BORÍTÓ CÍMOLDAL
Lucaságom TÖRTÉNETE
Mit is adhatnék neked drága unokám a 18. születésnapodon? Valamit, amit nem tesz tönkre az idő, valamit, amit csak én tudok adni neked. Ezek az emlékeim…, rólad…, veled…
Ötvenes éveink végét tapostuk, egyáltalán nem készültünk még a nagyszülőségre, a rendszerváltozás után éppen csak kezdtünk anyagilag helyrerázódni, amikor egyszem lányunk elénk állt a kérdéssel: - Mit szólnátok egy unokához?????? - Jöjjön!! - volt a válasz..., nem érdekes, hogy nincsen férje csak barátja, nem érdekes, hogy nincs hol lakni – ez valahogy mindig megoldódik - az a fontos, hogy LEGYEN unokánk, ANYA lehessen (hisz az „előrejelzések” szerint a fogamzással gondjai voltak). Amilyen gyorsan kicsusszant a szánkon a JÖJJÖN, olyan gyorsan kezdett el járni az agyunk, hogy megteremtsük az érkezésedre édesanyád és édesapád közös otthonát, hogy neked ne egy tíz négyzetméteres albérletben kelljen első lépéseidet megtenni, mint annakidején édesanyádnak. Egyik barátunknak a VI. kerületben (nem messze tőlünk) volt egy 24 négyzetméteres garzonja, amit irodának használt, de a tevékenysége éppen becsődölt. Viszonylag olcsón átadta…, viszonylag olcsón helyrepofoztuk, még egy kis zuhanyfülkét is beszorítottunk a WC vel szembeni üres sarokba… Néhány bútor (a gyerekágyat a szüleid szerezték valahol és szépen kicsinosították) és már meg is telt a szoba, a pici előszoba, a még picibb konyha. A hűtő és a tűzhely között pocak nélkül még meg tudott fordulni édesanyád…
...Jöjjön!!...
Összeköltöztek, hogy kipróbálják milyen is az együttélés.
3
Hogy minél egészségesebben fejlődjél, édesanyáddal jókat sétáltunk a Szabadság téren - akkor készült az érettségijére (kicsit meg, de nem elkésve) tervezgette a közös jövőtöket. Emlékszem, akkor már jócskán benn voltunk a télben, de sétálni muszáj volt minden nap, egy buckán megcsúszva fenékre zuttyant (veled a pocakjában) hüttyőőőőő - kiátott fel ijedtében. Ezen a hüttyőn (ki tudja jelent-e valamit) annyira, de annyira nevetni kellett, hogy még a könnyünk is kicsordult. Az írásbeli és szóbeli közt megszülettél, könnyen, egészségesen. Mi Papával a piszkei nyaraló(cska) kertjében dolgoztunk éppen, szép idő volt, matattunk a szőlőben, amikor megcsörrent a telefon. Már volt „mobilunk”, otromba szerkezet, mint egy bőrönd, de hozta a jó hírt… Nagyszülők lettünk… Szent ég, ugye szabad ilyenkor sírni, mégsem minden nap lesz az ember Nagymama és Nagypapa. Édesanyád még kész lett a mosással, de teregetésre már nem volt idő, rohanás a Rókusba (ott születtél tűzfolttal a homlokodon). LUCA - 3,60 kg, 55 centi!!! Mindez 1996. április 27-én 18.05 kor történt!!
LUCA 1996. április 27-én történt!
Rohanás föl Pestre, hogy minél előbb láthassunk, édesanyád úgy jött elénk, mintha nem is előtte való nap születtél volna. Papát még sose láttam ilyen meghatódottnak, mint amikor a karunkba vehettünk.
5
Az első néhány nap még pólyában voltál, aztán az újkori
A ház amiben laktatok kezdett „szlömösödni”, fura lakókkal lett
szokásoknak megfelelően „átöltöztettek”. Otthon, a kicsi
tele, nem igazán ilyen környezetet kíván az ember az egyszem
garzonban édesanyád jól boldogult veled. Az első néhány nap
gyerekének és unokájának. Ezért aztán hozzánk költöztettünk
büszkén mesélte milyen jó kisgyerek vagy, hangod sincsen.
benneteket!
