Bűn és bűnhődés Kortárs kirakó: Pannó Panorámák Magyar fotográfia kezdőknek és haladóknak A gondolat szépsége X FAKTOR: DIPLOMA 2010

2010. szeptember

10. szeptember• XXI. évf. 9. szám

www.uj-muveszet.hu

20

ára

HU ISSN 08662185

695 Ft

uM-2010-szeptember-borito-03.ind1 1

Bűn és bűnhődés Kortárs kirakó: Pannó – Panorámák Magyar fotográfia kezdőknek és haladóknak A gondolat szépsége X FAKTOR: DIPLOMA 2010

2010. 08. 27. 1:18:02

A MOZGÁS ÖRÖME

HUBA ® Galéria, 1012 Budapest, Attila út 133. utcai bejárat A tárlat megtekinthető: 2010. szeptember 17-től október 29-ig, szerdán és pénteken 14-től 19 óráig

Kortá r s mű vészek k ismonogr áfia-kötetei

Gábriel Ajna

Lajta Gábor

Schaller István

Kondor Attila

Lőrincz Tamás

Sebestyén Ágnes

Mészáros Szabolcs

Sinkó István

Szentgyörgyi Erika

$N|Q\YHND]HGGLJGtMD]RWWN|]HOQ\ROFYDQ+81*$57|V]W|QGtMDVPŤYpV]N|]O&VHUQXV7LERU.RSDV]7DPiV /RYDV,ORQD7yWK*\|UJ\pV=VHPO\H,OGLNyDONRWiVDLWPXWDWMiNEH$KLiQ\SyWOyNLVPRQRJUiÀDVRUR]DWHOHP]Ŋ WDQXOPiQ\RNNDOGROJR]]DIHODNRUWiUVPŤYpV]HNPXQNiVViJiW ÉU)WN|Q\Y

Udvardy Emese

Z. Szabó Zoltán

Zsédely Teréz

0HJYiViUROKDWyDNLDGyQiOD+81*$57(J\HVOHWQpOYDJ\PHJUHQGHOKHWŊDZZZKXQJDUWRUJZHEROGDORQ

Támogatók: +81*$57(*<(6h/(7

%XGDSHVW)DON0LNVDX

KXQJDUW KLUGHWHV [ .RQ\YVRUR]DW .RUWDUV PXYHV]HNLQGG uM-2010-szeptember-borito-03.ind2 2

7HO

7HOID[

(PDLOKXQJDUW#KXQJDUWRUJ

:HEZZZKXQJDUWRUJ

2010. 08. 27. 1:19:06

Jean-Baptiste Regnault: Egy zseni megmutatja Franciaországnak a szabadságot vagy a halált, 1791

Bikácsi Daniela: Innen nézve, 2010

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

Kótai Tamás: Pajzstakaró, 1993

tar talom

X Faktor – Diploma 2010 Szerkesztette: Bordács Andrea

20

FARKAS ÁDÁM

Búcsú Körösényi Tamástól 22 Főszerkesztői jegyzet

4

MKE – Festő diploma

SINKOVITS PÉTER

Bűn és bűnhődés

30

Dosztojevszkij vagy Beccaria? A borítón Bridget Louise Riley Bassacs (1977 vinil, papír, 67,7x87,2 cm) című festményének részlete látható.

MKE – Szobrász diploma

33

P. S Z A B Ó E R N Ő

MKE – Intermédia diploma

Pannó – Panorámák

35

HUDRA KLÁRA

Ritkán látott képek

MKE – Kép- és tervezőgrafika diploma

40

LÓSKA LAJOS

MOME – Animáció diploma

Harmincesztendős a Szentendrei Grafikai Műhely

42

KAPOSI DORKA

Múlt és jövő vonzásában MOME – Fotográfia diploma

FALUDY JUDIT

Első Magyar Bálványtár Raum Attila afrikagyűjteménye

18

K. TIHANYI LAJOS

Showreal

Szitaszemle

16

US Z K AY TE K L A

A grafika határai

A magyar fotográfiáról kezdőknek és haladóknak 14

BAGLYAS ERIKA

Változatok a diplomára

Kortárs kirakó 11

HEGEDÜS ORSOLYA

A méret a lényeg? Kiállítások

8

PAKSI ENDRE LEHEL

Egy nemzedék lendülete

44

MÉRAI KITTI

Társművészeti visszhang NyME SEK – Művészeti Intézet


A gondolat szépsége Papírmunkák a Vass-gyűjteményben

46

MÉSZÁROS FLÓRA

Masszív alapzaton színes kövek PTE – Művészeti Kar

48

FEKETE VALÉRIA

Színehagyott színerő Színerő – Léptékváltás

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-09-szeptember-02.indd 1

Angelo Pál: Péchy Erzsi, 1930 körül

Szoborpár, Mambila-Nigéria, Kamerun

Barcsay Jenő: Cím nélkül, 1964

2010. 08. 27. 13:00:44

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

Fél évszázad legszebb virágcsendéletei

fotó: Sulyok Miklós

Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2010. augusztus 13–november 20.

A kiállítás az 1890–1940 között keletkezett legszebb magyar virágcsendéletekből nyújt válogatást – köztük Koszta József, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Iványi Grünwald Béla, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Nagy István, Csók István alkotásaiból. A legkorábbi és legdrágább darabok még a kitűzött korszakhatár előttiek. Munkácsy Mihály a szalonok világát idéző művét Kovács Gábor gyűjteményéből kölcsönözték, Benczúr Gyula Csendélet rózsákkal című festményét egy másik magángyűjtemény bocsátja rendelkezésre.

sőt az egyes, itt hangsúllyal szereplő alkotók tárlatain, monográfiáiban sem szerepeltek a virágcsendéletek kellő hangsúllyal. Ez a kissé elhanyagolt helyzet következhet a műfajok versenyében elfoglalt hagyományos, talán lenézett, vagy sokak szerint csak díszítő funkciót hordozó helyzetéből is. Ezt a negatív előítéletet igyekeznek elfeledtetni a kiállítás rendezői a kvalitásos, magas fokú festői tudással megalkotott művek bemutatásával.

A műfaj magyarországi történetét átfogóan bemutató kiállítások még nem születtek,

olaj, vászon, 60,5x70,6 cm

Márffy Ödön: Virágcsendélet, 1930-as évek

kozik be. A kiállított művek alapvetően az utca és a természet két fő tematikai csapása mentén határozhatóak meg, amelyek kapcsolódási pontja a mai, újraszerveződő közösségi létforma valós és virtuális terei.

FRISS 2010 KOGART Ház, 2010. augusztus 6–szeptember 26.

A KOGART immár hetedik éves kiállítássorozata idén megújul: már egy szélesebb szempontrendszerű válogatásra törekszik, ezzel meghatározó platformja kíván lenni a legfiatalabb művészgeneráció ígéretes alkotóinak. Éppen ezért a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem idén végzett hallgatóin túl mostantól hangsúlyosan szerepelnek a tanulmányaikat korábban befejező vagy más felsőoktatási intézményből érkezett, döntően 30 év alatti művészek – idén 24 művész mutat-

A kiállító művészek: Basa Anikó, Dobány Mátyás, Hámori Anett, Heim Péter, Holló Manuella, Kalmár Dorottya, Keller Diána, Kim Corbisier, Gruppo Tökmag (K. Budha Tamás, Tábori András), Köllő Zsuzsanna, Kupeczik Ágnes, Menyhárt menyus Tamás, Rizmayer Péter, Süveges Rita, Szabó Attila, Szabó Klára Petra, Szalay Péter, Szádeczky-Kardoss Glória, Szenteleki Dóra, Szólláth Gábor, Tanka Péter, Tompai Ildikó, Tóth Angelika. Keller Diána: Csendélet az esőben, 2010, videó

A fényjátékosok A Ludwig Múzeum kiállítása Kepes György (1906–2001) és Frank J. Malina (1912–1981) eddig viszonylag ismeretlen életművének párhuzamos vonatkozásaival kívánja feltárni interdiszciplináris kezdeményezéseiket és eredményeiket, illetve feltérképezni a művészet, a tudomány és a technológia kapcsolódási pontjait. Kepes és Malina egyaránt kelet-európai gyökerekkel rendelkeztek, és erősen hatottak rájuk a modernista elméletek, valamint egyaránt arra törekedtek, hogy oktatói tevékenységük, illetve a művészetekről és a technológiáról szóló információk terjesztése révén egyesítsék a társadalom- és természettudományokat.

2

2010. szeptember

A kiállítás nem annyira az életművek kronológiailag felépített koncepcióját tükrözi, mint inkább a két interdiszciplináris elme művészi tevékenységének, tudományos hatásköreinek és máig élő örökségének a tematikus megközelítését. A fény kreatív és dinamikus használata egész életében foglalkoztatta Kepest és Malinát. Ez jelenti művészetük közös elemét és a kiállítás összekötő elvét. Kepes György munkásságából fotogramjait és kinetikus műveit, többek között a Lángok kertjét (1971) és az Izzó oszlopokat (1973) állítják párhuzamba Malina hasonló alkotásaival.


Fotóelasztikus járda (Kepes György és William Wainwright), 1968

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

Kepes György és Frank J. Malina – a művészet és a tudomány metszéspontján LUMÚ, 2010. szeptember 3–november 21.

2010. 08. 27. 13:02:15

k i á l l í t á s ajánló

A Dunakanyar festője Szőnyi István kiállítása Szentendrei Képtár, 2010. augusztus 27–november 14.

Szőnyi István (1894–1960) művészi ereje már a kezdeti évektől a tájképfestésben mutatkozott meg a legszembetűnőbben. Amikor 1924-ben Zebegényben telepedett le, a reveláció erejével hatott rá a dunai táj. Egymás után festette nagyszabású, Dunakanyart ábrázoló tájképeit, amelyek közül szinte valamennyit magángyűjtők vásárolták meg. Talán ezért is fordulhatott elő, hogy a Szőnyi-emlékház gyűjteményéből hiányzik az őt leginkább foglalkoztató festői téma.

A művész halálának 50. évfordulója alkalmából a Szentendrei Képtárban Szőnyi legszebb Dunakanyar-képeiből látható reprezentatív válogatás. A műveket a rendező a Magyar Nemzeti Galériától, a Győri Városi Művészeti Múzeumtól, az MKB Bank Zrt.-től, Szőnyi Zsuzsától és magángyűjtőktől kölcsönözte, és a Szőnyi Múzeum gyűjteményében található, ritkán kiállított, fényérzékeny grafikákkal egészítette ki azokat. Szőnyi István: Dunai táj, 1928 olaj, vászon, 80,5x90,5 cm A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

Vásárhelyi Antal kiállítása Szombathelyi Képtár, 2010. szeptember 16–október 30.

„Bizonyára mindenkinek feltűnt már, hogy Vásárhelyi Antal képein csak geometria van, absztrahálatlan valóság nincs. Ahogyan árnyalatok sincsenek, csak elkülönülő színek: semmi homály, semmi clair-obscure, semmi átmenet. És semmiféle élet. Sem ember, sem állat, de még növény sem. Sem arc, sem mozgó vagy álló élőlény, sem virág vagy virágrészlet: Vásárhelyi a legszemélytelenebb világot hozta létre sehova nem vezető lépcsősoraival, sehova nem nyíló ajtóival és ablakaival, afunkcionális architektúrájával. Egy deperszonalizált tér-idő együttest, egy élet, visszhang, lélek és személyiség nélküli, Mars-béli pusztaságot. [...] igen, ezek a látványok, ha nem is embertelenek, de kétségkívül ember nélküliek, élő szövetek nélküliek. De vajon lélek nélküliek is? Az objektív, amelyen keresztül e tájba látunk, robotok lencséje-e, avagy egy utolsónak maradt mohikáné?” Szőcs Géza Vásárhelyi Antal: Kerek tükör a város, 2010, litográfia

I. Országos Rajztriennále Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 2010. szeptember 18–november 13.

Az I. Országos Rajztriennále 134 alkotó – többek között Benes József, Borgó, Gellér B. István, Kókay Krisztina, Kótai Tamás, Nagy Gábor, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Szurcsik József, Várnagy Ildikó, Wahorn András, Jaroslaw Grulkowski – rajzát mutatja be. A kiállítás keretein belül kamara anyaggal mutatkozik be a 2006-ban megrendezett XIII. Országos Rajzbiennále nagydíjasa, Nagy Gábor György, illetve a 2006ban Csohány-díjas Kovács Péter Balázs. Véssey Gábor: A fekete bárány, 2009 szén, 100x70 cm

2010. szeptember

A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum 1982-től rendez országos rangú és begyűjtésű, periodikusan ismétlődő, egyedi rajzkiállításokat. Ekkor nyílt meg első alkalommal az Országos Rajzbiennále is, mely körül az eltelt évek során színvonalas grafikai műhely jött létre. 2008-tól a rendezvény – hasonlóan a régió országos kitekintésű biennáléihoz – triennále formában működik tovább. A szervezők célkitűzései azonban változatlanok: rajznak tekintenek minden olyan egyedi, nem sokszorosított képzőművészeti alkotást, amely valamilyen nyomhagyó anyaggal készült, és uralkodó eleme a vonal.


3

2010. 08. 27. 13:02:32

művét is koncepciójuk kialakításánál, hiszen a bemuta-

SINKOVITS PÉTER

Bűn és bűnhődés Dosztojevszkij vagy Beccaria? Musée d’Orsay, Párizs, VI. 27-ig

tott művek nagy része a büntetések kegyetlenségeivel, szörnyűségeivel foglalkozott. Beccaria művét is egy francia példa, a Calas-per inspirálta. A 68 éves Jean Calast Toulouse-ban 1762. március 9-én fia felakasztásával vádolva kivégezték, noha semmiféle bizonyíték nem szólt ellene. Az egész családot, sőt a szolgálót és a vendéget is perbe fogták, s a törvényességnek még a látszatára sem ügyeltek. Voltaire emelte fel szavát a 18. század legnagyobb justizmordja ellen, felháborodott írása a perről az ember szabadságát, méltóságát, életét védte a kegyetlen hatalommal, a bírói önkényeskedéssel szemben. Dosztojevszkij regényének főhőse, Raszkolnyikov saját

Dosztojevszkij regénycímét vették Gustave Moreau: Vaskor, Káin, olaj, fa, 34x25 cm Paris, Musée Gustave Moreau © RMN / Philipp Bernard

kölcsön a Musée d’Orsay kiállításának rendezői, de használhatták volna Cesare Beccaria Bűntett és büntetés című

lelkiismeretével viaskodik, vajon jogában állt-e egy ember életét kioltani, hogy saját életét jobbá tegye. A gyilkos Raszkolnyikov helyes következtetésre jut, feladja magát. A Calas-per bírái nem szenvedtek lelkiismeretük gyötrő szorongatásától, mert nem kívántak igazságot tenni, hanem a közvélemény vallási fanatikusainak bosszúszomjas elvárásait teljesítették. Ne felejtsük el, száz évvel korábbi időszakról van szó, a felvilágosodás derengésének idejéről. A kiállítás megpróbálta a bűn természetét tematizálni. A vallásos felfogás szerint a bűn az Isten iránti engedetlenség állapota. A Biblia szinte minden oldalon beszél arról a valóságról, amit bűnnek nevezünk. Ha a művészettörténet nagy mestereinek műveit megpróbáljuk számba venni, akkor az eredendő bűnök képeinek sorát villanthatjuk fel: Ádám bűnbeesése, Káin testvérgyilkossága, József és Putifárné erotikus kalandja vagy a fürdőző Zsuzsannát megleső vének története mind-mind a bűnök megjelenítésének kiváló alkalmai. Ha a kiállítás igazgatója, Jean Clair nem von korszakhatárt, akkor rendezvénye parttalanná, megfoghatatlanná, sőt szellemileg feldolgozhatatlanná vált volna. De megtette: csupán a felvilágosodás koráig nyúlt vissza, s az egyes korszakok jellegzetesen nagy moralizáló művészeit helyezte a tárlat középpontjába. A romantikától napjainkig ível a bemutatott alkotások sora: Goya, Delacroix, Gustave Moreau, Füssli nagy érzelmeket, szenvedélyeket felkavaró műveitől jutunk el az időben Andy Warhol híres, hűvös egyszerűséggel, tárgyszerűen elénk tárt Villamosszék című nyomasztó,

4

2010. szeptember

megrendítő nyomatáig.


2010. 08. 27. 13:03:13

A rendezők nyilvánvalóvá tették, hogy a bűnökről szóló kiállítás egyik főszereplője csakis

Főszerkesztői jegyzet

Goya lehet, hiszen talán őt rázta meg leginkább mindaz a szörnyűség, ami a háború mindennapjaival elkerülhetetlenül együtt jár. Ő az emberi mivoltukból kivetkezett zsoldosokból banditává züllött gonosztevők gaztetteit ábrázolta. Az idős Goyát mélységesen megrendítették a szörnyű események, érzékenységének felfokozódásában bizonyára közrejátszott felnőtt korában elvesztett hallása, mely a művészt a brutális események közepette még esendőbbé, még kiszolgáltatottabbá tették. A háború borzalmai című sorozatában a katonákban elszabadult kegyetlenséget, a mindennapos erőszak és halál rémisztő képeit fogalmazta meg. A hazáját és honfitársait szerető embernek a franciákba és a felvilágosodásba vetett hite mélységesen megrendült a Napóleon katonáitól elszenvedett brutalitások, gonosztettek láttán. Goya híres négy rézkarc-sorozatát – Caprichos, Desastres, Tauromaquia és Disparates – a világ nagyvárosaiban bemutatták, így Budapesten is a Magyar Nemzeti Múzeumban az 1989-es Tavaszi Fesztiválon. Ezek a lapok az elmúlt évtizedek során bevonultak a köztudatba, tehát a Musée d’Orsay-ban a kevésbé ismert művekkel kellett az érdeklődést felkelteni. Sikerült is, hiszen ebből a periódusból és ebből a témakörből jelentős festményeket láthattunk, melyeket jobbára magángyűjteményekben őriznek, és ritkán tárnak a közönség elé. A tárlaton négy kis képet mutattak be A háború

Johann Heinrich Füssli: Holdkóros Lady Macbeth, 1784 körül olaj, vászon, 221x160 cm Paris, Musée du Louvre © RMN / Hervé Lewandowski

borzalmai sorozathoz kapcsolódó festményekből. Kiállították az Útonállók vetkőztetnek egy asszonyt (1806–1808 k.) és a Martalóc leszúr egy nőt (1806–1808 k.) című műveket, az utóbbin a martalóc erőszakot követ el a nőn, földre teperi, majd a védekezésre képtelen áldozatot leszúrja. A művész azt a pillanatot ragadja meg, amikor a tőrt magasba emeli, hogy az alatta vergődő asszony torkába döfje azt. Goya semmiféle hősiességet nem lát a háborúban, csupán a front mögött munkálkodó gazemberek hitvány brutalitását, az ösztönök ijesztő, féktelen elszabadulását. A témakör két legjelentősebb művét, melyet VII. Ferdinánd a franciák kiűzése után hat évvel rendelt meg a művésztől – az 1808. május másodika Madridban: harc a mamelukok ellen című, majd a megtorlást megörökítő, 1808. május harmadika: kivégzések a Principe Pio-hegyen című, melyek a madridi Prado legféltettebb kincsei –, nem lehetett Párizsba hozni. De lehet, hogy az is közrejátszott, hogy ezek a művek ugyan a festészet történetének legnagyszerűbb alkotásai, nem a franciák dicsőségét zengik. A kiállításon megjelentek a francia forradalom toposzai: Marat halála, a guillotine, a levágott fejek tömkelege, kivégzések mindennemű formája. A sor élén természetesen JacquesLouis David Marat halála című képe áll, és bár az eredetit nem sikerült Brüsszelből megszerezni, de szerencsére készült David műhelyében egy másolat, amelyet a reims-i múzeumból elhoztak. A girondista érzelmű Charlotte Corday a szeptemberi vérengzés kirobbantásáért a jakobinus Marat-t teszi

2010. szeptember

felelőssé, s elhatározza, hogy megöli. Azzal


5

2010. 08. 27. 13:03:25

az ürüggyel megy hozzá, hogy egy girondista felkelésről számoljon be. Miközben Marat a kádban ülve jegyzetel, Corday odalép hozzá és egy késsel szíven szúrja. A művész a lehanyatló jakobinus vezért ábrázolja, ahogy utolsó szavaival még segítséget kér. A kiállításon szerepelt még Paul Boudry festménye is, ahol a halál angyalának nevezett Corday-t láthatjuk, ahogy gyilkos tette után visszavonul. Az évszázad gyilkossága több művészt is megihletett. A tett után egy évvel készült Jean Jacques Hauer képe, melynek középpontjában Corday áll kezében a véres tőrrel, s színpadias gesztussal hagyja el leszámolásának helyszínét. Hasonlóan teátrális Jean Joseph Weerts jó száz évvel később készült festménye, ahol a véres gyilkosság helyszínére beözönlő tömeg minden egyes tagja karját magasba emelve az elvetemült gyilkos életét követeli. (Hogyan szereztek tudomást Corday titkos tettéről, és honnan tudták, hogy az ajtót feltépve mikor kell berontani – ez a festő titka.) A kiállítás fontos magyar vonatkozása volt Munkácsy Mihály Siralomház című képének szerepeltetése. Ezt a művet 1870-ben bemutatták a párizsi Szalonban, ahol nagy aranyérmet nyert, és Courbet elismerését is kivívta. A festményt még befejezése előtt, az állványról egy angol műkereskedő 10000 frankért megvásárolta. A huszonhat éves művész itt, ezzel a képpel indult el a sikerek útján. Munkácsy egy vidéki börtön siralomházát ábrázolta, ahol közszemlére teszik a halálraítéltet, hogy hozzátartozói elbúcsúzhassanak tőle. A művésznek sikerült a betyár alakjában a halállal dacoló, töretlen erejű férfit megjelenítenie. A köré csoportosuló figurákat hosszú érleléssel, vázlatok készítésével dolgozta ki, mindegyik más-más pszichikai állapotot tükröz, az érzelmek széles skáláját mutatva. Érdemes Genton István lelkesült mondatait idézni: „A Siralomház nemcsak az új magyar festészet legnagyobb tette, messze maga mögött hagyva mindazt, amit a felújulás kora óta addig magyar ecset létrehozott. Kétségtelen az is, hogy világos kompozíciójával, térbeliségével és elementáris erejével vérbeli művész rendkívüli értékű alkotása.”* A tárlaton nagy mesterek, mint például Degas, Goya kevésbé ismert művei mellett igazi remekművek is felbukkantak például Gustave Moreau 1976-ban festett Látomása. A kiállítás a bűn és a büntetés örök témájának nagyszerű összeállítását teremtette meg, s a magyar festészetet méltóképpen képviselte Munkácsy Mihály műve. Jó lenne, ha hasonló tematikus tárlatokon magyar művészek hasonlóképpen szerepelhetnének. (Az illusztrációkat a Musée D’Orsay sajtóanyagából kaptuk.) Jegyzet * Genthon István: Az új magyar festőművészet története, Magyar Szemle Könyvei, XI., Budapest, 1935, 119. 1.


fotó: C. Devleeschauwer

6

2010. szeptember

Paul Jacques Aimé Baudry: Charlotte Corday, Marat 1793. július 13-i meggyilkolása, 1860 olaj, vászon, 203x154 cm Nantes, Musée des Beaux-Arts © RMN / Gérard Blot Atelier de Jacques-Louis David: Marat halála, 1793 körül olaj, vászon, 111,3x85,6 cm © Reims, Musée des Beaux-Arts

2010. 08. 27. 13:03:41

Pierre-Paul Prud’hon: A bűnt követő igazságszolgáltatás és megtorlás, 1815-1818 olaj, vászon, 164x198 cm Saint-Omer, Musée de I’hotel Sandelin © RMN / Daniel Arnaudet

Munkácsy Mihály:

2010. szeptember

Siralomház II., 1880 olaj, fa, 118,7x170,2 cm A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona


7

2010. 08. 27. 13:04:19


Kortárs kirakó Pa n n ó – Pa n o r á m á k MODEM, 2010. VII. 3–IX. 5.

