BEVEZETÉS Barátom és kollégám, Harry Stine e könyvében arra biztatja olvasóit, a műszaki képzettségűeket és az amatőröket egyaránt, hogy készítsék el e gépeket, majd próbálják meg kideríteni, hogyan működnek. Látszólag valamennyi gép sérti a fizika vagy a mechanika jól ismert törvényeit. Megvan tehát a kihívás: oldják fel a nyilvánvaló ellentmondást! A tudomány történetében mindig egy-egy ellentmondás feloldása jelentette a haladás legeredményesebb útját. Rutherford például látta a nyilvánvaló ellentmondást, amikor a radioaktív sugárzás vizsgálata során az atom alfarészecskéinek emisszióját tanulmányozta. Azt kérdezte, hogyan lehetséges, hogy egy adott mért tömegű és energiájú alfa-részecske úgy lép ki a magból, hogy nincs energiája ahhoz, hogy a mag körüli nagyobb energia-potenciálgáton, ami ugyancsak mérhető, áthatoljon. Egy alfarészecske ilyen penetrációja energetikai szempontból nem lehetséges. E nyilvánvaló diszkrepancia jelentette a kihívást Guzney és Condon számára, és vezetett a kvantummechanika felfedezéséhez és kifejlesztéséhez, amely az egész természettudomány egyetemes alapjává vált. A tudományban a megfigyelést a hipotézis követi, amellyel az ember azt igyekszik megmagyarázni, hogy az észlelt jelenség hogyan vagy miért működik, majd egy kísérlettel nemcsak arról akar meggyőződni, hogy a hipotézis helyes, hanem hogy a hipotézis valóban az elmélet szintjére is emelhető. Az elméletnek ezután további észlelhető hatásokat kell megjósolnia, amelyek tesztelhetők és kísérleti úton megerősíthetők. Az a tény, hogy e könyv szerint bizonyos készülékek működnek, nem azt jelenti, hogy minden, amit eddig elméletileg tudtunk, az rossz, hanem csupán azt, hogy ezeket az elméleteket nem tudjuk jól alkalmazni e különleges esetekben. Nem tudunk mindent. És amit tudunk, nem biztos, hogy úgy van. Lehet, hogy van valami különös apróság, amit elnéztünk. Ha szembeszegülünk a fizika törvényeivel, akkor rendszerint bővíthetjük ismereteinket a világegyetemről. A tudomány azt igyekszik megérteni, hogy a természet hogyan működik. Mi pedig gyakran félreértjük, vagy hamis úton járunk. A "természeti törvények" valójában a tapasztalatokból leszűrt általánosítás ok. Például a gravitáció törvényének megsértését nem börtönnel büntetik, hanem annál sokkal inkább odaillő módon: a vétkes elesik. Az ilyen általánosítások élő fogalmak, amelyeknek a részletei állandó módosításra szorulnak. Einstein nem azt bizonyította, hogy Newtonnak nincs igaza, hanem más megközelítésből akarta megértetni, hogy valójában mi történik akkor, ha a fényét megközelítő sebességgel végzünk méréseket. Tömeget, távolságot és időt kell mérni, ha a fény sebességét vesszük figyelembe. A mérés alapvető fizikai kísérlet, és fontos, hogy a cselekedet vagy eljárás részleteit lépésről lépésre átgondoljuk. A tudomány élő és fejlődő diszciplína, és sok még a tennivaló. Remélem, ez a könyv mindenkit arra ösztönöz majd, hogy építse meg ezeket a páratlan készülékeket, gondolkozzon el rajtuk, és találjon rá a világegyetem megismeréséhez vezető útra. A jó tudományt nem műszerekkel művelik, hanem az emberek fejében, gondolkodással. Prof. Serge A. Korff (Korff a New York-i Egyetem Orvosi Intézetének nyugalmazott professzora volt, az Amerikai Fizikai Társaság volt elnöke és örökös tagja, a New York-i Tudományos Akadémia örökös tagja, az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság volt elnöke és igazgatója, a Feltalálók Klubjának tagja és a Becsületrend Lovagja.)
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
ELSŐ FEJEZET A REALISTA DILEMMÁJA Több mint harminc évig csúcstechnológiával foglalkoztam. Dolgoztam többek között a rakétakutatás, az űrrepülés, az aviatika, a fejlett ipari eljárások, az elektronikai ipar és a világűr ipari felhasználása területén. Egy ipari kutatólaboratóriumot vezettem, amely a szuperszonikus repülőgépek pilótáit mentő gondola fejlesztésével foglalkozott, és a csúcstechnológiai marketing része volt. 1885-ben még egyik foglalkozás sem létezett. Alig száz évvel ezelőtt a tudomány és technika e területeit "mágiának" tartották volna, és bizonnyal rám sütik, hogy varázsló, vagy ami még rosszabb, boszorkány vagyok. Sokan még mindig azt hiszik, vagy szeretnék hinni, hogy a modern technológiát, amellyel naponta szembesülniük kell, varázslók és boszorkányok alkották. Mindannyian találkoztunk már olyan gépezetekkel, amelyeket mágikusnak tartottunk, mert józan eszünk vagy szaktudásunk azt suga11ta, hogy ezek nem működnek, vagy nem működhetnek. Azonban pályafutásom alatt mint ipari tudományos kutató és a fejlett csúcstechnológia legkülönfélébb területein dolgozó mérnök, egy sor elképesztő és -izgalmas géppel és készülékkel foglalkoztam, amelyek a világegyetemmel kapcsolatos mai ismereteink alapján egyáltalán nem működhettek volna. De mégis működtek. Ha nem is mindenkinek, de egyes embereknek engedelmeskedtek. Az, hogy van, ami egyesek kezében működik, másokéban azonban nem, nem zavar. Bár élvezem a jó fúvószenét, magam, egyetlen hangot sem tudok a trombitából kicsikarni. Ám a trombitálás nem mágikus sajátság. Viszont amint később látni fogják, misztikus. Erre azonban meg lehet tanítani másokat. En talán azért nem tudok a trombitából zenét előcsalni, mert sohasem tanítottak meg a trombitán játszani. Nemcsak trombitálni, hegedülni sem tudok. Én egy "olajos kezű mérnök" vagyok: bizonyos, dolgokat meg tudok építeni, amelyek azután működnek. Általában rájövök, hogy ha valami fölmondja a szolgálatot, miért nem működik és rendszerint meg tudom annyira javítani, hogy azután a valódi szakértő megfelelően működőképessé tegye. Otthon érzem magam a New York-i Tudományos Akadémia ülésszakain és egy repülőgép pilótafülkéjében egyaránt. Pragmatikus és szkeptikus vagyok. Számos csodálatos készülékkel foglalkoztam, amelyek nem úgy működnek, ahogyan azt eltervezték. De ha egy szerkezet működik, akkor használni akarom. Vagyis hát nem misztikusan nézem a világot. Murphy törvénye ellenére hiszem, hogy ha valami igazolhatóan és célszerűen, megismételhető módon működik, akkor oka kell legyen, hogy miért, mert a világegyetem nem az a hely, ahol valami szeszélyesen viselkedhet. Murphy törvénye létezik, és a világegyetem csak azért tűnik esetenként szeszélyesnek, mert még nem tudunk róla mindent, amit ismernünk kellene. A 19. századi materialista filozófia azt állítja, hogy valóban mindent tudunk a világegyetemről, amit tudni kell, de ez mérhetetlenül öntelt hit. Amint J. B. S Haldane megfigyelte: a világegyetem nemcsak annál különösebb, mint amit tudunk, hanem annál is furcsább, mint amit el tudunk képzelni róla. Elég adatot gyűjtöttem össze, és elég kísérletet végeztem e szórakoztató szerkezetekkel. Itt az ideje, hogy közreadjam őket. A világegyetemre kutató szellemmel és nyílt szemlélettel tekintő emberek legalább maguk is kipróbálhatják. . Könyvemet azonban nem misztikusoknak írtam, és nem is azoknak, akik az okkultizmusban kontárkodnak. A hogyanra vonatkozó utasításokat gyűjtöttem egybe azokhoz a szerkezetekhez, amelyek valami olyanféle technológián alapulnak, amelyet még nem értünk. Nem tudjuk, miért és hogyan működnek ezek a készülékek, de sokan megbízhatóan használják őket. A tudósok még nem tudtak magyarázatot adni e jelenségre. Önnek azonban nem kell vakhittel elfogadni e készülékek létét. Ha követi az útmutatásokat, mindegyiket megépítheti magának, kipróbálhatja, 2.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
megvizsgálhatja őket, és eldöntheti, hogy megtévesztésről van-e szó, vagy sem. Lehet, hogy valamelyik készülék talán a jövő nagy tudományos áttörésének előfutára lesz. És az is igaz, hogy az elektromossággal és a mágnesességgel végzett 18. századi "szalonkísérleteket" ma is alkalmazzák a közép- és főiskolák természettudományi stúdiumain, hogy megalapozzák az elektronika, a rádió, a televízió és a számítógép megértését. Nem tudom megmondani önöknek, hogy ezek a készülékek melyik tudományos elvet képviselik, vagy igazolják, mert nem tudom, hogy milyen lesz a 21. században a tudomány. Futurista vagyok, de próféta nem. Az én kristálygömböm valóban nagyon ködös jövőt mutat, ha a 2010 utáni évekre nézek. Azokról az alapelvekről azonban, amelyek a tudományos módszertan alapját képezik, már mondhatok valamit, mert ezek holnap is ugyanolyan érvényesek lesznek, mint ma. A "Tudomány" -nak nevezett épület, amely messziről olyan fenségesnek és egységesnek látszik, egyáltalán nem az, ha közelebbről tekintjük meg. Amint dr. William O. Oavis 1962-benkijelentette:" A tudomány repedező, süllyedő épület az elmélet állandóan mozgó homokján," Állandóan építik, újjáépítik, módosítják, újraalakítják és változtatják. Akárcsak New York városa vagy az Amerikai Egyesült Államok, folytonosan épül. Egyes tudósok azonban' arról igyekeztek meggyőzni az emberiséget, hogy ez nem így van, és egyedül ők tudják mindazt a világegyetemről, amit csak tudni kell/lehet róla, Ezeket a tudósokat néha ki kell zökkenteni a megszokott kerékvágásukból. Időről időre tudományos és technikai ellentéteket kell szítani, föl kell keverni az álló vizet, és elő kell segíteni az emberi tudás előrehaladását. Amint a repülés tudomány híres kutatója, dr. Kármán Tódor egyszer megjegyezte: "Hogyan haladhatnánk egy lépést is előre ellentétek nélkül?" Nekem fizikusi egyetemi végzettségem van. Megszereztem a diplomámat, ami annyit ér, mint a tudományos dolgozók szakszervezeti tagkönyve, de az igazi képzésemet később, az akadémiai berkeken kívüli nagyvilágban kaptam meg. Munkám során legtöbbször az volt a feladatom, hogy a tudományos elveket a technikai problémák megoldása érdekében alkalmazzam. Így hát tudósból mérnökké váltam, és a dolgokkal úgy kellett foglalkoznom, ahogyan azok vannak, és nem azt kellett kutatnom, hogy a világegyetem miért az adott módon működik. ("Ne elméletieskedjen azon, hogy miért; készítse el, építse meg, hogy működjék, és jövő szerdáig eladható állapotban legyen!") Mindent összevéve azonban, a fizika és más tudományok alapelvei, amelyeket az egyetemen megtanultam, kellemesen segítettek a munkámban. Feltétel nélküli hitem, hogy mindaz, amit a formális egyetemi képzésem alatt mondtak nekem, és az a néhány pragmatikus elv, amit később megtanultam, igaz, darabokra tört, amikor 1956-ban először szembesültem egy megmagyarázhatatlan géppel. Ifj. John W. Campbell, az Analog című magazin egykori szerkesztője közölt egy tudományos cikket, amely a "Hieronymous-féle gép" néven ismert, az Egyesült Államokban szabadalmazott furcsa készüléket írta le. A szerző útmutatást adott, hogyan kell a gépet elkészíteni, és határozottan felkérte a magazin olvasóit, hogy próbálják ki maguk is, mielőtt képtelen csalásnak minősítenék az egészet. . A készülék - amelyet ebben a könyvben is leírtunk - egy elektronikus műszer, és arra szolgál, hogy egy fémötvözet alkotórészeit megállapítsa. Egy "tapintó" detektorral működik, amivel végigsimítják a vizsgálandó mintát, és amely "másként érzékel", ha a készülék egy adott fémalkotórészt talál az ötvözetben. Campbell beszámolt arról, hogy a Hieronyrnous-féle gép működött, akár csatlakoztatták a fali dugaszolóaljzathoz, akár nem. Azt is állította, hogy a gép akkor is működne, ha az elektromos vezetéknek csak a rajzát alkalmazná, és a drót helyett cérnát használna. No ez túl sok volt nekem! Nyílt felhívás, hogy én oszlassak el egy nyilvánvaló ámítást, csalást és kacsát! Megépítettem egy "jelképes" Hieronymous-féle gépet, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítsam a világnak, hogy mindez teljes képtelenség. Működött. Még mindig megvan, és még mindig működik. De nem mindenkinek, van, akinek működik, és van, akinek nem.
3.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
Nem tudom, miért működik, vagy hogyan működik, de működik. Nem tudom, hogyan kezdjek hozzá a valódi, a tudományos kutatáshoz, amellyel megválaszolhatnám ezeket a kísérleteket, mert nem tudom, milyen kérdéseket tegyek föl, és milyen méréseket végezzek el. A tudomány és a technológia jelenlegi állása szerint ez esetben nem támaszthatunk kelvini követelményeket, bár szilárdan hiszek a Lord Kelvin által 1886-ban adott tanácsban: "Gyakran mondom, ha valamit mérni tudsz, és számokkal ki tudod fejezni, akkor tudsz valamit róla. Ha azonban nem tudod számokkal kifejezni, tudásod csekély és elégtelen; jelentheti ez a tudásod kezdetét, de gondolataidban aligha jutottál el a tudomány szintjére, bármiről is legyen szó." Kétségtelen tehát, hogy a Hieronymous-féle gép és más szórakoztató gondolatkészülékek, amelyeknek nem lenne szabad működniük, de mégis azt teszik, nem tudományosak, és tudományos elemzésre nem alkalmasak. Arra vonatkozólag, hogy hogyan működhetnek, számos hipotézist állítottak föl, ezeket azonban szigorúan meg kell vizsgálni, és ezáltal elméletté alakítani. . A gépek azonban lebilincselőek. A legtöbbjüket egyszerűen el lehet készíteni. Többségük működik is majdnem minden ember kezében. A "garázs-barkácsolók" egy csoportja, az a típus, aki nagyon sok modern tudomány alapját rakta le, egyszer majd elkezd játszani velük, valakinek talán támad egy megvizsgálható hipotézise, és ez aztán megalapozza annak a tudomány területnek a kialakítását, amely felkarolja ezeket a gépeket. Lehet persze, hogy nem. A tudomány és a technika történetét nem csak bámulatos felfedezések gazdagították, amelyek megváltoztatták a világot. Voltak olyan ötletek, fogalmak és szerkezetek is, amelyek nem váltak be. Legyünk tisztában azzal, hogy sokkal több a kudarc, mint a siker, több a csalás és a kacsa, mint az egyenes út. Akárhogy is áll, vannak lehetetlen gépek, amelyek egyes emberek kezében működnek. Ezeket némi kézügyességgel bárki el tudja készíteni az otthoni műhelyében, és ki tudja próbálni. Ismétlem: ez nem okkult könyv. Ez a könyv bizarr gépekkel végzett kísérletekről szól. Egyetlen olyan gépet vagy készüléket sem vettem fel közéjük, amelyet magam el ne készítettem, meg ne építettem, vagy ki ne próbáltam volna. Nem kérem az olvasót arra, hogy higgyen e gépek működésében. Csupán leírom a gépeket, valamint azt, hogy mit állítanak róla, hogyan működött nekem, pontosan hogyan kell megépíteni, elkészíteni, és hogyan kell kezelni. A többi munka az olvasóra vár, akinek szabad kísérleteznie, vagy felhorkannia: "Ez lehetetlen!" Azonban legyen óvatos ezzel az "Ez lehetetlen!" felhorkanással! Gyakran mondjuk, hogy ez lehetetlen, ha valami gyökeresen új ötlettel, fogalommal vagy készülékkel kerülünk szembe. Ezek a gépek azonban mások. Ezeket bárki megcsinálhatja. Kipróbálhatja. Ezek trükkös különlegességek. Nem kellene, nem lenne szabad működniük, legtöbbször mégis megteszik. Kételkedik? Miért nem nézi meg a saját szemével? A tudományos próbálkozás alapja a reprodukálható kísérlet. A reprodukálhatóság fogalma azonban azt a lehetőséget is magában foglalja, hogy a kísérlet valami módon sorozatosan nem sikerül. Térjünk vissza az alapokhoz; végül is ez a varázslat könyve. "Varázslatos" abban az értelemben, ahogyan azt Robert A. Heinlein definiálta: "Ami az egyik embernek varázslat, az a másik embernek technológia." Arthur C. Clarke úgy véli: "Egyetlen eléggé fejlett technológiát sem lehet a varázslattól megkülönböztetni Könyvünk kézikönyv. A "hogyan csináljuk?" kérdésre válaszol. Egy-egy fejezete más-más furcsa géppel foglalkozik. Minden fejezet _ készülék néhány soros leírásával kezdődik, amit a rövid története követ, majd lépésről- lépésre útbaigazít, hogy hogyan kell a gépet megépíteni, elkészíteni. Ad egy csomó használati utasítást, az elvégezhető kísérletek javasolt tervével együtt. Kedves Olvasóm! Tessék, itt van! Építse meg, és próbálja ki saját maga! Mert megépíthető. Van, amik9r működik, van, amikor nem. Magam is kipróbáltam. (Én általában elég ügyes vagyok e szerkezetek használatában.) Néha veszélyes helyzetbe kerültem (néhány kollégám talán nem is hinné): különböző hipotéziseket mertem felállítani arra vonatkozóan, hogy a gép miért teszi azt, amit tesz. Sok esetben azonban nincs fenntartható hipotézis, és kénytelen vagyok egyszerűen azt mondani: "Halvány fogalmam sincs, miért működik." 4.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Nem hiszem, hogy bármelyik szerkezet veszélyes lenne. Egyetlen olyan visszajelzést sem kaptam még, hogy valamelyik készülék vagy annak használata bárkinek fizikai vagy szellemi károsodást okozott volna. Mégis figyelmeztetnem kell az Olvasót, legyen óvatos, és jól vésse az emlékezetébe: akármivel kárt lehet tenni, és bármilyen szintű technológiával készült, akármilyen készülékkel vissza lehet élni. Az emberek rendszeresen megégetik magukat a tábortüzeknél, pedig a tűz technológiája több ezer éves. A könyvben szereplő készülékekkel kapcsolatban semmiféle problémáról sem számoltak be. Általában mindenkiben van egy belső program, amely "kivágja" a belső "biztosítékot", ha túl akarnánk lépni a határt. Ne utasítson el egyetlen készüléket sem, mint lehetetlent, csak azért, mert ön szerint lehetetlen, vagy mert arra gondol, hogy valami csalárdság, és úgysem működhet. Vagy mert valakitől azt hallotta, hogy mindez csak ámítás. Itt a lehetőség, győződjék meg saját maga. Utána majd elmondhatja, hogy a szerkezet működik-e, vagy sem, mert legalább megpróbálta. Nem mások véleményét mondja. Ezek a szerkezetek talán valóban azért működnek, mert varázslatosak (ma még nem értjük a technológiájukat), de semmiképp nem misztikusak, mert én meg tudom mondani ennek, hogy hogyan építse meg, készítse el, és hogyan kell kezelnie őket anélkül, hogy tíz éven át guruképzésben venne részt, böjtölne, és élete hátralévő részét a keleti misztikának szentelné. Lesznek, akik egyik készüléket sem fogják tudni működtetni. Mások csak néhány készüléket lesznek képesek működésre bírni. De lesznek olyanok is, akiknek a kezében az összes készülék működik majd. És ez rendkívül nagy ellentétek forrása lesz. (Ha Ön nem csucsorítja megfelelően az ajkát, és nem fúj megfelelő erővel a trombitába, soha egyetlen hangot sem fog kicsikarni belőle. A trombita azonban létezik, és mások gyönyörű darabokat játszanak rajta. Varázsló ezért a trombitás?) Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy ezek a gondolat erejével működtetett gépek a jövő tudományát jelzik. Helyzetük ugyanaz, mint az elektromosságé és a termodinamikáé volt a 19. század első felében, és mint a népi gyógyászaté századunk elején. A puszta tény, hogy ezek a készülékek vannak, és egyes emberek kezében működnek, azt jelenti, hogy valamilyen tudományos alapjuknak lennie kell. Tehát egyszer majd meg tudjuk ezt érteni és magyarázni. Nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni őket. A jövő század tudományának alapját fogják szolgáltatni. Az eddig elmondottakon túl pedig izgalmas, lenyűgöző, kiábrándító és elképesztő dolog megépíteni és működtetni egy-egy ilyen készüléket, ha tudja. Ne bosszankodjék, ha nem működik; próbálja meg valaki más. És ha másnak a kezében működik, és az önében nem, kérdezze meg: miért? Mi történik itt tulajdonképpen? A 21. század tudósai az ilyen és ehhez hasonló gondolatgépekkel folytatott kísérletek apró eredményeiből talán majd megtudják, talán ők rájönnek. Ön megalapozója lehet a tudományos kutatás egy egészen új területének és a technológiai haladásnak. Jó mulatást!
5.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
MASODIK FEJEZET A KERESŐPÁLCÁK A készülék vagy egyetlen villás végű pálcából, rúdból áll, amelyet két kézzel meg lehet fogni, vagy két különálló pálca vagy rúd alkotja, amelyek külön-külön kézbe foghatók. A készüléket eredetileg a föld alatt rejtőző tárgyak vagy anyagok, például csővezetékek, alagutak és a víz helyének megállapítására használták. Kísérleteim azonban arra utalnak, hogy a készülék bármilyen tárgy helyének megkeresésére alkalmazható - felhasználója kívánsága szerint. A készüléket az alkalmazója mindkét kezével megfogja, és maga elé tartja. Ha elhalad a készülékkel a keresett föld alatti tárgy fölött, vagy a felhasználó a keresett tárgy felé fordul, a készülék az alkalmazója látható beavatkozása nélkül működik. Ha a készülék egy ágas, vagy villás végű pálca, a szabadon lévő vége hirtelen lefelé billen. Ha kettős pálcával végzik a vizsgálatot, a két pálca vagy eltávolodik egymástól, ha az alkalmazó egymás mellett tartja őket, vagy ha távol vannak egymástól, egymás felé lengenek ki. Az akció elég erős, és sok alkalmazó megemlítette, hogy nem tudta a pálcákat megállítani, ha azok billenése, kilengése megkezdődött.
Történeti háttér: Általános leírás: Olvasóim között sokan azonnal felismerik ebben a készülékben a legendás "varázsvessző" –t. Nevezték "vízkereső vessző" -nek vagy "mágikus pálcá" -nak is. Elágazódó, illetve villás végű pálca vagy gally formájában évszázadok óta használják Európában és Amerikában. Van, aki szerint csak az élő, frissen lemetszett, villás végű fűzfaág működik megfelelően. A tényleges eredetét a folklór őrzi, a készüléket magyarázhatatlan működése miatt - sokan magának az ördögnek vagy "az ördög művének" tartják. Az újabb időkben az amerikai tengerészgyalogság Dél- Vietnamban, a viet-kong föld alatti alagútjainak megtalálására használta a varázsvesszőt. Erről azonban hivatalosan nem számoltak még be sehol-amint az várható-, és ezt sohasem erősítették meg. Ha az Olvasó többet szeretne tudni e kérdésről, forduljon az Amerikai Varázsvesszős Forráskutatók Társaságához (American Society of Dowsers, P.O.Box 24, Dartville, VT 05828).
Tapasztalatok: 1955-ben, a White Sands Provil}g Ground rakétakutató központban és a Las Cruces-i (Uj-Mexikó) házam körül készítettem el, és végeztem el az első kísérleteket az első pár varázsvesszővel. Az itt leírt, fémből készült alapvarázsvesszőt használtam. Sikerült pontosan megállapítani a segítségével a házba vezető föld alatti víz- és szennyvízvezetékek helyét. Később elveszett tárgyak, főleg könyvek megtalálására tudtam használni.1961-ben és 1962-ben tanúja voltam annak, amikor Milford város (Connecticut) vízügyi hivatala varázsvesszőt alkalmaztatott a föld alatti víz- és csatorna vezetékek helyének pontos megjelölésére, mielőtt a feltárását megkezdték. 1966. február 2-án New Canaan- i (Co n necticu t), Bickford Lane 127. szám alatti házam hátsó udvarában az öt méter mély kút alján elromlott a vízszivattyú talpazati szelepe. Emiatt ki kellett a kutat 6.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
bontani, és a csővezetékeket ki kellett emelni, hogy a hibás szelepet kicseréljék. Megvolt a tervrajz, amely feltüntette a kútfej helyét. A vízművek alkalmazottai azonban eleinte hiába ástak, nem sikerült a kútfejet megtalálniuk. A munkavezető ekkor egy pár fém varázsvesszőt szedett elő a kocsijából, és néhány percen belül meghatározta vele a kútfej helyét. Az Arkansas folyó felső völgyében, Puebio és Canon City (Colorado) között nagyon sokan használják a varázsvesszőket és a "víz varázsló" -kat arra, hogy megkeressék a kútfúrásra alkalmas helyeket, ahol jó vizet lehet nyerni lényegesen kisebb mélységekből, mint azt a geológiai struktúrák tanulmányozása alapján várni lehetne.
Útmutatás az elkészítéshez, takarékos kivitelben: Ez a modell egyszerű, viszont gyorsan elkészíthető a következőképpen: 1. Vegyen két, teljesen fémből készült ruha- vagy kabátfogast! A fogast alkotó drót mérete és fajtája mellékes. A drót azonban legyen eléggé merev ahhoz, hogy ne hajoljon le, ha az egyik végénél fogva vízszintesen tartja, és a másik vége szabadon áll. 2. Egyenesítse ki mindkét fogas drótját! 3. Hajlítsa be derékszögben mindkét drótot, a végétől számítva 15 cm-re! 4. Biztonsági okokból hajlítsa be a drótot -szintén derékszögben - a másik végétől számítva 2,5 cm-re! Ez megakadályozza majd, hogy a két drót szabad vége beleakadjon valamibe... például másnak a szemébe! Használja az így elkészült takarékos modellt a használati utasításban leírtak szerint!
Útmutatás az elkészítéshez, luxus kivitelben: Ez a modell egy életre szól, igen megbízható és nagyon érzékeny. Igen hasznos tulajdonságok ezek, különösen, ha a készüléket szabad földi, külső kísérletekre használják, vagy sokan alkalmazzák. A költségek még így is csekélyek. kb. 70 cm 2,5 cm 15cm nyél 2,5 cm 7.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Anyagjegyzék: A. Két kemény acéldrót ("hangszerdrót"), 0,3 cm vastag, 90 cm hosszú. B. Egy-egy varrat nélküli (hegesztetlen), vékony falú, alumínium- vagy rézcső (az anyaga nem annyira fontos),
0,47 cm átmérőjű, 30 cm hosszú.
.
Szükséges szerszámok: A. Kézifűrész (fémfűrész) B. Franciakulcs C. Satu (tetszés szerint) D. Kisméretű hengeres reszelő
8.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Elkészítés: 1. A 30 cm hosszúságú csövet fűrészel je ketté két 15 cm-es darabra! 2. A cső vágásvégeiről távolítsa el a fáncot a kis hengeres reszelő segítségével! 3. A franciakulcs vagy a satu felhasználásával hajlítsa meg mindkét kemény drótot derékszögben az egyik végén, attól kb. 17-18 cm-re! 4. Csúsztasson egy-egy 15 cm-es csövet mindkét vessző 17-18 cm-es meghajlított részére! 5. Fogót vagy satut használva hajlítsa vissza a vesszőnek a esőből kiálló szabad végét! Ezután a vesszőnek szabadon kell tudni forogni a csőben. 6. Fogót vagy satut használva hajlítsa meg mindkét vessző másik végét derékszögben, a végéU51 2,5 cm távolságra! Ha elkészült, az 1. ábrán bemutatott, közel azonos két fémvesszője lesz. A cső kis súrlódású, forgó fogantyút alkot mindkét vessző egyik végén, lehetővé téve, hogy könnyen elforduljon a csőben. A luxuskivitelű modell évekig megmarad, ha gondosan vigyáznak rá, és a kis súrlódású fogantyúk szabadon engedik forogni. Magam 1955-ben készítettem el a luxus varázsvesszőt, és még ma is használom.
