BACSINSZKY ANDRÁS MUNKÁCSI ÉS TARKOVICS GERGELY EPERJESI MEGYÉSPÜSPÖKÖK KAPCSOLATA SZABOLCS VÁRMEGYÉVEL ÉS A HAJDÚSÁGGAL

Udvari István BACSINSZKY ANDRÁS MUNKÁCSI ÉS TARKOVICS GERGELY EPERJESI MEGYÉSPÜSPÖKÖK KAPCSOLATA SZABOLCS VÁRMEGYÉVEL ÉS A HAJDÚSÁGGAL Régóta ismerem Bacsinszky András munkácsi és Tarkovics Gergely eperjesi megyéspüspököknek a hajdúdorogi püspökség levéltárában őrzött ma­ gyar nyelvű leveleit, hivatalos iratait. Püspöki székbe történt emelkedésük előtt mindkét egyházi személyiség több évet szolgált Hajdúdorogon, a Munkácsi Egy­ házmegye akkor legnépesebb egyházközségében. Mindketten betöltötték Sza­ bolcs vármegye és a Hajdú kerület főesperesi tisztjét is, noha közvetlenül csak az úgynevezett alsó-szabolcsi vagy dorogi esperességet igazgatták. A XVIII. század második felében, amikor a két jeles férfiú Szabolcsban működött, a Szabolcsi főesperesség két esperesi kerületre tagolódott, az alsósz­ abolcsi vagy dorogi esperességre valamint a felső-szabolcsi vagy gyulaji esperességre. A vármegye melynek központja ekkor Nagykálló volt, világi igazgatási szempontból négy járásra oszlott: várdai, bátori, dadái, nádudvari. A Szabolcs vármegye területén fekvő Hajdú kerület önálló törvényhatóságot képezett Hajdú­ böszörmény központtal. A világi és egyházi igazgatás között praktikus okokkal magyarázhatóan mindig volt valami összhang. Aminket most közelebbről érdek­ lő dorogi vagy alsószabolcsi esperességhez a Hajdú kerület, valamint a dadái és nádudvari járások görögkatolikus parochiái tartoztak. Bacsinszky szabolcsi mű­ ködése idejében a dorogi esperességhez tartozott azonban a bátori járásból Kállósemjén, Érkenéz (ma Románia - Chiniz), Nyírbéltek, sőt Szatmár várme­ gyéből Penészlek és Nyírlugos. A dadái járásban fekvő Prügy leányegyház a sze­ rencsi, Tiszaeszlár leányegyház pedig a tokaji anyaegyházhoz tartozott. 3 A XVIII. század második felében az esperesség papjai általában három (rutén, magyar, latin), nem ritkán négy nyelvet (román) ismertek. Gimnáziumi, latin nyelvű stúdiumaikat Egerben, Nagyváradon, Kassán, Ungvárott vagy Ko­ lozsvárt folytattak. Legtöbben Munkácson majd Ungváron, néhányan pedig Nagyszombatban vagy Egerben végezték teológiai tanulmányaikat. Az ötvenes évektől számítva, három dorogi esperesről tudjuk, hogy Bécsben tanult: Kopcsay János, Petkovszky János a Pázmány Péterről elnevezett, Pázmáneumban, Tarkovics Gergely a Szent Borbála templomról elnevezett Barbareumban végzett. Bacsinszky András pedig a nagyszombati Szent Adalbert szeminárium­ ban szerezte teológiai végzettségét. A papok, kántorok a nyelvi elvárásoknak megfelelően a különböző funk­ ciókban, az eltérő helyzetekben és alkalmakkor más és más nyelvet használtak, 1

2

4

nyelvhasználatukban a szinkretizmus érvényesült, a használt nyelvet illetően semmilyen presszió nem érvényesült, gyakorlati szempontok döntöttek, hiszen olyan korról van szó, amikor a nemzetiségi kérdés nem került előtérbe. Az espe­ resek a vármegyével, a Hajdú Kerülettel latin, esetenként magyar nyelven, Dorog város hadnagyával, magistrátusával a communitásával magyarul, az egyházi fő­ hatóságokkal latin és rutén nyelven, az esperesi kerület lelkészeivel latin, rutén, ritkábban magyar nyelven, a hívekkel magyar nyelven leveleztek. Bacsinszky András, a későbbi munkácsi püspök, aki 12 évig lelkészkedett Hajdúdorogon, és 1763-tól Szabolcs megye és a Hajdú kerület íoesperese volt, miután jól ismerte az érintett területen kialakult nyelvi úzus szabályait, hasonló gyakorlatot köve­ tett püspökké választását követően. A papság hivatása etnikumtól független, a híveket nyelvi igényeiknek megfelelően szolgálták ki. A X V I I I . század végi egyházi összeírások ezért a pa­ pok nyelvtudását is feltüntették.

Bacsinszky András munkácsi megyéspüspök (1732 - 1809) életéről, működéséről Bacsinszky András püspökösködése alatt új gondolatok, megoldások s egészen a XX. század közepéig ható reformok születtek a népéletet ezernyi szál­ lal átszövő egyházi élet minden területén. Bacsinszky körleveleiben a XIX-XX. századi ruszin nemzeti ideológia szinte minden lényeges eleme megjelent. Bacsinszky a XVIII. századi ruszin történelem és művelődéstörténet jelentős alakja. Nem csupán arról van szó, hogy nevéhez és püspökösködésének idejéhez fűződik a ruszin nemzeti újjászületési mozgalom első jeleinek megnyilvánulása. A szerényen jelentkező, de nemzetinek nevezhető törekvéseknek aktív befolyásolója, alakítója volt, így a XTX. századi ruszin nemzetiségi mozgalom egyik előfu­ tárának is tekinthető. Mielőtt életrajzára rátérnék, jelzem, hogy a Munkácsi Egyházmegye egyik legjelentősebb püspökének emlékére 1990-ben a görömbölyi görögkato­ likus egyházközség kétnyelvű, egyházi szláv és magyar nyelvű emléktáblát ava­ tott, melyet a görögkatolikus templom falán helyeztek el. A görömbölyi parochus és hívek együttes kezdeményezésére Miskolc-Görömbölyön Bacsinszky András­ ról utcát neveztek el. Bacsinszky András 1732. november 14-én született az Ung megyei Benetine községben galíciai eredetű lelkészkedő nemesi családban. A gimnáziu­ mi tanulmányok megszerzéséhez szükséges elemi ismereteket a szülői házban kapta meg. Az ungvári jezsuita gimnázium elvégzését követően 1752-1758 között Nagyszombatban folytatott teológiai stúdiumokat, ahol a teológia doktora foko-

zatot is megszerezte. Tanulmányai befejeztével Hajdúdorogra kerül segédlelkész­ nek. Szabados György hajdúdorogi parochus Munkácsra távoztával 1763-ban hajdúdorogi parochus, rövidesen Szabolcs megye és a Hajdú Kerület főesperese lett. Hajdúdorogi tevékenysége beilleszkedik a szabolcsi-hajdúsági népi-nyelvi viszonyoknak rendjébe. Az e területhez kapcsolódó tevékenységét, a püspöki székbe emelkedését követően is a nyelvi szinkretizmus jellemezte. Az egyházi előírásoknak megfelelően az anyakönyvet Bacsinszky András egyházi szláv nyel­ ven vezette, hívei számára magyar nyelvű feljegyzéseket, nyugtákat, szerződése­ ket készített, magyarul levelezett Dorog hajdúváros hadnagyával és magistrátusával, az egyházi főhatóságokkal latin és rutén nyelven, a vármegye embereivel pedig a hivatalos latin nyelven. Főesperesként a szabolcsi főesperesség egyház­ községeivel szintén magyarul levelezett. A püspöki székbe emelkedését követően is hasonló úzust követett. A dorogi esperesség levéltárában jelentős számú ízes magyar nyelvű levél őrződött meg tőle, illetve kancelláristáitól. A magyar nyel­ vű egyházi irodalom azt emeli ki, hogy bizonyos liturgikus cselekményekbe a magyar nyelvet is bevonta, s népénekeket fordított magyar nyelvre. A hajdúdorogi, ún. schizmatikus mozgalom idején (1765) szerzett tapasz­ talatai motiválták, hogy intenzíven bekapcsolódjék a munkácsi egyházmegye függetlenségéért, i l l . kanonizálásáért folytatott mozgalomba. 1768-ban, mikor folytatódik a munkácsi egyházmegye latin püspökségek mintájára történő meg­ szervezése, az első, 4 tagú káptalan tagja lett. 1769-ben őt választották a Mária Teréziához vezetett küldöttség élére, mely a munkácsi püspökség kanonizálását volt hivatva képviselni. 1772-ben püspökké nevezték ki. Püspökként széleskörű és aktív kulturális, szervező tevékenységet fejtett ki. Tevékenysége szinkronban volt a felvilágosult abszolutista Habsburg-monarchák görögkatolikusokkal kap­ csolatos politikájával, azt a rutén klérus számára maximálisan kamatoztatta. A kormányzatnak az anyagi jólét, a műveltség, iskoláztatás színvonalának emelésé­ re irányuló felvilágosult abszolutista törekvései találkoztak Bacsinszky magas fo­ kú felelősségtudattal végzett, messzetekintő, ugyanakkor a konkrét politikai erő­ viszonyoknak megfelelő, aprónak tűnő problémákra is figyelő munkálkodásával. A munkácsi püspökség Bacsinszky személyes közbenjárására 1776-ban kapta meg Mária Teréziától az évi 12 ezer aranyforintot jövedelmező tapolcai apátságot, új székhely céljára a feloszlatott jezsuita rend ungvári kolostorát, an­ nak templomát, papneveldének pedig a Drugeth-féle várat (1775-1780). Meg­ szervezte a hét tagú káptalant, amelynek tagjai számára megfelelő anyagi fedezet birtokában lehetővé vált, hogy tudományos munkával és szépirodalommal is fog­ lalkozzanak. Átszervezte a papnevelést, mely 1777-től Ungvárott folyt. 1780-tól maga is Ungváron lakott. A királyi udvartól 60 növendék eltartásához ösztöndíjat és 5 teológiai professzor számára fizetést eszközölt ki. A püspöki papnevelde ta­ nítási nyelve Bacsinszky halálának évéig a ruszinok irodalmi nyelve volt, a latin 5

