BESZÉLGETÉS ROSKA TAMÁS AKADÉMIKUSSAL MODERN KOR - MODERN TUDOMÁNY A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen mintegy kétéves előkészítõ munka és akkreditáció után ez év őszétõl figyelemre méltó multidiszciplináris oktatás és kutatás indult. Az Információs Technológiai Karon a műszaki informatikai szak keretében majdnem száz hallgató vesz részt abban a nemzetközileg egyedülálló egyetemi képzésben, amely intellektuális, szakmai és ugyanakkor erkölcsi neveléssel kívánja a jövő szakembereit felkészíteni a modern gyakorlati problémák megoldására csakúgy, mint a tudományos kutatásra. Ám lehet-e olyan mérnököket és kutatókat képezni 18 éves életkortól, akik egyszersmind az élõ természet információtechnikájának alapjait is megtanulják? - kérdeztem Roska Tamás akadémikust, az Információs Technológiai Kar dékánját. -Néhány évvel ezelőtt a világon két-három helyen már próbálkoztak ezzel a képzési rendszerrel. Ekkor határoztuk el, hogy Magyarországon is létrehozunk egy olyan kutatóegyetemi fakultást, ahol megkíséreljük összekapcsolni a mesterség, a tudomány és az ipari sikeresség követelményeit. A kar megalapítását némiképp meggyorsította az az 1998- ban hozott rendelet, amely szerint 2000tõl csak az a felsőoktatási intézmény minősül egyetemnek, ahol a három tudományterületből (az élő, az élettelen és a társadalomtudományok közül) legalább kettőt tanítanak. Ezt követően kértek föl rá, hogy szervezzem meg az Információs Technológiai Kart. Némi tapasztalatom már volt e téren, hiszen 1990-ben a Veszprémi Egyetemen alapítottuk meg az ország első műszaki informatikai fakultását, és abból a kalandból sokat tanultam. Korábban elektronikáról és számítástechnikáról beszéltek, ma inkább informatikát és információs technológiát mondunk. -Az informatika a magyar nyelvben kialakult szokások szerint szinte mindent jelenthet: mindenki ért hozzá, és sokszor csodagyógyszerként propagálják. Angol nyelvterületen nem találkozunk az szóval ebben az értelemben. A mérnöki területet electrical and computer engineeringnek vagy information technologynak nevezik. Ez utóbbi a számítástechnikát és a távközléstechnikát kiegészíti az ember és a természet kapcsolatának eszközeivel és módszereivel is. Az amerikai John Hopkinsés a Berkeley Egyetemen épp abban az időben, amikor itthon megbíztak a kar megszervezésével, kezdett beépülni az alapképzésbe az úgynevezett bioengineering, azaz a két csúcstechnológiának: az információs és a biotechnológiának az összekapcsolódása. Ennek egy szűkebb keresztmetszetét próbáljuk megvalósítani az Információs Technológia Karon. Az emelt szintű természettudományos megalapozás a matematikán és a fizikán kívül az élõ szervezetek működési mechanizmusait is magában foglalja. Elsősorban a neurobiológia, a genetika és az immunrendszer alapjait, illetve ezek működési mechanizmusait szeretnénk megtanítani, modelljeik ugyanis segítenek abban, hogy megértsük, majd felhasználjuk a következő évtized új számítástechnikai eszközeit és lehetőségeit. Itt elsősorban a mikroérzékelőkre és a mikromechanikai eszközökre, valamint a nanotechnológiákra gondolok.