No de aztán rázendítettél és mintha csak kopírozták volna
Ez még a pelenkás korszakod volt (ne szégyelld, mindenki átesett
édesanyádat hasonló korszakában, nem volt különbség éjszaka és
rajta), próbáltam Papát is bevonni az efféle munkálatokba, de
nappal között, hangerőben sem maradtál el tőle!
minden szerető kíváncsisága ellenére erre nem volt hajlandó. Ő leginkább csak mesélni szeretett neked, nyugodtan kiadhattuk
Az érettségi vizsgákra hordozott magával, azon túl, hogy a
volna kötetbe gyűjtve „eredeti” történeteit a dugattyúk mére-
szünetekben szoptatni kellett, minden vizsgabiztos kemény
tezéséről, a hosszú nyelű csavarhúzóról, a derékszögű vonalzó
lelkét megpuhította egy gyönyörű vöröshajú kisbaba látványa.
szükségességéről…
Az érettségi kiválóra sikerült, ami egyenes utat jelentett
Erről édesanyád is tudna mesélni…
édesanyád számára a szolnoki Gazdasági Főiskolára. Kishitűek
Ritkán mozdultunk ki bárhova is, de az egyik téli estén
voltunk, térítésesre jelentkezett, pedig a pontszámaival befért
édesanyáddal elmentünk az éves Lions bálra, egy elegáns
volna az államilag finanszírozott helyekre is. (No nem baj, mi
szállodába. Papa vállalta a felügyeletet!! A vacsora után a
kibírtuk és talán esélyt kapott egy szegény gyerek, aki másképp
jelenlévők nagy táncikálásba kezdtek, mi pedig egyfolytában az
nem tanulhatott volna.)
óránkat néztük. Mi lehet veletek otthon? Nagy baj nem lehet, mert Papa még nem
Az együttlakás a szüleid számára nem volt zökkenőmentes.
jelent meg az ajtóban egy üvöltő dervissel a hóna alatt, de csak
Édesapád a maga 20 évével még nem volt érett a szülői szerepre
nem bírtuk tovább: irány haza!!
(igaz, az azóta eltelt 18 évben sem vállalkozott rá), édesanyád egyedül nem tudta megoldani az életeteket, a suli miatt is sokat voltál nálunk.
6
7
A finom meleg lakásban csend volt. Lábujjhegyen közelítettük meg a babakocsit - púpos a takaró, minden oké, gondoltuk: de a takaró alatt nem volt senki. Papa elterpeszkedve a széles franciaágyon, mellette senki…, aztán a paplant felemelve a lába mellett végre megláttunk, a legmélyebb álmodban békésen… Másnap elmesélte, hogy mivel nem volt már türelme tovább ringatni a kocsidat, hogy elaludjál, maga mellé vett a párnára. Eddig emlékezett…
8
PISZKE PISZKE Hétvégeken Piszkére jártunk
Hétvégeken Piszkére jártunk. Sokan megnéztek minket a Szabadság téren, az amerikai nagykövetség szomszédságában, ahogy a kicsi terepjáróba pakolásztunk. Először a csomagok, aztán egy magyar vizsla (Pipec), két perzsamacska (Kikka és Csicsike), majd legvégül az unoka került be leltár szerint. Az utat végig dalolásztuk… El is felejtettem mondani, hogy egyéves korodban elvittünk a József Attila utcába egy négyórás bölcsibe (mivel aludni nemigen akartál ott). Az ott tanult dalokat kellett a kocsiban unalomig ismételgetve torkunk szakadtából énekelni. Szerinted így kellett, a bölcsiben is így énekeltétek… Piszke gyerekparadicsom volt. A környéken sokan vettek hétvégi házat, kertecskét Pesten lakó családok. Korunkbeliek, akik ugyancsak unokákkal jöttek. A Gerecse lejtőjén kialakult kis kolónia, a gyönyörű látképpel: a Dunakanyar az Esztergomi Bazilikával bezárólag nagyon emberi léptékű életet élt. Élvezték a jó levegőt, játszottak és kirándultak a gyerekekkel, a mamák finom palacsintákat sütöttek. A papák el voltak foglalva a forrásnak indult borokkal,
10
a tavalyi pálinkát kóstoltatták egymással.
...torkunk szakadtából...
9
Piszke maga volt...
