BEKÖSZÖNTÕ. Fr. András József és a Kármel Szerkesztõsége

BEKÖSZÖNTÕ

A Szentírás évében zarándokolva nagy lehetõségeket kapunk újra és újra, hogy felfedezzük Isten Igéjének erejét. Miként azok, akik törekszenek az Ige „hûséges hallgatói és tettekre váltói” lenni, vizsgáljuk meg gyakran szívünket: mennyire becsüljük meg e nagy kincsünket? Hogyan õrizzük meg a Szavakat, melyekkel Isten ajándékoz meg bennünket, siet a segítségünkre napról napra, hogy munkálkodjon a javunkra? E kegyelmi idõszakban fokozottabban figyeljünk Isten kinyilatkoztatására, ahogy elénk állítja az Egyház; hogy ne csak hallgassuk, hanem imádkozzuk, és szemléljük is azt. Kövessük a II. Vatikáni Zsinat buzdítását, mely így kezdi a kinyilatkoztatásról szóló tanítását: „A zsinat áhítattal hallgatja és bizalommal hirdeti Isten igéjét.” Hallgassuk tehát nyitott szívvel és élõ hittel, reménységgel mi is Isten Igéjét! Hiszen Isten szava fényében ismerhetjük fel igazán önmagunk valóságát, bûneinket és szabadulásunk útját. A Kármel egy nagy család: szerzetesek, (klauzúrás) nõvérek, a világi rend tagjai, skapulárésok, lelkiségébõl élõ világiak alkotják. Minden tagja számára fontos, hogy befogadják és megõrizzék Isten Igéjét, hisz általa Isten szól a szívünkhöz. „Jézus szava nem más, mint Õ maga!” írja Kis Szent Teréz. Az Ige: vezetõnk, gyógyítónk, tanítónk, életre kelteget, szüntelen megújít zarándokutunkon. „Mindig új világosságot, titokzatos és rejtett értelmet fedezek fel benne” – írja ugyancsak Teréz. Tekintsünk a Boldogságos Szûz Anyára, aki példaképünk Isten Igéjének befogadásában és hordozásában! Azért, hogy segítségével mi is képesek legyünk meghallgatni, megérteni, és tettekre váltani Isten Igéjét, s tudjuk így megmutatni a világnak Krisztust, a szívünkben megszületõ Üdvözítõt. A Kármel jelen száma errõl a látszólag két különbözõ, de egymással mégis szorosan összetartozó témáról szeretne szólni: Isten Igéjérõl, valamint leghûségesebb befogadójáról és hordozójáról, az õ édesanyjáról, Máriáról. Ez utóbbi témában rendünk három olyan közismert személyiségét is segítségül hívtuk, akik az Ige fényénél és Mária iskolájában járták elõttünk az életszentség útját. Írásaikat fogadják szerény karácsonyi ajándékként tõlünk, szerkesztõktõl, és a rend minden tagjától! Szent áldását adja ránk Kisdedével Szûzanyánk! Fr. András József és a Kármel Szerkesztõsége

2

AZ ÉLÕ KÖNYV

Kármel 2008/5-6

LELKISÉG “

Nagyszeru lámpás a te igéd lábam elõtt… 1

AZ ÉLÕ KÖNYV

Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem õket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene. (Jer. 15.f. 16v.) Jézus számára az imádság sokkal többet jelentett annál, minthogy a kötelezõ reggeli és esti imáját elmondta volna. Személyes kapcsolata Istennel a legfontosabb volt – az élete volt. Változatos, életszerû, sok-sok kihívással teljes. Izgalmas nagy kaland; a Lélek erejében. Így szombatonként a zsinagógába sem megszokásból ment el, a végtelenül Szent és Fölséges tiszteletére. Örömmel, szabadon, szeretetbõl sietett a közösségi ünneplésre, hálaadásra. Az oly sokunkra jellemzõ langyoskicsinyes lelkület sem Édesanyját, sem nevelõ Atyját nem jellemezte, és szerencsére sok más személyt sem, mert akkor nagyon szegényes maradt volna Istentapasztalásunk, -megismerésünk. Az Ószövetség számos története beszél olyan emberekrõl, akik számára a mindennapi imádság vagy a szombati istentisztelet nem megszokás dolga, vagy a törvény által kötelezõen elõírt jámbor formula lenne. Részükrõl egy egészen más lelkületrõl van szó!

1

A következõ cikk egy fiataloknak szóló elõadásnak készült, ezért közvetlenebb több helyen stílusa.

Kármel 2008/5-6

AZ ÉLÕ KÖNYV

3

Milyen jó nekünk, hogy már az Ószövetség idejébõl is belekapaszkodhatunk olyan személyekbe, akik számára az Istennel való kapcsolattartás nem teherként jelenik meg a sok elfoglaltság és munka mellett, hanem mint egy lehetõség, hogy felüdüljenek, hogy választ kapjanak kérdéseikre, hogy erõt gyûjthessenek az emberhez méltóbb életre! Számukra a Szent Iratok ismerete, tisztelete az életet jelenti! Ezekbõl tanulnak imádkozni, közösségben élni. Az egyes Zsoltárok naponkénti dúdolgatása, vagy más Könyvek történeteinek ismételgetése lassan átszövi egy titokzatos jelenléttel kapcsolataikat, munkájukat, életüket. Egyre jobban felfigyelnek Valakire, úgy is mondhatnánk, megismerkednek Valakivel; aki maga az Élet! Így nem csoda, hogy élettel, erõvel telítõdnek, s egyre bölcsebbek lesznek. Megtapasztalják: szövetségben élnek Valakivel, akinek a számára fontosak! Valakire számíthatnak, aki hûséges, aki meg akarja szentelni jelenlétével minden napjukat! Õ az igaz Isten, akinek a nevét sem szabad kimondani, mert annyira SZENT! Aki olykor emésztõ tûzként jelenik meg, máskor pedig a csendes szellõ suttogásában. Aki szól az öröm és a fájdalom napjaiban, a számûzetés keserveiben éppen úgy, mint az ünnepek lélekemelõ pillanataiban. Az Isten útja szeplõtelen út, az Úr szava a tûzpróbát kiállta: oltalmat ad a benne bízóknak. (18. zsoltár 31.v.) Az Ószövetség lapjai azonban nem csak ilyen hûséges és Isten jelenlétében élõ emberekrõl szólnak. (Õk minden bizonnyal Istennek sok örömet okoztak.) Az Írás beszél Isten mély fájdalmáról is: olyan gyermekeirõl, akikre nemzedékrõl nemzedékre a tévelygés és az értetlenség homálya nehezedik, sok veszélybe, fájdalomba sodorva ezzel önmagukat, s közösségeiket is. A bûnök okozta torzulások megtapasztalása, s az erre adott Isteni válasz felemelõ élményei (megszabadulások, gyógyulások) által, egy szép történet (üdvösségünk története) kezd kibontakozni Isten és ember között. Isten nevelõ pedagógiája csodálatosan bomlik ki elõttünk a történelem lapjain, s ebbõl egyre bensõségesebben ismerhetjük meg, mint jó Atyát, magát a fönséges Istent, a Magasságbelit. Hamarosan kitûnik, hogy Õ nem csak választott népe ügyét, hanem a nép minden egyes tagjának az ügyét is szívében hordja! Sõt! A világban élõ minden egyes gyermekének üdvössége szívügye!

4

AZ ÉLÕ KÖNYV

Kármel 2008/5-6

Erre a bensõséges Istenismeretre akar elvezetni bennünket Jézus, az Atya Küldötte! Nemcsak azokat, akik ott, akkor hittek neki; apostolait, barátait, s az elsõ Krisztusban hívõket, hanem mindazokat, akik szavukra és tanúságtételükre hisznek majd Isten Igéjének nemzedékrõl nemzedékre, a különféle korokban és kultúrákban. Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tõlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek. (1Tessz. 2.f. 13.v.) Jézus által tehát az Atya mindenkihez elér megmentõ szeretetével! Hozzád is! Ha hagyod, hogy megérintse, megnemesítse lelkedet az Örök Ige, megváltozik életed! Jézus – az Evangéliumok leírása szerint – nyomatékosan kihangsúlyozza; hogy az õ szavai minõségükben különböznek az emberi szótól! Õ nem egy nagy mesélõ, ill. jóízûen érvelõ vándortanító! Az Örök Ige szavaiban sokkal többrõl van szó! Hozzátok intézett szavaim lélek és élet. (Ján. 6.f. 63.v.) Vagy: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. (Mt. 24.f. 35.v.) Vagy: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik. (Mt. 4.f. 4.v.) Illetve Péter hitvallása: Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. (Ján. 6.f. 68.v.) Ezért fontos, hogy a tanítványok küldetésük elõtt megértsék az õ életét, tanításának lényegét, illetve magát az Ószövetséget, amely elõkészítette Jézus mûködését. Megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. (Luk. 24.f. 45.v.) Ezután az apostolok már rendíthetetlenül hirdethették missziós útjaikon, amit Szent Péter tanácsol: Birtokában vagyunk megbízható prófétai jövendöléseknek. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Elõször is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésbõl. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektõl sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek. (2Pét. 1f. 19-21.v.) A nemzetek Apostola pedig így mutatkozik be: Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére, amelyet prófétái által a Szent Iratokban elõre megígért, Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. (Róm. 1.f. 1-3.v.)

Kármel 2008/5-6

AZ ÉLÕ KÖNYV

5

A választott népnek írt levélben így tanítanak: Az Isten szava eleven, átható és minden kétélû kardnál élesebb, behatol a lélek és a szellem, az íz és a velõ gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad elõtte rejtve. (Zsid. 4.f. 12-13.v.) A Jézus feltámadása utáni évtizedekben kitörõ véres üldözések következtében megfogyatkoznak a szem- és fültanúk. Megfogalmazódik a vágy Krisztus követõiben, hogy leírják Jézus tanítását, hogy ezeket az értékes tanításokat tartalmazó iratokat (Evangéliumokat – Örömhírt) közkinccsé tehessék! Fõleg azért, mert Jézus alapvetõen összekötötte boldogságunk kérdését tanításának hallgatásával és megvalósításával: Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hûségesek is maradnak hozzá! (Luk. 11.f. 28.v.) Jézus szavai, tanításai az emberiség történelmében azóta is állják az idõ próbáját! Ma is idõszerû, s nemzedékrõl nemzedékre jól használható lelki tanításra, elmélyülésre, gyógyításra. Isten Igéje világosságot ad, eligazít bennünket életünk zarándokútján. Az Ige fényében ismerhetjük fel igazán önmagunk valóságát, életünk értékét, bûneink rombolását és szabadulásunk (üdvösségünk) útját. Hitünket, reményünket erõsíti, szeretetünket megtisztítja. Úgy is mondhatjuk, hogy megmutatja nekünk az öröm útját, amelyen járva biztosan haladhatunk, hálatelt szívvel, az örök haza kikötõjébe. Az ókeresztény írók, (az egyházatyák különösen is) szívesen tanítottak és táplálkoztak lelki életükben a Szentírásból! Nézzük például az egyik legnagyobb keleti egyházatyát, Aranyszájú Szent Jánost. Így sûríthetõ össze egyik többnapos tanítása a Szentírásról: „Az a lélek, aki rendszeresen olvassa a Szentírást, hasonlítható az olyan fához, amelyet a folyó partjára ültettek. Mely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek lombja le sem hull. Gyökerein át állandóan szívja a nedvességet, nem árt neki az idõjárás szeszélye. De a Szentírást lelki felhõhöz is hasonlíthatjuk. Szava és értelme olyan a kiszáradt lelkeknek, mint az esõ és a harmat a kerti növényeknek. De sokkal hasznosabb ennél! Ezért szeretném ezt a lelki esõt csendesen, cseppenként rátok hullatni, hogy mélyen a szívetekbe jussanak a szavak. Semmi sem hasznosabb ennél! Aki állandóan olvassa a Szentírást, az nagy hasznot húz belõle!” Egy másik buzdításából idézve: „Hát én talán a saját erõmben bízok? Az Õ leírt szavait tartom a kezemben: ez az én támaszom, ez ad nekem biztonságot, ez az én csendes kikötõm! Ha az egész föld megremeg is, én az én Uram levelét tartom a kezemben! Olvasom a tartalmát, – ez nekem várfalam és biztonságom. Felolvassam nektek is?”

6

AZ ÉLÕ KÖNYV

Kármel 2008/5-6

Szent Jeromos, nyugati egyházatya, elköltözött Itáliából a Szentföldre, hogy lefordítsa a Szentírást latin nyelvre. Ott akarta ezt a szent és nehéz küldetését végezni; ahol Isten Országát hirdetve Jézus élt és mûködött. E megszentelt helyen sokat imádkozva és böjtölve, sokszor térden állva fordította le a Szentírást latin nyelvre. Jézus és a Szentírás iránti szeretete lehetõvé tette, hogy sokak számára olvasható és érthetõ legyen a Biblia. (Akkoriban már egyre kevésbé beszélték a görög nyelvet a birodalom területén, s inkább a latin lett a világnyelv.) Õ többek között ezt a bölcsességet hagyta ránk: „A Szentírás nem ismerése, Krisztus nem ismerése!” Szent Ágoston, egy másik nagy nyugati egyházatya, a Szentírás könyveit olyan legelõkhöz hasonlítja, amelyeken a legfõbb Pásztor vezeti és legelteti nyáját: „Akiket az Úr a Szentírás hegyeinek legelõjén terelget, azok biztos és jó táplálékhoz juthatnak. Növekedhetnek, egészségesek és erõvel telik lesznek.” Szent Gellért püspök, – aki az induló magyar egyház fontos pillére – így buzdít egyik írásában a Szentírás olvasására: „Nézzétek, kedves testvéreim, milyen csodálatosak és milyen drágák a Szentírás sorai; mindig szent vágyakat ébresztenek! A szentek kifogyhatatlan tápláléka és éhsége ez. E kimeríthetetlen bõség nem hagy maga után semmi kívánnivalót, de még inkább értékesebb a gyakori határozottsága. Méltán: mert egyrészt a Szentírásból szerzi meg az ember az üdvösség ismeretét, másrészt pedig maga a Szentírás mindazokat, akik hisznek, és hitük szerint cselekednek, el is vezeti az örök életre! A Szentírás a múltat változtatás nélkül írja le, a jelent meg jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövõt pedig már mintegy megtörténtet mondja el. A Szentírás minden lapjáról az igazság szól, minden lapján az isteni erõ tündöklik, és a jövõt tárja fel az emberi nem elõtt. Mint ahogy az a földön lenni szokott, a Szentírás is a mi meglevõ felfogásunknak megfelelõen; példabeszédekben és elrejtve közli velünk az isteni igazságokat. Ezeket a Szent Iratokat nem emberi értelem találta ki, hanem isteni erõ iratta le szent emberek által!

Kármel 2008/5-6

AZ ÉLÕ KÖNYV

7

Ezt akkor lehet igazán megérteni, amikor egy hívõ lélek megbizonyosul arról, hogy a Szentírást, mint igazságot, és mint a lélekre nézve hasznosat lehet hirdetni. Mi az, ami lelkileg hasznos és drága, amit meg nem találsz a Szentírásban, ha tiszta lélekkel és vágyakozva olvasod?” Tekintsünk a középkor egyik legjelentõsebb lelki mûhelyébe, Kempis Tamás A Krisztus Követése címû, lelki írásokat tartalmazó gyûjteményébe. „Igazságot kell a Szentírásban keresni, nem irodalmi érdekességet! Az egész Szentírást azzal a lélekkel kell olvasni, amellyel írták. Inkább hasznot kell keresnünk a könyvekben, mint tudományos pontossággal kimunkált beszédeket. Éppolyan szívesen kell olvasnunk a jámbor és egyszerû könyveket, mint a magasztosakat és mélyeket. Ne a szerzõ tekintélye számítson elõtted, ne az, hogy mûvelt-e vagy mûveletlen: hanem a tiszta igazság szeretete indítson olvasásra! Ne kutasd; ki mondta ezt vagy azt, – inkább arra figyelj, mit mondott! Faggasd örömest, és hallgasd elcsendesedve a szentek szavát – félvállról ne vedd, mert nem üres beszéd az!” Nagyszerû lámpás a te igéd lábam elõtt, ösvényemen csak ez világít. (119. Zsolt. 105.v.) A Kármel-hegyén élõ remeték kibontakozó közösségének ragyogó Csillaga, Mária. Õ áll ma is elõttünk, mint vonzó példaképünk: Krisztus követésében, Szent Igéjének hallgatásában, s befogadásában. Szavait anyja megõrizte szívében. (Luk. 2.f. 51.v.) A Kármelt mindig is ez a prófétai lelkület jellemzi: Isten rendelkezésére állni, hívására igent mondani, s vállalni a vele való kapcsolat nagy kalandját. E küldetésünket nem lehet bensõséges ima nélkül megélni, s ennek az imaéletnek különösen is a Szentírás erejébõl fontos táplálkoznia! Mikor Jeruzsálemi Szent Albert pátriárka átadta nekünk az Eredeti Szabályt (a Regulát), amely életritmusunkat szabályozza, ez a feladatunk különösen is hangsúlyozást nyert: „Elmélkedjenek éjjel-nappal az Úr törvényérõl, virrasszanak az imában, hacsak ebben más indokolt teendõ nem akadályozza õket. – Étkezés közben hallgassátok közösen a Szentírás valamely részének felolvasását.” Magában a Szabályzatunkban is sok utalás, illetve hivatkozás történik a Szentírásra. Ehhez a tiszta forráshoz tér vissza késõbb Szent Terézia anyánk Keresztes Szent János atyánkkal, mikor megreformálják, szinte újra alapítják a Kármelt, amelynek idõközben át kellett költöznie a sorozatos arab támadások miatt Európába.

8

AZ ÉLÕ KÖNYV

Kármel 2008/5-6

Nagy Szent Teréz, bár a kor szokásainak megfelelõen nem nagyon ismerhette részletesen a Szentírást, mégis bensõségesen szerette. A Szentírás szavai az életévé váltak! (Az Énekek énekét különösen is kedvelte.) Gyakran idéz a Bibliából, szívesen alkalmazza a szentírási képeket mûveiben. Keresztes Szent János, mint képzett teológus, szinte kívülrõl tudta a Szentírás könyveit. Fogságában mindent elvettek tõle, de Isten Szavát nem tudták, mert azt a szívében hordta! Ebbõl élt, ebbõl merített erõt szenvedéseiben, s így születtek legszebb költeményei. Kis Szent Teréz lelkülete remek iránytû: „Jézus szavát megõrizni a mi boldogságunk egyetlen feltétele, iránta való szeretetünk bizonyítéka… De mi is ez a szó?… Azt hiszem, hogy Jézus szava nem más, mint Õ maga! Az Evangélium mond nekem sokat elmélkedéseimben; benne mindent megtalálok, ami szegény kis lelkem számára szükséges. Mindig új világosságot, titokzatos és rejtett értelmet fedezek fel benne. Nem vagyok földi fegyverekkel küzdõ harcos – hanem a lélek kardjával, ami Isten Szava –, indulok a harcba.” Nemzedékrõl nemzedékre sok-sok testvér és nõvér, akik a Szentlélek ihletésére a Kármelbe léptek, és oly sokan más lelkiség képviselõi és Lelkes tagjai is; mindig is fontosnak tartották a Szentírás szerepét imaéletükben. Tanúságtevõ életükkel vonzzanak minket is a Szentírásból táplálkozó mély imaéletre, melyben Isten rejtett erõi csendesen formálják lelkünket, átalakítják életünket. Ez a meghívás most a Biblia évében különösen is kegyelmes idõszak lehet számunkra! Hûséges az Úr minden szavához, és szent minden cselekedetében… (145. Zsolt. 13.v.) A II. Vatikáni Zsinat új frissességet hozott az Egyház életébe. A Kinyilatkoztatásról szóló útmutatását így kezdi: „Jóságában és bölcsességében az Isten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, melynek alapján Krisztus, a megtestesült Ige által, a Szentlélekben, az Atyához járulnak az emberek, és az isteni természetben részesülnek. Ebben a kinyilatkoztatásban a láthatatlan Isten lángoló szeretetének gazdagságából, mint barátaihoz szól az emberekhez; társalog velünk, hogy meghívjon és befogadjon a saját életközösségébe. Ez a kinyilatkoztatás eseményekben és hozzájuk bensõleg kapcsolódó szavakban bontakozik ki. Az Istenrõl és az ember üdvösségérõl így kinyilatkoztatott mélységes igazság Krisztusban ragyog föl a szemünk elõtt! Õ az egész kinyilatkoztatás közvetítõje és teljessége!

Kármel 2008/5-6

AZ ÉLÕ KÖNYV

9

A Zsinat ezért áhítattal hallgatja, és bizalommal hirdeti Isten igéjét. Ezzel Szent János apostol szavait követi: „Hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az õ Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen”. (1Jn. 1.f. 2-4.v.) Jóságos Atyánk! Köszönjük neked, hogy Fiad – az Örök Ige – által kinyilatkoztattad nekünk szereteted titkait. Hálát adunk újra és újra a Lélek küldéséért, mert általa nekünk is feltárod az Írások értelmét; istengyermekségünk csodálatos ajándékát! Áldott légy érte! Amen Amint az esõ és a hó lehull az égbõl, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termõvé és gyümölcsözõvé teszi, hogy magot adjon a magvetõnek, és kenyeret az éhezõknek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. (Iz. 55.f. 10-11.v.) fr. András

10

AZ ATYA EGYETLEN SZAVA

Kármel 2008/5-6

AZ ATYA EGYETLEN SZAVA A Szentírás és a Kármel szentjei

A Szentírás ismerete „Aki a Szentírást nem ismeri, Krisztust sem ismeri” – ismerjük Szent Jeromosnak híressé vált mondását. Rendünk három nagy egyháztanítója – bár élethelyzetüknek és a körülményeknek köszönhet[en különbözõ módon ismerhették meg a Szentírást – Krisztus ismeretében és szeretetében mégis egyek voltak. Hiszen, Isten kegyelmébõl, a Szentírás és Krisztus ismeretének sok különbözõ útja van. Tudjuk, hogy egészen a huszadik századig a Szentírás nem volt olyan könynyen hozzáférhetõ mindenki számára. A régi Római Birodalom idején, amikor az elsõ szentírási fordítások készültek, a népnyelv még a latin (ill. görög) volt. Ezért abban az idõben mindenki nyugodtan olvashatta a Szentírás bármely könyvét. A középkorban azonban, miközben új nyelvû nemzetek népesítették be Európa területét, a nyugati egyház hivatalos nyelve – és így a liturgia és a Szentírás nyelve is – a latin maradt. Ezért lassanként a Szentírás olvasása és ismerete a klérus kiváltsága lett, az egyszerû nép általában csak kisebb mértékben és nem közvetlenül férhetett hozzá a Szentírás ismeretéhez. Ezt a helyzetet Szent Terézia Anyánk idejében még az is tetézte, hogy Európa szerte erõteljesen megindult a reformáció, a maga sok negatív következményével együtt (egyházszakadás, vallásháborúk, stb.). A reformátorok egyik alaptétele a „Sola Scriptura” („csak a Szentírás”) egyoldalúan kihangsúlyozta a Szentírás fontosságát az egyház és az egyes hívok életében, elvetve a szent hagyomány és az egyház tanítóhivatal jelentõségét. Ezáltal a katolikus egyházban egy nagy fokú bizalmatlanság alakult ki minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely protestáns hatásként tûnhetett fel. Ebbe a kategóriába tartozott a Szentírás népnyelvre való fordítása. Szent Teréziának ezért soha nem volt személyes bibliája, soha nem olvashatta végig a teljes Szentírást. A Szentírást fõleg a (latin!) zsolozsma, a lelki könyvek idézeteibõl, a prédikációk és a lelkivezetõkkel való beszélgetésekbõl ismerte. Ennek ellenére mûveiben több mint 600 helyen idézi a Szentírást, természetesen fejbõl! Kis Szent Teréz is csak részben fért hozzá a Szentírás szövegeihez, az Ószövetség sok részét csak nõvére Céline jegyzeteibõl ismerte meg. Mégis az õ írásai is hemzsegnek a különbözõ szentírási idézettõl és utalástól. Az evangéliumokat viszont birtokolhatta anyanyelvén, az evangéliumos könyvet – értékes kincsként – állandóan szíve felett hordta.

Kármel 2008/5-6


11

A két Teréznek, bár több száz év választja el õket egymástól, szinte azonos tapasztalataik vannak a Szentírással kapcsolatosan. Hallgassuk meg, mennyire hasonlóképpen fogalmaznak: „Ami engem illet, én mindig jobban szerettem az evangéliumokat s azok szavai mindig jobban meghatottak engem, mint más, tudományosan megszerkesztett könyvek”. (TU 21, 4 /122 õ.) „Ó, mennyi világosságot merítettem Keresztes Szent János Atyánk mûveibõl!… 17 és 18 éves koromban csak õ volt a szellemi táplálékom, késõbb azonban minden könyv hidegen hagyott, s még mindig ebben az állapotban vagyok. Ha felütöm egy lelki szerzõ könyvét (legyen az akármilyen szép, mélyenszántó), rögtön érzem, hogy összeszorul a szívem, s úgy olvasom, hogy jóformán meg sem értem, vagy, ha megértem, a lelkem megtorpan anélkül, hogy elmélkedni tudnék… A Szentírás és Krisztus Követése segítségemre jön ebben a tehetetlenségben; itt szilárd és egészen tiszta táplálékra találok. De mindenekfelett az Evangélium mond nekem sokat elmélkedéseim alatt, benne mindent megtalálok, ami szegényes kis lelkem számára szükséges. Mindig új világosságot, titokzatos és rejtett értelmet fedezek fel benne…” (Ön 83v/210 õ.) A három egyháztanító közül a legszerencsésebb helyzetben, természetesen Keresztes Szent János atyánk volt, aki papként latinul tanulhatott, és így a Szentírás a maga teljességében rendelkezésére állt. Bámulatos Szentírás ismeretére az ember akkor döbben rá, ha elkezdi figyelmesen olvasni írásait. Egész lelki tanítását a Szentírásra építi. Nem úgy azonban, mint sok más teológus vagy lelki író. Õ nem csak idézi a Szentírást, hanem ki is fejti annak mély, lelki tanítását, sokszor egy nagyon egyedi, személyes formában. Ebbõl következtetni lehet arra, hogy Szent János atyánk nem csak olvasta, hanem elmélyülten át is elmélkedte a Szentírás szavait. A szentírási részekhez fûzött magyarázataiból pedig sejteni lehet azt, hogy mit is jelenthetett számára az írott Isten Igéje. Mûveiben Szent János atyánk egyetlen egy mondat erejéig sem beszél önmagáról, saját életérõl. A szenttéavatási akták korabeli tanúságtételeibõl viszont megtudhatjuk, hogy milyen is volt személyes viszonya a Szentíráshoz. „Azonban sem ezekhez a könyvekhez, sem más dolgokhoz, amelyeket írt, sem pedig a rengeteg szentbeszédhez soha nem láttam, hogy nyitott volna ki könyvet,

12


Kármel 2008/5-6

és nem is volt a cellájába más, mint egy Szentírás és egy Flos Sanctorum (Szentek élete)” (BMC 10,341) „Amikor a testvérek Lisszabonba a stigmatizált apácát nézték meg, õ a tengerpartra ment Szentírásával… Utazás közben is azt olvasta…” „Az utazásokat többnyire imával és zsoltár énekléssel töltötte, mert általában zsoltárokat szokott énekelni” (BMC 10, 341) „A zsolozsmán, rózsafüzéren, ostoron, Biblián és rendi ruháján kívül nem láttam, hogy más értéktárgyat bírt volna”. (BMC 23, 61) „Az Istenrõl való beszédjében és a szentírási részek magyarázatában ámulatba ejtõ volt, mert nem kérhettek tõle egy olyan helyet, amelyhez ne fûzött volna hozzá sok magyarázatot. A rekreációkon is néha az egész óra, sõt még azon felül is eltelt azzal, ahogy magyarázta azokat a szentírási helyeket, amelyeket tõle kérdeztek” (BMC 10, 40) Sokat lehetne írni még errõl a témáról, a helyszûke miatt viszont menjünk tovább, és nézzük meg röviden, milyen hatást váltott ki a Szentíráson való elmélkedés szentjeink életében. Az életükre kifejtett hatás Isten Igéje elsõsorban világosság. „Lámpás a te igéd lábam elõtt, ösvényemen csak ez világít…” idéztük a zsoltár szavait az újság mottójaként. „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” – mondta maga az Úr Jézus is (Jn 8, 12). Szentjeink számára Isten Szava elsõsorban világosság volt, olyan fény, amelyben látták életüket, felismerték azt az utat, amelyen haladniuk kell Isten felé és ennek a haladásnak a módját. Találónak érzem erre vonatkozóan Kis Szent Teréz egyik levélrészletét: „Néha, amikor bizonyos lelki könyveket olvasok, amelyekben a tökéletesség ezeregy akadályon keresztül van bemutatva, és egy tömeg elvont dolog veszi körül, az én szegény lelkem igen gyorsan belefárad. Becsukom a nehézkes könyvet, amely csak fejtörést okoz és kiszárítja a szívemet, és elõveszem a Szentírást. Akkor minden megvilágosodik számomra: egyetlen egy szó végtelen távlatokat tár fel elõttem, a tökéletesség egyszerûnek tûnik fel. Látom, hogy ehhez elég beismerni saját semmi voltunkat, és gyermekként átengedni magunkat, belesimulni a jó Isten karjaiba. A nagy lelkeknek, a kiváló elméknek hagyva a szép könyveket, amelyeket nem sikerül megélnem, és még kevésbé gyakorlatba ültetnem, saját kicsinységemen örvendezem, mert csak a gyermekek és azok, akik hozzájuk hasonlóak hivatalosak az égi lakomára.” (226 levél – Roulland atyához) Ez a világosság egyszerre a jelenre, a múltra és a jövõre is képes vetni fénysugarait. Ezeket írja ugyancsak Kis Szent Teréz (az aláhúzások enyémek): „Aztán felütöttem a Szent Evangéliumot, és pillantásom ezekre a szavakra esett: „Jézus ezután felment a hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. Õk csatlakoztak hozzá” (Mk 3, 13). Íme a hivatásom, az egész életem misztériuma… Nem azokat hívja, akik arra méltók, hanem akiket kiválasztott….” (Ön 22 õ.) „Életemnek olyan korszakában vagyok, amikor már visszanézhetek a múltba, megérlelõdött a lelkem a külsõ és belsõ megpróbáltatások tûzében; most, mint vi-

Kármel 2008/5-6


13

harban edzett virág, úgy emelem fel a fejemet, és látom, hogy megvalósulnak bennem a 22. zsoltár szavai („Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: zöldellõ mezõkön terelget engem. Csöndes vizekhez vezet, és lelkemet felüdíti. Az igazság ösvényén vezérel nevéhez híven. Járjak bár halálsötét völgyekben, ott sem félek semmi bajtól, mert te velem vagy ….”). Az Úr hozzám mindig könyörületes volt és édességgel teljes…Büntetésben lassú, és irgalomban gazdag (vö. 102 Zsolt, 8)2 „Ima közben, amikor vágyaim valósággal kínpadra vontak, felütöttem Szent Pál leveleit, hogy valamilyen választ keressek rájuk. Pillantásom a Kor. írt elsõ levél 12 és 13. fejezetére esett…(…) A felelet világos volt (több tag a test), de nem elégítette ki vágyaimat, nem teremtett bennem békét… Mint ahogy Magdolna egyre mélyebbre és mélyebbre hajolt az üres sírnál, s végül megtalálta, akit keresett, úgy én is egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedve semmiségem mélységeiben, oly magasra emelkedtem, hogy el tudtam érni célomat… anélkül, hogy bátorságomat veszítettem volna, folytattam az olvasást, és ez a mondat könnyebbülésemre szolgált: „Törekedjetek a legtökéletesebb adományokra…” (Ön 227 o.) Nem csak Jézus szavai, hanem a Szentírásban szereplõ személyek élete is tükörként állhat az ember elõtt, hogy bennük szemlélje saját életét és Istenhez való viszonyát. Nagy Szent Teréznek is több ilyen nagy szentírási példaképe volt: Szent Péter és Szent Pál forró szeretete, Jób végtelen béketûrése, Dávid király bûnbánó lelkülete, Mária Magdolna Jézus iránti mély és tiszta vonzalma, a szamariai asszonynak az élõ víz utáni szomja, Mária szemlélõdése és Márta szolgálata egyaránt vonzotta és lelkesítette Terézt. Isten Igéjének ereje Az elõzõ idézetekbõl kiderül, hogy a Szentírásból áradó világosság osztozik Isten tulajdonságaiban: egyszerû és hatékony, hatalmas. Egyszerûen és hatékonyan tárja fel az embernek élete útját; azaz nem csak világosan mutatja meg azt, hanem azzal, hogy megmutatja, már rá is helyezi az embert, és erõt ad neki a rajta való haladáshoz. „Istennek ilyennemû szavai oly hatalmasak, hogy az értelem nemcsak hogy amúgy egyszerûen tudomást vesz róluk, hanem világosságot is kap megértésükre, az akarat pedig erõt, hogy szerintük cselekedjék” (Alap 28, 16 /250 õ.) „…valósággal belevési a lélekbe azt, és létrehozza benne azt, amit jelent. Ha például az Úr azt mondaná egy léleknek: „Légy jó”, az a lélek egyszerre lényegesen jóvá is lesz (…) A Megváltó szavainak ezen hatalmáról számol be az Evangélium is, midõn elmondja miképpen gyógyította meg a betegeket, és támasztotta fel a halottakat pusztán szavaival.” (2KU 31,1) 2

Könyörületes az Úr, és jóságos, hosszan tûrõ és nagy irgalmú. Nem pöröl velünk szüntelen, és haragja nem tart örökké. Nem bûneink szerint bánik velünk, és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.

14


Kármel 2008/5-6

Bár Szent Teréz és Keresztes Szent János is itt elsõsorban a különbözõ lelki kegyelmekben hallható isteni szózatokról beszélnek, ugyanezt lehet állítani a Szentírásból hangzó isteni szóról is, hisz Isten szavának mindig ugyanaz a hatása. Ahhoz viszont, hogy a Szentíráson keresztül Isten szavát képesek legyünk meghallani (csak olyan mértékben hatékony bennünk, amilyen mértékben meghalljuk és befogadjuk azt!), ahhoz szükséges imádkoznunk. Kármel szentjei ezért az imádságra tanítanak bennünket. Az imádság számukra nem cél, hanem eszköz; eszköz, amelyen keresztül kapcsolatba kerülhetnek az élo Istennel, aki szól hozzánk, aki megosztani szeretné magát velünk, emberekkel. Krisztussal való azonosulás Krisztus követése keresztény életünk alaphivatása, üdvösségünk egyetlen biztos útja. „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” – mondta Jézus (Jn. 14, 6). Ahhoz viszont, hogy valóban követni tudjuk Krisztust, ismernünk kell Jézus életét, és tudnunk kell ezt alkalmazni saját életünkben. Ez rendszeres és komoly elmélkedés nélkül azonban nem lehetséges. „Az ember igyekezzék Krisztust mindenben utánozni, és életét az Övé szerint berendezni. Hogy ezt megtehesse, s hogy minden körülmények között úgy viselkedhessék, amint Õ viselkedett volna, elmélkedjék állandóan az Õ életérõl.” – írja Keresztes Szent János (1KU 13, 3) Nagyon szép, gyakorlati tanácsokat az ilyen fajta elmélkedésekhez Szent Terézia Anyánk mûveiben boségesen találhatunk. Íme egy ezek közül: „Képzeljétek el tehát, hogy ez a mi jó Urunk ott van az oldalatok mellett s nézzétek, mily szeretettel és alázatossággal oktat benneteket. Higgyétek el, nem tehettek jobbat, mintha igyekeztek lehetõleg mindig együtt lenni ezzel a hûséges jóbaráttal. Ha megszokjátok, hogy mindig ott tartjátok magatok mellett, s Õ látja, hogy ezt szeretettel teszitek és igyekeztek kedvében járni, akkor – amint mondani szokták – még akarva sem tudtok többé tõle szabadulni. Sohasem fog többé titeket elhagyni; támogatni fog minden fáradságotokban; veletek lesz mindenütt. Gondoljátok meg, mit jelent az, ha valakinek állandóan ilyen jó barát van az oldala mellett! (…) Ha nehézségeitek vannak, vagy bú nehezült a szívetekre, képzeljétek el Õt, amint a Getsemani-kert felé halad. Mekkora fájdalom töltötte el ekkor a lelkét; Hiszen Õ, aki a megszemélyesített türelem, nem tudta panaszhang nélkül megállni! Vagy pedig szemléljétek az oszlophoz kötözve, rettenetes kínok között, egész teste széjjelmarcangolva, csak azért, mert annyira szeret benneteket. Egyesek sértegetik, mások leköpdösik, barátai megtagadják, hívei cserbenhagyják; nincs senkije, aki védelmére kelne; didereg a hidegtõl, s teljesen el van hagyatva. Úgy társaloghattok vele, mintha négyszemközt volnátok, és vigasztalhatjátok egymást. Vagy pedig nézzétek, amint a keresztet hordozza, amidõn szintén nem

Kármel 2008/5-6


15

engedik megpihenni. Meglátjátok, rátok fog tekinteni azzal az Õ szépségesen szép és irgalmas szemével, mely most könnyekkel van telve, s el fogja felejteni saját szenvedését, hogy benneteket megvigasztalhasson; s mindezt azért teszi, mert Õnála kerestetek vigasztalást, mert feléje fordítottátok fejeteket, hogy megnézzétek Õt. ,,Ó Ura a világnak; ó én igazi Jegyesem!'' – így szólhattok hozzá, ha elérzékenyül a szívetek, amikor ilyen állapotban látjátok. Mert ne elégedjetek azzal, hogy szemlélitek, hanem teljék abban is örömötök, hogy beszélhettek vele. S ne intézzetek hozzá megfogalmazott imákat, hanem szívetek fájdalmát öntsétek szavakba, mert ezt Õ nagyon szereti. Hát annyira meg vagy szorulva én jó Uram, én egyetlen kincsem, hogy még az ilyen nyomorult embernek a társasága is jól esik neked, amilyen én vagyok?! S látom az arcodon, hogy jelenlétem megvigasztal! Hát miképpen lehetséges az, Uram, hogy magadra hagytak az angyalok? Hogy Atyád sem vigasztal Téged? Ha pedig Te, Uram, mindezt énérettem akarod elszenvedni, mi ehhez képest ez a kis szenvedés, amelyet én viselek most éretted?! Mi jogom van nekem panaszkodni? Igazán szégyenlem is magamat, amióta láttalak, s ezentúl, Uram, kész vagyok nemcsak elszenvedni minden fájdalmat, amely utamba akad, hanem még nagy kincsnek is fogom azt tekinteni. Így legalább anynyira, amennyire utánozhatlak Téged. Menjünk együtt, Uram; ahol Te vagy, ott akarok én is lenni; amerre Te jársz, arra akarok én is járni.” (TU 26 / 143-146 o.) Íme, így lehet igazi Krisztus-követõkké válni! Befejezésül hadd idézzük még egyszer Keresztes Szent János atyánkat, aki védõszentjéhez, Szent János apostolhoz hasonlóan, megkapta azt a kegyelmet, hogy Isten végtelen mélységeibe behatoljon és azt nekünk is feltárja. „Egyetlen szót mondott az Atya, s ez az Õ Fia volt. Ezt mondja mindig örök csendben, s a léleknek azt csendben kell meghallania”3 (307 / 98 old) Vegyük tehát elõ a Szentírást, és szentjeink példáján felbuzdulva, segítségüket kérve, még ma fogjunk neki olvasásához! Csendben elmélkedve tegyük azt, hogy Isten Igéje, aki Isten keblén nyugszik és a Szentírás írott szavai mögött is ott rejtõzik, feltárja magát elõttünk, szívünkbe hatoljon, és abban lakást vegyen. Akkor tudni fogjuk mi is az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismerjük Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és betelünk az Isten egész teljességével (vö. Ef 3, 18-19). fr. Tarzíciusz 3

Keresztes Szent János – Kisebb mûvei, 307. mondás / 98 o.

