BOZSIK TAMÁS A sportesemények és ön A hazai sportesemények csekély látogatottságának okai1 1. Bevezetés Az elmúlt évtizedben Magyarországon a sporteseményekre kilátogatók száma egyes esetekben radikális mértékben visszazuhant. Az utóbbi esztendők szignifikánsan is süllyedő nézőszám-statisztikáival kapcsolatos hazai összkép lehangoló: a tradicionális küzdelemsorozatok eseményeire hazánkban évről évre kevesebben kíváncsiak a helyszínen. A minőségi játék, a nemzetközileg ismert csapatok vendégjátéka, a színvonalasnak ígérkező mérkőzések és a magyar labdarúgó-válogatott viszonylagos jó szereplése ma is képes arra, amit csupán a szórakoztatóipar legszűkebb szegmense tudhat magáénak: a lelátókról elmaradozó, tízezrekben mérhető tömeget varázsütésre visszacsábítja a máskor üresen kongó, hétről hétre csak a leglelkesebb drukkerek meglehetősen csekély számú csoportja által látogatott stadionokba. Vajon mi okozhatja e furcsa kettősséget? Az idehaza továbbra is a legnépszerűbb sportágként jegyzett (Földesiné-Gál- Dóczi, 2008) futballt szándékosan kezelem a legmagasabb prioritással. Empirikus kutatások bizonyítják, hogy a focit csaknem azonos mértékben kedvelik a különböző életkorú, lakhelyű, nemzetiségű, eltérő foglalkozású és nemű vizsgálati személyek (FöldesinéKrawczyk, 1985).
1
Diplo mamun kámat a fent megjelölt témában készítettem a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2011-ben szociológia (BA) szakon. Jelen írás mű ennek kivonatát tartalmazza.
2. Az aktív szurkolói jelenlét változásairól 1966-ban az NB I-es labdarúgó- mérkőzések átlagnézőszáma hazánkban még meghaladta a 11 ezret. A ’70-es években a leginkább közkedvelt csapatsportokat – kézilabda, kosárlabda – kísérő alacsonyabb érdeklődés mellett Magyarországon megindult a futballmeccsek nézőszámának csökkenése (Földesiné-Krawczyk 1985). A mélypontot a labdarúgó NB I-ben mindeddig a 2007/2008-as idény jelentette (éves átlagban 2 542 fő/mérkőzés), de a 2008/09-es évadban is csupán 2 826 fő töltött szabadidejéből szűk két órát országhatáron belül lebonyolított NB I-es focimeccsen. 2 A hazánkkal szinte azonos területű és népességű Portugáliában a magyar NB I-nek megfeleltethető SuperLiga 2008/09-es szezonjában 10 390 volt az átlagnézőszám. A három portugál nagycsapatra – Porto, Benfica, Sporting – átlagosan 44-50 ezer fő kíváncsi egy alkalommal. Hollandiában ez a szám 19 789 (Ajax, Feyenoord, PSV: 3551 ezer), a belga Jupiler League-ben 11 039 (Club Brugge, Standard Liége, Anderlecht: 24-28 ezer).
3. Hipotézisek 3.1.
Főhipotézis
A hazai sportesemények látogatottságában az elmúlt néhány évtized során tapasztalható markáns visszaesés okaihoz több tényező együttes hatása vezetett.
3.2.
Alhipotézisek
I. A sportlétesítmények állapota elavult Sportlétesítményeink korlátozott befogadóképességével jellemzően a kuriózumot jelentő mérkőzések esetében szembesülünk. A magyar labdarúgó-stadionokat illetően egy kezünkön megszámolhatnánk a korszerű, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (UEFA) előírásainak megfelelő, UEFA- licensszel rendelkező létesítményeket. Ha a bajnoki mérkőzések törzsközönségének bővülése, illetve új fogyasztóknak a z aktív (meccsre
járó)
szurkolók
számában
mérhető
megjelenése
pusztán
a
jobb
létesítményhelyzetet feltételezve nem is lenne prognosztizálható, a potenciális kilátogatók kényelmét szolgáló rekonstrukciós munkálatok az általános nézőszám-
2
Minthogy beléptető rendszer a hazai stadionok többségében nem működik, ezek a s zámok jellemzően becsült adatok nyomán keletkeztek. Magam a különféle sajtóorgánumokban az NB I-es mérkő zésekről közö lt tudósítások nézőszám-statisztikáiból készült adatokra hagyatkoztam.
csökkenésre
nézvést esetleg
megfelelő
ellenszerként
szolgálnának.
