A nyughatatlan
B
etty apósa túl volt már a 86. évén. Nyugdíjas volt. Tevékeny, szorgalmas ember lévén a nyugdíjas életformát unalmasnak tartotta. Elég erőt érzett magában ahhoz, hogy még valamit, valahol dolgozhasson. Nézte az álláshirdetéseket, hátha valamelyik megfelelő lesz a számára. Megakadt a szeme az egyiken: „Több nyelvet beszélő munkatársat keresünk a nemzetközi vásár információs irodájában. Ugyancsak portás is kerestetik.” – Nézd anyukám! Találtam két álláslehetőséget. Több nyelven angolul, oroszul, németül, persze magyarul is beszélek. Mit szólsz? Menjek el jelentkezni? Ha az információsoknál nem felelek meg, a portási állást is elfogadom. – Apukám! Már megint hajt téged az a nyughatatlan véred! Már megint legénykedsz! Van elég bajod az egész-
11
ségeddel. Inkább magadra vigyázz! Tudod, hogy szükségem van rád! – Anyukám! Az egészségemre Te vigyázol, nagyon jól. Magamra meg tudok én magam is vigyázni. Még a csitai hadifogságból is hazakerültem. Elmegyek a felvételi irodába, megtudom, hogy mi lenne a feladatom. Hátha van 4 órás, félnapos munka is. Akkor a nap többi részét együtt tudjuk eltölteni. Csitán tanultam meg a három nyelvet, legalább a hadifogságban eltöltött időm sem vész kárba! – Apukám! Te csak mész a saját fejed után. Úgysem tudlak visszatartani. Rám nem gondolsz? Meg a fiadra és a menyedre? Mit gondolnak majd rólad, hogy ebben a korban dolgozni akarsz? Azt hiszik majd, hogy megbolondultál! – Anyukám! Nézd csak, azt írják a hirdetésben, hogy szerdán, csütörtökön 10-14 óra között lehet jelentkezni. Ma szerda van, 11 óra. Indulok is, hogy el ne késsek. A gyerekeknek, kérlek szépen, ne szólj! Hátha megfelelek és felvesznek. Szerezzünk nekik egy kis meglepetést. Ha meg nem sikerül, 12
akkor az a kettőnk titka marad, hogy dolgozni akartam. Sietek Anyukám! Az eredményről majd értesítelek! Betty, könyvtárban dolgozott. Az anyósa felhívta telefonon és kérte a segítségét. A telefon kivételesen működött és megszólalt Betty asztalán. – Halló, ki az? Te vagy az anyuka? – Az anyósom az – súgta Betty a kollégáinak. – Csak nincs valami baj? Hogy vagytok?… Hogy mit csináljak? Jól értettem? Beszéljem le a Papát, hogy dolgozzon a vásáron?… Biztos, hogy kiment jelentkezni? Hátha csak Téged ugratott?! – nyugtatta Betty az anyósát. – Nem ugratás volt az kislányom. Még azt is megtiltotta, hogy nektek szóljak. Rád talán hallgat. Büszke rád, hogy könyvtáros vagy. Nagyon szeret téged, egy kicsit talán még szerelmes is beléd. A fiammal mindig mosolygunk a Papán, hogy nem belém, hanem mindig beléd karol, ha elmegyünk valahova vacsorázni vagy szórakozni. 13
– Jól van Anyuka! Megpróbálom! A vásárba úgy is ki kell mennem, mert könyveket mi is árulunk az egyik pavilonban. Talán találkozom a Papával is. De ne aggódj Anyuka! Nem veszik fel, hiszen már 86 éves! – Bettykém! Le kell tennem a telefont, mert csengettek. Várj egy kicsit, megnézem, hogy ki az! – Bettykém! A Papa jött haza, vásári egyenruhában, sapkával a fején. Még szalutált is nekem. Felvették! Nem is gondolhattuk volna, ugye? Szervusz kislányom! A telefonbeszélgetés így be is fejeződött. A Papa boldog mosollyal az arcán elmesélte, hogyan is történt a felvétel. – Képzeld Anyukám! A felvételi bizottságban még egy ismerős is volt. A fiam egyetemi évfolyamtársa. Megismert. Oroszul szólt hozzám: – Zdrasztvujtye! Mi uzse znajem drug druga? Tagda govorim po ruszki!
