A KENDERMAGOS MAGYAR TYÚK NÖVENDÉKEINEK ÉLŐTÖMEG NÖVEKEDÉSE ÉS VÁGÓÉRTÉKE Sófalvy Ferenc Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar Állattenyésztéstani Tanszék, Hódmezővásárhely Bevezetés A baromfitenyésztésben a hibridek megjelenése a XX. század negyvenes éveitől kezdve teljes mértékben átalakította a fajtaszerkezetet. A hibridek térhódítása következtében, a tyúktenyésztésben elsősorban, azoknak a fajtának a száma, amelyek a gazdasági baromfitenyésztésben szerepet játszanak, nagymértékben lecsökkent. A házityúk domesztikációja következtében több mint 200 fajta alakult ki (Horn P. 1981). Az iparszerű baromfi árutermelés keretei között termelő hibridek előállításában mindösszesen 5-6 fajta különböző vonalait használják fel, ugyanakkor a fajtatisztán tenyésztett tyúkfajták mindinkább háttérbe szorultak. A biodiverzitásról, azaz a biológiai sokrétűség védelmének feladatairól 1993-ban Rio de Janeiróban rendezett konferencia megerősítette a domesztikált állatok génbankjának megőrzésére irányuló törekvések képviselőit abban, hogy a gének elsodródásának veszélye erősödött. Az állatnemesítés során, egy meghatározott, gazdaságilag előnyös tulajdonságra történő szelekció következtében, számos fontos tulajdonság, mint a szervezeti szilárdság, az ellenálló képesség, az alkalmazkodó képesség, a változékonyság, eltűnnek (Szabóné Willin E. 1996). A védett, őshonos fajták jelentős genetikai értéket képviselnek. A tyúkfaj teljes génállományának megóvása érdekében fenn kell tartani a Kárpát-medencében tenyésztett és tartott fajtákat, melyek közé tartozik a kendermagos magyar tyúk is. Az őshonos (régen honosult, helyi) fajták degradációja, visszaszorulása, vélekedik Bögre J.-Dohy J. (1991), majd eltűnése annak a folyamatnak drasztikus formája, amikor végeredményben veszendőbe megy az adott fajta (genotípuscsoport) teljes génkészlete. Ebbe a folyamatba a tudatos, tartós, nagyon intenzív szelekció, az egyoldalú (specializált) hasznosítási célkitűzések, a „biológiai plafon” közelében folyó termelés és az ezt megkövetelő gazdasági „elvárások”, mind-mind belejátszanak.
Ebből az aspektusból vizsgálva a kérdést, figyelemre méltó Horn P. (1987) azon megállapítása, hogy a termelési paraméterek egyoldalú „túlhajtása” és a genotípus x környezeti interakció figyelmen kívül hagyása számos veszéllyel jár. Bodó I. (1983) a genetikai tartalékok védelme érdekében írt munkájában megállapítja, a különböző biotechnikai eljárások kialakulása azt eredményezi, hogy a termékenyebb háziállatfajták az egész világon elterjednek, kiszorítva a kisebb termelőértékű helyi fajtákat. Ebben a folyamatban egyre gyorsabbá válik a fajták, populációk kipusztulásának veszélye. A tradicionális fajták pedig akkor is értéket jelentenek, ha ez pillanatnyilag nem érzékelhető. A magyar kendermagos tyúk, a magyar nemesített tyúk egyik változata, amely a magyar parlagi tyúkból alakult ki, számos külföldi fajtával történő keresztezés, majd ezt követő fajtatiszta tenyésztés eredményeként (Mártha Zs. 1962). A kendermagos változat kialakulásában a külföldi kultúrfajták közül legnagyobb szerepet a sávozott plymouth játszotta (Mihók S. 1993). A magyar tyúk gazdasági értékéről Báldy B. (1958) a következőket írja. A magyar tyúkok háztáji tartásra a legjobban alkalmasak, mivel a legszorgalmasabb élelemkeresők, igénytelen, edzett állatok, melyek a mi szélsőséges éghajlatunkat is jól viselik. Leírja, hogy a vékonycsontú, és telt mellű magyar tyúkok húsa kitűnő, finom rostú, ízletes és lédús, a hazai és külföldi piacok csemegéje. Suschka A. (1958) - in. Sófalvy E. (1994) - bemutatja a Mezőgazdasági Kiállítás tenyészanyagát, ahol a kiállított 406 tyúkféle közül a magyar tyúkok 82,97%ban képviseltették magukat. A magyar tyúk kopasznyakú változatának elnevezését illetően nincs kialakult, egységes vélemény. A kopasznyakú magyar tyúkot Tóth P. (1956) szerint erdélyi kopasznyakú tyúknak is nevezik. A feltevés szerint kis-ázsiai eredetű, s a török hódoltság idején jutott Erdélybe, sőt a mai Jugoszláviába is. Winkler J. (1921) úgy írja le az