BIZTONSÁGI ELEMZÉS
ERECO ZRt.
A biztonsági elemzés nyilvános változata!
2013.
Tartalomjegyzék 1 Általános adatok..................................................................................................................3 2 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem környezetének bemutatása ..................................4 3 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem bemutatása........................................................25 4 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset által való veszélyeztetés értékelése .....29 5 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés eszközrendszere ...32 6 A biztonsági elemezés készítői ..........................................................................................35
-2-
1 Általános adatok Veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem neve:
ERECO ZRT. akkumulátor divízió központi telep
Üzemeltető neve:
ERECO ZRT.
Üzemeltető székhelye:
1106 Budapest Gránátos u. 1-3.
Az üzem (telephely) pontos címe:
1106 Budapest Gránátos u. 1-3.
Az üzem tevékenységi köre, rendeltetése:
Hulladék begyűjtés-előkezelés
Az üzem levelezési címe:
1106 Budapest Gránátos u. 1-3.
Telefon munkaidőben:
06-1433-9999
Telefon munkaidőn kívül:
06-1433-9999
Fax (központi):
06-1433-9900 Dauphin Guillaume Curt igazgatósági tag
Vezető neve, beosztása:
Sziráki Mátyás termelési igazgató
Vezető levelezési címe:
1106 Budapest Gránátos u. 1-3.
Vezető e-mail címe:
[email protected]
Vezető telefonszáma, fax száma:
06-1-433-9999, 06-1-433-9900
Kapcsolattartó neve, beosztása:
Palágyi Eszter Éva környezetvédelmi megbízott
Kapcsolattartó e-mail címe:
[email protected]
Kapcsolattartó telefonszáma, fax száma:
06-1-433-9999, 06-1-433-9900
GPS koordináta:
47°28´59.8´´; 19°9´43.82´´
-3-
2 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem környezetének bemutatása 2.1 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem elhelyezkedése Az Ereco Zrt. (továbbiakban: Telephely) 1106 Budapest, Gránátos u. 1-3. alatt, található. A Telephely a Budapest, X. kerület Maglódi út – Akna utca – Gránátos utca útvonalon közelíthető meg a legegyszerűbben. Telephely elhelyezkedését, megközelíthetőségét és közvetlen környezetét az alábbi térkép mutatja be:
2.2 Lakott területek jellemzése Az Ereco Zrt. közvetlen környezetében, a hatásterületeken lakott terület nem található. Ugyanakkor a Telephellyel szemközben menedékhely üzemel, amelyet lakott helyként veszünk figyelembe a számításoknál. A Telephelyen üzemelő gázolaj kút és a menedékhely elhelyezkedését az alábbi ábra mutatja be:
-4-
A menedékhely részletes adatait a 3.3 Lakosság által leginkább látogatott létesítmények, közintézmények c. alfejezet tartalmazza. 2.3 Lakosság által leginkább látogatott létesítmények, közintézmények A Telephely közvetlen környezetében az alábbi közintézmények, tömegtartózkodási helyek találhatók: 1. Észak, észak-nyugati irányban, telek szomszédságban a Merkapt Maraton Sportközpont (1106 Budapest, Maglódi út 12/A.) található, 5,5 hektár területen. A területen egy füves labdarúgópálya, három salakos teniszpálya, két tekepálya és egy kispályás bitumenes labdarúgópálya van. 2. Északi irányban, légvonalban kb. 50 méter távolságban Hajléktalanokért Közalapítvány PRO DOMO Éjjeli Menedékhely és Rehabilitációs Szálló Budapest, Gránátos u. 2. szám alatt található. Befogadóképessége: 25 + 34 férőhely. 3. Déli irányban, légvonalban kb. 350 méter távolságban a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet (1106 Budapest, Maglódi út 89-91.) található. 2.4 Természeti területek, műemlékek és turisztikai nevezetesség A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által nyilvántartott műemlék adatbázis alapján Budapest X. kerületben összesen: 33767 db műemlék található, melyek közül 42 db védett objektum. A legközelebbi műemlék a Budapest X. kerület, Maglódi út 35-51. szám alatt lévő Kőbányai Sörgyár, amely Telephelytől légvonalban kb. 450 méter távolságban található. A Telephely 500 méteres környezetében természeti terület nem található. 2.5 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset által potenciálisan érintett közművek A Telephely környezetében – hatásterületen – közműszolgáltató nem található. 2.6 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem környezetében működő gazdálkodó szervezetek A Telephely környezetében lévő szomszédos üzemeket az alábbi kép mutatja:
-5-
A Telephely a szomszédos gazdálkodó szervezetekkel nincs üzemeltetési, szolgáltatási kapcsolatban. A felmérés alapján a környezetben nincs olyan gazdálkodó szervezet, melyet dominóhatás szempontjából figyelembe kellene venni. 2.7 A társadalmi kockázat számítása során figyelembe vett tényezők részletes bemutatása A társadalmi kockázat számítása során figyelembe vett adatokat az alábbi térkép mutatja be:
-6-
2.7.1 A társadalmi kockázat számítása során figyelmen kívül hagyott gazdálkodó szervezetek A társadalmi kockázat számítás során figyelembevételre került az összes környezetben lévő gazdálkodó szervezet.
-7-
2.8 A természeti környezetre vonatkozó legfontosabb információk: 2.8.1 Meteorológiai jellemzők Hőmérséklet: Az éves középhőmérsékletek sorozatát tekintve jelentős ingadozást láthatunk a XX. század folyamán. Az 1940-es évek közepéig emelkedett a hőmérséklet, majd egy hidegebb periódus következett be, a melegedési folyamat az 1970-es években kezdődött ismét, és azóta is tart. Hideg évek túlnyomórészt a század első felében fordultak elő Budapesten. Az évszázad leghidegebb éve 1940, amikor az évi középhőmérséklet mindössze 8,8 ºC volt. Az évi középhőmérséklet változását 1901-2000 között az alábbi ábra mutatja be:
A 1901-2000-es időszakban a legmelegebb évek a globális hőmérsékleti tendenciákkal összhangban a múlt század utolsó évtizedében léptek fel, ezek rendre 2000, 1994 és 1992 voltak.