...a paradicsom
Találtunk a Dunán egy kis szigetecskét – ami az állandósult alacsony vízállás miatt szinte mindig száraz lábbal volt megközelíthető – ahová majdnem minden nap az összes gyereket és Pipecet begyűjtve legurultunk. Naponta más színű kavicsot gyűjtöttünk (ami szerinted hosszú ideig KIVACSnak volt nevezendő), ismertük a virágokat, kishalakat fogtunk. Mondtam…, maga volt a paradicsom… Az életterünk egy félig fedett terasz volt, ahová felállítottunk egy kör alakú medencét, amibe 4 köbméter víz fért. Oázis volt a forró nyári napokon. Ilyenkor egész nyárra leköltöztünk, a medencét, mivel a hegyen nem volt folyóvíz – lajtos kocsikkal töltöttük fel. A környék minden gyereke ebben tanult meg úszni. Papa rendszeresen járt uszodába és hogy a nyár se maradjon ki, kieszelte, hogy a derekára köt egy nehezen nyúló gumikötelet, azt kikötötte a kerítéshez, így aztán olyan erővel tudott tempózni, mint az igazi uszodában, de itt csak centimétereket haladt előre (meg vissza).
14
Oázis volt a forró nyári napokon
Mivel téged még ellepett a víz (ami persze nem zavart nagyon)
Délutánonként Papa elment a méhesbe szunyókálni, mi pedig a
állandó figyelemmel kellett követni, nehogy felügyelet nélkül
négylábúakkal jártunk egyet a mezőn, hatalmas virágcsokrokat
bemássz a medencébe. Mindig kinn sertepertéltél a teraszon,
gyűjtöttünk.
ahol egy kis fürdető kádat töltöttünk fel számodra a
Megdézsmáltuk AATI (rendes nevén Anti szomszéd) szépen
„medencézés„ közti szünetekre. Azon túl, hogy ruhástól-cipőstől
színesedő paradicsomjait, kaptunk pince-hideg szódaspriccet…
belemásztál, kis vödröcskéddel telehordtad utcai kaviccsal,
Az esti fürdés a nappal felmelegedett tetraéder formájú vas
beleállítottad a kutyát, aki megadóan tűrte, hogy körömkefével
víztározó alá telepített zuhanyfülkében történt. Az első néhány
súrold a lábát. Az egyik délutánon, amikor édesanyád is
perc után a víz persze már nem volt olyan meleg, visszatartott
meglátogatott bennünket, iszonyú visítás hallatszott a terasz
lélegzettel tűrted, hogy tovább csutakoljalak. Szerintem itt
felől. Azt tudtuk, hogy tőled ered, de mi történhetett??
alapoztad meg későbbi kiváló úszás tudományodat, ami a levegő
Másodpercek alatt melletted voltunk, a lábadat mutogattad, amin
benntartását segítette a víz alatti úszásnál, biztosan.
nem volt nehéz felfedezni a kisujjad mellett egy méhcsípés piros
A tetőtérben a hatalmas matracon aludtunk mi ketten. Mielőtt a
foltját. Csak azért ijedtünk meg a kelleténél jobban, mert
mese elkezdődött volna, Papa szertartásszerűen megjelent és
édesanyád tudta, hogy édesapád allergiás a méhcsípésre (amivel
felkopogott hozzánk. - KIPOKÓ?? - kérdezted ugyancsak követ-
azonnal orvoshoz kell fordulni ilyen esetben és kéznél kell lenni az
kezetesen minden este (gyengébbek kedvéért ez a „Ki kopog?”
életmentő kalciumnak). Egy-két perc elteltével és az ecetes
lucás megfelelője volt akkoriban…).
borogatásnak hála a lüktető pirosság szűnni kezdett, meg-
Voltak fura és egyéni szóhasználataid…, a bemutatkozás nálad
nyugodtunk valamennyien, hogy te a természet gyermeke vagy,
úgy zajlott, hogy megkérdezted: - Hofirnyák a te nevedet?? Ami
mindenféle vacak allergia nem kezdhet ki veled! Azt viszont egy
később a „Hogy hívják a te nevedet?” változatra finomodott…
életre megtanultad, hogy nem érdemes hajkurászni és csapkodni a szomjukat oltani kívánó méhecskéket, darazsakat, mert nem hagyják magukat büntetés nélkül kiebrudalni a víztócsák mellől!
