BMEEOVVAT27 segédlet a BME Építőmérnöki Kar hallgatói részére. Az építész- és az építőmérnök képzés szerkezeti és tartalmi fejlesztése

V Í Z É P Í T É S

EURÓPAI UNIÓ STRUKTURÁLIS ALAPOK

V Í Z G A Z D Á L K O D Á S

BMEEOVVAT27 segédlet a BME Építőmérnöki Kar hallgatói részére

„Az építész- és az építőmérnök képzés szerkezeti és tartalmi fejlesztése” HEFOP/2004/3.3.1/0001.01

—2—

Vízépítés, vízgazdálkodás B M E E O V V A T 2 7

Tartalomjegyzék

1. Általános fogalmak és meghatározások 1.1. A vízgazdálkodás fogalma és szakterületi felosztása 1.2. A vízgazdálkodás környezeti háttere 2. Síkvidéki vízrendezés 2.1. Síkvidéki vízgyűjtők hidrológiai sajátosságai 2.2. A vízszabályozásokhoz kapcsolódó belvízrendszerek 2.3. A belvízcsatornák magassági és helyszínrajzi vonalvezetése 2.4. A vízelvezető hálózat hidrológiai méretezése 3. Dombvidéki vízrendezés (erózióvédelem) és vízfolyások rendezése 3.1. Az erózió jellemzői, formája és meghatározása 3.2. A dombvidéki vízrendezés műszaki módszerei: 3.3. Vízfolyások rendezése, patakszabályozás 4. Keresztezési műtárgyak 5. Beton-, kő- és földanyagú völgyzárógátak szerkezete, működése, műtárgyak funkcionális szerepe 5.1. Völgyzárógátak csoportosítása. Tározóval kapcsolatos elnevezések, általános elrendezés 5.2. Beton és kőanyagú vízzáró gátak fajtái és építési lehetőségei. Kőanyagú gátak szivárgásgátlása vízzáró, illetve vízvezető altalaj esetén 5.3. Földanyagú vízzáró gátak szerkezeti kialakítása, anyagával szembeni követelmények, hidraulikai, statikai és stabilitási szempontok. A szivárgás gátlása és szabályozása, vízáteresztő és vízzáró altalajra épült gátaknál 6. A folyószabályozás alapelvei és művei. Duzzasztóművek álló-, mozgó- és vegyes gátjainak típusai, energiatörők, ideiglenes elzárók 6.1. Folyószabályozás 6.2. Állógátak 6.3. Mozgatható gátak 6.4. Ideiglenes elzárások 7. A vízerő-hasznosítás alapjai. Vízerőtelepek szerkezeti elemei 7.1. Vízerő-hasznosítás 7.2. A vízerőtelep

8. Talajok vízgazdálkodása és víztelenítése 8.1. Műszaki víztelenítések felosztása és feladatai 8.2. Mezőgazdasági víztelenítés céljai: 8.3. Lecsapoló csatorna 8.4. Mezőszerű talajcsőhálózat 9. Vízkészlet-gazdálkodás fogalmai. Vízgazdálkodási hossz-szelvények. Vízemelés, víztovábbítás művei és berendezései 9.1. Vízkészletek 9.2. A vízgazdálkodási mérleg 9.3. Szivattyútelepek 10. Az öntözés alapjai, öntözési módok, öntöző telepek tervezése 11. Ármentesítés és árvízvédelem 11.1. Árvízi adatok: 11.2. Az árvizek kialakulás, vagyis az árvíz keletkezésének feltétele 11.3. Ármentesítés módszerei 11.4. Árvízvédelmi rendszer részei 12. Vízlépcsők főművei. Hajózsilipek szerkezete és működése. Halközlekedők, csónakátemelők. Hajózás, kikötők 12.1. Vízlépcsők 12.2. Hajózsilipek 12.3. Halközlekedők, csónakátemelők 12.4. Hajózás, kikötők 13. Az Európai Unió vízgazdálkodási politikája, a Víz Keretirányelv (VKI) és végrehajtása. 13.1. A VKI főbb cikkei és mellékletei 13.2. Környezeti célkitűzés 13.3. Az intézkedési program 13.4. A Víz Keretirányelvhez kapcsolódó EU irányelvek csoportjai 13.5. A vízgyűjtő gazdálkodási tervek (VGT) TERVEZÉSI FELADAT

—3—


—4—


A tantárgy jegyzete: Hamvas F., Vízépítés, J9-1263, Műegyetemi Kiadó, 1994. Vermes L. (szerk.), Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére, Tankönyv.

1. Általános fogalmak és meghatározások 1.1. A vízgazdálkodás fogalma és szakterületi felosztása Definíció szerint: a vízgazdálkodás a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló tervszerű tudományos műszaki, gazdasági, és igazgatási tevékenység. Pontosabban értelmezhető a meghatározás tartalmához, ha megvizsgáljuk, hogy az optimális összehangolás mire irányul. Az 1. ábra szemlélteti az ország lecsapoló munkálatok megkezdése előtti vízborította és árvízjárta területeit1.

1. ábra. A Kárpát-medence a lecsapoló és ármentesítő munkálatok megkezdése előtt A Kárpát-medencében a vízzel borított és időnként elöntött területek nagysága az ármentesítések előtt 48 769 km2 ebből állandó 8 561 km2 A teljes Duna vízgyűjtő 817 ezer km2. Ebből a Kárpát-medence mintegy 420 ezer km2 kiterjedésű, hegyekkel körülhatárolt földrajzi egység. ⎯ A medencét főleg a hegyvidékről lefutó folyók töltötték föl hordalékaikkal (szedimentáció), kialakítva az ,,al-földeket''.

1

Ez az ábra, a Vízrajzi Intézet 1938-ban utólagosan a Kárpát-medencére készített nevezetes mocsár térképének részlete, kiegészítve az országhatárral.

—5—


⎯ A felszín alig lejt, a vizek lefolyása lassú. Ennek következtében — a vízszabályozások előtt — a síkságok jelentős része vagy vizenyős és mocsaras, vagy árvíz által járt és veszélyeztetett terület volt. Az ábra alapján a vízgazdálkodási feladatokat a) folyók menti-, b) települési- és c) területi vízgazdálkodási csoportokba sorolhatjuk (lásd 1. táblázatot). 1. táblázat. A vízgazdálkodás területi elvű felosztása A tevékenység hely szerint

(víz)kárelhárítás

a) folyók menti vízgazdálkodás

folyó-, tó- és patakszabályozás, vízfolyás, holtág és tó rendezés, árvédekezés

b) települési vízgazdálkodás

települési vízrendezés, csatornázás, szennyvíz elvezetés és tisztítás

c) területi vízgazdálkodás

belvíz-rendezés, -mentesítés és -védelem, agronómiai vízrendezés, lecsapolás, erózióvédelem

(víz)készlethasznosítás természetes és mesterséges vízi út, vízerő-hasznosítás, vízi környezet rekreáció települési vízellátás, fürdő, uszoda vízhasználat, hévvíz és gyógyvíz hasznosítás tározás, öntözés, tógazdálkodás, mezőgazdasági szennyvízhasznosítás

A táblázatban szereplő csoportok olyan szakterületi elnevezések is, melyek kombinálva pl. közlekedési, lakossági, ipari, mezőgazdasági stb. jelzőkkel, gyakran megjelennek a szakhatósági irányításban is. A vízgazdálkodási munkák csoportjai: kárelhárítás és készlethasznosítás. Mindkét tevékenységnél szem előtt tartjuk az optimális összehangolást, vagyis a munkák általános célja a víz okozta károk megelőzése és a víz nyújtotta előnyök kiaknázása, miközben célunk a korábbiaknál értékesebb ökológiai képességű táj kialakítása. A vízgazdálkodási munkák és a környezetalakítás A települési vagy a belterületi vízgazdálkodásnál az ember szempontjából egészségesebb környezet kialakítása, az élet- és a lakhatási körülmények javítása a fő cél. Ezt az elvárásoknak megfelelően harmonikusan, főleg az épített környezetbe illeszkedő módon szükséges elérni (pl. közlekedés, vagyonbiztonság) és csak kis mértékben lehet természetharmonikus módszereket alkalmazni. Külterületeknél éppen fordítva kapnak hangsúlyt a környezetalakítási munkák. A korábbiakhoz képest felértékelődött a természetes élővilág megtartásának és általában a természeti értékek megőrzésének, és egy korábbi állapot művi helyreállításának jelentősége. Az ilyen komplex követelmény rendszernél már nemcsak a tradicionális természeti adottságokra kell tekintettel lenni, hanem a táji, a környezetvédelmi, a gazdasági, a humán, a kultúrtörténeti stb. adottságokra is. Az 1. táblázattól eltérő osztályozás is lehetséges, így például megkülönböztethetünk passzív és aktív vízgazdálkodást. Ez utóbbi elnevezéseket különösen a környezetvédelemmel kapcsolatosan használjuk.

—6—


Belvíz, külvíz. Belvízrendszerek és öblözeteik. A lefolyási akadály (pl. töltés) mögött összegyűlő vizeket származási helyük szerint két csoportba soroljuk. A lefolyási akadály, azaz a gát képzeletbeli korona síkjának a terep felszínével való metszésvonalán belül eső területről származó vizeket belvizeknek, az annál magasabb területekről közvetlenül a befogadóba vezethető vizeket pedig külvíznek nevezzük (lásd a 2. ábrát).

2. ábra. Középszakasz jellegű folyóvölgy keresztmetszete A belvizeket, mivel a gát miatt benne rekednek a vízgyűjtőben, átemeléssel vezetjük a befogadóba, a külvizeket pedig, ha erre alkalmas magasparti terepalakulat van, általában gravitációsan vezetjük a folyóba. A belvíz sajátosan hungaricum fogalom, azaz csakis a magyar természeti viszonyoknál használatos. Műszaki értelemben a belvízöblözethez hasonló a polder (tengerszint alatti terület), amely viszont főleg holland és lengyel sajátosságú terület. 1.2. A vízgazdálkodás környezeti háttere Talajtani fogalmak: ⎯ talajok mechanikai osztályozása, ⎯ fizikai talajféleség kategóriái, ⎯ genetikai osztályozás és ezen belül a hidromorf talajok csoportja, ⎯ vízgazdálkodási jellemzők. Talajjavítási fogalmak: ⎯ rossz vízgazdálkodású talajok, ⎯ fizikai talajjavítás, ⎯ kémiai talajjavítás. Mezőgazdasági fogalmak: ⎯ növények vízigénye és víztűrő képessége, ⎯ tűrési idő jellemzői, ⎯ talajművelés és vízgazdálkodás kapcsolata, Környezetvédelmi és tájhasználati fogalmak: ⎯ kulturális táj (Hortobágy) és kulturmérnök, ⎯ tájalkotó elemek és kapcsolatuk a vízgazdálkodással, ⎯ ökológiai és hidrológiai kiegyenlítő feleületek, ⎯ vízfolyások szegélyhatása.

—7—


2. Síkvidéki vízrendezés 2.1. Síkvidéki vízgyűjtők hidrológiai sajátosságai Vízmérlegek típusai: vízgazdálkodási mérleg és vízháztartási mérleg. A vízháztartási mérleg elemei: bevételek: csapadék, ráfolyás, talajvíz, rétegvíz kivételek: párolgás, párologtatás, lefolyás, mélybeszivárgás 2.2. A vízszabályozásokhoz kapcsolódó belvízrendszerek Kárpát-medence belvízrendszerei: 96 ezer km2, megosztott vízgyűjtő: 21 ezer km2, ebből hazai rész 11 ezer km2. teljes egészében hazai: 33 ezer km2, tehát az összes hazai belvízrendszer: 44 ezer km2. A belvízrendszerekből 20 a Duna völgyében, 63 pedig a Tisza völgyében foglal helyet. A belvízrendszerek építésének célja a töltések által kirekesztett, s ezért vízgyűjtőben benne maradó (bel-) vizek folyókba juttatása, továbbá a vizenyős területek vizeinek elvezetése. A belvízkár döntő része a belterületen keletkezik és csak kisebb része a külterületen.

3. ábra. A Tisza hossz-szelvénye a szabályozás előtt és után A hossz 1419 km-ről 112 átvágással 966 km-re csökkent. Magasártér: a megemelkedett árvízszintek miatt a korábban gravitációsan vízteleníthető területek az árvízszint alá kerültek. Fokgazdálkodás: a vízszabályozások előtti gazdálkodási forma, a magasabb részeket lakták és extenzíven művelték, a mélyebbeket pedig igazodva az elöntésekhez halászatilag hasznosították. Főképp Duna völgyére volt jellemző, A Tisza völgyében ez nem volt elegendő a megélhetéshez, ezért pákász, vadász és árucsere is tartozott hozzá. Holt meder természetes, a holtág pedig mesterséges víztest.

—8—


A vízrendezési létesítményekkel soha nem látott mértékben avatkoztunk be a víz természetes körforgásába, s szinte megszámlálhatatlan műtárgyat, sok száz, ezer kilométeres víztelenítő cső- és csatornahálózatot hoztunk létre. A belvízcsatornák összesen 47 ezer km hosszúságot tesznek ki. Főfolyások, belvízcsatornák, magas vezetésű csatornák, függő medrű vízfolyások, szivárgó árkok (csatornák). 2.3. A belvízcsatornák magassági és helyszínrajzi vonalvezetése Mintakeresztszelvények: minimál-szelvény, egyszerű trapézszelvény és összetett szelvény Belvízrendszerek műtárgyai: Keresztezési műtárgyak: átereszek, tiltós átereszek, bújtatók, csőzsilipek, Esést összpontosító műtárgyak: fenékküszöb, fenéklépcső, bukó, Vízkormányzás és szabályozás műtárgyai: tiltók, zsilipek A belvízrendszerek műtárgyaira vonatkozó általános alapelvek: ⎯ hidraulikailag helyes kialakítás, ⎯ üzembiztonság, ⎯ egyszerű, gazdaságos és könnyen üzemelhető ⎯ elhelyezési sűrűség 1-1,5 km, ⎯ Qm, (p=10%), vmax=0,6-1,2 m/s, ⎯ esésveszteség 3-7 cm, ⎯ minimális átmérő 0,6 m, ⎯ statikai szempontok, 2.4. A vízelvezető hálózat hidrológiai méretezése A belvízhálózat és a felszíni víz elvezetésére szolgáló csatornahálózat hidrológiai méretezése a levezetésre kerülő vízmennyiségek, vagyis a mértékadó vízhozamok meghatározását jelenti. A mértékadó vízhozamokat a fajlagos vízhozam (q) alapján számítjuk, melynek mértékegysége l/s⋅ha vagy l/s⋅km2; ez olyan átlagos vízhozam, amely a vizsgált csatornaszelvényhez egységnyi területről egységnyi idő alatt érkezik. A q fajlagos vízhozam több részből tevődik össze, mégpedig: — a csapadékból, — az öntözővíz csurgalékvizéből, — a talajvíz hozzáfolyásból és — a töltések alatt átszivárgó vízből. A fajlagos mértékadó vízhozamok valószínűsége. A fajlagos vízhozam fontosabb meghatározási módszerei: 1. Fajlagos vízhozam meghatározása tapasztalati értékek alapján becsléssel; 2. Fajlagos vízhozam számítása összegyülekezési idő és tározás alapján. 3. Fajlagos vízhozam számítása racionális méretezési módszerrel síkvidéki településekről érkező vízhozamok meghatározására A belvízrendszer fenntartási feladatai és a természetvédelmi szempontok figyelembevétele. A belvízvédekezés kérdései. A belvízi helyzettől függően elrendelhető készültségi fokozatok és az ezekhez kapcsolódó intézkedések jellemzői.

