütő színű, 1x1 cm-es jelölést ragasztottunk, a későbbi kalibrálás érdekében. A két tőgybimbó méreteit a Terület V. 7.0 (MOSONI, 2000) nevű szoftver segítségével határoztuk meg. A digitalizált fényképeken 4 pontot jelöltünk meg, amelyekből kettő szolgált a kalibrálásra, míg további kettővel a mérendő távolságokat határoztuk meg. A 4 jelölt pont alapján a szoftver automatikusan számította ki a különböző paramétereket. A tőgybimbókon négy paramétert vizsgáltunk: a tőgybimbó hosszát (a tőgybimbó alapja és vége közti távolság), a tőgybimbó szélességét az alapi részen és a tőgybimbó közepén, valamint a tőgybimbó végénél mért távolságot (azon a ponton, ahol a tőgybimbó vége keskenyedni kezd). Az összes vizsgált egyed bal és jobb tőgybimbójának paramétereit értékeltük és hasonlítottuk össze. A vizsgálatban résztvevő kecskéket naponta kétszer fejték a laktációjuk alatt. A tejmennyiség mérése havi alkalommal történt. A tejminták kifejése kézzel történt mindkét tőgyfélből külön- külön. Anyánként és tőgyfelenként 40 ml nyerstejet gyűjtöttünk, ahol tejmintába tejalvadást gátló tabletta került, utána a mintát +4°C tároltuk. A minta az Állattenyésztési Teljesítmény Vizsgáló Kft.-ben (Gödöllő) került átlagos beltartalom meghatározásra (zsírmentes szárazanyag, tejfehérje, tejzsír, tejcukor, szomatikus sejtszám). A vizsgálatban a gidákat 60 napos korukban választottuk el az anyjuktól. Az állomány átlagos laktáció hossza 266 nap és átlagos tejtermelése 572 l. A vizsgálati paraméterek (tejösszetétel a laktáció egyes szakaszaiban, tőgybimbó paraméterek) statisztikai értékeléséhez SPSS 14.0 programot használtunk (adatok normális eloszlásának vizsgálata Kolmogorov-Smirnov teszttel, átlag, szórás, F és T teszt, valamint Welch korrekciót a szomatikus sejtszám esetén).

26

dc_904_14 2.3.2.3.1.4. A tőgybimbó alakja és a kecsketej néhány minőségi tulajdonságának kapcsolata A vizsgálatokat egy Mosonmagyaróvár közelében lévő 181 anyakecskével rendelkező árutermelő telepen végeztük. A vizsgálatban 30, vegyes laktáció számú magyar parlagi kecske vett részt. A vizsgált állatokat április elejétől fejték. Az állományt április közepétől októberig legelőre alapozottan tartották a Duna árterén, a tejelő állatok abrak kiegészítést (400 g/nap) is kaptak. A gazdaságban pásztoroló legeltetési módszert alkalmaztak. A kecskéket naponta kétszer fejték, a fejés 2 x 12 fejőházban történt (vákuumnagyság: 48 kPa, ütemarány: 60:40, ütemszám: 90/min). Az állományt jellemző laktációs napok szélsőértékei 280-300 nap, laktációs termelésük pedig 300-450 l voltak. A tőgybimbókat alakjuk szerint három csoportba osztottuk: hengeres, tölcséres, valamint a kettő közötti átmeneti. A vizsgálat során az összes egyed bal és jobb tőgybimbóját külön értékeltük. A tejminták gyűjtése kézzel történt, mindkét tőgyfélből külön - külön. Anyánként és tőgyfelenként 2 x 20 ml tejmintát gyűjtöttünk, az egyik minta a szomatikus sejtszám, a másik az összes baktériumszám meghatározására szolgált. A minták szomatikus sejtszám és az összes baktériumszám meghatározása fluoreszcenciás optoelektronika felhasználásával (Fossomatic 5000 és BactoScan FC, FossElectric, ÁT Kft, Gödöllő) történt. A meghatározott tulajdonságok adatainak statisztikai értékeléséhez SPSS 14.0 programot használtunk. Alkalmazott statisztikai próbák: Kolmogorov-Szmirnov teszt, Levene teszt a varianciák homogenitásának vizsgálatára, ANOVA, LSD teszt, Chi2 teszt. 2.3.2.3.2. A takarmányozás hatása a kecsketej zsírsavösszetételére (biológiai értékére) 2.3.2.3.2.1. Algaetetés hatása a kecsketej zsírsavösszetételére A vizsgálatban 20 fejős magyar parlagi fajtájú kecske vett részt, a fejt időszak hossza 62 nap volt. Egy-egy kísérleti periódus 4 hétig tartott, ebből szoktatási időszak 2 hét, a mintavételi periódus 2 hét volt. A kontrol és a kísérleti csoportok istállózva voltak, valamint ad libitum lucerna szénát fogyasztottak, valamint 1000 g abrakkeveréket kaptak. Az abrakkeverék összetétele a kontrol csoportnál: 15 % búza, 31 % kukorica, 15 % extrahált napraforgó (37 % nyersfehérje tartalom), 10 % extrahált szójadara (46 % nyersfehérje tartalom), 24 % búzakorpa és 5 % premix. A kísérleti csoport abrakkeverékének összetétele: 16,6 % búza, 31 % kukorica, 15 % extrahált napraforgó (37 % nyersfehérje tartalom), 5,4 % extrahált szójadara (46 % nyersfehérje tartalom), 24 % búzakorpa és 5 % premix és 3 % szárított Chlorellakessleri mikroalga. Az abrakkeveréket két egyenlő részben adtuk a kecskéknek. A tejmintákat az utolsó 2 hétben, 12 napon keresztül, naponta kétszer reggel és este vettük. A reggeli és esti mintákat egyként kezeltük. A minták lefagyasztva (-20 0C) kerültek tárolásra a későbbi vizsgálatok céljára. A takarmányminták táplálóanyag tartalmát a 4. táblázat mutatja be.

27

dc_904_14 4. táblázat Táplálóanyag és zsírsavtartalom az etetett takarmányokban Összetevők Összetétel szárazanyag (DM) nyersfehérje nyerszsír nyersrost nyershamu Zsírsavak C16:0 C18:0 C18:1n-9 C18:2n-6 C18:3n-3

egység

Abrakkeverék mikroalgával

Lucernaszéna

Kontrol abrakkeverék

g/kg g/kg DM g/kg DM g/kg DM g/kg DM

887 223 41 66 78

870 217 16 341 94

885 214 56 61 69

% % % % %

11,60 2,86 21,50 54,10 8,70

34,30 5,22 3,90 20,69 21,72

12,12 2,46 23,61 56,20 4,27

2.3.2.3.2.2. Legeltetés hatása a kecsketej és sajt zsírsavösszetételére Vizsgálatunkban 20 magyar parlagi anyakecske tejének beltartalmát és zsírsavösszetételét értékeltük. A vizsgálatokat egy alföldi kecsketenyészetben végeztük. Az állatokat két csoportba (szénára alapozott és legeltetett) osztottuk. A csoportokban az anyakecskék ellés (laktáció) száma, és életkora hasonló volt. Az egyik csoport abrak kiegészítés mellett ad libitum lucernaszénát és kiegészítésként 300-400 g/nap gazdasági abrak keveréket (40% árpa, 20% kukorica, 20% búza, 20% korpa) kapott. A másik csoportnak legelőre volt alapozva a takarmányozása, 300 g/nap abrakkeverék kiegészítéssel (40% árpa, 20% kukorica, 20% búza, 20% korpa). Az állatokat naponta kétszer hajtották be a legelőről, majd a fejés befejezésével a nap folyamán a legelőn tartózkodtak. A vizsgálat során mindkét csoport egyedei azonos összetételű, minőségű és mennyiségű gazdasági abrakkeveréket kaptak napi kétszeri etetés mellett. A kísérleti periódus öt hétig tartott, ebből szoktatási időszak három hét, a mintavételi periódus két hét volt. A tejmintákat az utolsó két hétben, hetente egyszer vettük. A tejminták kifejése kézzel történt. Anyánként és időpontonként 2 mintát gyűjtöttünk, a tej alap kémiai paramétereinek és zsírsavösszetételének meghatározása céljából. Sajtkészítés céljára szintén a negyedik és az ötödik héten a vizsgált csoportoktól elegy tejmintát gyűjtöttünk. Csoportonként 15 kg kecsketejből kb. 1,5 kg félkemény sajtot (5. táblázat) készítettünk a 2., 5., 8., 11. és 14. napokon. A sajtmintákat négy hetes érlelés végeztével gyűjtöttük.

28

dc_904_14 5. táblázat Félkemény sajtok készítése Sajtkészítés lépései 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Pasztőrözés: 63-65C, 30 min Hűtés: 40C-ra Baktérium kultúra (1.5 %) és CaCl2 (15 g/ 100 l tej), hozzáadása, 1 óra inkubáció Hűtés 32C-ra Oltó hozzáadása, 30 min koagulációs idő Alvadék felaprítása (búzaszem méret) Utómelegítés: 38 C-ra, 15 min Formázás: ~1,5 kg Préselés: 12 óra, kezdő nyomás: 5 kg/kg sajt; végső nyomás: 15 kg/kg sajt Sófürdő: 36-48 óra, cc: 18 %, hőmérséklet: 13C Érlelés: 17-18C, 85% relatív páratartalom, 4 hét tölgyfadeszkán

Módszerek A takarmány mintákból (3-3) szárazanyag, nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost és nyershamu lett meghatározva a Magyar Takarmánykódex szerint (1990). A kifejt tejmintákból a tejzsír, tejfehérje, tejcukor és a zsírmentes szárazanyag-tartalom lett meghatározva. A minták meghatározása spektrofotométer alkalmazásával történt (Combi Foss 5000, Foss Electric; ÁT Kft, Gödöllő). Zsírsavösszetétel meghatározás A zsírsavösszetétel meghatározása érdekében a tejzsírral /tejszínnel/ savkatalizált metilészterképzést végeztünk BF3 alkalmazásával (AOAC, 1990), majd a keletkezett metil származékok zsírsavprofilját gázkromatográfiásan határoztuk meg. A mintában lévő zsírsav metilészter csúcsokat ismert összetételű standardben lévő zsírsavak retenciós ideje alapján azonosítottuk. Az eredményeket a csúcsterületek arányában, százalékos megoszlásban adjuk meg. Statisztikai vizsgálat A meghatározott adatok statisztikai értékeléséhez SPSS 14.0 programot használtunk. Alkalmazott statisztikai próbák: alapstatisztika, F- teszt, T és Welch’s t- teszt. 2.3.2.4. Következtetések Vizsgálataink során a magyar parlagi kecskék tejének beltartalmi értékeit nagyobbaknak találtuk a tejhasznú fajtákéhoz viszonyítva, ezért a magyar parlagi kecskék által termelt tej feldolgozási szempontból kedvezőnek ítélhető. A magyar parlagi (magyar nemesített) fajta esetében a laktációs időszak (a laktáció szakasza) szignifikáns (P< 0,001) hatást gyakorol a kecsketej beltartalmi értékeinek alakulására, és befolyásolta a tej savasságát is. A tejzsír, a tejfehérje és a zsírmentes szárazanyag mennyisége a laktáció alatt jelentősen növekszik, a tejcukor-tartalom viszont csökken. A magyar parlagi (magyar nemesített) fajta esetében a laktáció száma nem befolyásolta szignifikáns mértékben a kecsketej tulajdonságainak alakulását a tejcukor és a szomatikus sejtszám tartalom kivételével. Tejcukor esetében a legnagyobb értéket (4,47%) a harmadik laktációjú anyakecskék teje, a

29

dc_904_14 legkisebbet (4,25%, P<0,05) az ötödik laktációjúaké mutatta. Legnagyobb átlagos szomatikus sejtszám tartalma szintén az ötödik laktációjú anyakecskék tejébenek volt (P<0,001). Az ellés típusa a kecskék esetében a kecsketej mennyiségét és beltartalmi értékei közül a szomatikus sejtszámot és a tejzsír mennyiségét statisztikailag igazolható mértékben befolyásolja. A napi átlagos tej mennyisége az ikreket ellett anyáknál nagyobb, mint az egyet elletteknél. Ezzel szemben a tej zsírés szomatikus sejtszám tartalma az egyet ellett anyáknál kedvezőbb. A különbség a laktáció folyamán végig megmarad mind a három paraméterben. Az ikerellett anyáknál a laktáció első harmadában a napi tejmennyiség átlagosan 0,71 literrel, a másodikban 0,28 literrel volt nagyobb, mint az egyet ellet anyáknál. Ezzel szemben a tej zsírtartalma a laktáció elején átlagosan 0,73 %-kal volt több az egyet ellett anyáknál, mint az ikerelletteknél. A laktáció közepén (második harmad) a különbség tovább 0,79 %-ra nőtt az egyet ellet anyák javára úgy, hogy közben mind a két ellési típusnál nőtt a kecsketej tejzsírszázaléka. A laktáció első és második harmadában az egyet ellő anyakecskék tejének szomatikus sejtszáma fele, harmada az ikreket ellőkének. A tejfehérje tartalmát az ellés típusa nem befolyásolja. Megállapítható tehát, hogy az ikret ellett anyakecskék átlagosan több tejet termelnek, de kisebb zsírtartalommal és nagyobb szomatikus sejtszámmal, mint az egyet ellet anyakecskék. A tejelő kecskék hengeres tőgybimbó típusa esetén legkisebb a kecsketej szomatikus sejtszáma, fele akkora, mint a tölcséres tőgybimbójú kecskéknek (tölcséres: első mérés: 840.000 sejt/ml; második mérés: 1.507.000 sejt/ml; hengeres: első mérés: 391.000 sejt/ml; második mérés: 721.000 sejt/ml; P<0,01). Az optimális formájú tőgybimbóval rendelkezőanyakecskék teje kisebb arányban tartalmaz magas, százezer feletti baktérium számot. Összességében megállapítható, hogy a hengeres tőgybimbójú egyedek tejének minőségi tulajdonságai kedvezőbbek, mint a tölcséres típusúaké. A laktáció előre haladtával növekednek az anyakecskék tőgybimbó méretei. A bimbó hossz átlagosan 0,7 cm-rel, a bimbó alap 0,74 cm-rel növekedett a vizsgált állományban. Az általunk használt digitális képkészítés, valamint a képfeldolgozó programmal történő képelemzés a tejelő kecskék küllemi bírálatánál sikeresen alkalmazható. Használatuk egyszerű, ugyanakkor nem igényel jelentős eszközhátteret. Alkalmazásával a tőgybimbók objektív bírálata megvalósítható. Az általunk alkalmazott Tőgybimbó Index nagy érzékenységű, ezért alkalmas a gépi fejés szempontjából megfelelő tőgybimbó alakulás kiválasztására, így felhasználható az állattenyésztés gyakorlatában. A digitális képek vizsgálatának ismételhetősége és ellenőrizhetősége révén, és az alkalmazott Tőgybimbó Index objektivitása lehetőséget ad arra, hogy a magyar nemesített kecske tőgyének, illetve tőgybimbójának értékelése egységes elvek szerint értékelhető legyen elsősorban a gépi fejés szempontjából. Ezért a hazánkban általunk először meghatározott tőgybimbó-index pontosíthatja a tőgybimbók különböző típusokba történő besorolását. A három különböző alakú bimbóra számolt index elősegíti a tőgybimbók alak szerinti kategorizálását. A magyar parlagi (magyar nemesített) kecske állomány nagy heterogenitást mutat a tőgy-, tőgybimbó alakulás szempontjából, amit a különböző tőgybimbó méretek nagy szórása igazol. Tejelő anyakecskéknél ugyanazon egyed bal és jobb tőgybimbójának méretei (pl. bimbó alapján mért távolság, bimbó közepénél mért szélesség) között nem találtunk szignifikáns különbséget. A pontosabb eredmények érdekében azonban célszerű, mindkét tőgybimbó méreteit felvenni. A tejtermelő kecskékkel végzett kutatási eredmények azt támasztják alá, hogy van összefüggés a tőgybimbó morfológiája és számos tejtermeléssel kapcsolatos tulajdonság között, ezért indokoltnak látszik egy olyan kecske küllemi bírálati rendszer kidolgozása, amely kellően részletesen értékeli a tőgybimbó méreteit és alakját. Megállapítottuk, hogy a mikro-alga kiegészítés szignifikánsan befolyásolta a tej összetételét, valamint zsírsav tartalmát. Ennek hatására növekedett a konjugált linolsav, n-3 zsírsavak, pl. α-linolénsav, eikozatriénsav koncentrációja, melyeknek jelentős szív- és érrendszer védő hatásuk van. A 30