Meglehetősen talányos meghatározást ad a szakirodalom a pannó kifejezésre. A francia eredetiben panneau-nak mondott műalkotás az Akadémiai Kiadónál megjelent négykötetes Művészeti lexikon szerint „fából való keretszerkezetbe foglalt mélyített táblákból, illetve keretmezőkből álló faburkolat. Rendszerint a helyiségek alsó, mintegy embermagasságig terjedő részét szokták vele beburkolni, de gyakran alacsonyabb (lambéria), előfordul, hogy a mennye-

ténet több mint fél évezredének számos nagyszabású alkotása viszonyítási alapként szolgálhat a kortárs művész számára. A 15-16. századi Velence templomainak és scuoláinak számos alkotása ide sorolható, közöttük például Tintoretto monumentális együttese a Scuola di San Roccóban vagy Paolo Veronese Velence apoteózisa című mennyezetképe a Palazzo Ducaléban, a Nagytanács Termében – de a 20. század is kínál olyan nagyszabású pannókat, mint például Claude Monet 1926-ban befejezett Tavirózsa-sorozata.

zetig terjed, s ez esetben az utóbbit is fával

A legizgalmasabb kérdéseket a pannóval kapcsolatban

burkolják (boiserie).” A lexikon szerint a pannó

azonban alighanem a jelen, illetve a félmúlt magyar művészete

különlegesen szép példái a német, főleg svájci

vetheti föl a kortárs magyar művész számára, s innen tekintve

reneszánsz városházák helyiségeinek ma már

aligha véletlen, hogy éppen a MODEM a kiállítás helyszíne.

többnyire múzeumokban elhelyezett burkolatai.

2008-ban ugyanis itt rendezték meg annak a művésznek a

A pannó legnagyobb mestere a 18. században

tárlatát, aki egyrészt egyik kulcsfigurája a 20. századi magyar

élt Jean Bérain volt, aki szinte kifogyhatatlan

művészetnek, másrészt a pannó műfajában is igen jelentőset

invencióval és formabőséggel készítette terveit.

alkotott, amikor megfestette a francia-magyar kapcsolatok

Bármilyen szép példáit őrizzük a pannó műfajában megszületett műveknek, aligha lennénk meggyőződve arról, hogy kortárs magyar művészek számára különösebben inspirálóak lennének a 21. század elején. Több fantáziát látunk a dologban, ha arra gondolunk, hogy a panneau kifejezést a francia nyelv a közlekedésben is használja a különböző információs irányítótáblák megnevezésére, hiszen a kortárs magyar művészetben is nem egy, főként fiatal alkotó akad, például Albert Ádám, akinek a tevékenységére meghatározó hatást gyakorolnak a köztéri táblákon megjelenő ábrák, feliratok. Lévay Jenő: Tömegszerencse, farostlemez, tapéta, eco solvent tinta

Ezen a ponton ugyanis kitágulnak a határok, és a művészettör-

történetét ábrázoló sorozatát. A mű számára, amely az 1937-es párizsi világkiállításon Grand Prix-t kapott, s amelynek láttán Picasso állítólag így kiáltott föl: „Ki ez a barbár zseni?”, Székesfehérvárott külön termet építettek, amelyben azután a kommunizmus évtizedeiben és azóta is külön függönnyel rejtik a művet a nagyközönség elől. Jól érzékelteti ennek a – az említett tárlaton a MODEM-ben nagyméretű reprodukciókkal megidézett – műalkotásnak a példája, hogy a pannó a művészet és a politika, az egyéni invenció és a tömegek ideológiai formálása találkozásának különleges terepe, ha úgy tetszik, első vonala, ahol a szembenálló felek pozíciója különösen kényes, és mindenképpen különbözik attól is, amilyen a táblaképfestészet, de attól is, amilyen a murális munkák esetében kialakulhat. Mindenképpen nagyobb mozgási

A kérdésre, hogy miért is találja fontosnak a debreceni MODEM, illetve a kiállítás kurátora, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke, hogy Pannó – Panorámák címmel rendezzen 2010-ben tárlatot, mégsem innen közelítve találunk választ. Inkább a lexikon szócikkének ahhoz

8

2010. szeptember

a részéhez visszatérve, amelyben az áll, hogy


„tágabb értelemben minden keretezett, többnyire dekorált falmezőt pannónak neveznek.”

2010. 08. 27. 13:04:34

szabadságot jelent a művész, de a megrendelő számára is, és

léptékű alkotás, amely modulrendszerénél

Szotyory László:

ez nemcsak a mű létrejötte, de további sorsa, esetleges pusztu-

fogva a mű folyamatosságát, térbeli megje-

lása felől nézve is érvényes.

lenítését is segíti. A fatábla vagy a vakkeret-

Út a dzsungelbe I., Út a dzsungelbe II., Pálmák medencével, olaj, vászon

A MODEM másik ide vonatkozó kiállítása az 1949–56 közötti szocreál időszakát vizsgálva mutatott be izgalmas példákat ezzel kapcsolatban. Ami pedig a következő évtizedeket illeti, Kondor Béla margitszigeti pannójának fölállítása éppen olyan izgalmas, művészettörténetiből közéleti jelentőségűvé váló esemény volt annak idején, mint amilyen elszomorító, hogy a 60-as, 70-es, 80-as évek ide sorolható művei közül jónéhány megsemmisült vagy veszélybe került a művet befogadó épület tulajdonosváltása vagy éppen – mint az úgynevezett Szászpannó a Dózsa György úti metróállomás területén – az általános érdektelenség, tudatlanság miatt.

szerkezetbe foglalt feszített vászon elemszerű, »puzzle«-rendszerét, a különálló táblák összessége adja, ezek által építve fel a kompozíciót.” A táblák összessége pedig egyszerre jelenti a közöttük lévő viszony variabilitását és azt, hogy a szó szoros és átvitt értelmében nagyszabású víziók fogalmazódhatnak meg együttesükben. Mindenesetre minden résztvevő számára különleges lehetőséget jelent a kiállítás, hogy a pannó kérdéskörében a megszokott kötöttségektől megszabadulva mélyedjenek el, ami jó néhány művész esetében látványos

Ugyanakkor a hazai újgazdagok körében kedveltté vált a

méretnövekedést, a tárlat bezárása után a

műfajnak az a változata, amely technikáját és anyagait ille-

lábán önállóan is megálló, az adott életműben

tően valóban a pannó fogalomkörébe sorolható, kvalitását

sejthetően fontos szerepet kapó mű megszüle-

illetően azonban a művészet világán kívül marad. Van ugyan-

tését eredményezte.

akkor egy másik, az előbbivel szemben részben örvendetes aspektusa a pannóhoz kötődő problémacsokornak. Mint meghatározott térhez, falfelülethez kötődő műfaj, az elmúlt évtizedekben (legalábbis a Lajtától nyugatra) a nagyszabású közösségi, kulturális terek ugrásszerű megszaporodásával, s ezzel párhuzamosan a műalkotások méretének a növekedésével újra olyan helyzetbe került, amely jövőjét, az egyéni invenció és a megrendelői elvárások találkozását tekintve igen ígéretesnek mondható.

Nem mond ellent a fentieknek az, hogy több munka is szinte konkrét művészettörténeti utalásokon keresztül idézi meg a kortárs pannó előképeit. Simonffy Márta műve Veronese Kánai mennyegzőjére, Szotyori László hármasképe a rokokó villák tereire, a természet és a művészeti-építészeti együttes harmonikus találkozására, Ferdinánd Judit odaliszkje a klasszicista szépségeszmény és a populáris művészet találkozására utal, Lévay Jenő a barokk merész

inkább, mivel a címében még a panorámaképekre is történik

perspektívájához rendkívül szokatlan arányú

utalás. Hiszen ahogyan Simonffy Márta, a tárlat kurátora

kivágást társít – no meg némi iróniát, a verti-

fogalmaz, „a pannó különleges szerkezetű, valamint nagy

kálisan és horizontálisan egyaránt érzékelhető

2010. szeptember

Van tehát miről meditálni a kiállítás meghívottjainak. Annál is


9

2010. 08. 27. 13:04:45

motívum alakváltozásait kísérhetjük figyelemmel. Bajkó Anikó kompozícióján is folyamatosan változó jelszerkezet jelenik meg, a képsor „hiányzó” táblái révén a néző képzeletében folytatódik a variációsor. A pannó helyhez kötöttségére, az adott tér speciális adottságaira is utal ez a mű, ahogyan Véssey Gábor piramisszerűen egymásra épített képekből kialakuló

fotó: Gerő Tamás

egységes kompozíciója

Kiállítási enteriőr

Doromby Mária Éjszakai utazás című munkájával (2010, festett selyem)

vagy Bikácsy Daniela teremsarokban elhelyezett, egymással kilencven fokos szöget bezáró, két részből álló

épület tagozatai között legelésző árkádiai

kompozíciója.

juhnyáj képében. Az időbeli folyamatosság és a térbeli rétegeződés, amely a mű megszületése,

A szó szoros értelmében panorámaképet ad a tájról Doromby

a festékrétegek egymás fölé kerülése révén

Mária, az egységes képet azonban részekre tördeli, megis-

létrejön, Kovács Lola térbe függesztett, átlátszó,

métli, különböző perspektivikus irányokat, eltérő nézőpon-

több rétegben egymást takaró műanyag fóliára

tokat sejtető keretekbe foglalja, mintegy a barokk monu-

festett munkáján abszolút relatívvá válik, hiszen

mentális kompozícióiban megjelenő ellentétes erővonalakat

a rétegek együttese által kirajzolt látvány a néző

sejtetve, az egyetlen nézőpontúság iránti kétségeit kifejezve.

mozgásával változik: a megfelelő nézőpont

Mintha csak erre a kétségre felelne Jovián Gyögy diptichonja,

megtalálásakor „előjön” a kép, e pont elhagyá-

ezért tér vissza az alapelemekhez, a szó szoros értelmében

sakor pedig eltűnik. Hasonló élményt ad Várnai

termékeny föld göröngyeihez, hogy ezek révén hozzon létre

Gyula hologramtechnikát alkalmazó, három-

monumentális kompozíciót. Más tájakon jár, a lélekben vagy

részes panorámaképe is azzal a különbséggel,

az emberi sorsokban megjelenő dráma természetrajzát

hogy a vertikálisból horizontálisba fordított

kutatja Kovács Péter finom vonalakból, fölsejlő formákból

fatörzs, a faágak hálózata és a mozgás közben

fölépülő munkája, amelynek olykor csontvázzá csupaszított

megjelenő ábrák, betűk, számok váratlan

szerkezetei láttán a középkori haláltánc-kompozíciók jutnak

találkozását a nézőnek kell szerves egységgé

a néző eszébe. Csurka Esztert ezúttal is a psziché, az identitás-

alakítania. Lévay Jenő munkájához hasonló

tudat, a látható és a látvány mögött fölsejlő lényeg viszonya

arányok jellemzik Csíkváry Péter kompozícióját

foglalkoztatja – olyan kérdések tehát, amelyek látszólag igen

is, amelynek középső részén mintegy töredék-

távoliak azoktól, amelyek a pannót dekoratív felületként

ként jelenik meg egy monokrómban megje-

fölfogó, 18. századi alkotókat, köztük az említett, derék Bérain

lenített csendélet, a kép két szárnya pedig a

mestert foglalkoztatták.

vakkerettel, a vászon üres hátsó felével mintha a mű megszületésének és pusztulásának a folyamatát érzékeltetné. Azaz a faktúra, az anyag, a szín, vagyis a mű összetevőinek önmagában is izgalmas minőségeit.

Ilyen kérdések vetődhetnek föl a látogatóban a kiállítás bejáratánál, az előcsarnok falán mintegy emblémaként elhelyezett Hegedűs 2 László-mű láttán is, amelynek központi eleme egy, a hétköznapok világából vett panneau, azaz információs tábla, rajta Trafik-felirattal. Az igézően néző Liz Taylor és egy

Ezek a minőségek foglalkoztatják a tárlat

havat söprő férfi, illetve egy félmeztelen kövér nő a hóban és

több résztvevőjét, például Gáll Ádámot,

piros mellényben topogó, megsokszorozott, didergő kutyus

Dréher Jánost, Krajcsovics Évát, Birkás Istvánt; a

tűnik föl az egyes képeken, látszólag egymástól teljesen

jelhagyás szándéka, a dekoratív mustra és az

függetlenül építve föl panorámaképet a 21. század eleji

alapelemek játékos variációja jellemzi Mayer

Magyarországról. De hát nem az a pannó egyik alapvető

Berta és Végh András egyaránt két részből

jellemzője, hogy meghatározott térbe illeszkedik?

10

2010. szeptember

fölépülő kompozícióját és Őry Annamária


raszterszerkezetét, amelyben egyetlen

2010. 08. 27. 13:05:09

pész műtermében a kortárs és a

Kiállítások

történelmi fotográfia sikeresen

HUDRA KLÁRA

bontakozhatott ki. A szakmúzeum,

A magyar fotográfiáról kezdőknek és haladóknak

a fotográfia honi múzeuma viszont egyfajta szerénységi fogadalommal sújtva – kiállítóhelye valóban szerény, s a fővárostól odébb van – törzsanyagát, a Magyar Fotóművészek Szövetségétől kapott adományt (1991) és saját

Ritkán látott képek

szerzeményeit szívesen bocsátotta

Mai Manó Ház, 2010. VII. 2–IX. 5.

mások rendelkezésére. A múzeumokban, bemutatóte-

Zsilinszky K árolyné, avagy a fotórelikvia Ez a kiállítás (Ritkán látott képek – Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum kincseiből) pontosan az, amit ígér, amit önmagáról hirdet sallangoktól, kurátori blikkfangos metaforáktól mentesen. Mentesíti elsősorban az a körülmény, hogy nem szorul rá, ugyanis ez a kiállítás egyik

rekben ma a magyar fotóművészet „felgöngyölítése” társadalmi eseménnyé vált, újat hozott, további fejleményekre késztet. Fontos ez, és magyarázatként is interpretálható: a múzeumnak fontos szerep jut a kortársi fotós ízlés kialakításában. Új feltételeket teremt mindenféle fotó megtekin-

kiemelkedően értékes kulturális-művészeti trezorunk bemutatkozása, a fővárosban, kitüntetett alkalommal kinyilatkoztatott önreprezentációként – s ekként persze töredékesen. Mert a múlt században alapított kecskeméti múzeumról és annak gyűjteményi raktárajtaja mögött „Csipkerózsikaálomba merült” több százéves és up to date kincseiről relatíve és konkrétan kevéssé tudhat a közönség. Ezen az állapoton radikálisan változtatni szakmailag is hosszú évek feltett szándéka. Ami tény, s Baki Péter múzeumigazgató, a kiállítás kurátora által leírt lenyűgöző számadat az az, hogy majdnem egymillió alkotásból kaptunk ezúttal ízeltetőt. (Mennyi fény-képet, értékes fotóművészeti alkotást, „láthatatlan nemzeti kincset”, láthatatlan tudást kereshetnénk meg más gyűjteményekben?) Érdemes felelevenítenünk az elmúlt éveket: a magyar fotográfia, a fotóművészet státuszát eddig soha nem látott expanzió változtatta, változtatja meg kiállításpolitikai és financiális értelemben

téséhez. Susan Sontag vélekedik így, s így folytatja:

egyaránt, s ez a folyamat nem mondható egészségtelennek,

„A fényképezés Nagy Hagyománya nem azért van

sőt. A közelmúlt eseményei – mintha már reggelire Sacher

állandó mozgásban, folytonos átformálódásban,

Klösz György: A Lánchíd az Akadémiából nézve, villamos-végállomás, 1894/1975 zselatinos ezüst, 30,4x39,8 cm, Magyar Fotográfiai Múzeum

tortát ennénk – meglepetéssel szolgáltak, kvalitásukat és lépté- mert a fényképezés új művészet, s ezért némileg küket tekintve egyaránt: a fotóművészet legjavát tálalták elénk. bizonytalan, ez az erjedés a fotós ízlés része. Sokkal A folyamat 2006-ban kezdődött a (M)érték című, kiállítással az

sebesebben követik egymást az újrafelfedezések a

Ernst Múzeumban, majd folytatódott a Lélek és test, Kertésztől

fényképezésben, mint bármely más művészetben.”*

Capa hagyatéki, valamint Martin Munkácsi vándorkiállításaival folytatódott (s akkor már közel járunk a Michelin-csillaghoz: Brassai, Capa, Moholy-Nagy, Munkácsi, Kertész).

A „ritkán látott képek” a Mai Manó Ház bensőséges tereiben ritka és kiváló kiállítássá álltak össze. Először is a múzeum, melynek dobozaiból most kiemelődtek a negatívok-nagyítások a Magyar Fotográfusok

Mindeközben a szakmai, adekvát intézményekre, helyszínekre

Házában, azaz a fotográfiai élet adekvát otthonában

úgy tűnik, kevesebb figyelem fordult (és itt nyomatékos az

kerültek a falakra, tehát a „beszállító” és a „befogadó”

úgy tűnik), hiszen Mai Manó császári és királyi udvari fényké-

szerepe mindkét félt megfelelően diszponálta.


2010. szeptember

Mapplethorpe-ig című tárlattal a Szépművészeti Múzeumban, s

11

2010. 08. 27. 13:05:32

Elképzelhetjük a kezdeteket, amikor a képcsinálás a nemzeti képcsarnok kialakítását, nemzeti babérkoszorúsok megörökítését célozta, majd feltehetjük a kérdést: vajon a technikai fejlődés eredményezte-e, hogy André Kertész így valljon: „A fényképezőgép a munkaeszközöm. Általa adok értelmet mindannak, ami körülvesz.” Ez alkalommal történetesen az őszi Tuileries-nak. A több mint félszáz mű, melyek hol a neves szerző, hol az ábrázolás érdekessége, hol a mediális korszerűség miatt késztetnek megállásra. Így érthetően egyaránt érvényesül számtalan megközelítési mód, többek között természetesen a legfotogénebb, a portré, a klasszikus műfajba sorolható fotográfiák, a tematikailag kötöttebbek Fejes László: Esküvő, 1965 zselatinos ezüst, 15,5x23,8 cm, Magyar Fotográfiai Múzeum

És, hogy bizonyos Zsák Móricz Zselinszky Károlynét ábrázoló képére is rátérjünk, erre a ma már a kiállítás által a fotóra jellemző nemes egyszerűséggel a „vizuális image-bankunkba” került, idős hölgyet ábrázoló dagerotipiára (1860), nos ezzel a képpel indít a tárlat. A koncepció szerint fotótörténeti ívet rajzol meg a rendezés, miszerint a Ritkán látott képek fő jellegzetessége ismeretlenségük. Innentől könnyen és kizárásos alapon, a fotó természetrajzának megfelelően relikviákra számíthatnánk, ám végigjárva a három termet, azt hiszem, a kiválasztás szabadsága az, amivel megajándékoz ez a képegyüttes. Kalandozásra hívnak a képek a magyar fotóművészet történetében.

és a művészi, valamint a technikai sokszínűségükkel leírhatók. Láthattunk táj- és városképet (Klösz György: A Lánchíd az Akadémiából nézve, villamos végállomás, 1894/1975; Divald Károly: A magas Tátrából. A Jeges-tó, 1890 körül; Kincses Károly: Valse Trieste, 1986), aktot (Péchy József: Akt macskával) életképet (Blüh Irén: Halina árusok, 1930/1980 körül; Balogh Rudolf: Tusakodók, 1930; Hervé, Lucien: Rakodó munkások, 1935 körül/1996; Baricz Katalin: Élet-kép, 1996), kordokumentumot (Mai Manó: Kossuth Lajos temetése, 1894), csendéletet (Lugosi Lugo László: Zsebóra, 1986), a portré és az emberábrázolás különböző formáit (Székely A. László: Táncosnő; 1927, Tímár Péter: Család, 1982; Kerekes Gábor: Portrait, 1983), enteriőröket és exteriőröket (Erdélyi: Enteriőr Ferenc József szoborral, 1900 körül; Szabó Dezső: Domborzat, 2003; Kudász Gábor Arion: Tréler, M1 autópálya, 2006), és folytathatnánk.

Haris László: Törvénytelen avantgarde, 1971/2003 színes papírkép, 100x70 cm, magántulajdon

Fo t o g r á f i á k , i s m e r ő s e k é s a z ismeretlenbe visznek A több mint félszáz művészi felvétel automatikus leltározása ezúttal félrevezetne, bár a fotóművészet ilyen formában éppen a részletekbe feledkezést generálja. Mégis azokat a ma is elévülhetetlen meghatározásokat, műleírásokat, esztétikai-filozófiai gondolkodásmódot, hoznám fel, melyek Susan Sontag számomra máig érvényes, egyedülálló könyvében olvashatók, a fényképről szólnak mint olyanról, a fényképről a látás nyelvtani és erkölcsi szabályrendszeréről. Hiszen a képek többsége mégiscsak a modern korhoz kötött – a fotográfia századához és napjainkhoz. Ezért emelném ki Haris László Törvénytelen avantgarde (1971/2003) című fotóját, ezt a képet, mely a 70-es évek elején a fotó adta demokratikus szabadságjogokat, a modern fotográfia és művészet Moholy, Kassák

2010. szeptember

képviselte progresszív és egyetemes szel12


lemiségét idézte meg és fogalmazta újra. A képen a kiáltásra nyílt szájat (klasszikus

2010. 08. 27. 13:05:52

kompozíció, szinte ránk zuhan a látvány, még Eizenstein is

Moholy-Nagy László 1927 táján úgy vélekedett, hogy

Kiállítások

megirigyelhette volna) egy beletömködött újságpapír némítja a fényképezőgép meglepő lehetőségeket villantott el, de a verbális üzenet, anakronisztikusan és logikusan,

fel, ám az új lehetőségek felmérésének még éppen

így válik lehetségessé a képen: a „Törvénytelen avantgarde”

a kezdetén vagyunk. A kortárs magyar fotográfia

főcím olvasható a férfi (tipizált, kemény munkás-paraszt

jelenére kivetítve megalapozottan gondolhatjuk úgy:

arc?) szájában. Irónia és önirónia, politikai-kulturális üzenet komoly-humoros manifesztációja: a fotográfia végiggondolt partizánszerepe abban az időszakban meglehetősen indokolt volt. A mű mégis csak 2003-ban nyerte el veretes ezüst-zselatinban papírformáját, tudjuk meg a képaláírásból, így Haris László felvétele a fotográfia sokszorosíthatóságának, az egyediségnek, felszólító jellegének és a kamera mögött álló fotográfus szerepének a kérdéseit veti fel, tulajdonképpen a fényképezésre mint művészetre kérdez rá. Az eredeti kép a magyar művészettörténet meghatározó fejezetének éveiben készült, amikor többek között „mindenki, aki számított, fényképezett”, a progresszív, alternatív művészek számára kiemelkedően fontos kifejezőeszközzé vált a fotográfia a fotogramtól az ofszetnyomatokig. A Törvénytelen avantgarde című kép egyik erénye az az önreflexivitás, mellyel egyszerre nyomatékosítja a múlt századot, és provokálja jelenünket. A kiállítás valódi megmártózás az emulziók és c-printek világában, talán éppen azért, hogy a néző disztingválhasson mi az, ami a muzeális darabokkal való sáfárkodás (a folyamatos és összefüggő hagyományépítéshez tartozik) és mi az, ami részben ugyanez, de már több: „ikonteremtő” hangsúly. Művek, melyek egykor elhagyták a fotólabort és olyan művek, melyek a vegykonyha alkímiáját a mátrix hideg világában találják meg. A kiállításon fontosak a belső hangsúlyok, rejtett párhuzamok éppúgy, mint a véletlenek és felismerések. Ez utóbbi vonatkozik olyan kompozíciókra, mint Kepes György Vision 11 (1939/1987) című alkotása. A művész absztrakt-fényjáték kompozíciója, az ellentétes felületek, a fény-árnyék geometrikus struktúrává és a fekete-fehér metafizikus térbe való Székely A. László:

kinagyítása. Tóth György: Black and white I. (2003) című munkájával mintha Kepes konkrét gondolatait folytatná

a folyamatnak szerencsére még ma sem vagyunk a

látszólag hasonló eszköztelenséggel. Képén a fény gazdag

végén. És ez éppen a kezdeteknek, jelesül a magyar

játéka kontrasztot („geometrikus fehér folt”) hoz létre ugyan-

fotográfia felemelő múltjának köszönhető, mely

akkor a sejtelmes, sziluett-vonalak a legfinomabb rajzolatokat

egyben az egyetemes fotótörténet hőskora is.

