Biodiversity Heritage Library, de Borbás (Budapest). Das Erscheinen dér Monographie

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

101

A

hazai Melilotus ismeretébl.

De

Meliloto Hungáriáé.

Autore Dre Vinc. de Borbás (Budapest).

ScHULZ

0. E.

Monographie

dér Gattung Melilotus (Englek Botan. Jalirb. für Systematik etc. 29. köt. V. fz. 1901. 660 735. old., 3 tábl.) cím munkája indított régibb revideált jegyzeteim közlésére. A ki a hazai Melilotus - 1 s

—

a

florisztikai

történetét

ismeri,

munkát nagy érdekldés-

ezt a

hasznos

okulással olA leirt 22 fajnak részletes ismertetése nyújtja a nagyobb részt, de az általános rész is nagyon tanulságos (660 681. old.) Ennek fejezete a történeti jegyzetek, mert ezt a kellemes kumarin-illatú fvet már a görögök fölismerték és orvosságnak értékesítették, alaktani sajátság, a virág, a termés, a mag, a vegetáló szervekbl a csírázás, a sarj, azután a torzképzdések, biológiai sajátságok, a nemzetség (genus) körülhatárolása és a fajok jelleme, a földrajzi elterjedés és vegyes, ez az utóbbi tulajdonképen a Melilotus haszna. Egy-egy fejezet nem hosszú, de a magvát pár szóval elmondani alig lehet. A Melilotus az Ovikig füve, de a M. albus ciltissimus meg a M. officinalis az Újvilágban is megés vassa. sel

— :

M

,

A kétnyáréltek Európa és Ázsia közép tájait, telepedett.

az egynyáréltüek a mediterrán vidéket népesítik.

Das Erscheinen dér „Monographie dér Gattung Melilotus" von 0.

E.

Schulz (Engler’s

Botan. Jahrb. 29. Bánd 1901 p. 660 735) veranlasst mich, vor lángerer Zeit angelegte und revidirte Notizen über diese Gattung zu publiciren. Wer die ungarischen Arten

—

dieser Gattung und ihre floristische Vergangenheit kenut, wird

das angefiihrte

Werk

mit gros-

sem Interessé

lesen

und

viel

Nützliches daraus entnehmen. Dér grössere Teil enthált die detaillirte Beschreibung dér 22 Arten, doeh ist auch dér allgemeine Teil (p. 660 681) sehr lehrreich. Die einzelnen Kapitel des letzteren behandeln geschichtliche Notizen (das angenehm nach Kumarin duftende Kraut kannten und benützten schon die altén Griechen) morphologische Eigentümlichkeiten, Blüte, Frucht, Same, von den vegetatíven Organen Keimung, Sprosse, ferner Missbildungen, biologische Eigenschaften, Umgrenzung dér Gattung, Ckarakteristik dér Arten,

—

;

geographische Yerbreitung und Vermischtes, welches sich hauptsáchlich auf den Nutzen des Melilotus bezieht. Das Wesentliche dér einzelnen Abschnitte lasst sich kürzer gar nicht ausdriicken. Dér Steinklee ist ein Eingeborener dér Altén Welt, doch hat sich M. albus, M. altis-

simus und M. officinalis auch in derNeuen Welt eingebürgert. Die zweijáhrigen Arten bewohnen


102

a

Nem jól tette a szerz, hogy faj meg a törzsei (subspecies) rövidre „Gallia"

elterjedését

geográfiái foglalta.

„Hungária",

nem sokat mond. A M. altissimus meg a M. macrorrhizus hazai nem ismertetése eltéréseinek egészen megfelel.

A törzs

épen

das mittlere Európa und Asien, die einjáhrigen das Mediterrangebiet.

Dér

hat

Verf.

nicht

sagt

viel.

azért jó törzs vagy fajta, mert geográfiáikig is különvált a tmás természeti álalaktól s

Gliederung dér

lapotban keletkezett vagy biztosította neki a fennmaradását, tehát mind a systematikai bélyegét, mind a geográfiái elterjedését; a termhelyet pontosabban kell megalapítani. Kétlem, hogy a M. macrorrhizus hazai formái határunkról messzire terjednének. A nagyon általánosan közölt elterjedésbl azonban nem lehet a határait pontosan meg-

macrorrhizus

szabni.

