Szabolcs-Szatmári. g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s KULTURÁLIS FOLYÓIRAT KILENCEDIK ÉVFOLYAM, FEBRUÁR

Szabolcs-Szatmári

g a z d a s á g i, t á r s a d a l m i é s

KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

KILENCEDIK ÉVFOLYAM, 1974. FEBRUÁR

m l

MEGYEI KÖNYVTÁR

f N Y ^ R r.C3> DS Y H Í^ .A

A Szabolcs-Szatmári Szemle 1974. (IX.) évfolyam ának tartalommutatója

A Szabolcs-Szatmári Szemle 1956—7i-ben megjelent számai:

1. sz. 1956. dec. (a borítón 1—4. sz. jelzéssel) 2. sz.: 1964 szept. 3. sz. 1065. dec., majd 1966. második felétől negyedéves rendszerességgel (orszá­ gos terjesztésben) és ennekmegfelelő számozással, új, (I.) évfolyamjelzéssel: 1966 1, 1966 2, 1867 1, 19 5 1 % 1967'3, 1967 4, 196H l, 1968,2, 1968/3, 1968 4, 1969 1, 1969 2, 1969/3, 1969 4, 1970 1, 1B70'2, 1970-3, 197P'4, 1971 1, 1971 2. 1971 3, 1971 4, 1972 1, 1972 2, 1972 3, 1972 4, 1973/1, 1973 2, 1973/3, 1973 4. 1974 1, 1974 2, 1974'3, 1974 4. számok

TÁRSADALOM

ANGYAL SÁNDOR: Munkások Szabolcsban. = 1974/2.------

40

BARÁZ SÁNDOR: Üzemegész­ ségügyi szolgálatunkról. = 1974/2. -------------------------

58

BELUSZKY PÁL: A tanyás tele­ pülésrendszer mai problémái. = 1974/1.--------------------DÁM LÁSZLÓ: Néprajzi kutatá­ sok Szabolcs-Szatmárban = 1 9 7 4 /4 .------------------------ERDÉSZ SÁNDOR: A megyei néprajzi és honismereti pá­ lyázatok eredményei 1968— 1974 = 1974/4.------------------

19

68

71

FAZEKAS ÁRPÁD: Anya- és cse­ csemővédelem Szabolcs-Szat­ márban. = 1974/2.----------

65

FAZEKAS ÁRPÁD: Korányi-ün­ nepség Nagykállóban. = 1 9 7 4 / 1 . ---------------------

91

FEKSZI ISTVÁN: Megyénk kép­ viselőinek tevékenységéről. = 1 9 7 4 /3 .-------------------------

111

FLÓRIÁN MÁRIA: A Felső-Tiszavidék Szentendrén. = 1974/4. -------------------------

78

GYÚRÓ IMRE: Életmód, vagy ci­ gánykérdés? Szabolcs-Szatmár megye cigánylakosságá­ nak helyzete. = 1974/1. — — GYÚRÓ IMRE: Munkássá válás és művelődés. = 1974/2.------

KULTÜRA

HÁRSFALVI PÉTER: Üj lehetősé­ gek előtt a megyei múzeu­ munk és levéltárunk. = 1 9 7 4 /2 .------ ' ------------------ 129 HORVÁTH MIKLÓS: A család napjainkban. = 1974/2.-----KALATA GYULA: Nyíregyháza — múlt, jelen, jövő. = 1974/3.

76 14

KUKNYÓ JÁNOS: A szakmun­ kásképzés megyénkben. = 1974./2.--------------------------

27

KUKNYÓ JÁNOS: Sóstófürdő. = 1 9 7 4 /3 .-------------------------

57

MAGYAR JÁNOS: A népesedéspolitikával kapcsolatos me­ gyei gészségügyi feladatok. = 1974/1.----------------------

43

MARGÓCSY JÓZSEF: A művelő­ dés, szellemi élet megyeszék­ helyünkön. = 1974/3.---------39 MERKOVSZKY PÁL: A MTESZ negyedszázados jubileuma. = 1 9 7 4 /1 .---------------------------85 MERKOVSZKY PÁL: A rendsze­ res időszaki sajtó megyénk­ ben. = 1974/4.------------------ 117 NAGY MÁRIA: Szabolcs-Szatmár megye gerontológiai helyzete. = 1974/1.-----------------------47 NÉMETH ZOLTÁN: A nyíregy­ házi szlovák népcsoport nap­ jainkban. = 1974/3.-------------

48

54

SÜLI-ZAKAR ISTVÁN: SzabolcsSzatmár településföldrajzi vázlata. = 1974/2.-------------

87

50

SZILÁGYI IMRE: Gondolatok a népesedéspolitikai határozat megyei tennivalóiról. = 1974/1.

33

g a z d a s á g

CSIKÓS BALÁZS: A mezőgazda­ ság Nyíregyházán. ■= 1874/3.

30

CZIMBALMOS BÉLA Az infra­ struktúra és a lakosság életkörülményeinek javítása = IBI 4 / 4 . ------------------------

1

FÜLÖP IMRE: A munka- és üzemszervezési tevékenység helyzete Nyíregyháza gazdál­ kodó egységeiben = 1814/1 KORMÁNY GYULA 20 éves a tiszaioki vízlépcső *=1814/4

PETRUS ISTVÁN: A területfej­ lesztés néhány kérdése Szabolcs-Szatmár megyében. t= in 74 / 4 ---------------------------

9

9 SZILAGYI IMRE Szabolcs-Szatmár munkaerő- és foglalkoz­ tatottsági helyzete = 1874/2

21

FAZEKAS ARpAD: Jankovics Pál Egy elfelejtett nyíregyhá­ zi festőről — 1874/3 ----------

133

CSORBA SÁNDOR: A csekei Köl­ csey szobor. = 1974/4

t

— I RODALOM

95

LAKATOS JÓZSEF: Kölcsey Fe­ renc Szalmárcsekén = 1974/4 — — ------------------------ 85

BÁNSZK1 ISTVÁN: Napirenden Bessenyei György összes mű­ vei = 1974/1.------------------------ 84

CSŐSZ ERZSÉBET: Tirpák dalok gyűjtése 1974/3 ----------

1

SZILAGYI IMRE Nyíregyháza fejlődéséről. = 1874/3. -------3

M0 V£ SZKT BANSZKI ISTVÁN A Bessenyeikutatás legújabb eredményei­ ről. = 1974/2

KÖRTÉLY SÁNDOR SzabűlcsSzatmár megye fejlesztésének [óbb problémái. =1874/1 —

90

LAKATOS JÓZSEF: Örökváltságemlékmű = 1974/4 ----------

114

81

HAGYOMÁNY

— DOKUMENTUM

63

FARKAS JÓZSEF Népi vadászat az Ecsedi-lápon. = 1974/4. —

64

CSERVENYÁK LÁSZLÓ: Nyír­ egyháza örökváltsága a Dessewffyekkel — 1974/3.------

63

HARSFALVI PÉTER: Naplójegy­ zetek a reformkori Nyíregy­ házáról. = 1974/3.--------------

77

CSORBA SÁNDOR: Emléktáblák előtt Nyíregyházán. = 1974/3.

101

JANÓ ÁKOS: A fonás és szerizá mai Szatmárban = 1974/4 —

55

HENDEFY LÁSZLÓ: Szál mar vára 1664-ben. — 1974/1. —

4 —

JUHA PALNÉ: Bartók Béla kár­ pátaljai kapcsolatai. — 1974'2.

MOLNÁR MÁTYÁS: Tízéves a Vay Adóm Múzeum. = 1974 i.

103

KALICZ NÁNDOR—MAKKAY JÁNOS: a méhtelek! ásatások jelentősége. = 11)74 1 . ------ 78

NIEDERMÜLLER PETER Kalendárís szokások Nyirlugoson. — 1974/4.-------------------

35

MOLNÁR JÓZSEF: Szabolcs me­ gyei riportok 1791-ből = 1 9 7 4 /4 .---------------------------95

VIGH KÁROLY: Az oksvaapáti Bartha Lajos cikkei BajcsyZslllnszky Endre lapjában. = 1 9 7 4 /2 .---------------------------

105

120

KÖNYVI S MERTETÉS BAJOMI krónika Pókász End­ re - 1 9 7 4 ,1 .-----------------BALOGH BALÁZS: Kaláris. (Pál György.) = 1974 4 ---------BALOGH ISTVÁN: A parasztság művelődése a két világháború között. (Hársfalvi Péter.) = 1974/1.-------------- — ---------------BÉKÉS megyei szlovák néphagyo­ mányok. Krupa András két könyvéről. (Merkovszkv Pál.) = 1 9 7 4 /3 .----------------------BELUSZKY PÁL: Nyíregyháza vonzáskörzete. (Göőz Lajos.) = 1974/4. — -----------------EGY filozófiatörténet margójára. Lendval L. Ferenc—Nyíri J. Kristóf: A filozófia rövid tör ténete. (Szabó Márton) = 1 9 7 4 /3 .--------------------------HAJDÜ-BIHARI történeti olva­ sókönyv. (Mózes Mihály) = 1 9 7 4 /3 .---------------------------

109

133

97

119

123

126

KÉPES GÉZA műfordításai. (Csorba Sándor.) = 1974 2. —

141

KURUCZ GYULA: Mákszem Hölgy (Futaky László) = 1974 ' 4 . ------------------------------- 138 LUKÁCS JÓZSEF: Istenek útja. (Simkovics Gyula.) * 1974 4

141

A MEZÖBERÉNYI példa Mezőberény története. (Dankó Im­ re.) *= 1974/1.------------------

104

NÉMETH PÉTER—MEZŐ AND­ RÁS: A régi Nyíregyháza. (Hársfalvi Péter) — 1974/1

99

NYÍREGYHÁZA művelődéstörté­ neti fejezeteiről. Erdész Sán­ dor és Katona Béla könyve. (Merkovszky Pál) = 1974 2.

144

A NYÍRSÉG néprajzáról Erdész Sándor: A Nyírség néprajza. (Merkovszky F ái) = 1974/4

130

A POZSONYI Etimológia Slavica ötödik kötete. (Dankó Imre.) = 1 9 7 4 /3 .-----------------------

121

VÁRADI—STERNBERG JÁNOS: Utak, találkozások, emberek. (Balogh István) = 19743 —

125

VEKERDI JÓZSEF: A cigány népmese. (Erdész Sándor.) = 1974/4. — -----------------------

128

128

IMRE LÁSZLÓ könyve Rákos Sándorról. (Sárdi Béla) = 1 9 7 4 /2 .---------------------------

137

KÁRPÁTI KALENDÁRIUM "74 IBánszlci István.) = 1974 1. —

102

e g v é b

A JUBILÁLÓ (A

NYÁRÁDY MIHÁLY üdvözlése (Margocsy József) = 1974/4

NYÍREGYHÁZA

szerk esztő

bizottság)

=

1 9 1 4 / 3 . ------------------------------------

1

MARIK SÁNDOR: Fazekas János Nekrológ = 1974/3. ----------

116

116

K E P É K

BATÁRI LÁSZLÓ:

Nyírségi táj

ac 1 9 1 4 / 4 ------ ------------------

BERECZ ANDRÁS: öreg edé­ nyek. =■ 1974/2. •— — — —

H U S Z Á R I S TVÁN: Pisztoli indul.

12B

Krúdy illusztráció. = 1974/2.

63 39 ’

HUSZÁR ISTVÁN: Plakátterv az örökváltság évfordulójára = 1 9 7 4 / 3 ----------------------------------------------- 75

BERECZ ANDRÁS Reggel. = 1974/2 ---------------------------

136

Csendélel =

JANKOVICS PÁL 1974/3

DIENES ü. ISTVÁN Nyíregyhá­ za ISO évvel ezelőtt Műméi léklet. = 1974/3 -------------DIENES ű. ISTVÁN: Nyíregyhá­ za város pecsétje az örökvált sógot követő esztendőkben. = 1874^3 ---------------------------

JANKOVICS PÁL: Téli táj

=

1974/3

8i

KERÜLŐ FERENC Ifjúsági tábor. =

70

1974/1.

84

KRUTILLA JÓZSEF Táj ősszel =

DZSAFAROV, ASZAF: Asszo­ nyok = 1974 4 — —

yg

34

1974 3 .

KRUTILLA

--------------------------

JÓZSEF:

118

Vencsel -

lői parkrészlet. = 1974/4 — DZSAFAROV, ASZAF: Nyiregy házi ifjúság = 1974 4 — — FEHÉR -

ATTILA:

Táj

H4

LAKATOS JÓZSEF Kék-szürke motívum = 1974/4.----121

33

LAKATOS JÖZSEF: Tarpa =

70

fákkal

1 0 7 4 / 4 . ------------------------------

1 9 7 4 / 1 . --------------------------

GARANCS) BORBÁLA: Nyírbá­ tori mozaik — 1974/2.------

MARTON LÁSZLÓ: Kölcsey Fe­

104

renc szobra. =

HORVÁTH JÁNOS Kapuk = 1974/2 ---------------------------

42

132

NAGY MIHÁLY:

1974/4 — — Anya

gyerme­

kével = 1974/3 HORVÁTH JÁNOS: Nagyszüleim. * 1 9 7 4 /1 -----------------------

46

HUSZÁR ISTVÁN Dulcinea és lovagja * 1974/1 — — — —

96

NAGY SÁNDOR: Nyíregyházi örökváltság emlékmű = 1 9 7 4 / 4 , ----------------------------H5

— 6 —

91

lio

PÁL GYULA: 1874/ 4 .

Régi

ház

=

SZIKORA TAMAS ülő akt = 1974/2 ------ — ----------------

------------------------------------- ,22

PÁL GYULA: Tanya = 1074/1 —

77

SZIKORA TAMAS

04

015 figura

« 1974 2 ---------- — ----------- PA PAPI LAJOS: Leányfej. = 1974/4

102 TÖKEY PETER: Vízpart éi he gyek. — 1974/3 ---------------

SOLTÉSZ ALBERT: Szanóki he­ gyek = 1074/1.-----03

7

1,8

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG

d r. C a o rv e n y é k L ászló , d r F a z e k a s Á rp á d , G u ly á s E m iln é d r., G y ú ró Im re (a szerk esztő bizottság e ln ö k e ], H o rv á th M ik ló s d r. K le n c z n e r Im re, K o c k a Já n o s, d r K o v á c s P ál L áb sss M e n y h é rt d r. M a ru ő c sy Jó z se f, R a tk ő Jó z se f, S im k n v ie g G y u la , S z ilá g y i Im re Scholtz Béla

FELELŐS SZERKESZTŐ: Há r s f a l v i

Péter

s z a b o l c s -s z a t m A r i s z e m l e G a z d a s á g i , t á r s a d a l m i ás k u l t u r á l i s foly óir at.

A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja Megjelenik negyedévenként K i a d j a a S z a b o l c s m e g y e i L a p k i a d ó v á l l a l a t . P e l e l f i s k i a d ó ' M á O l L,a ]o a I g a z E a l ő . S ze rkesztőség K ia d ó h iv a ta l

N yíre g yh á za

S za bolcs m e g y e i L a p k ia d ó

S ó n tr ti é t S l ' h . T e l e f o n : l z - 9 7

V á lla la t

17-Há

N y í r e g y h á z a , Z r í n y i U n n a u. 1 - 5

T e le fo n

30-50

József

nádor

K é z ir a t á t n e m f ir z ü n k m e g ée n e m a d u n k v is s z a . T e rje s z ti: tér

a M agyar I., t e l e f o n :

P o s ta. E lfiflz e th e tB 1*0— a:o, p o s t a c í m :

B v i e l ő f i z e t é s i dl) B e llz e ié s k o r m in d e n

a P o sta

K U zpnntl

1900 B u d a p e s t i

H írla p

40,— F t . C a e k k s z á m i a s z á m esetben k é r jü k

Iro d á n á l

és b á r m e l y

2IS

«si«2 . —

K é s z ü l t a N yírségi Nyomdában. F e l e l ő s v e z e t f i ; H o l é c z i l a l v á n — 1914

I n d e x : 29 923

— II

— 3195

V

p o s ta h iv a ta ln á l.

fe ltü n te tn i a fo ly ó ir a t n e vé l:

SZABO LC S SZA TM Á R I SZEMLE

11.

(Hp

ké z b e s ítő

SZABOLCS-SZATMÁR!

Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat 1SM.

kf.b r u

A

h

IX . É V F O L Y A M , 1 S Z Á M

Tartalom: TANULMÁNYOK,

cikkek

KÖRTELY SÁNDOR: Szabolcs-Szatmáf megye fejleszté­ sének főbb p rob lém ái---------------------- -------------1 FÜLÖP IMRE: A munka- és üzemszervezési tevékeny­ ség helyzete Nyíregyháza gazdálkodó egységeiben BELUSZKY PÁL:

a

!)

tanyás településrendszer mai prob­

lémái ------------------------------------------— ---------------- ia

SZILÁGYI IMRE: Gondolatok a népesedéspolitikai ha­ tározat megyei tennivalóiról------------------------------33 MAGYAR JÁNOS: A népesedéspolitikával kapcsolatos megyei egészségügyi feladatok----------- -------------------43 NAGY MÁRIA: Szabolcs-Szatmár megye gerontológiai helyzete — — -------------------------------— --------— 47 GYŰRŐ IMRE: Életmód, vagy cigánykérdés? SzabolcsSzatmár megye cigánylakosságának h elyzete------ 54 TÖRTÉNELEM BENDEFY LÁSZLÓ: Szatmár vára 1664-ben----------------- 65 KAL1CZ NÁNDOR—MAKKAY JÁNOS: A méhleleki ásatások jelen tő ség e------------------------------------------ 76

KRÓNI KA A MTESZ negyedszázados jubileuma (M. P . ) -------------85 Korányi-ünnepség Nagykállóban (EűzeJcas Árpád) — — 9] Napirenden; Bessenyei György összes Müvei (B. I) — 94 KÖNYVEKRŐL BALOGH ISTVÁN: A parasztság művelődése a két vi­ lágháború kozott (Hársfalvi P é t e r ) --------------------- 97 NÉMETH PÉTER—MEZŐ ANDRÁS: A régi Nyíregyhá­ za (H. P . ) ------------------------------------------------------ 99 Kárpáti Kalendárium ’74. (Bánszki István) — — ---------- 102 A mezftberényi példa (Dankó Imre) — ----------------------- 104 Bajomi krónika (Pókász E n d r e ) -------------- ------------— 109

KEPEK

LAKATOS JÓZSEF Táppá: — --------------------------------- « HORVÁTH JÁNOS: N agyszüleire----------------------------- 4fi PÁL GYULA T a n y a ----------------------------------------------17 KERÜLŐ FERENC Ifjúsági tó b o r----------------------------- 84 SOLTÉSZ ALBERT: Szanóki h eg y ek ------------------------- °5 HUSZAR ISTVÁN Dulcirea és lovagja------ -------------- ne (A közölt képek a XVIII őszi Tárlaton kiállított művek repród ukc léi.)

E SZAMUNK MUNKATÁRSAI VOLTAK Bánazkj István, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola adjunktusa, Nyíregyháza; dr. Reluszky Pál tudományos kutató, Budapest; dr Rendefy László, a iöldlani tu­ dományok doktora, Budapest; Dankó Imre kandidátus, a Déry Múzeum igazgatója, D e b r e c e n ; dr. Fazekas Árpád főorvos, Nyíregyháza Fülöp Imre az MSZMP Nyír­ egyházi Városi Bizottságának munkatársa Nyíregyháza, Gyúrd Imre, a SzabolcaSzatmár Megyei Tanács elnökhelyettese. Nyíregyháza, Hársfalvi Péter főiskolai tanár, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola lűlgazgató-helyettese, Nyíregyháza; Hor­ váth János festőművész, Nyíregyháza; Huszár latnán festőművész Nyíregyháza; dr. Kalicz Nándor régész, a történettudományok doktora. Budapest; Kerülő Ferenc festőművész, Gávn; Körtély Sándor, az MSZMP Szabalcs-Szatmár megyei Bizottsá­ gának munkatársa. Nyíregyháza, Lakatos József festőművész. Nyíregyháza; dr. Magyar János a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács egészségügyi osztályának v e z e tő je , Nyíregyháza, dr. Makkay János régész. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest; Merkovszky Pál. a Bessenyei György Tanárképző Főiskola könyvtárvezetője. Nyír­ egyháza; dr N a g y Mária kandidátus, az Országos Közegészségügyi Intézet munkatár­ sa, Budapest; Pál Gyula festőművész, Nyíregyháza; Pókász Endre főiskolai hallgató, Nyíregyháza, Soltész Albert festőművész, Nyíregyháza; Szilágyi Imre, a KSH me­ gyei igazgatóságának vezetője. Nyíregyháza Fotó: Zsák Zoltán. Technikai szerkesz­ tő: Pristyák József.

IV.

tanulmányok, cikkek KORTÉLY SÁNDOR:

S zaboics-S zatm ár m egye fejlesztésének főbb problém ái Egy terület gazdasági fejlettségét több mutató, ismérv alapján lehet megítélni. Nemzetközi szinten általában az egy főre jutó nemzeti jövedelem, a termelőerők menynyisége és minősége az összehasonlítás alapja. A területek — megyék — összehason­ lításánál a gazdasági fejlettség kérdését a termelés volumene és növekedése, a nép­ gazdasági ágak egymáshoz viszonyított aránya, annak változásai, a lakosság foglal­ koztatási viszonyai és az ezekhez kapcsolódó ellátottsági mutatók döntik el. Előttem már szóltak az elmaradott körzetek problémáiról, a fejletlenség történel­ mi, társadalmi, gazdasági kialakulásáról. Nekem is az a véleményem, hogy egy terület fejlettsége, vagy a fejlődéstől való lemaradása egy történelmi folyamat eredménye. Ez a folyamat egy olyan társadalmi formában alakult ki és vált általánossá, ahol a magántulajdon, a kizsákmányolás, a profithajsza köveikezlében nem törekedtek a termelőerők arányos területi szétosztására. Ügy vélem, hogy az egyenlőtlen fejlődés objektív törvénye nemcsak nemzetközi méretekben, hanem bizonyos sajátosságok mel­ lett országon belül, a területek között is érvényesült. Megyénk jelenlegi helyzetének megítélésénél nem elég hangsúlyozni azt, hogy szocialista rendünk minden vonatkozásban a legrosszabb örökséget kapta. — Itt volt a legnagyobb társadalm i nyomor, — itt volt a legtöbb földbirtok,

— itt volt a legtöbb földnélküli, — itt volt a legnagyobb arányú a csecsemőhalandóság, — itt tartották nyilván a legtöbb tbc-s beteget stb. A felszabadulást követően, de különösen 1957. után az MSZMP által kidolgozott gazdaságpolitika következtében a megye fejlődése minden területen meggyorsult. A népgazdaság iparosításának programja az első ötéves terv időszakában indult el, melynek eredményeiből közvetlenül Szabolcs megye számottevően nem részesedett, viszont lehetővé tette a megyei felesleges munkaerő-foglalkoztatását a fejlesztésre ki­ jelölt más területeken. A megye gazdasága gyorsabb ütemű fejlődésének megalapozása a második ötéves terv időszakában, de főképpen az Iflfis—70. közötti években vált erőteljesebbé. 1950— 1970. évek között több, mint 20 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra, ennek mintegy 80%-át termelőágazatokban használtuk fel. A gazdasági fejlődés irányításá­ nak, befolyásolásának egyik alapvető eszköze a beruházási politika. 1952—57. között 1,9%, a harmadik ötéves terv Időszaka alatt 2,9%, 1972-ben már meghaladta a 3,B%-ot a megye részesedése a 1eruházási javakból. A IV. ötéves tervben már jóval 20 milliárd 1

forint felett számoltunk a beruházások megvalósításával. A IV. ötéves terv előirány­ zatához képest ez az arány 5% körül fog alakulni. Ez olyan tendencia, amelyben ér­ vényesül a nivellálódásra való törekvés. A fejlesztések nyomán megváltozott a megye arculata, új lakótelepek, Új városok, ipari üzemek születtek, hírül adva azt, hogy megyénk kilépett az elmaradottságból. Ma már számtalan ipari és mezőgazdasági ter­ mék hirdeti nevünket országon bellii, de határainkon túl is. Milyen tényezők azok, melyek elősegítették a megye dinamikus társadalmi gaz­ dasági felemelkedését? Mindenekelőtt a párt és a kormány gazdaságpolitikája, melynek egyik fontos célja az ország egyes területei fejlettségi színvonalában a felszabadulás előtti időből örökölt aránytalanságok fokozatos felszámolása. Megyénket illetően ennek konkrét megnyilvánulásai: — A Politikai Bizottság 1965, augusztus 31-i határozata, mely hosszabb távon rögzítette azokat a feladatokat, melyeket az általános fejlődé sünk érdekében meg kell valósítanunk. — Ezt követték a különböző gazdasági bizottsági és kormányhatározatok, — valamint a Politikai Bizottság 197D. március 10-i, területfejlesztéssel kapcsolatos határozatai A határozatok végrehajtása során megélénkült a kapcsolat a központi szervek és a megye között. Széles körű konzultációk, egyeztető tárgyalások kezdődtek el az Or­ szágos Tervhivatallal, az ágazati minisztériumokkal és más országos szervekkel Eze­ ket úgy értékeljük, hogy a különböző szervek a fejlesztési célkitűzések meghatározá­ sánál törekedtek érvényesíteni a területfejlesztés, tervezés ás szabályozás általános elveit. Ez megnyilvánul pl. a területfejlesztési alapok létesítésében, azok szétosztásá­ ban. A megyei pártbizottság és a megyei tanács, felismerve a területünkön lévő társa, dalmi feszültségeket, a központi döntéseket, támogatásokat is figyelembe véve. fej­ lesztési céljait úgy alakította ki, hogy azok hozzájáruljanak területünk egésze arányos fejlődéséhez. A megyei pártbizottság irányelveinek, a pártértekezlet határozatainak megfelelően a területfejlesztési politika gyakorlati megvalósítása érdekében sorra ke rütt a középtávú területfejlesztési, ehhez kapcsolódó költségvetési, településhálózatfejlesztési megyei terv kidolgozása, az ipari üzemek létesítéséhez a legkedvezőbb adott­ ságokkal rendelkező települések, telephelyek kijelölése, a megye közlekedési, az élel­ miszer-gazdasági, kereskedelmi hálózatfejlesztési tervei stb. Ezentúl a Központi Bi­ zottság 1972. november 14 15-1 határozatainak végrehajtása érdekében elfogadott in­ tézkedési tervünk alapján mintegy 16 távlati tervtanulmány készül, illetve készült el. Ezek egyrészt átfogják a megye társadalmi, gazdasági életét és megfelelő alternatívá­ kat, alapokat adnak a középtávú tervek készítéséhez, másfelől felvetik n továbbfej­ lesztés problémáit is. (Ilyenek: elmaradott körzetek meghatározása, távlati Iparfej­ lesztés, szolgáltatásfejlesztés, gyümölcsrekonslrukció.) Az eddigiek során bevezetésként — a teljesség igénye nélkül — vázlatosan E m ­ lítettéin meg azokat a kérdéseket, amelyek leginkább determinálták a megye eddigi fejlődését. Tellem ezt azért, bogy bizonyítsam: eredményeink biztatóak, fejlődésünk töretlen ás problémáink megoldásában nem vagyunk egyedül. Megyénkhen az ellátottsági színvonal feszültségei mellett legnagyobb problémát, politikai nyomást a foglalkoztatási gondok okozzák, ezért mindenekelőtt a demográfiai helyzettel és az ehhez kapcsolódó foglalkoztatási viszonyokkal foglalkozom. Megyénk népességszám tekintetében az ország m e g y é i közfitt a harmadik, tenné szetes szaporulatban pedig első helyen áll (közei háromszorosa az országos átlagnak 2

jelenleg). Ez a magas természetes szaporulat nem realizálódik a megye népességszámában. Ennek egyedüli oka — Igaz ma már csökkenő tendenciával — az elvándor­ lás. Az l!)60-as évek elején 10—II fő, 1971—?2-ben 7,3, illetve 6,7 fő volt az elvándor­ lás ezer lakosra számítva Az elvándorlás fő okaként egyértelműen a munkalehetősé­ gek hiányát jelölhetjük meg. Természetesen ehhez járul még hozzá egy alacsonyabb jövedelmi színvonal is, melynek több és mélyebb oka van. A megyei pártbizottság és a megyei tanács egyik legfontosabb társadalompolitikai feszültségnek és egyben feladatának tekinti a rendelkezésre álló munkaerő és a mun­ kahelyek közötti összhang fokozatos megoldását. Távlatilag — éppen a megyei pártbizottság területfejlesztési irányelveire hivatkozva — az a célunk, hogy fokozatosan megteremtsük — természetesen az ésszerű napi ingázások határain belül — a munka­ hely és a lakóhely egységét. E cél elérése érdekében a népgazdaság minden ágában a fejlesztéseknél törekednünk kell az élőmunkahelyek állandó és rendszeres szaporí­ tására. Azt hiszem ez a megállapításom viLát válthat ki, valóban a külső szemlélőben ez paradoxonnak hangzik, főleg a következők miatt: Először: a közfelfogás az, hogy népgazdaságunk súlyos munkaerő-hiá­ nyokkal küzd (nem akarom leegyszerűsíteni e komoly gondot, de meg­ ítélésem szerint, ha a gazdasági egységek következetesebben hajtanák végre a párt üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatos határozatait, az esetek többségében más következtetésekre jutnánk). — Másodszor: az előzohöl ered. hogy a népgazdaság intenzív fejlesztésé­ nek objektív követelménye, a már termelésbe bevoDt élőmunka halélconyságának, vagy másképpen s munkatermelékenységnek rendszeres emelése, mivel az extenziv fejlesztés forrásai kimerültek, (ez területi lég igen differenciált, a megyére jelenleg is más a jellemző). — Harmadsorban: az elmúlt években elterjedi az a hír, hogy Szabolcs­ ban is kiapadtak a munkaerőforrások. Ezek megyénk esetében másként állnak! Számításaink szerint jelenleg — ha nem vesszük figyelembe a 30—35 ezer fő ingázót — mintegy 45—50 ezer fő a munkaerő tartalékunk. Természetes, hogy ez a munkaerő tartalék ma már nem olyan formában jelenik meg, mint az 1960-as évek elején, A társadalmi, gazdasági fejlődé­ sünkkel párhuzamosan ez a munkaerő-tartalék már igényesebb, n»a már itt sem mindenhol lehet 1000—1400 forint havi jövedelem mellett munkaerőt kapni, mini azt kezdetben egyes ide települő vállalatok hitték Az is igaz, hngy ez a tartalék már nem minden esetben szakképzetlen. Sok az érettségivel rendelkezők száma, másrészt csak a IV. ötéves terv időszakában helyi képzésből mintegy 12 0(10 fő szakmunkás hagyja el az iskolát. Nem vagyok iparcentrikus, habár a termelőerők jelenlegi szintjén az Ipar az, amely rendszeres foglalkoztatottságot, rendszeres jövedelmet biztosít. Az ipar meg­ teremtése egy területen maga után vonja a terület általános fejlődését, az viszont már politikai kérdés, hogy erősíti, növeli társadalmunk uralkodó osztályát: a munkás osztályt. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy idézzem pártunk X. kongresszusa határo­ zatának egy részét: „Az elmúlt években az iparosítás jelentős vonása volt a vidéki iparfejlesztés gyorsulása, az egyes területek gazdasági fejlettségi színvonala közötti különbség csök­ kenése. Ezután is ezt az irányvonalat kell követni, még határozottabban a területi adottságoknak megfelelően fejlesztve mind az ipart, mind a mezőgazdaságot. A ter­ melés emelésével összhangban növelni kell a nép jó-étét.” 3

*

A céltudatos vidéki iparosítás következtében mind a III., mind a IV. ötéves terv­ ben legdinamikusabban fejlődő népgazdasági águnk az Ipar. 1971—75. között ipari termelésünk megduplázódik, az iparban foglalkoztatottak száma a tervezett 15 ezer fővel szemben — néhány kiemelt beruházás elmaradása miatt — 12 ezer fő körül várható Ezzel az iparban foglalkoztatottak száma 1979. végével meghaladja a 46 ezer főt. Az elmaradott területek iparfejlesztésének sajátos problémája, hogy a már meg­ lévő üzemek fejlesztési lehetősége — az alacsony színvonalú anyagi eszközök akkumu­ lációja mi alt — igen minimális, külső támogatás nélkül nem ad lehetőséget nagyobb ipari fejlesztésre. Ezért számunkra különös fontosságú volt az iparfejlesztési alap rendszer létrehozása. Éneikül nem lehetett volna ilyen eredményeket, fejlődést elérni. Ennek segítségével honosítottuk meg nagyvállalatainkat, alakítottuk ki Nyíregyháza mellett a vidéki — Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor, Fehérgyarmat stb. — ipari bá­ zisokat. Az iparfejlesztési alappal támogatott beruházásaink — melyek értéke közel 2 milliárd Ft — az IV ötéves tervben megvalósulnak Úgy érzem és ezt ma már a tények is bizonyítják, hogy a vidéki iparosítás — igaz átmenetileg extenzív tendenciákat is rejt magában — előnyös. Előnyös a népgazdaság, de előnyös a letelepült vállalat szempontjából is. Egyrészt olcsóbb, mert vidéken vagy adottak (pl. lakás), vagy elhagyhatók olyan infrastrukturális beruházások, amelyek fejlett területeken feltétlenül szükségletként jelentkeznek. (Pl helyi közlekedés, mun­ kásszálló slb) Az iparfejlesztési alappal lámogatott beruházásuk vállalati kategóriába tartoznak, ezért vállalati szempontból is csak olyan beruházásuk valósulnak meg, melyek megfelelő nyereség, illetve megtérülést biztosítanak. Előnyős a területnek, mert csökkenti a feszültségeket, megfelelő irányt szab a későbbi időszak fejlesztéseire. Milyen problémákat látunk mi, illetve milyen előnyöket nem használtunk ki — a meglévő munkaerőn kivül — a megye Iparának fejlesztésében? Megyénk természeti erőforrásokban, nyersanyagokban, energiahordozókban a ter­ mészetföldrajzi adottsága miatt szegény. De azonnal hozzáteszem, ha ettől eltekin­ tünk, egyben a leggazdagabb is. Megyénk olyan szerencsés földrajzi környezetben fekszik, hogy három szocialista Országgal van közvetlen határa, a Szovjetunióból és a KGST-országokból jövő import, valamint a feléjük irányuló export döntően me­ gyénkén keresztül bonyolódik. Erre a forgalomra, vagy másképpen nyersanyagra, mint lehetőségre már kialakulhatott volna olyan ipar, amely a továbbfejlődés egész karak­ terét meghatározhatta volna. Az ebben rejlő lehetőségeket eddig lényegében csak a famanipulálásban használtuk ki. Azt hiszem, az országos szervek segítségét kérve és az irányelvek szerint, ezen a területen az V. ötéves tervben előbbre kell lépnünk. A megyében a 20 fő fölött foglalkoztatott ipari egységek száma jelenleg 114, mély­ ből önálló vállalatként 26, gyáregységként 14, telepként 39 és szövetkezetként 35 mű­ ködik. Ebből megállapítható, hugy szektorálisan megyénkben az iparnak egy sajátos szerkezete alakult ki Erre jellemző, hogy a termelés közel 50®/o-át és a foglalkoztatot­ tak 47—43% át a nem megyei székhelyű vállalatok, hanem az országos hatáskörű vál­ lalatok adják. A nagyvállalati háttér megfelelő biztonságot nyújt az ipar fejlődéséhez. Összefoglalva a megyei iparosítás eddigi általános tapasztalatait, a következőket állapíthatjuk meg: — elsődlegesen a szabad munkaerő lekötésére irányult, — kismértékben hasznosította a kedvező földrajzi fekvésből eredő elő­ nyöket (szocialista nemzetközi piac viszonylagos közelségét), — fokozatosan emelkedett a nehézipar aranya, de ebben főleg a „bedől, gozási jelleg" dominál. (Alkatrészek, szerkezetek), 4

— az iparosítás mértéke és tendenciái egybeesnek a népgazdaság érdekei­ vel. mert az általunk termelt termékek társadalmi szükségleteket elé­ gítenek ki, eladatlan készleteink nincsenek, — kialakullak a továhhrejleszthelő ipari bázisok, — jellemző az extenzív fejlesztés (igaz, hogy az utóbbi években az intenzív fejlesztés tendenciái fokozódtak, érvényesülnek, pl. 1í»7:i. első fél évé­ ben a termelékenység hatása a termelési érték növekedésében mar IJOVos volt), — viszonylag alacsony színvonalú az üzem- és munkaszervezés, — l é t r e j ö n m i n t je le n tő s p o litik ai té n y e z ő a m eg y e ipari m u n k á s o sz tá ly a , d e a m u n k á s s á v álás f o ly a m a ta m é g n em p r o b l é m a m e n te s .

— a megyében főleg kis és középüzemek alakultak ki Igaz, hogy ezek élénkebben reagálnak a piaci rezonanciákra, de problémái jelent az alacsony színvonalú eszközakkumuláció, — az. ipari te l e p h e ly e k és ü z e m e k a te le p ü lé s h á ló z a t-fe jle s z té s i t e r v ü n k ­ kel ö ss z h a n g b a n k e r ü l t e k k ia l a k ít á s ra , — az e lm ú lt id ő s z a k r a á l t a lá b a n je lle m z ő volt az i n f r a s t r u k t ú r a h iá n y a

A felsorolt tényezők egyben meghatározzák a további iparosítás legfontosabb fe la d a ta i t is.

A viszonylag elmaradott területek nivellálódására való törekvés, valamint a Poli­ tikai Bizottság 1970. március 10 i területfejlesztéssel kapcsulalus határozatának végre­ hajtása véleményünk szerint megköveteli, hogy a területfejlesztési alapúkat viszonylag tágabb értelemben használjuk fel. Gondolunk itt elsősorban az iparfejlesztési lehető­ ségek mellett az ahhoz szorosan kapcsolódó infrastrukturális {urbanizáció közmű, la kás, egészségügyi, -szociális, kulturális, szakmunkásképzés stb.) feladatok megvalűsllá sára. Mivel a megye Ipara nem képes a magasabb szintű fejlesztési alap akkumuláció­ ra, ezért a területfejlesztési alapok differenciált felhasználása mellett fejlesztési prugramunk kidolgozásában számítunk a népgazdasági szintű döntések alapján megyénk­ ben létesülő ipari üzemekre is Az i p a r k a p c s á n n e h á n y v o n a tk o z á s b a n sz e r e tn é k foglalkozni az é p ít ő ip a r r a l is Az e l m a r a d o t t te r ü le te k e n , fgy m e g y é n k b e n is n ag y o n k o m o ly fe la d a t h á ru l az é p ít ő ­ ip arra. L e g á lt a lá n o s a b b a n úgy fo g a lm a z h a t n á n k , h n g y az E lm arad o ttság fokozatos meg szü n te té se a z é p ít ő ip a r term elése, fejlő d ése n é lk ü l e lk é p z e lh e te tle n Ahhoz, hogy ip a r t telepítsünk, m e z ő g a z d a s á g o t fejlesszü n k, n ö v e lj ü k a lakosság elláto ttság i szín von alát, az elsődleges ig é n y t az é p ít ő ip a r felé f o g a l m a z h a t ju k m e g M e g y é n k b e n a b e ru h á z á s o k anyagi-műszaki ö ssze té te lé n é l — e n n é lf o g v a az építési h á n y a d m a g a s a b b , m i n t az országos á t l a g — tö b b é v á t l a g á b a n 60% fö lö tt a la k u l Az 1960-as é v e k első felében 70%-OS ép íté si a r á n n y a l is ta lá lk o z tu n k . Az e lm ú lt é v e k b e n m e g y é n k r e is az volt a je llem ző, hogy a z é p ítő ip a r i k a p a c i tá s fejlődése n e m t a r t o t t lé p é s t a b e r u h á z á s i k í ­ nálattal. A k ü lö n b ö z ő k ö z p o n ti in t é z k e d é s e k h a t á s á r a e b b e n az é v b e n m á r a b e r u h á ­ zási p ia c feszü ltségei c sö k k e n te k .

Az elmúlt években a megyei pártbizottság és a megyei tanács komoly erőíeszlté seket tett a megyében lévő építőipari vállalatok fejlesztése érdekében Ezáltal altér jedtek a modern építési eljárások. (Házgyárak szerelése, QUTI-NORD technológia stb.) Pillanatnyilag a rendelkezésre álló építőipari kapacitás szerkezete, illetve annak kon­ vertálhatósága jelent problémát, Ugyanis van három nagy építőipari vállalatunk 2UQ 7U0 millió, vagy ezt meghaladó kapacitással, ezek igen specializáltak, van egy tanácsi épí tőipari vállalat 200 —220 millió kapacitással. Ezeket követi a szövetkezeti szektor építő ipari kapacitása. b

A korábbi feszültségek alapján a megyében sajátos helyzet alakult ki. A szövet­ kezeti szektorokban, de a tanácsi költségvetési üzemekben is különböző építőipari szervezetek alakultak, melyek kezdetben saját rezsis, majd külső .megrendelők felé is teljesítettek építési-szerelési tevékenységet. A probléma ott jelentkezett, hogy ezek a szervezetek igen alacsony technikai színvonallal rendelkeznek. Tapasztalható, ilogy — főleg a mezőgazdasági beruházások csökkenése miatt — ezek a kapacitások szét­ hullanak. A rendelkezésre álló építőipari kapacitás tehát elsődlegesen szervezelt, többékevésbé megfelelő technikai színvonalú vállalatoknál és szétforgácsolva kisipari szö­ vetkezeteknél, mezőgazdasági tsz-eknél áll rendelkezésre. Közismert a megye sűrű, de egyben aprófalvas településhálózata. A helyi szükségletek kielégítése érdekében vannak olyan építési feladatok, amelyek a nagyvállalatok részére előnytelenek, a ka­ pacitásuk szétforgácsolódását eredményezné, a kisüzemeknek pedig ez nagy feladatot jelent. A következő években tehát ilyen jellegű feladatokra kell ezeket a kis kapaci­ tásokat fejleszteni. Vagy a túlzott szocializáltságot feloldva, biztosítani kell az építő­ ipari kapacitás konvertálhatóságát, az igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást. Megyénk gazdasági életében mind a foglalkoztatás, mind pedig az ellátás tekin­ tetében nagyon fontos szerepet tölt be a mezőgazdaság, tágabb értelemben az élelmi­ szer-gazdaság. A megye mezőgazdasági jellegét — összhangban a Politikai Bizottság 1965. augusztus 31-i határozatával — távlatokban is megtartja. A megye mezőgazdasági területének 91,4%-án állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek gazdálkodnak, emellett mintegy 56 ezer egyéni és kisegítő gazda­ ságban folyik a termelés. A megye mezőgazdasági termelésének helyzete, fejlesztése nem egyszerűen helyi kérdés. Ezt bizonyltja az, hogy évről évre a megye mezőgazdasága adja az ország gyümölcstermelésének 24%-át, az almaexportnak több mint a felét, a burgonyatermelés 23%-át, a dohánytermelés 44%-át, stb. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az agrárpolitikai és szövetkezetpolitikai határozatok következetes végrehajtása, a gazdasági reform megteremtették megyénk­ ben is az önálló vállalatszerű gazdálkodás feltételét, lehetővé tették az élelmiszergazdaság gyors ütemű fejlődését. A vállalatszerű gazdálkodásnak megyénkben is új vo­ nása, hogy pl. már több mint 4600-an dolgoznak a mezőgazdasági kisegítő üzemekben. Jelentősen hozzájárulnak a foglalkoztatási és a jövedelmi színvonal emelkedéséhez. A megye mezőgazdaságában a termelési, műszaki színvonal fejlődése eredményekép­ pen egy koncentrálódási folyamat jött létre; az átlagos üzemnagyság az állami gazda­ ságok esetében 4800 kh, a tsz-ek esetében 2600 kh. Ezek az üzemegységek már m in d ­ inkább lehetővé teszik a korszerű termelést, a megfelelő munkamegosztást és a mezőgazdasági termelés szakosodását. Élelmiszer-gazdaságunk további fejlődésének megalapozását, a IV ötéves terv­ időszakra szóló termelésfejlesztési célkitűzéseinket a megyei pártártekezlet határozata jelölte meg. Eszerint a tervidőszakban a megye mezőgazdasági termelését — az or­ szágos fejlődéstől nagyobb mértékben — 1B—20%-kaI növeljük. Ezen belül az állattenyésztés eredményeinek gyorsabban kell növekedni, mint a növénytermesztési hoza­ moknak. A IV. ötéves terv eddig eltelt időszaka alatt elért termelési eredményeink bizta­ tóak, a terveinknek megfelelően korszerűsödött az üzemek termelési szerkezete, az eszközállománya és a szakosodás. 1972. év végével szövetkezeteink állóeszköz-álló-

mánya 6,2 milliárd Ft-ra nőtt, az 1970. évi 4,4 milliárddal szemben. 1971—72-ben be­ fejeződött 29 szakosított tehenészeti és 15 sertéshizlaló telep, amelyekben az íparszerű termelés feltételeit már megteremtettük, Szövetkezeteink évenként 280—300 millió Ft-ot fordítanak gépesítésre, ennek elle­ nére elsődlegesen a „foglalkoztatási kényszer” miatt a mezőgazdaságban foglalkozta­ tottak száma nem csökken a kívánt mértékben, sőt az utóbbi időben a jövedelmi szín­ vonal-növekedés miatt a közös gazdaságokban bizonyos emelkedés tapasztalható. A me­ gye mezőgazdasági termelésének továbbfejlesztését és azok problémáit az elmúlt Idő­ szakban fontosabb termékeink, valamint termelési körzeteink szerint széleskörűen elemeztük, hosszútávú terveket készítettünk. A teljesség igénye nélkül ezekben a kö­ vetkező legfontosabb feladatokat tűztük ki: mindenekelőtt megfelelő termelési szer­ kezettel ellensúlyoznunk kell a természeti viszonyok rossz hatását Ehhez kapcsolódva kidolgoztuk a talajjavításra vonatkozó elképzeléseinket is. így pl hosszabb távon 70— 80 ezer hektáros területen kell talajjavítást és mintegy lő—20 ezer hektárnyi területen tereprendezést végezni. Ezek a tevékenységek igen eszközigényesek, melyekre gazda­ ságainknak fedezetük nem áll rendelkezésükre. Előttem már szóltak az infrastrukturális helyzetünk viszonylagos elmaradottságáról. E kérdés kapcsán szeretnék röviden foglalkozni a közgazdasági szabályozáson belül a tanácsi szabályozás kérdéseivel, annak problémáival. A IV. ötéves terv beindulása­ kor bevezetésre került tanácsi szabályozó rendszer általában bevált. Jól szolgálta a települések fejlesztését, különösen olyan ágazatokban, amelyeknek kifejezetten a ta­ nácsok a gazdái, pl. kulturális, szociális, egészségügyi ellátás, állami lakásépítés stb. A fejlesztési alap pénzügyi szabályozó rendszerét olyan eszköznek, módszernek tekintjük, amelynek az a célja, hogy egy-egy terület, illetve tanács fejlesztési alapját a kívánatosnak ítélt színvonalra töltse fel A területenként eltérő fejlesztést színvonal fokozatos kiegyenlítődése alapvetően a szükségletek számításának objektivitásán, a fejlesztési alap színvonalának olyan mértékben történő meghatározásán múlik, amely nagyságrendjénél fogva valóban képes a színvonalkülönbségek fokozatos kiegyenlítő­ désére. Az eddigi tapasztalatok alapján a tervezett bevételek fejlesztési alapba történő beáramlása folyamatos volt. Emellett azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a köz­ ponti és ennek alapján a megyei számítások is, néhány bevételi forrás — elsősorban a telekadó, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, valamint a vállalatok városi és községi hozzájárulása tekintetében — a reálisnál nagyobb növekedési ütemmel szá­ moltak. A tanácsok az ehhez kapcsolódó kieséseket általában a költségvetés többlet­ bevételeiből és pénzmaradványaiból finanszírozták. A gyakorlati tervkészítés során néhány továbhi módszertani probléma is jelent kezett. A népgazdasági szintű számítások kapcsán a tanácsi fejlesztési alap felhaszná lását illetően az OT. csak hat ágazattal és két céltámogatási alappal számolt. Vág) is, tehát a még szoros értelemben vett tanácsi gazdaság egészét sem ölelte fel a népgaz dasági orientáció. Emiatt a tanácsokra háruló f e j l e s z t é s i kötelezettségek már eleve feszítettek voltak. Az elmúlt évek igen lényeges tapasztalata az is, hogy a tanácsok fejlesztési tevékenysége, biztonságos tervezése és megvalósítása megfelelő anyagi tar lalék képzését kívánja meg. A tartalék lényegében két alapvető célt szolgál. Egyrészt védi a kiadási előirányzatokat a bevételi forrásoknál esetleg bekövetkező kiesésektől, lemaradásoktól, másrészt módot ad a hatósági áremelkedések, műszaki szükségesség bői elrendelt többletköltségek fedezetére. Sajnos tanácsaink nem tudtak ennek meg felelő tartalékot képezni. A tanácsok gazdasági önállóságát a f e j l e s z t é s i alap forrásainak megoszlása feltét lenül befolyásolja. A jelenlegi gyakorlatban a költségvetési juttatás az a rész, ahol

a kötelező előírás, az átengedett forrás, ahol a megyei orientáció, a saját forrás, ahol n saját elhatározás határozza meg a források felhasználásának módját, célkitűzéseit. Amennyiben a saját és megosztott bevételek aránya növekszik, úgy az szükségszerűen maga után vonja a gazdasági önállóság, nagyobb döntési szabadsággal párosuló növe­ kedését. A tanácsoknak a jelenleg érvényben lévő szabályozási feltételek mellett első­ sorban a saját bevételeik növelése tekintetében vannak lehetőségeik. Érdekes, hogy u működési területükön lévő gazdasági egységek még csak nem la tájékoztatják a ta­ nácsokat nyereségük nagyságáról, illetve az ehhez kapcsolódó költségvetési kapcsola­ tokról. Tapasztalat, hogy a tanácsok forrásaik közül is a lakossági községfejlesztési hozzájárulást szedik be, általában túlteljesítik, a többi bevétel általában elmarad a tervezett szinttől. A IV. ötéves terv készítése során a tanácsok fejlesztési célkitűzéseik megvalósí­ tásának elősegítése, a kielégítésre váró igények időben történő előbbrehozása érdeké­ ben jelentős összegű fejlesztési hitel felvételét tervezték. Az eddig eltelt időben az érvényben lévő hitelpnlitikai Irányelvek, illetve az ennek nyomán kialakított hitel­ kontingensek alig biztosítanak valami szerepet a hitelezésnek a tanácsi gazdálkodás­ ban. E feszültség feloldására helyes lett volna már a IV ötéves terv időszakában is valamilyen összhangot biztosítani a tanácsi fejlesztési tervek és hitelkuntingensek között. A hitel tehát a tanácsi gazdálkodásban nem tölthette be közgazdasági szabá­ lyozó szerepét. A különböző szintű tanácsi fejlesztési alapok képzésénél az az elv vezetett ben­ nünket — egyébként ezt a tanácstörvény is előírja —, hogy a fejlesztésekben is fokoz­ zuk a különböző tanácsi szintek önállóságát. Ennek alapján a megyében a fejlesztési alapok decentralizált rendszere jött létre Ez azzal a problémával párosul, hogy több éven keresztül viszonylag alacsony fejlesztési lehetőségek akkumulálódnak a községi tanácsoknál és ezek növelik az úgynevezett év végi pénzmaradványt. Sajnos jelenleg nincs a megyében olyan koordináló szerv, amely ezt a decentralizált pénzalapot vala­ milyen úton-módon hasznosítaná. Pl. közös beruházások, ideiglenes alapátadások. A pénzmaradványok nagyságrendjének növekedését természetesen elősegítették a beru­ házások korlátozását előíró rendelkezések is. Megyénkben is elindult és megfelelő ütemben halad az V. ötéves terv előkészí­ tése. Ezen belül csak egy témával szeretnék foglalkozni. A népgazdasági tervezés — hasonlóan a IV. ötéves tervhez — a szükségletek differenciált kielégítésével, a fejlesz­ tések meghatározásánál az ellátottsági színvonalnál a lakónépességet veszi alapul. Ez a megye fejlődése szempontjából igen komoly problémát, feszültséget jelent. Ugyanis az állandó és a lakónépesség közötti különbség nálunk az 1070. évi népszámlálás alap­ ján 37 700 fő körül alakul. Ez kiesik ebből a szempontból a „megye életéből" és vala­ hol az ingázás helyén javítja az ellátás arányait. A 37 700 főnek itt van a családja, itt költi el jövedelmének jelentős részét, üt kell biztosítani a szociális, kulturális, egész­ ségügyi szükségleteinek jelentős részét is. Amennyiben ez a számítási módszer válik általánossá, gyakorlattá, helyes lenne a tudományos intézeteknek olyan normatívákat kialakítani, hogy mit kell az ingázás helyén és mit kell a lakóhelyén, vagyis Idehaza kielégíteni és ennek alapján az anyagi eszközöket jóváírni. Befejezésül, az a véleményem, hogy az elmaradott körzetek nivellálódását az ál­ talános szabályozás mellett nem lehet biztosítani Ezért szükség van továbbra is fenn'artani a területfejlesztési alap rendszerét és az ehhez kapcsolódó preferálókat. Me­ gyénk elindult a fejlődés útján. Fejlesztési problémáink ma már más jellegűek, mint 10—15 évvel korábban. Különböző céljaink elérése megköveteli — továbbra is támasz­ kodva vezető szerveink segítségére —, hogy fejlesszük és gazdagítsuk mindazt, amely általános felemelkedésünket szolgálja, változtassunk azon ami korszerűtlen, ami nem felel meg az élet, a gyakorlat által támasztott követelményeknek.

a

FÜLÜP IMRE:

A m unka- és üzem szervezési tevékenység helyzete N y íreg y h áza g azd álk o d ó e g y sé g eib e n A legutóbbi évtizedben soha nem látott méretű fejlődésen ment át Nyíregyháza ipara. Olyan új, országosan is jelentős üzemek települtek le a nyírségi megyeszék­ helyen, mint a Nyíregyházi Konzervgyár, a Taurus Gumigyár, a Hajtóművek és Festő berendezések nyíregyházi gyáregysége, a nemrég felavatott hullámpapír- és zsák­ gyár és a tejporgyár. Közben a régebbi kis műhelyek is jelentős ipari munkahe­ lyekké fejlődtek. Új, korszerű munkacsarnokkal és telephellyel gazdagodott a Vörös Október Férfiruhagyór nyíregyházi gyáregysége, a VAGÉP Vállalat, a BEAG UNIVERSIL, a Szabolcs Cipőgyár, a Mezőgazdasági Gépgyártó é s Szolgáltató Válla­ lat nyíregyházi telepe. Jelentősen fejlődött szövetkezeti iparunk Is. Elég, ha csak a Vas- és Fémipari Ktsz és a Nyírség Ruházati Ktsz fejlődéséről teszünk emlílést Az eltelt évek során dinamikusan nőitek ki az újabb és újabb munkahelyek A párt V ezető szerepének, egyben gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítását je lentik azok az eredmények, amelyek az 1970-es párlértekezlet óta jellemzik a város gazdaságát.

