A SZÜLETÉSGY A K O R IS Á G O T BEFOLYÁSOLÓ T Á R S A D A L M I-GA Z D A S Á G I TÉNYEZŐKRŐL VALKOVI CS EMIL A születésgyakoriságra ható társadalmi-gazdasági tényezőkkel foglalkozó irodalom ugyan ma már igen terjedelmes és szerteágazó, a leírásokon túl menő, a születésgyakoriság változásait valóban megmagyarázó munka azon ban eddig még nem jelent meg. Az alábbiakban kísérletet teszünk, hogy egy — talán kiutat jelentő — kérdésfeltevéssel hozzájáruljunk a probléma tisztázásához. A
S Z Ü L E T É S G Y A K O R IS Á GR A
HATÓ
T É N Y E Z ŐK
A születésgyakoriságot befolyásoló tényezőket némi egyszerűsítéssel három nagy csopotra oszthatjuk: a természetes (biológiai) termékenység tényezőire, a demográfiai tényezőkre és a társadalmi-gazdasági tényezőkre. A természetes termékenységet az egy nő által a propagatív kor mintegy 35 évnyi időtartama alatt a fogamzás állandó lehetősége mellett világra hoz ható gyermekek számával mérhetjük. Dr. Ácsádi György, dr. Kiinger András, dr. Szabadi] Egon becslése szerint (1) ez 15 gyermeknél ritkán több. Ennek alapján tehát minden második nőre juthat egy évben egy szülés. 1000 szülő képes korú nőre így legfeljebb 420—430 születés juthat, s minthogy a szülő képes korú nők az egész népességnek kb. egynegyedét teszik ki, a nyers születési arányszám maximuma 100—125%0.1 A születésgyakoriságra ható legfőbb demográfiai tényezők: a propaga tív (15—49 éves) korú nők aránya, családi állapota, korösszetétele és e két utóbbi tényező különféle kombinációi. A propagatív korú nők össznépességen belüli aránya hazánkban az 1949. évi 28,5%-ról 1963-ig 25,4%-ra csökkent (3), a házas nőknek a 15 éves és idősebb női népességen belüli aránya ugyan akkor az 1949. évi 59,1%-ról 1963-ig 64,6%-ra (4), a propagatív korú nők átlagos életkora pedig az 1949. évi 31,9 évről 1963-ig 32,5 évre nőtt (3). A 1 E maximumnál nagyobb jelentősége lenne a természetes termékenység — vagyis a szüle tésszabályozás hiánya — m elletti nyers születési arányszám á tla g o s nagysága ismeretének, melynek felmérését hazánkban eddig nem Kísérelték meg. A t ermékenység biológiai vonatkozásainak feltá rására irányuló kutatások külföldön is csupán kb. húsz éves múlttal rendelkeznek. Legismertebb úttörői: H . H y r e n iu s , P . V in c e n t, L. H e n r i] , J . H e n r i p i n , E . G a u tie r, P . G ir a r d , J . G a n ia g e , M . T e rris s e , J . H o u d a ille , C . T ie lz e , F . N o te s te in stb. A D e m o g r á f ia e száma e kérdéskörre vonat kozóan több ismertetést is tartalmaz. (Lásd az Ir o d a lo m rovatot: 494. p.) A főbb eredményeket A . S a u u y „L a prévention des naissances” című — szintén e számban ismertetett — könyve (2) is összefoglalja. Elsősorban a megtermékenyülési valószínűség különböző aspektusait mutatja be, kidomborítva a termékeny nők megtermékenyíthetőségének és a biológiailag meddő nők arányá nak korspecifikus alakulására vonatkozó (elsősorban L o u is H e n r y nevéhez fűződő) kutatások eredményeit.
