Biodiversity Heritage Library,

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

12

Ligusticum. Aristae spicularum lateralium paleam mul-

II.

toties superantes,

aristis spiculae terminális vix breviores.

Aladscha Galatia prope Anatolia centrali : Anat. or. 1890. No 1734!) In Európáé emporiis et ruderatis liinc inde inquilina: pr. Genuam (Savignone olim'), pr. Massiliam (Blaise olim !), Mon'pelii ad portum Juvenalem olim (GodROX !), pr. Hamburgum (J. Schmidt 1897!). pr. Erfordiam (REINECKE 1899!) et GRAEBX. Syn. T. speltoides B II. Liyusticum ASCHERS Syn. II. ined. Agropyrum ligudicum SAVIGNONE Diario VJIÍ. Congr. scienz lt. 138. (1846.) T. ligusticum Bértl. FI. It. VI. pl or. IV. 622. ( 846) Aegilops speltuides JaüBERT et Spach 111 Habitat

{BornmüLLEE

.

.

in

Pl

.

1

!

TAUSCH, Triticum obtusutum GÖDRÖN Mém. c (1857)! Acad. Montp. I. 454 (1853)! A. speltoides Grex. 1 Richter Pl. Europ I. 129. (1890 ex p (excl. syn. A. Tauschii Coss. et hab. Tauria.) Aegilops bic'irnis BoiSS. FI Or. V 677 (1884) ex p. ex synonymia PiEPER I). Bot Monatschr. XVI (1898) 115, Reinecke TLíir. Bot. Ver. N. F XIII XIV. 120 (1899) nec JaüBERT et SPACH. Aegilops [uec Crithodium ] triticoides LlXK 22.

316. (1850) nec

t.

)

herb.

!

nec.

ReqüIEX.

Jaubert et Spach 1. c. Exs BorxmCller c. sub Ic.

1.

.4.

Aucheri

fi.

polyathera.

den Fachdurch die bereitwillige Mittheiluug dér Original-Exemplare die vorsteliendeu Ermiitelungen ermöglichten. meinen herzlichsten Dank zu sagen.

angenehme

Schliesslich ist es mir meine

genossen im

In

Az Aegilops

und Auslaude.

die mir

speltoides

Jaub. &. elfordulása.

Irta

Pflicht

Ascherson Pál

Spach

és európai

(Berlin).

JaüBERT és SPACH IUustrationes plantarum orientalium czím klaszszikus müvükben az Ae^ops-nem-nek (melyet, miként már ezek a szerzk is jelzik s GODROX és Grexier óta számos iró, köztük a Gramineák nagyérdem monografusa Hackel is elismerte: a Triticum- nem-ti semmiféle határozott bélyeg el nem különít) számos alakját Írták le s ábrázolták Ezek a kitn képek és jó leírások igen kívánatos útbaigazítást nyújtanak e nehéz fajcsoport feldolgozásánál, mely a herbáriumokban gyakran tévesen meghatározott példányokkal van képviselve s autoritativ mvekben is, min Boissier Flóra orientalis-a nem mindenütt van helyesen mint alább látni fogjuk

—

—

feltüntetve

A czímben megnevezett alakra KüRXICKE F. bonni titkos tanácsos hívta fel figyelmemet, a ki e növény iránt évek óta azon okból érdekldött, mert kehelypolyváiuak a Triticum spelta-é ival


13

t

a/ou feltevésre késztette, hogy a való feltn hasonlatossága tönköly s a gyaníthatólag tle leszármazó közönséges búza is, egy az Aegilops speltoides JAUBERT & SPACH fajhoz hasonló, de eddigelé még ismeretlen Aegilops fajból származnék. Hogy utóbbi lehet az sfaj, ezt a gabonafélék nagyérdem monografusa abból következteti, hogy csirája csak egy gyökérkéj. nem pedig és A. ovata-é 3 gyökérkéj. miként a mveleti búzáké a kik eredeti hazáját joggal a növényünket JAUBERT és Spach a párisi botanikus kertben kultivált példányok Keleten keresik

