BESZÁMOLÓ AZ IGAZSÁGÜGYI HIVATAL JOGI SEGÍTSÉGNYÚJTÓ SZOLGÁLAT 2009. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Missziója A jogállam az emberi méltóság egyetemes értékén alapul. A humanizmus és az esélyegyenlőség eszméje iránti elkötelezettség az állam feladatává teszi, hogy garantálja a jogegyenlőséget, gondoskodjon a kiszolgáltatottak, valamint a jogaikban megsértettek védelméről. Az esélyegyenlőség megteremtése jogállami kötelezettség; biztosítani kell, hogy mindenki felléphessen jogai védelmében, valóságos lehetősége legyen jogai érvényesítésére, és az ehhez szükséges segítséget megkapja. A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat célja, hogy a szociálisan, anyagi helyzetük miatt vagy más okból rászorulók számára szakszerű és személyre szabott támogatást nyújtson jogai megismeréséhez, érvényesítéséhez, jogvitái megoldásához. 1. Áttekintés „A perléshez rászorultsági alapon nyújtott állami jogsegély már túl későn jön” – ismerték fel a döntéshozók a 2000-es évek elején Magyarországon is /Ld.: Pokol Béla: A joghoz jutás esélyei/. Egy sor pert meg lehet előzni, ha már a jogi tanácsadás szintjén megfelelő felvilágosítást kapnak a konfliktusba került jogkeresők, ezen kívül a mai komplex, közigazgatási szervekkel átszőtt, modern társadalmakban számos jogi ügy eleve nem a bíróságokra tartozik, hanem egyéb, hatósági útra, és a jogi előírások szövevényében való eligazodáshoz professzionális jogász segítsége szükséges. A megfelelő anyagi háttérrel rendelkezőknek módjuk van ennek igénybevételére, a szegényebb társadalmi rétegekhez tartozók joghoz jutásának biztosítása azonban megköveteli az állami jogsegély-formák kiépítését. E felismerés nyomán kezdődött meg a kodifikáció, és született meg a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.), amely új alapokra helyezte az állami jogi segítségnyújtás rendszerét. A peren kívüli jogi segítségnyújtás új állami szolgáltatásként jelentkezett, a büntető és polgári ügyekben történő jogi segítségnyújtás (peres jogi segítségnyújtás) pedig a hatályos eljárásjogokban már létező kedvezmények módosítását jelenti. A törvény célja az volt, hogy az állam mindazok jogainak érvényre juttatásához segítséget adjon, akik arra hátrányos helyzetükből kifolyólag egyébként nem lennének képesek.
Mindezen túl nemzetközi kötelezettségeink körébe is beletartozik a megfelelő állami jogi segítségnyújtó rendszer kiépítése és működtetése. Erre egyrészt az Emberi Jogok Európai Egyezménye kötelezi hazánkat – polgári és büntető ügyekben egyaránt –, másrészt európai uniós tagállamként is biztosítanunk kell – a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel – az uniós polgároknak a lehetőséget a jogi segítségnyújtás igénybevételére a hazai bíróságok előtti eljárásokban. Magyarország – a többféle európai megoldás közül – azt a rendszert választotta, amelyben egy állami szervezet dönt az anyagi helyzet alapján a támogatás megengedhetősége kérdésében, de a jogi segítséget nem az állami alkalmazottak nyújtják, hanem a jogi segítői névjegyzékbe felvett ügyvédek, közjegyzők, egyetemi oktatók, jogvédő társadalmi szervezetek. A fentiek alapján ma a jogi segítségnyújtási szolgáltatások igénybevételét az Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálata (a továbbiakban: Szolgálat) engedélyezi közigazgatási eljárás keretében, és a Szolgálat megfizeti, vagy megelőlegezi a fél helyett az igénybe vett szolgáltatás ellenértékét (peren kívüli segítségnyújtás esetében a jogi segítő, perlés esetén a pártfogó ügyvéd díját) az erre szolgáló célelőirányzatból. A megyeszékhelyeken működő jogi segítségnyújtó szolgálatok rövid idő alatt részévé váltak az állampolgárok esélyegyenlőségét javító, a rászorulókat segítő, „ügyfélbarát” közigazgatás kialakuló rendszerének. A statisztikai adatokat tekintve megállapítható, hogy a Szolgálat – a 2007. évi kisebb visszaeséstől eltekintve – folyamatosan növekvő ügyfélszám mellett, egyre ismertebb intézményként folytatja tevékenységét. A területi hivatalok 2004. április 1-jétől fogadták az első ügyfeleket, és a Jst. hatályba léptető rendelkezéseinek megfelelően akkor még csak peren kívüli szolgáltatást biztosíthattak számukra. Dinamikusan nőtt az ügyfélszám a 2006. évben, ami elsősorban az ezen időszakban kifejtett erőteljes kommunikációs tevékenységnek volt köszönhető, amelynek hatása – a statisztikai adatokból láthatóan – csak a 2007. év első néhány hónapjáig tartott. A peres jogi segítségnyújtás hatályba lépésével az ügyfélforgalom a 2008. évtől kezdődően újra emelkedni kezdett, és ez a folyamat a 2009. évben tovább erősödött: az előző évhez képest ebben az évben közel 9.765-tel emelkedett a területi hivatalok jogi segítségnyújtó szolgálatai (a továbbiakban: jogi segítségnyújtó szolgálat) által ellátott ügyfelek száma, amely a teljes ügyfélforgalom tekintetében jelentős, 22%-os ügyfélszám emelkedést jelent. Az ügyfélforgalom növekedése több okra vezethető vissza. Fontos szempont, hogy a peren kívüli és a peres támogatások rendszere a gyakorlatban egyre hatékonyabban kapcsolódik össze és kiegészíti egymást. Elmondható továbbá, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálatok a jogi tanácsadás tekintetében egyértelműen a bíróság panasznapjainak és egyes hatóságok ügyfélszolgálati tevékenységének helyettesítőjévé váltak, ezáltal jelentős szerepet töltve be a felesleges, vagy előreláthatóan eredménytelen igényérvényesítések számának csökkentésében.
2
A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat összes ügyfélforgalmának összehasonlítása évenként 2004- 2009. között
60000
54 058
50000
44 293
43 834
40000
31 633
36 450
30000
20000
14 573
10000
20 09 .é v
20 08 .é v
20 07 .é v
20 06 .é v
20 05 .é v
20 04 .é v
0
A teljes ügyfélforgalom jogi segítségnyújtó szolgálatok közötti megoszlása nem sokban változott az előző évekhez képest. Értelemszerűen a kisebb területű és kevesebb lakosságszámmal bíró megyékben a legalacsonyabb az ügyfélszám, és változatlanul az ország északnyugati részének jogi segítségnyújtó szolgálatai fogadják a legtöbb ügyfelet, amely utóbbi adat némiképp magyarázatra szorul. Tény, hogy az ország keleti részének megyéiben az átlagosnál magasabb a szociálisan rászoruló ügyfelek száma, és ennek megfelelően azt várhatnánk, hogy ezekben a megyékben lehet kiemelkedően magas az ügyfélforgalom. Az elmúlt évek statisztikai adatai azonban bebizonyították, hogy az ország nyugati felében élők erőteljesebb érdekérvényesítő képessége jelentősen befolyásolja az ügyfélszám alakulását. Számottevően emelkedett a fővárosi ügyfelek száma, amely elsősorban a Budapesten összpontosuló bíróságok előtti peres képviselet biztosításának egyre növekvő igényére vezethető vissza.
3
A Jogi Segítségnyújtó Szol gál at ügyfél forgal mi statisztikája 2009. évben megyénkénti bontásban (összes ügyfél szám: 54.058)
4500 4394 4334 3969
4000
3442 3276 3375 3246
3500 3000
2838 2733 2484 2484 2314 2240 2284 2109 1998 1997 1662 1630
2500 2000 1500
1249
1000 500
Va s Nó gr ád
Za la
ev es H
To ln a So m og y
Fe jé r Fő vá K ro om s ár Bé om ké -E s sz te rg Bo om rs Cs od on -A Já ba gr sz ád új -N -Z ag em yk pl un én -S zo ln ok Ba ra ny H aj a dú Sz -B ab ih ol ar cs -S za t m P es t ár -B er Bá eg cs -K is ku n
pr ém
Ve sz
Gy őr -M os on -S
op ro n
0
A Szolgálat teljes létszáma a 2009. évben 83 fő volt, ebből 78 fő az ügyfélszolgálati és az elsőfokú hatósági tevékenységet ellátó megyei jogi segítségnyújtó szolgálatok létszáma, a fennmaradó 5 fő pedig a Központi Igazságügyi Hivatalban a másodfokú hatósági tevékenységet és az egyéb központi jellegű feladatokat (módszertan, képzés, ellenőrzés, stb.) végzi. A jogi segítségnyújtó szolgálatok változatlanul megyénként többnyire 3 fő, a kisebb lakosságszámú megyékben 2 fő érdemi ügyintézői létszámmal működnek, amely ügyintőzők közül megyénként 1 fő az osztályvezetői feladatokat is ellátja. Kivételt képez ez alól a fővárosi jogi segítségnyújtó szolgálat, ahol az osztályvezetővel együtt 6 fő érdemi ügyintéző dolgozik. Az adminisztratív feladatokat megyénként 1 fő látja el. Bár a jogi segítségnyújtó szolgálatok ügyintézői létszáma a peres jogi segítségnyújtás bevezetése miatt a 2008. évben bővült, azonban az ügyfélszám folyamatos növekedését ez egyre kevésbé ellensúlyozza. Ugyanakkor a gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség és szociális létbizonytalanság miatt az ügyfélszám további növekedése várható, amely tovább növelheti a nagyobb ügyfélszámmal dolgozó jogi segítségnyújtó szolgálatok egy főre jutó ügyterhét. A megnövekedett munkateher és adminisztrációs feladatok miatt a Szolgálatnál szükségessé vált a munkavégzés racionalizálása, a munkaidő hatékonyabb beosztása és az eddigi ügyintézési gyakorlat újragondolása.
4
2.
Szakmai munka
Az állami jogi segítségnyújtási szolgáltatások – a Szolgálat feladatainak 2008. évi bővülése folytán – 2009. évben változatlanul a következők voltak: -
peren kívüli ügyekben jogi tanácsadás, okiratszerkesztés és iratbetekintés a névjegyzékbe bejegyzett jogi segítők által, kizárólag a jövedelmi és vagyoni szempontból rászorultnak tekintendők számára (13.166 kérelem);
-
peres ügyekben pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása elsősorban a jogi segítők által, ugyancsak a jövedelmi és vagyoni szempontból rászorultnak tekintendők számára (7.084 kérelem);
-
ügyfélszolgálati tevékenységként egyszerű megítélésű ügyekben tanácsadás, hatásköri-, illetékességi útmutatás bárki számára, jövedelmi és vagyoni viszonytól függetlenül (33.808 ügyfél);
-
az Európai Unió más tagállamában folyó polgári-, kereskedelmi jogvitában költségmentességi kérelem továbbítása (3 kérelem).
A jogi segítségnyújtási támogatások odaítélése szempontjából a jogszabály alapvetően továbbra is két rászorultsági kategóriát különít el: a rászorulók állami átvállalás mellett, azaz ingyenesen vehetik igénybe a támogatásokat, vagy részükre az állam csak megelőlegezi a jogi segítői, illetve a pártfogó ügyvédi díjat. Utóbbi esetben az állam által megelőlegezett díjat az ügyfélnek egy éven belül vissza kell fizetnie. Az alsó rászorultsági értékhatárt jelentő nyugdíjminimum összege a 2009. évben nem változott (28.500 Ft), a magasabb rászorultsági értékhatárt jelentő, speciálisan számított „minimálbér” azonban kis mértékben, de emelkedett (79.550 Ft). A jövedelmi és vagyoni vizsgálat nélkül ingyenes támogatásra jogosultak kedvezményezetti köréből továbbra is a legtöbben rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultsággal rendelkeztek, de változatlanul magas volt a száma a közgyógyellátásban részesülő ügyfeleknek is. Jelentősen – a 2008. évhez viszonyítva közel négyszeresére – emelkedett az aktív korúak ellátására jogosultak személyi köre, az átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalanok száma pedig változatlanul a fővárosban a legmagasabb. A teljes ügyfélforgalmon belül a jogi segítségnyújtási megoszlása a 2009. évben az alábbiak szerint alakult.
szolgáltatások
5
A jogi segítségnyújtási szolgáltatások 2009. évi (ügyfélszolgálati, hatósági) tevékenység megoszlása
13 166 24%
33 808 63%
7 084 13%
Peren kívüli kérelmek száma Peres kérelmek száma Ügyfélszolgálati ügyfelek száma
(A továbbítási kérelmek száma 2009-ben – hasonlóan a korábbi évekhez – elenyésző volt, így az a grafikonon sem szerepel: a fővárosban 2 db, Fejér megyében 1 db költségmentességi kérelmet továbbítottak az Európai Unió más tagállamába.) Lényeges és üdvözlendő változás a jogi segítségnyújtás rendszerében, hogy kis mértékben ugyan, de folyamatosan nő a hatósági tevékenyég teljes ügyfélszámhoz viszonyított aránya: 2007. évhez képest 10%-os, de a tavalyi évhez képest is több mint 5%-os volt a növekedés aránya. Ez azt jelenti, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálatokhoz forduló ügyfelek egyre nagyobb hányada kap lehetőséget arra, hogy szerződött jogi segítő közreműködését vegye igénybe. Célunk, hogy a következő években ezt a növekvő tendenciát előmozdítsuk, vagy legalábbis megőrizzük a 2009. évben elért 37%-os hatósági ügyarányt.