29*
452
propagatív korú nők arányának csökkenése és átlagos életkorának megnöve kedése a születésgyakoriság csökkenése, a házas nők arányának megnöveke dése pedig növelése irányában hat. E legfőbb demográfiai tényezők alakulása tehát semmiképpen nem indokolja a születésgyakoriságnak az utóbbi évek alatt bekövetkezett igen jelentős csökkenését. A születésgyakoriságot befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezőkön egyszerűség kedvéért itt azon tényezők (körülmények) összességét értjük, melyek a születéseket tudatosan szabályozó nők, ill. házaspárok arányát és az általuk kívánt gyermekszám kialakítását befolyásolják (pl. iskolai vég zettség, foglalkoztatottság, anyagi helyzet stb.). Könnyen belátható, hogy a születésgyakoriság befolyásolása elsősorban e társadalmi-gazdasági tényezők módosítása útján érhető el és hogy nem a szüléseik számát szabályozó nők arányát2 kell elsősorban módosítanunk, hanem a tervezett gyermekszámot. A születésgyakoriságra ható tényezőcsoportok természetesen nem külö nülnek el egymástól élesen és kölcsönösen befolyásolják egymást. A termé szetes termékenység pl. függ a propagatív korú nők kormegoszlásától, táplál kozásától, egészségügyi körülményeitől; a születések időbeli ütemezése a természetes termékenység nyújtotta lehetőségektől stb. Magyarországon a nők az 1958—1960. évi TCS vizsgálat adatai szerint házasságkötésük idején átlagosan 2,3 gyermeket terveztek. Milyen körül mények figyelembevétele késztetheti a nőket, ill. a házaspárokat a termé szetes termékenység nyújtotta lehetőségek eme korlátozására és milyen e tényezők hatásmechanizmusa? A T Á R S A D A L M I-G A Z D A S Á G I H A T Á S M E C H A NI Z M U S A
T É N Y E Z Ő K
A szakirodalom — legtöbbnyire a különböző termékenységvizsgálatok eredményei nyomán3— a születésgyakoriság biológiai és demográfia tényezők kel nem magyarázható változásait igen sok gazdasági és szociális tényező ha tásával hozza kapcsolatba. Vizsgálták már a városiasodás, a társadalmi mobilitás4, a propagatív korú nők gazdasági aktivitása, a családtszervezet, a jövedelemi színvonal, a felneveltetési költségek, a lakás-és közületi ellá tottság, a foglalkozás és foglalkoztatottság (ill. a munkanélküliség), a családi pótlék, az iskolázottsági (műveltségi) színvonal, vallás és a különféle tradí ciók, a csecsemőhalandóság és az általános halandóság, az alkoholfogyasz tás, a sportolás (különösen a kerékpározás) elterjedtsége, a tisztálkodási mód (különösen a szappanhasználat), a nemi betegségek elterjedtsége, a proteinekben gazdag, ill. szegény táplálkozás5, a születésszabályozás isme retének elterjedtsége, a jövőt illető különböző várakozások (pl. háborútól. 2 A z 1958— 1960, évi magyarországi termékenységi és családtervezési (TCS) vizsgálat adatai szerint a nők 76 százaléka szabályozza valamilyen módon szülései számát, s csak minden negyedik nő bízta a természetre, hogy hány gyermeket szüljön. A nem szabályozó nőknek is azonban a fele a jövőben korlátozni szeretné szülései számát, tehát 100 nő közül cstmán 12 azoknak a száma, akik sem a múltban nem korlátozták, sem a jövőben nem kívánták korlátozni termékenységüket. Lásd erről d r . A c s á d i G y ö rg y — d r . K l in g e r A n d r á s tanulmányát a S t a t is z t ik a i S z e m le , 1963. évi márciusi számában (5). 3 A különböző termékenységvizsgálatok értékelését lásd d r . A c s á d i G y ö rg y — d r . K i in g e r A n d r á s idézett tanulmányában (5). 4 Lásd erről d r . M i l l é n y i K á r o ly n á l; az M TA Demográfiai Elnökségi Bizottsága által 1962. november 28— 30 között rendezett Demográfiai Symposionon m egvitatott tanulmányát (6). 5 Ez a tényező feltehetően az ún. megtermékenyíthetőséget (vagyis a biológiai termékeny ség t) befolyásolja, s ennyiben nem tartozik ide. J o s u é de C a s tro erre vonatkozó ismert állításának bírálatát lásd A . S a iw y idézett könyvében (2).