erdélyi tyúkot, hogy a kopasznyaknak az összes ivadékban történő megszilárdítására irányuló törekvéseket Erdélyben, az 1940 körüli évekre vezethetjük vissza. Ebben az időben mindegyik szerző a kopasznyakú tyúkot úgy írja le, mint amelyik tojóképességével kiemelkedik a közönséges tyúkok közül, és többen kultúrfajtának és azok között is a tojó típusúak közé sorolják (Böheim T. 1896, Hreblay E. 1901, 1902, 1912, Winkler J. 1921). Csukás Z. (1955) még úgy írja le az erdélyi kopasznyakú tyúkot, hogy sokféle színváltozata közül legelterjedtebb és leggyakoribb a fehér. Tóth P. (1956) már úgy vélekedik, hogy a kendermagos színváltozat tenyésztését tartják kívánatosnak. Báldy B. (1954) már kopasznyakú magyar tyúknak említi ezt a
fajtát. Szerinte a kopasznyakú magyar tyúkok a tollasnyakúakkal egyenértékű, tehát tojásra és húsra egyaránt hasznosítható gazdasági tyúkok. A nemesített magyar tyúk csak rövid ideig maradt meg a köztenyésztésben (1954-től 1960-ig). A külföldről behozott fajták (plymouth, new hampshire) a fogyasztók igényeit jobban kielégítették, mint az úgynevezett magyar tyúkok, és ez is hozzájárult számuk rohamos csökkenéséhez. A hibridek megjelenése végképp megkondította a vészharangot a magyar tyúkfajták feje felett. Háztáji gazdaságokban ugyan még több éven keresztül szívósan tartották magukat, mert „kettőshasznosításúak lévén” elegendő számú tojást termeltek, és megfelelő mennyiségű húst is biztosítottak a család részére. Ma már azonban nagyon kevés helyen látni kendermagos tyúkot, még a háztáji udvarokon is. Ezért is indult állami program megmentésükre és fenntartásukra. Ez a tevékenység azonban nem lehet öncélú. Egyet kell érteni Bodó I. (1987) azon megállapításával, aki leszögezi, semmiképpen sem kielégítő az egyes fajták fenntartásáról gondoskodni, hanem el kell érni az értékes genotípusok megőrzését és célszerű hasznosítását. Ugyan nem tartozik e dolgozat témájához, de megemlítjük Bodó I. és mtsai (1993) különböző baromfifajták és tartástechnológiák összehasonlítása témakörben végzett vizsgálatának eredményét, amelyben beszámolnak extenzív körülmények között tartott kendermagos magyar és shaver starcross 288 tyúkok tojástermelési eredményeinek összehasonlításáról. Megállapították, hogy a szerényebb - félintenzív, de még inkább extenzív - tartási és takarmányozási körülményekkel rendelkező gazdaságokban a gyengébb genetikai képességű, kettőshasznosítású állományok megelőzhetik a tojástermelésben jobb genetikai alappal rendelkező állományokat, amelyek a tartási és takarmányozási körülményekkel szemben igényesebbek. A SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Karának tanüzemében 1977 óta tartott kendermagos állományunkban folyó vizsgálatok is azt a célt szolgálták, hogy megtaláljuk a magyar tyúknak helyét a baromfi árutermelésben (Sófalvy F. 1986, 1990, 1995, Kiss I. 1994, Schwicker I. 1994). A vizsgálat célja Vizsgálatunkban feleletet kerestünk arra, hogyan alakul a kendermagos magyar tyúk növendékeinek élőtömeg növekedése, vágási tulajdonságai. Ennek érdekében vizsgáltuk a kendermagos magyar tyúk fedett és kopasznyakú változatának élősúlyát napos kortól 10 hetes korukig, vegyes ivarban, a kakasok
élősúlyát 12 hetes korukig. Megvizsgáltuk, van-e különbség a két változat élősúlyának növekedésében, vágási tulajdonságaiban. Összehasonlítottuk a kendermagos tyúk növekedését más, kettőshasznosítású és színes tollú, hústípusú hibridpopulációk növekedésével, annak érdekében, hogy megállapítsuk, látunk-e lehetőséget a kendermagos magyar tyúk árutermelési célokra történő hasznosítására. Anyag és módszer A kísérleti állományt a SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar tanüzemének állatházában helyeztük el. A kar kendermagos állományától származó tojásokból keltetett 250 db naposcsibét 5 csoportba osztottuk, amelyből 4 csoport fedett és 1 csoport a kopasznyakú változatot képviselte. A csoportokat az állatházban betonból, illetve fából készült kerítésekkel elválasztott, 3,4 m2-es alapterületű fülkékben helyeztük el. A hőmérsékletet kombinált fűtéssel