Nem ütközött-e ellenállásba, hogy a humán tudományok és a teológia mellé bekerül az egyetemi képzésbe az élõ és az élettelen természettudomány számos területének oktatása is? Az egyház mintha egészen a közelmúltig elhatárolta volna magát a természettudományos kérdésektõl. -Ami a kérdés második felét illeti, annak az az elsődleges oka, hogy filozófiai tanulmányaink meglehetősen egyoldalúak voltak. A humán tudományok művelői körében egészen a közelmúltig a XIX. századi tudományos világkép élt. Ám azok a fölfedezések, amelyek megkérdőjelezték a mechanisztikus és materialista világképet, a hit és a tudomány területeit egymás mellé rendelték, nem pedig szembeállították egymással. Gondolok itt a Világegyetem tágulására, avagy a fizikában a határozatlansági relációra. A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, Seregély István érsek úr már a kezdetektől támogatta elképzeléseinket. Ahhoz ugyanis, hogy az emberről a tudományos reflexió szintjén helyesen tudjunk gondolkodni, éppen az a két láncszem hiányzott az egyetemi oktatásból, amelyet az Információs Technológiai Kar épített be oda. Ha egy fiatal egyetemista a teljes embert szeretné megérteni, a teológiai, filozófiai, jogi, műveltségi és morális ismeretek megszerzésén kívül természettudományos ismeretekre is szüksége van. Az emberről alkotott képünkre az idegtudományok és a genetika fejlődése, valamint információtechnikai ismereteink szintén jócskán kihatnak. Az imént említette, hogy a nanotechnológiák milyen fontosak. -A műszaki informatikai szakon a hallgatók megismerkednek az információtechnika fizikai alapjaival. Megtanulják, hogy a nanométeres méretek világában milyen szerkezetek készíthetők. Ebben Csurgay Árpád professzor úr lesz segítségükre, aki egyúttal e terület nemzetközileg kiemelkedő kutatója. Évtizedek óta tudjuk, hogy létezik pacemaker. Harmincezer olyan ember él a világon, aki mesterséges cochlea segítségével hall. A retinakutatás legújabb eredményeire építjük az új látócsipjeink tervezését. Az idegtudományok fejlődése elérte azt a fokot, ahol a modellek egzaktsága már lehetővé teszi, hogy neuromorf eszközöket készítsünk, egyszersmind figyelembe vegyük az embernek mint kommunikátornak és információfogyasztónak a kognitív képességeit. A civilizált világban száz ember közül egy epilepsziás. Nagy részük közvetlenül nem gyógyítható. Ha ellenben volna olyan érzékelőnk, amely a testbe beépítve néhány perccel a roham előtt jelzéseket adna a betegnek, az illető idejében megállhatna az autójával, kiszállhatna a medencéből, abbahagyhatná a munkát. Egy neves német kutató éppen ezzel foglalkozik az MTA SZTAKI- ban működő közös Posztgraduális Központunkban. Ha sikerülne készíteni ilyen érzékelőket, a következő lépés az elektronikus prevenció lenne: olyan elektromágneses hullámok gerjesztése, amelyek megakadályozhatnák, hogy az epilepsziát okozó hullám kialakuljon. A mesterséges érzékelők áldásain kívül azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ha egyszer sikerül bármilyen interaktív elektronikus kapcsolatot kialakítanunk az emberi aggyal, az igen súlyos etikai problémákat fog fölvetni. Az oktatásba bekapcsolódnak európai és amerikai kutatóegyetemek szakemberei is. -Az oktatók közül néhányan nemzetközi kutatóprogramokban is részt veszünk, így kapcsolatrendszerünkből - kiemelkedő európai és amerikai kutatóegyetemekről, valamint különféle cégek tudományos és technológiai műhelyéből - legalább fél tucat világhírű tudóst sikerült bevonnunk a kibontakozó oktatásba, s õk egy-egy kurzust valamelyikőnkkel közösen tartanak. A fakultás azonban alapvetően a hazai tudományos kutatásban, elsősorban az