16

SZENTÍRÁSOLVASÁSUNK NEHÉZSÉGEI

Kármel 2008/5-6

SZENTÍRÁSOLVASÁSUNK NEHÉZSÉGEI Szent Jeromos mondja: Aki nem ismeri a Szentírást, az Krisztust sem ismeri. Alapvetõen fontos hát számunkra a Szentírás ismerete. Azonban ennek az igazán belülrõl gazdagító, felemelõ, erõt adó feladatunknak is vannak – talán legegyszerûbben két csoportra osztható – nehézségei. I. Az elsõ, könnyebben megoldható nehézség: a Szentírás 72 könyvének a megismerése. A Szentírást Bibliának is nevezzük, ami könyveket, könyvgyûjteményt jelent. Tudjuk, hogy ebbõl a 72 könyvbõl 45 az Ószövetséghez, tehát a Krisztus születése elõtti idõkhöz tartozik, ami igazából az emberiség felkészítése a Megváltó érkezésére. A másik 27 könyv: az Újszövetség könyvei. Ezek az Úr Jézusnak életét, tanítását (4 evangélium), továbbá az Egyház életének kezdeteit (Apostolok Cselekedetei), – aztán az apostolok 21 levelét (Krisztus tanításának kifejtését) tartalmazzák. A Jelenések Könyve – jelképes látomásokban – nem könnyû olvasmányként, az egész világtörténelmet értelmezi a keresztény kinyilatkoztatás fényében. Sokan vannak, akik kezükbe veszik a teljes Bibliát, azzal a jó szándékkal, hogy most elejétõl kezdve végigolvassák az egészet, hiszen a Szentírás Isten jó szava hozzánk: ennél jobb lelki táplálékot keresve sem lehetne találni. Aztán az Ószövetség több-kevesebb oldalának elolvasása után, gyakran némi csalódással, le is teszik az egészet, mondván, hogy valami mást vártak volna a Szentírás olvasásától. Mert a Szentírásnak ilyenfajta olvasása azonnal felveti a szentírásolvasás másik komoly nehézségét: a helyes értelmezés fontosságát. Úgy a megismerés, mint az értelmezés nehézségeinek feloldására az volna jó, ha nem valami õsrégi, elavult nyelvû fordításban kiadott, hanem a mai nyelvnek megfelelõ fordítású, katolikus kiadású Szentírást vennénk a kezünkbe. Azért is ilyet, mert a katolikus kiadású Szentírások mindig bevezetõkkel és magyarázatokkal együtt jelennek meg, amik tartalmazzák a legfontosabb alapismereteket. Ezeknek elõzõleges elolvasása nagyban segíti a Szentírás egyes könyveinek megértését, helyes értelmezését, és rövid összefoglalásban ismertetik a Szentírásnak azokat a részleteit is, amik ma már elsõsorban a tudós szakemberek és történészek számára fontosak (pl.: a Leviták könyve, vagy a Számok könyve), de nekünk, mai embereknek már nem ezek a lélekgazdagító olvasmányok. Számunkra elsõsorban a 4 evangélium, és helyes értelmezésben az Újszövetség egyéb könyvei a legfontosabb olvasmányok. Az Ószövetség könyveinek fontosabb szakaszai részletekben a mindennapi szentmise olvasmányaiban is szerepelnek, illetve a hittankönyvek részletesen ismertetik azokat. II. A szentírásolvasás másik nehézsége: a helyes értelmezés problémája. Azért olyan fontos ez, mert minden tévtanítás vagy eretnekség a Szentírás egy-egy részleté-

Kármel 2008/5-6


17

nek helytelen értelmezésére vezethetõ vissza. Pedig nagyszerû dolog, hogy az Úr Jézus arról is gondoskodott, hogy tanítása hiteles pontossággal, helyes értelmezésben jusson el mindenkihez. Szent Péternek, akit földi helytartójának választott, ezt mondta: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerõsítsd testvéreidet.” (Lk.22.31-32) Azóta is Simon Péter utódainak, a pápáknak az a legfontosabb feladata, hogy Jézus tanítását hitelesen közvetítve, helyes értelmezésben erõsítsék meg keresztény testvéreiket. A helyes értelmezés problémáit talán három kérdéscsoportban lehet legrövidebben összefoglalni. 1. Az elsõ az úgynevezett mûfaj-kérdés. Természetes, hogy a Szentírás 72 könyvét más-más mûfajcsoportba lehet és kell osztani. S ahogyan a magyar irodalomban is egészen másként kell értelmezni egy népdalt, mint a tudományos értekezést, vagy versgyûjteményt, ugyanígy a Szentírás könyvei is más és más mûfajcsoportba tartoznak. Gyönyörû magyar népdal például: Lement a Nap a maga járásán, ... stb. Ennek a népdalnak azonban semmi köze sincs ahhoz a tudományos ismeretünkhöz, hogy nem a Nap megy le a maga járásán, hanem a Nap körül keringõ Föld fordul olyan szögben, hogy lassan besötétedik. A népdal írója nem is arról akart tudományos értesítést adni, hogy a Nap kering-e a Föld körül, vagy fordítva, hanem azt a szomorúságát fejezte ki gyönyörû szemléletességgel, hogy neki is „besötétedik”, mert el kell hagynia kedvesét. Ezért ha ezt a népdalt nem a maga mûfajában értelmeznénk, hanem természettudományi megállapítást kérnénk számon tõle, nem a népdalban, hanem a számonkérõben volna a hiba. – Ugyanígy, ha a Szentírásnak egy tanító elbeszélésében, példázatában, vagy zsoltárában nem a mûfajának megfelelõ mondanivalóra figyelnénk, hanem természettudományi ismertetést várnánk, vagy kérnénk számon tõle, nem a Szentírásban, hanem egészen másutt volna a hiba. Ezért minden szentírási könyvet a maga mûfajának megfelelõen kell értelmezni, hogy rácsodálkozhassunk nagyszerûségére. 2. A másik fontos eligazodási pontot a Szentírás helyes értelmezésében úgy nevezik a szaktudósok, hogy a „Sitz im Leben”-t is figyelembe kell venni. Magyarra ezt a szakkifejezést talán úgy fordíthatnánk, hogy figyelni kell egy-egy szövegnek az „életbe ágyazott” helyére. Tehát ha azt mondom a barátomnak, hogy már ezer éve nem láttalak, akkor nem kell visszaszámlálnom az ezer esztendõt, mert csak azt jeleztem ezzel, hogy régen találkoztunk. Épp így mikor a Szentírás pl. Jézus testvéreirõl tesz említést, akkor tudni kell, hogy a „testvér” szó a Jézus idejének szóhasználata szerint nemcsak az édestestvért jelentette, hanem a rokonság egyéb fokait is. Ilyen szóhasználattal nevezte testvérének már Ábrahám is az unokaöccsét, Lótot, Jákob pedig az apósát, Lábánt. Az evangélista szintén ebben a szóhasználatban említi Jézus „testvéreit”, de említést tesz azok anyjáról is, akik nem azonosak Szûz Máriával. Tehát ezek a „testvérek” Jézus

18


Kármel 2008/5-6

rokonai, talán unokatestvérei lehettek, de nem Jézus édestestvérei. Ezt tanítja a szent hagyomány is, mely világosan állítja a B. Szûz örökös szüzességét. 3. A helyes értelmezés problémakörébe tartoznak a „fundamentalizmus kérdései”-nek nevezhetõ kérdéscsoportok is. Ezekben az a fõkérdés, hogy a Szentírás egyes részleteit szószerinti, vagy átvitt értelemben kell-e értelmezni? Rokon kérdéskör ez a „Sitz im Leben” problémakörrel. Pl.: Az Úr Jézus azt mondta: Ha szemed bûnre csábít, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd. (Mk.9,47) Kemény parancs ez! Mégis, milyen nagyszerû pontossággal értette meg ezt minden krisztuskövetõ, hiszen közülük – bármennyi kísértésnek is voltak kitéve – senki sem vájta ki a szemét, mert tudták, Jézusnak ez a mondása a helyes értékrendet mutatja be: azt, hogy el kell szakadnunk mindattól, ami bûnre visz, bármilyen kedves is legyen az számunkra. A legélesebben azonban talán Jézusnak az Oltáriszentségre vonatkozó beszédében mutatkozik meg ez a probléma. Az Úr Jézus félreérthetetlen világossággal tanította: Én vagyok az élet kenyere. – Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon. – Az én testem valóban étel s az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én õbenne. (Jn. 6. fejezet) – Az Utolsó vacsorán pedig Jézus a kenyeret és a bort átváltoztatva testévé és vérévé azt a megbízás adva apostolainak: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Az Egyház pedig Jézus tanítása alapján pontos, szószerinti értelemben tanítja és vallja, hogy Krisztus megbízásából a szentmisében a kenyér és a bor lényege valóban átváltozik Krisztus testévé és vérévé, így a szentáldozásban magát Krisztust vesszük magunkhoz. Az Egyház szószerinti pontossággal követi Jézus szavát, de nem olyan téves fundamentalizmussal, mint ahogyan a Jézust hallgató kafarnaumiak tették ezt, akik közül sokan – Jézusnak éppen e miatt a lényegi tanítása miatt – el is hagyták Õt. Tehát a Szentírás szavait szószerinti pontossággal is, de nem a földhözragadt fundamentalizmus módszerével, hanem azoknak a tanítására, a hiteles mondanivalójára való figyelemmel kell értelmeznünk --- Nem gyõzünk hálát adni az Úristennek, hogy a Szentírás szavain keresztül neki mindig van jó szava hozzánk. Ma hirdetésektõl, hazugságoktól, üres szavaktól hangos a világ, melyben a szavak elvesztették hitelüket. Fulladozunk a szavak áradatában, mégis üres marad a szívünk. Ide is vonatkoztathatók Einstein szavai: A tökéletes eszközök és a zûrzavaros célok világában élünk. Csaknem másfél évezreddel ezelõtt Ámosz próféta jövendölt így: „Jönnek napok – mondja az Úr –, amikor éhséget és szomjúságot bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre és vízre, hanem az igazságra, az Úr szavára való éhséget és szomjúságot”. (8,11.) Hát éhen-szomjan ne vesszünk a ránk özönlõ szózuhatagban, hiszen lelkünket csak az igazság, az Isten szava tudja kielégíteni. P. László

Kármel 2008/5-6

KIS SZENT TERÉZ ÉS A SZENTÍRÁS

19

KIS SZENT TERÉZ ÉS A SZENTÍRÁS Lisieux-i Szent Teréz kapcsolata a Szentírással nagyon mély és élõ volt. Teréz a Bibliát nem azért akarta megismerni, mintha erre valami külsõ szabály kötelezte volna õt, hiszen abban az idõben a nõvérek a Szentírás egészét nem is vehették a kezükbe. A Szentírás olvasását nem letudandó kötelességként élte meg, melyet idõben vagy mennyiségben határoznak meg. Ugyanakkor intellektuális tudásvágy sem vezette a Biblia olvasásához. Terézt egy belsõ megérzés, a szeretet utáni vágy ösztönözte: megérezte ugyanis, hogy a Biblia az a nélkülözhetetlen eszköz, amelyen keresztül Istent megismerheti. Teréz a Szentírás szavain keresztül a hozzá személyesen szóló Istent tapasztalja. Kis Teréz számára a Biblia eszköz, nem pedig cél, de olyan eszköz, melyen keresztül biztosan az élõ Istennel találkozik. A Szentírás olvasása közben a legkedvesebb, legfontosabb és legszeretettebb személy lyel – Jézussal – lép kapcsolatba. Kis Teréz szerint boldogságunk titka Jézus szavának õrzésében rejlik: „Jézus szavát õrizni: ez a mi boldogságunk egyetlen feltétele, iránta való szeretetünk bizonyítéka. De valójában mit is jelent ez a szó?… Azt hiszem, hogy Jézus szava nem más, mint Õ maga… Õ Jézus, az Ige, az Isten Szava!” (Teréz levele Céline-nek, 1894. júl. 7.) Az a tény, hogy Kis Teréz számára a Szentírás nélkülözhetet-

20

KIS SZENT TERÉZ ÉS A SZENTÍRÁS

Kármel 2008/5-6

len Jézus megismerésében, a következõ idézet igazolja, melyet önéletrajzában ír: „Miután Jézus felment a Mennybe, csak azokon a nyomokon követhetem, amelyeket Õ hátra hagyott, de hogy világítanak, hogy illatoznak ezek a nyomok! Nem kell mást tennem, mint az Evangéliumba pillantanom, máris szívom magamba Jézus életének az illatát, és tudom, merre fussak.” Teréz ilyen módon válik Jézus személyének és mûvének nagy ismerõjévé. A Bibliában található – a Szentlélek által sugalmazott – igazságokat olvasva és azokat átelmélkedve ismeri meg Jézus személyét egyre bensõségesebben és egyre mélyebben. Kis Terézt a Biblia segíti el Jézus igazi arcának felismerésére: a könyörületes, irgalmas, mindenkit – a bûnösöket is – szeretõ Mennyei Atya Fiának elfogadására, befogadására. Teréz a Szentírásból érti meg, hogy csak a bizalom, a ráhagyatkozás képes megnyitni szívünket Jézus szeretete és irgalma elõtt, és hogy csak a szeretet tehet kedvessé minket Isten elõtt. Kis Teréz a Szentírás igazságait a mindennapos tevékenységekben igazolva látja. A napi feladatok teljesítése közben tárulnak fel, bontakoznak ki számára a Biblia egyes igazságai. Ilyen módon – megélt tapasztalataink révén – képes a Szentírás szövege megvilágosítani életünket, s így érthetjük meg és láthatjuk igazolva a sugalmazott szavak lényegét. Ha bármilyen kérdése vagy nehézsége támad Teréznek, a Bibliában keresi rá a választ. Elõször imádkozik, segítséget kér, majd a Szentírásban lel útmutatásra. Teréz tapasztalatból tudja, hogy a Biblia szavai valóban az élet igéi, melyeket egyszerû intuícióval, az adott helyzethez alkalmazva a mindennapi életben használhat. Magiszterként is sokat idéz a Bibliából novíciáinak. A Biblia Teréz számára „az Úr irgalmáról szóló ének”. Általa a lehetõ legtisztább tükörben szemlélheti önmagát is a mindig vele lévõ isteni irgalom fényében. Isten igéje a szenvedésben is a legbiztosabb támasznak bizonyul, s a „kis út” felfedezéséhez is elengedhetetlen eszköz. Teréz a Szentíráson elmélkedve érti meg azt is, hogy Jézus „új parancsa” mitõl és miért új: Jézus a felebaráti szeretet parancsáról írva már nem az önmagunk felé megélt szeretetet állítja mércéül, hanem magát az isteni szeretetet. Azt kéri, hogy úgy szeressük egymást, mint ahogy Õ szeret minket. Ez mérhetetlenül többet jelent, mint amit az ószövetségi parancs kifejezett. Az a tény, hogy Kis Szent Teréz a Szentírás által tett szert ilyen átfogó és mélyre ható Isten-ismeretre, arra hív bennünket, hogy mi is nagyobb figyelemmel, bizalommal és szeretettel vegyük kezünkbe és olvassuk a Bibliát. Különösen aktuális ez a Szentírás évében, illetve a szeptember végén ünnepelt Szentírásvasárnap és Kis Szent Teréz október elején tartott ünnepe után.

fr. György

Kármel 2008/5-6

KI VAGYOK ÉN?

21

A Szentírás (…) támasz és életerõ az Egyháznak, hitszilárdság az Egyház gyermekeinek, táplálék a léleknek, tiszta és el nem apadó forrása a lelki életnek.” (DV 21)

KI VAGYOK ÉN?

Kevés olyan szakasza van az Evangéliumnak, amelyet az Egyház az évközi vasárnapok A, B, C sorozatának mindegyikében (természetesen a szinoptikusok saját változatában), s amellett hétköznapokon még háromszor-négyszer, azaz évente négyszer-ötször felolvastat. Érdekes ebbõl is látni, mit igyekszik nagyon belevésni hívei eszébe, szívébe. Ilyenek: a fõparancs (Mt 22, 34–40 és párh.), Péter hitvallása (Mt 16, 13–19 és párh), s ha a C év vasárnapjain levõ hiányt kipótoljuk a C év Úrnapjával, akkor a kenyérszaporítás csodája (Mt 14, 13–21 és párh.). A Péter hitvallásáról szóló történet az elõbbi négy alkalmon kívül még kétszer, február 24.-én, Szent Péter székfoglalásának ünnepén és június 29-én, Péter és Pál apostolok fõünnepén is elhangzik. Sõt két nem kötelezõ emléknapon is ezt kínálja fel Egyházunk. A csak vasárnapon szentmisére járóknak tehát minden évben, a szentmisén naponta részt vevõ híveknek pedig évente hat-nyolc alkalommal idézi emlékezetébe hitünknek egyik alaptételét: Péter az Egyház sziklaalapja, s Krisztus Egyházán a pokol kapui nem fognak erõt venni. De ugyanennyi alkalommal szembesülnek a kérdéssel is: Kinek tartják az emberek az Emberfiát?, azaz: Ki nekem Jézus Krisztus? Ifjúkori hitoktatóm tovább fokozta a kérdésben megfogalmazott kihívást: Ki nekem Jézus Krisztus? – Ettõl függ, ki vagyok én. Simon esetében tényleg így történt. Amikor kimondja Jézusról: Te vagy a Krisztus, az élõ Isten Fia, akkor hallja meg, ki is valójában õ. Õ, Simon, az egyszerû kafarnaumi halász, aki a hívó szóra a Mester nyomába szegõdött és egyre bensõbb barátja, sõt apostola lett, õ: Péter, az a szikla, akire a Mester, a Krisztus, az élõ Isten Fia az õ Egyházát építeni szándékszik. A kimondott hitvallás és a kapott új önazonosság teljes tartalma évek hosszú során, abban a pillanatban nem sejtett súlyos események közepette fog majd feltárulkozni elõtte, kibontakozni benne. A két vallomás ténye azonban már most valóság. Ami Péterrel történt, az mindenkire igaz. A Szentírás számtalan helye, az egyháztörténet, szentjeink élete igazolja ezt: az Úr Jézusról szerzett ismeret mennyisége és minõsége határozza meg az egyesek hozzá fûzõdõ kapcsolatát és alakítja önnön személyiségüket.

22

KI VAGYOK ÉN?

Kármel 2008/5-6

De ha az Úr Jézus tanítását alaposabban szemügyre vesszük, rájövünk, hogy még tovább is mehetünk, még tovább kell mennünk. A fenti igazság ugyanis a mindennapi emberi kapcsolatainkra is áll: Ki az én embertársam? – Ettõl függ, ki vagyok én! „Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be, azért, mert igaz ember, az igaznak jutalmában részesül.” – mondja egy alkalommal a Mester (Mt 10, 41). Máskor figyelmezteti hallgatóit, hogy a külsõ látszat csalóka. Sokkal gondosabb, a látszat mögé tekintõ odafigyeléssel igyekezzenek felfedezni és megbecsülni embertársaik valódi mivoltát: „Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10) Az embertárs félreismerésével ugyanis az örök üdvösségünket tehetjük kockára. (Mt 25, 41–46) Mert hogy kinek vélem embertársamat, milyen fokban ismerem fel Isten kegyelmi adományát benne, és miképpen viszonyulok hozzá, aszerint részesülök jutalomban vagy elmarasztalásban, gyarapodik vagy károsodik bennem az, ami jó. Ez az igazság könnyen tetten érhetõ azokra vonatkozóan, akikkel együtt élünk. Az ismeretek, amik N-rõl (családom tagjai, szerzetestestvérem, munkatársam, tanítványom, gondozottam stb.) bennem élnek, határozzák meg a hozzá való viszonyulásomat. Ez utóbbi pedig alakítja – jó vagy rossz irányba – saját bensõmet. Ha a másiknak csak a hibáit veszem észre, s miattuk bizalmatlan vagyok vele szemben, ha „lefokozom”, „leírom” õt, a cselekedeteim ezt a magatartásformát fogják begyakoroltatni velem. Ennek nyomán mélyülnek bennem a negatív érzések és beidegzõdések, válok még ítélkezõbbé, kicsinyesebbé, bizalmatlanabbá, elutasítóbbá… De próbáljam csak meg észrevenni, felfedezni, elõcsalogatni – olykor megelõlegezett jósággal – a jót a többiekbõl, igyekezzem el-elgyönyörködni azokon a szépségeken, amikkel õket ajándékozta meg a jó Isten! Akkor elnézõbb és türelmesebb leszek tévedéseikkel, helytelen döntéseikkel szemben, együtt érzõbb a sikertelenségekben, örvendezõbb az elõrehaladásuk láttán. Akkor személyüknek most még rejtett kincsei – az énáltalam gyakorolt türelem, kedvesség, nagylelkûség, újrakezdés, bizalom stb. révén is – egyszer csak teljes pompájukban felragyognak. Mindeközben pedig bennem is izmosodik egy egész sor erény, formálódik ki igazi énem. Péter nem saját bölcsessége révén ismerte fel mesterében a Messiást. Érzékeny volt a kegyelemre, a bensejében sóhajtó Szentlélek sugallatára. Mindennapi küzdelmeim közepette én sem vagyok a magam erejére hagyatva. Hozzám is, bennem is szól a szíveket-veséket vizsgáló, az ember mélységeit egyedül igazán ismerõ Lélek. Csak mernem kell Isten szemével, az Õ irgalmas, türelmes jóságával tekinteni magamra és embertársaimra.

Kármel 2008/5-6

A SZENTÍTÁS ÉS A LELKIÉLET

A SZENTÍRÁS ÉS A LELKIÉLET

Minden nap olvassátok a Bibliát, jól látható helyen tartsátok, hogy mindig olvasásra, és imádságra ösztönözzön!4 Püspöki karunk a 2008-as évet a Szentírás évének hirdette meg. Ezzel az a célja, hogy minden keresztény felfedezze Isten igéjének szerepét a saját életében. Engednünk kell, hogy az ige megérintse bensõnket. Azonban csak akkor tud megérinteni, átformálni, ha idõt szánunk rá, olvassuk, mert a Szentírást olvasva felismerjük, hogy mire hív minket Isten. Ha engedjük, hogy Isten igéje megvilágosítsa értelmünket és átjárja szívünket, akkor megváltozik az életünk. Az ige, mint egy mag, belehullik az emberi szívbe, és elkezd csírázni, majd szárba szökken. Ez történt a mi rendi szentjeinkkel is. Õk mindennap olvasták a Szentírást. Boldog Erzsébet Szent Pált lelke atyjának nevezi. 1904. január 25én mutatja meg Jézus Szent Pál szavaival Erzsébetnek a hivatását: Isten dicsõségének dicséretévé kell válnia. „Kiválasztott minket Annak végzésébõl, Aki mindent szabad elhatározása szerint tesz, hogy dicsõségének dicséretévé legyünk.”(Ef 1-11-12) Kis Szent Teréz így ír Önéletrajzában az Evangéliumról: „Az Evangéliumban mindent megtalálok, ami szegény kis lelkem számára szükséges. Mindig új világosságot, titokzatos, és rejtett értelmet fedezek fel benne.” (210 old.) A kis út, a bizalom és a szeretet útja is a szentírásolvasáshoz kapcsolódik. „Ima alatt, miközben vágyaim valósággal kínpadra vontak, felütöttem Szent Pál leveleit, hogy valamilyen választ keressek rájuk. Pillantásom a Korinthusiakhoz irt elsõ levél XII. és XIII. fejezetére esett. Végre megtaláltam nyugalmamat… És akkor észtvesztõ örömömben felkiáltottam: Ó Jézus… végre megtaláltam a hivatásomat. Az én hivatásom a szeretet. Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet. Így minden leszek.5

Marosszentgyörgy, 2008. szept. 29. 4

Anna nõvér OCD

23

5

Szent Szûz medugorjei üzenete 1984.okt.18.-án,Mennyország hangja c. könyv 34.old. Önéletrajz 228-29.old.

24

A SZENTÍTÁS ÉS A LELKIÉLET

Kármel 2008/5-6

Teréz és Erzsébet nõvérünk is Keresztes Szent János atyánk mûveibõl táplálkozott, aki a Szentírás segítségével magyarázza el mûveiben a lelki élet útjait. Szent Terézia anyánk is szenvedélyesen szerette a Szentírást. Õ is arra buzdít, hogy olvassuk az Igét, és elmélkedjünk rajta, legfõképpen Jézus életérõl, az õ szenvedésérõl. Hiszen Jézus személye, az Õ élete az az „élõ könyv”, amely minden más könyvnél jobban fel tudja tárni az igazságot, és el tud vezetni Istenhez. Szent Teréz is megtapasztalhatta ezt, fõleg akkor, amikor a spanyol Inkvizíció sok lelki könyvet a tiltott könyvek listájára tett. „Akkoriban, amidõn több spanyol nyelven írt könyvnek olvasását eltiltották, nekem igen rosszul esett a dolog, mert egyiket-másikat szerettem közülük. Ekkor azt mondta nekem az Úr: „Ne szomorkodjál: én majd élõ könyvet adok neked (…) Õ Szent Felsége maga volt az az igazi könyv, amelyben szemlélhettem az igazságokat” (Ö 26,5 – 220 old). Ha olvassuk a Szentírást, megismerjük Isten szépségét és igazságát. „Nem gondolod, hogy ez a hatalmas erõ, amelyet a Szentírás gyakorol fölöttünk, azért van, mert a legfõbb Igazságból forrásozik? Honnan nyerjük ezt a bizonyosságot, ha nem magából a Szentírásból? Ez ugyanis magának az igazságnak a tekintélyével ösztönöz arra, hogy higgyünk benne. Mi nem hallottuk Istent beszélni, nem láttuk Õt írni vagy tanítani, de mégis szilárdan hisszük, hogy mindaz, amit a Szentírásban olvasunk, a Szentlélektõl származik. Minden igazság meggyõzõ erõvel rendelkezik, és ennek mértéke arányban van a bizonyosság fokával. Mi ugyanis szilárdan hiszünk a Szentírásnak, hiszen általa lelkünk megbízható tanítást kapott Istentõl.”6 (Boldog Baptista Spagnoli OCD) Az igeolvasás nélkülözhetetlen a komoly lelki élethez. A Szentírás Isten megismerésének forrása. Ezen keresztül ismerjük meg Isten végtelen szeretetét és gondviselõ jóságát. Erre a szeretetre válaszoltak a szentek, rendi szentjeink is, és nekünk is válaszolnunk kell rá. Amikor a Szentírást olvassuk, soha nem szabad elfelejtkeznünk a Szentlélekrõl. Minden sora mögött ott van, hiszen Õ sugalmazta. Õnélküle nem tudunk válaszolni Isten szeretetére. Ezért nagyon fontos, hogy a Szentírás olvasása elõtt mindig kérjük az Õ segítségét. A Szentírás olvasásához nagyon fontos az apostoli hagyomány ismerete. Csak így tudjuk helyesen értelmezni a Szentírást. „Kicsinyeim, helyezzétek a Szentírást látható helyre a családotokban, olvassátok, és tegyétek életté. Köszönöm, hogy követtétek hívásomat!” (Medjugorje 1996. aug.25.)7 Szent Arcról nev. Magdolna OCDS 6 7

Kármelita Zsolozsma 11.old. Mennyország hangja 189.old.

Kármel 2008/5-6

BEFEJEZETLEN TÖRTÉNET A SZENTÍRÁSOLVASÁSRÓL

25

BEFEJEZETLEN TÖRTÉNET A SZENTÍRÁSOLVASÁSRÓL A Szentírást sokféleképpen lehet olvasni. Én elõször kíváncsiságból olvastam. Meg szerettem volna tudni, hogy mikor lesz a világvége, és azt hallottam, hogy a Jelenések könyvében benne van. Elkezdtem tehát olvasni, de egy szót sem értettem belõle, és még a kérdésemre sem találtam meg a választ, így hamar abba is hagytam. Másodszor 18 évesen hívõ emberek tanácsára Lukács evangéliumával kezdtem, és úgy olvastam, mint egy regényt, amely Jézusról szól. Harmadik próbálkozásom a „kiolvasás” volt. Elejétõl a végéig betûrõl betûre, mint egy könyvet. Ez sem volt nagy élmény. Ezt követte a „nyitogatós” olvasás, amikor azt szerettem volna, hogy nekem szóljon. Ekkor már kaptam kegyelmeket. A Jóisten megengedte, hogy egyszer-kétszer tényleg személyesnek érezzem. Volt egy mondat, ami segített megváltoztatni akkori rossz szokásomat azokhoz az emberekhez, akik nagyon megbántottak. A mondat a következõ: „Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.” Róm. 13,14. Amióta ezt kaptam, úgy érzem, nem tudtam igazán haragudni senkire, és mindenkiért, aki nem a legjobbat akarta nekem, el tudtam mondani legalább egy fohászt. Sokáig csak az Újszövetséget olvasgattam, mert az Ószövetség nagyon értelmetlennek tûnt. Amióta bibliaórán az Ószövetséggel foglalkozunk, kezdenek itt is kitisztulni egyes homályos részek, és még az Újszövetséget is segít jobban megérteni. Istennek nagy kegyelme, hogy megismertette és megszerettette velem a zsoltárokat. Ez 3 éve, a roráté-misék utáni zsolozsmázáskor kezdõdött, és „szerelem” lett elsõ hallásra. Azóta sem tudok betelni a zsoltárok szépségével, hát még ha arra gondolok, hogy Jézus is imádkozta ezeket, teljesen meghatódom. Van 1-2 különös kedvencem, de akárhányszor olvasom, mindig személyesen hozzám szól, mindig újat mond, és sokszor megérint. Van, amikor vigasztal, van, amikor megszid, vagy éppen bátorít. Sokáig az 50. zsoltár volt a kedvencem, mely így kezdõdik: „könyörülj rajtam, Istenem, szeretõ jóságod szerint, és hogy mérhetetlen a te irgalmad, gonoszságomat töröld le rólam!” Jelenleg a 85. zsoltárt olvasom és imádkozom legtöbbet. Annyira sok és mély mondanivalója van, hogy nem tudok betelni vele. Néhány sort idézek belõle: „mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, és nagy irgalmú azokhoz, akik hozzád kiáltanak.” „Szorongatásom napján hozzád kiáltok, mivel te meghallgatsz engem.” „Mert te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.”

BEFEJEZETLEN TÖRTÉNET A SZENTÍRÁSOLVASÁSRÓL

Kármel 2008/5-6

M. Terézia

ISTEN IGÉJE A KÉTÉLÛ KARDNÁL IS ÉLESEBB...

27

INTERJÚ ISTEN IGÉJE A KÉTÉLÛ KARDNÁL IS ÉLESEBB… Idén október 5-26 között tartották Rómában az Isten Igéjérõl szóló Püspöki Szinódust. A Szinódust megelõzõen a következõ interjú készült a biblikus képzettségû Roberto Fornara kármelita atyával. A hármas jelzõ a Zsidókhoz írt levél egyik részébõl való (Zsid 4, 12). Az Isten Szava, Igéje „élõ” („zon”), mert nem egy szöveg (a kereszténység nem a „Könyv vallása”!), hanem az Ige élõ személye. Ezért az Ige hallgatását nem lehet elképzelni a Krisztussal való imádságos kapcsolaton kívül. Szó van azután a „hatékony” Igérõl („energes”, azaz telve „energiával”, „eleven erõvel”). Mi nyugatiak, akik hajlamosak vagyunk a szót csupán flautus vocis-nak, azaz zengõ hangnak vennünk, újra magunkévá kell tennünk a héber dabar jelentését, amely egyszerre szó és tett. Ilyen értelemben van jelen az isteni szó a világ teremtésénél: „Isten szólt…” és minden létrejött. Ugyanazzal a teremtõ hatékonysággal hatol be az ember szívébe az Ige, amely „élesebb” („tomóteros”) minden kétélû kardnál. Túlhalad a külsõségek és a látszat korlátain, lényünk legmélyébe hatol, ahol igazságot hoz létre. A „fény pengéje” (ahogy a középkorban szokták nevezni), mivel megvilágítja utunkat és megvilágít bennünket, fényt derítve arra, ami bennünk a Lélekhez tartozik és arra, ami a testi emberhez, és mint ilyen még megtérésre szorul. Az ilyen fajta „vágással” az Ige kardja fájdalmat okoz nekünk: az Úr sebez és gyógyít (vö. Oz 6, 1). Maga Szûz Mária is megértette – Simeon jövendölése által –, hogy életét az Ige kardja fogja átjárni: megsebzés és öröm forrása lesz ez számára. Az Ige kétélû kardja egy olyan seb okozója, amely a teljes öröm felé viszi az embert. ‹

Nehéz volt kiválasztanom ezt a pár sort, mert szívem szerint az egészet leírnám, de ez értelmetlen lenne, hiszen a szentírásban is benne van. Körülbelül 1 éve találkoztam a „lectio divina” fogalmával. Azóta érzem, hogy ez az, ahogyan a Szentírást használni’ kell. Hogy mi is az, azt pontosan még mindig nem tudom, pedig már több könyvet is olvastam róla. Az egyik nagyon jó könyv a magyar kármelita nõvérek kiadásában az idén jelent meg: Enzo Bianchi Maria Pia Giudia FMA: Lecti divina. Ebben a könyvben nagyon jól le van írva, hogy hogyan kell használni a Bibliát, hogy az ne legyen öncélú, és valóba imádsággá váljon. Szükség van idõre, csendre, hívni kell a Szentlelket, olvasni, elmélkedni, imádkozni. Ezeket az értelmemmel fölfogtam, de a szívemig nem jutott el. Vannak a könyvben példák is, de ezeket már nem is értem. Olvastam egy másik könyvet is, ami „véletlenül” került a kezembe. Ez egy bencés lelkiségi sorozatban megjelent könyv: Garcia M. Colambás: A Szentírás olvasása a Lectio divina. Talán szép barna, kármeles külseje miatt figyeltem fel rá! Bevallom, kissé félve, némi hamis lelkiismeret-furdalással olvastam, de amikor az 50. oldalon Lisieux-i Szent Terézt idézte, megnyugodtam, hogy nem olvasok rossz könyvet. Ebben a könyvben olvastam a következõkrõl: cselekvõ és befogadó, hitbõl fakadó, kitartó olvasás, nehézségek, önmegtagadás, engedelmesség, gyümölcsök, Isten megtapasztalása, határtalan boldogság. Ezek után úgy érzem, már csak rajtam áll, hogy alkalmazom-e a megtanultakat. Szeretném, sõt Marcell atya szavát idézve „akarom”, de ehhez szükségem van Isten kegyelmére és segítségére, hiszen Nélküle semmit sem tehetek. Hogy miért befejezetlen a történet? Mert most kezdem el a Lectio divinát és úgy gondolom, hogy ez csak a kezdete az Istennel való kapcsolatomnak.

Kármel 2008/5-6

‘

26

Milyen kapcsolat van a Szentírás és a lelkiség között? Isten Igéje (nem a Szentírás) a lelkiélet, azaz a Lélek szerinti élet és a Lélek bennünk levõ életének a forrása. A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum nevezetû konstitúciójának 12. pontja Szent Jeromos egyik mondását idézi, amely szerint a Szentírást annak a Léleknek a segítségével kell olvasni és értelmezni, amely sugalmazta azt: a kezdeti sugal-

28


Kármel 2008/5-6

mazás Lelke ugyanaz a Lélek, amely a sugalmazott szöveg értelmezését és „élõvé tételét” munkálja bennünk. A Biblia gyakran kapcsolatba hozza az isteni „fuvallatot” és „szót”. A Lélek állandóan fúj, azért, hogy az Ige testté legyen a hívõ emberben: ez a lelkiélet. Az elmélkedés, a „lectio divina” útja ez. Út, amely a lectio-tól (a Szentírás szövegének figyelmes olvasásától, tanulmányozásától – ebbõl merítjük az Igét) a contemplatio-ig vezet (amelyben én magam leszek az a templom, az a tabernákulum, amely magában foglalja, hordozza az Igét, az isteni Szót). Annyira át kell járnia bennünket az Igének, hogy mi is elmondhassuk: élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus, az Atyának az Élõ Szava él bennem a Lélek ereje által (vö. Gal 2, 20). Az Ige és a lelkiség közötti kapcsolat fontosságáról manapság egyre inkább meg vagyunk gyõzõdve. Ez lényeges ahhoz, hogy elkerülhessük a Szentírás túl racionális olvasásának, értelmezésének téves útjait, illetve, hogy a lelkiélet ne szentimentalizmusból és különbözõ ájtatossági gyakorlatokból álljon.

Milyen gyümölcsöket hozott a katolikus közösségekben a Dei Verbum zsinati dokumentum? Nyilvánvalóan jelentõsebb lett Isten Igéjének fontossága a közösségek életében. Gondolok itt arra, hogy a Szentírás jobban áthatja a teológiai gondolkodást, a prédikációkat és a hitoktatást, mint korábban, továbbá a papság, szerzetesség és laikusok nagyobb biblikus képzésére, vagy arra, hogy úgy a személyes, mint a közösségi élet szintjén egyre fontosabbá válik a lectio divina8 gyakorlása. 1965-höz képest sokkal több fordításhoz és a Szentírás tanulmányozását elõsegítõ eszközökhöz férhetünk hozzá. A Dei Verbum örökségének köszönhetõen több területen sikerült csökkenteni lemaradásunkat a protestáns közösségekkel szemben, akiknél Isten Igéje mindig is központibb szerepet játszott. Ennek ellenére sok tennivaló maradt még hátra: akár a képzésben, akár az ima- és lelkiélet vagy az evangelizáció területén. Az Instrumentum laboris9 bemutatásakor mons. Eterovic, a Szinódus általános titkára, emlékeztetett egy friss felmérés adataira: Olaszországban a gyakorló hívõknek (27% a felnõtt lakosságot tekintve) csupán a 38%-a olvasott el egy szentírási részt az elmúlt 12 hónapban. Több mint a fele úgy gondolja, hogy a Szentírást nehéz megérteni. Az embereknek tehát szükségük van arra, hogy elvezessük a Szentírás mélyebb, az egyház hite szerinti olvasására, értelmezésére.

Kármel 2008/5-6


29

Melyik volt konkrétan a kármelita szentek hozzájárulása a Szentírás jobb megértéséhez? A megreformált Kármel szentjei (fõleg a három egyháztanító) a trentói és a II. Vatikáni Zsinat között éltek. Abban az idõszakban, amelyet „az Ige Isten népétõl való számûzetés” idejeként szokták emlegetni. Mindannyiukban mégis ott van egy nagy szomjúság Isten Igéjének élõ vízforrásai után. A Kármel Regulájához híven, bár különbözõ formában, a hit és a lectio, a szentírási elmélkedés útján haladnak. Avilai Szent Teréz sokkal többet merít a Szentírás egyetlenegy szavából, mint ezer más lelki olvasmányból, és megérti, hogy ez az, amely képes megõrizni õt az „ostoba ájtatoskodásoktól”. Keresztes Szent János számára fontos az egzegézis, a Szentírás szövegének tudományos értelmezése, de talán még fontosabb szimbolikus nyelvezetének megértése, ennek alkalmazása. A Gyermek Jézusról nev. (Kis) Szent Teréz a Szentírás lelki magyarázatának mesternõje. Õ mindenben Jézust, az Õ arcát kereste. Szentháromságról nev. Boldog Erzsébet talán a legkontemplatívabb közülük. Õ nem annyira a „tettekre váltás” miatt hallgatta az Igét10, hanem hogy általa ízlelje, szemlélje és imádja az isteni Szépséget. Mindegyik szentünk egy személyes, érzelmi vonástól átjárt imádságos dimenzióban élte meg az Igével való kapcsolatát. Érezhetõ náluk egy bizonyos „passzivitás” Isten Igéjével szemben: nem annyira megérteni és használni kell azt, hanem hallgatni, befogadni, szolgálni és engedni mûködni. Remélem, hogy a Szinodus hatásaként egy új, „passzív” tudat ébred fel bennünk. Tudjunk jobban hinni Isten Igéjének erejében, amely képes létrehozni azt, amit jelent, és így tudjunk teljesen ráhagyatkozni, átengedni magunkat Neki. Az engedelmes hallgatás iránti készség mellett talán leginkább a „csodálkozás” az a magatartás, amelyre leginkább szükségünk van. fordította fr. Tarzíciusz (forrás: www.zenit.org )

8 9

Lectio divina = a szentírási szövegeken való elmélkedés egyik formája (a szerk.) Instrumentum laboris (lat.) = munkaterv, munkadokumentum (a szerk.)

10

Ez nem azt jelenti, hogy meddõ hallgatója, és nem „tettekre váltója” lett volna (!), itt csupán a különbözõ hangsúly van kiemelve (a szerk.)

30


Kármel 2008/5-6

ISTEN MEGHÍVÓ SZAVÁHOZ HÛSÉGBEN ÉLVE…

Isten igéjének ereje különösen az olyan emberben válik megfoghatóvá, aki – Máriához hasonlóan – azt befogadja, s ahhoz hosszú éveken-évtizedeken keresztül hû marad. Bár a korban elõre haladva õ is egyre törékenyebbé válhat a testben, de lelkének fiatalos lendülete nem törik meg, hiszen ahogy az Írás mondja: „Elfáradhatnak a fiatalok és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek, de akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el” (Iz 40, 31). Az alábbi riport egy ilyen, testben megöregedett, de lélekben fiatal kármelitával készült…

– Az elsõ kérdésem az lenne Juvenál atyához, hogy amikor belépett a Kármelbe, hány éves volt? – 12 éves voltam, Keszthelyen, 1932. július 31-én. – Hogyan ismerte meg a Kármelt, honnan tudott a Kármelrõl? – Én már életem kezdetén megismertem, mert két bátyám már akkor a Kármelben volt, tehát énnekem soha más nem jutott eszembe csak az, hogy kármelita leszek. – És mit tudott meg a bátyjai révén a Kármelrõl, amikor belépett, illetve az elõtt? – Hát csak annyit tudtam, hogy a Szûzanyát nagyon szeretik, ami azért volt fontos a számomra, mert a mi családunkban különösen is nagy volt a Szûzanya tisztelete, szeretete. Minden szombaton este elvégezte az egész család a rózsafüzért. Felnõtt bátyáim, nõvéreim is ott voltak együtt, s édesapámnak a térdén ott voltam én is, mint kisgyermek és imádkoztam. – Minden szombat este elmondták a rózsafüzért közösen? – Igen, igen. Minden szombat este elvégeztük közösen a rózsafüzért. Aztán meg nagyon tiszteltük Jézus Szentséges Szívét. Emlékszem arra a napra, amikor

Kármel 2008/5-6

ISTEN MEGHÍVÓ SZAVÁHOZ HÛSÉGBEN ÉLVE...

