PROGRAM / PROGRAMME 2011. március 1. / 1 mars / March 1st 9.00–9.30 Köszöntés / Bienvenue / Welcome Address Maróth Miklós Dr. Réthelyi Miklós 9.30–13.00 I. ülés / Ière session / Ist session Elnök / Président / President: Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, egyetemi tanár, az MTA alelnöke / philologue, orientaliste, professeur d’université, vice-président de MTA / classical philologist, orientalist, university professor, Vice President of MTA
Marosi Ernő művészettörténész, az MTA rendes tagja, az MTA Művészettörténeti Bizottságának elnöke / historien d’art, membre de MTA, président du Comité d’histoire de l’art de MTA / art historian, ordinary member of MTA / President of the Art History Committee of MTA, specialist of the history of Medieval architecture and sculpture, professor emeritus
Kinek az öröksége? / A qui appartient le patrimoine? / Whose heritage is it? A bevezető előadás a kulturális örökség modern gyűjtőfogalmának tág köréből annak csak legkonvencionálisabb és legrégibb elemét, a műemlékeket („épített örökség”) elemzi. Fő kérdése a művészeti emlék, illetve a történelmi emlék distinkciójának lehetősége, s ezek egyetemes (univerzális – „globális”?), illetve partikuláris (lokális, regionális, nemzeti, felekezeti stb.) értelmezési köreinek áttekintése. Célja: ez értelmezési szintek és a hozzájuk fűződő értékek és érdekek elvi szintetizálásának, összebékítésének kísérlete. The keynote presentation will analyse the most conventional and oldest component of the modern collective cultural heritage concept, i.e. the element of historic monuments (‘built heritage’). The main question asked is whether it is possible to differentiate between art heritage and historic heritage. The speaker will assess the universal (global?) versus the particular (local, regional, national, denominational) aspects of these two concepts, and will attempt to reconcile and synthesise these interpretation levels and the related values and interests.
Tamási Judit régész, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke / archéologue, présidente de l’Office national pour la protection du patrimoine culturel hongrois (KÖH) / archeologist, Chairman of the National Office for Cultural Heritage Protection
A kulturális örökség társadalmi és gazdasági jelentősége / L’importance sociale et économique du patrimoine culturel / The Social and Economic Importance of Cultural Heritage Az előadás a konferencia apologetikus tematikájába illeszkedve a változó és válság zilálta társadalom és hasznossági szempontjaihoz szabva igyekszik az épített kulturális örökség társadalmi és gazdasági hasznosságát újrafogalmazni. Szem előtt tartva, hogy társadalmi–közösségi érték és gazdasági érték/haszon 1
egymástól nem független (hanem jó esetben egymást támogatja). Az előadás az örökség közösséget és közösségi identitást teremtő szerepe mellett érvel, és főként nemzetközi példák, konkrét statisztikai adatok, valamint gazdasági mutatók alapján rámutat az örökségtudatos gazdaságban rejlő fenntartható növekedési potenciálra. Az örökség tehát, miközben minket tart meg, a befektetett energiát és pénzt többszörösen megtéríti: méghozzá környezetbarát módon, a helyi és tágabb közösséget megerősítve, a helyi erőforrásokat és a tudást használva. In keeping with the apologetic thematics of the conference, the presentation will attempt to redefine the meaning of the social and economic usefulness of built cultural heritage, with a view to the changing value and usefulness criteria in a changing and crisis-ridden society. Emphasis will be laid on the fact that social and community values and economic value and profit are not independent from each other (in a positive scenario, they are in fact mutually supportive). The presentation will put forth arguments in favour of the community—and communal—identity building role of built cultural heritage. Using mainly international examples, specific statistical data and economic indicators, it will point out the sustainable development potential inherent in a heritage-conscious economy. Thus, while heritage sustains us, it yields a return several times over the energy and funds we invest in it, doing so in an environmentally friendly way, strengthening the local as well as thed broader community, using local resources and knowledge.
Repellin, Didier Lyon főépítésze, műemlékvédelmi főfelügyelő / architecte en chef de Lyon, inspecteur général des monuments historiques / chief architect of Lyon, inspector general of historical monuments; Lyon, Franciaország / France
Le site historique de Lyon inscrit par l’UNESCO sur le critère original de l’évolution / Az UNESCO világörökség jegyzékére a fejlődés eredeti kritériumai szerint felvett lyoni történeti helyszín / The Historical Site of Lyon Registered by UNESCO (as a World Heritage Site) in Accordance with the Original Evolution Criteria Lyon, ville au confluent de deux fleuves a, depuis l’origine, été un passage obligé pour l’Europe du Nord qui voulait rejoindre la méditerranée en évitant les montagnes des Alpes. Ville de courants le traversant, elle a subi de nombreuses influences qui furent « traduites » physiquement avec un souci permanent du non gaspillage. Si la plupart des villes européennes ont renouvelé architecturalement entièrement leur centre ville au fur et à mesure des époques et de la mode, Lyon a juxtaposé ses centres villes offrant ainsi une lecture unique du centre ville, romain (Fourvière) médiéval (vieux Lyon), classique (presqu’île), 19ème (préfecture) et 20ème siècle (Part Dieu) avec un développement vers l’Est. Les expressions architecturales donnent à Lyon une lisibilité directe des générations successives à travers les époques, offrant ainsi une notion de patrimoine dynamique. C’est cette notion de 2000 ans d’évolution architecturale et urbaine que l’UNESCO a voulu célébrer à Lyon. Il ne s’agit donc pas à Lyon d’un patrimoine statique mais d’un patrimoine dynamique, offrant au visiteur un résumé condensé des différents styles de l’architecture. Lyon, ne cherchait pas à se mettre à la mode, mais retenait l’essentiel de chaque style permettant à de grands architectes de faire leurs premières armes : Philibert de l’Orme, Delamonce, Soufflot… etc. C’est ainsi qu’à Lyon, les pierres ne suffisent pas à donner le ton, c’est la personnalité des commanditaires qui apporte la spécificité des réalisations. Tant dans le domaine des banquiers, des marchands, des industriels des soyeux, des médecins et des missionnaires, Lyon a toujours entretenu une alchimie équilibrée parfois provocatrice mais toujours originale entre le culturel et le cultuel. Lyon, apprend à régir son patrimoine, à engendrer une architecture sociale spécifique avec les immeubles des canuts, une architecture industrielle avec la notion de cité industrielle de Tony Garnier et une architecture hospitalière avec la gestion des Hospices Civils avec l’Hôtel Dieu ou la vision pavillonnaire sur Grange Blanche. Le patrimoine de Lyon a été 2
inscrit pour sa spécificité, d’un livre ouvert de 2000 ans d’architecture, d’urbanisme et de gestion autour d’une société qui a, au cours des siècles, hérité d’un patrimoine, l’a géré, l’a mis au goût du jour parcimonieusement et l’a transmis. Ce livre n’est pas un livre d’architecture ordinaire, c’est un roman : on attend toujours le chapitre suivant.