dc_904_14 fogyasztóknak jelentős előnyük származik, ha olyan kecskéktől származó tejet fogyasztanak, melyeket mikro-algával etettek. A legeltetés hatására növekszik a kecsketej tejzsír, tejfehérje és zsírmentes szárazanyag tartalma. A legeltetés hatására a rövid szénláncú zsírsavak (pl. kapron-, kaprilsav) aránya megnövekedett, mind a tejben, mind a sajtban. A legeltetés hatására szignifikáns mértékben megnövekedett a konjugáltlinolsav, α-linolénsav, eikozapentaénsav és a dokozahexaénsav aránya a tejben és az ebből a tejből készült sajtban is. Legeltetés hatására szignifikánsan csökkent az n-6/n-3 zsírsavak aránya a kecsketejben és a sajtban egyaránt. A legeltetett állatok tejének n-6/n-3 zsírsav aránya kedvezőbb értéket ért el. Az élettanilag kedvező tejzsírsav összetételt, tehát a sajtkészítés során meg lehet őrizni. 2.4. LEGELTETÉSSEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK 2.4.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés Az előző fejezetekből is látszik, hogy az állatok genetikai képességükkel összefüggő táplálóanyag- és energiaellátása döntő fontosságú a gazdaságos, okszerű juhhús és tejtermelés előállítása érdekében. Ez rendkívül bonyolult, sokrétű, összetett feladat. Mindez abból adódik, hogy a kiskérődzők takarmány szükségletét túlnyomórészt a világon, és hazánkban is alapvetően gyepre alapozzák. Természetesen jelentős eltérések vannak a földrajzi elhelyezkedésen túl, a hasznosítási irány, és a specializáció szerint is. Hús, és húsgyapjú hasznosítású anyaállományok takarmányozása gazdasági, területhasznosítási szempontból egyaránt elképzelhetetlen legelők nélkül. Ugyanakkor bizonyos esetekben a báránynevelés, és különösen a hízlalás teljes egészében elkülönül, illetve elkülöníthető a legelőktől. Sőt, sok esetben ez a gazdaságok, piacképes termelésének feltétele. A tejelő juh- és kecskeállományok nagy részét szintén gyepre, legelőre alapozottan tartják, ugyanakkor számos fejlett, elsősorban észak-amerikai és nyugat-európai országban egész éven át (istállóhoz kötött) tartósított tömegtakarmányra alapozott a takarmányozásuk. Azt, hogy melyik takarmányozási és tartási módot érdemes követni, elsősorban a természeti adottságok, a rendelkezésre álló fajta, és a piaci viszonyok (milyen minőségű, mennyiségű, időbeni eloszlású és értékű termékre van szükség) határozzák meg. Ezért alapvető feladatunk, hogy ezeket figyelembe véve határozzuk meg fajtára alapozottan, akár kisebb-nagyobb régióra vonatkozóan Magyarországon a teljes tartás- és takarmányozás technológiát. Mivel bizonyos eseteket nem számítva a kiskérődzők tartása legnagyobb részt a legelőkhöz kötött, a legelőhasználat a kiskérődző tartás- és takarmányozástechnológia alapvető része. Különösen fontos ezt azért kiemelni, mert a gyephasználat módja nagymértékben meghatározza a terméshozamot és annak minőségét, tehát az oda-visszahatás, jelentősen befolyásolja a juh- és kecsketartás hatékonyságát. Ezért a kiskérődzők takarmányozásának fejlesztése érdekében nélkülözhetetlen a gyepterületek (legelő, kaszáló, rét) állateltartó képességének, valamint a rendelkezésre álló takarmánybázis gyepek és egyéb takarmányok táplálóértékének meghatározása, értékelése mellett a gyepnövényzet és használat, továbbá az állatok aktuális igényeinek összehangolása. A kiskérődzők takarmányozásánál külön gondot kell fordítani a takarmányok végtermék minőségére gyakorolt hatására, különösen a hízlalás és a laktáció (tejtermelés) alatt. A takarmányozás egyrészt károsan befolyásolhatja az állati végtermék minőségét (pl. szennyezett takarmányok fogyasztása) és az állatok általános egészségi állapotát, ezen keresztül termelését (szaporodásbiológiai- és termelési tulajdonságait, élettartamát, takarmányértékesítését, stb.). Másrészt éppen ellenkezőleg a takarmányozás növelheti a végtermék biológiai és élvezeti értékét amellett, hogy javítja az állatok általános egészségi állapotát, ezzel megalapozva az állatok genetikai képességeivel összefüggő gazdaságos termelést. Ez utóbbihoz, a biológiai érték növeléséhez kapcsolódó vizsgálati eredményeimet a korábbi fejezetekben már ismertettem.

31

dc_904_14 2.4.2. Célkitűzés A legeltetéssel, legelőkkel kapcsolatban a következő vizsgálatokat végeztem, illetve célokat tűztem ki:  A legeltetési módok hatása a gyepterületek terméshozamára és állateltartó képességére Kapcsolódva a 2.1.3.4. számú fejezetben ismertetett „a legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira” vizsgálatokhoz, a szakszerűen alkalmazott pásztoroló és a szakaszos legeltetési mód hatásának vizsgálatát egy adott legelőterület állateltartó képességére (a terméshozamára, a taposási veszteségre, az anyajuhok tápláltsági állapotára).  A kúszólucernával és a magyar rozsnokkal kapcsolatos vizsgálatok A szárazságtűrő kúszólucerna tiszta telepítésben és a magyar rozsnokkal vegyesen telepítve mennyiben alkalmas kiskérődzők takarmányozására (zöldként, szénaként és szenázsként), legeltetésére.  Kiegészítő legelőkkel (olajretek, mustár) kapcsolatos vizsgálatok A fehér mustár és az olajretek juhokkal történő etethetőségének, legeltethetőségének, valamint táplálóértékének meghatározására.  A legelők nehézfém szennyezettségének hatása az állati termékekre Annak meghatározását, hogy milyen összefüggés van a legelő talajának, a legeltetett fű és a legelőn tartott anyajuhok és bárányaik különböző szerveinek, egyes húsrészeinek (comb, karaj és lapocka), valamint az anyajuhok tejének ólom- és a kadmium-tartaloma között, a biztonságos juhtermék előállítása érdekében. 2.4.3. Anyag és módszer 2.4.3.1. A legeltetési módok hatása a gyepterületek terméshozamára és állateltartó képességére A kísérlet „A legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira” című 2.1.3.4.fejezetben leírt kísérleti körülményekkel megegyezően történt. Tematikai okokból lett a kísérlet két fejezetben tárgyalva. Most csak azok a kísérlet körülményeit befolyásoló részek kerülnek ismertetésre, amelyek a korábbiakban nem lettek közölve, illetve közvetlenül az itt tárgyalt kísérleti eredmények értékeléséhez szükségesek. A legeltetési és anyajuh használati módok hatásának vizsgálatát két gazdaságban (Tolna és Jász-Nagykun-Szolnok megye) végeztük. A legeltetési vizsgálatokhoz mindkét helyen a legelőterületet (ősgyep) két azonos nagyságú részre, 60-60 ha osztottuk, melynek egyik felét pásztorolva, a másikat szakaszosan legeltettük 90-90 anyajuhval. Gazdaságonként, így összesen 180 anyajuh vett részt a legeltetési vizsgálatban. A vizsgálatban megállapítottuk a gyepterületek fűhozamát, a taposási veszteséget növedékenként/legeltetésenként és éves szinten, valamint az anyajuhok kondícióját havonta. Legeltetés előtt a fűhozam becslése véletlenszerűen kiválasztott, de a borítottságot és növényösszetételt jól reprezentáló területen történt BALÁZS (1949) ajánlása alapján. A taposási veszteség meghatározásakor a legeltetés megkezdése előtt a fűhozam becslése érdekében BALÁZS (1949) módszere szerint kijelölt mintavételi helyeken közvetlen a legeltetést követően külön-külön, valamint az egész legeltetett területen 2-3 cm tarlómagasságú kaszálást végeztünk. Mintavételi helyenként a legeltetés előtti és a legeltetés utáni próbakaszálások fűmennyiségeinek figyelembevételével, a legeltetés előtti fűmennyiség százalékában, illetve ezek kezelésenkénti (legeltetési módonkénti) legeltetések átlaga, majd ezek éves összesítése alapján határoztuk meg az éves taposási veszteséget. A taposási veszteséget kezelésenként (legeltetési módonként) egy hektárra a mintavételi helyenként BALÁZS (1949) ajánlás alapján megbecsült fűhozam és az adott teljes terület legeltetés utáni kaszálásból visszamaradt fűmennyisége alapján százalékosan is meghatároztuk. A mintavételi helyenként a legeltetés előtt és után mért, és az a mintavételi helyenként legeltetés előtti 1 hektárra becsült, valamint a legeltetés után az 1 ha próbakaszáláson visszamaradt fűhozam százalékos 32

dc_904_14 eltérésében nem volt érdemi (1-2 %) eltérés. Ezért a mintavételi helyenként mért adatok alapján az 1 hektárra becsült százalékos eredmények közlésére kerül sor a későbbiekben. Egy adott gyepterület átlagos éves állateltartó képességét az alábbi képlettel becsültük, feltételezve azt, hogy kiegészítő takarmányozást (elsősorban tömegtakarmányt más területről) nem biztosítanak az állatok számára: ÁEKéves= BFHéves/ASZéves ahol: ÁEKéves = adott gyepterület éves állateltartó képessége adott fajtájú, korú, súlyú állományra vonatkozóan (ha/db) BFHéves = éves becsült fűhozam szénaértékben kifejezve /növedékenkénti próbakaszálás alapján becsült fűhozamok összege szénaértékben/ (kg/ha/év) ÁSZéves = állatok átlagos éves szükséglete szénában kifejezve /adott fajtájú, korú, súlyú, termelésű állat napi átlagos szárazanyag szükségletének megfelelő átlagos szénafelvétel x 365/ (kg/db/év) A juhok esetében egy átlagosan 50 kg élősúlyú anyajuh átlagos éves szükségletével számoltunk. Az anyajuhok átlagos táplálóanyag és energia igényét széna mennyiségben kifejezve határoztuk meg, amely így átlagosan 1,8 kg/nap x 365 széna volt (ÁSZéves). Ezt követően a fentiekben meghatározott módszer szerint növendékenként és éves összesítésben megállapításra került a vizsgált gyepterületek fűhozama széna értékben kifejezve. A kondíció bírálat az állat aktuális tápláltsági állapotát, táplálóanyag és energia-ellátottságának mértékét fejezi ki. A bírálat során az első ágyékcsigolyánál a hosszú hátizom teltsége, a faggyú vastagsága, a tövisnyúlvány, a harántnyúlvány, az utolsó borda kitapinthatóságának mértéke alapján 5 kategóriát különböztetünk meg ROBINSON és mtsai. (1983) útmutatása alapján. Az adatok statisztikai értékeléséhez az SPSS 14.0 programot használtuk. Az alkalmazott statisztikai próbák az alábbiak voltak: átlag, szórás, Mann-Whitney teszt, Chi² teszt. 2.4.3.2. Kúszólucernával és magyar rozsnokkal kapcsolatos vizsgálatok Három eltérő ökológiai régióban Hárskúton (Veszprém megye), Gödöllőn (Pest megye), Tiszaszőlősön (Jász-Nagykun-Szolnok megye) vizsgáltuk tisztatelepítésű kúszólucerna /Medicagosativa varia/, vegyes telepítésű kúszólucerna és magyarrozsnok /Bromusinermis/, valamint kékvirágú lucerna /Medicagosativa/ juhok és kecskék takarmányozásában való felhasználhatóságát. A kékvirágú lucerna kivételével vizsgáltuk továbbá a telepített növényzet legeltethetőségét is, amelyhez viszonyítási alapot az adott területen megtalálható ősgyep szolgáltatott. A kijelölt területeken termésbecslésre, BALÁZS (1949) ajánlása szerint, és botanikai összetétel megállapítására került sor. A legeltetés szakaszos módszerrel, a korábbiakban leírtak szerint történt. A vizsgálati területekről származó takarmánynövényekből széna és szenázs készíthetőségét is megállapítottuk. Meghatározásra került a különböző takarmányok weendei analízise, illózsírsav-, nettó energia-, és metabolizálható fehérje (MFE, MFN) tartalma a Magyar Takarmánykódex (1994) szerint. A különböző területek állateltartó képessége az előző, 2.4.2.1. fejezetben ismertetettek alapján, a tejminták átlagos bel tartalmának (zsírmentes szárazanyag, tejfehérje, tejzsír, tejcukor) meghatározása FT6000 készülék (Foss Electric, Denmark) alkalmazásával történt. A kondíció bírálatot az anyajuhok és az anyakecskék esetében ROBINSON és mtsai. (1983) ajánlásának megfelelően végeztük el. Feljegyeztük az anyajuhok és anyakecskék ellésenkénti bárány- és gidaszámát, bárányok és gidák választásig történő elhullási %-át, születési és választási alomsúlyát. A kihasználási kísérletet hagyományos módon, CZAKÓ (1982) ajánlása alapján végeztük. A takarmányokból vett minták, valamint az emésztési kísérletben gyűjtött bélsár minták szárazanyag, nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, nyershamu, mérése a MAGYAR TAKARMÁNYKÓDEX (1994), a takarmánynövények energia- és fehérjeértékének számítása SCHMIDT és mtsai.(2000) ajánlása alapján történt. 33