31

a plébános úr – az akkori plébános – eljött a házunkba, és ott az õ vezetésével ajánlottuk fel az egész családot Jézus Szentséges Szívének. – A Kármelbe belépve elõször Keszthelyen, a juvenátusban volt Juvenál atya? – A juvenátusban voltam, méghozzá hat évig, Keszthelyen. Ott végeztem. Ki-kijártunk a kármelita kolostorból a premontreiekhez, a gimnáziumba. Ott végeztem el hat évet, majd onnan mentem át Gyõrbe, a noviciátusba. – Gyõrben ismerte meg Marcell atyát a noviciátusban, vagy már elõtte ismerte õt? – Elõtte is találkoztam már vele, mert Marcell atyának a novícius társa volt a bátyám, Tarzíciusz atya, és egy napon tették le a fogadalmukat. Így már korán megismertem õt. – S mi volt a benyomása róla? – Hát, gyerek voltam, s csak arra emlékszem, amikor ott álltak – a Tarzíciusz atya is ott volt – a beszélõ szobában a gyõri zárdában. Ugyanis a Rába felé esõ oldalon volt egy kis terem, ahova mentek a vendégek. És ott, amikor ránéztem a bátyámra, nagyon megakadt a szemem a csuklyáján, s a következõ kérdést tettem föl: „Te Andris, minek ez a sapka a nyakadon?” Éveken keresztül emlegették ezt, és mosolyogtak rajta a rendtársak. – A noviciátusban volt lehetõsége arra, hogy még jobban megismerje Marcell atyát, együtt élve vele? – Igen, igen. Nagyon emlékszem rá, hogy amikor beléptem, egy lenti szobában külön laktam napokon keresztül, és olyan hûvös volt velem szemben Marcell atya. Ám teltek a napok, s amikor az utolsó este elérkezett, a beöltözés elõtti este, akkor már nagyon bensõségesen beszélt velem, s én nagyon-nagyon megszerettem õt, és azóta is nagy tisztelet és szeretet köt hozzá. – És mi volt az, ami leginkább megragadta Marcell atya személyében? – Az egyszerûsége, és az, hogy mindig nagyon-nagyon tapintatos volt az emberekkel szemben, és soha nem lehetett õt látni, hogy a szenvedély õt elragadta volna, mert mindig volt kellõ önuralma. A másik, ami emlékezetes számomra, hogy jóformán állandóan a skapuláré alatt volt a keze. Amikor söpörtünk, vagy akármit csináltunk, nagyon gyakran feltette a kérdést, hogy: „Aztán egyedül, egyedül?” Rá kellett felelnünk: „Nem, mindent a Szûzanyával!” Ugyanis az volt a nevelõi eljárása, hogy állandóan kérdezgetett bennünket. Hogy mindent, mindent a Szûzanyával tegyünk, mindent vele, semmit nélküle! – Marcell atya eme nevelési módja sokat adott Juvenál atyának is? – Igen, igen. Meg az is sokat jelentett a számomra, hogy Marcell atya soha nem figyelmeztetett szenvedélyesen, hanem mindig nagyon megfontoltan tette. Emlékszem például, hogy egyszer én voltam a lektor az ebéd alatt, s a szentírásban egy olyan rész következett, amely tele volt idegen nevekkel. Hát, én nagyon gyötrõdtem ezekkel, és kínomban elnevettem magamat. Erre a perjel, Brokárd atya, kacsintott, ami azt jelentette, hogy abba kell hagyni az olvasást. Persze, nagyon jól tudtam, hogy a rekreáción következik majd a figyelmeztetés, s valóban

32


Kármel 2008/5-6

így is volt. Hát, jó darabig várt vele Marcell atya, s akkor elkezdte nagyon finoman mondani, de a végén, amikor már „culpáztam” és leborultam, már abba is hagyta, és soha többet nem emlegette ezt az esetet. – Amikor pappá szentelték Juvenál atyát, hová került és hol szolgált a feloszlatásig? – Elõször is azt kell megjegyezni, hogy Gyõrben mondtam az újmisémet, és Marcell atya volt a szónokom, Miklós atya pedig a kézvezetõm. Természetesen magától értetõdött, hogy a prédikáció a Szûzanyáról szólt. Akkoriban még az újmisés papok nem kaptak gyóntatási engedélyt, s úgynevezett studenspáterek lettek, s folytatták a tanulmányaikat. S velem is így történt ez, s 1947. decemberében volt a végsõ vizsgánk. Karácsonyra kaptam meg a gyóntatási engedélyt, s elsõ gyóntatásom az éjféli mise elõtt volt. – És hol szolgált elõször, Juvenál atya? – Keszthelyre kerültem, majd 1948-ban a választások után Kunszentmártonba küldtek, hogy az ott tanuló kispapjainknak legyek a magisztere. – Kunszentmártonban maradt 1950-ig, a feloszlatásig? – Igen, sõt még utána is, majdnem még tíz évig. – És mit csinált ott az alatt a tíz év alatt, a feloszlatás után? – A feloszlatás után hárman maradhattunk ott, mert a többieknek el kellett menniük. Brokárd atya volt a plébános, aztán Brúnó atya a káplán, én pedig a kántor. – 1960-ban miért kellett máshová mennie? – Pontosan 1959. december 13-án kellett elmennem, mert az egri egyházmegyében kineveztek káplánnak. Addig ugyanis csak mint kántor szerepelhettem. – Juvenál atya, hol voltak a legszebb kápláni évei? – Több helyen is voltam káplán, de a legemlékezetesebb és legszebb papi éveimet Nyíregyházán éltem meg. Három évig voltam ott. Nagyon sok munkám volt, de nagyon jó volt a plébánosom, aki – bár nagyon kedvezni látszott a kommunistáknak – velem szemben nagyon jóságos volt. Azt mondta: „Tégy, amit akarsz, tedd, amit akarsz, majd én megvédelek.” Tényleg így is volt. Amikor egyszer a ’bajszos’ püspökkel találkoztam — így hívták akkor azt, aki az egyházmegyének a rendszer által kinevezett civil vezetõje volt —, azt mondta nekem: „Tisztelendõ úr, magáról a plébános, a prépost úr, mindig olyan jókat mond.” Éreztem is, hogy mindig csak a kedvemet kereste. Amikor pedig az epémmel volt bajom, mindig külön ebédet rendelt számomra. – Gyakran találkozott a ’bajszos’ püspökkel? – Nem. Csak nagyon ritkán beszélt velem, s amikor találkoztunk is, csak annyit mondott: „A prépost úr magáról mindig nagyon jót mond.” –Több helyen is volt káplán 1989-ig? – 1967. szeptemberéig voltam káplán, majd onnan elkerültem Hejõkürtre, az egri egyházmegyének egy kis falujába a Hejõ partján. – És ott plébános lett?

Kármel 2008/5-6


33

– Igen, ott plébános lettem. 22-évig maradtam ott. Aztán késõbb visszakerültem Kunszentmártonba. Azt gondoltam, hogy nagy örömmel fogadnak bennünket, de egész meglepõ volt, hogy nagyon hidegen fogadtak, ugyanis az ottani plébános nem akart elmenni, és úgy állította be a dolgot, hogy én leszek a káplán, s majd õ lesz a plébános. – Mikor került vissza Kunszentmártonba? – 1989. szeptember 2-án. – Tehát már a visszajövetel után. – Igen. Akkor már ott volt Mátyás atya is, aki pár nappal elõbb érkezett, de aztán õt elhelyezték, s utána József testvért került oda, és ketten voltunk pár évig. Aztán utána néhány évig Miskolcon voltam, s onnan kerültem a budapesti rendházba. – Juvenál atya életének melyik szakaszára emlékszik vissza legszívesebben? – Talán a noviciátusra. Bár nagyon nehéz volt, különösen az éjféli kórusima, de itt éreztem leginkább a kegyelem erejét. A papi életemben pedig Nyíregyházán töltöttem a számomra legkedvesebb éveket. Egyszerre 30-40 elsõáldozóm volt. Amikor pedig bérmálás volt, százon felül voltak a bérmálkozók. – Juvenál atya szerint mi volt a legfontosabb, amit a Kármelen keresztül kapott? – Hát…, elsõsorban a Szûzanyának a nagy szeretetét, bár, ahogyan már mondtam, a Szûzanyát már a családban is nagyon szerettük. De Marcell atya példájára, tanítására még jobban megerõsödött bennem a Szûzanyának a szeretete és tisztelete. – Juvenál atya szerint miért lehet fontos a számunkra, hogy szeressük a Szûzanyát?

34


Kármel 2008/5-6

– Igen, ez nagyon fontos, döntõen fontos. Sajnos sokan nincsenek tisztában a Szûzanya tiszteletével. Olyan megjegyzéseket tesznek, mintha Jézus irigyelné azt a tiszteletet, amiben az õ édesanyját részesítik. – Juvenál atyának nagy erõt jelentett a Szûzanya szeretete a feloszlatás évei alatt is? – Igen, valóban nagy erõt jelentett… Továbbra is nagyon gyakran beszéltem a Szûzanyáról, és legfõbb törekvésemnek tartottam, hogy a Szûzanya tiszteletét terjesszem, különösen Hejõkürtön, a plébánián. Ott sikerült is a Szûzanya tiszteletét, szeretetét a híveknek a szívében meggyökereztetni. Nagyon szívesen, sokat imádkoztak, bár különben is nagyon vallásosak voltak. A kálvinista környezetben õk megmaradtak hûséges, a Szûzanyát szeretõ kereszténynek. – Megkérdezhetem, hogy Juvenál atya most hány éves? – Pár napja töltöttem be a nyolcvanhetediket, tehát most a nyolcvannyolcadikban vagyok. – És ilyen korban hogy érzi magát a Kármelben? – Nagyon jól érzem magamat. Itthon érzem magamat, és örülök, hogy ’szûzanyás’ légkör vesz körül. – Miben fejezõdik ki, hogy ’szûzanyás’ légkör veszi körül? – Abban, hogy a többi atya is, meg a gyónóim is szeretik a Szûzanyát. Ezt különösen fontosnak és nagy örömnek tartom. – A Kármel szentjei közül ki az, akit legszívesebben olvas Juvenál atya, akin keresztül a legtöbb kegyelemben volt része? – Hát…, Marcell atya különösen is elmélyítette bennünk Szent Terézia anyánk tiszteletét és szeretetét, Keresztes Szent János atyánkat és Kis Szent Terézt, és nagyon mélyen foglalkozott velük, és ez a három nagyon fontos volt az én életemben is. – Juvenál atya mit mondana azoknak a fiataloknak, akik a Kármel iránt érdeklõdnek? – Elsõsorban azt, hogy mindig legyenek nagyon imádságosak. Nagyon sokat kell imádkozni. Annak idején, amikor közeledett a noviciátusom, különös kegyelemnek tartom, hogy nagyon megszerettem az imádságot. Emlékszem, hogy a rendház oratóriumában sokszor félórákig imádkoztam. És szerettem imádkozni. Majd jött a noviciátus, ott is. Az éjszakai imádság, mondhatom, nehéz volt, de utána mindig elmondtuk Marcell atya vezetésével a rózsafüzért, és ez a lelkemet nagyon megérintette még akkor is, ha fáradt voltam, s mindig örömmel meghoztam ezt a nagy áldozatot. – Miért tartja olyan fontosnak az imádságot Juvenál atya? – Mert saját magam is tapasztaltam, hogy az ima segített leginkább a kísértések legyõzésében, a hûség megélésében és annak az elsajátításában, amelyre Marcell atya tanított bennünket. – Mit tanácsolna az olyan híveknek, akik a Kármelt most kezdik megismerni?

Kármel 2008/5-6


35

– Hát csakis eme kettõt: az ima és a Szûzanya szeretetét. Ez a feltétlen biztosítéka annak, hogy elõrehaladjanak a lelki életben, hogy megerõsödjenek a lelki életben és a Rend iránti hûségben. A Szûzanya példájára nagyon imádságosnak kell lenni, mert a sátán különösen kívánja megzavarni, sõt elszakítani a lelket, elsõsorban a szerzetesi és papi lelkeket a Jóistentõl! Ez másképp nem megy, csak sok-sok imádsággal és kitartással… – De ha valaki családos, és sok dolga van, gyerekei vannak, akkor hogyan tud sokat imádkozni? – Maga a család, meg a munkája már önmagában nagy biztosíték. Szüleimnél láttam, hogy õk sem imádkoztak térden állva órákat, de a kötelességüket teljesítették, és egészen a Jóisten szeretetében éltek. Minden vasárnap részt vettünk a szentmisén. Nagyobb ünnepeink is voltak: mint például Jézus Szíve, a Kármelhegyi Boldogasszony és Szent Antal, akit a falumban különösen is tiszteltünk azért, mert volt ott egy neki szentelt kápolna, amelyet fogadalomból építettek. – A családtagjai tehát nem imádkozhattak órákon keresztül, de tették a mindennapi kötelességüket. – Úgy van, a mindennapi kötelességüket tették. Földmûvesek voltunk, és hát természetesen megvolt a sok munka. Nyáron az aratás meg a kapálás, télen meg az állatok etetése. Mindezek elég sok idõt elraboltak, de azért a téli belsõ életünk sokkal bensõségesebb volt, mint a nyári. Tanyán laktunk, és a tanyai élet meghozta a maga magányát. Szegény édesanyám, bizony sokszor még vasárnap sem mehetett templomba, mert ha nem volt szekér, akkor nem tudott bemenni, mert kilométerekre volt a templom. Aztán meg a családot el kellett látni, de édesanyám is mindig megmaradt a maga szeretetében. Mikor édesapám hat évig Szibériában volt fogságban, mindig elimádkoztatta a családdal – akkor már heten voltunk gyermekek — a rózsafüzért, amikor este hazamentünk a szántóföldrõl, és ez megmentette édesapámat. S azt, hogy a család ilyen sok kegyelemben részesült, annak tulajdonítom, hogy édesapám és édesanyám is nagyon-nagyon szerette a Szûzanyát. – Mondja, Juvenál atya, szokott-e gondolni néha az örök életre? – Nagyon sokat szoktam rá gondolni. Igen… De azért még ettõl is fontosabb, hogy gyakran gondolok a lelkemben élõ Szentháromságra. Kispap koromban is a napi kétórás elmélkedést mindig a lelkemben élõ Szentháromsággal éltem. – Az örök életet tehát már a földön is el lehet kezdeni? – Igen, valóban úgy van, ahogy azt Boldog Erzsébet nõvérünk is mondja, aki azt állította, hogy számára már itt a földön megkezdõdött a mennyország. – Köszönöm szépen, Juvenál atya, õszinte szavait. – Szívesen. fr. Rafael

36

A CSILLAG

Kármel 2008/5-6

NEM CSAK GYERMEKEKNEK A CSILLAG Egy csillagfényes éjszakán született. Az éjszaka kellõs közepén, amikor a sötét égboltot békésen pislákoló apró kis fények hintették szét, szinte észrevétlenül gyulladt ki az õ fénye is. Egy újabb kis csillag a sok más millió csillag között: kinek is tûnt volna fel? Pedig õ más volt, mint a többi csillag. Rég, nagyon rég indult útnak, egy olyan távoli világból, amelyrõl csak az égbolt legidõsebb csillagai hallottak még mesélni; olyan rég kihunyt csillagoktól, akik állítólag akkor születtek, amikor a jó Isten, a teremtés hajnalán, a sötétséget szétválasztotta a világosságtól, a világosságot nappalnak nevezve, a sötétséget pedig éjszakának. Az éjszaka sötét égboltján kigyulladt elsõ csillagok a teremtés nagy munkájában köztük átvillanó fényes angyaloktól hallottak beszélni arról a másik világról, amelyben õk éltek, és ahol minden csupa fény és világosság volt. Azt a világot azonban senki nem látta a csillagok közül, de még angyalokat sem látott senki azóta… Így ki tudja, mennyire volt igaz mindaz, amit az öreg csillagok meséltek? Azon az éjszakán azonban, amikor a kis csillag megszületett, fényes villanások sokasága lepte el az égboltot, és cikázott végig a békésen szunyókáló csillagok között. „Hulló csillagesõ” – gondolták a jelenséget a földrõl szemlélõ emberek. „Mágneses viharban kavargó fényes csillagközi porképzõdmények nyugtalan játéka” – nyugtázták magukban a tudós csillagok. Pedig nem hulló csillagok voltak, sem valamilyen asztrológiai jelenség, hanem valóságos angyalok. Igaz, nem olyanok,

Kármel 2008/5-6

A CSILLAG

37

mint amilyeneket általában képzelni szoktak az emberek: fürtös aranyhajú, bájos gyermekarcú, fehér szárnyú mennyei lények. Csupafény angyalok voltak, akik az újonnan született csillagot kísérték el új lakóhelyére. A kis csillagot azonban úgy tûnik, jobban érdekelte a föld, mint az égbolt. Nem sokkal születése után úgy döntött, hogy egy kis sétára indul az alatta elterülõ nagy világba. Egy láthatatlan fénysugáron leereszkedett, és ott találta magát egy magas hegy csúcsán. A csillag fényétõl a hótól borított hegy ragyogni kezdett. – Maradj itt nálam, kedves kis csillagom – kérlelte a hegy. – Szelíd és meleg fényedtõl én magam is olyan ragyogó és boldog vagyok! – Nem tehetem, kedves hegy – válaszolta a csillag –, nekem tovább kell mennem a völgybe, oda le, ahol az a sok apró kis csillag fénylik. És a kis csillag tovább folytatta útját a nagy város felé, amelynek fényei ezer apró csillagként pislákoltak a völgy sötétjében. Amikor a városba érkezett, már hajnalodni kezdett. Az emberek hosszú kabátjaikba burkolózva, kissé meghajolva, álmos és szomorú arccal igyekeztek szapora léptekkel munkahelyükre. Ahogy a csillag áthaladt mellettük, valamilyen furcsa belsõ melegség és öröm járta át õket. Kiegyenesedtek, arcuk felderült, és boldogan köszöntötték egymást, mintha mind rég nem látott ismerõsökkel találkoztak volna. A csillag egy nyomda mellett is elhaladt, amelyben éppen az aznapi újságot nyomták. A gép a megszokott fekete-fehérbõl színes nyomtatásba váltott át, és sok mindent másként kezdett nyomni, mint ahogy az újság elõre megszerkesztett változata tõle megkívánta volna. Az erkölcstelen képeket ragyogó gyermekarcok vagy szép tájképek váltották fel, a különféle csalásokról és erõszakról szóló hírek helyett pozitív kezdeményezésekrõl, az összefogásról és egymás megsegítésérõl szóló értesítések kerültek, a politikai és gazdasági rovatok szinte teljesen eltûntek, helyüket a vallás, egészséges életmód és természetvédelem rovatai foglalták el. A reklámok pedig nem a vásárlásról és kedvezményes hitelekrõl szóltak, hanem boldog többgyermekes családokról, új munkahelyekrõl, a szabadidõ értelmes és hasznos eltöltésérõl. A nyomdában mindezen pedig senki egy cseppet sem csodálkozott, mert úgy érezték, hogy mindennek így kell lennie. Amikor a csillag fénye az iskola ablakain átszüremkedett, éppen az elsõ tanítási órára csengettek be. Az éktelen lárma, amely szokás szerint betöltötte ekkor az iskolát, hirtelen elhalkult. A folyosókon megszûnt a tülekedés és hangoskodás, mindenki a maga osztálytermébe igyekezett, ahol a tanárokat csendben fogadták, és illedelmesen köszöntek nekik. – Adjon Isten jó reggelt, tanár úr! – harsogott egy emberként az egész osztály. – Adjon Isten nektek is szép jó reggelt! – válaszolt kedves mosollyal a tanár. Az ilyesfajta rendes viselkedésen az iskolában sem lepõdött meg senki azon a napon, pedig bizony bõséges ok lett volna még ezen kívül a csodálkozásra.

38

A CSILLAG

Kármel 2008/5-6

Az órákon mindenki nagy figyelemmel követte a tanárok magyarázatait, senkinek eszébe nem jutott beszélgetni, nevetgélni, képregényeket olvasni, zenét hallgatni vagy más efféle dolgokkal elfoglalni magát vagy zavarni másokat. A csúnya, neveletlen megjegyzésekrõl, beszólásokról nem is beszélve: ezek mintha teljesen ismeretlenek lettek volna ama falak között, amelyek bizony már sokat hallottak életükben! A gyermekek és a tanárok szívét egy jólesõ békés világosság járta át, amely kisöpört bensejükbõl minden békétlenséget, durvaságot és hamisságot. Olyannyira, hogy még az is elõfordulhatott, ami sem elõtte, sem utána az iskola történetében, hogy azon a napon senki sem puskázott dolgozatírás közben. Bár ebben a témában az iskola diákjai messze vidéken verhetetlenek voltak, a tiszteletreméltó hagyomány és a technika minden modern eszközét profi módon tudták egymással ötvözni és alkalmazni, most senki sem élt ezekkel a nagyszerû lehetõségekkel. Volt ugyan olyan, aki megszokásból próbálkozott a puskázással, de ekkor annyira elszégyellte magát saját maga elõtt, hogy nyomban le is mondott szándékáról. Miért akarna jobb jegyet kapni annál, mint amit tud, és fõleg annál, aki többet tanult nála? Olyannak érezte magát, mint aki lopott holmikban szeretne díszelegni. Lehet, hogy mindez hihetetlenül hangzik, de a csillag fénye valóban nagyon különleges volt. Amerre járt, hatására az emberek megváltoztak. Nem irigykedtek és nem haragudtak többé egymásra, elfelejtették az elszenvedett sérelmeket, inkább az jutott eszükbe, hogy kiktõl kellene bocsánatot kérni, kiket kellene meglátogatni és kiken kellene segíteni. A rendõrség és a bíróság épületei azon a napon kongtak az ürességtõl, a kórházak és az idõsek otthonai viszont hemzsegtek a látogatóktól. Rövid idõn belül egyetlenegy koldust sem lehetett már látni az egész városban. A munkanélküli munkát, a hajléktalan szállást, a beteg törõdést kapott, mindenki azt, amire szüksége volt. Az utcák és parkok ragyogtak a tisztaságtól, az emberek arca pedig a vidámságtól és jókedvtõl. Mindenki boldog volt és segítõkész. Vagy legalábbis majdnem mindenki. Mert egyvalaki nagyon nem volt az: a város nagyhatalmú ura, a polgármester.

Kármel 2008/5-6

A CSILLAG

39

A polgármester irodájában ült és õrjöngött. – Ma mindenki megbolondult! Nevetnek és énekelnek, egymás kezét szorongatják, a koldusokkal és a virágokkal törõdnek, ahelyett, hogy szorgalmasan dolgoznának! Ki látott még ilyet?! Tiszta káosz az egész város! Rendet kell teremteni, mégpedig azonnal, mert különben nagy baj lesz! – üvöltötte a polgármester az elõtte álló sötétképû rendõrparancsnoknak. A rendõrparancsnok sarkon fordult, és katonás léptekkel elindult, hogy teljesítse a kapott parancsot. Magához rendelte legjobb nyomozóit, és elküldte, hogy mielõbb derítsék fel a különleges események okozóját. A nyomozóknak nem volt nehéz dolguk kideríteni az igazságot. – Egy idegen, ismeretlen csillag tévedt a városba. Õ a felfordulás okozója – jelentették. – Azonnal tartoztassák le, és vessék a legsötétebb börtönbe! – adta ki a parancsot a rendõrfõnök. Amikor azonban a kiküldött rendõrök a csillag közelébe értek, fénye õket is megváltoztatta. Üres kézzel, de ragyogó arccal tértek vissza a parancsnokhoz. – Ó, kedves fõnök – mondták széles mosollyal a rendõrök –, kérünk ne haragudj azért, mert nem teljesítettük parancsodat. Ezt a csillagot egyszerûen nem lehet letartóztatni! Olyannyira jó, olyan békét, örömet, jóságot és derût áraszt az emberek szívében, hogy lehetetlenség õt börtönbe vetni. Inkább közöttünk kellene marasztalni. Akkor már a mi munkánkra sem lenne talán szükség ebben a városban. A rendõrparancsnok elképedve hallgatta õket. Nem akart hinni a szemének és fülének: a durvaságukról közismert marcona emberei ennyire megváltoztak volna? Alig tudott szóhoz jutni. – Látom, ti is teljesen megõrültetek! Minden maradék józan eszetek elszállt! Jóság, béke, boldogság, ha-ha-ha! – nevetett fel gúnyosan. – Mióta szempontok ezek egy valamirevaló rendõr életében? És még azt kívánjátok, hogy a városnak ne legyen többé ránk szüksége? Mától fogva rátok nincs többé szükség, ti féleszûek! Ki vagytok rúgva! A parancsnok arca teljesen sötét volt a dühtõl, és szemei vérben forogtak. Ennyit érnek az emberei! Kit küldjön most el? Már nem bízott meg senkiben, ezért maga indult, hogy személyesen tegye rá a kezét erre az egyre közveszélyesebbé váló csillagra. A csillagra a város legsötétebb börtönében talált rá, ott, ahol a legelvetemültebb bûnözõket tartották fogva. Amikor a börtönbe lépett, a földbe gyökerezett a lába attól, ami ott fogadta. A rácsok mindenfelé tárva-nyitva voltak, a rabok kint sétáltak szabadon és kedélyesen beszélgettek a börtönõrökkel, vagy pedig különféle munkákat végeztek. Voltak, akik füvet nyírtak, voltak, akik a kiürült cellákat festették ki, voltak, akik cserepekbe virágot ültettek, majd ezeket a rácsokra és az ablakokra akasztották. A sötét börtön világossá lett, nem volt többé a büntetés

40

A CSILLAG

Kármel 2008/5-6

és a szenvedés helye, hanem fény, derû és kimondhatatlan béke áradt belõle. Vagy inkább a csillagból sugárzott mindez, aki a börtön közepén állt, és örömmel szemlélte a végbement változást? A rendõrparancsnok a csillag felé indult. Határozott léptei azonban egyre bizonytalanabbá váltak, sötét arca pedig egyre világosabbá lett. Szívérõl mintha egy láthatatlan kéz egy nehéz, fekete leplet távolított volna el. A fény a szívébe hatolt, és ettõl olyan boldogság kerítette hatalmába, hogy legszívesebben mindenkit átölelt volna, még az udvar közepén álló villanypóznát is. A düh, harag, rosszindulat minden keserûsége eltûnt szívébõl, helyébe béke és derû költözött. Ez a derû azonban még nem volt teljesen felhõtlen, mert átérezte, hogy mennyi gonoszságot követett el az emberekkel szemben, azokkal szemben is, akik ebben a börtönben sínylõdtek, sokszor még ártatlanul is. A csillag helyett léptei most önkéntelenül a volt rabok felé irányultak. Egyenként bocsánatot kért tõlük, és könnyes szemmel átölelte õket. Majd fogott egy seprût, és vidáman énekelve kezdte el seperni a börtön udvarát. Irodájából, amely a városház legmagasabb tornyában volt, és amelynek vastag, páncélozott üvegfalán keresztül a csillag sugarai nem tudtak áthatolni, a polgármester aggódva figyelte a városban történõ eseményeket. Az aznap megjelent újságok, az emberek felszabadultsága, a rendõrparancsnokkal történtek, mindmind aggodalommal töltötték el. Úgy érezte, hogy a város egyre inkább az ismeretlen csillag befolyása alá kerül, az õ hatalma és befolyása a város ügyei felett pedig úgy olvad, mint jéghegy a napsütésben. Tenni kell valamit, mégpedig sürgõsen. De mit? Hogyan tegye ártalmatlanná a csillagot, amikor az mindenkit hatása alá von? – Megvan! – kiáltott fel egyszer hirtelen, és annyira lázba jött a váratlan megoldástól, hogy izgalmában alig volt képes tárcsázni a különleges erõk parancsnokának a számát. A polgármester utasítására a különleges erõk teljes harci felszerelésben azonnal beszálltak atombiztos páncélozott jármûveikbe, és kivonultak a közveszélyes

Kármel 2008/5-6

A CSILLAG

41

csillag ártalmatlanítására. A csillag egy nagy parkban volt, amikor hosszú sorban megérkeztek a páncélosok. Ezek, nem törõdve az ott játszadozó gyermekekkel, a frissen ültetett virágágyásokkal, a szépen lenyírt fûvel, körülzárták a csillagot. Majd, anélkül, hogy bárki is kiszállt volna a jármûvekbõl, egy daruféleséggel megfogták a csillagot, és elvitték a város szélén található kohászatba. Hiába tiltakoztak az emberek, a csillag is hiába ragyogott, a harckocsik különleges páncélján keresztül sem az emberek hangja, sem pedig a csillag fénye nem tudott áthatolni; a katonák szíve épp olyan hideg és sötét maradt, mint jármûveik vastag páncélja. Este volt már, amikor a kohókhoz érkeztek. A katonák a csillagot a legizzóbb kemencébe hajították. A csillag azonban – minden várakozás ellenére – nem olvadt el, hanem maga is izzani kezdett. Ettõl fénye olyannyira felerõsödött, hogy az egész várost átjárta, és még a harckocsik páncélján is áthatolt. A katonák erre sorra elõjöttek a kocsikból, levetették sisakjaikat és egyéb védõfelszereléseiket, és fegyvereikkel együtt a kohóba dobták õket. Örömükben énekelni és táncolni kezdtek, úgy, mint maga az egész város. A polgármester, sötét irodájában, végsõ kétségbeesésében még a maradék haját is mind kitépte. Utolsó megoldási kísérlete sem sikerült, a csillag átvette az uralmat a város felett! Ekkor azonban egy hatalmas, vakító világosság borította nappali fénybe a várost. A kohó felrobbant, és a csillag, ragyogó fényességben, felszállt az égbe, fel, egyre feljebb, a többi csillag közé. Mi történt ezek után a várossal? Egy ideig még a csillag fényének hatása alatt éltek az emberek, idõvel azonban ez a hatás csökkeni kezdett, és minden, nagyjából, visszakerült a régi kerékvágásba. Csak nagyjából azonban, mert nem volt már minden a régi. A csillag nem tûnt el teljesen, hanem éjjelente ott ragyogott a város feletti égbolton, és szelíd, békés fényével megsimogatta az emberek szívét. Régmúlt emlékek ébredtek fel ekkor bennük, és egy olyan világról álmodtak, amelyben a jóság, az igazság és a szeretet békéje és fénye uralkodik.

42

KEDVES GYERMEKEK!

Kármel 2008/5-6

Voltak, aki csupán álomnak vélték az egészet, és nem is törõdtek többé vele. De voltak olyanok is, akik komolyan vették a csillag fényének hívogató szavát. Õk tudatosan keresték a csillag fényét, örömmel megnyitották elõtte szívüket, a csillag pedig betöltötte azokat a maga békéjével és derûs fényével. Ha egy csillagfényes éjjelen feltekintesz az égboltra, millió apró fényes csillag fog barátságosan rád pislogni. Bár mind szépek és kedvesek, te azonban ne állj meg náluk! Keresd meg köztük azt a kis csillagot, amelynek fénye egészen másként ragyog, mint a többi csillagé, és amely egyedül képes az igazi szeretet és jóság békéjével és fényes derûjével betölteni szívedet! -T(illusztráció: Klesitz Piroska)

Kedves Gyermekek! Idén az Anyaszentegyház a Szentírás évét ünnepli. Miért fontos nekünk az, hogy a Szentírást ilyen kiemelt módon ünnepeljük? Sok ember számára a Szentírás olyan, mint bármelyik másik könyv, amely csupán témájában tér el tõlük. Egy vallásos könyv, amelyet, mivel mély nyomokat hagyott kultúránkban, illik legalább valamilyen szinten megismerni. Ezért olvassák vagy tanítják egyes iskolákban, egyetemeken. A hívõ emberek számára a Szentírás ennél sokkal többet jelent: Istennek a szavát, igéjét, amelyen keresztül Õ szól hozzánk, és feltárja önmagát és üdvösségünk tervét. Igaz, a hívõ emberek között is vannak lényeges különbségek a Szentíráshoz való hozzáállást illetõen. Egy részük, sajnos, egyáltalán nem tartja fontosnak, talán életében még soha nem is vette kezébe, megelégszik azzal a kevéssel, amit a templomban hall a szentmisék alkalmával. Egy másik rész a vallásos mûveltségéhez szükséges könyvként olvassa, úgy, mint mondjuk egy történelmi könyvet, amelybõl megismerhetik az üdvtörténet legfontosabb eseményeit és a hitre vonatkozó legfontosabb tanításokat (ebbe a kategóriába tartozik sok tanuló gyermek is, akik iskolai hittanórákra járnak, és akiknek a hittan csupán egy tantárgy, a Szentírás pedig olyan, mint egy tankönyv, „kötelezõ olvasmány”). Vannak, akik úgy tekintenek a Szentírásra, mint egy olyan szent könyvre, amely tartalmazza az öszszes elõírást, amit meg kell tartanunk ahhoz, hogy elnyerjük az örök üdvösséget. És vannak olyanok is, akiknek a Szentírás ennél sokkal többet jelent: az élõ Isten szavát, amely számukra öröm, fény, világosság, életük irányítója és éltetõje. Õk azok, akik szívesen imádkozzák a 119. zsoltár szavaival: „Lámpás a te igéd lábam elõtt, ösvényemen csak ez világít” (105v.) „Nekem igéd lesz az örökrészem mindenkor, ez tölti el szívemet örömmel” (111v.) „Boldogságomat csak igaz igédben találom, szavaidat nem felejtem.(16v.)”.

Kármel 2008/5-6

KEDVES GYERMEKEK!

43

Valóban, Isten igéje, az Õ szava, amely a Szentírás szavain keresztül jut el hozzánk, amennyiben nyitott szívvel hallgatjuk, világosságot, békét és lelki örömet hoz lelkünkbe és erõt ad a felismert jó megtételéhez, a szeretet megéléséhez. Éppen azokat a hatásokat fejti ki bennünk, mint amelyeket a mesében a csillag. Miként lehetséges, hogy egyszerû szavaknak ilyen hatása, ilyen ereje legyen? Azért, mert nem emberi szavak ezek, hanem Isten szava! „Az Úr szava hatalmas, az Úr szava fönséges, az Úr szava cédrusokat tördel…” – mondja a 29. zsoltár. Isten szava valóban hatalmas, hisz általa hozta létre Isten a világot. „Szólt Isten… és lett”, olvassuk a Teremtés könyvében. Nagyon sok szent és komoly lelkiéletet élõ ember tanúskodik arról, hogy Isten szavának valóban az a tulajdonsága, hogy amit mond, azt létre is hozza. Ebben különbözik Isten szava a mi szavunktól, amely nagyon sokszor csak üres, hasztalan és hatástalan fecsegés. Jó tudni, hogy Isten „szava” – bár Isten számunkra a leggyakrabban emberi szavakon keresztül szokott megszólalni (mint például a Szentíráson keresztül) – nem kifejezett szavakból, hangsorokból áll11. Ezeket eszközként használja fel ahhoz, hogy hozzánk megérkezzen, velünk közölje magát. Isten szava egészen más, mint a mi szavunk. Gondoljunk csak arra, hogy Isten szavával, igéjével teremti a világot! (a mi szavunk mikor lesz képes bármit is létrehozni?). Ez a teremtõ szó viszont nem más, mint az az Ige, amelyrõl János evangélista azt írja, hogy „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige (…) Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett” (Jn 1, 1-3). Istennek az igazi szava, igéje tehát az a Szó, az az Ige, amellyel Isten a világot teremtette, aki mindig is Istennél volt (azaz az õ Fia, a második isteni személy), és aki Jézusban emberré lett. Az az Ige van benne a Szentírás szavaiban is, aki most kétezer éve Jézusban testesült meg! Azért hatékony és hatalmas Isten szava, mert benne az Ige van jelen, rejtélyes formában.12 Ha ez tényleg így van, akkor miért nem fejti ki hatékonyabban a hatását Isten Igéje (a Szentírás olvasásán keresztül), úgy, miként a mesebeli csillag? Sõt, néha azt kell tapasztalnunk, hogy sokaknak inkább érthetetlen a Szentírás, mint világos, sokkal inkább ízetlen és unalmas, mint örömteli dolog. Talán úgy van ez, mint a mogyoróval (vagy dióval). A mogyoró egy nagyon hasznos, finom, egészséges eledel. Képzeljük el azonban, hogy mi lenne, ha valaki úgy enné a mogyorót, hogy elõtte nem töri azt meg? Vagy beletörne a foga, vagy pedig úgy nyelné le egészben, hogy sem ízét nem tudná élvezi, sem táplálkozni nem tudna vele, mert szervezete képtelen lenne azt megemészteni. Valahogy így vagyunk Isten Igéjével is. Õ is el van rejtve, be van „zárva” a Szentírás szavaiban. Ha valaki úgy „fogyasztja” a Szentírás szavait (mint egyébként nagyon 11

Hisz Istennek nincs teste, szája, nyelve úgy, mint nekünk, hogy hangot tudjon kiadni, anyagi agya sincs, hogy mondatokban, fogalmakban gondolkodjon, stb. 12 Ezért is a mesebeli csillagban egyszerre Isten igéjét és Jézust is fel lehet ismerni.

44

KEDVES GYERMEKEK!

Kármel 2008/5-6

sokan), hogy nem „töri fel”, nem „rágja meg” azokat a személyes imádságon, elmélkedésen keresztül, hanem „egészben” nyeli le õket, akkor bizony nagyon sokszor keménynek és ízetlennek, vagy éppen keserûnek fogja találni, nem lesznek táplálók a számára13, és hatástalanul fognak rajta áthaladni. Amilyen mértékben azonban sikerül az említett módon „feltörni” a külsõ szavak burkát, úgy olyan mértékben fogjuk meghallani az emberi szavak mögül Istennek hozzánk intézett szavát, megízlelni az Ige édességét, és megtapasztalni a belõle áradó világosságot, békét és örömöt. A világ végén Jézus, az Ige, legalább olyan gyorsan és hatékonyan fogja a világot átalakítani, mint a mesebeli csillag. Addig azonban nekünk is kell közremûködnünk vele abban, hogy jótékony hatását kifejthesse bennünk és a világban. Most, a karácsonyi idõben, gondoljunk gyakrabban arra, hogy Isten nem csak egyszer jött el a világba most kétezer éve, Jézus személyében, hanem ugyanaz az Õ Igéjében ma is jelen van közöttünk. Olvassuk gyakrabban a Szentírást, az evangéliumokat, próbáljunk szavai felett elgondolkodni, hogy Isten szavát jobban megértsük, és Õ, Igéjén keresztül így hozzánk is eljöjjön, úgy, mint tette ezt egykor, amikor Szûz Mária által a világra jött Tarzi a.

Ha szeretnéd úgy olvasni a Szentírás szavait, hogy megtaláld bennük Istennek hozzád szóló szavát, üzenetét, de nem tudod, hogyan kell ezt csinálni, akkor most megpróbálok neked ebben segíteni. Pontokba sorolom, hogy könnyebben tudd áttekinteni. Elõször is gondolj arra, hogy a szentírás szavain keresztül Jézussal szeretnél találkozni, õt szeretnéd hallgatni. Ezért olyan helyen és olyan testtartással olvasd, amely ennek leginkább megfelel. Esetleg segíthet, ha van elõtted egy szentkép, amely Jézust ábrázolja, és ha gyertyát, mécsest gyújtasz (ezzel azonban légy óvatos, nehogy valami meggyulladjon általa!). Még mielõtt elkezdenéd olvasni az evangéliumot (elõször ezzel tanácsos kezdeni, majd ha jobban megy, akkor lehet más szentírási könyveket is), kérd saját szavaiddal a Szentlélek Úristen segítségét (de ha könnyebb, akkor az Úr Jézusét vagy Szûz Máriáét), hogy legyen melletted, és segítsen neked úgy olvasni, hogy meghallhasd azt, amit általa Jézus mond neked. Utána szép nyugodtan olvasd el egyszer a kiválasztott evangéliumi részt (lehet például a vasárnapi szentmisének az evangéliuma is). Olvasás közben próbáld megjegyezni magadnak azokat a szavakat, amelyek jobban megérintettek (amelyek érdekesebbek voltak számodra, jobban felkeltették figyelme13

Pedig szükségünk van erre a fajta táplálékra is, hisz Jézus azt mondta, hogy „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Isten szájából származik” (Mt 4, 4).

Kármel 2008/5-6

KEDVES GYERMEKEK!

45

det, amelyek másként visszhangoztak benned, mint a többi szavak). Ezek a szavak azok, amelyen keresztül Isten szeretne neked szólni. „Kulcsok” ezek, amelyekkel fel lehet nyitni a szentírás látszólag közömbös „burkát”, vagy ha jobban tetszik, ezek azok az apró kis rések, amelyeken keresztül be lehet hatolni a szentírási rész érdekes, ízletes bensejéhez (úgy, mint amikor az ember késsel szeretné felnyitni a diót: elõször az a kis rést keresi meg rajta, amelybe be tudja illeszteni a kés hegyét, majd utána óvatosan feszegetve igyekszik felpattintani a dió héját). Igyekezz most tehát egyenként kicsit elgondolkodni azokon a szavakon, amelyek jobban megérintettek.14 Azon például, hogy miért is fogott ez meg téged? Mi közöd van neked ahhoz, amit ez mond? Van-e valami, ami hasonló lenne életedben? Mit akarhat Jézus ezen keresztül neked mondani? Hogy tudnád ezt megélni? stb. Ezeket Jézustól is megkérdezheted, vele is megbeszélheted szívedben. Vagy pedig, ha olyan szavakról lenne szó, hogy nehéz rajtuk ily módon elgondolkodni, akkor lehet õket többször ismételgetni, „ízlelgetni”, „melengetni”, amíg ki nem bomlanak, mint zárt bimbóból a virág. Miközben ezeken a szavakon gondolkodsz, vagy csak egyszerûen engeded, hogy szívedre hassanak, különféle gondolatok, meglátások, esetleg érzelmek fognak benned keletkezni ezzel kapcsolatosan. Amennyiben jók, tehát elõbbre visznek, több világosságot, megértést, pozitív felismerést hoznak létre benned, bensõ békével vagy örömmel töltenek el, ezeket Jézus mondja el neked, még akkor is, ha ezek általad (is) keletkeztek bensõdben. Õ az, aki felhozza bensõdben ezeket a gondolatokat, érzelmeket (annyiban, amennyiben jók és a hittel megegyezõk!). „A gyümölcsrõl lehet a fát felismerni” – mondta Jézus az evangéliumban. Isten szavának ezek a jellemzõ gyümölcsei: béke, világosság, jóra való készség. Ha ezek megvannak az ember lelkében, akkor Õ az, aki ezek a gondolatok, érzelmek által szól hozzánk. Nem kell csodálkozni azon, ha esetleg az elsõ pár alkalommal nem megy olyan gördülékenyen az ilyenfajta elmélkedés, ha nem vagy képes olyan egyértelmûen megérezni azt, amit Jézus mondana neked. Ha többször gyakorlod, akkor jobban fog menni. A gyakorlat teszi a mestert! A végén pedig beszélgess el Jézussal, köszönd meg neki azt, amit kaptál, és kérd segítségét ahhoz, hogy azt, amit az elmélkedésben felismertél, jusson gyakrabban eszedbe, és ha kell, tudd tettekre váltani. Jó, eredményes Szentírás-olvasást kívánok!