453
munkanélküliségtől, általában a létbizonytalanságtól való félelem, a nemzeti összefogás érzésének intenzitáskülönbségei stb.) és számos egyéb tényező hatását a születésgyakoriság alakulására. E tényezők némelyike történeti és nemzetközi összehasonlítások alapján megítélve is valóban jelentősen, meghatározott, azonos irányban befolyásolja a születésgyakoriságot. A születésgyakoriság szóban forgó magyarországi csökkenése — mint azt dr. Szabady Egon a Nemzetközi Családtervezési Szö vetség 1962 júniusában Varsóban tartott konferenciáján megvitatott jelen tésében (7) kimutatta — kétségtelenül kapcsolatba hozható: a) a hazánkban megfigyelhető gyors társadalmi átrétegeződéssel (a múltban magasabb termékenységű mezőgazdasági népesség számának és arányának csökkenésé vel, életmódjának és demográfiai magatartásának megváltozásával); b) a műveltségi színvonal emelkedésével, a gazdasági és kulturális igények ezzel kapcsolatos fokozódásával; c) a lakóhelyváltoztatással, a faluból a városba való áramlással; d) a nők munkavállalásának fokozódásával; e) a nagyobb gyermeklétszám csökkentő hatásával a család életszínvonalára. A születésgyakoriság csökkenését előidéző társadalmi-gazdasági ténye zők azonban — mint azt dr. Szabady Egon is hangsúlyozza — rendkívül bo nyolultak. „Ugyanaz a tényző — állapítja meg e jelentés (7) — eltérő idősza kokban vagy különböző társadalmi rétegekben ellentétes hatást gyakorolhat a demográfiai magatartásra.” E megállapítást több megfigyelés is igazolja. Családi pótlék juttatása gazdaságilag igen gyengén fejlett, nagytermékenységű országokban— mint azt A.Sauvy (2) is megállapítja — azáltal, hogy hoz zájárul az élet- és kultúrszínvonal emeléséhez, a gyermeknevelés igényes ségének, a gyermek értékének, megbecsülésének fokozásához — bármennyire paradoxnak is tűnik — a születésgyakoriság csökkentésének válhatik eszkö zévé. E tényezők között ezenkívül igen jelentős arányú a közös tartalom, az „átfedés” . Ez különösen az iskolai végzettség, a foglalkozás és a jövede lemnagyság tényezői esetében van így. Egyes tényezők ezen túlmenően fel tehetően heterogén hatásúak. A városiasodás és a racionalizmus, a modernség velejáró elterjedése közvetlenül inkább a családtervezők arányára hat, bár — azáltal, hogy a városi életforma változatosabb örömöket, jobb időtölési lehetőségeket tesz lehetővé, megnöveli a társadalmi felemelkedés lehetőségeit, az ez irányban ható ambíciót és ideges feszültséget, enyhíti a vallásnak és a különféle morális tradícióknak, közfelfogásnak stb. való engedelmeskedés ellenőrzöttségét — közvetve a tervezett gyermekszámot is befolyásolja. Feltűnő azonban a városiasodás és a mezőgazdasági aktív keresők arányá nak csökkenése tényezőjében (valamint néhány más tényezőben) levő közös tartalom is (pl. mindkettő a gyermekmunka feleslegessé válásának irányá ban hat). A születésgyakoriságra ható ezen tényezők egyenkénti vizsgálatának részben az eddigiekből adódó fő fogyatékossága az, hogy sem a születés gyakoriság történeti (ezenbelül jövőbeni) alakulásának, sem nemzetközi elté réseinek megmagyarázását nem teszi lehetővé. Ehhez az összes tényezők együttes hatásának számbavételére lenne szükség. A felsorolt tényezők sem jellegük (részben közös tartalmuk), sem számuk alapján (a születésgvakoriságra ti. egyéb társadalmi-gazdasági tényezők is hatnak) erre nem alkalmasak. Pontosabban kellene tisztázni ezenkívül, hogy mely tényezők, milyen feltételek mellett és mennyiben hatnak a születésgyakoriság emelése és mely
454
