AZ ALÁRENDELT KÖLCSÖN JOGI KÉRDÉSEI

AZ ALÁRENDELT KÖLCSÖN JOGI KÉRDÉSEI (1994)

Készítette Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda

ELŐSZÓ

Az alárendelt kölcsön ma még a hazai gyakorlatban nincs elterjedve, de egyre többen érdeklődnek iránta. Meggyőződésünk, hogy az alárendelt kölcsön Magyarországon is, más országokhoz hasonlóan, nagy jövő előtt áll: változatos formában (tulajdonosi hitel, kötvény stb.) nyújtható, és tartalma, feltételei esetről esetre az adott célokhoz és körülményekhez igazodóan rugalmasan alakíthatóak. Átalakulásban lévő gazdasági életünk igényli a sokoldalúan alkalmazható megoldásokat. E kiadvánnyal célunk az, hogy felhívjuk a figyelmet egy olyan rendelkezésünkre álló eszközre, amely által kínált lehetőségeket ezideig még nem használtuk ki. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a következőkben írtak csupán általános tájékoztatásul szolgálnak, minden valóságos eset körültekintő egyedi mérlegelést, esetleg jogi szakértő igénybevételét igényli.

Budapest, 1994. december

Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda

-2-

AZ ALÁRENDELT KÖLCSÖN JOGI KÉRDÉSEI 1.

Bevezetés

Az alárendelt kölcsön fogalma a magyar jogban először a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvényben (a továbbiakban: Pénzintézeti törvény vagy Pit.) bukkant fel, mégpedig a pénzintézetek tőkemegfelelési követelményével kapcsolatban. A Pénzintézeti Törvény értelmében a pénzintézeteknek adott alárendelt kölcsön a pénzintézetek szavatoló tőkéjének részét képezi, ezért a pénzintézetek nem csupán részvényjegyzés, hanem alárendelt kölcsön útján is növelhetik azt a tőkebázisukat, amely pénzintézeti aktivitásuk lehetséges mértékét meghatározza. A Pénzintézeti Törvényben szereplő lehetőség az 1994. évi bankkonszolidáció kapcsán gyakorlati aktualitást is kapott, mert a pénzintézeteknek adott alárendelt kölcsönt alkalmazták, mint a bankok tőkeellátottsága javításának eszköze. Talán ritkábban gondolunk rá, de tágabb értelemben vett tőkekövetelmény nem csak a pénzintézetekkel, hanem valamennyi gazdálkodóval szemben fennáll. Különösen igaz ez akkor, ha a vállalkozáshoz hitelt is igénybe kívánnak venni. A hitelezők számára hitelezési kockázatuk mérésének egyik fontos eszköze, hogy a potenciális adós jelenlegi illetve jövőbeni eladósodottságának mértékét összevetik annak saját tőkeerejével. Ezért, tevékenységétől és szervezeti formájától függetlenül, valamennyi vállalkozó számára, aki gazdálkodásához hitelt kíván igénybe venni, elsődleges feladat, hogy biztosítsa azt a saját tőkét, amely külső források bevonásának elengedhetetlen feltétele. Bizonyos esetekben a saját tőkét helyettesítheti az alárendelt kölcsön. Ilyen eset az, ha jogszabály így rendelkezik (amint ezt a bankok tőkemegfelelésének mérésével kapcsolatban láthatjuk) valamint az is, ha a hitelezők saját belátásuk alapján az adós eladósodottságának mérése szempontjából nem az adósságok, hanem a tőkeelemek közé sorolják az alárendelt kölcsönt. Különös jelentőségre tehet szert az alárendelt kölcsön a vállalati reorganizációk, adósságrendezések kapcsán. Segítheti a hitelezőkkel való megállapodást, fizetési moratórium elérését és a további finanszírozás biztosítását az, ha az adós ún. belső hitelezői, a tulajdonosok, a beszállítók, a

Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori

-3-

szoros termelési, üzleti kapcsolatban levő partnerek alárendelik a saját követelésüket a külső hitelezők követelésének. A nemzetközi gyakorlatban ismertek olyan kötvénykibocsátások is, amelyek a kötvénytulajdonosok részére alárendelt hitelezői pozíciót biztosítanak. Ezek a kötvények a nagyobb kockázatot magasabb kamat ígéretével ellensúlyozzák. Az alárendelt kölcsön, gyakorlati hasznossága és jelentősége ellenére, számos olyan kérdést vet fel, amelynek a megválaszolása szükséges ennek az intézménynek a jogrendbe való beillesztéséhez és eredményes alkalmazásához. A következőkben az alárendelt kölcsön lehetséges főbb fajtáit, megoldási módjait és az ezzel kapcsolatban felvetődő jogi kérdéseket fogjuk áttekinteni annak érdekében, hogy ezáltal segítsük a gyakorlatban dolgozók munkáját.

2.

Az alárendelt kölcsön meghatározása

Alárendelt kölcsönnek nevezzük az olyan kölcsönt, amelynek a visszafizetésére vagy amelynek alapján bármiféle fizetés teljesítésére csupán az elsőbbségi hitelezőkkel szembeni tartozás kielégítését követően kerülhet sor. Elsőbbségi hitelezőknek nevezzük azokat a hitelezőket, amelyek javára az alárendelt hitelező vállalja a hátrányos megkülönböztetést, lemond bizonyos jogairól. Az elsőbbségi hitelezők körébe tartozhat valamennyi hitelező, vagy csupán a hitelezőknek egy meghatározott csoportja (pl. a bankok), esetleg csak egyetlen hitelező. Az alárendelt hitelező lemond arról a jogáról, hogy az adóssal szembeni követelését érvényesítse, mindaddig, amíg az elsőbbségi hitelezők követelése teljes egészében meg nem térült. Ezáltal az alárendelt hitelező lemond arról a jogáról is, hogy az adós felszámolása esetén a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők között felosztásra kerülő vagyonból követelésével arányos részesedésre tarthasson igényt. Teljes vagy feltétlen alárendeltségről beszélünk akkor, amikor az alárendelt kölcsönök visszafizetését felfüggesztik mindaddig, amíg az elsőbbségi kölcsön(ök) teljes egészében vissza nem lett(ek) fizetve. A feltétlen módon


-4-

alárendelt kölcsön közel áll a saját tőkéhez, ezért azokban az esetekben, amikor az elsődleges cél az adós tőkeoldalról való megerősítése, vagy tőkekövetelményre vonatkozó hatósági előírásoknak való megfelelés, általában ezt a megoldást alkalmazzák. Ugyancsak ez a célravezető akkor is, ha a hitelezők meg akarják akadályozni, hogy meghatározott személyek, pl. a tulajdonosok pénzt vonjanak ki a vállalatból, mielőtt a banki követelések vissza nem lettek fizetve. Különösen szükséges lehet az ilyen alárendelés válsághelyzetben, amikor a cash-flow kontrolálásának részeként sor kerülhet egyes adósságok visszafizetésének felfüggesztésére. A feltételes alárendeltség esetén az alárendelt kölcsönök visszafizetése csak akkor áll be, tehát az alárendeltséghez fűződő következmények ténylegesen akkor érvényesülnek, ha bizonyos, a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkeznek. Ilyen feltételnek minősülhet pl. a fizetésképtelenség, bizonyos pénzügyi mutatók nem teljesítése, a szerződésben foglalt valamely kötelezettség megszegése, vagy egyéb olyan esemény, amely azt jelzi, hogy az elsőbbségi kölcsön kielégítése veszélyben van. Azok a helyzetek, amelyekben a feltételes alárendelést alkalmazzák, rendszerint kiegyensúlyozottabbak, kevésbé kiélezettek, mint azok, amelyekben a teljes alárendelés szükséges. Ezekben az esetekben általában nincs szükség a fizetések azonnali korlátozására, hanem kielégítő az, hogy az alárendelt hitel szükség esetén az elsőbbségi hitelezők követelésének fedezetéül szolgál. Az alárendelt hitelező szerepe ilyenkor hasonló egy olyan kezeséhez, aki csupán vagyonának meghatározott részével felel a tartozásért. Az alárendelt kölcsönök visszafizetésére vonatkozó tilalom különféle szerződéses megoldásokkal egyszerűen létrehozható. Az alárendelt kölcsön intézményének valódi próbája azonban az az eset, amikor az adós fizetésképtelenné válik, és a hitelezők, követeléseik kielégítése érdekében, kényszermegoldásokhoz folyamodnak. Ugyanúgy, mint a hitelezési biztosítékok esetében, az alárendelt kölcsönök jelentősége is az adós fizetésképtelensége esetén mutatkozik meg.

3.

A követelések hierarchiája

Az adóssal szembeni követelések az alárendelt kölcsönök alkalmazása nélkül is kielégítési rangsoruk szerint különböző csoportokba sorolhatók.