Ellenkező
folyamatokat hosszabb távon valószínűleg mindenekelőtt a játék színvonalának javulása indítana be.
II. Romlott a magyar emberek anyagi helyzete A sportfogyasztás elemzése az adott társadalomban tetten érhető mindennapi fogyasztási szokások figyelembevétele hiányában módszertani hibának számít, az így nyert adatokból levont kutatói következtetések irreleváns megállapításokat szülhetnek (Bourdieu, 2002). Az egyén szintjén a társadalmi- gazdasági státusz szintje a szabadidős aktivitás mértéke szempontjából determinisztikus (Földesiné-Gál-Dóczi, 2008). III. A meccs és a biztonság, valamint az ezzel kapcsolatos tévhitek A tomboló emberek mediatizált bemutatása alighanem egyúttal a haszonszerzés egyik eszköze (Szabó J., 2003), ugyanakkor természetesen nem jelenthető ki az sem, hogy a balhétól, atrocitástól való félelem a magyar bajnoki mérkőzésekre látogatást illetően összességében alaptalan, kizárólag a részrehajló vagy annak mondott média által kiváltott hisztériakeltés, amely az embereket elrettenti a hazai labdarúgómérkőzések látogatásától. Mégis belátható, hogy a szurkolótáborok közötti összetűzések legjelentősebb része a stadionokon kívülre korlátozódik. Egyfelől az erről szóló híradások a rendfenntartó szerv aspektusából sem megfelelően elhelyezett hangsúlyai, tudniillik a rendőri válaszreakciók vizuális túlhangsúlyozása, a szakszerű intézkedésbe vetett hitet csorbítja (Szabó J., 2003). A személyes részvétel esetén fellépő félelemérzet lebegtetése kétségkívül sokakat visszatarthat attól, hogy egy jelentősebb közönséget megmozgató rangadóra valamely családtagját is magával vigye, jó szívve l és szorongástól mentesen a stadionba invitálja, barátaival útjára bocsássa. IV. A sportcsatornák markáns jelenléte A tematikus csatornák féktelenül növekvő piacán hazánkban megkérdőjelezhetetlen igény
mutatkozik
a
sportcsatornákra,
a
sportközvetítésekkel
kapcsolatos
médiafogyasztás igen magas. Már egy másfél évtizeddel ezelőtti kutatás eredménye is rávilágított (Földesiné, 1994), hogy a megkérdezettek több mint fele legalább évente néhányszor megtekintett a televízióban labdarúgó- mérkőzést. A sportközvetítések rohamos növekedése felgyorsította a versenysport, mint a társadalom alrendszereihez szervesen kapcsolódó és mégis önálló jelenség intézményesülését, ekképpen a vizuális
média szerepe a sport szórakoztató funkciójának globális szintű elterjedésében megkérdőjelezhetetlen (Földesiné-Krawczyk, 1985, 245). V. Túl sok az idegenlégiós a csapatoknál A magyar NB I-ben a külföldi játékosok aránya 35%. 3 A saját nevelésű fiatalok így törvényszerűen kevés szerephez jutnak az NB I-es csapatokban. Ez az arány a labdarúgó-, kosár- és kézilabda-akadémiák beindulásával, későbbi terjedésével, jelenleg azonban elsődlegesen gazdasági megfontolások végett javulhat, ahol a fiatalokat jobbára nem szisztematikusan, a fokozatosság elve szerint építik be a csapatokba, hanem azért kapnak több szerepet a felnőtteknél, mert az élvonalbeli klubok számos munkavállalójukat anyagi megfontolásokból elbocsátják. Kérdés, hogy a szurkolók ebben az átmeneti időszakban ezen meglehetősen vegyes összetételű, jobbára kényszerből összeállított csapatokat mennyire tekintik sajátjuknak. VI. Az iskolázottság szerepe Feltételezésem szerint egyes sportágak jelentős(ebb) versenyei esetében az alacsonyabban iskolázott réteg markáns jelenléte figyelhető meg, míg más sportágaknál a magasabb végzettségűek vannak többségben a lelátókon. Labdarúgásban az ’50-es, ’60-as években még heterogén szurkolói összetételt fokozatosan felváltó, jóval kisebb összetételű tömeg stadionbeli jelenléte következtében a mérkőzéseken már korábban is jelenlévő diszkriminatív megnyilvánulások felerősödtek, ritualizálódtak (Hadas-Karády, 1995).
