BARNABÁS EVANGÉLIUMA © dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.2.) Olyan műről van szó, amely sok mai muszlim kereszténységről alkotott képére hat, ugyanakkor muszlim körökben is vita tárgya, de újra meg újra „előkerül” mint régészeti bizonyíték az iszlám Jézus-‐interpretációja mellett. Ez az ún. „Barnabás evangélium”.
1. Mesih Az iráni Nader Talebzadeh által 2008-‐ban készített Jézus-‐film, amely helyenként más címen futott (Mesih; The Messiah; Jesus, the Spirit of God), főleg a Koránon, illetve az újszövetségi evangéliumokon és Barnabás evangéliumán alapul. A két és fél órás mozifilmet sorozatként is leadták az egész muszlim világban, és mindenhol nagy sikert aratott. A film megkapta a Religion Today Film Festival 2007-‐es különdíját, mert a vallások egymás iránti jobb megértését szolgálja. A rendező nyilatkozata szerint: Ugyanarról a szép férfiról beszélünk, ugyanarról a szép prófétáról, ugyanarról az isteni személyről, akit a mennyből küldtek. A Korán talán három fő pontot hangsúlyoz: a születését, a tényt, hogy nem volt Isten fia, és hogy nem feszítették keresztre. A többi is ugyanaz a Jézus … a szónoklatok, a csodák, a politikai szituáció.1
2. Barnabás a keresztény hagyományban Barnabás újszövetségi alak, eredeti nevén József, ciprusi származású lévita (ApCsel 4:36), akinek az apostolok adták a Barnabás melléknevet. Az arám Bar Nabjá görögös kiejtése Barnabasz, jelentése szó szerint „próféta fia”, magyarul „Próféta”, de Lukács így fordítja a nevét görögre: hüiosz paraklészeósz, azaz „vigasztalás fia”, magyarul „Vigasztaló” (Pál apostol meghatározásában ugyanis aki „prófétál”, az épít, bátorít, vigasztal, ld. 1Kor 14:3). Barnabás a jeruzsálemi ősegyházban nagy tekintélyre tett szert, először áldozat-‐ készségével (ApCsel 4:37) majd Pál melletti kiállásával (ApCsel 9:27). Amikor Antiókhiába küldték gyülekezetet szervezni, magával vitte Pált (ApCsel 11:22,25), majd együtt kezdték el a népek misszióját Cipruson és Kisázsiában (ApCsel 13-‐14. fejezet). Az ún. apostoli zsinaton is együtt képviselték a népek missziójának ügyét, méghozzá sikerrel (ApCsel 15. fejezet, vö. Gal 2:1-‐10). Pál második missziós útján Barnabás unokatestvére, Márk miatt egy időre 1
ABC News (Feb. 16, 2008), www.abcnews.go.com/Entertainment/story?id=4297085&page=1
1. oldal, összesen: 11
összekülönböztek (ApCsel 15:38-‐39), de mivel Márk később Pál leghűségesebb munkatársa lett, szakításuk csak ideiglenes lehetett (vö. 1Kor 9:6, Kol 4:10, 2Tim 4:11). Barnabás jelentőségét húzza alá, hogy Lukács Barnabást az óegyházi próféták és tanítók között az első helyen említi (ApCsel 13:1). Tertullianus szerint ő írta a Zsidókhoz írt levelet (ez vitatott), és legendák számolnak be alexandriai, római és milánói tevékenységéről, illetve ciprusi mártírhaláláról (ezek hitelessége is vitatott). Fennmaradt egy neki tulajdonított, de minden bizonnyal nem általa írt (pszeudo-‐ epigráf) levél és egy akta. Az ún. „Barnabás levele” valószínűleg 70 és 135 között íródott, és már a 2. század elején idézi Polükarposz apostoli atya és a katekéta Alexandriai Kelemen. A 4. század elején Euszébiosz szerint vitatott (antilegomena) írás volt, de a 4. század közepéről származó Codex Sinaiticus-‐ban még az Újszövetséghez volt csatolva Hermasz: „Pásztor” című művével együtt. Az ún. „Barnabás cselekedetei” még későbbi, 5. századi mű, amely Barnabás életének és mártíromságának történetével, illetve a szalamiszi püspök legendás látomásával (Barnabás megjelent neki, megmutatta