Az
éves
középhőmérsékletek
sorozatából
az
1971-2000
közötti
időszak
átlaghőmérsékletére 11,4ºC adódik, ami mintegy két tized fokkal meghaladja az előző, 196190 közötti periódus átlagát. A hőmérséklet átlagos éves járását tekintve elmondható, hogy a január havi átlagok a legalacsonyabbak, a júliusiak pedig a legmagasabbak. A legmelegebb és a leghidegebb hónap középhőmérséklete közötti különbség az éves közepes hőingás. Budapest megfigyelési sorozatán ez az érték általában 20ºC körül alakul, de előfordultak kiugróan magas (28,3ºC), illetve alacsony (13,5ºC) értékek is, főleg a század középső évtizedeiben. Az évi minimum hőmérsékleteket 1901-2000 között az alábbi ábra mutatja be:
-8-
Hideg telek gyakrabban léptek fel a század elején, az 1971-2000 közötti időszakban a leghidegebb évszak középhőmérséklete 1,6ºC. A téli hónapok közül leghidegebb a január, 1961-1990 között a januári átlag -0,5ºC, míg az 1971-2000 intervallumban a januárok átlaga már pozitív, 1ºC-kal magasabb, mint az előző normál érték. A téli hónapok középhőmérséklete változékony az egyes évek között, voltak évek, amikor a napi középhőmérsékletek csak néhány esetben csökkentek 0ºC alá. Rendkívüli hideget regisztráltak azonban 1942 januárjában, amikor a havi középhőmérséklet Budapesten mindössze -8,7ºC-ot tett ki, a hónap minden napján negatív volt a napi maximum. A legenyhébb 1983 januárja volt, 4,8ºC-os havi átlaghőmérséklet és 2,3ºC-os átlagos havi minimum-hőmérséklet lépett fel, ezek már megközelítik a márciusra jellemző értékeket. A leghidegebbet 1929. február 11-én mérték, a minimumhőmérő -23,4ºC-ot mutatott ezen a napon. Fagyos napok, vagyis amikor a napi minimum-hőmérséklet 0ºC alá süllyed, döntően november és március között alakulnak ki, számuk az egyes években igen eltérő lehet. A század első felében fellépő hideg telek következtében három olyan év is volt, amikor a fagyos napok száma elérte a 100-at. Számuk jelentősen csökkent, a század folyamán mintegy 12 nappal lett kevesebb. A megfigyelések szerint a század utolsó harmadában egyedül 1996-ban alakult ki 80-nál több fagyos nap. A fagyos napok (T≤0°C) számát éves eloszlásban az alábbi ábra mutatja be:
-9-
A nyári hónapok közül a legmelegebb a július, 1971-2000 átlagában 21,8ºC. A legmelegebb 1995 júliusa volt 24,9ºC-os havi átlaghőmérséklettel, a leghűvösebb pedig az 1913-as év júliusa, a havi átlag mindössze 18ºC-ot tett ki ebben a hónapban. Az eddigi legmagasabb havi középhőmérsékletet 1992 augusztusában észlelték, értéke 26,6ºC. A 100 éves idősor abszolút maximuma 39,5ºC, 1935. július 28-án lépett fel. A melegebb periódusok jellemzői a hőségnapok, amikor a napi maximum-hőmérséklet eléri a 30°C-ot. Kiemelkedően magas számban fordultak elő hőségnapok 1947 nyarán, 53-szor regisztráltak 30ºC-nál magasabb napi maximum-hőmérsékletet. Az 1971-2000 időszak nyarai átlagosan 21 hőségnappal jellemezhetők. Az 1970-es évek közepétől rendkívüli módon megemelkedett a meleg éjszakák száma, a 100 év tekintetében mintegy 9 nappal, például 1992-ben és 1994-ben 30 olyan nap volt, amikor a hőmérséklet nem csökkent 20ºC alá. Az évi maximum hőmérsékleteket 1901-2000 között az alábbi ábra mutatja be:
- 10 -
A tavaszi időszakra a gyors melegedés jellemző. Míg márciusban a havi középhőmérséklet 7ºC alatt van, addig a májusi átlag megközelíti a 17ºC-ot. A tavaszok sokéves átlaghőmérséklete 1971-2000 között 11,8ºC. A múlt század utolsó éveinek pozitív eltérései miatt jelentős melegedés tapasztalható ebben az évszakban is az elemzett időszak során. A három őszi hónap átlaghőmérsékletei az átmeneti jelleg miatt, hasonlóan a tavaszi hónapokhoz, nagy eltérést mutatnak. Szeptemberben a sokévi átlaghőmérséklet 17ºC, októberben 11ºC, novemberben pedig 5ºC körül alakul. Az őszi hőmérsékletek 1971-2000-es átlaga 11,2ºC. Hűvös őszök főleg a XX. század elején domináltak, a növekedés a teljes idősort tekintve ebben az évszakban a leglassúbb. Az évi abszolút hőmérsékleti szélsőértékek átlagaival jellemezhetők az átlagosan egy éven belül várható extrém hőmérsékletek. Az 1971-2000-es időszakra vett átlagos abszolút maximum 34,7ºC, három tized fokkal magasabb, mint az 1961-1990-es érték, az abszolút minimumok átlagosan -10,6ºC-ot vettek fel 1971 és 2000 között, ez két tized fokkal alacsonyabb érték a korábbi normál időszak átlagánál. Csapadékviszonyok: A budapesti éves csapadék 1971-2000-es átlaga 534 mm. Az elmúlt évszázad folyamán a csapadék mennyisége csökkent, mértéke a 100 év alatt megközelítette a 10%-ot. Az évek közötti változékonyság igen jelentős, a csökkenés ellenére nagy csapadékú évek a század végén is előfordultak, s voltak aszályos évek a század első felében is. A legszárazabb és legnedvesebb évek csapadékösszege között több, mint kétszeres a különbség. A száz év alatt kétszer haladta meg az éves csapadékmennyiség a 900 mm-t, a konkrét érték 1937-ben 988
- 11 -
mm, 1915-ben 940 mm volt. A legszárazabb négy évben (1997, 1992, 2000, 1973) a 400 mmt sem érte el az éves összeg. A legnagyobb napi csapadékösszegek éves eloszlását az alábbi ábra mutatja be:
A tavaszi csapadékmennyiség sokévi átlaga 134 mm, a 100 év alatti csökkenés ebben az évszakban volt a legjelentősebb, megközelítette a 30%-ot. A legszárazabb tavasz 1993-ban volt, amikor a 3 hónap alatt lehullott mennyiség nem érte el a 45 mm-t. A legtöbb csapadék az éves szinten is a legcsapadékosabb 1937-es évben hullott, ekkor 382 mm volt az évszakos összeg, ami több mint másfélszerese a második legnedvesebb tavasz évszakos összegének (1914, 214 mm). A tavasz előrehaladtával a csapadék mennyisége folyamatosan nő, a márciusi átlagos 30 mmes összeg csupán 1 mm-el haladja meg a legszárazabb, februári értéket, májusban viszont ennek több mint kétszerese, 62 mm a sokévi átlag. Az átlagos növekedés ellenére, a csapadék nagy változékonyságának köszönhetően a 100 év alatti két legszárazabb tavaszi hónap 1973 májusa és 1910 márciusa volt 0,8 mm havi összeggel. A legcsapadékosabb két hónap a már említett 1937-es év márciusa és májusa volt 150 mm-t meghaladó értékekkel. A nyári csapadékösszeg 1971-2000-es átlaga 158 mm, eloszlása a 100 év alatt gyakorlatilag egyenletes volt. A század elején és végén egyformán előfordultak aszályos és árvizeket okozó, nagy csapadékú évek is. A legszárazabb, 50 mm körüli csapadékösszegű három nyár is nagyjából 50 évenként követi egymást (1904, 1947 és 2000). Legtöbb, 420 mm-t meghaladó mennyiségű eső 1999 és 1955 nyarán hullott, ami 100 mm-rel több, mint az ezt követő rekordok.
- 12 -
Az év legcsapadékosabb hónapja általában a június, melynek átlagos csapadékösszege 63 mm, a július és augusztus ennél lényegesen szárazabb, 45 mm és 49 mm a sokévi átlag. Ennek ellenére a 100 év alatti legcsapadékosabb hónap 1955 augusztusa volt 263 mm-rel, a legcsapadékosabb júniusban, 1999-ben ennél 25 mm-rel kevesebb eső esett. A legszárazabb hónapok a nyár második részében alakultak ki, júliusban 8, augusztusban 6 évben maradt 10 mm alatt a havi összeg, a legaszályosabb nyári hónapban, 1962 augusztusában 0,3 mm volt. Az őszi csapadékmennyiség sokévi átlaga 133 mm. Gyakorlatilag megegyezik a tavaszi értékkel, de a 100 év alatti csökkenés ősszel nem olyan jelentős, 20% körüli érték. A száraz őszök eloszlása viszonylag egyenletes volt a XX. században, a legszárazabb, 1986-os őszön az évszakos összeg nem érte el a 30 mm-t. A legcsapadékosabb őszökön (1952, 1915 és 1993 folyamán) 280 mm fölötti értékeket mértek. Az őszi hónapok közül november a legcsapadékosabb, a sokévi átlag 53 mm, míg szeptemberben és októberben egyaránt 40 mm. A múlt század legszárazabb őszi hónapjai közül szeptemberben 8, októberben 7 olyan volt, mikor a havi összeg nem érte el az 5 mm-t. A 100 év alatt egyetlenegyszer, 1995 októberében fordult elő, hogy a havi összeg 0 mm volt, ebben a hónapban csapadéknyomot is csupán négy alkalommal regisztráltak. A téli csapadék 1971-2000 közötti átlaga 110 mm. Ez a legszárazabb évszakunk. A téli csapadék rendkívül fontos a talaj vízzel való feltöltődése szempontjából, ezért a száz év alatti, mintegy 12%-os csökkenés nagy károkat okozhat egyes növénykultúrák fejlődésében. Az elmúlt évszázad legszárazabb két tele az utolsó évtizedre esett, ekkor az évszakos összeg nem érte el a 40 mm-t (1989/1990 és 1991/92 folyamán). A három téli hónap közül – rövidsége miatt is – február a legszárazabb, a sokéves átlag 29 mm. Januárban 37 mm, míg decemberben a februári érték másfélszerese, 44 mm a szokásos összeg. A 100 év alatt a februári csapadék változott legszélsőségesebben a téli hónapok között, ebben a hónapban mérték a legkevesebb (1998, 0,2 mm) és – szárazsága ellenére – a legtöbb csapadékot (1969, 136 mm) is. Száraz hónapok egyébként a tél minden szakaszában előfordultak, a múlt században decemberben 5, januárban 2, februárban 7 alkalommal fordult elő, hogy 5 mm-nél kevesebb volt a havi összeg. A csapadékos napok számának 1971-2000-es átlaga 77, a 100 év alatt közel 20%-kal csökkent. Az elmúlt évszázadban a csapadékos napok száma és a csapadék éves összege egyaránt csökkent, ezért érdekes, hogy az egy csapadékos napra jutó átlagos csapadék mennyisége néhány millimétert nőtt. A havas napok száma 1971-2000 között átlagosan 31 volt, a 100 év alatt mintegy 17%-kal csökkent, amihez a csapadékmennyiség csökkenése és a hőmérséklet emelkedése egyaránt - 13 -
hozzájárult. A leghavasabb telek az 1935 és 1956 közötti időszakban fordultak elő, a hóban legszegényebb év pedig 1989 volt, amikor mindössze 4 napon hullott hó. Szél: Az átlagos szélsebesség alapján hazánkat mérsékelten szeles területnek minősíthetjük. A szélsebesség évi átlagai 2-4 m/s között változnak. A legszelesebb időszak a tavasz első fele (március, április hónapok), míg a legkisebb szélsebességek általában ősz elején tapasztalhatók. A szél irányok gyakoriságának évszakonkénti értékeit 50 évi átlag alapján az alábbi táblázat foglalja össze:
Budapesten az uralkodó szélirány észak-nyugati. Különösen nyári évszakban nő meg az észak-nyugati szélirány százalékos részesedése. Az alábbi táblázat 10 éves átlag alapján a havi szélsebesség középértékeket mutatja be:
Budapesten az évi átlagos szélsebesség a fenti táblázat alapján 1,8 m/s, más források szerint 2,4 m/s. Budapesten a szélsebesség napi maximuma 20 évi átlagban a 20 m/s értéket (viharos nap) évente 20 napon át érte el, vagy haladta meg.
