51964 /
TISZATÁJ
A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE SZEGEDI CSOPORTJÁNAK X . É V F O L Y A M # 1956. O K T Ó B E R
FOLYÓIRATA
TISZATÁJ
irodalmi,
művészeti
és kritikai
folyóirat
Megjelenik kéthavonként Lőkös Zoltán, Nacsády Józ«ef, Németh Ferenc, Pctrovficz István (felelőn
Szerkesztőbizottság:
szerkesztő) és l'éter László. Szerkesztőség
és kiadóhivatal:
Szeged, Horváth Mihály utca 3.
Postafiók: 46
T.: 33-52
A szerkesztőség lehetőleg gépelt írásokat kér. Kéziratokat kívánságra visszaküldünk. Előfizetési díj egy évre 24 forint. Országos Takarékpénztári csekkszámla: 603 533 Kiadja
a Tiszatáji
Magvető
Könyv- és
Lapkiadd.
Tartalom: Vajtal István: Ladányi Mihály: E r t s e y Péter: Zomborl Imre: Cseres Tibor: Slmai Mihály: Farkas László: D á l n o k ! András:. Holló Ernő: Dér Endre: Fejér Dénes Reményi Béla: András Sándor: Zomborl Imre• Péter László Németh FerencSimon Emil: Márky Imre: Bárdos Pál: Petrovácz István: Balázs Margit: Nagyfalusi Tibor: Csurka Péter: Csépé Imre: A. Maltz: Bécs Ernő: Szabolcsi GáborRninai András: Somfát László: Gurszky István: Vlncze András: Balázs Margit: Bónus István: Pál József: Magyar V. László:
Lírai költészetünk n é h á n y időszerű kérdése Szelíd h a r a g v á s t (vers) Szívem á r k á t — Mátrai r o m á n c (versek) M o z a r t o p e r a (vers) J u s t h Z s i g m o n d s z e r e l m e (elbeszélés) Z á r ó r a u t á n (vers) Találkozás — Két vers a szobában (versek) Este lesz (vers) H a l o t t n é z ő k (vers) . .i Bese (regényrészlet) Uj légkörben Egy fürdőző lányhoz — Késő szüret (versek) E g y s z e r ű levél (vers) A h e g y k é t arca (vers) Irodalmi anekdoták T ü k ö r — Cigarettafüst — Belgrádi éjszaka (versek) J á r az ó r a (vers) S z e p t e m b e r (vers) K ő m ű v e s e k (elbeszélés) S z e p t e m b e r , 1955. — K e s e r ű s z o n e t t ( v e r s e k ) S z ü r e t (vers) F o h á s z (vers) J á n o s öcsém (elbeszélés) Bácskai tavasz — Palics (versek) A l k o n y a d z s u n g e l b e n (elbeszélés) — Z á n t h ó R ó b e r t f o r d Szózat a v á r o s k a p u j a előtt (vers) I g a z s á g o t ! (vers) A t o m k o r s z a k i c s e n d (vers) Lázadó vér (regényrészlet) A f o l y a m h o v a visz (ver ) «. Hinni kell (elbeszélés) E r d e i ő s z (vers) A k ú t szélén (vers) D a r a z s a k (versi T ü c s ö k d a l (vers)
299 307 30b 30» 310 320 32'. 32'' 322 323 326 329 330 330 331 340 341 342 343 352 353 354 35j 360 361 366 367 368 369 377 379 381 382 384 385
HAGYOMÁNYAINK Nagy Dezső: Vág Sándor:
Ünnepi munkásszokások Két emlék Juhász Gyuláról
3RF 390
IRODALMI MŰZEUM Tauszlq Mária: Elek László:
Móra Ferenc miskolci kapcsolataihoz Radnóti Miklós levele K n e r Imréhez
40? 410
Adalékok a Horthy-faslzmus kulturális politikájához Szeged e n (II.) Délszláv m ű v e k m a g y a r u l Jankovich Ferenc: Csepp a tengerben Enczl E n d r e : Gyógyulás Danyl G y u l a : N y á r elé Gaál E n d r e : A szegedi m u n k á s s á g harca a Tanácsköztársaságért Kiss Laios: Vásárhelyi híres vásárok Tömörkény István: A tengeri város Bodnár Éva: Tornyai János Sz. S z i g e t h y V i l m o s
413 418 472 427 428 430 434 436 437 439.
SZEMLE Herényi
György:
K. Nagy látván: Szekeres László: Valtai István: Sarkady Sándor: Glda't Ká'mán: Sipka Sándor: M a d á c s y László: K Naqy István: Péter László: IROCSOPORTUNK
A 'címlapon:
ÉLETÉBŐL Híreink Juhász Gyula
Szegeden felállítandó szobra, (Zilahy G y ö r g y felvétele.)
< 440 Segesdi
György
alkotása.