biztosítottuk. A naposcsibéket műanyag tálcából etettük és kúpos önitatóból itattuk. Később egy-egy hengeres önetetőt és súlyszelepes önitatót helyeztünk el a fülkékbe. A csirkék alá faforgáccsal almoztunk (1, 2. ábra). Az állományt 2000. május 4-én fogadtuk. A jércéket 10, a kakasokat 12 hétig neveltük. A fogadás napján minden egyes állatot szárnyjelzővel láttunk el. A napos kori élőtömeget elektronikus mérleggel, 1 g pontossággal mértük. Az élőtömeg növekedését heti mérlegeléssel ellenőriztük. Minden állatot egyedileg megmértünk. A mérést 0-6 hetes kor között, a napos állatok mérlegelésénél is használt mérleggel, 1 g pontossággal, 7-12 hetes korban Berkel mérlegen, 5 g pontossággal végeztük (lásd 3, 4. ábra). A kakasok közül a nevelés végén mindegyik csoportból 5-5 db-ot, összesen 25 kakast próbavágtunk. Elvégeztük a testtájankénti méréseket, valamint kiszámítottuk a vágott áru jellemző paramétereit. A csirkéket a Hód-Mezőgazda Rt. által gyártott HÓDMIX tápsorral takarmányoztuk. 0-4 hetes korig indító tápot, 5-6 hetes korban nevelő tápot, 7. héttől befejező tápot etettünk. A csirkék az első két héten félintenzív, 3-4 hetes korban intenzív indító tápot fogyasztottak. A tápok garantált beltartalmi értékeit az 1. táblázat tartalmazza.
1. ábra:
12 hetes fedett tollazatú kendermagos növendék kakasok
2. ábra:
12 hetes kopasznyakú kendermagos növendék kakasok
3. ábra:
10 hetes fedett tollazatú kendermagos növendék kakas
4. ábra:
12 hetes kopasznyakú kendermagos növendék kakas
1. táblázat: Etetett tápok beltartalmi értékei Megnevezés Szárazanyag Metabol. energia (MEb) Nyersfehérje Nyersrost Nyerszsír Lizin Metionin Met + ciszt. Ca Összes foszfor Haszn. foszfor
Mérték- Indító I. egység % 86,96 MJ 12,42 % 20,63 % 2,69 % 3,68 % 1,03 % 0,51 % 0,84 % 0,92 % 0,70 % 0,37
Indító II. 86,98 12,31 21,91 3,32 3,74 1,10 0,54 0,90 0,92 0,72 0,40
Nevelő Befejező 86,80 12,46 18,80 3,12 4,02 1,00 0,50 0,81 0,93 0,70 0,31
86,78 12,42 18,00 3,42 3,70 1,09 0,43 0,73 0,91 0,69 0,40
A tápváltásokat három napos fokozatos átmenettel végeztük. A kísérlet teljes időtartama alatt naponta mértük az önetetőbe kiosztott és meghagyott táp súlyát. A csoportok napi takarmány felvételét rendszeresen nyilvántartottuk a kísérleti naplóban. A kísérleti adatokat Sváb J. (1981) nyomán, Avasi Z. (1989) által készített „Biometria” programcsomag, valamint Microsoft Excel programok segítségével dolgoztuk fel, illetve szemléltettük grafikonokkal. Eredmények A kísérleti állomány napos kori élőtömegének átlaga 36,31 g volt. Az egyes csoportok napos kori élőtömegét a 2. táblázaton mutatjuk be. A csoportok megnevezésénél szereplő kódszámok a kendermagos állományunk különböző vonalainak hivatalos elnevezését fedik. A csoportok napos kori élőtömege F = 11,36(F0,1% = 4,62) P < 0,1% szinten szignifikánsan különbözött. A 21 és 22 kódjelű vonalak naposcsibéinek átlagos élőtömege szignifikánsan nagyobb volt a másik három vonal élőtömegénél.
2. táblázat: Kísérleti csoportok napos kori élőtömege
száma 1 2 3 4 5 Átlag
Csoportok kódja megnevezése 21 fedett 22 fedett 24 fedett 28 fedett 26 kopasznyakú
⎯x 38,26 37,50 35,84 34,62 35,32 36,31
s élőtömeg (g) 2,83 3,14 2,69 2,81 4,25 3,45
CV% 7,41 8,37 7,51 8,10 12,03 9,50
A heti élőtömeg növekedés eredményeit - vegyes ivarban - az egyes vizsgálati csoportoknál a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat: Kendermagos magyar növendékek élőtömegének növekedése vonalak szerint 0-10 hetes kor között, vegyes ivarban 21 Életkor hét Napos 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
38,26 66,64 125,22 216,02 330,14 420,63 491,18 614,87 786,28 924,74 1008,55
22 24 fedett változat 37,50 69,40 133,06 228,16 345,38 437,96 519,47 653,33 829,00 980,49 1090,57
28
élőtömeg (g) 35,84 34,62 67,56 66,92 131,58 127,20 231,42 215,22 356,72 328,63 458,40 413,88 526,29 499,13 688,55 607,50 854,68 763,16 1018,58 910,76 1167,42 1041,97
26 kopasznyakú vált. 35,32 61,96 114,38 194,14 306,78 394,98 473,66 629,29 783,14 937,69 1085,00
A 10 hetes kori élőtömegek különbségeit az 5. ábrán láthatjuk.