„fotogenetikus rajzait”).

A Ritkán látott képek című kiállítás a magyar fotóművészet hazai bástyáit köti össze annak érdekében, hogy

Váli Dezső és Nádas Péter sem kizárólag azért a „poénért”

teljességében mutatkozhassanak meg olyan kiválasz-

kerülhettek a gyűjteménybe, mert saját műformájukat

tott képek, amelyek tartozzanak bár a klasszikus és a

tekintve élő klasszikusoknak számítanak, s lám, másban is

modern képtípusokhoz, egyaránt azt bizonyíthatják:

meg tudják mutatni magukat. Képeiket mégis az óhatatlan

bár életünk a manipulált képek szennyezett tenge-

összevetés teszi érdekessé, hogyan szervesülnek a fotográfiák

rében zajlik, a művészi fotográfia maradt, ami volt: a

a festőművész képeihez (a műterembelső téma jellegzetes, a

világ legérzékenyebb, legőszintébb médiuma.

fotográfia pedig szuverén hangulattal telített enteriőrkép, a gombosszegi harangláb prózai megörökítése a szerző ismerős sorait sem némítják el).


Jegyzet * Susan Sontag: A fényképezésről, Európa könyvkiadó, 1981

2010. szeptember

oldják fel a néző tekintetébe foglalt felületen (lásd: Talbot

Táncosnő, 1927 zselatinos ezüst, 39,9x29,9 cm, Magyar Fotográfiai Múzeum

13

2010. 08. 27. 13:06:11

iparban, grafikákat, nagyméretű lapokat azonban először a pop art művészei – Andy Warhol, Josef Alberts − sokszorosítottak a

LÓSKA LAJOS

segítségével a 60-as években. (A budapesti Andy Warhol-kiállítás katalógusában olvasható, hogy „Warholnak volt néhány

Szitaszemle

olyan papírra nyomtatott képe, melyeket maga nem nevezett

Harmincesztendős a Szentendrei Grafikai Műhely Szentendrei Képtár, 2010. VII. 9–VIII. 22.

nyomatoknak, hiszen nem adták ki őket és nem is publikálták őket; nos, ezek valójában filmekből vett állóképek voltak. Ezek a legkorábbi szitalejárással készített képei 1963-64-ből. […] Mégis az első szitával vászonra nyomtatott portrék – Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor és Jacqueline Kennedy – bizonyultak a legmaradandóbbnak, és műkereskedelmileg is ezek voltak leginkább életképesek.”)1 Magyarországon a múlt század hetedik évtizedének a legelején

Megalakulásának harmincéves jubile-

terjedt el a szitanyomás. Gyors térhódítása nemcsak az amerikai,

umát ünnepeli az idén a szitanyomatok

illetve a nyugat-németországi népszerűségének köszönhető,

kivitelezésével foglalkozó Szentendrei Grafikai

hanem annak is, hogy újszerűségén túl a grafikák kivitelezé-

Műhely. Mielőtt a Szentendrei Képtárban jelenleg

sében addig ismeretlen technikai megoldásokra is alkalmas volt.

látható Egytől egyig szita című kiállításon felvo-

Novotny Tihamér írja a Szentendrei Grafikai Műhely 1986-ban ugyancsak a Szentendrei Képtárban rendezett kiállítása kapcsán: „A szitatechnika szinte minden elképzeléssel szemben toleráns. A kész, a talált tárgy, a kollázs, a montázs természetét éppúgy képes elviselni, mint a gyűrés, tépés, dörzsölés, kaparás, fújás stb. drasztikus, esztétikus vagy konstruktív gesztusait és a vonal-, a folt-, a pasztellhatás, az átfedés, a színkeverés rajzos és festői habitusát szintúgy, mint a frottázs, a monotípia natúráját.”2 Az alkotásmód hazai mesterei közül mindenekelőtt Kocsis Imre tevékenységét kell megemlítenem, aki tanulmányt is írt róla3. Kocsis egyik első szerigráfiája, az erősen popos, a plakátok harsogó szín- és formavilágát is megidéző Manöken 1971-ben készült. Két esztendővel később nyomtatta Csáji Attila társadalomkritikus, fotóalapú Ház. Közép Európa a XX. század második felében című lapját. Ugyancsak 1973-ban készült Fajó Jánosnak a kassáki hagyományokból táplálkozó új konstruktív, hard edge kompozíciója, a Kereszt. A valóság kritikus bemutatása, bírálata, mely mindenekelőtt a közép-európai nyomatok sajátossága, jellemzi többek között Somogyi Győző Kőműves Kelemenét és Prutkay Péter 1975-ös Art-Párt-Ártját. A 70-es évek eufórikus megnyilvánulásai után némileg csökkent a szitanyomatok száma, de mint ezt a jelen bemutató is bizonyítja, népszerűsége napjainkban is töretlen.

Barcsay Jenő: Titokzatos árnyak II, 1987 szitanyomat, papír, 70x50 cm

nultatott több mint nyolcvan alkotás közül néhányat bemutatnék, a jobb tájékozódás érdekében hasznosnak tűnik magának a szitanyomtatás történetének a rövid felidézése.

műveket készítettek a grafikusok, többek között Bak Imre, Fajó János és Nádler István. Az időben tovább lépve a Kocsis Imre alapította, napjainkra már grafikai etalonná lett Makói Művésztelepet (1977–1990) kell megemlítenünk. Más a profilja

vész. Az viszont tény, hogy a 17. században

− elsősorban a kivitelezés − a Váci Grafikai Műhelynek, ahol

Japánban és Kínában már dolgoztak ezzel

a magyar grafikus társadalom jelentős része ma is dolgozik.

az eljárással, a textiliparban használták

A műfajt művelők fontos bemutatkozása volt a 2003-as szek-

különböző motívumok sokszorosítására.

szárdi Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás, mely a kortárs

Angliában is ismerték a 19. században, a

szitanyomatokra összpontosított.

Az Egyesült Államokban az 1940-es években 2010. szeptember

működött a Budapesti Műhely, melyben síkkonstruktivista

technikát, az a történelem távoli homályába

azonban Berlinben mutatták be 1920-ban.


található jelentősebb műhelyekről is. 1973 és 1978 között

Hogy ki vagy kik alkalmazták először ezt a

napjainkban is közkedvelt szitatechnikát

14

Érdemes néhány mondattal megemlékezni a Magyarországon

szintén dolgoztak vele a textil- és a reklám-

Visszatérve Szentendrére, az itt található Grafikai Műhely a helyi képzőművészek kívánságára jött létre 1980-ban egy főállású nyomdász, Lipták Mihály vezetésével. A műhely

2010. 08. 27. 13:13:17

szabályzata kimondja, hogy tag csak az

fejezetcím????

lehet, aki Szentendrén él, vagy munkássága valamely módon a Duna partján fekvő városkához kötődik. A kollekción időrendben végigtekintve elsőként a Szentendréhez kapcsolódó európai iskolás művészek, Bálint Endre, Korniss Dezső, Vajda Júlia korábbi, más műfajban kivitelezett alkotásainak szitanyomat változatával találkozunk. Ugyancsak átirat Barcsay Jenő Tája (1982), továbbá Vaszkó Erzsébet Halálhajója is (1982), melynek pasztell eredetije a Ferenczy Múzeum tulajdona. A más technikával való megjelenítés, a szitanyomással történő sokszorosítás természetesen semmit nem von le a művek értékéből, hiszen a művészet története folyamán számos jelentős festménynek, szobornak, épületnek elkészítették grafikai változatát. A következő generációt a 60-as évek második felében pályára kerülő művészek képezik. Közülük mindenekelőtt Deim Pálra gondolok, akinek festészeti és grafikusi tevékenysége egyformán karakteres, jelentős. A tárlaton bemutatott

Pacsika Rudolf, Vincze Ottó nyomataival is), de talán sikerült érzékeltetnem az anyag gazdagságát, sokszínűségét, s felkeltettem az érdek-

Bukta Imre: Tavaszi örömök, 1985 szitanyomat, papír, 70x100 cm

lődők figyelmét a különböző szemléletű, ugyanakkor egyformán kiváló színvonalú nyomatokra.

Aranyikonja (1980) bábus és raszteres periódusának remek

Befejezésül csak azt kívánhatom a művé-

darabja. Ugyancsak konstruktív szemléletűek Balogh László,

szeknek és az üzemeltetőknek egyaránt, hogy

Konok Tamás, Baksa József és Lukoviczky Endre nyomatai.

a Szentendrei Grafikai Műhelyben a következő

A 80-as évek elején népszerűvé váló új festészet friss szín- és

harminc esztendőben is legalább annyi és

expresszív formavilága ihlette Keserü Ilona hullámvonalat,

olyan nívós alkotás készüljön, mint a most

szárnymotívumot formázó munkáját (Mind, 1984), valamint

bemutatott három évtizedben.

Nádler István bumeráng formát idéző Utolsó című művét (1987), mint ahogy Kocsis Imre Alberto Burri művészetét is

Jegyzet

eszünkbe juttató Szivárványkaszásáét (1992) is.

1 Riva Castleman: Andy Warhol-nyomatok, Műcsarnok, Budapest, 1991. február 13–március 17., 11

Külön csoportot képeznek a Vajda Lajos Stúdió művészei.

2 Novotny Tihamér: Bemutatkozik a Szentendrei Grafikai Műhely, Művészet, 1987/2, 27-31

ef Zámbó István már a Grafikai Műhely megnyitását követő évben készített kettős osztású, enyhén pop artos kompozíciót (A vak madár lát, 1981). Wahorn András egy

3 Kocsis Imre: Új eljárások a grafikában, A képzőművészet iskolája II, Budapest, 1977, 36-52

Vincze Ottó: Leányálom, 2003 szitanyomat, papír, 100x70 cm

expresszív posztdadás nyomattal képviselteti magát. Bukta Imre Tavaszi örömök (1985) című lapján egyik installációjáról, a Hajnali szabad permetezésről ismert permetező figurákból állított össze tapétaszerű mustrát. Aknay János a színes, oldott, szerkezetes, viszonylag kései Emlékkel (2006) szerepel. A 90-es évek elején születtek Bereznai Péter, Győrffy Sándor, Kiss Tóth Ferenc neogeótól is inspirált, egyszerre oldott és szerkezetes művei. Ugyancsak ebből az időből való a par excellence grafikus, Kótai Tamás sajátos jelszerű, mégis dekoratív Pajzstakarója (1993). Minden kiállított művészt nem tudtam ugyan


2010. szeptember

méltatni (találkozhatunk többek között Pirk János, Pirk László, Krizbai Sándor, Regős István,

15

2010. 08. 27. 13:13:49

nem szakrális többletjelentéssel bíró tárgyak, hanem festett faszobrok. Minden egyes tárgycsoport amolyan

FALUDY JUDIT

házioltárszerű elrendezésben tárult elénk. Az így összeállított együttesek önálló, ikonszerű értelmezést kaptak.

Első Magyar Bálványtár

A gyűjtemény ismertebb alkotói közül most csak Földi Péter, Gaál József, Szotyori László, El Kazovszkij, Ujházi Péter, a

Raum Attila afrikagyűjteménye

tökéletesen illeszkedni ahhoz a rendezőelvhez, melyben a

Bartók 32 Galéria, Budapest, 2010. VI. 19-ig

mindennapi élet egyes eseményei állnak a középpontban.

fiatalabbak közül Király Gábor és Csató József munkái tudtak

Egyre inkább a háromdimenzió felé nyíló térben (annak több értelmében) tágul a gyűjtemény, ahol a tértől és az időtől független alkotásokat maga a gyűjtő bizonyos formai azonosságok mentén helyezte egymás mellé. Ez Raum Attila nem szokványos magán-

a koncepció erőteljesen meghatározta az egész tárlatot.

gyűjteményének 2006-os, Kassák

Részben a mindennapi, vidéki élet eseményei jelentik a

Múzeum-beli bemutatása óta kitágította

szervezőerőt. A látogató előtt ezek a tárgyak kizárólag a

gyűjtőkörét, és érdeklődése a nyugat-afrikai

nyugodt szemlélődés, kontempláció során nyílnak meg. Ez a

műtárgyak felé fordult. Akkori bemutatko-

nyugalom szinte kényszeríti a nézőt, hogy ne vágyakozzon

zásán is arra törekedett, hogy egyénisége, ami

a napjainkra annyira jellemző technikai vívmányok után,

a gyűjteményben „tárgyiasult”, nonkonfor-

hanem mélyedjen el a múlt századot még nagy mértékben meghatározó személyes kapcsolatokban, a véget nem érő beszélgetésekben, és csak üljön ki bátran a kispadra, mint régen nagyanyáink tették. A nők az első műtárgyegyüttesben éppen ezt a bizalmi légkört, a biztonságot, a nőiességet – vagy inkább a feleség, az áldozat szerepét jelenítik meg. Koszta Rozália Asszonyok című képével indul az egész bemutató. Csató József Bíbelődő című festményét egy anang ibibio (Nigéria) maszk egészíti ki teljes figurává. Míg a festmény egy megkötözött kezű nő torzóját tárja elénk – aki táskája vállpántjával „bíbelődik”–, a fehér arcú maszk a szerepjátékok kellékei közül került elő. Nem a megtestesítés a fontos, hanem a humor. Szotyori László Kis női csukák IX. feltárt keblű nőalakja egy Gabonból származó punu fújtató formáival analóg. Csató József és Király Gábor festményei, valamint Zoltán Sándor

fotó: Raum Attila

mindennapi tárgyak kicsinyített másaiból felépített doboza

Csató József: Portugál kutya alul: Fétisszobor (Bakongo-Kongó D. K.)

16

2010. szeptember

a falon: Tjivara fejtetőmaszkok (Bamana-Mali)


kívülálló szemlélő akár egy tésztaszűrőre vagy egy tölcsérre emlékeztető modellt lelhet föl. Az afrikai törzsekről és az onnan származó tárgyak használatáról érdemes elolvasni Frazon Zsófia remek tanulmá-

Bukta Imre: Disznók a tájban El Kazovszkij: Állat

olyan maszkok társaságában jelenik meg, amelyek között a

mista módon, a hivatalos művészet peremte-

nyát a kis példányszámban megjelent, „házi használatú”

rületére szorult alkotásokon keresztül váljék

katalógusban.1 A szöveg antropológiai megközelítésben

láthatóvá. 2010-re a Bartók 32 Galériában

tárgyalja az afrikai objektek hazai gyűjtését és bemutatását.

Az Eszelős és a Nyaktámasz című kiállítás

A szerző által mottóként választott idézet valóban kiválóan

idejére az akkori naiv és népművészeti fest-

jellemzi a tárlatot. „A hagyományos afrikai maszkokkal és

ményekből, tárgyakból, dobozművekből,

szobrokkal, miután szertartási használatuk befejeződött,

majd a magas művészet körébe tartozó, ám

nem törődtek többé, egyszerűen átadták azokat az enyé-

tematikájukban hasonló világképet tükröző

szetnek; ez a pusztulás a meleg és nedves éghajlaton, fa

műalkotásokból szervezett egységet Raum

és más organikus anyagok esetében gyorsan végbement”

Attila új elemmel gazdagította. A kiállítás

– idézi Jacques Maquet-t2, aki ebből a kiindulási pontból

kiindulópontját a gyűjteménybe az elmúlt

teszi föl a múzeumi bemutatást hangsúlyozó, inkább a

években frissen bekerült, az afrikai művé-

kontextust kereső kérdéseit – egymással történelmi össze-

szet részét képező alkotások jelentették.

függésbe hozva az afrikai és a nyugati kultúrát, utóbbihoz

Ezek a szobrok itt elsősorban nem rituális,

sorolva a hazai környezetet is. Éppen párhuzamosan a mi

2010. 08. 27. 13:14:35

kiállításunkkal a párizsi Musée Jacquemart-André

állító sarokhoz. El Kazovszkij munkássá-

afrikai-óceániai kiállítása és a Quai Branly Afrika-

gáról Raum Attila több filmet is forgatott,

tárlata3 is ezt a tárgyegyüttest helyezi új megvilá-

melyben mélyinterjúkon keresztül maga

gításba. Mindkét említett bemutató az interaktív

a művész egy helyen így fogalmazta meg

oktatókiállítások sorába illeszkedik, ahol a tárgyle-

ars poeticáját: „A művészet saját tech-

írások mellé az adott kultúra egészére vonatkozó

nikai, nyelvbéli, szótárbéli kérdései nem

ismereteket lehet megszerezni, zenei bejátszásokat

érdekelnek, hanem inkább a létezéshez

lehet meghallgatni, és egyes használati eszközökről

való viszony, az ember

vagy rítusokról készített filmfelvételeket is meg

viszonya saját létezé-

lehet nézni. Bár az interkulturalitás zászlaját tűzik

séhez […] Fontos nekem

ki a szervezők, az egyes tárlatok mégis szigorúan

a közlés, a kommuni-

elválnak a más területen ugyanazt a korszakot

káció… Istennel – ha így

bemutató egyéb kiállításoktól.

nevezzük.”5

A Bartók 32 Galériában látható műegyüttes azonban

A bakongó népcsoport

nem a tárgyak mulandóságát állítja a középpontba,

tüskés, szögekkel dekorált

nem a múzeumi környezet „élettől elválasztó,

embert és állatot mintázó

eredeti közegéből kiszakító” életidegenségét

szobrai a kiállítás több

támasztja alá, sokkal inkább azt a rácsodálkozó,

pontján is föltűnnek.

kissé naiv, gondolkozó és minduntalan újat kereső

A boszorkányság ellen

nyitottságot, ami az egykor rituális célokat szolgáló

egyhetes rítussal „véde-

tárgyakat a mindennapiakkal együtt most már új

kező” kvele népcsoport

funkcióval, új közegben eleveníti meg. Így, ebben az

több zoomorf maszkja

értelmezésben gyűjti ugyanis Raum Attila a masz-

is a látogató segítsé-

kokat és a kegytárgyakat.

gére siet az itt látható

jellegzetes darabja szintén megjelenik a kiállításon. Ezt a tőrrel a szívében megformált reliefet a pléh Krisztus helyett, ahhoz hasonló módon oszlopra szögezve helyezik el az út mentén. A kékköpenyes Szent Asszony mellett itt teljesen természetesnek tűnik a kissé sarlóformára emlékeztető afrikai kés és a hasonló motívumot felelevenítő Korniss Dezsőnyomat. Érdekes párhuzamot mutat a geometrikus díszítéssel megoldott dogon fejmaszk és Tornai Endre Alakok című szobra. Mögöttük Gaál József elhivatottságot, túlfűtöttséget, önkívületet sugárzó, torz alakjai Tóth Menyhért egy portréjával együtt az árnyék nélküli, anyagtalan embert, a lelket jelenítik meg. Ezeknek a figuráknak szintúgy nincs egyéni arcuk, személyiségük, ahogy az afrikai maszkoknak sincs, mégis mind önálló egyéniség. Ugyancsak időtlen és határokon átívelő „házioltár” az a műcsoport, ahol Gaál József arcait a kongói szongye népcsoport maszkjai kísérik. A szellemek, démonok ezen csoportja már a következő téma, a halál és a halotti szertartások felé mutat tovább. Hadd idézzem André Malraux-t: „Minden civilizációt – látható vagy láthatatlan módon – kísért a halálról alkotott elképzelése”4. A tárlaton a halált azok a mahongwe és kota, őst jelképező, rézszalaggal díszített antropomorf figurák képviselik, amelyek eredetileg ereklyetartókon helyezkedtek el. Itteni megjelenésük szép átvezetést nyújt El Kazovszkij saját műveivel a nemrég elhunyt alkotónak emléket


az elefánt-angyal-ember közbenjárásával rég látott őseinkkel is kapcsolatba kerülhetünk. A kiállítást naiv művészek alkotásai után egy dogon ajtóreteszelővel együtt Ujházi Péter Bezárom a tyúkokat című festménye zárja. Raum Attila ezzel a gesztussal, ezzel a geggel oldja könnyedebbé a tárlatot. Jegyzet

1 Frazon Zsófia: Művészeti tapasztalat és mindennapi valóság in.: Az Eszelős és a Nyaktámasz. Válogatás egy gyűjteményből, magánkiadás, 2010, 7–19

Maszk (Anang ibibio-Nigéria)

Csató József: Bíbelődő

2 Maquet, J.: Az esztétikai tapasztalat. A vizuális művészetek – antropológus szemmel, Debrecen, Csokonai Kiadó, 79–80, idézi: Frazon Zsófia: Művészeti tapasztalat és mindennapi valóság in.: Az Eszelős és a Nyaktámasz. Válogatás egy gyűjteményből, magánkiadás, 2010, 7 3 http://www.quaibranly.fr/fr/programmation/ expositions/a-l-affiche/fleuve-congo.html 4 „Toute civilisation est hantée, visiblement ou invisiblement, par ce qu’elle pense de la mort.” Antimémoires (1967) 5 Raum Attila: Bevezető leckék – El Kazovszkij, film, Budapest, 1997; Raum Attila: Két vallomás – egy művészről. in: Ébli Gábor: Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra – Esettanulmányok a jelenkori magyar gyűjtéstörténetből, Corvina Kiadó, Budapest, 2008, 265

2010. szeptember

területén jellemző Madonna-ábrázolások egyik

„időutazáson”, ahol így

fotó: Markos Péter

A Szlovéniában, Dél-Ausztriában és az Őrség

Kiállítások

17

2010. 08. 27. 13:14:40

Mintha csak a Szépművészeti egy másik, évtizedekkel ezelőtti vezetőjének gondolatmenetéhez csatlakozott volna a mostani


tárlat megnyitója. Nevezetesen Petrovics Elek azon monda-

A gondolat szépsége Pa p í r m u n k á k a Va s s - g y ű j t e m é n y b e n

taihoz, amelyeket a Vass-gyűjteményt bemutató, 1998-as kötet előszava idéz, s amely mondatok szerint az a gyűjtemény igazán figyelemre méltó, „amelynek fő értéke egységes voltában van. […] Gyakori eset, hogy a magángyűjtők korábban érzik meg és méltányolják valamely művésznek

Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény, Veszprém, 2010. VII. 30–X. 16.

vagy művészi iránynak a jelentőségét, mint a múzeum.” Az már a veszprémi múzeum hét évvel ezelőtti megnyitása előtt jóval nyilvánvalóvá vált, hogy a Vass László nemzetközi hírű cipészmester birtokában lévő alkotások együttese az emlí-

Camille Lois Graeser: Színtanulmány a „Két színpár szerkezetváltással azonos színmennyiségeknél” című képhez, 1961 színesceruza, kockás papír, 20,9x26,9 cm

Bridget Riley 1997-es munkáját reprodukálják plakáton, meghívón a veszprémi Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény Galériájának legújabb, A gondolat szépsége című kiállításának rendezői. Dinamika, a különböző geometriai alakzatok és színek egymásra épülése jellemzi a művet, a sokféleségből kialakuló egység, a befejezettség, egyben pedig a további, folyamatos változások lehetősége. Aligha lehetett véletlen a választás, hiszen az 1931-es születésű brit művész munkája mintha csak a klasszikus modern

Nádler István: B.55.No.6, 2010 akril, papír, 101x71 cm

művészettől a

tett – Magyarországon igencsak ritka – igen egységes gyűjte-

kortárs törekvésekig

mények közé tartozik, egyben pedig annak is szép bizonyítéka,

ívelő folyamatokat,

hogy – amint Petrovics állította –, „a gyűjtés neveli legjobban

a különböző gene-

az amateurt”. A Barcsay Jenővel való sorsdöntő találkozás utáni

rációk törekvéseinek

évtizedekben a gyűjtő a hazai és a nemzetközi geometrikus

egymásra épülését,

törekvések minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt

a nemzedékek

páratlan együttesét hozta létre, amely ma is jelentős értékekkel

párbeszédét

gyarapodik. Az is nyilvánvaló volt már a gyűjteményt bemutató

modellezné, s

album megjelenésekor, hogy a festmények és a szobrok mellett

mint cseppben a

a papírmunkáknak is nagy figyelmet szentel Vass László, hiszen

tenger, jelzi a Vass-

a reprodukált munkák közé Barcsay Jenő rajzai mellett a többi

gyűjtemény karak-

között Vilt Tibor szobortervei vagy Haász István nyomata is

terét. És valóban,

bekerültek. Ez pedig többféle szempontból is figyelemre méltó.

ahogyan azt a

Egyrészt azért, mert Magyarországon a papírmunkákat még

kiállítást megnyitó

a jelentős gyűjtők közül is csak kevesen becsülik értékükön,

Baán László, a

mintha csak „a gondolat szépségével” szemben az anyagban

Szépművészeti

megjelenő értékeket preferálnák. Másrészt azért, mert a ritka

Múzeum főigaz-

kivételre is utal az együttes: Majovszky Pál egykori minisz-

gatója elmondta,

tériumi főtisztviselő csodálatos rajzgyűjteményére (benne a

Riley nagy párizsi

mintegy százötven modern francia rajzra és akvarellre), melyet

kiállítása után nem

ő 1934-ben a Magyar Államnak, a Szépművészeti Múzeumnak

sokkal egy azóta

adományozott. E nagyszerű adományban szerepel szinte

publikált interjúban

valamennyi jelentős impresszionista és posztimpresszionista

mesélte el Niel

mester rajza, vízfestménye.