Lipp, Wilfried, dr. művészettörténész, egyetemi tanár, a párizsi székhelyű ICOMOS alelnöke, az ICOMOS Osztrák Nemzeti Bizottságának elnöke, Bundesdenkmalamt Österreich, Oberöstterreich / historien d’art, professeur, vice-président de l’UNESCO, Paris, président du Comité autrichien de l’ICOMOS / art historian, university professor, Vice President of ICOMOS headquartered in Paris, President of the Austrian National Committee of ICOMOS; Linz, Ausztria / Linz, Autriche / Österreich / Austrian Republic
Heritage Conservation in a Changing World / Műemlékvédelem a változó világban / La protection du patrimoine dans un monde en mutation As a historian, my interests lie in the areas of analysis, assessment, understanding and results. Therefore the core questions which are of interest to me are ‘Why is the situation the way it is today?’ and ‘How can we deal with it?’. The starting point is the foundation of ICOMOS in 1965 and includes the myth around it which served as the focus of the Charter of Venice. This includes what the times were like during this period and what has changed since then, especially in the area of conservation practice. In addition to the consequences today, some suggestions will also be addressed. An overview of the development of ICOMOS and conservation and preservation embedded in history, including the most significant thresholds and changes will of course be referred to. From there, possible approaches for the future will be described. There will be plenty of visualization to support my thoughts.
Streeten, Anthony D. F., dr. az English Heritage East Midlands-i regionális igazgatója / East Midlands Planning Director, English Heritage / Directeur régional d’English Heritage East Midlands; London, NagyBritannia / Great Britain / Londres, Grande Bretagne
Conserving and Enjoying the Historic Environment—Planning for Heritage in Changing Times / Megőrizni és élvezni a történelmi környezetet – Örökségvédelmi tervezés a változó időben / Protéger l’environnement historique et en bénéficier – Projets de la protection du patrimoine au temps des changements England’s heritage is mostly in private ownership but for nearly 120 years UK legislation has recognized that some heritage assets are of value to the nation, over and above their value locally and to their owners. As the role of government and responsibilities of the ‘civil society’ begin to change, so too, the responsibilities for sustainable management of historic places are being redefined. The role of national agencies such as English Heritage is to inform opinion and to make accessible to everyone the specialist knowledge and expertise needed to understand the historic environment. Public support is fundamental not only for the designation and legal protection of heritage assets, but also in decision-making about the appropriate management of change in historic places—so called ‘constructive conservation’. The ‘heritage cycle’ is particularly helpful in informing these local decisions—‘understanding’, 3
‘valuing’, ‘caring’ and ‘enjoying’ the historic environment. Heritage protection in England seeks to safeguard (and where possible reinforce) the significance of heritage assets for the greater understanding and benefit of present and future generations. Government has published a statement of planning policy for the historic environment and English Heritage has adopted ‘conservation principles’ to help in the process of decision-making. In current economic circumstances it is important to tackle ‘Heritage at Risk’—through the shared ambitions of national agencies, local authorities, private owners and the voluntary sector. In this way, English Heritage and member organisations of the East Midlands Heritage Forum have come together as advocates and facilitators to sustain and reinforce local commitments to heritage.
Chevalier, Bertrand urbanisztikáért felelős alpolgármester / maire adjoint à l’urbanisme de la ville de Troyes / Vice Mayor responsible for urban conservation; Troyes, Franciaország / France
La mise en valeur du patrimoine à Troyes / Troyes város [épített] örökségének méltó bemutatása / Presentation of the [built] heritage in the city of Troyes Depuis plus de 30 ans, la ville de Troyes veille à préserver l’équilibre entre la ville-centre aujourd’hui de 63 000 habitants et une agglomération de plus de 120 000 habitants. Cette volonté se traduit par un intérêt marqué pour l’aménagement et la réhabilitation du centre historique, dénommé le Bouchon de champagne. Dès la fin des années 60, un périmètre de protection a été mis en place au cœur du bouchon, le Plan de Sauvegarde et de Mise en valeur (PSMV). En parallèle, un dispositif de subvention municipale, favorisant le ravalement des façades et autres éléments d’architecture visibles du domaine public, a permis d’accompagner cette volonté de préservation du patrimoine et d’inciter les propriétaires à suivre les règles. Cette politique n’a toutefois pas permis d’enrayer une perte importante de la population vivant dans le cœur historique, puisqu’entre 1970 et 1990, celle-ci a été divisée par trois (de 20 000 à 8 300 habitants). Depuis les années 1990, ces outils se sont améliorés notamment avec le concours de l’Etat et les dispositifs Opération Programmées de l’Amélioration de l’Habitat (OPAH) qui permet non seulement d’intervenir sur l’aspect des façades, mais aussi sur le conventionnement des logements (mixité sociale), la taille des appartements (conserver des familles en centre ville), la création d’accès aux étages (en encadrant les façades commerciales).
Csaba László közgazdász egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem, a buda pesti Corvinus Egyetem és a CEU professzora, az MTA levelező tagja, az MTA Nemzetközi Tanulmányok Bizottságának társelnöke / économiste, professeur à l’Université de Debrecen, à l’Université Corvinus de Budapest et au Centre européen universitaire (CEU), membre correspondant de MTA et co-président du Comité d’études internationales de MTA / economist, professor of the Debrecen University, the Corvinus University of Budapest and the CEU, corresponding member of MTA and co-chairman of the Committee of International Studies at MTA
Az új Széchenyi Terv és az épített örökség / Le nouveau plan Széchenyi et le patrimoine architectural / The New Széchenyi Plan and the Built Cultural Heritage A hazai épített örökség az elmúlt közel hetven évben a tudatos pusztítás, a célszerűtlen használat és a gazdasági melléfogások sorában fokozatosan leépült. A vadkeleti piaci viszonyok és az állami támogatás szétforgácsoltsága miatt az elmúlt két évtizedben a helyreállítási potenciálnak csak a töredéke valósult meg. 4
A Széchenyi Terv új változata csak igen áttételesen segít ezeken a gondokon, amit a költségvetési megszorítások sokszor végiggondolatlan alakulása és a pénzpiac erőtlensége együttesen tovább nehezít. Over the past almost 70 years, Hungary’s built cultural heritage has gradually degenerated as a result of con scious destruction, inappropriate use and economic blunders. Owing to underdeveloped market circumstances and the fragmentation of government subsidies, only a fraction of the restoration potential has been exploited. The new version of the Széchenyi Plan remedies these problems indirectly, and the situation is only exacerbated by the often rushed austerity measures and the weakness of the financial market.