Áfáinkul az Ipar szerkezete, több új termék gyártása honosodott meg a város­ ban. (HAFE elektroforetikus festőberendezései Glóbus márkájú konzervek az ele­ gáns VOK-öltönyök. a Szabolcs Cipőgyár országosan keresett termékei stb.) A koráb­ ban is meglévő és városunk iparára jellemző kis- és középüzemekben megújhodfk a technika, lényegesen javulnak a dolgozók munkakörülményei (faipari V konzerv­ gyár, kenyérgyár, divatruházati v., ruházati, ELEKTERF6M, vasipari szövetkezet). Az építőipar termelése, technikai felkészültsége ás korszerűségi színvonala a tá­ mogatásukra biztosított eszközök felhasználásával jelentősen fejlődött, kapacitása összhangban van az építési, szerelési igényekkel Mezőgazdasági nagyüzemeink tovább erősödtek, termelési szerkezetük a népgaz dasági céloknak megfelelően alakult. A termelőszövetkezetek irányításában erősödik az a helyes törekvés, hogy a területi egység helyett az ágazati irányítás kerüljön előtérbe. A kereskedelem a kiegyensúlyozottan növekvő feladatait összességben megoldja Jelentősen fejlődött a kínálni, és csaknem minden vonatkozásban javult az ellátás, növekedtek a kereskedelmi készletek. Az egész város gazdaságában kedvező fejlődés mellett a termelési szférában időarányosan nem valósultak meg maradéktalanul a városi pártértekezlet és a ma gyei pártbizottság fontos és a gazdálkodás minőségi kérdéseire vonatkozó határozatai: — a munka termelékenysége a város iparában nem fejlődött kielégítően; 9

— a termelékenységnek a c^Ikitűzésekt51 elmaradó növekedése összefüggésben van az üzemek, vállalatok szervezettségének problémáival, a kapacitások ki­ használásával ; a városban a termelési alapok növekedése megelőzi a termelés emelkedését. A fontosabb és nagy értékű lermelőberendezésekke] rendelkező üzemeknél célul kell tűzni a műszakszám növekedését és a termelőberendezések eddigi­ nél jobb hasznosítását egyéb módszerekkel is; — a vezetési feladatok megoldása, az üzem és munkaszervezés korszerűsítése tekintetében a felsőbb párlazervek határozatának végrehajtására megfelelő előkészítő munka történt. A végrehajtása nem folyik megfelelő ütemben A vállalatok és vezetőik szemléletében megtalálható problémák mellett az irá nyitó szervek kényelmessége Is negatív halasi gyakorol. Az e területen vég­ zett politikai munka tömegbázis hiányában nem talál új utakat, ugyanis a szervezés korszerűsítése nem a határozat szellemének megfelelően vált a dol­ gozók ügyévé. A szervezés javítása a gazdasági vezetők részéről konkrét in­ tézkedéseket követel a végrehajtás során; — a termelés gazdaságossága a korábbi évekhez képest nagyobb figyelemben részesül, de a gazdaságosság szigorúbb értékelése, a termelési szerkezet gaz­ daságossági szempontból való átalakítása nem folyik megfelelő ütemben. A gazdálkodás színvonalának, tervszerűségének emelésére, lehetőségeink jobb kihasználására az elmúlt két év során magas szintű határozatok szüléitek. Helyi megvalósításukra, a legfontosabb kérdések kiemelésére a városi pártbizottság ésvég­ rehajtó bizottság hathatós segítséget adott. Többek közölt évenként értékelte az üzem- és munkaszervezés eredményeit és problémáit, kijelölte a gazdaságpolitikai tevékenység Irányát. I. Az üzem- és munkaszervezés jelenlegi helyzete a városban Az elmúlt 2—3 évben az üzem- és munkaszervezési tevékenység fejlődése a meg­ előző időszakhoz képest jelentősnek tekinthető, eredményei a z o n b a n szerények. A gazdasági mechanizmus reformja jellegzetes követelményeket támasztott a vállalati szervezetekkel, a vállalati belső szervező tevékenységgel szemben. A felszínen levő tartalékok fogyóban vannak és elérkezett az az idő, amikor jelentősebb eredménye­ ket csak a korszerű vezetés és szervezés megteremtésével, segítségével lehet elérni. Mindez nem jelenti azt, hogy eddig egyáltalán nem, vagy nem mindig volt szükség szervező tevékenységre. Ilyen tevékenység eddig is volt, de színvonala meszsze elmaradt a kívánatostól. Vállalataink szervező munkájával, belső szervezettségé­ vel — az adott feltételek között és városunk iparosodását is figyelembe véve —, nem lehetünk elégedettek, de meg kell vizsgálnunk azokat a fontosabb tényezőket is, amelyek miatt nem sikerült minőségi változást elérni 1. A vállalatok egy részének téves megítélése szerint a gazdasági mechanizmus érvényes érdekeltségi rendszere korlátozó tényező. A belső szervező tevékeny­ séget akadályozza az, ha a leltárt vállalati tartalékokat „tér vési tik” Ez a bá­ zisszemlélet a vállalatokat nem serkenti eléggé tartalékainak rövid időn b e­ lüli teljes feltárására, a tartalékok feltárásával való takarékoskodás is érde­ kük

2 V á r o s u n k iparfejlesztése eddig alapvetően extenzív jellegű volt, a munkater­ m e lé k e n y s é g e évről évre lassú ütemben fejlődik.

3. Szubjektív teltételek hiánya is hozzájárul a szervező tevékenység és a szer­ vezettség elmaradásához. 4. A kádermunkában a személyi feltételek jelenleg még nem kerültek megfelelő helyre, bár az utóbbi időben — a párt- és kormányhatározatok eredménye­ ként — vállalataink ha kis létszámban is, egyetemre, illetve főiskolára küld­ tek kádereket. Vezetőink többsége azonban a szükséges mértékben nem szer­ zett ilyen ismereteket. 5. Ugyancsak a szubjektív feltételek közé sorolható, hogy nem rendelkezünk kellő számú, megfelelő képzettségű és tapasztalaté szervező specialistákkal. Ez az adntt helyzetben törvényszerű, mert hn a szervező tevékenység nem eléggé intenzív, — amelyet az 1973 május 14-1 városi pártbizottsági határozat is megállapít, akkor az ilyen tevékenység s/.akemberhálózata sem fejlődhet ki. 0. A városi ipar ágazati szerkezetét akár a termelés valumene, akár a foglalkoz­ tatottak részaránya alapján elemezve, hagyományos ipari struktúra meglété­ ről lehet beszélni. Az egyes iparágak sajátosságai és eltérő műszaki színvona­ la is meghatározó tényező. A városi ipar egészére vetítve a betöltött mérnöki és technikusi munkakörök száma rendkívül alacsony. A Nyíregyháza város komplex ipar-infrastruktúra fejlesztési tanulmányterve alapján(1071) a város 26 árutermelést Enlytató szervezetében a műszaki nlkal mazottak száma: 605 fő. E létszám az összes foglalkoztatottak 5,6%-át tette ki A műszaki alkalmazottakból 99 fő a mérnökök és 2C4 lo a technikusok száma. A műszaki alkalmazottakból a mérnökük száma csak 14.2 #',rnt lelt ki, a technikusok pedig ezen állománycsoportnak csak a 37,9 %-at alkatiák 7, A Vizsgálatok során olyan szemlélettel is találkoztunk, amely szerint nincs Szükség szervező specialistákra, m i v e l minden vezető egyhen szervező is E b ­ b ő l csak annyi igaz, hogy minden vezető szervező is, de a vezető a szervező tevékenységen kívül egyéb funkciókat is ellát, és ehhez általában külön szer­ vezetekkel rendelkezik. 8. Tapasztalataink szerint a város gazdálkodó egységeiben szubjektív akadá­ lyok közé sorolhatjuk egyes vállalati kollektívák gondolkodását is Ugyanis a szervezési javaslatok megvalósításával valamilyen vállnzást idéznek elő, ame­ lyek Sérthetik az egyes ember, vagy a közösség vélt vagy Valóságus érde­ keit. s Így számos szervezési javaslat (pl. létszámcsökkentés) azért sikkad el mert az egyéni érdek gyakran erőteljesebben befolyásolja még a khzvéle ményt, mint a javaslat társadalmi hasznosságának tényét Ezért különös Ion tosságú a párt- és a szakszervezet magatartása ezekben a kérdésekben II. A szervező munka személyi feltételei A megyei pártbizottság 1972. m á j u s 7 i határozata kimnndja, hogy az ü z e m e k tegyenek megfelelő lépéseket az önálló üzem-, munkaszervezők szervezetek létre­ hozására. A határozat kimondja továbbá hogy rendszeressé kell tenni a legkorsze­ rűbb módszerek elsajátítása céljából a képzést, továhhképzást Biztosítani kell a szervező munka tervszerűségét és folyamatosságát. A megyei pártbizottság határozatának szellemében végrehajtó bizottságunk 1972 október 25-én határozatot fogadott el, a „pártszervek és szervezetek tevékenysége az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésében”. Ezen határozat megállapítja, hogy „a szervező tevékenység nincs szerepének megfelelően elismerve, ezt mutatja, hogy a szervezéssel foglalkozók száma alacsony, eddig lényegében vezetői feladat volt"

II

A határozatban szereplő feladatok megvalósítását vizsgáltuk, ezen belül a mun­ ka- és üzemszervezés személyi feltételeit is. A vizsgált egységek munkáját elemez­ ve az alábbi képet kapjuk: — a vállalatoknál a határozatok megjelenése óta meggyorsult a szervező appa­ rátusok kiépítése. Egyre tfibb vállalati vezetőség, pártszervezet ismerte fel, hogy a szervező apparátus u vállalaton belül első számú tanácsadó; — a vizsgált 26 egységben a szervezői munkakörben foglalkoztatottak létszáma 1973. áprilisában 30 fő volt; — a minisztériumi iparban rendszeresen tartanak szervezési ismereteket okta­ tó tanfolyamokat és egyre több vezető állású dolgozó vesz részt különböző vezető továbbképző tanfolyamon. Nagyon jő példát mutat a vezetőképzésben a Vasipari Ktsz, a KEMEV, a Sütőipari Vállalat, és a MEZŐGÉP. A vállalati belső szervező tevékenység felismerését, erősödését az alábbi ténye­ zők segítették; — az állami és párthatározatok, a vállalatoknál elért konkrét szervezési ered­ mények, a szervezés szükségességével foglalkozó szakmai és társadalmi pro­ paganda együttes hatására a vezetők elismerik és elfogadják a korszerű vál­ lalati szervező tevékenység szükségességét; — a minisztériumok, nagyvállalati központok és a különböző szervezési intéze­ tek, valamint a megyei SZVT oktató tevékenysége keretében az elmúlt évek­ ben több száz különböző szintű vezető és szervező munkakörben dolgozó ka­ pott különböző fokú ismerelanyago 1 a vezetés és a szervezés tárgyköréből. A vizsgált egységekhez több mint 20 féle kiadvány jár, a vezetés és a szer­ vezés tárgyköréből; — néhány vállalatnál a kialakult nehezebb helyzet kényszerítő erővel tűzte na­ pirendre a munka korszerű megszervezését, illetve korszerű eszközökkel és módszerekkel történő vezetés kialakítását; — a párthatározatok eredménye, hogy már azokon a területeken is előrehalad­ tunk, ahol korábban a kérdéssel szemben semleges álláspontot taglallak el. Az ismertetett tényezők hatására mennyiségi jellegű és szervezetbeli eredmé­ nyek már jelentkeznek, a problémák a város gazdálkodó egységei többségében to­ vábbra is megvannak. Ezek főként a következőkből adódnak: a) A jelenlegi érdekeltségi rendszer nem ösztönöz és néni kényszeríti a szervező munka iránti vállalati belső igény létrejöttét b) Nem vált még tudatossá, hogy u szervező tevékenység elé minden esetben konkrét gazdasági céit kell állítani. c) A vezetők egy része még nem ismerte fel, hogy a vezetéssel szemben új kö­ vetelmények vannak. d) Nem vált tudatossá, hogy a szervező apparátusnak a döntés előkészítésében nagy szerepe van. e) Sok még az olyan vállalat, ahol nem jut kifejezésre a szervező erkölcsi és anyagi megbecsülése, ezért több szervezési képzettséggel rendelkező szakem-' bér vállal más munkakört. í) A szervező apparátusokba a vállalatok vezetői nem szívesen állítják be a nagyobb tapasztalatokkal rendelkező szakembereket, Előfordul, hogy még 8 általános iskolai végzettségű szervezőkkel is találkozunk. 12

Ifi

szervezés személyi feltételeinek helyzete a vizsgált gazdálkodási egységekben 1973. április 30-án

oIN w(D ‘Cd N —* r-< Öl ^ c O ■3 a « -

§

s

•O

I I I I I I I« I I I I ! 1I I I" I I I I I

*£

a

§

<7

1 1

d

1 1

CN t1 °1 i-i


CM t-

CM tct

1 2

—

; 1

CM CD c o CM 1- ÍC r- lCT. | 03 a: o:

bl aj rt _

n

£ r

ül e

t S í m

ü r-t £(-<£ö ^ ^L

cQJ C /1 a j — > aj

b

j rt ac Ni

I I I ■aj cti tu N < u aÜjT >5" c •-> i/]

'<M U aj ^2 .a ^ > *o £a; ‘< L*2 — N C/3 ac; ÜC

fi > iO'C atí in n

^

> c ■O IC

1£

a

a

8 11

§i

'O cfl 2C OH :Q N P5 C 0C 1 1 '3 | 5?

|Q ■ö ’c '£ > n ~a\ a 'rt ^ ÍS MOl C M, cl n ^ r; -p . : Cfl fC cP Ü

I I .£[

fcü tuO ÜJPO

cm m

I- i> | cos cn I i— i i—

CM

CM r— 2

t: >■ eo o 0 %, o Q C N u CcJ o1/1 I 2 I

> cd t*. Üű sN cN a «üöíi “n - to | QL

•c ‘O

> >>

I | I

X X aj aj Q. a £ £ o l o i isi s 1| 2d á !

I I M

X aj a £ 1 c ! jc

"aj V |i 1I ;d

- r

toí r-i X X X — ;3 üj aj 0) aj aj ^ w *flj > é" S 1> u , E £ £ >> . i i ojö o o c bo | 1 N 1 1 :3 1 1 :p ^ J* X

i i

—

r-< QJ

aj

X ai

"g > > E >> t j !i £° i^ a :d 11 :3 1

i i cm *■*

T3 > a«u •a í> d ‘ös ícd tó i-,.S 'rt u 3 C • u ép* ü tó 1 > o W £>*o P> 1w .2 « -o 'P * 2 w a Mv<ü > => g s t üfi U3-r- t43 M <>2, 5t:D . , -X ff-in > s c N u 5=._ tó p. < uy'< «Dö5 cfl C c C ~ t. Hí Oc % aj C g , Ö ín S — = <S ----------M .Sf . ■ o “? o *< •« -a *3 d •5 2 W S g; w N r* r* ív* ü S N S» ft Q■J G ~ <■5 S N £v — 1 “ Í2X1H-1 1 c N — S!§ bíX< i rs o w o >, O cc •ai :o :S “ • J í i n: í - O a; ,= r t 'íd SSS < o H 0 > Wfa >W EÜ>“ > l <Ml M Tt < L r ; C C L ' ' ( ! C — f f i O ' - < M f 0 ^ tf 3 C E I > M ( T C H l P 3 C O ^ i n t O ■4eáHr-rH*-‘«^r-Nf-|MC'ÍNMW cn

13

Lényeges és igaz az a megállapítás, hogy a jelenlegi helyzet elsősorban azért nem kielégítő, mert ilyen színvonalon a szervező tevékenység még nem tesz eleget a vele szemben támasztott követelményeknek, ilyen apparátus még nem hozhat vi­ tathatatlan eredményeket. Problémát jelent, hogy vezetőink közül számosán még ma sem rendelkeznek megfelelő ás rendszerezett vezetés-és szervezéstudományi ismeretekkel, holott napról napra dönteniük kell szervezési kérdésekben Gátolja a szervezés munkájának, illetve kialakításának eredményességét az is, hogy a vezetők gyakran nem látják el munkával a szervezőket, illetve a szervező funkcióját nem értelmezik helyesen, a vállalat egyéb apparátusának teendőit bízzák rájuk. (Pl.: belső ellenőrzés.) A felmérésekből megállapítható, hogy városunkban konkrét szervező munkával a 26 vizsgált egységnél csak 6 vállalatnál foglalkoznak. Míg T vállalatnál elsősorban ügyvitelszervezési és ügyrendi feladatokat oldanak meg. A tapasztalatok szerint a nagyvállalati szervezet pozitfv hatásai még nem érez­ hetőek. A központokban vannak színvonalas szervezési apparátusok amelyek a gyáregységeknél végeznek szervezési tevékenységet, azonban azok hatásfoka egyelő­ re a vizsgált egységeknél nehezen mérhető. A vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy kereskedelmünkben a szolgáltató vállalatoknál, továbbá a mezőgazdasági üzemekben nem fejlődött ki önálló szerve­ zési funkció. Az utóbbi időben azonban ezeken a területeken is tapasztalni lehet a szervezés megélénkülését, ami elsősorban az ügyvitel megszervezésére, i'iLkáboan gépesítésre és a szervezeti struktúra, valamint a belső rend szabályozására irányod. Az ügyvltelgépesítésnél is vannak problémák a személyi feltétel oldaláról. Vállala­

taink megveszik a technikát, de nincs kihasználva, illetve nem tudják előírásszerűén Üzemeltetni és karbantartani. Itt a problémakörnél is a komplex szervezés hiányá­ ra lehet utalni. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Szabolcs megyei Szervezete ké­ résünkre párhuzamosan felmérést végzett a munka és üzemszervezés személyi fel­ tételének biztosítása területén. Megállapításaik megerősítették a mi tapasztalatain­ kat. A vállalati szervezés belső bázisának helyzete a vizsgált vállalatoknál nagyon eltérő képet mutat. A tapasztalatok azt mulatják, hogy a vállalat nagyságától, a gyártmányok és a termelési folyamaink bonyolultságától, az adott vállalat fejleszté­ si igényességétől függően eltérő szervezési létszámra van szükség Ez városi viszonylatban 1—5 főig terjed. A specializált szervezési részleg kiala­ kítása mellett a szervezettségi színvonal emelésének az a feltétele is megtalálható, hogy a vállalatok különböző műszaki és gazdasági usztályai, csoportjai is rendszere­ sen részt vállalnak — a profilba tartozó területeken — a szervezésfejlesztési fel­ adatok megoldásában. Több vállalatunknál jelenleg is érdemi munkát végeznek a termelés-, vagy a munkaszervezés egyes területein □ műszaki, technológiai, a termelési osztály, a TMK-sznlgálat, a munkaügyi osztály, üzemgazdasági osztály, stb. (VOR, Vasipari Ktsz, KEMEV, Iparcikk Kisker, Dohányfermentáló, Sütőipari V., Konzervgyár stb.) A Volán 15. sz. Vállalatnál a legutóbbi időben jól szervezték meg a gazdasági főosz­ tály irányítása alatt működő különböző szervezési csoportok munkáját. A k b 1071 decemberi határozata alapján a vizsgált vállalatok pártszervezetei­ nek zöme, már eddig is sok konkrét segítséget nyújtott a gazdasági vezetésnek a s z e r v e z é s i feltételek javításában, kialakításában, többek között annak személyi fel­ lé

tételeinek biztosításában. Figyelemmel kísérték a szervező tevékenység alakulását, időről időre napirendre tűzték a szervező apparátus, vagy személy munkájának vizs­ gálatát. Segítettek a pártszervezeteink abban is, hogy az üzemek, vállalatok dolgo­ zói megértsék a vállalat gazdasági és az ebből következő szervezési célkitűzéseit, összegyűjtötték a dolgozók véleményét a szervezési határozatok, intézkedések kap­ csán és azt továbbították a gazdasági és a felsőbb pártszervek felé. Több pártszer­ vezetünk ellenőrizte saját intézkedési terve alapján a gazdasági vezetés munkáját, hogy eléggé ismerik-e a határozatokat és megtesznek-e mindent azok folyamatos végrehajtásáért, (Sütőipari V., Vasipari Ktsz, Volán S. sz. Vállalata), és elősegítik a szervezési kérdésben a helyes gondolkodási mód elterjedését. Kiemelten kell szólni a Konzervgyár, ÉPSZER. és a MEZŐGÉP Vállalatnál fo­ lyó munka- és üzemszervezésről, az utt működő szervezési csoportokról és az azok által végzett tevékenységekről. A fentebb említett vállalatoknál egyre jobhan kezd Kidomborodni a szervező munka komplex jellege. Olyan csoportokat alakítottak ki, amelyekben megtalálhatók azok a szakemberek, akiknek segítségével a feladatok zöme megoldható. III. A vállalati szervezési tervek értékelése Ha az átlagember figyelemmel kiséri azt az élénk mozgást — nagyszabású ta­ nácskozásokat, beszámolókat, különböző szintű megnyilvánulásokat — amely a KE 1971. december 1 i munka- és üzemszervezési határozatát követi, könnyen azt hi­ heti, hogy á vállalati üzem- és munkaszervezés fejlesztésében máris nagyot léptünk előre, A nagyvállalataink központjai kiadták az irányelveket, a megyei tanács ipari osztálya kijelölte a mintavállalatokat, a vállalatok elkészítették 1972, és 1973 évi szervezési programjukat, a vállalati kollektívák helyenként kezdeményező aktivitás sál megvitatták a feladatokat, a lehetőségeket. Széles körű propaganda, a korszerű folyamatos szervezési tevékenység szüksé­ gességének sokoldalú megvilágítása, a dolgozókkal való megértetése valóban fontos, nem csupán formai eleme a végrehajtásnak Kevés kivétellel elkészültek a feladatokat összegező középtávú vállalati szer­ vezési tervek is. Városi pártbizottságunk nemrégen vizsgálta ezeket a terveket, és a vizsgálat során összegezte a tapasztalatokat. Ezekből a tapasztalatokból szeretnénk bemutatni a legjellemzőbbeket: a) Bátran mondhatjuk, hogy a tervek megvalósulásától a vállalati szervezett­ ség lényeges emelkedését várhatjuk. b) A tervek láthatóan a vállalati igényekhez igazodnak, többnyire reális célokat tűznek ki. c) Pozitív vonásuk a terveknek az is, hogy megvalósítását a szakemberek ás a dolgozók széles körének együttes munkájára kívánják építeni. d) A szervezési program legtöbb helyen összhangban van a kapcsolódó gyárt­ mány és gyártásfejlesztési elgondolásokkal e) Átfogó helyzetvlzsgálaton alapulnak. A vállalati szervezési tervek egyben azt is tükrözik, hogy vállalataink felkészültsége, haladása ás igényessége ezen a területen nem egyforma. I) Jó néhány terv nem kellően rendszerezett, nem elég alapos A konkrét helyi feladatok helyett például egyes gazdálkodó egységek a felügyeleti szerv által 19

kiadott általános irányelveket ismétlik meg, telelésük, határidők megjelölése nélkül. g) Egymással szoros összefüggő kérdések szétszórtan szerepelnek. A felelősük kijelölésénél nem gondolunk az együttműködés biztosítására. h) Némely terv Igen sok feladatot tartalmaz, s nem jelölt meg a legfontosabba­ kat. (Van olyan szervezési terv, amely 515 pontból áll.) j) Megfigyelhető az is, hogy löbb helyen nagyvonalúan végezték el a helyzet­ elemzést, mely minden szervezési munka alapja. k) Egyik nagyon nagy hiányossága a terveknek, hogy a munkaszervezés nem részesül kellő figyelemben Ez a kérdés a szocialista államokban, sőt a fej­ lett tőkésországokban is a figyelem középpontjában áll. A szervezéssel kapcsolatban az utóbbi időben egy másik szemlélet is lábra ka­ pott: egyesek szerint ugyanis csak számítógéppel javítható a szervezés E gép­ szemléletnek szerintünk a kiinduló pontja sem helyes. Annak ugyanis, hogy a számítógépet fogadni, hasznosítani tudjuk, már eleve feltétele a munkaszervezettség mainál magasabb színvonala. Enélkül h gépbeszerzés hosszú időre csők kiadott pénz. l) A szervezési javaslatok kidolgozásával legtöbb vállalatnál befejezettnek te­ kintik a munkát, holott a munka eredménye végső fokon nem a javaslat, ha­ nem az a változás, ami hatására a termelésben és a gazdálkodásban bekövet­ kezik. m) A vállalati középtávú és éves szervezési tervek, programok áttanulmányozá­ sakor kitűnik, hogy azok több helyen egyeznek a vállalatnál általában éven­ ként kiadásra kerülő komplex intézkedési tervekkel, amelyeket a KB 1971. december 1-i határozata előtt is készíteni kellett a vállalatoknak. A progra­ mokban a vállalati gazdasági, műszaki tevékenységre jellemző általános fel­ adatok szerepelnek, melyek a legtöbb esetben nem elsősorban szervezési fel­ adatok. Ez is jelzi, hogy ahol a szervezést jelentéktelen kérdésnek tartják az irányítás szempontjából, ott jelentkezik a formalizmus, az öncélúság veszélye, Mivel a szervező tevékenységet egy-két vállalatunknál a z elmúlt két évben nem a bel­ ső igény, hanem a felülről jövő utasítások, a külső hatások, sőt a divat dik­ tálja, így csak szükséges rosszként kezelik a szervezés kérdéseit — személyi feltételeit. n) A szervezési programok legnagyobb hiányossága a vizsgált 26 egység példája nyomán az, hogy nem tartalmaznak olyan gazdasági, műszaki előirányzatokat, amelyek számszakilag is értékelhetők és a termelési eredményben, a nyere­ ségben, vagy a termelékenységben kimutatható gazdasági eredményeket je­ lenthetnének. o) Kevés vállalatnál alkalmazzák az anyagi ösztönzés olyan rendszerét, módját, mint a Faipari Vállalatnál, ahol 1973 évre új nyereségpremizálási rendszert dolgoztak ki. A kifizethető nyereségpremiumokat a munka- és üzemszerve­ zési feladatok teljesítésének függvényévé tették. A tapasztalatok alapján felvetődik, hogy milyen gazdasági kényszer fogja a szervezettség javítására ösztönözni vállalatainkat? — Fokozódó ösztönzést és kényszert fognak érezni a vállalatok szervezettségük növelésére a vállalaton belül is. Egyrészt azzal függ össze, hogy a munkaerőforrások mind szűkösebbé válnak, s ezáltal a dolgozóknak még több lehető-

sé^ük lesz munkahelyük megváltoztatására A vállalatok pedig arra kény­ szerülnek, hogy a meglévő munkaerőt hatékonyabban hasznosítsák, másrészt, hogy olyan munkafeltételeket teremtsenek, amelyek dolgozóikat jobban a vál­ lalathoz kötik. Ez ismét a szervezettség emberi összefüggéseit hozza előtérbe. A munkaszer­ vezést ezért is kell egyik kulcskérdésnek tekintenünk. A párt- és társadalmi szervek is erről az oldalról tudják legjobban figyelemmel kísérni és támo­ gatni a munka szervezésére irányuló törekvéseket. — A vállalatokra — kívülről — mindenekelőtt a szabályozók és a piac által tá­ masztott követelmények hatnak. Ezek az üzem- és munkaszervezésre sar­ kallják a vállalatokat. Várhatóan e szabályozók továbbfejlesztésével e hatás gyűrüződni fog. Nagyon fontos kívülről ható erőt fejthetnek ki az irányító szervek és nagy­ vállalati közponLok is, ha a gyáregységek, vállalatok beszámoltatásával és ellenőrzésével értékelik szervezettségük színvonalát, s ha a vezetők Is a vál­ lalat munkájának elbírálását a szervezés fejlesztésében kifejtett eredményes tevékenységüket kellőképpen méltányolják. IV. Az üzem- és munkaszervezés városi feladatai Iparáganként az elért fejlődési szinttől függően továbbra is változó feladatok várnak megoldásra. Középpontban általában a termelésirányítás, az anyaggazdálko­ dás, anyagáramlás, a számviteli munka szervezése áll. Ezek megoldására szolgálnak a vállalatok szervezési részlegeknek tevékenységei. Ezeken kívül a városban megol­ dandó legfőbb feladatcsoportok a következők; Általános feladatok:

1 A város területén dolgozó szervezők és vezetők részvételével az MTESZ Szer­ vezési és Vezetési Tudományos Egyesület megyei Szervezetének összefogásá­ val elméleti centrumot kell képezni. 2. A város gazdálkodó egységeiben dolgozó szakemberek, műszakiak és közgaz­ dászok, a már szerény létszámú főiskolai végzettséggel rendelkező üzemszer­ vező üzemmérnökök, és általában a szakmai közvélemény felhasználásával el kell érni, hogy a szervező munkával kapcsolatos szemléletben olyan változást érjünk el, amely vitathatatlanná teszi a. munka szükségességét. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy a rosszul értelmezett vállalati önálló­ ság tiszteletben tartásának indokává] kiforrott szervezési munkamódszerek to­ vábbra is csak javaslatok maradjanak. Szükséges, hogy a határozott centrális állami utasítások végrehajtást nyerjenek. 3. Megkell szervezni és biztosítani kell a középszintű vezetők, szervezők oktatását. A vállalatoknál dolgozó szervezési képzettséggel rendelkező, vagy jelenleg szer­ vezési főiskolára, egyetemre járó dolgozókat fel kell kutatni és lehetőség sze­ rint beállítani szervezői munkakörbe Ki kell használni mezőgazdasági üze­ meinknek azt a lehetőséget, amelyet a megyeszékhelyen létesített mezőgaz­ dasági főiskola üzemszervezői szaka biztosít és ahol szervezési üzemmérnö­ kök (specialisták) képzése és továbbképzése folyik 1973T4 tanévtől kezdődően. 4 A vállalati belső érdekeltségi rendszer kialakítása. (Az egyéni, vagy csoport­ érdekeltség nagy hatású szervező erő.)

17

5. Célravezető módszerként ajánlatna mlntaszervezéaeket indítani, iparáganként (építőipar, élelmiszeripar, stb.). Ezenkívül a különbözei szintű vezetők részére tapasztalatcseréket kezdeményezni. Illetve szervezni. Lépéseket kell tenni, hogy a bevált üzem- és munkaszervezési módszerek és konkrét munkaszerve­ zések anyagai minél nagyobb számban a vállalataink rendelkezésére álljanak. 6. Célszerű lenne, ha a vállalataink működési szabályzata azt Is rögzítené, hogy az egyes vállalati osztályok, csoportok, vagy a különböző tanácsadók milyen szervezési területek gondozását kötelesek ellátni, ugyanekkor gondoskodni azon a vállalatok különböző részlegeiben folyó szervezési tevékenység meg­ felelő koordinálásáról is. Kis és közepes nagyságú vállalatoknál, szövetkeze­ teknél, ahol nincs függetlenített szervezési apparátus, ajánlatos vállalati szervezési bizottságot létrehozni Megjegyezzük, hogy a szervezés akkor tölt­ heti be a legjobban feladatát, ha közvetlen kapcsolatban van a vállalat egy­ személyi vezetésével 7. A meglévő vállalati szervezési terveket időközönként — legalább évente egyszer — felül kell vizsgálni és módosítani szükséges. 8 . A pártvezetőségek a munka- és üzemszervezés területén jelentkező feladato­ kat — a korábbi megyei és várnsi pártbizottságok határozatai alapján — a gazdasági vezetéstől nagyobb igényességgel kérjék számon. Csak így valósít­ hatjuk meg a KB határozatát, amely hangsúlyozza, hogy a munka- és üzemszervezés korszerűsítése olyan feladat, amelynek révén tovább vihetjük az üzemek falai közé a gazdasági reformot, a munka ésszerűsítésére vonatkozó elveit. Ezt az ügyet most ki kell emelni a mindennapi megszokntt tempóból, politikailag is ösztönözni és segíteni kell, h o g y nagyobb lendületre kapjon! Városunkban a munka- és üzemszervezés gyengeségével függ össze, hogy na­ gyon sok vállalatnál a munkaidőalap kihasználása kedvezőtlen, a veszteségidők je­ lentősek, a termelési folyamat különböző láncszemei gyakori időveszteséggel kapcso­ lódnak össze. Az is jellemző, hogy a gépek kihasználása alcsony szintű Különösen a korszerű és nagyméretű termelőberendezések esetében hiányzik a több műszakban történő hasznosítás, így a korszerűsítés sokszor önköltség-emelkedést eredményez. Jellemző az is, hogy erős a beruházási igény olyankor Is, amikor a beruházásokat nagyrészt szervezési intézkedésekkel lehetne lefolytatni. A munka- és üzemszervezésbei] tartalékok jobb felhasználása, ugyanúgy, mint az ország más iparral rendelkező helységeiben is, nagyon időszerű. Ennek megfele­ lően a tartalékok hasznosítására irányuló gazdaságpolitika vámsunkban is nagyobb politikai egységet kíván.

18

BELU SZK Y

PÁ L:

A ta n y á s telep ü lésren d szer m ai problém ái A „tanyakérdés” több, mint f é i s z ó z éves, 1912—13-ban a Magyar Gazdaszövetség kezdeményezésére indult meg a szervezett helyzetfeltáró vizsgálódás. 1921-ben a kecs­ keméti tanyai kongresszus felvonultatta a ..tanyakérdés” szaktekintélyeit; különböző szempontokból behatóan tanulmányozta a tanyás településrendszer problémáit. E té­ mának a két világháború között hatalmas irodalma keletkezett Etnográfusok1 és sta­ tisztikusok,2 geográfusok' és szociológusok,' közigazgatási szakemberek* történészek,1 agrárközgazdák, politikusok figyelme fordult a tanyák felé, A külterületi iskolahálózat sűrítésétől s néhány közigazgatási intézkedéstől (ekkor vált önálló községgé Buesa, Pusztaszer, Jakabszállás, Kelebia, Tompa, Eperjes, jegyzői kirendeltségeket szervez­ tek) eltekintve, vajmi kevés történt s történhetett a felmerült gondok orvoslására. A felszabadulás után az 1949 ben életrehívott Tanyai Tanács munkája, a tanya­ világ életére messzemenő befolyást gyakorló g y ö k e r e s v á l t o z á s u k — földosztás, a mező­ gazdasági cselédek, bérlők megváltozott helyzete, majd a termelőszövetkezetek szer­ vezése — s a radikális közigazgatási beavatkozás nyomán a tanyavilág gyors s prob­ lémamentes megszűnésére számítottak Érthető, hogy átmenetileg csökkent az érdek­ lődés a tanyák iránt Majd a hatvanas években nyilvánvalóvá vált, hogy a tanyafel­ számolódás folyamata több évtizedre terjedhet, meglepő s váratlan kitérők bukkannak fel, S az eltérő adottságok következtében körzetről körzetre, nem ritkán kilométerről kilométerre gyökeresen különbözhet a tanyavílág helyzete, sorsa E [elismerés óta mind a tudományos körök, a tudományos irodalom, mind a tervezés, a falu- és város politika gyakorlata s nem utolsósorban a sajtó napirenden tartja a tanyakérdést. Az elmúlt évtized vizsgálódásai, intézkedései, elismerést érdemlő kezdeményezései és erőfeszítései ellenére a tanyás településrendszer számos égető s olykor kellően meg nem válaszolt kérdést vet fel napjainkban is. Ma hozzávetőleg félmillió ember él tanyákon. Eldöntendő, hogy minimális ellátásuk, elfogadható életkörülményeik bizto­ sítása érdekében mennyit és hol, milyen formában érdemes, illetve kell áldozni, En nek érdekében pontosan fel kell mérni a tanyás területek helyzetéi s a tanyafelszá­ molódás várható ütemét. A tanyafelszámalódás folyamata, a tanyai lakosság elköltözése is sokkal több fi gyeimet érdemelne. A tanyákról való elköltözés Indítékai, üteme, irányai, az elköl tözők igényei új lakóhelyükkel szemben ma sem tisztázottak részleteikben Túlságosan egyszerűnek, kitérőktől, átmeneti formáktól menteseknek tartottuk a tanyák elhagyá­ sát, nem is irányítottuk kellően azt. (A tanyaközpontok életrehívásán, néhány mező gazdasági nagyüzem lakótelep-építkezésén, s egy két tanyás város és község több­ nyire kampányszerű akcióin kívül alig történt kezdeményezés e téren.) Így nem Is használhattuk ki maradéktalanul a tanyai lakosság áttelepedésében rejlő lehetősége két. Az áttelepülés nem igazodott a befogadó települések igényeihez, a településháló

19

zati tervek célkitűzéseihez. Jó néhány „félbemaradt falu", életképtelen tanyaközpont, tanyaközség alakult ki A beköltözés tovább súlyosbította a befogadó település — több­ nyire a mezővárosok — városrendezési, településfejlesztési gondjait A városok szélein, szőlőiben, zártkerljeiben az áltelepedök szűkös anyagi lehelőségei, a rusztikus élelformához való ragaszkodás, a befogadó település gondoskodásának hiánya oly — Ro mány Pál megfogalmazásával álve1 — városszéli slummokat hozott létre melyek közel annyi problémát okoznak a városvezetésnek mint a tanyák. A betelepedés ma is tart; feltétlenül szükséges több „tudatos'1 elemei beépíteni e folyamaiba, biztosítani a szük­ séges szervezettséget. Az elmúlt negyedszázadban életrehivott tanyaközségek, tanyaközpontok egyike másika nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Meg kell vizsgálni e községek helyzetét, életképességét s egyes esetekben a szükséges következtetéseket — az élet képtelennek bizonyuló községek kiépítésének feladása, esetleg a községi önállóság megszüntetése stb — is le kell vonni. Állandó „készenlétet", vizsgálódást igényel az a tény is, hogy a tanyai települések helyzetére, „gazdasági bázisukra”, az áttelepülés lehetőségeire ható tényezők gyorsan változnak, évről évre hizonyos fokig ellérö hát­ teret teremtve a tanyai lakosság gazdálkodásának a gazdálkodási-települési döntések­ nek. [Pl. a mezőgazdasági termékek árának alakulása egyes termelési ágak gazdasá­ gosságának változása, a háztáji termeléssel kapcsolatos állásfoglalások intézkedések, a mezőgazdasági nagyüzemek „tanyapolitikájánok" változásai, a családiház-építést be­ folyásoló hitelpolitika stb.) A tanyás településrendszerú körzetekben a településhálózat egészének tervezése igényli a tanyavilágban végbemenő változásuk ismeretét. A megoldandó problémák súlya és a megoldás módozataiban való bizonytalanság Indokolja a tanyás lelepülésrandszerű körzetek további vizsgálatát s azt is, hogy a tanyavilág főbb problémáit e folyóirat hasábjain áttekintsük. Ösztönzőn ezen áttekintésre az is, hogy a lanyakérdés növekvő publicitása ellenére közvéleményünk tájékozottsága meglehetősen hiá­ nyos e téren, a köztudatban téveszmék is rögződtek a napi sajiá információi nem­ egyszer tévesek, a publicisztika előítéletekkel közelit e kérdéshez |Erre csak egy pél­ dát; a Magyar Hirlap 1972. május 2B-i számában Benedek István Gábor a következő mondattal kezdi cikkét: „Egymillióan, még mindig egymillióan élnek lányán " Hatásos bevezetés, csak éppen érthetetlen, hogy az 1970 évi népszámlálás eredményeinek közzé­ tétele után miként Írhatja le ezt a vaskos tévedést oly valaki, aki a tanyai lakosság helyzetéről kívánja tájékoztatni olvasóit A népszámlálás előzetes adatait tartalmazó kötetből' minden fáradság nélkül megállapítható, hogy az egész ország külterületi la­ kossága 1970-ben csupán 858 ezer fő volt Ám ebben a számban bennlnglallstnak a budai szanatóriumok lakói éppúgy, mint az újpesti vízművek az óbudai téglagyárak, a vasúti őrházak, bányászlakótelepek nyarolótelepek lakói, Azon a területen, ahol tanyák egyáltalán előfordulnak, nem egészen 600 ezer a külterületi lakosok :Záma. azonban egy részük itt sem tanyán él, Kertségek, a kellő Időben nem módosított bel­ területi határon túlterjeszkedő városszéli utcák, gáiSrházak. a mezőgazdasági nagy­ üzemek lakótelepei kerülnek a külterület kategóriájába. Jelenleg óvatos becslés sze­ rint is félmillió alá csökkent a tanyai lakosság Száma] A tanyás településrendszer m últja

A tanyák mai helyzetének alakulását messzemenően befolyásolják kialakulásuk, fejlődésük körülményei, helyi különbségei. A tanyák szerepköre Ugyanis fennállásuk óta több ízben változott

20

A tanyás településrendszer kialakulásának előfeltételeit a XVI—XVII. század te­ remti meg. A török hódoltság másfél évszázada alatt az Alföld faluhálózata alaposan megritkult. A hadjáratokat, a török—tatár rajtaütéseket átvészelő, a rabszíjat elkerülő lakusság a nagyobb védettséget élvező mezővárosokba menekült, melyek — mint kohászvárosok — bizonyos jogi önállósággal is rendelkeztek. Noha többnyire adóztak a magyar földesuruknak is, polgáraiknak sikerült a feudális kötöttségek alól is ki­ vonni magukat. Az 5—10 ezer lakosú mezővárosok bekebelezték, vagy bérbevették az elpusztult falvakat, pusztákat, így hatalmas határra tettek szert. (Nagykőrös határa Vasadtól Cibakházáig terjedt A kecskeméti határ északi és déli pontja között pedig mintegy n o km volt a távolság.) A nagy kiterjedésű határban rideg állattartás folyt, csak a városok belsőségének közelében műveltek szőlős- és veteményeskerleket, cse kély kiterjedésű szántót. Az egész évben legelőkön tartott állatok télen pásztoraikkal együtt téli szállásokra, a marhának-pásztornak némi védőimet nyújtó karámok, földbevájt vermek vagy nádkunyhók mellé húzódtak. E téli szállások, illetve a körülöttük kialakult mezei kertek — a téli szállások körüli, a telelő állatok által trágyázott, szántómüvelésbe fogott földdarabok — lettek a tanyák közvetlen elődei. A tanyák ugyanis fejlődésük első szakaszában, a XVIII. században, a XIX, század első felében a határba telepített gazdasági udvar szerepét töltötték be. Ezek kialaku­ lását a mezőgazdasági termelés szükségletei követelték meg. A török kiűzése után a gyorsan növekvő népesség s a gabonákonjunktúra a szántómüvelés kiterjesztését, a növénytermelés és az állattenyésztés közötti kooperáció megteremtését követelte. A városok-fal vak belterületétől esetenként több tíz kilométerre fekvő szánlak a bel­ területről már nem voltak művelhetek. Viszont a korábbi falurendszer újjáélesztését a mezővárosok mint közösségek Is ellenezték, de az egyes pulgámk sem akartak a mezővárosokból kiköltözni, mert azok — ha önállóságukat az újra berendezkedő feuda­ lizmus meg is nyirbálta — személyi szabadságot, lazább földesúri függést biztosítottak polgáraiknak. Ez az ellentétes irányba haló kényszer hívta életre a sajátos településrendszert: a család állandó otthona a városban volt — a mezővárosi polgár a bel­ területen bírt ingatlana révén vált a civilas tagjává —. munkaképes tagjai a dolog­ időben költöztek ki a határba, ahol gazdasági épületeket, s szegényes, deiglencs tar­ tózkodásra szolgáló hajlékot emeltek. Ezek a tanyázó helyek tanyák mind társadalmi gazdasági, mind földrajzi szempontból a mezővárosok részei nem önálló települések. A XIX. század közepén, második felében a teudál s kölöllségek megszünle az ármentesítések nyomán művelésbe vehető földterületek bővülése a szántógazdálkodás további terjeszkedése nyomán a tanyarendszer általánossá váll az Alföldön A tanyá­ kat már állandóan lakták — ezt a bellerjesedő gazdálkodás nz islállnzfi állattenyész tés alterjedése tette szükségessé — de a küpcsnlal az anyalolcpülés és a tanyák kö­

zött Változatlanul szoros formái sajátosak □ tanyák lakói megtartják városi lakásu­ kat, életük egy részét — a hétvégékéi öregségük éveit vagy éppen az iskolásknri — a városban élik le, a nagycsalád rokoni kaprsnlalok is ide fűzik ókel, továbbra is az anya település polgárai A tanyatejlödés harmadik fázisában, a XIX század végén századunk elején be­ népesedtek a távoli puszták, külső legelők, többnyire a várnsnk vagy egyes nagybirta kosok parcellázásai nyomán. A letelepülök — többnyire aprárprolelárok — kapcsolata megszakadt az anyatelepüléssel. A szőlő- és gyümölcslermelés terjeszkedése is a vá­ rosoktól elszakadt tanyák számát — Erdei Ferenc farmianyáknak nevezte ezl a ta­ nyatípust — növelte. Ugyanakkor a földbirtok aprézódáso a nagy család felbomlása a régi tanyalöldeken is megindította a farmtanyák kialakulását

21

A tanyarendszer vázolt funkcióváltozásai területenként meglehetősen nagy fázis­ különbséggel következtek be, s egy-egy falu vagy mezőváros határában is egymás mellett találhattuk a különböző típusú tanyákat. A nyíregyházi tanyák már a XIX század második negyedében kezdik elveszíteni sajátos kapcsolataikat az anyaváros­ sal, míg a Nagykunságban, a Hajdúságban, a Körös-vidéken még a negyvenes évek­ ben is léteztek időszakosan lakott tanyák. E területi különbségek, fáziseltolódások a tanyafelszámolódás mai ütemében, formáiban is kimutathatók.