McGregornak, a londoni British Múzeum igazgatójának, hogy festészetének alakulásában különösen nagy szerepet vittek a modern művészet

18

2010. szeptember

„ősapái”, a provokatív impresszionisták, a


pointillisták és Van Gogh.

Ahogyan Baán László fogalmazott a megnyitóban, mint egykor Majovszky Pálé, úgy ma Vass László gyűjteménye arra is példa, hogy a magángyűjtemények sokszor elvégzik a közgyűjtemények feladatait is, vagy kiegészítik azokat. Egyre több itthoni gyűjtemény nyit a nemzetközi irányzatok felé,

2010. 08. 27. 13:14:57

integrálja a magyar művészetet az egyetemes tendenciák történetébe. Sokan és régóta mondják, a magyar-

Kiállítások

országi művészet csak egyetemes összefüggéseiben érthető, értékelhető, becsülhető és szerethető – ezt bizonyítja a Vass László-gyűjteményben őrzött papírmunkákból rendezett tárlat, amely első ízben ad átfogó képet az érzékeny anyagra készült, ám a bennük sűrűsödő energiákat illetően igencsak időtállónak ígérkező művekről. Semmi mást nem kell tennünk, csak hagyni kell, hogy megérintsen minket a gondolat szépsége – útravalóként ezt a tanácsot adják a rendezők a látogatóknak, akik nyilván a földszinti termek valamelyikében, a kortárs magyar vagy nemzetközi összeállításnál kezdik a szemlélődést, ám valószínűleg az emeleten, a svájci Johannes Itten (1888–1967), az amerikai Burgoyne Diller (1906–1965) és az ugyancsak svájci Camille Louis Graeser (1892–1980) műveinek együttesénél értik meg igazán a hasznosságát a tanácsnak, amely különös módon összecseng Rudolf Steiner egyik gondolatával, amely szerint meg kell tanulnunk színekben gondolkodni, éppen úgy, ahogyan fogalmakban, kifejezésekben, képletekben gondolkodunk. Itten „hármashangzat modulációi”, Graeser színtanulmánya, Diller geometriai alapformákra és alapszínekre redukált kompozíciója olyan konkrét értékeket jelenít meg, amelyekből, illetve amelyekre építve megkonstruálható a látható és elgondolható világ teljessége. A lehető legkevesebbel a legtöbbet elmondani: ez a szándék fogalmazódik meg Rupprecht Geiger (1908–2009) Vörös Veszprémnek című monokróm szerigráfiájában éppen úgy, mint Antonio Calderara (1903– fotó: ????

1978) szitanyomataiban, Agnes Martin (1912–2004) Egy tiszta napon című szerigráfia-párjánál, Jiŕi Kolár (1914–2002) klasszikusokat idéző kollázsában vagy éppen Jean Gorin (1899–1981) akrilkompozíciójában, amely a kör és a négyzet, a vízszintes és a függőleges, a fekete és a fehér ellentétpárjába sűríti a kozmikus teljesség alkotóelemeit. Herman de Vries földdel dörzsölt papírképei, Günther Uecker szögek köré domborított nyomatai, Sean Scully ceruzával, akvarellel készült munkái Eduardo Chillida akvatintái, Jan Voss festett papír reliefje, Robert Magold trip-

Johannes Itten: 4 hármashangzat moduláció (narancs, zöld, viola), 1964 ceruza, színesceruza, papír, 23,7x21,6 cm

tichonná összeálló akrilképei vagy épp Sol LeWitt „tépett papírja” a kortárs törekvések klasszicizálódó értékeire utalnak, a 20. század elején is korszerű, a festő és a szobrász számára mestersége fő anyagaival egyenlő értékű eszközként mutatva föl a hagyományos technikák sokféleségét a ceruza- és tusrajztól, az akverellen, a pasztellen át a különböző mélynyomásos technikákig,

Konok Tamás: Pajzs, 1975 akril, kréta, papír, 31,6x42,6 cm

a rézkarcig, az akvatintáig. Hasonló módon jelenik meg a generációk, technikák együttese a magyar anyagban is, amelyet Barcsay Jenő (1900–1988) ceruzával készült tájstruktúrái indítanak, s két következő generációhoz tartozó szobrász – Hetey Katalin és Pán Márta, illetve Csiky Tibor és Megyik János –, valamint zömmel a 30-as években született festők – Konok Tamás, Deim Pál, Nádler István, Bak Imre –, illetve a náluk fiatalabb Haász István kompozíciói folytatnak. Megyik 60-as évek elején született ceruzarajzai, Deim 90-es évek közepén készített rézkarcai vagy a Barcsay-rajzokkal párbeszédet folytató Csiky-féle Erővonalak jelenléte az együttesben valóban a gyűjteményépítés különleges érdemeként fogható föl, Nádler István 2010-es gesztusfestménye viszont azt ígéri, hogy a gyűjtő továbbra alakulását, és igyekszik kvalitásos művek gyűjteménybe emelésével dokumentálni azt.


2010. szeptember

is figyelemmel kíséri az egyes életművek 19

2010. 08. 27. 13:15:22

Széles horizonton látó, gondolkodó szobrász volt, akinek fogékonysága nem csupán horizontálisan (kortárs dimenzióban)

FARKAS ÁDÁM

működött, hanem a kutató-alkotó szemszögéből kereste

Búcsú Körösényi Tamástól

a korábbi korszakok művészetének kapcsolódási pontjait. Műveltsége nem korlátozódott az átfogó, tankönyvszerű ismerettárak megállapításaira, igyekezett mélyebbre hatolni, különösen a szobrászat területén. 1992-ben összeállított és lefordíttatott magyarra egy kétkötetes szöveggyűjteményt jelentős szobrászoknak a művészetről szóló írásaiból a tanszék számára. A 90-es évek második felében Tóth Ferenc művészettörténész indítványára Sallai Géza és jómagam részvételével vezetett egy kutatási programot a Szépművészeti Múzeum szoborremekeinek technológiai meghatározására. A

Vannak tapasztalataink, ismereteink,

többhónapos munka során néhány érdekes megállapítással, sőt

sztereotípiáink a művészek szemé-

korrekcióval gazdagítottuk a múzeumi törzslapokat. Például, hogy

lyiségének életművükkel való összefüggése-

az egyik Maillol női figura anyaga nem bronz, hanem rézzel futta-

iről, tudjuk, hogy a klasszikus „zsenik” élete,

tott öntöttvas, hogy a Mestrovic-büszt a mester saját kezű fara-

Leonardótól Csontváryn, Van Goghon, Picassón

gása, ugyanis a másolási pontokat semmibe vette, és felállítottuk

keresztül egészen Christóig, jól átláthatóan,

azt a tézist, hogy a világhírű Leonardo-lovasszobor nem önálló

szervesen fonódik össze az életművel, ám a

kisplasztikának és nem is egy nagyméretű szobor vázlatának

kortársaink esetében nem olyan egyszerű

készült, hanem az Anghiari csata egyik ágaskodó lovasához készí-

felfejteni a konkrét művek és a háttérben (egye-

tett „viaszmodell” volt eredetileg.

seknél előtérben) zajló létezésváltozatok hálóját.

magyar szobrászat itthon vagy külföldön élt, kevéssé ismert

lezárult az életműve, egy sor kérdést

mestereinek bemutató sorozata volt. A Magyar Képzőművészeti

hagyott – nehezen oldható személyes hiánya,

Egyetem Barcsay Termében vagy az Epreskert Parthenon-fríz

szobrainak evidens kvalitása és szakmai súlya

Termében (ma már Körösényi Tamás Terem) a kiállításokat

mellett – a művészetszociológusok számára

és a kiadványokat maga szervezte, saját pénzen utazott,

hagyatékul. Műveinek elemezése, elhelye-

kutatott, maga tárgyalt az örökösökkel, pályázott forrást a

zése a magyar és a nemzetközi művészeti

kiadványokhoz, ő szervezte meg a szállításokat, szerkesztett és

térben most már művészettörténeti kérdés,

végezte a nyomdai korrektúrát.

és szerencsére – vagy talán Tamás módszerességének köszönhetően – ehhez a feladathoz

2010. szeptember

elérhető a szükséges dokumentáció is.

20


Körösényi Tamás kutatásainak legfontosabb iránya a modern

Körösényi Tamás, akinek alig egy hónapja

A kiállítások sorrendben: 1995, Barta Lajos szobrai és rajzai; 1997, Martyn Ferenc szobrai; 1998, Megyeri Barna szobrai; 1999, Péri László konstruktivista munkái, MKE-Szépművészeti Múzeum;

Amit nekünk, közeli barátainak és munkatár-

2001, Magyar festők szobrai; Lossonczy Tamás papírszobrai; 2005,

sainak meg kell tennünk az az, hogy leírjuk,

Medardo Rosso; 2005, Hetey Katalin szobrai és rajzai; 2006, Pátkai

elbeszéljük Körösényi Tamás művészi, tanári,

Ervin szobrai; 2006, Amerigo Tot rajzai; 2008, Pán Márta-makettek

elméleti és gyakorlati munkamódszereit.

és -rajzok; 2010, Bencsik István új szobrai.

1990-ben, a magyar felsőoktatásban egyedül-

Körösényi, a mester a tanítványai számára a szobrászat talaján

álló diákpresszió következtében, radikálisan

nyitotta meg a kortárs művészet világát. Pedagógiai módszer-

megújult a Magyar Képzőművészeti Főiskola

tanának kettős éle van: térben-strúkturában-anyagban formálás

tanári kara. Ebben a hullámban került be

(szobrászat) és célzott gondolatsugár (koncepció) együttes

Körösényi Tamás bécsi, Jovánovics György

jelenléte. Ez a dualitás hatalmas szabadságot nyit meg egy

berlini és e sorok írója párizsi tapasztalataival

oldalról, a másik oldalról viszont illeszkedik a 20 éves Szobrász

a Szobrász Tanszékre osztályvezető tanárként.

Tanszék általa is képviselt alapfilozófiájába, miszerint a művészet

A szobrászképzés megújításának tartalmában

egy sokévezredes töretlen folyamat, az emberiség történetének

és gyakorlati lépéseiben elég hamar egyet-

egyik szüntelenül pulzáló verőere, amelyben az állandóság és az

értettünk. Jovánovics óriási műveltségével,

újdonság egyforma hajtóerő. Ez a posztmodern utáni alapállás

csillogó elméjével megteremtette az intellek-

szakít azzal a 20. századi „modern” hagyománnyal, miszerint

tuális és verbális védelmet, én a szervezési és

az „aktuális az érvényes”, a korábbi elavult, azaz meghaladott.

adminisztratív hátteret és a belső konszen-

Hétköznapi hasonlattal: a „modern” világlátás olyan, mint az olva-

zust, Tamás pedig vállára vette a munka

sószemüveg, csak egy közeli képsíkban éles, a mai viszont már

dandárját. Megszervezte a szakon a magyar

„alternatív szemüveg”, amin át nézve egyforma jelentőséget kap

szobrászat története és a kortárs szobrászati

közel és távol. Ez persze azt is jelenti, hogy akadémikus művé-

tendenciák oktatását.

szet, vagyis előre leírható, kottázható, tanítható művészet nincs.

2010. 08. 27. 13:16:09

fotó: Polgár Botond

A művészet a jelen szabadságában születik, de a „kihordáshoz”

szerébe. Inkább csak a tanítványoknak adott vissza-

kutatás, tudás, elmélyültség és óriási kitartás szükséges. Ez az

jelzést, ha szükségesnek találta. Tanácsot, pontosan

utóbbi sor fedi a képességfejlesztés területeit, itt található, ami

célzottat viszont más is kaphatott, bárki, aki beíró-

átadható-átvehető, és ez alapozza meg (szerencsés esetben) az

dott az ő „figyelemnoteszébe”, például hogy ezt, vagy

iskolát, azaz a szellemi műhelyt.

azt a kiállítást érdemes lenne megnézni, amazt a

a „kiállíthatóság” kritériumának elsajátíttatása. Evidenciaként elfogadva, hogy a mű valamiféle „közlemény”, viselnie kell a bemutathatóság, a vizuális artikuláció igényes, érvényes jegyeit. Célirányos oktatói módszerének központi elemévé vált az évente új témával ismétlődő „osztálypályázat”. Egyik emlékezetes témakerete volt a „nem portrészerű portré”, ahol a személyiségre utaló karakterjegyeket gondolat- és képzelettársításokkal kellett megformálni a hallgatóknak. Kiemelkedő eredményei voltak a 2008-as „Száj”, vagy a 2009-es „Képernyő” pályázatoknak. Egy-egy ilyen feladatra hosszasan készülnek. Már a gondolat kiérlelődésétől kíséri a mester az egyéni, „testreszabott” megoldásokat, és a kiállításra kész mű létrejöttéig tartó konzultációfüzér érinti a kortárs szobrászatnak a

könyvet elolvasni, s ha már ott jár, azt a múzeumot, templomot kár lenne kihagyni… Ez az adakozó szellemi közeg a szó legjobb értelmében „fogta” a hallgatókat a diploma után is. A Körösényi-osztály szinte önálló entitásként működött az egyébként magát szellemi műhelyként definiáló, nagyon összetartó szobrász szakon belül is. Az egyetemen páratlan teljesítmény a 15 éve folyamatosan megjelenő szobrászdiploma-katalógus, de a Fríz-terem egy-két hetes bemutatkozó kiállításai mind Körösényi Tamás alapos és fáradhatatlan munkáját dicsérik. Mindezen túl, és ezt már alig merem leírni, kulcsszerepeket is vállalt az intézményben: nyolc éve vezette a Szakvezetők Fórumát és múlt ősz óta a Doktoriskolát.

bemutatással záródó valamennyi problematikáját. A Körösényi-

A szobrász szak formálódása, összeforrása a vezető

osztályon nem meglepő az új anyagok keresése, az anyagok

mesterek, a fiatal tanárok, a szaktanárok és a

újszerű megjelenítése, a szín, a hang alkalmazása, vagy a posz-

hallgatóság közös műve, de Körösényinek kiemel-

tamens nélküli szobortól az installációig tartó térfoglalás.

kedő szerepe van benne. Nemcsak a 10 éve tartó

Körösényi Tamás szobrászi munkásságát, legalábbis úgy tűnt, nem hátráltatta folyamatos egyetemi és szakmai szervező, bíráló és vezető tevékenysége. Évente két-három kiállítást is vállalt, egy-két évente köztéri szobrot készített és állított fel. Munkái sorozatokba rendeződve, szinte lökésszerűen jöttek létre. A kiállítások kemény határideje inspiráló volt számára, ilyenkor persze család, kollégák, tanítványok tiszteletben

tanszékvezetői munkatöbblet, hanem az integráló, a megújító, a fenntartó, a teherbíró képességei révén. Talán lehetett volna és talán lehet még eredményes a Szobrász Tanszék Körösényi Tamás nélkül is, de a kiválóság, a Kiválósági hely titulus, amit a Magyar Tudományos Akadémia és a MAB megítélt számunkra, lehetetlen lett volna nélküle.

tartották az alkotó napok érinthetetlenségét. Egyébként a

És ez a csendességével, kedvességével együtt nagy-

művészvilágban meglehetősen szokatlan, sőt meglepő az

formátumú művész és egyetemi tanár június 25-én

a figyelem, amivel a tanítványok vagy a kollégák munkáit

letette a szerszámait. 57 évesen.

megközelítette, követte. Az még meglepőbb, hogy véleményével szinte sohasem tolakodott. Beépítette saját értékrend-


2010. szeptember

Körösényi Tamás tanári irányultságának karakteres sarokpontja

21

2010. 08. 27. 13:16:10

PAKSI ENDRE LEHEL

Egy nemzedék lendülete MKE – Festő diploma

elvárásával ostromoljuk a Képzőt, hanem egyegy nemzedék szellemiségének és lelkületének tárgyakba fogalmazóinak képzőjeként, úgy a 80-as

fotó: Berényi Zsuzsa

Amennyiben nem a zsenikeltetőgyár vérmes

évek közepe szülötteiről igencsak gazdag információt nyújt a festők kettős diplomakiállítása. Ezzel az előfeltevéssel ugyan kihullanak mindazok (a zsenik), akik nemzedéküktől messzemenően függetlenül fogalmazzák meg viszonyulásukat örök igazságokhoz, de azok is, akik saját, elzárt igazságaikban fuldokolnak. A legbiztonságosabb így azt mérlegelni, kik azok a nebulók, akik a szakmát úgy sajátították el, hogy mestereik büszkék lehetnek rájuk – bár ez egyben a legunalmasabb megközelítés is… Megállapítható, hogy az egyéniség kultusza, az egyedi út még mindig Gazdik Péter: Cím nélkül, vegyes technika, papír, 50x70 cm

menő, s így a kiállított anyag tekinthető roppant izgalmasnak is, változatosnak is, hiszen a „keveset mondók” – azaz a modor-relativizálók – is csak színesítik az összképet. (Megjegyzendő, hogy az alkotók további műveit szándékosan nem vettem

Béres Pálma: Cím nélkül, vegyes technika, vászon, 190x130 cm

figyelembe, noha azok sokszor életszerűbbek a most tárgyalt műveiknél.)

22

2010. szeptember

Gyalog Eszter: Cím nélkül, vegyes technika, nylon, vászon, 200x140 cm


2010. 08. 27. 13:16:49

s a mű törékenysége ezért leginkább azt sugallja,

X Faktor Diploma 2010

mintha metaforája volna az iskolából kikelt, kifejlett művész (itt mint ízeltlábú) hátrahagyott utolsó bábburkának, s ezért provokálja ki önnön enyészetét. Hasonlóan, rétegzettségekkel operál Tábori András is, hatalmas, vendégfalszerű festménye szemre csupa festékrétegből materializálódott, amint az elé helyezett posztamens egy kivágott négyzetes darabkáján ez bizonyítást nyer. A nemzetközi (magyar humorra nem föltétlenül nyitott) műtárgypiacon való megmérethetőségét azonban erősen erodálja az az ízig-vérig magyar, ironikus gesztus, melynek következményeképpen kisül (a fali kivágat metszési felületébe ragasztott, azonos színcsíkokat fotografikusan ábrázoló matricából), hogy a művész hülye volt időt és energiát és anyagot nem kímélve valóban meg is valósítani koncepcióját, ehelyett azt csak illusztrálta. Még Béres Pálma az, aki mert a kevéssel kiállni; vakuval impozánsan

Kadza Viktor: Kamu, olaj, vászon, 100x70 cm

fotózható vízüveges vásznai kimondottan ezoterikus beszédűek: egyfajta fénytérben jelenít meg – abból kitakarással – testlenyomatokat.

Hámori Anett Irén: Gábor a tengernél, vegyes technika, papír, 150x600 cm

A legszűkebb eszközök alkalmazóitól jussunk hát el a legharsányabbakig, ez még csak nem is értékítélet. Gyalog Eszter mintha nemcsak az utánzásról, a fix műtárgyméretről, hanem még a vakrámáról, sőt a hordozóról is lemondott volna: alkotása anyagmágikus, folyamatművészeti – és műtárgyexpanziós, műtárgy-ontológiai – kérdéseket jár körbe. A hordozófelületnek alkalmatlan hordozófelület máris elengedi a többszörösen, elölrőlhátulról fölvitt pigmentrétegeit zsugorodásában,

Szemre a kevésben eleget lelők közé tartozna Varga Zsolt is, egyszerűen megfesthető, nagy homogén színfoltokra bontott kisrealista látványkivágatai azonban a festmény magasztosságát abuzáló álszerénységgel nem számolnak el. Pedig támadhatjuk a műtárgy fétisjellegét úgy is, ha kimondjuk dekorativitásába vetett hitünket, amint teszi ezt Keresztes Zsófia: Vaktérkép, cérna, textil, vatelin, 300x200x50 cm

Zakar Viktória. Hullámzó áramlásai színelméleti illusztrációk is egyben; e feladathoz nem is célzott indokolatlan, túlzott technikákat – s remélem, túlzott elméleti háttereket sem: a művet így jó látni, ahogyan van. E vita érdekes fordulatot vesz Szinyova Gergő antidekoratív vásznain. Föltűnő a törekvés a dadaista tartalom- és reprezentációellenességre; emellett a diszharmonikus, egymás gyönyörét előszeretettel kioltó színpárosításokat ráló alakzatok kényelmetlen képsíkra dobáltsága.