—9—


3. Dombvidéki vízrendezés (erózióvédelem) és vízfolyások rendezése A lejtős dombvidéki (50%) és hegyvidéki (3%) vízgyűjtők hazánk területének mintegy 53%át teszik ki. A lejtős területeken csaknem minden beavatkozás egyben vízgazdálkodást befolyásoló munka is. A dombvidék hidrológiai jellemzői: ⎯ A vízjárás változás, a lefolyás itt sokkal gyorsabb. ⎯ Egy-egy nagycsapadék hatására kialakulhatnak olyan árhullámok, amelyek néhány óra elönthetik a völgyfenéki településeket. ⎯ Dombvidékeken nagyon jelentős lehet a víz okozta talajpusztulás, vagyis a víz erózió. 3.1. Az erózió jellemzői, formája és meghatározása Az erózió definíciója: Az erózió a víz, a szél és a jég földfelszínre kifejtett tevékenysége: — lényege a felszín lepusztulása és elhordása, — a lepusztított anyag más helyre való szállítása és felhalmozása. Fajtái: — vízerózió ≡ fluviális erózió ≡ egyszóval erózió, — szélerózió ≡ eolikus erózió ≡ defláció, — jégerózió ≡ glaciális erózió. Az erózión tehát a csapadékvíznek a talajra gyakorolt károkozását értjük. Az erózió folyamatában szerepet játszó tényezők: a) Milyen erős a csapadék erodáló képessége? b) Milyen értékű a vízgyűjtő erodálhatósága? Ezek a csapadék energiájával jellemezhetők, továbbá a talaj fizikai jellemzőivel, a lejtő méreteivel és a területen folyó gazdálkodás jellemzőivel. ERÓZIÓS FORMÁK •Felületi vagy réteg erózió —rejtett erózió, —csepperózió, —lepelerózió. •Mélységi vagy vonalas erózió —barázdás erózió, —árkos erózió, —vízmosás

4. ábra. Felületi- és mélységi erózió

— 10 —


Lejtőkategóriák:

0-5% sík, 5-12% enyhén lejtős, 12-17% közepes lejtésű, 17-25% erősen lejtős, > 25% meredek lejtő.

5. ábra. A talajveszteség és a lejtőkategóriák kapcsolata A természeti tényezők közül a csapadék és a lejtő szerepe meghatározó jellegű. A csapadékot és a lejtőt az eróziót kiváltó tényezőinek nevezzük. Az eróziót befolyásoló tényezőknek nevezzük a további tényezőket, amelyek például az erózió formáját, az erózió intenzitását stb. határozzák meg. A talajveszteség becslése: Az egyenlet

A = R⋅ K ⋅ L⋅ S ⋅C ⋅ P ahol A — az évi átlagos talajveszteség, t/ha⋅év, R — a csapadék eróziós potenciálja, t/ha⋅év, mely az egyes esők kinetikus energiatartalmából és intenzitásából állapítható meg, K — az erodálhatósági tényező, kísérleti úton meghatározható talajveszteségi érték, L — a lejtő hosszát kifejező tényező, S — a lejtő hajlását kifejező tényező, C — a vetésszerkezet tényezője, a növényi takarás alapján vehető fel, P — a művelési mód tényezője. 3.2. A dombvidéki vízrendezés műszaki módszerei: — — — — — — —

tereprendezés lejtők sáncolása, teraszozás, vízlevezető árkok és műtárgyak, valamint gyepes és burkolt (köves) vízlevezetők, hordalékfogó gátak, továbbá tározók és a — 11 —


— talaj víztelenítése. Lejtők víztelenítése, a vízrendszer elemei — Övcsatornák — Gyepes vízlevezetők — Csapadékvíz tárolók — Lejtőmegszakítók: átjárható és nem átjárható táblacsatornák — Gyepes vízlevezetők Lejtőmegszakító keresztcsatornák és gyepes vízlevezetők csatlakozása — Gyepes és köves vízlevezetők A közlekedés és a vízelvezetés összekapcsolódása 3.3. Vízfolyások rendezése, patakszabályozás A vízfolyások mederjelenségei (7. ábra): Hátrarágódás, Egyensúly, Szedimentáció

7. ábra. Vízfolyások mederjelenségei

6. ábra. Patakszabályozás helyszínrajza

A vízmosás megkötésének fő módszerei 1. Megkötés fenékgátakkal, hordalék visszatartása nélkül 2. Megkötés hordalékfogó gátakkal 3. Megkötés feliszapoltatással

8. ábra. A vízmosás megkötése fenékgátakkal és hodalékfogó gátakkal — 12 —


A vízmosás megkötése erdészeti módszerekkel Vízmosás erózió védelme övcsatornával A vízmosás fejének megkötése surrantóval

9. ábra. Surrantó hosszmetszete Fenéklépcsőzés A természetet le kell utánozni! Kőbordás fenéklépcső Hordalékfogó (fenék)gát rőzsefonatból A hordalékfogó gát fő részei: ⎯ gáttest vízorral és szivárgóval, ⎯ háttöltés szűrőréteggel, ⎯ vízláda, ⎯ utóburkolat szádfallal. Mintakeresztszelvények. a vízmosás hossz-szelvénye.

10. ábra. Kőből készült vízmosás kötőgát metszet — 13 —


4. Keresztezési műtárgyak A műtárgyak funkciója általános értelemben az, hogy lehetővé teszik a víz lefolyásának szabályozását, a vonalas létesítmények kereszteződését, a hidraulikai követelmények kielégítését, a víznek az alacsonyabb térszínű helyről a magasabb térszínű helyre való átemelését. A műtárgyakat feladatuk szerint a következőképpen csoportosítjuk: ⎯ keresztező műtárgyak, ⎯ szabályozó műtárgyak, ⎯ esés-összpontosító műtárgyak és ⎯ gépi vízemelés műtárgyai (szivattyútelepek). A keresztező műtárgyak feladata a közlekedési pályákkal vagy csatornák csatornákkal való keresztezésének biztonságos megoldása. Ebbe a csoportba tartoznak az átereszek, a bujtatók és a hidak. A keresztező műtárgyak egy másik csoportját a közmű kereszteződések alkotják, például a csőhíd, a kábelátvezetés, energia ellátás stb. Az átereszeket kisebb vízhozamú, általában Q < 1,5 m3/s, csatornákban alkalmazzuk. Készülhetnek előre gyártott elemekből vagy helyszíni betonozással, kör, tojás, négyszög vagy egyéb összetett szelvénnyel. A csővégek lezárhatók rézsűsen (előfejjel) vagy függőleges síkkal (homlokfallal). Az átereszeket lehetőség szerint a csatornák hosszú egyenes szakaszán kell elhelyezni úgy, hogy a műtárgy fenékesése egyezzen meg a csatorna fenékesésével. Az áteresz keresztmetszetének méretét úgy kell meghatározni, hogy a kialakuló vízsebesség ne haladja meg a 2,5 m/s nagyságot és kis esésű csatornákban a visszaduzzasztás ne legyen több, mint 3-7 cm. Az átereszt termett talajra alapozzuk, de nem megfelelő altalaj esetén talajcserét kell végrehajtani (homokos kavics alap). A műtárgy elemeit alaplemezre helyezzük el, melynek végét záró foggal kell lezárni. A 11. ábrán közúti áteresz látható. Nagyobb vízhozamú csatornák esetén iker átereszek alkalmazása is előfordul. A műtárgyak előtti és utáni csatornaszakaszokon elő- és utóburkolat alkalmazása szükséges.

11. ábra. Közúti áteresz — 14 —


Az átereszek működése hidraulikai szempontból különböző lehet, úgymint nyílt felszínű átfolyás vagy nyomás alatti átfolyás. Az utóbbi esetben az átereszt hidraulikailag rövid csőként méretezzük, vagyis az áteresz által okozott h energia veszteség vagy más szóval visszaduzzasztás a következőképpen írható fel:

hL = Σξ 0

v2 L v2 [m], +λ 2g 4R 2 g

ahol ξ 0 = ξ be + ξ ki — a belépési és kilépési veszteségtényezők összege, v — az áteresz szelvényének középsebessége (m/s), tehát a v2/2g a sebességmagasság (m) az átereszben, λ — az áteresz súrlódási tényezője, L — az áteresz hossza a végkialakítások nélkül (m), R — az áteresz hidraulikai sugara (m). A bújtatók azok a földben lévő nyomás alatti műtárgyak, melyek a csatornák vizét más csatornák medre, utak, vasutak bevágása, terepmélyedések alatt vezetik át. A bújtatókat akkor alkalmazzuk,, ha a csatorna vize és a keresztezett útvonal vagy csatorna legmélyebb pontja között nincs legalább 0,8 m különbség. Szerkezetét tekintve a bújtató vízszintes szakaszból és ehhez csatlakozó levezető-, illetve felvezető szakaszból áll. Kisebb szelvény esetén a levezető-, illetve felvezető szakasz függőleges aknával készül (12. ábra). Nagyobb szelvényű csatornákon a le-, illetve felvezető szakasz lejtős kialakítású.

12. ábra. Bújtató függőleges és lejtős kiképzésű be-, illetve kiömlő nyílással

— 15 —


5. Beton-, kő- és földanyagú völgyzárógátak szerkezete, működése, műtárgyak funkcionális szerepe 5.1. Völgyzárógátak csoportosítása. Tározóval kapcsolatos elnevezések, általános elrendezés A víztározás célja az, hogy a természetes vízfolyás akár ingadozó, akár egyenletes vízhozamát tározó segítségével szabályozzuk és kiegyenlítsük, mérsékelve ezzel az aszályok és az árvizek káros hatásait. A domborzati viszonyoktól függően megkülönböztetünk síkvidéki, dombvidéki és hegyvidéki tározókat. A tározók különböző anyagú és rendeltetésű műtárgyakkal rendelkeznek. Dombvidéki tározónál völgyzárógát biztosítja a tározást, a káros víztöbbletek elvezetéséről az árapasztó gondoskodik, a vízhasznosítást a vízkivételi műtárgyak szolgálják. A völgyzárógát a völgy szelvényét zárja el és a gát a víz szintjét az árvízszint fölé duzzasztja. A tározótérrel kapcsolatos elnevezéseket az ábrák mutatják (13. és 14. ábra).

13. ábra. Völgyzárógát tározótérrel

14. ábra. Tározótérrel kapcsolatos elnevezések — 16 —


5.2. Beton és kőanyagú vízzáró gátak fajtái és építési lehetőségei. Kőanyagú gátak szivárgásgátlása vízzáró, illetve vízvezető altalaj esetén A gátak anyagát és szerkezetét a következő szempontok szerint választhatjuk meg: ⎯ a tározás elsődleges célja, rendeltetése, ⎯ a gát magassága, ⎯ alapozási viszonyok, geológiai adottságok, ⎯ az altalaj és a völgyoldalak vízáteresztő képessége, ⎯ szeizmikus hatások, földmozgások, ⎯ a tározó hatásterületén az élet- és vagyonbiztonság feltételei, ⎯ a gazdaságos építés lehetősége. Betongátak A betongát építése jó talajviszonyokat kíván, általában csak sziklás talajra építhető. A betongátak alakjuk szerint lehetnek: beton súlygátak, íves súlygátak, íves gátak, pilléres gátak, pillér gátak. A gát alapsíkját az elcsúszás elleni védelemül fogazással kötik be az altalajba. A súlygátak legkisebb gátszelvényén az a legkisebb méretű (általában háromszög alakú) gáttestet értjük, mely a rá háruló víznyomás esetén még éppen állékony. A vizsgálatok két alapesetét vízzáró és vízáteresztő altalaj esetére egyszerű háromszög profilú súlygátra vonatkozóan a 15. ábra mutatja.

15. ábra. A legkisebb gátszelvény meghatározása Kőanyagú gátak A kőanyagú gátak előnye, hogy tipikusan helyi anyagból épülnek. Ezek a gátak lehetnek: falazott, kőrakat és kőszórt gátak. A gátak anyagából következik, hogy ezek nem vízzáróak, ezért külön megoldással kell biztosítani a vízzárást. Ennek megoldása lehet homlok-, héj alatti és magszigetelés, illetve vízzárás. A megoldásokat a 16. és a 17. ábrák mutatják. — 17 —


16. ábra. Homlok- (a), héj alatti (b) és mag (c) vízzárás elvi vázlata

17. ábra. Homlok vízzárás monolit vasbeton lemezzel 5.3. Földanyagú vízzáró gátak szerkezeti kialakítása, anyagával szembeni követelmények, hidraulikai, statikai és stabilitási szempontok. A szivárgás gátlása és szabályozása, vízáteresztő és vízzáró altalajra épült gátaknál Földanyagú gátak kialakítására bármilyen földanyag megfelel, amennyiben szerves anyag tartalma és oldható só tartalma nem haladja meg a káros határértéket. További kritérium, hogy az anyag időtálló legyen, s ne következzék be később anyagszerkezeti változás (zsugorodás, — 18 —


duzzadás). A kialakított gát legyen állékony, kellően szilárd, vízzáró vagy kis vízáteresztő képességű, alakváltozást elviselő, káros repedéssel szemben ellenálló. A statikai stabilitást a terhelések okozta nyírási igénybevétel és az ellene működő nyírási ellenállás összevetésével kell igazolni. A hidraulikai stabilitás akkor biztosított, ha a gáttesten és az altalajon átszivárgó víz nem okoz eróziót, veszélyes átnedvesedést, a kilépő pont környezetében felpuhulást, hidraulikai talajtörést. A szivárgók kialakításának megoldásait a 18. ábra, a vízzáró mag elhelyezését a 19. ábra és a vízzáró altalajon álló szerkezetes gát vízszigetelési megoldásait a 20. ábra mutatja.

18. ábra. Függőleges szivárgó (a), a szivárgó szőnyeg (b) és talpszivárgó (c)

19. ábra. Vízzáró mag (a), előterítés (b) és nyomáscsökkentő kút (c) a szivárgás szabályozására — 19 —


20. ábra. Vízzáró altalajon álló szerkezetes gát homlok- (a), héj alatti (b) és mag (c) vízzárással

— 20 —


6. A folyószabályozás alapelvei és művei. Duzzasztóművek álló-, mozgó- és vegyes gátjainak típusai, energiatörők, ideiglenes elzárók 6.1. Folyószabályozás A folyószabályozás célja a vízhozamok károkozás nélküli levezetésének biztosításán túl olyan állandósult vonalvezetésű és mederalakzatú vízfolyás létrehozása, mely a vízjárás vonatkozásában dinamikus egyensúlyban van (21. ábra). A folyószabályozási tevékenységek és szabályozási vízhozamok: ⎯ nagyvízi szabályozás (ármentesítés, jéglevonulás), ⎯ középvízi szabályozás (mederegyensúlyi állapot elérése), ⎯ kisvízi szabályozás (kisvíz szabályozás, hajózás(25. ábra)). A folyószabályozás módszerei közé tartozik: ⎯ a mederbővítés, ⎯ a meder összeszorítása, ⎯ a folyó hosszának rövidítése. A folyószabályozási művek (22. ábra) ⎯ a hosszirányú művek: a vezető művek (23. ábra) és partvédő művek (26. ábra), ⎯ a keresztirányú művek: bekötő keresztgátak, mederelzáró keresztgátak, sarkantyúk, iszapoltató művek, fenékbordák (24. ábra).

21. ábra. A kisvízi szabályozás szükségessége a morotvák és gázlók kialakulása

22. ábra. Folyószabályozási művek és azok elrendezése — 21 —


23. ábra. Vezetőművek bekötő keresztgátakkal (bekötőművekkel)

24. ábra. Szabályozási művek elhelyezése a mederben

25. ábra. Sarkantyú elhelyezése a kanyarulati tetőpontban — 22 —


26. ábra. Partvédő művek kialakítása kőszórással 6.2. Állógátak A vízfolyások szabályozásának egy lehetséges módja a folyó lépcsőzése általában duzzasztással egybekötve. Ez utóbbi két fontosabb megoldása az állógát és a mozgógát. Az állógátakkal kapcsolatos elnevezéseket az egyes szerkezeti elemek funkcióit egy típusábra segítségével a 27. ábra mutatja.