Használati utasítás: Mind a takarékos, mind a luxuskivitelű modell ugyanúgy működik. 1. lépés: Döntse el, hogy minek a helyét kívánja megállapítani! A kezdők rendszerint valamilyen könnyű föld alatti tárgyat, például ci házukba vezető vízvezetéket vagy szennyvízcsatornát választják. Azt általában mindenki tudja, hogy hol lép be a vízvezeték a házba, a szennyvízcsatorna helyét azonban nem ismerik. A csőrendszerek vonalvezetéséről pedig fogalmunk sincs a legtöbb esetben. Egyéb javasolt tárgyak helyének megállapítását lásd a "Kísérletek" címszó alatt. 2. lépés: Fogja meg jól külön-külön a két pálcát a fogantyúnál! 3. lépés: Tartsa mindkét pálca csővel ellátott részének tengelyét függőlegesen, és így a pálca többi része vízszintes helyzetben van (lásd az ábrát)! 4. lépés: Tegye mindkét kezét maga elé úgy, hogy a két pálca vízszintesen álljon (lásd az ábrát)! Vannak, akik úgy érzik, hogy a csuklójukat ilyenkor össze kell érinteni. Mások úgy találják, hogy nincs különös módja annak, ahogyan a pálcákat tartaniuk kell. 5. lépés: Enyhe mozdítással érje el, h9,gy a pálcák (a) egymással párhuzamosak legyenek, és Ön elé mutassanak, vagy (b) egymáshoz képest 180 fokban (egymástól ellentétes irányba mutatva), a teste két oldalán oldalra mutassanak (lásd az ábrát)! 6. lépés: Lassan forogva vagy lassan lépkedve kezdje el keresni azt a tárgyat, amelynek a helyét meg akarja találni! 7. lépés: Ha áthalad a keresett tárgy fölött, vagy éppen felé fordul, a pálcák inga ni kezdenek, jelezve, hogy Ön megtalálta a tárgyat.
9.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Kezelési tanácsok: Nem jelent különbséget, ha a pálcák egymás mellett Ön előtt vannak, vagy éppen egymástól ellenkező irányba mutatnak. Ha megtalálta a keresett tárgyat, akkor a pálcák akciója félreérthetetlen lesz, ha lengenek, akkor valóban lengenek. A felhasználók állandóan arról számolnak be (és ezt magam is megerősítem), hogy úgy tűnt, valamilyen meghatározott, pozitív fizikai erő mozgatja a pálcákat. Azonkívül szemmelláthatóan egyszerre mozognak.
Kísérletek: Ha elvesztett valamit, próbálja meg a pálcák segítségével megtalálni. Vegye a kezébe a pálcákat, és egyszerűen kezdjen el körbe forogni; ha abba az irányba fordul, amerre mennie kellene a tárgy. felé, a pálca ki fog lengeni. Hajszálpontosan meg kell tudni találnia a helyét a háromszögelés elve alapján, ha különböző helyekről "lát rá". Ahol a pozíciós vonalak metszik egymást, ott fogja megtalálni azt, amit keres. Ne zavarja Önt, ha netán hibás adatokat kap a keresési kísérletek során. Ez talán csak azt jelenti, h9gy a tárgyat úgy elvesztette, hogy nem lehet megtalálni. Én is találkoztam ezzel az érzéssel, amikor egy elveszett könyvet kerestem. Az értelmetlen eredmények végül eszembe juttatták, hogy a könyvet még Denverben kölcsönadtam az egyik barátomnak, ő pedig Connecticutban lakik. Modern műszerekkel meg lehetne mérni a pálca forgatónyomatékát, amikor kileng. Legjobb tudomásom szerint ilyen méréseket eddig senki nem végzett. Modern műszerekkel ki lehetne mutatni az alkalmazó csuklóinak legcsekélyebb érintkezését vagy más mozdulatát, ami a pálcák elfordulását eredményezhetné. Legjobb tudomásom szerint ilyen méréseket sem végeztek. Az ilyen kísérleti mérések azonban mégsem válaszolnák meg az alapkérdést: "Honnan tudná az alkalmazó, hogy mikor érintse össze a két csuklóját, hogy ezt a célt elérje?" Biztosan lesznek olyan vizsgálók, akik kísérleteikkel kétségbevonhatatlan bizonyítékot adnak majd arra, hogy készülékük valóban működik. Az olyan "vad" forrásokból származó adatokat ugyanis, mint a felhasználók beszámolóit, vagy a vízvarázslókról és forráskutatókról szóló történelmi mendemondákat normális körülmények között nem lehet elfogadni egy ilyen ellentmondásosnak és tudománytalannak tűnő. A legnagyobb probléma, amellyel minden kutató szembesül, amikor ismeretlen területen tervez kísérletet: mit kellene mérni? Mely méréseknek lenne értelmük? És az alapkérdés: milyen természetű és mennyire fontos (szignifikáns) egy adat? Mi a jelentős (szignifikáns) adat? Nagyszámú felhaszn5ló bevonásával kellene kísérleteket végezni. Minél többen vennének részt, annál pontosabb megállapítható lenne, a lakosság hány százaléka képes arra, hogy alkalmazza a pá1cákat. Természetesen kontrollcsoportok bevonásával végzett kísérletekre lenne szükség, hogy az eredmények értékelhetők, elfogadhatók legyenek. Bizonyos kísérletek azonban csak statisztikai adatokat szolgáltatnának annak megállapítására, hogy a lakosság hány százaléka tudja a varázsvesszőket eredményesen használni. Ezekből nem derül ki, hogy a varázs vesszők miért és kinek működnek, hacsak a kísérlet tervezete nem terjed ki az alkalmazók bizonyos személyi tulajdonságaira is. Megint más kísérleteket kellene végrehajtani annak el döntésére, hogy a varázsvesszőket ténylegesen fellehet-e használni olyan tárgyak megtalálására, amelyek helyét a felhasználó valóban nem ismeri, vagy pedig a varázsvessző működése valami módon az alkalmazója tudatalatti emlékeitől függ, és inkább csak jelképes mankóként szolgál. A lelkiállapotot, hangulatot befolyásoló anyagok (mint az alkohol, a nikotin és a koffein) hatása az alkalmazás képességére szintén érdekes adatokat hozhatna felszínre. Más hangulatmódosító anyagokkal, például gyógyszerféleségekkel csak szakképzett orvosoknak vagy azok közvetlen felügyelete mellett szabad kísérletezni. Az eddigi kísérletek alapján még remény sincs arra, hogy a nyilvánvalóan eredményesen használt varázsvesszők működésének okát felderítsék. A legtöbb vizsgálat jobbára csupán kísérlettel erősíti meg a jelenséget, vagy statisztikai adatokat szolgáltat a tehetséges lakosság számarányára vonatkozóan, Ismereteim szerint eddig az említett egyik alapkísérletet sem végezték el, és a szakirodalom sem számol be ilyenekről. De 10.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
egyszer talán erre is sor kerül, és az érdekeltek tovább kísérleteznek majd a varázsvessző működésének kifürkészésére,
Mi van, ha ne működik? Ha nem képes elérni, hogy a varázsvessz6k az Ön kezében működjenek, akkor nagyon valószínű, hogy azok közé tartozik, akiknek ehhez nincs meg az a bizonyos meg-nemhatározott "tehetsége", Nem mindenki tud hegedülni. A mai napig összegyűlt adatok arra utalnak: az, hogy hiszi-e, hogy a varázspálcák működni fognak, kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolja, tudja-e működtetni azokat. Magam is igazoltan hitetlen voltam, amikor először megpróbáltam használni őket. Azonban azért, mert Ön nem tudja működésre bírni, ne vesse el! Próbáltassa ki a barátaival, és meg fog lepődni, ki mindenki tudja a varázspálcákat használni, és ki nem. A jelenlegi tapasztalatok szerint az, hogy valaki képes vagy nem képes a varázsvesszőket kezelni, nem függ össze személyiségi jegyekkel, vallásos hittel, iskolázottsági szinttel vagy etnikai háttérrel.
Hipotézisek: A varázsvessző-jelenség természetesen számos hipotézis megalkotására ösztönözte az embereket arról, hogyan is működik ez az eszköz. A legérdekesebbek és legelfogadhatóbbak (más szóval: a meg nem erősítettek, a megalapozatlanok, a "vad" feltételezések) a következők: Az alkalmazók valami módon, talán tudat alatti szinten, ismerik a keresett tárgy helyét. A varázsvessző talán csak "mankó" -ként szolgál a vissza emlékezés serkentésére, hol is található a keresett tárgy. A felhasználó talán valóban érzi a kl'J'c8ett tárgy jelenlétét, és a pálcák csak "erősítőkként, sokszorozóként" vagy mint fizikai "detektorok" szolgálnak. A pálca a felhasználó csuklójának tudat alatti megmozdítására, hatására leng ki. Vannak kevésbé tartható hipotézisek "pszichés erők"-ről vagy érzékszervek működésétől független megérzésekről. Ezek a hipotézisek jelenleg a tudományos ellenőrző csoportok által megkövetelt hihetőség szintjén meg erősíthetetlenek. Az efféle hipotéziseket inkább "hit”-nek vagy vágyálomnak, ábrándozásnak kell tekinteni, mintsem gondosan végrehajtott kísérletekből származó eredménynek. Talán valamelyik olvasó meg tud tervezni, végre tud hajtani és el tud fogadtatni egy olyan megismételhető kísérletet, amely bizonyítható hipotézishez vezet majd. Bár az emberi értelem önmagában is valamilyen hihetetlen szerkezet, és noha nap mint nap egyre többet ismerünk meg belőle, a "pszichés területek" vagy a "szellemi erők" létét eddig nem sikerült megerősíteni, De azért ne feledjük: 1800 elején például egyetlen tudós sem ismerte az elektromágneses tér természetét, még csak nem is gyanította, hogy van ilyen.
Következtetések: Sokszor láttam, hogy varázsvesszőket használtak. A varázsvesszők alkalmazása megismételhető jelenség. Egyike vagyok azoknak, akiknek a kezében il vessző működik, ellentétben a feleségemmel, akinek ez sohasem sikerült. Bőségesen vannak megbízható személyektől származó beszámolók a jelenség megfigyelésér61. A készülék egyszerű, olcsó, a legtöbb ember könnyen elkészítheti, és számos kísérlet elvégzésére alkalmas, amiket eddig nem hajtottak végre: nevezetesen megvizsgálni, hogy miért működik. E kísérletek természete olyan, hogy alapfokon bárki elvégezheti, aki hajlandó eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek egy tudományos kísérlet tervezéséhez és végrehajtásához szükségesek.
11.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
HARMADIK FEJEZET
A PIRAMISOK Általános leírás: Az elektromosságot nem vezető anyagokból készült négyszöglap alapú piramisokat (gúlákat) használtak acél műszerek vágó(metsző)élének megőrzésére, szerves anyagok kiszárítására, mumifikálására és növények növekedési sebességének fokozására. Nem ismerjük a pontos mechanizmusát, hogy egy üreges, gúlaszerű alak hogyan idézi elő mindezt. Valószínűleg passzívan koncentrálja az energiát, de ennek mechanizmusát, valamint azt, hogy milyen típusú energiáról van szó, eddig még nem definiálták. Számtalan megerősítő vizsgálatot végeztek el azonban Amerikában és másutt egyaránt, hogy igazolják a teljesítményét, mert a szabadalmi igénybejelentéshez erre szükség volt. A kísérletek megerősíteni látszanak, hogy létezik valamiféle energia koncentrálás, és így a szabadalmaztatás igénye reális.
Történeti háttér: A "piramisenergia" hirdetői és hívei sok esetben az egyiptomi történelem és mitológia elemeire alapozzák hipotézisüket. Szerintük az ősi egyiptomiak olyan misztikus tudás birtokában voltak, amely lehetővé tette, hogy a számunkra ma is meretlen tudományos elvek, vagy - az egyiptomi hipotézist ócsárlók által "bizarr" -nak nevezett tapasztalati adatok felhasználásával a Korai folyam menti kultúra felépítse a mesés gízai piramist. Igazak vagy sem az ősi egyiptomi kultúrából származó hipotézisek, marad az igazolható, bemutatható tény: a piramis (gúla) forma, úgy látszik, tesz valamit a belsejébe helyezett tárggyal, és ezáltal mind a hivatásos, mind az amatőr kutatók számára, a modern technikák felhasználásával; kísérletezési lehetőséget kínál. A piramiskutatás modern történeti háttere az 1930-as évekbe nyúlik vissza. Antoine Bovis, egy nizzai vaskereskedő az 1930-as években körutazást tett Egyiptomban, és Gízában megtekintette Kheopsz "nagy piramisát". A piramis királykamrájában Bovis észrevett egy szemétvödröt, amely telis-tele volt kis állatok tetemével, amelyek eltévedve a járatokban, elhullottak. Bovis szokatlannak találta, hogy ezek az állattetemek teljesen kiszáradtak (mumifikálódtak), és a bomlás vagy szétesés nyomait sem mutatták. Visszatérve Nizzába, rétegelt fatáblából piramist készített, és beletett egy döglött macskát. A tetem nem bomlott föl, hanem kiszáradt. Szerencsétlenségünkre, Bovis nem hitt sem a tudományos módszerben, sem a megfelelő módon dokumentált tudományos kísérletekben. Nem kívánt előadásokat tartani és cikkeket közölni tudományos társaságokban, ahol a munkáját lektorálták, kommentálták és bírálták volna, és mások megismételhették volna a kísérletet az eredmények igazolása céljából. Bovis inkább az intuícióban és a hitben bízott. Bár minden nagy tudományos el6relépés alapja a látszólag össze nem függő adatok szintézise az intuíció segítségével, olyan úttörők, mint Albert Einstein, Max Planck, Charles Darwin, Edwin Hubble, Marie Curie és Sir Alexander Flemming intuitív felfedezéseik után tudományos közleményeket tettek közzé. Ezzel megengedték másoknak, sőt arra ösztönöztek, hogy igazolják és terjesszék ki az ő eredményeiket és hipotéziseiket, a saját munkáikat pedig kommentálásnak és bírálatnak tették ki. Bovis hibája vagy elutasítása valószínűleg ötven évvel visszavetette adatának komoly, tudományos vizsgálatát. A II. világháború után Karel Orbal, csehszlovák rádiómérnök olvasott valamit Bovis anyagáról. Orbal a rádiókutató-intézetében dolgozott Prágában. A radar- és a mikrohullámú technika gomba módján terjedt a háború alatt. Sok mikrohullámú antenna és más eszköz szarv alakú vagy piramisszerű. Orbal szárítás és víztelenítés céljából kis piramis alakú modellekkel kezdett kísérletezni, mert vagy azt gyanította, hogy 12.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
némelyik jelenség a mikrohullámokkal függ össze, vagy be akarta bizonyítani, hogy Bovisnak nem volt igaza - az igazi okot sohasem fogjuk megtudni. Amint az sokakkal megtörtént, akik a piramisjelenséggel azért foglalkoztak, mert be akarták bizonyítani, hogy az kacsa, Orbal is felfedezte, hogy a négyszögalapú piramis valóban kiszárította mind a szerves anyagot, mind a finom, kristályos szerkezeteket. A fémek és a fémötvözetek alapjában véve kristályos szerkezetűek. A finom vágó/ metsző eszközöknél alkalmazott acélötvözetek nagyon finom kristályos szerkezetűek. Orbal rájött, hogy 100-200szoris meg tud borotválkozni ugyanazzal a pengével, ha a használat után mindennap egy keménypapírból készült piramis belsejébe helyezi. Az már inkább tréfa, hogy Orbal 1949. november 4-én szabadalmi igénybejelentést tett a "Fáraó borotvakészüléké"-re. A cseh szabadalmakat általában két-három éves vizsgálati időszak után meg szokták adni, Drbalnak azonban tíz évig kellett a szabad almára várnia. Csak 19S9. augusztus IS-én kapta meg a szabadalmat, miután Vrecion mérnöknek, a legfőbb vizsgálónak bebizonyította, hogy a piramis valóban megőrzi a borotvapenge élét. A tízéves időszak alatt Drbal elvégzett néhány kísérletet és mérést, amelyekről később beszélünk még. A cseh hadseregben bevezették a keménypapír-piramist, hogy a katonák borotvapengéjének megmaradjon az éle. Később a szovjet hadsereg is átvette az elvet. A szovjet katonák havonta csak egy borotvapengét kaptak, ezért fontos volt számukra, hogy az éles maradjon. Európában egyetlen vállalat sem hozott azonban piramisokat forgalomba, és Drbal úgy véli, hogy felfedezését a borotva penge-gyártók nyomták el, mert nem akarták, hogy termékeiket tízszer hosszabb ideig használhassák. Ez a reakció egyébként jellemző azokra, akik valamilyen különös gépet fedeztek föl, és akik azt hiszik, hogy valamilyen paranoid összeesküvés tartja a felfedezésüket titokban. A piramistermelés elmaradását valószínűleg inkább az magyarázza, hogy a szerkezet olyan könnyen és egyszerűen elkészíthető a kapható anyagokból. Számos európai kutató kezdett kísérletezni Drbal piramisával. Drbal kiterjedt levelezést folytatott svéd, nyugatnémet, francia, angol és szovjet piramiskutatókkal. Az Egyesült Államokban keveset tudtak a piramisjelenségről, noha a Nobel-díjas (fizikai, 1968) dr. Luis W. Alvarez megkísérelte a Khephrén-piramis belsejében (a Kheopsz piramis közelében) a rejtett kamra helyét megállapítani. Kozmikus sugárzás-elnyelési méréseket alkalmazva, nem tudta adatait korrelálni, és azt állította, hogy "valami, az ismert tudományon kívüli történik". Az Egyesült Államokban dr. G. Patrick Flanagan karolta föl a piramiskutatást. Flanagant az élőlényekkel kapcsolatos elektromágneses erőterek érdekelték. Tizennégy éves korában kezdett az Alessandro Volta herceg (1745-1827) által 1800-ban felfedezett és leírt, úgynevezett "elektrofonikus hallás" -sal kísérletezni. 1962-ig Flanagan tökéletesítette a "neurofon" -ját, egy olyan készüléket, amely elektronikusan serkenti hallásra a bőrt. Dr. Flanagan nagyon egyéni ember, csakúgy, mint sok más feltaláló. Személyesen is ismerem őt 1962 óta. Flanagan maga szereti elvégezni a kísérleteit, kutatásait elsősorban magáért a tudományért végzi, és csak másodsorban azért, hogy eredményeit a tudományos folyóiratokban közölje. Flanagan 1980-ban a saját kiadásában megjelentetett "Piramiserő" című könyvében tette közzé eredményeit. Második könyve, a "Piramiserő IL" 1981-ben jelent meg. Ebben nyolc kiváló és elismert kutató által elvégzett piramiskísérletekről számol be. A vizsgálatok alapítványi támogatással folytak 1975 februárja és áprilisa között. A kísérleteket a legszigorúbb tudományos és statisztikai szabályoknak megfelelően tervezték meg, és hajtották végre. A vizsgálatok a borsó- és babhajtások fokozott növekedésére, a nyers (vagdalt) hús jobb tartósítására, a torokbaktériumok és az élesztőcsírák csökkent szaporodási rá tájára terjedtek ki, egy négyszögalapú piramis szerkezet alatt. Kevésbé megbízható körülmények között nyert, kevésbé határozott és egyértelmű eredmények szerint a túltelített oldatok lehűtésekor képződött kristályok tömege mintha nagyobb lett volna, a halott szerves anyagok talán hosszabb ideig tartósíthatók voltak, és az élő növények elpusztulása és elbomlása mintha csökkent volna. Önkéntes vállalkozók, akik néhány éjszakán át egy piramis alakú sátorban aludtak, arra a szubjektív véleményre jutottak, hogy megváltozott az alvásuk minősége. Élénken visszaemlékeztek az álmaikra, más lett az egész hangulatuk, és megnőtt a vállalkozó kedvük. A változások azonban a csoportok nem minden tagjánál voltak azonos irányúak.
13.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Tapasztalatok: Az alább leírt módon 15, illetve 30 cm-es alapélű miniatűr piramisokat készítettem ingek csomagolására használt kartonpapírból és melegen sajtolt, közepes súlyú illusztrációs lemezből Minden piramis valamennyi oldalán 5, illetve 10 cm átmérőjű vizsgálónyílás volt. Elhatároztam, hogy megismétlem Orbal kísérletét a borotvapengékkel, miután ezt a vizsgálatot könnyen el lehet végezni, és az eredménye kétségtelen mindazok számára, akik valaha is borotválkoztak már életlen pengével Ha a borotvapenge éle tompa, az nem lehet kétséges, hiszen olyan kellemetlen az embernek a szakállát életlen pengével borotválni. Hat darab egyszer használatos borotvát választottam ki véletlenszerűen (random módon) egy szaküzlet kirakatából Közülük egyet - ugyancsak véletlenszerűen kiválasztva - megjelöltem, hogy felismerjem. Minden reggel két borotvával és habzó borotvakrémmel borotválkoztam. Az egyik borotvát a bal, a másikat a jobb arcfél borotválására használtam, és ezt naponta váltogattam. A borotválkozás után mindkét borotvát egyszerre tisztítottam meg folyó, meleg vízzel A megjelölt borotvát, Orbal utasításának megfelelően, egy 15 cm élhosszúságú kartonpapír piramisba helyeztem. A piramis az északi mágneses pólus felé irányult. A borotva a piramis közepén helyezkedett el, és az éle ugyancsak a mágneses észak felé irányult. A jelöletlen borotvát a fürdőszoba mosdóállványának egyik fiókjába tettem. Huszonnégyszer borotválkoztam meg a piramis belsejében tartott borotvával. A kontrollborotvával legfeljebb csak háromszor lehetett borotválkozni. Ennélfogva négy kontrollborotvát használtam el, amíg a piramisban tartott kísérleti borotvával naponta borotválkoztam.
14.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
15.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
A kísérletet további hat egyszer használatos borotvával megismételtem, de a piramis alapja most nem a mágneses észak felé irányult. Ugyanannyiszor (huszonnégyszer) lehetett a piramisban tartott kísérleti borotvával borotválkozni, míg a kontrollborotvákat csak háromszor lehetett használni, utána fájdalmasan életlenekké váltak. Ezeknek az egyszerű kísérleteknek az eredményei alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a "piramiserő" nem kacsa. A Flanagan által alkalmazott piramismátrixot használva (lásd a mellékelt fényképen) mások is végeztek további kísérleteket. Az alapvető tényt, nevezetesen, hogy a piramis alak valóban megőrzi a borotvapenge élét, megerősítették.
A kísérleti piramisok méretei A nyí1ás Alap
X és B 15 30 45 60
Magasság
Y 9,55 19,10 28,65 38,20
H 14,28 28,55 42,83 57,10
Oldal
átmérője /közepe
A 5,00 10,00 15,00 20,00
D 4,00 8,00 12,00 16,00
C 7,50 15,00 22,50 30,00
3-1. ábra Megjegyzés: A jelölések magyarázatát lásd a 3-2. ábrán. A méreteket cm-ben adjuk meg.
Annak érdekében, hogy könnyebben be lehessen jutni a piramis belsejébe, célszerű a háromszög alakú oldalakra környílásokat vágni. A nyílások átmérője a piramis alapélének egyharmada lehet, vagyis 2 cm-es átmérő 6 cm-es alapél esetén.
16.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
Az, hogy a piramist milyen anyagból készítik el, teljesen közömbös. A kipróbálás céljára jól megfelel az ingek csomagolására szolgáló karton lap, a redős kartonpapír vagy a merev manila. Az egyetlen követelmény az, hogy az egész piramis eléggé szilárd legyen ahhoz, hogy kézbe vehető, felemelhető, általában kezelhető legyen. Komolyabb kísérletek céljára műanyag (plexiüveg, üvegszál lemez, polisztirol) lemezekből, lapokból készíthetünk piramist. Vonalzó és ceruza segítségével rajzolja le a piramis hálózatát az anyagra, majd vágja ki a négyzet alakú alapot és a négy háromszög alakú oldalát! Nem fontos, hogy a méretek pontosak és a vágások egyenesek legyenek, de mégis próbálja meg pontosan kimérni, és egyenesen kivágni, mert ha a részek jobban illenek egymáshoz, könnyebben lehet a piramist összeállítani. Hatvan centiméteres élhosszúságig a karton- és papírpiramisokat celluxszalaggal lehet összeragasztani. Helyezze a piramis alapját képező négyzetet az asztalra, majd tegye mellé a háromszögű oldallapokat alapélükkel a négyzethez érintkezve! Rögzítse mindegyik háromszöget az alaplaphoz cellux segítségével! Hajlítsa a háromszögeket fölfelé úgy, hogy a piramis csúcsában találkozzanak! Könnyebb két egymás melletti oldallal kezdeni, majd a két másik oldalt egyszerre fölhajlítani.
Rögzítse a háromszögű oldallapok érintkező éleit egy máshoz cellux segítségével! Ha a mérésnél és a vágásnál körültekintően és pontosan dolgozott, a piramis egyenletes, pontos csúcsot ad. 17.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
A vizsgálópiramis tehát készen áll.
Használati utasítás: Kezdetben a kísérletezők, mint maga Drbal is, azt tartották, hogy a piramisnak a helyi mágneses észak felé kell irányulnia. Flanagan rájött, hogy ez az orientáció nem szükséges. Más kutatók azt hitték, hogy a kezelendő tárgyat a piramisban arra a helyre kell tenni, amely a Kheopsz piramis királykamrája helyzetének felel meg - vagyis a piramis alapjától számítva a teljes magasság egyharmadában, közvetlenül a csúcs alatt. Flanagan azonban újra azt mutatta ki, hogy a tárgy bárhol helyezkedik el a piramis belsejében, ugyanazok az ismeretlen energiák érik. A legkönnyebb - és egyben a legdrámaibb eredménnyel járó - piramiskísérlet a klasszikus borotvapengekísérlet. Ehhez egy 30 vagy 45 cm-es piramisra van szükség. Szerezzen be legalább hat jó minőség(í borotvapengét vagy egyszer használatos borotvát! Válasszon ki egyet véletlen alapon, és jelölje meg, hogy később azonosíthassa majd! A kísérletet férfiak és nők egyaránt elvégezhetik. A férfiak az arcukat fogják majd borotválni. A nők a lábuk borotválásával hajthatják végre a kísérletet. Az egyszerűség és érthetőség érdekében a továbbiakban a kísérletet az arc borotválására vonatkozóan írjuk le, de természetesen ugyanezt az eljárást használhatják a láb borotválása esetén is. Minden reggel borotválja meg az arca egyik felét a piramisban tartott borotvapengével. Az arca másik felét az egyik kontrollpengével borotválja meg! Váltogassa naponta az arc felét és a borotva pengét! Jó minőségű borotvakrémet alkalmazzon, és használja mindennap ugyanazt a borotvakrémet! Ne változtasson krémet a kísérlet ideje alatt! Mindennap a borotválkozás után mossa ki a borotvát meleg, folyó vízzel! A megjelölt borotvát tegye a piramis belsejébe! A kontroll borotvapengét helyezze oda, ahol egyébként is tartani szokta! Készítsen írásos feljegyzést a; borotválkozásairól és a pengék élességével kapcsolatos szubjektív reakcióiról! Ha a kontrollpenge életlenné válik, és ezért fájdalmas a vele való borotválkozás, cserélje ki egy másik, új kontrollpengére! Ne feledje el ezt a feljegyzéseiben rögzíteni!
Kísérletek: A borotvapenge-kísérlet talán a klasszikus próba. Számos másfélét is végezhetünk azonban, és magunk is igazolhatjuk a nyolc tudományos kutató kísérleteinek eredményeit. 1. A babhajtás növekedése: Vegyen egy csomag vetőbabot! Helyezze őket egy nedves szivacsra, és csíráztassa! Amikor már kifejlődött a gyökér és szárkezdemény, ossza a hajtásokat véletlenszerű válogatással két csoportra! Helyezze mind két kupacot egy egy szivacsra, amelyet kb. 50 ml (fél deci) vízzel itatott át! Fedje le mindkettőt nedves papírtörülközővel! Az egyik csoportot tegye bele a piramisba, a másikat pedig ugyanabban a szobában valamilyen más helyre! Öt nap múlva mérje meg a babhajtások hosszúságú! A mérés referenciapontjai: attól a ponttól, ahol a gyökér a babot elhagyja, a gyökér csúcsáig mért távolság. 2. A vagdalt hús megromlása: . Vegyen 20 dkg vagdalt (darált) húst! OSSZA két egyenlő (kb. 10 dkg-os) részre, és tegye mindkettőt lapos tányérra! Az egyik mintát helyezze a piramis belsejébe, a másikat pedig ugyanabban a szobában valamilyen más helyre! Öt nap elteltével hasonlítsa össze a két vagdalt hús külső megjelenését és szagát! 3. Az élesztő: Keverjen össze kb. 1 dkg sörélesztőt fél pohárnyi 38 C-ra melegített vízzel, és hagyja az elegyet 6 órán át állni! Utána ossza szét ezt az élesztőtenyészetet két egyenlő részre, és tegye egy-egy tányérra! Helyezze az 18.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
egyik mintát a piramis belsejébe, a másikat pedig ugyanabban a szobában valamilyen más helyre! 24 óránként tekintse meg a két mintát, és jegyezze fel a növekedésben/ szaporodásban, külső megjelenésben vagy egyéb fizikai tulajdonságokban mutatkozó különbségeket! 4. Baktériumok szaporodása: Törjön föl két friss tojást egy-egy tányérra! Juttasson egy egy csepp nyálat a tojásokra! Helyezze az egyik tányért a piramis belsejébe, a másikat pedig ugyanabban a szobában valamilyen más helyre! Figyelje meg naponta mindkét minta külső megjelenését és fizikai tulajdonságait! Azt nem ajánlhatom, hogy döglött állattal is kísérletezzenek a felmerülő egészségügyi problémák miatt, nem is beszélve a szomszédok vagy a kollégák reakciójáról.
Mi van, ha nem működik? Ha valamelyik - vagy netán az összes - említett kísérlet negatív eredményt ad, az első lépés az, hogy meg kell még egyszer próbálni. Valami (nem tudjuk, hogy mi) elromlott az első próbálkozás előkészületei során. Ha a második kísérlet is negatívan végződik, adja oda a piramist egy ismerősének, hogy kísérletezzen vele ő! Ha az előző oldalakon javasolt 2.,3. és 4. számú kísérletben nem látszik jelentős különbség, próbálja meg 32-33 C-ra befűtött helyiségben a kísérletet lefolytatni! A mintákat fedje le egy egy megfordított tányérral!
