Az információs társadalom jogi kérdései

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti jog tanszék

Pázmándi Kinga – Verebics János

Az információs társadalom jogi kérdései

Budapest 2013

Szerkesztette: dr. Pázmádi Kinga, PhD, tanszékvezető egyetemi docens dr. Verebics János, PhD, egyetemi docens Ingyenes tantárgyi segédlet az Információs társadalom joga BMEGT55M005 c. tárgyhoz

Kézirat gyanánt

KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM HOZHATÓ

2

Tartalomjegyzék

I. Elektronikus aláírás ........................................................................................ 8 I.1 A törvény hatálya, fogalomhasználata, az elektronikus aláírás joghatálya ............. 8 I.1.1 A törvény hatálya.................................................................................... 8 I.1.2 Fogalom meghatározások, fogalomhasználat............................................... 9 I.1.3 Az elektronikus és a nem elektronikus dokumentumok egyenértékűsége ....... 11 I.1.4 Az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum, illetve az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások jogkövetkezményei .................................... 12 I.1.5 Külföldi hitelesítés–szolgáltatás ............................................................... 14 I.2 Szolgáltatások és a szolgáltatásnyújtás feltételrendszere.................................. 14 I.2.1 A szolgáltatások.................................................................................... 14 I.2.2 Bejelentés............................................................................................ 16 I.2.3 A szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettsége .......................................... 18 I.2.4 Az önkéntes akkreditáció........................................................................ 18 I.3 A hitelesítés–szolgáltatás ............................................................................. 19 I.3.1 A hitelesítés–szolgáltatási tevékenység .................................................... 19 I.3.2 A hitelesítés – szolgáltató adatkezelése .................................................... 22 I.3.3 Az aláíró jogai, nevesített kötelezettségei, felelőssége ................................ 22 I.3.4 A tanúsítvány érvényességének felfüggesztése, illetve visszavonása a szolgáltató részéről ....................................................................................... 24 I.3.5 A hitelesítés - szolgáltató felelőssége ....................................................... 25 I.3.6 A hitelesítés – szolgáltató tevékenységének befejezése............................... 26 I.4 Az elektronikus aláírással kapcsolatos egyéb szolgáltatásokra vonatkozó sajátos szabályok ....................................................................................................... 27 I.4.1 Aláírás – létrehozó eszközön az aláírás – létrehozó adat elhelyezése............. 27 I.4.2 Az időbélyegzés szolgáltatás ................................................................... 28 I.4.3 Az elektronikus archiválás szolgáltatás ..................................................... 28 I.4.4 Az archiválási szolgáltató adatkezelése..................................................... 30 I.4.5 Az igénybe vevő kötelezettségei .............................................................. 30 I.4.6 Az archiválási szolgáltatás nyújtásának befejezése ..................................... 31 I.5 Hatósági tevékenység és a Hatóság jogosítványai ........................................... 31 I.5.1 A hatósági tevékenységet ellátó szerv ...................................................... 31 I.5.2 Technológiakövetés ............................................................................... 32 I.5.3 Nyilvántartások..................................................................................... 32 I.5.4 A szolgáltatók ellenőrzése, intézkedések................................................... 33 I.5.5 Bírságok .............................................................................................. 35 I.5.6 Tanúsító szervezetek ............................................................................. 36

3

I.6 Az elektronikus aláírással ellátott dokumentumok joghatálya más törvényekben .. 37 II. Információs társadalmi szolgáltatások – elektronikus kereskedelem.......... 38 II.1 Az elektronikus kereskedelem keretében történő távértékesítésre vonatkozó szabályozás sajátosságai .................................................................................. 38 II.2 Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.)............................................................................................. 39 II.2.1 A törvény hatálya................................................................................. 39 II.2.2 Az Ekertv. értelmező rendelkezései, fogalomhasználata ............................. 41 II.2.3 Az előzetes engedélyezést kizáró elv az Ekertv.-ben.................................. 44 II.2.4 Az Ekertv. az információs társadalmi szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatásra vonatkozó szabályai ............................................................ 46 II.2.5 Az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályok.................. 47 II.2.6 A szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége ................................... 48 II.2.7 Értesítés a jogsértő információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról ... 50 II.2.8 Adatvédelem ....................................................................................... 52 II.2.9 Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok........................................ 54 II.2.10 Szabályozott szakmák......................................................................... 57 II.2.11 Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi szabályok ........................................................................... 58 II.2.12 Magatartási kódexek........................................................................... 58 II.2.13 A törvényben szabályozott egyéb kérdések ............................................ 59 II.3 A távollévők közötti szerződések sajátos polgári jogi szabályai ......................... 62 II.3.1 A rendelet alkalmazási köre ................................................................... 62 II.3.2 A fogyasztó tájékoztatása ..................................................................... 63 II.3.3 A fogyasztó elállási joga........................................................................ 64 II.3.4 A fogyasztó érdekeit védő, további garanciális rendelkezések ..................... 66 II.4 Távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések ....... 67 II.4.1 A törvény hatálya, fogalomhasználat ...................................................... 67 II.4.2 A fogyasztók tájékoztatása .................................................................... 68 II.4.3 Elállási, felmondási jog ......................................................................... 72 II.4.4 Az elállási, felmondási jog gyakorlásával összefüggő egyéb jogkövetkezmények .................................................................................................................. 73 II.4.5 A szerződési kapcsolat további jellemzői.................................................. 74 III. A Domain nevek joga ................................................................................. 76 III.1 A magyar domain regisztráció .................................................................... 76 III.1.1 A hatályos rendszer jellemzői ............................................................... 76 III.1.2 A Domainregisztrációs Szabályzatban használt fogalmak .......................... 78 III.1.2.1 A szabályozás technikai értelemben vett tárgya: a domain és a domain név .......................................................................................................... 79 III.1.2.2 A névhasználati jogviszony keletkezése, szereplői .............................. 79 III.1.2.3 Jogorvoslati lehetőségek, eljáró fórumok .......................................... 80 III.1.3 A domain igénylésére és regisztrálására vonatkozó szabályok ................... 81 III.1.3.1 A domain delegálás igénylése.......................................................... 82

4

III.1.3.2 A delegálási eljárás általános szabályai ............................................. 82 III.1.3.2.1 A domain delegálásának kezdeményezése ................................... 82 III.1.3.2.2 Az Igénylőlap .......................................................................... 84 III.1.3.2.3 Az igény teljesítésével összefüggő szerződési feltételek ................. 85 III.1.3.3 A delegálási eljárás........................................................................ 86 III.1.4 A domain névre vonatkozó követelmények ............................................. 87 III.1.4.1 A domain névre vonatkozó formai követelmények .............................. 87 III.1.4.2 A domain névvel kapcsolatos egyéb kritériumok ................................ 88 III.1.4.2.1 A névválasztás szabadsága és alapvető korlátai............................ 89 III.1.4.2.2 A névválasztás, névhasználat nevesített tilalmi esetei ................... 90 III.1.4.2.3 A névválasztás abszolút tilalmi esetei.......................................... 96 III.1.4.3 Felelősség a domain név választásáért ............................................. 98 III.1.5 A domain delegálás fenntartása ............................................................ 99 III.1.6 A domain delegálás megszűnése ......................................................... 100 III.1.6.1 III.1.6.2 III.1.6.3 III.1.6.4

A A A A

delegálás delegálás delegálás delegálás

felmondása ................................................................ felfüggesztése ............................................................ törlése és visszavonása ............................................... átruházása.................................................................

100 101 102 104

III.2 Jogviták ................................................................................................ 106 III.2.1 Jogviták intézése a delegálást megelőzően: a Szabályzat a TT-re vonatkozó rendelkezései ............................................................................................. 106 III.2.1.1 A TT hatásköre, eljárásának megindítása ..................................... 107 III.2.2.2 Az ügy elintézése...................................................................... 107 III.2.3 Jogviták intézése a delegálást követően: az Alternatív Vitarendező Fórum (Regisztrációs Döntnök)............................................................................... 108 III.2.3.1 Az alternatív vitarendezés közösségi jogi háttere........................... 109 III.2.3.2 A spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés a közösségi jogban ......... 110 III.2.3.3 Az Alternatív Vitarendezési Fórum és a Regisztrációs Döntnök szerepe az eljárásban ............................................................................................ 112 III.2.4.4 Példák a döntnöki gyakorlatból ................................................... 114 III.2.5 Jogviták intézése a delegálást követően: a Hotline Döntnöki Fórum (HDF) 121 III.2.6 A Szabályzat egyéb rendelkezései ....................................................... 122 IV. A szerzői jog és az Internet ...................................................................... 124 IV.1 A jogi szabályozás eszköztára, célkitűzései ................................................. 124 IV.1.1 Szerzői jogok és jogvédelem ............................................................... 125 IV.1.2 A szerzői művekhez kapcsolódó teljesítmények létrehozóinak jogvédelme . 127 IV.1.3 A szerzői jogok érvényesítése ............................................................. 129 IV.2 Technológiai kihívások és a szerzői jog válaszai........................................... 131 IV.2.1 A számítógépes világháló ................................................................... 131 IV.2.2 A magyar szerzői jogi törvény és az Internet ......................................... 132 IV.2.3 Az Internetes felhasználási folyamat szereplői ....................................... 133 IV.2.4 Az Internetes felhasználás sajátosságai ................................................ 133 IV.2.5 Szabad felhasználás az Interneten ....................................................... 135 IV.2.6 Felelősség az Internetes felhasználásokért ............................................ 136 IV.3 A szerzői jog az Internetes felhasználásokkal összefüggő sajátos szabályozási kérdései ....................................................................................................... 138 IV.3.1 Zeneművek az Interneten................................................................... 138

5

IV.3.1.1 A szerzői jogi engedély ................................................................. 138 IV.3.1.2 Az előadóművészek engedélye....................................................... 140 IV.3.2 Egyéb alkotások felhasználási lehetőségei................................................ 143 IV.3.2.1 Irodalmi művek.............................................................................. 143 IV.3.2.2 Képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások ........................................... 143 IV.3.2.3 Filmalkotások................................................................................. 145 IV.4 További sajátos problémák....................................................................... 146 IV.4.1 A hiperlinkek és a fájlcserélő rendszerek............................................... 146 IV.4.2 A hatásos műszaki intézkedések, a jogkezelési adatok és DRMS............... 148 IV.4.3 A közösségi médiák és a szerzői jog ..................................................... 149 V. Műszaki alkotások jogvédelme – iparjogvédelem ....................................... 157 V.1 A műszaki alkotások jogi védelme .............................................................. 157 V.2 A szabadalmakra vonatkozó jogi szabályozás rendszere................................. 160 V.2.1 A szabadalom fogalma, jogi lényege...................................................... 161 V.2.1.1 A találmány jogi fogalma – a szabadalmazhatóság kritériumai ............. 162 V.2.1.2 A szabadalom ............................................................................... 164 V.2.1.3 A szabadalmi jog korlátai ............................................................... 165 V.2 Szabadalmi jog ........................................................................................ 167 V.2.1 A feltaláló jogállása............................................................................. 167 V.2.2 A szabadalmas ................................................................................... 169 V.2.3 Szolgálati, alkalmazotti találmány ......................................................... 170 V.2.4 A nemzeti eljárás ............................................................................... 173 V.2.4.1 Jogforrások; az eljárás hatósági jellege ............................................ 173 V.2.4.2 A bejelentés ................................................................................. 174 V.2.4.3 Alaki és érdemi vizsgálat ................................................................ 175 V.2.5 Nemzetközi és európai szabadalom ....................................................... 178 V.2.5.1 Nemzetközi bejelentés (PCT) .......................................................... 178 V.2.5.2 Az európai szabadalmi bejelentés (ESZE) ......................................... 179 V.2.6 A szabadalmi oltalom hasznosítása ....................................................... 181 V.2.6.1 A hasznosítási szerződés – licencia ................................................. 181 V.2.6.2 A szabadalmi licenciaszerződés tartalma........................................... 181 V.2.6.3 Kényszerengedély ......................................................................... 183 V.2.7 A szabadalombitorlás .......................................................................... 185 V.2.7.1 A szabadalombitorlás fogalma......................................................... 185 V.2.7.2 A szabadalombitorlás elleni fellépés ................................................. 185 V.2.7.3 A „nemleges megállapítás” ............................................................. 186 V.3 Egyéb műszaki alkotások jogvédelme ......................................................... 188 V.3.1 Használati minta ................................................................................ 188 V.3.1.1 A jogvédelem tartalma, feltételei..................................................... 188 V.3.1.2 A mintaoltalom megszerzése .......................................................... 190 V.3.1.3 Megszűnés ................................................................................... 192 V.3.2 A mikroelektronikai félvezetők topográfiája ............................................ 192 V.3.2.1 Az oltalom tárgya.......................................................................... 192 V.3.2.2 Az oltalom megszerzése, átszállása ................................................. 193

6

V.3.3 A formatervezési mintaoltalom ............................................................. 196 V.3.3.1 V.3.3.2 V.3.3.3 V.3.3.4 V.3.3.5

A formatervezési minta fogalma ...................................................... A formatervezési minta oltalma....................................................... A formatervezési minta hasznosítása ............................................... A mintaoltalom megsértése ............................................................ Mintaoltalmi bejelentés és eljárás ....................................................

196 197 198 198 199

V.4 A védjegy és más árujelzők joga ................................................................ 203 V.4.1 A védjegy fogalma, fajtái, a védjegyoltalom lényege................................ 203 V.4.1.1 V.4.1.2 V.4.1.3 V.4.1.4 V.4.1.5

A védjegy fogalma ........................................................................ Különleges védjegyfajták ............................................................... A védjegyoltalom lényege, tartalma, terjedelme ................................ A védjegyoltalom jogosultja - védjegylajstrom .................................. A védjegyoltalom megszűnése ........................................................

203 205 206 207 207

V.4.2 A nemzeti védjegyoltalmi eljárás .......................................................... 208 V.4.3 A nemzetközi védjegyjogi szabályozás rendszere .................................... 210 V.4.3.1 A „Madridi Rendszer” ..................................................................... 210 V.4.3.2 Az Európai Közösségi védjegybejelentés ........................................... 211 V.4.4 A védjegy hasznosítása ....................................................................... 212 V.5 A földrajzi árujelzők.................................................................................. 213 VI. Az információ büntetőjogi védelme........................................................... 216 VI.1 Az információs büntetőjog fogalmához és rendszeréhez................................ 216 VI.1.1. Az információ, az információ jogi oltalma és az információs jog ............... 216 VI.1.2 Az információ magyar büntetőjogi védelmének történetéhez.................... 217 VI.2 Általános részi problémák ........................................................................ 220 VI.2.1 Áttekintés; az információs mozzanat keresése ....................................... 220 VI.2.2 A tárgyalás rendszere ........................................................................ 225 VI.3 Különös részi tényállások ......................................................................... 227 VI.3.1 Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények ................................................................................................................ 227 VI.3.2 Az információ biztonsága, bizalmassága és hitelessége elleni bűncselekmények ................................................................................................................ 231 VI.3.3 Elektronikus fizetések ........................................................................ 234 VI.3.4 Szellemi tulajdon elleni bűncselekmények ............................................. 235

7

I. ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXIII. törvény (Eat..) az Európai Unió 1999/93/EK Irányelvében foglaltakat követi, mely – mint a közösségi irányelvek általában – a nemzeti jog számára fő támpontokat ad, a részletekben való kimunkálását azonban az egyes országok törvényhozásának hatáskörébe utalta. A törvényt a jogalkotó az elmúlt több, mint egy évtizedben számos alkalomal módosította: ez legátfogóbban a 2004. évi LIV. törvénnyel történt, mely novelláris újra szabályozást jelentett. Számos eljárási kérdésben a bűnügyi nyilvántartási rendszer átalakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLIX. törvény 76-77. §-a, az új – egységes – médiahatósági szabályozás hatályba lépésével összefüggő kérdésekben a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXII. Törvény, majd pedig – a Hatóság bevételeit érintően – a Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXV. törvény hozott kisebb változásokat. Az Eat. 2004. óta legjelentősebb változásait A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvény hozta meg, mely elsősorban a minősített tanúsítványokra, azok kiadására és a minősített tanúsítványokkal nagy tömegben, elektronikusan létre hozott magán- és közokiratok joghatályával kapcsolatosan vezetett be változásokat és (ezzel összefüggésben) egy új biztonsági szintet, a minősített tanúsítványra épülő nem minősített aláírás.

I.1 A törvény hatálya, fogalomhasználata, az elektronikus aláírás joghatálya I.1.1 A törvény hatálya Az elektronikus aláírásról szóló törvény (a továbbiakban: Eat.) személyi, tárgyi és időbeli hatályról rendelkezik. Személyi hatálya kiterjed az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatást végző természetes, illetve jogi személyre vagy jogi személyiség nélküli szervezetre, gazdálkodó szervezetre, az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatást igénybe vevő, illetőleg elektronikus aláírást felhasználó természetes, illetve jogi személyre

8

vagy jogi személyiség nélküli szervezetre (Eat. 1.§ (1) a - b.). Tárgyi hatályaként az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatást és az elektronikus aláírás felhasználásának egyes kérdéseit jelöli meg a törvény (Eat. 1.§ (1) c.) A törvény kihirdetését követő harmadik hónap első napján lépett hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését követően keletkezett elektronikus dokumentumokra és az ezeken szereplő elektronikus aláírásokra kell alkalmazni. Ezen főszabály alól az Eat néhány kivételt tesz a 26.§ (2)-(3) bekezdésében, azonban az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után ezek a kivételek is megszűntek. Az elektronikus aláírást a magyar jog alternatívaként szabályozza, igénybevehetősége nem kötelezettség, csupán lehetőség. A törvény lehetőséget ad a feleknek arra, hogy eltérjenek a rendelkezéseitől, amennyiben a következő konjunktív feltételek fennállnak: az egymással szerződéses viszonyban álló felek között, korlátozottan és zárt körben kerülhet sor az eltérésre (Eat. 1.§ (2) bek.). E diszpozitív rendelkezés további korlátozását rögzíti az Eat. 3.§ (2) a családi és öröklési jogi jogviszonyok vonatkozásában. Lényeges azonban, hogy az elektronikus okirat egyenértékűségének alapelve nem sérülhet e diszpozitív rendelkezések alkalmazása során: elektronikus aláírás, illetve dokumentum elfogadását, bizonyítékként való alkalmazását megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve dokumentum elektronikus formában létezik (Eat. 3.§ (1) bek.). Az alapelvet az Eat. hatálybalépését megelőzően keletkezett elektronikus dokumentumokra és aláírásokra is alkalmazni kell (Eat. 26.§ (1) bek.). I.1.2 Fogalom meghatározások, fogalomhasználat Az Eat. speciális fogalmakat használ, amelyeket a 2.§ értelmező rendelkezései tartalmazzák (aláírás-létrehozó adat, aláírás-ellenőrző adat, aláírás-létrehozó eszköz, aláíró, biztonságos aláírás-létrehozó eszköz, elektronikus aláírás, elektronikus aláírás ellenőrzése, elektronikus aláírás felhasználása, elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltató, elektronikusan történő aláírás, elektronikus aláírási termék, elektronikus dokumentum, elektronikus aláírás érvényesítése, érvényességi lánc, fokozott biztonságú elektronikus aláírás, időbélyegző, minősített elektronikus aláírás, minősített hitelesítés-szolgáltató, minősített tanúsítvány, szolgáltatási szabályzat, tanúsítvány, archiválási szolgáltató, hitelesítési rend, időbélyegzési rend, igénybe vevő, lenyomat, minősített szolgáltató, szolgáltató). Az értelmező rendelkezések körében jelentős változásokat hozott a 2004. évi LIII. törvény. Egyrészt módosította az Eat. értelmező rendelkezéseit és megszünteti a nem indokolt 9

terminológiai párhuzamokat (pl. aláíró, fokozott biztonságú elektronikus aláírás), másrészt új pontokkal egészítette ki azokat (archiválási szolgáltató, hitelesítési rend, időbélyegzési rend, igénybe vevő, lenyomat, minősített szolgáltató, szolgáltató). Az említett törvény az eddig hatályos törvényi szabályozáshoz képest az elektronikus dokumentum fogalmilag változatlan használata mellett (elektronikus eszköz útján értelmezhető adategyüttes Eat. 2.§ 16.) felszámolta az elektronikus dokumentum - elektronikus irat - elektronikus okirat fogalmi megkülönböztetését. Célszerűnek látszott az Eat. fogalomrendszerébe egy olyan általános fogalmat kialakítani, amely a jogrendszerünk egészében használható, az irat ás okirat fogalmának meghatározását pedig az eljárásjogokra hagyni. Az elektronikusan történő aláírás az elektronikus aláírás hozzárendelése, illetve logikailag való hozzákapcsolása az elektronikus adathoz (Eat. 2.§ 10.). Az uniós szabályozásnak megfelelően az Eat. is három szintjét különbözteti meg az elektronikus aláírásnak. E három szintet azonos középpontú körökként tudnánk ábrázolni: a legtágabb kör az egyszerű elektronikus aláírás, amely magában foglalja a fokozott biztonságú, az említett kettő pedig a minősített elektronikus aláírást. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvény 31. § (1) bekezdésével beiktatott módosítás új aláíró-fogalom bevezetését jelentette. E szerint 2012. április 1-től aláíróinak az a természetes személy, aki az aláírás-létrehozó eszközt birtokolja és a saját vagy más személy nevében aláírásra jogosult, valamint az a jogi személy vagy közhiteles nyilvántartásban szereplő jogi személyiség nélküli szervezet, amely az aláírás-létrehozó eszközt birtokolja, és akinek a nevében az őt képviselő természetes személy az elektronikus aláírást az elektronikus dokumentumon elhelyezi, valamint aki meghatározza, hogy a nevében jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő informatikai eszköz elektronikus aláírást elektronikusan dokumentumon elhelyezzen (Eat. 2. § /4/ bek.). A

törvény

szerint

elektronikus

aláírás:

elektronikusan

aláírt

elektronikus

dokumentumhoz azonosítás céljából logikailag hozzárendelt vagy azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adat. Fokozott biztonságú az az elektronikus aláírás, amely alkalmas az aláíró azonosítására, egyedülállóan az aláíróhoz köthető, olyan eszközökkel hozták létre, amelyek kizárólag az aláíró befolyása alatt állnak, és a dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden - az aláírás elhelyezését követően a dokumentumon tett - módosítás érzékelhető. A minősített elektronikus aláírás olyan - fokozott biztonságú -

10

elektronikus aláírás, amelyet az aláíró biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel hozott létre, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki (Eat. 2.§ 6., 15., 17.). I.1.3 Az elektronikus és a nem elektronikus dokumentumok egyenértékűsége A törvény hatályáról írtaknál már szóltunk az egyenértékűségről, mint alapelvről, amely lényege, hogy az elektronikus forma nem lehet kizáró ok. Az alapelv nem érinti azokat az eseteket, amikor a dokumentum tartalma, a benyújtó személye, vagy más körülmények alapozzák meg az elutasítását. Szóltunk arról is, hogy az alapelvvel szemben érvényesülnek korlátozások. Az Eat. 3.§ a családjogi és öröklési eseteken túl további korlátokat támaszt. A bírósági eljárások különböző típusaiban

eljárási

cselekményeket

akkor

lehet

az

elektronikus

formán

kívüli

dokumentumokat mellőzve, csak elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum, illetve elektronikus aláírás használatával foganatosítani, ha ezt az eljárástípusra vonatkozó jogszabály kifejezetten lehetővé teszi (a joghatály-elismerés és a bizonyítási eszközként való felhasználás eseteit kivéve). Az egyes ágazatokhoz tartozó hatóságok által lefolytatott államigazgatási eljárásokban eljárási cselekményeket akkor lehet az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, csak elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum, illetve elektronikus aláírás használatával foganatosítani, ha ezt az államigazgatási ügy intézése tekintetében az eljárástípusra, illetve az ágazatra vonatkozó jogszabály kifejezetten lehetővé teszi. Az önkormányzati államigazgatási, illetve hatósági ügy intézése során pedig azokban az esetekben, ha az államigazgatási eljárásokra előírt feltételeken túl az önkormányzat - illetékességi területére nézve - az elektronikus ügyintézést rendeletben lehetővé teszi (Eat. 3.§ (3)-(4) bek.). Minősített tanúsítványt (olyan tanúsítvány, melyet minősített szolgáltató bocsátott ki az Eat 2. mellékletében maghatározott, a későbbiekben általunk is ismertetett tartalmi elemekkel ld. Eat. 2.§ 19.) ezekben a bírósági vagy államigazgatási eljárásokban el kell fogadni (Eat. 3.§ (8) bek.). Ha az említett eljárásokban a vonatkozó jogszabály írásos formát ír elő, e követelménynek elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum használatával is eleget lehet tenni. Az adókötelezettség teljesítési módját megállapító törvény kivételével jogszabály az ügyfél részére az elektronikus aláírás felhasználását nem teheti kötelezővé (Eat. 3.§ (5), (7) bek.). 11

A törvény felhatalmazást ad a Kormánynak – a folyamatosan fejlődő technikai megoldásokhoz való igazodásra, a közigazgatási informatika központi koordinációjának igényére s a biztonsági követelményekre való tekintettel -, hogy a központi közigazgatási szervek és a helyi önkormányzati közigazgatási szervek által készített elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumok, valamint az ezekhez felhasznált elektronikus aláírások és hozzájuk tartozó tanúsítványok, illetve az azokat hitelesítő szolgáltatók tekintetében rendeletben külön követelményeket írhasson elő. A tanúsítvány a hitelesítés-szolgáltató (ld. szolgáltatásokról szóló fejezetet) által kibocsátott igazolás, amely az aláírás-ellenőrző adatot (olyan egyedi adat, melyet az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot megismerő személy az elektronikus aláírás ellenőrzésére használ) egy meghatározott személyhez kapcsolja, és igazolja e személy személyazonosságát vagy valamely más tény fennállását, ideértve a hatósági (hivatali) jelleget (Eat. 27.§ (1) b., 2.§ 2.,21.). I.1.4 Az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum, illetve az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások jogkövetkezményei Ha az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá, akkor a bírósági, hatósági alkalmazáson kívüli jogviszonyokban is az írásbeliség megjelenési formájaként kerül elismerésre: ha bármely jogszabály írásba foglalást ír elő, az ily módon aláírt elektronikus dokumentum megfelel ennek a követelménynek (Eat. 4.§ (1) bek.). A törvény a minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumok esetében az aláírástól fogva vélelmezi a változatlanságot, amennyiben az aláírás ellenőrzésének az eredményéből más nem következik. Az elektronikus aláírás ellenőrzése az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum aláíráskori, illetve ellenőrzéskori tartalmának összevetése, továbbá az aláíró személyének azonosítása a dokumentumon szereplő, illetve a hitelesítés-szolgáltató által közzétett aláírás-ellenőrző adat, tanúsítvány visszavonási információk, valamint a tanúsítvány felhasználásával. Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a joghatások csak az elektronikus formájú dokumentumokhoz fűződnek, a kinyomtatott változataikra nem vonatkozik (Eat. 4.§ (2)-(3), 2.§ 7.). Az elektronikus aláírási termék (olyan szoftver vagy hardver, illetve más elektronikus aláírás alkalmazáshoz kapcsolódó összetevő, amely elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások

nyújtásához,

valamint

elektronikus

aláírások,

illetőleg

időbélyegző

készítéséhez vagy ellenőrzéséhez használható Eat. 2.§ 11.) biztonságosságára a következő vélelmet állítja az Eat. 4.§ (4): amennyiben az elektronikus aláírási termék rendelkezik az 12

informatikai és hírközlési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által kijelölt, illetve a laboratóriumok, a tanúsító és ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény szerinti szakmai akkreditáló bizottságok által akkreditált és tanúsításra jogosult szervezetek, illetőleg az Eat. 7. § (3) bekezdése szerinti tanúsító szervezet által kiadott igazolással, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az elektronikus aláírási termék biztonságos, továbbá megfelel az igazolásban megjelölt egyéb követelményeknek. A szakasz (5)-(7) bekezdései további vélelmeket állítanak fel. Egyrészt rögzítik, hogy amennyiben az aláírás-létrehozó adatot olyan szolgáltató helyezte el az aláírás-létrehozó eszközön, amely az adat elhelyezésekor e szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók nyilvántartásában minősítettként szerepelt, az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az aláírás-létrehozó adat kizárólag a szolgáltatást igénybe vevő birtokában van (Eat. 4.§ (5) bek.). Az aláírás-létrehozó eszköz és adat fogalmát a szolgáltatásokról szóló részben ismertetjük. Az időbélyegzés és az elektronikus archiválási szolgáltatások további vélelmeket hoztak magukkal a törvénybe. Ezen szolgáltatások kapcsán felmerülő itt nem ismertetett fogalmakat az említett szolgáltatásokra vonatkozó részletes szabályok között tárgyaljuk. Amennyiben az időbélyegzést olyan szolgáltató végezte, amely az időbélyegzéskor e szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók nyilvántartásában minősítettként szerepelt és az időbélyegző ellenőrzésének eredményéből más nem következik, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a dokumentumban foglalt adatok az időbélyegző elhelyezése óta változatlanok (Eat. 4.§ (6) bek.). Ha az elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum archiválását olyan szolgáltató végzi, amely e szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók nyilvántartásában minősített szolgáltatóként szerepel, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az elektronikus dokumentumon elhelyezett elektronikus aláírás vagy időbélyegző, illetve az azokhoz kapcsolódó tanúsítvány az aláírás és időbélyegző elhelyezésének időpontjában érvényes volt (Eat. 4.§ (7) bek.). Külön jogszabályban (ld. a felhatalmazás másodlagos jogalkotásról írottakat) meghatározott módon a papíralapú dokumentumról készített elektronikus másolathoz is kötődnek azok a joghatások, amelyeket a papíralapú dokumentumokhoz jogszabály fűz (Eat. 4.§ (8) bek.). Az Eat ezzel nem zárja le a jogkövetkezmények sorát, hanem lehetővé teszi, hogy törvényi szinten további jogkövetkezményeket fűzzenek az elektronikus dokumentumokhoz, illetve az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatásokhoz (Eat. 4.§ (9) bek.).

13

I.1.5 Külföldi hitelesítés–szolgáltatás Kiemeli a törvény a külföldi székhelyű, illetve lakóhelyű (a továbbiakban: külföldi) hitelesítés – szolgáltatókat. Esetükben – a későbbiekben ismertetett – előfeltételeknek fenn kell állnia, hogy az említett joghatások beálljanak az általuk hitelesített tanúsítványokkal kapcsolatban. Ha ezek hiányoznak, akkor csak az alapelvi szinten rögzített egyenértékűség jogkövetkezményei fűződnek hozzájuk (Eat. 5.§ (7) bek.). A törvényben felsorolt valamennyi jogkövetkezmény beáll a külföldi hitelesítés – szolgáltató által hitelesített tanúsítványokkal kapcsolatban, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik, a hitelesítés-szolgáltató székhelye, illetve lakóhelye az Európai Unió valamely tagállamában van, vagy belföldi székhelyű hitelesítés-szolgáltató az Eat rendelkezéseinek megfelelően

felelősséget

vállal

a

külföldi

hitelesítés-szolgáltató

által

kibocsátott

tanúsítványokért. A felelősségvállalás szerződésben, vagy tanúsítvány útján történik, amelyben a hitelesítés-szolgáltató a törvényben foglaltak alapján korlátozhatja a felelősségét. A felelősségvállalás és a felülhitelesítés esetén a szolgáltatót haladéktalan bejelentési kötelezettség terheli a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál, amely jegyzéket vezet a bejelentésekről. Beállnak a jogkövetkezmények akkor is, ha egy, az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában székhellyel, illetve lakóhellyel rendelkező hitelesítés - szolgáltató felelősséget vállal a külföldi hitelesítés - szolgáltató által kibocsátott tanúsítványokért, illetve a külföldi hitelesítés - szolgáltató teljesíti az Európai Közösség vonatkozó irányelvében foglalt előírásokat, és egy tagállamban létrehozott önkéntes akkreditációs rendszer keretében akkreditálták (Eat. 5.§ (1)-(2), (4)-(6) bek.).

I.2 Szolgáltatások és a szolgáltatásnyújtás feltételrendszere I.2.1 A szolgáltatások Az Eat. az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások (a továbbiakban: szolgáltatások) közül a következőket emeli ki: elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltatás (a továbbiakban: hitelesítés-szolgáltatás), időbélyegzés, aláírás-létrehozó eszközön az aláíráslétrehozó adat elhelyezése, elektronikus archiválás szolgáltatás (Eat. 6.§ (1) bek.). Rögzíti garanciális okokból, hogy a szolgáltatási szerződés érvényességének alaki feltétele az írásba foglalás (Eat. 6.§ (6) bek.).

14

A hitelesítés – szolgáltatást végzők (személyek vagy szervezetek) e tevékenységük körében azonosítják az igénylő személyét, tanúsítványt bocsátanak ki, nyilvántartásokat vezetnek,

fogadják

a

tanúsítványokkal

kapcsolatos

változások

adatait,

valamint

nyilvánosságra hozzák a tanúsítványhoz tartozó szabályzatokat, az aláírás-ellenőrző adatokat és a tanúsítvány aktuális állapotára (különösen esetleges visszavonására) vonatkozó információkat. Minősített a hitelesítés-szolgáltató az Eat szabályai szerint nyilvántartásba vett, minősített tanúsítványt a nyilvánosság számára kibocsátó hitelesítés-szolgáltató. (Eat. 2.§ 9., 18., 6.§ (2) bek.). Időbélyegzés

esetében

a

szolgáltató

az

elektronikusan

aláírt

elektronikus

dokumentumhoz időbélyegzőt kapcsol. Az időbélyegző az elektronikus dokumentumhoz végérvényesen hozzárendelt vagy azzal logikailag összekapcsolt olyan adat, amely igazolja, hogy az elektronikus dokumentum az időbélyegző elhelyezésének időpontjában változatlan formában létezett (Eat. 2.§ 16., 6.§ (3) bek.). Aláírás-létrehozó eszközön olyan hardver, illetve szoftver eszközt értünk, melynek segítségével az aláíró az aláírás-létrehozó adatok (olyan egyedi adat - jellemzően kriptográfiai magánkulcs -, melyet az aláíró az elektronikus aláírás létrehozásához használ) felhasználásával az elektronikus aláírást létrehozza (Eat. 2.§ 3., 1.). Az elektronikus archiválást végző szolgáltató a letagadhatatlanság biztosítása és a dokumentumok hiteles megőrzése céljából archiválja az archiválás időpontjában létező érvényességi láncot, biztosítja az érvényességi lánc sérthetetlenségét az ahhoz tartozó elektronikus aláírások érvényességének hosszú távú ellenőrizhetősége érdekében, az érvényességi láncot az igénybe vevő kérésére részére haladéktalanul átadja, valamint kérelemre igazolást bocsát ki az általa archivált elektronikus dokumentummal vagy érvényességi lánccal kapcsolatban. Az érvényességi lánc alatt az elektronikus dokumentumot vagy annak lenyomatát, és azon egymáshoz rendelhető információk sorozatát értjük, amelyek segítségével megállapítható, hogy az elektronikus dokumentumon elhelyezett fokozott biztonságú vagy minősített elektronikus aláírás, illetve időbélyegző, valamint az azokhoz kapcsolódó tanúsítvány az aláírás és időbélyegző elhelyezésének időpontjában érvényes volt (Eat. 6.§ (4), 2.§ 14.). A lenyomat: olyan meghatározott hosszúságú, az elektronikus dokumentumhoz

rendelt

bitsorozat,

amelynek

képzése

során

a

használt

eljárás

(lenyomatképző eljárás) a képzés időpontjában teljesíti a következő feltételeket. Egyértelműen származtatható az adott elektronikus dokumentumból, a képzett lenyomatból az elvárható biztonsági szinten belül nem lehetséges az elektronikus dokumentum tartalmának meghatározása vagy a tartalomra történő következtetés, valamint a képzett lenyomat alapján 15

az elvárható biztonsági szinten belül nem lehetséges olyan elektronikus dokumentum utólagos létrehozatala, amelyre alkalmazva a lenyomatképző eljárás eredményeképp az adott lenyomat keletkezik (Eat. 2.§ 26.). Az említett szolgáltatásokat egyenként is lehet nyújtani, de a törvény az együttes nyújtást is lehetővé teszi bármely szolgáltatás vonatkozásában. A minősített hitelesítésszolgáltató jogosult nem minősített tanúsítvány kibocsátására is. Ez a rendelkezés a fogalomhasználatnál írtakból is levezethető, miszerint a speciális jogosultság (minősített szolgáltatás) az általános jogosultságon belül képez egy szűkebb kört. A hitelesítés-szolgáltató jogosult arra is, hogy tanúsítványokat különböző feltételekkel (pl. felelősségvállalás mértéke, valamely hitelesítési rendnek való megfelelés) bocsásson ki (Eat. 6.§ (5) bek.). I.2.2 Bejelentés A tevékenység végzésére feljogosítottakat (belföldi lakóhelyű vagy belföldön tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy, illetve belföldi székhelyű (telephelyű) jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet) bejelentési kötelezettség terheli, a tevékenység megkezdése előtt legalább 30 nappal a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (a továbbiakban: Hatóság). A bejelentéshez csatolni kell a szolgáltatási szabályzatot, az általános szerződési feltételeket, a kérelmező, illetőleg alkalmazottja büntetlen előéletét, továbbá szakképzettségét igazoló okirat hiteles másolatát, a felelősségbiztosítás, valamint a külön jogszabályban meghatározott egyéb pénzügyi erőforrás meglétét igazoló iratokat, valamint hitelesítésszolgáltatás esetén a szolgáltató által kibocsátott hitelesítési rendet, időbélyegzés szolgáltatás esetén pedig a szolgáltató által kibocsátott időbélyegzési rendet. A szolgáltatónak nyilatkoznia kell arról is, hogy minősített szolgáltatóként kívánja-e folytatni a tevékenységét: a 2009. évi CXLX. tIV. 77. §-val módosított 7. § (4) bekezdés értelmében a „minősített” jelzőt elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatáshoz kapcsolódóan csak az e törvény szabályai szerint nyilvántartásba vett minősített szolgáltató használhatja. A hitelesítési rend olyan szabálygyűjtemény, amelyben egy szolgáltató, igénybe vevő vagy más személy (szervezet) valamely tanúsítvány felhasználásának feltételeit írja elő igénybe vevők valamely közös biztonsági követelményekkel rendelkező csoportja, illetőleg meghatározott alkalmazások számára. Az időbélyegzési rend fogalma megegyezik a hitelesítési rend fogalmával, azzal az eltéréssel, hogy tanúsítvány helyett az időbélyegző szerepel.

16

Minősített szolgáltató a minősített hitelesítés-szolgáltató és időbélyegzés, aláíráslétrehozó eszközön az aláírás-létrehozó adat elhelyezése, elektronikus archiválás szolgáltatást nyújtó olyan szolgáltató, amely a szolgáltatók nyilvántartásában valamely szolgáltatás tekintetében minősített szolgáltatóként szerepel (Eat. 7.§ (1)-(3), 2.§ 23., 24., 27.). A minősített jelzőt a szolgáltatáshoz kapcsolódóan hirdetésében, hivatalos levelezése során, az általa kibocsátott tanúsítványban vagy bármely egyéb módon csak az e törvény szabályai szerint nyilvántartásba vett minősített szolgáltató használhatja. (Eat. 7.§ (4) bek.). A szolgáltatókat a bejelentés után bekövetkező változások tekintetében is bejelentési kötelezettség terheli, 30 nappal a változás bevezetése előtt (Eat. 7.§ (7) bek.). Ezek a rendelkezések – a korábbiakkal ellentétben, amelyek a minősített szolgáltatókra speciális eljárási szabályokat tartalmaztak – egységes bejelentési szabályozást teremtettek, azonban a minősített szolgáltatóknak működésük során folyamatosan meg kell felelniük bizonyos követelményeknek. Ezek a - 2009. évi CXLX. tIV. 76. §-val beiktatott módosításokkal - a következők: a természetes személy, a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vezető tisztségviselője, vezetője és alkalmazottai büntetlen előéletűek, és nem állnak a 6. § (1) bekezdésében meghatározott elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatás végzését kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt,

a

természetes személy, a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vezető tisztségviselője, illetőleg vezetője vagy alkalmazottja a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel, illetőleg a tevékenység biztonságos folytatásához szükséges, külön jogszabályban meghatározott pénzügyi háttérrel és felelősségbiztosítással rendelkezik, továbbá biztosítja a tevékenység végzéséhez szükséges, az Eat. 1. és 3. számú melléklete szerinti egyéb feltételeket(a biztonságos aláírás – létrehozó eszközökre vonatkozó követelmények, a minősített szolgáltatóra vonatkozó előírások). A Hatóság a büntetlen előélet ellenőrzése céljából jogosult adatot igényelni a bűntettesek nyilvántartásából (Eat. 8.§ (1)-(2) bek.). Tanúsítvány és időbélyegző előállításához, valamint minősített elektronikus aláírás létrehozásához kizárólag olyan aláíró eszköz és egyéb elektronikus aláírási termék használható, amely rendelkezik a Hatóság által nyilvántartásba vett, tanúsításra jogosult szervezetek által erre a célra kiadott igazolással. E feltétel meglétét a Hatóság az aláíró eszköz, illetve a szolgáltató nyilvántartásba vételével egyidejűleg, illetve azt követően is ellenőrzi. Ugyanígy el kell fogadni az Európai Unió valamely tagállamában nyilvántartásba vett tanúsító szervezet által kiadott igazolást (Eat. 7.§ (5)-(6) bek.).

17

I.2.3 A szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettsége A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak a szolgáltatók tevékenységével kapcsolatos felügyeleti feladatainak az ellátásához nélkülözhetetlenek bizonyos aktuális információk. Az Eat ezért felhatalmazást ad a Hatóságnak, hogy határozattal, megfelelő határidő megjelölésével adatszolgáltatási kötelezettséget írjon elő a törvény hatálya alá tartozó szolgáltatók számára a feladatai ellátásához szükséges felmérések, elemzések és értékelések készítése céljából. Tehát az adatszolgáltatás célhoz kötött és tartalmilag pontosan meghatározott. Az adatszolgáltató a kötelezettségének a megjelölt határidőn belül a kívánt formában, hiánytalanul és a valóságnak megfelelően köteles eleget tenni. Ennek elmulasztása esetén a szolgáltató bírsággal sújtható. A Hatóság az említett szolgáltatókat önkéntes alapon is felhívhatja a vonatkozó jogszabályi keretek között más (személyes adatnak nem minősülő) adatok szolgáltatására (Eat. 8/A.§ (1) bek.).Ugyanakkor a Hatóságot az adatszolgáltatási kötelezettség előírásával, vagy a nem kötelező adatszolgáltatásról szóló felhívással egyidejűleg tájékoztatási kötelezettség terheli az általa meghatározott adatok kezeléséről és felhasználásáról, és az adatkezelés jogszabályban meghatározott céljáról az adat szolgáltatójával szemben. Adatszolgáltatási kötelezettséget elrendelő határozat esetén az adatszolgáltatót figyelmeztetni kell a nem határidőben vagy nem a megfelelő formátumban történő, hiányos, vagy nem a valóságnak megfelelő adatszolgáltatás jogkövetkezményeire. Ha nem kötelező az adatszolgáltatás, ezt a felhíváson fel kell tüntetni (Eat. 8/A.§ (2) bek.). A Hatóság a piacfelmérő, elemző és értékelő feladataihoz felhasználhatja az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program keretében az Eat hatálya alá tartozó szolgáltatók által szolgáltatott adatokat (Eat. 8/A.§ (3) bek.). A Hatóság nem használhatja fel az említett módokon megszerzett adatokat a szolgáltató elleni eljárás lefolytatására. A kötelezésben és a felhívásban erről is tájékoztatást kell adni (Eat. 8/A.§ (4) bek.). I.2.4 Az önkéntes akkreditáció A Eat. módosításáról szóló 2004. évi LIII. törvény lényeges rendelkezése az önkéntes akkreditáció lehetőségének megteremtése, amely az uniós szabályozásban alapelvi szinten került megfogalmazásra. A szolgáltató szervezetének, rendszerének, valamint a szolgáltatás során alkalmazott termékeknek és hálózatnak a külön jogszabály szerinti informatikai biztonsági követelményeknek, vagy más önként vállalt követelményeknek való megfelelését 18

önkéntes akkreditációs rendszer keretében tanúsíttathatja, s a tanúsítás tényét hirdetésében, hivatalos levelezése során és bármely egyéb módon használhatja (Eat. 8/B.§ (1) bek.). Az így létrejött akkreditációs rendszert a működés megkezdésekor be kell jelenteni a Hatóságnak. A bejelentés kötelező tartalmi eleme az önkéntes akkreditációs rendszer elnevezésének, a működtetésért felelős személy vagy szervezet nevének és székhelyének (lakóhelyének, telephelyének, működési helyének) megjelölése. Ezeknek az adatoknak a változásait a változás bekövetkeztétől számított 30 napon belül kell bejelenteni a Hatóságnak (Eat. 8/B.§ (2) bek.). A szolgáltatót is bejelentési kötelezettség terheli a Hatóságnál, amennyiben szervezetének, rendszerének, valamint a szolgáltatás során alkalmazott termékeknek és hálózatnak a külön jogszabály szerinti informatikai biztonsági követelményeknek, vagy más önként vállalt követelményeknek való megfelelését önkéntes akkreditációs rendszer keretében tanúsíttatta. A bejelentésnek tartalmaznia kell a szolgáltató nevét, székhelyét, (lakóhelyét, telephelyét, működési helyét), az önkéntes akkreditációs rendszer elnevezését, valamint a tanúsítás érvényességi időtartamát. Az adatok változásának 30 napon belüli bejelentése itt is érvényes (Eat. 8/B.§ (3) bek.).

I.3 A hitelesítés–szolgáltatás I.3.1 A hitelesítés–szolgáltatási tevékenység Említettük, hogy a szolgáltatás nyújtásának feltétele az írásba foglalt szerződés. E szerződés megkötését megelőzően a szolgáltatót tájékoztatási kötelezettség terheli a szolgáltatást igénybevevő (a továbbiakban: igénylő) irányában. E kötelezettség tartalma a törvény szerint az igénylő tájékoztatása a szolgáltatás felhasználásának módjáról, biztonsági fokáról, ha a szolgáltató rendelkezik önkéntes akkreditációs rendszer keretében szerzett tanúsítással, úgy erről a tényről is. Tájékoztatást kell adni továbbá a szolgáltatási szabályzatáról (a szolgáltató tevékenységével kapcsolatos részletes eljárási és egyéb működési szabályok), valamint a szerződés feltételeiről, az utóbbiakon belül különösen arról, hogy hitelesítés-szolgáltató

a

minősített

tanúsítványban

meghatározhatja

a

tanúsítvány

felhasználásának tárgybeli, földrajzi vagy egyéb korlátait, illetve az egy alkalommal vállalható

kötelezettség

legmagasabb

értékét.

Minősített

szolgáltatók

esetében

többletkötelezettség, hogy amennyiben még nem zárult le a szolgáltatás megkezdését követő felügyeleti ellenőrzés, erről is tájékoztatni kell (Eat. 9.§ (1)-(2) bek.).

19

A szolgáltató azonosítja az igénylő személyét. Ez az aláíró (a természetes személy, aki az aláírás-létrehozó eszközt birtokolja és a saját vagy más személy nevében aláírásra jogosult 2.§ 4.) személyazonosító igazolványa, útlevele, gépjárművezetői engedélye vagy egyéb, személyazonosításra alkalmas okmánya alapján történhet. A törvény adategyeztetési kötelezettséget is előír az aláíró személyazonosságának ellenőrzése céljából a személyi adatés lakcímnyilvántartási, úti okmány nyilvántartási, gépjárművezetői nyilvántartási szervek közül legalább eggyel; az aláírási jogosultság ellenőrzése céljából pedig a cégnyilvántartással. Ezek a szolgáltató megnevezésének és az adatfelhasználás céljának feltüntetése mellett történtek (Eat. 12.§ (1)-(2) bek.). Amennyiben az azonosítás eredményes a szolgáltató a saját elektronikus aláírásával aláírt tanúsítvánnyal hitelesíti az igénylő elektronikus aláírását. A tanúsítványnak az abban feltüntetett adatokat a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia. A igénylő kérheti, hogy a tanúsítványban a szolgáltató álnevet tüntessen fel (Eat. 9.§ (3)-(4) bek.). Az Eat 2. melléklete tartalmazza a minősített tanúsítványra vonatkozó kötelező további tartalmi elemeket. Ezek a következők: annak megjelölése, hogy a tanúsítvány minősített tanúsítvány; a hitelesítés-szolgáltató és székhelyének (ország-) azonosítója; az aláíró neve vagy egy álneve, ennek jelzésével; az aláírónak külön jogszabályban, illetve a szolgáltatási szabályzatban, illetőleg az általános szerződési feltételekben meghatározott speciális jellemzői, a tanúsítvány szándékolt felhasználásától függően; azt az aláírás-ellenőrző adatot, amely az aláíró által birtokolt aláírást készítő adatnak felel meg; a tanúsítvány érvényességi idejének kezdetét és végét, valamint azt az időtartamot, ameddig a hitelesítés-szolgáltató a 9. § (7) bekezdés szerinti feladatot a tanúsítvány vonatkozásában ellátja; a tanúsítvány azonosító kódját; az adott tanúsítványt kibocsátó hitelesítés-szolgáltató fokozott biztonságú elektronikus aláírását; a tanúsítvány használhatósági körére vonatkozó esetleges korlátozásokat; a tanúsítvány felhasználásának korlátait; más személy (szervezet) képviseletére jogosító elektronikus aláírás tanúsítványa esetén a tanúsítvány ezen minőségét és a képviselt személy (szervezet) adatait. A szolgáltató kötelezettsége a változások átvezetése és közzététele. E kötelezettségi körében fogadja és feldolgozza a tanúsítványokkal kapcsolatos változások adatait, nyilvántartást vezet a tanúsítványok aktuális helyzetéről, esetleges felfüggesztéséről, visszavonásáról. Ezeket, valamint a tanúsítvány kibocsátásra vonatkozó saját szabályzatait és az aláírás-ellenőrző adatokat (egyedi adat, melyet az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot megismerő személy az elektronikus aláírás ellenőrzésére használ), továbbá a visszavont tanúsítványok nyilvántartását közcélú távközlő hálózatok segítségével bárki 20

számára hozzáférhető és folyamatosan elérhetően közzéteszi. Biztosítania kell, hogy az aláírás-létrehozó adat, illetve az aláírás-ellenőrző adat egyedi legyen, és egymást kiegészítő módon legyen használható, ha mindkettő a szolgáltatótól származik (Eat. 9.§ (5)-(6) bek.). A szolgáltatónak a tanúsítványokkal kapcsolatos elektronikus információk megőrzésére is köteles. Ezeket az információkat - beleértve az azok előállításával összefüggőket is - és az ahhoz kapcsolódó személyes adatokat legalább a tanúsítvány érvényességének lejártától számított tíz évig, illetőleg az elektronikus aláírással, illetve az azzal aláírt elektronikusan aláírt elektronikus dokumentummal kapcsolatban felmerült jogvita jogerős lezárásáig megőrzi, valamint ugyanezen határidőig olyan eszközt biztosít, mellyel a kibocsátott tanúsítvány tartalma megállapítható. E kötelezettségének minősített archiválási szolgáltató igénybevételével is eleget tehet (Eat. 9.§ (7) bek.). Az esetlegesen felmerülő jogvitáról az aláíró erre vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége alapján szerez tudomást (Eat. 13.§ (1) d.). A hitelesítés-szolgáltató tevékenységi köréből csak az új tanúsítvány kibocsátást szüneteltetheti (Eat. 9.§ (8) bek.). A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvény a 10. § (1) bekezdésének módosított szövege értelmében – 2012. április 1. napjától hatályba lépve – az elektronikus aláírás tanúsítványa olyan céllal is kibocsátható, hogy az az aláírót más személy (szervezet) képviseletében történő aláírásra jogosítsa fel. Ebben az esetben a hitelesítés-szolgáltatás igénybe vevőjére vonatkozó szabályokat a képviselőre kell alkalmazni. A tanúsítvány kibocsátásának a feltétele a képviseleti jog igazolása, amelyet a szolgáltató köteles ellenőrizni. Kibocsátás esetén a képviseltet erről a tényről haladéktalanul értesíteni kell. A képviselt hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a tanúsítványon álnevet tüntessenek fel (Eat. 10.§ (1),(2),(4) bek.). A képviseleti jogosultság megszűnte esetén mind a képviselt, mind a képviselő kérelmére vissza kell vonni a jogosultság tényét feltüntető tanúsítványt (Eat. 10.§ (3) bek.). Az Eat. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvénnyel beiktatott, 2012. április 1. napjától hatályos 10/A. § értelmében elektronikus aláírás tanúsítványa – beleértve a minősített tanúsítványt is – kibocsátható arra a célra is, mikor az aláíró természetes személy az elektronikus aláírást jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő informatikai eszköz útján automatikusan, közvetlen 21

személyi felügyelet nélkül helyezi el az aláíróhoz rendelendő elektronikus dokumentumon, illetőleg mikor az aláíró jogi személy vagy más jogi személyiség nélküli szervezet az elektronikus aláírást jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő informatikai eszköz útján automatikusan, közvetlen személyi felügyelet nélkül helyezi el az aláíróhoz rendelendő elektronikus dokumentumon. I.3.2 A hitelesítés – szolgáltató adatkezelése A törvény az igénylőt bizonyos adatok szolgáltatására kötelezi, így a szolgáltatók adatkezelőkké, adatmegőrzőkké válnak, felmerül az adatvédelem kérdése. A szolgáltatók kizárólag az aláíró közvetlen, vagy egyértelmű előzetes hozzájárulásával gyűjthetnek személyes adatokat, mégpedig olyan mértékben, ami a tanúsítvány kiadásához szükséges. Az adatalany beleegyezése nélkül nem lehet más célra gyűjteni, felhasználni, valamint harmadik személynek továbbítani az adatokat (Eat. 11.§ (1) bek.). E rendelkezések alól a törvény több kivételt nevesít. A kivételek egyik iránya a nyomozó hatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok felé irányul. Az elektronikus aláírás felhasználásával elkövetett bűncselekmények felderítése vagy megelőzése céljából, illetőleg nemzetbiztonsági érdekből - az érintett személyazonosságát igazoló, valamint az egyeztetési kötelezettség során nyert adatok tekintetében - az adatigénylésre külön törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén adattovábbítási kötelezettség áll fenn az említett hatóságokkal szemben. Az adattovábbítást rögzíteni kell, viszont az aláíró nem értesíthető ezekről a tényekről (Eat. 11.§ (2) bek.). A kivételek másik iránya a polgári peres és nem peres eljárásokhoz kapcsolódik. Amennyiben az érintett eljárásokban a tanúsítvány érvényességét érintik, a szolgáltató - az érintettség igazolása esetén – az említett adatokat átadhatja az ellenérdekű peres félnek vagy képviselőjének, illetőleg azt közölheti a megkereső bírósággal (Eat. 11.§ (3) bek.). Álnevet használó aláíró esetén csak az aláíró, illetve - amennyiben engedélye szükséges az álnév feltüntetéséhez – a képviselt személy beleegyezésével adhatja át a hatóságoknak vagy bármely más harmadik személynek az aláíró valódi azonosságára vonatkozó adatokat (Eat. 11.§ (4) bek.). I.3.3 Az aláíró jogai, nevesített kötelezettségei, felelőssége

22

Láttuk, hogy az aláíró fogalma a természetesen személyeken túl a jogi személyekre, vagy jogi személyiség nélküli szervezetekre is kiterjed. A korábbi fogalom-meghatározás bővítésével az Eat. meg kívánja nyitni az utat az előtt, hogy az elektronikus aláírás esetében aláírónak jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet is minősülhessen, ezáltal széles körben teszi lehetővé olyan elektronikus aláírások automatikus, nagy tömegű elhelyezését is, amelyek közvetlenül valamely szervezethez köthetők. Az aláíró alapvető jogai az aláírás-létrehozó adatot birtokolása, kizárólag az aláírás létrehozására

vonatkozó

használata

a

tanúsítványban

szereplő

esetleges

egyéb

korlátozásokkal, illetve a tanúsítvány felfüggesztésének, vagy visszavonásának kérése, melyet a 10. § szerinti képviselt személy, szervezet terjeszthet elő (Eat. 13. § /1/, ill. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvénnyel módosított /3/ bekezdése). Az aláíró az aláírás-létrehozó adatot kizárólag az aláírás létrehozására használhatja, betartva a tanúsítványban jelzett esetleges egyéb korlátozásokat is. A minősített tanúsítvány felhasználható fokozott biztonságú elektronikus aláírás létrehozására is. (A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvénnyel megállapított új 13. § /4/ bekezdés). A kötelezettségek tartalma széles körű adatszolgáltatás és értesítés. Az aláírónak haladéktalanul tájékoztatni kell a szolgáltatót az azonosításához szükséges személyazonosító adatokról, más személy (szervezet) képviseletében történő aláírásra jogosító elektronikus aláírás esetén pedig a képviseletre, illetőleg aláírásra jogosult személy személyazonosító adatairól, ugyanígy cégadatokról, továbbá mindezek változásáról (Eat. 13.§ (1) a.). Minősített tanúsítványok esetében szükséges az aláírónak külön jogszabályban, a szolgáltatási szabályzatban, illetőleg az általános szerződési feltételekben meghatározott speciális jellemzőinek közlése (a tanúsítvány szándékolt felhasználásától függően), továbbá a más személy (szervezet) képviseletére jogosító elektronikus aláírás tanúsítványa esetén a tanúsítvány ezen minőségének, valamint a képviselt személy (szervezet) adatainak közlése (A törvény 2. mellékletének d., k. pontjai). Az adatok változását ezen esetekben is be kell jelenteni.

23

Tájékoztatni kell továbbá az aláírás-létrehozó adatnak illetéktelen személy tudomására jutásáról, elvesztéséről, az aláírással vagy az így aláírt elektronikusan aláírt elektronikus dokumentummal, illetve a tanúsítvánnyal kapcsolatban észlelt - külön jogszabályban, illetve a szolgáltatási szabályzatban meghatározott – rendellenességről, valamint, amint már említettük, a tanúsítvánnyal ellátott elektronikusan aláírt elektronikus dokumentummal kapcsolatos jogvita megindulásáról (Eat. 13.§ (1) b – d.). Ha az aláíró elmulasztja e kötelezettségek teljesítését, felelős az ebből eredő kárért (Eat. 13.§ (2) bek.). I.3.4 A tanúsítvány érvényességének felfüggesztése, illetve visszavonása a szolgáltató részéről A felfüggesztéssel és a visszavonással kapcsolatban az aláíró és a képviselt személy esetén láttuk, hogy ezek a magatartások csupán lehetőségek, az alanyoknak jogában áll kérni ezeket, különösen akkor, ha nincs szüksége az elektronikus aláírásra, más szolgáltatóval kíván szerződni, vagy mások tudomására akarja hozni, hogy már nem használja a tanúsítványt. Más a helyzet a szolgáltatók esetében. Említettük, hogy a szolgáltató köteles nyilvántartást vezetni a tanúsítványok aktuális helyzetéről, esetleges felfüggesztéséről, illetve visszavonásáról, valamint a 15.§-ban foglalt felelősséggel tartozik a tanúsítványba foglalt adatok valódiságáért. Ezek alapján a felfüggesztés és visszavonás a szolgáltatónál, mint kötelezettség jelenik meg a törvényben felsorolt esetekben. A szolgáltatónak fel kell függesztenie a tanúsítvány érvényességét, valamint ennek tényét a nyilvántartásban haladéktalanul fel kell tüntetnie, ha az aláíró, illetve a képviselt személy (szervezet) kéri, vagy a szolgáltatással kapcsolatos - jogszabályban, a szolgáltatási szabályzatban vagy az általános szerződési feltételekben meghatározott - rendellenességről szerez tudomást. Akkor is ezek a jogkövetkezmények, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a tanúsítványban foglalt adatok nem felelnek meg a valóságnak, vagy az aláírás-létrehozó adat nem az aláíró kizárólagos birtokában van, illetve ha jogerős és végrehajtható határozatában a Hatóság így rendelkezik (Eat. 14.§ (1) bek.). Visszavonási kötelezettség akkor áll fenn (szintén a nyilvántartásba történő haladéktalan feltüntetéssel), az aláíró, illetve a képviselt személy (szervezet) erre irányuló kérelme esetén, ha a felfüggesztésnél említett szolgáltatással kapcsolatos rendellenesség nem orvosolható, illetve, ha a szolgáltató tudomására jut, hogy a tanúsítványban foglalt adatok valótlanok, vagy az aláírás-létrehozó adat nem az aláíró kizárólagos birtokában van. Vissza

24

kell vonni a tanúsítványt akkor is, ha a Hatóság jogerős és végrehajtható határozatában így rendelkezik, a hitelesítés-szolgáltató e tevékenységét befejezte, és ha a tanúsítvány érvényességi ideje lejárt (Eat. 14.§ (2) bek.). A forgalombiztonság érdekében a tanúsítvány visszamenőlegesen nem vonható vissza (Eat. 14.§ (3) bek.). A tanúsítvány érvényesség lejárta előtti visszavonásának jogkövetkezményeiről az általános szerződési feltételekben, illetőleg a szolgáltatási szabályzatban rendelkezni kell (14.§ (4) bek.). I.3.5 A hitelesítés - szolgáltató felelőssége A szolgáltató a 7.§ (2) bekezdésében (a szolgáltatók bejelentési kötelezettsége esetén csatolandó dokumentumok), a 9-11.§ - okban (hitelesítés – szolgáltatási tevékenység, adatkezelés) vagy a 14.§ - ban foglaltak (A tanúsítvány érvényességének felfüggesztése, illetve visszavonása a szolgáltató részéről) megszegése esetén, a minősített elektronikus aláírással vagy időbélyegzővel, illetve az ezzel ellátott elektronikusan aláírt elektronikus dokumentummal okozott kárért a vele szerződéses jogviszonyban nem álló harmadik személlyel szemben a Polgári Törvénykönyv általános felelősségi szabályai, az aláíróval szemben pedig a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint felelős. Kétség esetén e szabályok megtartásának bizonyítása a szolgáltatót terheli (Eat. 15.§ (1) bek.). E szabályok tehát nem a szolgáltató általános felelősségét korlátozzák, csak a fenti esetekben fennálló helytállási kötelezettségét konkretizálják. Így a szolgáltató egyéb jogsértése estén sincs akadály a felelősségre vonásnak. Mint láttuk, a hitelesítés-szolgáltató a minősített tanúsítványban meghatározhatja a tanúsítvány felhasználásának tárgybeli, földrajzi vagy egyéb korlátait, illetve az egy alkalommal vállalható kötelezettség legmagasabb értékét. Nem felel a szolgáltató ezeket a korlátokat meghaladó ügyletekben kibocsátott és aláírt elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumból származó követelésekért, illetve az így okozott kárért (Eat. 9.§(2), 15.§ (2) bek.). A szolgáltató tehát ezen esetekben – a feltételek fennállása estén – abszolút mentesül a felelősség alól. Ha a belföldi szolgáltató felelősséget vállal a külföldi hitelesítés - szolgáltató által kibocsátott tanúsítványokért az előbbiek szerint egyetemlegesen felel a minősített elektronikus aláírással okozott kárért (Eat. 15.§ (3) bek.). Külön § - ban rendelkezik az Eat. az archiválási szolgáltató kártérítési felelősségéről. A szolgáltató az érvényességi lánc vagy az általa őrzött elektronikus dokumentumok, illetve lenyomatok sérülése, vagy megsemmisülése miatt más személynek okozott kárt köteles 25

megtéríteni. Ha bizonyítja, hogy a kárt tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, mentesül a felelősség alól. A szolgáltatónak lehetősége van arra, hogy a szolgáltatási szabályzatban korlátozza a felelősségét (Eat. 16/M.§ (1)-2) bek.). I.3.6 A hitelesítés – szolgáltató tevékenységének befejezése Ha a szolgáltató úgy dönt, hogy befejezi a tevékenységét, a befejezés előtt legalább 60 nappal értesítenie kell az általa kibocsátott és még vissza nem vont tanúsítványokban aláíróként megjelölt személyeket, a Hatóságot, valamint meg kell jelölnie, amelyik a tevékenységét átveszi. A bejelentés időpontjától kezdve nem bocsáthat ki új tanúsítványt. A szolgáltató a tevékenység befejezése előtt legkevesebb 20 nappal köteles az általa kibocsátott, és még vissza nem vont tanúsítványokat visszavonni. E visszavonásoktól a szolgáltatás befejezéséig terjedő időszakban továbbra is fennáll a szolgáltató nyilvánosságra hozatali kötelezettsége a tanúsítványhoz tartozó szabályzatok, az aláírás-ellenőrző adatok és a tanúsítvány aktuális állapotára vonatkozó információk vonatkozásában (Eat. 16.§ (1), 6.§ (2) bek.). A szolgáltató köteles intézkedni arról, hogy legkésőbb a tevékenység befejezésekor más - vele azonos besorolású - szolgáltató átvegye a tanúsítványok aktuális helyzetéről, esetleges felfüggesztéséről, illetve visszavonásáról vezetett nyilvántartásokat (különösen a visszavont tanúsítványok nyilvántartását), valamint ellássa 9.§ (7) bekezdésben meghatározott megőrzési feladatot. A visszavont tanúsítványokkal kapcsolatos minden adatot - a személyes adatokat is beleértve - át kell adni (Eat. 16.§ (2), 9.§ (6) bek.). Ha a szolgáltató nem jelöli meg bejelentésében azt a szervezetet, amelyik a tevékenységét átveszi, akkor az említett szervezetet Hatóság jelöli ki (Eat. 16.§ (3) bek.). Amennyiben a szolgáltató előzetesen nem jelenti be a tevékenységének befejezését, és nem intézkedik arról, hogy más szolgáltató átvegye a nyilvántartásokat, ellássa a megőrzési feladatot, ebben az esetben a Hatóság haladéktalanul gondoskodik a szolgáltató által hitelesített tanúsítványok visszavonásáról és e tény közzétételéről, valamint kijelöli a tevékenységet átvevő szolgáltatót. A Hatóság ezen intézkedései során felmerülő költségeket a tevékenységét befejező szolgáltató köteles megfizetni (Eat. 16.§ (4) bek.). Ha a szolgáltatás befejezését követően az adott szolgáltatást azonos, vagy magasabb szinten végző szolgáltató nem szerepel a Hatóság nyilvántartásában, a Hatóság megőrzi a tanúsítványok aktuális helyzetéről, esetleges felfüggesztéséről, illetve visszavonásáról vezetett nyilvántartásokat, valamint az említet megőrzési feladatnak is eleget tesz (Eat. 16.§ (5) bek.). Ha a szolgáltató 26

ellen felszámolási vagy végelszámolási eljárás van folyamatban haladéktalanul tájékoztatni kell a Hatóságot e tényről, és meg kell nevezni az eljárást lefolytató szervezetet. A Hatóság folyamatosan tájékoztatást kérhet az ügy állásáról. Ha a szolgáltató a tevékenység befejezéséről szóló bejelentést a zárómérleg benyújtásáig nem teszi meg, a Hatóságnak ki kell jelölni a tevékenységet átvevő szolgáltatót (Eat. 16.§ (6) bek.). A szolgáltató megszűnése vagy a szolgáltatási tevékenység abbahagyása esetén a Hatóság törli a hitelesítés-szolgáltatót a nyilvántartásból (Eat. 16.§ (7) bek.).

I.4 Az elektronikus aláírással kapcsolatos egyéb szolgáltatásokra vonatkozó sajátos szabályok Az Eat. hatályos szövege az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások közül a hitelesítés – szolgáltatáson túl külön nevesíti az aláírás-létrehozó eszközön az aláíráslétrehozó adat elhelyezését és az időbélyegzést. A törvény az e szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat - a hitelesítés-szolgáltatáshoz képest, amelyre vonatkozó rendelkezések részletesen kimunkáltak - hasonló részletességgel nem tartalmazta. Ezen asszimetrikus jellegen változtat a 2004. évi LIII. törvény az említett szolgáltatásokra vonatkozó speciális szabályok beiktatásával. A törvény lényeges újítása egy új szolgáltatás, az elektronikus archiválás bevezetése is. Az említett szolgáltatások speciális szabályainál külön nem szabályozott kérdésekben pedig a hitelesítés-szolgáltatóra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazását írja elő a törvény (Eat. 16/A.§ (5), 16/B.§ (3), 16/O.§ (1)) I.4.1 Aláírás – létrehozó eszközön az aláírás – létrehozó adat elhelyezése A szolgáltatás tartalma, hogy a szolgáltató az igénybe vevő aláírás-létrehozó adatát az aláírás-létrehozó

eszközön

elhelyezi,

illetve

elvégzi

az

aláírás-létrehozó

eszköz

megszemélyesítését (Eat. 16/A.§ (1) bek.). A szolgáltatásra vonatkozó speciális szabályok a következő biztonságossági, adatvédelmi követelmények. Ha az aláírás-létrehozó és aláírásellenőrző adat létrehozását az igénybe vevő számára maga végzi a szolgáltató, akkor gondoskodnia kell a létrehozás biztonságosságáról. Köteles biztosítani az igénybe vevő aláírás-létrehozó adatának titkosságát, valamint az aláírás-ellenőrző adat sértetlenségét is. Az aláírás-létrehozó adat a szolgáltatás nyújtása során visszafejtésre alkalmas formában nem tárolható, a szolgáltatás nyújtását követően pedig biztosítania kell, hogy az adatról semmilyen

27

másolat ne kerüljön tárolásra. A szolgáltatónak az általa biztosított aláírás-létrehozó eszköz kibocsátásakor az eljárás biztonságáról gondoskodnia kell (Eat. 16/A.§ (2)-(4) bek.). I.4.2 Az időbélyegzés szolgáltatás A szolgáltatónak az időbélyegzés során oly módon kell az időbélyegzőt létrehoznia, hogy az összekösse az aktuális időt (az időadatot), egyedi sorszámot és az időbélyegzővel ellátni kívánt elektronikus dokumentumot vagy annak lenyomatát. A szolgáltató az időbélyegző elhelyezése során az igénybe vevő által számára átadott elektronikus dokumentum vagy lenyomat tartalmát csak az időbélyegző elhelyezéséhez szükséges mértékben módosíthatja (Eat. 16/B.§ (1)-(2) bek.). Az időbélyegzőre a tanúsítványra, a minősített időbélyegzőre a minősített tanúsítványra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni (Eat. 16/B.§ (3) bek.). I.4.3 Az elektronikus archiválás szolgáltatás Az elektronikus archiválás - mint új szolgáltatás - szabályainak részletesebb kidolgozására az Eat. rendelkezései között azért volt szükség, mert a magyar jogban rendezetlen volt az elektronikus irat hosszú távú megőrzése. Többek között ez a hiányosság is akadályozta az elektronikus aláírás szélesebb körű használatba vételét. Hosszú távon azt az időtávot értjük, amelyen belül az irat hitelesítésekor használt kriptográfiai algoritmus elavul, vagy a hordozó média illetve a megjelenítő szoftver kereskedelmi forgalomban már nem kapható. A hosszú távú archiválás során a szolgáltatónak legalább az általa meghatározott formátumok tekintetétben folyamatosan biztosítania kell az adathordozó olvashatóságát ill. az elektronikus dokumentum megjeleníthetőségét is (ezek speciális szakértelmet és nagy anyagi erőforrásokat igényelnek). Az Eat

megteremti az elektronikus aláírással ellátott dokumentumok hosszú távú

archiválása mint szolgáltatás nyújtásának lehetőségét. Fontos azonban kiemelni, hogy a szabályozás csupán megteremti egy új, elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatás nyújtásának jogi feltételeit, ám nem ír elő kötelezettséget arra, hogy valamely szervezet vagy ágazat ezen szolgáltatásra támaszkodva végezze el a megőrzést. A szolgáltatást úgy is lehet nyújtani a felek megállapodása alapján, hogy az igénybe vevő nem bocsátja a szolgáltató rendelkezésére

28

személyazonosító

adatait.

A

szolgáltató

tevékenységéből

csak

a

dokumentumok, illetve azok lenyomatának megőrzésre átvételét szüneteltetheti (Eat. 16/C. § (1)-(2) bek.). A

szolgáltatónak

igénylő

irányában

tájékoztatási

kötelezettsége

áll

fenn

a

szerződéskötést megelőzően a szolgáltatás felhasználásának módja, biztonsági foka, szolgáltatási szabályzata, a szerződés feltételei, valamint az alkalmazandó adatvédelmi szabályok (különösen az igénybe vevőn kívüli harmadik személyek hozzáférési lehetőségei) vonatkozásában (Eat. 16/D. §). Ellenőrzi a szolgáltató az elektronikus dokumentumok vagy lenyomatok átvételekor az elektronikus aláírást, majd beszerzi az elektronikus aláírás hosszú távú érvényesítéséhez szükséges információkat. A törvény külön kiemeli a tanúsítvánnyal kapcsolatos információkat, az aláírás-ellenőrző adatot, valamint a tanúsítvány aktuális állapotára, visszavonására vonatkozó információkat, valamint a tanúsítvány kibocsátójának szolgáltatói aláírás-ellenőrző adataira és annak visszavonására vonatkozó információkat (Eat. 16/E. §). A szolgáltató haladéktalanul tájékoztatni köteles az igénylőt, ha az elektronikus aláírás hosszú távú érvényesítéséhez szükséges információk nem szerezhetők be. Ennek az elmulasztása esetén az okozott kárért felelősséggel (ld. Eat. 16/M. §) tartozik (Eat. 16/F. §). Ha az elektronikus aláírás hosszú távú érvényesítéséhez szükséges információk beszerzése megtörtént, a szolgáltató az érvényességi láncon minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt helyez (helyeztet) el, amiről értesítenie kell az igénybe vevőt (Eat. 16/G.§ (1) bek.). Köteles a szolgáltató a Hatóság határozata szerinti, elfogadott kriptográfiai algoritmuson alapuló minősített elektronikus aláírást és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt elhelyezni vagy elhelyeztetni az érvényességi láncon a szolgáltatási szabályzatban meghatározott időközönként, valamint a határozatban előírt időpontban. Az erre vonatkozó határozat kézhezvételét követően a szolgáltató a határozatban előírt időpontban köteles a Hatóság által meghatározott kriptográfiai algoritmuson alapuló és meghatározott paraméterekkel rendelkező minősített elektronikus aláírást és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt elhelyezni (elhelyeztetni) az érvényességi láncon (16/G.§ (2)-(3) bek.). A szolgáltató köteles figyelemmel kísérni az elektronikus aláírással kapcsolatos technológia és kriptográfiai algoritmusok fejlődését, és amennyiben a Hatóság határozata szerinti, elfogadott, meghatározott paraméterekkel rendelkező kriptográfiai algoritmusok már nem biztonságosak, úgy köteles az érvényességi láncon biztonságos kriptográfiai algoritmuson alapuló minősített elektronikus aláírást elhelyezni és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt elhelyezni (elhelyeztetni) és erről a Hatóságot értesíteni. A 29

rendelkezés alkalmazásában nem biztonságos a kriptográfiai algoritmus különösen akkor, ha a meghatározott paraméterekkel történő alkalmazás mellett az aláírás-ellenőrző adatból származtatható az aláírás-létrehozó adat vagy lehetséges valamely előre meghatározott lenyomattal rendelkező elektronikus dokumentum létrehozása (Eat. 16/G. § (4) bek.). A rábízott elektronikus dokumentumokat vagy lenyomatok megőrzését olyan módon köteles végezni, amely kizárja az utólagos módosítás lehetőségét, folyamatosan biztosítja a jogosultak hozzáférését, valamint - a szolgáltatási szabályzat erre vonatkozó rendelkezése esetén - az elektronikus dokumentumok értelmezhetőségét (olvashatóságát) (Eat. 16/H. §). Védeni kell a dokumentumokat a jogosulatlan hozzáférés, módosítás, törlés vagy megsemmisítés ellen. A szolgáltató, vagy vele megbízási vagy munkaviszonyban, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyek is csak igénybe vevő írásbeli engedélyével ismerhetik meg az elektronikus dokumentumok tartalmát (Eat. 16/H. §, 16/I. §). Az igénybe vevőnek a szolgáltatási szerződésben rögzítettek szerint állandó hozzáférést köteles biztosítani az általa átadott elektronikus dokumentumokhoz (Eat. 16/J. §). I.4.4 Az archiválási szolgáltató adatkezelése A szolgáltatási szerződéssel kapcsolatban az Eat. a 2011. évi CXII. tIV. 83. §-val módosított 16/K. §-a azt írja elő, hogy a szerződés tartalmának az elektronikus dokumentumokban szereplő személyes adatok vonatkozásában kielégítse az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény által az adatfeldolgozás vonatkozásában meghatározott feltételeket. I.4.5 Az igénybe vevő kötelezettségei Amennyiben az érvényességi láncnak az elektronikus dokumentum nem része, úgy, ha a szolgáltatási szabályzat ellenkező rendelkezést nem tartalmaz - az igénybe vevő köteles a szolgáltató felhívására a szolgáltatási szabályzatban meghatározott időközönként és esetekben az elektronikus dokumentumnak a Hatóság határozata szerinti, elfogadott kriptográfiai algoritmus alkalmazásával képzett lenyomatát átadni a szolgáltató számára. Ha az igénylő felhívás ellenére nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, a szolgáltató mentesül az Eat 16/M.§ - ban szabályozott felelősség (ld. a hitelesítés – szolgáltató felelősségének írottakat) alól (Eat. 16/L.§).