VAJTAI ISTVÁN
Lírai költészetünk néhány időszerű kérdése* (A lektori tapasztalatok tükrében) Lírai költészetünk néhány időszerű kérdéséről szóló alábbi féjtegetéseimtiek az a célja, hogy ú j r a felvegyem — és tovább is szőjjem — A k ö l t é s z e t v a r á z s a c. tanulmányomban elejtett fónalat.** Az ott felvetett alapvető kérdést — az objektív valóság és a művészi (költői) szubjektivitás összefüggésének •a kérdését -— annyira sarkalatos problémának érzem, hogy említett tanulmányomban megkezdett bogozgatását tovább akarom folytatni.. Nem annyira .az önigazolás vágya vezet, mint. inkább a probléma továbbra is csábító időszerűsége izgat. A k ö l t é s z e t v a r á z s á b ó l — részben terminológiai pontatlanságok, részben tényleges hibák miatt — azt lehetett kiérezni, hogy a tükrözendő valóság kárára és a tükröző művészi szubjektivitás javára akartam a kérdést eldönteni. Ezért vetették fel á bírálók ismételten is a szubjektív idealizmus vádját. Ezt a vádat akkor is súlyosnak éreztem, és ma sem tudok belenyugodni, m e r t fejtegetéseim alapgondolata éppen az volt, hogy még a legnagyobb költő s e m tud a semmiből — absztrakt önmagából — teremteni, és »az alap, a valóság objektív ereje, szóval a kor ösztönző, sugalló ereje olyan mértékben jelentkezik, hogy a legszubjektívebb reagálásokat is mederben tudja tartani.« A tanulmányban talán túlsokszor emlegetett. költői »izgalmakon« a művészi alkot á s lélektani velejáróit értettem, egy megtermékenyülési folyamat végső szakaszának, a szülésnek kínjait. A legnagyobb művészi lángésznek, a legteremtőbb emberi agynak sem lehet véleménye — tükörképe — a dolgokról, életünk valóságáról, ezektől a valóságos dolgoktól függetlenül. Sőt, a művészi formaadás kérdésére gondolva, azt is természetesnek kell találnunk, hogy végső fokon a művészi hogyant, a megjelenítés hogyanját is a dolgok valósága szabja meg. Akkori fejtegetéseim történeti részében, nagyon vázlatosan, de éppen azt a k a r t a m szemléltetni; hogy legnagyobb lírikusaink költészetének varázslata a tartalmi és formai jegyek csodálatos összhangjából adódik. A képi, nyelvi kifejezés erejében a tartalmasság ad hoc maximuma rejlik, vagyis a nyelvében (formájában) igazán »varázslatos« vers csak az eszmei mondanivalójában maximálisan elmélyített vers lehet. * A szerkesztőség e tanulmányt vitaindítónak szánja. ** Tiszatáj, 1955. évi 1. sz. 37—42. 1. 1
299
Ez a varázslatosság természetesen nem születhet meg a költő legteljesebb emberi igénybevettsége nélkül és a felszabadulás utáni líránkban — elismerem, megint vázlatosan és részletes indokolás nélkül — éppen ezt a nagy igénybevettséget, a nagy lánggal lobogó szubjektivitást hiányoltam. Ennek a hiánynak a hánytorgatása természetesen rossz vért szülhetett, viszont a tény maga mégis csak tény maradt. De tárgyilagos mérlegeléssel nem is lehetett a dolgon csodálkozni, hiszen a szocialista rendhez való legbelső alkalmazkodás — valóságos átlényegülésként — nem következhetett be meghatározott időpontra. T e r m é szetesnek kell találnunk, hogy amennyire régebbi költőink nem tudtak á t m e n e t nélkül leszokni »polgári« alkotás- és látásmódjukról, éppen úgy szocialista költőink is a valóság bűvöletében estek akaratlanul is a személytelen alkalmazkodás bűnébe,- a sematizmusba. Két alkotásmódnak, két életértelmezésnek k e l lett itt — egymás mellett és egymás ellen is — a maga »osztályharcát« m e g v í v nia és éppen ennek a mélyebb megvilágításával m a r a d t a m adós akkori problémafelvetéseimben. A sematizmus .bizonyos mértékig gyermek-betegség volt, egy fejlődési fázis kezdeti jelensége, nem végleges és egyedülvaló f o r m á j a a dolgokhoz való ú j f a j t a művészi hozzáigazodásnak. A polgári művészet a maga életértelmezésének teljes tartalmiságával együtt már elérkezett a f o r m a a d á s legigényesebb, legartisztikusabb módjaihoz, á szocialista életértelmezésnek v i szont még meg kellett küzdenie a teljes tartalmasságért és éppen azért formáló igényeit meglehetősen szűkre szabta. A polgári lírában izgalmas »egyéni« b e szédet kaptunk, a szocialista lírában — állítólag — az objektív valóság előtt k i csivé, személytelenné törpült költői én sematikus dadogását. Ott én-istenítés„ itt — állítólag — én-föladás! A problémának mindenesetre a mélyére kell néznünk, hogy megérthessük: az én-istenítéssel a polgári művészet éppen úgy elherdálta a maga valóságkincseit, mint ahogy a szocialistának szándékölt én-feladás is valóságcsökkentéshez, valóságleszállításhoz vezethet. A valóság és a valóságot tükröző é n h a r móniája a kettő teljesértékűségére épülhet csak: a harmónia akkor is f e l b o m lik, ha a művészi én túl akar nőni a valóságon, de akkor is, ha a művészi én nem tud hózzánőni a teljes tartalmú valósághoz. Mennyiben akart a polgári én túlnőni a valóságon? Közismert dolog, h o g y a polgári-individualista szemléletben a megismerendő valóságról a megismerő énre tolódott át a hangsúly. A polgári társadalom művésze úgy hitte: azzal, hogy alakít és formál, valóságot teremt: valami egyszerit, eddig soha n e m v o l tat hív életre. Annak a tévedése ez, aki azt hiszi, hogy mert »erkölcsösen« cselekszik, megteremti az erkölcsiség törvényeit is. A kapitalista kor művésze — a kor legbelső társadalmi hajtóerőinek hatására — törvényhordozónak, t ö r v é n y alkotónak érezte magát, és a teremtés tudatával, belső világának adottságai szerint gazdálkodott életével. A maga én-világa legerősebb sugallataként a szabad (törvényteljesítői) cselekvés gyönyörét kergette a legszenyedélyesebben, így akart a maga értelmezése szerinti legmélyebb valóságig eljutni. Mert ő is, m i n den szubjektív berzenkedésével, a valóságig, az emberi élet végső értelméig akart eljutni. A »megismerhetetlen« valóságot az önkifejezés formájában, t e h á t szubjektív elfogultsággal, de mégiscsak a v i l á g k i f e j e z é s vágyával és hitével akarta tapasztalativá, objektívvé tenni. Kozmikus törvényeket tisztelt 6 is, de persze csak önmagában, szubjektív megismerése határáig. 300
I
