Bojtárné Lukácsik Monika1 – Domán Csaba2 – Hamza Eszter3 – Rácz Katalin4 – Szabó Dorottya5 – Vásáry Viktória6
Natura 2000 területeken működő halastavak gazdálkodásának főbb jellemzői Main characteristics of the management of fishponds operating in NATURA 2000 areas
[email protected] 1Agrárgazdasági
Kutató Intézet, Akvakultúra Munkacsoport, munkacsoport-vezető 2 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos segédmunkatárs 3 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos főmunkatárs 4 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos segédmunkatárs 5 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos segédmunkatárs 6 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos tanácsadó
1. Bevezetés Magyarország természeti értékeinek gazdagságát mutatja, hogy területének bő ötöde európai uniós vagy hazai természetvédelmi oltalom alatt áll. E területek zöme, mintegy 1,9 millió hektár az Európai Unió két természetvédelmi irányelve, a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv alapján kijelölt Natura 2000 terület, amely magában foglalja Magyarország összes vizes területének több mint 70 százalékát. A biológiai sokféleség megőrzésére irányuló, elmúlt időszakban megvalósult beavatkozások eredményeként a hazai élőhelyek több mint felénél javult a természetvédelmi helyzet, a nem kielégítő és rossz természetvédelmi helyzetű közösségi jelentőségű élőhelytípusok aránya azonban így is meghaladja a 80 százalékot. A védett területeken történő gazdálkodás, a közösségi jelentőségű fajok és élőhely-típusok védelme, a hazai gyakorlatban kevéssé tudatosult ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása sajátos feltételekhez kötött, amelyek speciális ismereteket, hatékonyan működő monitoring rendszert, a területi adottságokhoz igazodó termelési eljárásokat igényelnek. A Natura 2000 területek állapotának javítása, a megfelelő természetvédelmi kezelés biztosítása a 2014-2020 közötti időszakban is kiemelt fontosságú célkitűzés, amelynek gyakorlati megvalósítását hazai és uniós stratégiák, fejlesztési források egyaránt segítik. A védett területeken történő gazdálkodás problématerületeinek feltárása érdekében az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársai a Natura 2000 területeken működő tógazdaságok reprezentatív mintájára kiterjedő felmérést végeztek. A Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Halászati Operatív Program Irányító Hatósága által támogatott kutatás keretében felmérésre került a Natura 2000 halastó területeken megjelenő védett fajok összetétele, előfordulási gyakorisága, valamint az érintett tógazdaságok termelési, gazdálkodási sajátosságai. A tanulmány e tényezők bemutatására vállalkozik, valamint a vizsgált haltermelő gazdaságok gyakorlati tapasztalatainak figyelembevételével javaslatokat fogalmaz meg a Natura 2000 területen történő halgazdálkodás kapcsán felmerülő főbb problémák megoldási lehetőségeire. 2. Módszertan A Natura 2000 területeken történő gazdálkodás kapcsán felmerülő problémák azonosítása érdekében az érintett területeken gazdálkodó haltermelő üzemek körében személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves felmérést végeztünk. Alapsokaságnak az Agrárgazdasági Kutató Intézet által működtetetett, halászati statisztikai adatbázisban nyilvántartott 117 üzemet tekintettük, amelyek (2014-ben) összességében 11 558 hektár Natura 2000 besorolású területen tevékenykedtek (AKI, 2015). Az üzemek tóterület szerinti mérete, földrajzi jellemzői alapján reprezentatív minta elemszáma 27, ami az alapsokaság bő ötödét fedi le. A kutatás során felkeresett tógazdaságok összterülete több mint 9 000 hektár, amelynek 80,9 százaléka (7 483,5 hektár) Natura 2000 besorolású terület. A felmérés Magyarország öt tervezési-statisztikai régiójának tíz megyéjére terjedt ki. A kérdőívek felvétele mellett számos esetben lehetőségünk nyílt a telephelyek, illetve a tóterületek bejárására, ami olyan egyedi problémák, szükségletek azonosítását, valamint ezek összefüggéseinek feltárását tette lehetővé, amelyeket a kérdőív közvetlenül nem érintett. Az adatokat SPSS-statisztikai program és Microsoft Excel program segítségével értékeltük ki. A kisebb elemszám miatt túlnyomórészt leíró statisztikai számításokat végeztünk.