tényezők, milyen feltételek mellett és mennyiben hatnak a születésgyakoriság csökkenése irányában. A tényezők eme osztályozásához bizonyos alapot nyújt az amerikai ter mékenységvizsgálatok, különösen az indianopolisi vizsgálat ama tapasztalata, hogy a termékenység és a jövedelemnagyság között a családtervezők körében enyhe pozitív korreláció van.6 Többek közt erre a megfigyelésre épül az az elsősorban Gary S. Becker által exponált koncepció (10), mely a gyermekeket a gazdasági javakhoz — elsősorban tartós fogyasztási cikkekhez — hason lítja, akik szüleik rájuk irányuló szükségleteit bizonyos (elsősorban természet beni) szolgáltatások formájában elégítik ki, ugyanakkor bizonyos ráfordítá sokba — elsősorban ún. felneveltetési költségekbe — kerülnek. Kívánt számuk alakulását — a termékenység fiziológiai korlátái között — elsősorban a rájuk irányuló szükséglet nagysága, illetve a szülők koruktól, vallásuktól stb. függő ízlése, valamint a jövedelmek és a felneveltetési költségek alakulása hatá rozza meg. A jövedelemnövekedésnek — ceteris paribus — a kívánt, s и születésszabályozás sikeressége esetén a tényleges-gyermekszám növekedésé hez kell vezetnie és fordítva (mint ahogyan azt többek közt az indianapolisi vizsgálat jelzett eredményei is mutatják). A jövedelemnövekedés ugyanakkor az egy gyermekre jutó felneveltetési költségeknek (Becker szerint — a gyer mekek „értékességének”) a gyermekek számánál gyorsabb növekedésével jár együtt. A felneveltetési költségek növekedése önmagában véve a kívánt gyermekszámot csökkenti, csökkenése pedig növeli.7 A fenti koncepciót véve alapul a születésgyakoriságot befolyásoló tár sadalmi-gazdasági tényezőket két nagy csoportra — a gyermekek hasznos ságát (szükségletkielégítő képességét) és a gyermekekkel járó ráfordításokat jelentő, ill. befolyásoló tényezők csoportjára — oszthatjuk fel. A gyermek hasznosságának (szülői szükségletet kielégítő képességének) tényezői: a szeretetszükséglet kielégítő képesség (különösen az első gyermek esetében lényeges); az utódszükséglet kielégítésének és a velejáró büszkeség megalapozásának képessége; alkalom a tekintély gyakorlására; eszköz a házasság konszolidálására (ami a házasfelek valamelyike esetében kellemet len is lehet); valamely vallási, tradíciók által előirt, ill. a közvélemény által támasztott követelmény kielégítésének az eszköze; az arányosság, ill. har mónia érzésének előidézője (amikor pl. a szülők fiú születése után leány szü letését kívánják, ill. fordítva); munkát végez, esetleg keresőfoglalkozást űz (Becker a felneveltetési költségeiket meghaladó összegű jövedelmet biztosító gyermekeket a tartós fogyasztási cikkeken kívül a termelői javakhoz is hasonlítja); szüleit öregkorukban, ill. szükség esetén korábban is támogatja stb. A gyermekkel kapcsolatos ,,ráfordítások” tényezői: a) a gyermek megszü letéséig: a terhesség és a szülés filológiai fájdalma és pszichés kellemetlenségei: a terhes állapotból adódó munkavállalási nehézségek, az esetleg ebből eredő jövedelemkiesés; a méhen belüli fejlődés egészségügyi, esetleg a szokásostól eltérő táplálkozással, ruházkodással stb. kapcsolatos különkiadásai; az eset6 Lásd erről R o n a ld F r e e d m a n : American Studies of Factors Affecting Fertility c. tanul mányát (8). A termékenység és az életszínvonal között negatív korrelációt megállapító hagyomá nyos tétel bírálatát, az életszínvonal szerinti termékenységi különbségek csökkenéséről, meg szűnéséről és a korreláció pozitívvá válásáról tanúskodó egyéb dokumentumok értékelését lásd J i f i M u s U a D e m o g r a fie 1964. évi 1. számában megjelent cikkében (9). 7 B e c k e r kétségtelenül érdekes koncepcióját több bírálat érte. J a m e s S . D u e s e n b e rrg és B e r n a r d O k u n kritikai észrevételeit lásd B e c k e r tanulmánya után ugyanott (10).
