Bodolay László * FRIEDEMANN SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK HASZNÁLATA INTERKULTURÁLIS HELYZETEKBEN

Bodolay László* FRIEDEMANN SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK HASZNÁLATA INTERKULTURÁLIS HELYZETEKBEN

FRIEDEMANN SCHULZ VON THUN pszichológus, tanácsadó és tréner modelljei az emberi kommunikáció kognitív és pszichés hátterével foglalkoznak. Háromkötetes „Miteinander reden” címő munkája (I: Störungen und Klärungen, II.: Stile, Werte und Persönlichkeitsentwicklung, III.: Das „Innere Team” und situationsgerechte Kommunikation)1 „alapmőnek” számít német területen. Fı kutatási területe az emberek közti kommunikáció vizsgálata pszichológiai aspektusból. Modelljei egyszerőségük, érthetıségük és hallatlanul praktikus voltuk miatt nemcsak Németországban váltak közkinccsé, hanem külföldön is, magával ragadó stílusa könnyen e gondolatok bővkörébe vonja az olvasót. SCHULZ VON THUN kiindulási pontja megegyezik a hofstedei kultúradefinícióval, azt vallja, hogy kulturális beprogramozottságunk olyannyira hús-vér valóságunkká válik, hogy csak akkor vesszük észre a kulturális különbségeket, ha valaki megszegi az általunk ismert normákat (például szembejön valaki az autópályán stb.). Természetesen minden szabály csak az adott kultúrában létezı konvenció, amely kultúránként variálódhat, legyen szó a közlekedésrıl vagy társadalmi együttélési szokásokról. A kulturálisan egyedi jelenségek közös tevékenységek eredményei, minden kulturális szabály relatív, nincsenek egyetemesen kötelezı normák, és mindegyik az adott kultúra kontextusában értelmezhetı, ill. így fogadandó el. A kommunikáció során létrejöhetı félreértések magyarázatára az alábbi egyszerő és gyors reagálásra lehetıséget biztosító modelleket ajánlja, és figyelmeztet arra, hogy ne csak az „interkulturális szemüvegen” keresztül elemezzük az ilyen helyzeteket.: Fontosnak tartja emellett, hogy explicit metakommunikációval élve derítsünk fel konfliktushelyzeteket, de csak akkor, ha ez a másikat nem zavarja, ilyenkor az implicit „meta-szenzibilitást” ajánlja, a ráérzést és megoldást konkretizálás nélkül:

A KOMMUNIKÁCIÓS NÉGYSZÖG (DAS KOMMUNIKATIONSQUADRAT) Elıször 1977-ben jelenteti meg e modelljét, amely a kommunikációs helyzetet négy aspektus szempontjából mutatja be, illetve elemzi a különféle pszichológiai iskolákból szerzett tapasztalatai alapján.

*

BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar, Német tanszéki osztály, fıiskolai docens. Von Thun, Friedemann Schulz: Miteinander reden 1., 2., 3., Rowohlt Taschenbuch Verlag, Reinbek bei Hamburg, (Sonderausgabe 2006), 862 pp. 1

115

BODOLAY L.: SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK...

• • • •

Véleménye szerint a kommunikáció négy szinten zajlik, és négyféle üzenetet tartalmaz: egy tárgyi üzenetet (azt, amirıl beszélünk – Sachebene); egy üzenetet önmagunkról (azt, amit önmagunkról elárulunk – Selbstkundgabe); egy utalást a kommunikálók egymáshoz főzıdı kapcsolatáról (azt, hogy mit gondolunk a másikról, és milyen a hozzá főzıdı viszonyunk – Beziehungsebene); egy felszólítást (azt, hogy mit szeretnénk elérni a másiknál – Appellseite).