- 14 -
2.8.2 Geológiai és hidrológiai jellemzők Budapest területe, amely a Duna vonalával morfológiailag a bal-parti síkságra és a budai oldal hegyvidékére különül el, földtani tekintetben a Keszthelyi-hegységgel kezdődő. ÉK-i irányban a Dunántúlon végighúzódó Bakony-Vértes-Gerecse-Pilis hegyvonulatokra osztott Középhegységhez tartozik. A Budai-hegység kiemelkedő tömeg Ny-on a bicskei, ÉNy-on a Zsámbék-tinnyei medence közbeiktatásával különül el a Gerecse-hegységtől. É-on és ÉNy-on a Pilis-hegységtől a Pilisvörösvár – Dorog közötti /Dera patak neti/ törés választja el. Dél felé ugyanúgy mint keleten hirtelen leszakadással kerül a mélybe. Mindezek a határok azonban csak a felszíni kiterjedését körvonalazzák, a mélyben megszakítás nélkül folytatódik tovább fiatal képződményekkel takartan. Általánosan, a földtörténeti középkor végéig képződött rétegsorok az egyetemesen jelentkező szerkezetalakulással alaphegységre különülnek el, majd az ezt követő újkor megváltozott viszonyai között keletkezett üledékeket, mint fedőhegységi földtani képződményeket különböztetjük meg. Időrendi sorrendbe véve a Budai-hegység triász képződményeit, a legidősebb kőzet a középső triászban képződött ladini emeletbeli diploporás dolomit. Jellegzetes mészalgás rétegei a hegység déli peremén Budaörs körül, a Csiki hegyekben és északon elkülönült vonulatban Pilisszentiván fölött a Zsíros-hegyen, Nagy- és Kisszénáson található. Teljes szelvényt, ahol a diploporás dolomit a Budai-hegységeihez hasonló kifejlődésben található, a kelet-bakonyi Iszkahegy felszíni rétegsora és a hozzá kapcsolódó móri árok bauxitkutató fúrásai szolgáltatnak. Az itt mért adatok szerint 900 m-es rétegvastagság adódik. A biogén üledék folyamatos fölhalmozódása nagy kiterjedésű zátonyalakulatokon, sekély vízzel borított tengeri hátság egyenletesen süllyedő területén történt. A Budai-hegység karni emeletének képződményeit a ladini emelethez hasonlóan a dolomitos üledékek túlsúlya jellemzi. A Vértes-hegységi analógiák alapján a diploporás dolomitból fokozatosan fejlődik ki, algatartalmának elmaradásával, a felsőbb szintekben a karni emeletre jellemző aprótermetű Megaloduszok megjelenésével. A Budai-hegység rétegtani leírásaiban három dolomitszintet sorlnak a karni emeletbe. Az előbb említett Megalodus carinthiacus. Megalodus triqueter pannonicus tartalma dolomitot, ami a Sashegyen és a Kisgellérthegyen található, középső tagozatként szaruköves, szarukölencsés dolomitot különítünk el a hegység déli részén Budaörs mellett, a Sashegyen és
- 15 -
az Ördögormon, északon pedig a Hármashatárhegy vonulatában. A harmadik szint, márgás vékonyréteges dolomit, csak két helyen van föltárva, a Sashegyen és Budaörsön, amelynek korát az eocén konglomerátum törmelékében talált Konickina telleri alapján a karni emelet legfelső részébe helyezik. Ezek a megkülönböztetett szinteknek a települési sorrendje a Budai-hegység rögökre tagolt felszíni triász feltárásaiban nem látható és fúrások nem harántolták. A karni emelet képződményeinek vastagsága Budai-hegységben ismeretlen, de megállapítása a teljesebb rétegsorokat tartalmazó középhegységi tagokban is nehézségbe ütközik. Probléma a nóri emelettől való pontos elhatárolás, hiszen a kőzetkifejlődés azonos, így határozott támpontot csak a nóri Megalodusok megjelenése biztosít. Hasonlóan
a
bizonytalanságot
növeli
e
nagy
vastagságú
rétegsorok
utólagos
szerkezetalakulása, ami a megfigyelések szerint dilatációs jelleggel a rétegvastagság látszólagos megnövekedésével jár. Így a karni emeletbe tartozó képződmények vastagságánál a kőzetfejlődéstől függően minimálisan 500 m-re, ahol a dolomitos jelleg dominál, ott 1000 m-t megközelítő vastagságra számíthatunk. A karni dolomitos rétegsor fölött a nóri emelet dachsteini mészkőkifejlődése következik. Ez a Budai-hegység közepén található nagyobb elterjedésben, majd északon a Kevélyek vonulatában van felszínen és a Pilis fő tömegét adja. A karni dolomithoz való viszonya a Budai-hegységben tisztázatlan, mindenütt törés mentén érintkeznek egymással. Egy helyen azonban, a Hüvösvölgyben a Fazekashegy keleti részén vékonyréteges, márgás dolomit közbetelepüléseket találni a mészkő-összletben. Közeli területeken, a Gerecsében és a Bajna körüli rögökben több száz méteres dolomittal váltakozó mészkő rétegsor ismert, ami itt a Budai-hegységben minden valószínűség szerint vékonyabb váltakozó rétegsorral képviselt. A dachsteini mészkő vastagpados rétegeiben gyakoriak a Megalodusok és egyes szintjei a Fazekashegyen, Remetehegyen és a Kishármashegyen a triász időszak mediterrán területének leggazdagabb, kitűző megtartású nóri faunáját tartalmazzák. A nóri emeletbe soroljuk még a halorellás, monotiszos dolomitot, ami a Hármashatárhegy vonaulatához csatlakozó Újlakihegyen található, elterjedésének pontosabb ismerete nélkül. A nóri dachsteini mészkővel a Budai-hegység triász sorozata és egyben a mezozóos alaphegysége rétegtanilag lezárt. Raeti emeletbeli képződmények nincsenek. Külön ki kell emelnünk a raeti emelt üledékeinek a hiányát, ami nemcsak a Budai hegységben, hanem a csatlakozó Pilis-hegységben is hiányzik.