A vázoltakból kitűnik, hogy a tanyás gazdálkodási-települési rendszerben mind­ végig korszerűtlen termelési ás települési viszonyokat látó, a tanyákat „gyarmatok­ nak" tekintő szemlélet történetietlen. A tanyás gazdálkodási rendszert tekintve vitathatatlan, hogy: — a tanyás településrendszer tette lehetővé a XVIII—XIX. században a szántóművelés gyors kiterjesztését, a korszerűbb állattenyésztési formák elterjedéséi. — A Duna—Tisza közének sívő homokját a tanyás gazdálkodás keretei között le­ hetett az állandó készenlétet, felügyeletet igénylő szőlővel-gyümölccsel megkötni. — A piacot biztosító mezővárosokkal való szoros kapcsolat a mezőgazdasági áru­ termelés ösztönzője volt. Ugyanakkor addig, amíg a tunyák szoros egységet képeztek a mezővárosokkal, falvakkal, s a műszaki-intézményi Infrastruktúra a falvakban is igen kezdetleges volt, a tanyák lakói nem kerültek hátrányos helyzetbe a kis falvak lakóival szemben. Sőt! Szoros kapcsolatot tartottak fenn a városokkal, beletartoztak egy feudális kö­ töttségektől kevésbé terhes közösségbe, mely szerényen ugyan, de polgárosod ni t, be­ lekapcsolódott az ország vérkeringésébe, támaszul szolgált a függetlenségi társadalmi mozgalmaknak. A „tanyasi” a városban is „ntthon" volt, sőt a várost tartotta igazi otthonának akkor is, ha életének java részéi a tanyáján élte le. Még az alföldi mezőváros sem a tespedés az álmosság, a sötétség oly fészke volt — különösen a XVIII—XIX. században —, mint azt, elsősorban századunk szépiro­ dalmi alkotásai nyomán gyakran feltételezzük. Igaz a dunántúli városok építészeti megformálása ma is, a múltban Is összehasonlíthatatlanul igényesebb vnlt, mint az alföldi városoké. Ott barokk utcaképek, emeletes házak, szűk, városias utcák, hellyelküzzel várfalak, műemlékek, patina. Itt a terjengős piacteret övező néhány középület mögött falusias házak tengere, istállókkal, ólakkal, a közelmúltig reggel-este a lege­ lőre tartó, onnan hazatérő állatokkal. Igaz, néhány dunántúli város vezető rétegének életmódja külsőségében-lartalmában is polgárosultabb volt, mint az Alföldön. De Debrecen vagy Szeged irodalmi életéhez hasonló a dunántúli városokban nem alakult ki. Az Alföld kollégiumai, iskolái voltak a nemzeti szellemű oktatás fellegvárai. Az alföldi mezővárosokból rajzoltak ki a reformáció prédikátorai, itt működtek nyomdá­ ik A mezővárosok felé nyúllak ki először a vasútvonalak csápjai A tanyai lakosság helyzete a századforduló táján vált hátrányossá, amikor a vá­ rosokhoz fűződő kapcsolatul lazulni kezdtek, s a műszaki-intézményi infrastruktúra a falvakban is kezdett kiépülni. (Amíg a világítás általánosan elterjedt módja a mécses vagy a petróleumlámpa volt, addig a tanyaiak is hasonló „ellátást" élvezhettek, mint a falvakban lakók) A „tanyakérdés” is ekkor, a századforduló utáni években jelent Ke/.ctt. A felszabadulás után, a földosztást követően tovább szaporodott a tanyák száma; rövid néhány év alatt 75 ezer új tanya épült. Néhány év múlva azonban alapvetően megváltozott a tanyavilág helyzete.

22

— A Tanyai Tanács munkája nyomán, a dunántúli településszerkezet példáját tartva szem előtt, a nagy határú mezővárosok, falvak tanyavilágának jelentékeny ré­ szét közigazgatásilag leválasztották az anyatelepülésekről, s mintegy 100 új tanya­ község keretébe szervezték. Többségük minden tömörülést, Falumagot nélkülözött megszervezésekor. Közintézmények szervezésével, építésével, házhelyosztással, n kül­ területen életbeléptetett építési tilalommal szorgalmazták a falumagok kialakulását, a tanyák felszámolódását. Hozzávetőleg 280 ezer külterületi lakosra terjedi ki e vál­ tozás. Jé néhány további tanyaközpont helyét jelölték ki, elkészüllek a fejlesztési ter­ vek, építési területet, házhelyeket alakítottak ki, néhány középület meg is épült, de e központok közigazgatási önállósítása később elmaradt. Tovább lazultak a tanyák-anyatelepülések közti hagyományos kapcsolatok (ehhez többek között a belterületi lakóházak államosítása is hozzájárult). Kihatásaiban a fentieknél sokkal fontosabb volt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakulá­ sa. A gazdálkodás központjaivá a nagyüzemek majorjai váltak, s ezzel párhuzamosan a tanyák gazdasági funkciói csökkentek E változásokat figyelembevéve a tanyarend­ szer gyors megszűnésével számoltak a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején Noha 1949 és 19B0 közölt mintegy 190 ezer fővel csökkent a statisztikailag kimutalotl külterületi népesség az alföldi megyékben, ez csupán 20%-os fogyást jelentett, vagyis a tanyavilág csak az első lépéseket tette meg a felszámolódás — a vártnál hosszabb s több kitérővel tarkított — útján A tanyarendszer „rendellenes" viselkedését több té­ nyező váltotta k i: — a mezőgazdasági tulajdonviszonyok és üzemi keretek csak a hatvanas évek elején szilárdultak meg. közben az egyéni gazdálkodás több ízben ismét teret nyeri; — a vártnál lényegesen nagyobb szerepet töltött s tölt be a háztáji gazdálkodás; a termelőszövetkezetek is hosszú Időn keresztül — napjainkban is — támaszkodik a családi munkaszervezési formákra, Illetve a tagok saját termelőeszközeire, ami a ta­ nyák gazdasági szerepkörének — összeszűkült bázison ugyan — fennmaradását biz­ tosította; — az újonnan létesített tanyaközpontok kiépítése a kezdeti lendület után vontatottá vált; az új falvak kevés vonzerőt gyakoroltak a tanyai lakosságra; — az ötvenes években szélesre n y i t o t t „agrárolló”, a mezőgazdasági jövedelmek alacsony szintje miatt az áttelepedés gyakran anyagi akadályokba ütközött. A hatvanas évek elején ismét új viszonyok közé került a tanyavilág A mezőgaz­ daságban véglegesen uralomra jutott a szocialista nagyüzemi gazdálkodás; az üzemi keretek megszilárdultak. A termelőszövetkezetek anyagi megerősödésével, a nagyüze­ mi üzemszervezés elterjedésével párhuzamosan a gazdaságok is szorgalmazzák a ta­ nyák felszámolását. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a tanyavilágban is meg­ indította a foglalkozási átrétegződést. Mindennek — legalább is elméleti meggondo­ lások alapján — a tanyafelszámolódás felgyorsulását kellett eredményeznie. A tanyafelszámolddás m éretei 1860—1970 között a) 1960 és 197D között 18H ezer fővel csökkent az Alföld tanyás településrendszere területein a külterületi lakosság. A csökkenés mérete megegyezik az előző dekádéval,

a csökkenés üteme azonban a külterület elnéptelenedésének felgyorsulását mutatja. Az 1949—1960 közötti 19,5%-os csökkenéssel szemben I9B0 és 1970 között ez az érték 24,4%-ra emelkedett. 1970-ben a külterületi népességszám az 1949. évinek bi% át tet­

te ki.

23

A külterületi népességszám csökkenésében számottevő különbségek mutatkoznak cl Tiszántúl és a Duna—Tisza közi Homokhátság tanyás vidékei között. A Tiszántúlon 1960 és 1970 között 32,3%-kal, a Hnmokhátságon csupán 24,0%-kal csökkent a külterü­ leti népesség. 1. táblázat

Tájegység

A külterületi lakosság száma

pcrtlflrpn^BP

1949

1970 1949

1970 1960

210 840

67,6

46.5

67.7

307 400

233 630

90,4

64,0

76,0

21 580

20 000

78,0

70,4

92,G

1949

1960

Tiszántúl

469 290

319 859

Duna—Tisza köze

339 579 28 390

D un avölgy

A külterületi lakosságszám

1970

mn

A Tiszántúlon a gyorsabb ütemű tnnynfelszámulódás melleit az átlagos ütemtől való eltérések is nagyok, Egyes jellegzetesen tanyás településszarkezelü városokban, községekben a külterületi népesség felére-harmadára csökkent tiz év alatt (Karcagon 55.5%-os, Gyomán 61,8%-OS, Cssnádapácán B7,Bn/o os. Újkígyóson 69,7r u-os volt a csökkenés 1960 és 1970 között) Mindez a Duna—Tisza közinél alacsonyabb és területi­ leg erősen differenciált tanyai népsűrűséggel párosulva a tanyafelszámolódás előre­ haladottságában nagyfokú területi eltéréseket eredményezett a Tiszántúlon. Míg

egyes községek, városok tanyái viszonylag kevés veszteséggel vészelték át a tanyafels/.ámolódás viharait — Békéscsaba Szarvas, Mezőtúr, Orosháza, Mezőhegyes, Nyír­ egyháza tanyái —, addig más területeken a tanyavilág megszűnt, legleljebb hírmon­ dói maradtak a határban (Karcag, Kisújszállás. Túrkeve Jászapáti, Gyónna Dévaványa. a hajdúvárosok, Kunhegyes, Kenderes, Tútknmlás, a mezökovácsházi járás községei). A külterületi népességnek a települések össznépességéhöl való részesedése viszont egyenletesen csökkent az Alföld egész területén. Miután a Duna—Tisza közén lénye­ gesen magasabb külterületi népességarányt ért a csökkenés, a különbség a két nagy tanyás településrendszerü országrész között a külterületi népesség arányában is fo kozódott. 1960-ban a Homokhátság lakosságának 42,7%-a élt külterületen, a Tiszántú­

lon viszont csak 18,7%-a. 197ü-re ezek az arányok 3B,2, illetve S^^-ra csökkentek. A llomnkhátságon tehát a lakosság több mint egyharmada mn is tanyai lakos; a tanyás településrendszer szerteágazó problémái messzemenően befolyásolják e körzet gazda­ sági-társadalmi életét. Ugyanakkor a Tiszántúlon a tanyai népesség viszonylagos SÚ

lya olyannyira csökkeni, hogy ha esetenként komoly gazdasági erőfesziléseket S foko­ zott társadalmi, szociális és politikai gondoskodást igényel Is a tanyák megléte vagy megszűnésük folyamata, de a terület megoldásra váré gondjai sorában maholnap el* veszti vezető helyét. A tanyalelszámolódás folyamatának más aspektusát tárja (el a külterületi népsű­ rűség vállnzásának vizsgálata

: i

A külterületi népsűrűség csökkenésének mértéke is közel azonos a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén. Ha azonban a jelenlegi népsűrűségei az 1960—1970 közötti csökkenés mértékével vetjük egybe, ismét nyilvánvalóvá válik a tanyafelszámolódás legjellemzőbb vonása: a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közi Homokhátságon eltérő ütemű a tanyafelszámolódás; a két tanyás nagy körzet fokozatosan eltávolodik egy­ mástól a tanyasűrűség, a tanyai népesség aránya szempontjából olyannyira, hogy a két körzet „tanyaproblémái” már minőségileg különböznek egymástól. 2. táblázat

Körzet

Tiszántúl Duna—Tisza köze

Külterületi népsűrűség fő/km'

A csökkenés (ő/km1 1949— 1959

1949

1960

1970

22,R

16,1

10,6

8,7

43,3

36,6

27,7

6,7

A csökkenés % 1949— 1959

1960 — 1969

5,5

29,4

34.2

R.9

15,4

24,3

196U— 1969

A századfordulóig közel azonos volt a két körzet tanyai népsűrűsége, majd a Homokhátságon a szőlő- és gyümölcstermelés térhódítása nyomán a tanyásadás gyors ütemben folytatódott, a tanyai népsűrűségben számottevő különbségek adódtak. A 2. táblázatból kitűnik, hogy a Duna—Tisza közén h [anyai népesség viszony­ lag kis arányú csökkenése mögött — abszolút mértékben — jelentős mérni elköltözés húzódik meg. Pontosabban fogalmazva nem is beszélhetünk arról, hogy a Duna— Tisza közén a tanyafelszámolódás csekély mérvű, a Tiszántúlon viszont ennek a több szőröse. A területi arányokat figyelembe véve a Duna—Tisza közén nagyobb mérni elköltözés figyelhető meg, mint a Tiszántúlon. A kiinduló állapot különbözősége foly­ tán a csökkenés arányai és kihatásai természetesen eltérőek Nyilvánvaló viszont hogy a Duna—Tisza közén a tanyán élő népesség ellátása melleit az elköltözéssel kap­ csolatos problémák megoldására épp oly gondot kell fordítani mint a Tiszántúlon. Ha a tanyán élő lakosság csökkenésének különböző mérőszámail összegezzük, s térképen ábrázoljuk a tanyafelszámolódás ütemét, feltűnő a nyert kép mozaikszerúsége. Stabil tanyavilággal rendelkező községek, városok szomszédságában a tanyafel­ számolódás gyors vagy viharosmértákű lehet. Ma már közhelynek számít, hogy a ta­ nyás településrendszer helyzetét, sorsának várható alakulását nem lehet sommásan megítélni; a helyi különbségek számottevőek. Az eltérések kis területeken belül (nem ritkán a települések egyes határrászei között) is rendkívül nagyok, a tanyavilág prob lémái Szinte kilométerről kilométerre változnak. Ez a tény nyilvánvalóvá teszi a la nyákkal kapcsolatos kutatások fontosságát, egyben nehézségeit Igyakorlati célú, „dön­ téselőkészítő” vizsgálatok esetében községi szintű helyszíni helyzelielmérésre van szükségünk), ugyanakkor a tanyákkal kapcsolatos gazdasági, társadalompolitikai, te­ lepüléshálózat-fejlesztési kérdések igen árnyalt, a helyi adottságnkhnz messzemenően alkalmazkodó megközelítését igényli. A tanyavilág mai állapota A tanyafelszámolódás ütemében, méreteiben községről községre mutatkozó élté resek utalnak arra, hogy a tanyavilág helyzetében, állapotában is igen számottevő te rületl különbségek alakultak ki, s a tanyai népesség elvándorlására ható tényezők 25

nagyszámú — esetenként halárrészről határrészre változó — kombinációja jön létre. a) A tanyák mai helyzetét, jövő sorsuknak alakulását mindenekelőtt az ott fo m ezőg azdasági termelés méretei, formái szabják meg. A tanyák gazdasági szerepköre igen különböző; a kisüzemi termelést folytató, oz egykori tanyák éleiét szinte válto­ zatlanul konzerváló tanyáktól a nem mezőgazdaságban dolgozók áttol szükségből la­ kott, s csak lakás céljaii szolgálú külterületi épületekig széles a skála. A közelmúlt­ ban látott napvilágot Romány Pál könyve, melyben lényeglátó tömörséggel foglalta össze a tanyák mai gazdasági-települési funkcióit, a különböző tanyatipusok jellem­ zőit.11Így felmentve érezzük magunkat e kérdés részletesebb taglalása alól. Az egyénileg gazdálkodók és a szakszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok tagjainak tanyái — többségük a Románv Pál által kisüzemi tanyáknak nevezett tí­ pusba sorolható — szinte rmtsem változtak az elmúlt évtizedek során. A tanya most is a mezőgazdasági termelés fontos központja, sőt az intenzívebbé, sokoldalúbbá váló termelés révén e szerepkörük bővült is (fóliás zöldségtermelés, gyümölcs- és zöldségtárolás, bővülő szerszámpark, stb). E tanyák háztartásaiban fennmaradt a család te r ­ melési funkciója. De c tanyákat többnyire idős emberek lakják, a fiatalok legfeljebb besegítenek a z otthoni mezőgazdasági munkába, fő foglalkozásokat másutt találják meg. A kisüzemi tanyák családjainak jövedelmi viszonyai, a tanyák termelési színvo­ nala igen különböző. Az idős tanya tulajdonosok „szaktudása" a termelés fejlődésével nem tart lépést, nehézkesen, lassan tájékozódnak a piaci viszonyokról, a gyakran változó ..gazdasági szabályozókról”. Egyre nehezebben, egyre kisebb eredménnyel birkóznak □ földdel. De maradnak; megszokták a tanyai életei, s többnyire lehetűse'gük s ncs az elköltözés­ re. De maradnak a szerencsésebb összetételű — fiatalabb családtagokkal Is rendelke* ző — családok is, ha szakszövetkezeti tagok, esetleg egyénileg gazdálkodnak, ök ugyanis keményen dolgozva, hajlékonyán alkalmazkodva a változó körülményekhez, lehetőségekhez, kiemelkedő jövedelemhez juthatnak. Egy egy tanyán élő család jö­ vedelme elérheti az évi százezer forintot is. A magas jövedelem elsősorban a szőlő-, gyümölcs-, eselleg zöldségtermelésből származik. MásutL, de jóval ritkábban az állat­ tartásból. tenyésztésből. Az anyagi jólét többnyire a tanyaépületen Is meglátszik; a tilalmakkal, bírságokkal is dacolva bővítik, modernizálják, de legalábbis jó karban tartják azt Nem ritka az új tanya építése sem. A nyíregyházi tanyabokrokban megszo­ kott látvány a hagyományos formájú régi tanya mellé épített modern, többszubás csa­ ládi ház. Az elektromos vezetékeket akkor is beépítik, ha a tanya villamosítása csak a távolabbi jövőben remélhető, A kisüzemi tanyák kapcsolatai — árutermelésük, ér­ tékesítésük következtében — többnyire szorosak a környező falvak, városok belte­ rületével E tanyatípus legelterjedtebb a Duna—Tisza közén, Cegléd, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunhalas, Szeged környékén, Nyíregyháza határában; itt találjuk a termelőszövet­ kezeti csoportok, szakszövetkezetek zömét is. A Duna—Tisza közi Homokhátság me­ zőgazdaságilag művelt területének negyedét művelik e csoportok. így e tanyák zöme a szőlő- és gyümölcstermelő területeken található. A termelőszövetkezeti csoportok, szakszövetkezetek a tanyafelszámolást sürgető „tanyapolitikát” sem folytatnak. Mind­ ez azt eredményezi, hogy a „kisüzemi” tanyák megszűnése igen lassú folyamat. A termelőszövetkezeti tagok tanyáinak helyzete igen különböző. Többségük me­ zőgazdasági szerepköre továbbra is jelentős, piacra is termelnek. Ahol a termelőszö­ vetkezetben a tényleges nagyüzemi termelés feltételei korlátozottak, ott a családi mű­ v e lé s jelentősége növekszik, s ezzel együtt nő a tanyák szerepe is. A „háztáji” tanyá­ kon folyó termelés azonban már szoros kapcsolatban áll a nagyüzemi gazdaságokkal, 26

az ott folyó termeléssel. Innen származik az állattartáshoz szükséges takarmány ja­ va része, a szövetkezet osztja ki földjét részes művelésre. Különösen a régi telepítésű szőlők és gyümölcsöseik esetében gyakori ez az üzemszervezési (orma; ezek a szőlők ugyanis nagyüzemi módszerekkel nem mű vethetők meg A „közösből" származó jö­ vedelem nagysága szintén befolyásolja a tanyán folytatott termelést és az elköltözés ütemét Az alacsony részesedést nyújtó, gyenge termelőszövetkezetek tagjai a háztáji gazdálkodásban keresik anyagi boldogulásukat Ugyanakkor a nagyüzemi munkaszer­ vezési formákat alkalmazó — .többnyire szántógazdálkodást folytató — sziivelkezelckhez tartozó tanyák mezőgazdasági szerepköre ma mái.’ csekély. Sok helyütt 200 négy­ szögölben szabták meg a lanyalelt-k nagyságát; a háztáji földeket nem a tanyák kö­ rül jelölik ki. S ha az ilyen tanyák valamilyen okból nem tartanak nagy állatot, ak­ kor a tanya alig több lakóhelynél. A fejlett nagyüzemi módszereket alkalmazó üzemek területén a korszerű terme­ lésnek is tényleges gátjává váltak a tanyák (a gépi művelés, vegyszerezés, öntözés, stb. akadályozása). A gazdaságok többnyire tudatos „tanyapolilikával” kívánják a tanyafelszámolúdást gyorsítani. INriha újabban egyes munkaerógondukkal bajlódó gaz­ daságok fékezni igyekeznek a tanyai lakosság elvándorlását — ha azok saját dolgo­ zóik —, meri az áttelepedés többnyire munkahely-változtatással is jár) Vannak aztán olyan tanyák is, melyeket már nem mezőgazdaságilag laknak Szá­ ntuk nem is csekély; a tanyákon élő keresők negyedének már nem a mezőgazdaság nyűit megélhetést. A külterületen élő nem mezőgazdasági foglalkozásúak aránya az alföldi mezővárosok esetében elérheti az citven százalékot is le statisztikailag kimuta­ tott arányhoz azonban külterületnek minősülő, igen eltérő jellegű településrészek — beépült zörtkertek, szőlők, üdülőterületek, nemegyszer a lassan vállnzc belterületi határokon túlnövő várostest utcái — adatai is hozzájárulnak). A fnglalkozási álrélegződés következménye, hogy számos tanya már nem áll közvetlen kapcsolatban a me zőgazdasággal. E tanyák „termelési szerepköre" azonban különböző. Az egyik tanya lakói „második műszakban” nem kevés leleménnyel, szorgalommal használják ki a tanyájuk nyújtotta lehetőségeket Ha a tanyáról a városi munkahely elfogadható mó­ don megközelíthető, akkor a tanyán elérhető mellékjövedelem konzerválhatja a ta nyát Egy Nyíregyháza tanyás külterületén végrehajtóit vizsgálat szerint van ugyHn összefüggés a foglalkozási szerkezet s az elköltözni szándékozók aránya közt, ám a költözni óhajtók száma messze elmarad □ nem mezőgazdasági foglalkozásúak aránya mögött: A nem mezőgazdasági lakosság aránya 60% felett 40—-60% 20—40% 20% alatt

A költözni szándékozó háztartások aránya 11,3% 6,5% 6,1% 1.0%

Ahol a városi munkahely megközelítése nehézkes, ült a foglalkozási álrélegződés természetesen sietteti az elköltözést. A városok közelében szaporodnak azok a t a n y á k melyekbe — egyknr gazdájuk elköltözvén, elhalálozván — a város felé igyekvők költözlek be más jnhh megoldás híján. Olykor e tanyák lassanként a város családi házas, kertes nvezeléhe alvadnak, olykor csak átmeneti lakásul szolgálnak. 27

b)

A tanyai lakosság demográfiai viszonyait — mindenekelőtt a kedvezőtlen k

rnegosztást S a foglalkozási étrétegződést — gyakran a tanyafelszámolódás meghatárotá tényezőjének tartják. Az 1970. évi népszámlálás adatai nem igazolták egyértel­

műen a tanyai lakosság — általánosan feltételezett — elöregedését.

n—14

K o r c s o p o r t ok 40—50 15—39

6(1—x

Bel- Kül­ Bel- Kül­ Bel- Kül­ Bel- Kül­ terület terület terület terület Báes-Kiskun m. Csongrád m. Békés m. Hajdú-Blhar m. Szolnok m.

19.7 21,2 20.8 23,2 24,2 30,0

34,7 33,6 34,3 34,7 36,5 37,0

24,8 28,6 25,2 25,5 22, B 21,0

2U,8 18,9 19,7 16,6 18,5 12,0

A tanyai (külterületi) népesség minden tanyás megyében fiatalosabb korüsszetételü, mint a belterületi népesség. Ez a kormegoszlás a tanyarendszer virágkorában ter­ mészetes volt; a t a n y á n a munkaképes korú népesség élt. a munkából kiöregedő gaz­ dák „hazaköltöztök" a városba. Feltehetően ez a gyakorlat ma is él. A tanyán lakó produktív korú népességhez viszonyítva a természetes szaporodás magasabb, mint a belterületen, ami szintén Javítja a korösszetételt. Mivel a 80 éven felüliek aránya fel* tűnőén alacsony a külterületen, az a feltevés, hogy a tanyák felszámolódása a „kiha­ lás” függvénye lenne, nem látszik megalapozottnak. c) Eltérd a tanyavilág helyzete térbeli elrendeződése szerint is; az egymáshoz és a dűlőutakhoz viszonyítva minden szabályosságot nélkülöző „szűri" tanyák helyzete a legnehezebb; ezek akadályozzák leginkább a nagyüzemi gazdálkodási (az összefüggő táblák kialakításának korlátozott lehetősége), ezek érzik leginkább az alak hiányét, ezeket a tanyákat nem lehet, vagy csak igen nagy költséggel villamosítani Az „út menti tanyák” az országutak, dőlőutak mellé búzádnak, s helyenként zárt sort, tanya­ utcákat alkotnak (Szarvas, Békás, Békéscsaba környéke). Nyíregyháza s néhány sza­ bolcsi község határában 10—25, sőt ötven faluszerűen egymás mellé ágilelt tanyaépület alkot egy-egy „bokrot”. E tanyák közlekedése, közművesítése már könnyebben megoldható. Egyes mezővárosok, nagyobb falvak szőlőiben kerlségeiben a tanyák úgy megsűrűsödtek, hogy — a jelenleg is folyó építkezések nyomán — laza kerles családi házas övezetté változtak d) A tanyák és anyalelepüléseik közti hagyományos és sajátos kapcsolatok meg­ lazultak. A tanyai lakosságnak mindössze 5—6% a rendelkezik valamely település belsőségén lakóházzal, lakással. (Egy reprezentatív felvétel talált oly községet, ahol még a tanyai háztartások 20%-a megőrizte az egykori osztott település sajátosságát, a bel és külterületi lakóházat) Ugyanakkor a mezővárosokhoz, az anyatelepülésekhez rűződő ..nem materiális" kapcsolatok ma Is élnek, hatnak (rokoni, ismerősi kapcso­ latok, s különösen hz IdSsehhek körében a városhoz tartozás tudata). Azokban a kör­ zetekben, ahol a tanyák csak a közelmúltban alakultak át állandó letelepedésű szór­ vánnyá — mindenekelőtt a Tiszántúlon —, az egykori kapcsolatok nagymértékben befolyásolják az elköltözés irányát. A megfigyelések szerint az elmúlt évtizedekben létcehozott tanyakHzaégek területéről az elvándorlók 70—85%-a az egykori anyatele­ pülés belterületére költözött át, s a még tanyán élók a jövőben is oda szándékoznak költözni Ez a jelenség egyik másik fiatal alföldi községünket hozta nehéz helyzetbe:

tanyái elnéptelenednek, de a belterületük népessége alig növekszik; az áttelepülök a mezővárosokba igyekeznek. e) Az anyatelepüléshez fűződő kapcsolatok lazulása, a tanyáknak állandó lakó­ hellyé válása s a lakófunkció növekvő szerepe hátrányossá tette a tanyai lakosság helyzetét. Ma még mintegy 160 ezer lakást nyújtanak a tanyák. Négyötödük a felszabadulás előtt épült. Műszaki állapotuk, felszereltségük a falusi lakóházak­ kal 3em hasonlítható össze. Ennek oka csak részben magyarázható a korsze­ rűsítés akadályaival (a közmüvesitettség gátjai), a tanyai lakosság igénytelen­ ségével (7) s a várható elköltözés miatt a tanyák felújításának, korszerűsítésének szükségtelenségével. Jelentős szerepe volt a tanyai lakásállomány leromláséban, el­ avulásában a külterületen érvényes építési tilalomnak, a támogatás (hitelek, kölcsö­ nök) megtagadásának. A tanyai lakások korszerűtlenségét bizonyító adatok felsorolá­ sa felesleges De meg kell jegyeznünk, hogy ahol a tanyák fennmaradásával kell szá­ molni, ott a tanyai lakások minősége, felszereltsége jelentősen javítható. Ugyanakkor azok a feltevések, melyek a tanyákról való elköltözés legfőbb okát a tanyák leromlott állapotában látták véleményünk szerint relületes megítélésen alapultak. A tanyák álla­ pota leromlott. mBrt lakói költözni szándékoztak, bizonytalanok sorsuk alakulásában Ahol a tanyán maradás mellett döntöltek, s ennek n lehetőségéről is megbizonyosod­ tak, ott — vállalva az esetleges bírságokat is — megindult a tanyák korszerűsítése, sőt Újak építése. f) A tanyafelszámolódás ütemének helyi különbségei feltűnően szoros kapcsolat­ ban állnak a tanyakialakulás területi sajátosságaival, a tanyás települési rendszer kialakulásának idejével, a tanyafejlődés fázisainak területi különbségeivel. Azokon a területeken, ahol az elmúlt két évtized alatt a tanyavilág megszűnt, ahol csak hírmondóik, szétzilált utóvédük lelhető fel, ott a tanyarendszer rövid tör­ ténelmi múltra tekintett vissza, többnyire csak ritkán ülték meg a határt 8 tanyák (Bácska, a Dunavölgy, a Körösök vidéke). A Nagykunságban, a hajdú városok határá­ ban, a Jászságban szabályos tanyás települési gazdálkodási rendszer alakult ki. ám tanyáik jelentékeny része a tanyafejlődés kezdeti fázisaira jellemző funkciókat töltölt be (csak ideiglenesen lakottak, elsősorban az állattenyésztés s nem a szántőgazdálkodás Üzemi központjai, tulajdonosaik a városok belterületén is rendelkeznek lakóház­ zal). E tanyatlpusnak a tanyafelszámolődást kiváltó tényezőkkel szemben csekély voll az ellenállása; a tanyavilág szétszilálódása már az ötvenes években megindult A legellenállöbbnak azokban a körzetekben mutatkozik a tanyavilág, ahol az anyatelepülés és a tanyák kapcsolata már évtizedekkel ezelőtt meglazult, a tanya gazdáinak állandó lakóhelyévé vált (Duna—Tisza köze, Nyíregyháza környéke). A tanyák életét még számos tényező befolyásolja. Eltérő a mezőgazdasági nagy­ üzemek, a városok, községek tanyapolitikája Igen szoros a kapcsolat a földhasznosí­ tási formák — szántó, rét, legelő, gyümölcs, szőlő — s a tanyák helyzete, illetve az elköltözés mértéke közt. A szőlő- és gyümölcstermelés konzerválja a tanyát. Számí­ tásaink szerint a szőlő és gyümölcsös területi részesedése és a tanyai lakosság csök­ kenése közti korreláció együtthatója —0,B1, tehát a kapcsolat Igen szoros. A szőlő- és gyümölcstermelés területén, a Duna—Tisza közén egy több ezer főre terjedő adat­ gyűjtés szerint a tanyai lakosság 53—54%-a érzelmileg nem fordult szembe a tunyá val; a Tiszántúlon ez az arány csupán 33,3%. A tanyuvilág jövője

A tanyás gazdálkodási-települési rendszer a mezőgazdaság szocialista viszon yai kö­ zött elvileg elvesztette létalapját. Területenként eltérő mértékben ugyan, de csökkent a tanyák gazdasági bázisa. A tanyák jelenlegi állapotának, a tanyai lakosság elköltö­ 29

zésében mutatkozó különbségek ismeretében nyilvánvaló az is, hogy a tanyarendszer jelenleg nem egységes képződmény, A területi különbségek élesen kirajzolódnak, s az eltérések természetesen messzemenően befolyásolják a tanyák jövőjének alakulását az egyes körzetekben. A tanyafelszámolődásra ható tényezők sokfélesége, kombinációik számtalan le­ hetősége miatt csak az egyes községek, sőt az egyes határrészek viszonyait figyelem­ be véve adható megnyugtató kép a tanyák sorsának alakulásáról. Amikor a jelenlegi külterületi népsűrűséget s az löfin —1 f!70 közölt tapasztalt elvándorlást egybevetve ki­ számítjuk a tanyavilág megszűnéséhez szükséges időt (a külterületi népsűrűség 5 fő, lan9 érték alá való csökkenéséhez szükséges időt}, tisztában kell lennünk azzal, hogy csak a területileg differenciált tendenciákat ismerjük meg, e számítások a tervezés következm ényeit nem elégítik ki. A Tiszántúl 13R tanyás települése közül (ezek kül­

területi népsűrűsége 1970-ben elérte, meghaladta az 5 fő/km’ értéket) hetvenháromban a Jelenlegi csökkenés ütemét előrevetítve 10 éven belül megszűnik a tanyarendszer, további 38-ban két évtized szükséges ehhez. Csupán néhány Szabolcs megyei község­ ben (ahol viszont a tanyarendszer a Duna—Tisza közihez hasonlít) és Békés megye Gyulától Szarvasig húzódó keskeny sávjában bizonyul várhatóan hosszabb életűnek a tanyuvllág. A tanya felszámolódáshoz szükséges idő év Tájegység

Duna—Tisza köze Tiszántúl Dunavölgy Alföld

A tanyás települések száma

103 138 18 236

—10

10,1 —20 n

20.1 —30,fl

30.1

db

%

db

%

db

%

úb

%

ii 73 8 92

10,7 52.9 44 4 35,5

19 38 8 03

1(1,4 27,5 33,3 24,3

22 15 1 38

21,4 10 9 5,8 14.6

51 12 3 66

49 5 8.7 Ifi 1 25 S

b) Tanyapolitikánk kialakításánál, a feladatok meghatározásánál tehát a tanya­ világ további bomlásának, felszámolódásának tényéböl kell kiindulnunk, figyelembe véve, hogy ez a folyamat területileg rendkívül differenciált, helyenként igen lassú Az Alföld egész területén nem lehet egységes módszerekkel, elképzelésekkel közelíteni a tanyákhoz. A tanyavilág bomlásának adminisztratív gyorsítása nem lehet célunk. Egyes kör­ zetekben és termelési ágakban a tanyákhoz kapcsolódó háztáji termeléshez, a családi művelési formákhoz az egyéni érdekeltség mellett jelentős társadalmi érdekek is fű­ ződnek. Azokon a területeken, ahol a tanyavilág tartós fennmaradásával kell szá­ molnunk, gondoskodni kell a tanyákon maradó lakosság életkörülményeinek javí­ tásáról. Ugyanakkor a községekbe, városokba való áttelepedést támogatni, irányítani kell,

tervszerűen kihasználva a korszerűbb telpüléshálózat kialakításának így nyíló lehetőségeit. Ezen alapéi vek megvalósítása érdekében: — Részleteiben meg kell ismernünk a lanyavilág mai helyzetét. A tanyás terület egészére kiterjedő, községi részletességű vizsgálatok nélkül megalapozott tanyapoliti­ kát folytatni nem lehet. (Tudomásunk szerint most folynak egy több megyére kiter­ jedő vizsgálat előkészületei az Építési és Városfejlesztési Minisztériumban.) 30

— A betelepedés irányítása érdekében felül Kell vizsgálnunk eddigi elképzelésein­ ket; egyenként vizsgálatot érdemelnek a felszabadulás után életrehivott tanyaközséségek. Rzek egyike-másika életképes településsé fejlődött, Őm nem egy közülük kia­ lakulása kezdetén megrekedt, néhány középület, egy-két belterületté minősült tanya alkotja a községet, Közben — különösen a Tiszántúlon — az új községek tanyáiról a lakosság Jelentékeny hányada elköltözött, Így löbbé nincs Is meg a reális lehetősége életképes települések kialakulásának Példaként említhetjük Nagykopáncs esetét. Az Orosháza közelében fekvő községet, 1960 bán 944 fő lakta, közülük alig néhány élt a belterületen. Egy évtized alatt több, mint ötszáz fő hagyta el a tanyákat; a tanyai né­ pesség 52,fín„ kai csökkent. A tanyákat elhagyók többsége azonban nem a község belte­ rületére költözött. így Nagykopáncs lakossága ma már az 500 főt sem éri el, s ennek alig 10%-a (4B fő!) él a belterületen. Aligha tévedünk, ha n község majdnem teljes elnéptelenedését s közigazgatási önállóságának megszűnését tételezzük fel. A hasonló helyzetű tanyaküz-ségek elnéptelenedése, vagy közigazgatási önállóság nélküli kis la­ kóteleppé való alakulása az egykori mezővárosi településszerkezet bizonyos fokú fe­ ledését jelentené, nzzal a különbséggel, hogy a mezőgazdasági termelés központjai nem a tanyák, hanem a nagyüzemek majorjai lennének. — A külterületen Enlyn építési tevékenység irányítását eddig szinte kizárólag épí­ tési tilalmakkal kívánták megoldani. Mindenekelőtt a „külterület" megítélését kellene differenciálni. A külterületen a hagyományos tanyák mellett egyre töhb a mezőgaz­ dasági nagyüzemek mellett felnőtt lakótelep. Kialakulásukat az ápftési hatóságok többnyire gátonl igyekeztek, a gazdaságok viszont szorgalmazták. E lakótelepek ki­ alakulását nem kellene fékezni Kozművesítettségük megoldható — a gazdaságok ma­ jorjaival kooperálva többnyire magasabb szinten, mint a tanya községek belterületén —, modern mezőgazdasági lakótelepekké válhatnak, a nagyüzemek szilárd törzsgárdát alakíthatnak ki lakóikból. — Ugyancsak felül kellene vizsgálni azoknak a külterületi szőlőknek, gyümölcsű söknek, kBitségeknek az elbírálását, amelyeket a jelenleg is folyó építkezések laza kertes, családi házas negyedekké változtatnak A jelenlegi tilalmak ellenére folyó sza­ bálytalan építkezés, az elemi közművesítés hiánya gyakran igen szegényes külvárosi telepekké vóltnzlalja e kertségeket, Az alföldi városokat övező „kerlségek" építési tilalom alá helyezésével a tömör, zárt belterületek felé kivánlák a beköltöző tanyaia­ kat terelni Viszont a laza beépítésű, de rendezett, minimális közművesítettséggel el­ látott kerlségek n modernizálódó városszerkezetbe településhálózatba is beilleszthetőek kellemes környezetet biztosítanak lakóiknak, s a tanyaiak ruszlikusabb igényei­ nek Is megtételnek Hasonló elbírálás alá eshetnének a lanyabokrnk tanyautcákká Zárult átmenti tanyák is. Tudomásunk szerint Kecskemét kezdeményezte kertváros település kijelöléséi Helányegyházán a város egykori határából alakult községben (A községnek Kecskeméthez való közigazgatási visszacsatolását is tervezik ) — Sokrétű, körüliek nlő munkát igényel a belterületre költözők fogadásinak elő készítése is [a differenciált telekigények kielégítése szociálpnlilikai kedvezmények nyújtása hitelpreferenciák, a mezőgazdasági nagyüzemek hevenása a szervezell áltelepedés segítésébe, az átteiepedés lehetőségeinek propagálása slb ) — Ahol a lunyHvilég huzamosabb fennmaradásával kell számolni ull a lányán maradó lakosság életkörülményeinek javítása elengedhetetlen feladat A szerleágazó, gyakran speciális feladatok jelentékeny hányadát a helyi szerveknek kell megoldani — A külterületi lakóházak a hosszabb ideig fennmaradó iHnyák cselében a fel­ újítást, korszerűsítést tiltó rendszabályokat hatályún kívül kell helyezni Lehetővé kell tenni, s támogatni a tanyák átépítését, s ahol erre mód nyílik, viiiamnsltását. Eddig 31

még azoknak a tanyáknak a villamosítására sem volt lehetőség, amelyek a már ki épített hálózat közelében épültek. Bács megyében pl. mintegy 10 009 tanya villamosí­ tására lenne lehetőség a jelenlegi „normált" mellett is. „Hiánycikkek” esetében — mint pl. a palackos gáz — előnyben kellene részesíteni a tanyai területeket Az iparnak, kereskedelemnek fokozott figyelmet kellene fordítani a speciális tanyai igények — pl telepes tv-készülékek, egyedi áramforrások — kielégítésére. Az ipar és a kereskede­ lem ilyen irányú törekvéseit központilag Is „dotálni” kellene. — Az útviszonyok javítását, kis teljesítményű, de egész évben járható úthálózat kiépítését a mezőgazdaság igényei is megkívánják. A „mozgó szolgáltatások” beveze­ tése, működésük rendszeressé tétele elősegítheti az alapfokú ellátás biztosítását. A közlekedési lehetőségek fejlődése, a motorizáció további terjedése egyébként is lénye­ gesen csökkentheti a szolgáltató intézményektől való eltávolodás hátrányait. — Biztosítani kell a tanyai gazdálkodás (általában a háztáji termelés) eszközök­ kel, speciális kisgépekkel, szolgáltatásokkal való támogatását. A tanyai gazdaságok jelentékeny része — mindenekelőtt a Duna—Tisza köze homokterületein — kedvezőt­ len természeti adottságok mellett; gazdálkodik. Érdekeltségük s lehetőségeik tokozása a termelés növekedését, a szőlő- és gyümölcskultúrák felújítását, korszerűsítését eredményezheti. Meg kell ismertetnünk a tanyai lakosságot a tanyavilág általános ás helyi problé­ máival, az e problémák megoldására tett és tervezett lépésekkel. Biztosítani kell, h o g y maga a tanyai lakosság is aktív részese legyen □ tanyapolitlkánok A „tan y a k érd és” még mindig — sőt m a fokozott m értékben — helyet k é r az ország megoldandű problém ái között. Az intenzív gazdaságfejlesztés és társadalmi fejlődés időszakában nBm hagyhatók figyelmen kívül a tanyavilág kérdései sem, ha „ csa k " félmillióan élnek is ott Előítéletek, indulatok, türelmetlenség nél kül k ell tü­ relm etlenül k e re sn ü n k azokat a megoldásokat, melyek mind a társadalom, mind pedig a tanyai lakosság szám ára elfogadhatók, megvalősithalók

JEGYZETEK 1. G y ö r f f y I s t v á n : A m a g y a r ta n y a — F ö ld r a jz i K ö z le m é n y e k , 1937. S za b ó K á lm á n : K e c s k e m é ti ta n y á k . — K e c s k e m é t, 1326. M á r k u s M ih á ly : A b n k o r t a n y á k n é p e . — B u d a p e s t, 1343. 3 K e c s k e m é t, m in t ta n y a v á r o s . — M a g y a r S t a tis z tik a i S z e m le , 1935. 3 M e n ü ü l T i b o r : S z a rv a s fö ld r a jz a — D e b re c e n . 1928. M e n d ö l T i b o r : N é h á n y szó az a lf ö l d i v á ro s k é rd é s é h e z — F ö ld r a jz i K ö z le m é n y e k , 1939. 4. E r d e i F e r e n c : M a g y a r t a n y á k . — B u d a p e s t, 1842. 5. K is s I s t v á n : A m a g y a r t a n y a i k ö z ig a z g a tá s és a t a n y a p o li t ik a v á z la ta — B u d a p e s t, 1932. A ls ó l i — B e n ís c h A . — M á r t o n f f y K . : A t a n y a i k ö z ig a z g a tá s re n d e z é s e . — B u d a p e g t, 1037. 6. S za b d I s t v á n : A d e b re c e n i ta n y a r e n d s z e r k ia la k u lá s a . — F ö ld és E m b e r , 1829. F a p p L á s z ló ! A k e c s k e m é ti ta n y a te le p ü lé s k ia la k u lá s a . — S ze g ed , 1B30. M á r k u s I s t v á n : K e r t e k és ta n y á k N a g y k ö r ö s ö n a X V I I — X V I Li. s z á z a d b a n . — K e c s k e m é t, 1SM3. 7. R a m á n y P á l: M a i t a n y á k . — V a ló s á g , 1972. é v ! IS. sz. B. R a m á n y P á l: A ta n y a r e n d s z e r m a — K o s s u th K ö n y v k ia d ó . 1873.

SZILÁGYI IMRE:

G ondolatok a n ép esed ésp o litik ai h a tá ro z a t m egyei tennivalóiról Minden nemzetnek alapvető érdeke, hogy népességének száma a természetes sza­ porodás (az élveszűletések és halálozások különbsége) révén állandóan növekedjék. Az, hogy egy adott ország népességének milyen mértékben kell, illetve lehetséges növekednie, sok tényezőtől függ. Mások a követelmények és a lehetőségek időtől és tértől is függően. Eltérő a kívánalom olyan esetben, amikor a népesség növekedési üteme kiegyensúlyozott, a nemek és az egyes korcsoportok aránya megfelelő. Lénye­ gesen különbözik olyankor, amikor az egyensúlyi állapot megbomlik, vagy lelassul a növekedés üteme, illetve csökkenés következik be (háború esetén, illetve azután). Tudjuk, hogy a népszaporodás nagyságának térbeli különbségei is vannak. Ezek leg­ inkább az egyes földrészek között mutatkoznak meg. Megvannak azonban azonos földrészek országai között is. Sőt szinte minden országon belül vannak olyan tájegy­ ségek és körzetek, amelyek szaporodási üteme lényegesen eltér az átlagostól Az, hogy adott időben miképpen alakul a lakosság száma attól függ, hogy meny­ nyi az élveszűletések, illetve a halálozások száma. Az elmúlt egy-másfél évtizedben igen jelentősen csökkent — különösen a csecsemőhalálozás. Az évszázad elején Ma­ gyarországon még ezer élveszületett közü] 218, a húszas évek végén 172, míg az el­ múlt években 33 halt meg egyéves koron alul. Kétségtelen, hogy a halálozás csök­ kentésének még vannak lehetőségei, amelyek azonban erősen korlátozottak Szapo­ rodást ezért elsősorban a több élveszületéstől várhatunk, Vajon csak — kissé elvontnak tűnőén — a nemzetnek, vagy minden egyes ál­ lampolgárnak Is érdeke-e, hogy többen legyünk? A válasz egyértelműen csak az le­ het, hogy közvetlenül, vagy közvetve, de mindnyájunknak alapvető érdeke, hogy nő­ jön az ország lakosságának száma. Ez az élet örök törvénye volt és marad, s amely­ nek jelentősége napjainkban és a jövőben még inkább fokozódik. Miért? Közismert, hogy a különböző tudományágak — elsősorban az orvosi — fejlődése és az életkö­ rülmények javulása következtében az átlagos élettartam lényegesen nőtt és minden bizonnyal tovább fog növekedni. Erre engednek következtetni a születéskor várható élettartam országos adatai: 1930—1931 1970

FéTji 48,7 év 06,3 év

Nő 31,8 év 72,1 év

Gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelenlegi nyugdíjtörvényeket figyelembe véve a férfiaknál átlagosan több mint 6, a nőknél több mint 17 év az inaktív évek várható száma, amelyet egyre többen érnek el. 1970-ben a megye lakúi közül több mint 100 ezer az 55 éven felüli nők és a 00 éven felüli férliak száma és csaknem 164 azer a ü —14 évesek száma. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a fiatalok mind 33

hosszabb ideig tanulnak és később állnak munkába. Egyre nagyobb tehát azoknak a száma is, akik 18—22 éves korukig tanulnak. Miután állandóan növekszik a hosszabb Ideig tanulók és az inaktív keresők (nyugdíjasok) száma, olyan népesek kell legye­ nek az egyes korosztályok, hogy képesek legyenek a javak olyan tömegét előállíta­ ni, hogy minden időben ki tudják az egész lakosság állandóan fokozódó igényeit elé­ gíteni. Ez érdeke minden egyes mai, holnapi és holnapuláni fiatalnak, középkorúnak és öregnek egyaránt. Hazánkban az utóbbi másfél évtizedben, az élveszületések számának visszaesése következtében, lényegesen csökkent a szaporodás üteme. A negyvenes évek végén 190—] 95 ezer, az ötvenes évek közepén 206—223 ezret is meghaladta az élveszületé­ sek száma. 1362-ben volt a mélypont, amikor alig több mint 130 ezren születtek élve. Szab öles-Szatmár megyében is hasonló folyamat ment végbe. A negyvenes évek vé­ gén, illetve az ötvenesek elején és közepén az egyes években több mini 16 ezer élveszületés volt, 1965-ben viszont alig haladta meg a 10 ezret. Ezen okok miatt >666 bán, majd 1967 ben mar intézkedések történtek. Miután a változtatás előfeltételeinek többsége ez évre megteremtődött az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei alapján, a Minisztertanács 1973-ban határozatot hozott a kialakult irányzat, illetve helyzet gyökeres megváltoztatása céljából Mielőtt a határozat megvalósításának módjáról szólnánk, nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk, milyen tényezők idézték elő a kialakult helyzetet Ismeretes, hogy hazánk gazdasága és társadalma az elmúlt közel három évtized alatt alapvető változásukon ment át. Olyanokon, amelyek kikerülhetetlenek voltak, ha népünk jelenét és jövőjét megnyugtató módon kívántuk biztosítani Al kellett szervezni az egész gazdasági és társadalmi életet, hogy az a knr követelményeinek, az egyre növekvő igényeknek megfeleljen. Íz a folyamat viszonylag rövid idő alatt történt meg, esetenként nem volt mentes a hibáktól és h kisebb nagyobb megráz­ kódtatásoktól sem Érthető, hogy mind a kedvező, mind a kedvezőtlen jelen ségek a népesedésre is hatottak, hol kisebb, hol nagyobb mértékben Közismert, hogy az országban sok cgyéh változás mellett oagyarányú társadalmi átrétegeződés történt A szocialista ipar kialakulása és nagyarányú fejlődése, illetve a mezőgazdaság szocialista átszervezése lehetségessé, illetve szükségessé tetie, hogy nagyon sok mezőgazdasági kereső a népgazdaság más ágazatában — elsősorban az iparban — helyezkedjék el. Miután az iparfejlesztés elsősorban a korábban kialakult iparvidékeken és centrumokban történt, a mezőgazdaságból felszabaduló, vagy ott elhelyezkedni nem kívánók nagy t é s z e nemcsak új foglalkozást, de új lakhelyet is kellelt. hogy válasszon. így a lakosság nagyarányú területi álrétegződése is végbe­ ment Ennek a folyamatnak az ország gazdaságára gyakorolt kedvező hatását T ié g csak vitatni sem lehet Hozzá lehet, illetve kell azonban fűzni mint ahogyan azt a későbbi tények igazolják, h o g y esetenként jobban, és kevesebb problémával is sel­ h o z leheteti volna érni Mindenképpen kedvező volt e Folyamatban, hogy biztos megélhetést adott azok számára akik korábban gyakran létbizonytalanságban éltek Emellett elősegítette a .akosság nagyabb településekre történő koncenlrálődását így megteremletle annak lehetőségét hogy a kultúra a technika stb vívmányainak mind nagyobb részébezaz urszág lakosságának egyre nagyobb hányada közvetlenül hozzájusson (pl. közművesülláláshoz slb). Volt ás van azonban olyan hátránya is, amely közvetlenül, vagy közvetve kiha­ tó II pl a népszaporndásra Is. 34

Szabolcs-Szalmár megyében 1901 ás 1973 kozott 1 104 ezer élveszületés történt és B09.G ezer volt a halálozások száma. így a természetes szaporodás meghaladja a 494 ezret. Ebben az időszakban azonban közel 2UQ ezren elvándorollak a megyéből (illet­ ve a felszabadulás előtt az országból). így a tényleges szaporodás 205—206 ezer fő körül van. A megye az ország egy k lcglontosabb munkaerő-utánpótlást biztositő te­ rülete volt már a felszabadulás előtt, s az jelenleg is. Ez különösen az ötvenes és hatvanas években vált — a nagy átrétegződés következtében — nyilvánvalóvá. Az utóbbi két-hárum évtized eseményeit taglalva a következőket állapíthatjuk meg: A mezőgazdasági tulajdon és üzem forma-változás alapvetően megváltoztatta a paraszti családok szervezetét és összetételét. Az egyéni gazdaságok családszervezeten alapullak. Több generáció élt együtt, foglalkozásuk rendszerint azonos volt, Egyéb tényezők melleit a család létszámál elsősorban a gazdaság nagysága határozta meg A megalakult nagyüzemek munkaerőigénye korántsem volt annyi, mint amenynyicn □ földet bevivő családokban élő keresőképes korúak száma volt. Ez a tény egyrészt úgy hatott, hogy a család méretét, a családtagok számának növelését nem „ösztönözte” tovább a gazdaság, kevesebb családtagra volt szükség, így ez a család­ tagszám csökkenése irányába hatott. Másrészt az volt a hatás, hogy sokan „feles­ legessé váltak” és az elvándorlók, az ingázók jelentős része ezekből a családokból ke­ rült ki. Hosszú óveken keresztül leginkább a fiatal a produktív korú (IS—39 éves) férfiak vállalták az. ingázást. Sokan elköltöztek a megyéből végleges, vagy ideiglenes jelleggel. A „korra" ÍBBO bán azt mutatja, hngy legtöbben a 15 22 éves férfiak közül mentek el. 1970-ben a férfiak korcsoportjai között bizonyos mértékű kiegyenlítődési, a 21—37 éves nőknél nagyobb csökkenést mutat. 1340. január 1. és 1969. december 31. között 129 ezerrel többen hagyták el Végle­ ges, illetve Ideiglenes jelleggel, mint amennyien idejöttek. A korábbiaknál jóval nagyobb arányú és felgyorsult társadalmi és területi át­ rétegződés lényegesen megváltoztatta a lakosság számát, kor és nem szerinti össze­ tételét. Szabolcs-Szatmár megye népességének alakulása 1949. január 1.—1012. december 31. között* Jelenlévő Lakónépesség száma (ezer fő) 538,1 604,4 586,4 611,1 563,6 603,3 590,2 606,9 561,1

Állandó

1949. IBB0. 1970. 1973.

január január január január

1. 1. 1. 1.

i közel 38 ezer, három évvel később több, mint 44 ezer az állandó és 1h kónépesség közötti különbség 1970 és 1971 ben □ természetes szaporodás még nem fedezle a vándorlási vesz tőséget. 1972-ben mar valamivel nagyobb volt és így nem csökkent, hanem néhány száz fővel nőtt a megye lakossága. Az ezer lakosra jutó vándorlási veszteség arány számai fokozatosan csökkennek: ■ Á lla m ié n é p e s s é g : A ll nn rl ú I

Jelenlevők

i sbejelenlésael rendelk ező k .

ideien

A n é p s z á m lá lá s a m egyében ö sszeírtak s z á m a . L a k é n é p e s s é g : M á s k a i l a k á s b e jc lc a t é s s e l n e m r e n d e lk e z ő k , i l l e t v e je le n tk e z e tte k .