-5-

A részvényeseknek a társaság tőkéjére vonatkozóan, megszűnés vagy tőkeleszállítás során érvényesíthető követelése hátraszorul a hitelezők követelésével szemben. A részvényesek között is megkülönböztethetünk különböző osztályokat, így pl. a törzsrészvényesek mellett a kielégítési elsőbbséget élvező részvényeseket. A hitelezőket alapvetően két osztályba sorolja az a tény, hogy hitelkövetelésük biztosítékkal fedezve van-e vagy sem, és bizonyos sorrendet teremt a biztosíték fajtája, keletkezésének időpontja stb. is. A kielégítési sorrend szempontjából természetesen nem csak a felek rendelkezése az irányadó, hanem figyelembe kell venni a kötelező jogszabályi előírásokat is, ezek között is elsősorban a felszámolási eljárásról és a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályoknak a követelések közötti rangsort megállapító rendelkezéseit, amelyek bizonyos követeléseknek elsőbbséget biztosítanak más követelésekhez képest, és ezzel tovább tagolják a hitelezői osztályokat. Az alárendelt kölcsön valahol félúton van a hitel és a részvény között. (Ezt tükrözi érzékletesen az alárendelt kölcsönök egy sajátos formájának az elnevezése: "mezzanin (félemelet) finanszírozás".) Alárendelt kölcsön létesítésének is hasonló céljai vannak, mint a részvénytőke emelésének. Ezáltal a társaság vonzóbbá válik a hitelezők számára, megnőnek hitelfelvételi limitjei, a részvényesek számára pedig a részvénytőkén kívüli formában is lehetővé válik a vállalkozás pénzügyi erősítése. Esetenként számos körülmény mérlegelésével kell eldönteni, hogy a részvénytőke emelése vagy pedig alárendelt kölcsön nyújtása az előnyösebb megoldás. Ez utóbbinak előnyei pl. • a kamatfizetés, az osztalékkal szemben, nem függ a társaság által elért eredménytől; • a kölcsön visszavonása - ha annak feltételei fennállnak - egyszerűbb, mint a társaság alaptőkéjének leszállítása lenne. Az olyan hitelezők számára pedig, akik nincsenek az adóssal belső kapcsolatban, az alárendelt hitel vállalása a magasabb hozam miatt lehet vonzó. Az alárendelt hitelezők egyik csoportja a már befektetet pénze után fut újabb hitel nyújtásával illetve fennálló hitelének alárendelt hitellé való átalakításával, a másik részét pedig olyan friss hitelezők alkotják, akik képesek további kockázatot elvállalni, ha ezzel arányos díj (elsősorban kamat) van kilátásban.


-6-

Az adós oldalán jelentkező előnyök között megemlítjük, hogy • az alárendelt kölcsön után fizetendő kamat, a kisebb kockázat miatt, - az adózás hatását figyelmen kívül hagyva - általában alacsonyabb, mint az elsőbbségi részvényesnek fizetendő osztalék, így a tőke költsége alacsonyabb; • a kölcsön kamata csökkenti az adózás alapját képező jövedelmet; • az alárendelt kölcsön révén az elsőbbségi hitelező számára biztosíték nyújtásával egyenlő értékű megoldás érhető el olyan esetben is, amikor ez a biztosítéknyújtás egyébként nehézségekbe, pl. további biztosíték nyújtására vonatkozó szerződéses tilalomba ütközne. A követelések hierarchiáját kétféleképpen vizsgálhatjuk: statikusan, egy-egy kiemelt időpontra vonatkoztatva, vagy pedig dinamikusan, az időtényezőt is figylembe véve. Az első esetben pl. azt vizsgáljuk, hogy a végrehajtási vagy felszámolási eljárás megindulásakor fennálló, az eljárásban résztvevő követelések kielégítésének sorrendje miként alakul. Dinamikus szemléletben egy kiragadott időpont helyett az adós eladósodottságának és cash-flow-jának egy időszak alatti alakulását, adósságainak lejárati struktúráját és az ehhez viszonyított forráshelyzetét vizsgáljuk úgy, hogy feltételezzük, hogy az időszak alatt az adós folyamatosan működik és nem következik be olyan fejlemény (pl. fizetésképtelenség), amely ezt a folyamatot megszakítaná. A statikus és a dinamikus értékelés együttes alkalmazásával állapíthatjuk meg az egyes követeléseknek a követelések hierarchiájában elfoglalt helyét. Azok a jogi eszközök, amelyek a követeléseket "biztosított" vagy "alárendelt" pozícióba helyezik, a követeléseknek általában a statikus értékelését befolyásolják; esetenként azonban az idődimenzióban is jelentőséget kapnak (amint ezt látni fogjuk pl. a pénzintézeti alárendelt kölcsöntőke minimális határidejével kapcsolatban).

4.

Az alárendelt kölcsön formái

Az alárendelt hitel lényege minden esetben az, hogy az alárendelt hitelező az elsőbbségi hitelezők javára lemond az általa nyújtott hitellel kapcsolatban őt egyébként megillető alapvető jogokról. A jogi formát tekintve azonban az alárendelt kölcsön létesítésének két fő módja van: • az alárendelt hitelező és az elsőbbségi hitelezők közötti szerződésen alapuló,


-7-

•

az alárendelt hitelező és az adós közötti szerződésen alapuló.

Az alárendelt kölcsön alkalmazása a hitelezők egyébként tarka seregét két fő csoportba rendeli: Az egyik csoportba az alárendelt, a másikba pedig az elsőbbségi hitelezők tartoznak. Így a kétpólusú adós-hitelezői jogviszony három oldalúvá válik. Az alárendelt hitelek csoportosítása azon alapul, hogy az alárendelés kapcsán elsődlegesen mely szereplők között jönnek létre jogviszonyok. Az első esetben az alárendelés az alárendelt hitelező és az elsőbbségi hitelező közötti szerződésen alapul, a második esetben az alárendelt és az elsőbbségi hitelezők között nincs közvetlen kapcsolat, hanem ehelyett az alárendelt hitelező - esetleg az elsőbbségi hitelezőre is kiterjedő hatállyal megállapodik az adóssal, az adós pedig, e megállapodás fedezete mellett, azzal összhangban, olyan kötelezettséget vállal a többi hitelezővel szemben, amely biztosítja azok elsőbbségi hitelezői státuszát. 4.1.

Az alárendelt hitelező kötelezettségvállalása: engedményezés vagy adósság

Az alárendelt hitelezőnek az elsőbbségi hitelezőkkel szembeni kötelezettségvállalása megint csak két formát ölthet: Az alárendelt hitelező • átruházhatja (engedményezheti) a kölcsönből származó követelését az elsőbbségi hitelező javára, vagy pedig • kötelezettséget vállalhat arra, hogy az elsőbbségi hitelező számára fizetést fog teljesíteni olyan összegben, amilyen összegben számára a követelése megtérült. Mind az engedményezésnek, mind pedig a fizetési kötelezettség vállalásának tényleges mértéke az az összeg, amennyi szükséges ahhoz, hogy az elsőbbségi hitelező követelése megtérüljön, de semmi esetben sem több, mint amennyit ő megkapott. A két megoldás jogilag különböző eredményre vezet. Engedményezés esetén az elsőbbségi hitelező a kölcsönkövetelés jogosultjaként, az adóssal szemben az alárendelt hitelező helyére lép. Az engedményezett követelés az alárendelt hitelező esetleg időközben bekövetkező fizetésképtelensége esetén nem lesz a felszámolási vagyon része. A másik esetben viszont, amikor az alárendelt hitelező fizetési kötelezettséget vállal az elsőbbségi hitelező javára, akkor az alárendelt hitelező és az elsőbbségi hitelező között adós-hitelezői jogviszony


-8-

jön létre, ami azt jelenti, hogy az alárendelt hitelező elleni eljárásban az elsőbbségi hitelezők közönséges hitelezőként léphetnek csak fel. Az engedményezéssel kapcsolatban külön megfontolandó kérdés, hogy vajon a követelés maga, vagy pedig csupán a követelésből származó bevétel kerül-e engedményezésre. Több külföldi jog gyakorlatában ismert ez a fajta megkülönböztetés. Bár elméletileg vitatható, hogy a követelés engedményezése és a követelésből befolyt összeggel megegyező fizetési kötelezettség vállalása között lehet-e helye még a követelésből befolyt bevétel engedményezésének is, a praktikus megoldásokat kedvelő angol jogban ezzel elérik, hogy az elsőbbségi hitelezők erős pozíciót biztosító tulajdoni igénnyel rendelkezzenek az alárendelt hitelezővel szemben, ugyanakkor azonban elkerüljék a követelés engedményezésének egyes problémáit (pl. azt a veszélyt, hogy a követelés megterhelése esetleg biztosíték nyújtására vonatkozó tilalomba ütközzön). 4.2.