Hipotézisek: Amikor azon kell eltöprengeni, miért működnek úgy a piramisok, ahogy működnek, szinte ahány a kísérletező, annyi hipotézis születik. Némelyik hipotézis, őszintén szólva, eléggé spekulatív. Sok esetben a vizsgálatot végzők olyan tudományos elnevezéseket használnak, mint az" energia", holott amit le akarnak írni, azt a fizikusok és a mérnökök egyáltalán nem tartják energiának. Ez szokott előfordulni akkor is, amikor ezeket a furcsa gépeket és az általában valóban ismeretlen vagy "pszichés" jelenségeket vitatják meg. Nem szabad elfelejteni, hogy a terminológiát más területeken is gyakran kölcsönzik, és azután talán egészen más értelemben használják, mint addig. Az embereknek lehengerlő hajlama az, hogy nevet adnak az ismeretlennek, és azt hiszik, hogy ezzel már egy kicsit értik is. Nem mintha e furcsa jelenségek vizsgálói lusták vagy nemtörődömök lennének, hogy kialakítsák a saját terminológiájukat. Gyakran leírnak, szavakat kovácsolva, olyan új jelenségeket, amiket eddig még nem próbáltak meg definiálni, vagy mérni. Az "energia", az "erő", a "sugárzás" kifejezéseket és más, a világ láthatatlan és nem fizikai megnyilvánulásaira vonatkozó szavakat veszik leggyakrabban kölcsön a furcsa gépekkel összefüggő, láthatatlan, nem fizikai és nem ismert jelenségek, és a világegyetem általunk érzékelt egyéb ellentmondásainak a leírására. A könyvünkben leírt készülékek - a piramis és a többi vizsgálatának eredményeként a tudomány halad előre. Ön biztos lehet abban, hogy amint a különböző faktorokat és jelenségeket azonosítják és mérni tudják, a kutatás új területei kialakítják a maguk szakkifejezéseit, zsargon ját is. Vegyük például a piramisjelenséget. Kétségtelen, hogy a piramisalak felgyorsít, visszatart vagy összegyűjt, koncentrál valamilyen fizikai tényezőt, amelynek eredménye a változás. Ezért talán az "energia" szó megfelelő lenne a "sugárzás"-sal együtt, amely a változást okozó energia szállítójára vonatkozik, hatást fejtvén ki még olyan távolságokban is, amelyeket nem köt össze nyilvánvaló fizikai tényező. Ami a borotvapenge élesítését illeti, az érintett anyag kristályos természetű. Minden fémötvözet ilyen. A borotvapenge nagyon finom kristályos szerkezetű acélból van. Az ötvözetet alkotó vas, króm, nikkel, molibdén és más elem atomjait atomok közötti kötések tartják össze a kristályra jellemző rácsszerű elrendeződésben. (Egyes kristályok, mint a gyémánt, a só kristályok, a drágakövek stb. elég nagyok ahhoz, hogy jól láthatók legyenek.) 19.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
A kutatás megerősítheti, hogy a víz erősen hat a pengeacél kristályos szerkezetében az atomok közötti kötésekre. Inkább a víz, és nem a szőr aránylag lágy fehérje természetű anyaga az, amely tompítja a penge éles, kristályos élét. A félvezető-elektronikával foglalkozó tudósok tudják, hogy a tranzisztorokkal, diódákkal stb. kapcsolatos csaknem valamennyi elektronikus jelenség a kristályos szilárd testek felszínén történik. Bármelyik kristály felszínén, de különösen azokén, amelyeket nagyobb kristályokról vágtak/ törtek le, nagyon sok szabad vagy érintetlen kristályos kötés található, amelyek a vágás és/vagy a csiszolás művelete alatt szakadtak szét. A kristályok felszínének a természete még egy olyan terület, amelyet erősen kutatnak, de még keveset tudnak róla. Azt azonban tudjuk, hogy mekkora energia kell ahhoz, hogy a kristályokban lévő kötéseket felszakítsuk. A borotvapenge élének mikroszkopikus világában sok kristálykötés szakad föl, amikor csiszolással élesítik. Ez a művelet szabad kötéseket hoz létre, amelyek bármivel, de különösen vízzel kapcsolódnak. Ha víz kötődik a pengeacél kristályos szerkezetéhez, ez lágyít ja az acélt. Németországban tanulmányozták ezt a jelenséget. Amikor a vízmolekula és valamilyen más molekula között kötés jön létre, a kötés energiája rendkívül kicsi, körülbelül, O-l,5 elektronvolt (eV). Tudományosan ez az az energiamennyiség, amelyre egy elektron szert tesz, ha egy volt feszültségkülönbség között felgyorsul. Ez rendkívül kis mennyiségű energia, 1,602xlO-19-2,4xl0-19 wattsecundumot tesz ki. Vagyis 18 nullát kell a 16, illetve a 24 elé írni, amíg a tizedesvesszőig eljutunk. Ez a piciny energia mindenütt jelen van körülöttünk "légköri zavarok" vagy kisülések formájában, amelyek a Föld és az elektromosan töltött ionoszféra között létrejönnek. A villám az ilyen "légköri zavar" erős formája. A "légköri zavar" -nak igen széles a rádiófrenvencia-spektruma; ez képezi a "zaj" -t az elektromágneses környezetben. E "légköri zavar" piciny energiája könnyen koncentrálódhat vagy fokuszálódhat. Energia valóban rendelkezésre áll, hiszen a Föld függőleges elektrosztatikus terében körülbelül 330 volt/méter a feszültségkülönbség. Ez azt jelenti, hogy egy 180 cm magas ember feje búbja és a talpbőre között 600 volt elektromos feszültségkülönbség uralkodik, a Föld felszínén állva. Ez a potenciálkülönbség elég ahhoz, hogy megfelelő félvezetős elektronikus készülékkel ki lehessen mutatni, és fel lehessen használni például egy egyszerű robotpilótában, hogy a rádióval irányított repülőgépmodell szárnyai megfelelő szintben állnak-e A legtöbb "légköri zavar" a zivatarokból ered, és a Föld légkörében körülbelül 300 zivatar van folyamatban minden pillanatban. Ha tehát elég energia van a környezetben, hogy felszakítsa a kristályok kötéseit, amelyek a borotvapenge csiszolt éle és a vízmolekulák között képződnek, hogyan befolyásolja ezt a piramisalak?
Okoskodás: 1. A piramisalak a "légköri zavarok1;>an" jelenlévő frekvenciák rezonátora. Minél nagyobb a piramis alak, annál tágabb sávszélességben rezonál a "légköri zavarok" -ra. 2. Ahhoz, hogy a piramis az elektromágneses energia hatásos rezonátora legyen, nem kell fémből készülnie. Csak az szükséges, hogy felszínének a környező levegőétől eltérő dielektromos állandója legyen, mert a nagyfrekvenciájú rádióhullámok (beleértve a mikrohullámokat is) elhajolnak vagy visszaverődnek mindenen, aminek más a dielektromos állandója, mint a környező levegőé. (Ha ez nem így lenne, a radar nem működne.) 3. A piramis alak tehát elégséges ahhoz, hogy a "légköri zavarok"-ban jelenlévő elektromágneses energia rezonátoraként szolgáljon, és felszakítsa a borotvapenge acélötvözete és a vízmolekulák közötti kristálykötést, és ezáltal helyreállítsa az él eredeti kristályszerkezetét. (Ha a piramis alak nem képes elég energiát koncentrálni ahhoz, hogy valamennyi acél-víz kötést felszakítsa, az élen kialakuló lágyabb acél-víz kristályok miatt a penge éle lágyabb és tompább, életlenebb lesz.) 20.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
piramis alaknak az a nyilvánvaló képessége, hogy víztelenítsen vagy mumifikáljon szerves anyagot, onnan eredhet, hogy ez az alak a "légköri zavarok" mikrohullámú frekvenciáit koncentrálni, fókuszálni képes, vagy azokkal más módon rezonálni tud. Ezt modern műszerekkel mérni lehet. És meg is kellene mérni. A tisztított (desztillált) víz jellegzetességeit kellene megvizsgálni és mérni a piramis alakba helyezve, és meg kellene határozni az olyan nagy és könnyen mérhető faktort, mint a felületi feszültség, amely a vízmolekula belső energiájának mértéke. Az is lehetséges lenne, hogy pontosan megmérjék a piramis alak belsejének különböző pontjain az elektromágneses sugárzás frekvenciáját és intenzitását. E mérések közül sokat elvégeztek már, tudományos irodalomban azonban keveset közöltek belőle a "lektorálás" miatt, amit más kutatók csinálnak, amikor elolvassák és véleményezik a beküldött tudományos cikkeket. Nagyon valószínű, hogy ennek az anyagnak a legnagyobb részét visszautasították egy gúnyos felhorkanással: "Hah? Piramiserő! Nevetséges!" Vagy elfogadták, és elismerés és összefüggés nélkül eltemetve fekszik valahol egy hatalmas, faltól falig érő adathalmazban, amely annyira jellemzi a modern tudományos kutatást. Ha nincsenek adatok, hát össze kell szedni.
Következtetések: 1. Működik. 2. Lehet, hogy egyszerű magyarázata lenne, ha valaki törődne vele, hogy kikutassa.
NEGYEDIK FEJEZET AZ ENERGIAKERÉK Általános leírás: Az "energiakerék" egy rendkívül könnyű anyagból készült kerék, vagy valamilyen más, koncentrikusan kiegyensúlyozott tárgy. Megfelelő alaplapba szúrt tű vagy gombostű éles hegyén vízszintes helyzetben kiegyensúlyozva helyezkedik el. A kezelő a készüléket az asztalra teszi, odaül az asztal mellé, és mindkét tenyerével vízszintesen kelyhet alkotva, körülfogja az energia kereket. A feladat: a könnyű kereket "gondolattal" a kívánt irányban (az óramutató járásával megegyező vagy azzal ellentétes irányú) forgásba hozni, megállítani, vagy megállítani és az ellenkező irányú forgásra késztetni anélkül, hogy a kerékkel látható fizikai érintkezésbe kerülne. A hipotézisek szerint működését gyakran telekinézisnek vagy olyan képességnek tartják, amellyel egy tárgy fizikai helyzete vagy mozgása "gondolathullámok" segítségével megváltoztatható. Lehet azonban, hogy más tényező is közreműködik.
21.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Történeti háttér: Az energiakerékhez hasonló (de talán más szerkezetű) első készüléket a francia dr. Hyppolyte Baraduc fejlesztette ki, és "Biometre" (= biométer)-nek nevezte. (A feltalálóról, nincsenek életrajzi adatok.) Egy réztűből állt, amely egy j üvegharang tetejének közepéről vékony fonálon függött vízszintes helyzetben, alatta egy körfokokra beosztott számlap helyezkedett el. A kezelője mindkét kezét az üvegharang köré tarthatja, és a "koncentrált rágondolás" hatására a tű balra vagy jobbra elfordul, amit a számlapon feltüntetett fokokkal számszerűen érzékelhetünk. A Rózsakereszt ősi és misztikus rend je, amit más néven a Rózsakeresztesek Testvériségének is neveznek, hasonló készüléket fejlesztett ki, amely a víz felszínén úszó tűből állt. A híres brit orvosi folyóirat, a Lancet 1922. július 30-i számában a 222. oldalon dr. Charles Ross cikket közölt "Egy készülék, amely nézései vagy az emberi test közelségével mozgásba hozható" címmel. A készüléket sthenometernek nevezték el. Egy kiegyensúlyozott tű alkotta, amely fonálon felfügesztve lógott egy átlátszó, lehetőleg kvarcból készült védőpajzson belül (úgy gondolták, hogy az üveg pajzs ugyancsak használható). Fokokra beosztott körlapot helyeztek a vízszintes helyzetben forgó tű alá. A sthenometer alaptípusát a 4-1. ábrán tüntettük fel. Dr. Ross azt állította, hogy a tű azonnal reagál a merev nézés vizuális ingerére vagy az emberi test közelségére. Hogy a tekintélyes orvosi folyóiratban olyan gondosan és részletesen leírt készüléket miért nem vizsgálták tovább, nem tudjuk. A cseh mérnök, Robert Pavlita nagyszámú hasonló "pszichotrongenerátor"-t szerkesztett a II. világháború után, amelyek "irányított erő" -vel működtek. A csehek hallgattak ezekről a készülékekről, csak kevés olyan adatot fedtek fel vagy tettek közzé, amit tulajdonképpen értékelni lehetett volna. Flanagan (lásd az előző fejezetben) a piramissal szerzett tapasztalatait felhasználta a Ross- és Pavlita-féle készülékek kutatásánál, amikor megalkotta a "piramis pszichotrongenerátor" -át, amit a 4-2. és a 4-2.A. ábrán mutatunk be. A Zenith Televíziós Társaság mérnöke, Gerald Loe e készülékek kereskedelmi változatát készítette el "energiakerék" néven. Ezt a kis játékszert Tag Powell vezette be 1980 körül. A forgórészt (rotor) egy vékony alumíniumfóliából kivágott kereszt alkotja lásd a 4-3. ábrán).
22.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
K K
23.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
24.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Tapasztalatok: Először 1955 körül hallottam az energiakerék készülékről ifjabb John Woods Campbe11től (1910-1971), aki akkoriban a Street & Smith által kiadott Astounding Science Fiction magazin szerkesztője volt. Campbell nevét gyakran olvashatják könyvünkben, mert ő műszaki képzettségű ember volt, aki a massachussettsi műszaki egyetemen kezdte a tanulmányait, majd a Duke Egyetemen doktorált fizikából. Campbellt minden érdekelte a világon, azok a dolgok is, amelyeket a tudomány nem tudott megmagyarázni, mint például az ebben a könyvben leírt néhány szerkezet is. Az energia kerék Campbell- féle változata hajtogatott papírrotort használt, hasonlóan az ebben a fejezetben részletesen leírt kísérleti készülékhez. 1955-56-ban vegyes tapasztalatokat szereztem Camp- bell energiakerekével. Néha tudtam működtetni, máskor nem. Barátaim és kollégáim, akikkel együtt dolgoztam a. While Sands-i kísérleti telepen a rakéták és az irányítható lövedékek kifejlesztésén, ugyancsak különbözőképpen reagáltak. Ezért nem sok figyelmet szenteltem erre a készülékre, amíg Tag Po weil az ő energiakerekének egyik mintadarabját oda nem adta 1980-ban (4-3. ábra). Rájöttem, hogy körül tudom fogni a kezemmel a készüléket, és mindkét irányban forgásra tudom bírni, meg tudom állítani, és a másik irányba tudom forgatni - nagyon megbízhatóan és megismételhető módon. 9 Amikor Tag Powell1983-ban az otthonomban meglátogatott, a nap nagy részét az energiakerékkel végzett különböző kísérletekkel töltöttük el. Az egyik készüléket, amelyet akkor használtunk, a 4-3. ábra mutatja be. \
.
Rájöttünk arra, hogy mindketten egyformán jól tudjuk működtetni, ha az energiakereket egy felfordított vizespohár alá helyezzük, ezáltal megvédjük a légáramlatoktól, beleértve az akaratlanul is irányított légzéstől, amely a kerék mozgását megváltoztathatja. Nem működne azonban ilyen jól, ha az energiakereket tisztán polisztirol műanyagból készült, felfordított ivóvíztartály alá helyeznénk. Azzal, hogy a kezünket vékonyan bekentük babaolajjal, még sikerült is fokoznunk azt a képességünket, hogy az energia kereket tetszés szerint mozgásba tudjuk hozni. Valami tehát nyilvánvalóan működteti az energiakereket, de további kvantitatív vizsgálatokat nem végeztem. Elég tapasztalati megfigyelés gyűlt azonban össze, hogy e könyvben közreadjam, és elgondolkodhassunk azon, miért is működik ez a szerkezet.
25.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Útmutatás az elkészítéshez: Az energiakereket nevetségesen könnyű elkészíteni. A készülékhez azonban nagyon hegyes tű kell, amely függőlegesen fölfelé áll. Még meg is szúrhatja az ember a kezét ezzel a nagyon hegyes tűvel. Figyelmeztetés: legyen rendkívül óvatos, hogy meg ne szúrja magát! Ne hagyja ott a függőlegesen felfelé álló tűvel a készüléket, ha a rotort levette róla! Valahányszor abbahagyja az energiakerékkel való munkát/játékot, szedje teljesen szét, és a tűt tegye biztonságos helyre! Vagy helyezzen egy gumi- vagy parafa dugót, illetve egy kevés agyagot a tű hegyére! Ne adjon lehetőséget arra, hogy megszúrja magát a tűvel! Természetesen ne hagyja az összeszerelt energiakereket olyan helyen, ahol kisgyermekek hozzáférhetnek, játszhatnak vele, és megsérthetik magukat az éles tű hegyével. Az energiakerék elkészítéséhez a következő anyagokra van szükség: 1. Egy kb. 56cm2..es író- vagy géppapírlap. A papír olyan vékony és könnyű legyen, amilyen csak lehetséges. A közönséges jegyzetpapír megfelel. A 75-90 grammos papír is megfelel. A papírvattát nem ajánljuk, mert túl vékony ahhoz, hogy hajtogatni lehessen, vagy a hajtogatás után az eredeti alakját visszanyerje. 2. Kb. 5 cm hosszúságú varrótű. Azért célszerű tűt használni, mert ez biztosan elég hegyes, kis súrlódású ahhoz, hogy az energiakerék majd forogni tudjon rajta. 3. Alap, amely a tűt függőlegesen tartja. Ez lehet egy puha radírgumi, egy darab plasztilin modellezőgyurma vagy egy kb. 5 cm2 nagyságú, 1 cm vastag fadarab. A kísérletek végrehajtásához szükség lesz még egy üveg és egy műanyag vizespohárra (mindkettő elég nagy legyen ahhoz, hogy az energia kereket le lehessen borítani vele), egy kevés babaolajra és egy jegyzetfüzetre, valamint ceruzára, hogy a kísérletei eredményét feljegyezhesse.
26.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Vágjon ki a papírból egy kb. 7,5 cm oldalhosszúságú négyzetet (4-4. ábra)! Nem kell pontos négyzetnek lennie, de szebben mutat, és jobb az egyensúlya, ha az. Ollót, borotvát vagy modellezőkést használjon fémvonalzó mentén, hogy a vágás egyenes legyen! Hajtsa be a papírt átlósan (4-5. ábra), majd simítsa ki, és hajtsa be a másik átló mentén! Mindkét hajtást ugyanazon az oldalon végezze, hogy végül is egy sátorszerű, részben lapos piramis alakot kapjon, amelynek a közepén csúcs van (lásd a 4-5. ábrán). Gondosan, függőlegesen szúrja át a tűt a radírgumin vagy az alaplapon úgy, hogy a tű hegye kb. 3,5-4 cmre álljon ki! Esetleg készítsen egy kis púpot a gyurmából a tű foka körül, hogy az függőlegesen álljon! Óvatosan helyezze a hajtogatott papírnégyzetet a tű hegyére úgy, hagy a hajtás a négyzet közepén pontosan a tű hegyére illeszkedjék! Készen van az energia kerék (4-6. ábra).
Használati utasítás: 27.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Keressen egy nyugodt helyet, és tegye az energiakereket az asztalra! Győződjön meg arról, nincs-e a légkondicionáló, az ablak vagy a kályha léghuzatában! Kerüljön minden légáramlást, mert az nehezíti a kísérleteket! Üljön le az asztal mellé, az energiakerékkel szemben! Kb. 1-1,5 cm távolságra fogja a két tenyere közé! A kezét tartsa mozdulatlanul úgy, hogy a könyöke és az alkarja az asztal lapján nyugodjon! Nézzen a készülékre, és gondoljon arra, hogy forogjon! Eleinte talán imbolyogni fog. Lehet, hogy először az egyik irányba fog forogni, majd megáll, és az ellenkező irányba kezd elmozdulni. Koncentráljon az egyirányú mozgásra! Vannak, akik az energiakereket azonnal működésre tudják bírni. Másoknak tanulási időre van szükségük, ami néhány perctől esetleg hetekig is eltarthat, napi rendszeres 5-15 perces gyakorlásokkal. (Vannak, akiknek sohasem fog sikerülni.) Ne keseredjen el, ha nem tudja forgásba hozni a kereket! Ha végül is feladja a próbálkozást, kíséreltesse meg a barátaival! Lehet, hogy ők meglepetést fognak Önnek szerezni.
28.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Kísérletek: Van néhány kísérlet, amelyet azonnal elvégezhet, amint megtanulta az energiakereket forgásra bírni. Ha esetleg kétség merül fel Önben, hogy nem a légáramlat okozza-e a kerék forgását, helyezze azt egy felfordított vizespohár alá! Tegye a kezét a pohár köré, és forgassa meg a kereket a zárt térben! Miután már elég tapasztalatot gyűjtött a felfordított pohár alatt lévő energiakerék forgatásával kapcsolatban, cserélje fel az üvegpoharat műanyag pohárral! Tegye ismét a pohár köré a kezét, és forgassa meg az energiakereket! A keze és tenyere bőrének állapota valószínűleg közreműködő tényező, akármi is okozza a kerék forgását. Próbálja meg a tenyerét vékonyan bekenni baba olajjal! Utána alaposan mossa meg a kezét, és próbálja meg újra megforgatni az energiakereket! Jegyezze föl, ha különbséget tapasztal! Próbáltassa ki az energiakereket több emberrel, és közben vezessen pontos kísérleti jegyzőkönyvet arról, ki tudja forgásba hozni, megállítani, és a forgása irányát változtatni, és mennyi ideig tartott, amíg ezt megtanulták! Hogyan tanulja meg, hogy miként csinálja? Ezt senki sem tudja. Addig kell próbálkoznia, amíg végre sikerül (vagy nem). Van sok más kiegészítő kísérlet, amit az energiakerék különböző formáival, változataival érdemes elvégezni. A környezet és a személy pontos fizikai állapotát és annak változásait mérni és folyamatosan ellenőrizni kell. Ilyen lehet például az energiakerék közelében a környezet hőmérséklete (a fölötte, illetve alatta mért hőmérséklet), a kísérletező személy alacsony testhőmérséklete, mindkét tenyér felszínének a hőmérséklete, galvános bőrellenállása, valamint a tenyerek között fennálló elektromos tér. E paraméterek pontos mérésére műszerek kaphatók, de az áruk meghaladhatja a műkedvelő kísérletező anyagi lehetőségeit. Ezeket a méréseket azonban el kellene végezni, hiszen a szakképzett bioelektronikai mérnökök nyilván nem tették eddig meg, és így talán az amatőrökre vár ez a feladat.
Mi van, ha nem működik? Lehet, hogy Ön semmiképp sem tudja elérni, hogy az energiakerék azt tegye, amit szeretne. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem fog forogni. Lehet, hogy hibásan forog majd. Az is megeshet, hogy tudatosan semmit sem lesz képes elérni a kerékkel. Szeretném megismételni, amit sokszor leírtam már ebben a könyvben: van, akinek sikerül, van, akinek nem. (Vannak emberek, akik tudnak trombitálni, mások pedig nem.) Nem tudjuk, miért van így. Azonban, ha egyes emberek működésre tudják bírni (és ezt ismételten be tudják mutatni), akkor próbáljunk rájönni arra, hogy miért. Nemde?
Hipotézisek: Az első hipotézis, ami az energiakerék forgásának okáról az embernek az eszébe jut: "gondolathullámok", vagy pszichokinézis, vagy telekinézis. . Ez volt az egyik oka annak, hogy az energiakerék forgórészét eredetileg olyan kis tömegűvé készítették, hiszen nyilvánvalóan nem mozdíthatunk meg masszív darabokat, de a rendkívül kis tömeget a "gondolathullámok" talán képesek befolyásolni. Ha valaki egy jelenségre egy évet rá tud akasztani, az még nem jelenti azt, hogy érti, ismeri is, és hogy az valóban a parapszichológiával összefüggő valamivel működik (bár lehetséges, és teljesen nem zárható ki).
29.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
A tudományos kutatás egyik alapelve az "Occam borotvája". A természet törvényének ez a filozófiai megfogalmazása William A. Occam (kb. 1280-1349) angol filozófustól származik, aki azt javasolta: "Pluralites non est ponenda sine necessita te", azaz nem kell szükségtelenül a sokféleséget feltételezni. Más szavakkal: válaszd a legegyszerűbb megoldást; vagy a modern angol szóhasználattal; KISS (Keep It Simple, Stupid = Egyszerűen, te buta). Ha Occam borotváját alkalmazzuk arra a hipotézisre, hogy az energiakerék működése pszichokinézis vagy" gondolathullámok" eredménye, rá kell mutatni, hogy ez a hipotézis bonyolult. Senki sem tudja, hogy mik a gondolathullámok, és hogyan lehet azokat mérni. Azzal egyetérthetünk, hogy ilyen dolgok léteznek, de azzal már kevésbé, hogy ezek a jelenségek kimutathatók és mérhetők. Ezért, amíg a pszicho technológia nem jut el odáig a fejlődésében, hogy a dolgokat számokkal illetheti, és a megismételhető kísérletek alapján mindenki el nem fogadja, jobb, ha más hipotézist keresünk. Olyat, amelynek egyszerűbb magyarázatai a világegyetem egyéb részletén alapulnak, és ezeket elég jól ismerjük ahhoz, hogy pontosan mérhessük. Ez esetben viszont a tudománynak egy másik alapelve vetődik fel: ha az ember egy új elméletet állít föl és mutat be, akkor ez nem vonatkozhat csupán az újonnan észlelt jelenségre, hanem a már ismert dolgokra is érvényesnek kell lennie. Ezenkívül olyan jelenségeket is meg kell jósolnia, amelyek teljesen újak és nem vártak. Az említett elveket figyelembe véve, nézzünk meg néhány más hipotézist, amely az energia kerék működésénél számításba jöhet. Nem biztos, hogy ez lesz az egyedül üdvözítő, vagy az egyetlen olyan, amely William A. Occam minősítésének megfelel, de ez az a fordulópont, ahonnan kiindulva az energia kerék már kevésbé tűnhet hókuszpókusznak. Azt a hipotézist, hogy a kereket a kísérletező szelektív, öntudatlanul irányított légzése akaratlanul mozgatja, ki zárja az a kísérlet, amelyben a rotor egy felfordított üvegpohár alatt lezárva működött. A saját kísérleteim eredményei alapján a következő hipotézis szolgálhat kiindulópontként. Lehet, hogy nem helytálló. De lehetőséget kínál, hogy valamerre elinduljunk, és valamit bizonyítsunk vagy cáfoljunk..., vagy egy jobbhipotézissel helyettesítsünk. Amint a korábbi fejezetben szó volt róla, a bolygó, amelyen élünk, elektromos, mágneses és elektromágneses terek következtében működik (ez a három dolog külön-külön jelenség; lásd bármely elemi fizikakönyvben). A Földnek az elektrosztatikus terén kívül van mágneses tere is. Hasonló a helyzet a Föld minden teremtményével. Az ember bőrének elektromos ellenállása változik, amit meg lehet mérni. Korábban ezt a hangulati állapotokkal és az idegrendszer tevékenységével hozták összefüggésbe. Az emberi lény összetett elektronikus rendszer. A bőrének meghatározott dielektromos állandója van, ami azonban változhat a hangulati állapot következtében (bár ezzel a kérdéssel kapcsolatban eddig kevés kutatást végeztek, és még kevesebbet közöltek róla). Az embernek elektrosztatikus erőtere is van, ami csak részben adódik abból, hogya test a Föld elektromos terébe merül. Ismeretes, hogy az idegrendszer akaratlagos (és akaratlan) tevékenységei az emberi test elektromos és mágneses sajátságait rendkívül lokalizált módon meg tudják változtatni. A test különböző részein például más és más lehet a bőr galvános ellenállása. Ebből az következik, hogy akaratlagosan módosítani lehet a kezek vagy egy kéz különböző részeinek elektromos töltését. Az első kísérletek egyike, amit egy gólya fizikushallgató az elektromossággal kapcsolatban lát vagy végez, az ellentétesen töltött testek vonzásával, illetve az azonos töltésű testek kölcsönös taszításával függ össze. Naponta tapasztaljuk, hogy a műanyag fólia makacsul odaragad a benne tárolt élelmiszerhez vagy egyéb anyaghoz; a por és a piszok elektrosztatikusan odatapad a televíziókészülék képernyőjéhez; az elektrosztatikus porleválasztó működését mind az otthoni, mind a gyári kéményekben, és hogy a macska szőre felborzolódik, ha elég erősen megdörzsöljük. Nem sok energiába kerül, hogy az elektrosztatikus töltés jelenlétét kétségtelenné tegyük. Személyes tapasztalataink is arra utalnak, hogy az elektrosztatikus erők, még a nagyon kicsik is, jelentős fizikai hatásokat fejthetnek ki. Az energiakerék talán azért működik, mert a kísérletező akaratlanul (de különösen akarva) megváltoztathatja 30.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
a tenyere különböző pontjain vagy mindkét kezén az elektromos erőteret. Ne tűnjön ez fantasztikus hipotézisnek, hiszen jól tudjuk, az ember akaratlagosan meg tudja változtatni a galvános bőrellenállást, és így a teste elektromos erőterét. Így az energiakerék nem más, mint a mindennapos kerti elektromotor bioelektromos analógja. A közönséges kalickás indukciós motor, amit a ventilátorban és a legtöbb kis berendezésben használnak, önmagában egy lehetetlen készülék, ha nem értjük a váltakozó áram elméletét. Érdekes megjegyezni, hogy a váltakozó áram elmélete és ennélfogva a kalickás indukciós motor teljesen matematikai fogalmon, az "i"-n alapszik, amely a -1 négyzetgyöke (-.A). Ez egy imaginárius szám, amely nem létezik, és nem is létezhet a világegyetemben! Mégis abszolút szükség van rá, hogy elméleti alapot nyújtsunk a váltakozó áramú elektromosságnak, amely behálózza az egész világot. Az energia keréknek minden bizonnyal semmi köze sincs a "gondolathullámok" -hoz, csak az értelem természetes képessége teszi lehetővé, hogy megváltoztassa a bőr elektromos sajátosságait. Ez a hipotézis (ami, miután hipotézisnek nevezzük, azt jelenti, hogy legjobb esetben is csak egy ellenőrzésre és igazolásra váró feltételezés) eleget tesz annak a követelménynek, amit mi állandóan Occam borotvájának nevezünk. Egy elektromos jelenség szemszögéből nézve, a rotor forgásának rejtett működési elve a természetben teljesen nyilvánvaló. A rotor mindenkor negatív potenciálú vagy töltésű, miközben az ugyancsak negatív töltésű Föld felszínén helyezkedik el. A rotornak négy olyan pontja vagy sarka van, ahol a negatív elektromos töltés koncentrálódik. Ha a kísérletező meg tudja változtatni az egyik tenyere elektromos erőterét úgy, hogy az pozitívvá váljék, míg ugyanazon kezének ujjai negatívak, akkor az elektromos töltéskülönbség előidézi a rotor forgását. Ezt a hipotézist kísérletezései és mérésekkel ellenőrizni lehet. Az általam eddig látott valamennyi energia kerék készülék rotorja kereszt alakú volt, vagy a külső szélén hegyes pontokat tartalmazott. Döntő lehet az a kísérlet, amely megvizsgálja (felkérjük az Olvasót, hogy próbálja meg), hogy a körkörös rotort (vagyis amelyen nincsenek éles sarkok) szintén forgásra lehet-e bírni. Én megpróbáltam, és kérem az Olvasót, hogy szintén végezze el ezt a kísérletet. Miért működik a szabályos energia kerék az üvegpohár alatt, és miért nem a polisztirol műanyagból készült pohárral leborítva? Nyilvánvaló, hogy az üvegnek más a dielektromos állandója, mint a polisztirol műanyagé. Az üvegnek könnyebben lehet elektromos töltést adni, mint a műanyagnak? Ezt a területet én eddig nem vizsgáltam. Nyitva áll az amatőr kísérletezés előtt. A kísérletezőre olyan műszereket kellene felszerelni, amelyek mérnék a galvános bőrellenállást, a bőrhőmérsékletet, a bőr különböző pontján az elektromos tér potenciálját és gradiensét, beleértve a kéz és a tenyér kritikus pontjait is. A ma kapható félvezető elektronikus készülékekkel az ilyen mérések elvégezhetők, amire húsz évvel ezelőtt még nem volt mód. Ezek a kísérletek és mérések megválaszolnák azt a kérdést, hogy valaki hogyan tudja elérni, hogy az energiakerék működjék. Felderítené a közreműködő fizikai tényezőket, de arra nem tud választ adni, hogy az illető ténylegesen hogyan képes a bőre elektromos sajátságait megváltoztatni.