nem

—

—

—

Ami

—

után írták le. Ezt már több évtizeden át k ulti válhattak, mert a Link igazgatása idejében körülbelül a 30-as években a berlini kertben termesztett s az ö herbáriumában Aegilops triticoides néven található példány ide tartozik. Ez az alak a botanikus kertekben majd leírták) majd A. speltoides (a mely néven JAUBERT és SPACH A. bicornis néven szerepelt a berlini herbáriumban van a hallei kertbl származó A. macrura JAUBERT és SPACH néven, küldött valamint a lipcsei kertbl A. Aucheri néven küldött példány. KöRNICKE elnevezés nem hogy az A. speltoides arra, figyelmeztetett az ö (csak a botanikus kertekbl ismehelyes, mert TaüSCH retes) A. speltoides növényét így jellemezte Spica subulata glumis calycinis omnibus muticis, truncatis obsolete 1 - dentatis, flosculis muticis, spiculae terminális aristatis. Azonban, amint KöRNICKE helyesen megjegyzi, jól ráillik ez a diagnosis az A. Aucheri BoiSSlER növényre, amely Közép-Kisázsiától egészen Palaestináig. Mesopotamiáig és Syriáig van elterjedve, s melyet jelenleg a botanikus kertekben is kultiválnak. Épp ily kevéssé azonosítható azonban a mi növényünk az A. bicornis- szál, melylyel különben az oldal füzérkék két legalsó virágjának hosszú szálkájú viráepolyváiban megegyezik; KöRNICKE helyesen utal a 390. és 316. számú melyek JAUBERT - SPACH-féle képeken látható különbségekre, közül a legfeltnbb az oldalfiizérkék kehely polyváira vonatko;

:

T

zik

Ezek: az

az A. bicornis- nál 4 6 erek, csúcsukon 2-fogúak, a fogakat egy félhold

—

alakú kimetszés különíti

A.

speltoides

SPACH)-nál 9

(Jaubert

&

— 13 erek, liarán-

csonkítottak, egy a füzértengely felé néz oldalszélhez közelített árhegygyel. túl

el.

Ha tehát BoiSSlER az A. speltoides Tausch s az azonos nev JAUBERT & SPACH-féle növényt mint synonymokat az A. bicornishoz vonja; úgy ez kétszeresen helytelen, miután a TAUSCH-féle és st elbbi a a JAUBERT- SPACH-féle növények különböznek, BoiSSlER által helyesen fajilag külön választott A. Aucheri-v al esik össze.

Azon körülménybl, hogy a botanikus kerteknek A.

nev

növénye

BoiSSlER

A. speltoides JAUBERT

hibás

& SPACH-hoz

tartozik,

bicornis

megfelelen az azt gyanítottam, hogy

azonosításának


ugyanez az eset áll az újabban Észak- és Közép-Németország két helyérl feljegyzett A bicornis vendégnövényrl is, mely gyanúmat az azóta látott példányok is megersítették. A Hamburg közelében a reiherstieg-i gyapjufésülnél 1897-ben Pieper által gyjtött növényt SüHMlDT JUSTUS gymnasiumi tanár úrtól, akinek a rendelkezésemre bocsátott anyagért s barátságos felvilágosítáa Reinecke tanár saiért nagy köszönettel tartozom) már bírtam úr által az Erfurt közelében az ilversgekofeni kavicsbányánál gyjtött anyagot kérésemre maga a gyjt bocsátotta rendelkezésemre. Ezek a leletek arra ösztönöztek, hogy vizsgálataimat a középtengeri kikötök közelében már évek eltt megfigyelt beszármazott növényekre is kiterjeszszem, melyeknek azonossága az újabban Németországban fellépettekkel nem látszott valószíntlennek. BOISSIER az A. bicornishoz (melyet én az A. bicornis és A. speltoides JaüBERT egy, a & SPACH korcsának tartok) a Triticum ligusticum- ot 40-es években SAVIGNONE által Genua mellett észlelt behurczolt „valvae multinerves, növényt is hozzá vonja az adott leírás obtusae cum mucronulo brevi“ határozottan az A. speltoides JaüBERT & SPACH-hoz való tartozandósága mellett szól. Míg BERTOLONI a Triticum cani/num- mai hasonlítja össze, PARLATORE az A. bicornisa különbségeket pedig szal való közeli rokonságát felismerte, majdnem ugyanazon szavakkal adja meg, igen helyesen melyeket fenntebb (a 13-ik oldalon) használtam. ;