30

I.4.6 Az archiválási szolgáltatás nyújtásának befejezése Ha a szolgáltató be kívánja fejezni tevékenységét a tevékenység befejezéséről legalább 60 nappal megelőzően értesítési kötelessége áll fenn az igénybe vevőkkel, valamint a Hatósággal szemben (Eat. 16/N. § (1) bek.). Ugyanez a kötelezettség érvényesül, ha a szolgáltató ellen felszámolási vagy végelszámolási eljárás indult. A szolgáltató ekkor haladéktalanul értesíti a Hatóságot erről a tényről, az eljárást lefolytató szervezet megnevezésével. A Hatóság az eljárás időtartama alatt jogosult tájékoztatást kérni az eljáró szervezettől az ügy állásáról (Eat. 16/N. § (2) bek.). A szolgáltató megszűnése vagy a szolgáltatási tevékenység befejezése esetén a Hatóság törli a szolgáltatót a nyilvántartásból (Eat. 16/N. § (3) bek.). Az archiválási szolgáltatóra és az archiválási szolgáltatásra vonatkozó rendelkezések nem érintik a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXIV. törvény 12. §-ában (a köziratok levéltárba adása) foglalt kötelezettségek érvényesülését (Eat. 16/O. § (2) bek.).

I.5 Hatósági tevékenység és a Hatóság jogosítványai I.5.1 A hatósági tevékenységet ellátó szerv Az egyes elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, személyek, szervezetek felügyeletét ellátó közigazgatási szerv az országos hatáskörű Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság). A Hatóság nyilvántartásba veszi az elektronikus aláírásról szóló törvényben nevesített szolgáltatókat és minősített szolgáltatókat, valamint a szolgáltatók működésének időtartama alatt folyamatosan vizsgálja, illetőleg ellenőrzi, hogy a szolgáltatók megfelelnek-e az e törvény, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok, a szolgáltatási szabályzat, illetve az általános szerződési feltételek előírásainak. Tehát a Hatóság utólagosan ellenőrzi a jogszabályi, szolgáltatási szabályzati, általános szerződési feltételi előírások megtartását. Ezek megsértése észlelésének az esetén a Hatóság a később ismertetett (2123.§§) intézkedéseket és szankciókat alkalmazza. Ezeken túl a Hatóság nyilvántartásokat vezet, és ezeket közcélú távközlő hálózatok segítségével bárki számára hozzáférhető és folyamatosan elérhető módon közzéteszi (Eat. 17.§ (1) bek.). A Hatóság eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni, amennyiben az Eat nem tartalmaz speciális

31

rendelkezést (Eat. 17.§ (2) bek.). A Ket. tehát az elektronikus aláírásról szóló törvény jogviszonyai vonatkozásában szubszidiárius jogforrás. Az Eat. a következő különös eljárási szabályokat rögzíti. Ha a Hatóság intézkedést alkalmaz, vagy bírságot szab ki, határozata azonnal végrehajtható (Eat. 17.§ (3) bek.). Az érdemi határozat meghozatalára a Hatóság a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül köteles (Eat. 17.§ (4) bek.). A Hatóság határozatai vonatkozásában az Eat szűkíti a felügyeleti jogkör, azon belül is az aktus-felülvizsgálat tartalmát azzal, hogy kimondja, hogy ebben a jogkörben a határozatot megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehet. Lényeges, hogy a határozat ellen rögtön megnyílik a bírósági út, mivel az államigazgatási eljárás keretein belül kizárja a jogorvoslatot a törvény. Ennek határideje a határozat kézhezvételétől számított 30 nap (Eat. 17.§ (5) bek.). Jogorvoslat esetén a megyei bíróság jár el a Polgári Perrendtartás (1952. évi II. törvény) közigazgatási perekre vonatkozó szabályai szerint. A Hatóság az eljárása során szakértőként igazságügyi szakértőt, vagy elektronikus aláírás szolgáltatási szakértőt vehet igénybe (Eat. 17.§ (6) bek.): a szakértői tevékenység folytatását a törvény – a 2009. évi LV. törvénnyel és 2009. évi CXLIX. törvénnyel megállapított módon - külön feltételekhez köti. (Eat. 17/A. § /1/-/5/ bekezdés). A Hatóságnak nyilvántartással kapcsolatos tevékenységéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, mely a Hatóság bevételét képezi (a 2011. évi CLXI. tIV. 13. §-val megállapított 17. § (7) bek.). .

I.5.2 Technológiakövetés A Hatóságnak figyelemmel kell kísérnie az elektronikus aláírással kapcsolatos technológia és kriptográfiai algoritmusok fejlődését és határozatba foglalnia a szolgáltatók által szolgáltatásaik nyújtása során használható biztonságos kriptográfiai algoritmusokat és az azok meghatározott paraméterekkel történő alkalmazására vonatkozó követelményeket. E rendelkezés alkalmazásában különösen akkor biztonságos a kriptográfiai algoritmus, ha a meghatározott

paraméterek

alkalmazása

mellett

az

aláírás-ellenőrző

adatból

nem

származtatható az aláírás-létrehozó adat és nem lehetséges valamely előre meghatározott lenyomattal rendelkező elektronikus dokumentum létrehozása (Eat. 18.§). I.5.3 Nyilvántartások A Hatóság többféle nyilvántartást vezet és tesz közzé. Nyilvántartás készül az Eat nevesített szolgáltatást végző szolgáltatókról, amely tartalmazza a szolgáltató nevét,

32

székhelyét (lakóhelyét, telephelyét, működési helyét), az általa végzett szolgáltatás megjelölését, valamint azt a tényt, hogy a szolgáltató az adott szolgáltatás vonatkozásában minősített szolgáltató, továbbá az általa szolgáltatott aláírás-létrehozó eszköz azonosító jelét és jogszabályban meghatározott egyéb adatokat. Nyilvántartást kell vezetni a 7. § (2) bekezdése szerinti aláírás-létrehozó eszközökről és egyéb elektronikus aláírási termékekről, melyeknek a nyilvántartásba vétellel egyidejűleg a Hatóság azonosító jelet is ad (Eat. 19.§ a., b.). A

fokozott

biztonságú,

illetve

minősített

elektronikus

aláírás

előállításához

felhasználható aláírás-létrehozó eszköz és egyéb elektronikus aláírási termék tanúsítására kijelölt szervezetekről a szervezet nevét, elérhetőségét, szakterületét, valamint jogszabályban meghatározott egyéb adatokat tartalmazó nyilvántartást kell vezetni. A minősített hitelesítésszolgáltató által kibocsátott hitelesítési és időbélyegzési rend megnevezésének nyilvántartásba vételével egyidejűleg azonosító jelet ad a Hatóság (Eat. 19.§ c.,d.). Az önkéntes akkreditáció bevezetése nyomán (ld. Eat. 8/B.§) a Hatóság nyilvántartási kötelezettsége tovább bővült az Eat. 16/B.§ szerinti önkéntes akkreditációs rendszerekről és az azok működtetéséért felelős szervezetekről és az ugyanezen akkreditációs rendszerek keretében tanúsított szolgáltatókról vezetendő nyilvántartásokkal. Az előbbinek az önkéntes akkreditációs rendszer elnevezését, a működtetésért felelős személy vagy szervezet nevét és székhelyét (lakóhelyét, telephelyét vagy működési helyét), utóbbinak a tanúsított szolgáltató nevét, székhelyét (lakóhelyét, telephelyét, működési helyét), a tanúsító önkéntes akkreditációs rendszer elnevezését és a tanúsítás érvényességi időtartamát kell tartalmaznia (Eat. 19.§ e.,f.). I.5.4 A szolgáltatók ellenőrzése, intézkedések A Hatóság jogosult ellenőrizni, hogy a szolgáltató megfelel-e e törvény, a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok (ld. Eat 27.§), a szolgáltatási szabályzat, illetve az általános szerződési feltételek előírásainak, továbbá eleget tesz-e a Hatóság határozatának, illetve az általa alkalmazott intézkedésnek. Helyszíni ellenőrzést végezhet a Hatóság, ha igazolja az előbbi jogosultságát. Ennek során az ellenőrzést végző a szolgáltató tevékenységének ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, adathordozókat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, a szolgáltató jelen lévő képviselőjétől és alkalmazottjától felvilágosítást, nyilatkozatot kérhet. A szolgáltató köteles lehetővé tenni az ellenőrzést (Eat. 20.§ (1)-(2) bek.).

33

Említettük, hogy az Eat.-t módosító 2004. évi LIII. törvény egységes bejelentési szabályozást teremtett, azzal a megszorítással, hogy a minősített szolgáltatóknak működésük során folyamatosan meg kell felelniük bizonyos követelményeknek (ld. a bejelentésről írtakat). A tevékenység megkezdéséhez mindössze a Hatósághoz történő előzetes bejelentés szükséges, a Hatóság a szolgáltatás feltételei meglétének ellenőrzését utólagosan végzi. A minősített szolgáltatók felügyeleti ellenőrzését a szolgáltatás nyújtásának megkezdését követő 30 napon belül végzi a Hatóság. Az ellenőrzés területei a technikai, biztonsági és egyéb működési feltételek, illetve személyi feltételek - így különösen a büntetlen előéletre, a szolgáltatás végzését kizáró foglalkozástól eltiltás hiányára és a szakképzettségre vonatkozó feltételek - megléte és folyamatos biztosítása és a működés jogszabályoknak és a hitelesítési rendnek, időbélyegzési rendnek, szolgáltatási szabályzatnak, továbbá az általános szerződési feltételeknek való megfelelése. Ezen felül a Hatóság évente legalább egyszer átfogó helyszíni ellenőrzést tart a minősített szolgáltatóknál (lsd. az Eat. a 2009. évi CXLIX. tIV.-el módosított 20. § (3)-(4) bek.-ét). A Hatóság az Eat., az Eat. alapján kiadott jogszabályok, a szolgáltatási szabályzatok, továbbá a Hatóság határozatai maradéktalan betartása, a jogsértések vagy hiányosságok megelőzése,

illetőleg

megszüntetése

érdekében

intézkedéseket

tehet.

Az

említett

törvénymódosítás bővítette a Hatóság által alkalmazható szankciók körét. A Hatóság felhívhatja a szolgáltató figyelmét az előbb említett előírásokban, határozatokban meghatározott követelmények betartására; megtilthatja meghatározott technológiák, illetőleg eljárások alkalmazását; ideiglenes intézkedésként elrendelheti az új tanúsítvány kibocsátási tevékenység szüneteltetését (ezt a tényt feltünteti a nyilvántartásban), valamint a korábban kiadott minősített tanúsítványok visszavonását és bírságot (Eat. 22.§) szabhat ki. Új szankcióként jelentkezik, hogy a Hatóság törölheti a szolgáltatók nyilvántartásából azt a tényt, hogy a szolgáltató valamely szolgáltatás vonatkozásában minősített szolgáltatónak minősül, és megtilthatja a szolgáltatónak az erre utaló elnevezés használatát, illetve módosított rendelkezés, hogy törölheti a szolgáltatót a szolgáltatók nyilvántartásából (Eat. 21.§ (1) bek.). Az intézkedések együttesen is alkalmazhatók (Eat. 21.§ (2) bek.). A szolgáltató nyilvántartásból való törlésére akkor kerülhet sor, ha e törvény, illetőleg a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban foglalt követelmények teljesítése más módon nem biztosítható és egyéb intézkedések nem vezetnek eredményre (Eat. 21.§ (3) bek.). A minősített tanúsítványt kibocsátó szolgáltatók esetében a törléssel egyidejűleg a Hatóság megtiltja a hitelesítés-szolgáltatónak az általa kibocsátott tanúsítványokban annak feltüntetését, hogy a tanúsítvány minősített tanúsítvány (Eat. 21.§ (4) bek.). A hitelesítés34

szolgáltatónak a minősített hitelesítés-szolgáltatók nyilvántartásából való törlésével egyidejűleg haladéktalanul gondoskodik a Hatóság a szolgáltató által hitelesített tanúsítványok visszavonásáról és a tevékenység tényének közzétételéről, valamint kijelöli a tevékenységet átvevő és az adatmegőrzést (ld. Eat. 16.§ (4)) végző hitelesítés-szolgáltatót (Eat. 21.§ (5) bek.). A Hatóság elrendelheti a minősített tanúsítvány visszavonását, ha valószínűsíthető, hogy a minősített tanúsítvány valótlan adatot tartalmaz, meghamisították, vagy a hitelesítés-szolgáltató által a minősített tanúsítványok aláírásához használt aláíráslétrehozó eszköz nem biztonságos (Eat. 21.§ (6) bek.). A felsorolt intézkedések alkalmazásával kapcsolatos döntés során a Hatóság mérlegeli a jogsértés súlyát, gyakoriságát, az okozható, illetőleg okozott kár mértékét, azt, hogy minősített szolgáltatóval szemben kell-e eljárni, illetőleg hogy tett-e korábban intézkedést a szolgáltatóval szemben (Eat. 21.§ (2) bek.). I.5.5 Bírságok A bírságok a legtipikusabb közigazgatási szankciók. A magyar jogban nincs egységes bírságolási rendszer, az ágazati törvények a bírságok sokaságát nevesítik. Az Eat. a következő jogalapon teszi lehetővé a bírság kiszabását: azt a szolgáltatót lehet bírsággal sújtani, aki az Eat - ben, az e törvény alapján kiadott jogszabályban, a szolgáltatási szabályzatban, illetőleg a Hatóság határozatában foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget. Ezzel egyidejűleg a szolgáltató vezető tisztségviselője is bírságolható ismételt jogsértés esetén, illetve ha a Hatóság határozatában foglaltakat a szolgáltató nem teljesíti, vagy a szolgáltató a Hatóság ellenőrzése során nem tanúsítja az Eat–ben előírt (20. § (2)) magatartásokat Az Eat. a bírság kiszabására időbeli korlátot is állít. A mulasztás vagy kötelezettségszegés a Hatóság tudomására jutásától számított két éven túl (szubjektív határidő), de legkésőbb azok elkövetésétől számított három éven túl (objektív határidő) bírság kiszabásának nincs helye (Eat. 22. § (2)-(3) bek.). A törvény meghatározza a bírság összegének megállapításával kapcsolatos mérlegelési jog kereteit. A bírság összegének megállapításakor mérlegelni kell a szabályszegéssel vagy a mulasztással előidézett kockázat, illetőleg kár mértékét, a felelős személyek által a Hatósággal kapcsolatban tanúsított együttműködést (különösen dokumentumokba, nyilvántartásokba való betekintés biztosítását, az alkalmazott technológiák és azok műszaki jellemzőinek bemutatását). Ezeken túl az intézkedéssel érintett személy jó-, illetőleg rosszhiszeműségét; az intézkedés alapjául szolgáló adatok, tények, információk eltitkolását, illetőleg annak 35

szándékát; a kötelezettségek megszegésének ismétlődését, illetőleg gyakoriságát (Eat. 22.§ (3) bek.). A bírságok összegéről a törvény három vonatkozásban rendelkezik. A bírság összege 100 000 forinttól 10 000 000 forintig terjedhet, ha a hitelesítés-szolgáltató minősített tanúsítványt bocsát ki, illetőleg az általa kibocsátott tanúsítványban magát minősített hitelesítés-szolgáltatóként tünteti fel, vagy erre egyéb módon közvetve vagy közvetlenül utal anélkül, hogy a Hatóságnál minősített hitelesítés-szolgáltatóként lenne nyilvántartásba véve. Ugyanezen összeghatárok közötti a bírság összege, ha a hitelesítés-szolgáltató nem teszi meg a saját aláírás-létrehozó adatának megfelelő védelméhez szükséges intézkedéseket, vagy nem őrzi meg a tanúsítvány kibocsátásával kapcsolatos adatokat és iratokat a jogszabályokban vagy a szolgáltatási szerződésben meghatározott ideig, és ezek őrzéséről másként sem gondoskodik. Ugyanide tartozik az az eset, amikor az archiválási szolgáltató nem tesz eleget az Eat. 16/G-16/H. §-ban meghatározott kötelezettségeinek (Eat. 23.§ (1) bek.). Az előző kategóriába nem tartozó esetekben 50 000 forinttól 5 000 000 forintig terjedhet a bírság összege (Eat. 23.§ (2) bek.). Láttuk, hogy a szolgáltatóval egyidejűleg, a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, a szolgáltató vezető tisztségviselőjével szemben is alkalmazható bírság. Ennek a minimális összege 50 000 forint, maximális összege pedig 1 000 000 forint (Eat. 23.§ (3) bek.). Az említett bírságok a központi költségvetés bevételét képezik (Eat. 17.§ (7) bek.). I.5.6 Tanúsító szervezetek A tanúsító szervek kijelölése a miniszter hatáskörébe tartozik. Azokat a természetes személyeket és szervezeteket jelöli ki aláíró eszközök és egyéb elektronikus aláírási termékek tanúsítására jogosult tanúsító szervezetként, amelyek erre vonatkozó kérelmet nyújtanak be, és rendelkeznek az aláíró eszközök és egyéb elektronikus aláírási termékek tanúsításához szükséges szakértelemmel. A Hatóság nyilvántartásba veszi a kijelölt, valamint azokat a tanúsító szerveket, amelyeket a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény szerinti szakmai akkreditáló bizottságok erre a tevékenységre akkreditáltak (Eat. 24. § (1)-(2) bek.). Tanúsító szervezet az aláíró eszközök és az egyéb elektronikus aláírási termékek tanúsítását külső befolyástól mentesen köteles végezni. A kijelölést, illetve az akkreditációt vissza kell vonni és a tanúsító szervezeteket törölni kell a nyilvántartásból, ha nem rendelkeznek a szükséges feltételekkel, vagy ha nem a jogszabályoknak megfelelően végzik tevékenységüket. A Hatóság a kijelölő miniszter, illetőleg a szakmai akkreditáló bizottság felé jelzéssel él, ha a kijelölésük alapján 36

nyilvántartásba vett szervezet tekintetében észleli a jelenségeket. A szervezet által a törlést megelőzően kiadott igazolások érvényességét nem érinti a nyilvántartásból való törlés (Eat. 24. § (3)-(4) bek.).

I.6 Az elektronikus aláírással ellátott dokumentumok joghatálya más törvényekben Az elektronikus aláírás, elektronikus dokumentumok joghatályának elismerése a magyar jog „papíralapú írásbeliséghez” kötöttségében igen lényeges változásokat hozott: több törvény módosítása vált szükségessé. A Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. (Ptké. I.) módosítása (vö.: 2001. évi XXXIII. tv 28. §) 2001. november 1. napját követően jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek ismerte el a külön törvényben meghatározott, maradandó eszközzel (így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással) aláírt okirat útján létre jött megegyezést (Ptké. I. 38. § /2/ bek.). A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi II. tv 196. § (1) bekezdés f. pontjai így - a 2001. szeptember 1. napja után keletkezett iratok vonatkozásában - magánokiratnak ismerte el azt az elektronikus okiratot, amelyen kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el, e. pontja pedig az ügyvédek számára megnyitotta azt a lehetőséget, hogy a kiállító által aláírt elektronikus okirat tartalmát az általuk készített elektronikus okirat tartalmával egyezőként tanúsítsák.

37

II. INFORMÁCIÓS TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK – ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM II.1 Az elektronikus kereskedelem keretében történő távértékesítésre vonatkozó szabályozás sajátosságai

Az elektronikus kereskedelem viszonyait szabályozó joganyag ma rendkívül széles területet fog át, s különböző jogágazatokhoz, jogforrási szintekhez köthető. Ami különösen jellemzi, az a fogyasztóvédelmi célú normák túlsúlya: olyan jogi megoldások bevezetése, melyek célja a tömegügyletekben eleve kiszolgáltatottabb pozícióban lévő vevő, szolgáltatás igénybevevő fokozott védelmének biztosítása. A jog ugyancsak törekszik az elektronikus úton történő kapcsolattartásból, a felek fizikai értelmében vett távollétéből adódó további kockázati tényezők minimalizálására: ennek érdekében a fogyasztóhoz lényeges többletjogokat rendel. Az elektronikus kereskedelem szabályanyagának részét képezik a távolból történő fizetések lehetőségét biztosító jogszabályok (elektronikus pénz, elektronikus fizetési eszközök, az elektronikus pénzkibocsátásra vonatkozó hitelintézeti szabályok, elektronikus számlázás) is. Mindeme normák mögött alapvetően az EU jogának leggyakrabban irányelvi szinten megfogalmazott, speciális követelményei állnak, melyek közel egy évtizede folyamatosan jelennek meg s kerültek továbbfejlesztésre jogrendszerünkben. Az Európai Unió egyik alapvető céljául tűzte ki, hogy az Unió polgárai minden tagállamban azonos biztonsággal, fogyasztói garanciák mellett juthassanak termékekhez, vehessenek igénybe szolgáltatásokat. A fogyasztók jogi védelmét számos, a tagállamokban egységesített előírás biztosítja – ezek a termékek forgalomba hozatalával szembeni, adott esetben igen aprólékosan kidolgozott követelményrendszertől a termékekkel szembeni biztonságossági követelményeken, a termékre vonatkozó tájékoztatásra, a reklámozásra vonatkozó szabályokon át a fogyasztóval kötött szerződésekig, a fogyasztói jogok érvényesítéséig számos jogterületet érintenek. Sajátos problémákat vetnek fel, különös szabályozási megközelítést igényelnek a távollévők közötti, illetőleg az üzlethelyiségen kívül a fogyasztóval kötött szerződések: ezekben az esetekben a termék értékesítője vagy a szolgáltatás kínálója nem találkozik közvetlenül a vásárlóval, az ügylet fizikai értelemben véve egymástól távol lévő felek között zajlik le, illetőleg a szerződés megkötésére, s – tipikusan – ezzel együtt a termék a fogyasztó

38

részére történő átadására nem az üzletben kerül sor. Az üzleten kívüli kereskedelem esetén a felek (az eladó és a fogyasztó) személyesen vannak jelen, távértékesítésre az eladó által a hirdetésben, katalógusban, teletexten vagy éppen az Interneten közzé tett ajánlat alapján kerülhet sor. Az elektronikus kereskedelem tágabb fogalmába – az Interneten bonyolított ügyleteken túl – minden olyan értékesítési forma beletartozik, ahol az eladó valamilyen technikai, adatátviteli eszköz (telefon, telefax, teletext) útján teszi meg ajánlatát, a vevő pedig elfogadó nyilatkozatát, illetve fizeti meg a termék, szolgáltatás ellenértékét. Az atipikus fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi jogi szabályok a fogyasztó védelme érdekében a szerződéses jogviszonyt az Unió egész területén a szerződéskötés módjából, helyéből következő biztosítékokkal, többletgaranciákkal bástyázzák körül. Eltérő, speciális

rendelkezések

hiányában

„mögöttes

szabályozásként”

azonban

az

ilyen

jogviszonyok esetében is érvényesülnie kell a gazdasági, kereskedelmi, fogyasztóvédelmi jog általános előírásainak. A közvetlenül a fogyasztó felé értékesítő kereskedőnek valamely, a vállalkozásokra vonatkozó rendelkezések szerinti jogalanyisággal kell rendelkeznie, a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek nem lehetnek tisztességtelenek, termékek forgalmazása esetén biztosítania kell, hogy a fogyasztó szavatossági,

jótállási

jogait

gyakorolhassa,

a

termékfelelősség

szabályai

szerint

forgalmazóként áll helyt a hibás termék okozta kárért stb. Tekintettel arra, hogy az EU a belső piacon zajló, határokon átnyúló fogyasztói kereskedelem lényeges, új eszközének tekinti az Interneten keresztül történő értékesítést, jó tudni, hogy az arra vonatkozó speciális szabályok – miután azokat a tagállami jogok a közösségi joganyagot követve vették át – az EU minden tagállamában azonosan vagy nagyon hasonló módon érvényesülnek, a határokon átnyúló fogyasztói panaszok elintézését pedig egy minden tagállamot bekapcsoló hálózat, az ECC-Net segíti.

II.2 Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.) II.2.1 A törvény hatálya A törvény rendelkezéseit a Magyarország területéről nyújtott, valamint a Magyarország területére irányuló információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és ily módon meghatározott szolgáltatás tekintetében igénybe vevőnek, illetve szolgáltatónak minősülő

39

természetes, illetve jogi személyre vagy jogi személyiség nélküli szervezetre kell alkalmazni. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes állama területén letelepedett, a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra a szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki. A törvény hatálya nem terjed ki a bírósági, illetőleg egyéb hatósági eljárásban nyújtott és felhasznált információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és nem érinti a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok alkalmazását. (Ekertv. 1. § /1/-/3/ bek.). A magánjellegű, elektronikus kapcsolattartás a törvény hatályba lépése óta nevesített kivételnek számít. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a magánjellegű kapcsolattartásra vonatkozó szabályok körében a „magánjellegű kommunikáció” fogalmát „magánjellegű közlésre” módosította. E meghatározás szerint magánjellegű közlésnek a kereskedelmi, üzleti vagy hivatásszerű tevékenység vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy által használt elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű, egyéni közlésre alkalmas kommunikációs eszköz útján, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével történő közlés minősült, ideértve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is (2. § m. pont). A magánjellegű közlés fogalmának bevezetésére elsődlegesen a közösségi joggal való teljesebb összhang érdekében került sor. A korábbi szabályozás egyrészt az üzenetváltást helyezte a középpontba, ugyanakkor magánjellegű kommunikáció egyoldalú közlés is lehet. A módosítással a jogalkotó azt is figyelembe vette, hogy a magáncélt - hasonlóan a más jogszabályokban (pl. Ptk.) - a fogyasztói minőséget megalapozó célhoz s a közlési eszközt alkalmazó személy eljárásához célszerű kapcsolni. Ugyanaz a személy - attól függően, hogy milyen célból jár el - ugyanarról a „címről” (elektronikus levélcím, illetve IP cím) megvalósíthat magánkommunikációt, és nyújthat információs társadalmi szolgáltatást is. A magánjellegű közlés körébe eső közlés lehet egyoldalú (pl. vélemény küldése egy honlapon található fórumra, vagy csevegő klubba), vagy kétoldalú (pl. elektronikus levelezés, vagy szerződési nyilatkozatok tétele). Amennyiben a „magáncél” fogalmában foglaltaknak megfelel, úgy valamely honlap tartalma is magánjellegű közlésnek minősül. Általában csak a „magáncélból” eljáró magánszemélyek egymásnak

címzett

szerződési

nyilatkozatai

tekinthetők

tipikusan

magánjellegű

kommunikációnak, mert ha más személy „kereskedő”) tesz elektronikus úton szerződési nyilatkozatot, az az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás (Ekertv. 2. § a. pont) körébe tartozik. 40

Az Ekertv. 1. § (4) bekezdésének 2007. évi CXIV. törvénnyel megállapított, jelenleg is hatályos szövege szerint a törvény hatálya nem terjed ki az olyan közlésekre, amelyet gazdasági vagy szakmai tevékenység, vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy tesz információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybe vételével, ide értve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is. A törvényi feltételek teljesítése tehát nem indokolt olyan magánjellegű közlések esetére, mint a honlap vagy a blog, ugyanis ezek egyértelműen nem egyéni közléssel valósulnak meg. Itt tehát a kommunikáció jellege (magántermészetű közlés) indokolja a törvény hatálya alóli kivonást. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény az Ekertv. hatályával összefüggő, egyes rendelkezéseket is érintette. A módosítás szerint az Európai Gazdasági Térség tagállamainak területéről a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra tehát a törvény 2. §. s. pontja szerint meghatározott szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki, az Ekertv. többi, a származási ország elvét nem sértő rendelkezéseit azonban e szolgáltatókra is alkalmazni kell. II.2.2 Az Ekertv. értelmező rendelkezései, fogalomhasználata Az Ekertv. 2. §-a vezeti be azokat a fogalmakat, melyek a törvény alkalmazásával függnek össze. A törvény fogalomhasználatában elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt és az értékpapírt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket -, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (együttesen: áru) üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje vagy más módon történő igénybevétele; (2. § a. pont). Az elektronikus út elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazását jelenti (2. § b. pont). Az Európai Gazdasági Térség tagállamai területéről nyújtott szolgáltatásnak az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás minősül (2. § c. pont). 41

Az igénybe vevő alatt a törvény azt a természetes, illetve jogi személyt vagy jogi személyiség nélküli szervezetet érti, aki/amely információs társadalommal összefüggő szolgáltatást vesz igénybe (2. § d. pont). Információnak bármely, elektronikus úton feldolgozható, tárolható, továbbítható adat, jel, kép minősül tekintet nélkül arra, hogy annak tartalma jogi védelemben részesül-e (2. § e. pont). Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmát a törvény úgy határozza meg, mint elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatást, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá (2. § f. pont). Magyarország területére irányuló szolgáltatás minden olyan szolgáltatás, melyről a használt nyelv, a pénznem és egyéb körülmények alapján valószínűsíthető, hogy magyarországi igénybe vevők számára kívánják elérhetővé tenni, míg Magyarország területéről nyújtott szolgáltatás Magyarország területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás (2. § g-h. pontok). Szabályozott szakmaként a törvény a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényben meghatározott szakmát határozza meg (2. § i. pont). A törvény fogalomhasználatában a szabályozott terület az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra és a szolgáltatókra jogszabályban meghatározott általános vagy különös követelmények, amelyek a Magyar Köztársaság területén üzletszerű gazdasági tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához szükségesek (2. § s. pont). A szolgáltató a törvényi fogalomhasználatban az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet (2. § k. pont). Közvetítő szolgáltatónak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató minősül. E szolgáltató többféle szolgáltatást nyújthat: ezek az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, a távközlő hálózathoz való hozzáférést biztosítása (egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, és az alapvetően a más igénybe vevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyabbá tételét szolgáló szolgáltatás nyújtása (gyorsítótárolás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt tárolása (tárhelyszolgáltatás) és az információk megtalálását elősegítő segédeszközök az igénybe vevő számára történő biztosítása (keresőszolgáltatás) lehetnek (2. § l. pont). 42

A letelepedett szolgáltató azt az állandó telephellyel rendelkező szolgáltatót jelenti, amely

határozatlan

ideig

tényleges

gazdasági

tevékenységként

nyújt

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatást. Az, hogy a szolgáltatás nyújtásához szükséges műszaki eszközök rendelkezésre állnak, illetve az ehhez szükséges technológiákat alkalmazzák, önmagában nem minősül állandó letelepedésnek (2. § n. pont). Az elektronikus kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal

összefüggő

szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény által beiktatott ezen rendelkezés alapján ha egy más államban társasági jogicégjogi értelemben vett székhellyel rendelkező szolgáltató a Magyar Köztársaság területén tárhelykapacitást bérel, és a tárhelyszolgáltatáshoz szükséges szoftverekre a Magyar Köztársaság területére érvényes szoftver felhasználási joggal rendelkezik, e tények önmagukban nem eredményezik azt, hogy a szolgáltató a Magyar Köztársaságban az Ekertv. értelmében letelepedett szolgáltatónak minősül. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény vezette be az elektronikus hirdetés (lsd. Ekertv. 2. § o. pont). fogalmát. Ez alatt a törvény az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján tett bármely, olyan közlést értett, amelynek célja az volt, hogy közvetve vagy közvetlenül népszerűsítse a vállalkozást, szervezetet, kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet folytató vagy szabályozott szakmát gyakorló személyt, annak áruját, szolgáltatását, tevékenységét, továbbá amely társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó tájékoztatást tartalmaz. A kereskedelmi közlés (commercial communication) a közösségi jogban elfogadott fogalmát az Ekertv. korábban nem vette át, helyette - külön fogalom meghatározás nélkül - a hasonló tartalmú, a magyar jogban bevett „reklám” fogalmát használja, amelynek meghatározása a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2. §-ában volt megtalálható. Az elektronikus hirdetés az Ekertv. szerinti fogalma szélesebb körben szabályozta az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján megvalósuló közléseket, mint azt az irányelv kereskedelmi közlés, valamint a Grtv. gazdasági reklám fogalma tette. A szabályozás értelmében önmagában azonban nem minősült elektronikus hirdetésnek a vállalkozás, szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím, illetve a vállalkozás, szervezet vagy személy árujára, szolgáltatására vagy arculatára vonatkozó, a vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés, különösen abban az esetben, ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik. E rendelkezések azonban nem 43

érintették az Ekertv. 14. § (2)-(6) és (8) bekezdése szerinti (az elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű kommunikációs eszköz útján küldött hirdetésre vonatkozó speciális szabályok) kötelezettségeket. Az Ekertv. 2. § o. pontját a 2007. évi XCIV. törvény 20. § (3) bekezdése 2007. VIII. 5. napjától helyezte hatályon kívül. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a gazdasági reklámmal összefüggésben korábban szabályozott „reklámozó”, „reklámszolgáltató” és „reklám közzétevője” fogalmakat is új fogalmakkal (elektronikus hirdető, elektronikus hirdetési szolgáltató, elektronikus hirdetés közzétevője) váltotta fel. Elektronikus hirdetőnek az minősült, akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli (2. § p. pont). Az elektronikus hirdetési szolgáltató az volt, aki tevékenységi körében az elektronikus hirdetést elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújtott (2. § q. pont). Az elektronikus hirdetés közzétevője pedig az volt, aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi. Lényeges, hogy az a közvetítő szolgáltató, aki kizárólag az egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás, tárhelyszolgáltatás, keresőszolgáltatás szolgáltatásokkal járul hozzá az elektronikus hirdetés megismerhetővé tételéhez nem minősült elektronikus hirdetés közzétevőjének (Ekertv. 2. § r. pont). Az Ekertv. 2. § p-r. pontjait A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény 2008. szeptember 1 napjától hatályon kívül helyezte. A 2007. évi XCIV. törvény ugyanakkor két új fogalmat is bevezetett. Vállalkozásnak a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is - minősül, aki, illetve amely önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el (Ekertv. 2. § t. pont), fogyasztónak pedig a önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy (Ekertv. 2. § v. pont). II.2.3 Az előzetes engedélyezést kizáró elv az Ekertv.-ben Az Ekertv. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvénnyel pontosított 3. §-a kimondja, hogy 44

információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásának megkezdéséhez, illetve folytatásához előzetes engedély vagy bármely ezzel azonos joghatású hatósági határozat nem szükséges (3. § /1/ bek.). E rendelkezés nem érinti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján végzett tevékenységre külön jogszabályban, nem az elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtásra tekintettel előírt minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettséget. Továbbá szintúgy nem érinti az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényben előírt engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettséget (3. § /2/ bek.). Az engedélyezési tilalom alóli kivételeket a törvény tehát kettébontja: az első körbe tartoznak a szolgáltatás nyújtására irányadó tevékenységi engedélyezési, bejelentési, képesítési, és egyéb előírások, amelyek a nem elektronikus kapcsolatokban is érvényesülnek (pl. szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenység, áruk, szolgáltatások értékesítésével összefüggő hatósági engedélyezés stb.), míg a második körben az elektronikus hírközlési jogi, a tartalomszolgáltatástól különböző információs társadalmi szolgáltatásokra irányadó előírások (Eht. 76. §, 77. §, 188. § 13. pont) találhatók. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvénnyel módosított 3/A. § értelmében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államai területén letelepedett szolgáltató által a Magyarország területére irányuló szolgáltatás nem korlátozható, kivéve ha az érintett hatóság vagy bíróság intézkedése olyan szolgáltatás ellen irányul, amely sérti vagy súlyosan veszélyezteti a közrendet (a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése és üldözése, ideértve a kiskorúak védelmét és a faji, nemi, vallási vagy nemzeti alapú bármilyen gyűlöletre uszítás és az egyének emberi méltóságának megsértése elleni fellépést), emellett a közegészséget, a közbiztonságot (beleértve a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekeket is), illetve - a 2007. évi XCI. tv. 4. §-al módosított szöveg szerint - a fogyasztók vagy a befektetők érdekeit. Az adott intézkedés az érdeksérelemmel, illetve a veszélyeztetéssel arányos kell legyen (3/A. § /1/ bek.). Az érintett hatóság az intézkedés megtételét megelőzően azonban köteles tájékoztatni az Európai Bizottságot, valamint megkereséssel fordul az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás érintett részes államának hatáskörrel rendelkező hatóságához az érintett államban letelepedett szolgáltatóval szembeni intézkedés végett. Amennyiben az Európai Bizottság nem tesz ellenvetést, továbbá a megkeresett tagállami hatóság nem intézkedik időben vagy nem megfelelő intézkedést tesz, a hatóság végrehajtja az intézkedést. Sürgős esetben a hatóság eltekinthet a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségektől. Ez esetben a 45

foganatosított intézkedést haladéktalanul közli az Európai Bizottsággal, valamint az Európai Gazdasági Térség tagállamának hatóságával a sürgősséget megalapozó körülmények közlése mellett (3/A. § /2/-/3/ bek.). A 3/A. § (2)-(3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a bírósági eljárásokban, ideértve a peres eljárást kezdeményező irat benyújtását megelőzően megindítható eljárásokat és a büntetőeljárás keretében végzett nyomozás során, illetve a nyomozás befejezését követően az ügyész által a vádirat benyújtásáig végrehajtott cselekményeket is. E körben tehát nem kell az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes állama területén letelepedett szolgáltatóval szemben alkalmazott korlátozó intézkedést megelőzően értesíteni az érintett tagállamot, és értesíteni az Európai Bizottságot. II.2.4 Az Ekertv. az információs társadalmi szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatásra vonatkozó szabályai Az Ekertv. 4. §-a az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatást szabályozza. A 2008. évi XLVII. törvény 41. § (2) bekezdésével megállapított – jelenleg is hatályos szövege az Ekertv. 4. §-ában foglalt tájékoztatási követelményeket a 2005/29/EK irányelvbeli követelményekkel összhangban, az Fgytv. szabályozására is tekintettel arra a körre szűkítette, amely közvetlenül a belső piacon az információs

társadalommal

összefüggő

szolgáltatások,

különösen

az

elektronikus

kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlament és tanács irányelvből fakadnak A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon közzétenni a szolgáltató nevét, székhelyét, telephelyét, ennek hiányában lakcímét, az elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét. Ha a szolgáltató létrejöttét vagy tevékenysége gyakorlásának megkezdését jogszabály nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a szolgáltatót a nyilvántartásba bejegyző bíróság vagy hatóság megnevezését, és a szolgáltató nyilvántartásba vételi számát is közzé kell tennie, ha pedig a szolgáltató tevékenységének gyakorlása jogszabály alapján engedélyköteles, ezt a tényt az engedélyező hatóság megnevezésével és elérhetőségi adataival, valamint az engedély számával együtt fel kell tüntetnie, ha pedig az általános forgalmi adó alanya, akkor adószámát is közzé kell tennie. A szabályozott szakmák gyakorlásának körében annak a szakmai érdek-

46

képviseleti szervnek (kamarának) a megnevezését is fel kell tüntetnie, amelynek a szolgáltató akár kötelező előírás alapján, akár önkéntesen tagja. Ha a szolgáltató természetes személy, szakképzettségének, illetve szakmai, tudományos fokozatának, valamint annak a tagállamnak a megjelölését is fel kell tüntetnie, ahol ezt a szakképzettséget, illetve fokozatot megszerezte, s a szabályozott szakma gyakorlásának a szolgáltató letelepedési helye szerinti államban alkalmazandó szakmai szabályaira, és az azokhoz való hozzáférés módjára vonatkozó információkat is közzé kell tennie. A felsorolás a törvény szerinti minimál-követelményekre szorítkozik: további tájékoztatási kötelezettséget más jogszabályok is előírhatnak, s természetesen annak sincs akadálya, hogy a szolgáltató saját elhatározásából egyéb adatokat is feltüntessen. II.2.5 Az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályok Az Ekertv. 5.-6. §-a az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó, a 2007. évi XCIV. törvénnyel, és különösen az 2008. évi XLVII. törvénnyel átfogóan újra szabályozott rendelkezéseket tartalmazza. A szolgáltató köteles az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi az igénybe vevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat. (Ekertv. 5. § /1/ bek.). A szolgáltató az igénybe vevő megrendelésének elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybe vevőt azokról a technikai lépésekről, amelyeket a szerződés elektronikus úton való megkötéséhez meg kell tenni, valamint arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, a szolgáltató iktatja-e a szerződést, illetve, hogy az iktatott szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e. Köteles továbbá tájékoztatást adni az adatbeviteli hibáknak a szerződéses nyilatkozat elküldését megelőzően történő azonosításához és kijavításához biztosított eszközökről, a szerződéskötés lehetséges nyelveiről és ha van ilyen, arról a szolgáltatási tevékenységére vonatkozó - magatartási kódexről, amelynek az adott szolgáltatás tekintetében aláveti magát, továbbá arról, hogy ez a magatartási kódex elektronikus úton hol hozzáférhető (Ekertv. 5. § /2/ bek.): a rendelkezdésektől azonban a szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során a felek kölcsönös megállapodással eltérhetnek (Ekertv. 5. § /3/ bek.). Az 5. § rendelkezéseit egyébként sem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre (Ekertv. 5. § /4/ bek.).

47

A szolgáltató köteles megfelelő, hatékony és hozzáférhető technikai eszközökkel biztosítani, hogy az igénybe vevő az adatbeviteli hibák azonosítását és kijavítását megrendelésének elektronikus úton való elküldése előtt el tudja végezni: ilyen lehetőség hiányában az igénybe vevő megrendelése nem minősül szerződéses nyilatkozatnak (Ekertv. 6. § /1/ bek.). A szolgáltató köteles az igénybe vevő megrendelésének megérkezésének az igénybe vevő felé elektronikus úton haladéktalan visszaigazolására. Amennyiben e visszaigazolás az igénybe vevő megrendelésének elküldésétől számított, a szolgáltatás jellegétől függő elvárható határidőn belül, de legkésőbb 48 órán belül az igénybe vevőhöz nem érkezik meg, az igénybe vevő mentesül az ajánlati kötöttség vagy szerződéses kötelezettség alól. A megrendelés és annak visszaigazolása akkor tekintendő a szolgáltatóhoz, illetve az igénybe vevőhöz megérkezettnek, amikor az számára hozzáférhetővé válik (Ekertv. 6. § /2/-/3/ bek.). A szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során – ha erről így állapodnak meg - a felek eltérhetnek, s e rendelkezéseket nem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre sem (Ekertv. 6. § /4/-/5/ bek.).

II.2.6 A szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége Az Ekertv. a 2007. évi XCIV. törvény 6. §-val megállapított szövegű 7. §-a szerinti főszabálya szerint a szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért, s a törvény ehhez képes állapít meg kivételeket, illetőleg nevesíti azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a szolgáltató mentesülhet a felelősség alól. A közvetítő szolgáltató a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett információért – az Ekertv. 8-11. §-aiban meghatározott feltételek fennállása esetén - nem felel (Ekertv. 7. § /2/ bek.). Az Ekertv. 13. § (1) bekezdése szerinti, a szerzői jogok sérelmére elkövetett jogsértés esetében a közvetítő szolgáltató (lsd. Ekertv. 2. § lb)-ld) pontjai) ezen túlmenően - akkor nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, az általa nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett jogszabályba ütköző tartalmú információval harmadik személynek okozott jogsérelemért, ha lefolytatja a törvény 13. § szerinti eljárást (Ekertv. 7. § /4/ bek.).

48

A közvetítő szolgáltató a törvény alapján történő ilyen mentesülése azonban nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse (Ekertv. 7. § /5/ bek.). A közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információt sem, és nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket sem keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak. (Ekertv. 7. § /3/ bek.). Az Ekrtv. 7. § (6) bekezdése a közvetítő szolgáltató polgári jogi felelősségét korlátozza: nem felel az információ eltávolítása vagy hozzáférés nem biztosítása révén keletkezett kárért, amennyiben a 7-11. § vagy 13. § szerint járt el. E felelősségi szabályok horizontális hatályúak, és ebből következően a felelősség kizárására vonatkozó rendelkezések egyaránt vonatkoznak a polgári, a büntetőjogi és a közigazgatási felelősségre is. Az Ekertv. 2. § la) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel a továbbított információért, ha nem a szolgáltató kezdeményezi az információ továbbítását, nem a szolgáltató választja meg a továbbítás címzettjét, és a továbbított információt nem a szolgáltató választja ki, illetve azt nem változtatja meg. Ez utóbbi követelmény nem foglalja magában a továbbításhoz szükséges, technikai természetű változtatásokat, amelyek nem érintik az információ integritását.

Az információtovábbítás és a hozzáférés e

követelményeknek megfelelő lehetővé tétele magában foglalja a továbbított információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolását is, amennyiben ez kizárólag az információtovábbítás lebonyolítására szolgál és az információt nem tárolják hosszabb ideig, mint az a továbbításhoz szükséges (Ekertv. 8. § /1/-/2/ bekezdés). Ha a gyorsítótárolást nyújtó közvetítő szolgáltató (aki távközlő hálózaton továbbítja az igénybevevő által biztosított információt, és ez más igénybevevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyságát segíti) az átmeneti, automatikus tárolás folyamán kárt okoz, nem vonható felelősségre, ha nem változtatta meg az információt, a tárolt információhoz való hozzáférés az ezzel kapcsolatos feltételeknek megfelel, a közbenső tárolóban frissítette az információt az általánosan elfogadott gyakorlat szerint, a tárolás nem zavarta az információ felhasználásának jogszerűségét, ha ezt a bíróság vagy más hatóság elrendelte eltávolította illetve hozzáférhetetlenné tette a tárolt információt, illetve ha a szolgáltató tudomást szerzett arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították, vagy a hozzáférés biztosítását megszüntették (9. § a.-e. pontok). 49

A 2. § lc) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató (tárhelyszolgáltató) akkor nem felel az igénybe vevő által biztosított információért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti, illetőleg amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy a hozzáférést nem biztosítja. (Ekertv. 10. §). A keresőszolgáltatást nyújtó közvetítő szolgáltató akkor nem felel az általa biztosított információ hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti és amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az elérési információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról. Az e tevékenységért való felelősség kérdését egyébként nem érinti az e-kereskedelem irányelv. E szolgáltatók felelősségének megállapítását indokolja, hogy - bár a törvény 8-10. §-aiban említett szolgáltatóktól eltérő módon - szintén jelentős szerepük van az interneten fellelhető tartalom közvetítésében. Az Ekertv. a felelősség alóli mentesülés feltételéül szabja, hogy a szolgáltatónak ne legyen tudomása a jogellenes cselekményről vagy információról, illetve haladéktalanul tegye meg az ilyen információhoz való hozzáférés megakadályozásához szükséges intézkedéseket (Ekertv. 11. §). A 10-11. §-ok esetében, ha az igénybevevő a szolgáltató utasításai alapján vagy annak megbízásából cselekszik, akkor a szolgáltató nem mentesíthető a felelősség alól. II.2.7 Értesítés a jogsértő információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról Az a jogosult, akinek a szerzői jogi törvény által védett szerzői művén, előadásán, hangfelvételén, műsorán, audiovizuális művén, adatbázisán fennálló jogát, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogát a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ ide nem értve a hozzáférhetővé tett információ szabványosított címét - sérti (a továbbiakban: jogosult), teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja a 9-11. §-okban meghatározott szolgáltatót a jogát sértő tartalmú információ eltávolítására. A védjegyjogosultak védelme érdekében Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény az értesítés-eltávolítási eljárás szabályait a szolgáltatók által hozzáférhetővé tett azon 50

információkra is alkalmazni rendeli, amelyek a jogosultnak a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogait sértik: e szabályok azonban a domain nevekkel összefüggő jogsérelmek esetén nem alkalmazhatók. A jogosult által a szolgáltatónak kiküldött értesítésnek meg kell felelnie a 13. § (2) bekezdésben foglaltaknak: tartalmaznia kell a sérelem tárgyát és a jogsértést valószínűsítő tények megjelölését a jogsértő tartalmú információ azonosításához szükséges adatokat, valamint a jogosult nevét, lakcímét, illetve székhelyét, telefonszámát és elektronikus levelezési címét. A jogosult az eljárásban más személlyel is képviseltetheti magát: ebben az esetben azonban az értesítéshez az értesítési-eltávolítási eljárásban való képviselet ellátására feljogosító teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt meghatalmazást is csatolni kell (13. § /3/ bek.). Az értesítés átvételétől számított 12 órán belül a szolgáltató - a jogosult jogát sértő információt biztosító igénybe vevő 3 munkanapon belül történő írásbeli tájékoztatása mellett köteles intézkedni az értesítésben megjelölt információhoz való hozzáférés nem biztosítása vagy az információ eltávolítása iránt, és feltüntetni, hogy az eltávolítás milyen jogosult jogsértést állító értesítése alapján történt (13. § /4/ bek.). Az ily módon kapott értesítés alapján a szolgáltató köteles megtagadni az információhoz való hozzáférés nem biztosítását vagy az információ eltávolítását, ha ugyanazon információ vonatkozásában ugyanazon jogosult vagy – a törvény szerinti módon igazolt meghatalmazottja értesítése alapján már eljárt a 13. § (4) bekezdés szerinti rendben eljárt. Ez alól kivételt képez, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság rendelte el (13. § /5/ bekezdés). Az érintett igénybe vevő írásbeli panasszal élhet a szóban forgó információ eltávolítása ellen. A kifogást a tájékoztatás átvételétől számított 8 napon belül teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban a szolgáltatónál kell benyújtani az érintett információ eltávolításával szemben. A kifogásnak tartalmaznia kell az eltávolított, illetőleg hozzáférhetetlenné tett információ azonosítását, ideértve azt a hálózati címet, ahol az korábban hozzáférhető volt, továbbá az érintett igénybe vevőt azonosító, a törvény 4. § (1) bekezdés a)-e) és g) pontjaiban meghatározott adatokat valamint indokolt nyilatkozatot arról, hogy az igénybe vevő által biztosított információ nem sérti a jogosult az értesítésében megjelölt jogát (13. § /6/ bek.). A kifogás átvételekor a szolgáltató haladéktalanul köteles az érintett információt újra hozzáférhetővé tenni, és erről a jogosultat a kifogás megküldésével

51

értesíteni. E kötelezettség nem terheli azonban, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság rendelte el (13. § /7/ bek.). Ha a jogsértő információt felhasználó személy elismeri a jogsértést vagy a 13. § (6) bekezdésbeli határidőn belül nem él panasszal vagy az hiányosan került benyújtásra, a a szolgáltató az információhoz való hozzáférés nem biztosításának, illetve az információ eltávolításának hatályát köteles fenntartani (13. § /8/ bek.). Ha a jogosult az értesítés átvételétől számított 10 munkanapon belül az értesítés szerinti jogsértéssel kapcsolatos igényét abbahagyás és eltiltás iránti ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is tartalmazó kereset vagy fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása útján érvényesíti vagy büntetőfeljelentést tesz, a szolgáltató a bíróság erre vonatkozó, ideiglenes intézkedést elrendelő határozatának kézhezvételétől számított 12 órán belül – a 13. § (4) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - az információhoz való hozzáférést ismételten nem biztosítja, illetve az információt ismételten eltávolítja. A szolgáltató intézkedéséről a bírósági határozat másolatának megküldésével az érintett igénybe vevőt az intézkedés megtételétől számított 1 munkanapon belül értesíti. A jogosult köteles a bírósági eljárásban hozott jogerős érdemi határozatokról - ideértve az ideiglenes intézkedés elrendelését vagy a kérelem elutasítását is - a szolgáltatót haladéktalanul értesíteni. Az érdemi határozatban foglaltaknak a szolgáltató haladéktalanul köteles eleget tenni (13. § /9/-/10/ bek.). A jogosult és a szolgáltató szerződést köthet az értesítési-eltávolítási eljárás alkalmazásáról. A szerződésben a felek a törvénytől nem térhetnek el, de a törvényben nem rendezett kérdésekben megállapodhatnak. A felek szerződésükben hatályos írásbeli közlésnek tekinthetik a nekik vagy általuk harmadik személyhez címzett írásbeli magánokirat hű másolatát, továbbá az elektronikus úton tett közlést is, ha annak megérkezését a címzett elektronikus úton igazolja. Ebben az esetben a felek kötelesek az egymástól származó elektronikus küldemények megérkezését visszaigazolni (13. § /11/ bek.). Ugyancsak a felelősség alóli mentesülés egyik különös esetét rendezi az Ekertv. 13. § (12) bekezdése. E szerint a szolgáltatót nem terheli felelősség a jogsértőnek vélt információ eltávolításának vagy az ahhoz való hozzáférés megtagadásának eredményes végrehajtásáért, ha az eltávolítás vagy a hozzáférés megtagadása során a (4) és (9) bekezdésben foglaltaktól nem tér el. II.2.8 Adatvédelem

52

Az Ekertv. 2001-ben elfogadott szövege nem tartalmazott az adatvédelemre vonatkozó, speciális rendelkezéseket. E hiányosságot a törvény a 2003. évi XCVII. törvénnyel történő módosítása pótolta, mely – Adatvédelem alcím alatt - a 13/A. § szerinti szabályozási tartalmat állapította meg, melynek hatályos szövege több ponton a 2009. évi LVI. törvénynek megfelelően módosult. A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés létrehozása, tartalmának meghatározása, módosítása, teljesítésének figyelemmel kísérése, az abból származó díjak számlázása, valamint az azzal kapcsolatos követelések érvényesítése céljából kezelheti az igénybe vevő azonosításához szükséges természetes személyazonosító adatokat és lakcímet. (13/A. § /1/ bek.). A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből származó díjak számlázása céljából kezelheti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos természetes személyazonosító adatokat, lakcímet, valamint a szolgáltatás igénybevételének időpontjára, időtartamára és helyére vonatkozó adatokat (13/A. § /2/ bek.). A szolgáltató a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a szolgáltatás nyújtása céljából kezelheti azon személyes adatokat, amelyek a szolgáltatás nyújtásához technikailag elengedhetetlenül szükségesek. A szolgáltatónak az egyéb feltételek azonossága esetén úgy kell megválasztania és minden esetben oly módon kell üzemeltetnie az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása során alkalmazott eszközöket, hogy személyes adatok kezelésére csak akkor kerüljön sor, ha ez a szolgáltatás nyújtásához és az e törvényben meghatározott egyéb célok teljesüléséhez feltétlenül szükséges, azonban ebben az esetben is csak a szükséges mértékben és ideig (13/A. § /3/ bek.). A szolgáltató a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos adatokat bármely, a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérő célból - így különösen szolgáltatása hatékonyságának növelése, az igénybe vevőnek címzett elektronikus hirdetés vagy egyéb címzett tartalom eljuttatása, piackutatás céljából - csak az adatkezelési cél előzetes meghatározása mellett és az igénybe vevő hozzájárulása alapján kezelhet (13/A. § /4/ bek.). Az e bekezdésben meghatározott adatok nem kapcsolhatók össze az igénybe vevő azonosító adataival és az igénybe vevő hozzájárulása nélkül nem adhatók át harmadik személy számára (13/A. § /6/ bek.), az igénybe vevőnek pedig az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételét megelőzően és a szolgáltatás igénybevétele során is folyamatosan biztosítani kell, hogy a (4) bekezdés szerinti adatkezelést megtilthassa (13/A. § /5/ bek.).

53

Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott célokból kezelt adatokat törölni kell a szerződés létrejöttének elmaradását, a szerződés megszűnését, valamint a számlázást követően. A (4) bekezdésben meghatározott célból kezelt adatokat törölni kell, ha az adatkezelési cél megszűnt, vagy az igénybe vevő így rendelkezik. Törvény eltérő rendelkezése hiányában az adattörlést haladéktalanul el kell végezni. (a 2009. évi LVI. törvény 266. §-val módosított 13/A. § /7/ bek.). Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása nem tehető függővé az igénybe vevőnek valamely, a 13/A (1)-(3) bekezdésében nem említett célból történő adatkezeléshez való hozzájárulásától, amennyiben az adott szolgáltatás más szolgáltatótól nem vehető igénybe (13/A. § /8/ bek.). A külön törvényben meghatározott tájékoztatáson kívül a szolgáltatónak biztosítania kell, hogy az igénybe vevő az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevétele előtt és az igénybevétel során bármikor megismerhesse, hogy a szolgáltató mely adatkezelési célokból mely adatfajtákat kezel, ideértve az igénybe vevővel közvetlenül kapcsolatba nem hozható adatok kezelését is (13/A. § /9/ bek.). II.2.9 Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény, majd ezt követően a 2008. évi XLVIII. törvény az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok (14. §) teljes körű újraalkotását eredményezte. E rendelkezések - mind természetes személyekre, mind egyéb jogalanyokra nézve – azonban lényegét tekintve az eredeti törvényi szabályozás opt-in rendszerét tartják fenn. Ez utóbbi törvény 41. § (8) bekezdése – 2008. IX. 1-től – rendelkezéseit a Grt. a használt médiumtól függetlenül érvényesülő általános szabályként fogalmazza meg, hogy reklám természetes személynek mint reklám címzettjének közvetlen megkeresés módszerével (azaz közvetlen üzletszerzésként) kizárólag akkor küldhető, ha ahhoz a reklám címzettje előzetesen hozzájárult (Grt.-törvény 6. §) teljes körűen újra szabályozta a törvény az elektronikus hirdetésre vonatkozó előírásait. A módosítás biztosította elektronikus hirdetéssel kapcsolatos fogalommeghatározások a Grt.-törvénybeli fogalommeghatározásokkal való összhangját, megtartotta azonban a szabályozás azon elemét, miszerint az Ekertv. rendszerében az elektronikus hirdetés szélesebb kört fed le: nem csak a reklámtartalmú küldeményekre, hanem a társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatásokra is kiterjed. 54

A módosítás az Ekertv.-ben csak azokat a szabályokat tartotta meg, amelyek ezen eltérésre tekintettel vagy a 2000/31/EK irányelv speciális követelményeire tekintettel a törvény anyagi jogi szabályaiban, illetve a Grt.-törvényben foglalt általános szabályokhoz képest különös szabályként itt szabályozandók, ugyanakkor átláthatóbbá tette a vonatkozó szabályok szerkezetét és – a fogalom-meghatározásokkal együtt - egy alcím alá rendezte az elektronikus hirdetésekre vonatkozó szabályokat. Az Ekertv. alkalmazásában elektronikus hirdetés bármely információs társadalommal összefüggő szolgáltatás vagy - a beszédcélú telefonhívás kivételével -elektronikus hírközlés útján közölt a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.) 3. §-ának d) pontja szerinti reklám, vagy társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatás. A hivatkozott törvényhely szerint

gazdasági reklám az olyan közlés, tájékoztatás, illetve

megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (együttesen: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban

mindezek

együtt:

áru)

értékesítésének

vagy

más

módon

történő

igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (együttesen: reklám). Ezen túlmenően elektronikus hirdetésnek minősül az olyan közlés is, amelynek célja kizárólag a Grt. 6. §-ának (1) bekezdésben előírt hozzájárulás kérése. Ez azt az esetet jelenti, mikor a reklámot természetes személlyel, mint reklám címzettjének közvetlen megkeresése módszerével (közvetlen üzletszerzés), így különösen elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű más egyéni kommunikációs eszköz útján közlik, s melyhez a törvényi főszabály szerint a reklám címzettjeének előzetesen egyértelműen és kifejezett hozzájárulását kell adnia (Ekertv. 14. § /2/ bek.). Önmagában nem minősül elektronikus hirdetésnek vállalkozás, egyéb szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím, s a vállalkozás, szervezet vagy személy árujára vagy arculatára vonatkozó, a vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés sem, különösen abban az esetben nem, ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik (Ekertv. 14. § /3/ bek.). A törvény alkalmazásában elektronikus hirdető a törvény szerint az, akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli (14. § /4/ bek. a) pont), elektronikus hirdetési szolgáltató pedig az, 55

aki önálló gazdasági tevékenysége körében az elektronikus hirdetést elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt (14. § /4/ bek. b) pont). Az elektronikus hirdetés közzétevője az, aki aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi, míg az elektronikus hirdetés közzététele az elektronikus hirdetés - akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára - történő megismerhetővé tételét jelenti (14. § /4/ bek. c)-d) pont). A közvetlen megkeresése módszerével küldött reklámra (Grt. 6. §) vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni a társadalmi célú reklámra és a kizárólag a közvetlen megkereséshez való hozzájárulás kérésére is megfelelően alkalmazni kell. A Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az ilyen jogsértéssel okozott kárért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyetemlegesen felel (Ekertv. 14. § /5/-/6/ bek.). Az elektronikus hirdetéshez kapcsolódóan egyértelmű tájékoztatást kell adni - amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára - az elektronikus hirdetés e jellegéről, az elektronikus hirdető, illetve elektronikus hirdetés elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján történő küldése esetén a valós feladó személyéről. E követelmények megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az eladásösztönző ajánlat így különösen az árengedmény, ráadás, illetve ajándék - ilyen jellegéről, igénybevételének feltételeiről és az eladásösztönző vetélkedő vagy nyereményjáték ilyen jellegéről, az abban való részvétel feltételeiről ugyancsak tájékoztatást kell nyújtani: ezekben az esetekben az ajánlott előny igénybevétele, illetve a játékban való részvétel feltételeit könnyen hozzáférhetővé kell tenni. a követelmények megsértéséért az elektronikus hirdető felel (Ekertv. 14/A. § /1/-/3/ bek.). Az elektronikus hirdető vagy az elektronikus hirdetés közzétevőjének beazonosítása céljából a közvetítő szolgáltató a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (Hatóság) megkeresésére - ha azok a közvetítő szolgáltató rendelkezésére állnak - köteles a Hatóság rendelkezésére bocsátani a Hatóság által megjelölt elektronikus hirdetés küldőjének vagy közzétevőjének elektronikus hírközlési azonosítóját, és a nyilvántartásában az elektronikus hírközlési azonosítóhoz tartozóként meghatározott igénybe vevő nevét és lakcímét. Ha a közvetítő szolgáltató nem tesz eleget ezen kötelezettségének, az elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az elektronikus hirdetés közzétevőjével együtt felel a 56

Grt. 6. §-ában meghatározott kötelezettségek megsértéséért. Az ilyen jogsértéssel okozott kárért a közvetítő szolgáltató az elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az elektronikus hirdetés közzétevőjével egyetemlegesen felel. A Hatóság az átadott adatokat az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás jogerős lezárását követő 60. napig, illetve a döntés bírósági felülvizsgálata esetén a bírósági felülvizsgálat jogerős lezárásáig jogosult kezelni, kizárólag az elektronikus hirdető vagy az elektronikus hirdetés közzétevőjének beazonosítása céljából (Ekertv. 14/B. § /1/-/3/ bek.) II.2.10 Szabályozott szakmák A szabályozott szakmákra vonatkozóan az Ekertv. eredeti szövege nem állapított meg különös rendelkezéseket: ezeket a 2003. évi XCVII. törvénnyel történő módosítás iktatta be. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény e vonatkozásban csak kisebb változásokat hozott: az értelmező rendelkezések közé bevezetett elektronikus hirdetés fogalommal összehangolva, illetőleg a 14. § módosításához igazodva tartalmazza a szabályozott szakma gyakorlói számára irányadó elektronikus hirdetési szabályokat. Az elektronikus hirdetésre vonatkozó rendelkezések 2008. évi felülvizsgálata ebben a körben is teljes körű újra szabályozást jelentett. A hatályos szabályok szerint a szabályozott szakmát információs társadalmi szolgáltatás nyújtása útján gyakorló személy mint elektronikus hirdető érdekében végzett elektronikus hirdetési tevékenységre vonatkozóan a szabályozott szakma gyakorlására irányadó szabályok, így különösen a szakmai érdekképviseleti szervek, kamarák által a saját tagjaikra vonatkozóan megállapított magatartási szabályok - az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül - szigorúbb, illetve részletesebb követelményeket határozhatnak meg. A szabályozott szakma gyakorlására irányadó további szabályok különösen a szakma függetlenségének, méltóságának, tiszteletének, valamint a szakmai szolgáltatást igénybe vevő és a szakmát gyakorló más személyekkel szemben tanúsított magatartás tisztességességének biztosítására, a szakmai titoktartás védelmére alkothatók (Ekertv. 14/C. § /1/-/2/ bek.).

57

II.2.11 Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi szabályok A panaszkezelésre, ügyfélszolgálatokra vonatkozó rendelkezések ágazati törvényekben történő megjelenítése, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének új fogyasztóvédelmi hatósági jogköre miatt a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLVIII. törvény – 2010. január 1.-től hatállyal – teljes körűen újra szabályozta az információs társadalommal

összefüggő

szolgáltatásokra

vonatkozó

különös

fogyasztóvédelmi

rendelkezéseit. A lényegesen egyszerűsödött szabályozás szerint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást is nyújtó közüzemi tevékenységet folytató vállalkozás elektronikus úton is köteles a bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, valamint az igénybe vevők tájékoztatására ügyfélszolgálatot működtetni (Ekertv. 15. §), ezen túlmenő, konkrét kötelezettségeket azonban a törvény már nem állapít meg. II.2.12 Magatartási kódexek Az önszabályozás állami elismerésére, és támogatására vonatkozó előírásokat Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény – Magatartási kódexek alcím alatt - részben újraszabályozta. Az Ekertv. 15/A § (1) bekezdése szerint az állam ösztönzi az önszabályozást az információs társadalommal kapcsolatos tevékenységet ellátó szervezetek függetlenségének tiszteletben tartásával. Az önszabályozás különösen a magatartási kódexek kidolgozását emeli ki, és ezek hozzáférhetőségét elektronikus úton, magyar nyelven és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes államaiban érdekeltek számára a részes államok hivatalos nyelvén is. Az állam ösztönzi továbbá, hogy az információs társadalommal kapcsolatos tevékenységet ellátó szervezetek az informatikáért felelős miniszterrel - amennyiben a szolgáltatás az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás bármely részes államába is irányul, az Európai Bizottsággal is - együttműködve az érdekeltek számára tájékoztatást adhassanak a magatartási

kódexeikről,

azok

alkalmazásának

tapasztalatairól,

kereskedelemre gyakorolt hatásairól (Ekertv. 15. § /2/ bek.).

58

az

elektronikus

II.2.13 A törvényben szabályozott egyéb kérdések Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a jogalkalmazás tapasztalatait figyelembe véve több szempontból is újraszabályozta az elektronikus kereskedelmi jogsértések esetén eljáró hatóságok (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség) önálló és szakhatósági hatáskörét, illetőleg speciális eljárási szabályokat állapított meg. Az átalakult hatósági-felügyeleti rendszerhez igazodva a szabályozás többször módosult. Az Ekertv. 4. §-ban (információs társadalommal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség) az 5. §-ban (az elektronikus szerződéskötést megelőző kötelező tájékoztatásra vonatkozó szabályok) és a 14/A. §-ban (az elektronikus hirdetéshez kapcsolódó kötelező tájékoztatás) foglalt rendelkezések megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott hatóság (főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság, meghatározott esetekben a PSZÁF, illetőleg gazdasági versenyt érdemileg befolyásoló cselekmény esetén a GHV) jogosult. Az eljáró hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott szabályok szerint jár el. Az Ekertv. 6. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén (az elektronikus szerződéskötéssel kapcsolatos technikai követelmények biztosítása) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény (Psztv.) és az abban meghatározott törvények alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által felügyelt szolgáltatók tekintetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jár el a Psztv. szabályai szerint, egyéb szolgáltatók tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvény szabályai szerint. Az Ekertv. 14/B. §-ban és a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezéseket megsértő elektronikus hirdetések esetén (kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás) a nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) jár el, míg az Ekertv. 15. §-ban foglalt rendelkezés (elektronikus ügyfélszolgálatra és panaszkezelésre vonatkozó szabályok) megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvény szabályai szerint. Mindeme rendelkezések (az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos szabályok kivételével) a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek minősülnek (Ekertv. 16/A. § /1/-/5/ bek.). A kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárásban eljáró elsőfokú szerv a Hatóság Hivatala. Az elsőfokú határozat ellen a Hatóság Elnökéhez lehet fellebbezni. 59

A Hatóság kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. Ha az igények önálló érvényesítése a sérelmet szenvedett fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás megindítására a fogyasztói érdekképviseletet ellátó közigazgatási szervek és egyesületek is jogosultak. A kérelmet a Hatóság által rendszeresített űrlapon kell benyújtani. A kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás a jogsértő elektronikus hirdetés közzétételét követő egy éven túl nem indítható meg. A Hatóság eljárásában az általuk védett fogyasztói érdekek védelme körében, a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét átültető jogszabályi rendelkezések megsértésére hivatkozással az ügyfél jogai illetik meg az Európai Gazdasági Térség bármely államának joga alapján létrejött azon feljogosított egységeket is, amelyek a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepelnek. Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján tájékoztató jelleggel közli az ezen említett közösségi jogi rendelkezéseket átültető jogszabályi rendelkezéseket. (Ekertv. 16/B.-C. §) A Hatóság a kéretlen elektronikus hirdetéssel összefüggő rendelkezések megsértése esetén elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását illetőleg a jogsértés megszüntetése érdekében határozathozatal helyett hatósági szerződést köthet azzal az ügyféllel, aki vállalja, hogy felhagy a jogsértő magatartással és magatartását a hatósági szerződésben meghatározott módon hozza összhangba a kéretlen elektronikus hirdetésre vonatkozó rendelkezésekkel. A hatóság további eljárási lehetősége, hogy felhívhatja a 2. § la) pont szerinti közvetítő szolgáltató figyelmét arra, hogy az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató vagy az elektronikus hirdetés közzétevője a közvetítő szolgáltató által nyújtott előfizetői vagy hálózati szolgáltatást jogszabálysértő elektronikus hirdetés küldésére használja. Bírságolási jogkörében ellátva a Hatóság ötvenezer forinttól ötszázezer forintig terjedő összegű elektronikus kereskedelmi bírságot szabhat ki. A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen az igénybe vevők, illetve az elektronikus hirdetés címzettjei érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt jellegére - tekintettel kell meghatározni. A bírság többszörös jogsértés esetén ismételten is kiszabható s azt a Hatóság számlájára kell megfizetni. A Hatóság az ügydöntő határozat meghozataláig terjedő időtartamra végzésében azonnali hatállyal megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, ha erre - az érdekeltek jogi vagy gazdasági érdekeinek védelme miatt - halaszthatatlanul szükség van. E döntését a Hatóság soron kívül hozza meg, s ezt a végzését honlapján közzéteszi. A Hatóság végzése 60

ellen önálló fellebbezésnek van helye, amelyet a Hatóság Tanácsának elnöke bírál el. A Hatóság további lehetősége, hogy az elektronikus hirdetőt, az elektronikus hirdetési szolgáltatót, valamint az elektronikus hirdetés közzétevőjét határidő kitűzésével a kéretlen elektronikus hirdetésekre vonatkozó rendelkezések teljesítésének hitelt érdemlő módon való igazolására hívhatja fel (Ekertv. 16/D. §, 16/E. § /2/ bek.). A Hatóság az Ekertv. 14/B. §-ban vagy a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértése tárgyában hozott jogerős határozatát - az igénybe vevő, illetve az elektronikus hirdetés címzettje személyes adatainak törlése vagy olvashatatlanná tétele mellett - honlapján közzéteszi, ha határozatában kétszázezer forint vagy azt meghaladó összegű bírságot szabott ki, a határozat meghozatalára a jogsértő magatartás ismételt tanúsítása miatt került sor vagy a jogsértő állapot megszüntetését elrendelő, illetve a jogsértő magatartás további folytatását megtiltó határozatát a 16/C. § (2) bekezdése (kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás) vagy a 16/F. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti eljárás (európai uniós jogsértési eljárás) keretében hozta. A közzétett döntésről a Hatóság tájékoztathatja a nemzeti hírügynökséget. A közzétett hirdetménynek a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben meghatározottakon túl tartalmaznia kell a közzététel e törvény szerinti jogcímét, a megállapított tényállást, a döntés rendelkező részét a jogorvoslat lehetőségéről szóló tájékoztatás kivételével, valamint a határozattal szembeni bírósági felülvizsgálat, felügyeleti eljárás vagy az ügyészi felhívás tényét és - amennyiben rendelkezésre áll - azok eredményét. Mint láttuk, a Hatóság egyik lehetősége, hogy a kéretlen elektronikus hirdetéssel összefüggő rendelkezések megsértése esetén határozathozatal helyett hatósági szerződést kössön az ügyféllel (16/D. § (1) bekezdés c) pont): ilyenkor a szerződésről közleményt tesz közzé a honlapján. A közleménynek tartalmaznia kell a Hatóság megnevezését, a jogsértő szolgáltató nevét és székhelyét, az ügy számát és tárgyát, a közérdek védelmében történő megállapodáskötés tényét, a kötelezettségvállalás tartalmát közérthetően összefoglalva, valamint az arra vonatkozó figyelemfelhívást, hogy a hatósági szerződés a Hatóságnál megtekinthető (Ekertv. 16/E. §).

