BESZÁMOLÓ a Keresztény Civil Szervezetek 7. Országos Fórumáról (2012. október 18. csütörtök) A fórum – a szokásoknak megfelelően – a Parlament Felsőházi Termében volt. Több mint 250 fő jelenlétével, ami a terem 85-90 %-os telítettségét jelentette. Viszonylag kevés ismerőst láttam, de a jelenlévők között szemmel láthatólag sok kapcsolat volt. Úgy látszik a KFMA nincs bent eléggé a „keresztény közéletben”. A megjelentek nagy többsége idős ember és hölgy volt, ami nem csoda, figyelembe véve, hogy a rendezvény a munkaidőben volt. A program pár perc késéssel kezdődött, az elnöki pozíciót Strommer Pál a Piarista Diákszövetség főtitkára töltötte be. A program a mellékletben található. A KFMA képviseletében Kacsó András vett részt. Harrach Péter Röviden beszélt, nem használta ki a 20 perces időtartamot. Részletesen kitért a népesedési problémára, magzatvédelemre. Elismételte a sokat emlegetett valós közhelyt, miszerint 2100-ra – ha nem változik semmi – a lakosság 5 millió fő lesz, melynek egyharmada 65 év feletti. Ilyen népesedés mellett nem nagyon lehet beszélni „fenntartható fejlődésről”. Természetesen a népesedési kérdés mellett az egyéb hatóerők is fontosak (pl. gazdaság, oktatás, egészségügy). Talán, hogy tompítsa a politikusokkal szembeni kritikai élt a következőt mondta: „Az európai keresztény politikusok mozgástere nem terjed ki arra, hogy védelmet nyújtson a magzatnak”. Ezért a civil szféra aktivitását szorgalmazza. Befejezésül néhány közhelyet elmondott a családról, oktatásról, családvédelmi törvényről, családjogról, végül szorgalmazta az élet örömének megélését. Habsburg–Lotharingiai Christiana A hölgy beszédét részben magyarul kezdte, majd angolra váltott, amit szinkron fordítottak. Udvarias bevezetésében a Szentkorona közelségét és Szent István emlékét elevenítette fel. Ezután az élet védelmének fontosságáról beszélt a mai Európában. Kifejtette, hogy egész Európában veszélyeztetett az élet, sőt akik korábban a leginkább védettek voltak (a magzatok) azok ma a legveszélyeztetebbek, különösen a hozzájuk közelállók részéről. A problémát mindenki kerüli, hallgat, mellébeszél, vagy „félrenéz”. Ez egy olyan botrány, egy seb a társadalmon, ami súlyos következményekkel jár. Annak örül, hogy az itt lévők látják ezt, sőt az a célunk, hogy változtassunk a helyzeten. Mi a megoldás? Tette fel a kérdést. II. János Pál pápára hivatkozott, aki már a 80-as évek elején látta a majdan kialakuló helyzetet, elemezte azt és terápiát is javasolt. Szerinte az élet a nők kezében van, ők képesek megtanítani az embert élni, nemcsak továbbadni az életet. Ha sikerül a nőket meggyógyítani, akkor a társadalom is meggyógyul. Létezik egy nagyon erős kapcsolat a nő és a Mindenható Teremtő között. A Teremtő függővé teszi az életet (a teremtést) a nő döntésétől. Ez óriási bizalom, ami nemcsak a születésig, hanem utána is folytatódik és kisugárzódik a környezetre is. Ezért hangsúlyozta, hogy a nők gyógyításával kell kezdeni a társadalom megújítását. Ezután az előadó részletezte azokat a feladatokat melyek révén vissza kell állítani a női méltóságot a társadalomban. Az európai országok nagy része ebből a szempontból már halott. 1968 kapcsán nagyon sok minden elveszett, elpusztult, ami Magyarországon még életben van. Lehet, hogy ennek a kommunista diktatúra az oka vagy úgy, hogy elszigetelt minket a nyugattól, vagy úgy hogy az ellenállás része volt az értékek védelme, amik így még sok családban megmaradtak. Emlékeztet rá, hogy korábban Magyarország a kereszténység megmentője volt. Most újra felvetődik ez a feladat. Reménykedik, hogy ezzel a kormánnyal ez sikerül is, különös tekintettel arra, hogy a magyarság keresztény alkotmányt kapott, ami reménykeltő.