dc_904_14 Az adatok statisztikai értékeléséhez az SPSS 14.0 programot használtuk. Az alkalmazott statisztikai próbák az alábbiak voltak: átlag, szórás, Mann-Whitney teszt, Chi² teszt. 2.4.3.3. Kiegészítő legelőkkel (olajretek, mustár) kapcsolatos vizsgálatok A kísérlet két részből állt: egyfelől vizsgáltuk a nevezett növények etethetőségét, másfelől pedig a legeltethetőségük és táplálóértékük megállapítása volt a cél. Az etetési és kihasználási kísérlet A vizsgálatok során két zöldtakarmány növény, fehér mustár (Sinapis alba, L) és olajretek (Raphanussativus, L. var. oleiformis) etethetőségét és táplálóértékét határoztuk meg. A növények betakarítására, illetve etetésére mindkét növény esetében a virágzáskor került sor. A kihasználási kísérletet hagyományos módon, CZAKÓ (1982) ajánlása alapján, német húsmerinó ürükkel végeztük (n=5), minden egyes zöldtakarmánynövényre külön-külön. Az ürük elhelyezése egyedileg, erre a célra kialakított helyiségben történt. Az előetetés 7 napig, a kísérleti szakasz (bélsárminták gyűjtése) 5 napig tartott, mind a két növény esetében. A kísérlet során egyedileg adagolt zöldtakarmány mennyisége minden vizsgálati egyed (ürü) esetében azonos, 10 kg/nap volt. Ezen kívül az állatok nyalósót és ivóvizet kaptak. A takarmány kiosztása (5–5 kg) naponta kétszer, reggel nyolc és délután négy órakor az itatással (kb. 5–5 l víz vödörben történő kiadagolásával) együtt történt, majd a takarmány kiosztását követően két órával került sor a megmaradt takarmány 0,1 kg pontosságú visszamérésére. A megmaradt takarmány és a keletkezett bélsár mennyiségének mérése egyedileg történt. Az öt nap alatt egyedileg gyűjtött bélsármintákból homogén (50–50 g-os) elegyminta készült kémiai analízis céljából. A mintákat mélyhűtve (–20 °C) tároltuk a kémiai analízis elvégzéséig. A fehér mustár és az olajretek minták, valamint az emésztési kísérletben gyűjtött bélsárminták szárazanyag, nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, nyershamu, NDF, ADF és ADL mérése a MAGYAR TAKARMÁNYKÓDEX (1994), a takarmánynövények energia- és fehérjeértékének számítása SCHMIDT és mtsai.(2000) ajánlása alapján történt. Legeltetési kísérlet Az etetési kísérletet követő évben a két zöldtakarmány (olajretek, fehér mustár) legeltethetőségét vizsgáltuk. A legeltetési kísérlet során szakaszos legeltetési technológiát alkalmaztunk. A szakaszok kialakítása villanypásztorral történt. A német húsmerinó fajtájú anyajuhok (csoportonként 15–15 anya) reggel 6-tól este 10-ig voltak a legelőn, utána közvetlenül a terület mellet lévő istállóba lettek elhelyezve. A legeltetés teljes ideje alatt az anyajuhok nem kaptak takarmány-kiegészítést. A nyalósó, illetve az ivóvíz mind a hodályban, mind a legelőn folyamatosan, korlátozás nélkül biztosítva volt. A legeltetési vizsgálat megkezdése előtt öt napig történt az állatok szoktatása az adott takarmánynövényekhez, a fentiekben leírtak szerint. A legeltetett szakasz nagyságának meghatározása az anyajuhok szárazanyag (táplálóanyag) és energiaszükséglete (üres, 50 kg élősúlyú: 850–1150 g szárazanyag, 5,82 MJ NEm, 68 g metabolizálható fehérje, MF), illetve a nyírási próba alapján került meghatározásra úgy, hogy az legalább négynapi szükségletet biztosítson. A vizsgált növények hozamának becslése nyírási próba segítségével történt. A vizsgálati területeken véletlenszerűen 5–5 mintát vettünk 2×2 m-es területről, amelyekről a teljes növényzetet kb. 3 cm-es tarlómagassággal, betakarítottuk (lekaszáltuk). A mintákat lemérve megbecsültük növényenként egy hektár átlagtermését. 34

dc_904_14 A becsült zöldhozam, illetve az előzőekben meghatározott 50 kg-os anyajuhok szükséglete alapján, a legelőterület szakasznagyságát az anyajuhok igényének másfélszeresét figyelembe véve alakítottuk ki, hogy az, biztonságosan fedezze (az esetleges válogatás, taposási veszteség esetén is) a napi táplálóanyag- és energiaszükségletet. A legeltetési kísérlet az öt napos szoktatási időt követően négy napig tartott. A legeltetés befejeztével a kísérleti szakaszokat (fehér mustár, olajretek) lekaszáltuk, majd a lekaszált mennyiséget megmértük. A legeltetett terület állateltartó képességének meghatározására alkalmazott képlet a következő volt: ÁEK= (BZH – VZH)/ASZ ahol: ÁEK = állateltartó képesség adott fajú, fajtájú, súlyú és biológiai állapotú haszonállat (db/ha/nap) BZH = becsült zöldhozam (kg/ha) VZH = legeltetés után visszamaradt zöldhozam (kg/ha) ÁSZ = az állatok aktuális zöldtakarmány-szükséglete a legeltetett beltartalmú takarmányból (kg/nap) Alkalmazott statisztikai módszerek Az adatok statisztikai értékelését az SPSS 15.0 programcsomag felhasználásával végeztük. A statisztikai kiértékelés során F és t próbát alkalmaztuk. 2.4.3.4. Legelők nehézfém szennyezettségének hatása az állati termékekre Kísérleti állatok Vizsgálatainkat az észak-magyarországi Cserehát vidékén működő telepről származó, ile de france fajta anyáiban (n=20) és bárányaiban (n=20) végeztük. A vizsgálatba vont anyák közel azonos életkorúak, átlagosan 1,93 évesek voltak a vizsgálat kezdetén. Az azonos életkorú anyák (max. különbség 3 hónap) közül az ellés időpontja alapján választottuk ki a vizsgálatba résztvevő egyedeket. A vizsgálatba azok az anyák kerültek, amelyek február 1 és 3 között ellettek. A vizsgálat a bárányok születésétől (február) az anyák és bárányaik vágásáig (július) tartott. Az anyajuhok a téli, szoptatási időszakban 2,5 – 3,0 kg/nap réti szénát, 600-700 g/nap kiegészítő abrak keveréket, a legeltetési időszakban (áprilistól a vizsgálatok befejeződéséig), a legeltetett fű mellett, továbbra is 600-700 g kiegészítő abrakkeveréket kaptak. A bárányok ad libitum jutottak juhtejhez és báránytáphoz. Mintavétel és minta-előkészítés A legelőn véletlenszerűen kiválasztott 3 x 1 m2-es mintavételi helyekről lekaszált zöld fűből 10001000 g, az abrak keverékből 500-500 g átlagmintát vettünk. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajon lévő legelő talajából 0-20 és 20-40 cm közötti mélységből vettünk mintákat. A tejmintákat a vizsgálatba vont anyajuhoktól az ellést követő 4. hetén vettük. A tejmintákat a nehézfém elemzéshez egy éjszakán át szárítottuk 102 Co-on és 6 órán át hamvasztottuk 550 Co-on. Az anyajuhok és a 65+8 napos korú bárányok júliusban kerültek levágásra. A kísérleti állatokból három helyről gyűjtöttünk hús- (lapocka, karaj, comb) és szervmintákat (agy, máj, vese). A 0,5 g tömegű mintákat 6 cm3 65%-os salétromsavval és 1 cm3 30%-os hidrogén-peroxiddal roncsoltuk mikrohullámú roncsoló-edényben a MILESTONE „Microwave Acid Digestion Cookbook” alapján (18). A roncsolatot szűrőpapíron (MN 640d) szűrtük az analíziseket megelőzően. Analítikai módszerek A talaj pH-értékének meghatározására digitális pH-mérőt (Consort C535; Cole-Palmer, USA) használtunk. Az előkészített szövetminták ólom- és kadmium-koncentrációját plazmagerjesztéses 35

dc_904_14 optikai emissziós spektrométerrel (Jobin Yvon JY24 ICP-OES; Villeneuve d’Ascq, France) határoztuk meg. Statisztikai módszerek Az adatokat az SPSS 14.0 programcsomaggal értékeltünk Kolmogorov – Szmirnov-, F- és t-tesztek alkalmazásával. 2.4.4. Következtetések Gyepre, legelőre alapozott állattartásnál nem elegendő a terméshozam növendékenkénti becslése, és táplálóanyag, valamint energia tartalmának meghatározása alapján az adott gyepterületek állateltartó képességének meghatározása, mivel egyrészt az emészthetőség, így a táplálóanyagok hasznosulása, másrészt a fűfelvétel folyamatosan változik. A legelők állateltartó képességének meghatározásakor a legelőterület növedékenkénti terméshozam becslésén kívül, a legeltetés, gyephasznosítás módját is figyelembe kell venni. Ugyanolyan adottságú legelőterületen szakszerűen kivitelezett pásztoroló legeltetéshez viszonyítva a szakszerűen kivitelezett szakaszos legeltetés hatására 25-30%-kal nagyobb (P<0,05) a terméshozam, és 20-23 %-kal kisebb (P<0,05) a taposási veszteség. A legeltetés módja önmagában így jelentős mértékben 26-37 %-kal meg tudja növelni egy adott terület hasznosítható fűhozamát. Mindez azt jelenti, hogy egy hektár (üde- és szárazfekvésű) gyepterület átlagos állateltartó képessége, nagyságrendileg egy anyajuhval több lesz egy 50 kg átlagos élősúlyú anyajuh esetén. A szakszerűen kivitelezett szakaszos legeltetés kedvező hatása a növendékenkénti és éves fűhozamra a rövid ideig tartó (3-4 nap) legeltetési terhelésnek, a megfelelő idejű (növények aktuális fejlődési állapotától függő) regenerációs időnek, és a taposási veszteség minimalizálódásának (lelegelik az állatok, mielőtt letaposnák, és nincs egy terület fölöslegesen többször megjáratva) köszönhető. Állattartási, takarmányozási szempontból egy adott gyep, illetve legelőterület éves (365 napra meghatározott) állateltartó képesség meghatározása célszerű (javasolható), a különböző legeltetési (hasznosítási) módok figyelembevételével. A jelenleg általánosan alkalmazott, az aktuális termésmennyiség (megoszlás) alapján történő állateltartó képesség meghatározása, egy adott legeltetési ciklus (fenológiai fázis) termésmennyiségének hasznosítását optimalizálja. Nem egy adott fajtájú, korú, biológiai állapotú, termelési szintű anyajuh, anyakecske egész éven keresztüli természet közeli táplálóanyag és energia ellátására optimalizál. Az általam javasolt számítási mód alapján (ÁEKéves= BFHéves/ASZéves) egy hektár gyepterület éves állateltartó képessége termőhelytől és legeltetési módtól függően 1-3 anyajuh/ha egy átlagosan 50 kg élősúlyú anyajuh esetében. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a gyepterületek állat eltartó képességét (6-15 db/ha anyajuh) napjainkban jóval a tényleges állateltartó képesség fölé becsülik. Feltehetően ez az egyik magyarázata napjainkban az anyajuhok alacsony termelési színvonalának és a legeltetett gyepterületek nem megfelelő állapotának. A szakaszos legeltetés hatására statisztikailag igazolható mértékben (P<0,05) javul az anyajuhok kondíciója is. Az anyajuhok kondíció javulása a számukra ténylegesen felhasználható terméstöbbleten kívül, feltehetően a fölösleges zavarásoktól mentes, az anyajuhok számára ideális legelési környezettel (akkor esznek, isznak, pihennek, amikor akarnak, nem zavarja őket a kutya, nincs fölösleges mozgatás pl. ki és behajtáskor, stb.) magyarázható, mivel nincs fölösleges stresszhelyzet és takarmány felvételt korlátozó tényező. Ezért a gyepterületek állateltartó képességének pontosítása érdekében a legeltetés módján kívül, az állatok (havonként megállapított) átlagos kondíciójának figyelembe vétele is szükséges. A tisztatelepítésű és magyar rozsnokkal vegyesen telepített kúszólucerna ugyan termés mennyiségében, hozamában, fehérje- és energiatartalmában, emészthetőségében elmarad a hagyományos kékvirágú lucernáétól – amit szántóföldön telepítenek -, de rét-legelő telepítésére alkalmas, mivel a termés egyenletessége és minősége, valamint az etethetősége jobb, mint az ősgyepé, kiegyenlítettebb és biztonságosabb táplálóanyag ellátást biztosít az anyajuhok és kecskék számára. Ezt az anyaállatok havonként megállapított kondíciója, továbbá az éves szaporulati mutatói és a termelés színvonala igazolja. 36

dc_904_14 A tiszta kúszólucerna és a magyar rozsnokkal vegyes kúszólucerna széna, illetve szenázs a bel tartalmi paraméterek és erjesztéses tartósítás esetén az erjedési tulajdonságok alapján elmarad a kékvirágú lucernáétól, ezért szántóföldi termesztésre nem javasolhatók. Jó legeltethetősége, termés biztonsága és jó minőségű szénája és szilázsa miatt viszont kiskérődzők számára rét típusú hasznosításra alkalmasak. Az éghajlati szélsőségek indokolttá teszik, hogy a kérődzők tartás és takarmányozási technológiájának kidolgozásában eddig kevésbé vizsgált növény fajoknak, takarmányhasznosítási módoknak, ilyen irányú értékelésére nagyobb hangsúlyt fektessünk. A kúszólucerna mind a tisztatelepítésben, mind magyar rozsnokkal vegyes telepítésben a legeltetést (rágást, taposást) jól bírja. Kifejlett állapotban szárazságtűrésük jobb, mint a vizsgálati helyen lévő ősgyepeké (több és kiegyenlítettebb termést adnak), ezért a kúszólucerna tisztán és magyar rozsnokkal vegyesen telepítve alkalmas juh- és kecskelegelőnek. A kihasználási kísérlet eredményei alapján az anyajuhok /egy átlagos (üres, 50 kg élősúlyú) anyajuh táplálóanyag-igénye (850–1150 g szárazanyag, 5,82 MJ NEm, 68 g metabolizálható fehérje, MF/ napi energiaszükségletét 5,96 kg fehér mustár, valamint 7,99 kg olajretek, fehérjeszükségletét 4,82 kg fehér mustár, illetve 7,26 kg olajretek fedezi. Ennek megfelelően egy anyajuh napiteljes táplálóanyag- és energiaszükségletét mintegy 6 kg fehér mustár, illetve 8 kg olajretek biztosítja, veszteségek nélkül. Szántóföldi körülmények között másodvetésben vetett olajretek és mustár azon túl, hogy javítja a szántóterületek szerves anyag tartalmát és talajszerkezetét, kiválóan alkalmas juhok nyári legeltetésére kiegészítő legelőként. Ez is alátámasztja azt, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés szervesen kiegészítik egymást, amennyiben azok kivitelezése tervszerűen és szakszerűen történik. A legeltetési kísérlet alapján megállapítható, hogy a fehér mustár jobb táplálóértéke ellenére egy hektár olajretek állateltartó képessége jobb. Egy hektár olajretek állateltartó képessége mintegy 2,3 szerese egy hektár fehér mustárénak. Ez egyrészt az olajretek nagyobb terméshozamának (olajretek 19,3 t/ha, fehér mustár 11,1 t/ha zöldtömeg) köszönhető, másrészt annak, hogy az olajretek kisebb hányadát (30%-át) nem hasznosították (legelték le) az anyajuhok. A fehér mustár esetében a legeltetés után a zöldtömeg mintegy 60%-a maradt a legelőterületen, ami csaknem egészében a mustár levél nélküli szára volt. Eredmények alapján javaslom a másodvetésű fehér mustár és az olajretek őszi-téli kiegészítő legelőként való használatát. Az borsodi iparvidék határában vizsgált gyepterületről származó takarmányok (legelőfű, széna) ólom-, kadmium- és krómtartalma is az EU-ban megengedett határértékek alatt maradt. A legeltetett anyajuhok tejének átlagos ólom, kadmium és krómtartalma sem haladta meg az Európai Unió (1881/2006/EC) rendeletében megadott határértéket. Azonban a megengedett határértéket, az ólom esetében a tejminták 50%-a, kadmium esetében a minták 40%-a meghaladta, igaz ugyan csak kis mértékben. A vizsgált tejminták kadmium koncentrációja meghaladta az 0,01 mg/l (EÜM, 1999) értéket. A hús, valamint a szervek közül a vesét és a májat vizsgálva megállapítható, hogy az anyajuhok esetében, a májat kivéve, a minták átlagos értékei egyik esetben sem haladták meg a megengedett határértéket. A vizsgált nehézfémek (Pb, Cd) akkumulálódási sajátossága és az esetleges egyedi érzékenység miatt alakulhatott ki, az az ellentmondásos helyzet, hogy mégis voltak olyan szervminták, amelyekben határérték feletti koncentrációt mértünk. Ólom esetében ez az anyajuhok májmintáiban, de - a szórásokat is figyelembe véve- az agyban és a vesében is tapasztalható volt. Kadmium esetében csak az anyajuhok nagy szórással terhelt vesemintáiban volt ez a jelenség megfigyelhető. Az egyedi húsmintákat elemezve megállapítható, hogy az anyajuhok combmintáinak 20%-a, a májmintáinak 65%-a, a veseminták 35%-a meghaladta az EK rendelet szerinti határértékeket. A bárányok esetében a húsminták nem, de a máj és veseminták 30, illetve 5%-a a megengedettnél több ólmot tartalmazott. Az anyajuhok és a bárányok comb-, karaj- és lapockamintáiban található ólom- és kadmium koncentrációkban szignifikáns különbséget (P<0,05) tapasztaltunk.