Bármennyi ismeretelméleti ellentmondás van is ebben az anarchikus, szubjektív valóságkergetésben, annyi bizonyos, hogy művészi szempontból nagyon termékeny konfliktusos állapotot jelentett. A polgárság társadalmi, világnézeti és művészi ellentmondásai pontosan jelzik, hogy a »törvényteremtő« én-állapot nem volt boldog és háboríthatatlan virágzás. Olyan törvényeket, olyan »valóságot« tisztelt magában, amellyel szükségszerűen szembe került az »önkiteljesítés« lehetőségein kívül maradtak valóságával. A polgárságnak a maga valóságával szét kellett zúzódnia egy mélyebb társadalmi valóság szikláján, de míg ide eljutott, a maga én-állapotát a művészi kifejezésnek legváltozatosabb formáiban, a legtartalmasabban, a legtanulságosabban tudta megmutatni. A polgári én — a polgári művészet legjobbjainak tanúsága szerint — nem adta meg olcsón magát. A végső, nagy Törvény megsejtésével is halálig a maga énségének a törvényszerű voltát akarta igazolni: a sziklára, amelyen szétverte magát, a saját vérével írta fel a h e r o i k u s p e s s z i m i z m u s gőgős hitvallását: »Büszke vagyok arra, hogy a szikla keménységével a magam fejének keménységét szegezr hetem szembe«. „ A probléma feszegetését azzal folytathatjuk, hogy a világot önmagában tisztelő individualizmus tragikus pesszimizmusa felett a szocialista életérzés a heroikus optimizmust hirdeti meg. Természetesen nem valamilyen szónoki fordulat kedvéért, vagy prófétai indulatban, hanem a társadalmi valóság — a v a l ó s á g — helyes felismerése alapján. A polgári én csak az önmaga valóságához viszonyulhatott — ahhoz, amitől tönkrement — a- szocialista én viszont a megszabadító valósághoz méri magát. Az emberi én nagy személyi, erkölcsi é r t é k e továbbra is fennáll: az e m b e r a l k a l m a s a t ö r v é n y t e l j e s í t é s r e , nemcsak az elfogadás, hanem az alkotás értelmében is, de a törvényt, melyhez alkalmazkodik, nem ő szabja meg. A világ objektivitása megszabadító, eligazító normája az emberi életnek, de ennek a normának a vállalása nem jelentheti a szubjektivitás feladását. A társadalmi valóság igazságainak szociális szándékú, elfogadó, szolgáló vállalása az egyéniségnek nagyobb erejét kivánja meg, mint amilyen az individualista önpusztítás volt. A norma .(a törvény) tudatos vállalása »-erény«, és csak az nem fog v é g z e t e t mondani, aki e r é n y t tud mondani. A polgárság legmutatványosabb, leglázasabb én-kifejlesztése is — a dolgok legmélyén — passzivitás volt, az önmaga »-végzetes-« voltából kilépni nem tudók morális értelmű passzivitása. Ez a passzivitás azonban az objektív valóság szolgálatában is jelentkezhet és akkor ezerszer laposabb és színtelenebb, mint a polgári végzet-vállalás. A polgárság joggal mondhatta, hogy a saját világát. — egészen a pusztulásba hullásáig — ő maga teremtette meg. A szocialista társadalom sem születhet meg csak passzív odaállásból. A valósághoz (törvényhez) kötöttség olyan szorítót jelent, mely nem tűr tétlenséget. Ilyén értelemben, a cselekvő emberre vonatkoztatva, tehát szubjektív értelemben, a t ö r v é n y a k k o r v a n , h a í e 1 j e S/í t j ü k. Ä polgárság törvény teljesítése pusztulást, jelentett, a szocialista társadalomé a megmenekülést jelenti, de az emberi énnek még nagyobb — rendezettebb, koncentráltabb — igénybevettsége árán. Vajon milyen művészetnek kell kivirágzania a szocialista életforma »normateljesítést« sürgető szorítójában? A polgári anarchiában, ebben az elvileg megoldhatatlan konfliktusé életformában, a széthullással szinte növekvő arányban, a művészi (kifejező) nyugtalanság a legszélsőségesebb formákban • jelentkezett, l*
f
.
301
éd
viszont az elvileg elfogadó, szolgáló szocialista életérzés az önmagat feladó a l kalmazkodásig juthat el, ami a művészi sematizmus legbiztosabb melegágya. ríogy a sematizmussal sok b a j volt, azt ma m á r senki sem tagadja, de a sematizmus — mint már mondtuk — csak gyermekbetegség volt, egy kezdeti áliá pot szinte elkerülhetetlen művészi nyavalyája, melyen — éppen a gyógyulás, az egészség kedvéért — kellett túlesnünk. Ha most ú j r a szó esik róla, ez n e m azt jelenti, hogy olcsó harcot akarunk vívni egy lényegében mái- legyőzött kísértettek A probléma ma nem az, hogy az egyéniség-feladásból imért születhe T tett csak sematizmus, hanem inkább az, melyek tehát a szocialista egyéniség művészi jelentkezési formái. A szocialista módon értelmezett valósághoz viszonyulás kérdésében az alapvető tévedés az individualizmusnak, mint általában polgári dolognak az értelmezésében rejlett. A polgári individualizmus egy adott kor jelensége, túl kellett jutnunk rajta, de nem azért, hogy az emberi ént m i n denestül félredobjuk, mivel a polgárság alaposan kompromittálta. Azt lehetne mondani hogy a z i n d i v i d u a l i z m u s t l e j á r a t n i é s m e g c s ú f o l n i u g y a n l e h e t e t t , d e n e m l e h e t f e l e s l e g e s s é t e n n i . A valósághoz való viszonyulás nem lehet elszemélytelenedés. A s e m a t i z m u s l é n y e g i l e g a s z e m é l y t e l e n s é g » m ű v é s z e t e « . A valóságot úgy kell szolgálnom, hogy ne adjam fel tükröző, művészi énemnek sajátos színeit, jellegzetességeit. Sajátos dolog, de ha feláldozom egyéniségemet, a tükrözendő valóságot is megcsökkentem. • A szocialista társadalom művészének alapvető kérdése tehát, hogyan szolgálja a - valóságot egyéniségének megcsökkentése nélkül. Majdnem kétévi lektori működésem folyamán azt tapasztaltam, hogy éppen ebben a kérdésben, a szocialista értelmű valóság-elfogadás, illetve személyiség-kiteljesítés látszólagos antagonizmusában rejlik mai költészetünk sarkalatos nehézsége. . Az egyéniség feladása a legindokoltáhbnak az ún. politikai költészetben. látszott. A szocialista társadalmi rend kodifikálói és felelős őrei — akarva, n e m akarva — tanító elvhirdető, propagálóköltészetet kívántak. Ilyen értelemben a politikai költészet közvetlen feladatának az látszott, hogy a polgári magát-néző önzéssel szemben az ú j társadalmi rend emberének heroikus erkölcsösségét hirdesse meg. Az eszme győzelméért, vagy megivédéséért vívott harc ezt így