13.00–14.00 Ebéd / Déjeuner / Lunch
14.00–16.00 II. ülés / IIème session / IInd session Elnök / Président / President: Rechnitzer János, közgazdász, egyetemi tanár, a győri Széchenyi István Egyetem professzora, az MTA RKK Nyugat-magyarországi Intézetének előző igazgatója / économiste, professeur de l’Université István Széchenyi de Győr, ancien directeur de l’Institut régional de Hongrie occidentale, Centre des recherches régionales de MTA / economist, university professor, professor of the István Széchenyi University of Győr, previous director of the Western Hungarian Institute of the MTA RKK
Nypan, Terje szociológus, a norvég Riksantikvaren (Directorate for Cultural Heritage in Norway) főtanácsadója / sociologue, conseiller général auprès de la Direction du patrimoine culturel en Norvège / sociologist, Senior Counselor for Riksantikvaren, he chairs the European Heritage Legal Forum; Oslo, Norvégia / Norway
Heritage Conservation During Financial Crises. The Norwegian Crisis Package and Cultural Heritage; the Question of What, Why and How / Örökségvédelem pénzügyi válság idején. A norvég válságcsomag és a kulturális örökség, a mit, miért és hogyan kérdése / Le patrimoine au temps de la crise financière. Le paquet norvégien de prévention contre les crises et le patrimoine culturel, le problème de quoi, pourquoi et comment The lecture will give an insight into the Norwegian Crisis package that followed the financial crisis, with emphasis on the position of and funding for the built cultural heritage. What where the selection criteria of the Government when deciding where to channel the funding? How did cultural heritage fit in with these criteria? The funding given to the built heritage can be broken down into direct and indirect funding. How much and what was funded? Figures and examples will be given. From a policy point of view the rationale for giving priority to cultural heritage is probably more interesting than the actual sums given for funding. What was the rationale? And what results are expected by the Government and Parliament? We will give the arguments and some policy relevant advise based on, amongst others, ILO recommendations for creating employment based on their finding that “the restoration of buildings, roads and other elements of the built environment with heritage value is a labour-intensive type of activity.” Finally the lecture will develop some guidelines for how to assure funding for the built heritage, based on our experience. We believe that specific criteria have to be met by the heritage authorities to qualify for this type of crisis funding where the objective is creation of jobs and a quick acceleration of economic activity.
5
If time permits the lecture will also give some examples of empirical data from studies of the economy of (the built) heritage. Where are the economic values? How do they manifest? What is the turnover and the labour creation capacity? And what do some site specific studies tell us about this experience economy?
Ertsey Attila építész, a Magyar Építész Kamara alelnöke / architecte, vice-président de la Chambre nationale des Architectes hongrois / architect, Vice-Chairman of the Chamber of Hungarian Architects
A városkép szakralitása kontra a tőke agresszivitása – a paradigmaváltás igénye / La sacralité du paysage urbain – la nécessité d’un changement de paradigme / The Sacrality of the Townscape vs. the Agression of Capital—the Need for a New Paradigm A város arculata, hangulata konkrét minőség, és eredendően szakrális. Minden beavatkozási szándék mögött is konkrét szellemiség rejlik. Az elsődleges a várost alakító akarat minősége. Mi történik, ha ez az akarat nem szakrális, hanem szélsőségesen profán, és kizárólag a profit érdekli? Mik a módszerei, és lehet-e védekezni ellene? Az utóbbi időben Európa nagyvárosaiban egyre több épületszörnyeteg bukkan fel. A recept hasonló: egy ingatlanfejlesztő kiszemel magának egy várost, egy helyszínt, megbíz egy sztárépítészt, médiát tesz alá, megszerzi néhány helyi politikus támogatását, és megjelenik egy új elem a város sziluettjében. Mit jelenítenek meg ezek a szörnyetegek? Az építészet mágia, de nem mindegy, hogy fehér vagy fekete. Fehér mágiát művel Rudolf Steiner, Gaudí, Makovecz, Wright. Paolo Portoghesi figyelmeztet minket az építészetre ható kísértésre: „Ellen kell állni a pénz és a piac szorításának.” Meg tudjuk-e védeni városainkat, vissza tudjuk-e szerezni az irányítást az elszabadult pénz fölött? The image and atmosphere of a townscape represents a concrete quality, something that is intrinsically sacred. There is a specific mentality behind every intention to intervene in a townscape. The will that shapes a city is of primary importance. What happens if this will is not sacral but profane to the extreme, and only cares about profit? What are its methods and how can we fend it off ? Over the recent years, more and more monster-buildings have appeared in Europe’s large cities. The scenarios have been more or less the same: a real estate developer selects a city and a location, commissions a star architect, arranges for good media coverage, secures the support of a few local politicians, and soon a new element is shaping the city’s contours. What do these monsters express? Architecture is magic, and whether it is white or black magic is not irrelevant. Rudolf Steiner, Gaudí, Makovecz and Wright pursued white magic. Paolo Portoghesi warns against the temptation architecture, too, is exposed to: “We must resist the grip of money and the market.” Can we protect our cities, can we regain control over money that seems to be running amok?
6
Entz Géza művészettörténész, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális örökségvédelmi főtanácsadója / historien d’art, conseiller général en politique de l’héritage, Ministère hongrois des ressources nationales /art historian, senior consultant of Heritage Conservation Policy, Ministry of Human Resources
A magyar műemléki topográfiai kutatások: helyzetkép és feladatok / La topographie des monuments historiques en Hongrie/ la situation actuelle et les tâches / The inventory of Historic Monuments in Hungary—Actual Situation and Tasks A múltról ezúttal a jövő érdekében beszélünk, nem azért tehát, hogy visszafelé nézzünk, hanem azért, mert a múlt – fontos ezt tudatosítani – nem egyszerűen mögöttünk van, hanem lett légyen az bármilyen is, azon állunk. A műemléki topográfia/inventarizáció a hatékony és eredményes műemlékvédelem és műemlékgondozás egyik alapvető, tehát mással nem helyettesíthető előfeltétele. Ugyanez az ellenkező oldalról nézve azt jelenti, hogy ahol nincs folyamatos nemzeti programként működtetett műemléki topográfiai kutatás és publikációs tevékenység, ott nem beszélhetünk hatékony műemlékvédelemről, vagy a szűkebb értelemben vett műemlékvédelmet is magába foglaló örökségvédelemről. Minden a műemléki topográfiáról való értekezésnek ez a tétje. A műemléki inventarizáció igénye és tudományos műfaja a műemléki gondolat megjelenésével értelemszerűen szerves egységben jött létre mindenhol, így Magyarországon is csaknem két évszázada. Az előadás a magyar műemléki topográfiai kutatások viszontagságos és ellentmondásos története során elért eredményeinek és jelenlegi helyzetének áttekintése alapján az előttünk álló feladatok és azok sikeres megoldásához vezető lehetéses utak felvázolására tesz kísérletet. This time, we will discuss the past with an interest in the future, i.e. not with the intention of looking at things in hindsight. Because the past—and this can never be emphasized enough—is not simply behind us. We are standing on top of our past, whatever this past had been like. Heritage topography/inventorytaking is one of the fundamental—and thus irreplaceable—preconditions for effective and efficient historic preservation. Hence, in the absence of continuous heritage topographic research and publication activity operated as a national programme, one cannot talk about efficient historic preservation or heritage conservation, also including historic preservation in the narrower sense. This is at stake every time we talk about the topography of historic preservation. The need to take stock of our historic monuments and the consequent scientific genre were born in organic unity everywhere, at the time when the idea of historic monuments was first raised. In Hungary, this happened almost two centuries ago. The presentation will discuss the results achieved during the troubled and controversial history of Hungary’s historic topography as well as the present status of this science. Further, it will attempt to give an overview of the tasks lying ahead of us and will put forth proposals that may lead to their successful implementation.