16
17
A tetőtér utólag beépített kör alakú ablaka a Dunára nézett. A derengő fény jól megvilágította a vizet, néha tükörablakú hajók úsztak rajta, a csillagok fényei is visszaverődtek. Ami azonban számodra mindennél izgalmasabb volt, megtudtad, hogy a Duna túlsó partja már Szlovákia, egy másik ország, ahol persze a többség ugyanúgy magyarul beszél mint mi, de akkor is! A történelem fogyatékosságait nem tudtam elmagyarázni…, ezt nem tudtam a kicsi kobakodhoz igazítani.
18
3 évesen elkezdtél óvodába járni. Névadó apád segítségével egy nagyon jó kis óvodába kerültél, nem a „törvény szerint járó” rossz levegőjű belvárosiak egyikébe! 2000-ben azonban kiderült, hogy el kell költöznünk a Szabadság térről, ahol olyan jó nagyokat játszottunk, csúzdáztunk. A TV szellőztetőjén (egy kör alakú építmény a kutyafuttató területén) mindig meleg levegő áramlott kifelé. Ha könnyű papírdarabkákat dobáltunk fölé, egészen az égig követhettük kicsi követeink útját. Így utólag már bevallhatom (mivel szemmel láthatólag nem lett semmi következménye), egyszer fejre ejtettelek. Csak a lépcsőről akartam lebillenteni a babakocsit, de a kereke beakadt egy hupliba. Olyan magasra kellett emelni, hogy a feneked súlypontja magasabbra került és a bekötözés ellenére kiborultál. Sírni se volt időd, olyan gyorsan felkaptalak és rohantam veled vissza a lakásba: szent ég, biztos betört a fejed gondoltam, de szerencsére semmi komoly, kis horzsolás… Jó fej voltál, még utána se bömböltél. Elárulni meg még nem tudtál…, beszéd híján… Karácsony egyik napját mindig keresztszüleidnél töltöttük, akik a Vizafogó lakótelepen laktak egy tündérlakká varázsolt kis lakásban. Keresztapád eredetileg lemezlovaskodott, különleges gyűjteménye volt, az egyetlen tabu terület számodra, pedig
3 évesen elkezdtél óvodába járni
minden alkalommal oda vezetett az első utad (még kúszó-mászó korodban is).
21
Ahogy nőttél, úgy került egyre magasabbra a gyűjtemény, hogy
Nem volt annyi pénzünk amennyibe ez a ház került, de nagyon
a vágyakozásodnak legyőzhetetlen akadálya legyen.
tetszett a szeparáltság és persze az óriási úszómedence az
Rengeteg felvételünk van ezekről a meghitt pillanatokról, ahol
udvarban. Szerencsénk volt, mert jóval a hirdetett ár alatt
még Angika (keresztanyád) is velünk énekelte a karácsonyi
megkaptuk. A házaspárnak nagyon kellett a pénz, mi pedig kápéval
dalokat. Sajnos őt korán elszólították az égiek, nem érte meg az
fizettünk. Igaz, teljesen kiforgattuk még a zsebeinket is, a
50. születésnapját. A temetésen Papa búcsúztatta Őt.
tetemes költözési költséget alig tudtuk kifizetni.
Aztán megritkultak ezek a találkozások, keresztapád szépen
2000. március 11. Nagy változás dátuma az életünkben.
lassan kikopott az életünkből… Te a Tompa utcai óvodába kerültél, édesanyáddal ezt már jóval az
22
Tehát a költözés: ha már muszáj (nem szívesen jöttünk el, nagyon
ideköltözésünk előtt elintéztük, alig pár száz méter séta az új
szép és biztonságos hely volt ez számunkra), keressünk egy olyan
házunktól.
élhető települést, ahol persze a jó levegő a fő szempont, de ne
A szomszédban lakott Regi (ma felnőtt hölgy veled együtt), aki
legyen túl távol a fővárostól, mert a kulturális élettől nem
akkor ugyan már tíz éves volt, de nagyon szívesen játszott veled,
akartunk nagyon elszakadni.
különösen a medencében, ami akkor még nem volt sokaknak a
Persze nem volt egyszerű, mindig derültek ki apróságok, ami
környéken. Az úszástudományod megalapozása is itt kezdődött,
miatt dugába dőlt az elképzelés. Csömörön egy kollégánk lakott,
te a lépcsőn állva (és kapaszkodva), én két méterre tőled, és
először ő kalauzolt ki bennünket, édesanyád vezette a terep-
indult az alkudozás:
járót, mert a téli hónapokban voltunk kénytelenek házat keresni,
- Jó, akkor most engedd el és ússzál felém…
szorított bennünket ugyanis a Nemzeti Bank szabta kiköltözési
- Mama, jó, de gyere egy kicsit közelebb….
határidő.