6
A területi hivatalok ügyfélszolgálati és hatósági tevékenységének aránya %-ban
2009. év
62,6
2008. év
37,4
67,9
32,1
2007. év
73
27
2006. év
76,5
23,5
2005. év
77,1
22,9
73,7
2004. év
0
20
40
26,3
60
Ügyfélszolgálati tevékenység
80
100
120
Hatósági tevékenység
Az előző évekhez hasonlóan a beérkező hatósági (peren kívüli és peres) kérelmek jelentős részében a jogi segítségnyújtó szolgálat 2009-ben is engedélyezte a támogatás igénybevételét, az elutasító, illetve eljárást megszüntető döntések száma nem jelentős. Ennek változatlanul az az oka, hogy az ügyintézés többnyire személyesen, a jogi segítségnyújtó szolgálat ügyfélfogadásán történik, így az ügyintézők, amennyiben látják, hogy a rászorultság hiánya, az ügy tárgya, vagy egyéb ok miatt nem biztosítható a támogatás az ügyfél részére, már nem töltetik ki az ügyféllel a támogatási kérelmet, így a hatósági eljárás sem indul meg. Ilyen esetekben az ügyintézők az ügyfélszolgálati tevékenységük keretében igyekeznek minden lehetséges jogi segítséget megadni az ügyfél számára.
7
Összes határozat száma: 20211
Elutasító határozatok száma: 201 1%
Megszüntető határozatok száma: 263 1%
Engedélyező határozatok száma: 19747 98%
2009-ben változatlanul alacsony volt a jogi segítségnyújtás díját megelőlegező határozatok aránya az összes hatósági határozathoz képest. A jogi segítségnyújtó szolgálatok a támogatást (peren kívüli és peres) engedélyező határozatok mintegy 91%-ában állam általi átvállalással biztosították a jogi segítő, illetve pártfogó ügyvéd igénybevételének lehetőségét, és csak a határozatok 9%-ában előlegezték meg a jogi segítői, valamint a pártfogó ügyvédi díjat az ügyfelek részére. Az előlegező határozatok alacsony száma továbbra is azzal magyarázható, hogy az ügyfelek nem szívesen veszik igénybe a támogatást, azt eleve vissza is utasítják, ha ahhoz bármilyen visszafizetési kötelezettség kapcsolódik. Sokak számára ugyanis az a néhány ezer forintos kiadás egy éven belüli megfizetése sem vállalható a nyugdíjminimumnál ugyan magasabb, de valós értéke szerint csak a legalapvetőbb megélhetést lehetővé tevő jövedelmi határon belül. Erőteljesebben jelentkezik ez a probléma a peres ügyek tekintetében. Addig, amíg egy peren kívüli támogatás esetén a jogi segítségnyújtó szolgálat előre pontosan meg tudja mondani, hogy a támogatás igénybevétele esetén az ügyfélnek legfeljebb mekkora összegű tartozása keletkezhet, addig a peres támogatások esetén ez kétséget kizáróan nem állapítható meg. A jogi segítségnyújtó szolgálat előzetesen csak a pártfogó ügyvédi munkadíj – egyébként igen bonyolult – számítási módjáról tud tájékoztatást adni az ügyfélnek. Az ügyfelet terhelő pártfogó ügyvédi díj összege több tényező függvénye: egyrészt függ attól, hogy pernyertes vagy pervesztes lesz az ügyfél,
8
másrészt attól is, hogy ezen aránytól függetlenül a bíróság melyik félre hárítja a perköltséget.
Engedélyező határozatok megoszlása az engedélyezés módja szerint
Előlegezés: 1814 9%
Átvállalás: 17933 91%
A jogi segítségnyújtási támogatásokkal érintett ügyek ügytárgy szerinti megoszlásában évek óta lényeges változás nem mutatkozik. Az elmúlt év tapasztalatai alapján elmondható, hogy az ügyfelek a pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása kapcsán indult eljárásokban is jellemzően olyan pertárgyú ügyekben veszik igénybe a szolgáltatást, amilyenekben az elmúlt években peren kívüli jogi segítségnyújtás iránt terjesztettek elő kérelmet. A 2009. év az első olyan év, amikor az új iktatórendszer szerint kötelezően rögzítendő ügytárgyak alapján tartjuk nyilván a hatósági ügyek megoszlását. Az iktatórendszerből nyert adatok alapján az állapítható meg, hogy döntő részben a polgári jellegű „egyéb” ügytípusokban engedélyez a jogi segítségnyújtó szolgálat támogatást (48%). Kiemelkedő ezen túlmenően a családjogi ügyek (19%), a munkajogi ügyek (11%), a büntetőügyek (5%), valamint a végrehajtási ügyek (5%) csoportja. A jogi segítségnyújtó szolgálatok által elmondottak szerint a családjoggal kapcsolatos ügytípusok (házassági bontóper, gyermekelhelyezés, gyermektartás, vagyonmegosztás, lakáshasználat, stb.), valamint a munkajogi és a társadalombiztosítási ügyek mellett még viszonylag gyakoriak a lakhatással (pl. birtokháborítás) és a közüzemi tartozásokkal kapcsolatos ügyek, valamint a polgári jellegű egyéb vagyonjogi ügyek (közös tulajdon megszüntetése, lakástulajdonnal kapcsolatos kérdések, kártérítési perek) is. A büntető jogterületen belül
9
egyértelműen a pótmagánvádas ügyekben nyújtott támogatások köre a legnagyobb. Valamennyi jogi segítségnyújtó szolgálat megerősítette ugyanakkor, hogy a gazdasági válság hatásaként még inkább megnőtt az ingatlanvégrehajtással, illetve a banki hitelekkel összefüggő ügyek száma. A jogi segítségnyújtási rendszer elsődleges célja, hogy az állampolgárok mindennapi megélhetéséhez kapcsolódó jogkérdésekben, jogvitákban nyújtson segítséget. A hitelszerződések bedőlése miatti eladósodással összefüggő jogi problémák egyértelműen azon ügytípus körébe tartoznak, amelyekre az állami jogi segítségnyújtási rendszer kiterjed. A jogi segítségnyújtó szolgálatoknak fontos szerep jutott a 2009. évben a krízishelyzetbe került állampolgárok részére nyújtandó állami segítség biztosításában. A hitelüket fizetni nem tudó adósok számára végső megoldás a hitelszerződésnek a bank által kínált valamely konstrukció szerinti módosítása, esetleg megszüntetése lehet, amelyhez a jogi segítségnyújtó szolgálatok jogi tanácsadás és iratbetekintés céljából jogi segítő igénybevételét engedélyezhetik. Az iratbetekintés támogatási forma engedélyezésével a jogi segítő – akár a helyszínen is – áttanulmányozhatja az iratokat, az új szerződési feltételeket, majd jogi tanácsot tud nyújtani a bajba jutott lakáshiteles számára, hogy milyen lehetőségei vannak, illetve a hitelintézet által ajánlott melyik konstrukció előnyösebb a számára annak érdekében, hogy elkerülje az ingatlana elárverezését. Amennyiben a hitelintézet már megindította a végrehajtási eljárást (esetleg az árverést is) a lakáshitelessel szemben, a végrehajtási eljárásban a jogi segítő akár peren kívül, akár perben jogi tanácsot adhat, okiratot szerkeszthet, illetve pártfogó ügyvédként képviselheti a krízishelyzetbe jutottat. Ugyanezek a támogatások nyújthatók a lakáshitelesnek a hitelintézettel szembeni, a lakáshitellel összefüggő perekben is.
10
Hatósági ügyek tárgy szerinti megoszlása 2009. évben
Végrehajtási ügyek: 1112 5%
Biztosítás: 98 0%
Büntető ügyek: 919 Családjog: 5% 3775 19%
Tb, nyugdíj ügyek: 552 3%
Fogyasztóvédelem: 58 0% Közigazgatási: 1046 5% Lakossági hitel ügyek: 440 2%
Polgári jog, egyéb: 9526 48%
Öröklés, hagyaték: 392 2%
Munkajog: 2226 11%
Menekültügyek: 9 0%
Orvosi műhiba: 97 0%
Mivel az iktatórendszer adatai szerint az „egyéb” kategória kiemelkedően magas arányt mutat, ezért a 2010. évben meg kell vizsgálnunk, hogy milyen további ügytípusokat kell meghatározni a hatósági ügyeken belül ahhoz, hogy a statisztikai adatok még jobban tükrözzék a beérkezett kérelmek tárgy szerinti megoszlását. Szükséges továbbá megvizsgálni, hogy az iktatás rendszere igényel-e változtatásokat az ügytárgyak követéséhez: jelenleg ugyanis a hatósági ügyek tárgy szerinti megjelölése a beérkező kérelmek iktatásakor történik, ugyanakkor előfordulhat, hogy az összes irat áttanulmányozását követően az ügy már egy másik, az egyéb kategóriához képest nevesített ügytárgyba lenne sorolható, de a módosításra ezt követően nincs mód. 2.1.
Peren kívüli jogi segítségnyújtás
A peren kívüli támogatások száma 2009. évben jelentősen, mintegy 31%-kal emelkedett a 2008. évi adatokhoz képest. A jogi segítségnyújtó szolgálatot felkereső, összesen 54.058 ügyfél közül, 2009-ben 13.166 ügyfél peren kívüli támogatás iránt nyújtott be kérelmet, közülük 13.057 ügyfél jogi tanácsadás vagy okiratszerkesztés, illetve iratbetekintés céljából jogi segítőhöz fordulhatott a jogi problémája megoldása érdekében.
11
Peren kívüli kérelmek száma évenként
13166
14000
12000
10220
10048 9696
10000
7132
8000
6000
3808 4000
2000
0
2004. év
2005. év
2006. év
2007. év
2008. év
2009. év
A peren kívüli támogatások jelentős növekedése elsősorban a peres jogi segítségnyújtás bevezetésével, és a peres ügyek számának növekedésével magyarázható. A peren kívüli támogatások ugyanis legtöbbször szorosan kapcsolódnak a peres támogatásokhoz: amennyiben egy ügyfél a perindítást megelőzően keresi fel a jogi segítségnyújtó szolgálatot, lehetőség nyílik arra, hogy a jogi segítő peren kívüli eljárás keretében előzetesen ún. pert megelőző jogi tanácsot nyújtson számára, és amennyiben szükségessé válik a peres eljárás megindítása, ehhez szakszerű beadványt szerkesszen. A peren kívüli támogatások számának növekedéséhez hozzájárult továbbá az is, hogy a Jst. 2009. október 1-jén hatályba lépő módosításával már a folyamatban lévő peres eljárásokban is lehetőség nyílik peren kívüli támogatás biztosítására, ha az eljárásban az ügyfélnek nincs jogi képviselője, és nyilvánvalóan a teljes eljárás idejére szükségtelen is lenne a képviselet biztosítása. Ilyen esetekben a peren kívüli támogatás keretében biztosítható támogatás költségkímélőbb és célszerűbb. Így például a végrehajtási eljárásokban, mint nemperes eljárásokban leginkább ezzel a támogatási formával lehet megfelelően biztosítani a jogi segítséget a pártfogó ügyvédi képviselet helyett. Ezzel együtt kiemelkedő szerepe van a peren kívüli támogatásoknak a perek elkerülésének elősegítésében is: a jogi segítők a pert megelőző tanácsadás keretében sok esetben eredményesen tudják „lebeszélni” az ügyfeleket az előre eredménytelennek látszó, felesleges és értelmetlen bírósági eljárások
12
megindításáról. Ez különösen a rendkívüli jogorvoslati eljárások, illetve a pótmagánvádas eljárások megindítását megelőzően biztosított jogi tanácsadások során tapasztalható. 2.2.
Peres jogi segítségnyújtás
A peres támogatások száma 2009. évben ugrásszerűen, mintegy 63%-kal emelkedett a 2008. évi adatokhoz képest: a jogi segítségnyújtó szolgálatot felkereső, összesen 54.058 ügyfél közül 7.048 nyújtott be pártfogó ügyvéd biztosítása iránt kérelmet, közülük 6.690 ügyfél számára a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyezte a peres képviselet igénybevételét. Peres kérelmek száma évenként
8000 7084 7000 6000 5000
4353
4000 3000 2000 1000 0 2008. év
2009. év
A peres támogatási ügyek területi hivatalok szerinti megoszlását tekintve megállapítható, hogy a fővárosban kiemelkedően magas a peres ügyek száma (1.076). Országosan peres ügyekben másodikként Pest megye következik 543 üggyel, ami majdnem pontosan a fele a fővárosi peres ügyforgalomnak. Ez az adat elsődlegesen nem a főváros lakosságszámával, hanem a fővárosban koncentrálódó bírósági fórumokkal magyarázható: Budapesten 14 különböző szintű bíróság működik, köztük a Legfelsőbb Bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla és két megyei színtű bíróság. A magasabb bírói fórumok fővárosi jelenléte az ügyek számán túl kihat az ügyek jellegére, bonyolultságára is.
