T enyésztés AZ ŐSHONOS KENDERMAGOS MAGYAR TYÚK TARTÁSA HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLAI KARÁNAK TANÜZEMÉBEN
Főiskolai Karunk 1977 óta foglalkozik a kendermagos magyar tyúk fajtafenntartó nemesítésével. Tanüzemünkben a kendermagos magyar tyúk két változatát, a fedett tollazatú kendermagos tyúkot és a kopasznyakú kendermagos tyúkot tartjuk. A génmegőrzésen kívül fő törekvésünk megtalálni a kendermagos állomány árutermelési célra történő hasznosítását is. Vizsgálataink alapján a tojóállomány háztáji keretek között tojástermelésre hasznosítható, a kakasokat – közvetlen haszonállat-előállító keresztezés végtermékeként – hústermelésre használjuk.
A kendermagos tyúk kialakulásának története A tenyésztői munka korszerűsödése, az új genetikai eljárások alkalmazása az állatnemesítésben az állatpopulációk genetikai varianciájának csökkenését idézi elő (Horn P., 1981). A teljesítményre való törekvés fokozatosan viszszaszorította a helyi, primitív, ún. őshonos, parlagi fajtákat, melyek több mint 50 éven át meghatározó gazdasági szerepet játszottak. Az elmúlt közel fél évszázad azonban a régi magyar baromfiállományok felszámolásának, jobb esetben génbankokba szorulásának története, írja Szalay (2002). A védett, őshonos fajták jelentős genetikai értéket képviselnek. A tyúkfaj teljes génállományának megőrzése érdekében fenn kell tartani a Kárpát-medencében tenyésztett és tartott fajtákat, ezek közé tartozik a kendermagos magyar tyúk is. A kendermagos magyar tyúk a magyar nemesített tyúk egyik változata, amely a magyar parlagi tyúkból alakult ki számos külföldi fajtával történő kereszte-
4
zés, majd ezt követő fajtatiszta tenyésztés eredményeként (Mártha, 1962). A kendermagos változat kialakulásában a külföldi kultúrfajták közül legnagyobb szerepet a sávozott plymouth játszotta (Mihók, 1993). Fajtatiszta tenyésztése az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, nevesebb tenyésztői Röszler K., Szalay J., Ledniczky P., Lacza B. A kopasznyakú tyúk elnevezését illetően nincs kialakult, egységes vélemény. Winkler J. (1921) arról számol be, hogy a kopasz nyaknak az öszszes ivadékban történő megszilárdítására irányuló törekvéseket Erdélyben az 1840 körüli évekre vezethetjük viszsza. Több szerző ebben az időben a kopasznyakú tyúkot kultúrfajtának tartja, és azok között is a tojó típusúak közé sorolják (Böheim, 1896; Hreblay, 1902, 1912; Winkler, 1921). Kertész, Koplikné Kovács É. (cit. Tóth, 1956) a kopasznyakú magyar tyúk értékét már elsősorban a kiemelkedő növekedési erélyben, a jó takarmányértékesítésben és húsminőségben jelölik meg. Csukás (1955) még a fehér színváltozatot tartja a leggyakoribbnak, Tóth (1956) viszont a
kendermagos színváltozat tenyésztését tartja kívánatosnak. A kopasznyakú tyúkot első bemutatója után nevezték szeremlei tyúknak is, elterjedése és származása alapján erdélyi kopasznyakúnak. Báldy (1954) már kopasznyakú magyar tyúknak említi ezt a fajtát. Szalay (2002) vélekedése szerint erdélyi kopasznyakú tyúknak kell nevezni, melyet mind a hazai, mind a külföldi korabeli szakirodalom magyar fajtaként tart számon, hiszen magyar tenyésztők alakították ki, és általuk, azaz tenyésztőmunkájuk eredményeként vált ismertté határainkon túl is. A hibridek megjelenése végképp megkondította a vészharangot a magyar tyúkfajták feje felett. Háztáji gazdaságokban ugyan még több éven keresztül, szívósan tartották magukat, ma már azonban nagyon kevés helyen látni kendermagos tyúkot, még a háztáji udvarokon is. Ezért is indult állami program megmentésükre és fenntartásukra. Ez a tevékenység azonban nem lehet öncélú. Egyet kell érteni Bodó (1987) azon megállapításával, mely szerint semmiképpen sem kielégítő az egyes fajták
fenntartásáról gondoskodni, hanem el kell érni az értékes genotípusok megőrzését és célszerű hasznosítását. A SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Karának Tanüzemében tartott kendermagos állományunkban folyó vizsgálatok is azt a célt szolgálják, hogy megtaláljuk a magyar tyúk helyét a baromfi-árutermelésben (Sófalvy, 1986, 1990, 1995; Kiss, 1994; Schwicker, 1994; Sófalvy-Vidács, 2002).