- 16 -
A Budai-hegységben a fiatalabb mezozóos üledékek teljes hiánya a triász kőzetek hosszú ideig tartó szárazföldi lepusztulását jelenti. A triászt követően, ennek a lapos karszttérszínnek ősmorfológiájából arra lehet következtetni, hogy a triász üledékeknek csak kis része esett áldozatul a karbonátos képződmények oldással történő lassú lepusztulásának. Így a Budaihegységben a hiányzó raeti üledék minden bizonnyal a nóri emelet végén megszűnő üledékképződésre utal. A Budai-hegységben a mezozóikum másik két időszakának, a júrának és a krétának az üledékei még lepusztított állapotban, törtmellékben nincsenek meg. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Budai-hegység területe a triász időszak végén kiemelkedett és hosszú időn át az eocén elejéig szárazföld volt. Vízföldtani szempontból nagy jelentőségű a Budai-hegység földtörténetének ez a hosszú szárazulati szakasza. A meg-megújuló tektonikai mozgások, epirogén jellegei emelkedések során a triász időszakban lerakódott több-ezer méteres karbonátos kőzetösszlet több szakaszos földarabolódása és ezt követően karsztosodása következett e. Ha tekintetbe vesszük az abloszlút időszámítás ide vonatkozó adatait, ami szerint a triász végétől az eocén elejéig 100 millió év esett az őskarszt kifejlődésére, akkor kitűnik, hogy ez a szakasz nagyságrenddel felülmúlja a későbbi, eocéntől napjainkig lehetséges karsztosodás időtartamát. A triász kőzetek karsztosodásában a kréta időszakra eső orogén és epirogén mozgások szerkezetalakító szerepe emelhető ki. A Középhegység más területein megfigyelt bauxitképződmények lerakódását megelőző karsztosodási fázisokhoz kapcsolódik a Budaihegység területének a felszínen is megfigyelhető /Rókahegy/ nagyméretű karsztüregei, a töbrök két generációjával és a terület vertikális elmozdulását jelző színlők kialakulásával együtt. A Budai-hegységnek az eocén elejére kialakult, tagolt karsztos területe, az általánosan jelentkező larami mozgás idején süllyedni kezdett. A térszín a mészkő- és dolomittömegek karsztos járataiban tárolt karsztvíz szintje alá került. A felszínre kilépő víz a fokozatosan süllyedő terület mélyebb részein tavak, dús vegetációjú lápok képződéséhez vezetett. A Budai-hegység északi területén – Esztergom, Dorog felől áthúzódva – Pilisvörösvár, Solymár, Nagykovácsi környékén találjuk meg ezeket a tavi édesvízi üledékeket, bitumenes mészkő, agyag, kőszenes agyag, műre-való barnakőszéntelepek alakjában. Ez alatt a barna kőszénösszlet alatt, de a többi alaphegységre települő eocén rétegsor alján is egyöntetűen megtalálható a triász egyenletesen térszínére települt néhány m vastag törmelékanyag, rövid szállítást jelző konglomerátum és helyi törmelék-felhalmozódásra utaló breccsa alakjában. Hozzá kapcsolódik a kőszenes rétegsor felé folyamatos átmenetet mutató, átdolgozott szárazföldi tarkaanyag, ami egyes helyeken tűzálló anyag kifejlődésben található. - 17 -
Ezt
az
eocén
előtti,
eocéneleji
átdolgozása
szárazulati
agyagösszletet
általában
bauxiteredésűnek tekintik, az eredeti bauxitnak, sekély pangó-vízi, piritképződésre hajlamos állóvizekben történt degradálódásával. A változó vastagságban megmaradt /max. 40 m/ tarkaagyagra következő 45 m vastagságot is elérő barnakőszéntelepes rétegsorozat egésze édesvízi tavi, mocsári képződmény a közbetelepült meddőrétegek molluszkafaunája szerint. A kőszéntelepes rétegcsoport fölött következő tengeri közbetelepüléseket tartalmazó rétegek nemcsak a Budai-hegység északi részére korlátozódnak, hanem ezeken túlterjedve megtaláljuk a hegység közepén is, Budakeszi – János-hegy vonaláig és a pesti oldalon a Városliget I. fúrásban, valamint a kőolajkutató /Cinkota-2, Cinkota-6/ fúrásokban is. A Budaihegység többi képződményéhez viszonyított vastagságuk nem jelentős és a későbbi lepusztulás során megmaradt foltjaik kis területre korlátozódnak. A solymári medencében végzett kutatások szerinti, másutt is lehetséges maximális vastagságuk a következő: tarkaagyag, konglomerátum 40 m, kőszéntelepes sorozat 25 m, a kőszéntelepes összlet felett és a felsőeocén mészkő közötti csökkent-sósvízi, tengeri rétegek kövűletes rétegsora átlag 35 m. Az alsó- középsőeocén tagozattal szemben a felsőeocén rétegsor nagy területe: azonos kifejlődésű. Mindenütt tapasztalható transzpressziós, túlterjedő megjelenése révén könnyű elhatárolást biztosít még azokban a medencebeli rétegsorosokban is, ahol a felsőeocén bartoni emelet képződményei nem közvetlenül az alaphegységre települnek. E felsőeocén mészüledék lerakódását megelőző lepusztulást eróziós diszkordancia jelzi. A Budai-hegység egésze csak ekkor vált ismét üledékgyűjtővé, szigettenger jelleggel, helyenként meredek sziklás parttal. A Csillaghegyen megfigyelhető bartoni subgressziós folyamat során a kréta időszakában két fázisban kialakult, majd nagyrészt szárazulati vörösagyaggal eltömött karsztiáratok kimomása történt meg. Bár ez a jelenség nem lehetett általános elterjedésű és azonos méretű a bartoni transzpresszió
területén,
mégis
jelentős
szerepű
a
mezozóos
őskarszt
részleges
rekonstrukciója szempontjából. A felsőeocén bázisán 10 m körüli vastagsága breccsa, konglomerátum, vörösagyag és kőszenes rétegekből álló összlet található, ami fölött már homokos mészkő, márgás rétegekkel váltakozó numuliteszes, discocyclinidás, lithothamniumos rétegek települnek. A felsőeocén következő szintje a briozoás márga, ami részint konkordánsan, folyamatos átmenettel,
másutt
10
m-t
meghaladó
vastagsága
transzpressziós
konglomerátum
kőbeiktatásával települ a nummuliteszes mészkőre. A Budai-hegység déli részén, további
- 18 -
tenger előrenyomulást jelezve, közvetlenül a triász alaphegységen találjuk parti jellegű triász tűzkőtörmelék fölött. A briozoás márgában megjelenő pelites törmelék mennyisége tovább nő az eocén záró tagjának tekintett budai márga lerakódása idején. A briozoás márgából kifejlődő budai márga első része tömött briozoás, mélyebb szintjeiben tufás közbetelepüléseket tartalmaz. Elterjedése a briozoás márgával egyezően, a Budai-hegység keleti és déli peremén, a Gellérthegytől a Serhegyen át Budaörsig követhető. Nyugati részen Budaörstől Budakesziig tart. A keleti rész úgyszólván összegfüggő felszíni foltot alkot a Hármashatárhegy vonulatán túl Csillaghegyig. A Budai-hegység felsőeocén képződményei túlnyomóan meszes kőzetkifejlődésük következtében és azzal, hogy nagy területeken közvetlenül a triász alaphegységre
települnek
az
eocénvégi,
oligocéneleji
kiemelkedés
során
történt
karsztosodásukkal hozzájárulnak az egységes triász – eocén karsztrendszer kialakításához. Később lepusztulástól függően a budai oldalon a nummuliteszes mészkő 100 m, a briozoás és budai márga együtt vastagsága 150-200 m. A pesti oldalon némi kőzet kifejlődésbeli eltéréssel a mátyásföldi furásban 337 m, a Békásmegyeren 343 m és a Cinkota-6. fúrásban sokkal nagyobb, 859 m vastagságban harántolták. Budapest környékének keleti részén az üledékképződés megszakítatlanul folytatódott az oligocén folyamán. A denudációs szakasz termékeként lepusztult helyi, közeli kőzetek törmeléke mellett a Budaihegységtől távolabbi területről származó kvarcanyag adja az alsóoligocén képződményei túlnyomó részét. Ennek a kovás kötőanyaga, durva szemcsenagysága törmeléknek, a hárshegyi homokkőnek a hegység nyugati felére korlátozódó volta, viszonylag szűk sávban való megjelenése és kőszéncsíkokat, meszes közbetelepüléseket, ritkán tengeri faunát tartalmazó rétegei szerint partszegélyi, deltajellegű összletnek bizonyul. Abráziós tevékenységre utaló legalsó rétegei a követlen alaphegység mészkő, vagy dolomit törmeléket tartalmazzák. Felfelé ezek kimaradásával a törmelékanyag kizárólagosan metamorf képződmények kvarcos anyaga kavicsaiból állnak. Graptholites, Chitinozoa tartalma kovapala kavicsai szilur rétegsor lepusztulására utalnak. Feltehető, hogy ennek az ópaleozóos vonulatnak a hegység közeli részéről már ekkor lepusztult a mezozóikum rétegsora. A folyamatos üledékkpződéssel jellemezhető keleti területrészen a hárshegyi homokkő heteropikus fácieséül finomszemű, homokos, pirites, hal és növénymaradványos palás rétegeket ismerünk.