- Rendben, csak gyere…
23
Aztán amikor tempózni kezdtél – éppen csak a víz tetején tartva magadat – én lassan hátráltam a medencében…, egyre nagyobb távolságokat úsztál biztonságban. De az i-re a pontot mégis Regi tette fel! Egy napon két gumimatraccal mentetek be a szokásos fürdőzésre, és Regi hatalmasakat ugrott a medence széléről. Egyik ilyen ugrás a te matracod szélére sikerült, aminek következtében lecsúsztál és annak rendje és módja szerint a víz alá kerültél. Édesanyád a fenti konyha ablakából figyelt benneteket, nem tudom hogyan ért le a lépcsőn három másodperc alatt, de megtette, amikor is kibukkant a fejed és nyugodt hangon közölted: NINCS SEMMI BAJ! És ez volt a választóvíz. Ettől a perctől magabiztosan úszkáltál mellettünk, nemsokára te is fergeteges talpasokat ugráltál a partról. Minden újabb figurát hatalmas tapssal kellett jutalmazni, és mondhatom széles volt a repertoár.
24
Jellegzetes népviseletet hordanak az itteniek (batman-nek csúfolják a fiatalabbak), de az ünnepi viselet nagyon szép. Első képeid egyike, hogy Regivel együtt beöltöztetett Regi mamája ebbe a népviseletbe és különös fonást készített a hajadba. Talán ez adta a lökést, hogy beírassunk a Csicsörke nevű néptánc együttesbe és talán innen indult a tánc iránti szereteted is.
24
Talán innen indult a tánc iránti szereteted
Igaz, később ez már a modernebb formációban folytatódott (Flesh Dance volt az együttes neve?), évente az egész család lelkesen tapsolt az évzáró ünnepeken. Neked akkor még volt egy kis bajod a ritmussal – az istennek se sikerült a többiekkel együtt mozdulni (persze nem voltál egyedül ezzel!), így aztán mindig a harmadik-negyedik sorban táncoltál, kicsit eldugva az ügyesebbek mögé. Gyakran panaszoltad el ezt a családnak, Papa egyszer meg is kérdezte, vajon mennyit kéne a vezetőnek fizetni azért, hogy egyszer legalább az első sorban táncolhass, mert ő szívesen kifizetne akármennyit! Aztán annak is eljött az ideje, hogy első legyél a sorban. A tánc mellett a másik nagy szenvedély az úszás lett. Hogy ezt igazán a szíved mélyéből csináltad, mi sem bizonyítja jobban, hogy még mindig kitüntetett helyet foglalnak el a szobád falán az akkoriban nyert arany, ezüst, és bronz érmek. Alább nemigen adtad!
Modernebb formációban
29
Kicsit kezdett jobb életünk lenni, már nagyon keveset jártunk le
Amikor már leszavaztátok, vagy végig aludtátok a Planetáriumot,
Piszkére, hiszen minden adva volt itthon is abból, amiért ezeket a
kihagyhatónak ítéltétek a következő múzeumot, a délutáni
nagy utakat megtettük a Gerecse lejtőjére. Itt is rohangálhatott
fürdőzés helyett a szobádban összezsúfolva ment a „duma”,
az udvarban Pipec, Kikka és Csicsike!
éreztük, hogy ez már a vége… De biztos vagyok benne, hogy soha
Boldogságos éveink voltak.
nem fogod elfelejteni Diát, Katát, Gergőt, Bálintot, Márkot,
Esténként kiültünk a teraszra (hasonló mennyiségű csillagot
Cintit…, Klaut az utolsó évben...
legfeljebb a piszkei ház ablakából láthattunk), szalonnát
30
sütöttünk meg fóliába csomagolt krumplit, kenyeret pirítottunk a
Egyszer, amikor épp Lions társaimmal egy kétnapos útra mentünk,
parázs fölött. Dalolgattunk is néha Papával egy-egy pohár
édesanyád pedig a főiskolán, Szolnokon volt, Papa vigyázott rád.