A kendermagos tyúkok tenyészete Hódmezővásárhelyen A SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar Tanüzemében az OMMI megbízásából 1977 óta foglalkozunk a kendermagos magyar tyúk fajtafenntartásával. A tartás célja a kendermagos magyar tyúk két változatának – a fedett tollazatú kendermagos és a kopasznya-
kú kendermagos változat – fenntartása. A kihelyezés évében négy vonalat kaptunk, melyekből három vonal fedett és egy kopasznyakú volt. Az első évben a Gödöllőről érkezett növendék állományban sok volt a szárnyjelzőjét vesztett, jelöletlen állat, ezekből, valamint a kopasznyakú vonalakból kihasadt, fedett tollazatú egyedekből még egy vonalat hoztunk létre. Így négy fedett (21, 22, 24, 28 kódszámú), és egy kopasznyakú (26 kódszámú) vonallal rendelkezünk (1., 2. kép). Törzspótlás céljára évente két alkalommal pedigrésen keltetünk. Egyszeri kakasváltással, vonalon belül az elittörzsek számát megkétszerezzük. A kendermagos állomány 1982 óta törzstenyészet. Tenyésztő szervezetünk a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete. Törzsállományunkat egy sertésólból átalakított épületben helyeztük el (3. kép). A törzsólban 38 egykakasos elit-
fülkét alakítottunk ki. A fülkékben egy kör-önetetőt, egy köritatót és egy 2x4 férőhelyes tojófészket helyeztünk el. A fülkékben ezen kívül ülőrendszert alakítottunk ki. A tartás padozatos, nyáron homokot, télen faforgácsot, vagy szalmát használunk alomként. A törzsólhoz tágas kifutó tartozik (4. kép). A növendékállományt egy rácspadlós, juhhizlaló épületből átalakított nevelőistállóban neveljük (5. kép). A növendékól egyik oldalán, ahol a rácspadló helyezkedik el, a kifutótér fedett, a másik oldalán földes és nyitott. A létszám feletti jérceállományt keltetőtojás-termelés céljára tartjuk, és egy juhhodályból átalakított épületben helyezzük el (6. kép). A törzsállományban egy és kétéves tojókat tartunk. Egy vonalból 7 illetve 8 fülkét ólazunk be, melyből 3 fülke állománya kétéves tojó, és 4 ill. 5 fülke állománya elsőéves jérce. A kakasokat minden évben a növendékállomány-
1. kép: Kendermagos magyar tyúk fedett tollazatú változata
2. kép: Kendermagos magyar tyúk kopasznyakú változata
3. kép: Kendermagos törzsól
4. kép: Kendermagos törzsól kifutója
5
T enyésztés 5. kép: Rácspadlós növendékól
6. kép: Juhhodályból átalakított tyúkól
1. táblázat
Kód
2004/2005 tojóévre beólazott nőivarú kendermagos tyúkállomány létszáma tenyészvonalak szerint
Jérce
Tyúk
Összesen
db 21
200
90
290
22
160
85
245
24
160
90
250
26
202
88
290
28
200
93
293
Összesen
922
446
1 368
ebből: fedett
720
358
1 078
202
88
290
kopasznyakú
2. táblázat
Kód
Kendermagos magyar tyúkok átlagos tojástermelése
1 éves tojó
2 éves tojó
Átlag
Tojás db
6
21
133,12
123,59
128,35
22
123,45
111,89
117,67
24
159,03
146,68
152,86
26
146,30
140,40
143,78
28
147,60
132,31
140,10
Átlag
141,90
130,97
135,43
T enyésztés 3. táblázat