27. ábra. Állógátak általános elrendezése A gát okozta vízszintkülönbség miatt szivárgás indul meg a gáttest alatt és az oldalfalak mentén az alvíz irányába. Ez ellen, illetve a károsodás megelőzése érdekében a szivárgási úthossz meghosszabbításával védekezünk. Az állógátak főbb típusai: a meredek hátfalú gát, a lejtős hátfalú gát, a hidraulikus profilú gát, a pilléres vasbeton gát. Az egyes megoldásokat a 28. és a 29. ábrák mutatják.

— 23 —


28. ábra. Meredek hátfalú gát és a lejtős hátfalú gát

29. ábra. Hidraulikus profilú gát és a bordával támasztott vasbeton bukógát 6.3. Mozgatható gátak A mozgatható gátak nagyságuk és táblaszerkezetük szerint lehetnek: ⎯ tiltók (kisméretű zsilipek), ⎯ zsilipek (kisebb szerkezetek), ⎯ gátak. A mozgatható gátak szerkezetük szerint lehetnek: ⎯ síktáblás gátak, ⎯ billenő-lapos táblás gátak, ⎯ szegmens gátak, ⎯ hengeres gátak, ⎯ billenő elzárótáblák, ⎯ magas küszöbű gátak, ⎯ tűs gátak. A síktáblás gátak egyszerű kialakításúak, megoldásukat a 30. ábra mutatja.

30. ábra. Az egyszerű síktáblás gát: tiltó kialakítása

— 24 —


Az elzáró táblát a könnyebb kezelhetőség érdekében megosztják. Ennek megoldásait a 31. ábra mutatja.

31. ábra. Mozgógát (a) vízszintes- (b), és függőleges (c) megosztása és működési vázlata A síktáblák típusai: és a táblák kezelésének részleteit a 32. ábra mutatja. A nem süllyeszthető megoldás az a és a d ábrarész, a süllyeszthető megoldásokat pedig a b és c ábrarész mutatja. Az ábrán látható (d) megoldás alkalmazási részletét a 33. ábra mutatja.

32. ábra. Táblás gátak főbb típusai

— 25 —


33. ábra. Kettős kampós gát Billenő lapos gátak A billenő lapos gátak előnyösebbek, mint a kettős kampós gátak, vagy a süllyeszthető táblás gátak, mert felhúzó szerkezetük egyszerűbb kialakítású és statikai szempontból is előnyösebb. A gátak főbb típusait a 34. ábra mutatja.

34. ábra. Billenő lapos táblás gátak főbb típusai

— 26 —


6.4. Ideiglenes elzárások Ideiglenes elzárásnak nevezzük azokat a műszaki berendezéseket, létesítményeket, melyeknek a célja a víz bizonyos vízállások esetén való távoltartása a műtárgytól. Ennek érdekében az elzáró szerkezetnek, vagy a ki- és beömlő nyílások fel- és alvízoldali részén hornyokat, küszöböket alakítunk ki. A legegyszerűbb elzárási mód, ha a hornyokba pallókat, vagy geredákat engednek le. Gyakran kettős hornyokat alakítanak ki azért, hogy a két horonyba elhelyezett elzáró szerkezet közé vízzáró anyagot lehessen betölteni. Az ideiglenes elzárások helyes és helytelen megoldásait a 35. ábra mutatja.

35. ábra. Hornyok helytelen (a) és helyes (b) elhelyezése

— 27 —


7. A vízerő-hasznosítás alapjai. Vízerőtelepek szerkezeti elemei 7.1. Vízerő-hasznosítás A vízerő-hasznosítás a lefolyásra kerülő víz mederellenállás csökkentése során felszabaduló energiának hasznos energiává történő átalakításán alapul. A mederellenálláskor fellépő súrlódási energiaveszteség mérsékelhető a víz sebességének a csökkentésével. Ennek legegyszerűbb módjai, ha megnöveljük a vízmélységet duzzasztóművel vagy völgyzárógáttal, és ha csökkentjük a lefolyási úthosszat a folyó hosszának mérsékléséve (36. ábra). A kihasznált folyószakasz fogalma, mely energiájának egy része hasznosításra kerül.

36. ábra. A súrlódási munka csökkentése duzzasztással és üzemvíz csatornával. A kihasznált folyószakasz energiájának meghatározása

37. ábra. Vázlat az elméleti vízerőkészlet számításához A felső szelvényhez érkező Q vízhozam energiatartalma (37. ábra): ⎛ v2 ⎞ P1 = ρ ⋅ g ⋅ Q⎜⎜ H 1 + 1 ⎟⎟ , 2g ⎠ ⎝ az alsó szelvényé pedig ⎛ v2 ⎞ P2 = ρ ⋅ g ⋅ Q⎜⎜ H 2 + 2 ⎟⎟ , 2g ⎠ ⎝

— 28 —


Az elméleti vízerőkészlet: P = P1 − P2 = ρ ⋅ g ⋅ Q ⋅ H [kW ] A ténylegesen hasznosítható energia számításához figyelembe kell venni a megforgatott turbina η t és a generátor η g hatásfokát, s ezek alapján a ténylegesen hasznosítható teljesítmény:

P = η t ⋅η g ⋅ ρ ⋅ g ⋅ Q ⋅ H

[kW ]

A teljesítménygörbe szerkesztése A teljes elméleti vízerőkészlet a Qk közép-vízhozam érték felvétele alapján számíthatjuk. A műszakilag és gazdaságosan hasznosítható vízerőkészlet meghatározása. A kiépítési vízhozam (Qt) az a legnagyobb vízhozam, mely az adott erőtelep turbinái együtten, minden szabályozó szerkezet teljes nyitása mellett hasznosítani tudnak. Szerkesztési esés (Ht) az a legkisebb esés, melynél a teljesen nyitott turbina az előírt fordulatszámmal éppen a kiépítési vízhozamot nyeli (emészti).

38. ábra. A teljesítménygörbe szerkesztése A teljesítményábra szerkesztése (38. ábra) a következő lépésekben történhet: ⎯ megszerkesztjük egy évre vonatkozóan a vízhozam tartóssági (Q) görbét, ⎯ a vízhozamokhoz tartozóan megszerkesztjük a vízállás tartóssági (H) görbét, ⎯ a turbinák a Ht szerkesztési esésnél kisebb H esés esetén nem képesek a Qt kiépítési vízhozam szállítására, ezért a H < Ht tartományban az esés redukálandó, mely Ludin szerint H r = 1,5H − 0,5H t , ⎯ a Hi és a Qi összetartozó érték párok segítségével számítjuk a P = η t ⋅ η g ⋅ ρ ⋅ g ⋅ Q ⋅ H ≅ 8 ⋅ Q i ⋅ H i [kW ] Az utóbbi képletet az év minden napjára alkalmazva megkapjuk a teljesítménygörbét, az ún. kucsma-görbét. 7.2. A vízerőtelep Vízerőtelepnek nevezzük a vízerőmű építményei közül a turbinákat magukba foglaló műtárgyakat. A vízerőtelep főbb részei a következők (39. ábra):

— 29 —


⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯

előcsatorna, csigaház, turbina, szívócső aknával vagy szívócsatorna, villamos és egyéb berendezések.

39. ábra. Vízerőtelep folyásirányú főmetszete A vízerőművek osztályozása A vízerőművek csoportosítása esés szerint : H < 15 m kis esésű erőmű, 15 m < H 50 m közepes esésű vízerőmű, 50 m H nagyesésű vízerőmű. Teljesítmény szerint a vízerőművek lehetnek: törpe teljesítményű P < 0,1 MW, kis teljesítményű 0,1 MW < P < 10 MW, közepes teljesítményű 10 MW < P < 100 MW, nagy teljesítményű 100 MW < P.

— 30 —


8. Talajok vízgazdálkodása és víztelenítése Vízmérleg és a víz körforgása Amennyiben a vízmérleg szerint a vízproblémák oka a talajvíz,a lehetséges megoldások: ⎯ lecsapoló csatorna, ⎯ mezőszerű talajcsövezés (meződrénezés) ⎯ szivárgó árok, ⎯ szivárgó drénpár. Talajvíz elvezetés kétféle alapesete: Műszaki víztelenítés: – azonnali és teljes vízelvezetés, mely a – létesítményhez és annak funkciójához illeszkedik. Mezőgazdasági víztelenítés: – víz elvezetés a tűrés és a tározás szerint, – földhasználathoz igazodó lecsapolás, – mértéke, helye az élővilághoz (az összeshez) is igazodik. 8.1. Műszaki víztelenítések felosztása és feladatai: – – – – – – – –

pinceterek víztelenítése, sportpályák, repterek, parkok stb. víztelenítése, ipari területek víztelenítése, munkaterek és építési helyszínek víztelenítése, Víztelenítés a felúszás megelőzésére, szivárgásgátlás (pl. támfal) ellensúlyozása, fagynyomás megelőzése, temetők víztelenítése.

8.2. Mezőgazdasági víztelenítés céljai: – –

vízkárelhárítás, talajjavítás (melioráció),

– – – – – –

művelhetőség javítása, tenyészidőszak (IV.15.–X.15.) meghosszabbítása, vízháztartás (öntözés-vízelvezetés) optimalizálása, mezőgazdasági földművek (utak, teraszok) víztelenítése, növényházak víztelenítése, gazdasági központok víztelenítése.

továbbá

8.3. Lecsapoló csatorna A lecsapoló csatornák formailag a belvízelvezető csatornákhoz hasonlatosak, ámde funkciójuk lényegesen különböző, mert a lecsapoló csatorna magából a talajból (a talaj pórusaiból), a belvízcsatorna pedig a felszínről vezeti el a káros víztöbbletet. Ezért a lecsapoló csatornát jó vízvezető képességű talajvizes talajoknál, mint például lápterületeken használjuk, a belvízcsatornát viszont a belvizes helyeken üzemeltetjük. A hazai lápok (vizenyős területek) kiterjedése az ország egy százalékát teszik ki, azaz 93 ezer hektárt.

— 31 —


40. ábra. Lecsapoló csatorna számítási jellemzői A 40. ábra jelöléseit figyelembe véve a szívótávolság:

8 k D0 h 4 k h 2 + q q A képletet Hooghoudt-egyenletnek nevezzük, ezt a formáját 1906-ban vezették le. A képlet átrendezhető, ilyenkor Donnan-egyenletről, vagy Rothe-képletről beszélünk. Az egyenlet párhuzamos nyílt csatornákra vonatkozik. L=

8.4. Mezőszerű talajcsőhálózat A gazdálkodás intenzifikálására elterjedten használják a talajcsövezést, azaz a mezőszerű drénezést. A talajcsövezés ezt a hatást a talaj vízháztartásának javításával éri el. A talajcsövezés segíti a nedvesség kiegyenlítődését a termőföldön, növeli a talaj vízbefogadó képességét; ezek következménye a hőviszonyok javulása, s ezzel együtt a tenyészidőszak meghosszabbodása. 8.4.1. A drénhálózat tervezése A feladatok és a munkák általános sorrendje a következő: ⎯ a tervezés előkészítő munkái (előmunkálatai), ⎯ a hálózat jellemző adatainak számítása és meghatározása, ⎯ a helyszínrajzi elrendezés kialakítása, ⎯ a gyűjtő(k) hossz-szelvényének elkészítése, ⎯ csőhidraulikai méretezés és ellenőrzés, ⎯ a részletes helyszínrajz kidolgozása, ⎯ a műszaki leírás kidolgozása és véglegesítése. Az elkészült terv részei a következők: ⎯ műszaki leírás, ⎯ általános elrendezési helyszínrajz, ⎯ részletes helyszínrajz, ⎯ gyűjtők hossz-szelvénye, ⎯ műtárgytervek, műtárgykimutatás, ⎯ kitűzési vázlat, ⎯ méret- és mennyiségszámítás, ⎯ költségvetés, ⎯ számítási összefoglaló.

— 32 —


8.4.2. A szívóhálózat jellemzői A drénhálózatok kiviteli tervezéséhez meg kell határozni a talajvíz szabályozását szolgáló létesítmények műszaki jellemzőit, például a meződrének szívótávolságát (L, m), a talajcsövek fektetési mélységét (drénmélységet) (d, m), a csövek átmérőjét (NA, mm), esését (I, o⁄oo) és hosszát (l, m). A talajvizen kívül rendszerint szükséges a felszínen összefutó csapadékvíz elvezetése is, ezzel kapcsolatban a céldrének jellemzőit, a nyelőrakatok méreteit, a műtárgyak építési adatait stb. lehet meghatározni. A módosított Hooghoudt-összefüggés L=

8 k 2 he h 4 k 1 h 2 + q q

ahol L — a szívótávolság, m, k1, k2 — a szívó felett, illetve a szívó alatt lévő talajréteg vízvezető képessége, m/d, h — a tervezett depressziós görbe középpontja a talajcsövek fektetési síkja felett, m, q — a mértékadó elvezetési intenzitás, egyúttal a vízterhelés, m/d, he — egyenértékű rétegvastagság, m.

9. Vízkészlet-gazdálkodás fogalmai. Vízgazdálkodási hossz-szelvények. Vízemelés, víztovábbítás művei és berendezései A vízkészlet-gazdálkodás általánosan használt megfogalmazás szerint azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyek célja a természetben előforduló vízkészletek és a társadalmi szükségletek összehangolása és ezzel az egyensúly megteremtése a vízkészletek és a vízigények között. A vízkészlet-gazdálkodás magában foglalja a vízkészletek mennyiségi és minőségi feltárását, a vízigények számbavételét és nyilvántartását, a vízkészletek és vízigények valamilyen rendszerben való összemérését, és az összemérés eredményeitől függően a szükséges és lehetséges intézkedések megtételét. A vízkészlet-gazdálkodás mindig döntést hoz vagy döntést készít elő (41. ábra).

41. ábra. A vízkészlet-gazdálkodási döntések folyamatvázlata

— 33 —


9.1. Vízkészletek Az ország vízkészleteinek három forrása van: a csapadék (ennek részeként a határokon belül keletkező lefolyás), a határokon felszínen és felszín alatt befolyó vizek, földtani tömbben tárolt vízmennyiség. Sokévi átlagban az ország területére belépő vízfolyások vízszállítása 114 km3, amely kiegészül az ország területére lehulló 58 km3 (620 mm) csapadékkal. Az ország területét elhagyó vízfolyások 120 km3 mennyiséget tesznek ki évi átlagban. A leírtakat a 42. ábra szemlélteti.

42. ábra. A vízfolyások sokévi átlagos vízhozama

9.1.1. Felszíni vízkészletek A felszíni vízkészletek folyóvizekben (folyók, vízfolyások, patakok) az időben állandóan és folyamatosan változó természetes vízhozamok, állóvizek (tavak, tározók) a természetes úton folyamatosan távozó vízmennyiséget jelenti. A vízfolyások és az állóvizek természetes vízkészletének azt a részét, amely adott helyen a vízhasználat számára a mederből kivehető, hasznosítható természetes vízkészletnek (Qd%) nevezik. A mederben hagyandó vízkészlet (Qm) nagysága elsősorban az ökológiai igényektől, a mederbeli vízhasználattól függ. A természetes vízkészlet és a mederben hagyandó vízkészlet különbözete a redukált természetes vízkészlet (Qr). A tározásból, a különféle vízkészlet adja a (ténylegesen) hasznosítható vízkészletet (Qh). A természetes vízkészletet jellemző vízhozamnak a vízfolyás szerinti hosszmenti változását kifejező ábra (43. ábra) a hidrológiai hossz-szelvény.