6

csak segédnyelvként funkcionált. Bacsinszky alatt a lelkészkedő papság részére folyósított állami segélyösszeg (szubszídium) jelentősen nőtt, elérte az évi 30.000 Ft-ot. Egységesítette és továbbfejlesztette az elődeitől örökölt és a jezsuitáktól Ungváron maradt könyvtárat, ahová a parochiákról is bekérte a régi, kéziratos könyveket. Levéltárat létesített, ahová körlevélben bekérette a parochiális irattá­ rak értékesebb régebbi darabjait is. Nemcsak a püspökségre, káptalanra stb. fordította figyelmét, de a jozefi­ nista elvárásoknak szellemében a rurális papság és a nép anyagi és szellemi jólé­ tével is foglalkozott. A hívek és az alsópapság anyagi helyzetének javítása céljá­ ból kieszközölte a kincstárnál a lelkészetek, ül. parochiák és parochiális iskolák anyagi segélyezését. Kamarai, vármegyei szervekkel együttműködve a papság anyagi helyzetét jelentősen javító parochiarendezést hajtott végre. Amáramarosi, ungi kamarai birtokokon fekvő parochiákról külön szerződést kötött a kincstárral. A szerződés szerint a parochusok egy, a kántorok fél, a templomszolgák fél telek­ re lettek jogosultak, térítés nélkül legeltethettek és makkoltathattak. A parochusnak a földesúrtól háromszobás, a kántornak kétszobás lakás járt, ebből az egyik szoba iskola céljára szolgált. A parochus istállóra és csűrre is igényt tarthatott. Ezenkívül jelentős összegeket kaptak a templom felszerelésére is. A kincstár hoz­ zájárult a máramarosi kőtemplom és a vikáriátus épületeinek költségeihez is. Bacsinszky hasonló tartalmú megegyezést kötött a Schönborn-uradalommal is. A X I X . század elején lezárult parochiarendezés során a magánföldesurakkal kötött tárgyaláskor a kincstárral kötött egyezség volt a mérvadó. Bacsinszky püspöksé­ ge idején történt meg tehát a görögkatolikus klérus teljes anyagi, jogi, tekintélybeli emancipálódása. íacsinszky András 1773-ban részt vett a görög szertartású püspökök béezletén, ahol az egyházi könyvekre, az ünnepekre, a naptárra, a papság és hívek helyzetére vonatkozó fontos határozatok születtek. Különösen jelentősnek látjuk azon igény határozott megfogalmazását, hogy az uralkodónő szólítsa fel a megyéket és földesurakat, állítsanak iskolákat a keleti szertartásúak által lakott te­ rületeken. Hangot kapott az az elvárás, hogy a keleti szertartású hívek képessége­ inek és képzettségüknek megfelelően érvényesüljenek a társadalomban, gyerme­ keik pedig szabadon látogathassák az iskolákat. 1793-ban Ungváron egyházmegyei tanítóképzőt létesített, melyben az ok­ tatás a korabeli ruszin irodalmi nyelven folyt. 1777-ben valóságos, belső titkos ta­ nácsos lett, meghívást kap 1789-ben a főrendi házba. Ebben a minőségben részt vett az 1790-91., 1792. és 1796. évi országgyűlésen. Ezeken az országgyűléseken először nagyobb publicitást kapott nemzeti- nemzetiségi törekvések kimutatható­ an hatással voltak a püspök életének utolsó évtizedében kifejtett tevékenységére. 1809. november 7-én hunyt el. Grigássy körlevélrészletei pregnánsan bi­ zonyítják, hogy jelentőségét, személyes érdemeit, szerteágazó kulturális és társa-

Í

dalmi tevékenységének horderejét kortársai is elismerték. A verhovinai esperesi kerület esperese, a ruszin művelődéstörténet számon tartott alakja, Grigássy M i ­ hály máramaros-verchovinai esperes körlevelében így adja tudtul Bacsinszy ha­ lálát: "Napkeleti egyhazunk szemfénye, a ruszinok reménysége, a munkácsi egy­ házmegye dicsősége, szeretett atyánk, Bacsinszky András őexellenciája (1809) november 7-én elszenderült.. " Itt mutatunk rá, hogy tiszteletére nagyszámú latin, ruszin, magyar és ro­ mán nyelvű dicsőítő verset, költeményt írtak. Ezek közül A. Valkovszkij, Dohovits B., A. Bajzám ódái irodalmi értékei okán szöveggyűjteményekben, iro­ dalomtörténeti feldolgozásokban is fellelhetők. Valkovszkij hiperbolisztikusan Saturnus korához hasonlítja a Bacsinszky nevével jelzett időszakot. Számos, nyomtatásban megjelent könyv is Bacsinszkynek ajánlva látott napvilágot, így pl. Décsi Antal: Az magyar oroszokról való igen rövid elmélkedés. Kassa, 1797 Lódy Péter a német Ch. Baumeister filozófiai munkájának Lvovban 1790-ben megjelent fordítása. Jeleztem, hogy Bacsinszkyhez magyar nyelven is írtak dicsőítő verseket. Ehhez azt kívánom hozzáfűzni, hogy Bacsinszky idején számos tiszántúli görögkatolikus közösségben magyar nyelven végezték a szentírási olvasmányo­ kat, az apostoli és evangéliumi szakaszokat, s magyarul folyt a prédikáció is. Bacsinszky püspökségének idején keletkeztek az első, kéziratban máig fennma­ radt teljes magyar nyelvű liturgia fordítások is. Kricsfalussy György ungvári ma­ gyar tanár Aranyszájú Szent János miséjét fordította le magyarra, és 1795-ben András napi ajándékként nyújtotta át Bacsinszkynek. A Sztripszky Hiador által teljes egészében közzétett fordítás előtti ajánlásában Kricsfalussy megjegyzi... "hogy ezen: Görög Anya-szent-egyház Liturgiája nevet viselő Isteni Tiszteletnek Magyarra lett fordításához fogtam, más oka pedig az, hogy nem tsak a'miólta ezen Ungvár várossában szerentsém vagyon lakni, hanem máshelyütt is némely jóakaróimtól ezen munkának felvállalására minden módon ösztönöztettem. " Cé­ loz arra is, hogy Bacsinszky előtt a liturgiafordítások ténye nem újság. Bacsinszky András ismerte Krucsay Mihály korábbi liturgiafordítását is, amely egy Szabolcs vármegyei lelkész, Lupess István 1814-ben készített másolatában őrződött meg az utókornak. Bacsinszky András püspök azáltal is beírta magát a magyar művelődéstör­ ténetbe, hogy elindította útjára, és később is önzetlenül támogatta Görög Deme­ tert, (1760-1833) a magyar felvilágosodás jeles képviselőjét, a magyar újságírás úttörőjét, az írót és szerkesztőt. 7