- 19 -
A pesti és budai területen egyaránt nagy vastagságban /6OO m/ ismert finomhomokos, tufaközbetelepüléses, foraminifera gazdag agyagösszletet, a kiscelli agyag a terület fokozó süllyedése mellett a középsőoligocén egységes tengerelöntését jelzi. A triász és eocén rögöket körülvevő lepusztulásból megmaradt foltjai a budai oldalon a Solymári – és Ördögárok, valamint a hegység déli peremén találhatók a felszínen. A kiscelli agyag lerakodással jellemzett tengeri periódus regressziós szakaszának, a felsőoligocénnek üledékei folyamatosan fejlődnek ki az agyagfáciesből a homoktartalom növekedésével. A visszahúzódásnak megfelelelőn a neritikus fáciesek előterébe kerülésével a kezdeti homok agyag csillámos, pectunculuszos finomhomokos kifejlődésbe megy át. Ez a budai oldalon megfigyelt, alsó agyagos és felső homokos összletre való elkülönülés a Duna balparti területen nem általános, itt a felsőoligocén rétegsorozatát egységesen homokos, meszes agyag, agyagmárga, homok, közbetelepült homokkő rétegek alkotják. A felsőoligocén üledékek a Budai-hegység déli pereméhez simulva 200 m-es rétegvastagságú vonulatot alkotnak Budafok-Törökbálint területén. A pesti oldali fiatal üledékei alatt általános elterjedésű, az északi részen a felszínre is kerül. Az oligocén képződmények teljes vastagsága a transzpressziós, partszegélyi és neritikus kifejlődések változatos kőzetfeáciesei miatt a különböző területeken eltérő értékű. A budai oldal 700 – 800 m-re becsült vastagsága mellett a Cinkota-2, Cinkota-6 és a Veresegyháza-1. 1342, 1329, 1315 m maximális vastagságot észleltek. Az oligocén teljes sorozata, a kovás hárshegyei homokkőtől kezdve a kiscella agyagösszleten át a felsőoligocén, vékony homokkő közbetelepüléseket tartalmazó finomhomokos, agyagos képződményekig vízzáró üledékekből áll. Vízföldtani szerepek az idősebb karsztos képződmények lefedésében, és egymás-mellettiségük esetén azok oldalirányú lezárásában jelentős. A szávai orogén fázishoz kapcsolódó oligocénvégi regresszió és rövid idejű egyenlőtlen kiemelkedés után jelentkező miocén transzgresszió csak a hegység déli és keleti peremét érte el. Az elsómiocén kezdeti partszegélyi durva kavicsrétegekre kavicsos homoksorozat következik, helyenként tengeri faunát tartalmazó mészkőlencsék közbetelepülésével. A mintegy 100 m vastagsága, felül folyami homokrétegekkel, riolittufával záródó törmelékes üledékciklus burdigalai, első helvéti tengeri és felhelvéti szárazföldi tagokra bontható. A tortonai üledékek transzgressziós konglomerátum és homokkőrétegekkel települnek a helvéti szárazföldi képződményekre, amiből a típusos lajtamészkő fejlődik ki. Felső részének törpefaunát tartalmazó oolitos padjai a szarmata emelet idejére kiédesedő tengervíz sótartalom csökkentését jelzik. A tortonai üledékekhez simulva a nagy felszíni elterjedésű szarmata - 20 -
képződmények főleg homokos vékony betonitréteggel osztott durvamészkő padokból állnak. Ahol a szarmata rétegek túlnyúlnak a tortonai emelet képződményein, ott korgiomerátummal kezdődik a rétegsor. A déli budai területen a toronai emelet üledékei 10 m vastagságúak és a hasonló kőzet kifejlődésű szarmata mészkő vastagsága sem éri el az 50 m-t. Hasonló rétegvastagság értékek adódnak a gödöllői kőolajkutató fúrásokban is. Budapest belső területén számos feltárásban a szarmata rétegsort agyagos és homokos rétegek túlsúlya jellemzi. Itt az összvastagság is nagyobb, 100-150 m. A vékonyabb tortonai és a szarmata emelet üledékei nagyjából ugyanazon a területen találhatók, dél felől körülvéve a Budai-hegységet a Bicskei-medencétől Sóskúton és a Tétényi fennsíkon át a Dunáig a felszínen követhetők, majd a pesti oldalra áthúzódva Kőbányától Budapest-Rákosig ismét felszínre kerülnek. A micén alul törmelékes, felül mészkő kifejlődésű, összvastagságban 300 m-t is eltérő rétegsorozata a paleogén képződmények felett külön – részleteiben szakaszokra bontható víztartó rétegsorozatot alkot. Ahol közvetlen érintkezésbe kerül az alaphegység karsztos tömegével, ott hasadékos és porózus tároló rendszer együttese alakul ki. A szarmata emelet felső részében a parteltolódással jelentkező kiemelkedést a pannónia réteg eróziós diszkordanciával jelzett települése mutatja. Az agyagos, homokos rétegkből álló pannóniai összlet a Budai-hegység fedőhegységében délen Érd-Diósd, a pesti oldalon Csepel és Kőbánya körül bukkan a felszínre. Északon a hegységbe benyúló tinnyei-öbölben az alaphegységre transzgredái. A felsőpannóniai congeriás agyagösszlet fölött uniós folyóvízi homokrétegek települnek, majd a pannóniai sorozatot édesvízi mészkőképzés zárja le. A pesti oldal mélybesüllyedt mezozóos aljzata fölött épségben maradt pannóniai sorozat a medencefáciesekbe átmenő lencsésen kiékelődő homokos, agyagos rétegeinek az össz vastagsága eléri a 1000 m-t. A pleisztocén gerinces faunával szintekre osztott lerakódásai Budapest környékén kavicshordalék, homok, hévforrásműködéssel kapcsolatos édesvízi mészkő, futóhomok és végül lösz. Maximálisan 100 m-t elérő szárazföldi, tavi üledékei fölött holocén képződményként kavicsfeltöltést, a Duna jelenlegi feltöltését, iszapos, tőzeges rétegeket és átfújt futóhomokot különböztetünk meg. A Dunántúli Középhegység és így a hozzátartozó Budai-hegység szerkezetalakulásában meghatározó szerepű volt az idősópaleozóos alépítmény aledonid metamorfózissal konszolidálódott tömege. Erről az eipmetamorf, jelenleg szilur és devon időszakokra bontott - 21 -
sorozat szerkezetéről jelentéktelen felszíni elterjedése miatt alig tudunk valamit. Az egy helyen észlelhető alsókarban agyagpala rétegek is csupán a varisztid, szudétai-aszturiai gyűrt helységképződés regisztrálását teszik lehetővé. Így tulajdonképpen a mezozóikum alaphegységi, és a fedőhegység képződményeinek neoid szerkezetvizsgálatára kell szorítkoznunk, aminek tektonikai irányai sok esetben az idősebb aljzat újraéledő vonalainak tekinthetők. Ugyancsak rétegtani vizsgálatok eredményeiből kiindulva, főként a triász képződmények azonosítható rétegsorainak elrendeződéséből kíséreljük meg a Budai-hegység szerkezeti jellegét megállapítani. A hegység szerkezetét kialakító mozgások elkülönítésére, időrendi sorrendjének megállapítására részletes, ma még hiányzó újabb vizsgálatok lennének szükségesek. A triász időszaki képződményeknek a Közép-hegység csapásirányában megállapított emeletenként elemezhető – folyamatos fácies változásának ismeretében, valamint az említett Budaihegységi újabb rétegtani vizsgálatok eredményeire alapozva, véleményünk szerint a hegység triász
képződményei
ugyanazon
üledékgyűjtő
lerakódásainak
tekinthető,
autochton
rétegösszlet. A triász szintek középhegységi elhelyezkedéséből indulunk ki, ami megkönnyíti a hegység szétdarabolt, önmagában egységes képbe nehezen foglalható mozozóos tömbjeinek tektonikai megítélését. A Bakonytól úgyszólván összefüggően követhetők csapásirányban a triász emeleteinek képződményei. A Vértes és Gerecse déli peremét ladini és karni rétegek jelenlegi helyzetükben észak felé dőlő normál vastagságú monoklinális sorozatot alkotnak. A jól követhető diploporás dolomit csapásmenti sávja a Vértes déli peremét elhagyva a mélybe süllyed, majd Zsámbék körül a felszínen és a környező fúrásokban csapás mentén jelentkezik és a Zsámbéki-medence keleti peremét képező budai Nagyszénás-csoport azonos szintű vonulatában folytatódik. A ladini dolomit fölött, északabbra ugyan így vonulatszerűen helyezkedi el a karni sorozat. A dőlés szerinti rétegsorrendnek megfelelően a Nagyszénástól északra Pilisvörösvárnál a felszínen és furásokban találjuk az emelet márgás, meszes tűzköves rétegeit és a Cornucardia hornigi tartalmú dolomitot. Ennek a Budai-hegységben diploporás dolomittal kezdődő folyamatos rétegsornak magasabb szintjei még tovább északra a csévi szirteken keresztül a Pilis nóri dachsteini mészkőtömegével záródnak. A Zsámbéktól Bajnán, Dorogon keresztül a pilisi Kétágú-hegyig vizsgált szelvény, ami ugyanezet a rétegsorozatot valamivel nyugatabbra határolja, az egész középhegységre érvényes, részletesen a Vértesben megfigyelt regionális tagolódással egyik. E szerint a déli - 22 -