14

Hasonlóképpen Szûz Máriához, akirõl többször is megemlíti az evangélium, hogy szívébe véste (azaz megjegyezte) azokat a számára fontosabb szavakat, amelyeket Jézus mondott neki, vagy amelyeket mások mondtak neki Jézusról, és ezeken gyakran elgondolkodott (vö. Lk 2, 19; 2, 51). Mindaddig, tehetjük hozzá, amíg világossá nem lettek számára, hogy mit is akart Isten neki ezen keresztül mondani.

46

MARCELL ATYA TANÚSÁGA ...

Kármel 2008/5-6

AZ IGE ÉDESANYJA MARCELL ATYA TANÚSÁGA MÁRIA ÉLETÜNKBEN BETÖLTÖTT SZEREPÉRÕL

Marcell atya máriás lelkiségét nem lehet elválasztani attól a ténytõl, hogy egy olyan nemzet fiaként született, melyet már elsõ szent királya felajánlott Máriának. Szent István királyunk igen bensõségesen tisztelte a Szûzanyát. Ezt mutatja az a tény, hogy Székesfehérvárott neki, a Boldogasszonynak szentelte azt a bazilikát, amelybe õ maga is temetkezett. A hagyomány szerint éppen augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén adta vissza lelkét a Teremtõnek. S az õ máriás lelkületét igazolja az a gesztusa is – amit elsõként tett meg a magukat már keresztényeknek valló nemzetek királyai között Európában –, hogy halála elõtt neki ajánlotta fel koronáját. Koronáját, mely egész nemzetünket jelképezte, felajánlotta a Szent Szûznek. Ilyen módon mi is fel lettünk ajánlva a Szûzanyának, s ebbõl megérthetjük, hogy Marcell atya máriás lelkisége és tanítása által Isten olyan lényeges dolgot szeretne megértetni velünk, amely magyarságunk fennmaradásához és boldogulásához is alapvetõen szükséges lehet. Tudjuk, hogy Marcell atyára már serdülõ korában mély hatást gyakorolt a Szent István királyunk által a Szent Szûznek tett felajánlás. Ahogy az önéletrajzában elmeséli, a nagyszombati gimnáziumi évei alatt egy – a magyarok Nagyasszonyáról tartott – színdarabban neki jutott a fõszerep. Azt írja: „Hungária voltam és királyi palástban és koronával a fejemen kellett énekelnem szerepemben a Nagyasszony elõtt a «Boldogasszony Anyánkat».”15 A fiatal Marton Boldizsár tehát hazánkat jelenítette meg szerepében: a Szûzanyának felajánlott Magyarországot. Mivel 63 éves fejjel – amikor önéletrajzát írja – is jól emlékezik életének eme eseményére, 15

Szépszeretet, 9. (A Szépszeretet után szereplõ szám az eredeti kézirat oldalszámozására utal, amely a kritikai kiadásban megtalálható.)

Kármel 2008/5-6


47

azt kell feltételeznünk, hogy a neki osztályrészül jutott szerepet nem a véletlennek tulajdonítja. Marcell atyában élete folyamán fokozatosan mélyült el az a szilárd meggyõzõdés, hogy kereszténységét és hivatását Máriával élheti meg a leginkább. Ahogyan ezzel kapcsolatban vallja: „(Isten) kiszemelt egy feladatra, amelyet nekem a Kármel keretén belül kell majd betöltenem, s ez a feladat a Szûzanya dicsérete lesz.”16 E küldetés máriás jellegének felismerésében és annak betöltésében Marcell atyát több tényezõ is különleges módon segítette: a neki juttatott személyes kegyelmek, melyek révén gyermekkorától kezdve elválaszthatatlan egységben szemlélte Jézust és Máriát, Jézus által tekintve Máriára, s Mária által Jézusra17; a Kármel közismerten máriás lelki hagyományának magáévá tétele18; valamint – ahogyan már megállapítottuk –, hogy egy olyan nemzet gyermekének született, amelyet már létrejötte kezdetén a Boldogasszonynak ajánlott fel elsõ szent királya. A lelki élet útján elõrehaladva Marcell atya egyre jobban behatolt annak az igazságnak a titkába, hogy Isten Máriára bízta a feladatot, hogy „minden lelket, tehát az enyémet is, alkalmassá tegye arra, hogy Jézus élje benne a maga életét («élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem»), hogy ez a lélek átalakuljon egészen, hogy szinte bizonyos módon: Jézussá legyen – ez az Õ édesanyai hivatása”.19 Hogy Marcell atya állítását megvilágítsuk a Tanítóhivatal egyik megnyilatkozásával, hadd idézzük II. János Pál pápát, amint a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében a következõket írja: „Krisztus kiemelkedõ értelemben «a Mester», a kinyilatkoztató és a kinyilatkozás. Vele kapcsolatban nem csupán arról van szó, hogy megtanuljuk tõle azt, amit tanított, hanem «Õt magát tanuljuk» (ismerjük meg). De van-e e témakörben tapasztaltabb mesternõ, mint Mária? Ha az isteni terv szerint a Szentlélek az a bensõ mester, aki elvezet minket Krisztus teljes igazságára (vö. Jn 14, 26; 15, 26; 16, 13), akkor az emberek között senki sem ismeri nála jobban Krisztust és senki sem képes az Õ misztériumának mély megismerésére elvezetni minket úgy, mint az Anya.”20 A következõkben azt vizsgáljuk meg, hogy Marcell atya milyen konkrét módokon keresztül tapasztalta meg, hogy Mária – anyai hivatását betöltve – Krisztushoz és a Szentháromságos Istenhez vonzza és segíti õt.

Szépszeretet, 52. Vö. Szépszeretet, 10-12. ill. 70. 18 Errõl bõvebben lásd a „Mutasd meg, hogy anya vagy! – A Kármel máriás ideáljának megélése” tanulmányt a Terézi Kármel címû kötetben: Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány, Budapest 2003. 19 MARCELL ATYA, Kolostori iskola a Kármelen, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 171. old. 20 II. JÁNOS PÁL, Rosarium Virginis Mariae, 14. 16 17

48


Kármel 2008/5-6

Mária: az isteni szeretet szépségének élõ tükre Marcell atya önéletrajzában elmeséli, hogy Márián keresztül egy olyan szépséget fedezett fel, amely minden más földi szépséget messze felülmúl. Mária személyében élete egyetlen „csillagát” fedezte fel, aki neki a Jézushoz és a Szentháromsághoz vezetõ utat biztosan megmutatta, s azt az „élõ tükröt”, akinek szépsége õt teljesen magával ragadta: „…szerelmese lettem szépségének, egyedül az Õ szépségének, mert tudom, hogy az – hiánytalan, az az Isten, Jézus, a Szentháromság szépségét tükrözi, adja, kínálja és elmerít benne. A szépség részleteiben ki nem elégít már, egyetlenegy mûvészet sem tesz többé rabjává, legyen bár még oly fönséges: neki is, mint nekem Õt kell szolgálnia: az Egészet, az abszolút, a tökéletes Szépet.”21 II. János Pál Redemptoris Mater kezdetû enciklikájának a II. Vatikáni Zsinat tanítására utaló szavai megértetik velünk, hogy Mária szépségének titka nem valami földi szemekkel látható szépség lebilincselõ hatásán alapszik, hiszen azt csak a hit szemlélõdõ tekintetével lehet fölismerni, s hogy ennek a természetfölötti szépségnek az a sajátossága, hogy nem önmagához láncolja az embert – mint ahogyan az az evilági „szépségek” esetében szokott történni –, hanem szabaddá téve õt megnyitja a szemmel láthatatlan, abszolút Szépség felismerésére és szemlélésére: „«Mária ugyanis olyan belsõ helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy valamiképp egyesíti és visszatükrözi magában a hit legfõbb titkait» (Lumen gentium, 65). Minden hívõ elõtt õ olyan, mint egy tükör, amelyben «Isten nagy tettei» (Apcsel 2, 11) a legmélyebb és legtisztább módon visszatükrözõdnek.”22 Milyen szépséget fedezett fel tehát Marcell atya Máriában? – Elõször is azt kell megjegyeznünk, hogy nem egy szemmel látható szépséget. Marcell atya ugyanis nem azt hangsúlyozza ki, hogy képzeleti látomásokban lett volna része a Szûzanyára vonatkozóan – bár ilyen kegyelmeket is magáénak mondhatott –, s hogy a világ minden más szépségének csábító vonzásától ezek tették volna szabaddá õt. Ha Marcell atya errõl tett volna tanúságot, akkor ebben nem követhetnénk õt. Marcell atya viszont arról írt, hogy az a szépség, amit Máriában fölfedezett, magának Istennek, Jézusnak, a Szentháromságnak a szépségét tükrözi, adja, kínálja és elmerít benne. Ebbõl érthetjük meg, hogy miért is fontos nekünk a Mária-tisztelet: jóllehet a Szent Szûz önmagában nem a kereszténység lényegét jelenti, de mégis éppen a lényegre hivatott felkelteni a figyelmet. Elválaszthatatlan a lényegtõl, Krisztustól. Miért elválaszthatatlan? – Azért, mert Krisztus rajta keresztül lépett be a világba, és rajta mutatta meg leginkább azt, hogy mi a terve mindannyiunkkal kapcsolatban. Miért fontos tehát Mária a számunkra? – Mert tükrözi azt, hogy Isten kicsoda, és hogy mit szeretne tenni

Kármel 2008/5-6

49

az emberrel, vagyis velünk! Amikor Máriára tekintünk, akkor azt a szépséget szemléljük, amellyel Isten bennünket is be akar ragyogni: a szeretetnek a szépségét, ami azonban nem egy földi szemekkel látható szépség. Ehhez a szépséghez ugyanis inkább szükség van szeretetet befogadni és viszonozni képes szívre, mint a látást elõsegítõ érzékszervekre! Antoine de Saint-Exupéry írja, hogy „jól csak a szívével lát az ember”23. Marcell atya is szíve megváltozása által fedezte fel Máriában Isten szépségének a visszatükrözõdését. Magával ragadta õt Isten szépsége, amely Márián keresztül folt nélkül visszaragyogott rá. Isten szeretetének szépségét fedezte fel Márián, mely megnyilvánul mindazokban a kegyelmekben, amit Isten Máriában mûvelt, és amelyekért Mária már a földi élete során hálával telten énekelte, hogy: „nagyot mûvelt velem õ, aki Hatalmas”.24

Mária: az isteni szeretetre adott válasz megélésének élõ formája Van azonban egy másik módja is annak, ahogyan Mária hatással lehet az emberekre. Erre vonatkozóan is találunk utalásokat Marcell atya írásaiban, mint például önéletrajza következõ szavaiban: „Mennyi gondtól szabadulnánk meg, ha így teljesen Reá bíznánk magunkat! – A bizalom útja a máriás élet, s mi egyéb ez, mint a tökéletes önátadás?!”25 Ebben a második esetben nem arról van szó, hogy Mária – a rajta megjelenõ isteni szépséget visszatükrözve – példájával és saját személyének ragyogásával vonz minket, hanem hogy a Szûzanya bensõséges módon arra tanítgat bennünket, hogy miként nyílhatunk meg Isten szeretete elõtt. Isten szeretete ugyan mindenkire megkülönböztetés nélkül ráragyog, de mindenkire más hatással van attól függõen, hogy ki hogyan válaszol rá. Marcell atya önéletrajzának elõbb idézett mondataiban azt állítja, hogy a „máriás élet” a bizalom ösvényén való járást hivatott elõsegíteni (amirõl eszünkbe juthat Lisieux-i Szent Teréz „kis útja”, amely „a bizalom és a szeretet útja”), és hogy ez nem más, mint a tökéletes önátadás. Vagyis a „máriás élet” lényege nem annyira az elmondott rózsafüzérek vagy A. SAINT-EXUPÉRY, A kis herceg Vö. Magnificat 25 Szépszeretet, 147. 23

Szépszeretet, 122. 22 II. JÁNOS PÁL, Redemptoris Mater, 25. 21


24

50


Kármel 2008/5-6

más imádságok számában mérhetõ le, amelyek persze természetes részei a „máriás életnek”, hanem legfõképpen abban, hogy a Máriát tisztelõ lélekben kialakule az az egyre tökéletesebb önátadás, amely olyannyira sajátja a Szent Szûz lelkületének. Marcell atya zseniálisan megérti, hogy mi az igazi Mária-tisztelet lényege: a Szent Szûz lelkületével való azonosulás, vagyis a szentháromságos Isten elõtt való egyre teljesebb megnyílás az önátadás által.

Marcell atya saját élettapasztalata révén jött rá, hogy az önátadás nem egyszerûen egy járulékos eleme a lelki életnek. Ahogyan Lisieux-i Szent Teréz – aki az „egyedüli utat, amely ehhez az Isteni olvasztókemencéhez vezet” a kicsi gyermek ráhagyatkozásában ismerte fel, „aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban”26 – Marcell atya is a kisgyermeknek a szeretettel szemben tanúsított önátadásában talált rá a „Szépszeretet” befogadásának és az abban való megmaradásnak a titkára. Ahogyan egyik naplójegyzetében írja: „A gyermek adja magát úgy, ahogy van. Sõt átadja magát: ártatlanul, s mindenekfölött csak – szeret. Nem elemzi, nem kutatja, de egész valója át meg át van hatva attól az érzülettõl, hogy rászorul anyjára. Szóval, amit a lelkiéletben szakszerûen úgy szoktunk mondani: az önátadás, ez az egészen kisgyermek legjellemzõbb tulajdonsága. – Ezzel szeretteti meg magát. Ez a bájossága. Isten is ezt szereti legjobban az emberi lélekben, ezt az önátadást. Így helyezkedik el a lélek Isten atyai karjaiban, s akkor már Isten teheti vele, amit

Kármel 2008/5-6

Önéletrajz, „B” kézirat, 1 r°

51

akar! Küldheti a keresztekkel a Kereszt útjára, a Golgotára. – E gyermeki léleknek nincs más teendõje, csak elfogadni, szüntelenül hálálkodni és – énekelni Isten irgalmasságát. Oly szép és oly meghatóan bájos egy ilyen gyermeki lelkület! Isten szerelmes lesz belé, de – mi is. S ez a szeretet: a Szépszeretet. S aki ezzel a Szépszeretettel szereti Istent és a felebarátot, annak Mennyország a földi «pokol» is.”27 A kicsi gyermek bájosságának képe nem szabad, hogy megtévesszen bennünket: nem valami gyermekes szentimentalizmusról van itt szó, hanem arról, hogy Istennek Jézus Krisztusban önmagát ajándékozó szeretetére adott hiteles válasz csakis a személy teljes önátadása lehet. Ahogyan Marcell atya írja a Kolostori iskola a Kármelen címû mûvében: „A szeretet tökéletesen átadja magát annak, akit szeret. Jézus – nekem; én – Jézusnak.”28 Lisieux-i Szent Teréz így fejezte ezt ki élete utolsó költeményében, amit éppen Máriához írt: „Szeretni nem más, mint odaadni mindent, odaadni önmagunkat”. De még inkább említhetnénk II. János Pál pápát, akinek élete és pápai jelmondata – a Montforti Grignion Szent Lajostól tanult „Totus tuus” – mindennél világosabban szemlélteti a Mária iskolájában megtanult teljes önátadás gyümölcsözõ voltát. Marcell atya élete és tanítása egyértelmûvé teszi, hogy a lelki gyermekség lelkületének bizalomban és szeretetben való megélése a lelki életben szorosan összefügg Mária anyai szerepének elfogadásával, ahogyan ezt a következõ sorai is kifejezik: „Még fizikailag sem tudok lépcsõt járni. Hogy menjek föl akkor az Isten Hegyének szûk És meredek útján?! Felvonó kell oda! Lift! «Jézus karja!» De ki tesz bele ebbe a Kar-ba? A Szûzanya!”29 „A máriás élet nagy titka: Oda hit kell, bizalom, meg Szépszeretet! Más szóval igazi gyermeknek kell lenni, úgy, amint azt Jézusunk az Evangéliumban tanítja és akarja. Éljen tehát a lelki gyermekség és kettõs kisterézes jelszava: «A bizalom csodákat mûvel». És: «csak a szeretet számít». Éljen mindenekfölött bennünk a Szûzanya, aki egyedül képes gyermekké tenni bennünket, a Nagyhatalmú Szûz!”30 Naplójegyzetek, 1965. május 9. I. kötet, 22. fejezet: „Diadalmas akarat” 29 Alázatosság, egyszerûség, kisgyermekség címû vers 30 Szépszeretet, 135. 27 28

26


52


Kármel 2008/5-6

„Meg akarja tanulni valaki Kis Szent Teréz kis ösvényét, azaz: járni a lelki gyermekség útját? – Tegye valósággá, hogy Mária az édesanyja!”31 Marcell atya eredetisége, hogy Lisieux-i Szent Teréz „kis útjának” máriás mivoltát nyilvánvalóvá teszi. Mûveiben Teréz is utal arra, hogy életében milyen fontos szerepet tölt be a Szûzanya. Arról azonban már csak kevéssé számol be írásaiban, hogy élete egyes szakaszaiban hogyan hatja át Mária anyai jelenlétének tudata, és hogy mindez hogyan teszi õt fokozatosan képessé arra, hogy általa egyre inkább részesüljön a fogadott fiúság lelkületében. Marcell atya viszont kifejezetten arról tanúskodik, hogy Mária szépségén keresztül magának Istennek, a Szentháromságos Isten szeretetének a szépségével lehet találkozni, amit az ember úgy tehet magáévá, ha – Mária lelkületét magába fogadva – maga is átadja magát a Szeretetnek. Marcell atya Márián keresztül találkozik az isteni szeretetnek a hit által megragadható ama szépségével, mely megszabadítja õt a teremtett világ minden látható szépségéhez való görcsös ragaszkodástól. Marcell atya Márián keresztül magának Istennek az arcát ismeri fel. Ezért, amikor pappá szentelik, nem máriás mottót választ, hanem szentelési emléklapjára azt írja, hogy „Szeretet az Isten”. Isten igazi, szeretet-arcát Márián keresztül fedezi fel, mint ahogy Márián keresztül ismeri fel a Szeretethez vezetõ utat is a teljes önátadás követelményével. A teljes önátadásnak a lelki életben betöltött alapvetõ szerepével kapcsolatban jegyzi meg a francia Marie-Eugene atya (1894-1967) a Je veux voir Dieu (Látni akarom Istent) címû könyvében, mely a három kármelita egyházdoktor tanításának nagy szintézise: „Az önátadás a szeretet iránti szükséglet kifejezõdése s ugyanakkor a szeretet legtökéletesebb aktusa. (…) Az önátadás Krisztus alapvetõ magatartása, s egyúttal alapvetõen keresztény magatartás is. Ez az, ami mélységesen azonosítja a keresztényt Krisztussal; nélküle bármiféle Krisztuskövetés megélése felületes, s talán nem több mint egy merõ külsõséges formaság.”32

Mária: a Jézusban megtestesült isteni szeretettel való találkozás élõ temploma A teljes önátadás megélését – mely az érett és hiteles szeretet megélésének megnyilvánulása – nem lehet improvizálni. Minden szeretet-történetnek megvan a maga dinamikája az elsõ találkozás megtörténésétõl kezdõdõen, a tisztulásokon, az esetleges hûtlenségeken, a szeretet elsõdleges fontosságának megértésén, az „elsõ szerelem” újra-megtalálásán át egészen addig, míg az ember konkrét

Kármel 2008/5-6

Fr. Rafael 36 XVI. Benedek, Deus caritas est, 2. XVI. Benedek, Spe salvi, 26. 35 XVI. Benedek, Deus caritas est, 42. 36 A 2008-as budapesti Országos Kármelita Napon elhangzott elõadás alapján 34

32

Kolostori iskola, 172. old. PERE MARIE-EUGENE, Je veux voir Dieu, Éd. du Carmel, Tarascon 1949, 317. és 323. o.

53

döntések és lemondások révén akarja biztosítani, hogy még egyszer el ne veszítse azt. Marcell atya már gimnazista diák korában találkozott a Szépszeretettel, majd mintegy húsz évre hûtlennek bizonyult hozzá, és csak hoszszas kutatás és keresés után – amely során keserû csalódásokban és meglepõ, örömteli felfedezésekben is része volt – sikerült meggyõzõdnie arról, hogy „Isten szeretete alapvetõ kérdést jelent életünk számára”33, s hogy „az emberi lénynek feltétel nélküli szeretetre van szüksége. Az embernek arra a bizonyosságra van szüksége, mely azt mondatja vele: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétõl, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Róm 8, 38-39)».34 Marcell atya a szeretet történetét Máriával – Máriában élte meg. Mária iskolájában „tanulta meg” Jézust, s fogadta életébe az általa kinyilatkoztatott Istent, aki a szeretet. Ahogyan maga XVI. Benedek pápa is írja a Deus caritas est enciklikája végén: „Mária, a szûz, az anya megmutatja, mi a szeretet, honnan ered és honnan nyeri a mindig megújuló erõt”.35

33

31


54

MARCELL ATYA MÛVEIBÕL

Kármel 2008/5-6


Az én anyám37 Ki az én Anyám, ki az én Szerelmem?! Mulier Sole amicta: a Napba Öltözött Asszony! Ki az a Nap? – Jézus! – Hogy átsugározza, micsoda ragyogásba, fénybe borítja! Anyám! Édesanyám! Öltöztess Jézusodba! Õ azonban sürget, unszol: elõször öltözz belém, azonosulj velem, azonnal Jézussá teszlek. Így lesz! Kis Szeplõtelen Gyönyörûség! Már a mosolyod beöltöztet. Az eredmény? A következmény? Miként a Te lábad alatt a hold, én is, én is lábbal állok a hold – az e világ fölött. Rajta vagyok, fölötte.

A Szépszeretet címû önéletrajzi írásából: Nem magyarázták meg sem az Egyház emberei, sem könyvek, senki, hogy Isten fensége-szépsége ott ragyog az Édesanyján: Õ hiánytalanul, egészen szép. Aki Õt megtalálja, az egészen boldog már itt a földön. Én nem tudtam Róla, Õ azonban tudott rólam. És járt utánam, meg-megmutatta magát, csalogatott; jelentkezett, a természetben különösképpen. (Szépszeretet, 5) A Szeplõtelen Szûz kibontakozott a homályból és föltárta Szépségét: et amator factus sum formae illius (Sap. 8, 2.), szerelmese lettem mindörökre. (…) Így, akkor lett Édesanyám Mária! Azaz mindenem lett: Anyám – Arám – Testvérem, mert hozta, adta nekem Jézust, a Boldogságot. (Szépszeretet, 8-9) 37

P. MARTON MARCELL, Magasztalja lelkem az Urat…, Karmelita Rendtartomány, Budapest, 1997, 75. old.

Kármel 2008/5-6


55

A Szépszeretet Anyja belém sugározta a Szépszeretetet, Jézust. És én nagyon szerettem a szentáldozást. A tabernákulum menyegzõs sátor volt, ahová lelkileg be-belopakodtam, és a Szépszeretet Anyja adta nekem az Angyalok Eledelét. Vágyaimat kielégítette a – Szépszeretet. (…) Mintha benne éltem volna a Szeplõtelenben, aki Anyám volt. Körülvett, védett, vitt, s ha mocsárba hullottam, kirántott. Egyszerre megtisztultam, hófehér lettem, s úgy jártam, mintha föld, sár, piszok nem is lenne. Benne, a Szeplõtelen Édesanyában jártam: a Szépszeretetben. (…) És én hagytam magam, hogy a Mennyek Királyné Asszonya és az Õ Kis Jézusa engem öltöztessen, kegyelmeinek kristálytiszta élõvizében fürösztgessen, és amikor otromba eleséseimbõl hirtelen fölemelt, hagytam, hogy most még jobban becézzen. Hagytam magam - szeretni, hagytam magam – vezetni, – mondaná Mécs László… Gyermek voltam, igazi gyermek. Nem tûztem ki célokat, csak hagytam magam; átengedtem magam a – Szépszeretetnek. (Szépszeretet, 10-11) A Szûzanyának tervei vannak minden gyermekével. S aki Õt egyszer, csak egyetlen egyszer nagyon szerette, azt, még ha elveszni látszott is: megmenti mindörökre.

(Szépszeretet, 14)

Elfeledtem, egészen elfeledtem a Szûzanyát. De Õ nem felejtett el engem. Járt a tékozló fiú után. Imádkozott érte, sõt imádkozott helyette. Aztán szõtte, fonta sorsát, jövõjét. Nem! Õ nem hagyott el. Õ valóságos, igazi Édesanya. Én hagytam el. (…) Õ a – Mater Admirabilis, a Csodálatos Anya. Mily „csodálatosan” fölhasználta az én szörnyû hûtlenségeimet. Megmutatta – hatalmát. Õ a Virgo Potens, a Nagy-hatalmú Szûz A nagy rosszból még nagyobb jót „hozott ki”. (…) Ostoba volnék – intelligenciátlan –, ha azt mondanám: nem törõdött velem, mert a halálos bûn állapotában voltam. Sõt! Most törõdött csak igazán szegény, bûnös gyermekével! Szõtte, fonta a sorsát. Óvta, védte most is. Lehetne-e különben – Édesanya?! Hozzá a Mennyei, a Legtökéletesebb, az Igazi Édesanya?! – Isten Anyja?!… (Szépszeretet, 17 és 21) Csak egyszer kell Máriát nagyon szeretni!... S Mária nem tudja azt elfelejteni. (Szépszeretet, 31)

56


Kármel 2008/5-6

Aki egyszer végleg megtalálja a Szûzanyát, annak mindene lesz – Jézus. Nem is lehet másként! Jézus benne van Anyjában, a legtökéletesebben, a legteljesebben Õbenne minden teremtménye között. Amikor Máriát szeretem, akkor Jézust, tehát az Atyát dicsõítem. Hiszen Isten akaratát szeretem. Mert Õt Isten akarja… Lehet-e életszentség – igazi! – abban, aki Isten Anyját, sõt mint saját Édesanyját nem hajlandó nagyon szeretni, attól féltében: talán megrövidül – Jézus?! (…) De mit tesz Jézus az olyan lélekkel, amely Anyját megtalálta s így elmerült Benne, Jézusban, a kegyelmek Forrásában? – Elmeríti egészen Máriában, átadja Neki, rendelkezésére bocsátja, hogy aki Õt szülte, táplálta, sõt „nevelte”, – a lélekkel is ugyanezt tegye, egészen gyermeke legyen, azaz: igazi Krisztus követõje! A gyermeknek mindene az édesanyja. Az evangéliumi gyermeknek is mindene a Szûzanya. Hiszen az Édesanyja. (Szépszeretet, 70) De kicsoda az a Kármel Szûze? – Hát az a Kármelhegyi Boldogaszszony, – ez a magyar neve. A Boldogságos Szép Szûz Mária, a Kármel Ékessége és Királynéja: Regina Decor Carmeli, jaj, de szép! A Kármeliták Édesanyja, s mint késõbb megtudtam: minden kármelita testvére is egyúttal... Mindenük nekik. Nekem is az lesz: Édesanya, Királynõ, Ékesség, Testvér, Jegyes, Szerelmes, – a Mennyország maga, amely adja, hozza az Életet: Jézust, a Boldogságot magát; Jézust, és az Atyát; Jézust, a Szentlelket; Jézust a Szeretet Lelkét, magát a Szépszeretetet: Jézust... (Szépszeretet, 80) Képtelenség, hogy a fából – vas legyen, az ólomból – ezüst, a sárból – arany, a gazból – virág, az állatból – ember, a gonoszból – angyal! Képtelenség! Képtelenség! De a Szûzanyának minden sikerül. Térdenálló Mindenhatóság! A Könyörületes Szûz! A Nagyhatalmú Szûz! Virgo Potens! Õ, Õ, a Virgo Carmeli!… (Szépszeretet, 81)

Kármel 2008/5-6


57

Egyedül Õ volt az én vezérem: a Virgo Carmeli, az én Mindenem, az Édesanyám... Fölkarolt, oktatgatott, ó, de mily szépen, mily bölcsességgel, mily nagy okossággal! A szemem könnybe lábad, ha rágondolok: igazán, úgy õrizett, úgy óvott, mint a szemefényét... Ment, haladt szép sorjában, rávezetett mindenre... (Szépszeretet, 89) Minderre az én Édesanyám tanított. A Szûzanya! Földi, természetes viszonylatban is csak az édesanyák tudnak helyesen, igazán, jól, eredménnyel tanítani, nevelni. – Ezt az édesanyai szívet semmiféle pedagógia nem nélkülözheti. Az én nevelõm megtérésem óta kizárólag – Mária volt. Ezért nincs, nem is lehet szerepe lelkiéletemben – megtérésem óta – az Én-nek. Legföljebb annyiban, hogy fokról-fokra, mindjobban el kellett tûnnie, halványodnia, s – adja a jó Isten! – egyszer végleg megsemmisülnie. Ennek az áldott pedagógiának, vagy mondjuk még helyesebben: szent aszkézisnek az a veleje, igazsága: nem – Én, hanem – Õ!... Mindenben Isten! Mert „nálam nélkül semmit sem tudtok tenni!” (Ján. 15, 5) Azaz, az – Édesanya! Ezért adta a keresztrõl végrendeletként Anyját az Istenember: Íme, a te Anyád! Tehát nem Én, – hanem – a Szûzanya! Roppant alázatos dolog a – máriás élet. Egy csapásra szilárd alapot vet a lelkiéletnek. Ez az alap, a fundamentum az – alázatosság. Nem „Én”, hanem a Szûzanya! Lehetséges tehát az – önnevelés? – A krisztusi ember – Christianus – eszménye csak az lehet: nevel a Szûzanya! – Ha nem Õ, akkor – ki? – Könyvek, emberek, eszmék, saját magam?!... Mi lesz az eredmény? A Kis Jézus pedig – átadta magát Anyjának. Követõje lettem – õszintén és egyszerûen. Éltem együtt – Anyámmal! (Szépszeretet, 111) Filius Mariae non peribit! (…) Aki az Õ fia, aki az Õ gyermeke, az nem veszhet el! Az igazi pecsét azonban erre az igazságra az a 25 esztendõ, amelyet most, ez év júliusában töltök be Kármel õsi, szent hegyén. Nem dogma, nem hitigazság, – kétségtelen. És azután komolyan sötétlik elénk e Siralomvölgyében az Írás szava: „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (Kor. I. 10, 12.) Szent Péter kijelentése is megrendít: „Még az igaz is csak nehezen üdvözül!” (Péter I. 4, 18.) Nem ugyan a Szentírás könyveibe, de mégis mélyen be van írva a szívünkbe: Filius Mariae non peribit! A bizalom, az élõ hit a vésõ, amely megörökíti ezt a szentenciát, s mint

58


Kármel 2008/5-6

tapasztalati igazságot mélyen vési bele a Szûzanyát szeretõ híveknek gyermeki lelkébe. – Semmit sem csodálkozom rajta: A Keresztrõl hallottuk a szót: „Íme, a te Anyád!” „Íme, a te fiad!” – És még ezt is olvassuk ugyanott, az Evangéliumban utána: „És attól az órától otthonába fogadta Õt a tanítvány.” (Ján. 19, 27.) Otthonába! – Otthon, a Szûzanyánál! Én mindig otthon vagyok Õnála!... (Szépszeretet, 117-118)

Kármel 2008/5-6


59

egyetlenegy mûvészet sem tesz többé rabjává, legyen bár még oly fönséges: neki is, mint nekem Õt kell szolgálnia: az Egészet, az abszolút, a tökéletes Szépet: Tota pulchra es Maria, Egészen szép vagy, ó Mária! Megértettem s még inkább éltem az Énekek Énekét, a Bölcsesség könyvét; tudom, miért alkalmazza a Szûzanyára a Szentlélek mennyei költészetét az Anyaszentegyház; tudom kicsoda Õ: hiszen nekem jõ fel, lép elõ, (progreditur!) az én számomra az Aurora consurgens, a Kelõ Hajnal, számomra lesz Hold, Nap, és Tábor!... És én most végre is végleg megtaláltam: Inveni… kiáltottam hangtalanul, bele a Hajnalba, a város utcáiba, a terekbe, a mezõkre, az ösvényekre, utakra, – az életbe, ami elõttem, ami jön, Jelenbe, Jövõbe... Belekiáltottam az Egekbe! És pírba, hajnalpírba, mosolyba borult az egész látóhatár.

A Szeplõtelen! A Szûzanya! A Virgo Carmeli! Édesanya! Testvér! Csillag! Stella Maris! Eszmény: az Egyetlen! Az Ara, a Jegyes! Ájtatosság Jeles Edénye! Mindent tartalmaz. Benne megkapom, enyém lesz a – Minden: Jézus! Vele jönnek hozzám a Szentháromság Személyei: a Teremtõ Atya, a személyes Bölcsesség: a Fiú, a személyes Szeretet: A Szentlélek. Enyém a Szépszeretet, hiszen enyém az Anyja! (…) Nincs, ami elszakítson Tõle. Belém gyökeresedett. Belém eresztette a – gyökereit. („Mitte radices in electis meis!”) – Éppen – hasadt a Hajnal. Ott álltam ebben a Hasadó Hajnal-ban. A fizikai és szellemi – egyben. Egy voltam Vele: a Hajnallal. Megelevenedett a kép s vele minden – bennem. Quae est ista, quae progreditur (Én. én. 6, 10.), kicsoda az, aki elõlép quasi aurora consurgens, mint a hasadó Hajnal! Ez volt nekem akkor s mindig és mindörökre ez lesz a Szeplõtelen, a Szûzanya: – lelkem mindig hasadó Hajnala... Pulchra ut luna, electa ut sol, terribilis ut castrorum acies ordinata. Szép, mint a hold, választott, az egyetlen, mint a nap, és félelmetes, mint a táborok rendezett csatasora... Így lépett akkor elõ az én Holdam a minden bájak óceánjában, az én Napom a maga páratlan kiválasztottságában, az én Táborom, rendezett csatasorom, amely félelmetes és rettegett sátánnak és minden ellenségemnek! Amator factus sum... szerelmese lettem szépségének, egyedül az Õ szépségének, mert tudom, hogy az – hiánytalan, az az Isten, Jézus, a Szentháromság szépségét tükrözi, adja, kínálja és elmerít benne. A szépség részleteiben ki nem elégít már,

Tenui... tartom, fogom, fogva tartom. Eltökélten, elszántan, – diadalmasan. Mint a gyõztes katona a zsákmányt. Ó, de megharcoltam érte, ó, be megszenvedtem érte!... De most enyém és én tartom, tenui... Könnyû, hiszen Õ tart engem. Én lettem a foglya, rabja. Édes, ó, de igen édes az igája, könnyû, ó, be igen könynyû a terhe. Tartom – mindörökre. Nec dimittam. El nem is bocsátom. Dehogy engedem! (…) A Mulier Fortis, az Erõs Asszony – az enyém. Omnia possum in Ea – mindenre képes vagyok Benne, Vele, Általa, hiszen az Övé az, – qui me confortat, aki nekem az erõt adja, – Jézus! Proposui ergo hanc adducere mihi ad convivendum – eltökéltem hát, hogy Õt veszem élettársul (Bölcs. 8, 9.), magamhoz veszem, hogy Vele együtt éljek

60


Kármel 2008/5-6

(emlékezem Jánosra, a szeretett tanítványra, aki... otthonába fogadta Õt). Igen, „mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra és vigaszom lesz gondok és bánat közepette. Dicsõségem lesz miatta a népek elõtt... Ezenfelül Általa halhatatlanságban leszen részem (8, 13.)... Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincsen keserûség a társaságában, nincsen bosszúság a Vele való életben, hanem csak vígság és öröm.” (8, 16.)… (Szépszeretet, 120-123) A Szûzanya minden! Mindent pótol, mindenben helyettesít, mindent elvégez. Érdemei, erényei a gyermekeié. Fölhasználhatjuk, mutogathatjuk azokat, dicsekedhetünk velük – Jézusnak. Ne engem nézz, Uram, Õt nézd! Itt van – Anyám! Ó, hogy megszoktam aztán: csak Rá mutattam, hogy itt a Szûzanya, Jézusom! Ne respicias… Ez a megszokás már rég kifejlesztette bennem a nagy, eleven, erõs hitet Anyám térdenálló Mindenhatóságában. Mindent elérhetek Vele, Általa, Benne! (Szépszeretet, 141) A bizalmam teljes lett, hiánytalan, határtalan, korlátlan, abszolút a – Szûzanyában. Ezentúl mindent rábízok, de teljes bizalommal, a Szûzanyára: testemet, lelkemet, sorsomat, jövõmet, minden, de minden kis és nagy ügyemet. Másokat is! – Majd Õ, a Virgo Potens, a könyörgõ Mindenhatóság! Fia még a vizet is borrá változtatta, mert mondta Õ, az Édesanyja: Nincs boruk! – Majd ha nekem sem lesz: se borom, se vizem, se kenyerem, se kegyelmem, – egy szavába, egy tekintetébe kerül, s mindenem lesz. Azóta ez volt az életem: a bizalom élete a Szûzanyában! – Soha nem csalódtam. (Szépszeretet, 144) Azóta szójárásommá vált: Majd a Szûzanya! A fönntartás nélküli, teljes bizalmat aligha lehetne gyakorlatibb eszközzel megtanítani és megtanulni: Tessék megpróbálni! Sokan megtanulták, hányan, de hányan erõsödtek meg hitükben, sajátították el általa a kisterézes bizalmat, és mily sokan szerették meg a – Szûzanyát. Hogy az ember az Evangélium életét élje, nem kell sok! – Gyermeknek kell lenni!... A gyermek pedig mindent rábíz az édesanyjára. Éppen azért – gyermek. Mi pedig mindenáron felnõttek akarunk lenni – Istennel, a mennyei, gondviselõ Atyával szemben. Õ pedig – Fiával – a Kereszten reánk hagyja testamentomként Édesanyját: – Íme, a te Anyád! Mit tudnánk nélküle?! – Mindent elrontunk, mindent elhibázunk, semmire se megyünk. – Miért? – Mert mi csináljuk, végezzük, hajtjuk végre ügyeinket, munkáinkat. Anyánkat mellõzzük otthonunkban, a Királynét letaszítjuk szívünk trónjáról.

Kármel 2008/5-6


61

Két címmel láthatjuk el szegény Szûzanyát: 1. A trónfosztott Királyné. 2. A mellõzött Édesanya. Pedig Õ az Advocata nostra, a mi igazi ügyvédünk, akit oly meghatóan tudunk kérni a Salve Reginában: O, advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte! Azokat a te irgalmas szemeidet fordítsd ránk!… A bizalom csodákat mûvel, – tanította Kis Szent Teréz. Imádkozzunk buzgón a határtalan bizalom kegyelméért. Biztos a siker?! – Ó, igen! – Majd a Szûzanya!… (…) Mennyi gondtól szabadulnánk meg, ha így teljesen Reá bíznánk magunkat! Megtalálnánk Õt, s Vele, Benne, Általa azonnal megtalálnánk az Életet: Jézust. A bizalom útja a máriás élet. S mi egyéb ez, mint a – tökéletes önátadás. Egy csapásra megoldódnék nehézkes, hercehurcás lelkiéletünknek minden „kombinált és komplikált” nehézsége. Lennénk – gyermekek, Isten fiai, akiknek a szájába úgy odaillenék a szó: Abba! Pater! Atyám! – És édessé tenné a Siralomvölgy életét a legdrágább, leggyöngédebb földi szó: Anyám! (Szépszeretet, 147-148)

A Kolostori iskola a Kármelen címû mûvébõl: Mi volt az isteni terv, mit akart Isten? – Hogy fogadott fiai legyünk! Küldetést adott tehát az Õ Édesanyjának, hogy a nyomorult emberiség az istenfiúság tudatára ébredjen az Õ gyöngéd kezének vezetése alatt. Õrá bízta a feladatot, hogy miként a természetes rendben az anya nevel, a természetfölötti rendben Õ legyen a minden anyáknál igazibb, jobb legszentebb Anya, aki fiait a lelki gyermekségre ráneveli, hogy így betöltessék az Evangéliumban elhangzott egyetlen föltétel a mennyországi életre: Hacsak nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába. – Mily gyönyörûséges hivatás! Hogy akinek gondviselõ oltalma alatt nevelõdött az Elsõszülött, az édes isteni Gyermek „bölcsességben és kedvességben Isten és emberek annakelõtt”, – ugyanakkor az Édesanyjának szárnyai alatt nevelõdjünk rá a lelki gyermekségre mi, akik testvérei vagyunk az Elsõszülöttnek, hogy a fogadott istenfiúság menynyei tisztaságával és édes bizalmával tudjuk kiejteni a szót: Abba! Páter! Meg akarja tanulni valaki Kis Szent Teréz kis ösvényét, azaz: járni akarja a lelki gyermekség útját? – tegye valósággá, hogy Mária az Édesanyja!