3
www.nemzet isport.hu/labdarugo_nb_i/tovabb-nott-a-legiosok-aranya-az-nb-i-ben-2039622?nocache
4. Elemzés 4.1. A mérkőzésre járás gyakorisága
Hisztogram 250 208
Gyakoriság
200 150 117 100 59 50
33 12
11
6
an áb b R
itk
ve É
en év ed
eg y
nt e
te
a nt av o
et en
te H
N
Á
lt.
ké th
eg et i H
N
ap o
ys
nt
a
ze r
0
Figyelemre méltó, hogy az összes válaszadó (n=446) csaknem fele – 208 fő – hetente átlagosan egy alkalommal ellátogat egy sporteseményre. A kérdésre felelők 91%-a (396 fő) legalább havi gyakorisággal (vagy ennél még gyakrabban) cselekszik így. A sporteseményekre félévente sem járók csoportjába ugyanakkor, akik az elmúlt fél évben viszont (a szűrőkérdés alapján) jelen voltak valamilyen mérkőzésen, meglepően kevesen tartoznak (17 fő).
4.2. A sportcsatornák elszívó hatása 4.2.1. A sportesemények televíziós nyomon követésének gyakorisága és a meccsre járási szokások közötti kapcsolat A mindkét kérdésre válaszoló 371 fő közül a rendszeres meccsre járók (a sporteseményre legalább átlagosan kéthetente kilátogatók) közül kerülnek ki a televíziós sportközvetítések leghűségesebb követői.
Milyen rendsze resen jár sporteseményre? Cumulative Frequency Valid
Naponta
Valid Percent
Percent
12
1,9
2,7
2,7
Hetente legalább egyszer
208
32,9
46,6
49,3
Általában kéthetente
117
18,5
26,2
75,6
Havonta egyszer
59
9,3
13,2
88,8
Negyedévente
33
5,2
7,4
96,2
Évente egyszer
11
1,7
2,5
98,7
6
,9
1,3
100,0
Total
446
70,6
100,0
System
186
29,4
632
100,0
Ritkábban
Missing
Percent
Total
A bármely sporteseményt hetente legalább egyszer élőben is megtekintők csoportja (az összes válaszadó 49,3%-a) és a havonta vagy ennél ritkábban meccsre járók (24,4%) televíziós meccsnézési szokásai között nincs szignifikáns eltérés. A sporteseményre átlagosan kéthetente járók körében (26,2%) egyenlő arányban oszlanak meg a televíziós meccsnézési szokások. Az átlagosan havonta egys zer meccsre járók között (13,2%) többen vannak azok, akik egy héten 5 vagy több meccset néznek meg televízión keresztül.