Következtetések: Az energiakerék elég egyszerű készülék ahhoz, hogy az ember elkészítse, és ahhoz is, hogy egyesek működtessék. Egyszerűsége azonban az okok bonyolult halmazát takarja arra vonatkozóan, hogy miért működik. Ám éppen ez az egyszerűsége teszi lehetővé, hogy amatőr kutatók a legkülönbözőbb kísérleteket végezzék el vele. Hivatásos kutatóknak arra kínál módot, hogy néhány olyan fizikai faktort ellenőrizzenek vagy mérjenek, amelyek talán a működésében részt vesznek. Hosszú távon mind a kétféle kísérletezés sok mindent felfedhet az emberi értelemről és testről, amit jelenleg vagy nem ismerünk, vagy ami a fantasztikum birodalmába, illetve a sarlatánok területére tartozik. Az az egyszerű tény, hogy sok, egyébként normális, rendes ember el tudja érni, hogy ez a készülék működjék, arra utal, hogy nem misztikus természetű. Modern tudományos eljárásokat és műszereket lehet alkalmazni a működés mechanizmusának megismerésére. Áltudományokat, mint amilyen a parapszichológia is, nem kell igénybe venni ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért 31.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
működik.
ÖTÖDIK FEJEZET AZ INGÁK Általános leírás: Ebben a fejezetben két ingatípusról írunk: Bizonyos szempontból mindkettő hasonlóan működik, mint az előző fejezet energiakereke. Mindkettőnek igen könnyű a tömege, amely egy támasztékról, vékony fonálon függ. Használói szerint az inga akarati úton mozgásra bírható. Az inga "igen-nem" válaszokat kínál a kérdésekre. Fel lehet használni arra is, hogy a keresett tárgy felé mutasson. Az inga első típusa a kézben felfüggesztett inga. Kétségtelenül ezt a legkönnyebb kezelni. Azonban az, hogy a működtetőnek apró, akaratlan mozdulatai lehetnek, alapos kétséget támaszt a tekintetben, hogy a kézben felfüggesztett inga egy "szórakoztató gondolatgép" lenne, amely eddig ismeretlen elvek alapján működnék. Az ingák második típusa egy szilárd pontról függ, például a lámpaernyő széléről, asztali lámpáról vagy fából összecsapolt háromlábról. A független inga megszünteti annak lehetőségét, hogy a kezelője befolyásolja a lengését akaratlan és apró ujj-, kéz- és/vagy karmozdulatokkal. A független inga egy átlátszó fedél alatt is működhet, és így kiküszöbölődik az a lehetőség is, hogy légáramlatok befolyásolják a lengést. A működtető "gondol" vagy koncentrál az ingára, vagy olyan kérdést tesz fel, amelyre "igen-nem" lehet a válasz. Előzetes megállapodás szerint az inga kilengése a működtető felé és tőle el "igen" -t jelent, míg a balról jobbra történő lengés jelentése "nem". A kísérletezőnek a kísérlet megkezdése előtt ki kell jelentenie, hogy milyen irányú mozgás jelenti a megerősítő, és melyik a negatív választ. Az inga lokátorként való alkalmazása hasonló a kereső pálcáéhoz. A kísérletező arra kéri az ingát, hogy lendüljön abba az irányba, ahol a keresett tárgy helye van. Ilyenkor természetesen kettősséget okoz az a tény, hogy az ismeretlen tárgy az inga lengésének mindkét irányában elhelyezkedhet, vagyis ha az inga az észak-déli síkban leng, a tárgya keresőtől északra és délre is lehet. Némely működtető rendkívül ügyes abban, hogy az inga lokátorként egészen szokatlan módon lengjen: így például elő tudják idézni, hogy az inga a nyugalmi függőleges helyzetéből a tárgy irányába mozduljon el, és utána a függőleges nyugalmi és ezen elmozdult
helyzet között lengjen.
.
Történeti háttér: "A mágikus (varázs) inga" eredete a történelem előtti mítoszokba vész. A varázslók és sámánok eszköze volt. Ám a hosszú történelmi múlt nem jelenti azt, hogy mi, a tudományos haladás évszázados örökségéből mérhetetlen tudás birtokába jutva, gúnyolódhatunk és nevethetünk rajta. Vannak eszközök, amelyekre látszólag nincs ésszerű magyarázat a világegyetem általunk ismert vagy elképzelt fogalmai szerint. Őseink több ezer éven át nemcsak hittek az ilyen "varázs" -eszközökben, hanem ügyeiket-dolgaikat is aszerint intézték, ahogyan ezek az eszközök mondták nekik. Kétségkívül, bizalmuk ezekben az eszközökben nem lehetett bolond-ostoba és / vagy végzetes, hiszen őseink éltek, gyarapodtak és utódokat nemzettek, akik közé mi is tartozunk. Ha az őseink bolondokostobák lettek volna, mi, a modern tudomány korának emberei pedig olyan ügyesek okosak vagyunk, akkor ez 32.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
azt jelentené, hogy a Mendel féle öröklődési törvény és a genetika teljesen értelmetlen dolog. Tény azonban, hogy a biotechnológia ezen elvei valóban érvényesek, igazak és (ami a legfontosabb) célszerűen működtethetők. Kérdezzen meg erről egy ló vagy kutyatenyésztőt, vagy egy farmert, aki megbízik a hibridizált terményben. Talán elődeink nem voltak olyan buta emberek, mint amilyeneknek hisszük őket. Volt ugyanis bizonyítékuk arra, hogy az olyan különös gépek, mint az inga, működhetnek, bár nem tudták, hogy miért, és így a "varázslatos" dolgok közé sorolták. Az emberek egyébként rendkívül gyakorlatiasak. Ha valami nem működik, azt eldobják. Ha valami hosszú ideig működik, akkor azt addig használják, amíg valami jobbat fel nem fedeznek, vagy nem fejlesztenek ki. Nagyon kevés kutatómunkát vagy fejlesztést végeztek ezen a végletesen egyszerű gépen. Ma közel ugyanabban az alakjában létezik, mint megszámlálhatatlan évszázadon át. Megváltozott azonban a szociális környezet. A világ legtöbb részén ma már nem fognak senkit boszorkányként máglyán megégetni olyan eszközökkel való kísérletezésért, mint az inga. (Ennek ellenére vannak még helységek, ahol tanácsos körültekintőnek lenni ezekkel a kísérletekkel, egyszerűen azért, mert mindenütt mindenféle ember él, olyanok is, akik még nagyon babonásak, ijedősek és erőszakosak.)
Tapasztalatok: Nem emlékszem rá, hogy mikor próbáltam először ingát használni. Talán 12 vagy 13 éves lehettem, amikor nagyon megragadott a (spiritiszta szeánszon használt) ábécés deszkalap, ami azután a "varázslás és boszorkányság" egyéb eszközeivel való kísérletekhez vezetett. Ezeket ifjú barátaim hozták nekem időről időre. Sok ilyen készüléket "fedeztünk" föl, majd kísérleteztünk velük, mert a skolasztikus álokoskodás korában és szintjén voltunk valamennyien. Donald John Obee, a Colorado Springs-i (Colorado) Cheyenne Mountain School fiatal természettudomány-szakos tanára volt a házi skolasztikus mágusunk, aki bevezetett bennünket a tudományos módszerekbe és a világegyetem misztériumába. Egyet elmondhatok Obee úr védelmében: a (természet)tudományt olyan lenyűgözően, viccesen és ugyanakkor kiábrándítóan tanította nekünk, ami arra ösztönzött, hogy már csak kíváncsiságból is a tudomány és technika felé forduljak, s érdeklődésem életem során továbbra is megmaradt. Az a puszta ötlet, hogy nem kell a természet szeszélyeinek kiszolgáltatott ja legyek, hanem ha eléggé megismerem, akkor módosíthatom (manipulálhatom) a világegyetemet, hogy varázslatos dolgokat vihetek végbe - repülhetek, utazhatok a Holdra rendkívül megragadott ifjúkoromban. El tudom érni, hogy a kézben felfüggesztett inga működjék. Nem mindig tudom azonban, hogya helyes "igen-nem" választ adja-e nekem, mert erre a célra nem használtam eleget. El kell játszani az ingával a "Húsz kérdés" játékot, így kívánja legalábbis az inga. Csakhogy eközben egy-egy kérdés megválaszolása gyakran több időbe kerül, mint ha az ember utánanéz egy megfelelő szakkönyvben, vagy egy kicsit utánagondol és maga megcsinálja. Azonkívül sohasem voltam egészen biztos abban, hogy akaratlanul nem lendítettem-e ki az ingát úgy, ahogyan a lengését látni szerettem volna. Gyakran ugyanez az érzésem a varázsvesszővel (keresőpálcákkal) kapcsolatban is. Az azonban kétségtelen, hogy a keresőpálcákat nem én lendítem ki, azon egyszerű okból, mert annak a reakciója olyan erős. . El tudom érni, hogy a felfüggesztett, üvegbe zárt inga lengjen. Nem tudom, hogy miért, bár mint később látni fogják, valóban van egy hipotézisem. A mindkét féle ingával foglalkozó emberek megfigyelése szerint az önként jelentkezők 80%-a el tudja érni, hogy a kézben felfüggesztett inga csináljon valamit, míg mintegy 50%-uk a függetlenül felfüggesztett ingát is működésbe tudja hozni. Nem tudom, hogy miért.
33.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Utasítások az elkészítéshez: Ez a legegyszerűbben elkészíthető és működtethető gondolatgép. A következő anyagokra van szükség: 1. Egy rajzszög, gemkapocs vagy egy ujjbegynyi plasztilingyurma az ingasúly részére. 2. Egy orsó varrócérna az ingához; ami lehet nejlonból, selyemből, poliészterből vagy bármilyen más anyagból. 3. Cellux ragasztószalag, amivel az inga felső végét a támasztékához ragasztjuk. 4. Egy ingatámaszték; nem kell, hogy túl bonyolult legyen, kitűnően megfelel egy asztali lámpa ernyője, íróasztallámpa vagy egy falra szerelt konyha-, illetve fürdőszoba szekrényalsó széle. 5. Egy-egy üvegből, illetve műanyagból készült vizespohár (utóbbi tetszés szerint). Vágjon le egy 45 cm hosszúságú cérnadarabot (ha az ingája támasztéka magasabban van az asztallaptól vagy más vízszintes felszíntől, akkor hosszabbat; valójában minél hosszabb az inga, annál érzékenyebb lesz)! Erősítse a cérna egyik végét az ingasúlyhoz - a gemkapocshoz vagy a rajzszöghöz -, vagy tapasszon egy babnyi nagyságú plasztilingyurmát a fonal végére. A kézben felfüggesztett inga ezzel készen van. Függetlenül felfüggesztett ingát készíthetünk úgy, hogy a fonal szabad végét a lámpaernyő széléhez ragasztjuk, hogy az ingasúly az asztallap felszíne fölött éppen szabadon lenghessen. Ingát készíthetünk úgy is, hogy a cérna szabad végét egy vizespohár belső fenekéhez ragasztjuk úgy, hogy ha a poharat felfordítjuk, az inga alatta szabadon lengjen. Az érzékenyebb ingák előállítására magas, kúp alakú söröspoharakat használjon. Komolyabb kísérletezők esetleg egy sor ingát akarnak készíteni, amelyek különböző nagyságúak, súlyúak, alakúak és sűrűségűek lehetnek; a felfüggesztés készülhet különböző vastagságú és anyagú fonalból; az inga borítóját alkothat ja hengeres üvegpohár vagy átlátszó műanyag henger, amelynek a felső végén megfelelő támaszték vagy fedél van, ahonnan az inga függhet. A közönséges, egyszerű ingát a "gyors-és-piszkos" tapasztalati kísérletek elvégzéséhez a fent részletezett 34.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
legkülönbözőbb egyszerű anyagból el lehet készíteni.
Használati utasítás: Kézben felfüggesztett inga: Üljön le egy kényelmes székre az asztalnál, ahol a légkondicionáló berendezés, fűtőtest vagy ventilátor miatt nincs légáramlás, és a nyitott ablak nem okoz huzatot! Az inga fonalának szabad végét vegye az ujjai közé, és az ujjainál érintse össze a két kezét (5-1. ábra)! A könyökét helyezze az asztal lapjára! Úgy szabja meg az inga hosszát, hogy a súly éppen szabadon lenghessen az asztallap fölött! Határozza meg, hogy az inga merre fog kilengeni a kérdésére adandó igen-nem válaszként! A legtöbb európai kultúrában az "igen" -t a kezelő testéhez és attól eltávolodó lengés jelenti, míg a "nem" választ a balról jobbra lengés adja. Döntse el, hogy mit szeretne még tudni! A kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra a válasz "igen" vagy "nem" legyen! Ez gyakran azt jelenti, hogy egy kérdéssorozatot állítanak össze, amellyel végül is a kívánt válaszhoz el lehet jutni. Azok, akiknek gyakorlatuk van a "Húsz kérdés" játékban, könnyebben rátalálnak erre, mint a tapasztalatlanabbak. A legtöbb ember kap ingaválaszt, ha az inga kézben felfüggesztve működik. 35.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Független felfüggesztésű inga: Ragassza az inga fonalának szabad végét cellux szalaggal egy fölötte lévő támasztékra (5-2. ábra), például egy lámpaernyőre vagy egy polcra, olyan helyiségben, ahol a légkondicionáló berendezés, ventilálor, fűtőtest vagy a nyitott ablak nem okoz légáramlást! Úgy állítsa be az inga hosszát, hogy a súly éppen szabadon lengjen az asztallap vagy más vízszintes felszín fölött! U1jön le kényelmesen az ingával szemben! Kezével csillapítsa le az inga esetleges lengését, ami a felfüggesztés miatt következhetett be! Amikor az inga már mozdulatlanul függ, tegye a kezét az asztalra, és az ingasúlyt fogja körül körülbelül 5-10 cm távolságban! A kezdők esetleg azt fogják tapasztalni, hogy könnyebb az il1gát működtetni, ha közelebb tartják a kezüket. Működtesse az ingát úgy, amint azt a kézben felfüggesztett változatnál leírtuk! Ugyanúgy szerkessze meg és tegye föl kérdéseit!
Kísérletek: Ha a kézben felfüggesztett ingával sikerülnek a kísérletek, próbálja meg a független felfüggesztésű ingával is! Ha eredményt ér el a független felfüggesztésű ingával, kísérelje meg az ingát lengésbe hozni úgy, hogy nem fogja körül a kezével az ingasúlyt! Hasonlóan az előző fejezetben leírt energiakerékkel végrehajtott kísérletekhez, próbálja meg a kezét vékony rétegben baba- vagy fürdőolajjal bekenni, hogy megváltoztassa bőre elektromos sajátságait és dielektromos állandóját! Vagy mossa meg alaposan a kezét, hogy amennyire csak lehet, eltávolítsa a bőr természetes fedő zsírrétegét! Ha az a gyanúja, hogy a saját vagy valaki más légzése, vagy a helyiségben a környezeti légáramlás okozza az inga lengését, végezze el zárt, egy felfordított üveg vizespohárban felfüggesztett ingával a kísérletet (5-3. ábra)! Tegye a kezét a pohár köré, és ismételje meg az alaputasításokat!
Árnyékait (fedett) inga: Ha az inga már működik a felfordított üvegpohár belsejében, próbálja meg ugyanezt a kísérletet egy polisztirol műanyag pohárba zárt ingával megismételni! Minél hosszabb az inga fonala, annál érzékenyebb lesz minden zavaró erővel szemben. Próbálja meghosszabbítani az inga fonalát, és jegyezze fel az eredményt! Minél nehezebb az ingasúly, az inga annál kevésbé lesz érzékeny, a zavaró erőkkel szemben. Helyettesítse a gemkapcsot vagy rajzszöget egy plasztilin gyurmagolyócskával! Fokozatosan csökkentse az ingasúlyként használt gyurma mennyiségét, hogy így növelje az érzékenységet! Természetesen esetleg eléri azt a kritikus gyurma mennyiséget, amelynél a gyurma tömege nem elég ahhoz, hogy az inga fonalát kifeszítve tartsa, és ekkor lehetővé válik, hogy az inga a fonálra, illetve az ingasúlyra kifejtett erők arányától függően lengjen! Próbálja meg a következő döntő kísérletet: helyezzen el egy helyiségben úgy egy független felfüggesztésű ingát, hogy a kísérletező a kezével körülölelhesse az ingasúlyt, de ne láthassa azt (egy keménypapír lap megteszi! A komolyabb kísérletezők esetleg megpróbálhatnak egy átlátszó műanyag hengert készíteni, hogy bezárják abba az ingát, majd a henger egyik oldalát fess ék opálosra! Ennél a rejtett ingával végzett kísérletnél egy megfigyelő észleli és jegyzi fel az inga válaszait a működtető által szóban feltett kérdésekre. Az eredményeket azután össze kell hasonlítani azokkal a válaszokkal, amelyeket a kezelő a láthatóingával kapott.
36.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Mi van, ha nem működik? Ha a kézben felfüggesztett ingával nem kap választ, akkor ön bizonyosan a kisebbséghez tartozik. Próbálja meg fokozni az inga érzékenységét: csökkentse az ingasúly tömegét, amint azt a kísérleti fejezetben olvashatta! Gyakran segít, ha egy sima papírlap ot helyez el vízszintesen az asztallapon, közvetlenül az ingasúly alá. Rajzoljon a papírra egy keresztet! Írja oda az "igen" szót a kereszt függőleges szárai végére, a "nem" szót pedig a vízszintes szár mindkét végére! Ez segíthet a koncentrálásban és abban, hogy teljesen csak arra gondoljon, melyik irányba lengjen ki az inga' az "igen-nem" válasz érdekében. Ha egyáltalán nem működik, tegye félre, és később próbálja meg ismét! Nem tudjuk, mi a hatása a különböző lelkiállapotnak, bioritmusnak, hangulatnak, nyugalmi állapotnak stb. az inga működésére. Lehet, hogy önnek egyszerűen csak rossz napja van, hiszen ez mindannyinkkal előfordul. . Ha sok próbálkozás ellenére sem sikerül a kézben felfüggesztett ingát működésbe hoznia, adja oda egy barátjának, hogy kísérelje meg ő! Ugyanezek a tanácsok érvényesek a többi ingakísérletre is. A független felfüggesztésű inga esetén azonban próbálja meg a tenyere elektromos sajátságait megváltoztatni, vagy azzal, hogy megmossa a kezét, vagy pedig baba vagy fürdő olajjal bekeni..., vagy egymás után mindkettővel. Azután, ismét mondom, mint annyiszor ebben a könyvben, lehet, hogy ön nem képes arra, hogy működtesse 37.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
az ingát. És nem tudjuk, hogy miért.
Hipotézisek: Akárcsak az előző fejezetben, az energia kerék esetén, most sem kell fölfedezetlen sugárzásokat vagy hullámokat igénybe vevő hipotéziseket előszedni. Megint olyan jelenséggel állunk szemben, amit esetleg ésszerűen és elfogadhatóan meg tudunk magyarázni a meglévő tudományos és technikai ismereteink alapján. Van egy fontos mellékkörülmény, bár nem valószínű, hogy lehetséges: talán valóban létezik valami új és eddig nem gyanított dolog, ami közrejátszik az inga működésében. Azt akarom, hogy világos legyen: nem szeretnék dogmatikusnak tűnni, amikor hipotéziseket adunk elő. Nagyon könnyen lehet, hogy mindez azért fordulhat elő, mert így tetszik a "Nagy Mocsári Szellem" -nek, hogy varázslata részeként, hóbortos módon), a saját szórakoztatására irányítsa a világegyetemet. Én azonban igazán kételkedem ebben. Természetesen lehet, hogy nincs igazam. Jó, ha az ember vigyáz, ha ilyen szerkentyűkkel foglalkozik.. Ha Occram borotváját alkalmazzuk a kézben felfüggesztett inga esetére, a legegyszerűbb magyarázat az, hogy a kísérletező tudatosan vagy öntudatlanul befolyásolja vagy modulálja a veleszületett, természetes, ideges remegést, a "zajt" az emberi idegrendszerben, ami mindenkiben megvan, és ezzel előidézi az inga lengését. Vannak itt azonban más kérdések is, amelyeket a legmutatósabb hipotézisek sem tesznek föl, illetve válaszolnak meg. Honnan tudja az inga működtetője a választ? Mi van akkor, ha a kérdés nem rejti magában egy nagy adag vágyakozással együtt a választ is? Mi van akkor, ha az inga "rákapcsol" a szuper-hiper-ultratudatosra vagy éppen a tudatalattira? Mi van akkor, ha rákapcsol "tudatalatti" vagy "racionális" emlékekre? Ha valóban megteszi ezeket, akkor jobban, sokkal gyorsabban és messze sokkal pozitívabban teszi, mint bármilyen pszichiátriai vagy pszichológiai módszer, amit valaha ismertem. A legegyszerűbb, Occam borotvája élének is ellenálló elmélet ellenére kétségtelenül lennie kell valami többnek a kézben felfüggesztett inga esetében. Nem tudom, hogy mi az. De több vizsgálatot megér. Ami a független felfüggesztésű ingát illeti, csaknem minden gólya fizikus hallgató ismeri azt a bemutatást vagy kísérletet, amelynek során egy könnyű tárgyat, például egy papír- vagy dugódarabot magához vonz az előzőleg selyemmel vagy macska prémmel gyengéden megdörzsölt gumi- vagy üvegrúd. Ez a dörzselektromosság megnyilvánulása. Az előző fejezetben megfogalmaztuk az elektrosztatika első törvényét: az azonos töltésű tárgyak taszítják, míg az ellentétes töltésű testek vonzzák egymást. Ezenkívül: az a készülék, amelynek a segítségével a különböző módon elektrosztatikus töltéshez jutott tárgyaknak ezt a tulajdonságát ki szokták mutatni, rendszerint egy fonálra felfüggesztett, könnyű tárgyból, egy ingából áll. Meglepően könnyű egy tárgynak elég elektrosztatikus töltést adni ahhoz, hogy egy másik tárgyat, mint amilyen a felfüggesztett, könnyű ingasúly, befolyásoljon. Azt is láttuk az előző fejezetben, hogy az emberi testnek a bőr felszínén elektromos töltése van, és az idegrendszer hatására ennek az elektromos erőtérnek mind a polaritása, mind az erőssége megváltozhat. Ez minden embernél öntudatlan jelenség, ami azt jelenti, hogy nem tud róla, ahogyan arra sem figyel oda, hogy lélegezzék, vagy a szíve verjen. Azonban, hasonlóan a légzéshez és a szívveréshez, tudatosan és akaratlagosan befolyásolni is lehet. Ezért a működési hipotézis itt is közel ugyanaz, mint amit az energiakerék esetén felvázoltunk: az emberi tudat az idegrendszeren át a kéz bőrének elektrosztatikus töltését úgy változtatja meg, hogy az előidézi a független felfüggesztésű inga lengését. Ha a jobb tenyéren pozitív töltésű, akkor a jobb kéz felé fog lendülni. A tudat ezután mindkét tenyér töltésének megfordulását váltja ki, ami viszont az inga ellentétes irányú lengését eredményezi. Ahhoz, hogy az inga a kísérletező felé, illetve tőle ellenkező irányban lengjen, mindkét kéz szélének ugyanolyan töltésűnek kell lennie, mint az ujjhegyeknek. Nem kell ahhoz nagyon erős változásnak bekövetkeznie a tenyér bőrének elektrosztatikus töltésében, hogy az inga lengését előidézze. A fizikai faktorok itt megint mérhetők, akárcsak az energiakerék esetén. Félvezető elektronikus mérőérzékelők léteznek, amelyekkel az elektromos teret ki lehet mutatni, és meg lehet mérni. 38.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
Azonban ez a hipotézis ismét egy kérdést rejt magában..., és ez a legfontosabb kérdés: honnan tudja az inga működtetője, hogy milyen választ adjon az inga lengése arra a kérdésre, amelyre magának nincs tudatos felelete. Ha azt állítjuk, hogy az inga racionális emlékeket vagy mélyen ülő pszichológiai faktorokat szabadít föl, indít meg, ez sokkal fontosabb kérdéseket is felvet, amelyek alapjaikban magukban foglalják a megmagyarázhatatlan "hogyan"-t: hogyan tudja az egyszerű inga ezt olyan könnyen elvégezni, amikor órákon, heteken vagy akár hónapokon át tartó pszichológiai kezelés vagy vizsgálat kell ahhoz, hogy egyébként ezeket a dolgokat kiássák?
Következtetések: Itt van egy nagyon egyszerű gondolatgép, amelynek működési elve nagyon sötétnek és összetettnek tűnik. Lehet, hogy a hipotézisek csak azért látszanak komplexnek, mert a működési mechanizmus teljesen ismeretlen. A készülék működik, és valóban megválaszol kérdéseket, mégpedig nagyobb megbízhatósággal, mint amit a véletlen eshetőség nyújtana. Az eszköz olyan, amely szinte kínálkozik, hogy amatőrök kísérletezzenek vele. A közrejátszó fizikai faktorok vizsgálatához szükséges műszerek nem bonyolultak, és nem drágák, azonkívül teljesen tudományosak. Az is lehet, hogy két külön jelenséggel állunk szemben: a kézben felfüggesztett ingával és a független felfüggesztésű ingával. Azonban jelenlegi tudásszintünkkel e területen nem sok hasznunk van abból, hogy elkülönítettük őket.