Az

igazi ik. altissimust,

melyet BECK G. (FI. v. Nieder. st. p. 841) eltörült s M. macrorrhizus var. proceruss'/ol

helyettesített,

de a melyet SCH. tanulmánya alapján (693. old.) ismét helyre állított, én csak két helyen találtam az országban, még pedig a Rajecen felvidék fürd-helyén (itt bven) és Bártfa mellett, a :

útonmódon való sejtet velünk. A behurcolást M. albus meg a M. officinalis a szerz szerint is valószínleg a történelem idejében, a népmi ugyanazon

vándorlással jutott Közép-Europába.

die

leider

geographische Verbreitung dér Arten und Unterarten zu kurz behandelt. „Hungária", „Gallia"

kommenden heiten von

in

niedrigeren

sind

arten

Ein-

M. altissimus und M. ganz richUnterDie

nicht

dargestellt.

tig

Auch ist die Ungarn vor-

eben

darum gute

Unterarten oder Rassen, weil sie auch geographisch von dér Hauptart getrennt unter anderen natürlichen Einfliissen entstanden sind, oder aber diese ihre

Existenz gesichert habén, darum hiitten auch sowohl die systematischen Merkmale als auch und Verbreitung geogr. die Standortsverháltnisse eingehender behandelt werden müssen. Ich bezweifle, dass die einheimischen Formen des M. macrorrhizus weit iiber die Grenzen unseres Landes verbreitet sind aus den collectiven Angaben dér Verbreitung lassen sich nun die Grenzen ihrer Verbreitung nicht genau ermitteln. Den echten ;

M.

altissimus welchen G. ,

fallen gelassen

Beck M.

und durch

macrorrhizus var. proccrxis substituirt hat, welchen jedoch ScH. auf Grund seiner Studien wieder herstellt,

habé

ich in

unserem

Lande nur an zwei funden, und

von

zwei

Stellen gezwar in dér Nalie

Badeorten

Oberun-

garns, námlich bei Rajec (hier ein Umháufig) und Bartfeld ;

welcher den Verdacht einer Einschleppung nahe legt. stand,

M. albus und M.

officinalis sind

-

:

:

,

:


103

auch nach Verf. wahrscheinlich

Hazai Melilotusxmk a kétkörébe Eumelilotus tartozik, a mediterrán MicroFiume melilotus kevés tagja körül, több pedig Dalmatiában

nyárélt

erst in geschichtliclier Zeit, mit

terem.

dér Yölkerwanderung nach Mitteleuropa gekommen. Unsere einheimischen Steinklee Arten gehören zum grössten Teile in die Gruppé dér zweijahrigen „Eumelilotus* einige Angehörige dér mediterránén „31i-

A

fajaink áttekin683. old.-ról a követ-

belföldi

tését a

kezképen

rövidítjük

“

cromelitotus -Gruppé

kommen-

bei Fiume, mehrere aber in Dal-

matien vor. Eine Uebersicht dér inlandischen Arten liisst sicli im Auszuge dér Seite 683 folgendenveise gébén :

1.

A magrej tben 1—4

a)

Óvárién 1— 4-samig. Hülsen netzaderig A melléklevél fogas Nebenblatter gezahnt

pete van, a hüvely hállózatosan eres :

M

:

b) a melléklevél hasitatlan

aa)

Nebenblatter ungezahnt A hüvely szöröHülse behaart :

M. egymagú M.

:

az

mit bb ) A hüvely kopasz

Hülse kahl 2

dentatus.

:

dem einsamigen

altissimus.

mcicrorrhizus-sal. „

„

:

M.

:

álbus.

A magrejtben 5-8 pete van, a hüvely keresztben erezett Óvárién

A alatt

5—8

samig, Hülsen quer geadert

ThüILL. erythrocaulis L. RiCHT. altissimus

31. f.

mpt. említ. Ez a

BAENITZ Her-

bárium Europaeum 7783

meg

sz.

a.

a M. maerori-hizuskétségtelen typusa. RiCHE. növényét én válogattam

jelent

nak

s

TER hogy a piros, vagy lilaszárú mint a M. macrorrhizus igazi

ki,

typusa terjedjen.