Az átlagos tojástömeg alakulása kódonként és korcsoportonként
Kód
1 éves tojók
2 éves tojók
x
s
CV%
x
s
CV%
21
59,43
4,81
8,09
60,30
5,04
8,36
22
57,39
5,31
9,25
58,97
4,91
8,33
24
58,18
5,03
26
53,91
4,79
8,65
61,39
5,48
8,93
8,88
60,37
5,01
8,30
28
56,90
4,90
8,61
61,07
6,27
10,26
Átlag
56,90
5,29
9,29
60,44
5,43
8,98
Tojás súly
4. táblázat
Életkor hét
Kendermagos növendékek élőtömegének növekedése vegyes ivarban, 0-12 hetes korig
1. csoport
2. csoport
3. csoport
Átlag
Kopasznyakú
38,17
35,32
fedett tollazatú élőtömeg (g)
Napos
38,24
37,80
1.
87,60
87,84
86,80
62,08
61,96
2.
171,64
174,32
175,60
173,85
114,38
3.
277,32
279,80
283,16
280,09
194,14
4.
388,64
399,68
410,28
399,53
306,78
5.
515,32
519,28
552,24
528,95
394,98
6.
618,00
619,20
654,60
630,60
473,66
7.
796,40
808,40
804,40
830,07
629,29
8.
941,40
978,00
951,20
956,87
783,14
9.
1 097,80
1 142,40
1 111,80
1 117,33
937,69
10.
1 240,80
1 214,80
1 216,25
1 224,05
1 085,00
11.
1 372,20
1 194,79
1 391,88
1 381,84
1 237,14
12.
1 499,20
1 357,08
1 454,17
1 477,14
1 388,07
ból válogatjuk ki. A 2004-2005 tojóévre beólazott állomány megoszlását vonalanként és évjáratonként az 1. táblázatban mutatjuk be.
A fajták teljesítménye Az állomány éves átlagos tojástermelését, beólazott tojó után számolva, vonalanként és korcsoportonként a 2. táblázatban foglaltuk össze. A jérceévben az átlagos tojástermelés 141,90 db, a kétéves tojók átlagosan 135,43 db tojást termeltek, beólazott tojó után számolva. Kiemelkedően termelt a 24.
8
38,48
kód, az első éves tojók 159,03 db-os tojástermelése 12%-kal múlta felül az átlagos tojástermelést, és 29%-kal a leggyengébben termelő 22. kód tojóinak átlagos tojástermelését. Az átlagos tojólétszámra számított tojástermelés az egyéves tojóknál 151,8 db, a kétéves tojóknál 139,7 db. A tojás nagyságának alakulásáról a 3. táblázat tájékoztat. A tojásokat áprilisban mértük, minden tojást megmértünk, amit az állomány ebben a hónapban termelt. Az egyéves tojók 56,90 g, a kétévesek 60,44 g nagyságú tojást termeltek átlagosan. Legkedvezőbben alakult a 24. kód tojóinak átlagos tojás-
nagysága, hasonlóan a tojás darabszámához. A növendékek élőtömegének növekedését 12 hetes korig, vegyes ivarban, a 4. táblázatban mutatjuk be. A fedett tollazatú kendermagos növendékek 12 hetes kori élőtömege 1477,14 g volt, a kopasznyakúaké 1388,07 g. A fedett tollazatú növendékek tehát 89,07 gmal súlyosabbak voltak. A különbség P<0,1% szinten szignifikáns. Ivar szerinti bontásban az 5. táblázatban foglaltuk össze a kendermagos növendékcsirkék élősúlyának adatait, 0-12 hetes kor között. A vegyes ivarban mért élősúlyhoz hasonlóan, a fedett tollazatú jércék
T enyésztés 5. táblázat
Kendermagos növendékek élőtömegének növekedése ivarok szerint 0-12 hetes korig
Életkor hét
1. csoport
2. csoport
3. csoport
Átlag
Kopasznyakú
fedett tollazatú élőtömeg (g) JÉRCE
Napos
38,08
38,94
38,08
38,41
36,46
1.