13
Peres kérelmek száma megyénkénti megosztásban (összesen: 7084)
1200
1076 1000
800
600
543 407406 400392 373361 353343 309293285285 277 227 199188184183
400
200
n- Zal a Sz ol no k
ag
yk u
V as N óg rá d zN Já s
To yő ln ra So M m os og on y -S o H aj pro dú n -B ih C a r so ng rá d B K ar om an ya ár om H e -E sz ves te rg Ve om sz pr ém G
st tm Fe jé ár B r or -B so er deg Ab Bé aú j-Z ké em s B pl ác én sK is ku n
Sz a
bo l
cs -
Sz a
Pe
Fő vá r
os
0
A peres képviselet biztosításának bevezetésével együtt nemcsak a jogi segítségnyújtó szolgálatok ügyszáma emelkedett, hanem az ahhoz kapcsolódó ügyintézés is érezhetően bonyolultabbá vált a korábbi, kizárólag a peren kívüli támogatásokra korlátozódó hatósági eljáráshoz képest, és jelentősen növekedett az egy ügyfélre fordítandó időtartam is. A peres támogatási ügyek a peren kívüli hatósági ügyekhez képest egyrészt időben jóval tovább, akár évekig is elhúzódhatnak, másrészt lényegesen több hatósági aktust igényelnek. A peres ügyekhez kapcsolódó hatósági és egyéb tevékenység tehát többszörösére tehető a peren kívüli ügyekhez kapcsolódó hatósági aktusoknak, amely jelentős ügyteher növekedést jelent a jogi segítségnyújtó szolgálatok számára. Az egykori bírósági feladat átvételével ugyanakkor a jogi segítségnyújtó szolgálatokra nehezedett a korábban a bírósági panasznapokon már ismert jelenség, a notórius perlekedő, a nyilvánvalóan mentális problémákkal terhelt, és a visszajáró ún. „nehéz” ügyfelekkel kapcsolatos ügyintézés is (különösen a pótmagánvádas eljárásokban). A jogi segítségnyújtó szolgálatok ügyintézői nem mindig rendelkeznek azokkal a speciális ismeretekkel, amelyek az ilyen típusú ügyfelekkel való megfelelő eljárás- vagy bánásmódhoz szükségesek. Ezekben az esetekben ugyanis a jogi végzettség és a jogi segítségnyújtó szolgálatok munkatársaiban egyébként meglévő empatikus hozzáállás már nem elegendő, esetükben legtöbbször a jogalkalmazói munka lényegének és céljának meghatározása és a velük való elfogadtatása sem egyszerű feladat.
14
A notórius perlekedő és a mentális problémákkal küzdő ügyfelek részére biztosított peren kívüli és peres támogatások, illetve az ügyintézők által közvetlenül nyújtott ügyfélszolgálati tanácsadások rendkívüli módon elnehezítik a jogi segítségnyújtó szolgálatok ügyfélfogadásait, és nem utolsósorban jelentős költségtöbbletet jelentenek az állam számára. Egyik kirívó példaként lehetne említeni a 72 pótmagánvádas eljárást indító ügyfél esetét, aki a vélt vagy valós sérelmeinek orvoslása érdekében a jogi problémájával érintett valamennyi személlyel, hatósággal vagy szervvel szemben pótmagánvádas eljárást indított, amelyek jelentős részéhez pártfogó ügyvédi képviselet biztosítását kérte az egyik megyei jogi segítségnyújtó szolgálattól. Az ország szinte valamennyi bíróságának kizárásával folyó bírósági eljárásokban – figyelembe véve az ügyfél alanyi jogon fennálló rászorultságát, illetve jogi szakvizsgájának hiányát (pótmagánvádló esetén a jogi szakvizsga hiányában nem kell vizsgálni az ügyfél jogban való járatlanságát vagy az ügy bonyolultságát) – kötelező jelleggel kellett biztosítani számára a pártfogó ügyvédi képviseletet. A nyilvánvalóan fölösleges állami kötelezettségvállalások mellett további problémát jelent az ilyen ügyeket elvállaló ügyvédek biztosítása: önként a jogi segítők nem szívesen vállalják el az eleve reménytelennek tűnő, az ügyvéd vagy bíró kollégákkal szembeni eljárásokban való képviseletet, a kirendelésekkel pedig a jogi segítőkkel való együttműködés romlik meg. Ezen ügyfél esetében az egyik jogi segítő a nyolcadik pótmagánvádas ügyben történő kirendelését követően a szolgáltatási szerződését végül sajnos felmondta. Természetesen ez a probléma nemcsak a jogi segítségnyújtó szolgálatokat, hanem az igazságszolgáltatásban részt vevő más szerveket is érinti. Jelenleg azonban nincs olyan alkotmányos vagy emberi jogi kérdéseket fel nem vető megoldás, amellyel ezeket az ügytípusokat vissza lehetne szorítani. Ennek oka részben az, hogy az eljárás kezdetén a bíróságok számára is nehezen megállapítható, hogy mikor fordul alappal vagy kellő alap nélkül az igazságszolgáltatáshoz a jogaiban sértett fél, így a bíróságok is nagyon ritkán élnek a beadványok eleve eredménytelenségére hivatkozó elutasításával.
A peres kérelmek elbírálásának szempontjai az első időszakban ugyan problémákat okoztak, mivel peres ügyekben a rászorultság megállapítása mellett a jogi segítségnyújtó szolgálatoknak néhány kivételtől eltekintve (úgymint költségmentes ügyfél kötelező képviselete) a szubjektív feltételek (fél jogban való járatlansága, ügy bonyolultsága) megítéléséről is dönteniük kell. Mára azonban elmondható, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálat munkatársai rutinosan alkalmazzák a vonatkozó jogszabályokat, és – az ügyféllel történt személyes találkozó, vagy az ügyfél által készített beadványok tanulmányozása következményeként – nagy biztonsággal meg tudják állapítani a szubjektív rászorultságot. E tekintetben a következő évre megvalósítandó feladatként jelentkezik az országosan egységes gyakorlat kialakítása: a jogbiztonságot elsősorban ugyanis az segíti elő,
15
ha a jogi segítségnyújtó szolgálatok egységes szempontok alapján ítélik meg az ügyek bonyolultságát, vagy a fél jogban való járatlanságát.
A pártfogó ügyvéd biztosításához kapcsolódó eljárás ugyanakkor változatlanul nem zökkenőmentes sem az ügyfelek, sem a jogi segítők részéről, e tekintetben lényegi változás nem történt az előző évhez képest. Azon ügyfelek számára, akik megtapasztalták a 2008. évet megelőző bírósági költségmentességi rendszert, továbbra is kifejezetten kényelmetlen, hogy számukra nem a bíróság vagy immáron a jogi segítségnyújtó szolgálat választ pártfogó ügyvédet, hanem nekik is aktívan közre kell működniük saját képviseletük biztosítása érdekében. Az ügyfelek másik csoportjának vagy pénze, vagy szabad mozgási lehetősége nincs arra, hogy saját maga keressen magának pártfogó ügyvédet. Ők azok, akik a jogi segítségnyújtó szolgálattól kirendeléssel kérik biztosítani a pártfogó ügyvédi képviseletet. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kirendelést a 2009. október 1-jéig hatályos jogszabály – a jogi segítségnyújtási rendszer céljának megfelelően, az önkéntes és szabad ügyvédválasztás maradéktalan biztosítása érdekében – csak kivételes lehetőség volt a jogi segítségnyújtó szolgálat számára. A gyakorlatban a kirendelés alkalmazhatóságának túlságosan merev szabályai gondot okoztak azokban az esetekben, amikor bár előre láthatóan nyilvánvaló volt, hogy az ügyfél a személyes körülményei vagy egészségügyi állapota miatt nem képes pártfogó ügyvédet meghatalmazni (pl.: hallássérült vagy fogvatartott ügyfél), ennek ellenére azonban az eljáró jogi segítségnyújtó szolgálat automatikusan nem gondoskodhatott kirendelés útján a képviselet biztosításáról. Mindezek miatt lényegi könnyebbséget jelentett a kirendelés szabályainak alkalmazása tekintetében a Jst.-t módosító 2009. évi LXXV törvény, amelynek alapján 2009. október 1-jétől a jogi segítségnyújtó szolgálat már nem csak akkor rendelhet ki a fél kérelmére pártfogó ügyvédet, ha a képviseletét jogi segítők nem vállalják, hanem akkor is, ha már a támogatás engedélyezésekor valószínűsíthető, hogy a fél képviselete meghatalmazás útján nem biztosítható. Ez a szabályozás növelte az eljáró ügyintéző jogalkalmazási szabadságát, és fellazította az egyes esetekben rendkívül kötött, és a gyakorlatban alkalmazhatatlan jogi szabályozást. A jogszabály módosítást követően a jogi segítségnyújtó szolgálatnak – szükség esetén – a támogatást engedélyező határozat meghozatalát követően már azonnal lehetősége van eljárni a kirendelés érdekében. A kirendelő végzést a jogi segítségnyújtó szolgálat a bíróságnak is köteles megküldeni, azonnal tájékoztatva ezzel az eljáró bírót a pártfogó ügyvéd személyéről. A kirendelés alkalmazási szabályainak fellazulásával nem változott a jogi segítségnyújtási rendszer lényege, amely szerint elsődlegesen a szabad ügyvédválasztás elvének kell érvényesülnie, vagyis először továbbra is meghatalmazással kell megpróbálni biztosítani a pártfogó ügyvédi képviseletet.
16
A 2009. év során ugrásszerűen, kb. kétszeresére – 4,1%-ról 7,6%-ra – emelkedett a kirendelések száma.
Jogi segítők biztosításának módja
506 8%
6184 92%
Kirendelések száma
Meghatalmazások száma
Tekintettel arra, hogy a jogszabályváltozás óta mindössze három hónap telt el, ez az aránynövekedés nem a kirendelési szabályok bővülésével, hanem sokkal inkább a notórius perlekedő, a pártfogó ügyvéddel együttműködésre képtelen ügyfél miatti, ugyanazon ügyben előforduló újabb és újabb kirendelés iránti kérelmekkel magyarázható. E tekintetben a jogi segítségnyújtó szolgálatnak nincs retorziós lehetősége: a jelenlegi szabályozás szerint az ügyfél támogatása arra hivatkozással nem vonható meg, hogy nem működik együtt a részére biztosított pártfogó ügyvéddel, vagy agresszív módon lép fel vele szemben. A probléma megoldásához ugyanakkor nem elegendő kizárólag a joghézagot kitölteni, hanem átfogó szabályozásra van szükség. A jogi segítségnyújtó szolgálat a pártfogó ügyvédként eljáró ügyvéd tevékenységét nem vizsgálhatja, erre vonatkozóan nem rendelkezik jogkörrel, így az ügyfél és a pártfogó ügyvéd esetlegesen felmerülő vitájában sem tud dönteni. Megoldás lehet az ügyvédi kamarákkal való szorosabb együttműködés a pártfogó ügyvédi tevékenység minőségének biztosítása, a felmerült panaszok kivizsgálása során.
17
A peres képviselet biztosítása a tapasztalatok szerint a pártfogó ügyvédként szóba jöhető jogi segítők, illetve az ügyvédi kamarák kirendelhető ügyvédi listáján szereplő más ügyvédek, ügyvédi irodák szempontjából sem problémamentes. Az esetleg több éve jogi segítőként tevékenykedő ügyvédek közül néhányan – élve a jogszabály adta lehetőségekkel – igyekeznek „válogatni” az ügyek között, a bonyolultabb, vagy több munkával járó ügyekben, illetve a nehezen kezelhető ügyfelektől már eleve el sem fogadják a meghatalmazást. Meg kell azonban jegyezni, hogy e jogi segítők a kirendeléseket – lehetőségeikhez mérten – teljesítik. A kamarai listán kirendelhetőként szereplő ügyvédek pedig – még mindig nem ismerve a megváltozott jogi szabályozást – gyakran „felháborodva” utasítják vissza a jogi segítségnyújtó szolgálat kirendelő végzéseit olyan indokokkal, amelyekre az ügyvédi törvény nem ad lehetőséget, pl., hogy nem érnek rá, szabadságra készülnek. A jogi segítségnyújtó szolgálat közigazgatási végzését tehát az ügyvédek változatlanul nem tekintik egyenrangúnak a korábbi rendszer szerinti bírósági végzéssel.