56
3. Eredmények
3.1. A minta jellemzői A teljes tóterület mérete szerinti jellemzőket tekintve a felmérés keretében vizsgált haltermelő üzemek bő tizede (14,8 százalék) tevékenykedik 50 hektár alatti tóterületen, közel negyede (22,2 százalék) az 50-100 hektáros méretkategóriában foglal helyet, szűk kétötöde (37 százalék) 100-300 hektáros, negyede ennél nagyobb tóterületen folytat haltermelést (1. táblázat). A Natura 2000 besorolású tóterületek többsége (97,7 százalék) üzemelt a felmérés idején (2015. április-június), mindössze három válaszadó jelezte összességében 175,2 hektáros nagyságrendben, hogy tórekonstrukció, illetve működtetési engedély hiánya miatt a termelésből átmenetileg kivont Natura 2000 besorolású területtel rendelkezik. A mintába került haltermelő üzemek (2014. évi) nettó árbevételének alakulása kiegyenlített képet mutat. Túlnyomó részük (37 százalék) a 8-30 millió forint közötti árbevételi kategóriába sorolható, bő ötödük árbevétele 8 millió forint alatt maradt, harmaduk (33,3 százalék) 30 millió forintnál nagyobb nettó árbevételt realizált. A 2014-ben értékesített összes halmennyiség a minta egészében elérte az 5344,6 tonnát. A hektárra vetített éves hozamok a haltermelés sajátosságaival összefüggésben jelentős szórást mutatnak, a néhány tonnától a 100 tonnáig terjedően. 1. táblázat:
A felmért tógazdaságok méretkategória szerinti megoszlása
Méretkategória
Teljes tóterület alapján
Ebből Natura 2000 terület
N*
%
hektár
%
hektár
%
50 ha alatt
4
14,81
95,70
1,03
72,86
0,97
51-100 ha
6
22,22
452,00
4,89
373,20
4,99
101-300-ha
10
37,04
1535,63
16,61
1452,43
19,41
300 ha fölött
7
25,93
7063,50
76,39
5102,00
68,18
Összes
27
100,00
9246,83
100,00
7483,49
100,00
Megjegyzés: *N=elemszám Forrás: Kérdőíves felmérés alapján készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben
3.2. A Natura 2000 területeken alkalmazott szabályozások és hatásaik A nemzeti parkok területén, illetve a Natura 2000 besorolású területeken működő tógazdaságoknak a tavakban és tavak környékén élő védett állatfajok, illetve élőhelyük védelme érdekében számos előírást be kell tartaniuk. Az előírásoknak való megfelelés több vonatkozásban is hozamkiesést, költségnövekedést okoz, amely jelentős jövedelem-kieséssel jár együtt1. A kieső jövedelem kompenzálására a haltermelők utoljára 2011-ben, a Halászati Környezetgazdálkodási Program keretében igényelhettek támogatást az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye szerinti, a vízi környezet védelmével kapcsolatos intézkedések feltételeiről szóló 110/2011. (XI. 24.) VM rendelet alapján2. A mintába került haltermelők harmada jelezte, hogy nehézségekbe ütközött az elmúlt időszakban a jogszabályban rögzített tilalmakkal, engedélyekkel összefüggésben. A zömmel a halastavakat érintő fejlesztésekkel (építés, technológia) összefüggő problémák jelentős része megoldódott, ugyanakkor a haltermelők az eljárások során tapasztalt túlzott bürokráciára panaszkodtak. A madárriasztás korlátozása miatt jelentős a tavakon táplálkozó vízi madarak által elfogyasztott hal- és haltakarmány mennyiség. A műtrágyázás tilalma csökkenti a gazdálkodás intenzitását, és ennek szerves trágyával történő kiváltása a megnövekedett logisztikai és fajlagos anyagköltségeken keresztül költségnövekedést okoz. További közvetlen bevételkiesést eredményez a nádaratás időbeli és térbeli korlátozása. A vízszint ingadozás korlátozása a vízpótlás miatt ró többletköltségeket a haltermelőkre. 2 A rendelet értelmében a kompenzáció támogatási határozattal megállapított, a teljes támogatási időszakra felosztott, vissza nem térítendő támogatás, amely a támogatás kedvezményezettjének a vízi környezet védelmével kapcsolatos jogszabályi kötelezettségén felüli, önkéntesen vállalt többletkötelezettség-vállalásához, annak részleges ellentételezése-ként nyújtható. 1