61

II.3 A távollévők közötti szerződések sajátos polgári jogi szabályai II.3.1 A rendelet alkalmazási köre A távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet volt az első olyan magyar jogszabály, mely – egyéb módozatok mellett - az interneten zajló kereskedelemre nézve is speciális szabályokat állapított meg. Több ponton történő újraszabályozására a 2/2006 (I. 4.) Korm. rendelettel került sor, mely arra törekedett, hogy rendelkezéseit a fogyasztói szerződésekre vonatkozó magyar szabályozáshoz illessze, fogalomhasználatát pontosítsa. A szabályozást átfogóan módosította a 217/2008 (VIII. 29.) Korm. rendelet, néhány rendelkezését pedig a 71/2009 (V. 2.) korm. rendelet is érintette. A rendelet hatálya arra a szerződésre terjed ki, amelyet fogyasztó és vállalkozás köt egymással termék, illetve szolgáltatás értékesítésére irányuló, a vállalkozás által működtetett távértékesítési rendszer keretében olyan módon, hogy a szerződés megkötése érdekében a vállalkozás kizárólag távközlő eszközt alkalmaz (távollevők között kötött szerződés) (1 § /1/ bek.). A rendelet alkalmazásában távközlő eszköznek bármely olyan eszköz minősül, amely alkalmas a felek távollétében - szerződés megkötése érdekében - szerződési nyilatkozat megtételére. Ilyen eszköz különösen a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon, az automata hívókészülék, a rádió, a videotelefon, videotex (mikroszámítógép képernyővel) billentyűzettel vagy érintőképernyővel, az elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és a televízió (1 § /5/ bek.). A rendelet akkor alkalmazható, ha külön jogszabály a rendelet hatálya alá tartozó szerződésről eltérően nem rendelkezik (1 § /2/ bek.), s hatálya azonban nem terjed ki a külön nevesített esetkörökre sem (1 § /3/ bek.). Így a rendelet nem alkalmazható a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvény által szabályozott pénzügyi ágazati szolgáltatásokra irányuló szerződésekre (1 § /1/ bek. a pont), az automatából történő értékesítésre (1 § /1/ bek. b pont), nyilvános telefonállomás igénybevétele útján az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződésre (1 § /1/ bek. c pont), az építési szerződésre (1 § /1/ bek. d pont), az ingatlan tulajdonjogának vagy ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződésekre, kivéve a bérleti szerződést (1 § /1/ bek. e pont) illetőleg az árverésen kötött szerződésre (1 § /1/ bek. f pont).

62

Nem kell alkalmazni a 2-6. § (a fogyasztó tájékoztatásának különös követelményeit előíró, az írásbeli tájékoztatóra és az elállásra valamint a kölcsönszerződés alapján történő teljesítéssel össze függő) és a 7. § /1/ bekezdésének (szerződés teljesítésére megállapított kötelezettség) rendelkezéseit az élelmiszerek, valamint egyéb mindennapi fogyasztásra szolgáló termékek rendszeres házhozszállítására vonatkozó szerződésekre, továbbá az olyan szállást

nyújtó,

szállítási,

étkeztetési

vagy

szabadidős

szolgáltatásokra

vonatkozó

szerződésekre, amelyek alapján a vállalkozás e szolgáltatásokat meghatározott időpontban vagy meghatározott időszakban nyújtja (1 § /4/ bek. a-b. pont).

II.3.2 A fogyasztó tájékoztatása A vállalkozás a szerződés megkötése előtt kellő időben köteles a fogyasztót tájékoztatni - azonosításra alkalmas módon- a vállalkozás cégnevéről (nevéről) és címéről (székhelyéről, illetve lakóhelyéről), a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, a terméknek, illetve szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is magában foglaló áráról, illetve díjáról, valamint az összes járulékos költségről, így különösen a fuvardíjról, szállítási vagy postaköltségről, a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeiről, a rendelet értelmében őt megillető elállás jogáról (4. és 5. §). A vállalkozás e tájékoztatási kötelezettségének írásban - papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón – köteles eleget tenni, s azt a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania. Tartós adathordozónak az olyan eszköz, minősül amely a fogyasztó számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását, és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését. Ha e kötelezettségének a szerződéskötést megelőzően nem tett eleget, ezt az írásbeli megerősítést a szerződés teljesítése során kellő időben, de - kivéve, ha a teljesítés harmadik személy részére történik - legkésőbb a teljesítés időpontjában köteles a fogyasztó részére rendelkezésre bocsátani. A vállalkozás ezen túlmenően köteles tájékoztatást adni a távközlő eszköz használatának díjáról, (amennyiben azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg), továbbá a vállalkozás ajánlati kötöttségének idejéről és - olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor - a szerződés legrövidebb időtartamáról. A vállalkozás e tájékoztatási kötelezettségnek egyértelműen, közérthetően és pontosan, az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módon köteles eleget tenni (2. § /1//2/ bek., 3. § /1/ bek.). Ha a vállalkozás telefonon tesz szerződéskötésre ajánlatot a

63

fogyasztónak, a telefonbeszélgetés megkezdésekor köteles közölni legalább cégnevét (nevét), székhelyét (lakóhelyét) és telefonszámát, valamint a fogyasztó figyelmét kifejezetten fel kell hívnia szerződéskötésre irányuló szándékára (2. § /3/ bek.). Ha a vállalkozás tájékoztatási kötelezettségének később, megerősítés formájában tesz eleget (3. § /1/ bek.), úgy annak a 2. § (1) bekezdés a)-e) pontjában foglalt tartalmi követelményeken túl tartalmaznia kell a rendelet 4. §-a szerinti elállási jog gyakorlásának feltételeit, módját és következményeit, ideértve a 4. § (5) bekezdésében, a 6. §-ban és a 7. § (3) bekezdésében foglaltakat, továbbá azt az esetet is, amikor a fogyasztót az 5. § alapján az elállás joga nem illeti meg, a vállalkozás azon telephelye (fiókja) vagy egyéb szervezeti egysége címét, ahol a fogyasztó panaszait érvényesítheti, az esetleges jótállás feltételeit, valamint a teljesítést követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatásokat (alkatrészellátás, javítószolgálat) végül a szerződés megszüntetésének lehetőségét, ha az határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja. Mindeme rendelkezések azonban nem alkalmazhatóak távközlő eszköz útján egyetlen alkalommal nyújtott olyan szolgáltatás esetében, amelynek ellenértékét a távközlő eszköz üzemeltetője részére kell megfizetni. A fogyasztót azonban ilyen esetben is tájékoztatni kell a vállalkozásnak a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott címéről. (3. § /1/-/3/ bekezdés). A tájékoztatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó rendelkezések (2-3. §) megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint jár el (11/A. §). II.3.3 A fogyasztó elállási joga A fogyasztó a szerződéstől nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat. E jogát termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerősítést, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a termék kézhezvételének napjától számított három hónap elteltéig gyakorolhatja. Szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerősítést, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a szerződéskötés napjától számított három hónap elteltéig van módja az elállási joga gyakorlására.

64

Ha az írásbeli megerősítés kézhezvételére termékértékesítés – 4. § (2) bekezdés a) pont – esetében a termék kézhezvételének napjától, illetve szolgáltatás értékesítés – 4. § (2) bekezdés b) pont - esetében a szerződéskötés napjától számított három hónapon belül kerül sor, ettől az időponttól számított nyolc munkanap elteltéig a fogyasztó akkor is elállhat, ha a termék kézhezvételétől, illetve a szerződéskötés napjától számított három hónapból kevesebb mint nyolc munkanap van hátra. (4. § /1/-/3/ bek.). Írásban történő elállás esetén azt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidő lejárta előtt elküldi (4. § /4/ bek.) A vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást követő harminc napon belül visszatéríteni. A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezenfelül egyéb költség nem terheli. A vállalkozás azonban követelheti a termék nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését (4. § /4/-/5/ bek.). A felek eltérő megállapodása hiányában a fogyasztó nem gyakorolhatja a rendelet 4. § szerinti elállási jogot a szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés esetében, ha az elállási határidő lejárta előtt a vállalkozás a teljesítést a fogyasztó beleegyezésével megkezdte, olyan termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtása esetében, amelynek ára, illetve díja a pénzpiac értékesítő által nem irányítható ingadozásától függ. Ezen túlmenően az elállási jog nem gyakorolható olyan termék értékesítése esetében, amely a fogyasztó személyéhez kötött, illetve amelyet a fogyasztó utasításai alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elő, vagy amely természeténél fogva nem szolgáltatható vissza vagy gyorsan romlandó. Az elállási jog hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépi szoftver példányára vonatkozó szerződés esetében, ha a csomagolást a fogyasztó felbontotta, hírlap, folyóirat és időszaki lap értékesítésére vonatkozó szerződés esetében és szerencsejáték-szerződés esetében sem gyakorolható (5. § a)-f.) pontok). Ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben a vállalkozás által nyújtott kölcsön [a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § o) pontja] fedezi, a fogyasztó 4. § szerinti elállási jogának gyakorlása a fogyasztási kölcsönszerződést is felbontja. A fogyasztó a vállalkozásnak a fogyasztási kölcsönszerződés felbontásából eredő kárát nem köteles megtéríteni, és tőle kamat vagy egyéb költség sem követelhető. E rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben harmadik személy által nyújtott fogyasztási kölcsön (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklete III. 5. pont) fedezi, feltéve, hogy a fogyasztási kölcsönszerződés a pénzügyi 65

intézmény és a vállalkozás előzetes megállapodásán alapul. A vállalkozás köteles a fogyasztó elállásáról a pénzügyi intézményt haladéktalanul értesíteni. (6. § /1/-/3/ bek.). II.3.4 A fogyasztó érdekeit védő, további garanciális rendelkezések Ha a felek a teljesítés időpontjában nem állapodtak meg, a vállalkozás a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható időpontban, ennek hiányában a fogyasztó felszólításában meghatározott időpontban vagy időn belül, felszólítás hiányában legkésőbb a megrendelésnek a vállalkozáshoz való megérkezésétől számított harminc napon belül köteles a szerződés szerinti teljesítésre. Ha a vállalkozás a szerződésben vállalt kötelezettségét azért nem teljesíti, mert a szerződésben meghatározott termék nem áll rendelkezésére, illetve a megrendelt szolgáltatást nem áll módjában nyújtani, köteles erről a fogyasztót haladéktalanul tájékoztatni, valamint a fogyasztó által fizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül visszatéríteni. E kötelezettség teljesítése a vállalkozást nem mentesíti szerződésszegése egyéb következményei alól. Amennyiben pedig vállalkozás a szerződésben meghatározott módon helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással teljesít, a korm. rendelet 4. § szerinti elállási jog gyakorlása folytán a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségek a vállalkozást terhelik. A költségek viseléséről, valamint a megfelelően helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással történő teljesítésről a vállalkozás egyértelműen és pontosan köteles a fogyasztót tájékoztatni (7. § /1/-/3/ bek.). Lényeges, a fogyasztók érdekeit védő, garanciális szabály, hogy a vállalkozás nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amelyet korábban a fogyasztó nem rendelt meg. A fogyasztó nyilatkozatának elmulasztása esetén sem lehet vélelmezni a vállalkozás ajánlatának hallgatólagos – elfogadását (8. § /1/-/2/). A fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás a szerződéskötés céljából automata hívókészüléket, illetve távmásolót (telefaxot) használjon. Ha azonban külön jogszabály eltérően nem rendelkezik, a vállalkozás a fogyasztó kifejezett tiltakozásának hiányában használhat olyan, közvetlen kapcsolatot lehetővé tevő távközlő eszközt, amely nem tartozik e rendelkezés hatálya alá. (9. §). A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a rendeletben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, a határidők betartására vonatkozó előírásokat megtartotta, illetőleg hogy a fogyasztó előzetes hozzájárulását automata hívókészülék, illetve távmásoló (telefax) szerződéskötési célból való használatához beszerezte (10. §). 66

A fogyasztó a rendeletben meghatározott jogáról érvényesen nem mondhat le, s a rendeletben foglaltaktól is csak a fogyasztó javára lehet eltérni (11. § /1/-/2/ bek.) Ha a rendelet hatálya alá tartozó szerződés az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerződésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabálya eltérést nem engedő rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerződésre alkalmazni (11. § /3/ bek.).

II.4 Távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések II.4.1 A törvény hatálya, fogalomhasználat A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény hatálya a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekre terjed ki. Az olyan pénzügyi ágazati szolgáltatásokra irányuló szerződések esetében, amelyek egy alapmegállapodás alapján egymást követő ügyleteket, vagy azonos jellegű, de időben elkülönülten végrehajtott műveletsort foglalnak magukba, a törvény rendelkezéseit csak az alapmegállapodásra kell alkalmazni, más jogszabálynak a pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződés alakiságára vonatkozó előírásait a törvény rendelkezései nem érintik (1. § /1/-/3/ bek.). A törvény 2.§ határozza meg az alkalmazásával összefüggő, sajátos fogalmakat. E szerint az alapmegállapodás a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött olyan megállapodás, amely egy adott időszakra vonatkozóan meghatározza a megállapodás alapján a jövőben megkötendő ügyletek, illetve műveletsor lényeges feltételeit (2. § /1/ bek. a pont). Fogyasztónak – a 2008. évi XLVII. törvény 47. § (3) bekezdésével megállapított új szöveg szerint - az a természetes személy minősül, akinek a részére - önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eső célból - a szolgáltatást nyújtják, továbbá, aki a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat (ajánlati felhívás) címzettje; (2. § /1/ bek. b pont). A pénzügyi ágazati szolgáltatás – a 2007. évi CXXXVIII. törvénynel megállíptott, 20007. december 1-től hatályos szöveg értelmében - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) hatálya alá tartozó pénzügyi és 67

kiegészítő pénzügyi szolgáltatás, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) hatálya alá tartozó biztosítási, biztosításközvetítői és biztosítási szaktanácsadói szolgáltatás, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) hatálya alá tartozó befektetési szolgáltatás, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás, és az árutőzsdei szolgáltatás, valamint az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) által meghatározott tagsági jogviszony keretében a pénztártagot megillető jogosultságok biztosítása. Előre bocsátva, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minősül szervezett távértékesítésnek egyedi szerződéseknek távközlő eszköz útján történő megkötése, távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésnek az így meghatározott szolgáltatásokra irányuló olyan szerződés (önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagság esetében a pénztár által elfogadott belépési nyilatkozat) minősül, amelyet szolgáltató és fogyasztó köt egymással szervezett távértékesítés keretében olyan módon, hogy a szerződés megkötése érdekében a szolgáltató kizárólag távközlő eszközt alkalmaz (2. § /1/ bek. a pont, 2. § /2/ bek.), a szolgáltató pedig az, aki az ilyen szolgáltatást gazdasági vagy szakmai tevékenysége keretében nyújtja (2. § /1/ bek . d pont). Végezetül tartós adathordozóként a törvény olyan eszközt határoz meg, amely a fogyasztó számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését (2. § /1/ bek. e pont), távközlő eszköznek pedig bármely olyan eszköz minősül, amely alkalmas a felek távollétében - szerződés megkötése érdekében - szerződési nyilatkozat megtételére (2. § /1/ bek. g pont). II.4.2 A fogyasztók tájékoztatása A szolgáltató a fogyasztó szerződéskötésre irányuló jognyilatkozatát megelőzően tekintettel a szolgáltatás és a távközlő eszköz jellegére -, kellő időben köteles a fogyasztót a szolgáltatóra, a szolgáltatásra illetőleg a szerződésre foglaltakról és a jogvita esetén alkalmazandó eljárásról kell tájékoztatni (3. § /1/). A szolgáltatóra vonatkozóan a fogyasztót tájékoztatni kell a szolgáltató cégnevéről (nevéről), székhelyéről, fő tevékenységi köréről, cégjegyzékszámáról vagy bírósági nyilvántartásba vételi számáról, a fogyasztóval való kapcsolattartás címéről, a szolgáltató - a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban székhellyel rendelkező - esetleges képviselőjének nevéről, címéről, a fogyasztóval való kapcsolattartása 68

címéről, szükség szerint a szolgáltatótól, illetve a szolgáltatónak a szerződés megkötésében közreműködő képviselőjétől eltérő, a fogyasztóval üzleti kapcsolatban álló, a szolgáltató érdekében eljáró közreműködő nevéről, címéről, illetve a szolgáltatóval való kapcsolat jellegéről, a szolgáltató tevékenységét engedélyező vagy a szolgáltatót nyilvántartó felügyelő hatóság nevéről, székhelyéről, valamint a szolgáltatót nyilvántartó szakmai vagy egyéb szervezetről, és a szolgáltató nyilvántartási számáról (3. § /2/ bek. aa-ae. pontok). A szolgáltatásra vonatkozóan tájékoztatást kell nyújtani a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, az ellenszolgáltatásról, beleértve a szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb fizetési kötelezettségeket is, illetve - amennyiben az ellenszolgáltatás pontosan nem állapítható meg a díjkalkuláció alapjáról, az ellenszolgáltatáson kívüli, a fogyasztót terhelő egyéb fizetési kötelezettség (ideértve az adókat) felmerülésének lehetőségéről, a szolgáltatáshoz kapcsolódó eszközök esetleges különleges kockázatairól, valamint arról a körülményről, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás a piac ingadozásától függ, illetve arról, hogy a múltbeli teljesítések nem jelentenek garanciát a jövőben várható teljesítésekre nézve, a megadott adatok érvényességének esetleges időbeli korlátozásáról, a fizetés és a teljesítés feltételeiről, végezetül pedig a távközlő eszköz használatának a fogyasztót terhelő esetleges többletköltségéről (3. § /2/ bek. ba-bg. pontok). A szerződésre vonatkozóan a fogyasztót a rendelet 6. §-ban szabályozott elállási (felmondási) jogról, illetve annak fenn nem állásáról, az elállási (felmondási) jog gyakorlásának feltételeiről, módjáról és jogkövetkezményeiről - ideértve a rendelet 8. §-ban foglaltakat - továbbá arról a címről (elektronikus levelezési címről, telefaxszámról) kell tájékoztatni, amelyre a fogyasztónak elállási (felmondási) nyilatkozatát küldenie kell. További kötelezettség a fogyasztó tájékoztatása a szerződés legrövidebb időtartamáról (olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor), a szerződés lejárata előtti egyoldalú megszüntetésének lehetőségéről és következményeiről, a feleket a szerződés létrejöttét megelőző időszakban terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettségre alkalmazandó jogról, illetőleg – a 2008. évi XLVII. törvénnyel módosított szöveg szerint - a szerződéskötés nyelvéről valamint a szerződés hatálya alatt az ügyféllel való kapcsolattartás - az ügyféllel egyetértésben megállapított - nyelvéről vagy nyelveiről, valamint az esetleges jogválasztásról, kizárólagos hatáskör, illetékesség kikötéséről (3. § /2/ bek. ca-cf. pontok). A jogvita esetén alkalmazandó eljárásra vonatkozóan a fogyasztót a szerződésből eredő jogviták peren kívüli elintézésére rendelkezésre álló fórumokról, illetőleg arról kell tájékoztatni, hogy létezik-e olyan - az Országos Betétbiztosítási Alaptól és a 69

Befektetővédelmi Alaptól eltérő - speciális garanciaalap (vagy más kártérítési lehetőség), amelyhez a fogyasztó fordulhat (3. § /2/ bek. da-db. pontok). A szolgáltató mindeme tájékoztatási kötelezettségeinek egyértelműen, közérthetően és pontosan, az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módon köteles eleget tenni. A szolgáltató köteles szerződéskötési szándékát egyértelművé tenni. (3. § /3/ bek.). Ha az ily módon előírt tájékoztatáson túl más jogszabály a szerződés megkötése előtt további tájékoztatási kötelezettséget ír elő, a szolgáltató a további tájékoztatást is az általános követelményeknek (3. § /1/ bek.) megfelelően

köteles a fogyasztónak megadni, a más

jogszabály által előírt szerződéskötést megelőző tájékoztatás megadásával a szolgáltató a 3. § (2) bekezdésben meghatározott azonos tartalmú tájékoztatási kötelezettségének is eleget tesz (3. § /4/-/5/ bek.). A rendelet 3. § (6) bekezdése értelmében a (2) bekezdés aa)-ad), ba)-bb), cb)-cc), ce)cf) és da) alpontjában meghatározott tájékoztatás helyett a pénzforgalmi szolgáltatásról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 8-10. §-ában és 29-31. §-ában előírt tájékoztatást kell megadni, ha pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására kerül sor. Az (1)-(2) bekezdés szerinti tájékoztatás helyett a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. §-ban és 7. §-ban előírt tájékoztatást kell megadni, ha fogyasztónak nyújtott hitel nyújtására kerül sor, illetőleg – a 2009. évi CLXII. törvénnyel beiktatott kiegészítés szerint – az ott meghatározott tájékoztatás helyett - ha fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret nyújtására kerül sor - a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. § (8) bekezdésében előírt tájékoztatást kell megadni. Amennyiben az egymást követő ügyletek, illetve az azonos jellegű elkülönült műveletek, amelyek időbeli kapcsolatban állnak egymással, az 1. § (2) bekezdésétől eltérően, alapmegállapodás nélkül ugyanazon felek között kerülnek végrehajtásra, az (1)-(8) bekezdések rendelkezéseit kizárólag az első ügyletre vagy műveletre kell alkalmazni. Ha egy évnél hosszabb ideig nem kerül sor ügylet vagy azonos jellegű művelet teljesítésére, az ezt követő ügyletet vagy műveletet új ügyletnek, illetve egy újabb műveletsor első műveletének kell tekinteni, és arra az (1)-(7) bekezdések rendelkezéseit ismét alkalmazni kell (a 2009. évi CLXII. törvény 36. § /3/ bekezdésével megállapított 3. § /9/ bekezdés). A rendelet 4. §-a telefonon tett szerződési ajánlattal, ajánlati felhívással összefüggő, speciális követelményeket rögzíti. Ha a szolgáltató a fogyasztónak telefonon tesz szerződéskötésre ajánlatot vagy ajánlattételi felhívást, annak megtétele előtt legalább cégnevét (nevét), székhelyét és telefonszámát köteles közölni, valamint a fogyasztó figyelmét kifejezetten fel kell hívnia szerződéskötési szándékára (4. § /1/ bek.). 70

Telefonon tett szerződéskötésre vonatkozó ajánlat vagy ajánlattételi felhívás során a szolgáltató - ha a fogyasztó ehhez kifejezetten hozzájárult a 3. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően, szűkebb körben köteles tájékoztatni. E kötelezettsége értelmében a fogyasztót a fogyasztóval kapcsolatban álló személy nevéről és a szolgáltatóhoz fűződő viszonyáról, a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, az ellenszolgáltatásról, beleértve a szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb fizetési kötelezettségeket is, illetve - amennyiben az ellenszolgáltatás pontosan nem állapítható meg - a díjkalkuláció alapjáról, az ellenszolgáltatáson kívüli, a fogyasztót terhelő egyéb fizetési kötelezettség (ideértve az adókat) felmerülésének lehetőségéről való tájékoztatást fogja át. Magában foglalja a fizetés és a teljesítés feltételeiről, a r. 6. §-ában szabályozott elállási (felmondási) jogról, illetve annak fenn nem állásáról, az elállási (felmondási) jog gyakorlásának feltételeiről, módjáról és jogkövetkezményeiről (ideértve a r. 8. §-ban foglaltakat) való tájékoztatást is. A további kötelezettség az arról a címről (elektronikus levelezési címről, telefaxszámról) való tájékoztatás, amelyre a fogyasztónak elállási (felmondási) nyilatkozatát küldenie kell. A fogyasztót tájékoztatni kell arról is, hogy kérése esetén további tájékoztatást kaphat: ez utóbbi esetben a fogyasztót ezen további tájékoztatás jellegéről is informálni kell (4. § /2/ bek.). A szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről való tájékoztatás (4. § /2/ bekezdés b) pont) fogyasztónak nyújtott hitel nyújtása esetén legalább a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. §-a (3) bekezdésének 4-7. pontjában, 9. pontjában és 6. §-a (4) bekezdésében foglalt adatokat, a hitel teljes összegét és a teljes hiteldíj mutatót egy reprezantatív példával tartalmazza. Ha a fogyasztó a fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret azonnali rendelkezésre bocsátását kéri, ugyanezen tájékoztatás fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret nyújtása esetén legalább a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. §-a (3) bekezdésének 4., 7. és 8. pontja, továbbá 6. § (8) bekezdésének c) pontjában foglalt adatokat kell, hogy tartalmazza. A szolgáltató további kötelezettsége, hogy még a fogyasztó szerződéskötésre irányuló jognyilatkozatát megelőzően, kellő időben a fogyasztó részére - tekintettel a szolgáltatás és a távközlő eszköz jellegére - a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésre vonatkozó szerződési feltételeket és a r. 3. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakat papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón rendelkezésre bocsátani. A szolgáltató a szerződés megkötését követően, haladéktalanul köteles tájékoztatást megadni, ha a szerződés megkötése a fogyasztó kérése alapján olyan távközlő eszköz útján történt, amely az előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé. A fogyasztó kérésére a szolgáltató a szerződés fennállása alatt bármikor köteles a szerződési feltételeket papíron is rendelkezésre 71

bocsátani. A fogyasztó egyébként a szerződés fennállása alatt jogosult a távközlő eszköz fajtáját megváltoztatni, feltéve, hogy ez a megkötött szerződéssel és a szolgáltatás jellegével összeegyeztethető (5. § /1/-/4/ bek.). II.4.3 Elállási, felmondási jog Főszabály szerint a fogyasztó a szerződéstől a szerződéskötés napjától számított tizennégy napon belül indokolás nélkül elállhat (6. § /1/ bek). A fogyasztó ilyen, rendkívül tág értelemben gyakorolható elállási joga tekintetében a rendelet azonban kivételeket is nevesít, ezeket vagy az elállási jog gyakorlására nyitva álló időtartam meghatározásához, vagy a szolgáltató valamely mulasztásához (elállási jog meghosszabbodása) köti. A törvény azokat az eseteket is nevesíti, mikor a fogyasztót nem illeti meg az elállási jog. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagság esetében a pénztár által elfogadott belépési nyilatkozat tekintetében az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadása napjától számított harminc nap (6. § /2/ bek.). Biztosítási szerződés esetében a fogyasztó a szerződést a szerződéskötés napjától számított tizennégy napon belül indokolás nélkül azonnali hatállyal felmondhatja (6. § /3/ bek.). Életbiztosítási szerződés esetében a felmondási jog gyakorlására nyitva álló határidő attól a naptól számított harminc nap, amikor a szolgáltató a fogyasztót a szerződés létrejöttéről tájékoztatja (6. § /4/ bek.). Ha a fogyasztó a rendelet 3. § (2) és (4) bekezdései szerinti tájékoztatást a r. 5. § (2) bekezdése alapján a szerződéskötést követően kapja kézhez, elállási (felmondási) jogát a 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól kezdődően a tájékoztatás kézhezvételétől számított, az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő elteltéig gyakorolhatja (6. § /5/ bek.). Ha a szolgáltató a r. 5. § (1), illetve (2) bekezdése szerinti kötelezettsége ellenére a fogyasztónak semmiféle tájékoztatást nem nyújt, a fogyasztó elállási (felmondási) jogát az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól kezdődően a törvénynek megfelelő tájékoztatás kézhezvételétől számított, a r. 6. §. (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő, de legfeljebb a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól számított egyéves jogvesztő határidő elteltéig gyakorolhatja (r. 6. § /6/ bek.). Ha a szolgáltató a r. 5. § (1)-(2) bekezdései szerinti tájékoztatási kötelezettségének nem megfelelő tartalommal tesz eleget, a fogyasztó elállási (felmondási) jogát a 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól kezdődően a törvénynek megfelelő tájékoztatás kézhezvételétől számított, a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő, de legfeljebb a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól számított három hónapos jogvesztő határidő elteltéig gyakorolhatja 72

(6. § /7/ bek.). Ha pedig a szolgáltató a fogyasztót a r. 3. § (2) bekezdésének ca) alpontjában meghatározottakról nem tájékoztatta, a fogyasztó elállási (felmondási) jogát a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól kezdődően a törvénynek megfelelő tájékoztatás kézhezvételétől számított, a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő, de legfeljebb a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól számított egyéves jogvesztő határidő elteltéig gyakorolhatja. Nem illeti meg a fogyasztót 6. §-ban szabályozott elállási (felmondási) jog a Bszt. szerinti pénzügyi eszközök (befektetés és deviza) valamint - amennyiben ezek időtartama nem haladja meg az egy hónapot - az utazási és poggyászbiztosítások, illetve más hasonló rövid időtartamú biztosítások vonatkozásában valamint a szerződésnek mindkét fél általi teljes körű teljesítését követően, amennyiben ez a fogyasztó kifejezett kérése alapján történt (6. § /9/ bek.). Az elállási (felmondási) jogot határidőben érvényesítettnek kell tekintetni, ha a fogyasztó az erre vonatkozó nyilatkozatát a r. 6. § (1)-(8) bekezdésekben meghatározott határidő lejárta előtt postára adja vagy egyéb igazolható módon a szolgáltatónak elküldi. A 6. § nem alkalmazható a távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése, valamint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 12. §-ának (1) bekezdése alapján felbontott fogyasztási kölcsönszerződésekre. A fogyasztó a r. 6. §-a szerinti elállási (felmondási) jogának gyakorlása a szerződéshez kapcsolódó azon egyéb távollévők között kötött szerződést, illetve távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződést is felbontja (megszünteti), amely a szolgáltató által vagy egy harmadik fél és a szolgáltató előzetes megállapodása alapján a harmadik fél által nyújtott szolgáltatásra vonatkozik (7. § /1/-/2/). II.4.4 Az elállási, felmondási jog gyakorlásával összefüggő egyéb jogkövetkezmények Az elállásra (felmondásra) nyitva álló határidő lejárta előtt a szerződés teljesítése csak a fogyasztó kifejezett hozzájárulását követően kezdhető meg. Ha a fogyasztó a r. 6. § szerinti elállási (felmondási) jogát gyakorolta, a szolgáltató kizárólag a szerződésnek megfelelően ténylegesen teljesített szolgáltatás arányos ellenértékét jogosult követelni. A fogyasztó által fizetendő összeg nem haladhatja meg a már teljesített szolgáltatásért - a szerződésben meghatározott szolgáltatás egészéhez viszonyítottan arányosan járó összeget, és nem lehet olyan mértékű, hogy szankciónak minősüljön. A 73

szerződés megkötésével kapcsolatos szolgáltatások ellenértéke megtéríttetésének is csak a ténylegesen teljesített egyéb, a szerződés tárgyát képező szolgáltatással arányos mértékben van helye. A szolgáltató csak abban az esetben jogosult az így meghatározott összeg követelésére, ha igazolja, hogy a fogyasztó részére a r. 3. § (2) bekezdésének ca) alpontjában előírt tájékoztatást megadta, ha pedig a teljesítést az elállási (felmondási) határidő lejárta előtt a fogyasztó előzetes hozzájárulása nélkül kezdte meg, a fogyasztóval szemben a (2) bekezdésben meghatározott összeg követelésére sem jogosult (r. 8. § /1/-/3/, /5/ bek.). Amennyiben az elállásra (felmondásra) nyitva álló határidő a 6. § (6)-(8) bekezdései alapján meghosszabbodott, a szolgáltató a meghosszabbítás időtartama alatt, azaz a törvénynek megfelelő tájékoztatás megadásáig teljesített szolgáltatás ellenértékét nem követelheti (8. § /4/ bek.) A szolgáltató köteles a fogyasztó által fizetett pénzösszeget – a r. 8. § (2) bekezdésben meghatározott összeg kivételével - az elállásról (felmondásról) szóló nyilatkozat kézhezvételét követően haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül visszatéríteni, a fogyasztó pedig köteles a szolgáltató által kifizetett pénzösszeget vagy átadott dolgot az elállásról (felmondásról) szóló nyilatkozatának elküldését követően haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül visszatéríteni, illetve visszaadni (8. § /6/-/7/ bek.). A 2007. évi CXXXVIII. törvény 218. § (2) bekezdésével beiktatott 8/A. § értelmében az elállási illetve felmondási jogra vonatkozó 6-8. §-ban foglaltak helyett a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 21. §-ában foglaltak szerint kell eljárni, ha a fogyasztónak nyújtott hitelszerződéstől történő elállásra kerül sor. II.4.5 A szerződési kapcsolat további jellemzői A törvény – a távollévők közötti szerződésekről szóló kormányrendelethez hasonlóan – további, a szerződés jellegéből eredő sajátos követelményekről illetőleg – EGTvonatkozásban – az alkalmazandó jogról is rendelkezik. A szolgáltató nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan szolgáltatást nyújt, amelyet a fogyasztó nem rendelt meg (9. §). A fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a szolgáltató távmásolót (telefaxot), illetve - emberi közreműködés nélkül működő - automata hívókészüléket használjon. Ha más jogszabály eltérően nem rendelkezik, a szolgáltató a fogyasztó kifejezett tiltakozásának hiányában használhat az így megjelölteken kívüli, közvetlen kapcsolatot lehetővé tevő távközlő eszközt (10. § /1/-/2/ bek.). Az ilyen műveletek azonban a fogyasztóra költségeket nem róhatnak (10. § /3/ bek.).

74

A fogyasztó az a törvényben meghatározott jogairól érvényesen nem mondhat le. A fogyasztó tájékoztatására vonatkozó szolgáltatói kötelezettség teljesítése, és a szerződés megkötésére, illetve adott esetben a teljesítésére vonatkozó fogyasztói hozzájárulás vagy kérés megtörténte tekintetében a bizonyítás a szolgáltatót terheli (11. § /1/-/2/ bek.). Ha a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződés az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerződésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabálya eltérést nem engedő rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerződésre alkalmazni (a 2006. évi III. törvény 15. §-val megállapított 12. §). A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó, különös szabályokat iktatott be a 2008. évi XLVII. törvény 47. § (2) bekezdése. E szerint a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint jár el (12/A. §).

75

III. A DOMAIN NEVEK JOGA A domain nevek igénylésével, használatba adásával, használatával kapcsolatosan napjainkban három szabályozási rendszer létezik: a felső szintű (TLD, top level domain) domainek nemzetközinek tekinthető, a .eu TLD az Európai Unió jogi szabályozásán alapuló regionális, illetőleg az egyes országok nemzeti (cTLD) szabályozási rezsimjei. Tárgyalásunk a fordított sorrendet követi: a magyar domainigénylők és domainhasználók, illetőleg az esetleges,

jogaikban

sértett

harmadik

személyek

ügyeiket

elsősorban

a

magyar

domainregisztrációs szabályzat, illetőleg a magyar jog hatálya alatt rendezik. Az új, európai TLD alá történő magyar regisztrációk száma ma még viszonylag csekély, a jövőben viszont – akárcsak az ezzel kapcsolatos jogviták száma – várhatóan növekedni fog. Az magyar domainregisztrációs rezsim ismertetésekor nem csak a regisztráció feltételrendszerét, a névhasználati jogviszony biztosításában részt vevők jogait, kötelezettségeit vizsgáljuk, de a jogorvoslati lehetőségeket, a jogviták elintézésének módozatait is.

III.1 A magyar domain regisztráció III.1.1 A hatályos rendszer jellemzői A 2000 március 1-től érvénybe lépett új magyar szabályozás („domain-liberalizáció”) lényeges

változásokat

vezetett

be

az

internetes

tartománynevek

delegálásával,

regisztrálásával, igénylésével kapcsolatosan. A korábbi gyakorlatot (domain névként csak olyan kifejezés volt regisztrálható, melynek használatára az Igénylőt valamely konstitutív aktus – bírósági, hatósági nyilvántartásba vétel — hatalmazta fel) egy olyan rendszer váltotta fel, mely lényegében valamely név használatba vételét bárki számára lehetővé tette – ha a névhasználat egyébként mások jogait nem sérti. A jelenleg hatályos szabályozás (csakúgy, mint a megelőzők) jelentős, harmadik személyeket védő biztosítékokat tartalmaz, lehetőséget ad a viták alternatív kezelésére, a jog „háttérszabályainak” széles körű érvényesülésére. A domain liberalizáció első szakaszában az egyes Regisztrátorok a Nyilvántartó tagszervezetei (az ISZT jogi személyiségű tagjai) voltak. A Nyilvántartó és Regisztrátor közötti szerződéses kapcsolat részletei az Igénylő előtt nem voltak ismeretesek, az egyes Regisztrátorok az Igénylőkkel kötött szerződései eltértek egymástól. A közhasznú társasággá alakulással a magyar domain-regisztráció franchise 76

szerződéses rendszerre tért át: e viszonyrendszerben a franchise adó (átadó) a Nyilvántartó, az ISZT Kht., a franchise vevő (átvevő) a Regisztrátor. A franchise tárgya a domain név regisztrációja és a domain delegálás adminisztrációs és műszaki ügyintézése, melyre az Átvevő a szerződésben meghatározott feltételek mellett szerez jogosítványt. A Delegációs és Regisztrációs Szabályzat helyébe előbb az Üzletpolitikai Irányelvek, majd – kisebb-nagyobb módosulásokkal, kiegésíztéssel – mindösszesen 11 alkalommal különböző

elnevezésű

szabályzatok

léptek

(elérhetőségük:

http://www.domain.hu/domain/arch/). A jelenleg irányadó szöveg 2012. január 1.-től lépett hatályba. Ezt megelőzően 2011. júniusában került sor a regisztrációs rendszer mindezidáig legjelentősebb átelakítására: megszűnt az igények prioritásos alapon történő eltérő kezelése, az ügyintézés gyorsabbá vált s új jogorvoslati intézmények is megjelentek.

700 000

A .hu közdomainek alatt delegált domainek száma

600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000

2012-01

2011-01

2010-01

2009-01

2008-01

2007-01

2006-01

2005-01

2004-01

2003-01

2002-01

2001-01

2000-01

1999-01

1998-01

1997-01

1996-01

1995-01

0

Forrás: ISZT Kht.

Magyarországon jelenleg (2012 eleje) több, mint 600 000 felső szintű, a .hu alá delegált domaint tart az ISZT Kht. nyilván. Adatai szerint a második szintű közdomainek iránti érdeklődés mérsékelt. A legtöbb delegálás a co.hu alatt van (7042), azután az info.hu (1666) következik és néhány száz delegálás van egy-egy további keresettebb második szintű 77

közdomain alatt (pl. 549 az org.hu alatt, 489 a bolt.hu alatt). A tm.hu alatt mindössze 27 delegálás van. A domain jogi jogviszony legalapvetőbb jellemzője annak magánjogi volta: nem valamely állami, közigazgatási szerv dönt a domain nevek használatba adásának lehetőségéről, hanem egy magánszervezet, az Internet Szolgáltatók Tanácsa (a Nyilvántartó). A Nyilvántartó ad felhatalmazottságot valamely regisztrációs szervezetnek az Igénylővel való szerződéskötésre, s a Nyilvántartó (a közhasznú társaság formájában működő ISZT) Közgyűlése állapítja meg a regisztráció, a delegáció szerződéses kereteit, mely minden jogviszonyra kötelező általános szerződési feltétel-gyűjteménynek minősül. A domain név felett sem a Nyilvántartó, sem annak igénylője nem szerez (polgári jogi értelemben vett) tulajdont: a delegálás után azonban „kvázi-tulajdonosi”, kizárólagos használati jog keletkezik, mely vagyoni értékkel bír, átruházható, megterhelhető. Az igénylésnek, használatnak jogszerűen kell történnie: ennek alapvető feltételrendszerét a mindenkori Szabályzat állapítja meg. A Szabályzat a domainregisztrációs jogviszony három fő szereplőjére (Nyilvántartó-Regisztrátor-Igénylő), illetőleg a jogviták elintézésében közreműködő személyekre és testületekre (Tanácsadó Testület, Alternatív Vitarendezési Fórum, Választott Bíróság) állapít meg kötelező rendelkezéseket, de a jogában sértett harmadik személy jogérvényesítési lehetőségeinek bizonyos kereteit is megszabja. A magyar domainjog alapvető jogforrását a Szabályzat képezi, ezek a jogorvoslati eljárásokban közreműködő testületek szervezeti-eljárási szabályzataival, a Nyilvántartó és a Regisztrátorok közötti franchise kapcsolatra vonatkozó általános szerződési feltételekkel egészülnek ki. A jogértelmezés, joggyakorlat szempontjából lényeges jogforrásnak számítanak a TT elvi és eseti állásfoglalásai, az eseti választott bíróság döntései is. III.1.2 A Domainregisztrációs Szabályzatban használt fogalmak A Domainregisztrációs Szabályzat I. részében a Szabályzatban használt fogalmakat határozza meg. A meghatározások lényegében a Szabályzatban rendezett fő kérdésekhez kapcsolódva a.) a szabályozás technikai értelemben vett tárgyához (domain és domain név) b.) a névhasználati jogviszony keletkezéséhez, az abban résztvevő szereplőkhöz, c.) az esetleges jogorvoslati lehetőségekhez, az ezek ügyében eljáró fórumokhoz kapcsolódnak.

78

III.1.2.1 A szabályozás technikai értelemben vett tárgya: a domain és a domain név

A domain önálló internet tartomány, az Internet címek egy halmazához neveket rendelő adatbázis. A domain név alfanumerikus karakterekből álló műszaki azonosító, amelyet elsősorban

a

könnyebb

megjegyezhetősége

miatt

az

internetes

kommunikációhoz

nélkülözhetetlen Internet címek helyett használnak. A Szabályzat olyan domain nevekre vonatkozik, amelyek helye az internetes domain rendszerben közvetlenül a .hu felső szintű, vagy valamelyik az alá rendelt második szintű közdomain alatt van (pl. cegnéIV.hu, cegnéIV.co.hu). Az ékezetes (vagy nemzetközi terminológiával IDN) domain nevek a név szerverekben kódolt formában tárolódnak, míg felhasználói szinten általában kódolatlan formában jelennek meg, ezért ha külön nincs jelölve, akkor a Szabályzatban domain név alatt a kódolatlan forma értendő.A felső szintű domain a közvetlenül az internetes domain rendszer gyökerében delegált .hu domaint, a második szintű domaint pedig a közvetlenül a .hu felső szintű domain alatt delegált domain (pl. info.hu) jelenti. A közdomain a .hu felső szintű, továbbá ez alatt szükség szerint megnyitott olyan második szintű Internet domainek, amelyek alá a delegálást a Nyilvántartó végzi. A második szintű közdomainek aktuális listáját a Nyilvántartó web szerverén hozza nyilvánosságra. III.1.2.2 A névhasználati jogviszony keletkezése, szereplői

A delegálás a domain névvel azonosított Internet domain egy szervezetnek vagy természetes személynek egy Regisztrátor által továbbított igénylés alapján történő használatba adását, a regisztrálás a delegáláshoz szükséges adatok a megfelelő adatbázisokba való bejegyzését jelenti. A fenntartás a domain-használó számára nyújtott delegálás-fenntartási szolgáltatás, amelynek keretében a szükséges műszaki és adminisztratív adatok a .hu elsődleges és tartalék névszervereken és adatbázisokban tárolódnak, az Internetről elérhetők, továbbá igény szerint módosításra kerülnek. A regisztrátor a Nyilvántartó által felhatalmazott szolgáltató szervezetek valamelyike, amely a domaint igénylő vagy használó ügyfél szabad választása és megbízása alapján az ügyféllel szerződéses viszonyban állva a domain delegálással, regisztrálással és domainfenntartással kapcsolatos ügyeket intézi. Regisztrátor bármely Magyarországon bejegyzett vagy nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy

79

egyéni vállalkozó lehet, amely a Szabályzatban meghatározott tevékenység folytatására jogosult, rendelkezik a tevékenységhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, valamint közte és Nyilvántartó között franchise szerződés van hatályban. Az igénylőlap a domain-igénylőtől vagy domain-használótól adatokat és nyilatkozatokat bekérő irat, amelyet a domain-igénylőnek vagy domain-használónak aláírásával kell ellátnia. Az Igénylőlap mintapéldánya a Szabályzat melléklete, annak elválaszthatatlan része. A domain igénylője valamely domain delegálására igényt benyújtott szervezet vagy természetes személy. Amennyiben az általa igényelt domain számára delegálásra kerül, úgy az igénylő domain-használóvá válik: ez utóbbi fogalmát a Szabályzat olyan szervezetként vagy természetes személyként határozza meg, akinek számára a domain delegálásra került. Az adminisztratív kapcsolattartó: A domainnel kapcsolatos adminisztrációs ügyekben a domainhasználó képviselője, a technikai kapcsolattartó pedig a domainnel kapcsolatos műszaki ügyekben a domain-használó képviselője. A nyilvántartó a közdomainek kezelője (őrzi, fenntartja, hozzáférhetővé teszi a közdomainek alatt delegált domainekkel kapcsolatos adatokat), a nyilvántartás pedig a Nyilvántartó által számítógépes rendszerben őrzött adatok összessége, amelyek a domaindelegálásokkal kapcsolatosak. A Szabályzat Web szerverként a közdomainek delegálásával és regisztrálásával kapcsolatos, rendszeresen frissített, nyilvános információk Internetes megjelenésének helyét (http://www.domain.hu) határozza meg. A Regisztrátor megszűnése, illetve regisztrátori jogosultsága elvesztése esetén a szerződésekben új Regisztrátor léphet a régi helyébe. Ha erre nem kerül sor, akkor a régi Regisztrátor helyett a Nyilvántartó értesíti a régi Regisztrátor által fenntartott domainek domain-használóit a delegálás-fenntartási szerződés megszűnéséről és a Regisztrátor helyett rögzíti ezt a Nyilvántartásban is. Ezt követően a 6.1.c pont szerint folytatódik az eljárás. III.1.2.3 Jogorvoslati lehetőségek, eljáró fórumok

A domain igényléssel és használattal kapcsolatos jogvitákban az Alternatív Vitarendező Fórum (honlapja: http://infomediator.hu/alternativ-vitarendezo-forum) eljárását lehet igénybe venni. Alternatív Vitarendező Fórum a Regisztrátortól és a Nyilvántartótól független, alternatív vitarendezési szolgáltatást nyújtó fórum, amelyet a Nyilvántartó felkér arra, hogy a

80

domain regisztrációval kapcsolatos kérelmek tárgyában a Domainregisztrációs Szabályzat és a külön anyagi és eljárási szabályok szerint járjon el. A domain delegálását megelőzően keletkező jogvitákban a Tanácsadó Testület jár el, a már delegált domainekre vonatkozó jogvitákban a Regisztrációs Döntnök, a delegált domainek alatt közölt jogsértő tartalom miatt kezdeményezett jogvitákban pedig a Hotline Döntnöki Fórum. Az Alternatív Vitarendező Fórum szolgáltatást a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesülete által erre kijelölt, mind a Nyilvántartótól, mind a Regisztrátoroktól elkülönülő szervezet független szakértő tanácsadóin, illetve döntnökein keresztül nyújtja. Az Alternatív Vitarendező Fórum a rá vonatkozó, és a Nyilvántartó webszerverén, valamint az Alternatív Vitarendező Fórum honlapján közzétett szabályok szerint jár el. A Tanácsadó Testület (TT) független szakértőkből áll, amely az Alternatív Vitarendező Fórum keretében működik, és amely a még nem delegált, feltételesen használatba adott domain delegálásával kapcsolatos kérdésekben foglal állást, iránymutatásaival támogatja a domain nevek delegálásának jogszerűségét. A Regisztrációs Döntnök az Alternatív Vitarendező Fórum keretében működő, független döntnökökből álló, bíróságon kívüli vitarendező szolgáltatás, amely a már delegált domain nevek domain használótól történő visszavonásáról és átruházásáról dönt. Az előtte folyó eljárásban kérelmezőnek minősül az, aki jogának sérelme miatt a Regisztrációs Döntnöktől kéri egy adott domain delegálásának visszavonását vagy részére történő átruházását, kérelmezettnek pedig az a domain-használó, akivel szemben a Regisztrációs Döntnöktől az általa használt domain visszavonását vagy átruházását kérik. A 2012. január 1-től hatályos új szabályzat vezette be a Hotline Döntnöki Fórum (HDF) intézményét, mely az Alternatív Vitarendező Fórum keretében működő, független döntnökökből álló bíróságon kívüli vitarendező szolgáltatás. A Fórum a delegált domainek alatt közölt jogellenes információ, az információval kapcsolatos jogellenes magatartás, vagy a más jogát vagy jogos érdekét sértő információval kapcsolatos bejelentés esetén, a Nyilvántartóval együttműködési megállapodást kötött, Magyarországon erre a célra fenntartott bejelentő szolgálatok (hotline) kérelme alapján a rá vonatkozó külön eljárási szabályzat (elérhetősége: www.domain.hu/domain/adr/avf-hdf-2011-12.pdf) alapján járhat el. III.1.3 A domain igénylésére és regisztrálására vonatkozó szabályok

81

A Szabályzat II. része határozza meg a.) a domain delegálás igénylésére, b.) a delegálási eljárás általános és különös, ezen belül c.) prioritással nem rendelkező és d.) prioritással rendelkező igények valamint e.) a közvetlenül a második szintű közdomain alá történő delegálás feltételeit. III.1.3.1 A domain delegálás igénylése

A domain-igénylőre vonatkozó kritériumok körében a Szabályzat különbséget tesz a szerint, hogy az igénylést közvetlenül a .hu közdomain vagy közvetlenül valamely második szintű közdomain vonatkozásában kívánja-e az érintett benyújtani. Közvetlenül a .hu közdomain alá történő delegálás domain-igénylője csak az Európai Unió állampolgára, a magyarországi letelepedési engedéllyel rendelkező természetes személy vagy az Európai Unió területén jogszabály útján létrehozott, hatóság vagy bíróság által nyilvántartásba vett vagy bejegyzett, illetőleg az erre irányuló kérelmét az illetékes hatóságnál vagy bíróságnál előterjesztő, és működését jogszabály alapján a nyilvántartásba vétele vagy bejegyzése előtt jogszerűen megkezdő szervezet, továbbá a Magyar Szabadalmi Hivatalnál lajstromozott, vagy a Magyarország területére is kiterjedő oltalommal rendelkező védjegy jogosultja, a közvetlenül második szintű közdomain alá történő delegálás domain-igénylője pedig bármely hazai vagy külföldi természetes személy vagy szervezet lehet. A Szabályzat tehát a közvetlenül a .hu közdomain alá történő delegálás esetében az EU területén honossággal bíró, a fenti követelményeknek egyébként megfelelő valamennyi természetes személy és szervezet számára biztosítja az azonos elbánás elvét: ezt azonban sem az EGT az EU-ban nem részes tagállamaira, sem harmadik országokra nem terjeszti ki. Ugyanakkor a közvetlenül második szintű közdomain alá történő delegálást (honosságra, jogállásra tekintet nélkül) minden (egyébként polgári jogi jogalanyisággal rendelkező) személy, szervezet számára megnyitja. III.1.3.2 A delegálási eljárás általános szabályai

A delegálási eljárás általános szabályai körében a Szabályzat meghatározza a.) a domain delegálásának kezdeményezésével, b.) az Igénylőlappal c.) az igény teljesítésével összefüggő szerződési feltételeket. III.1.3.2.1 A domain delegálásának kezdeményezése

82

A Szabályzat a domain delegálásának kezdeményezése körében elsősorban rögzíti, hogy a domain delegálás igénylésére az arra a Nyilvántartóval szerződés alapján jogot szerzett Regisztrátor jogosult, aki a domain igénylő erre vonatkozó megbízása alapján jár el. A delegálás előfeltétele, hogy a domain-igénylő valamelyik, általa kiválasztott Regisztrátorral írásban delegálás-igénylési szerződést kössön. A delegálás-igénylési szerződés feltételei nem lehetnek ellentétesek a Szabályzat rendelkezésével és a szerződés elválaszthatatlan részét kell képezze az Igénylőlap. Egyéb szerződéses feltétel hiányában az Igénylőlap önmagában delegálás-igénylési szerződésnek minősül, a Regisztrátor Általános Szerződési Feltételeiben szereplő feltételekkel, azaz a Regisztrátor ÁSZF-ében foglalt rendelkezések elfogadását ebben az esetben a szabályzat vélelmezi. Eltérés esetén a Szabályzatban foglalt előírásokat kell az adott domain név igénylésével és használatával keletkező jogviszonyokban alkalmazni. A delegálás-igénylési szerződés megkötését vitás esetben a domain-igénylőnek kell bizonyítania. A delegálásigénylési szerződés hiánya a domain azonnali visszavonását eredményezi. Regisztrátor illetve Nyilvántartó a delegálás-igénylési szolgáltatást díjfizetési feltételhez kötheti: e lehetőség a gyakorlatban főszabályként érvényesül. Domain delegálása csak valós, azonnali használati igényre történik: a domainigénylőnek már az igény benyújtásakor gondoskodnia kell a Szabályzat szerinti követelmények teljesüléséről. Ez a kikötés a gyakorlatban az „előfoglalás” lehetőségének egyfajta kizárásaként értelmezhető. A regisztrátor feladata, hogy az igényt az adatokkal a Nyilvántartásban rögzíteni. Az igénylés időpontjának az a számítógépes időpecséttel meghatározott pillanat tekintendő, amikor a Nyilvántartó számítógépes regisztrációs rendszere az igénylést nyilvántartásba vette. A Regisztrátor köteles az általa ugyanazon domain névre elfogadott delegálási igényeket a megbízás átvételének idősorrendjében továbbítani. A domain-igénylő, illetve domain-használó köteles a neki delegált domainnel, a delegációs és regisztrációs eljárással, a domain nevének megválasztásával, jelentéstartalmával vagy használatával kapcsolatos bármilyen jogvitából, kárból, követelésből következő költség alól tehermentesíteni a Nyilvántartót és/vagy a Regisztrátort, és egyébként is mindent elkövetni annak érdekében, hogy a Regisztrátort illetve a Nyilvántartót érdeksérelem ne érje. Sem a Regisztrátor sem a Nyilvántartó nem vonható felelősségre a Szabályzat betartása, az alternatív vitarendezési eljárási döntés, jogerős határozat, vagy az előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított határozat végrehajtása miatt.

83

A domain regisztráció során az ügyintézés általában e-mail (elektronikus levél) vagy telefax útján történik. Az e-mailen vagy telefaxon elküldött értesítéseket az ellenkező bizonyításáig a címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. Az így küldött dokumentumok hitelességéért a küldő fél felelős. A domain ügyintézéssel kapcsolatban a felek közötti kommunikáció során keletkezett e-mailt minősített elektronikus aláírás hiányában is írásba foglalt okiratnak és hitelesnek kell tekinteni, mint amelynek tartalma - az ellenkező bizonyításáig - az eredetIV.el egyező, változtatás nélküli, amelyre bármely fél alappal hivatkozhat. III.1.3.2.2 Az Igénylőlap

Az igénylés érvényességének előfeltétele, hogy a domain-igénylő az Igénylőlapon a valóságnak megfelelően, formailag és tartalmilag helyesen, az összes kötelező adatot megadja, továbbá az adatokat és a nyilatkozatokat az Igénylőlapon aláírásával hitelesítse. Az Igénylőlapot magánszemély domain-igénylő esetén saját kezűleg, vagy közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban meghatalmazott képviselője a meghatalmazás egyidejű csatolásával, szervezet esetén az igazolt képviselőnek saját kezűleg, a képviseleti jogának igazolására szolgáló okiratok egyidejű csatolásával kell aláírnia és eredetiben vagy telefaxon kell a Regisztrátorhoz eljuttatnia. Lényeges tehát, hogy – képviselet esetén – az eljárásra való felhatalmazottságot a szükséges okiratok benyújtásával kell igazolni. Az Igénylőlap legalább olyan fokozott biztonságú, elektronikus aláírással ellátott elektronikus okiratban is elküldhető, amely meggyőzően bizonyítja az aláíró személyazonosságát. A Szabályzat külön nem rendelkezik az elektronikus úton benyújtott igénylés mellékleteinek csatolásáról: álláspontunk szerint (ha a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik, azaz pl. lehetővé teszi e dokumentumok az igényléshez történő későbbi csatolást) ezek esetében a fokozott biztonságú elektronikus aláírás alkalmazása nem követelhető meg. Ugyanakkor az igénylés a szabályzatban foglalt követelményeket csak attól kezdve elégíti ki, mikor minden, a feldolgozásának megkezdéséhez szükséges dokumentum a Regisztrátor rendelkezésére áll. A Regisztrátor az Igénylőlapon köteles az átvételt aláírásával igazolni és azon az átvétel időpontját feltüntetni, vagy olyan nyilvántartást kell vezetnie, amelyből hitelt érdemlően megállapítható az Igénylőlapok átvételének ténye és sorrendje (időpontja). Az igénylésnél vagy Regisztrátor váltásnál benyújtott dokumentumokat papíron, illetve a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott dokumentumokat elektronikus formában archiválva

84

a Regisztrátor a szerződés megszűnése napjától számított egy éven keresztül köteles megőrizni. Regisztrátor váltás esetén az új Regisztrátornak a domain-használó új Igénylőlapot köteles aláírtan leadni, amelyet a Regisztrátornak kell megőriznie.Az Igénylőlap kitöltésére és megőrzésére vonatkozó szabályoktól való eltérés esetén a Nyilvántartóval szemben a Regisztrátor felel. Az Igénylőlapon közölt bármely információt a Nyilvántartó és a Regisztrátorok az Internet regisztrációs szokásoknak megfelelően nyilvánosan kezelnek, és bárki számára hozzáférhetővé tesznek. A domain-igénylő vagy domain-használó tartozik az Igénylőlapon megnevezett más személyek hozzájárulását beszerezni a nyilvános adatkezeléshez. Ez az adatkezelési gyakorlat (mely a liberalizációs rendszer bevezetése óta töretlenül érvényesül) az adatvédelmi biztos 2000. augusztus hó 31-án keltezett álláspontja szerint is jogszerűnek minősült: A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXII. törvény (Avtv) szerint ugyanis személyes adat jogszabályi felhatalmazás hiányában az érintett hozzájárulása alapján kezelhető, s a domain-név regisztrációjával a regisztrációt kérő hozzájárul adatai kezeléséhez, nyilvánosságra hozatalához, a regisztrációt pedig ennek tudatában kéri. III.1.3.2.3 Az igény teljesítésével összefüggő szerződési feltételek

A szerződési jogban alapelvi szinten érvényesülő együttműködési kötelezettség nevesített eseteként a Regisztrátor az igénylés ügyintézésében felmerült problémáról köteles a domain-igénylőt haladéktalanul tájékoztatni és a probléma kezelésében - a Nyilvántartóval kötött szerződés és a Szabályzat rendelkezései szerint - vele egyeztetve eljárni. Ennek megfelelően a Regisztrátor az igénylés ügyintézésében felmerült problémáról (pl. a domain működésére vonatkozó technikai előírásokkal való ütközés stb.) köteles a domainigénylőt haladéktalanul tájékoztatni és a probléma kezelésében - a Nyilvántartóval kötött szerződés és a Szabályzat rendelkezései szerint - vele egyeztetve eljárni. A Nyilvántartó a Regisztrátor által hiánytalanul megküldött és a Szabályzatnak megfelelő igények feldolgozását haladéktalanul megkezdi, és elvégzi annak ellenőrzését, hogy az az igény megfelel-e a Szabályzat a domain technikai működőképességére vonatkozó követelményeknek. Amennyiben a Nyilvántartó azt állapítja meg, hogy a követelmények nem teljesülnek, akkor visszaküldi az igényt a műszaki hiba jelzésével a Regisztrátornak, akinek a nyilvántartásba vételt követően 14 nap áll rendelkezésére a hiba megszüntetésére, és a domain

85

technikai működőképességére vonatkozó követelményeknek való megfeleltetésre. A határidő elmulasztása esetén az igény automatikusan törlődik. A technikai működőképesség követelményeinek ellenőrzését követően a Nyilvántartó az igény jelen Szabályzatban foglalt további követelményeknek való megfelelőségét, valamint az igényléshez szükséges adatok pontos és teljes körű megadását ellenőrzi. A 2011. júniusától hatályos módosítás szerint tehát a névválasztással szembeni kifogfás a-mit a regisztrációs folyamat későbbi fázisában lehet előterjeszteni – többé már nem lehet akadálya az igény elbírálásának, melynek felgyorsítását a „haladéktalan” ügyintézés követelményi szintre emelésével is hangsúlyozza a Szabályzat. Ezt követően, amennyiben az igény megfelel a Szabályzatban foglalt, és az adatokkal kapcsolatos követelményeknek, az igényelt domaint a Nyilvántartó legkésőbb a következő munkanapon a domain igénylő feltételes használatába adja. Amennyiben a Nyilvántartó azt észleli, hogy a megküldött igény hiányos vagy a Domainregisztrációs Szabályzattal ellentétes, azt ugyanezen határidőn belül az ok megjelölésével a Regisztrátornak visszaküldi. A Regisztrátornak 14 nap áll rendelkezésére, hogy a hiányt pótolja, vagy az igényt visszavonja. Ha a Regisztrátor e határidőn belül ezen lépések egyikét sem rögzíti a Nyilvántartásban, akkor az igény automatikusan törlődik. III.1.3.3 A delegálási eljárás

A 2011 júniusától érvényesülő új szabályozási rezsim megszüntette a prioritásos és nem prioritásos igények közötti különbségtételt. A korábbi Szabályzat szerint prioritással azok az igények rendelkeztek, amelyek a delegálást közvetlenül a .hu közdomain alá kérték, és amelyeknél a választott domain név a domain-igénylő szervezet hivatalos hatósági (közigazgatási vagy bírósági) bejegyzését igazoló dokumentumban, illetve jogszabállyal létrehozott szervezet esetén a jogszabályban a szervezet teljes vagy rövidített neveként rögzített megnevezéssel azonos karaktersorozattal, továbbá a domain-igénylő számára vagy a domain igénylésre a domain-igénylőnek meghatalmazást adó számára, mint jogosult számára a lajstromozott védjegy (szöveges védjegy esetén a védjegyeztetett teljes szöveggel, ábrás védjegy esetén az ábrán szereplő teljes szöveg), mint karaktersorozattal (szó, szavak) egyezett meg. E körülmények értelmezése a liberalizáció első évtizedében a Tanácsadó Testület egyik központi feladata volt, igen nagy számú egyedi és több elvi állásfoglalás is foglalkozott a kérdéssel. A korábbi Szabályzat értelmében a nem prioritásos igénylések esetén az igény teljesítése az igény

86

nyilvántartásba vételének időpontja szerinti sorrendben, előzetes nyilvános meghirdetés nélkül történt. Ez lényegében azt jelentette, hogy a közvetlenül második szintű közdomain alá történő delegálás esetén nem létezett prioritásos és nem prioritásos jellegű megkülönböztetés, így a meghirdetésre (14 napos várólista alkalmazására) sem került sor. Az új szabályok szerint ha az igény megfelelő, akkor az ellenőrzést követően azonnal az igénylő feltételes használatába kerül, és azt a Nyilvántartó webszerverén egyidejűleg nyilvánosan kihirdeti a delegálásra váró domainek listájában. A feltételes használat alatt az igénylő a domaint műszakilag használhatja, azonban a domain végleges delegálásra csak abban az esetben kerül, ha a kihirdetés kezdő napjától számított 8 napon belül nem emelnek ellene panaszt. Ha a kihirdetett igény ellen határidőn belül panaszt nyújtanak be, úgy a Tanácsadó Testület eljárása eredményétől függően, annak lefolytatását követően a domain vagy végleges delegálásra kerül, vagy a Nyilvántartó törli a Nyilvántartásból. Ha az igény ellen határidőn belül nem nyújtanak be panaszt, akkor a delegálás bejegyzése megtörténik, és a megfelelő adatbázisokban regisztrálásra kerül a delegált domain neve, a delegált domain műszaki adatai és a domain-használó és a kapcsolattartók adatai. A Nyilvántartó nem köteles semmiféle előszűrést végezni a választott domain név megfelelőségével kapcsolatban. A Nyilvántartó célja, hogy valamennyi, a Regisztrátor által hozzá küldött igényt teljesítse: amennyiben azonban egyes kivételes esetekben az igény teljesítését a Nyilvántartó elutasítja, nem vonható ezért felelősségre. A Nyilvántartó elutasító döntésével szemben azonban az igénylő kérheti a Tanácsadó Testület eljárását. III.1.4 A domain névre vonatkozó követelmények A domain névre vonatkozó követelményeket a Szabályzat II. Fejezete a domain igénylésére és regisztrálására vonatkozó szabályok körében tárgyalja: e helyütt azonban önálló alfejezetként kerülnek feldolgozásra. Ezt mindenekelőtt a témakör kiemelt fontossága s a kapcsolódó joggyakorlat szerteágazó volta indokolja: a domain név választhatósága vonatkozásában a Szabályzat csak a legáltalánosabb követelmények meghatározására vállalkozik, e követelményeket a Tanácsadó Testület állásfoglalásai – elvi jelleggel vagy konkrét ügyekhez kapcsolódva – értelmezték. III.1.4.1 A domain névre vonatkozó formai követelmények

87

A hatályos Szabályzat szerint a domain név legalább 2 és legfeljebb 40 karakterből állhat. Ajánlott a legalább 5, de legfeljebb 10 karaktert tartalmazó domain név választása. A domain névben használható karakterek a latin abc ékezet nélküli kisbetűi (a-z), a magyar ékezetes kisbetűk (á,é,í,ó,ö,ő,ú,ü,ű), a numerikus karakterek (0-9) és a kötőjel (-). A liberalizációs rendszer bevezetésekor a nemzetközi gyakorlattal egyezően a magyar ékezetes kisbetűk használata még – műszaki okokból - nem volt megengedett: időközben azonban olyan új szabványok jelentek meg, melyek (a nem alfanumerikus jelek kivételével, pl. %, !, $) már az ilyen karaktereket is kezelni tudják. Az ékezetes domain nevek használatba adását a 2003. december 11-én elfogadott Domainregisztrációs Szabályzat tette elvi lehetőséggé, a Szabályzat olyan, később hatályba lépő módosítását is elfogadva, mely egyrészt „egyenjogúsította” az ékezetes és ékezet nélküli karaktereket, másrészt az ékezetes domain nevek igénylés tárgyában egyfajta sajátos elsőbbségi rendszerről rendelkezett. E szerint az ékezetes nevek bevezetésekor egy később meghatározandó átmeneti ideig minden igény előtt azok az ékezetes domain nevekre vonatkozó igények élveztek prioritást, amely igények egyébként prioritásra jogosultak, és amelyek esetében az ékezet nélküli formára (karakterről-karakterre) átírt alak olyan domain nevet ad eredményül, amely domain név az adott közdomain alatt már a domain-igénylő használatában van. A Szabályzat rögzítette továbbá, hogy az átmeneti időt követően ezen igények is a prioritásra jogosult igényekkel azonosan kezelendők. Az ékezetes domain nevek regisztrációja 2004 tavaszán vált ténylegesen is lehetővé: alapvetően az érvényes Domainregisztrációs Szabályzatban leírt szabályok szerint történt, a bevezetés átmeneti időszakában azonban a Szabályzatot eltérésekkel kellett alkalmazni. A domain név elején és végén csak betű vagy numerikus karakter állhat. A domain név nem tartalmazhat két egymást közvetlenül követő kötőjelet. A numerikus karakterrel kezdődő domain nevek használatát az RFC1035 internet dokumentum nem ajánlja, ezért regisztrálásuk bár nem tiltott, de nem ajánlott, és az ilyen névvel azonosított domainek működőképességéért vagy a használatukból eredő károkért minden felelősség a domain-használót terheli.

III.1.4.2 A domain névvel kapcsolatos egyéb kritériumok

A Szabályzat hatályos 2.2 pontja a domain névvel kapcsolatos egyéb követelmények alatt a.) a névválasztás szabadságáról és e szabadság alapvető korlátairól, b.) ezzel

88

összefüggésben névválasztás, névhasználat nevesített tilalmi eseteiről, c.) a névválasztás egyéb korlátairól rendelkezik. III.1.4.2.1 A névválasztás szabadsága és alapvető korlátai

A liberalizált rendszer a névválasztás szabadságának jogát alapelvi szinten rögzítette, ugyanakkor kijelölte e szabadság alapvető korlátait is. A hatályos szöveg szerint a domainigénylő a delegálni kért domain nevét a jogszabályok és a Szabályzat keretei között szabadon választja meg, ugyanakkor a lehető legnagyobb gondossággal tartozik eljárni abban a tekintetben, hogy az általa választott domain név, annak igénylése, illetve annak használata más személy vagy szervezet jogait (pl. névkizárólagossághoz fűződő jogát, személyiséghez fűződő jogát, kegyeleti jogát, szerzői jogát stb.) ne sértse. A domain-igénylőtől elvárható, hogy a domain név megválasztása előtt ellenőrizze a cégjegyzéket, illetve a védjegy adatbázist. A névválasztási szabadság korlátozásának elsődleges jogi eszköze maga a Szabályzat. Ahogy arra a Tanácsadó Testület A Delegációs és Regisztrációs Szabályzat szerinti prioritásos igények és a jogszabály alapján gyakorolható kizárólagos elsőbbségi jogok ütközéséről és a megtévesztő domain név igénylés teljesítésének tilalma tárgyában hozott 6/2000. (III.24.) Elvi Állásfoglalása rámutatott, a Szabályzat a névválasztás szabadságának deklarált általános jogosultságát maga is korlátozza, akként, hogy azt a „szabályzat keretei között”

teszi megengedhetővé. A Szabályzat tehát - jogszerűen - tartalmazhat olyan

megkötéseket, melyek a domain regisztrációs és delegációs jogviszonyban - anyagi jogi előírásokra vissza vezethetően - tilalmakként jelennek meg. A Szabályzat ugyanakkor megjelöli a névválasztás egyes speciális akadályait is. Egyben kijelöli a konfliktus feloldásának módját is: az Igénylőnek ilyen esetben másik nevet kell választania. A Szabályzat az Igénylés benyújtásakor követelményként támasztja Igénylő részéről annak kijelentését, hogy a domain név megválasztása területén a lehető legnagyobb gondossággal járt el, és annak szavatolását, hogy az általa választott domain név, illetve annak használata más személy vagy szervezet jogait (például: névkizárólagossághoz fűződő jogát, személyiséghez fűződő jogát, kegyeleti jogát, szerzői jogát stb.) nem sérti. Ez az Igénylő részéről egyértelmű kötelezettség vállalást jelent, annak a követelménynek tudomásul vételét, hogy a leendő névhasználat jogszerűségével kapcsolatosan a lehető legnagyobb gondosságot tanúsítja - s egyben annak tudomásul vételét, hogy (ha a névválasztás mégis valamely

89

személy vagy szervezet jogait sérti), a névről önként le kell mondania, s más nevet kell választania.

III.1.4.2.2 A névválasztás, névhasználat nevesített tilalmi esetei

A hatályos Szabályzat a liberalizált rendszerben alkalmazott, korábbi általános szerződési feltételekkel egyezően rögzíti, hogy nem választható és használható olyan domain név, amely jelentéstartalmára nézve és/vagy használatára nézve gyaníthatóan jogellenes, megbotránkozást, félelmet keltő, vagy megtévesztő. Azt, hogy e kikötéseket a gyakorlatban miképpen kell értelmezni, a TT elvi állásfoglalásai határozták meg. III.1.4.2.2.1 Általános megközelítés

A Tanácsadó Testület A Delegációs és Regisztrációs Szabályzat szerinti prioritásos igények és a jogszabály alapján gyakorolható kizárólagos elsőbbségi jogok ütközéséről és a megtévesztő domain név igénylés teljesítésének tilalma tárgyában hozott 6/2000. (III.24.) Elvi Állásfoglalásában ezen tilalmi magatartásokat általában értelmezve úgy vélte: annak eldöntése tárgyában, hogy valamely választott név megbotránkoztató vagy félelmet keltő-e, nem lehet abszolút kategóriákat meghatározni, zsinórmértéket szabni. A TT álláspontja szerint az igénylés teljesítését meg kell tagadni, ha olyan szó, szóösszetétel domainkénti használatát kérik, mely alkalmas arra, hogy a polgárok, a közösségek, a társadalom egyes csoportjai számára sértő, visszatetszést keltő fogalmat jelenítsen meg. A TT hasonlóképp közelítette meg a „félelemkeltés” fogalmát is: ez alatt olyan szavakat ért, melyek akár az egyes egyénben, akár a társadalom közösségeiben (különösen vallási, faji hovatartozásukkal, világnézeti meggyőződésükkel kapcsolatos módon) félelem (különösen a személy- és vagyonbiztonság miatti aggodalom) kiváltására adnak lehetőséget. A magyar jog a megtévesztés fogalmát tág körben használja. A Ptk. 210. § általános jelleggel tartalmazza a szerződés kapcsolatokban a tévedés, megtévesztés fogalmát. A Polgári Törvénykönyv értelmezésében megtévesztés alatt olyan szándékos magatartást értünk, melynek célja más tévedésbe ejtése.