a sírja helyét, ahol nyugodott, mellén a saját kézzel másolt Máté evangéliummal), amely révén a ciprusi püspökségnek az antiókhiaival szembeni önállóságát kívánta megerősíteni. Hogy egyáltalán létezett egy Barnabásnak tulajdonított evangélium, arról először két késő ókori keresztény katalógusból értesülünk.2 Az egyik a I. Gelasius pápának (492-‐496) tulajdonított, de valószínűleg 6. századi Decretum Gelasianum, ami az egyház által elfogadott és elutasított műveket katalogizálja, szentírásokat és egyházi szerzők műveit egyaránt (De Libris Recipiendis Et Non Recipiendis). Ennek 2. fejezete az Ó-‐ és az Újszövetség kanonikus könyveit sorolja fel, 5. fejezete pedig ötven ó-‐ és újszövetségi apokrifet. Ez utóbbi csoportban találjuk Barnabás evangéliumát, apocryphum minősítéssel. A másik forrás egy 7. századi, görög nyelvű kánonlista („A Hatvan Könyv Listája”), ami szintén említi Barnabás evangéliumát, huszonöt másik apokrif között, de nem tudni, hogy a katalógus szerzője saját forrásból merített, vagy csak mások (pl. Gelasius) listáját vette át. Az ókori apokrif evangélium tartalmáról mindenesetre egyik listából sem kapunk tájékoztatást, csupán a cím maradt fenn. Ha létezett egyáltalán, és volt jelentősége, akkor minden bizonnyal fennmaradt volna róla valami, legalább eretnek körökben. Ezért már itt meg kell jegyezni, hogy ennek az ókori apokrifnek bármely későbbi korból származó szöveggel való azonosítása csak spekuláció lehet, mert nincs mód a tartalmi összevetésre. Az azonos cím önmagában semmit sem jelent. 2
Forrás: www.ntcanon.org (2012.05.01)
2. oldal, összesen: 11
3. Az „evangélium” története Barnabás evangéliumát legközelebb csak 1634-‐ben, egy spanyol nyelvű moriszkó3 kézirat említi. Szerzője egy tunéziai muszlim, Ibrahim al-‐Taybili, aki a Biblia Mohamedről szóló jövendöléseiről elmélkedve utalt „Szent Barnabás evangéliumára”, amiben erről „fény található.” Később, ettől függetlenül egy anglikán lelkész és történész, John Ernest Grabe (megh. 1711) említi, aki az Oxfordi Egyetem könyvtárának (Bodleian Library, Baroccianum) görög kéziratai között egy ismeretlen Jézus-‐mondást talált, amelyet aztán – spekulatív módon – Barnabás evangéliumából származtatott. A következő egy ír deista, John Toland volt, aki azt állította, hogy még 1709 előtt, Amszterdamban, Barnabás evangéliuma olasz nyelvű kéziratát vizsgálva ugyanerre a mondatra bukkant. (Később a szakértők nem találtak összefüggést a görög és az olasz szöveg között.) Végül, 1734-‐ben a brit orientalista George Sale (megh. 1736) Korán-‐fordításának előszavában említi a szöveget, és azt is, hogy egy ideig a birtokában volt: A mohamedánoknak is van egy evangéliumuk, arabul, amit Szt. Barnabásnak tulajdonítanak, amelyben Jézus Krisztus története nagyon másképpen van elbeszélve ahhoz képest, amit az igazi evangéliu-‐mokban találunk, és megfelelnek azoknak a hagyományoknak, amelyeket Mohamed az ő Koránjában követett. Erről az evangéliumról az afrikai moriszkóknak van egy spanyol fordítása, és Savoyai Jenő herceg könyvtárában van egy meglehetősen antik kézirat, amely a feltételezés szerint a renegátok használatára készült. Ezt a könyv nem tűnik a mohamedánok saját hamisítványának, bár kétségkívül beletoldottak és változtattak rajta, hogy jobban szolgálja a céljaikat.4