16.00–16.30 Kávészünet / Pause café / Coffee Break
16.30–17.00 Koncert / Musique de chambre / Chamber Concert Közreműködik / Avec la participation / Performed by Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész, a Liszt Ferenc zeneművészeti egyetem tanára / flûte, professeur à l’Académie de musique Ferenc Liszt / flute, professor of the Liszt Academy of Music; zongorán kísér: Termes Rita, pianiste / pianist
7
17.00–19.00: III. ülés / IIIème session / IIIrd session Elnök / Président / President: Szász Zoltán történész, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója / historien, conseiller scientifique de l’Institut des sciences historiques de MTA / historian, scientific councelor for the Institute of Historical Sciences of MTA
Meggyesi Tamás építész, egyetemi tanár, a Műegyetem Urbanisztikai Tanszékének professzora, az MTA Településtudományi Bizottságának elnöke / architecte, professeur à la Chaire d’urbanisme de l’Université des sciences techniques et économiques de Budapest, président du Comité d’urbanisme de MTA / architect, professor of the Departement of Urban Studies at the Budapest University of Technology and Economics / Chairman of the Urban Studies Committe of MTA
A történeti települési táj identitásrétegei / Les strates identitaires du paysage d’habitations hérité / Identity layers of the Built Landscape A történeti települési táj a természeti környezet, a telekrendszer, a rajta kialakult tradicionális beépítési struktúra, valamint az utcák és terek kontextusát jelenti. Ez a folytonos természetű közeg a települési szövet tektonikája és a helyi identitás hordozója. A történeti települési tájak identitását csak a jelenség komplexitásában lehet megragadni, de ez a komplexitás csak rétegekben értelmezhető. A komplexitás a helyi társadalomnak a helyhez, a földhöz, a közösséghez és a spirituális értékekhez való viszonyában az építészet szakrális eredetére utal, és mint elveszőben lévő érték ma kritikai szempontokat és normatív tartalmakat is hordozhat. Ennek a komplexitásnak egyik rétegét Patrick Geddes diagramja tárja fel, ami a preindusztriális településeket a természeti, a társadalmi és a gazdasági környezet kölcsönhatásában ábrázolja. A genius loci-t, a hely szellemét Hamvas Béla Az 5 géniusz című írásában az égtájakhoz kötődő spirituális tartalmak helyileg változó arányával jellemzi. Martin Heidegger kozmikus jellegű négyesség (a föld és az ég, a halandók és az istenségek) érvényesülését látja a hagyományos környezetkultúrákban, ami rokon Gottfried Semper, majd Christian Norberg-Schulz négyességével, és egybevág Kenneth Frampton kritikai regionalizmusának szemléletével is. A történeti települési tájak szigetek a globalizálódó világ tengerében, és jelentőségük abban van, hogy még őrzik az ember és a kozmosz eredendő harmóniáját, vagyis a jó, az igaz, a szép és a szent egységét. The landscape of historic settlements encompasses the natural environment, the master plan of a community, the evolving traditional settlement structure and the context of streets and squares built in it. This continuously evolving environment is the tectonics of the settlement fabric and carries the local identity. The identity of historic settlement landscapes can only be captured in the complexity of the phenomenon, while this complexity can only be interpreted in layers. Complexity—expressed in the local society’s relationship to the locality, the land, the community and to spiritual values—points towards the sacred origins of architecture. It is a value that is becoming extinct nowadays, and as such, it may well carry critical criteria and normative content. One of the layers of this complexity is captured by Patrick Geddes’s diagram, showing settlements before the Age of Industrialisation as the results of an interaction between the natural, the social and the economic environment. In his work entitled The Five Geniuses, Béla Hamvas describes the ‘genius loci’, i.e. the spirit of the locality, as a combination—unique to every locality—of the spiritual contents related to the four cardinal points. Martin Heidegger recognised the Cosmic Quatrity (the Earth, the Sky, the Mortals and the Gods) in traditional environments. His vision was akin to Gottfried Semper’s—and later to Christian Norberg-Schulz’s—Quatrity, and falls much in line with Kenneth Frampton’s critical regionalism. Historic settlement landscapes are islands in the sea of our globalised world, and their significance lies in the fact that they have preserved the original harmony between Man and the Cosmos, i.e. the unity of goodness, truth, beauty and sanctity.
8
Diószegi László történész, a budapesti Teleki László Alapítvány igazgatója / historien, directeur de la Fondation L. Teleki de Budapest / historian, director of the L. Teleki Foundation
Pusztuló örökség – Megújuló örökség. Műemlékvédelem a végeken / Patrimoine en voie de destruction, patrimoine en voie de renouvellement. La protection des monuments historiques aux confins / Perishing Heritage – Regenerating Heritage. Heritage Protection on the frontiers Köztudomású, hogy a magyar épített örökség jelentős és igen értékes része ma az országhatárokon túl, a szomszédos államok területén található. Ezek a műemlékek kis kivételtől eltekintve elszomorítóan rossz állapotban vannak, a tapasztalatok azt mutatják, hogy gondozásukra, állagmegóvásukra a szomszédos országok kormányai még az elvárható figyelmet sem fordítják. A pusztulás megakadályozása többszörösen fontos. A határon túli magyar területeken található emlékek a Kárpát-medence magyarságának egyedülálló értékei, a magyarság jelenlétének mindenki által látható tárgyi bizonyítékai. Megőrzésük nemzetpolitikai kérdés, hiszen egy nemzeti közösség kulturális örökségének eróziója magát a közösséget is erodálja. Az előadás a határainkon túli magyar vonatkozású örökségvédelem eredményeit és kudarcait mutatja be, és felvázolja a legsürgetőbb feladatokat is. It is a well-known fact that a large and particularly valuable part of the Hungarian built heritage lies beyond Hungary’s borders, in the neighbouring countries today. With a few exceptions, these historic monuments are in a sadly poor condition. Experience shows that the governments of neighbouring countries have not taken even expectable levels of interest in maintaining and preserving them. The prevention of continued devastation is important for several reasons. The heritage in Hungarian areas beyond the borders are of unique value to Hungarians in the Carpathian Basin and represent the tangible evidence of their presence here, visible to everyone. The preservation of this heritage is of national political significance, as the cultural erosion of a national community will erode the community itself. The presentation will assess the results and failures of the conservation of Hungarian cultural heritage beyond the borders, and will outline the most pressing tasks.
