BICINIA HUNGARICA Kodály Zoltán négy füzetből álló gyűjteménye 1937–1942 között készült el, szerzője szándéka szerint bevezetőül a kétszólamú éneklésbe (a bicinium szó ugyanis kétszólamú éneket jelent.) Kodály Zoltán ajánlásában a következő sorokat olvashatjuk: „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő fiúk, dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! Így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!” Az I. füzet utószavából: „[…] legfőbb ideje, hogy, mélyebben szántsunk a magunk földjén: hogy zenei anyanyelvünket gyökeréig ismertessük. Ez a cél teszi szándékosan egyoldalúvá ezt a gyűjteményt […]” „A gyűjtemény szövegtelen darabjai a szolmizálás útját szeretnék egyengetni […]. Szolmizálhatók egyénként a szöveges darabok is, akár előre, akár utólag, mikor már hallás után megtanulták.” „Végül hangsúlyozom: e füzet tartalma, kivéve a hosszabb darabokat, nem nyilvános előadásra van szánva, hanem az énekóra változatosabbá tételére.” (Kodály idézetek a „Visszatekintés I.” kötetéből.)
KATALINKA A piros hátú, fekete pettyes repülő bogárnak — ujjukon sétáltatva, kezük fején himbálva vagy markukba szorítva, majd tenyerüket kinyitva — addig énekelnek a gyermekek, amíg az szárnyát ki nem bontja, és el nem repül. Ennek a bogárnak sokféle elnevezése használatos a magyar nyelvterületen, mint pl.: Katica-, Katalinka-, Katalina-, Ilona-bogár, Kis pettyeske, Péterke-Pátorka, Buda-bácsi, Bödebogár, Bilibáncs, stb. A hozzá szóló mondókák szövegei is változatosak: fenyegetőek („jönnek a törökök”, más változatban: „tatárok”); a jövendőt tudakolják tőle („merre visznek férjhez?”); tavaszt hozó erőt tulajdonítanak neki.
1
LENGYEL LÁSZLÓ JÁTÉK Történelmet idéző gyermekkari mű. A magyar nemzet európai magyarságért folytatott küzdelmét tükrözi. A nyugat nem fogadta ingyen a keleti jövevényt. Ahol csak lehetett, vámot szedett tőle, ami gyakran nemcsak komoly anyagi áldozatokhoz, hanem véres küzdelmekhez is vezetett. Így amikor a magyarság szabadságát, függetlenségét követelték áldozatul, fegyverhez kellett nyúlnia. Ez tükröződik vissza a gyermekek játékában. A kórusmű – egy úgynevezett „Híd-játék” népi szövegének megzenésítése – azokról a szabadságharcokról szól, amelyeket a magyarságnak hatalmas nyugati szomszédjával, a német nemzettel kellett végigharcolnia, hogy átmehessen a hídon, azaz szabad népként foglalhassa el helyét Európában. GERGELY-JÁRÁS Kodály első gyermekkari művei között szerepel az 1926-ban komponált Gergely-járás, amely a régi diákélet „kántáló-kolduló” tréfás táncokkal szórakoztató szokását örökíti meg. Középrészében az Elesett a lúd a jégen… kezdetű népdalt dolgozza fel a szerző. A Gergely-járás a naptári év szokásai közé tartozik, régen ezen a napon (március 12-én) toboroztak új tanulókat az iskolás fiúk. Zászlóval, fakardokkal, kalapjukon virággal, hosszú pántlikával párosan jártak házról házra. Minden házban megajándékozták őket. A fiúk az adományokat tanítójuk részére gyűjtötték. A falu közössége ilyen módon vállalt részt a tanító munkájának elismerésében. MAGYAR NÉPDALOK ÉNEKHANGRA ZONGORAKÍSÉRETTEL (Bartók – Kodály) A 20. század első évtizede a teljes megújulás időszaka volt a magyar kultúra történetében. A költészet, az irodalom, a festészet és a zene mesterei felfedezték a népet, mint témát, mint művészetük forrását. A zene területén ezt a megújítást egy füzet zongorakíséretes népdalfeldolgozás jelezte, amely egy 25 és egy 24 éves zeneszerző közös vállalkozása volt 1906-ban. A Magyar népdalok énekhangra zongorakísérettel című füzet, mely Bartók Béla és Kodály Zoltán 10-10 népdalletétét tartalmazta, új korszakot nyitott a magyar zene fejlődéstörténetében. Erről Kodály évtizedekkel később így vallott: „Eleinte csak az elveszett régi dallamokat kerestük, de látva a falu népét az ott kallódó sok tehetséget és életerőt, feltetszett előttünk egy, a népből újjászületett, művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítására tettük életünket.” 2