Az adós és az alárendelt hitelező közötti megállapodás

Az alárendelt kölcsön létesítésének másik fő módja az alárendelt hitelező és az adós közötti, az elsőbbségi hitelezők javára kötött megállapodás. Az adós és az alárendelt hitelezők közötti megállapodáson alapuló megoldást általában abban az esetben célszerű alkalmazni, ha az alárendelt hitelező valamennyi többi hitelező, vagy egy nagyobb számú hitelezői csoport javára kívánja az alárendelt pozíciót magára vállalni. Az alárendelt hitelező igényének nem érvényesítéséből származó előnyön ilyenkor az összes kedvezményezett hitelező arányosan osztozik, anélkül, hogy erre vonatkozóan az alárendelt hitelezővel külön szerződést kellene kötni. Az adós az elsőbbségi hitelezőkkel kötött szerződéseiben vállalja e jogi helyzet fenntartását, és a fizetéseknek azzal összhangban való teljesítését. E megoldással kapcsolatban azt a kérdést kell tisztázni, hogy vajon az elsőbbségi hitelezők mit tehetnek abban az esetben, ha az adós nem teljesíti fizetési kötelezettségeit, vagy az alárendelt hitel feltételeit megszegve, az elsőbbségi hitelezőket megelőzve fizet az alárendelt hitelezőnek. Az adósnak ez a magatartása nyilvánvalóan súlyos szerződésszegésnek minősül, amelynek következtében az elsőbbségi hitelezők számára megnyílik a kölcsön azonnali hatályú felmondásának a joga. Ez a felmondási jog azonban csupán utólagos, és valószínűleg nem alkalmas a helyzet orvoslására.


-9-

Rendelkeznek-e az elsőbbségi hitelezők közvetlen jogokkal az adóssal illetve az alárendelt hitelezővel szemben, ha nem voltak szerződő felek az alárendelést létesítő szerződésben? A magyar polgári jogban - a common low rendszerektől eltérően - lehet harmadik személy javára szerződést létesíteni. A Ptk. 233. §-a alapján két feltétele van annak, hogy a harmadik személy a kötelezettel szemben közvetlenül jogosulttá váljék: • A harmadik személy javára szóló szerződésnek kifejezetten tartalmaznia kell azt a kikötést, hogy annak alapján a kedvezményezett jogosult közvetlenül fellépni a kötelezettel szemben. • Valamelyik szerződő félnek a szerződésről a harmadik személyt értesítenie kell. Az elsőbbségi hitelezőnek tehát, ha az adós a vele kötött kölcsönszerződésben megfelelő alárendelési megállapodás alapján - nyilatkozik az őt megillető elsőbbségi jogokról, közvetlen követelése keletkezik az alárendelt hitelezővel illetve az adóssal szemben, ha az adós szerződésellenesen jár el. Ez a közvetlen jogosultság egyben azt is jelenti, hogy az alárendelési megállapodást az elsőbbségi hitelező jogosultságait érintően az ő hozzájárulása nélkül nem lehet módosítani. 4.3.

A két módszer gazdasági hatásának összehasonlítása

Az elsőbbségi és az alárendelt hitelező közötti megállapodás gazdasági hatása lényegében megegyezik azzal, mintha az alárendelt hitelezőnek az adóssal szembeni követelését biztosítékul lekötötték volna az elsőbbségi hitelező javára. Az elsőbbségi hitelező az alárendelt hitelező kötelezettségvállalása révén két címen részesedik a felosztásra szánt vagyonból. Az alárendelt hitelező számára is előnyösebb az a megoldás, ha ő elégíti ki az elsőbbségi hitelezőt, mert ilyenkor csupán az elsőbbségi hitelező (és nem pedig az összes többi hitelező) követelésének megtérüléséhez szükséges mértékben mond le a saját követeléséről. A nagyobb számú hitelező javára létesített alárendelés esetén szükségszerűen az alárendelt hitelező és az adós közötti szerződésen alapuló megoldást kell alkalmazni. Ilyenkor, ha az alárendelt hitelező nem jelenti be igényét a felszámolás során, az csak azt eredményezi, hogy kevesebb követelés között kell szétosztani a vagyont, tehát arányosan nő valamennyi elsőbbségi hitelezői követelés kielégítésének mértéke.


- 10 -

5.

Az alárendelt kölcsön és a beszámítás

Fel kell hívni a figyelmet arra a veszélyre, ami az alárendelt hitelező és adós közötti kapcsolatban felmerülő esetleges beszámításból adódik. Ilyen beszámítási lehetőség felmerülhet például a belső hitelezői jogviszonyban az anyavállalat és leányvállalat közötti kapcsolatban, vagy tartós kereskedelmi kapcsolatban, de akkor is, hogyha az alárendelt hitelező egy bank, amelynél az adósnak betétje van elhelyezve. Annak érdekében, hogy elkerüljük azt, hogy az adós és az alárendelt hitelezők közötti jogviszonyban való beszámítás következtében az alárendelt hitelező követelése megelőzze az elsőbbségi hitelezőkét, gondoskodni kell arról, hogy az alárendelés kiterjedjen a beszámításra is. Ez kétféleképpen érhető el. Az egyik megoldás az, hogy mind az adós, mind pedig az alárendelt hitelező kötelezettséget vállalnak arra, hogy egymással szemben nem élnek beszámítással. A másik megközelítés pedig az, ha az alárendelt hitelező vállalja azt, hogy a beszámítás révén megtérült követeléseit is ugyanúgy tekinti, mintha azokat effektíve megfizette volna az adós, ezért az ílymódon számára megtérült követeléseket megfizeti az elsőbbségi hitelező számára. A legbiztosabb a két változat együttes alkalmazása.

6.

Az alárendeltség tartalma

Ahhoz, hogy megállapíthassuk az alárendelt kölcsön valódi tartalmát, vagyis azt, hogy az az alárendelt hitelező jogainak milyen korlátozását jelenti, szükséges áttekinteni a résztvevő felek jogait és kötelezettségeit. Az előzőekben az alárendelt kölcsönöket két csoportra osztottuk aszerint, hogy azok elsősorban az adós és az alárendelt hitelező közötti harmadik személy javára szóló szerződésen vagy pedig a hitelezők egymás közötti megállapodásán alapulnak. Megállapíthatjuk azonban azt, hogy az alárendelt kölcsönöknek ez utóbbi csoportjában is a hitelezők igyekeznek bevonni szerződő félként az adóst is. A különbség tehát az alárendelt kölcsönök formái között precízebben úgy határozható meg, hogy az első esetben az adósnak az elsőbbségi hitelezővel szembeni kötelezettségvállalása elsődleges, a második esetben pedig csupán az alárendelt hitelező kötelezettségvállalását támogató másodlagos jellegű.


- 11 -

6.1.

Az adós kötelezettségei

Az adós kötelezettségei elsősorban az elsőbbségi hitelező pozíciójának fenntartására irányulnak. Ennek biztosítása érdekében szokásosan a következőket vállalja: • az alárendelt hitelező számára kizárólag a szerződésben megengedetteket teljesíti; • nem fog élni beszámítási jogával; • nem járul hozzá a szerződési feltételeknek bármely olyan megváltoztatásához, amely sértené a hitel alárendelt jellegét; • az alárendelt hitelező javára nem létesít biztosítékot vagyontárgyai felett; • azokban az esetekben, amikor az elsőbbségi hitelezők az összes hitelezőknek egy szűkebb körét foglalják magukban, nem fogja bővíteni azoknak a hitelezőknek a körét, amelyek elsőbbségi kielégítést élveznek. (Ez a rendelkezés egyaránt védi az alárendelt és az elsőbbségi hitelező érdekeit. Az alárendelt hitelező számára nyilvánvalóan rontja követelései megtérülésének esélyét az, hogyha bővül azoknak a köre, akik őt megelőzik; az elsőbbségi hitelező számára pedig csökkenti az elsőbbségből adódó előnyöket az ha ezeken az előnyökön több hitelezővel kell osztoznia.) 6.2.

Az alárendelt hitelező kötelezettségei

Amint azt már említettük, valamennyi alárendeltség végső soron az alárendelt hitelező kötelezettségvállalásain alapul. Ezek a kötelezettségvállalások lényegében tükörképei az előzőekben felsorolt, az adós által vállalt kötelezettségeknek. Így az alárendelt hitelező vállalja például, hogy • nem fog követelni illetve elfogadni fizetést a szerződéses kereteken kívül; • nem fogja a követelését idő előtt lejárttá tenni; • nem fog végrehajtási vagy felszámolási eljárást kezdeményezni; • de másik oldalról viszont nem is fog lemondani követeléséről; • nem fogja a követelését harmadik személy részére átruházni; • nem terheli meg biztosítékul az alárendelt kölcsönt; • nem él beszámítási jogával, valamint


- 12 -

•

az alárendelt kölcsön terhére nem enged további kielégítési elsőbbséget más hitelező javára.