A jogi segítségnyújtó szolgálat tevékenységében nehézséget jelent a jogerősen befejezett ügyekben a pártfogó ügyvédi munkadíjról szóló határozat meghozatala, a pártfogó ügyvéd díjának határidőben történő megállapítása. Ennek oka részben, hogy gyakran a bíróságok, és maguk az ügyvédek sincsenek tisztában a 2008. január 1-jétől hatályos szabályozással. Ezért változatlanul sok a bíróságokhoz intézett írásbeli megkeresés, illetve hiánypótlás az ügyvéd felé, amely lényegesen lassítja a díj megállapításához kapcsolódó hatósági eljárást. A díjmegállapítás kapcsán 2008-ban felmerült jogalkalmazási problémákon a 2009. évben a módszertan eszközeivel próbáltunk segíteni, illetve a bíróságokkal szorosabb együttműködés kialakítására hívtuk fel a jogi segítségnyújtó szolgálatokat. Ennek köszönhetően egyértelműen pozitív változás az előző évhez képest, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálatok megkeresésére a bíróságok többnyire válaszolnak, a kért adatokat pótlólag megküldik, sőt a téves döntésük kijavításáról hivatalból határoznak. Az ügyvédek – néhány kivételtől eltekintve – a díjmegállapító határozatokat elfogadják, nem vitatják. Változatlanul nyitott kérdés, és jogszabályi szintű rendezést igényel a pártfogó ügyvéd tárgyaláson kívül végzett tevékenységének igazolása. A megfellebbezett díjmegállapító határozatok vitatott része szinte kivétel nélkül erre a kérdéskörre koncentrálódik. E tekintetben a jogi segítségnyújtó szolgálatok valóban döntésképtelenek: a jogi segítségnyújtó szolgálat nem tudja ellenőrizni, hogy ténylegesen hány munkaórát fordított az ügyvéd a perre, tárgyaláson kívül mennyi időt töltött az ügyféllel, és így csak nehézségek árán tud döntést hozni a díj mértékéről.
A peres támogatások folytán jelentkező jogértelmezési és jogalkalmazási problémákkal kapcsolatban elmondható, hogy a Szolgálat és a társszervek együttműködését ma már sokkal inkább a konstruktivitás és az
18
összehangoltság jellemzi. A KIH és a megyei jogi segítségnyújtó szolgálatok felvették a kapcsolatot az ügyvédi kamarákkal és a bíróságokkal a vitás kérdések rendezése érdekében. E tekintetben kiemelendő a Legfelsőbb Bírósággal és a Fővárosi Bírósággal való együttműködési kezdeményezés, valamint a Magyar Ügyvédi Kamarával és a Budapesti Ügyvédi Kamarával való kodifikációs és egyéb egyeztetések. 2.3.
Ügyfélszolgálati tevékenység
A Jst. a jogi segítségnyújtó szolgálat feladatává teszi, hogy minden hozzá fordulót – jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül, illeték- és díjmentesen – köteles hatásköri, illetékességi útmutatásban részesíteni, továbbá számára egyszerűbb megítélésű ügyekben felmerült jogi kérdésekben rövid tájékoztatást adni. Ez az ún. általános ügyfélszolgálati tevékenység, melynek során közvetlenül a jogi segítségnyújtó szolgálat munkatársai adnak felvilágosítást. Bár a jogalkotó eredetileg ezt a tevékenységet elsősorban a hatósági eljárásokat kiegészítő, ahhoz képest kevésbé jelentős szolgáltatásnak szánta, az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy az ügyfélszolgálati tevékenység a jogi segítségnyújtó szolgálat legkiemeltebb és az ügyfelek által rendkívül kedvezően fogadott szolgáltatásává vált. A statisztikai adatokból megállapítható, hogy a 2009. évben a jogi segítségnyújtó szolgálatokhoz forduló összes ügyfél 63%-a (33.808 ügyfél) ügyfélszolgálati tevékenység keretében kapott jogi jellegű szolgáltatást. Fontos, hogy az ügyfélszolgálati tevékenység körébe nemcsak az ügyfélfogadáson személyesen megjelenő, de sem peren kívüli, sem peres támogatást nem igénylők, vagy ilyen támogatásban a feltételek hiánya miatt nem részesülők köre tartozik, hanem a jogi segítségnyújtó szolgálattól írásbeli beadványokban segítséget kérő ügyfelek is. A Jst. háttérjogszabályát jelentő közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.) módosító Ket.-novella által kiszélesített kapcsolattartási lehetőségek alapján az ügyfél egyre informálisabb, és egyszerűbb formában válik jogosulttá a hatósággal való kapcsolatfelvételre: a postai út mellett lehetővé vált elektronikus levélben, telefonon vagy akár rövid szöveges üzenet útján is tájékoztatást kérni vagy teljesíteni. Ezek a változások egyértelműen érződnek a jogi segítségnyújtó szolgálat munkájában is. Ugrásszerűen, több mint 50%-kal növekedett az írásbeli beadványok száma, és azon belül jelentős az elektronikus levelek száma is. A Ket. által biztosított kapcsolattartás kibővülése egyrészről üdvözlendő, ugyanakkor ez a típusú ügyféli kapcsolattartási szabadság óriási ügyterhet és leterheltséget jelent a jogi segítségnyújtó szolgálat számára. Az ügyfelek elektronikus levelet sokkal könnyebben fogalmaznak meg, és juttatnak el akár egyszerre több hatóságnak is, ugyanakkor – az elektronikus információáramlás gyorsaságából kiindulva – evidensnek tartják, és elvárják, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálat szinte azonnal, „e-mail fordultával” válaszoljon a kérdéseikre. A jogi segítségnyújtó szolgálat válaszát rendszerint
19
további, azonnali kérdés követi, mivel az ügyfélfogadásokon való sorban állás helyett az ügyfelek ily módon kívánnak gyorsan információhoz jutni. Ez a típusú tájékoztatás azonban rendkívül problematikus, mivel kizárólag az ügyfél által rendelkezésre bocsátott adatok birtokában, az üggyel kapcsolatos iratok hiányában nehéz minden szempontból adekvát választ adni a kérdésekre. A jogi segítségnyújtó szolgálat az írásbeli válaszaiban a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről szóló tájékoztatáson túl törekszik arra, hogy válaszai – a megkereséshez igazodó – egyéniesített válaszok legyenek, azonban ez a törekvés az ügyfélszám emelkedésével egyre nehezebben tartható. A személyesen megjelenő és az írásbeli beadványt előterjesztő ügyfelek mellett jelentős a telefonon tájékoztatást kérők száma is. A jogi segítségnyújtó szolgálat a telefonos ügyfélszolgálati tevékenységet az eddigiekben nem mérte, azonban a telefonhívások növekedésével, és a telefonos tanácsadások időtartamának hosszabbodásával felvetődött ennek szükségessége is. A mérés ellen szól, hogy a jelenlegi ügyteher mellett a telefonos segítség statisztikai lekövetése is csak további adminisztrációs terhet jelentene az ügyintézők számára. Az ügyfélszolgálati tevékenység keretében a leggyakrabban – a hatósági ügytárgyakhoz hasonlóan – munkajogi jellegű kérdések fordultak elő, de a korábbi évekhez hasonlóan jellemzőek az egyéb polgári jogi jellegű ügyekkel, mint például a házasság felbontásával, gyermek elhelyezésével, gyermektartásdíj megállapításával, öröklési joggal, lakhatással kapcsolatos kérdések. Továbbra is magas azon ügyfelek száma, akik a szociális ellátások lehetőségeiről és a nyugellátásról érdeklődnek. A mai nehéz viszonyokat tükrözi, hogy szinte minden nap előfordul, hogy felhalmozódott közüzemi díjtartozások rendezésével vagy végrehajtási eljárással kapcsolatban várnak segítséget az ügyfelek. Az ügyfélszolgálatot igénybe vevő ügyfelekről ugyanakkor elmondható, hogy jelentős részük nem tartozik a hatósági eljárások szerint támogatásban részesíthetők körébe. -
-
Ennek oka részben az, hogy a rászorultsági értékhatárok rendkívül alacsonyak, így jelentős azok száma, akik ugyan az átlagosnál lényegesen alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, azonban mégsem minősülnek a Jst. szerint rászorultnak. Ők azok, akik kényszerhelyzetben vannak: részükre peren kívüli vagy peres támogatást a jogi segítségnyújtási rendszerében biztosítani nem lehet, azonban piaci alapon a jogi szolgáltatás számukra továbbra sem megfizethető. A jogi segítségnyújtó szolgálatok nekik csak az ügyfélszolgálati tevékenység keretében tudnak jogi segítséget biztosítani, tanácsadás formájában. Mindez egyértelműen az ügyfélszolgálati ügyfelek számának jelentős emelkedésével jár. Ugyanakkor gyakran megfigyelhető, hogy a rászorulónak egyáltalán nem tekinthető állampolgárok is szívesen igénybe veszik ezt az állami
20
szolgáltatást. Eelenyészően ugyan, de előfordul, hogy a piaci alapon fogadott ügyvédjüket próbálják ilyen módon „leellenőrizni”, vagy egész egyszerűen spórolni szeretnének a piaci alapon kínált ügyvédi munkán. Az ügyfélszolgálati tevékenység keretében nyújtott tájékoztatás – az ügyek sokféleségére tekintettel – gyakran több munkát, türelmet igényel, mint egy jogi segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelem befogadása és a határozat meghozatala, így a területi hivatalok ügyfélszolgálati ügyfélszámai semmi esetre sem elhanyagolhatóak. Az ügyfélszolgálaton nyújtható jogi szolgáltatás iránti jelentős, és egyre növekvő igény az állampolgárok részéről egyébként érthető, és egyben várható fejleménye is az intézményrendszer erősödésének. A fejlett nyugateurópai jogi segítségnyújtási rendszereknek ugyanis – így a magyar rendszer alapját jelentő holland modellnek is – a peres képviseletet és az ún. pert megelőző tanácsadást biztosító ügyvédi tevékenységen kívül minden esetben része a diszpécserszolgálat, valamint a kifejezetten csak az egyszerűbb megítélésű ügyekben nyújtott jogi tanácsadás céljából kialakított ügyfélszolgálati irodák. A diszpécserszolgálat, illetve az ügyfélszolgálati irodák iránti igény tehát hazánkban is megjelent, az intézményrendszer ilyen irányban való továbbfejlesztésére azonban jelenleg költségvetési okokból nincs lehetőség. E körben legfeljebb az uniós pályázati lehetőségek adhatnak esélyt a fejlesztésre. 2.4.
Kihelyezett ügyfélfogadás
A támogatások ügyfelek számára való könnyebb elérhetőségének biztosítása, így az ügyfélfogadások helyszíneinek kiszélesítése érdekében a jogi segítségnyújtó szolgálatok 2005. óta a megyeszékhelyen folytatott ügyfélfogadásokon túl – a megyeszékhelytől távolabb eső, vagy nehezebben elérhető kisebb városokban, településeken – kihelyezett ügyfélfogadásokat tartanak. A kihelyezett ügyfélfogadások változatlanul népszerűek a környékbeli lakosság körében, ezért a Hivatal továbbra is fontosnak tartja ezek fenntartását. A hatékonyság érdekében folyamatosan értékelni kell – az ügyfélszámot, a távolságot, a munkavégzés körülményeit is figyelembe véve-, hogy az adott helységben indokolt-e a kihelyezett félfogadás fenntartása, avagy azt inkább a megye más településére kell áthelyezni. Ezt a jogi segítségnyújtó szolgálatok folyamatosan felülvizsgálják, és ha szükséges, megteszik a szükséges változtatásokat. A kihelyezett ügyfélfogadásokon megjelenő ügyfeleknek a jogi segítségnyújtó szolgálat teljes ügyfélforgalmához viszonyított aránya évről évre lényegesen nem változik, az – a jelentős propaganda tevékenység miatt 2006-ban számottevően emelkedő ügyfélszámot leszámítva – 10% körül mozog. 2009– ben a nagyobb ügyfélforgalom egyben a kihelyezett ügyfélfogadásokon megjelent ügyfélszámok növekedését is jelenti. 2009. évben összesen 5.286
21
ügyfél kereste meg a kihelyezett ügyfélfogadások helyszíneit, amely a teljes ügyfélforgalom 9,7%-át jelenti.
A kihelyezett ügyfélfogadás aránya a teljes ügyfélforgalomhoz képest
60000 54058 50000 44293
43834 40000
36450 31633
30000
20000 14573 10000
5712 1586
3988
5286
4441
0 2004. év
2005. év
2006. év
2007. év
2008. év
2009. év
Összes ügyfélforgalom Kihelyezett Ügyfélfogadáson megjelent ügyfelek száma
A jogi segítségnyújtó szolgálatok ügyfélforgalmi adatait összehasonlítva megállapítható, hogy Zala, Bács-Kiskun, Pest, Tolna és Veszprém megyékben jelentős a kihelyezett ügyfélfogadásokon megjelenő ügyfelek száma, ezekben a megyékben a teljes ügyfélforgalom 18-25%-át teszi ki a kihelyezett ügyfélfogadásokon jogi szolgáltatásban részesített ügyfelek aránya. A kihelyezett ügyfélfogadáson részt vevők aránya a teljes ügyfélforgalomhoz képest 2009-ben Zala megyében volt a legmagasabb, 25,3%. Baranya megyében a kihelyezett ügyfélfogadásokat az Egy Hajóban Alapítvánnyal kötött megállapodás alapján az Alapítvány látja el, a fővárosban pedig – bár a Hivatal Szentkirályi utcai irodájában is tartanak ügyfélfogadásokat – valódi kihelyezett ügyfélfogadásról értelemszerűen nem beszélhetünk.