84,92
89,00
84,46
86,37
51,62
2.
161,83
172,81
167,69
167,98
111,15
3.
257,50
274,06
265,38
266,46
186,46
4.
355,42
385,25
379,69
374,76
289,00
5.
465,00
506,00
507,23
494,39
367,15
6.
556,67
584,38
599,62
581,10
436,69
7.
708,33
757,19
729,23
734,02
570,00
8.
819,58
908,44
854,62
865,37
701,92
9.
942,92
1 054,06
1 001,15
1 004,76
832,23
10.
1 077,08
1 118,75
1 081,67
1 095,13
950,00
11.
1 183,75
1 087,81
1 231,25
1 159,63
1 076,13
12.
1 271,67
1 219,69
1 276,25
1 252,25
1 200,17
37,50
37,97
34,09
KAKAS Napos
38,38
37,67
1.
90,08
85,78
89,33
88,06
53,91
2.
180,69
177,00
184,17
179,76
115,09
3.
295,62
290,00
302,42
294,67
196,50
4.
419,31
425,33
443,42
426,85
314,91
5.
561,77
542,89
601,00
567,12
411,36
6.
674,62
681,11
714,17
686,21
495,95
7.
877,69
899,44
885,83
880,15
664,32
8.
1 053,85
1 101,67
1 055,83
1 061,82
831,14
9.
1 240,77
1 299,44
1 231,67
1 246,97
1 000,00
10.
1 391,92
1 385,56
1 350,83
1 367,58
1 164,77
11.
1 546,15
1 408,75
1 552,50
1 505,16
1 313,25
12.
1 709,23
1 631,88
1 632,08
1 652,19
1 425,25
6. táblázat
Megnevezés
Kendermagos növendék kakasok 12 hetes kori vágási eredményei
Élőtömeg (g)
Tömeg Vágási vér és toll veszteség nélkül (g) (g)
Kiterm. százalék (%)
Pecsenye tömeg (g)
Mell tömeg (g)
Combok tömege (g)
Mell +comb tömege (g)
Mellfilé tömege (g)
Fedett tollazatú
1 537,75
1 394,95
9,29
1 146,85
74,49
1 006,40
222,20
318,95
541,15
125,10
Kopasznyakú
1 504,00
1 366,40
9,18
1 146,40
*76,21
1 023,60
**251,40
315,80
567,20
***150,60
Átlag
1 531,00
1 389,24
9,27
1 146,76
74,84
1 009,84
228,04
318,32
546,36
130,20
*P<5,0%; **P<1,0%; ***P<0,1%
10
Bontott tömeg (g)
7. táblázat
Megnevezés
Kendermagos növendék kakasok 12 hetes kori testarányai
Pecsenyetömeg (%)
Melltömeg (%)
Combok tömege (%)
Mell+comb tömege (%)
Mellfilé (%)
az élőtömeg %-ában Fedett tollazatú Kopasznyakú Átlag
65,42
14,46
20,76
35,22
8,14
***68,05
***16,73
20,99
***37,71
***10,02
65,95
14,91
20,81
35,71
8,52
***P<0,1%
52,04 g-mal, a kakasok 226,94 g-mal voltak súlyosabbak 12 hetes korukra, mint a kopasznyakúak. A fedett tollazatú és a kopasznyakú változat vágási eredményeit a 6. táblázatban tüntettük fel. Mivel húsárutermelésre csak kakasokat használhatunk, ezért csak a kakasoknál végeztük el a vágópróbát. A testarányok alakulását a 7. táblázatban foglaltuk össze. Összehasonlítva a vágási próba néhány adatát megállapíthatjuk, hogy a kitermelési százalékot és a pecsenyetömegnek az élőtömeg százalékában kifejezett arányát tekintve a kopasznyakú kakasok szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint a fedett tollazatúak. A mell tömege is kedvezőbben alakult a kopasznyakú kakasoknál, abszolút mennyisége, százalékos aránya, a mellfilé mennyisége és aránya szignifikánsan nagyobb értéket adott a fedett tollazatú kakasokhoz viszonyítva.