is kívánja meg, de mikor a harcnak ezt a hősi formáját — a fejlődés szükségszerű fázisaként — a m e g v a l ó s í t á s h a r c a váltja fel, ki kell tűnnie, hogy a társadalmi válóság szolgálata sokkal többet jelent akár a legőszintébb szándékú» ódai szenvedélyességű és 'magasztosságú kijelentéseknél. Az eszme ösztönző ereje arra késztet, hogy mindent odaadjunk érte/ ami jó csak telik emberséglünkből, nemcsak a harc mámorában, hanem m é g inkább az építés • hosszúra nyúló, harci mámort koptató, felszívó. liehézségeiben. Az ú j társadalmi rend n e m kész valami, csak készülőben van; az ember teljes személyes odaadása á r á n válik csak konkrét valósággá. Az embernek valahogy nagynak kell lennie ahhoz hogy történelmet csinálhasson. A szocialista erkölcs ilyen értelemben n e m az esetről-esetre megagitált ember alkalomszerű cselekvési formája, h a n e m a minden emberi cselekvést, szándékot, gondolatot felszívó e g é s z nek, a végső k e l l nek a tudatos szolgálata. Nem lelkesedésről és lelkesítésről van tehát szó, hanem perspektíva-adásról, riasztásról, olyan »izgalom-« keltéséről, mely- sehogysem engedi állandósulni a csak kapni — és győzelemben fürödni — akarók »terülj asztalkám-« pszichózi302
sát. Éppen a perspektíva-hiány, tehát az értéktelen valóság-felmérés az alapvető hibája a sematikus politikai versek áradatának, melyek, gondolom, máshol is elöntötték a szerkesztőségek lektori asztalait, az utóbbi másfél évben is. Nem arról van szó, hogy költőink ne beszéljenek közös nagy politikai-társadalmi harcunk igazságairól hanem arról, hogy az ügyünk igazságába vetett hitnek egybe kell esnie személyes életünk és cselekvéseink igazságával, egész % emberi — én-állapotbeli — érdekeltségével. Politikai költészetünkben — de általában egész életünkben — a válságnak akkor kellett kitörnie, mikor kitűnt, hogy a harcoló és szolgáló embert nem volt elég megrakni erkölcsi intelmekkel és a politikai agitáció ódáival. Személyes bajait nem tudta harmóniába hozni a deklarált tételek igazságával, vagy azért, mert ezeket a tételeket még nem értette meg, vagy azért — és ez volt nagyobbik baj — mert a feladatok nagysága és a maga személyes kicsisége (meg nem' kérdezettsége, folytonos ellenőrzöttsége) között túlságos nagy ű r t kellett látnia. A politikai versek érdektelensége a személytelenségükben rejlik : igazságokat, tételeket hirdetnek meg, de arról szó sem esik, hogyan fog az ember a deklarált igazságok mázsányi súlya alatt egyáltalán meg. is mozdulni. Politikai verseink írói sajátos epigonizmust műveltek: nem nagy költők, hanem nagy eszmék és igazságok epigonjaivá váltak, ezért vértelen és absztrakt az a dogmatikus »-izgalom« is, amellyel úgy írnak nagy dolgokról, hogy csak »-kicsi« emberekre gondolnak. Nem véletlen, hogy a lektor vizsgáló szeme elé került politikai verseket .a kijelentő hang mellett általában a tökéletes személytelenség jellemezte, mintha a dolgok megtevése pusztán azon múlna, hógy — önbiztatásui és még inkább: mások biztatásául — ódai hangon beszélünk róluk. Hogy azonban az én-dolgok, a k ö z n a p i d o l g o k mégiscsak mocorogtak az emberekben — talán éppen azért, mert nem tudták őket a »nagy politikába« bekapcsolni — annak jellemző bizonyítéka á nem politikai témájú versek túlnyomó nagy száma. Az áradatnyi tájversben és. szerelmi költeményben, ha a legtöbbször szintén sematikusan, azaz igazi személyes izgalom nélkül, vagy esetleg a polgári én-igenlés »uraságoktól levetett« formáiban, de mégiscsak kiütközik egyéni dolgaikkal való vergődésük, az a konfliktusos állapot, mely az objektív valóságnak szubjektív »-megszenvedéséből« következik. De elmondhatjuk ezt bizonyos politikai versek olyan szerzőiről is, akikről megérezni, hogy vad erővel tárnák fel énségük .konfliktusos voltát, ha a deklarációs hang csábításával meg tudnának küzdeni. Ezek önmagukról .is »nagyokat« mondanak, mert érzik a személyes íeimagasodás szükségességét, érzik, hogy nagy igazságokról nem lehet a költő-bürokraták regisztráló okosságával beszélni. Értékük inkább erkölcsi, mint művészi: nem másokat biztatnak, hanem önmagukat, szólamokkal még, bizonyos szerepvállalással, de a személyes odaadás becsületes szándékával. A politikai t é m á j ú verseknél, mint már említettem, jóval nagyobb azoknak a verseknek a száma, melyeknek témája jobban megengedi, hogy a költő »önmagáról« beszéljen. Persze, dogmatikus gondolkodással mindjárt felvetődhet a kérdés, mi különösebb okjektív oka lehet ennek az önmagáról beszélésnek? Hiszen kétségtelen, hogy a szocialista társadalmi rend, a társadalmi kiegyensúlyozottság megteremtésével, az emberi élet belső harmóniájának az objektív fel-? tételeit is megteremti és így az egyén elől elszívja a lázadásra, boldogitalankodásra való okot, mi baja lehet tehát önmagával? A t á j versek íróinak a legna303
gycbb része nem is érez semmi hajlamot a boldogtalankodásra és végtére is, ezt igazán nem hányhatjuk szemükre. Mégsem tudunk azonban szabadulni a t tól az érzéstől, hogy itt a sematikus politikai lelkendezésnek egy másik válfajáról van szó. A szocialista életérzés szerint birtokba vevői vagyunk a t á j n a k is, a gazda szemével gyönyörködhetünk benne. A t á j is afféle »terülj asztalkám« és ez nem is lenne baj (sőt társadalmi vonatkozásban jól van, hogy így van), de ez a terülj asztalkám-szemlélet művészileg értéktelen idillek irogatására vezetett. Nem az a művészietlen bennük, hogy a költő — a politikai korszerűsítés céljából — nem mindig stílusos »objektumokkal« rakja meg a t á j a t , hanem a szintén tökéletesnek mondható személytelenség. A politikai vers »legszemélyesebb« vonása a lelkesedés, az efféle idilleké az ártatlan öröm. A költő örül, de nem tud örültetni! Mennyiségi dolgot művel, minden fűszálnál ú j r a és újra felújjong, de mert sok fűszál van, sokat kell lépnie, anélkül, hogy tovább jutna. A személytelen odatapadásból áradozó ismételgetés lesz csak. Minden lépésnél ú j r a csodálkozik, n e m jobban, mint az első lépésnél, és mivel n e m tudja kellő időben abbahagyni ezt a gyermekes lelkendezést, az első lépésnél eldalolt örömének hitelét is megrontja. Valóságellenes költészet ez, noha az ilyen idillek írói, szándékban legalább, a valóságot vallatják. De a valóságból afféle paradicsomi »senki-szigetét« csinálnak, elfogyaszthatatlan mennyiségű napfénnyel, virágillattal és madárdallal. Az ilyén ingyen forrásokból fakadó, problémátlan boldogság azonban a társadalmon kívüli állapot boldogsága, t e h á t tünékeny illúzió. Nem arról van szó, hogy az idillikus lelkendezés helyett a himnikus n a gyotmondás hangjait a k a r j u k hallani; a tájlíra azonban mégsem arra való csak, hogy a költőnek alkalma legyen az »Óh, be szép!