PSALMUS HUNGARICUS Kodály Zoltán tenorszólóra, kórusra és zenekarra írt nagyszabású alkotása 1923-ban a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenéves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre készült. Nagyhatású, szenvedélyes szövegét a tizenhatodik századi költő, prédikátor Kecskeméti Vég Mihály írta az 55. zsoltár nyomán. Zenéjének ötfokú alaptémája Kodály saját szerzeménye. A művet viharzóan szenvedélyes zenekari előjáték vezeti be. A harmadszor is hatalmasan felcsattanó fortissimo után a zenekar hangereje elcsendesedik, majd egészen halkan, pianissimóban szólal meg a koráldallam: „Mikoron Dávid nagy búsultában, Baráti miatt volna bánatban. Panaszolkodván nagy haragjában, illyen könyörgést kezde ő magában […]” A szólista ezt követően a magányos költő panaszát zengi egyre keserűbben, míg végül átokban tör ki: „Keserű halál szálljon fejére, Ellenségeimnek ítéletére!” A kórus közben háromszor is megszólal, előbb szemlélődő sokaságként, aztán együttérzően, végül egymásra találva tettre kész tömegként. Mindkét részben található egy-egy csúcspont: az első még a magány jajkiáltása volt, a második már az erejének tudatára ébredt nép szárnyaló, bizakodó éneke. „Ha egy kevéssé megkeseríted, Az égő tűzben elbétaszítod, Nagy hamarsággal onnét kivonszod, Nagy tisztességre ismét felemeled” szövegű rész felett jelenik meg a végső csúcspont. Majd ismét megszólal a jól ismert koráldallam sejtelmes pianissimoban: „Szent Dávid írta a zsoltárkönyvben, Ötvenötödik dicséretében, Melyből az hívek, keserűségben, Vígasztalásért szörzék így versekben.” I. VONÓSNÉGYES Op. 2. (c-moll) Kodály Zoltán zeneszerzői pályáját kamarazeneművekkel kezdte. Gordonkajátékosként már diákkorában jól ismerte a vonós hangszerek technikai-hangzási adottságait. Huszonhatodik évében járt, amikor 1908-ban nekilátott első hangszeres főművének, „op.2-es” jelzésű c-moll Vonósnégyesének megírásához. 1909-ben befejezte és 1910-ben bemutatták. Első szerzői estjén a budapesti Royal teremben hangzott el nyilvánosság előtt, a Waldbauer
3
vonósnégyes előadásában. Már ez első kiadásra is rá van nyomtatva az egyszavas ajánlat: „Emmának”. 45 évvel később is a szerző feleségének szól az új ajánlás: „Emmának / először 1910. március 17-én / újra 1955. március 17-én” Emma asszony oldalán bontakozik ki és ér fel csúcsára Kodály művészi pályája. Amikor Kodály elővette a Vikár Béla népdalgyűjtéseinek fonográfhengeren szereplő „Lement a nap a maga járásán” kezdetű Somogyból való népdalt, a koncertteremhez illő ruhába akarta felöltözetni. Mégpedig olyanba, amely eredeti környezetének színeit, légkörét is érzékelteti. I. Vonósnégyesében Kodály tartotta magát a klasszikus formákhoz, négy tételből építette fel. I. tételét szonátaformában szerkesztette - Andante poco rubato – Allegro II. lassú tételét - Lento assai tranquillo III. gyors tételét - Presto - visszatérő háromtagú formában írta, IV. tételét Allegretto semplice - variációs tételként. Az első tétel szonátaformájú főrészét bevezető népdal dallama a kodályi életmű programjaként hangzik fel. Az