1
Böjte Csaba Lemondta a részvételt egy Csíkszeredában megoldandó probléma miatt. Utassy Jenőt kérte fel üzenetének felolvasására. Utassy Jenő röviden beszámolt a héten tett közös útjukról Kovászna megyében, melyet néhány fényképpel is illusztrált. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új árvaházak közösségi célt is szolgálnak, a bentlakókat öngondoskodásra, növénytermesztésre (főleg gyógynövények) ösztönzik, ezzel is segítve társadalmi túlélésüket. Az írásbeli üzenet indító gondolata az volt, hogy vajon megmaradunk-e? A statisztikákból sok minden logikusan kiszámítható, következtethető, de rengeteg múlik a mi hozzáállásunkon, a tetteinken is. Egy példával illusztrálta mondandóját. Egy székelyföldi barátja évtizedekkel ezelőtt kezdett vállalkozást (panzió, majd sípálya, lovarda, marhatenyésztés, stb.) mely szépen fejlődött nagy erőfeszítésekkel, de jelentős sikerekkel is. Nagy bánatára nem sokkal ezelőtt a fia Amerikába ment szerencsét próbálni, ami a vállalkozót összetörte. Csaba testvér beszélgetett vele és rávezette, hogy a sikereit máshol nem nagyon érhette volna el és ezeket örömmel kell fogadni, a környezetnek átadni és nem a nehézségekről beszélni. A vállalkozó a fiával való kapcsolatban megfogadta a tanácsot, melynek hatására a fia visszatért és ma az apja vállalkozásában dolgozik. Végül Jézus mentalitására utalt, aki nem panaszkodott, hanem biztatta, bátorította az embereket. Aki őt követi az a nehéz helyzetekben is megtalálja az értékeket és az Isten országának építését. Példa rá a múlt téli nagy hideg, amikor még iskolai szünetet is elrendeltek a tüzelőanyag hiány miatt. Az emberek otthon maradtak, összehúzódtak, egymással foglalkoztak, erre idén szeptemberben a szokásosnál több gyermek született. Jelenits István A tanár úr látszólag nem öregszik, 30 éve ugyanígy nézett ki. Az élet kultúrájáról beszélt. Makarenkóra utalt, akit hivatalból tanult mielőtt még szerzetes lett volna. Az egyik könyvében kiváló pedagógusokat mutatott be. Közülük az egyik minden reggel megfürdött a közeli folyóban mielőtt a rábízott fiatalokhoz ment és ezt a tevékenységet nemcsak nyáron folytatta, hanem még télen a nagy fagyokban is. Mikor beteg lett Makarenko figyelmeztette a veszélyre és felszólította, hogy korlátozza ezt a gyakorlatot. A válasz az volt, hogy ő egészségesen akar élni, és ha ez nem sikerül, akkor nem is érdemes élnie. Ezért folytatta a veszélyes gyakorlatot és lassan-lassan, több betegség árán olyan erős lett, hogy már a nagy hidegben történő fürdőzéseket is kibírta. Sík Sándor úgy jellemezte Makarenkót, hogy benne „más lélek munkál”, azaz bármilyen értékes ember is volt, Istentől távol élte életét. A keresztény szemlélet más. Mindenki élete a határaival, gyengeségeivel is érték. Persze törekedni kell a fejlődésre, önmagunk fejlesztésére, de ne mi szabjuk meg, hogy mitől lesz értékes az életünk. Az ezzel ellentétes ideologikus megközelítés sajnos jellemző volt a XX. századra. Ideológiai alapon törekedtek meghatározni, hogy mi az értékes egy emberben és mi nem az, mi méltatlan az emberhez, amit aztán ki akartak irtani. Ennek lett sajnálatos következménye az emberek szétválasztása, kiszorítása a társadalomból, sokszor a likvidálásuk. A keresztény ember számára minden ember élete érték (evangéliumi idézetekkel támasztotta alá állítását). Kiemelte azt az idézetet, hogy: „aki meg akarja tartani az életét az elveszíti azt, de aki értem