90

A domain delegációs és regisztrációs jogviszonyban a megtévesztésnek legtöbbször nem ezzel a formájával találkozunk, bár természetesen ennek lehetősége sem kizárt. A megtévesztés e körben a választott névvel, annak jelentéstartalmával, s a domain nevet igénylő személlyel, szervezettel hozható összefüggésbe, azaz az Internet használóiban azt a látszatot keltheti, hogy a domain név és annak mögöttes jelentéstartalma (a szóval azonosított vagy azonosítható szolgáltatás, áru, személy, személyösszesség, gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet, intézményt stb.) egymással közvetlen összefüggésbe hozható, a domain név alatt azt a szolgáltatást, árut, személyt, személyösszességet, gazdálkodó szervezetet, társadalmi szervezetet, intézményt, illetve a nevével, tevékenységével kapcsolatos információt találhatnak. Egyes, közismert szavak oly annyira összefonódtak a szó mögöttes jelentéstartalmával, hogy köznapi értelemben vett használatuk mellett a napi gazdaságitársadalmi életben szinte kizárólagosan egy adott áruhoz, szolgáltatáshoz, céghez stb. kötötté váltak (pl. Patyolat, ATI). Más, idegen szavak vagy képzett szavak (airfrance, chio, coke, persil, otp, hypo-bank stb.) a szó mögötti áru, szolgáltatás stb. magyarországi megjelenésével váltak közismertté. Ezek az áruk, szolgáltatások legtöbbször védjegyoltalom alatt is állnak, annak felismerése azonban, hogy a domainkénti névhasználat valamely védjegyjogosult kizárólagos jogait sértené-e, a Regisztrátortól minden esetben el nem várható. Az azonban igen, hogy a közismert szavak esetében felismerje, ha a domain névként választott szó valamely gazdaságipiaci tevékenységhez kötődik. Az Igénylő a domain név regisztrálásával és delegációjával maga is piaci szereplővé válhat, piaci tevékenységet folytathat, függetlenül attól, hogy természetes vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. A Tanácsadó Testület tapasztalatai azt mutatják, hogy a domain nevek igénylései, az igénylésekkel kapcsolatosan a Testület elé került jogértelmezési problémák az esetek túlnyomó többségében a gazdasági-piaci tevékenységhez kötődnek. A Testület gazdaságipiaci tevékenységként értékeli a domain-kereskedelmet is, melynek célja, hogy a már megszerzett domain névhasználati jog átengedésével haszonra, anyagi előnyre tegyen szert. A Testület ennek létjogosultságát elismeri, ám magát a tevékenységet csak a jogszerűség keretei között (azaz mások jogainak sérelme nélkül) tartja elfogadhatónak. III.1.4.2.2.2 Jogellenesség

A jogellenesség fennállásának vizsgálata az egyes konkrét igénylések kapcsán a lehető legszélesebb

körben

merülhet

fel,

az

esetleges

sérelem-lehetőségek

lényegében

91

felkatalogizálhatatlanok. Egyes, a gyakorlatban leginkább előforduló esetcsoportokat azonban a TT elvi állásfoglalásaiban külön is értelmezett: ezek esetében a jogellenesség tipikusan valamely (jogszabály alapján keletkező) kizárólagos jog megsértéséhez kapcsolódott (magánszemély, előadóművész névkizárólagossága, cégnév és kereskedelmi név használatára vonatkozó kizárólagosság, merchandising-jogok). A TT a konkrét ügyekkel összefüggő felülvizsgálat lehetőségét kiterjesztően értelmezi: 10/2001. (III. 2.) sz. állásfoglalása általános igénnyel rögzítette, a prioritással kapcsolatos problémák, a megtévesztés vagy jogellenesség gyanúja miatt a Tanácsadó Testület elé kerül, akkor a Tanácsadó Testület már, az eljárási szempontból azonos időszakban benyújtott, az azonos domain névre irányuló összes igényt köteles elbírálni, és az összes körülményt, jogilag releváns tényt is köteles figyelembe venni döntése meghozatala során. A Tanácsadó Testület pl. A delegálás visszautasíthatósága a mű sajátos címéhez, illetve a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak elnevezéséhez fűződő kizárólagos szerzői jogok megsértése esetén tárgyában hozott 5/2000. (III. 24.) Elvi Állásfoglalásában megállapította, hogy olyan név delegálása nem történhet meg, mely harmadik személyek szerzői jogait sérti. Ugyanakkor minden esetben gondosan vizsgálni kell, hogy a szerzői jogra alapozott igény valóságos és jogszerű-e. A mű felhasználásának minden formája a szerző kizárólagos engedélyéhez kötött, a mű címe esetén azonban csak abban az esetben van ez így, ha a mű címe maga is megfelel a törvényben határozottan megjelölt sajátosságnak, az eredetiségnek. Jogszabályt sérthet azonban az olyan névválasztás vagy névhasználat is, mely a jog alapelvi szintű követelményeibe (jóhiszemű és tisztességes eljárás, a piaci verseny tisztaságához fűződő érdek stb.) ütközik. Ez utóbbi körben, az üzleti élet kapcsolataiban gyakran a megtévesztés esetei is megállapíthatók. A Tanácsadó Testület A domain névre vonatkozó igénylés az üzleti tisztesség jogszabályi követelményére hivatkozással és a kereskedelmi nevek védelme érdekében történő megtagadásával kapcsolatban tárgyában hozott 4/2000. (III.10.) Elvi Állásfoglalása pl. rögzítette, hogy azon kereskedelmi nevek vonatkozásában, amelyek nem alapoznak meg prioritásos igényt, megállapítható, üzleti tisztesség követelménye megkívánja a vállalkozásoktól, hogy tartózkodjanak azon kereskedelmi nevek szándékos és tudatos használatától, amelyek versenytársaikat illetik. Az ezzel ellentétes magatartás jogszabályt, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló, 1996. évi LV. tv 2. §-át sértheti. A Tanácsadó Testület A Delegációs és Regisztrációs Szabályzat szerinti prioritásos igények és a jogszabály alapján gyakorolható kizárólagos elsőbbségi jogok ütközéséről és a megtévesztő domain név igénylés teljesítésének tilalma tárgyában hozott 6/2000. (III.24.) Elvi 92

Állásfoglalása szerint a Tpvt. 2. § ugyanis általános szabályként mondja ki, hogy tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően folytatni. Ez az általános igényű, a gazdasági tevékenység tisztességtelen folytatására vonatkozó tilalom a domain nevek választása, használata során sem csorbulhat. A generálklauzulára minden esetben hivatkozni lehet, ha a névválasztás, névhasználat az üzleti tisztesség alapvető követelményébe ütközik, megtévesztő. A hivatkozott jogszabályhely ugyanis nem csak a tényleges jogsérelem bekövetkezése esetén érvényesülhet, de akkor is, ha a tanúsított piaci magatartás veszélyeztető jellegű, azaz a jogsérelemre csak lehetőséget teremt. III.1.4.2.2.3 Megbotránkoztatás, félelemkeltés

A

megbotránkoztató,

félelmet

keltő

domain

nevek

választásának

tilalmával

összefüggésben a gyakorlat elsősorban az első csoportba tartozó ügyekben igényelte a jogértelmezést. Erre legátfogóbban A Tanácsadó Testület Egyes vulgárisnak, durvának, trágárnak minősülő szavak domain névként való használatba adhatóságának megítélése tárgyában hozott 1/2004. (X. 18.) Elvi Állásfoglalása vállalkozott. Az állásfoglalás szerint az, hogy egy adott időszakban milyen kifejezések használata minősülhet megbotránkoztatónak, a - folyamatosan változó és jogilag nehezen megragadható - társadalmi közmegegyezés kérdése, a kifejezés megbotránkoztatást keltő voltát mindig az adott név használatának összefüggésében lehet csak megítélni, erre nézve általános zsinórmérték meghúzására lehetőség nincs. A TT

erre tekintettel - korábbi állásfoglalásaira is támaszkodva, valamint az EU

tagállamainak domainregisztrációs gyakorlatát is figyelembe véve - néhány alapvető elv lefektetésével tudta és kívánta az egyedi ügyekben való regisztrátori állásfoglalást megkönnyíteni. Álláspontja szerint a faji, vallási, felekezeti hovatartozásra gúnyos vagy felháborító módon utaló kifejezések megbotránkoztatásra alkalmasnak minősülnek, így az ilyen nevek regisztrációja a Domainregisztrációs Szabályzat szerinti tilalomba ütközik. A nemiségre, szexualitásra utaló szavak önmagukban megbotránkoztatónak vagy vulgárisnak nem minősülnek, a kontextustól (összetett szó esetében a szóösszetétel révén képzett szó jelentéstartalmától) függ, hogy alkalmasak-e megbotránkoztatásra. A prostítúcióra, annak egyes megjelenési formáira közvetlenül vonatkozó kifejezések pedig önmagukban megbotránkoztatónak nem minősülnek. Amennyiben azonban már a

93

regisztráció szakaszában vélelmezhető, hogy a domain név használata a szexuális szolgáltatásokra, áruk forgalmazására, az azokkal kapcsolatos reklámtevékenységre vonatkozó jogszabályi korlátozás vagy tiltás hatálya alá esik, illetőleg más, jogszabály által tiltott tevékenységet segítene elő, a regisztrációs kérelem nem teljesíthető. A hétköznapi, beszélt köznyelvben a trágár kifejezések, illetve azok variációinak használata egyre szélesebb körben terjedt el: ebben az esetben az adott kifejezés konkrét jelentéstartalmát és elterjedtségét egyedileg kell megítélni, figyelembe véve, hogy valamely trágár, obszcén stb. kifejezés vulgárissá (közönségessé) éppen széles körű elterjedtsége, a társadalmi közmegegyezés általi elfogadása, a beszélt - s egyre gyakran a sajtó- és irodalmi nyelvbe való - befogadása révén válik. III.1.4.2.2.4 A védjegyoltalomba ütközés, mint a jogellenesség sajátos esete

A jogellenesség értelmezésére azonban a TT gyakorlatában legtöbbször védjegyoltalom tárgyát képező elnevezések domain névkénti igénylése kapcsán került sor. A védjegyoltalom alatt álló egyes elnevezések domain névkénti iényelhetőségével kapcsolatos értelmezési gyakorlat alapjait a TT 7/2000. (III. 31.) sz. Elvi Állásfoglalás a vetette meg. Az állásfoglalás tekintettel volt arra, hogy a .hu felső szintű domain alatti névtérben való jelenlét, ill. az ennek eszközéül szolgáló valamely domain igénylése bizonyos esetekben gazdasági tevékenység körében végzett cselekmény, más esetekben a védjegyjog szempontjából nem releváns, gazdasági tevékenységet nem megvalósító cselekmény. A használat során e kérdés megítélése különösebb nehézséget nem okoz, kérdésként merül azonban fel, önmagában a domain igénylése megvalósíthat-e védjegybitorlást, s ha igen, mely feltételek mellett. A TT több külföldi jogesetre is hivatkozott, amelyekben a bíróság a védjegyoltalomból eredő jogok megsértésének (illetve tisztességtelen versenynek) minősítette pusztán azt is, ha más védjegyét domainnévként regisztráltatták, feltéve, hogy a körülményekből kitűnt az ilyen domain értékesítésének vagy másféle „hasznosításának”

szándéka (pl. Panavision

International L. P. III. Toeppen 141 F3d 1316, 46 USPQ2d 1511, CA 9 1998; British Telecommunications plc III. One In A Million, CH 1997 M. 5403), s arra a következtetésre jutott, hogy önmagában valamely domain igénylése is megvalósíthat védjegybitorlást, ha az ilyen igénylés a körülmények alapján nyilvánvalóan párosul a domain gazdasági tevékenység körében való használatára irányuló szándékkal. A Regisztrátornak a delegálást akkor is meg

94

kell tagadnia, az igénylőnek pedig másik nevet kell választania,, ha a védjegy jogosultja nem nyújt be a meghirdetett domainnel azonos domain delegálására vonatkozó igényt. A TT gyakorlata ezt a megközelítést a későbbi ügyek vonatkozásában is következetesen alkalmazta (pl. A Tanácsadó Testület A microcom.hu domain név regisztrációjával kapcsolatosan bejelentett panasz tárgyában hozott 15/2004. (IX. 27.) sz. Állásfoglalása „a Regisztrátor köteles a prioritással nem rendelkező igénylő számára a Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegyből a szabályzatnak megfelelően képezhető domain név delegálását megtagadni amennyiben az sérti az MSZH által lajstromozott valamely védjegy jogosultjának a jogait, ha a domain igényléséhez a körülmények alapján nyilvánvalóan társul a domain gazdasági tevékenység körében való használatára irányuló szándék”). Ugyanakkor azonban számos egyedi eset kapcsán tovább is fejlesztette. A Tanácsadó Testület A papajohns.hu domain név regisztrációjával kapcsolatosan bejelentett panasz tárgyában hozott 71/2001. (V. 8.) Állásfoglalása például leszögezte, hogy ha a domaint gazdasági tevékenység keretein kívül ill. a belföldön nem jóhírnevet élvező védjegy esetén az árujegyzékben nem szereplő árukkal kapcsolatos gazdasági tevékenység körében használják, akkor a domain használata nem feltétlenül ütközik a védjegyjog szabályaiba. A Regisztrátortól azonban elvárható, hogy általa felismerten lajstromozott védjegy igénylésekor meggyőződjék a használat ezen kereteiről. Az adott esetben azonban a védjegy oltalmi köre és az igénylő gazdasági társaság tevékenységi köre hasonlónak minősült Mivel az igényelt domain delegálása az igénylő részére gyaníthatóan jogellenes helyzetet eredményezne, a TT – használati joggal egyébként nem rendelkező kérelmező igényének elutasítása mellett döntött.) Ezekben az ügyekben a TT minden esetben vizsgálta, hogy a lajstromozott védjegy jogosultjától az igénylő nem kapott-e az illető védjegy a .hu alatt történő regisztrációjára illetőleg az ilyen tevékenységet is magában foglaló hasznosításra felhatalmazást (lsd. pl. A Tanácsadó Testület A dilbert.hu domainnév regisztrációjával kapcsolatos igény /479/2000. sz. ügy/ tárgyában hozott 77/2001. /V. 15./ Állásfoglalása). A TT a védjegyjog sérelmét, az igénylés megtagadásának indokoltságát számos olyan esetben is megállapíthatónak tartotta, mikor az érintett védjegy valamely sajátosságából (közismert és belföldön jó hírnévnek örvendő védjegyek) adódóan kifejezésből képzett domain név a védjegyjogosulttól eltérő személy általi használata álláspontja szerint mindenképpen megtévesztőnek minősült volna. Ugyanakkor nem találta jogsértőnek az olyan igényléseket, ahol az igényelt domain név és az érintett védjegyben szerelő kifejezés, betűsor pontosan nem egyezett.

95

A Tanácsadó Testület Az unikum.hu domain név regisztrációjával kapcsolatosan bejelentett panasz (668/2005. sz. ügy) tárgyában hozott 03/2005. (II. 02.) sz. Állásfoglalása megállapította, hogy az „Unicum” jóhírnevű belföldi védjegyhez összetéveszthetőségig hasonló bármilyen megjelölés gazdasági tevékenység körében történő jogosulatlan használatával, eltérő áruk illetve szolgáltatások esetében is megvalósulhat a védjegybitorlás. Kétségtelen, hogy ilyen az azonos hangalakú „unikum” megnevezés is. Mindazonáltal a védjegyjogosult a Vt. 15. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem tilthat el mást attól, hogy szolgáltatásának jellemzőire vonatkozó jelzést használjon. Az unikum szót az „Unicum” védjegy ellenére szabadon lehet használni egyedi, különleges dolgok jelzésére, mivel az a magyar nyelvben meghonosodott, általánosan használt kifejezés. A magánszemély igénylő nyilatkozott arról, hogy a domaint nem kívánja gazdasági tevékenység körében használni. Mivel a védjegybitorlás egyik feltétele a gazdasági tevékenység a Tanácsadó Testület nem talált olyan elemet, amely gyaníthatóan jogellenességre, illetve védjegybitorlásra utalna. A Tanácsadó Testület azonban e döntésében is felhívta a regisztrátort, hogy tájékoztassa igénylőt arról, hogy az igényelt domain gazdasági tevékenység körében való használata, beleértve a domain eladásra való felkínálását, védjegybitorlást valósíthat meg, és így a delegálás visszavonásával járhat. A TT

A danon.hu domain név regisztrációjával kapcsolatosan bejelentett

panasztárgyában hozott 1/2006. (II. 09.) sz. Állásfoglalása az – egyedi igénylés tárgyát képező - Danon és Danone védjegy jogosultjának vitájában pedig megállapította: bár kétségtelen, hogy a védjegyjogosult a Vt. 15. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében – a védjegy esetleges jóhírnevétől függetlenül – nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében saját nevét használja. A „danon” megnevezés bizonyítottan tulajdonnév, a gyártó megnevezése, így a márkanév használata nem ütközik a védjegyjogba. Josef Danon a nevét szabadon használhatja, ugyanez vonatkozik a „DANON” márkanevű termékek feljogosított magyarországi forgalmazójára. III.1.4.2.3 A névválasztás abszolút tilalmi esetei

A szabályzat a névválasztás „abszolút korlátait” is felállítja. Nem választható olyan domain név, amely az adott közdomain alatt már regisztrálva van, vagy a web szerveren közzétett védett nevek vagy zárolt nevek körébe tartozik. Az első tilalom lényegében műszaki okokra vezethető vissza: a világhálón a domain név egyedi, címzett elérhetőséget tesz lehetővé, azaz ha valaki részére használatba adásra került,

96

úgy – a használat időtartama alatt – ehhez az egyedi elérhetőséghez kapcsolódik. A védett név olyan speciális, nemcsak közvetlenül a .hu alatt védelmet élvező név, amely domain névként az első és második szintű közdomainek alatt szabadon nem regisztrálható. E nevek egy részét egyáltalán nem lehet regisztrálni, más részük speciális célokra és csak különösen indokolt esetben vehetők használatba: ilyen eset, amikor második szintű közdomainek lettek belőlük (pl. co.hu, org.hu). Amennyiben a delegálás a védettség bevezetése előtt történt, a nevet visszamenőlegesen nem lehet visszavonni. Egy név zárolására – még a liberalizáció bevezetése előtti időszakban – annak kizárólagosságot sugalló jellege alapján került sor. Bár kétségtelenül a legnagyobb piaci értéket képviselő nevek tartoznak ide, feloldásukra csak különös jogi gondossággal, esetleg speciális szabályok bevezetésével kerülhetne sor. A védett nevek listája a http://www.domain.hu/domain/specnéIV.html oldalon, a zárolt nevek listája a http://www.domain.hu/domain/zarolt.html oldalon tekinthető meg. Közvetlenül a .hu közdomain alá történő delegálás esetén kizárólag a helyi önkormányzat lehet domain-igénylője az önkormányzattal rendelkező település nevével azonosított domainnek, illetve csak az adott ország hivatalos képviselete lehet domainigénylője országnevekkel (magyarul, angolul és saját nyelven) azonosított domaineknek. Közvetlenül második szintű közdomain alá történő delegálásra ez a megkötés nem vonatkozik. E körben a TT-nek elsősorban a településnevekkel illetőleg egyes földrajzi nevek településnévkénti értelmezhetőségével kapcsolatos igénylések teljesítése tárgyában kellett állást foglalnia. A Tanácsadó Testület A buda-pest.hu és ferencvaros.hu domain nevek regisztrációjával kapcsolatos állásfoglalás kérések tárgyában hozott 65/2000. (XI. 29.) Állásfoglalása például a nem önkormányzatnak minősülő igénylő igénylését nem tartotta teljesíthetőnek. Mint az állásfoglalás indokolása rámutatott, a Magyar Köztársaság Alkotmányának 42. §-a értelmében a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXIII. tv 1. § (1) bekezdése - az Alkotmánnyal összhangban - mondta ki, hogy a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan jár el. A „települési önkormányzat” fogalmát a tv 6. §-a a község, város, főváros és kerületei önkormányzatai gyűjtőfogalmaként nevesíti. A „település” fogalmát - a Tanácsadó Testület álláspontja szerint - a Szabályzat, valamint a magyar jog együttes értelmezésével nem a szó köznapi jelentése szerint kell megragadni, hanem azt kell 97

vizsgálni, hogy valamely településen élő választópolgárok - alkotmányos alapjogukkal élve az adott településen létrehoztak-e önkormányzatot. A Tanácsadó Testület hasonló álláspontot alakított ki Az újbuda.hu domain regisztrációjával kapcsolatosan bejelentett panasz tárgyában hozott 14/2004. (IX. 27.) sz. Állásfoglalásában is, hozzátéve, hogy a Szabályzat ezen rendelkezése nem csak a vonatkozó önkormányzati rendeletben rögzített hivatalos elnevezések, hanem a település „nevével azonosított” elnevezések vonatkozásában is meghatározza a lehetséges igénylők körét, kizárólagosságot engedve a települési önkormányzatnak. Az adott esetben az „Újbuda” elnevezés ilyennek minősült. Közvetlenül a második szintű tm.hu közdomain alatti delegálási igényhez csak olyan domain név választható, amely az igénylő védjegye. III.1.4.3 Felelősség a domain név választásáért

A Szabályzat szerint kizárólag a domain-igénylő, illetve domain-használó felelős a domain név megválasztásáért, jelentéstartalmáért, használatáért és ezek következményeiért, a domain név választás és használat jogszerűségéért valamint a domain név választással vagy használattal harmadik személynek okozott kárért. A domain-igénylő, illetve domain-használó köteles a domain név megválasztásakor megfelelő gondosságot tanúsítani, és a választását annak jogszerűsége szempontjából - az igénylést megelőzően ellenőrizni, a választott domain névről pedig önként lemondani, ha a gondos eljárás ellenére is a már delegált domain név használatával más jogát sérti. Köteles továbbá a Nyilvántartó és/vagy a Regisztrátor helyébe lépni, ha a választott domain névvel kapcsolatban más személy a Nyilvántartóval vagy a Regisztrátorral szemben igényt kíván érvényesíteni, illetve, ha ennek akadálya van, minden segítséget megadni részükre a követeléssel szembeni védekezésükhöz. Köteles az igénylő és a felhasználó arra is, hogy a Nyilvántartót és/vagy a Regisztrátort a neki delegált domainnel, a delegációs és regisztrációs eljárással, a domain nevének megválasztásával, jelentéstartalmával vagy használatával kapcsolatos bármilyen jogvitából, kárból, követelésből következő költség alól tehermentesítse és egyébként is mindent elkövessen annak érdekében, hogy a Regisztrátort illetve a Nyilvántartót érdeksérelem ne érje. Sem a Regisztrátor, sem a Nyilvántartó az ebbéli minőségében eljárva, a Domainregisztrációs Szabályzatban és a domain-igénylővel, illetve domain-használóval kötött szerződésben foglalt rendelkezések betartása esetén nem felel a domain név választással vagy

98

használattal harmadik személynek okozott kárért. Nem felelnek továbbá azért, hogy a domain név választásának és használatának jogszerűségét vagy a Domainregisztrációs Szabályzatnak történő megfelelését az igényléskor, illetve a használat során ellenőrzi. A Szabályzat azt is rögzíti, hogy sem a Regisztrátortól, sem a Nyilvántartótól nem várható el, hogy eldöntse, hogy a domain név választása vagy használata jogszerű-e. A Regisztrátor vagy a Nyilvántartó azonban nem felel, ha a nyilvánvalóan felismerhető, egyértelműen jogsértő domain név választás esetén a delegálás teljesítését visszautasítja, vagy a már delegált domain név delegálását felfüggeszti vagy visszavonja. A Nyilvántartó a domain név választásával vagy használatával kapcsolatos jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági határozatokat perben állása nélkül is végrehajtja. Sem a Regisztrátor, sem a Nyilvántartó nem vonható felelősségre a vitát lezáró döntés (az Alternatív Vitarendező Fórum állásfoglalása, iránymutatása vagy döntése), jogerős határozat vagy az előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított határozat végrehajtása miatt. A rendelkezések célja, hogy a Regisztrátor és a Nyilvántartó polgári jogi felelősségét a névválasztással, névhasználattal kapcsolatos kizárja, illetőleg amennyiben részükről valamely konkrét igénylés, névhasználat összefüggésében kár merülne fel, e jogkövetkezmények vonatkozásában a reparációt biztosítsa. A Regisztrátort és a Nyilvántartót monitorozási kötelezettség nem terheli, azaz nem kötelesek arra, hogy bármely névválasztás vagy névhasználat jogszerűségéről megbizonyosodjanak. A TT korábbi állásfoglalásai, s a Szabályzat hatályos szövege is kivételt tesznek abban az esetben, mikor az igénylés benyújtásának szakában vagy a névhasználat során valamely jogsérelem-lehetőség vagy tényleges jogsérelem nyilvánvalóan és egyértelműen felismerhető: ebben az esetben a delegálást vissza kell utasítani, a delegált domain nevet pedig fel kell függeszteni vagy vissza kell vonni. A Szabályzat ebben az esetben a jogszerűen eljáró Nyilvántartó, Regisztrátor felelősségének kizárásáról is rendelkezik. Mindez az igénylő, névhasználó felé a fokozott gondosság, a jogszerűen történő eljárás magas szintű követelményét fogalmazza meg. III.1.5 A domain delegálás fenntartása A Szabályzat szerint a delegálás fenntartásának előfeltétele, hogy a domain-használó valamelyik

Regisztrátorral

megkötött

érvényes

delegálás-fenntartási

szerződéssel

rendelkezzen, továbbá a szerződés fennállását a Regisztrátor rögzítse a Nyilvántartásban, továbbá a domain-használó teljesítse a mindenkori Szabályzat feltételeit. 99

A szerződés feltételei nem lehetnek ellentétesek a Szabályzattal és a szerződés elválaszthatatlan részét kell képezze az Igénylőlap. Egyéb szerződéses feltétel hiányában az Igénylőlap önmagában delegálás-fenntartási szerződésnek minősül, a Regisztrátor Általános Szerződési Feltételeiben szereplő feltételekkel. Regisztrátor illetve Nyilvántartó a delegálásfenntartás szolgáltatást díjfizetési feltételhez kötheti: e lehetőség a gyakorlatban főszabályként érvényesül. A domain-használónak a delegálás ideje alatt folyamatosan eleget kell tennie a mindenkori aktuális Szabályzat feltételeinek is. A rendelkezések célja, hogy a valós és jogszerű domain-használat követelményét további jogi eszközökkel biztosítsák. A már delegálásra került domain nevek esetében a jogosultnak (aki részére a delegálás megtörtént) bármely (tehát a név regisztrációjában közreműködő szolgáltatótól akár eltérő) Regisztrátorral a fenntartásra külön polgári jogi szerződést kell kötnie: e szerződésnek a Szabályzat, illetőleg az Igénylőlap releváns részei is részét képezik, azokkal ellentétes kikötést pedig nem tartalmazhat. Amennyiben tehát a névhasználó a mindenkor hatályos szerződés feltételrendszerét megszegi, úgy – a jogsértő magatartástól függően – egyrészt számolnia kell a fenntartási szerződés szerinti jogkövetkezmények, másrészt a regisztrációs szerződés szerinti jogkövetkezmények beálltával: ez akár a domain név használati jogának visszavonását is jelentheti. Delegálás-igénylési és delegálás-fenntartási szerződés összevontan is köthet. Bármelyik szerződés érvénytelen az aláírt Igénylőlap nélkül, illetve semmis minden olyan feltétel, amely ellentétes a Szabályzattal. A domain-igénylő illetve domain-használó köteles a domain fenntartás ideje alatt a regisztrációs szerződés(eke)t megőrizni. Regisztrátort nem terheli szerződéskötési kötelezettség, így nem felel, ha valamely domain delegálására vagy fenntartására nem kíván szerződést kötni. III.1.6 A domain delegálás megszűnése Valamely, már delegálásra került domain név használati jogának megszűnésére a Szabályzat szerint a.) a delegálás felmondása, b.) felfüggesztése, c.) törlése és visszavonása, d.) átruházása alapján kerülhet sor. III.1.6.1 A delegálás felmondása

100

Ha a Regisztrátor a delegálás-fenntartási szerződés felmondását határozza el, akkor erről a domain-használót értesítenie kell és a felmondás tényét rögzítenie kell a Nyilvántartásban. A Regisztrátor a felmondással párhuzamosan beszüntetheti a delegálás műszaki szolgáltatását is, különösen, ha a domain használó a Regisztrátorának a regisztrációs vagy fenntartási díjat felhívás ellenére nevet

az

a megjelölt ésszerű határidőn belül sem fizeti meg, vagy ha a domain ISZT

által

támogatott

Hálózathasználati

Irányelvekben

(http://www.iszt.hu/iszt/aup.html) foglaltakkal ellentétes módon, különösen annak 4. pontjába ütközve spam küldésére, illetve a domain név alatt spamben hirdetett áru vagy szolgáltatás felkínálására használják. A domain-használónak ilyen esetben új regisztrációs szerződést kell kötnie egy általa választott Regisztrátorral olyan határidővel, hogy az új szerződés megkötését a Regisztrátor a korábbi szerződés felmondásának Nyilvántartásban rögzített időpontjától számított 45 napon belül a Nyilvántartásban rögzíteni tudja. A Szabályzat a Regisztrátor részéről felmondás okait taxatív módon nem sorolja fel: arra a polgári jog általános szabályai, illetőleg a fenntartási szerződés alapján kerülhet sor. Új rendelkezésként került a Szabályzatba beemelésre, hogy felmondási oknak minősülhet a hálózati etikett, a Hálózathasználati Irányelvek követelményeinek jelentősebb súlyú megsértése: ennek két esetét a Szabályzat nevesíti is. Nyilvánvalóan ilyen eset az is, mikor az érintett Regisztrátor felhagy e tevékenységével: ebben az esetben (ha szerződésszerűen kíván eljárni) érvényes szerződéseit kellő időben fel kell mondania, azaz biztosítania kell, hogy a vele fenntartásra (is) szerződött domainhasználók használati joguk folytonosságának fenntartásáról gondoskodni tudjanak. Bár a Szabályzat ezt explicit módon mint a használó kötelezettségét nevesíti, a domain használójának az új regisztrációs szerződés megkötése csak lehetőség, azzal, hogy amennyiben az új szerződést nem köti meg, úgy domain név a fenntartása részére a továbbiakban nem biztosítható. III.1.6.2 A delegálás felfüggesztése

Felfüggesztéskor a domain delegálás műszaki szolgáltatása szünetel, de a domainhasználó személye változatlan marad. Lényegében olyan intézkedést jelent tehát, mely – időlegesen – a domain műszaki értelemben vett hozzáférhetetlenné tételét (a szolgáltatói oldalról a szerződés teljesítésének felfüggesztését) eredményezi. Az intézkedés a domain

101

használójára nézve komoly hátrányokkal járhat – ezért a Szabályzat nagyon pontosan meghatározza, vagylagos feltételekhez köti alkalmazásának lehetőségét. A domain delegálás felfüggesztésére kötelezően kerül sor, ha a bíróság végrehajtandó határozata, jogerős ítélete ezt írja elő, az ügyészség alapos gyanút közöl arra vonatkozóan, hogy a domain név választása bűncselekményt valósított meg vagy az Alternatív Vitarendező Fórum döntése ezt előírja, és az eljárási szabályzatban biztosított határidőn belül a domain használó nem igazolja a bírói út igénybe vételét. Ezekben az esetekben mérlegelési lehetőség nincs, ha a feltételek valamelyik bekövetkezik, a szolgáltatót intézkedési kötelezettség terheli. A domain delegálás felfüggesztésére – mérlegelés alapján - kerülhet sor továbbá, ha a domain-használó felhívás ellenére sem gondoskodik arról, hogy a domain megfeleljen a Szabályzatban megfogalmazott követelményeknek, a domain és/vagy a domain név használata az Internet működésében műszaki zavarokat okoz. A felfüggesztés ezekben az esetekben olyan intézkedés, amely jogszerűen csak akkor alkalmazható, ha előzetesen a jogszerű állapot helyreállítását a szolgáltató megkísérelte, ám e törekvései eredménytelenek maradtak. Megjegyzendő, hogy korábban a djífizetés elmulasztása is e körbe eső mulasztásnak minősült, ezt a hatályos Szabályzat már kiemelt felmondási okként nevesíti. III.1.6.3 A delegálás törlése és visszavonása

A törlés, visszavonás esetei részben a domain használójának szubjektív döntéséhez vagy valamely mulasztásához, részben valamely, ilyen döntés meghozatalára jogosult szerv határozatához vagy a körülmények lényeges változásához kötődnek. A domain delegálás törlésére kerül sor, ha a domain-használó a Regisztrátorához intézett teljes bizonyító erejű vagy közokiratba foglalt nyilatkozatával a domain kezeléséről lemond, az Alternatív Vitarendező Fórum Döntése, vagy a bíróság végrehajtandó határozata, jogerős ítélete ezt írja elő. A törlés további esete, ha a Regisztrátor a Nyilvántartásban rögzíti, hogy a delegálás-fenntartási szerződés megszűnt, illetve azt felmondta és 45 napon belül egyetlen Regisztrátor sem rögzíti a Nyilvántartásban, hogy a delegálás fenntartására a domainhasználóval szerződést kötött. A delegálás törlésre kerül, ha a felfüggesztés mérlegelés alapján történő, fentebb tárgyalt eseteiben a felfüggesztés okának megszüntetésére a felfüggesztés kezdetétől számított 45 napon át sem került sor. Ugyancsak törlésre ad okot, ha a domain-használó meghalt, vagy jogutód nélküli megszűnésére került sor, a szervezet nyilvántartásba vételére vagy bejegyzésére irányuló kérelmét jogerősen elutasították vagy a domain név delegálás visszavonásra került.

102

A delegálás visszavonásra kerül, ha jogszabály vagy a bíróság jogerős ítélete a választás vagy a delegálás jogellenességét állapítja meg, illetőleg az Alternatív Vitarendező Fórum döntése ezt előírja, és a döntés kézbesítése napjától számított 30 napon belül a domain használó nem igazolja a Nyilvántartó részére a bírói út igénybe vételét. Visszavonásra ad okot az is, ha a domain használó által az igényléskor vagy átruházáskor megadott adatok vagy bemutatott dokumentumok nem voltak valósak és a valós adatok vagy dokumentumok alapján az igényt el kellett volna utasítani, illetve a nyilvántartásban rögzítésre kerülő adatok változását a domain használó nem jelentette be, és ezzel megszegte a Regisztrációs Szabályzatban foglalt kötelezettségét. A visszavonás további oka lehet, ha – a Szabályzat szerint a delegálás előfeltételét képező, tehát kötelezően megkötendő - delegálás-igénylési és/vagy fenntartási szerződés hiányára derül fény, illetve a domain használó nem tudja bizonyítani, hogy eredetileg ilyen szerződést kötött. A visszavonás tehát a legtöbb esetben szankciós természetű intézkedés, mely a megjelölt körülmények fennállása esetén mérlegelési lehetőség nélkül hajtandó végre. A delegálás törlését Regisztrátor részéről történő felmondás, a felfüggesztés oka megszüntetésének elmulasztása, a domain használó halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetében 60 nap türelmi idő követi, amely idő alatt a felszabadult domain névre vonatkozóan kizárólag a volt domain-használó, illetve – a domain használó halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén - örököse vagy átruházó nyilatkozatának kedvezményezettje nyújthat be új igényt. E rendelkezés részben a kötelező türelmi idő bevezetésével a törlés, mint szankciós természetű intézkedés joghatásának enyhítését kívánja előmozdítani, részben pedig az érintettek számára egyfajta „továbbhasználati jogot” kíván biztosítani. A domain regisztrációs és delegációs jogviszony személyi jellegét hangsúlyozza a használati jog meglévő jogalanyisághoz kötése: ha ez (természetes személy esetében halállal, jogi személy esetén jogutód nélküli megszűnéssel) elveszik, úgy főszabály szerint a jogviszony megszűnését vonná maga után. A megközelítés mindenképp indokoltnak mondható, hisz – mint fentebb láttuk – a delegálás nagyon sok esetben az igénylő személyének egyedi sajátosságaihoz (jogosultságaihoz) köthető, s minden esetben az igénylő személyéhez kapcsolódó kizárólagos használati jog keletkezését jelenti, mely a halállal, jogutód nélküli megszűnéssel véget ér. Ugyanakkor azonban a Szabályzat a domain használati jog, mint nem vagyoni értékű jog átszállásának speciális eseteit is biztosítani kívánja azzal, hogy az örökös, illetőleg az átruházó nyilatkozatban megjelölt személy számára a továbbhasználat lehetőségét biztosítja. Az ily módon a korábbi névhasználó helyébe lépő új jogosult számára a névhasználati jog folytatásának lehetősége azonban nem teremt alanyi 103

jogot: a domain fenntartására vonatkozó szerződést a Regisztrátorral neki is meg kell kötnie, a domain átruházására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az érintett saját jogán is ténylegesen névhasználóvá vált. Ha a delegálás visszavonására azért került sor, mert a delegálás jogellenességét jogszabály, bíróság állapította meg, vagy az Alternatív Vitarendező Fórum döntése írta azt elő, a delegálás törlését 60 nap türelmi idő követi, amely idő alatt a felszabadult domain névre vonatkozóan kizárólag az nyújthat be igényt, akinek kérelmére illetőleg jogai védelme érdekében a visszavonás történt. A Szabályzat ezen előírása elsődlegesen a jogai érdekében fellépő természetes vagy jogi személy számára szolgál további biztosítékul azzal, hogy az általa kezdeményezett és javára eldöntött jogvita esetén számára egyfajta „előregisztrációs” jogot biztosít. Amennyiben azonban a delegálás jogellenességét jogszabály írja elő, a rendelkezés automatikusan nem alkalmazható, hisz ebben az esetben a jogellenesség nem egy adott (megnevezett) használóhoz kapcsolódik, hanem általában mindazokhoz, akiket a jogszabály személyi hatálya érint, a jogszerű névhasználat lehetősége pedig azok számára nyílik meg, akik a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelnek. Delegálás törlésére, illetve visszavonására csak a Nyilvántartó jogosult. III.1.6.4 A delegálás átruházása

A delegálás átruházásának a Szabályzat két esetét ismeri: az első a (feltételekhez kötött) szerződésen (a felek akaratán, magánautonómiáján) alapuló átruházás, a második valamely jogvita kapcsán az arra jogosult szerv döntésén alapuló, a használati jog jogosultjának hozzájárulását pótló, kötelező átruházás. Az első eset a domain név használati joggal, mint vagyoni értékű jogosultsággal való rendelkezés érvényesülésének biztosítására, a domain nevek forgalomképességének előmozdítására törekszik, a második eset valamely, a névhasználati joggal összefüggő sérelem esetében biztosítja az e sérelemből adódó talán leglényegesebb hátrány, a jogosulatlan névhasználat gyors és egyszerű megszüntetését. A domain-használó jogait új domain-igénylőre átruházhatja feltéve, hogy az új domainigénylő a delegálás Szabályzatba foglalt feltételei szerint új delegálás-igénylési és fenntartási szerződést köt valamelyik Regisztrátorral, aki ezt rögzíti a Nyilvántartásban és elindítja az új delegálási eljárást, és az új domain-igénylő az átruházást a régi domain-használó teljes bizonyító erejű okiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozatának eredeti példányával a szerződést kötő Regisztrátornál igazolta. Az új delegálás azonban nem lehet ellentétes a Szabályzatban foglaltakkal.

104

E rendelkezés a névhasználati jogot átvenni kívánóval szemben többes követelményt állít, a jog bárkire nem, csak arra ruházható át, aki e követelményeknek megfelel. Az átruházás a felek akarata alapján jön létre ugyan, de feltételhez kötött. A feleknek előbb meg kell állapodniuk az átruházásban: e megállapodásra vonatkozóan a polgári jog általános előírásai irányadók. Az átruházási szerződésben legalább a szerződés lényegi részeit képező kikötésekről rendelkezni kell (a felek személye, az átruházás időpontja, amennyiben az átruházás ellenértékhez kötött, az ellenérték megjelölése stb.). Az új igénylőként fellépő átvevőnek nem e szerződést kell csatolnia igényléséhez, hanem - teljes bizonyító erejű okiratba vagy közokiratba foglaltan - az átadó olyan tartalmú nyilatkozatát, melyben az okiratban megjelölt átvevő részére való átruházáshoz egyértelmű hozzájárulását adja. Amennyiben ilyen nyilatkozatot az átvevő igénylésével együtt nem csatol, úgy igénye automatikusan elutasításra kerül, hisz már delegált domain név vonatkozásában a Szabályzat szerint újabb igénylést nem lehet benyújtani. Ez alapján a deleglási eljárást megindítható, ennek során azonban további körülményeket (lényegében a Szabályzat valamennyi rendelkezésének érvényesülését) is vizsgálni kell. A leglényegesebb követelmény, hogy egyrészt amennyiben az átadó igénylése a részére történő delegáció kezdeményezésekor prioritásosnak minősült, úgy a mostani átvevőnek is hasonló prioritással kell rendelkeznie. Bíróság vagy az Alternatív Vitarendező Fórum dönthet a domainnek a kérelmező javára történő átruházásáról. A domaint érintő folyamatban lévő alternatív vitarendezési vagy bírósági eljárás során a domain kizárólag a kérelmező vagy a felperes javára ruházható át. A Nyilvántartó – azt az esetet kivéve, mikor a domainről folyó jogvita tényét az eljárást kezdeményező fél erre irányuló kérelme, vagy a bíróság döntése alapján a Nyilvántartó a Nyilvántartásban rögzítette, azaz arról ex officio tudomást szerzett - nem ellenőrzi a folyamatban lévő eljárás tényét, azt az tartozik a Nyilvántartó felé igazolni, aki a domain átruházásával szemben a Nyilvántartónál fellép. A domain átruházása ilyen tartalmú döntés vagy határozat esetén is csak akkor történhet meg, ha az átruházás eredményeként a domain használatára jogot szerző megfelel a felek megállapodása alapján történő átruházás kapcsán előírt feltételeknek. Átruházás esetén a régi domain-használóval kötött delegálás-fenntartási szerződés megszűnik. Az átruházás az új delegálás megtörténte napjával lép hatályba. Amennyiben az átruházásra szerződés alapján kerül sor, s valamilyen ok miatt az új igénylő igénylése mégsem teljesíthető (a Szabályzattal ellentétes helyzetet eredményezne), a domain eredeti jogi helyzetét ez nem érinti, azaz a használó jogviszonya változatlan formában fennmarad. 105

Ha a Regisztrátor vagy a Nyilvántartó szükségesnek látja, akkor a biztonság érdekében az átruházási vagy jelentősebb módosítási kérelmek elbírálásához kérheti a regisztrációs szerződés, a domain-használót azonosító okirat vagy egyéb, a jogosultságot igazoló dokumentum bemutatását is.

III.2 Jogviták A Szabályzat egyrészt a jogviták általános, másrészt különös (a delegálást megelőző, illetőleg azt követő) nemeiről rendelkezik. Lényeges, hogy a hatályos rendszerben a jogviták intézése – egységesen – az Alternatív Vitarendező Fórumhoz kötődik, mely eltérő szervezeti rendben a Szabályzat (tehát nem külön jogszabályi rendelkezés vagy felhatalmazás) alapján jogosult az eljárásra. Az általános szabályok körében rögzíti, hogy a Nyilvántartó és a Regisztrátor aláveti magát az Alternatív Vitarendező Fórum állásfoglalásának, határozatának, illetve döntésének, és a domain delegálása, a már delegált domain visszavonása és átruházása kérdésében annak megfelelően jár el. Sem a Nyilvántartó, sem a Regisztrátor nem felel azért, mert végrehajtja az Alternatív Vitarendező Fórum döntését. Az Alternatív Vitarendező Fórum döntését követően a domain használó által kezdeményezett bírósági eljárást az alternatív vitarendezési eljárást kezdeményező személlyel (Panaszos vagy Kérelmező) szemben kell megindítani. Sem a Nyilvántartó, sem az Alternatív Vitarendező Fórumot fenntartó szervezet, sem a döntésben részt vevő döntnök nem változtathatja meg a döntést. A Nyilvántartó a domain használó keresetének helyt adó végrehajtható bírósági határozat esetén az eredeti állapotot helyreállítja. A domainről folyó jogvita tényét az eljárást kezdeményező fél erre irányuló kérelme, vagy a bíróság döntése alapján Nyilvántartó a Nyilvántartásban rögzíti. A folyamatban lévő jogvita tényének a Nyilvántartásban való feltüntetése az érintett (az eljárást kezdeményező fél) vagy a bíróság döntése (ideiglenes intézkedése) kapcsán kerülhet sor, az tehát nem automatizmus. III.2.1 Jogviták intézése a delegálást megelőzően: a Szabályzat a TT-re vonatkozó rendelkezései A Szabályzat e körben egyrészt a.) megállapítja a delegálást megelőző jogviták intézésével kapcsolatos eljárási szabályokat, másrészt b.) rögzíti a jogvita eldöntésében

106

közreműködő szakértői testület működésére vonatkozó alapvető követelményeket. Az első körben olyan szabályok találhatók, melyek a jogában sértett harmadik személy (a Panaszos) számára eljárás kezdeményezési lehetőséget biztosítanak, amennyiben e jogával élni kíván, úgy a Szabályzatban megfelelő módon kell eljárnia. A második kör a TT jogszerű működésével, az ügy elintézésének követelményével kapcsolatos szabályokat foglalja össze. III.2.1.1 A TT hatásköre, eljárásának megindítása Akinek jogos érdeke fűződik annak megállapításához, hogy a feltételes használatba adott domain az adott igénylő részére történő delegálása a Szabályzatba ütközik (a Panaszos), az Alternatív Vitarendező Fórum (Tanácsadó Testület) eljárását igényelheti. Panaszoltnak az eljárásban a domain igénylő minősül: ő az, akivel szemben a részére feltételesen használatba adott domain delegálásának a Szabályzatba ütközésének megállapítását kérik. A Panaszos a kifogását, annak okát megjelölve bármely általa választott Regisztrátornál előterjesztheti olyan határidővel, hogy a Regisztrátor az eljárás kezdeményezését a kifogásolt igény kihirdetésének kezdő napjától számított 8 napon belül a nyilvántartásban rögzíteni tudja, és a panaszt a kezdő naptól számított 14 napon belül benyújtsa. A határidő elmulasztása esetén az Alternatív Vitarendező Fórum (Tanácsadó Testület) eljárását nem lehet kérni. A Panaszos kifogását a kifogásolt igény Regisztrátora átvenni köteles, míg más Regisztrátor az átvételről szabadon dönthet. Más Regisztrátor nem tehető felelőssé semmilyen kárért, ami a Panaszost a kifogás átvételének megtagadása esetén érhette. A Tanácsadó Testület eljárásának megindítására nyitva álló határidő elmulasztása nem értelmezhető akként, hogy a domain név választásával kapcsolatos jogairól az érintett bármilyen módon lemondott volna, és a választott domain névnek a domain-igénylő részére történő delegálásához hozzájárult volna. Ha egy nyilvántartásba vett igény teljesítése nem történik meg, mert a Nyilvántartó álláspontja szerint az a Szabályzat előírásainak nem felel meg, akkor a domain-igénylőt erről Regisztrátora az ok megjelölésével haladéktalanul értesíti. A domain-igénylő ez esetben az Alternatív Vitarendező Fórum (Tanácsadó Testület) eljárását igényelheti Regisztrátoránál olyan határidővel, hogy a Regisztrátor az eljárás kezdeményezését az elutasítástól számított 14 napon belül a Nyilvántartásban rögzíteni tudja. A határidő elmulasztása esetén az igény automatikusan törlődik. III.2.2.2 Az ügy elintézése

107

A Tanácsadó Testület az igények Szabályzatnak való megfelelőségével kapcsolatban elvi vagy eseti állásfoglalást hoz. A Nyilvántartó és a Regisztrátor aláveti magát a Tanácsadó Testület állásfoglalásainak, az abban foglaltaknak megfelelően jár el, és az azokban foglaltak alapján teljesíti vagy tagadja meg a delegálásra vonatkozó igényeket. Az elvi állásfoglalás a Regisztrátorokra és a Nyilvántartókra kötelező általános iránymutatást tartalmaz az igények Szabályzatnak való megfelelőségével kapcsolatban. A Tanácsadó Testület elvi állásfoglalását a Nyilvántartó kérheti. Az eseti állásfoglalás konkrét domain-igénylő konkrét igényének teljesíthetőségére vonatkozó állásfoglalást tartalmaz. A Tanácsadó Testület eseti állásfoglalását a delegálást megelőzően kérheti a Nyilvántartó vagy bármely Regisztrátor saját elhatározásból, illetve a domain-igénylő vagy az igényléssel szemben kifogást előterjesztő Panaszos megbízása alapján. Az eljárás megindítására vonatkozó megbízás elfogadását a Regisztrátor függővé teheti attól, hogy a megbízó az eljárási díjat befizesse, illetve letétbe helyezze. A Szabályzat új rendelkezése, hogy a Tanácsadó Testület eseti állásfoglalásában állást foglalhat abban a kérdésben, hogy az adott domain az adott Igénylő számára delegálható, vagy nem delegálható, továbbá hogy az adott domain a Panaszos számára delegálható. Ez utóbbi setben a domain feltételes használatból történő visszavonása napjától számított 30 apig az adott domainre csak a Panaszos nyújthat be újabb igényt, amennyiben ilyen irányú szándékát a panasz benyújtásánál jelezte. A Tanácsadó Testület eseti állásfoglalásának eljárási díját a domain-igénylő Regisztrátora köteles megfizetni a Nyilvántartónak,, ha a Tanácsadó Testület úgy dönt, hogy a konkrét domain-igénylő konkrét igénye nem teljesíthető. Ellenkező esetben a díjat a Panaszos által indított eljárás esetén a Panaszos Regisztrátora köteles megfizetni, a Nyilvántartó által indított eljárás esetén pedig a Nyilvántartót terheli. A Regisztrátor jogosult az eljárással kapcsolatos költségeit megbízója felé továbbhárítani. III.2.3 Jogviták intézése a delegálást követően: az Alternatív Vitarendező Fórum (Regisztrációs Döntnök) A liberalizált magyar domainregisztrációs rendszerben eredetileg a jogviták intézésének két módja került rögzítésre: a bejegyzés előtt álló nevek vonatkozásában a TT, a bejegyzés utáni jogviták esetén a választott bírósági eljárása. A már használatba adott nevek vonatkozásában a TT állásfoglalások kiadására nem volt jogosult: következetes gyakorlata az 108

ilyen tárgyban érkezett kérelmeket hatáskör hiányában utasította vissza. A delegálást követő jogvitákra nézve a jogában sértett fél kizárólag a választott bíróság, vagy rendes polgári bíróság előtti eljárás mellett dönthetett. Ugyanakkor felmerült annak igénye is, hogy egy, viszonylag egyszerűbb, gyors elintézési módot lehetővé tevő, költségtakarékosabb eljárási módozat, alternatív vitarendezési eljárás (ADR) is kialakításra kerüljön. Ennek jogi lehetőségét a Szabályzat 2005. március 1-től hatályos, a Regisztációs Döntnök intézményét bevezető változata teremtette meg. III.2.3.1 Az alternatív vitarendezés közösségi jogi háttere

A Szabályzatba önálló fejezetként (10) kerültek beiktatásra az Alternatív Vitarendezési Eljárásra (Alternative Dispute Resolution) vonatkozó szabályok, melyek megalkotásakor a Nyilvántartó a nemzetközi gyakorlatot illetőleg a közösségi jog bizonyos szabályait vette figyelembe. A Bizottság a.eu felső szintű domain bevezetésére és funkcióira vonatkozó általános szabályok, valamint a bejegyzésre irányadó elvek megállapításáról szóló, 2004. április 28-i 874/2004/EK rendelete (melynek részletes tárgyalására a .eu alá történő regisztráció szabályainak bemutatásakor vállalkozunk) a magyar domainregisztrációs szabályozás vonatkozásában közvetlen joghatállyal nem bír, hisz annak (s a kapcsolódó további szabályoknak) tárgyi hatálya kizárólag az európai domain nevek delegálásával kapcsolatos eljárásra, személyi hatálya pedig a rendeletben pontosan meghatározott körre terjed ki. Az európai domain szabályozás megteremtésére igen széles szakmai bázis alapján került sor, s az előkészítő munka a közösségi jog vonatkozó szabályainak megteremtésekor a nemzeti regisztrációs szabályzatokban gyakran eltérő, „kritikusnak” minősíthető elemek feltárására, konszenzusos alapon elfogadható megoldások kimunkálására is törekedett – nem utolsó sorban azzal a céllal, hogy egy egységesülő nemzeti szabályozási környezet számára (elsősorban pontosan kidolgozott, árnyalt fogalmakkal, másodsorban átvételre érdemes eljárási szabályokkal) adjon viszonyítási pontokat. A rendelet a vitarendezés és visszavonás körében olyan megoldást vezetett be, amely a visszavonást főszabályként peren kívüli vitarendezési eljárás megindításához köti, s ehhez képest állapít meg kivételes eseteket, mikor az – európai domainregisztrációs – nyilvántartó saját elhatározása alapján és az ADR igénybe vétele nélkül is intézkedhet (20. cikk). A rendelet 21. cikke határozza meg a visszaélésre okot adó körülményeket (spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés), 22. cikke az alternatív vitarendezés eljárási szabályait, 23. cikke

109

pedig az ADR szolgáltatókra illetőleg a döntőbizottság tagjainak kiválasztására vonatkozó előírásokat. A magyar szabályozási modell értelemszerűen követi a rendeletben foglaltakat: ott tér el előírásaitól, ahol annak legfontosabb sajátosságának (közösségi jogi jellegű, határokon átnyúló szabályozás, eljárási kizárólagos jogosultság) rendelkezései nem alkalmazhatók. A legfontosabb eltérés, hogy – főszabályként - az Alternatív Vitarendezési Fórum eljárására a magyar rezsimben kizárólag a rendelet 21. cikke szerinti spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés vizsgálatára terjed ki, azaz a domain noév visszavonásáról csak ennek fennállása esetén dönthet. A rendelettel összhangban a Fórum független szakértői testületként került felállításra, hatásköre jelenleg a 2005. március 1. után delegált nevekre terjed ki, 2007. március 1-től azonban jogosulttá válik az e dátumot megelőző delegálások vonatkozásában is dönteni. A kérelmező és a kérelmezett közös megállapodás alapján a vita eldöntésére bármikor delegált domain nevek vonatkozásában, illetve más, a Regisztrációs Szabályzatban megállapított eseteken kívüli jogvitás kérdésekre is igénybe veheti az Alternatív Vitarendező Fórumot, eljárási lehetősége (kölcsönös alávetés alapján) tehát a domain jogvitákon túlterjeszkedik, kereteit a felek akarata határozza meg. III.2.3.2 A spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés a közösségi jogban

A Fórum a kérelem elbírálása során a domain név visszavonásának illetve a kérelmező részére történő átruházásának megítélésében az Európai Bizottság 874/2004 sz. rendeletének 21. cikkében foglaltak szerint jár el. A spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés kapcsán a rendelet előírja, hogy a bejegyzett domain nevet a megfelelő peren kívüli vagy bírósági peres eljárás keretében vissza kell vonni, amennyiben a név azonos egy olyan névvel vagy megtévesztően hasonlít egy olyan névhez, amelyre a nemzeti és/vagy a közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy a közösségi jog alapján keletkezett – például a 10. cikk (1) bekezdésében említett – jog vonatkozik. A „korábbi jogok” kifejezés a rendelet terminológiájában úgy értendő, mint amely magában foglalja többek között a bejegyzett nemzeti és közösségi védjegyeket, a földrajzi árujelzőket és eredetmegjelöléseket, továbbá – az adott tagállam nemzeti joga által biztosított védelem mértékéig – a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő védjegyeket, kereskedelmi neveket, cégjelzéseket, cégneveket, családneveket, illetve védett irodalmi és művészeti alkotások megkülönböztető címeit. A visszavonásnak azonban előfeltétele, hogy a domain

110

név birtokosa a nevet anélkül jegyeztette be, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne vagy a név bejegyeztetése rosszhiszeműen történt vagy felhasználása rosszhiszeműen történik. Ha a domain név birtokosa a nevet anélkül jegyeztette be, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne, jogos érdek abban az esetben bizonyítható, ha a domain név birtokosa a.) az alternatív vitarendezési eljárásról (ADR) szóló értesítést megelőzően a domain nevet vagy a domain névnek megfelelő nevet áruk vagy szolgáltatások felkínálásával kapcsolatban használta, vagy erre bizonyíthatóan előkészületeket tett, b.) a domain név birtokosa olyan vállalkozás, szervezet vagy természetes személy, akinek, illetve amelynek – még a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog hiányában is – a domain név a közismert elnevezése, c.) a domain név birtokosa törvényesen és nem kereskedelmi céllal, illetve tisztességesen használja a domain nevet, és nem törekszik a fogyasztók megtévesztésére, illetve arra, hogy sértse egy olyan név jó hírét, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik. Ha a név bejegyeztetése rosszhiszeműen történt vagy felhasználása rosszhiszeműen történik, a rosszhiszeműség abban az esetben bizonyítható, ha a körülmények arra utalnak, hogy a domain nevet elsősorban azzal a céllal jegyeztették be vagy szerezték meg, hogy azt valamely állami szervnek, vagy egy olyan név birtokosának, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, eladják, bérbe adják vagy rá egyéb módon átruházzák. Ugyancsak bizonyítható a rosszhiszeműség, ha a domain nevet abból a célból jegyeztették be, hogy megakadályozzák, hogy valamely állami szerv, vagy egy olyan név birtokosa, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, az érintett nevet egy annak megfelelő domain névben felhasználja, feltéve, hogy a.) a bejegyzés kérelmezőjének ilyen jellegű magatartása bizonyítható, b.) a domain nevet a bejegyzés időpontjától számított legalább két éven keresztül nem használták megfelelő módon c.) amennyiben egy olyan név birtokosa, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, illetve egy állami szerv domain nevének birtokosa kifejezte azt a szándékát, hogy a domain nevet megfelelő módon kívánja használni, azonban az ADR-eljárás megindításának napjától számított hat hónapon belül ennek nem tesz eleget. Bizonyítható a rosszhiszeműség akkor is, 111

ha a domain nevet elsősorban azzal a céllal jegyeztették be, hogy egy versenytárs szakmai tevékenységét megzavarják. A rosszhiszeműség bizonyíthatóságát lehetővé teszi továbbá, ha a domain nevet szándékosan arra használták fel, hogy az Internet-felhasználókat kereskedelmi haszonszerzés céljából a domain név birtokosának honlapjára vagy egyéb on-line címére irányítsák, oly módon, hogy megteremtették a lehetőségét annak, hogy a név összetéveszthető legyen egy állami szerv nevével, illetve egy olyan névvel, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, és az összetévesztés valószínűsége a domain név birtokosa internetes honlapjának vagy on-line elérhetőségének forrása, szponzorálása, kapcsolatai vagy jóváhagyása tekintetében, illetve az internetes honlapján vagy on-line címén található termék vagy szolgáltatás tekintetében áll fenn. Végezetül bizonyítható a rosszhiszeműség, ha a bejegyzett domain név egy olyan személynév, amely tekintetében a domain név birtokosa és a bejegyzett domain név között nem áll fenn bizonyítható kapcsolat. Mindezen rendelkezésekre azonban az igények nemzeti jog szerint történő érvényesítésének akadályozása végett nem lehet hivatkozni. III.2.3.3 Az Alternatív Vitarendezési Fórum és a Regisztrációs Döntnök szerepe az eljárásban

A Fórum Tevékenységét a Regisztrációs Szabályzatban, illetőleg A közvetlenül a .hu felső szintű internet domain közdomainjei alá delegált domain nevek tárgyában keletkezett viták eldöntésére vonatkozó Eljárási Szabályzatában foglaltaknak megfelelően végzi. Eljárása díjköteles. Az Alternatív Vitarendező Fórum által kínált vitarendezési eljárás igénybe vétele a panaszosok számára csak lehetőség, amennyiben azonban a panaszosnak minősülő fél az eljárást megindítja, a Fórum a Regisztrációs Szabályzatban illetve külön eljárási szabályzat szerint meghozott döntésének mind a Regisztrátor, mind a Nyilvántartó aláveti magát. E kötelező alávetés azonban annak kikötését is jelenti, hogy a döntés végrehajtása miatt sem a Regisztrátor, sem a Nyilvántartó nem vonható felelősségre. Az Alternatív Vitarendező Fórum szolgáltatást a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesülete által erre kijelölt, mind a Nyilvántartótól, mind a Regisztrátoroktól független szervezet nyújtja: ez jelenleg az Infomediator Informatikai Felhasználóvédelmi Iroda, az ügyben ténylegesen eljáró személy pedig az általa felkért Regisztrációs Döntnök. A Regisztrációs Döntnök a közvetlenül a .hu felső szintű internet

112

domain közdomainjei alá delegált domain nevek tárgyában keletkezett viták alternatív vitarendező fóruma. Az adott ügyben a regisztrációs döntnökök járnak el. A domain delegálását követően egy meghatározott domain névnek a panaszolt domain-használótól történő visszavonását az kezdeményezheti, akinek ehhez jogos érdeke fűződik. A kérelmet az Alternatív Vitarendező Fórumhoz előterjesztett, a Regisztrációs Döntnök Eljárási Szabályzatában (a továbbiakban: RDESZ) eljárási szabályzatban foglaltaknak megfelelő beadványként kell benyújtani: az on-line előterjesztéshez kitölthető űrlap nyújt segítséget (http://www.infomediator.hu/index.php?fm=20). Az RDSZ szerinti a kérelem valamely Kérelmezett által használt domain név visszavonására vagy a Kérelmező javára történő átruházására irányuló előterjesztés, amellyel a Kérelmező a Regisztrációs Döntnök eljárását kezdeményezi. Kérelmezőnek az minősül, akinek jogát vagy jogos érdekét az adott domain név Kérelmezett által történő használata sérti. Az ellenérdekű fél a kérelmezett: az a domain használó, aki részére az adott domain delegálásra került. Az RDESZ a regisztrációs döntnökökkel szemben speciális követelményeket támaszt. Regisztrációs Döntnök a Döntnökök listáján szereplő, és a vitarendezésben való közreműködést a jelen eljárási szabályok szerint írásban vállaló természetes személy lehet. A Regisztrációs Döntnökök listájára olyan elismert szakértők kerülhetnek fel, akik a domain regisztráció, az informatika illetve az Internetre vonatkozó jogi kérdések területén való jártasságukról már korábban kellő tanúbizonyságot tettek. A Regisztrációs Döntnökök nevét és szakképzettségét tartalmazó listát az Interneten az Alternatív Vitarendező Fórum honlapján közzé kell tenni. A Regisztrációs Döntnök eljárása írásbeli, magyar nyelvű és elsősorban elektronikus úton történik. A Regisztrációs Döntnök eljárása kérelemre indul. A Döntnök egy személyben jár el, kivéve, ha a Kérelmező a kérelem előterjesztésével egyidejűleg az ügy háromtagú tanácsban történő megvitatását kéri, illetve ha az Alternatív Vitarendező Fórum vezetője ezt indokoltnak tartja. A tanács eljárására ugyanazok az eljárási szabályok vonatkoznak, mint az egy személyes döntnöki eljárásra, azzal, hogy a határozatot a tanács tagjainak többségi szavazatával hozza meg. A döntnöki eljárás nem nyilvános: sem a kérelmet illetve az érdemi védekezést, valamint a felek által előadott bizonyítékokat, illetve más, az üggyel kapcsolatban tudomására jutott információt – a jelen eljárási szabályzatban meghatározottakon túl – a Regisztrációs Döntnök más személlyel nem közölhet, illetve azt nyilvánosságra nem hozhat. A Regisztrációs Döntnök tudományos kutatás illetve munka céljára olyan információkat közzé

113

tehet, amelyek a döntnöki gyakorlatra vonatkoznak, és amelyekből a felek személyére nézve további következtetés nem vonható le. III.2.4.4 Példák a döntnöki gyakorlatból

Az RDESZ 31. pontja értelmében a Döntnök a domain név visszavonását vagy a kérelmező javára történő átruházását akkor rendeli el, ha a domain név azonos egy olyan névvel vagy megtévesztően hasonlít egy olyan névhez, amely a kérelmező javára valamely hatályos magyar vagy közösségi jog által védett név, vagy amelynek használatára a kérelmező valamely magyar vagy közösségi jogszabály alapján jogosult, és amennyiben a kérelmezett a domain nevet anélkül igényelte, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne, illetőleg ha a kérelmezett a nevet rosszhiszeműen igényelte vagy annak felhasználása rosszhiszeműen történik. Ilyen, a névkizárólagosság sérelmére és a kérelmezett által nyújtott szolgáltatás megtévesztő voltára alapozott döntés született a budapestairport.hu domain név ügyében, ahol a Budapest Airport Zrt. kérelmezett kérte a Döntnök eljárását. A kérelemben előadottak szerint a tárgybeli domain név a kérelmezett (magánszemély) által történő használata egyfelől kérelmező védjegyhez fűződő kizárólagos jogait és névviselési jogát sérti, a domain név alatt hozzáférhető tartalomszolgáltatás pedig alkalmas a felhasználók megtévesztésre. Ez utóbbit kérelmező azzal indokolta, hogy a kérelmezett által fenntartott oldal mind tartalmában, mind megjelenésében hasonló kérelmező hivatalos weboldalához (www.bud.hu). Mivel a sérelmezett oldalon található reklámokkal, szolgáltatásokkal a fogyasztók könnyen összetéveszthetik kérelmező valós, a www.bud.hu oldalon megjelentetett szolgáltatásait, a névhasználat sérti kérelmező üzleti érdekeit. Kérelmező álláspontja szerint a kérelmezett a domain nevet anélkül igényelte, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne: a visszavonási kérelmet lényegében e jogcímre alapozta, s kérte a tárgybeli domain név részére történő átruházását. A Döntnök az eljárás során megállapította, hogy a kérelmezett a tárgybeli domain név igénylésekor olyan, kérelmező cégnevével is egyező

kifejezés domainkénti használatba

vételét kezdeményezte, melynek használatára A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény alapján kérelmező kizárólagos jogot szerzett, a kifejezés mint cégnév és mint kereskedelmi név is egyértelműen kérelmezőhöz köthető. A domain név igénylésével vagy használatával kapcsolatos rosszhiszeműség az Eljárási Szabályzat 33. pontja szerinti feltételei a Döntnök szerint ugyan nem voltak bizonyíthatók, az eljárásban

114

igazolást nyert viszont, hogy a kérelmezett a domain nevet anélkül igényelte, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződött volna. Kérelmezett a tárgybeli domain név alatt olyan (az általa

is

elismert

módon

a

kérelmező

honlapjáról

átvett

információkra

épülő)

tartalomszolgáltatást nyújtott, mely alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére. Mindez adott esetben kizárja az adott domain név használatához fűződő jogos érdek fennállásának lehetőségét. Mindezek alapján a Döntnök a kérelemnek helyt adott és az eljárási szabályzat 31. pontja alapján elrendelte budapestairport.hu domain név a kérelmezettől történő visszavonását és kérelmező részére történő átruházását. A kérelmező számára kedvező döntést - minden más körülmény vizsgálatát lényegében feleslegessé téve - a kérelmezőt megillető védjegy jogosulatlan használata önmagában is megalapozhatja. A chippendales.hu domain név tárgyában a Chippendales LLC (USA) mint kérelmező egy magyarországi magánszemély kérelmezettel szemben indított eljárást. Kérelmező előadta, hogy a jogosulja egyrészt a 3106341 lajstromszámú „Chippendales” 2003. március 25-i elsőbbségi időpontú, másrészt a 3807831 „Chippendales” 2004. április 30i elsőbbségi időpontú közösségi védjegyeknek. Kérelmezői álláspont szerint kérelmezett a tárgybeli domain név annak regisztrálásával és használatával a fenti Chippendales védjegyek tekintetében a kérelmező sérelmére védjegybitorlást valósít meg: kérelmezett részére ugyanis e védjegyek bármely módon történő használatára nem adott hozzájárulást. Kérelmezett az eljárás során érdemi nyilatkozott nem terjesztett elő, így nem volt megállapítható, hogy fűződik-e joga vagy jogos érdeke a nevezett domain névhez, amellyel egyező elénevezésre kérelmezőt igazoltan védjegyoltalom (használati kizárólagosság) illeti meg. A döntnöki álláspont szerint megvalósult tehát a domain név visszavonásához vagy a kérelmezőre történő átruházásához szükséges, a Szabályzat 31. pontjában foglalt, konjunktív feltételrendszer mindkét eleme: kérelmet minderre tekintettel megalapozottnak találta, s elrendelte a tárgybeli domain név kérelmező javára történő átruházását. A Domainregisztrációs Szabályzat értelmében a domain nevet tényleges használatra lehet igényelni: az, hogy a konkrét domain név alatt nem érhető el tartalomszolgáltatás (azaz a nevet vélhetően „foglalási” céllal regisztráltatta valaki) a döntnöki gyakorlatban több esetben is a kérelmezetti rosszhiszeműség megállapításának alapjául szolgált. A coverex.hu domain név ügyében a kérelmező a Döntnök eljárása iránti kérelmében arra hivatkozott, hogy a magánszemély kérelmezett által használt domain név azonos a kérelmező javára 1988. 07.18.a óta 526374 lajstromszámon lajstromozott uniós elsőbbségi szóvédjeggyel. Kérelmező hivatkozott arra, hogy a www.coverex.hu web oldalon tartalom nem érhető el, a domain név

115

regisztrálása a kérelmezett által csak azt a célt szolgálhatta, hogy kérelmezőt elzárja a coverex szóvédjeggyel azonos domain név használatától. A

Döntnök

álláspontja

szerint

a

kérelmező

egyértelműen

bizonyította

a

lajstromkivonattal, hogy a kérelmezett domainnévvel azonos szóvédjegy jogosultja. Mivel a kérelmezett érdemi védekezést nem terjesztett elő, a tárgybeli domain név pedig a kérelmezettről nyilvánosan elérhető adatokkal nem hozható összefüggésbe, így a Döntnök szerint a kérelmezett a névhasználathoz fűződő joga vagy jogos érdeke az eljárás során nem nyert bizonyítást. Az, hogy a domain név alatt tartalom nem érhető el, a kérelmezetti magatartás a rosszhiszeműségének feltételezésére alapot adhat. A tárgybeli ügyben a domain név visszavonása annak alapján is elrendelhető volt, hogy a kérelmezettnek joga vagy jogos érdeke az adott név használatához nem fűződik, a rosszhiszeműség megállapítása adott esetben külön jelentőséggel nem bírt. Hasonló döntés született az adexor.hu domain név tárgyában indult eljárásban is, ahol a kérelmező lajstromkivonattal igazolta, hogy a kérelmezett domainnévvel azonos szóvédjegy jogosultja volt, kérelmezett a névhasználathoz fűződő jogát vagy jogos érdeke pedig az eljárás során – távolmaradása okán - nem nyert bizonyítást. A nézkizárólagossághoz való jogot nem csak védjegy, de a cégnév is megalapozhatja. A bankofchina.hu domain név ügyében a Bank of China (Hungária) Hitelintézet Zrt. kérte a Döntnök eljárását. A kérelmező arra hivatkozott, hogy a – konkrét domain név ügyében egyébként regisztrátorként is eljárt - kérelmezett csak azzal a szándékkal igényelte a domain nevet

közvetlenül

a

kérelmező

hitelintézetet

alapítását

megelőzően,

hogy

ezzel

megakadályozza kérelmezőt hogy cégnevét domain névként is használhassa. Kérelmező rámutatott arra is, hogy a domain nevet kérelmezett nem használja, ez a tény is kérelmezett rosszhiszeműségét támasztja alá. Az eljárás során a kérelmezett az eljárásban való közreműködést elutasította, a részére küldött értesítéseket nem vette át. A Döntnök szerint a bankofchina.hu domain név kétségtelenül kérelmező cégnevével azonos név, melynek használatához kérelmezettnek igazolt joga vagy jogos érdeke nem fűződik, az RDESZ 31 .a.) és b.) pontja szerinti körülmények fennállása, kérelmezett eljárásának rosszhiszeműsége tehát megállapítható. Mindezek alapján a Döntnök a RDESZ 31. a.) pontja alapján a domain név visszavonását és a kérelmező javára történő átruházását rendelte el. A döntnöki gyakorlat - mint arra classicboat.hu domain név ügyében született döntés is rámutat - a névkizárólagossághoz való jogot nem értelmezi kiterjesztően. A tárgyi ügyben a CLASSIC Hajógyár Fejlesztő, Gyártó és Kereskedelmi Kft. lépett fel kérelmezőként. A kérelemben kérelmező előadta és cégkivonattal igazolta, hogy a cég idegen nyelvű elnevezése 116

„Classic Boat Ltd.”, fő tevékenységként hajógyártási és javítási tevékenységet végez, tevékenységét idegen nyelven is reklámozza. Kérelmezett jóval a cégbejegyzést követően igényelte a kérelmezett domain nevet, amely „a cégformát nem tekintve” teljesen megegyezik a kérelmező idegen nyelvű elnevezésével. A kérelmező minderre tekintettel a domain név visszavonását kérte (a részére történő átruházását azonban nem). Kérelmezett

a

kérelem

elutasítását

kérte:

válaszában

előadta,

hogy

egyéni

vállalkozóként végzett tevékenysége nem azonos a kérelmező tevékenységével, ő ugyanis kizárólag fahajók javításával és restaurálásával foglalkozik. Védekezésében rámutatott, a kérelmező csak azt követően igényelte a domain nevet, amikor ő már honlapot működtetett alatta és hajókiállításokon valamint az interneten rendszeresen használta. Kérelmezett visszautasította, hogy tevékenységével sértené a cégkizárólagosság elvét: álláspontja szerint az csak a cégnév választására terjed ki, nem zárja azonban ki, hogy ugyan olyan elnevezéssel más domain nevet használjon. A Döntnök nem vitatta, hogy a kérelmező bejegyzett idegen nyelvű elnevezése valóban „Classic Boat Ltd”, azt is megállapította ugyanakkor, hogy a bejegyzett magyar nyelvű elnevezése nem a „Classic Boat” kifejezést tartalmazza vezérszóként. A névre vonatkozó védelem (így a névkizárólagosság és a domain választási prioritás) a magyar nyelvű elnevezésekre vonatkozik, így e tekintetben a Döntnök visszautasította a kérelmező érveit. Tévesnek találta kérelmező arra való hivatkozását is, , hogy „bejegyzett cégnevével azonos” a kérelmezett domain névvel, tekintve, hogy bejegyzett cégneve a „Classic Hajógyár Fejlesztő”/”Classic Hajógyár” kifejezés, amelynek szó szerinti angol nyelvű fordítása – a bejegyzett cégnév ellenére - nem a „classicboat” kifejezés. A döntnök szerint az eljárás során a kérelmező nem bizonyította azt sem, hogy kérelmezett hogy árujelzőként használná a saját bejegyzett idegen nyelvű elnevezését, vagy hogy a fogyasztók a „classic boat” kifejezésről a kérelmező tevékenységét ismernék fel, így a döntnök nem találta megalapozottnak a kérelmező a jellegbitorlásra történő hivatkozásait sem. Helyt adva a kérelmezetti védekezésnek, a döntnök végül is a kérelmet elutasította. Az RDESZ 32. pontja értelmében az adott domain név használatához fűződő jogos érdek abban az esetben bizonyítható, ha a kérelmezett a kérelemről szóló értesítést megelőzően a domain nevet vagy a domain névnek megfelelő nevet áruk vagy szolgáltatások felkínálásával kapcsolatban használta, vagy erre bizonyíthatóan előkészületeket tett. A jogos érdek abban az esetben is bizonyítható, ha a kérelmezett olyan személy, akinek, illetve amelynek a domain név a közismert elnevezése, illetőleg ha a kérelmezett törvényesen és nem a továbbértékesítés céljával, illetve tisztességesen használja a domain nevet, és nem törekszik 117

a felhasználók megtévesztésére, illetve arra, hogy sértse egy olyan név jó hírét, amelynek használatára más személy jogosult. Amennyiben az adott domain név használatához fűződő jogos érdek bizonyítást nyer, a döntnöki gyakorlat szerint a kérelem elutasításra kerül. Így történt ez a biztositás.hu domain név ügyében is, ahol a Biztosítás.hu Kft. kérelmező kérte a Döntnök tanácsban eljárását, a domain név a kérelmezettől történő visszavonását és részére történő átruházását. Kérelmező szerint az adott domain név kérelmezett által történő használata kérelmező jogát és jogos érdekét sérti. Kérelmezett igénye ugyanis olyan domain név regisztrálására irányult, amelynek nyilvánvaló a kiejtésbeli hasonlósága a kérelmező domain nevével. Kérelmező szerint nem zárható ki az sem, hogy a domain név annak igénylése abból a célból történt, hogy a kérelmező szolgáltatását igénybe venni kívánó fogyasztók elgépelés útján jussanak el a kérelmezett domain névvel megjelölt weboldalra. Előadta továbbá, hogy a kérelmezett által korábban átirányítással megjelölt domain név a kérelmező „legfőbb versenytársának”, a Netrisk Kft.-nek (www.netrisk.hu) egyik klón oldalára mutatott. Ez a tény kérelmező álláspontja szerint nyilvánvalóan bizonyítja a rosszhiszeműséget. Kérelmezett válaszában – egyebek mellett - arra hivatkozott, hogy az átirányítás még 2004-ben történt, egy szerződés keretében, a kérelem alapjául szolgáló okot, (hogy az említett domain név www.netrisk.hu oldalára mutat) időközben megszüntette, a rosszhiszeműséget pedig visszautasította, hiszen már akkor igényelte és átirányította a nevet, amikor a kérelmező még nem is létezett. A döntnöki tanács az eljárás során megállapította, hogy a kérelmezett domain nevet szerint kérelmezett 2004. 06. 07. napján regisztráltatta. Kérelmező gazdasági társaság 1996 januárjában jött létre, ugyanakkor a kérelmezett a tárgybeli domain névhez hasonló biztosítás.hu elnevezést 2004. 11. 19 óta használja domainjaként. A döntnöki tanács az RDESZ 31. a.) és b.) pontja szerinti, a visszavonásra okot adó körülményeket nem találta megállapíthatónak, alaposnak találta viszont a kérelmezett védekezését, miszerint nem jogos érdek nélkül és rosszhiszeműen jegyezte be a domain nevet, és nem azzal a céllal, hogy a kérelmező tevékenységét zavarja vagy ellehetetlenítse. Mindezekre tekintettel a kérelmező kérelmét elutasította. Az RDESZ 33. pontja szerint a domain név igénylésével vagy használatával kapcsolatos rosszhiszeműség abban az esetben bizonyítható, ha a körülmények arra utalnak, hogy a domain nevet elsősorban azzal a céllal igényelték, hogy az adott név használatára jogosult személynek ellenérték fejében átruházzák, vagy használatát egyéb módon ellenérték fejében biztosítsák, vagy a domain nevet abból a célból igényelték, hogy megakadályozzák, hogy a 118

név használatára jogosult az érintett nevet egy annak megfelelő domain névben felhasználja. Ez utóbbi esetben további feltétel, hogy a kérelmezett ilyen jellegű magatartása bizonyítható legyen, vagy hogy a domain nevet a delegálás időpontjától számított legalább két éven keresztül nem használták megfelelő módon. A névhasználat ellenérték fejében történő átruházása illetőleg a használatát egyéb módon ellenérték fejében, történő biztosítása a megítélés szempontjából lehet egyszerű (konkrét, bizonyítható, ellenértéket is megjelölő vételi ajánlat megtétele), de lehet összetett, más szempontokkal együtt vizsgálandó – ez történt ezoverzum.hu domain név tárgyában előterjesztett kérelem esetében is. Az Ezo-verzum Kft. kérelmezőként elsődlegesen arra való hivatkozással kérte a Döntnök eljárását, hogy a kérelmezett név nagyon hasonló, összetéveszthető a kérelmező által használt domain névvel, s így alkalmas a kérelmező cég szakmai tevékenységének megzavarására. A kérelmező a domain név kérelmezett általi használatát arra tekintettel is jogellenesnek tartotta, hogy kérelmezett nem folytat a domain névhez kapcsolódó tevékenységet, és nem olyan személy, akinek közismert elnevezésével egyébként megegyezne. Kérelmező szerint a kérelmezett rosszhiszeműen, anélkül igényelte és használja domain nevet, hogy ahhoz joga vagy jogos érdeke fűződött volna. Kérelmezett érdemi védekezésében előadta, hogy nem rosszhiszeműen szerezte meg az ezoverzum.hu domain nevet, és az igényléskor nem volt tudomása az Ezo-verzum Kft. létezéséről. Nyilatkozata szerint a domain név megszerzésével célja volt, amelynek elérésére egyelőre csak előkészületeket tett, az eljárás időpontjában a weboldalon tartalomszolgáltatást ezért nem volt elérhető. Előadta továbbá, hogy a kérelmező telefonon megkereste őt, hogy adja el neki a domain nevet, amely megkeresést visszautasított: álláspontja szerint ez a visszautasítás is igazolja, hogy „nem rosszhiszemű nyerészkedő céllal” szerezte meg a domain nevet. Nem veszélyezteti a kérelmező gazdasági érdekeit sem, mert nem ezoterikus keleti tárgyak kereskedelmével kíván foglalkozni, hanem „magának az ezoterikus gondolkodásnak oktatás, valamint, könyv, CD stb. kereskedelem útján a terjesztésével”. Kérelmezett jó szándéka jeleként egyébként felajánlotta kérelmezőnek az ezoverzum.com illetőleg az ezoverzum.hu domain név cseréjét, sőt, „későbbi együttműködést” is el kívánt képzelni az Ezo-verzum Kft-vel. A Döntnök az eljárás először a domain név egyediségét vizsgálta: e tekintetben megállapította, hogy a kifejezés olyan fantázianév, amelyet a kérelmező talált ki, és amely a kérelmező cégnevében szerepel. Az ezoverzum.com egy látogatott, népszerű internetes oldal, ahol kereskedelmi tevékenység is folyik. A Tpvt. szolgáltatások esetében is tiltja a versenytárs

119

árujelzőjének használatát: a szolgáltatás jelen esetben a weboldal üzemeltetése és az ehhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások nyújtása (kereskedelem és az ezoterika népszerűsítése). A Döntnök szerint megállapítható, hogy az „ezoverzum” fantázianév összeforrott a kérelmező tevékenységével, az általa e domain név alatt nyújtott kereskedelmi szolgáltatásával, s azonos a kérelmező cégnevének a hangalakjával is. A Döntnök szerint a tárgybeli ügyben az RDESZ 33. a) pontjában foglalt feltételek is megvalósultak, mivel nemcsak az a rosszhiszemű használat, ha a domain nevet elsősorban azzal a céllal igényelték, hogy az adott név használatára jogosult személynek ellenérték fejében átruházzák, hanem az is, ha a használatot ellenérték fejében biztosítják. Adott esetben a kérelmezett által felajánlott csere az RDESZ 33. a) pontja szerinti ellenértéknek minősül, hiszen az ezoverzum.com egy már bejáratott, a fogyasztók által ismert és népszerű weboldal nem egy „üres” domainnéIII. Mindezekre tekintettel a Döntnök az ezoverzum.hu domain nevet kérelmezettől visszavonta, és annak az Ezo-verzum Kft. javára történő átruházását rendelte el. Az RDESZ 33. pontja szerint a domain név igénylésével vagy használatával kapcsolatos rosszhiszeműség abban az esetben is bizonyítható, ha a domain nevet elsősorban azzal a céllal jegyeztették be, hogy egy versenytárs szakmai tevékenységét megzavarják, illetőleg a domain nevet szándékosan arra használták fel, hogy az Internet-felhasználókat haszonszerzés céljából a kérelmezett honlapjára vagy egyéb on-line címére irányítsák. Feltétel azonban, hogy az igényelt domain név összetéveszthető legyen egy olyan névvel, amelynek használatára más jogosult, és az összetévesztést a kérelmezett internetes honlapján vagy on-line címén hirdetett vagy található termék vagy szolgáltatás, illetve bármely más, a honlappal vagy on-line címmel kapcsolatos információ alapozza meg. Végezetül a rosszhiszeműség akkor is bizonyítható, ha a bejegyzett domain név egy olyan személynév, amely tekintetében a domain név használója és a bejegyzett domain név között nem áll fenn bizonyítható kapcsolat. Az átirányítás, mint rosszhiszeműséget megalapozó körülmény vizsgálatára – egyebek mellett – az aliencomputer.hu domain név ügyében előterjesztett kérelem kapcsán került sor. A kérelemben foglaltak szerint a kérelmezett részére regisztrált aliencomputer.hu név megtévesztően hasonlít a kérelmező által 2001-ben regisztrált aliencomputers.hu domain névhez.