Az adós és az alárendelt hitelezők kötelezettségeinek általános jellegű áttekintése után, a következőkben kiemeljük az alárendelési megállapodások néhány egyéb jellegzetes pontját.

7.

A fizetési tilalom

Az alárendelési megállapodás lényege az alárendelt hitelezőt megillető fizetések korlátozása. Ezért az alárendeltség mértékét, jellegét akkor tudjuk megállapítani, ha megvizsgáljuk a következőket: • Milyen esetekre terjed ki a fizetési tilalom? • Milyen tartozások teljesítésére terjed ki a tilalom? • Mennyi ideig áll fenn a tilalom? • Milyen egyéb jogokra terjed ki a tilalom? 7.1.

Feltétlen fizetési tilalom

Korábban már említettük, hogy az alárendelt hitelezők javára szóló fizetések korlátozása lehet feltétlen és teljes, vagy pedig feltételes és korlátozott. Teljes mértékű korlátozás akkor jellemző, amikor az alárendelt kölcsönt az adóssal szoros kapcsolatban álló bennfentes személyek nyújtják. Ilyenek elsősorban a tulajdonosok (részvényesek). Amikor az alárendelt kölcsön nyújtója meghatározó vagy jelentős részesedéssel rendelkező részvényes, akkor gyakran előfordul, hogy bankokkal szemben a hitel felvétele érdekében vállalja azt a kötelezettséget, hogy a hitel nyújtásától kezdődően mindaddig semmilyen fizetést nem fogad el a társaságától, ameddig a bankkölcsön fennáll. Ez a tilalom gyakran a tőketörlesztésen felül a kamatfizetésre is kiterjed, vagy ha a kamatfizetés megengedett, akkor az elsőbbségi hitelező jogosult a kamatfizetés mértékét ellenőrizni és megtiltani az ésszerű mértéket meghaladó kamat fizetését. Így próbálja az elsőbbségi hitelező biztosítani azt, hogy az adós a kölcsönt a gazdálkodásához használja, és ne a tulajdonosi hitelek visszafizetésére. Mivel az adós felett tényleges kontrolt gyakorló tulajdonosok olyan helyzetben vannak, hogy mindenki mást megelőzően szereznek tudomást az adós esetleges pénzügyi nehézségeiről, könnyen bekövetkezhet az, hogy az


- 13 -

elsőbbségi hitelezőt megelőzve kivonják pénzüket a társaságból. Ennek a csábításnak a megelőzését is szolgálja a teljes tilalom elrendelése. 7.2.

Feltételes fizetési tilalom

Az alárendelt kölcsönök másik csoportjaként említettük azokat az eseteket, amelyekben az alárendelt hitelezőnek szóló fizetések tilalma korlátozott mértékű és feltételes. Az ebbe a csoportba tartozó hiteleknek nagyon széles a skálájuk. A skála egyik végén találhatók a teljes alárendeltséghez legközelebb álló esetek, amelyekben az alárendelt hitelező részére való fizetés csak meghatározott feltételek bekövetkezése esetén pl. az adós fizetőképességét bizonyító pénzügyi mutatók elérése vagy könyvvizsgálói jelentések alapján történhet, a skála másik végén pedig azok az esetek vannak, amelyekben az alárendelt hitelezők mindaddig jogosultak a szerződés szerinti törlesztő részletekre ill. kamatokra, ameddig az adós fizetőképességének veszélyeztetettségét bizonyító, a szerződésben előre, pontosan meghatározott feltételek be nem következnek, és ezen belül is azok az esetek, ahol ilyen feltételnek csupán az minősül, ha az adós ellen fizetésképtelenség miatt eljárás indul. A két szélsőség között számos átmeneti változattal találkozhatunk. 7.3.

A fizetési tilalom tartalma

Az alárendeltség pontos mértékének és módjának a meghatározásakor a következő kérdések szabályozása szükséges: •

Melyek azok a fizetések, amelyek az alárendelt hitelező részére teljesíthetők? Feltételes fizetési tilalom esetén általában az alárendelt kölcsönszerződésben meghatározott törlesztési ütemezésnek megfelelő fizetések teljesítésére mindaddig sor kerülhet, amíg valamely tilalmat kiváltó feltétel be nem következik. Ilyenkor az elsőbbségi hitelező biztonságának erősítése érdekében célszerű az alárendelt hitel törlesztését úgy ütemezni, hogy az elsőbbségi hitel törlesztő részletei megelőzzék az alárendelt hitelét, és a két fizetés között az adós számára megfelelő idő álljon rendelkezésre; ez az idő arra is alkalmas lehet, hogy az esetleges fizetési mulasztásait pótolni tudja. Még azokban az esetekben is, amikor az alárendelt hitelező jogosult mind a tőke mind


- 14 -

pedig a kamatfizetésekre, tilos ezeket a fizetéseket az eredetileg rögzített ütemezéshez képest előre hozni, vagy nagyobb ütemben teljesíteni. •

Milyen esetekben áll be a fizetések tilalma? Talán ez az a kérdés, amelyben a leginkább kiéleződik az elsőbbségi hitelező és alárendelt hitelező közötti érdekellentét. Mindketten futnak a pénzük után. Az elsőbbségi hitelező arra törekszik, hogy amint a saját hitele veszélybe kerül azonnal befagyassza az alárendelt hitelező számára szóló fizetéseket. Az alárendelt hitelezőnek pedig az az érdeke, hogy ne álljon be a fizetések teljesítésére vonatkozó tilalom az adós kisebb jelentőségű mulasztásai vagy szerződésszegései következtében. Általánosnak mondható az a kikötés, hogy, ha az adós késedelembe esik az elsőbbségi hitelezővel szembeni bármely fizetési kötelezettségével, ez azonnal kiváltja a fizetési tilalmat az alárendelt hitelezővel szemben. Ugyancsak elterjedt az a kikötés is, hogy, ha bármely más hitelező, de különösen, ha maga az alárendelt hitelező felmondja a kölcsönt, ennek következtében egyúttal beáll a fizetési tilalom is. Ez nem csak azért van így, hogy az alárendelt hitelező ne tudja a hitelét az elsőbbségi hitelező előtt visszavonni az adóstól, hanem azért is, hogy az alárendelt hitelező ne legyen olyan helyzetben, hogy az elsőbbségi hitelező számára kényszerítő körülményt jelentő egyoldalú lépést tehessen. Ezeken a többé-kevésbé nyilvánvaló eseteken túl precízen szabályozni kell, hogy az adós részéről melyek azok a szerződésszegések vagy akár szerződésszegésnek nem is minősülő körülmények (pl. meghatározott pénzügyi mutatók romlása), amelyeknek a bekövetkezése kiváltja a fizetési tilalmat.

•

Mennyi ideig tart a fizetési tilalom? Amint már említettük, a fizetési tilalom időben is lehet korlátlan, azaz fennállhat mindaddig, amíg az elsőbbségi hitelezőnek követelése van az adóssal szemben. A fizetési tilalom azonban lehet időbelileg korlátozott is. Ilyenkor a fizetési tilalom bekövetkezésétől a szerződésben meghatározott időtartam (pl. 3 hónap vagy 6 hónap) lejártáig, vagy pedig az elsőbbségi hitelező tilalmat feloldó nyilatkozatáig az alárendelt hitelező nem jogosult semmilyen fizetést kapni és nem jogosult a hitellel kapcsolatban alapvető hitelezői jogait gyakorolni. Ez az idő arra szolgál,


- 15 -

hogy az adós lélegzetvételhez jusson, vagy pedig, hogy a hitelezőivel együttműködve megkíséreljen egy olyan pénzügyi átstruktúrálást megvalósítani, amely helyreállítja fizetőképességét. A fizetési tilalom időtartamának lejártakor az elsőbbségi hitelezőnek választania kell, hogy felmondja a hitelt és megkezdi annak behajtását, vagy pedig engedi, hogy az alárendelt hitelezők számára a fizetések a szerződéses ütemek szerint teljesítésre kerüljenek.

8.

Egyéb korlátok

A következő kikötések olyanok, amelyek esetlegesen és minden esetben a konkrét körülményekhez igazodó tartalommal kerülhetnek be a szerződésekbe. 8.1.