37

dc_904_14 Az általunk mért értékek olyan külföldi szerzők adataival mutattak hasonlóságot, akik ipari térségben végeztek hasonló vizsgálatokat. A viszonylag magas vizsgálati értékeink azzal magyarázhatók, hogy a vizsgált terület a borsodi ipari területekhez közel helyezkedik el. Ezért a potenciálisan terhelt területekről származó hús/szervminták nehézfémtartalomra történő vizsgálata/minősítése indokolt lehet, sőt amennyiben az általunk leírt jelenség tapasztalható, megfontolandó az adott területen a legeltetés tiltása is. A szervezetbe jutott ólom biológiai felezési ideje a vese esetében 2 hónap, a máj esetében 2 év, az egész testet figyelembe véve 18 év. Így érthető, hogy az életkor előrehal adtával, az akkumulálódás miatt, egyre nagyobb koncentrációval számolhatunk. A határértékeket meghaladó mennyiségben nehézfémet tartalmazó élelmiszer nem tekinthető biztonságosnak. Feltételezve ilyen hús (comb) és belsőség (máj és vese) rendszeres és tartós fogyasztását, az akkumulálódás miatt, szubklinikai toxikózis alakulhat ki a fogyasztóban. Ezért a kétévesnél idősebb korban vágott juhok (pl. selejt anyák) húsának testrészenkénti nehézfém-, elsősorban ólomtartalmának esetenkénti vizsgálata indokolt lehet abban az esetben is, ha a tömegtakarmányok átlagos ólomtartalma a rendeletben megengedett határérték alatt maradt.

3. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. A magyar merinó anyai és apai tulajdonságainak (szaporulati mutatóinak, báránynevelő képességének, hizlalás alatti súlygyarapodás, vágóérték) javítására árutermelő állományokban hazai viszonyok között a lacaune, a merinolandchaf és a cigája, valamint ile de france és suffolk fajta alkalmas. A keresztezett genotípusú magyar merinó × lacaune F1, magyar merinó × cigája F1 és a magyar merinó x merinólandschaf F1 anyajuhok az ikerellések arányában, a született bárányok számában, bárányaik választásig tartó időszakra vetített napi súlygyarapodásában, illetve választási súlyban, valamint hizlalási végsúlyban, értékes testrészek súlyában statisztikailag igazolható mértékben (P<0,001) felülmúlták a fajtatiszta magyar merinó anyákat, illetve azok bárányainak teljesítményét. 2. Szakszerűen végzett báránynevelés esetén a magyar merinó jerkék korai, 10 hónapos kor körüli tenyésztésbevételre történő szelekciója indokolt, mivel életteljesítményük (egy anya után értékesített bárányszám, valamint hosszú hasznos élettartam) statisztikailag igazolható mértékben (P<0,05) jobb, mint a másféléves kor körül tenyésztésbe vett jerketoklyóké. A későn, másfél éves kor körül tenyésztésbe vett anyák a hatodik ellést követően nagymértékben kikerültek a tenyésztésből. Ez azzal magyarázható, hogy a megfelelő körülmények között felnevelt jerkebárányok közül csak azok nem érik el 10 hónapos kor körül a tenyészérettséget, amelyeknek valamilyen örökletes, vagy egészségügyi problémájuk volt. 3. Jelenleg Magyarországon a juhlegeltetésére használt legelők hektáronként egy-két, átlagosan 50 kg élősúlyú, anyajuh egész évi (365 napos) teljes (kiegészítő takarmány nélküli) táplálóanyag és energiaszükségletét tudják biztosítani úgy, hogy azok sűrítve (kétévente háromszor) ellethetőek legyenek és ellésenként átlagosan 1,5 bárány kihordását és felnevelését biztosítsák. Szakaszos legeltetés alkalmazása esetén a legeltetési (ciklusonkénti) taposási vesztesége az aktuális fűhozam mennyiségétől függően 20-23 %-kal, a fűnövedékek hozama a megfelelő regeneráció biztosítása következtében 25-30 %-kal javul. A legeltetés módja (pásztoroló, vagy szakaszos) így önmagában befolyásolni tudja egy adott gyepterület állateltartó képességét. A szakaszos legeltetés jelentős mértékben 26-37 %-kal (a terméstöbblet és a kisebb taposási veszteség miatt) meg tudja növelni egy adott gyepterület állatok számára hasznosítható fűhozamát, ami száraz- és üdefekvésű gyepterületeken is további egy 50 kg átlagos élősúlyú anyajuh teljes éves tömegtakarmány szükségletét tudja nagyságrendileg fedezni. A szakaszos legeltetés mind szárazfekvésű, mind üdefekvésű legelőterületeken statisztikailag igazolható mértékben kedvezően hatott az anyajuhok kondíciójára, szaporulati mutatóira. 38

dc_904_14 Szakaszos legeltetés alkalmazása esetén szignifikáns mértékben (P<0,05, illetve P<0,001), száraz fekvésű területen 5,5 %-kal, üdefekvésű területen 9%-kal jobb az anyajuhok havonként megállapított átlagos kondíciója (kondíció bírálati pontértékei), mint a pásztorló legeltetésnél. A jobb kondíció kedvező hatása az anyajuhok szaporulati mutatóiban is megmutatkozik. A szakaszos legeltetés alkalmazása szignifikáns (P<0,05) mértékben növeli az ikervemhességek, az ikerbárányok arányát a szaporaság szempontjából kedvezőtlen nyár eleji termékenyítési időszakban is. Szárazfekvésű területeken a vemhesülési százalék 11 %-kal, az ikerbárányok aránya 12 %-kal, üde fekvésű területeken a vemhesülési százalék 13 %-kal, az ikerbárányok aránya 15 %-kal javult. 4. A hústípusú merinó anyák szükségleteinek megfelelő takarmányozása esetén, amennyiben a téli időszakban megfelelő épület áll rendelkezésre, a sűrített osztott elletés ajánlható. Ebben az esetben érhető el 100 anyára vetítve a legnagyobb értékesített éves bárányszám és súly, valamint árbevétel és nyereség. Amennyiben nem áll rendelkezésre, juhtartásra alkalmas épület egész éven (365 napon) keresztül a szabadtartás is eredményes lehet abban az esetben, ha a takarmányozási és a tartási feltételek megfelelőek. Ehhez megfelelően megválasztott anyajuh használatra (évente egyszeri, egyidejű, január-februári termékenyítési idénnyel) és tervszerűen, szakszerűen alkalmazott (lábalóli és/vagy szakaszos módon történő) legeltetésre van szükség. A száz anyára vetített éves értékesített bárányszaporulat alacsonyabb az egész éven át szabadtartásos és évente egyszeri egyidejű tenyészidény alkalmazása esetén, mint az épülethez kötött tartásnál sűrített elletés alkalmazása mellett. A bárányonkénti nagyobb árbevétel ugyanakkor, gazdaságossá teheti ezt a juhtartási (legeltetési, anyajuh-használati) módot, ami elsősorban az augusztusi magasabb felvásárlási árakkal és nagyobb értékesítési súllyal (nincs bekorlátolva a báránynevelés, illetve választás ideje és az anyáknak több idejük van a felkészülésre a következő vemhességre) érhető el. A minimális beruházási igénye ennek a módszernek kedvezően hat a nyereségességre, mivel így minimális amortizációs költség terheli az ilyen típusú juhtartást. Sűrített folyamatos elletés sem termelési, sem gazdasági, sem munkaszervezési szempontból a jelenlegi piaci viszonyok között nem javasolható. 5. A mérlegteszt alkalmas juh faj esetében a vérmérséklet megállapítására. A választáskor nyugodt vérmérsékletűnek ítélt bárányoknak nagyobb a hízlalás végi súlya és a hizlalás alatti súlygyarapodása, mint az ideges vérmérsékletű társaiknak. A különbség a napi súlygyarapodásban átlagosan 20 %. Hazánkban először tudtuk igazolni az apák hatását a bárányok vérmérsékletére. Az ideges vérmérsékletű utódcsoportnak gyengébbek a hizlalási teljesítményei, a hizlalás végi élősúlya, a hizlalás alatti súlygyarapodása, mint a nyugodt utódcsoportba tartozó bárányoké. A nyugodt bárány csoportnak a termelési fölénye élősúlyban mintegy 20 %-al, átlagosan 6 kg-mal nagyobb (P<0,001), napi súlygyarapodása 60 %-al nagyobb (397 g/nap), mint az ideges báránycsoportnak. Ezért a vérmérséklet mint értékmérő tulajdonság figyelembe vétele a tenyésztésben, illetve az erre történő szelekció, célszerű nemcsak a húshasznú, hanem a tejtermelő állományokban is. Legeltetett körülmények között tartott lacaune anyajuhok vérmérséklete jelentősen befolyásolta a tejtermelésüket. A nyugodtabb egyedek statisztikailag igazolhatóan (P<0,05) az egész laktáció ideje alatt több tejet termeltek, mint az idegesebb társaik. A nyugodt és az nyugtalan (ideges) anyajuhok termelése közötti különbség összességében átlagosan meghaladta a 70 %-ot. A különbség a kor előre haladtával csökkent. 6. Az alkalmazott ultrahang módszer alkalmas a juhok hosszú házizom vastagságának az értékelésére. Az ultrahang módszerrel mért hosszú hátizom vastagsága és a színhús mennyiség között szoros összefüggés (r=0,74, P<0,05) van. Kellő számú egyedre vonatkozó (n>80-100) mérés elvégzése után lehetséges a színhús mennyiségét a hosszú házizom vastagsága alapján előre jelezni. Az eredmények alapul szolgálhatnak a real-time ultrahang készülékek hazai alkalmazására a juhtenyésztésben, amely így kiegészítheti a növendék kosok teljesítményének értékelését. Mindez lehetővé teszi ezen információk szelekciós indexbe történő beépítését. Ezzel a módszerrel élő bárányokon mért adatok segítik, illetve pontosítják a bárányok nyakalt 39

dc_904_14 törzsének testkonfiguráció (izomteltség) alapján történő S/EUROP minősítésének előbecslését (előrejelzését). 7. A bárányok nyakalt törzs szélességi és hosszúsági méret felvételezésére, és az S/EUROP test konformáció szerinti besorolásának támogatására egy videó kamerás képfeldolgozó eljárás a nagy pontossága, és ismételhetősége miatt jól alkalmazható. Az eljárás során a carcasson 5x5 centiméteres referenciaegység elhelyezése után, videokamerával, a vertikális síkkal párhuzamos fix objektívvel 3,5 méterről készült videofelvételről a Video Pixel View 3D Combo TV-TV/FM tuner kártya segítségével készült digitalizált felvétel és az ezt értékelő Terület version 7. digitáliskép-feldolgozó program együttes alkalmazásával készült kép. A kép alapján egyszerű matematikai modellel történő minősítés azonban, amellyel objektív adatok (viszonyított szélességi méretek) alapján sorolhatnánk a test konformáció szerint a 13 kg feletti súlyú carcassokat az S/EUROP minősítési rendszer osztályaiba önmagában nem látszik megoldhatónak. Problémát jelent, hogy az etalon-képről felvett értékek, nem mutatják a csökkenő értékek elvét, így a feladat korrekciós matematikai eljárások alkalmazásával oldható meg. További problémát jelent, hogy a magyar merinó bárányok nagy, 13 kg nyakalt törzs feletti minősítése esetén, a testkonfiguráció (izomteltség) alapján történő értékelés nagy szórást mutat. Ennek oka, hogy a magyar merinó bárányok martájéka lényegesen keskenyebb a II. farszélességnél, tehát a carcass hátulnézetből (a bírálati szögből nézve) nem „téglalap” alakú. A bírálat során ezért a bírálók a standardhoz nem tudják pontosan viszonyítani a vágott testet. A magyar merinó bárányokra, mivel keskeny vállszélesség és izomszegénység jellemző, ezért az esetleges combteltség esetén is alacsonyabb kategóriába kerülnek az S/EUROP minősítés során. Ezt az élő állatokon történt testméret felvételezési eredmények is alátámasztják. A karajban lévő színhús mennyiségét is elsősorban a szélességi méretek befolyásolják, mindezek alapján a vállszélesség növelés a magyar merinó esetében a húsirányú nemesítés szempontjából döntő fontosságú. 8. Juh és kecskefajban takarmányozással, mind a tej, mind a hús zsírsav összetételét jelentős mértékben lehet humántáplálkozás biológiai szempontból kedvező módon befolyásolni. A hízóbárányok teljes értékű takarmányának kiegészítése lenmaggal statisztikailag igazolható mértékben javítja a bárányhús zsírsavösszetételét csaknem minden táplálkozás élettani szempontból fontos paraméterben. A vágott bárányok hosszú hátizmában csökkent a humán táplálkozás szempontjából nem kívánatos hiperkoleszterémiás zsírsavak (laurin-, mirisztin-, palmitinsav) mennyisége. Ezzel szemben szignifikáns mértékben nőtt az élettanilag kedvező többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) mennyisége (394 mg, 274 mg; P<0,01). A vizsgálat során a PUFA n-6/n-3 és linolsav/linolénsav aránya kisebb (5,46; 4,27) volt, a lenmag kiegészítésben részesült bárányok húsában, mint a lenmag kiegészítésben nem részesült kontroll bárányokéban (7,98, 6,25; P<0,01). A legeltetés hatására a kecsketejben nő a tejzsír, tejfehérje és zsírmentes szárazanyag tartalma, valamint statisztikailag igazolható mértékben nő a rövid szénláncú zsírsavak (pl. kapron-, kaprilsav) a konjugált-linolsav, α-linolénsav, eikozapentaénsav és a dokozahexaénsav mennyisége, továbbá szignifikáns mértékben csökken az n-6/n-3 zsírsavak aránya. Az élettanilag kedvező tejzsírsav összetételt, a sajtkészítés során meg lehet őrizni. Tejelő anyakecskék esetében a mikro-alga kiegészítés szintén szignifikáns mértékben befolyásolta a tej összetételét, valamint zsírsav tartalmát. Hatására növekszik a konjugált linolsav, n-3 zsírsav, pl. α-linolénsav, eikozatriénsav koncentráció, melyeknek így jelentős szívés érrendszer védő hatása van. Ezzel a módszerrel a téli időszakban is lehetséges megnövelt biológiai értékű kecsketejet előállítani. 9. Szántóföldi körülmények között másodvetésben vetett olajretek, fehér mustár alkalmas juhok legeltetési idényének megnövelésre, ezen túlmenően kiválóan javítja a szántóterületek szervesanyag tartalmát és talajszerkezetét. A fehér mustárból 6 kg, az olajretekből 8 kg biztosítja egy 50 kg-os testsúlyú anyajuh napi szükségletét veszteségek nélkül. Fontos különbség van azonban a két növény között abban, hogy az anyajuhok a teljes növény melyik részét legelték le, illetve hasznosították. A legelés során a fehér mustár leveleit csaknem 100%-ban lelegelték az 40