62


Kármel 2008/5-6

Meg kell végre értenünk, hogy az „anya” szó nemcsak fogalom, elmúló, elfeledhetõ, figyelmen kívül hagyható, vagy megható, a golgotai sötét jelenetben kivirágzó, gyöngéd – szó, hanem mélységes realitás, tökéletes valóság, amelyet élni kell mindenkinek; kötelezõ testamentum, amelyet halálos komolysággal illik végrehajtani. S aki nem hajtja végre?… Az anya nélkül nevelõdik fel. Csenevész lesz és árva. Az nem ismeri meg a legszebb napsugarat, amelyet Isten végtelen szeretetében hozzánk küldött, hogy sütkérezzünk benne, melegedjünk tõle, és ujjongjunk szépségének. Az nem tudja meg soha, mi az igazi, mi a mennyei tavasz, mi a Magnificat melódiája, mi a húsvét hajnalának ragyogása, mi a pünkösd tüze-lángja, mi a Rosa Mystica, mi a Causa nostrae Laetitiae, nem nem tudja, mi az – öröm, a tiszta, az égi, az ártatlan gyermeki öröm!… Mert Mária anyai hivatásával velejár az is, hogy öröme, derûje, napsugara, boldogsága legyen az emberiségnek, elsõsorban az Anyaszentegyháznak, Isten földi családjának, aztán e család mindenegyes tagjának. – Végtelen jóságában adta nekünk Máriát Fia, Jézus! (Kolostori iskola a Kármelen, Függelék: 1. A Szûzanya hivatása)

Kármel 2008/5-6


63

ba fogadta, tehát az – otthonába, Vajon mire?! Hogy ott – bocsánat a szóért! – múzeumba tegye, üvegszekrénybe, polcra állítsa, vagy kirakatba; mutogassa, mint valami csecsebecsét, vagy esetleg mint drága ékszert, avagy talán, mint ritkaságot, megbecsülhetetlen értékû bútordarabot, amelyet keveseknek néha megmutat, maga is itt-ott elõvesz, vagy a legszebb szobában, talán a szalonban elhelyez a legelõkelõbb helyen, néhanapján maga is rányit és gyönyörködik benne, imádkozik is hozzá, kéri a segítségét különös alkalmakkor, mikor nagyon szorul, – külön is, vagy naponta, egypár percen át, megszokottan, több-kevesebb bizalommal? Nem, nem, nem azért, nem erre a szerepre szánta! Hanem miért fogadta otthonába? Hogy vele együtt éljen elválaszthatatlanul. Tehát együttélésre, életközösségre. Hogyan legyen Õ neki, a gyermeknek – Édesanyja, igazi, hamísítatlan, amilyen volt a végrendelkezõ Istenember számára Betlehemtõl, sõt a názáreti fogantatás elsõ pillanatától halálig; viszont õ, a gyermek, legyen Anyjának oly igazi, édes és valóságos gyermeke, mint volt Jézus, Mária számára. A hangsúly ezen van: Valóságos Édesanya és valóságos gyermeke!

Anya és gyermeke!… Kifejezõbb, jobb megjelölést nem is adhatnánk ennek a szent, édes viszonynak, amelynek szemetlelket gyönyörködtetõ eredményegyümölcse a valóban rózsás, szûzanyás, máriás élet. Hogy ez az ideál, az eszmény, hogy ez a cél itt a földön, arról tanúskodik az Evangélium Szent Jánosnál. Végrendeletül hagyta számunkra a kereszten haldokló Istenember. Anyjához fordulva, ránk gondolva, szólt: „Asszony, íme, a te fiad!” Majd a tanítványhoz, átadván neki Anyját: „Íme , a te Anyád!” (Jn.19,26-27.) Megrendítõ ennek a páratlanul gyöngéd rendelkezésnek következménye. A tanítvány „et ex illa hora accerit eam in sua. Azon órától fogva magához vette õt”. (Jn,27.) A latin ezt a szót használja: in sua, a sajátjá-

Arról van szó – és ez az értelme a véres golgotai keresztrõl kapott megváltói rendelkezésnek. Meg kell valósítanunk a végrendeletet: Anyád és fiad! Azaz, hogy a Szûzanya a valóságban, a szó legszorosabb és legigazibb értelmében Anyánk, sõt, így, személyesen: Anyám! És hogy mi az Õ letagadhatatlan, a természetfölötti rendben valósággal valóra vált gyermeke vagyok Neki. (Kolostori iskola a Kármelen, Függelék: Gyakorlati máriás élet, 2. Köszöntsük Máriát! Vagy: az áhítatos Ave Maria)

Kiadatlan naplójegyzeteibõl: 1960. febr. 19. A Cél: eggyé lenni Jézussal. Azonosulni Vele! – Azaz szeretetben élni-halni!… (…) Hogyan lehetséges ez? – Csak a Szûzanyával. A Testamentum a Kereszten: Íme a te Anyád,… fiad! Otthonába fogadta. Az emberi életet úgy végigélni, mint a minta-Üdvözítõ: a Szûzanyával! A Szeplõtelen Szíve alatt. Betlehemben, Egyiptomban, Názáretben. A 3 év. És mindenekfölött a Keresztút. A Szûzanya nélkül el se képzelhetõ. (…) És Nélküle hogyan legyünk kicsinyek, alázatosak?!

64


Kármel 2008/5-6

1965. júl. 1. Amit föltétlen tudnod kell: Mi az igaz lelkiélet kiindulópontja? Bátor és alapos önismeret. Fundamentuma? A szívbéli alázatosság. Legnagyobb ellensége? Az önakarat. (…) Van-e menekülése lehetõség, meg- és fölszabadulás önmagunktól? A Szûzanya bensõséges szeretete, a Vele való együttélés. Útja a lelki gyermekség. Hová vezet ez az út, azaz a Szûzanya? – Jézushoz. Mikor lesz igazán a tiéd Jézus? – Ha a tiéd az Anyja. S te ennek az Édesanyának valóban igaz gyermeke vagy, mint volt az õ Jézusa. Szívleld meg és cselekedd mindezt, s nagyon boldog leszel, s birtokba veszed a „földet”.

Kármel 2008/5-6

EDITH STEIN KAPCSOLATA A SZÛZANYÁVAL

65

SZENT TERÉZIA BENEDIKTA (EDITH STEIN) KAPCSOLATA A SZÛZANYÁVAL

„Edith Stein azon igyekszik, hogy a nõk tekintetét magasztos példaképükre, Máriára irányítsa, aki anya és egyszersmind szolgáló” – írja Waltraud Herbstrith, azaz az Istenanyáról nevezett Teréz nõvér a Kölni Karmelben 1971-ben. „Noha Waltraud Herbstrith maga személyesen nem ismerte Edithet, azt hiszem, mégis sikerült neki nagyon életközeli képet alkotni róla.” ezt pedig Edith édestestvére, a New Yorkban élõ Erna Biberstein írta szintén 1971-ben. Mária a lelki anyaság példaképe Ezen rövid bevezetõ után hagyatkozzunk kissé Waltraud Herbstrithre, s az õ gondolatain keresztül – nyilván a teljesség igénye nélkül – próbáljunk kissé részletesebben utánajárni Edith Stein – karmelita rendi nevén: A Keresztrõl nevezett Szent Terézia Benedikta – (1891-1942) a nõrõl és a Szûzanyáról alkotott gondolatvilágának és nézeteinek. Tudjuk, hogy Edith nagy gondolkodó és egyúttal kiváló elõadó is volt, és sokat foglalkozott a nõk helyzetével is. Európában sok helyütt tartott elõadást különbözõ témákban, s ezek között kiemelt helyen szerepeltek a nõkrõl és Máriáról szóló konferenciái. Waltraud Herbstrith az „Edith Stein igazi arca” címû könyvében (Ecclesia, 1988) a következõket írja: „Minden nõkérdést Mária magatartása alapján old meg. Rámutat arra is, hogy Krisztus a hívõk tekintetét a mennyei Atyára irányítja, Máriának a feladata viszont, hogy az emberek szívét Fia felé fordítsa. Minden nõnek ez a feladata. A nõképzésnek is ez a célja. Edith szól a „virgo-mater” – „szûz és anya” ideálról. Ezen azt érti, hogy a nõ egyaránt hivatott a testi anyaságra és a szüzességre is. De ahogy a természetes anyaság elképzelhetetlen a szûzi fényesség nélkül, vagyis a szív tisztasága és a belsõ önátadása nélkül, úgy a szüzességhez is feltétlenül szükséges az önzetlen anyai szeretet. Mindkét hivatást – akár a házasságban, akár a világi hivatásban, akár a szerzetesrendben – csak lelki anyasággal lehet tökéletesen megvalósítani. Edith számára ez jelenti az igazi nõi élet beteljesedését. Máriában ragyog fel legtisztábban a lelki, az önzetlen, jóságos anyaság. Máriát azért választja példaképnek, hogy a nõnek mindenfajta elhivatottságban biztos támaszt nyújtson.”

66


Kármel 2008/5-6

A szerzetesrendi életet is csak lelki anyasággal lehet megvalósítani. Erre õ igen szép példát is adott az életével, hiszen feljegyezték róla, hogy nagyon szerette a gyermekeket. Puskely Mária Edith Stein egy volt tanítványa tanúságtételét szólaltatja meg, aki így nyilatkozik: „Rendkívüli szeretettel vett minket körül. Egészen anyai volt, mégsem jutott senkinek se eszébe, hogy ne engedelmeskedjék neki… Oly nagy volt a szíve: nyitott minden szép és nemes elõtt, de mégis egészen csak Istené.”38 . Ugyancsak ebben a mûben idézi fel a szerzõ egy zsidó férfi élményeit, akinek késõbb a feleségével együtt sikerült megszöknie a westerborki táborból: „Az augusztus 5-én a táborba érkezõ foglyok közül békés és nyugodt magatartásával kitûnt Benedikta nõvér. Leírhatatlan volt az újonnan érkezettek jajgatása, panasza, õrjöngõ állapota. Benedikta nõvér a nõk között ment, mint a vigasztalás angyala: egyiket csitítgatta, a másikat simogatta. Sok anya az õrültséghez hasonló idegösszeomlás állapotába jutott, kábult módon hagyták, hogy gyermekeik jajgassanak. Benedikta nõvér a kis gyermekekkel foglalkozott, mosdatta, fésülte õket, élelmet szerzett nekik, ápolgatta õket. Míg csak a táborban tartózkodott, oly szeretetreméltóan segített mindenkinek, hogy az ember egészen megdöbbent.” Ugyanebben a könyvben olvashatjuk, hogy Edith az elsõ világháborúban önkéntes betegápolást vállalt a Vöröskereszt szervezésében, s rendkívül odaadóan, áldozatkészen, szinte anyai módon segítette, ápolta a sebesülteket: „Edith tehetetlenül látja a haldoklók agóniáját; a szenvedõket a gyógyszerek mellett hol erélyes, hol vigasztaló, hol tréfás hangon csitítgatja. Éjjel, amikor több kórteremre is egyedül kell felügyelnie, fáradhatatlanul jár a vigasztaló szóra, szeretetre vágyó katonák között. Fogja a haldoklók kezét, mikor már nincs más tennivaló.”

Azonosulás Jézussal és Máriával Már megtérése elõtt is a Szeretet vonzotta, és ezt gyakorolta embertársai irányában, a megtérése után pedig még tudatosabban azonosult Jézussal és Máriával, s az Õ szeretettõl áthatott lelkületükkel. Ezt az azonosulást a következõ szavakkal fogalmazza meg Edith: „Önmagunkat egy másik lénynek teljesen átadni a szeretetben, egészen a másik tulajdonává lenni és ezt a másikat egészen elfogadni - a nõi szív legmélyebb vágya… Csak Isten fogadhatja el az ember teljes odaadását úgy, hogy az el ne veszítse lelkét, hanem inkább megnyerje. Isten átadhatja önmagát az embernek úgy, hogy teljes lényét betöltse, önmagát mégse veszítse el.” A házasságról és a gyermeknevelésrõl egészen röviden a következõket vallja: „Az igazán szeretõ asszony azon igyekszik, hogy férjében meglássa az Urat… Tudni fogja, hogy gyermekeit az Úrtól kapja, és ezért õket az Úr számára kell fel38

Puskely Mária: Edith Stein Európa társvédõszentje, Magyarszék, 2008.

Kármel 2008/5-6


67

nevelnie.” (Itt gondolhatunk Edith Stein nagyon érdekfeszítõ kapcsolatára édesanyjával). Valóban elmondhatjuk, hogy senkinek sincs joga Isten elõtt, hogy a másikat saját tulajdonának tekintse. Majd a következõ csodaszép megfigyelést teszi Máriával, a Szûzanyával kapcsolatosan: „Figyeljük meg az Istenanyát, aki mint társ is csöndes, határtalan bizalommal teljes, és hallgatagon tud engedelmeskedni. Hûséges és kitartó a szenvedésben, mindenben aláveti magát Isten akaratának, aki Józsefet emberi védelmezõjének, és a család látható fejének szánta.” Az elsõ emberpár szeretõ közösségének harmóniája felbomlott, és ezt helyre kell állítani. „Elsõsorban attól függ a sikere – írja Edith -, hogy a nõ mennyire követi Mária alázatos odaadását. A nõnek, mint társnak és anyának, különösen az a feladata, hogy éretté váljon a megváltó szeretetre.” Edith szerint a nõ nem tekintheti – miként Mária sem tette – ajándékként kapott gyermekét saját tulajdonának: „Isten kezébõl kapta, Isten kezébe kell visszaadnia.” Mária tapintatosan és csendben visszavonul Fia mögé… Máriától a nõ megtanulhatja, hogyan kell apró igényeirõl lemondania azért, hogy egészen gyermeke szolgálatában álljon… A nõnek állandóan Máriára kellene tekintenie, bátorságot és erõt merítenie ahhoz, hogy nõi mivoltát egészen beteljesítse, mert „Mária anyasága õsképe minden anyaságnak. Miként õ tette, úgy kellene minden emberi anyának teljes lélekkel anyává válnia, hogy lelke gazdagságát gyermeke lelkébe árassza.”

Mária az Egyház szíve Amit Edith szem elõtt tart, az a termékeny lelki anyaság, mely függetlenül a házasságtól és egyéb nõi hivatástól, az isteni szeretet kiáradásának forrása. Mária nemcsak példakép, hanem Krisztus Misztikus Testének, az Egyháznak a szíve. Miként Mária tette, úgy kell a nõnek, a feleségnek tükröznie az egyház szeretetét Krisztus iránt… „Mária nem képviselheti az Urat, hanem Õt kíséri.

68


Kármel 2008/5-6

Ebben hasonló a helyzete Éváéhoz, aki az elsõ Ádám oldalán anyja lett minden élõnek… Mária anyai szeretete a Fõvel együtt; az Egyház egész Misztikus Testét átfogja.” Végül Waltraud Herbstrith a következõ megjegyzést teszi Edith Stein gondolataira támaszkodva: „A nép jóléte megkívánja a nõ önzetlen szolgálatát. Ha úgy oldja meg feladatát, mint Mária, akkor valóban fényt és vigaszt áraszt környezetére. A nõre van bízva, hogy a modern technikával elárasztott hétköznapok hajszáját is áthassa megértõ nyugalma és szeretete. Soha sem válhat géppé, lélek nélküli számmá.” Szent Edith Stein örömmel beszélt a nõ legmagasabb hivatásáról, melyben átadja magát Istennek, azaz a szerzetesi életrõl. Az isteni szeretet titka megszenteli és átjárja a természetes anyaságot, a házastársi szerelmet, de a testileg, lelkileg is legmélyebb teljességét a Krisztussal való jegyességben éri el. Közvetlen példája ebben is Mária. Az a nõ, aki önként választja a szüzességet, Máriához hasonlóan kilép a természeti rendbõl, és az Úr oldalára áll. Egyedül arra törekszik, hogy Isten akaratát teljesítse és kitartson Krisztus mellett a kereszthalálig. Így az igazi szerzetesnõ élete helyettesítõ kiengesztelés és gyógyító szeretet a világért. Máriával ”sponsa Christi” – „Krisztus jegyese”, az egyház szíve lesz, aki életet ad a többi tagjának. Mária isteni Fiának életét ajándékozza az egyháznak, és mint kegyelemmel teljes, Krisztust adja a világnak… Edith ismételten hangsúlyozza, hogy Mária a nõnek nemcsak legjobb példaképe, hanem valóságos anyja is, amint mondja: „Mária szült minket a kegyelmi életre, és ebbe az istenanyaságába beleadta teljes létét, testét és lelkét. Így létesült közte és közöttünk egy bensõséges kapcsolat: Õ szeret, ismer minket és arra törekszik, hogy közülünk mindenki azzá legyen, amivé lennie kell.”

Mária az erõs, tiszta, szolgáló szeretet útmutatója Edith Stein szerint a nõnek Máriához illõ feladata az erõs, tiszta, szolgáló szeretet. Ez mind a három hivatást: a házasságot, a külsõ munkát és a szerzetesi életet is jelenti. Minél tökéletesebb ez a szeretet, „annál gazdagabb isteni élet tölti el a lelket, isteni élet… szeretet, túláradó, igénytelen, önmagát szabadon elajándékozó szeretet. Ez a szeretet irgalommal hajol minden rászoruló élet fölé, ez a szeretet gyógyítja a betegeket, életre kelti a holtakat is. Ez a szeretet véd és óv, táplál, tanít és nevel. Ez a szeretet együtt sír a gyászolókkal, együtt vigad az örvendezõkkel; mindenkinek szolgál, hogy azzá lehessen, amivé az Atya szánta. Egy szóval ez az isteni Szív szeretete.”

Kármel 2008/5-6


69

Ahogy Mária látta a nehézséget a kánai menyegzõn, úgy kell minden nõnek, higgadtan áttekinteni a helyzetet és megérezni, hogy áldást osztva hol segítsen. Akkor már nem fontos, hogy Isten milyen helyre állítja, mert mindenütt Mária szolgáló lelkületét árasztja. Szent Edith Stein, Európa Társvédõszentje, a következõképpen látja Máriának, a szeretet õsképének kérdését: „A szolgáló szeretet olyan segítõ készség, mely minden teremtményt támogat, hogy elvezesse a teljességre. Ez a teljesség azonban már a Szentlélek hatásköre. Isten lelkében – aki kiáradt minden teremtményre – felismerjük a nõi létezés õsképét. Isten legtökéletesebb képmását lelhetjük fel, a tiszta Szûzben, Isten Menyasszonyában, minden élõ Anyjában.” Ezekbõl a magyarázatokból megérthetjük azt a lelkesedést, ami Edith elõadásait nõk és férfiak részérõl kísérte… Edith Stein szavait saját szerény nõiessége teszi meggyõzõvé, amit nagy intelligenciája sem homályosít el. Az után a salzburgi gyûlés után, ahol Edith „A nõi hivatás étoszáról” beszélt, Vierneisel heidelbergi professzor ezt írta róla: „A salzburgi konferencia ülésén volt egy nõ, aki felejthetetlen benyomást keltett. Elõadása véletlenül, de nagyon bölcsen, a témák részletes megvitatása elé került, mielõtt az egyes hivatásokat megtárgyalták volna… Edith Stein elõadása igazán meggyõzõ volt, mert õ távol tartotta magát a nõmozgalom érzelmességétõl, és elõadását láthatólag, érezhetõen saját gondolataival fogalmazta meg. Ahogy lelépett a dobogóról, emlékeztetett a régi mesterek képeire, melyek a templomba lépõ Máriát ábrázolják.” Edith magával ragadta az embereket, mert szavait lelkülete és tettei tették hitelessé, ezek máriás lelkiségét sugározták. A nõ legfõbb feladata – Edith szerint – az ember felnevelése. Anyás, gondoskodó, nevelõ adottsága teszi erre a célra alkalmassá.

Mária: Vértanúknak Királynõje Szent Edith Stein Agnella Stadtmüller domonkos nõvérhez írt levelében, amit már az echti Kármelbõl írt 1940. március 30-án, a következõ lelkesedéssel teli szavakat olvashatjuk: „A böjti idõben valami nagyon szépet tehettem: a Szent Szûz, a Béke Királynõje miséjének és zsolozsmájának összeállítását a kölni Kármel számára. Rómától fogják kérni, hogy elsõ osztályú ünnep legyen, ha nem

70


Kármel 2008/5-6

is az egész Egyházban, legalább az egész Rendben. (…) Most ki kell várnunk, mit mond Róma.” Eddig a levélrészlet, de ez is mutatja, hogy Edith milyen örömmel engedelmeskedett és milyen készséges lelkülettel teljesítette ezt a feladatot, ami különösen is kedves volt számára. A „Krisztus Titokzatos Teste” címû írásában ez áll: „Amikor a Szent Szûz kimondta „Legyen”-jét, akkor kezdõdött a földön Isten Országa; õ volt elsõ igazi szolgálóleánya. És mindazok, akik a Gyermek születése elõtt vagy után szóban és tettben mellé álltak – József, Erzsébet gyermekével és a jászol körül állók – beléptek Isten országába.” S végül álljon itt A Keresztrõl nevezett Szent Terézia Benedikta nõvérünk 1931. január 31-én Ludwigshafenben tartott elõadásának egyik legszebb részlete, ami egy csodaszép tanúságtétel Jézusról és Máriáról. Utólag így elmondhatjuk, hogy mintegy próféciaként benne van az õ személyes sorsa is és kiválasztottsága a vértanúságra: „(…) A kereszténység titkai osztatlan egészet alkotnak. Amikor az ember egyben elmélyed, a többibe is jobban behatol. Így vezet az út Betlehemtõl megállás nélkül a Golgotára, a jászoltól a keresztig. Amikor Szûz Mária elvitte a Gyermeket a templomba, ott megmondták neki, hogy lelkét tõr járja át, hogy ez a Gyermek bukásra és feltámadásra rendeltetett, jelnek sokak számára, amelynek ellentmondanak. A szenvedésnek, a világosság és a sötétség közötti harcnak ez a hírüladása nyilvánult meg már a jászolnál!… A testté lett Isten Fia útja a kereszten és szenvedésen keresztül vezetett a feltámadás dicsõségébe. Hogy az Emberfiával a szenvedés és kereszt által elérkezzünk a feltámadás dicsõségébe: ez mindnyájunk ösvénye, ez az egész emberiség útja.” Összeállította: fr. Szûcs Sándor OCD

Kármel 2008/5-6

GONDOLATOK A NAGYHÉTRÕL

71

A Keresztrõl nevezett Szent Terézia Benedikta GONDOLATOK A NAGYHÉTRÕL39 (1938. április 10-21.) Örökfogadalomra elõkészítõ lelkigyakorlat Mária által Jézushoz VIRÁGVASÁRNAP Protoevangélium (Ter 3,15) A Sátán ellenségeskedése az asszony és leszármazottja ellen — Jézus és Mária. Isten az önmagával való legbensõségesebb egységre alkotta meg az embert, ahogyan ez meg is valósult Jézusban és Máriában. Az örökkévalóságtól fogva elõre látta õket, mint a teremtés tökéletességét. Ellenük fordul Lucifer irigysége és ebbõl kifolyólag az emberek ellen, akik az õ képmásukra és az õ életükbõl való részesedésre lettek teremtve. Sebet kell kapniuk, amikor az emberek a halál és az Istentõl való eltávolodás áldozatául esnek. De Isten ítélete nemcsak az Emberfia és az õ Anyja részérõl való uralmat biztosítja a Sátán fölött, hanem tevékenységük révén megsemmisülését is. Ebben a csatában mi is részt veszünk. A Sátán a sarkunkat próbálja megmarni, vagyis igyekszik képtelenné tenni bennünket arra, hogy Jézus és Mária nyomában járjunk. De mi a gyõzelemre kaptunk meghívást, engedve, hogy Mária vezessen bennünket. A kígyó gõgre ösztönöz: az engedetlenségre, a tiltott élvezet utáni vágyakozásra, birtoklásra, és a korlátlan rendelkezés jogára. Mária megmutatja nekünk az alázatos engedelmesség, a ragyogó tisztaság, a teljes lemondás útját. A szent fogadalmak szabaddá tesznek bennünket Isten számára.

ÁPRILIS 11. Íme, a szûz fogan, fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni. (Iz 7,14) Júda házának, aki a szükséges pillanatban nem hitt Isten segítségében, hirdetik meg a lehetõ legnagyobb csodát, amelyet Isten akar végbevinni, hogy üdvözítse az Õ népét. A szüzesség az Istenhez való közelségre készít elõ. Nem vetet39

Az idézetek a sarultan kármelita nõvérek kiadásában megjelent könyv függelékébõl valók (Puskely Mária, Edith Stein Európa társvédõszentje, Magyarszék 2008). A lelkigyakorlat szövegébõl csak a Szûzanyával kapcsolatos részeket válogattuk ki.

72


Kármel 2008/5-6

ted el minden hûtlensége ellenére sem népedet, Istenem. Te Magadhoz hívsz azok közül, akik tisztaságban követik a Szüzet, és akiknek néped üdvösségéért a lehetõ legbensõségesebben Hozzád kell kötõdniük. Szûz és Anya, tanítsd meg nekem a tökéletes tisztaságot. Az angyali üdvözlet (Lk1,34) Az elsõ szó, amelyet hátrahagytak nekünk Rólad, Édesanyám, szüzességed megvallása. Ki, ha nem maga Isten képes olyan döntésre bírni téged, hogy lelkedet és testedet egyedül az Õ számára õrizd meg? Innen ered a hit ereje, amely vonakodás nélkül elfogadja a csodát, és az engedelmesség bátorsága, amely kész a hallatlanra, semmi mást nem követelve, mint hogy Isten cselekedete teljes létével együtt magába foglalja. Mária, Isten hajléka (Zsolt 86) Isten magas hegyekre építette Siont, és Juda minden házánál jobban szereti. A föld minden népének polgárjoga van itt, és ez a nagy öröm városa. Az egész teremtés Isten hajléka, de az Õ öröme az, hogy az emberek fiai között legyen, hogy képesek legyenek a szeretet befogadására és adására. Mária teljes önfelajánlása által úgy képes befogadni Isten szeretetét, mint egyetlen más teremtmény sem, felemeltetve kegyelemmel teljességétõl és minden teremtett valóságot meghaladó tökéletessége által. Az Õ szíve ki van tárva, mint Fiának kezei, aki a keresztrõl mindent magához vonzott. A kereszt alatt megkapta Fia örökségét, a megváltottak Édesanyjaként mindenkit befogadott a szívébe. Benne megtaláljuk az isteni életet és szomjunk a Paradicsom örömével csillapul. — Isten neked adta az Õ Fiát és a Vele való legbensõségesebb egysége teremtett Téged. Amikor tekintete bensõséges tetszéssel nyugszik szertetett Fián, ugyanazzal a pillantással átölel Téged is, aki a képmása vagy, Tõle elválaszthatatlan. A Logosz a lehetõ legszorosabb egységre lépett Veled, és Bensõdbe kiárasztotta lelki teljességét. Így Te Szentlélekkel teljes vagy s Általa alkalmassá lettél az Istenanyaságra. Téged látni annyit jelent, mint látni a három isteni Személyt (Szent Brigitta). Benned megpihenni annyit jelent, mint a Szentháromság méhében nyugodni. Dignare me laudare te, Virgo sacrata — Méltass engem magadhoz, Szent Szûz.

ÁPRILIS 12. Az örök dicsõség képmása (Zsolt 44) Amire meghívást kaptunk: királynõ által és oldalán az örök Királyhoz kötõdni, aki meghívott bennünket, hogy kövessük Õt. Vizitáció (Lk 1,39-56) Isten felhasználja a Szûz szolgálatát, aki önmagát, mint szolgálóleány adta át Neki. Õ Erzsébethez vezeti, hogy általa vigye végbe az elsõ hitbeli csodáját.

Kármel 2008/5-6


73

Az Üdvözítõ sürgeti az úton. János az, aki elsõként érzi meg az Úr jelenlétét, aki által Erzsébet eltelik Szentlélekkel, aki felfedi elõtte a Szûz misztériumát. A Magnificatban az fejezõdik ki, hogy Mária tudatában van: Isten felmagasztalta õt, mint minden kegyelem közvetítõjét.

ÁPRILIS 13. Isten városa (Zsolt 45) A Szûz lelkét nem dúlhatja fel a bánat és a szenvedés semmilyen vihara. A kegyelem árja erõt ad neki, és a szenvedés közepette örömmel árasztja el. Isten lakik benne, és elhallgattat minden csatát. Benne béke van, és õ a mi békénk.

NAGYCSÜTÖRTÖK Mária az utolsó vacsorán A Szentírás nem mondja, de bizonnyal nem lehet kételkedni benne, hogy Isten anyja is jelen volt. Mint mindig, most is biztosan vele ment fel Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére, és a húsvéti vacsorát Jézus egész kíséretével együtt ünnepelte. Õ, aki megõrizte szívében Jézus minden szavát – ahogyan be fogja fogadni búcsúbeszédét is: „Lángolva kért engem, hogy veletek ünnepeljem ezt a Húsvétot” Ezzel nem a kánai menyegzõre gondolt. Most érkezett el az Õ órája. Most tudta adni azt, amire addig csak jelképek által mutatott rá. A lábmosás: úgy volt közöttük, mint aki szolgál. Így élt igazán tovább. Mária megértette a lábmosás titkos jelentését: teljesen tisztának kell lennie annak, aki a szent lakomához járul. De egyedül az Õ kegyelme tudja megadni ezt a tisztaságot. A te szentáldozásod Édesanyám! Nem olyan volt, mint az a megragadható egység, amikor Te tápláltad Õt a Te testeddel és a Te véreddel? De most Õ az, aki táplál Téged.

74


Kármel 2008/5-6

Nem látod magad elõtt ebben az órában az egész misztikus Testet, amelynek e szent lakoma által kell növekednie? Már most nem úgy fogadod be, mint egy édesanya, ahogyan Õ azt majd másnap, a kereszt alatt rád bízza? Nem látod Te is mindazokat a neki okozott sértéseket, amelyek az Úron ezek alatt a színek alatt megestek, és ezért neked ajánlja fel helyrehozatalra? Ó Anyánk, taníts bennünket úgy fogadni az Úr testét, ahogyan Te fogadtad.

NAGYPÉNTEK Juxta crucem tecum stare — Veled állni a kereszt alatt Ma Veled voltam a kereszt alatt És olyan tisztán éreztem, mint még soha, Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél. Ahogy egy földi édesanya hûsége Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse. De te az Úr szolgálóleánya voltál, Az emberré lett Isten léte és élete Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva. Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe, És keserû szenvedésed vérével Minden lélek számára új életet szereztél. Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket, Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben. Ezért vezeted gonddal lépteinket, Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess bennünket a célba. De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged, Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett, Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt És a keserû szenvedés vérével kell Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását, Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rájuk.

Kármel 2008/5-6


75

NAGYSZOMBAT Praestolari in silentio salutare Dei — Csöndben várni Isten szabadítására A Te Nagyszombatod: Hogyan képzelhetnénk el, ha nem teljes csöndben? Miután a sírt bezárták, Szent János biztosan elvezetett téged a házba, ahol Jeruzsálemben vendégeskedett. Ennek csendben kellett történnie. A szenvedések iránti tiszteletnek mindenkit hallgatásra kellett késztetnie. Megérttetted, hogy egyedül akarsz lenni. Biztosan képtelen voltál a templomba menni, ahogyan azt szokás szerint szombatonként és ünnepeken tetted, odamenni az emberek közé, akik keresztre feszítették Õt, és akik most ujjal mutogattak volna rád. A magány adhatott egyedül enyhülést. Ez alkalommal a könnyeknek is meg kellett követelniük a jogukat. Ha az Úr sírt Lázár halála miatt, nem kellett akkor neked is sírnod azok után, ami történt? Az Õ egész élete, amely a Te életed is volt, még egyszer lejátszódott lelki szemeid elõtt; minden utalás a szenvedésre, a próféták sorai. Tehát a feltámadás meghirdetése is. Azt, amit az Üdvözítõ megmagyarázott a tanítványoknak az emmauszi úton, Te azt saját magadtól mondtad ki: Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsõségébe? Így a Te fájdalmad a „Consummatum est — Beteljesedett” által változik a kegyelemben, és Húsvét reggelének csöndes, hívõ várásává lesz: harmadnapon fel fog támadni. Képtelen vagyok azt gondolni, hogy Te magad ne lettél volna jelen. A hírhozó angyal talán nem hívott Téged csöndesen még napkelte elõtt a házból, ahol vendég voltál, és nem vezetett egészen a sírig? Az angyal ajkán az Alleluja nem úgy zengett, mint a Gloria Betlehemben? És õ nem lépett ki az elsõ rózsás reggelen fényt és ragyogást öltve a kertbe, amely úgy virágzott, mint egy édenkert? Senki sem számolt be nekünk errõl a viszontlátásról. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta azt, amit az Úr Anyjának készített, aki minden emberi elképzelést felülmúlóan szerette Õt. Ha a feltámadás és a mennybemenetel közötti idõ mindenekelõtt a születõ Egyház elõkészítésének lett szentelve, akkor azt kell gondolnunk, hogy az Úr mindenki más elõtt vezette be Anyját a misztikus Test minden misztériumába. Máriának a kereszt mellett a fájdalomtól majd a feltámadás örömétõl meg kellett volna halnia, ha egy különleges kegyelmi adomány nem tartotta volna életben az Egyházért. Neki az apostolokkal ellentétben egyáltalán nem lett volna szüksége a Szentlélek leszállására ahhoz, hogy megértse az Ország misztériumait. A mennybemenetel utáni években segít majd az Egyház, a szentségek, a papság misztériumának a megértésében és az egyházi élet kialakításában.

76


Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6

HÚSVÉTVASÁRNAP

77

LISIEUX-I SZENT TERÉZ ÉS A SZENT SZÛZ

Resurrexi et adhuc sum tecum — Feltámadtam és újból veled vagyok A Feltámadott mindig melletted van! Hiszek abban, hogy Õ sohasem hagyott el Téged. A feltámadt test nem kötõdött többé a földi testek állapotához. Nem csak egy, hanem több helyen is jelen lehetett (ahogyan az a szentségi jelenlétben is megvalósul.). És ha Õ megjelent a tanítványoknak, egyszer így, máskor úgy, mindig átmenetileg, akkor melletted tudott maradni megszakítás nélkül. A földi életben Te Vele hordoztad a keresztet, az elhatárolódás, az elhagyatottság keresztjét is. Most osztozol a Feltámadott fájdalom nélküli boldogságában, megkapod édesanyai örömödért a hálát a szeretet szüntelen ajándékában és az Istennel teli életben. Kiterjesztette föléd kezét, bensõségesen befogadta életedet az Övébe. Kiterjesztette kezét fölém is, ahogyan Te is, hogy így hordozzam Veletek a keresztet, és a kereszt által eljussak a feltámadás boldog életébe. A mi házunk a Tied, béke Királynõje. Ha én itt örökre neked és Fiadnak szentelem magamat, akkor egyszersmind családodnak is szentelem magamat. Hordoznom kell a kereszteteket, és ezáltal elkötelezni magamat, hogy minden lélekbe eljöjjön az igazi húsvéti béke. Ó szeretett Édesanyám, az Úr Rád bízta országának misztériumait és kezedbe adta misztikus Testét. Pillantásod felülmúl minden idõt, ismersz minden tagot, tudod a feladatukat és próbálod idevezetni õket. Rendünket a sajátodként fogadtad el. Te vezeted a sorsát. Te hívtad létre a mi házunkat. Közülünk mindenki Általad kapta a meghívást és a Te szolgálatodra van kötelezve. Megköszönöm Neked, hogy meghívtál még azelõtt, hogy tudtam volna: a hívás Tõled jön. Nem tudom, mit szándékozol tenni velem. De nagy, meg nem szolgált kegyelemnek tartom, hogy eszközödül választottál. Az a vágyam, hogy egészen a kezeidre bízzam magamat, mint egy tanulékony szerszám. Bízom Benned, abban, hogy hasznossá teszed az eltompult szerszámot, ó legbölcsebb, jó szándékú, hatalmas Szûz. Ecce adsum suscipe me! — Íme, itt vagyok, ismerj magadénak! Most még Veled tudom ünnepelni a Húsvétot, teljes csendben és elrejtettségben. Amikor az asszonyok megérkeztek, Te biztosan az Úrral voltál, nem messze a sírtól. Õ megmutatta magát Magdolnának, miközben a többiek már visszafelé tartottak a városba. Péter és János az asszonyok híradására érkeztek. Miután meggyõzõdtek róla, hogy a sír üres, Péter meg akarja mondani a többi tanítványnak, és az úton találkozik az Úrral. János bizonyára különvált tõle, hogy Téged keressen, és megvigye Neked a hírt. Talán visszatértél a házába. És most biztosan vele mentél a tanítványok keresésére, és jelen voltál, amikor Õ megjelent nekik a zárt ajtón keresztül. Minden bizonynyal ez egy olyan esemény volt, amely érdekelte a fiatal Egyházat. És ezáltal Te még most is és mindig jelen vagy, mert Te vagy az Egyház szíve.


A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz – buzgó szüleinek köszönhetõen – gyermekkora óta bensõséges kapcsolatban él a Szûzanyával. A maga zsenialitásával korán megérti, hogy a Szent Szûzre azért van elsõsorban szüksége, hogy Jézussal jobban egyesülhessen. Teréz életének egyik érzékei számára is megtapasztalható ritka kegyelmét néhány hónappal azután éli meg, hogy magára ölti a Szent Szûz ruháját a Kármelben. Mély meggyõzõdés marad Teréz lelkében arra vonatkozóan, hogy a Szûzanya jelenléte valós és életünket átható erõ: „Mintha minden földi dolgot valami fátyol borított volna el szemem elõtt... Egészen elrejtõztem a Szent Szûz fátyla alatt. Abban az idõben bíztak meg az ebédlõvel, és emlékszem, hogy úgy végeztem munkámat, mintha nem is én tenném. Olyan volt, mintha egy testet kölcsönöztek volna. Így maradtam egész héten át.”40 E tapasztalat nagyszerûsége ellenére Teréz azonban nem esik túlzásokba: tudja, hogy a Szent Szûz nem Isten szigorúságát hivatott enyhíteni, hanem inkább kinyilatkoztatni azt, hogy „a Jó Isten gyöngédebb az anyánál is”.41 A Szûzanya mosolya gyógyítja meg õt gyermekkorában, és készíti elõ a mama és a Teréz által választott „pótmama” elvesztése után arra, hogy szíve most már nemcsak a mamák, hanem Jézus szeretetére is megnyíljon, amikor Õt az elsõáldozáskor magához veheti majd. Teréz azért vágyik arra késõbb, hogy a Szûzanya palástja árnyékában élhessen a Kármelben42, mert már tapasztalatból tudja, hogy ott nyílik meg szíve leginkább Jézus szeretete felé. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz utolsó beszélgetései nõvérével, Jézusról nevezett Ágnes anyával, Róma, 1974, júl. 11. 2. 41 LISIEUX-I SZENT TERÉZ Önéletrajza, Ecclesia Könyvkiadó, Budapest, 1974, 23. old. 42 Önéletrajz, 146. old. 40

78


Kármel 2008/5-6

A Szûzanya jelenléte arra is megtanítja Terézt, hogy Isten akarata szerint kérjen imáiban. Teréz nagy egyszerûséggel és spontaneitással fordul a Szûzanya felé: tudja, hogy mennyei édesanyjának mindent el lehet mondani. Nem kell tehát sokat tépelõdni akkor, amikor hozzá fordulunk: „Nagyon szeretném, hogy szép halálom legyen, azért, hogy maguknak örömet szerezzek. Ezt kérem a Szent Szûztõl. Nem a Jó Istentõl kértem, mert hagyom, hogy Õ úgy tegyen, ahogy akar. A Szent Szüzet kérni viszont nem ugyanaz. Õ tudja, hogy mihez kezdjen az én kis vágyaimmal, megmondja-e vagy ne mondja meg õket”43 – vallja az Utolsó beszélgetésekben. Máriához azért fordul tehát, hogy nem tagadva le szívének õszinte, de gyermekesnek tûnõ vágyait, azokat a Szent Szûz életével, magatartásával ütköztetve jobban megérthesse, s így – a Szûzanya segítségével – ne önzõ vágyakat próbáljon Istenre erõltetni, hanem inkább az Õ akarata elõtt tudjon egyre mélyebben megnyílni. Hogy Máriát valóban tisztelni tudja – vagyis hogy õt egyre jobban szeretni tudja – Teréz vágyik arra, hogy egyre jobban megismerje valós életét az Evangélium szavain keresztül. Nem csodálni akarja a Szûzanyát, hanem fájdalmait, nehézségeit kívánja megismerni, hogy magához közel érezve Mária alakját, szeretni, azaz követni is tudja õt: „Csak úgy szeretheti anyját a gyermek, ha az vele sír és fájdalmát megosztja.”44 Nem annyira csodálni akarja tehát a Szûzanya kiváltságait, mint inkább az õ egyszerû életének megértésére törekszik, s így tanulja meg egyre jobban szeretni õt, és így tud örülni annak egyre nagyobb hálával, hogy az õ gyermeke lehet: „Nem nehéz magam a gyermekednek hinnem, hiszen látom: te is meghalsz, te is szenvedsz, mint én.”45 Teréznek Máriával megélt bensõséges kapcsolatát jól kifejezi az a néhány sor, melyet egyik nõvéréhez írott levelében ír, nem annyira a tanítás, mint az imádság szavaival: „Leírok most neked egy bizalmas beszélgetést a Szent Szûzzel. Néha azt veszem észre, hogy azt mondom neki: – De, Szûzanyám, úgy gondolom, hogy boldogabb vagyok, mint te, mivel te nekem Anyám vagy, neked viszont nincs Szûzanyád, akit szerethetnél. Igaz, hogy te Jézus Anyja vagy, de Jézust nekem adtad... és Õ is nekünk adott téged a kereszten, mint Anyánkat. Így mi gazdagabbak vagyunk, mint te, mivel Jézus is a miénk és te is. – Kétségkívül mosolyog a Szent Szûz naivságomat látva, de amit mondok neki, az teljesen igaz.”46

fr. Rafael Utolsó beszélgetések, jún. 4. Miért szeretlek,ó Mária (Lisieux-i Szent Teréz versei, PN 54) 45 Uo. 46 Teréz levele Céline-hez, 1892. okt. 19. 43 44

Kármel 2008/5-6

LISIEUX-I SZENT TERÉZ MÁRIÁS ÍRÁSAIBÓL

79


Ó, Szeplõtelen Szûz! Te vagy az én Jóságos Csillagom, aki Jézust nekem adja, és Jézussal egyesít engem. Ó, Anyám! engedd meg, hogy fátylad alatt pihenhessek csak ezen a mai napon! (Mon Chant d’Aujourd’hui, Lisieux-i Szent Teréz versei, PN 5)

(Gyermekkori csodás gyógyulásáról írja:) S mert nem talált semmilyen segítséget a földön, a szegény kis Teréz is Égi Édesanyja felé fordult, s tiszta szívébõl imádkozott, hogy könyörüljön meg rajta végre… A Szent Szüzet hirtelen szépnek láttam, olyan szépnek, amilyen szépet életemben nem láttam még, arcáról jóság és kimondhatatlan gyöngédség sugárzott, de az, ami a lelkem mélyére hatolt, a „Szent szûz elragadó mosolya” volt. S ekkor minden fájdalmam elcsitult, szemembõl két nagy könnycsepp fakadt, s gördült le az arcomon csendesen, de ezek a legtisztább öröm könnyei voltak… Ó, gondoltam, a Szent Szûz rámmosolygott, milyen boldog vagyok… de soha nem fogom elmondani senkinek, mert akkor szétfoszlik a boldogságom. Önkéntelenül lefelé pillantottam s megláttam Máriát, aki szeretettel nézett rám; látszott, hogy meg van hatva, s hogy észrevette: kegyelmet kaptam a Szent Szûztõl… Ó igazán neki, az õ megindító imáinak köszönhettem az Égi Királynõ mosolyát… Mikor látta, hogy nem veszem le a szememet a Szent Szûzrõl, ezt gondolta magában: „Teréz meggyógyult!” Igen, az apró virág új életre kelt, az a ragyogó Napsugár, amely felmelegítette, nem hagyott fel jótéteményeivel; nem egyszerre cselekedett, hanem lassan és szelíden, úgy növelte és erõsítette õt, hogy öt év múlva nyílt ki a Kármel termékeny hegyén. (Önéletrajz, 81-82. old.)