Nem

formáról,

sem nem eltérésrl van

hanem

:

ott szó,

M. macrorrhizus, typus

erythrocaulis jelzés.

simustól

indexben

A

31. altis-

merben különböz, SCHULZ magát

az

írja

a rosszul tárgyalt növény autoráúl.

A M.

altissimusnak három különbözteti meg ( eual tissimus, macrorrhizus, lineáris

törzsét

M.

.

:

officinalis.

Bei M. altissimus ThüILL. wird eine Form erythrocaulis L RiCHT. mscr. erwahnt. Diese

Baexitz Herb. Europ. 7783 ausgegeben worden und stellt ganz zweifellos den Typus von M. macrorrhizus dar. Die L. RlCHTER’schen Pílanzenhabe ich selbst herausgewált, damit dér echte Typus des 3L macrorrhizus mit rt ist s.

in

n.

iiberlaiifenem Stengel werde. Es ist hier keine Rede von emer Form oder Abweichung, es ist dies nur die Bezeichnung dér Typus erythrocaulis des 31. macrorrhizus. 31. altissimus ist davon ganzlich im Index verschieden, uennt sich SCHDLZ als Autor

oder

lila

verteilt


104

Cav.) de természetszerbben a negyedik, M. adriaticussal kell pótolni.

Az euáltissimus ScHULZ

II.

borealis n. var. p. 691, 1901 az

én

M

macrodontusom ellenében

prioritását

vesztette.

dér

unrichtig

behandelten

Pllanze.

Verf.unterscheidet drei Stámdes M. altissimus ( eualtis simus, macrorrhizus und Lineáris Cav.), naturgemáss wáre als vierter M. adriaticus hinzuzufügen. euáltissimus SCHULZ II.

me

M

borealis n.

var. p 691 (1901) gégén meinem M. ma-

verliert

crodontus die Prioritát. Belföldi Melilotusunk mind magas kóró, azért gyakran csak

darabjait gyjtik ; igy jutottak a külföld herbáriumába is. Az

ilyenrl a Melilotusnák némely bélyegét megítélni bajos vagy

nem is lehet, SCHULZ munkája

maradt némely fa-

Exemplaren sind einige Merkmale dér Melilotus Arten schwer oder gar nicht zu erkennen, dies ist auch

és is-

szerint többnyárélt.

A sós rét M. macrorrhizus a tapasztalásom szerint kétségtelenül többnyárélt, Kernek ’) is ilyennek mondja a tzeges rét M. palnsterjc inkább kétnyárélt vagy kevés esztendeig él. Ha tehát a M. macrorrhizusnák apróbb morfológiai bélyegeihez még a radix perennist is hozzá adjuk, megokoltabb lesz a M. ;

való

elválasztása.

erre az inkább

giai viselkedésre

An

diese vorzufinden.

M. macrorrhizus M. paluster KlTAIBEL els

SCHULZ

Krauter,

oft

is

dentatus,

altis simlistl

desshalb nur Bruchstücke gesammelt, in den auslándischen Herbarieu sind alsdann auch nur wiichsige

werden

ezért

junkról hézagos. SCH. nem ismer több nyárélt Melilotust. A M-

mertetése

Unsere inlándischen MeliArten sind meist hoch-

lotus

nem

bioló-

figyelt.

solchen

unvollstándigen

dér Grund, dass die Arbeit des Verf. im Bezug auf einzelne unserer Arten lückenhaft ist. SCH. kennt keinen ausdauernden Melilotus. M. dentatus M. macrorrhizus und M. paluster sind nach dér ersten Beschreibung KiTAlBEL’s ausdauernd, M. macrorrhizus dér Salzwiesen ist nach meiner Erfahrung unzweifelhaft ausdauernd, dies behauptet auchlvERNER‘), Hí. paluster derWiesenmoore ist eher zweijáhrig oder wenig-jáhrig. Wenn wir alsó den geringfügigen morphologischen Unterschieden des M. macrorrhizus noch die Radix perennis hinzufügen, dürfte ,

,,

íl

die

Abtrennuug von M.

simus

mehr

scheinen. Schedae, Nr. 428.