Allegro rész a klasszikus kvartettkompozíció mestereként mutatja be a zeneszerzőt. A lassú második tétel az ellenpont szigorú fegyelmének korlátai közé szorítja az önfeledt dalolást idéző dallamot. A Presto tempójú harmadik tételében lazábbra engedi a klasszikus iskola kötelékeit és hangnemileg meglepő kitérőket jár be. A IV. gyors tempójú tételben a variációs tétel előlegezett változata, valamint az I. II. és III. tétel témái jelennek meg, majd a tételben helyreáll a klasszikus egyensúly. GALÁNTAI TÁNCOK A következő sorok olvashatók a mű a partitúrájához készült előszóban: „Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai banda, Mihók prímás alatt. De még híresebb lehetett száz évvel azelőtt. 1800 táján Bécsben több füzet magyar tánc jelent meg. Egyiknek címe így jelöli meg a forrást: „von verschiedenen Zigeunern aus Galantha” [ejtsd: Fón fersídenen cigajnern ausz Galánta] – Különböző galántai cigányoktól. Ma már hírmondó sem maradt belőlük. 4
Hagy folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt.” (Az idézet forrása a Visszatekintés II. kötete.) Kodály Zoltán 1885 őszétől 1892 tavaszáig Galántán töltötte gyermekéveit, ott érték az első zenei élmények. Hosszú idő telt el a zenekari mű megírásáig, de az emlékek frissek maradtak. A Galántai táncok komponálási munkáját 1933-ban fejezte be. A művet 1933. október 23-án mutatták be, a Budapesti Filharmóniai Társaság 80. évfordulója alkalmával rendezett díszhangversenyen. A népi verbunkos zene jellegzetességei, mint például a pontozott ritmus, a bokázó zárlat, a dallam hajlékony rögtönzésszerű variálása (variáció=változat), feldíszítése mind megtalálhatók ebben a Kodályműben. SZÉKELY FONÓ Daljáték egy felvonásban. Szereplői: A háziasszony – A kérő – A szomszédasszony – A leány – A legény – A gazdag legény Tartalom dióhéjban: A Háziasszony kérője búcsút vesz kedvesétől, azonnal el kell hagynia, mert üldözik a csendőrök. Földijei, a kis székelyfalú lakói azonban nem hagyják egyedül. Benépesül a háza, lányok, asszonyok jönnek, hozzák magukkal a fonnivalót. Daltól hangos a szoba, még táncra is perdülnek. Ahol lányok vannak és szól a zene, megjelennek a legények is. Mind arra törekednek, hogy megvigasztalják a szomorú asszonyt. De jön egy kellemetlen vendég is, a gazdag legény. A kérőnek nem sikerült elmenekülnie, már hozzák is a csendőrök, vasra verve. Egy öregasszony felismeri a gazdag legényben a tettest, ő követte el azt, amivel a szegény legényt gyanúsítják. A pandúrok erre őt is elviszik magukkal. Most még nagyobb a Háziasszony kétségbeesése. Ám kintről énekszó hallatszik: lányok, legények hozzák a szabadon bocsátott Kérőt, aki boldogan öleli át hűséges párját. Az idézett részlet: A csitári hegyek alatt […] akkor hangzik el, amikor a fiatal lány és a legderekabb legény szót értettek egymással. Együttes dalolásuk is már jövendő boldogságukat sejteti. Első fogalmazásában a darab zenés jelenet volt. A nagyobb „operaméretű” kompozíció 1932-ben szólalt meg először. Kodály Zoltán 5