(A Gyõzelmes Nagyboldogasszony lábainál:) Ó, hogy mit éreztem a lábainál, nem tudnám elmondani… A kegyelmek, amelyeket tõle kaptam, oly mélyen megindítottak, hogy csupán a könnyeim tolmácsolták boldogságomat, úgy, mint elsõ áldozásom napján… A Szent Szûz megéreztette velem, hogy valóban õ mosolygott rám és õ gyógyított meg. Megértettem, hogy õrködik felettem, hogy az õ gyermeke vagyok, nem is tudtam másként szólítani, mint „Mama”, mert ezt még gyöngédebbnek éreztem, mint az Anya nevet… Milyen forrón kértem, hogy vigyázzon rám mindig s hogy hamarosan váltsa valóra az álmo-

80


Kármel 2008/5-6

mat, elrejtve engem szûzi palástja árnyékában!... Ó ez egyike volt elsõ gyermeki vágyaimnak… Mikor nagyobb lettem, megértettem, hogy a Kármelen valóban megtalálhatom a Szent Szûz palástját és e termékeny hegység felé tartott minden vágyam… (Önéletrajz, 146. old.)

(Lorétóban:) …Boldog voltam, mikor Lorétó felé vettük utunkat. Nem lep meg, hogy a Szent Szûz ezt a helyet választotta ki arra, hogy átvigye oda áldott hajlékát, a béke, az öröm, a szegénység uralkodik ott mindenek felett. (Önéletrajz, 152-153. old.)

(Imádságáról vallja:) …(Szégyellem bevallani,) a rózsafüzér imádkozása nagyobb nehézségembe kerül, mintha valami vezeklõeszközt hordanék… Érzem, hogy olyan rosszul mondom! Hiába erõlködöm, hogy a rózsafüzér titkain elmélkedjem, nem jutok el odáig, hogy az eszemet összeszedjem… Sokáig bánkódtam áhítatom hiányossága miatt, amin csodálkoztam is, mert annyira szeretem a Szent Szüzet, hogy könnyûszerrel kellene olyan imákat mondanom az õ dicsõségére, amelyek tetszésére szolgálnak. Most már nem búsulok annyit, úgy gondolom, hogy miután az Egek Királynõje az én ÉDESANYÁM, látnia kell jóakaratomat s hogy õ megelégszik ennyivel. (…) A Szent Szûz megmutatja nekem, hogy nem neheztel rám, mindig és mindenképpen pártfogol, mihelyt segítségül hívom. Ha valami nyugtalanság, zavar lep meg, gyorsan feléje fordulok és õ mint leggyengédebb Anya teszi magáévá az érdekeimet. Hányszor történt meg, hogy az újoncokhoz beszélve segítségül hívtam s éreztem újra meg újra anyai pártfogásának jótéteményeit!... (Önéletrajz, 289. old.)

Egy papnak a levelérõl beszélt, aki azt mondta, hogy a Szent Szûz nem tapasztalta meg a testi szenvedéseket.

Kármel 2008/5-6


81

A Szent Szüzet néztem este s megértettem, hogy ez nem volt igaz. Megértettem, hogy nem csak lélekben, de testben is szenvedett. Az utazások alatt sokat szenvedett a hidegtõl, melegtõl, fáradalmaktól. Gyakran koplalt. … Igen, õ tudja mi a szenvedés. (Utolsó beszélgetések, aug. 20. 11)

Miután hosszasan nézte a Szent Szûz szobrát: … Ki tudta volna kitalálni a Szent Szüzet? (Utolsó beszélgetések, aug. 31. 10)

Mennyire szerettem volna pap lenni, hogy a Szent Szûzrõl prédikáljak! Egy alkalom elég lett volna, hogy elmondjam erre vonatkozó gondolatom. Elõször is rámutattam volna, hogy milyen kevéssé ismerik életét. Nem kellene valószínûtlen dolgokat mondani vagy olyat, amit nem tudunk. Például, hogy egészen kis korában, alig volt három éves, elment a Szent Szûz a templomba, hogy szeretettõl lángoló és egészen rendkívüli érzelmek között Istennek ajánlja magát, miközben lehet, hogy csak azért ment, hogy szüleinek engedelmeskedjék. Az agg Simeon prófétai szavaival kapcsolatban miért kell hozzátenni, hogy a Szent Szûznek ettõl a pillanattól kezdve állandóan szeme elõtt lebegett Jézus szenvedése? „A fájdalom tõre járja majd át lelked”, mondta az aggastyán. Nem a jelenre mondta tehát, láthatja jól, kis Anyám. Általános jövendölés volt ez a jövõre nézve. Ahhoz, hogy a Szent Szûzrõl szóló szentbeszéd tessék nekem és jót tegyen nekem, az õ valódi és nem elképzelt életét kell látnom. És én biztos vagyok benne, hogy az õ valódi életének egészen egyszerûnek kellett lennie. Elérhetetlennek mutatják, pedig követhetõnek kellene ábrázolni, kiemelni erényeit, megmondani, hogy éppúgy a hitbõl élt, mint mi, s ezt igazolni kellene az Evangéliumból, ahol ezt olvassuk: „Nem értették, hogy mit mondott nekik”, és ezt a másik, nem kevésbé titokzatos mondást: „Szülei csodálkoztak azon, amit róla mondott”. Ez a csodálkozás bizonyos meglepõdést tételez fel. Nem gondolja, kis Anyám? Jól tudjuk, hogy a Szent Szûz az Ég és a föld királynõje, de inkább anya, mint királynõ. És kiváltságai ellenére sem kell azt mondani, hogy úgy elhomályosítja

82


Kármel 2008/5-6

a szentek dicsõségét, mint a nap felkeltekor elûzi a csillagokat. Istenem, milyen furcsa! Olyan anya, aki elhomályosítja gyermekei dicsõségét! Én éppen az ellenkezõjét gondolom. Hiszem, hogy õ nagyon is növeli majd a választottak ragyogását. Jó, ha beszélnek kiváltságairól, de nem csak errõl kell beszélni. És ha egy beszéd alatt valaki elejérõl végéig kénytelen kiáltani és sóhajtozni: Ah! Ah! akkor elege van belõle! Ki tudja, valamely lélek nem érez-e egyenesen bizonyos idegenkedést egy ilyen felsõbbrendû teremtménnyel szemben, azt mondva magában: „Ha ez így van, elbújok egy kis sarokba, s ott ragyogok, amennyire lehet!” A Szent Szûz abban múl felül minket, hogy nem tudott vétkezni, mentes volt az eredeti bûntõl, de másrészt nem volt annyira szerencsés, mint mi, mert neki nem volt Szent Szüze, akit szerethetett volna. Számunkra ez édességtöbblet, számára pedig édességhiány! Elvégre az én „Miért szeretlek, ó Mária!” énekemben elmondtam mindazt, amit róla prédikálnék. (Utolsó beszélgetések, aug. 21. 3)

(Teréz levelébõl, amit Marie Guérin-nek írt 1889. május 30-án:) Ne félj attól, hogy túlságosan szereted a Szent Szüzet, soha nem fogod õt eléggé szeretni, s Jézus is örülni fog, mivel a Szent Szûz az Õ Édesanyja.

Kármel 2008/5-6

MENEKÜLÉS EGYIPTOMBA

83


„Egy anyai szív” A Menekülés Egyiptomba feltárja nekünk Teréz anyai szívét, anyai szeretetét. A másikért való reménység, remélni mindenkinek az üdvösségét – ezek azok a gondolatok, melyek mélyen megérintették Hans Urs von Balthasart. Ez az anyai szív legszebben Kis Teréznek a Menekülés Egyiptomba címû színházi mûvében jelenik meg. Egy tragikomikus elbeszélés melyben a kármelita nõvér elképzeli a szent család sorsát egy rablóbarlangban az egyiptomi úton. A rablóvezér felesége, Zsuzsanna és Szûz Mária között mély megértés van, mert egyiknek éppúgy, mint a másiknak „anyai szíve” van. Ez a kifejezés, hogy „anyai szív” a kulcs ennek a mûnek a megértéséhez. És ez nyilvánvalóan feltárja Kis Szent Teréz anyai szívét is. Ez a kifejezés mindent elmond, az édesanya minden szeretetét gyermeke iránt. Egy szeretetet, amely a legmélyebb fájdalommá válik fia szenvedése és halála láttán: Zsuzsanna fájdalma leprás fia miatt, a betlehemi édesanyák fájdalma a Heródes által megöletett gyermekeik miatt. Ez a szeretet, mely eléri a teljességét Mária szívében, és ami még inkább érinti Isten Szívét. Egy anyai szív, amely minden bizalmát Isten végtelen irgalmába helyezi, valóban mindenható Isten Szíve felett, hogy megnyerje az üdvösséget a legnagyobb bûnösök számára. Ezek Mária szavai a színdarabban: „de mégis bízzál a Jóisten végtelen irgalmában, az elég hatalmas ahhoz, hogy eltörölje még a legnagyobb bûnöket is, amikor talál egy olyan anyai szívet, amely az õ irgalmába helyezi minden bizalmát”. Ugyanazzal az „anyai szívvel”, ugyanazzal a végtelen anyai reménnyel, mellyel Mária imádkozik minden bûnösért, Teréz imádkozott Pranziniért, elsõ gyermekéért, majd imádkozott nagyon sok gyermekéért: minden bûnösért, vagyis, minden emberért. Fogadalomtételétõl kezdve a kármelita nõvér mindennap kéri Jézustól: „Tedd, hogy sok lelket megmentsek, hogy ma senki se kárhozzon el”. Teréz nemcsak „testvéreinek”, hanem „gyermekeinek” is nevezi a bûnösöket. Ezt az anyai szeretetet tanította noviciáinak is: igazi anyának lenni, aki soha nem vonja ki magát, de aki szeret, szenved, dolgozik, teljesen odaadja magát, és feláldozza magát gyermekeiért. A színdarab befejezése számunkra talán még meglepõbb, mint volt Teréz kortársai számára. Hiszen a darabból kiderül, hogy Mária jövendölése a most meg-

84


Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6


85

(A Szent Szûz ellágyult arckifejezéssel néz körül.) Ó, áldott hely! Mily’ kimondhatatlan emlékeket idézel fel bennem! Az Úr angyala itt látogatta meg minden teremtmények utolsóját, legkisebbjét, azt, aki csak azt a kivételes kegyelmet kérte, hogy Isten boldog Anyját53 szolgálhassa. Az Isteni Ige, az imádandó Szentháromság második személye itt testesült meg, a Szentlélek mûve által, és kilenc hónapon át itt maradt rejtve halandó szemek elõl. (A kis Jézust nézve). Akkoriban a világ nem tudott jelenlétedrõl, ó, Isteni Megváltó! Most én hordozlak karom könnyû terheként, de teremtményeid még nem ismernek… A pásztorok és a bölcsek eltávozása óta senki sem gondol arra, hogy imádásodra jöjjön. A tavasz54 nemsokára ezernyi virággal borítja be a mezõt, de közülük egyik sem ér fel annak a Virágnak a szépségével, mely Názáretben, emberi tekintetektõl távol nyílik. Ó, isteni balzsamú Virág! Hogy lehet az, hogy édes illatod nem árulkodik jelenlétedrõl?...

gyógyított kis Dimas életében beteljesül, amikor ott látjuk majd Jézus jobbján. Újra találkoznak, és Jézus újra megmenti, meggyógyítja õt, ezúttal a kereszten. És így a „háttérbõl” azt is tudni véljük, hogy a jobb latorért ott imádkozott teljes bizalmával, és minden anyai szeretetével az õ édesanyja. Égi édesanyánk Kis Terézen keresztül tanítja nekünk a bizalmat, a reményt és a szeretetet. Karácsony elõtt kérhetjük mi is tõle a magunk számára ezeket az ajándékokat.47 RP 648 J.M.J.T.49 A kegyelem 1896. évének január 21. napján

Menekülés Egyiptomba [ELSÕ FELVONÁS]50 [1. JELENET]

[2. JELENET]

A jelenet a názáreti kis házat mutatja. Mária egyedül ül Szent József mûhelyében, térdén tartva a gyermek Jézust. Mellette vászonnal teli kosár látható, guzsalyával és orsójával együtt. 51

Szent József lép be, szerszámait cipelve. A SZENT SZÛZ:

A SZENT SZÛZ:

Ó, Isteni Gyermek! Milyen öröm, hogy téged ebben a kedves kis názáreti házban52 ringathatlak! Itt is olyan nagy a szegénység, mint Betlehemben volt, de azért ez a menedékhely mégsem olyan méltatlan hozzád, mint az elhagyott istálló.

SZENT JÓZSEF:

47

P. Francois-Marie Lethel O.C.D. alapján Az RP rövidítés a Récréations Pieuses szavakból származik, melynek jelentése: Jámbor Rekreációk. Teréz mûvei közül a kármelita nõvérek közös napi pihenõidején elõadott mûveket jelölik ezzel a jelzéssel. A Menekülés Egyiptomba ezek közül a hatodik darab. Ezt jelzi a 6-os szám a rövidítés után. 49 J.M.J.T. monogram jelentése: Jézus, Mária, József, (Avilai) Teréz 50 Teréz sem felvonásokat, sem jeleneteket nem tüntet fel; azokat megkülönböztetése céljából zárójelek közé tettük: ELSÕ FELVONÁS, öt jelenetre osztva; és MÁSODIK FELVONÁS, hét jelenetre osztva. 51 P. Faber nyomán Teréz Názáretbõl indítja a Szent családot (a szentté avatási eljárás római cenzora ezt „hibaként” állapítja meg). Talán õ is szó szerinti értelemben veszi a Lk 2, 39 mondatát, aki az Egyiptomba menekülést kihagyva ezt a várost teszi Jézus lakhelyévé, a Templomban való bemutatás másnapján. Ebben a rekreációban a Szentföld geográfiája eléggé bizonytalan. 52 Közeli emlékek felidézése, melyet a lorettói-„áldott házzal” kapcsolatban – 1887. november 13-án látogatta meg – írásba foglalt az Önéletrajz „A” kéziratában (59vo/60ro). 1894-1895-ben ünnepelték a Szent Ház átszállításának 600. évfordulóját. (1294. december 10.) 48

53 54

kedvesen szemrehányó hangon: József, nagyon sokat késtél! Miért hosszabbítod meg ennyire munkanapjaidat? Ó, Mária! Engedd, hogy minden erõmet, s ennél még többet is Jézus szolgálatára fordítsam. Érte és érted dolgozom. Ez a gondolat erõt ad nekem és segít elviselnem a fáradtságot. És amikor este hazatérek, Jézus simogatása és kettõtök egyetlen tekintete elfeledteti velem az egész nap munkáját. Homlokához emeli kezét, hogy letörölje az izzadtságot, majd Mária mellé ülve a Gyermek Jézust nézi. A Szent Szûz Szent József térdére helyezi a Gyermeket és József arcát Égi öröm ragyogja be. Szívére szorítja az Isteni Gyermeket, szeretettel megcsókolja és így szól hozzá: Ó, Kicsi Gyermek! Milyen édes a mosolyod!... Valóban igaz ez, hogy nekem, Józsefnek, a szegény ácsnak jutott az a boldogság, hogy az Ég Királyát, az emberek Megváltóját karom-

Ugyanez a gondolat az 137. levélben. Teréz február végére - március elejére helyezi színdarabját. A Gyermek alig több mint 2 hónapos.

86


Kármel 2008/5-6

ban hordozhatom?... Valóság az, hogy én kaptam a fenséges küldetést, hogy nevelõapja legyek és táplálója Annak, Aki jelenlétével betölti a tüzes szeráfokat és ételt ad minden teremtménynek?... Igaz, hogy én vagyok Isten Anyjának férje, szüzességének õrzõje?... Ó, Mária! Mondd, miféle mélységes titok ez?! Az Emmánuel, az örök halmok Kívánsága, valamennyi pátriárka sóhajainak tárgya, az én térdemen ül, rám néz, énrám, az Õ szegény és méltatlan szolgájára? A SZENT SZÛZ:

SZENT JÓZSEF:

A SZENT SZÛZ:

55

Kármel 2008/5-6

Alighogy Mária elment, József elaludt, s ekkor, néhány percnyi csend után, álmában megjelent neki az Úr angyala, s ezt énekelte (a „Kék habok, panaszos hullámok, stb” dallamára): AZ ANGYAL:

Egyiptom földjére azonnal indulnod kell József, még ezen az éjszakán távozz, zajt sem ütve. Heródes tombolásában el akarja ragadni a Kincset, a halál Legyõzõjétõl akarja az életet elvenni. Fogd az Anyát és a Gyermeket, menekülj messze távol a zsarnoktól. (E két sort kétszer énekli.) [4. JELENET]

Szent József azonnal felkel, s gyengéden kopogtat a kis szoba ajtaján, ahol a Szent Szûz pihen. SZENT JÓZSEF:

Mária, ébredj, mert Jézus élete veszélyben van!

A SZENT SZÛZ:

kijön a kis Jézussal. József, aludj nyugodtan, semmiféle veszély nem fenyegeti az Isteni Gyermeket. Látod, milyen békésen pihen karomban.

SZENT JÓZSEF:

Igen, úgy látszik, hogy az Egek Királya édes álmában nem tud arról az üzenetrõl, melyet az Égbõl egy angyal hozott… De azért Õ mindent tud… Ó, Mária! Miért nem Jézus mondja ezt meg neked? Miért nekem kell átadni az Ég parancsait Istenem Anyjának?...

A SZENT SZÛZ:

Ne félj, beszélj, hiszen te vagy Isten képviselõje, a családfõ. Mondd el, amit az Úr parancsaként az angyaltól hallottál! Készen vagyok, hogy engedelmeskedjem szavának.

csendesen. József, Isten áldja meg álmodat, pihenj békében! Õrizzen Az, Akinek szíve mindig felettünk virraszt!

József felidézi a bizonytalanságban élõ és goromba visszautasításokban részesülõ munkás kemény helyzetét. Teréz erre a szegény és megalázott helyzetre az Utolsó Beszélgetések 20.8.14.-ben fog visszatérni. 56 Az elsõ anakronizmusa ennek a mûnek.

87

[3. JELENET]

Amint te, József, én is csodálkozom, hogy szívemre szoríthatom az Isteni Gyermeket, Akinek anyja vagyok. Meglepõ, hogy egy kevés tejjel megelégszik Az, Aki életet ad a világnak. (Hosszú, elmélyedt csend után, Mária ismét megszólal): Jézus nemsokára felnõ, s neked kell majd munkára tanítani a mindenség Teremtõjét... Imádandó arcának verejtékével, veled fogja kenyerét megkeresni… Mit nem mondasz, Mária!? Olyan szegény iparossá kellene válnia Jézusnak, mint amilyen én vagyok? Ó, soha nem mernék arra gondolni, hogy neki is olyan szemrehányásokat kell majd elviselnie, amilyeneket én kapok!...55 Ma is egy gazdag úr56 visszaküldte munkámat, mert nem volt vele megelégedve, s azt üzente, hogy máshol próbáljak szerencsét. Sok keresgélés és visszautasítás után, végül találtam egy egész hónapra való munkát, amit itt, helyben megcsinálhatok. Ez olyan öröm számomra, amit nem is mertem remélni. Milyen vigasztaló, hogy nem kell távol lennem Jézustól, sem tõled! (Észrevette, hogy a kis Jézus szundikál, ezért hangját lecsendesítve mondja): Az Isteni Gyermek elaludt, vedd fel Kincsedet, itt a pihenés ideje. (Megcsókolja Jézus homlokát, majd átadja Máriának, aki gyengéden veszi õt karjaiba.)


88 SZENT JÓZSEF:

A SZENT SZÛZ:

SZENT JÓZSEF:

A SZENT SZÛZ:

57


Kármel 2008/5-6

Azt parancsolja, hogy meneküljünk Egyiptomba, mert Heródes úgy határozott, hogy megöleti a Gyermeket. Még ebben az órában indulnunk kell, mert holnap talán már túl késõ lenne… (Elszomorodva néz Máriára.) Ne búsulj, József! Attól a naptól kezdve, mikor Jézust a templomban bemutattuk57, készen állok a megpróbáltatásra. Akkor az agg, szent Simeon szavai lelkemet a fájdalom tõrével járták át. Jövendölése már kezd megvalósulni. Jézus már olyan fiatalon üldözést szenved, amikor még nem tudja magát megvédeni. Tudom, hogy gyermeki szavaiból egyetlenegy is elég volna, ha akarná, hogy minden ellenségét elpusztítsa. Ám inkább elmenekül a halálos veszedelem elõl, mert Õ a béke Fejedelme… A gyermekké lett Ige a megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Ha övéi nem fogadják be örökébe, ez mégsem akadályozza meg Õt abban, hogy életét adja a szegény bûnösökért, akik nem ismerik fel látogatása idejét58. Induljunk félelem nélkül, menjünk, hogy a Megváltó jelenlétével megszenteljünk egy hûtlen földet. Ó, jaj! Ennek az az ára, hogy titeket olyan hosszú és kínos utazás fáradalmainak és veszélyeinek kell kitennem. Boldog lennék, ha Isten megengedné nekem, hogy magamra vegyek minden fáradságot. De bele kell törõdnöm, hogy titeket hamarosan mindentõl megfosztva lássalak. Itt megvolt mindenünk, amire szükségünk volt. Egyiptomban a legnagyobb szegénységre leszünk kényszerítve. Nem ijeszt meg a számkivetésben ránk váró szegénység, mert az Eget gazdagító Kincs mindig a miénk lesz. A kismadarakat tápláló Isteni Gondviselés, mely egyrõl sem feledkezik el, nekünk is meg fogja adni a mindennapi kenyeret.

Teréz itt saját forrását, P. Faber szövegét követi (idézett mû 88. oldal, ahol Mária „Jézus minden szenvedésérõl” világos és részletes látomásban részesül). De az „Utolsó beszélgetésekben” majd az ilyen állításokkal ellentétes álláspontot foglal el (Utolsó Beszélgetések 21.8.3) 58 A Szentírásba „beleszõtt” szövegek jó példája, melytõl el kell választani a fonalakat.

Kármel 2008/5-6


89

[5. JELENET] Szent József, miután a munkához szükséges szerszámait összeszedte, eltávozik Jézussal és Máriával együtt. Ekkor angyalok éneke hangzik fel, az alábbiak szerint, a „Velencei Gondolások” dallamát használva. Kimondhatatlan misztérium, Jézus, az Ég Királya számûzött a földön menekül egy halandó elõl! Ennek a pólyában fekvõ Istennek ajánljuk fel egész szeretetünket, fehér angyalseregünk fogja udvarát alkotni. Védjük õt szárnyainkkal, borítsuk be ragyogó virágokkal, vidám énekünkkel ringassuk az Egek Királyát. Anyja vigasztalására énekeljünk a titokról, a Megváltó kedvességérõl, kegyességérõl és édességérõl. Ó! Hagyjuk el ezt a partot messze a vihartól, meneküljünk ezen az éjszakán távol minden zajtól. Fátyol alá rejtett ragyogó Csillagunk, a választottak öröme a Gyermek Jézus. Az Ég Királya menekül egy halandó elõl! … (kétszer ismételve)

90


Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6


91

Okosan és bátran forgatjuk kardunkat, távol minden zajtól, amikor éjfélt üt az óra.

[MÁSODIK FELVONÁS] A rablók barlangja [1. JELENET]59

(ismétlik: E barlang híres, gazdag rablói vagyunk stb.)

A barlang falain felakasztott fegyvereket és vadállatok bõrét látni. A földön szanaszét szórva különleges változatosságban ékszerek, drága gyertyatartók, közéjük egyéb, értéktelen tárgyak keveredve. Egy fiatalasszony, Zsuzsanna, Dimas nevû fiát ringatja, a „Trubadúr” dallamára énekelve:

(A tréfás dal végén hozzáteszik): Ó! Íme itt vagyunk (Elsõ hang): A sötét éjjelt felhasználva bátor barátokként harcolunk.

Hajdan fájdalom nélkül éltem, boldogabban egy királynõnél. Életem csupa öröm volt fiam tett boldoggá.

(Második hang): Holnap árnyékba lepihenve egész napunk átalusszuk.

Gyermekem kinyílt rózsaként jött a világra. De, ó, jaj! E rózsa elhervadt és virágom már haldoklik!...

(Mindkét hang): Használjuk ki fiatalságunkat, készítsünk magunknak kincseskamrát, hogy öregségünkben majd aranyban úszkálhassunk.

Ó! Anyai fájdalom soha nem volt még a földön akkora, mint az én fájdalmam.

(Ó, lá! E barlang híres… stb.) ABRAMIN:

drága holmikat dob felesége lába elé. Fõképpen gyermekruhákat és játékokat, majd mellé telepedve így szól hozzá: Nos, Zsuzsanna! Meg vagy elégedve? Dimas hercegként öltözködhet, és nem lesz gondod a szórakoztatására. (Zsuzsanna szomorú arccal nézi a holmikat.) Te nem vagy elégedett, nem is örülsz?! Ha ezt tudtam volna, nem veszõdtem volna ezekkel a gyermekruhákkal és játékokkal.

ZSUZSANNA:

Hogyan kívánod, hogy örüljek, amikor Dimas beteg? Gyógyítsd meg gyermekemet, akkor majd látsz mosolyogni.

ABRAMIN:

Megtettem, amit tehettem: nem vittem-e Dimast sokszor Jeruzsálembe, hogy a legügyesebb orvosokkal gyógyíttassam? Semmi orvosság nem használ. Tehát hagyj békén, és többé ne beszélj nekem betegségérõl, ami engem is éppúgy kétségbe ejt, mint téged… (Hirtelen feláll és a bölcsõ fölé hajol.) Hogy fiamnak leprásnak kell lennie!... Ó! Épp az én fiamnak, akire alapoztam reményeimet!...

[2. JELENET] A közelgõ rablóbanda füttyjellel tudatja Zsuzsannával érkezését. Alvó gyermekét óvatosan egy kis bölcsõbe helyezi, majd ajtót nyit. Abramin, a vezér lép be elsõként, akit társai követnek: az öreg Torcol és a fiatal Izarn. Mindhárman a „Tanulólányka” dallamára éneklik: Mi vagyunk e barlang híres, gazdag rablói! Nemes urak réme, õseik aranyát elraboljuk.

59

A következõ jelenetek fonala P. Fabertõl kölcsönzött, de Teréz azt újjá alakítja és nagyon személyes módon fejti ki. Máskülönben kétségtelenül, az újoncok által ösztökélten, szokatlan, népies stílust vesz fel, és több anakronizmust is megenged magának. („Parasztok”, „kis tornyok”, stb.).

92


Kármel 2008/5-6

TORCOL:

gúnyosan vigyorogva. Nincs okod bánkódásra, hát nincsenek jó segítõtársaid? Izarn és én jól tudunk neked segíteni anélkül, hogy fiad belekeveredne. Ha nem becsülöd meg szolgálatainkat a rablásokban, ez hálátlanság!

IZARN:

társa vállára ütve. Pajtás, ne elégedetlenkedj! A vezér nem sérteget minket. Én is sajnálom, hogy Dimas leprás, jó testalkata van, és abban biztos vagyok, hogy senkivel sem lehetne összehasonlítani falak megmászásában, lakatok leverésében, fõleg kardforgatásban nem, amikor engedelmességre kell rábírni a lázadókat.

nekem. Fütyülök a parókád színére! Nem is tudtam, hogy azt a szolgálatomba állítottad. Megtarthatod magadnak, mert nekem nincs rá szükségem! Nekem elég az én gyönyörû fekete hajam, mely az Olimposz isteneihez tesz hasonlóvá. Ami a tiedet illeti az csak a kenderkóchoz hasonlítható, és csak arra jó, hogy tûzbe vessék.

ABRAMIN:

erõsen elkapva Torcol karját. Mozdulj, ha tudsz!... Torcol kiabál és küszködik, hogy kiszabadítsa magát a vezér kezébõl, mialatt Izarn elveszi tõle az üveget.

ZSUZSANNA:

a bölcsõhöz siet. Hallgassatok el! Felébresztettétek Dimast. (Karjába veszi.)

IZARN:

Szerencse, hogy ma nem jöttél Betlehem városába. Együttérzõ szíved összeszorult volna. Az enyém, ha még oly kemény is, reszketett a felháborodástól olyan barbárságot látva… Én csak életem védelmében ontok vért. Azoknak, akik csendesen alszanak mialatt pénzesládáikat kiürítem, nincs mitõl félniük. Én a legbékésebb ember vagyok. Kardom még soha nem sebesített meg egyetlen ártatlant sem.

Torcolhoz. Nincs igazad, Torcol, hogy lázadsz a vezér ellen. Ez derék ember, aki elhalmoz minket minden jóval. Nézd, neki köszönhetjük ezeket a drága egyenruhákat, melyek olyanná tesznek minket, mintha Salamon király leszármazottai volnánk. Neki köszönhetjük ezeket az üvegeket is, melyek annyiszor itattak bennünket, te pedig túlságos hálátlansággal arra használnád, hogy megbosszuld szerencsénk szerzõjét.

TORCOL:

Kivéve engem aznap, vagy inkább éjszaka, amikor csapással sújtottad vállamat, mert nem kotródtam el elég gyorsan egy páncélszekrénytõl, ahol nagy mennyiségû kincset találtam. Te csak ne szólj, te, aki magadat a legbékésebb embernek mondod! Sajnálom, hogy megõszült fejemet szolgálatodra adtam, mert te nemigen vagy tekintettel koromra.

Tartsd meg szónoklatodat magadnak, hagyj engem békén! Jól tudom, mi a tennivalóm. Abba beleegyezem, hogy nem állok bosszút, de ez nagylelkûségemnek köszönhetõ, s nem az erõszaknak. Megy, hogy leüljön Izarnnal együtt a barlang egyik sarkában, s ott mindketten pipázni kezdenek.

ABRAMIN:

Zsuzsannához közeledve. Nem tudod elaltatni a fiamat. Add ide nekem, énekelek neki egy strófát, hogy dicsõségrõl és bátorságról álmodjék. Átveszi a gyermeket és apró lépésekkel járva énekelni kezdi az alábbiakat:

ZSUZSANNA:

Abramin, te, aki megérted fájdalmamat, hogyan ríkathattál meg annyi szegény anyát? E holmikat bizonyára nem vérontás nélkül raboltad el. Régen mosolyogva hallgattam volna gaztetteid történetét, de amióta szenvedek, nem lelhetem örömömet mások szenvedésében.

ABRAMIN:

93

dühösen. Ez már túl sok, bosszút állok e sértésért! Egy halom üres üveg felé nyúl, kiragad belõlük egyet, s a vezér fejéhez akarja vágni. Izarn odafut, hogy megvédje õt.

Hallgassatok el, faragatlan tuskók! A fiam nem törõdik veletek. Megtiltom, hogy róla beszéljetek, hogy megsértsétek anyjának fájdalmát.

TORCOL:


TORCOL:

ABRAMIN:

ABRAMIN:

Kármel 2008/5-6

gúnyosan. Nem loptad volna el? Megérdemelted kardcsapásomat. Kész vagyok megismételni, ha elsõ intésre nem engedelmeskedsz

94


Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6

Õseink halhatatlan dicsõsége légy hûséges hozzánk, és akkor élünk, mint õk. Gyújtsd lángra szívünket! (kétszer ismételve)

ZSUZSANNA:

Ne gondolj erre többet! Éppen az imént tiltottad meg nekem, hogy veled errõl beszéljek. Inkább mondd el nekem, mi történt ma Betlehemben!

ABRAMIN:

Olyan szörnyû esemény történt, ami megutáltathatja Heródest. Az õ parancsára könyörtelenül lemészároltak minden 2 éves és annál fiatalabb gyermeket saját anyjuk szeme láttára, karjaik között.

ZSUZSANNA:

rémülettel szorítva Dimast. Lehetséges ez?! Ó, nem tudok elhinni ilyen barbárságot! Szegény anyák! Magam is belehalnék a fájdalomba, ha kincsemet elrabolták volna tõlem…

ABRAMIN:

Amit mondtam neked: igaz, máskülönben ezeknek a holmiknak is ezt kell elõtted bizonyítaniuk. Minden fáradtság nélkül, könnyen kaparinthattam meg õket, mert senki nem figyelt rám.

ZSUZSANNA:

De mi indította a királyt ilyen aljas és bûnös tett végrehajtására? Miért sújtotta halállal az ártatlan gyermekeket?

ABRAMIN:

Ennek a gaztettnek pontos okát nem lehet tudni, mindenki a maga módján magyarázza. Néhányan azt mondják, hogy idegen királyok érkezése az oka mindennek. Õk Heródesnél tudakolóztak az iránt, hogy hol találják a Zsidók újszülött Királyát. Látták csillagát, és eljöttek, hogy imádják õt. Heródes vetélytár-

95

sat vélt felismerni benne, ezért minden áron meg akart szabadulni tõle. Sok hasztalan kutatás után elhatározta, hogy minden kisgyermeket a halálba küld. Ez által látta biztosítva Dávid leszármazottjának pusztulását. ZSUZSANNA:

elgondolkozva. Milyen rendkívüli történet! Egy gyermek elõtt idegen királyok hódolnak, amitõl Heródes reszket a trónján… Õ lesz a Zsidók által várt Messiás60?

ABRAMIN:

Nem tudom. Mindenesetre az õ birodalma soha nem valósulhat meg, mivel éppen most mészárolták le. Nekem Merkúr61 a pártfogó istenem, rajta kívül mást nem ismerek. Az õ nevében és tiszteletére máris indulok, hogy újabb zsákmányokat szerezzek. (Feláll, fogja fegyvereit, s szól társainak): Menjünk, barátaim, induljunk!... (Kimennek.)

Visszaadva Dimast anyjának ABRAMIN így szól: Látod, már alszik is. Felismerem benne a hozzám méltó, bátor embert. Milyen szörnyû baj, hogy Dimas leprás!!!... (Öklével üti saját fejét.)


[3. JELENET] ZSUZSANNA:

60

a földre dobott tárgyakat vizsgálja. Mennyi drága holmi! Milyen bõséges zsákmány! Valóban én vagyok a legszerencsésebb asszony! (Feltesz magára egy igazgyöngy karperecet, majd tekintetét hirtelen gyermekére veti, letépi ékszereit és belerúgva a kincses halmazba, felkiált): Nem igaz! Nem vagyok boldog!... A gazdagság látványa egy pillanatra elkápráztat, de utálom mindezt, mert ezek a kincsek nem adhatják vissza fiam egészségét. Mit tettem az Ég ellen, hogy ennyire elmerít a fájdalomban? Talán Abramin bûntettei vonzották le ránk az isteni bosszút… Ó! Ha tudnám, hol lakik az Isten! Átkelnék a tengereken, és lába elé vetném magam. Gyermekem életét kérném tõle. Abramin garázdálkodásaiért pedig bocsánatát, és Isten nem utasítaná vissza a benne bízó anyai szív imáját…62

„Messiás”: Teréznél kivételesen használt szó (itt és 8vo-ben). Az egész darab folyamán Zsuzsanna az intuitív és szeretõ anya, aki a kinyilatkoztatás ismeretében egészen határozott hit-aktusig halad elõre és odavonja férjét is. 61 Merkúr, a kereskedõk és tolvajok istene. Abramin hiteles pogány, különbözõen Zsuzsannától, aki egy egyetlen Istenben hisz. 62 Teréz a pogányok sorsát illetõen optimista (Önéletrajz A, 2vo/3ro-nek a „szegény vademberei”), egy olyan imát kölcsönöz Zsuzsannának mely õt a monoteista hívõ típusává teszi. Érezni, hogy együttérez ezzel a szerencsétlen anyával.

96


Kármel 2008/5-6

Érzem63, hogy végtelenül jónak kell lennie. Az ismeretlen Lényt, aki engem is teremtett, szeretném megismerni! Szeretném neki átadni Dimast, hogy országának vitéz harcosává tegye, mert fiam boldogságát jobban kívánom, mint a sajátomét. Azért, hogy õt boldognak lássam, ezerszer odaadnám az életemet. De hová révedt el a lelkem… A pusztaságot, a barlangot soha nem fogom elhagyni. Az Isten, akit keresek, soha nem fogja meghallani imámat… Úgy kellene, hogy Õ maga hajoljon le egészen hozzám, s akkor vágyam nem volna csalóka ábránd… Ilyen álom csak egy anya szívében támadhat. Ó, jaj! De hát miért nem valósulhat meg?! (Sír.) [4. JELENET]

Kármel 2008/5-6

SZENT JÓZSEF:

Szegény, fáradt utasok vagyunk, akik szállást kérnek erre az éjszakára.

ZSUZSANNA:

Ez a barlang nem vendégfogadó! Menjetek máshova, mi nem adunk szállást utazóknak.

A SZENT SZÛZ:

Ha te is anya vagy, gyermeked nevében kérlek, ne utasítsd vissza a menedéket, melyet tõled kérünk, nyisd meg hajlékotokat számunkra.

ZSUZSANNA:

félig kinyitva az ajtót észreveszi a gyermek Jézust Mária karjában, ellágyult hangon mondja: Fiam nevében nem utasíthatok vissza semmit. Látom, Te is anya vagy, mert túl jól ismered az anyai szív gyengeségét.

A Szent Család belép a barlangba.

63

Zsuzsanna 8-szor használja ezt az igét, melyet Teréz, nagyon gyakran saját hite felelevenítésére használ. Nincs szó szentimentális „érzés”-rõl, hanem a szív intuíciójáról amely felülmúlja az észokokon nyugvó értelmet.

97

ZSUZSANNA:

Szerencsétek van, hogy egyedül vagyok. Ha férjem itthon lenne társaival, nem engedné meg, hogy befogadjalak benneteket. De õk hajnal elõtt nem térnek vissza. Addig senki nem fog benneteket háborgatni.

SZENT JÓZSEF:

Köszönjük, jó asszony, Isten megjutalmazza jóságodat.

ZSUZSANNA:

Milyen Istenrõl beszélsz nekem? Ki az az Isten? Régóta vágyom arra, hogy megismerjem.