A kommunikációs négyszög feltételezi mind a kibocsátó, mind a befogadó részérıl ezt a négyességet, tehát a beszélı „négy szájjal” beszél, a hallgató pedig „négy füllel” hallgat. A kommunikáció sikere azon múlik, hogy ez a négy szint mennyire játszik össze egymással a kibocsátó és a befogadó részérıl. (Tulajdonképpen a kontextus különbözı oldalait modellálja.) A tárgyi szinten az üzenet információs oldala van elıtérben, e szinten közlünk adatokat, tényeket, tartalmakat. Három kritérium mentén érdemes áttekinteni az információ e szintjét: az igazság kritériuma mentén (igaz-e, hamis-e az állítás; odaillı-e vagy nem), a relevancia kritériuma mentén (érdekes-e, lényeges-e a téma), és az elégségesség kritériuma mentén (Hinlänglichkeit – elegendı-e az üzenet a téma szempontjából). (A GRICE-i maximák [minıség, kapcsolat vagy relevancia, mennyiség] egyértelmően kihallhatóak e kritériumokból, csak a „modor” kategóriát nem vette át tıle.) Lényeges tehát, hogy az üzenet küldıje tisztán és érthetıen fogalmazzon, a befogadó pedig, aki a „tárgyi fülével” hallgat, az adatokra, a tényekre, a tartalmakra figyel, és a három kritérium mentén van lehetısége arra, hogy közbeszóljon, hogy bekapcsolódjék. Az önmagunkról közvetített információ szintjén a beszélı önmagáról közöl valamit. Minden megnyilvánulásunk elárul valamit rólunk, arról, hogy milyen a hangulatunk, milyen az irányultságunk, hogyan fogjuk fel adott szerepünket. Ez explicit (ún. „én-üzenet” „Ich-Botschaft” kibocsátásával) és implicit formában történhet. E szinten a személyiségünk nyilvánul meg. Miközben az üzenet küldıje e „kinyilatkoztató” szájával beszél, a hallgató az ennek megfelelı fülével fülel, és kideríti, hogy mit tud így meg a másikról, milyen ember a másik, milyen hangulatban van stb. Az üzenet kapcsolati szintjén a beszélı a fogalmazásával, hanglejtésével, mimikájával stb. kimutatja azt is, hogy milyen a viszonya a beszélgetıpartnerével, hogy mi róla a véleménye, legalábbis az adott téma kapcsán. Az üzenet tehát tartalmaz a két beszélı viszonyára vonatkozó utalásokat, ill. arra vonatkozó jelzéseket, hogy a beszélı hogyan viszonyul a hallgatóhoz, akinek persze leginkább ez a „kapcsolati füle” van kihegyezve. Ez alapján tudja ugyanis eldönteni, hogy hogyan kezeli ıt a beszélı, mi róla a véleménye, vagy hogyan viszonyul hozzá. Az üzenet felszólítási/felhívási szintjén a beszélınek a szándéka derül ki: mit akar elérni a másiknál, mire akar hatással lenni, mit akar kérni. Nyíltan vagy rejtett formában a beszélı ezen a

116

BODOLAY L.: SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK... szinten a kívánságairól beszél, felszólít valamire, tanácsot ad, utasít, valamilyen hatást akar elérni. A hallgató e szinten arra a kérdésre fogékony leginkább, hogy például mit tegyen, mit gondoljon, és mit érezzen a megnyilatkozás alapján? E modell különösen egyszerősége és könnyő használata miatt alkalmazható nagyszerően interkulturális helyzetekben is, mert a beszélı vagy a hallgató kulturális háttér-determinációi is dekódolhatóvá vál(hat)nak Példa: Egy német–kínai párbeszéd: „Kér teát?” – kérdezi a német beszélgetıpartner. „Köszönöm, nem.” – válaszolja a kínai. Ebben az egyszerő szituációban a kínai természetesen nem kap teát, pedig szeretett volna, de csak udvarias volt, a német pedig nem fogja ráerıltetni a teát, hiszen az pedig nála tabu. Ha megnézzük a két mondat „üzeneteit”, akkor a következı kép alakul ki: • • • •

A kínai szemszögébıl: Tárgyi üzenet (Sachaussage): Elutasítás. Üzenetet önmagunkról (Selbskundgabe): Udvarias vagyok, ezért nem kérek teát A kapcsolatra vonatkozó üzenet (Beziehungsbotschaft): Örülök, de nem akarlak terhelni. Felszólítás (Appell): Ne érdeklıdj, hanem fızz egy teát!