22
A kihelyezett ügyfélfogadáson résztvevők (5286) aránya az összes ügyfélforgalomhoz (54058) képest megyénként %-ban 30 25,3 25
22,5 22,5 22 18,6
20 15
12,3
10,5 10,3 10
10
8,8
7,4 6,9 6,6
6
5,4
5
5
3,7
2
Va s gy He k v Gy un es -S őr zo -M ln os ok on -S op ro n Fe jé r Sz Bé ab ké ol s Cs cs on -S za gr tm ád ár -B er Ha eg jd úBi ha r Ba ra ny a Fő vá ro s sz -N a
Já
ém So m Ko og m y ár N om Bo óg rá rs -E d od sz te -A rg ba om új -Z em pl én
a
zp r
t Pe s
To ln
Ve s
Bá c
Za la sKi sk un
0
Az Áldozatsegítő Szolgálatnál megszűntek az állandó kihelyezett ügyfélfogadások, mivel az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította, hogy az áldozattá válás valószínűsége nem igazodik a kihelyezett ügyfélfogadások előre meghirdetett időpontjaihoz. Ettől függetlenül azonban, ha a jogi segítségnyújtó szolgálatok által tartott kihelyezett ügyfélfogadáson megjelenő ügyfél az áldozatként igénybe vehető szolgáltatásokról is szeretne tájékoztatást kapni, a jogi segítségnyújtó ügyintézők a szükséges felvilágosítást megadják a számukra, illetve a szolgáltatások igénybevételéhez szükséges kérelem nyomtatványt a rendelkezésükre bocsátják. A kihelyezett ügyfélfogadások helye és ideje megtalálható a Hivatal honlapján, illetőleg azokról változatlanul tájékozódni lehet az ingyenesen hívható zöld számon is (06/80-244-444). 3.
Központi Igazságügyi Hivatal hatósági tevékenysége
Az Igazságügyi Hivatalról szóló 303/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet értelmében a területi hivatalok által hozott elsőfokú határozatok ellen benyújtott fellebbezéseket másodfokon a Központi Igazságügyi Hivatal bírálja el. A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálatának hatósági (fellebbezések elbírálása, méltányossági eljárás, bírósági
tevékenysége felülvizsgálat)
23
ugrásszerűen megnövekedett a 2009. évben, amely egyértelműen a peres jogi segítségnyújtási támogatások hatályba lépésével, ezen belül is a pártfogó ügyvédi díjak megállapításával van összefüggésben. Hatósági munka 2008. év és 2009. év összehasonlítása
140
2009. év: 133
120
100
2009. év: 80
80
60
40
2008. év: 39
2008. év: 41 2009. év: 14
2008. év: 6
20
0 II. fokú eljárás
3.1.
Méltányossági eljárás
Bírósági felülvizsgálat
Másodfokú eljárás
A 2009. év folyamán 133 db fellebbezést terjesztettek fel a jogi segítségnyújtó szolgálatok a KIH-hez, vagyis a másodfokú hatósági eljárások száma több mint a háromszorosára emelkedett az előző évhez képest (2008-ban 39 db volt). A 133 fellebbezésből 25-öt peren kívüli támogatási eljárásban nyújtottak be, vagyis a peren kívüli másodfokú eljárások száma jelentősen ugyan, de a peres fellebbezésekhez képest kisebb arányban növekedett: az előző évben előterjesztett peren kívüli fellebbezések száma 14 volt, ami kétszeres ügyszám növekedést jelent. - A fellebbezések közül 18-at terjesztettek elő a támogatási kérelemről érdemben döntő elsőfokú határozat ellen: a KIH ezek közül 14 esetben helybenhagyta az elsőfokú döntést, 1 megváltoztató határozat született, valamint 3 esetben a másodfokú hatóság megsemmisítette az első fokú hatóság döntését és új eljárásra utasította az eljáró megyei hivatalt. - 2 fellebbezés érkezett támogatást visszavonó elsőfokú határozat ellen, amely döntéseket a másodfokú hatóság helybenhagyta, illetve 1
24
-
esetben a jogutódlást elrendelő határozatot fellebbezte meg az ügyfél, amely szintén helybenhagyó határozattal zárult. A visszafizetésre kötelezést 2 esetben támadták meg: a másodfokú hatóság mindkét esetben helybenhagyta az elsőfokú döntést. 2009-ben eljárási végzés ellen is érkezett be fellebbezés (megszüntető végzés ellen 2), a másodfok 1 esetben helybenhagyta, 1 esetben megváltoztatta az elsőfokú döntést.
A peren kívüli eljárásban továbbra is a visszafizetendő összeg vitatása, valamint a nem kellően „hatékony” jogi segítői közreműködés a legjellemzőbb fellebbezési ok. Megsemmisítés mellett új eljárásra utasító: 3 12%
Peren kívüli II. fokú eljárás
Megváltoztató: 2 8%
Helybenhagyó: 20 80%
Ugrásszerűen, több mint a négyszeresére emelkedett ugyanakkor a peres eljárásban benyújtott fellebbezések száma. 2008-ban előterjesztett 25 fellebbezés helyett 2009-ben a KIH-hez már 101 fellebbezés érkezett. -
-
A beérkező fellebbezések közül 30 fellebbezés a támogatási kérelemről érdemben döntő elsőfokú határozat ellen irányult: a KIH ezek közül 23 esetben helybenhagyta az elsőfokú döntést, 3 megváltoztató határozat született, 2 esetben a másodfokú hatóság megsemmisítette az elsőfokú hatóság döntését, és új eljárásra utasította az eljáró jogi segítségnyújtó szolgálatot, további 2 esetben pedig csak a határozat megsemmisítésére került sor. A fellebbezések jelentős része a díjmegállapítási döntések ellen irányult, összesen 58 fellebbezés érkezett e tárgyat érintően: a KIH 18 esetben hagyta helyben az elsőfokú döntést, 2 esetben a fellebbezést 25
-
elkésettség miatt elutasította, 27 elsőfokú határozatot megváltoztatott, valamint 11 esetben megsemmisítette az elsőfokú hatóság döntését és új eljárásra utasította az eljáró jogi segítségnyújtó szolgálatot. Díjigényt elutasító elsőfokú döntés ellen 2 esetben fellebbeztek, a döntéseket a másodfok helybenhagyta. 4 fellebbezés érkezett támogatást visszavonó elsőfokú határozat ellen, amely döntéseket a másodfokú hatóság helybenhagyta. A visszafizetésre kötelezést 5 esetben támadták meg, 4 helybenhagyó, és 1 megsemmisítő határozat született másodfokon. Eljárási végzés ellen 2 fellebbezés érkezett (megszüntető és felfüggesztő végzés ellen), mindkét döntést helybenhagyta a másodfokú hatóság.
A peres eljárásokban benyújtott fellebbezések jelentős része a díjmegállapítási döntésekhez kapcsolódott, amelyek jellegüknél fogva két csoportba sorolhatók: gyakran – különösen az ellenérdekű felektől – érkeznek olyan fellebbezések, amelyek gyakorlatilag a bíróság költségviselési rendelkezését vitatják, egyidejűleg jelezve, hogy nem képesek a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére. A fellebbezések másik csoportját a pártfogó ügyvédek által benyújtott, a díj összegét vitató kérelmek jelentik, amelyek sok esetben részletes, jogilag jól alátámasztott kifogásokat fogalmaznak meg, így ezek elbírálása is összetettebb jogi feladatot jelent a másodfokú hatóság számára. A másodfokú döntések statisztikai adataiból egyértelműen megállapítható, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálatok peren kívüli eljárási gyakorlata sokkal kiforrottabb, e tekintetben a másodfok nagyobb arányban hoz helybenhagyó döntéseket. A peres fellebbezéseket vizsgálva pedig megállapítható, hogy a megváltoztató vagy megsemmisítő, illetve új eljárásra utasító másodfokú döntések nagy része a hatósági eljárásnak nem a kérelmet elbíráló szakaszához, hanem többnyire a díjmegállapítási szakaszához kapcsolódik. A jogi segítségnyújtó szolgálatok díjmegállapítási gyakorlatának egységesítése, erősítése a 2010. év feladata.
26
Peres II. fokú eljárások Megsemmisítő: 3 3%
Elkésett: 2 2%
Megsemmisítés mellett új eljárásra utasító: 13 13%
Helybenhagyó: 53 52%
Megváltoztató: 30 30%
3.2.
Bírósági felülvizsgálat
A fellebbezési eljárásokhoz hasonlóan a bírósági felülvizsgálatok száma is emelkedett a 2009. évben: a 2008. évi 6 felülvizsgálati kérelemmel szemben 2009-ben 14 ügyfél nem fogadta el a másodfokú döntést, és kért bírósági felülvizsgálatot. A 14 ügy közül 3 peren kívüli támogatáshoz, 11 pedig peres támogatáshoz kapcsolódott. 2009. végéig 3 ügyben született véghatározat, ebből 1 esetben a bíróság érdemben elutasította az ügyfél kereseti kérelmét, 2 esetben pedig idézés kibocsátása nélkül utasította el a keresetet. A többi eljárás folyamatban van, amelyből 2 ügyben az ügyfél – nem értve egyet a Fővárosi Bíróság döntésével – a Legfelsőbb Bírósághoz fordult felülvizsgálati kérelemmel. 3.3.
Méltányossági eljárás
2009. év folyamán 80 db méltányossági kérelem érkezett. A kérelmeknek a KIH helyt adott az ügyfél megváltozott életkörülményei, illetve rosszabbodó egészségügyi állapota miatt, a létfenntartás veszélyeztetettségére tekintettel. A tartozások elengedésének magyarázata továbbá, hogy a jogi segítségnyújtási eljárásban az ingyenes rászorultsági kategória rendkívül alacsony, a megelőlegező támogatásban részesülő ügyfelek jelentős részének a jövedelmi, vagyoni viszonyai csak néhány ezer forinttal haladják meg az
27
ingyenes értékhatárt. Az ilyen ügyfelek élethelyzetében bekövetkező kis változás is a létfenntartásuk veszélyeztetettségét eredményezheti, így indokolt a méltányosság gyakorlása. A Ket.-novella hatályon kívül helyezte a hatósági eljárásokban alkalmazható általános méltányossági rendelkezést (113. §) azzal a céllal, hogy az egyes ágazati jogszabályok az általuk szabályozott jogviszonyok sajátosságait figyelembe véve, egyediesítve rendelkezzenek a fizetési könnyítés vagy mentesítés gyakorlásának feltételeiről. Mivel a Jst. nem tartalmazott speciális méltányossági szabályokat, ez azt jelentette, hogy 2009. október 1jétől méltányosság címén a visszatérítési kötelezettség megállapítását követően nincs mód a tartozások elengedésére vagy csökkentésére. Bár a Jst. anyagi jogi szabályai körébe ugyanezen időponttól beépült a peres támogatásban részesített felek visszatérítés alóli mentesítésének lehetősége, ez az ún. anyagi jogi méltányosság nem teszi lehetővé sem a peren kívüli megelőlegezett támogatásban részesülők, sem a peres támogatások alapján az ellenérdekű felekre hárított díjelőleg méltányosságból történő elengedését. A KIH az általános méltányossági jogkörnek a jogi segítségnyújtási eljárásban történő beiktatását változatlanul fontosnak tartja, mivel álláspontja szerint egy kifejezetten szociális alapon nyújtott támogatás visszatérítési kötelezettsége a fél létfenntartását semmiképp sem veszélyeztetheti, és méltánytalan hátrányt sem okozhat számára. Mindezen okból a KIH 2010-ben változatlanul kezdeményezi a Jst. ilyen irányú módosítását. 3.4.
Felügyeleti eljárás
A Ket. 115. §-a feljogosítja a felügyeleti szervet arra, hogy megvizsgálja az ügyben első fokon eljáró hatóság eljárását, illetőleg döntését. A KIH e jogosítványával leginkább akkor él, amikor átfogó szakmai felügyeleti ellenőrzés keretében vizsgálja a jogi segítségnyújtó szolgálatok tevékenységét, illetőleg jogorvoslatra felterjesztett iratokat tekint át. 2009-ben a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata 6 esetben tárt fel olyan jogszabálysértést, amely indokolttá tette, hogy felügyeleti eljárást kezdeményezzen, illetőleg folytasson le: 3 esetben méltányossági kérelem, 1 esetben fellebbezés felterjesztése kapcsán élt a felügyeleti szerv ezzel a jogával, 1 esetben számlaellenőrzés során derült fény a jogszabálysértésre, további 1 esetben pedig egy díjmegállapítási eljárás kapcsán a jogi segítő jelzése alapján indult felügyeleti eljárás. Néhány esetben jogszabálysértést a 2009-ben lefolytatott komplex ellenőrzések során is feltárt a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata. Mivel a határozatok megváltoztatása jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértett volna, eltekintettünk a felügyeleti eljárás megindításától, csak a jogszabálysértés tényét rögzítette az ellenőrzési jelentés.
28
3.5.