« ismételt elrebegésére. Ahogy a valósággal általában, a tájjal sem lehet problémátlanul töltekezni. Az idillek irója addig pepecsel, amíg elfolyatja, elszivárogtatja a t á j igazibb ösztönző erejét. Az igazi költő a t á j lelkét beszéli ki: büszkévé, erőssé, bizakodóvá, hívővé tud vele tenni — persze az ő dolga, hogy hogyan teszi. Az altató, pepecselő, személytelen idillizmius »műfajába« tartoznak azok a népéleti idillek is, melyeknek szerzői Petőfi és Arany egyszerűségében keresnek igazolást a maguk késői egyszerűségére. Csakhogy- a két nagy költő ezzel az egyszerűséggel forradalmi dolgot művelt: a megszületőben lévő népi Magyarország stílusformáját próbálgatta. Az ő verseik egyszerűsége a kornak hívőn és teljes személyi odaadással vállalt politikai valóságát fejezte ki, azok számára, akik csak az ilyen egyszerű' szóra tudtak — és akartak is csak — hallgatni. Forradalmi erejű egyszerűség volt: a forradalmi mondanivalónak leghatásosabb formai közvetítése. A késői idillizmusnak az egyszerűsége azonban nagyon gyanús értékű tartalomközvetítést jelent. Az efféle idillek írói valami készen k a pott harmóniát akarnak kibeszélni és szívesen elhiszik, hogy a szocialista életforma objektív harmóniája és a t á j szintén objektív kialakultsága az ő költői ábrázolásukban szépen, békítően egybeesik. Olyan emberek harmónia kergetése ez. akik mindenben »harmóniát« látnak, ami r a j t u k kívül van, aimá már kész, adott valami, amit mások már megcsináltak. Nincs igazi erkölcsi és művészi' énjük, n e m tudnak mást csinálni, mint azt, hogy készségesen hozzáigazodjanak a külső dolgokhoz. De nemcsak ilyen t á j verseink voltak! Az idillikus pepecseléssel az a r á n y o kat nem rejtő, rövidlátó valóság-elfogadással szemben az objektív világgal való 304
,
önemésztő viaskodás lángjai is N felcsaptak nem egy költőnkben és n e m is tehetségtelenekben, de éppen ezekből a tájversekből bújt elő a polgári színezetű impresszionizmus kísérlete. Míg ugyanis az előbb említett impresszionizmus hívő és boldog valóság-elfogadásnak tűnik fel, amely egyben ön-feladásnak is látszik, addig az ön-igenlő impresszionizmus a legboldogítóbb (»legszebb«) tájba is boldogtalan önmagát cipeli bele, az objektív ábrázolás álarca alatt. Elvileg a polgári impresszionista sem akar az életből többet megragadni, mint amenynyit az érzékével fel tud belőle fogni. Nem n ő t e t i meg magában a külső dolgokat, nem törekszik tudatosan b e l s ő l á t á s r a . Szemléletmódjának tartalmassága a felület (a látnivaló) gazdagságának érzékletes yisszaadásában merül ki. A művészi elv az, hogy a bemutatás (tükrözés) semmiben se zavarja az elsődleges hatás frissességét, érzékletességét. Eddig tehát a kétféle impresszionizmus teljesen azonos szándékú művészi elv, mégis egészen más világ (valóság)-értelmezés rejlik mögöttük és ez külsőleg a polgári impresszionizmus formai többletében, a valóság jelképessé tételében, a szimbolista képalkotásra való törekvésben mutatkozik meg. A polgári életértelmezés szerint, a polgári élet anarchiájának és széthullásának fokozódásával' a világ értelmetlen és érthetetlen zűrzavar, minek tehát mélyebb' lényegről beszélni. Ismereteink, impresszióink — ha akarjuk, ha nem — »felületesek«, maradjunk tehát tudatosan is a felületnél. Nem nehéz belátni, hogy ez az impresszionizmus mégsem tudott a felületnél maradni, mert nein volt hívő és boldog elfogadója ennek a felületnek. Noha stílus-elve a kristálytiszta, érzékletes láttatás volt, és így látszólag nem t ű r t meg semmiféle költői »szellemidézést«, mégis hamar eljutott odáig, hogy a dolgok elkerülhetetlen magára vonatkoztatásával a maga szubjektív látásmódját a maga egyéniségének a »szellemét« lopja bele a tájba, az életbe, a valóságba. A polgári művészetnek a naturalista ténytisztelet ú t j á n szükségszer ű e n el kellett jutnia a felületi valóságnak szuverénül tágítható, jelképes értelmében szinte a végtelenségig finomítható képéig. A dolog tragikuma nyilvánvaló: mivel a világot a maguk jelképezőjének gondolják, éppúgy nemi tudnak vele mit csinálni, mint önmagukkal. Azzal, hogy önmagukhoz mérik a valóságot, ezt is értelmetlenné teszik. Absztrakt módon felfogott belső világuk »objektivizálásával« bajlódnak, sok finom lélektani megnyilvánítással; formai cizellálással, mégis m o n o m á n i á s korlátoltsággal. A szerkesztőségbe beküldött ilyenfajta versek élményanyaga is, kifejezésm ó d j a is az elmúlt világot idézi, csak persze sokkal kevesebb dokumentációs erővel, mint a »nagy« impresszionistáké és szimbolistáké. Ezek a költők nem dicsőitik ezt a régibb világot, de áldozatai maradtak, sőt tovább is mehetünk: ragaszkodnak is ehhez az áldozat-voltukhoz, mint az emberi magasabbrendűség, az abszolút művészi érzékenység megnyilvánulásához. Az önmagával már rég meghasonlott polgári individualizmus kísértetjárásáról van itt szó. A legtöbb ilyen vers mögött keserű csalódottság rejlik, melyet költőink mégis gőggel vállalnak, miért még megtépetten, reménytelen elvásottságukban is egyedül való csodaként tisztelik magukat. Ezek jórészt azok a költők, akiket »nem értenek meg«, holott semmitől sem undorodnak jobban, mint a »filiszteri« megértéstől. Még önvádjaikban is önmagukat igenlő emberek: olyan lázadók, akik egy még lázadásában is értelmetlen világ áldozatai. Háborgásuknak és boldogtalanságuknak éppúgy nincs valóságértéke és igazi perspektívája, mint az 305