HATODIK FEJEZET A HIERONYMOUS-FÉLE GÉP Általános leírás: A Hieronymous-féle gépet az Egyesült Államok 2 482773as számú szabadalma védi, amelyet 1949. szeptember 27én adtak meg dr. Thomas Galen Hieronyrnousnak. Hasonlóképpen szabadalmazták Kanadában a 486 008 és Nagy Britanniában a 663978-as szám alatt. Dr. Hieronymous szerint a készüléket ásványok kimutatására és elemzésére szánták. Az eljáráshoz a fizika világának egy új szempontját használták fel, amelyet ő fedezett fel, és "eloptikai sugárzás"-nak nevezett. A készülék egy becsatoló tekercset, hangoló ként forgatott optikai prizmát, egy elektronikus erősítőt és egy, legjobban "taktilis detekto.r" -ként leírható kimeneti érzékelőt tartalmaz. A Hieronymous-féle gép alapelemeit a 6-1. ábra mutatja be. Az ásványt vagy a fémmintát a becsatoló tekercs közelébe helyezik, amely egy terminálhoz van kötve a gépen belül. A terminá1ról kiinduló "eloptikai sugárzás" megtörik a forgó prizmán, és egy másik minta veszi föl. Ezt a "jel" -et egy elektronikus erősítő körön vezetik át, amelynek a detektorhoz csatlakozó kimenete egy üveglap, termoplasztikus plexi, polisztirol vagy egyéb műanyag lemez alatt elhelyezkedő dróttekercshez vezet. A kezelő a "mintát" a becsatoló tekercs közelébe helyezi, elfordít egy gombot, amely a prizmát, valamint a beosztott számlap őt forgatja, és addig simogatja az ujjai hegyével a taktilis detektor sima lapját, amíg az érzékelhetően "más lesz". Ekkor a gép "hangolva van". Ha a számlapot előre bekalibrálták a különböző elemekre vonatkozó számlapállásoknak megfelelően, a kezelő meg tudja állapítani, hogy a kérdéses elem a mintában megtalálható-e. Az itt leírt Hieronymous-féle gépet arra lehet használni, hogy a mintában lévő elemek természetét (minőségét) meghatározzák. Az alapszabadalomban egy fejlettebb változatát írták le, amely lehetővé teszi, hogy 39.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
a kezelő a mintában található elemek százalékarányát határozza meg egy itt nem részletezett csillapító kör segítségével. Ennélfogva a Hieronymous-féle gép alapvetően egy analitikai készülék. Úgy tűnik azonban, hogy nem az ismert fizikai elvek szerint működik. Valójában egyáltalán nem lenne szabad működnie. De mégis működik. A tényt, hogy a készülék valóban működik, számos kutató egymástól függetlenül megerősítette. Valamennyien a feltaláló írásos utasításai szerint, azonban személyes tanácsai és a vele való személyes érintkezés nélkül készítették el a készüléket, és kaptak egymástól függetlenül olyan eredményeket, amelyek a feltaláló állításait megerősítették. A Hieronymous-féle gép nem az egyszerű furcsa gépek egyike. Ahhoz, hogy ebben a formájában megépítse, szerszámok, alkatrészek és némi modern elektronikai ismeretek szükségesek (de nem sok, ha utasításokat tud követni). Létezik a készüléknek egy egyszerűbb változata is, ezt később részletesebben tárgyaljuk.
Történeti háttér: Amint előbb már említettük, ezt a készüléket dr. Hieronymous 1949-ben szabadalmaztatta először, ami arra utal, hogy előtte éveken - talán több mint egy évtizeden - át dolgozott rajta. "Eloptikai sugárzás" -hipotézisének felhasználását korábban senki sem szabadalmaztatta. A Hieronymous-féle gép illusztrációkkal ellátott, részletes leírását az Astounding Science Fiction magazin 57. kötete 4. számában 1956. június 4-én közölték egy tudományos cikkben, amelyet a szerkesztő, ifjabb John W. Campbell Írt. Addig egyetlen olyan országos vagy nemzetközi folyóiratban sem jelent meg közlemény róla, amely a nagyközönség számára hozzáférhető. Hieronymous dr. alapítótagja és igazgatója az Egyesült Államok Pszichotronikai Szövetségének (United States Psychotronics Association), amely rendszeresen ülésezik, hogy megvitassa és bemutassa az övéhez hasonló készülékeket.
Tapasztalatok: A Hieronymous-féle gép részletes bemutatása az Astounding Science Fiction magazinban 1956-ban és 1957benarra ösztönzői, hogy készítsem el. Egyetemi tanulmányaim, a gyakorlat és tapasztalataim ugyanis azt súgták: lehetetlen, hogy ez a készülék egyáltalán működjék. Leveleztem ifjabb John W. Campbell-lel, miután esténként én is írtam tudományos-fantasztikus történeteket. Akkoriban teljes munka időben főmérnöki beosztásban dolgoztam az Egyesült Államok Haditengerészeti Ellátási Szolgálatának Lövedék Ellenőrző Központjában (U. S. Naval Ordnance Missile Test Center), amely az új-mexikó-i White Sands Proving Groundban (jelenleg a White Sands Missile Range) volt. Campbell-lel való levelezésem során a szokásos intellektuális technikai-tudományos érveléseket folytattuk, amit Campbell szeretett ösztönözni. Véleményem szerint Campbellnek több dologban sem volt igaza - és az alkalom, hogy bebizonyítsam, hogy a Hieronymous-féle gép esetén sincs igaza, túl csábító volt ahhoz, hogy elmulasszam. Nagyon meg voltam lepődve, amikor az én Hieronymous-féle gépem pontosan úgy működött, ahogyan azt Campbell a magazinban és a leveleiben is leírta. Én valódi szkeptikus voltam (és vagyok ma is), mégis itt volt egy készülék, amely úgy működött, ahogyan előre megjósolták, és amit írásos utasítások alapján, a feltalálóval valóminden személyes érintkezés nélkül építettem meg. A rákövetkező hónapokban kiderült, hogy a feleségem nem tud választ kapni a készüléktől (ő azonban a keresőpálcákat sem tudta kezelni), de a White Sands-ban dolgozórakéta- és irányított lövedék-kutatók és -mérnökök több mint .80%-a, akik megpróbálták, kaptak választ. A legérdekesebben dr. Clyde W. T ombaugh, a csillagász reagált, aki 1930-ban a Pluto bolygót felfedezte, és aki ebben az időben a Föld kis természetes szatellitáinak keresésével foglalkozott. Dr. Tombaugh a következőket írta: "A lemez tapintásérzetének változása megvan, azonban számomra ez az érzésküszöbön van, olyan, mint amikor a finom .. részleteket látom a 40.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
bolygófelszíneken." Azóta sok emberrel kipróbáltattam a Hieronymous-féle gépemet. 80-90%-uk kapott választ. Egyetlen esetben sem oktattam ki a kísérletezőket arról, hogy miféle változás várható a taktilis detektorlemez érintésének érzetében, mert ez akár szuggesztió is lehetett volna, ami esetleg az eredményeket rontja. Az adott utasítás a következőképpen szólt: "Ennek a gombnak a forgatásával hangolja a készüléke_ úgy, mint egy rádiót. Itt simogassa ezt a lapot. Addig hangolja, amíg úgy érzi, a lap már más. Ne aggódjék; nem éri elektromos áramütés, mert a műanyag lemez elég vastag, akár több mint 50 000 voltat
is szigetel. Ne kérdezze, hogy mit fog érezni! Hangoljon, és mindent mondjon el nekem!" Mindenki különbözőképpen számolt be a változásról. Volt, aki hirtelen simának érezte a lemezt, más valahogyan úgy érezte, mintha kátrány lett volna rajta, ismét másnak az volt az érzése, mintha hirtelen narancslét löttyentett volna valaki a lemezre, vagy hirtelen úgy érezte, mintha vastagon zsírral kente volna be, ami csúszós és ragadós volt. Akadt, aki a lemez felületét olyan selymesnek érezte, akár egy kismacska szőre, volt, aki hirtelen melegnek érezte a lemezt. Másnak hirtelen bizseregni kezdett a lemez, vagy az az érzése támadt, hogy a lapos lemezből egy tál alakult ki. Nem akadt két ember, aki pontosan egyformán reagált volna. Volt olyan kísérletező, aki elvette az ujjait a lemezről, mert hirtelen úgy érezte, hogy azok eImozdíthatatlanul oda fognak ragadni a lemezhez. Egyes reakciók erősek voltak. Mások, hasonlóan Tombaugh doktor hoz, csak küszöb érzéseket tapasztaltak. Időnként karbantartási munkát kellett a Hieronymousféle gépen végeznem. Ezekről később fogunk részletesen beszélni.
Útmutatás az elkészítéshez: Egy Hieronymous-féle gép összeállításához nagy leleményességre, egy jó elektronikai alkatrészboltra, célszerűen, jól felszerelt műhely re, megfelelő szerszámokra és ügyességre van szükség. Mindenesetre tíz óránál rövidebb idő alatt is meg lehet építeni. 1960-ban vagy 1970-ben könnyebb volt a Hieronymous-féle gépet elkészíteni. Akkoriban még nem volt szokás, hogy az ilyesmit az összes alkatrészt tartalmazó modellkészletből építsék, amihez még lépésről lépésre szóló utasításokat is mellékelnek. Két útja-módja van annak, hogy az ember jól felszerelt és ellátott elektronikai szaküzletet találjon: (a) végig kell nézni a budapesti telefonkönyv 359-362. oldalain található címeket; (b) keresni kell egy helyi rádióamatőrt, és őt kell megkérdezni (esetleg tanácsot is lehet kérni tőle). Az eredeti Hieronymous-szabadalom vákuumcsöveket alkalmazó elektronikus készüléket ír le. Manapság egyre nehezebb vákuumcsöves elektronikus készülékhez szükséges alkatrészeket beszerezni, mert az ilyen készülékek ma már legtöbbnyire tranzisztorokkal vagy integrált áramkörű chipekkel működnek. Tapasztalataim szerint azonban semmit sem számít, hogy a Hieronymous-féle gép vákuumcsövek, vagy tranzisztorok, vagy integrált áramkörös erősítők felhasználásával készült-e. 41.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
A Hieronymous-szabadalom áramkör-kapcsolási sémáját tanulmányozva az derül ki, hogy az elektronikus erősítő(amplifier) egy "széles sávú" 20 és 100 közötti erősítési tényezővel rendelkező feszültségerősítő. Mivel ez egy feszültségerősítő, nem produkál annyi rádiófrekvencia energiát, hogy akár felmelegítse az ujjak hegyét, még kevésbé jelenthet veszélyt áramütés szempontjából a jól szigetelt taktilis detektorban. Továbbá az eredeti szabadalom egy olyan rendszert mutat be, amelynek üzemelési frekvenciája kb. 500 kilohertztől 1,5 megahertzig terjed, ami durván a középhullámú rádióadás frekvenciaspektrumának (500 kHz-1500 kHz) felel meg. Ez a frekvencia tartomány egyáltalán semmi problémát nem okoz, hasonlóan csaknem valamennyi modem tranzisztorhoz és integrált áramkörös műveleti erősítőhöz. Bár lehet, hogy ez itt most nem segít, mindenkit megnyugtathatok, hogy elektronikai szempontból semmi sem kritikus a Hieronymous-féle gépben. Tökéletesen jó Hieronymous-féle gépet építhetünk bármilyen erősítőrendszert alkalmazva is, feltéve, hogy a 6-1. ábrán feltüntetett alapelemblokk-diagramot követjük. A becsatol ó tekercset úgy készíthetjük el, hogy egy elfogyott WC-papírtekercs kartonpapírból készült, 4 cm átmérőjű hengerére 18-as huzalt csévélünk, cm-enként 2,8 menettel. A tekercs 5 cm hosszú legyen. Egy 0,01 mikrofarados kondenzátor kivezetéseit forrasszuk a tekercshez, és így egy kb. 500 kHz-re rezonáló becsatoló érzékelőt kapunk. A 6-1. ábrán látható" eloptikai retesz" -t akár alumíniumlemezből, akár poliuretán hablemezből elkészíthetjük; ez nem okoz különbséget. . Talán a legnehezebb feladat prizmát és forgótárcsát találni a Hieronymous-féle gép elkészítéséhez. Üvegprizma beszerzésével az optikai szaküzletekben lehet kísérletezni. Esetleg ott is, ahol a rádióamatőrök a készülékeikhez alkatrészeket vásárolnak. Itt kapható lesz olyan nóniuszos finom beállítású tárcsa, amelyre a prizmát szerelni lehet, és amellyel úgy el lehet forgatni, hogy közben a helyzetét is le lehet olvasni, és fel lehet jegyezni. A 6-2. ábrán az eredeti Hieronymous-féle gép vákuumcsöves erősítős áramkörét mutatjuk be. Ennél talán könnyebben megépíthető a tranzisztoros változat, amely a 6-3. ábrán látható, vagy akár a 6-4. ábrán vázolt műveleti erősítős integrátoros formáját. A különböző változatokhoz szükséges alkatrészek az elektronikai alkatrész-szak üzletekből szerezhetők be. A tranzisztorizált és a műveleti erősítős változatoknak az az előnyük, hogy zseblámpaelemekkel működnek, és nincs szükség a 250 voltos egyenáramot szolgáltató telepre, mint a vákuumcsöves készüléknél. Az erősítő kimenetét a detektorra kötjük rá. Ez a berendezésnek ismét olyan alkotórésze, amelyet rögtönzés alapján kell elkészíteni. (A műszaki, technikai úttörőmunka egyik nehézsége az, hogy valóban mindent rögtönözve kell megcsinálni, mert nincsenek felhasználható félkész- vagy késztermékek.) Adetektortkét4rnrn vastag polisztirol vagy termoplasztikus műanyag lemezből lehet elkészíteni, amely műanyagboltokban kapható (ezermester- és hobbiboltokban talán van olyan anyag, amellyel ezek helyettesíthetők). Megint át lehet nézni a budapesti telefonkönyv 380., 995-996. oldalait, hogy ilyen üzletet találjunk. A két 10 cm2 nagyságú műanyag lemezt egy kb. 1,5 cm átmérőjű kartonpapír darabban tartjuk egymástól távol. Műanyagragasztó vagy (óvatosan!) akril nitril gyorsragasztó, esetleg pl. univerzális pillanatragasztó segítségével a műanyag lemezeket a középpontban elhelyezkedő kartonpapírmag két oldalára ragasztjuk. Amikor a ragasztó jól megkötött, körülbelül 40 menetnyi 22-es lakkozott rézhuzalt csévélünk a két lemez közé a kartonpapírmagra. A két műanyag lemez közé zárt tekercs egyik oldala a taktilis detektorlemez. Az erősítő kimenetét a tekercsre kötjük. Az egész berendezést építsük be egy alumínium- vagy műanyag dobozba. Ilyesmi kapható az elektronikus alkatrész-boltokban. Ismétlem, miután a Hieronyrnous-féle gépet nagyon sokféleképpen lehet összeállítani, és sokféle méretű doboz kapható, válasszuk ki a nekünk megfelelőt. Az egyetlen dolog, amire ügyelnünk kell, hogy a különböző alkatrészek közötti kapcsolatot tartsuk meg a blokk diagramon feltüntetettek szerint. Az alkatrészek egymáshoz viszonyított elhelyezése nem annyira fontos, mint az alapvető részek közötti kapcsolat biztosítása. Oly módon állítsuk össze, hogy a becsatoló tekercs a doboz egyik oldalán helyezkedj ék el úgy, hogy a mintát könnyen a közelébe lehessen tenni. A hangoló gomb olyan helyen legyen, ahol az egyik kézzel könnyen forgatni lehet, míg a taktilis detektor lapja vízszintesen helyezkedj ék el úgy, hogy azt a másik kéz ujjaival egyidejűleg simogatni lehessen! 42.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Használati utasítás: Szedjen össze különböző típusú fémdarabokat! Egy konyhai alumíniumlábas lehet az egyik, egy nagy csavar a másik. Helyezze a Hieronymous-féle gépet az asztalra, és kapcsolja be! Tegye a fémmintát a becsatoló tekercs közelébe! Az egyik kezével lassan forgassa a hangoló gombot! A másik keze ujjainak hegyével gyengéden simogassa a taktilis detektor felszínét! Forgassa a hangoló gombot előre és hátra, hogy "benullázza" azt a hangolási pontot, ahol detektorlemez megváltozásának érzetét a legerősebben észleli. Jegyezze fel a tárcsa állását a jegyzetfüzetébe a jövő számára! A hangoló tárcsa állásából észlelheti a detektorlernez változásának érzetét. Jegyezze fel mindegyiket! Próbálja meg ismét, más mintát helyezve a becsatoló tekercs közelébe! Ne feledje, hogy ezeket az utasításokat tudatosan úgy fogalmaztuk, hogy a detektorlemez felszínét "másnak" fogja érezni! A magyar nyelvben pontosan ki lehet a látás és a hallás érzetét fejezni. A tapintásérzés leírása nagyon nehéz. Hasonlóan nehéz az ízérzést és a szaglás érzetét megfogalmazni. Próbálja meg például az őszibarack és a banán íze közötti különbséget leírni! Ugyanakkor elég jól el tudjuk mondani, hogyan fest egy őszibarack, és mi különbözteti meg a banántól. Amint már említettük, mindenki egészen más típusú taktilis érzetekről számol be, ha a Hieronymous-féle gépet használja.
43.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Kísérletek: Az első kísérlet, amit a Hieronymous-féle géppel el kell végezni, a kalibrálása. Más és más elemekre különböző értékeket kell a hangoló gomb tárcsájának beosztásán kapni. Szerezzen be ezért aránylag tiszta fémmintákat: vasat, alumíniumot, rezet, cinket, aranyat stb.! Manapság a legtöbb vastárgy két vagy több más elemet is ötvöz. Ugyanez áll az alumíniumra is. Aránylag tiszta réz a rézfúvóshangszer. Pénzérméket ne használjunk kalibrálásra, mert azok gyakran réz vagy ezüst ötvözetei tiszta fémek helyett! Egy valódi ezüst evőeszköz és egy 24 karátos arany ékszer jó kalibrációs pontot biztosít e két fém számára. Mindegyik anyag maximális taktilis érzetet kell, hogy adjon a tárcsa egy-egy adott állása mellett. Ezeket a jövő számára fel kell jegyezni. A maximális taktilis érzetet az egyes fémek - például az arany'- esetén mindenkinek a hangoló gomb tárcsájának ugyanazon állásánál kell tapasztalnia. Ha a készüléket bekalibráltuk, több kísérletet is elvégezhetünk Letakarhatjuk a hangoló gomb tárcsáját, egy dobozba rejthetjük a vizsgálandó mintát. A kísérletező ekkor is ugyanazon tárcsaállás mellett észleli a taktilis jel maximumát, bár nem látja a tárcsát, illetve nem tudja, hogy milyen anyagot vizsgál. Elektromos méréseket kellene végezni a Hieronymousféle gép működése alatt. A kapcsolási vázlat alapján különböző pontokon oszcilloszkóppal és nagy impedanciájú voltmérővel monitorozni kellene az elektromos sajátságokat. Néhány kísérletező arról számolt be, hogy az áramkörökben semmilyen változást sem lehetett 44.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
kimutatni, miközben a taktilis detektortól a maximális válaszokat észlelték Ezt több vizsgálónak meg kellene erősítenie. Nekem sikerült megerősíteni, de ma már sokkal jobb és érzékenyebb műszerek állnak rendelkezésre, mint amilyeneket 1957-ben használtam. Hieronymous dr. azt állítja, hogy az ő "eloptikai sugárzás" -át fényképezőgéppel rögzíteni lehet, és hogy a detektor a minta fényképével ugyanúgy működik, mint az eredeti mintával. Saját idevonatkozó kísérletem eredményeiről most nem számolok be, de jó lenne, ha a kísérletet elvégeznék. Ez ugyanis első hallásra sokkal lehetetlenebbnek és valószínűtlenebbnek tűnik, mint maga a Hieronymous-féle gép. Sok embernek kellene a Hieronymous-féle gépet kipróbálni, bár a kísérletezőknek csak 80-90%-a kap választ. Értékes adatokat lehetne gyűjteni arról, hogy kik tudják, illetve kik nem tudják a készüléket működtetni, különösen akkor, ha minden kísérleti alanynak pontosan ugyanazt az utasítást adják, mielőtt hozzákezd a próbálkozáshoz. Hasznos lenne feljegyezni a működtetők szóbeli véleményét a kezdeti próbálkozás után, nem előtte. Azt is jó lenne tudni, kik azok, akik mielőtt megpróbálnák, makacsul kételkednek abban, hogy a gép működhet vagy működni fog, és ezek közül kik azok, akik azután mégis kapnak választ. A Hieronyrnous-féle gép egy egész sorozat lenyűgöző kísérlet kiindulópontja lehet, ha azt vizsgáljuk, hogy az előzetes vélemények és hitek hogyan befolyásolják a későbbi eredményeket. Sokan nyitottak az olyan készülékek iránt, mint amilyen a Hieronymous-féle gép. Ezek közül hányan kapnak választ? Mások kétkedéssel közelítenek feléje, és ezek közül- nagy meglepetésükre - sokan választ kapnak. Mások csalást gyanítanak, és szerintük a készülék nem működhet..., és nem működik. Sokféleképpen lehet ilyen kísérletet végrehajtani. Az a mód, ahogyan a Hieronymous-féle gépet egy újonc működtetőnek bemutatják, talán sokat számít a kapott válasz természete és erőssége szempontjából. Ha például tudományos vagy technikai környezetben (a laboratóriumban vagy egy tudományos kiállításon, vásáron) kerül erre sor, sokkal nagyobb százalékban kapnak választ, mintha asztrológiával, okkultizmussal vagy miszticizmussal összefüggésben mutatják be. A Hieronymous-féle gép kitűnő projekt egy tudományos kiállítás számára, mert az ilyen alkalom nagyszámú működési adat összegyűjtését teszi lehetővé a nézőktől. A Hieronymous-féle gép valójában azonban sokkal fontosabb és értékesebb annál, hogy sem példája legyen annak, hogyan kell kísérleteket tervezni, végrehajtani és értékelni.
Mi van, ha nem működik? Az enyém nem működött mindaddig, amíg meg nem találtam a rosszul forrasztott elektromos kötést. Ellenőrizze először ezt! Mint mindig, most is azt tanácsolom, próbálja meg valaki máson! Vagy kísérelje meg holnap! Vagy adja oda valaki másnak, hogy használja és kísérletezzen, azzal a kikötéssel, hogy az adatokat feljegyzi és közli! A Hieronymous-féle gép a kipróbálók olyan nagy százalékánál működik, hogy nagyon szokatlan, ha valakinek nem ad választ. ,
Hipotézisek: Ahhoz, hogy valaki eredményesen megépítsen és működtessen egy Hieronymous-féle gépet, a tudományos módszerek következő alapvető követelményét kell követnie: a kísérletezőnek teljes szívből el kell fogadnia és feltétel nélkül követnie kell azt a hipotézist, amit vizsgál. Hieronymous dr. "eloptikai sugárzás" -ának létezését munkahipotézisként el kell fogadni akkor is, ha teljes képtelenségnek tartja az ember. Önnek teljes joga, hogy kétkedjék, vagy fenntartásai legyenek, ahhoz azonban nincs joga, hogy ne tegye meg a hipotézis logikus következtetéseiből adódó lépéseket, amikor azt mondja, hogy vizsgálja azt. Ha a vizsgálat nem sikerül, már mondhatja, hogy a munkahipotézis helytelen. Ha a vizsgálat sikerrel jár, akkor vagy elfogadja a hipotézist, vagy saját maga felállíthat egy másikat. Mindkét utóbbi esetben a hipotézisnek érvényteleníteni kell azt, amiről 45.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
korábban úgy tudtuk, hogy igaz és működő, és ezenkívül néhány olyan jelenséget kell előre megjósolnia, amelyet másként nem tudtunk volna elképzelni. Dr. Hieronymous a készülékét azért tervezte és építette meg, hogy a saját "eloptikai sugárzás"-hipotézisét alkalmazni tudja az ásványok kimutatására és elemzésére. Azt állítja, hogy minden elem folyamatosan "eloptikai sugárzás" -t bocsát ki, minden elemnek más az "eloptikai sugárzás" -a, és hogy ezek az "eloptikai sugárzás" -ok kölcsönösen váltogatva vagy" optikai jelenségként, vagy elektromos áramként kezelhetők. A készüléke - állítása szerint - azon az elven működik, hogy az "eloptikai sugárzás" -ok felfoghatók az elektromos alkatrészek segítségével, átvezethetők prizmákon és lencséken keresztül, és elektromosan felerősíthetők. Az én véleményem, amely különböző típusú Hieronymous-gép megépítésén és kipróbálásán alapszik, az, hogy Hieronymous dr. hipotézise helytelen. Vagy legalábbis az általa használt terminológia pontatlan. Számomra, akit fizikusnak képeztek, a "sugárzás" specifikusan meghatározott fizikai jelenség, amelynek jellegzetes sajátsága a hullámhossza, a frekvenciája, terjedési sebessége, az energiatartalma, az a képessége, hogy vagy részecskeként, vagy hullámként viselkedik és pontosan definiált a viszonya az anyaghoz. Azonkívül a kvantummechanika elvei szerint is viselkedhet. Az "eloptikai sugárzás" elvei ellentétbe kerülnek a sugárzásnak e sok ismert, bizonyított és alkalmazott elvével. Például a Hieronymous-féle gép taktilis detektora teljesen értelmetlen mind az "eloptikai sugárzás" hipotézise, mind a standard fizika szemszögéből. Ezért az a gyanúm, hogy bármi működteti is a Hieronymous-féle gépet, az nem sugárzás. De nem tudom, hogy mi az.
Következtetések: A Hieronymous-féle gép működik, bár talán nem értjük, hogy miért. Hieronymous dr.-nak érvényes szabadalma van a készülékre, amely tényleg tudományos jellegű. Ez azt jelenti, hogy ha valaki elolvassa a szabadalmat, és a benne lévő állításokat követi, meg tudja építeni a készüléket, amely a szabadalomban leírt módon működik. Ezenkívül mások, akik megépítették a készüléket, azt írásba foglalhatják úgy, hogy harmadik személyek, akik sem a szabadalmat nem olvasták, sem személyes kapcsolatuk nincs, a kísérleteket eredményesen meg tudják ismételni. Ebben nincs misztikum. Nem kell a "tudományban járatos" gunk személyes megvilágosítását keresni, sem misztikus vagy mágikus tevékenységet folytatni ahhoz, hogy a várt eredményt elérje az ember. Ezenkívül, bár dr. Hieronymous "eloptikai sugárzás"hipotézise lehet helyes vagy helytelen, a készülék nyilvánvalóan egy új elven alapulva működik, amit Hieronymous dr. fedezett fel és alkalmazott. Ezt az új tudományos elvet még nem ismerjük, mert ez valószínűleg nem az, amit a szerző a szabadalmában tárgyal. A Hieronymous-féle gép talán használható, mint kvalitatív és kvantitatív ásványelemző készülék. Ám a készüléket kísérletezésre bizonyosan lehet ajánlani mind amatőröknek, mind hivatásos kutatóknak, hogy esetleg megértsük, hogyan és miért működik. Ez viszont új fényt hozhat majd a tudományos ismeretek eddig nem is gyanított területeire. A Hieronyrnous-féle gép, sok más gondolatkészülékhez hasonlóan, azt mutatja, hogy még az összes tudásunkkal együtt sem ismerünk mindent, amit tudhatnánk a világegyetemről. Sok más készülékhez hasonlóan arra fogja ösztönözni az ,embereket, hogy igyekezzenek új titkokat megismerni. És a többi ilyen készülékkel együtt azt mutatja, hogy még mindig rendkívül tág tere van a tudomány előrehaladásának. S ami a legfőbb: hatalmas kihívás ez a kutató elmék számára.
HETEDIK FEJEZET 46.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
A JELKÉPES GÉPEK Ezennel elbúcsúzunk az előző fejezetek merev szerkezetétől, mert most és a könyv hátralévő részében olyan készülékekről és kísérletekről esik majd szó, amelyek egészen más természetűek, mint az eddig ismertetett szellemes, szórakoztató gépek Azért is meg kell szakítani az eddigi sort, mert némi háttér-információt kell adnom, és néhány nagyon szokatlan és rendkívül ellentmondásos kísérletet kell leírnom, amelyek megerősíthetik az elkövetkező hipotéziseket. Az is indokolja ezt, hogy a könyv további fejezeteiben bemutatásra kerülő furcsa gépek még hihetetlenebbek, mint amiket eddig megtárgyaltunk Készüljünk fel arra, hogy amit mostantól kezdve megbeszélünk, színtiszta varázslat. , Ez nem boszorkányság, és senki se féljen az Exodus (Mózes 2. könyve 22:18*) utasításának: "Varázsló asszonyt Mózes öt könyve és a haftárák. Héber szöveg, magyar fordítás és kommentár. Szerk.: Dr. Bertz J. H., 2. kiadás, Budapest, 1984 második könyvében ez az idézet a 22:17 alatt található. (257. old.)
ne hagyj élni" modern következményeitől. A héber szöveget, "amely eredetileg méregkeverőket, illetve mérges anyagok készítőit vagy azokkal foglalkozó személyeket jelentett, mi... varázslónőnek fordítjuk". És talán nem is rossz ötlet megszabadulni azoktól az emberektől, akik csak járkálnak a világban, és mérgezik az embereket. Ha azonban tényleg elfogadjuk, hogy (a) a varázslat (mágia) egy olyan technológia, amit egyelőre nem értünk, nem ismerünk; (b) nem tudunk mindent, amit a világegyetemről ismernünk kellene; (c) a világegyetem felfedezhető és megismerhető törvények szerint működik; és (d) a "tudomány" elsődleges feladata az, hogy sorozatosan, egyre pontosabban közelítse meg a valóságot, akkor ebből az következik, hogy nem létezik varázslat, boszorkányság, "misztika művészete", hanem csak tudomány, ami úgy látszik, még nem tudomány. Amiről beszélünk, az nem misztika, hiszen magyarul megfogalmazható és leírható, nem igényel különleges személyes képzettséget, és az emberek nagy százaléka meg tudja ismételni. Bár nem misztika, mégis mágikusnak tűnik, mert nem ismerjük azokat a tudományos elveket, amelyek alapján működik, és nem értjük a technológiáját. Eddig ez a könyv nyitott hozzáállást kért az olvasótól. Innen kezdve már megköveteli azt. Az egyik mondatunk így szólt: "Nem kell, hogy higgyen, vagy bizalma legyen benne, de nem fordulhat el egyszerűen, felhorkanva, hogy 'lehetetlen'. Arra ösztönzi önt, hogy megpróbálja és szilárd adatokból vonjon le következtetéseket, nem pedig hangulati, érzelmi reakciókból, azok alapján, hogy valaha egyszer mondta önnek, hogy mi az igaz." Ennek a fejezetnek az a célja, hogy megkísére1je igazolni és megvitatni a következőket:
Első hipotézis: A jelképeknek valós fizikai hatásuk van az emberekre.