57
A szabályozási környezet kapcsán felmerülő problémák azonosítása érdekében a Natura 2000 besorolású halastó területeken gazdálkodókat arra kértük, 1-től 5-ig terjedő skálán értékeljék, milyen mértékű korlátozást jelentenek számukra a Natura 2000 területekre vonatkozó hatályos környezet- és természetvédelmi előírások. Összesítésben, a legjellemzőbbtől a legkevésbé jellemző felé haladva a következő sorrend alakult ki: a madárriasztás/madárgyérítés korlátozásával magasabb a kallódás, ezért több a veszteség (4,38); a természetvédelmi szervek/szervezetek által végzett ellenőrzések rendszeresek (3,56); a természetvédelmi előírásokra és betartásukra nagy szükség van (3,31); a helyes gazdálkodási gyakorlattal kapcsolatos tanácsadás lehetőségei korlátozottak (3,16), az előírások betartása többletköltségekkel jár a tógazdaságban (3,00); jelentősek a Natura 2000 rendelet miatti adminisztrációs terhek (2,77); jelentős a bevételkiesés (2,44); illetve a hozamkiesés a tógazdaságban (2,24); és végül az illetékes szakhatóságokkal nehézkes a kapcsolattartás, lassú az információáramlás (2,07). Tekintettel arra, hogy a Natura 2000 területeken történő gazdálkodás speciális ismereteket, tájékozottságot igényel, a vizsgálat keretében felmértük a haltermelő üzemek helyes gazdálkodási gyakorlattal kapcsolatos tudásszintjét, információszerzésének forrásait. Felmérésünk eredményei szerint a haltermelő üzemek mindössze 44,4 százaléka tartja magát megfelelően tájékozottnak a Natura 2000 területeken történő helyes gazdálkodás kérdéskörében, a válaszadók bő fele (51,9 százalék) tájékozottságát részlegesnek ítélte. Mindössze egyetlen olyan válaszadó fordult elő a mintában, aki tudását elégtelennek, hiányosnak értékelte. Hozzá kell tennünk, hogy az érintett üzem a haltermelés mellett komplex környezetvédelmi/ökológiai szolgáltatást is nyújt, így vélhetően nagyobb a Natura 2000 területekkel kapcsolatos tudatossága és információigénye. A tóterület mérete, valamint az árbevétel szerinti szegmentálás alátámasztja, hogy jellemzően a nagyobb – 50 hektár fölötti, illetve 8 millió forintot meghaladó árbevételű – válaszadói ítélték tájékozottságukat megfelelő szintűnek. A Natura 2000 területeken történő helyes gazdálkodási gyakorlatról, előírásokról és teendőkről tájékoztató információforrások használatának sorrendje a következőképpen alakult: a leggyakrabban használt információforrás az internet, ezt követi a nemzeti park igazgatóságának munkatársa, a szakmai szervezet, az egyéb szervezet (melyek közül a legjellemzőbb a MASZ), az MVH, valamint a tájvédelmi körzet illetékes munkatársa, a Natura 2000 tóterületet használó más gazdálkodó, a helyi természetvédelmi egyesület munkatársa, végül a szaktanácsadó kategória. Az átlag mögötti magas szórásértékek a megkérdezettek egyéni preferenciáinak eltéréseire utalnak. Továbbá megjegyzendő, hogy sem a területi szegmentáció, sem az árbevétel, valamint az összes tóterület mérete alapján történő bontás nem mutatott határozottan körvonalazható összefüggéseket (1. ábra). 1. ábra: Az információszerzés forrása a felmért tógazdaságokban
Forrás: Kérdőíves felmérés alapján készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, 2015
58