Az

eljárás

megindításakor

az

aliencomputer.hu

domain

egy

konkurens,

számítástechnikával összefüggő tevékenységgel foglalkozó cég honlapjára mutatott: a tény kérelmező szerint igazolja, hogy kérelmezett a nevet rosszhiszeműen használja. A Döntnök az eljárás során megállapította, hogy a kérelmezett tárgybeli domain név igénylésekor olyan kifejezés domainkénti használatba vételét kezdeményezte, mely megtévesztően hasonlít egy olyan névhez, melynek cégnévkénti, illetőleg domain névkénti 120

használatára a kérelmező korábban már jogot szerzett. A tárgybeli domain név használata során (a kérelem elbírálásának időpontjában is) a felhasználók a kérelmezett által sem vitatottan ténylegesen egy versenytársa gazdasági társaság honlapjára kerülnek átirányításra. A kérelmezett által ilyen célra használt név – egy betű eltéréssel – egyezik a kérelmező által 2001 óta használt domain névvel illetőleg kérelmező rövidített cégnevével, az eltérés azonban jelentéktelen, a két név összetéveszthető. Az RDESZ 33 d.) pont szerinti rosszhiszeműség az eljárásban tehát bizonyítást nyert, mindezek alapján a Döntnök az aliencomputer.hu domain nevet kérelmezettől visszavonja, és annak a kérelmező javára történő átruházását rendelte el. Mint e a fenti példák is mutatják, a gyakorlatban „tiszta”, az RDESZ 31-32. pontjai szerinti sérelmi tényállásokkal alig találkozunk: a kérelmezők – cégnévhez fűződő névkizárólagosságot, védjegyoltalomra alapozott kizárólagosságot sértő – egyező vagy hasonló névhasználat, mint visszavonási jogcím megjelölése mellett gyakran hivatkoznak a névhasználattal

összefüggő

megtévesztés

körülményeire,

kérelmezett

eljárásának

rosszhiszeműségére. A döntnöki gyakorlat az eljárástól való távol maradást általában a rosszhiszeműségre utaló körülményként értékeli. A Tanácsadó Testületi eljárásokban a névválasztás előzetes jogszerűségi kontrolljának természetéből adódóan a domain név alatt majdan nyújtani kívánt szolgáltatás tartalmi kérdéseit nem értékelhetők, a döntnöki eljárás azonban igen, sőt, a legtöbb esetben épp a névhasználattal összefüggő tényleges körülmények vizsgálata szükséges a visszavonás, átruházás elrendeléséről vagy elutasításáról szóló döntés megalapozásához. A döntnöki gyakorlat szerint a visszavonási kérelem alapjaként legtöbbször megjelölt névjog sérelme nem állapítható meg, ha kérelmezett a domain nevet úgy igényelte, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződött, illetőleg az igénylés összefüggésében nem járt el rosszhiszeműen: ennek sikeres bizonyítása (kimentés) általában a kérelem elutasítását eredményezi. III.2.5 Jogviták intézése a delegálást követően: a Hotline Döntnöki Fórum (HDF) A HDF az Alternatív Vitarendező Fórum keretében működő, független döntnökökből álló bíróságon kívüli vitarendező szolgáltatás, amely a delegált domainek alatt közölt jogellenes információ, az információval kapcsolatos jogellenes magatartás, vagy a más jogát vagy jogos érdekét sértő információval kapcsolatos bejelentés esetén, a Nyilvántartóval együttműködési megállapodást kötött, Magyarországon erre a célra fenntartott bejelentő 121

szolgálatok (hotline) kérelme alapján a rá vonatkozó külön eljárási szabályzat alapján járhat el. A HDF tehát alternatív (bíróságon kívüli) vitarendező fórum, amelynek döntését a .hu ccTLD Nyilvántartója az erre vonatkozó szabályok (Domainregisztrációs Szabályzat) rendelkezései szerint végrehajtja. Az eljárásban jogsértő (az intézkedés foganatosítására okot adó) információnak a hozzájárulás nélkül

hozzáférhetővé tett tartalom (pl. személyről készült fénykép, video-, hangfelvétel, vagy egyéb személyes adat hozzájárulás nélküli közzététele), a pedofil tartalom, a zaklatás, a rasszista, idegengyűlöletre uszító tartalom, az erőszakos tartalmat megjelenítő tartalom, a drogfogyasztásra csábító tartalom, a terrorcselekményre felhívó, terrorcselekményt népszerűsítő, elősegítő tartalom valamint az adathalász honlapok, vírusokkal, kém- és féregprogramokkal fertőzött tartalmak kategóriájának valamelyikébe tartozó, a bejelentő szolgáltatás (Kérelmező) tevékenységi körébe eső jogellenes információ, az információval kapcsolatos jogellenes magatartás, vagy a más jogát vagy jogos érdekét sértő információ minősül. A benyújtott kérelmet a Döntnöki Tanács vizsgálja meg, amely – ha azt alaposnak találja dönt a Domain felfüggesztéséről és zárolásáról. Amennyiben a Döntnöki Tanács a kérelmet alaptalannak találja, úgy azt elutasítja. A Döntnöki Tanács döntését indokolnia kell. A HDF a Döntnöki Tanács döntését haladéktalanul megküldi a Kérelmezőnek, a Kérelmezettnek, továbbá a Nyilvántartónak. A Nyilvántartó a Döntnöki Tanácsnak a kérelmet alaposnak találó döntése alapján a Domaint haladéktalanul felfüggeszti és zárolja. A Kérelmezett azonban a döntés alapján végrehajtott intézkedés visszavonása céljából a Kérelmezőhöz fordulhat. Amennyiben a Kérelmező a Domain további felfüggesztését és zárolását már nem tartja indokoltnak, úgy azt a Nyilvántartóhoz bejelenti, aki a felfüggesztést és zárolást megszünteti.

III.2.6 A Szabályzat egyéb rendelkezései A domain technikai működőképességére vonatkozó követelmények körében a Szabályzat előírja, hogy a domain-igénylőnek, illetve a domain-használónak a technikai működőképességre vonatkozó követelmények teljesüléséről már a domain delegálására vonatkozó igény benyújtásakor, majd azt követően is, a delegálás fenntartásának ideje alatt folyamatosan gondoskodnia kell. Ilyen követelmény, hogy szolgáltatásként (gépként), a legalább két domain név szerver (elsődleges és másodlagos) az Internetről állandó összeköttetéssel, folyamatosan elérhetők

122

legyen és működjön.

E szolgáltatásoknak hitelesen kell válaszolnia az adott domainre

vonatkozóan az 53-as TCP és UDP portokra érkező kérésekre. Működnie kell legalább egy levelezési (mail) szervernek is, amelyen a postmaster@<delegálni_kért_domain> címre érkező leveleket az adott domain kezelője fogadja, és képes az RFC-2822 követelményeknek megfelelő szabványos formátumú levelet küldeni. Az elsődleges és másodlagos domain név szerverek egymástól független állandó Internet hálózati elérhetőséggel kell rendelkezniük. Az adott domain zóna SOA rekordjának szintaktikailag hibátlannak kell lennie, beleértve az RNAME kontakt cím működését is. Az adott zónában és alzónáiban lévő név bejegyzésekhez tartozó reverse bejegyzéseknek létezniük kell. A

domain-igénylő

vagy

domain-használó

köteles

a

domain

delegálásával,

regisztrálásával, fenntartásával, illetve a domain használattal kapcsolatos ügyekben történő képviseletre adminisztratív kapcsolattartót megjelölni. Ha a domain-igénylő vagy domainhasználó másként nem rendelkezik, akkor az adminisztratív kapcsolattartónak saját magát kell tekinteni. Ha a domain-igénylő vagy domain-használó mást hatalmaz meg, akkor felelős azért, hogy a meghatalmazott ennek következményeit vállalja. Az

adminisztratív

kapcsolattartó

személyében

vagy

adataiban

bekövetkezett

változásokról a domain-használó, illetőleg maga az adminisztratív kapcsolattartó köteles a Regisztrátort értesíteni. Sem a Regisztrátor, sem a Nyilvántartó nem felel azért a kárért, amely abból ered, hogy a változásokról elmulasztották a Regisztrátort értesíteni. Adminisztratív kapcsolattartónak csak olyan természetes vagy jogi személy jelölhető meg, aki magyarországi postacímmel rendelkezik, és magyar nyelvű kommunikációra képes. Külföldi domain-igénylő vagy domain-használó köteles az igényléssel egyidejűleg ilyen adminisztratív kapcsolattartót meghatalmazni. A domain-igénylőhöz, illetve domainhasználóhoz intézett hivatalos értesítéseket, felhívásokat az adminisztratív kapcsolattartónak a Nyilvántartásban szereplő e-mail címére vagy postai címére kell küldeni. Saját felelőssége, hogy a Nyilvántartásban szereplő címeket úgy aktualizálja, hogy az oda címzett értesítésekről, felhívásokról haladéktalanul értesüljön. Sem a Regisztrátor, sem a Nyilvántartó nem felel az értesítés elmulasztásából eredő kárért, ha az adminisztratív kapcsolattartó a Nyilvántartásban szereplő címen nem érhető el.

123

IV. A SZERZŐI JOG ÉS AZ INTERNET IV.1 A jogi szabályozás eszköztára, célkitűzései A szerzői jogi szabályozás alakulása szorosan összefügg a technika, napjainkban pedig különösen az infokommunikációs technológiák fejlődésével. E jogterület születését is a technikának köszönheti (a könyvnyomtatás megjelenésének, amely lehetővé tette a könyvek ipari, tömeges méretű felhasználását), ugyanakkor - egyes vélemények szerint - a technika fejlődése lesz az okozója a szerzői jog megszűnésének (az Internet rohamos fejlődését nem tudja követni a jogi szabályozás, a normák kiüresednek). A szerzői jog fogalmát tömören úgy határozhatjuk meg, mint a polgári jog rendszerén belül a szellemi alkotások jogába tartozó olyan önálló, elkülönült jogterületet, amely az irodalom, a tudomány és a művészet területén létrehozott, egyéni, eredeti alkotások szerzőinek vagyoni és személyiséghez fűződő jogait és a szerzői joggal szomszédos teljesítményekre vonatkozó jogokat részesíti oltalomban. A jogi szabályozás célja egyrészt az, hogy az alkotó tevékenység anyagi és erkölcsi elismerését biztosítsa, másrészt megalapozza ennek a közösség felé történő közvetítését. A szerzői jog két alanyi kört helyez védelem alá: a szerzői művek alkotóit és a szerzői művekhez kapcsolódó teljesítmények létrehozóit. A szerzői művekhez kapcsolódó teljesítmények szintén két csoportra oszthatók: szomszédos jogi teljesítményekre és sajátos adatbázis-oltalmakra. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXV. törvény (Szjt.) átfogóan szabályozza a jogvédelem feltéleit.

Az Szjt. A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények

módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvénnyel való módosítása nem jelentette a hatályos szerzői jogi szabályozás átfogó felülvizsgálatát, ám a kulturális ágazatban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett technológiai, piaci változások, valamint Magyarország uniós tagságával járó szabályozási igények mindenképen indokolták az 1999 óta fennálló szerzői jogi szabályozás, különösen a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó rendelkezések áttekintését. A módosítás legátfogóbban az Szt. a közös jogkezelésre vonatkozó rendelkezéseit érintette: teljes körűen újra szabályozta a törvény XII. Fejezetét. Elő kívánta továbbá segíteni az árva műnek minősülő kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználását, módosítja a sugárzás fogalmát, valamint a követő joggal és az ún. fizető köztulajdonnal kapcsolatos

124

rendelkezéseket. Egyszerűsítette továbbá az SZTNH mellett működő Szerzői Jogi Szakértő Testület szakértői eljárását, és bővítette az egyeztető testület hatáskörét, amely utóbbi módosítás következtében e testület eljárásának eredményét a jövőben a díjszabás jóváhagyási eljárásokban is figyelembe kell venni. IV.1.1 Szerzői jogok és jogvédelem A szerzői mű alkotóját a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége (Szjt. 9. § /1/ bek.). Esetében nincs szükség semmiféle nyilvántartásba vételi eljárásra, a mű létrejöttének pillanatától törvényi védelem alatt áll. Hatályos szabályozásunk négy lépésben jut el a jogvédelem tárgya, a mű fogalmához. Az első lépésben kiemeli azokat a területeket, amelyeken az alkotások elsősorban létrejöhetnek (irodalom, tudomány, művészet). A második lépésben példálózó felsorolást ad azokról a műfajokról, amelyekben a szerzői alkotás testet ölthet (pl. irodalmi mű, filmalkotás, zenemű, műszaki létesítmény terve), harmadik lépésben pedig meghatározza azokat a tárgyakat, amelyek nem részesülhetnek védelemben (közérdekű dokumentumok; tények, hírek; folklór; ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer, matematikai művelet). Negyedik lépésként rögzíti, hogy az alkotásnak a szerző szellemi tevékenységéből fakadóan egyéninek, eredetinek kell lennie (azonban a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől). Azok a művek is jogi védelem alatt állnak, amelyek más szerző művének átdolgozása, feldolgozása, fordítása útján születnek, amennyiben eredeti, egyéni jellegük van (származékos művek). A törvény szerint a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (alkotó, szerző). A szerzői jogvédelem tárgyát valójában a szerzőt a művel kapcsolatban megillető jogok képezik, melyek vagyoni és személyhez fűződő jogokból állnak. A vagyoni jogok azt takarják, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van a művének felhasználására, a felhasználás engedélyezésére (ha törvény eltérően nem rendelkezik, akkor ez felhasználói szerződéssel történik) vagy megtiltására, valamint engedélyezés esetén jogosult megfelelő díjigényre. Felhasználás alatt a többszörözést (a mű rögzítése, illetve arról történő másolatkészítés) és a mű bármilyen más, mások számára történő érzékelhetővé tételét értjük. A törvény meghatározza a legtipikusabb felhasználási módokat (többszörözés, terjesztés, nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, sugárzott 125

műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése; átdolgozás; kiállítás). Témánk szempontjából különös jelentőségű a nyilvánossághoz

közvetítés

sugárzással

vagy

másként

felhasználási

mód:

az

infokommunikációs technológiák terjedésére adott válaszként kimunkált, erre vonatkozó sui generis szabályozás teszi lehetővé, hogy a szerzőnek kizárólagos joga legyen arra, hogy művét nyilvánossághoz közvetítse az Internet felhasználásával, vagy erre engedélyt adjon. A személyhez fűződő jogok a következő jogosítványokat foglalják magukba. A szerző dönt arról, hogy nyilvánosságra hozható-e a mű, és a nyilvánosságra hozatal előtt ő dönti el, hogy a mű lényeges tartalmát közzé lehet-e tenni, illetve szigorú törvényi feltételek esetén dönthet a mű visszavonásáról is (a mű nyilvánosságra hozatala). A szerzőt megilleti az a jog, hogy a művén és az erre vonatkozó közleményeken feltüntessék a nevét, valamint az, hogy a szerzői minőségét senki ne vonja kétségbe (név feltüntetés). Sérti a szerző személyhez fűződő jogait, a művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy más olyan megváltoztatása, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes (a mű egységének védelme). A vagyoni és személyhez fűződő jogok biztosításával a szerzői jogi szabályozás negatív tartalmú abszolút jogot biztosít a szerzőnek meghatározott ideig. E jog abszolút jellegű, mert a szerzővel védelemben részesül mindenki mással szemben, s negatív tartalmú, mert másokat tartózkodásra, nem tevésre kötelez. E szabályozási mód tényleges jogi monopóliumot hoz létre, amelyből könnyen gazdasági monopólium alakulhat ki, ami a jelenlegi társadalmi berendezkedésben kerülendő. Részben emiatt, részben pedig a művek felhasználásához fűződő össztársadalmi érdek miatt célszerű a szerző jogait bizonyos mértékig korlátozni. Hatályos szabályozásunkban a vagyoni jogok ilyen korlátait jelentik az időbeli korlátozottság, a közös jogkezelés, a kizárólagos jog díjigényre szorítás és a törvényi engedélyezés, a munkaviszonyban létrehozott alkotásokkal összefüggő sajátosságok, a jogkimerülés, a szabad felhasználás. Ehhez képest nem anyagi jogi, hanem jogérvényesítési korlátokként ragadhatjuk meg napjainkban a digitális technológiákkal, alkalmazásuk globális voltával összefüggő, speciális kérdéseket. A védelem a szerzőt életében, halála évében és halála évét követő év első napjától számított 70 évig illeti meg (időbeli korlátozottság). A közös jogkezelés a felhasználói szerződések megkötésének szabadságát korlátozza. A munkáltatóra szállnak a szerzői jogok, ha a művet munkaköri kötelességén belül készítette (munkaviszonyban létrehozott alkotások sajátosságai). A jogkimerülés a terjesztési jog korlátozása. A vagyoni jogok legismertebb és legszélesebb körű korlátozását a szabad felhasználás jelenti. Szabad felhasználásnak a már nyilvánosságra hozott művek elismert célra történő, 126

nem közvetlen haszonszerzésre irányuló, a törvényben felsorolt felhasználási módok minősülnek: esetükben nincs szükség szerzői hozzájárulásra, és a szerzőt díjazás sem illeti meg. A szabad felhasználás megengedésére (a szerzői abszolút jogok áttörésére) elsősorban a művelődés, oktatás és tájékoztatás, a szellemi alkotótevékenység megkönnyítése, valamint magán- és intézményi felhasználás céljából kerülhet sor. A törvény szabad felhasználásként az idézést és átvételt, a magáncélú másolatkészítést, az ideiglenes többszörözést, az iskolai, könyvtári, múzeumi, archívumi szabad felhasználásokat, a tájékoztató célú szabad felhasználásokat, a nyilvános előadási kizárólagos jog alóli kivételeket, a fogyatékos személyek igényeinek kielégítését és a bizonyítás céljára történő szabad felhasználást nevesíti. Főszabály szerint a vagyoni és személyhez fűződő jogokat nem lehet átruházni, s nem lehet azokról lemondani sem. Ez az ún. monista felfogás kifejezése, amely azt foglalja magában, hogy a személyhez fűződő és vagyoni jogok szorosan összefonódnak, egymástól elválaszthatatlanok. Ezen alapfelfogás alól a szerzői jogi szabályozásunk számos kivételt tesz a vagyoni jogok tekintetében azáltal, hogy ezek a jogokat örökölhetővé, meghatározott esetekben és feltételekkel pedig átruházhatóvá teszi. Mivel a szerzői jog a polgári jog részét képezi, annak relatíve önálló területe, ezért ha az engedély- vagy díjköteles felhasználás engedélykérés vagy díjfizetés nélkül valósul meg, akkor elsősorban a polgári jog védelmi eszközei állnak a jogaiban sértett rendelkezésére (így pl. a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, jogsértés abbahagyásának kérése, a gazdagodás visszatérítésének követelése). A hangfelvétel, szoftver-, és filmkalózkodás azonban már nem csak a sérelmet szenvedett jogosultra, hanem az egész társadalomra veszélyes, ezért 1993-tól a büntetőjog is fellépési lehetőséget biztosít a szerzői jog és a kapcsolódó jogok megsértésének esetére, a határon átnyúló szerzői jogsértések esetén pedig vámjogi intézkedés is kérhető. IV.1.2 A szerzői művekhez kapcsolódó teljesítmények létrehozóinak jogvédelme A kapcsolódó teljesítmények létrehozói elsősorban és általában a szerzői műveknek a közönség felé közvetítői: ezt túlnyomórészt a szerzői alkotások műszaki technikai felhasználásával teszik. Nem szerzők, de számukra interpretáló munkájuk folytán oltalmat kell biztosítani. Ezt a védelmet a saját, nem is mindig szerzői művel összefüggésben elért teljesítményükre tekintettel kapják, tehát a jogosultságaikat nem a szerzőktől nyerik, hanem 127

azokat a törvény biztosítja számukra. E jogok szűkebb védelmet jelentenek, mint amit szerzői jog nyújt. a.)

A szomszédos jogi teljesítmények A szerzői joggal szomszédos jogokon az

előadóművészek,

hangfelvétel

előállítók,

rádió-és

televízió

szervezetek,

továbbá

filmelőállítók azon törvény által adott kizárólagos engedélyezési vagy díjigényre vonatkozó jogait értjük, amelyek a szerzői műveket ezen közvetítők javára a saját interpretálási, szervezői teljesítményekre (előadás, hangfelvétel, műsor, filmelőállítás) fennáll. A meghatározás négy szomszédos jogi teljesítményt sorol fel: Az előadás a művek (elsődlegesen az irodalmi és művészeti alkotások) jelenlévő közönség számára történő érzékelhetővé tétele. A hangfelvétel valamely előadás hangjainak vagy más hangoknak, illetve hangok kifejeződéseinek a kizárólag hallgatható rögzítése. A műsor művek, szomszédos jogi teljesítmények és egyéb információk rendszerezett, kiválogatott, összeszerkesztett és a közönség által összetartozóként azonosítható folyamának egésze vagy egysége. A film meghatározott sorrendben állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozata, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. A szomszédos jogokra vonatkozó szabályozás teljes körűen felsorolja azokat a cselekményeket (az egyes szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozó szabályoknál), amelyek tekintetében engedélyt kell kérni a jogosulttól (és díjat kell fizetni), illetve itt is találunk engedélyezési kötelezettség nélküli, puszta díjigényeket. A szomszédos teljesítmények szabad felhasználására vonatkozó szabályok zömükben megegyeznek a szerzői jog szabad felhasználási szabályaival, speciális szabályokat csak a szoftverekre, vizuális művekre és a saját védelmet élvező adatbázisokra vonatkozóan találunk. A személyhez fűződő jogok teljes egészükben megilletik az előadóművészeket, míg a hangfelvétel előállítókat és a rádió- és televízió szervezeteket a név feltüntetésének joga illeti meg. A szomszédos jogi teljesítmények védelmi ideje 50 év, amelyet a forgalomba hozatal, az előadás, a sugárzás, készítés évének végétől számítanak. b.) A sajátos védelmet élvező adatbázisok. Adatbázis alatt bármely tartalmi elemek valamely rendszer szerint elrendezett gyűjteményét értjük, amelynek tartalmi elemeihez egyedileg hozzá lehet férni (tehát egyes elemei egyenként elérhetők, értelmezhetők). A törvény azoknak az adatbázisoknak nyújt védelmet, amelyek összeállítása egyéni-eredeti jellegű szerkesztői tevékenységet igényelt, illetve ha tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. Az adatbázisokra vonatkozó szabályozás (a szomszédos teljesítményekhez hasonlóan) felsorolja, hogy mely cselekmény esetén kell engedélyt kérni a jogosulttól (és díjat fizetni a 128

jogosultnak). A sajátos adatbázisok esetén a jogi szabályozás kevesebb kivételt enged a kizárólagosság alól, csupán három szabad felhasználási esetkör szerepel a törvényben (magáncélú kimásolás, iskolai és tudományos kutatási célú kimásolás, hatósági eljárásban bizonyítási felhasználás). Az adatbázisokra irányadó védelmi idő az adatbázis első nyilvánosságra hozatalát, illetve elkészítését követő év első napjától számított 15 éIII. IV.1.3 A szerzői jogok érvényesítése A szerzői jogok érvényesítésére két módon van lehetőség: vagy a szerző maga érvényesíti a jogokat (nagyjogos felhasználási módnak), vagy közös jogkezelő szervezetek útján történik a jogérvényesítés (kisjogos felhasználási mód). A szerzőnek kizárólagos joga van a művének felhasználására, a más általi felhasználás engedélyezésére vagy ennek megtiltására, valamint engedélyezés esetén jogosult megfelelő díjigényre. Nagyjogos mű esetében minden engedélyköteles felhasználás előtt közvetlenül a szerzőtől (halála után a védelmi időn belül a jogutódjától) kell és lehet megszerezni az engedélyt. E kizárólagos jog korlátozható: ezen korlátozások egyikének minősül a közös jogkezelés. A közös jogkezelés igénye már a XIX. század Franciaországában felmerült, de igazából csak a XX. század második felében vált különösen indokolttá a jogkezelő szervezetek léte a nemzetközi méretekben megvalósuló tömeges és követhetetlen felhasználásokkal. A műszaki-tudományos fejlődés olyan szintet ért el, hogy a szerzői és kapcsolódó jogok egyedi érvényesítése számos területen lehetetlenné vált. A tömeges mértékben jelentkező műfelhasználások engedélyezése a közös jogkezelő szervezetek alaptevékenysége lett. Ezt a tevékenységet nem megbízás útján, hanem törvényes képviselőként, saját nevükben végzik. A tömeges megállapodások kizárják az egyedi szerződéskötés lehetőségét, ezért az egyes felhasználási módok tekintetében fizetendő jogdíjak összegét, és a felhasználás egyéb feltételeit időközönként előre állapítják meg a közös jogkezelők. Ezek az általános szerződéi feltételek formájában megjelenő szabályok a jogdíjközlemények. A közös jogkezelő szervezetek 2012. január 1-ig tényleges monopolhelyzetben voltak, mivel országosan csak egyet-egyet lehetett nyilvántartásba venni (egyesületi formában) a különböző művekkel, illetve teljesítményekkel kapcsolatos szerzői, illetve szomszédos jogok közös kezelésére.

129

A korábbi szabályozás alapján létre hozott közös jogkezelő szervezetek az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatban a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (ARTISJUS), az egyéb alkotóművészeti alkotásokkal kapcsolatban a Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület (HUNGART), a filmalkotásokkal kapcsolatban a Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete (FILMJUS), az előadóművészi teljesítményekkel kapcsolatban a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodája (MSZSZ - EJI), a hangfelvételekkel kapcsolatban a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ), a fénymásolással érintett szerzők és kiadók tekintetében a Magyar Reprográfiai Szövetség (MSZ), az irodalmi szerzők, szakirodalmi szerzők könyv- és folyóirat kiadók vonatkozásában pedig a Magyar Szak- és Szépirodalmi Kiadók Reprográfiai Egyesülete voltak. A monopolhelyzet ellentételezésére két dolog szolgált: egyrészt az, hogy a közös jogkezelők által adott engedély csupán a mű változatlan formában történő felhasználásához nyújt lehetőséget, és nem érinti a személyhez fűződő jogok gyakorlását sem (így pl. a szerző becsületét sértő cselekmény ellen a szerző egyedileg jogosult fellépni), másrészt az, hogy a törvény

előírásokat

tartalmazott

e

szervezetek

működési

formájára

(egyesület),

nyilvántartásba vételére, felügyeletére (ezeket az oktatási és kulturális miniszter látja el), valamint működésére. A közös jogkezelő szervezetek működése a gyakorlatban azonban számos problémát vetett fel, melyeket csak törvénymódosítással lehetett feloldani. A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvény teljes körűen újra szabályozta a törvény XII. Fejezetét. A változások - a közös jogkezelő egyesületek kialakult önkormányzatiságát, és a kulturális ágazatban betöltött egyedi szerepét szem előtt tartva - érintették a közös jogkezelés szervezeti rendszerét, valamint a közös jogkezelő szervezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos törvényi előírásokat, a közös jogkezelőkre irányadó számviteli és gazdálkodási követelmények részletes szabályozásával átláthatóvá tették a közös jogkezelő szervezetek működését és gazdálkodását. Ennek érdekében a törvény részletesen szabályozza többek között a jogkezeléssel elért bevételből levonható kezelési költség indokoltságát, és előírja az egységes beszámoló készítési, valamint kettős könyvvitel-vezetési kötelezettséget, továbbá a beszámoló eredménykimutatásának továbbtagolását. A módosítás megtörte a törvényi monopóliumot és versenyhelyzetet teremtett a szerzői vagy kapcsolódó jogi jogosultak azonos jogainak közös jogkezelését ellátó szervezetek között, valamint a jelenleginél szigorúbb nyilvántartásba vételi szabályokat vezet be. A törvény korlátok közé szorította a jogosultaknak járó jogdíjakból 130

történő levonást és megteremti a szociális-kulturális célú felhasználás kormányzati ellenőrzésének lehetőségét. A jogkezelési tevékenység átláthatóságának biztosítására az Szjt. meghatározott dokumentumoknak a közös jogkezelő szervezet saját honlapján történő közzétételét írta elő. A közös jogkezelő szervezetekről vezetett - bárki számára elérhető, közhiteles

–

nyilvántartását

honlapján

az

SZTNH

is

közzéteszi.

A

felügyelet

részletszabályainak pontosítása szintén a közös jogkezelés átlátható és hatékony működését segíti elő. Az új rezsim 2012. január 1-én lépett hatályba.

IV.2 Technológiai kihívások és a szerzői jog válaszai IV.2.1 A számítógépes világháló Az Internet rohamosan növekvő fontosságú és hallatlan dinamizmussal fejlődő rendszer, amely adattovábbító hálózatra kapcsolt számítógépekből áll, és amelyet egyre több célból, a társadalmi élet egyre több területére kiterjedő módon használnak fel. Az Internet terjedését több műszaki fejlesztés is támogatta: megnövekedett a számítógépek tárolókapacitása (maga a gép is alkalmas „teljes” irodalmi, zenei, audiovizuális művek tömegének tárolására), kialakultak az ún. tömörítési technikák (mely képek, zeneművek, filmek jó minőségű, viszonylagosan kis tárolóhely-kapacitást lekötő archiválását teszi lehetővé), globális mértékben épült ki az adattovábbító hálózat, s megnőtt a távadatátviteli hordozó eszközök sebessége is: ma már óriási mennyiségű, jó minőségű adatot lehet gyorsan továbbítani. Egyre fejlettebbek a számítógéphálózat-kezelő programok: ezekkel egyszerűen elérhető egy távoli központi elektronikus adattárnak használható számítógép, valamint lehetséges ennek a gépnek a programjaival való együttműködés, de kialakultak azok a technológiai megoldások is, melyek az egyes felhasználók gépeit (s ezzel az egyes gépeken tárolt adattartalmakat) lényegében korlátlanul képesek összekapcsolni, hálózatba szervezni. Az említett folyamatokkal együtt jár, hogy komolyabb költségek nélkül bárki tartalomszolgáltatóként (információforrásként) jelenhet meg az Interneten. Egyszerűvé vált a szerzői művek digitális formába való átalakítása, tömörítése, transzkódolása, szerkesztése - a művek jelentős része is már digitális formában születik. Ezekre a változásokra a szerzői jognak is reagálni kellett.

131

IV.2.2 A magyar szerzői jogi törvény és az Internet Az Internet születésekor megjelentek olyan elképzelések, amelyek a világhálót új, jogmentes térnek tekintik. Ebben a térben nem értelmezhetők olyan jogi fogalmak, mint pl. tulajdon, vagy kizárólagos jogosultság, így az a jogrendszer, amely ezeket a fogalmakat használja alkalmatlan a tér szabályozására. A gyakorlat azonban rámutatott, hogy az Internet szereplőinek jelentős része igényli a jogi szabályozást, a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot. A szerzői jog és a kapcsolódó teljesítmények jogosultjainak az Internetes felhasználások körében érvényesülő kizárólagos jogát először 1996-ban ismerték el a Szellemi Tulajdon Világszervezetének nemzetközi szerződései. A technikai fejlődésnek és nemzetközi szabályozás eredményeinek megfelelően az 1999-ben született, új magyar szerzői jogi törvénynek (1999. évi LXXIV. törvény) is számolnia kellett az Internettel. Értelemszerűen két út állt a jogalkotó előtt: az egyik az, hogy teljesen új szabályozási technikát dolgoz ki a problémák megválaszolására, a másik pedig, hogy korábbi rendelkezéseket értelmezi tágabban, úgy, hogy egyaránt alkalmazni lehessen őket a hagyományos (pl. könyvkiadás) és a legújabb technikákra (pl. Internet) is. A törvény az utóbbi utat követi, olyannyira, hogy a normaszövegben nem találkozunk sem az Internet, sem a számítógépes hálózat kifejezéssel. Ennek ellenére a törvény az online felhasználások jogi kereteit kidolgozott formában tartalmazza. A törvény 26. § (8) bekezdése rögzíti: a szerzőnek (az is) kizárólagos joga, hogy művét másként, mint sugárzással vagy vezeték útján, illetve bármely más hasonló eszközzel vagy módon történő közvetítésére szabályozott módon - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ezzel megteremtődött a szerzői mű nyilvánossághoz közvetítése szabályozásának az Internetre való „specializálása”. A törvény nem értelmezi újra a nyilvánosság fogalmát az új felhasználási mód összefüggésében, hanem megállapítja, hogy az a közönség, amelyhez a jogszabályban említett úton jut el a mű, ugyanúgy nyilvánosságnak tekinthető, mint akár a nyilvános előadás, akár a televíziós sugárzás közönsége (tehát az otthonában az Internetet használó ember, ha egyedül is van, közönségnek számít). Így az Internetes nyilvánossághoz való közvetítés is a szerző kizárólagos engedélyezési joga körébe tartozik. 132

Az Szjt. 26. § (8) bekezdésének a megfogalmazása meglehetősen bonyolult, szabályozási tartalma viszont precíz és technológiasemleges: ez tette lehetővé, hogy a hatálybalépése után megjelent online technikákra is alkalmazható legyen a rendelkezés (WAP, MMS). Az Interneten történő felhasználás a szerzői jog valamennyi részterületét érinti, így a szerző személyiségi és vagyoni jogait, a felhasználást és szabad felhasználást, a szomszédos jogokat, a közös jogkezelést, a szerzői jog megsértését. A legtöbb problémát a felhasználás veti fel (mivel új felhasználási módok jelennek meg), különösen a szabad felhasználás és a szerző engedélye nélkül történő felhasználás. IV.2.3 Az Internetes felhasználási folyamat szereplői Az Internetes felhasználások kapcsán négy felhasználói körről beszélhetünk: a tartalomszolgáltatókról, a hozzáférés – szolgáltatókról, az Internetszolgáltatókról és az Internetes honlapok látogatóiról. A tartalomszolgáltatók (content provider) mindazok a személyek és szervezetek, akik meghatározzák, hogy egy adott weboldalra milyen tartalom kerül fel. Tehát ők szerkesztik, frissítik a honlapokat. Tartalomszolgáltató lehet akár magánszemély is pl. az önmagát bemutató honlapja vonatkozásában, de ilyen egy gazdasági társaság termékeket bemutató weboldala is. A hozzáférés – szolgáltatók (access provider) általában csak a tartalomszolgáltatáshoz szükséges

távközlési

kapcsolatot

adó

egyszerű

technikai

átvitelhez

szükséges

hardverhálózatot, esetleg rendszerszoftvereket biztosítja. Az internetszolgáltatók (internet service provider; ISP) az említett két szolgáltató között helyezkednek el. Általában tárhelyszolgáltatást (hosting), vagy a tartalomhoz való hozzáférést jelentősen meggyorsító közbenső átmeneti tárolást (caching) végeznek, esetenként az Interneten található információ könnyebb fellelését elősegítő online keresőrendszereket (search engine) üzemeltetnek. Az Internetes honlapok látogatói azok, akik műveket tekintenek/hallgatnak meg, vagy azokat letöltik a számítógépükre. IV.2.4 Az Internetes felhasználás sajátosságai

133

Az Szjt. – mint arra fentebb már utaltunk – a szerzői mű nyilvánossághoz közvetítésének szabályozásánál tette lehetővé azt, hogy a rendelkezéseit az Internetre (és más elektronikus kommunikációs eszközökre is) alkalmazni lehessen. A nyilvánossághoz közvetítésnek, mint tipikus felhasználási módnak a törvényben nevesített esetei a sugárzás (vezeték vagy más hasonló eszköz útján) és a lekérésre hozzáférhetővé tétel. A sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollévők számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével. A megfogalmazás lehetővé teszi hangok és képek technikai megjelenítésének átvitelét is. Így a sugárzásra vonatkozó szabályok alkalmazhatók a mobil kommunikációban egyre szélesebb körben megjelenő – és az ún. harmadik generációs mobilszolgáltatásokkal feltehetően általánossá váló – tartalomszolgáltatásokra, de ugyanígy a televíziós és rádiós műsorok Interneten történő valós idejű továbbítására is (webcasting). A törvény külön kiemeli az a felhasználási módot, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg (lekérésre hozzáférhetővé tétel). Ezek a rendelkezések azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a mű tárolása nyilvánosan hozzáférhető helyen történik, a felhasználó pedig azt megfelelő kommunikációs és végfelhasználói eszközökkel tetszőleges helyen és időben a maga számára lekérheti (online-felhasználás). Ennek legtipikusabb esetei a web-szerveren elhelyezés, fájlcserélő rendszerben (peer to peer) hozzáférhetővé tétel. E felhasználási mód sajátossága, hogy míg a nyilvánossághoz közvetítés más esetei meghatározott technológiához kötöttek, addig a lekérésre hozzáférhetővé tétel a műhöz való hozzáférés alapján különül el. Fontos kérdéseket vet fel az infokommunikációs eszközök vonatkozásában a többszörözés is, mint felhasználási mód. A digitális formában csomagolt összes (nyelvi, képi, hangi) információ azonos adatjellegű, és nemcsak hogy azonos adathordozón tárolható, azonos adathálózaton terjeszthető és egyazon készülékkel érzékelhetővé tehető, hanem ehhez eddig ismeretlen nagyságú adattároló kapacitás és adatátviteli sebesség is járul. A szöveg, kép és hang elemek együtteseként megjelennek a multimédia művek, amelyek eleve digitális formában jönnek létre. Ezek rövid idő alatt másolhatók milliós példányszámban, és ugyanilyen rövid idő alatt terjeszthetők. Erre a jelenségre reagálnia kellett a jognak is. Az Szjt. tipikus felhasználási módnak tekinti a többszörözést. A törvény alapján többszörözésnek minősül a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása (itt papíron, CD-n, 134

DVD-n, stb. való előállítást kell érteni): ezek alapján az Interneten át a hálózatba kerülő és onnan letölthető művek többszörözése engedélyköteles. Az Interneten való felhasználás legfontosabb sajátossága az, hogy több technikai lépésből áll, az egyes szakaszok azonban a felhasználást segítik elő. A szakaszok a következők. A mű betöltése a kiszolgáló fizikai háttértárolójából a memóriájába, majd a memóriából áttöltés a hálózatra csatolt adóberendezésbe. A hálózatra csatolt adóeszköz a művet csomagokra bontja és elküldi a hálózatra. Ezt követi az egyes, a csomag útvonalán található számítógépek memóriájában történő ideiglenes tárolás, majd a célszámítógép hálózati vevőkártyáján keresztül a csomagok ismételt összeillesztése, a célszámítógép memóriájában való tárolás, a célszámítógép háttértárolóján történő (esetleg ideiglenes) tárolás, illetve a célszámítógép képernyőjén való megjelenítés. Az említett szakaszok annyira összefonódnak, hogy nehéz megállapítani, hogy melyek jelentenek külön műélvezetet (önálló felhasználás) és mely felhasználások tekinthetők csak technikai értelemben véve önállónak. A hatályos szerzői jog a kérdést úgy rendezi, hogy meghatározza,

mely

feltételek

mellett

nem

minősül

az

ideiglenes

többszörözés

többszörözésnek. A feltételek együttesek: az ilyen többszörözés szabad felhasználásnak csak akkor minősülhet, ha az ideiglenes (ez az időtartam felhasználásonként változó), jogszerű (a szerző által engedélyezett, ill. a törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználás megvalósulását biztosítja), műszakilag szükséges (ha csökkenne nélküle az adatátvitel hatékonysága) és önálló gazdasági jelentése nincs (csak a műszaki szükségesség indokolja, csak a szükséges ideig tart).

IV.2.5 Szabad felhasználás az Interneten A digitális másolatok elterjedése a szabad felhasználás gyakoriságát és mennyiségét egészében megváltoztatta. Ez a technika olcsó, jó minőségű, tömeges másolást és egyszerű műközvetítési lehetőséget nyújt. Ráadásul az Interneten szereplő művekhez bárki hozzáférhet. A legérzékenyebb és legtöbb gyakorlati nehézséget felvető terület a magáncélú másolatkészítés. Az Szjt. főszabálya szerint a természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. A főszabály azonban több korlátozás alá esik (egyes műtípusok és többszörözési módok vonatkozásában), sokszor éppen azért, hogy megakadályozzák a digitális eszközökkel 135

(egyszerű és gyors többszörözés) való visszaélést. Kifejezetten kivonja e körből az Szjt. pl. a szoftvereket és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisokat. Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e – az sem, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra (Szjt. 35. § /3/ bek.). A magáncélú felhasználás (támogatható) célja általában a szórakozás, a tanulás, az ismeretszerzés. A fentiek alapján megengedett tevékenységnek minősül a zeneműnek az Internetről az MP3 – lejátszó készülék tárolójába való kimásolása, ha a zeneművet jogszerűen nyilvánosságra hozták (pl. az előadóművész feltette a honlapjára). Ugyanígy megengedett CD-ről, vagy MP3 – lejátszó készülékről zeneműnek CD-re való otthoni saját másolása. A szabad felhasználás és a díjköteles felhasználás közötti határ nagyon szűk és elmosódó. A technikai fejlődéssel felmerülő újabb és újabb kérdéseinek megválaszolása a bírói gyakorlatra vár(na): ebből az irányból azonban a jogalkalmazás mindezidáig csak nagyon kevés segítséget kapott. Jelentősnek mondható a jogirodalom (Lontai Endre, Faludi Gábor, Gyertyánfy Péter, Tattay Levente, Szinger András, Tóth Péter Benjámin, Polyák Gábor stb.) a területre vonatkozó

munkássága:

különösen

az

ARTISJUS-hoz

kapcsolódó

szakemberek

jogértelmezése vált iránymutatóvá, ez ugyanis az érintett szerzők saját szakmai véleményén túl, ha közvetett módon is, de a legjelentősebb közös jogkezelő szervezet által is elfogadott szempontokat emeli ki. IV.2.6 Felelősség az Internetes felhasználásokért a.)

Az online szerzői jogi felelősség alapjai: A szerzői jogi felelősség objektív

felelősség. A jogsértő felhasználás (engedély nélküli vagy az engedélyt meghaladó mértékű, ill. a személyhez fűződő jogokat sértő felhasználás) megvalósulásával a felelősség beáll, és nem kell vizsgálni egyéb körülményeket (pl. azt, hogy szándékos volt-e a jogsértés). Az Internet említett szereplői közül nyilván nem áll fenn szerzői jogi felelősség a hozzáférés-szolgáltatókkal szemben, mivel ők egyszerű adatátvitelt végeznek, ami nem felhasználási cselekmény. Az internetszolgáltatók cselekménye normális esetben a szabad felhasználás körébe esnek (időleges többszörözés), így felelősségükről akkor lehet csak szó, ha az általuk végzett közbenső tárolás gazdasági jelentőséggel bír. Az Internetes honlapok látogatói az esetek zömében magáncélú másolást valósítanak meg, ami szintén a szabad felhasználás körébe esik. Meg kell jegyezni, hogy az ismertetett

136

rendelkezések alapján a magáncélú másolás akkor is megengedett, ha jogszerűtlen forrásból származik. Érdekesebb a helyzet a tartalomszolgáltatókkal. A tartalomszolgáltatók a szerzői műveket elektronikus eszközön, digitális formában tárolják, illetve ezeket lehívásra hozzáférhetővé teszik, így a hatályos szabályozás szerint olyan felhasználást végeznek, ami engedélyköteles. E tiszta elméleti megoldást beárnyékolják az online világ lehetőségei. A világhálón számtalan ingyenes és anonimitást lehetővé tevő tárhelyszolgáltatás létezik, amelyek lehetővé teszi a tetszőleges tartalmú weboldalak létrehozását. Mivel nincs olyan adat a kezünkben, ami alapján a tartalomszolgáltató személye megállapítható lenne, jogsértés esetén nem tudjuk megnevezni a felelőst. A fent említettek alapján a tárhelyszolgáltatók felelőssége sem merülhet fel, mivel nem végeznek közvetlen felhasználási cselekményt (amit kétségessé tesz az, hogy bevételük a hirdetésekből származik és a látogatottság függvényében alakul, így érdekeltek abban, hogy a látogatók értékes tartalmakat találjanak az oldalakon). Adott tehát egy olyan helyzet, ahol az egyértelmű felelős nem beazonosítható, az ismert tárhelyszolgáltató pedig nem tehető felelőssé. Erre a problémára kísérelt meg megoldást találni az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CV. törvény. b.) Az internetszolgáltatók felelősségének korlátozása és az értesítési – eltávolítási eljárás Az internetszolgáltatók (átmeneti közbenső tárolást, tárhelyszolgáltatást, online kereső eszközök biztosítását végző szolgáltató) akkor mentesülnek a felelősség alól, ha a következő három feltételnek eleget tesznek. Ez egyrészt feltételezi, hogy nincs tudomásuk arról, hogy az általuk végzett szolgáltatás szerzői vagy kapcsolódó jogot sért, illetve olyan tényről vagy körülményről sincs tudomásuk, amely valószínűsítené a szerzői vagy kapcsolódó jogi jogsértést, másrészt megköveteli, hogy a szerzői jogosult megfelelő értesítése esetén lefolytassák az elektronikus kereskedelmi törvény

szerinti

értesítési-eltávolítási

eljárást,

harmadsorban

pedig

teljesül

annak

követelménye is, hogy úgy járjanak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E feltételeknek együttesen kell fennállniuk. Az értesítési-eltávolítási eljárás amerikai eredetű jogintézmény. Az eljárás a jogosult megfelelő alaki és tartalmi formához kötött és az internetszolgáltatóhoz címzett értesítésével indul. A szolgáltató az értesítés nyomán a sérelmezett tartalom ideiglenes eltávolítása és a tartalomszolgáltató értesítése útján megkísérli a vitát a jogosult és a tartalomszolgáltató közé terelni. Az eljárás több lépcsős párbeszédet alakít ki a felek között, aminek eredménytelensége esetén a bírói út áll nyitva a jogosult előtt. 137

IV.3 A szerzői jog az Internetes felhasználásokkal összefüggő sajátos szabályozási kérdései IV.3.1 Zeneművek az Interneten Az MP3-as szabvány és az egyéb tömörített digitális zenei formátumok elterjedésének köszönhetően a felhasználók könnyen tudnak nyilvánossághoz közvetítetni zenei műveket. Ehhez egy zeneművet tartalmazó hangfelvételre van szükség, amelyről digitális másolatot kell készíteni (ha nem digitálisan született), majd ezt a másolatot feltölteni egy weboldalra. A hangfelvételek jogszerű felhasználásához három jogosulti csoport engedélye szüksége: a szerzőké, az előadóművészeké és a hangfelvétel előállítóké. IV.3.1.1 A szerzői jogi engedély

A zenedrámai művek, azok jelenetei, illetve keresztmetszetei kivételével (ezek nagyjogos engedélyezésbe tartoznak) az engedélyezési jogot az ARTISJUS gyakorolja, az adott

évre

vonatkozó

jogdíjközleményben

meghatározottaknak

megfelelően.

A

jogdíjközlemények a jelentősebb online felhasználási módokhoz (streaming típusú felhasználások, lehívásra történő közzététel) igazodó struktúrában felépített, differenciált díjtételeket tartalmaznak. a.) A streaming típusú felhasználások esetén a tartalomszolgáltató az Internet útján olyan műsorfolyamot továbbít a közönség felé, amely nagyban hasonlít a hagyományos rádiós- és televíziós sugárzásokhoz, mindössze a hagyományos készülékeket a számítógép helyettesíti. Ezek alapján a streaming típusú felhasználások jogdíjai a hagyományos sugárzási módok jogdíjaira épülnek. A streaming típusú felhasználásoknak két fajtája van: a webcasting és a simulcasting. Webcastingról akkor beszélünk, ha felhasználó a műsort nem sugárzással, nem vezeték útján, hanem bármely hasonló eszközzel vagy módon – ideértve számítógépes, illetve elektronikus hírközlési hálózat igénybevételét – teszi a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. Ugyancsak a webcasting körébe tartozik, ha a közönség a közvetítő szervezet által meghatározott bármely szempont szerint akár a műsor nyilvánossághoz közvetítését megelőzően, vagy azzal egy időben, akár a már nyilvánossághoz közvetített műsorszámok archívumából válogathat a műsort alkotó műsorszámok közül, feltéve, hogy a kiválogatott műsorszámok műsoronként (műsorszámok folyamataként) érzékelhetőek, és a szolgáltatás 138

nem terjed ki arra, hogy a közönség tagja az érzékelt műsorszámról tartós másolatot készíthessen. Az ilyen felhasználások jogdíja megegyezik a hagyományos sugárzás jogdíjával. A webcasting felhasználást lehetővé tevő szervezeteket negyedévente adatszolgáltatási kötelezettség terheli az ARTISJUS felé. Az adatszolgáltatás célja kettős: egyrészt az adatszolgáltatás révén tudja megállapítani a közös jogkezelő szervezet a fizetendő jogdíjakat, másrészt bizonyos adatok ahhoz szükségesek, hogy a beszedett jogdíjakat a jogosultak között fel lehessen osztani. Ezek alapján az adatszolgáltatás általában magába foglalja annak a megjelölését, hogy mekkora a jogdíj alapjául szolgáló bevétel, azt milyen felhasználási móddal és milyen mértékben érték el, illetve megjelöli a felhasznált műveket és szerzőiket. Simulcastingról akkor beszélünk, ha a hagyományos sugárzással egy időben számítógépes hálózat, vagy elektronikus hírközlési hálózat igénybevételével is folyik a nyilvánossághoz közvetítés. Tehát a simulcasting egy alternatív műsorszórási mód. Az ilyen típusú felhasználásért a hagyományos sugárzási jogdíjon felül az említett jogdíj 5%-át is meg kell fizetni. b.) A lehívásra történő közzététel a zeneműnek vagy azok részleteinek vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon történő olyan nyilvánossághoz közvetítése, amelynek során a közönség tagjai a művekhez úgy férhetnek hozzá, hogy mind az egyes műveket, mind a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. A lehívásra történő közzététel megvalósul tekintet nélkül arra, hogy a nyilvánosság tagjai a lehívott műveket a számítógépre vagy bármely hordozóra letölthetik-e. A lehívásra közzétételt az különbözteti meg a webcasting közönség által összeválogatott felhasználási módjától, hogy ez utóbbi esetében a közönség tagja csupán egyes műsorfolyamok, esetleg műsorszámok közül válogathat, amíg a lehívás esetén a művenkénti hozzáférés biztosított. A lehívásos felhasználásokra vonatkozó díjak jelentősen differenciáltak aszerint, hogy audio vagy audiovizuális, letöltést engedő vagy nem engedő felhasználásról van-e szó, illetve, hogy a felhasználás bevételre irányul-e, van-e egyéb specialitása (pl. multimédia üzenetek). A szolgáltató a jogdíj megfizetésével egyidejűleg szerzi meg az engedélyt, utólagos jogdíjfizetés esetén pedig visszamenőleges hatállyal. c.) A lehívásra történő közzététel legújabb formái Az elmúlt években több olyan készülék jelent meg, amely valamilyen formában zenét képes reprodukálni. Az elektronikai ipar egyik legsikeresebb fejlesztése a mobiltelefon-csengőhangokhoz kötődik. A csengőhang elektronikus hírközlő hálózat útján átvitt adat mobil rádiótelefon készülékre való érkezését jelző, elsősorban figyelmeztető, megkülönböztető céllal felhasznált 139

zeneműrészlet. Bár mobiltelefonok tartalmaznak néhány alapértelmezett csengőhangot, mégis óriási piaca alakult ki az egyedi csengőhangoknak, amelyeket a tartalomszolgáltatók tematikus, egyedileg hozzáférhető adattárakban kínálnak. A csengőhangok szerzői jogilag védett műveket reprodukálnak az eredeti hangfelvételt megközelítő módon, így azoknak a szolgáltatóknak, akik lehívásra hozzáférhetővé teszik ezeket, jogdíjat kell fizetniük a felhasználásért. A jogdíjközlemény a feltett művek számán alapuló alapdíjakon felül különböző jogdíjakat állapít meg aszerint, hogy ingyenes, alapdíjas vagy emeltdíjas szolgáltatásként kínálják a csengőhangokat. Ugyanezek a díjtételek irányadóak az MMS szolgáltatásra és az egyéb hasonló műfelhasználással összekapcsolt üzenetekre is. Az MMS olyan szolgáltatás, amellyel a szolgáltató mobil rádiótelefon készülékre olyan adatcsoportot továbbít, amely képi megjelenítéssel összekapcsolva a szolgáltató által hozzáférhetővé tett zeneműveket (műrészleteket) tartalmaz. Az egyéb hasonló műfelhasználással összekapcsolt üzenet olyan szolgáltatás, amellyel a szolgáltató zeneműveket (műrészleteket) csak érzékelést engedő lehívásra hozzáférhetővé tesz, és a hozzáférhetővé tett művek közül a szolgáltatást igénybe vevő személy által egyedileg kiválasztott művet (műrészletet) a személy saját üzenetéhez kapcsolva harmadik személy számára érzékelhetővé tesz. Ez utóbbi megfogalmazás azokat a helyzeteket írja le, amikor a szolgáltató adatbázisából a telefonáló kiválaszt egy művet, ehhez felmondja a saját üzenetét, a szolgáltató pedig a rögzített tartalmat továbbítja. A legújabb keletű szolgáltatás a csengetési visszhang (ring back tone), amely az előfizető által a szolgáltató adatbázisából kiválasztott, a hívó számához rendelhető és a hívó számára hallható csengetési visszhangot helyettesítő zenemű, ill. zeneműrészlet. Ebből a szolgáltatásból előfizetési díj típusú bevétele is van a szolgáltatónak, a jogdíjközlemény bevétel arányában állapítja meg a fizetendő jogdíjat. IV.3.1.2 Az előadóművészek engedélye

Az Szjt. alapján a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy arról készült másolatnak a sugárzásáért és bármilyen más módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért a szerzői jogi védelem alatt álló művek felhasználásáért fizetendő díjon felül a felhasználónak további díjat kell fizetnie. Ennek a díjigénynek az érvényesítésére az MSZSZ–EJI által végzett közös jogkezelése útján történik. a.) A streaming típusú felhasználások A MSZSZ-EJI és a MAHASZ közös jogdíjközleménye szerint jogdíjköteles, ha a hangfelvételt nem sugárzással, hanem vezeték

140

útján vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon – ideértve a számítógépes hálózat igénybevételét is – közvetíti a nyilvánossághoz. Számítógépes

hálózat

igénybevételével

való

nyilvánossághoz

közvetítésen

a

kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek előre szerkesztett módon, kizárólag számítógépes hálózat igénybevételével történő olyan nyilvánossághoz közvetítését kell érteni, amely az igénybevevő számára nem teszi lehetővé a műsor semmiféle befolyásolását, személyre szabását, illetve amely nem teszi lehetővé az igénybevevő számára, hogy a műsor tartalmi elemeiből, vagy annak korábbi részeiből válasszon, vagy, hogy igénybevétel közben egy vagy több hangfelvételt átugorjon (webcasting). Simulcsating típusú felhasználás esetén a webcastingra megállapított jogdíjon felül az említett jogdíj 5%-át is meg kell fizetni. A streaming típusú felhasználásokkal kapcsolatos adatszolgáltatást digitális formában kell teljesíteni. b.) A lehívásra történő hozzáférhetővé tétel A lehívásos felhasználás engedélyezési jogát szintén a MSZSZ-EJI gyakorolja. A lehívásos felhasználás a rögzített előadásoknak, vagy azok részleteinek vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon történő olyan nyilvános hozzáférhetővé tétele, amelynek során a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ilyen felhasználásnak minősül az olyan - említett módú - nyilvánossághoz közvetítés is, amely az igénybevevő számára lehetővé teszi, hogy az előadásfolyamot bármilyen szempontból interaktív módon befolyásolja, személyre szabja (így pl. az igénybevétel közben egy vagy több előadást átugorjon, vagy az egyes előadások közül bármilyen szempont szerint válasszon). A lehívásra történő közzététel megvalósul tekintet nélkül arra, hogy a nyilvánosság tagjai a lehívott műveket a számítógépre vagy bármely hordozóra letölthetik-e. A vonatkozó jogdíjközlemény szerint az üzletszerűnek nem minősülő felhasználásért a szolgáltató nem köteles előadóművészi jogdíjat fizetni. Az üzletszerűség négy együttes feltétel fennállása esetén nem valósul meg. Egyrészt a szolgáltató a felhasználással nem érhet el bevételt, és az a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját sem szolgálhatja. Másrészt a szolgáltató – a hozzáférést biztosító helyek számától függetlenül – összesen legfeljebb tíz hangfelvételben rögzített előadás részletét teheti lehívásra hozzáférhetővé. Harmadrészt a szolgáltató az előadásrészleteket olyan műszaki feltételekkel teheti lehívásra hozzáférhetővé, amely az átlagos felhasználó számára csupán azok érzékelését teszi lehetővé, a letöltést azonban nem. Végül annak ellenére, hogy jogdíjfizetési kötelezettség nem terheli, a szolgáltatónak a felhasználást megelőzően felhasználási szerződést kell kötnie az MSZSZ-EJI-vel, és az abban 141

meghatározott feltételeket a szerződés tartama alatt hiánytalanul teljesítenie. Ha bármelyik feltétel nem valósul meg, akkor üzletszerűnek minősül a felhasználás és jogdíjfizetési kötelezettség áll fenn. Az előadóművészi jogdíj differenciált mértékű, tekintettel a szolgáltató által a felhasználásból elért bevételre, tartós másolat készítésének lehetőségére, teljes előadásokhoz vagy csak azok részleteihez való hozzáférhetőségére, a hozzáférhetővé tett előadások, előadásrészletek számára. A jogdíjközlemény meghatározott feltételek együttes fennállása esetén lehetővé teszi, hogy bizonyos előadóművészi jogdíjakat ne kelljen megfizetni. A szolgáltatónak olyan előadóművésznek, vagy előadóművészek olyan egyesületének kell lennie aki (amely) kizárólag saját előadóművészi teljesítményét hangfelvételben rögzítő előadást tesz lehívásra hozzáférhetővé. Az említett előadóművész(ek)nek a felhasználást megelőzően felhasználási szerződést kell kötnie az MSZSZ–EJI-vel, és az abban meghatározott feltételeket a szerződés tartama alatt hiánytalanul teljesítenie. A szolgáltató által rendelkezésre bocsátott adatokból, illetve nyilatkozatokból annak is egyértelműen megállapíthatónak kell lennie, hogy az engedély ingyenessége a lehívásra hozzáférhetővé tett előadásban közreműködő valamennyi előadóművészre kiterjedően fenntartható, és a jogkezelés ilyen módon hatékonyabban valósítható meg. Az adatszolgáltatás digitális úton történik. c.) A streaming típusú felhasználásokkal kapcsolatban a hangfelvétel – előállítót is díjazás illeti meg. Ezt a díjigényt a MAHASZ érvényesíti, az MSZSZ–EJI-vel közösen meghatározott feltételek szerint. A lehívásra történő hozzáférhetővé tétel esetében a kizárólagos engedélyezés nagyjogos, tehát nem közös jogkezelés, hanem egyedi engedélyezés útján érvényesítik e jogot. A hangfelvételek Internetes felhasználásához egyenként meg kell keresni az érintett felvételek előállítóit (lemezkiadókat), és velük felhasználói szerződést kell kötni. d.) A szerzői honlapok lényege, hogy a szerző saját vállalkozásban közvetíti az Interneten a nyilvánossághoz a műveit. Ehhez mindössze egy szerződést kell kötni az ARTISJUS-al, amelybe formális (és ingyenes) engedélyt kap a szerző a nyilvánossághoz közvetítésre és nyilatkozik arról, hogy minden szüksége szerzőtársi és szomszédos jogi engedélyt megszerzett a megjelölt hangfelvételek lehívásra hozzáférhetővé tételhez. Az előadóművészek hasonló feltételekkel tehetik hozzáférhetővé teljesítményeiket az Interneten, csak ők az MSZSZ-EJI-vel kötik meg a szerződést.

142

IV.3.2 Egyéb alkotások felhasználási lehetőségei IV.3.2.1 Irodalmi művek Napjaink legfelkapottabb Internetes tartalmai a multimédiával függnek össze, mégis túlnyomó többségben írott anyagokkal találkozunk a világhálón. Ezen anyagok többségét szerzői jogi oltalomban részesülő alkotások teszik ki (tudományos írások, szakcikkek, riportok, szépirodalmi művek, stb.), így az irodalmi alkotások online felhasználási lehetőségeinek vizsgálata sem mellőzhető. Az online felhasználáshoz vezető út első lépése az adott mű digitalizálása. Az Szjt. szerint többszörözés a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása. A digitális többszörözés engedélyezését a szerző saját maga közvetlenül gyakorolja. A mű többszörözésére adott engedélye azonban csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja. A törvényi szigor indoka, hogy a digitális formában létező másolatról rövid idő alatt tetszőleges számú másolat készíthető és ellenőrizhetetlenül terjeszthető. A fentiek alapján tehát a digitális többszörözés és terjesztés jogának együttes átengedése feljogosítja a felhasználót a mű digitális hordozón történő példányonkénti offline terjesztésre, de az Internetes felhasználáshoz az online lehívásra hozzáférhetővé tétel jogával is rendelkeznie kell. A szépirodalmi művek online felhasználása tekintetében 2004. május 1-je meghatározó dátum, ugyanis ezen időpont előtt az online felhasználások egy része az ARTISJUS közös jogkezelése alá tartozott (pl. a vers, a mese, a villámtréfa), más részei viszont egyedi engedélyezés alá (olyan speciális közönségű műfajok, amelyeknél a szerzőknek módjában áll az egyedi joggyakorlás, tehát a közös jogkezelés feltételei nem állnak fenn). A 2004-es jogszabály módosulás alapján ma a szépirodalmi művek Internetes felhasználására minden esetben egyedi engedélyezés útján kerülhet sor. IV.3.2.2 Képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások E tárgyi körből a grafikai művek és a fotóművészeti alkotások felhasználásának gyakorlati jelentősége a legnagyobb. Az említett alkotások is akkor állnak szerzői jogi védelem alatt, ha egyéni-egyedi jellegűek.

143

A szerzői jogi védelem szempontjából nincsen jelentősége az alkotás során alkalmazott technikának, a létrejött műalkotás esztétikai színvonalának, a mennyiségi jellemzőknek. Az egyedi jellegnek a megállapítása sokszor nem egyszerű, különösen a fotóművészeti alkotások esetén. A fotók egyéni, eredeti jellege leginkább a fotós által elkapott pillanat sajátosságában, a felvételhez választott beállításban, a téma nézőpontjának egyediségében, a kompozícióhoz alkotó módon használt technikai megoldásokban testesülhet meg. A felvétel negatív előhívása és a pozitív képpel végzett utómunka is eredményezheti az egyéni, eredeti jelleget. Ha az említett alkotások Internetes felhasználása egyben az első nyilvánosságra hozatalt is jelenti (tehát az alkotás még nincs publikálva) a felhasználási engedélyt közvetlenül a szerzőtől kell kérni (nagyjogos engedélyezés). A felhasználási szerződés megkötése során érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a digitális formátumban az alkotás technikai jellemzői megfelelően megjelenjenek, hogy a felhasználó alkalmazzon-e másolásvédelmi jellegű műszaki intézkedéseket, hogy az engedély kiterjed-e az alkotás link ugrópontjaként történő felhasználásra, illetve, hogy digitális utómunkához és átdolgozáshoz kifejezett engedélyre van szükség. A már nyilvánosságra hozott képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások Internetes közegben való másodlagos felhasználásának engedélyezésére a HUNGART jogosult, közös jogkezelés útján. A HUNGART közös jogkezelési jogosultsága nem törvényből fakad, hanem a kommunikációs és terjesztési technikák fejlődése miatt a szerzők érezték szükségét annak, hogy a kizárólagos engedélyezési jogaikat egy erre létrejött szervezetnek engedjék át. A jogdíjak mértékét a HUNGART jogdíjközleménye a hozzáférhetővé tett alkotások számától függően sávosan állapítja meg, továbbá a díjak meghatározásánál figyelembe veszi azt is, hogy a felhasználó lehetővé teszi-e tartós másolat készítését, vagy sem. A díjszabás több kedvezményt is tartalmaz. A díjszabás szerint az üzletszerűnek nem minősülő felhasználásért a szolgáltató nem köteles előadóművészi jogdíjat fizetni. Azok a kritériumok, amelyek szerint a felhasználás nem minősül üzletszerűnek megegyeznek a MSZSZ-EJI által meghatározott, korábban már ismertetett feltételekkel. Szintén nem kell jogdíjat fizetnie a képző-, ipar- vagy fotóművésznek (illetve ezen művészek csoportjának), ha kizárólag a saját műveit teszi lehívásra hozzáférhetővé és ezt előzetesen bejelenti a HUNGART-nak, és a változásokról is tájékoztatja. A szerzői jogi védelem hiánya nem jelenti önmagában azt, hogy az egyéni, eredeti jelleggel nem rendelkező fotót, amelynek elkészítése adott esetben komoly szakmai munkát, precizitást igényel, költségekkel jár engedély nélkül bárki átveheti, átmásolhatja,

144

utánközölheti.

Az

engedély

nélküli

kereskedelmi

újrahasznosítás

pl.

versenyjogi

következményekkel járhat. Szintén fontos a személyhez fűződő jogok közül a képmáshoz fűződő személyiségi jog. Mind a szerzői jogi védelem alatt álló, mind a védelmet nem élvező fotóalkotások alapján elkészítéséhez és publikálásához bizonyos esetekben engedélyt kell kérni a fotón szereplő személyektől képmásuk felhasználásához. IV.3.2.3 Filmalkotások A filmalkotás fogalma alatt olyan művet értünk, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő film. A filmalkotás szerzői a film céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői, a film rendezője és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. Az, hogy egy filmalkotásnak ilyen sok szerzője lehet, nem jelenti azt, hogy az engedélyezési jog is ennyire szerteágazó. A filmalkotások szerzői jogait általában egy megfilmesítési szerződés keretében megszerzi a filmelőállító (az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről). A megfilmesítési szerződés alapján a szerző - kivéve a szöveges vagy a szöveg nélküli zenemű szerzőjét - ellenkező kikötés hiányában átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot – így az online felhasználások jogát is (tehát, ha a megfilmesítési szerződés az engedélyezési jogra nem tartalmaz speciális rendelkezéseket, akkor az a törvény erejénél fogva az előállítóra száll). Hasonlóan alakul a filmalkotásban szereplő előadóművészek (színészek, zenészek) jogi helyzete is, mivel ha az előadóművész hozzájárult ahhoz, hogy előadását filmalkotásban rögzítsék, a hozzájárulással - ellenkező kikötés hiányában - a film előállítójára ruházza át a törvényben meghatározott vagyoni jogait. Ezek a vagyoni jogok annak az engedélyezését jelentik, hogy rögzítetlen előadását rögzítsék, illetve sugározzák vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítsék (kivéve, ha az előadás már maga is sugárzott előadás), rögzített előadását többszörözzék, terjesszék, illetve vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy

145

módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. A filmelőállítók gyakran nem maguk gyakorolják a szerzők és előadóművészek által rájuk ruházott jogokat, hanem azokat forgalmazási szerződések útján a forgalmazókra ruházzák, így a filmek különböző felhasználására a forgalmazóktól szerezhetnek engedélyt a felhasználók (pl. mozik, videokölcsönzők). A felhasználási szerződések természetesen az Internetes felhasználásokra is kiterjedhetnek. Összegezve a fentieket az engedélyezési jog a következőképpen alakul: az Internetes felhasználásokhoz a filmelőállítóktól, illetve, ha e jogot a forgalmazó útján gyakorolja, akkor a forgalmazótól kell engedélyt kérni. Az engedélyezés nagyjogos, így egyedi felhasználási szerződések útján valósulhat meg. Ez alól a konstrukció alól kivételt két kör képez: a zeneművek alkotói a törvénynél fogva nem ruházzák át a jogaikat a filmelőállítókra (tőlük bizonyos esetekben egyedi szerződések útján, más esetekben az ARTISJUS által lehet engedélyt kérni), illetve az olyan jogosultak, akikre külön kikötés miatt nem terjed ki a megfilmesítési szerződés hatálya (pl. ilyen kikötés esetén az előadóművészek engedélyét az MSZSZ-EJI-től lehet kérni).