8

9

10

11

Bacsinszky András püspök jelentős számú magas műveltségű, tudós haj­ lamú embert gyűjtött maga köré. Bacsinszky András közvetlen környezetéhez, bi­ zalmasai közé tartozott - az ungvári szeminárium tanára, majd prefectusa, a bu­ dai Egyetemi Nyomda cenzora, a későbbi eperjesi püspök - Tarkovics Gergely is. Életrajzával, literátori tevékenységével több irodalomtörténeti összefoglalás, ta­ nulmány foglalkozik, az 1805-ben József nádorhoz írott ódáját többen elemezték, míg Fr. Tich alapos nyelvi értékelését is adta. Ahungarus szellemben született mű méltatásában mindmáig figyelmen kívül maradt az a tény, hogy a nádorhoz 1805-ben latinul és a korabeli Magyarországot lakó népek, nemzetiségek nyelvén egyaránt írtak dicsőítő verseket. Tarkóvicsnál az etnikai nemzetfelfogás, a ke­ leti szlávokhoz fűződő közösségtudat egybekapcsolódott a soknemzetiségű Ma­ gyarország iránt érzett patriotizmussal. A budai Egyetemi Nyomj dánál a rutén, illír és román könyvek cenzora­ ként eltöltött éveiről (1804-1815) Király Péter és Olena Rudlovcsak tanulmányai tudósítanak, kiemelve, hogy a magyarországi népek nemzeti újjászületési moz­ galmában nagy szerepet játszó nyomdánál viselt megbízatását nagyon komolyan és lelkiismeretesen végezte, alapos tájékozottsággal bírt a keleti szláv népi-nyel­ vi viszonyokról az itt kifejtett tevékenysége a szláv könyvészet fejlődése szem­ pontjából jelentős. A pesti egyetem budai nyomdájának cenzoraként és korrek­ toraként Tarkovics Gergely gondozta a Munkácsi Egyházmegye számára 1804ben Budán megjelent többkötetes egyházi szláv nyelvű Bibliát. Számos adalék áll rendelkezésre a román nyelvű könyvkiadáshoz fűződő kapcsolatairól is. Eperjesi működésének Iván Macinszkij adja sommás értékelését, hangsúlyozva, hogy az nem felelt meg a népe polgári-nemzeti újjászületési mozgalma elé állí­ tott feladatoknak , mások azt emelik ki, hogy Eperjesen jelentős egyházmegyei könyvtárat gyűjtött össze. Egyetlen feldolgozásból sem domborodik ki kellőképp életének és mun­ kásságának Hajdúdoroghoz kötődő szakasza, sőt az arra vonatkozó adatok, meg­ jegyzések tévesek, pontatlanok. Nem szorul bizonyításra, milyen fontos a dorogi korszakról szóló minden hiteles dokumentum, hiszen ezek, mondhatni új megvi­ lágításba helyezik viszonyát a korabeli ruszin írásbeliséghez, fényt vetnek a ru­ szin művelődéstörténet jeles alakjához, Bacsinszky András püspökhöz fűződő kapcsolatára, új anyagot nyújtanak munkásságának az eddigieknél sokoldalúbb értékeléséhez, adalékokat szolgáltatnak egy késői hungarus-attitűd természetraj­ zához is. A hajdúdorogi provenienciájú levéltári anyag alapján tisztáztam Tarkovics dorogi parochusságának kronológiai határait, továbbá hozzá kívánok szólni a ma­ gyar nyelvtudásáról kialakított képhez. 12

13

14

15

16

17

18

Tarkovics magyar nyelvtudásáról, dorogi parochusságának idejéről az eperjesi püspökség történetírójaként Duchnovics Sándor közölt először adatokat azt írva, hogy a leendő püspök 1793-1797 között működött Dorogon, hozzáteszi, hogy nem teljesen eredményesen, mivel nem ismerte elég jól a magyar nyelvet. A ké­ sőbbi életrajzírók többsége mindkét Dorogra vonatkozó megjegyzését kritikátla­ nul átvette tőle. A Tarkovics Gergely magyar nyelvtudására vonatkozó adatot Timkó Imre is átveszi a keleti kereszténységről és egyházról írott szintetizáló művében. Duchnovics vélekedését elfogadja Oleksza Misanics kijevi kutató is, hozzátéve, hogy Tarkovics 1800-ig működött Hajdúdorogon. Nézzük meg, mit vallanak Tarkovics Gergely magyar nyelvtudásáról és hajdúdorogi működésének időhatá­ rairól a levéltári források. Dorog város 1789-től tárgyalt Bacsinszky püspökkel arról, hogy meg kí­ ván válni Kopcsay János parochustól, Bacsinszky 1792-ben tájékoztatja a dorogi hadnagyot, majd a "Nemes Tanácsot és Communitast", miért nem intézkedhetett korábban. "Jól emlékezem rólla, minemű Ígéretet tettem vala még 1789-dik eszten­ dőben... mind azon által, hogy én azon igéretemet ekkoráig is bé nem teljesítet­ tem, oka az, hogy engemet mostanában említett esztendőben a Felső Bányai és Máramarusi elmúlhatatlan, többnyire egész nyáron tartott utaim, ugyanakkori esztendőben Bétsbe való járásom, s ottan 1790-dik esztendőben is akkori tovább való mulatósom, következő képpen pedig mindjárt azon 90-dik 91-dik és 92. esz­ tendőben is nem tsak a Felséges Fejedelmink történt véletlen változásai, hanem a Nemes Magyar Hazánk, s Országunk hosszabb időkig tartatott gyűlései is annyi­ ra meggátoltak, hogy szükségképpen a Publicum nagyobb dolgait bővebben meg­ fontolván ígéretemnek eleget nem tehettem, s azért is bétellyesítését tsendesebb időkre, de mindazon által mindenkori emlékezetemnek halasztani kénszerítettem. " A dorogiak ismételt sürgetésére Bacsinszky András a következő évben Tarkovics Gergelyt nevezi ki parochussá, s ugyanakkor Szabolcs vármegye és a Hajdúkerület főesperesévé is. Becsületes Nemes Tanács és Communitas, Krisztusban Kedves Lelki Fiaim! Amely Böjt Elő Havának 17. napján a Nemes Városnak hozzám utasított követjei által küldött levelembe szándékomnak beteljesítését a követek által csak szóval jelentettem ki, azt most kinyilatkoztatom, hogy tudni illik ez eddig volt Parochus, úgymond Kopcsay János Canonicus és Vice-Esperes Eö Kigyelme he­ lyébe Kedves Fiamat Tarkovics Gergelyt, aki ennek előtte egynéhány esztendőkig a Püspöki Iskolámban Papságra menendő Ifiaknak Tanítója volt, most pedig tsak ugyan itt lévő seminariumokat mint Praefectus kormányozza, Kigyelmetek közzé Parochusnak, és egyszersmind Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyében, így nem 19

20

21

22

különben Tekintetes Nemes Szabad Hajdú Városok kerületjében is a Napkeleti Szent Rítusunkon lévő Paróchusok felett Feő Esperesnek rendelem... Ungvár 22.-dik Martius 793 Az 1793 májusában Hajdúdorogra kinevezett Tarkovics a hungaro-rutén egyházközség parochusának teendőin kívül Szabolcs megye és a Hajdú kerület főespereseként az alsó-szabolcsi esperesi kerületet is adminisztrálta. Mint fentebb rámutattunk, az esperesség nyelvi gyakorlatában a szinkretizmus érvényesült. Tarkovicsnak magyarul ír a dorogi magisztrátus és a hadnagy, számtalan magyar levelet kap kerületéből is. Az 1812-ig egyházi szláv, ül. ruszin nyelven vezetett dorogi anyakönyv­ be ritkán tett bejegyzést, azt káplánja vezette. Figyelemre méltó viszont, hogy az ő idején elindított Halál oka rovatban ő is magyarul adja meg a halál okát: fulla­ dásban, hurutban, kelevénben, forróságban, öregségben, sinlésben, szárazbeteg­ ségben stb. A levéltári anyag tehát nem támasztja alá Duchnovics megállapítását, miszerint Tarkovics magyar nyelvtudása alapvetően hiányos lett volna. Ellent­ mondanak annak a X V I I I . századvégi hajdúsági és szabolcsi népi, nyelvi viszo­ nyok, valamint Bacsinszky humánus nyelvi politikája. A tokaji görögkatolikus hí­ vek 1797-ben magyar nyelvű levélben fordultak Tarkovics Gergelyhez, kérve őt legyen lelki atyjuk és parochusuk. Tarkovics 1793. május 15-én jött el az ungvári szemináriumból Hajdúdorogra. Innen 1798 novemberében távozott el új állomáshelyére — Ung­ várra. 1798-tól három egyházi szláv, ül. ruszin nyelven írott körlevele maradt fenn, az anyakönyvek tanúsága szerint november 11-én temetett utoljára dorogon. Tarkovics Gergely eperjesi püspökké történő felszenteléséhez egy­ házigazgatási szempontból is fűződik szabolcsi vonatkozás. Tarkovics ugyanis Szabolcs vármegye főesperese tisztjét egészen 1821-ig, a krasznibrodi bazilita monostorban történt felszenteléséig megőrizte. Felszentelése után Pócsi Elek munkácsi püspök 1822-ben a szabolcsi főesperesség területén a meglévő dorogi, gyulaji és kallói esperességek mellé, azok határait megváltoztatva, létrehozta a karászi és a tímári (ma tiszai) esperesi kerületeket. 23

24

25

26

27

Jegyzetek 1. Tarkovics Gergely egyházi szláv nyelvű körleveleit a Magyar Tudományos Akadémia szlav­ isztikai folyóiratában mutattam be. Vö Studia Slavica Hungarica. 32. évf. 1986. 63-100 old. Bacsinszky András körleveleinek nyelvészeti elemzését a Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írás­ beliség a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1995.C. munkában végeztem el. A munkácsi görögkatolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása. Vasvári Pál Társaság Füzetei 3. Nyíregyháza 1990. című kiadvány szerkesztőjeként Bacsinszky András egyházi szláv ill, ruszin körlevelei faximiléjén kívül magyar nyelvű levelek hasonmását is közzétettem. Vö. 48-52. old.