3.3. A Natura 2000 területeken jelenlévő védett madár- és állatfajok, hozamkiesés A hazai természetvédelmi szakemberek egyik legnagyobb kihívása, hogyan lehet eredményesen kezelni a védett, ugyanakkor jelentős gazdasági veszteségeket okozó állatfajok élőhelyeit. Ez a probléma hatványozottan jelentkezik a Natura 2000 besorolású területeken megvalósuló tógazdálkodás esetében. A hozamkiesés jelentős mértékben függ attól, hogy a tógazdaság közvetlen vagy közvetett környezetében milyen védett madár-, illetve emlősfajok vannak jelen. Ebből kiindulva a felmérés során minden olyan védett madár- és állatfajt figyelembe vettünk, amelyek nagy valószínűséggel megjelennek a tógazdaságok területén és hozamkiesést okoznak. A tógazdaságok területén egyértelműen jelen van a szürke gém (100,0 százalék), a nagy kárókatona (96,3 százalék), illetve a nagy kócsag (92,6 százalék). Ha alacsonyabb számban is említették a tógazdaságok vezetői, de meghatározó a kis kárókatona, a bakcsó, a szárcsa, valamint a cigányréce jelenléte is. A madarak mellett jelentős halfogyasztó a vidra, amely a felmérésben szereplő tógazdaságok 96,3 százalékánál jelen van. A hozamkiesés a tapasztalatok szerint többirányú: az elfogyasztott halmennyiség mellett jelentős a „sebzés”, ami eladhatatlanná teszi az azt túlélő halat. A tógazdaságokban leggyakrabban előforduló nagykormorán 400-600 gramm táplálékára akár 300–400 gramm sebzett hal is juthat (Fürész, 2005). A kormoránon kívül a szürke gém is jelentős kárt okoz, egyik válaszadónk szerint átlagosan négy halat sebez meg, míg egyet elfogyaszt. A megsebzett halak a haltermelő üzemek tapasztalatai szerint a halbetegségek terjedésének kockázatát is jelentősen növelik. A halevő védett madarak okozta további probléma az okozott stressz vagy más néven zaklatás. Ide tartoznak a vermelő állomány folyamatos zaklatása miatti nyugtalan telelésből eredő problémák, illetve a hal nádasba zavarása, ahonnan alig merészkedik ki, nem fogyaszt takarmányt, ennek következtében legyengülhet, megbetegedhet (Szári, 2013). Az egyéb nem halevő madarak (például ludak, szárcsák) leginkább a takarmány elfogyasztásával okoznak kárt. Az egyéb nem halevő madarak fő kártétele a takarmányfogyasztásuk. Az egyes állatfajok hozamkiesésben betöltött szerepének azonosítása végett a mintába került tógazdaságok vezetőit arra kértük, határozzák meg azon hat legfontosabb állatfajt (madár/emlős/hüllő/kétéltű), amelyek gazdaságukban a legnagyobb hozamkiesést okozzák. Kutatásunk megerősítette azt a tényt, hogy a legjelentősebb kallódást és ezáltal a legnagyobb hozamkiesést a kormoránok okozzák. A gazdaságok 88,9 százaléka az első helyen rangsorolta a kormoránokat, mint a legnagyobb hozamkiesést okozó madárfajt. A gémfajokat (szürke gém és kanalas gém) 7,4 százalékuk jelölte meg első helyen legnagyobb halfogyasztóként. A vidrát a másodikharmadik helyen említették a leggyakrabban3 (2. ábra). 2. ábra: A legnagyobb hozamkiesést okozó madár és emlősfajok rangsora a felmért gazdaságokban
Madárfa/állatfaj
kormorán gém szárcsa ezüst sirály réti sas 0 1. hely
5 2. hely
10
15 20 25 30 Említések száma, darab 3. hely 4. hely 5. hely 6. hely
35
Forrás: Kérdőíves felmérés alapján készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, 2015 A rangsor felállítása során a válaszadók említették még a kecskebékát, a bütykös hattyút, a dolmányos varjút, az ezüstsirályt, valamint a cigányrécét. 3
59