Haszonállat-előállító keresztezések A kendermagos növendékek élőtömegének növekedéséből levonhatjuk azt a következtetést, hogy fajtatisztán nem érik el azt az élősúlyt, hogy húsárutermelés céljára versenyképesek legyenek a hazánkban forgalmazott különböző hústípusú hibridpopulációkkal. Ezért vizsgáltuk, hogyan alakul a kendermagos F1 növendékek élőtömege, különböző genotípusú kakasokkal végrehajtott haszonállat-előállító keresztezés eredményeként. Vizsgálataink során teszteltük a kendermagos magyar tyúk nőivarú egyedeire párosított különböző kakasvonalaktól származó F1 növendékek nevelési és vágási eredményeit. Vizsgáltuk kettőshasznosítású kakasvonalak (gödöllői new hampshire és fehér plymouth), valamint az AVIFORM Baromfikereskedelmi Iroda különböző kakasvonalaitól szár-
8. táblázat
mazó (avibro, redbro, master) F1 növendékek teljesítményét. Megállapítottuk, hogy mindegyik keresztezett konstrukció mind növekedési, mind vágási eredményeiben felülmúlja a fajtatiszta kendermagos tyúk mindkét változatának teljesítményét. Vizsgálatainkat tovább folytattuk, és a 4/0021/2002. számú, „Hagyományos háziállatfajták genetikai és gazdasági értékének tudományos feltárása” című projekt keretében teszteltük a különböző kendermagos keresztezett növendékek nevelési és vágási eredményeit, egyfázisú zárt és kétfázisú kifutós tartásban. Keresztezett növendékek előállítására a kendermagos állományunkból élősúly alapján kiválogatott, pluszvariáns tojókra párosítottuk a nyírkércsi Baromficoop Kft. által rendelkezésünkre bocsátott, színes tollú, hústípusú hibridkonstrukció öt kakasvonalát. Kontrollként felhasználtuk a fajtatiszta kendermagos állományunk fedett és kopasznyakú változatát.
Különböző kendermagos keresztezett F1 növendékek 12 hetes kori élőtömege vegyes ivarban
Genotípus sz.
megnevezés
1.
kendermagos fedett
2.
kendermagos kopasznykú
3.
km. fedett x color pack F1
4.
km. fedett x white rock F1
5.
x
s
CV%
élőtömeg (g) 233,45
15,87
1 471,22
272,83
18,54
2 877,93
464,68
16,15
2 699,91
427,20
15,82
km. fedett x master grey F1
2 701,82
385,65
14,27
6.
km. fedett x S 77 F1
2 630,07
507,15
19,28
7.
km. k.nyakú x kopasznyakú F1
1 915,00
327,67
17,11
2 176,05
692,75
31,84
Átlag:
1 470,41
11
T enyésztés 9. táblázat
Mell+combok tömegének összehasonlítása zárt és kifutós tartásmódban
Genotípus sz.