altis-

gerechtfertigt

er-


105

Dér

Boldogult Menyhárt h L. 66-ban Egerben iskola1861 társam, akkorbeli kirándulásaim alkalmával követm, azután is barátom, 1877-ben a Melilotusról 2 irt értekezésével ) méltó figyelmet keltett. 0 azt a magas Melilotust melyet én 1878. aug. 1-én a nagyváradi Szent László-fürd mellett szedtem, M. altissimusn&k ismerte fel (keze írása herbáriumomban van) ezt én akkor annál inkább bizonyosnak vettem, mert a M. altissimust is közölték az országból, a nagyváradi Melilotus a szikesréti keskenykeleyel M. macrorrhizustíA feltnen különbözött s magas és lombos szárával a M. altis simítsunk meg-

—

M

Ennek nyomán közöltem

M

M.

Salztriften

und

M

al-

rer Sicherheit,

dem

als diese Pflanze

M

3 vonni. Világosabb ) rokonság szétágazása, midn Rajec-fürdnél a M. altissimust gyjtöttem. Azt is megkell említenem, hogy KlTAiBEL az éplevélkés M. palástért Temesvármegyébl közli, én pedig

a

KlTAiBEL

Stengel

noch breitere Bláttchen aufwies, altissialsó noch mehr dem mus entsprach. Immerhin ist es ein kleinerer Irrtum eine Zwischenform von M. macrorrhizus und M. altissimus als M. altissi-

offi-

cinalishoz lett

beblátterten

altissimus entsprach. Auf Grund dieses erwáhnte ich M. altissimus aucli von Klausenburg und zwar mit umso grösse-

alakját nevezni, mint

altissimu.mák merben különböz M.

auffallend verschiemit seinem hohen

denwar und

átvezet

M. a

a

gerechtes

grosswardeiner Ladislaus Bade gesammelt habé, für M. altissimus gehalten (seine Handschrift liegt in meinem Herbar). Diese Determination musst'e ich s. Z. umsomehr für richtig erkennen, altissimus aucli aus unals serem Lande erwáhnt worden Avar und dér grosswardeiner Steinklee von dem schmalbláttrigen M. macrorvhizus unserer

altissimust s Kolosvárról a pedig annál bizonyosabban, mert az még szélesebb-levélkéj, tehát a M. altissimus leírásának megfelel volt. annál inkább Még sem akkora tévedés a

tissimushoz

MenYHÁRTH, von

Aufsehen erregt. Er hat jenen hohen Steinklee, welchen ich am 1. Aug. 1878 bei dem

;

M. macrorrhizusnnk

L.

mein

satz über Melilotus 1 )

,

felelt.

sel.

—66

Schulkamerad und seinerzeit bei Excursionen, in dér Umgebung von Erlau mein Begleiter aucli spáterliin mein Freund, hat mit seinem i. J. 1877 veröffentlichten Auf1861

mus

anzusprechen,

Pflanze zu

dem

totál

als \

r

die

erschie-

degkút (Jókét, Giitbrunnen) rétjén háromféle eltérést szedtem:

officinalis 3) zuziehen. Die Gliederung wurde mir klarer, als ich bei dem Bade Rajec

széles és fogas levélkés

den

a

denen M.

jelölte helyen: Hi-

M per-

frondosust széles és fogatlan levélkés M. subdentatust és ')

')

üsterr. Botan. Zeitschr

SiMONKAl

:

ti.

M

altissimus sam-

Auchmussich enváhnen,

dass KlTAiBEL den M. paluster

1877.

Erdély edény.

ecliten

melte.

,

178.

old.


106

keskeny fogatlan level alakot, a melyet közönségesen 71/. palusterne k becsinek.

mit ganzrandigen Bláttchen aus Teineser Comitate publicirt hat ich habé auf dem KiTAlBEL’sclien Standorte, den (leni

;

Wiesen

von Hidegkút (Jókút, Gutbrunnen) drei Formen gesammelt eine mit breiten, gezáhnten Bláttchen 71/ perfrondosus eine mit breiten, ungezáhnten Bláttchen 71/. subáén tatus und eine Fönn mit schmaungezálmten Bláttchen, len, welche gemeiniglich für 71/. pa:

:

,

A

M.

macrorrhizus

nálunk

:

nagyon változó s nem csoda, hogy annyi botanikusnak fájdította már a fejét. Az eltérései azonban a szemre nagyobb és maradandóbb hatást gyakorolnak, mint, hogy az eltérést nyomatékosabban szavakkal körlirni

lehetne.

eltérésein

a

A

luster gehalten wird.