Kutatásunk során nemcsak a halfogyasztó fajok összetételét mértük fel, hanem azt is, hogy a tógazdaságoknak milyen mértékű hozamkieséssel kell számolniuk a piaci, a nyújtó, valamint az ivadéknevelő tavak esetében. Tekintettel arra, hogy a legkisebb méretű halak az ivadéknevelő tavakban élnek, az ilyen tavak közkedveltek a halevő madarak és egyéb állatok körében. Annak ellenére, hogy a többi tótípusban nagyobb halak (két, illetve három nyaras) vannak, ezekben is jelentős a hozamkiesés, hiszen egy kifejlett nagykormorán akár egy 60 centiméteres halat is el tud ejteni. Feltételezéseinknek megfelelően a legnagyobb mértékű hozamkiesést (átlagosan 36,7 százalékot) az ivadéknevelő tavak mutatják, sőt a tógazdaságok 27,8 százaléka 50 százalékos, vagy ennél is magasabb hozamkiesésről számolt be. Akadt olyan válaszadó is, aki az ivadéknevelő tavait érintő jelentős kártétel miatt döntött a kevésbé nyereséges áruhaltermelés bővítése mellett. A nyújtó tavak esetében alacsonyabb volt a hozamkiesés, de így is meghaladta a 30 százalékot. Ebben az esetben a tógazdaságok 22,2 százaléka becsülte a hozamkiesést 50 százalék fölé (3. ábra)4. A piaci tavaknál értelemszerűen kisebb volt a hozamkiesés, a 19,7 százalékos átlagos érték messze elmaradt az előző két tótípus értékétől. 3. ábra: Az átlagos hozamkiesés nagysága az egyes tótípusok esetében a felmért gazdaságokban
Nyújtó tavak 31,1%
Ivadéknevelő tavak 36,7%
Piaci tavak 19,7%
Forrás: Kérdőíves felmérés alapján készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, 2015 A kutatás keretében azt is megvizsgáltuk, hogy az egyes tótípusoknál milyen eloszlást mutat a hozamkiesés, ennek grafikus eszköze a box-plot ábra (4. ábra)5. A vizsgált tótípusoknál a maximális hozamkiesések igen eltérőek voltak. Míg a piaci tavaknál a legnagyobb érték 57,1 százalék volt, addig a nyújtó tavaknál 66,7 százalék, az ivadéknevelő tavaknál pedig elérte a 80,0 százalékot. A tógazdaságok hozamkieséseinek eloszlását szemléltető 4. ábra jól mutatja, hogy a piaci tavaknál a tógazdaságok háromnegyedének hozamkiesése meghaladta a 10,0 százalékot, a nyújtó tavaknál a 19,4 százalékot, míg az ivadéknevelő tavaknál a 26,7 százalékot.
A kis elemszámú minta és a területi sajátosságok miatt a hozamkiesés során jelentős mértékű volt a szórás nagysága. A box-plot ábra alkalmazásával célunk a kiugró értékek azonosítása, illetve a felmért tógazdaságok által adott válaszok eloszlásának vizsgálata volt. 4 5
60
4. ábra: A hozamkiesés box-plot ábrája az egyes tótípusok esetében (%)
Megjegyzés: Az ábra két széle a minimum- és maximumértékeket mutatja, míg az egyenesen lévő dobozdiagram az eloszlás nagyságára utal (kvartilisek). A piaci tavak esetében a 24. válaszadó kiugró értéket adott. Forrás: Kérdőíves felmérés alapján készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, 2015 Regionális bontásban a dunántúli és alföldi régiókban működő tógazdaságok piaci és nyújtó tavainál a hozamkiesés közel azonos, jelentősebb eltérés az ivadéknevelő tavaknál jelentkezik. Míg a Dunántúlon az ivadéknevelő tavak hozamkiesése 31,4 százalék, addig az Alföldön 41,8 százalék, ami jelentősen meghaladja az országos 36,7 százalékos átlagot. A dunántúli régió tógazdaságainak hozamkiesése kiegyenlítettebb, esetükben a szórás mértéke nem haladta meg a 10 százalékot. Ezzel szemben az alföldi régió tógazdaságainál 20-30 százalékos szórás fordult elő az egyes tótípusoknál. A maximális hozamkiesést mindhárom tótípus esetében az alföldi régióban található tógazdaságok szenvedték el (5. ábra). Mivel a tógazdaságok igen nagy területe esik Natura 2000 besorolás alá, megvizsgáltuk, hogy a hozamkiesés összefüggésbe hozható-e a területi besorolással. Az egyes tótípusoknál jelentkező hozamkiesés nem korrelált a Natura 2000 területek arányával, azaz a halevő védett madarak és állatfajok okozta hozamkiesés a nem Natura 2000 besorolású területeken is akut problémaként jelentkezik. 5. ábra: A felmért tógazdaságok hozamkiesése régiók szerint, tótípusonként