• • • •

A német szemszögébıl: Tárgyi üzenet (Sachaussage): Nem kell neki tea. Üzenetet önmagunkról (Selbstkundgabe): Nem kér teát. A kapcsolatra vonatkozó üzenet (Beziehungsbotschaft): Köszöni a kínálást. Felszólítás (Appell): Ne fáradozz! – mondja.

Látható tehát, hogy egy ilyen egyszerő helyzet is mennyi üzenetet hordoz/hat, ha kellı odafigyeléssel a „háttérinformációkat” dekódoljuk. Ha az adott helyzetben a német ismerte volna a kínai kulturális hátterét, akkor biztosan tovább kínálta volna, ill. fızött volna neki mégis egy teát, a kínai pedig, ismerve a német kultúrkört, nyugodtan válaszolhatott volna az itteni elvárásoknak megfelelıen egy konkrét „igen”-nel.

A RIEMANN-THOMANN MODELL (DAS RIEMANN-THOMANN-MODELL) VON THUN egy másik modellje, amelyik a kultúraközi kommunikációban is használható, a RIEMANN-THOMANN párostól átvett modell. E modell abból a rettentı egyszerő megállapításból indul ki, hogy az emberek különbözıek. Nemcsak abban különböznek, ahogyan viselkednek, és ahogy emberi kapcsolataikat alakítják, hanem abban is, hogy mit éreznek, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat beszélgetés közben vagy/és mások társaságában. E különbségek és eme különbségeknek a kommunikációra tett hatása megértéséhez használható ez a modell a személyiségre, az emberi kapcsolatokra és a személyiség fejlıdésére vonatkoztatható tanával.

117

BODOLAY L.: SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK...

F. RIEMANN és C. THOMANN szerint általában négy emberi alapirányultságot figyelhetünk meg: a közelség iránti igényt (Nähe – pl. kapcsolat másokkal, harmónia, védettség), a távolság iránti igényt (Distanz – pl. függetlenség, nyugalom, individualitás), a változatlanság/tartósság iránti igényt (Dauer – pl. rend, rendszeresen ismétlıdı szokások, ellenırzés) és a változás/váltás iránti igényt (Wechsel – pl. változatosság, spontaneitás, kreativitás).

• • • •

Az x,y koordináta-tengelyen az egyes kategóriákon belül, a metszésponttól kifelé a következı erısségi fokozatokat különböztetik meg: • A közelség esetében: a közelség iránti igény, ráakaszkodás a másikra, vágy a másik iránt. • A távolság esetében: a távolság iránti igény, elkülönülés, undor. • A változatlanság esetében: merevség, ellenırzési mánia, megmerevedés. • A változás esetében: a változatosság iránti igény, nem megbízható jellem, menekülés. Az emberek közti kapcsolatokban általában csak egy vagy kettı vesz részt ezek közül az igények közül, és ezek az emberek közti különbségekként jelennek meg, ill. válnak érezhetıvé. Az alapirányultságok alapján uralkodnak bennünk különbözı szükségletek, motivációk, értékek és „életfilozófiák”, és jelennek meg a másokhoz főzıdı kapcsolatainkban. Ennek függvényében kezeljük a különféle konfliktushelyzeteket is különbözıképpen. Az alapirányultságból kiindulva az emberek fejlıdésvonala is különbözıképpen alakul: Amilyen igénybıl az egyiknek még többre lenne szüksége ahhoz, hogy teljesebbé tegye személyiségét, abból a másiknak esetleg már túl sok van. Ez természetszerőleg konfliktusok forrása lehet, meg kell találni az egyensúlyt önmagunkon belül is, és a másik igényeivel is egyensúlyba kell kerülnünk, ha el akarjuk kerülni a kapcsolaton belül létrejövı problémákat. Egy példa a modell interkulturális helyzetben történı hasznosítására: Ha a német kultúrkörbıl jövı személyt be akarjuk sorolni, akkor ıt a jobb felsı oldalon, a változatlanság/távolság sarokba kell tennünk, és a (megbízható, józan, tárgyorientált, alapos), de (rideg, hideg, nyers) kategóriák mentén lehetne ıt vázolni. Egy délebbi kultúrából származó személy pedig inkább a bal alsó oldalon, a közelség/változás sarokba kerülne, és a (nem elég megbízható, nem elég távolságtartó, kapcsolatorientált stb.), de (kedves, közvetlen stb.) kategóriák mentén helyezkedne el