2010. szeptember

hordó, sem sík, sem térbeli formákat nem szugge23

2010. 08. 27. 13:18:05

Kalmár Dorottya:

S az eredmény mégis megfelel a deko-

fizika árnyát, legalábbis az eszközöknek egyáltalán

Gyes-Ikon I-VII., vegyes technika, olaj, arany, fatábla, egyenként 55x35 cm

rativitás követelményének is egyben, s

nem tulajdonítható transzcendálást is hozzáren-

ezért kiemelkedő teljesítmény.

delnek e profán tematikához.

Egyenesen dél-keleten érzi magát az

Varga József Zsolt viszont alakos jeleneteket ruház

ember viszont Schnedarek Réka vásznai

föl ismeretlen, legföljebb asszociatív szinten

előtt: az orchideákat és egyéb virágos

észlelhető szimbolikával, Szabó Attilával ellen-

szobanövényeket portrészerűen

tétben, aki kizárja a nem dokumentatív olvasatot

ábrázoló vásznai olyan fölfokozott,

műveiből. Ő személyes élményeinek műtárgybeli

antimaterialista látásmódot közvetítenek, mint ami ott érvényes, ahol túl sok a fény. A virágok és személyek viszonyát allegorizálva elemző művész bizonyára nem csak sejteket és szöveteket lát az élőlényekben. Mint

Kim Corbisier: Gyerünk gyerekek, sietünk!, olaj, grafit, vászon, 150x200 cm Kupeczik Ágnes:

24

2010. szeptember

38, olaj, vászon, 200x150 cm


ahogyan Páger László sem elégszik

földolgozottságát egyébiránt technikailag igen

meg pusztán a digitális áramkörökkel

magas szinten űzi; ugyanez elmondható Hámori

operáló eszközeink boncolása közben,

Anett Irén nagyméretű, papíralapú munkájáról

mintegy endoszkópos kütyü-voyeur

is. Ez utóbbi azonban mesterségben nem éri

által láthatók közlésével; a rendkívül

utol Tanka Péter szüleiről készült, kíméletlenül

érzéki, mély kontrasztokból építkező

őszinte képpárját, de Hámori fiatalságában kitel-

kompozíciók minduntalan – az áram-

jesedő, életszépségében kielégülő felszínességét

körök és összeszereltségük gazdasá-

is zsebre teszi a szülők képének kellemetlen (a

gosságából adódóan – egyfajta meta-

szívműtét hegét is megmutató apuka képén

2010. 08. 27. 13:19:29

szó szerint mellbevágó) verizmusa. A jelen


örömének éléssel persze nincs baj, hiszen miért is ne szólhatna a művészet erről is? Szűcs Barbara Eszter hedonista kanapéja szintén e jegyben fogant – kiváló illusztrációjaképpen a „Mire jók a férfiak? Bútordarabnak!” szállóigének, amint a heverő srácok a heverőre festve magukon hordják a művész (vagy csak egy lány) párnára

Lapos László: Emlék II., olaj, vászon, 120x195 cm

László Melinda: Elragadtatva, olaj, vászon, 110x90 cm

azaz tudatmegfogalmazás – vezették Szólláth Gábort festett portréját. Várhelyi Csilla az örök témát,

is munkájában, de a közvetlen igényt a közlésre (ezért

fürdőzőket aktualizáló sorozata szintén az élet-

fogalmazásra) nem értem tetten; ő kategóriákon

öröm apoteózisa, annyi különbséggel, hogy mivel

kívüli művész lehet valószínűleg, megfoghatatlan.

nincs tengerpartunk, ezért vásznai nem a létező tuti, hanem a vágyott tuti emlékművei.

Hozzá hasonlóan ufó László Melinda, szemre nagyon konzervatív modorával; alakos festményei elindulnak

Lapos László munkái már kissé elemeltebben, tuda-

egy fény alapú absztrakció, azaz szellemtestfestészet

tosabban dolgozzák föl az elme emlékkezelését.

irányába, koloritja kortalanul visszafogott.

E tekintetben viszont Gazdik Péter anyaga a legát-

Ultramodernista ítélőszékből inkvizicionálva „lejárt

gondoltabb, reflektált tudatra leginkább utaló

paradigmák”, diplomatikusabb fogalmazás szerint

diplomamunka. A nézés és jelenlét örök kérdéseit

„hagyományos festői kifejezésmódok aktualizálása”

a jelenkori, virtualizálás alatt álló tudat szempont-

itatja át Kalmár Dorottya munkáját is. A „Gyes-Ikonok”

jából dolgozza föl, és az ehhez választott eszköze-

a mai átszakralizált utódfölfogás reflektálatlan képvi-

Pál Viktória:

inek leleménye tekintetében is kiemelkedő telje-

selői, azaz némi nemtani maradványok kiköpülésével

sítménynek tartom. Talán rokon megfontolások –

a női szerep anyaságvetületének inkább áhítatosan

Cím nélkül, olaj, farost, 200x120 cm

Páger László: Mag,

2010. szeptember

olaj, farost, 70x70 cm


25

2010. 08. 27. 13:20:28

Souksavat-TAO-Bardon Barnabás: Hét táltos, grafit, papír, 165x174 cm Várhelyi Csilla: Ketten a vízben, olaj, vászon, 100x120 cm

unott hétköznapjaiban látott enteriőrjeit, csendéleteit röpítik az arany hátterek elé. Valamiféle múltviszonyulás örvén idézhető e körbe Varga-Nádas Eszter sorozata is. Elhagyott és az enyészetnek teret engedő egykori otthonok fekete-fehér fotográfiáit festővászonként kezelve, színesben fest ezekre odaképzelt enteriőrelemeket, tehát vagy visszavarázsolja a halottakat élővé, vagy elfeledettségük fölötti kétségbeesésében fikcionál továbbélő emlékezetet nekik – bár így is csak a haláltól igyekszik menteni ezeket a képzelt idegeneket. Az elgondolás patetikusságát érzi azonban, ezért igyekszik vidám, szinte vicces elemeket tenni a komor alaphangulatba.

Juhász Balázs: Zombi koponya, purhab, színezőfesték, homok, 250x200x50 cm

A rétegzett látványokban lenyomatait őrző múlt

Basa Anikó: Műtét, installáció, 9db 90x90 cm

közös vonás Süveges Rita Erzsébet munkáiban is: ártéri látványai (érzelmi realista fölfogású tájképek) elé több réteg szúnyoghálót tesz, ezáltal modulálva a látványt és fölidézve egy vizes nyaralóhelyen gyakori látványszituációt. Szerencsére sikerül annyira

26

2010. szeptember

általánosan fogalmaznia, hogy nem zsákutcának,


2010. 08. 27. 13:22:01

vagyis személyes élményeinek más által érthe-


tetlen földolgozásává lesznek a művek. Ebben rokon vele Kim Corbisier anyaga is, bár ő éppen az urbánus mindennapok személytelen krónikásaként lép föl. Mintha értékítélet-mentes szeme egyfajta egalitás állásfoglalójaként nem válogatna bevándorló és bevándorló között: nem olyan fotografikus pillanatokat választ képei alapjául, ahol valamiféle plusz érzelmi vagy intellektuális információhoz jutnánk a szereplőket illetően – be is mutatja őket, de a felszínen meg is torpan. A képek befejezetlensége rímel erre a kitartást nélkülöző nyitottságra is. Keresztes Zsófia a vakok mint hátrányos helyzetű kisebbség iránt kedveskedik Budapestet textilben földolgozó vaktérképével. A grandiózus munkával egyedül csak az a bajusz, hogy az utakat és vasutakat vagy vizeket leképező kitömött textilhurkák színeikben térnek csak el (a társadalmilag amúgy érzékeny látók gyönyörére), és nem a tapintásuk tekintetében. Egy másik textilt alkalmazó munka SzádeczkyKardoss Glória összetörött patikaedénye. Jóval brutálisabb nemtani széttárulkozás Basa Anikó nyílt sebet tematizáló, grandiózus stoptrükkanimációja; installációban kiteregetve még a kockákként szolgáló apró festményeket is, melyeken a női titok (mely ellenben képviseltetik Süveges, László, Szólláth, Varga László Zsolt és esetleg Schnedarek esetében) helyett a férfias önreprezentáció premier plánban tátogat, majd örökre bevarr egy hosszanti hasadékot egy test bőrfelületén. (…) Idén sem ússzuk meg a női cipőket. Kupeczik Ágnes nagyon izgalmas, igazi fűzisz típusú, vérbelien kolorista, szürreális alapjai, melyek fantasztikus tehetségre utalnak, sajnos cipőpárok érthetetlen sziluettkivágatainak ablakaiban jelennek meg, mintha az alkotó nem bízna eléggé kivételes szín- és foltérzékében. Ezek a kvalitások nem tisztán mondhatóak el Pál

Szádeczky-Kardoss Glória: Törött edény, damaszt, vatelin, cérna, fatárlóban, 105x80x80 cm

Schnedarek Réka: Ég és föld, olaj, farost, 2db 120x80 cm

Süveges Rita Erzsébet: Ártér II., akril-üvegszálas háló, 150x200 cm


2010. szeptember

Szabó Attila: Kata, olaj, vászon, 145x180 cm 27

2010. 08. 27. 13:36:23

Zakar Viktória: Cím nélkül, olaj, vászon, 200x140 cm

Szinyova Gergő: M162B3B64, vegyes technika, vászon, 150x120 cm Szólláth Gábor: Lapcsere, olaj, vászon, 140x160 cm Szűcs Barbara Eszter: Re Majális, kanapé, olaj, vászon, 80x150x70 cm

28

2010. szeptember

Tanka Péter: Köszönöm I-II., akvarell, papír, 174x125 cm


2010. 08. 27. 13:37:55


Varga József Zsolt: Vihar után, olaj, vászon, 130x180 cm

Varga Zsolt: Cím nélkül, olaj, vászon, 100x100 cm

Viktóriáról, aki rosszabb pillanataiban válogatatlanul tesz a festővászonra, ami a keze ügyébe kerül, s a „világ elmehet a fenébe” mondatában sommázható hozzáállásának köszönhetően sajnos esélyes, hogy nem fogja hagyni líraibb, letisztultabb kolorizmusát kibontakozni. Van viszont, aki saját démonaival még inkább hajlamos haverságra is, illetve jót röhög rajtuk. Kadza Viktor egyfelől a halál és az orgazmus közt vonható párhuzamot sarkítja végleteiig vizuálisan a hullaszínűben előadott élvező nők portréin, másfelől a pornó és az ornamentika között oszcillál. Juhász Balázs pedig zombizik: bár sajnos nem képként, hanem testet adva – ezért nem ábrázolva, hanem megjelenítve – eufemizálja gagyi horrorfilmszereplővé a generációjának amúgy erejével igencsak imponáló pszeudohatalmasságokat. A megoldásban annak a komoly igazságtartalmú momentumnak a szépségét emelném ki, mely szerint a földbe ásott „öntőforma” segítségével kerülnek a felszín fölé az alóla valók. Mindenki mellett Bardon Barnabás testlélek-szellem hármas pontozásán alapuló tátosművészete egészen értelmezhetetlen; szintetizáló hajlama még ufóbb a tarka, káprázatos fölhozatalban, különösen azért, mert a népművészetből ismert karcos ornamentikától nem messzire elrugaszkodva kizárólag grafittal, főleg annak is a vonalat hagyó alkalmazásával alkot.

Varga-Nádas Eszter:

Tábori András: Falkutatás, akril, vegyes technika, 240x380 cm


2010. szeptember

Kell az otthonosság II., fotóvászon, akril, 100x100 cm

29

2010. 08. 27. 13:39:58

A méret a lényeg? MKE – Szobrász diploma

Barát Fábián alkotása A Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékén Bajári Zsolt: Dalma, kilencen diplomáztak az idén. A diplomamunkákat nagyharsányi szürke mészkő, 86 cm

Magyarics Tibor: Átváltozások, Pygmalion álma, videóvetítés, plexi, fa, gipsz, gipszkarton, ruha, 200x200x500 cm

fotó: Berényi Zsuzsa

HEGEDÜS ORSOLYA

Természetesen a különböző évjáratú, különböző mesterek kezei alól kikerülő ifjú szobrászok mindany-

hat epreskerti helyszínen és egy Hajós utcai műte-

nyian egyenként jutottak el a tanulmányaik összeg-

remben állították ki – a helyszíni adottságok és a

zését és lezárását jelentő műig, csoportos bemutat-

médium diktálta logisztikai lehetőségek (a méret, a

kozásuk okán azonban nem tekinthetünk el a közös

tömeg, a funkció és az installálás technikája) okán

vonások felfedezésétől, melyeknek a jövő alakulása

lehetetlen is lett volna egy kiállítási helyszínre korlá-

szempontjából akár jelentősége is lehet. Ilyen

tozni azokat. Márpedig, ha fentiek közül kizárólag

közös vonása az idei diplomamunkáknak az impo-

a méretet tekintjük (és nem vesszük figyelembe

záns méretek mellett a szokásos installálási módok

a szállíthatóságot), akkor a teljes diplomakiállítás

látványos elkerülése. Bár a művek eltérő mértékben

befogadására alkalmas helyszínként egy többszáz

tartották tiszteletben a szobrászat hagyományos kere-

négyzetméteres kiállítóhely sejlik fel előttünk.

teit, a bemutatás módja még azoknál az alkotóknál is

A záróvizsgára készült művek többségének a kiter-

az újszerűség keresését és a határok feszegetésének

jedése ugyanis csak méterekben mérhető, mely,

igényét mutatta, akiknek a munkája egyébként a

még ha koincidencia is, hajlamos azt a látszatot

diszciplína keretein belül maradt. Erre az egyik legjel-

kelteni, mintha a diplomázók számára a mű mérete

lemzőbb példa Bajári Zsolt Dalma című szobra, mely

egyenes arányban állna annak fajsúlyosságával.

hagyományos, életnagyságú, realista portrészobor, ám a mészkőből faragott test pontosan a magassága felénél vízszintesen ketté van vágva, s mivel alkotója egy légies lábakon álló vasposztamensre állította, olyan, mintha lebegne. Hasonlóképpen klaszszikus kivitelű Cakó Dániel Medárd Csepperózió című művének homok és agyag keverékéből mintázott női feje, mely azonban egy erre a célra létrehozott szerkezet által a folyamatosan rácsepegő víz hatásának, ezáltal lassú pusztulásnak van kitéve. Hárman – Szirmai Nóra, Tasnádi Viktória és Heim Péter – eleve függesztett plasztikát készítettek, mely utóbbinál inkább, előbbiek esetében kevésbé, ez az installáció műfaja felé történő tapogatózásnak

2010. szeptember

tekinthető. A két szobrásznő az absztrakciónak az 30


organikus formák felőli megközelítését képviselik:

2010. 08. 27. 13:41:24


Mindössze ketten maradtak a hagyományosnak tekinthető szobrászi felfogás biztonságot adó, ám a mozgásteret leszűkítő és a konzervativizmus aknamezejével terhelt területén: Barát

Pelcz Balázs: Nagy ezerjófű, polisztirol keményhab, színezett műgyanta, 240x300x250 cm Heim Péter: Halmaz, festett polisztirol, damil, fa, 300x130x310 cm

Fábián és Pelcz Balázs. Előbbi abszt-

Szirmai nagyméretű bambuszsípokat lógatott a Kálvária rotundabelsőjébe, Tasnádi pedig fém, műgyanta és üveg felhasználásával készített függesztett szoborcsoportot. Heim Péternek az egyik fiatalok által látogatott szórakozóhelyen korábbi fázisában már megvalósult Halmaz című munkája egy több mint háromszáz tagú halrajt ábrázol, s az egyik legerősebb az idei év mezőnyében. Az egyesével, egyedi formájúra kifaragott és egyenként, damillal felfüggesztett polisztirol halakból álló installáció nem szoborcsoportként, hanem egyetlen, hatalmas amőbára emlékeztető szoborként működik, és így mint „halmaz” bír önálló plasztikai értékkel. Ketten már eleve térinstallációval készültek, mint a Georg Segal installációit parafrazeáló és a szobrászat műfajára Pygmalion történetén keresztül utaló Magyarics Tibor vagy Szőke Gábor Miklós, aki a tőle megszokott lécállatok ismerős terepe helyett olyan kihívás elé állította magát, amelynek megoldása nála nagyobb tapasztalatokkal rendelkező alkotónak is a becsületére vált volna. Dantekonferencia című, 32 négyzetméter alapterületű, drabális méretű, műanyagpalackokból összehegesztett, megszemélyesített kutyákat középpontjába állító mozgó installációja egy saját élmény művészi megfogalmazása, s egyben az idei diplomamunkák közül a másik legígéretesebb darab.

Cakó Dániel Medárd: Csepperózió, homok és agyag keveréke, 30x22x30 cm


2010. szeptember

Tasnádi Viktória: Metamorfózis (részlet), vas, alumínium, műgyanta, üvegből készült forma, 190x80 cm 31

2010. 08. 27. 13:43:11

Szirmai Nóra: Összhang, installáció, bambusz, 240x380 cm

Szőke Gábor Miklós: Dante-konferencia, vegyes technika, 800x400x360 cm

rakt, egyszerű geometrikus síkokból pozitív

félkész állapota, vagyis a végleges felállításáig

és negatív formákat létrehozó plasztikája a

csak konceptuálisan létező mű, mely ugyan jól

térbeli kiterjedés alapkérdéseiig megy vissza,

bizonyította a szakma elsajátításának tényét

és amennyiben ez egy tudatos építkezés

és a nagyméretű, tematikus köztéri feladatok

kezdete, várakozással tekinthetünk a jövőbeni

megoldására való alkalmasságot, de talán keve-

folytatásra. Pelcz esetében a szobrászdiploma

sebbet árult el alkotója művészi orientációjáról,

megszerzésére beadott mű egy szoborpályázat

s a többi munkával így csak a mérete révén volt

nyertes tervének a diplomavédés időpontjában

összehasonlítható.

KOGART GALÉRIA

Szabó Ábel

2010. S Z E P T E M B E R 10 – 3 0 .

FIGYELMEN KÍVÜLI

32

2010. szeptember

TERÜLET


Németh Marcell 1 0 6 2 B U D A P E S T , A N D R Á S S Y Ú T 10 8. WWW.KOGARTGALERIA.HU NYITVA HÉTFÕTÕL PÉNTEKIG 10 – 18 ÓRA KÖZÖTT

2010. 08. 27. 13:45:19


BAGLYAS ERIKA

Változatok a diplomára MKE – Intermédia diploma fotó: Berényi Zsuzsa

Az idén öt hallgató szerzett diplomát a

A nemi identitás döntetlen mérkőzése Horváth H.

Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia

Katalin Az X. szempont (A videóművészet oltára) című

Tanszékén. A magyarországi médiaművész-

interaktív installációja. A diplomadolgozatban a

képzés fellegvára, mint tudjuk, nem diszkó, ezt

nemek arca, a portré, az én- és önarckép, valamint

az épület bejárata fölötti kijelzőn olvasható

az androgünitás kérdéskörét művészeti példákon és

felirat meg is erősíti – ennek ellenére, vagy

kultúrtörténeti áttekintésen keresztül elemzi, de végül

éppen ezért, jó startkőnek bizonyul.

egy olyan művet állít ki, amiből nem artikulálódik

A néhai igazolt junior focista, Blaha Tamás Leshelyzetből indít, amikor szellemesen egy szabadidős tevékenységgel vesz elégtételt a kötelezettségekért: alkotói válság ellen szotyolázik. Majd a szemétből, médium és üzenet párbeszédével

karakteresen a vállalt feminista nézőpont. Az installáció üzenete pedig csorbát szenved a címadás által, mely a nézőpont általános viszonylagosságának sztereotípiája felé tereli a nézőt, aki leülhet egy székre, majd a kétcsatornás videón megnézheti saját fejét mind a 360 ş-ból, miközben hallja a „Férfi vagyok. Nő vagyok.” végtelenített monológot.

Blaha Tamás: Leshelyzet, vegyes technika, napraforgómag, 60x80x160 cm

Lehoczky Fanni dolgozatában a kortárs művészet oktatásának dilemmáiból indul ki, hiányosságokat és problémákat észrevételez; témája nagy falat, nem is

Horváth H. Katalin:

lehet egy szakdolgozat keretei között megtárgyalni.

Az X. szempont, (A videóművészet oltára) kevert média, videóinstalláció

Ennek ellenére diplomamunkája végül szellemes

megépíti saját szobrát. A piros széken ülő férfialak

datos művészetdefiníciókat gyűjtött össze, szétszedte,

„bőre” kiköpött napraforgóhéj, a kitermelt hulladék

mixelte, majd újra összerakta őket, és az „új” állítá-

és az elfogyasztott élelmiszer találkozásának

sokat egyszerre vetítette a falra és jelenítette meg

gondolatából létrejött objekt könnyen bomló

egy monitoron. A kétféle médium használata nem

türelememlékmű.


2010. szeptember

konklúzióját adja kutatásának. Lehoczky egymon-

33

2010. 08. 27. 13:46:55

már másodlagossá vált a bősi vízerőmű és a „régi-új király” által finom politikai színezetet kapott 3D-s történetében. Saját bevallása szerint a véletlenek sora irányította diplomafilmjének létrejöttét, ami némi esetlegességet adott a végeredménynek. A 3D-felvételek is csak néhány jelenetnél indokoltak, máskor a kényelmetlen szemüveg ellenére sem működnek igazán jól. A Buharov testvérek egyike, Szilágyi Kornél (Igor) – a filmszemledíjas Lassú tükör vagy A másik ember iránti féltés diadala remekművek társszerzője – 6 db szuper 8-as vetítővel rövid filmszekvenciákat vetít grafikai nyomatokra. A hat világ című installáció következe-

Lehoczky Fanni:

kifejezetten indokolt, de mégis olyan összképet

Alkotás, installáció

ad, amiben már-már filozófiai magasságokat üt meg a művészet fogalmának egyszerre paradox és parodisztikus volta. (Pl. „A művészet manipuláció. A művészet felszínre hozza a bajokat.”)