14
– Haraso! – válaszoltam. – Ja gavarju nye tolko po russzki, ja magu govority po nemci i po anglijszki tozse. – Kagda wi hatyitye robotaty? – kérdezte az ismerős. – Kagda mozsna! – válaszoltam. – Tyeper jiscso nyet. Potomu sto minye nada ityi damoi. – Megfelelő. – Fordult az ismerős a bizottsághoz. – Felvesszük! – Ja budu szgyesz – sz utra do voszem csaszov. Doszvidányija! - köszöntünk el egymástól. – Látod Anyukám! Az egész felvételi csak eddig tartott, persze csak nálam, mert három nyelven is tudok beszélni. Sok jelentkező volt. Oroszul egyik sem tudott, csak én. Páran beszéltek németül vagy angolul. Azokat is felvették. Anyukám! Gyere majd el a vásárba és látogass meg az információnál. Hozd magaddal a gyerekeket is. Hadd lássák, hogy még vén fejjel is jó vagyok valamire. – Apukám! Régen láttalak ilyen boldognak, de vigyázz magadra, ne15
hogy rossz vége legyen, ennek a nagy örömödnek! Másnap mind a hárman elmentek megnézni a nemzetközi vásárt, de leginkább a Papát. Az információnál sok külföldi kért tájékoztatást, hogy mit, merre talál. A Papa meg három nyelven adta a felvilágosításokat. Fürgén, minden nehézség nélkül. Betty minden nap beköszönt a Papának, mikor ment a könyves pavilonjához. Pár nap múlva Betty úgy látta, hogy a Papa már nem olyan fürge és mosolygós. – Mégiscsak le kellett volna beszélnem erről a munkáról. Még valami baja lesz! – aggályoskodott. Betty szólt a férjének és az anyósának is. – Figyeljetek oda jobban a Papára! Úgy látom, fárasztja ez a tolmácsolás az információnál.
16
Vége felé járt a vásári kiállítás. Bettyék is készülődtek hogy összecsomagolják a megmaradt könyveket és reggel, amikor kereste a Papát, nem találta az információnál. – A Papa hol van? – kérdezte a kollégákat. – Éppen most volt itt a mentő, kórházba vitték! – válaszolták. – Melyik kórházba? Nem tudjátok? – Azt hisszük, de nem biztos, az urológiára – válaszolták. Betty végül is megtalálta a Papát. A kórház közel volt a könyvtárhoz. Betty minden nap az ebédideje alatt, meglátogatta a Papát. Az osztályos orvosnál érdeklődött az apósa állapota felől. – Hát majd meglátjuk, hogy mit tehetünk. Elég gyenge állapotban van a Papa. De mindent elkövetünk, hogy meggyógyuljon, lábra kapjon. – mondta az orvos. Betty mindig egyedül szaladt az apósához. Sietnie kellett, mert az ebédidő csak fél óráig tartott. Egyik nap Piri kolléganője is csatlakozott hozzá, 17
mert valamit vásárolnia kellett a családjának. – Bettykém! Ha már itt vagyok veled, én is felugrom és meglátogatom az apósodat. – mondta. – Betty és Piri igyekeztek a Papához a második emeletre, mert ott volt az urológia. – Pirikém! A Papa biztosan örülni fog neked is. Mindig szerette a csinos, fiatal nőket. Lihegve érkeztek a betegszoba ajtajához. Sietve kinyitották és keresték a Papát. Az ágya ott volt, de üresen. – A Papa hol van? Vizsgálatra vitték? – kérdezték a betegtársát. – A Papát, kedves kisasszonyok, most vitték le a boncterembe. Még viccelődött a vizitelő orvos csoporttal, de mire azok az ajtóhoz értek, a Papa hirtelen meghalt. Az orvosok is értetlenül néztek egymásra és távoztak. Bettyvel megfordult a betegszoba. Piri kapta el, hogy a földre ne essen. – Betty! Sírjál! – kiabálta Piri. Ne tartsd vissza! Még neked is valami ba18
jod lesz. Gondolj arra, hogy neked kell elmondanod az anyósodnak és a férjednek is, hogy mi történt az apósoddal. Te jól ismerted az apósodat. Azért akart dolgozni, mert érezni akarta, hogy még szükség van rá. Kellett neki a munka, mert örömet szerzett a számára. Bizonyítani akarta magának és nektek is, hogy még tud dolgozni, hogy legyetek büszkék rá. Apósod derék, nyughatatlan lélek volt. Erősnek kell lenned! Hallod?! Támaszkodj rám! Menjünk vissza a könyvtárba, ott is kisírhatod magad. Csak sírjál végre!!!
19