• •

Ezzel a modellel tehát nemcsak a kultúrák közti lényeges különbségekre lehet rámutatni, hanem a kultúrák közti központi konfliktusmezıkre is.

AZ ÖRDÖGI KÖR MODELLJE (DAS TEUFELSKREIS-MODELL) FRIEDEMANN SCHULZ VON THUN harmadik, „ördögi kör”-nek nevezett modellje inkább az ERIC BERNE-nél megismert ismétlıdı emberi játszmákra utal általános emberi helyzetekben.2 Ha két ember kapcsolatra lép egymással, akkor persze reagál is a másik megnyilvánulásaira. Az egyik megszólal, erre a másik válaszol, az egyik valamit cselekszik, mire a másik valahogyan reagál, szóval egyfajta kapcsolati dinamika alakul ki kettejük között. E modell segít e dinamika felismerésében, az okok, a kommunikációs háttér megértésében, és abban, hogy hogyan vegyük észre a csapdahelyzeteket, de segíthet ezek megszüntetésében is.

2

Berne, Eric: Emberi játszmák, Háttér Kiadó, Budapest, az 1984-es kiadás utánnyomása, 255 pp.

118

BODOLAY L.: SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK...

Négy fokozatot/állapotot lehet megkülönböztetni és ábrázolni: a négyszög alakúak a látható és külsıleg ható viselkedési módokat mutatják (ezek az ún. „megnyilatkozások vagy megnyilvánulások” – „Äußerungen”), a kör alakúak pedig a belsı reakciókat („Innerungen”). Általában nincs kezdet és vég, és mindkét személy „csak” reagálóként éli meg önmagát a másik viselkedésével kapcsolatban. Ismert PAUL WATZLAWICK példája arról a házaspárról, amelyiknél a feleség arról panaszkodik, hogy a férje esténként elmegy otthonról, a férj pedig arról panaszkodik, hogy azért megy el, mert már nem bírja felesége állandó sirámait. A helyzet dinamikájából kifolyólag egyre inkább belebonyolódnak ebbe a helyzetbe, felpörög velük az ördögi kör, olyannyira, hogy már a legkisebb utalás is elég ahhoz, hogy a konfliktus kirobbanjon közöttük. Az ilyen jellegő ördögi körök belopóznak a kapcsolatokba, mint egy vírus a computerprogramba. Önálló életet kezdenek, kitöltik az egész kapcsolati rendszert, programmá válnak. Az ördögi körök szerepének és dinamikájának, valamint a kiszállási lehetıségeknek az ismerete segít abban, hogy az ilyen „vírusokat” felismerjük, és így leküzdjük ıket. Példa egy interkulturális helyzetre: ide sorolhatóak a különbözı kultúrákból származó házaspárok konfliktusai, például az északi és déli mentalitás közti konfliktusok a különbözı idıérzék és távolságtartás közti különbségek stb. miatt. Az ördögi kör miatt mindkét fél egyre erısebben ragaszkodik a saját felfogásához, és csak akkor lehet ezen a helyzeten változtatni, ha tudatosítjuk bennük a konfliktus „ördögi kör” voltát.