— 34 —


43. ábra. Hidrológiai hossz-szelvény 9.1.2. Felszín alatti vízkészletek A vízkészlet-gazdálkodásban a a felszín alatti vizeket a következőképpen csoportosíthatjuk: ⎯ parti szűrésű vizek, ⎯ talajvizek, ⎯ rétegvizek, ⎯ karsztvizek 9.2. A vízgazdálkodási mérleg A vízgazdálkodási mérleg adott fejlesztési szinten valamely vízgazdálkodási egység adott időszakban hasznosítható vízkészlete, valamint az emberi élet és tevékenység e készletet terhelő vízigényei mennyiségi és minőségi jellemzőinek számbavétele és összevetése valamilyen rendszerben. A hasznosítható vízkészletet (1) és a vízigényeket (2) a vízgazdálkodási mérleg két karjának nevezik. A vízgazdálkodási mérleg mindkét karja több összetevőt tartalmaz (pl. a hasznosítható vízkészlet, a természetes vízkészlet, a mederben hagyandó vízkészlet, az átvezetésből származó víztöbblet stb.). A hasznosítható vízkészlet és a vízigény összemérése a vízgazdálkodási mérleg készítésének lényege. Az összemérés, a mérlegelés eredményét a vízmérleg-mutatók fejezik ki. Két alapvető mutató használata terjedt el: B (t ) = K (t ) − I (t ) alakú mutató a hasznosítható vízkészlet és az ezt terhelő vízigény különbözetér számítja. Ha B>0, a vízigények maradéktalanul kielégíthetők, s a vízgazdálkodási egységben szabad vízkészlet van. Ha viszont B<0, az adott vízgazdálkodási egységben vízhiány van. Az e = I (t ) / K (t ) alakú mutató a vízigény és a hasznosítható vízkészlet hányadosa, a hasznosítható vízkészlet elméleti kihasználtságát méri. 9.3. Szivattyútelepek A szivattyútelepek célja, hogy a beépített szivattyú segítségével a vízszállító rendszer nyomásának fokozását, a mélyebben lévő víz magasabb szintre való emelését, a víz sebességének növelését megvalósítsa. A szivattyútelep főbb részei a 44. ábra alapján a következő: ⎯ vízbevezető csatorna, ⎯ gereb, ⎯ szívóakna, — 35 —


⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯

szívócső, gépház és gépi berendezések, nyomócső, nyomóakna, vízelvezető csatorna vagy cső, gépterem, egyéb létesítmények.

44. ábra. A szivattyútelep fő részei A szivattyú a folyadék munkavégző képességét növelő gép. A szivattyú kiválasztásánál szerepet játszó fontosabb szempontok: felhasználási terület (vízminőség), teljesítmény adatok, a szállított folyadék jellege, a szivattyútelep szerkezeti kialakítása. A szivattyútelepek fontosabb alkalmazási területei: ⎯ vízkivételi szivattyútelepek, ⎯ belvíz-szivattyútelepek, ⎯ öntöző szivattyútelepek, ⎯ úszó szivattyútelepek.

— 36 —


10. Az öntözés alapjai, öntözési módok, öntöző telepek tervezése Az öntözés célja az optimális víztartalom biztosítása a talajban a növényzet számára. Az öntözés egy olyan agrotechnikai eljárás, amelynek műszaki problémáit oldja meg az építőmérnök. Az öntözővíz beszerzése történhet felszíni vízfolyásokból vagy állóvizekből (tó, tározó), illetve felszín alatti vízkészletekből. Az öntözővíz szállítása történhet gravitációsan (nyílt csatornákban vagy zárt vezetékekben), illetve nyomás alatt csővezetékben. Alapfogalmak: Víznorma, h (mm): egy öntözőberendezés által egy állásban kiadagolt vízmennyiség (mesterséges csapadékmagasság), amelyet az agrárszakemberek határoznak meg növényfajtától függően. Az öntözőberendezések tervezésénél az egyik legfontosabb alapadat. Öntözési forduló, T (nap): az az idő (általában18-21 nap), amennyi időnként ki kell tudni adagolni egy adott területre víznormának megfelelő vízmennyiséget.. Öntözési módok: ⎯ Esőszerű öntözés ⎯ Mozgatható (mobil) öntözőberendezések. Az öntözőberendezés minden szerkezete (szivattyú, tápvezeték, szárnyvezeték) áttelepíthető. ⎯ Vegyes csővezetékű (félstabil) öntözőberendezések. Az öntözőberendezés egyes részei: szivattyútelep, felszín alatti csőhálózat a fő- és mellékvezetékekkel. ⎯ Beépített (stabil) öntözőberendezések ⎯ Felületi öntözés ⎯ Árasztásos öntözés (rizs, legelő) ⎯ Sávos csörgedeztető öntözés ⎯ Barázdás öntözés ⎯ Héjcsatornás öntözés ⎯ Tömlős öntözés ⎯ Altalajöntözés ⎯ Nyílt-csatornás (mélybarázdás) öntözés, láptalajoknál alkalmazzák, ahol a csatorna (mélybarázda) vízszintjét szabályozva a víz a szivacsszerű láptalajban, oldalirányban és a kapillaritás révén felfelé emelkedve jut a növényzet gyökeréhez. ⎯ Csöves öntözés. A művelési réteg alá 40-60 cm-re (esetleg mélyebbre) helyezett perforált csövekből jut ki a víz az altalajba, s emelkedik felfelé a kapilláris erő hatására a növényzet gyökeréhez. ⎯ Mikroöntözés Egy víztakarékos öntözési mód, ahol kis vízadagokat juttatnak a növényzet gyökérzónájához a felszín felett és a felszín alatt is, a berendezés típusától függően. Elsősorban gyümölcsösökben vagy kertészetekben alkalmazzák. Típusai: ⎯ Csepegtető v. cseppenkénti öntözés ⎯ Kortyogtató v. kortyonkénti öntözés — 37 —


⎯ Vízsugaras öntözés Öntözési cél szerinti felosztás ⎯ Kelesztő öntözés ⎯ Fagyvédelmi öntözés ⎯ Színező öntözés ⎯ Frissítő öntözés ⎯ Szennyvízöntözés Az esőszerű öntözés esetén a vizet több bar nyomással szállítják csővezetékben, s az öntöző berendezés (szárnyvezeték) típusától függően más-más módszerrel, szórófejeken keresztül juttatják ki a vizet a növényzethez. A több bar nyomást vagy szivattyúk, vagy magas tartályok (víztornyok) biztosítják. A szükséges öntöző víznorma kiadagolása a berendezés hidraulikai méretezése során határozható meg. Szórófejek A szórófej vízhozam képlete: Q = µ ⋅ A ⋅ 2 gH m 3 /s ,

[

]

ahol µ — vízhozam tényező vagy szerkezeti tényező, A — a szórófej keresztmetszeti nyílása, m2 g — a nehézségi gyorsulás, 9.81 m/s2 H — nyomás a szórófejnél vízoszlopméterben, m Szárnyvezeték típusok Hagyományos kézi áttelepítésű szárnyvezetékek Gépi áttelepítésű szárnyvezetékek: ⎯ vontatható ⎯ frontálisan haladó (gördíthető, gördülő) ⎯ körbe forgó ⎯ körbe járó ⎯ csévélhető

— 38 —


11. Ármentesítés és árvízvédelem 11.1. Árvízi adatok: ⎯ az ország negyede = 23 ezer km2, a folyók árvízszintjénél mélyebben, ún. mentesített ártéren fekszik (erre utal a 45. ábra), ⎯ a mentesített ártéren 700 település van, ahol a lakosság fele él, ⎯ a mezőgazdasági földek egyharmada menetesített ártér, ⎯ a természetvédelmi területek, nemzeti parkok, és más védett területek kétötöde mentesített ártér, ⎯ a mentesített területen található a vasutak harmada és a közutaknak hatoda, ⎯ az árvízi művekkel védett nemzeti vagyon, illetve az itt termelt nemzeti jövedelem (GDP) 30%-ot tesz ki.

45. ábra. A folyók szakaszjellege és annak példája a Felső-Tiszán 11.2. Az árvizek kialakulás, vagyis az árvíz keletkezésének feltétele: ⎯ előkészítő csapadék, s ezt követően lefolyást kiváltó csapadék, vagy ⎯ fagyott talajra hullott „meleg”csapadék, mely azonnal lefolyik. Ármentesítés: a középvízi medert meghaladó (közepes) árvizek elhárítása, főleg megelőzés és felkészülés Árvízvédelem: az ármentesítési művek üzemeltetése árhullám-levonuláskor, árvízvédekezés Ármentesítés szükségessége, oka: ⎯ ⎯ ⎯ ⎯

külterjes gazdálkodás helyett belterjes, a laksűrűség növekedése, erdőirtások, klimatikus okok. — 39 —


11.3. Ármentesítés módszerei Lefolyás csökkentése: a vízgyűjtőn való tározás és a csapadékvíz termőföldön való visszatartása (limán öntözés, sáncolás, övgátolás) Az árvizek elgátolása: ⎯ elsőrendű, ⎯ másodrendű árvízvédelmi vonalak. A védvonalak fontosabb adatai: ⎯ Az árvizek ma gyorsabban vonulnak le, mint a szabályozás előtt. A fővízfolyásokon az ármentesítést több mint 4131 km elsőrendű (és 690 km másodrendű) árvízvédelmi védvonal szolgálja, ebből: ⎯ 1207 km hosszú töltés húzódik a Duna , és ⎯ 2924 km pedig a Tisza völgyében, ⎯ ezekből mérethiányos 1200 km. ⎯ A dombvidéki vízfolyások összes hossza 35 ezer km, árterületük 4 300 km2. A nagyobb vízfolyások 5500 km-t tesznek ki, itt a kiépítés gyengébb. 4 400 km-en van védtöltés vagy magaspart, mely belterületeknél a 30-50 évenként, külterületeknél pedig a 10 évenként egyszer előforduló árvizek levezetését teszi lehetővé.

46. ábra. Az árvízvédelmi töltések fejlődése a folyószabályozástól napjainkig A folyószabályozás a kapacitás növelésére (47. ábra) Feladatok: ⎯ A folyó kártételeinek megakadályozása: ⎯ a hordalék és a jég levonulásának megkönnyítése, ⎯ közép és kisvízi szabályozással, ⎯ árvíz levezetése nagyvízi szabályozással, ⎯ árvizek kiöntésének megakadályozása ármentesítéssel. ⎯ A vízhasznosítás elősegítése: ⎯ kisvízi szabályozással (víziút biztosítás), ⎯ természetes lefolyási viszonyok célszerű alakításával, mint vízszinttartás, lépcsőzés,

— 40 —


⎯ A vízi ökoszisztéma gazdagságának megőrzése vagy helyreállítása.

47. ábra. A Tisza hossz-szelvénye a szabályozás előtt és után A hossz 1419 km-ről 112 átvágással 966 km-re csökkent Az ármentesítés további módszerei: ⎯ árapasztás kevésbé terhelt vízgyűjtőre való átvezetéssel, ⎯ árvízkormányzás, árvízgazdálkodás szükségtározók alkalmazásával, ⎯ árvízkár-megosztás sajátos biztosítási rendszer segítségével. 11.4. Árvízvédelmi rendszer részei ⎯ árvízvédelmi vonalak, szerkezeti elemek – árvízvédelmi művek, – árvízvédelmi tartozékok – hullámtéri véderdők, ⎯ árvízvédelem anyagi-technikai erőforrásai, ⎯ nem szerkezeti elemek (szellemi-emberi erőforrás) előrejelzési módok: – folyami árhullám-előrejelzés, – hidrológiai-statisztikai jellemzés, – előrejelzési modellek: determinisztikus, sztohasztikus és kevert. Árvédelmi töltéseket érő hatások ⎯ ⎯ ⎯ ⎯

a védtöltés talaját érő hatások, a vízoldalt érő hatások, a töltéskoronát érő hatások, a mentett oldalon jelentkező hatások (rézsűcsúszások és a buzgár).

— 41 —


12. Vízlépcsők főművei. Hajózsilipek szerkezete és működése. Halközlekedők, csónakátemelők. Hajózás, kikötők 12.1. Vízlépcsők A vízlépcsőnek általános értelemben a vízszintkülönbséget létrehozó műtárgyak együttesét nevezzük. Szinte minden esetben komplex vízgazdálkodási célokat szolgál: vízgazdálkodás (öntözés, vízkivétel, árvízvédelem), hajózás, energiatermelés, vízátvezetés. Amennyiben csak a vízerő-hasznosítást szolgálja a neve vízerőmű. A létesítmény fő részei: duzzasztómű (48. ábra), vízerőtelep, hajózsilip, halközlekedők, vízkivételek, továbbá esetenként csónak- és hajóátemelő, valamint további hullámtéri műtárgyak.

48. ábra. A duzzasztómű általános elrendezése a hajózási létesítmények nélkül A vízlépcsők építése történhet a mederben, szárazföldön új meder kialakításával, továbbá a meglévő meder kibővítésével. A duzzasztómű fő funkciója érdekében épülő részek az alaplemez, a parti- és mederpillér és az álló és mozgógát (részleteket lásd a 6.2.-6.3. pontban) További kiegészítő létesítmények az utófenék és utóágyazat. A vízerőtelep funkciója a lefolyásra kerülő víz energiatermelésre való felhasználása, összhangban a duzzasztóművel előállított vízszinttel. A vízerőtelep általában a sodorvonalba kerül és a szabadnyílások jobbról és balról szimmetrikusan fogják közre. Ehhez az — 42 —


elrendezéshez a meder kétoldali bővítése szükséges. A vízerőtelep kialakításánál a hidraulikai szempontokra különösen nagy gondot kell fordítani. További fontos feladat a műtárgy biztonságának megtervezése pl. zuhanó-táblás védelem. Az erőtelep általában a duzzasztómű építése előtt történik, vagy azzal párhuzamosan. Néhány esetben az erőtelep jóval a duzzasztómű megépítését követően valósul meg. 12.2. Hajózsilipek A hajózsilip feladata az alvíz és a felvíz közötti hajózási kapcsolat biztosítása. Esetenként részt vehet az árvízlevonulás (árvízkormányzás) elősegítésében, illetve az árvízveszély mérséklésében. Méreteink meghatározásában a hajózási szempontok (hajóméretek) játszanak döntő szerepet. A sajátos hidraulikai működésből adódó szempontok: ⎯ a feltöltésnél a víz lelassul és a hordalékot ezért lerakhatja, ⎯ az ürítésnél a gyorsan kiáramló víz kimoshatja az utófeneket, A hajózsilip fő részei (49. és 50. ábra): ⎯ felső fő (zsilipkapu, töltőcsatorna és zsilip, ideiglenes elzárást szolgáló hornyok, zsilipkapu fülkék és mozgató-berendezések), ⎯ alsó fő (zsilipkapu, ürítő-csatornák és zsilip, ideiglenes elzárást szolgáló hornyok, nagyobb méretű elzáró-szerkezet) ⎯ zsilipkamra (töltő-ürítő nyílások, oldalfalon dörzsgerendák, kikötőbakok, mászó hágcsók, horgok).

