A depresszió
„A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.” József Attila: Lassan, tűnődve 1933
A depresszió hazánkban évi négyezer ember értelmetlen halálát okozza. Ők azok az öngyilkosságba menekülő emberek, akik több mint fele a végzetes tettét megelőző hónapban kért ugyan orvosi segítséget, de betegségét nem ismerték fel. Évtizedek óta állunk a statisztikák élén az öngyilkosságok gyakoriságában, de még mindig tartja magát a közvélekedés: „ez nem valódi betegség, szedd össze magad! Akard, hogy jobban legyél....”. A depresszió több, mint hétköznapi szomorúság, vagy gyász. Nagyon gyakori betegség, az emberiség négy százaléka szenved benne, országoktól és társadalmi berendezkedéstől függetlenül. Sok országban - így hazánkban is - a betegek nagy része diagnosztizálatlan és ennek folytán kezeletlen. Gyakoriságára következtetni az öngyilkossági statisztikákból, az alkoholisták számából és egyéb jelekből tudunk. Több évtizede már, hogy sikeresen kezelhető a kór. A betegek közel nyolcvan százaléka meggyógyul pár hét alatt, még súlyos tünetek jelentkezése esetén is. Ilyen gyógyulási arány kevés betegségnél van, de ennek ellenére a betegek töredéke jut hozzá az oki gyógymódhoz. A depressziós betegek könnyebben válnak munkaképtelenné, nagyságrenddel többször fordul elő közöttük a daganatos megbetegedés és a szív-érrendszeri betegség. Az alkohol- és drogfüggőség veszélye kifejezetten nagy közöttük, hiszen az ösztönös öngyógyítás részét képezik. Szenvedést jelent a betegek családjának, a munkatársainak egyaránt. Nagyon komoly társadalmi problámáról van szó, és az áttörést az emberek - beleértve a családorvosokat is - szemléletváltozása segítheti elő.
A betegség okai Az elmúlt száz év során sok elmélet született arról, hogy miért vált ki ugyanaz az életesemény különböző embereknél más és más reakciót. Hogyan élnek túl ép lélekkel emberek súlyosan negatív történéseket, míg mások minimális környezeti nyomás hatására is „padlóra kerülnek”. Az utóbbi időkben szinte minden tudományos bizonyíték az un. ingerületátvivő anyagok mennyiségének oki szerepét támasztja alá. Ezek közül is elsősorban a szerotonin és kisebb mértékben a noradrenalin termelődése a ludas a pszichés betegségek egy részének megjelenésében. Az ingerületátvivő anyagok termelése és működése öröklött, bár nem egyetlen génhez kötött. A legtöbbször azt látjuk, hogy akut megbetegedés általában súlyos negatív életeseményt követően alakul ki. Azt a személyiség határozza meg (az öröklődésen túl), hogy kire milyen hatással van egyegy ilyen „oki” esemény. Kialakulásának könnyen felismerhető kockázati tényezői is vannak, éspedig a - családban már előfordult depresszió, öngyilkosság, alkoholizmus - előzőleg már jelentkezett depressziós időszak - drog és/vagy alkoholfüggőség - női nem (háromszor gyakoribb) - egyedüllét és a szociális támasz hiánya - egyéb pszichiátriai megbetegedés Az előfordulás kritikus életszakaszai a késő kamaszkor és az idősebb kor, a szülést követő időszak és a krónikus betegségek lefolyása.
A tünetei •
Alvászavar (álmatlanság, nyugtalan alvás, elalvási nehézségek).Gyakori a hajnali ébredés, a beteg úgy érzi, hogy nem aludta ki magát, de „visszaaludni” már nem tud.
•
Szexuális zavarok (csökkent szexuális teljesítmény, jelentősen csökkent érdeklődés, vágy)
•
Bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás, szégyenérzet, gátlásosság. „csak a terhére vagyok mindenkinek” érzés.
•
Csökkent érdeklődés általában minden iránt. „nem érdekel semmi, nem köt le semmi”
•
Dekoncentráltság, döntésképtelenség, lényegtelen dolgokon.
memória
zavarok.