Kovács András művészettörténész, egyetemi tanár, a kolozsvári Babeş– Bolyai Egyetem professzora, az MTA külső tagja / historien d’art, professeur à l’Université Babeş–Bolyai / art historian, professor of the Babeş–Bolyai University ; Kolozsvár, Cluj, Románia / Roumanie
Kastélyrekonstrukciók Erdélyben / Reconstruction de châteaux en Transylvanie / Castle Reconstructions in Transylvania Az elmúlt több mint fél évszázad néhány próbálkozását ismerteti az előadás. Állami, szocialista kezdeményezésre újították fel Erdélyben Fogaras (Făgăraş) várát, megpróbálták Keresdet (Criş), Gyergyószárhegyet (Lăzarea) meg Bonchidát (Bonţida) is. E próbálkozások sikertelenségének az okait és „fokait” ismerteti az előadás, egy 1990 utáni, sokkal kisebb arányú Marosillyei (Ilia) sikertörténettel együtt.
9
The presentation will discuss the attempts made over the past half century. The castle of Fogaras (Făgăraş) in Transylvania was renovated at the socialist state’s initiative, and attempts at renovation were made in Keresd (Criş), Gyergyószárhegy (Lăzarea) and Bonchida (Bonţida), too. The presentation will discuss the reasons for the failure of these attempts, and the degrees to which they have failed. The success story— although on a much smaller scale—in Marosillye (Ilia) from the period after 1990 will also be presented.
Krcho, Jan építész / architecte / architect; Kassa, Košice, Szlovákia / Slovakia
Kassai őrjárat 2011 / Patrouille à Košice / Rounds in Košice Márai Sándor számára Kassa sokkal többet jelentett néhány műemléknél vagy műemlékvédelmi területnél. Ez leginkább a negyvenes években írott Kassai őrjáratban érzékelhető. Mi maradt mára Márai Kassájából? Mennyire ismerjük jobban, mint Márai idejében? Vajon megmenthető-e az, ami még megmaradt? Megismerhetjük-e, még mielőtt teljesen eltűnik az átépítések következtében? For Sándor Márai, Košice meant much more than a few historic monuments or conservation zones. This is felt mostly in his Rounds in Košice written in the 1940s. What is left of Márai’s Košice today? To what extent do we know the city better than in Márai’s days? Can we still save what is left? Is it possible to for us to really know it before it disappears with reconstructions?
Mihály Ferenc farestaurátor / restaurateur du bois / wood restorer; Szováta, Sovata, Románia / Roumania
Erdélyi templomok és műemlékvédelem / Des églises en Transylvanie et la protection des monuments classés / Transylvanian Churches and Heritage Conservation A soknemzetiségű és felekezetű Erdély műemlékeinek jelentős részét a szakrális építmények képezik. A templomok ismertebb károsodási formái mellett a lakosság-cserével, kivándorlással és elnéptelenedéssel, valamint a felekezetek váltakozásával is számolni kell, ami sok esetben visszafordíthatatlan károkat okoz. Ezen építmények legsérülékenyebb részei a belső faberendezések, falfestések, kőfaragványok. az erdélyi templomok ennek ellenére mind a mai napig fontos és kevésbé ismert emlékanyagot őriznek a nemzetek és az egyetemes művelődéstörténet számára. A viszontagságos múltú műemlékvédelem intézményei korántsem tudnak helytállni a rájuk háruló feladatokkal szemben. Hiányzik az átlátható stratégia, a számbavétel, a használható műemlékjegyzék. A botladozó, bonyolult és költséges engedélyeztetési folyamat nincs összhangban a társadalom teherbíró képességével, az engedélyezett munkálatokhoz aligha társul ellenőrzés. A pénztelenség bizonyára nagy rákfenéje a műemlékvédelemnek, de sok esetben a szakszerűtlenül, igénytelenül és nagyot akarva elköltött pénz legalább annyi kárt okoz. Az előadás a fent vázolt témakörből nyújt ízelítőt, néhány szemléletes példával alátámasztva, bő képanyaggal illusztrálva. 10
In multi-ethnic and multi-denominational Transylvania, most historic monuments have a sacral nature. In addition to the better known forms of destruction observed in churches, one must also reckon with the results of population exchanges, immigration, depopulation and the alternation of denominations, often causing irreversible changes. The most vulnerable parts of these buildings are their interior wooden furnishings, frescoes and stone carvings. In spite of all these hardships, Transylvanian churches have preserved to the present day important and lesser known assets for the nations as well as for universal art history. The institutions of historic preservation—with their vicissitudinous past—can hardly get to grips with the tasks they are expected to perform. There is no transparent strategy, stock-taking, or useful list of historic monuments. The slow, complicated and expensive permitting procedure is not in line with society’s burdenbearing capacity, and projects approved are rarely the target of an inspection. Lack of funding is certainly a major problem of heritage conservation, but only too often money spent without regard to professional standards or fuelled by grandiose visions is just as harmful. The presentation will give an insight into the issues outlined above, using characteristic examples and extensive photographic material.