odaadja másnak az megnyeri”. Ez jól mutatja az élet alapvető problémáját, a megtartó magatartásból csak baj lesz, míg ha odaadjuk a másiknak az életünket annak az élete értékesebb lesz. Ez vezet oda, hogy hagyjuk, hogy Isten élje az életünket, ezért kell áldozatot hoznunk értelmes dolgokért, de nem a mások által ideologizált ügyekért. Gyakorlati tanácsként elmondja, hogy bár fontosak az életvédő jogszabályok, de ennél sokkal fontosabb a kultúra, amikor apáról fiúra száll az értékrend. Ezt hívjuk az élet kultúrájának. Minden más (iskola, pap, stb.) csak segíthet ebben. Az élet értékét nem a filozófusok határozzák meg, hanem a család. Ezen belül mindenki a saját életét is csak úgy tudja megbecsülni, ha a másokét is becsüli. Látható, hogy kulcsszerepet töltenek be a családok, melyeknek ma súlyos gondjaik vannak. Nem tudunk otthon egyedül lenni a családtagokkal, mert bejön a média 2
különféle eszközeivel és egyszerűen kiszorítja a családtagokat. Itt nem ellenséges erőket kell látni, hanem azt, hogy új társadalmi klíma alakult ki, amihez új stratégiát kell kialakítani. Természetesnek vesszük, hogy karrier stratégiát dolgozunk ki, de ennek az igazi értékek megbecsülésére is ki kellene terjedni. A megvalósítás során nem tanácsokat kell adni (ezért örül, hogy nem politikusok vannak itt, hanem civilek), nem parancsokat kell osztogatni, hanem élettapasztalatot kell bemutatni. Velkey György Elnézést kér, hogy sok számot és diagramot fog bemutatni, de szeretne egy képet felvázolni arról, hogy miért és miben betegek a mai gyerekek. A magyar korfa egészségtelen, hiányoznak a fiatal korosztályok. Az országon belül egyenetlen a gyerekek születése: arányosan Észak-kelet Magyarországon és Pest megye nyugati részén születik a legtöbb gyerek. A csecsemőhalálozás ma már eléri a jó európai színvonalat, de még mindig van bőven teendő, mert az országon belüli eloszlás egyenetlen. A gyermek halál okok közül kiemelendők az onkológiai eredetűek. Sok a magas vérnyomás az elhízás, asztma. A környezeti hatások miatti megbetegedések részben magzati korra vezethetők vissza (női dohányzás), részben pszichés jellegűek. Meglepő, hogy Budapesten a gyerekek betegség kockázata sokkal nagyobb, mint az ország egyéb részein, különösen az elhagyás, gondozatlanság miatti betegségek, valamint a rosszindulatú daganatok területén. Az elhanyagolás miatti betegség szindróma a gazdag budai kerületekben a legnagyobb! Természetesen a szociális háttér (szegénység, családok szétesése, stb.) ugyancsak negatívan hat. A gyermek elhanyagolás miatti gondok nemzetközi viszonylatban is nagyon rosszak Magyarországon. A kamaszokat érintő veszélyek között kiemelkedik az alkoholfogyasztás növekedése, melyben sajnos a lányok utolérték a fiúkat. Külön vizsgálják a nagyivókat (akik még nem függők, de több-kevesebb rendszerességgel túlfogyasztanak). Itt elgondolkodtató a 35 év alatti nőknél a jelenség erős növekedése. Ugyancsak ezt a korosztályt sújtja a szexuális betegségek terjedése, mely Budapesten 5-6-szor magasabb az ország egyéb részénél. Természetesen nem elkeseredni kell, hanem szisztematikusan és célszerűen beavatkozni. Mint pozitív példát kiemelte a tartós csecsemő szoptatást, mely köszönhetően a védőnői szolgálat munkájának Európában a legjobb. Az elmondottakkal aktivizálni akar. Mond néhány példát a reménykeltő beavatkozásokra: Semmelweis Terv, az intenzív ellátás országos rendszerének kiépítése, a