I d e ig le n e s e n

11

in e g y á u e

35

Ideiglenes

Állandó jellegű

1970 1971 1972

—3.4 -8 .1 —S 6

-7 ,4 -3 ,3 -3 ,3

1970—1972. években az állandó jellegű veszteség meghaladta a II ezer főt, az ideiglenes jellegű viszont lényegesen csökkent 1970-hez is, nem beszélve a korábbi évekhez képest. A szakmunkásképzés! lehetőség bővülése, az elhelyezkedési lehető­ ségek javulása sokakat visszatartott az elvándorlástól, vagy hazahozott megyéjébe. Már említettem, hogy sokan elköltöztek, mivel azok kőzett minden korosztály szerepel, számottevően nem változtatták meg a népesség kor és nem szerinti össze­ tételét. Bár közöttük Is legmagasabb a IS—29 évesek aránya (pl. ezer 20—24 éves közül 102 költözött el). Az ideiglenesen távollévők, az ingázók között már lényegesen magasabb a fiatalok aránya. Ezer azonos korú lakosra 264,5 a 15—19 éves 199,7 a 20—24 éves 102,0 a 25—29 éves elvándorló. 1972-ben azonban már többen költöztek vissza, mint amennyien elmentek a 20— 29 évesek közül, mind az állandó, mind az ideiglenes jellegű vándorlók közül csak a 15—19 éves e l v á n d o r l ó k száma magasabb. A fiatalok ingázása nehezíti a házasságkötést, a családalapítást. így kihat a sza­ porodásra is, Az ingázás fő oka a munkahely hiánya. 1900 és 1972 között az elván­ dorlás fő okaként a munkavállalás, a munkahelyhez közelebb költözés szerepel. Az utóbbi években megnőtt a tanulás miatti Ideiglenes kljelentkezők aránya is Az ideiglenes vándorlók megoszlása a vándorlás oka szerint 1960. január 1— 1969 december 31. között

1970

Munkavállalás és munkahelyhez közelebb költözés Házasságkötés Tanulás Eltartóval együtt költözés Egyéb és ismeretlen

72 2 10 7 9

E6 2 la 5 9

69 1 17 5 8

75 1 18 3 3

ÖSSZESEN

100

100

100

IDD

Az elvándorlás oka

1871

1972

években

Nézetem szerint a fiatal nők elvándorlásának egyik oka az Is, hogy munkavi- „ szony nélkül nem juthatnak hozzá a szülési gyermekgondozási kedvezményekhez, aminek elmaradása szintén kedvezőtlenül hat a család jövedelmére Amennyiben a megye adatait csak az országoshoz hasonlítjuk, könnyen lehet olyan következtetésre jutni, hogy Szabolcs Szatmár megyében a népszaporodással 35

nincs különösebb probléma, nincs jelentősebb tennivaló. Különösen ilyen következLctésekel lehet levonni, ha csak a legfőbb mutatókat vizsgáljuk. Ugyanis — itt a legmagasabb az élveszületési arány 119,4 ezrelék) — a halálozási arányok még javíthatók ugyan, de azok sem magasak (0,9 ezrelék) — a természetes szaporodás pedig kiemelkedően a legmagasabb (9,5 ezrelék). Ezek a megállapítások igazak de nem teljesek, mivel csak múlt időben és csak az nrs/.ágnshnz viszonyítva mulatják be a megye népesedési helyzetét. Igaz az, hogy ebben az évszázadban Szabulcs-Szatmár megye adta az ország természetes szapo­ rodásának 11.B %-át. Az utóbbi években pedig 2 3 szorosa Is volt 1962-ben az or szag természetes szaporodásának egynegyedét adta. Világosan látnunk kell azonban, hogy nem a Szabolcs Szatmár megyei arányok voltak magasak, hanem az országo­ sak alacsonyak. A megyében a felszabadulás óla lBBS-ben volt a legkevesebb élveszületés (10 125) Ez a szám azóta egyes években jobban, másokban kevésbé de emelkedett és meg­ közelítette a 11 ezret. Gyakran használjuk mostanában a születésszám csökkenésével kapcsolatban a „szülési kedv csökkenés” és a tudatosabb „családtervezés" fogalmakat. Mindkét té­ nyező, kisebb-nagyobb mértékben, valóban hat. Abban, hogy az ezer 15—49 éves nőre jutó élveszületés az 1960. évi 87-ről 72-re csökkent és 197U. január 1-én a száz nőre jutó élveszületések száma 21Ü (amely 15,6 % kai, 51-gyol kevesebb, mint 1960bán volt) ezek is szerepet játszottak. A két népszámlálás adatai szerint csökkent a gyermektelen, valamint a négy és több gyermekes házas nők száma és aránya Ugyanakkor 14,0 % kai nőtt az 1 39.5 %-kal nőtt a 2 és 15.5 % kai nőtt a 3 élveszületett gyermekesek száma E z e k 8 tények egybeesnek a népesedéspolitikai elképzelésekkel. Viszont mindenképpen kedvezőtlennek kell tekintenünk azt, hogy a legproduktlvabb korúak, a 20—29 éves nők száma 43 490-ről 38 69B-ra csökkent.

A

Korcsoport (év)

szülőképes körű nők száminak és szülési arányának alakulása Szabolcs-Szatm&r megyében 1960. 1970 Ezer megfelelő korú nőre jutó élveszületések száma

A szülőképes korú

megyében országosan 1960

megyében

országosan 1970

1060

197Ü

15 is 20—24 25 20 30—39 40—49

23 312 21 615 21 875 44 541 30 560

27 980 20 560 ÍR 120 3H 031 41 077

57,5 204,3 150,0 68,8 8,3

52,8 159,2 105,2 38,7 3,5

58,1 215,7 131,6 49,8 4,2

50,1 158,7 109,3 34,2 2,2

ÖSSZESEN

142 403

146 666

87,0

58,8

72,0

56,4 31

Az emberek kisebb-nagycbb [Szárijánál mindenkor I c a z r e j á l s z n l t a k g a z d a s á g i lényezők is a születések számának alakulásában. Ezek ma is hatnak esetenként ta­ lán még az indokoltnál is sokkal erősebben. Hazánkban az elmúlt években lényegesen nőtt Q lakosság életszínvonala és ja­ vultak az életkörülmények. Számottevően nőttek a bérek, a pénzbem és a termé­ szetbeni társadalmi juttatások. A jövedelmek növekedését csak kisebb mértékben csökkentették a különböző áremelkedések. így nagyon sokunk számára olyan javak megszerzése vált lehetővé, vagy került elérhető közelségbe, amelyek még nem sok­ kal korábban is csak á vágyaink közé tartoztak. Ezek mielőbbi elérésére való törek­ vés — viszonylag igen sokaknál, olyanoknál is, akiknél egyébként lehetne gyermek — háttérbe szorította a természetest, a gyermekáldásra, illetve a több gyermekre való törekvést. Elősegítette olyan nézetek kialakulását is, amelyek a gyermeknevelés valóban meglévő terheit eltúlozzák és feledtetni akarják azokat a semmivel nem helyettesíthető és anyagiakkal meg nem váltható örömöket, amelyet a szeretettel nevelt gyermekek szereznek. Túlságosan leegyszerűsítenénk azonban az anyagiak szerepét, ha csak az előbb kifejtetteknél maradnánk. Hiszen ma is viszonylag sok olyan több tagú család van, amelyeknek alacsony a jövedelme, rossz a lakáskörülménye, ahol valóban nagy és főleg anyagi gond a gyermeknevelés. Számos bér- és egyéb Intézkedés eredményeként erőteljesen nőtt a megyében az egy tőre jutó jövedelem mind a munkás—szellemi, mind a paraszti és kettős jö­ vedelmű háztartásokban. Egy főre juhi évi összes nelló jövedelem Egyedülálló

4 6 és több tagú háztartás Munkás és szellemi 2

19BS 1972 1972 1968 "u-ában

21 125 26 37 R

18411 23 667

12 315 16 640

9 094 12 515

125

120

135

138

1B8S 1972 1972 1B68 °/(-ában

16 414 20190

16 053 21 473

12 549 15 838

10 451 13 133

123

134

126

128

Paraszti és kettős jövedelmű

Közelebb került a különböző tagú családok egy főre jutó nettó jövedelme is az egyedülállókéhoz, azonban a munkás—szellemi háztartásokban a hat- és több tagúaké még mindig nem éri el a (elét 147 %), a paraszti és kettős jövedelműeknél a kéthar­ madát |G5 5 %) sem Lényegesen jobb a helyzet a négy- és a kéttagú családok ese­ tében Bár az elmúlt években az MSZMP Politikai Bizottság 1966. októberi és az 1987. áp rilisi határozata alapján nagyon sokat lett az állam a nagyobb családosok érdeké­ ben (gyermekgondozási szabadság bevezetése, családi pótlék emelése és más kedvez-

mények) mégis nagy volt eddig a gyermeknevelés tényleges költsége és az „állami hozzájárulás" közötti különbség, amelynek egyik lényeges eleme a családi pótlék. A Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív vizsgálata szerint 1972 ben az 1 gyermekeseknél 15 %, a 2 gyermekeseknél 13 %, a 3 és több gyermekeseknél 27 %-át tette ld a családi pót­ lék □ gyermekek eltartási és képzési költségeinek, amely egy gyermeknél átlagosan havi 1380, két gyermeknél 1140 a három és több gyermeknél 950 Ft vnll gyerme­ kenként Ugyanezen számítások szerint egy 15 éves gyermekre 82 ezer torint a termé­ szetbeni, társadalmi juttatás összege ha igénybe vette a bölcsödét, az óvodát és a napközi otthont is. Ezek igénybevétele nélkül 23 ezer torint (az orvosi ellátás és az általános iskolai oktatás ingyenessége stb. miatt). Ugyanaz egy 19 éves érettségizett gyermeknél 143 ezer (ha a többi mellé a kollégiumot is igénybe vette) ezek igény­ bevétele nélkül 40 ezer forint. Amint az előzőekből kiderült, igen mngBs az összege és sokat jeleni azoknak a családoknak, amelyek igénybe vehetik ezeket a juttatáso­ kul Mégis a nagyobb létszámú családokban nem ritka az anyagi természetű gond, ami fékezőleg hat a szaporodásra mind a nagycsaládosoknál, mind azoknál akik lát­ ják nehézségeiket. Sajnos sok esetben egyéb tényezők is gondolkodásra késztették a házaspárokat, pl. a gyermekelhelyezés problémái Főként Nyíregyházán és Mátészalkán sokaf nem tudták a bölcsfídés korú gyermekeiket elhelyezni a zsúfoltság, illetve a férőhely hiá­ nya miatt. A nagyarányú óvodai férőhelyfejlesztés ellenére a legtöbb gond az óvodáskorú­ ak elhelyezésével volt és van. A múlt év végén már csaknem 1610(1 hely volt Am ez is azt jelenti, hogy valamivel több min| telét [52 %-át) lehet csak óvodában el­ helyezni az óvodás korú gyermekeknek (1960-ban 14 %-át). Pedig ezután is nagy súllyal fog ez latba esni a családok gyermeklétszám tervezésénél. Lényegében hasonló a helyzet mind az igény, mind a lehetőségek tekintetében az általános Iskolai napközi otthonokkal A fejlesztések ellenére sok a kielégítetlen jogos igény. S végül, de nem utolsósorban a lakáshelyzet Is sok esetben nehezíti a többgyermekes családok számának növekedését. Egyrészt a lakáshiány, másrészt az, hogy az állami erőből épültek nagy része kis alapterületű. A lakásépítési ütem fokozása, a szociális kedvezmények kiiorjesztése és bővítése sokat — de még nem eleget — vál­ toztatott a helyzeten Csak vázlatosan utalnék azokra az intézkedésekre, amelyeket a Politikai Bizott­ ság által kialakított elvek alapján a Minisztertanács hozott, s amelyek jelentősen előrevihetik az ügyet. A Minisztertanács 1940/1973. X. IS. számú határozatában számos anyagi, egész­ ségügyi és nevelési jellegű intézkedést hozott. Ezek a korábban ismertetett gondokat lényegesen könnyítik és biztos, hogy elő fogják segíteni a népesedéspolitikai célok megvalósulását. Több gyermek fog születni, egészségesebbek maradhatnak az anyák és válhatnak a gyermekek. Lényegesen javulnak a gyermeknevelés anyagi és egyéb feltételei: — 1974. június 1-töi havi 100—IDŐ Fl-tai emelik a kétgyermekesek csa­ ládi pótlékát.

39

— A gyermekgondozási segély havi összegét 1974. január 1-töl az első gyermek után 150 Ft-lal 800 Ft-ra □ második gyermek után 250 Ft-tal 900 Ft-ra a harmadik és további gyermek után 350 Ft-tal 1 000 Ft-ra em elték

— Az egyszeri anyasági segély és babakelengye juttatás összegét 2500 Ft-ra emelték. — Növelték és kiterjesztették a gyermekápolási táppénz jogosultságot 1974. január 1-től 1—3 éves gyermek esetén 00 napra: 3—6 éves gyermek esetén 30 napra. Egyedülálló szülő részére 3—6 éves kor esetén is 80 napra — Az anyák részére a jelenlegi havi 1 nap fizetés nélküli szabadnapon kívül évenként egy 14 éven aluli gyermek esetén 2 nap két 14 éven aluli gyermek esetében 5 nap három, vagy több 14 éven aluli gyermek esetében 9 nap fizetett szabadnap jár. A következőkben azokkal a tennivalókkal foglalkozom részletesebben, amelyek sajátosan megyei jellegűek, illetve kiemelkedő jelentőségűek Szabolcs-Szatmár me­ gyében is. Az élveszületések számának mérsékelt növelése itt is kívánatos — ugyanis van néhány olyan évfolyam, amelyben a szülőképes korú 15—24 éves nők száma nagyon kevés, Mégpedig oly módon, hogy azokban a családokban szülessen több gyer­ mek, ahol megvannak a szülés és a felnevelés anyagi és egyéb előfeltételei. Ahol pe­ dig ezek hiányoznak csökkenjen a szülések száma (Ez csökkenthetné a halálozások számát Is, amellett, hogy egészségesebbek lennének a gyermekek) Ennek a célkitűzésnek a megvalósításához mindenekelőtt az szükséges hogy to­ vábbra is erőteljesen nőjön a megyében a foglalkoztatottság Növelni keli a férfiak, de különösen a nők részére alkalmas munkahelyek számát Enélkül □ Halai nők is nagy számban lesznek kénytelenek a megyéből elvándorolni így pedig nem állhat helyre a nemek és az egyes korcsoportok közötti egyensúly, amely m in d ebben a megyében, mind azokon a helyeken, ahol az „ellentétel" jelentkezik, akadályozza, vagy késlelteti a házasságkötést és a szaporodást. Nemcsak a további elvándorlás csökkenése, hanem az ideiglenesen távollévők egy részének visszatérése is kívánatos az előbb említettek miatt. Célszerűnek és szükségesnek látszik a gazdasági és az intézményhálózat fejlesz­ tések koncentrációjának további folytatása a városokban, a közép- és részleges k ö ­ z é p f o k ú központokban, hiszen ezek tartották vissza az elvándorlók igen nagy részét.

Meg kell azonban teremteni az előfeltételét annak is, hogy néhány járás egyegy kevésbé fejlett körzetében is meginduljon, illetve meggyorsuljon a gazdasági élet fejlődése. Csak ez esetben várható, hogy azokon a területeken is megáll az el­ vándorlás és ha n e m Is javulna, de nem romlana tovább a nem és kor összetétel. A teljesség igénye néhány ilyen település: Kölese, Csenger, Üjfehértó, a nyírbátori járás déli, a vásárosnaményi járás keleti részén valamelyik település. A megye gazdasági jellege, és településhálózatának szerkezete gyakran nehe­ zíti a gyermekintézmények létrehozását. A megyében a mezőgazdaság a legjelentő­ sebb ágazat, igen sok kedvezőtlen adottságú kis és közepes nagyságú egységgel. A települések döntő része is a kis és közepes lélekszámúak közé tartozik. Ezek a kis és

gazdaságilag gyenge egységek gyakran nem képesek pl az óvoda létrehozására. A központi szervek eddiginél is nagyobb támogatása nélkül nem biztosítható sok he­ lyen a fejlesztés. Ez nemcsak a szuletésszám alakulására, hanem az ntt élű gyerme­ kek iskolára való felkészítésére is kedvezőtlenül hat. Nálunk még nem vált általánossá az egy-két gyermek eszménye, hiszen 196G és 1970 között is közel 1/6-ávai nőtt a 3 élő gyermeket szülő házas nők száma. Minden lehetséges segítséget meg kell adni ahhoz, hogy ez a kialakult szokás ne változzon meg kedvezőtlenül, Azokkal a tennivalókkal, amelyek kifejezetten egészségügyi jellegűek, nem fog­ lalkoztam. mivel azzal egy másik tanulmány foglalkozik. Foglalkoznunk kell azokkal a tényezőkkel Is, amelyek nem igényelnek anyagi eszközöket, de nélkülük csak sok ellentmondással és nehezen lehet a célkitűzéseket megvalósítani A sikeres végrehajtásnak nagyon fontos eleme a megfelelő légkör ki­ alakítása Ennek érdekében reálisan szembe kell nézni a várható szubjektív ténye­ zőkkel is :. — a családok „tehervállátási készségének” állapotával; — a munkahelyek vezetőinek dolgozóinak magatartásával és várható alakulásával; — a terhes és szülónűk munkahelyi magatartásával. A terhesség viselése és a szülés egészen biztos, hogy nem könnyű feladat, ezt mondhatjuk el a gyermeknevelésről is A „kis jövevény", a gyermek alapvető vál­ tozásokat hoz a család életébe Növeli a felelősségérzetet, ú] időbeosztást igényel, több lesz a gond és a kiadás. Különösen fokozódnak a problémák, ha a gyermek el­ helyezése nehéz, vagy megoldhatatlan. Igaz, hogy más tartalmat, új értelmet kap az életünk. Hiszen a szeretettel neveli gyermek sokat mosolyog. A mosoly, a gőgícsélés, az első értelmes szó, az első önálló lépés ünnep a családban. Olyan örömszerző események, amelyek semmivel nem he lyettesfthetők és megérik még a sok mindenről való átmeneti lemondást is. A sze retet, a rendszeres törődés nélkülözhetetlen, amely nem pótolható semmiféle aján dákkal, de még az összes kívánság teljesítésével sem. Csak a gondoskodás, a Szere­ tetteljes és meghitt családi légkör adja meg a szülőknek fáradságuk árát, amit azon­ ban ilyen körülmények között biztosra lehet venni. A szeretet, a törődés és a kölcsönös megértés szellemének tovább kell terjednie a családi fészkeken. El kell jutnia a hivatalok ügyintézőihez, a munkahelyek veze tőihez és a munkatársakhoz is. Látnunk kell azonban, hogy különösen olyan munka helyeken, ahol nagy a nők aránya, a szülőnők távolléte nemcsak örömöket, hanem sok gondot és nehézséget is fog okozni. Hiszen mind nagyabbak az igények a mun kahelyekkel szemben is. Amelyek mind gyakorlottabb munkaerőket igényelnének, amit a gyakori személycserék nehezítenek, és csak nagyon előrelátó szervezéssel lehet csökkenteni az ebből származó hátrányokat. Az egyetemes érdek azonban azt kívánja minden vezetőtől, hogy a munka jó elvégzése mellett biztosítsa mindazokat a kedvezményeket, amelyek a terhes- és a szülőnőket megilletik. Több, vagy nehezebb feladat hárul gyakran azokra a munkatársakra is, akik a „vártán” maradnak, hiszen nekik kell betanítani az új munkatársakat, pótolniuk kell kisebb-nagyobb mértékben a távollévőket. Az Ilyen feladatok megoldása Ih csak akkor mehet zökkenőmentesen, vagy ke­ vés problémával, ha megértjük a nagy célt, s az életnek azon törvényét, amely mindnyájunkra vonatkozik: A szülés biztosítja az emberiség fennmaradásának (o

41

lyamatát. Ezért ma nekünk kell a szülőnők munkahelyi feladatának egy részét át­ vállalnunk, hogy majd holnap ők és gyermekeink vehessék ál tőlünk betegség, il­ letve a nyugdíj ideién a tennivalókat. A szülés nem egy a kötelességek közül, egyike, vagy talán legszebb és legszen­ tebb az összes között. A nagy tettek nemes gondolkodást Is igényelnek. Ahhoz, hogy a jó légkör létrejöjjön a kismamák helyes magatartása is szükséges. Kedvezőtlenül hat másokra — és végül a szülő nők helyzetét is nehezíti — ha egyesek a gyermekszülést népgazdasági érdeknek, másokkal szembeni szívességnek tüntetik fel. Hiszen valamennyiünknek megvan a korától, a nemétől, a képzettségétől stb-től függő sze­ repe, amelyet jól Ítéli öclöllenünk. Mindannyian teljesítsük hát a ránk háruló felada­ tokat, nem másért, hanem magunkért és egymásért övezze hát megérdemelt őszinte tisztelet, szeretet és gondoskodás a2 anyákat és leendő anyákat.

Lakatos József: Tarpa.

MAGYAR JÁNOS:

A n ép esed ésp o litik áv al k ap cso lato s m egyei e g észség ü g y i feladatok A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1373. februárjában hatá­ rozatot hozott hazánk népesedési helyzetének megjavítására. Azt követte a Minisz­ tertanács 1040/1973, számú határozata, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz a Központi Bizottság határozatának végrehajtására Az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának Agltációs és Propaganda Bizottsága intézkedési tervet készített a Központi Bizottság népesedéspolitikai hatá­ rozatának végrehajtására. Sokakban felvetődött a kérdés, hogy miért most és nem korábban kérőit napi­ rendre ennek az igen fontos feladatnak a megoldása A Központi Bizottság határo­ zatát megelőzően szociológusok, demográfiával behatóan foglalkozó szakemberek, orvosok stb. felhívták a figyelmet, a népesedési helyzetünkben kialakult kedvezőtlen tendenciákra — születésszám és természetes szaporulat csökkenése, az aktív keresők és eltartottak arányának kedvezőtlen alakulása Számos publikáció jelent meg neves szakemberek tollából, hogy milyen élveszűletési arányszám mellett biztosítható ha­ zánkban zavartalanul az emberi munkaerő „újratermelése” s ez milyen nagyságrendű családszámot igényel — egyszóval hány gyermek szülessék családonként Az orvosok mindig különös figyelmet fordítottak népesedési helyzetünk alaku­ lására. Ez természetes, ők szereznek tudomást legkorábban erről a problémáról A zseniális Korányi Frigyes, megyénk nagy orvasszülöttje már 1861-ben az „Or­ vosi Hetilap”-ban így irt: „Miéri vagyunk megfogyva’ Nem pusziit bennünket több mint fél évszázada a török Hazánk gazdag, az éhség nem rendes rovat a halál szám­ láján, a pusztító járványok nem gyakoribbak, nem terjedtebbek, mint máshol és miéri vagyunk megfogyva?” A kérdésre megoldást az akkori társadalom keretén belül nem lehetett találni. 1943-ben alapvető változások következtek be dulgnzó népünk életében A hata­ lom birtokosa a munkásosztály lett. A szocialista egészségügyi ellátás megteremté­ sével, a gyógykezelések kiterjesztésével a lakosság egészségügyi kultúrája hihetetlen mértékben megnőtt, de ennek ellenére a felszabadulás után nem alakult ki egyse ges népesedési helyzet hazánkban Az élveszűletési arányszám 1954 ben érte el a legmagasabb számot: 23 0 ™ (Ratkó korszaki Ezután csökkenő tendenciát mutatott, s 1962-ben 12,9'/n-es értékkel a legalacsonyabb szintet érte el A különböző kormány intézkedések hatására javulás következett be — családi pótlék, szülési szabadság emelése, gyermekgondozási segély bevezetése, stb. — de az intézkedések a kívánt eredményt nem érték el. Szakmailag sem alakult ki egységes állásfoglalás a népesedéspolitikai helyzettel kapcsolatosan. A művi terhességmegszakítások késői következményeinek megítélése, 43

továbbá a szájon kérésziül szedhető fogamzásgátló szerek használatával kapcsolatos szakmai állásfoglalás némi bizonytalanságát eredményezed. Nagyon háttérbe szorult és kevés szó esett a család szerepéről, helyéről szocialista társadalmunkban a lerhcsanyák megbecsülése, tisztelete sem volt olyan mérvű, mint amilyet megérdemel­ tek volna, A. Magyar Szocialista Munkáspárt kiegyensúlyozott, következetes politikája a nyugodt, biztonságos jövőt és előrelátást a családtervezésben is lehetővé teszi. A szakmai kérdések egyértelműen tisztázódtak. A művi terhességmegszakítások károsító tényezőként hatnak az anyai szervezetre, és a koraszülések a nem teljes értékű egyedek létrejöttéhez vezethetnek. Bebizonyosodott, hogy a szájon keresztül szedhető fogamzásgátló szerek hosszabb időn keresztül szedhetők az anyai szervezet károso­ dása nélkül. Fártunk politikája a szakmai téren fennálló problémák tisztázása ás az eddig hozott rendelkezések részeredményei szükségszerűen megkövetelték a népesedéspo­ litikai helyzetnek átfogó rendezését, A népesedéspolitikai feladatok végrehajtásában számos feladaton kívül két alap­ vető kérdés megoldása elsődlegesen szükséges: 1. Elősegíteni a születésszámok fokozatos növekedését ulyan mértékben, hogy az legalább a népesség reprodukcióját biztosítsa. 2. Javítani a reprodukció minőségét, az újszülöttek fizikai és szellemi életké­ pességét és értékét Szabolcs Szatmár megyében az élves2ületési arányszám 19,4 ”/« volt 1972 ben, az országos vidéki átlag 15,5. A természetes szaporulat országosan 9.5'/'*. A fenti érté* kék alapján felmerül a kérdés, hogy a népesedéspolitikai helyzetről, illetőleg fel­ adatokról szükséges-e S z a b o lc s Szatmárban beszélni akkor, amikor sokkal kedve­ zőbb a h e l y z e t az országos á t l a g n á l . A népesedéspolitikai feladatokkal kell és szükségszerű fnglalkozni „Népben, nem­ zetben kell gondolkodnunk.” Szabolcs-Szatmár megye lakossága az ország lakosságá­ nak 5,7%-át adja. Ugyanakkor 1972-ben az ország élveszületésének 7,1%-át, a tér. mészetes szaporodásnak pedig 15,5 % át biztosította. A 19,4*/“ es élveszületési arányszám igen kedvezőnek mondható, de ha differen­ ciáltan vizsgáljuk, akkor látnunk kell. hogy igen nagy szóródás tapasztalható a me­ gyén belül A városokban lényegesen alacsonyabb az élveszületési arányszám, mint a falvakban és tanyai településeken. Egy empirikus felmérés szerint a háromnál több gyermekkel rendelkező csalá­ doknak mindössze 5%-a él a városokban, holott a városok összlakossága a megye la k o s s á g á n a k 1H.7 % - á t adja. Száz termékeny korú nőre jutó gyermekek száma 1960-ban 327 volt, és 1970-ben ez 27fi-ra csökkent, 10 év alatt a csökkenés 51 volt. Lényegesen nem változott 1960 és 1970 között a termékeny korban lévő gyermektelen nők száma, viszont növekedett az egy és szignifikánsan a két gyermeket szülők száma (29 460-ról 41 lOB-re). Kis emelkedés észlelhető a három gyermeket szülő nőknél is és ezután lényegesen csök­ ken a löbb gyermeket szülő nők száma, de még így is jelentős (2536 — 1970-ben) azoknak a száma, akik 10, vagy annál több gyermeket szültek. A születendő gyermekek fizikai, szellemi életképességét növelni kell. Az orvostudomány általános fejlődésével, a szülészeti ellátás javulásával a szüléseknek a száma 97 %-ban Intézményekben zajlik le. A lakosság anyagi, kulturális színvonala emelkedésének és sok más tényezőnek a hatására 1938 és 1972 között 131,4 7°°-rőI 44

3fi7r«-re csökkent a csecsemőhalálozás. A perinatalis halálozás (az első hét napon be lüli halálozás) és az érett magzatok perinatalis halálozása közel van az 1 %-hoz. Schlesinger és Neshit (19fil) megdöbbentő számokkal érzékeltetik a szülés körüli veszleség mértékét és arányát. A terhesség második felében és a szülés alatt továb­ bá a szülést követő első hét napun belül a halálozás olyan mérvű, mint a hetedik napot követő 4U évben. Ebben igen jelentős szerepe van a koraszüléseknek, amelyek egyre emelkedő tendenciát mutatnak. Országosan az újszülöttek 11,1%-a koraszülött. Szabolcs-S/atmár megyében 11,4 %-a. Amint látható itt nem olyan kedvező a helyzet mint az élveszületéseknél. A ko­ raszülések a csecsemőhalandóság alakulásában döntő szerepet játszanak, de igen jelentős a szerepük abban is, hogy a nem teljes értékű egyedek száma egyre inkább növekszik. A népesedéspolitikai határozat végrehajtása egész társadalmunk halékony és aktív összefogását igényli, de ezen belül is igen jelentős feladat hárul az egészség­ ügyi dolgozókra. A népesedéspolitikai határozat végrehajtása sajátos feladatokat jelent megyénk­ ben Itt nem a születésszám növelése a fő feladat, hanem az. hogy ott. akkor és annyi gyerek szülessék, ahol erre a feltételek a legoptimálisabban adottak. A tudatformálásra igen nagy szükség van és ez a felelős munka elsősorban azokra az or­ vosokra és egészségügyi szakdolgozókra hárul, akik a nővédelmi tanácsadást és a há­ zasság előtti kötelező orvosi tanácsadást végzik. Itt igen türelmes, megérlő munkára van szükség. El kell érni azt, hogy ezek feladatukat betöltsék és kedvezően alakul­ jon a családokban a gyermekvárás. A nem kívánt terhességek megoldásának nem egyedüli lehetősége a művi terhességmegszakítás, hanem ez a terhesség már létre se jöjjön. A művi terhességmegszakftások aránya megyénkben az országos átlagnál kedvezőbben alakult, 1972 ben egy szülésre 0,77 művi terhességmegszakítás jutott, országosan 1,17. A tudatformálásnál feltétlenül figyelemmel kell lenni az alacsonyabb kulturált­ sággal rendelkező személyekre, mert rendszerint ezek nem élnek az adott lehetősé­ gekkel ás igen sok a gyermek, felnevelésük sok problémát jelent. Különös figyelmet kell fordítani a Cigánylakosság egészségügyi kultúrájának növelésére és tudatformá­ lására. mert az élveszületési arányszámuk 48,9 "/m volt 1972-ben, több mint kétszerese a megyei átlagnak A tanácsadó munkája akknr lesz jó és eredményes, ha egyre inkább nő a szá jón keresztül szedett fogamzásgátlók száma, csökkennek a művi terhességmegszakltások és olt születnek a gyermekek, ahol erre a feltételek adottak. A népesedéspolitikai határozattal kapcsolatosan hozott igen humánus és körül tekintő intézkedések kövelkezményeként várható, hogy megyénkben a 19 4 "/“-es élveszületésí arányszám tovább növekszik, meghaladja a 2fl "/”-et. Ez azt vonja maga után, hogy az igen lúlzsúlolt gyermekintézmények (anyás csecsemőotthon, bölcsődék főleg városokban, egészségügyi gyermekotthonok és kór­ házak szülészeti osztályai) a megnövekedett forgalmat képtelenek lesznek befogadni Átmeneti, ideiglenes megoldást is kell keresni, pl: nyíregyházi megyei kórház és a mátészalkai kórház szülészeti osztályán is. Amennyiben a nyíregyházi kórház rekonstrukciójának II üteme nem kezdődik el időben és befejezést nem nyer a népesedéspolitikai határozatból adódó feladatok a szakmai ellátás területén megoldhatatlan feladatokat jelentenek a megye számára

45

A népesedéspolitikai határozat végrehajtása egész társadalmunknak szívügye kell hogy legyen. Nem lehet rész- és kampányfeladatként kezelni. Mindannyian felelő­ sek vagyunk azért, ami e területen történik, mert csak ezzel tudjuk biztosítani egész­ séges generációk létrejöttét, hogy szép és nemes feladataink maradéktalanul meg­ valósuljanak.

Horváth János: Nagyszüiejm,

N A G Y MÁRIA:

Szabolcs-Szatm ár m egye gerontológiai helyzete Napjainkban világszerte, így hazánkban is az élettartam meghosszabbodása, az öregek számának emelkedése figyelhető meg, Ennek a folyamatnak magyarázatához, az élettartam és az öregedés problémáinak megoldásához nyújthat segítséget a né­ pesedési adatok visszatérő elemzése Ez az időnkénti elemzés a változások dinami­ kájáról is adhat felvilágosítást. Ilyen Jellegű vizsgálatokhoz nagyon jó SzabolcsSzatmár megye, mert Kolta János 1870, jún. 12-én Nyíregyházán, az első országos orvos-földrajzi konferencián elhangzott előadása és a Szahalcs-Szatmári Szemle 1910 V 3 számában „A népesség elöregedése” címmel megjelent cikke a megye 1960-as problémáit boncolgatta. Ügy talőltn, hogy Szabolcs-Szalmár megye a „legfiatalabb" megyéink közül, a városokban az átlagos életkor magasabb mint a falvakban, a férfi‘nő arány eltolódott a nők hátrányára. Az alábbiakban o fenti — és egyéb, állala nem tárgyalt — öregedéssel kapcsolatos kérdésekről lesz sző, a Központi Statisztikai Hi­ vatni „1970 évi népszámlálás Szabolcs-Szatmár megyei adatai” című kiadványának felhasználásával. Az I, táblázaton a népesség számának változásai láthatók az utóbbi 100 évben A táblázaton megfigyelhető, hogy ha az 1870-es népességet 100 %-nak vesszük, akkor 1070-ben a népesség 197,1 n/n ra, tehát közel a duplájára nőtt. Ez természetesen nem­ csak a népesség számát, de a népsűrűséget is érintette. 1930-tól 1970-ig a megye népességének nagyobb része élt községekben (II. táblá­ zat). Ezen idő alatt a városban lakók számának növekedése, ezzel párhuzamosan a községek népességének csökkenése figyelhető meg. Amikor a népesség főbb korcsoportok és nemek szerinti eloszlását vesszük figye­ lembe, akkor azt látjuk hogy a lakosság egyre nagyobh (8,9-ről 14,1 -re] %-át ké­ pezik a 60, illetve 80 éven felüliek, ezen belül is egyre inkább nő az idős nők száma (III. táblázat). A népesség területi megoszlásában tapasztalható sajátosság a 611 éven felüliekre is vonatkozik, mert nemcsak egyre nagyobb részét képezik a lakusságnak, de a vá­ rosban élő öregek száma megelőzi a községekben élőkét (IV. táblázat). A 60 éven felüliek 49,9 %-a inaktív; nyugdíjjal vagy járadékkal rendelkezik Saj­ nos Igen magas az eltartottak aránya (2B,4 %), és a 60 éven felüliek 21,7 % a még dolgozik (V. táblázat). Nagyon meggondolkoztató, hogy amíg a férfiak 36,1 %-a ren­ delkezik saját jövedelemmel, addig az idős nők 53,7 % a eltartott, A kifizetett nyugdíjak összege hazánkban évről évre növekszik: 1960-ban

4,4 m illiá rd Ft

1970- ben

12,5 milliárd Ft,

1971- b e n

14,7 m illiá r d F t v ált.

43

1972 januárjában a következő nyugdijakat fizették ki: Saját jogon Származékos Tsz-nyugdíj Tsz-járadék Kisipari szöv. Vegyes jogcím

690 600 187 800 165 200 267 100 51 500 172 300

fő fő fő fő fő fő

750 113 101 33 47 150

millió millió millió millió millió millió

Ft Ft Ft Ft Ft FI

Átlag: 1086 Ft Átlag: 604 Ft Átlag: 613 Ft Átlag: 309 Ft Átlag: 920 Ft Átlag: 866 Ft

12,44 milliárd Ft. Átlag: 811 Ft 1 534 600 fő Ossz: Ha figyelembe vesszük, hogy a megye közepes fejlettségű mezőgazdasággal és alacsony fejlettségű iparral rendelkezett — még számszerű adatok hiányában is — feltehető, hogy az öregek nagyobb hányada, az Igen alacsony járadékkal és sakkal ritkábban a némileg magasabb nyugdíjjal rendelkezett. A helyzetet tovább súlyos­ bítja az is, hogy nagyon gyakran az idős nők eltartása is ennek a „rovására" történt. A megye idős lakosai közül még 18 110-en dolgoztak. 95 %-uk nehéz fizikai munkát végzett (VI. táblázat). Annak, hogy olyan sok öreg még idős kora ellenére is fizikai munkát kellett, hogy végezzen, annak sajnos az igen alacsony iskolai vég­ zettségük volt az oka (X. táblázat). Sajnos a munkaképesség alakulásának lényeges tényezője: az izomerő állapota. Ezzel a túlnyomórészt fizikai igénybevételeknél szá­ molni kell. Kucsera vizsgálatai szerint az izomerő a legkifejlettebb a középkorúak­ nál (23—36 év), 40 év fölött fokozatosan csökken és 55—60 fölött majdnem megkö­ zelíti a nullát. E két tényből következik, hogy a 60 é v e n felül még dolgozó öregek helyzete bizony igen nehéz lehetett, mert amire eddigi tapasztalataik feljogosítanák őket (alacsonyabb, magasabb vezetői pozíció betöltései arra iskolázottságuk hiányos­ sága teszi alkalmatlanná, amire Iskolázottságuk alacsony válla képesíti (fizikai mun­ ka), arra pedig lassan biológiai állapotuk leszi képtelenné őket. Az 1960 as viszonyokhoz hasonlóan a megyében a 60 éven felüliek körében a nemek aránya: 54,5 45,5 %-hoz a nők javéra Jelenleg 1191 nő jutott IDŐD férfire. A megye öregjeinek legtöhbje házas volt, de főleg a nők körében sok volt az özvegy, akadt nőtlen és kétszer olyan gyakran hajadnn valamint elvált is |VIL táb­ lázat). A 60 éven felüliek közül 10 173 fő volt egyedülálló a nők 33, a férfiak 20 */fl-a (VIII. táblázat). Ez nyilván aibból adódik, hogy a nők között sok volt az özvegy, a hajadon, az elvált és kevés a házas. Az öregedés egyik legfőbb problémája az öregek egyedülléte, magányossága. Az életkor előre haladása egyre nagyobb mértékben igényli a segítséget, támogatást Ez mind lelki, mind fizikai értelemben így van Bi­ zonyos koron túl már önmaguk ellátása, háztartásuk vezetése is problémássá lesz. Már jóval korábban gondot okoz az öregedés és az öregség átélésének nem csekély Jellel megrázkódtatása. Erre utalnak azok a statisztikák, amely szerint 1970-ban Ma­ gyarországon 3595 halállal végződő öngyilkosság történt és ezek 1/3-a, 1325 fő volt 60 évesnél idősebb. Az okok kutatása során kiderült, hogy az elhagyottság és az öreg­ ség az ötödik az öngyilkossági okok sorában. A megye adatai (IX. táblázat) elég egyértelműen utalnak arra, hogy a terhesség és a szülés nem rövidíti meg az életet. A táblázaton látható, hogy az idős nők legtöbbje 6—9 gyermeket szült. Az öregek legtöbbje olyan lakásban élt, ahol 3 nemzedék (fiatalok, középkorú­ ak, öregek] lakott együtt A lakások mérete átlag: 1,5 szoba, de sajnos ezek 91,2%-a volt komfort nélküli (XI. táblázat). E g y - e g y lakásban átlag 6 fő tartózkodott (XII. táb46

lázat). Leggyakrabban 1 háztartásban 1 család lakott de volt ettől elég gyakran el­ térés is. 1970-ben a megye lakosainak átlagos életkora: 14,7 év volt (XIII. táblásat). A városok lakóié: .16,9, a községeké: 29,0 év volt. A járások közül a legtöbb öreg a nyír­ egyházi, ás a legkevesebb a vásárosnaményi járásban élt (XIV táblázat). A lentiekből világosan kiderült, hogy azoknak a népesedési sajátosságoknak a tendenciája, amelyeket Kolía 1960-ban vizsgált, ma is változatlanok. A megye 1970ben is a „legfiatalabb” megyénk volt (az öregek a lakosságnak csupán 14,1 %-át ká pezték) A városokban az átlagos életkor magasabb volt mint a falvakban s a váro­ sokban ez 1960 hoz viszonyítva tovább nőtt, a falvakban némileg csökkent (ugyan­ akkor csökkent az. ott élő öregek száma is). 1970-ben is több nő élt a megyében mint férfi, különösen vonatkozott ez az idős nőkre. Ezeken túlmenően: nagyon sok volt az eltartott, főleg magányos öreg. Az öregek egy része még dolgozott és többségük nehéz fizikai munkát végzett Az öregek leg­ többjének lakásviszonyai sok kívánnivalót hagytak maguk után. A gerontológiának, az öregedés okait kutató tudományágnak alapvető kérdése az, hngy mi határozza meg az élettartamot? Az élettartam olyan örökletes program-e amelyet nem befolyásai a környezet, a kedvezőtlen életkörülmény? Avagy a kör­ nyezet döntően beleszól abba, hngy az örüklötesen adott élettartamból mennyit élbe tünk? A gerontológusok nagy része azon felfogás hive, amely nem ismeri el a kör­ nyezet fontosságát az élettartamot illetően. Akkor ha figyelembe vesszük SzabolcsSzatmár megye 1970-es adatait, azt, hogy ott is élnek, nem is kicsiny, hanem egyre emelkedő számban idős emberek, nem is túlságos nagy jólétben, nagyon valószínű, hogy fiatalabb korukban sem éltek a jelenleginél nagyon sakkal jobb körülmények között, és mégis megélték az öregedő vagy öreg kart, akkor ez pillanatnyilag az előbb említett gerontológusok véleményét látszik igazolni. Amennyiben van vagy vannak olyan gének, amelyek feladata az élettartam megszabása, akkor ezeknek a géneknek elég erélyesnek és átütő képességűnek kell lenniük, hogy a hosszú ideig fennálló kedvezőtlen környezet ellenére lehetővé tették, hogy a népesség 14,1 %-a elérje az öregkort, A helyzet felmérése csupán az első lépése az öregek védelmének. A megye öreg­ jeinek problémái részben financiálisak: nyugdíj, járadék, jobb lakáskörülmények, több szociális otthoni férőhely, napközi otthonok számának növelése, házi gondozás stb, részben olyanok, amelyek nem kívánnak anyagi áldozatot; csak emberséget, megértést, türelmet, velük és gondjaikkal való törődést stb. Ezeknek lehetőség sze­ rint való biztosítása hozzájárulhat a nem éppen tehermentes öregkor könnyebb el­ viseléséhez. I. táblázat A népesség számának és a népsűrűségnek alakulása 1870—1970 között

Év

Népesség

Népsűrűség 1 km1-re

1870 1930 1941 1949 1960 1970

299 441 502 126 546 629 55B084 586 449 390 211

50,4 84,0 92,1 94,0 98,8 99,4

49

II. táblázat A népesség területi megoszlása % bán kifejezve 7930—1970 között

Városok együtt: Községek együtt:

1930

1041

1949

1900

1970

13,9 66,1

14.4 85.6

13.0 87,0

13,9 88.1

10,5 83.5

III táblázat A népesség főbb korcsoportok és ■nemek szerint %-ban kifejezve 1930—1970 közüti

00—X ossz : Férfi: Nö: 80—X ossz: Férfi: Nő:

1930

1941

1949

1960

1070

8.0 a.n 8,8 0,5 0,5 0,5

8.3 B.1 8,5 0,8 0,8 0,8

8,1 8,4 9.1 0,8 0,1 0,8

11.4 11.0 11.8 0,7 0,1 0.8

14,1 13,1 15,2 1,2 1.0 1.2

I V. t á b l á z a t

A 60 éven felüli népesség nemek és lakóhely szerint %-ban kifejezve

Városok együtt: Községek együtt:

1949

1060

1970

9.3 8,7

11,0 11,4

13,3 14.3

V. táblázat A 60 éven felüli népesség gazdasági aktivitása nemek szerint 1970-ben

Aktív 18 110 (21,7 %) 13 200 (35,0 %) 4 820 (10,6 %)

Ossz: Férfi: Nő:

Inaktív 41 615 (49 9 %) 23 189 (61,1 %) 18 420 (40,6 %)

Eltartott 23 074 (28,4 %) 1 485 ( 3,9 %) 22 189 (48,89 %)

VI. táblázat A 60 éven felüli aktív keresők megoszlása 1970-ben

%

Fű

53 16 15 6 5

9539 3032 2070 1084 782

Ossz:

95

17 407

Szellemi:

5

703

Ossz:

300

18 110

Fizikai:

50

Foglalkozás segédmunkás egyéb fizikai önálló betanított munkás szakmunkás

Szellemi foglalkozásúból

Fizikai foglalkozásúból: lő 14 086 1 338 1 092 502 206 12U 55

mezőgazdaság egyéb ipar építőipar kereskedelem és vendéglátó szállítás szolgáltatás

fő 263 245 113 90

egészségügyi, kulturális irodai, számviteli műszaki államigazgatási

VII. táblázat 60 éven felüliek családi állapota Férfi Nő:

nőtlen: 1 044 hajadon: 2 427

házas: 31115 házas: 21 206

özvegy: Özvegy:

5 491 21 079

elvált: 314 elvált: 723

VIII. táblázat 60 éven felüli egyedülállók

Korcsoport

Ossz:

Férti

Nő

60—64

2490 2755 2377 2551

439 530 495 619

2051 2225 1882 1932

65— HD 70—74 76—X

IX. táblázat 60 évnél idősebb házas nők és élveszületett gyermekeik száma %-bán

Korcsoport

0

1

2

3

4

60—64 65—69 70—74 75—7H 80—B4 85—X év

10,1 9,7 10,1 3,1 12,3 10,4

10,2 84 8,4 7,6 7.8 13,8

15,5 13,4 11,3 11,3 10,6 10,3

14,3 13,6 13,0 12,0 13,3 10,3

12,3 12,4 12,4 12,2 14 2 15,5

5

6—9

10-15

16—X

10,1 10,B 11,2 11.0 3,2 6,9

22,4 25,0 27,1 30,8 27,8 25,9

5,8 6,5 6,4 6.9 6,0 8,9

01 0,2 0,1 0,1

X. táblázat 60 éven felüliek legmagasabb iskolai végzettsége (1/ /o 37,2 17,6 13,5 8,8 8,3 8,1

osztály

iskola

6 4 0 5 3 2

általános általános

%

osztály

3,2 2.6 analfabéta 1,0 általános 0,9 általános általános 0,4 0,4

8 1

7 1—4

iskola általános általános érettségi Felsőfokú végzettség általános középiskola

XI. táblázat 60 éven felüliek lakásviszonyai I. Lakások

Öreg

száma ■

21 782 15 662 5 648 430 42

nagysága: 1 2 3 4—X szoba: kom fortja % -ban: komfortos: félkomfortos: kom fort nélküli:

K korú+öreg

F ia ta l+ kkorú+ öreg

8 597

10 903

24 838

4 747 3 480 331 39

5 605 4 591 619 88

9 081 13 035 2 442 280

F iatal+ öreg

1,6

2,4

1,7 96,7

2 ,2

4,3 3,3 92,4

95,4

4,5 4,9 90,6

XII. táblázat 60 éven felüliek lakásviszonyai II. Lakószám:

Öreg

1 2 3 4 5 6 7 8

8 767 12 457

9 10—X

517 38 2 1

F iatal+ ö reg

K korú+öreg

F ia ta l+ kkorú+öreg

1 268 3 069 2 016 1 365 613 175 47

6 494 3 592 748 62 6 1

3 454 6 199 7 297 4 638 1 884

24 20

719 340 307

XIII.

táblázat

Népesség korcsoportok szerint 1970-ben Szabolcs-Szatmár megyében Év:

Fő:

%:

0— 4 5— 9 10—14 15—1!) 20—24 25—29 30—34 35—39 40—44 45—49 50—54 55—59 60—64 65—69 70—74 75—79 B0—X

51 689 50 172 62 028 58 139 43 057 36 258 36 099 38 836 39 898 39 681 20 605 30 350 26 430 22 446 16 895 10 591 7 037

8,8 8,5 10,5 9,9 7,3 6,1 6,1 6,6 6,7 6,7 3,5 5,1 4,5 3,8 2,9 1,8 1,2

Ossz:

590 211

XIV.

táblázat

A Szabolcs-Szatmár megyei járások 60 éven felüli népessége 1970-ben 1. Fehérgyarm ati: 2. K isvárdai: 3. M átészalkai: 4. Nagy kallói: 5. N yírbátori: 6. Nyíregyházi: 7. Vásárosnam ényi:

7 347 9 710 11 155 5 317 7 721 22 441 6 767

53

GYÚRÓ IMRE:

Életmód v a g y c ig á n y k érd é s? Szabolcs-Szatmár megye ciginylakosságának helyzete

Az utolsó évtizedben és annak hozzánk közelebb eső éveiben a sajtóban, a fo­ lyóiratokban egyre több a cikk, a tanulmány, mely a hazánkban élő cigányság hely­ zetével, szokásaival, az általánostól eltérő életmódjával foglalkozik. Felmérések ké­ szülnek nagy gonddal. A témát ártő emberek vallatják a számokat, kutatják a mö­ göttük rejlő valóságot. Riportok, versek, szociológiai írások, szerzőjük vérmérséklete szerint vádolnak vagy buzdítanak, elmarasztalnak vagy utat keresnek és receptet ajánlanak. A megjelent sok kötetnyi írás egy ponton közös; jelzi, hogy a cigányság környezetétől eltérd életmódjának feloldása társadalmi életünk megoldatlan prob­ lémája. A téma gyakorisága a közéletben utal arra is, hogy a megoldatlanság fokoz­ za a feszültséget és ennek feloldása nem „jóakarattá emberek” humánus cselekede­ tének függvénye, hanem a társadalomnak igen jelentős gazdasági, kulturális, egész­ ségügyi gondja Politikai gond is, mert jelentős embercsoport él emberhez nem mél­ tó életet és ez idegen szocialista élveinktől és társadalmi gyakorlatunktól A XIV—XV. században, amikor megjelentek Európában, a cigányok életmódjukkal —melyre a törzsi szervezet volt a jellemző —, szokásukkal — amely „Kelet” hagyományait szívósan megőrizte — már a megjelenés pillanatától idegen testet képeztek a sokkal fejlettebb Európa népeinek társadalmában. Letelepedni asszimilálódni idegenEént nem lehet Nagyon sok tényező tovább fokozta kirekesztettségüket Életmódjuk, szo­ kásuk, de társadalmi megkülönböztetésük állandó mozgásra késztette a még együtt maradó kisebb nagyobb csoportjaikat. Ez a „független", mozgó életmód nem volt kí­ vánatos példa sem társadalmilag, sem politikailag a statikus feudális európai társa­ dalmakban Nem is kelleti soká várni, hogy a hatalom szinte egész Európában tör­ vényekkel Is fellépjen a cigányok ellen és fizikai megsemmisítéssel is kitiltsa a meg­ telepedni szándékozó vagy már az ország belsejében élő cigány népességet Angliában 1501-ben, Franciaországban 1565-ben, Dániában 1662-ben, Poroszor­ szágban 1711-ben megszülettek a cigányok letelepedését halállal büntető törvények. Hogy a végrehajtás következetes volt, példázza az Angliában kivégzett 16 000 ember. Franciaországban majdnem valamennyit, Poroszországban a 18 éven felüli cigány­ népességet kiirtották. Életükkel fizettek a társadalomtól idegen életmódjukért, szo­ kásaikért. Hazánkban megjelenésük első Időszaka (1417) nem váltott ki nagyobb mérvű társadalmi ellenállást. Még Mária Terézia is úgy intézkedett első rendeletében (1761), hogy a cigányokat a leghumánusabb módon le kell telepíteni a Bánságban és meg­ hagyta, hogy a cigány elnevezés helyett új lakosoknak, új magyaroknak nevezzék ükét. Rendelettel Mária Terézia sem tudta életmódjukat, szokásukat megváltoztatni.