2011. március 2. / 2 mars / March 2nd 9.00–13.00 IV. ülés / IVème session / IVth session Elnök / Président / President : Fejérdy Tamás építész, a KÖH elnökhelyettese, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára / architecte, vice-président du KÖH, secrétaire général du Comité hongrois national de l’ICOMOS / architect, Vice President of KÖH, Secretary General of the Hungarian Committee of ICOMOS Nagy Gergely építész, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke / architecte, président du Comité hongrois de l’ICOMOS / architect, President of the Hungarian Committee of ICOMOS
Merre tart a múltunk, avagy építészet és műemlékvédelem ma / Où va notre passé? L’architecture et la protection des monuments historiques aujourd’hui / Which Way Our Past is Heading, or Architecture and Historic Preservation Today Az építészet a történelem folyamán mindig a múltjából merített. Akkor is, amikor közvetlen megelőző korszakát sokszor tagadta. Egyre erőszakosabb hatások érik világunkat – építészetünk a technológia, az erőszakos és átgondolatlan fejlesztés szolgálata és a jogi szabályozás áldozata. A kortárs építés gyökértelenné válik, az épített környezet adottságai, az épített örökség a legritkább esetben jelent lehetőséget a mai építészek számára. Meghalt a stílus? Az úgynevezett sztárépítészek nyomán egyre többen akarnak építészetükkel nyomot hagyni – kritika nélkül, ott is, ahol lehet, ott is, ahol a környezet tiltakozik ez ellen…, és ehhez partnert is könnyű találni. A nyom legtöbbször sebhelyként jelentkezik. A műemlékvédelem feladata a korábbi értékek feltárása, megőrzése, a múlt sebhelyeinek begyógyítása. Ezért természetes, hogy legfontosabb igénye az illeszkedést megteremtő kortárs, színvonalas építészet, és határozottan ellene van a hiteltelen másolásnak és új sebhelyek létesítésének. Aki ezt nem érti, az rányomja a műemlékvédelemre a konzervativizmus bélyegét. Ezért ilyen kedvezőtlen (sokszor a legmagasabb szinten is megjelenő) a műemlékvédelem társadalmi megítélése. Ez súlyosan visszahat a lehetőségeire. Pedig lehetőséget, sőt rendkívüli értéket jelentenek (jelenthetnének) régi épületeink vagy új épületeink műemléki környezetben. Szemléletváltás nélkül nincs jövője múltunknak! Throughout history, architecture has always been inspired by its own past. Also at times when it rejected the period directly preceding its own. Our world is often affected by more violent influences—our archi11
tecture has become the victim of technology, forced and rushed development projects and legal regulations. Contemporary architecture is becoming more and more detached from its past, and the built environment, the built heritage is rarely seen as a source of inspiration by present-day architects. Is style dead? Influenced by the phenomenon of star-architects, more and more architects desire to leave a mark by their architecture—without criticism, where the environment lends itself to this purpose and where it rejects the idea…, and it is not difficult to find partners for such projects. The mark—more often than not—is but a scar. Historic preservation should explore and preserve the values of the past and heal its wounds. Thus, it is only natural that its primary need is high-quality contemporary architecture, providing alignment with the past, and that it is a firm opposer of worthless replicas and new scares. Those who do not understand this stigmatise historic preservation as conservative. That is why society’s view of historic preservation is so unfavourable—often at the highest levels, too. This has a seriously restrictive impact on the possibilities of historic preservation, although our historic or new buildings (could) be viewed as opportunities, and even as extraordinary assets in a historic environment. Without a change of attitude our past does not have a future!
Ferkai András építész, művészettörténész, egyetemi tanár, a MoholyNagy Művészeti Egyetem professzora / architecte, historien d’art, professeur à l’Université d’art appliqué Moholy-Nagy / architect, art historian, professor at the Moholy-Nagy University of Arts and Design
20. századi műemlék? Dilemmák és tapasztalatok a 20. század építészeti emlékeinek védelmével kapcsolatban / Monuments historiques du 20e siècle? Dilemmes et expériences concernant l’héritage architectural du 20e siècle / Historical Monuments of the 20th Century? Dilemmas and Experiences Concerning the Conservation of 20th Century Architecture A 20. századi építészet nem akart megöregedni. A műemlékké válás ellenkezik az elveivel, miközben legkiválóbb alkotói többnyire szoborszerű műalkotásokat hoztak létre, amelyek nehezen tűrik a változásokat. Ezek az ikonszerű épületek sérülékenyebbek, mint bármelyik korábbi korszak produktumai. A mai korra azonban legalább ennyire jellemzők a tömeges feladatok: a szociális lakásépítés, a lakótelepek, az egészségügyi-, az ipari- vagy közlekedési épületek típusai. Történeti és esztétikai értékeik miatt közülük is meg kell őriznünk a jelentősebbeket. Gondot okoz, hogy ezek az emlékek sokszor nagy kiterjedésű együtteseket alkotnak, használatuk, hasznosításuk és a védelem szempontjai ütköznek egymással. A közvélemény, de még a szakma egy jó része is értetlenül, gyakran ellenzi a 20. századi épületek műemléki védelmét. Pedig ezeknek az épületeknek a megőrzése anyagaiban és szerkezeteiben – vagy hiteles rekonstrukciójuk – szinte komolyabb problémákat vet fel, mint a 19. század vagy a még régebbi korok műemlékeinek védelme. Előadásom ezeket a kérdéseket veti fel konkrét hazai és nemzetközi példák tapasztalatai alapján. 20th century architecture refuses to grow old. To become a historic monument is against its principles, although the most outstanding artists of the age produced sculpture-like works of art resisting change. These icon-like buildings are more vulnerable than the products of any other era before them. Mass projects, however, are at least as typical of the present age, too. Social housing programmes, housing compounds, health-care, industrial or traffic facilities are characteristic examples. Owing to their historical and aesthetic value, we should preserve the more significant of these buildings as well. It is problematic that these historic assets usually form large compounds, and their use, application and preservation may be in conflict with one another. Public opinion—but even a good part of professional opinion—watches the preservation of 20th century buildings in disbelief, and often opposes such projects. Yet the preservation—or the credible reconstruction—of the material and structure of these buildings raises almost more serious problems than the conservation of our 19th century or earlier assets. My presentation will analyse these issues, sharing specific Hungarian and foreign examples and experiences. 12
Schneller István építész, egyetemi tanár, a Corvinus egyetem professzora, Budapest volt főépítésze / architecte, professeur à l’Université Corvinus de Budapest, ancien architecte en chef de Budapest / architect, university professor at the Corvinus University of Budapest, former chief architect of Budapest