2. A Szabolcsi főesperesség két esperesi kerületre való tagolása az 1792. egyházmegyei összeírásban adatolható utoljára. Vö. Bendász István-Koi István: A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa. Nyíregyháza, 1994. 7479 old. Az 1800-as évek elején jelenik meg a kallói esperesi kerület, majd 1822-ben a tímári (ma tiszai) és a karászi kerület. Vö. Hajdúdorogi Püspökség Leváltára (a továbbiakban: HPL) Fasc. 35. 1. 3. Vö. HPL Fasc. 5.. '20. 1780; HPL Fasc. 2. A616. 1781. 4. Részletesebben ld. Udvari L: Ruszinok a XVIII. században. Nyíregyháza, 1992. 112-113 old. 5. A Hajdúdorogi Püspöki Levéltárban megőrződött pecsétcímere is. HPL. Fasc. 2. A£ 9; erről ld. Páll I.: Bacsinszky püspök pecsétje. Vasvári Pál Társaság Füzetei. 3. Nyír-egyháza, 1990. 35-36. 6. Grigássy Gy.: A magyar görög katholikusok legújabb története. Ungvár, 1913. 37; Sztripszky H.: Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól. Bp., 1913; 37; Sztripszky H.: Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól. Bp., 1913; Timkó I.: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Bp.. 1971. 466-467; Pirigyi I.: A görögkatolikus magyarság története. Nyíregyháza, 1982. 85-89. 7. Lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára. Ms 4817/10. Megjelentetve: Udvari I.: Grigássy Mihály körlevelei. Studia Russica. XIII. 1989. 368-408. Bp. 8. Vö. Grigássy Gy. id. mű 14, 24, 33, 37-38. 9. Sztripszky H : Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól: Bp. 1913. 124, 125-175. 10. Az 1806. évi összeírásban is szereplő Lupess Istvánt, 1848-49 hőse és mártírja, Vasvári Pál keresztapjaként is számon tartja a művelődéstörténet. Vö.: Ivancsó István: A magyar görögkatolikusság liturgikus könyveinek anyanyelvi fordításai és kiadványai. A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve. 1912-1987. Nyíregyháza, 1987 158-161; Ld. még: Udvari I.: Vasvári Pál hajdúböszörményi éveiről. Szabolcs-Szatmári Szemle 1989. 4. szám 431-432. 11. Görög Demeterről Márton József tudós, bécsi professzor írt monográfiát, Vö. Görög Demeter... életleírása... Bécs, 1834. Ld. még Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) Debrecen, 1975. 12. Tichy F.: Vyvoj souéasného spisovného jazyka na Podkarpatské Rusi, Praha, 1938. 28-34. 13. Käfer I.: Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve. (1577-1977) Bp. 1977. 130-131. 14. Király P.: Der ruthenische Buchverlag in Ungarn und die Universitätsdruckerei von Ofen. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio historica. XXI. 1981. 14-22; Rudlovcsak Olena: Bilja dzserel szucsasznosztyi. Prjasov, 1981. 244-249. 15. Vö.Studia Slavica Hungarica. XXXII. 1986. 70-73; még Vasvári Pál Társaság Füzetei. 3. Nyíregyháza, 1990. 33-34. Az e művekben megfogalmazottaktól gyökeresen eltérő véleményt ld. Sztripszky H.: A sajtóélet kezdetei Kárpátalján. 3op^-Hajnal II. évf. Ungvár 1942. 3-4. sz. 275-277, 289. 16. Veress E . - Domokos S.: A budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780-1848. Bp. 1982. 10, 63, 84, 137, 11, 196, 205, 207. 17. Macinszkij Ivan: Rozmova sztorics. Prjasov, 1965. 166. 18. Vö.: Beszkid M.: Kováts János. 1764-1834. eredeti levelezések és egykorú források alapján. Bp. 1908. 19. Duchnovics Alexander: Isztorija Prjasevszkoj eparchiji. In. Duchnovics A. Tvori. 1.2. Prjasov, 1967. 494-496. Duchnovics Az Eperjesi Egyházmegye története című művét magyar fordításban a Kelet című lap adta közre, 1890-ben folytatásokban. A mű fordítója Drohobeczky Gyula a későbbi körösi megyéspüspök volt.

20. Timko Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest, 1971. 472. old. 21. Misanics O.V.: Literatura Zakarpattya XVII-XVIII. sztolitty. Kijev, 1964. 71. old. 22. HPL. Fase. 10. N. 16. 1792. november 28. E tárgyban magyar levelek: HPL Fasc. 10. N. 11. 1792. december 27; HPL Fasc. 10. N. 28. 1793. április 22. 23. HPL. Fasc. 10. N. 30. 1793. március 22. 24. Tarkovicstól magyarnyelvű levelek: HPL. Fasc. 11. N. 44. 1794; Fasc. 12.30. 1795; Fasc. 12. N. 21. 1795; Fasc. 13. N. 37. 1797. stb. Tarkovics magyarul válaszol, magyar nyelven jegyzi le a tanúvallomásokat, végrendeletek szövegeit, magyarul esket, gyóntat stb. Tarkovicsnak magyar nyelvű levelek: HPL. Fasc. 11. N. 33. 1794; Fasc. 11. N. 30. 1794; Fasc. 12. N. 39. 1795; Fasc. 13. N. 3. 1796; Fasc. 13. N. 37. 1797., továbbá több tucatnyi levél. 25. Vö. HPL. Fase. XIV. A£ 20. 1797. 26. Meghaltak anyakönyve. Hajdúdorog, 1798. 27. Pócsi Elek püspök oklevelét ld. HPL. Fasc. 35. '11.1822.

Függelék 1. A nyíregyházi görögkatolikus eklézsia fiainak kérelme Bacsinszky Andráshoz, Szabolcs vármegye és a Hajdú kerület főespereséhez, hogy az számukra küldjön lelki pásztort. Lelőhelye: HPL. Fasc. 3. A£ 12.

Nagytiszteletre méltó Főtisztelendő' Úr, Archidiakonus Atyánk Urunk! Lehet friss emlékezetébe Főtisztelendő Urunk, hogy 8-bernek 26-ik napjátul fogva mitsoda nyomorult sorsra és árvaságra jutott szegény ecclesiank, hogy Lelki Pásztor nélkül marattunk, noha addigis sok izbe szükölköttünk Szent Liturhia hallgatásba, amég nyomorult életében közöttünk élt az megholt tiszte­ lendő Allánda Lelki Atyánk, de most már főtisztelendő úrnak rendelésébül orosi tisztelendő Mihovits György eőatyasága hozzánk látna, de sok bajait mongya előttünk, az kik miatt igenis keveset jár hozzánk. Már azokat az említett panaszainkat mind fére tévén, Főtisztelendő Urunk előtt meghajtott fűvel állván, alázatosan instálunk, hogy méltóztassék mi rullunk megemlékezni, jól tudván itten való nyomorult sorsunkat, hogy mitsoda eretnek­ ség között lakunk, és minket jó Lelki Atyával megajándékozni avagyis, hozzánk küldeni méltóztassék, mert ugyan még eddég Isten Eő Szent Fölségének kegyelmébül tsak egy emberünk holt meg Szent Gyónás nélkül, de ez után Isten tudós benne, ha több is nem esik oly lelki veszedelem közöttünk. Az elmaradott özvegy papnét éppen nem méltó, hogy tovább (hagyjuk) szenyvedni, fütisztelendő Úr, az parochián, akirül fütisztelendő úrhoz küldött betsületes kurátorink fognak relatiot tenni. Immár az templomhoz való kövek hordásához is hozzá fogtunk, akibe is már idehaza szállítottunk NQ 40 öleket Isten kegyelmébül, azokat az parochiális kertbe rakattyuk tovább való dispozitiojáig az Fütisztelendő Urnák, amig kegyes

válaszát elvárnánk, kegyes kezeit tsokoljuk, az Főtisztelendő Ur Archidiakonus Atyánk Urunknak, s vagyunk legkisebb szolgái. Nyíregyházi orosz ecclesianak fiai közönségesen

2. Bacsinszky András válasza a nyíregyházi kérelmezőknek, türelmüket kéri. (Vö. Függelék I.) Lelőhelye: HPL. Fasc. 3. 12. Autográf. 1

Hogy az instansoknak eddig is parochust nem rendeltem, azon múlt el, hogy tudniillik oda alkalmatost és magát resolválót nem találhattam, hanem a Méltóságos Püspök Eő Nagysága nemsokára leendő eljövetelével az itt lévő diaconusok közül valamelyik felszentelődvén azonnal oda fog küldettetni, azért várakozással legyenek addig is, és többszer ne fáradgyanak avégett ide. Sig(natum) Munkács 5-a juny 1771. Bacsinszky András Archidiaconus mp.