Rágódás
• Az étvágy megváltozása ( étvágytalanság, fogyás, fokozott édesség iránti vágy, néha túlevés) • Fáradékonyság, állandó fáradtság, passzivitás • Nehézkesség, „lustaság” (ritkán nyugtalanság) • Halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések, öngyilkossági kísérlet Jellegzetes tünet még a napszaki normál ritmus megváltozása. A depressziós beteg energiaszintje reggel a legalacsonyabb, délutánra és estére aktívvá válik. A depresszió megállapításánál figyelembe kell venni, hogy rövid ideig tartó elkeseredés mindenkinél előfordulhat, ám ez nem azonos a depresszióval. A depressziós beteg tünetei súlyosabbak, lényegesen hosszabbak és kihatnak az élet minden területére.
A betegség fajtái A depressziónak vannak mindenki számára nyilvánvaló örökletes formái, ilyenkor a családokban jól látható a depressziós betegségek halmozódása. Az ilyen örökletes forma bármelyik típusú depressziónál előfordul. Az un. bipoláris, azaz mániás depresszió (pszichosis maniaco-depressiva): A mániás fázisban a beteg feldobott, euforikus. Kritikátlanul beszédes, vidám, ismerkedő. Nyüzsög és fáradhatatlan, alvásigénye lecsökken. Gyakori a nagyzásos téveszme és a szexuális túlfűtöttség. Ebben az állapotban a betegek fantasztikus teljesítményekre képesek. Az emberiség sokat köszönhet a tehetséges mániás betegeknek. Bipoláris beteg volt például Platon, József Attila, Hemingway, Csajkovszkíj, Raffaello, Csontváry, Tolsztoj, Széchenyi István és Churchill is. A jövő kérdése, hogy a pszichiátriai betegségek általában, de különösen a mániásdepresszió milyen összefüggésben van a kreativitással. Számos eset utal arra, hogy a fokozott kreativitás és az enyhébb bipoláris depresszió szoros összefüggésben van egymással. Ugyanakkor sok ilyen beteg nem mutat semmilyen kreativitást, így a betegség önmagában nem elég ennek magyarázatára. Valószínűleg a családi körülmények, a személyiség szerkezete és a betegség együttesen válthat ki ilyen kivételes alkotókkészséget.
Általában a lakosság egy százaléka szenved bipoláris depresszióban, ez Magyarországon közel százezer, általában kezeletlen beteget jelent. Lényegesen gyakoribb az un. unipoláris depresszió. Ebben az esetben a mániás fázis nélkül időről időre sokszor egyre súlyosabb formában ismétlődik a depresszió. Speciális esete a téli depresszió, amely az ősz végén jelentkezik. Ez egy biológiai állapot, ilyenkor a fényhiány állandó álmosságot, hízást, fokozott édességkívánást idéz elő. Az állapot speciális mesterséges fény segítségével napok alatt rendezhető. A depresszióra hajlamos egyéneknél a betegség általában fiatal korban jelentkezik először, ritkán ugyan, de egyeseknél már gyermekkorban. Az életkor előrehaladtával nő a depresszió előfordulásának esélye.
Depresszió esetén mindig fennáll az öngyilkosság veszélye, még akkor is, ha ezt a beteg nem mondja! Kezelés Az un. antidepresszáns gyógyszerek segítségével a betegség ma már kezelhető az esetek nyolcvan százalékában. Ezek a modern gyógyszerek az agyi ingerületátvivő anyagok szintjét normalizálják, helyreállítják a megbomlott kémiai egyensúlyt. A gyógyszerek hatására két-három hetet kell várni. Ezen idő alatt bizonyos tünetek már enyhülhetnek, de az eredeti tünetekhez társulva átmeneti mellékhatások jelentkezhetnek. Ha a beteg tisztában van a kezelés kezdeti nehézségével, türelmesebben viseli el ezt az időszakot. A depresszió mindig ciklusokban jelentkezik, egy egy epizód általában nyolc-tíz hónapos. Ezen idő alatt a kezelés megszakítása szinte minden esetben visszaesést okoz. Sokszor évekig tart a gyógyszerszedés profilaktikus céllal. Ez olyan esetekben indokolt, ha a beteg az elmúlt években kettőnél több depressziós ciklust élt meg. A gyógyszer megválasztása és a kezelés ideje minden esetben egyéni mérlegelést igényel. Dr. Wolsky Luca