Forrás: Kérdőíves felmérés alapján készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, 2015
A regionális elhelyezkedés mellett a tógazdaságok teljes tóterület mérete alapján történő csoportosítása is eltéréseket mutatott a hozamkieséssel kapcsolatosan (6. ábra). A legnagyobb arányú átlagos hozamkiesés az 50100 hektár közötti területtel rendelkező tógazdaságoknál jellemző. Esetükben az ivadéknevelő tavaknál a hozamkiesés 42,4 százalék volt, amihez 12,6 százalékos szórás tartozott (a vizsgált tóterület és tótípus viszonylatában ez volt az egyik legkisebb szórásérték). A nyújtótavaknál közel azonos volt a hozamkiesés mindhárom kategóriában. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a 101-300 hektár közötti kategóriában a
61
szórás meghaladta a 20 százalékot. 6. ábra: A felmért tógazdaságok hozamkiesése a tóterület nagysága szerint, tótípusonként a felmért gazdaságokban
Forrás: Kérdőíves felmérés alapján készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, 2015
3.4. Megoldások a halevő védett madarak és egyéb állatfajok elleni védekezés érdekében A felmérés során a haltermelő üzemek képviselőit arról is megkérdeztük, milyen intézkedéseket foganatosítottak a halevő madárfajokkal és vidrákkal kapcsolatos negatív gazdasági hatások csökkentése érdekében. Mindössze két válaszadó nem tett semmilyen intézkedést, a huszonöt válaszadó 84 százaléka gázágyús és/vagy lőfegyveres riasztást alkalmazott. A gázágyús riasztással kapcsolatban általános vélemény, hogy nem elég hatásos, tekintettel arra, hogy a madarak idővel hozzászoknak, a sörétes puskával történő riasztás pedig igen költséges. A mintába került haltermelők fele végzett (2014-ben) nagykormorán-gyérítést. A kárókatona gyérítése a megkérdezettek adatai alapján Közép-Magyarországon és a Dél-Alföldön volt a legjelentősebb. Az előbbi régióban átlagosan 800 madarat lőttek le 2014-ben, az utóbbiban 634-et. Magától értetődően területarányosan, az árbevétel, illetve a megtermelt halmennyiség arányában változik a gyérített kárókatonák száma. A gyérítés a tapasztalatok szerint jelentős adminisztrációs és kisebb mértékű pénzügyi terhet jelent az azt alkalmazó haltermelők számára. Négy közepes és nagy tóterülettel rendelkező gazdálkodó alkalmaz elterelő etetést, etető tavak kialakításával, ami szintén jelentős költséggel jár. Három tógazdaságban védekeznek a teleltető tavakon hálós takarással, illetve egy helyen úgynevezett zsinórozással. Ez a módszer a kárókatona két fontos tulajdonságára alapoz: a bizalmatlanságára, valamint a tóról való felszállásához szükséges helyigényére. A módszer hátránya, hogy csak kisebb, keskenyebb (100-150 méter széles) tavaknál alkalmazható és elcsúfítja a környezetet (Szári, 2013). Vidrák kártétele ellen két termelő telepített villanypásztort. Egy-két termelő alkalmaz még madárijesztőt, illetve csónakos zavarást a madarak ellen. Továbbá egyikük hatékony intézkedésként említette a gyors vízleeresztést is. A haltermelőket arról is kérdeztük, milyen intézkedéseket lehetne még bevezetni a legnagyobb halfogyasztónak számító kormorán gyérítése érdekében. Tizenegy válaszadó a gyérítés szabaddá tételét, öten a védettség megszüntetését javasolták, tekintettel arra, hogy a hazai környezetben jelentősen túlszaporodott az állomány. Hat válaszadó a fészkelőhelyek korlátozásában látja a megoldást, hárman egyszerűbbé, rugalmasabbá tennék a gyérítéssel kapcsolatos szabályozást, a bejelentési eljárást. Két termelő a riasztási korlátozások feloldását javasolta, ketten halőrök alkalmazásával vagy madárijesztővel tartanák távol a madarakat.