3.1. Az olasz kézirat Az olasz kéziratot Savoyai Jenő herceg egy bizonyos John Frederick Cramer-‐től kapta 1713-‐ban. 1738-‐ban azonban a kézirat a herceg könyvtárával együtt a bécsi Hof-‐Bibliothek (ma: Österreichische Nationalbibliothek) tulajdonába került, és a mai napig ott őrzik. A kézirat 222 fejezetre (hosszabb-‐rövidebb szakaszra) van bontva. A szöveg egésze angol fordításban kb. 110 oldal (A/4), 87.000 szó, azaz akkora a terjedelme, mint az újszövetségi evangéliumoknak együtt. Magát a főszöveget muszlim módra díszes keret foglalja magába. A szöveg szélén hibás arabságú, török szavakkal tűzdelt, török mondat-‐szerkezetű megjegyzések találhatók. A 3
A spanyolok hívták így (morisco) azokat a mórokat, akik az Ibériai félsziget visszafoglalása után,
1502-től kezdve kényszerből, látszólag keresztény hitre tértek. Ezt a spanyol nyelvű kéziratot Madridban őrzik (leltári száma BNM MS 9653). 4
Forrás: www.gutenberg.org/cache/epub/7440/pg7440.html
3. oldal, összesen: 11
főszöveg és a jegyzetek ugyanattól a személytől származnak, aki valószínűleg nyugati (ui. a balról jobbra való íráshoz szokott). A kézirat befejezetlennek tűnik: a 222 fejezet előre rajzolt és üresen hagyott címsor-‐kereteiből csak 27 lett kitöltve. A könyvkötési technika tipikusan török, de a papír itáliai eredetű, amit az 1588 és 1620 közé datálható vízjel bizonyít. A könyv eszerint mindenképpen 1588 után keletkezett, akkor is, ha tartalma korábbi. Az olasz szöveg lett Lonsdale és Laura Ragg 1907-‐es (Oxford University Press) angol fordításának alapja, amelyet Egyiptomban már 1908-‐ban arabra fordított Khalil Saadah. Reprintek révén az ő fordítása terjedt el a muszlim világban.5
3.2. A spanyol kézirat A spanyol kézirat még a 18-‐19. században elveszett, de 1976-‐ban a Sidney-‐i Egyetemen (Fisher Library) az egyetemalapító Sir Charles Nicholson (1808-‐ 1903) könyvei között megtalálták. A kéziraton ez a megjegyzés található: „Edm. Callamy tiszteletes kéziratáról átírva, aki azt George Sale úr halálakor vette meg, és most John Nickolss úr halálakor nekem adta, 1745.”
A spanyol kéziratból a 121-‐200. fejezet hiányzik, de Sale idejében valószínűleg még az egész szöveg megvolt. A spanyol szöveg elején álló megjegyzés szerint a szöveget olaszból fordította egy bizonyos Mustafa de Aranda, aragóniai muszlim, aki Isztambulban él. A spanyol kéziratban előszó is található, amelyet egy bizonyos „Fra Marino” írt. A szerzetes pedig nem kevesebbet állít, mint hogy az olasz verziót V. Sixtus pápa könyvtárából lopta el. Mivel posztja volt a spanyol inkvizícióban, olyan szövegekhez is hozzájutott, amelyek alapján megbizonyosodott arról, hogy a Biblia iratai meg lettek hamisítva, ugyanakkor valódi apostoli szövegeket kizárták belőle. Barnabás evangéliumára Irenaeus latin egyházatya egyik Pál-‐ellenes írása hívta fel a figyelmét, amelyet egy Róma környéki, a Colonna családhoz tartozó hölgy mutatott meg neki.
3.3. A muszlim mítosz A muszlim apologetika számára az óegyházi apokrif-‐listákon szereplő Barnabás evangéliuma azonos a 16. században felbukkanó, rejtélyes szöveggel, amelyben a korai egyház által elnyomott igazságot véli felismerni, a Jézusról szóló eredeti tanúságtételt. A témára specializált muszlim weboldal6 a Barnabás evangélium pakisztáni kiadásának előszavából idézi az immár „historizált” mítoszt: Barnabás evangéliumát az alexandriai gyülekezetek7 kanonikus evangéliumként ismerték el 325-‐ig. Irenaeus8 (130-‐200) a tiszta monoteizmust támogatva, és Pált
5
A www.barnabas.net is a Ragg-féle szöveget közli.
6
Ld. www.barnabas.net/how-the-gospel-of-barnabas-survived.html (2012.05.01.)
7
Nem igaz, az alexandriai zsinatok (393 és 419) Újszövetsége azonos volt a római zsinatéval (382).