3. A balsai anyaegyházhoz tartozó kenézlői, vissi és zalkodi görögkatolikus hívek kérelme Bacsinszky András püspökhöz, melyben templomépítéshez kérnek támogatást Lelőhelye: HPL. Fasc. 15. Nb 48.

Méltóságos és Kegyelmes Urunk, s Fő Pásztorunk! Reménljük, hogy Excellentiád méltóztatik bölcsen tudni, minemű vesze­ delmes szigetben legyen lakásunk az nagy árvizeknek idején, mely fatális üdők közben sokszor megtörténik, hogy Isteni Szolgálatra sok izben nem mehetünk Balsára, ami legtöbb gyermekeinket is Isteni Szolgálatra nem tanittathatjuk azon akadály miatt. Ezen akadályokat is mink, mint gyarlóság alá verettetett emberek, ha ám­ bár keserves szívbéli bánattal ekkoráig szenvettük is, de legnagyobb az, amidőn közülünk valamely súlyos és halálos betegségben történik megesni, tehát azon felül említett akadály miatt amidőn szélvész, Tiszának zajlása és gyengén való jéggel befagyása oly nagy akadályt szokott tenni, hogy amidőn az beteget Szent­ ségekkel provideálni kellene, sem mi a Lelki Atyáért nem mehetünk, sem mihoz­ zánk az Lelki Atya nem jöhet, amintis itt adnectált balsai Tisztelendő Parochus Ur attestatuma sub Littera bizonyítyja, hogy sokan már utolsó lelki provisio nélkül is ez világbul kimúltak. Hogy pediglen Excellentziád bővebben által láthassa, mennyi pár házas személy, Szent Gyónásra valók és kisdedek vannak Kenézlőn, Vissen és Zalkodon, azoknak valóságos számok itt adnectált sub litera B. nyilván mutattya.

Jóllehet ugyan, hogy már mi, az Templom és Parochia építésének enge­ delme iránt, az Tekintetes Tokaji Domínium Tisztségéhez instantiánkkal recuráltunk, mely instantziánkat az Tekintetes Kassai Királyi Administratióhoz felküldeni méltóztattunk, amely instancziánkra és Tekintetes Tisztségnek repraesentátiojára minemű resolutiot és utasítást iránta kaptunk itt alázatosan sub. littera C. Excellencziádnak közleni bátorkottunk, ahonnan is Excellencziád akadá­ lyunkat bőven által látni méltóztatni fogja. Alázatosan esedezünk Excellencziád Kegyes színe előtt, méltóztasson Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegye előtt az kívántató Nemes Deputatio kiren­ delése iránt magát interponálni és magának azon deputatus urak által tett Investigatiot megkérni és azon Investigatiót az fellyebb való instancziákhoz ke­ gyesen inviálni, hogy mi is magunk lelki vigasztalásunkat és feltett czélunkat el­ nyerhessük, mert máskülönben ezen akadályok miatt kintelenittetni fogunk széj­ jel oszlani. Amidőn is alázatosan esedeznénk Excellencziád előtt, várván kegyes resolutioját, szentelt kezei csókolása mellett magunkat Főpásztori Kegyes Gratziájában alázatosan ajánljuk, s vagyunk Excellencziádnak alázatos, enge­ delmes juhai. Signatum Kenézlő die 23-a Aprili 1791. Kenézlői, vissi és zalkodi Görög Katholica részen lévő lakosok közönségesen

4. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi városi tanácshoz, melyben utal 1789-ik évi dorogi látogatására, az 1790-91-i, 1792-i országgyűléseken történt részvételére, s kéri, hogy a templomi kiadásokról és bevételekről a városi tanács számoltassa el a parochusokat és a kurá­ torokat. Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. 46. Autográf aláírás.

Betsületes Nemes Tanáts, s Communitas, Kristusban Kedves Lelki Fiaim! Jól emlékezem róla, minemű Ígéretet tettem vala még 1789-dik esztendő­ ben, amidőn tudniillik egy részrül Kigyelmeteket, mint Kedves Lelki Fiaimat friss vidámságba tellyes vigasztalásommal, más részrül pedig ott lévő Atyáskodásom, s lelki pásztorságom után a Templomot, mint gyászba borult, s majdhogy nem Atya s Anya nélkül lévő gyámoltalan árvát, szivem nagy fájdalmával szemé­ lyem szerént szemléltem. Mindazonáltal, hogy én azon igéretemet ekkoráig is be nem tellyesíthettem, oka az, hogy engemet mostanában említett a Felső Bányai és Máramarusi elmúlhatatlan, többnyire pedig egész nyáron tartott utaim, ugyanak-

kori esztendőben Bétsbe való járásom, s ottan 179o-dik esztendőben is akkori to­ vább való mulatásom, következőképpen pedig mindjárt azon 90-dik, 91-dik és 92-ik esztendőben is nem tsak a Felséges Fejedelmink történt véletlen változási, hanem a Nemes Magyar Hazánk s Országunk hosszabb időkig tartott gyűlései is annyira meggátoltak, hogy szükségképpen a Publicum nagyobb dolgait bűvebben megfontolván Ígéretemnek eleget nem tehettem, s azért is beteljesítísét tsendesebb időkre, de mindazonáltal mindenkori emlékezetemmel halasztani kénszeríttettem. Mélyre való nézve, hogy én is a feltett tzélomat elnyerhessem, s a kigyelmetek kivánságinak is eleget tehessek, legszükségesebbnek Ítéltem lenni, hogy legelsőben is attól az időtül fogva tudniillik az curatorok a mostani parochusokkal együtt a Templom minden névvel nevezendő, s legkisebb jövedelmirüT, azoknak valóságos bevételirül és nyilvánvaló kiadásúul esztendőrül esztendőre ekkoráig számot nem adtak, mostanában azon számok vételére, valamint általam arra elrendelendő revisorok, s úgy a Nemes Tanáts s Communitás közül is hason­ lóképpen arra kiválasztandó érdemes tagjai előtt még a Karátsonyi Innepig tökéletes és szoros számot adjanak. Hogy tehát ez meglegyen, én ezen alka­ lmatossággal ugyanazon dolog iránt irok az Parochusoknak is, Kigyelmeteket pedig arra atyaiképpen intem is, s parantsolom is, hogy kigyelmetek is a volt és mostani curatorokat azon számadásokra kemé-nyebben intsék meg, s arra is szorgalmatoztassák, hogy még a karátsonyi napok előtt a számadás okvetlen véghez mehessen, s egyszersmind pedig amidőn és amely időre elkészülhetnek és a helyes rendelést megteszik, nékem is hova hamarébb tudtomra adják, hogy én is azon dologra elrendelendő embereimet bizonyos terminusra minden továbbig való idő halasztás nélkül a sokszor említett számok vitelére oda küldhessem. Többnyire pedig atyai s püspöki áldásom mellet maradok a Be(tsületes Nemes) Tanátsnak s Communitásnak, mint lelki fiaimnak. Ungváron 28-a 9-bris 792 Feő Pásztorjok s Igaz Attyok Bacsinszky András Munkácsi Püspök mp.

5. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi tanácshoz és a város népéhez, melyben szól a kurátorok számadásairól, valamint a norma tanításhoz való viszonyáról. Autográf aláírás. Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. 17. 1

Becsülletes Nemes Tanács s Communitas, Kristusban Kedves Lelki Fiaim! Gáspár István által karátsony havának 20-dik napján Dorogon költ és hoz­ zám utasított a Nemes Tanács és Communitas több rendbeli Írásait minden hiba nélkül annyival is inkább különös örömmel vettem, hogy kegyelmeteket is az Anyaszentegyház hasznosabb boldogulására czélozó, s egyenlő szándékjokat hasonló szándékomhoz kaptsolni igyekeztek, s abban akaratom szerint meg is egyeztek. Mivel pedig én az előbbeni levelem által úgy igyekeztem volna, hogy a curatorok számadásai még a most következendő karácsonyi napok előtt arra el­ rendelendő embereim által véghez vitettek volna, és az által csalattattam meg, hogy az előbbeni levelemet éppen egy holnap után vehették volna kezekhez, most pedig már azon számadásokhoz igen későn volna az innepek előtt fogni, el­ határoztam továbbig való és alkalmatosabb időre halasztani, úgymint Vízkereszt után. Mely okra való tekintve, én rövid idő alatt a megteendő ujabb terminusról és annak napjáról ismét kegyelmeteket tudósétani fogom. Reménylem, hogy a curatorok addig is a számadásaival jobb rendbe vehetik magokat. Mi illeti az iskolabéli állapotokat és a tanítókat, én ugyan a norma taní­ tásnak ellenkezője éppen nem vagyok, sőt akarom is, de emellett azt is kívánom és bár úgy következne, hogy valamint ezelőtt a Nemes Város a külső iffiaknak táplálója és istápja volt, akik által az Napkeleti Szent Rítusunkat, s rendtartásain­ kat Diaecesisemnek nagyobb részében, tudniillik a jó cantorok által terjesztette és mindenütt ditséretesek voltak, úgy ezután is előbbeniképpen az orosz és oláh nyelveken azon iskolák virágoznának. Többnyire amidőn a hátralévő Sz(ent) Böjtnek napjait üdvösségesen, úgy a következendő szent napokat is lelki vigasz­ talással eltölteni érzékeny és meg nem változott régi attyai szivembül kívánnám, szokott püspöki áldásom mellett maradok. A Becsületes Nemes Tanácsnak és Communitasnak. Igaz j ó akaró lelki attyok Bacsinszky András Munkácsi püspök Ungváron 27 X-bris 1792.