Átlag
36,31 66,49 126,29 217,00 333,55 428,03 501,21 636,62 801,04 951,84 1074,89
1200 Élősúly (g)
1000 800 600 400 200 0
21
22
24
28
26
Kód
5. ábra:
Kendermagos növendékek 10 hetes kori élősúlya vegyes ivarban
Az egyes csoportok különböző életkorban mért élőtömegeinek átlagára végzett varianciaanalízis eredményét a 4. táblázaton foglaltuk össze. 4. táblázat: A heti élőtömeg mérések átlagainak különbségére végzett varianciaanalízis eredménye Életkor hét napos 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
F-érték számított 11,36 12,13 13,71 17,58 10,16 10,70 2,60 3,46 3,19 3,11 3,95
P% táblázati 4,62 4,62 4,62 4,62 4,62 4,62 2,43 2,43 2,43 2,43 2,43
< 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 <5 <5 <5 <5 <5
A 6. hétig a kopasznyakú változat (5. csoport) élőtömegének átlaga szignifikánsan kisebb volt, mint a fedett tollazatú vonalak élőtömege. A 7. héttől az élőtömeg növekedésében a kopasznyakú növendékek utolérték a fedett
tollazatúakat. Vegyes ivarban legjobban a 24 kódszámú (3. csoport) vonalba tartozó csirkék növekedtek. 10 hetes korukra az állomány 1.074,89 g átlagsúlyt ért el. A fedett tollú változat (1-4 csoport) átlagos élőtömege 1.072,39 g volt, 12,61 g-mal kevesebb a kopasznyakúak élőtömegénél. A legnagyobb élősúlyt elért 3. csoporttól számított lemaradásuk 82,42 g, amely különbség azonban nem volt szignifikáns. A 3. táblázatból azt is láthatjuk, hogy a napos kori élősúlyok nem voltak hatással az egyes vonalak élősúlyának növekedésére. A kendermagos növendékek ivaronkénti átlagsúlyának alakulását napos kortól a nevelés végéig, vonalankénti bontásban az 5. táblázaton foglaltuk össze. 5. táblázat: Kendermagos magyar növendékek élőtömege ivaronként Életkor hét
21
22 24 fedett változat
Napos 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
36,84 65,21 119,47 203,95 304,16 378,16 446,89 561,58 709,47 830,47 871,05
37,69 71,31 135,85 228,08 332,38 413,69 485,92 596,15 731,92 858,92 952,69
Napos 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
38,63 67,68 130,63 229,11 357,58 460,74 535,79 676,58 868,95 1022,11 1146,05 1305,79 1438,68
37,33 68,38 132,38 233,62 362,43 473,10 552,81 708,33 892,62 1061,19 1182,62 1327,38 1343,57
28
élőtömeg (g) JÉRCE 35,40 34,15 66,10 66,25 124,90 126,32 214,20 212,79 322,30 319,18 399,10 398,50 477,60 477,21 621,00 575,18 751,50 720,89 884,90 855,11 997,00 979,11 KAKAS 35,70 35,00 67,50 67,44 135,25 130,11 239,50 224,56 372,50 362,22 484,90 466,33 550,95 570,78 724,25 717,22 909,00 911,67 1090,30 1096,67 1260,00 1267,78 1410,00 1420,56 1485,50 1448,33
26 kopasznyakú vált.
Átlag
34,64 51,62 111,15 186,46 289,00 367,15 436,69 570,00 701,92 832,23 950,00
35,83 64,66 123,57 208,69 312,45 390,39 463,71 576,49 720,72 850,07 947,83
33,57 60,71 114,81 196,00 314,33 410,19 492,52 660,24 826,43 993,62 1158,57 1292,86 1399,76
36,32 64,61 128,34 223,91 351,30 455,83 534,92 691,99 874,78 1044,23 1193,42 1351,32 1423,17
A jércék 10 hetes korukra 947,83 g-ot, a kakasok 12 hetes korukra 1.423,17 g-ot értek el. A jércék és kakasok élősúlyának alakulásából megállapíthatjuk, hogy a kopasznyakú jércék 10 hetes kori élősúlya a kísérleti állomány átlagának közelében van, csupán a 24. kód jércéi voltak súlyosabbak. A kopasznyakú kakasok viszont valamivel kisebbek, mint a fedett változat kakasai, csupán a 22. kód kakasainak élősúlyát múlták felül (lásd 6. ábra).