Die Veránderlichkeit des 71/ macrorrhizus hat schon vielen Botanikern Kopfzerbrechen verDie ursacht. Abweiclumgen

macrorrhizus

71/.

termhely hatása pedig a küls bé-

inmeinem Werke tongegend p.

M

lassen

augenfállig,

sind

síeli

aber mit Worten schwer genau ausdrücken. Dér Einfluss des ist unverkennbar Standortes und zwar an den áusseren Merkmalen, wie ich die Unterschiede

meglátszik s lyegek szerint úgy, a mint a különbséget a Balatonról irt munkám 424. old. elmondottam.

(Cfr.

iiberdie Bala-

Ung. Bot.

Blátt.

31 S. 424) beschrieben habé. .

rwirtf* n y'hiyuQ in ITmio’iivi a, loco natali variat „ n glaucescens, foliolis pratorum salsornm filia halophihis parum crassioribus, magis rigidis minus veluti in halophytis marcescentibns, illis foliorum superiorum conspicue minoribus, anguomnino linearibus, internodiis elongatis herba stioribus, fere aut plerumque laxa, non adeo frondosa évadit. Indorescentia legumilonga, magis naque magis canescentia, liaec paululum minora, 3 perennis, rotunda, minus obliqua. A basi virgato-ramosissimus, caule saepius purpurascente, ut in lierbis planitiei Hungáriáé sae(Gorispermum nitidum, Festuca vaginata W. K. [F. pius videtur i

i

a)

,

—

;

mm

amethystina Hst])b)

helobios

,

loci torfacei filia

;

laete aut intense viridis, foliolis

plerumque tenuibus, conspicue latioribus, cito marcescentibus, linearibus aut anguste obovato oblongis obovatisque argutius serratis aut integris. Legumina paululum maiora, laxius pilosa, nigrescentia, 4—5 notae igitur mm. longa, magis obliqua, dorso evidentius carinata, utroque loco magis relativae, quam pergraves.

—

A nomenklatúrái prioritást nem tekintve, ez lenne a legtermészetszerübb systematíkai tagosulás és megkiilönböztetós.

:

.


107

Prioritate

nmén claturae

neglecta, differentia

M. macrorrhizi

haec esset naturae omnino conveniens, ad subspeciem halophilam 3 4 (p. 107 8.) pertineret. n. 1 2 (p. 107) ad helobiam autem n. Sequuntur formáé distinctae, etiam levissimae

—

—

§.

1

—

Foliis superioribus lineciri elongatis

:

Halophytae 1. M. macrorrhizus (W. et Kit.), typus erythrocaulis BORB. in Babnitz Herb. Europ. 7783, 1804 foliolis exacte serratis, in pratis salsis ad Thermas Romanas Budáé, ad Békás-Megyer, ibidem etiam in monte, prope Kelenföld, Nádorkert. in planitie Rákos Pestini multis locis, etiam ad Rákos fluvium, in ditione Colocensi (ad viam Patajensem), Duna-Pataj, Hajós. Hinc inde foliolis foliorum superiorum integris (var. subintegrans Borb., Balaton p. 423.) a)

:

2. M. adriaticus BORB. ined. Foliola in caule inferiore et medio oblonga et obovata exquisite serrata, superioraet ramea, imprimis serotina, sublinearia aut linearia

subintegra, integerrima aut distincte serrata. Racemus sat brevis, haud breviter pedunculatus, alabastris canesceuti-pubescentibus,

—

mm

longi 7 comosis. Vexillum et alae aequilongae, flores 6 Calycis dentes triangulares, tubo breviores, légiimén rhomboideolongum, cauescens liaud nigricans, monospermum, obliquum, 6 apice magis sensim acutum, dense atque adpresse pubescens. Caulis

mm

etiam violaceus. Inter vineas ad Buccari, in valle Draga, ad MartinscicaLazaretto, in montibus ad viam inter Fiúmén et Grohovo. Exsiec. Reichenb.