6. Bacsinszky András püspök levele Hajdúdorog tanácsához, melyben kinyilatkoztatja, hogy az addig volt parochus, Kopcsay János munkácsi kanonok és alsószabolcsi alesperes helyébe Tarkovics Gergelyt, a munkácsi szeminárium prefektusát rendelte, akit Szabolcs vármegye és a Hajdú kerület főesperesévé is kinevezett. Autográf aláírás. Lelőhelye: HPLFasc.10. A& 30.

Becsületes Nemes Tanács, s Communitás, Kristusban Kedves Lelki Fiaim! Amely Böjtelő havának 17. napján a Nemes Városnak hozzám utasított követek által csak szóval jelentettem ki, azt most kinyilatkoztatom, hogy tudniil­ lik az eddig volt Parochus, úgy mint Kopcsay János Canonicus és Viceesperes Eőkigyelme helyébe Kedves Fiamat Tarkovics Gergelyt, aki ennek előtte egyné­ hány esztendőkig a Püspöki Iskolámba papságra mendő ifiaknak Tanítója volt, most pedig tsak ugyan itt lévő semináriumomat, mint Praefectus kormányozza, Kigyelmetek közzé Parochusnak és egyszersmind valamint a Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyében, úgy nem különben a Tekintetes Nemes Hajdú Várasok Kerülettyében is a Napkeleti Szent Rítusunkon lévő Parochusok felett Feőesperesnek rendelem, tellyes reménséggel lévén, hogy valamint őmaga részérül példás viseletével nemcsak contentumára, hanem díszére is fog lenni a Nemes Városnak, ugy viszontag a Nemes Város is őhozzája illendő tisztelettel s a lelkiekben engedelmességgel és szeretettel viseltessen. Hogy pedig ez mostan rendelt Lelki Atya hivataljához annál is hamarább hozzáfoghasson, szükség, hogy a Praedecessorával Kopcsay Canonicussal a fentforgó számadásban lévő Praetensiok mennél előbb végeztessenek el, holmi apró s bizontalan positioknak félre való tételével is. A tavaszi vetés az uj Parochus számára tétettessen meg, általa megfordítandó jutalomért, mert a vizek miatt még mostanság meg nem je­ lenhetik, hanem tettem rendelést, hogy az eljöveteléig egy Pótsi Kalugyer ottan maradjon. Végtére ajánlom a Nemes Tanácsnak és a Nemes Városnak közönsé­ gesen, hogy a sokszor említett és eddig volt Lelki Attyokat Canonicus Kopcsay Eőkegyelmét, míg hozzám nem jövend, nemcsak valamiben ne szomoriccsák, hanem magok respectusokért is illendő becsülettel, mind a két részrül történt fo­ gyatkozásokat viszontag megengedvén magok közül eresszék el. Többnyire szo­ kott Püspöki s Atyai Áldásom mellett maradok a Becsületes Nemes Tanácsnak s Communitásnak. Ungváron, 22-dik Martius 793. Igaz jóakaró Attyok Bacsinszky András Munkácsi Püspök mp.

7. Bacsinszky András püspök levele Görög Mihályhoz, Hajdúdorog város hadnagyához, melyben kéri, hogy Kopcsay János parochus elszámoltatásában a város a harangpénztől tekintsen el. Autográf aláírás. Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. NQ 29.

Kristusban Kedves Fiam, Hadnagy Uram! Hogy a nemes város és Kopcsai parochus között régtül ólta fentforgó és sokakat botránkoztató egyenetlenséget hamarabb végbe szakaszthassuk, azon kell igyekeznünk, hogy mennél elébb egymástól elválhassanak, az elválást pedig leginkább siettetni fogja az, hogyha könyittyük rajta a praetensiokat, amint lehet is nevezetesen a harangpénznek beszedésében, mert az tagadhatatlan, hogy az olyatén aprólékos jövedelem valamint bizonytalan, mert sokan meg nem adják, úgy a feljegyzésben is hiba alá vettetett, annak is inkább, hogyha többek a perceptorok, a pedig gyakrabban megtörtént, amidőn tudniillik, Kopcsai excursiokat tett. Szólly azért, úgy Édes Fiam, az értelmesebbekkel, hogy sokat, úgy is a harangba semmi kár nem esett, nem czívódjanak, hanem inkább siettessék az el­ válást, én a kivánt békesség kedvéért részemrül reá állandóul maradok Hadnagy Uramnak. Unghvárt, Böjtmás havának 22-dik napján 1793. Igaz jóakaró Attya Bacsinszky András Munkácsi Püspök mp.

8. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi tanácshoz és a város népéhez, melyben az új parochus, Tarkovics Gergely iránti engedelmességre kéri őket. Autográf aláírás. Lelőhelye: HPL. Fasc. 10 .A& 30.

Becsületes Nemes Tanács s Nemes Város Népe, Kristusban Kedves Lelki Fiaim! Több alázatos kérései után régi óhajtásainak beteljesítésére s a Nemes Tanács és Nemes Város Népe Lelkek csendesebb s vígabb nyugadalmára fő lelki pásztori szorgalmatosságombul tett Ígéretem és a Nemes Város kívánsága szerént Kristusban Kedves Tisztelendő Tarkovics Gergely fiamat dorogi parochusnak, s egyszersmind pedig Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyei s a Nemes Privilegiattus Hajdú Városok Kerületében Főesperestjének azaz Archidiaconusnak atyaiképpen elrendelvén, Dorogra kegyelmetekhez által kül­ döttem, remélem, s abban kétséges sem vagyok, hogy a kiadott atyai tanításom

szerént ez tartozó kötelességének elégtételében szorgalmatosan el nem jár, tsak a Nemes Város Elöljárói a Nemes Város Népének, a Gazdák házabéli gyermekei­ nek és cselédjeinek jó példájok a lelkiekben pedig Lelki Pásztorjuknak engedel­ mesek és szófogadók legyenek, ugy nemkülönben a teendő lelki oktatásai után magokat minden jókban foglalván, az engedetleneket, a szükség úgy hozván ma­ gával a Nemes Város elöljárói egyenlő erejékkel megzabolázzák és jó útra hoz­ zák. Ajánlom ezért, elsőben is, hogy a begyökerezett rosszaságokat s minden gyülölségeket szivekbül ircsák s gyomlálják ki, és a keresztényi felebaráti szere­ tetben s Isteni ájtatosságban, s az Anya Szent Egyház parancsolatinak köteles megtartásiban közakarattal a közelebb való Nemes Városoknak is különös példájukra magokat foglalják. Azután pedig a parochiális és kertbéli épületek kívántató megújítására tovább való maradására következendőképpen a parochusnak és cántoroknak tartozó, s elrendelt állandó bérek bészedettetésére, úgy a szükséges tűzifák, melyek miatt sokszor háborodás esett, megadására annyival is inkább jobban, mint sem ezelőtt serénkedjenek, s igiretiben állandóbbak legyenek, hogy már előtt is, de főképpen most is panaszolkodó Jankovics Simon cántornak hátra maradott adósságait, amelyek, hogy tovább ne halasztassanak és irántok jó véget tegyenek a Nemes Tanácsot atyaiképpen intem, ekkoráig is meg nem adatták. Többnyire pedig szokott atyai s püspöki áldásom mellett maradok a betsületes Nemes Tanácsnak s a Nemes Város Népének. Ungvárt, Pünkösd havának 25. napján 1793 esztendőben. Igaz jóakaró Lelki Attyok Bacsinszky András Munkácsi Püspök mp.

9. Bacsinszky András püspök levele az érkenézi (ma Románia: Chiniz) hívekhez, melyben tájékoztatja őket, hogy az új tanító, Bálás Gergely ügyében hozzájuk küldte Péterfi János csomaközi parochust. Korabeli másolat. Lelőhelye: HPL. Fasc.13. A& 37.