4.3. A sportlétesítmények állapota A labdarúgó-stadionok infrastrukturális hiányosságai, a több évtizede felépített, alapvető korszerűsítési munkálatokat jellemzően nélkülöző magyar stadionokban országos szinten általánosan tapasztalható állag- és állapotromlás nem éppen közönségvonzó és -megtartó tényezők. Az 1953-ban felépített, lebontás/átépítés előtt álló Népstadiont (mai nevén Puskás Ferenc Stadion) leszámítva ráadásul hazánkban nincs olyan stadion, amely 15 000-nél több szurkoló befogadására lenne hitelesítve. Az elhasználódott létesítményekben nemzetközi összecsapások lebonyolítása szóba sem jöhet (Mandel, 2000). A válaszadók (377 fő) több mint fele „inkább nem” elégedett az általa látogatott magyar sportlétesítmények állapotával, azonban kevesebb, mint 13% vélekedik úgy, hogy a létesítmények, amelyekben valaha megfordult, egyáltalán nem feleltek meg az igényeinek. A válaszadók csaknem fele úgy nyilatkozott, hogy az állami támogatás megítélésekor szükséges mérlegelni az adott sportegyesület által használt létesítmény állapotát. Mindösszesen 12 fő (3,3%) gondolja úgy, hogy ez a szempont a – szerintük szükséges – közpénzből finanszírozás perspektívájából nem releváns. 4.3.1. Szórakozásra re ndelkezésre álló pénz és mérkőzéslátogatási szándék A havi 5 000 Ft alatt szórakozásra költő válaszadók (n=26) közül 5 fő nem tervez a következő egy hónapban mérkőzéslátogatást, további 6 fő bizonytalan. A nemleges válasz mellett biztosított szöveges indoklásban az ezt az opciót megjelölő válaszadók több mint fele az anyagi erőforrás hiányát jelölte meg: „nem érdekel”, „nincs rá időm/pénzem”, „nem érdekel”, „nincs hozzá kedvem, időm, pénzem”, „nincs rá fedezetem”.
4.4. Életkor és mérkőzéslátogatás A 14-24-ig terjedő korosztály kiemelkedő többsége (46,97%) heti minimum egyszer látogat sporteseményeket, a családalapításhoz köthető 25-30 közötti életkorban lévőknél ez valamelyest csökkent (40,62%), mégpedig az általában kéthetente opció javára (31,87%). Az arány a 32-37 éveseknél ismét a heti minimum egyszer irányába emelkedett (46,13%), a „kétheti” meccslátogatók mértéke alig változott (31,67%).
4.5. A nők jelenléte a sporteseményeken Roppant alacsony azoknak a hölgyeknek az aránya, akik legalább kéthetente megfordulnak a stadionokban: a szebbik nem adatszolgáltatóinak mindösszesen 4,3%-a cselekszik így. A férfi válaszadóknál ugyanez az arány 60%. A kérdőívet kitöltő nők legtöbbje szerénynek mondható meccslátogatási múltra tekinthet vissza: 98,9%-uk maximum 6 évvel ezelőtt volt jelen első alkalommal sporteseményen.
4.6.Az iskolázottság szerepe A legtöbb válaszadó az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők közül került ki (n=121). Érdekesség, hogy a mindkét kérdésre felelők (n=341) közel egyharmadát (n=99) diplomások alkotják.
Milyen rendsze resen jár sporteseményre? * Legmagasabb iskolai végze ttsége? Legmagasabb iskolai végzettsége? Legfeljebb Szakm.képz/
Érettségi és Felsőf.
8 osztály
szakisk
Éretts.
szakkép.
szakk.
Diploma
Total
Milyen
Naponta
2
1
4
0
0
1
8
rendsze-
Hetente legalább
15
13
58
21
9
45
161
Általában kéthetente
8
8
25
17
8
22
88
Havonta egyszer
6
1
17
2
3
16
45
Negyedévente
2
0
8
2
1
11
24
Évente egyszer
0
0
7
0
0
3
10
Ritkábban
1
0
2
0
1
1
5
34
23
121
42
22
99
341
resen jár
egyszer
sporteseményre?
Total
4.7. Utazási szokások Azon válaszadók esetében, akik az elmúlt három évben egyetlen alkalommal sem kísérték el vendégségbe saját csapatukat, illetve versenyzőjüket, a közeljövőben nem várható attitűdváltozás: a kereken 100 db „egyáltalán nem” opciót választók 66%-a nem kíván útra kelni, hogy élőben láthassa kedvencét, illetve kedvenceit.