Zérczi Attila: BA3D, full HD 3D, 1920x1080 pixel, 13perc

Dolgozatában a mesterséges térbeli látás, a 3D történetét kutatja Zérczi Attila a sztereogukker mechanizmusától a kasszasikerként könyvelt Avatar című filmig. A bős–nagymarosi vízlépcső zsilipjénél egy ipari búvár merülése és a kísérleti zenére specializálódott BA Csoport tevékenysége adja a film kiindulópontját.

tesen kapcsolódik az experimentális film, valamint a kiterjesztett mozi történetét és a Kaos Camping formáció tevékenységét ismertető szakdolgozathoz. A filmjelenetek enigmatikus, monoton emberi cselekvések, erős asszociatív teret alkotva az egó fejlődésének fokait jelenítik meg. A buddhista történet 6 stációja a pokoltól az isteni állapotig tart, ami itt a ketrecben vergődő embertől a színpadra kilépő rizsparókás művészig zár be egy kört, de az installációban önmagába visszatérő körforgásként addig nézhető, míg a szuper 8-as diapozitív szalagról le nem kopik a jel. Szilágyi elrejtette az értelmezési kulcsot, és magára hagyta a nézőt, a technikai, tartalmi indítékokból egyet sem árul el, hagyja, hogy a néző egója is fejlődjön a pokoltól a művészetig. A püthagoreusok

34

2010. szeptember

Szilágyi Kornél: A hat világ, installáció, szuper 8-as vetítők, grafikai nyomat, zászlóselymen, 700x500x400 cm


szerint a világot szükségképpen 6 nap alatt teremMajd egy galántai szobrászműhelyben zajló

tették, mivel a 6 a legkisebb tökéletes szám. Ezért

rejtélyes szobor utolsó munkafázisának

akár egy sajátos teremtéstörténetként is interpre-

rögzítése a véletlen elsöprő erejével száll be

tálható lehetne Szilágyi installációja, amiben úgy

a történetbe, hogy végül a film kerettörté-

léteznek az emberek, akár a démonok és az istenek.

netévé váljon. Az ifjú szlovákiai nemzetállam

Vagyis olyan egész lények, amelyek megegyeznek

– a Révkomáromban felállított Szent István-

osztóik összegével – az 1-et beleértve, önma-

szoborra mintegy válaszul – egy „saját király”,

gukat kivéve. Ez az egyetlen munka az intermédia

Szvatopluk lovas szobrát rendelte meg. Zérczi

diplomakiállításon, ami nemes egyszerűséggel túlnőtt

stábjával szinte belebotlott a szobor önté-

az iskolai kereteken.

sének utolsó fázisába, így a saját hanganyag

2010. 08. 27. 13:48:13


USZKAY TEKLA

A grafika határai MKE – Kép- és ter vezőgrafika diploma fotó: Berényi Zsuzsa

A képgrafikusok kiállításán nagyon változatos

Farkas Rita három nagyméretű (150x402 cm) tusrajzot

anyagot láttunk – a különféle, egyedi technikai

állított ki Niszán I., II., III. címmel. A képek erős vallási

eljárásoktól és műfajoktól a koncepcióig eltérő

töltettel bíró, metaforikus formajátékokként értelmez-

karakterek bontakoztak ki, egyéni hangú művek

hető, figurálisba hajló szürke-fehér tusrajzok. Korábbi

születtek. Adorján Éva diplomamunkája (Út-vonal

munkáiban is (Csatakönyv I., II.) absztrahálta a formát, és nézőpont-változtatásokkal homogénebb felületté rendezte a kompozíciót. Redukált színvilággal törekszik egy téma koncentrált megragadására, melynek megfejtéséhez mindenképp szükséges némi ismeret

Adorján Éva: Út-vonal napló-tömb, dombornyomás, könyvinstalláció 31 db 50x60cm-es papíron, lézervágott

a zsidó vallási ünnepek hátteréből. Az események, a tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó hangulatok emlékeinkben halványan vizualizálódnak, de egy alapkanapló-tömb – 32 lapból álló dombornyomott

rakter mindenképpen megfogható. Köllő Zsuzsanna

leporelló és lézervágott plexitömb) a tanulmá-

számára az egyiptomi ásatások élményei bizonyára

nyai alatt is folyton visszatérő úttéma installációs

meghatározóak voltak, így diplomamunkáján BUD-

kibontása. Az út, melyet a mindennapok folyama-

LUX, LUX-BUD címmel továbbvitte az „emléktárgyak”

ként is értelmez, és amelyen keresztül a létezés

kontextusba helyezését, és installációvá rendezte

a kérdések és a befogadás lehetősége, a nyitva

kis rajzait. A természetes anyaghoz, a földelemhez

hagyott gondolatok közlésének szimbóluma

és színekhez való kötődés egész munkásságában

számára. A fehér felület mint űr, vagy a dolgok

megfigyelhető.

közti összefüggések ki nem mondható tere, a nem látható lényeg mint lehetőség nyer jelentőséget munkáin. A kisteremben felállított installáció egy könyvben összefoglalható 32 lap, egy-egy nap

Köllő Zsuzsanna: BUD-LUX, LUX-BUD, installáció, pauszpapír, homok, ládák, változó méret

Lukácsi Andrea három akvarellrajzzal (150x110 cm) mutatkozott be, melyeket fekete táblákra ragasztva állított ki. Számára a tömeg egy olyan közeg,

Lukácsi Andrea: Tömeg I-III., akvarell, papír, fatábla, 150x110 cm

amelyben kíváncsi nyitottsággal kapcsolatba kerülhet az egyes individuumokkal is. A Tömeg I-III.-ban a

2010. szeptember

útvonalnaplója dombornyomással rögzítve.

Farkas Rita: Niszán I., tus, papír, 150x402 cm


35

2010. 08. 27. 13:51:21

Molnári Mariann: Fénygrafika, installáció, fotó, plexidoboz, változó méret Sárai Lajos: Együttállás, installáció, super 8-as végtelenített vetítés, nyomtatott vászon

hatalmas bábfigurák alulnézetből mégis az elide-

Solt András Gábor nagyméretű fekete-fehér monotí-

genedett tömeget hivatottak reprezentálni, de

piái szuggesztív képek, melyek láttán az ember nem

ez a kép számomra inkább egy utópisztikus sci-fi

állja meg, hogy kérdezzen. Figyelmünket Solt tuda-

vázlatfiguráira, valami félelmetes robotgépezetre

tosan irányítja, még ha ránk is bízza az egyértelmű

emlékeztetnek.

„megoldást”. Képei személyes élmények vizuális

Molnári Mariann Fénygrafikája egy hely- és térspecifikus installáció, mely akár akcióként is értelmezhető. Nagyon ötletes munka, méltán

Solt András Gábor: Cím nélkül I-IV., monotípia, papír, egyenként 232x144 cm

Nagymáté Eszter: Egyensúly III., akvatinta, papír, 65x51 cm

formába való összesűrítései, melyekben benne van a gyár motívuma, a ház szimbolikája és különféle irodalmi inspirációk (Cím nélkül I-IV., 144x232 cm).

került a Best of Diploma kiállítási anyagába.

A tervezőgrafikus feladata alapvetően egy funkcióval

Nagymáté Eszter diplomamunkája aquatintával

bíró dolognak, tárgynak a megtervezése és annak

készült 5 darabos sorozat Egyensúly címmel.

oly módon való megmutatása, amitől az ötletesebb,

A kis formátum intimitást sejtet, a körforma,

esztétikusabb, vonzóbb, igényesebb kivitelű lesz.

pedig egyszerre kelti a bezártság érzetét és a

Fontos eleme, hogy az alkotás nem l’art pour l’art

törekvést a fókusz és a biztonság megtalálására,

lényegű, hiszen a tárgy elsődleges feladata, hogy

amit tulajdonképpen a cím is alátámaszt. Sárai

megfeleljen a funkciónak. Az alkalmazott grafika

Lajos korábbi munkáihoz hasonlóan elsősorban

a könyv-, a plakát- és az újságnyomtatással szoros

saját testéről készült fotókat használ grafikai

összefüggésben bontakozott ki és fejlődött, már

munkái alapjául, majd arra törekszik, hogy témájának kereteit új kifejezési lehetőségekkel kitágítsa. A grafikák térbe helyezése után az Együttállásban videóval és hanggal kísérletezik, ahol a testet a „belső én fizikai kivetüléseként”

36

2010. szeptember

használja, vagyis hang- és képeffektekkel jeleníti


meg az érzelmi folyamatokat.

2010. 08. 27. 13:52:56

X Faktor – Diploma 2010

kezdetektől sok képzőművészt vonzott. A 2010-es

Kozmikus, ezoterikus és absztrakt témája leginkább

diplomázók kiállításán is a könyv- és az arculat-

a szimbolistákra emlékeztet, de későbbi szecessziós

tervezés dominál. Bakacs Éva Tíz ajándék című

formajegyek is felsejlenek vizuális nyelvezetében.

leporellója nem könyvillusztráció, hanem egy téma (a Magyarországon fellelhető gyógyvizek értékei) teljesen egyéni hangú feldolgozása mind tematikailag, mind esztétikailag, s ezáltal eltávolodik a hagyományos turisztikai szemlélettől. Palman Zsuzsanna 7+7 – avagy reflexiók Weöres Sándor világára című kötete továbbgondolja a könyvillusztráció fogalmát, s inkább a vers és a saját vizuális nyelvezet egységére törekszik. A szimbólumokkal teli, hangulatokkal játszadozó akvarellképek magukba olvasztják a szöveget is, így a tartalom és a forma erősítik egymást. Az eredmény olyan mű, amelynél világos, hogy jól átgondolt témaválasztásról van szó, mely el is mozdul a tervezéstől a művészi grafika irányába.

Bakacs Éva: Tíz ajándék, gyógyvizek Magyarországon, leporelló Dózsa-Tóth Sarolta:

A egységes műalkotásként értelmezett művész-

Utazás, művészkönyv

könyv fogalma a 60-as évek óta szerepel a képzőművészetben. A művészkönyv nem kiáltvány, antológia vagy album, hanem irodalmi, vizuális vagy konceptuális indíttatású mű, de leginkább ezek kombinációja. DózsaTóth Sarolta Utazás című művészkönyvét a következőképpen magyarázza: „A házfalak, a vonatsínek, a villanypóznák, a hosszan elnyúló kábelek az általam létrehozott táj alapvető motívumai. Ezeknek az elemeknek az ismétlődése adja a ritmikusan felvillanó tájelemek összességét.” Olyan élményanyag vizuális összesítése ez a könyv, mely a hétköznapok Juhász Tekla Beáta: Fillari Team Budaörs Mountainbike Sportegyesület, vektorgrafika, 100x70 cm

Fonódi Luca: Tarot kártya 17., The Star, 14x26 cm

Tóth Viktória rendkívül részletes, gazdag képanyaggal útinaplót készített A Kék címmel az Országos Kéktúrán 2008 és 2010 között szerzett élményeiből. Fonódi Luca a 78 lapból álló tarotkártyacsomag úgynevezett Nagy Arkánum értelmező ismertetővel könyvbe foglalta.


2010. szeptember

lapjait (22 db) tervezte meg, és az egyes lapokat 37

2010. 08. 27. 13:55:00

Gajdó Kristóf: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 2020, 6db 100x70 cm-es plakát + egy animációs spot, papír Kohut András: Dróton-Oedipus

állandó és hangulatában mégis változó

fotózta le. Eredetileg egy (művész?)könyvben

atmoszféráját ragadja meg mindenféle plusz

kapnak helyet a „jelenetek”, ám ezek most plaká-

információ nélkül, csakis a befogadó nyitott-

tokra nyomtatva láthatók a Barcsay-teremben.

ságára számítva. Kiss Máté cím nélküli, A4-es lapokon feketefehérrel rajzolt kompozícióit mint tervezőgrafikai diplomamunkát nehéz értelmezni. Ha azonban elvonatkozatunk ettől, és önmagukban mint művészi alkotásokat szemléljük azokat, amelyek akár művészkönyvbe rendezhető oldalak is lehetnének, könnyen megbocsátjuk ezt a hiányosságot. Egységes, letisztult,

Kiss Máté: Cím nélkül,

minimalista szerkezetű absztrakt kompozíció

20 db 30x42 cm print

ad hátteret a változatos tipográfiai megol-

Palman Zsuzsanna:

dásokkal írott rövid latin idézeteknek. Kohut

7+7 avagy reflexiók Weöres Sándor világára verseskötet, eredeti illusztrációk, akvarell

András egy animációs film látványvilágát létrehozva, kis bábfiguráját különféle helyzetekben

Gajdó Kristóf a Szabó Ervin Könyvtár számára tervezett új működési struktúrát 2020-ra, amely a most tizenéves generáció jövőbeni képességeit és elvárásait célozza. A könyvtárnak mint egy, a digitális forradalmat kiaknázó intézménynek a szervezeti struktúráját abban látja fejleszteni, hogy azt online közösségi fórumként jeleníti meg. Olyan szemléletváltást feltételez, amelyben a könyvtár mint közösségi tér talán el is veszhet. Az persze világos, hogy az elkövetkező tíz év még kiaknázható technikai problémákat vet

38

2010. szeptember

fel a könyvtárak számára is, amelyekre szük-


ségszerűen válaszokat kell majd adniuk, de

2010. 08. 27. 13:56:32

legjobb diplomamunka, melyben ötvöződik a funk-


cionalitás, a kreativitás és a megfelelő arculat kialakítása, és amely figyelembe veszi a piaci igényeket. Juhász Tekla Beáta a Fillari Team Mountainbike Sportegyesületnek tervezett arculatot, amelyhez tartozik logó, promociós anyag, plakát- és csapatmezterv. Szakdolgozatából kiderül, hogy régóta a csapat tagjaként űzi a sportot, így ismeri annak elsődleges jellemzőit. Az ember, a természet és a gép összhangját emblematikus képekkel testesíti meg a plakátokon. Külön érdeme a munkának, hogy az egyesület már elfogadta a terveket, és a megvalósulás is hamarosan várható.

Naske László Mihály: Bagaboo, arculatterv, táskasorozat, plakát, névjegyek, garanciapapír, ajándékutalvány, weboldal

Török Csaba két darab 150x150 cm-es, háromdimenziós és négy másik kétdimenziós, vektorgrafikus c-printet állított ki Sport design új dimenzióban címmel. A „rajzokat” illusztrációnak szánta egy „sportos új designhoz”. Úgy tűnik, mintha koncepciója nem lenne teljesen kiforrott, leginkább érze-

kérdés, hogy digitálisan akarunk-e találkozni az egykori palotaépület rokokó termében rég nem látott kedves barátunkkal. A diplomamunkák következő nagyobb csoportja a sport köré épült. Naske László Mihály egy komplex arculattervet készített a biciklistáskákat és különböző kiegészítőket forgalmazó Bagaboo-cég számára. A kerékpározás a városi közlekedés alternatívájaként egyre népszerűbb Magyarországon is, így joggal kell helyet kapjanak a hozzá fűződő gyakorlati igények, tervezési feladatok, és nem csak a bringás szubkultúrában. Naske megelőző felmérések és összehasonlító vizsgálatok alapján kialakította a Bagaboo új arculatát emblémával, honlappal, névjegykártyákkal és főképp hét különböző típusú biciklistáskával, melyek egyenként más-más funkciót töltenek be. Ez az egyik

Török Csaba:

teket és élményeket fogalmaz meg. Az ember fizikai és szellemi erejét, a különböző mozdulatok dinamikáját színes formakavalkádban összegzi.

Sport design új dimenzióban, vektorgrafikus 3 dimenziós rajz (illusztráció), print, 150x150 cm

A tervezőgrafika szakos diplomázók kiállításán nem érdemes szigorúan venni az alkalmazott grafika kritériumait, a képgrafika és a tervezőgrafika közti határ fenntartása nem szükségszerű. Az átjárhatóságot biztosítani kell, és a diplomázók munkái is azt

Tóth Viktória: A Kék, Túranapló kezdő kalandoroknak, 2008-2010 papír, print, 21x21x2 cm

bizonyítják, hogy szabadon mozdulnak el a

2010. szeptember

művészi alkotás irányába.


39

2010. 08. 27. 13:58:03

K. TIHANYI LAJOS

Showreal MOME – Animáció diploma A június első napjához méltatlan hideg és a szemerkélő eső ellenére meglepően sokan érkeztek a MOME animáció szakos hallgatóinak diplomavédésére, ezzel is bizonyítva, hogy az itteni munkák is legalább akkora érdeklődésre tartanak számot, mint bármelyik művész szak alkotásai. Bár az is igaz, hogy a különböző védéseket látogató csoportok tagjai közt ugyanúgy akad átfedés, ahogy a magas és az alkalmazott művészet határai is gyakran összecsúsznak. Ezt a közhelyet néhány idén diplomázó hallgató is igazolta, még ha trendről nem is lehet beszélni. A levetített anyagok egyébként is csak annyiban kötődnek egymáshoz, hogy minden esetben mozgóképekről van szó, a diplomázó fiatalok jó részét idén inkább egyfajta eltávolodás jellemzi a szűk értelemben vett animációs hagyományoktól. Igaz, a gyökerektől senki sem rugaszkodott el annyira, mint Korai Zsolt. Ő viszont analóg AV szintetizátorával egyből az audiovizuális művészet, az installáció és az elektrozene peremvidékére repítette a diplomavédés meglepett közönségét. Szó sincs kézzel rajzolt képkockákról vagy rajzfilmfigurákról. Az eszköz célja az általa generált zene analóg jellel irányított valós idejű vizualizációja. A mesterségesen teremtett összhangzatokkal együtt vibráló projekció a kép megmozgatásának egy új és meglepő formájaként kért és kapott helyet a védésen, ám közben bizonyította létjogosultságát a kortárs színházi színpadtechnikában és a VJ-kultúrában is. Szabó Henrietta videóloopokon, sokszorozáson alapuló kísérleti rövidfilmje inkább a videóművészet és animáció határmezsgyéjére pozícionálható. Ez a személyes ihletésű munka egy reménytelen szerelem képeit sorolja fel, amelyekben romantika, szürrealizmus és giccs keveredik az őszinte bensőségességgel, néhány készen kapott animációs elemmel és a déja vu érzetével. Kevésbé zavaró a dolog, ha az ember nem ismeri Szabó Henrietta konzulensének, Magyarósi Évának a munkáit, különösen a 2005-ös Hanne című diplomafilmjét. Míg a Ködkiáltó szerelem esetében számonkérhető a markánsan egyéni látásmód hiánya, Kiss Virág postairónt idéző indigókék és pirosvonalas figurái, rajzai megkapó és ábrándos vizuális naplóvá állnak össze. A Változás című animációs rövidfilm egyszerre mese és hittel, öniróniával előadott misztériumjáték, aminek a mozgatórugója a változni és változtatni akarás örök motívuma. Ez vezet Fekti Balázs: Öt, hat, hét, animációs rövidfilm Kádár Róbert: Ill Nino – Finger Painting, with the Enemy, videóklip Kiss Virág: Változás, animációs rövidfilm

végig az alkotó kamaszlányos ábrándjaiból, önmaga sötét felével való dacos összecsapásaiból és a sok-sok urbánus zen bölcsességből összeálló, kissé meglepő megtéréstörténetén. Szabó Dorottya Sodrás című animációja egy másfajta, meditatív utazás történetét meséli el egyetlen állandóan épülő és alakuló mintában, egyetlen többperces snittbe sűrítve. A személyes jelképekkel teleszőtt szubjektív úthálózatban helyet kap növekedés

40

2010. szeptember

és kibomlás, eltűnés és felszívódás. A film ősi dallamokra lüktetve


fokozatosan ragadja magával a nézőt, miközben a pulzáló minta az életciklusok változásának dramaturgiájára felépített vágatlan

2010. 08. 27. 14:29:43

tapasztalatszerzési útvonallá lesz. A szín és forma figuratív


és absztrakt evolúciójában tér, idő és sík egyesül, így válik a Sodrás egyetlen animált meditációvá. Ábrándok és meditáció mellett Tari Zsófia Szofita Land nevű, saját lényeivel benépesített mesevilága is helyet kapott a védésen. Ez a fantasztikus birodalom azonban trükkös módon az alkotó egyedi megrendelések alapján készülő gyűrűinek is promóciós hátteret jelent. A diplomamunka így maga a brandet jelentő zsebuniverzum, amihez külön website, játék, saját dal és egy rövid animációs musical is kapcsolódik. Igaz, a stílus és a képi világ több eleme is összecseng Tim Burton vagy a kevésbé ismert The Blackheart Gang néhány munkájával, mégis a védés egyik legmegkapóbb darabja volt. Még az sem igazán zavaró, hogy a történet és a reklám is elvész, miközben bejárjuk ezt az alternatív Csodaországot. Lázár Ervin Öt, hat, hét című novellájának vizuális nyelvre való transzportálása során Fekti Balázs is felépítette saját fantáziabirodalmát, amit aztán bábfilmes stop motion technikával keltett életre. Még jellegtelenségükben kifejező bábjainak mozdulatlan arcába is képes volt érzelmeket csiholni. Igaz, mindenkinek a saját képzeletében történik meg a csoda, de ehhez szükség van a filmes eszközök teljes alkimista laborjára, a zene, a bevilágítás és a jó érzékkel eltalált atmoszféra tökéletes elegyére. Nagy kár, hogy ez a gondosan felépített bábanimáció a történet előrehaladtával fokozatosan egy jóval szenvtelenebb 3D-s világba lép át. A döntést talán az időhiány indokolta, de így épp a történet csúcspontján a legnagyobb a távolság néző és film között. Kádár Róbert esetében már a klipje előtt bejátszott rövid összefoglaló, a showreal is jelezte, hogy vagány és stílusos alkotóval van dolgunk, akinek a rajzfilm és képregény dominál az érdeklődésében. Alighanem emiatt készíthet most klipet az Ill Nino nevű amerikai metálbanda számára is, így valósítva meg régi álmát diplomamunkaként. A rövid snittekre felépített rajzfilmben egy földre érkező szárnyas lény, egy démon hányattatásainak képei rímelnek a mívesen megrajzolt koncertjelenetekkel. Ebben a felállásban csábító megoldásnak tűnhetett, Kádár Róbert mégis jó érzékkel kerülte el a stílus rákfenéjét jelentő stroboszkópozást. Nála is a filmes gondolkodás dominál, ami feszes beállításokkal és merész kamerakezeléssel párosul. Látszik, hogy minden hiányosság pusztán az időhiány miatti kompromisszum eredménye. A vállalás nagyságát látva még azt sem kérhetjük számon rajta, hogy a védés időpontjára csak félig készült el a klip. Ha végigtekintünk a diplomázók munkáin, a legtöbb helyen amúgy is érződik egy kicsit az idő hiánya, bár figyelembe véve az animációk idő- és energiaigényes mivoltát, nem csoda, hogy az alkotók egy része még egy csapattal a háta mögött is csiszolgatta művét a védés előestéjén. A legtöbb diplomavédés egyébként is csak arról szól, hogy a hallgatók megmutatják, hol állnak éppen saját útkeresésükkel. Ezt az idei diplomázók is megtették, ráadásul a filmjeikből összeálló show azt is bizonyította, hogy lesz mivel gazdagítaniuk a kortárs magyar

Korai Zsolt: Synth, analóg AV szintetizátor Szabó Dorottya: Sodrás (Corriente), animációs rövidfilm Szabó Henrietta: Ködkiáltó szerelem, kísérleti rövidfilm Tari Zsófia: Szofita Land, animációs rövidfilm 2010. szeptember

és nemzetközi animáció világát.


41

2010. 08. 27. 14:30:05

KAPOSI DORKA

Múlt és jövő vonzásában M O M E – Fo t o g r á f i a d i p l o m a

Fejér János Gáspár: Családképek

Balla Vivien Új Generáció című sorozatában olyan kortárs fiatalok jelennek meg, akik életének a külsőség ad formát, ezzel személyiségük és nemiségük feloldódik, és mintegy szoborszerű, kirakati bábukként „köszönnek vissza”. Ez a fotón megjelenő vízió a tudományos fantázia világát idézi. Fejér János Gáspár Családképek-sorozata a klasszikus dokumentarista

Balla Vivien:

családfotók stíluselemeiből indul ki, de a mereven beállított kompozí-

Új Generáció

ciókból mégis felsejlenek azok az emberi viszonyrendszerek, melyek a A fotó interdiszciplinitása révén, a különböző

képen látható személyeket összetartják. Így válnak egyszerre állapot-

képzőművészeti műfajok, stílusok, iskolák közötti

jelzővé és narratívvá, sőt fotótörténeti fejlődéstörténetté.