Kedves Fiaim, Kenézi Parochiánusok! Hozzám küldetett instantiatokbul megértvén, mely nagy forró szeretet, kévánság és ösztön, mellyel óhajtva ohajtyátok, hogy a gyermekeitek a kereszté­ nyi tudományok megtanulását folytassák, mely dolog igen dicséretes és tetszetes én előttem, és minthogy ez a dolog felejtségbe és restségbe tartatván ekkoráig, annyira, hogy 50 esztendők elfolyása alatt a gyermekeitek semmi eskola és tu­ domány nélkül nevekedvén, elsőben is az oka magok a parochiánusok, akik a

közjó gyakorlásában gyermekeik előmozdításával nem gondolván, mely a boldog időben, amidőn legkönnyebben mindeneket az eskola felől minden késedelem nélkül meg lehetett vala nyerni, felejtségben elhatták. Másodszor, a falusi cántor, k i is a fellyebb nevezett 50 esztendők elfolyása alatt kitellyeséthette volna a tanítást, nótáriusságot, ispánságot végzett, azaz haszontalanságban töltvén ideit, elhenyélette az eskolát és az ifíak Keresztényi Tudományát, melyért nagy szomorúságra indíttattam, így a cantort is okolom. Azért küldöm hozzátok kedves fiamat Péterfi Jánost, tsomaközi parochust parantsolatommal. Eleibe gyűlvén a falu egyetemben a locális Parochussal és a Cantorral, oly végzést tegyenek, tudniillik, hogy a Cantor is a cantori jövedelmébül engedvén, a falu is maga vagyonnyábul hozzá adván, módot és ren­ delést tegyenek Bálás Gergely tanító élelme és fizetése felöl; úgy, hogy a cantor ifiuságában elmulasztatott és általa végben nem vétetett dolog, mostanában az a kötelesség más által tellyeséttessék, mely rendelést midőn elvégzétek, paranc­ solom, hogy a fellyebb nevezett kedves fiam Péterfi János írásban vévén minden környülállásokat hozzám küldje, és így a püspöki áldást reátok adván maradok jóakaró Atyátok. Ungváron, 14-a mai anno 1797. András Püspök.

10. Tímár helység elöljáróinak bizonyságlevele a Tímárból Makóra elszármazott Bacsinszky János számára, mely három idős timári lakos vallomását rögzíti arról, hogy a nevezett a meg­ boldogult Bacsinszky András, munkácsi megyéspüspök atyafia. Lelőhely: HPL. Fasc. 32. A£ 12.

Mi Tekintetes, Nemes Szabolts Vármegyében helyheztetett Királyi Camerális Timár Helysége elöljárói és tanátsi közönségesen tudtára adjuk mindeneknek valakiket tsak illethet ezen dolog most és jövendőben, hogy amidőn az alól kiírt napon némely közönséget tárgyazó dolgoknak elintézések végett együvé lettünk volna gyülekeztetve s köztanátskozást tartottunk volna, akkoron egész illendőséggel jöve színünk eleiben volt helységünk betsületes lakosa, Nemes Bacsinszky János uram ez üdö szerint Nemes Csongrád Vármegyében hely­ heztetett Tekintetes Makó városának lakosa, s kére azon bennünket, hogy helységünkben lakó és élő három öreg tanuknak (: kik az esedező Nemes Bacsinszky János uram vérségét néhai Püspök Őnagysága Bacsinszky András úrtól fogva megmagyarázzák és hogy boldogult emlékezetű Bacsinszky András Eő Nagyságának vér szerint való atyafia légyen, kit Felséges Császárné és K i ­ rályné Mária Theresia Asszony valóságos nemesi Privilégiummal megajándéko­ zott, megbizo-nyíttyák:) vallomásaikat hitek letétele után vennénk ki és azt hite­ les formában adnánk ki.

Mely szerint az esedező Nemes Bacsinszky János Uram kérésére felidéz­ tettek camerális Timár helysége lakosai, úgymint: Hudák Mihály, mintegy 85 esztendős óhiten lévő, Sólya János, mintegy 89 esztendős óhiten lévő, Suskó Jánosné, mintegy 75 esztendős óhiten lévő, mindnyájan timári lakosok és mindnyájan letett hitek után egyenlően vallyák azt, hogy a mostani esedező nemes Bacsinszky János ama régi hires Bacsinszky András Püspöknek vérszerint való atyafia, azt pedig onnan tudják bi­ zonyosan, hogy a mostani esedezőnek, Bacsinszky János uramnak édesattya lé­ vén nemes Bacsinszky István, aki camerális Timár és Balsa királyi helyekben cantori hivatalt sok esztendeig viselvén, István édesattya, tudniillik az esedező nagyattya, nemes Bacsinszky László Szatmár vármegyei orosz pap, ki egytestvér vala fent titulált Püspök Eönagyságával, Bacsinszky Andrással. Hogy pedig az bizonyos és valóságos dolog légyen, első tanú Hudák M i ­ hály többi vallomásaihoz azt is erősen hozzáköti és állitja, hogy a mostani esede­ ző nemes Bacsinszky János édesanyával, Bacsinszky Istvánnal, a Tanú, mint Balsa helységének feö Birája és feö Curatora, az esedező Attya pedig mint akko­ ri balsai valóságos orosz rituson lévő cantor felmentek boldog emlékezetű Bacsinszky András Püspök Eö Nagyságához Ungvárra és a nemes esedező Attya, István a tanúval együtt levén, jól hallotta, hogy Bacsinszky András eö Nagysága az esedező attyát, Bacsinszky Istvánt atyafiúi szivességgel fogadta, és jól emlé­ kezik arra, hogy a vállát megveregetvén mondotta, nefélly édes eötsém, mert gon­ dom lészen reád és emberré teszlek, de minthogy, mind Bacsinszky Püspök, mind az esedező attya jókor meghaláloztak, az esedező pedig árvaságra jutott, eszerint nem érhette el igéit jó szándékát az esedező részére megtenni. És a fent említett három Tanuk még azt is állittyák továbbá, hogy mind az esedező attya, mind annak attya László mindenkor egyházi hivatalt viselvén holtokig mindenkor a magok szabad, s minden teher nélkül való állapottyokban éltek, mert Bacsinszky László Szatmár vármegyében Körtélyesen orosz pap, s ottan meg is halálozott, annak fia, István Balsa és Timár helységeiben sok ideig Cantor, minekutána Tekintetes Makó városában innen elszármazván, ugyantsak cantornak és ottan is cantorkodott egészen haláláig. Mely fent írt vallomásaikat az említett s fent kitett három tanuk, hogy a fent leírt módon vallottak mindeneket, letett hitek után ezennel meghatároztatott, az esedező részire szokott elő usualis petsétünkkel s nevünk aláírásával kiadat­ tatni rendeltetett. Timáron 8-dik Májusban 1822-dik Esztendőben. Camerális Timár Helysége feö Birája Vatamány János és Tanátsa közönségesen mp. + Pecsét. Kiadta Helység hites Nótáriusa, Szent István Balsay Szabó István mp.+ Pecsét.

Hogy ezen cameralis Timár Helysége Pecséttye alatt költ Testimonialisa nemes Bacsinszky János uramnak a maga valóságos eredetében általam megol­ vastatott és minden részben helyesnek találtatott, megesmérem és hitelesen bizonyitom. Költ Nagyfaluban 9-dik May 1822-k esztendőben. Tiszteletes Nemes Szabolcs Vármegye esküttye, Kansács István mp. + Pecsét.

11. Abúji görögkatolikus hívek levele Tarkovics Gergelyhez, melyben papot kémek maguknak. Lelőhelye: HPL. Fasc.12. N° 20.

Nagyérdemű Főtisztelendő Esperes Urunk! Már sok ízben, mind maguk személyében, mind pedig expressusunk által kívántunk alkalmatlankodni avégett, hogy mi nékünk minden óránkint ugyan, elmulhatatlanul, a Canonok szerint, a Lelki Tanító szükséges, de mindez napig hozzánk egy Lelki Tanító is nem fordul, nem is láttunk, mintegy egy holnap is elmúlván, holott pedig az Canonok szerint az község ez reánk jövendő Szent Innepi Napokban is az Szent Gyónást megkívánná. Ezek mellett sok megszületett gyermecskék is helységünk Szent Eccíesiában feltaláltatnak, kiket is csak a Kántorunk keresztelt meg. Lássa Fő­ tisztelendő Archidiakonus Uram, mivé lesz az Nemes Ecclesiánk Lelki Tanító nélkül. Ahhoz képest még j ó előre nagy alázatosan instáljuk Főtisztelendő Espe­ res Uramat, méltóztasson oly módot és alkalmatosságot találni, hogy minékünk az lelkiismeret szerint való gyónásban valami rövidcségünk ne légyen, de egy­ szersmind kegyes lábai előtt is leborulunk, hogy mi ezen alázatos esedezésünkre kegyes válaszát mennél elébb elvárjuk. Többiben kegyes szívességében és Atyai Gratiajában s áldásaiban az midőn magukat ajánlanánk, marattunk Nagyérdemű Főtisztelendő Esperest Urunknak. Bulyondie 17 Marti 1795. Alázatos, engedelmes lelki fiai, Napkeleti Anyaszentegyház mellett lévő bulyi tagjai közönségesen

12. Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochus, főesperesnek az érkenézi tanító ügyében az érkenézi görögkatolikus hitközségnek megküldött végzése.(Vö. Függelék VIII) Lelőhelye: HPL. Fasc.13. Aé 37.