Törlési kérelmek
A Jst. 38. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a fél nem tesz eleget a visszatérítési kötelezettségének, a tartozás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, és a jogi segítségnyújtó szolgálatok feladata a tartozás behajtása. A behajtási eljárások többnyire hosszadalmasak, nehézkesek és egyrészt jelentős munkaterhet, másrészt jelentős többletköltséget jelentenek a Hivatal számára. A követelések leírására azonban csak az IRM számviteli politikájában rögzített szigorú pénzügyi szabályok és eljárási rend alapján van lehetőség, vagyis a tartozások behajtásához kapcsolódó pénzügyi és időbeli ráfordítások nem „spórolhatók meg”. Az adósok nyilvántartása, a behajtási eljárások lebonyolítása és követése rengeteg adminisztrációt igényel. A fizetni nem akaró ügyfelek gyakran nem veszik át a részükre küldött határozatokat, fizetési felszólításokat, így hirdetményi kézbesítést kell alkalmazni. Külön gondot jelent, ha az adós elhalálozik, így fel kell kutatni a jogutódnak tekinthető örökösöket, és a hagyatéki eljárás keretében kell megkísérelni ismételten a behajtást. A peres eljárásokban már gazdálkodó szervezetek is megjelenhetnek adósként, mellyel kapcsolatban új problémaként jelentkezett az időközben felszámolási eljárás alá került adósokkal szembeni behajtás. A tartozások behajtását végső soron a jogi segítségnyújtó szolgálatok megkeresése alapján az illetékes önkormányzati adóhatóság végzi. Azonban mind az adóhatóság, mind a felszámoló eljárásáért a Hivatalnak meg kell fizetnie a behajtással együtt járó költséget (megkeresésenként 5.000,-Ft), amely – ismerve a tartozások összegét (átlagban 8-12.000,-Ft) – indokolatlanul magas, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a behajtás gyakran eredménytelen marad. A 2009. évben a jogi segítségnyújtó szolgálatok 64 ügyben terjesztettek elő törlési kérelmet, vagyis ennyi esetben behajthatatlan volt a követelés. A törlési kérelmek közül 50 peren kívüli ügyben, 14 peres ügyben keletkezett tartozásból eredt. A törlési kérelmeket a KIH ellenőrzést követően – 1 idő előtti kérelem kivételével – továbbította az IRM Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztálya felé. 4.
Módszertan
4.1.
A jogi segítségnyújtást érintő jogszabályi változások
A peres jogi segítségnyújtási szabályok hatályba lépését követő mintegy fél éves jogalkalmazást követően bebizonyosodott, hogy néhány, a jogalkalmazást megnehezítő kérdés vonatkozásában indokolt lenne a Jst. és végrehajtási rendeleteinek módosítása. Ennek szükségességét mind a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata, mind az IRM Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztálya észlelte elsősorban az ellenőrzések alkalmával,
29
illetőleg az állásfoglalást kérő átiratokból, ezért már 2008. év végén megkezdődött a jogszabály módosítást előkészítő kodifikációs munka, amelyben a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata észrevételeivel, javaslataival aktívan közreműködött. A jogi segítségnyújtást szabályozó törvény módosítására az igazságügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2009. LXXV. törvény, a jogi segítségnyújtással kapcsolatos rendeletek módosítására pedig a jogi segítségnyújtással és áldozatsegítéssel összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 48/2009. (IX. 28.) IRM rendelet keretében került sor. A jogi segítségnyújtással kapcsolatos jogszabályok módosításának indokai, és az annak alapján átvezetett módosítások az alábbiak voltak:
Tekintettel arra, hogy a jogi segítői tevékenység szolgáltatási tevékenységnek minősül, a szolgáltatások szabad áramlását gátló szabályozási és adminisztratív korlátozások tagállami szabályozásokban történő megszüntetése érdekében a Jst. és a vonatkozó miniszteri rendeletek szabályozását összhangba kellett hozni a 2006/123/EK Irányelvvel és az ún. Kerettörvénnyel (a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény). A szolgáltatási irányelv alapján 2009. október 1-jétől közjegyzők nem folytathatnak jogi segítői tevékenységet. Ennek eredményeként a 2009. október 1-jét megelőzően megkötött szolgáltatási szerződések alapján a jogi segítői tevékenység még folytatható a határozott idő leteltéig, de 2009. október 1-jétől szolgáltatási szerződés közjegyzővel már nem köthető.
A Ket.-novella hatályba lépésével jelentősen módosult a Jst. háttérjogszabályát jelentő közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.), egyidejűleg a jogrendszeren belüli koherencia érdekében az ágazati jogszabályok – így a Jst. és végrehajtási rendeletei – valamint a Ket. összhangját is meg kellett teremteni, mely a jogi segítségnyújtást érintően is lényeges változásokkal járt. A Ket.-novella visszaállítani igyekezett a Ket. kódex jellegét, amelynek alapján a jogi segítségnyújtó szolgálat eljárásaiban is előtérbe került a Ket. módosított szabályainak alkalmazása. Különösen az eljárási határidők munkanapokban való számítása, a belső ügyintézési határidők rögzítése, a közbenső döntések, intézkedések indokolt végzés formájában történő meghozása, a jogi segítségnyújtó szolgálatra vonatkozó hatásköri, illetékességi szabályok szétválása nem kis feladat elé állították a jogi segítségnyújtó szolgálatot, szükségessé téve az iratminták átdolgozását is.
30
Hátrányosan érintette a jogi segítségnyújtó szolgálat ügyfeleit, hogy az általános méltányossági jogkörgyakorlás lehetősége a követelések elengedésére a Ket.-ből 2009. október 1-jétől kikerült. Mivel e tekintetben speciális rendelkezést a Jst. nem tartalmaz, teljes mértékben megszűnt a peren kívüli ügyekben a támogatott felet terhelő, illetve peres ügyekben az ellenérdekű félre terhelt tartozások méltányosságból történő elengedésének lehetősége.
A jogi segítségnyújtó szolgálat szakmai munkáját a jogintézmény eredményesebb és hatékonyabb működéséhez szükséges, a jogalkalmazást elősegítő módosítások érintették leginkább, ezek közül a leglényegesebbek: -
-
-
-
-
Folyamatban levő bírósági eljárásban is nyújtható peren kívüli támogatás (tanácsadás, okiratszerkesztés), feltéve, ha a bírósági eljárásban az ügyfélnek nincs jogi képviselője és pártfogó ügyvéd biztosítása nem is lenne indokolt. A jogi segítségnyújtó szolgálat nem csak akkor rendelhet ki a fél kérelmére pártfogó ügyvédet, ha a képviseletét jogi segítők nem vállalják, hanem akkor is, ha már a támogatás engedélyezésekor valószínűsíthető, hogy a fél képviselete meghatalmazás útján nem biztosítható. A kirendelő végzés a bíróságnak is megküldendő. A pártfogó ügyvédi díj visszatérítésére kötelezett támogatott felet méltányosságból a jogi segítségnyújtó szolgálat mentesítheti a visszatérítési kötelezettsége alól, a díjmegállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül benyújtott kérelmére. Lehetővé vált a peres támogatást engedélyező határozat módosítása, ha az előlegezéses támogatásban részesülő (vagy részleges költségmentes) fél utóbb teljes személyes költségmentességben részesül. A bírósági értesítés tartalma kiegészült a pertárgy értékével, valamint a pernyertesség felek közötti arányával, amely hosszú távon hozzájárulhat a pártfogó ügyvédi díjak gyorsabb és egzaktabb megállapításához.
A pártfogó ügyvédi díj megállapításának szabályait rendező 7/2002. (III. 30.) IM rendelet, egyébként sürgető módosítására sajnálatos módon – felhatalmazó rendelkezések hiányában – nem kerülhetett sor, pedig a Hivatal által a díjmegállapítás során kialakított és alkalmazott számítási mód jogszabályban való rögzítése, valamint az ún. eljárási előleg bevezetése ezt indokolttá tenné. Sem a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata, sem az IRM Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztálya nem mondott le a módosítások átvezetésének tervéről, ezért a következő évben – a módosítást akadályozó felhatalmazó rendelkezések pótlását követően – ismételten közösen kezdeményezni fogjuk a jogszabály módosítását. Megoldásra váró feladat maradt továbbá az általános méltányossági szabályoknak a Jst.-be való beiktatása, valamint a büntetőeljárásokban az
31
áldozatok számára vizsgálata. 4.2.
nyújtott
támogatások
kiszélesítési
lehetőségeinek
Módszertani iránymutatások
A 2008. év végén megkezdett és a 2009. év elején továbbfolytatott kodifikációs előkészítő munka mellett a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata a jogi segítségnyújtó szolgálatok jelzése alapján összegezte a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításának a 2008. év során kialakult gyakorlati tapasztalatait, annak érdekében, hogy a problémák jogszabályi rendezéséig módszertani eszközökkel segítse a területi hivatalok munkáját. A vizsgálat eredményeként megállapítható volt, hogy változatlanul sok probléma merül fel a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése, illetve a pártfogó ügyvédi díj megállapítása során. A jogi segítségnyújtó szolgálatoktól begyűjtött támogatási ügyek iratai alapján kiderült ugyanakkor az is, hogy a jogalkalmazási nehézségek egy része a vonatkozó jogszabályok eltérő bírósági értelmezésére, és az ennek alapján a bíróságoknál kialakult, nem az új szabályozásnak megfelelő gyakorlatra vezethető vissza. Nyilvánvalóvá vált továbbá, hogy a bírósági kivonatok tartalmával, illetve a díj megállapítása során alkalmazandó jogszabályok értelmezésével kapcsolatban tapasztalható hiányosságok, félreértések egyértelműen gátolják az országosan egységes gyakorlat kialakulását. A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata a jogalkalmazási problémák feloldását és a gyakorlat egységesítését a folyamatban lévő jogszabály módosítás hatályba lépéséig módszertani eszközökkel igyekezett pótolni.
A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata a pártfogó ügyvédi díj megállapításával kapcsolatosan felmerült problémák átmeneti megoldására állásfoglalást kért az IRM Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztályától. Az állásfoglalás alapján került kiadásra az 1/2009. (III. 17.) számú Főigazgatói tájékoztató, amely egyértelmű iránymutatást ad a jogi segítségnyújtó szolgálatok számára a pártfogó ügyvédi díjmegállapítási eljárások során felmerülő alábbi kérdésekben: -
a bíróság véghatározata nem tartalmaz rendelkezést a felek költségviseléséről; a megelőlegező támogatásban részesített fél tekintetben a bíróság a pártfogó ügyvédi díj állam általi viseléséről rendelkezik; a pernyertes pártfogó ügyvéd díjának számítási módja; a pernyertes pártfogó ügyvéd díjának számítása, ha nem állapítható meg a pertárgy értéke; egyezséggel záruló perek pernyertességi arányának megállapítása; a bíróság a pártfogó ügyvédi díj viselése tekintetében „mindkét fél viseli a saját költségét” rendelkezést hoz; a pártfogó ügyvédi díj és díjelőleg visszatérítési szabályai, ha az ellenérdekű fél is támogatott;
32
-
az egyes bírósági eljárási szakaszokban fizethető pártfogó ügyvédi díj mértékéről.
A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata 2009. elején a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításának a bírósági eljárási gyakorlatot is érintő kérdésköreiről részletes összefoglalót készített. Az összefoglaló alapján a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának vezetőjétől – a bírák tájékoztatásával, esetlegesen belső ajánlás kiadásával, vagy a pártfogó ügyvédekre vonatkozó szabályoknak a bírósági képzések tematikájába történő iktatásával – a jogi segítségnyújtó szolgálat és az egyes bíróságok munkájának összehangolásához kértük a szorosabb együttműködés kialakítását.
A KIH a pártfogó ügyvédekkel kapcsolatos egyes kérdésekről 1/2009. (III. 13.) számon módszertani körlevelet adott ki, amely a pártfogó ügyvédi kirendelésekkel, valamint arra az esetre irányadó eljárási szabályokkal kapcsolatban tartalmazott iránymutatást, ha a pártfogó ügyvédként eljáró ügyvédnek az ügy lezárulta előtt szűnik meg vagy szünetel a kamarai tagsági jogviszonya.
A 2009. október 1-jén hatályba lépő jogszabály módosítások alkalmazási szabályainak értelmezése érdekében a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata több módszertani útmutatást is megfogalmazott, így többek között -
az egyszerűsített határozatok alkalmazásáról; az induló ügyek jogi segítségnyújtási eljárásban való értelmezéséről; a támogatott felek részére biztosított anyagi jogi méltányossági szabályok alkalmazásáról.
A módszertani munkának változatlanul hatékony segítői a 2007. II. féléve óta működő regionális esetmegbeszélő csoportok, amelyek létrehozásának célja az volt, hogy a gyakorlatban előforduló esetek elemzése útján leszűrt tapasztalatokkal továbbfejleszthessük az országosan egységes joggyakorlatot. A szakmai munka elmélyítésén túl e csoportfoglalkozások lehetővé teszik az egyes jogi segítségnyújtó szolgálatok ügyfélkapcsolati sajátosságainak megismerését, valamint azt, hogy a munkatársak közös érdeklődésre számot tartó kérdések megoldásában aktívan segíthessék egymást. A regionális csoportokat 2009. év elején a Hivatal más szakmai területein működő regionális csoportokkal, valamint a közigazgatási régiókkal összhangban a KIH központilag átszervezte, az esetmegbeszélő csoportok működési elve, céljai azonban nem változtak: az átszervezett 4 csoport továbbra is negyedévenként, rotációsan változó helyszíneken jött össze. Ezek az alkalmak közös gondolkodásra, és számtalan kérdés felvetésére adtak és adnak lehetőséget, melyek a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálat munkatársainak személyes részvétele útján, illetve a megbeszélésekről készített emlékeztetők formájában gyűltek össze. A felvetett kérdéseket a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata összefoglalta, és a válaszokat a már említett módszertani útmutatók, iránymutatások formájában dolgozta fel, illetve
33
alapját képezték módosításoknak. 4.3.
a
2009.
október
1-jén
hatályba
lépett
jogszabály
Képzések
A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata a jogi segítségnyújtó munkatársaknak 2009. évben 7 szakmai továbbképzést, értekezletet tartott: -
-
-
2009. január 9.: konzultáció a jogi segítségnyújtást támogató iktató- és nyilvántartó programmal kapcsolatos kérdésekről az ügyintézők és az ügykezelők részére; 2009. március 17. és 24.: előadás és konzultáció az ügyintézők és az osztályvezetők részére a pártfogó ügyvédi díj megállapításának szabályairól, és az e tárgyban kiadott Főigazgatói tájékoztatóról; 2009. június 9.: oktatás az ügykezelők részére (iktatási és iratkezelési kérdésekről); 2009. szeptember 29.: tájékoztatás az ügyintézők és az osztályvezetők részére a jogi segítségnyújtást érintő jogszabályi változásokról; 2009. szeptember 29.: oktatás a 2009. évben ügyviteli vizsgára kötelezettek részére; 2009. október 1.: a teljes jogi segítségnyújtási és áldozatsegítési állomány számára előadás a Ket. módosításokról; 2009. november 17.: osztályvezetői körben a Ket.-novella alkalmazásával kapcsolatban felmerült gyakorlati kérdések megvitatása.