vörösbor mellett. Különleges élmény volt az éjszakai fürdőzés a
Leginkább akkor szeretett veled lenni, amikor csak kettesben
kivilágított medencében, úgy éreztük ennél többet nem is
voltatok. Erre a napra egy kirándulást tervezett a csömöri
kívánhatunk az élettől. Sokszor gondoltam a szoba-konyhás
„havasokba” veled és Pipec kutyával… (Ennek a kirándulásnak a
családi házra, ahol elindult az én életem és amire még ma is nagy-
videofelvételét az én CD-im közt megtalálod.)
nagy szeretettel gondolok és azt kívántam, bárcsak láthatnának
Bár a kirándulás jól sikerült, a legnagyobb benyomásod mégis az
a szüleim, milyen jó is lett az életem! A meleg nyári napokon
volt, hogy „félelmetes helyeken jártatok, ahol nagy szakadékok
jöttek a barátnők, Lili, Adri (meg az ő kistesója), mindenki
voltak és hatalmas méretű autók dübörögtek”. Mint kiderült a
megtanult tőled fejest ugrani.
benyomásaidnak volt „igazságtartalma”, a csömöri szemétlerakó
Hogy ismerd meg és tanuld meg becsülni a családi gyökereidet,
mellett mentetek el, ahol a hatalmas gödröket töltötték meg
Papával megszerveztük az „UNOKATESTVÉR TALÁLKOZÓT”,
szeméttel és utána földdel letakarták. Kicsit távolabb már
amit aztán haláláig vele, utána nélküle is megtartottunk egészen
barátságos dimbes-dombos kiserdő várt rátok, ahol szépen
addig, amíg ezek a keretek mindenki számára elegendő
megosztottátok az általam összekészített hátizsák tartalmát.
szórakozást nyújtottak.
(Szendvicsek, főtt tojás, túró rudi, tea…)
31
A családi kupaktanács úgy döntött, hogy Csömörön fogsz iskolába
Eladtuk Piszkét, eladta az egyszemélyes vállalkozásból céggé
járni. Kellenek a gyökerek, a barátok, baráti körök. Édesanyádat
varázsolt Rombusz Kft.-t, a testvérével kötött számodra egy
is nagyon megviselte a költözés az ő gyerekkorában, leginkább
biztosítást, ami a tanulmányaidat volt hivatott biztosítani (és
persze az Újpestről való elköltözés, elszakadt Cicutól, a legjobb
amit halála után az utolsó három évben édesanyád fizetett),
barátnőjétől, a jó kis szánkópályától, az osztálytársaktól…
akkor még egyáltalán nem tudtuk, hogy erre alig lesz szükséged,
Ezt nem akartuk veled megtenni és noha a Pestről kiköltözött
édesanyád megteremti számodra, ami ehhez szükséges…
családok jelentős része visszahordta a gyereket pesti iskolába,
Volt egy rövid időszak, amikor mégis hinni kezdtünk a csodában.
mi úgy éreztük: jól döntöttünk.
Az első műtét után kétszer is negatív leletet kaptunk. Akkor
Ezek az örök barátságok igazítják még ma is helyes irányba az
vettük meg az alsóörsi nyaralót (100 méterre a horgásztanyától)
életedet, ugyan jöttek újabbak is, a régiek soha el nem évülő
abban a hitben, hogy a következő tavasszal már leköltözhetünk
érdemeket szereztek.
és ott folytathatjuk nyugdíjas életünket). Nem is tudod mit jelentettél neki. Veled akarta átélni mindazt,
A nyugodt és gyarapodó évek azonban nem tartottak sokáig.
amit édesanyáddal nem tett meg. A szegénység, az albérletezés
Papa 2002-ben megbetegedett. Letaglózott bennünket a hír,
nem az ő világa volt. Inkább „menekült” a hajóra, a távolból
akkortól a legtöbb időnket orvosoknál, kórházakban töltöttük.
próbált meg szeretni bennünket. Nem akarta megélni a
Amikor megtudta a betegséget, főleg annak kimenetelét – hiába
reggelente pohárba fagyott víz látványát, az egy óra múlva kihűlő
próbáltuk valamennyien a lelket önteni belé – egy dolog érdekelte
vaskályha kemény hidegségét, sem a hajnali kelések gyötrelmét,
igazán. Elrendezni a család körüli dolgokat, megteremteni a
amikor indulás előtt még el kellett lapátolni a havat a harmincnégy
biztonságot, erőt önteni belénk.
lépcsőről Hűvösvölgyben. Az egyéves gyerek súlyát cipelés közben (hiszen még aludt szegény), az elgémberedett kicsi lábak és kezek érzetét, miközben a bölcsiben bontogatni kellett a téli zsákból.