Mell+combok tömege
megnevezés
zárt tartásban g
kifutós tartásban %
g
%
1.
km. fedett tollazatú
559,50
36,61
601,50
37,10
2.
km. kopasznyakú
535,57
37,99
555,57
37,72
3.
color pack F1
1 140,57
39,19
1 102,43
37,29
4.
white rock F1
1 136,00
39,87
1 094,20
39,03
5.
master grey F1
1 039,00
39,01
1 057,71
39,70
6.
S 77 F1
1 075,80
38,62
1 116,90
38,05
7.
kopasznyakú F1
750,71
40,26
769,29
41,29
Összesen 7 genotípus összehasonlítását végeztük el. A keresztezett növendékek élőtömegének növekedése mindegyik genotípusnál felülmúlta a fajtatiszta kendermagosokét. 12 hetes korra a legnagyobb élőtömeget a color pack kakastól származó F1 növendékcsoport ért el (2.877,93 g), szignifikánsan többet, mint a többi genotípus. Leggyengébben gyarapodtak a kopasznyakú kakastól származó keresztezett növendékek, amelyek átlagos élősúlya 1.915,00 g volt, vagyis 962,93 gmal kisebbek voltak, mint a color pack F1 növendékek (lásd 8. táblázatot). Szembetűnő a keresztezett kakasok nagy növekedési erélye. Mindegyik keresztezett genotípus 3.000 g körüli élősúlyt ért el, kivéve a kopasznyakú F1 növendékeket (2.180,42 g). Kiemelkedően jó a color pack apasá1. ábra
gú csoportok 3.271,88 g átlagsúlya, amely majdnem kétszerese a kendermagos kakasok átlagsúlyának (kendermagos fedett: 1.676,71 g, kendermagos kopasznyakú: 1.663,15 g). Hasonlóan kiváló a color pack F1 jércék 2.613,91 gos, 12 hetes kori átlagsúlya. Szintén jó eredménynek tartjuk a többi keresztezett genotípusnál elért 2.300 g feletti átlagsúlyokat. A jércéknél is kivételt képez a kopasznyakú keresztezett genotípus átlagsúlya, amely 2 kg alatt maradt (1.679,07 g). Az 1. ábrán bemutatjuk a kísérleti állomány 12 hetes kori élőtömegét, ivarok szerinti bontásban, a vizsgált genotípusoknál. A vágási próba eredményeiből a 9. táblázat a fő termékek (mell+combok) arányának alakulását mutatja be, a kétféle tartási módban. A nagyobb élőtömegből eredően a keresztezett genoKendermagos és kendermagos keresztezett növendékek 12 hetes kori élőtömege ivarok szerint
típusok fő termékeinek tömege majdnem kétszerese a fajtatiszta genotípusokénak. Mindkét tartásmódban kiemelkedik a kopasznyakú F1 keresztezett genotípus jó főtermék-aránya, egyedül ennél a genotípusnál nő 40% fölé a mell és comb arány. A color pack F1 genotípus kivételével a zárt és kifutós tartásmódban az értékek nem különböznek egymástól.
