Egység Hírlevél – 46. szám
Bepillantás a bensőnkbe Kérdés: Drága Bhagavan, mesélnél, kérlek, az Istenfelismerésről? Milyen az Istenfelismert ember élete?
Bhagavan: Egy Istenfelismert személy számára Isten többé nem egy hiedelem, nem hit, és nem egy koncepció, nem elképzelés. Isten valós. Az Istenfelismert látja az Istenét, beszélget az Istenével, sétál az Istenével. Sőt, még játszani is tud vele! Olyan játékokat játszanak, mint például krikett, vagy futball, stb. Számára Isten ennyire valós! Az Istenfelismert általában nem imádkozik, hanem egyszerűen csak utasítja Istent, hogy adja meg számára azt, amit akar. Sőt még az is megeshet, hogy vitatkozik Istennel. Mindez az ő Istennel való kapcsolatától függ. Imádkozhat is. Ha szülői kapcsolata van Istennel, akkor imádkozhat is hozzá. Ha pedig baráti kapcsolata van Istennel, akkor lehet, hogy egyszerűen csak megparancsol dolgokat Istennek. Mindez személyről személyre változik.
Tapasztalás… Pszichológiát tanulok. Az egyik tantárgy az angol nyelv, amiből délután volt egy írásbeli vizsgám. Egy esszét kellett írni, amit én csak szótár segítségével tudok megírni. Nem csináltam még ilyet. Két választásom volt: vagy készülök a vizsgára, vagy részt veszek a heti Sri Bhagavan webcaston. Az utóbbit választottam. A webcast alatt egy nagyon intenzív energiát éreztem. A végén teljesen megteltem örömmel. Küldtem egy üzenetet a barátomnak, Faidának, hogy ossza meg az ő tapasztalását. Azt válaszolta, hogy ugyanazt érezte, amit én! Utána elmentem megírni a dolgozatot. A szavak csak úgy áramoltak. 1 óra volt a dolgozat megírására, de én 25 perc alatt végeztem vele. És a
bámulatos része a dolognak, hogy szinte nem is használtam szótárt! Sri Murthit tettem a szótárba. És Bhagavan megcsinálta nekem! Éreztem! Teljes örömben és boldogságban mentem el a vizsgáról. Annyira gyönyörűséges csoda volt, és még mindig érzem Sri Bhagavant magamban! Nacho, Spanyolország
Gondolatébresztő Volt egyszer egy férfi, aki egy vallási kultuszt hozott létre. Az emberek nagyon tanult embernek tartották őt. Volt néhány követője, akik egy könyvben feljegyzéseket készítettek az instrukcióiról.
Az évek során a könyv igen vaskossá lett az abban rögzített mindenféle utasításnak köszönhetően. A férfi azt tanácsolta a követőinek, hogy semmit se tegyenek a nélkül, hogy először konzultálnának a szent könyvvel. Így bárhova is mentek, vagy bármit is csináltak a követők, először a könyvhöz járultak és konzultáltak vele. A könyv egyfajta
használati utasítás lett számukra az életük irányításához. Egy nap, amikor a vezető egy fahídon kelt át, beleesett a folyóba. Vele voltak a követői is, de egyikük sem tudta, hogy mit kell tenni ilyen körülmények között. Ezért konzultáltak a szent könyvvel. „Segítség! Segítség!” – kiáltozott a Mester. „Nem tudok úszni!” „Kérünk, Mester, várj egy kicsit! És, kérünk, ne fulladj a vízbe!” – esedeztek a követők. „Még keresgélünk a szent könyvünkben. Biztosan van valamilyen utasítás arra az esetre, ha egy fahídról folyóba zuhannál!” Mialatt a követők a szent könyv lapjait lapozgatták, hogy rátaláljanak a megfelelő utasításra, a tanító eltűnt a vízben és belefulladt.
Utat engedtem a Csendnek… Elmentem Urnietába egy Egység Meditációval egybekötött deeksha programra, és a fivérem, Manu azt mondta, hogy az egészség szertartás előtt, készüljek fel a belső őszinteségre vonatkozó tanítással! Már a felkészülés során elkezdett a dolog megmozdulni. Ahogyan elkezdtem befelé tekinteni, megláttam azt a hatalmas szennyet, amit felhalmoztam belül. Néztem a tombolást magamban, amiért nem lettem azonnal felébredett, néztem az irigységet a felébredettek iránt, és azt, hogy a jelentőségteljesség utáni sóvárgás hogyan vezetett ahhoz, hogy egy jó és szimpatikus karaktert építsek ki. Néztem a fájdalmat, amink évszázadok óta van, és ez nagyon fájt.
Az Egység Meditáció alatt csak sírtam és sírtam, tapasztaltam önmagam. Olyan voltam, mint egy hatalmas olvadó jégkocka, de nem tudtam teljesen feladni. Este még mindig sírtam, patakokban folyt a könny az arcomon lágyan, ám megállás nélkül, miközben nyílt a hiteles, őszinte énem. Vasárnap egy nagyon erőteljes Ananda Mandalát követően, a shavasan alatt megtörtént! Átadtam önmagam az Istenimnek! Az Istenim azt mondta, hogy jó háziasszony vagyok és velem marad, hogy együtt éljen velem! Örökre! És azóta minden megváltozott, állandóan szeretet van. Szeretet mindenki és minden iránt. Továbbra is félek, ott van még a tombolás, még mindig ügyetlen vagyok sok mindenben, viszont megítélés és ítélkezés nélkül azonosítok, és tapasztalok dolgokat. Az Isteni bennem él, és így nem számít, hogy merre megyek, mit csinálok, mert MINDEN AUTOMATIKUSAN TÖRTÉNIK! Teljes szívemből hálás vagyok mindenkinek: mindenkinek, aki ott volt, a családomnak, a tegnapi és a mai Deeksháért, az összes ősömnek, és különösen hálás vagyok Amma Bhagavannak. Nem találok szavakat e gyönyörű tapasztalás megköszönéséhez, így utat engedtem a csendnek. Namaste: Rosana Spanyolország
Sat Chit Ananda Szentséges dal, amely az Istenit hívja meg. www.onenessmusic.com
Hírlevél: http://eepurl.com/B19fP Facebook: https://www.facebook.com/onenessmusicpage Twitter: https://twitter.com/MyOnenessMusic
A Hírlevelet az Egység Egyetem írta meg, állította össze és küldte meg a magyar Egység Közösség számára fordítás céljából, hogy általa fejlődhessünk, kikapcsolódhassunk és töltődhessünk. Hálás köszönet az Egység Egyetemnek (Oneness University) a hírlevél megalkotásáért, és számunkra való eljuttatásáért! Amennyiben tetszik a hírlevél, kérünk, oszd meg másokkal is, hogy ők is élvezhessék e közös munka gyümölcsét!