Második hipotézis: A jelképek közötti kapcsolat meg tudja változtatni ezeknek a hatásoknak a természetét és erősségét. Megjegyzés: Nem kell jelkép-beállítottságúnak lenni ahhoz, hogy elvégezzük a kísérleteket, amelyek vagy igazolják, vagy nem igazolják majd e két hipotézist. Ki tudja, hány évszázada hisznek az emberek a jelképekben és a jelképek kapcsolatában. 47.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
A jelképeknek valós érzelmi hatásuk van az emberekre. Emberek gyilkolták egymást jelképek miatt, illetve jelképek védelmében. Néhány példája a jelképeknek: a kereszt, a csillag és a félhold, a csillagok és a sávok, a sarló és a kalapács, a kétfejű sas, Britannia, John Bull, Unde Sam, Oroszország anyácska, a felkelő Nap, a horogkereszt, a la belle France, a rangjelzések csillagai és sávjai... Némelyikük, vagy más hasonlók, bizonyára érzelmeket kavarnak önben. Az emberek jelképekért, például egy darab papírért, amelyre a $ jelet nyomtatták, dolgoznak. Egy papírdarab, rajta az "1000 $" jelképpel, hasonló, más elfogadott jelképeket, hatalmat kölcsönöz önnek más emberek fölött, hogy azt tegyék, amit akar. Hasonló erő rejlik egy kis négyszögletes, dombornyomású műanyag lapocskában, amelyen gyakran egy speciálisan mágnesezett vas-oxidot tartalmazó csík is van. Ilyen műanyag kártya tucatjával lehet a zsebében. Van olyan indián ceremónia, amelynek olyan rendszerességgel és olyan megbízhatósággal akkora hatalma van, mint e jelkép (és lapocska) birtokosának, minimális kioktatás után, vagy akár anélkül is? Az emberek hisznek a jelképekben és függnek tőlük, akárcsak ettől a különös vonaltól, amit ezen az oldalon láthat. Az ember tudatában jelentéssé alakul, agyában szóvá formálódik, ami azután valamilyen valós vagy nem valós dolog jelképévé válik.
A jelképek más módon is hatalmat adnak az embereknek más emberek fölött. Civil ruhás rendőr nem tudná a feladatát igazolványa vagy hivatali jelvénye felmutatása nélkül ellátni. Fel tudja ön fogni, micsoda hatalmat jelent más emberek élete fölött egy csillag a ruha gallérján vagy váll-lapján? Mekkora hatalma van például Amerikában a gépkocsi lökhárítóján egy kis bíborszínű zászlócskának egyetlen csillaggal, vagy három posztócsíknak a zubbony vagy ing mindkét ujján!
48.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Pennsylvaniában és Ohióban élő holland rokonaimnak kevés olyan pajtája, garázsa van, amelyen ne lenne valamilyen jelkép, és amit évente ne festenének át gondosan. Egyetlen portugál vitorláshajó vagy halászbárka sem vág neki a tengernek úgy, hogy ne lenne a hajóorr mindkét oldalára jelképes szem festve, hogy megvédje az ördög ellen. Használnak ezek valamit? Nem számít. Az a fontos, hogy az emberek hiszen abban, hogy a jelképeknek hatalmuk, erejük van, és mivel tényleg hiszik, elsősorban azok fölött van hatalmuk, akik felfestették azokat. A jelképek közötti kapcsolatoknak is igen nagy a hatalma. Ha kételkednék ebben, akkor várja meg, amíg nagybátyja meghal végrendelet nélkül, és.. ötmilliós örökséget hagy hátra. Milyen kapcsolatban áll ön a vállalat szervezési táblázatán az igazgató helyettesei, és mekkora hatalmat jelent "ez a kapcsolat az ön élete fölött,pedig csak papíron létezik? Mi van közelebb az Egyesült Államokhoz, Nagy-Britannia vagy Kuba? Diplomáciai protokollhivatalnokok egy életen keresztül elemeznek ilyen kapcsolatokat. Az egyszerű jelzés: II
.
II
(vagy egyes országokban , ") helye és viszonya egyéb jelekhez nagyságrendi különbséget jelenthet. Nem 1/
kétséges: a jelképek és a világ kapcsolata reális, valós és borzasztóan fontos. Ezek előrebocsátása után és figyelembevételével végezzünk el néhány kísérletet, amely arra irányul, hogy igazolja a jelképek fizikai hatalmát az emberi test fölött.
Jelképek és fizikai erő: Ennek a kísérletnek az a célja, hogy bemutassa két különböző, de hasonló jelkép hatását a test izmainak fizikai erejére. Bárki elvégezheti a kísérletet, de mindenképpen két ember szükséges hozzá. Nincs benne semmi veszélyes, de előfordulhat, hogy hosszan tartó bursitises panaszokat okoz, ha a kísérletet "kikapcsolás" nélkül fejezik be. 49.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
A szükséges anyagok hihetetlenül egyszerűek és könnyen hozzáférhetők. Az eljárás is egyszerű, és bárki végrehajthatja. A kísérlet pedig valóban tudományos, mert le lehet írni, előképzettség nélkül el lehet végezni, és az esetek 99,999999999 %-ában kimutatható és megismételhető eredményt ad. (A világon semmi sincs, amire 100%-ban lehetne számítani, természetesen a halálon és az adókon kívül.) Statisztikai analízis nem szükséges. Azonban, akárcsak minden kísérletnél, pontosabb, döntőbb eredményekhez lehet jutni, ha kontrol1csoportot is alkalmaznak. Egy papírlapra rajzolja le golyóstollal vagy ceruzával a 7-1. ábrán látható csavarvonalat! Pontosság, nagyság, művészi kivitel nem számít. Ami fontos, az a csavarvonal iránya, menete. Amint látható, ez egy balmenetes csavarvonal. Egy másik papírlapra rajzolja le a 7-2. ábrán bemutatott csavarvonalat! Figyelje meg, hogy ez a 7-1. ábra csavarvonalának a tükörképe! Ez jobbmenetes csavarvonal. Az egyik személy állva, oldalsó tartásban kinyújtja az egyik karját (mindegy, hogy melyiket) vízszintesen úgy, hogy a tenyere lefelé forduljon (7-3. ábra). A másik személy (a kísérletező) szemben áll az előbbivel, az egyik kezét a társa vállára, a másikat a kinyújtott kar csuklójára teszi. A kísérletező ezután a másik személy csuklójánál lefelé nyomja annak kinyújtott karját. A másik személy a kar izmainak megfeszítésével ellenáll a lefelé történő nyomásnak. A kísérletező addig nyomja le a kart, amíg legyőzi a másik izomerejét! Mindkét személy jegyezze meg, hogy mekkora erőt kellett a kar lenyomásához, illetve a nyomás megakadályozásához kifejtenie! Ezután a kinyújtott karú személy vegye a szabad kezébe azt a papírlapot, amelyre a balmenetes savarvonalat rajzolták, és szorítsa a melléhez! Majd ismételjék meg az izomerő-kísérletet! A kinyújtott karú személy sokkal könnyebben fog tudni ellenállni a kísérletező lefelé irányuló nyomásának Ezután tegye le a balmenetes csavarvonalat ábrázoló papírt, vegye fel azt, amelyikre a jobbmenetes csavarvonalat rajzolták, és szorítsa a melléhez! Ismételjék meg az izomerőkísérletet! Az eredmény rendszerint drámai. A személy csaknem képtelen a kinyújtott karjával ellenállni a kísérletező lefelé irányuló nyomásának Jelenleg nem tudjuk, mi az oka annak, hogy a mellkashoz szorított jobbmenetes csavarvonal-jelkép egy idő után gyengíti a személy képességét, hogy ellenálljon az izmaira kifejtett erőnek A kísérletet ezután újra meg kell ismételni úgy, hogy ismét a balmenet_ csavarvonalat ábrázoló papírlapot szorítja a mellére! Igy mind a kísérletező, mind a másik személy számára igazolódik, hogy az átmeneti kifáradást nem a kísérlet előző része okozta. Ha ugyanis a balmenetes csavarvonalat felmutató papírt szorítja a melléhez, ismét visszanyeri izomerejét. A kísérletet a másik karral is meg kell ismételni, megerősítve ezzel azt, hogy a jelenség nem függ a bal vagy a jobb kar használatától. E kísérletek eredményei mindig szembeötlők és meglepők. Azonkívül megismételhetők Egy dologra kell a kísérletnél okvetlenül vigyázni: a kísérlet utolsó lépése a "kikapcsolás" legyen, bármilyen tényező gyengíti is a kar izmait. Az utolsó lépésként a kinyújtott karú személynek a balmenetes csavarvonalat ábrázoló papírlapot kell a mellére szorítania, miközben a kísérletező megpróbálja azt lefelé kimozdítani a helyéből. Én megtapasztaltam annak a következményeit, ha az ember a jobbmenetes csavarvonallal végzi az utolsó kísérletet. Egy héten belül fájni kezdtek a karizmaim, és az eleinte bursitisnek tartott fájdalom miatt gondot okozott, hogy a karomat a vízszintesnél följebb emeljem. Amikor megemlítettem ezt a kollégámnak, aki velem a kísérletet végezte, rájöttünk, hogy valószínűleg mi történt - és a fenti módon "kikapcsoltuk" a kísérletet. Rendkívül drámai volt a hatása, mert a bursitisszem fájdalom azonnal megszűnt. Ha ez "pszichoszomatikus" hatás volt, amint azt sokan a kritikusok közül mondták, akkor ez biztosan a leggyorsabb, a legkönnyebb és a Legolcsóbb módja annak, hogy ha kell, megszabaduljak a bursitistől, amivel már régebben is volt dolgom, mert a fájdalom olyan valós volt, mint még soha. Miért idéz elő egy rajzolt jelkép ilyen drámai és szembetűnő hatást, ha a mellkashoz szorítjuk? A később ismertetésre kerülő többi géppel együtt, minden tekintetben a "prototudomány" keretébe tartozik. Valami olyan, amit be lehet mutatni, de egyelőre nem tudjuk megmagyarázni. Röviden, ez a tiszta és egyszerű mágia. A kinyújtott kar által kifejtett erőt lehet ellenőrizni és mérni egy csigás szerkezettel, és megfelelő 50.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
érzékelőkkel ellátott készülékkel, amely a közreműködő erőket méri. Ezt meg lehet és meg is kellene tenni. Valószínűleg csak amatőr kísérletező szánja majd rá erre magát. Kevés hivatásos kutatóorvos hajlik arra, hogy elhiggye, ez valós kísérlet.
A cukorpróba: Egy másik drámai kísérletet is elvégezhetünk, amely hasonló az előbb leírt csavarvonal-kísérlethez. Azonban mások a jelképek és a kísérleti anyagok.A papírdarab és rajta a jelkép helyett vegyen egy kis zacskónyi cukrot, amit a legtöbb étteremben talál az ember. E diszacharidok egyik alkotórésze a dextróz. Kísérelje meg a kar lenyomását úgy, hogy a másik kezében semmit sem tart a kísérleti alany! Ismételje meg a kísérletet úgy, hogy kis csomag cukrot tart a melléhez! (Figyelmeztetés: győződjék meg arról, hogy a végén "kikapcsolta" a kísérletet úgy, hogy balmenetes csavarvonal rajzát szorítja a személy a melléhez, és közben megpróbálja ismét a kísérletező a kart lenyomni!) Az eredmények drámaiak, akárcsak a jobb- és balmenetes csavarvonallal végzett kísérleteknél. A cukrot tartalmazó csomag odaszorítása a mellkashoz ugyanúgy hat, mintha jobbmenetes csavarmenet jelképet ábrázoló papírlappal tették volna ugyanazt. Miért? Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy a répa- vagy nádcukor molekula felét alkotó dextróz "jobbmenetes" (jobbra forgató) molekula. A cukorpróba tökéletesen alkalmas a kísérletezésre. Egy kísérletsorozatban azonos nagyságú és küllemű, jelöletlen, de kódolt zacskókba cukrot, illetve "placebot" (olyan anyag, amely hasonló külsejű és hasonló érzést kelt, de amelyet nem "forgató" molekula alkot) tesznek, és ezt szorítja a kísérleti alanya melléhez. Sem a kísérletező, sem a kísérleti alany nem tudja, hogy melyik zacskóban milyen anyag van. Ez a kísérletsorozat azt dönthetné el, hogy az anyag természetének előzetes ismerete befolyásolja-e az eredményeket. Egy másik kísérletsorozatot úgy kellene elvégezni, hogy csak a kísérletező tudná, hogy a zacskók esetenként mit tartalmaznak. Végül egy harmadik kísérletsorozatban csak a kísérleti alanynak kellene ismerni a zacskók tartalmát. Mindezeknek a kísérleteknek az lenne a céljuk, hogy megállapítsák, szerepet játszik-e az eredményekben 51.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
szuggesztibilitás vagy bármilyen információ, nem szóbeli vagy küszöb alatti jelzés alakjában a kísérletező és a kísérleti személy között. Egyesek esetleg azt mondhatják, hogy "gondolathullámok" vagy telepátia közvetítik az információt. Ha ez így van, akkor erre mondják, hogy "kritikus kísérlet", illetve" elegáns kísérlet". Ha a kísérletet úgy tervezik meg, hogy a nem szóbeli, de vizuális, illetve hangjeleket - mint oki tényezőket kiiktatják, akkor ez az eddigi legjobb kísérlet a telepátia bemutatására. (Kivételt csak a "hátvakarási teszt" képez, vagyis ha valaki mindig ott tudja az ember hátát megvakarni, ahol viszket, anélkül, hogy ezt megmondaná neki. Talán, mert ez a telepátia.) Nagyon meglepődnék azonban, ha ennek a telepátiához bármi köze lenne. Az Occam-borotvát kell alkalmazni. Talán van egyszerűbb magyarázat is rá, mintsem hogy a telepátiát mint teljesen ismeretlen faktort kelljen feltételezni.De ne_ tudom, hogy mi az. Lehet, hogy nincs igazam, amikor Occam borotváját fenem. Három dolog mindenesetre biztos: 1. A csavarvonal-kísérlet drámaian mutatja be a tiszta jelképek fizikai hatását az emberi test izomerejére. 2. Ez az összes kísérlet azt mutatja, hogy a jelképek és az emberi test közötti kapcsolat egy faktor. Ha a jelképeket és a cukroszacskót nem tartják az emberi testtel szoros kapcsolatban, nincs hatásuk, még akkor sem, ha mind a kísérletező, mind a kísérleti személy a vizsgálat végrehajtása során látja azokat. A jelképeknek szoros fizikai kapcsolatban kell az emberi testtel lenniük. 3. Ezek a kísérletek olyan természetűek, hogy alkalmasak a "megszigorításra". Az alkalmazott módszerek és eljárások az esetleg érintett fizikai faktorok mérése érdekében műszerezhetők, és úgy lehet őket megtervezni, hogy a legszigorúbb szabályok is alkalmazhatók a szükséges erő kifejtésére, s ezzel a kísérletező, az emberi tényező kiiktatható. Ezeket a kísérleteket tovább lehet fejleszteni példáu1 annak a vizsgálatára, hogy a test más izmai hasonló módon reagálnak-e. Némelyik kísérlet annyira könnyen végrehajtható, és olyan egyszerű, hogy kitűnően alkalmas középiskolai bemutatásra is. Egyik sem annyira bonyolult, és továbbfejlesztésük és "megszigorításuk" sem annyira nehéz, hogy bizonyos határok között egy amatőr kísérletező ne tudná - elvégezni. Természetesen a hivatásos kutatók is megte hetnék a tudományos intézetekben ugyanezt. Bár ezeket a kísérleteket évtizedek óta ismerik, és azóta egyetlen hivatásos szervezet sem nézett utánuk, így aligha valószínű, hogy amatőrökön kívül bárki hajlandó lenne e kérdésekkel foglalkozni. Ezek az amatőrök persze könnyen válhatnak nem amatőr szakértőkké, hivatásos kutatókká a tudományos kísérletezés teljesen új, előre nem látott területén. A tudomány minden területét (a definíció szerinti) amatőrök kezdték művelni az elismert hivatásosok gúnyolódása (ha nem ellenkezése) közben. Az okát könnyű megmagyarázni. A legtöbb hivatásos kutató a szaktudását fiatal korban és jelentős személyes anyagi áldozatok árán szerezte; sokan ezért tudat alatt elutasítanak mindent, ami a szakértői mivoltukat és/vagy pozíciójukat veszélyeztetné. Szívesebben veszik a lassú és óvatos tudományos előrehaladást, ami nem veszélyezteti őket, amihez alkalmazkodni tudnak, és talán végleges kinevezéshez juthatnak, vagy nyugdíjba vonulhatnak, mielőtt a szakértelmük elavulna. A világegyetemmel kapcsolatos ismeretek minden nagy előrelépése tulajdonképpen merész általánosítás eredménye. A "merész általánosítás" ebben az esetben az, hogy a jelképeknek és kapcsolataiknak meghatározott hatásuk van az emberekre. A most megbeszélésre kerülő bámulatos gondolatgépek is az e fejezet elején felállított alaphipotéziseket látszanak erősíteni. Ami eltérő, az az, hogy Önnek nem kell semmiben sem hinnie ahhoz, hogy működtethesse azokat. A hit egyáltalán nem játszik szerepet az e fejezetben leírt egyszerűfizikai kísérletekben. A hitnek nyilvánvalóan semmi köze ahhoz, hogy egy készülék működik-e, vagy sem. Ez a legfontosabb tényező,> ami elválasztja a misztikától azt, amit csinálunk. Azonban az a tény, hogy működik, és nyilvánvalóan valós (még ha nem is értjük), nem teszi kevésbé rejtélyessé, kiábrándítóvá és/vagy zavaróvá.
NYOLCADIK FEJEZET 52.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
A JELKÉPES HIERONYMOUS-FÉLE GÉP Általános leírás: Ez a furcsa gép valóban különös. Olyan Hieronymous-féle gépről van szó, amely néhány, a prizma forgatásához szükséges mozgó részen, valamint a becsatoló tekercsen és a taktilis detektoron kívül kizárólag jelképekből áll. Jellegzetes példája annak a sok megmagyarázhatatlan, de működő készüléknek, amely a fizikai tárgyakat jelképező szimbólumokból épült fel. A jelképeket egymással ugyanolyan kapcsolatban rendezték el a készülékben, mint a valóságos fizikai alkatrészekből összeállított eredeti gépben. Ugyanazt az eredményt adja, minta nem jelképes készülék, körülbelül ugyanakkora megbízhatósággal és reprodukálhatósággal, mint az eredeti készülék. Továbbá minden nyilvánvaló energiafelvétel nélkül működik, amennyiben itt az energia szót a fizika tudományában elfogadott értelemben használják. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy működése a fizika és a pszichológia tudományának egyetlen ma ismert elvén sem alapul. A jelképes Hieronymous-féle gép az eredeti, nem jelképes gép standard becsatlakozó vagy becsatoló tekereséből, a taktilis detektor lapjából, valamint azon alkatrészekből áll, amellyel a jelképes prizmát forgatni lehet a készülék hangolása céljából. A gép összes többi alkatrészét egy kartonpapírra tintával rajzolt jelképei alkotják, amiket fonálból készült képletes elektromos vezeték köt össze. Az egész egy szabvány elektronikai alkatrészdobozban helyezkedik el. A kísérletek során használt modell egy váltakozó áramú csatlakozókábelt is tartalmazott dugasszal, valamint egy kis transzformátort, egy kapcsolót és egy kis jelzőlámpát. Ezek közül egyik sem csatlakozott a doboz belsejében lévő jelképes alkatrészekhez. A készülék lényegében ugyanúgy működik, mint az eredeti nem jelképes Hieronymous-féle gép. Sokan kipróbálták, és teljesen azonos eredményeket kaptak vele, mint a nem jelképes Hieronymous-féle géppel.
Történeti háttér: Amikor ifjabb John W. Campbell1955-1956-ban elkezdett a hatodik fejezetben leírt Hieronymous-féle géppel dolgozni, azt tapasztalta, hogy a gép felmondta a szolgálatot, ha a vákuumcső kiégett - ha elszakadt a szál benne, ha eltört az üveg- vagy fémfoglalata, vagy ha a cső valamiképpen megszűnt elektronikus alkatrészként működni. Hasonlóképpen nem működött a készüléke, ha valamelyik huzal forrasztása oldódott vagy eltört. Egy önként jelentkezővel végrehajtott kísérlet során azonban véletlenül rájött arra, hogy a Hieronymous-féle gép akkor is tökéletesen működött, amikor teljesen megfeledkeztek arról, hogy a csatlakozó kábelt a 120 voltos váltakozó feszültséget szolgáltató fali dugaszolóaljzathoz csatlakoztassák. Más szavakkal: a Hieronymous-féle gép minden energiaellátás nélkül is működik! Campbell így írt nekem: "Nem tudom megvédeni, nem tudom leírni azt a folyamatot, amely megérlelte bennem a gyanút, hogy ezek a dolgok önmaguktól, a kapcsolatoktól, az összefüggésektől függnek." Barátom ezután ezt a gyanút posztulátumnak tekintve, deduktív módon gondolkozott, majd néhány fizikai műszeres vizsgálatot végzett el. Ha egyedül a kapcsolat, az összefüggés játszik szerepet, akkor az energiaellátás vagy annak hiánya nem okozhat különbséget a Hieronymous-féle gép működésében, hiszen ez az alkatrészek kapcsolatát nem befolyásolja. Azonban egy kiégett vákuumcső vagy egy eltört csatlakozás különbséget jelent, ez a részek kapcsolatát megváltoztatja. Campbell e posztulátum legtisztább formájához nyúlt . Ugy okoskodott, hogy minél közelebb kerül a kísérlet a tiszta jelképhez, annál kevesebb lesz benne az objektív realitás, és annál tökéletesebben létezik majd a tiszta kapcsolat, összefüggés. "Egy sárba karcolt A betűnek pontosan ugyanazok a jelképsajátságai, mint egy vasbetonból készült 15 m magas A betűnek. A tárgyi, anyagi szerkezetnek nincs semmi jelentősége; csak a kapcsolatmintázatnak van értelme." Ezután egy olyan Hieronymous-féle gépet szerkesztett, amelyből kihagy ta a rendszer legtöbb anyagi 53.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
alkatrészét, és azokat - eredeti összefüggésüket, kapcsolatukat megőrizve - jelképekkel helyettesítette. Campbell realista volt, és érezte, hogy a "lehetetlen" vagy a "lehetséges" gondolata erősen befolyásolhatja majd egy tapasztalt személy kezdeti eredményeit, ezért egy teljesen működésképtelen, de teljesen félrevezető kibekapcsolót és jelző lámpát is beépített a készülékébe. Külsőleg tehát a jelképes Hieronymous-féle gép teljesen normálisan festett, kivéve a szokatlan taktilis detektort, amelyről viszont a korábbi, nem jelképes készülékkel végzett kísérletek tapasztalatai alapján tudta, hogy az emberek el fogják fogadni. Az első, akivel az új készüléket kipróbálta, a kislánya volt, aki a nem jelképes géppel jó eredményeket kapott. A jelképes géppel is kapott választ, és arról számolt be, hogy "ragadós érzése" támadt a hangoló tárcsa két különböző állásánál. ::t: 2%-os pontossággal ugyanarra az állásra tudta a tárcsát állítani az ismételt hangolásnál, még akkor is, ha nem láthatta a tárcsát, illetve minden egyes hangolás előtt alapállásba forgatták a hangoló gombját. Körülbelül száz további személy próbálta ki a készüléket. Ezek eredményei alapján Campbell azt állapíthatta meg, hogy az emberek ugyanakkora hányada - mintegy 80%-a - kapott a jelképes készülékkel választ, mint a nem jelképessel. Egy további adat: a 15 évesnél fiatalabb gyermekek következetesen ismételhető eredményeket értek el, míg a hivatásos kutatók csaknem kivétel nélkül, tisztán 100%-ban nem tudtak választ kapni. A megrögzött misztikusok rendkívül kusza eredményeket értek el. Miután valaki választ kapott a készülékkel, Campbell kinyitotta előtte a dobozt, és megmutatta a belsejét. "Hogyhogy, ebben nincsen semmi?!" - volt a leggyakoribb reakció. De mégis, az emberek közel 90%-a továbbra is kapott választ, noha tudta, hogy a dobozban az alkatrészek jelképei vannak csak, és a jelzőlámpának és a ki-be kapcsolónak az égvilágon semmi funkciója nincs. Campbell az Astounding Science Fiction 1957. februári számában részletes utasításokkal leközölte, hogyan kell a jelképes Hieronymous-féle gépet elkészíteni, és egyben bemutatta az eredményeit, és ismertette a hipotéziseit is. Az igazán meghökkentő a cikket követő csend volt, ami azóta is tart. Nem akadt kutatólaboratórium, amely a végére járt volna ennek a felfedezésnek. Talán néhány amatőr végzett kísérleteket, de eredményeik nem kaptak publicitást.
Tapasztalatok: Amikor a Hieronymous-féle gépről az első cikket olvastam az Astounding Science Fiction 1956. júniusi számában, építettem egy nem jelképes készüléket. Érdekeltek az eredmények, mert a gépnek nem lett volna szabad működni. Rendben van, gondoltam, a világ tele van bizarr masinákkal, amiket egyelőre nem értünk. Akkoriban amúgy is sokat foglalkoztam ilyenekkel az ismerős címszó: a rakétakutatások keretében. De amikor az 1957. februári számban Campbell cikkét megláttam a jelképes Hieronymous-féle gépről, az már túl sok volt nekem. Emlékezzenek vissza, fizikusi végzettségem van, majd mérnöki gyakorlatot szereztem ezen a területen. A cikk csak kacsa lehetett. Azonnal hozzáláttam, hogy ezt be is bizonyítsam, és építettem magam is egy jelképes Hieronymous-féle gépet. Gondosan követtem a Campbell-cikkben közölt utasításokat. Nem működött az első próbálkozásra. Már éppen meg akartam írni, amikor rájöttem, hogy valami hiba van a kapcsolásban. A vákuumcső jelképében hiányzott az izzószál fűtésére szolgáló tápegységgel való összeköttetés. Berajzoltam tehát a jelképes vákuumcső belsejébe a jelképes izzószálat, és jelképesen összekötöttem a jelképes fűtőteleppel. Iszonyatosan meglepődtem, ugyanis ezután a jelképes Hieronymous-féle készülékem működött! Barbarának, a feleségemnek nem sikerült válaszra bírnia. De tudós- és mérnök kollégáim körülbelül,80%ának a White Sands Proving Groundon, illetve az Uj Mexikói Mezőgazdasági és Mechanikai Főiskolán sikerült. Megőriztem a készüléket, és még ma is megvan. Időnként előveszem, és kipróbáltatom új és gyanútlan ismerőseimmel. Eközben két izgalmas és megmagyarázhatatlan problémába ütköztem: (a) néhány évenként tintával újra kell rajzolnom a tápegység jelképét, mert úgy látszik, a jelképes telep "kimerül", és (b) tízévenként "új és friss" vákuumcsövet kell a rendszerbe rajzolnom. A félvezetős változat, amit készítettem, még nem üzemel elég régóta ahhoz, hogy az "áramkörchipek" hibái előtűnhettek volna. Ezek - ha a komputerem erre jó 54.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
példa - rendkívül megbízható és hosszú életű félvezető elektronikus alkatrészek.
utasítások az elkészítéshez: A jelképes Hieronymous-féle gépet könnyebb elkészíteni, I mint a valóságos alkatrészekből álló valódi változatot. Néhány fémárura azért szükség van: 1. Egy alumínium vagy műanyag elektronikai alkat részdoboz. 2. Egy olyan hangoló gomb és tárcsa, mint amilyent a szabvány Hieronymous-féle készülék megépítéséhez használtak. 3. Egy 10x12,5 cm nagyságú polisztirol vagy plexiüveg lemez a taktilis detektor számára. 4. Egy becsatoló tekercs - ezt egy 18-as drótból néhány menetet csévélve lehet elkészíteni légmagos tekercs alakjában. 5. Egy kis háromszögletű tiszta műanyagdarab, amely jelképes prizmaként szolgál. 6. Különböző szerelési és tartozék fémáruk, csapok, csavarok, alátétek, szigetelők stb. Ha szeretné a jelzőlámpát és a ki-bekapcsolót is beszerelni, akkor a következő további anyagokra van szükség: egy egypólusú egy áramkörös tumblerkapcsoló, egy 12 voltos transzformátor, egy kapcsolótáblára szerelt 12 voltos jelzőlámpa izzóval és egy váltakozó áramú kábel dugasszal, valamint szerelési fémáruk. A jelképes kapcsolási rajzot egy fehér kartonlapra lehet tintával, tussal elkészíteni. Az áramkör lapját és a taktilis detektor tekercsét éles modellezőkés segítségével lehet kivágni. Az áramkör lapja és a taktilis detektortekercset ábrázoló lap közötti összeköttetés céljára közönséges varrócérna használható. A jelképes alkatrészek nagysága és alakja nem fontos. Ugyancsak közömbös, hogya jelképes alkatrészeket miből készítik. Működő modellt állítottak már össze kartonpapírból, műanyagból, fémlemezből és rengeteg 55.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
egyéb anyagból. Vékony, zsebbe illő méretű készüléket is készítettek. A ténylegesen használt elektronikus áramkör (kapcsolási rajz) - úgy látszik - nem fontos; egy többfokozatú tranzisztoros erősítő ugyanolyan jól működik, mint egy egy tranzisztoros egység. A műveleti integrált áramkörös chipek típusa nyilvánvalóan közömbös. Az egyetlen fontos tényező az alkatrészek közötti kapcsolat, valamint az, hogy működőképes áramköröket (kapcsolási rajzokat) kell használni. Vagyis, ha tényleges fémárukból valóságos elektronikai áramköröket építenének ki az alkalmazott jelképes kapcsolások alapján és helyett, akkor azok valóban működnének, mint erősítők.