nem dohányzók védelmét szolgáló törvény, dizájner drogok visszaszorításának törvénye, stb. Üdvözli, hogy az EMMI-ben minden ágazat képviselete együtt jelenik meg, de a köztük lévő koordinációt jelentősen kéne javítani. Végül arra biztat mindenkit, hogy a jó hírt vigyük tovább. Zacher Gábor Egy filmet mutatott be egy kisbabáról, aki gyönyörű és aranyos, de később majd szőrös kamasz lesz, akivel nagyon nehéz kommunikálni, együttműködni, ennek része a drogprobléma is. Először általánosságban mutatja be a drogprobléma kialakulását. Amióta ember van szerhasználat is van. Főleg kíváncsiságból kóstolták meg az emberek, ami persze azzal a veszéllyel is járt, hogy többen belehaltak, míg kitanulták az elviselhető adagolást. Társadalmi szerepet a Sámán kultúrákban kapott a tudatmódosítás gyakorlata, de általános gondot nem okozott. 4000 éve Afrikában a Tassiliben (hegyvidék a Szahara közepén) a falfestményeken megjelentek a gomba fejű emberek, akik a hallucinogén anyagok hatásaira készültek. Igazi gond az 50-es évek közepén, méghozzá 1955 júniusában kezdődött, amikor egy vállalatvezető képében a nyugati kultúra is belekíváncsiskodott a hallucinogén anyagok világába Mexikóban. Ezután híres embereket, nagy művészeket sorol föl, akik hallucinogén anyagokat használtak és ez biztos befolyásolta művészetüket is, bár személy szerint biztos benne, hogy 3
fordítva nem igaz a dolog, azaz hiába drogozunk, attól még nem leszünk művészek. Hogy ez megtörténjen annak 1:1 000 000 a valószínűsége. Felsorolta azokat a híres rock zenészeket is, akik 30 éves koruk előtt belepusztultak a drogba. Az igazi társadalmi probléma a fiatalokkal való kommunikáció. Igen nagyok a változások a társadalmi körülményekben (lásd mobil technika, internet) ahol az új dolgok világában a fiatalok „őslakosok” míg mi „betelepültek” vagyunk. Szokás mondani, hogy „rossz társaságba keveredtem”. Joggal felvetődik, hogy miért? Válasz: mert elfogadtam az ott lévő emberek értékrendjét. Adódik, hogy jó értékrendet kell mutatni a fiataloknak. A gond az, hogy ösztönösen adjuk át a saját mentalitásunkat, ami nem feltétlenül pozitív. A társadalom olyan, mint egy nagy fa, amelyik sajnos beteg. Tanácsa az, hogy a gyökereket kell gyógyítani. A társadalom gyökere a család. Janig Péter Gyakorlatilag prédikált. Rámutatott Jézus mentalitására, akinek kellettek a leprások, betegek, szegények, még ha mások el is utasították azokat. Jézus ezzel megmutatta az Egyház legfontosabb küldetését: az irgalom gyakorlását, hogy Jézus szeretetével legyen jelen a szegények, betegek között. Ki képes erre? Tette fel a kérdést: csak az, aki szereti Istent válaszolta. Utalt Jézus és Péter párbeszédére (Jn.25,15-17). Aki azt állítja magáról, hogy Jézushoz tartozik, annak a hátterét rendbe kell tenni. Azt igazából csak Isten ismeri, hogy valóban hozzá tartozik-e az illető. Ekkor lehet mondanivalónk a betegek számára. Ha a szenvedő megtapasztalja, hogy szeretik akkor lehullnak az álarcok. A beteg biztonságot érzékel, amit csak az Isten tud megadni. Egy időben rendszeresen egy idős-otthonban misézett és utána áldoztatott. Egy belső hang figyelmeztette, hogy telefon hívást fog kapni az onkológiáról. A hívás megérkezett és ahova mennie kellett ott egy anya és apa volt halott gyermekük ágyánál, akik nagyon mély bánatukkal küszködtek és nem találták a kiutat. Ő nem csinált mást csak velük volt, de amikor bejött a nővér, hogy távozni kell már