rész emelet dolomitrétegeinek magasságában a adchsteini mészkősorozatot is magába foglaló rész az eredeti rétegvastagságához viszonyítva nagyon széles tektonikusan széthúzott övét találjuk. Ez a széles öv csapásiránya törések mentén történő, következetesen egyirányú elmozdulásokból alakult ki. Ezen a területen dőlésirányban háromszor megismétlődő dolomit és dachsteini mészkő réteg határa mint biztosan felismerhető sík ad lehetőséget a mozgások irányának és mértékének meghatározására. Ezzel a triász alaphegység Bajnától Dorogig terjedő 10 km-es felszíni távolságú részére két 1000 m körüli magasságú, dél elé süllyedő szerkezeti lépcső mérhető le. Ezzel egyezően, a triász-liász határ szinkronfelületén történt mérés szerint a pilisi Kétágú-hegy 1300 m-rel magasabb szerkezeti helyzetben van, mint a dorogi Nagykőszikla azonos rétegei. A Budai-hegység fő részét képező mezozóos tömeg azonban ettől a Gerecse folytatásának tekinthető egységes vonulattól délebbre helyezkedik el. A különálló tömbök triász rétegeinek dőlésiránya az előző sorozat monoklinális jellegével szemben nagyon változó. Általános elfogadható irányítottság nincs, csupán egy-egy vonulaton belül mérhető dőlésirányok egyeztethetők. A hegység nyugati peremén az északi sorozattal azonos diploporás dolomit helyezkedik el, amit észak felé, a hegység közepén, karni dolomitrétegsor követ, majd a Kopasy-hegy, Remete-hegy nóri mészkővonulatai a Nagykovácsi-1 eocén süllyedék területén határozott vonal mentén érintkeznek az északi triász sorozat ladini dolomittal induló kőzetösszletével. Ennek a déli résznek a szintsorozata – a két sorozatot kialakító mozgásoknál fiatalabb keletkezésű törések mentén történt egyenlőtlen rögmozgás következtében – nem követhetők csapásirányban az északihoz hasonló szabályossággal. A Budai-hegység triász képződményei a pesti oldal mélyfúrásai szerint 1000 – 2000 m mélységben találhatók és északkelet felé a dunabalparti felszini rögökig egyöntetűen követhették. A déli irányban a Bugyi-i magasrög triász képződményei szerint a Középhegység előtt végigfutó paleozóos képződményeek határvonalától jóval délebbre lehúzódnak, ami a Seregélyesen megfúrt karni dolomit jelenlétével együtt azt jelenti, hogy a mezozós képződmények, elsősorban e triász a Velencei-hegység kiemelt paleozóos vonulatától délre, a lepusztulást elkerülve szintén megmaradtak. Az ÉK-DNy irányú, hosszanti törések, amik a Középhegység szineklizisét kialakították, mai elterjedését megszabták, a kréta adószaki larami orogenezis idejére tehetők. Ezt követő üledékek már az így meghatározott felszínre települtek. A Budai –hegység orográfiai csapását elsősorban az erre merőleges ÉNy-DK-i irányú haránt törések jellemzik. Ezek a haránt-törések a Középhegység minden tagjában megvannak, de a - 23 -
Gerecsétől kezdődően a terület mai morfológiai képét ezek határozzák meg, úgy, hogy a törések meredek síkjaival határolt rétegösszletek magasabban maradt és mélyebbre süllyedt rögsorokat alkotnak. Ezzel párhuzamos irányú hasonló mozgású törések választják el egymástól a Középhegység egyes tagjait. A haránt törések mentén elmozdult tömbök, törési síkjainak ismételt újraéledésével a rétegsorok egymáshoz viszonyított magasabb és mélyebb helyzetén túl, a tengerszinthez viszonyítva különböző magasságban helyezkednek el. A Budai-hegység határiránya főtörései: a Pilis andezit
területét
a pilisi triász
képződményektől elválasztó törés: a Nagykevély rögvonulatát délről határoló, a voltaképpeni Budai-hegységtől elválasztó Pilisvörösvár- Solymári árok – és a hegységen keresztül futó Ördögárok vonala. E törések két oldalán, az egyenlőtlen kiemelkedés következtében különböző rétegtani szintű képződményeket találunk, a mészkő és dolomit blokkok tektonikus érintkezésének szembetűnő határvonalát is ezek adják. A Duna jobb oldalán, a felszínen észlelhető törések a legfiatalabb kialakítása É-D, K-Ny törésiránya, törésrendszer megszakításával, a képződmények vertikális elmozdulása mellett tovább folytatódnak a pesti oldal aljzatában. Geofizikai mérésekkel kiegészített fúrás adatok szerint váltakozó magas és mély rögvonulatokat alkotnak. A medenceüledékek alatti mélységük szerint megkülönböztetjük az Ördögárok és a Solymári-völgy közötti Hármashatár hegy vonalába eső magas rögvonulatot, az azt követő Solymári-árok vonalában lévő K-felé kiszélesedő, Pilisvörösvár-Pestimre-i mély rögsort és a Nagykevély folytatásaként a Nagykevély mátyásföldi magas rögvonulatot. Ezek a törések emellett, hogy a triász karsztos képződmények magas és mély rögvonulatait megszabják, dilatációs jellegüknél fogva a mélységi vizek tárolása és kommunikációs szempontból különös fontosságúak. Felszíni vizek A Telephely környezetében felszíni vízfolyás nem található. Megállapítás: A Telephelyen nincs olyan jellegű geológiai képződmény, felsízni vízfolyás, amely a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset kialakulásának kockázatát növelné. 2.9 A természeti környezetnek általi veszélyeztetés A Telephelyet nem érinti olyan jellegű természeti elem, amely a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset kialakulásának kockázatát növelné.
- 24 -
3 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem bemutatása 3.1 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem rendeltetése, fő tevékenysége Az
ERECO
Kelet-Európai
Hulladékfeldolgozó
és
Környezetvédelmi
Zártkörű
Részvénytársaság (East-European Recycling and Environment Co.) Magyarország egyik legjelentősebb hulladékbegyűjtő vállalkozása. A cég 1993-ban alakult francia irányítással, három hazai MÉH vállalat privatizálása után Tevékenysége: acélhulladék, színesfém hulladék, akkumulátor hulladék piaci áron történő felvásárlása, begyűjtése, előkezelése és hasznosítókhoz való eljuttatása, kommunális hulladék begyűjtése, kiselejtezett járművek kezelése. A cég életében meghatározó az acélhulladék begyűjtés és feldolgozás. A kereskedelmi és termelési tevékenysége java része is e területre összpontosul. A társaság által éves szinten begyűjtött és értékesített 350 ezer tonna hulladék hazai szinten kimagasló eredmény. Tevékenységét fejlett gép és járműpark segíti. Az Ereco ZRt. az MSZ EN ISO 14001:2005 környezetvédelmi-, és az MSZ EN ISO 9001:2009 minőségbiztosítási szabványok szerint tanúsíttatta magát már 2001-ben. 3.2 Veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemre vonatkozó általános megállapítások A Telephelyen veszélyes anyagokkal kapcsolatos gyártás nem történik, kémiai folyamatok nem játszódnak le. A Telephelyen a 219/2011. Korm. Rendelet hatálya alá tartozó veszélyes anyagok közül legnagyobb mennyiségben az akkumulátorok vannak jelen, melyek a gyártótól függően R50/53 besorolást is kaphatnak.