49. ábra. Hajózsilip hosszmetszete és felülnézete

— 43 —


50. ábra. Megkerülő csatornás hajózsilip A hajózsilip kapurendszerek csoportosítása: támkapu, emelőkapu, süllyeszthető kapu, szegmens kapu. 12.3. Halközlekedők, csónakátemelők Halközlekedők A hallépcső és a hallift célja az ökológiai folytonosság valamilyen szintű biztosítása, azaz, hogy lehetővé tegye a a vízlépcső két víztere között a halak vándorlását (51. ábra). Tervezésénél figyelembe kell venni: ⎯ a kitorkolló nyílása csendes térbe kerüljön, ⎯ kicsi legyen a vízveszteség, ⎯ kellően megvilágított legyen, ⎯ megfelelő legyen a víz sebessége,

51. ábra. Medencesoros hallépcső Csónakátemelők A csónakátemelők célja a víziközlekedés segítésén túl a vízveszteségek mérséklése és az átjutás gazdaságosabbá tétele.

— 44 —


12.4. Hajózás, kikötők Kikötők A kikötők a vízi utak állomáshelyei és egyben a szárazföldi közlekedés csomópontjai, céljuk a személyforgalom, árurakodás, teleltetés, hajójavítás stb. A kikötők részei: a rakodók, hajómenedékhelyek, kikötőhely vagy horgonyzó hely. A kikötők épülhetnek partvonalra, partvonal elé (mólokra), vagy partél mögé (medencés kikötő). A kikötők elhelyezésének és elrendezésének szempontjai: az áruk gyűjtőterülete, a forgalmi hálózat, települési jellemzők, hidromorfológiai adottságok. Partfalak A partfalak főbb típusai: függőleges partfal, rézsűs partfal és kikötő ponk. Elrendezésüket az ábrák szemléltetik.

52. ábra. Rézsűs partfal

53. ábra. Kikötőponk

— 45 —


13. Az Európai Unió vízgazdálkodási politikája, a Víz Keretirányelv (VKI) és végrehajtása. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000. október 23-i 2000/60/EK IRÁNYELVE az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén. Felszíni és felszín alatti vizek és területhasználatok összefoglalása. 13.1. A VKI főbb cikkei és mellékletei ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯

Preambulum (alapelvek ...) A cél Fogalom-meghatározások Az igazgatási intézkedések összehangolása a vízgyűjtő kerületekben Környezeti célkitűzések (4. cikk) Az emberi tevékenység környezeti hatásainak felülvizsgálata, a vízhasználatok gazdasági elemzése (5. cikk 1.§) A védett területek nyilvántartása (6. cikk) Ivóvíz, monitoring A vízi szolgáltatások költségeinek visszatérülése (9.cikk) Kombinált módszer a pont-szerű és a diffúz szenny. forrásokhoz (10. cikk) Az intézkedési program (11. cikk) A vízgyűjtő gazdálkodási tervek (13. cikk) A társadalom tájékoztatása és konzultációk (14. cikk) Stratégiák a víz szennyezése ellen (16. cikk 6. §) Szankciók (23. cikk)

A VKI mellékletei: I. Az illetékes hatóságok listájának megállapításához megkívánt információk II. A víztest-típusok jellemzése III. Gazdasági vizsgálatok IV. Védett területek V. A víztestek állapotának meghatározása VI. Az intézkedési programba felveendő intézkedések listája VII. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek VIII. A fő szennyezőanyagok indikatív listája IX. Kibocsátási határértékek és környezet-minőségi szintek X. Az elsőbbségi szennyezőanyagok listája XI. Térképek Fontosabb fogalmak: vízgyűjtő és nemzetközi vízgyűjtő, környezeti célkitűzés, intézkedési program, vízgyűjtő-gazdálkodási terv, vízi szolgáltatás, vízhasználat, ökológiai állapot. 13.2. Környezeti célkitűzés Jó állapotba hozni a vizeket és a jó állapotot megőrizni. A jó vízállapot elérésének első céldátuma 2015., majd a következő határidők hatévente vannak.

— 46 —


Felszíni vizek esetén a jó vízállapot: az ökológiai állapotot öt osztályba, a kémiai állapotot ennek alárendelve, a vízállapot osztályai: Kiváló állapot = referencia állapot Jó állapot = az általános környezeti célkitűzés Közepes, gyenge és rossz állapot (fokozatok) Felszín alatti vizek esetén: mennyiségi állapot (ebben szerepel az ökológia is) kémiai állapot alapján két osztály határozható meg. Környezeti célok elérésének hasznai. Alapkérdések: Mit jelent a jó állapot? El lehet érni 2015-ig a jó állapotot? Minden vizet jó állapotba lehet hozni? Végre lehet ezt hajtani? 13.3. Az intézkedési program ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯

Intézkedési program kidolgozásának célja Az intézkedési program fő részei Az alapintézkedések tartalma (VI. A. melléklet) A „kiegészítő” intézkedések listája(VI. B. melléklet) A környezeti célkitűzések veszélyeztetettsége esetén szükséges intézkedések Az alapintézkedésekkel kapcsolatos minimális követelmények Az intézkedési program kidolgozásának és hatálybalépésének menete Az intézkedési program felülvizsgálati rendje

13.4. A Víz Keretirányelvhez kapcsolódó EU irányelvek csoportjai Alapintézkedések részét képező irányelvek: 1. Vízminőségi célokra vonatkozó irányelvek 2. Szennyezés kibocsátásra vonatkozó irányelvek 3. A környezetvédelemre vonatkozó irányelvek 4. Monitoringra és jelentéstételre vonatkozó irányelvek A „kiegészítő” intézkedések (i) jogi eszközök (ii) igazgatási eszközök (iii) közgazdasági és pénzügyi eszközök (iv) tárgyalásokon alapuló környezetvédelmi egyezmények (v) emisszió szabályozások (vi) helyes gyakorlat kódexe (vii) vizes területek helyreállítása és újraalkotása — 47 —


(viii) vízkitermelések szabályozása (ix) vízigény szabályozási intézkedések, többek között a módosított mezőgazdasági termelés előmozdítása, mint például a kis vízigényű növények termelése aszályos területeken (x) hatékonysági és újrahasznosítási intézkedések, többek között a vízhatékony ipari technológiák és víztakarékos öntözési eljárások előmozdítása (xi) építési projektek (xii) sótalanító telepek (xiii) rehabilitációs projektek (xiv) víztartók mesterséges visszapótlása (xv) oktatási projektek (xvi) kutatási, fejlesztési és demonstrációs projektek (xvii) egyéb, ide tartozó intézkedések. 13.5. A vízgyűjtő gazdálkodási tervek (VGT) ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯ ⎯

Vízgyűjtő gazdálkodási terv (VGT) kidolgozásának előírása Nemzetközi koordináció EU-n belül Nemzetközi koordináció EU-n kivül A terv tartalma (VII. melléklet) A VGT kiegészítése (sajátosságok!) A VGT közzétételének határideje A VGT felülvizsgálati rendje

— 48 —


TERVEZÉSI FELADAT A Cseszmei-vízfolyás vízgyűjtő-fejlesztési tanulmányterve A tervek típusai: ⎯ Fejlesztési tervek (terület, település, vízgyűjtő, megye, régió) →→ pályázatok ⎯ Tanulmányterv →→ Elvi vízjogi engedély ⎯ Kiviteli terv →→ Létesítési vízjogi engedély ⎯ Megvalósulási terv →→ Üzemeltetési vízjogi engedély ⎯ Tervezési és szakértési jogosultság,: Mérnöki Kamara 1. A tervezési feladat témája A kiadott helyszínrajzon M 1:40 000 méretarányban látható egy 30 km2-nél kisebb vízgyűjtő és ennek M 1:10000 méretarányú részlete. A teljes vízgyűjtőn felsorolásra kerültek a vízgyűjtő problémái, illetve tervezési feladatok.

54. ábra. A Cseszmei-vízfolyás vízgyűjtője és a tervezési feladatok helyszínrajza — 49 —


A keresztszelvények szerint ismert a patak (Cseszmei-víz) állapota. A vízerózió és a vízkárok elkerülése érdekében szabályozási tervet kell készíteni a vízfolyásra. Előnyben kell részesíteni a természetes építőanyagokat és megoldásokat, mint például a föld, a gyep és a kő. A térképen nyolc műtárgy felújítása, átépítése van jelölve, melyből a hallgatóknak kettővel kell foglalkozni. Az egyik feladat egy áteresz tervezése, a másik pedig állékonyság vizsgálat. A településről lefolyó csapadékvíz például a közlekedés miatt szennyeződik. Ezért környezetvédelmi megfontolásból a szennyeződött települési csapadékvizet átmenetileg tározni kell (előülepíteni), s ezt követően lehet a befogadóba vezetni. Ennek megoldása egy kisebb átmeneti csapadékvíz tározó létesítése. A tározó megoldását, amennyiben lehet, össze kell kötni egy korábbi patakszakasz (Holt-Cseszmei-víz) természetbe illeszkedő visszaállításával, más szóval revitalizációjával. A víz kártételeinek elhárítása mellett gondolni kell a víz használatára, hasznosítására is. Ennek érdekében foglakozunk a tározással és az öntözéssel. Így megtervezésre kerül egy kisebb terület esőztető öntözése is. Valamennyi tervezési megoldást hidrológiai és hidraulikai számításokkal kell meghatározni vagy ellenőrizni. 2. A tervezési terület (vízgyűjtő) főbb jellemzői A tervezési térkép egy konkrét terület tanulmányi célok szerint átalakított helyszínrajza. Minden beruházást a társadalmi elvárásoknak megfelelően és a természeti viszonyokhoz igazodóan kell megvalósítani. Az emberi tevékenységet és a természeti jellemzőket összefoglalóan és tágabb értelemben tájalkotó elemeknek is nevezünk. E szerint a tájat nyolc jellemzőjével írhatjuk le, illetve adhatjuk meg: (1) domborzat, (2) talaj, (3) alapkőzet, (4) klíma, (5) természetes növényzet, (6) állatvilág, (7) vízháztartás és (8) emberi tevékenység. A megadott helyszínrajzon szereplő terület a dunántúli dombságon, egy 262 km2 befoglaló nagyságú vízrendszer vízgyűjtőjének közepén foglal helyet. A terep legalacsonyabb völgyfenéki részei 125 m B.f. és a legmagasabb részei pedig 180 m B.f. szinten találhatók. A völgyek esése S =0,8-1,5%. A völgyfenék esése a torkolati szakasznál ennek kb. tizede. A vízgyűjtőt magában foglaló tájra a dombhátak szembetűnő aszimmetriája a jellemző. Valamennyi hát észak felé meredek, déli irány felé pedig hosszan elnyúló stabil, lankás a lejtő. A tervezési terület ökológiai adottságai révén jó és változatos mezőgazdasági terület. A talajjellemzőkről általános esetben a talajtérképek segítségével tájékozódhatunk. E szerint ebben a térségben a nedvesebb klíma erdőtársulások kialakulásának kedvezett. Ennek megfelelően nagyobb részt agyagbemosódásos barna erdőtalajok és a völgyfenéken pedig a szokásos öntés réti talajok helyett, kivételesen barnaföldek alkotják a felszíni talajtakarót. Fizikai talajféleségük agyag, kedvezőbb esetben pedig vályog. A savanyú kémhatású agyagok kötöttek, rajtuk a víz gyorsan lefolyik, előnyük, hogy az eróziónak eléggé ellenállnak. A rossz vízgazdálkodásuk miatt általában csak öntözéssel folytatható rajtuk biztonságosan növénytermesztés. A barnaföldek a mezőségi (csernozjom) talajokkal azonos termőképességűek. A völgyfenék okozta állandó nedves hatás miatt biztonságos növénytermesztés ezeken csak vízrendezéssel együtt folytatható. A patakmeder talajának mechanikai összetétele néhány kivételtől eltekintve agyag. Eltérés csak néhány keresztmetszeteknél van, ezeknél a mederanyag agyagos kavics. A terület földtanilag pannóniai agyag- és homoküledéken formálódott ki. A lejtőkön és a lejtő lábakon löszös-homokos és murvával kevert üledék nagy vastagságban található. A Koppány vízfolyás alatti löszös alapkőzeten a műtárgyak állékonysága szempontjából vízzáró réteg mélysége kb. Ht = 30 méter, míg máshol ez alacsonyabb, a térszínen általában 3–6 m. A pontosabb adatokat a későbbi feladatlap tartalmazza. Klíma jellemzés szempontjából a tervezési terület a mérsékelten meleg és mérsékelten nedves éghajlatú öv határán fekszik. Az évi napfénytartam átlagosan ezen a részen megközelíti a 2000 órát, a nyári évnegyed napsütéses óráinak száma 800 óra, a télié pedig

— 50 —


o

170–180 óra körül van. A hőmérséklet évi átlaga 10,8 C és a vegetációs időszaké pedig 17,4 o o C. A legmelegebb nyári napokon mért maximum hőmérsékletek sokévi átlaga 33,5 C, míg a o leghidegebb téli minimumoké -16,5 C. A csapadékeloszlást összefoglalóan a T-1. táblázat mutatja. A csapadék ciklikusan érkezik a területre, vagyis a száraz és nedves évek között nagy különbség van. Az átlagos évi csapadékösszeg 655 mm, a tenyészidőszaki 337 mm, a nem vegetációs periódusé pedig 318 mm. A legnedvesebb években csapadékösszeg (eróziós károkat okozva) akár 300 mm-rel is meghaladhatja a sokévi átlagot. A tenyészidőszaki (IV.1.–IX.30.) hőösszeg 3100 0C, melynek segítségével például egyszerűen becsülhető a tervezésre kerülő vízfelület párolgása. Különösen nagy a párolgás a tenyészidőszakban és a vízi növényzettel borított részeken, az ún. biológiailag drénezett területeken (nagy vízfogyasztású facsoportoknál). Élővilág-védelmi szempontból kevésbé értékes a környezet. A közvetlen hatásterületen országos vagy helyi jelentőségű védett természeti érték nincs. Florisztikai szempontból a vízgyűjtő Somogyicum kategóriába tartozik. Ezen a részen nagyobb részben fiatal és kisebb részt idősebb gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeaeCarpinetum praeillyicum) más fajokkal vegyülve fordulnak elő. Az eredeti vegetációt ún. maradványként a gyep (ősgyep) alkotja. E mellett említeni kell a vízfolyások szegélynövényzetét, továbbá a medrekben és a vízelvezető csatornákban elszaporodott gyomnövényzet is. A betelepült fajok néhány szürke nyár (Populus canescens) és fekete nyár (Populus nigra). A mezőgazdasági kultúrát gyep, szántó és gyümölcsös képezi, mely utóbbi nagy hányadban még a településen is megtalálható. A terület természetvédelmi értékszáma: 1. Látható, hogy ez kicsi, ezért is fontos, hogy a vízgyűjtő természeti értékei nagyobb figyelmet kapjanak. T-1. táblázat. A vízgyűjtő főbb meteorológiai adatainak sokévi átlagértékei Hónap

csapa- léghőnapdék, mérséklet fényes o mm C órák I. 43 -1,4 68 II. 47 0,2 93 III. 51 5,8 150 IV. 57 11,2 187 V. 62 16,4 243 VI. 60 19,7 261 VII. 53 21,8 288 VIII. 53 21,5 275 IX. 52 17,0 212 X. 66 11,3 166 XI. 60 5,4 74 XII. 51 0,8 53 Összeg 655 2070 Átlag 10,8 Vízrajzilag a Cseszmei-víz a Kis-Koppány (39 km, 262 km2) vízfolyáson keresztül egy nagyobb vízrendszeréhez tartozik. Cseszmei-víz általában gyér vizű, sőt a víz betározása nélkül, időként akár ki is száradhatna. A vízfolyás jellemző vízhozamai a szórványos észlelések szerint KQ = 0,01 m3/s, a KÖQ = 0.1 m3/s és a NQ = 15 m3/s. A nagy vízhozam különbségek a szélsőséges időjárás következményei.