A jogi segítségnyújtási tevékenység ügyfélszolgálati munkához, illetve a hatósági munkát megelőző személyes ügyfélfogadáshoz kapcsolódik. Már a néhány éven keresztül folytatott ügyfélszolgálati jellegű tevékenység is magában hordozza a kiégés veszélyét, ezért rendkívül fontos lenne a külső támogatókkal megvalósított szupervízió. A gazdasági nehézségek hatása e területen hatványozottan érezhető: képzés céljából egyre kevesebb összeg áll az IH, így a Szolgálat rendelkezésére. A szakmai képzések kizárólag belső előadókkal biztosíthatók, szupervízióra pedig egyáltalán nem volt lehetőség 2009-ben. 5.
Ellenőrzések
Az éves munkatervnek megfelelően a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata 2009-ben három jogi segítségnyújtó szolgálat (Békés, Zala, Pest megye) tevékenységét vizsgálta komplex ellenőrzés keretében. A komplex ellenőrzéseken túl a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata két további célellenőrzést kívánt megvalósítani a 2009. évben, így az iratkezelés és iktatás vizsgálatát szúrópróbaszerűen kiválasztott jogi segítségnyújtó szolgálatokban, valamint a szubjektív feltétel megítélésének ellenőrzését országos szinten. A célellenőrzések megvalósítására azonban 2009-ben nem került sor, hiszen a témaként jelzett kérdések vizsgálata teljes egészében beépült a komplex
34
ellenőrzések rendszerébe. Ily módon az iratkezelés önálló vizsgálatát már nem tartottuk indokoltnak, az ellenőrzések és a hatósági tevékenység tapasztalatai alapján pedig megállapítható volt, hogy a peres támogatások engedélyezési eljárásában a szubjektív feltétel vizsgálata nem bír kimagasló jelentőséggel, a jogi segítségnyújtó szolgálatok számára a jogalkalmazás e téren nem jelent nehézséget, így kizárólag ebben a tárgyban célszerűtlennek tartottuk egy egész országra kiterjedő, munkaigényes ellenőrzés megvalósítását. A komplex ellenőrzések alkalmával a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata meggyőződött arról is, hogy az írásbeli ügyfélszolgálati tevékenység és a peren kívüli támogatások engedélyezési gyakorlata a jogi segítségnyújtás kezdete óta eltelt időben felhalmozódott ismeretek révén problémamentesen alakult. Ugyanakkor az írásbeli beadványok megválaszolásánál ez a fajta begyakorlottság a rutinszerűség, felületesség benyomását keltette, amelynek eredményeként a jogi segítségnyújtó szolgálatok több esetben a konkrét ügyre vonatkozó felvilágosítás mellőzésével, az egyedi helyzetet figyelmen kívül hagyva csupán általános tájékoztatással látták el az ügyfeleket. A peren kívüli engedélyezések kiforrott gyakorlata miatt az ellenőrzés nagyobb hangsúlyt helyezett a peres támogatások vizsgálatára. A vizsgálatok megállapították, hogy a peres díjmegállapítás során felmerült hiányosságok, értelmezési nehézségek a joggyakorlat kialakulatlanságára vezethetők vissza. A vizsgálatok számtalan eljárási kérdést vetettek fel, amelyek módszertani útmutatók formájában nyertek megoldást. Ezek közül az egyik legfontosabb a támogatott fél egyezségkötés esetén alkalmazható pernyertességi arányának újragondolása volt, illetve fontos problémaként jelentkezett a díjelőleg meghatározása azokban az esetekben, amikor az állam a támogatott fél helyett bizonyos összeget átvállal a pártfogó ügyvédi díjból. Általánosságban elmondható, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálatok megalapozottan döntöttek a peres támogatások engedélyezése, és a díjmegállapítás tárgyában. Ugyanakkor az értelmezési nehézségek több esetben jogszabálysértő díjmegállapításokat eredményeztek. Felügyeleti eljárás lefolytatását azonban a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata ezek egyikében sem tartotta szükségesnek, részben az időmúlásra tekintettel, részben a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme miatt. A jogszabálysértő gyakorlat felszámolását az ellenőrzési jelentésekhez csatolt kivonatokkal segítette elő. A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata a komplex vizsgálatok során továbbra is nagy hangsúlyt fektetett a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat speciális iratkezelési szabályainak alkalmazására. E területen az előző évben utóellenőrzés alá vont Pest Megyei Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálatánál jelentős fejlődést tapasztaltunk az iratforgalom dokumentálása, az ügyiratok felterjesztése, az áttételek kezelése, valamint az expediálás kapcsán. Általánosságban pedig elmondható az is, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálatok iratkezelési gyakorlata minden esetben megfelelt az Igazságügyi
35
Hivatal Iratkezelési Szabályzatáról szóló 30/2007. (XII. 27.) Főigazgatói utasítás rendelkezéseinek. A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata szúrópróba-szerű témavizsgálatként 2009-ben is folyamatosan végezte a jogi segítségnyújtó szolgálatok pénzügyi jelentéseihez tartozó jogi segítői számlák, teljesítés igazolások és határozatok utólagos szakmai ellenőrzését. 2009. I. félévében a díjigények értelmezési nehézségein és a díjmegállapítások általános problémáin túl felmerült a kerekítés kérdése is, tekintettel az 1 és 2 forintos pénzérmék 2009. március 1-jei kivonására. Eszerint a jogi segítői és a pártfogó ügyvédi számlákkal kapcsolatos fő szabály az, hogy a számlák végösszegeit nem kell kerekíteni, a Hivatal ugyanis minden esetben pontosan a számlán szereplő díjat utalja át a jogi segítő, vagy a pártfogó ügyvéd számlájára, függetlenül attól, hogy annak végösszege 5-tel maradéktalanul osztható-e, vagy sem. A visszatérítési kötelezettség meghatározásánál minden esetben a kifizetett díjak összegét kell feltüntetni a készpénzátutalási megbízáson, a befizetés során alkalmazott kerekítésből eredő különbözet pedig a posta többletbevételeként, vagy hiányaként realizálódik, ezáltal nem okoz fennakadást a célelőirányzat kezelésében. 2009. II. félévében az áfa-változások okoztak problémát a jogi segítségnyújtó szolgálat gyakorlatában. A jogi segítői és a pártfogó ügyvédi díj általános forgalmi adó kulcsa ugyanis az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény hatálybalépése miatt 2009. július 1-jétől 25%-ra változott. A jogszabályváltozás alapján a számlázandó összeg meghatározása során peren kívüli és peres jogi segítségnyújtás esetén egyaránt a teljesítés időpontjában érvényes áfa-kulcsot kell alkalmazni, ami peres támogatások esetén a megegyezik a díjmegállapító határozat jogerőre emelkedésének dátumával. A gyakorlatban módszertani állásfoglalással kellett feloldani azt az ellentmondást, amelyet a 2009. július 1-je előtt meghozott határozatok 2009. július 1-jét követő jogerőre emelkedése okozott. Ezekben az esetekben ugyanis a határozat végösszegében felszámított 20%-os áfa 25%-os áfaként jelent meg a pártfogó ügyvédi számlákon. Emellett a törvénymódosítás hatással volt a másodfokú hatósági tevékenységre is. Az áfa-változás következtében ugyanis a pártfogó ügyvédi díjmegállapító határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések elbírálása során 2009. július 1-je után hozott határozatokban a jogi segítségnyújtó szolgálatok már kizárólag az emelt összegű általános forgalmi adóval számolhattak, ily módon az egyébként helybenhagyható díjmegállapítások esetén is a megváltoztatás eszközével kellett élniük. Összefoglalva a 2009-ben végzett ellenőrzések tapasztalatait, megállapítható, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálatok tevékenységében leginkább a jogszabályváltozások folytán felmerült jogértelmezési nehézségek, valamint
36
az új szabályozás pártfogó ügyvédi és bírósági gyakorlatba történő betagozódása okozott problémát. E kérdések a folyamatos kontroll eredménye alapján kidolgozott módszertani útmutatások révén nagyrészt megnyugtatóan rendeződtek, míg egyes esetekben továbbra is kizárólag a jogszabály-módosítás jelenthet megoldást. A komplex ellenőrzések lezárásaként pedig minden esetben Intézkedési Terv készült az egyes szakterületek által fontosnak tartott változtatási javaslatokról. Míg az elmúlt években ügyészségi törvényességi vizsgálatra több alkalommal is sor került, addig 2009-ben a jogi segítségnyújtó szolgálatok egyikénél sem tartott vizsgálatot az ügyészség. 6.
Jogi segítők, pártfogó ügyvédek
A jogi segítők száma 2009. év végén 645 volt, mely adat azt mutatja, hogy a jogi segítői létszám az előző évhez képest tovább emelkedett: 13%-kal több jogi segítő volt 2009. év végén bejegyezve a névjegyzékbe, mint 2008-ban. Új jogi segítők jelentkezése folyamatos, változatlanul havi 8-10 ügyvéd/ügyvédi iroda nyújtja be a névjegyzékbe való felvételi kérelmét a Központi Igazságügyi Hivatalhoz. Ez azért is figyelemre méltó növekedés, mert a szokásos okból (kamarai tagság szüneteltetése, megváltozott körülmények, stb.) történő felmondások továbbra is előfordulnak. A létszám növekedése továbbra is a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításának a bíróságoktól az Igazságügyi Hivatalhoz történő telepítésével hozható összefüggésbe. A régebb óta pártfogó ügyvédi tevékenységet folytató ügyvédek számára egyértelművé vált, hogy 2008. január 1-jét követően indult bírósági eljárásokban már csak a jogi segítségnyújtó szolgálatok peres támogatást engedélyező határozatai vagy kirendelései folytán járhatnak el pártfogó ügyvédként, ezért folyamatosan kérték felvételüket a névjegyzékbe. Jelentős ugyanakkor a „pályakezdő” jogi segítők száma is. A fiatal, az ügyvédi pályán most induló ügyvédek jelentős része – a kezdeti ügyfélkör kialakítása vagy kiszélesítése érdekében – az ügyvédi kamarai felvételét követően szinte automatikusan bejelentkezik a jogi segítői névjegyzékbe is. A létszámnövekedéstől függetlenül változatlanul gondot okoz a jogi segítségnyújtó szolgálatok számára a jogi segítők területi eloszlásának egyenetlensége. A kisebb településeken változatlanul nincs elegendő jogi segítő, és ez a probléma különösen a nyári szabadságolási időszakban, vagy esetleg egy hosszabb betegség esetén jelentkezik hatványozottan. A peren kívüli ügyek ellátása ilyen esetekben további problémaforrás, hiszen a peres ügyek képviseletére esetleg jogi segítői körön kívüli ügyvéd kirendelésére is van lehetőség, peren kívüli ügyekben azonban csak jogi segítő járhat el. A jogi segítők típusainak megoszlása nem változott az előző évekhez képest. Változatlanul a legnagyobb arányban – 97 %-ban – ügyvédek vesznek részt a jogi segítői tevékenységben, az egyéb jogi segítői típusok aránya elenyésző: alapítvány 7, társadalmi szervezet 6, közjegyző 4, jogi oktatást végző
37
egyetemből mindössze névjegyzékben.