- 25 -
3.3 A jelen lévő veszélyes anyagok aktuális leltára 3.3.1 A jelenlévő veszélyes anyagok Jelen lévő Besorolás a 219/2011. Korm. rendelet szerint
Küszöbérték
maximális mennyisége
Alsó (tonna)
Felső (tonna)
3
200
2 000
0,1
5
50
17,1 + 4
2500
25000
0,055
50
200
195
100
200
(tonna) Cseppfolyós oxigén Acetilén Kőolaj termékek Fokozottan tűzveszélyes cseppfolyósított gázok 9I. környezetre veszélyes anyagok és készítmények Rmondatokkal kiegészítve
Küszöbindex számítás: Tűzveszélyesség – alsó küszöbérték: 3/200+0,058/50+0,0375/5+17,1/2500 = 0,03 Ökotoxicitás – alsó küszöbérték: 17,1/2500+195/100 =1,95 Ökotoxicitás – felső küszöbérték: 17,1/25000+195/200 = 0,98 Megállapítás: 1. A Telephelyen az ökotoxikus veszélyes anyagok mennyisége eléri az alsó küszöbértéket, de nem haladja meg a felső küszöbértéket. 2. A Telephely a jelenlévő ökotoxikus anyagok miatt ALSÓ KÜSZÖBÉRTÉKŰ VESZÉLYES ANYAGOKKAL FOGLALKOZÓ ÜZEMNEK minősül.
- 26 -
3.3.2 Jellemző fizikai, kémiai, toxikológiai és természetet károsító tulajdonságok A Telephelyen nagyobb mennyiségben az alábbi anyagok lehetnek jelen: 1. Oxigén Színtelen gázhalmazállapotú. Forráspont :
- 183 °C
Relatív sűrűség (lev): 1,1
Olvadáspont:
-218,8 °C
R mondat: 8
2. Acetilén Színtelen gázhalmazállapotú. Forráspont :
- 85 °C
Öngyulladási hőm.: 305 °C
Olvadáspont:
- 81 °C
Robbanási határ:
Gőznyomás, 20°C-on: 4460 kPa
2,5 – 100 tf%
Relatív sűrűség (lev): 0,907
R mondat: 5-6-12 3. Gázolaj Folyadék gázhalmazállapotú. Forráspont :
180 -365 °C
Olvadáspont:
Sűrűség:
0,845 g/cm3
Robbanási határ:
6 – 13,5 t%
Gyulladáspont:
338 °C
R mondat:
R10-40-65-66-50/53
4. Propán-bután Színtelen gázhalmazállapotú. Forráspont :
- 35 – 15 °C
Gyulladási hőm.:
Olvadáspont:
-186 °C
Sűrűség, 15°C-on:
Gőznyomás, 40°C-on: max. 14,5 bar Relatív sűrűség (lev): 1,8
> 400 °C 525 – 555 kg/m3 R mondat: 12
5. Savas akkumulátor hulladék A Savas akkumulátor szilárd halmazállapotú termék, amely több veszélyes anyag összetevőből áll. Összetétel, R mondatai a különböző gyártól által kibocsátott biztonsági adatlapoktól függően változnak. Általános összetétel:
A gyártói biztonsági adatlaptól függően a termék, legszigorúbb besorolás szerint R50/53 besorolást kap.
- 27 -
3.3.3 A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem azonosítása Jelen lévő
Küszöbérték
maximális
Besorolás a 219/2011. Korm. rendelet szerint
mennyisége
Alsó (tonna)
Felső (tonna)
3
200
2 000
0,1
5
50
17,1 + 4
2500
25000
0,055
50
200
195
100
200
(tonna) Cseppfolyós oxigén Acetilén Kőolaj termékek Fokozottan tűzveszélyes cseppfolyósított gázok 9I. környezetre veszélyes anyagok és készítmények Rmondatokkal kiegészítve
Küszöbindex számítás: Tűzveszélyesség – alsó küszöbérték: 3/200+0,058/50+0,0375/5+17,1/2500 = 0,03 Ökotoxicitás – alsó küszöbérték: 17,1/2500+195/100 =1,95 Ökotoxicitás – felső küszöbérték: 17,1/25000+195/200 = 0,98 Megállapítás: 1. A Telephelyen az ökotoxikus veszélyes anyagok mennyisége eléri az alsó küszöbértéket, de nem haladja meg a felső küszöbértéket. 2. A Telephely a jelenlévő ökotoxikus anyagok miatt ALSÓ KÜSZÖBÉRTÉKŰ VESZÉLYES ANYAGOKKAL FOGLALKOZÓ ÜZEMNEK minősül.
- 28 -
4 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset által való veszélyeztetés értékelése A lehetséges eseménysorokat és bekövetkezési gyakoriságokat az alábbi táblázat foglalja össze: Létesítmény
Gázolajtartály
Eseménysor
Hatás
A teljes készlet pillanatszerű kiszabadulása
A teljes készlet folyamatos kiszabadulása 10 percen belül
(2 db)
Folyamatos kibocsátás egy 10 mm-es névleges átmérővel ekvivalens lyukon
A teljes készlet pillanatszerű kiszabadulása
Folyamatos
kibocsátás
a
legnagyobb
átmérőjű összekötő csővezetéken
Tűz
Gázolaj tartálykocsi
A töltéshez használt tömlő törése
Tócsatűz
sérülése
A kiméréshez, illetve feltöltéshez használt
Flash fire (gőz tűz)
tömlő lyukadása: kiáramlás a cső névleges Környezetszennyezés átmérőjének 10%-át nem meghaladó, max. 50 mm-es átmérőn keresztül
A teljes készlet pillanatszerű kiszabadulása
A teljes készlet folyamatos kiszabadulása
IBC sérülése
10 percen belül
Folyamatos kibocsátás egy 10 mm-es névleges átmérővel ekvivalens lyukon
- 29 -
4.1 Kockázatelemzés 4.1.1 Halálozás egyéni kockázat A halálozás egyéni kockázatot ábrázoló alábbi térkép alapján megállapítható, hogy az Ereco Zrt. a 219/2011. (I.26.) Korm. rendelet szerint elfogadható szintű veszélyeztetettséget jelent, mivel a lakóterület olyan övezetben fekszik, ahol súlyos baleset következtében történő halálozás egyéni kockázata nem haladja meg a 10-6 esemény/év értéket.
4.1.2 Társadalmi kockázat A társadalmi kockázatot az üzemeltető F-N görbe formájában szemlélteti. Az F-N görbe xtengelye a halálozások számát (N) jelöli. A halálozások számát logaritmikus skálán kell megjeleníteni, és a legkisebb megjelenített érték 1 legyen. Az F-N görbe y-tengelye az N vagy annál több ember halálával járó balesetek összegzett gyakoriságát jelenti. E halmozott gyakoriságot logaritmikus skálán kell megjeleníteni, és a legkisebb megjelenített érték 10-9 1/év legyen. a) A társadalmi kockázat feltétel nélkül elfogadható, ha F<(10-5xN-2) 1/év, ahol N>=1. (Zöld egyenes alatti terület.) b) A társadalmi kockázat feltétellel fogadható el, ha minden F<(10-3xN-2) 1/év, és F>(10-5xN-2) 1/év tartomány közé esik, ahol N>=1. Ebben az esetben a tevékenység kockázatának csökkentése érdekében a hatóság kötelezi az üzemeltetőt, hogy gondoskodjon olyan üzemen belüli megelőző biztonsági intézkedésekről (riasztás, egyéni védelem, elzárkózás stb.), amelyek a kockázat szintjét csökkentik. (Zöld és piros egyenes közötti terület.)
- 30 -
c) Nem elfogadható szintű a veszélyeztetettség, ha F>(10-3 xN-2) 1/év, ahol N>=1. Ebben az esetben, ha a kockázat más eszközökkel nem csökkenthető, a hatóság kötelezi az üzemeltetőt a tevékenység korlátozására vagy megszüntetésére. (Piros egyenes feletti terület.) Az alábbi ábra alapján látható, hogy a lakosságot és a szomszédos gazdasági tevékenységet számításba vevő társadalmi kockázat alapján a Ereco Zrt. elfogadható kockázatot jelent.