—

:

;

—

—

Ezek után nem

volt meglep, hogy én a BARONl J- úr által Erbario italiano centrale-ból megküldött eredeti fragmentumon semmi lényeges különbséget sem találtam, mely ezt az

a

firenzei

A. speltoides JaüBERT & SPACH növénytl elválaszthatná. Igaz, hogy a kehelypolyvák árhegye ennél ersebben van kifejldve, mint bármely más, eddig látott példányon, hossza bven megüti az l'/ 2 mm.-t, s tulajdonképen rövid szálkának volna mondható. Miután azonban ezen tulajdonságában a többi példányok sem egyeznek meg, ennélfogva ezen bélyegeknek egyelre nem tulajdonítok fontosságot azonban sokkal inkább használnám az A. speltoides JaüBERT & Spach (nem TaüSCH ) név helyett a 4 évvel idsebb ;

T. ligusticum nevet.

Ugyanezt a növényt Marseille mellett is megtalálták, mert abbeli feltevésemet, hogy a Triticum í^;
Faculté

des

Sciences herbáriumából

kaptam.

*4. bicornis-A hoz a Triticum obtusatum GÖDRÖN BoiSSIER az növényt is idézi. Ez a növény is (melybl FlahaüLT tanár a montpellier-i Facullé des Sciences herbáriumában rzött egyetlen

— © Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

15

példányt nekem megtekintés czéljából megküldötte) azonos a bennünket foglalkoztató növénynyel. A példány melllett lev GODRON-féle etikettek egyikébl úgy látszik, hogy e növényt Delile, Egyptomnak hírneves floristája A. bkomig- nak határozta meg. mi ellen helyesen jegyzi meg Gödrön, hogy nincs neki 2-fogú kehelypolyvája. Tudtommal a valódi A. bicomis-t eddigelé Európában még sehol sem találták. Én e növényt Egyptom középtengeri partján (hol Forskal már majdnem l 1 2 századdal ezeltt fedezte fel) többízben gyjtöttem a Marmarica-tól (SCHWEINPURTH !) nyugatra egészen a Cyrenaica-ig (RüHMER!) terjed; Palaestina tengerpartjáról (BöRNMÜLLER !) is láttam ; Cilicia-i eljövetele (BALANSA, BoiSSlER szerint) sem valószíntlen ellenben BoiSSlER-nak Mesopotamia- és Assyria-ra vonatkozó adatai, a fennt kimutatott összecserélés folytán további megersítésre szorulnak. ;

;

Eddigelé a T. ligusticum (== A. speltoides Jaubert & Spach) és A. speltoides TaüSCH {—A. Aucheri, A. macrura ) növényekrl különböz alakokról szólottunk, mint a minek mint fajilag mindeddig tartották. JAUBERT és Spach az A. macrura- 1 az Uropyrum alnem typusáúl állítják fel, míg az A. speltoidest a Sitopsis alnemhez az A. bicornis mellé vonják. St BoiSSlER ez utóbbit az A. bicornis- szál egyesíti is; HaüSSKNECHT is azt állítja, hogy a T. ligusticum és az A. speltoides GRENIER a T. bicorne és A. speltoides TAUSCH-val összeesik. Igaz, hogy els tekintetre a két növény feltnen különbözik, a mennyiben elsnél valamennyi füzérkének két legalsó virágja hosszú szálkájú virágpolyvával bír, minélfogva a csúcs-füzérke az utána következ alsótól nem üt el feltnen, míg az utóbbinál a széls füzérkék szálkátlanok, miért is a csúcsfüzérke hosszú szálkái feltnen eltnnek, s a növénynek, felületes tekintetre, nem csekély hasonlóságot kölcsönöznek az A. caudata-v al, melylyel sokan össze is tévesztik; BERTOLONI is összetévesztette ket, jóllehet az A. speltokles-né\ a virágpolyvák, az A. cciudata- nál pedig a kehelypolyvák azok, melyek ezen feltn, a füzér tetejét díszít szálkapárt viselik. De a szálkák jelenléte vagy hiánya az oldalfüzérkék 2 legalsó virágján az egyetlen különbség, melyet a két növény között találhattam, és mert, más fnemeknél, úgy a különböz Aegilops fajoknál is vannak alakok, a melyek a typustól abban különböznek, hogy a rendesen ers szálka csak gyengén fejldik ki, vagy hogy ott is fejldik szálka, a hol az rendesen hiányozni szokott, erre az egyetlen bár az egyes termhelyeken eléggé állandó különbségre nem fektethettem súlyt.