455
leges abortuszoknak és halvaszületéseknek az élveszülöttekre háruló költsé gei; b) megszületése után: a munkábalépéséig felmerülő élelmiszer, iparcikk, szolgáltatás stb. fogyasztásának a családon belül felmerülő költségei ; a csalá don kívüli fogyasztási, oktatási-nevelési stb. kiadásoknak a szülőket terhelő része; a gyermek általi lekötöttségből adódó munkavállalási nehészégek, az esetleg ebből eredő jövedelemkiesés; a szülők különböző természetbeni ápolói, nevelői stb. szolgáltatásai; a családon belüli csecsemő- és gyermekhalandóságnak az élvemaradt gyermekekre háruló költségei; a gyermekek miatti bizonyos mértékű lemondás másirányú tevékenységekről: a társa dalmi-gazdasági felemelkedésről, esetleg a kivívott pozícióról, a szórakozás ról, a takarékbetétgyűjtésről stb. ( ha erre egyébként lenne lehetőség); aggó dás a gyermek jövőjéért (félelem a háborútól, a taníttatási, gazdasági stb. ne hézségektől, a vagyon felosztásától stb.); különféle csalódások, kudarcok stb. A szülőknek több-kevesebb sikerrel összegezniük kell a gyermekek hasz nossága és a velük kapcsolatos ráfordítások tényezőinek értékét, a két (a gyermek melletti és elleni érveket jelentő) tényezőcsoport értékösszegét egybe kell egymással vetniök, egybe kell egymással vetniök más javak (ezen belül esetleg már meglévő gyermekeik és más eltartottaik) hasznosságát és ráfor dításait is és ennek, valamint összes „ráfordítási lehetőségeik” (elsősorban jövedelmük) mérlegelése alapján kell eldönteniök a kívánt gyermekek szá mát. E szám akkor tekinthető optimálisnak, ha az egyéb javak szintén opti málisnak tekinthető mennyiségével együtt a szülők összes szükségleteinek maximális és egyben az összes ráfordítások tekintetében a legolcsóbb kielé gítését teszi lehetővé.8 E koncepció a fogyasztás — Ш. kiadásszerkezet optimalizálásának elméletére épül. Megértésének megkönnyítése céljából ezért — a francia J e a n M a r c h a l árelméleti könyve nyomán (11) — bemutatom az utóbbi elm élet egy szokásos példáját. Tételezzük fel — mondja a példa — , hogy egy éhes és szomjas ember betér egy cukrászdába, ahol süteményeket és teát talál. Egyszerűség kedvéért az éhség és a szom júság képviseli összes szükségleteit, a tea és a sütemény pedig a szükségletei kielégítésére alkalmas összes term ékeket és szolgáltatásokat (m elyek közül bárm elyik helyett gyer meket is képzelhetünk). A tea és a sütemény egyes egységeinek konkrét hasznossága (szükségletkielégítő képessége) a következő lesz:
Tételezzük fel továbbá, hogy emberünk zsebében 7 forinttal tér be a szóban forgó cukrászdába, ahol egy csésze tea 2 forintba, egy darab sütemény pedig 1 forintba kerül. A teára és a süteményre k öltött pénzösszeg egyes egységei által megvásárolható hasznos ságok (szükségletkielégítések) nagysága tehát a következő lesz:
8 Megjegyzendő, hogy például A . S a u vy gazdasági szempontból azt a családnagyságot tartja optimálisnak, mely mellett az egy családtagra jutó jövedelem nagysága a legnagyobb. Eszerint gazdasági szempontból a gyermektelen család tekinthető optimális nagyságúnak, ill. — ha úgy tetszik — ebből a szempontból nincsen optimális családnagyság (2).