3.5. Problémák, megoldási javaslatok A Natura 2000 vagy természetvédelmi területen történő halgazdálkodás legfontosabb problémái közül a mintába került gazdálkodók legnagyobb része (közel 70 százaléka) a kompenzáció alacsony mértékét emelte ki. Tapasztalatuk szerint a halevő védett madarak, állatok okozta kártétel jelentős, az előírások szigorúak, a
62
kötelezettségek betartása révén jelentős a jövedelemkiesés és a költségnövekmény, amelyet nem fedez a kompenzációs támogatás. A problémák között szerepelt a túlzottan bonyolult, költséges és sok adminisztrációt igénylő kormorán gyérítés engedélyeztetési eljárás. A nádégetés korlátozását három válaszadó jelölte meg súlyos problémaként, két gazdálkodó pedig az előírásokkal összefüggő korlátozott fejlesztési lehetőségeket emelte ki. Olyan vélemények is megfogalmazódtak, hogy a természetvédelmi és Natura 2000 területekre vonatkozó korlátozások meggátolják a haltermelő üzemek technológiai fejlesztését, ami magas szinten tartja a termelési költségeket. Több termelő számára a helyes gazdálkodási gyakorlattal kapcsolatban nyújtott, naprakész információ- és a segítségnyújtás hiánya jelent problémát. A felsorolt problémák orvoslására a válaszadók közel fele a kompenzáció mértékének felülvizsgálatát és jelentős növelését javasolja, a megkérdezettek harmada rugalmasabbá tenné az előírásokat, korlátozásokat tartalmazó szabályrendszert, a védekezési intézkedésekre vonatkozó engedélyeztetési eljárást egyszerűsítené, gyorsítaná. Többen a kárókatonák állományának szervezett visszaszorítását tartják fontosnak. Három válaszadó engedélyezné a nádégetést, két gazdálkodó pedig a termelői érdekek képviseletének erősítésében látja a megoldást. A megkérdezett vállalkozások 80 százaléka szerint a hazai halastavak, beleértve saját tógazdaságukat is, jelentős ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára. Éppen ezért, ahogy egyikük fogalmazott, „a társadalmi hasznosságot és a tógazdasági termeléssel járó ökoszisztéma-szolgáltatások pozitív hatásait a társadalommal kéne megfizettetni, nem a termelőkkel”. Ezzel összefüggésben több termelő részéről javaslatként hangzott el, hogy a Natura 2000 területeken lévő halastavakon történő gazdálkodást és az ahhoz nyújtandó kompenzációs támogatást – a Natura 2000 gyep és erdőterületekhez hasonlóan – külön rendelet szabályozza, a támogatást ne a Halászati Környezetgazdálkodási Program, hanem a Natura 2000 külön keretéből finanszírozzák. A Natura 2000 területen történő biohaltermelést a válaszadók bő 10 százaléka látja kitörési lehetőségnek, a többségi vélemény szerint a biohaltermelés költsége nem érvényesíthető az árban. Az ökoturisztikai, illetve falusi turizmus szolgáltatásokkal kapcsolatban két markáns véleménycsoport különíthető el. A válaszadók hozzávetőleg fele összeegyeztethetetlenek tartja a tógazdasági haltermeléssel ezeket a szolgáltatásokat, másik fele – jellemzően a kisebb tóterülettel, kisebb termékvolumennel és árbevétellel rendelkező haltermelők – szerint ezek a tevékenységek a jövőben fontos kiegészítői lehetnek a tógazdasági haltermelésnek. Figyelemre méltó, hogy a huszonhét megkérdezett haltermelő közül huszonnégy semmilyen pozitívumát nem látja annak, hogy védett természeti területen gazdálkodik, véleményük szerint inkább csak hátrányuk származik a védettség miatt. Mindössze három válaszadó vélekedett úgy, hogy pozitív hozadéka származik a védett területen történő haltermelésből. Ők büszkék arra, hogy természetvédelmi területen gazdálkodnak és hozzájárulnak a biodiverzitás növekedéséhez, műtrágyától, vegyszerektől mentes egészséges halat termelnek. 