— 51 —


A talajvíz mélysége — földtani adottságok miatt — egyenetlen. Mennyisége csekély, összetétele alapján az igen gyakori kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos típusú. Szulfáttartalma elenyésző. Az emberi tevékenység kapcsán a korábbi vízszabályozásokat kell említeni. Ennek során a mértékadó vízhozamok akadálytalan levonulása érdekében, a pataknak a torkolati hétszáz méter hosszú szakaszát, a hidraulikai célszerűség szerint „kiegyenesítették”, továbbá a vízfolyás felső szakaszára egy árvízcsúcs csökkentő tározót is építettek. A belterületi szakaszt burkolták, mely mára teljesen tönkrement, aláüregelődött, e miatt teljes felújítást igényel. A mezőgazdasági művelés hatása is jelentős, mivel a vízgyűjtőn minden termeszthető, mely erre a szélességi övre jellemző, feltéve, hogy az időjárás átlagosan alakul. A ciklikusság miatt a kiszámítható és biztonságos termelés érdekében igényként fogalmazódik meg a vízrendezés és az öntözés. A vízgyűjtőn található település részlegesen csatornázott. A csapadékvíz elvezetés megoldása napirenden van, ám a települési csapadékvíz csak előülepítés után átmeneti tározással vezethető a Cseszmei-vízbe. A vízgyűjtő tágabb környezetének egyetlen nyersanyaga a téglaagyag, amit több helyen fel is dolgoztak. Ezek következménye, hogy a felszín devasztált (szétrombolt, roncsolt felület és sok a tájseb). Az elhanyagoltság miatt a vízgyűjtőn illegális szemétlerakó is előfordul. A kivitelezéshez elő kell írni, hogy az építkezés kapcsán a kivágásra ítélt fák kitermelése csak a reprodukciós (szaporodási) időszakon kívül, tehát július 15. és február 15. között történhet. Továbbá, hogy a beruházónak és a kivitelezőnek gondoskodni kell a kivágott fák megfelelő pótlásáról, a gyommaginvázió megakadályozásáról, vagyis a mielőbbi visszagyepesítésről vagy művelésbe állításról. Az épített környezet jellemzése kapcsán csak régészeti vonatkozást lehet említeni. A helyi muzeológusok szerint a körzetben kiemelkedő jelentőségű avar kori település eltemetett maradványai kerülhetnek elő. Erre vonatkozóan a megvalósíthatósági tanulmányban intézkedéseket kell megfogalmazni. A hiányzó további részleteket, illetve adatokat a hallgatók — konzultáció segítségével — saját elképzelésük szerint vehetik fel. 3. A félév során megoldandó feladatok és elkészítendő, illetve beadandó munkarészek 3.1. Formai előírások és határidők A félév során olyan tanulmányterv elkészítése a cél, mely alapján megismerhető, illetve elbírálható a tervezett megoldás. A több részhatáridővel készítendő tervdokumentáció és annak munkarészei azt szolgálják, hogy az általános megoldástól eltérő adatok, körülmények és előírásokat egyértelműen és hiánytalanul megismerhetők legyenek. A részhatáridőket a gyakorlatvezetők közlik a hallgatókkal, de a feladatlap végén szereplő ütemterv alapján is lehet tájékozódni. A szöveges munkarészek szövegszerkesztővel, ceruzával vagy tintával készülnek. A rajzok általában vonalzóval tussal és néhány esetben szabadkézzel ceruzával, színezéssel és jelmagyarázat alkalmazásával skiccpauszra készülhetnek. Valamennyi munkarészt formatizálva kell beadni, s ellátva azt a legfontosabb adatokkal (lásd a kiadott keresztmetszetek szabványos szövegmezejét). A számítógéppel való tervezés bár indokolt, de az első tervrajzokat a hallgatóknak célszerűbb inkább kézzel készíteni.

— 52 —


3.2. Beadandó munkarészek A részhatáridőkkel készülő tervdokumentáció rajzi és szöveges munkarészekből áll, ezt dossziéban, annak belső oldalára írt tartalomjegyzékkel ellátva kell a félév végén beadni. BEADANDÓ MUNKARÉSZEK: Általános szabály, hogy minden tervezési munkarésznek önállóan értelmezhetőnek kell lennie. Ennek érdekében minden munkarészre fel kell írni a terv címét, a dátumot, a méretarányt, az észak jelet stb. Nem lehet az ebbeli hiányosságokat azzal indokolni, hogy a hiányzó-adat más mellékletben, például a rajzi mellékleten, vagy a számításokban szerepel. A) Műszaki leírás, melynek egyszerűsített tartalomjegyzéke ⎯ A tanulmányterv célja ⎯ Természeti, táji adottságok és adatok ⎯ A tervezett létesítmények funkcionális ismertetése ⎯ Vízfolyás-rendezési (patakszabályozási) munkák ismertetése ⎯ Műtárgy tervezési és méretezési munkák ismertetése ⎯ Vízhasznosítási munkák (öntözés, tározás, tereprendezés) ismertetése ⎯ Egyéb kapcsolódó munkák ⎯ A tervnek rajzi és számítási mellékletei (cím szerinti felsorolás) ⎯ Tervezői nyilatkozat B) A terv rajzi és számítási mellékletei 1. Átnézetes helyszínrajz (szabadkézzel a kiadott színes feladatlapra készítendő (vagy skiccpauszra), adatok és méretek megadásával) 2. Részletes hossz-szelvények (egy általános megoldás és egy a természetbe illeszkedő szakaszról) 3. Keresztszelvények 4. Műtárgy terv, M 1:50, pl. áteresz 5. Öntözés elrendezési helyszínrajza 6. A csapadékvíz átmeneti tározására szolgáló oldaltározó helyszínrajza 7. Számítási és méretezési melléklet összegyűjtve 8. Egyéb munkarészek és anyagok (pl. tervezői nyilatkozat, egyeztetési hozzájárulások) 9. Kiadott feladatlap és térkép 4. Megoldandó tervezési feladatok A gyakorlatokon, a félév során legalább több egymáshoz kapcsolódó kisebb tervezési, illetve számítási feladatot kell megoldani. A megoldandó feladatokat egy minimális alapszinten, a hallgatók maguk is teljesíteni tudják. Ugyanakkor egy jobb és igényesebb megoldáshoz, szükség van konzultációkra, más tárgyakban tanultak alkalmazására, könyvtári stb. információk beszerzésre. 1. tervezési feladat: Hidrológiai méretezés Minden létesítményt, fenntartást, üzemelést vagy beavatkozást úgy kell megtervezni, hogy megfeleljen a mértékadó terhelésnek. A vízzel kapcsolatos tervezésnél ez a mértékadó vízhozamok meghatározását jelenti. A mértékadó vízhozam (Qm) a hazai tervezési előírásoknak megfelelően egy adott valószínűségű nagyvízhozamot (NQp árvízhozamot) jelent: Qm= NQp% [m3/s], (1) ahol p[%] a mértékadó vízhozam előfordulási valószínűsége.

— 53 —


A p ún. meghaladási valószínűséget jelent, melynek reciprok értéke a visszatérési idő: 1 100 Tgy = = , (év) (2) p p% A p[%] — valószínűséget vagy a Tgy — visszatérési időt (gyakoriságot) előírások rögzítik (T-2. táblázat).

T-2. táblázat. A mértékadó vízhozamok valószínűsége és gyakorisága Méretezendő Belterületi műtárgyak: áteresz, híd, továbbá a meder Belterületi csapadékvíz elvezető árokhálózat Külterületi műtárgy Külterületi patakmeder Kis tározó műtárgyai

p[%] Tgy[év] 1

100

4 3 10 1

25 33,33 10 100

T-3. táblázat. Átszámítási variációs szorzótényezők Általános, hogy a számítási módszerek csak egy bizonyos valószínűséghez tartozó értéket adnak meg, ezért szükséges lehet azok átszámítása. Ha a p =10%-os előfordulási valószínűségű vízhozamot (szorzó-tényezőjét) 1,0-nek vesszük, akkor az ettől eltérő előfordulási valószínűségű vízhozamokat a T-3. táblázat segítségével határozhatjuk meg.

p, előfordulási Tgy, átlagos visszavalószínűség, térési idő, % év 25 4 20 5 10 10 5 20 4 25 3 33 2 50 1 100

Szorzótényező 0,80 0,85 1,00 1,19 1,23 1,35 1,45 1,70

A félévi tervezési feladatnál a mértékadó vízhozamokat a következő szelvényekre számítjuk: 1. A meglévő árvízcsúcs csökkentő tározó árapasztó műtárgyára (M7 műtárgy). 2. Az árvízcsúcs csökkentő tározó alvízi szelvényére ≡ patakmeder (14. szelvény). 3. A településről az átmeneti tározóba érkező csapadékvíz elvezető csatorna szelvényére. 4. A települési híd szelvénye (4. szelvény). 5. A Cseszmei-víz torkolati szelvénye (0+020 m). A mértékadó vízhozam számítási módszerét a tervezési feladatnál a vízgyűjtő nagysága (A, km ) alapján választjuk meg. Általában, ha A < 5-10 km2, a számítást a racionális módszerrel végezzük, illetve ezt a módszert részesítjük előnyben. Más esetben pedig 5 km2 < A <30 km2, a számítást a Csermák-féle eljárás szerint számítjuk. 2

a) Az árvízi tár ozó műtárgyainak és a mellékágak mértékadó vízhozama. Az NQp% meghatározása racionális méretezési módszerrel A NQp% mértékadó vízhozam az

NQ p % = α ⋅ i p % ⋅ A (m 3 /s) (3) képlettel számítható, ahol A — a szelvényhez tartozó vízgyűjtő nagysága, km2, α = α e Ae + α rl Arl + α sz Asz + ... (4) Az α súlyozott lefolyási tényező a képletben:

— 54 —

Ae + Arl + Asz + ...


erdőnél α e = , gyep, legelő, rét esetén α r = és szántónál α sz = . Az i p % csapadékmaximum függvényt a Hidrológiában tanultak szerint lehet számítani (KOKOWIN 4-22. és 4-23. ábrák). A tervezési feladatnak megfelelő alakú csapadékmaximum függvényt az −m

⎛T ⎞ i p = a⎜ ö ⎟ , l/s ⋅ ha vagy ⎝ 10 ⎠

l/s km2

(5)

összefüggés írja le. A nem mértékegység koherens képletben szereplő a és m függvényállandókat lásd T-4. táblázat tartalmazza. A mértékadó csapadék időtartama Tö megegyezik a τ összegyülekezési idővel ( Tö = τ ). Ennek számítása Wisnovszky-képletével: τ=

L2 AS

, perc

(6)

ahol L — völgyhossz [km], A — a szelvényhez tartozó vízgyűjtő terület a térkép alapján meghatározva [km2], S — a völgy átlagos esése [–]. T-4. táblázat. a csapadékmaximum függvény állandói 10-180 perces csapadékoknál p, való Tgy, a a m színűség gyakori ság % év l/s ⋅ ha m3/s ⋅ k m2 1 100 660 66 0,75 2 50 560 56 0,74 3 33 500 50 0,74 4 25 470 47 0,73 5 20 440 44 0,73 10 10 365 36,5 0,72 25 4 270 27 0,72 50 2 203 20,3 0,71 b) Az árvízi tározó alatti meder mértékadó vízhozama. Az NQp% meghatározása a záportározó árvízcsökkentő hatásának kiszámításával Az árvízcsökkentő tározó az előzőekben meghatározott árvizet mérsékli, az alvízre engedett csökkentett nagyvízhozamot Bukovszky-Marone átalakított képletével számíthatjuk: K NQalvíz=NQp% (1- á ) [m3/s], (7) V p% ahol: NOp%— a tározóba érkező mértékadó nagyvízhozam a (3) szerint, [m3/s] Ká — a záportározó térfogata, [m3], Ká = ………… m3 Vp% — a mértékadó nagyvízhozamhoz tartozó árhullám-térfogat, [m3]. A Vp% számítása: NQ p % ⋅ 2τ ⋅ 60 (8) Vp%= [m3] 2 ahol τ perc mértékegységben értendő.

— 55 —


c) Az NQp% meghatározása települések esetén racionális méretezési módszerrel A települési vízrendezés legtöbbször szerves kapcsolatban van a környező külterület vízrendezésével. A féléves tervezési feladatnál ilyen értelemben foglalkozunk ezzel a kérdéssel, vagyis meghatározzuk, hogy mennyi a településről kifolyó mértékadó vízhozam, azért, hogy az elvezető csatornát, a beeresztő műtárgyat, az átmeneti tározót és a leeresztő műtárgyat erre a vízhozamra méretezhessük. A csapadékból keletkező kártételeket leggyakrabban a záporesemények (felhőszakadások) okozzák. Belterületeknél a mértékadó vízhozamon a települési vízgyűjtőterület összegyülekezési idejéhez (τ =…...perc) tartozó és a p valószínűségű (p = 4%) modellcsapadékból keletkező elfolyás tetőző vízhozamát értjük. A modellcsapadékot az (5) képlettel számíthatjuk ki. A mértékadó vízhozam számításának képlete: NQ p % = ψ ⋅ i p % ⋅ A , l/s vagy m3/s, (9) Amely képletben az A — a szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület nagysága, hektár vagy km2 a térkép szerint (a település teljes területe), ψ — az ún. települési lefolyási tényező, dimenzió nélkül; ip — a p valószínűségűτ összegyülekezési időhöz tartozó csapadékintenzitás az állandó dimenziójától függően, l/s⋅ha vagy l/s⋅km2 , az (5) szerint. A települési lefolyási tényező (Ψ) meghatározására a ψ = 0,14 + 0,65R

(10) képlet javasolt, melyben az R a vízzáró felületek (tetők, utak, burkolatok) hányada (mértékegység nélkül). (A tervezési feladatnál R = 0,42) A racionális vízhozam-számításnál szükséges, illetve célszerű valamilyen mértékű késleltetést is figyelembe venni, ρ késleltetési tényező beszámításával. Ennek értéke a ρ = 0,62 m (11) képlettel becsülhető, melyben az m hatványkitevő azonos az (5) képlet hatványkitevőjével, vagyis m = 0,73. Mindezek alapján a településről érkező mértékadó vízhozam, melyre a csapadékvizet elvezető csatornaszakaszt méretezni kell a (12) NQ p % = ρ ⋅ψ ⋅ i p % ⋅ A képlettel számítható. Javított racionális módszernek nevezik azt a módszert, melynél a településnek csupán azt a részét veszik figyelembe a mértékadó vízhozam számításánál, melyről lefolyás valóban lehetséges. Ez esetben kihagyják a kőkerítéssel körbevett temetőket, a lábazatos udvarokat, a ligeteket, a művelésben lévő kerteket stb. a vízgyűjtő nagyságának számításából. d) Az NQp% meghatározása kisebb vízgyűjtőknél racionális méretezési módszerrel Külterületen kisebb vízgyűjtők esetén, mint például egy áteresz a mértékadó vízhozam számításának képlete: l/s vagy m3/s, (13) NQ p % = α ⋅ i p % ⋅ A , Amely képletben az α — az ún. átlagos lefolyási tényező, dimenzió nélkül. ip — a p valószínűségűτ összegyülekezési időhöz tartozó csapadékintenzitás az állandó dimenziójától függően, l/s⋅ha vagy l/s⋅km2 , az (5) szerint. A tervezett műtárgy vízgyűjtőterületén az összegyülekezési idő τ =60 perc.