4. oldal, összesen: 11
ellenezve írt, amiért az a rómaiak pogány vallását és a platóni filozófiát belekeverte a keresztény tanításokba. Nézeteit támogatandó sokat idézett Barnabás evangéliumából. Ez mutatja, hogy Barnabás evangéliuma a kereszténység első és második századában elterjedt volt. 325-‐ben tartották a nicaeai zsinatot, ahol elrendelték, hogy az összes héber nyelvű9 eredeti evangéliumot meg kell semmisíteni.10 Kiadtak egy ediktumot, hogy akinek a birtokában ilyen evangéliumok vannak, az haljon meg. 383-‐ban a pápa biztonságba helyezte a Barnabás evangélium egy példányát, és a magánkönyvtárában tartotta. Zénó császár [uralmának] negyedik évében (478-‐ban) megtalálták Barnabás maradványait, és a mellén11 Barnabás evangéliumának egy példánya feküdt, amelyet a saját kezével írt. (Acia Sanctorum Boland Junii Tom II, Pages 422 and 450. Antwerp 1698). A híres Vulgata12 Biblia, úgy tűnik, ezen az evangéliumon alapult. Sixtus pápának (1585-‐1590) volt egy barátja, Fra Marino. Ő találta meg Barnabás evangéliumát a pápa magánkönyvtárában. Fra Marino-‐t azért érdekelte, mert megvoltak neki Irenaeus írásai, amelyek bőségesen idéznek Barnabástól. Az olasz kézirat különböző kezeken ment át, amíg el nem ért Amszterdamba egy „nagy nevű és tekintélyű” személyhez, „akit egész életében gyakran lehetett hallani arról, hogy nagyra becsüli ezt a művet”. Halála után J. E. Cramer, a porosz király tanácsosának birtokába került. 1713-‐ ban Cramer a kéziratot megmutatta a híres könyvgyűjtőnek, Savoyai Jenő hercegnek. 1738-‐ban a herceg könyvtárával együtt a [kézirat] is a bécsi Hof-‐Bibliothek-‐ba került. Most ott nyugszik. Toland a „Miscellaneous Works”-‐ben (amelyet 1747-‐ben, poszthumusz adtak ki), az I. kötet 380. oldalán említi, hogy Barnabás evangéliuma még mindig létezik. A XV. fejezetben a 496-‐os Gelasius-‐dekrétumra utal, amelyben Barnabás evangéliuma a tiltott könyvek listáján szerepel. Ince pápa 465-‐ben már előtte is megtiltotta, és a nyugati egyházak dekrétuma is 382-‐ben. Barnabást Niképhorosz Sztychometriája is említi13 (3. Barnabás evangéliuma 1300 sor), utána a Hatvan Könyv Listája (17. Az apostolok utazásai és tanítása, 18. Barnabás levele, 24. A Barnabás szerinti evangélium). Barnabás evangéliumának görög verziójának egy elszigetelt töredékét14 is megtalálták. A többi el lett égetve. A latin15 szöveget fordította angolra Mr és Mrs. Ragg, és az oxfordi Clarendon Press nyomtatta ki. Az Oxford University Press 1907-‐ben adta ki. Ez az angol fordítás titokzatos módon eltűnt a piacról. Ennek a fordításnak két ismert példánya létezik, egy a British Museum-‐ban, és egy a
8
Nem igaz, Irenaeus sehol sem említ Barnabás evangéliumot, de rengeteget idézi Pált, akivel
egyetértett. 9
Nem ismeretes, hogy a kanonikus evangéliumoknak héber nyelvű eredetijük lett volna.
10
Nem igaz, a 325-ös nicaeai zsinat a bibliai iratokkal nem is foglalkozott, ilyen rendelkezés nem
született. 11
Nem igaz, a ciprusi legenda szerint Barnabás mellén Máté evangéliumának egy példánya feküdt.
12
Nem igaz, a Vulgata a négy evangéliumot tartalmazta, Jeromos sosem említett „Barnabás
evangéliumot”. 13
Nem igaz, a Niképhorosznak tulajdonított 8. századi lista csak Barnabás levelét említi (1360 sor).
14
Nem igaz, Grabe csak spekulált egy görög töredékről, hogy Barnabás evangéliumából származhat.
15
Nem ismeretes latin szöveg, Ragg-ék könyve párhuzamos olasz és angol szöveget tartalmaz.