456 a süteményvásárlásra a sütemény vásárlásra a sütemény vásárlásra a süteményvásárlásra stb.
fo rd íto tt fo rd ított ford ított fo rd ított
1. 2. 3. 4.
forinté forinté forinté forinté
.... .... .... ....
4 3 2 1
H án y csésze teá t és hány darab süteményt fo g emberünk a rendelkezésére álló 7 forintért megvásárolni és elfogyasztani? 2 csésze teát és 3 darab süteményt. Miért? Mert — m int néhány egyszerű számítással bebizonyítható — adott körülmények között íg y biztosítja összes szükségletei maximális és egyben legolcsóbb kielégítését. E n n e k e g y e tle n á lta lá n o s fe lté te le : a k ü lö n b ö z ő ja v a k m e g v á s á r lá s á r a f o r d í t o t t p é n zössze g u to ls ó e g ysé g e i á lt a l b iz to s íto tt h a s z n o k ( s z ü k séglet k ie lé g í t é se k ) n a g y s á g á n a k a z e g y e n lő s é g e . Em be
rünk 4 forintot fordít tea- és 3 forintot sütemény vásárlásra. A teavásárlásra fordított 4. forint által biztosítható (2-es nagyságú) hasznosság azonos a süteményvásárlásra fordított 3. forint által biztosítható (szintén 2-es nagyságú) hasznossággal. A g y e rm e k e ik s z á m á t te rve ző s z ü lő k re a lk a lm a z v a ez a z t je le n t i, h o g y a z ebben a z esetben esetleg tö b b é v tiz e d e t fe lö le lő te rv e z é s i id ő s z a k ra a n n y i g y e rm e k szü le té sé t k e ll k ív á n a to s n a k t a r t a n io k , h o g y a v e lü k k a p c s o la to s ( te rm é s z e tb e n i és p é n z b e n i) r á f o r d í t á s o k u to ls ó e g y s é g e i u g y a n a k k o r a ( a g y e rm e k e k á lt a l o k o z o tt) h a s z n o t (s z ü k s é g le tk ie lé g íté s t) te g y e n e k e lé rh e tő v é , m i n t a z u g y a n e z e n id ő s z a k a la t t a tö b b i j a v a k ( la k b e re n d e z é s i t á r g y a k , s z e m é ly g é p k o c s i, u ta z á s o k s tb .) k a p c s á n fe lm e r ü lő k ia d á s o k a z o n o s n a g y s á g ú u to ls ó e g y s é g e i.
A fenti elgondolásból többek közt kitűnik, hogy a kívánt gyermekszámot az összes ráfordítási lehetőségeket biztosító jövedelmen és egyéb tényezőkön kívül az egyéb javak birtoklása által m egkívánt ráfordítás' к (pl. a különböző tartós fogyasztási cikkek ára) és elérhető ha'zncsság is befolyásolják, a gyermekszám tehát nemcsak közvetlenül a jö vedelm ek és a gyermekekkel kapcsolatos ráfordítások módosítása révén befolyásolható.