Védett és védendő örökségünk: a város tere / Notre patrimoine protégé et à protéger : l’espace urbain / Our Protected Heritage – our Heritage to be Protected: the Urban Space Az épített örökség védelme szempontjából igen fontos a térbeli kontextus: a teljes környezet, ahol a védett objektum helyet foglal, sőt, vannak olyan helyzetek, amikor a területi védelem, az épületegyüttes vagy városszerkezeti egységének védelme fontosabb, mint az egyedi objektumok védelme. Mégis amikor a területi védelemről vagy karaktervédelemről beszélünk, nincs közös mérce arról, hogy mit lehet átalakítani, lebontani, vagy mit kell megvédeni. A kontextust korunkban még tágabban kell értelmezni, az egész települési környezetet kell figyelembe venni, amikor új és régi viszonyát mérlegeljük. Az építőipar által létrehozott új „termék” 90 százaléka napjainkban nem képvisel építészeti értéket. Szerelt dobozépületek, egyenmintára gyártott bérirodanégyzetméterek, embertelen léptékű logisztikai központok, dél-amerikai szappanoperákból kölcsönzött családi házak és lakóparkok szegélyezik a megmaradt urbanisztikai szövetet. Az új építészeti minőség igen kis számú új épületben jelentkezik, és mértékében–súlyában jóval kisebb, mint a létrehozott nívótlan „légköbméter tömeg”. Az emberek rendkívül alacsony minőségű terekben tartózkodnak, vásárolnak, szórakoznak és utaznak. A sivár terek egyre jobban terjednek, és átveszik az uralmat térbeli világunk felett. Ezért is válik kiemelt fontosságúvá a karakteres történelmi városrészek védelme, felújítása, területi és szerkezeti megóvása. Közülük kiemelt helyet foglal el Budapest belvárosa, „Budapest szíve”, amelyet most az agresszív jelkívánás dühe fenyeget. Mérföldkő a folyamatban a Bécsi utcai „projekt”, a Szervita téri „jel” és a városháza-bővítés együttes értékelése. Költőinek tűnik a kérdés: van-e létjogosultsága a kontextus megőrzésének, vagy mindenképpen az úgynevezett haladás gátlója az, aki felemeli szavát az épített örökség védelméért. For the conservation of built cultural heritage, the spacial context, i.e. the full environment where the facility to be conserved is located, is very important. At times, the conservation of a zone, the preservation of a building compound or of a town-planning unit is even more important than the preservation of individual buildings. And yet when it comes to zonal conservation or character conservation, there is no shared standard about what can be changed or demolished versus what it is to preserved. In our age, when considering the relationship of the new and the old, the notion of context must have a broader interpretation. Today, 90 percent of what is ‘new production’ in architecture does not represent any architectural value. Assembled box-buildings, office square meters manufactured to standards, inhumanly scaled logistic centres, family homes leased from South-American soap operas and housing compounds trim what is left of the urban fabric. The new architectural quality is captured in a small number of new buildings, and represents a much smaller scale and weight than the low-quality cubic meters built built on a massive scale today. People spend their time, shop, are entertained and travel in extremely low quality environments. Barren spaces are gaining ground more and more, assuming control over our spatial world. Thus, the conservation and renovation of characteristic historic urban quarters is of extraordinary importance. The Inner City of Budapest—its very heart—occupies a key position in this context, threatened by the present rage to leave a mark. The joint evaluation of the Bécsi street ‘project’, the Szervita square ‘mark’ and the expansion of the City Hall is a milestone in the process. The question may be poetic, but it still needs to be asked: can we conserve the context, or is everyone standing up for conserving the built heritage an impediment to what is called progress?
13
Somorjay Sélysette művészettörténész, KÖH / historienne d’art / art historian
Műemlékvédelem zsákutcában. Húsz év tanulságai a kutató szemszögéből / La protection des monuments historiques dans l’impasse. Vingt ans d’enseignements vus par les chercheurs / Heritage Protection in Impasse. Lessons Drawn after Twenty Years in Reserach A megváltozott társadalmi körülményeknek, a műemlékvédelem mai állapotára gyakorolt hatását érdemes megfontolni a rendszerváltás óta eltelt húsz év tapasztalatai alapján. Ez az időszak a helykereséssel, sodródással, elbizonytalanodással jellemezhető, és a magyar műemlékvédelem történetének egészét tekintve úgy tűnik, hogy gyökeresebb változást eredményezett, mint korábban bármi. A vizsgált időszakon belül jól kimutatható, hogy folyamatosan háttérbe szorult a műemlékvédelem tudományos területe. Az előadó feltételezése szerint éppen ebben keresendő a hivatalos műemlékvédelemmel szemben mára kialakult bizalmatlanság és társadalmi leértékelődés egyik oka. Az épített örökség megóvását szorgalmazó civil kezdeményezések szaporodása és erősödése azt mutatja, hogy a társadalmi támogatottság megvan az örökségvédelmi törvényben hivatkozott közérdek mögött. Az értékek feltárását, szakszerű megőrzését sürgető, kritikus helyzetekben társadalmi követelésnek nevezhető igényre elsősorban a műemlékvédelem tudományos területe tud kielégítő választ adni. Ha ki akarunk törni a jelenlegi helyzetből, abban kulcsszerepe lehet a műemlékvédelemhez kapcsolódó tudományos kutatásoknak és megfelelő közzétételüknek. Ez az az alap, amelyre a hosszú távú gazdasági haszon reményével kecsegtető fejlesztések épülhetnek. Arra a kérdésre, hogy beszélhetünk-e a társadalmi változások nyomán változó műemlékvédelemről, azt mondhatjuk, hogy a műemlékvédelem lényegét és célját tekintve valószínűleg nem. Újragondolást igényel azonban a műemlékvédelemben folyó tudományos kutatások szervezése és az, hogyan közvetítsük az eredményeket a társadalomhoz és a gazdaság szereplőihez. The presentation will review the impact of changing social circumstances on historic preservation over the past twenty years. This period can be characterised by uncertainties, floating, and attempts to develop a new identity. In the history of Hungarian historic preservation, these twenty years seem to have caused more fundamental changes than any other era before it. The scientific aspects of historic preservation have been loosing ground. The speaker will put forward arguments to prove that this is one of the reasons for the lack of credibility and low social recognition afflicting historic preservation today. The increasing number and the intensifying nature of voluntary initiatives to preserve the built heritage demonstrates that there is strong social support behind the public interest referenced in the Act on Heritage Conservation. It is primarily the science of historic preservation that is able to provide an adequate response to what has grown into a social demand in critical situations, urging the exploration and professional conservation of our historic assets. Scientific research related to historic preservation and the relevant publication of its results will play a key role in any effort to break out of our present position. This is the foundation on which developments promising long term economic benefits may rely. Can we speak about changing historic preservation as a response to changing social circumstances? With a view to the essence and purpose of historic conservation, the answer to that question is probably not. However, the organisation of scientific research as part of historic conservation and the way we communicate its results towards society and market actors must be revisited.