A bánsági letelepítő szándék nem járt eredménnyel Valószínű, európai hatások alapján 1767-bon újabb, de szigorú törvényt hozott. Lényegében ezt a törvényt fejlesztette tovább József császár 1783. október fl-én kiadott rendeletével, melynek célja az volt, hogy a cigányokat helyhez kösse és fog­ lalkozáshoz szoktassa. Elrendelte a cigányok házasságkötésének szabályozását, a 4 éven felüli gyermekek elvéielét, nyelvük, szokásaik gyakorlását betiltotta, ás a kor­ látozások egész sorát vezette be. Ez az embertelenül szigorú törvény Szabolcs vármegyében sem segítette elő a cigánykérdés megoldását, elszigeteltségük felszámolását. Erre bizonyításként kora­ beli számok állnak rendelkezésre: Cigányösszelrás

Dadai

Kisvárdal

Év

Nádudvari

összesen

járás 188 396 1190

180 378 711

1752, 1758. 1862.

168 288 —

504 1002 1901

Cigányösszeirás a megyében járásonként 1892-ben

Járások Nyíregyháza Kisvárdal járás Nagy káli ói járás Tiszai járás Dadai alsó járás Dadai felső járás Bogdányi járás

ö ssz e se n :

Férfi

Nő

összesen

150 393 378 322 327 254 274

158 358 302 268 369 240 282

306 711 770 620 696 494 556

2058

2097

4155

A létszámnövekedés arányait nehéz nyomon követni az időközben végrehajtat! közigazgatási átszervezések miatt. A meglévő adatok alapján azonban megállapithutá, hogy a szigorú törvények ellenére az 1770-es, 1780-as évek táján megközelítő pon­ tossággal a lakosság I %-a cigány a századfordulón arányuk 1,5 0/a körül alakul ÉV 1758 1785 1837 1892 1900

A cigánylakosság A megyéhen élők száma — 1062 — 104 805 — 204 838 — 4155 — 288 672

55

A cigányokról ás életmódjukról kialakítóit erkölcsi vélekedést jól példázza az 1758-as cigányösszeirás Összesítő táblázata alatti hivatalos megjegyzés. „A mesterek 90%-a semmirekellő hitvány A kereskedő megnevezés kupecet takar.” Pedig a k>svárdai járásban 83 családfőből 30 kovácsmester és 15 kereskedő. A 900-as években a kapitalista gazdálkodás erősödésével helyzetük, elszigetelő­ désük és kiszolgáltatottságuk csak romlott A megyénkben élőkre is jellemző a tár­ sadalom perifériáján való élés. Életük a vályogvető gödrök szélén, földbe vájt kuny­ hókban, nincstelenságben, létbizonytalanságban folyik. A falusi kisbirtokosok cselé­ dei, napszámosai ás alkalmi munkásai voltak. Keresetüket a falvak napi maradé­ ka, a legszegényebb népréteg „fölöslege” képezte, amit á telep lakói napi ritmusban koldulással vagy „Cigánynak való munkával" gyűjtöttek össze. Letelepedésüket a hivatalos politika nem is segítette, nem is sürgette, mint lé­ tező rosszal számolt és a megoldás módját a fasizmusba torkollva — a teljes meg­ semmisítésben látta. Hat évszázad elteltével sem tudott ez a népcsoport asszimilálódni. Gazdasági, társadalmi, erkölcsi kirekesztettségük ennyi Idő után már^természetesnek hat, nem megdöbbentő. Az a különös, ha e csoport néhány tagja helyet kér egyéni akarással a mindenkori társadalomban. Miért kell a történelmet Idézni, ha a cigányság ma sem megoldott beilleszkedé­ sének útját, lehetőségét keressük. Szükség van erre, mert tanulságul szolgál. Ez a tanulság nem új. Királyok, császárok, törvények, büntetés, durva erőszak nem vitte ügyüket a megoldás felé. Ezt a tanulságot ma sem szükségtelen élég gyakran hang­ súlyozni a közvélemény előtt. Mit mond még a történelem? Hogy életmódjuk, szokásuk hat évszázad alatt nem, vagy alig változott, és ilyen életmóddal még a legkegyellenebb törvény, de a leghu­ mánusabb tevékenység (számukra épült lakások elpulriasodása) sem teszi lehetővé a beilleszkedést. Az életmódbeli különbség az az erő, ami kölcsönösen taszít. Ezt napjaink gya­ korlata is bizonyltja Jelentések, szóbeli információk de a gyakorlati tapasztalás is azt bizonyítja, hogy nő a feszültség a falvak lakossága ás a telepeken élők között. A harmincas években, a társadalmi nyomor mélypontján a falu tudomásul vette a Ci­ gánytelep létét és a hagyományozódott ellenszenven túl nem volt feszültség, mert életszínvonaluk, létbiztonságuk, jelentős rétegnek még lakáskörülményeik is (vákáncsnsok, munkanélküliek, bádog-, deszka- vagy földbe vájt kunyhók, barlang­ lakások lakói) félelmetesen közei kerültek egymáshoz. Talán csak a köztük uralkodó szokásokban volt különbség Az utóbbi réteg élni tudott és gyorsan élt a felszabadulással megváltozott gaz­ dasági, társadalmi lehetőséggel, életmódja, szokása minőségi változáson ment k e ­ r e s z t ü l . a cigányságé maradt, vagy a távolság állandó növekedésével nőtt a feszültség is Azok az egyének, akik tudtak szakítani csoportjuk hagyományával és életmódban azonosultak, ma megkülönböztetés nélküli egyenlőség a részük, társadalmilag befo­ g a d o t t á váltak. A megváltozott társadalmi, gazdasági rend automatikusan javította a cigányság létbiztonságát és egészségügyi ellátását, ás ez a helyzet kedvezően hatott népesedé­ sükre, számarányuk növekedésére:

56

Szabolcs megye lakóinak Év

száma

IB41 1049 19H2 1072

54S Bon 5B4 000* BD3000 604 500

1941 év " n-óban

Előző év %-ában

100 103,2 110,5 110,6

100 103,2 107,1 100,1

A cigányak száma 10 096 17 721 21 252 35 794

%

1041 év %-ában

Előző év %-ában

2,0 3,1 3,5 5.9

100 162,6 195,0 32R.5

100 162,6 119,9 160,4

* számított adat Ezt a természetes szaporodás! ütemet figyelembe véve a kilencvenes évelt ele­ jére a cigány lakosság száma megyénkben eléri az 50—55 ezer főt és országosan pe­

dig a jelenlegi 3U0 000-ről 500 000-re növekszik. Ilyen dinamikusan növekvő létszámú, életmódban idegen tömeg helyzetének megoldatlansága szocialista társadalmunktól teljesen idegen. Politikailag, gazdasági­ lag, erkölcsileg terhes. A megoldás elősegítését szolgálja az MSZMP Politikai Bizott­ ságának 1961. évi határozata alapján a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­ mány 1—72/1961. I. sz. rendelete. A rohamosan növekvő és számarányában jelentős (országosan 3 %, megyénkben B %) népesség helyzetének megoldatlansága a társadalom feladatává teszi a feszült­ ség feloldását. Tehát érdekében cselekedni nem lehet rangon aluli senkinek ás re­ szort fel adatként sem adható albérletbe. Sajnos van olyan gyakorlat, ahol kettéválik a hivatalos nyilatkozat és a gyakor­ lati tett, illetve cselekvés. Mert. ha nem így lenne, ha egységes akarattal szerveződne és hatna a központi politikai és állami akarat, akkor a társadalom túlnyomó több­ ségének (94 %) közel három évtlzied alatt nagyobb eredményt kellett volna elérni. Mit akarunk, és mit kell elérnünk? Ezt a népréteget felemelni a társadalom át­ lagos szintjére Ehhez nem kell külön recept. (Még a törvényes recept sem hasz­ nált.) Ennek a társadalmi csoportnak is végig kell járni azt az utat — de gyorsított menetben — amelyiken a társadalom nagyobbik része eljutott a mához. Ez az út a munkán, ismereten, szokás- és életmódváltozáson keresztül vezet az asszimilálódáshoz, a beépüléshez. Ez alól nincs felmentés, de helyettesíteni sem lehet. Különö­ sen nem erőszakkal. Ezt az utat tömegesen csak a társadalom egységes hatásrendszerének segítségé­ vel tudják végigjárni. Hogy ezt a segítséget megadhassuk, ahhoz őszinte helyzetis­ meret szükséges. Ezért születnek és látnak napvilágot egyre gyakrabban folyóirata­ inkban a cikkek és tanulmányok Helyzetfeltáró munka ez. Szükséges megkeresni azokat az erővonalakat, amelyek gátolják a gyorsabb megoldást és fel kell iRmerni a gyorsítást segítő tényezőket. E két erő kölcsönhatása létezik. A mi viszonyaink között a pozitív hatás az erősebb, ezért van eredmény. Milyen mértékű ez az eredmény, milyen tendenciák erősödése tapasztalható? Ez volt a szándék, amely elindított megyénkben is egy teljes körű felmérést a eigánylakosság között. A magyarországi cigányság nem nemzetiség, mert nem rendelkezik olyan kultu­ rális, etnikai vonásokkal, amelyek alapján nemzeti jellege meghatározható lenne. Ezért „a cigányság nem nemzetiség, hanem egy meghatározott jövedelmi szinten élő, tradicionálisan Kialakult életforma sajátosságokkal rendelkező társadalmi réteg.” 57

Felmérésünk is azt vizsgálta, hogy változik-e és napjainkban mi jellemzi ezt az életformát. Az életmód alapvető Jellegzetességeit vizsgálva megállapítható, hogy jelentős elmozdulás történt különösen az utolsó évtizedben a cigányság életkörülményei­ ben. 1062-ben 232 cigánytelepen élt a cigányság kétharmada, 1972-ben a telepek .száma 165.

A 67 cigánytelep felszámolásának a jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a még maglévő telepeken jelenleg 2870 kunyhóban 18128 személy la­ kik. Még kunyhó sem jut minden családnak. A kunyhóban 1,2 család él átlagosan. 84%-nak nincs külön fekvőhelye, 35%-nál 2 személynél több jut egy fekvőhelyre. Lakóhely szerinti megoszlásuk 1972-ben: Megnevezés

Telepen él

%

48,6 50,6

Csaladok száma 3 583 Lakosok száma 18128 A családok átlagos létszáma 5,1 Af ncuAf k«*4**i

. . .

-

.

Faluban él

— .

3 925 17 666 4,7

összesen

% 51,4 49,4

Ír. H:i>

7 508 35 794 4,8 1

'r

r

lökik. Az a tény, hogy nálunk a családoknak több, mint fele már a falvakban és at­ tól nagyobb településeken él, megkönnyíti és jobb feltételeket teremt az integráló­ dáshoz. A telepek száma, népessége, nagyságrendje járásonként nagy eltérést mu­ tat. A fehérgyarmati járásban él a legtöbb cigány (4973. a lakosság iO,e %-a), de csak 18,6%-a él telepen. Legmagasabb a telepeken élők száma a nyírbátori járásban 73,4 % (2787 fő). A telepek gyorsabb ütemű felszámolását a szatmári részen elősegítette az árvíz utáni újjáépítés, amikor Is a családok természetesen egyenlő elbírálás alapján jutot­ tak építési lehetőséghez, Ebben az időszakban 77a család költözött be a falvakba. 1965-től, a lakásépítési akció kezdete óta 1970 végéig 857 család, csaknem ötezer személy költözött megfelelő, egészséges lakásba. Az utóbbi két évben pedig 330 lakás építése fejeződött be és 207 lakást vásároltak a kedvezményes kölcsön igénybevéte­ lével, s így további 2500 fő jutott jobb lakáshoz. Jelentős eredmény ez, mert az új lakásba költözők kiszakadva a telepi életformából, fokozatosan új élet- és gondolko­ dásmódot alakítanak ki, s egyre inkább beilleszkednek a falvak társadalmi kereteibe Ezért továbbra is a telepek teljes felszámolása a legcélravezetőbb út. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a faluba és az egészségesebb lakásba való költözéssel nem oldottuk meg az életmódváltozást A családok további gondo­ zása, segítése szükséges, hogy felvegyék szomszédaik életritmusát Ezt a gondozást a családok tervszerűen nem kapják meg, így a társadalom nagy anyagi áldozata nem jár mindig megfelelő eredménnyel. A cigányok a legintenzivebben szaporodó rétege a társadalomnak. 100 csecsemő közül cigány

Az élveszfiletettek közül Ev 1966 1969 1970 1971 1972 58

nem cigány

%

cigány

%

9 507 9 237 3587 9 240 9117

100 97,2

1431 1 568 1607 1584 1 743

100 109,6 112,3

90,3 97,2 95,9

110,7 121,8

Ossz. 10 938 10 805 10194 10824 10 860

%

%-bat

100 98,8 93,2 99,0 99,3

13,0 14,5 15,7 15,0 16,0

A számok és arányok mindenütt növekvő tendenciát mutatnak. A cigánycsaládok átlagos nagysága: országosan: 4,5, megyénkben: 4,8. A magyar családok átlagos nagysága: országosan: 3,1, megyénkben: 3,38. Legmagasabb a cigánycsaládok átlagos létszáma a vásárosnaményi járásban: 7.1 és a nyírbátori járásban: 5,2 A cigánylakosság igen nagy produktivitását a lakosság kor szerinti megoszlása is bizonyítja: Megnevezés össz cigánylakosságból: Megyei átlag ■* Országos átlag:*

0—14 éves

15—60 éves

60 X éves

összesen

46.4 27,3 21,0

48.0 58,6 62,0

5.6 14.) 17.0

100 100 % 100

•1070 es népszámlálási adatok alapján cigány és nem cigány együtt. Szembetűnő a 0—14 évesek magas arányszámo. Figyelmeztet ez a szám a velük való kiemelt foglalkozás jelentőségére és arra. hogy a produktivitás hosszú időre biztosított. Mind az ország, mind megyénk lakosságának többségét a 15—80 év kö­ zötti korosztály alkotja. így van a cigánylakosság között is. De szembetűnő az is, hogy életmódjuk következményeként a megyei és az országos szinthez viszonyítva 2—3-szor kevesebben érik el a 60 évet. Ez az alacsony arány is jelentős problémát okoz. 18,6 % részesül állandó segélyezésben. Az elmúlt évtizedek alatt jelentős változás állt be a munkaképes korú cigányok életében. A munkaképes korú cigánylakosság foglalkoztatása „ Keresők

Járás, város

100 keresőre Keresők a munkaerőjutó forrás %-ában eltartottak sz. összesen férfi nő

férfi

nő

F.-gyarmati j. Kisvárdai j. M-szalkai j. N-kállói j. Ny-bátori j. Ny-házl j. V-naményi j. Járások összesen:

1002 885 1230 103 663 1382 647 6033

247 244 499 47 209 498 229 1973

1249 1129 1758 240 874 1880 876 8006

81,2 79.4 81,6 68,2 79.5 77,9 82,7 79.7

20.2 23,1 30,4 17,5 24,9 28,5 28,6 26,0

50.9 52,0 55,2 43.5 50,5 53,4 55,3 52,9

291 338 359 390 287 357 341 337

Kisvárd a v. M-szalka v. Ny-háza v. Városok össz: Megyei összesen:

117 117 264 498 3531

20 45 106 171 2144

137 162 370 669 8675

74,5 74,5 86,2 80,3 70,8

13,8 25,7 32,5 26,5 26,1

45,4 48.8 58,5 52,8 52,9

276 320 217 271 304

Összesen

Ez a foglalkoztatási arány, a munkavégzés által már jelentfis lépés az asszimi lálódás útján még akkor Is, ha a munkaviszonyuk tartama alapján az összes kereső 69 %-ának van állandó munkaviszonya 7 %-nak csak időszaki és 24 % alkalmi mun­ kavállaló. Nem ellentmondásmentes ez az eredmény, mert az állandó munkaviszony­ nyal rendelkezők: is gyakran változtatnak munkahelyet, sok az igazolatlan hiányzó Az összes keresők 35 %-a megyén kívül dolgozik. Ez az Ingázás közismerten le­ rontja a munkahelyek pozitív hatását. Az állandó és időszaki munkát végzők 8—58 %-a az iparban, 12—56 % járáson­ ként! szóródási aránnyal az építőiparban dolgozik A keresőknek csak 16 %-a szak­ munkás. Legmagasabb ez az arány Nyíregyházán B %, legalacsonyabb a kisvárdai járásban 0,9 % Általában segédmunkásként dolgoznak. A fehérgyarmati és vásárosnaményl já­ rás kivételével alacsony a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Kisiparral 60— 70 fő foglalkozik. A munkaképes korúakból mintegy 7473 fő nem dolgozik. Ebből munkát vállalna:

ip a rb a n : é p ítő ip a rb a n : m ez ő g a z d a sá g b a n : e g y é b á g a z a tb a n : ö sszesen :

249 fé rfi, 17 9 fé rfi, 17 6 fé rfi, —

604 fé rfi,

541 15 1 n r 591 na 19 1302 r\A

Összesen 1906 fő, ez azonban csak 25,5 %-a a nem kereső munkaképes komák­ nak. Az elhelyezkedni szándékozók 66 %-a nő, akik főleg iparhan. mezőgazdaságban szeretnének dolgozni lakóhelyükön, vagy annak közelében A munkaképes korú nem keresők közül 5567 fő nem is kíván munkát vállalni. A 100 keresőre jutott eltartottak száma országosan a magyar háztartásokban 82, a cigány háztartásokban 244 Ez nálunk 13Í illetve 304 fő. Járásonként városonként igen nagy a szóródás; legalacsonyabb (217 fő) Nyíregyháza városban és legmagasabb (390 fő) a nagykállói járásban. Az egy családra jutó jövedelem nagyon változó. Járásonkénti. városonkénti ál­ lagban 1449—2400 Ft közölLi összeg a munkával szerzett havi jövedelem. AZ egy családra jutó családi pótlék 341 és 810 Ft között, mfg a szociális segély 126—300,— Ft között alakult a járási átlagok alapján A munkaügyi szervek sokai fáradoznak elhelyezésük érdekében de kevés ered­ ménnyel Egy év alatt kb. 409 főt tudnak elhelyezni. Csökken a megyén kívüli mun­ kavállalásuk. Távoli munkahelyekre való irányításuk sok gonddal jár Sokan közülük a rájuk bízott feladatokat becsülettel ellátják, jó munkaerőknek bizonyulnak Egyre több azoknak a száma, akikre a munkahelyeken számíthatnak A munkahely hatásának erejétől, szándékától nagymértékben függ, hogy egy-egy mun­ kába lépő cigány dolgozó milyen munkaerővé válik, hogyan teljesiti munkáját. A l a k ó h e l y , a lakás, a munkavállalás és munkahelyekben bekövetkezett kedve­ ző változások után az ismeretnek, a családok és egyének műveltségi színvonalának v an a leg n ag y n h b je le n tő sé g e az é le tm ó d v á lto z á s b a n .

Művelődésük helyzetének vizsgálata azt mutatja, hogy a tanköteles körű és a felnőtt cigánylakasság kulturális szintje a múlthoz viszonyítva egyre kedvezőbb, jelentős az előrehaladás de a ma és a jövő igényét alapul véve nem megnyugtató. Nagy a polarizáltság még mindig kevés azoknak a száma, akik akarnak kulturálódni és sokkal több azoké, akik közömbösek a művelődés iráni Műveltségük megalapozása a kultúra iránti igényük felkeltése kiemelt feladat. Ez a f e l k é s z í t é s i f o l y a m a t n e m töretlen. A felmérés adatai szerint az évi kb 1000— 1200 óvodás korú közül 142 járt óvodába, amely elenyészően kevés. A nyírbátori és

a nagykállói járásban az első osztályosak száma igen magas, mégis közülük Jártak legkevesebben óvodába Kern kielégítő az iskolára előkészítésük egyéb formája sem A cigánytanulók létszámaránya az általános iskolában (1972. okt 1-i állapot) Az ossz létszámból Járás, várus Járás, várcis 0 cigánytanulók ált. isk. tanulóinak — neve <1;B / -au száma i ossz létszáma F-gvarmati j. 0 265 21,3 1 336 11 606 1 267 10,9 Kisvárdai j 10 345 M-szálkái j. 1 909 18,5 297 N kallói j. 5 372 5,5 7 764 Ny-bátori j. 1 039 13,4 Ny-házi j. 20 796 I 924 9,2 R024 V-naményi j. 1 092 18,1 Kisvárda v. 1 790 196 10,9 M-s/.alka v. 1 50R 224 14,3 7 931 Mv-háza v. 357 4,5 964(1 Összesen: 79 461 12.1 % Rohamosan nő a tankötelesek száma: 1967/GB-as tanévben B250 0,2 % 1070/71-es tanévben 8 872 10,2 % lB72/73-as tanévben 9 640 12,0 %

A fenti időszak alatt arányszámuk: a fehérgyarmati járásban

18,0 15,4 15,6 19,8

a mátészalkai járásban a vásárosnaményi járásban Mátészalka városban

%-ról %-ról %-ról %-ról

21,3 %-ra ID E %-ra 18,0 %-ra 13,5 %-ra

emelkedett A cigánytanulók beiskolázása A tanköteles cigánytanulók közül

Já rá s ,

város neve

F -g y a rm a ti j K is v á rd a i j M átészalk ai j. N ag yk á lló i j. N y írb á to ri j, N y-h ázi j. V -n a m é n y i J. K is v á rd a v. M á té sz a lk a v N y-h áza v . M eg ye ö ssz e se n :

B e isk o lá z o tta k szám a 1336 1264 1999 292 993 1924 1087 196 224 357 9582

% -a 100 9 9,i 100 98,6 95,5 100 99,5 10 0 10 0 10 0 99 %

Be nem iskolázottak

B e isk o lá z o tt, F e lm e n te tte k de iskolába nem járok

szám a % -a szám a % -a szám a 16 119 1,2 3 7,7 0,9 9R 121 32 1,6 258 4 1,4 6 28 2,0 46 4,5 39 3,7 93 — 89 202 4,1 5 0,5 13 1.2 82 1 0,4 22 5 2,0 29 — — 10 2,8 35 58 896 1% 300 3% —

—

—

—

—

—

—

—

—

% -a 8,9 9,5 13,1 9,4 9,0 10,5 7,5 11,2 13,0 8,8 10,3 61

A tankötelesek majdnem teljes beiskolázásának megközelítése országos és nem­ zetközi méretekben Is igen jelentős, mégis sok gondot takar. A 6—14 éves korú ci­ gánytanulók l4,3n/u-a felmentés, gyakori helyváltoztatás, túlkorosság, szociális és egyéb okok miatt nem jár iskolába. Ez az arány országosan is eléri a 15 %-ot. A fel­ mérés szerint nem a beiratás és beiskolázásuk a gond, hanem az Iskolában tartásuk Iskolába járatásuk mellett igán nagy gondot jelent és fáradságot igényel sikeres tanulmányi gondozásuk, nevelésük, oktatásuk. Elismerés illeti mindazokat, akik nagynagy türelemmel, felelősséggel eredményesen nevelik és oktatják a cigánytanulókat. Nem számottevő a család segítőtevékenysége a tanulásban. Sok esetben a 6 éves cigánytanuló a 4—5 éves gyermek szellemi szintjén áll Magas a gyógypedagógiai és kisegítő osztályba járók aránya (6 %). Tovább nehezíti a tanulmányi munkát, hogy iskolai felszerelése a tanulók 43 %-ának igen hiányos, és 21 %-ának egyáltalán nincs. Továbbá, hogy a tanulók 57 %-a hátrányos helyzetben, 21 ®/o-a pedig veszé­ lyeztetett körülmények között él A tananyag elsajátítása gondos előkészületet kíván a nevelőktől. Probléma a nagyfokú fáradékonyság miatt a figyelem, az érdeklődés fenntartása a tanítási órán. A módszerek változatos alkalmazásának ellenére is csak kevesen sajátítják e t a tantervi anyagot, évről évre ismételnek, lemorzsolódnak, s a továbbhaladok száma egyre fogy. Évfolyamonkénti megoszlás az 1972/73. tanévben A cigánytanulók megoszlása az általános Iskolák egyes osztályaié an

Járás, város neve 1 0. F. gyarmati j. 281 Kisvárdai j. 274 M szálkái j. 397 Nyírbátori j 311 Ny-házi j. 468 67 Nagykállói j. 225 V-naményi j. 39 Kisvárda v, 30 Mátészalka v, 81 Nyíregyháza V. 2173 összesen: Megyei létszám évfolyamonként 10 452 Cigány tanulók 20,8 %-ban

2. o. 187 204 267 169 296 59 162 25 33 45 1446

3 r

4 fl.

186 2DB 300 146 249 35 133 35 31 44 1367

182 160 207 120 223 21 119 33 26 43 1134

5. O. 178 166 321 136 272 59 163 16 32 50 1393

6. O. 144 119 17B 80 216 30 130 30 33 35 995

3. u. 102 82 139 50 133 16 92 12 29 33 688

H. O76 54 100 20 67 9 68 6 10 26 444

9640

9618

9477

9903

10104

10 205

10 062

15,0

14.2

12,0

>4,1

9,8

6,7

4,4

Jelentő-, részük megreked az alsó tagozatban: 63,4% a. ennek is egyharmada első osztályban tanul. A 16 évig terjedő tankötelezettség ideje alatt 36—38 %-a végzi el az általános iskolát. Ezek a mutatók jobbak az országos átlagtól. Igen lassan javul a felnőtt cigánylakosság iskolai végzettsége, tudásszintje Még ma is analfabéta: 1 —2 osztályt végzett 3—4 osztályt végzett 5—6 osztályt végzett

35 17 19 15

% % % %

7—8 osztályt végzett Szakmunkás végzettség Érettségizett

12 1,8 0,2

% % %

Nincs összehasonlító adatunk, hogy teljes biztonsággal évtizedek távlatával mérjük az iskolai végzettségben, a műveltségben bekövetkezett vállozást. Egy még­ is biztos. Ez a folyamat felgyorsult és ezt anyagi, szellemi ráfordítással továbbra is e g y r e jobb hatásfokkal Biztosítani kell. Az életmód soktényezős fogalom. A fogalmi jegyek sokaságából mégis kiemel­ kedik az egyénnek vagy csoportnak a viszonya, a munkához, a személyi tulajdonhoz, a kultúrához, a közösséghez, végső soron az élethez. Megyénk cigánylakosságáná) végbement változásokat és a változások tendenciáit alapul véve megállapíthatjuk, hogy az életmódváltás és ezzel együtt a beilleszkedés megindult. A változás alapján három nagyobb csoport figyelhető meg a cigánylakosság között: — a beilleszkedettek, akiknek állandó munka és lakóhelyük van, körülménye­ ik és életmódjuk a környező lakosságéval megegyező, ezek száma növekszik; — a folyamatosan vagy időnként dolgozók — de még a hagyományos életmódhoz kötődők, akik telepen laknak, életvitelük még alig változott — a többség ilyen; _ a lemaradónak, akiknek állandó munka- és lakóhelyük nincs, életvitelük­ ben igénytelenek önmagukkal szemben Ez a réteg csökkenő tendenciájú. Ezek a pozitív eredmények, a felerősödött segítő tényezők a hosszan tartó beil­ leszkedés útján. A vizsgálat igen sok haladást lassító tényezőt is feltárt.

Az egyik legnagyobb gátló ok a cigányság környezetének visszautasító magatar­ tása E magatartásforma gyakran tudatos, néha kedvezőtlen gyakorlati tapasztalat alapján fejlődik ki. De legtöbbször rosszindulat és kedvezőtlen tapasztalat nélküli megrögzött hagyományozott magatartásforma ez, amely bármilyen viszonyban vagy cselekvésben nyilvánul is meg, megnehezíti a beépülést Meg kell érteni a környe­ zet minden egyes tagjának, hogy társadalmi, politikai érdek ennek a megyei 35 onoes néprétegnek az asszimilációja, mert ezt még most gyorsabban megtehetjük, mint a későbbi 50 60 ezres nagyságrenddel. Ennek a problémának nincs más megoldási le­ hetősége, akiket a társadalomba akarunk beépíteni, azokat nem zárhatjuk ki a tár­ sadalom összehangolt hatásrendszere alól. Az összehangolt és egységes hatásrendszer hiánya a másik lassító tényező. A ci­ gányprobléma nem gazdasági kérdés, nem is csak oktatási, nevelési probléma, de tagadjuk a megoldás kizárólagos szociális jellegét is. Erről a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézete így ír a témában kiadott összefoglalójában: cigányok integrálódása akkor lehet csak eredményes, ha valamennyi terüle­ ten (lakás, oktatás, munka) párhuzamosan indulnak meg, illetve folynak a változást szolgáló akciók. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a cigányok asszlmilálódásónak folyamata azokon a helyeken előrehaladottabb állapotban van, ahol nagy társadalmi összefogás megvalósításával nyúlnak a kérdés megoldásához.” A legnehezebb akadaly maga a cigányság elmaradt tudati világa ás szokásrend szere, magatartási formája. A viták során ezen a ponton csapnak össze a szélsősé ges álláspontokat képviselő nézetek. A hagyományosan maradi és a megoldáshoz nem vezető utat javasolok csoportjának képviselői végnélküli felsorolással bizonyít­

sa

ják, hogy a munkátlan életműd, a felelőtlen, a közösséget nem tűrő magatartás, a bűnözés minden formája elidegeníthetetlen tulajdonsága ennek a néprélegnek, ezért beépülni nem fog soha. A másik végletes csoport a társadalmat teszi felelőssé a kirekesztettségért, az el­ maradásért- Ennek alapján kizárólag a társadalom feladatává teszi a felzárkóztatást, és ennek útját az állam nagyobb anyagi ráfordításával véli megoldani. Természetesen mindkét nézet alapvetően hibás. A cigányság kirekesztettsége egy történelmileg kialakult helyzet Ezt jogilag ugyan megszüntettük, de nem s/Untettük meg a valóságban, és nem fogjuk tudni felszámolni a társadalom, az állam anyagi, erkölcsi segítsége nélkül. De hiába min­ den külső jóakarat, ha maga a cigányság nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy az úton menni kell! A cigányok nélkül (vagy ellenükre) a beilleszkedésüket meg­ oldani nem lehet. Lassan felnő közülük és kiemelkedik egy értelmiségi réteg és ha e rétegnek van vagy lesz felelősségérzete azokért, ahonnan elindult, akkor itt együttmegoldásban segíthet sokat. Ez a felzárkóztatási szándék nem jelenthet elnéző magatartást. A beilleszkedés felelősségvállalást is jelent. A társadalomnak szigorú törvényei védik a magasabbra társadalom és benne természetesen az egyén érdekeit is. Így nyújt védelmet a tör­ vényes rend. Ezt érvényesíteni az egyenlőség alapján mindenkivel szemben kötele­ ző, az útról letérők tilalomfája a törvény, ennek tiszteletére tanítani kell a cigányo­ kat is. Az ellentétes hatások nehéz küzdelme ezért a néprétegért még évtizedekig el­ tart. Tudatot, szokásrendszert, életmódot feloldani és helyette újat kialakítani nem könnyű feladat és csak történelmi távlatban lehetséges. Ezt az utat bejárni a cigányság önmaga, saját erejéből nem képes. Anyagi szel­ lemi felemelkedésük nagyban függ attól, hogy önmaguk mennyire akarják ezt a fel­ emelkedést, mégis az állam anyagi, erkölcsi segítsége nélkül meddő erőfeszítés ma­ radna ez a próbálkozás Az állam áldozatvállalásának hatékonysága pedig döntő mértékben függ a tár­ sadalom megértő segítőkész támogatásától és a cigányság cselekvő tenniakarásától. A társadalom által nyújtott anyagi-erkölcsi segítség meghatározásához újabb elemző munka szükséges, amit a közeljövőben el kell végezni

64

BENDEFY LÁSZLÓ

Szatmár vára 1664-bsn Stubcrt Salamon hadm érnök leírása

A n o n y m u s „Gesta U ngarorurn"-a az erődítm ények cs várak háromféle fajtájáról tesz említést a K árpátokon belüli hazában: egyesekei Árpád hadai itt találtak; m á­ sokat a honfoglalással egyidőbcn emeltek, illetve a későbbiekben királyi p arancsra építettek. C e r ö L á s z l ó (1) hívja fel a figyelmet arra, hogy honfoglalóink a Névtelen Jegyző kifejezéseiből („omnia antiqua o p e r a . . . renovavi p r a e c e p í t. .. m a ró fortissimo acdificavit . . . Castellum Ferreuin . m uniltunes fortes . . . m a xim um minitionem . . . m ü t u m ”, stb) láthatóan nemcsak ismerték, hanem építettek is fold-, f a - é s k ő v á r a ­ kat (2). Anonymus szerint Szatmár (Zotmar) v á rá t — Bánya, Bihar, Bolondon, Roraova, Diósgyőr, Galgóc, GomÖr, Gyelovár (másként: Szamosvál*), 11 árum, Keve, Nyitra, Orsóvá, Sóvár, Trencsén, Vasvár és Veszprém várával együtt — a honfoglalók ké­ szen itt talállak {31. Szatm árrót a 21. fejezetben van szó. A krónikás szerint 1^1 atyja, Tas vezér, (valahol a mai Ecsedi-láp táján) „ott a lápok a l a t t , . , sok népet gyújtott össze, aztán velük nagy árkot ásatott, s igen erős földvárat építtetett, m e ­ lyet először T as várának neveztek, most pedig S á rv á rn a k hívnak,” Innen Szabolcs és Tas vezér tovább indulva S zatm ár váráig jutott. H árom napos megszállás és harc után győzelmet arattak. Negyednap a várb a hatolva, M én-M arót vezér k a t o n á i . . . megadták m a g u k at (4).

A Szamos folyó melletti Szatm ár város neve — P a i s D . szerint (4, 133 old.) — Szatmár vezér nevéből ered. Hasonló névadásra a m agyar és török v á r a k nevében számos példa akad. Hont ispán P ázm ány testvérével együtt egyike volt István király nemet híveinek. Szolnak ispán a P éte r b u k á s a k o r kitört lázadásban pusztult el, Dő­ li ok a ispán, István király kortársa és rokona, Szabolcs pedig a Csák-nemzetség X századi őse volt. Ez alapon feltételezhető, hogy a m agyar személynevet kapott várak, mint. Hars, Borsod, Békés, Szatmár, Kolos, T orda és Arad, nem különben Zarand, Temes, Keve, Torontál és Tolna v ára k ís első ispánjuk nevét őrzik. A királyi v á r b ir to ­ kokat ugyanis István király idejében szervezték meg úgy, hogy központjuk egy-egy erős vár legyen. Így lett a várhoz tartozó birtokok szélső határáig (mesgyéjéig) te r ­ jedő vidéknek: a vármegyének központja a z 1000. év táján Szatm ár vára is (5). A XVI. századig Szatmárról és váráról semmi érdemlegeset sem tudunk. 1573 és 1578 között O t t a v i o B a l d i g a r u egyidejűleg foglalkozik Eger, Szatm ár és Tokaj v á ­ rának átépítésével, illetve megerősítésével. Ami —- persze — nem volt a legegysze­ rűbb dolog Az építkezésekhez szükséges pénzen és m unkaerőn kívül meg kellett ugyanis nyerni az udvari tanács, m ajd az udvari haditanács (Hofkriegsrat) jóváhaÖ5

gyásál is A terveket építés közben is többször módosították; a munkálatok emiatt sokszor hosszú évekig elhúzódtak |ö) Ilyen okuk sejthetők Szatinír esetében is Az egyes várakhoz tartozó uradalmak jövedelme a XVI században eléggé tete­ mes volt, de mégsem elegendő a törölt elleni hathatós védekezéshez Hogy a köz­ ponti hatalomnak minél kevesebb gondja legyen az adók behajtásával, illetve a je­ lentékeny summáknak a várakhoz való juttatásával, az adószedés jogát a várkapi­ tányokra ruházták. Azunban a várbirtokuk jövedelmei is eléggé bizonytalanok vol­ tait, ezért nehéz volt e forrásból meghatározott, biztos összegre számítani. Mert mi­ liői adódott ez a jövedelem? A várföldek terméséből, a hegyvámból, burtizedből és a malmok bevételeiből, a majorságokban nevelt állatok eladásából, a jobbágyok pénz­ beli és iermészelbeni szolgáltatásaiból. Mindeme jövedelmek behajtása eleggé kö­ rülményes feladat volt, és vármegyénként esetleg száznál is több személyt foglalkoz tatott. A szatmári vár jövedelmei a legszerényebbek közé tartoztak Az 15Q0-as évek­ ben a szatmári vártartnmányból évente összesen kb B900 forint folyt be (Összeha­ sonlításul említem, hogy ugyanebben az időben egyedül az oznrai malum jövedelme évi 40 DÓD rhénus forint volt.) Ezért szükség volt arra, hogy a vár őrségének fenn­ tartására fordítandó összeg kiegészítését az egri püspökség egyházi tizedeiből biz­ tosítsák (1) Részint a várőrség íennlartásáből eredő nehézségek, részint a Mohácsot követő időkben megnövekedett török veszély miatt elsőként A v e n t i n u s bajor humanista, majd 1601-ben Kari von Liechtenstein, Rudolf császár udvari tanácsosa azt ja v a so l­ ja, hogy a végvárak környékére, a régi római katonai kolóniák mintájára, létesítse­ nek német telepeket Miksa fővezére, Schwendi Lázár pedig már cgyenesl a magyar lakosság kitelepítését, sőt kiirtását tartja szükségesnek, hogy megszabaduljanak e „megbízhatatlan népelemtöl”; helyükbe — többek között Szatmár központtal is — olyan német kolóniákat óhajtott szervezni, ahol a német parasztoknak ás mesterem­ bereknek a bécsi kormány házat, kertet, szőlőt és néhány hold Tőidet is adna. Ezek a kolóniák — kivéve őket a m a gyar közigazgatás jogköréből. S c h w e n d i elgondolása szerint — a n é m e t birodalom s z e r v e s r é s z e i l e n n é n e k (8) Ezek a javaslatok részben megvalósultak. Az é s z a k i bányavárosokat és az egész felső-magyarországi végvárláncolatot megrakták német zsoldosokkal, a Szatmár szomszédságában lévő Németiben pedig német kolóniát létesítettek Az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött kimutatások (9) szerint a z északi bányakerület 22 vá­ r áb a n 2152 landsknecht és 1314 lovas volt; a felső-magyarországi határon pedig 18 vár 2886 knechttel és SZ47 lóval, illetve részben magyar lovassal. Egyes várak kato­ nasága csakis német zsoldosokból állott. A nagy német tömegeket az ország észak­ keleti határvidékére vitték. így Szatmárban is a vár őrségének nagy többsége német volt: 555 német knecht és 20 sváb darabont mellett a várban csupán 112 magyar hu­ szár tartózkodott [10) A mondottakat ki kell egészítenünk azzal, hogy a németeknek Szatmár közelében való letelepítését tulajdonképpen István király német felesége, Gizella királyné kezdte meg, oki Németibe királyi vadászokat telepített. A tatárjárás után — IV. Béla hívására — Németibe újabb német rajok érkeztek. Ilyen előzmények utón termé­ szetesnek tűnik, hogy Schwendi a német kolonizáció központjává Szatmári óhajtotta megtenni. Hogy a szatmári jobbágyságot és bocskorus nemességet az állandó adók és szol­ gáltatások mennyire sanyargatták, kitűnik abból, hogy az 1514. évi parasztfelkelés­ kor Dózsa seregeihez a gencsi és tyukodi nemesség is csatlakozott. Emiatt a kisnemesi b i r t o k o k a t az u r a l k o d ó i kegy Báthory András főispánnak ajándékozta.

Dévai Bíró Mátyás református prédikátort az erdődi —, majd — Báthory oltal­ ma alati — a szatmári gyülekezet papjává választotta Ebbal kifolyólag a Báthtrryak familiárisai és bueskoros nemesekből lett jobbágyai már 1528-ban erőszakoskodtak a katolikus papokkal és apácákkal (11) (Maga Báthory András életét vesztette a mohá­ csi csatatéren.) A XVI század végére a Szatmár környéki főárak és nagybirtokos nemesek szín12 kivétel nélkül reformátusok; s mivel 161U körül a jezsuiták is megjelentek ezen a kornyéken, erőszakos fellépésükkel a mégye magyarságát eléggé megoszlot­ tak (12 és 13). A török a fokozódó belső ellenieteket kihaszenálva, többször háborgatta Szatmár környékét, sőt 1562-ben a várat is ostromgyűrdbe fogta, de elfoglalni sohasem tud­ ta Így tehát Szatmár vára sohasem tartozott a törők hódoltság területéhez. Szatmár várának eddig Ismeretes legrégibb látképe az 1680—1664 közötti évek­ ből két példányban is ismeretes (14) Ezenkívül csak egy 1869. évi térképet őriz a bécsi hadílevéltftr (15), ez a mappa azonban jelen tanulmányunk szempontjából nem érdekes M i n d e n valószínűség szerint az említett 16BU—1664 évi látképhez kapcsolódik Sálamon Stábért mérnök-hadnagynak 1664 december 14 röl keltezett tüzérségi és várvédelmi leírása Szatmár váráról. Egyelőre a két forrás azonosftása még hátra van. A várleírás eredetijét — H III a 1,2 jelzet alatt — szintén a bécsi Kriegs archív őrzi.