Következtetések Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kendermagos jércék fajtatisztán, udvaros tartásban, félintenzív és extenzív tartási körülmények között alkalmasak a háztartás tojásszükségletének ellátására. A kendermagos magyar tyúkot anyai vonalként felhasználva a húsárutermelésben az ökogazdálkodás kereteiben, szabadtartásos körülmények között, vagy egyéb extenzív és félintenzív viszonyok mellett felnevelt keresztezett növendékek vágócsirkeként értékesíthetők. SÓFALVY FERENC SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLAI KAR, ÁLLATTENYÉSZTÉSTANI TANSZÉK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, ANDRÁSSY ÚT 15. H-6801
12
Felhasznált irodalom Bodó, I. (1987): Principles in use of live animals. Animal genetic resources strategies for unproved use and conservation. An. prod. Heaeth Paper 66. FAO Roma. 191-197 p. Báldy B. (1954): A baromfi tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 27 p. Böheim T. (1896): Erdélyi kopasznyakú tyúk I. Szárnyasaink. XI. évf. 3. 39-40 p. Böheim T. (1896): Erdélyi kopasznyakú tyúk II. Szárnyasaink. XI. évf. 6. 89-90 p. Csukás Z. (1955): Baromfitenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 69-73 p. Horn P. (1981): Tyúkfajták és hibridek. (in. A baromfitenyésztők kézikönyve). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 300-314 p. Hreblay E. (1902): Tyúktenyésztés. Pallas Részvénytársaság, Budapest. 140-143 p. Hreblay E. (1912): Baromfitenyésztés. „Pátria” Irodalmi Vállalat, Budapest. Kiss I. (1994): A kendermagos magyar tyúk tojástermelése. Szakdolgozat. DATE Állattenyésztési Főiskolai Kar, Hódmezővásárhely. 66 pp. Mártha Zs. (1962): A magyar tyúk nemesítésének első időszaka. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. Mezőgazdasági Múzeum, Budapest. 63-80 p. Mihók S. (2001): Az alternatív tartásra alkalmas baromfifajok, illetve genotípusok. Baromfiágazat 1. sz. Különszám. 2001/június. 18-27 p. Schwicker I. (1994): A kendermagos magyar tyúk élőtömegének alakulása. Szakdolgozat. DATE Állattenyésztési Főiskolai Kar, Hódmezővásárhely, 58 pp. Sófalvy F. (1986): A kendermagos magyar tyúk és a kopasznyakú tyúk egyes mendeli tulajdonságainak öröklődése. Kutatási jelentések. Kaposvár. 121-128 p. Sófalvy F. (1990): Őshonos kendermagos tyúkállomány génveszteség nélküli megőrzése. Tessedik Sámuel Tiszántúli Mg. Tudományos Napok, Debrecen. 77-78 p. Sófalvy F. (1995): A kendermagos magyar tyúk növendék és kifejlettkori élőtömegének alakulása. Tiszántúli Mg. Tudományos Napok, Hódmezővásárhely, II. 288-289 p. Sófalvy F. - Vidács L. (2002): Különböző keresztezési konstrukciókba tartozó kendermagos magyar növendékcsirkék hústermelésének vizsgálata. VIII. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. SZIE Gazdálkodási és Mg. Főiskolai Kar, Gyöngyös. Vol. 3. 217-222 p. Sófalvy F. - Vidács L. (2002): A kendermagos magyar tyúk növendékeinek élőtömege és vágóértéke. Baromfiágazat. 1. sz. 44-47 p. Sófalvy Ferenc – Vidács Lajos: Különböző genotípusú kendermagos magyar keresztezett növendékek hústermelése alternatív tartásban. XLV. Georgikon Napok. Új stratégiák az agrárgazdaságban. EU csatlakozás 2004. Tudományos konferencia kiadványa. Keszthely, 2003. szeptember 25-26. 37 p. Sófalvy F. – Vidács L.: Kendermagos magyar keresztezett F1 növendékek vágási eredményei zárt és kifutós tartásban. XLVI. Georgikon Napok Tudományos Konferencia. Keszthely, 2004. szeptember 16-17. CD kiadvány. Sófalvy F. – Vidács L.: Zárt és kifutós tartásban elhelyezett kendermagos magyar keresztezett növendékcsirkék hústermelése. XXX. Óvári Tudományos Napok. 2004. október 7. Mosonmagyaróvár. CD kiadvány. Szalay I. (2002): Régi magyar baromfifajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 58-74 p. Tóth P. (1956): A baromfitenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 57-64 p. Winkler J. (1925): Baromfitenyésztés. Budapest.
13