információtechnikában és az idegtudományokban működő fontos hazai bázisokra épít. Mindezek alapján tavaly nyáron - két akadémiai kutatóintézet, a már említett MTA SZTAKI és az MTA KOKI, valamint az ERICSSON Távközlési KFT. támogatásával - a karon belül létrejött a Jedlik Ányos Laboratórium, amely egy Kutatási- Oktatási- Technológiai Központ, s benne a diákkörösök, a diplomatervezők és a doktorandusz hallgatók a professzorok kutatómunkájába kapcsolódnak be. Célunk a magas színvonalú egyetemi oktatásra épülő posztgraduális képzés. Bármilyen furcsa, ma Magyarországon az információs technológia és a műszaki informatika témakörében évente nincs másfél tucatnál több PhD- fokozatot szerző hallgató. A kar sajátossága, hogy az információtechnikának a természet motiválta és emberközpontú megközelítését adja. Ez pontosan mit jelent? - A számítógépről alkotott fogalmunk egészen a közelmúltig meglehetősen leegyszerűsített volt: mindent a bitekre és az azokon végzett logikai műveletekre vezettünk vissza. Figyelemre méltó, hogy már Neumann János - amikor az elsõ lépéseket tette a számítógép felfedezése felé - jelezte: a bitszintű művelet a lehetőségeknek csupán egyik formája. A technika a nyolcvanas évekre jutott el oda, hogy már több millió tranzisztort tudtak ráhelyezni egyetlen csipre, ám továbbra is maradtak olyan megoldhatatlan problémák, amelyet egy galamb a másodperc törtrésze alatt megold: például ezer közül is felismeri a párját. Ezt a mai szuperszámítógépekkel nem lehet megcsinálni. Számtalan jelenség van a természetben, amelyek tanácsot adhatnak a tekintetben, hogy milyen számítógépes elv szükséges az életfolyamatok megfelelő értelmezéséhez és modellezéséhez. Munkatársaimmal olyan analogikai, topografikus téridő számítógépeket készítettünk, amelyek az idegrendszerben végbemenő folyamatokat modellezik. A természet motiválta megközelítés tehát a természetben meglévő információs technológiai és technikai megoldásoknak a számítógépekben és informatikai rendszerekben levő inspirációját vagy használatát jelenti. Az emberközpontú megközelítés azt jelenti, hogy a már említett két csúcstechnológia - az információs és a biotechnológia - kombinációjának alkalmazását alapvetően ne csak a technológiai kínálat és a mögötte lévő üzleti érdek, hanem az ember valós igényei határozzák meg. Ehhez azonban helyes emberképünk kell, hogy legyen, beleértve az embernek az anyagi igényeken túlmutató voltát. Ezt az első négy félévben egyebek között olyan tantárgyakkal kívánjuk megalapozni, mint az esztétika, a filozófia és a bevezetés a kereszténységbe. A kar nevelési eszménye evangéliumi erkölcsi értékeken alapul. Vajon a felvételi vizsgán alapkövetelmény-e a keresztény elkötelezettség, illetve keresztény gondolkodásmód? -Nem, ám a jelentkezők intellektuális felkészültségét műveltségi kérdésekkel igyekeztünk felmérni. Célunk az volt, hogy a legjobb diákok kerüljenek be az egyetemre, hiszen egy kart nemcsak kiváló professzorai, hanem hallgatói is minősítenek. A nevelésben - az európai műveltségi eszményre támaszkodva - természetes módon szeretnénk felmutatni a legfontosabb szellemi eredményeket csakúgy, mint a keresztény üzenet időtálló értékeit, ezzel mintegy helyes világképet adva diákjainknak. A képzésben megvalósítani kívánt tanítva, kutatva, fejlesztve" módszer - feltételezem tágabb körű elhelyezkedési lehetőséget biztosít majd az egyetemről kikerülő hallgatók számára.