IV.4 További sajátos problémák IV.4.1 A hiperlinkek és a fájlcserélő rendszerek a.) A hiperlinkek az egyes Internetes honlapok közötti kapcsolat lehetőségét biztosító olyan online navigációs eszközök, amelyek segítségével az Internet – használó böngészés közben más honlapokra juthat el, illetve más honlapokon tárolt tartalmat tekinthet meg (általában saját választása szerint, de előfordul, hogy automatikusan, sőt, akár tudta nélkül). Egy hiperlink technikailag két részből áll: egy ugrópontból, amely a honlap része és egy ugrópont mögötti hivatkozott weboldal Internetes címéből, valamint az ehhez tartozó HTML parancsból. Az ugrópontra kell kattintani, hogy eljussunk a hiperlink által hivatkozott oldalra. Az ugrópont lehet aláhúzott szöveg, de fotó, grafika és egyéb képelem is. Az ugrópont mögött található egy weboldal Internetes címe és egy HTML nyelvű parancs, amely a böngészőprogramot arra utasítja, hogy az ugrópontra klikkentés esetén hívja be a hivatkozott honlapot. A hiperlink mutathat egy honlap kezdőoldalára (felszíni link) vagy a honlapon belüli mélyebben fekvő oldalakra (belső link), de lehet automatikus is, amikor egy honlap

146

lehívásakor automatikusan érzékelhetővé teszi egy mási weboldal tartalmi elemeit. Gyakori a keret – technika alkalmazása is, amikor egy adott keretet tartalmazó honlap külső grafikai elemei között navigálva tekinthetünk meg más honlapokat. A hiperlinkekkel kapcsolatban a szerző személyhez fűződő jogai közül a név feltüntetéséhez való jog és a mű egységének védelme merül fel. Az előbbi kapcsán fontos, hogy a hiperlink alkalmazója a tartalom átemelése során látható módon feltüntesse a szerző nevét. A szerző vagyoni jogai kapcsán tisztázandó, hogy a hiperlink felhasználásnak minősül-e. A link ugrópontja esetén felmerül a többszörözés lehetősége. Mivel a link ugrópontja számos alkotás lehet, így a művek ugrópontkénti felhasználása engedélyköteles tevékenység. A link alkalmazása sok esetben nyilvánossághoz közvetítés, így szintén a szerző engedélye kell hozzá. A nyilvánossághoz közvetítés különösen az automatikus és belső linkek kapcsán merül fel, mivel a felhasználók többsége a linket tartalmazó oldal részének tekinti a behívott tartalmakat. b.) A fájlcserélő rendszerek (peer to peer, p2p) a mai informatikai világ egyik legnagyobb hatású rendszerei. Egyenrangú gépeket kapcsolnak össze (ügyfélgépeket, amelyek

kiszolgáló

nélkül

kommunikálnak

egymással,

közvetlenül),

mellérendelő

viszonyban, párhuzamosan dolgoznak egy feladaton, a kapacitások összeadódnak, így beláthatatlanul nagy képességű virtuális számítógép alakul ki. A kapcsolatot az Internet segítségével teremtik meg, az erőforrásokat osztják meg. Az első igazán elterjedt p2p rendszer 1999-től a Napster volt, amelynek ugyan véget vetettek a szerzői jogi aggályok, de azóta több tucat hasonló rendszer jelent meg a világhálón. A fájlcserélő rendszerek elsősorban a filmalkotások, a játékprogramok és a zeneművek tekintetében egyre népszerűbb felhasználási formák. Az OECD felmérése szerint az Internet használók egyharmada töltött már le filmet, zenét, vagy szoftvert p2p hálózaton keresztül. A zene- és filmletöltések közben a felhasználók egyben saját zenei fájlaikat is megosztják egy általuk ismeretlen körrel, aki a hálózathoz csatlakozik. A zene- és filmletöltés magáncélra önmagában – a joggyakorlat mai álláspontja szerint a szabad felhasználás körébe esik. A fájlcserélő rendszerek esetében azonban a résztvevők tartalomszolgáltatónak minősülnek és egyben felhasználónak is (a műveket elektronikus eszközön, digitális formában tárolják, illetve lehívásra közzéteszik), így engedélyköteles tevékenységet végeznek. Így az ilyen felhasználásban való részvétel jogellenes. Meg kell jegyezni azonban, hogy e jogellenes felhasználás elleni megoldás az lehet, ha sikerül az engedélyezett fájlmegosztó rendszereket egy új üzleti modellként elfogadtatni, amin keresztül törvényes kereskedelmi úton hozzá lehet jutni a szerzői joggal védett szellemi 147

termékekhez. Erre úgy nemzetközi, mint a legutóbbi időkben már a hazai tartalomszolgáltatók is tettek (sikeres) kísérleteket. IV.4.2 A hatásos műszaki intézkedések, a jogkezelési adatok és DRMS a.) Az Szjt. szerint műszaki intézkedés minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket - rendeltetésszerű működése révén - megelőzze, illetve megakadályozza. A műszaki intézkedéseknek alapvetően két fajtája terjedt el: az egyik a hozzáférést korlátozza (pl. kódolások), a másik valamilyen típusú felhasználást tesz lehetetlenné (pl. a másolatkészítést). A műszaki intézkedést akkor kell hatásosnak tekinteni, ha a mű felhasználását a jogosultak a hozzáférést ellenőrző vagy védelmet nyújtó olyan eljárás útján ellenőrzik, amely alkalmas a védelem céljának elérésére. Az Szjt. a hatásos műszaki intézkedések védelmét úgy oldja meg, hogy oltalmukra megnyitja a szerzői jogi jogkövetkezmények tárházát. A törvény tételesen felsorolja azokat a magatartásokat, amelyek a műszaki intézkedés megkerülésére irányulnak. Így a szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni olyan eszköz, termék vagy alkatrész előállítására, behozatalára, terjesztésére, eladására, bérbeadására, eladás vagy bérbeadás céljából történő reklámozására, kereskedelmi céllal való birtoklására, illetve olyan szolgáltatás nyújtására, amelyet a hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából kínálnak, reklámoznak vagy forgalmaznak, amelynek a hatásos műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége, illetve célja, amelyet elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek. Fontos korlátozás azonban, hogy a jogkövetkezmények csak akkor alkalmazhatók, ha az említett cselekményeket olyan személy hajtja végre, aki tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmény célja a műszaki intézkedés megkerülése. Jogkezelési adat a jogosultaktól származó minden olyan adat, amely a művet, a szerzőt vagy a műre vonatkozó jogok más jogosultját azonosítja, vagy a felhasználás feltételeiről tájékoztat, ideértve az ilyen adatokat megjelenítő számokat vagy jelzéseket is, feltéve, hogy az adatokat a mű példányához kapcsolják, illetve a mű nyilvánossághoz történő közvetítésével összefüggésben jelenítik meg.

148

A jogkezelési adatok védelme megegyezik hatásos műszaki intézkedések védelménél ismertetett rendszerrel, azzal a különbséggel, hogy itt a szankcionálni rendelt magatartások a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítása vagy megváltoztatása, továbbá olyan művek jogosulatlan terjesztése,

terjesztés céljából történő behozatala, sugárzása vagy a

nyilvánossághoz másként történő közvetítése, amelyekről eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot. A jogkezelési adatok és a műszaki intézkedések sérelmére elkövetet súlyosabb cselekményeket a büntetőjog is védelemben részesíti. b.) Napjaink szerzői jogában egyre inkább előtérbe kerül a DRMS-ek (Digital Rights Management System), a digitális jogkezelési rendszerek kérdése. Néhányan úgy vélik, hogy a DRMS harmadik joggyakorlási móddá válik az egyéni engedélyezés és a közös jogkezelés mellett: valószínűbb azonban, hogy inkább a joggyakorlás segítője, mint módja lesz, különös tekintettel a nagyjogos engedélyezésre. A DRMS fogalmába tartozik minden olyan műszaki eljárás, amely a különböző hálózatokon (pl. az Interneten) keresztül történő jogosítást, tartalomátvitelt és elszámolást is segíti amellett, hogy megakadályozza az ezekhez a tartalmakhoz való jogosulatlan hozzáférést. A digitális jogkezelési rendszerek tehát egyrészt azonosítják a szerzői műveket és szomszédos jogi teljesítményeket, az azokon fennálló jogokat és azok alkotóit, jogosultjait, gyakorlóit, másrészt azok gyakorlásának, korlátozásainak és ezek díjazásának technikai úton történő érvényesítését is szolgálják. A DRMS különbözik a hatásos műszaki intézkedésektől. Egyrészt tágabb lehetőségeket biztosít, mivel nem csak a tartalomvédelem a célja, másrészt szűkebb körre terjed ki, mert csak a digitális alkotásokra vonatkozik. A DRMS számos probléma megoldására alkalmas, vele szemben felmerül azonban, hogy a jogszerű magáncélú többszörözést és a szabad felhasználás más módjait akadályozza. Erre a kérdésre a jövőben megoldást kell találni, annál is inkább, mert a jogellenes felhasználások legtágabb körében (filecserélő rendszerek) teljes körű védelmet ennek alkalmazása sem tud biztosítani. IV.4.3 A közösségi médiák és a szerzői jog a.) A kilencvenes évek elejétől a tartalomszolgáltatók, a zene- és filmalkotások jogai fölött rendelkező vállalkozások, a jogvédő szervezetek nem lankadó lelkesedéssel harcolnak 149

az Internet ellen. Az 1996-os WIPO-szerződések, majd az USA Digital Millenium Copyright Act-ja, az EU digitális szerzői jogi irányelve mind-mind arra próbált választ találni, hogy a szerzői jogok feletti kizárólagos rendelkezés (és a vagyoni jogok védelmének) követelménye miként érvényesíthető a digitális világban, milyen jogsérelem-lehetőségek merülnek fel s ezek ellen jogi eszközökkel miként lehet védekezni. Ez a harc épp 2011 vége felé vált egészen kíméletlenné, mikor az Egyesült Államok képviselőháza elé került Lamar S. Smith texasi republikánus képviselő az Állítsuk Meg az Online Kalózkodást címet viselő törvényjavaslata (Stop Online Piracy Act, SOPA), mely immár nem csak az illegális tartalom üldözhetőségét biztosította volna (ezt a korábbi törvények is messzemenőkig megtették), de a szerzői jogok ködös védelmének érdekében minden, a jogellenesnek mondott Internetes tartalomhoz való hozzáférésben közreműködő aktort büntethetővé tett, az illegális feltöltőket pedig 5 év szabadságvesztéssel kívánta pönalizálni. Ahogy az Interneten terjedő bölcsesség rámutatott: aki egy Michael Jackson az Internetre feltölt, öt év börtönt kap: ez pontosan annyi, amit arra az orvosra szabtak ki, aki megölte az énekest. A törvény az Internet sok millió felhasználója, sok tízezer érintett szolgáltatója, a civil- és polgárjogi szervezetek és a még ésszerűen gondolkodó politikusok heves ellenállása, no meg persze nem utolsó sorban az Anonymous hackercsoport január eleji határozott kibertámadásainak is köszönhetően végül visszavonásra került. Az Internet szerzői jogi összefüggéseit tárgyalhatjuk a „klasszikus” szerzői jog irányából közelítve, de akár a jogellenes letöltéseket, hozzáférhetővé tételt elkerülhetetlen velejáróként kezelő, s a hallgatólagos belenyugvást ajánló reformelképzelések felől is. A közösségi média kialakulása, a Facebook, a közösségi hálózatok és a tartalomszolgáltatások, s különösen a - legális - filemegosztó szolgáltatásokkal való összekapcsolásának lehetősége a digitális viharban immár majd két évtizede hánykolódó szerzői jog számára újabb kihívásokat, de lehetőségeket is hozott. A tartalomszolgáltatók évtizedes harca az Internetes tartalmak jogkizárólagosságának biztosításáért (mely pl. olyan, a jogalkotással szembeni törekvésekben nyilvánult meg, mint az engedély nélküli linkelésért való polgári és büntető jogi felelősség előírása) meglepő fordulatot hozott. Ma már a legtöbb szerkesztett és írott tartalmat közzé tevő szolgáltató (portálok, újságok, magazinok on-line változatai stb.) „feltelepedett” a Facebookra: az írásokat, galériákat, filmet vagy zenét közzé tevő oldalon ott a Facebook-gomb, amivel a tartalmat lájkolni, a többi Facebook felhasználóval megosztani lehet. b.) A Youtube-ra technikai értelemben véve bárki bármilyen tartalmat feltelepíthet, segítségével ma már több millió zene, filmrészlet hozzáférhető. Elenyészőnek mondható 150

százalékú kivételtől eltekintve a szerzői jog klasszikus megközelítése felől „tisztán jogellenes” magatartás: míg az FB-n a tartalomszolgáltató (az FB-gomb elhelyezésével) hozzá járul a tartalom megosztásához, a Youtube-nál az ilyen hozzájárulás (vagy épp a marketing célú tartalom-kihelyezés) számít ma még kivételnek. Az is igaz viszont, hogy ezek a kivételek hozzák a Youtube nézettségének túlnyomó részét: a világsztárok video-klip újdonságait bemutató VEVO-n Lady Gaga vagy Britney Spears egy-egy új sikere nem ritkán órák alatt éri el a milliós nézőszámot. Az utóbbi VEVO-oldala több, mint egymilliárd (2012. január 30-án egészen pontosan 1 109 193 738) videomegtekintést regisztrált. A feltett tartalom megosztható, kommentálható, saját oldalba beágyazható, letölthető - még valami, aminek elfogadása fél évtizeddel ez előtt a „zeneipar” számára elfogadhatatlan lett volna. A jogok tulajdonosai dokumentum- és játékfilmeket, sőt, teljes stúdió archívumokat tesznek közzé, a napi feltöltések egy jelentős része azonban formálisan továbbra is jogellenes – a Youtube vagy a Facebook saját felhasználói feltételei szerint legalábbis biztosan az. A Facebook általános felhasználási feltételei – amely dokumentum magyarul nem áll rendelkezésre – általános érvénnyel rögzítik, hogy aki a szolgáltatás igénybe vevője tulajdonosa mindannak a tartalomnak és információnak, melyet az FB-re feltesz, s az adatvédelemre és az alkalmazásokra vonatkozó beállításokat megismerve s azokat figyelembe véve ellenőrzést gyakorol azok megosztása felett. A szolgáltatás igénybe vételével a felhasználó az általa az FB-re feltöltött, szerzői jogvédelemben részesülő minden tartalom vonatkozásában az FB-nek nem kizárólagos, átruházható, további felhasználást engedélyező, díjfizetéshez nem kötött felhasználási jogot enged, mely a szerzői jog által védett tartalom törlésével vagy (ha a tartalmat közben másokkal nem osztották meg, s ők ezt nem törölték) a felhasználó FB-fiókjának törlésével szűnik meg. A felhasználó által törölt tartalom – figyelmeztet az ÁSZF – meghatározott ideig még backup (másolati) fileokban eltárolásra kerül, az azonban mások számára már nem lesz hozzáférhető (2.1-2.2). Ugyancsak alapvető követelményként jelenik meg az ÁFSZ-ben más személyek jogainak védelme: az elfogadással a felhasználó kötelezi magát arra, hogy nem fog olyan tartalmat elhelyezni, vagy olyan magatartást tanúsítani a Facebookon, mely más személyek jogainak sérelmét, vagy bármilyen jogszabály megsértését eredményezné. Az FB fenntartja magának azt a jogot, hogy az ilyen tartalmat vagy információt (belátása szerint) eltávolítson, ugyanakkor lehetőséget biztosít az érintett számára arra, hogy a tartalom jogszerűségének igazolása után a tartalomhoz való újbóli hozzáférhetőséget biztosítsa. A szerzői jogsérelmek bejelentésére, intézésre az FB külön eljárásrendet alakított ki. A szerzői jogok ismételt megsértése szükség esetén a felhasználói fiók törlését is eredményezheti (4.1-4.4). 151

A nem a Facebookon való megosztás (tartalom közzététele) minden esetben valamely falhasználó döntése alapján történik. Ez vagy valamely tartalom (szöveg, kép, hang, video, képgaléria) feltöltésével (a felhasználó gépéről a rendszerbe való bemásolással) történik, vagy a Facebookon belüli „belső” megosztással (a rendszerbe már bevitt tartalomhoz való hozzáférhetőség mások számára való lehetővé tétele) vagy valamilyen külső, az FB-n kívüli tartalom felhasználói felületünkre való bekapcsolásával. Ez utóbbi az FB megosztás („Küldés a Facebookra”) gombjának használatával történik, melynek a digitális tartalmon való elhelyezéséről a tartalomszolgáltató dönt. A Küldés a Facebookra gomb elhelyezése az FB külön egyedi engedélye nélkül lehetséges, aki azonban ezt a gombot kiteszi, tartalma vonatkozásában (közelebbről meg nem határozott terjedelmű) felhasználói jogot enged a tartalom felett az FB-nek s mindazoknak, akik meg kívánják osztani azt. Lényeges korlátozás, hogy olyan oldalon, melynek tartalma az FB általános szerződési feltételeibe ütközne ilyen gomb nem helyezhető el (6.). A szerzői jog által védett tartalmak és a szellemi tulajdonból eredő jogkizárólagosság érvényesítését az FB a Digital Millenium Copyright Act (17 U.S.C. § 512) rendelkezéseivel összhangban biztosítja. Valamely tartalom jogsértőként való kezelésére (és az ebből adódó intézkedésre) két okból kerülhet sor: a – pontosan definiált – eljárásrendű, a jogsérelmet szenvedett fél (vagy esetleg épp az FB) által kezdeményezett eltávolítás keretében (ami ellen az érintett helyreállítási kérelemmel – counter-notice - élhet) vagy (az irányadó jogszabályok szerint) valamilyen hatósági, bírósági megkeresésre. A DMCA alapján történő eltávolításról az FB értesíti a felhasználót, aki ez ellen elektronikus űrlapon útján benyújtott kérelmet terjeszthet elő. Ezt az FB megküldi a törlést kérőnek, akinek tíz munkanapja van, hogy – az FB értesítése mellett – keresetet nyújtson be a vélelmezett jogsértő ellen. Ha ezt nem teszi, úgy az FB a korábban sérelmezett tartalmat helyre állítja. Az alkalmazások igénybe vételével kapcsolatos jogsérelmek esetén a Facebook a sérelmet szenvedett felet arra bíztatja, hogy először a fejlesztőnél jelezze a problémát, s ha az ennek ellenére továbbra is fennmarad, akkor forduljon az FB-hez. c.) Az orosz Vkontakte több, mint 150 millió felhasználóval a világ második legnagyobb szociális hálózata, használóinak közel fele orosz vagy ukrán illetőségű. A Vkontakte ÁSZF-je azért különösen érdekes, mert ez az első olyan nemzetközi, igen nagy számban külföldiek által is igénybe vett internetes szolgáltatás, ami nem az amerikai vagy az uniós jog, hanem a jogászok között is kevéssé ismert Orosz Föderáció polgári joga háttérszabályozásával vehető igénybe. A VK általános szerződési feltételei (a VK honlap felhasználó szabályzata)

152

nagyrészt magyar nyelven is elérhető, bár a fordítás nehézkes és itt-ott pontatlan is, a jogok, kötelezettségek azért kiderülnek belőle. A VK az oldal tiltott használatának minősíti a kereskedelmi célú hasznosítást (ugyanakkor külön szabályok szerint megengedi a „hivatalos oldalak”, azaz promóciós célú tartalomszolgáltatások indítását, 4.13). Csakúgy, mint az FB is kategorikusan tiltja, hogy az oldal használója az általa elhelyezett anyagokkal harmadik fél (tulajdonosi és nem tulajdonosi, vagyoni és nem vagyoni) jogait, különösen szerzői jogait sértse, vagy olyan információt tartalmazzon, melynek terjesztését az Orosz Föderáció törvényi tiltják (2.1). Az esetleges szerzői jogsérelem-lehetőségek mellett a VK igen részletes tartalomszolgáltatási- és magatartási tilalmakat is megfogalmaz: ezek részben a tilos kereskedelmi/promóciós tevékenységekhez, részben a személyes adatok védelméhez és a rendszerbiztonsághoz, részben a vélemény nyilvánítás szabadságának

legális korlátai tiszteletben tartása

követelményéhez kapcsolódnak (2.2 1-13.). A VK fenntartja magának azt a jogot, hogy – saját meggyőződése szerint – moderálja vagy törölje a felhasználói által közzé tett, a tilalmi listában felsoroltak körébe eső információkat, de akár a felhasználó fiókot („adatlap”) is. A szolgáltatáshoz való felhasználói hozzáférés is indokolás, előzetes figyelmeztetés nélkül korlátozható vagy leállítható (és helyre állítható), az esetlegesen ezzel okozott kárért azonban a VK minden felelősséget kizár. Törlésre pusztán már az alapján is sor kerülhet, hogy a VK véleménye szerint valamely falhasználó tevékenysége fenyegetést jelent az oldal és/vagy annak felhasználóira nézve (2.32.4). A VK szerződési feltételei különbséget tesznek a VK szellemi tulajdonát képező tartalmak (dizájnelemek, szövegek, grafikai megoldások, videok stb.) és a felhasználók által feltöltött tartalmak (a magyar fordításban: „kontent”) között. A jogkizárólagosság mindkét kört megilleti, azok csak az Orosz Föderáció hatályos szabályaival – főszabály szerint a jogtulajdonos hozzájárulásával - összhangban másolhatók, dolgozhatók át, helyezhetők keretbe, tehetők közzé, tölthetők le, adhatók át, értékesíthetők vagy bármilyen más módon használhatók fel (3.1-3.2, 6.1.1-6.1.2). A felhasználó az oldalon bármely tartalom elhelyezésével nem kizárólagos jogokkal ruházza fel a többi felhasználót az anyag - nem kereskedelmi célú - megtekintésére, újbóli létre hozására, másolására, átdolgozására. Az ilyen felhasználásnak a szerző személyi jogait (névjogát, integritáshoz való jogát) tiszteletben tartva kell történnie (3.5). Elvi követelmény, hogy a felhasználó csak saját tartalmat tölthet fel (aminek szerzői és egyéb jogaival ténylegesen rendelkezik is), más oldalak tartalmait, adatbázisait stb. csak akkor teheti közzé, 153

ha ebbe a jogtulajdonos kifejezetten bele egyezett (3.6). Ez történhet ráutaló magatartással (a VK-ra kimutató ajánló link elhelyezése valamely tartalomhoz kapcsolva), ennek hiányában azonban a jogtulajdonos előzetes írásbeli beleegyezéséhez kötött. Lényegében ezeket a szabályokat ismétli kicsit más megfogalmazásban az ÁSZF 6.1 pontja is. Túl nagy figyelmet egyébként e rendelkezés betartására a VK nem fektet. A felhasználóknak lehetőségük van arra, hogy zeneszámokat is feltöltsenek az oldalra s azok profilukhoz rendelve jelenjenek meg. Január végén Lady Gaga 787 000, Britney Spears 440 000, az orosz-ukrán szupersztár Vera Brezsnyeva 242 000

feltöltött zeneszáma volt a hálózaton belül elérhető,

meghallgatható. A 6.2 pont részletes felelősségi kikötéseket alkalmaz. Főszabály szerint a felhasználó felel minden, a VK-ra feltöltött vagy ott más módon nyilvánosságra hozott tartalomért. Csak olyan információt tehet közzé, mely vonatkozásában az Orosz Föderáció törvényeinek megfelelően a szükséges jogosultságokkal rendelkezik (6.2.1). A VK-t monitorozási kötelezettség nem terheli, az esetleges – igen tágan értelmezett – jogsérelmet eredményező információ eltávolítására vagy áthelyezésére azonban korlátozás nélkül lehetősége van (6.2.2). A felhasználó a tartalom feltöltésével jogot ad a VK-nak arra, hogy a VK arról másolatot készítsen és a közzététel megkönnyítése céljából a szükséges technikai műveleteket azzal végrehajtsa, de ugyanakkor – a VK által fenntartott weboldal céljaival összefüggésben és terjedelemben - bármely saját tartalom esetén átadja a tartalom másolása, nyilvános megjelenítése, reprodukálása, átdolgozása, fordítása és terjesztése vonatkozásában is felhasználói jogokat, ide értve az e cél érdekében való származtatott alkotások készítését és a promóciós célú felhasználást is (6.2.3-6.2.4). Az ily módon átruházott jogok – a technikai célból archivált másolatok átmeneti és szükség szerinti ideig történő megőrzése kivételével – a felhasználói tartalom a VK-ról való eltávolításával megszűnnek (6.2.5). Az ÁSZF részletesen szabályozza a VK-ról kimutató linkekért való felelősség kérdéseit is. Ez azért különösen fontos, mert bár a linkek alatt elérhető tartalom (szöveg, kép, videofilm stb.) a VK-n kívüli szolgáltatások igénybe vételével érhető el, a VK (és a Facebook) technikai működése ezeket a (harmadik személyek rendelkezése alatt álló) tartalmakat a közösségi média oldalába ágyazottan mutatja s teszi a többi felhasználó számára is elérhetővé, megoszthatóvá. Az ÁSZF – nagyon is életszerűen – abból indul ki, hogy a VK-nak az ilyen (az Orosz Föderáció törvényei szerint bármilyen jogcímen védelemben részesült tartalmakra mutató) hivatkozások közzé tételére ráhatása semmilyen formában nincs, az ilyen közzététel eltűrése nem értelmezhető a jogellenes cselekedet (pl. egy jogvédte tartalom vagy program letöltése) elősegítésének vagy hallgatólagos támogatásának, s ezért a jogsérelemért a VK 154

felelősséggel sem tartozik és nem terheli előzetes monitorozási vagy tartalom értékelési kötelezettség sem. Az ilyen tartalom-hozzáférhetőség biztosításért az felel, aki a hivatkozást elhelyezi (6.3.1-6.33). c.) Mindkét közösségi site támogatja a Youtube filemegosztó szolgáltatásán keresztül hozzáférhetővé

tett

videofelvételek

az

oldal

„hírfolyamának”

részeként

történő

megjelentetését. A Youtube ma a világ legnagyobb ilyen szolgáltatása, s bár számtalan kisebb versenytársa van, ezek nézettsége eltörpül mellette. A Youtube működését, igénybe vételének feltételeit is számos dokumentum szabályozza, a legfontosabbak az általános szerződési feltételeknek minősülő Szolgáltatási Feltételek és az Adatvédelmi Irányelvek. Az SZF rögzíti tárgyi és személyi hatályát (lényegében minden a Youtube-on hozzáférhetővé tett tartalom és az e tartalmak hozzáférhetővé tételében való közreműködők), a szolgáltatás igénybe vételének előfeltételeit (felhasználói fiók nyitása vagy a Google felhasználó fiókjának használata), a szolgáltatás igénybe vételének általános feltételeit, a tartalomhoz való hozzáférés feltételeit, a tartalomszolgáltatási követelményeket, a felhasználói fiók törlésének lehetséges okait és rendjét, a DMCA alkalmazásával összefüggő szabályokat, a felelősségi, felelősség-korlátozási rendelkezéseket és a szerződés elfogadásával, valamint az esetleges jogi igények érvényesíthetőségével kapcsolatos kikötéseket. Míg az általános szolgáltatási feltételek elsősorban a Youtube, mint beágyazott video lejátszási lehetőséget biztosító szolgáltatás technikai-funkcionális védelmét és integritását kívánják biztosítani (ezen belül elkülönítve és definiálva a tilos és megengedett kereskedelmi célú felhasználás eseteit is) az SZF túlnyomó részét a tartalom szolgáltatásával és a közzé tett tartalom felhasználásával és az SZF-be ütköző magatartások szankcionálásával összefüggő kérdések teszik ki. A közzé tett tartalmak felhasználására – főszabály szerint – csak személyes és tájékozódási céllal kerülhet sor: ha ilyen funkciót a szolgáltatás nem kínál fel, tilos a közzé tett fileokat akár menteni is. Tilos továbbá a letöltött fileok – a Youtube vagy a jogtulajdonosok

írásos

hozzájáruló

nyilatkozatának

hiányában

való

–

másolása,

reprodukálása, átvitele, közvetítése, bemutatása, eladása vagy bármely más, kihasználási céllal történő felhasználása is (5.2). Tartalom a Youtube-on történő megjelenítésére alapvetően két módon kerülhet sor: az egyik a videofile feltöltése, a másik a feltöltésekhez kapcsolt, a bejelentkezett felhasználók által elhelyezett komment. Szerzői jogi problémák tipikusan az első körben jelentkeznek. Az SZF vélelmezi, hogy a közzé tett tartalom felett a felhasználó rendelkezik: e jogait a feltöltéssel megtartja, a szolgáltatás működtetésével kapcsolatos mértékben azonban felhasználói jogokat biztosít a Youtube-nak is. A feltöltő kifejezetten felelősséget vállal azért, hogy anyaga közzé tételével nem sérti harmadik 155

személyek szerzői jogait (azaz vagy rendelkezik a szükséges engedéllyel, vagy a felhasználásra valamilyen jogszabályi felhatalmazás, jogcím alapján kerül sor) (5.4-6.2, 6.46.6). A jogsértő tartalmakért való felelősségét a Youtube is kizárja, s amennyiben a jogsérelemről megfelelő módon való értesítés esetén eltávolítsa, de fenntartja azt a jogot is, hogy előzetes értesítés nélkül törölje (6.6). Amennyiben a regisztrált felhasználó ismételt jogsértést (a SZF megsértése) követ el, a Youtube hozzáférését megszüntetheti. Megszüntetésre okot adó sérelemnek különösen a pornográf vagy obszcén tartalom kihelyezése vagy a szabályokhoz képest túlságosan hosszú klipek feltöltése minősül: ezek törlése vonatkozásában a Youtube – nem korlátozott - mérlegelési jogkörben jár el (7.). Harmadik személy az őt ért szerzői jogi sérelem miatt a DMCA szerinti eljárásban léphet fel, ahol a már érintett módon lehetőség van a hozzáférés visszaállítására is. d.) A közösségi médiák filmegosztásokra épülő működése tehát néhány jól megragadható szerzői jogi alapelv figyelembe vételével történik. A feltöltött vagy más módon hozzáférhetővé tett tartalmak nem sérthetik harmadik személyek személyi vagy vagyoni, s különösen pedig szerzői jogait. A szolgáltató a tartalmak előzetes szűrésére, jogszerűségi ellenőrzésére nem köteles (fizikailag nem is lenne rá képes), vállalja azonban, hogy ha a jogsérelem ténye tudomására jut, intézkedik a sérelmezett tartalom eltávolításáról és indokolt esetben a jogsértő a szolgáltatásból való kizárásból is. A közzé tett tartalom a legtöbb esetben származtatott, az Interneten valamilyen más, a szolgáltatáson kívüli forrásra mutat, a saját szolgáltatásba (képfolyamba) ágyazva az jelenik meg. Az ilyen tartalomért az felel, aki a világhálóra feltöltötte, vagy akinek szolgáltatása részét képezi. Az FB és a Youtube konstrukciója az amerikai a jogérvényesítést a DMCA szabályaihoz köti (ez a nem amerikai panaszosok és felhasználók számára meglehetősen körülményes), s napjainkban az amerikai szerzői jog exportjának egyik legfontosabb eszközévé vált. Az Internet sok százmillió használójának igényeivel összhangban biztosítja a tartalmak széles körű, nem kereskedelmi célú felhasználásának lehetőségét, ugyanakkor az általános szerződési feltételek alkalmazása és a törvényi előírások összehangolása révén elég hatékony megoldásokat kínál az esetleges jogsérelmek kezelésére is.

156

V. MŰSZAKI ALKOTÁSOK JOGVÉDELME – IPARJOGVÉDELEM V.1 A műszaki alkotások jogi védelme Az iparjogvédelem alapvető logikája hasonló a szerzői jogéhoz: a jogi „oltalom” szabadalmi, vagy mintaoltalom - lényege, hogy jogosultjának teljes körű rendelkezést adjon az adott műszaki alkotás felhasználására, és védelmet (oltalmat) nyújtson a kizárólagos hasznosítási jogot megsértőkkel („bitorlókkal”) szemben. Egy ország jogi szabályai - így a szellemi tulajdonnal kapcsolatosak is – döntő többségükben csak az adott országban érvényesülnek (un. „territoriális” területi hatály). A szellemi tulajdon azonban természetétől fogva nem szorítható államhatárok közé. Ebből következően nemzetközi oltalomra van szükség. Ez az államok közötti szerződések rendszerével biztosítható. A múlt század végétől kiépülő rendszer egy nemzetközi szervezet megalakítását igényelte. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (angol elnevezése, a „World Intellectual Property Organization” utáni rövidítése: WIPO, francia és spanyol rövidítése: OMPI) létesítésére vonatkozó egyezményt 1967-ben írták alá Stockholmban. Az egyezmény 1970-ben lépett hatályba, jelenleg 157 tagállam – köztük hazánk is - alkotja a Világszervezetet. A WIPO 1974 óta az ENSZ szakosított szerveként működik. Magyarországon a szabadalmi jogot egységes szabadalmi törvényben, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben (Szt.) találjuk. A szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos részletes szabályokat – 2003-tól a nemzeti, európai, európai szabadalmi és nemzetközi szabadalmi bejelentésekre egységesen - külön miniszteri rendelet (20/2002. (XII. 12.) IM rendelet) tartalmazza. Amennyiben európai szabadalmi bejelentést nyújtanak be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalanál, annak alaki követelményeire az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i müncheni Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) előírásai irányadók. Ehhez a nemzetközi Egyezményhez Magyarország 2003.-ban csatlakozott (az Egyezményt a 2002. évi L. törvény hirdette ki. Védjegyjogunk

formálisan

magában

foglalja

a

földrajzi

árujelzőkre

és

eredetmegjelölésekre vonatkozó szabályokat, melyek külön törvényben, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényben nyertek elhelyezést. A védjegybejelentésre vonatkozó részletes szabályokat ezesetben is alacsonyabb szintű jogszabály, a 19/1997. (VII. 1.) IM rendelet tartalmazza.

157

Magyarországon – a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtva - nemzetközi védjegyoltalom is szerezhető, tekintettel arra, hogy Magyarország kihirdette a Szellemi Tulajdon

Világszervezetében

(WIPO)

létrejött

Nemzetközi

Védjegyjogi

Szerződést

(kihirdetéséről a 1999. évi LXXXII. törvény rendelkezik), részese továbbá a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó „Madridi rendszernek” (1999. évi LXXXIII. törvény a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv kihirdetéséről). A mintaoltalom alapvetően – tárgyi körét tekintve eltérő területre tartozó - két féle mintaoltalmat ismer: A szabadalmak szintjét el nem érő találmányok jogi oltalmának biztosítása céljából valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldásra használati mintaoltalom szerezhető a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény alapján. Az ipari termékek külső formájának jogi oltalmát 2002 óta az un. „formatervezési minta” biztosítja. A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 2002 január 1.-étől váltotta fel a korábban „ipari minta”-ként ismert mintaoltalmi szabályozást, melynek következtében a 2001 január elsejét követően benyújtott ipari minta bejelentések már formatervezési minta engedélyezésére irányulnak, az azt megelőzően benyújtott kérelmekre még a korábbi jogszabályt (az ipari minta oltalmáról szóló 1978. évi 28. tvr.) kellett alkalmazni, mely alapján ipari mintaoltalmat lehetett szerezni. Napjainkban tehát már kizárólag formatervezési mintaoltalom szerezhető. 1984 óta – Magyarországnak a Hágai Megállapodáshoz való csatlakozása óta – nemzetközi formatervezési (ipari) mintaoltalom is igényelhető (az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésére létrejött Hágai Megállapodást a 1984. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki). A használati minta tehát a találmányokhoz, a szabadalmi joghoz, míg a formatervezési minta a védjegyek és árujelzők jogához áll közelebb, a két jogintézmény inkább a nevében hasonlít, a használati minta továbbá alapvetően nemzeti hatályú (territoriális, területi) oltalmi forma, a Magyarország területén bejelentett oltalom Magyarország államhatárain belül érvényesül. A mintaoltalom két fajtájának tartalmi sajátosságára – és ennek következtében szabályozásuk logikájára és jellegére - tekintettel a használati mintáról a szabadalmi jogban, a formatervezési mintáról a védjegyek és árujelzők jogán belül szólunk. A mikroelektronika rohamos fejlődése következtében a műszaki haladás kulcselemévé váltak a félvezetők, illetve integrált áramkörök, amelyek számos korszerű termékben (számítógép, óra, fényképezőgép, mosógép, televízió- és rádió-vevőkészülék) megtalálhatók. 158

A csúcstechnikában így kiemelkedő szerepet játszó un.

„mikroelektronikai félvezető

termékek” topográfiájának (azaz térbeli elrendezésének) biztosít külön jogi oltalmat a 1991. évi XXXIX. törvény. Külföldi bejelentők nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján jogosultak az oltalomra. A bejelentés részletes szabályait a 19/1991. (XII. 28.) IM rendelet állapítja meg. A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak, továbbá a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek és tapasztalatok körét (köznyelvi használattal a „know how”-t) is. A védelmi idő kezdetét és tartamát minden esetben jogszabály határozza meg. Az iparjogvédelem jogi szabályozásához tartoznak azok a további szabályok is, melyek - a főbb iparjogvédelmi területekhez kapcsolódó – további részletszabályokat állapítanak meg, főként:  az iparjogvédelmi eljárások díjával  kiállítási kedvezményekkel  az iparjogvédelmi szakképzéssel, szakértői tevékenységgel  a szabadalmi ügyvivői tevékenységgel  a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaival vagy  az iparjogvédelmi tevékenység előmozdításával összefüggésben. Az iparjogvédelmi (oltalmi) szabályozás sajátos hangsúlyai (visszatérő, lényeges súlypontjai) rendszerint közvetlenül megjelennek a jogszabályok szerkezetében és rendszerében is. A műszaki alkotások jogvédelmének felépítése (és ez tükröződik a speciális jogszabályok, mint a szabadalmi- vagy védjegytörvény illetve a mintaoltalmi törvények szerkezetében is) többnyire az alábbi logikát követi:  az oltalmazhatóság jogi kritériumának megfogalmazása (mely találmányok, megjelölések szabadalmazhatóak)  az oltalom megszerzésének jogi keretei (az oltalom megszerzésének feltételei és folyamata, az ezzel kapcsolatos szervezeti és eljárási szabályok)  oltalmazott műszaki alkotás ( a szabadalom, majd a későbbi részekben védjegy vagy minta) hasznosításának szabályozása (hasznosítási szerződés, licencia) a

bitorlás

tiltása,

illetve

a jogkövetkezmények (védekezési módok)

megállapítása.

159

A továbbiakban az egyes iparjogvédelmi területek tárgyalása során lehetőleg mi is ezt a rendszert követjük. A találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvény-czikk 23. §-a alapján, 1896-ban létre jött kormányhivatal korábbi nevét (Magyar Szabadalmi Hivatal) a 2010. évi CXLVIII. törvény 265. §-a 2011. január 1-el a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalára módosította. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala jogállására, gazdálkodására, feladat- és hatáskörére vonatkozó részletes, jelenleg hatályos szabályokat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) XIV/C. fejezetének 115/D115/L §-ai, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: KsztIV.) tartalmazza. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát (SZTNH) kormányhivatalként a KsztIV. értelmében a Kormány irányítja. A kormányhivatal feletti törvényben meghatározott felügyeletet a miniszterelnök által kijelölt közigazgatási és igazságügyi miniszter látja el. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökét a miniszterelnök nevezi ki, és menti fel. Két helyettesét az elnök javaslatára a miniszter nevezi ki, és menti fel. A gazdasági szervezet vezetője, a gazdasági főigazgató felett a munkáltatói jogokat a Hivatal elnöke gyakorolja. A Hivatal működését saját bevételeiből fedezi. A Hivatal bevételeivel önállóan gazdálkodik, azokat működésének fedezetére használja fel.

V.2 A szabadalmakra vonatkozó jogi szabályozás rendszere A magyar szabadalmi jog évszázados hagyományra tekint vissza. Magyarország első szabadalmi törvénye az 1895. évi XXXVII. törvény volt, amely elsősorban az osztrák és német törvények mintájára rendezte a találmányok szabadalmi oltalmának kérdéseit. E törvény - több módosítással és kiegészítéssel - 1970. január 1-jéig maradt hatályban. Hatályos szabályozásunk alapjait az 1960-as évek végén az első átfogó szabadalmi törvény rakta le; ekkor fogadták el a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényt, melynek 1983-ban átfogó módosításnak vetettek alá. A ’90-es évektől kezdődően felgyorsult a magyar szabadalmi jog nemzetközi – és később kifejezetten Európai Uniós – integrációja. Szabadalmi törvényünk újrakodifikálását 1995-ben, majd a megújult Szabadalmi törvény 2002-ben végrehajtott átfogó módosítását elsősorban tehát európai jogharmonizációs vállalások és kötelezettségek indokolták.

160

Magyarország

több

olyan

nemzetközi

szerződés

részesévé

vált,

amelyek

jogharmonizációt követeltek meg a szabadalmi jogot illetően is. Hazánk 2003. január 1-jei hatállyal csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez (ESZE). Ennek következtében 2003. január 1-jétől a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatállyal, a Magyar Szabadalmi Hivatalnál is igényelhetővé, illetve adhatóvá vált az „európai szabadalom”. Az Egyezmény által létrehozott jogrend, illetve az európai szabadalmak megadására irányuló eljárás a szerződő államok nemzeti szabadalmi jogával párhuzamosan érvényesül. Az európai szabadalmi rendszer tehát együtt él a nemzitvel, az utóbbit nem váltja fel, nem teszi fölöslegessé. A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvény 2012. január 1-el hatályba lépett változásai számos ponton érintették A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt is. Annak érdekében, hogy szabadalmi ügyekben a feltalálói minőség vagy részarány, formatervezésiminta-oltalmi ügyekben a szerzőségi minőség vagy részarány módosítása céljából vita nélküli ügyekben ne legyen szükség peres eljárást indítani, változtak a törvény az Szt.-nek a lajstromvezetésről szóló rendelkezései, kiigazításra kerültek a feltalálói, illetve szerzői minőségre és a szerzőségi részarányra

vonatkozó

vélelemre

vonatkozó rendelkezései.

Az

Szt.

új

43/A.

§

egyértelműsítette az Szt. és a Polgári Törvénykönyv viszonyát: e rendelkezések tartalmi változást nem hoztak, mindössze egy csokorba gyűjtötték azokat a szabadalmi jogi jogviszonyokat, alkalmazása

melyek

szükséges,

vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek tisztázva,

hogy

a

kódex

milyen

esetekben

szolgál

háttérjogszabályként. A módosítás az SZTNH feladat- és hatásköréről szóló rendelkezéseit (az kiegészítette a Hivatalnak a kutatás-fejlesztési tevékenységek minősítésével kapcsolatos feladatok ellátására vonatkozó hatáskörét megalapozó szabályokkal, illetőleg számos kisebb, elsősorban az eljárásjogi részletkérdéseket érintő, illetőleg terminológiai pontosításra törekvő módosítást is tartalmazott, melyek – egységesen – 2012. január 1.-én léptek hatályba. V.2.1 A szabadalom fogalma, jogi lényege A találmány és a szabadalom a köznyelvben sok esetben szinoním fogalomként jelenik meg, a két kifejezés azonban – jogi értelemben - nem fedi egymást. A találmány maga a műszaki alkotás, az a tárgy, műszaki eljárás vagy folyamat, mely a feltatálói tevékenység konkrét tudományos, műszaki eredménye. A szabadalom azonban jogi kategória, és a találmány – illetve a találmány hasznosítójának - jogi oltalmát jelenti. A szabadalommal 161

ugyanis az állam meghatározott időre kizárólagos jogot ad a szabadalom jogosultjának (aki nem feltétlenül maga a feltaláló) a találmány hasznosítására. A szabadalmi oltalom tehát a szellemi tulajdon egyik alapvető formája, melynek jelentős történelmi hagyományai vannak, és napjainkra nemzetközileg rendkívül széles körben elismert és igényelt jogintézmény. V.2.1.1 A találmány jogi fogalma – a szabadalmazhatóság kritériumai

A találmány jogi fogalmát a szabadalmi törvény úgy határozza meg, hogy „szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén”. (Szt. 1. § (1) bekezdés). A találmány meghatározásában a jogszabály nem azt a megoldást választja, hogy kifejezetten definiálja a találmányt, hanem példálózó jelleggel felsorolja, hogy mi az, ami nem minősül találmánynak. Ezek szerint nem minősül találmánynak (például):  a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer;  az esztétikai alkotás;  a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program;  az információk megjelenítése. A szabadalmazhatóság jogi kritériumait a Szabadalmi törvény határozza meg. A szabadalmazhatósági kritériumoknak a találmány tekintetében együttesen kell fennálniuk. A szabadalmazhatóság kritériumainak való megfelelés – önmagában – nem teremt oltalmi pozíciót, mint látni fogjuk, a szabadalmi oltalom megszerzéséhez oltalmi eljárást is kezdeményezni kell, a szabadalmazhatósági kritériumoknak éppen az oltalmi eljárás érdemi vizsgálati szakaszában lesz jelentősége. Szabadalmazható tehát az a találmány, mely  a technika (bármely területéről) származik;  feltalálói tevékenység eredménye,  új, és  iparilag alkalmazható. A feltaláló több úton is eljuthat egy találmányhoz. Bizonyos esetekben tudatos, célratörő munkával, hosszú kísérletezés eredményeképpen éri el az alkotó a kívánt eredményt, máskor szerencsés véletlen hatására, erőfeszítés nélkül, intuícióval jut el nagyszerű, az adott technikai ágazatban esetleg forradalminak minősülő megoldáshoz. Előfordulhat, hogy egy megoldandó feladat pontos megfogalmazása igényli a feltalálói tevékenységet, és a probléma tisztázása után a megoldás már nyilvánvaló. Mindez azonban a találmány szabadalmazhatóságának

162

szempontjából lényegtelen. A szabadalomképesség megítélésénél elsősorban nem az alkotó folyamatot vizsgálják, hanem az alkotást, a találmányt: a megoldás elemzésével következtetnek vissza a kifejtett tevékenységre. A „feltalálói tevékenység" fogalmát a nemzetközi és európai szabadalmi gyakorlat lényegében "nem nyilvánvalóság" fogalmának szinonimájaként értelmezi. Szabatosabban megfogalmazva a találmány jogi értelemben csak akkor tekinthető feltalálói tevékenységen alapulónak, ha az adott szakterületen jártas szakember számára nem nyilvánvaló módon következik a technika állásából, azaz a már ismert műszaki megoldásokhoz képest „többletet” nyújt, sajátos, újszerű megoldáshoz, összefüggéshez vezet. Az „újdonság” meghatározásánál ismét szerepet kap a „technika állása”, a Szt. megfogalmazása szerint ugyanis az számít „újnak”, ami nem tartozik a technika állásához. A technika állásának vizsgálata a szabadalmi oltalom megszerzésére irányuló eljárásban külön szerepet nyer, így ennek fogalmával kapcsolatosan ott részletesen szó lesz. Tömören megfogalmazva „technika állása” lényegében mindent magában foglal, ami a szabadalmi bejelentés napja előtt a köz számára szóban vagy írásban, használat révén vagy bármely más módon hozzáférhetővé vált. Ami azonban ugyanazon a napon vált nyilvánosan hozzáférhetővé, nem tartozik a technika állásához és nem akadálya a szabadalmi oltalom megadásának A hozzáférhetővé tétel „egyéb módja” lehet például egy tárgy vagy eljárás ismertetése az oktatásban, vagy a televízióban. Sajátos módon a feltaláló által közzétett publikáció is akadálya lehet a szabadalmi oltalom megadásának, a közzétett szakcikk ugyanis bárki számára hozzáférhetővé teszi a találmányt, így az - a szabadalmi bejelentés előtt – a technika állásához tartozóvá válik. Az európai szabadalmi jog számára az abszolút újdonság fogalma érvényes, vagyis nem minősül újnak az, ami a bejelentés napja előtt a nyilvánosság számára világviszonylatban bármilyen módon hozzáférhetővé vált. A szabadalmi eljárásban az újdonságvizsgálatnak az az értelme, hogy kizárják a technika állását az újbóli szabadalmazásból. Az ESZE összes szerződő állama az európaihoz igazította nemzeti törvényében az újdonság fogalmát, így ez az értelmezés az irányadó a magyar szabadalmi jogban is. Az „ipari alkalmazhatóság” fogalmát az európai szabadalmi gyakorlatban leginkább s „hasznosság” fogalmával azonosítják. Jogi értelemben iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható (Szt. 5. § (1) bekezdés). Nem tekinthetők azonban iparilag alkalmazhatónak – a törvény példálózó

163

felsorolása szerint - az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárások. Az emberi vagy állati testen végzett sebészeti, gyógyászati vagy diagnosztikai eljárások találmányok ugyan, azonban a szabadalmi jog iparilag nem alkalmazhatónak minősíti őket, mert az orvosi hivatás gyakorlása nem minősül ipari vagy kereskedelmi jellegűnek. Diagnosztikai, gyógyászati jellegű – így nem szabadalomképes egy ismert gyógyszer újszerű felhasználása az eddigi alkalmazási körén kívül eső betegségre. Ugyanakkor szabadalmazható az olyan találmány, mely "X anyagot gyógyszer előállítására alkalmaz Y betegség gyógyításához", vagy újszerű módszer alkalmazásával „hatékonyabbá”, mechanikai értelemben egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a vér levételét. Az Európai Szabadalmi Hivatal szabadalmazhatónak ítélte az olyan anyagkeverék illetve eljárás alkalmazását, amellyel az állattenyésztésben az állatok súlygyarapodását optimalizálták, vagy technikai berendezéssel akadályozták meg hogy az anyakoca – kicsinyeire ráfeküdve – agyonnyomja, vagy megfullassza őket. Összefoglalva a szabadalmazható találmánynak:  műszaki jellegűnek kell lennie, vagyis műszaki területre kell vonatkoznia, műszaki feladatot kell megoldania és igénypontok által meghatározható műszaki jellemzőket kell mutatnia,  olyannak kell lennie, ami – a technika állása szerint - nem nyilvánvaló megoldás, és  szakember

által

-

a

szabadalmi

bejelentésben

foglaltak

alapján

-

megvalósítható; V.2.1.2 A szabadalom

A szabadalom - mint már említettük - jogi fogalom. Nem magát a találmányt értjük alatta tehát, hanem az oltalmat, azaz a jogi eszközökkel – meghatározott időre (oltalmi idő) biztosított „monopóliumot”, kizárólagos hasznosítási jogosultságot, melyet a találmány feltalálója (vagy mint látni fogjuk más jogosult) a szabadalmi jog keretein belül szerezhet meg (szabadalmi oltalomengedélyezési eljárás útján), és gyakorolhat (hasznosítás, bitorlások elleni fellépés). A megszerzett szabadalom tulajdonosának kizárólagos joga van a találmány szerinti megoldás hasznosítására, azonban a szabadalmi oltalom időtartama és területi érvényessége nem korlátlan, az oltalom a szabadalmi bejelentés napjától számítva legfeljebb 20 évig

164

(oltalmi idő) lehet érvényes, és csak abban (azokban) az ország(ok)ban, amely(ek)ben engedélyezték. V.2.1.3 A szabadalmi jog korlátai

A szabadalomhoz való jog un. abszolút jog. Ez azt jelenti, hogy a törvény által megállapított feltételek teljesítése esetén a bejelentő a találmányra szabadalmat kap, azaz a szabadalmi hatóságnak nincs diszkrecionális (mérlegelési) jogköre a szabadalmak engedélyezését illetően. E feltételek a szabadalmazhatóság szükséges de egyben elégséges feltételei. Bármelyikük hiánya esetén a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban; együttes meglétük esetén viszont a találmányra - más szempontok mérlegelése nélkül szabadalmat kell adni. A szabadalmi oltalomhoz – azaz a jogi védelemhez – való (egyébként a korábban írtak szerint „abszolút”) jog nem korlátlan. A találmányok közül nem mindegyik részesülhet jogi oltalomban; a szabadalmi törvény meghatározza a szabadalmi oltalomból kizárt találmányok körét. Nyilván valóan a szabadalmi jog korlátozására csak meghatározott, és a lehető legszűkebb körben van lehetőség, így a törvény elsősorban azokat a találmányokat sorolja ide, amelyek közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne. Fontos szabály az, amely egyértelművé teszi: a hasznosítás nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll. A közrend fogalmának e rendelkezés alkalmazásában a francia "ordre public", illetve az angol "public policy" fogalmával azonos jelentést kell tulajdonítani, amely jogrendszerünk alapvető - társadalmijogi berendezkedésünk meghatározó értékrendjét kifejezésre juttató - intézményeit és elveit foglalja

magában.

Ebből

a

szempontból

lényegében

ugyanazokat

a

jogszabályi

rendelkezéseket kell a közrendhez sorolni, amelyek nemzetközi magánjogi gyakorlatunkban is ide tartoznak. Hatályos szabadalmi jogunk a közrendbe, illetve közerkölcsbe ütközőként, kizárja az oltalmazható találmányok köréből:  az ember klónozására szolgáló eljárást;  az

ember

csíravonalának

genetikai

azonosságát

módosító

(humán

géntechnológiai) eljárást;  az emberi embrió alkalmazását ipari vagy kereskedelmi célra;

165

 az állatok genetikai azonosságát módosító eljárást (feltéve, ha az anélkül bármilyen jelentős gyógyászati előnyt nyújtana az emberek vagy az állatok számára szenvedést okozhat az állatoknak)  az ilyen eljárással (géntechnológiai, génsebészeti úton) létrejövő állatot. Nem ütköznek közrendbe vagy közerkölcsbe, ugyanakkor – jellegüknél fogva - nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban a növényfajták és az állatfajták, illetve a növények vagy állatok előállítására szolgáló eljárások, tekintettel arra, hogy azok lényegüket tekintve biológiai – és nem műszaki - természetűek. A növények vagy állatok előállítására szolgáló eljárás akkor minősül lényegét tekintve biológiainak, ha egészében keresztezésből, szelekcióból vagy más természeti folyamatból áll. A növényekre vagy állatokra vonatkozó találmány tehát mindössze akkor részesülhet szabadalmi oltalomban, ha műszaki megvalósíthatósága nem korlátozódik valamely meghatározott növény- vagy állatfajtára. A növényfajták egyébként – a Szt. külön fejezetében foglalt - „fajtaoltalomban” részesülhetnek. Szabadalmi oltalomban részesülhetnek azonkívül a mikrobiológiai találmányok, azaz amelyek mikrobiológiai vagy más műszaki eljárásra vagy ilyen eljárással előállított termékre vonatkoznak. Jogi értelemben mikrobiológiai az olyan eljárás, amelyet mikrobiológiai anyag felhasználásával vagy ilyen anyagon hajtanak végre, vagy amely mikrobiológiai anyagot eredményez.

166

V.2 Szabadalmi jog V.2.1 A feltaláló jogállása A találmány megalkotásából személyhez fűződő és vagyoni jogok erednek. Ezek a jogok alapvetően a feltalálót illetik. E jogok a feltaláló erkölcsi elismerését biztosítják, a feltaláló személyéhez kapcsolódnak, ezért a javaslat 25. §-a szerint elidegeníthetetlenek. A személyhez fűződő jogok továbbá - szemben a szabadalmi vagyoni jogosultságokkal - térben és időben korlátlanok, s szabadalmi oltalom hiányában is fennállhatnak, illetve érvényesíthetők. A Szt. szerint a feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Ebből következik, hogy nem tekinthető feltalálónak vagy feltalálótársnak, aki a találmány létrehozatala során nem fejtett ki alkotó tevékenységet. Önmagában valamely ötlet megfogalmazása, feladat kitűzése, illetve bizonyos technikai, képviselői vagy menedzseri feladatok ellátása alapján nem lehet a feltalálói minőségre igényt tartani. Nemcsak a találmányi megoldás lényegét kitevő alapgondolat felismerése és megfogalmazása tartozik azonban a feltalálói tevékenységhez, hanem ezen túl a megoldás kidolgozása és mindaz az alkotó jellegű tevékenység is, amely az oltalmazhatósághoz szükséges tartalmi feltételek kialakítása körében szükséges. Több feltaláló esetén feltalálói jogosultságuk az alkotómunkában való részvétel arányában oszlik meg. A feltalálói minőséget, több feltaláló esetén szerzőségük arányát a valóságtól eltérően nem állapíthatja meg sem a felek szerződése, sem a bíróság döntése. Jogszabályba ütközik és a Polgári Törvénykönyv 200. §-ának (2) bekezdése szerint érvénytelen a szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat, ha feltalálónak ismerik el azt, aki nem végzett alkotó munkát. Ezzel azonos megítélés alá esik, ha a feltalálótársak szerzőségének az arányára vonatkozó megállapodás nem felel meg az alkotómunka mértékének. A törvény megdönthető vélelmet állít fel a feltaláló személyére, illetve a feltalálótársak szerzőségi részarányára. Annak érdekében, hogy a feltalálói minőség vagy részarány módosítása céljából vita nélküli ügyekben ne legyen szükség - a bíróságok ügyterhét is feleslegesen növelő - peres eljárások megindítására, A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvény az Szt.-nek a lajstromvezetésről szóló 55. §-át egy új (2a) bekezdéssel egészíti ki, amelynek alapján a feltalálóra és a szerzőségi arányra

vonatkozó

bejegyzés

módosítását

valamennyi

érdekelt

fél

egybehangzó

nyilatkozatának becsatolásával is lehet kérni. Az érintett lajstromadatok módosításához ilyen nyilatkozat hiányában a jogerős bírósági ítéletnek a kérelemhez történő csatolására van szükség. Az Szt. – módosított – 7. § (2)-(4) bekezdése értelmében amíg jogerős bírósági ítélet

167

mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki a szabadalmi bejelentésben eredetileg feltalálóként szerepelt, vagy akit a szabadalmi lajstrom az erre vonatkozó bejegyzésnek az 55. § (2a) bekezdése szerinti módosítását követően feltalálóként feltüntet. Ha többen közösen alkották a találmányt, a feltalálók szerzőségi részarányát - a szabadalmi bejelentésben eredetileg megadott ellenkező megjelölés hiányában - egyenlőnek kell tekinteni. Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, a szabadalmi bejelentésben eredetileg megjelölt, az e szerinti vagy a szabadalmi lajstromban az erre vonatkozó bejegyzésnek az 55. § (2a) bekezdése szerinti módosítását követően feltüntetett szerzőségi arányt kell irányadónak tekinteni. Az Szt. 7. §-a (2) és (4) bekezdésének a módosítással 2012. január 1.-től hatályba lépett új szövege tehát már az 55. § új (2a) bekezdése szerinti lehetőséget is tartalmazza. Ennek megfelelően - hacsak nincs a lajstromnak ellentmondó jogerős bírósági ítélet - a feltalálói minőségre és a szerzőségi részarányra vonatkozóan a szabadalmi lajstromban feltüntetett adatokat kell irányadónak tekinteni. Az Szt.-nek a feltalálói minőségre és a szerzőségi részarányra vonatkozó 7. §-áról leírtak az FmtIV.-nek a minta szerzőjére és a szerzőségi részarányra vonatkozó 12. §-a kapcsán is elmondhatóak. A növényfajta nemesítőjére (Szt. 108. §), a használati minta feltalálójára (HmtIV. 6-9. §) és a topográfia szerzőjére (ToptIV. 2. és 5. §) vonatkozóan az Szt. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, így az Szt. módosítása az utaló szabályok révén - a nemesítők, feltalálók, illetve szerzők vonatkozásában - ezekre az oltalmi formákra is vonatkozik. A feltaláló alapvető személyhez fűződő joga, hogy a szabadalmi iratok őt e minőségében feltüntessék. Mellőzni kell a feltaláló nevének feltüntetését a nyilvánosságra kerülő szabadalmi iratokon, ha azt a feltaláló írásban kéri. A feltalálót tehát „pozitív” és "negatív" névfeltüntetési jog egyaránt megilleti, vagyis szabadon megválaszthatja, neve feltüntetését vagy annak mellőzését kéri a nyilvánosságra kerülő szabadalmi iratokon. A feltaláló azzal szemben, aki feltalálói minőségét kétségbe vonja, vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő jogát egyébként megsérti, a Ptk. személyiségi jogok védelmét szolgáló rendelkezései szerint felléphet. A Ptk. 84. § (1) bekezdése szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek, követelheti:  a jogsértés megállapítását;  a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;  hogy a jogsértő adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

168

 a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;  kártérítés megfizetését a polgári jogi felelősség szabályai szerint, illetve amennyiben a kártérítés összege a sérelem nagyságával nem áll arányban, a bíróság bírságot is kiszabhat. A szabadalmi igényjogosultságot illetően a törvény azt az alapelvet követi, hogy a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, illetve - ha a találmányt közösen alkották meg - a feltalálókat vagy jogutódjaikat közösen illeti meg. A szabadalmas tehát – főszabályként a feltaláló illetve annak jogutódja. A szabadalmi igényjogosultságra törvényi vélelmet állít fel, amely (szemben a korábban említett „szerzőségi vélelemmel”) nemcsak bírósági, hanem hatósági határozattal (praktikusan a Szabadalmi Hivatal határozatával) is megdönthető. A törvény az ugyanazt a találmányt egymástól függetlenül kidolgozó feltalálók között a korábbi feltalálás elve helyett változatlanul a korábbi bejelentés szabálya szerint rangsorol. Ez tehát azt jelenti, hogy ha többen egymástól függetlenül alkották a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be. V.2.2 A szabadalmas A szabadalmas alapvetően a szabadalmi oltalom jogosultja, az a személy (vagy szervezet) aki a szabadalmi oltalmi bejelentést benyújtotta. A szabadalmi jogban főszabályként a szabadalmi oltalmi engedély benyújtására a feltaláló jogosult. A szabadalmas tehát végeredményben az a jogalany, aki a találmányra – a törvényben meghatározott előírások alapján – oltalmi bejelentést tett, és az oltalmi eljárás eredményeként a találmányra szabadalmi oltalmat szerzett. Azokban az esetekben, amikor a szabadalmi jogosultsággal nem (csak) a feltaláló rendelkezik (lásd a következő pontban a szolgálati – és az alkalmazotti találmány eseteit), a találmány feltalálója – csak e minőségében – szerepel a szabadalmi oltalmi okiratokon. A feltalálói státusz tehát nem „ruházható át” (és „nem orozható el”), a feltaláló személyes jogait nem befolyásolja, hogy a szabadalmi oltalom megszerzésére adott esetben más jogosult. A szabadalmas – saját elképzelése szerint – a szabadalmat maga hasznosíthatja, vagy arra – hasznosítási (licencia) szerződésben – másnak hasznosítási engedélyt adhat.

A

169

szabadalmat – licenciaszerződés körében – hasznosító harmadik személy nem szabadalmas, hanem hasznosító, függetlenül attól, hogy kizárólagos használati jogot szerez-e, avagy sem. V.2.3 Szolgálati, alkalmazotti találmány A szabadalmi szabályozás abból az alapesetből indul ki, amelyben a feltaláló független magánszemély (vagy azok csoportja). A műszaki, technikai kutatás-fejlesztés azonban költséges terület, ezért nem ritka, hogy szervezeti – vállalkozási, intézményi – keretek között zajlik. A kutatómunka, így a feltalálói tevékenység speciális formája, amikor a kutatás eredményére – a találmányhoz – az azt létrehozó személy (vagy személyek) munkaviszony keretében jutnak. A szabadalmi jogi szabályozás különbséget tesz a munkavállalók által alkotott találmányok között, aszerint, hogy a feltalálói tevékenységet a találmány kidolgozója munkaköri kötelezettsége körében (pl. alkalmazott kutató) vagy azon kívül (nem kutatóként alkalmazott munkavállaló) folytatta. A munkaviszonyból eredő kötelezettség teljesítéseként kidolgozott, ún. szolgálati találmányokra vonatkozóan a szabadalmi igény a munkáltatót illeti meg. Ez azt jelenti, hogy a szabadalmi igény ez esetben az alkalmazotti találmány „magántulajdon” jellegű, így az afelett való rendelkezési jog a feltalálóé, aki a munkáltató mellett mást is feljogosíthat a találmány használatára A szolgálatinak nem minősülő, de a munkáltató tényleges tevékenységi körébe eső, ún. alkalmazotti találmányok esetében a rendelkezés joga a feltalálót illeti meg, a munkáltatónak azonban ex lege(törvény erejénél fogva) hasznosítási joga van a találmányra. Ebben az esetben tehát a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; nem terjed ki a hasznosítási engedélyt (licencia) adására. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át. Az alkalmazotti találmányra nézve a szabadalom a feltalálót a munkáltató hasznosítási jogának terhe nélkül - illeti meg ugyanakkor abban az esetben, ha a munkáltató ehhez hozzájárul, vagy ha a munkáltató a hasznosításra vonatkozóan nem nyilatkozik. Ha a találmány sem szolgálatinak, sem alkalmazottinak nem minősül, a vele kapcsolatos szabadalmi igényre az általános szabályok irányadók (a feltaláló munkaviszonyban áll ugyan az adott szervezettel, de „önálló”, a munkáltató tevékenységi körén kívül eső területen talál fel valamit). A szolgálati illetve alkalmazotti találmányokkal kapcsolatos szabályozás hatálya 170

csak a munkaviszonyban, a közszolgálati és a közalkalmazotti viszonyban, valamint a fegyveres erőknél és a rendvédelmi szerveknél szolgálati viszonyban álló személyekre, továbbá a munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tagokra terjed ki. Ezen a körön kívül a szabadalmi igényjogosultságra nézve az általános szabályok érvényesülnek; az érintett felek - kutatási, megbízási, társasági stb. - szerződésükben azonban a szabadalmi igényről természetesen szabadon rendelkezhetnek. A Szt. az érintett feltalálók javára egyoldalú kogenciát alkalmaz: ez azt jelenti, hogy az érdeküket szolgáló szabályoktól szerződésben sem lehet a hátrányukra eltérni. Ezáltal egyértelműen semmisnek minősülnek a munka- vagy egyéb szerződések olyan rendelkezései, melyekben a munkavállaló előre lemond találmányi díj iránti igényéről. Az Szt. szabályozza a szolgálati és az alkalmazotti találmányokkal összefüggő ismertetési és nyilatkozattételi kötelezettségeket. Ennek körében a feltaláló köteles a szolgálati és az alkalmazotti találmányt, megalkotását követően, haladéktalanul ismertetni a munkáltatóval, akinek – három hónapon belül – nyilatkoznia kell arról, hogy a találmányt hasznosításra átveszi-e (Szt. 11. §). A szolgálati találmány esetében amennyiben a munkáltató a találmányt átveszi, köteles ésszerű időn belül szabadalmaztatni, illetve – ha a találmányt üzleti titokként, szabadalmaztatás nélkül kívánja hasznosítani – erről nyilatkozni. A titokban tartás azonban nem érintheti a szolgálati találmány feltalálójának találmányi díj iránti igényét, sőt, a díjazás megállapítása során figyelembe kell venni a feltalálót a szabadalmazás elmaradása folytán érő hátrányokat is. Az alkalmazotti találmány esetében a munkáltatói hasznosítási nyilatkozat nem változtat azon az alaphelyzeten, hogy itt a szabadalmi jogosult maga a feltaláló. Az alkalmazotti találmányt tehát a feltalálónak kell szabadalmaztatnia, a munkáltató csak ahhoz van kötve – a nyilatkozata által – hogy a szabadalmaztatott találmányt hasznosítani fogja. Abban az esetben, ha a munkáltató a találmány átvételéről nem nyilatkozik, a szolgálati találmány „szabaddá válik”, azaz a feltaláló „visszanyeri”, és maga rendelkezhet vele (szabadalmaztathatja, másnak hasznosítási engedélyt adhat), az alkalmazotti találmányra nézve pedig a munkáltató törvényes használati joga szűnik meg. A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg, ha:  a találmányt szabadalom védi, az értékesítés megkezdésétől a végleges szabadalmi oltalom megszűnéséig;  a találmány végleges szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy a fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt szűnt meg, az értékesítés megkezdésétől addig az időpontig, amikor a szabadalom lejárat miatt szűnt volna meg; 171

 a találmányt titokban tartják, az értékesítés megkezdésétől a találmány nyilvánosságra jutásáig, vagy - ha ez a későbbi - a találmánynak a munkáltatóval történő ismertetésétől számított húsz év elteltéig. A találmány értékesítésének kell tekinteni a találmány hasznosítását (a találmányt a cég maga hasznosítja), ideértve a hasznosításnak előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében történő mellőzését is, a hasznosítás más részére történő engedélyezését (licencia) és a szabadalmi igény vagy a szabadalom teljes vagy részleges átruházását (adásvétel, csere, ajándékozás vagy apportálás útján). A feltalálót a hasznosítás, az egyes hasznosítási engedélyek és az átruházás esetén külön-külön, megilleti a találmányi díj, abban az esetben is, ha a hasznosítás vagy átruházás ellenérték nélkül, ingyenesen történik. A találmányi díjigény alapjául szolgálhat az is, ha a hasznosítást előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében mellőzik. Mind a szolgálati, mind az alkalmazotti találmányok esetében a feltalálót megillető díjazás mértékének megállapítására a törvény az ún. „licencia-analógia” módszerét rendeli alkalmazni, azaz előírja, hogy a találmányi díjnak arányban kell állnia 

az adott műszaki területen kialakult licenciaforgalmi szokások szerint –

a feltalálónak a licenciaszerződések szerint fizetni szokásos díjjal, amennyiben a találmányt a munkáltató maga hasznosítja; 

illetve a hasznosításból vagy átruházásból eredő gazdasági előnnyel,

amennyiben a munkáltató a találmányt licenciába adja vagy átruházza. Szolgálati találmány esetén a díj mértékét befolyásolja a munkáltatónak a találmány megalkotásához

nyújtott

hozzájárulása

és

a

feltaláló

munkaviszonyból

eredő

kötelezettségeinek jellege, köre. Az alkalmazotti találmányok esetében a törvény határozottabban fogalmaz, ezesetben nem a licenciaforgalomban szokásos díjjal arányos, hanem azzal egyenértékű díjat kell foizetni a feltalálónak. Garanciális szabályként a szolgálati és alkalmazotti találmányokra vonatkozó szerződéseket és nyilatkozatokat írásba kell foglalni. A szolgálati és alkalmazotti találmányokkal összefüggő jogviszonyok polgári jogi természetét fejezi ki, hogy a törvény a jogvitákat – melyek leggyakrabban a díjazás mértékére vonatkoznak - általános (azaz a munkaviszony ellenére nem munkaügyi) bírósági hatáskörbe utalja. Természetesen a díjra vonatkozó viták bíróságon kívül is rendezhetők, ennek egyik hatékony lehetősége a Hivatal mellett szervezett állandó szakértői testület, mely a felek megkeresésére a vitás díjazás kérdésében – a választottbírósági eljáráshoz hasonló eljárás keretében – szakértői véleményt ad. 172

Ma Magyarországon érvényes szabadalmat nemzeti - , európai - , vagy a PCT keretein belül indított szabadalmi bejelentéssel lehet szerezni. A szabadalmi oltalom megszerzésének további jogi feltétele, hogy a bejelentés és a bejelentett találmány megfeleljen a jogszabályi előírásoknak. A szabadalmi oltalom megszerzésének feltételeit az arra jogosult, illetékes szabadalmi hatóságok, oltalomengedélyezési (hatósági) eljárás keretében vizsgálják, és ennek megfelelően elutasítják az oltalom megszerzésére irányuló kérelmet, vagy engedélyezik az oltalom megszerzését. A szabadalmi oltalom alatt álló találmányokról a szabadalmi hatóságok nyilvántartást vezetnek. A magyar szabadalmi hatóság a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH), az európai és nemzetközi szabadalmak kérdésében – adott esetben a SZTNH közreműködésével - az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) jár el. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a szellemi tulajdon védelmére létrehozott önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelyet a Kormány irányít. Elnökét a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. V.2.4 A nemzeti eljárás V.2.4.1 Jogforrások; az eljárás hatósági jellege

A nemzeti szabadalomengedélyezési eljárásokra vonatkozó szabályokat szabadalmi törvényünk, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, 1995. évi XXXIII. törvény tartalmazza. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a hatáskörébe tartozó szabadalmi ügyekben – a Szt.-ben meghatározott speciális eljárási szabályokban foglalt eltérésekkel - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezései szerint jár el. A Szabadalmi Hivatal érdemi határozatát a Fővárosi Bíróság – kérelemre – megváltoztathatja; a bíróság által megváltoztatott döntés a Szabadalmi Hivatal döntése helyébe lép. A bíróság a Hivatal határozatát – meghatározott esetekben, például eljárási szabály sértés, illetve a hiányos kérelem elutasítása estén a hiányok pótlása – hatályon kívül helyezheti, és a Hivatalt új eljárás lefolytatására utasíthatja. A Bíróság döntése elleni fellebbezésre a perrendtartás vonatkozó szabályai szerinti jogorvoslatra van lehetőség.

173

V.2.4.2 A bejelentés

A szabadalmi bejelentést tehát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalanál kell megtenni. A bejelentés benyújtását követően a Szabadalmi Hivatal megvizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételnek, megfizették-e a bejelentési és kutatási díjat, valamint külföldi bejelentések esetében benyújtották-e a magyar nyelvű szabadalmi leírást, kivonatot és rajzot. A bejelentés részletes alaki szabályait – 2003-tól a nemzeti, európai, európai szabadalmi és nemzetközi szabadalmi bejelentésekre egységesen külön miniszteri rendelet (20/2002. (XII. 12.) IM rendelet) tartalmazza; (azzal, hogy amennyiben európai szabadalmi bejelentést nyújtanak be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál, annak alaki követelményeire az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény előírásai irányadók). A szabadalmi leírásnak tartalmaznia kell a találmány címét, a műszaki terület pontos meghatározását, amelyre a találmány vonatkozik, a bejelentő által megismert technika állásának bemutatását, a találmánnyal megoldandó feladat megjelölését, és annak megoldását, esetleg ábrákat, a találmány ipari alkalmazhatóságának módját, és annak előnyeit. A bejelentésben megfogalmazott leírásnak a találmányt világosan és érthetően ismertetnie kell, mégpedig olyan módon, hogy azt szakember minden kiegészítés nélkül elkészíthesse, megvalósíthassa.