5. oldal, összesen: 11
Kongresszusi Könyvtárban, Washington DC-‐ben. Az első kiadás a Washington DC Kongresszusi Könyvtárbeli könyvről készült mikrofilmes másolatról származik.16
Ezt „A Da Vinci-‐kód”-‐ot is megszégyenítő összeesküvés-‐elméletet a mai muszlim polemika meggyőződéssel hirdeti – tisztelet a kevés kivételnek (ld. alább).
4. Az „evangélium” vélhető eredete Ami a szöveg eredetét illeti, sok elmélet látott napvilágot, és bizonyára mindegyikben van valami igazság, ha a szövegben és történetében található sok és nehezen összeegyeztethető adatra gondolunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy nincs olyan tudományos fórum, legyen bár civil, keresztény vagy muszlim, ahol az olasz vagy a spanyol verziót hiteles, 1. századi szövegnek tartanák, vagy az ókori apokriffel azonosítanák. Akik a Sidney-‐i spanyol szöveget tekintik elsődlegesnek, a szöveget a moriszkók spirituális revansának vélik. A többség azonban az itáliai eredetet valószínűsíti, illetve olyan szerzőt, aki az antitrinitárius krisztológiát és az iszlám íszalógiáját igyekezett összehangolni. A 16. század elején valóban sok szefárd zsidó és mór menekült Itáliába, és különösen Isztambulba, ahova 1550 után antitrinitárius olaszok is menekültek az inkvizíció elől, és nyomdákat hoztak létre. Az Oszmán Birodalom fővárosában az arab és iszlám vallási szövegek nyomtatása tilos volt, de más nyelven, más vallási szöveg nyomtatását engedélyezték. A könyvet a spanyol előszó szerint is Isztambulban nyomták, és az olasz szöveg lapszéli jegyzetei is arabul csak „törökösen” tudó, de nyugati írót sejtetnek. A szöveg azonban olyan fokú tudatlanságról árulkodik (pl. hogy a „Krisztus” és a „Messiás” szó nem ugyanazt jelenti), amely alapján nehéz itáliai, keresztény közegben nevelkedett szerzőt elképzelni. Vagy pedig Sale-‐nek van igaza, és talán egy olasz antitrinitárius művét dolgozták át muszlimok, vagy olyan iszlám-‐szimpatizánsok, akik az iszlámot sem ismerték túl jól. A téma egy-‐egy aspektusával foglakozó kutatók között kevés a konszenzus. Ennek egyik oka az, hogy az „evangélium” szerkesztői olyan sokféle forrást használtak (Vulgata, Korán, Dante művei, középkori olasz evangéliumharmóniák, rabbinikus és kármelita legendák, apokrifek). Másrészt a mai kutatók a saját szakterületükről közelítve újabb és újabb részleteket vélnek felfedezni, legyenek azok lehetséges vallási elemek (sociniánus, rabbinikus, samáriai, ebionita, gnosztikus), vagy politikai hátterek (moriszkók, inkvizíció, egyházvezetői rivalizálás). A legtöbb elképzelés a legnagyobb rejtély körül született, hogy vajon milyen érdekeket szolgálhatott egyáltalán ez a szöveg?
16
Mind nem igaz, Ragg-ék fordítása ma is kapható, sok nyelvre le lett fordítva, digitálisan is letölthető.
6. oldal, összesen: 11
5. Az „evangélium” tartalma Az „evangélium” zsidó, keresztény és muszlim elemeket kombinál, de egyik vallást sem mutatja be híven. Például Jézust Krisztusnak nevezi (amit az iszlám is vall), ugyanakkor Jézus tagadja, hogy ő a Messiás (pedig a kereszténység és az iszlám is ezt vallja), és Mohamedet nevezi eljövendő Messiásnak (amit viszont az iszlám nem vall). Íme az „evangéliumban” tagadott fontos keresztény tanítások listája: • • • •
Jézus nem Isten, nem Isten fia, csak ember, nem is a Messiás, csak próféta Jézust nem feszítették keresztre, így egyrészt nem is halt meg engesztelő áldozatként másokért, másrészt fel sem támadt Jézus nem a világhoz, hanem csak a zsidósághoz küldetett, megerősítette a körülmetélés szükségességét, de nem ő a Messiás, Jézus a Messiás előfutára, aki azonban nem zsidó lesz, hanem Ismael leszármazottja, azaz arab, és a neve Mohamed lesz.