119

BODOLAY L.: SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK...

A BELSİ TEAM (DAS INNERE TEAM) SCHULZ VON THUN „belsı team” modellje az emberben zajló belsı folyamatok tudatosítását segíti elı. E modell arra használható, hogy megismerjük a bennünk zajló belsı lelki folyamatokat, hogy magyarázni tudjuk a bennünk rejlı különbözı szerepeket, valamint komoly kihívások esetén arra, hogy megtaláljuk bensınkben az ideális „csapatösszetételt”, az ideális „belsı teamet”. A modellen keresztül tehát a kommunikáció „belsı oldalát” ismerhetjük meg.

SCHULZ VON THUN joggal állítja azt, hogy nemcsak emberek közti interakciókban létezik egyfajta egymás iránti közösség vagy egymás elleniség érzése, hanem önmagunkon belül is. Általában több lélek lakozik bennünk. Ha „belehallgatunk” önmagunkba, akkor észrevesszük különféle belsı hangokként e belsı „lelkületeinket”, és e belsı hangjaink szót kérnek a különbözı helyzetekben, a különféle témák kapcsán. E belsı hangjaink ritkán értenek egyet egymással, és mindent megtesznek azért, hogy befolyásolják kommunikációnkat és viselkedésünket. Egy ilyen, egymással állandó vitában álló társaság persze meglehetısen terhes és gyötrı lehet számunkra, és akár még azt is elérheti bennünk, hogy cselekvésképtelenné válunk, mégsem lelki zavart jelent a jelentkezése, hanem egy teljesen normális emberi és végül is kívánatos „belsı pluralitást”. Ha ugyanis sikerül ebbıl az egymással állandó veszekedésben álló társulatból egy belsı teamet, egy belsı csapatot létrehoznunk, akkor a belsı szinergia-hatások eljuttathatnak minket arra a szintre, ahol a világot már egyesült erıkkel közelítjük meg, és a viselkedésünk megfelelıbbnek bizonyul, mintha csak egy hangunk szólalna meg, és egyedül döntene minden helyzetben. A kommunikációban (pl. egy cégnél) ebbıl kifolyólag nemcsak azzal a csapattal kerülünk kapcsolatba, vagy kell megvívnunk vele, amelyikhez tartozunk, vagy amelyiket vezetnünk kell, hanem a „belsı teamünkkel” is. A beszédhelyzetekben ez azt jelenti, hogy ha kifelé tisztán, autentikusan és a helyzetnek megfelelıen akarunk reagálni, akkor szükség van arra, hogy bensınkben „rend legyen”, hogy összeszedettek legyünk, és egyezségre kell juttatnunk mindazokat a belsı hangjainkat, amelyek jelentkeznek, amelyek „szót kérnek” bennünk. Az aktuális kihívás mindig abban nyilvánul meg, hogy a belsı munkatársakat az adott téma kapcsán azonosítanunk kell, meg kell tudnunk nevezni ıket, és ezután egy ún. „reflecting teamet”, egy belsı „önkormányzati győlést” kell belılük létrehoznunk. A belsı team vagy csapat modellje nagyon jól kamatoztatható kultúraközi helyzetekben is, mert kultúrától függıen éppen a belsı beprogramozás kapcsán másfajta belsı csapattal/csapatokkal rendelkeznek a különbözı kultúrák képviselıi, és éppen e csapatok felderítése vezethet eredményre, és fordítva, a kultúrák ismerete megkönnyíti a team értelmezését. (Természetesen e modell minden egyedre lebontva is él, és külön használható, éppen ezért minden helyzetre alkalmazható.) VON THUN hallatlanul szellemesen ábrázolja ezeket a belsı folyamatokat, egy színházi elıadás jelenik meg, ahol vannak fıszereplık, vannak a háttérben mellékszereplık, akik csak ritkábban szólalhatnak meg, van egy „fınök”, aki az épp aktuális szóvivı, és vannak elnyomott hangok, olyan szereplık, akik elıbb vagy utóbb szintén szerephez akarnak jutni, de hosszú idın keresztül csak a színpad alól próbálják kopogással felhívni magukra a figyelmet. Minden egyes helyzet új felállást és új kihívást eredményez bennünk. Jó esetben jó teamekké tudjuk kovácsolni belsı hangjainkat, e belsı szereplıinket, de gyakran csak a kommunikációs helyzet után jut az „ellentábor” szóhoz, és ilyenkor dühöngünk elızetes döntéseink miatt.