A forrás eredeti német szövege A u s fü h rlic h e E rle u te ru n g dereit zwo Aörissen über dem Zattmarischen V e U u n g sb a w .

alls eines, dasz da sowohl den auserlichen, aisz innerlichen Baw, wie es sich anytzo befindet, fúr Augen stellet, aisz auch des amders, so dér noch künfftiger Baw undl Arbeit, fallsz snlche anderst zűr Períestiun gelangen soll, bevnebenst all undt newen Profyl Mögligkeit nach vnrblldet. N—0 1. 2 3 4. 5 sindt dle fünff Passagen, dérén N—o 1. 3. ő. nnch in ihren altén Positur stehen, mit ihren altgewöhnllchen Casematlen undt Ungarischen Brauch nach limbsetzten Palanquen; sindt aller massiv, wie ein aurgetünrlor Hauffen Érden ohn eynige Bollaidung, weder von Waasen, noch Plackwerck, sondern, wie die Érden an sich selber gerütschet undt gefallen ist. Doch dasz mán baldt Hnfangs sich bey Deut scher Besatzung etwas in Detension zu bringen, auch sn vil möglich. mit einer Brust wehr verdeken mögte, hat mán die Deckflügel an den Casematlen, aisz dérén Enge wegen untaugliche Stücke mit Brust wehren zuhelegen, nieht alléin auszgeschlnssen, sondern noch in etwas ernidriget, weill sió die billícho Flanguirung gehlendet undt dann aus Faginen dem Feldlbaw nach, zwar mit starken höllzernen Klammern, Riegelln undt Pfáhlen bestens verwahrte Bruslwehre auf die Pollwerke herumh, nebenst gehörigen Batterien über Banck beleget, wie die Linlen der Bastey N o l mit a. b, c. d. gleichfahls auch an den andern zu sehen, auch zu mehreren Vsrstande dasz Profyl Itt. F. anweisen, doch dasz sie nunmehro schnn undt successive mehreres eingehen werden. Die Casematlen, so im Fundament dasz meiszte gemauert hat mann auch mit erdenen Biustwehren, ein yedes auf zwo Haubitzen zu logieren, mit Schies—Schardten, sn gueth mán gekundt, angeordnet, neben klemen AuszfShlen zu Schieff nach Nnthser lorderung. Die Palenquen sindt ein Arth lánger, doch ungespilzter Palisaden mit höltzernen k u B7

mem undt Ricgéln zu bcsserer Dawerung undt Bestande wegen ihrer übrigen Höhe an die inwendige Schiltlen gehenket; dann mit Reyszig von untén bis oben zu durchflochten undt gezewmbt, mii Laim undt Lettig auszwerks verklebet undt verschmiert. damit es nicht leicht in Brandt zubringen. Aber dasz Meiste ist ebenfalls an diesen Palanquen altters undt saumhaffter schlechter Reparirung undt Conservlrung halber fást eingehen, da doch sollche die Ungarn snnsten fiir eine treffliche undt sichere Verhüettung nachtlicher Übersteígung halbe Massen sie dann auch ihre Wachten von Thor undt allén Posten zue Abents. bis auf zwo oder drey Persohn, die sie darauff, doch ebentalls in Hüetten liegendt bleiben undt nach Hausse schlHften gehen lassen; dann des Murgens widerumb bey Thor- Aufsperung sich sammelln undt yeder auf seíne vorige Wacht hin belinden müesse. lm Profyl weyset zwar dér veriungte Maaszstab die ylzige Höhe dér Palanquen, sindt aber umb ein Ü Rutten höher gewesen undt nun umb so viel abgestutzet, weillen sie dasz Gesicht gégén dem Graben zu benommen. Vide Iit g. N—o 2. undt 4. sindt newe angelegte Werke, dérén das erste N—o 2. schon vollkümlich auszgebawet, hat aber nicht allerdings dér KnaLitet nach khönnen gelegt werden. In Ansehung des engen Platzes, wie auch fUmehmlich des altén mossigten undt rjoraztlgten Grobens, dér fást gründlosz, nicht dér sonderlichen Tieffe, vilmehr des Bó­ dén böstcn Aygenschafft wegen, auch ohne dis, ob mann schon allerbestens im Fundament schlagen, sich in Acht genommen, es doch nicht hat können verhindert wer­ den, dasz das Werkh nicht umb etwas, doch ohne Schaden undt Nachtheil dér erforderten Bestricbung gewichen were, undt sich hefftig gesetzet hatte, welcher wegen dann zu besserer Versicherung, mán noch nach schon abgetiihrten Baw auszwendig herumb eine Reye Pfahlen geschlegen. Undt ist gleichwahl dann noch zu besorgen, wann Sffters solche grose unerhörte Wásser khamen, als newlich gcsrhehen so Qbers Fundament undt Bürme stlgen, absonderlich so Eysz darneben gienge. ehe undt bevor die eingelegten grosen Weidenköpfe undt Faginen recht durchwachsen undt gewürtzelt waren, dasz nicht ein so grose I-ast, wann die Érden von untén zu sehr erwaichete nicht nachgeben müsfe undt were schon ein gantzer höltzerner Schrankwerk von Pfahlen undt Schwellen darunter gemacht. Dann es fást unglaublich, wie fett diescr Orthen dér Bódén ist, dasz wann e s nur ein wenig regnet, dér Grundt baldt wie ein Talg erwnichet undt aufwallet. welches ich absonderlich an den newgemachten Grabcn fest übervall observiret. Wclche mán gebührllch ausgefiihret, dér Grundt sich widerumb ín zwo drey Jahren alsó erheben, dasz thoils Orthenlich fást die Veránderung nuf ein Schus undt mehr gesparret- — Hingcgen auT etliche hietzige Sommertáge dir­ rel undt erhartet dér Bódén dorenmassen, das es einem gebakenen Ziegelstein fást gleichet, undt sehwer mit Haken undt Eleken zu zwingen ist, alsó auch dasz es grose Spalten undt Biesse giebet. Wann dann darauff widerumb ein starker Regen und Gwesz crfolget, hat mann wohl zu verhUtten bey denen Newgebewden, dasz das Wass e r nicht in dergleichen Ritzen dringe undt untén hlnauswcrts Lufft cuche undt die gemachte Schütte widerumb In den Graben íühre. FUmehmlich volfien solche Risse In dér Arheit, wo mann newe Érden an alté Werkhen ansetzet undt bawet. selbe nicht wnhl undt mehr, als wohl vorstamfet undt romblet. Endiich SO grose Knollen undt Schollen, wie im Schacht nder Claffter-Arbeit obsanderlich vorgehet, hinaufgebracht undt nicht wohl zerschlagen worden. Dahero dasz aller ratthsombste Wehre, wann mann die Unkosten thuen volle undt mii; dem Baw continuirte,dasz mann das Fundament aufs tiefteste suchte undt ein Pár Schuch tleffer aufs wenigste gienge, aisz dasz Flleszwasser im Grunde ist, gestaldt sich dér Graben meistens dem Ab- undt Zunehnien des Fiusses accomodiret, aiszdann einen starken Rest schliege, mitguetten Ziegelln, d a n n keine andere Steyne in dér Nahe nicht zubekommen, hingegen zu diesen dér

Orth trefflich bcqucm, darauf dasz Fundament von eíner A Rutten undt mehr Dieleh so hoch Eührete, aisz Immer das gröste Wasser sich ergüessen mögte. Hierauíf ferners mit elwas magerern Waasen undt sollen sie doppelt hinter einander gesetzet werden, mit eingelegien frisehen Kweken (welche eine unfügiiche Verwürtzeüung in khurtzer Zeit cau.siren), darauf bawete, sullches giebet den besten Bestandt alhier doch istes n.ur von den Haubtwerken wegen ihrer übermachten Last zu verstehen, die aussere Wet'kh eilorderet nicht, weill Graben undt Werkhe zugleich aus dem frisehen gebawet sindt und| die Haubtwerke hingegen nur nngesetzet, undt dahero wio obgadacht zuí'ütschen genaigter. Wasz übrigens die newc Arth Casematten oder denen Flanquer angehengte Fousebrav—Stücke für Nutzen faringen undt aus vasz Ursachen, weiset solches nicht alléin den Grundt — Riesz sondern das Profyl, da selbte die allerbeste Defension des Grabens undt maiste Verhinderung dér haimblichen Gangén undt Gallerier thun müessen. Sonderlich, wo die Haubtwerke sehr hoch, wie sie dann vinder den Türken hoch sein müessen. in Ansehen ihrer übcrhöhrten Batterien, dérén sie sich zu gebrauchen gewohnet seint. Diese Casematten sindt in dér Flanque den gemeinen Brustwehren in Hohe undt Dicke gleich, aber gégén dér desicht Lini, wo sie die Raevelin Graben commandiren, zwar in seharfen Eben so niedrig, dnch zu beserer Verdekung desinwendigen Plalzes, ob schon dér Foindt... undt In dér Contrascarpen were, umb zwev auch mehr Schuch höher, aisz die obgedachte FlHnquen Linie, undt thun diese Casematten. wann sie mit guetten Schrottstüken wohi versehen. dasz eines dasz andere eontinuirllch ablőset, so vil, aisz gantze Fousehrayen umb undt umbdieVöstung. doch mit wenigeren Baw- Kosten und endlicher F.rsatzung zu Geschwerungen anderer Vorthevll, die dem Feinde hiermit abgenommen, doch aber in den ganlzsn Fousebrayen, sonderlich in Gesicht- Linien gelassen werden müessen Ehenfahls verhalt slchs mit dem anderen newen Werke N—u 4 doch dasz selbe an Rinien undt Winkeln gleich, alsó dér Koalitat naher, aber noch nicht weiter, aisz bisz in die Hölffte ausgebawet. Zwar sindt beyde Casematten allerfertig undt zu Gebrauchen, wie dann auch noch oben die alté Fagienene Brustwehre mit ihren Batterien in a l l é m Fahl noch zümblich unruinirter stehen. N—o 6 7, 8 9 10. sindt die newgebawte Raevelin, ungleicher Grösse nach Erforde rung dér Situation, dérén sambtlichen Profyl zeiget in bcyden Abrissen llt. h doch dasz dér Graben an den zwo klevneren auch umb zwey Rulten schmaller, aisz dasz Profyl anweiset. Sinrll allé mit gueten undt starken Palisaden umb den Fuesz herumb wohi beset/.t, und accomodirt, sich ebenfalls dies Profyl dem grosen Hornwerk ausser halb dér Brüken, ohne das es nicht mit Palisaden besetzt. Díeses Hornwerk ist auch baldt nnfangs geleget wnrden, und zu dem Ende so grosz undt wcitleuffig berathsehiaget, dasz wann auch an dér andern Brüken, wn anytzo das kleine Stemwerk N—o II stehet, eines ebener Grösse angeordnet würde undf die gantze Stadt mit eíner guetten Transement an dasz Flieszwasser herumb verwahret würde, dasz eme kleine Arme. fals dér Noth, sich dahln reteriren kündte. über schwerllch durch eíne sunst ordinari Guarnison mögte manuleniret werden und| da im Fahl, dasz letzlerer uhserviret wür­ de, wasz Über-möchte Guarnisonen undt weitleuffige Werke nor zu conserviren, zu Geschwengen nach vöhlig undt mehr dann über die höiffte ausz zubawen für Schaden, Zeitverderb undt Unkosten bringen, were ratthsamber dieses Hornwerk zuschleiffen, aisz auszufertlgen; hingegen aber, wie lm Abrisz dér perfecten Werken im halbe Stern Schantz bawete, dehnen schon verfertigten N—o 11. undt 12. im Profyl gleichendt, so nur von einer schuszfreyen Brustwehre mit doppelten Banquet trükenen Graben, halb eingesengter Contra- Scarpen dem Graben mit guetten Palisaden durchsetzt, wie auch mnehalb an dér Brustwehren geschehen musz. Hiervon ist zwar kein Profyl beygeH9

set/.et worden, weille ohne dies hierüber Icicht dér Verstandt zu macchen und erscheinet zurn Übcrflusz die innwendige Verpallesadirung dér Brustwehr ausz dem Profyl dér Contrascarpen. Diese sindt nun von N—o 13. an dureh 14 15. 16 etc. bisz N—a 20. nicht alléin von Érden, theils Orthen mit doppelten undt Iheils mit einfachen Banquet, nach Erforderung des Horizonts ausgebawet, gordern auch, wie obgedacht, inwendlg mit halben Pallísaden, so nur umb U4 Schuch über die Brustwehr hinaus hervorgehen, besetzet. Ehcnfalss die zwo Lini. N—o 21. undt 22. welche Brustwehre seln das Uffer von Wasser zu commandiren undt von einem Thor zu dem andern verdegter zu gehen. Wasz sollche Verpallesadirung dér Contrascarpen mit ihren heimlichen Auszfahlen, dérén in jeder Lini eine undt gemachtcn Abschnitten iiher yedes eik hinunter In den Graben. 1liir treffliche Nutzen in erCorderter Zeit schaffe, erffihret dér Feindt, wann er rechtschaffene Leuthe darhinter findet. so ihre Muschquetten undt Spisse nicht alléin tapTfer zugcbrauchen wissen. neben guetten Haubwitzern undt Schrottstilcken, auch allerlev Rauch, Schmauch undt Fcwerwerken, item Morgenstern. Schlachtschwerter undt was derglelchen Mittell mehr sindt, bluttige Köpte oder das Garaus, darübcr mann dasz Umbkheren vergisst zumachen pflegen, wnrüber dann, wann recht undt alsó mit Gott angeFangen windt absonderlich, wo die Constabler, von denen Háttérién mit continuirlichen Kreitzschiessen, in des anlauffenden Feindes Flanquen tnpter loszbrennen, auch dér mechtigste Tyran, wann ihn alsó Resolut hegegnet wirdt, vilmals die Haubtwerke unangcfnchtncr mit Schandt und Spott musz ytehen lassen. Diesem Verstandt hat es nun auch den Baw belangcnt, mit dér Contlnulrung sowohl dér Hawbt-, aisz Auszenwerk undt welsset allé Visirung dér verjungtc Maaszstab im Grundt-Hisz undt Profyl. Sonderlich aber musz dér kleine halhe Mondt vor die Spltzen des newen Bollwerks N—n 4 ins Flleszwasset hinein, Von el.zlichen Reyen starker undt tieffgeschlagener Píahlen dnch ungleicher Höhe (verstelie die hinder Reyen allczeit den forderern umb 3 Schunh ungeiehr hfiher) dann mit fiisehen Faginen undt auszgerottenen grosen Weidenen-Wiirtzelln. auch gestützten Kopfen mit untermengler gueter lettichter Errlen undt lángén Must verstampt und verrammell, olso eingerichtet werden, das wader W h s s b t nnch Eysz schaden khönne, undt diesem zu hellffenn, kann mann an dem andern Uffer mii Abgrahen demWasser besseres Lauff macchen alsdann mit Fagincn aul ytzt gedachtes Fundament die Brustwehre von zwev Banqueten geleget werden, Dieses Werkh isi nicht alléin zu 3eschützung des Einlasscs sondern auch nfJchtlicher Durchstechung des engen Tammes zwischen Graben undt FI eszwasser, snnderlich weill ohne dls dér Ulfer hoch undt grose Verdekung machet zum (v)erhütter wie Jungleichen die Eriiken undt das daran gelegtes Werh dcsln hesser undt naher; ilem den ganlzen Sírom undt üffer zu com­ mandiren hnch vnn Nnthen Es bekommet seine Bestreichung v o n dehnen rechtsanliegenden zwo Baevelinen undl Conlrascarpen, wie Iungleichen ausz dér continulrten Lini N—u 23 in dem Abrisz dér auszgebaweten Veslung Wasz ferners die innwendig Gebeude belanget, gibt in einem Abrisz dér Augenschein, dér ytzt vorhandcnen Public ala Privatheuser undt Paraquen, lm andern, wie cs am bequembsten in richtige Gassen undt Quartir möge inskiinfftige bebawet werden. Die führendete Gebaude sindt Iit [tera] i. die Kirchen; lit. [tera] k. dasz Zeughausz, zwar sehr weitleuftig. aber trefflich ruinlret undt Bawfellig; lit. [lerae] 1. m n. drey undt zwar diesem Verwichenen Sommer erst reparirte und gantz new wnhlgewelbte und stark verwahrte Pullwerthurm; lit [terae] o. p. qu. drev guette Magazin-Heusser; ne­ ben lit. [terae] r s I dreyen Rnszmühlen; undt lit. [tera] v. zehn Pár Handtmühlen; aber lit |tera] w. isi die Wohnung des Burg L [eiters] oder des Oberhaubtmanns; und lit [leraj x des Deulschen Commandanten Wohnung, undt vasz dergleichen Offizier 70

H e u s e r m e h r s in d t, w e lc h e n a c h E r f o r d e r u n g th e i l s s t e h e n b le ib e n , t h e i l s a u c h in n s k h ü n f f tig e w e g z u r á u m e n v o n N ő th e n . L e tz tlic h is t z u m e r k e n , d a s z ic h in m e i n e r R e c h n u n g u n d A r b e i t b e y d e m R e y n lá n d i s c h e n 12. f ü r s ti g e n S c h u h e n v e r b l e ib e , d o c h d é r é n n i t m e h r , a ls 10 z u e i n e r R u tt e n n e h m e , u n d t a ls ó m e i n e R u tt e n u m b 2 S c h u c h k h ü r t z e r , a is z d ie R e y n lá n d i s c h e s e in . W ie d a n n a u c h d ie A u s th e i ll u n g in d e m v e r j u n g t e n M a a s z s ta b d i e z e h e n d t e Z a h l a n w e is e t u n d t d ie s e s a u s z U h r s a c h e l e i c h t e r e r R e c h n u n g w e g e n , u n d t d a f e r n m a n c h e n d ie s e r M a n ie r d é r R u tt e n n i c h t g e f a l le n m ő g te , d ü r f f e n n u r s o llc h e p á r 10 in S c h u h e n r e d u c i r e t , u n d t d a n n w id e r u m b d u r c h 12. d i v i d i r e t w e r d e n , b e k o m m t e in y e d e r s e in e m V e r la n g e n n a c h d ie r i c h t e L á n g é d é r R e y n lá n d i s c h e n R u tt e n v o n 12 S c h u c h , l e i c h t e r e r , a is z w a n n d ie S c h u c h v e r e n d e r t w ü r d e n u n d t v o n 10 in d i e 1 2 - te r Z a h l s o llte n g e b ra c h t w e rd e n . F e r n e r s so a c c o m o d ir e t s ic h a u c h d é r v e r j u n g t e M a a s z s ta b in d e m G r u n d t - R i e s z so w o h l, a ls d e m P r o f y l, d a s a ls ó w a s z im G r u n d t - R i e s z f ü r R u t t e n g e n o m m e n , g ü l t im P r o f y l n u r S c h u h e , d a r u m b d a n n d ie b e y g e s c h r ie b e n e Z i f f e r 10. d e u t e t im G r u n d t- R i e s z so v il R u tte n , im P r o f y l a b e r so v il S c h u c h . Z a th m a r , d e n 16. X - , a n n o 1664.

Salamon Stubert L e ü t. u . I n g e n .

Szalniár varának csillag alakú erődje 1666-ban. (Gerő László könyvéből.) 71

Siubcrt Salamon leírásának magyar (ordítása Részletes magyarázat a szatmári erődmű két alaprajzáról Az egyik szemünk elé tárja mind a külső, mind a belső épületnek az alaprajzát úgy, mint az jelenleg fennáll; a másik pedig jelzi a még ezután következő építkezést és munkálatokat, amennyiben még sor kerül annak befejezésére; s a lehetőséghez ké­ pest elénk tárja annak régi ás új oldalnézetét is. Az 1. 2. 3. 4 5. számok azt az öt átjárót jelzik, amelyek közül az 1. 3. és 5. számú­ nk még a régi helyzetben állanak előttünk, a régtől fogva szokásos bástyaboltozatokkal és a magyar szokásnak megfelelően köréjük helyezett palánkokkal. Az egész igen szilárd, mint egy bármilyen védőbástya nélküli fölhalmozott földtömeg; nincs rajta gyeptéfila S földje sem döngölt, hanem úgy áll, mint egy szabadon kiborított ömlesztett földtömeg. Mindamellett, hogy mindjárt kezdetben — a német védőőrségre számítva — némi védelmet biztosítsanak számára és mivel mód is volt reá, mellvéddel Is ellátták azt. A bástyabollozatok fedőszárnyait azonban, mivel keskeny vnlluk miatt úgysem láthatók el mellvérttel, még alacsonyabbra vonták, meri akadályozták a szüksége* ol­ dalozást. Azután a védőbástyák körül, a földműhöz alkalmazkodva, vesszölnnatokból erős, fából készített kapcsokkal és horgokkal, meg karókkal jftl összeiorrasztott mdlvórtet emeltek. Ezek közé helyezték a lőpadra a szükséges Ütegeket, amint az első szá­ mú bástyánál az a. b. c d, betűk alatt, és ugyanúgy a többi bástyánál is látható, és amint a könnyebb megértés céljából az F-fel jelzett oldalnézet is mutatja, de mégis lígv, hogy lassanként és folyamatosan kivonhatok legyenek. A nagyobbrészt az alapzatba beéplleti boltozatos kilövőhelyekel is — a lehetőség­ hez képest — szintén földből való mellvéddel látták el Mindegyiket kél tarack el­ helyezésére szántök és szükség szerini — kevés kivétellel — a kilövésekhez törésekkel látiák el. A palánk egy bizonyos fajta colnpépilmény hosszabb de nem kihegyezett cölöpöknek az egymáshoz való illesztésével Ikészulll. Emelteti a tartósság és ellenálló képesség növelése céljából lábúi való kapcsokkal és horgokkal erősítették őket egy­ máshoz. illetve — fölös magasságuk miatt — a belső földhányáshoz Majd különféle vesszőkkel és rőzsével az alj ától a tetejéig összelonlák és befogták kívülről pedig, hogy egykönnyen felgyújtható ne legyen, agyaggal és sárral borították és lapasztollák. De éppen a palánkok legtöbbje — régi vallónál fogva valamint késedelmes megjavításuk és bián yos fenntartásuk miatt — szinte pusztulőban van. Mégis mivel a magyarok az ilyeneket az éjjeli támadásokkal szemben alkalmas és bizins védőeszközöknek tartják, azért Ők esténként kél három ember kivételével akik ugyancsak fedél alatt pihenhet­ nek, az őrség lübb részét a kapuiéi és az őrhelyekről elvonják és éjjeli pihenésre haza­ engedik őkel tEggel azonban kapunyitáskor ismét gyülekeznek és ki-ki köteles előző őrhelyére síelni Az oldalnézeten a megkisebbilelt mérlékpálca a palánkok mostani magasságál mutalja, jőllehel a valóságban egy fél mérővesszővel' magasabbak voltak, de mosl ennyivel alacsonyabbak meri elvetlek a kilálásl az árok felé Lásd a G. betű al a ll! A 2, és 4 szám alatti művek új alkotások A legelsőként megépített 2-es számú mű már teljesen e l k é s z ü l i , de a lövéseknek („durranásuknak”) megfelelően nemvoltmód teljesen kiépíteni. Tekintettel ugyanis arra, hogy a hely szűk, a régi árok pedig kflli in u s e o ingoványos és moszalns, szinte feneketlen, nem is annyira szokatlan mélysége, i-

12

A m É rö v e s iz ü w ugy m e rO ru d h o ssza 2xE 1 1 lá b ( 3,80 m ) v o l t U t és 17). I t t te h á l a r r ó l V an szil h o g y a o a iS n iz o iz a i n o g y a k il á t á s t é s a k ilö v é s t n e a k a d á ly o z z á k , í . f m é te r r e l a la c s o n y a b ­ b a k ra v é n á n .

hanem inkább a talaj rossz minősége miatt de enélkül is, bármint ügyelt is az ember arra, hogy a legjobb elképzelés szerint hatoljon le az alapig, mégsem lehetett megaka* rlályozni. hogy az erődmű valamit ne engedjen és nagyobb mértékben meg ne sülyIverijen, de mégis az előírt beirányzások kára és hátránya nélkül. Emiatt azután — na­ gyobb biztonság kedvéért — a már kész műhöz kívülről még egy sor cölöpöt is vertek. Ugyanakkor arról is gondoskodni kellett, hogy ha gyakrabban zúdulnának rá oly hal­ latlanul nagy víztömegek, miként ez a közelmúltban is történt, amikor Is a víz elöntöt­ te az alapzatot, sőt a párkányzatot is meghaladta és mindezekhez: mielőtt még a nagy lűzlafók és vesszőfonalok összefonódtak és meggyökercsedtek volna, még oly nagy jégtömegek Is úsztak, hogy [ilyen esetben], amikor a talaj alulról már nagyon át­ nedvesedett, ilyen nagy megterhelésnek ne kelljen engednie, fából egy igen erőteljes cülöpgát és küszöb épült alája, Mert szinte hihetetlen, hogy bármily kemény azon vi­ déknek a talaja, ha csak egy kevéssé is megázik, az altalaj azonnal olyan puhává lesz, mint a tészta, és felbuzog, amit én — különösképpen az újonnan épített árkoknál — mindenütt nagy mértékben tapasztaltam. Ha az ember mindezeket kellő mértékben véghez is viszi, két-három év alatt a szint ismét annyira emelkedik, hogy a változás majdnem egy nyillövéstől, vagy még messzebbről észrevehető. Ezzel szemben a talaj néhány forró nyári nap alatt oly mértékben kiszárad és megkeményszik, hogy szinte az égetett téglához lesz hasonlóvá és nehezen törhető fel akár csákánnyal, akár kapá­ val; nagy hasadákok és repedések keletkeznek rajta. Ha azután erre újabb hatalmas eső és zápor következik, az embernek ezeknél az új építkezéseknél igazán nagyon kell ügyelnie arra, hogy a víz be ne hatoljon ezekbe a hasodékokba és ne a mélyben ke­ ressen magának utat, hogy a kiányt földtömeg az árokba ismét vissza ne csússzon Munka közben ily hasadékok különösen akkor keletkeznek, amikor az ember friss fűi­ det hány és terít a régire, ha azt nem eléggé döngöli és csömriszkéli össze, vagy ha ép­ pen a kelleténél Jobban megdöngöli, vagy nagy rögök és göröngyök kerülnek felszínre és ott nem törik össze azokat- Ilyesmi az aknúzásnál az ölrakó munkánál szokott első sorban előadódni Azért, ha az a szándék, hogy az erődépilő munkálatot folytassák és ehhez a költségeket előirányozzák, szükséges, hogy az alapokat minél mélyebbre ássák és az alapozáskor az áramló talajvíz szintjánál hatoljanak néhány lábbal mélyebbre, mert az árnk legtöbbször alkalmazkodik a íölyó apadásához és áradásához (Egy ilyen alkalmas szintben) ott aztán létesítsenek jó minőségű léglábúi erős alapzatot, mivel a közelben semmiféle követ nem lehet találni; viszont téglák készítéséhez ez a hely ép pen megfelelő Ezt az alapot fél mértéknyl (azaz; 1 öles) cölöpökkel és több deszka pallóval emeljék oly magasra, mint amilyenre a legmagasabb árvíz szokott emelkedni és erre — htt szükséges — akár két sorban is rakjanak gyeptéglákat a talajba vetett friss tarack közé. Mert a tarack gyökerei rövid Idő alatt úgy össze vissza fonódnak, bn goződnak, hogy arra nyugodtan építkezhetnek, mert az aztán a legjobb ellenálló erőt fejtené ki, Am mindez — annak nagy túlterheltsége miatt — csak a főerőműre vonat­ kozik. A külső mű semmi ilyesmit nem követel, mert az árok és ez az erődmű egyldőben épült; evvel szemben a főerődművet csak aládúcolták és emiatt, mint fentebb mon­ dottuk, hajlandóbb a csuszamlásra. Hogy egyébként az újfajtH bástyaboltozatok és az ezeknek oldalszárnyaihoz he­ venyészve odailleszfcett épületrészek mit használnak és milyen indokból alkalmazták őket, azt nemcsak az alaprajz mutatja, hanem az oldalnézet is, hisz — az oldalnézet szerint — ezeknek kell biztositaniok az ároknak elsőrangú védelmét és meg kell aka­ dályozniuk titkos folyosóknak és tornácoknak létesítését. Különösen (ott fontosak), 2. i

A N a g y M a g y a r A lf ö l d r e rí

o ly je lle g z e te s s z ik e s ö n tö s fflld e K

tu la jd o n s á g a in a k

(18 és 19) Jó le

73

ahol a főerődmű igen magas, ahogyan a törökkel szemben magasnak is kell lenniük, tekintettel az 6 alig hallható ütegeikre, amelyek használatát mér megszokták. Ezek a bástyaboltozatok a szárnyakon a közös mellvértákkel azonos magasságúak és azonos vastagságúak; de az arcvonal irányában, amerre — különösen erős síkvidékeken — a megfigyelő (kémlelő) árkokat vezetik, nagyon alacsonyak szoklak lenni. Mégis a belső terület jobb védelme szempontjából, jóllehet már az ellenség közelében ég az ellenlej' tökön vannak, a fent említett oldalszárnyaknál két vagy még több lábbal magasabbak. Ezek a bástyaboltozatok, ha jól el vannak látva sörétező emelvényekkel, és egyik a másikat folytatólagosan felváltja, épp annyit érnek, mint a hevenyészve épftett részek az erődítmény körül, de mégis — a többi előny mellett — a [vár] megerősítéséhez vég­ ső tartalékként — kisebb költséggel állíthatók elő Az ideiglenesen megépített részeket azonban végig meg kell hagyni, különösen a kilátó vonalakon, mivel ezzel az ellensé­ get megfosztjuk bizonyos előnyöktől. Épp így áll a dolog a 4-es számú új műnél Is; mégis itt mind az egyenes falaknál, mind a kiszögelléseknél a2 erősítések egyformák, tehát közelebb állanak az előíráshoz Még csak félig vannak kiépítve, de már mindkét bástyaboltozat telejesen elkészült és használható állapotban van; fent pedig a régi vesszőfonatos mellvéd és az ütegek még minden tekintetben elég épek A fi. 7. 8. í) és 10. alatt láthatók az újonnan épített figyelőállások a helyzet meg­ kívánta különböző nagyságban; teljes oldalnézetüket mindkét vázlaton a h betű jelöli, mégpedig úgy, hogy az árok a kéf kisebbiken két mérőruddal" keskenyehb. mint ahogy az oldalnézetben látszik. A talapzat körül megfelelő ás erős cölöpzettel valamennyi jól alá van támasztva; ugyanúgy, mint az oldalnézeten a hfdon kívüli, nagy fecskefarknak nevezett erődmű is; azzal a különbséggel, hogy nincs cölöpökkel ellátva. Ezt a fecske­ farknak nevezett erődrészt is mindjárt kezdetben építették fel és így oly nagynak és terjedelmesnek szántak, hogy ha a másik hídnál is, ahol Jelenleg a 11 számú kis csil­ lagerőd áll, éppíly nagyot emeltek volna és az egész várost a folyóhoz vezető átjáróval együtt köröskörül őrizték volnB, szükség esetén oda akár egy kisebb sereg is visszavo­ nulhatott volna; egyebekben azonban egy szokásos helyőrség [is csak] nehezen tudná Védelmezni azt Ez utóbbit figyelembe véve, túlhaladta volna erőinket ha ilyen nagy várőrséget és ilyen nagyszabású erődművet (óhajtanánk) fenntartani; s Így, ha a mu­ tatkozó nehézségek ellenére is folytatnák annak teljes és még töhh. mint felerészben való továbbépítését Ez csak kárt, Időpazarlást és fölös költségeket okozna, ezért taná­ csosabbnak látszik azt lebontani, mint tovább építeni. Ezzel szemben, amint a teljes művet ábrázoló tervrajzon látszik, a fél csillagba mindenütt sáncot kell építeni, úgy. amint a már kész 11. és 12 számúak ezt egyformán mutatják átszőve azt és ellátva egy lűrésmentes mellvéddel, kettős padkával, száraz árkokkal az árok felé félig le­ süllyesztett ellenlejtökkel és Jó erős cölöpzettel; Így kell annak történnie a mellvédnél belülről is Erről ugyan nem mellékeltem oldalnézetet, mert anélkül is könnyen érthe­ tő és fölöslegesnek tűnik fel a mellvédnek cölöpökkel való körülsáneolása az. ellenie], tő felől nézve. Ezeket tehát, a 13-tól a 20-ig terjedő számok mutatják. Most nem csupán főidből építették fel részben kettős, részben eityes padkával a szintnek megfelelően, hanem — amint feljebb mondottuk — belül is félmagHS cölöpzettel; ezek másfél lábbal (50 cmi emelkednek ki a mellvéd fölé. Éppígy vagyunk a két, 21 és 22 jelzésű sáncárokkal ís. Ezeknek az a feladata, hogy a vízből is lehessen parancsokat [továbbítani] a partra és biztosítani lehessen az egyik kaputól a másikig való fedett közlekedést Hogy szükség a

74

A z u t o ls ó e l ő t t i b e k e z d é s b e n v ilá g o s a n a r ú d ( R u t h e ) h a js z á n 1 2 lá b a t á r t .

m e g m o n d ja

a s z e rz ő ; S lu b ari m é rn ö k -h a d n a g y ,

hogy 6

esetén mennyit ér az ellenlejtőnek a megerősítése az fi rejtett kijáróival, amelyek mindegyike minden árnkvonulatban és előre elkészített fedezékben lefelé húzódik az árokig, ezt akkor érzi meg az ellenség, hogyha abban az erődben arravaló derék em­ bereket talál, akik vitézül tudják használni puskájukat és lándzsájukat, de amellett ott a nagyszerű tüzérség is, és rendelkezésükre áll a sok kőzúzalék, mindenféle füst és hamu és tiiziszer, azonkívül csillagos buzogány csatabárd és más ezekhez hasonló dolgok. S ha az ember elfelejt visszavonulni, véres fők és a teljes pusztulás [tárulnak eléje], minek fnlynmányaképpen azután, ha a dolog jő és Isten nevében indult meg, különösen amikor a tartalék, akiknek az ütege szünet nélkül kereszttűz alatt tartja az előretörni szándékozó ellenség oldalát, vitézül heleavatkozik, akkor a leghatalmasabb kényúr is, ha ilyen sors vár rá. inkább abbahagyja a főerőd megvívását és szégyen meg gúny között kénytelen az egész ostromot abbahagyni Ezt a belátást követelte tehát az építkezés is. amikor szó esett mind a fő, mind a külső erődmű folytatólagos felépí­ téséről, és ezt mutatja minden iránvzás a megkisebbitett mértékegységgel mind az alaprajzon, mind az oldalnézeten A 4-eg számmal jelzett kis félholdat, mely mini erődmű élével a folyóvíz felé irányul, néhány sor erős és jól beágyazott cölöppel meg­ erősíteni különösen szükséges. E cölöpök magassága nem egyforma; úgy értem, hogy a hátsók kb. három lábbal (1 m.) mindig magasabbak mint az elülsők Ezeket aztán vesszőfonatokkal és e célra kitermelt fQzfagyökerekkel és megtámasztott főkkel-, to­ vábbá az egészet jól összekevert agyagos földdel é? hosszúszálú trágyával jól el kell zárni és torlaszolni. Ilyen elrendezés mellett sem a víz, sem a jég nem árthat neki. Hogy ezt elősegítsék, az árok másik oldalán a víznek bevágásokkal könnyebb lefolyást biztosíthatnak, és végül a mellvértet a két padkával, a vesszőfonatokkal az előbbi módon előkészített alapra helyezik. Az ilyen mű nemcsak arra szolgál hogy a várat a behatolástól védje, hanem arra is, hogy az ellenség éjjel az árok és a folyóvíz közti keskeny gátat ót ne Lnrjc. Ez különösen fontos, mivel a part magas, s erős leplei nyújt. Ezért a hidat és a hozzá csatlakozó művet jóval könnyebben és közelebbről lehet meg­ védeni. Az egész folyó, valamint a vízpart védelmét nagymértékben szükséges irá­ nyítani, Megkapja a maga pásztázását jobbról a két szomszédos megfigyelő árok és az ellenlejtők felől, amint ez a folytatólagos 23-as számú műnél, a már felépített erődít­ mény tervrajzán látható. Ami aztán a belső épületeket illeti, a most utt lévő hivatalos és magánépületeket és barakkokat az egyik vázlat mutatja, a másik pedig azt, mint lehetne a jövőben a megfelelő utcákat és szállásokat a legkényelmesebben beépíteni. A legkiemelkedőbb épület az i. betűvel jelzett templom; a k. betű a fegyvertárat jelzi, amely ugyan eléggé terjedelmes, de erősen rongált és düledező állapotban van; az 1. m. n. betűk a három puskaporos tornyot jelzik Ezeket csak az elmúlt nyáron javították ki; egészen újonnan jó boltozatokkal látták el és helyezték jó védelmi állapotba okéi. Azo p.g u. betűk három, jó állapotban lévő raktárt jeleznek; mellettük az r. s. t betűk a há­ rom szárazmalmot, míg a v. betű a 10 pár kézimalmot A W. belő az egész erődít­ mény vezetőjének vagy a főkapitánynak a lakását mutatja, viszont az x. betű a német parancsnoki lakást és a többi tiszti lakásokat, amelyek szükség szerint vagy megma­ radnak, vagy a jövőben kiürítik őket. Végül meg kell jegyeznem hogy számításaim és munkálataim s o r á n mindig r a gaszkodtam a Rajna melléki fejedelmi 12 lábhoz; mindamellett egy „rud”-hoz [Ruthe, Rutte] csak tíz lábat vettem, tehát az én rudjaím két lábbal rövidebbek m i n t a Rajna mellékick (16.és 17). így aztán a tervrajz a megkisebbített mértékegység osztásközeit és tizes alapú számait mutatja. Mindez a könnyebb számolás céljából történt; és ha egye seknek nem tetszenék a rúdnak ilyen használati módja, akkor ezek csökkentsék le a méreteket 10 lábra, majd az egészet osszák fel a helyes lábmérték szerinLi 12 részre, 79

mindnyájan meg fogják kapni kívánságuk szerint a Rajna mclléki helyes 12 lábas mértéket; ez könnyebb mint ha a lábakat változtatnák meg és a tizes számot tizenkét tűre hoznák. A továbbiakban a megkisebbített mértékegység éppúgy jelentkezik az alaprajzon, mint a metszeten, úgyhogy ami az alaprajzon egy rúdnak felel meg, a metszeten csak lábnak számít, ezért a melléírt 10-es az alaprajzon valamely méret annyi rudat jelent, ahány láb az a metszeten. Kelt Szatmáron, 1664 december 16-án Stubert Salamon

hadnagy és mérnök *

*

*

Fentiekhez annyit jegyzünk meg, hogy a térkép és a fenti leírás szerzője, Stubert Salamon m érnök-hadnagy neve ilyen vonatkozásban ismeretlen volt. De az is bizonyos, hogy ennyire alapos XVII. századi építészeti leírással egyetlen végvárunkról sem

rendelkezünk. Az a körülmény, hogy Stubert mérnök-hadnagy a leírás során több ízben Is említi, hogy a mérőrudon ő következetesen a rajnai rudat érti, erősen valószínűsíti Stubertnek Rajna-vidéki, talán Ieghamarább württembergi származását. Ismeretes ugyanis, hogy Württembergből nagyszámú végvári zsoldos mellett a XVII. század közepetáján hadmérnökök is érkeztek hazánkba. Meglepőnek kell mondanunk Stubert hadnagynak azt a szolgálati szabályzatot figyelmen kívül hagyó lépését, hogy — korát megelőzve — a szatmári vár felmérésénél a tizes számrendszert vezette he. Magyarországun csak 1025 táján akadt utóda Huszár Mátyás személyében, aki a Körösök felmérésénél és szintezésénél vezette b» ugyanezt a módszert (20) Miben állott ez a jeles újítás? Abban, hogy a rúd hosszát Stuberl 10 lábnak vette; Huszár pedig a .szintezőléc hosszát választotta kereken 20 lábnak Sőt Huszár Mátyás a szintezőléceket úgy festette, hogy a (316 mm esi lábakal nem 12 hüvelykre hanem csak 10 részre osztotta. Így ö a 10 lábas rudat v a lő b a D 100 részre osztotta és ezzel vonult be a tizes számrendszer a magyar műszaki történetbe Az effajta kísérletek­ nek ma ismeretes legelső nyoma azonban Stubert Salamon nevével kapcsolatban Szatmár vára felméréséhez fűződik. IRODALOM 1 2 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

._

G e rfi L .: M a g y a ro rs z á g v á r c p ité s z e t E p é s t 1955. O e rff L . : A m a g y a r v á ra K tö r t é n e t i fe jlő d é s e ( I n : A b u d a i v á r h e ly r e á llít á s a 197 n ld .) B p e s t. 1931. M a g y a r A n o n y m u s . . . K fln y v e a m a g y a r o k c s e le k e d e te lr fll. ( F o rd . F a ls D .) B p e s t. tD2G — is . 14. 17 21, 27, 31. 35. 37. 44. 4B és 51. íe j. P a ta 3 a. id . m . 53. n ld . B p e s t, M26. H ű m e n — S z e k f f li M a g y a r T ö r té n e t 2, k ia d I. k t . 211. o ld , B p e s t, 1939. G e r ti 1 a. id . m . 336. o ld . B p e s t 1955. S z e k fü G y . 5 a. id . m . m . k t . 124 és ta t. o ld B p e s t. 1935. U . o tt. 144. o l d . O rs z . S z é c h é n y i K ö n y v t á r , k é z ir a ttá r . An. l i t . fa s c . 7. No 1104. M in t 7 a, id . m . m . k t . 165. o ld . U . o tt 209. o ld . » i_ i : - r \76 -rl ■. tTiS-riatoK a m a g y a r j p / s u l t t i K m ú l t j á b ó l . 3. k i . B p e s t , 1915

15. E p e rje s y K . id . m . 1835 s z .: S z a tm á r - N é m e tl, d o p p e lte r B r ü c k e n k o p f . V ö m H a u p tm . v o n S c h m e d c s , 7 í v n y i m ű s z a k i le ír á s s a l. 1 t e r v r a jz , 1 o le a ta , a z 1869. é v b ő l K V I I . k . 265. 16. B e n d e fy L .s S z o m b a t h e ly i B e n e d e k r u d a s m e s te r . A d a t o k a k ö z é p k o r i m a g y a r f ö ld m é r é s t ö r ­ té n e té h e z = B p e s ti M ű s z . E g y e t. K ö z p . K t á r a . M ű s z a k i T u d . t ö r t . k ia d v . 11. sz. B p e s t, 1958. 17. B e n d e fy L . : K ö z é p k o r i m a g y a r h o s s z - és t e r ü le t m é r t é k e k . ( I n : F e je z e te k a m a g y a r m é r é s ü g y tö r té n e té b ő l.) K ö z p . M é r t é k ü g y i I n t . k ia d . B p e s t, 1959. 18. T r e lt z P . : Sós és s z ik e s t a la j o k te r m é s z e tr a jz a . B p e s t, 1924. 19. S ig m o n d E .: H id r o ló g ia i v is z o n y o k s z e re p e a s z ik e s e k k é p z ő d é s é b e n = H ir d . K ö z i. 3. é v f. 1— 9. o ld . B p e s t, 1923. és V e n d I A . : G e o ló g ia 1. és 2. k t . B p e s t, 1951, 1952. 20. B e n d e fy L . : S z in te z é s i m u n k á la t o k M a g y a ro rs z á g o n 1820— 1920. ( A k a d é m ia i K ia d ó .) B p e s t, 1958.

Pál Gyula: Tanya

KALICZ N Á N D O R — M A K K A Y JÁNOS:

A m éhteleki ásatások; jelentősége Szabolcs-Szatmár megye igen gazdag régészeti leletanyaga már eddig is igen sok őstörténeti probléma megoldását segítette elő, illetve a megyében talált vagy feltárt leletek alapján lehetett egyáltalán felvetni sok ú] kérdést. Különösen jelentősek az űjköknrral kapcsolatos régebbi és újabb Szabolc s szatmári f e lf e d e z é s e k . Mivel a megye területén az újkókornál régebbi (őskőkDri) emlékek mindmáig i s m e r e t l e n e k , ezért ezekről a legrégibb szabolcs-szatmári leletekről szeretnénk az alábbiakban rö\^d t á ­ jékoztatást adni. Ennek során elsősorban saját legújabb kutatási eredményeinkre tá­ m aszkodunk.

Az őskor történetének egyik legjelentősebb, tulajdonképpen csak a tűz megisme­ réséhez hasonlítható felfedezése volt a növénytermesztés és az állatienyésztés kialaku­ lása és elterjedése A régészeti kutatás általánosan elfogadott felfogása szerint ennek a valóban forradalmi változásnak kiindulási területe Anatóüa, Szíria—Palesztina. Me­ zopotámia és Irán vidékeire helyezhető. Innen terjedt el az t e S—5 évezred folyamán a különböző irányokba a földművelés és állattenyésztés ismerete néhány, velük együtt iáró technikai újítással, mint például az agyagedények készítése a kö csiszolása és fúrása, a szövés-fonás, stb. Ezekkel együtt járt természetesen az állandó letelepedem □mi tartós lakóházak építése nélkül elképzelhetetlen Ez az új típusú gazdálkodás es életmód rendkívüli módon megnövelte egy-egy adott terület eltartóképességét. így a neollthikum (újkőkor) során szinte demográfiai robbanással kell számolnunk. Ez a gyors népszaporulat, illetve annak folyamatos kirajzása is hozzájárulhatott az újkökor számos felfedezésének gyors elterjedéséhez, mivel számolnunk keli az anya területek­ ről kiinduló állandó népmozgásokkal is. A felfedezések terjedésének, valamint a népmnzgásnknak északnyugati hullámai jutottak el a Kárpátmedencébe is, így hazánk déli területeire, valamint Erdélybe. Azt h népességet, amely Magyarország délkeleti részén az újkökori ű] típusú életmódot meghonosította, Tő elterjedési területe alapján a Körös-kultúra népének nevezi a ku­ tatás. Több évtizedes kutatómunka alapján a Körös-kultúra életmódját, emlékanya­ gát igen jól ismerjük, ás meglehetős biztonsággal rajzolható meg magyarországi elter­ jedési területe is. Az elterjedés északi határa a Tiszától a Kunhegyes—Berettyóújfalu közölt húzott vonallHl határozható meg. A Körös-kultúrának rendkívül hasonló a le­ letanyaga a Halkán félsziget egykurű emlékcsoportjaihoz, és azokon keresztül még a nyugat-ázsiai anyaterülotekéhnz is. Ez érthető is. hiszen — mint említettük — a Köröskultúra népe vagy annak egy része délröl-délkeletről érkezett a Kárpátmedence dél­ keleti területére. A több évtizedes alapos kutatások után sem derült azonban ki, hogy a Köröskultúra elterjedési határától északra vele egyidőben milyen népesség éli. Ez az északabbi terület ugyanakkor az újkökor fejlett (a Körös-kultúra után következő) szaka­ szában nagyon sűrűn benépesült, mivel megtelepülésre igen alkalmas volt. Ezt a

laknsságot Hzonban csak a Körös-kultúránál fiatalabb anyagi műveltségében ismerjük. Ex az anyagi műveltség igen sok vonásában eltérő volt a Körös-kuli uráétól. Sajátos

fazekassága alapján a vonaldíszes mintájú edényeket készítő művelődésnek (röviden: a vonaldiszítéses kerámiának) nevezzük. Szabolcs-Szatmár megye területén ma már több. mint száz lelőhelyét tartjuk számon e vonaldíszes kerámiának. Viszont a leg­ utóbbi időkig rejtve maradt a régészeti kutatás előtt e vonaldíszes művelődés (és anya­ gi kultúrájának) származása. Mivel a Körös-kultúra pgremteriileteln több irányban is az újkőkorl fejlődés elindítója volt, valószínűnek látszott, hogy a vnnaldlszes kerámia neolithikus művelődése is y Körös-kultúra hatására jött létre. A kettő közötti összekötő kapocs (tehát a Körös-kultúrából a vonaldíszes kerámiába vezető átíejlűdés hizonyítékai) azonban ismeretlenek voltak. A legutóbbi Szabolcs-Szatmár megyei kutatásaink éppen e két kérdésre (a Körös­ kultúra elterjedésére, valamint a Körös-kultúra és a vonaldíszes kerámia közötti át­ menetre) a d t a k szinte szenzációszámba menő ú j leleteket. A megye legkeletibb részén, a Szamos es a Túr között fekvő Méhteleken gátépítés során kisebb település maradványait bolygatták meg. Az összegyűjtött leletek és helyszíni szemlénk alapján bizonyossá vált, hogy a telep kultúrája a legszorosabb összefüggésben állutl a Körös-kultúrával. Ez azért volt rendkívül meglepő, mivel a Körös-kultúra legközelebbi lelőhelye mintegy ISO km távolságban van Méhtelektől Mivel tehát az addigi ismereteink szerint ilyen jellegű leletanyagrn Szabolcs-Szatmár megye területén egyáltalában nem lehetett számítani, szükséges és fontos volt ásatást végezni a méhtelekl lelőhelyen. Erre az ásatásra a múlt év tavaszán és őszén kerüli sor a Jósa András Múzeum anyagi támogatásával. Az ásatás rendkívül fontos eredményekéi hozni! Sikerüli a k is ki terjedésű l e é ­ pülést csaknem teljes egészében feltárni, és olyan leletanyagn) a felszínre hozni amely az igen gazdag magyarországi újkőknri leletek között is rendkívülinek számit A gépi erűvel már a gátépítés során legyalult (öld felszínén nagy sötét toltuk jelez­ ték a hajdani település jelenségeit. Ezek tulajdonképpen szabálytalan alakú anyackiIcrmelő gödrök voltak Az agyagot az épületekhez ás az edénykészítéshez használlak fel, az. üresen maradt gödrök pedig a lakók mindenféle hulladékával töltődtek tel: összetört edények töredékeivel, állatcsontokkal. kő-, csont- és agancscszközökkel, és mindenféle más eldobott, feleslegessé vált tárggyal. Az ásatás során két nagy és négy kisebb ilyen gödröt, ún. hulladékgödröt tártunk fel. A leletanyag rendkívüli gazdaggá ga, továbbá amiatt, hogy a feldolgozás még csak a kezdetén tart. most csak néhány kérdést vetünk fel. A kerámia fő típusait a lábakkal ellátott kelyhek és tálak, kisebb nagyobb fazekak képviselik. Díszítésük körömmel vagy ujjheggyel becsípett, benyomkodolt mintákból áll, feltapasztott bordákból és különböző bütykökből, dudorokból. Már ezekből is meg­ állapítható, hogy a leletanyag a Körös-kultúra egy sajátos, helyi változatát képviseli A formák egy része ugyanis azonos a Körös kultúra formáival, egy része aznnban el­ térő azoktól A díszítés technikája is megegyezik a Körös-kultúra edényein látható díszítésekével, a csípett minták azonban más jellegűek. Igen lényeges különbség mu tatkozik az edénykészítés technikájában is. Mig a Körös-kultúra edénykészilésénél az agyag soványítására csaknem kivétel nélkül növényi anyagot, a pelyvát használták (amely gyakorlat általánossá váll az egész magyarországi korai és középső neolithikumban), itt Méhteleken e technika mellett igen gyakran apróra lőrt kavicsokat, köve két vagy durva homokszemcséket kevertek az agyagba. Ezért némely edény töredéke olyan érdes, kemény tapintású, mint ami csak a középkori kerámiára jellemző.

7a

Az ásatáson nagy mennyiségű kőeszköz is előkerült. Nagy gondossággal gyűjtöt­ tük össze ezeket, még a legkisebb szilánkokat is. mivel újkőknri emlékanyagimk híjá­ val van a kőeszközöknek. Több ezer pattintott eszközt, szilánkot és magkövet találtunk Ez a s/.ám sokszorosan felülmúlja az eddig ismert összes kora-neolilhikus lelöhelyün kön talált kőeszközök számát. E kőeszközök vizsgálata a szerszámok és technika fejlődése szempontjából lesz rendkívül jelentős Úgy látszik mindeneseire, hogy a pattintott kőeszközanyagban erőteljesen éltek még a megelőző korszakok (öskőkor, középső kőkor) hagyományai. A talált kőeszköznnyug másik nagy jelentősége az esz­ közök anyagának összetételében van. Feltűnő ugyanis, hogy a kész eszközök és a nyersanyag mintegy 80 százaléka az obszidián nevű kőből készült (az idősebb méhtelekiek még ismerik e kő régi magyar nevét: varjúkova). Ez a kőfajta kontinensünkön kizárólag csak a tokaj-zempléni hegyvidéken található. Több tízezer évvel korábban már az őskőkor embere is rájött az obszidián kő számára kiválá tulajdonságaira: könnyen pattintható, és további megmunkálás pélkill is kitűnően használható a leg­ különbözőbb célokra. így Méhteleken is vannak pengék, túrók, kaparok vakarok, nyílhegyek, stb. Az obszidiáneszközök nagy száma egyúttal magyarázatot is nyújt, arra, jiogy a Körös kultúra népe miért telepedett meg a kultúra IBrzslerületélől ilyen lávol is. Sőt. az is feltételezhető, hogy milyen útvonalon jutott el Méhtelekre. Mint már említettük, a Körös-kultúra egy csoportja Erdély középső és nyugati részén é lt Kolozsvár melleit a Szamos völgyében is megtalálták lelőhelyeit. A Szamos völgye mentén pedig szinte egyenes út vezet Méhtelek felé illetve afelé a vidék felé, amely a legközelebb esik az obszidián nyersanyag gyűjtőhelyeihez Bár EcdéLy területén számos olyan kőfajta található, amely az újkőkori eszközök késziléshez kiválóan alkalmas vall, az obszidián iránti igény mégis annyira erőteljes volt hogy a Körös-kultúra népe igyekezett miaél közelebb kerülni az eredeti forráshelyeKhez Méhteleken snk teldalgozallan □bszidiánrögöt, félig feldolgozottalcat és természetesen kész eszközt találtunk Ez arra mutat, hogy a telep lakói a saját szükségleteiket meghaladó mennyiségben szereztek he nyersanyagot. A feldolgozást, az eszközök készítését jelentős részben ők végezték, és a készített eszközök egy részét [talán még nyersanyagot is) Invábbadták. Erdély bel­ sejében sok lelőhelyen találtak is nbszidláneszközöket. Ezek lő odaszállítási útvona­ la csakis a Szamos völgye lehetett. De egy Ilyen kereskedelem útvonalát jelezheti a Körös kultúrának az a lelőhelye is. amely mar Erdélyben, a Szamos baloldali mdlákvize, a Homoród-patak mellett, Felsőhomoródon került elő. Ez a fejlett kőeszkfobeszerző és továbbító kereskedelem lehetővé tette azt is, hogy a Körös-kultúra e csoportja intenzív kapcsolatba kerüljön azokkal a népcsoportokkal, akik ebben az időben a Körös Kultúra területétől északra (többek között az obszldián-lelőhelyek környékén) éltek A méhteleki ásatás egyik nagy meglepetését az jelentette, hogy 60 női szobrocska, illetve töredék került elő a hulladékgödrükből, Ebből a hatvanból is negyvenkilenc szobrocska és töredék két gödörből származik. A meglepetést egyrészt a idolok rend­ kívül nagy száma, másrészt az idolok jellege jelentette. Magyarországon a Körös kultúra több évtizedre visszanyúló, alapos kutatása során a mintegy 260 lelőhelyről (amelyek közül több lelőhelyen is nagyobb feltárások foly­ tak) eddig összesen mintegy 46 agyagsznbrocska került elő, a töredékesekkel együtt-. Hasonló a helyzet Romániában, ahol még a magyarországinál is kisebb számú idól került elő. de ugyancsak kevés a hasonló korú idolok száma Jugoszláviában Is. Alig van több Bulgáriában és Görögországban, de azok sem egyetlen egy lelőhelyről szár­ maznak ilyen nagy számban. Csak Anatóliában kerültek elő egyetlen egy lelőhelyen ilyen nagy számban idolok. 80

A méhteleki idolok két típust képviselnek Az egyik rendkívül erősen hangsúlyozza női test hátsó felet. Az ehhez csatlakozó, megnyúlt és lapos •'örzsön és nyakon lapos és hátradüló fej ül. paizsalakú lapos arccal (1—2. kép), a fej kiképzésétől eltekintve. a

2.