Élősúly (g)
1500 21
1000
22 24
500
28 26
0
6. ábra:
Jérce
Kakas
Fedett és kopasznyakú kendermagos növendékek élőtömegének összehasonlítása ivarok szerint
A heti átlagos súlygyarapodás értékeit áttekintve szembetűnő, hogy a kakasok súlygyarapodása az utolsó héten nagymértékben visszaesett. Ennek oka, hogy 12 hetes korukra a kakasok másodlagos ivarjellege már kialakult, és a csoporton belüli rangsor kialakítása miatti rivalizálás, verekedés következtében azok az egyedek, amelyek a rangsorban háttérbe szorultak, nem gyarapodtak. Természetesen a rangsor kialakulása után a növekedés zavartalan. A jércék és kakasok heti átlagos súlygyarapodásának alakulását a 7. ábrán szemléltetjük Összehasonlítottuk a kendermagos magyar növendékek élősúlyának alakulását, korábbi kísérleteinkben szereplő, különböző genotípusú hibrid populációk növekedésével (lásd 8. ábra). Az ábrán jól látható a különböző hasznosítású hibrid populációk fölénye. A kettőshasznosítású, háztáji hibrid (shaver farm négy változatának átlaga) átlagos élősúlya 10 hetes korra 1.230,15 g-mal múlja felül a kendermagos növendékek átlagos élősúlyát. Még szembetűnőbb a shaver színes tollú, hústípusú hibrid konstrukciók (shaver redbro és master gris) fölénye. 8 hetes korukra elért 2.409,38 g élősúlyuk pontosan háromszorosa a kendermagos növendékek élősúlyának.
Heti átlagos súlygyarapodás (g/hét)
Jérce
200
Kakas
150 100 50 0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
Életkor (hét)
7. ábra:
Heti átlagos súlygyarapodás ivarok szerint
Élősúly (g)
Kendermagos
Shaver farm
Shaver színes tollú húshibrid
2500 2250 2000 1750 1500 1250 1000 750 500 250 0 0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
Életkor (hét)
8. ábra:
Kendermagos növendékek élősúly növekedésének összehasonlítása eltérő hasznosítású hibrid végtermékekkel
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a kendermagos magyar tyúk fajtatisztán nem versenytársa a hazánkban forgalmazott különböző hasznosítású hibrid konstrukcióknak, mert jelentősen elmarad élősúlyuk növekedése azokétól. A nevelés végén, vonalanként 5-5 db, összesen 25 db kakast jelöltünk ki próbavágásra. A 6. táblázaton tüntettük fel a kendermagos kakasok 12 hetes korban végzett vágópróbájának néhány adatát. A testarányokra vonatkozó adatokat a 7. táblázaton foglaltuk össze.
6. táblázat: Kendermagos növendék kakasok vágópróbájának néhány adata Élő- Tömeg Vágási vesztetömeg vér, ség toll nélkül s.sz. megnev. g g g 1 21. kód 1533 1416,60 7,58 2 22. kód 1504 1368,60 9,04 3 24. kód 1524 1362,60 10,59 4 28. kód 1590 1432,00 9,96 5 26. kód 1504 1366,40 9,18 Átlag 1531 1389,24 9,27 Csoportok
Bontott Kitertömeg melési %
Pecsenyetömeg
Pecsenyetömeg
g 1141,00 1123,00 1152,00 1171,40 1146,40 1146,76
g 1007,00 977,60 1001,60 1039,40 1023,60 1009,84
% 65,68 64,95 65,73 65,33 68,05 65,95
% 74,43 74,66 75,59 73,66 76,21 74,84
7. táblázat: Kendermagos kakasok testarányai Csoportok Mell sz megnev. tömege aránya g % 1 21. kód 223,00 14,55 2 22. kód 216,00 14,33 3 24. kód 223,00 14,66 4 28. kód 226,60 14,28 5 26. kód 251,40 16,73 Átlag 228,04 14,91
Combok tömege aránya g % 926,00 21,27 315,80 21,03 319,80 20,97 314,20 19,76 315,80 20,99 318,32 20,81
Mell + combok tömege aránya g % 549,00 35,82 531,80 35,36 543,00 35,64 540,80 34,04 567,20 37,71 546,36 35,71
Mell filé tömege aránya g % 125,20 8,17 125,60 8,31 124,40 8,18 125,20 7,91 150,60 10,02 130,20 8,52
A kitermelési százalék és a pecsenyetömegnek az élőtömeg százalékában kifejezett arányát tekintve a kopasznyakú kakasok szignifikánsan jobb eredményt értek el a fedett tollazatúaknál. A mell tömege is kedvezőbben alakul a kopasznyakú kakasoknál, abszolút mennyisége, százalékos aránya, a mellfilé mennyisége szignifikánsan nagyobb értéket adott a fedett tollazatú kakasokhoz viszonyítva. Ennek megfelelően a mell + combok százalékos aránya is kedvezőbb volt. Vizsgálatunk eredménye megegyezik Kertész E. és Koplikné Kovács É. (cit. Tóth P. 1956) azon megállapításával, hogy a kopasznyakú magyar tyúk értékét elsősorban a kiemelkedő növekedési erély, takarmányértékesítés és jó húsminőség adja meg.