A

találmány

működőképessé

tételével,

tágabb

körben

való

alkalmazhatóságával kapcsolatban ugyanis a későbbiek során a bejelentés nem egészíthető ki (a szabadalmi kérelem ebben az értelemben a bejelentéshez „kötve” van), megvalósíthatatlan, működésképtelen találmány pedig nem szabadalmazható. A szabadalmi leírás címből, leírásból és igénypont(ok)ból áll. Az igénypont jelentősége, hogy valójában ez adja meg a szabadalmi oltalom „terjedelmét, azaz azt határozza meg, hogy azt adott találmánynak mely pontos részei – és csak azok – amelyekre a szabadalmi oltalom kiterjed (a leírás, és az esetleges rajzok csak pontosítják, magyarázzák az igénypontban meghatározott műszaki megoldást). Az igénypont - formailag, nyelvtani értelemben – egyetlen mondat, mely az összes lényeges jellemzőt – összefüggéseiben – tartalmazza. Alapvetően két részből, az un. „tárgyi körből” és a „jellemző részből” áll. A tárgyi kört és a jellemző részt az igényponton belül az „azzal jellemezve, hogy…” vagy a „amelyre jellemző, hogy…” kifejezések kötik össze. A tárgyi kör tájékoztat arról, hogy az adott találmány milyen ismert megoldások közé, milyen fajtájú találmányok közé sorolható (termék, berendezés, eljárás vagy alkalmazás). A jellemző rész a találmány megkülönböztető ismérveit írja le („biztonsági kiegészítő szerkezet lakatokhoz… azzal

174

jellemezve, hogy a betét(1) a kengyelhez (2) belülről illeszkedő vályúval (3) van kialakítva, …..” stb.). A technika állásának megismerése alapvetően arra hivatott, hogy megállapítható legyen a találmány újdonsága”, ami szabadalmazhatóságának kritériuma (lásd a találmány jogi fogalmánál). A „technika állásához” tartoznak mindazok a megoldások, melyek a bejelentés időpontjáig már ismertté (bárki számára hozzáférhetővé) váltak. Már a találmány részletes kidolgozását érdemes a technika állásának feltérképezésével kezdeni, ezzel a módszerrel ugyanis elkerülhető a már közkinccsé vált műszaki megoldások „újra feltalálása”, továbbá a találmány kidolgozásában is segítséget nyújthatnak a megismerhető, és felhasználható kapcsolódó találmányok. A szabadalmi jog egyik jelentős előnye, hogy a szabadalmazott találmányokról a szabadalmi hatóságok nyilvántartást vezetnek (pl. a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala „Szabadalmi Tár”-ában), ahol az ilyen kutatások elvégezhetők. A hiánytalan bejelentés esetén az elismert bejelentési nap a bejelentés beérkezésének napja, amiről a Hivatal értesíti a bejelentőt. A bejelentési nap jelentősége, hogy az adott találmány szabadalmi oltalmát illetően az elsőbbség kérdésében támadt esetleges vita esetén a szabadlom benyújtásának időpontja a bejelentés Hivatal által elismert napja. Ha a bejelentés hiányos, a Hivatal felhívja a bejelentőt a hiányok harminc napon belül történő pótlására. A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napja a hiánypótlás beérkezési napja lesz. Ha a hiányokat a bejelentő nem (vagy nem megfelelően) pótolja, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A szabadalmi eljárásért díjat kell fizetni. A bejelentési és kutatási díjat főszabályként a bejelentéssel egyidőben, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához kell befizetni. Ha a bejelentési és kutatási díjat a bejelentés napját követő két hónapon belül nem fizetik meg, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni (mint láttuk, a késedelmes befizetéshez a bejelentési nap későbbi időpontban való elismerése a következménye). A Hivatal a szabadalmi bejelentés és kutatás díja alól mentesítheti a bejelentőt, ha a jogosult - kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán - azokat fedezni nem tudja. Ha a bejelentés mellékletei idegen nyelven készültek, a magyar nyelvű szabadalmi leírást igényponttal, a kivonatot (amely a szabadalom leírásának tömör változata a részletes ismertetésre való utalásokkal) és a rajzot a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani. Ennek elmaradása esetén a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. V.2.4.3 Alaki és érdemi vizsgálat

175

Ha a szabadalmi bejelentés - a benyújtáskor vagy hiánypótlás eredményeként - kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, a Hivatal hivatalos lapjában (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő) közli a bejelentés adatait. Ha a szabadalmi bejelentés megfelel a bejelentési előzetes feltételeinek, a Hivatal megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy az kielégíti-e az előírt alaki követelményeket (un. „alaki vizsgálat”) Ha az alaki vizsgálat során esetlegesen elrendelt hiányokat a bejelentő nem pótolja, a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ezt követően a Hivatal „újdonságkutatást” végez, és erről újdonságkutatási jelentést készít, amit megküld a bejelentőnek, azaz tájékoztatja annak eredményéről. Az újdonságkutatás a szabadalmazhatóság tartalmi, érdemi vizsgálatának része. A találmány újnak tekintendő, ha nem tartozik a technika állásához (lásd erről a találmány fogalmánál). A jogosult az újdonságkutatás eredményének ismeretében dönthet arról, hogy kérelmezi-e a szabadalmi eljárás érdemi szakaszát, azaz ténylegesen oltalmaztatja az általa benyújtott elgondolást. A szabadalmi bejelentést a Hivatal a legkorábbi elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben közzéteszi. A közzététellel a bejelentés napjára visszaható hatállyal ideiglenes szabadalmi oltalom keletkezik, amely a szabadalom megadásával válik véglegessé. A szabadalomból eredő jogok csak a végleges oltalom alapján érvényesíthetőek. A Hivatal a bejelentő külön kérelmére végzi el a közzétett szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálatát. Az érdemi vizsgálat a találmány szabadalmazhatóságára irányul, azaz az eljárás ezen szakasza hivatott azokban az érdemi kérdésekben állást foglalni, hogy – az alakilag megfelelően benyújtott – bejelentés tárgya (a találmány) jogi értelemben oltalmat nyerhet, vagy annak jogi kritériumait nem elégíti ki (nem alapul feltalálói tevékenységen, nem minősül újdonságnak, iparilag nem alkalmazható). Az érdemi vizsgálatot a szabadalmi bejelentés benyújtásával egyidejűleg, de legkésőbb az újdonságkutatás elvégzéséről közölt hatósági tájékoztatás napjától számított hat hónap elteltéig lehet kérni. Ha az érdemi vizsgálatra vonatkozó kérelmet nem nyújtanak be, azt úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. A szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálata során észlelt hiányosságok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt - a kifogás természete szerint - hiánypótlásra, nyilatkozattételre, illetve adott esetben a bejelentés megosztására. A szabadalmi bejelentést a Hivatal egészében vagy részben elutasítja, ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. Ha a bejelentő a felhívásra nem válaszol, illetve a 176

bejelentést nem osztja meg, úgy kell tekinteni, hogy lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. Az érdemi vizsgálat is díjköteles, ezt a díjat a kérelem benyújtásától számított két hónap elteltéig meg kell fizetni, ellenkező esetben úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő visszavonta a szabadalmi bejelentést, illetve lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. A vizsgálati díjat - kérelemre - a Hivatal csak abban az esetben fizeti vissza, ha a bejelentő az újdonságkutatás elvégzését megelőzően visszavonja a szabadalmi bejelentést vagy lemond az ideiglenes szabadalmi oltalomról. A szabadalmi bejelentés új tartalom bevitelével nem változtatható meg (az eljárás alatt nem módosítható) úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak. Ezt a megszorítást figyelembe véve a bejelentő a szabadalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a szabadalmi leírást, az igénypontot és a rajzot (a módosítási kérelem azonban díjköteles). Ugyanakkor arr amód van, hogy un. belső elsőbbség igénybevételével a bejelentő a bejelentéstől számított egy éven belül új bejelentést tehet. Ez esetben a a saját, korábbi bejelentése nem minősül „újdonságrontónak”. Ha a találmány és a szabadalmi bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek, a Hivatal a bejelentés tárgyára szabadalmat ad. A Hivatal a szabadalom megadását követően szabadalmi okiratot ad ki a jogosultnak. A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. Ezt követően, az oltalmi idő lejártával a szabadalmazott találmány „közkinccsé” válik, a szabadalom jogosultjának megszűnik a jog által biztosított hasznosítási monopóliuma. Ettől kezdve az adott találmány bárki által, szabadon felhasználható. A végleges szabadalmi oltalom tehát megszűnik, ha:  az oltalmi idő lejár, az oltalmi idő lejártát követő napon;  az évente esedékes fenntartási díjat a türelmi időn belül sem fizették meg, az esedékességet követő napon;  a szabadalmas az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban;  a szabadalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal.

177

V.2.5 Nemzetközi és európai szabadalom V.2.5.1 Nemzetközi bejelentés (PCT)

A külföldi jogszerzést segíti elő a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (a továbbiakban PCT), melynek keretein belül egyetlen nyelven, egy helyen benyújtott bejelentéssel megindítható a szabadalmi (használati mintaoltalmi) eljárás akár valamennyi – a PCT-hez csatlakozott - szerződő államban. A megfelel egy-egy nemzeti (illetőleg regionális) bejelentésnek azokban a szerződő államokban, amelyeket a bejelentő a nemzetközi bejelentésben megjelölt (és amelyek egy regionális szerződés, például az Európai Szabadalmi Egyezmény tagjai). A Szabadalmi Együttműködési Szerződés keretein belül az engedélyezési eljárás két szakaszban folyik. Az eljárás első szakaszában, a nemzetközi szakaszban a jogszabályoknak megfelelően nemzetközi kutatási jelentés és külön kérelemre nemzetközi elővizsgálati jelentés készül, valamint sor kerül a bejelentés közzétételére. A nemzetközi szabadalmi bejelentés benyújtható a nemzeti (pl. a magyar) szabadalmi hatóságnál. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala átvevő hivatalként jár el a PCT keretein belül benyújtott bejelentések esetében, amelyek bejelentője magyar állampolgár, illetve amelyek bejelentőjének lakóhelye vagy székhelye belföldön van. A bejelentés benyújtható a WIPO Nemzetközi Irodájánál Genfben, illetve az ESZH-nál Münchenben is. A bejelentést a PCT-ben előírt alaki követelményeknek megfelelően és a PCT-ben előírt módon, az illetékes a bejelentő által választott - kutatási szervnél elfogadott nyelvek egyikén kell benyújtani. A nemzetközi bejelentéssel kapcsolatban a PCT-ben meghatározott díjakat kell fizetni a Szerződésben meghatározott határidőn belül és az ott meghatározott módon. A nemzetközi szabadalmi eljárás első, nemzetközi szakaszában a nemzetközi kutatási szerv elvégzi a kutatást, melynek eredményét a bejelentőnek megküldi. A nemzetközi elővizsgálati szerv külön kérelemre a PCT-ben meghatározott díj határidőn belül és a jogszabályban meghatározott módon való megfizetése mellett nemzetközi elővizsgálati jelentést

készít,

ami

lényegében

egy

előzetes

állásfoglalás

a

találmány

szabadalmazhatóságának kérdésében a nemzetközi kutatási jelentésben szereplő adatok figyelembevételével. A nemzetközi szakaszban sor kerül továbbá a bejelentés nemzetközi közzétételére. A nemzetközi szakaszról részletesebb információ a WIPO honlapján található. A kutatási jelentés és esetenként az elővizsgálati jelentés kézhezvételét követően - a nemzeti szakasz megindítását megelőzően - a bejelentő nem bővítő értelemben módosíthatja a bejelentést.

178

A tényleges engedélyezési eljárás a nemzeti hivatalok előtti nemzeti szakaszban folyik. A nemzeti szakaszban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala megjelölt hivatalként jár el azoknak

a

nemzetközi

szabadalmi

bejelentéseknek

az

ügyében,

amelyekben

a

Magyarországot a Szerződés értelmében megjelölték, kivéve, ha a nemzetközi bejelentés a Magyarországra is kiterjedő hatályú európai szabadalom megadására irányult, és kiválasztott hivatalként azokban az ügyekben, amelyekben a bejelentő a Magyarországot kiválasztotta olyan Szerződő Államként, ahol az elővizsgálat eredményeit fel kívánja használni. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala megjelölt vagy kiválasztott hivatalként a magyar jogi szabályozásba beillesztett anyagi és részletes végrehajtási jogszabályokban (lásd erről korábban, a nemzeti szabadalmi bejelentések kapcsán) meghatározottak szerint jár el a nemzetközi szabadalmi bejelentések engedélyezése során. V.2.5.2 Az európai szabadalmi bejelentés (ESZE)

Európai szabadalmi bejelentést az ESZH-nál (Münchenben, Hágában vagy Berlinben), valamint - ha az érintett ország nemzeti joga ezt lehetővé teszi - a szerződő államok nemzeti iparjogvédelmi hatóságainál (Magyarországon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál) lehet tenni. A nemzeti hatóságok ez esetben továbbítják a bejelentést az ESZH-hoz. Az európai szabadalmi bejelentés, amelynek bejelentési napját az Európai Szabadalmi Hivatal elismerte, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához ugyanezzel a bejelentési nappal benyújtott szabadalmi bejelentéssel azonos hatályú, az európai szabadalmi bejelentésre igényelt elsőbbség megtartása mellett. A bejelentésben - egyebek mellett - meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő az ESZE mely szerződő államaiban igényel szabadalmi oltalmat a találmányára. Az ESZH jelenlegi eljárási és díjszabási rendje szerint - a bejelentő eltérő nyilatkozata híján - általában valamennyi szerződő államot megjelöltnek tekintik. Az európai szabadalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével az ESZH (hivatalos lapjában) közzéteszi. Eddig az időpontig az ESZH elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát, azaz megállapítják, hogy a bejelentés az ESZE-ben megszabott formai szabályoknak megfelel-e. Az érdemi vizsgálatot, a bejelentő külön kérelmére kezdik meg. A bejelentő e kérelem benyújtásáról az un. „kutatási jelentés” ismeretében dönthet, amely arra szolgál, hogy kiderüljön: a találmány újdonságnak számít-e (azaz szabadalmaztatható) a megjelölt államok mindegyikében. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a szabadalmi bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei szempontjából. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, az

179

ESZH a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő –elvi – hatályú, európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára. Az európai szabadalom mindazonáltal a megjelölt országokban is csak akkor válik hatályossá, ha azzal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik az ennek feltételéül a nemzeti szabadalmi jogszabályokban előírt cselekményeket. Ezek közül a legfontosabb - az ezt megkövetelő országokban - az európai szabadalom szövegének a megjelölt ország hivatalos nyelvére való lefordítása és a fordításnak az előírt határidőn belül történő hozzáférhetővé tétele. E cselekmények elmulasztását úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a megjelölt államban keletkezésétől fogva hatálytalan. Az ESZH előtt folyó eljárás során keletkező ideiglenes oltalom tehát az igénypontok magyar nyelvű fordítása benyújtásának a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hivatalos lapjában való meghirdetését követően hatályos Magyarországon. Egyebekben az egyes országokban az említett cselekmények teljesítése folytán az európai szabadalmak további sorsa a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen - főszabályként - az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal. A fenntartására, megszűnésére, megsemmisítésére irányuló eljárásra vagy bitorlására és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nemzeti úton megadott szabadalmak esetében (ez a jelentősége a megadott, de – feltételek teljesítése hiányában – nem hatályosuló európai szabadalomnak; az adott nemzetállamban a szabadalom jogosultja nem léphet fel például a bitorlókkal szemben). Az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki „felszólalhat” (azaz az oltalom megadása ellen tiltakozhat) az ESZH-nál. A felszólalás eredményeként - ha az megalapozott - az ESZH megvonhatja vagy korlátozhatja az európai szabadalmat (a megalapozatlan felszólalást az ESZH elutasítja, ez esetben az európai szabadalom korlátozás nélkül fennmarad). Az ESZH-nak a felszólalási eljárásban hozott határozata valamennyi megjelölt tagállamra egyformán érvényes (hacsak az európai szabadalmat nem úgy adták meg, hogy igénypontjai országonként különbözőek). A felszólalási eljárás tehát eljárási lehetőséget kínál az európai szabadalom központosított "megtámadására", amelynek eredményeként valamennyi megjelölt tagállamra kiterjedő hatállyal el lehet érni az európai szabadalom megvonását vagy korlátozását. Az ESZH egyes eljáró szervezeti egységeinek határozataival szemben fellebbezésnek van helye a független jogorvoslati fórumként működő fellebbezési tanácsokhoz. Elvi jelentőségű jogértelmezési kérdésekben a Bővített Fellebbezési Tanács hoz határozatot, illetve ad véleményt. 180

A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvénnyel megállapított módosítás a Londonban 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak

megadásáról

szóló

Egyezmény

65.

cikkének

alkalmazásáról

szóló

Megállapodással összhangban lehetővé tette, hogy egyfelől a szabadalmas az angol nyelven megadott európai szabadalmak hatályosítását - ha nem kíván élni a Londoni Megállapodás által nyújtott könnyítéssel - a szabadalom teljes szövege magyar fordításának benyújtásával végezze el, másfelől pedig biztosítja, hogy a szabadalmas az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását - a hatályosítási szakaszon túl is bármikor benyújthassa a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (függetlenül attól, hogy az európai szabadalmat milyen nyelven adták meg). V.2.6 A szabadalmi oltalom hasznosítása V.2.6.1 A hasznosítási szerződés – licencia

A szabadalmi törvényünk nem csupán a szabadalmi oltalom "statikus" oldaláról szól, hanem rendelkezik a szabadalmi jog "dinamikus" vonatkozásairól is, konkrétan a szabadalom szerződéses hasznosításáról, a szabadalom használatának átengedéséről (hasznosítási vagy más néven licencia szerződés). A szabadalmi licenciaszerződés - a szabadalom átruházása mellett - a technológia transzferjének egyik alapvető jogi mozgásformája. A szabadalmi licenciára (hasznosítási szerződésre) vonatkozó jogszabályi rendelkezések diszpozitívak, azaz azoktól a felek egyező akarattal eltérhetnek, kivéve, ha az adott kérdésben az eltérést a jogszabály kifejezetten tiltja. A szabadalmi törvény a licenciaszerződésekre vonatkozó speciális szabályokat rögzíti, így a Szt.-ben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv – szerződésekre vonatkozó általános - rendelkezései az irányadók. V.2.6.2 A szabadalmi licenciaszerződés tartalma

A hasznosítási szerződés tartalma alatt a felek – a szabadalmas és a hasznosító - jogait és kötelezettségeit értjük. A hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) törvényi fogalma szerint „a hasznosítási szerződés alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.” (Szt. 27. § (1) bekezdés).

181

A szerződés kötelező tartalmára nézve a Szt. nem tartalmaz kifejezett előírásokat, sem kötelező alakiságot (pl. írásbeli alak stb.) nem ír elő, így szerződésnek – praktikusan – a szerződés szükséges elemeit kell tartalmaznia (értelemszerűen a felek és a szabadalom megjelölését, és az általuk lényegesnek tartott további tartalmi elemeket, a keltezést, és – írásbeli szerződés esetén – a felek aláírását). A szerződés fogalmából következően a szabadalmas fő kötelezettsége a találmány hasznosításának átengedése. A szabadalmas a hasznosítási szerződés egész tartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a szabadalomra vonatkozó olyan joga, amely a hasznosítást akadályozza vagy korlátozza (jogszavatosság). Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a hasznosító s Ptk.-ban foglalt szankciós elállás gyakorlása helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. A szabadalmas szavatol azért is, hogy a találmány műszakilag megvalósítható

(kellékszavatosság).

Erre

a

szavatosságra

a

hibás

teljesítés

jogkövetkezményeire irányadó szabályokat kell alkalmazni (lásd erről szintén a „hibás teljesítés” -nél), az előbb említett eltéréssel, azaz a hasznosító a szavatossági igényérvényesítés során, a végső sorban elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. Hangsúlyozni kell, hogy a szabadalmas – a kellékszavatosság körében - csak a találmány műszaki megvalósíthatóságáért szavatol, a licenciavevőnél folyó hasznosítás gazdaságosságáért, nyereségességéért azonban nem. A szabadalmas köteles a hasznosítót a szabadalomra vonatkozó esetleges jogokról és fontos körülményekről tájékoztatni, a találmány megvalósításával kapcsolatos gazdasági, műszaki és szervezési ismereteket és tapasztalatokat (know-how) azonban csak akkor köteles átadni, ha ebben kifejezetten megállapodtak. A szabadalom – a jogi oltalom - fenntartása (lásd a szabadalmi eljárásnál) is a szabadalmas kötelezettsége, annak elmulasztása a szabadalmas általi szerződésszegés. A hasznosító fő kötelezettsége a hasznosítási (licenc-)díj megfizetése. A hasznosító által nyújtott ellenszolgáltatás természetesen nemcsak pénzbeli lehet, hanem más formákat is ölthet (így pl. a licencia alapján gyártott termékek egy részének átadásával természetbeni ellenszolgáltatásként is megjelenhet; továbbá nem kizárt az ún. keresztlicencia sem, amikor a hasznosítási engedély fejében a licenciavevő saját szabadalmának hasznosítására ad engedélyt a másik félnek). Meg kell jegyezni továbbá, hogy bár rendszerint a szabadalmas a licenciaadó, nem kizárt az sem, hogy a licenciavevő adjon hasznosítási engedélyt (ún. allicenciát), ha erre a szerződésben kifejezett felhatalmazást kapott. A hasznosító az engedélyt harmadik

182

személyre tehát csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a találmány hasznosítására, ha ezt a szabadalmas kifejezetten megengedte. A Szt. a kizárólagos hasznosítási engedélynek két fajtáját, fokozatát ismeri. Egyrészt az ún. egyedüli licencia, amelynek alapján a szabadalmas arra vállal kötelezettséget, hogy a licenciavevőn kívül másnak nem ad hasznosítási engedélyt, viszont a maga számára megőrzi a hasznosítás jogát. Másrészt a szó szorosabb értelmében vett kizárólagos licencia, amikor a szabadalmas nemcsak arról mond le, hogy további hasznosítási engedélyeket adjon, hanem arról is, hogy a találmányt maga hasznosítsa. A hasznosítási szerződés ezek szerint kiterjed minden időbeli és területi korlátozás nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére. A licencia szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos hasznosítási engedély esetén a jogszerző hasznosítón kívül a szabadalmas is hasznosíthatja a találmányt, kivéve, ha azt a szerződésben kifejezetten kizárták. E rendelkezés - akárcsak a hasznosítási szerződések szabályozása általában - diszpozitív, a felek eltérő megállapodása hiányában érvényesül csupán. Ennek értelmében a szabadalmas - a licencdíj arányos csökkentése mellett megszüntetheti a hasznosítási engedély kizárólagosságát, ha a hasznosító az adott helyzetben általában elvárható időn belül nem kezdi meg a hasznosítást. A hasznosítási szerződés a jövőre nézve megszűnik:  a szerződésben megállapított idő elteltével vagy  a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint  a szabadalmi oltalom megszűnésével. V.2.6.3 Kényszerengedély

A szabadalmi kényszerengedély a szabadalmi kizárólagos jog visszaélésszerű gyakorlásának megakadályozására szolgál. Két típusát nevesíti a Szt.:  a hasznosítás elmulasztása miatt, illetve  a szabadalmak függősége miatt adható kényszerengedélyt. Az egyes kényszerengedély-típusokra irányadó speciális rendelkezések mellett a törvényjavaslat a rájuk vonatkozó közös szabályokat is megállapítja. A szabadalmi kényszerengedély rendelkezései megfelelnek az amerikai-magyar szellemi tulajdoni megállapodás, valamint a TRIPS Egyezmény követelményeinek is. (Mivel a Müncheni Egyezmény e kérdésre nem vonatkozik, s a közösségi szabadalomról szóló Luxemburgi Egyezmény is csupán bizonyos alapvető elveket fogalmaz meg - utalva a további

183

jogharmonizáció szükségességére - a szabadalmi kényszerengedélyt illetően, egyelőre az Unió irányában nem áll fenn közvetlen jogharmonizációs kötelezettségünk.) Ha a szabadalmas a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve - ha ez a hosszabb - a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet sem tett, és másnak sem adott licenciát, a hasznosítási engedélyt kérelmező számára kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja. Ha a szabadalmazott találmány másik szabadalom (un. „gátló szabadalom”) megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának - kérelmére - a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, feltéve, hogy a gátló szabadalom szerinti találmányhoz viszonyítva a függő szabadalom szerinti találmány számottevő gazdasági jelentőségű műszaki előrelépést jelent. A gátló szabadalom jogosultja – ez esetben - a kényszerengedélyre vonatkozó közös szabályok szerint igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására. A kényszerengedélyekre vonatkozóan bizonyos körben a törvény – a mindkét kényszerengedély fajtára egyaránt irányadó - közös szabályokat állapít meg. Aki kényszerengedélyt kér, igazolnia kell, hogy a kényszerengedély adásának feltétele fennáll, továbbá hogy  a szabadalmas megfelelő feltételek mellett, ésszerű időn belül sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására, továbbá, hogy  a találmányt kellő terjedelemben hasznosítani tudja. Kényszerengedély csak a túlnyomórészt a belföldi kereslet kielégítéséhez szükséges hasznosításra adható. A kényszerengedély nem ad kizárólagos jogot a hasznosításra. A kényszerengedély terjedelmét és időtartamát - a kényszerengedéllyel lehetővé tett hasznosítás céljának eléréséhez szükséges mértékben - a bíróság állapítja meg. A kényszerengedélyért továbbá a szabadalmasnak megfelelő díj jár. A díjat megegyezés hiányában a bíróság állapítja meg. A díjnak ki kell fejeznie a kényszerengedély gazdasági értékét, így különösen arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a kényszerengedélyesnek - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - a szabadalmassal kötött hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellett volna. A kényszerengedélyest a szabadalmi oltalom fenntartása és az oltalomból eredő jogok érvényesítése tekintetében a szabadalmassal egyenlő jogok illetik meg. A kényszerengedélyes 184

megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a kényszerengedély a jogutódra száll át. A gátló szabadalomra adott kényszerengedély csak a függő szabadalommal együtt ruházható át. A kényszerengedély egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át. A kényszerengedélyes hasznosítási engedélyt nem adhat. A

kényszerengedélyes

bármikor

lemondhat

a

kényszerengedélyről.

Ha

a

kényszerengedélyes az engedély jogerős megadásától számított egy éven belül a találmány hasznosítását nem kezdi meg, a szabadalmas a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását kérheti. A szabadalmas a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását akkor is kérheti, ha az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megszűntek és várhatóan nem következnek be újból. A módosításról vagy a visszavonásról úgy kell rendelkezni, hogy az a kényszerengedélyes jogos érdekeit ne sértse. V.2.7 A szabadalombitorlás V.2.7.1 A szabadalombitorlás fogalma

A hatályos szabadalmi jogunk a szabadalom bitorlás két formáját ismeri: a) A találmánybitorlás lényegében a találmányi gondolat "eltulajdonítása", az erre vonatkozó személyhez fűződő és vagyoni jogok jogtalan elsajátítása. A szabadalombitorlás pedig a szabadalmi oltalomból folyó kizárólagos hasznosítási jog megsértése. Lényegében arról van szó, hogy amennyiben a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. (Szt. 34. §) b) Szabadalombitorlást az követ el tehát, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja.

V.2.7.2 A szabadalombitorlás elleni fellépés

Szabadalombitorlás

miatt

elsősorban

a

végleges

szabadalommal

rendelkező

szabadalmas, de adott esetben a bejelentő is felléphet, akinek a találmánya még csak ideiglenes oltalomban részesül. Az ideiglenes szabadalom bitorlása esetén az eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek.

185

Szabadalombitorlás esetén a licenciaszerződés alapján hasznosító felhívhatja a szabadalmast, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szabadalmas a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosító saját maga, a hasznosító jogán (azaz nem a mulasztó vagy késlekedő szabadalmas nevében) felléphet a szabadalombitorlás miatt. A szabadalmas a bitorlóval szemben - az eset körülményeitől függően – az alábbiak szerint léphet fel: - követelheti, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy szabadalombitorlás történt; - követelheti a szabadalombitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további bitorló magatartástól; - követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; - követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a szabadalombitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról; - követelheti a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését; - követelheti a szabadalombitorlásra használt eszközök és a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását. Az eset körülményeitől függően a szabadalmas kérésére a bíróság azt is elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg; - a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és termékeknek a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő- árverezés útján való - értékesítését is, (ebben az esetben a befolyó összeg sorsa felől ítéletben határoz) - a szabadalmas – végül - a polgári jogi - szerződésen kívül okozott kár - felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. V.2.7.3 A „nemleges megállapítás”

A jogbiztonságot szolgálja az un. „nemleges megállapítás” lehetősége. E jogintézmény ugyanis lehetőséget nyújt határesetekben a gazdálkodó szervezetek számára arra, hogy tisztázzák a hasznosítani kívánt termék vagy eljárás szabadalmi jogi státuszát.

186

A nemleges megállapítás lényege, hogy aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, a bitorlás megállapítására irányuló eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik valamely, általa megjelölt szabadalomba. A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt szabadalom

alapján

ugyanarra

a

termékre

vagy

eljárásra

vonatkozóan

később

szabadalombitorlás miatt eljárást indítsanak. A nemleges megállapítás tehát „megelőző” védekezési lehetőség, annak a kiküszöbölésére szolgál, hogy a nehezen elbírálható esetekben a jóhiszemű – bitorlási célzat nélküli – felhasználást is sújtsa a szabadalombitorlás súlyos következményeinek kockázata.

187

V.3 Egyéb műszaki alkotások jogvédelme V.3.1 Használati minta V.3.1.1 A jogvédelem tartalma, feltételei

A használati mintaoltalom jogi formájának bevezetése elsősorban azt szolgálja, hogy a szakembertől elvárható rutintevékenység szintjét meghaladó, de a találmány színvonalát el nem érő műszaki megoldások is jogi védelmet nyerhessenek. A használati mintaoltalom azokat a kialakítási, szerkezeti, elrendezési megoldásokat részesíti kizárólagos gyártási és kereskedelmi jogot biztosító védelemben, amelyek ipari alkalmazhatóságuk és újdonságuk mellett feltalálói lépésen alapulnak. A feltalálói lépés követelménye szoros összefüggésben áll a használati mintaoltalom gyakorlatiasságával: szemben a szabadalommal, amely a műszaki megoldás elvont gondolati formáját részesíti jogi védelemben, a használati mintaoltalom kézzelfoghatóbb, a kiviteli alak szintjén leírható megoldásokra vonatkozik. A használati minta – lévén a találmányok műszaki színvonalát el nem érő műszaki alkotások jogvédelmét szolgálja – rendszertanilag alapvetően a szabadalmi joghoz kötődik. Ennek keretében valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldásra un. használati mintaoltalom szerezhető. A használati mintaoltalom szabályozása szempontjából lényeges továbbá, hogy a megszerzéséhez szükséges eljárás - a szabadalmak engedélyezését megelőző alapos és bonyolult eljáráshoz képest - egyszerű és gyors legyen. A használati mintaoltalmat az különbözteti meg továbbá a formatervezési mintaoltalomtól, hogy a használati minta technikai, funkcionális jellemzőket, míg a formatervezési minta esztétikai vonásokat véd. A használati mintákra vonatkozó egységes, speciális jogszabály az 1991. évi XXXVIII. törvény. A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvény kisebb, elsősorban az NMHH előtt folyó eljárások részletszabályait érintő változásai (a Hivatal végzés helyett döntést, kihirdetés helyett kézbesítéssel történik meg a döntés közlése stb.) 2012. január 1-el léptek hatályba. Használati mintaoltalomban (a továbbiakban: mintaoltalom) részesülhet minden olyan tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás (a továbbiakban: minta), amennyiben:  ha új,  feltalálói lépésen alapul és

188

 iparilag alkalmazható. Nem lehet használati mintaoltalom tárgya tehát a termék esztétikai kialakítása (erre esetleg a formatervezési mintaoltalom szolgálhat), állat- és növényfajta (ezek külön jogszabály szerint részesülnek fajtaoltalomban) A minta új, ha nem tartozik a technika állásához. A „technika állásának” a fogalmával és vizsgálatával a szabadalmi jogban már találkozhattunk, lényegében ugyanaz az irányadó a használati minták esetében is (lásd korábban, a szabadalmi oltalomnál). Az újdonság kérdésében azonban használati mintával szemben a szabályozás enyhébb követelményeket támaszt. Igazodva a legtöbb állam használati mintaoltalmi jogszabályában alkalmazott és döntően a belső ipar érdekeit szolgáló megoldáshoz, az ún. relatív világviszonylatban vett újdonságot követeli meg az oltalmazhatósághoz. Míg a szabadalmi jogban az újdonságrontás formája közömbös, s bármely technikailag lehetséges formában bekövetkezhet, addig a használati minta esetében csupán az tartozik a technika állásához, ami írásbeli közlés vagy belföldi gyakorlatbavétel révén vált bárki számára hozzáférhetővé. Írásosnak tekintendő a mintát olyan adathordózón - bármilyen műszaki vagy vegyi úton - rögzítő közlés (pl. a mintáról készült rajz vagy fénykép), amelynek közvetlen megtekintése alapján a minta megvalósítható. Gyakorlatbavétel alatt alapvetően a megvalósított minta használatát, forgalombahozatalát, bemutatását, kiállítását kell érteni. A technika állásának meghatározásakor az ismertté válás lehetőségének és nem magának a tényleges ismertté válásnak van jelentősége: közömbös az, hogy az újdonságrontó anyagot ténylegesen megtekintették-e, vagyis nem játszik szerepet az a tény, hogy a mintát valójában nem ismerték meg, ha bárki megismerhette. Feltalálói lépésen alapul a minta, ha a technika állásához képest a mesterségben járatos személy számára nem nyilvánvaló. Míg a találmány szabadalmazhatóságához az egyes nemzeti szabadalmi jogok általában feltalálói tevékenységet kívánnak meg, addig az oltalmazható használati minta fontos, minőségi ismérve a kevésbé magas szinten megkövetelt alkotói teljesítmény („feltalálói lépés”). A törvény a joggyakorlat biztonsága érdekében nem a technika állásához viszonyított nyilvánvalóságon belül kíván fokozatokat felállítani, hanem a jog által "elképzelt" személy mércéjét határozza meg a szabadalmi jogban alkalmazottól eltérően: a szabadalmi jog "szakembere" helyett a "mesterségben járatos személy" szempontjából kell megítélni a minta nyilvánvalóságát. A mesterségben járatos személy tudása nemcsak színvonalában, hanem minőségében is különbözik a szakemberétől: a gyakorlati felkészültségnek nagyobb szerep jut benne az elméletinél.

189

Az ipari alkalmazhatóság fogalmával is találkozhattunk már a találmányok szabadalmi oltalmazhatóságánál. Az Ez a törvényi követelmény utal egyrészt arra, hogy a megoldásnak a találmánynak, illetve a mintának - azonos eredménnyel ismételten megvalósíthatónak, a reprodukálásra, az ipari felhasználásra alkalmasnak kell lennie. Ezen az alapon nem részesülhetnek oltalomban - egyebek mellett - a természeti törvényekkel ellentétben álló megoldások (mint pl. az örökmozgók). Másrészt kifejezi azt, hogy a szóban forgó megoldásnak a termelés - az ipar és a mezőgazdaság - területére kell esnie. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal - pl. a Párizsi Uniós Egyezménnyel és az egyes nemzeti jogokban elterjedt meghatározással - az ipari alkalmazhatóság szempontjából az ipari jelleget a lehető legtágabban kell érteni. Az ipari alkalmazhatóság a minta ismérve, tehát a megoldott feladatnak nem kell feltétlenül az ipar területére esnie (így használati mintaoltalomban részesülhetnek pl. orvosi műszerek, sporteszközök vagy játékok is. A használkati montaoltalomra vonatkozó jog is „abszolút jog”, azaz a bejelentő a mintára mindenképpen mintaoltalmat kap, ha a minta az oltalmazhatóság kritériumainak megfelel, és a mintaoltalomból nincs kifejezetten kizárva, továbbá az oltalmi bejelentést – a jogszabály követelményei szerint - benyújtják. A mintaoltalom köréből ki van zárva az olyan minta, melynek hasznosítása jogszabályba vagy a közerkölcsbe ütközne (kivéve, ha a jogszabály a terméknek csak a forgalmát korlátozza). A minta feltalálója az, aki a mintát megalkotta. Ha többen közösen alkották a mintát, a mintaoltalom a feltalálókat, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg. Ha többen egymástól függetlenül alkották a mintát, a mintaoltalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a mintát korábbi elsőbbséggel jelentette be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához. A használati minta feltalálójának személyhez fűződő jogaira, a mintaoltalmi igényre, a szolgálati mintára és feltalálójának díjazására a szabadalmi jog rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását rendeli el. Ezáltal a felsorolt területeken a szabadalmi jogban kialakulttal analóg helyzetet teremt a használati minták esetében is, a kétféle oltalom szabályozásának összhangját teremti meg, és a szabadalmi jogban kialakult gyakorlatot is alkalmazhatóvá teszi a használati mintákkal kapcsolatban. V.3.1.2 A mintaoltalom megszerzése

A használati mintára is a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalanál tett használati mintaoltalmi bejelentéssel szerezhető oltalom.

A törvény eltérő követelményeket állít a

belföldi illetve külföldi személyek mintaoltalmi bejelentésére. Külföldi bejelentőknek belföldi

190

lakóhellyel rendelkező képviselőt (pl. szabadalmi ügyvivőt, vagy ügyvédet) kell megbízniuk képviseletükkel, ami a belföldi bejelentők esetében nem kötelező (szükség esetén a bejelentés elkészítésében belföldi bejelentő is igénybe vehet szabadalmi ügyvivői segítséget) A mintaoltalmi bejelentést követően a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hivatalos lapjában (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő) közli a mintaoltalmi bejelentés adatait: a bejelentő és az esetleges képviselő nevét és címét, a bejelentés ügyszámát, a minta címét, a bejelentés napját, illetőleg az ettől eltérő elsőbbség napját, a korábbi bejelentés országát és számát. A mintaoltalmi bejelentés – a szabadalmi – és védjegybejelentésekhez hasonlóan díjköteles. A mintaoltalmi bejelentés alaki és érdemi vizsgálata során észlelt hiányok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt a hiányok pótlására, a bejelentés megosztására vagy nyilatkozattételre; a hiánypótlás, illetőleg a nyilatkozat alapján folytatja az eljárást. Ha a bejelentő a hiánypótlási vagy a nyilatkozattételi felhívásra a kitűzött határidőn belül nem válaszol, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A mintaoltalmi bejelentés új tartalom bevitelével az oltalmi eljárás alatt (azaz a bejelentés benyújtását követően) nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak. Ezt a megszorítást figyelembe véve a bejelentő a mintaoltalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a leírást, az igénypontot és a rajzot. A bejelentő a bejelentés napjától számított tizenkét hónapon belül belső elsőbbség igénybevételével új bejelentést tehet. A mintaoltalmi ügyekben az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon belül - ha a törvény máshogy nem rendelkezik igazolási kérelmet lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól vagy az akadály elhárulásától számít. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. Egy mintaoltalmi bejelentésben csak egy minta oltalmát lehet igényelni. Aki egy bejelentésben több mintára igényelt oltalmat, annak meg kell osztania a bejelentését. Ha a bejelentés és a minta a vizsgálat alapján a törvényben rögzített feltételeknek megfelel, a Hivatal használati mintaoltalmat ad. . A mintaoltalomról a Hivatal okiratot ad ki, amelyhez a leírást és a rajzot is hozzáfűzi, és a megadó határozattal együtt a jogosultnak megküldi. A mintaoltalmi bejelentést a mintaoltalom megadásának meghirdetését követően bárki megtekintheti, és azokról díj ellenében másolatot kaphat.A mintaoltalmi bejelentést a mintaoltalom megadásának meghirdetését követően bárki megtekintheti, és azokról díj ellenében másolatot kaphat. 191

V.3.1.3 Megszűnés

A mintaoltalom időtartama a bejelentés napjától számított tíz év, melynek tartamára évenként fenntartási díjat kell fizetni. A fenntartási díj az első évre a bejelentés napján, a további évekre szóló fenntartási díjak pedig a bejelentés napjának évfordulóin előre esedékesek. A fenntartási díjat az esedékességétől számított hat hónapos türelmi idő alatt még meg lehet megfizetni, azonban a fenntartási díj megfizetésének elmaradása az oltalom megszűnését eredményezi. A fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt megszűnt mintaoltalom újra érvénybe helyezését a hat hónapos türelmi idő leteltét követő három hónapon belül lehet kérni. E határidőn belül az adott évre szóló fenntartási díj kétszeresét kell megfizetni. A mintaoltalom megszűnik, ha  Az oltalmi idő lejár, az oltalmi idő lejártát követő napon;  A fenntartási díjat a türelmi idő alatt sem fizették meg, az esedékességet követő napon;  A mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban;  A mintaoltalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal. A mintaoltalmat keletkezésére visszaható hatállyal megszűntnek kell tekinteni, ha jogerős határozattal szabadalmat adnak arra a szabadalmi bejelentésre,  amelyet a mintaoltalmi bejelentésből származtattak,  amelyből a mintaoltalmi bejelentést származtatták. Az oltalom alatt álló használati minta bitorlása miatt pert indíthat a bíróság előtt, követelheti a bitorlás megállapítását, a bitorlás abbahagyását, az eredeti állapot helyreállítását, valamint kártérítést. A mintaoltalom bitorlását követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. V.3.2 A mikroelektronikai félvezetők topográfiája V.3.2.1 Az oltalom tárgya

A mikroelektronika rohamos fejlődése következtében a műszaki haladás kulcselemévé váltak a – köznapi szóhasználattal „chip”-nek nevezett – félvezetők, illetve integrált áramkörök. Az integrált áramkörre vonatkozó találmányi gondolat az 50-es évek végén

192

született meg az Amerikai Egyesült államokban, amikor egy áramkör félvezető elemeit (tranzisztorokat, diódákat) és az összekötéseket egyetlen félvezető lapkán (chipen) alakították ki. E találmány azért jelentős, mert a nagyszámú alkatrésznek, illetve kapcsolásnak egyetlen chipen való megfelelő térbeli elrendezésével tetemes méretcsökkenést és az elektronikai funkciók kialakításának széles körű lehetőségét lehet megteremteni. A chippek, ma már a legtöbb korszerű műszaki cikkben (számítógép, óra, fényképezőgép, szórakoztató elektronikai termékek, CD lejátszó, video, DVD) megtalálhatók. A félvezető termékek térbeli elrendezése (a „topográfia” ennek nemzetközileg kialakult megnevezése) speciális jogi oltalmának igénye azért jelent meg, mivel egyrészt ezeknek az alkotásoknak a létrehozatala igen jelentős pénzügyi, műszaki és humán beruházást igényel, másolásuk viszont a beruházási költségek töredékéből elvégezhető, másrészt a szellemi tulajdon hagyományos formái, az iparjogvédelem és a szerződi jog nem nyújtanak a félvezető termékek térbeli elrendezése természetének megfelelő jogi oltalmat. Mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmára vonatkozó szabályokat - ennek megfelelően külön törvény, az 1991. évi XXXIX. törvény, a bejelentések részletes szabályait az 19/1991 (XII. 28.) Igazságügyi Miniszteri rendelet tartalmazza. A topográfia oltalom tárgya a mikroelektronikai félvezető termék eredeti (egyedi) elrendezése, tehát az integrált áramkör elemeinek és összefüggéseinek térbeli elrendezésében kifejeződő szellemi alkotás. Az oltalom tárgyának meghatározása összhangban van a Washingtoni Szerződéssel, illetve a GATT tervezettel. Az oltalom a topográfia tulajdonosát védi a jogosulatlan utánzásoktól és segíti előnyös piaci helyzetének megteremtését. Az oltalom lényege, hogy az oltalom alatt álló topográfiát kizárólag az oltalom tulajdonosa hasznosíthatja, illetőleg az, akinek a jogosult a hasznosításra engedélyt (licenciát) adott. V.3.2.2 Az oltalom megszerzése, átszállása

Arra a topográfiára szerezhető oltalom, amely  saját szellemi alkotómunka eredménye és megalkotáskor nem volt használatos az iparban,  olyan szokásos részekből áll, amelyek elrendezése eredeti. Az oltalom feltétele a nem szabadalmi jogban megkövetelt objektív újdonság, hanem a szerzői jogi jellegű szubjektív eredetiség. Az eredetiség azonban a szokásos részek elrendezésében is kifejeződhet.

193

A topográfiára a szerző vagy jogutódja szerezhet oltalmat. A topográfia szerzője az, aki azt megalkotta. Ha több személy közösen alkotta a topográfiát, az oltalom közösen illeti meg a szerzőket vagy jogutódjaikat. Ha több személy egymástól függetlenül alkotta meg a topográfiát, az oltalom önállóan illeti meg a szerzőket vagy jogutódjaikat. A topográfiaoltalom megszerezhető  a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtott topográfiaoltalmi bejelentéssel.  külföldi bejelentők nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján jogosultak az oltalomra. A topográfiából és az oltalomból eredő jogok - a szerző személyhez fűződő jogai kivételével – átszállhatnak (jogutódlás), átruházhatók és megterhelhetők (hasznosítási szerződés, licencia). Hasznosítási szerződés alapján az oltalom jogosultja engedélyt ad a topográfia hasznosítására, a hasznosító pedig ennek fejében díjat fizet. A jogutódlásra, a hasznosítási szerződésre és a közös oltalomra a szabadalmi törvény és végrehajtási rendelete rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni (lásd a találmányok szabadalmi oltalmával kapcsolatos részben). A hasznosítás fogalma a topográfiának a félvezető termékben való megtestesítése révén vagy másként történő kereskedelmi célú többszörözését, továbbá a topográfia vagy az azt megtestesítő félvezető termék kereskedelmi célú behozatalát és forgalomba hozatalát öleli fel. A törvény megkülönbözteti a topográfia bitorlásának és az oltalom bitorlásának fogalmát. Az első esetben a topográfia, mint szellemi alkotás elsajátításáról, a másodikban a topográfia jogosulatlan hasznosításáról van szó. A bitorlás mindkét esetében a szabadalmi jogi szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A topográfiaoltalom jogosultja tehát jogainak megsértése esetén (bitorlás) miatt pert indíthat a bíróság előtt, követelheti a bitorlás megállapítását, a bitorlás abbahagyását, a bitorlótól elégtételt, a jogosulatlanul elért haszon visszatéritését, a bitorlásra használt eszközök és termékek lefoglalását valamint kártérítést követelhet. Az oltalom megszűnik, ha a) az oltalmi idő lejár, az azt követő napon, b) a jogosult az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban, c) az oltalmat megsemmisítették, az oltalom keletkezésére visszaható hatállyal. A topográfiaoltalom oltalmi ideje - a bejelentés napjától, vagy ha bármely országban az első nyilvános hasznosítás kezdő napja korábbi, akkor ettől az időponttól számított - tíz éIV. 194

A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvény kisebb, elsősorban az NMHH előtt folyó eljárások részletszabályait (a Hivatal végzés helyett döntést, kihirdetés helyett kézbesítéssel történik meg a döntés közlése stb.) A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvényt érintő változásai 2012. január 1-el léptek hatályba.

195

V.3.3 A formatervezési mintaoltalom V.3.3.1 A formatervezési minta fogalma

a) A modern piacgazdaságban a termék külső megjelenése, a fogyasztó nézőpontjából gyakran éppen olyan fontos - ha nem fontosabb mint a termék hasznossága, értéke, műszaki színvonala. Ez utóbbiak tekintetében egyre kiegyenlítettebb a verseny, ezért is jut növekvő jelentőséghez a formatervezés az egyes áruk kelendőségének fokozásában. b) Magyarországon 2002. január 1.-én lépett hatályba a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény. A törvény hatálybalépését követően tett „ipari minta” bejelentések formatervezési mintaoltalom engedélyezésére irányulnak, ezt az időpontot megelőzően benyújtott bejelentésekre – a korábbi jogszabályt, - az ipari minta oltalmáról szóló 1978. évi 28 törvényerejű rendeletet kellett alkalmazni, amely alapján ipari mintaoltalmat lehetett szerezni. A „formatervezési minta” tehát 2001-ben felváltotta hazánkban az „ipari mintát”. A törvény a formatervezési mintákra vonatkozó Európai Uniós irányelvvel összhangban határozza meg a minta és a termék fogalmát. A törvény szerint formatervezési mintának számít valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek vagy a díszítésének a külső jellegzetességei eredményeznek. Nem követelmény, hogy a termék megjelenése - a minta - a termék rendeltetésszerű használata során szabad szemmel látható, érzékelhető legyen. Nem köti a törvény a formatervezési minta fogalmát, illetve oltalmazhatóságát esztétikai kritériumok teljesítéséhez sem. A funkcionális, azaz a termék műszaki megoldásával összefüggő külső jellegzetességek is oltalmazhatók; a termék új és egyéni jellegű megjelenésétől nem tagadható meg az oltalom pusztán azért, mert valamely műszaki megoldással párosul, abból adódik. A termék megjelenése minősül mintának; a megjelenés nem korlátozódik a formára, a termék alakjára; egyéb külső jellegzetességek (pl. a felhasznált anyagok sajátosságai vagy a színek) is oltalomképesek lehetnek. A minta egyaránt lehet síkbeli és térbeli. Terméknek számít a törvény szerint bármely ipari vagy kézműipari árucikk. Valamely készlet (pl. bútorgarnitúra vagy étkészlet) tekinthető egyetlen, egységes árucikknek is a forgalmazási viszonyok tükrében, a bejelentő választása szerint. Mivel a minta szerinti termék lehet kézműipari, azaz kézműves munkával létrehozott árucikk is, nem indokolt az "ipari" jelző használata a minta és a mintaoltalom megnevezésében. Ebből következik továbbá, hogy az ipari alkalmazhatóság nem feltétele az oltalomnak. A törvény értelmező jelleggel,

196

példálózva a termékek közé sorol több olyan dolgot is, amelyeknél ez a joggyakorlat biztonsága miatt szükségesnek látszik. A csomagolás és a kikészítés (vagyis mindaz, amit a terméknek a fogyasztók számára való „tálalásához", felkínálásához felhasználnak) a mai piaci viszonyok között fontos tárgya a formatervezésnek. Ugyanez áll a grafikai jelzésekre és a nyomdai betűformákra is. A törvény azt is egyértelművé teszi, hogy azok a részelemek is terméknek tekintendők, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak; ez azt jelenti, hogy megjelenésük önállóan is mintaoltalom tárgya lehet. Noha a számítógépi program nem tekinthető terméknek, ez nem akadálya a számítástechnika alkalmazásához kötődő minták (pl. menüsorok, ikonok, képernyő-grafikai kialakítások) oltalmának. A minta szerinti termék az a termék, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül. Mivel a minta mindig valamely termék megjelenése, nem függetleníthető, nem vonatkoztatható el a terméktől. Másfelől a mintaoltalom - szemben a védjegyoltalommal - nem korlátozódik szükségképpen (még főszabályként sem) a mintaoltalmi bejelentésben megnevezett termékre; nincs olyan kapcsolat a minta és a mintaoltalmi bejelentésben megjelölt termék között, mint a védjegy és árujegyzéke között. A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvény kisebb, elsősorban az NMHH előtt folyó eljárások részletszabályait érintő változásai 2012. január 1-el léptek hatályba. V.3.3.2 A formatervezési minta oltalma

A minta oltalmazhatóságának két alapfeltétele: az újdonság és az egyéni jelleg. Az előbbi objektív követelmény; teljesítése a minták puszta összevetésével és azonosságuk vagy különbözőségük megítélésével vizsgálható (hasonlóan a szabadalmi jogból ismert újdonsági követelményhez). A mintákat egymással azonosnak kell tekinteni akkor is, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek. Az egyéni jelleg megítélésében a tájékozott használóra tett összbenyomás a döntő; elbírálásakor a szerzőnek a minta kialakításában élvezett, műszaki és piaci körülményektől függő alkotói szabadságfokát is figyelembe kell venni. A tájékozott használó felkészültsége és körültekintése - a szabadalmi jogban ismert "szakember" tudásához hasonlóan - olyan jogszabályban rögzített "zsinórmérték", amelynek alkalmazásában joggyakorlati egységre és kiszámíthatóságra lesz szükség.

197

Mind az újdonság, mind az egyéni jelleg megítélésekor az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott minták képezik a viszonyítás alapját. A törvény – a korábbi szabályozás által megkövetelt abszolút újdonsághoz képest - árnyaltabban rendelkezik az újdonság kritériumát illetően. Így a bárki számára hozzáférhetővé vált minta kivételesen nem újdonságrontó, ha a nyilvánosságra jutást eredményező események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazatban belföldön működő szakmai körök tudomására. A formatervezési minta oltalmára a minta szerzője vagy annak jogutódja jogosult. Az oltalom tartalma – a szabadalmi- és védjegyjogban megszokott módon -, hogy az oltalom alatt álló formatervezési mintát kizárólag a mintaoltalom jogosultja hasznosíthatja, vagy az, akinek a hasznosítási engedélyt (licenciát) adott. A mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredő jogok - a szerző személyhez fűződő jogai kivételével – tehát átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők. Amennyiben a formatervezési mintát zájogba adják, a jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a mintaoltalmi lajstromba való bejegyzése szükséges. V.3.3.3 A formatervezési minta hasznosítása

Hasznosítási szerződés (mintaoltalmi licenciaszerződés) alapján a mintaoltalom jogosultja engedélyt ad a minta hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A

mintaoltalmi

licenciaszerződésre

a

szabadalmi

törvénynek

a

szabadalmi

licenciaszerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A hasznosítási szerződésre vonatkozó szabályok diszpozitívak, azaz a Felek eyező akarattal a szabadalmi törvény speciális rendelkezéseitől – és ennek hiányában a Ptk. kötelmi általános háttérszabályaitól – eltérhetnek. A szerződés minimális tartalmára, a szabadalmi törvény rendelkezései, az ott nem szabályozott kérdésekben (létrehozás, szerződés teljesítése, módosítása, szerződésszegés stb) a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai az irányadók. V.3.3.4 A mintaoltalom megsértése

A formatervezési mintaoltalom megsértése miatt pert indíthat a bíróság előtt, követelheti a jogsértés megállapítását, a jogsértés abbahagyását, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, valamint kártérítést. A mintaoltalom bitorlását követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. A mintaoltalom bitorlása esetén a bejelentő és a

198

licenciaszerződés alapján hasznosító jogaira egyébként a szabadalmi törvény (Szt.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. V.3.3.5 Mintaoltalmi bejelentés és eljárás

Mintaoltalom a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtott, nemzeti formatervezési minta bejelentéssel, vagy a formatervezési minták nemzetközi letétbe helyezésére vonatkozó Hágai Megállapodás alapján benyújtott nemzetközi bejelentéssel szerezhető.

Külföldi bejelentőknek belföldi lakóhellyel rendelkező szabadalmi ügyvivőt,

vagy ügyvédet kell megbízniuk képviseletükkel. Hazai bejelentők esetében a szakmai képviselet nem kötelező (de természetesen nem kizárt). Magyarországon külföldi formatervezési mintaoltalom tehát az alábbi módokon szerezhető:  az illető ország/ok iparjogvédelmi hivatalához benyújtott formatervezési minta bejelentéssel,  a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalanál tett, a Hágai Megllapodás alapján benyújtott nemzetközi formatervezési minta bejelentéssel, amelyet a Hivatal a WIPO hoz továbbít. A bejelentés – közvetlenül - a Szellemi Tulajdon Világszervezetének genfi irodájánál közvetlenül is benyújtható. A Hágai Megállapodás (1925) szerint, amely az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésére vonatkozik, az ipari minták nemzetközi oltalmát a WIPO Nemzetközi Irodájánál lehet igényelni. A bejelentés a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál is benyújtható, ebben az esetben a legrövidebb idõn belül továbbításra kerül a Nemzetközi Irodához. A nemzetközi letétbe helyezés útján és a nemzeti bejelentés nyomán lajstromozott mintaoltalomnak azonos a jogi hatálya. A WIPO rendszeresen megjelenõ tájékoztatót ad ki, amelyben minden egyes nemzetközi letétbe helyezett ipari minta fényképe vagy grafikai ábrája szerepel. A formatervezési mintaoltalmi bejelentés benyújtását követően a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban Hivatal) megvizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek (vagyis tartalmazza-e az utalást a mintaoltalom iránti igényre, a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat, a minta ábrázolását, valamint a minta szerinti termék megnevezését vagy az elsőbbségi iratra való utalást, továbbá megfizették-e a bejelentési díjat. Az elismert bejelentési napról a Hivatal értesíti a bejelentőt. Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a Hivatal felhívja a bejelentőt a hiányok harminc

199

napon belül történő pótlására. A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napja a hiánypótlás beérkezési napja lesz. Ellenkező esetben a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ha a mintaoltalmi bejelentés - a benyújtáskor vagy hiánypótlás eredményeként kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, a Hivatal hivatalos lapjában (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő) közli a bejelentés adatait: a bejelentő és az esetleges képviselő nevét és címét, a bejelentés ügyszámát, a bejelentés napját, illetőleg az ettől eltérő elsőbbség napját, valamint a minta szerinti termék megnevezését. Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek, megfizették a bejelentési díjat, illetve benyújtották a bejelentési kérelmet, a minta ábrázolását, a minta termék szerinti megnevezését, valamint a szükséges egyéb mellékleteket, a Hivatal megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy a benyújtott iratok kielégítik-e az előírt alaki követelményeket. A mintaoltalmi bejelentés alaki vizsgálata során észlelt hiányok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt a hiányok pótlására és a hiánypótlás alapján folytatja az eljárást. Ha a bejelentő a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a mintaoltalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek, megfizették a bejelentési díjat, illetve benyújtották a minta ábrázolását, a minta termék szerinti megnevezését, a Hivatal elvégzi az újdonságkutatást és figyelemmel az ábrázolásra újdonságkutatási jelentést készít. Az újdonságkutatási jelentésben megjelöli azokat az iratokat (mintákat, ábrázolásokat, illetve adatokat), amelyek figyelembe vehetők a mintaoltalmi bejelentésben ábrázolt mintával, mintacsoporttal kapcsolatban az újdonság és az egyéni jelleg elbírálása során. Az újdonságkutatási jelentést a hivatkozott iratok másolataival együtt a Hivatal a bejelentő kérésére térítés ellenében megküldi. A mintaoltalmi bejelentést a Hivatal a legkorábbi elsőbbség napjától számított kilenc hónap elteltével a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben közzéteszi és erről a bejelentőt értesíti. Ekkor a mintaoltalmi bejelentéssel kapcsolatos következő adatok és tények közlése történik: az adatközléskor közölt adatokon felül a szerző neve, a minta szerinti termék nemzetközi osztályjelzete, valamint a minta ábrázolása. A közzététel a bejelentés napjára visszaható

hatállyal

ideiglenes

mintaoltalom

megadásával

válik

véglegessé.

A

mintaoltalomból eredő jogok csak a végleges mintaoltalom alapján érvényesíthetők. A bejelentő kérelmére a Hivatal a mintaoltalmi bejelentést a legkorábbi elsőbbség napjától számított kilenc hónap letelte előtt is közzéteszi, ha az a vizsgált feltételeknek megfelel. A közzétételt a Hivatal a bejelentő kérelmére elhalasztja, ha a kérelmet a legkorábbi 200

elsőbbség napjától számított kilenc hónap vagy a korábbi halasztás időtartamának lejárta előtt két hónappal nyújtja be a bejelentő. A közzététel nem halasztható a legkorábbi elsőbbségtől számított harmincadik hónapon túl. A közzététel halasztásáért díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül. Ha a díjat a figyelmeztetés ellenére sem fizetik meg a közzététel halasztására irányuló kérelmet visszavontnak kell tekinteni. A közzétett mintaoltalmi bejelentést bárki megtekintheti és arról térítés ellenében másolathoz juthat. A közzétételt követően bárki, kivéve a korábbi jog, illetve korábbi belföldi használat esetén csak a korábbi jog jogosultja, észrevételt nyújthat be a Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy az oltalomképességi feltételnek a minta vagy a bejelentés nem felel meg. A Hivatal az észrevételt a vizsgálat során figyelembe veszi, kivéve, ha azt az észrevétel tételére nem jogosult személy nyújtotta be. A Hivatal az észrevételt tett személyt az észrevétel eredményéről értesíti. Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek és megfizették a bejelentési díjat, a Hivatal elvégzi a mintaoltalmi bejelentés érdemi vizsgálatát, melynek keretében - a kifogás természete szerint - hiánypótlásra, nyilatkozattételre, illetve adott esetben a bejelentés megosztására hívja fel. A mintaoltalmi bejelentést a Hivatal egészében vagy részben elutasítja, ha az a hiánypótlás, illetve nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. Ha a bejelentő a felhívásra nem válaszol, illetve a bejelentést nem osztja meg, úgy kell tekinteni, hogy a bejelentést visszavonta, illetve - a bejelentés közzétételét követően -, hogy lemondott az ideiglenes oltalomról. Az ideiglenes mintaoltalom - a bejelentés napjára visszaható hatállyal - megszűnik, ha a bejelentést jogerősen elutasítják (pl. hiánypótlás elmulasztása miatt), vagy ha a bejelentő az oltalomról lemondott. A mintaoltalmi bejelentés is csak úgy változtatható meg, hogy tárgya azonos maradjon a bejelentés napján benyújtott bejelentésben bemutatott mintával. A bejelentő – erre figyelemmel – az árujelzők jogából eddig megismertek szerint - módosíthatja a bejelentést. A módosítási kérelem díjköteles. A bejelentő az eredeti bejelentése napjától számított hat hónapon belül belső elsőbbség igénybevételével új bejelentést tehet. Ha a minta és a mintaoltalmi bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek, a Hivatal a közzétételtől számított legalább egy hónap elteltével a bejelentés tárgyára mintaoltalmat ad. A Hivatal a mintaoltalom megadását követően mintaoltalmi okiratot ad ki a jogosultnak, melyhez hozzáfűzi a lajstromkivonatot, valamint a mintaoltalom megadását meghirdeti a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben. A végleges mintaoltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart, és további öt-öt éves időtartamra legfeljebb 201

négyszer újítható meg (az oltalom leghosszabb időterteme tehát – a szabadalmi oltalmi időhöz igazodva – 25 év). Megújítás esetén az újabb oltalmi idő az előző oltalmi idő lejárati napját követő nappal kezdődik. A bejelentés napjától számított huszonöt év elteltével az oltalom nem újítható meg. A mintaoltalom megújítására irányuló kérelem díjköteles, , mely díjat a kérelem benyújtását követő két hónapon belül kell megfizetni. Ha a megújítási díjat a Hivatal figyelmeztetése ellenére

sem

fizetik

meg,

a

kérelmet

visszavontnak

kell

tekinteni.

A mintaoltalom megújítását legkorábban az oltalmi idő lejárta előtt hat hónappal, legkésőbb a lejárat napjától számított hat hónapon belül lehet kérni. Az oltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart, amelyet kérelemre további öt évi időtartamra, legfeljebb négy alkalommal meg lehet meghosszabbítani. A bejelentés napjától számított huszonöt év elteltével az oltalom nem újítható meg. A végleges mintaoltalom megszűnik, ha  az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt, az oltalmi idő lejártát követő napon;  a mintaoltalom jogosultja az oltalmáról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban;  a mintaoltalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal.

202

V.4 A védjegy és más árujelzők joga V.4.1 A védjegy fogalma, fajtái, a védjegyoltalom lényege V.4.1.1 A védjegy fogalma

A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. A védjegy, mint árujelző, az egyes áruk és szolgáltatások

azonosítására,

egymástól

való

megkülönböztetésére,

a

fogyasztók

tájékozódásának előmozdítására szolgáló jogi oltalom. A gazdasági verseny alapvető eszköze, kiemelkedő szerepet játszik a marketing és a reklám területén. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény egységes, külön jogszabályban foglalja össze a védjegyoltalom megszerzésének, megszűnésének, az oltalomból eredő jogok és kötelezettségek terjedelmét, a védjegylicencia speciális szabályait, és az egyéb földrajzi árujelzőkre vonatkozó szabályokat, továbbá azokat a speciális eljárási szabályokat, melyek alapján védjegy ügyekben az illetékes hatóság, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala eljár. A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról 2011. évi CLXXIII. törvény - más érintett jogszabályokhoz hasonlóan - egyértelműsítette a Vt. és a Polgári Törvénykönyv viszonyát, tisztázta továbbá, hogy a kódex milyen esetekben szolgál háttérjogszabályként. Egyértelműsítette védjegyügyekben a Ket. alkalmazhatóságának kérdését (és kizárta a közvetítő igénybe vételére vonatkozó rendelkezések alkalmazását), a gyakorlat követelményeinek megfelelően pontosította a törlési eljárás szabályait, korrekciós célú pontosításokat vezetett át és több eljárásjogi részletkérdést is újraszabályozott. Hazánk

részese

az

un.

„Madridi

Rendszernek”,

mely

alapján

nemzetközi

védjegyoltalom is szerezhető, továbbá – erre jogosult külföldi képviselő útján – európai közösségi védjegyoltalom iránti bejelentést is lehet tenni az Európai Unió közös védjegyhivatalánál (a közösségi védjegybejelentéseket nem az SZTNH. továbbítja, azokat a bejelentő a külföldi képviselő útján közvetlenül az Unió védjegyhivatalához nyújtja be.) Oltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások árujától illetve szolgáltatásától. Védjegy lehet szó, szóösszetétel (beleértve a személynevet és jelmondatokat, pl „szállunk rendelkezésére”, „... egy jópofa sör”, „legyen Ön is milliomos”), , betű, szám ábra, kép, szín, színösszetétel, hang- vagy fényjel, hologram, sík vagy térbeli alakzat (ide értve az áru vagy a csomagolás formáját, pl. a Coca Cola palackja) és ezek kombinációja. A 203

Heti hetes” televíziós műsor védjegye például, szín, betű, ábra és kép kombinációja, melyet – a televíziós megjelenés során hang és dallameffektusok kísérnek, de „színes ábra”- ként van lajstromozva, mely megjelenítésének (reklám és információs eszközökön) leggyakoribb formájához igazodik. A védjegy – a védjegy törvény rendelkezései szerint - akkor oltalmazható, ha:  megkülönböztetésre alkalmas és grafikailag ábrázolható,  nem áll fenn a lajstromozásával szemben feltétlen kizáró ok, vagy  viszonylagos kizáró ok. A feltétlen (abszolút) kizáró ok független attól, hogy az oltalmat milyen árucsoportra nézve kérték. Ilyen kizáró ok, ha a védjegy a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik, ha megtévesztő, ha rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. Ugyancsak abszolút kizáró ok, ha a védjegy állami felségjelből (címer, zászló), illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzésből áll (mint például a vörös kereszt, vagy az UNESCO jelzés), vagy közérdekű kitüntetésre, jelvényre, címerre, illetve hivatalos szavatossági vagy hitelesítési jegyre vonatkozik, illetve vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből áll. A felségjelek és a hivatalos jelzések köre azonban az illetékes szervek hozzájárulásával elemét képezhetik a védjegynek. A kizáró okok másik csoportja, a viszonylagos (vagy relatív) kizáró okok csk azonos, vagy hasonló áruk illetve szolgáltatások esetében gátolja a védjegyolalom megszerzését. Ezek közül a leggyakrabbna előforduló ok, ha másnak azonos vagy hasonló árukkal illetve szolgáltatásokkal kapcsolatosan a lajstromoztatni kívánt megjelöléssel azonos, vagy azzal összetéveszthető korábbi védjegye van. Ilyen a korábbi elsőbbséggel bejelentett védjegy, valamint az olyan megjelölés, mely – lajstromozástól függetlenül – belföldön korábban közismert védjeggyé vált. Ha valamely korábbi védjegy belföldön jó hírnévre tett szert, erre való tekintettel, azzal azonos vagy összetéveszthetően hasonló megjelölésre – még eltérő áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban sem – szerezhet más oltalmat, amennyiben ez utóbbi megjelölés használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a jó hírű védjegy jó hírnevét vagy megkülönböztető képességét. Nem oltalmaztatható a védjegy, amely másnak személyhez (különösen névhez, képmáshoz) fűződő korábbi jogát sértené, vagy amely más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába (például szerzői, vagy formatervezési mintaoltalomban részesülő ábra) ütközik. A lajstromozás nélkül belföldön korábban használt megjelölés is kizáró ok lehet, ha a későbbi megjelölés használata a korábbi használó engedélye nélkül jogszabályba (például a 204

versenytörvény tisztességtelen verseny elleni magatartásformáiba a vagy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó rendelkezéseibe) ütközne. A lejárt (megújítás hiányában megszűnt) védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésre az oltalom megszűnésétől számított két évig nem szerezhető más személy javára oltalom azonos vagy hasonló árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatosan, kivéve, ha a megszűnt védjegyet korábban nem használták. V.4.1.2 Különleges védjegyfajták

Az együttes védjegy olyan védjegy, amely valamely társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesülés (a továbbiakban együtt: társadalmi szervezet) tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg mások áruitól vagy szolgáltatásaitól; a megkülönböztetés alapja az együttes védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások minősége, származása vagy egyéb tulajdonsága. Az együttes védjegyre a társadalmi szervezet szerezhet oltalmat, azonban saját maga a védjegyet nem használhatja, a használatra a tagjai jogosultak. Az együttes védjegy nem közös védjegy (amelynek több jogosultja van), az „együttes” jelző azt fejezi ki, hogy a védjegyjogosult társadalmi szervezet mindenkori tagjainak együttese (azaz bármelyikük) jogosult a védjegy használatára. Az együttes védjegy – mint speciális védjegyfajta – bejelentésére, használatára, megszűnésére, az oltalomból eredő jogok érvényesítésére speciális szabályok vonatkoznak (pl. az említett, a védjegy használatáról szóló külön szabályzat, mely a bejelentés kelléke). A védjegybitorlókkal szemben a társadalmi szervezet lép fel (de a védjegyjogosult által indított perbe a tagok is beavatkozhatnak). A piacgazdaság kiépülése és működése következtében előtérbe került a védjegy minőségjelző funkciója, és ezzel együtt fogyasztóvédelmi jelentősége. A termékek és szolgáltatások minőségét tanúsító megkülönböztető megjelölésekre számos országban speciális védjegyintézmény szolgál, a tanúsító védjegy intézménye. A tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minőségű vagy egyéb jellemzőjű árukat vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy e minőségüket vagy jellemzőjüket tanúsítja. A tanúsító védjegy jogosultja ezért csak az áru vagy szolgáltatás minőségének tanúsítását végző szervezet lehet. A tanúsító védjegyet az különbözteti meg az együttes védjegytől, hogy míg az együttes védjegy használata tagsági viszonyon alapul, a tanúsító védjegy nem feltételez szervezetben való tagságot, hanem egy szervezet, a védjegy tulajdonosa tanúsítja az áru vagy szolgáltatás minőségét. A tisztességes piaci magatartás megkívánja, hogy ne lehessen a tanúsító védjegy

205

tulajdonosa (jogosultja) az, aki a tanúsított áru gyártója, importálója, forgalmazója, a tanúsított szolgáltatás nyújtója, sem pedig azok a vállalkozások, amelyek az áru előállítójával, importálójával, forgalmazójával, illetve a szolgáltatás nyújtójával - tanúsított áru vagy szolgáltatás vonatkozásában - tartós jogviszonyban állnak vagy a versenyszabályok értelmében összefonódtak. Ezért a törvény kizárja ezeket a vállalkozásokat azok köréből, akik tanúsító védjegyre oltalmat szerezhetnek. A védjegy jogosultja a tanúsító védjegyet nem használhatja, de annak használatát engedélyezi és ellenőrzi. V.4.1.3 A védjegyoltalom lényege, tartalma, terjedelme

A védjegyoltalom tartalma, jogi lényege, hogy a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van arra, hogy a védjegyet az árujegyzékben szereplő árukkal kapcsolatban használja, illetve hasznosítsa, azaz a használatára másnak engedélyt (licenciát) adjon. A törvény meghatározása szerint (Védjegy törvény 18. §-ának (1) bekezdése) védjegyhasználat alatt a védjegynek az árun, csomagolásán, továbbá a hirdetés és az üzleti levelezés során való alkalmazását értjük. A védjegyet alapvetően a védjegybejelentésben megjelölt áruk és szolgáltatások (árujegyzék) körében lehet jogilag védett módon használni, melyekre nézve a védjegyoltalmat kérték. A védjegyjogosult kizárólagos használati joga gyakorlatilag kiterjed:  a megjelölés elhelyezésére az árun vagy csomagoláson,  a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatalára, szolgáltatás nyújtására, vagy ezek eladásra való felkínálására (pl. kirakatban, kiállításon)  a megjelölést hordozó áru importjára, exportjára  védjegy használatára az üzleti levelezésben vagy a reklámokban A védjegyjogosult a törvény szerint "felléphet" az engedély nélküli védjegyhasználattal szemben; a fellépés kifejezés mindazoknak az igényeknek az érvényesítésére utal, amelyeket a védjegyjogosult bitorlás esetén érvényesíthet (Védjegy törvény 27. §). A védjegybitorlás versenyjogi jogsértést is felvethet, amennyiben az áru megjelölése a versenytárs árujának szolgai utánzását, vagy a fogyasztók megtévesztését eredményezi (a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVIII. törvény, továbbiakban Tpvt.). A versenyjogi szabályozás alapvetően azonban a piaci versenyt torzító, a versenyre káros magatartásformák ellen lép fel, elsődleges célja a versenyvédelem, a védjegyjogosultak védelme itt csak közvetett módon jelenik meg. A jogellenes védjegyhasználat ellen a védjegyoltalom jogosultját elsősorban a védjegybitorlás szabályai védelmezik. 206

V.4.1.4 A védjegyoltalom jogosultja - védjegylajstrom

A magyar védjegyjogi szabályozás szerint bárki, azaz bármely – belföldi, vagy külföldi - jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerezhet védjegyoltalmat. Nem feltétele az oltalom megszerzésének, hogy a bejelentő gazdasági tevékenységet folytasson, illetve az sem, hogy a bejelentő olyan árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységet folytasson, amelyekre a védjegy lajstromozását kéri (a főszabálytól eltérve csupán bizonyos szervezettípusok lajstromoztathatnak ugyanakkor együttes védjegyet, illetve egyes vállalkozásokat kizár a tanúsító védjegyoltalomból. Védjegy törvényünk értelmében a védjegy és a védjegy jogi oltalma csak azt illeti meg, aki a megjelölést a törvényben előírt eljárás útján lajstromoztatja. A védjegyoltalom - e rendelkezés szerint - a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik. Az oltalom megszerzéséhez nem szükséges a megjelölés tényleges használatát vagy az arra irányuló szándékot igazolni, és ez fordítva is igaz: a megjelölés tényleges használata – önmagában - nem keletkeztet védjegyoltalmat. Védjegyoltalom Magyarországon az alábbiak módokon szerezhető: a

Szellemi

Tulajdon

Nemzeti

Hivatalához

benyújtott

(nemzeti)

védjegybejelentéssel,  külföldiek számára nemzetközi bejelentéssel a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás, és Madridi Jegyzőkönyv alapján is (az Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalán keresztül, a WIPO Nemzetközi Irodájánál).  európai

közösségi

védjegybejelentéssel

(az

Európai

Unió

közös

Védjegyhivatalánál). A védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart, a jogosult kérelmére további tíz-tíz éves időszakokra korlátlanul megújítható. V.4.1.5 A védjegyoltalom megszűnése

A védjegyoltalom megszűnik, ha  az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt, az oltalmi idő lejártát követő napon;  a védjegyjogosult az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban;  a védjegyet törölték, keletkezésére - a bejelentés napjára - visszaható hatállyal;

207

 a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatát elmulasztotta, a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára, vagy - ha ez korábbi - az ütköző későbbi védjegybejelentés elsőbbségének napjára visszaható hatállyal;  a védjegy elveszítette megkülönböztető képességét vagy megtévesztővé vált, a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal. A védjegylajstromban feltüntetett védjegyjogosult a védjegyoltalomról a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához intézett írásbeli nyilatkozattal mondhat le, és ezt megteheti az oltalom az árujegyzékében meghatározott egyes áruk, illetve szolgáltatások tekintetében is (a korábban meghatározott áruk vagy szolgáltatások egyik-másikára a védjegyoltalmat már nem kéri). V.4.2 A nemzeti védjegyoltalmi eljárás a) A védjegybejelentés a kérelem Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához való benyújtásával indul. A bejelentés benyújtását követően a Hivatal megvizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek (vagyis tartalmazzae az utalást a védjegyoltalom iránti igényre, a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat, a megjelölést és az árujegyzéket), továbbá megfizették-e a bejelentési díjat, valamint külföldi bejelentések esetében benyújtották-e a magyar nyelvű árujegyzéket. Ha az árujegyzék idegen nyelven készült, a magyar nyelvű árujegyzéket a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani. Ennek elmaradása esetén a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Az elismert bejelentési napról a Hivatal értesíti a bejelentőt. Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a Hivatal felhívja a bejelentőt a hiányok harminc napon belül történő pótlására. A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napja a hiánypótlás beérkezési napja lesz. Ellenkező esetben a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A védjegybejelentés – a szabadalmi bejelentéshez hasonlóan – díjköteles. Ha a bejelentési díjat a bejelentés napját követő két hónapon belül nem fizetik meg, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A védjegybejelentésnek tartalmaznia kell:  a bejelentési kérelmet,  a megjelölést,  az árujegyzéket,  együttes vagy tanúsító védjegy esetén az – említett - szabályzatot,  az un. uniós elsőbbség esetén az elsőbbségi iratot, 208

 kiállítási elsőbbség esetén az ezt megalapozó igazolását,  képviselet esetén annak igazolását,  az igazgatási szolgáltatási díjat. Az „elsőbbség” lényege annak igazolása, hogy az adott megjelölést – az un. elsőbbséget megalapozó időponttól a

jogosult elsőként használta. Jelentősége pedig, hogy a

védjegyoltalomra az azt elsőként igénylő jogosult.