— 56 —


e) A patak mértékadó vízhozamai. Az NQp% meghatározása Csermák-féle eljárással A Csermák-féle eljárás szerint a p = 3%-os valószínű mértékadó vízhozamok a vízgyűjtő nagysága szerint a következő képletekkel számítható: 5 km2
— 57 —


2. Hidraulikai számítások

2.1. A hidraulikai számításoknál alkalmazott vízszín esések és a feladatok meghatározása

— 58 —


2.2. A levonulási vízmélység és a vízsebesség számítása A hallgatók tanulták(?) a csatornák hidraulikai méretezését, ezért a gyakorlaton inkább a tervezési fortélyokat kell bemutatni, s fel kell hívni a figyelmet, hogy a hidraulikailag meghatározott mederméret és a tervezett mederméret között mindig nagy különbség van. Kár háromtizedesre számolni! Tanmenet: a) Chézy-képlet alakja és érvényessége Q = A ⋅ v = A ⋅ C R ⋅ S = A ⋅ k ⋅ R2/3 ⋅ S =

C = k ⋅ R1 / 6

Ahol minden jellemzőt ismertetni kell, esetleg egy kis szakmatörténelemmel vegyítve. (Pl. Szíly-Lenkei–féle méretezési nomogram) Jó lenne elmondani, hogy a k simasági tényező nagymértékben függ a meder „tisztaságától”. Mai felfogásunk szerint a „benőtt és elhanyagolt meder, k = 30 m1/3/s” kifejezést, egyre inkább úgy hívjuk, hogy „ökológiailag kedvező meder, k =30 m1/3/s”, más szempontból egyébként azt is mondhatjuk, hogy hosszú-szálú gyep (Bermuda-fű), mely az egyik legkiválóbb élő burkolat. b) A hidraulikailag optimális meder fogalma c) A megengedhető sebesség a talajra és a burkolatokra Kimosódási határsebesség, a kritikus sebesség különféle értelmezése (a vízépítésben még éppen nem történik semmi baj, a vízgazdálkodásban pedig a baj a kritikus sebességgel kezdődik) S h = α ⋅ v 2 , elragadó erő határértéke, Nm-2, (Du Boys-féle képlet, ezt most nem fogjuk használni, de aki akarja az beszéljen róla) d) A víz középsebességének csökkentési és az elragadó erő határértékének növelési módjai A legegyszerűbb és leginkább pártolt megoldás a növényzet, bár hátránya, hogy nagyobb szelvényre van szükség a kisebb sebesség miatt. Ez külterületen megengedhető, de belterületen már inkább nem csökkentjük, hanem növeljük a sebességet és ellenálló, ám drága és csúnya anyagot használunk a meder védelmére. Kőbordázás az esés csökkentésére és a mederállékonyság növelésre. Az előadáson több megoldás is szerepelt a legjellemzőbbet itt idézem. A sejt-idomkő nem szerepelt az órán! Példa: Legyen adott az 1. szelvény a következő adatokkal:

A szelvény parabola, méreteit a felvételi keresztmetszet tartalmazza. Adatok: Mértékadó vízhozam NQ10% = 8,0 m3/s. — 59 —


Simasági tényező, k = 45 m1/3/s, (A fenntartási előírások szerint és a természetvédelmi (élőhely védelmi) szempontok szerint felújított meder.) A levonulási vízmélységet és a vízsebességet iterálás útján határozzuk meg, de a hallgatók számítógépet (táblázatos bemutatást) is használhatnak. Kiindulás: S = 0,4 m/km, vagyis tangensben S = 0,0004 Az iteráció első lépése: h = 1,3 m, a keresztmetszetről leolvasható, hogy a vízszélesség t = 10,5 m. 2 Nedvesített keresztmetszet A = t ⋅ h = 9,1 m 2 3 A nedvesített kerület: vagy azonosnak vehető a víztükör szélességgel, vagy az ábráról pontosabban lemérhető. Ez utóbbi szerint K = 10,7 m A A hidraulikai sugár R = = 0,850 m K A mederben a víz középsebessége: v = k ⋅ R 2 / 3 S = 45 ⋅ 0,850 2 / 3 ⋅ 0,0004 = 0,808 m/s A mederben levonuló vízhozam: Q = A ⋅ v = 9,1 ⋅ 0,808 = 7,35 m 3 /s Az iteráció második lépése: h = 1,4 m, a víztükör szélessége az ábráról leolvasva, t = 10,7 m A nedvesített keresztmetszet A = 9,99 m2. A nedvesített kerület az ábráról leolvasva, vagy becsülve K = 10,9 m. A hidraulikai sugár R = A/K = 0,916 m A víz középsebesség v = k ⋅ R 2 / 3 S = 45 ⋅ 0,916 2 / 3 ⋅ 0,0004 = 0,849 m/s A mederben levonuló vízhozam: Q = A ⋅ v = 9,99 ⋅ 0,849 = 8,48 m 3 /s Az általunk keresett vízmélység az NQ10% = 8,0 m3/s vízhozamhoz 1,36 m lehet, de a közelítés miatt ennek pontos értéke nem is annyira fontos. A víz középsebessége kisebb, mint az agyag mederanyagra jellemző kimosódási határsebesség vkh= 1,2 m/s, tehát a vizsgált meder hidrológiai és hidraulikai szempontból is megfelel. Építéstechnológiai szempontból nagyon problémás. Kérdés a hallgatóknak: Ha maguk lennének a kivitelezők, meg tudnák-e építeni? Megjegyzés: h = 2,0 m-nél S=0,0008 esésnél a szelvény Q= 24 m3/s vízhozamot képes elvezetni. esés középseb. levonulási sor- szelvény- mértékadó simasági 3 S v, m/s vízm., h, Megjegyzés szám szám NQ , m /s együtth. 1/3 m k, m /s (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) 1. 0+020 8,0 45 0,0004 0,81 1,36 megfelel 2. 3.

— 60 —


4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

3+610

6,6

40

0,0023

1,47

1,5

v> vkh

Javaslatok a 12. szelvényhez: a) burkolat egy rövidebb szakaszon, b) gyeptéglázás, hogy a k simasági tényező csökkenjen, s ez által a sebesség is, c) fenékborda alkalmazása úgy, hogy az esés is csökkenjen (lásd előző oldalon fent az ábrát). 3. tervezési feladat: Áteresz tervezése A gyakorlatokon elmondottak, továbbá a tanszéki honlap adatai szerint, meg kell tervezni a megjelölt átereszt. Ennek során racionális méretezési módszerrel meg kell határozni a mértékadó vízhozamot és ennek megfelelően hidraulikailag méretezni kell a műtárgyat, meghatározva a megfelelő méreteket. 4. tervezési feladat: Átmeneti csapadékvíz tározó tervezése A félév során, az ütemterv szerint M 1:2000 méretarányú helyszínrajzú területre — az ehhez tartozó adatok alapján — készítse el a településről lefolyó káros csapadékvíz átmeneti tározójának vázlattervét. A települési mértékadó vízhozamot racionális méretezési módszerrel határozza meg. A tározó térfogata igazodjon az árhullám tömegéhez, ám térfogata legalább a feladatlapon szereplő értéknek megfelelő legyen. A tervezés számítási munkarészeként készítse el a tározó domborzati jelleggörbéit, nevezetesen a felületi- és a térfogati jelleggörbét és esetleg a földtömeg jelleggörbét. A tervezés rajzi munkarészeként készítse el a völgy hossz-szelvényét (a leghosszabbat), továbbá a völgy keresztmetszeteket legalább 20 m-enkénti sűrűségben (ajánlott MH 1:1000 és MV= 1:100 vagy MV= 1:50). A tározó helyszínrajzát pauszon, vagy más papíron M 1:1000 méretarányban adja meg. Amennyiben az előírt tározótérfogathoz földanyag kitermelésére is szükség lenne, azt a kijelölt helyen lehet deponálni, s a tervben ennek elhelyezését és adatait is ábrázolja. A tározó körvonalait és a vízleeresztésére szolgáló műtárgyat helyét külön rajzpapíron ábrázolja. 5. tervezési feladat: A leeresztő zsilip elcsúszás és felúszás elleni biztonságának vizsgálata A félévi ütemterv szerint, a gyakorlatokon elmondottak alapján, ellenőrizze az átmeneti tározó vízleeresztését szolgáló nyílt zsilipet elcsúszásra és felúszásra egy megadott tehercsoportosításra. A vizsgálatokat számítási melléklet formájában foglalja össze, ennek összefoglalásaként, amennyiben szükséges, a műtárgy állékonyságának biztosítása érdekében tegyen javaslatokat.

— 61 —


55. ábra. A nyílt zsilip metszete ÁLLÉKONYSÁG VIZSGÁLAT A vízépítési és más mélyépítési szerkezeteknél problémát jelent, hogy nincs olyan számítási algoritmus, amely megadná azokat a szerkezeti méreteket, amelyek alkalmasak a műtárgy teljes élettartama alatt fellépő terhek és hatások felvételére. A tervezési gyakorlatban megépült és megfelelő műtárgyak méretei alapján felvesszük a szerkezet méreteit, és ellenőrizzük, hogy megfelelnek-e a helyzeti és hidraulikai állékonyság feltételeinek. A helyzeti állékonyság ellenőrzésekor három lehetséges tönkremenetelt vizsgálunk: ⎯ elcsúszás az alaplemez mentén és vele párhuzamos síkokban, ⎯ felúszás, ⎯ felborulás. A hidraulikai állékonyság ellenőrzésekor ellenőrizzük az ⎯ az átszivárgó vízhozamot a műtárgy környezetében, ⎯ a hidraulikus talajtörés veszélyét. Ezen feladat keretében egy szabadon megválasztott terhelés (TEHERCSOPORTOSÍTÁS) esetében kell megvizsgálni a helyzeti állékonyságot. A műtárgy szerkezetéből következik, hogy az ellenőrzést elcsúszással és felúszással szembeni biztonság kimutatására kell elvégezni mivel a felborulás lehetetlen. A FELÚSZÁSSAL SZEMBENI BIZTONSÁG VIZSGÁLALATA A felúszást okozó hatás : hidrodinamikai felhajtóerő Számítása a BLIGHT-LANE elmélet szerint A felúszást fékező hatás: a szerkezet önsúlya és az alvizi és felvizi vízteher Figyelembe vesszük a vasbeton szerkezet önsúlyát és minden más szerkezetet, a biztonság javára kizárunk. Az oldalfal menti súrlódást, valamint az alaplemez konzolján kialakuló földterhet a biztonság javára nem vesszük figyelembe. A számított biztonság nszámított= a felúszást fékető hatások a felúszást okozó hatások Az előírt biztonság n=

— 62 —


AZ ELCSÚSZÁSSAL SZEMBENI BIZTONSÁG VIZSGÁLATA Az elcsúszást okozó hatások: a vízteher horizontális komponense A vízteher horizontális komponense a műtárgy felvízi- és alvízi oldalán is hat az elzáró szerkezet betétgerendáira,a vasbeton alaplemezre és az oldalfal 30 cm-es szélességére. Az elcsúszást fékező hatások: az alaplemez mentén kialakuló súrlódás az oldalfal menti ellenállás bizonytalan, elhanyagolható Az alaplemez mentén kialakuló súrlódási ellenállás függ a lefelé és felfelé irányuló erőhatásoktól és a talaj és vasbeton felület közötti súrlódási tényezőtől. Felfelé irányuló erőhatás: hidrodinamikai felhajtóerő F Lefelé irányuló erőhatás : a vasbeton szerkezet súlya Gvb alvizi vízteher Va felvizi vízteher Vf Az alaplemez konzolján ható földterhet, az elzáró szerkezet és a korlátok és más kisebb szerkezetek súlyát ennél a vizsgálatnál a biztonság terhére nem vesszük figyelembe. A talaj és a vasbeton alaplemez közötti súrlódási tényező a talaj belső súrlódási szögétől és a vasbeton felület minőségétől függ. A vizsgált műtárgy környezetében a súrlódási tényező f =tg( 0.80 * φ ) , ahol φ az altalaj belső súrlódási szöge. Az alaplemez mentén kialakuló súrlódás SA= f * (Gvb+Va+Vf-F ) A számított biztonság n számított= a felúszást fékező hatások / a felúszást okozó hatások Az előírt biztonság n= MINŐSÍTÉS A vizsgált tehercsoportosításban a szerkezet megfelelő, ha a számított biztonság nagyobb, mint az előírt biztonság. Ha ez nem teljesül, akkor a műtárgy méreteit meg kell növelni az állékonyság biztosítása érdekében. A változtatás mértékéről csak a teljes állékonyság vizsgálat elvégzése után lehet dönteni! 6. tervezési feladat: Holt-Cseszmei-víz revitalizációja A félévi ütemterv szerint kiadásra kerülő helyszínrajzon, szabadon alkalmazva az eddig tanultakat, tervezze meg a Holt-Cseszmei-víz revitalizációját összesen 750 m hosszban. A megadott mintakeresztszelvények, a be- és a kivezető, továbbá szabályozó műtárgyak segítségével tegyen javaslatot a holtág újjáélesztésére és hasznosítására. Készítse el a holtág javasolt hosszszelvényét (MH 1:1000 és MV= 1:100), legyen tekintettel a vízmegtartásra is. Ábrázolja M 1:2000 vagy M 1:1000 méretarányban a holtág helyszínrajzát, és ezen adja meg a jellemző szelvényekhez — a kiadott mintakeresztszelvényeket felhasználva — javasolt mintakeresztszelvény sorszámát, ezt a műszaki leírásban röviden indokolja is. A megtervezett mintakeresztszelvények és hosszszelvény alapján becsülje meg számítások alkalmazásával a holtág vízszállítását a vegetációs időszakban és a vegetációs időszakon kívül esetre. Tervezési feladat a Holt-Cseszmei-víz esetére 1. Hossz-szelvény megtervezése változó fenékeséssel, 2. Tájesztétikai tervezés, azaz természet harmonikus megoldások alkalmazása a revitalizáció érdekében, 3. Hidraulikailag megfelelő mintakeresztszelvények tervezése a változó eséseknek megfelelően, 4. A tervezett megoldás hidraulikai értékelése a meder vízszállító képességének meghatározásával

— 63 —


5. Élőhely tervezés ökológiailag szempontok szerint és a fenntarthatóság érdekében (saját elképzelés szerint), 6.1. A patak revitalizáció elméleti háttere A vízfolyások fejlesztésével kapcsolatos feladatok jellege: ⎯ természetharmonikus vízfolyás rendezésés, ⎯ vízfolyás eredeti állapotának helyreállítása, ⎯ holtág rehabilitáció, ⎯ vízfolyás rekonstrukció, ⎯ vízfolyás kreácuó

56. ábra. Vízfolyások szakaszjellege A tervezéseknél érvényesülő társadalmi elvárások a vonalvezetés, a burkolatok és a műtárgyak vonatkozásában. A hagyományos és a természet harmonikus tervezés összehasonlítása Hagyományos: Természetharmonikus: egyenes vonalvezetés, meanderező vonalvezetés, szabályos prizmatikus keresztszelvények, „lekerekített” keresztszelvények, azonos fenékesés, változó fenékesés, sima meder, benőtt élőhely, az élőhely hiánya, fajgazdagság, öntisztulás hiánya miatt rossz vízminőség, jelentős öntisztulás által jobb vízminőség, a tájidegen építőanyagok túlsúlya, helyi építőanyagok és biotechnika alkalmazása, egyfunkciós megoldások alkalmazása tájesztétikai megoldások alkalmazása