átjárást is biztosítani tudja. Szerialitásának és a globalitásnak köszönhetően hatása is a legna-

Gunics Dóra Falanszter című sorozatában napjaink posztmodern

gyobb, mivel a társadalmi csoportok mind széle-

épületei, épületegyüttesei rideg vizuális utópiaként jelennek meg.

sebb köréhez el tud jutni. A fotó ugyanakkor mára

A hosszúkás képkivágású épületfotók az építtetett világhoz képest

megszűnt csak technikai eljárás lenni, ehelyett

az embert „dolgozó hangyaként” jelenítik meg mintegy azt érzé-

önálló művészeti médiummá transzformálódott.

keltetve, hogy miként válik a világot építő-teremtő ember saját

A digitális fényképezés és a különböző képszer-

munkája révén kiszolgáltatottá.

kesztő szoftverek segítségével mostanság szinte mindenki „fotóművésznek” tekintheti megát, mert nemcsak megörökíteni, hanem szerkeszteni is képes az általa készített fotót. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfus képzése e nagyon popularizált művészet mélységeit és lehetőségeit kívánja feldolgoztatni a hallgatókkal a fotóelGunics Dóra: Falanszter

méleti, a kultúrtörténeti és a mediális ismeretek elsajátításával. A fotográfus szakon 2010-ben diplomázó fiatalok az elmúlt két évszázad fotótörténetének aspektusait jelenítik meg különböző művészi felfogásmóddal, de közös nevezőjük az időbeliség (múlt és jövő), mely elválasztja és összeköti a nemzedékeket.

Páhi-Fekete Noémi:

Juhász Tamás: Dyssomnia

42

2010. szeptember

Nősténymás


2010. 08. 27. 14:30:19

Szuhay Gergely: Liszkay Lilla Zita: Pillanatnyi

A fotográfia rövid története

viszony

Juhász Tamás Dyssomnia című sorozata szürreális indíttatású,

révén az önkifejezés hatásos eszközévé válik. Természetesen

és az alvászavar problémáját járja körül. Képei a valóság és

fotótörténeti idézetek önmagukban, a történeti fejezet-

az álom határán imbolyognak, különösképpen azáltal, hogy a

címek nélkül nehezen volnának dekódolhatók.

meleg színekkel az alvó állapotot, a hideggel pedig az álmatlanságot érzékelteti.

Taskovics Dorka szociológiai indítású sorozata a jelenkor falusi világából táplálkozik. A Megosztás: a rémi élmény

Liszkay Lilla Zita Pillanatnyi viszony című sorozat az emberi

szereplői hétköznapi emberek, akiket a fotós megfi-

kapcsolatok rendszerét és viszonyát boncolgatja. Úgy tűnik,

gyelő módszert alkalmazva „hoz helyzetbe”. A képek

hogy a fotós passzív megfigyelő, látszólag nem fókuszál

dokumentarista jellegét a lightboxba installálás töri meg,

semmire, de a kiegyensúlyozott komponálás, az egységes

mely egyfajta belső fénnyel, éterivé emeli Rém lakóinak

színvilág és az át-áttűnő melankólia mégis „személyes fotóvá”

mindennapjait.

emeli a sorozatot.

Taskovics Dorka:

Tóth Barnabás:

Megosztás: a rémi élmény

Betyárdűlő

Páhi-Fekete Noémi Nősténymás-sorozata arra a szociológiai

Tóth Barnabás fotósorozata, paradox módon, a megrende-

alaptézisre épít, miszerint az ember nem volt képes beillesz-

zett divatfotózás helyszínének egy autentikus magyar falut

kedni a természetbe, ezért „állatbőrbe bújt”. A fotós képein

(Betyárdűlő) választ. A helyszín és a téma ambivalenciája

a nőalakokat állati tulajdonsággal ruházza fel, és különböző

nemcsak ironikus hatású, hanem a „szépségközpontú” divat-

élethelyzetekbe helyezi be azokat, miáltal bizarr és groteszk

világ kiüresedésének lehetőségeire is felhívja a figyelmet.

kompozíciók jönnek létre.

címet viseli és valóban ennek is megfeleltethető. Különböző

Vargha Miklós Tamás:

képkészítési gyakorlatokat mutat be a fotótörténet más-más

Laboratórium

Szuhay Gergely diplomamunkája A fotográfia rövid története

korszakaiból, de a válogatás öntörvényű, és belső ritmusa

Veisz Kata:

2010. szeptember

Valami hiányzik


43

2010. 08. 27. 14:33:14

Vargha Miklós Tamás Laboratórium című sorozata

zett szituációk és a tárgyfotók egymásra hatása mozgásba lendíti

egy fiktív jövőbeli múltkutatás nézőpontjait tekinti

a „képkockákat”, így a narráció elsődlegessége érvényesül a

kiindulópontnak. Az elképzelt laboratóriumban a

statikus helyzetdokumentálással szemben.

perspektívakutatás mellett, a különböző fotográfiai eszközök használatán van a hangsúly, a jövő kutatói által feltárt és értelmezett tárgyak az időtlenség mellett a személyességet hangsúlyozzák.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotósainak idei diplomamunkáit az idő mint az időtlenség ellentétpárja, az elmúlás és az újrakezdés egymást kiegészítő kapcsolata hatja át. Az alkotások mind témaválasztásukban, mind feldolgozási módjukban az önálló

Veisz Kata is a mai fiatalok élethelyzeteit vizsgálja

indivíduumok különbözőségéről tanúskodnak, de összeköti őket

Valami hiányzik című sorozatával. A képek egy

a világ láttatásának kritikus szemlélete és a vizuális kommunikáci-

fiktív filmélményből indulnak ki, ahol megrende-

óban megnyilvánuló, többrétegű retroperspektivitás.

MÉRAI KITTI

Társművészeti visszhang NyME SEK – Művészeti Intézet A tárlat sokrétű technikai palettáján a jól megszokott festé-

módon egyszerre mutatkoztak be idén a

szeti technikák mellett találunk fotókat, audiovizuális instal-

rajztanárok és a Bachelor of Art 3+2 képi

lációkat, tanulmányrajzokat, színes és vegyes technikával

ábrázolás és kézműves szakemberei is közel

készült grafikákat, nyomatokat, szőtt-nem szőtt, neme-

70-en. Az első nyilvános szereplés eufó-

zelt textilműveket, kerámiát és az ezeket vegyítő megfo-

rikus öröme mellett a bemutatkozás adta

galmazásokat is. Amit lehet, megkaptak, ez nem kérdés.

kérdések is egyszerre bolyongtak a kiállító-

Mitől lesz ez a tőke része a szubjektumnak? Mikor válik a

térben. Ez a mulandó pillanat vajon milyen

megszerzett tudás és az alkotói attitűd eggyé? Leginkább

további következtetéseknek enged teret

a kísérletezés nyomait kerestem, és a teljesség igénye

alkotókban és tanáraikban egyaránt?

nélkül vizsgálódtam a méret, a technika, a téma terén egyaránt.

fotó: Garas Kálmán

fotó: Komlós Ádám

A Szombathelyi Képtárban rendhagyó


Sági Gyula festményével Mielőtt messzemenő párhuzamokat kívánnánk az előtérben

vonni a kortárs képzőművészet és a kiállított

Komlós Ádám alkotók munkái között, előre jelezném, ez majd-

44

2010. szeptember

camera obscurája és a hozzátartozó fotók


Az „összerakott” munkák közül Frank Márta Éva Skizofrénia című montázsképei tetszettek meg először. Az elgondolás és a kivitelezés összhangja tudatos eszközként jelenik meg.

hogynem lehetetlen vállalkozás lenne. Az érdek-

Eredetisége üdítően vegyíti a technika adta lehetőségeket

lődésem elsősorban azokra az indivíduumokra

a teoretikus mondandóval. A legjobbak közül Tóth Katalin

irányul ki, akik képesek olyan önálló érzéki, érzelmi

akvarellsorozata érett megnyilatkozásra vall. Képeiből sugárzik

és elméleti elgondolást létrehozni, amelyek a

a szenzibilitás, mely könnyed ecsetkezeléssel párosulva jelzi,

tanult képzőművészeti technikák és műfajok

hogy alkotója milyen otthonosan lavíroz ebben az érzékeny

magas fokú alkalmazásáról tesznek tanúbizony-

technikában. Sági Gyula két nagyméretű alkotása koncentrált

ságot, létrehozva a „kezdőtőkéhez” szükséges vizu-

és kiforrott művészi gondolkodást feltételez. Olyan asszoci-

ális tapasztalatot.

atív energiák kerülnek felszínre, melyek kiemelik társai közül. Molnár Fatime félmeztelen férfit ábrázoló festményein egyfajta

2010. 08. 27. 14:36:09

érzékelésen túli romantika érezhető. Kondor


Béla fényes alakjainak világát juttatja eszünkbe, mégis hiányzik a személyesebb, metafizikus érintettség, melyet ez a kifejezésmód követel. A kiállításon belül egyértelműen elkülöníthető egy énközpontú, önmagát elemző törekvés is. A legönkifejezőbb munkák Sellei Ágnes betűkkel és a szó aktivizáló erejét. A kollázzsal vegyített grafika egyszerűsége ellenére sokat elárul alkotója belső világáról. Polgár Gábor hármas képe technikailag erősebb ugyan, de a „nem lát, nem hall, nem


szavakkal kiegészített alkotásai, ügyesen használva

beszél” hármas egysége nem jut egyértelműen kifejezésre. Hozzá hasonlóan az akril sajátosságait, valamint az iskolás rajzi eszközök helyes bemutatását figyelhetjük meg Kiricsi Ágnes munkáin is. A szimbolizmus világát idéző Németh Renáta alkotásai mind színvonalas munkák, akárcsak Imrefi Brigitta vegyes technikával készült Hommage à Vajda Lajos „Felmutató ikonos önarckép”-másolata is. A technikai eljárás minőségi munkáján túl azonban mindkettőnél érezhető a fáradságos Szikszai Enikő anorexiásai egy készen kapott képi világból kerültek elő, melyből így hiányzik az ábrázolt témához való intuitív, autonóm hozzáállás. Ezek a globalizált képi információk

fotó: Frank Márta Éva

önálló szellemi folyamatok megkerülése. Bakó-

nem jelenlétükkel fojtják el az értékest, hanem a kiválasztás okának és a hozzáadott szellemi

Ez az új vonás a választott témákban

megmunkálásnak a hiánya teszi azt mulandóvá és

figyelhető meg így Füle Viktória János

kevéssé invenciózussá. Ennél pedig több kell. Mikó

Vitéz-illusztrációin, Bakonyi Miklós magyar

Vera sikátorrészletei, vagy Szabolcs Zsófia nőalakos

vezérein, Pál Noémi futurisztikus grafikáin

táblaképe már nagyobb háttérmunkára vall. Míg

vagy épp Kemény Borbála Othello-jele-

Mikó a koncepcióból, Szabolcs Zsófia magából az

netein. Dolmány Csilla és Péntek Anita

anyagból indult ki. Utóbbi sokkal szabadabban

metszetei hagyományos módon prezen-

mozog a különböző anyagok között, a kidombo-

tálták a technika szépségeit. Szabó Rita

rodó apró halak csak még kifejezőbbé teszik a

tanulmányrajzai, bár nem hoznak újat,

képet. Valentínyi Teréz absztraháló festményeit és

biztos rajztudása mégis a jók közé emeli.

Rohonka Ildikó pasztelljeit az egyéni hangvétel és


Mikó Vera festményeivel

Frank Éva Márta: Skizofrénia

Komlós Ádám hármas fotópapír-,

sajátságos kifejezésmód teszi egyedivé.


kemogramsorozata kreatív gondolko-

Makai András

dást tükröz, csakúgy, mint a kézműves

Miklós Zsolt A bűn allegóriái címet viselő nagy-

munkájával

méretű rajz táblaképei csak az egyik példája annak a társművészeti jelenlétnek, mely számos más munkát is meghatároz. A sorozat ötletességét és méretét sajnos nem követte méltó kvalitás. Ennek épp fordítottja történt Horváth Judit rózsaszín férfialakos nyomataival, melynek erőssége a technikai megvalósítás, ugyanakkor a narratíva hiánya felszínessé teszi azt. A nagyobb léptékű képekről áttérve az apró-

megoldásokra, elmondható, hogy a különböző szakpárok, mint az irodalom, a biológia, a történelem, mintegy keretet adnak az alkotásoknak.


2010. szeptember

metszeteken átívelő különböző digitális grafikai


lékosan megmunkált szabad rajzra, valamint a

45

2010. 08. 27. 14:36:50

fotó: Komlós Ádám

fotó: KGaras Kálmán

Imrefi Brigitta: hallgatók egyedi tervezésű munkái. Sustik

A tárlaton végighaladva elmondható, hogy a rajztanári és a

Hommage à Vajda

Krisztina ruhái és Kapler Viktória kiegészítői

BA-képzés felé vezető úton egészen más térképre tévedtünk.

Szabolcs Zsófia: Oltár főként a színpad világát idézik. Jánosi Judit

Az itt kiállított alkotásokat egy olyan érzékeny társművészeti

textillel átszőtt tükreiben alig találja meg

kapocs is összefogja, mely a hivatásánál fogva szükségszerű.

önmagát az ember. A spontán hálószerű világ

A helyzet biztató. Az iránytű most nem a galériások felé

inkább csak játék az absztrakttal.

mutat. A vizuális nevelésért felelős személyektől sokat várunk, mivel ez ma szükséges és nehéz feladat. De én még egy kicsit több nyitott szemet kérnék!

MÉSZÁROS FLÓRA

Masszív alapzaton színes kövek PTE – Művészeti Kar A Pécsi Művészeti Kar Vizuális Művészeti Intézet

szoknál azonban kivétel nélkül ki lehet emelni mindenkit (Sárréti

frissdiplomás festőművészeinek, vizuális nevelőta-

Gergely, Knopp Péter, Varga Tibor, Tóth Veronika, Laborc Éva, Jónás

nárainak és szobrászainak alkotói elképzeléseibe

Petra, Palotás Koppány, Dr. Támuly Zsuzsa), jól látható a hosszan

kóstolhattak bele 2010. július végétől a pécsi

érlelt, egyéni, invenciózus munka, az alkotók körbejárták a szobrá-

Hattyúház Galériába látogatók. A bemutató így az

szati mű olyan tulajdonságait, mint az anyagiság, a tömbszerűség

intézmény három alappilléréről ad újkeletű képet.

vagy a térkezelés. Ötletes, szellemi felfedezést nyújtó, figyelemre

A festőnövendékek láthatóan hűségesek az alma

méltó diplomamunkáikban mindezt úgy vitték véghez, hogy

mater arculatához, előnyben részesítik a szín- és

nagyobbrészt elvetették a hagyományos, figurális látásmódot.

anyagközpontúságot, a kortárs művészetben továbbra is preferálják a klasszikus olaj-vászon párosítást. Sajnálatos módon azonban több ízben azt tapasztalhatjuk, hogy az egyediségre való törekvés háttérbe szorul a magában álló technikai profizmus, illetve a kortárs trendekhez (elsősorban a divatos fotórealizmushoz) igazodás mögött. A vizuális nevelőtanárok alkotásai jól tükrözik a 46

2010. szeptember

pedagógiai szándékokat, ugyanakkor többségük


munkájában kevés az ötlet és a fantázia. A szobrá-

A festő szakosoknál Tompai Ildikó és Halla Tibor úgy villantották meg tehetségüket és egyéniségüket, hogy közben a fent említett intézményi védjegyeihez is igazodtak. Tompai Ildikó a kiállításon is központi térben elhelyezett Unalmas délutánján a harsány, vidám, fauve-os színek és erőteljes kontúrozások, az így létrejövő életteli ritmus ellenére pontosan visszaköszön a címben megjelölt hangulat, amelyet a festő apró tematikai részletekkel, torz perspektívával, finoman elnyúló, a szinte semmibe folyó formák

2010. 08. 27. 14:38:10

ábrázolásával teremt meg. Tompainál a képbeállítás, a gyors, laza ecset-


kezelés, a könnyed ritmikusság Vaszary 30-as évekbeli „nagyvárosi” festői periódusát idézi. Halla Tibor öt kisméretű vászonból álló együttesén a mozgás sokrétű megfogalmazására törekszik. Halla egyéves francia tanulmányainak hatása nemcsak az önmagában már mozgásra utaló tematikában, a Tour de France versenyző biciklistáinak megjelenítésében nyilvánul meg, hanem abban is, ahogy a művész a francia optikai tanokra épülő festészet úttörői, a pointillisták modern ösvényén halad. Távolból érzékelt vibráló mozgást kelt képein ügyes koloritpárosításaival és Nemes Lampérth József technikájára emlékeztető pasztózus ecsetkezelésével. Ugyanakkor a festékfoltokkal gazdagon megrakott vásznon a vastag, széles ecsetnyomok egymásmellettisége közelről is erőteljes mozgásérzetet teremt. Eredeti módon alkot Holló Manuela is, aki Tompaival megegyezően a harsány színeket részesíti előnyben, és csillogó-villogó anyagokkal kiegészítve tudatosan konstruálja meg kisméretű, ironikus témájú, glamúros vásznait. A vizuális nevelő szak hallgatói közül kiemelkedik Hesztera Dóra Az időnél gyorsabban című munkája. Hesztera javarészt az alapfelület, a vászon kidudorodó vastag textilcsíkjaihoz igazodva alakította ki műve fő kompozíciós vonalait, amelyekből többféle értelemben kiolvasható a történelem emlékeit felvonultató jel- és képrendszer, de az alkotó a jelentésrétegeket kibővíti azzal is, hogy a teljes művet kilenc azonos méretű, önállóan is értelmezhető táblára osztja. A szobrászoknál Laborc Éva az ókori okiratokat hitelesítő eszközök mintájára készített bolgár márványból egy nagyméretű pecsételőhengert, amelynek motívumát az ókori egyiptomi síkművészet szimmetrikus, frontális, sematikus, rajzos emberalakja testesíti meg. Laborc a hengert a bogádi homokbánya talaján görgette végig. A fiatal alkotó ezzel a megoldással kihasználta a tárgy eredeti funkcióját, ugyanakkor a papír felülete helyett új környezetet alkalmazott, a land art műfajon belül végzett izgalmas kísérletet: a természetet „pecsételte meg.” Az alkotás leginkább teremtéstörténetként értelmezhető, amelynél a teremtő alakjában a természet, az ókori pecsételők és maga az alkotó személye egyesül. A homokban a függőleges sormintához hasonlóan végtelenségig ismétlődő emberalakok egyszerre utalnak az egykori egyiptomi világ folyami kultúrájára és táji specifikumaira, másrészt napjaink futószalagon gyártott tucattermékeire. Knopp Pétert Laborchoz hasonlóan egy a térben a végtelenségig ismételhető mű foglalkoztatta, vagyis problémafelvetése centrumában a szobrászat térrel kapcsolatos viszonya áll. Knopp Térörvénye távolról szemlélve a térben pontosan lehatárolható, egy fémdrótokból csavart szobor kerek tükör közepén nyugszik, és felette azonos méretű és formájú tárgy függ. Közelebbről szemlélve viszont megszűnnek a térhatárok, és a két tükörbe tekintve a néző egy illuzionisztikusan kialakított végtelen örvény belsejében találja önmagát. Halla Tibor: Tour de France, 2009, olaj, vászon, 51x60 cm


2010. szeptember

Tompai Ildikó: Unalmas délután, 2010, olaj, vászon, 160x200 cm Laborc Éva: Pecsételőhenger, 2010, bolgár márvány, 60x60x90 cm

47

2010. 08. 27. 14:38:30

Sárréti Gergely trükkös munkáinál a szemlélő figyelmét érintésre, használatra, játékra kívánkozó objektumokkal (például pénz, labirintusjáték) ragadja meg, miközben csapdába csalja a nézőt, mert betontömbök közé és plexilemezek alá rekedt tárgyai megközelíthetetlenek. Sárréti szobrászati alkotásait napjaink idealisztikus, elérhetetlen vágyainak lenyomataiként is értelmezhetjük. Jónás Petra szintén a zárt, tömbszerű forma jellegével kísérletezik, a félelemkeltés, a bezártság ideológiájával szembesít, és ezt az érzést a maximálisra fokozza, amikor egy vasrácsot hatalmas kőtömbbe présel. Az idei pécsi művészeti diplomások többségét szemlélve megállapíthatjuk, hogy a többéves gyakorlat nem változott, az intézmény mesterei magas fokú és klasszikus technikai tudással bocsátják útjukra hallgatóikat. Ezt az alapot sokan a kortárs divatos irányvonalakkal próbálták házasítani, de törekvésük gyakran kudarcba fullad, mert ily módon elvész az egyedi, sajátos, életteli hang. Főként a szobrászoknak sikerül megvalósítani ezt az átfogó szintézist, érdemes lenne ennek tükrében mélyebben elemezni ezt a mintaértékű oktató-hallgató

Knopp Peter:

viszonyt, és az ebből fakadó tanulságokat átemelni a többi szak

Térörvény, 2010 fémdrót, 11x20 cm

képzési rendszerébe is.

FEKETE VALÉRIA

Színehagyott színerő Színerő – Léptékváltás Zsolnay Gyár, Pécs, 2010. VI. 25–VII. 9.

Az EKF egyik előzetes, az idén pedig kísérő rendez-

az alkalomra felkért művész) egyetlen csarnokon osztozhatott.

vényeként számon tartott Színerő – Léptékváltás

A kisebb tér kisebb formai lehetőséget nyújtott. És a kisebb

című kiállítás 2007 tavasza óta minden évben

formátum pedig nem adott elegendő lendületet az alkotóknak

– az első évben kétszer is! – megrendezésre került

ahhoz, hogy merészebb tervezéssel és technikával törekedjenek

Pécsett. A Keserü Ilona által létrehozott program

témájuk kiválasztására és megformálására. A „léptékváltás”

lényege, hogy egy nagyméretű ipari térben a Pécsi

ezúttal érdemben elmaradt. Mindenesetre a cím első fele egyér-

Tudományegyetem Művészeti Karának mester-

telműen arra a szándékra utal, hogy a festészetet újraidentifikálja

képzősei és Doktori Iskolájának hallgatói tanáraik

a színek elsődlegességével, hogy egy festmény legfontosabb

vezetésével a táblaképnél nagyobb festmények

esztétikai elemei a színek és azok együtthatása legyen.

és színes térbeli művek alkotására kapnak lehetőséget. A kivitelezés és a művek kiállítása is a Zsolnay Manufaktúra Zrt. használaton kívüli üzemcsarnokaiban történik.

esztétikai erejükből, a program koncepciója nem fejlődik tovább, a „szín” mint főszereplő mellett nincsenek egyéb megadott tematikák, és nincs egyfajta progresszivitás sem a

a Művészeti Kar DLA-képzésének 20 éves évfor-

témák, formák, eszközök, technikák kiválasztásában.

állt rendelkezésre. S bár a kiírás ugyanaz maradt – „táblaképnél nagyobb léptékű, sík vagy térbeli, festészeti technológiák alkalmazásával készülő színes művek tervezése” – maga a rendelkezésre álló lépték átlagosan 2 méterre vagy az alá csökkent, mivel a Zsolnay Gyár üzemcsarnokai közül csupán egy állt a kiállítók rendelkezésére. Így a 2010. szeptember

kiállításnál is érzékelhető volt, hogy az alkotások veszítenek

kiállítás június 25-én nyílt meg, amelynek keretében

viszonylag feszes időintervallum, alig három hét


ez a cél szinte maradéktalanul megvalósult. Ám már a tavalyi

Az idei, immáron ötödik Színerő – Léptékváltás

dulóját is ünnepelte. Az alkotói folyamatra ezúttal

48

Az elmúlt években, különösen az első három kiállítás esetében

harminchárom alkotó (a doktori iskola hallgatói, volt meghívott mesteriskolások és még néhány,

Az idei kiállítás pedig alatta maradt önmaga lehetőségeinek. Sokan a korábbi témájuk parafrázisát adták, vagy ugyanazokon a témákon dolgoztak, amin egyébként is. A kiírás jellegéhez képest, amely számomra elsősorban absztrakt, a színek együtthatására, dinamikájára, kontrasztjára, szín és fény viszonyára épülő tanulmányokat indikál, megdöbbentően sok volt a figuratív ábrázolás, amelyeknél nem, vagy nem csak a színeké volt a főszerep, és így épp az eredeti cél – miszerint a festészet vegye vissza újra a színeket – veszett el. Szerencsére akadtak kivételek.