A gyermekeken kívüli más, ráfordításokat lekötő, s ezáltal más javaktól ráfordításokat elvonó javak közé tartoznak — mint jeleztük — a szülők öregkorú eltartottai is. Többek közt ezért hat — a csecsemőhalandóságon kívül — az öregkori halandóság csökkenése is — ceteris paribus — a szüle tésgyakoriság csökkenése irányában.9 Az idősebb korú aktív keresők halan dóságának csökkenése ezt a hatást az előmenetel, a társadalmi felemelkedés fékezése útján fokozza. A fiatalabb korú aktív keresők halandóságának csök kenése viszont csökkenti a termékeny korúak özvegyülési gyakoriságát, s ezáltal a születésgyakoriság emelésének irányában hat. A fenti koncepciónak kiforratlanságán kívül is számos fogyatékossága van. Először is a hasznosságot, különösen a gyermekek hasznosságát ponto san mérni, annak különböző tényezőit összegezni, a ráfordításokkal egybe vetni stb. egj^előre nem tudjuk és ugyanez a helyzet a ráfordítások számos tényezőjével is. A szülők továbbá nemcsak a „ráfordításokba” kerülő gyerme kek és más javak hasznosságát akarják élvezni, hanem az ún. szabad javakét is (pl. a napsütését, friss levegőét stb.), melyeknek fogyasztása kizárólag a fo gyasztás fáradtságába és bizonyos idő e célra való lekötésébe kerül. Időbe kerül természetesen a gyermekekre és a többi javakra fordítható „ráfordí tások” létrehozása (megteremtése, nyújtása stb.) is és időbe kerül az ezalatt, valamint a gyermekek, az egyéb termelt (ill. nyújtott) javak és a szabad ja vak hasznosságának élvezése, fogyasztása során felhalmozódott fáradtság kipihenése is, mely utóbbira éppúgy szükségük van mint a termelt és a sza bad javakra, a gyermekekre stb. A rendelkezésükre álló összes idő ugyan9 A . Q uetelet több mint 125 éve megjelent „Társadalmi fizikája” szerint a születésszámot elsősorban a halálozások száma szabályozza, a születésgyakoriság csökkenésének legfőbb oka a halálozások gyakoriságának csökkenése. Ezt a tant hosszú ideig főleg M a lih u s elméletének hívei: 5. B iid q c , ./. M a r c u s e , E . R ös le stb. támogatták. A születések, az általános halandóság és a csecsemőhalandóság kapcsolatának alakulását huszonnégy európai ország, valamint a cseh és a szlovák területek természetes népmozgalmi statisztikájának adatai alapján újabban Z . V á v r a elemezte a D e m o g r a f ie 1964. évi 2. számában (12).
157
akkor korlátozott nagyságú. Az előbbi koncepciót Kiszélesítve tehát megálla píthatjuk, hogy a gyermekek számának tervezése annak a keresését is jelenti, ho gyan tudnák a szülők a rendelkezésükre álló, esetleg több évtizedet is felölelő időt úgy felosztani a „ráfordítási lehetőségek” megteremtésére fordított időre, vagyis munkaidőre és nem munkaidőre — ez utóbbin belül a termelt javak, a gyermekek és a szabad javak fogyasztására és a munkaidő, valamint a felsorolt fogyasztá sok ideje alatt képződött fáradtság kipihenésére fordított időre —, hogy összes szükségleteik kielégítése maximális legyen.10 A születésgyakoriságot befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezők ha tását pontosan mérni, együttes hatásuk mechanizmusát empirikusan kita pintani egyelőre nem tudjuk. E feladatok megoldása még igen sok — első sorban elméleti-módszertani jellegű — erőfeszítést követel. Ugyanakkor csak e feladatok megoldása után válik lehetővé — az egyes tényezőkkel való kap csolat leírásán túlmenően — a születésgyakoriság alakulásának megmagya rázása, s ezáltal sikeresebb tudatos irányítása is. IR ODALOM 1. D r . A c s á d i G y ö rg y — d r . K i in g e r A n d r á s — d r . S z a b a d y E g o n : A világ népessége. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1959. 427. p. 2. S a iw y , A l f r é d : La prévention des naissances. Presses Universitaires de France. Paris, 1962. 3. Magyarország népesedése. Központi Statisztikai H ivatal, Budapest, 1961 és 1962. 4. A z 1963. é v i mikrocenzus személyi és családi adatai. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1964. 5. D r . A c s á d i G y ö rg y — d r . K i in g e r A n d r á s : A családtervezési és születésszabályozási vizsgálatok eredményei. S t a t is z t ik a i S z e m le , 1963. évi 3. sz. 227— 25S. p. 6. D r . M i l t é m j i K á r o l y : A heterogén házasságok hatása a születéskorlátozásra. D e m o g r á f ia , 1962. évi 4. sz. 4S6— 493. p. 7. D r . S z a b a d y E g o n : Magyarország népesedési helyzete; a családtervezés gazdasági, társadalmi és egészségügyi vonatkozásai. D e m o g r á f ia , 1962. ели 3. sz. 325— 332. p. 8. F r e e d m a n , R o n a ld : American Studies of Factors Affecting Fertility. IP U Conf. 1961. Paper 10. 9. M u s i l , J i r i : N ővé vztahy mezi plodností a zKotní lirovni? D e m o g r a fie , 1964. évi 1. sz. 48— 50. p. 10. B e c k e r, G a ry S .: An Economic Analysis of Fertility. A „Demographic and Economic Change in Developed Countries” c. kötetben. N ew York. Princeton University Press. 1960. 209— 240. p. 11. M a r c h a i, J e a n : Le mécanisme des prix. Deuxième édition, Paris, 40. és köv. p. 12. V á v r a , Z d e n è k : K otázce vztahu mezi porodností a úmorností и populace CSSR. D e m o g ra fie .. 1964. évi 2. sz. 162— 166. p.