dc_904_14 anyajuhok, míg a szárát meghagyták, amely az összes zöldtermés mintegy 60 %-a. Az olajretek esetében a visszamaradt zöldmennyiség megközelítőleg 30% volt, amelynek szár-levél aránya közel azonosnak tekinthető. Mindezek alapján a fehér mustár esetében a zöldtermés mintegy 40%-ával, olajretek esetében 70%-ával lehet számolni juhokkal (német húsmerinókkal) történő szakaszos legeltetés esetén. Egy hektár fehér mustár átlagosan 752, egy hektár olajretek 1738 anyajuh (50 kg testsúlyú, üres, illetve a vemhesség első három hónapjában levő anyajuh) teljes napi táplálóanyag- és energiaszükségletét tudja fedezni az általunk alkalmazott képlet alapján számolva. Mindezek alapján megállapítható, hogy egy hektár olajretek állateltartó képessége több mint kétszerese (2,3 szerese) egy hektár fehér mustárénak. Tehát mind a két másodvetésű növény kiváló kiegészítő legelőként használható a juhok számára. Ez is alátámasztja azt, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés szervesen kiegészítik egymást, amennyiben azok kivitelezése tervszerűen és szakszerűen történik. 10. A tisztatelepítésű kúszólucerna és a magyar rozsnokkal vegyes telepítésű kúszólucerna terméshozamában, zöld állapotban, szárításos és erjesztéses tartósítás után (szénából, szenázsból) mért beltartalmi értékek, valamint az erjedési tulajdonságok alapján elmarad a kékvirágú lucernáétól, ezért szántóföldi termesztésre nem javasolhatók. Megfelelő termőhelyi adottságok esetén (nem savanyú talajok esetén), kifejezetten alkalmas kiskérődzők számára rét típusú hasznosításra, jó legeltethetősége (taposást, tiprást, rágást jól tűri), természetes gyepeknél jobb termés biztonsága (szárazságtűrő képessége), táplálóértéke (beltartalma), jobb minőségű szénája és szilázsa miatt. 11. A borsodi iparvidék területéhez tartozó gyepterületen legeltetett anyajuhok és bárányaik comb-, karaj- és lapockamintáiban mérhető ólom- és kadmium koncentrációkban szignifikáns különbség (P<0,05) volt. Az anyajuhok esetében a hús, valamint a szervek közül a vesét és a májat vizsgálva megállapítható, hogy a májat kivéve, a minták átlagos (összes egyedre vonatkoztatott) értékei egyik esetben sem haladták meg a hatályos rendeletben megengedett határértéket. Az egyedi húsmintákat és szervmintákat elemezve azonban megállapítható, hogy az ólom az anyajuhok combmintáinak 20 %-a, a májmintáinak 65 %-a, a veseminták 35 %-a meghaladta az EK rendelet szerinti határértékeket. Kadmium esetében csak az anyajuhok nagy szórással terhelt vesemintáiban volt ez a jelenség megfigyelhető. A bárányok esetében a húsminták ólomtartalma minden esetben az értékhatár alatt maradt, de a májminták 30 %-a, a veseminták 5 %-a a megengedettnél több ólmot tartalmazott. A legeltetett anyajuhok (összes anya elegy) tejének átlagos ólom, kadmium és krómtartalma sem haladta meg az Európai Unió (1881/2006/EC) rendeletében megadott határértékeit. Az egyedi tejmintákat vizsgálva azonban az ólomtartalom a tejminták 50 %-ában, a kadmium tartalom a tejminták 40 %-ában, ha csak kis mértékben is, de meghaladta a megengedett határértéket. Mindezek alapján megállapítható, hogy önmagában a legeltetés nem garantálja a biztonságos élelmiszer alapanyag előállítást. A kétévesnél idősebb korban vágott juhok (pl. selejt anyák) húsának testrészenkénti nehézfém-, elsősorban ólom- és kadmium tartalmának esetenkénti vizsgálata indokolt lehet abban az esetben is, ha a tömegtakarmányok átlagos ólom- és kadmium tartalma a hatályos EU rendeletben megengedett határérték alatt maradt. Különösen fontos lehet ez, ha a takarmánytermő terület az átlagosnál nagyobb nehézfém-terhelésnek volt kitéve (pl. borsodi iparvidék).

4. Összefoglalás A hazai juh- és kecsketenyésztés csak akkor lehet sikeres, ha a fejlesztések a hazai adottságok és lehetőségek figyelembevételével fajtákra (nem fajokra!) alapozottan, teljes körű technológiák kialakításával együtt történnek, összefüggésben az aktuális piac (lokális, hazai, és célzott külföldi) igényeivel.

41

dc_904_14 A hazai juh- és kecsketenyésztés jelenlegi sikertelenségének az egyik oka az, hogy az állattenyésztés feladatát (fogalmát) „szűken” értelmezték, amely így a jól-rosszul megválasztott tenyészcél érdekében végzett tenyésztéssel összefüggő eljárások (értékmérő tulajdonságok megállapítást és használatát, szelekciós eljárások, fajtatiszta tenyésztés, keresztezés, TÉB, stb.) összességének alkalmazását jelentette. Holott mindez nem választható el, illetve nem lehet sikeres úgy, ha nem az adott természeti (éghajlati, termőhelyi, stb.), technológiai (beleértve valamennyi kor, ivar és termelési csoporttartási, takarmányozási, illetve speciális szaporítási, nevelési, hízlalási) környezettel és az aktuális piac igényeivel összefüggésben végezzük. Sajnos a vágóbárány előállítás és értékesítés, valamint a tejtermelés és értékesítés rendkívül esetleges, nem kellően átgondolt, ezért van az, hogy a jelenlegi Európai Unión belüli és kívüli keresleti piaci viszonyok mellett a juh- és kecske ágazat nem tud érdemben fejlődni, sőt recesszióban van. Az EU piaca szabályozását tekintve ugyan egységes, a fogyasztási szokásokat tekintve nem! A fogyasztói különbségek nemcsak a minőségben különbözőek, hanem a termékek volumenében, feldolgozottságában és időbeni ütemezésében is. A bárányhús iránti kereslet bizonyos területeken és mértékig időszakos (ünnepekhez kötött), más területeken gyakorlatilag folyamatos. A bárányhússal szemben támasztott elvárások is különbözőek. A juh- és kecsketej termelés jelenlegi rendkívül alacsony színvonala a gazdaságtalan termelés mellett a piacszerzést, illetve azok megtartását is lehetetlenné teszi, mivel az évjelentős részében nincs juh-, illetve kecsketejtermelés. Ezért döntő fontosságú annak meghatározása, hogy konkrétan melyik piac megtartását, bővítését, illetve milyen új piacok megszerzését tűztük ki célul. Ezzel összefüggésben rendkívül fontos, hogy a meglévő lehetőségeinkkel (éghajlati, területhasznosítási, gyep, takarmánybázis, stb.) összhangban történjen a tenyészcél, és erre felépítve a juh- és kecsketenyésztési-technológiai program kidolgozása. Ezért doktori munkám célja különböző genotípusú juhok és kecskék értékelése anyai (szaporasági, utódnevelő képesség, stb.) és apai tulajdonságok (hízékonyság, vágóérték, stb.), valamint a tejtermelés szempontjából hazai viszonyok között. Ezekkel összefüggésben javaslattétel különböző értékmérő tulajdonságok új, újszerű megítélésére, mérésére, becslésére, továbbá újak bevezetésére. A különböző genotípusokat a tartás és takarmányozási körülmények, kiemelten a legeltetés új, újszerű megközelítésével összefüggésben értékelem. További célom nemcsak a gazdaságos és környezetbe illő juh- és kecsketenyésztés, illetve tartás megvalósítása, hanem a magas biológiai értékű hús és tej előállítása is. Célom arra is felhívni a figyelmet, hogy a legelőre alapozott állattartás, szennyezett legelők (pl. nehézfémmel) esetén, veszélyforrást jelenthetnek az állattartásra, illetve állati termék előállításra. Munkám során a vizsgálati eszközöket, módszereket, az eredmények értékelését mindig az aktuális célnak és szakmai követelményeinek megfelelően választottam meg. Ezek az elvégzett feladatokból adódóan nagyon sokrétűek, ezért rövid ismertetésük is nagyon terjedelmes lenne. A doktori disszertációban, és rövidebb formában a tézisekben megtekinthetők. Akadémiai doktori értekezésemben célkitűzésemnek megfelelően az eredményeimet négy nagy fejezetben, a hazai versenyképes juh- és kecsketenyésztéssel és ezzel összefüggésben tartással, takarmányozással, legeltetéssel, neveléssel, hízlalással, tejtermeléssel és a végtermékek minőségét befolyásoló tényezők vizsgálatával kapcsolatosakat foglaltam össze.A négy nagy fejezet: 1. ANYAJUHOK ANYAI TULAJDONSÁGAIT /BÁRÁNYNEVELŐ 42

dc_904_14 KÉPESSÉGET, SZAPORASÁGOT/ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA, 2. BÁRÁNYOK HÍZÉKONYSÁGÁT, FEJLŐDÉSÉT, VÁGÓÉRTÉKÉT ÉS HÚSMINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS MÓDSZEREK VIZSGÁLATA, 3. TEJTERMELŐ KÉPESSÉGGEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK, 4. LEGELTETÉSSEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK. Az eredmények bemutatásánál arra törekedtem,

hogy azok egymásra épülését, kapcsolatrendszerét mutassam be úgy, hogy közben önmagában az egyes kutatási eredmények is jól értékelhetőek legyenek. Végezetül az elmúlt 14 év vizsgálati eredményeit 11 új tudományos eredményben foglaltam össze, amelyek teljes terjedelmükben az „Új tudományos eredmények” című fejezetben olvashatók.

43

dc_904_14 4. A TÉZISFÜZETBEN IDÉZETT IRODALOM Balázs F. (1949): A gyepek termésbecslése növényszociológiai felvételek alapján. Agrártudomány, Budapest, 1: 109-118. Bedő S., Póti P. (1999): A legelő, mint takarmány szerepe a juhtenyésztésben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 48: (6) 690-692. Burrow, H.M., Dillon R.D. (1997): Relationship between temperament and growth in a feedlot and commercial carcass traits of Bos indicus crossbreds. Aust. J. Exp. Agric., 37: 407-411. Collins, J., Conington, J. (2005): Sheep Easy Breeding Group. Breeding easier-managed sheep. SAC, Scotland, 38. Czakó J. (1982): Gazdasági állatok viselkedése. Állattenyésztés és takarmányozás, 31: (2) 105-108. Csapó, J., Stefler, J., Martin, T.G., Makray, S., Csapó-Kiss, Zs. (1995): Composition of mare's colostrum and milk. Fatcontent, fatty acid composition and vitamin content. Inter. Dairy Journal, 5: 393-402. El-Massanat, E.T.S. (1996): Somatic cell counts of ewes milk. PhD Thesis. (cit. Fthenakis). The Royal Veterinary College, University of London, 332. Fell, B.F., Campbell, R.M., Mackie, W.S., Weekes, T.E.C. (1972): Changes associated with pregnancy and lactation in some extra-reproductive organs of the ewe. J. Agric. Sci., 79:397-407. Fell, L.R., Colditz, I.G., Walker, K.H., Watson, D.L. (1999): Associations between temperament, performance and immune function in cattle entering a commercial feedlot. Australian Journal of Experimental Agriculture, 39: 795-802. Harcsa A., Pál G. (2003): Életnapi testtömeg-gyarapodás alakulása a szendrői (Bábolna Rt.) tenyészetekben. Magyar juhászat és kecsketenyésztés, 12: 14-15. Hearnshaw, H., Morris, C.A. (1984): Genetic and environmental effects on a temperament score in beef cattle. Aust. J. Agric. Res., 35: 723-733. Herold I., Jávor A., Nagy Z., Nagy K. (1986): Egyes szerves savak, mint takarmány-kiegészítő anyagok hatása a báránynevelési es hizlalási eredményekre. Állattenyésztés és Takarmányozás, 35: (1) 37-46. Jávor, A., Sás, Gy., Veress, L. (1993): Fattening examinations on endproduct lambs from milking crossbred ewes and terminal rams. Proc. 44th Ann. Meet. EAAP, Aarhus, 253. Kabuga, J.D., Appiah, P. (1992): A note on the ease of handling and flight distance of Bos indicus, Bos taurus and their cross breds. Animal Production, 54: 309-311. Kilkenny, J.B. (1978): Nutrition and management of lactating ewes in systems for meat production under intensive grazing systems. In: J. G. Boyazoglu and T. T. Treacher (Ed.): Milk production in the Ewe. 101-115. Kukovics S., Jávor A., Sáfár L. (2000): Breeding objectives of Hungarian dairy sheep breeds. Options méditerranéennes. FAO, INRA, Ciheam, 47-60. Macit, M., Aksakal, V., Emsen, E., Esenbu, N., Aksu, M. (2002): Effect of vitamin E supplementation on fattening performance, non-carcass components and retail cut percentages, and meat quality traits of Awassi lambs. Meat Science, 64: 1-6. Marco, J.C., Romeo, M., Esnal, A., Salazar, M., Gonzalez, L. (1993): Ovine mastitis: relation between somatic cell count (SCC), milk yield and its composition. Proc. Of British Sheep Veterinary Society, 17: 227-228. Molnár A., Molnár J. (szerk.) (2000): Kecsketenyésztés. GAIA Alapítvány, Galgahévíz. 8-10. Mosoni T. (2000): „Terület” - Terület és távolság mérő program. Gödöllő. Nagy Z., Jávor A. (1989): Újszerű takarmány-kiegészítő anyagok hatása a bárányhizlalási eredményekre. Debreceni Agrártudományi Egyetem Tudományos Közleményei, Debrecen, 28. 197-214. Németh Sz., Ari M., Pajor F., Póti P., Gulyás L. (2011): Három Magyarországon tenyésztett kecskefajta vérmérséklet-vizsgálata egy tejtermelő gazdaságban. AWETH, 7: (4) 169-170. Németh T. (2010): A magyarországi kecskefajták morfológiai és termelési tulajdonságainak értékelése, Doktori PhD értekezés, Kaposvár, 140. Pajor F., Láczó E., Póti P. (2007): Német húsmerinó tenyészjerkék temperamentumának értékelése egyéves korukig. AWETH, 3: 115-126.