120

BODOLAY L.: SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK... Ha azonban jól kezeljük a belsı munkatársakat, akkor esetleg változtathatunk is rajtuk, vagy elıtérbe állíthatjuk azokat a szereplıket, akik az életben sikeresebbé tesznek bennünket. Kulturálisan és a team vezetıje által determinált, hogy kik az aktuális fıszereplık. •

•

Példa: A kulturális dimenziók (pl. HOFSTEDE dimenziói) egyes belsı szerepekkel azonosíthatóak. Tehát létezik bennünk pl. egy individualista-kollektivista vagy egy maszkulin-feminin szereppáros, csak különbözı erısséggel, de a hatalmi különbségek elfogadásával vagy a bizonytalanságkerüléssel kapcsolatos beállítódásaink is a modellhez hasonló módon jelentkeznek. Jól használható a modell konkrétabb helyzetekben is, például a kelet- és a nyugatnémetek közti különbségek ábrázolására is: Minden németben lakozik egy „Ossi” (a szerény szocialista, a csendeske, a büszke proletár, a humanista, a szolidáris embertárs) és egy „Wessi” (a büszke narcisztikus, a becsvágyó sikerember, az önzı), mindkettıben megtalálhatóak e tulajdonságok, de máshol, mások a hangsúlyok, mások a fıszereplık, a törzsjátékosok. Ha éppen egymásnak ellentmondó tulajdonságok találkoznak a kommunikáció során, akkor nem értik meg egymást a kommunikáló partnerek, csak akkor lesz köztük konszenzus, ha az értéknégyszög szerinti fejlıdést véghezviszik (lásd a következı, az 5. modellt), és észreveszik egymásban a komplementer szerepek fontosságát, mert akkor közeledhetnek egymáshoz.

AZ ÉRTÉK- ÉS FEJLİDÉSI MODELL (DAS WERTE- UND ENTWICKLUNGSQUADRAT) THUN ötödik modellje az emberi tulajdonságok végleteire, ill. kiegyensúlyozott helyzetükre mutat rá, és fejlıdési lehetıségeket, fejlıdési irányokat is felmutat. Az „érték- és fejlıdési modell” konkrét helyzetekben tud segíteni, vagy egész életvitelünkkel kapcsolatban tud tájékoztatástatást nyújtani. SCHULZ VON THUN a következı premisszából indul ki: Minden érték (minden erény, minden vezérelv, minden emberi minıség) csak akkor lehet konstruktív hatással ránk, ha tartható feszültségben van egy pozitív ellenpólussal, egy „testvérerénnyel”. A feszültséghelyzet helyett egyensúlyról is beszélhetünk. Egyensúly nélkül az érték egy nem értékes tulajdonsággá, az érték ellentétébe, egy értéktelen túlzó végletté torzulhat. Így például szükségünk van a takarékosság mellett a nagyvonalúságra is, hogy ne váljunk fösvénnyé, és fordítva, a takarékossággal való egyensúly megóvja a nagyvonalút attól, hogy pazarlóvá, költekezıvé váljék, hogy elherdálja a pénzét. A fejlıdési vonal az átlókon látható: aki a takarékosságot eltúlozza, és fösvénnyé válik, annak a fejlıdési vonala a nagyvonalúság felé mutat, és a fordítottja érvényes a tékozlóra, ıneki a takarékosság irányába kell fejlıdnie. Az értékek által irányított kommunikációban az a feladat, hogy elıször felderítsük az irányadó értékeket. Ezek az adott szituációnak a sajátjai, és annak az embernek a sajátjai, aki a helyzetre reagál. Az eredetileg PAUL HELWIG által 1965-ben kitalált „értéknégyszöget” SCHULZ VON THUN 1989-ben az emberek közti kommunikációs helyzetekre és a személyiség fejlesztésére dolgozta ki, és összekapcsolta a fejlıdési gondolattal.