A hitelfeltételek változtatása

Az elsőbbségi hitelező számára egyes esetekben szükséges lehet szabad kezet biztosítani ahhoz, hogy az adós számára nyújtott hiteleket szükség szerint növelje, a törlesztést átütemezze, a kamatok mértékét változtathassa, a szerződésszegésből fakadó jogairól lemondjon stb. anélkül, hogy mindez a hitelének az elsőbbségi jellegét megváltoztatná. A szerződéseket úgy kell megszerkeszteni, hogy az alárendelt hitelező ne kerülhessen olyan pozícióba, hogy megakadályozhassa az elsőbbségi hitelezőnek azokat a változtatásait, amelyek szükségesek a körülmények alakulásához való igazodás érdekében. 8.2.

Biztosíték létesítése

A szerződések meg kell, hogy engedjék az elsőbbségi hitelező számára, hogy a hitelét biztosítékkal fedezze még akkor is, ha egyébként az alárendelt hitel feltételei között szerepel az a kikötés, amely szerint az adós nem jogosult más hitelező számára biztosítékot nyújtani (negative pledge). Az elsőbbségi hitelező számára nyújtott biztosítékból az alárendelt hitelezőnek is haszna származik, hiszen vagy megtérül a követelés, és emiatt nem kerül a vele szembeni igény érvényesítésre, vagy pedig, ha ő helytáll az adós helyett, akkor az elsőbbségi hitelező követelése a biztosítékkal együtt reá száll.


- 16 -

8.3.

A pénzügyi kötelezettségek mérséklése

Az elsőbbségi hitelezők általában arra törekszenek, hogy azok a pénzügyi kötelezettségvállalások, amelyek az adóst az alárendelt hitelezővel szemben terhelik, lehetőleg minél könnyebben teljesíthetők legyenek, minél több mozgásteret biztosítsanak, és az alárendelt hitelező számára csupán kivételes esetben biztosítsanak jogokat. A hitelezői jogok tekintetében is aránytalan tehát az elsőbbségi és az alárendelt hitelezők egymáshoz viszonyított helyzete. Ez biztosítja az elsőbbségi hitelező számára a szükséges mértékű cselekvési, döntési szabadságot. 8.4.

A folyósítások ütemezése

Az elsőbbségi hitelező számára veszélyes lehet pl. az, ha az alárendelt hitelező az adós által vállalt kötelezettségek nem teljesítése esetén jogosult a további hitelfolyósítást megtagadni. Ilyenkor, ha az elsőbbségi hitelező előreszalad a hitelnyújtásban, azt találhatja, hogy nem áll mellette az alárendelt hitel, amiben bízva nyújtotta a maga hitelét. Ezért az elsőbbségi hitelezők sokszor ragaszkodnak ahhoz, hogy az alárendelt hitel folyósítása megelőzze az elsőbbségi hitelét, vagy legalábbis, hogy a két hitel folyósítása mindig arányosan történjen. 8.5.

Felmondási jog

Hasonlóképpen hátrányos lehet az elsőbbségi hitelező számára az, ha az alárendelt hitelező él felmondási jogával, végrehajtást kezdeményez a követelése érvényesítésére, vagy pedig kéri a fizetésképtelenségi eljárás megindítását. A felmondási jog váratlan gyakorlása nemcsak romba döntheti az elsőbbségi hitelező fáradozását az adós reorganizációjára, hanem meghiusíthatja a frissen szerzett biztosítékokat vagy más egyéb olyan megállapodást, amely hosszú távon az adós helyzetének stabilizálására irányul. Ezért az elsőbbségi hitelező ésszerűen arra törekszik, hogy minimalizálja azoknak a feltételeknek a bekövetkezését, amelyek az alárendelt hitelező számára felmondási jogot biztosítanak. A felmondási jog teljes megvonását ritkán lehet elérni, bár azokban az esetekben, amikor az alárendelt hitelezők a társaság fő részvényesei, ezeknek általában le kell mondaniuk e hitelezői mivoltukból fakadó jogaikról. Csökkenti az alárendelt hitelező felmondási


- 17 -

jogának veszélyességét az, ha a szerződések szerint az alárendelt hitel felmondásának következtében azonnal beáll a fizetési tilalom, valamint az is, ha az alárendelt hitelező köteles minden, a felmondásból eredő bevételt továbbadni az elsőbbségi hitelező javára. Ezeken a nyilvánvalóan visszatartó erejű szabályokon kívül, amint ezt már említettük, olyan megoldás is lehetséges, amely egy átmeneti türelmi időre teljes mértékben megfosztja az alárendelt hitelezőt a felmondási jogának gyakorlásától. Bizonyos esetekben az elsőbbségi hitelező számára a felmondásnál még az is jobb megoldás lehet, ha az adós helyett kifizeti az alárendelt hitelező követelését. Természetesen az elsőbbségi hitelező az egész konstrukció megvalósítása során arra törekszik, hogy az alárendelt hitelező lehetőleg ne kerülhessen olyan pozícióba, amivel ki tudja kényszeríteni azt, hogy az elsőbbségi hitelező jobb híján kénytelen legyen őt kivásárolni. Annak érdekében, hogy megakadályozzák azt, hogy valamelyik hitelező a többi hitelező javára kielégítéshez jusson, az általános gyakorlat a cross default clausula kikötése, amely szerint a felmondási jog megnyílását eredményező szerződésszegésnek minősül az, ha az adós bármely más hitelezővel szembeni valamely szerződéses kötelezettségét megszegi. Az elsőbbségi hitelező az alárendelt hitelezési konstrukcióban arra fog törekedni, hogy az alárendelt hitelezőnek ezt a jogát is korlátozza. Ennek módja lehet pl. annak a körnek a szűkítése, amelyben a más szerződés megszegése az alárendelt hitelszerződés megszegését is jelenti, vagy fizetési késedelem esetén annak az összeghatárnak és időtartamnak a meghatározása, amelyen felül a szerződésszegés bekövetkezik. 8.6.

Változtatások az adós gazdálkodásában

Az elsőbbségi hitelező szempontjából célszerű korlátozni az adósnak az alárendelt hitelezővel szemben azokat az egyébként szokásos kötelezettségvállalásait, amelyek szerint nem jogosult a hitelező hozzájárulása nélkül jelentős átalakításokat végrehajtani, jelentős eszközöket értékesíteni, az üzletmenetén jelentős változásokat végrehajtani. Mindezek a változások szükségesek lehetnek akkor, amikor az elsőbbségi hitel nyújtására egy átstruktúrálás előtt álló, nehéz pénzügyi helyzetben levő vállalat részére kerül sor. Az alárendelt kölcsön nyújtása sokszor éppen azzal a feltétellel történik, hogy ezek a jelentős változások, az eszközök értékesítése, a tevékenység


- 18 -

karcsúsítása meg fog valósulni az adósnál. Nem szabad tehát, hogy az alárendelt hitelező ezt megvétózhassa.

9.

Jogi szempontból szükséges kikötések

Az üzleti kérdéseken túl, jogi szempontból, a szerződő felek biztonságának érdekében, a következő további kikötések szükségesek: 9.1.

A hitelezői követelések átszállása

Az alárendelt hitelező számára biztosítani szükséges azt, hogy az elsőbbségi hitelező követelésének teljes kielégítését követően megfelelő pozícióban legyen ahhoz, hogy a közvetlenül az alárendelt hitelből fakadó követelésén felül az adóssal szemben érvényesítse mindazt, amit ő az elsőbbségi hitelező számára megfizetett. Biztosítani kell azt, hogy az alárendelt hitelező az elsőbbségi hitelező kielégítését követően teljes terjedelemben annak helyébe lépjen. Erre a harmadik személy részéről való teljesítés szabályai szerint van lehetőség: Az elsőbbségi hitelező részére való teljesítéssel egyidejűleg törvényes engedmény következik be, és az alárendelt hitelező javára fennmaradnak a hitel biztosítékai. A szerződésben azt kell biztosítani, hogy ugyanilyen engedmény valósuljon meg azokban az esetekben is, amelyekben nem az alárendelt hitelező, hanem az adós - de az alárendelt hitelező rovására fizet az elsőbbségi hitelezőnek. 9.2.

A hitelezői igények fenntartása

A hitelezői pozíciójának védelme érdekében, az elsőbbségi hitelező számára szokták azt a jogot biztosítani, hogy mindaddig, amíg a követelése teljes egészében meg nem térült, az alárendelt hitelezőtől kapott bevételeket ne vegye tekintetbe az elsőbbségi hitel törlesztéseként, hanem függő számlára írja jóvá. Ezáltal fenntartja magának azt a jogot, hogy a felszámolási eljárásban hitelezőként fellépjen és érdekeit maximálisan védelmezze. Ez a felfüggesztés természetesen csak addig tarthat, amíg az elsőbbségi hitelező meg nem kapta a teljes követelésének megfelelő összeget.


- 19 -

9.3.