Az „evangélium” beszámol Jézus születéséről, csodáiról, tanításairól, példázatai-‐ ról, az utolsó vacsoráról, elárulásáról és peréről. Keresztelő János hiányzik belőle, de Jánosnak a Jézusról szóló evangéliumi szavait Jézus szájából hallhatjuk, amint Mohamedről jövendöl. A tizenkettőből Tamás hiányzik, helyette Barnabás apostol. Amíg az elrejtőzött tanítványok aludtak, Jézus a mennybe emeltetett, és amikor Júdás belépett a házba, ahol aludtak, Isten Júdást Jézushoz hasonlóvá változtatta. Így mindenki, még a tanítványok is azt hitték, hogy ő Jézus. Ezért őt fogták el, tiltakozását az őrület jelének tartották, és végül őt végezték ki. Az „evangélium” olyan történelmi, kultúrtörténeti és földrajzi tévedéseket tartal-‐ maz, hogy már csak ezek miatt is kizárható az 1. századi zsidó-‐keresztény szerzőség: • •
•
•
Jézus Pilátus idején született (Pilátus csak Kr.u. 26-‐ban lett helytartó) Jézus a Galileai tavon átvitorlázva ért Názáretbe (ami azonban félúton a tó és a tenger között fekszik), majd onnan felment Kapernaumba (ami azon-‐ ban a tóparton van) Ádám és Éva almát ettek (a héber Biblia gyümölcsöt említ, csak a latin fordításokban keveredhetett össze a „rossz” [malus] és az „alma” [mālus] fogalma) Anakronizmusok: az évi negyven napos böjt mint zsidó szokás, Jézus évi kétszer ment fel a sátoros ünnepre, a római denarius helyett spanyol aranypénz és váltási rátája (minuti), amfora vagy bőrtömlő helyett fa-‐ hordóban tárolt bor, cukor, brit tölgyfa, feudális viszonyok, reformáció korabeli vitatémák (predesztináció), a remeteség csodálata, kifejezések Dantétól, idézetek a Vulgata szövegéből stb.
7. oldal, összesen: 11
6. Megtalálták az eredetijét? Mivel egy 1. századi szerzőtől származó szöveg „eredetije” nem lehet olasz vagy spanyol, ugyanakkor egyetlen olyan ókori görög vagy arám töredék sem ismert, amely e kései „fordítások” mögött állhat, keresztények ilyen szöveget nem tudnak forrásértékűnek tekinteni. Sok muszlim mégis hitelesnek tartja a szöveget, és valahányszor felröppen a hír arról, hogy „megtalálták az eredetit”, megjelennek a triumfalista cikkek. Bár a hírekről mindig kiderült, hogy hamisak, propagandaértékük a muszlim közösségen belül megmaradt, hiszen az iszlámnak létérdeke fenntartani a zsidó és keresztény szentírások meghamisításának vádját. Érdekes módon ezek a hírek Törökországból származnak, a világsajtó innen kapja fel őket. A 80-‐as években több török sajtóhír is napvilágot látott egy „régi bibliai kéziratról”, amit a dél-‐anatóliai Hakkari közelében barlangban találtak. 1985-‐ben már olyan 1. századi „arámi-‐szír” „Barnabás Bibliáról” írtak, amelyet a 325-‐ös izniki (nicaeai) zsinat nyomott el.17 Végül kiderült, hogy csupán 16. századi szír bibliai másolatokról van szó, tehát ismert szövegekről.18 Legutoljára 2012 februárjában röppent fel a hír, hogy megtalálták Barnabás evangéliumát. A török hatóságok 1,7 millió dollárt kértek egyetlen fotóért, és 28 milliót az egész kódexért. A sok magyar sajtócikk közül a Múlt-‐Kor történelmi portálé19 a moderáltak közé tartozik: Ezerötszáz éves kézírásos, rajzokkal illusztrált kézirat került elő Törökországban; török sajtójelentések szerint elképzelhető, hogy az egyik legrégibb keresztény evangéliumról, Barnabás evangéliumáról van szó. Az értékes kötet nemrég került az ankarai Néprajzi Múzeum birtokába. Az 52 oldalas kézirat Jézus anyanyelvén, arameus nyelven íródott. A kötetben egyebek közt megtalálható az utolsó vacsorát ábrázoló rajz, amelyen Jézus a tizenkét apostol társaságában látható. A rajzok egyike Jézus keresztre feszítését ábrázolja a Nap és a kereszt jelképével együtt, a másikon Krisztus sírjának tartott a barlang, és annak a bejáratát elzáró szikla látható. A dokumentumot 2000-‐ben műkincscsempészek elleni razzia alkalmával foglalta le a rendőrség több más műtárggyal egyetemben. A műkincseket az ankarai bíróságon őrizték éveken át, az őskeresztény kéziratot néhány hete adták át a múzeumnak. Külföldön végezték el a kötet radiokarbonos kormeghatározását, ezt a „biblia” állagmegóvása és restaurálása követi, majd az értékes könyvet kiállítják. Ertugrul Günay török kulturális miniszter szerint vizsgálják azt a feltételezést, hogy esetleg az egyik legrégibb keresztény
17
Rabi Al-Thani: „Barnabas Bible Found” In: Arabia, January-February 1985; „Original Bible of
Barnabas Found in Turkey”, In: The Minaret, April 1985 stb. 18
Ron Pankow: „The Barnabas Bible?” In: Arabia, March-April 1985.