Ha összehasonlítjuk a kendermagos növendék kakasok vágási próbájának néhány mutatóját a különböző hasznosítású hibrid konstrukciók adataival (lásd 8. táblázat), azt látjuk, hogy a kendermagos kakasok minden paraméter vonatkozásában elmaradnak a különböző hasznosítású (kettőshasznú shaver farm, színes tollú húshibridek - ANAK 40, shaver redbro, shaver master gris) háztáji hibrid konstrukciók vágási paramétereitől. 8. táblázat: Kendermagos növendék kakasok és különböző hasznosítású hibrid végtermék kakasok vágópróba eredményének összehasonlítása Megnevezés
Élőttömeg
Tömeg Vágási Bontott Kiter- Pecse- Pecsevér és veszte- tömeg melési nye nye töség meg toll százalék tömeg % nélk. g g % g % g % Kendermagos 1531,00 1389,24 9,27 1146,76 74,84 1009,84 65,95 Shaver farm 2420,00 2151,62 11,09 1870,00 77,36 1699,32 70,22 Shaver 2560,00 2340,00 8,44 2120,00 83,08 1950,00 76,10 redbro Shaver 2680,00 2470,00 7,54 2250,00 83,95 2040,00 76,37 master gris ANAK 40 2727,00 2491,50 8,30 2152,50 79,23 1947,70 71,68 Természetesen a vágáskori élősúly az eltérő növekedési erély és ennek következtében a vágáskori életkor is a különböző hasznosítású állományoknál eltérő volt. A húshasznosítású hibrid populációkat 8 hetes, a shaver farm növendékeket 10 hetes, a kendermagos növendékeket 12 hetes korban értékesítették. A fentiekkel megegyezően jelentősen különböznek az egyes testarányok is, mégpedig az eltérés a hibrid konstrukciók javára mutatkozik meg (lásd 9. ábra). Az ábrán látható, hogy a kettőshasznosítású háztáji hibridként forgalmazott shaver farm kakasok is fölényben vannak majdnem mindegyik paraméter vonatkozásában. A testarányokat összehasonlítva különböző hasznosítású hibrid populációkéval, a kopasznyakú változat az, amelyiknél a mell százalékos aránya megközelíti a hibridek teljesítményét, a mellfilé százalékos aránya pedig lényegében megegyezik az ANAK 40 és a shaver farm végtermék kakasokéval.
Kendermagos átlag
Kendermagos kopasznyakú
Shaver farm
Shaver színes á
50 40 %
30 20 10 0
9. ábra:
Mell %
Combok %
Mell + combok
Mellfilé
Eltérő hasznosítású növendék kakasok testarányainak összehasonlítása
Áttekintve a kendermagos magyar tyúk fedett tollazatú és kopasznyakú változatának növekedésére és vágási eredményeire vonatkozó adatait, megállapíthatjuk, hogy ezek fajtatisztán nem képesek versenyezni a különböző, háztáji termelési közé is ajánlott kettőshasznosítású (shaver farm és változatai), valamint színes tollú, hústípusú (shaver redbro és master gris, ANAK 40) hibrid konstrukciókkal. A Mezőgazdasági Főiskolai Karon folyamatban lévő vizsgálatok, amelyeket a kendermagos magyar tyúk x különböző kettőshasznosítású fajták (fehér plymouth, new hampshire) keresztezési konstrukcióival végeztünk, arra jogosítanak fel, hogy kijelentsük, ha fajtatisztán nem is, de keresztezéseiben hasznosítható a kendermagos magyar tyúk húsáru termelés céljára is. Megerősíti ezt a tényt az is, hogy a különböző márkázott termékek előállítására 12 hétnél fiatalabb növendékcsirkék nem használhatók fel. Erre a korra ugyanis ezek a hibrid konstrukciók növekedési erélyüket tekintve már nem alkalmasak vágócsirke előállítására, viszont az őshonos tyúkfajtákkal létrehozott keresztezett állományok erre a célra megfelelnek. Következtetések Vizsgálatainkból az alábbi következtetéseket vontuk le. • Az élőtömeg növekedésére az eltérő napos kori élőtömegek nem voltak hatással, a legkisebb napos kori élőtömeggel rendelkező 24. kódszámú vonalba tartozó növendékek érték el a legnagyobb élőtömeget 10 hetes korukra.