2010. 08. 27. 14:38:48

A kiállítás legfigyelemreméltóbb munkáját Losonczy István készítette. A szín-

X Faktor – Diploma 2010

tér problematikájával régóta foglalkozik, és talán a kiállító művészek közül ő az egyetlen, aki láthatóan évről évre a szín-tér-dinamika problematikáját módszeres vizsgálatnak veti alá ezen kiállítások alkalmával. Négyzetes pupilla 1-2 című alkotásai közül az egyik a piros-zöld komplementer színpár viszonyát, a kettejük szinte felfénylő találkozásában vibráló világoskék négyzetet helyezi a középpontba. Losonczy ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik az adott vászon négyzetes formájából indultak ki, és szerkezeti egységben gondolkodva komponáltak. (Sajnálatos módon másnál nem is igen láttunk képcímeket, ami azért hiányzott az értelmezésnél.)

Önmaga stílusához és korábbi „színerő” alkotásainak újabb fázisaként mutatott be két munkát Ernszt András. Festményeit a színek gazdagsága, a szín-fény-árnyék már-már impresszionizmushoz visszanyúló hatásegyüttese jellemzi. Fejős Miklós mozaikszerűen felvitt apró, rózsaszín, mályva, bézs, barna, barnásszürke és fekete négyzetekből kirajzolódó, töredezett, kaleidoszkópszerű portréja a korábbi pécsi polgármester, Toller László utolsó, tragikus éveire emlékezett. Tari Eszter az adott négyzetes formából indult ki, és arra szerkesztette rá kompozícióját. A kép középpontját egy sötét vonalakból, tónusokból álló keresztforma uralta, amely a vászon négy sarkánál kisebb, színes, élénken felizzó narancs négyzetekre osztotta a felületet. Két munka a színtan alaptéziséből, a fény színeiből, a fehér és a színek viszonyának kérdését továbbgondolva született. Így izgalmas térbeli installációt állított ki Ficzek Ferenc, aki két, egymásra merőlegesen felállított hófehér vászon metszéspontjánál színes térplasztikát hozott létre. Hasonló térbeli installációt állított ki a szobrász Miklya Gábor, aki, bár magának a programnak az antitézisét hozta létre, mégis figyelemre méltó egyedi megoldásával. Egymással szemben állított, illetve függesztett fel két fehér négyzetvásznat, amelyeket vörös zsinórokkal kötött össze oly módon, hogy a zsinórok prizmán áttörő sugarakra utaló ívet és szerkezetet mutattak. Összességében a kiállítás egészét értékelve megállapíthatjuk: talán túl évről évre megújulva, izgalmas megoldásokat, a festészet fő princípiumait vizsgáló, újraértékelő tanulmányok, alkotások jöjjenek létre. Így épp a Kulturális Főváros évében hagyta el ereje, fakultak meg színei, soványodtak léptékei hétköznapivá. Kár.

fotó: Balogh Robert

korán kezdődött ez a projekt, amelyben úgy tűnik, mégsincs annyi, hogy

A kiállító művészek: Ádám Zoltán, Bakos András, Benedek Barna, Bóbics Dia, Böszörményi István (szobrász), Császár Gábor, Ernszt András, Fejős Miklós, Ficzek Ferenc, Goran Despotovki, Gyécsek József, Hatházy László, Hegyi Csaba, Horváth Anna, Horváth Erzsébet, Horváth M. Zoltán, Kocsis Zsuzsa, Könyvásó László,

Ficzek Ferenc alkotása előtérben: Böszörményi István műve, balra fönt: Nagy Otília alkotása, hátul középen: Fejős Miklós munkája

Tari Eszter műve

Lehoczky Krisztina, Ljubomir Vučinič, Losonczy István, Márton Enikő, Mátis Zsuzsanna, Simon Edina, Szentgróti Dávid, Tari Eszter, Varga Tünde, Vercz Szilvia.


2010. szeptember

Rita, Miklya Gábor (szobrász), Nyilas Márta, Nagy Otília, Oravecz Viktória, Piti

Losonczy István Négyzetes pupilla című alkotása 49

2010. 08. 27. 14:38:57

B UDAPEST acb Kortárs Művészeti Galéria (VI. Király u. 76.) Az Üveghegyen innen IX. 9–X. 15.

Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) Yona Friedman kiállítása IX. 15–X. 31.

S ZEGED Regionális Összművészeti Központ

(V. Szabad sajtó út 5.)

(Tisza Lajos krt. 56.) Újbuda Galéria (XI. Zsombolyai utca 5. I. em.) Jerolim Ostoljic, Bráda Tibor, Deák Ilona: Adriai Rembrandt-kiállítás IX. 1–X. 31. képek VIII. 19–IX. 14. S ZENTENDRE

Gáti György: Érzék – Képek az Atroposzférából VIII. 29–IX. 19.

Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 3.) Konkrét fotó, fotogram V. 26–IX. 26.

2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) A világ elhanyagolt sarka IX. 1–X. 2.

Várfok Galéria – Várfok Terem (I. Várfok u.14.) Győrffy László kiállítása IX. 10–IX. 30.

Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum

Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) BAKOS Gábor és az MKE Intermédia tanszék IX. 10–X. 16.

Budapest Galéria Kiállítóterem

(III. Kiscelli u. 108.)

Nemes Csaba kiállítása IX. 16–X. 24. Ló a városban – Válogatás a grafikai gyűjteményből IX. 16–X. 24. Galéria Lénia (II. Széher út 74.) Túry Mária (1930–1992) emlékkiáll. VI. 5–IX. 26. Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47. 2. em.) Horváth Roland: Hajók keletről nyugatra IX. 9–X. 4. HAAS Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Modern klasszikusok – Klasszikus modernek VI. IX.11-ig

Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55. ) Koroknai Zsolt installációi és Erdélyi Gábor festményei IX. 7–IX. 28.

G YŐR

Jövő Háza – Fogadó (II. Fény u. 20-22.) World Press Photo 10 IX. 30–X. 31.

Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) Csurák Erzsébet: Az én selyemutam VIII. 28–IX. 30.

Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Uri Asaf: Kezdetben VIII. 26–IX. 19. Lengyel Intézet – Platán Galéria (VI. Nagymező u. 15. – Andrássy u. 32.)

Basia Bańda: Lány a hallal VII. 30–IX. 17. Liget Galéria (XIV. Ajtósi Dürer sor. 5.) Maki Takan: Happiness IX. 8–X. 7. Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum (IX. Komor Marcell u. 1.)

Allan Sekula: Polónia és más mesék VII. 9–IX. 19. Fényjátékosok: Kepes György és Frank Malina IX. 2–XI. 7. Magyar Műhely Galéria (VII. Akácfa u. 20.) Erdőszőlő-Nagykáta Nemzetközi Művésztelep VIII. 18–IX. 17. Magyar Nemzeti Gal. (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) Kovásznai György életmű-kiállítása V. 21–IX. 26. Gyűjtemény a gyűjteményben I. VI. 15–2011. II. 13. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. em.) Keep in touch VI. 25–IX. 10. Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37–Hősök tere) A pult mögött VI. 18–IX. 19. Aviva-díj 2010 VI. 28–XI. 14. Nádor Galéria (V. József nádor tér 8.) Patartics Zorán: EL / (A) wAY VIII. 27–IX. 19. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) Duodji: Számi kézművesmunkák, Ilmari Tapiola alkotásai VIII. 10–XI. 28. Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) Vincze Ottó: Mint víz alatt énekelni V. 27–XI. 5 Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Káldi Katalin kiállítása IX. 6–X. 24.

50

Városi Képtár – Deák Gyűjtemény (Oskola u. 10.)

Fél évszázad (1890-1940) legszebb magyar virágcsendéletei VIII. 13–XI. 21.

S ZOMBATHELY

K APOSVÁR

VESZPRÉM Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény (Vár u. 3–7.)

A gondolat szépsége VII. 30–X. 16. A USZTRIA

B ÉCS

Tina Modotti, a fotós és forradalmár Kunsthaus, XI. 7-ig Vaszary Képtár (Fő u. 12.) Katyn – Tömeggyilkosság, politika, erkölcs IX. 8–X. 6. Keith Haring retrospektív Kunsthalle, IX. 19-ig KECSKEMÉT Stúdió az utcán. Basquiat és társai Kecskeméti Képtár – Cifrapalota (Rákóczi út 1.) Kunsthalle, X. 10-ig Skoda Éva: 56 év – 56 kép VII. 16–IX. 19. J. M. Olbrich és a modern építészet Leopoldmuseum, IX. 27-ig KŐSZEG Brigitte Kowanz Művészetek Háza (Chernel u. 18.) Museum Moderner Kunst, X. 3-ig Tamás Béla, Petky Péter: Fonalak és formák Modern forradalom a művészetben és a tudoIX. 3–IX. 19. mányban 1890-1935 M ISKOLC Museum Moderner Kunst, I. 23-ig Alvó szépség. Viktoriánus festészet Miskolci Galéria (Rákóczi u. 2.) Unteres Belvedere, X. 3-ig Iparvágány IV – Miskolc 1945-1975 IV. 29–IX. 18. Alfred Hrdlicka Unteres Belvedere, IX. 19-ig Eleőd Ákos: Emlékeim a beatkorszakból Tér,- és testpótlékok VI. 19–IX. 18. MUSA Museum auf Abruf, X. 2-ig P AKS Frida Kahlo retrospektív Bank Austria Kunstforum, IX. 1–XII. 5. Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Fabrizio Plessi Halász Károly: Kofferbe pakolt konstruktivizMAM Mauroner Contemporary, IX. 17–XI. 11. mus IX. 24–XI. 14. Picasso: Béke és szabadság PÉCS Albertina, IX. 24–I. 16. Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Szerbia – híd Nyugat és Kelet között Rippl-Rónai József kiállítása IX. 1–X. 17. Dommuseum, X. 30-ig Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) G RAZ Ötvösművek a Nemzetközi Bábfesztivál VIII. 19–IX. 12. Thyssen–Bornemisza-gyűjteményből A Karlsruhei Művészeti Akadémia kiállítása Alte Galerie, X. 31-ig IX. 20–X. 3. A teremtő ember Janus Pannonius Múzeum (Káptalan utca 5.) Schloss Trautenfels, X. 31-ig A művészettől az életig – Magyarok a Franz West Bauhausban VIII. 15–X. 24. Kunsthaus, IX. 25–I. 9. Matts Leiderstam Közelítés Művészeti Egyesület (Mátyás király u. 2.) Kunstverein, IX. 26–XI. 29. Non-figuratív festészet: Ruhrvidék–Pécs– G RIESKIRCHEN Budapest VIII. 20–IX 19. Reneszánsz és reformáció Schloss Parz, XI. 7-ig

S ALGÓTARJÁN

Nógrádi Történeti Múzeum (Múzeum tér 2.) I. Országos Rajztriennále IX. 18–XI. 13.

S IÓFOK 320fok Galéria (Somogyi u. 53.) Kortárs mexikói fotóművészet VI. 6–X. 31. Balaton, nyár – régi plakátokon VI. 6–X. 31. Scott Draves szoftverművész kiáll. VI. 6–X. 31.

K ISMAR TON Haydn Schloss Esterházy, XII. 19-ig

K LOSTERNEUBURG Niki de Saint Phalle Sammlung Essl, IX. 26-ig

K REMS Életkedv és haláltánc. Az Olbrich-gyűjtemény Kunsthalle, XI. 7-ig A végzet asszonya Kunsthalle, X. 3-ig

2010. szeptember

Stoll’art Galéria (V. Stollár Béla u. 3/b.) A női lélek… – csoportos kiállítás VII. 13–IX. 11.

Szent István Király Múzeum (Bartók Béla tér 1.) Fehér László (2007–2010) V. 29–X. 24.

Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) Otmar Spiss, Éva Sárközi-Pusztay kiállítása MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) VIII. 19–IX. 18. Reigl Judit: A létezés ritmusa VI. 17–IX. 19. II. Ars Pannonica Biennále IX. 2–X. 10. Németh Hajnal: 2 Dal 1 Vég VI. 24–X. 3. Panamarenko: A gravitáció legyűrése IX. 18–XII. 7. Vásárhelyi Antal kiállítása IX. 16–X. 30. Városi Művészeti Múzeum (Király u. 17.) Domján József kiállítása VIII. 5–IX. 15.

KOGART (VI. Andrássy út 112.) Friss 2010 VIII. 6–IX. 26.

S ZÉKESFEHÉRVÁR

D EBRECEN

Holdudvar Galéria (Margitsziget) Holdutasok VIII. 19–IX. 18.

Karinthy Szalon (XI. Karinthy Frigyes út 22.) Szintézis 1 – a Magyar Elektrográfiai Társaság kiállítása VIII. 24–IX. 10.

MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Nyári Wahorn marathon V. 28–IX. 16.


2010. 08. 27. 14:39:39

S ALZBURG Rémálom és szabadulás. Max Ernst a Würth-gyűjteményből Museum der Moderne Mönchsberg, X. 3-ig Videorama. Osztrák klipek Museum der Moderne Mönchsberg, X. 10-ig Erwin Wurm: a művész, mint ecetes uborka Museum der Moderne Mönchsberg, X. 10-ig C SEHORSZÁG

B RÜNN Nemzetközi Grafikai Biennále Moravská galerie és más helyszínek, X. 24-ig Afrikai plakátok az utcáról Moravská galerie, X. 30- ig

P RÁGA Hans von Aachen, az udvari művész Hradzsin, X. 3-ig D ÁNIA

KOPPENHÁGA Degas kisbronzai Ny Carlsberg Glyptothek, XII. 31-ig Találkozás Japánnal: Degas, Monet, Gauguin Ordrupsgaard, IX. 11–I. 23. Bob Dylan Statens Museum for Kunst, IX. 4–I. 30. E GYESÜLT Á LLAMOK

ATLANTA Dali – 1960 után High Museum of Art, I. 9-ig

N EW YORK Dekonstrukció a kortárs fotóban Metropolitan Museum, II. 13-ig Matisse: a radikális évek, 1913-17 MoMA, X. 11-ig 30 akció Whitney, IX. 19-ig Julie Mehretu Guggenheim, X. 16-ig F INNORSZÁG

L ENGYELORSZÁG

Ł ÓDZ Robert Morris: szobrászati jegyzetek Muzeum Sztuki, X. 22-ig

VARSÓ Ideák CSW Ujazdowski, XI. 2-ig Chopin – a romantikus ikon Muzeum Narodowe, IX. 24–XI. 14. Rajmund Ziemski Zachęta, IX. 26-ig L IECHTENSTEIN

VADUZ Szobrászrajzok Kunstmuseum, X. 3-ig N AGY -B RITANNIA

E DINBURGH Az impresszionista kert National Gallery, X. 17-ig

G LASGOW Joseph Beuys Hunterian Art Gallery, IX. 27-ig

L ONDON Voyeur-ök a kamera előtt Tate Modern, IX. 19-ig Romantikusok Tate Britain, XII. 31-ig Eadweard Muybridge Tate Britain, IX. 8–I. 16. Rachel Whiteread rajzai Tate Britain, IX. 8–I. 11. Salvator Rosa Dulwich Picture Gallery, IX. 15–XI. 28. Remekművek Budapestről Royal Academy of Arts, IX. 25–XII. 12. N ÉMETORSZÁG

A ACHEN West Arch: új generáció az építészetben Ludwig Forum, IX. 12–XI. 24.

B ERLIN

Mozgóképek Indiából A modernizmus két arca. Finn művészet a 30-as Deutsche Guggenheim, X. 10.ig Ki tudja, mi lesz holnap? években Hamburger Bahnhof, IX,. 26-ig Amos Anderson Kunstmuseum, IX. 20-ig Bruce Nauman: Álompasszázs F RANCIAORSZÁG Hamburger Bahnhof, X. 10-ig N IMES Hans Hartung és az informel Gérard Gasiorowski Kupferstichkabinett, X. 10-ig Carré d’Art Moderne et Contemporain, IX. 19-ig B IELEFELD

H ELSINKI

P ÁRIZS

Arab utak. Szaud-Arábia művészete Louvre, IX. 27-ig Monet és az absztrakció Musée Marmottan, IX. 26-ig Monet Grand Palais, IX. 22–I. 24. Utazás a fejembe Maison Rouge, IX. 26-ig Az inkák aranya Pinacothéque de Paris, IX. 10–II. 26. André Kertész Jeu de Paume, IX. 28–II. 6.

R OUEN Az impresszionizmus városa: Monet-től Gauguinig Musée des Beaux-Arts, IX. 26-ig H OLLANDIA

A MSZTERDAM Jacques Villon Van Gogh Museum, IX. 26-ig

H ÁGA Louise Bourgeois és Hans Bellmer Gemeentemuseum, IX. 11–I. 16.

R OTTERDAM Olafur Eliasson Museum Boijmans van Beuningen, X. 17-ig Atelier van Lieshout Museum Boijmans van Beuningen, IX. 26-ig

TILBURG Giuseppe Penone De Pont, IX. 26-ig


Rirkrit Tiravanija Kunsthalle, X. 10-ig

D REZDA Jeff Wall Lipsiusbau, IX. 19-ig

D ÜSSELDOR F Marcel Broodthaers és napjaink művészete Kunsthalle, IX. 11–I. 16.

E R FUR T Natalja Goncsarova – avantgárd és tradíció Angermuseum, X. 3-ig

E SSLINGEN Nemzetközi Fotó-Triennále Bauwäerterhaus és Villa Merkel, IX. 19-ig

F RANKFUR T

K REFELD

Kiállítások

Adolf Luther Museum Haus Lange, IX. 19-ig

M ÜNCHEN A Blaue Reiter grafikái Lenbachhaus, IX. 26-ig A történelem rekonstrukciója, a konstrukció története Pinakothek der Moderne, X. 31-ig Mel Ramos és a pop art Villa Stuck, X. 3-ig

WOLFSBURG Rudolf Steiner: a mindennapok alkímiája Kunstmuseum, X. 3-ig James Turrell Kunstmuseum, X. 3-ig

WUPPER TAL Bonnard, a színek mágusa Von-der-Heydt Museuum, IX. 14–I. 30. O LASZORSZÁG

B OLZANO Mi újság? Kortársak a Righi-gyűjteményből Museion, IX. 19-ig

F IRENZE Szerelmi erények. Jegyességi és házassági képek a reneszánszban Galleria dell’Accademia, XI. 1-ig Caravaggio és követői Galeria Palatino, X. 3-ig Caravaggio és a modernek Villa Bardini, X. 17-ig

G ENOVA Mediterráneum. Művészet és dialógus Palazzo Bianco és más helyszínek, IX. 24-ig

U DINE Giambattista Tiepolo vázlatai Castello, X. 31-ig

VELENCE Építészeti Biennále Giardini és más helyszínek, XI. 24-ig Giovanni Favretto Museo Correr, XI. 21-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA Pipilotti Rist Fundació Miró, XI. 2-ig Keresztül a labirintuson. Eco nyomában CCCB, I. 9-ig

B ILBAO Anish Kapoor Guggenheim, X. 12-ig

M ADRID Nouvéau Réalisme 1957-62 Museo Nacional Reina Sofia, X. 2-ig Ghirlandaio és a firenzei reneszánsz Museo Thyssen-Bornemisza, X. 10-ig Turner és mesterei Prado, IX. 19-ig S VÁJC

B ÁZEL Rodney Graham Museum für Gegenwartskunst, IX. 26-ig Bécs 1900 Fondation Beyeler, IX. 26–I. 16. Matthew Barney Schaulager, X. 3-ig

G ENF A képek hátoldala MAMCO, IX. 19-ig

L AUSANNE Edward Hopper Fondation de l’Hermitage, X. 17-ig S ZLOVÁKIA

L OSONC Az ellenállás és a változás meséi – kortárs Nemzetközi kerámia szimp. Novohradská galeria, IX. 20-ig argentin művészet Kunstverein, X. 31-ig Nem divat! Öltözködés és fotó a 90-es években POZSONY Museum für Moderne Kunst, IX. 25–I. 9. Bartusz György SNG, X. 31-ig K ARLSRUHE Az idegen Nyugat? Kultúrák találkozása Museum beim Markt, I. 9-ig Jürgen Klauke: esztétikai paranoia ZKM, X. 3-ig KÖLN Roy Lichtenstein: a művészet, mint motívum Museum Ludwig, X. 3-ig Képek mozgásban. Videók és filmek Museum Ludwig, X. 31-ig Élet és halál. Az emberábrázolás Wallraf-Richartz-Museum, IX. 17–I. 9.

2010. szeptember

L INZ Kortárs osztrák művészeti triennale Lentos és más helyszínek, IX. 26-ig

51

2010. 08. 27. 14:39:42

Impresszum

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:

e-mail:

[email protected] [email protected]

Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ [email protected]

O LLÁRI B ARBARA [email protected]

C ENTRUMBAN A VÁROS : PÉCS A KNAI K ATALIN A művészettől az életig. Magyarok a Bauhausban

M ÉSZÁROS F LÓRA Martyn Ferenc P. S ZABÓ E RNŐ Kepes Társaság. Nemzetközi fényszimpozion

M ULADI B RIGITTA Pécsi köztéri projektek

FORGÁCS É VA (Los Angeles) L ÓSKA L AJOS Művészeti cserebere. U HL G ABRIELLA (Baltikum) A Block csoport és a Fluss csoport tárlata

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

Következő számunk tartalmából:

PÉTER S INKOVITS

A RT L OVER Múzeum a végeken. Bohár András Elektrográfiai Múzeum

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest,

Nagymező u. 49. II/2.

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2.

Telefon/fax:

+36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.

nka

Nemzeti Kulturális Alap

Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7800 Ft. 3900 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés:

K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu

Nyomdai munka: Felelős vezető:

Számunk szerzői:

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

P ATAKI G ÁBOR Szalay Lajos

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

B AGLYAS E RIKA képzőművész. FALUDY J UDIT művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa, az MTA Pszichiátriai Gyűjtemény gyűjteményvezetője.

FARKAS Á DÁM képzőművész, az MKE tanára. FEKETE VALÉRIA esztéta, a Pécsi Echo folyóirat szerkesztő munkatársa.

H EGEDÜS O RSOLYA művészettörténész, az acb Galéria munkatársa.

H UDRA K LÁRA művészettörténész, az OKM munkatársa. F.m.: Gerber (2004).

K. T IHANYI L AJOS műkritikus, az MKE képzőművészet-elmélet szakának másoddiplomása.

K APOSI D ORKA művészettörténész, a Holdudvar Galéria művészeti asszisztense.

M ÉRAI K ITTI műkritikus. M ÉSZÁROS F LÓRA művészettörténész. P AKSI E NDRE L EHEL művészettörténész, műkritikus, PhD-hallgató, a G13 galéria munkatársa.

U SZKAY TEKLA művészettörténész.

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2010. 08. 27. 14:39:43

Bűn és bűnhődés Kortárs kirakó: Pannó Panorámák Magyar fotográfia kezdőknek és haladóknak A gondolat szépsége X FAKTOR: DIPLOMA 2010

Recommend Documents