О Б Щ Е С Т В Е Н Н О - Э К О Н О М И Ч Е С К И Е в о з д е й с т в у ю щ и е
н а
ч а с т о т у
Ф А К Т О Р Ы р о ж д е н и и
Резюме В н астоящ ее вр ем я мы еще не я в л я е м с я в с о с т о я н и и т о ч н о и зм ер ять воздействие вл и яю щ и х на частоту рож д ен и й общ ественно-эконом ических ф акторов и проводить точную гр ан и ц у м еж д у ролью отдельны х ф акторов. А втор производит п о п ы тк у отнести эти ф акторы в две больш ие груп п ы : в гр у п п у ф акторов полезности детей (способность к удовлетворению п отреб ностей) и в гр у п п у ф акторов св яза н н ы х с детьми «затрат» и о бъ ясн и ть ди н ам и к у ж елаем ого ч и сл а детей па основе ан ал о ги и с ди нам икой спроса н а хозяй ственны е блага. С упруж ески м п ар ам , заним аю щ им ся п л ан и р о ван и ем семьи, следует та к р асп р ед ел ять охваченное в и х п л ан а х вр ем я н а со зда ние возм ож ностей «затрат», и ли , соответственно, н а рабочее врем я и па н е р а бочее врем я, — а в р а м к а х п о с л е д н е г о на потребление м атер и ал ь н ы х благ, детей и свободны х благ, и н а врем я обращ енное на отды х от у сталости , во з никш ей в течение рабочего врем ен и времён п еречи слен н ы х п отреблений , 10 Ezen ú ja b b koncepció részletesebb m egm agyarázásától a terjed elem sz ab ta k o rláto k m iatt i t t el kell tekintenünk.
158 чтобы удовлетворение всех потребностей было м акси м альн ы м . И з такого р асп р ед ел ен и я вы текает и ж ел аем ое число детей. О бъясн ен и е ди нам ики частоты рож д ен и й на уровне выш е оп и сан и я её св язи с отдельны ми ф ак торами — и, сл едовательно, т а к ж е и более успеш ное со зн ательн ое её р е г у л и р о в а н и е ,— стан ут возм ож ны м и то л ько после у я с н ен и я совместного м ех а низм а всех ф акторов, что требует дальнейш ей и сслед овательской работы.
SО С I
О - ЕC ОN О М I С
F АСT O R S
IN F L
UE
N СIN G
B IR T H
FREQUENCY S u m m a ry
For the tim e being we cannot measure accurately the impact of the socio-economic factors influencing birth frequency nor can we delimit from each other the parts played by the different factors with any degree of precision. Author tries to range thrS3 factors into two great groups: (1) those representing the utility of children (their ability to sa tisfy wants) and (2) „inputs” connected with children. H e tries to explain the develop ment of the desired number of children on grounds of the analogy of demand for economic goods. The fam ily planners must divide the time covered by their plans between the crea tion of „in p u t” possibilities i. e. working tim e and leisure tim e (w ith in the latter between the time spent on recovering from the fatigue of work and of the specified consumptions) so that their requirements should be covered to the maximum. This division forms also I lie basis of deciding the desired number of children. Beyond just describing the connec tion between birth frequency and certain factors its explanation and a more successful control in a conscious manner are made p issible onl y after the comprehension of the comp lex mechanism of all factors. This, however, requires further research.