32
33
Veled más volt az élet! Már sokkal gondtalanabb, jutott idő mesét olvasni, meglesni a vadnyulakat a piszkei mezőkön, esténként eljátszani a „Kikopó?” játékot. Talán tudattalanul is ezt adtad neki vissza, amikor nyolc évesen a betegágya mellé álltál, édesanyáddal együtt lepedőt cseréltél, megitattad, beszéltél hozzá. Ezt én se fogom nektek elfelejteni soha!
34
Kikopó?
Papa halála után pár nappal leköltöztél hozzám, hogy ne legyek
A középiskolát te választottad, szívesen jártál ide, bár – jellemző
egyedül. A régi hálószobánkat rendeztük be neked az itthon
módon – inkább a felsőbb osztályba járókkal barátkoztál és
fellelhető bútorokkal. Esténként egymás mellett aludtunk el és
szinte mindig a fiúk voltak többen körülötted. A duma partik
csak miután hallottam biztonságos, mély szuszogásodat, akkor
sokszor nyúltak éjszakába, ilyenkor a kelleténél többen
mentem át az én kis (azóta is nagyon szeretett) puritán háló-
aludtatok a baldachinos ágyban, senkit nem érdekelt a
szobámba.
komforttalanság.
Az iskolában nem volt gond, jó tanuló voltál, de nem voltál kitűnő.
Legfeljebb engem ért nagy meglepetés, hogy éjszaka hálóingben
Aztán amikor láttad, hogy Igazgató bácsi egyenként kezet fog
belebotlottam valakibe a sötétben, mert senki nem akart a
a kitűnő tanulókkal, eldöntötted, hogy a következő évben te is az
villannyal zavarkodni.
leszel. Sikerült. Az egész család nagyon büszke volt rád. Örömmel töltött el, hogy érdekeltek a versek, jól fogalmaztál (tudtam, hogy ezt tőlem örökölted) és mindig szeretted az eredeti dolgokat, kilógni kicsit a sorból - no ez már családi hagyományként örökítődött nemcsak rád, Édesanyádra is. Az általános iskolás korszakod gyorsan elrepült. Szerettek az osztálytársaid, tanáraid, ez a szobádban előforduló nagyszámú gyereklétszámból könnyen kikövetkeztethető volt. A nyári táborok, téli sielések közben szerzett új barátok se tudták azonban kiütni a nyeregből „a legstabilabb” régieket: Diát, Rékát, Nikit…
36
37
Felnőtt lettél. Nehéz felfogni, hogy lassan kész vagy az önálló életre. Van fodrászod, kozmetikusod, jogosítványod, ...autód… Felfogtam és értem, hogy nemsokára nem velem fogsz élni. Mit is kívánhatnék neked ezekben a szentséges pillanatokban, amikor 18 éves lettél? Felidéződik egy színes kis papírdarabka, amit te adtál nekem néhány éve karácsonykor az ajándékod mellé. Ez áll rajta: „Mama, sose lehetsz olyan öreg, hogy ne álmodozzál és ne próbáld meg megvalósítani az álmaidat.” Köszönöm az időben jött figyelmeztetést: így élek. Neked se kívánhatok szebbet és többet a nagybetűs ÉLETBEN! Különleges vagy, okos és szép. Tanuld meg ki vagy, próbáld megérteni a körülötted élőket, lásd meg a bajaikat is, amiket esetleg nem akarnak a világba kiabálni. Szeresd a családodat, mutasd is ki amit érzel. Sose veszítsd el a gyökereidet, vigyázz rájuk. Légy nyitott, fogadd el az embereket olyannak, amilyennek ők szeretik magukat.
38
ÁLMODOZZÁL BÁTRAN! HARCOLJ, HOGY VALÓRA VÁLJANAK!
Bár mi nem vagyunk a képen, a virágba borult piszkei zanót előtt rólad készült kép emlékeztetni fog ránk:
MAMA Csömör, 2014. április 27.
Bár mi nem vagyunk a képen...
41
BORÍTÓ HÁTOLDAL
2014.04.27.