Az elsőbbségi pozíció védelme

Szintén az elsőbbségi hitelező érdekében a szerződésben egyértelműen rögzíteni kell azt, hogy a hitel elsőbbségi jellegét nem változtatja meg az, ha az elsőbbségi hitelező az adóssal kötött szerződését bármilyen tekintetben módosítja, vagy elmulasztja gyakorolni valamely jogát, amelyet a szerződés biztosít számára. Sem az adós, sem pedig az alárendelt hitelező nem szabadul tehát azoktól a kötelezettségeitől, amelyek a hitel alárendelt jellegével függenek össze, abban az esetben, ha az elsőbbségi hitelező nem gyakorolja valamely szerződéses jogát, nem érvényesíti valamely esedékes követelését, nem érvényesít valamely biztosítékot, enged elmúlni valamely határidőt anélkül, hogy az ennek elmulasztásából fakadó jogait gyakorolná, fizetési haladékot ad az adósnak stb. Ezeknek a kérdéseknek a szabályozása során is a feleknek meg kell találniuk az adott helyzetben elfogadható kompromisszumot. Az elsőbbségi hitelező érdeke az, hogy fenntartsa a maga számára a döntési szabadságot, az alárendelt hitelező érdeke viszont azt diktálja, hogy az elsőbbségi hitelező szabadsága ne terjedhessen odáig, hogy annak eredményeként az alárendelt hitelező, miután megtérítette az elsőbbségi hitelező követelését, minden fedezet és biztosíték nélkül marad az adóssal szembeni követelésével. 9.4.

Az alárendeltség időtartama

Az egyértelműség kedvéért érdemes lehet az alárendeltség időtartamát is rögzíteni. Abban az esetben, amikor az elsőbbségi kölcsön határozott időre szól, akkor egyértelmű, hogy az alárendelt kölcsön alárendelt jellegének időtartama is ehhez igazodik. Határozatlan időre szóló hitellehetőségek, megújuló, rulírozó hitelek esetén viszont szükséges kijelenteni azt, hogy az alárendeltség az elsőbbségi hitelezőnek mindenkori követelésével szemben az alárendelt hitel egészére kiterjed. Határozatlan időre szóló kötelezettségvállalások esetén azonban szükségképpen felmerül a felmondhatóság kérdése. Eszerint az alárendelt hitelezőnek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy ésszerű határidővel a hitel alárendelt jellegét megszűntethesse felmondással. Biztosítani kell azonban azt, hogy ez a felmondás a felmondás hatálybalépésekor fennálló elsőbbségi hitelek elsőbbségi jellegét ne érintse. Ezen kívül az elsőbbségi hitelező szokásosan kiköti magának azt a jogot is, hogy megszűntesse további hitelek nyújtását


- 20 -

abban az esetben, ha az alárendelt hitelező az alárendelési megállapodást felmondja, vagy ha az a felmondáson kívül bármilyen egyéb okból megszűnik. 9.5.

A fizetések elszámolásának szabadsága

Az elsőbbségi hitelezőnek a szerződés alapján arra is joga kell, hogy legyen, hogy, ha az adós több jogcímen tartozik neki, és az adóstól befolyt összeg nem fedezi valamennyi követelését, akkor ezt az összeget annak a követelésnek a javára számolhassa el, amelyik számára a legkedvezőbb. Ilyen megállapodás esetén tehát az alárendelt hitelező nem követelheti azt, hogy az elsőbbségi hitelező annak a hitelnek a javára számolja el ezeket a bevételeket, amelyik tekintetében az alá-fölé rendeltségi viszony fennáll. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha az elsőbbségi hitelezőnek az adóssal szemben egyaránt vannak biztosítékkal fedezett és nem biztosított követelései. 9.6.

Az elsőbbségi hitelezőt nem terheli gondossági kötelezettség

Az alárendeltség lényege, hogy az alárendelt hitelező bizonyos hitelezői jogok gyakorlásáról lemond az elsőbbségi hitelező javára. Az elsőbbségi hitelező olyan helyzetbe kerül, hogy magatartása befolyásolhatja az adós pénzügyi helyzetének az alakulását, amelynek következményei viszont elsősorban az alárendelt hitelezőt érintik. Felmerülhet ezért, hogy az elsőbbségi hitelezőt az alárendelt hitelezővel szemben valamilyen felelősség terheli magatartásának következményeiért. Ennek elhárítása érdekében célszerű általános jelleggel kimondani azt is, hogy az elsőbbségi hitelező az alárendelt hitelezővel szemben nem tartozik gondosan eljárni annak érdekében, hogy az adósság illetve az ahhoz kapcsolódó biztosítékok értékét megőrizze. 9.7.

A kezesség kizárása

Az általános szabályok szerint (Ptk. 330. §) az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett tartozásáért kezesként felel. Azokban az esetekben azonban, amikor az alárendelést úgy hozzák létre, hogy az alárendelt hitelező az adóssal szembeni követelését feltételesen engedményezi az elsőbbségi hitelezőre, nem cél az, hogy az alárendelt hitelező az általa nyújtott hitelen túl is helytálljon az adósért. Ezért a szerződésben kifejezetten ki kell zárni az alárendelt hitelező felelősségét az adós teljesítéséért.


- 21 -

10.

Az alárendelt kölcsön és a fizetésképtelenségi eljárás

Az alárendelési megállapodásoknak megvan a szerepük az adós folyamatos gazdálkodása mellett is. Megkötésükre gyakran éppen azért kerül sor, hogy az elsőbbségi hitel futamidejére befagyasszon bizonyos forrásokat. Az alárendelési megállapodások igazi súlyát azonban végső soron mégis az adja meg, hogy az adós fizetésképtelensége esetére is kiterjedően megállapítja a hitelezők kielégítésének egymás közötti sorrendjét. Erre a megállapodásra azért van szükség, mert a felek azt akarják, hogy a felszámolási eljárás során ne a törvényben meghatározott kielégítési rend érvényesüljön. Mivel az alárendelési megállapodás tárgya annak a helyzetnek a szabályozása, amikor az adós fizetésképtelenné válik, minden alárendelési megállapodás igazi próbája az, hogy fizetésképtelenségi eljárás esetén hogyan működik. Az alárendelési megállapodások érvényesülésének legerősebb korlátja az a jogszabályi rendelkezés lehet, amely szerint a felszámolási eljárás eredményeként a biztosíték nélküli és jogszabályon alapuló elsőbbségi kielégítési joggal sem rendelkező hitelezők között felosztható vagyont arányosan kell szétosztani. Az alárendelési megállapodás nyilvánvalóan eltér a jogszabályban meghatározott arányos kielégítéstől. Az elsődleges kérdés tehát az, hogy a fizetésképtelenségi eljárást szabályozó jogszabály megenged-e eltérő rendelkezést, azaz a felszámoló a felosztás során jogosult-, illetve köteles-e figyelembe venni a hitelezők egymás között illetve az adóssal kötött megállapodását, vagy pedig köti őt a felszámolási jogszabályban meghatározott kielégítési rend. Ez a kérdés a magyar jogi gyakorlatban még nem vetődött fel, így a gyakorlat alapján egyértelmű választ nem tudunk adni. A következőkben ezért nem tehetünk mást, mint hogy megpróbáljuk összefoglalni az alárendelt kölcsönöknek a felszámolási eljárásban való elismerése mellett és ellen felhozható érveket. Annyit előrebocsátunk, hogy az egész alárendelési megállapodás értelmét megkérdőjelezi, ha esetleg az derül ki, hogy annak éppen a felszámolási eljárásban nincs hatálya. A fizetésképtelenségi eljárás szabályozásának célja, hogy a privilegizált kategóriák egyikébe sem tartozó, az ún. "egyéb" követelésekkel rendelkező