• •
•
•
•
•
A kopasznyakú változat, annak ellenére, hogy 6 hetes korukig szignifikánsan kisebb élőtömegűek voltak, 7 hetes koruktól élőtömegük növekedésében utolérték a fedett változatúakat. Ivarok szerint vizsgálva az élőtömeg növekedését megállapíthatjuk, hogy a kopasznyakú jércék 10 hetes kori súlya a kísérleti állomány átlagával lényegében megegyezik. A kopasznyakú kakasok 12 hetes korukra viszont valamivel kisebbek a fedett változat kakasainál. A heti átlagos súlygyarapodás értékeit elemezve megállapíthatjuk, hogy az utolsó héten a kakasok súlygyarapodása jelentősen visszaesett, amit a másodlagos ivarjelleg kialakulása és az ebből következő szociális rangsorban elfoglalt helyük közötti rivalizálás eredményeként foghatunk fel. Összehasonlítva a kendermagos növendékek élősúlyának növekedését különböző, a kisüzemi termelésben is ajánlott kettőshasznosítású és színes tollú hústípusú hibrid végtermékek növekedésével megállapíthatjuk, hogy attól jelentős mértékben elmaradnak. A vágási próba legtöbb paraméterének vonatkozásában a kopasznyakú változat jobb eredményeket ért el, mint a fedett tollú változat. Kedvezőbben alakult a kopasznyakú kakasok kitermelési százaléka, pecsenyetömegének aránya, a mell tömeg valamint a mellfilé aránya is. Összehasonlítva a kendermagos növendékek vágási eredményeit különböző hibridkonstrukciókéval, mindegyik paraméter vonatkozásában a hibrid változatok fölényben vannak, egyedül a mell tömeg és a mellfilé százalékos arányát tekintve közelíti meg a kopasznyakú változat az összehasonlításban szereplő hibridkonstrukciókét.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kendermagos magyar tyúk növendékeinek élőtömeg alakulását és vágási eredményeit tekintve, fajtatisztán nem versenyezhetnek a különböző kisüzemi termelés keretei közé ajánlott kettőshasznosítású és színes tollú hústípusú hibridekkel, keresztezési konstrukciókban viszont mint anyai partner hasznosíthatók. Ebben a témában jelenleg folyó vizsgálatainkról a későbbiekben számolunk be. Összefoglalás A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának Tanüzemében vizsgálatokat folytattunk abból a célból, hogy megállapítsuk, hogyan alakul a kendermagos magyar tyúk növendékeinek élőtömege és vágási paraméterei. A kar kendermagos törzstenyészetének állományától származó tojásokból keltetett naposcsibéket öt csoportba osztottuk, melyből négy csoport fedett és egy csoport kopasznyakú volt. Nevelésre összesen 250 db naposcsibét fogadtunk. A kísérleti állományt vegyes ivarban 10 hetes korukig neveltük, a
kakasok nevelését 12 hetes korukban fejeztük be. A nevelés végén mindegyik csoportból 5-5 kakast, összesen 25 kakast jelöltünk ki próbavágásra. Az állomány átlagsúlya vegyes ivarban 1.074,89 g volt, a jércék 10 hetes korukra átlagosan 947,81 g-ot, a kakasok 1.193,42 g-ot értek el. A kakasok 12 hetes kori átlagsúlya 1.423,17 g volt. Az öt vonal növendékeinek élőtömege a nevelés alatt végig szignifikánsan különbözött egymástól. Legjobb eredményt a 24. kódszámú vonalba tartozó, fedett tollazatú növendékek érték el. A kopasznyakú változat élőtömege nem különbözött szignifikánsan a fedett tollazatúakétól. A vágópróba eredményét áttekintve megállapíthatjuk, hogy a kopasznyakú növendékek jobb eredményt produkáltak, mint a fedett tollazatúak. Összehasonlítva a kendermagos növendékek élőtömegének alakulását és vágópróbájának eredményét a kisüzemi termelésben használatos, eltérő hibridkonstrukciókéval, a kendermagos növendékek minden vonatkozásban jelentősen elmaradnak azoktól. Húsárutermelés céljára a kendermagos növendék csirkék fajtatisztán nem versenyképesek ezekkel a hibridekkel. Keresztezési konstrukciókban, anyai partnerként alkalmazva azonban javasoljuk a kendermagos magyar tyúkot olyan állományok előállítására, amelyek kisüzemi termelési viszonyok között natúr termékek előállítására felhasználhatók. Irodalom Báldy B. (1954): A Baromfi tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 27. Bodó I. (1987): Principles in use of live animals. Animal genetic resources strategies for unproved use and conservation. An. Prod. Heaeth Paper 66. FAO Roma. 191-197. Bodó I. (1992): A géntartalékok megőrzése az állattenyésztésben. Akadémiai doktori disszertáció. 11-34.; 149-155. Bodó I.-Ludrovszky F.