4. Összegzés, javaslatok Kutatásunk rámutatott, hogy a védett természeti és Natura 2000 területeken történő gazdálkodás speciális ökológiai, jogszabályi, gazdálkodási ismereteket, tájékozottságot igényel. Jelzésértékű, hogy a felmérésben szereplő gazdálkodók szűk fele tartja magát megfelelően tájékozottnak a helyes gazdálkodás kérdéskörében. A válaszadók túlnyomó többsége az internetről tájékozódik, valamivel kevesebben a nemzeti parkok munkatársaitól szerezik be a szükséges információt. A megkérdezett vállalkozások szerint a hazai halastavak, beleértve saját tógazdaságukat is, jelentős ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára. Ezzel összefüggő kiemelt feladat a tógazdálkodás természetvédelmi szerepének fokozottabb elismerése, tudatosítása a társadalomban. A védett területeken működő halgazdálkodók a természetvédelemhez kapcsolódó előírások és kötelezettségek betartása révén olyan, a társadalom által elvárt, de általa meg nem fizetett tevékenységeket finanszíroznak, amelyek hozzájárulnak a védett és veszélyeztetett állatok élő-helyének fenntartásához, illetve azok életfeltételeinek biztosításához. A kieső jövedelem és többletráfordítások ellensúlyozására nyújtott jelenlegi kompenzációs támogatás mértéke szakmai felülvizsgálatra szorul. A kárókatonák túlszaporodása súlyos gazdasági és – a védett halfajok pusztítása révén – természeti kárt okoz, ezért a populáció szabályozására hatékony, nemzetközileg is koordinált intézkedéseket kell tenni. A felnőtt
63
állomány engedélyhez kötött lőfegyveres gyérítése a tapasztalatok szerint alacsony hatékonyságú, ezért a szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy az összehangolt, szakmai szempontok alapján meghatározott mértékű fészkelőhelyen történő állományszabályozás lehet a megoldás, ami a faj védettségének felfüggesztésével érhető el. Fontos a természetvédelmi előírások és kötelezettségek betartásával kapcsolatos adminisztrációs terhek csökkentése, a hatósági engedélyeztetési eljárások egyszerűsítése és gyorsítása. A természetvédelmi előírásokkal, kötelezettségekkel kapcsolatban fontos a gazdálkodók információhoz jutása, a szakmai segítségnyújtás, a haltermelőket a jelenleginél szélesebb körben elérő szaktanácsadás rendszerének fejlesztése. A Natura 2000 besorolású területeken történő gazdálkodás szempontjából mérvadó szakmai szervezetek (nemzeti parkok, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, érdekvédelmi szervezetek) információátadásban, tanácsadásban, a természetvédelemmel kapcsolatos tudatformálásban vállalt szerepét is erősíteni szükséges. A jövőbeni fejlesztési irányok meghatározásában kitörési pontot jelenthet a hazai tógazdasági haltermelés ökoturisztikai szolgáltatásokkal történő kiegészítése, a multifunkcionalitás erősítése. Hivatkozások jegyzéke
110/2011. (XI. 24.) VM rendelet az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye szerinti vízi környezet védelmével kapcsola-tos intézkedések feltételeiről
Agrárgazdasági Kutató Intézet (2015): Lehalászás jelentés (megyesoros bontásban) 2014. év. XX. évfolyam. Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest.
Fürész Gy. (2005): A kormorán átok. http://www.mohosz.hu/kormoran_kara.html
Magyarország Nemzeti Halászati Stratégiai Terve a 2007–2013-as tervezési időszakra (2007)
Az Európai Unió tógazdálkodóinak tanácskozása, Magyar Akvakultúra Szövetség, 2013
Palatinus Cs. (2013): Kormoráninvázió: nem lehet halat fogni a Tiszán. www.delmagyar.hu
Szári Zs. (2013): Kormorán krízis http://pelsologia.blog.hu/2013/02/27/kormorankrizisIde írható a teljes anyag szövege.
64