— 64 —


A természet harmonikus megoldások ismereti háttere (Mérnökbiológia avagy biotechnika alkalmazása kisvízfolyások rendezésénél) A mérnökbiológiai építési mód biológiai ismereteken alapuló, a vízépítésben és a földműépítésben alkalmazott mérnöki építő technikát jelenti. A kisvízfolyások rendezésénél főleg mérnökbiológiai módszereket (biotechnikát) alkalmazunk, vagyis élő építőanyagokat és/vagy élettelen anyagokat kombinálva használunk. Mérnökbiológiai hangsúlyozottan foglalkozik a művi létesítmények tájba illesztésével, vagyis a tájesztétikai szempontok figyelembevételével. A természet harmonikus (természet közeli) megoldásokat a természettől leshetjük el, mert: ⎯ a természet megmutatja hogyan érhető el a hidraulikai cél (pl. összetett lefolyási keresztszelvény, parabola szelvény, görgeteges meder, meanderező meder) ⎯ a statikus és dinamikus terheléseknek ellenállnak természeti elemek megfigyelése, illetve alkalmazása (pl. kövek, fák), ami által a műszaki cél elérhető ⎯ a természet maga formálja a vízfolyást vízhozamával és annak hordalék szállításával és fenntartási beavatkozások nélkül is megmarad, így ezáltal a gazdasági cél is érvényesül ⎯ a vízi környezet háztartását legjobban a természet biztosítja (ökológiai cél) A mérnökbiológiai építési mód többfunkciós, az egyes funkciók a következők: műszaki - a part erózióvédelme, - a rézsű felületek védelme a csapadék, a szél és a fagy ellen, - a rézsű állékonyság növelése a talaj-gyökérzet által, ökológiai - szélsőséges hőmérsékleti és nedvesség viszonyok kiegyenlítése - a talajvízháztartás javítása víztelenítés és tározás által, - talajképződés, illetve humuszképződés elősegítése, - élőhely teremtése a növények és az állatok számára, - a parti és az ikra lerakó zónák árnyékolása, - a vízfolyás tisztítása a káros anyagok megkötése révén, gazdasági - építési és fenntartási költségek csökkentése, - a mező- és erdőgazdasági, továbbá pihenési célokra használható területek teremtése, esztétikai - a vonalvezetés tájharmonizálása, - a műtárgyak és épített elemek tájba illesztése. Mérnökbiológiai építési módok 1. Felületvédő építési módok A felületet lefedik, ezáltal védik a talajt a felületi eróziótól és a besugárzástól. Javítják a hő- és vízháztartást és a talaj biológiai aktiválását. Szalmaterítések (mulcsok) a vegetációs időszakon túl is védelmet nyújtanak a csapadékerózió ellen. 2. Stabilizáló építési módok Vonalasan és csoportosan elrendezett rendszerek: bokrok és fák, továbbá kihajtásra képes ágak és dugványok. Stabilizálják, illetve biztosítják a partot és a rézsűt azáltal, hogy gyökérzettel növik át a talajt és hogy vizet fogyasztanak. 3. Kombinált építési módok Az élő (növények és növényi részek) építőanyagokat élettelenekkel (kő, beton, acél, műanyag) kombinálják, ezáltal biztosítják a rézsűk és partok állékonyságát. 4. Kiegészítő építési módok Magukba foglalják a vetéssel és ültetéssel telepített növényeket, ezek az átmenetet biztosítják a beépítésektől a tervezett végső állapotba. — 65 —


6.2. Megoldandó feladatok 1. Helyszínrajz tervezése: — mederkorrekció, — szigetek, — kotrás. 2. A mintakeresztszelvények kiválasztása — élőhely tervezés, — állékonyság, — parthasználat. 3. Hossz-szelvény tervezése változó fenékesés 4. A meder hidraulikai méretezése 6.3. Összefoglalás 1. Helyszínrajzi vonalvezetési korrekció meanderezés megerősítésére megfelelő keresztszelvény alkalmazásával. 2. Kb. négy mintakeresztszelvényt válasszunk ki és a helyszínrajzon adjuk meg ezek alkalmazási helyeit. 3. Hossz-szelvény megtervezése változó fenékeséssel. Legalább kétféle esést alkalmazzunk. A meder mélyítése miatt kikerülő iszapot a mederben „sziget” formájában deponáljuk. 4. A megoldást hidraulikailag értékeljük vegetációs- és vegetáción kívüli időszakra. Számítsuk ki a legkisebb esésű meder-szakasz vízszállító képességét különböző vízmélységekre és rajzoljuk fel a meder Q-H jelleggörbéjét. A keresztszelvény méretét becsüljük, az érdességet, illetve simaságot pedig a kiadott segédlet alapján vegyük fel. 5. Tájesztétikai tervezés külön nem feladat, de erre vonatkozó ötletek megfogalmazása emeli a megoldás értékét. Például tanösvény, pihenőhely, kerékpárút stb. megjelenítése a helyszínrajzon javasolt. 6. Ökológiai tervezés fontos, de élőhelyek egyedi tervezése meghaladja a feladatot. 7. tervezési feladat: Öntözés tervezése A félévi ütemterv szerint, a kiadott adatokat felhasználva, készítse el a bejelölt terület öntözési tervét. Az öntözést csévélhető szárnyvezetékű esőztető öntöző géppel oldja meg. A tervezés kiindulási adatait ez a feladatlap tartalmazza. 8. tervezési feladat: Műszaki leírás készítése A tanszéki honlapon szereplő segédlet szerint készítsen részletes műszaki leírást a vízgyűjtőfejlesztési tanulmánytervhez. Műszaki leírás készítésének főbb szabályai Általános szabályok: lényegi összefoglalás, melyből az egész terv megismerhető, könnyű áttekinthetőség, tagolt. A műszaki leírás készítésénél fontos a szövegtagolás és műszaki nyelvi stílus és a különféle címek felírása, a megoldott feladatok megnevezése A műszaki leírás elejére tartalomjegyzéket kell csatolni a főbb munkarészek alcímként való kiemelésével és a mellékletek jegyzékével.

— 66 —


A műszaki leírás tartalma: 1. A tanulmányterv célja Ismertesse a kiadott feladatlap alapján, hogy a vízgyűjtő-fejlesztési tervet milyen célból készítjük, melyek voltak a főbb feladatok (címszerű felsorolás) és a tervezéshez milyen alapadatok állnak rendelkezésre (a fizikai jellemzők értékeire ebben a munkarészben csak utalni kell, ezt inkább a természeti jellemzőknél részletezzük). Itt lehet kiemelni (amennyiben ezt fontosnak tartjuk) az alkalmazott főbb tervezési elveket is. 2. Természeti, táji adottságok és adatok A mérnöki létesítményeket, amennyiben kisebb kiterjedésűek, akkor a közvetlen környezetükhöz, ha pedig nagyobb kiterjedésűek, akkor a tágabb környezetükbe illesztjük. Egy vízgyűjtőfejlesztési munkát, a méretből adódik, hogy abba a nagyobb tájba szükséges illeszteni, amelyben elhelyezkedik. Ennek megoldásához, minél részletesebben ismerni kell, és figyelembe is kell venni a táj adottságait. A táj adottságait nyolc tájalkotó elem jellemzi, melyeket csoportosítani, illetve összevonni is lehet. E szerint a vízgyűjtő adottságait, például a következő csoportosításban lehet megadni: 2.1. A domborzat 2.2. A talaj és az alapkőzet 2.3. A klíma 2.4. A természetes élővilág, 2.5. A vízgyűjtő vízháztartási jellemzői 2.6. Az emberi tevékenység és az infrastruktúra jellemzése A felsorolásban szereplő adatokat, főképpen helyszíni bejárás, szakirodalom és szakvélemények alapján lehet beszerezni, a félévi feladatnál jobb híján a feladatlap adatait vegyük át, akár szó szerint idézve azt (azért ilyen részletes, hogy a hallgatók használhassák), továbbá használjuk fel a kiindulási adatokat is. Az adatok forrását mindig tüntessük fel, a szakirodalmi forrás megnevezése a munka érdeme, hiánya pedig mindig gyanús. Az adottságok ismertetéséhez rendszerint szükség van egy áttekintő helyszínrajzra is. Ilyet a Tanszék honlapján találunk, alkalmazzuk azt. A szövegben gyakran változik az ábra mérete, ezért lépték vonalzót mellékeljünk az ábrához a viszonyítás érdekében. Ennek a résznek a célja, hogy bemutassuk milyen mértékben vettük figyelembe a természeti jellemzőket a tervezésben. 3. A tervezett vízfolyás-rendezési (patakszabályozási) munkák és elvégzett vizsgálatok ismertetése Ennek bevezetőjében tanácsolható röviden felsorolni e fejezet tartalmát. 3.1. Hidrológiai méretezés Hivatkozva, hogy a számítás részleteit a „Számítási melléklet” mely pontja (pontjai) tartalmazza, ebben a pontban csak és kizárólag a tervezés során felhasznált (kapott és számított) végeredményeket kell megadni. Például hány keresztszelvény lett méretezve, s mennyi a mértékadó vízhozamuk. Milyen más létesítményekhez határoztunk meg mértékadó terheléseket és ezek értéke mennyi. Ne csak a változó betűjelét (dőlt betű), hanem szöveges megnevezését is adjuk meg. Szóba jöhet az eredmények táblázatos megadása is, ám ebben az esetben is szükség van a táblázat magyarázatára. Például, a kiugró értékeket indokolni kell, meg kell adni a számítás nevét, esetleg röviden a számítás elvét is. Utalhatunk a nehézségekre és azok korrigálására. A módszereknél tapasztalható volt, hogy ezek pontossága nagyon korlátozott. Ennek megfelelően három (néha négy) értékes számjeggyel adjuk meg az értékeket. A 4-5 tizedes pontosság értelmetlen adatközlésre utalna, ne tegyük!

— 67 —


3.2. A tervezett patak hossz-szelvény ismertetése Ez a tervezési feladat két részből állt. Hivatkozzunk a „Hossz-szelvény” és a „Helyszínrajz mellékletekre” és röviden ismertessük, hogy milyen a patak természetes hossz-szelvénye, s mi volt a feladat. Ismertessük a település feletti szakasz jellemzőit az elvégzett hidraulikai ellenőrzés alapján (itt is hivatkozzunk a „Számítási mellékletre”), majd a települési és torkolati tervezett szakasz tervezett jellemzőit adjuk meg. Itt szükség szerint sematikusan egy jellemző keresztmetszetet is bemásolhatunk, ám hivatkozzunk hogy a részletes megoldásokat a „Mintakeresztszelvények” munkarész tartalmazza. 3.3. A tervezett áteresz hidraulikai vizsgálata Hivatkozva a „Számítási mellékletre”, továbbá az áteresz megoldását tartalmazó rajzokra, ismertessük a tervezett áteresz helyét, funkcióját, és főbb méreteit, továbbá a hidraulikai vizsgálat végeredményeit. 3.4. Települési csapadékvíz átmeneti tározója 3.4.1. Tározótér A kiadott M 1:2000 méretarányú helyszínrajzú területre — az ehhez tartozó adatok alapján — elkészítettük a településről lefolyó káros csapadékvíz átmeneti tározójának vázlattervét. E pontban ezt kell ismertetni, a legfontosabb adatokkal együtt. Szóba jöhet — mivel nagyrészt tervezési végeredmény — a tározó morfológiai jelleggörbéinek szövegbe illesztése. A morfológiai görbék maradhatnak a számítási mellékletben is, ám a műszaki leírás szövegében ekkor is említést kell ezekről tenni. Meg kell említeni, hogy a szükség volt e tereprendezésre, vagy földanyag kitermelésére, ha igen a megoldást és mennyiségeket meg kell adni. 3.4.2. A beeresztő műtárgy állékonyságvizsgálata Ellenőrizésre került — egy megadott tehercsoportosításra — az átmeneti tározó vízleeresztését szolgáló nyílt zsilip elcsúszásra és felúszásra. A vizsgálatokat számítási melléklet és a műtárgyról készített léptékarányos rajz foglalja össze. Erre hivatkozva itt adjuk meg, hogy milyen vizsgálatokat végeztük, s ezek alapján milyen következtetésre jutottunk, s amennyiben szükséges, a műtárgy állékonyságának biztosítása érdekében mire van szükség (javaslat). 3.5. Holt-Cseszmei-víz revitalizációja A megadott mintakeresztszelvények, be- és kivezető műtárgyak, és művek segítségével javaslat készült a holtág újjáélesztésére. Ismertesse a holtág javasolt hossz-szelvényét (MH 1:1000 és MV= 1:100), továbbá a holtág helyszínrajzát, és a kiválasztott, vagy a javasolt mintakeresztszelvények sorszámát. Amennyiben tudja, a műszaki leírásban röviden indokolja meg a megoldást. A megtervezett mintakeresztszelvények, és hossz-szelvény alapján becsültük (számítások alkalmazásával) a holtág vízszállítását a vegetációs időszakban és a vegetációs időszakon kívül esetre. Ezek végeredménye a Q-h jelleggörbe, melyet vagy itt, vagy a „Számítási mellékletben” kell megadni. A jelleggörbékből levonható tanulságot egy-két mondatban foglalja össze. 3.6. Öntözési tervezése A „Számítási melléklet” megfelelő pontjára hivatkozva ismertetni kell a számítási végeredmények alapján a tervezett öntözést. Például, meg kell adni a terület nagyságát, a szórófej vízhozamát, a berendezés nyomásigényét, az öntözési időt, a kiadásra tervezett víz mennyiségét. Mivel a tervezett öntözés helyszínrajzi vázlatát (elrendezését) is ki kell dolgozni, a műszaki leírásba az adatokat a rajzról vegyük át. 3.7. Egyéb kapcsolódó munkák és megoldási módok — 68 —


Ez a pont fakultatív, s nem minden hallgatónál szükséges ilyen pont beiktatása. Azok a hallgatók, akik számítógépes tervezést használtak értelemszerűen iktassanak be a gépi tervezéssel kapcsolatos pontot. Más esetben itt lehet ismertetni a közlekedés, a területhasználat módosítást, a tereprendezést, a birtokvédelem, továbbá a balesetvédelem érdekében tervezett munkákat, továbbá az egyedi plusz feladatokat. 4. A tervnek rajzi és számítási mellékletei (cím szerinti felsorolás) A műszaki leírás e pontjában a tervdokumentáció ún. B) részét, vagyis a tervnek rajzi és számítási mellékleteit kell felsorolni cím szerint. Az összeállítást, a kiadott feladatlap alapján, figyelembe véve az évközi változásokat, kell megfogalmazni. Ne feledkezzünk meg olyan egyéb anyagokról, mint pl. a tervezői nyilatkozat, és esetleg az ún. egyeztetési hozzájárulások, vagy geodéziai alappontok felsorolása. Ennek formanyomtatványát a konzulens tanártól szerezhetjük be. A műszaki leírás kifejezi a tervező felelősségvállalását is, ezért e dokumentumot lapszámozni, dátumozni kell, és feltétlen alá kell írni.

— 69 —

A műszaki leírás és készítésének főbb szabályai MELLÉKLET:

TERVEZŐI NYILATKOZAT

Alulírott ……………………. építőmérnök hallgató kijelentem, hogy a ….…………… …………………………………….című tervdokumentáció a vonatkozó rendeleteknek megfelelően ⎯ az alkalmazott műszaki megoldások megfelelnek az általános érvényű és eseti hatósági előírásoknak, illetve műszaki irányelveknek, ⎯ megfelelnek a hatályos rendeletek, szabályzatok, Országos MSZ és ágazati szabványok, műszaki előírások követelményeinek, ⎯ a tárgyi tervdokumentáció a létesítmény (létesítmény csoport) telepítésére, tervezésére és üzemeltetésére vonatkozó munkavédelmi, biztonságtechnikai szabályok, további egyéb hatósági, egészségvédelmi és környezetvédelmi előírások betartásával készült, valamint ⎯ ezek érvényesítésének módját, adatait a műszaki leírás megfelelő fejezetei tartalmazzák A terv két év elmúltával csak a tervező engedélyével használható.

Budapest, Dátum. ………………..

…………………………….. építőmérnök hallgató Neptun kódja:

— 70 —

BMEEOVVAT27 segédlet a BME Építőmérnöki Kar hallgatói részére. Az építész- és az építőmérnök képzés szerkezeti és tartalmi fejlesztése

Recommend Documents