44

dc_904_14 Pajor F., Fehér É., Póti P., Tőzsér J. (2008): Német húsmerinó jerkék hosszú hátizom területének értékelése ultrahangos módszerrel. A Hús, 18: (3-4) 93-96. Pajor F., Szentléleki A., Tőzsér J., Póti P. (2011): Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra. AWETH, 7: (1) 71-79. Plinado, J., De Miguel, P., Mateos, G.G., Medel, P. (2002): Effects of breed, sex and final weight on carcass quality and lamb performance. Joint Meeting Abstracts, J. Anim. Sci., 80: (1) 128. Póti P. (2006): Kecsketenyésztés és termék előállítás megújulását szolgáló tenyésztési stratégia program tervezet, SZIE-ASZE, Gödöllő. Robinson, J.J., Russel, A.J.F., Treacher, T.T., Kilkenny, J., Boaz, T.G., Forbes, J.M., Mudd, C.H. (1983): Feeding the ewe. M.L.C. Queensway House, Bletchlay,143-161. Roy, P.K., Nagpaul, P.K. (1984): Influence of genetic and non-genetic factors on temperament score and other traits of dairy management. Indian Journal of Animal Science, 54: 566-568. Sato, S. (1981): Factors associated with temperament of beef cattle. Japanese Journal of Animal Research, 14: 127-128. Schandl J. (1955): Lótenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 13–18, 97–138. Schmidt J., Várhegyi J.né., Várhegyi J., Túriné C.É. (2000): A kérődzők takarmányainak energia és fehérjeértékelése. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 185. Smith, N.E., Baldwin, R.L. (1974): Effects of breed, pregnancy, and lactation on weight of organs and tissues in dairy cattle. J. Dairy Sci., 57: 1055-1060. Sutton, J.D., Alderman, G. (2000): The energy and protein requirements of pregnant and lactating dairy goats The Agriculture and Food Research Council report. Livest. Prod. Sci., 64: 3-8. Székely P., Domanovszky Á., Nagy L. (2001): A juhtenyésztés 2000. évi eredményei. OMMI, Budapest, 160. Treacher, T.T. (1971): Grundlagen der Fütterung. 2. Aufl. VEB.D. Landw. Verlag, Berlin, 126. Treacher, T.T. (1989): Nutrition of the dairy ewe. In: Boylan, W.J., ed. North American Dairy Sheep Symposium. University of Minnesota, St. Paul, USA, 45-57. Trillat, G., Boissy, A., Boivin, X., Monin, G., Sapa, J., Mormende, P., Neindre, P.L. (2000): Relations entre le bien-entre des bovines et les caracteristiques de la viande (Rapport definitif-Juin). INRA, Theix, France, 1-33. Vahid Y., Kóbori J. (2000): Kecsketenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 294. Veress L. (1987): Romanov cseppvér keresztezési kísérletek magyar merinó állományon. 1. Közlemény. Az anyai tulajdonságok alakulása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 36: (1) 63-70. 16/1998. (IV. 3.) FM rendelet a vágójuhok vágás utáni minősítéséről és kereskedelmi osztályba sorolásáról 17/1999. (VI.16.) EüM rendelet az élelmiszerek vegyi szennyezettségének megengedhető mértékéről 1881/2006/EK rendelet (2006. december 19.)az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról 75/2003. (VII. 4.) FVM rendelet a vágóállatok vágás utáni minősítéséről Magyar Juhtenyésztők és Kecsketenyésztők Szövetsége (2013): Magyar parlagi kecske. http://mjksz.hu/sites/default/files/fajtakiadvanyok/oshonos__07parlagi_kecske.pdf Magyar Takarmánykódex (2004): Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest 5. A MUNKA TÉMAKÖRÉBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE 2001 Bedő S.,Póti P., Abayné Hamar E., Holló G., Baltai Zs. (2001):Különböző genotípusú ürük ivóvíz fogyasztása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 50: (6) 555-568. Póti P. (2001): Az árutermelés kritikus területei a tejtermelő juhászatokban. Agrárágazat,2: (10) Jávor A., Nábrádi A., Kukovics S., Békési Gy., Hajdu P., Sáfár L., Ráki Z., Bedő S., Póti P., Molnár A., Molnár Gy., Székelyhidi T., Szűcs I., Ábrahám M. (2001): Strategic Steps in the Sheep and Goat Branches. Acta Agraria Debreceniensis, 1: 61-68.

45

dc_904_14 2002 Bedő S.,Póti P., Tőzsér J. (2002): A juhok tömegtakarmány ellátása. „Innováció, a tudomány és a gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában”Debrecen, április 11-12. 28-32. Köles P., Póti P., Mézes M. (2002): Közútról lefolyó vizet elszikkasztó terület gyepállományának nehézfém-tartalma. Állattenyésztés és Takarmányozás, 51: (1) 57-63. Tőzsér J.,Póti P., Bedő S., Mezőszentgyörgyi D., Sáfár L. (2002): Különböző genotípusú tenyészkosok testméreteinek értékelése. Állattenyésztés és Takarmányozás, 51: (6) 567-575. 2003 Chlepkó, T.,Póti, P., Pajor, F. (2003): Comparison of milk production traits among four goat genotypes. Tejgazdaság, 63:(1) 4-7. Póti P. (2003): Juhfajták és kecskefajták. In: Tőzsér J., Bedő S. (szerk.): Történelmi állatfajtáink enciklopédiája. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 144-171. 2004 Pajor, F.,Póti, P., Láczó, E. (2004): Comparison of slaughter performance of Hungarian Merino, German Mutton Merino and German Blackheaded lambs. Acta Agronomica Óváriensis, 46: (1) 77-83. Tőzsér J., Kovács A., Póti P., Bedő S., Pajor F., Zándoki R., Szentléleki A. (2004): Situation of Hungarian breeders and their possibilities in EU. Farm Animal Breeding Under EU Condition, Nitra, 11. 17. CD. Tőzsér J., Póti P., Pajor F., Szentléleki A., Maros K., Zándoki R., Nikodémusz E., Balázs F. (2004): Ismételt mérleg tesztek eredményeinek értékelése szarvasmarha és juh fajok esetén. Állattenyésztés és Takarmányozás, 53: (4) 365-371. 2005 Anka J.,Póti P., Pajor F., Láczó E. (2005): Digitális képek alkalmazása a kecske tőgybimbók morfológiai tulajdonságainak megállapításához. AWETH, 1: (2) 135-145. Bedő S.,Póti P., Köles P. (2005): A magyar merinó anyajuhok tejtermelésének és tejösszetételének évszaki változása. Tejgazdaság, 59:(1) 7-11. Láczó E., Pajor F., Póti P. (2005): A nemesített búr kecske eredete és elterjedése. AWETH, 1: (2) 121134. Nagy L., Póti P., Pajor F., Láczó E. (2005): Anyajuhok szaporulati mutatóinak alakulása és az életteljesítményre gyakorolt hatása a tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés függvényében. Állattenyésztés és Takarmányozás, 54: (3) 265-271. Pajor F.,Póti P., Láczó E., Tőzsér J. (2005): Real-time scannerrel végzett ultrahangos mérések hazai eredményei juh fajban. A Hús, 15:(3) 176-179. Póti P. (2005): Hogyan legeltessünk? Agro Napló, 9: (8) 104-105. Póti P., Pajor F., Láczó E. (2005): Magyar merinó, ile de france F1 és suffolk F1 bárányok hizlalási és vágási teljesítményének vizsgálata. Acta Agraria Debreceniensis,18: 16-23. Póti P., Tőzsér J. (2005): A klíma hatása a kiskérődzők tartására, termék-előállítására és tenyésztésére. Agro-21 Füzetek, 42: 50-60. Póti, P., Pajor, F. (2005): Estimation of lamb carcass composition using real-time ultrasound. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, Gödöllő, 65-69. Szentléleki, A., Pajor, F., Zándoki, R., Maros, K., Póti, P., Tőzsér, J. (2005): Possibilities to evaluate temperament in cattle and sheep breeding. A review. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, Gödöllő, 71-77. 2006 Láczó, E., Pajor, F., Póti, P. (2006): Preliminary data of composition of boer goat colostrum and raw milk in Hungary. Tejgazdaság, 64: (2) 22-25. Orosz, Sz., Póti, P., Szőcs, J. L., Markovics, D. (2006): Environmental aspects of silage additives: Nutritent digestibility and nitrogen retention of inoculated alfalfa haylage in sheep. Cereal Research Communications, 34: (1) 747-751. Pajor, F., Szentléleki, A., Láczó, E., Póti, P., Tőzsér, J. (2006): Relation of some production traits with temperament in Hungarian Merino lambs. Egyptian Journal of Animal Production, 1: (1) 255260.

46

dc_904_14 Pajor, F., Szentléleki, A., Láczó, E., Póti, P., Tőzsér, J. (2006): Evaluation of temperament in Hungarian Merino lambs using selected meat production traits. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, Gödöllő, 19-22. Póti, P., Pajor, F., Láczó, E. (2006): Examination of different planted lucerne feed availability in small ruminants. Cereal Research Communications, 34: (1) 751-754. Póti, P., Tóth, L., Nikodémusz, E. (2006): Effects of dietary alga supplementation on the fatty acid composition of goat milk. Tejgazdaság, 2: 18-21. 2007 Láczó, E., Pajor, F., Póti, P. (2007): Effect of some factors on several growth traits in Boer goat kids. Bulletin of the Szent István University, Gödöllő, 3-29. Láczó, E., Pajor, F., Póti, P. (2007): Goat place in the sustainable agriculture: compare some growth traits of meat type and dual-purpose type goats in Hungary.Cereal Research Communications, 35: (2) 701-704. Pajor F., Láczó E., Póti P. (2007): Német húsmerinó tenyészjerkék temperamentumának értékelése egyéves korukig. AWETH, 3: (2) 115-126. Pajor F., Szentléleki A., Láczó E., Rupcsó M., Póti P. (2007): A magyar merinó és a német feketefejű anyajuhok temperamentumának értékelése és összefüggése néhány szaporasági tulajdonsággal. AWETH, 3: (3) 219-230. Póti, P., Pajor, F., Láczó, E. (2007): Sustainable grazing in small ruminants. Cereal Research Communications, 35:(2) 945-948. Póti, P., Tóth, L., Nikodemusz, E. (2007): Effects of dietary fat supplements on the fatty acid composition of milk and cheese from goats. Tejgazdaság, 67: 15-19. 2008 Pajor F., Fehér É., Póti P., Tőzsér J. (2008): Német húsmerinó jerkék hosszú hátizom területének értékelése ultrahangos módszerrel. A Hús, 18: (3-4) 93-96. Pajor F., Hanó M., Láczó E., Póti P. (2008): Német húsmerinó bárányok temperamentumának értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57: (3) 239-248. Pajor F., Mátyus B., Láczó E., Póti P. (2008): Magyar nemesített kecskék tőgybimbó alakulásának értékelése digitális videotechnika alkalmazásával. Tejgazdaság, 68: (1-2) 71-75. Pajor F.,Póti P., Láczó E., Tőzsér J. (2008): Ultrahang mérések és vágási tulajdonságok összefüggései eltérő életkorú magyar merinó kosbárányokban. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57: (3) 229238. Pajor, F., Láczó, E., Póti, P. (2008): Evaluation of growth for German Merino ewe lambs according to temperament. Egyptian Journal of Animal Production, 3: (2) 9-14. Pajor, F.,Póti, P. (2008): Some possibilities for develop of Hungarian sheep breeding value estimation system. Bulletin of the Szent István University, Gödöllő, 19-27. Pajor, F., Szentléleki, A., Láczó, E., Tőzsér, J., Póti, P. (2008): The effect of temperament on weight gain of Hungarian Merino, German Merino and German Blackhead lambs. Archiv für Tierzucht, 51: (3) 274-254. IF: 0,679 Póti, P., Bodnár, Á., Láczó, E., Pajor, F., Kispál, T. (2008): Concentration of lead and cadmium in soil, forage, organ and muscle samples of sheep in Hungary. Cereal Research Communications, 36: 1975-1978. 2009 Németh Sz., Pajor F., Gulyás L., Póti P., Orbán M., Tóth T. (2009): Azonos környezetben tartott különböző genotípusú anyakecskék vérmérsékletének értékelése. AWETH, 5: (3) 254-264. Pajor F., Galló O., Láczó E., Póti P. (2009): Hazánkban elterjedt kecske és szarvasmarha fajták tejének ásványi anyag és zsírsav-összetétele. Acta Agraria Kaposváriensis, 13: (1) 57-66. Pajor F., Slonina N., Póti P. (2009): Lenmag etetés hatása a hosszú hátizom zsírsavösszetételére magyar merinó kosbárányokban. A Hús, 19: (3-4) 112-116. Pajor F., Szentléleki A., Tőzsér J., Póti P. (2009): Magyar merinó kosbárányok vérmérsékletének és néhány vágási tulajdonságának alakulása. AWETH, 5: (1) 39-48. Pajor, F., Galló, O., Steiber, O., Tasi, J., Póti, P. (2009): The effect of grazing on the composition of conjugated linoleic acid isomers and other fatty acids of milk and cheese in goats. Journal of Animal and Feed Sciences, 18: 3. 429-439. IF: 0,692 47