- 22 -

közönséges hitelezők részére egyenlő bánásmódot biztosítson. Ennek eszköze az arányos kielégítés elvének az alkalmazása. Ha pusztán a felszámolási jogszabály szövegét vizsgáljuk, abban nem találunk semmilyen eltérési lehetőséget az ott megállapított kielégítési rendtől, ezért adódik az az értelmezés, amely szerint a felszámolási jogszabály a felszámolóra nézve kötelező előírást tartalmaz a kielégítés vonatkozásában, és a felszámoló ettől a kielégítési rendtől még a felek erre vonatkozó megállapodása alapján sem térhet el. Kérdés, hogy valóban sértik-e az alárendelési megállapodások a felszámolási eljárás rendjét, az erre vonatkozó szabályozás célját. Az alárendelési megállapodások hátrányosan kizárólag az alárendelt pozíciót kifejezetten elvállaló hitelezőt illetve hitelezőket érintik. Azokban az esetekben, amikor az alárendelt hitelező valamennyi más hitelező javára vállalta az alárendelt pozíciót, az ebből eredő előnyök arányosan megoszlanak valamennyi hitelező között. Azokban az esetekben pedig, amelyekben az alárendelt hitelező meghatározott elsőbbségi hitelezők javára mondott le jogainak egy részéről, az ebből eredő előnyök kizárólag ezeket az elsőbbségi hitelezőket illetik meg. Ilyen esetekben az alárendelési megállapodásnak a megállapodás körén kívül eső hitelezők számára semmiféle következménye nincsen, a közönséges hitelezők, azaz azok a hitelezők, amelyek sem az alárendelt hitelezők sem pedig az elsőbbségi hitelezők közé nem tartoznak, kielégítési jogait és lehetőségeit az alárendelési megállapodás semmilyen módon nem érinti. Az alárendelési megállapodás tehát nem ellentétes a törvény szellemével, és nem sért semmi olyan célt, amely a jogalkotást vezérelte. Nincsen olyan érdek, amelyre hivatkozva ellenezni kellene azt, hogy az ilyen megállapodásokat a vagyon felosztása során a felszámoló figyelembe vegye. Éppen ellenkezőleg, az alárendelési megállapodás el nem ismerése okozna jelentős érdeksérelmet: Az alárendelt hitelező felmentést nyerne egy olyan szerződéses kötelezettségvállalás alól, amelyben bízva az elsőbbségi hitelező a hitelt nyújtotta. Az alárendelt hitelező az arányos kielégítés szabályának alkalmazása esetén nemcsak, hogy nagyobb mértékben részesedne a felosztásra kerülő vagyonból, mint amilyen őt a szerződés alapján megilletné, de alaptalanul jutna hozzá ahhoz a magasabb kamathoz is, amely éppen annak a többletkockázatnak a vállalásáért jár, amelyről kiderül, hogy egyáltalán nem is létezik, hiszen éppen akkor válik hatálytalanná, amikor az adós


- 23 -

fizetésképtelenné válik, és a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon kisebb, mint a követelések mértéke. Az alárendelt kölcsönnek a magyar jogban való elismertségét támasztja alá az a tény is, hogy a Pénzintézeti Törvény és a Betétbiztosítási Törvény az ilyen kölcsönöket (illetve betéteket) a pénzintézet szavatoló tőkéjében figyelembe veszi. Márpedig, ha a felszámolási eljárásban e megállapodásnak nem lenne érvénye, ha az ilyen megállapodás jogszabályba ütközőnek minősülne, akkor azt a Pénzintézeti Törvény sem fogadhatná el. A legjobb persze az egyértelmű jogi szabályozás lenne, amint ezt számos ország jogalkotása az elmúlt években, az alárendelt kölcsönt elismerő módon, meg is tette. Azokban a jogokban, amelyekben bizonytalan vagy elutasító az alárendelt kölcsön megítélése a felszámolási eljárásban, szokásos az alárendelt kölcsönt eleve úgy létesíteni, hogy az alárendelt hitelező követelése feltételes; a követelés fennállásának feltétele az, hogy az elsőbbségi hitelezők követelése teljes egészében kielégítésre kerüljön vagy legalábbis ne legyen veszélyeztetve. E változat szerint tehát az alárendelt hitelezőnek mindaddig nincsen semmilyen követelése, amíg az elsőbbségi hitelező ki nem lett fizetve. Az alárendelt hitelező követelése csak akkor és annyiban áll fenn, ha és amennyiben az nem veszélyezteti az elsőbbségi hitelező követelését, azaz, ha az adós e fizetés teljesítése után is fizetőképes marad. Ebben az esetben az alárendelt hitelező a követelését a felszámolási eljárásban eleve mint feltételes követelést jelenti be, és a felszámoló köteles a vagyon felosztása során figyelni arra, hogy a szerződésben kikötött feltétel fennáll-e. Végsősoron ez a megoldás nálunk is alkalmazható. A bizonytalanság kiküszöbölése érdekében célszerű az alárendelési megállapodásban az adós számára megállapítani azt a kötelezettséget, hogy a fizetéseket az alárendelési megállapodás rendelkezéseit figyelembevéve teljesítse még felszámolási eljárás esetén is, valamint az alárendelt hitelezőnek is kötelezettségévé tenni, hogy a felszámolási eljárásban hitelezői igényét csak az alárendelési megállapodásban foglaltakkal összhangban érvényesítse. Emellett célszerű még azt is előírni, hogy az alárendelt hitelező, abban az esetben, ha az alárendelési megállapodásban foglaltaktól eltérően az elsőbbségi hitelezők kielégítését megelőzően kapna fizetést az adóstól, köteles ezeket a bevételeket haladéktalanul továbbadni az elsőbbségi hitelezők számára. Ez az utóbbi szerződéses rendelkezés már kívül esik a felszámolási eljárás rendjén, az a hitelezők közötti privát megállapodás, mellyel kapcsolatban nem is vethető


- 24 -

fel az, hogy a felszámolásról szóló jogszabályban foglaltakkal összhangban van-e vagy sem.


- 25 -

11.

Az alárendelt kölcsönök, a pari passu és a negative pledge

Kérdés, hogy az alárendelt kölcsön felvétele nem sérti-e az adós pari passu illetve negative pledge kötelezettségvállalásait? Természetesen erre nem lehet általánosságban válaszolni, mindig vizsgálni kell az adott ügyben érvényes szerződés megfogalmazását. A pari passu kikötés az azonos osztályba sorolt, általában a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők között biztosítja az egyenlő bánásmódot, azaz az arányos kielégítést. Alárendelt hitel alkalmazása esetén a hitelezőknek három fő csoportja jön létre: alárendelt hitelezők, elsőbbségi hitelezők, közönséges hitelezők. Ezt a tagozódást tovább színezheti az, hogy az egyes hitelezők követelései milyen mértékben vannak biztosítékkal fedezve. Ebben a felállásban a pari passu kikötés helyesen megfogalmazva csak azt jelentheti, hogy az azonos osztályon belül lévő hitelezők egymáshoz képest nem részesülhetnek előnyben. Erre az esetre is igaz azonban az a fizetésképtelenségi eljárással kapcsolatban tett megállapításunk, amely szerint az alárendelési megállapodásban részt nem vevő felek számára az alárendelt hitel létesítése hátránnyal semmiképpen sem járhat. Az alárendelt hitel létesítése az adós kötelezettségeit semmilyen vonatkozásban nem növeli, nem teszi terhesebbé, és az adós, az alárendelt hitelezőt kivéve semmilyen más hitelezővel szemben nem hoz hitelezőket előnyösebb helyzetbe, semmilyen vagyonát nem terheli meg, és semmilyen biztosítékot nem nyújt a kötelezettségeiért. Azt a kedvezményt, amelyben az elsőbbségi hitelező részesül, valójában nem az adós, hanem az alárendelt hitelező nyújtja. Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy általában, hacsak a pari passu vagy negative pledge kikötés ezt kifejezetten nem tartalmazza, az alárendelt kölcsön nem sérti az említett kikötéseket.


- 26 -

12.

Az alárendelt kölcsöntőke a Pénzintézeti Törvényben

A Pénzintézeti Törvényben nem az alárendelt kölcsön, hanem az alárendelt kölcsöntőke fogalmával találkozhatunk. Az alárendelt kölcsöntőke a pénzintézet szavatoló tőkéjének eleme, az alapvető tőkeelemektől megkülönböztetve ún. járulékos tőkeelem. Ennek a megkülönböztetésnek az a következménye, hogy az alárendelt kölcsöntőke összege nem haladhatja meg a pénzintézet szavatoló tőkéjének a felét. A Pénzintézeti Törvény megállapítja azokat a feltételeket, amelyeknek egy hitel meg kell, hogy feleljen ahhoz, hogy alárendelt kölcsöntőkének minősüljön. Ennek a szabályozásnak a célja az, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek a teljesítése szükséges ahhoz, hogy valamely kölcsön, illetve alárendelt kölcsön a pénzintézet szavatoló tőkéjének számítása során figyelembe vehető legyen. A Pénzintézeti Törvény az egyetlen magyar jogszabály, amelyben találkozhatunk az alárendelt kölcsön fogalmával.* Még ha figyelembe vesszük e szabályozás sajátos célját (a pénzintézetek szavatoló tőkéjét alkotó elemek meghatározása), akkor is, e törvénybe foglalás az alárendelt kölcsönnek egy általánosabb legitimációját is jelenti, és a Pénzintézeti Törvény által alkalmazott meghatározásnak számos eleme általában is jellemzi e kölcsönt. Érdemes ezért kiemelni a Pénzintézeti Törvény definíciójából a jogi szempontból érdekes feltételeket. (1)

Alárendelt kölcsönként nem csupán ténylegesen folyósított kölcsönt lehet figyelembe venni, hanem ezen felül minden olyan ténylegesen rendelkezésre álló hitellehetőséget is, amelyet a pénzintézet feltétlenül jogosult igénybe venni. Ezekben az esetekben tehát a kölcsönnyújtót nem illetheti meg az az egyébként törvényben biztosított jog, hogy bizonyos esetekben megtagadhatja a kölcsön folyósítását. (Zavaró a Pit.nek az az ehhez fűzött további feltétele, amely szerint az előzőeken felül még az is szükséges, hogy ez a hitel az igénybevevő pénzintézet mérlegében is szerepeljen.)