—

A

kérdéses alakok legközelebbi rokonságából

is

ismeretesek

ilyen eltérések. BoiSSlER egy A. Aucheri 3 polyathera-t ír le, melynél a széls füzérkéknek alsó virágjai a vírágpolyva hosszát csak t

kissé meghaladó szálkát viselnek. Ez egyik átmeneti alak az A. speltoides TaüSCH és T. ligusticum között, és midn HaüSSKNECHT a


16

BoKXMÜLLER-nek 1890-benGalatiában Aladzsa

mellett T. ligusticum 1734. sz a. kiadott példányait A. Aucheri /?. 2)olyathera-n&k határozta meg, (mellesleg megjegyezem, hogy ezek az egyetlen vadon termel példányok, melyeket láttam), ezt a meghatározását hozzávetleg találónak kell mondanom. Viszont a rokon T. bicorne- nél egy B. inuticuiii ASCHERS. alakot észleltem, melynél az összes virágpolyvák szálkátlanok. vagy legfeljebb a csúcsfüzérke 2 legalsó virágjáé rövid-szálkás (a szálkák nem sokkal hosszabbak mint polyváik). Ezt az alakot RüHMER G. 1882-ben Benghasi (Cyrenaica) mellett (401. sz. a.) gyjtötte, úgylátszik, hogy a typusos ott hiányzik. KÖRNICKE, a kivel a T. speltoides (TaUSCH) és T. ligusticum faji különbözsége iránt táplált kételyeimet közöltem, azt válaszolta, ezt már évekkel ezeltt kétségbe vonta s most is tagadja hogy Neki is feltnt, hogy a hosszú szálkás és a szálkátlan oldalfüzérkéj alakok, melyeket eredetileg vegyesen kapott, s metyeket azután kultivált is, minden átmenet nélkül ismét elkerültek, jóllehet mindkét alak tárt-virágú s az idegen-beporozása nagyon meg van könnyítve. Ez a megfigyelés azonban úgy is magyarázható, hogy itt minden átmenet nélküli korcsokkal volt neki dolga, mint KöRNICKE ezt évekkel ezeltt a T. vulgcire-hez tartozó szálkátlan (tar ) búzánál is észlelte. Ezek között nehány szálkás kalászt talált. Ez a jelenség nem

néven gyjtött,

s

származhatott a vetmag összekeverésébl, mert KüRXICKE mindig nagyon eltér gabona-alakokat vet egymás mellé, nehogy ilyen keveredések elöfordúljanak. Hogy ez esetben is egy. a szálkás (szakállas) búza által történt korcs termékenyítésrl lehet szó, — igazolta a tovább kultúra. A tar-búza közt fellépett szakállas-búzának elvetése szakállas- és tar-búzát eredményezett; utóbbi újból elvetve megint ezt a keveréket eredményezte Kívánatos lenne a megnevezett két Aegilops-AakkA is hasonló vetési kísérleteket tenni. A typikus T. speltoides (H. Aucheri), különben mint vendégnövény szintén elfordul európai földön, tudtommal azonban eddig csak Genna mellett, hol a fentemlített Savignone gyjtötte s a Diario deir ottavo Congresso degli scienziati It. p. 138. (1846) Agropyrum Tournefortii néven irta le, mert tévesen a „Gramen creticum spica gracili in duas aristas longissimas et asperas abeunte* ToüRNEF. növénynyel azonosította. Ép ily tévesen említi Coroll. 39p. Bertoloxi Aegilops caudatci néven. Parlatore ismerte fel végre az A. Aucheri-x al való azonosságát, melyet a Triticum nembe helyezett: ismét egy bizonyítéka annak, hogy mily önkényesen vonják meg a határt az Aegilops és a Triticum között.

Ezen fejtegetések eredményeképen geographai áttekintés a közölve.

1

1

—

12. oldalon a

összeállított systematikai-

német szöveg végén van

Biodiversity Heritage Library,

Recommend Documents