dc_904_14 Pajor, F., Láczó, E., Erdős, O., Póti, P. (2009): Effects of crossbreeding Hungarian Merino sheep with Suffolk and Ile de France on carcass traits. Archiv für Tierzucht, 52: (2) 169-176. IF: 0,595 Pajor, F., Láczó, E., Slonina, N., Póti, P. (2009): Effects of linseed supplementation on meat and fat composition in Hungarian Merino lambs. Fleischwirtschaft International, 4: 56-58. 2010 Pajor F., Németh Sz., Gulyás L., Póti P. (2010): A tőgybimbó típusának hatása a kecsketej néhány higiéniai tulajdonságának alakulására. Acta Agronomica Óváriensis, 52: (2) 19-29. Pajor, F., Murányi, A., Szentléleki, A., Tőzsér, J., Póti, P. (2010): Effect of temperament of ewes on their maternal ability and their lambs’ postweaning traits in Tsigai breed. Archiv für Tierzucht, 53: (4) 465-474. IF: 0,519 Póti P., Pajor F., Bodnár Á., Abayné Hamar E., Bárdos L. (2010): Legeltetett anyajuhok és bárányaik húsának és egyes szerveinek ólom és kadmium tartalma. Magyar Állatorvosok Lapja, 132: (10) 667-672. IF: 0,300 2011 Pajor F., Borbély M., Póti P. (2011): Genotípus hatása az anyajuhok báránynevelő képességére. Állattenyésztés és Takarmányozás, 60: (1) 21-28. Pajor F., Szentléleki A., Tőzsér J., Póti P. (2011): Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra. AWETH, 7: (1) 71-79. Pajor F., Weidel W., Iván Sz., Németh Sz., Gulyás L., Póti P. (2011): Tőgy- és tőgybimbótulajdonságok vizsgálata egy magyar parlagi kecske állományban. Tejgazdaság, 1: (1-2) 9-13. Póti P. (2011): Húshasznosítású merinó állományok értékelése különböző tartási és anyajuh használati körülmények között. Értékálló Aranykorona, 11: (9) 24-25. Póti P., Pajor F., Homolka F., Gyuricza Cs. (2011): A másodvetésű fehér mustár és olajretek táplálóértékének és legeltethetőségének megállapítása juhokkal. Állattenyésztés és Takarmányozás, 60: (4) 355-362. 2012 Kovács L., Pajor F., Tőzsér J., Póti P. (2012):A mesterséges gidanevelés tartási és takarmányozási gyakorlata és kutatási eredményei. A gidák mesterséges takarmányozása. AWETH, 8: (2) 148158. Pajor F., Weidel W., Bárány T., Németh Sz., Gulyás L., Polgár J. P., Póti P. (2012): Tőgy- és tőgybimbó-tulajdonságok összefüggése a szomatikus sejtszámmal egy magyar parlagikecsketenyészetben. Acta Agronomica Óváriensis, 54: (2) 45-52. Pajor F., Weidel W., Németh Sz., Gulyás L., Bárdos L., Polgár J.P., Póti P. (2012): A szomatikus sejtszám és a tejtermelés, a beltartalmi összetétel, valamint egyes fizikai tulajdonságok közötti összefüggések vizsgálata magyar parlagi kecskefajtában. Magyar Állatorvosok Lapja, 134: (5) 265-270. IF: 0,146 Póti P. (2012): A rétek és legelők hasznosítása, a legeltetés megítélése. In: Holló I. (szerk.) Szemléletváltozások az állattenyésztésben. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 161-166. Póti P., Pajor F., Tőzsér J. (2012): Legeltetési és anyajuh használati módok hatása az anyajuhok néhány termelési tulajdonságára. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61: (3) 279-284. Póti, P., Pajor, F., Bodnár, Á., Bárdos, L. (2012): Accumulation of some heavy metals (Pb, Cd and Cr) in milk of grazing sheep in North-East Hungary. Journal of Microbiology Biotechnology and Food Sciences, 2: (1) 389-394. 2013 Pajor F., Gulyás L., Oroz V., Póti P. (2013): Alpesi, magyar parlagi és szánentáli fajtájú kecskék tőgyés tőgybimbó-tulajdonságok vizsgálata négy tenyészetben. Acta Agronomica Óváriensis, 55: (1) 39-46. Pajor F., Gulyás L., Szücs T., Póti P. (2013): A vérmérséklet hatása lacaune anyajuhok tejtermelésére. Állattenyésztés és Takarmányozás, 62: (1) 37-44. Pajor, F., Kovács, A., Tőzsér, J., Póti, P. (2013): The influence of temperament on cortisol concentration and metabolic profile in Tsigai lambs. Archiv für Tierzucht, 56: 573-580. IF: 0,326

48

dc_904_14 2014 Pajor F., Egerer A., Sramek Á., Weidel W., Polgár J.P., Bárdos L., Póti P. (2014): Tőgybimbó morfológia hatása a kecsketej higiéniai minőségére. Magyar Állatorvosok Lapja, 136: (9) 535539. IF: 0,185 Pajor, F., Kerti, A., Penksza, K., Kuchtik, J., Harkányiné Székely, Zs., Béres, A., Czinkota, I., Szentes, Sz., Póti, P. (2014): Improving nutritional quality of the goat milk by grazing. Applied Ecology and Environmental Research, 12: (1) 301-307. IF: 0,586 Póti P. (2014): A juhok táplálóanyag ellátása, takarmányozása és legeltetése. In: Jávor A. (szerk.) Juhtenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 155-196. Póti, P., Pajor, F., Bodnár, Á., Penksza, K., Tőzsér, J., Gyuricza, Cs. (2014): Potencial of Second Crops of Oil Radish and White Mustard as Fall Grazing Pasture for German Mutton Merino Sheep. Notulae Botanicae Horti Agrobotanici Cluj-Napoca, 42: (1) 286-288. IF: 0,590 KONFERENCIA KIADVÁNYOK 2001 Bedő S., Nikodémusz E., Póti P., Tőzsér J. (2001): Milk production traits of ewes fed with rations of different types. In: „Breeding of sheep and goats on the threshold of the third century". 11.2311.24. 73-76. Póti P., Bedő S., Tőzsér J., Kovács A. (2001): Fejlesztési lehetőségek a hazai juhtenyésztésben. In: Jávor A., Szemán L. (szerk.) Innováció, a tudomány és a gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában. Gödöllő; Debrecen, 05.17-05.18. 238-245. Tasi, J.,Póti, P., Kispál, T., Füleky, Gy. (2001): Affect of heavy metals content in soil and grasses on sheep’s milk quality. In: Of the 10th conference on nutrition of domestic animals. Szlovénia, 11.08-11.09. 216-222. 2002 Látits Gy., Bedő S., Póti P. (2002): Awassi anyajuhok petefészek-működésének hormonális befolyásolhatósága a juhtejtermelés programozására. In: Kovácsné Gaál Katalin (szerk.) Agrártermelés - Életminőség: XXIX. Óvári Tudományos Napok, 10.03-10.04. 56-57. Nagy L., Póti P. (2002): A korai tenyésztésbevétel hatása a sűrítve elletett anyajuhok szaporulati mutatóira. In: Kovácsné Gaál Katalin (szerk.) Agrártermelés - Életminőség: XXIX. Óvári Tudományos Napok. Mosonmagyaróvár, 10.03-10.04. 70-71. Nagy L., Póti P., Bedő S. (2002): A korai tenyésztésbevétel és sűrített elletés hatása magyar merinók szaporulati mutatóira. In: Akadémiai beszámolók. Budapest, 01.20. 1. Póti P., Bedő S., Sáfár L. (2002): Különböző genotípusú kosok testméreteinek változása. In: Molnár I. (szerk.) Proc. Wellmann Oszkár Tudományos Konferencia. Hódmezővásárhely, 04.27. 40. Póti, P., Bedő, S., Sáfár, L., Tőzsér, J. (2002): Changes in Body Dimension of Merino Rams Bred In Hungary Between 1991 and 2001. In: Proceedings of the 6th World merino Conference: "Natural Fibre and Food for the World". Budapest, 04.29-05.01. 76. 2003 Pajor F.,Póti P. (2003): A különböző genotípusú bárányok hizlalási és vágási vizsgálata. In: Akadémiai beszámolók. SZIE Állatorvostudományi Kar, Állattenyésztési szekció. Budapest, 01.20. 2. Pajor F.,Póti P. (2003): Különböző genotípusú bárányok vágási teljesítményének összehasonlítása. In: Szemán L., Jávor A. (szerk.) EU-Konform mezőgazdaság és élelmiszer-biztonság, 1-2. Gödöllő, 06.05. 213-218. 2004 Komlós T., Pajor F., Láczó E., Póti P. (2004): Juhok vágóértékének megítélése lineáris testméreteik alapján. In: Magda S., Dinya L. (szerk.) Versenyképesség és jövedelmezőség a többfunkciós mezőgazdaságban: IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös, 03.2503.26. CD-kiadvány. Nagy L., Póti P., Pajor F., Láczó E. (2004): Anyajuhok szaporulati mutatóinak alakulása és az életteljesítményre gyakorolt hatása a tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés függvényében. In: XI. Szaporodásbiológiai Találkozó. Dobogókő, 11.19. CD-kiadvány. 49

dc_904_14 Pajor F., Nagy B., Láczó E., Póti P. (2004): Adatok a magyar merinó kosbárányok kezelhetőségének vizsgálatához. In: Magda S., Dinya L. (szerk.) IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok: Versenyképesség és jövedelmezőség a többfunkciós mezőgazdaságban. Gyöngyös, 03.25-03.26. CD-kiadvány. Pajor F.,Póti P., Nagy B., Láczó E. (2004): Magyar merinó kosbárányok kezelhetőségi teszt eredményei. In: Polgár J.P., Tóth I. (szerk.) X. Ifjúsági Tudományos Fórum. Keszthely, 03.18. Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, CD-kiadvány. Pajor, F.,Póti, P., Tőzsér, J. (2004): Relation of some production traits with temperament in lot-fed Hungarian Merino lambs. In: Joint East and West Central Europe, ISEA Regional Meeting. Tihany, 05.20-05.22. 21-25. Póti P., Láczó E., Pajor F. (2004): Két eltérő környezetben tartott búrkecskék néhány értékmérő tulajdonságainak értékelése. In: Kovácsné Gaál Katalin (szerk.) XXX. Óvári Tudományos Napok: Agrártermelés – Harmóniában a természettel: előadások és poszterek összefoglaló anyaga. Mosonmagyaróvár, 10.07. 65. Póti P., Pajor F., Láczó E. (2004): A magyar merinó, az ile de france F1 és a suffolk F1 bárányok hizlalási és vágási teljesítménye. In: Kovácsné Gaál Katalin (szerk.) XXX. Óvári Tudományos Napok: Agrártermelés – Harmóniában a természettel: előadások és poszterek összefoglaló anyaga. Mosonmagyaróvár, 10.07. 66. Póti, P., Láczó, E., Pajor, F., Nikodémusz, E. (2004): Boer goat performances in two climatic environments. In: 8th International Conference on Goats. Pretoria, Dél-Afrika, 07.04-07.09. 200205. Póti, P., Pajor, F., Láczó, E. (2004): Comparison of fattening and slaughter performance of Hungarian Merino, Ile de France F1 and Suffolk F1 lambs. In: VII. International conference Sheep – Goats. Seč, Csehország, 11.19-11.20. 76-78. Póti, P., Pajor, F., Láczó, E., Ábrahám, Cs. (2004): Comparison of slaughter performance of Hungarian Merino, Ile de France F1 and Suffok F1. In: European Association for Animal Production, Bled, Szlovénia, 09.05-09.09. 242. Tőzsér J., Póti P., Pajor F., Szentléleki A., Maros K., Zándoki R., Nikodémusz E., Balázs F. (2004): Szarvasmarha és juh fajok ismételt temperamentum tesztjeinek értékelése. In: Polgár J.P., Tóth I. (szerk.) X. Ifjúsági Tudományos Fórum. Keszthely, 03.18. CD-kiadvány. Tőzsér J., Póti P., Pajor F., Szentléleki A., Maros K., Zándoki R., Nikodémusz E., Balázs F. (2004): Ismételt temperamentum tesztek értékelése szarvasmarha és juh fajok esetén. In: Magyar Etológiai Konferencia. Göd, 11.19-11.20. 31. 2005 Láczó, E.,Póti, P., Pajor, F. (2005): Evaluation of boer goat performances in two climatic environments. In: van der Honing, Y. (szerk.) Book of Abstracts of the 56th Annual Meeting of the EAAP. Uppsala, 08.05-08.08. Wageningen, 271. Pajor F., Láczó E., Póti P. (2005): Real-time scannerrel végzett ultrahangos mérések juh fajban. In: Pusztainé Káldi J., Radnics Zs. (szerk.) Verseny élesben: Európa–napi Nemzetközi Konferencia. Mosonmagyaróvár, 05.05-05.06. Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaságés Élelmiszertudományi Kar, CD-kiadvány. Pajor F.,Póti P., Láczó E., Tőzsér J. (2005): Results of ultrasound measurement by real-time scanner in sheep.Poster. In: VIII. International conference Sheep – Goats. Seč,11.11-11.12. Pajor F., Szentléleki A., Póti P., Láczó E., Nagy B. (2005): Temperamentum értékelése és kapcsolata néhány termelési tulajdonsággal magyar merinó fajtában. In: XI. Ifjúsági Tudományos Fórum. Keszthely, 03.24 Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, 12. Pajor, F.,Póti, P., Láczó, E., Tőzsér, J. (2005): Estimation of lamb carcass composition using real-time th ultrasound. In: van der Honing, Y. (szerk.) Book of Abstracts of the 56 Annual Meeting of the EAAP. Uppsala, 08.05-08.08. Wageningen, 275. Pajor, F., Szentléleki, A., Láczó, E., Bedő, S., Póti, P. (szerk.) (2005): Measurement of temperament in Hungarian Merino lambs in relation with some production traits. Poster.University of Agriculure. Nitra, 10.19-10.21. 2006

50

dc_904_14 Chlepkó, T.,Póti, P., Pajor, F., Láczó, E. (2006): Evaluation of milk production traits in some goat genotypes. In: I Conference on Enhancement of Small Ruminant Production: Egyptian Journal of Shep, Goats and Desert Animals Sciences, Cairo, Supplement. 02.07-02.09. 101-106. Láczó, E., Pajor, F., Póti, P. (2006): A study of some productive and reproductive traits of Boer goat in Hungary. In: I Conference on Enhancement of Small Ruminant Production: Egyptian Journal of Shep, Goats and Desert Animals Sciences, Cairo, 02.07-02.09. 249-253. Láczó, E., Pajor, F., Póti, P. (2006): Evaluation of some productive and reproductive traits of Boer goat in Hungary. In: Kérődző állatfajok mai helyzete és perspektívái az Európai Unióban: Állattenyésztés és Takarmányozás, Kérődzőkonferencia különszám. Gödöllő, 04.10-04.11. 135136. Nagy L., Póti P., Pajor F., Láczó E. (2006): Magyar merinó anyajuhok szaporulati mutatóinak alakulása korai tenyésztésbevétel és a sűrített elletés alkalmazása esetén. In: Kérődző állatfajok mai helyzete és perspektívái az Európai Unióban: Állattenyésztés és Takarmányozás, Kérődzőkonferencia különszám. Gödöllő, 04.10-04.11. 139. Pajor F., Szentléleki A., Láczó E., Póti P. (2006): Magyar merinó bárányok temperamentumának értékelése és összefüggése a hizlalási tulajdonságokkal. In: Kérődző állatfajok mai helyzete és perspektívái az Európai Unióban: Állattenyésztés és Takarmányozás, Kérődzőkonferencia különszám, Gödöllő, 04.10-04.11. 140. Pajor F., Szentléleki A., Láczó E., Póti P. (2006): Magyar merinó bárányok temperamentumának hatása a hizlalási teljesítményre. In: XII. Ifjúsági Tudományos Fórum: Állattenyésztés szekció. Keszthely,04.20. PATE Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kara, CD kiadvány. Pajor F., Szentléleki A., Láczó E., Póti P. (2006): Temperamentum értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal magyar merinó bárányokban. In: Kacz, K., Radnics, Zs. (szerk.) Within the European Union. III. Nemzetközi konferencia. 04.06-04.07. Mosonmagyaróvári Egyetem, 32. Pajor F., Szentléleki A., Láczó E., Rupcsó M., Póti P. (2006): Temperamentum értékelése és kapcsolata néhány szaporasági tulajdonsággal a magyar merinó és a német feketefejű anyajuhokban. In: Kovácsné Gaál K. (szerk.) "Élelmiszer alapanyag-előállítás - quo vadis?" : XXXI. Óvári Tudományos Nap. Mosonmagyaróvár, 10.05. Nyugat-magyarországi Egyetem, 51. Pajor, F., Szentléleki, A., Láczó, E., Póti, P., Tőzsér, J. (2006): Relation of some production traits with temperament in Hungarian Merino lambs. In: I Conference on Enhancement of Small Ruminant Production: Egyptian Journal of Shep, Goats and Desert Animals Sciences, Cairo, 02.07-02.09. 255-260. Pajor, F., Szentléleki, A., Láczó, E., Póti, P., Tőzsér, J. (2006): Relation of some production traits with temperament in Hungarian Merino lambs. In: Joint East and West Central Europe, ISEA Regional Meeting. Celle, 05.18-05.20. 51. Póti P., Chlepkó T., Pajor F., Láczó E. (2006): A tejtermelési tulajdonságok alakulása négy kecskefajtában. In: Kérődző állatfajok mai helyzete és perspektívái az Európai Unióban. Állattenyésztés és Takarmányozás, Kérődzőkonferencia különszám, Gödöllő, 04.10-04.11. 142. Póti P., Tasi J., Orosz Sz., Láczó E., Pajor F. (2006): Kúszólucerna takarmányozási felhasználhatósága kiskérődzőkkel. In: Kovácsné Gaál K. (szerk.) "Élelmiszer alapanyag-előállítás - quo vadis?" XXXI. Óvári Tudományos Nap. Mosonmagyaróvár, 10.05. Nyugat-magyarországi Egyetem, 54. 2007 Láczó E., Pajor F., Póti P. (2007): Az alpesi, a búr és a magyar nemesített kecske föcstej fontosabb beltartalmi értékeinek alakulása. In: Tőzsér J., Pajor F., Szentléleki A., Fazekas N., Hegedűs É., Kovács-Weber M., Láczó E., Sipos M. (szerk.) I. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok. Gödöllő, 04.11-04.12. 273. Láczó, E., Pajor, F., Póti, P. (2007): Composition of Boer goat colostrum and raw milk in Hungary. In: 25th IGA Conference. Olaszország, 05.23-05.26. 164-167. Pajor F., Szentléleki A., Murányi A., Láczó E., Póti P. (2007): Különböző genotípusú bárányok temperamentumának értékelése és összefüggése hízlalási tulajdonságokkal. In: Magyar Etológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa. Göd, 11.30-12.01. 17. Pajor, F., Láczó, E., Kovács, A., Póti, P. (2007): Effect of species (goat and cow) on mineral and fatty acids contents of milk. In: International Conference. Brno, 06.14. 35-36. 51