technikai okok miatt, az apa odafordult hozzá átölelte és annyit mondott, hogy köszönöm. Egy másik történet Kalkuttából való, ahol 2 évet dolgozott a Szeretet Misszionáriusait segítve. A nővérek mielőtt a haldoklókhoz mennek a zajos, piszkos, fülledt utcákra az Oltáriszentség előtt imádkoznak, hogy Isten ajándékát vihessék a rászorulóknak. Ő is ezt a gyakorlatot folytatta és egyszer mikor elbúcsúzott a haldoklóktól azok énekelni kezdtek és egyikük azt mondta: „köszönöm barátom”. Ezt ő úgy élte meg, hogy az Úr a barátjának fogadta. Ajándékok vagyunk egymásnak az életben. Mindegy, hogy valaki „hívő”, vagy sem, a szeretetre mindenki nyitott, csak éppen különfélék a háttereink. Részletezi a mindennapok gyakorlatát az ún.”kis dolgokat”. Istennek mindenki, mindenkinek a közreműködése kell. Mondandóját imával zárta. Bíró Rita Mondandója előtt egy rövid filmet vetítettek le az emberi megtermékenyülésről és a magzati fejlődésről. Az előadó röviden ismertette az Alfa Szövetség munkáját. 16 éve alakultak, kizárólag önkéntesek működnek közre. Mindenkit elfogadnak, abban segítenek, amiben terhük van. Eddig 43 000 családdal foglalkoztak lelki és szociális szempontból. Elsősorban a babát váró asszonyoknak segítettek. Ez kiterjed a napi nehézségek elhárítására, a gyerek vállalásának segítésére, vagy éppen az örökbefogadásra. A statisztika azt mutatja, hogy 100 abortuszra jelentkező közül 3-5 fő lép vissza. Ezt a számot próbálja növelni az Alfa Szövetség. 430 titkolt terhességet is segítettek normálisan világra hozni, ezt szolgálják a kismama otthonok, anya otthonok, ahol már több mint 7 500 szülő nyert elhelyezést. Örökbefogadás előkészítése 360 esetben történt meg. Úgy látja, hogy a bajok gyökere az egymás iránti tisztelet, az önbecsülés, a tudatosság hiánya. Végül beszámol saját esetéről, aki 22 évig várt hiába gyermekre és most van egy 9 hónapos örökbefogadott kisfia, aki jelen volt. 4
Mórucz Lajosné Gólyahír Egyesület. Működésük hasonló az Alfa Szövetséghez. 2000-ben Százhalombattán alakultak meg. Tevékenységük az egész országra kiterjed. Aktivistáik főleg védőnők és pedagógusok. Beszédje közben fotókat vetített ki örökbeadott gyermekekről és felolvasta az örökbefogadó szülők kapcsolódó rövid kommentárjait. Legfontosabb céljuk az, hogy a gyerekeket abortusz helyett örökbe adják. 12 év alatt 620 örökbeadást intéztek, idén már 50 felett van a számuk és csak szeptemberben 11 örökbefogadást intéztek. Senkit nem beszélnek rá semmilyen döntésre, csupán opciókat mutatnak be, melyek közül ha egyet választ az érintett annak sikeres végrehajtásában maximálisan segítik. Szervezetten készítik fel az örökbefogadókat, figyelembe veszik az örökbeadó igényét is a befogadó családdal kapcsolatban (nyílt örökbefogadás), sőt gyakori az együtt szülés igénye is. A hozzájuk forduló asszonyok 1/3-a vállalja gyermekének megszülését. Programon kívül bemutatkozott Frivalszky Edit az „Együtt az Életért Közhasznú Egyesület” elnöke. Ő az egyike azoknak a magán-személyeknek, akik az Európai Bizottságnál kezdeményezték – kihasználva az új jogi lehetőséget a népi kezdeményezést – hogy a Bizottság kezdjen jogalkotási folyamatot a magzatok védelme érdekében. Az érdemi munkához egy millió támogató aláírást kell összegyűjteni Európában. Az aláírás gyűjtés rövidesen megkezdődik, melyhez a jelenlévő civil szervezetek közreműködését kéri. Budapest, 2012. október19. Összeállította: Kacsó András
5
6