56.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Láttam egy működő jelképes Hieronyrnous-féle gépet, amit egy 5 cm2 nagyságú fürdőszobai csempe hátoldalára rajzoltak, és a zománcos oldala szolgált taktilis detektorként. Amint látható, nem számít, hogy Ön mit használ föl az elkészítéséhez, milyen nagyra csinálja, vagy hogyan szereli össze, mindaddig, amíg a jelképes alkatrészek kapcsolata ugyanaz marad. A 8-6. ábrán látható az én jelképes Hieronymous-féle gépem belseje, bemutatva a "prizma" és az erősítőlap elhelyezését. A transzformátor 12 voltos feszültséget biztosít a funkció nélküli "jelzőlámpának", mert a készülék "telepről működő" változat.
Kezelési utasítások: A jelképes Hieronymous-féle gép kezelési, működtetési utasításai megegyeznek a fizikailag valós alkatrészeket tartalmazó készülékévei (az "eredeti Hieronymous-féle gépévei").
Kísérletek: A jelképes Hieronymous-féle gépet a legkülönbözőbb kísérletekre lehet felhasználni. A kísérletek egy részében magának a készüléknek a belső jelképes rendszerét lehet módosítani, hiszen ezt a fajta Hieronymous-féle gépet könnyen meg lehet változtatni. Ki lehet próbálni például a különböző fajta tranzisztorizált erősítő áramköröket. Egyszerű bázis, egyszerű emitteres, egyszerű kollektoros, p-n-p, n-p-n, direkt kapcsolású, széles sávú és más tranzisztoros erősítőtípusok áramkörét (kapcsolását) lehet egy-egy kartonlapra rajzolni, ami gyors cserét tesz lehetővé. Különböző fajta műveleti erősítők és más integrált áramkörök rajzát is meg lehet vizsgálni. Ha mások is ki akarják próbálni a készüléket, akkor adatokat lehet gyűjteni arról, hogy hány ember kap választ, ha a funkció nélküli "ki-be" kapcsolót és a jelzőlámpát is használják a működtetés alatt. Az adatokat össze lehet vetni "gáját telepről működtetett" változaton végzett kísérletek eredményeivel. Egy nagyon lényeges, kritikus kísérletet kellene elvégezni, majd lehetőleg nagyon nagy számú kísérletezővel megerősíttetni az eredményét. Az alapvető kérdés a következő: milyen mértékben lehet a Hieronymous-féle készülékben a jelképeket egyszerűsíteni, hogy az még működjék? Lehet-e dobozos (boxos) jelképeket használni az áramkörök jelzésére ("fekete doboz" -megközelítés)? Magam csináltam ilyet, de nem szeretném a kísérletek eredményeit azzal befolyásolni, hogy megadom, meddig tudtam a Hieronymous-féle gép jelképeit redukálni, mielőtt megszűnt volna működni nekem. Emlékezzék: az én eredeti jelképes Hieronymous-féle készülékem 57.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
addig nem működött, amíg elektronikán képzett agyammal rá nem jöttem arra, hogy van egy megfelelő telepjelkép a jelképes vákuumcső izzószála számára. "Tudtam", hogy a vákuumcső az izzószál fűtése nélkül nem működik. Ez nyilvánvalóan befolyásolta, hogy képes vagyok-e a készülékkel választ kapni. Másrészt azonban, a készüléket én magam építettem. Az izzószál és a fűtőtelepe jelkép ének hiánya nem lett volna szabad, hogy befolyásolja azt, aki nem tudja, hogy mi van a dobozban! Campbell eredeti jelképes Hieronymous-féle gépe vákuumcső-izzószál és telep nélkül jól működött neki és az ő kísérletezőinek.
Mi van, ha nem működik? Amint Campbell eredetileg hangsúlyozta, hivatásos kutató fizikusok és kémikusok szinte soha semmiféle választ nem kaptak a jelképes Hieronymous-féle géppel, még ha nem is tudták, hogy mi van a belsejében. Ha ön épít magának egy jelképes Hieronymous-féle készüléket, és nem tudja elérni, hogy működjék, akkor valószínűleg ön is ennek az ismeretlen és névtelen szindrómának az áldozata lett. Lehet, hogy ez csak egy "nem akar működni" időszak. Az első kísérlet ilyenkor természetesen az, hogy valaki mással próbáltassa meg, lehetőleg gyermekkel vagy olyan valakivel, aki nem hivatásos kutató. Más szavakkal, kísérelje meg olyan valaki működtetni, aki még nem "tudja" agya mélyén, hogy egy ilyen készülék, mindegy, hogy mi van a dobozban, nem működhet, és valószínűleg szemfényvesztés vagy tréfa. Az önkéntesekkel folyó kísérleteknél legyen rendkívül óvatos, amikor arra utal, hogy mit gondol, milyen lehet/ legyen a várható. válasz, és milyen eredményt szeretne elérni velük! Az emberek néha (gyakrabban, mint nem) rendkívül keményen dolgoznak majd azért, hogy olyan eredményt produkáljanak, amilyent valaki más akar, vagy amilyent, szerintük, várnak tőlük. Ha senkivel sem tud a készülékén választ elérni, vagy meg szeretne bizonyosodni arról, hogy a készüléket helyesen állította össze, először is győződjön meg, hogy a készülék jelképes részei közötti kapcsolatok biztosak és olyanok, amilyeneknek lenniük kell! Ellenőrizze, hogy a tolla rajzolás közben nem ugrott-e meg, és nem húzott-e tökéletlen, kihagyásos vonalakat a kapcsolási diagram rajzolásakor! Ugyancsak ellenőrizze a jelképes telepek és félvezető alkatrészek "polaritását"! Lehet, hogy figyelmetlenül kapcsolta a telep polaritását, és így a p-n-p vagy az n-p-n tranzisztor fordítva csatlakozik, és így nem működhetne, ha a jelképes kapcsolási rajzot egy "valódi" áramkör megszerkesztés ének tervrajzaként használná. Ellenőrizze, hogy a jelképes huzalokként alkalmazott fonalak tartósak-e, és jól odaerősítette-e őket; győződjék meg arról, hogy a fonalak nem érintkeznek-e egymással, és így jelképesen nem "zárják-e rövidre" egymást! Változtassa meg a jelképes prizma helyzetét 90 fokkal! Ha így sincs válasz, forgassa el további 90 fokkal! 58.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
Az én készülékemben a jelképes telep néhány év alatt "kimerült", ami a valódi teleppel még nem történt volna
meg. Ismét működésre tudtam bírni a készüléket, miután újra rajzoltam tintával a telep jelképét, ezáltal újra "feltöltöttem", vagy "kicseréltem" a "kimerült" jelképes telepet. Utolsó próbálkozásként adja oda a készüléket egy ismerősének, és kérje meg, hogy'. végeztessen másokkal kísérleteket rajta anélkül, hogy ön tudná, hogy kik, mit és hol csinálnak! Érdekesek lehetnek az eredmények. Mennyire befolyásolja ön, a gép működését, ha egyáltalán van önnek hatása rá? És ha van, miért? Miért ne működne a jelképes Hieronymous-féle gép legalább néhány embemek, ha Önnek nem teszi meg? Jegyezze fel, hogy ki képes és ki nem választ kapni! Meg kell próbálni összefüggést keresni az egyén személyiségi és hangulati adataival. Nagyon új és szokatlan talajon szán tunk most. A jelképes Hieronyrnous-féle gépekkel kapcsolatban valójában nem tudjuk, hogy melyek a fontos paraméterek, vagy milyen mérések a fontosak. Ezért annyi adatot gyűjtsön, amennyit csak lehet! Valamilyen szervezetre vagy társaságra, talán számítógépes hálózatra lenne szükségünk, amivel össze lehetne gyűjteni az amatőr vizsgálók kísérleti eredményeit, és ki lehetne alakítani egy országos adatbázist a jelképes Hieronymous-féle gépekrő1... és e könyv többi, hihetetlen gondolatgépéről. De ön szervezze ezt meg, ne én. Ha én szervezném, akkor kezdettől fogva sántítana, mert azt mondhatnák, hogy azért hozom.. ezt össze, mert el akarom a könyvet adni. Tegye meg ön, én majd segítek!
Hipotézisek: Dr. T. Galen Hieronyrn_us, az eredeti Hieronymous-féle gép feltalálója kifejlesztett a készülékével kapcsolatban egy hipotézist, amely az "eloptikai sugárzás on" alapszik. Ezt megtárgyaltuk a Hieronymous-féle géppel foglalkozó fejezetben. A jelképes Hieronymous-féle gép gyönyörűen lerombolja az "eloptikai sugárzás" hipotézisét. Nincs a "sugár59.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
zásnak" olyan formája és nincs a világegyetemnek olyan aspektusa, amit jelenleg "sugárzásként" definiálunk, hogy azokat segítségül hívhatnánk annak megmagyarázására, hogy a jelképes jegyek és pótanyagok miért képesek olyan nyilvánvaló fizikai változást előidézni egy műanyag lemezben, hogy azt az ember megérezze. Amint azt már korábban említettük, a sugárzás egy élesen megfogalmazott entitás, amelynek meghatározott sajátságai és összefüggései vannak az energiával, ami viszont ide-oda alakulhat az energia különböző formává hővé, fénnyé stb. Hullámokat, sugárzásokat és részecskéket a jelképes Hieronymous-féle géppel kapcsolatos egyetlen hipotézisben sem lehet segítségül hívni. Occam borotvája gyorsan elrendezne minden olyan hipotézist, amely érzékelésen kívüli észlelésen, "mentális sugárzáson", "gondolathullámokon", vagy éppen szuggesztibilitáson alapul. Ha a Hieronymous-féle gép működése valóban megmagyarázható ezeknek a hipotetikus okoknak valamelyikével, akkor ez az első és él legnagyobb bizonyító erejű készülék, amit a parapszichológiai kutatásokban fel kellene használni. Ha ez az öntudatlan akarat, a telepátia vagy éppen a szuggesztibilitás miatt működik, akkor ez hatalmas eszköz a parapszichológiai kutatás számára, és azonnal meg kellene ragadni, és munkára kellene fogni. De nem teszik. Es elég idő eltelt, hogy az eredeti szabadalmi oltalom lejárjon. Mindkét típusú készülék részleteit világszerte több mint százezres példányszámú magazinban közölték. Dt. Hieronymous maga nem az a típusú feltaláló, aki találmánya valamennyi jogát fenn akarja magának tartani. A Hieronymous-géppel kapcsolatos első közleményben nyilvánosan engedélyt adott arra, hogy vizsgálók megépítsék a készülékét, és kísérletezzenek rajta. Ezért senki sem mentheti magát azzal, hogy (a) a készülék homályos, mert a közlemény, ha egyáltalán megjelent, magánlapban jelent meg, és nem terjedt el elég széles körben, vagy (b) a feltaláló túl szorosan védte a készüléket. Ez utóbbi olyan tényező, ami a komoly kutatókat visszatartotta attól, hogy hozzányúljanak, félve a feltaláló jogi ellenakcióitól. Ekét tényező közül egyik sem igaz. Egyik Hieronymous-féle gép működését sem lehet könnyen félredobni, és szemfényvesztésnek tekinteni. Túl sok ember kezében működött sikeresen. Mindkét típusú Hieronymous-féle készüléket megépítették és működtették olyan emberek, akiknek nem kellett mást tenniük, mint követni a magazinban kinyomtatott szavakat és illusztrációt. A Hieronymous-féle gépet elkészítették és használták középiskolás diákok, valamint csúcstechnológiával foglalkozó mérnökök (és néhány fizikus kutató is). Kétségtelen, hogy itt a világegyetem teljesen új és korábban nem gyanított aspektusával van dolgunk. Nem tudom, hogy mi az, és nem tudom önnek leírni. Mondhatok azonban néhány VFE-t (Vadul Feltételezett Elképzelést) ezzel kapcsolatban, merthogy valahol el kell kezdeni. Lehet, hogy nem lesz igazam. De az én VFE-n helyett esetleg valaki új hipotézissel áll elő, ez azonban' ellenőrizhető, vizsgálható hipotézis kell, hogy legyen. Az én elképzelésem adatokon alapszik. Mindkét Hieronymous-féle készülékkel kapcsolatban javaslatom az, hogy kiindulási pontunk legyen a következő: olyan készülékekkel van dolgunk, amelyek határozottan nem fizikai tudományos eszközök. A tiszta jelképek fizikai erejét fizikailag igazolni lehet, és ez megtörtént az előző fejezetben. A Hieronymous-féle gépet teljesen jelképes alapon meg lehet építeni és működtetni. Ezért ez nem fizikai tudományos készülék. Mi a tiszta szimbolika szintjén dolgozunk. A jelkép azért az, mert mi annak definiáljuk, és utána azt állítjuk róla, hogy bizonyos ereje (hatalma) van. Ez a tény, amit a Hieronymous-féle géppel ki lehet mutatni, teszi a jelképes rendszerek viselkedését, mint ezt a készüléket ist képessé arra, hogy szembeszálljon a fizika tudományának egyik alaptörvényével, amely azt állítja, hogy bármely tárgynak a világegyetemben ugyanazokat a sajátságokat kell mutatnia bármely két megfigyelő számára.
60.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Az, hogy ez az elv nem érvényes mindenre a világegyetemben, nem okoz nagy meglepetést az élettudományokkal foglalkozó kutatóknak. Általánosan elfogadott ugyanis, hogy nincs két organizmus, még azok között sem, amelyeknek azonos a genetikai anyaguk, amelyek ugyanazokat a sajátságokat mutatnák föl bármelyik két kutató számára. Az ilyen organizmus ok azonban statisztikailag nagyon nagy számban előre megjósolható módon tudnak viselkedni: populációként.
Következtetések: Kijelentem, hogy dr. T. Galen Hieronymous valóban feltalálta és működtette a valós világegyetemnek egy számunkra teljesen új elvét. Ezt meg lehet, és idővel meg is fogják vizsgálni, és bizonyítani fogják mint elméletet, talán. mint egy új általános törvényt. Kijelentem továbbá, hogy a kezdeti munkát gyakorlatilag nem hivatásos tudósok fogják elvégezni hivatásos érdeklődésből. Nagyon kevés hivatásos tudóst ismerek ugyanis - még a nagyon nyílt hozzáállásúak között is -, akik könnyen vállalkoznának ilyen vizsgálatokra, félve a szakmai nyomásától. Olyan amatőrökre vár az a feladat, mint ön vagy én, mert ebben a „prototudományban" nincsenek még hivatásos kutatók. , További következtetés: nem tudom, hogy mi ez az új Általános Dolog, és nem hiszem, hogy valaki is tudná. De bizonyosan kihívó, tréfás és izgató lesz kideríteni, " hogy mi működik közre benne.
61.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
KILENCEDIK FEJEZET A BŰVÖS KÍVÁNSÁGGÉP Általános leírás: A bűvös kívánsággép egy célszerűen megválasztott szabvány három tranzisztoros - közös-emitterű RC-csatolt hangfrekvencia-erősítőből és a bemenetnél két egyszerűlapos rézlemezből áll. Az egyik földelve van, a másik az erősítő nagy-impedanciájú bemenetéhez csatlakozik. A kimenetet egy egyszerű függőleges botantenna alkotja. A készülék 6 voltos telepről működik. A bűvös kívánsággép meg tudja gyorsítani bizonyos egyszerű organizmusok, például vírusok, baktériumok, gombák, növények és rovarok, illetve más alsóbbrendű állatok növekedését/ szaporodását, illetve elpusztulását. Amikor egy jelképes mintát - például egy növényt, mezőt, fát vagy személyt - ábrázoló fényképet helyeznek a készülék bemeneti két rézlapja közé, és az erősítőt bekapcsolják, a kísérletező erősen tudatosan gondol arra a változásra, amelynek megtörténését kívánja, vagy valamilyen kívánságra azzal a tárggyal kapcsolatban, amit a lemezek közé tett fénykép szimbolizál. A készülék képes volt arra, hogy (a) a Pennsylvaniai Földművelésügyi Minisztérium által az 1950-es években 90 parcellán végrehajtott kísérletben kártékony rovarok 90%-os elhullási arányát idézze elő; (b) ugyanezen intézmény által elvégeztetett kísérletekben zsizsik és más rovar 70%-os pusztulását érje el; (c) elpusztítson hernyókat egy olyan fán, amely a készüléktől 1200 mérföld távolságra volt; (d) csaknem valamennyi aknét eltüntesse egy serdülő lány arcáról; és (e) egy újszülött leány testéről nagyszámú szemölcsöt távolítson el. Lehet, hogy más kísérleteket is végeztek, más eredményeket is értek el, nekem azonban ezekkel a vizsgálatokkal kapcsolatban áll néhány dokumentáció a rendelkezésemre. . A készülék nyilvánvalóan nem támadja meg, nem károsítja az embert. Más szavakkal: ez nem gyilkos gép, nem ezért kerül e könyvben megemlítésre. Valószínűleg azonban a "bűvös kívánsággépek" -nek ahhoz a válfajához tartozik, amelyet nyilvánvalóan így is fel lehet használni. Ez nem fekete-afrikai varázslat, hanem valóban mágia abban az értelemben, ahogyan ezt a szót e könyvben használjuk. Történeti háttér: 1946-ban Henry Gross ezredes (Yale, 1906), aki egyben bankár és részvényes befektető, valamint abban az időben a pennsylvaniai állami újoncozási szolgálat vezetője is volt, kezdeményezte a munkát ezen a különleges gépen. Két másik úr, bizonyos Upton és Armstrong (mindketten Princeton Classben születtek 1905-ben) segédkeztek neki ebben. E két férfiről további adatot nem sikerült megtudnom. A munka akkor kezdődött, amikor 1946-ban két hónapon belül mind Upton, mind Armstrong felesége rákban meghalt. A három férfi ekkor elhatározta, hogy ha a tudományos ismeretek alapján semmi sem tudta az asszonyok életét megmenteni, akkor meg próbálkoznak atudományon kívüli dolgokkal. Elképzelésüket hobbiból, nem pénzszerzés céljából akarták megvalósítani, és munkájukat így is végezték. E tekintetben tiszta amatőrök voltak. A pennsylvaniai kísérleteket az 1950-es évek elején hajtották végre. .
62.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
Tapasztalatok: A bűvös kívánsággépről ifjabb John W. Campbell privát közléséből értesültem 1956. június 22-én. Nyilvánvaló, hogy Campbell cikke a Hieronymous-féle gépről sok olyan em ber érdeklődését felkeltette, akik hasonló gépeken dolgoztak, illetve ilyenekkel tapasztalataik voltak. Mivel ez olyan egyszerű készülék volt (akárcsak a jelépes Hieronymous-féle gép), készítettem egyet. Legidősebb gyermekem, Constance akkoriban ég nem volt hároméves, és tele volt szemölcsökkel. A szemölcsöket a sok, különféle vírus egyike okozta. Mi pedig egyre jobban aggódtunk, mert a szemölcsök szaporodtak, és rossz helyen helyezkedtek el. A gyógyszeres k ezelésében olyan beavatkozások is szerepeltek, mint például a szemölcsök közvetlen ecsetelése arzénsavval, ami egy kisgyermek esetén nekem felettébb veszélyesnek tűnt. A leányom fényképét a bűvös kívánsággépem bemeneti lemezei közé helyeztem, bekapcsoltam a telepet, és tudatosan erősen arra gondoltam, hogy tűnjenek el a szemölcsök, pusztuljanak el azok a vírusok, amelyek mindezek okozói, és milyen szép lesz majd a gyermekem szemölcsök nélkül. A kívánságkészüléket folyamatosan bekapcsolva tartottam, mert a következő napokban rendszeresen gondoltam rá és a szemölcsökre. Az eredmény ijesztő volt. Három napon belül jelentősen megfogyatkoztak a szemölcsök, sőt azok is eltűntek, amelyek az orrlyukaiban kezdtek kifejlődni. Négy hét múlva teljesen szemölcsmentes volt, és azóta sem fordult elő hasonló rajta. A kívánsággépemet ezután szétszereltem, mert féltem, hogy mit, fogok vele majd csinálni. Életemnek ebben a szakaszában úgy éreztem, hogy ez a jelenség túl sok olyan személyes erőt kötött le, amit nem értettem, és úgy éreztem, később ez esetleg ellenőrizhetetlenné válik. Titokban mindannyian tudjuk, hogy micsoda impulzív vadállat rejtőzik bennünk Valóban, a nevelésünk, oktatásunk legnagyobbrészt arra irányul, hogy ezt a vadállat9t agyunk mélyén az értelem ketrecébe zárva tartsuk.. És kérem, dobjuk el a ketrec kulcsát! A gép tehát hamisítatlanul és leplezetlenül varázslatos volt, a következményei pedig messze túlmutattak a keresőpálcák vagy a Hieronymous-féle gép távoli hatásain, amelyek ezzel összehasonlítva csak afféle szalonjátékszerek voltak Az azóta eltelt évek alatt megtanultam, hogy az ilyen készülékeket (amilyenből pedig sok van) a legtöbb ember biztonsággal tudja használni, mert beépített "árammegszakítónk" vagy "érzelmi biztosítékunk" van, amely megakadályozza, hogy az efféle eszközöket a pusztítás céljára használjuk fel. Azonkívül megtanítottak bennünket arra, hogyan bánjunk velük, és arra is, hogy milyen szörnyű következményekkel számolhatnak azok, akik nem ennek megfelelően viselkednek. Mindezeken túl vannak adataink, amelyek azt mutatják, hogy az ilyen gépek csak egészen egyszerű élő szervezetekre hatnak, amelyek teljesen előreprogramozott vagy ösztönös alapon működnek. Az ilyen organizmusok úgy viselkednek, mint a visszacsatolás nélküli rendszerek, amelyeket csak lineárisan programoztak be. Ha a programozás megszakad, a rendszer megáll. Nem úgy működnek, mint az ember, amely képes hatálytalanítani az ösztöneit, és meg is teszi azt magasabb rendű gondolkodással. . Bizonytalankodtam - két dolog miatt is -, hogy bevegyem-e ezt a gépet a könyvbe: (a) valószínűleg ez a legkegyetlenebb és leglehetetlenebb az összes hihetetlen gép közül, amivel eddig találkoztam. Egyike azon 63. .
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
készülékeknek is, amelyeket rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen, kézből elutasítani, vagy kimagyarázni, illetve ésszerű hipotézist állítani fel arról, hogyan és miért működnek, hiszen tényleg működnek. (b) Fogalmam sincs, miért és hogyan teszik ezt. És itt van az a súlyos kérdés is, hogy a hatékonyságra vonatkozó megszorítások (korlátozások) teljesek-e és igazak-e. Már csak e két tényező miatt is szükséges, hogy az amatőr vizsgálók hozzájussanak ezekhez az információkhoz, és talán néhány további kísérlet tisztázni fogja a helyzetet.
Utasítások az elkészítéshez: Amint már említettem, ez a készülék egy teljesen tranzisztorizált hangfrekvenciás erősítő. Lehet, hogy működtetető lenne a jelképek szintjén is, más készülékekhez, például a Hieronymous-féle géphez hasonlóan. Az alábbi utasítások azonban csak a fizikai rész egységekre vonatkoznak. Egy alkalmas tranzisztorizált erősítő kapcsolási rajza látható a 9-1. ábrán. Az egyes alkatrészek értékadatai az ábráról leolvashatók. Minden része boltban kapható. Az erősítőt meg lehet építeni egy közönséges bakelitlapra, majd a szükséges telepet és antennát is rászerelve egy elektronikusalkatrész-dobozba zárhatjuk. A két bemeneti fémlapot a legtöbb hobbiboltból beszerezhetjük. Bár az eredeti készülék elkészítéséhez én rézlemezeket használtam fel, bármilyen elektromos vezetőből gyártott lap megfelel. Alumínium- és sárgaréz lemezek a legtöbb hobbiboltban kaphatók. Az antenna egy egyszerű összecsukható botantenna, amit le lehet venni egy elromlott hordozható tranzisztoros rádiókészülékről vagy hordozható rádió adó-vevő készülékről. Egy merev drótdarab szintén megfelel antennaként.
Használati utasítás: A használati utasítások ugyanolyan megtévesztően egyszerűek, mint a készülék megépítéséhez adott tanácsok. Ahhoz, hogy hatékonyan működjön, a készüléknek valamilyen bemenő mintára van szüksége, amely mint jelkép, közvetlen kapcsolatban áll azzal a tárggyal, amit a kísérletező meg akar változtatni. Például egy kártékony rovarokkal megfertőzött fa vagy mező fényképét fel lehet e célra használni. Egy lehullott levél, vagy egy darab papír, amelyen a kérdéses személy egy csepp beszáradt vére van, szintén megfelel. A gép működését befolyásoló (meghatározó) egyetlen tényező - úgy látszik - a közvetlen oki kapcsolat a gép és a személy között: például a fénysugarak a fáról a negatív filmre esnek, megváltoztatva ezzel a negatív film kémiai összetételét. Helyezze a minta fényképét a két bemeneti lemez közé! Kapcsolja be az erősítőt! Kívánjon valamit! Hagyja az erősítőt bekapcsolva! Rendszeresen gondoljon a kívánságára
64.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
vagy a kívánt hatásra! Amint az az ilyen típusú készülékekre jellemző, a távolság a működését nem befolyásolja - vagyis nem számít, mekkora a távolság a gép és az aktuális személy, vagy a gép és a működtetője között.
Kísérletek: Ha valaha volt kísérletezésre melegen ajánlható gondolatgép, akkor ez az. Annak idején nem voltam képes a Pennsylvaniai Földművelésügyi Minisztérium által az 1950-es évek elején végrehajtott kísérlet eredményeit megismételni. Akkor az 139 állam nyugati részén lévő 90 kísérleti telepen irtották ki a kártékony rovarokat, miközben a készülék az ország keleti részén volt. Lehet, hogy az eredmények ott szunnyadnak valamelyik irattárban, talán már évekkel ezelőtt kihajították őket, mert minden épeszű kutató tudja, hogy egy ilyen gép nem működhet, és az eredményeket valahogyan hamisították. Számos jól megfogalmazott kísérlet kínálkozik, amit középiskolai szinte_, egyszerűen és könnyen elvégezhetnek amatőr kutatók. Az egyik legkönnyebb kísérletben közönséges kenyérpenészt kell számozott Petri-csészékbe tenni. A kísérletező erősen gondoljon arra, hogy egy adott számmal jelzett Petri-esészében lévő penész növekedése/ szaporodása csökkenjen. Ennek a mintának a fényképét a készülék bemeneti lemezei közé kell helyezni. A készülék bárhol állhat, a kísérlet alatt azonban valamennyi Petricsészét együtt kell tartani, ugyanabban a környezetben. A kenyérpenész-minták növekedését az egyes Petricsészékben megtekintés alapján lehet meghatározni, és az eredményeket természetesen fel kell jegyezni. Egy másik kenyérpenész-növekedési kísérletet úgy lehet végrehajtani, hogy a penészmintákkal más személy foglalkozik, mint aki a készüléket kezeli. Utóbbi nem ismeri annak a Petri-csészének a számozását, amelynek a fényképét a bemeneti lemezek közé helyezi, ő egyszerűen csak azt kívánja, hogy ennek a fényképnek a tárgya megváltozzék. Kísérleti organizmusként felhasználhatók baktériumok, rovarok és növények. Van ennek a készüléknek valamilyen hatása a babcsíra növekedésére, mint a piramiskísérletben? Ha a kísérlet pozitív eredménnyel zárul, nem kell ismételni. A készülék ezúttal egy félreeső helyen legyen. Így ellenőrizni lehet azt az állítást, hogy a távolság a kísérlet eredményét nem befolyásolja. A pennsylvaniai kísérletet sok vizsgálónak kellene megismételni. Válasszon ki egy rovarokkal vagy 65.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
gombákkal fertőzött fát vagy mezőt! Fényképezze le, és tegye a fényképet a bemeneti lemezek közé! Egy független megfigyelő észlelje és jegyezze fel, mi történik a kísérleti fán vagy mezőn! Kontrollként hasonlóképpen fertőzött fa vagy mező szolgáljon, amelynek elhelyezkedését és állapotát a kísérletező egyáltalán nem ismeri. Ezek és más kísérletek egyszerűek és olcsók, könnyen végrehajthatók, könnyen ellenőrizhetők, és könnyen értékelhetők. Nagyon valószínűtlen, hogy hivatásos kutatóilyet elvégezzen, de ha van ilyen, ugyanolyan valószínű, hogy negatív eredményeket fog kapni. Ezért szükséges és kívánatos, hogy ezeket a kísérleteket amatőrök végezzék el, akiket csak a kíváncsiság hajt, vagy égnek a vágytól, hogy bebizonyítsák, a szerző színtiszta, gyakorló őrült. (Utóbbi indíték késztetett annak idején engem is arra, hogy az egészhez hozzákezdjek, elsősorban, mert tudtam, hogy ennek csalárd megtévesztésnek kell lennie, és olyan könnyen és olcsón lehetett a kísérletet az álláspontom bizonyítására elvégezni.)