19
Ld. www.mult-kor.hu/20120227_barnabas_evangeliuma_kerulhetett_elo (2012.02.27)
8. oldal, összesen: 11
evangéliumról van szó. A török sajtó spekulációi szerint Barnabás evangéliumának egyik példányáról lehet szó. Egyes iszlám tudósok kulcsdokumentumnak tartják Barnabás evangéliumát, amely bizonyos pontokon eltér a Bibliától és több párhuzamot mutat az iszlámmal; mások viszont azt állítják, hogy a mű hamisítvány.
6.1. Keresztény kritika A valóság hamar kiderült. Timothy Michael Law blogjának20 szakmai közössége és Peter Williams21 szerint az internetet bejáró fényképen látható aranybetűs sötétbarna bőrkódex szövege jól olvasható keleti szír (nesztoriánus) írás.
A Mt 28:20-‐nak a szír Pesittából („Közönséges fordítás”) ismert szövege után egy napsugaras kereszt látható, majd a kötet íróinak pár sora önmagukról: „Az Úr nevében, ezt a könyvet szerzetesek írták Ninive felső monostorában a mi Urunk ezer és ötszázadik évében.”
Ha a kötet eredeti, akkor sem 1500 éves, hanem 1500-‐ból származik (a sajtó félreértése), semmi sem utal arra, hogy bármi köze lenne a „Barnabás evangéliuma” címen ismert olasz szöveghez, és több jel is mutat arra, hogy hamisítvány lehet (arany tinta használata, ragozási hibák, az „A.D.” használata, a Mt vége utáni üres oldal stb.). 20
Timothy Michael Law az Oriental Institute professzora (University of Oxford); a szakmai fórum
anyaga: www.timothymichaellaw.com/2012/02/24/not-a-1500-year-old-bible-in-turkey/ – 2012.04.01. 21
Ld. Evangelical Textual Criticism blog [evangelicaltextualcriticism.blogspot.com/2012/06/
sensational-syriac-manuscript-strikes.html – 2012.06.13.]; Peter J. Williams világhírű arameista, a Tyndale House igazgatója.