121

BODOLAY L.: SCHULZ VON THUN NÉHÁNY MODELLJÉNEK... Az érték- és fejlıdési modellel elérhetjük, hogy értéktételezéseinket és egyéni mércéinket dinamikus egyensúlyban tartsuk egymással, és konstruktív módon hagyjuk ıket érvényesülni. E modellel képesek vagyunk különösen saját magunk és mások számára is megtalálni a szükséges fejlıdési irányt. • • • •

Példaként HOFSTEDE individualizmus-kollektivizmus párosának viszonyát mutatja be: A két érték nem zárja ki egymást, hanem egymás „testvérerényei”. Mindkettı önmagában elfajulhat, tehát az individualistából egocentrikus lehet, a kollektivistából pedig totalitárius. Ha a két tulajdonság egyensúlyban van, vagy ha képes a kommunikatív aktus során módosulni, akkor jó lesz a két póluson elhelyezkedı kommunikációs partner kommunikációs viszonya is. Ha az egyik kommunikációs partner a saját nézıpontjából a másikat a másik végletbe degradálja, akkor azonban baj van, akkor idegenkedni fognak egymástól

VON THUN modelljei sokat segíthetnek intra- és interkulturális konfliktushelyzetekben, egyéb kultúraközi kommunikációra vonatkozó ismereteinkkel kombinálva pedig akár a másik megértéséhez is hozzásegíthetnek bennünket. A bemutatott modellek önmagukban természetesen nem elegendıek minden kommunikációs konfliktus kiküszöbölésére, hatásosnak tőnik, ha a hétköznapi kommunikációs és különösen a kultúraközi kommunikációs helyzetekben a különféle, nemcsak SCHULZ VON THUN, hanem más szerzık modelljeinek ismeretén és persze használatán túl az adott kultúra gazdaságföldrajzát, kulturális szokásait, vallási és népi hagyományait, történelmét, nyelvét, szimbólumait stb. is megpróbáljuk a jobb megértés érdekében megismerni. Komoly feladat, de bizonyos mértékben azért elvégezhetı.

IRODALOM VON THUN, FRIEDEMANN SCHULZ: Miteinander reden 1., 2., 3., Rowohlt Taschenbuch Verlag, Reinbek bei Hamburg, (Sonderausgabe 2006), 862 pp. THOMANN, CHRISTOPH, VON THUN, FRIEDEMANN SCHULZ: Klärungshilfe 1, Rowohlt Taschenbuch Verlag, Reinbek bei Hamburg, 1988/2003/2006, 368 pp. KUMBIER, DAGMAR, VON THUN, FRIEDEMANN SCHULZ (Hrsg.): Interkulturelle Kommunikation: Methoden, Modelle, Beispiele Rowohlt Taschenbuch Verlag, Reinbek bei Hamburg, 2006. BERNE, ERIC: Emberi játszmák, Háttér Kiadó, Budapest, az 1984-es kiadás utánnyomása, 255 pp. www.schulz-von-thun.de

122