5. Összegzés A válaszadók között azok aránya, akik meglehetős gyakorisággal – átlagosan hetente – kilátogatnak egy sporteseményre, jóval magasabb értéket mutat, mint az előzőleg feltételezhető volt (minden második adatszolgáltató ekképpen nyilatkozott). Kutatásom során több, a lelátóról, stadionokból hiányzó szurkolókkal, azok (átmeneti, illetve tartós) távollétének okaival kapcsolatos előfeltételezés nyert visszaigazolást. A kedvenc csapatot, versenyzőt idegenbeli fellépésére hosszabb periódusban (ahol az elmúlt három év került említésre) nem elkísérők jelentős hányadát illetően fenntartható az a megközelítés, mely szerint közülük a jövőben sem várható attitűdváltozás: jelen felmérésben 2/3-uk „egyáltalán nem” tervez e téren változást. Az NB I-ben rajthoz álló egyesülettel nem rendelkező települések lakói mindazonáltal gyakrabban kelnek útra kulturális-, illetve sportesemény kedvéért azokhoz képest, ahol van élvonalbeli csapat. A kuriózumot keresők markáns stadionbeli jelenléte (jellemzően igen: 47%) pregnáns
példája
az
alkalmi
jellegű
mérkőzéslátogatás
elterjedésének.
A sportcsatornák elszívó hatására vonatkozó előfeltételezés a beérkezett adatok alapján elvethető, hiszen éppenhogy azok a sportrajongók látogatnak a legmagasabb számban mérkőzéseket, akiknek sportközvetítés- fogyasztása kiugró értéket mutat, különös tekintettel a tv-képernyők előtt rendszeresen futballt nyomon követő aktív labdarúgószurkolókra. A hazai sportlétesítményeket érintő, meglehetősen lesújtó vélemény két alkalommal is visszaköszönt (az infrastruktúrával 47% „inkább nem” elégedett; ahol a meccsre járási szokások rendszerességének pozitív irányú változásához szükséges változásokat firtattam, a stadion, sportcsarnok állapota dobogós helyre került). A szurkolói utánpótlás összességében még a jelenleg meglévő közönségszám fenntartására nem tűnik biztosítottnak. A mindmáig legnépszerűbb sportágnak számító labdarúgó NB I-ben a ’70-es évektől csökkenésnek indult helyszíni érdeklődés, az átlagnézőszámok erőteljes hullámzása középtávon sem sejtet pozitív változást, jóllehet jelentős
számú
olyan
potenciális
meccslátogató
van,
akiket
hatékonyabb
kommunikációval, az alapvető feltételek javításával és családbarát kedvezményekkel megszólíthatnának
az egyesületek.
Végül
a
média
szemléletváltozása
sem
elhanyagolható. A professzionális működés alapvető feltételei hiányában a jövőben is
csak egy-egy valószínűtlenül kiemelkedő nemzetközi szereplés, továbbá a labdarúgóválogatott sikereibe vetett évről évre töretlen hit, lelkesedés csábíthatja ki a drukkereket.
6. Felhasznált irodalom Bourdieu, Pierre (2002): A sportszociológia programjához. Korall, 7-8: 5-14. Földesiné Szabó Gyöngyi–Krawczyk, Zbigniew (1985): A sportesemények társadalmi szerepe Lengyelországban és Magyarországon. In: Sport a változó világban. Sportszociológiai szöveggyűjtemény. Budapest, Sport Földesiné Szabó Gyöngyi (1994): Helyzetkép a lelátóról. Budapest, Magyar Testnevelési Egyetem. Földesiné-Gál- Dóczi (2008): Társadalmi riport a sportról. Budapest: ÖM Sport Szakállamtitkárság, Magyar Sporttudományi Társaság Hadas M. - Karády V. (1995): Futball és társadalmi identitás. In: Replika 17-18:, 89119. Mandel Miklós (2000): Labdarúgás alulnézetből. In. Eszmélet, 12. évf., 47: 71-86. Szabó János (2003): Futballhuliganizmus: Lehetséges-e erőszakellenes társadalompolitika? Budapest: PolgART Tovább nőtt a légiósok aránya az NB I-ben. Internet: www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/tovabb- nott-a-legiosok-aranya-az-nb- i-ben2039622?nocache (letöltve: 2011. 08. 08.)