Az elsőbbséget megalapozó időpont

általában a védjegybejelentés napja (bejelentési elsőbbség), de ettől különböző (előzetes) időpont is megjelölhető a kérelemben. Ha a védjegybejelentés - a benyújtáskor vagy hiánypótlás eredményeként - kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, a Hivatal hivatalos lapjában (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő) közli a bejelentés adatait: a bejelentő és az esetleges képviselő nevét és címét, a bejelentés ügyszámát, a bejelentés napját, illetőleg az ettől eltérő elsőbbség napját, valamint a megjelölést és az árujegyzéket. Az adatközlést követően bárki észrevételt nyújthat be a Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a megjelölés, illetve annak bejelentése nem felel meg az oltalomképességi feltételeknek. A Hivatal az észrevételt a vizsgálat során figyelembe veszi és az észrevételt tevőt a védjegy lajstromozása tárgyában hozott határozat megküldésével értesíti. Ha a védjegybejelentés megfelel a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek, megfizették a bejelentési díjat, illetve benyújtották a magyar nyelvű árujegyzéket, a Hivatal megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy az kielégíti-e az előírt alaki követelményeket (alaki vizsgálat). A bejelentés alaki vizsgálata során észlelt hiányok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt a hiányok pótlására, illetve a bejelentés megosztására, és ennek alapján folytatja az eljárást. Ha a bejelentő a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a védjegybejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ha a védjegybejelentés megfelel a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek, a Hivatal elvégzi a korábbi jogokra vonatkozó kutatást, és a megjelölés alapján - az árujegyzékre figyelemmel - kutatási jelentést készít. A Hivatal a kutatás elkészítése után végzi el az oltalomképesség valamennyi feltételére kiterjedő érdemi vizsgálatot. Az érdemi vizsgálat során észlelt hiányosságok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt - a kifogás természete szerint - hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre. A védjegybejelentést a Hivatal egészében vagy részben elutasítja, ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. Ha a bejelentő a felhívásra nem válaszol, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. 209

A védjegytörvény által a védjegybejelentők egyes cselekményeire meghatározott határidők nem hosszabbíthatók meg. Elmulasztásuk jogkövetkezményei külön figyelmeztetés nélkül is bekövetkeznek. Ahol a törvény nem állapít meg határidőt, a Hivatal felhívásában kitűzött határidő lejárta előtt kérni lehet a határidő meghosszabbítását. A védjegyügyekben az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon belül általában igazolási kérelmet lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól vagy az akadály elhárulásától számít. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. Ha a megjelölés és a védjegybejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek, a Hivatal a megjelölést védjegyként lajstromozza. A Hivatal a védjegy lajstromozásáról védjegyokiratot ad ki a jogosultnak, ehhez hozzáfűzi a lajstromkivonatot. A védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart. A védjegyoltalom további tíz-tíz éves időtartamra megújítható. A megújítást legkorábban az oltalmi idő lejárta előtt tizenkét hónappal, legkésőbb a lejárat napjától számított hat hónapon belül lehet kérni. A védjegyjogosult a nemzeti oltalom megszerzése után egy bejelentéssel, egyetlen illetékbefizetéssel, egy nyelven tehet bejelentést bármely államban, amely a megállapodást aláírta. V.4.3 A nemzetközi védjegyjogi szabályozás rendszere V.4.3.1 A „Madridi Rendszer”

A védjegyek nemzetközi lajstromozását célzó Madridi rendszer két nemzetközi megállapodásból áll. Az egyik a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó 1891. évi Madridi Megállapodás, a másik az 1989. évi Madridi Jegyzőkönyv, amely 1996. április 1-vel lépett hatályba. A Madridi Megállapodás lehetővé teszi védjegyek nemzetközi lajstromozását egyszerű és gyors eljárásban. Nemzetközi lajstromozás iránti kérelmet a tagországok valamelyikében honos bejelentők nyújthatnak be a származási országban oltalom alatt álló védjegyükre vonatkozóan a saját országuk nemzeti hivatalánál. E hivatal a kérelmeket a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Nemzetközi Irodájához továbbítja, amely a védjegyeket lajstromozza és a lajstromozott védjegyeket hivatalos lapjában közzéteszi. Ennek alapján a nemzetközi védjegyet valamennyi - vagy a bejelentő által kiválasztott - tagállamban ugyanaz az oltalom illeti meg, mintha a védjegyet ott közvetlenül, "nemzeti úton" jelentették volna be.

210

A tagállamok hivatalai a nemzetközi lajstromozástól számított egy éven belül emelhetnek nemzeti jogszabályaikon alapuló kifogást a lajstromozással szemben. Kifogás esetén az eljárás a nemzeti hivatal előtt folytatódik. Ha a kifogással szemben a bejelentő nem vagy eredménytelenül védekezik, a nemzeti hatóság véglegesen elutasíthatja a nemzetközi lajstromozást, amely ennek folytán az adott tagállamban hatályát veszti. A nemzetközi védjegy oltalmi ideje egységesen tíz év mindazokban az országokban, amelyekre az oltalom kiterjed. A megújítási eljárás a bejelentéshez hasonló módon egységes. A gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás 1957-ben jött létre. Magyarország a megállapodást az 1970. évi 18. törvényerejű rendelettel hirdette ki. A részes államok a védjegylajstromozás szempontjából a termékeket és a szolgáltatásokat egységesen osztályozzák. Az osztályozás egyrészt tartalmazza az osztályok jegyzékét (a termékeket 34, a szolgáltatásokat 8 osztályba sorolták), másrészt magában foglalja a termékek és a szolgáltatások betűrend szerinti felsorolását, osztályuk számának feltüntetésével (a jegyzéket időről időre felülvizsgálja a tagországok kormányainak képviselőiből álló szakértői bizottság). A Szellemi Tulajdon Világszervezetének égisze alatt 1994-ben aláírt Védjegyjogi Szerződés elsősorban az eljárási szabályok egységesítésével és egyszerűsítésével segíti elő a védjegyoltalom több országban történő megszerzését és fenntartását. V.4.3.2 Az Európai Közösségi védjegybejelentés

Az Európai Unió Tanácsának 40/94, 1993 december 20.-i rendelete értelmében az Európai Unió valamennyi tagállamára kiterjedő hatályú, egységes védjegyoltalom szerezhető egyetlen, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (a továbbiakban Közösségi Védjegyhivatal) eszközölt bejelentés útján. Az egységesség azt jelenti, hogy:  egyrészt a bejelentő nem választhatja ki, hogy mely országokban kér oltalmat (szemben a Madridi Rendszertől)  másrészt – amennyiben a Közösségi Védjegyhivatal a védjegyet lajstromozza, ezt egységesen teszi az egész Európai Unió területére, azaz nem dönthet úgy, hogy a tagállamok egy része (vagy némelyike) vonatkozásában a kérelmet elutasítja (közösségi védjegyoltalmat tehát csak az a megjelölés kaphat, mely az összes tagállamban lajstromozható, egyikben sincs akadálya az oltalom megadásának).

211

A közösségi védjegy a továbbiakban is megtartja egységes jellegét, ami azt jelenti, hogy csak egységesen ruházható át, és csak egységesen újítható meg. A bejelentéshez erre jogosult külföldi képviselő igénybevételére van szükség, aki a védjegybejelentést közvetlenül a Közösségi Védjegyhivatalnál teszi meg. A hazai és közösségi védjegyoltalom közötti esetleges ütközésekkel kapcsolatos kérdéseket a csatlakozás időpontjában a magyar védjegytörvény rendezi. V.4.4 A védjegy hasznosítása A védjegy használati szerződés (védjegylicencia-szerződés) alapján a védjegyoltalom jogosultja engedélyt ad a védjegy használatára, a használó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. (Védjegytörvény 23. § (1) bekezdés). A használati szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A licenciaszerződésre irányadó szabályok tehát diszpozitív jellegűek, a szerződésekre vonatkozó háttérszabályokat a Polgári Törvénykönyv állapítja meg (Védjegytörvény 26. §). Értelemszerűen a szerződésre vonatkozó minimális tartalmi elemeket - a felek megnevezését, védjegy megjelölését, a felek fő kötelezettségét, a díj mértékét és teljesítésének módját – bele kell foglalni a szerződésbe, és minden további – általuk szükségesnek tartott feltételt rögzíteni kell. Mindarra, amiről a felek eltérően nem állapodnak meg, elsősorban a védjegytörvény speciális szabályai, ezek hiányában pedig a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai az irányadóak (pl. szerződés teljesítése, módosítása, érvénytelensége, szerződésszegés). Semmis – tehát érvénytelen - azonban a használati szerződés – vagy annak olyan kikötése, amelynek teljesítése a fogyasztók megtévesztését eredményezhetné. E semmisségi jogkövetkezmény természetesen a licenciaszerződésre vonatkozik, s nem érinti a fogyasztók megtévesztésének esetére előírt egyéb - pl. versenyjogi szankciók - alkalmazásának lehetőségét (Védjegytörvény 23. §). A licencia alapesetében, a védjegyjogosult által adott használati engedély nem kizárólagos, azaz a jogosult több használónak is adhat használati engedélyt. A védjegytörvény – csakúgy mint a szabadalmi jogban - szabályozza a kizárólagos licencia esetét is, és - a kizárólagos licencia két fajtájáról is rendelkezik. Az egyik esetben – természetesen általában magasabb licencdíj fejében - a védjegyjogosult csak arra vállal kötelezettséget, hogy a licenciavevőn kívül másnak nem ad használati engedélyt (kizárólagosság), viszont a maga számára is megőrzi a védjegyhasználat jogát.

212

A másik esetben a védjegyjogosult amellett, hogy vállalja hogy további használati engedélyeket nem ad, lemond arról is, hogy a védjegyet maga használja. A használati szerződés tehát csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot, és fő szabályként a kizárólagos használati engedély esetében a védjegyjogosult is használhatja a védjegyet, kivéve, ha azt a szerződésben kifejezetten kizárták. A védjegyjogosult - a licenciadíj arányos csökkentése mellett - megszüntetheti a használati engedély kizárólagosságát, ha a használó az adott helyzetben elvárható időn belül nem kezdi meg a védjegy használatát. A használati szerződés minden időbeli és területi korlát nélkül, az árujegyzékben szereplő valamennyi árura, illetve szolgáltatásra, a használat minden módjára és mértékére kiterjed, főszabályként tehát a védjegyoltalom tartalma határozza meg a licencia terjedelmét is. A használó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a védjegy használatára (al licenciába adás), ha ezt a védjegyjogosult kifejezetten megengedte. A használati szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a védjegyoltalom megszűnt (védjegy törvény 25. §).

V.5 A földrajzi árujelzők Magyarország gazdaságában a mezőgazdaság és az élelmiszeripar különös fontosságú, úgyszintén a bortermelés. Emiatt a hazai és a nemzetközi piacon való sikeres részvétel szempontjából egyaránt fokozottan kell számolni annak a versenyeszköznek a szerepével, amelyet a földrajzi árujelzők, köztük az eredetmegjelölések használata és jogi oltalma biztosíthat (az ország nemzetközi hírnevéhez szorosan hozzátartoznak az olyan megjelölések, mint pl. a magyar szalámi, a szegedi paprika, a gyulai kolbász, a makói hagyma, a tokaji bor, az egri bikavér). A magyar védjegytörvény alapján földrajzi árujelzőként oltalmazható a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. Földrajzi árujelzők alatt tehát a földrajzi jelzést és az eredetmegjelölést értjük. A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.

213

Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye. A lényeges különbség az eredetmegjelölés és a földrajzi jelzés között abban áll, hogy míg az előbbinél közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatnak kell lennie a termék minősége, tulajdonságai és a földrajzi környezet között, az utóbbinál ez a kapcsolat esetleges, azaz a termék köszönheti hírnevét, tulajdonságait a földrajzi környezetnek, függetlenül a természeti és emberi tényezőktől, amelyeknek az eredetmegjelöléssel kapcsolatban döntő szerepük van. Ki van zárva azonban az oltalomból  azonos termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel azonos későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző;  azonos vagy hasonló termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző, ha azt a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel;  eltérő termékek tekintetében a belföldön jóhírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző, ha annak használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná. A védjegytörvény a kizáró okok között szabályozza tehát azt az esetet, ha a földrajzi árujelző fajtanévvé válik. Erre azonban - ellentétben a védjegyekkel - a földrajzi árujelző lajstromozása után már nem kerülhet sor. A korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel való ütközés esetén a későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző kizárása az oltalomból azt a szabályozási rendet követi, amelyet a törvény a védjegyoltalom körében alkalmaz. A védjegyjogi szabályozástól eltérően a földrajzi árujelzők esetében az oltalommal kapcsolatos eljárási és rendelkezési jogosultság határozottan elválik egymástól. A földrajzi árujelzőre bárki megszerezheti az oltalmat, aki az adott földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják. Az előbbi személy azonban nem egyedül a maga számára szerzi meg a földrajzi árujelzőre az oltalmat. A jogi oltalom együttesen illeti meg mindazokat a személyeket, akik az említett területen meghatározott tevékenységet végeznek. Az oltalom időtartama elvben korlátlan. A jogosultak mindegyike önállóan jogosult a földrajzi árujelző használatára. A társak nem kerülnek egymással olyan elszámolási 214

viszonyba, mint amit a védjegytörvény a közös védjegy jogosultjaira állapít meg. Az oltalom jogosultjain kívül más licenciaszerződésben sem szerezhet jogot a földrajzi árujelző használatára. Az oltalom tartalmát a törvény a közösségi rendeletnek megfelelően és a védjegyekre vonatkozó szabályozással (12. §) összhangban határozza meg. A bitorlás miatti fellépésben a jogosultak mellett - érdekképviseleti szervezeteik és a fogyasztóvédelmi szervek kapnak fontos szerepet. A földrajzi árujelző oltalma törlés, valamint - mezőgazdasági termék és élelmiszer esetén - a termékleírás követelményeinek súlyos megsértése miatt szűnhet meg. A földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos eljárás államigazgatási eljárás, és általában a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hatáskörébe tartozik, amely a védjegyeljárásokra megállapított rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmával kapcsolatos eljárásokban a külön jogszabály rendelkezéseit is alkalmazni kell, továbbá a termékleírásokban megszabott követelmények betartásának ellenőrzése is a külön mezőgazdasági ágazati jogszabályban kijelölt szerv hatáskörébe tartozik. A földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos bírósági eljárásokban a védjegyekre megállapított szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

215

VI. AZ INFORMÁCIÓ BÜNTETŐJOGI VÉDELME VI.1 Az információs büntetőjog fogalmához és rendszeréhez VI.1.1. Az információ, az információ jogi oltalma és az információs jog

Amit ma információként (adat, hír, legáltalánosabban: ismeret) nevesítünk, s a társadalom legújabb fejlődési szakaszát megkülönböztető jelzőként oly természetességgel használunk, az emberi együttélés legkorábbi idejétől számítva jelen van; ám csak a legutóbbi évtizedek fejleményei tették lehetővé, hogy „felfedezzük”, s speciális vizsgálódásaink tárgyává tegyük. Az információ nem anyag és nem energia, de egyiktől sem választható el: ahhoz, hogy az ismeret közölhető legyen, azaz információvá váljék, anyagi hordozón való megjelenítésre, ahhoz, hogy eljusson a címzetthez, energiára van szüksége. A jogi oltalom sem közvetlenül az információt és annak hordozóját, technikai értelemben vett továbbítóját illeti meg, hanem (csakúgy, mint a materiális javak, vagy az energia esetében) a társadalom, a gazdaság számára jelentett értékét és hasznosságát visszatükrözve az ember és az információ kapcsolatát. Az ember az információt létre hozza, rendszerezi, tárolja, közli, (meghatározott címzettek felé) továbbítja, vagy hozzáférhetővé teszi, illetőleg meghatározott személyi kör vonatkozásában bizalmasnak, titkosnak, a hozzáférésben korlátozottnak nyilváníthatja (aktív információs szerep), a más által létrehozott információt megismeri, értékeli, feldolgozza; „fogyasztja” (passzív információs szerep), de akár változatlan formában másokkal is megoszthatja (közvetítői információs szerep). A birtokába jutott információ saját cselekedeteit is befolyásolja: tevékenysége, gondolkodása eredményeként új információ jön létre, mely aztán az információáramlás végtelen körforgásába jut. A mai információs jog bonyolult szövedéke arra törekszik, hogy az információs kapcsolatrendszert leképezve a társadalom életébe úgy az ismeretek indokolt bizalmasságának megőrzése, mint hozzáférhetővé tétele és megosztása kérdéseiben is rendezettséget, biztonságot, kiszámíthatóságot és kontroll-lehetőséget vigyen; a mögöttes, társadalmilag elismert értékeknek minden irányban jogi oltalmat biztosítson. Ezen belül a büntetőjog információ-központú megközelítése olyan sajátosságokkal rendelkezik, melyek egy önálló tárgyalási mód létjogosultságát igazolni tudják. E tárgyalási mód alapvetően (a hordozott, közölt, megosztott, vagy épp bizalmasságában oltalmazni kívánt) információval összefüggő

216

jogellenes és bűnös magatartásformák sajátos megvalósítási módját és irányultságát, s nem a büntetőjogi értelemben véve oltalmazni kívánt érdekek hagyományos dogmatikai rendszerét követi: e felfogásból adódóan a bűncselekmény tárgyi elemeire összpontosít. Reményeink szerint e megközelítési mód alkalmas arra, hogy úgy az elkövetés módja, mint eredménye vonatkozásában az infokommunikációs technológiák felhasználásával, igénybe vételével megvalósuló, társadalomra veszélyes új cselekményformákat felismerését segítse, vagy a már bűncselekménnyé nyilvánított magatartásformák körében mutasson ki elektronikus úton, távollévők között, tiltott joghatás kifejtésére, vagy az információban megtestesülő, oltalmazni kívánt társadalmi-gazdasági érdekek sérelmének előidézésére alkalmas magatartási formákat, módozatokat. VI.1.2 Az információ magyar büntetőjogi védelmének történetéhez Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a Btk. a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Társadalomra veszélyesnek az cselekmény, tevékenység vagy mulasztás minősül, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti (Btk. 4. § /1/-/2/ bek.). A büntetőjog egyik lényeges - alapelvi szinten is megjelenő - funkciója a társadalom védelme - ezt a társadalomra veszélyes cselekmények bűncselekménnyé nyilvánításával és büntetni rendelésével éri el. A büntetőjog tehát szükségszerűen kell, hogy kövesse a társadalmi-gazdasági fejlődés fejleményeit: egyes, a társadalomra már veszélyt nem jelentő cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítása, büntetése többé már a védelmi alapelvvel összhangban nem indokolt, a büntető törvény más cselekmények bűncselekménnyé, így büntetendővé nyilvánítása viszont folyamatos igényként jelentkezik. A személynek, személyösszességnek titka megőrzéséhez való jogának elismerése és az információ-továbbítás és hozzáférhetővé tétel új formáit lehetővé tevő technikai-technológiai fejlődés követelményei nyomán egyes cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítása már a Csemegi-kódexben megtörtént (XXIII. Fejezet: A levél- és sürgönytitok megsértése magánszemélyek által1, XXXIX. Fejezet: Vaspályák, hajók, távirdák megrongálása és egyéb 1

327. § A ki másnak szóló levelet, lepecsételt iratot vagy távsürgönyt, tudva jogositlanul felbont; úgyszintén a ki másnak szóló, - habár be nem pecsételt levél vagy távsürgöny birtokába helyezi magát a végett, hogy annak tartalmát megtudja, vagy azt hasonló czélból másnak jogtalanul átadja: vétséget követ el, és nyolcz napig terjedhető fogházzal, és száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A ki pedig a fentebbi módon 217

közveszélyű

cselekmények2).

Egyes

cselekmények

vonatkozásában

a

jogalkotás

Magyarország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségvállalásait követve állapított meg büntető rendelkezéseket3. A két háború közötti magyar büntetőjog a Btk.-ban szabályozott alapvető információstitokvédelmi büntetőjogi tényállások (Btk. 327 §, 329. §) mellett ismerte és büntetni rendelte a tárgyalási titok megsértését (1897. évi XXXIV. tc. 20. §, 1912. évi XXXIII. tc. 263-264. §§, 1912. évi LIV. tc. 96. §, 1913. évi VII. tc. 13. §), a szavazás titkának megsértését (1925. évi XXVI. tc. 160. §), az üzleti vagy üzemi titok megsértését (1923. évi V. tc. 21. §), kihágásként pedig a biztosítási titok bizonyos esetei is nevesítésre kerültek (a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927. évi XXI. tc. 210. §-a, az öregségi biztosításról szóló 1928. évi IL. tc. 184. §-a). A hivatali, üzleti titokvédelem sajátos, alapvető szabályai a háborús években, illetőleg a baloldali hatalomátvétel éveiben további szigorodáson mentek keresztül4. A szerzői jog megsértésének szankcióit az 1921. évi LIV. tc. állapította meg. A negyvenes évek második felében még hatályban volt, 1948-ban novellált Csemegikódexet felváltó jogalkotás (1950. évi II. tv, 1955. évi 17. sz. tvr., majd az első szocialista büntetőjogi kódex, az 1961. évi V. tv., illetőleg az 1971. évi 28. sz. tvr. és az 1974. évi 9. sz. tvr.) a kor politikai szándékait is visszatükrözve közeledett az információ megosztásának s a kommunikációnak problémájához. E korszakra egy részről az állam - és az állami gazdálkodás - információs érdekeinek nagyon kemény büntetőjogi eszközökkel való oltalma, más részről a magánszemélyek törvényben biztosított információs-titokvédelmi jogainak gyakorlati érvényesíthetetlensége volt jellemző. Mindez a technikai információközlési, továbbítási- és információvételi eszközök használatának korlátosságával (telefonhálózat elmaradottsága) és korlátozottságával (sokszorosítási lehetőségek igen szigorú ellenőrzése, külföldi rádióadások zavarása stb.). járt együtt. tudomására jutott titkot közzéteszi, vagy azt a levél, távirat vagy távsürgöny küldőjének vagy a czimzettnek kárositására használja fel: három hónapig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A bűnvádi eljárás csak a sértett fél inditványára inditható meg. 2 439. § A ki a távirdát, vagy annak valamely tartozékát szándékosan megrongálja, vagy szándékosan oly cselekményt vagy mulasztást követ el, mely által a távirda használhatósága félbeszakittatik vagy gátoltatik: vétséget követ el, és két évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 440. § Vétséget követ el, és három hónapig terjedhető fogházzal és száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki gondatlanságból követ el oly cselekményt vagy mulasztást, mely által a távirda használhatósága félbeszakittatik. 441. § A távirdai vagy távirászattal megbizott hivatalnok, a felügyelő vagy a szolgaszemélyzet azon tagja, a ki a távirda használhatóságának félbeszakitását szolgálati kötelességének megszegése által okozta: hat hónapig terjedhető fogházzal, és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 442. § A 438. és 441. §-ban megjelölt személyek, a jelen fejezet előbbi szakaszaiban meghatározott büntető cselekmények miatt megállapitott büntetéseken fölül, egyszersmind hivataluktól, illetőleg szolgálatuktól való elmozditásra itélendők. 3 Pl. a tenger alatti kábelek védelme iránti büntető határozatok tárgyában hozott 1888. évi XXII. tc.

218

Az 1978. évi IV. tv. alapvető információvédelmi, titokvédelmi rendszere napjainkig nem változott: a személy elleni bűncselekmények körében szabályozta a magántitok, levéltitok megsértését (RBtk. 177-178. §), az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények körében az államtitoksértést és a szolgálati titoksértést (RBtk. 221-224. §), a közrend elleni bűncselekmények körében pedig a távközlési hálózatok oltalmát (közérdekű üzem működésének megzavarása, RBtk. 260. §). A szellemi alkotások - (szerzői jogi védelem alatt álló irodalmi, művészet stb. alkotások - a találmány, a szabadalmazott találmány, az újítás, az ipari minta) büntetőjogi védelmét a bitorlás törvényi tényállása (RBtk. 329. §), a védjegy, a márka, az üzletjelző oltalmát pedig a hamis termékjelzés (RBtk. 296. §) törvényi tényállása biztosította. A - tipikusan még csak nyomtatott formában tömegesen a sajtórendészet igazgatási szabályai szerint hozzáférhetővé tehető - információ meg nem engedett közzétételét, terjesztését a sajtórendészeti vétség (RBtk. 213. §) törvényi tényállása nyilvánította bűncselekménnyé. Az újabb társadalmitechnikai fejlődés eredményeit figyelembe véve a társadalom védelmének megfelelni kívánó későbbi jogalkotás e dogmatikai rendszerbe igyekezett újabb tényállásokat bevezetni, elhelyezni. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény az 1979-es hatályba lépése óta több mint száz alkalommal módosult, ebből a jogalkotó az elmúlt három évtizedben több mint kilencven alkalommal (tehát évente többször is) módosította, és tíznél több alkotmánybírósági határozat érintette. Ezek a változások 2012 elejéig több mint ezerhatszáz rendelkezést módosítottak, vezettek be, illetve helyeztek hatályon kívül. A törvény újabb novelláira hatással volt a felgyorsult tudományos fejlődés és az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó jogharmonizáció is. A legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések. Az új Btk. megalkotásáról már 2001-ben döntés született, s bár előkészítését egy kodifikációs bizottság irányítása alatt jelentős tudományos munka alapozta meg, 2010-ig nem került sor annak az Országgyűlés elé terjesztésére. 2010 novemberében kormányzati munkacsoport keretei között kezdődött meg a parlament által végül 2012 júniusában elfogadott 2012. éci C. törvény kidolgozása. Az új Btk. 2013. július 1-én lépett hatályba.

4

A magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szóló 1940 évi XVIII. tc. 4. §, illetőleg a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről szóló

219

VI.2 Általános részi problémák VI.2.1 Áttekintés; az információs mozzanat keresése Az (anyagi) büntetőjog fogalmát - BLASKÓ BÉLA nyomán - úgy határozhatjuk meg, mint azoknak a jogszabályoknak összességét, amelyek meghatározzák, hogy mely emberi magatartások bűncselekmények és azt, hogy a bűncselekmények elkövetőivel szemben milyen jogkövetkezményeket lehet alkalmazni. A büntetőjog általános része a minden bűncselekményre vonatkozó általános rendelkezéseket foglalja magában; három központi jelensége a bűncselekmény, a bűnelkövető és a büntetés, a szankció. A büntetőjog tudománya az általános rész körében önálló dogmatikai egységekként a bevezető tanokat (fogalmi alapvetés, történeti fejlődés, alapelvek), a jogszabálytant (a büntető törvény rendszere, szerkezete, hatálya, a nemzetközi együttműködés intézményei), a bűncselekménytant (a bűncselekmény fogalma, megvalósulási szakaszai, elkövetői, az egység és többség tana), a büntetőjogi jogkövetkezmények tanát (szankció, a büntetés elmélete, a főés mellékbüntetések, a büntetés kiszabása, a büntetés végrehajtását kizáró okok, mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, intézkedések) és a fiatalkorúakra, katonákra vonatkozó sajátos kérdéseket. A

büntetőjog

általános

része

körében

az

információs

bűncselekményekkel

kapcsolatosan felmerülő értelmezési kérdések elsősorban az adott cselekmény elkövetésével kapcsolatban jelentkeznek. Döntően nem az információs mozzanat „teszi bűncselekménnyé” az adott, jogellenes, bűnös és büntetni rendelt cselekmény, de az elkövetés folyamatában jelen van, valamely tényállási elem ennek révén valósul meg. Az információs mozzanatot középpontba

állítani

kívánó

szemléletmód

az

általános

részi

problémákat

tehát

szükségszerűen a bűncselekménytan irányából közelíti meg: megfontolásaink a cselekmény és az információ, a tett és az ismeret viszonya körében tárhatják fel a releváns elemeket. Az általános törvényi tényállás elemeit a következő táblázat mutatja be áttekintően:

1948. évi XLVIII. tc. 46-47. §§ 220

Objektív elemek Tárgy Szükséges elemek a.) Jogi tárgy:

Szubjektív elemek

Tárgyi oldal

Alany

Alanyi oldal

c.) Elkövetési

e.) Általános

g.) Bűnösség:

- közvetlen

magatartás:

alannyá válás

- szándékosság

- különös

- tevés

feltételei

- gondatlanság

- általános

- mulasztás

- elkövetéskor 14. életév - legalább korlátozott beszámítási képesség - természetes személy

Nem szükséges

b.) Elkövetési

d.) Eredmény-

f.) Speciális alany: h.) Motívum,

elemek

tárgy:

okozati

pl.

- személy (passzív

összefüggés

- katona

alany)

Szituációs

- hivatalos személy

- dolog

ismérvek:

célzat

hely, idő, mód, eszköz

a.) A jogi tárgy a társadalmi viszonyokban kifejezésre jutó érdek vagy érték, amelyet a bűncselekmény sért vagy veszélyeztet. A közvetlen jogi tárgy az adott bűncselekmény által legkonkrétabban támadott érdek vagy érték. Az egymással rokon, közvetlen jogi tárgyak gyűjtőfogalma a különös jogi tárgy: a Btk. fejezetei és címei az egyes bűncselekményeket a különös jogi tárgy alapján rendezik csoportokba. Valamely, nyilvánosságra hozott vagy közölt információ sérthet személyiségi jogokat (pl. becsületsértés, rágalmazás), megzavarhatja a köznyugalmat (pl. közveszéllyel fenyegetés), sértheti az egyén vagy a szervezet titokvédelemhez fűződő jogát stb. Az információ jogellenes eltitkolása, bejelentési, tájékoztatási kötelezettség elmulasztása sértheti az állampolgár közérdekű információhoz való jutási jogát vagy épp az igazságszolgáltatást, a gazdálkodás rendjét stb. b.) Az elkövetési tárgy az a fizikai értelemben vett dolog, személy (passzív alany) amelyre, vagy akire nézve a bűncselekmény elkövetése irányul. Az általános törvényi tényállás

221

nem szükséges eleme, nem szerepel minden tényállásban. Az információ nem tárgy, nem dolog, az információ hordozója, továbbításának, feldolgozásának, tárolásának eszköze azonban már dologiasul, elkövetési tárggyá válhat. Az információs bűncselekmények esetében azonban a passzív alannyá válás sajátos kérdést vet fel. Az ilyen bűncselekmény sértettje bárki, egy meghatározott alanyi kör (pl. hivatalos személy, közfeladatot ellátó személy) lehet, s egyes bűncselekményeknek fogalmilag nem is lehet sértettje (nem valamely adott személy ellen irányulnak). c.) A tárgyi oldalon az elkövetési magatartás az általános törvényi tényállásnak ugyancsak szükséges eleme; tevéssel, mulasztással egyaránt megvalósulhat. A büntetőjog tudomány azonban e komplex, szubjektív és objektív alkotóelemek ötvözetéből álló cselekvést, magatartást mesterségesen kettéválasztja „E kettéválasztás eredményeként a cselekvést, magatartást irányító belső (tudati, érzelmi) összetevőket az általános törvényi tényállás alanyai oldalára helyezve, mint szubjektív elemeket bűnösségként, célzatként illetve motívumként vizsgálja.” Egy, valamennyi bűncselekményre érvényes, a természetes cselekmény-fogalomhoz

képest

a

büntetőjog

szükségleteinek

megfelelően

redukált

cselekményfogalom értelmében a cselekmény szubjektív és objektív mozzanatok egysége: tárgyi oldala az (objektíve) hatóképesség, alanyi oldala az akarat tartalmától megfosztott akarati forma, a (szubjektív) akaratlagosság. Az információs bűncselekmények igen nagy része infokommunikációs eszközök, a technológia igénybe vételével követhető el. A gondolatot, tettet az igénybe vett technológia „közvetíti” - ám e technológia már olyan bonyolultságot érhet el, olyan funkciókat biztosít, melynek szakszerű kezeléséhez nagyfokú szakismeret kellhet. Az ilyen információs bűncselekmények körében relativizálódik a „szubjektivitás” és „objektivitás” kategóriája, s új formában merülhet fel a hatóképesség és az akaratlagosság kérdése is. d.) A tárgyi oldal nem szükségszerű elemei az eredmény az okozati összefüggés és a szituációs ismérvek. Az eredmény lehet sértő, a fizikai világban ténylegesen megjelenő (biológiai,

vagyoni-gazdasági,

társadalmi

típusú)

és

veszélyeztető

(a

közvetlen

sérelemlehetőség bekövetkezte, mint eredmény, s a távoli, absztrakt, időben térbeli és távoli veszélyhelyzet). Az egyes elkövetési magatartások az eredmény tükrében minősíthetők tisztán tevéssel elkövethető bűncselekményeknek (csak tevéssel elkövethető materiális delictum, tiszta

tevékenységi

bűncselekmény)

és

kizárólag

mulasztással

elkövethető

bűncselekményeknek (csak mulasztással elkövethető materiális delictum, tiszta mulasztásos bűncselekmény). Az eredménybűncselekmények vonatkozásában lényeges az elkövető cselekménye és a tényállásszerű eredmény közötti objektív kapcsolat feltárása, az okozati 222

összefüggés kimutatása, mely a felelősség megállapításának elengedhetetlen feltétele. Az elkövetés helye, ideje, módja és eszköze nem szükségképpen tényállási elem, ám egyes bűncselekmények esetében - akár az alaptényállás elemeként, akár minősítő körülményként nagy, vagy éppen meghatározó jelentőséggel bírhatnak. Az információs bűncselekmények biológiai eredményt csak közvetett módon válthatnak ki, vagyoni-gazdasági és társadalmi típusú eredmény kiváltására azonban közvetlenül is alkalmasak (pl. adatok meg nem engedett törlése, megváltoztatása). Az ok-okozati összefüggés láncolatában sokszor jelenik meg az infokommunikációs (információtovábbítási) elem, s ezzel összefüggésben a bizonyíthatóság kérdése. Valamely bűncselekményt mindig egy, fizikai értelemben létező személy követ el: amennyiben ehhez mobiltelefont, kommunikátort, számítógépet, számítógépes hálózatokat stb. vesz igénybe, a nyomozás, a felderítés során - az elektronikus világban hagyott „nyomok” alapján - az elkövetetéshez használt számítógéphez nagy valószínűséggel el lehet jutni (azonosítani lehet). Az azonban, hogy a technikai eszközt ténylegesen ki használta az adott cselekmény elkövetéséhez, sok esetben csak igen nehezen, vagy sehogy sem állapítható meg teljes bizonyossággal: holott ez a büntetőjogi felelősség megállapításának, a felelősségre vonás alapja, az anyagi büntetőjog érvényesíthetőségének előfeltétele. A Be. 13. § b.) pontja a bűncselekmény bizonyítottságának hiányát eljárási akadályként határozza meg [nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, illetve az, hogy a bűncselekményt a terhelt (a feljelentett személy) követte el]. Az elkövetés helye a távolsági bűncselekmények esetében bírhat különös jelentőséggel: a jogellenes magatartás és a magatartás nyomán bekövetkező eredmény szétválnak, a kettő közötti kapcsolatot a gyakran technikai eszköz igénybe vételével közvetített információ teremti meg. e.)-f.) A bűncselekmény alanya (tettese és részese) a tényállás szükséges, szubjektív eleme. Általános alany az a természetes személy lehet, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét betöltötte, és legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik. A speciális alanynak az alannyá válás e törvényi feltételein túl további (állampolgárságával, állami szolgálatával, hivatalos megbízásával, foglalkozásával, állásával vagy valamely állapottal összefüggő) követelményeknek is meg kell felelnie. Az információs bűncselekmények körében gyakran a büntetőjogi felelősségre vonás akadályának épp az általános alannyá válás alapvető feltétele hiányzik: a betöltött 14. életév. Egyes információs bűncselekményeket csak speciális alany követhet el (pl. jogosulatlan titkos információgyűjtés, értékpapírtitok megsértése, gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélése stb.). 223

g.) Az általános törvényi tényállás alanyi oldala azokat a mozzanatokat értékeli, „melyek az alany gondolati világában, tudatában jelennek meg, így a külvilág számára önmagukban - nem érzékelhetőek. Szükségszerű tényállási elem a bűnösség (szándékosság, gondatlanság), nem szükségszerű elem a h.) motívum és a célzat. A bűnösség az elkövető tudata és társadalomra veszélyes cselekménye között, szándékosság (magatartásának következményeit kívánva, vagy e következményekbe belenyugodva) vagy gondatlanság (magatartásának

lehetséges

következményeit

előre

látva,

de

azok

elmaradásában

könnyelműen bizakodva, vagy a következmények lehetőségeit a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés elmulasztására visszavezethetően előre nem látva) formájában megnyilvánuló, aktuális pszichikai viszony. Az információs bűncselekmények körében a szándékosság megállapításához az elkövető tudatának át kell fognia, hogy az információ továbbításával, közzétételével, visszatartásával, címzett célba juttatásával valamely, társadalom rosszalló értékítéletével találkozó cselekmény megvalósításának mozzanatát hajtja végre. A tudatos gondatlansággal (luxuria) eljáró elkövető előre látja ugyan magatartása következményeit, de könnyelműen bízva azok elmaradásában a következményeket elutasítja - a hanyag gondatlansággal (negligentia) bűncselekményt elkövetőnél az ilyen előrelátás hiányzik, ám felmerül a kérdés, hogy adott volt e számára az előrelátás lehetősége, eleget tett-e gondossági kötelességének. E problémák az információs bűncselekmény adott körében (szellemi tulajdon elleni bűncselekmények, titokvédelem, információ közzétételével megvalósuló egyes bűncselekmények) különös súllyal jelentkeznek. Az általános törvényi tényállás elemeinek vizsgálata az egyes különös részi bűncselekmények esetében lehetőséget ad arra, hogy feltárjuk az „információs mozzanatot” s hogy néhány további rendező elv segítségével a rendszeres tárgyalást segítő rendszert állítsunk fel. a.) Az információs mozzanat minden emberi cselekvésben, minden bűncselekményben jelen van. A bűncselekmény elkövetőjének tudatában lejátszódó pszichikai folyamatokat a rendelkezésére álló információ befolyásolja, alakítja. Az információt a külvilágból kapja, cselekményéhez más személyek magatartása, a részükről történő információátadás kapcsolódhat. Ha ez a kapcsolódás tényálláson kívüli cselekménnyel (részesi magatartás) valósul meg, a tettes a bűncselekményért önálló tettesként felel. Számos bűncselekmény esetében azonban részesi magatartásokat önálló tettesi magatartásként határoz meg (sui generis felbujtói és bűnsegédi magatartás). Az információs büntetőjog diszciplináris megközelítésének első lényeges alapeleme, hogy vizsgálódásait azokra a bűncselekményekre 224

korlátozza, melyekben az információs mozzanat az önálló tettesi elkövetési magatartásban van jelen, vagy a sui generis felbujtói és bűnsegédi magatartást a Btk. önálló tettesi magatartásként fogalmazza meg. b.) Második lényeges alapelemünk az információ szubjektív és objektív jellegű elkülönítése. Az ember képes arra, hogy új információt, ismeretet hozzon létre. Amíg a gondolkodással születő új ismeret csak e belső dialógus része, a jog szempontjából irreleváns kategóriaként kezeljük: ezt tekintjük szubjekítv jellegű információnak. Ha már - közléssel, megosztással - a külvilágban megjelenik, szóban vagy tettben tárgyiasul, objektivizálódik már képes eredményt, joghatást kiváltani - s e joghatás tükrében válnak büntetőjogilag (az általános törvényi tényállás alanyi oldalán vizsgálva) értékelhetővé. c.) A harmadik vizsgálódási irányunk - s egyben a tárgyalás fő rendező elve is - az információs cselekmény irányultságából adódó s a jogsérelemhez vezető dinamikus elemek kimutatása. Bűncselekmény az információ jogilag meg nem engedett megismerésével, közzé tételével és megosztásával, bizalmasságának megsértésével, jogszabály által előírt megosztásának elmulasztásával valósulhat meg. Munkánk e logikát követve, s az információ input-output jellegére koncentrálva próbál a büntetőjogi törvényi tényállások vizsgálatával megkülönböztetéseket tenni, azonosságokat kimutatni, s azokat rendszerbe foglalni. VI.2.2 A tárgyalás rendszere Az információs büntetőjogi megközelítés a veszély egy adott válfaja irányából közelít: az egyes, különös részi büntetőjogi tényállásokat a szerint vizsgálja, hogy azokban valamely, az információ létrehozására, bizalmas és biztonságos továbbítására, megosztására, integritásának megőrzésére, vonatkozó, a törvény által oltalmazott valamely érdeket sértő cselekmény milyen formában, mely mozzanatban jelenik meg. A büntetőjog különös részének e szempontok szerinti áttekintése nyomán, a vázolt rendezési elvnek megfelelően négy fő bűncselekmény-csoportot képezhetünk: ezek 1.) az információs tartalom tiltott közzététele és megosztása útján megvalósuló, 2.) az információ és információtovábbítás biztonságosságát és hitelességét sértő 3.) a számítógépes és 4.) a szellemi tulajdon elleni bűncselekmények. 1.) Az első - legtágabb - csoportba lényegében azok a bűncselekmény tartozhatnak, ahol a cselekmény tényállási elemei felölelik információ valamely - jogellenes - közzé tételét, továbbítását, megosztását, az információ, mint politikai, gazdasági szervezési eszköz jogellenes felhasználását. Közös jellemzőjük, hogy a büntetőjog által is elismert, oltalmazandónak minősülő társadalmi érdek sérelme az információ tényleges tartalma révén 225

(annak közzétételével, továbbításával, más részére történő hozzáférhetővé tételével, az információ megismerésével kiváltott hatások révén) sérül. Az Internettel foglalkozó német információs

büntetőjog

e

cselekményeket

kommunikációs

bűncselekmények

(Kommunikationsdelikte) fogalom alatt foglalja össze, a francia terminológiában ugyane kör jellemzésére a tiltott tartalom kifejezést (les contenus prohibés) használják, az angol Internetjog azonban (a jogi hagyományoknak megfelelően) külön tárgyalja a tartalomért való büntetőjogi felelősség (criminal liability for content) és a rágalmazás (defamation) kérdéseit. Mint azonban igazolni törekszünk majd, e bűncselekmények nem csak számítógépek, illetve a számítógépes világháló útján követhetők el: lényegében minden olyan infokommunikációs eszköz igénybe vételével megvalósíthatók, mely alkalmas információ elektronikus úton való közzé tételére és megosztására. 2.) A második az információ-továbbítás és tárolás biztonságossága és bizalmassága, az információ hitelessége (egységességének és megváltozatlanságának megőrzése) elleni bűncselekmények köre. Ennek egy alcsoportját képezik az ún. „klasszikus” informatikai, vagy számítógépes

bűncselekmények

köre

(computer

crimes,

les

délits

informatiques,

Computerdelikte), mely természetesen fogadta be a „speciális” hálózati bűncselekmények (vírusok terjesztése, hacking) újabb és újabb megnyilvánulási formáit is. Itt kell azonban tárgyalni az adatvédelmi, titokvédelmi bűncselekményeket is; s álláspontunk szerint itt helyes elhelyezni az „információs hálózatok” társadalmi-gazdasági fontosságát elismerő, ennek okáért számukra fokozott jogvédelmet biztosítani kívánó tényállásokat is. 3.) A pénzt eszmei módon helyettesítő bankkártyák, hitelkártyák és elektronikus fizetések problémája, mint lehetséges harmadik csoport körében a „közvetlen” információs mozzanat ugyan felfedezhető (a bankkártya, mint sajátos információ-hordozó hamisításának tilalma, a visszaélésszerű felhasználás tilalma), a jogvédelem büntetőjogi indoka azonban elsődlegesen az elektronikus fizetések, „elektronikus pénz” „hagyományos pénzre” való átválthatósága biztosíthatóságához és a fizetési lehetőséget biztosító készpénzhelyettesítő eszközökben („eszmei pénz”) megtestesült, vagyoni értékkel bíró információ hitelességéhez köthető. Túl ezen, az elektronikus fizetési tranzakciók rendkívül gyors elterjedése és folyamatosan növekvő száma és az információs társadalomban betöltött szerepe is indokolja, hogy tárgyalásukra e súlyt elismerően sajátos jellegük megőrzésére alkalmas módon kerüljön sor. 4.) Negyedszerre - hasonló indokból, amit az oltalmazott jogtárgy homogenitása is erősít - képezhetnek önálló csoportot a szellemi tulajdon (szerzői és szomszédos jogok, iparjogvédelmi oltalmak) ellen elkövetett bűncselekmények is. A nemzetközi jogirodalomban elsődlegesen a szerzői jogi sérelem-lehetőségek kerültek kibontásra, az újabb feldolgozások 226

azonban már (különösen a domain-nevek használatával kapcsolatos jogviták tükrében) egyre nagyobb teret szentelnek az iparjogvédelem és a kereskedelmi névoltalom kérdéseinek. A szellemi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények sajátosságát az jelenti, hogy a bűncselekmény tényállása egy mögöttes, magánjogi jellegű, a technikai és jogi fejlődéssel egyre bővülő kört érintő jogszabályba ütköző cselekménnyel valósul meg, a Btk. pedig e jogsértéssel arányban állapít meg büntetőjogi következményeket.

VI.3 Különös részi tényállások VI.3.1 Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények esetében az információs mozzanat valamely információs tartalom tiltott közzététele és megosztása révén van jelen, egyes, társadalomra való veszélyessége miatt különösen indokolt esetekben azonban már maga az információ birtoklása is bűncselekménynek számít. Esetköreit a.) a tiltott tartalom közzétételével, megosztásával, b.) az információval való (politikai vagy gazdasági természetű) visszaéléssel c.) a tiltott meggyőzéssel és befolyásolással és d.) a csalás jelentik. a.) Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmény első alcsoportjába a tiltott tartalom közzétételével, az információ tiltott átadásával megvalósuló bűncselekmények sorolhatok. Ilyenek a gyermekpornográfia (Btk. 204. §), a háborús uszítás (Btk. 331. §), a közösség ellen uszítás (Btk. 332. §), a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. §), a nemzeti jelkép megsértése (Btk. 334. §), a hatósági rendelkezés elleni uszítás (Btk. 336. §), a rémhírterjesztés (Btk. 337. §) és a közveszéllyel fenyegetés (Btk. 338. §). E bűncselekmények esetében valamely elismert társadalmi vagy egyéni érdekből a jogalkotó alkotmányos alapjogot, a gondolatközlés, véleménynyilvánítás szabadságát más alapjogok védelmében korlátozza. Mint korábban utaltunk rá, a gyermekpornográfia Be. 158/D. § (1) bekezdése szerint a bíróság köteles az elektronikus adat elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelésére, a többi esetben ez csak lehetőség. Dogmatikailag ide tartozik a zaklatás (Btk. 222. §), a rágalmazás (Btk. 226. §), a becsületsértés (Btk. 227. §) és a kegyeletsértés (Btk. 228. §) is: ezek azonban a Btk. 231. § (2) 227

bekezdése értelmében magánindítványra üldözendők, azaz ezekre nézve a Be. 158/B. § (2) bekezdése alapján az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel nem rendelhető el. A Btk. 459. § 22. pontja értelmében nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell: ennek megfelelően tehát - adott esetben telefon, mobiltelefon, telefax, Internet, elektronikus posta stb. igénybe vételével elkövetett cselekmények nagy nyilvánosság előtt elkövetett cselekményeknek minősülnek. A nagy nyilvánosság előtti elkövetési módot a törvényhozó részben az alaptényállásban (a cselekmény csak abban az esetben minősül bűncselekménynek, ha azt a törvényi tényállásban meghatározott módon, jelen esetben tehát a nagy nyilvánosság előtt követik el) értékeli. Másrészt pedig azzal, hogy a más módon is elkövethető bűncselekmények esetén a minősített módon megvalósuló elkövetést súlyosabban büntetendőnek nyilvánítja, elismerve, hogy a nagy nyilvánosság előtti elkövetés nagyobb jogsérelem-lehetőséget, társadalomra veszélyességet hordoz. A köznyugalom elleni bűncselekmények közül több például (Btk. XXII. Fejezet) csak akkor minősülnek bűncselekménynek, ha azokat nagy nyilvánosság előtt követik el (közösség elleni izgatás, a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, nemzeti jelkép megsértése, hatósági rendelkezés elleni uszítás, rémhírterjesztés), ill. a nagy nyilvánosság előtti elkövetés vagylagos elkövetési mód (önkényuralmi jelkép használata), a rágalmazás (Btk. 226. §) esetében azonban a jogalkotó ezt az elkövetési módot már súlyosabb szankcióval fenyegeti. b.) A második alcsoport az információval való visszaélés lehetőségeit fogja át. Attól függően, hogy a visszaélés milyen természetű (milyen társadalmi kapcsolatokkal van szoros összefüggésben) beszélhetünk az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélésről, az információval, mint szervezési, forgalomba hozatali és haszonszerzési

lehetőséggel

való

gazdasági

visszaélésről,

tiltott

meggyőzésről

és

befolyásolásról, valamely, jogszabály által előírt tájékoztatási kötelezettség elmulasztásáról és az információ csalárd felhasználásának legáltalánosabb esetéről, a csalásról. ba.) Az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélés az alkotmányos rend elleni szervezkedés (Btk. 255. §). Állam elleni bűncselekmény, tehát esetében a Be. 158/D. § (1) bekezdés b. pontja alapján az intézkedést kötelező elrendelni. bb.) Az információs társadalom gazdaságában az információ azonban „közvetlen termelőerővé” lép elő: szervezési, üzletkötési, forgalomba hozatali, értékesítési és haszonszerzési lehetőséget jelent. E lehetőségekkel azonban vissza is lehet élni: a visszaélés 228

három jellemző magatartási forma révén valósulhat meg. Az első az információcsere valamilyen szervezési, „toborzási” módjához kötődik, a második a forgalomba hozatal jogszabályi előírásaival ellentétes kommunikációhoz (ami épp e kötelezettségszegés révén válik a társadalomra nézve oly veszélyessé, hogy a magatartásformát a jogalkotó büntetni rendeli) és magához a forgalomba hozatalhoz (mely jelentheti az értékesítésre való felajánlást, de egyes esetekben magát valamely jogszerűen nem forgalmazható, tiltott cikk, szolgáltatás értékesítést is), a harmadik pedig valamilyen jogszerűen megismert információ jogellenes felhasználási módozatához. E lehetőségeket közös elemként a haszonra, gazdasági előnyre való meg nem engedett törekvés kapcsolja egymáshoz. Az információval valamely haszonszerzési, gazdasági cél érdekében visszaélő bűncselekményi körbe a kábítószer-kereskedelem (Btk. 176. §), az új pszichoaktív anyaggal való visszaélés (Btk. 184. §), a teljesítményfokozó szerrel való visszaélés (Btk. 185. §), az egészségügyi termék hamisítása (Btk. 186. §), a tiltott állatviadal szervezése (Btk. 247. §) és a tiltott szerencsejáték szervezése (Btk. 360. §) tartozik. c.) Az információ, a kommunikáció - ismeretközlés, ismeretcsere. Ismeretek közlésével mások magatartását, gondolkodását, véleményét befolyásolni tudjuk. A meggyőzés és a befolyásolás lehet társadalmilag elfogadott, kívánatos és támogatott (amit a jog a jogszerűségben ismer el), de lehet visszaélésszerű, az információ címzettjének jogait és érdekeit sértő is. Az információs mozzanat sok esetben fenyegetés, megtévesztés vagy rábírásra törekvés formájában van jelen. A fenyegetés az infokommunikációs eszközök, különösen a mobiltelefonok elterjedésével immár nem csak a közvetlenül, fizikai értelemben véve is jelen levő elkövető és sértett között fejthet ki hatást, a megtévesztő információközlés elektronikus úton is megvalósulhat, csakúgy, mint a rábírás, vagy rábírásra törekvés fogalmi körébe tartozó kommunikáció. A tiltott meggyőzés és befolyásolás körébe tartozik a tiltott toborzás (Btk. 146. §), a kóros szenvedélykeltés (Btk.181. §), a kényszerítés (Btk.195. §), a szexuális kényszerítés (Btk.196. §), a szexuális visszaélés (Btk.198. §), a kerítés (Btk.200. §), a prostitúció elősegítése (Btk.201. §), a gyermekprostitúció kihasználása (Btk.203. §), a közösség tagja elleni erőszak (Btk.216. §), a kiszolgáltatott személy megalázása (Btk.225. §), a terrorcselekmény (Btk. 314. §), a zsarolás (Btk. 367. §) és az önbíráskodás (Btk. 368. §). A terrorcselekmény esetében a Be. 158/D. § (1) bekezdés b. pontja alapján kötelező elrendelni az intézkedést, egyéb esetekben ez csak lehetőség. d.) A csalás az információval való visszaélés talán legáltalánosabb formája. Lényege a tévedésbe ejtés: a valótlanság valóságként való feltüntetése, a tévedésben tartás valamely, az elkövető magatartásától függetlenül létező tévedés el nem oszlatása, megerősítése. Az előbbi 229

passzív, az utóbbi aktív magatartást feltételez. Úgy a tévedésbe ejtő, mint a tévedésben tartó elkövető visszaél az információval, s e visszaéléssel okoz kárt. Az új Btk. előtti büntetőjog dogmatikai rendszere a csalást a vagyon elleni bűncselekmények körében, a csalás egyes különös formáit (hitelezési csalás, adó- és társadalombiztosítási csalás) pedig a gazdasági bűncselekmények körében helyezte el. Az új Btk. a csalást (Btk. 373. §), a színlelt gazdasági tevékenységhez kapcsolódó gazdasági csalást (Btk. 374. §) és az információs rendszer felhasználásával

elkövetett

csalást

(Btk.

375.

§)

szabályozza

a

vagyon

elleni

bűncselekmények között, míg a tőkebefektetési csalást (Btk. 411. §) a gazdaság rendjét sértő bűncselekmények (XLI. Fejezet) szabályozza. e.) A társadalom, a gazdaság intézményei, a szereplői felé jogszabály információközlési kötelezettséget írhat elő. A kötelezettség elmulasztása - attól függően, hogy a jogviszonyok milyen körét érinti - szankciót von maga után. A Ptk. 205. § (4) bekezdése alapján például a feleket a szerződés megkötése során együttműködési kötelezettség terheli: már a szerződéskötést megelőzően tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Elmulasztása esetén a sérelmet szenvedett fél, ha már létrejött a szerződés, a Ptk. 318. és 339. §-a alapján, ha a szerződés meghiúsul, a Ptk. 339. §-a, az általános deliktuális felelősség alapján kártérítést követelhet. Ha a bejelentési, tájékoztatási kötelezettséget valamely közigazgatási jogszabály írja elő, a szankció anyagi vagy eljárásjogi lehet. Az eljárásjogi szankció - pl. a bírság - célja az anyagi jogszabályok alkalmazását és érvényesítését szolgáló eljárások zavartalanságának biztosítása. A bejelentési, tájékoztatási kötelezettség köthető valamely tény, esemény bekövetkeztéhez, változásához, elmúltához. A kötelezettség teljesítésére a jogszabály általában határidőt szab, ennek elmulasztása akár önállóan is szankcionálható. Információs, tájékoztatás kötelezettség az állampolgárt, természetes személyt éppúgy terhelheti, mint a gazdálkodó szervezetet, a jogi személyiséggel bíró, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező személyösszességeket, szervezeteket. Egyes esetekben a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásában rejlő társadalomra veszélyesség már eléri azt a fokot, hogy a jogalkotó a mulasztáshoz büntetőjogi jogkövetkezményeket is fűzzön. Büntetőjogi szankció - ha a mulasztás társadalomra veszélyessége ezt megköveteli - bármilyen típusú jogi normához köthető: a legkirívóbb cselekmények esetében azonban maga a büntetőjog ír elő a hatóságok felé speciális tájékoztatási kötelezettséget, s ennek elmulasztását is büntetni rendeli. A leggyakrabban előforduló ilyen bűncselekmény a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása 230

(Btk. 409. §), de ide sorolhatjuk törvényben előírt feljelentési kötelezettség vagy értesítési kötelezettség (pl. kábítószer prekurzorral való visszaélés, Btk. 183. § /2/ bekezdés) teljesítésének elmulasztását is. VI.3.2 Az információ biztonsága, bizalmassága és hitelessége elleni bűncselekmények Az információ és információtovábbítás biztonságosságához és hitelességéhez fűződő egyéni és csoportérdek jogi és technikai eszközökkel való oltalma az információs társadalomban különös jelentőségre tesz szert. Az információs bűncselekmények e csoportjába a.) az adat- és titokvédelmi és b.) az információ hitelessége elleni cselekményeket sorolhatjuk. a.) Az egyénre vonatkozó, személyéhez köthető információ: személyes adat. A személyes adatot számtalan módon és célból tartják nyilván: adatkezelésre úgy a polgárok egymás közötti kapcsolataiban, mint az állam szervei és a polgár kapcsolatrendszerében, vagy a gazdálkodó szervezetek és a polgár jogviszonyaiban sor kerülhet. A személyes adatok védelméhez, célhoz kötött és bizalmas kezeléséhez fűződő egyéni érdeket a jog alapjogi szintű védelemben részesíti, s arra törekszik, hogy az egyén személyes adatai feletti rendelkezési jogát biztosítsa. Mindezt - az alkotmányjog (Alaptörvény, VI. cikk) és a polgári jog (Ptk. 83. §) személyiségvédelmi szabályai mellett - az adatvédelmi jog szabályai bontják ki tételesen. A személyes adat kezelése és feldolgozása személyhez fűződő jogot nem sérthet: ha ez mégis megtörténik, a jogsérelmet szenvedett polgári jogi igényeket támaszthat (Ptk. 84. §). A személyes adat azonban - árnyalt - büntetőjogi oltalomban is részesül. Büntetőjogi tényállásai a személyes adattal való visszaélés (Btk. 219. §), a közérdekű adatokkal való visszaélés (Btk. 220. §). Valamely információ (tény, adat, ismeret) meghatározott kör számára való hozzáférhetetlenné, vagy hozzáférhetőségében korlátozottá (bizalmassá) tétele, titokban tartása ugyancsak egyike a társadalomban élő ember legrégebbi igényeinek. A demokratikus jogállamban az állam működésére vonatkozó információ egy részét többé már nem lehet a polgár előtt eltitkolni (erről az információszabadságról szóló törvények rendelkeznek), az állami információ más részének titkossá nyilvánítása és kezelése ugyancsak törvényileg biztosított (titokvédelem). Míg a titokvédelmi bűncselekmények a titok jogosulatlan megismerésével, felfedésével kapcsolatos jogszerűtlen magatartási formákat rendelik büntetni, úgy a jogosulatlan adatkezelés bűncselekménye a közérdekű adat eltitkolásával vagy meghamisításával is elkövethető.

231

A titokvédelem, mint jogi probléma, az állam kialakulásához köthető: egyrészt azért, mert tudományos értelemben jogról csak az állam kialakulásával beszélhetünk (hagyományos jogfogalmunk

szerint

a

jogi

norma

csak

az

állam

erőszak-apparátusával

válik

kikényszeríthetővé, azaz teljessé), másrészt, mert az állam, mint társadalmi képződmény volt az, melynek elsőként fűződött nyomós érdeke ahhoz, hogy tényeket, adatokat, információt akár saját alattvalói, akár más államok előtt - csak a kiválasztott kevesek számára tegyen hozzáférhetővé; titokban tartson. Az ilyen információ jellemzője, hogy nyilvánosságra kerülése - megismerhetősége - az állam (vagy a főhatalom gyakorlója, gyakorlói) érdekeit veszélyeztette volna. Az állam ennek megelőzése érdekében védelmi intézkedéseket tett: ezek egyrészt fizikai (a titokban tartani kívánt információ őrzése, „elzárása”), másrészt jogi természetűek (a jogosulatlan megismerés vagy információtovábbítás szankcionálása, a titokvédelem fizikai rendjének szabályokba foglalása és az e szabályoktól való eltérés büntetése) voltak. A történeti jogfejlődésben tehát az államtitok problémája már az igen korai időktől jelen van. A magántitok védelmének kérdése időben jóval később jelentkezett. Korai formája egyrészt a kereskedelemhez, gazdálkodáshoz kötődött: a kereskedelmi élet szereplőinek - az államhoz hasonlóan - fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy információt mások (elsődlegesen a piaci versenytársak előtt) titokban tarthassanak, s hogy az államtól titokjogvédelemre tehessenek szert. Az otthon falain belül zajló (magán)élet bizalmasságának, nem nyilvános, s nyilvánossá tételre nem kényszeríthető voltának jogi elismeréséhez és oltalmához való igény az európai jogfejlődésben való megjelenése a XV. század végére tehető. A magántitok fogalma a polgári-ipari forradalmak nagy átalakulásaival, az emberi, polgári jogok elismerésével teljesedik ki: megjelenik az ember, mint személyiség általános, mindenkivel (az állammal szemben is) való oltalmazásának polgári igénye. E személyiségi jogok részét képezi a magánszféra tiszteletben tartásához és a magántitok védelméhez való alapjog is. Mindez az utolsó kétszáz évben kap különös jelentőséget. Az egymással versengő, vagy szemben álló társadalmi érdekek az információ titokban tartása és jogszerű megismerhetősége terén is ütköznek, s egyfajta egyensúly kialakítására törekszenek. Az állam titkaihoz a polgár kíván hozzáférni; a magántitok megismerhetősége az állam számára válik kívánatossá: mindkét esetben a másik társadalmi szereplő birtokában lévő információval való visszaélés (érdeksérelem) megakadályozása (prevenció) áll a háttérben. Egyik oldalról kialakul az állam - és magántitok jogi védelmének árnyalt rendje (az állam védi az államtitkot, és jogi védelmet biztosít a gazdasági, személyi természetű magántitok számára

232

is), másrészt - a társadalmi konszenzusnak, a politikai hatalmi viszonyoknak megfelelő mértékben - a titkos információhoz jogszerű hozzáférést is biztosít. Az új Büntető Törvénykönyv „titokvédelmi” bűncselekményei a magántitok megsértése (Btk. 223. §), a levéltitok megsértése (Btk. 224. §), a minősített adattal való visszaélés (Btk. 265. §), a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmény (Btk. 267. §), az igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés (Btk. 280. §), a zártörés (Btk. 287. § /1/ bek. c-d.), a választás titkosságának megsértése (Btk. 350. § /1/ bekezdés f. pont), a gazdasági titok megsértése (Btk. 413. §), az üzleti titok megsértése (Btk. 418. §) és a tiltott adatszerzés (Btk. 422. §). Komplexebb, de alapvetően szintén a magánszféra

védelmét

szolgáló

bűncselekményi

tényállások

a

jogosultalan

titkos

információgyűjtés vagy adatszerzés (Btk. 307. §) és a jogosulatlan megbízhatósági vizsgálat végzése (Btk. 308. §), ahol az információhoz való hozzájutás, az adatszerzés különös módja alapozza meg a jogellenességet. b.)

A

társadalmi,

gazdasági

élet

szereplőinek

együttélését,

magatartását

normarendszerek összessége szabályozza. A jog a társadalmi együttélés alapvető, erkölcsi elvei által megfogalmazott követelményeket elismerve és jogi értelemben véve is zsinórmértékül téve az alapvető etikai elvektől való eltérés esetén szankciót helyez kilátásba, vagy épp a felróhatóan eljáró fél cselekményének nem adja meg a cselekménnyel elérni kívánt joghatást. A polgári jogi viszonyok körében ilyen elvek a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye, vagy a joggal való visszaélés tilalma. Alapvető, s ugyancsak a társadalmi együttélés kiszámíthatóságát, biztonságosságát támogatni kívánó elveket a büntetőjog tételesen is megfogalmaz, más elvek az oltalmazni kívánt jogtárgyakhoz kötődnek, s azok áttekintésével ismerhetők fel. Ilyen alapelvként ragadható meg az információ hitelességének, valódiságának követelménye, a „hazugság és az igazság meghamisításának” tilalma. Miután az információ nagyon sokszor joghatás kiváltására alkalmas ismertetet, tényt, adatot jelent, a Büntető Törvénykönyv elsődlegesen olyan, az információ hitelessége elleni bűncselekményeket rendel büntetni, melyek a hamis információközlés nyomán bekövetkező joghatás-kiváltás potenciális társadalomra való veszélyességét tükrözik. E bűncselekmények irányulhatnak az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közrend (közbizalom) ellen, de sérthetik a gazdasági élet törvényes működéséhez, a jogbiztonsághoz fűződő, alapvető társadalmi

érdeket

is.

A

bűncselekmény

ezekben

az

esetekben

az

információ

meghamisításával, hamis információközléssel vagy a hamis, valóságnak meg nem felelő információ felhasználásával valósul meg. Ilyen cselekmények a közokirat-hamisítás (Btk. 342. §), a biztonsági okmány hamisítása (Btk. 344. §), a hamis magánokirat felhasználása 233

(Btk. 345. §), az okirattal való visszaélés (Btk. 346. §), a választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (Btk. 350. §) és a fogyasztók megtévesztése (Btk. 417. § /2/ bek.). e.) A számítógépek elterjedése, hálózati összekapcsolása a társadalmi-gazdasági élet minden szektorát érintette, s a legutóbbi tíz évben át is formálta. Ma már a kompjuterizáció jelen van a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, de a gazdasági szférában és - egyre inkább - az otthonok, háztartások mindennapjaiban is. Munkaeszköz, információszerzési- és továbbítási és szórakozási lehetőség. A számítógépen elektronikus jelek formájában tárolt információ, a számítástechnikai rendszerek oltalmának kérdése minden szektorban egyformán jelentkezik. A hálózatok révén összekapcsolt számítógépek adatállományához távolról is hozzá lehet férni, azt jogosulatlanul meg lehet ismerni, meg lehet változtatni. A bűnelkövetési formák új lehetőségei jelentkeztek. Az infokommunikációs hálózatok, a technika lehetőségeinek igénybe vételével - ennek igazolására törekszik az információs büntetőjog diszciplináris szemlélete - ma már csakugyan szinte minden bűncselekmény elkövethető. Maga a „számítógép-fogalom” sem köthető pusztán a mindennapi élet szóhasználata szerinti kompjuterekhez: ma már az adattárolásra, feldolgozásra, továbbításra szolgáló technikai berendezések, készülékek (mobiltelefonok, szöveges üzenetközvetítők, hordozható számítógépek és notepadok, kommunikátorok éppúgy a fogalomkörbe tartoznak, mint a nagy teljesítményű szerverek, hálózati kiszolgálók. A „számítógépes” bűncselekmények sem szűkíthetők a számítástechnikai rendszerek, adattárak és adatok ellen elkövetett cselekményekre, ugyanakkor az ilyen cselekmények önálló alcsoportkénti tárgyalása az oltalmazott jogtárgy sui generis volta miatt feltétlenül indokoltnak mondható. A „klasszikus” számítógépes bűncselekmények az új Btk.-ban önálló fejezetet (XLIII.) alkotó tiltott adatszerzés (Btk. 422. § /1/ d. pont), az információs rendszer vagy adat megsértése (Btk. 423. §) és az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (Btk. 424. §), illetőleg a más sajátosságai alapján már érintett információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. §). VI.3.3 Elektronikus fizetések A pénzt eszmei módon megtestesítő információ, az elektronikus úton történő fizetések, pénzmozgások a hitelesség és a biztonságosság különösen nagy fokát követelik meg. E körben fontos a számítógépes és hálózati úton történő banki és tőzsdei transzferek,

234

pénzmozgások és a hétköznapi életben egyre nagyobb szerepet betöltő készpénz helyettesítő, elektronikus fizetési eszközök sajátos jogi védelmi kérdéseinek elkülönítése. Mindkét esetben elektronikus adatcsere, jelforgalom történik ugyan (a pénzügyi tranzakció tehát számítógépes úton zajlik), s többnyire zárt, vagy magas fokú titkosítással rendelkező nyílt rendszereken, a pénzintézetek, tőkepiaci szereplők közötti, döntően elszámolási jellegű elektronikus tranzakciók nem járnak együtt készpénz kifizetéssel. Információs büntetőjogi védelmük a számítástechnikai rendszerek oltalma révén biztosítható. A bankkártya birtokosa is kezdeményezhet ilyen jellegű pénzügyi műveleteket (átutalások intézése, távfizetések), de a kártya felhasználásával, a bankautomaták hálózata révén szinte a világ minden pontján készpénzhez is juthat, vagy azzal áru, szolgáltatás ellenértékét egyenlítheti ki. A bankkártya, a hitelkártya alapvető funkciója tehát - a gazdasági életben mindenki számára hozzáférhető módon - a készpénz helyettesítése: ennek megfelelően fokozott büntetőjogi védelme indokolt. A készpénzhelyettesítő fizetési eszközök fogalmával, kibocsátásával, használatával kapcsolatos kérdéseket hatályos jogunkban alapvetően (2009-től a korábban az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetről szóló 2004. évi XXXV. törvényben szabályozott kérdéseket is ide értve) a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény és a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény rendezi Miután e fizetési módok is készpénzt helyettesítenek, a hitelességhez és biztonságossághoz fűződő társadalmi érdeket visszatükröző büntetőjogi oltalom igénye éppúgy felmerül, mint a bankkártyák esetében. Hatályos jogunkban az elektronikus fizetések körét érintő bűncselekmények a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása (Btk. 392. §), a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés (Btk. 393. §) és a készpénzhelyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése (Btk. 394. §). VI.3.4 Szellemi tulajdon elleni bűncselekmények Valamely új ismeret létrehozása (kigondolása) alapvetően a jog szabályozási hatókörén kívül eső folyamat. Amennyiben azonban valamely személy által kigondolt, s a gondolkodás szubjektív világából a társadalmi közegbe a tárgyiasulás révén kilépő (létrejövő) új ismeret a társadalom részéről elismert értékkel bír (mert a létre hozó személy szellemi teljesítményéhez kötődően újnak, eredetinek minősül, vagy vagyonilag hasznosítható értéket képvisel stb.) puszta létrejöttével (tárgyiasulásával) jogi oltalomra tarthat számot. Ez az oltalom alapjában véve a novumnak szól: lehet automatizmus, az újdonság intellektuális értékét (a szerző és 235

műve kapcsolata), vagy az új gondolat (találmány, szabadalom) révén lehetővé vált anyagi gyarapodási lehetőséget (hasznosságot, vagyoni értéket) elismerő és formális eljáráshoz kötött (iparjogvédelem). A szellemi tulajdon védelmét a magyar büntetőjogban alapvetően a bitorlás törvényi tényállása kívánta biztosítani. Az 1921. évi LIV. tc. értelmében bitorlásnak minősült, ha a szerző beleegyezése nélkül történt az írói mű többszörözése, közzététele vagy forgalomba helyezése. A tilalom tekintetében nem játszott szerepet, hogy a többszörözés, közzététel vagy a forgalomba helyezés a mű egészét vagy csak egyes részeit érintette. Többszörisítésnek a tc. a bármely eljárás útján előállított többszörösítést tekintette (a kézi másolást is ide értve); kivételt képezett azonban az egyes példány nem üzletszerű használat céljából való ingyenes előállítása. A jogbitorlás egyes eseteit a tc. külön is nevesítette (6. §). Bitorlásnak számított az írói mű bármely nyelvű fordításának a szerző beleegyezése nélkül történt többszörösítése, közzététele vagy forgalomba helyezése (7. §). Nem számított viszont bitorlásnak az egyes helyek hű idézése, a hírlapi cikkek átvétele, a nyilvános ügyiratok, tárgyalások közlése, beszédek kiadása (9. §). Vétséget követett el az, aki a szerzői jogot szándékosan vagy gondatlanságból bitorolta (18. §), aki a műnek oly példányait, amelyeknek forgalomban tartására jogosulatlan, szándékosan és üzletszerűen áruba bocsátotta, eladta, más úton használta vagy terjesztette (22. §), aki az idézés és átvétel esetében a forrás vagy a benne esetleg megjelölt szerző világos megnevezését szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztotta, vagy ha a szerző nevét akarata ellenére a művön megjelölte vagy mellőzte (23. §). A bitorlás nem volt büntethető, ha a sértett fél az elévülési határidőn belül (3 év) - attól az időtől számítva, midőn a jogsértő cselekményről és a bitorló személyéről tudomást szerzett - 3 hónap alatt a bitorló megbüntetését nem kívánta (38. §). A szellemi tulajdon jogának mai komplex szemlélete (Intellectual Property Rights) a WIPO 1967-es stockholmi alapító szerződése értelmében az iparjogvédelem, a szerzői és szomszédos jogok védelme, és a tisztességtelen versennyel szembeni védelem három nagy körét foglalja magában. Az IPR-fogalom alatt szűkebben az ipari tulajdon, valamint az irodalmi, művészeti tulajdon kategóriáit értjük: az első kör jogi oltalmát az iparjogvédelmi, a másodikét a szerzői jog biztosítja. Az új Btk. szerint szellemi tulajdon elleni bűncselekmények a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 385. §), a védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk. 386. §, a jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 387. §) és az iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 388. §).

236