14
Takács Imre művészettörténész, a budapesti Iparművészeti Múzeum főigazgatója / historien d’art, directeur général du Musée des arts décoratifs de Budapest / art historian, director-general of the Museum of Applied Arts, Budapest
Múzeum a holnapnak. A budapesti Iparművészeti Múzeum felújításának programja / Un musée pour l’avenir. Le programme de reconstruction du Musée des arts décoratifs de Budapest / A Museum for Tomorrow. The Reconstruction Programme of the Museum of Applied Arts, Budapest A budapesti Iparművészeti Múzeum tervezett rekonstrukciója nem egyenlő Lechner Ödön méltán világhírű épületének, a magyar szecesszió főművének halaszthatatlan építészeti és műemléki helyreállításával, de nem állhat meg a legszükségesebb funkcionális korszerűsítések szintjén sem, hanem az intézmény általános céljainak, szervezeti felépítésének és teljes működési területének fejlesztését jelenti. Ennek alapelvei a következők, szigorú műemlékvédelmi elvek érvényesítésével. A korábban iskola számára kialakított terek bevonása az új egységes múzeumi funkcióba. A műemlékvédelmi és építészeti műveletek szakaszolt végrehajtása szoros és logikus ütemtervnek megfelelően. Új kiállítási struktúra kialakítása: a múzeum világhírű gyűjteményeinek mintegy tízezer négyzetméter területet elfoglaló, összefüggő állandó kiállítássá szervezése és megrendezése a késői antikvitás emlékeitől a jelenkor művészetéig és dizájnjáig, benne a jelentős iszlám művészeti gyűjteménnyel és a kelet-ázsiai civilizációk emlékeivel. Az időszaki kiállítási programok differenciált térkialakítására (nagy kiállítótér, kamara kiállítóterek). Előnyt élveznek azok a szervezeti változtatások, amelyek a múzeumi alaptevékenység (gyűjtés, megőrzés, publikáció) magas tudományos színvonalát garantálják, mert csak ezek révén biztosítható az oktatás és a közönségszolgálat múzeumszakmai megalapozása. A funkcionális fejlesztés terén előnyt élveznek azok a fenntarthatóságot is szolgáló korszerűsítések, amelyek a társadalom lehető legszélesebb rétegeit tudják kultúrához, tudáshoz, művészeti élményhez és rekreációhoz juttatni. The planned reconstruction of the Museum of Industrial Design in Budapest does not entail the full architectural and historic preservation of Ödön Lechner’s rightly world famous building and Hungary’s main art nuveau asset. Yet it cannot end with the modernisation of the most indispensible functionalities, either. It means the development of the general purposes, the organisational structure and the present operational area of the institution, while strictly enforcing the principles of historic preservation. The spaces earlier developed for the purposes of a school must be involved in the new, unified museum concept. Historic preservation and architectural works must be implemented in clear phases, according to a tight schedule. A new exhibition structure must be designed: the museum’s world-famous collections must be consolidated into a coherent permanent exhibition occupying approximately 10 thousand square metres, encompassing the period from late Antiquity to contemporary art and design, also including the large Muslim art collection and the relics of East-Asian civilisations. Temporary exhibitions should be held in well-differentiated spaces (large exhibition hall, chamber exhibition halls). Priority will be given to organisational changes guaranteeing that the museum’s basic activities (collection, preservation, publication) be pursued according to high scientific standards, because only this can ensure a public education and public service role performed in line with professional requirements. In terms of functional developments, sustainable modernisation projects providing broad social access to culture, knowledge and artistic and recreational experience will receive priority.
11.00–11.30 Kávészünet / Pause café / Coffee Break
15
11.30–13.00 Kelemen Bálint építész, műemlékvédelmi szakmérnök / architecte, ingénieur spécialiste de la sauvegarde des monuments historiques / architect, heritage conservation engineer
Romkarakterológia / Caractérologie des ruines / Characterology of Ruins Az előadás alapját a BME Építészmérnöki és Műemléki Tanszékén 2010. júniusában megvédett műemlékvédelmi szakmérnöki disszertációm képezi (Bevezetés a romkarakterológiába, konzulens: dr. Fejérdy Tamás). Célom az, hogy bemutassam a „romkarakterológiának” mint lehetséges romemlék-vizsgálati módszernek az alapjait, a kidolgozása során felmerült kérdéseket, fogalmakat öt csoportba szedve: 1. Mi a rom, mikortól rom egy épület? (A „point of no return”, azaz a „visszatérési határpont” fogalmának bemutatása.) 2. A romkarakterológia előképének választott karakterológiai rendszer bemutatása. 3. Romkarakterek meghatározása, csoportosítása. 4. Metodikai javaslat. 5. A romkarakterológia hasznosításában rejlő lehetőségek The presentation is based on the speaker’s thesis in historic preservation defended at the Faculty of Architecture and Historic Preservation of the Budapest University of Technology in June 2010. (An Introduction into the Characterology of Ruins, consultant: Tamás Fejérdy). The speaker will present the basic components of the „characterology of ruins” as a possible method to analyse ruin heritage. The issues and notions encountered have been organised into five groups: 1, What is a ruin, from when can a building be considered a ruin? (the presentation of the ‘point of no return’ concept) 2, A presentation of the system chosen as the blueprint for ruin characterology. 3, A definition of ruin characters and their classification. 4, Methodological recommendations. 5, Potentials embedded in the characterology of ruins method.
Turányi Gábor építész egyetemi tanár, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzora / architecte, professeur à l’Université d’art appliqué Moholy–Nagy / architect, professor of the Moholy-Nagy University of Art and Design Megyik János képzőművész / artist – mindketten a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai / tous les deux sont les membres de l’Académie Széchenyi des lettres et des arts / both are members of the Széchenyi Academy of Letters and Arts
Művészetek, házak, emberek. A veszprémi Vass László-gyűjteményt befogadó múzeum keletkezéstörténete / Des arts, des maisons et des hommes. La création d’un Musée d’art contemporain à Veszprém pour abriter la collection László Vass / Arts, Houses, People. The Genesis of the Museum Housing the László Vass Contemporary Art Collection in Veszprém A veszprémi Vass Gyűjtemény példáján azt mutatjuk be, hogyan valósulhat meg ma egy képzőművészeti magánmúzeum Magyarországon. Szükség van lelkes és kitartó Mecénásra, szükséges együttműködő Önkormányzat és Művészetek Háza. Szükség van képzőművészekre, akik a gyűjteményt megtöltik tartalommal. Veszprém városa a tűztorony tövében három műemléképületet adott át galéria céljára. Vass László műgyűjtő cipészmester pedig hazai és nemzetközi konstruktivista művekből álló kollekcióját bocsátotta a közösség rendelkezésére. Az építész szemszögéből Turányi Gábor, a képzőművész perspektívájából Megyik János számol be az építészet és képzőművészet kölcsönhatásáról. 16
Using the example of the Vass Collection in Veszprém, the speakers will show how a private art museum can be established in Hungary today. An enthusiastic and persistent sponsor and a cooperative municipality and house of culture are all necessary. It is also necessary to have artists to fill the collection with content. The City of Veszprém handed over three historic monuments to be used as galleries at the foot of its Fire Tower. Then László Vass, art collector and master shoe-maker, made his collection of Hungarian and international constructivists art available to the community. Gábor Turányi will discuss the interaction of art and architecture from the perspective of the architect, and János Megyik will do the same from the perspective of the artist.
Kérdések / Questions
13.00–14.00 Ebéd / Déjeuner / Lunch
14.00–17.00 Kerekasztalvita – Vezeti: Osskó Judit építész / Table ronde animée par Judit Osskó, architecte / Round table debate – moderated by architect Judit Osskó
17