dc_904_14 Póti P., Pajor F., Láczó E. (2007): Különböző legeltetési módok hatása a gyepnövényzetre és a juhok kondíciójára. In: Tasi J. (szerk.) A magyar gyepgazdálkodás 50 éve - tanulságai a mai gyakorlat számára-: Gyepgazdálkodási ankét. Gödöllő, 03.09. 193-196. Póti, P., Pajor, F., Nikodémusz, E. (2007): Effects of dietary fat supplemets ont he fatty acid composition of milk products from dairy goats. In: 7th European workshop “Biotechnology of micro algae. Németország, CD kiadvány. 2008 Pajor F., Mátyus B., Láczó E., Póti P. (2008): A laktáció szakaszainak és az ellés típusának hatása a magyar nemesített kecske néhány tőgybimbó morfológiai és tejtermelési tulajdonságára. In: Tőzsér J., Pajor F., Szentléleki A., Fazekas N., Hegedűs É., Kovács-Weber M., Láczó E., Sipos M. (szerk.) I. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok. Gödöllő, 04.11-04.12. 289-295. Pajor F., Szentléleki A., Murányi A., Láczó E., Póti P. (2008): Cigája fajtájú bárányok temperamentumának értékelése és összefüggése néhány hizlalási tulajdonsággal. In: Tőzsér J., Pajor F., Szentléleki A., Fazekas N., Hegedűs É., Kovács-Weber M., Láczó E., Sipos M. (szerk.) I. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok. Gödöllő, 04.11-04.12. Szent István Egyetem, 296. Pajor F., Szentléleki A., Murányi A., Láczó E., Póti P. (2008): Temperamentum hatása a cigája anyajuhok tejtermelésére. In: "Élelmiszer-gazdaságunk kérdőjelei napjainkban" 32. Óvári Tudományos Napok. Mosonmagyaróvár, 10.09. Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, CD kiadvány. Pajor F., Szentléleki A., Murányi A., Póti P. (2008): Cigája anyajuhok temperamentumának hatása néhány anyai tulajdonságra. In: Palkovics M., Kondorosné Varga E., Pintér G., Weiss M. (szerk.) 50. Jubileumi Georgikon Napok. Keszthely, 09.25-09.26. Pannon Egyetem, CD kiadvány. Pajor, F., Murányi, A., Szentléleki, A., Bodnár, Á., Tőzsér, J., Póti, P. (2008): Evaluation of welfare based on physiological and behavioural responses of Tsigai lambs under fattening condition.In: 4th International Workshop on the Assessment of Animal Welfare at farm and Group Level. Gent, 09.10-09.13. 170. Pajor, F., Szentléleki, A., Murányi, A., Bodnár, Á., Tőzsér, J., Póti, P. (2008): Evaluation of temperament of Tsigai lambs and relationship with some fattening traits. In: Proceedings of ISAE Regional Meeting. Bratislava, 05.15-05.17. 53. Póti P., Weidel W., Bodnár Á., Pajor F. (2008): A magyar nemesített kecske tejtermelési tulajdonságainak értékelése. In: Tőzsér J., Pajor F., Szentléleki A., Fazekas N., Hegedűs É., Kovács-Weber M., Láczó E., Sipos M. (szerk.) I. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok. Gödöllő, 04.11-04.12. Szent István Egyetem, 297-302. 2009 Galló O., Pajor F.,Póti P. (2009): A csalamádé kukorica etetés hatása a kecsketej és a kecskesajt zsírsavösszetételére. In: Tőzsér J., Bényi E., Szentléleki A., Fazekas N., Kovács-Weber M., Pajor F. (szerk.) II. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok. Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.16-10.17. SZIE Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar, 168. Németh Sz., Pajor F., Orbán M., Tóth T., Póti P., Gulyás L. (2009): Különböző genotípusú kecskék tőgymorfológiai tulajdonságainak értékelése. In: A Magyar Buiatrikus Társaság 19. Nemzetközi Kongresszusa. Debrecen, 10.14-10.17. 27-31. Németh Sz., Pajor F., Orbán M., Tóth T., Póti P., Gulyás L. (2009): Különböző kecskefajták tőgymorfológiai vizsgálata. In: Németh Á.Cs. (szerk.) "Lokalizáció – Megoldás a fenntarthatóságra?" 51. Georgikon Napok. Keszthely, Magyarország, 10.01-10.02. Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, 655-661. Pajor F., Németh Sz., Gulyás L., Barcza F., Póti P. (2009): A tőgybimbó alakja és a kecsketej néhány minőségi tulajdonságának kapcsolata. In: Tőzsér J., Bényi E., Szentléleki A., Fazekas N., Kovács-Weber M., Pajor F. (szerk.) II. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok. Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.16-10.17. SZIE Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar, 218-224.

52

dc_904_14 Pajor, F., Galló, O., Steiber, O., Tasi, J., Kovács, A., Póti, P. (2009): Effect of different feeding systems on conjugated linoleic acid and n-3 fatty acids composition of milk and cheese in goat. In: Farmarska Vyroba VI. Brno, 05.21. 48-49. Pajor, F., Szentléleki, A., Tőzsér, J., Póti, P. (2009): Effect of biotic stress on growth performance of Tsigai lambs. In: Proceedings of the VIII: Alps-Adria Scientific Workshop. Cereal Research Communications, Neum, Bosznia-Hercegovina, 04.27-05.02. 37: 627-630. Póti P., Pajor F. (2009): Különböző legeltetési módok hatása a gyepterületek termésére és az anyajuhok kondíciójára. In: Tőzsér J., Bényi E., Szentléleki A., Fazekas N., Kovács-Weber M., Pajor F. (szerk.) II. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok. Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.16-10.17. SZIE Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar, 225-231. 2010 Németh Sz., Pajor F.,Póti P., Gulyás L. (2010): Hazánkban tenyésztett kecske fajták tejtermelő képességének és szaporasági adatainak összehasonlító vizsgálata. In: Kovácsné Gaál K. (szerk.) XXXIII. Óvári Tudományos Nap: A magyar élelmiszergazdaság jövője a KAP reform tükrében. Mosonmagyaróvár, Magyarország, 10.07. NyME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 1. Pajor F.,Póti P. (2010): A legeltetés hatása a kecsketej és -sajt zsírsavösszetételére. In: Kovácsné Gaál K. (szerk.) XXXIII. Óvári Tudományos Nap: A magyar élelmiszergazdaság jövője a KAP reform tükrében. Mosonmagyaróvár, 10.07. NyME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 2. Pajor, F., Kovács, A., Póti, P. (2010): The effect of grazing on the fatty acids composition of cheese in goats. In: Farmarska Vyroba VII. Brno, 05.20. 55-57. Pajor, F., Tőzsér, J., Szentléleki, A., Póti, P. (2010): Effect of teat type on somatic cell and bacteria cell count of goat milk. In: Farmarska Vyroba VII. Brno,05.20. 39-41. Weidel W., Pajor F., Németh Sz., Gulyás L., Póti P. (2010): Magyar parlagi fajtájú kecskék küllemi tulajdonságainak értékelése. In: Kovácsné Gaál Katalin (szerk.) XXXIII. Óvári Tudományos Nap: A magyar élelmiszergazdaság jövője a KAP reform tükrében. Mosonmagyaróvár, 10.07. NyME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 3. 2011 Bárány T., Weidel W., Póti P., Pajor F. (2011): Néhány tőgy és tőgybimbó morfológiai tulajdonság összefüggése a kecsketej egyes higiéniai tulajdonságaival. In: III. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok: Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.13-10.15. Szent István Egyetem, 34. Németh Sz., Ari M., Pajor F.,Póti P., Gulyás L. (2011): Három Magyarországon tenyésztett kecskefajta vérmérséklet-vizsgálata egy tejtermelő gazdaságban In: III. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok: Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.13-10.15. Szent István Egyetem, 54. Németh Sz., Ari M., Pajor F.,Póti P., Gulyás L. (2011): Tejhasznú kecskefajták tejtermelésének vizsgálata. In: III. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok: Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.13-10.15. Szent István Egyetem, 55. Pajor F., Weidel W., Demény M., Németh Sz., Gulyás L., Póti P. (2011): Tőgy és tőgybimbó tulajdonságok összefüggése a szomatikus sejtszámmal magyar parlagi kecske állományban. In: Pannon Egyetem Georgikon Kar (szerk.) 17. Ifjúsági Tudományos Fórum Keszthely, 04.21. Pannon Egyetem, Georgikon Kar, CD kiadvány. Pajor, F., Tőzsér, J., Szentléleki, A., Kovács, A., Póti, P. (2011): Effect of certain udder and teat morphology traits on somatic cell counts of goat milk. In: Kuchtik, J., Sustova, K., Kozelkova, M., Konecna, H., Krupovka, D. (szerk.) Farmarska vyroba syru a kysanych mlecnych vyrobku VIII Brno, 05.19. Mendel University of Agriculture and Forestry, 46-47. Póti P., Bokor B., Pajor F., Weidel W., Fazekas Z. (2011): Húshasznosítású merinó állományok értékelése különböző tartási és anyajuh használati körülmények között. In: III. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok: Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.13-10.15. Szent István Egyetem, 57. Póti, P., Pajor, F., Bodnár, Á., Bárdos, L. (2011): Accumulation of some heavy metals (Pb and Cd) in meat and organs of grazing ewes and their lambs in North-East Hungary In: Dzugan M., 53

dc_904_14 Formiczki G. (szerk.) Xenobiotics. Environmental exposure, toxicity and physiological response. Rzeszów: Wydawnictwo Uniwersytetu Rzeszowskiego, 44-51. Weidel W., Pajor F., Németh Sz., Gulyás L., Polgár J.P., Póti P. (2011): Egyes tőgy tulajdonságok összefüggése a szomatikus sejtszámmal magyar parlagi kecske állományban. In: III. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok: Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.13-10.15. Szent István Egyetem, 66.

54

dc_904_14 2012 Pajor, F., Tőzsér, J., Kovács, A., Póti, P. (2012): Milk quality investigations in a commercial goat farm. In: M. Juzl, M. Kozelkova (szerk.) Farmarska Vyroba Syru a Kysanych Mlecnych Vyrobku IX. Brno, 05.17. Mendel University of Agriculture and Forestry, 61-63. 2013 Morlin Zs., Póti P., Bokor B., Kerti A., Pajor F. (2013): Előzetes eredmények német húsmerinó hízóbárányok vérmérsékletének és egyes vérparamétereinek összefüggés-vizsgálatából. In: Bényi E., Pajor F., Tőzsér J. (szerk.) IV. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok: Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, Magyarország, 10.24 -10.26. 106. Pajor F., Egerer A., Weidel W., Polgár J. P., Póti P. (2013): Tőgybimbó típus összefüggése a kecsketej higiéniai tulajdonságaival egy hazai kecske tenyészetben. In: Bényi E., Pajor F., Tőzsér J. (szerk.) IV. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok: Előadások és poszterek összefoglaló kötete. Gödöllő, 10.24 -10.26. Szent István Egyetem, 36. Pajor, F., Gulyás, L., Tőzsér, J., Kovács, A., Tóth, G., Póti, P. (2013): Influence of temperament on certain milk production traits of ewes in a lacaune herd. In: V. Sýkora , J. Kuchtík , K. Šustová (szerk.) X. Farmářská výroba sýrů a kysaných mléčných výrobků. Brno, 05.16. Mendelova univerzita v Brne, 65-67. Pajor, F., Sramek, Á., Tóth, G., Póti, P. (2013): Effect of somatic cell count on some chemical, physical and bacterial properties of milk in a Hungarian Alpine goat farm. In: IGA Regional Conference. Tromso, 06.04 -06.06. 38. Pajor, F., Weidel, W., Tőzsér, J., Kovács, A., Tóth, G., Póti, P. (2013): Correlations between somatic cell count, milk yield, milk quality and some physical milk characteristics in Hungarian native goat breed. In: V. Sýkora, J. Kuchtík, K. Šustová (szerk.) X. Farmářská výroba sýrů a kysaných mléčných výrobků. Brno, 05.16. Mendelova univerzita v Brne, 56-58. 2014 Pajor, F., Egerer, A., Weidel, W., Polgár, J.P., Póti, P. (2014): Relationship of hygienic quality of goat milk to teat morphology traits in a Hungarian Goat herd. In: European Regional Conference on Goats. Debrecen, 04.07-04.13. Pajor, F., Kerti, A., Tőzsér, J., Sramek, Á., Póti, P. (2014): Effect of grazing on vitamine contents of goat milk. In: Sykora, V., Kuchtik, J., Sustova, K. (szerk.) XI. Farmářská výroba sýrů a kysaných mléčných výrobků. Brno, 05.15. Mendelova univerzita v Brne, 39-41. Pajor, F.,Póti, P. (2014): Effect of Grazing on Some Bioactive Compounds of Goat Milk. In: 2 nd AsiaAustralia Dairy Goat Conference. Bogor, 04.25 -04.27. 188-189. Pajor, F., Weidel, W., Németh, Sz., Gulyás, L., Polgár, J.P., Póti, P. (2014): Relationship between udder traits and milk somatic cell count of Hungarian Native goats. In: European Regional Conference on Goats. Debrecen, 04.07 -04.13.

55