-Sófalvy F. (1993): Különböző baromfifajták és tartástechnológiák összehasonlítása a védett természeti területekben. Zárójelentés. ÁOTE Állattenyésztéstani Tanszék, Budapest - DATE Állattenyésztési Főiskolai Kar Állattenyésztéstani Tanszék, Hódmezővásárhely. 13. Bögre J.-Dohy J. (1991): Gondolatok a génerózió és az állatnemesítés néhány új aspektusáról, az „adekvát mutációk” tükrében. Állattenyésztés és Takarmányozás. 40. 3, 195-201. Böheim T. (1896): Erdélyi kopasznyakú tyúk I-II. Szárnyasaink. 9. évf. 3, 39-40; 6, 89-90. Horn P. (1981): Tyúkfajták és hibridek (in. A baromfitenyésztők kézikönyve szerk.: Dr. Horn Péter). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 300-314. Horn P. (1987): A környezeti tényezők és a genotípus közötti kölcsönhatások, abrakfogyasztó háziállat fajokban. Állattenyésztés és Takarmányozás. 36. 2, 97-114. Hreblay E. (1900): Tyúktenyésztés. „Pallasz” Részvénytársaság. Hreblay E. (1902): Tyúktenyésztés 2. kiadás. Budapest, „Pallasz”, 140-143; 145; 159; 163. Hreblay E. (1912): Baromfitenyésztés. „Pátria” Irodalmi Vállalat, Budapest. Kiss I. (1994): A kendermagos magyar tyúk tojástermelése. Szakdolgozat. Hódmezővásárhely. Mártha Zs. (1962): A magyar tyúk nemesítésének első időszaka. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. Mezőgazdasági Múzeum, Budapest. 63-80. Schwicker I. (1994): A kendermagos magyar tyúk élőtömegének alakulása. Szakdolgozat. Hódmezővásárhely. Sófalvy E. (1994): A kendermagos magyar tyúk néhány fontosabb értékmérő tulajdonságának vizsgálata. Szakdolgozat. Szarvas. 15-16. Sófalvy F. (1986): A kendermagos magyar tyúk és a kopasznyakú tyúk egyes mendeli tulajdonságainak öröklődése. Őshonos és honosult háziállatfajtáink genetikai sajátosságai. Kutatási jelentések. Kaposvár. 121-128. Sófalvy F. (1990): Őshonos kendermagos tyúkállomány génveszteség nélküli megőrzése. Tessedik Sámuel Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok, Debrecen. 77-78. Sófalvy F. (1995): A kendermagos magyar tyúk növendék és kifejlett kori élőtömegének alakulása. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok, DATE Állattenyésztési Főiskolai Kar, Hódmezővásárhely. II. 288-289. Szabóné Willin E. (1996): A gazdasági állatok géntartalékainak megőrzése (in. Az állattenyésztés alapjai. Szerk.: Dr. Nagy Nándor). Mezőgazda Kiadó, Budapest. 276-278. Winkler J. (1921): Baromfitenyésztés. Budapest.
Summary We performed an experiment on the pilot farm of the University of Szeged, College of Agriculture to examine the live-weight and the slaughter parameters of the offspring of the Hungarian speckled hen.. The day-old chickens incubated from the eggs of the speckled hen breeding-stock of the College were divided into five groups, four of which consisted of feathered type birds and one group was bare-neck. We had 250 chickens for breeding. The birds in the testing stock (including both sexes) were kept for ten weeks, while the cock-breeding was finished in the 12th week. At the end of the rearing we designated 5 cocks from each group, that is 25 cocks altogether, for testing slaughter. On the 10th week the average weight considering both sexes was 1 074.89 g, pullets weighed an average of 947.81 g, while the cocks weight was 1 193.42 g. On the 12th week the average weight of the cocks was 1 423.17 g. The live-weights of the offspring of the five types were significantly different during the breeding period. The best results were achieved by the feathered type young birds belonging to the group coded as 24. The weight of the bare-neck birds was not significantly different from that of the feathered types. As for the results of the testing slaughter we can say the offspring of the bare-neck type produced better results than the feathered ones. Comparing the live-weight gain and testing slaughter results of the young speckled birds to the various types of hybrid constructions used in small scale farming the speckled birds are inferior in every respect. The pure-bred speckled chickens are not competitive compared to the tested hybrids for meat-production purposes. In cross-bred constructions, however, we can recommend the Hungarian speckled hen as mother-partner for creating stocks, which can be suitable for the production of natural products under small scale production conditions.