1,
kisebbségi
önkormányzatból
2
szerepel
a
Jogi Segítők száma 2009. évben: 645
Társadal mi szervezetek: 6 1%
Közjegyzők: 4 1%
Al apítványok: 7 1%
Jogi oktatást fol ytató egyetem: 1 Kisebbségi Önkormányzatok: 2
Ügyvédek - Ügyvédi Irodák: 625 97%
A peren kívüli jogi segítők munkájával, magatartásával szemben a korábbi évekhez képest is csökkent a panaszok száma. Korábban jellemzően a visszafizetésre kötelező határozatok elleni fellebbezések és a méltányossági kérelmek egyik indokaként jelentek meg azok a kifogások, melyek szerint a jogi segítő kevesebb időt töltött az ügyféllel, mint amennyit a teljesítés igazoláson aláíratott. A Szolgálatnak e tárgyban továbbra sincs lehetősége vizsgálatot folytatni, mindössze azt mérlegelheti, hogy mennyi időt kívánt meg az ügyfél ügyében az irattanulmányozás, tanácsadás, okiratszerkesztés. Ez a kifogás egyre kevésbé jelenik meg, az ügyfelek, inkább arra panaszkodnak, hogy nehezen találnak olyan jogi segítőt, aki hajlandó elvállalni az ügyüket. A pártfogó ügyvédként eljárt jogi segítőkkel szembeni panaszok száma azonban növekedett a 2008. évhez képest. Az ügyfelek leginkább olyan jellegű kifogásokat fogalmaznak meg az eljáró pártfogó ügyvéddel szemben, amelyek az ügyvéd etikai, vagy fegyelmi felelősségének kérdését vetik fel, így ezek kivizsgálására – csakúgy, mint a piaci alapon meghatalmazott ügyvédek esetén – az illetékes ügyvédi kamara jogosult. Az ügyfelek azonban a panaszügyek kapcsán nehezen fogadják el, hogy a Jogi Segítségnyújtó Szolgálatnak nincs hatásköre a pártfogó ügyvédi tevékenység kivizsgálása tekintetében, és a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata csak a kamara 38
elmarasztaló határozata alapján tudja kizárni a jogi segítőt a jogi segítői névjegyzékből. A pártfogó ügyvéd biztosítása a peres ügyek tekintetében problémát okoz. Mint azt már a peres támogatásoknál jeleztük, a jogi segítők igyekeznek válogatni az ügyfelek között, a nem jogi segítő, de a kamarai névjegyzékében kirendelhetőként szereplő ügyvédek pedig nem tartják magukra nézve kötelező érvényűnek a jogi segítségnyújtó szolgálatok kirendelő határozatát, és mondvacsinált okokra hivatkozva a felmentésüket kérik. A Szolgálatnak fontos feladata e tekintetben, hogy – az ügyvédi kamarákkal együttműködésben – egyre nagyobb tekintélyt szerezzen az ügyvédek körében, ehhez azonban szüksége van arra is, hogy a jogszabály eszközt biztosítson számára. A jogi segítségnyújtó szolgálatok jelenleg ugyanis semmilyen eszközzel nem tudják kötelezni az ügyvédet a tárgyaláson való részvételre, a kötelezettség megszegése esetén nem is bírságolhatnak. A bíróságnak a kirendelés nem teljesítése esetén elméletben lenne lehetősége rendbírságot kiszabni az ügyvéddel szemben, azonban azt, – tekintve, hogy a bíróság nem rendelkezik naprakész információkkal a kirendelt személyéről az esetleges felmentési kérelem benyújtásáról – a gyakorlatban a bíróság nem alkalmazza. 6.1.
Jogi segítői és pártfogó ügyvédi díjak
2009. évben sem a jogi segítői óradíj, sem a pártfogó ügyvédi munkadíj alapját képező kirendelt ügyvédi óradíj nem változott. A peren kívüli jogi segítői óradíj 3.000,-Ft + 15% költségátalány (450,-Ft) + áfa. Az állam által garantált párfogó ügyvédi munkadíj változatlanul: elsőfokú peres eljárásban a kirendelt ügyvédi óradíj (3.000,-Ft) hatszorosának megfelelő összeg (18.000,-Ft), 25%–os költségátalány (4.500,-Ft) + áfa. Az ügyvédek nem annyira a peren kívüli óradíjakkal, sokkal inkább a peres eljárásokban adható pártfogó ügyvédi munkadíjakkal elégedetlenek. Ez érthető. Problémát okoz, hogy a peres eljárásokban eleve elkülönül a munkadíj összege a tekintetben, hogy pervesztes vagy pernyertes lesz a pártfogó ügyvéd által képviselt fél a bírósági eljárásban. A pervesztesség nem jelent automatikusan kevesebb munkát, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a területi hivataloknak a notórius perlekedő ügyfelek ügyeiben, illetve a jogilag ugyan nem, de az ésszerűség alapján eredménytelennek látszó eljárásokban is biztosítaniuk kell a pártfogó ügyvédi képviseletet. Az önkéntesség elve alapján működő rendszerben nagyon nehéz „rávenni” a jogi segítőket az ilyen típusú ügyek elvállalására, előre látva azt, hogy a nyilvánvalóan bekövetkező pervesztesség esetén csak az állam által garantált díj fizethető ki a számunkra. Ugyancsak jogos az az ügyvédi kifogás, amely sérelmezi, hogy a peren kívüli támogatásért, illetve a kirendelt védői feladatért biztosított óradíjjal ellentétben a pártfogó ügyvédek csak a per jogerős befejezését követően kaphatják meg a pártfogó ügyvédi díjat. Ez azt jelenti, hogy akár több eljárási
39
szakaszon keresztül, évekig a pártfogó ügyvédnek kell megelőlegeznie még a per során keletkező költségeket is. Ezen a tarthatatlan helyzeten kíván a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata és az IRM Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztálya könnyíteni az eljárási előleg intézményének bevezetésével, ami azt jelentené, hogy a pártfogó ügyvédek az egyes bírósági eljárási szakaszokat követően előlegként megkapnák az állam által garantált díjat, az esetleges pernyertesség esetén keletkező többletdíj azonban továbbra is csak a per jogerős befejezését követően lenne érvényesíthető. A pernyertesi díj tekintetében kritikaként fogalmazódik meg az ügyvédek részéről, hogy pernyertesség esetén hiába állapít meg a jogi segítségnyújtó szolgálat egy valóban piacinak mondható díjat a számukra, ez a magasabb díj csak lehetőség marad, mivel legtöbbször behajthatatlan az ellenérdekű féltől. A piaci munkadíj elvei alapján megállapított pernyertes pártfogó ügyvédi díjból ugyanis az Igazságügyi Hivatal csak az állam által garantált összeget fizeti ki a pártfogó ügyvédnek – megelőlegezve az ellenérdekű fél tartozását – a különbözetet a pártfogó ügyvédnek kell a bírósági végrehajtási szabályok alapján behajtania az ellenérdekű féltől. Mindezek alapján látható, hogy rengeteg a megoldatlan kérdés a pártfogó ügyvédi díjak tekintetében, mely egy átfogó díjrendelet módosítással, és az ehhez szükséges kormányzati támogatással oldható csak meg. 6.2.
Célelőirányzat alakulása
2009. január 1-jétől december 31-ig a kifizetett jogi segítői és pártfogó ügyvédi díjak összege összesen 160,2 millió forint volt, amelyből - 110,2 millió Ft peren kívüli, - 50 millió Ft peres jogi segítségnyújtás jogcímén került kifizetésre. A 2009. évben a visszatérítendő támogatás összege 16,2 millió forint volt, amelyből 8,4 millió forint volt az ügyfelek által visszafizetett tartozások összege. Behajthatatlan követelésként 354 ezer forint törlését kezdeményezte az Igazságügyi Hivatal az IRM-től, méltányosság címén 841 ezer forint tartozás törlését kértük. A fennmaradó összeg visszafizetése, vagy behajthatatlan követelés címén való törlése áthúzódik a 2010-es évre. 7.
Hazai és nemzetközi kapcsolatok
A jogi segítségnyújtási eljárás eredményes működéséhez nélkülözhetetlen a támogatással valamilyen formában érintett hatóságokkal, szervekkel, a szociális feladatokat ellátó intézményekkel és – nem utolsó sorban – a támogatást nyújtó jogi segítőkkel, ügyvédekkel való folyamatos és szoros együttműködés. A Szolgálat 2009. évi kommunikációs tevékenysége annyiban változott az előző évekhez képest, hogy az intézmény ismertségének egyértelmű növekedése mellett kevesebb ráfordítást igényelt a szolgáltatások állampolgárokkal való megismertetése, így sokkal inkább az intézmények közötti kapcsolattartás került előtérbe, melynek eredményeként elmondható, hogy mára a konstruktív együttműködés jellemzi a Jogi Segítségnyújtó
40
Szolgálat, valamint az érintett szakmai körök kapcsolatát. Ezt a szakmai kapcsolatot erősítette az egymás konferenciáin, rendezvényein való részvétel is. Az állampolgárok tájékoztatásának eddigi eszközei természetesen változatlanul megmaradtak: szóróanyagok, leporellók és plakátok továbbra is a Szolgálat rendelkezésére álltak, illetve 2009-ben is működött az ingyenes „zöld szám”, amelynek hívásával az érdeklődő megtudhatja az egyes szakterületek elérhetőségét, és a legfontosabb tájékoztatást a szolgáltatások köréről. A peres támogatások kapcsán a bíróságokkal való kapcsolattartás, információcsere vált különösen fontossá, hiszen az ügyfél érdekét az szolgálja, ha a bírósági eljárásban szerepet kapó állami intézmények a per mielőbbi lezárása érdekében kölcsönösen megfelelő adatokat szolgáltatnak egymás számára. Mindezek alapján a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata 2009. évben a legfontosabb feladatnak a bíróságokkal való szorosabb együttműködés kialakítását tartotta mind központi, mind területi szinten, és erre hívta fel a jogi segítségnyújtó szolgálatokat is. A KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata az IRM Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztályával együtt vette fel a kapcsolatot a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumával a mindkét fél számára problémát jelentő jogalkalmazási kérdések tisztázása érdekében. A Budapesti és a Magyar Ügyvédi Kamarával a jogi segítségnyújtást érintő jogszabályváltozásokkal kapcsolatos konzultációk, egyeztetések érdekében vette fel a kapcsolatot a KIH Jogi Segítségnyújtó Szolgálata, illetve meghívásukra részt vett a Magyar Helsinki Bizottsággal közösen rendezett, a kirendelt védői intézmény megreformálása tárgyában tartott konferencián. A fogvatartottak részére nyújtott jogi segítség tekintetében fontos szerepet tölt be a jogi segítségnyújtás rendszerében a Magyar Helsinki Bizottság, mivel tevékenységüknél fogva közvetlenebbül eljutnak a fogvatartott kérelmezőkhöz. Az adminisztrációs terhek csökkentése és az eredményesebb együttműködés érdekében a Hivatal a 2009. évben egy háromoldalú együttműködési megállapodást kötött a Magyar Helsinki Bizottsággal és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával, amelyben rögzítésre került az alkalmazott eljárási rend. A jogi segítők körében jelentős szerepet tölt be az Egy Hajóban Alapítvány, amely az ország szinte teljes nyugati felében és Bács-Kiskun megyében – a területi hivatalokkal megkötött együttműködési megállapodás alapján – végez főként peren kívüli jogi segítői tevékenységet, közvetlenül eljuttatva a jogi szolgáltatásokat a jogi segítségnyújtó szolgálatok számára nem elérhető kisebb településekre is. Az Egy Hajóban Alapítvánnyal megkötendő országos együttműködési megállapodás előkészítése 2009. éve végén megkezdődött, a megállapodás aláírása a következő év elején várható.
41
A Hivatal 2009. áprilisában is rendezett szakmai konferenciát a Jogi Segítségnyújtás Napja alkalmából, amelynek a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat 5 éves működése külön aktualitást adott. A Szolgálat munkatársain kívül a rendezvényre meghívást kaptak az érintett szakmai körök, így a bíróságok, az ügyvédi kamarák képviselői, valamint a jogi segítők közül is néhányan. A nemzetközi kapcsolatainkban – a gazdasági helyzetre való tekintettel – nem annyira a tanulmányutak szervezése, sokkal inkább a külföldi delegációk fogadása került előtérbe. A 2009. év januárjában a KIH Áldozatsegítő Szolgálatával közösen fogadtuk a lett delegációt, amely projekt célja az európai országok jogi segítségnyújtási rendszerének megismerése volt. A projekt záró rendezvényén a Fővárosi Jogi Segítségnyújtó Szolgálat egyik kollégája képviselte hazánkat, ahol a pártfogó ügyvédi díjak szabályozásáról tartott előadást. Pályázatban való részvételre a Szolgálatnak 2009-ben nem volt lehetősége. Ennek oka elsősorban az, hogy a tisztán jogi tevékenységet érintő pályázati lehetőségek szinte kizárólag a civil szervezetek számára nyitottak. A Szolgálat ugyanakkor folyamatosan keresi a lehetőséget a civil szervezetek által megvalósított projektekkel való együttműködésre. Jogi tanácsadás, tájékoztatás céljából valósult meg az uniós forrásokból működő Jogpont Hálózat, amellyel a Szolgálat mind központi, mind megyei szinten felvette a kapcsolatot, több megyében együttműködési megállapodások is születtek. A Jogpont Hálózat tevékenysége nem jelent párhuzamosságot az állami jogi segítségnyújtási rendszerrel, ugyanis a Hálózat kizárólag a munkajog világát érintően, és nemcsak a rászorulók számára biztosítanak jogi segítséget, többek között a kisvállalkozások elősegítése, működőképességük biztosítása, valamint a pályázatokban való eredményes részvételük előmozdítása érdekében. Összességében eredményesnek tekinthető a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat 2009. évi tevékenysége. Az ügyfélforgalom, és ennek megfelelően a hatósági tevékenység is jelentősen nőtt, az ezzel együtt járó munkateher növekedés mellett lehetőség teremtődött a jogi segítségnyújtási eljárással összefüggő jogszabályok jogalkalmazást elősegítő módosításaira is. A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat 2009-ben is a missziójának megfelelően látta el feladatait.
42