1. kép: Korancoiilhikns idői felső része Tiszahezdcüról. kép: K nranrolithikus zsírfarú idol alsó része Méhtelekről.

ezek az idolok fo rm á ju k ra nézve megegyeznek Körös—Starcevo-kultúra (a Starcevokultúra a K örös-kultúra jugoszláviai testvére) idoljaival, továbbá a dél-balkáni és még távolabbi hasonlókkal. A fej és az arc kiképzése Méhteleken m á r helyi sajátosságokat mutál A K örös-kultúra és a délebbi területek idoljaira ugyanis jellemző, hogy a dolong alakú hosszú nyakhoz nem csatlakozik külön fej, hanem a felső részen hekarcolásokkal ábrázolták a szemet, orrot és a szájat (az orrot néha plasztikusan Is), továbbá néha a hajat. Az eltérések ellenére sem kétséges azonban, hogy ez az (ún zsírfarú) idóUípus a déli eredetű bevándolók hagyom ányait őrizte meg a K örös-kultúra e távoli lelőhelyén is. Ugyanakkor ez a fejtípus él lováhb a középső neolithikum ban az alföldi vonaldiszítéses kerá m ia időszakában is. A méhteleki idolok másik típusa egész sajátos, és Magyarországon mindeddig tel­ jesen ismeretlen volt. F.zek téglalap alakúak, tö bbnyire laposak, és az emberi alakot rendkívül leegyszerűsítve adják vissza. D cs/űrt vagy bevágott vonalak jcl2ík a felső részben a szemeket és a szájat, orrnyilasokat, kiemelkedő dudor az orrot Meglepő m ó­ don csaknem mindegyik d ara bunkon bemélyedés jelzi a köldököt, viszonj ugyancsak

81

meglepő, hogy a melleket nem ábrázollak. Viszonl a legváltozatosabb form ákban (kon­ centrikus körök, félkör, U vagy (ordított U betű. geom etrikus minta, néha kiemelkedő dudor, vagy beszúrkált pontok) adták vissza a női nemi szervet Ezek az idolok több­ nyire jól sim ított felület üek, cs a leegyszerűsílett ábrázolás alapján is arra lehet következtetni, hogy előzményeik (a K örös-kultúra előtti őslakosság emberábrázoló-.ai) fából készültek. A fafaragás technikája őrződött meg bennük, egyszerű vonalaik, sík­ jaik esetleg a fafaragás te chniká já nak visszatükröződései (3. kép). Az ilyen időink je-

.3. kép: Kurancolithikus lapos itliii felső része Méhtelekről lenlegi ism ereteink szerint nemcsak Magyarországon, de Rom ániában és Jugoszláviá­ ban is hiányoznak. Csupán B ulgáriában ism erünk néhány hasonló d arabot a korai neolithikus lelőhelyekről. Egyelőre még nem dönthető el összekötő kapcsok híján, hogy ez a lapos idóltipus a helyi, itt talált őslakosság hagyatéka volt-e. vagy ezt is a déli eredetű bevándorlók hozták-e m agukkal Ha igen, akkor ez a típus Erdélyen keresztül ju th a to tt északra (tehát Méhtelekre is). Ezt a feltételezést tám ogatja egy Kolozsvár mellett, a K örös-kultúra legkorábbi időszakának telepén talált, hasonló lapos agyag­ idói is. A natóliában egy téglalap form ájú kőlapra karcolt em berábrázolást ismerünk, amely lényegében hasonló a méh teleki agyagszobrocskák eme típusához. Megemlítjük még, hogy ez a idóltipus is tovább él a középső neolithikus alföldi vonaldiszes kerám iában, mintegy .jelezve a fejlődés folyamatosságát. Ebből a kor­ szakból több ilyen lapos testű anyagidói is előkerült, de ezeknél a lapos fejet m ár kissé tagoltan elválasztották a törzstől. Ennek a későbbi típusnak a legszebb példája T i s z a d a d a — K á l v i n h á z á n került elő (4 kép), de van hasonló Ú j t i k o s r ó l (H ajdú-B ihar megye) és M i s k o l c r ó l is. További igen meglepő leletek voltak M éhteleken azok a töredékek, amelyek em­ ber a l a k ú ( n ő a l a k ú ) e d é n y e k b ő l szárm aznak K éztartásuk jellegzetes* a két kéz a mel­ lek alatt a hason, illetve a 2 edény öblén nyugszik. Az ilyen edényeknél relief szerűen^ ábrázolták a melleket, valam int a kezeket és karokat. Az ilyen edények ugyancsak is­ m eretlenek Magyarországon a K örös-kultúrában, és R om ániában is. N éhány hasonló példány került elő Jugoszláviában: az egyik éppen a híres Lopenski Vir-i hasonló k o ­ rú neolithikus telepen, valam int M akedóniában. B ulgáriában és Thess/.áliában, Az ilyen jellegű em berábrázolások kiindulási pontja ugyancsak Anatólia lehetett

4. k é p :

K ö z é p s ű - n e o l i t h i k u s l a p u s i dol T i s z a d a d a — K á l v i n h a z á r ó l .

A méhtelcki kism éretű nőszobrocskáknak és □ női lestet utánzó edényeknek (tőre dékeknek) a vizsgálata jelentős történeti és vallástörténeti kérdések (elvetésére és megoldására nyújt m ajd lehetőséget Egykori rendeltetésüket illetően biztosra vehető, hogy a vallásos élettel kapcsolatos valamilyen szerepük vnlt Az új kutatások alapján ítélve Méhtelek lelőhelye és leletanyaga nem áll egy­ magában. Még legalább két lelőhelyét ism erjük: N a g y e c s e d r ű I (a Péterzúgban) és Ttszabezdédeti (a Servápa nevű részen). Ezek a lelőhelyek is az em lített obszidián-keréSk ed elem útvonalába esnek. így tehát ennek a fontos em lékanyagnak m ind a h á ro m , ma ismert lelőhelye Szabolcs-Szatmár megye területén van. Az előzetes kutatások alapján ítélve azonban úgy látszik, hogy Nagyecseden és Bezdéden a leletanyugban már jelentkeznek a m éhtelekieknél m ár fejlettebb, a következő időszakba, a vonaldíszes kerá m ia időszakába átvezető, átm eneti jellegű leletek is Ezt az átmeneti jellegű leletanyagot az először megismert lelőhelyei alapján szatmári csoportnak neveztük el, és így ta rtja számon a nemzetközi kuta tás is. A szatm ári csoport fiatalabb szakaszát, illetve ennek a lelőhelyeit is m egtaláltuk a K örös-kultúra elterjedési területétől északra, számos helyen, S z a b o l c s Szatmár, H ajdú-Bihar és Borsod-A baúj-Z em plén megyék területén. Jelentősebb ilyen lelőhelyek: Rétközberencs —Párom domb, Paxzab—Felnémet tag. Kenézlő, Szerencs —H ujdúrét Tiszavaik, Tiszacsege, stb. Ezekre a lelőhelyekre, illetve leletanyagukra az a jellemző,

IW

hogy y települési jelenségek rendkívül ritká n h e l y e z k e d n e k cl az egyes lelőhelyeken* egy-egy hulladékgödörből szármáznák, a leletek. A tiatalabb szakasz, k e r á m iá ja m á r olyan jellegzetességeket is mutat, amelyek megegyeznek a középső ncolilhikus alföld vonaldíszes kerám ia jegyeivel. U gyanakkor velük együtt élnek meg — és re n d k ív ü l erőteljesen — a K örös-kultúra hagyományai is Nagyon jellegzetes a fiatalabb sz atm ári csoportban az edények sötét színnel történt festése, amely feslcs gyakran az edény egész felületet, elborítja. A szatm ári csoportnak ez a fiatal fázisa lényegében egyidős lehet a K örös-kultúra végső fejlődési szakaszával. 1létrejöttét a z Alföld déli feléről és a Szamos vidéke felől jőve egyaránt előidézhette a K örös-kultúra szomszédsága, az őslakosság és a leihatoló K őrös-kultúra folyamatos és erős érintkezései. A méhtelek! leletek — m int látható — egészen új megvilágításba helyeztek n e m ­ csak Északkelet-Magyarország, hanem az egész K árpátm edence korai neolithikus fejlődésének a menetét, erőteljesen befolyásolják e kérdéskör további kutatását. Szabolcs-Szatmár megye ezzel a nem zetközi k uta tás érdeklődésének az előterébe került.

Kcrjilő Ferenc: Ifjúsági tábor

krónika A MTESZ negyedszázados jubileuma Huszonöt esztendővel ezelőtt alakult meg hazánkban a Műszaki és T erm eszenudományi Egyesületek Szövetsége azzal a céllal, hogy társadalm i úton is mozdítsa elő a műszaki, gazdasági értelmiség szakmai fejlődését, továbbképzését, v alam int alkotó energiáinak, társadalm i aktivitásának teljes kibontakoztatását A szervezet fentebb általánosságban megfogalmazott alapvető céljai azóta sem m ódosullak: az idő és a műszaki-gazdasági fejlődés elért eredményei és jövőbeni tendenciái igazolták helyessé­ güket. Ugyanakkor a tágan m eghatározott feladatkor lehetővé tette a MTESZ (term é­ szetesen elsősorban a benne tömörülő műszaki-gazdasági tudományos egyesületek) számáru a szerves hozzáidomulást a szocialista építés adott feladataihoz an n a k egyes szakaszaiban, továbbá a hatékony közreműködést a helyi, területi műszaki-gazdasági tervek megvalósításában Röviden az elvi célok konkrét, differenciált, helyileg is sajátos feladatokká gazdagodtak, s a szervezet m unká ja ezeknek megfelelően vált sok­ rétűvé és sokszínűvé. Így volt ez megyénkben is A Szaboles-Szatmári Szemle nem a gazdasági műszaki é r ­ telmiséghez tartozó olvasói előtt sem lehet ismeretlen a MTESZ mindig megyénk f e j­ lesztésének aktuális kérdéseivel foglalkozó tevékenysége, az új építési technológiák alkalmazásának elterjesztésétől kezdve az. élelm iszer-gazdaság (burgonya-, dohány-, zöldségtermesztés, stb.) korszerűbb k im unkálásában nyújtott segítségen keresztül az energiagazdálkodási, kö/lekedésjavitási feladataink megvalósításának tudományon eszközökkel történő előmozdításáig, a szervezés- és vezetéstudom ány eredményeinek propagálásáig, illetve term elési hatóerővé tételéig Ismeretesek színvonalas rendezvé­ nyeik, a műszaki továbbképzéstől a szakmai tapasztalatcserékig és a megyei ipari termékbemutatókig. Mindezeken túlm enően, folyóiratunk hasábjain az elm últ években többször helyet kaptak a sokszor országos jellegű szakmai konferenciákon elhangzott előadások, vagy azok alapján készült tanulm ányok és cikkek, országos és megyei politikai, gazdasági vezetők, egy-egy szakterület kiemelkedő szakembereinek tollából. (Területfejlesztés, közlekedés-, szervezés-és vezetéstudom ány stb.) A/, előadások,i konferenciák fontos­ ságát és rangosságát — a résztvevők köre melled — m ár a tanácskozási témák, az illusztris előadók, tanu lm á n y aik a t közreadók önm agukban is jelzik. Azt is mondhatnánk, hogv a Szaboles-Szatmári Szemle és a MTESZ között is élő és ta rtalm a s m u n k a k a p ­ csolat alakult ki az elm últ évek során. Ezért is illendőnek éreztük, hogy a jubileum kapcsán látogatást tegyünk a társadalm i szervezet szép, új, megyei székhazában, a nyíregyházi Víz utcában Azzal a céllal jöttünk, hogy legalább érzékeltetni próbáljunk valamit folyóiratunk elsősorban nem műszaki-gazdasági olvasói szám ára (hiszen az érdekeltek úgyis ismerik!) a MTESZ sokszínű, sokrétű életéből és m unkájából. A méreteiben nem túl nagy, de a funkciónak bizonyára megfelelő, m odern ízléssel es otthonosan berendezett székház pezsgő egyesületi élet és élőszavas műszaki-gaz35

dasági továbbképzés célszerű otthonának mutatkozik már az első benyomásra is. Na­ gyobb méretű 80—100 Személyes előadótermek mellett megtalálhatjuk a kisebb, ..ka­ maraelőadókat" és a kiáUitótermeket is. Otljártunkkor éppen a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézettel közös, rendkívül gazdag, érzékletesen szemléltető kiállítását te­ kinthettük meg, fiataljaink a megyénkben is választható szakmákról, életpályákról. A jó működési feltételek optimális lehetőségeket látszanak nyújtani a MTESZ és a iagegyesületek mindennapi munkájához, egyidejűleg töbh rendezvényt is tarthatnak, s megvan a lehetőség a kötetlenebb érintkezési furmák, egymás jobb megismerésének kialakítására, a kluhéletre. Az épületben ugyanis kellemes klubhelyiség Is van Mindez — az egyesületi élet, a munka anyagi, szervezeti feltételeivel együtt — persze csak esz­ köz, a lényeg a funkció, de a „szakmai otthon" miliőjének tagadhatatlanul fontos ins­ piráló és kohéziós szerepe van Scholtz Béla főmérnököt, a MTESZ megyei szervezetének titkárát kértük meg — kissé az említett munkakapcsolat jegyében is. és úgy is, mint szerkesztő bizottságunk tagját —, hogy néhány kérdés kapcsán mutassa be nekünk a szervezet, s a benne tömörült egyesületek tevékenységét Íme: Hogyan és mikor Is alakult meg a MTESZ megyei szervezete?

„— Megyénkben, mint általában az iparilag kevésbé fejlett többi megyében, hu­ szonöt évvel ezelőtt még nem indulhatott meg a helyi egyesületi élet Mindaddig, amíg helyi csoportok nem alakultak, a megyében levő mérnökök és technikusok számára a központi egyesületekben való tagságvállalás biztosíthatott egyedül kapcsolatot a 25 éve alakult MTESZ szel, de miután ilyen tagok megyénkben is voltak, úgy érezzük, mi is joggal ünnepeljük a szervezet fennállásának 25 éves évfordulóját. Az 50-es évek végén a megyében meggyorsult az Ipari, gazdasági fejlődés A meg­ lévő és az új üzemek is egyre bátrabban alkalmaztak vezető beosztásban is mérnökö­ ket és technikusokat, akik olyan feltételek mellett jöttek megyénkbe, hogy nem kívántak elszakadni az ország műszaki, gazdasági életétől és a fejlődési lehetőségektől sem. Mivel a megyében az 1950-es évek végén nem volt (sajnos napjainkban sincs! felsőfokú műszaki képző intézmény, a továbbképzés valamilyen módjának biztosítása a Budapesthez közelfekvő megyékhez képest is égetőbb volt és igy történhetett meg. hogy lfl6l)-ban egymás után 7 szakma területén alakult tudományos egyesületünk A megalakult egyesületek az első naptól fogva kézbevették a továbbképzés ügyét. Előadások rendezésével már a kezdeti időkben is biztosítottak bizonyo-. lehetőségeket a tanuláshoz, fejlődéshez Az eredményesen működő tudományos egyesületek munká­ jának koordinálására már lB62-ben megalakult a MTESZ megyei szervezete az ország­ ban tizedikként, megelőzve néhány, a mienknél magasabb fejlettségű megyét." Az Ilyen, sok egyesületet összefogó szövetségnél nyilvánvalóan lényeges a koordi­ náció, sőt a szoros kooperáció az egyes rokonszakmák között. Hogyan történik ez a megyei szervezet gyakorlatában?

„— Jelenleg a MTESZ megyei szervezete 1B szakma tudományos egyesületét fogja szövetségbe. Gyakorlatilag minden szakemberünknek lehetősége van valamilyen egye­ sületben tevékenységet kifejteni, továbbképeznie magát. Mivel jelenleg nem csupán Nyíregyházán, de vidéken is működnek egyesületek, szükségessé vált azok koordinálá­ sára városi intéző bizottságokat is létrehozni és jelenleg Mátészalkán és Nyírbátorban működik ilyen intéző bizottság. 86

Villamusipari gépek bemutatójának megnyitása 1973. szeptember 17-én, a Műszaki Hónap keretében.

A tudományus egyesületeknek munkájuk során két szempontot, követelményt kell figyelembe venniük. Figyelemmel kell kísérniük a szakmájuk területén jelentkező fej­ lődést és olyan tevékenységet kell folytatniuk, hogy az egyesületekbe tömörült értel­ miség mindig a legkorszerűbb eljárásokról kaphasson tájékoztatást. Ezt a Budapesten székelő anyaegyesülettel való kapcsolat biztosítja számukra Az egyesületeknek azon­ ban egyidejűleg tudomásul kell venniük, hogy munkájuk kapcsolatban van más szakágak munkájával és nem utolsósorban azt is, hogy tevékenységüket egy megye és az azon belül működő vállalatok fejlesztése érdekében kell kifejteniük. A MTESZ biztosítja az egyesületek egymás közti kapcsolatának elmélyítését, vala­ mint a kapcsolatot az egyesületek és a megye politikai, állami és társadalmi szerveivel. A koordinációt a MTESZ megyei elnöksége a munkalervek összehangolásává] és a több területet érintő rendezvények, kapcsolalok szervezésével is biztosítja. Az elnök­ ség által hónaponként tartott elnökségi ülés, továbbá a titkári ég szaktitkári, intéző bi­ zottsági értekezletek jelentik azokat a Telső fórumokat, ahol a koordináció gyakorlati­ lag megtörténik.'’ A T I T -te l v a ló m u n k a m e g o s z tá s r ó l h a llh a tn á n k -e ?

— A MTESZ és a TIT között pontosan körvonalazott munkamegosztás létezik A TIT elsődleges feladata a tudományos, és azon belü] a természettudományos ismeret­ terjesztés y műszaki szempontból alsótokú végzettséggel rendelkező dolgozók részére A MTESZ munkája nem ilyen értelemben fogható föl ismeretterjesztésként. A MTESZ feladata a felső-, illetve középfokú végzettségű szakemberek továbbképzése. A tovább­ képzés során nem csupán általános, de az ipari, gazdasági fejlesztést érdeklő konkrét 07

ismeretek terjesztését végzi. A MTESZ megyei szervezetének jelenlegi taglétszámú 3000 fő, továbbképző munkája elsősorban őket és a még be nem lépett műszakiakat érinti, a TIT viszont gyakorlatilag a megye egész lakossága körében végzi ismeretter jesztö munkáját ” Hár gyanítható, hogy munkájuk eredményei egzakt módon nem mindig mérhetők, de mégis: mennyiben látja a MTESZ munkájának eredményeit is realizálva megyénk ipart, gazdasági fejlődését, műszaki és természettudományos színvonalát tekintve?

„— A megye műszaki-gazdasági fejlődése az utóbbi tíz évben szembetűnő, és két­ ségtelen, hogy a fejlődésben jelentős része van a műszaki-gazdasági értelmiségnek, amelyből egyesületeink tagsága kikerül. Az egyesület mintegy háromezer tagja lelkes részese az épitő-tejleszlő munkának munkahelyén és az egyesüleleken belül is. Nyil­ vánvaló, hogy munkájának eredménye ott jelentkezik zömében, ahol napi munkáját végzi, vagyis a gyárakban, üzemekben és földeken. Nem könnyű kimutatni, hogy a fejlődés, vagy ha úgy tetszik a megye műszaki színvonalának, arculatának változása hol és mennyit köszönhet kifejezetien a MTESZ munkájának A MTESZ munkájának hatása tulajdonképpen egész műszaki élelünk minden területén iribbé kevésbé oll érez­ hető, közvetve, vagy közvetlenül Miben jelentkezik ez a hatás? — hol észlel hetük te­ vékenysége jelei, e kérdésekre valahogy a kővetkezőket fogalmazhatnám: — Gazdasági életünket az utóbbi években egyre inkább jellemzi a korszerűbb technológiák alkalmazása Nos. az egyesületi előadások — melyeknek száma évente a négyszázat is meghaladja —, már számos olyan korszerű technológiára hívták fel mérnökeink figyelmét, amelyekről egyetemi tanulmányaik során még nem hallhattak, s melyeket megismerve a megye területére importállak és ma eredményesen alkalmaz­ nak. (Példaként említhetem mint építész, a csúszözsalus és az alagútzsalus építési technológiát.) — A MTESZ munkájának hatása nagy mér lék ben járult annak az ország fejlettebb területein uralkodó nézetnek a lassú felszámolásához hogy ez a megye nem alkalmas iparosításra, elmaradottságánál fogva A/ évente megrendezésre kerülő ren­ dezvények, valamint nemzetközi kapcsolataink révén suk százra lehelő azoknak a bel­ es külföldi vezető szakembereknek, tudósoknak a száma akik in megfordultak, az itt folyó munka eredményességéről tájékozódhatlak — A MTESZ munkája benne van bizonyára abban is, hogy ma már a Szabolcsba való leköltözés egy mérnök, technikus, közgazdász számára nem jelenti egyértelműen az elparlagiasodást, a fejlődéstől való elszakadást, mint ahogy ezt jelentette a közel­ múltban is. Néhány budapesti központtal rendelkező nagy gyárunk mellett ma a MTESZ az a legfőbb fórum, amely a kapcsolatot a fejlődés gócai és megyénk közölt biztosítja. Az egyesületi rendezvények, előadások, klubélet, bel- és külföldi tapaszta­ latcserék a legkézenfekvőbb helyei H továbbképzésnek, a szakmai kapcsolat-kiépítés­ n e k . a tájékozódásnak és a saját munka propagálásának is, ami mind nem közömbös sem egy kezdő, sem pedig már bizonyos eredményeket elérő értelmiségi számára. — Az eddig elmondottak kis kivételtől eltekintve talán túl általános eredmények, de ha valami eredményt a MTESZ magáénak mondhat, úgy a legjelentősebbnek mégis ezeket tartom. Csak a teljesség kedvéért jegyzem le — más sajtócikkben, olykor a S z e m l é b e n is hivatkoztam erre részletesebben —, hogy az egyesületi munka természe­ tesen k u n k r é t eredményeket is hozott így például a MTESZ szervezte a megyében a legeredményesebb termékbemutató kiállításokat megyénk ipari termelésének hatékony propagálása érdekében. Egyik egyesületünk, a Szervezés és Vezetéstudományi Társa-

ság vette kézbe a munka- cs üzemszervezés terén jelentkező egyik alapvető feladat megoldását, a munkahelyi vezetőképzést. — Se szeri, se száma azoknak a realizálás útján levő javaslatoknak, melyek a műszaki fejlesztéshez az egyesületi munka keretein belül születtek. Kiemelem ezek közül azokat, melyeket a Magyar Agrártudományi Egyesület az élelmiszer-gazdaság néhány területe, mint a zöldségtermelés, almatermelés, szarvasmarha-tenyésztés fej­ lesztése érdekében tett. Vagy a Faipari Tudományos Egyesület javaslatait a megye fa­ iparának fejlesztése érdekében, vagy azokat a javaslatokat, melyeket a Közlekedéstudományi Egyesület a közlekedéshálózat fejlesztéséhez, továbbá amelyeket az Építő­ ipari Tudományos Egyesület a Hazafias Népfronttal karöltve néhány városunk fejlesztéséhez tett.” intézmények — amelyeknél nagyon mit áldoznak ezért?

S a vá lla la to k ,

eredmények

—

is v a l ó s a n j e l e n t k e z n e k e z e k

az

— A MTESZ munkájának hatása elsősorban és természetszerűen a vállalatoknál jelentkezik Néha közvetlenül, sok esetben csak közvetve mutatható ki ez a hatás. A MTESZ és az egyesületeknek alapvető és legfőbb célja is, hogy a vállalati termelés fejlődését szolgálja, hisz ez népgazdaságunknak is fő célja. A vállalatok zöme me gvénkben érzi és értékeli is azt a segítséget, amit az egyesületi munka számukra jelent Ez nagyon sokféle módon mutatkozik meg. Az első, s ez! érlékelem a legtöbbre, az, hogy erkölcsileg messzemenően támogatják munkánkat A vállalati vezetők egy része aktív, s az ő résztvállalásuk munkánkban nagymérlékben járult ahhnz hnzzá hogy taglétszámunk és tagságunk aktivitása egyre ínknzfidik és számszerű adatai or­ szágos viszonylatban is figyelemreméltóak — Term észetesen szervezetünknek technikai

s n e m l e b e c s ü l h e t ő nz vagy épp a n y a g i a k b a n tagdíj v állalása

„

és c l l á l o l l s á g i

problémái

segítség, a m i t a v á l l a l a t o k t ó l t á r s a d a l m i m u n k a

Is k a p u n k , A z a n y a g i

lám cgatás leggyakoribb

is v a n n a k formájában

t o r m á j a a j og i

M e g y é n k b e n 72 v á l l a l a t j o g i t a g j a a M T E S Z - n e k és m i n t i l y e n

évente

3000— 12 000 f o r i n t o t fizet b e s z á m l á n k r a — E m l í t e n e m k e l l H t á r s a d a l m i m u n k á t is A m e g s z á m l á l h a t a t l a n u l s o k t á r s a d a l m i segítség m e l l e t t n é h á n y n a g y o b b a k c i ó t h a d d e m e l j e k ki: t á r s a d a l m i m u n k a h o z ta létre például a V

íz

u t c a i p i n c e k l u b u n k a t [a K E M É V . S Z Á É V . É P S Z E R ás N Y l R T E R V m u n ­

kája! és a vá ro si t a n á c s o k t á m o g a t á s a m e l l e t t u g y a n c s a k

ma m á r működéshez rendelkezésünkre.”

járult ahhoz hozzá, h n g y

vállalati társad alm i

munka

M á t é s z a l k á n és N y í r b á t o r b a n is m ű s z a k i k l u b á1| a

Időszerű feladataik, g o n d ja ik ?

Első számú feladatunk tnvábbra is a termelékenység Tokozását a leghatéko­ nyabban eredményező műszaki fejlesztés és a korszerű munka- és üzemszervezés szol­ gálata. Ehhez a munkánkhoz az eddigieknél is színvonalasabb rendezvényeket, előadá­ sokat, tapasztalatcseréket kívánunk szervezni. E cél elérése érdekében erősítjük nemzetközt kapcsolatainkat is, melyek ma már évente ötven hatvan szakember kiuta zását és fogadását teszt lehetővé a megkötött megállapodások alapján. És e cél érdé kében kívánunk a jövőben egyre több, az eddiginél Is nagyobb súlyú, országosnak tekinthető ankétot, szimpóziont megrendezni. Ezekre ugyanis az eddigieknél is bátrabban tudjuk majd meghívni vezető szakembereinket, tudósainkat és kiváló küi földi barátainkat. au

— Másik fő feladatunk kiszélesíteni kapcsolatainkat a műszaki gazdasági társa­ dalom olyan rétegeivel, melyek segítségét nem nélkülözhetjük a megye műszaki fej­ lesztését szolgáló munkában. Mindenekelőtt a fejlesztést hatékonyan befolyásoló munkásakra, újítókra, a kisebh települések műszaki értelmiségére, továbbá az ifjúság­ ra gondolok A kapcsolatok kiszélesítése szükségszerűen megköveteli, hogy elmélyítsük és tartalmasabbá tegyük együttműködésünket a tanácsokkal, szakszervezetekkel, a Hazafias Népfronttal, a KISZ-szel ás a TIT-tel. — Fontos feladatainkat képezik továbbá, hogy a jövőben fokozottabb gondot for­ dítsunk a műszaki propagandamunkára, az oktatásra, a vidéki egyesületi élet személyi és technikai feltételeinek biztosítására, a megkötött nemzetközi megállapodásokban vállaltak végrehajtására és néhány olyan újonnan jelentkező problémára, mint a kör­ nyezetvédelem, az urbanizáció. — A kérdés a gondokra is utal. Természetszerűen ezek minden feladat végrehaj­ tásával kapcsolatban jelentkeznek, és vannak anyagi ás technikai gondjaink is Ezek megoldása a mi feladatunk, de segítségünkre van megoldásukban, hogy a pártbizott­ ságok, s a tanácsok messzemenően támogatnak. En itt most egy fontos gondunkat em­ líteném meg: megalakulásunk óta meggyőződésünk, hogy az egyesületi élet nem cél, csupán eszköz a többtermelés érdekében, Nos, a fő gondunk olyan egyesületi munkát biztosítani, amely az értelmiség erejét nem elvonja a termelőmunkától, hanem amely épp a termelést teszi eredményessé, hatékonyabbá " Köszönjük a jubileumi, szíves tájékoztatási és további eredményes munkát kívá­ nunk a MTESZ-nek. egyesületi tagságának folyóiratunk szerkesztő bizottsága, olvasói nevében is M. P.

00

K orányi-ünnep ség N ag y k álló b an Az utóbbi években sok minden történt megyénkben a Korányi kultusz élesztése terén. Még 1067. szeptember 24-én a nagykallói emlékbizottság a szülőházban, melyet már emléktábla jelzett régóta, Korányi-em lékkiállítást hozott létre. Éhből a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, a SzaboIcs-S/almár Megyei Tanács és „Jósa András” Múzeuma közös erővel Korányi-emlékházat fejlesz­ tett ki, amelyet 1971. november 2-án avattak fel. Akkor ez volt hazánk első, vidéken létesített állandó orvostörténeti kiállítása. 1973 december 10-én — Korányi születésnapján — újabb bensőséges ünnepségre kerülhetett sor a történelmi levegőjű Nagykállóban. Ugyanis az 2863-ban Korányi ál­ tal alapított és már csaknem feledésbe ment sziikségkórház emlékének megörökítése céljából a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya és a FelsőTisza vidéki Intéző Bizottság emléktáblát állított fel az ódon épület falán. Az nvatóÜnnepséget Madarász Istvánná, a járási hivatal elnöke nyitotta meg. s dr. Lipusz Vince járási főorvos tartott ünnepi beszédet A nagykállói óvónőképző szakközépiskola énekkarának közreműködése, valamint szép szavalat te lte bensőségessé a z ün­ nepi gyűlést. A szükségkórház Nagykálló déli részén, a volt Kórház utca (ma Internálus ulcal és & Bolkány felé Vezető régi Debreceni utca közötti 1S00 ölnyi beltelken terüli el A történetére vonatkozó részletes adatok — meglepő módon — csak 1973-ban vállak ismertesse e sorok írójának a Kelct-Magyarország 1973 január 7-i szamában „Kn rányi Frigyes nagykállói kórháza”, valamint az Orvosi Hetilap ugyancsak ez évi ÍR számában „Korányi Frigyes nagykállói kórházáról" címen közölt cikkeiből A nagykállói kórház csak 3fi évig, 1H99 november 20-ig működőit s ugyanakkor létesült a nyíregyházi „Erzsébet" közkfirház. amelynek első évi jelentése, mint „a Nagy-Káli óból átköltözés folytán újonnan megnyílt" intézmény működéséről számolt be. Ilyen körülmények miatt határozta el Szabolcs vármegye törvényhatósági közgyű­ lése 1991 május 21 én a volt kórházi lelkek és épületek átadását a nagykállói gimnázium internátusa számára Erre utal a mai Internálus utca elnevezés Joggal felmerülhet a kérdés sokakban miért ünnepeljük annyira Korányit van-e jelentősége ma a szükségkórházra vnnatkozó ismereteknek, illetve egyáltalán mond-e V8gy jeleni e valamit még a mai emherek mai orvosok számára Korányi életműve? A válasz: határozott igen ! Korányi szelleme ma is bal! Korányi nem csupán ritka tehetségű és képességű orvos, hanem rendkívüli em bér is volt Élete nemcsak kivételes sikerekben, dg rendkívüli nehézségekben is bő velkedett! Ezen eseményekben különben is oly gazdag élei pálya egyes s z a k a s z a i n a k reális megismerése a mai orvos számára is lelkesítő és példamutató lehet, s erőt aöhat 3 hétköznapok munkájában. Igaz az is, hogy vollak támadói és ellenlábasai az orvo­ sok között, de méltó ellenfele egy sem Ostehetsége mind szerencsében, mi nd balsorsban napvilágra tört, s megtalálta az érvényesülés lehetőségét saját részére épp úgy, mint a magyar közegészségügy, illetve számos szociális terve számára. 91

SZABOLCS MEGYEI NYILVÁNOS KOZKORHAZ EMLÉKÉRE. MELYET 110 ÉVVEL EZELŐTT

0' KORÁNYI FRIGYES alapított

SZŰK 5ÉGKÚRHAZ CÉLJAIRA I 8G4 - 7 4 KÖZÖTT

EGYLETI KÚRHAZ CÍMEN MŰKÖDÖTT DE 1 8 7 4 - 1 8 9 9 KÖZÖTT MAR VARMEGYEI INTÉZMÉNY VOLT A KEZDETBEN 8 AGYAS K-ORHáZ

□' JÓSA ANDRAS |iGAZCATOf OORVOSI MŰKÖDÉSÉ ALATT 1864 1 8 8 ^ 8 4 AGYASRA FEJ LŐDÖTT A TELKET ÉS ÉPÜLETEKET 1901 BEN

INTERNÁTUS CÉLJAIRA ADTAK AT A RÉOl KÓRHÁZ UTCA HELYETT EZERT AZ INTERNÁTUS UTCA ELNEVEZES HASZNÁLATOS N

aüvkallo

1973

DECEM iin

IQ

T a n á c s VB E o E S z i E g u a v i □ ■ z i a l . S O T I S Z A V lOEHI In t É Z Ö B l I O T f l i l

ia

Orvosi pályájának különös vonása hogy a magyar belgyógyászat és a gümőkór elleni küzdelem megszervezője hadi sebészként kezdte működését De felderilői (hír­ szerzői) feladatot is teljesített a szabadságharc idején, amikor német nyelvtudása miatt reá esett a szabolcsi alispán választása! Ilyen változatos élet és sokoldalú tevékenység ismeretében már nem is csodál­ kozunk azon, hogy az első magyar csecsemőhalálozási tanulmányi is Korányi irta nagykállói gyakorló orvos korában 1860 bán. A közelmúltban hazánkban megjelent népesedéspolitikai határozat kölcsönöz különös aktualitási ezen 113 évvel ezelőtt ..Eszmék a haza közegészségügyének rendezése körül" elmen az Orvosi Hetilapban három folytatásban megjelent írásának Érdemes Idézni néhány részletét: ,,A keserves tizenegy év, amelyet átéltünk, nem következett volna reánk, ha né­ hány millióval több tagot számlált volna a magyar faj: és a mostani engedmények nem adattak volna, ha néhány millióval kevesebben volnánk.” „Bárha nem ösmertetnek azon tényezők, melyek teszik, hogy az emberi nem egészében véve és egyes fajai szétválva egy bizonyos közép szám körül oscillálnak, 92

de tudvalevő dolog még az is, miszerint minden a század kifejtésének színvonalán álló államban a népesség, ha nem nagy mérvben is, de bizonyos hosszabb idflosztá lyokal tekint — egyirányosan gyarapszik Magyarországról köztudomás szerint ezt nem állíthatni.

Miéri vagyunk megfogyva?” Korányi saját gyakorlata ás az anyakönyvek adatai alapján megállapította hogy a ..kisdedápolás és bHegápolás" nagyon alacsony szinten van. Maid Széchenyi mélta­ tása kapcsán Így irt; „A helyett, hogy irántai tiszteletünket azzal bizunyltanők be, hogy kimondott szavának testet a d j u n k : néhány szoborral és emlékkövei véljük le­ róhatni a tartozást, holott ha intézkedéseket tennénk, melyek azon tudat szükséges következményekint folynak melyet ő derített fel: hogy kevesen vagyunk ; ezen intéz­ mények mindegyikére büszkén odatehetnük homlokiratul: A nagy Széchenyi emlé­ kének!”

Látnoki szavak ezek! S az is tény, hogy az eltelt 113 év óta napjaink népesedés­ politikai határozató az első reménysugár a magyarság gyarapodásának előmozdítása érdekében. Céljalnk megvalósításánál biztos iránytű lehet számunkra nagy Korányink élet­ elve: ...... valamint rossz úton a Jó gyalogló sem jut oda, ahová jó úton egy gyermek­ ember eljuthat, úgy a jól választott módszer minden munkát sikeressé leszen!” (Fazekas Árpád)

U3

N a p iren d e n : B essenyei G y ö rg y ö s s z e s Művei örömmel számolunk be megyei folyóiratunkban is arról az eseményről, melynek eredményeként megkezdődik a nagyszabású — 10 évre és 15 kötetre tervezett kiadót munka: Bessenyei összes, tehát az eddig kiadatlan műveinek is — kritikai kiadása Ezzel a sorozattal régi adósságot törleszt a magyar könyvkiadás. Bessenyei György filozófiai és széplrói munkássága ugyanis nemcsak saját korában volt meghatározó jelenség, de Írói magatartása és „üzenete" korunkban sem vesztette el időszerűségét. Jelenleg Bessenyei számos műve gyakorlatilag hozzáférhetetlen. Sok még csak kéz­ iratban olvasható, a korábbi kiadások elfogytak, elvesztek, s az újabb kiadások közül is nem egy csak középiskolás szinten megfelelő. Ezért határozta el az MTA Irodalomtudományi Intézetének ÍR századi kutatócso­ portja és a lfl. századi munkaközösség, hogy az eddigi mulasztást és méltánytalanságot felszámolandó — elkészíti az író összes művei kritikai kiadásának tervezetét, s széles körű kutató- és szerkesztőgárda közreműködésével elkezdi a folyamatos kiadást Az elmúlt évben jóváhagyott sorozatterv szerint a 15 kötet öt nagy ciklust ölel majd ma­ gában — élén a filozófiai, publicisztikai és történeti jellegű művekkel. Elsőként — 1975-ben — A Holmi jelenik meg, melyet a Tudás Társaság című gyűjteményes kötet követ. Ez utóbbiban kapnak helyet többek között az addigi kéziratos, vagy csak rész­ ben közzétett valláskritikai írások, a Tolerancia című gyűjtemény, az Anyai oktatás, a Tudós Társaság, A törvények útja, a Magyarság, a Magyar néző, a Gondolat e világrul, a Jegyzés és a Jámbor szándék. A 3. kötet a történelmi esszéket tartalmazza, köztük A magyar nemzetnek szoká­ sa iu l, Egész Európa formája, Hunyadi János élete cimű írásokat. Két kötetben kerül kiadásra A természet világa, a Méltóság keserve és Debrecennek siralma c. írások tár­ saságában. A 0. kötet A bihari remetével az élen többek között Az értelemnek keresése, Ma­ gyarországnak törvényes állása és Az országnak tárgyául című írásokat foglalja ma­ gába. A Rómának viselt dolgai ugyancsak két kötetben (7—fi) önállóan jelenik meg. Az első ciklus zárókötete a Geschafte dér Einsamkeit címet viseli, de a címadó művön kívül itt kapnak helyet A mi urunk és a Szent Apostol Tamás című Írások is. A sorozat második ciklusa két kötetbe gyűjti Bessenyei összes drámai műveit: tra­ gédiáit és vígjátékéit: így a Hunyadi János tragédiája, a Buda tragédiája, az Agis tragédiája, a Lais és A filozófus című alkotásukat, valamint a Gálám leveleket. A harmadik ciklusba kerülnek a Költemények — többek között a Toldalékok ver­ sei, az Eszterházy igazságok, a Hunyadi eposz és a verses levelek, valamint Az ember próbája.

A n e g y e d ik c ik lu s — a 13. k ö te t — B e s s e n y e i e g y e tl e n r e g é n y é t, a Tariménes uta­ t a r t a l m a z z a — a k é t u to ls ó k ö t e t p e d ig a Levelezések és dokumentumok g a z d a g a n y a g á t f o g la lja m a j d m a g á b a . E z e k m e g j e le n é s é v e l — a te r v e k s z e r in t 1 9 8 4 -b en z á r u l a B e s s e n y e i ö s s z e s M ű v e i b e tű h í v , k r i t i k a i k ia d á s a . E t i s z t e le t r e é s a m a g y a r k ö n y v k ia d á s h o z m é l tó v á ll a lk o z á s v e z é r lő t r i ó j a : B író F e r e n c , S z a u d e r J ó z s e f é s T a r n a y A n d o r, a k ik n e k tö b b e k k ö z ö tt o ly a n m u n k a t á r s a k a t s i k e r ü l t a z ü g y n e k m e g n y e r n i, m i n t N é m e d i L a jo s , K u lc s á r P é t e r , P ó k a y G y ö rg y és E sze J u d it. A B e s s e n y e i G y ö rg y T a n á r k é p z ő F ő is k o la ir o d a lo m tö r t é n é s z e i is r é s z t v á l l a l t a k e n a g y m u n k á b ó l, m iv e l a z is k o la n é v a d ó ja i r á n t i t i s z t e l e t e n tú l — m e g g y ő z ő d é s ü k , h o g y e z a 15 k ö te t B e s s e n y e i n e m c s a k fo n to s é s s z ü k s é g e s r é s z e a m a g y a r é s a z e u r ó p a i f e lv ilá g o s o d á s ir o d a lm á n a k , d e a to v á b b i B e s s e n y e i - k u ta tá s o k n a k is n é l k ü l ö z h e te t le n a la p j a . A t e l je s B e s s e n y e i b e v o n u lá s a a m a g y a r k ö n y v t á r a k b a , s f e lv il á g o s u lt e s z m é in e k té r h ó d ít á s a a m a g y a r f e j e k b e n a n n á l i n k á b b in d o k o lt, m iv e l B e s s e n y e i k ö z m ű v e lő d é s i é s n y e lv i p r o g r a m j á n a k m e g v a l ó s í tá s á b a n m é g m a is v a n t e n n i v a ló n k , s ..A z é r t e l e m ­ n e k k e r e s é s e e v i l á g n a k t e s t é b e n ” . . . — m i n t m i n d ig • ú j r a t e r e m t ő d ő ö r ö k e m b e r i f e l a ­ d a t — fé le lm e te s k ív á n c s is á g g a l — m a is f o ly ik t o v á b b . . .

zását

(B. J.)

Soltész Albert: Szanóki hegyek

95

H u sz á r I s tv á n : D ulcinea és lov agja

könyvekről BALOGH ISTVÁN;

A p a ra sz tsá g m űvelődése a két v ilág h áb o rú között Másfél évtizede él már Nyíregyházán, tudományos munkássága szinte itt tel­ jesedett ki és ér el újabb csúcsokat, mégis a kívánatosnál kevesehben isme­ rik Balogh Istvánt és műveit Illő hát, hogy e helyen is, egy izgalmas tanul­ mánya megjelenésének alkalmából szól­ junk róla, munkásságáról. Balogh István diplomája szerint tör­ ténelem-földrajz szakos középiskolai ta­ nár, hivatása, tudományos érdeklődése alapján néprajzos, olyan etnográfus, akinek szemlélete erősen történeti és szociológiai. Emellett nagy érzékenysé­ get árul el a művelődéstörténet, sőt a művészettörténet irányában. Mindez a szerteágazó tudományos érdeklődés tár sadalmilag, sőt lokálisan is erősen kö­ tött Társadalmi vonatkozásban teljes mértékben a magyar jobbágysághoz, pa­ rasztsághoz, sőt ezen belül a hajdúság­ hoz kötődik, lokálisan pedig a Tiszán­ túlhoz, Debrecenhez és most már hoszszú idő óta Szabolcshoz, a Nyírséghez is. Munkáját ebben a kettős kötöttség­ ben, és önként, tudatosan vállalt vidéki létben is mindig úgy végezte, hogy a tudomány legkorszerűbb nemzetközi eredményeivel lépési tartott A gazdag, termékeny munkásság­ ból most talán a legillőbb azokra az eredményekre utalni, amelyek a nyír­ egyházi korszakhoz kapcsolódnak, vagy

amelyek éppen Szabolcsra vonatkoznak. Az önálló művek közű] a Gondolat Ki­ adó néprajzi köteteinek sorozatában megjelent Hajdúság (1969) és A cívisek világa (1973) c. remek kis könyvet kell említenünk. De itt készült Debrecenúéo című tanulmánya is, amelyben nem egy­ szerűbb feladatra vállalkozott, mint en­ nek az irodalmi fogalom történetének, társadalmi hátterének a bemutatására, elemzésére Ezek b z írások a szülőföld­ től, a lakóhelytől, az eredendő tudomá­ nyos témakörtől és élményvilágtól való elidegeníthetetlenség, az ősi hűség bi­ zonyságai, vallomásai. De hamar talált feladatokat magának új munkahelyén. Nyíregyházán Is. Bemutatta Szabolcs megye népességét a legkorábbi dézsmajegyzékek alapján, majd egy érdekes, a pásztorokra vonatkozó megyei összeírás segítségével a század végi állattar­ tást vizsgálta meg. Felderítette a sza­ bolcsi hajdútelepeket, s a nyíregyházi bokortanyák határhasználatának rend­ szerét is megkísérelte megvilágítani. Nemrégiben a Szabolcs megyei közigaz­ gatás feudalizmusból a polgári kor­ szakba hajló időszakát vizsgálta. Jelen­ leg a megye első tudós levéltárosának, Schőnberger Ferencnek az életrajzát * kutatja a szlovákiai leleszi konvent le­ véltárában. Értékes forrásanyagot gyűj­ tött össze és publikált az 1918/19. évi szabolcsi forradalmi mozgalmak törté­ 97

netérő] és az 1944/45. évi felszabadulási harcok, a népi demokratikus korszak születésének időszakából. Már ennyi sem lenne kevés másfél évtized tudományos teljesítményének. De az említett tanulmányok két csoport­ ját még egy nagyon fontos harmadik egészíti ki. Részt vett néhány nemzet­ köz^ tudományos néprajzi tanulmánykö­ tet munkálataiban ElöBB " a riSSé ánaitarias etnográfiai problémáiról, majd a Kárpát medence gabona-betakarításának népi munkaeszközeiről és eljárásairól készített tanulmányokat. Részt vett egy fontos, máig befejezetlen tudományos vállalkozásban, amelyik a parasztság történetét szándékozott bemutatni Ma­ gyarországon a kapitalizmus korában. E nagyszabású, három kötetre tervezett munkának csak első része jelent meg két kötetben, mely a parasztság történe­ tét összegzi átfogó tanulmányokban a jobbágyfelszabadítástól 1914-ig. E köte­ tekben kiemelkedő helyet foglalnak el Balogh István tanulmányai. Ezek egyi kében a paraszti gazdálkodás és terme lési technika kérdéseit elemzi, a másik­ ban az alföldi tanyai gazdálkodást mutatja be a 19 század második felé­ ben. Még egy harmadik tanulmányt is irt Balogh a parasztság művelődéséről a jobbágyfelszabadulás után. Most megjelent önálló munkája ép peri ehhez a tanulmányához kapcsolódik, annak szerves folytatása. Eredetileg ez a tanulmány a parasztság történetét a Horthy korszakban tárgyaló harmadik kötetben jelent volna meg, melyet — miként az első kettőt is — Szabó István fogott össze és szerkesztett. A példaadó mester és jóbarát halála miatt a kötet megjelenése sajnálatosan elmaradt, ta­ lán végképp el is sikkad De Balogh István tanulmánya most a MTA Törté­ nettudományi Intézetének figyelméből önálló füzetben megjelent. A két világháború közötti paraszti művelődés kérdésében Balogh szakmai­ lag és személyileg éppen olyan illetékes, 93

mint a cívisek dolgában. Ő maga is a debreceni tanyavilág szegényparaszt vi­ lágéból szakadt ki és végezte el egyete­ mi tanulmányait a 30-as években. Egye­ temi éveiben, s friss diplomásként Deb­ recen haladó szellemi életébe, mozgal­ maiba is bekapcsolódott és személyes kapcsolatba került Erdei Ferencékkel is. Ilyen körülmények között tájékozottan szólhat arról, milyen volt a parasztság szociális sorsa és szellemi arculata a két világháború között. Nem is titkolja a s z e rz ő , hogy e témáról nem tud „kívül­ ről". csakis a tudomány ridegebb nyel­ vén szólani, de azt sem, hogy a téma számára nem egészen történeti, hanem elevenen mai. Hiszen végül is azt vizs­ gálja a szerző, hogy a Horthy korszak embertelen körülményei között a falu és a parasztság szellemileg hogyan ké­ szülhetett fel a nagy változásra, a mára, melyet a parasztság legjobb szellemi erői már akkor a szocializmusban jelöltek meg. Akármilyen gazdag is a szerző élményanyaga, akármilyen járatos is a korszaknak a parasztsággal foglalkozó publicisztikai, politikai, tudományos iro­ dalmában, bármennyire ismeri Ls a szin­ tén gazdag, a témára vonatkozó szépiro­ dalmat és a képzőművészetet Is, nem vállalkozhatott arra, hogy a témát teljes mélységében feltárja és végleges össze gezésre jusson. Erre az adott terjede­ lemben — 102 oldalon — tér sem adó­ dott. Inkább csak körülhatárolja a té­ makört és felvázolja a főbb csatornákat, amelyeken a parasztságot kulturális ha­ tások érték, jelzi a legfontosabb hivata­ los művelődéspolitikai elképzeléseket jelzi a parasztság spontán szellemi ki­ törési kísérleteit, ennek irodalomban, képzőművészetben való megnyilatkozá­ sait Sinka Istvántól Győri Elekig. Talán a szükségesnél és lehetségesnél keve­ sebbet foglalkozott a paraszti műveltség bomláséval, a bomlás mértékével, mély­ ségével és a hagyományos paraszti vi­ lágkép helyébe lépő újnak a természe­ tével.