FI.

Germ. exsicc

764, ad

Fiúmén

légit

N

oe.

M. adriaticus (M. altissimus Hirc FI- Bakar. p. 44, non Thuill ) a M.. lineari Cav. foliolis latioribus serratis etc. diversus médium tenet. inter M. macrorrhizum et M. altissimum quasi Canescentia. habitu foliisque angustis M. maerorrhizo similis, at :

fructuum maiorum forma diversus. Floribus leguminibusque maiorialtissimo conveniret, at fólia minora et angubus magis cum stiora, nec non legumina diversa, monosperma.

M

b) Helobiae. 3.

M. paluster W. Kit. Descript.

t.

266, 1810. sub Trifolio,

BORB. in UöRFL. Jahrescatal 1895 p. 38, ad Thermas Sti Ladislai prope Magnovaradinum, Budae-Pestiui et Békás-Megyer locis kumidis

foliolis

distincte serratis (4/. macrorrh.

var. chlorocaulis

ubique frequens, ad Puszta Szent-Mihály, Puszta- Göd, Budaörs. Kelenföld (KERN- FI. exsicc. Austro-Hung. 23, pro parte), in ditione Colocensi, inter Posonium et Wolfsthal, inter Stum Georgium et Vajnor (SABR- exsicc. !), in pratis spongiosis inter Rohoncium. Bozsok et Perenye cott. et Búcsú, inter Pöse Castriferr., ad Quinqueecclesias, Gusztávmüve ad Rónádfa cott. Baranya, ad Karlóca, Cseralja Slavoniae, ad Gracan Zagrabiae. Moravia: in salicetis prope Vsetin (Bubela).


108

Typus M. paluster viridis, foliolis obsolete remoteque serratis, subintegris, integerrimisque, in pratis humidis ad Hidegkút cott. Kelenföld (Nádorkert; Borb. Temes, in paludosis Budae-Pestini in Kern. FI. exsicc. Austro-Hungarica 23), in insula Csepel infra Pestinnm, Budaörs, in monte et in pratis planis ad Békás-Meg.yer, ad Thermas Romanas, in ditione Colocensi (Kern. 1. c. 429, BaenitZ: Herb. Europ. 752, bis), ad Stum Georgium Posonii (Borb. 1873), inter hoc oppidum et Vajnor (Sabr ) Austria infer. Laxenburg. Moravia: Vsetin (BüBELA). Synonymon M macrorrh. a) sálina Schur Sert. 1803 a) 699, a salina :

:

Schur. Emim. 153 2. §. Foliola maiorci, obovata. Helobiae.

palustris

c)

latifolius

praecipue

latiorci,

obovata aut oblongo-

M. perfrondosus Borb. Békésvm. fl. 1881. p. 102 (var. WlESB. Deutsche Botan. Monatschr. 1886, p. 133) foliolis

var.

plerisque obovatis vei obovato-oblongis, serratis, calycis dentes superiores tubo fere aequilongi. Médium tenet inter M. macrorrhizum var. ehlorocaulem et M. altissimum. lnternodia non valde elougata quare herba magis frondosa. Ad fossas prope Doboz, in pratis lmmidis ad Hidegkút cott. Temes, loco M. palustris classico, ad Thermas Sti Ladislai Magnovaradini, ad Élesd, Claudiopoli in fundo prati montani Szénaf, ad rivulum, jul. 1878!, ad Deés (L. RlCHTER), Cserevíz, Hajós, in pratis spongiosis, ad Egervár, inter Rohoncium, Bozsok et Búcsú, inter Lesence-Tomaj et Tapolca. :

Austria infer. Kalksburg, Liesingufer. Gallia: Alliers les Gazersiers (HéRIBAUD). Haec subsp. aut var. perfrondosa ad Egervár et BékásMegyer, locis turfosis etiam ut forma brachybotnjs occurrit, race-

mis pedunculo aequilongis aut brevioribus. d) subvar. subdentatus BORB. Békésv.

11.