*

Emellett meg kell említenünk még az Országos Betétbiztosítási Alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló 1993. évi XXIV. törvényt, amely - az alárendelt kölcsöntőkéhez hasonló tartalommal - definiálja az alárendelt betétet.


- 27 -

(2)

A hitelnek az előző bekezdés szerinti tág értelmezése teszi lehetővé azt a megoldást, amit a bankkonszolidáció során alkalmaztak: Az állam alárendelt kölcsöntőke címén - pénzkölcsön helyett halasztott fizetés ellenében konszolidációs kötvényt bocsátott néhány bank rendelkezésére. A hitelnyújtás a kötvény vételárának megfizetésére adott haladékban áll. Ezt az eljárást nevezhetjük apporttal való kölcsönnyújtásnak. Az apporttal való tőkejuttatáshoz hasonlóan itt is az a leglényegesebb követelmény, hogy az apport értéke és a fejében keletkezett tartozás összege megfeleljen egymásnak.

(3)

A Pénzintézeti Törvény által elismert alárendelt kölcsön az alárendelt kölcsönöknek abba a fajtájába tartozik, amelyben az alárendelés az adós és az alárendelt hitelezők közötti szerződésen alapul (l. a 4.2. pontot), és amely nem csupán egyes meghatározott, hanem valamennyi hitelező számára elsőbbségi pozíciót biztosít.

(4)

Az alárendelt kölcsön - a közönséges kölcsönökkel megegyezően - lehet határozott vagy határozatlan idejű. Határozott idő esetén a lejárat, határozatlan idő esetén pedig a szerződésben rögzített felmondási idő (illetve lehetőség) meg kell, hogy haladja az öt évet. Bár a Pit. erről külön nem rendelkezik, de feltehetően ez a szabály azt is jelenti, hogy az alárendelt kölcsöntőke esetén a kölcsönszerződésnek ki kell zárnia azt a lehetőséget, hogy a kölcsönnyújtó éljen a Ptk. 525. §-ában a súlyos szerződésszegések esetére meghatározott azonnali hatályú felmondási jogával. Nyilván e szabály kijátszásának megakadályozása érdekében, az adós pénzintézetet sem illeti meg az a jog, hogy a meghatározott lejárati illetve felmondási idő előtt tőketörlesztést teljesítsen. Ez az előírás szintén egy eltérést jelent a pénztartozások teljesítésére vonatkozó általános szabály alól (Ptk. 292. §), amely szerint az adós mindig jogosult tartozását korábban teljesíteni. (Ezt a módosítást a hitelezők szívesen látnák nemcsak az alárendelt, hanem - legalábbis a vállalkozói ügyfelek körében - valamennyi más kölcsön esetében is.) A hitelezői jogoknak az (1) bekezdésben és itt írt korlátozása a hitelezőt megfosztja a legfontosabb eszközöktől, amely saját védelme érdekében általában a rendelkezésére áll: attól a jogtól, hogy a körülmények kedvezőtlen megváltozása esetén megtagadhassa a kölcsön folyósítását illetve egyoldalúan lejárttá tegye a tartozást. Így az alárendelt kölcsön


- 28 -

tőkejellege valóban biztosítva van, az alárendelt hitelező azonban kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, mert miközben - az alárendelt kölcsön időtartama alatt - a részvényeshez hasonlóan nem jogosult a pénzét visszakérni, a szokásos részvényesi jogosultságokkal sem rendelkezik. (5)

Az alárendelt kölcsön időtartamával kapcsolatos szabály, hogy az alárendelt kölcsönt a szavatoló tőke elemeként csak addig lehet teljes terjedelmében figyelembe venni, amíg a lejáratig legalább öt év hátra van. Egy ötéves időtartamot éppen csak meghaladó alárendelt kölcsön tehát legfeljebb egy évben vehető teljes mértékben figyelembe, ezt követően évente fokozatosan csökkentett összegben lehet a szavatoló tőkébe beszámítani.

(6)

Nem teljesen egyértelmű, hogy az alárendelt kölcsöntőke esetén a hitelező követelése feltételesen vagy feltétlenül van-e alárendelve a többi hitelezői követelésnek. E tekintetben a Pit. kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a meglévő szabályok pedig eltérő értelmezéseket is lehetővé tesznek. E tekintetben eltérő az alárendelt betétre vonatkozó szabályozás, mert az kimondja, hogy a fizetések korlátozása csupán szükséghelyzetben vagy a pénzintézet felszámolása esetén következik be. A határidőre és a törlesztésre vonatkozó szabályok csak azt korlátozzák, hogy a kölcsön visszavonására bizonyos idő előtt sor kerüljön, azt azonban nem, hogy a lejáratkor az adós törlesszen. Ez azt mutatja, hogy a kölcsön alárendeltsége feltételes, azaz csak akkor áll be, ha visszafizetés előtt az adós fizetésképtelenné válik. Ha ez a fizetésképtelenség nem következik be, akkor az adós lejáratkor visszafizetheti az alárendelt kölcsönt, még akkor is, ha esetleg az ezt követően esedékessé váló tartozásait már nem fogja tudni teljesíteni. Egy ilyen feltételes alárendelés, különösen, ha az jelentős összegű kölcsönt érint, nagy fokú bizonytalanságot eredményezhet: Az elsőbbségi hitelezők csupán egyre rövidebb lejáratú hitelt mernek a kölcsönt igénybevevő pénzintézet rendelkezésére bocsátani; senki nem vállalja annak a kockázatát, hogy az alárendelt kölcsön lejáratán túl nyúló hitelt adjon; ennek következtében az alárendelt kölcsön lejáratához közeledve, a pénzintézet hitelképessége fokozatosan romlik.


- 29 -

A Pénzintézeti Törvénynek az alárendelt kölcsönnel kapcsolatos másik fontos feltétele szerint az alárendelt hitelező követelése a törlesztések sorrendjében a legutolsó helyen áll. Ha az alárendelt kölcsön esedékességét megelőzően az adós ellen felszámolási eljárás indul, akkor egyértelmű, hogy a törlesztések sorrendje kifejezés a felszámolási eljárás során bejelentett hitelezői igények törvényes kielégítési rendjére utal. Kérdéses azonban, hogy van-e ennek a szabálynak a felszámolási eljáráson kívül is hatálya. Van-e az esedékessé vált alárendelt kölcsön törlesztésének valamilyen további feltétele, pl. az, hogy a visszafizetés ne veszélyeztesse az ezt követően esedékessé váló tartozások teljesítését? Az adott esetben teljes, feltétlen alárendeltségről csak akkor lenne szó, ha az alárendelt hitelező a hitel lejáratakor is csak abban az esetben követelhetné annak visszafizetését, ha ezzel nem vonja el a fedezetet a többi hitelező elől. Ez a feltétlen alárendelés abban is hasonlítana a saját tőkéhez, hogy az alárendelt követelés érvényesítése, azaz az alárendelt kölcsöntőke kivonása csupán addig és annyiban lehetséges, ameddig ez nem sérti az elsőbbségi hitelezők biztonságát (pl. azzal, hogy megfelelő biztosítékot ad). Erre a kérdésre azonban a Pit. nem ad egyértelmű választ. (7)

A Pénzintézeti Törvénynek az alárendelt kölcsöntőke feltételeit meghatározó rendelkezései a kamat mértékével és fizetésével kapcsolatban semmiféle előírást nem tartalmaznak, ezért a szerződésben meghatározott kamatfizetés bármiféle korlátozás nélkül folyhat.

Ebből a rövid áttekintésből talán látható, hogy alárendelt kölcsön nyújtása során - még a Pénzintézeti Törvényben szabályozott esetben is - a szerződéseket igen körültekintően kell megszerkeszteni annak érdekében, hogy az kiegyensúlyozottan védje a szerződő felek érdekeit, és alkalmas legyen arra, hogy a felek elérjék azt a célt, amelynek érdekében ezt a jogi formát választották. Irodalom: Philip R. Wood Philip R. Wood

Law and Practice of International Finance London Sweet & Maxwell 1980 The Law of Subordinated Debt London Sweet & Maxwell 1990


AZ ALÁRENDELT KÖLCSÖN JOGI KÉRDÉSEI

Recommend Documents