előbb említett e g y s z e r ű e k idillikus boldogságának A valamikori nagy l á zadók önigenlése társadalmilag megalapozott lázadás volt: a jobbat, igazabbat, tisztábbat »igenelték« magukban, de ezek mögött a késői lázadók mögött m á r rég elfogyott a »nagyok« gyötrődéseinek maguk-hánytorgatásának reális alapja. A másik »magánügyes« menekülési terület — talán mondanunk sem k e l lene — a »legjogosultabb« egyéni érzés, a szerelem. Nem sok szót kell itt azokra a költőkre vesztegetnünk, akik boldog felületen-maradásukban még csak n e m i s sejtik, hogy a szerelmi költészet évezredes sablonjai a szubjektíve legőszintébb érzés melegétől sem kapnak ú j fényt. Esek is »egyszerű« költészetet művelnek, de a szerelmi lázadásukat olyan szavakkal t u d j á k csak kibeszélni, melyek a z olvasónak már többé semmit «em mondanak. Ök persze akkor is »lázasnak« é r zik magukat, ha a nyelv »hőmérője« egészen alacsony hőfokot m u t a t és nyílván nem értik, miért kérik tőlük számon szubjektíve soha-nem-voltnak, egyedülvalónak tudott érzésük nyelvi dokumentációját. Vannak azonban itt szenvedélyesebb félresiklások is! Elég sok az olyan szerelmes vers, melynek szerzője a z é l e t j o g á n követeli a természetesen mindig ú j szerelmet. Jellegzetesen polgári jogkövetelésről van itt szó! Az ilyen szerelmes csak kapni akar, azért sorolja fel ú j r a és újra, hogy mit akar kapni. A felsorolás nem változatos, a z imádott, illetve áldozatnak kiszemelt lény testiségének jólismert rekvizítumai ezek. Mondanunk sem kell, hogy ebben az állhatatos é s csillapíthatatlan é t vágyú követelőzésben semmi nyoma a szociális megrendülésnek: a másik csak arra való, hogy adjon, »tálaljon«. Ide tartoznak azok a költők is, akik azért r u házzák fel az imádott lényt a fetisizált testiség vonásaival, hogy annál szebben kapják vissza, önmaguk örömére. Ezek a költők társra nem néző szerelmi l í r á t művelnek, a polgári egocentrizmusnak hol csendesebb, hol szenvedélyesebb m e g nyilvánításával. A szenvedélyésebbek persze sokkal tudatosabban ütik meg a szerelmi követelés hangját, úgy hogy itt m á r »világnézeti« méreteket ölt a dolog. Tudjuk, hogy elmúlt korok nagy szerelmi lírájában a testiség abszolút' jogainak meghirdetése mindig lázadás volt az uralkodó korízlés álszenteskedő, vizet prédikáló és bort nyakaló morálja ellen, de ma már ennek a testiséggel való házalásnak semmi lázadás-íze nincs. A szocialista szerelmi líra — a l a p érzésében — a társsá emelkedett ember szerelmének őszinte kibeszélése. N e m ' arról van szó, hogy ebben a szerelemben nincs testiség, h a n e m arról, hogy a testiség megnyilvánítása más. Az előbb említett nagy lázadók felfogásában a szerelem démoni erővé fokozódott: a pusztulást is vállalta, hogy pusztíthasson. Ez az ő r j ö n g ő szerelem — a művészi kifejezés f o r m á j á b a n is — a legvéresebb megcsúfolása akart lenni a polgári takargatásnak, niely a testiség k e n d ő zését csak azért művelte, hogy annál nagyobb kéjjel ránthassa le a leplet a démoni dolgok megtevéséfe tartogatott, nőről. A szocialista életérzés a szerelemben sem rendezkedhet be a »fosztogatásra«: a maga boldogságát a másik boldogságának a mértékével kell néznie. " ' * A fentiek elolvasása után sokan talán elhibázott dolognak t a r t j á k , hogy fejtegetéseimben el nem fogadott, meg nem jelent és így ellenőrizhetetlen t a r talmú versekre hivatkoztam. Ez azonban csak annyit jelent, bogy alulról, lentről indultam egy nehéz probléma felé, onnan szóval, ahol az ú j szocialista 306
líráért folyó harc nehézségei szinte nyersen szembeszökők. Itt az ú j világképnek még csak a durva, de éppen durvaságukban nagyon jellemző kontúrjai tűnnek elő. Az objektív (tükrözendő) valóság e l s ő s é g e már nem vitás, de a személytelen odaadás, szenvedélynélküliségében a tükröző én szinte még u t o l s ó d o l o g g á szürkül. Akik a valósághoz hozzáigazodnak, még nem t e szik ezt szenvedéllyel, akik viszont »szenvedélyesek«, azoknak a hozzáigazodása még polgári. A tömgjelenségnek számító versáradat intő módon jelzi, hogy a kérdés megoldása hatalmas erőfeszítésekbe fog kerülni. A sematikus: én-feladás n e m valóságtisztelet, a polgári szenvedélyesség és én-igenlés viszont valóság-szétdo'bálas. t Hol a kivezető út? Könnyű azt mondani, hogy a szocialista líra lényegileg: a valósághoz való szenvedélyes hozzáigazodást jelent. Ezt a dekoratív tételt h a l latlan méretű erkölcsi és művészi erőfeszítésekkel kell még valósággá váltania Ez nem esztétikai, hanem életalakítási probléma, melynek nehézségei alól a szocialista társadalom nem tud eleve felmenteni bennünket. Ha semmi mást r annyit megtanulhatunk a polgári ön-igenlésből, hogy a polgárságnak nagy á r a t kellett fizetnie, míg az én-élet börtönében tönkrement. Hiába akarta a szabadulni-nem-tudás gyötrelmeit a megismerés (önelemzés) bátorságával e n y híteni: nem találhatott gyógyírt a ' rothadásig mélyülő sebeire. A szocialista rend emberének is meg kell fizetnie a maga másfajta útjáértr eszméinek igazságát személyes 'élete igazságával kell h i t e l e s í t e n i e . A szocialista felemelkedésnek éppenolyan szenvedélyesnek: kell lennie, mint amilyen szenvedélyes a polgárság pusztulása volt. Ezt a szenyedélyességet nem érezni még ki a fent emlegetett versekből, vagy csak elhasznált, elkoptatott, már hitelét és gyújtóhatását vesztett formájában. De a probléma ilyen arányú megléte megoldást sürget! A n a g y o k vezeklő és számonkérő tenniakarása jelzi is a legigazibb szocialista »izgalomnak-«, a z i g a z s á g megvalósítás szenvedélyének lobogását. Ennek demonstrálása aznban már egy következő tanulmány feladata lesz.
LADÁNYI MIHÁLY
Szelíd haragvást Szelíd haragvást küldtem ellened, ne hántson meg, csak éreztesse, bűnöd, ha mást ölelsz, sírjon fel még szíved, hisz egyszer úgyis éjszakába tűnök. Most fekszem hanyatt s nézem Sötét az éj, s nehéz, akár a Melled félholdja száll a táj Még minden este meghalok
az eget. bánat. felett. utánad. 307
ERTSEY PÉTER VERSEI *
Szívem árkát Legtöbb vagy már: a tér talánya, kit csak bátor elme érez. Ha az idő is rajtad állna, lenne remény a reményhez.