102, foliolis obsolete

serratis, vei integris; foliolis, latioribus obovatis vei obovato-oblon-

M. palustri diversus. Ad fossas et ad marginem silvae prope Doboz, ad Hidegkút cott. Temes, inter Lesence-Tomaj et Tapolca. Ex fönn is enumeratis exemplaria Bozsokensia foliis latioribus aut paulo et calycis dentibus superioribus tubum aequantibus superantibus, praecipue ad M. altissimum accedunt, at legumina minora magis subrotunda M. macrorrhizi. Praeterea quum exemplar M. altissimi parisiense comparare non potuerim, exemplaria Bozsokensia ad interim ad 3Í. perfrondosum reliqui. altissimus ThuILL. FI. Paris 1779, p. 378 (M. macrorrh. y) 4 procera G. Beck, Fl. Nieder st. 1892, 841) in Hungária solum prope Thermas Rajecenses copiosum inveni, ibidem etiam ad pedes montium, locis humidis ereseit, legumine 8 mm longo, foliolis mucronato serratis. Vidi praeterea ad villás Bartfae, locis ruderatis, ubi iám ill. qu. KiTAlBEL (herb. XXV. 136) invenit.

gis a

M

s:

:


109

possessorum Thermarum Rajecensium Parisiis habitat, família aestatem in Thermis Rajecensibus transigit. ut semina M. altissimi huius occasione e Parisiis potest,

Unus séd cum Fieri

magna

tansportata

sint.

SchüLTZ 1. c. p, 691 1901 locum cedit M.macrodonto BORBÁS, A Balaton táv. etc. 1900. p. 122 (Suetjenburg calyci s dentibus superioribus tubum conspicue supeHolsatiae rantibus. ÖBZ. 1877, p. 263 absque diac) pseudopalustris Menyh. gnosi, primitus nil, nisi forma M. altissimi, M. palustri parallela, foliolisobsoleteserratisautintegris, ideoque M. macrorrhizus var. palustris Koch, non W. Kit. b) borealis

;

=

Más

Melilotusunk

nevezetesebb

termhelye

herbáriumom

szerint

Wichtigere Standorts-Angaben anderer Melilotus - Arten

nach

meinem Herbai*

M

albus var. oxycarpus SchüLTZ 1. c. p 696 ad Zabar Gömör, Bihari hágó (L. Richter). M. elegáns Salzm. in pascuis ad Bua Dalmat.iae.

M. italicus (L.) Clissa, Lesina. M. neapolitanus Ten., Spalato, Salona. M. indiai (L.) Arbe. Salona, Lesina.

b)

cott.

Tommasinii JORD.,

Arbe.

M. sulcatus Desf.

in valle Draga ad Fiúmén, Lesina. dentatus var. decipiens SCHULZ, a kevéssé és egyenetlenül fogas eltérés az óbudai mezkön is, kivált a római fürd vidékén (ad Thermas Romanas Budáé).

A M.

Festuca dalmatica (Hack.) Magyarországban. Irta

:

Tliaisz Lajos (Budapest).

A Festuca

dalmatica, melyet PiCHLER fedezett fel Dalmácziában Cattaro mellett, terem azon kívül Szerbiában és Herczegovinában is, tehát az eddigi lelhelyekrl ítélve okvetlenül déli növénynek kell lennie Annál inkább feltn volna a budapesti elfordulása a Gellérthegyen, melynek els forrása HACKEL-nek a „Monogr. Fest. europ.“ czím mvének 102-ik lapja. E helyen átmeneti alakokat F. dalmatica és F. valesiaca között. A gellérthegyi is említ a növénybl a múlt évben Degen Árpád és Flatt Károly urak nagyobb mennyiséget gyjtöttek, melybl tanulságos anyagot küldtünk Hackel tanárnak felkérve öt, hogy mint a F. dalmatica szerzje revideálja a gellérthegyi példákat. Hackel tanár Flatt Károlyhoz intézett levelében, határozottan azon véleményét nyilvánította, hogy a budapesti növény nem a valódi dalmatica s nem egyéb, mint a F. Valesiaca SCHLEICH., egy alakja, a mely vastagabb leveleinél fogva közeledik a F. dalmaticá- hoz, de semmi esetre sem typikus.

F

Biodiversity Heritage Library, de Borbás (Budapest). Das Erscheinen dér Monographie

Recommend Documents