9. oldal, összesen: 11
Különben saját weboldalukon a szír anyanyelvű nesztoriánusok is megírták kritikai észrevételeiket (közölve pl. a fordítást), az esetet pedig újabb muszlim propagandaként értékelik.22
6.2. Muszlim kritika Bár Barnabás evangéliuma szerint maga Jézus bízza meg Barnabást az evangéliuma leírásával, a szöveget a muszlim hittudósok sem azonosítják a Korán szerint Jézusnak adatott Evangéliummal [Inĝīl]. A többség „keresztény” iratnak tekinti, amelynek a szövege minden bizonnyal „romlott”. Mégis muszlimok milliói tekintik hitelesnek, weboldalak és blogok százai másolják tovább a keletkezéséről szóló mítoszt és az elavult híreket. Nem sokan vették a fáradságot és a bátorságot, hogy a művet kritizálják, és felhívják a figyelmet arra, hogy az „evangélium” a muszlimoknak sem egészen jó hír. Ezt nehezíti, hogy végre rá lehet mutatni egy „keresztény” iratra, amely Mohamedről prófétál, és Jézus istenfiúságát, kereszthalálát nyíltan tagadja. Ennek ellenére például az amerikai Yusuf Estes sejk szerint ez a hamisítvány csak arra jó, hogy a muszlimok megint fellelkesüljenek, aztán jön egy szakértő, aki leleplezi a csalást, ami az iszlámot és a muszlimokat csak lejáratja.23 A legújabb, és mindez idáig legteljesebb kritika egy ausztráliai muszlim közép-‐ iskolai tanárnak „Ibn Yasin” írói álnéven írt könyve (The Authenticity of the Gospel of Barnabas, Xlibris, 2011). A szerző áttekinti az egyre terjedelmesebb „Barnabás evangéliuma” irodalmat (az akadémikus, keresztény és muszlim szerzőket egyaránt), összegzi a szöveg hitelességével kapcsolatos pro és kontra érveket, foglalkozik a mű és a Jézusnak adatott Evangélium viszonyával, majd a mű Jézus-‐képét hasonlítja össze a Korán Jézusával. Yasin szerint az „evangélium” a következő fontos pontokon tér el a Korán tanításától: • • • • •
Isten lélek, szellem (Isten nem hasonlítható teremtményekhez, 42:11) Isten lakhelye az emberi szív (Istent semmi sem tudja magába fogadni) kilenc ég van (a Korán szerint csak hét van, 41:12, 65:12) Isten megjelent Ádámnak és Évának (Isten láthatatlan, 6:103), és kérdése-‐ ket tett fel nekik (Allah mindent tud, 59:22) Ádám körülmetélte magát (az iszlám szerint Ábrahám volt az első körül-‐ metélt, Istennel való szövetségének jeleként), és Isten kérte Ádámot, hogy a hüvelykujjai körmére írja rá a mai iszlám hitvallást Allahról és Moha-‐ medről, majd Ádám megcsókolta a hüvelykjeit és megdörzsölte velük a szemeit (két koholt hadíszban van hasonló történet)
22
Assyrian International News Agency [www.aina.org/news/2012022916569.htm – 2012.04.01.]
23
Forrás: islamnewsroom.com/news-we-need/1800-ancient-bible-proves-muhammad – 2012.05.01.
10. oldal, összesen: 11
•
•
•
•
•
• • •
Ádám és Éva nagy bűnt követett el (csak hibáztak, 2:36), Ádám Évát hibáztatta (mindketten hibáztak , 20:121), Allah nem bocsátott meg nekik (a Korán szerint igen, 20:122), utódaik az eredendő bűnnel születnek (az iszlám szerint nem) az angyaloknak szabad akaratuk van, fellázadhatnak, vétkezhetnek (nincs szabad akaratuk, nem vétkezhetnek, 66:6, 21:27, 56:79), az ítélet napja után két héttel az angyalok mind meghalnak (az iszlám nem tud ilyesmi-‐ ről) a gonoszságok a Sátántól erednek (minden Allah akaratából történik), aki egy szellem, bukott angyal (a Sátán dzsinn, a dzsinneket pedig Allah tűz-‐ ből teremtette, 38:76) Mohamed Messiás (a Korán szerint nem az), a Messiást Mohamednek fog-‐ ják hívni (Íszá szerint Ahmednek fogják hívni, 61:6), Jézus viszont nem a Messiás (a Korán szerint az, 3:45, 4:171), Jézus a harmadik mennybe emeltetett (hadíszok szerint a másodikba), és helyette Júdást végezték ki, akit Allah hozzá hasonlóvá változtatott (ez a 4:157 egyik lehetséges értelmezése) Mária fájdalom nélkül szülte meg Jézust (a Korán szerint nem, 19:23) Jézus sírt amiatt, hogy isteníteni fogják, és mert nem akart kereszthalált halni (az iszlám nem tud ilyesmiről) Jézus monogámiát tanított (a Korán engedi a poligámiát, 4:3,129). Stb.
Összefoglalás Az a muszlim, aki a Koránt Isten szavának tartja, és az a keresztény, aki a Bibliát Isten szavának tartja, egyaránt elutasíthatja ezt a minden valószínűség szerint középkori hamisítványt, mint aminek nincs Jézus Krisztussal kapcsolatos forrásértéke. 2014-‐06-‐16
11. oldal, összesen: 11