Mi van, ha nem működik? Ha az Ön bűvös kívánsággépe nem működik, annak számos oka lehet: 1. Nem jól készítette el, vagy valamit nem jól csinál, amikor megpróbálja működtetni. Amint a régi mondás tanácsolja: "Ha elsőre nem sikerül valami, próbálja meg újra elolvasni az utasításokat!" 2. Rossz valamelyik tranzisztor, alkatrész, forrasztási pont stb. a készülékben, ami zavar valamit a Hieronymous-féle gépben, és valószínűleg a kívánsággépben is: megszakadt a kapcsolat a rendszerben. 3. Ön túlságosan türelmetlen. Szánjon néhány hetes időt rá! Róma sem egy nap alatt égett le... 4. Az ön személyes árammegszakítója nagyon alacsonyra van állítva, és így nem képes ilyen készüléket működtetni, bárhogy próbálkozzék is. ön valahogyan saját magát gátolja. Próbáltassa meg valaki mással! 5. Tudat alatt azt hiszi, hogy ez varázslat, és nem működhet, vagy fél, hogy felfedezik önt, és égni fog, mint boszorkány a máglyán. Ne feledkezzék meg kulturális programozásunk erőteljes hatásáról! Mivel senki sem tudja, hogy itt alapvetően mi történik, lehet, hogy a felsorolt okok közül egyik sem helytálló. Lehet, hogy ennek éppen egy "nem vagyok képes működtetni" időszaka van. Ugyanakkor rnások tudják és sikerül nekik.
Hipotézisek: Nagyszámú hipotézist lehet föláll tani, hogy a bűvös kívánsággép és e készülékcsoport áltaban miért működik. De jelenleg teljesen lehetetlen ármelyik hipotézist eredményesen megvizsgálni, mert nem tudunk olyan hipotézist felmutatni, ami a tudományból már ismert dolgokon alapulna. A kereső-(varázs-)pálcák esetén fel lehetett tételezni valamilyen információátadást a tárgytól a keresőhöz, ami olyan változást idézhet elő, hogy ennek következtében a pálca megmozdul. Ilyen itt nincs. Az ingát és az energiakereket meg lehet magyarázni olyan hipotézissel, amelyben az elektrodinamika jól ismert elvei szerepelnek, valamint azzal, hogy az emberek képesek testük elektromos sajátságait akaratlagosan megváltoztatni. ilyen itt nincs. A piramis hatása értelmezhető rendkívül gyenge elektromágneses aktivitás, a piramis alak rezonáló sajátságai, valamint annak alapján, hogy a kristályos anyagokban uralkodó molekuláris kötések befolyásolásához nagyon kis energiaszintekre van szükség. De úgy látszik, hogy ezek közül egyik sem áll a kívánsággépre. A Hieronymous-féle gép működésével kapcsolatban az "eloptikai sugárzás" fogalmát vetették föl. A tisztán jelképes Hieronymous-féle készülék működése azonban minden "eloptikai sugárzás" -hipotézist érvénytelenített. A "sugárzás" alapfogalma magában foglalja a "távolság" fogalmát is. A "távolság"-nak pedig alig, vagy egyáltalán nincs hatása a kívánsággép működésére vagy hatékonyságára. A sugárzás fogalmát tehát itt nem lehet felhasználni. akárcsak a jelképes Hieronyrnous-féle gép esetén, kezdünk teljes ismeretlen világba átcsúszni. Ellentétben a korábbi készülékekkel, a jelképes Hieronymous-féle gép és a kívánsággép esetén 66.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
nyilvánvalóan olyan jelenségekkel van dolgunk, amelyek kívül esnek tudásunk horizontján. Lehet, hogy évtizedekig, talán egy évszázadig nem fogunk tudni rájuk semmilyen hipotézist felállítani. De ha senki nem kezdi keresni, nem is fogunk, és így talán örökre megfosztjuk magunkat a világegyetemmel kapcsolatos fontos információktól, amelyek az emberiség óriási hasznára válhatnának. Nem lehet olyan ésszerű hipotézist megfogalmazni, amely akár csak halvány magyarázatot adna a kívánsággéppel kapcsolatos kísérleti adatokra és közölt jelenségekre. Miért nem számít a kívánsággép működésében a távolság, amikor a világegyetem bármely más aspektusában a távolság valóban az elsődleges dimenzió? Miért működik a kívánság gép csak a szerves élet szintjén és csak az akarat nélküli organizmusokon, amelyek nem képesek ösztönös, genetikus programozottságukat hatálytalanítani? A legkönnyebben kivezető út az Ostrich-syndroma: ez szemfényvesztés. Akkor, kérem, magyarázza meg, mi történt azokkal a rovarokkal a pennsylvaniai mezőkön..., annak a tizenévesnek az aknéjával.:.., csecsemő leányom szemölcseivel! Egybeesés, mondja ön? Ha csupán, egybeesések voltak, akkor valóban véletlenek voltak. Es ha a gép valahogyan befolyásolta ezeket az egybeeséseket vagy azok valószínűség' ? Akkor a környezet szempontjából kedvezőbb volt, int a rovarölőszerek, és sokkal hatásosabb, mint arzénsav! És ha ezekben az esetekben a valószínűség}? befolyásolta, hogyan és miért hat így, és miért tenném hasonlóan Las Vegasban és Atlantic City ben? Valaki azt mondhatná: egyszerűen úgy működik, hogy fokozza a szuggesztibilitást. Ha ez így lenne, akkor ezek az adatok rendkívül hasznosak lennének a pszichológia és a psziciátria számára, hiszen ez a hatás felülmúlná a hipnózisé és a tudatot befolyásoló gyógyszerekét. És a Madison Avenue már régen lecsapott volna rá... Ha azt mondjuk, hogy azért működik, mert a kísérletező személy hisz ebben, ez nem magyarázat, és nem tekinthető hipotezisnek sem. Ez csak annyit jelent, hogy elfogadjuk a működését, és ez lehet az oka. Miért működik csak akkor, ha a kísérletező hiszi, hogy azt teszi? Ahogy a világegyetem többi részét ismerjük, ennek nem lenne szabad megtörténnie. Ez a tudományos megismerés gyökereit támadja. Lehet, hogy különben mindennel ugyanúgy vagyunk.
Következtetések: Vonakodva jutottunk el az alábbi következtetésekhez a máig összegyűjtött adatok alapján: 1. A bűvös kívánsággép működik. 2. Csak olyan élő szervezetekre hat, amelyeknek az idegrendszere nem elég fejlett ahhoz, hogy akaratlagos tevékenység is működtesse. 3. A távolság - úgy tűnik - nem tényező a hatásosságban. 4. A jelenlegi tudományos ismereteink szerint semmivel sem lehet alátámasztani olyan hipotézist, hogy miért működik. 5. Folyamatos kísérletezései talán megismerhetjük, hogy miért működik. 6. Folytatnunk kell a kísérletezést.
TIZEDIK FEJEZET
UTÓIRAT Minden egyes Készüléket a gondolatgépek különleges osztályának vagy típusát egy-egy példányaként mutattam be. Lehet, hogy ön másokat ismer. Igyekeztem nemcsak azoknak a gépeknek a megvitatására szorítkozni, amelyeket magam megépítettem és 67.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
kipróbáltam, hanem olyanokat is ismertettem, amelyeket bárki elkészíthet, aki utasításokat olvasni és követni tud. Egyik gép sem igényel személyes útmutatást vagy különleges elő gyakorlatokat. Ez a megközelítés fémjelzi a tudományos kutatást, szemben a misztikával, ahol a tevékenykedőt (kísérletezőt) egy beavatottnak személyesen kell megtanítani. Ezért nem tárgyaltam meg olyan bizarr és csodálatos gépet, mint a Drown-, illetve a De La Warr-féle készülék. A beszámolók szerint, nyilvánvalóan mindkettő működik. Azonban egyiket sem láttam, nem készítettem el, és nem próbáltam ki. Azonkívül mindkettő használatához szakértői felkészítésre van szükség. Nem mindenki tudja működtetni a használati utasítás elolvasása után. Nem azért hagytam ki, mert az Amerikai Orvosegyesület szemfényvesztésnek minősítette azokat. Nincs, aminek alapján eldöntsem, vajon e gépek reálisak vagy hamisak. Azonban az a tény, hogy valamit egy szakértő lefitymált, nem volt, ma sem az, és a jövőben sem lesz elég ok ahhoz, hogy én is semmibe vegyem. A szakértő egy másik ember, akárcsak ön vagy én. Akit szakértőnek mondanak, csupán sok tapasztalatot szerzett, amire azután féltékenyen vigyáznia kell, mert ez az egyetlen támasza. Egy.. "szakértővel" így kell bánni: hallgassa meg őt, hogy ön is megszerezze azt az előnyt, amit a tapasztalata nyújt! Meg fogja mondani önnek, mit lehet csinálni, és azt kétségtelenül lehet. Ha valamire azt mondja, hogy nem lehet megtenni, próbálja meg végrehajtani másként! Amint olyan dolgokról kezd nagyképűsködni, amelyek kívül esnek tapasztalatai körén, nem arat több sikert, mint ön vagy én. Én nem állítom magamról, hogy bármiben szakértő lennék. Még tanulok. Amatőr vagyok, és büszke vagyok erre. Ha több amatőr tudós lenne, talán a tudomány is gyorsabban haladna előre. Egyes olvasók úgy érezhetik, hogy néhány furcsa gépet ismertettem e könyvben, amik szerintük misztikusak, és a kapott eredmények rendkívül szubjektívak. Megnyugtathatom őket, hogy sok készülék tárgyalásától magam is eltekintettem, mert ezeket nem lehetett megérteni, vagy kérdéses fizikai válaszokat adtak. Bizonyára észrevette, hogy a bemutatott nyolc furcsa gépnek van néhány közös sajátsága: 1. Annak fényében, amit a világegyetemről tanultunk, ezeknek a gépeknek nem lenne szabad működni. Ezzel szemben számos ember kezében bemutatható és megismételhető módon működnek. Bosszantók ám ezek a készülékek, mert egyeseknek jól és megbízhatóan dolgoznak, másoknak nem. Bizonyos napokon még a beavatottaknak sem hajlandók engedelmeskedni. 2. A gépek az írott utasítások alapján megépíthetők és üzemeltethetők, s ehhez nincs szükség személyes kapcsolatra a feltalálóval vagy más érdekelttel. 3. Elég nagy százalékban reprodukálható eredményt adnak arra, hogy a véletlen feltehetőleg nem fogja befolyásolni az eredményeket, vagy nem játszik azokban szerepet. 4. Nincs elfogadott elmélet, amely megmagyarázná, hogy a kész" ékek miért működnek. Némelyiknél pedig semmilyen hipotézis sincs azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán miért é hogyan működik. Ez azonban nem akadályozza meg hogy működjék. 5. A tudományos kutatók hivatásos társadalma nem veszi figyelembe ezeket a gépeket. A legtöbb kutató szemfényvesztésnek tartja őket, de annyi időt sohasem szánnak rá, hogy ugyanolyan szigorral és körültekintéssel megvizsgálják, mint amilyennel a saját érdeklődési területüket kutatják. 6. Mivel e gépek működésének oka ismeretlen, legyenek azok vizsgálódásainak törvényes célpontjai, akik az emberi tudás horizontját tágítani szeretnék, és a világegyetem megismerését kívánják elősegíteni. 7. A gépek valamilyen hasznos dolgot csinálnak, s azt ugyanolyan jól végzik, mint azok a készülékek, amelyeknek a működését többé-kevésbé ismerjük és megértjük. A geológiai műszerek segíthetnek például abban, hogy a föld alatti vízkészletek helyét megtaláljuk. Mégis évszázadokon át varázsvesszőket használtak és alkalmaznak világszerte ma is. A borotvapengét meg lehet élesíteni. fenőkővel és borotvaszíjjal. A tömegspektrográf nemcsak az elemek minőségét állapítja meg egy ötvözetmintában, hanem mennyiségi adatokat is szolgáltat azokról. De most nem a használhatóságról van szó. A kellemetlen kérdés az: "Tulajdonképpen miért működnek ezek az átkozott dolgok?" A könyvemben az alaptézisem az volt, hogy nem tudjuk, miért működnek, ha működnek, mit csinálnak, ha csinálnak, de ha valamit tesznek, akkor azt valóban teszi! Ezért komolyan próbáljuk meg kideríteni, miért! És ha nem ez az alapvető célja a legitim kutatásoknak, akkor mi? Kérem, jegyezzék meg, én nem 68.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
népszerűsítek, nem támogatok semmilyen hitbeli doktrinát vagy kultikus gyakorlatot egyetlen megtárgyalt géppel kapcsolatban sem. Egyes vallási szekták és "szellemexpanzióval foglalkozó tudományok" egyiketmásikat felhasználták céljaikra. Némelyik olvasó egyik vagy másik furcsa gépben talán felismeri azokat a kedvenc eszközöket vagy játékokat, amelyeket az ilyen csoportok alkalmaznak. Nos? Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen eszközöket ne vizsgálják, különösen, ha azok működnek. Elhagyva a kultikus kapcsolatot, továbbra is áll a kritikus kérdés: működik vagy nem? És ha igen, miért? En nem a kígyóháj modem technológiai megfelelőjét árulom. Csak igyekszem ezeket a furcsa masinákat nyilvánosságra hozni, ahol kutató elmék tanulhatnak belőlük. A hitnek egyáltalán semmi dolga az e könyvben említett készülékek működésével. Nem mondom, hogy ön semmiben se higgyen. Abban hinnie kell, hogy ezek a gépek a tudomány szabályai szerint megvizsgálhatók, és magyarázatuk nincs ellentétben a világegyetem többi részével. Mivel az itt leírt utasítások alapján bárki elkészítheti és kipróbálhatja ezeket a szerkentyűket, senki sem mondhatja rájuk, hogy szemfényvesztés, és működésük szuggesztibilitáson vagy csaláson alapul. Ha ezek a szuggesztibilitás alapján működnek, akkor valami hasznuk lehetne a pszichológia számára, mert a szuggesztibilitás nem személyes érintkezéssel, hanem távolból, a papírra írt jelképek - e könyv - által közvetítődik. És ha valóban ez a helyzet, és "ha a szuggesztibilitás az oka annak, hogy e gépek működnek, akkor arra szeretnénk rájönni, hogy miért működnek ilyen távolról, irányított szuggesztibilitás útján! E könyv megírásából semmi más hasznom nincs, mint a könyv eladási árának egy bizonyos százaléka, amit royaltynak neveznek. Egy könyv royaltyja ritkán teszi a szerzőjét gazdaggá. Ha az lett volna a célom, hogy egymillió dollárt keressek, egészen másként közelítettem volna a témához. Sokkal szenzációhajhászabb stílusban és módon. Ezzel szemben amennyire csak tudtam, igyekeztem tárgyilagosan közölni a tényeket. Másrészt van vesztenivalóm is e könyv megírásával. Az alatt a több mint negyven év alatt, amióta írok, jó hírnévre tettem szert. Szavahihetőnek, józan és gondos, körültekintő kutatónak tartottak mindig. Sohasem fogadtam el, sohasem támogattam szélsőséges nézeteket, okokat, kivéve azokat, amelyeket tökéletesen jól ismertem, és tudtam róluk, hogy a tudomány és a technológia lehetőségein belül vannak: például hogy el lehet jutni a Holdra, vagy hogy a világűrt iparilag hasznosítani lehet. Nem szeretném ezt a kemény munkával megszerzett és eddig gondosan megőrzött jó hírnevet most tönkretenni. A lehetőség, hogy könyvemmel így járhatok, valójában az írás egész ideje alatt nyugtalanított. Ez az oka annak, hogy csakis olyan furcsa gépet ismertettem könyvemben, amelynek megépítésével és működésével kapcsolatban személyes tapasztalataim vannak. Tudományos képzettségem állandóan arra ösztökél, hogy az általam észlelt, majd lektoráltatott és kritikának alávetett jelenségekről nyilvánosan számoljak be. Csak az a probléma, hogy bár sok a tudós a világon, csak néhánynak van némi tapasztalata ilyen furcsa gépekkel, és így csak kevesen tudnak véleményt mondani róluk. Így olyan szakértők kritikájának teszem ki magam, akik nem szakértők, de annak hiszik magukat. Korlátozott ismereteink saját magunkról és a világunkról az elmúlt öt évszázad alatt gyűltek össze. A 18. században az elektromosság és a mágnesesség misztikus jelenség volt. A múltban kigúnyoltak és kinevettek olyan dolgokat, amiket ma elfogadunk. 1807-ben Thomas Jefferson, aki akkor az Amerikai Filozófiai Társaság elnöke volt, a következő mondattal reagált két connecticuti csillagásznak egy meteorit felfedezéséről szóló beszámolójára: "Könnyebben elhiszem, hogy két yankee professzor hazudik, mint hogy kövek potyognak az égből" Mindazt, ami most a 20. század tudománya, a 19. században, kinevették. Lord Kelvin, az elismert fizikus és a Brit Királyi Társaság volt elnöke 1900-ban azt állította, hogy az "X-sugár (mai nevén röntgensugár) kacsa". Valószínűleg nem várhatunk mást elismert 20. századi tudósainktól sem, amikor olyan jelenségekkel szembesülnek, amelyek már a 21. századot jelképezik. Hosszan tanulmányozva a tudomány és a technológia történetét, az a meggyőződésem, hogy e furcsa gépek között nyugszik a 21. század tudományának és technológiájának alapja. Még mindig túl sokan tevékenykednek a materializmus elavult filozófiája szellemében, amit a 19. században fejlesztettek ki, és túl sokáig uralkodott a 20. században. A materializmus egyik hitvallása, hogy mindent tudunk, amit meg kell ismernünk a világról. De maga a tudományos kutatás bizonyítja mindennap, hogy ez az állítás helytelen. , 69.
G. Harry Stine
A mozgató gondolat
A tudomány nem statikus, állandó tömeg. Állandóan gyarapodik. Ez az irány dollármilliónyi támogatás és ösztöndíjak nélkül fejlődhet. Az amatőrök égisze alatt haladhat előre. Kell is haladnia. Néhány hivatásos kutató azonban fel fog bőszíteni, mert attól félnek, hogy kétkedésük ellenére mégis kiderülhet valami ezekből a vizsgálatokból Harry Swartzburg, a Radio Corporation of America mérnöke mondta: „A tudomány hitele az, hogy jósolni tud." Rendben van, lehet, hogy azok a proto tudományok, amelyekről beszélünk, nincsenek ettől olyan messzire. De eljutnak oda. Én ma csak egy könyvet írhatok furcsa, meg nem magyarázott gépekről, amiket ön és sok ezer hasonló olvasó elkészíthet és megvizsgálhat. Ez a kezdet. És ez az első lépés a tudomány bármilyen új, lehetséges területére. Minden tudományos terület felkutatása ilyen megmagyarázatlan jelenségekkel kezdődik, mint amilyeneket a furcsa gépekkel kapcsolatban megvitattunk. A mozgás (dinamika) alaptörvényétől kezdve az atommag szerkezetének és a kozmológiának a modem elméletéig, minden haladást azoknak a munkálkodása indított el, akiknek a kíváncsiságát valamilyen furcsa és talán éppen véletlen vagy előre nem látott jelenség ragadta meg. akis hittek abban, hogy egy jelenségnek oka van, és azt meg lehet ismerni. Ez az, amiért ezek és a hasonló furcsa készülékek működnek, és ezt fel lehet, illetve fel fogják deríteni. E folyamat során a tudomány és az ismeretek új és nem várt területeit fogják feltárni. Lehet, hogy éppen a könyv egyik olvasója lesz az, aki ezt megteszi. Ha felébresztettem az érdeklődésüket, és vizsgálni kezdik az itt leírt valamelyik hihetetlen masinát, elértem, amit akartam. Álljon itt azonban néhány figyelmeztető szó azoknak, akik lelkesen kísérletezni kezdenek ezekkel a szerkentyűkkel, és azoknak, akik majd követik őket. Kérem, ne írjanak nekem, részleteket kérve arról, hogy készítsék el és működtessék az ebben a könyvben leírt gépeket! Mindent leírtam, amit tudtam amikor dolgozni kezdtem velük, és ez minden, amit önnek tudnia kell ahhoz, hogy hozzákezdhessen. Lapozzon vissza, és olvassa el gondosan újra! „Ha elsőre nem sikerül, olvassa el újra az utasításokat!" És ne kérjen számon rajtam dolgokat. Én ugyanolyan amatőr vagyok, mint ön. Mindannyian azok vagyunk. Engem nem furcsa gépek vizsgálatáért fizetnek. Az eladásuk sem az én dolgom, nem nekem kell a vevőket boldoggá tenni. Ezek egyszerű és biztonságos gépek ahhoz, hogy ön képes legyen és megpróbáljon néhány kísérletet elvégezni velük. Ne panaszkodjék nekem, ha valami nem megy, hiszen ezek közül még a legbonyolultabb masinára is alig kellett költenie valamit, és csak néhány órányi időt pazarolt el velük. Mit várt? Megmondtam a kezdetén: lehet, hogy nem fog működni, de ugyanakkor jó esélye volt arra, hogy fog, mert nekem működött. Az egyetlen ígéret, amihez az egész könyvön át tartottam magam, hogy talán szórakoztató lesz. Viszont remélem, hogy közben megismert valamit a tudományból, megtudott valamit a tudományos kutatásról és a tudományos kísérletek végrehajtásáról. És talán valamit abból is megérzett, hogy milyen mérhetetlenül keveset tudunk a világegyetemről. Ne írjon nekem lelkesen olyan masinákról, amiket valaki más talált fel és csodákat művel, ha saját maga nem építette meg, nem próbálta ki, és nem erősítette meg az eredményeket anélkül, hogy személyes kapcsolatba lépett volna a feltalálóval! Ne írjon nekem arról a csodálatos gépről, amit ön fedezett föl, és amit több ezer emberen kipróbált, és ön személyesen tanított meg sok száz embert a működésére! Sajnálom, ez nem számít. A világ tele van csodamasinákkal, amelyek nem akarnak és nem is működnek a feltalálón kívül mások kezében. (Én is sok száz ilyet láttam.) Ha ön azonban feltalált egy furcsa gépet, leírta azt, a leírást és a kísérleti eredményeket leközölték, mások megépítették és működtették a leírás alapján anélkül, hogy Önnel személyes kapcsolatot vettek volna föl, és Ön kapott beszámolókat arról, hogy működik, boldogan fogom a levelét olvasni. Ugyanez áll arra, ha Ön valaki másnak az írásos utasításai alapján egy furcsa gépet készített, és az működött. A teljesen független igazolás a döntő. Ne panaszolja el nekem, hogy nem talál kiadót a műve közlésére! Keressen csak tovább! Még a hírnevére olyan kényes New York-i Tudományos Akadémia is közölt néhány furcsa, szokatlan cikket kívülállóktól. Nem minden tudományos szervezet olyan dohos és fennkölt, mint ahonnan ön az elutasító választ kapta. Számos jó 70.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
és becsületes kutató van. És számos hely van a munkája közlésére is. Lehet, hogy nem azért utasítják el rendszeresen, ami az írása tárgya, hanem azért, ahogyan azt leírta. Szkeptikus vagyok, különben nem kezdtem volna egyharmad évszázada furcsa gépekkel foglalkozni. És ön is jól teszi, ha szintén kétkedik, hadd emelkedjék fel a valóság durva keze,. és sújtson a féltve őrzött hitek közepébe. Ne csak olvasson ezekről és más furcsa gépekről, utána szkeptikusan elutasítva azokat! Készítse is el, és próbálja is ki őket! Azután és csak azután van joga ahhoz, hogy véleményt alkosson, de csak arról, amit saját maga kipróbált, de azokról nem, amiket nem épített meg, és nem próbált ki. Ne törődjék a szakértőkkel! Ok csak azt mondják, hogy mit lehet csinálni. önön múlik, hogy haladjon, és mindent megtegyen, ami megtehető. Sohasem fogja megtudni, ha nem próbálja. Ne feledje, hogy a tudomány és a technológia történetét a szakértők fennkölt főpapi kijelentéseivel szórták tele. "A csírák elmélete nevetséges fikció" - mondta Pierre Pochet, az élettan professzora Toulouse-ban, amikor meghallotta Louis Pasteur elméletét a fertőző betegségekről. Pasteur krisztallográfus volt, nem orvos. Mások még arra sem voltak hajlandók, hogy megnézzék az adatait. "A has, a mellkas és az agy örökre rejtve marad a tudósok és a sebészi beavatkozások előtt" - jelentette ki Sir John Eric Erichsen 1837-beni később ő lett Viktória királynő orvosa. A leghíresebb „szakértői kijelentés" Charles H. Cuelltől, az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalának biztosától származik,. aki arra ösztönözte William McKinley elnököt 1899-ben, hogy szüntesse meg a Szabadalmi Hivatalt, ezzel az indokolással: "Már mindent felfedeztek, amit fel lehet fedezni." Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni a szakértők ennek a könyvnek a furcsa gépeihez. Őszintén szólva, nem várok mást, mint amit a múltban mondtak. Mindegy, hogy mit mondanak, sok jelenség magyarázat nélkül marad. Az innovációt olyan embereknek köszönhetjük, akik látják e jelenségek között az összefüggéseket, amiket mások nem vettek észre vagy elutasítottak. Az ilyenfajta innovációt kellene támogatni, még akkor is, ha fennáll a veszélye, hogy sarlatánokat támogatnak. A világegyetem és önmagunk megismerésének nagy ugrásai a múlt ilyen tevékenységeiből erednek. Ha már megtörtént a nagy ugrás, az óvatos, körültekintő kutató feladata az aprómunka. Ez a könyv az ön számára kihívás: tegye meg a 21. század nagy tudományos áttörését! Lehet, hogy egy gondolat, ötlet e könyvből jelenti majd a kezdetet, és nagyon fogok örülni, ha így lesz. Nem akarom azonban áltatni magam mi lehet, hogy nem így lesz. Ha mégsem az ön nevéhez fűződik majd a nagy tudományos áttörés, akkor is jól szórakozott!
71.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
IRODALOM Bírd, Christopher: The Divining Hand (A megérző kéz), New Age Press, Black Mountain NC, 1979. Camp bell, John W., Jr.: személyes levelezés, 1956. június 22. Campbell, John W., Jr.: IIPsionic Machine, Type One" (A psion gép, első típus), Astounding Science Fiction, LVII. kötet, 4. szám, 1956. június. Campbell, Joh!l W., Jr.: IIUnprovable Speculation" (Bizonyíthatatlan okoskodás), Astounding Science Fiction, LVIII. kötet, 6. szám, 1957: február. Campbell, John W., Jr.: IIAddendum On The Symbolic Psionic Machine" (Kiegészítés a jelképes psion géphez), Astounding Science Fiction, LIX. kötet, 4. szám, 1957. június. Cerf, Christopher és Navasky, Victor: The Experts Speak (A szakértők beszélnek), Pantheon Books, New York, 1984. Flanagan, G. Patrick: Pyra.mid Power (PiramÜierő), De Vorss & Co., 1046 Princeton Drive, Marina del Rey CA 90291, 1973. Flanagan, G. Patrick: Pyramid Power II (Píramiserő II.), Innergy Publications, P.G.Box 18224, Tucson AZ 85731, 1981. Stine, G. Harry: The Hopeful Future (A reményteljes jövő), Macmillan Publishing Company, New York, 1983. , -, Edmund Scientific Catalog (Edmund tudományos katalógus), Edmund Scientific, 101 E. Glouchester Pike Barrington NJ 08007, 1984. -, The Radio Amateur's Handbook (A rádióamatőrök kézikönyve), American Radio Relay League, Newington CT 06111, 1984.
72.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
A SZERZŐRŐL G. Harry Stine a Colorado College-ben - Colorado Springs, Colorado (a szülővárosában) - szerezte meg 1952ben fizikából a B. A., vagyis a bakkalaureátusi címet. Mielőtt elszánta volna magát tudományos fokozat megszerzésére fizikából (Robert A. Heinlein tanácsára, aki őt az írásban segítette), egy félévet a Coloradói Egyetemen töltött, ahol pszichológiából bakkalaureátus fokozatot nyert. Az 1950:es évek kezdetén a White Sands rakéta telepen dolgozott Uj-Mexikóban, űrrakéták és rakétamotorok kipróbálásán. 1957-ben megalapította a nemzetközi hobbi/sport rakétamodellező egyesületet. Az 1960-as években egy ipari kutatólaboratórium menedzsere volt New Englandben, ahol sok "messze eső" területen, például neurophonián, a Coanda-effektuson, elektrohidraulikán, bioelektronikán és dinamikus rendszereken dolgozott. 1968-ban egyike volt azon 50 úttörő űrkutatónak, akiket az Egyesült Államok Hadseregének Szövetsége ezüstéremmel tüntetett ki. Több mint 50 könyv ,számos tudományos és technikai közlemény és több száz ismeretterjesztő cikk szerzője 1951 óta. Az Explorers Club (Felderít ők Klubja) és a British Interplanetary Society (a Brit Bolygóközi Társaság), valamint a New York Academy of Sciences (a New York-i Tudományos Akadémia) tagja. Fedélzeti mérnöki képzettségű magán pilóta, aki 1943 óta repül. Saját repülő gépe van, egy Piper Cherokee, amellyel többször oda-vissza végig repült az Egyesült Államokon. Phoenixben (Arizona), "a csúcs technológia legközepén" lakik a feleségével, két aranyszőrű vizslával és egy macskával. Benne van a Who' s Who In America (Ki kicsoda Amerikában), valamint a Who's Who In The West (Ki kicsoda Nyugaton) és a Jane's Who's Who In Aerospace (Jane-féle Ki kicsoda az űrrepülésben) jelenlegi kiadásaiban.
73.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
74.
A mozgató gondolat
G. Harry Stine
75.