Balogh maga is úgy tekinti tanulmá­ nyát, amely nem más és nem több, mint kísérlet, további vitára, kutatásra ösz­ tönző kezdeményezés Ha csak ez lenne, akkor is rendkívül hasznosnak kell tar­ tanunk. De több annál, hiszen a felvetett kérdéskörökben a szerző világosan le. szögezi a maga véleményét s ezekkel az értékítéletekkel már többet is adatl mint kezdeményezést. Ha támad is ked ve az olvasónak némely kérdésben vi­ tatkozni a szerző megállapftásával azt is csak úgy teheti, hogy tiszteli eredmé­ nyeit. Ilyen vitakérdés: bizunyos-e az, hogy a zárt paraszti világ „képessé tet­ te a benne élőket a természeti világ erőinek legyőzésére cs a társadalmi élet teljességének kialakítására?” Nem éppen arról van-e sző hogy egyikre som tette képessé, s mindkettő valami félel­ metesen ismeretlen és érthetetlen, le­

győzhetetlen maradt a zárt paraszti vi­ lág tagjai számára? S minden csak a mesében oldódott meg és a túlvilágon? A másik kérdés a szektákra vonatkozikA szerzővel együtt elismerjük, hogy ha némán is, torzan is, ellenállás és lázadás volt a szekta is. De nem adott olyan tar­ tást, hogy nagyobb értékűnek és töme­ gesebbnek tudhatnánk a szektások 1945ös helylállását, mint azokét akik a népi írók, vagy a haladó sajtó, sőt éppen az ipari munkásmozgalom rejtett csatorná­ in szivárgó hatásra ébredtek és moz­ dultak, Ha vannak is vitatható részek, meg­ állapítások a tanulmányban, nem ezek, hanem a maradandó értékek keltenek elismerést bennünk. (Akadémiai Kiadó, 1973.) H á rsfa lv i Péter

NÉMETH PÉTER— MEZŐ A N D RÁS:

A régi N y íreg y h áza A Nyíregyházi Kiskönyvtár 7. száma két kitűnő tanulmányt tartalmaz a vá­ ros történetének legrégibb, ezelőtt 6000 évvel kezdődött történetéről, az újkori Nyíregyháza jelentős dátumáig, az 1753. évi nagy betelepítésig. Hadd szóljunk néhány elismerő szót ebből az alkalomból a sorozatról is, amelyben a két tanulmány pár hónap­ pal ezelőtt megjelent. Már azt hittük, hogy ez a kiadványsorozat is úgy járt, mint eddig minden vállalkozás a me­ gyében, a városban: rövid szenvedés után, fiatalon elhunyt. Úgy látszik, a varos kulturális vezetésében komolyabb az elhatározás, nagyobb a kitartás, nem szalmaláng-vállalkozás a városi kis­ könyvtár sorozata. Lehet, hogy a szer­ kesztőség elképzelése nem elég távlatos, nem eléggé tervszerű, nem elég ötletes, de ezen lehet segíteni. Egyet azonban

nem szabad megengedni: hogy a sorozat kiadása valami akadály miatt abbama­ radjon, a vállalkozás a megfelelő vál­ lalkozók hiányában zátonyra fusson Meg vagyunk győződve arról, hogy ezt a kiskönyvtárat a varos szellemi élete igényli, a várost szerető szakemberek képesek fenntartani, egyszóval egy ilyen rohamosan fejlődő település, kö­ zösség igényeihez hozzátartozik. Most. a 7, füzettel a kiskönyvtár a vá­ ros modern monográfiája „előtanulmá­ nyait” kezdi közreadni. A távlati terv az, hogy a város megyeszékhellyé válá­ sának 100. évfordulójára, 1970-ra ké­ szüljön el a modern monográfia, de ezt alapozza meg néhány olyan tanulmány, amely a várostörténet eddig nem is­ mert, nem kutatott kérdéseit világítja meg, s amely tanulmányok nélkül elkép­ zelhetetlen a tartalmas összefoglalás. 09

Németh Péter és Mező András tanul­ mányai ennek az elképzelésnek a szel­ lemében készültek. Németh Péter írása (Nyíregyháza föld­ jének régészeti leletei az őskortól a ma­ gyar középkorig) öleli fel a nagyobb korszakot. Ö évezredeket tekint át Vizs­ gálódását az újkökorban, i. e. 4000 körül kezdi. Ekkor jelent meg e tájon, ahol mi mn élünk, az ember, pontosabban ettől az időtől maradt reánk s z a p o r o d ő mennyiségben az emberi élet nyomairól tanúskodó leletanyag. Az újkőkori lele­ teket szinte egyenként felsorolja, majd illeszti be abba a kultúrába, amelyet bükkinek neveznek a régészek. A Bujtosról, a Felsőpázsit környékéről, a Só­ lyom és a Makarenko utcáról előkerült edény töredékek, munkaeszközdarabok már kétségbevonhatatlanul tanúskodnak az itt megtelepedett ember életkörül­ ményeiről. A rézkor emlékanyagának is pontos meghatározását, a megfelelő kultúrák­ hoz való kapcsolását adja a szerző (amit a korábbi szakirodalomtól nem kaptunk meg), majd rátér a már valamivel job­ ban ismert bronzkorra E korszak em­ lékanyaga, különösen a középső és a késői koroké már tömegesen, egész rak­ tárleletekben maradt fenn. érdekes mó­ don ekkor is főként a Bujtos területéről. Nyilvánvaló, hogy e korban virágzó fémművesség bontakozott ki a város te­ rületén, S ez a korabeli katonai demok­ ráciával hozható összefüggésbe. A lovas harcosok szerszámait, fegyvereit pedig a bujtosi mesteremberek készítették na­ gyobb mennyiségben. De már lassan a korai vaskorban, az azt lezáró „s2kítakor”-ban vagyunk, amely korszaknak „egyik legjelentősebb kelet-magyarországi temetője városunk területéről ismert”. Két több száz síros urnatemetőt tártak fej e korból. Ezek emlékanyagáról tudtunk már korábban is. Ami Németh Péter összegező tanul­ mányában újszerű, hogy e korszak itt elő népességét már etnikailag is leírja, !

00

élénk kereskedelm i, „nemzetközi" k a p ­ csolatokat jelez, a helyi lakosság görö­ gökkel vhIó érintkezését is felvillantva

Átfordulva az időszámításunk szerinti korba, szól a szerző a dákok, szarmaták, különféle germán törzsek jelenlétéről, egészen a hun korszakig. A hunok ide­ jéből régészeti emlékeink a város terü­ letéről ugyan nincsenek, de felvillantja a szerző, hogy a római korszak hatása erre a területre is átszivárgóit, noha ma­ radandóbb nyomokat nem hagyott. A honfoglalás előtti korszakot az avar emlékanyag Ismertetésével zárja le. Jel­ zi itt is, hogy bizonyos leletek kronoló­ giai meghatározása újabb kutatások nél­ kül nem lehetséges. ■ Az eddigiekkel kapcsolatban megje­ gyezzük: jobban örülnénk, ha a szaksze­ rű leíró módszert elemző-magyarázó szöveggel egészítenék ki. ha a túlságo­ san speciális szakkifejezéseket oldaná a szerző és végül a régészeti korokat mindig jelölné évszámmal is. A honfoglalás köriről és a korai Ár­ pád-korról talán a vártnál és a kívána­ tosnál kevesebbet szól a szerző. De ért­ hető eljárása. Általános, vagy hipete tikus értékű dolgok említésétől lehetőleg tartózkodik. Csak annyit mond, amenynyit forrásai ismeretében megengedhet A honfoglalás korából a nyíregyházi |e letanyag [eltűnőén szegény, bár itt va­ gyunk a szabolcsi földvár közelében. Ügy véli. hogy Nyíregyháza földjének lakói a X—XI. század fordulóján a sza­ bolcsi földvárhoz tartozó várjobbőgyok lehettek. Már el is érkeztünk az írott források világába. Az Árpád-korral kapcsolatban Németh Péter úgyszólván egyetlen, so­ kat vitatott kérdést vet fel: ebben az időben épülhetett-e az 1813-ban lebon­ tott középkori templom? Válasza ha­ tározottan az, hogy nem. Nyíregyhá­ zának legkorábban a XIII század elején épülhetett temploma, melyet a tatárok elpusztítottak, de romjait a XIV—XV.

században újjáépített templomnál fel­ használták. (Lehet, hogy a kérdést meg­ nyugtatóan csak egy helyszíni ásatás vá­ laszolja meg véglegesen.) Itt már át is veszi a szót Mező András (Nyíregyháza története 1753-ig), s 6 kalauzol tovább, a középkor századai­ ban, az 1753. évi nagy telepítésig. Mezé még határozottabban utal arra, hogy nem összefoglalja a korszak történetét, hanem annak néhány problémáját kí­ vánja megvilágítani forrásai segítségé­ vel. öt nem érdekli a birtnklástörténet. vagy általában az eseménytörténet. Azt már Lukács Ödön megirla Nyíregyháza népessége és társadalma izgatja első sorban s ebben a témában új anyagot, új következtetéseket hoz. De mégsem a népesség vizsgálatával kezdődik Mező tanulmánya. A kitűnő földrajzinév-szakértő, akiben igen sze­ rencsésen ötvöződik a nyelvészeti és a történeti, társadalomtörténeti érdeklő­ dés Nyíregyháza nevének kialakulását vizsgálja meg az első nagyobb fejezet­ ben. Fejtegetésének lényege abban van, hogy az Árpád-korban településünk ne­ ve nem lehetett egyház utótaggal vég­ ződő, hanem csak Nyr, vagy Nyír. Az -egyház, -egyháza, végződés a XIV szá­ zadban tűnik fel. más rokon típusú helységnév-végződésekkel együtt, mint amilyen a -telek, a falva, a háza stb. Bizonyítása alapos elemzésen nyugszik, £ teljesen meggyőző A helységnév eredetének, kialakulásá­ nak tisztázása után szerzőnk valahogy mégis „belefeledkezik" egy kis birtnklástörténetbe De voltaképpen nem a bonyolult birtokperek izgatják, hanem az, hogyan alakult ilyen nagy határú településsé Nyíregyháza már lényegében a középkorban, amely szinte azonos mai kiterjedésével. Ezután kezdődik a népesség vizsgálata századról századra. Elsősorban a népes­ ség létszáma érdekli Mezőt, de a reánk maradt összeírások névanyagát kitűnő­

en kamatoztatja a társadalom szerkeze­ tének és etnikai összetételének vizsgála­ tánál is A szerző legfontosabb új ered­ ményének maga is azt tartja, hogy bebizonyítja, Nyíregyháza voltaképpen sohasem, talán csak a tatárjárás idején néptelenedett el. A különböző tipusú összeírások anyagának felhasználásakor Mező olyan gondosan jár el hogy ered­ ményeit aligha lehet kétségbe vonni. A népesség nagymértékű hullámzását 6 sem tagadja, sőt azt sem, hogy volta káppen a település az általa vizsgált utolsó három évszázadban semmit sem gyarapodott, hiszen a XVI században Is elérte már a népesség a félezrei, de a XVIII században sem múlta azt felül. Figyelmet érdemel Mező tanulmányá­ nak az a fejezete is. amelyik a település hajdú-jogállását foglalja össze A ma­ gyarországi hajdúság társadalmi-politi­ kai viszonyainak vizsgálata sehol sem olyan izgalmas kérdés, mint éppen ná­ lunk, a mi megyénkben. A hajdú-jogál­ lásnak két nagy változatát ismerjük, s mindkét változat tendenciája, lényege az. hogy a tradicionális jobbágy-földes­ úri viszonyt, szolgálati rendszert lazí­ totta, sőt, egyenesen megszüntette. Itt, Szabolcs megyében lépett fel a nemes­ ség egvedeiben, mint magánföldesuraság, és testületileg is, a nemesi várme­ gye keretében a hajdúkiváltság minden változata ellen. A folyamatot, a szem­ ben éllő nemesek és hajdúk küzdelmét jól ismerjük Rácz István és mások ku­ tatásaiból. Nyíregyháza vonatkozásában Mező összegezi először világosan a hajdú­ jog körüli harcokat. A mi helységünk lé­ nyegében mindig magánföldesúri hajdú­ telepnek számított, ahol éltek hagyomá­ nyosan adózó jobbágyparasztok is. Mi­ ként az egész magyarországi jotabáRyparasztság, úgy Nyíregyháza számára is a Rákóczi-szabadséghare jelentette az utolsó reménységet a hajdúszabadság valamilyen formájának tartósítására. Ezt azonban nem sikerült elérni. 1D1

B ár egyetértünk Mező fejtegetésével, hogy Nyíregyháza a Rákóczi-szabadságh arc u tá n sem pusztult el teljesen — ezt nem is állította korábban senki sem —, s a betelepítés nem azért történt 1753-ban, m e rt a helység lakatlan volt, azt nem érezzük eléggé meggyőzőnek, hogy a helység lakosságának a száma a hetelepités előtt ,.meredeken em elke­ dik" A nagy jelentőségű betelepítés

okainak megvilágítása a helység né­ pességi viszonyaival együtt még továb­ bi kutatást igényel Németh Péter és Mező András tanul­ mánya mind tudományos eredményei­ vel, mind a megformálás módjával ki­ tűnő indítás a további várostörténeti tanulmányokhoz. H . P.

K árpáti K alen d áriu m 74 Gondolatok egy „olvasmányos naptárról" Az első meglepetés, amely a K árpáti Kiadó 1974 es K a le n d á riu m á n a k olva sóját éri, az a szerkesztőváltozás, amely — a praktikus form aújítással együtt — a kiadvány tartalm i összetevőit is je lentősen módosította. Az eddigi szerkesztőpáros: Bulecza Rozália—Zákány Miklósné helyébe lépő K onsztantyin Bibikov—Egressy György kettős ugyanis szakított azzal a korábbi — 1970—73 kö­ zött alkalm azott — gyakorlattal, amely szerint a szépirodalmi anyagot külön, a K ale n d áriu m ún. irodalmi melléklete k én t jelentették meg (Ismeretes, hogy K Bibikov legutóbh 1970-ben m á r tá rs ­ szerkesztője volt a k a le n d á riu m n a k ! Az új szerkesztési felfogás lehetőséget n y ú jt a kiadvány e g é s z é n e k színvonal­ emelésére, mivel a most m á r egysége­ sen kezelhető összevont anyagot: a „kalendárium i” és a szépirodalmi alkotások változatos egy beszerkesz lése révén az ism eretterjesztés, a szórakoztatás és a művészt nevelés színes, olvasmányos és művészi élmény hatású ötvözetévé lehet alakítani És ha sa jn álju k egy kicsit, hogy a K á rp á ta lja költőinak, íróinak és esztétáinak szokásos együttes „sereg­ szem léjét”, a fiatal tehetségek önálló b e ­ m uta tkoz ásá t jelentő m elléklet nincs többé — mégis el kell Ismernünk, hogy a kia dvány ténylegesen ezzel a jelenlegi 102

egybeszerkesztettségével vált igazán — a szó valódi értelmében — kalendárium má, amely az Értelmező Szótár szerint is „olyan naptár, amely olvasmányokat is tartalmaz". Nos, ha ezek az „olvas­ mányok" — a régebbi korok kalendá­ riumaiban — csak „időjóslásokat álomfejtéseket, a falusi népnek szánt — rendszerint alacsony színvonalú és tu­ dománytalan — írásműveket" jelentet­ tek, a mai Kárpáti Kalendárium már — formájában és tartalmában egyaránt — megfelel a modern, mai értelemben vett olvasmányos naptár fogalmának, amely­ ben — hogy tovább idézzük az Értel­ mező Szótárt — már ..ismeretterjesztő cikkeket és irodalmi alkotásokat" is kö­ zölnek. Ez a modern kalendárium tehát az in­ formációközlés és a szórakoztatás mel lett az irodalmi alkotások révén alkal más lehet ízlés fejlesztés re. tudatformá lásra, erkölcsi és esztétikai hatások köz vetítésére Az ilyen kalendárium széles olvasótábort közelíthet az irodalomhoz, sokakat taníthat meg „olvasni" a szó át­ vitt értelmében, mint ahogy Móra Fe­ renc egykori izsáki iskolásait is — nem lévén tankönyvük —, a szó eredeti ér­ telmében a kalendáriumokból tanították meg olvasni.

önként vetődik fel tehát a kérdés betólti-e ezt az összetett feladatot az új Kárpáti Kalendárium, képes-e a most alkalmazott párhuzamos szerkesztéssel pótolni vagy éppen fokozni az irodalmi melléklet hatását Az idei 130 oldalas kiadvány — tarta­ lomjegyzék híján hozzávetőlegesen — száznál jóval töbh prózai írást: emléke­ ző, tájékoztató cikket, politikai, gazda­ sági, egészégügyi. gasztronómiai stb, jellegű híradást, s ezek mellett ponto­ sat 16 verset és egyetlen egy — irodal­ mi színvonalú — elbeszélést tartalmaz. A maga nemében változatos és érdekes „színes" anyaR és az irodalmi művek aránya — a számok tükrében — nyil­ vánvaló aránytalanságnak tűnik. Az el­ beszélések, a novellák meglepő hiánya azt jelzi, hogy a kiadvány összeállítói csak részben használták ki azokat az új lehetőségeket, amelyeket pedig az ú], praktikus szerkesztési elv nyújthatott volna számukra A számtalan apró „szí­ nes” írás ugyanis — mivel többségében nem hivatásos írók, hanem közéleti hi­ vatalnokok. gazdasági szakemberek tolla alól került ki — s céljának megfeleljen leíró, ismertető, vagy tudósító jellegű —, nem is lép fel művészi igényességgel: ezt az igényt éppen a Szenes László: Rianás c elbeszéléséhez hasonló, a ka­ lendárium színes anyagában arányosan elhelyezett, valóságos társadalmi prob­ lémát művészi szinten felmutató alko­ tások elégíthették volna ki, hiszen ezek juttathatták volna a kalendárium olva­ sóit valós Irodalmi élményekhez Ám a fentiek ellenére sem kétséges, hogy a szerkesztők tudatában vannak feladatuknak, hiszen — ha csak egyes cikkek elmeit idézem is, pl.: „Oj embert nevelünk” (Vaszil Kercsanyin), vagy „Nemcsak tanítani, tanulni is tudni kell” {Zékány Imre) — már ezek is egyértel­ műen a megértett feladat és a szerkesz­ tői felelősség tudatos vállalásáról tanús­ kodnak. És ezt a szándékot igazolja a kalendárium lírai anyaga is, hiszen ép­

pen a közvetlen olvasásélmény: a költő ás az olvasó belső találkozásának szűk ségességeit igényli, pl. Ferencet Tihamér:

Versemben lásd magad c. verse is. Ez a költemény — számos társával együtt — ha nem is feledteti a novellák elmara­ dása okozta hiányérzetünket, de őszin­ teségévé] és művészi megformálásával jelentősen emeli a kiadvány egészének színvonalát, „olvasni” tanító hatását. Ebbe a sorba tartoznak Túróczi Szab öles: Te csillagot.. Balogh Miklós: Tavaszi csermely. Kecskés Béla: Céltalanok és Költészet c. verset. Ez utóbbiban — amely ars poeticának is felfogható — Kecskés Béla vallomása, költőgyó!rődése így összegezödik: „Ha verset Írok egy szót keresek amelyet érdemes még kimondani.“ A fenti verseket ennek az „egy szó­ nak” a keresése, és a kimondás megpró hálása: az emberi őszinteség és a költői üzenetvégy gyötrelmes-gyözelmes harca teszi hitelessé, újraolvasásra érdemessé A szépirodalmi alkotások mellett el­ sősorban a tudományos, s ezen belül is a nyelvészeti Írások figyelemre méltó­ ak. Ezek sorát Petro Lizanec — az ung­ vári testvérintézet nálunk Is jól ismert professzorának, a filológiai tudományok doktorának — Az ukrán—magyar kul­ turális és nyelvi kapcsolatokról szóló cikke vezeti, amely az eddigi értékes — a cikkben is szemléltetett — kutatási eredmények további elmélyítésére ősz tönöz, mivel mór bizonyított tény, hogy az ukrán és magyar lakosság hosszas és közvetlen gazdasági, kulturális és politi­ kai kapcsolata — idézzük a cikkből — „mély nyomot hagyott mind az ukrán, mind a magyar nyelv szókészletében". A Lizanec-tanulmányt követi Horváth Katalin egyetemi előadónak a dialekto­ lógia és az irodalomtanítás kapcsolatát elemzó cikke, amely gazdag gyakorlati tapasztalatok alapján szintetizált követ­ 103

keztetéseivel közvetlen hangon ad okos ajánlásokat tanároknak és tudásoknak egyaránt. „Neveljük tanítványainkat ar­ ra —■zárja tanulmányát Horváth Kata­ lin —, hogy a művelt irodalmi nyelv tudásának birtokában ne szégyelljék, hanem tudományos alapon ismerjék meg saját nyelvjárásukat”. A kalendárium „színes” anyagában rendkívül széles skálán mozgó, változa­ tos írásokat olvashatunk a Moszkva fej­ lődéséről szóló cikkőj kezdve a közrend népi őreiről, a televízió jövőjéről, a pio­ nírokról, a bőrápolásról, az olimpiai re­ ménységekről, az elsősegélynyújtásról, tudósitó írásokon át egészen a vidám ol­ dalig. Végül, kissé sajnálkozva tapasztaljuk, hogy ezúttal a Kárpátalja és megyénk kapcsolatára utaló írások hiányoznak az idei kalendáriumból, noha a korábbi években — utalhatunk pl. Bállá László 1971-es Szenes László 1972-es kifejezet­ ten szabolcsi témával foglalkozó cikkei­ re — mindig örömmel olvastuk ás érté­ keltük a jószomszédi kapcsolat ilyen formáját is. Most is jól sikerültek a kalendárium illusztrációi: a színes borítólap és a mű­ vészi fotók, amelyek sok oldalról tárják elénk a táj megkapó szépségét a havasi gyopároktól a síkföldi v iT ág te n g e re k e n át a lumsori vízesésig.

Ez a szép természet és benne az al­ kotó ember teszi teljessé azt a sajátos világot, amelyekről a kalendárium egyik lejobb verse. Ferenczi Tihamér: világot, amelyekről a kalendárium hitet:

„Szigorúságodat próbálom megérteni már, világom. Aki akar, itt tudhat jegenye-gondjaidhoz egyenesedve férfivá lenni Viselő hétköznapjaid fényesednek testemen, szurok-szagúak, veriték-só foltosak, mégis szerelemmel viselem!” Meggyőződésünk, hogy a Kárpáti Ka­ lendárium ’74 minden emlékező, mélta­ tó és tudósító Írása, minden művészi igénnyel megformált gondolata, és egész szerkesztő koncepciója ezt a vilá­ got kívánja megértetni, ennek gondjai­ hoz segít „felegyenesedni”, s ennek a világnak a problémákkal birkózó, de egyre harmonikusabbá alakuló emberi sorsát segíti „szerelemmel elviselni". Hánszki István

M ezőberényi p é ld a A múlt év végén (december 3-án) a Békés megyei Mezőberényben, a helyi tanács rendezésében nagyszabású ta­ nácskozást tartottak a közelmúltban megjelent MezÓberény története című kétkötetes monográfiáról (Mezöberény Nagyközség Tanácsának kiadása, Mezőberény, 1973. Szerkesztette: Szabó Fe­ renc. I. köt. 579, II. köt. 437 1.). Mielőtt magáról a könyvről szólnánk, erről a tanácskozásról kell egyet s mást elmon101

dánunk. Ugyanis ritka dolog, hogy egy kevéssel azelőtt megjelent kiadványról konferenciát rendezzenek. Még inkább szokatlan az. hogy erre a tanácskozásra Mezőberényben, egy viszonylag elzárt, a nagy kulturális gócoktól távoli helyen került sor, még akkor is, ha a tárgy, amiről vitáztak, az éppen a község, Mezőberény történeti monográfiája. Vala­ hogy hozzászoktunk ahhoz, hogy még

ilyen esetekben is „legalább” a megyeszékhelyen gyűljenek össze. Ha aztán még azt is figyelembe vesszük, hogy a kon­ ferenciát Balassa Iván vezette, és hogy azon Vörös Károly, Orosz István , Varga Gyula, Kosa László, Kovács Zoltán, Szi­ lágyi Miklós és még sokan mások, or­

szágos nevű szakemberek vettek részt, joggal még nagyobb jelentőségűnek, kez­ deményezésszámba menőnek vehetjük ezt a tanácskozást. Nem számonkérés vagy éppen a „bizonyítvány magyará­ zata” volt ez az egész napos konferencia, hanem egy jelentős, a község határain jóval túlmutató helytörténeti vállalko­ zás befejezése utáni közös örvendezés azzal a kettős céllal, hogy egyrészt a nagy munka, a helytörténeti monográfia közel kerüljön a községhez, Mezőberényhez, másrészt pedig a magyar tör­ ténettudományhoz, Természetesen érté­ kelés is volt, bírálat és elismerés is, és ami legfontosabb: útmutatás a jövőre nézve; összegezés és kezdés is egyben. A tanácskozás módszertanilag volt leg­ fontosabb, mert a monográfia előkészü­ leteinek, a kutatások és a feldolgozás mikéntjének, az érvényesítésre alkal­ mas szempontoknak, a kivitelezés ügyes-bajos mozzanatainak olyan gaz­ dagságát mutatta meg, hogy a jövőhen ezek nélkül hasonló munkát megkezde­ ni, csinálni nem lehet. A sok-sok érték közül, ami ezen a nyilvános megbeszé­ lésen látható valósággá vált, egyetlen egyre szeretnénk csak, az alábbiakban elmondandók kedvéért, kitérni Neve­ zetesen arra, hogy a tanácskozás na­ gyon jól, mindenki számára érthetően azt is megmutatta, hogy a mezőberényiekben, a tanácsban (a vezetők) és a lakosságban egyaránt tudatosult — a nagy munka folyamán fokozatosan — hogy nem valami kisszerű dologba fog­ tak, hanem jelentős, nagy értékeket hordó, sokban útmutató munkát végeznek-végeztetnek Rádöbbentek a vállalt feladat nagyságára, a szokásostól elté­ rő voltára, az egész tevékenység jelen­ tőségére és felelősségére. Az egész ta­

nácskozást ennek a közben öntudattá nőtt felismerésnek, a vállalás szépségé nek a jegyében kezdeményezték és ren­ dezték. Békés megye nagyszerű helytörténeti kutatásokkal-feldolgozésokkal dicseked­ het. Karácsonyi János, Márki Sándor, Banner János, Veres Endre, Nádor Jenő, Scherer Ferenc mellett a közelmúlt,

mondhatni napjaink is „kitermelték” a maguk egyéniségeit: Hanzó Lajost, Implom Józsefet és még sokan másokat, hogy csak a legkiválóbbakat említsük Pár évvel ezelőtt (lfl6ö-ben) a Békés megyei helytörténeti tevékenység egye­ nesen az országos figyelem központjá­ ba került Ekkor jelent meg Nagy Gyula szerkesztésében, nagyszerű munkatársi gárda gondos munkájaként Orosháza kétkötetes monográfiája Az orosházi feldolgozás igen nagy visszhangot váltott ki, hovatovább példakép, mérce lett és ennek megfelelően hatása is számottevő volt. Sokan a Mezőberény történetét is az orosházi példa követésének, hatása közvetlen megnyilvánulásának tartják Ez eléggé hangsúlyt kapott az említett tanácskozáson is, anélkül azonban, hogy a tényleges, a tárgykörök helső fel­ építésében, a feldolgozás szempontjai­ ban, módszereiben és olykor ennek szá­ mos külső jelekben, formákban való megnyilvánulásai mellett a különbsé­ gekre.Is felhívta volna a figyelmet. Ha minden áron párhuzamot akarunk vonni az orosházi és a mezőberény! mo­ nográfiák között, akkor inkább arra kell rámutatnunk, hogy Orosházán ii, Mezőberényben is élénk, áldozatokat is vállaló történeti érdeklődéséit Mindkét helyen megvolt már korábban is ennek az érdeklődésnek a kutatássá, feldolgo­ zássá formálódott kifejeződése. Oroshá­ zán elég ebből a szempontból a Szántó Kovács Múzeum testes tanulmányköte teire utalnunk Mezőberényben pedig egyenesen egy monográfia-előzményt is számon tartunk, a Bonghat Mihályit (Mezőberény monográfiája Mezőberény, 103

1933—1934). He ami talán ezeknél a manifesztálódásoknál mindkét hely ese­ tében lényegesebb az az, hogy Oroshá­ zán is, Mezőberényben is rendelkezésre állt egy nemcsak lelkes, tettre kész, ha njm képzett, a tudományt korunk kö­ vetelményeinek megfelelő szinten ás módon űzni tudó kutatógárda. Mondhat­ ni, hogy ez a gárda mindkét helyen csak a szervezésre, az indításra, az öszszsfogásra várt. Valóságos munkaközös­ ségek voltak ezek a gárdák, a munkaközösségek belső törvényei szerint. Ezek az azonos célért, azonos tárgyban dol­ gozó munkaközösségek a munkát te­ kintették összefogó, összetartó kapcsuk­ nak. A munka kovácsolta valóságos egységgé a különböző felkészültségű, érdeklődésű, helybeli, a helységből el­ származott vagy éppen nem helybeli, hanem idegen, de a témaválasztásban rokon munkaközösségi tagokat. Nem le­ het eléggé hangsúlyozni, hogy csak az olyan munkaközösségekben, amelyekben a munka alappá, összetartó kapoccsá vált, biztosított a szakszerűség Is, éppen a közös munka, a közös felelősség révén Az alábbiakban — a tartalmi ismer­ tetés lehető mellőzésével — a mezőberényi monográfiát kívánjuk bemutatni. Nem tagadva, hogy példaként is. Egy­ részt néhány egyedi, másrészt számos általános ok miatt. Egyedi ok például az, hogy Mezőberény esetében egy kü­ lönleges településsel van dolgunk. Te­ lepes község (most 25C éves), három nemzetiség (magyar, szlovák, német) és három felekezet (róm. kát. magyarok és németek, evangélikus szlovákok és né­ metek, református magyarok) lakja Történetében ez a körülmény számos döntő, más helyektől eltérő vonást ala­ kított ki. Általános tényező pedig az a gazdaságtörténeten alapuló komplex vizsgálódás, ami az utóbbi időben ör­ vendetesen megszaporodott helytörténetkutatásunkban és aminek egyben a mezőberényi feldolgozás az egyik legjohb 106

terméke. Különösen szembetűnik ez, ha a nagyobb táj helytörténeti kutatásait, feldolgozásait összevetjük és megálla­ pítjuk azokat a kristályosodási folya­ matokat, amelyek egy-egy nagyobb táj­ ra jellemzőek. Így például Hajdúban, ahol ugyancsak kiterjedt, lassan-lassan sorozattá, rendszerré épülő helytörténeti kutató- és feldolgozó munkák foltnak, a történeti demográfia kérdései, ezzel kapcsolatban a táj XVI—XVII. századi elpusztulásának, lakatlanná válásának körülményei, illetve a kontinuitás, va­ lamint a hajdújogok kiterjesztése, hatá­ sa, végső fokon a mezővárosi fejlődés egy érdekes esetének az összetevői ke­ rültek elötárhe. Ha a Szabolcs-Szatmárban folyó tevékenységet akarnánk jellemezni, a honfoglalás, a magyarság megtelepülésének, a megyei szervezet kialakulásának, megerősödésének és ha­ tékonyságának, valamint változásainak a kérdéseit említhetnénk, hangsúlyozva a középkori topográfia fontosságét. Békés esetében ez a meghatározás másként alakulna. Még a gazdag közép­ kori történelemmel rendelkező helysé­ gek (Békés, Gyula, stb) esetében is a figyelem a XVIII. századi telepítésekre migrációs folyamatokra, azok szerteága­ zó hatása felé fordult. Ez a hangsúlyos kutatási terület magában foglalja a nemzetiségi történet kérdéseit is, de azt a kérdéscsoportot is, ami a békési helytörténeti kutatásokat ezen túlmenően la jellemzi, a már említett gazdaságtörté­ neti aspektus. A gazdaságtörténeti as­ pektus a békési táj gazdaságföldrajzi és egyben társadalmi adottságai következ­ tében agrártörténeti. Így van ez az előttünk fekvő mezóberényi monográ­ fiával is. Az első kötet afféle kerettörténetet ad Kürti Béla a honfoglalásig terjedő hngz-

szú-hosszú időnek a történetét tárgyal­ ja elsőnek, krnnológikus sorrendben (neolitikum, ráz-, hronz-, vaskor, korai római, késő római és népvándorláskori korszak, honfoglalás, stb). Nagy erénye

ennek a résznek a gondosan összeállított lelőhelykataszter. Szegfű László Mező berény középkori történetét mutatja be a faluvá válástól a hódoltság Időszaká­ ig. Bizonyára az ezután következő feje­ zet a monográfia egyik legértékesebb része: Implom József terjedelmes, jól szerkesztett és nagyszerűen megírt ta­ nulmánya az 1723-tól iften lg terjedő időszakról. A nagyszerűen tagolt írás eredeti levéltári adatok tömegének, mind megannyi szemelvénynek a felvo­ nultatásával belülről, apró, de az egész­ re roppant jellemző adatokkal mutatja be az újonnan települt község érdekes, szerleágazó életét. Ugyancsak Implom József írta meg Mezőberény történetét az 1848—19-es szabadságharc, illetve polgári forradalom alatt is. Implom után Szabó Ferenc, a monográfia szerkesztő­ je következik köt tanulmánnyal. Az el­ ső az 1840—1807 lg terjedő időszakot, a Habsburg önkényuralmat, a második pedig az 1867—1914 közti időt, a kiegye­ zéstől az első világháborúig terjedő szakaszt dolgozta föl. Szabó maradékta­ lanul érvényesítette a gazdaságtörténeti alap követelményeit, a még oly nehezen párhuzamba állíthatónak vélt esetekben is minden erőszakoltság nélkül a mező­ gazdaság és az agrárnépesség viszonyai­ ból kiindulva határozza meg a folya­ matokat. Nemcsak az agrárszocialista mozgalmat, hanem minden más, nem ennyire közvetlen viszonyokat is. Szabó tanulmányait az aprólékos elemzés, a gondos összevetés jellemzi. Az első vi­ lágháború és a két forradalom időszakát Irányi István tárgyalta. A Horthy-féle ellenforradalmi rendszer kiépítésének időszakát pedig Köteles Lajos dolgozta föl. A világgazdasági válság végétől Me zőberény felszabadulásáig terjedő kor­ szakot Farkas József mutatta be. Siklósi Ferenc pedig a felszabadulástól az 1043ös választásokig vezette el az olvasót, hogy aztán Molnár Pálné pedig a z 1045 ős választásoktól a politikai fordulat vé­ géig (1948 nyara) vigye tovább az ese­

ményeket. a fejlődés fonalát. A község szocialista fejlődésének történetét is részletesen, két fejezetben dolgozták föl. Jakab Mihály az 1948—1956-íg: DiltsCh Zsolt pedig az 1957—1971 ig terjedő idő­ szakot mutatta be Az első kötetet Ba­ ranyai Kálmánná demográfiai tanulmá­ nya (Mezőberény népmozgalma a XVIII. század végétől napjainkig) zárta be Az említett fejezetek egyek abban, hogy rendkívül adatgazdagok, aprólékosak. Különösen annak hatnak a legújabb korral, a felszabadulás utáni időkkel foglnlkuzó fejezetek, mert ezek a tár­ gyalt időszakot talán álságosán is elap­ rózva, külön kis — jól lehet nagyszerűen elválasztható — korszakokra bontják. Mindenesetre jó alapot, keretet adnak a második kötetben található „belsőbb", helyibb. D mezőberényi történetet pár excellance adó feldolgozásoknak. A második kötet fejezetei kivétel nél­ kül történeti tanulmányok. Módszere­ ikkel. feldolgozási szempontjaikkal iga­ zolják, hogy a talán látszólag nem tör­ téneti részek is történetiek, mert törté­ neti kutalásnk és történeti feldolgozások eredményei. Bizonyára tudatosan adta a szerkesztő ennek a második kötetnek a Mezőberény története elmet, nem úgy. mint annakidején az orosházi monográ­ fia, ahol a második kötet az Orosháza néprajza címet viselte. A második kötet első három tanul­ mányát Irányi István írta. Az első a me­ zőberényi régi gimnázium (1B02—1834) türténostéről; a másndik pedig Petőfi Müzöbnrényben címet viselve, költőnk itteni kapcsolatairól, látogatásairól szól. A harmadik tanulmány Is irodolnmművészeltörténeti jellegű; irányi OrlaiPetrics Soma életének és munkásságának m e z ő b e r é n y i vunHtkozásait szedte benne rendbe. A kővetkező fejezetet Nagy Fe­ renc írta. Mezőberény művelődéstörté­ netét a művelődési Intézmények törté­ netének ismertetésével írta meg Ehhez csatlakozik Jakab Mihály és Maka i Gyula közös írása Mezőberény sporttör-

ténetéről. Az eddigi művelődéstörténeti tanulmányokat néprajziak követik. Molnár Ambrus két alapvető tanúimé nya, mintegy bevezetőként, a népélet anyagi alapjai, a színhely felől közelíti meg a település etnográfiai képét. Az elsőt Adamik Mihálynéval közösen írta Mezőberény határának alakulásáról, a külterület helyneveiről; a másikat pe dig a község belterületének változásai­ ról. helyneveiről. Elvi jelentőségű és a monográfia keretein messze túlmutat Szilágyi Miklós írása, a mezővárosi kö­ zösség és a néphagyomány viszonyáról. Hasonlóan túlmutat a monográfia Jieretein Varga Gyula tanulmánya is a mezőberér„yi paraszti gazdálkodásról A szerző egy rá jellemző, komplex, a pa­ raszti gazdálkodást üzemszerű rendszer­ ben működő, zárt egységnek vevő szem­ léletével számos helyi sajátosságra is rámutatott. Sajnos sem a népi építke­ zést. sem pedig a népviseletet tárgyaló, egyébként gondos kutatásokon alapuló, részletező fejezetek nem mérhetők az előzőekhez Koncepciózusabb a népmű­ vészetet bemutató tanulmány, Hentz Lajos Rartóki Józseffel közösen írt dol­ gozata. Ezzel szemben nemcsak szeren­ csésebb, korszerűbb szemléletű, hanem újdonság számba is menő Hathy Tibor irasa a mezőberényi magyarok táplál­ kozási hagyományairól. Erről a nagyon Is fontos tárgykörről sajnálatosan alig szólnak a helytörténeti munkák. Pedig mennyi árulkodó mozzanat található bennük a kultúra egésze felől! Micsoda összefüggésekre derül fény ezeknek a dolgoknak a feltérképezése közben! Hathy először a különböző ételeket „technológiai” csoportosításban ismerte­ ti, majd egy rövid összegezésben etnikus jegyek megállapításáig jut el. Különö­ sen értékessé teszi Hathy tanulmányát az, hogy a következő fejezet a mezőbe rényl szlovákok táplálkozási hagyomá­ nyaival (Tábori György), sőt hogy az ezt követő pedig a mezőberényi néme­ lőtt

tek ételeit, étkezési szokásait vázolja föl fBonner József). A nemzetiségi nép­ rajzkutatás ügyének további nagy szol­ gálatot tett a monográfia ezután követ­ kező, újabb három, összefüggő, egy tárgykört feldolgozó fejezete, amelyek Mezőberény három nemzetisége nép­ szokásaival foglalkoznak Jobbára lefró jellegűek, de ebben a szerkesztési for­ mában szükségszerűen nem mellőzhet­ nek bizonyos összevetést ami éppen Itt, ebben az esetben, a kulturális javak-jelenségek átadása, átvétele, elterjesztése, módosulása, az akkulturizációs folya­ mat, az interetnikus kapcsolatok felmé­ rése szempontjából rendkívüli jelentő­ ségű (Hathy Tibor: A mezőberényi ma­ gyarok szokásai; Tábori György: A mezóberényi szlovákok népszokásai; Banner József: A németek ünnepi szokásai). Az utolsó fejezetet ismét Szítápyí Miklós irta. a mezőberényi néphithez szolgáltat benne néhány adalékot Külön kell foglalkozni a szerkesztő, -Szabó Ferenc utószavával, amely egy­ részt aprólékos tudománytörténeti öszszefoglalás Mezőberény helytörténeti kutatásairól, másrészt pedig a fentiek­ ben bemutatott monográfiáról Az utó­ szó méltán állít emléket a monográfia szerzőin, lektorain, a kiadást biztosító községi vezetőkön kívül a könyvet ké­ szítő, a helytörténeti publikációk meg­ jelentetésében egyre nagyobb szerepet játszó gyulai Dürer Nyomda munkásai­ nak is. Jó olvasni — és ebben is pél­ damutató vállalkozás ez a monográfia —, hogy „négy esztendőre terjedő mun­ kánkat, a kutatást nagymértékben elő­ segítő, harmonikus légkörben, akadá­ lyok nélkül végezhettük. E légkör meg­ teremtése a szakmai és a sokoldalú anyagi-technikai támogatás mellett a szakmai igényesség következetes érvé nyesítésével sikerülhetett. Mindenki örömmel és őszintén igyekezett a leg­ jobbat nyújtani, érezve a munka nagyszerűségét, fontosságát, emberfonmáló erejét, egyúttal a belőle fakadó, fel­

emelő felelősséget is. Ezt a szocialista korunkhoz méltó szellemet valósította meg könyvünket érintő minden Intéz­ kedésével, mindnyájunkat segítő em­ berségével Mezőberány párt- és tanácsi vezetése; legelsőként a szerkesztővel vállvetve dolgozó s minden jogos kérést teljesítő tanácselnök". A fenti idézetben a szerkesztő azt fejezte ki, amivé] ismertetésünket kezd­ tük: Mezőberény történetét egy olyan munkaközösség készítette el, amely ké­ pes volt kiinduló pontjául, alapjául a munkát tekinteni. Ennek a munkának számos kritériuma van, lözülük többre rá is mutattunk Ezúttal, befejezésül és egyben Összegezésül is csupán még arra

szeretnénk kitérni, hogy ez a munka­ felfogás képes volt egy viszonylag is­ mert, már előzőleg feldolgozott terüle­ ten is új tárgyköröket találni (nemzeti­ ségi történeti, a korszerű szempontokat érvényesíteni (gazdaságtörténeti aspek­ tus), új területeket bevonni az össze­ hasonlító népéletkutatásba (táplálkozá­ si hagyományok), eredeti, új adatokat, relációkat felvonultatni (új, eddig Isme­ retlen, főleg levéltári anyagot feltáró törekvések). Visszatérve az idézethez, Szabó Ferenc szavaihoz, elmondhatjuk, hogy az abban elmondottak és minden ami az idézet szavai mögött áll, az a mezőberényi példa: a közüggyé vált tudományos kutatás és feldolgozás. Dankó Imre

Bajomi krónika Közhely lenne egy helytörténeti öszszeállítás ismertetését azzal kezdeni, milyen örvendetes az, hogy az utóbbi években újra fellendült a helytörténeti kutatás. Az viszont, hogy a keleti or­ szágrészben, így Hajdú-Bihar megyá ben ez milyen szervezetten, és a nép rajztudománnyal szoros együttműkö­ désben történik, mindenképpen ki­ emelkedő. A „Bajomi krónika” — nép­ rajzi és helytörténeti antológia Szűcs Sándor 70. születésnapjára — ékes bi­ zonyítéka ennek. A kötet legerősebb összetartó ereje az egészséges patrio­ tizmus, a bihari táj, a halász-vadászpákász-pásztoremberek iránti őszinte vonzódás. Róluk, egyszerű bihari em­ berekről beszélnék a sorok, még akkor is, ha az Írások egy része Szűcs Sán­ dorról, s elődeiről, Osváth Pálról, K. Nagy Sándorról, a bihari néprajztudo­ mány úttörőiről szól. Bihamagybajom és környékének története azért is érdekes, mert három vármegye. Békés, Bihar és Szabolcs

határainak találkozásánál fekszik. Többször tartozott Szabolcs vármegyé­ hez is, a dézsmaszedés pedig akkor is a szabolcsi főesperesség. privilégiuma maradt, mikor közigazgatásilag Bihar vármegyéhez csatolták. Bajom történe­ te így Szabolcs történetének is szerves része. A földrajzi közelség ellenére a nyírségi homok és a sárréti láp világa más gazdálkodási módot és kulturális hagyományokat jelentett, s szinte ma­ gától értődő az. hogy a szerzők leg­ gyakrabban Szabolcsra hivatkoznak, dézsmajegyzékeket. termelési mutató­ kat vetnek össze hasonló jellegű sza­ bolcsi adatokkal, keresve a* azonos, s főleg a speciális sárréti jellemzőket. A „Bajomi krónika” nem összefüggő monográfia, de résztanulmányaival Biharnagybajom valaha elkészülő mo­ nográfiájához Is kitűnő előtanulmány. Dankó ímre történeti vázlatának leg­ nagyobb erénye éppen az, hogy a rövid áttekintés mellett a főbb problémákat is körvonalazza. Akárcsak a többi szer109

ző, ő is a XVII századot tartja a köz­ ség története legizgalmasabb részének, annál is inkább, mert a legtöbb tisz­ tázatlan probléma ehhez a korhoz kap­ csolódik. Az a tény ti., hogy Nagy András hajdúkapitány 1608-ban meg­ kapta Bajomat és környékét, azt su­ gallta — sót a közvéleményben ma is ez él —, hogy Bajom története ennek kapcsán a hajdúvárosok történetével rokon. A község XVII. századi viszony­ lagos önállóságét azonban — a hajdúvárosi illúziókkal szemben — nem a hajdúki váltságolós következményéből, hanem a török háborúk által kialakult végvári helyzet, az akkori birtoklási lazaság és egy sajátos polgári fejlődés komplex összetevőjéből kell eredeztet­ ni. Ide kívánkozik Csorba Csaba meg­ állapítása, aki a hajdúvárosok védelmi szerepét „teszi helyre". Az egyik leg­ fontosabb feladat ,,a romantikus szem­ lélet és a deheroizálás között megtalál­ ni a helyes utat". Varga Gyula a Sárrét anyagi kultú­ rájának kettősségére hívja fel a fi­ gyelmet, hiszen a mocsár, amely, még a múlt század elején is zömét jelen­ tette a vidéknek, az életformának is jelentős meghatározója volt. A táj adottságainak passzív részeseit, a pákászokat, madarászokat illetően más a vizsgálódás szempontja, mint a mo­ csarakat lecsapoló, virágzó életet te­ remtő, szántó-vető embereknél A rétség földrajzi tényezői — fontosságát úgyszólván minden szerző kiemeli — nagymértékben determinálták a lakos­ ság életformáját, a múlt század 40-es éveitől kezdődő lecsapnlások viszont jelentősen megváltoztatták a népi kul­ túra korábbi összetevőit A néprajzkutató számára nem lehet izgalmasabb feladat, mint ezt a kulturációs folyamatot megfigyelni és fel­ tárni. Az antológia nagy részét kitevő néprajzi tanulmányok mindegyike más és más oldalról igyekszik megvilágíta­ ni a Sárrét anyagi és szellemi kultúrá­ 110

ját, a bihari tájat hús-vér emberekkel, a hétköznapok szürke munkáját végző, hosszú évszázadok hagyományait, öt­ leteit felhasználó pásztorokkal, halá szókkal, parasztokkal és kisnemesekkel népesíti be. Hagy emeljük ki végül kö­ zülük az „Ibükosz darvai a magyar folklórban" c. tanulmányt. Az ember­ ben vannak előítéletek az olyan kísér­ letek iránt, amelyek régi kultúrák folk­ lórmotívumait vezetik végig hosszú évszázadokon, gyakran földrészeken keresztül. Az idegenkedés jórészt az alaptalan, legendákon alapuló, főleg a múltban keletkezett próbálkozások kö­ vetkezménye. É. Kiss Sándor tanulmá­ nyát azonban nem érezzük ezek közé tartozónak. Az Ibükosz-mitosz, mely­ nek magyar megfelelőit mutatja ki. egyike az emberiség mély erkölcsi tar­ talmú vándormotívumainak. Lényege az, hogy a bűnös sohasem kerülheti el büntetését. A szerző meggyőzően bizo­ nyítja. hogy ennek a mítosznak sajátos magyar változatai élnek, melyeknek nemcsak egymással, hanem a görögrómai kultúra vonzáskörébe eső, más hasonló folklorisztikus motívumokkal is kimutatható a rokonsága. É. Kiss Sándor tanulmánya fényesen igazolja azt a régóta hangoztatott elvet, hogy a helytörténeti kutatás és a néprajz, il­ letve a történettudomány egésze között nem lehet alá-fölérendeltségl viszonyt feltételezni A helyi kutatásoknak nem szabad tétel-igazoló lehetséges kivételt sejtető szerepet szánni, hiszen a mű­ veltségelemek helyes rendszerbe állí­ tása nélkül egy táj történetileg hiteles képét lehetetlen megrajzolni. A kötet olvasása közben egyre erősödött az a meggyőződésünk, hogy a helytörténeti kutatás nem létezhet néprajz nélkül, még ott sem. ahol nem Szűcs Sándor viseli szívén a néprajz ügyét. Ehhez kapcsolódik az egyetlen bírá­ ló megjegyzésünk. Elismerve Szűcs Sán­ dor érdemeit, és a kötet születésnapi aktualitását, zavaró az, hogy szinte

minden írásban gyakran, a szükséges bibliográfiai utalásokon túl is, lépten nyomon találkozunk nevével A konk­ rétan személyéhez kapcsolódó írásokon kívül az iránta érzett tisztelet több al­ kalommal meghatározta a témaválasz­ tást, ami azért is furcsa, mivel éppen a Szűcs Sándor-formátumú emberek Igénylik ezt legkevésbé. Éneikül talán

még szebb lett válna Szűcs Sándor szü­ letésnapi köszöntése. Ettől függetlenül jóleső érzéssel tehetjük le a „Bajomi krónikát". Valahogy így keli megköze­ líteni egy táj, egy kultúra történelmi­ leg és emberileg hű és hiteles képét. (B ih a m a g y b n jo m

1973.)

Pókász Endre

113