SZENT JÓZSEF:

Ó, asszony, ha tudnád annak nevét, aki az imént lépett be barlangotokba! Ha ismernéd a Gyermeket, akit Mária szívére szorít!...

ZSUZSANNA:

Máriához közeledve. Milyen szép a gyermeketek! De miért teszitek ki Õt a mostoha idõjárásnak ebben a pusztában?

A SZENT SZÛZ:

Egy fontos esemény miatt kényszerültünk Názáret elhagyására, hogy Egyiptomba költözzünk. Ugye megérted, mit szenvedek látva fiamat otthontalanul, hidegtõl reszketve, amikor az éjszaka jeges szele felkavarja a sivatag homokját, vagy amikor egyetlen pálmafát sem találunk, ami a déli nap égetõ sugarai ellen megvédhetné Õt?

ZSUZSANNA:

Valóban, nagyon fontos oknak kell lennie, amiért vállaltátok ezt a gyötrelmes utat. Ha ez azért történt, hogy Egyiptomban szerencsét próbáljatok, azt tanácsolom nektek, forduljatok vissza! Ne folytassátok utatokat, mert a szegények sokkal boldogtalanabbak ott, mint a mi országunkban. Különben is tudnotok kell, hogy a nyomor mindenfelé nyomukban jár azoknak, akik annak csillaga alatt születtek. Ha ez alól ki akarjátok vonni magatokat, annak egyetlen módja: a gazdagok elleni lázadás. Erõszakkal megfosztani õket vagyonuktól, melyet oly igazságtalanul osztottak el.64

SZENT JÓZSEF:

Mi nem a szegénység elõl menekülünk. Az ember boldogsága nem a vagyon birtoklásában áll, hanem abban, hogy alázatosan aláveti a maga akaratát Isten akaratának. Õ mindenkinek megadja azt, amirõl tudja, hogy lelke üdvösségére szolgál.

Halkan kopognak az ajtón. ZSUZSANNA hirtelen felkapja a fejét, és határozott hangon kérdi: Ki van ott?


64

Ezek a sorok azt mutatják, hogy Teréz ismerte korának társadalmi problémáit.

98


Kármel 2008/5-6

A SZENT SZÛZ:

Szegény asszony! Hogy tapadhat lelked ehhez az igazságtalanul szerzett gazdagsághoz? Hogy lehet az, hogy nem e szép gyermek szívének alakításába helyezed minden örömödet, akit a Jóisten rád bízott?

ZSUZSANNA:

szomorúan. Az öröm távol áll tõlem. Fájdalmam oka ez a gyermek. Éppen õ az akadálya annak, hogy örülhessek annak a hatalmas vagyonnak, ami körülvesz engem… Milyen készségesen odaadnám mindazt, ami a birtokomban van, ha ezzel megmenthetném fiam életét!

SZENT JÓZSEF:

a gyermekhez közeledve. De hát mi baj van a gyermeketekkel? Olyan szép, mint egy angyal. Úgy látszik, nyugodtan alszik.

ZSUZSANNA:

Igen, Dimas valóban szép. De hát nem látjátok, hogy ez a hófehérség, ami homlokát borítja, ez lepra? (Sír.)

A SZENT SZÛZ:

Zsuzsanna arcát takaró kezét gyengéden leveszi. Ne sírj, szegény anya! A Jóisten elég hatalmas ahhoz, hogy fiadat meggyógyítsa. Õ meg fogja jutalmazni vendégszeretetedet, mellyel szállást adsz nekünk erre az éjszakára.

ZSUZSANNA:

Nem tudom, hol lakik ez az Isten, akit jónak neveznek. Ti, akik ismeritek õt, ó, könyörgök, esdjétek ki tõle fiam gyógyulását, és én mindent nektek adok, amit csak kívántok.

A SZENT SZÛZ:

Megígérem, hogy imádkozom gyermekedért, és nem kérek viszonzásul mást, csak egy kis vizet Jézus mosdatásához. Látod, mennyi por és izzadság lepi kicsi arcát?

ZSUZSANNA:

Már elõbb is felajánlhattam volna ezt a szolgálatot. Gondolnom kellett volna erre! (A barlang mélye felé indul és egy kis, sziklába vájt medencefélére mutat.) Íme, Dimas kis fürdõkádja, te is megmoshatod benne gyermekedet. De nem félted õt, hogy megkaphatja fiam borzalmas betegségét?

A SZENT SZÛZ:

Nem, nem félek. Tudom, Jézus azért jött a világra, hogy meggyógyítsa fiadat. Magára veszi erõtlenségét és betegségét. Most menekül, olyan utazóhoz hasonlít, akinek nincs hová lehajtania fejét.

Kármel 2008/5-6


99

Még egy kõre sem, ami az övé volna, mert a Zsidók nem ismerik el õt királyuknak!... Késõbb úgy fognak rátekinteni, mint egy leprásra, és arca rejtve marad elõttük. (Mária ezeket a szavakat prófétai hangsúllyal ejti ki. Jézusra emelt tekintetében fájdalom és öröm vegyül, majd Zsuzsannára nézve hozzáteszi): De gyermeketek is magára ölti azt a szépséget, melyet Fiam fog érte elveszíteni… Vele együtt foglal helyet majd örök királyságában. ZSUZSANNA:

mélyen meghatódva. Nem értem szavaidat. Hogyan adhatná vissza gyermeked Dimasnak egészségét? Hát nem éppen olyan gyönge, mint õ?... Igaz, hogy tekintetetekben ismeretlen ragyogás csillan fel. De mit tehetnétek értem ti, szegény utazók, akik kénytelenek vagytok menedéket keresni egy rablóbarlangban? Ó! Kezdem azt hinni, titokzatos személyekkel van dolgom. Magatartásotok, nemes arcvonásaitok kiválóságotokról árulkodik. Vajon nem valamelyik uralkodónak a leszármazottai vagytok? Hiszen az imént egy királyságról beszéltél nekem, ahol az én fiam együtt fog helyet foglalni a te fiaddal.

A SZENT SZÛZ:

Jézus királysága nem e világból való. Ha ebbõl a világból lenne országa, a föld királyaihoz hasonlóan, neki is palotája lenne, és bátor harcosok küzdenének Érte. Szavaim értelmét most nem foghatod fel, de eljön az a nap, amikor majd megérted. Mária vizet önt a kis medencébe és megfürdeti a Kis Jézust.

SZENT JÓZSEF:

Zsuzsannához. Jól nézd meg, amit Mária csinál! Utánozd õt! Higgy abban erõsen, hogy Isten meg tudja gyógyítani fiadat, s ez a jóságos Isten megjutalmazza hitedet.

ZSUZSANNA:

Igen, hiszem, hogy az igaz Isten küldött hozzám benneteket vigasztalásomra, mert a lelkemben valami olyasmit érzek, amit nem tudok kifejezni… De hogyan adhatná vissza fiam egészségét ez a kis víz?

SZENT JÓZSEF:

Ha valaha is kinyitottad volna a Szentírást, abban olvashattad volna a leprás Námán történetét. Õ engedelmeskedve Elizeus prófétának hétszer megmosakodott a Jordán vizében és meggyógyult. Pedig az a víz még nem volt megszentelve a megtestesült Ige jelenlétével.

100 ZSUZSANNA:


Kármel 2008/5-6

Nem tudom mi az, amit Szentírásnak nevezel, anyai szívem mégis arra sürget, hogy engedelmeskedjem szavaidnak. (Belemeríti gyermekét a medencébe, amely az elõbb Jézus mosdatására szolgált, majd kiemelve õt a vízbõl örömkiáltásba tör ki, és túláradó érzelemtõl remegõ hangon mondja): Ó, gyermekem, Dimasom, meggyógyult!... Nem álom ez? Nem, ez való igaz! Ajka piros és rám mosolyog… Tekintete ragyogó, élettel teli… Egyedül csak Isten tehetett ilyen csodát!... (Máriához fordulva.) Ó, most már hiszem, hogy ez a gyermek, akit a szívedre szorítasz, maga az Isten, aki egészen lehajolt hozzám… Nem értem ezt a titkot, de hiszem, mert érzem, hogy igaz.

Kármel 2008/5-6

József vagyok, szegény ácsmester. Nem én adtam vissza fiad egészségét, hanem az a Gyermek, akit Mária karjában tart.

TORCOL:

Igaz! Egy másik világban vagyunk! Nem tudom, de teljesen meghatódtam, itt belül. (Szívére mutat.) Elég régóta vagyok a földgolyón ahhoz, hogy meg tudjam ítélni az embereket. Nos hát, kijelentem, hogy ezek az idegenek nem közönséges emberek.

IZARN:

Soha nem láttam olyan világosan, mint most, hogy ez az élet, amit mi folytatunk, nem is olyan szép, amilyennek eddig tûnt.

ABRAMIN:

parancsoló mozdulattal. Üljetek le oda és … csönd! (Szent Józsefhez fordul.) Könyörgök, magyarázd meg, hogyan volt képes gyermeketek meggyógyítani a fiamat.

ZSUZSANNA:

lelkesedéssel. Hallgasd meg, hogyan történt mindez! Ez az asszony, aki hasonlíthatatlanul szebb és kedvesebb minden asszonynál, akit valaha is láttam, vizet kért tõlem gyermeke mosdatásához. Öntöttem neki vizet Dimas fürdõmedencéjébe, kimutatva félelmemet, hogy fia elkaphatja Dimastól a betegséget. De õ, ahelyett, hogy osztozott volna félelmemben, titokzatos szavakkal felelt, melyeknek értelmét nem tudtam felfogni. Mégis valami rendkívülit éreztem bensõmben. Mihelyt kiemelte gyermekét a vízbõl, én – a férje által adott tanácsot követve – belemerítettem Dimast, azzal a reménnyel, hogy meggyógyulhat. És látod, ez meg is történt… Hogyan kételkedhetnénk ezek után abban, hogy a kis Jézus Isten… Ezt most már nem vonhatjuk kétségbe!... Különben, Anyja egy országról beszélt nekem, ahol majd Dimas is Jézussal együtt foglal helyet.

ABRAMIN:

Egy országról beszélt?!... Ó! Megvan!... Ez a csodálatos gyermek ugyanaz, akirõl Heródes azt hiszi, hogy megölette… Õ a Zsidók Királya, a Messiás, akit õk oly régóta várnak.

A SZENT SZÛZ:

Ó! Isten irgalmasságának csodája, amely el van rejtve a bölcsek és okosak elõl, és feltárul a kicsinyeknek, az eltévedt és hûtlen bárányoknak!...

Füttyszót hallani és a rablók belépnek búvóhelyükre. amint Máriát és Józsefet meglátja, dühtõl elöntve kardot emel. Kik ezek a merészek, akik területemre vakmerõen behatoltak? Nem is gondolják, milyen drágán fognak ezért fizetni.

ZSUZSANNA:

Dimast mutatva elé veti magát. Abramin, ne nyúlj jótevõinkhez! Jövetelük véget vetett fájdalmunknak. Nézd, Dimas meggyógyult leprájából.

ABRAMIN:

kiejtve kardját a kezébõl. Mit mondasz? Dimas meggyógyult?... (Figyelmesen nézi a gyermeket.) Ez biztos, nem is kétséges! (Nyers mozdulattal törli le könnyeit.) Nem hittem, hogy maradtak még könnyeim, de megkövesedett szívem egészen ellágyult a csoda elõtt, mely minden emberi számításon túltesz. De hát kik ezek az idegenek, akik annak a csodálatos tudomány birtokában vannak, amelyik ilyen rövid idõ alatt eltûnteti a lepra szörnyû betegségét?

ZSUZSANNA:

Nem tudom mi a nevük, de abban biztos vagyok, hogy a Gyermek, akit visznek, a gyengeség látszata alá elrejtett igaz Isten.

ABRAMIN:

Egy Isten gyermek alakjában?!.. De Zsuzsanna, neked az öröm elveszi az eszedet… (Szent Józsefhez fordulva.) Kérlek, mondd meg a neved, és hogy milyen jutalmat kívánsz cserébe a most mûvelt gyógyításért?

101

SZENT JÓZSEF:

[5. JELENET]

ABRAMIN:


102 ABRAMIN:


Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6

Ugye igazat mondtam? Ne titkoljátok tovább származásotokat! Tõlem nem kell félnetek. Ahelyett, hogy elárulnálak benneteket, készen állok arra, hogy megvédjelek titeket azoktól, akik meg akarnának támadni, s az én bátor társaim is egyetlen intésemre mellém állnak.

TORCOL:

Soha nem szolgáltunk ilyen nemes ügyet.

SZENT JÓZSEF:

Köszönöm, barátaim, de ez nem a harc ideje. Jézus a Béke Istene. Azért jön, hogy megvédje és megmentse az embereket.

ABRAMIN:

Minthogy a fiatok Isten, miért nem mutatta meg hatalmát, kiragadva a sok szegény gyermeket a halál torkából, akiket most miatta gyilkoltak le? A Dimassal tett csodát még könynyebben megtehette volna a betlehemi gyermekeknek, mivel elég lett volna a kegyetlen Heródest halállal sújtani.

SZENT JÓZSEF:

Az Isten gondolatai nem olyanok, mint az embereké,65 különben Jézus úgy tett volna, amint az elõbb te magad mondtad. Amilyen távol van az ég a földtõl, annyival magasabbak az õ útjai az emberek útjainál. Nem fürkészhetem ki az isteni gondolatok mélységét, de anélkül imádom azokat, hogy megérteném… Máriát a Szentlélek fénye jobban átjárta, mint engem, ezért õ biztosan meg tudja magyarázni, hogy Isten Fia miért hagyta az ártatlanokat lekaszabolni, ahelyett, hogy Heródest ölte volna meg.

A SZENT SZÛZ:

65

Az Isten Fia azért jött a földre, hogy életet adjon és nem azért, hogy elvegye azt. Amint mondottam, az õ országa nem ebbõl a világból való. Nem azért hagyta el az Egek ragyogó palotáját, hogy földi birodalmat hódítson meg. Amire õ vágyakozik, amiért eljött, az, hogy barátokat, testvéreket keressen a földön, akiket bevezethet égi országába. Ha Jézus hagyta, hogy a vele egykorú, boldog gyermekeket ártatlanságuk virágjában lemészárolják, az azért történt, hogy biztonságba helyezze õket, és belõlük alakítsa ki udvartartását.

Vö. Jámbor Rekreációk 2, 23. A Versek 44-ben, az Aprószentek ünnepére önként írt költeményt. Teréz, majdnem egy éven belül, a Heródes által legyilkolt gyermekek sorsáról írt gondolatait még el fogja mélyíteni.

103

A leghosszabb élet sem több egy álomnál. Ez alatt, nagyon gyakran, ó, fájdalom, az emberek a föld hiúságaihoz ragaszkodva hagyják magukat tévútra vezetni. Elfelejtik, hogy Isten képmására teremtett lelkük van. Ezért Jézus nagy irgalmasságot gyakorolt, amikor kivette a világból a gyermekek sokaságát, akik most már az örök nyugalomnak örvendeznek.

A KÉT RABLÓ együtt áll föl. Igen, úgy van, készek vagyunk!


ABRAMIN:

elgondolkozva. Isten képmására teremtett lélek!... Halott gyermekek, akik örök nyugalomnak örvendenek!... Micsoda ismeretlen mélységek számomra!... Tehát nincs mindennek vége az élettel?...66 Ó! Egészen összezavarodtam, azt hiszem, álmodom.

SZENT JÓZSEF:

Nem, nem álmodsz, e fenséges titok, melyet Mária éppen most fedett fel elõtted, maga az igazság! Ha felfoghatnád, hogy a szegénység milyen távol van a mulandó gazdagság igazságtalan gyûjtésétõl, akkor a legnagyobb kincsként becsülnéd meg azt. Egyedül csak azt keresnéd, ami kedvessé tehetné lelkedet Isten elõtt.

ABRAMIN:

És miért kívánod tõlem, hogy azt keressem, ami Istennek tetszik, hogyan fogja megtudni? Azt mondod: a kincseknél értékesebb a szegénység; magyarázd meg ezt a különös titkot!

SZENT JÓZSEF:

Akkor volna valami értelme a vagyongyûjtésnek, ha a jelen élet örökké tartana. De ezt az életet, mely villámgyorsan lepereg, kell, hogy kövesse egy örök boldogság azok számára, akik hûségesen szolgálják Istent ideiglenes számûzetésük idején. Akkor ez a jóságos és irgalmas Isten fényesen megjutalmazza nemcsak az Érte végzett, nagyszerû tetteket, de még a legegyszerûbb vágyat is, amely õt kívánta szeretni és szolgálni. Õ mindent lát, tekintete behatol a szívek mélyére, a legtitkosabb gondolatok sincsenek elrejtve Elõtte, – amint Izajás próféta mondja: – „nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, s nem a szerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsonysor-

66

József és Mária könnyedén válaszolnak Abramin alapvetõ kérdéseire: mint Teréz, aki ekkor „olyan élõ, tiszta hitnek örvend, hogy minden boldogságát a Mennyország gondolata teszi” és nem tudja „elhinni, hogy vannak olyan istentelenek, akiknek nincs hitük” (vö. Önéletrajz C 5ro). De nem egészen három hónapon belül, miután õ maga is belépett a hit éjszakájába (1896. április elején), teljesen másképpen fogja átérezni ezeket a kérdéseket.

104


Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6

súaknak és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek, akiket a földön elnyomnak. Maga az Isten jön el és váltja meg õket.” ABRAMIN:

felállva. Ó! Ez már sok! Egészen magamon kívül vagyok, nem ismerek többé magamra… Barátaim, menjünk innen, nem vagyunk méltók ilyen titokzatos vendégek jelenlétében maradni.

ZSUZSANNA:

Abramin, nem menekülj a szemed elõtt ragyogó igazság fényétõl! Dimas életére, amelyet az imént kapott vissza a Megváltótól, könyörgök, ne térj vissza az eddigi garázda élethez, melyben elvesztenéd lelkedet. Mutass hálát jótevõink iránt, ezzel tartozol nekik! Vezesd át õket a pusztán holnap, amikor folytatják útjukat Egyiptom felé.

ABRAMIN:

Nem azért távozom, hogy visszaforduljak a fosztogatáshoz, hanem azért, mert szükségem van az éjszaka friss levegõjére, mert az itteni levegõ túlságosan tiszta számomra. De azért nyugodj meg, a hajnal elsõ sugarainál meg fogom mutatni vendégeinknek a biztonságos utat, melyen minden aggodalom nélkül folytathatják vándorlásukat. Az ajtó felé indul, a két másik tolvaj feláll.

TORCOL:

Máriához közeledve. Néha beszélj rólam a gyermekednek azért, hogy amikor már Országába lesz, visszaemlékezzék majd az öreg Torcolra.

A SZENT SZÛZ:

Ha be akarsz kerülni Fiam országába, ne felejtsd el soha ezt az áldott éjszakát, amelyen Istenetek köztetek pihent. Akkor remélheted, hogy ezen élet után megláthatod Õt, de már nem gyenge gyermekként, hanem dicsõségének teljes ragyogásában.

IZARN:

térdre ereszkedve. Ó! Áldjon meg minket ez a Gyermek, aki örökké boldoggá tesz minket! A három rabló egyszerre lehajtja fejét. Szent József és Zsuzsanna is térdre borulnak.

A SZENT SZÛZ:

a kis Jézussal megáldja õket. Jézus megáld mindnyájatokat, és hálás lesz nektek. Vendég-


105

szeretetetekért cserébe be fog vezetni benneteket Paradicsomába, mert befogadtátok õt barlangotokba. ABRAMIN:

felkel, lopva megtörli szemét. Ki hitte volna, hogy Abramin, a rablóvezér, valaha is letérdel egy gyermek elõtt?... Valóban az Istennek kell lennie, ha én ezt tettem. A rablók távoznak, miután még egy utolsó pillantást vetnek Jézusra. [6. JELENET]

ZSUZSANNA:

még mindig térden állva, könyörgõ hangon mondja, könnytõl ázott szemét Máriára emelve. Ó, Mária! Milyen jóságos vagy, hogy egy örök országot ígértél férjemnek, de, fájdalom! Nem tudod, hogy rabló élete már a második természetévé vált és elõre reszketek, hogy látni fogom gaztetteihez visszatérve. Félek, hogy Dimasom is apja példáját követi. Mi lesz akkor belõlük?...

A SZENT SZÛZ:

Azok, akiket szeretsz, bizonyára meg fogják még sérteni Istent, aki betöltötte õket minden jóval, de mégis bízzál a Jóisten végtelen irgalmában, az elég hatalmas ahhoz, hogy eltörölje még a legnagyobb bûnöket is, amikor talál egy olyan anyai szívet, amely az õ irgalmába helyezi minden bizalmát. Jézus nem kívánja a bûnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és örökké éljen. Ez a gyermek, aki az elõbb minden nehézség nélkül kigyógyította fiadat a leprából, egy napon meggyógyítja egy sokkal veszedelmesebb leprából is… Akkor már nem lesz elegendõ az egyszerû fürdõvíz. A Megváltó vérében kell Dimasnak megmosdania… Jézus meghal, hogy életet adjon Dimasnak, és vele egy napon fog az Isten Fia Égi országába belépni.

ZSUZSANNA:

Szavaid igazán vigasztalóak. Még soha nem éreztem ilyen mélységes békét, ami most elárasztja lelkemet. Szavaid értelmének mélyére ugyan nem tudok lehatolni, de megértem, hogy dicsõséget melyet gyermekemnek ígérsz. Ezért majd gyakran emlékeztetem õt arra, hogy mivel tartozik Fiadnak. Megtanítom Fiad ismeretére és szeretetére. Elmondom neki, hogy egy napon majd helyet kell foglalnia e nagy Király dicsõséges seregében.

106


Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6

Ó, jaj! Milyen nagy baj, hogy Jézusod olyan szegény, egyetlen szolgája sincs, aki idõnként hírt hozna tõle, és aki megtaníthatná Dimast, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy egy napon méltó legyen Fiadnak szolgálatára… A SZENT SZÛZ:

Biztosíthatlak, hogy rajtad kívül még senki nem ihletett jó gondolatokra. De az is biztos, hogy még nem láttam azt a hírnököt, akirõl beszéltél.

A SZENT SZÛZ:

Tudom, hogy nem láttad, mert az angyal, aki melletted van, láthatatlan, de azért épp oly valóságos, mint én magam. Égi ihletésének köszönheted, hogy felébredt benned az Isten ismerete utáni vágy, s az, hogy megtapasztalhasd hozzátok való közeledését. Ezek a dolgok titokzatosak maradnak földi számûzetésetek egész idején, de amikor vége szakad az idõnek, meg fogjátok látni Isten Fiát, amint eljön dicsõségében, az Ég felhõin, angyalok seregének kíséretében.

ZSUZSANNA:

Ó! Ha nem láthatom az angyalt, legalább hangját szeretném hallani!

A SZENT SZÛZ:

mintha egy dallamot hallana, halkan mondja. Hallgasd csak!... Az egyik angyal biztosan meghallotta imádat, s most szárnysuhogással tudatja velem jelenlétét.

De akkor is, ha a hatalmasok megvetik birodalmadat, ó, Egek Királya! Titokzatos Csillag! Sok szív vágyakozik utánad réges-rég, te vagy a reménység valamennyi nyomorultnak. Isteni Csillag, ó, mélységes Bölcsesség, kiárasztod kimondhatatlan ajándékaidat a kicsinyekre, e világ szegényeire, és az Égben felírod nevüket. Ha bölcsességet hintesz, és azt adsz a tudatlannak és az alázatos szívûeknek, azért teszed, mert minden lelket képmásodra teremtettél, és a bûnösök megmentéséért jössz a világra. Eljön majd a nap, amikor egyazon réten együtt legel a szelíd bárány az oroszlánnal, és a puszta, egyetlen hazád, sokszor hallja majd nevedet. Ó, elrejtett Isten! A szûzi lelkek mind felgyulladva a szeretetlángoktól királyi nyomodban szárnyalnak, és egy napon benépesülnek a puszták.68 Ezek az égõ szívek, ezek a szeráfi lelkek együtt örvendeznek az Egek minden angyalával. Isteni énekük alázatos hangja mégis megremegteti a sötét mélységeket.

[7. JELENET] Egy ANGYAL énekel a „Herculanum-i Credo” dallamára, miközben láthatatlan marad.67

67

Az angyal éneke a közösség számára tanítást hoz ki a rekreációból, amelynek „talán” az „Egyiptomba menekülést” kell megkockáztatnia, ha a politikai körülmények a szerzetesi intézmények újabb üldözéséhez vezetnek. Ezek a versszakok, mindazonáltal, belsõbb regiszterhez tartoznak, mint a színházi rendezés együttese és a darabot eszkatológikus dimenzióba emelik.

107

A Szent Családról énekelek, az isteni ragyogásról, mely e helyre vonz. Ez a tündöklõ, édes ragyogás a pusztában jobban elbûvöl, mint az Egek dicsõsége… Ó! Ki érthet egy ilyen titkot? Övéi közül Jézus visszautasíttatott: Bolyongó utazó a földön és szépségét senki sem ismeri fel…

Jézus szolgája nem csak idõnként jön Dimas lépteinek irányítására. Születése óta Égi hírnök kísérte Dimast, és ez a hírnök nem hagyja el õt soha. Úgy, mint neki, neked is van egy angyalod, akinek az a feladata, hogy éjjel-nappal õrködjön felettetek. Õ sugallja a jó gondolatokat, és erényes tetteket, amiket meg kell valósítanotok.

ZSUZSANNA:


68

A Kármel maga az igazi „pusztaság” (vö: Önéletrajz A, 26ro), remetei hagyománya szerint, mely Illés prófétához nyúlik vissza és amelyet a reformátor, Avilai Teréz hangsúlyoz. A kármeliták tehát, Jézus „királyi útján” szárnyalnak.

108


Kármel 2008/5-6

Haragjában, aljas féltékenységében a Sátán szeretné elnépteleníteni a pusztákat. Nem ismeri a Gyenge Gyermek végtelen hatalmát, akit a világ megtagad. Nem tudja azt sem, hogy a buzgó szûz a magányt találja szívében. Azt sem tudja, milyen hatalmas ez a Megváltójával egyesült lélek. Talán egy napon szerelmes jegyeseid megosztják veled számkivetésedet, ó, Istenem. De a gonoszok, akik üldözni fogják õket, nem oltják ki szeretetük tüzét. A tisztátalan világból a szentségtörõ gyûlölet soha nem tudja beszennyezni Krisztus szüzeinek hófehér ruháját. Soha nem tudja elhomályosítani az égi fehérséget!...

Kármel 2008/5-6


109

MAGYARÁZATOK

DOKUMENTUMOK: Kézirat. – KELETKEZÉS: Jézusról nevezett Ágnes anya, priornõ ünnepére, 1896. január 21. – A MÛ SZERKEZETE: párbeszédek prózában és dallamra költött versben. (133) – KIADVÁNY: HA 98, költõi töredékek 100 verssor, melybõl 26 átdolgozott; Rekreációk, 1985, teljes szöveg. Harmadszor bízták meg Terézt Jézusról nevezett Ágnes anya perjelsége idején, hogy megszervezze az Ágnes napi rekreációt. Ebben az évben sem kímélte magát. Ez a mû hosszúságára nézve második helyre kerül a „Jeanne d’Arc beteljesíti külde-

Ó, hálátlan világ, lejár már uralmad! Nem látod ezt a bájos kicsi Gyermeket kezében a vértanúság pálmáját tartva? Csodaszép liliomokat szed már… hogy hûséges szüzeinek ajándékozza, akikben a szeretet fénye ragyog. Nem látod az örök kapukat, melyek meg kell, hogy nyíljanak a szenteknek egy napon?... Ó, mily pillanat, mily tiszta boldogság, amikor a választottak dicsõségben megjelennek! Cserébe szeretetükért az örökkévalóságot kapják, hogy az Égben szeressenek tovább… A számkivetés után nincs többé szenvedés hanem a mennyország nyugalma.69 A számkivetés után nincs többé Hit, sem Remény, semmi más csak öröm, túlcsordulása a Szeretetnek!...70 69

Teréz, haldokolva nem óhajtja „a pihenést” az Égben, hanem intenzív apostoli munkát szeretne (vö: Levelek 220 és 254; Utolsó beszélgetések 17. 7.). 70 Ahogyan az Önéletrajz A, B és C kézirata, úgy az RP 6 is a „Szeretet” szóra végzõdik.

tését” címû színdarab mögött. Sajnos, nem részesült abban a szerencsében, hogy elnyerje Ágnes anya tetszését, ahogy ezt látni fogjuk. Szerencsére, Teréz valójában soha nem dolgozott másért, mint egyedül Jézusért; emberi elismerésre nincs szüksége. Éppen most ért véget számára „a béke, szeretet, fény egy évnyi idõszaka”, kétségtelenül a legszebb 1887 óta: „Nem, semmi nem zavarhatja meg kimondhatatlan békémet” (Versek 26, 9, Ezt a verset ugyanezen a napon adja át Ágnes anyának). E hatodik rekreáció témaválasztása meglepõ lehetne. Az Egyiptomi menekülés evangéliumi jelenete biztosan ismert volt Teréz elõtt, de mit jelenthet ez a közösség számára? Tulajdonképpen az 1896-os politikai összefüggés teszi aktuálissá a darabot. Amint a Szent Család menekült Heródes haragja elõl, nem kell-e a kármelitáknak is a számûzetés útjára lépniük sok más kongregációhoz hasonlóan a Köztársaság egyházellenes

110


Kármel 2008/5-6

rendeletei miatt? Az RP 6 befejezõ éneke ennek a veszélynek a fenyegetését jelzi. Ha ez valósággá válna, a kármeliták akkor sem ijednek meg: semmi nem akadályozhatja õket, hogy szeressék és megszerettessék Jézust, mivel az Irgalmas Szeretet ereje a számûzetést küldetéssé, az üldöztetést Megváltássá változtathatja. Ez a központi – de nem az egyedüli – üzenete a Menekülés Egyiptomba címû darabnak, melynek forrását emlékezetbe kell idézni túl a különös forgatókönyvön. Egy fecske nem csinál nyarat. Teréz nõvért közvetlenül ihlette a P. Faber által felújított apokrif evangélium egyik epizódja. („A kereszt töve, avagy Mária hét fájdalma”, Párizs, 1877.) Foglaljuk össze a színdarab vázlatát: a Szent Család útban Egyiptom felé egy rablóbarlangnál áll meg. A rablók éppen távol vannak, de a vezér felesége fogadja az utazókat. Mária vizet kér, hogy megmosdassa Jézust. Az aszszonynak van egy leprás gyermeke, Dimas. Ezt a beteg fiút fürdeti meg abban a vízben, mely Jézust mosta le. Gyermekét anyja gyógyultan emeli ki belõle. A legenda hozzáteszi, hogy egy napon belõle lesz a jobb lator. Teréz, saját fantáziájából kiegészítette ezt a rablóknak a barlangba való viszszatérésérõl szóló vaskos jelenettel. E humoros jelenet és Zsuzsanna, a feleség, Máriával és Józseffel folytatott társalgásának komolysága közötti ellentét meglepõ fordulatokat tesz lehetõvé. A Szent Johannáról szóló két színdarab „gyõzelme” után, a „Menekülés Egyiptomba” bukás volt. Jézusról nevezett Ágnes anya megszakította az elõadást. Késõbb bûnbánattal beszélt errõl: „Egy ünnep estéjén, melyre õ sok fáradozással készült, hogy minket megörvendeztessen, én nagy fájdalmat okoztam neki, kereken megmondva, hogy ’jámbor rekreációinak’ szövegei túl hosszúak, és kifárasztják a közösséget”. (NPPA/FORCE). Ez egyszer Teréz nagyobb teret engedett a vidámságnak és a humornak. Ágnes anya nem értékelte a rablók üvegekkel verekedõ csatáját; nõvérénél kissé szokatlan, közvetlen stílusú nyelvezetüket és „modern” dalukat (Tanulólányka…), mely a rablókat rokonszenvessé, elevenné tette. Máshonnan is kitörölt részleteket a kéziratból. (Például: Rekreációk: 364, 370, stb. oldal) Nem tudni pontosan, melyik helyen szakították meg a darabot. Genevieve nõvér szerint csak az angyal befejezõ énekének elhagyásáról volt szó. (CSG. 19. oldal) Ebben az esetben is szerencsétlen volt a megszakítás, mivel éppen ez a nyolc versszak tette idõszerûvé a darabot, s adta meg annak értelmét. A „szerzõt” ez érzékenyen érintette. „Rajtakaptam õt a színfalak mögött – folytatja Genevieve nõvér –, amint titokban néhány könnycseppet törölt ki szemébõl; azután visszanyerve önuralmát, nyugodt és szelíd maradt a megaláztatásban. Ettõl fogva csak két rövid rekreációt állított össze. A színdarab felvet néhány témát, melyek egyetlen más rekreációban sem szerepelnek. Gondolatokat vázol fel a gazdagok és szegények közötti egyenlõtlenségrõl; a jóakaratú pogányok kérdésérõl, „akik csak a természet törvénye szerint tudnak viselkedni” (Önéletrajz A, 3ro); két, egymást megértõ anyának párbeszédérõl.

Kármel 2008/5-6


111

A Menekülés Egyiptomba egy máriás színdarab: József, az igaz ember gyakran idézi a Szentírást, de elsõbbséget ad feleségének. Mária van az elsõ helyen. Õ az, aki a hitetleneket Jézushoz vezeti. De ez a Mária mennyire különbözik attól, akirõl Teréz a Miért szeretlek, ó, Mária és az Utolsó beszélgetésekben ír! Ilyen rövid idõ alatt ennyit változott volna Teréz mariológiája? Ez a Mária, aki elõre ismeri az eseményeket, kevéssé hasonlít arra, aki „a közös úton” jár (Versek 54, 17) és Fiát „a hit éjszakájában” keresi (Versek 54, 15). A hit próbája, melybe Teréz 1896 húsvétján lépett be megváltoztathatta mariológiáját; de leginkább arra gondolunk, hogy egyszerûen elfogadta a színjátszás hagyományait, magáévá téve a P. Faber által feldolgozott apokrif evangéliumok forgatókönyvét. A Menekülés Egyiptomba egyben az irgalmasság dicsérete is: az üldözött, rejtõzõ Isten megmenti a kicsinyeket, szegényeket, de még a bûnbánó rablókat is. „Jézus nem kívánja a bûnös halálát, hanem hogy megtérjen és örökké éljen” (10 ro). Mária jól tudja, hogy Abramin és fia, Dimas még meg fogják sérteni „az Istent, aki õket jótéteményeivel halmozta el”(10 ro). De Mária, az Irgalmasság Anyja, ismeri az emberek szívét. Zsuzsannának ezért mondhatja: „mégis bízzál a Jóisten végtelen irgalmában, az elég hatalmas ahhoz, hogy eltörölje még a legnagyobb bûnöket is, amikor talál egy olyan anyai szívet, amely az õ irgalmába helyezi minden bizalmát” (10 ro 18-21). Végezetül a Menekülés Egyiptomba egy bibliai színdarab, melyben körülbelül 70 szentírási idézet található. Természetesen a tárgy azokhoz illik; de itt is megragadhatjuk Teréz képességét mellyel a legkülönbözõbb szent szerzõktõl átvett szavakat »beleszõtte« ebbe a darabba. Ezeket átgondolva látszik, hogy ez a rekreáció sokkal gazdagabb, mint azt elsõ olvasásra sejthetnénk. fordította: Rudnyánszky Lívia

112

A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁTÓL A KÁRMELIG... Kármel 2008/5-6

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA Egyedül az Egyetlennel A sarutlan kármelita nõvérek rovata A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁTÓL A KÁRMELIG… Anna nõvérünk 2008. június 16-án tett örökfogadalmat a marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz Kármelben. Amikor 1975 pünkösdjén titokban elsõ – szívemben örökre szóló –, s 1983-ban hivatalosan is örökfogadalmat tettem a Szociális Testvérek Társaságában, nem sejtettem, hogy ezt a jó Istennek szóló IGEN-t valaha ünnepélyesen is meg fogom ismételni. Egyetemistaként találkoztam az Erdély-szerte szürke nõvérekként ismert szociális testvérekkel Kolozsváron. Életüket, eszményeiket, a Társaság gyönyörû múltját megismerve fellángolt a szívemben évek óta rejtõzõ vágy, hogy Istennek szenteljem az életemet. A hitükért börtönt is járt, s a kommunista hatalom állandó megfigyelését szenvedõ testvérek a szabadságukat kockáztatva vállalták az egyre mélyülõ ismeretséget néhányunkkal. Teljes titoktartás, józan óvatosság, de a gonosz minden hatalmával megküzdeni kész bátorság és az otthonra találás semmivel fel nem cserélhetõ öröme közepette erõsödött a kapcsolatunk, majd pecsételõdött meg fogadalommal is. Friss diplomával a kezemben és reménybeli szociális testvérként érkeztem Sepsiszentgyörgyre 1974 õszén. Az akkoriban induló Autóvillamossági Gyárba szólt a kinevezésem. Így váltam egyben a Szentgyörgyön akkor még egyetlen egyházközség tagjává is. A szociális testvérektõl tanult, az Egyházért lángoló buzgósággal és a kolozsvári katolikus fiatalok körében szerzett élményekkel a szívemben, lelkesen kapcsolódtam be az egyházközség életébe és a már itt is bontakozó katolikus ifjúsági tevékenységbe. Istennek odaadott életem boldogságát csak egyvalami csorbította: nem oszthattam meg legkedvesebb szeretteimmel sem. Fogadalmas szerzetesi mivoltomról nem sejtettek, nem sejthettek semmit. Aggódtak értem, elrendezetlennek vélték az életemet. A valóságot azonban nem tárhattam fel elõttük, szeretetbõl: hogy üldözés esetén elkerüljék a meghurcoltatást. Ha nem tudnak semmirõl, nem lesznek vallathatók – véltük. Gyermekkoromban ugyanis bõven megtapasztalhattuk a tanügyieket fokozottan érintõ vallásüldözést. Szüleimet ismételten áthelyezték, tanügyi gyûléseken gyakran

Kármel 2008/5-6 A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁTÓL A KÁRMELIG...