- Az egyetemi évek alatt el kell jutni az ismeretek határáig. A mai, gyorsan változó tudományos világ - különösen a karon tanított területeken - nem engedheti meg magának, hogy az új ismeretek öt-tíz éves késéssel érjenek el a hallgatókhoz. Míg a matematika, a fizika és az elektronika alapjai viszonylag időtállóbbak, az alkatrészek és a technológiák már gyorsabban változnak. Az élettudományok területén még ennél is gyorsabb a változás. A XXI. századot nem azért tekintik sokan a biológia évszázadának, mert a biológusok okosabbak, hanem mert matematikából és fizikából már sok mindent megértettünk. Egy tudomány érettségét gyakran azzal mérik, hogy milyen mértékben tudja megszabni saját korlátait. Ilyen a fizikában a határozatlansági reláció, a matematikában a Gödel- tétel. A biológia ebben az értelemben még nem érett tudomány, ezért oly óriásiak a lehetőségek ezen a területen. Az információs technológiákban a közeljövőben nagy váltás következik be. Ezért kulcsfontosságú, hogy karunkon az oktatás és a kutatás-fejlesztés közel legyen egymáshoz. Milyen mértékben várható, hogy az információs technológiák célja, feladata vagy társadalmi hatása megváltozik a következő években? - A technológia oldaláról nézve az információs technológia harmadik hullámának a kezdetén járunk. Az olcsó mikroprocesszor (PC-ipar), majd az olcsó távközlési sávszélesség és tárolóképesség (az internetipar) után most jön el az érzékelők „forradalma", s ez szintén új termékcsaládokkal és következményeiben új ipari és társadalmi hatásokkal jár. Megjelennek az egyszerűsített, olcsón gyártható mesterséges utánzatai szinte az összes természetes érzékszervnek (látás, hallás, tapintás, ízérzékelés, testérzékelés, helyzetérzékelés stb.), és megjelennek a mesterséges mikrobeavatkozók. Mindezek élő szervekkel is kapcsolatba kerülhetnek, és - a számítógépekkel, távközlési eszközökkel kombinálva - arra vezethetnek, hogy a következő évtizedekben olyan (eddig nem létező) új termékek és szolgáltatások jelennek majd meg, amelyek egyaránt módosíthatják élet- és munkakörülményeinket. Az információs technológiák be fognak épülni a legegyszerűbb termékekbe is, például az emberi szervezetbe beültetett gyógyszeradagolókba, a háztartási készülékekbe, a közlekedési eszközökbe és a robotokba. Ma már létezik olyan szerkezet, amely - cukorbetegek szervezetébe beépítve - a vércukorszint változásának megfelelően adagolja az inzulint. Az információs technológia társadalmi hatásait hadd illusztráljam egy példával! Az Egyesült Államok nemzeti bankjának elnöke 1999-ben a következőket írta: „A XXI. század új gazdaságát az innováció vezérli... A legtöbb új koncepcionális felfedezés alapvetően interdiszciplináris, különböző szakterületek szinergiájára épül... Egyre fontosabb lesz, hogy megértsük az élet azon élményeit, amelyek túlmutatnak az anyagi jóléten. Az az élmény, amelyet Mozart nagy d-moll zongoraversenyének hallgatása jelent, kitágítja a horizontot, ugyanakkor sok közös vonást mutat egy fontos matematikai probléma megoldásával." Azok az „emberbarát" információtechnikai eszközök, amelyek a kommunikációs hálózatok révén, néhány éven belül tömegesen hozzáférhetők lesznek, minden bizonnyal új munka-, tanulási, kommunikációs, diagnosztikai, valamint gyógyítási stílust és életmódot fognak kialakítani. -Az internet elterjedésével lényegesen egyszerűbben juthatunk hozzá az információhoz. Ennek a „hozzájutásnak" a társadalmi hatása azonban egyrészt kultúraspecifikus, másrészt
ellentmondásos dolog. Kérdezni, azaz kiválasztani azt, hogy a napi szükségleteken kívül milyen információ érdekel bennünket, csak határozott világkép alapján lehet. Ugyanakkor ez a „böngészés" az értelmes tevékenységnek - olykor hamis - látszatát kelti. A világkép kialakításához azonban elsősorban az értelem és a lelkiség művelésére van szükség, ez pedig komoly szellemi tréning, adott esetben küzdelem. Ebben sokat segíthet az, hogy az információkhoz könnyen és gyorsan juthatunk hozzá, ám ez önmagában semmit sem jelent, sőt ellentétes hatása is lehet neki. Az információtechnika eszközei azonban mindenképpen új lehetőségeket nyújtanak. Talán ez lesz a XXI. században az új Athén, az új areopagosz, az a térség, ahol valódi emberi értékek és alternatívák is felmutathatók. FERENCZI ANDREA
Élet és Tudomány, 2001