Forgat a föld. A lét sürögve mozdul, s hogy ki ne merjelek, fölszakadnak merev űrödbe elevenen a sebhelyek.
Ha vad tudatom benned élne, magamhoz jól igazodnék. £ ráismernék a jura lényre, ki sírod fölött inog még.
A sejtekben ismerős folyam habjain hömpölyögsz tova: habzsolni nem is merne fogam, elemek i f j ú rokona!
£ te? Ügy ismerhetnél magadra, belőlem ha részed lenne. Ám hamvadat a föld takarja, s nem emlékszel a nevemre.
Fehér kezed érintése mély irtózattal visszarángat. Nem te vagy a keresett személy, adjátok vissza Anyánkat!
így lett újjászülőd a rémes, •nedvekben úszó torz halom. Te eljuthattál a szívéhez, s engem nem engedsz Borzálom!
Emléket bont a féktelen lét, míg tudatomban fölcserél. Ha nélküled élni szeretnék szívem árkát ne töltse vér.
Mátrai románc A hegyek oldalán kövér füvekre véste nyomát gyorsiramú lábad. Árnyad körét lepkék raja lepte, s éii tört szívvel törtettem utánad.
Fölrántottál magadhoz. Bársonyos váll hajolt le hozzám: megingott a föld. A csillagok közt messze kiragyogtál, hogy elindulj a mindenség fölött.
Bozótok közt félelmesen kínálták' csúcsaik a csipkésszélű ormok. Te egyre feljebb kúsztál, hol a nyárfák mögött egünk szűzien mosolygott.
Szíved alatt Anikó terhe édes gyümölcsként ringó csípődön doholt. öt hozzászoktattad a lét ízéhez, • s véred hűvös szférák közt kóborolt.
Játszi kedveden tünde fény gomolygott, s szívedhez érve ott lobot vetett. Ég aljára ültek ki a bolygók, mikor utánam nyúlt ki a kezed.
Élő ktépmáSöd lágy keretbe zárva merev görcsön siklott át remegve, s a gyilkos szelek zúgva törtek árva sorsukba hulló piciny szívekre.
Részletek az »ölére vett a föld« című emlékciklusból
308
Veled voltam. Azóta egyre feljebb, végső ormok felé hív a vesztem. Márcsak az kell, hogy rövid útra keljek, s a legmagasabb csúcsot megkeressem. * Mátraalján villámot vet a vád: azt hitted, túlélheted a babát. Ám összefogtak akkor ellened, a fellegektől megriadt erek. Kezemből lassan kicsúszott kezed: biztosabb, ha a horizont vezet. £ te megfeszítve izmos válladat, elzuhantál a csillagok alatt. *
Mátraházán nem árad már a fény: Te megháltál, azért e költemény. Nem süthet ránk vérvörösen a nap, az emléklombok mind lehullanak. Az árnyak nőnek, nélküled sivársötét marad a mátravölgyi táj. Szemed se fogja át a dombokat, csontod a földnek hűséget fogad. Kit a lét ily irgalmatlan leölt, alakja lassan égitestet ölt. S nem tudom, versenyre
hogy okkal, vagy
keltél a
nem okkal,
csillagokkal.
ZOMBORI IMRE
Mozart-opera Az első sorban ültek, és össze-vissza fecsegtek mindent, mint a verebek. Egy szmokingba öltözött úr szigorúan rájuk szegezte. aranykeretes szemüvegjét, de kinevettékJ! Kevés volt nekik a színpad nappali fénye, . folyton egymás arcába világították arcukkal, mintha régen látták volna egymást: A jegyszedőnő szólni akart nekik, de a herceg abban a pillanatban lépett ki az ablakon "" karjában kedvesével, aki nagyon hasonlított sógornőjéhez, és így elfelejtette a fecsegőket. Azok már részegek voltak a könnyű muzsikától, amely a zenekar tengeréből zuhogott a székek közé egyre sebesebben, mint a folyóvíz. Lubickoltak a csípős rokokó-zene sodrában, mint pisztrángok az omló zuhatagban. Már csak a lányok szőke haja látszott, és a fiúk piros füle világított, mint a bóják a tengeren. 309
CSERES TIBOR
Justh Zsigmond szerelme Várta, mikor hozzák már a tisztát. Három hete szombatonta, idehozatja a kastélyba asztali katonájának, asztalinasának, Mihálynak váltó fehérneműjét, azzal az ürüggyel, hogy n e m nélkülözheti egy percre sem a legény szolgálatait. Ez a mai nap a negyedik szombat. — Mért engeded édes fiam, hogy ez a paraszt bebüdösítse a fürdőszobádat? — korholta anyja a múlt vasárnap. A kulcsárné súghatta b e néki a szagot, vele szokott elbeszélgetni a mama a szokásos esti rendelkezések után. — Valahol kell tisztálkodnia — ellenkezett ő kedvesen s rátette kezét a f e hér, ráncos kézre. — Csempés kádban? Erre nein felelt. — Küldd le a konyhába — folytatta az a n y j a — a szolgálókhoz! A d j a n a k neki egy lavórt. S ha nem, hát ott van a tó! Oda m é g urak is lejárnak! 1 Le, az igaz. Orosházáról jönnek hintón, fiákeron. Megmagyarázhatatlan volt, mért kellett s kell Czo-mbos Mihálynak az ú r kádjában fürödnie. A dolgozószoba ablaka arra a kerti ú(ra nézett, amely a kaputól szelíd k a nyarodással a kastély felé hozta az érkezőt. S közeledétt az idő, mikor j ö n n i e kell a tisztának. Függöny mögül figyelte a kertet. Ha valaki látná várakozását, s tudná mostani gondolatát, azt hihetné, az egész színi játékot csak evégett csinálja, csináltatja, nyaranta, hogy ezt elérje. Pedig igazán nem! Hiszen akkor nem volna szükséges, hogy inasa f ü r d e t é s é hez folyamodjon. Megtudhatná ezt a gondolatát valaki? Nincsen olyan a k ö r nyéken. Egyedül csak a tulajdon szíve tudja. \ Szeretett bensejében szívére s nem. eszére támaszkodni egy idő óta. összerezzent. Nesztelenül a szőnyeg szélére állva Mihály szólalt meg m ö götte. — Fürödhetek már nagyságos úr? Mindenben ellentéte urának: zömök, csupasz pozsgásképű, s kerek a f e j e s alakja izmos mindenütt s ellenkezik urával abban is, hogy. lehunyja szemét, ha valamit kér vagy kérdez. — Várjál még. A legény mozdulatot tett kezével: nincs egyéb dolgom-, várhatok. • — Lemehetnék az alsóházba is — kezdte el megint, mert neki is szólt a kulcsárné. Az úr szórakozottan majdnem azt mondta, hogy m e n j hát, ha olyan n a gyon akarsz, de eszébe' jutott idejében, akkor a tisztát is le kell vinni, s az n e m lesz jó. Intett kezével, hogy nem. — Mingyárt gyönnek a fehérrel. Ű j r a felelni akart, kérdezni: kik jőrinek? ki jön ma? — Maradj csak nyugton — s csak most szégyellte el magát, hogy ez a f i ú látja, tudja, mért les ő az útra. De Mihály megelégedett azzal, hogy n e m lehet még fürödni, pedig muszáj fürödni! s zaj nélkül kisomfordált. 310