4.1.3 Eredmények értékelése Az Ereco Zrt. a 219/2011. (I.26.) Korm. rendelet
szerint elfogadható szintű
veszélyeztetettséget jelent, mivel a) a lakóterület olyan övezetben fekszik, ahol súlyos baleset következtében történő halálozás egyéni kockázata nem haladja meg a 10-6 esemény/év értéket; b) a társadalmi kockázat elfogadható tartományban van.
- 31 -
5 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés eszközrendszere 5.1 Veszélyhelyzeti vezetési létesítmény Veszélyhelyzet esetén az esemény helyszínétől függően vezetési pont az Irodaépület. A vezetési ponton az alábbi eszközöket naprakészen kell tartani: a védelmi tervek egy példánya; a szükséges kommunikációs rendszer (üzemi és külső összeköttetés); helyszínrajzok; az együttműködők és a tájékoztatandó szervek telefonszámai. 5.2 Vezetőállomány veszélyhelyzeti értesítésének eszközrendszere A vezetőállomány riasztása mobil telefonon, valamint előszóban történik. 5.3 Üzemi dolgozók veszélyhelyzeti riasztásának eszközrendszere A telephelyi alkalmazottak között – tekintettel a létszámra – a kapcsolattartás elsősorban rádió-adóvevőn, előszóban , vagy telefonon történik. 5.4 Veszélyhelyzeti híradás eszközei és rendszerei A külső segítségnyújtókkal, hatóságokkal való kapcsolattartásra rendelkezésre áll telefon, mobil telefon, fax, internet (elektronikus levelezés). 5.5 Távérzékelő rendszerek, helyzet értékelését és a döntések előkészítését segítő informatikai rendszerek A veszélyes anyagok tulajdonságainak, a kapcsolatos megelőző és kárelhárítási intézkedések megismerésére a biztonsági adatlapok rendelkezésre állnak. A Telephely a 24 órás őrség rendszeres bejárást tart. 5.6 Riasztást, a védekezést és a következmények csökkentését végző végrehajtó szervezetek 5.6.1 Rendszeresített egyéni védőeszközök Ssz.
Az eszköz típusa
Javasolt
Megjegyzés
mennyisége 2.
Saválló gumicsizma
3 pár
3.
Saválló gumikesztyű
3 pár
4.
Védőszemüveg
3 db
5.
Vegyszerálló védőruha
3 db
6.
Szemöblítő palack
1 db
folyadékkal töltve
- 32 -
Sav és lúgálló
5.6.2 Tűzvédelmi eszközök A Telephelyen a tűz oltására a tűzvédelmi szabályzatban meghatározásra kerültek a szükséges tűzvédelmi eszközök. A Telephelyen a korábbi tevékenység miatt – papírgyűjtés és feldolgozás - 26 db tűzcsap található, melyből a gyakorlatban a tűzoltók 6 db tűzcsap üzemeltetésére tartanak igényt. A műhelyben a tűzvíz nyomás fokozására egy darab nyomásfokozó szivattyú áll rendelkezésre. A veszélyes áru tüzének oltására tűzoltó készülékek vannak rendszeresítve, a Telephelyen 50 db tűzoltó készülék található. 5.6.3 Egyéb szaktechnikai eszközök Ssz.
Megnevezés
Mennyiség
1.
Jelzőkaró
4 db
3.
Jelzőszalag (tekercs)
1 db
4.
Havária Tapasz
5.
Csatornazáró fedél
1 doboz 2 db
Felitató anyag, 6.
Mészhidrát
40 kg
Homok
2 m3
7.
Lapát - seprű
8.
Üres kármentő gyűjtőedény
2 – 2 db 2 db
A Telephelyen rendelkezésre állnak munkagépek. 5.6.4 A védekezésbe bevonható külső erőket és eszközök Veszélyes áru szabadba kerülésekor a tűzoltóság (105) az elsődleges beavatkozó. Továbbá az esemény jellegétől függően az alábbi segítségnyújtók/hatóságok közreműködése igényelhető: Tűzoltóság
105
Rendőrség
107
Mentők
104
Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Közép-Pesti Katasztrófavédelmi Kirendeltség Közép-Duna-völgyi Körny., Term. és Vízügyi Felügy. Műszaki ügyelet
318-2218, 459-2300 06-1/ 459-2325 478-44-00 +36/30-334-1909
- 33 -
5.6.5 Irányítási rendszer Az Ereco Zrt. MSZ EN 90001:20009 és MSZ EN 14001:2005 szerint tanúsított irányítási rendszerrel rendelkezik.
5.7 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzések Környezeti és minőségügyi politika „HASZNOSAT a HASZONTALANBÓL” Az ERECO Zrt. célja, hogy a minőségi és környezetvédelmi követelmények maximális kielégítésével, a termékek és szolgáltatások színvonalának, minőségének állandó emelésével egyre jelentősebb szerepet töltsön be a hazai és a környező országok hulladékfeldolgozási szférájában. Cégünk olyan hulladékokat gyűjt össze, amelyeket eredeti formájukban felhasználni már nem lehet. Ezeket a hulladékokat eljuttatjuk azokhoz a hasznosítókhoz, amelyek képesek azokat másodlagos nyersanyagként hasznosítani. Ezen tevékenységünket úgy folytatjuk, hogy eközben elköteleztük magunkat a környezetvédelem jogi és egyéb előírásainak betartása, a szennyezések megelőzése, környezeti teljesítményünk folyamatos javítása mellett. Biztosítjuk, hogy környezeti és minőségpolitikánkat szervezetünk minden szintjén megértsék, elfogadják, és hogy munkatársaink természetes igényévé váljon a minőségi, környezetet óvó munkavégzés.
- 34 -
1.
Folyamatos beruházásokkal valamennyi telephelyünket fejlesztjük, és a hatályos környezetvédelmi előírásoknak megfelelően üzemeltetjük.
2.
Folyamatosan javítjuk valamennyi vásárolt, begyűjtött hulladékféleség tárolási, kezelési és
szállítási
feltételeit
a
minőségbiztosítás,
a
jogszabályi
megfelelés
és
a
környezetkárosítás elkerülése érdekében. 3.
Megrendelőink igényeinek jobb kielégítése és a vevőkör szélesítése érdekében tevékenységeinket, eszközállományunkat folyamatosan bővítjük, korszerűsítjük.
4.
A vállalat vezetése és minden dolgozója felelősséget vállal a minőség és a környezetvédelem folyamatos fenntartására, illetve fejlesztésére.”
A fentieken túl az Ereco Zrt. vezetésének célja a balesetek, foglalkozási megbetegedések, meghibásodások, rendkívüli események, súlyos ipari balesetek megelőzése, úgy hogy azok kockázatát az elérhető legkisebb mértékre csökkenti. Ennek érdekében betartja és betartatja mindazokat a jogszabályi, hatósági, saját és a külső partnerek által támasztott előírásokat, amelyek a biztonság növelését illetve a kockázatok csökkentését célozzák. Az Ereco Zrt. vezetése elkötelezettek a biztonság iránt, az elérhető legjobb technológia, eszközök alkalmazására törekszenek és a biztonság szempontjait eslődlegesek tartják bármely körülmények között. 6 A biztonsági elemzés készítői Az ERECO Zrt. biztonsági elemzését a Fire-Chem Kft – Dr. Szakál Béla és Cimer Zsolt – készítette, a következmény- és kockázatelemzés fejezeteiben az Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Tűzvédelmi Tanszék működött közre. A súlyos káresemény elhárítási terv készítésében részt vettek az ERECO Zrt. szakemberei. Szakértői adatok Dr. Szakál Béla Email:
Szakal.Bela@ ybl.szie.hu
Végzettség:
Okleveles vegyészmérnök Veszélyes Áru Biztonsági Ügyintéző
Cimer Zsolt Email:
[email protected],
[email protected]
Végzettség:
Okleveles vegyészmérnök
(BME 58/1999.)
Mérnök-közgazdász
(BKE VE-9/2002.)
Tűz- és katasztrófavédelmi mérnök
(YMMF L-27/2006.)
Munkavédelmi technikus
(SOTER-LINE MVED/5/5/2011.)
- 35 -