113

megrótták õket. Édesapám kínzatást is szenvedett a hitéért. Szentmisére, hittanórára csak titokban járhattunk. A négy lányt nagymamánk kísérte vasárnap hajnalonként a Régenben kényszerlakhelyen élõ, s a nyilvános mûködéstõl eltiltott dr. Erdély István jezsuita atya titkos szentmiséjére. Elszántan mondogatta: én vállalom a felelõsséget, büntessenek engem, börtönbe is megyek, ha kell! Öcsénk is csak idegenben lehetett elsõáldozó. Életem boldogító nagy titkáról azonban, hogy Krisztus jegyese vagyok, senkinek nem volt, nem lehetett sejtelme. A helybéli papoknak, legközelebbi barátaimnak, de még szüleimnek s vér szerinti rokonaimnak sem. Így volt a többi titokban született szociális testvér is Brassóban, Gyulafehérváron, Nagyváradon, Kovásznán, s Fogarasi Editke Sepsiszentgyörgyön. A szerzetesi fogadalom akkoriban államellenes tettnek számított. Tudtuk, hogy polgári szabadságunk veszélyben forog. Nem akartuk, hogy miattunk bárki is zaklatást szenvedjen. Cserébe azonban viselni kellett értetlenkedéseket, kérdõjeleket, olykor fájó gyanúsítgatásokat. De szentgyörgyi éveim ezekkel együtt lettek kegyelmekkel telítettek. Hittan- és énekórák, ifjúsági szentmisék, szentségimádások, lelkigyakorlatok; az egyházközség ritka ünnepeire – bérmálások, primíciák – való elõkészület; az idõs, magányos, szükséget szenvedõ embereknek több kis csoportban nyújtott alkalomszerû, vagy rendszeres segítség és megköszöntésük nagy ünnepeken; ádventi koszorúfonás; az ifjúság úrnapi virágszõnyeges oltárához szükséges vadvirággyûjtõ kirándulások; karácsonyi vagy más színdarabok próbái; templomi plakátok készítése; közmunkák sora a Szent József templom renoválásakor, a plébánia megújításánál, a Csíki utcai templom építésénél; utca- illetve tömbházfelelõsként a gyakorló keresztény élettõl távolabb állókkal való életadó kapcsolatok és tapasztalatok – mind-mind felejthetetlen emlékek számomra. A rendszerváltás után fény derülhetett életünk valóságára. Szüleink, rokonaink és ismerõseink megkönnyebbülten lélegeztek fel. Ekkor Bálint püspök atya az egyházmegye szívébe hívott dolgozni. Gyulafehérvár életem újabb csodálatos szakaszát jelentette. A 2000. jubileumi esztendõ pünkösdjén már szeretteim jelenlétében ünnepelhettük, felhõtlen örömben, ezüstfogadalmamat. Az évek teltével azonban a jó Isten lassan rávezetett arra a felismerésre, hogy az Õ dicsõségéért és az övéiért vállalt szolgálatban a helyem a társadalmi élet forgatagától távolabb, az ima, csend és testvéri közösség lényegre csupaszított közegében van. Kemény belsõ küzdelem árán váltam meg az eszményeiben és tagjaiban számomra annyira kedves és rajongott közösségemtõl, a Szociális Testvérek Társaságától, valamint a gyönyörû munkakörtõl, amit a gyulafehérvári papnevelõ intézet könyvtárosi állása tizennégy éven át jelentett nekem. Most pedig a jó Isten gondviselõ szeretete iránt való csodálattal, hálával és a viszontszeretés egyre mélyebb vágyával készültem önátadásomat ünnepélyes szerzetesi fogadalommal még szorosabbra fûzni. A Megszentelõ Szeretetrõl nevezett Anna nõvér OCD Kis Szent Teréz Kármel, Marosszentgyörgy

114

A MOSOLY ORSZÁGA

Kármel 2008/5-6

A MOSOLY ORSZÁGA Ünnepélyes örökfogadalom a Mindenszentek Kármelben Magyarszék, 2008. augusztus 16-án

Soha nem fért kétség hozzá, hogy hazánk bõvelkedik zenei tehetségekben és kiváló mûvészekben. 2008. április 30-án ünnepeltük Lehár Ferenc születésének 138. évfordulóját. Az ifjabbak nem nagyon, de az idõsebb színházi publikum maga is dúdolta ifjú korában Lehár Ferenc remek muzsikájú operettjének, A mosoly országának világszámait. A mosoly országában érezhettük magunkat Magyarszéken, Szépszeretet Anyjáról nevezett Beáta nõvér ünnepélyes örökfogadalmán. A nõvérek ajkáról felcsendült a kezdõ ének, mindnyájan együtt énekelhettük: „Tied vagyok, mert megteremtettél… íme, testem-lelkem a kezedbe adom, örökre Neked szentelem magam… A mosoly országa, a Szépszeretet Anyja vett bennünket körül, ölelt át szeretetével! Nehéz leírni, visszaadni a megható pillanatokat, az átélt mélységet, kiáradó, kisugárzó szeretetet. Egy lélek teljes, végleges odaadását Mesterének! Marcell atya olyan megindítóan beszél errõl: „…Egyszerûen letérdeltem itt az oltár elõtt, szememet lehunytam és azonnal megnyílt a mennyország. Az én külön mennyországom, csak az enyém, csak az én számomra volt az. Most is, e pillanatban úgy látom, mint akkor, csak nem azzal az elevenséggel és életszerûséggel. Végtelen liliommezõ, kimondhatatlanul szelíd, szemet nem bántó, sõt pihentetõ fényesség, középütt a Szûzanya, karján a Kis Jézussal. Kedvesen, mosolyogva néztek. És én láttam, néztem õket és visszamosolyogtam Rájuk, de éreztem, hogy ez a mosoly az õ mosolyuk visszfénye arcomon, ajkamon, a szememben, a testemben, a lelkemben. Rám mosolyogták a SZÉPSZERETET boldogságát.” /Szépszeretet 12.old./ Mi, akik jelen voltunk ezen a bensõséges eseményen, tekintetünket emeljük a Szépszeretet Anyjára! Milyen bensõséges szeretettel kötõdött Fiához, Jézushoz! Több volt ez, mint az édesanya szeretete gyermeke iránt. Benne volt ebben a szeretetben az ember szeretetteljes alázata és engedelmessége Isten iránt. De rácsodálkozhatunk arra, hogy Szûz Mária élete sem volt könnyû, neki is meg kellett

Kármel 2008/5-6

A MOSOLY ORSZÁGA

115

küzdeni az emberi élet minden fájdalmával és gondjával. De ezeket a nehézségeket, kereszteket bölcsen elfogadta és hordozta! Igen, bölcsen, mert fel kell ismernünk, hogy keresztjeink hordozása is szükséges ahhoz, hogy az üdvösségre eljussunk! Beáta nõvér örökfogadalmi szentképén az Énekek éneke 8,6 sora olvasható: „Tégy engem, mint pecsétgyûrût szívedre!” Mit mondhat, üzenhet nekünk? Életem már nem az enyém, hanem Jézusé! Jézus által pedig minden emberé, mert a kereszt és szeretet összeköt minket! Szent Pál szavai realitássá válnak: „élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem!” /Gal.2,19./ Isten és az ember egymásra lel, egymással egyesül, „egy lélekké lesz vele” /lKor. 6,17/! Julianna OCDS ( Sopron)

A világban, de nem a világból A Világban Élõ Kármel rovata A MI CSALÁDUNK A KÁRMEL

1999. július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony fõünnepén vettem fel a skapulárét. Még akkor nem gondoltam volna, hogy kilenc év múlva a végleges ígéretet fogom letenni a Világban Élõ Kármeliták Rendjében Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Daró Julianna nõvérrel. Ez a nap nem csak a csíkszeredai VÉK-nek volt ünnep, hanem az erdélyi Skapuláré Társulatoknak is, akiket meghívtunk erre az alkalomra. Elsõsorban azért, hogy együtt ünnepeljük édesanyánknak, Kármel Ékességének és Királynõjének jóságát,

116

A MI CSALÁDUNK A KÁRMEL

Kármel 2008/5-6

hogy bennünket az õ ruhájába öltöztetett és óv a lelki fagyoktól, véd a viharokban és fölvezet a hegyre, amely maga Krisztus. Azért is hívtuk skapulárés testvéreinket, hogy osztozzanak örömünkben, amiért az Úr méltónak talált az õ családjának tagjaivá tenni, és hogy imádkozzanak velünk és értünk, mert a döntés pillanatait a Szentléleknek kell vezérelnie, ekkor lesz az ember tudatosan is az Úr akaratának teljesítõje. Ezúttal hálás köszönetemet szeretném kifejezni Nagyméltóságú és Fõtisztelendõ Tamás József püspök atyának, a csíkszeredai VÉK lelki asszisztensének, akinek kezébe tettük a fogadalmat, továbbá Dr. Kerekes László kézdivásárhelyi fõesperes atyának, hogy eljött a skapuláré társulatával, és Dr. Kállay Emil piarista volt tartományfõnök atyának, hogy a szentbeszédben lelkünket közelebb vitte a terézi Kármelhez, és megosztotta velünk Kis Terézhez fûzõdõ lelki élményeit. Az Úr bõségesen fizessen meg nekik.

Úgy éltem meg a végleges ígérettételt, mint az apostolok a mi Urunk színeváltozását. A hétköznapi élet zûrzavarából az Úr kiválasztotta õket, felvitte a Tábor hegyére, közel vitte istenemberi Szívéhez, majd visszamentek a hétköznapi életbe. Csakhogy nem az a Péter, nem az a Jakab és nem az a János ment vissza, aki a hegyre felment, hanem az, akit Isten személyesen megszólított és a szívére beszélt, mint hajdan, ifjúsága napjaiban a választott népet. Én is úgy tértem vissza a hétköznapi, sokszor szürke életbe, hogy tudtam: örökre Istené vagyok, számíthatok rá és õ is számít rám, csak nekem az imádság csendjében meg kell nyitnom lelki fülemet és szívemet, hogy a Lélek szabadon mûködhessen bennem és általam, míg csak el nem jutok addig, amit Szent Pál így fogalmaz meg a galatákhoz írt levélben: „élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20) Ezt kérem minden rendi testvérem számára és azoknak is, akiknek imája és jó példája elvezetett a végleges ígéretig. Szent Józsefrõl nevezett Nyulas Terézia OCDS

Kármel 2008/5-6

A NAGYKÁROLYI SKAPULÁRÉ TÁRSULAT HÍREI

117

Máriának vállruhája rajtunk… A Skapuláré Társulatok rovata A NAGYKÁROLYI SKAPULÁRÉ TÁRSULAT HÍREI Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén… Autóbusz indult a nagykárolyi Szentlélek plébánia elöl a szatmárnémeti Székesegyház felé szentmisére. Fr. Borota Ottó plébános kísérte a 35 mezõfényi, 3 kaplonyi és a 12 nagykárolyi skapulárés híveit. Rózsafüzért imádkozva és énekelve az úton, Égi édesanyánk oltalmát kértük családjainkra és az egész világra. Megérkezve üdvözöltük a nagybányai, felsõbányai, szatmárnémeti és környékérõl érkezett skapulárés társainkat. Megtelt a Székesegyház hívekkel és kezdetét vette az ünnepi szentmise. Fõcelebránsa Fr. Schönberger Jenõ püspök úr volt, koncelebrált 8 lelkipásztor. Felemelõ érzés volt hallgatni az olasz fiatalok énekét, akik lelkivezetõik kíséretében vettek részt a szentmisén. A szentmise ünnepi szónoka Fr.Vojtku László kökényesdi plébános volt, aki szépen kifejtette a szent vállruha viselésének lelki tartalmát. Ünnepélyes pillanatok következtek: 17 mezõfényi, 3 kaplonyi és jómagam felvettük a Szûzanya vállruháját. Egy porszemnek éreztem magam, akit Isten és a Szûzanya nagyon szeret. A szentmisét agapé követte, így lehetõség nyílott ismerkedésre és barátságkötésekre. Örömmel, hálás szívvel tértünk haza, megköszönve a Jóistennek ezt a csodálatos napot. Pálinkás Gabriella

AZ ERDÉLYI SKAPULÁRÉ TÁRSULATOK LELKINAPJA November 20-21-22-én Marosvásárhelyen, a Bod Péter Diakóniai Központban, több társammal együtt részt vettem az Erdélyi Skapuláré Társulat lelkinapján és konferenciáján. A lelkinapon és megbeszélésen, amit fr.Tarziciusz kármelita atya és Kerekes László kézdivásárhelyi plébános atya vezetett, a már megalakult erdélyi Skapuláré Társulatok és a még társulattá nem alakult Skapulárés Imacsoportok vezetõi vettek részt.

118

AZ ERDÉLYI SKAPULÁRÉ TÁRSULATOK LELKINAPJA

Kármel 2008/5-6

Felejthetetlen számomra minden óra, amit együtt töltöttünk, bár többekkel ott helyben ismerkedtünk meg, de mégis volt valami, ami összekötött minket: a szeretet. Az ott töltött napokat, és így a lelkinapot is, zsolozsmával, a reggeli dicsérettel kezdtük. Az elsõ elõadást – a Szentírás évének fényében – Tarziciusz atya tartotta, a Karmel nagy szentjeinek (Avilai Szent Teréz, Keresztes János és Lisieux-i Szent Teréz) a Szentírással való kapcsolatukról, tanításukról. A délutáni közös rózsafüzér elimádkozása után Kerekes László atya tartott elõadást. Ennek témája a Skapuláré Társulatban való elkötelezõdés volt. Az elkötelezõdés szertartásának szövegét, imáját elemezte, és így döbbentett rá minket, milyen nagyszerû dologra vagyunk elhívatva mi, akik a Szûzanya ruháját felvettük, és vállaltuk, hogy Skapuláré Társulat kötelékében szolgáljuk õt és az egyházat. A napunk szentmisével és esti dicsérettel fejezõdött be. Közben reggel és este közös vezetett elmélkedésen vettünk részt, és ilyen formában imádkoztunk a Szentírás – és Tarzíciusz atya – segítségével (a vak meggyógyításáról és a Zakeusról szóló történet alapján). A megbeszélésen a két régió (székelyföldi és a szatmári) gyakorlati ügyeirõl beszéltünk. Sok kegyelmet és lelki erõt kaptunk ezen az összejövetelen. Köszönetem akarom kifejezni mindazoknak, akik fáradoztak, hogy a talákozó létrejöhessen, és találkozhassunk Erdély minden sarkából Szûz Mária védõ pajzsa alatt. Köszönetet mondok Istennek, és hálát adok minden jóságáért és minden kegyelemért, amit kaptam a lelki napokon. Balázs Katalin (Hatolyka)

Kármel 2008/5-6

SÁRINGER GYULA KÖSZÖNTÉSE

119

OLVASÓINK ÍRTÁK A KATOLIKUS TUDÓS SÁRINGER GYULA KÖSZÖNTÉSE71 A hitét a legnehezebb idõkben is megélõ tudós, az akadémikus Sáringer Gyula decemberben tölti be nyolcvanadik évét. Egy példás életet, és szakmai, valamint felebarátaiért vállalt közéleti „karrier”-t ismerhetünk meg õt ünnepelve. Zala megyében, a híres homokkomáromi templom közelében, Magyarszerdahelyen született. Nagybajomban, majd a közeli Kaposváron járt iskolába. Mezõgazdasági diplomát szerzett, de intenzíven a rovartannal foglalkozott, ahol nagy munkabírásával, szorgalmával és tehetségével „iskolateremtõ” kiemelkedõ tudósunk, hazánk külföldön is legismertebb szaktekintélye lett. Fiatalon Keszthelyre került a kármelita rendház államosított épülete mellé épített kutatólaboratóriumba. Hitét családjával együtt nyilvánosan gyakorolta, és aktívan részt vettek az egyházközségi életben, ott feladatot vállalva. A hatvanas években hallgatóként csak Róla tudhattunk, hogy hitét élõ felebarátunk. Nagy tudása ellenére nem engedték oktatni, csak titokban vittek le minket hozzá, hogy megismerjük a munkáját. Késõbb is csak fakultatív tárgyat oktathatott. Féltették a hallgatók ideológiai „fejlõdését” a nagy munkát végzõ, rendkívüli felkészültségû tudós hatásától. A neve tabu volt az egyetemen. A munkáját és eredményeit elismerték, így megszerezhette a tudományos fokozatokat, és napjainkban az Akadémia rendes tagja. Szakmai tudását a gyakorlatban szintén igénylik, így például õ a balatoni szúnyogirtás irányítója is. A változások után elõadóként is dolgozott, sõt egy ciklusra rektori megbízatást kapott keszthelyi, kaposvári és mosonmagyaróvári kollégái választása alapján. Nagyon nehéz volt az egymást ellenségnek tekintõ karok irányítása. Itt a nagy lelkiereje segítette. Keszthelyen megismerve vezetõ képességeit, rektorságát követõen országgyûlési képviselõnek választották. Nehéz megbízatást kapott, egy nem a felebaráti szeretetrõl ismert politikai küzdelemben. Sokan és sokszor gondolhattuk el, mit érhetne el hazánk az ünnepelthez hasonló politikusokkal? Az életével példát adó felebarátot, eredményes közéleti embert köszönthetünk! Megköszönjük Istennek, hogy segítette, és nekünk és gyermekeinknek is példát adott a maga hívõ ember életútjával! Szilágyi Ákos (Gyõr) 71

Sáringer Gyula úr a keszthelyi Kis Szent Teréz templomunkban több évtizedig képviselõ testületi tag volt, jelenleg is a templomi hívõközösség aktív tagja.

120

TANULJUN A GYERMEKEKTÕL!

Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6 ÉG ÉS FÖLD ELMÚLIK, DE AZ ÉN IGÉIM NEM MÚLNAK EL

TANULJUNK A GYERMEKEKTÕL!

„ÉG ÉS FÖLD ELMÚLIK, DE AZ ÉN IGÉIM NEM MÚLNAK EL” (MT 24, 35)

Máriának hívnak, és az erdélyi Besztercében tanítok az egyik óvodába. Egy szép, napsütéses õszi napon kimentünk az udvarra a gyermekekkel, akik – örvendve a meleg napsugaraknak – elkezdtek vidáman ugrándozni és játszani. Egyszer csak egy négy fiúból álló csoportból, akik egy labdával játszódtak, kiabálásokat és sírást hallottam. Hozzájuk mentem, és láttam, hogy Raul, egy hat éves kisfiú, ªtefannal vitázik, aki nem akarta odaadni neki a labdát, hogy õ is játsszon vele. Nem sokkal ezek után az történt, hogy ªtefan a labda után futva megbotlott és elesett, megsebezve kicsit az egyik térdét. Elkezdett sírni, mire Raul, megsajnálva õt, hozzá szaladt, segített neki felállni, letörölte arcáról a könnyeket, és vigasztalni kezdte azzal, hogy csupán egy kis horzsolás van a lábán, amely gyorsan be fog gyógyulni, és már nem fog neki fájni. E jelenet után a két fiút együtt láttam játszani boldogan, gyorsan megfeledkezve a köztük létezett nézeteltérésrõl. Õket figyelve eszembe jutottak Jézus szavai Lukács evangéliumából (18, 16): „Engedjétek, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa. Bizony mondom nektek, ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába”. Add, Uram, hogy örömmel és egyszerûséggel tudjuk mi is megélni evangéliumodat! Add, hogy hirdetni tudjuk életünkkel igazságodat, megbocsátásodat, békédet, ingyenes és irgalmas szeretetedet, amelyre bennünket tanítottál!

Ministránstábor a Biblia évében

A Feltámadásról nev. Mária OCDS

121

Egy kellemes nyári napon 24 ministráns gyerek azzal az elhatározással indult el Szécsenybe a Szent Kinga templomhoz, hogy – mivel az idén a Biblia éve van – egy olyan táborban vegyenek részt, ahol jobban megismerkedhetnek a Szentírással, és közelebb kerülhetnek a Jó Istenhez. Odaérkezésünkkor az elsõ dolgunk az volt, hogy felállítsuk a sátrakat, és elosszuk, hogy ki melyik sátorban alszik. Majd megismerkedtünk, bemutatkoztunk, mert nem mindenki ismerte a másikat, fõleg azért, mert Hargitafürdõrõl is voltak ministránsok, akik jelenlétükkel még színesebbé tették ezt a kis csoportot. Majd húzott mindenki magának egyvalakit, akinek a 3 nap alatt „õrangyala” lett. Aztán egy kis kreatív program volt, amelyen szép gyurmamûvek, versek és ötletes igekártyák születtek. Ezután ebédeltünk, és egyik vezetõnk, Nyulas Terézia, tartott egy nagyon érdekes kiselõadást a Bibliáról, amelybe persze beleszólhatott bárki saját tudása szerint, melybõl új és bölcs dolgokat tudtunk meg a Biblia világáról, íródásáról. Majd egy kis szabadidõt követõen pityókahámozó versenyre került sor, utána pityókástokányt készítettünk, és megvacsoráztunk, majd az esti imában hálát adtunk az Úrnak, ki-ki saját szándékára. Másnap reggel megújult erõvel reggeli ima és reggeli torna után megreggeliztünk. Majd 4 csoportra oszlottunk, feladatunk egy-egy szentírási rész bemutatása volt. Mindegyik csoport nagy lelkesedéssel és odaadással végezte a feladatát, aminek eredménye 4 nagyszerû elõadás (Kánai menyegzõ, Mózes találkozása az Úrral az égõ csipkebokornál, a csodálatos halfogás és a házasságtörõ asszony történetei). Ezt követõen egy kis kreatív munka következett, melynek során agyagból csodálatos mûveket készítettek a résztvevõk. Ebéd után kimentünk a természet lágy ölére, ahol dinnyét ettünk és játszottunk. Mikor visszaérkeztünk, következett a várva várt focizás, ismét 4 csapattal és itt is a legügyesebb csapat diadalmaskodott, de a többi csapattól is szemet gyönyörködtetõ és nagyon szép focit láttunk. Majd egy verseny következett: szentírási részeket kellett kirakniuk a csapatoknak, egy borítékban voltak összevágva a különbözõ szavak, mondatok, amit minél hamarabb össze kellett rakni. Idõközben egyik csapat a Szentföld térképét készítette el nagyon szépen és pontosan. Aztán sötétedés után meggyújtottuk a tábortüzet, s amikor már eléggé leégett, nyárson sütöttünk szalonnát, meg ami elõ72

Erdélyi település Hargita megyében.

122

ÉG ÉS FÖLD ELMÚLIK, DE AZ ÉN IGÉIM NEM MÚLNAK EL Kármel 2008/5-6

került a tarsolyból. Aztán mindenki jó éjszakát kívánt, és irány a sátor. Az utolsó reggelen, ha nehézkesen is, de végül mindenki felkelt. Reggeli és ima után egy elõadás következett a Bibliában szereplõ állatokról, növényekrõl, amelyet láthatóan mindenki élvezett, és nagy odafigyelést tanúsított iránta. Aztán beszélgettünk az õskeresztényekrõl, hogy hogyan éltek, mit csináltak. És hogy mi is beleéljük magunkat az akkori életbe, mindenki írt egy fogalmazást „Az apostolok korában éltem” címmel. Majd ebédeltünk és lebontottuk a sátrakat, összeszedtük dolgainkat. Ezután a tábori élmények megkoronázásaként szentmisén vettünk részt. Aztán fényt derítettünk az õrangyalokra, és mint kiderült mindenki nagyszerûen végezte a munkáját. Nagy izgalommal várta mindenki a tábor elsõ napján kitett jócselekedetes doboz felnyitását. Számtalan jócselekedetet olvastak fel, és ezek csak a leírt jócselekedetek voltak, mi lett volna ha az íratlanokat is el kellett volna mondani, sok idõbe telt volna, az biztos...Végül pedig a díjazás jött: a csapatversenyek gyõztesei kaptak okleveleket, és mindenkit díjakkal illetve a táborban megismert jó tulajdonságai alapján egy-egy jelzõvel illetett oklevéllel jutalmaztak. Majd sajnos el kellett búcsúzni, és elváltunk egymástól... Nekem személy szerint – és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek – egy csodálatos élményt, és egy lelki feltöltõdést jelentett ez a tábor. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a részvevõk nevében is mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tábor létrejöjjön. Szeretnék köszönetet mondani a plébániának, a titkárnõknek, akik nagy örömmel és lelkesedéssel végezték munkájukat, a tisztelendõ atyáknak, akik mind lelkileg, mind anyagilag hozzájárultak a tábor megvalósulásához, és végül, de nem utolsósorban két táborvezetõnknek, akik újonc létükre szenzációs munkát végeztek. Nagy Lajos, CSMST73 a csíkszeredai Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium XI. osztályos tanulója

72

Csíkszeredai Ministránsok Skapuláré Társulata.

Kármel 2008/5-6

KÁZMÉR ATYA EMLÉKÉRE

123

IN MEMORIAM KÁZMÉR ATYA EMLÉKÉRE…

Bizonyára jó néhány olvasónk hallotta már a szomorú hírt, hogy Dombos Tibor Kázmér atyánkat életének 86., szerzetességének 66., áldozópapságának 60. évében 2008. október 6-án hazahívta a mennyei Atya, és hogy temetésére 2008. október 14-én került sor a gyõri karmelita templom kriptájában. Kázmér atya a Sopron megyei Maglócán született 1922. december 2-án. Középiskolai tanulmányait a keszthelyi kármelita rendház juvenista, majd klerikus tagjaként a Premontrei Rend keszthelyi gimnáziumában végezte. Isten Szolgája, Marton Marcell atya volt a novíciusmagisztere. 1948. szeptember 19-én szentelték pappá Pécsett. A szerzetesrendek feloszlatása után a gyõri egyházmegye papjaként a gyõri karmelita templomban volt káplán, 1961 márciusában azonban megvonták papi mûködését, s ekkor Budapesten a Solidaritas Háziipari Szövetkezetben helyezkedett el, ahol 19 évig dolgozott. Nyugállományba kerülésétõl, 1981-tõl a pesti ferences templom gyóntatója volt. A Rend visszaállásakor, 1989-tõl kezdõdõen a felelõsségteljes novíciusmagiszteri feladatot látta el, majd 1993-tól haláláig a gyõri karmelita templomban tevékenykedett, mint fáradhatatlan gyóntató, s a hívek és a papság által keresett lelkivezetõ. Amikor néhány évvel ezelõtt egy interjút készítettem vele, szerettem volna megtudni tõle, hogy mi lehet a titka annak, hogy oly sok világban élõ személy járt hozzá gyónni vagy tanácsot kérni. Rá jellemzõ választ adott azt állítva, hogy a feloszlatás évei nemcsak a nehézségek, hanem a tanulás és a kegyelem ideje is volt a számára. Érdemes felidézni akkor mondott szavait: „A Jó Isten nem véletlenül engedte meg azt, ami történt, (…) szükségem volt erre a tapasztalatra, fõként arra, hogy megtapasztaljam: hogyan élnek a világiak. Erre a felismerésre már a gyóntatásaim idején kezdtem rájönni. Ugyanis a hívek maguk megjegyezték, hogy nem úgy foglalkozom velük, mint aki nem ismeri a problémáikat. Többen meg megkérdezték tõlem, hogy maga biztosan civilben dolgozott, ugye? Mert a saját élettapasztalatom fényében egészen másképpen kezdtem látni a hozzám fordulók nehézségeit. Mélyen átéltem azt, hogy a világi-

124

KÁZMÉR ATYA EMLÉKÉRE

Kármel 2008/5-6

ak nem arra valók, hogy hajlongjanak a pap elõtt, hisz hogy nekik is komoly áldozataik vannak. Hisz egyesektõl például még az is, hogy eljöjjenek a templomba, komoly áldozatot igényel. S azt is megértettem, hogy éppen ezért milyen fontos az, hogy a pap becsületesen készüljön a prédikációjára, s ne csak össze-vissza mondjon valamit a híveknek. Munkáséletet élve, magam is eljártam vasárnaponként misét hallgatni különbözõ templomokba, és néha olyan rosszul éreztem magam, mikor azt kellett hallanom, hogy olykor egyik-másik pap maga sem tudta, hogy mirõl is beszéljen. Összefoglalva tehát azt mondhatom, hogy nem tudnék ma úgy gyóntatni, ahogyan gyóntatok, ha nem éltem volna magam is a világiak munkás életét. Egészen más szemmel látom azóta õket, gondjaikat, nehézségeiket. (…) Láthattam, hogy minden nap, amikor beérkeztünk a munkahelyre, az elsõ dolguk az volt, hogy hazaszóltak a gyerekeknek, hogy minden rendben van-e. Tehát a munkájuk mellett nekik még ott volt a családnak a gondja is. Ebbõl megtanultam, hogy én a magam élete nehézségei miatt nem panaszkodhatom, hisz nekem nincs is sok gondom: csak magammal kell törõdnöm. És azt is megtanultam, hogy õk is meg én is egyformán emberek vagyunk. Vagyis hogy felszenteltségem miatt nem tarthatom magamat különbnek náluknál.” Halála elõtt néhány nappal lett volna gyémántmisés, de már a szentmisét nem tudta bemutatni. Gyémántmisés jelmondatként a következõ szentírási verset választotta: „Bízd sorsod az Úrra, és Õ gondoskodik rólad” (30. zsoltár). Kedves jó Kázmér atya, mi is abban a reményben bízunk téged a mennyei Atyára, hogy életedet Õrá bíztad, s így biztosan meg is fogod majd tapasztalni, hogy a földi életed után is gondoskodik rólad, a hûséges szolga jutalmát adva neked…

Kármel 2008/5-6

EDITH STEIN, EURÓPA TÁRSVÉDÕSZENTJE

125

KÖNYVAJÁNLÓ A Kármel látóhatára Puskely Mária: Edith Stein, Európa társvédõszentje Edith Stein, a filozófia doktora kereste az igazságot, és megtalálta Istent. „Létezik egy olyan kihívás, amely arra ösztönöz, hogy Krisztussal szenvedjünk, és ezért együttmûködjünk vele a megváltás mûvében. Ha az Úrral egyesülten élünk, tagjai vagyunk Krisztus Titokzatos Testének; Krisztus tagjaiban tovább folytatja életét és szenved bennük; az Úrral egyesülten viselt szenvedés az Õ szenvedése, bekapcsolódik a megváltás nagy mûvébe, és ezért termékeny. Ez az az alapelv, amelyre valamennyi szerzetesrend, különösképpen pedig a Kármel élete épül: a szabadon vállalt és örvendezõ szenvedés által közbenjárni a bûnösökért, és együttmûködni az emberiség megváltásában.” – írja egyik levelében a szíve mélyén fölismert, majd életre váltott hivatásról a Keresztrõl nevezett Szent Terézia Benedikta. (A függelékben Benedikta nõvér örökfogadalom elõtt végzett lelkigyakorlatos jegyzeteit olvashatjuk: "Gondolatok a nagyhétrõl".) Ára: 1080 Ft

fr. Rafael

A Kármel látóhatára Francisco de Osuna: Harmadik Lelki Ábécéskönyv Avilai Szent Teréz Francisco de Osuna ferences barát Harmadik Lelki Ábécéskönyve segítségével lép rá a belsõ ima útjára. Amikor kezébe veszi a könyvet, az már tíz éve ismert: 1527-ben jelent meg Toledóban. Mi jellemzõ erre a könyvre? A Biblia jelenti az átfogó hivatkozási keretet, szinte mindent ahhoz kapcsol. Magától értetõdõ a számára, hogy a Szentírás minden egyes részlete tanít valamit a szemlélõdõ imádságról. Módszerét úgy lehetne nevezni, hogy „pszichológiai-antropológiai allegorikus exegézis”. A szentírási alakok, jelenetek, a legkisebb részlet is megfelel valaminek az ember belsõ világában vagy az imádságban. Bár a mû belekerült az 1559-es spanyolországi Index hatókörébe, ma az Egyházban egyértelmû tekintélyt élvez. Példaként említhetjük az „Imádság Enciklopédiáját”,

126

LEVELEK PAPTESTVÉREIMNEK

Kármel 2008/5-6

amely 2007-ben jelent meg a vatikáni könyvkiadónál. Osuna mûvét nem csupán futólag említik a nagy kármelita misztikusok hátteréhez, nem csupán a ferences misztikatörténetben kap komoly helyet, hanem „Az imaéletre legnagyobb hatást gyakorló mûvek” között ismertetik: „az imádság útjának rendszerezésével Francisco de Osuna lerakja az alapokat az «arany évszázad» spanyol misztikájának nagy virágzásához”. Ára: 1080 Ft

A Kármel látóhatára Lisieux-i Szent Teréz: Levelek paptestvéreimnek Két misszionáriusjelölt keresi meg a lisieux-i Kármelt, hogy lelki nõvért kérjen, aki imáival, áldozataival segíti szolgálatában. A perjelnõ mindkettõjüket Teréz nõvérre bízza. „Régóta volt egy vágyam, amely számomra teljesen megvalósíthatatlannak látszott: legyen egy pap testvérem. (…) és íme, nemcsak az történt, hogy Jézus megadta a kívánt kegyelmet, hanem lélekben egyesített két apostolával is, akik fivéreim lettek…” – írja Teréz Önéletrajzában. Maurice Belliere-rel sohasem találkozik. Amikor Teréz már súlyos beteg, engedélyt kap, hogy fényképet „cseréljenek” a szeminaristával, akit fokozatosan készít föl saját közelgõ halálára, miközben föltárja elõtte az Isten iránti bizalom és szeretet útját. Adolph Roulland-nal, újmiséje alkalmával – a perjelnõ jelenlétében – egyszer „találkozik” a beszélõszobában, amelynek rácsos ablaka, a kor szokása szerint, el van függönyözve. Teréz halála elõtt fölhívja a figyelmet, hogy ez a fajta levelezés nagyon veszélyes lehet: „Nem számít, hogy ki írja, amit én írok, és ki kapja ugyanazokat a bókokat, ugyanazt a bizalmat. Csak imával és áldozattal lehetünk az Egyház hasznára. A levélváltásnak nagyon ritkának kell lennie. Egyáltalán nem szabad megengedni olyan szerzetesnõknek, akiket lefoglalna, akik azt hihetnék, hogy csodákat mûvelnek, valójában pedig csak lelküket sebeznék meg, és lehet, hogy az ördög finom csapdájába esnének. (…) Anyám, amit az imént mondtam, nagyon fontos. Kérem, ne feledje el késõbb! A Kármelben nem szabad hamis pénzt verni azért, hogy lelkeket vásároljunk rajta… És gyakran a szép szavak, amiket írnak és a szép szavak, amiket kapnak, csupán hamis pénzváltás.” Ára: 1080 Ft

A könyvek megrendelhetõk: Sarutlan Kármelita Nõvérek 7396 Magyarszék, Kolostor 1.; www. karmelita.hu

Kármel 2008/5-6

RENDI ELÕLJÁRÓK ÖSSZEJÖVETELE MAGADASZKÁRON

127

HÍREK–ESEMÉNYEK RENDI ELÖLJÁRÓK ÖSSZEJÖVETELE MADAGASZKÁRON Szeptember közepén gyûlt össze a kármelita rendi elöljárók ún. rendkívüli definitórium-ülése, melyre idén Madagaszkáron került sor. A világ minden részérõl érkezve közel nyolcvanan vettünk részt ezen az összejövetelen, melyet a fõvárostól, Antananarivótól mintegy 100 km-re fekvõ Moramanga városban mûködõ lelkiségi központban rendeztek meg, melyet az olasz velencei tartomány misszionáriusai építettek. Rendünk ezúttal ünnepelte madagaszkári megtelepedésünk 40 éves évfordulóját, amely már eddig is látványos gyümölcsöket termett: a kezdeti nehézségek elmúltával, amely során a három odaérkezõ olasz missziós atya közül az egyikük vértanúságot szenvedett, bõven érkeztek-érkeznek hivatások, s jelenleg már mintegy 40 saját papja van a 4 évtizedes múltra visszatekintõ missziónak. A hálaadó szentmisén, melyen a misszió egyik alapító tagja is részt vett, jelen volt Madagaszkár bíborosa, a fõváros érseke, s a velük koncelebráló hét püspökkel együtt az ország külügyminisztere is. A madagaszkári nemzetgyûlés elnöke pedig egy konferenciával tisztelt meg bennünket. A definitórium-gyûlés legfõbb témája a jövõ év áprilisában Fatimában összeülõ rendi általános káptalan elõkészítése volt, amely nemcsak arra lesz majd hivatott, hogy az új rendi elöljárókat megválassza, hanem arra is, hogy a Kármelhez tartozó különféle szerzetesi és világi intézmények tagjai számára megfelelõ programot jelöljön ki Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulójának megünneplésére, amelyre 2015ben kerül majd sor.

INDIÁBAN MEGGYILKOLTAK EGY KÁRMELITA ATYÁT A kármelita szerzetes meggyilkolása ahhoz az erõszakhullámhoz tartozik, amely az indiai keresztényeket sújtotta az elmúlt hónapokban. A 38 éves Thomas Pandippallyil atya az Andhra Pradesh indiai államban mûködött. Augusztus 16án, szombat este, miközben egy falu felé tartott, hogy másnap bemutassa a vasárnapi szentmisét, ismeretlen tettesek megtámadták, kegyetlenül megkínozták, és megölték. Az áldozat ütésnyomokat viselt az arcán, kezeit és lábait eltörték, szemeit kivájták. „Thomas atya a szegényekért és kitaszítottakért áldozta fel életét. Halála azonban nem hiábavaló, vére megtermékenyíteni fogja az indiai egyházat…” – jelentette ki Marampudi Joji, Hyderabad érseke.

128

BOLDOG NÓNIUSZ SZENTTÉAVATÁSA

Kármel 2008/5-6

Kármel 2008/5-6

KÁRMEL LITURGIKUS NAPTÁR

129

Kármel liturgikus naptár KIS SZENT TERÉZ SZÜLEINEK BOLDOGGÁAVATÁSA JANUÁR Október 19-én, a lisieux-i bazilikában boldoggáavatták Louis Martint és Zélie Guérint, Kis Szent Teréz szüleit. Õk a második boldoggáavatott házaspár az egyház

3. szombat 8. csütörtök 9. péntek 27. kedd

Boldog Illés Cyriaci Chavara atya Szent Péter-Tamás püspök Corsini Szent András püspök Szent Henrik (de Osso) atya

- választható emléknap - választható emléknap - választható emléknap - választható emléknap

FEBRUÁR – MÁRCIUS Nem lesz kármelita szent ünnepe vagy emléknapja. Rendi Szentjeink mûveinek rövidítése: Avilai Szent Teréz: Ö– Önéletrajz TU – Tökéletesség útja BV – Belsõ Várkastély Alap. – Alapítások könyve EÉ. – Elmélkedés az Énekek Énekérõl L – Levelek

Keresztes Szent János: KU – A Kármelhegy útja Éj – A lélek sötét éjszakája SzÉ – A szellemi páros ének ÉSz – Élõ Szeretetláng L– Levelek

A rövidítések elõtti szám a könyv számát (pl. 2KU = A Kármelhegy útja, második könyv) vagy a lakás számát (pl. 6BV = Belsõ várkastély, hatodik lakás) jelzi.

történetében. Hét évvel korábban, 2001. október 21-én ugyanis, II. János Pál pápa egy olasz házaspárt avatott boldoggaá (Luigi Beltrami Quattrocchi és di Maria Corsini).

BOLDOG NÓNIUSZ KÁRMELITA TESTVÉR SZENTTÉAVATÁSA Idén július 3-án a Szentatya jóváhagyta a Szenttévatási Kongregáció több dekrétumának kihirdetését, köztük a Boldog Nóniusz szenttéavatásáról szólót is. Boldog Nóniusz (Nuno Alvarez de Pereira) aki 1360-ban született Liszabonban, egy udvari nemes családból származott. Híres hadvezérként részt vett a Portugália függetlenségéért vívott harcokban. A liszaboni sírfelíratán ez áll: „Itt nyugszik a híres Nuno, a Seregparancsnok, a Braganza Ház alapítója, kiváló tábornok, boldog szerzetes”. A portugál nemzeti eposz „Os Lusiadas” is dicshimnuszát zengi hõstetteinek (IV, 376-411 / VIII, 780-784). 1423-ban lépett be a Kármelita Rendbe egyszerû testvérként, alázatból lemondva a papságról. 1431-ben halt meg. A nép közfelkiáltása által lett „boldoggáavatva”; a Szentszék utólag csak az emberemlékezetet meghaladó kultuszát ismerte el (1918-ban). fr. Rafael

A folyóiratot gyõri szerkesztõségünknél lehet megrendelni. Nincs meghatározott elõfizetési díja, adományokat fogadunk el érte. Egy szám önköltségi ára. kb. 290.-Ft (postaköltség nélkül). Ez csak irányár. Aki ennél kevesebbet tud adományozni, annak sem szûntetjük meg elõfizetését, amennyiben igényt tart újságunkra. Csekkeket évente kétszer postázunk, a folyóirattal együtt, azon lehet fizetni (a magas banki díjak miatt ajánlatos csak évente egyszer megtenni, nagyobb összegben). Köszönjük, hogy imáikkal és anyagi hozzájárulásukkal támogatják Rendünket és folyóiratunkat. Isten fizesse meg. Minden jótevõnkért templomainkban havonta egy szentmisét mutatunk be. Számlaszámaink: Sarutlan Kármelita Rendtartomány Gyõri Rendháza és Temploma Bank: HVB 10918001-00000020-63350005 (a folyóirat erre a számlára megy) „Kármelita Kispapok neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggáavatásáért” alapítvány (Célja: a nevében foglaltak és a Kármelita Rend összes tevékenységének támogatása. Közhasznú szervezet! Az adományok az adóalapból levonhatók) Bank: 11100104-18055359-10000001; Adószám: 18055359-1-41

TARTALOMJEGYZÉK BEKÖSZÖNTÕ …………………………… LELKISÉG ………………………………… Nagyszerû lámpás a te igéd lábam elõtt … Az Élõ Könyv …………………… Az Atya Egyetlen Szava ………… Szentírásolvasásunk nehézségei … Kis Szent Teréz és a Szentírás …… Ki vagyok Én? …………………… A Szentírás és a Lelkiélet ………… Befejezetlen történet a Szentírásolvasásról……………… INTERJÚ ………………………………… Isten Igéje a kétélû kardnál is élesebb … Isten meghívó szavához hûségben élve … NEM CSAK GYERMEKEKNEK …………… A Csillag ……………………………… Kedves Gyermekek! ………………… AZ IGE ÉDESANYJA ……………………… Marcell atya tanúsága Mária életünkben betöltött szerepérõl………… Marcell atya mûveibõl ……………… Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) kapcsolata a Szûzanyával …………… Gondolatok a nagyhétrõl …………… Lisieux-i Szent Teréz és a Szent Szûz ……………………… Lisieux-i Szent Teréz Máriás írásaiból ……………………… Menekülés Egyiptomba ………………

1 2 2 2 10 16 19 21 23 25 27 27 30 36 36 42 46 46 54 65 71 77 79 83

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA …………… 112 Egyedül az Egyetlennel A sarutlan kármelita nõvérek rovata … 112 A Szociális Testvérek Társaságától a Kármelig ……………………… 112 A Mosoly Országa ……………… 114 A világban, de nem a világból A Világban Élõ Kármel rovata ……… 115 A Mi családunk a Kármel………… 115 Máriának vállruhája rajtunk ……… 117 A Skapuláré Társulatok rovata ……… 117 A Nagykárolyi Skapuláré Társulat hírei …………………… 117 Az Erdélyi Skapuláré Társulatok Lelkinapja ……………………… 117 OLVASÓINK ÍRTÁK ……………………… 119 A katolikus tudós, Sáringer Gyula köszöntése …………… 119 Tanuljunk a gyermekektõl …………… 120 Ég és föld elmúlik, de az Én igéim … 121 IN MEMORIAM …………………………… 123 Kázmér atya emlékére ……………… 123 KÖNYVAJÁNLÓ …………………………… 125 Puskely Mária: Edith Stein, Európa társvédõszentje ……………… 125 F. de Osuna: Harmadik Lelki Ábécéskönyv 125 L. Szent Teréz: Levelek paptestvéreimnek 126 HÍREK–ESEMÉNYEK ……………………… 127 Kármel liturgikus naptár …………… 192

Egy évben hat szám jelenik meg. Kiadja a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány 8360-Keszthely, Tapolcai út 1/A, Tel-fax: 83/311-601 www.karmelitarend.hu Szerkesztõség: Kármelita Rendház, 9021 Gyõr, Aradi vértanúk u. 2. E-mail: [email protected] Tel.: (96) 618 833, Fax: (96) 618 864 A kiadásért felel P. Bakos Rafael O.C.D. tartományfõnök Felelõs szerkesztõ: P. Puvák Tarzíciusz O.C.D. Borítóterv: Fehér Márta Nyomdai elõkészítés: Pozsgai Attila Nyomta: Regia Rex Nyomda, Székesfehérvár; felelõs vezetõ: Szánthó Zoltán

BEKÖSZÖNTÕ. Fr. András József és a Kármel Szerkesztõsége

Recommend Documents