A gyermekneveltetés és taníttatás eránt mutatott gondoskodások, igyeke­ zetek és buzgóságok az érkenézi híveknek ditséretes és nagyon betsültetik, de Nagy László érkenézi actuális mostani kántorra, aki már 50 esztendős, kántor, öreg, az tanításnak új módjához nem ért, gazdálkodik és oly népes és filiálisokkal öszvekapcsolt Parochiában kántori hivataljának kötelességeivel terheltetik, gyer­ mektaníttatást nem lehet bízni. Abéhozattatott uj tanító meg fog vizsgáltatni és ha a felséges királyi ren­ delések által kívántatott tulajdonságokkal bir, helybe fog hagyattatni. Ami pedig ezen új tanítónak provisioját és fizetését illeti azt az 1795. esztendőben, novem­ ber havának 27-dik napján sub 24567 költ Felséges Királyi Rendeléshez képest kitsinálni igyekezzen a helység, mert amely teleket és ezekhez járuló appertinentiák a kegyes Patrónusok és Fundátorok által az Ekklesiák számára, azaz Parochusok és Kántorok subsistentiájára kiadattak, azokat, ha némely helyütt bővebbek és nagyobbak is, azért a Fundátorok és Patrónusok szándéka ellen sem­ miképpen nem lehet és nem szabad eltulajdonítani vagy elidegeníteni, azonkívül a Tanítónak nem kell olyatán gazdagság, mely miatt oskolát állandóul nem tarthatna. 1

Signátum Dorog die 17-a Maji anno 1797. Gregorius Tarkovits Doroghiensis Parochus et archidiaconus 13. A tokaji görögkatolikus közösség levele Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochushoz és főespereshez, melyben őt parochusnak kérik maguk közé. Lelőhelye: HPL. Fasc.14. Aö 20.

Feőtisztelendő Ur, Kegyes Urunk! Mostanában némely közülünk Eőexellentiajánál, kegyelmes püspökünk­ nél lévén, a többi között tudakozván, kit akarnánk lelki orvosunkul választani, k i is Feőtisztelendő Urat, mint követünk instálta. Kérjük ezért nagy alázatossággal, méltóztasson mihozzánk érdemetlen szolgáihoz Parochusnak jönni. Mindenek­ ben igirjük, s fogaggyuk holtig való engedelmességünket, és buzgó szeretetünket,

megmutattyuk Istennek kegyelmébül, hogy nem azok vagyunk, kik vádoltattunk Eőexellentiája előtt; Kik is holtig való tisztelettel vagyunk Feőtisztelendő Urnák. 6-a october 1797. Alázatos szolgái Tokaji Orosz Communitas

14. Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochus levele Hajdúdorog város magisztrátusához, Autográf. Lelőhelye: HPL. Fasc. A& 10.

Nemes Magistratus! Talán eddig tudtára is vagyon Nemes Magistratusnak, hogy ezen Nagy Böjtre a Máriapótsi Klaistrombol segítségül kérettetett egy gyóntató Lelki Atya martiusnak első napján hozzánk elérkezett, kit eddig én magam, mind asztallal, mind a szobáját fűtővel provideáltam. Ezt referáltván s jelentvén azon instálom a Nemes Magistratust, hogy azon szerzetesnek tovább való intertentioja és a szobá­ jának futettetése eránt valami rendelést tenni méltóztatna, melyet mind én, mind Tisztelendő Collega uram háládatos szívvel fogunk venni, és kivánjuk megkö­ szönni. Egyébiránt tellyes tisztelettel maradok a Nemes Magistratusnak. Dorog die 5-a Mártii 1798. Köteles kész szolgája Tárkovits Gergely dorogi Parochus

15. Tarkovics Gergely esperes levele Hajdúdorog város tanácsához a kántorok ügyében. Lelőhelye: HPL. Fasc. 13. A& 3

Nemes Tanáts! Eő Excellentiájának, nagyméltóságú Munkácsi Püspökünknek értésére esvén a dorogi két kántornak visszavonásos vagy felháborodott állapattya, mél­ tóztatott kegyessen rám parantsolni, hogy a megnevezett kántorok ügyét meg­ vizsgálván, annak megorvaslását és nevezetessen azon kántorokat illendő provisiót eszközöllyem. Ezen kegyes püspöki parantsolatjának tellyesétése végett a Nemes Tanátsnak és Communitásnak következendőkről értekezni szükségesnek tartom, úgy mint.

1- ször. Mely okokon vagy privilégiumokon fundálya a Nemes Tanáts és Communitas azon törvényét és hatalmát, mely szerint 1795-ik esztendőben de­ cember havának 24-ik napján a fent nevezett két dorogi kántorok kántori hivatalyoknak való elmozdítását végezte? 2- szor. Azon végezése mellett, hogy t.i. említett kántorok hivatalyoktól elmozdíttásanak, marad é vagy sem a Nemes Tanáts és Communitas? Ha amellett marad, miképpen és mikor azt végrehajtani szándékozik? 3- szor. A nevezett kántorok kifízettetések eránt terjesztett praetensiojának tökéletesebb comptantiája végett, rá áll é arra a Nemes Tanáts és Communitas, hogy ezen dolog az én jelenlétemben és concursusomban ujannan revidiáltassék és megítéltessék? 4- szer. Jövendőre a dorogi kántorok provisióját vállalja -é magára a Ne­ mes Tanáts és Communitas, úgy, hogy a városi jövedelmekből azok providiáltassanak? Ha vállalja mit ígér kész pénzül, a naturalékban és egyébben? 5- ször. Ha pedig a Nemes Tanáts és Communitas ezt magára nem vállal­ ja, nem fogja e tenni vagy kívánni tétetni valami akadályt avagy meghatározást és módosítást a kegyelmes királyi rendelésekhez képpest esztendőnként a hívek­ től adattatni szokott bérben vagy stolában és egyébben? 6- szor. Kivan é a Nemes Tanáts és Communitas valami just vagy hatal­ mat dorogi kántorokra nézve jövendőre magának tulajdonítani? Miben, mitsoda és mennyi hatalmat? Ezen fent tett tzikkelyeimre való válaszát a Nemes Tanátsnak és Communitasnak, midőn kikérném és tellyes bizadallommal elvárnám mennél hamarább, szívességébe ajánlati különös tisztelettel maradok a Nemes Tanátsnak és Communitasnak. Köteles igaz jóakarója, Tarkovits Gergely dorogi parochus és esperest mp.

16. Vatamány András tímári harangozó kántori állásért folyamodik Tarkovics Gergely főespereshez. Autográf. Lelőhelye: HPL. Fasc. 12 JS6 47.

Feőtisztelendő Úr, Archidiaconus Ur! Érdemem felett Kegyes Lelki Atyám s Pátronusom! Mély alázatossággal Feőtisztelendő Ur, úgyis atyai szokott kegyes szine eleiben esedezéseimet terjeszteni kívántam, avégett tudniillik, hogy most legközelebb múlt holnapokban Istenben boldogult Lámfalussi Mihály ezen szent

ecclesianak cántorsága már több holnapoknál fogva vacantiában maradott, mely­ béli vacans conditiot nékem kegyesen assignálni miltóztassikez következendő tekintetre való nizve. 1- o. Hogy én, amint tudva vagyon, majd 24 esztendöktül fogva azaz égisz ifíuságamot mostan koromig az Anyaszentegyházat harangozó szolgálatommal híven igazán, melyrül valamint tisztelendő parochus urunk, ugy ezen Szt. eccle­ sianak elöjáró tagjai tanúbizonyságot tehetnek, szolgáltam, ami pedig illeti. 2- o. Az én capacitásomat egy cántori hivatalnak viselésére, melyben én annyira informálva vagyok, hogy most is, vagy akármikor is az exament subealni kész vagyok; az én életemnek erkölcseirül és viseletirül, mint az idevaló Szent Ecclesianak elöljárói, mint pedig valakik eddig esmértek tanúim lesznek. 3- o. Az is tekintetben gyöhet, hogy én az anyaszentegyházhoz viseltető hiv szolgálatom mia az magam tsekély folytatandó Oeconomiatskámban tetemes károkat legtöbb izben vallottam és annyira, hogy apróbb neveletlen 5 gyermeke­ immel együtt utolsó szeginységre jutnám kelletett. Arra való nizve kérem és ins­ tálom Feőtisztelendő Urat, atyai szokott irgalmassága, s kegyessége szerint kéré­ semet, kitett kérésemnek czikkelyeit hathatós atyai szivére vévén engemet az it­ ten találtató vacans conditioval megvigasztalni méltóztassik, melybéli uri favorit ha elnyerném holtom napjáig meghálálni igyekezem, aki vagyok Feőtisztelendő Urnák. Tímáron, 14 aprili 795. Legájtatosabb szeginy szolgája Vatamány András harangozó mp.