a darab zenei anyagát a Székelyföld dalaiból, balladáiból, zenés játékaiból, románcaiból merítette. A Székely fonó egyetlen operaméretű balladává vált, így csillantva meg előttünk a népi élet színét, szépségét, változatosságát. A dalmű hőse maga a nép. A drámai játékban – dalok, táncok, kórusegyüttesek közvetítésével – a nép öröme, bánata, tréfás-gúnyos hangja, panasza, mindig megújuló ereje és derűlátása szól a hallgatóhoz. BUDAVÁRI TE DEUM Budavár visszavétele (1685) döntő fordulatot jelentett a magyarság törökök ellen vívott hosszú harcában. A vár visszavételének 250. évfordulójára írta Kodály Zoltán nagyszabású alkotását, amelynek bemutatója 1936. szeptember 2-án volt a budavári Mátyás templomban: az ünnepi szertartás fő részét alkotta. A mű diadalmas sikert aratott az egész világon. A bemutatót követő előadása Londonban volt, utána több angliai városban is elhangzott. Gyakran játszották Németországban, svájci bemutatásának dátuma 1938 márciusa, helyszíne Zürich volt. Majd Észtország, Finnország, Lengyelország, Olaszország következett. A tengerentúlon először Chicagóban hangzott el, de a legtöbb előadásra Magyarországon került sor. Az ünnepi hálaadást kifejező szöveg ősi, liturgikus eredetű nagyobb részét Ambrus püspöknek tulajdonítják. A trombiták diadalmas fanfárjával, a kórus telt zengésével indul a kompozíció (Te Deum laudamus / Téged Isten dicsérünk). A kórus ujjongó éneke a Sanctus szakasznál éri el a tetőfokát. Így épül és fejlődik a mű hatalmas zenei épülete, kifejezve a kórus zordon hangzásában a nagy magyar költő gondolatait: „az nem lehet, hogy ész erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt.” Mint ahogy a darabban benne van az is, hogy a sokat szenvedett magyar nép nem esedezik, hanem kiált sorsa jobbra fordulásáért. A záró rész lenyűgöző hatást kelt folyamként áradó hangtömegével, majd az elsöprő erejű megnyilatkozást követően a halk szopránszóló és a sejtelmes pianissimóban megszólaló kórus és zenekar hangjai békés megnyugvással zárják a művet.
6
A latin liturgikus szöveg pentaton fordulatokban bővelkedő magyar muzsikával párosul. Kodály Budavári Te Deumát mélyen magyar alkotásnak érezzük. HÁRY JÁNOS Kodály Zoltán daljátéka 4 kalandban, elő- és utójátékkal Garay János „Az obsitos” című költeménye alapján. Szövegét írta Paulini Béla és Harsányi Zsolt. Bemutató: 1926. október 16. Magyar Királyi Operaház. A mű szerkezete és helyszínei: Előjáték: a nagyabonyi csárda 1. kaland: Burkusország és Galícia határa 2. kaland: a bécsi Burg 3. kaland: a világvége 4. kaland: a bécsi Burg Utójáték: a nagyabonyi csárda Főbb szereplői: Háry János – Örzse, a mátkája – Ferenc császár – Császárné – Napóleon – Mária Lujza, Napóleon felesége – Marci bácsi, császári kocsis – Ebelasztin lovag – Generális Krucifix. A nagyabonyi kocsmában esténként a kiszolgált katona (obsitos) mesél cimboráinak katonaélményeiről. Elbeszélései meg is elevenednek. Egyszer Mária Lujzát, Ferenc osztrák császár lányát, Napóleon feleségét nem engedik át a Burkus határon, mire ő a császár lányával és egész kíséretével együtt átrántja a határőrbódét hazai földre. Mária Lujza jutalmul meghívja a deli huszárt Bécsbe: Jánossal megy a mátkája, Örzse is. A császári udvarban nagy rangra emelkedik Háry, mindenki megszereti. Mária Lujza számára különösen nem közömbös a személye. Csak Ebelasztin lovag, az ármánykodó kamarás nézi rossz szemmel Háry emelkedő sikerét. Értesíti Napóleont, aki hadat üzen Ferenc császárnak. Háry, huszárjai élén, Mailand alatt legyőzi a franciákat és saját kezűleg fogja el a nagy Napóleont. Mária Lujza elhatározza, hogy elválik férjétől és Háry felesége lesz, akit közben a hadsereg fővezérévé neveztek ki. Háry nem fogadja el a nagy megtiszteltetést. Hazatér szülőfalujába Örzsével együtt. 7
A csárdában az öreg obsitos befejezte a meséjét, tanúnak hívná élete párját, Örzsét, de szegény felesége időközben meghalt. A falubéliek azonban biztosítják arról, hogy minden szavát elhitték tanú nélkül is. A diák még hitele jeléül nagyot tüsszent a mesére.
8