•
t
Bár Vera jönne s egyedül! S csak állt az ablaknál, karba tette kezét, s néha-néha szakállába nyúlt. Tavaly Antigonét, keresett, nem' talált ittén a majorban alkalmasat. Az itteni lányok gömbölyűségre, nevetésre hajlók. Moliéret győzik, de SzofoklészJiez más kell. Komolyabb, méltóságosabb. Azt mondta ez a Mihály, van nékem egy húgom, az nagyon komoly lány. Az elüt egészen a családtól. Dehát persze jurenák-majori. Nézőnek sokat j á r t út, de nem figyelt rá az úr. No most aztán felfigyelt. A szerepből, az Antigonéból nem lett semmi, d e a z ú r bolygásaiban egész télen személyével foglalkozott. Vadnak, elszántnak, szilajnak képzelte magát, érezte magát, ha vele foglalkozott. Álmaiban is jelentkezett: ölébe lehetett borulni s felnézni rá. S engedte, h o g y boldogtalansága verejtékét letörölje. Megbolondulni kettesben, a forró, tikkasztó levegő miatt, virágukat hullató fák alatt, mikor ezer illat és ezer hang "telíti" az éjszakát. Nehéznek tudta az életet, mert az álomra méltatlannak érezte magát. Sokszor elnézte a parasztokat, hogy milyen bölcs közönnyel fogadják a születést s méginkább a halált. Ilyenkor természetesnek és könnyűnek képzelte saját halálát is. De ha Verára gondolt, ha őt kivánta látni, ha őt várta — nem "tudott a halállal bölcselkedni. Mert egyre türelmetlenebbül várt. Szemét a parkon hagyva hátra lépett, szivar ,után nyúlt (hiába hogy ártalmas), rágyújtott. Csupa lágy, akaratnélküli ember az egész rokonságom — gondolta. Én is a z voltam, míg meg nem neveltem magam. Bevallhatom, ma akaratom egyike •3 legerősebbeknek. Hogy mégsem élek? Azért cselekszem, igen, hogy ezt észre -ne vegyem. Azért élek sokat, hogy észre n e vegyem, hogy nem élek. Olyan erősen fogta szivarját, a legfelső dohánylevél lemállott.. Nem hitte, hogy ezek a nők jobban tudnak akarni nála. Ezek a; parasztlányok, ezek a gányó lányok. Mért gondolok rá többes számban — kapta rajta magát. Szerelemre születtem', meg van lelkemben minden, ami lelket lélekhez közel vihet. A kertész talicskán kaszált füvet tol kifele. Engedélye van rá. Zökken egyet •a. talicska, alma koppan le a zöld fűből. Egy, kettő, három.. Szedi fel a kertész, dobálja gelebébe. Mintha fel is pislogna, látja-e valaki. Az almára nincsen enjgedély. Dehiszen ki nem viszi az almát? Éppen a kertész ne vinné? Vera mégsem akar felbukkanni. Az alma lehull, a ' f ü y e t lekaszálják . . . Már idén is volt előadás és különös, csak mostan vette észre, hogy ezek a l á n y o k , akik a színpadra kerülnek s próbákra járnak, mennyire őrzik egymást. ;S a táncban is. Hogy nem figyelt ő eddig erre? .Parasztbanda szokta húzni, f ú j n i : Tóth Lajos bandája. Itthon nem tette máskor, felkért vagy két leányt, hogy harmadikul Verát vihesse. Eltervezte, miről beszélgetnek majd. Már félórája táncolnak, kezük, egészen >összeizzadt, de még olyat n e m tudott kérdezni, amire a leány igennél vagy nemm e l n e válaszolhatott volna. Pedig olyan beszélgetést képzelt, melynek egy for311
dulatán ezt mondja, Veron: »Tudom, csak azért kerülget, csak azért k é r t f e l most is, hogy a becsületemet akarja elvenni. Az urak mind azt szokták a m a jori lányoktól s most maga is.« Erre ő szabadkoznék s a lány kitartóan m o n daná a magáét: »Tudom, tudom én jól mindezt és mégis táncolok magával, m e r t jól esik, ha átölel, mert nem látok a világból mást csak magát, mikor véletlen, arcomhoz ér a szakálla. Tudom, tudom pedig, hogy egy szegény lánynak n i n csen egyebe a becsületénél«. S ha így beszélt volna, tán azonnyomban odavitte volna a mama és a v e n dégek elé, hogy bejelentse . . . De Veron semmi ilyet n e m beszélt, csak melegét panaszolta. Akkor aztán ő átengedte a legényeknek Veront. A következő heten n e m jött. Az előadásra sem. A próbára sem, b á r v a l a m i kis szerepet róttak rá. Átment h á t a Jurenák m a j o r b a a bérlőhöz. Annak m e g tiszteltetés volt a látogatás. De Verát nem láthatta. Kiszikkadt szájjal szállt le i t t hon a hintóról. Tudta, a heti munka u t á n a Gyopárosra j á r n a k fürödni a gányók. Hátha, alkonyat előtt odahajtatott a tópartra, a déli partra, az urak f ü r d ő helyéhez. Deszkabódék. A homokkal felszórt parton cifra fürdőöltönyökben a z urak, de hölgyeik is nagyon szemérmetesen, mihelyt ő odaért. S talpig k ö n tösben. Kellemetlen, kényelmetlen. Mivel t u d j á k , árnyékra v a n szüksége,, félre tud húzódni. Figyel. Oda túl egy gyerkőc lóháton be a vízbe. Csak a ló takarja. A m i t t a kar. Emitt a nádas szélén négy lány összefogódzva lépked befelé a langyos,, iszapos habokba. Négy legény lebzsel körülöttük, kötény az ágyékukon. Kicsi színházi látcsövével (mintha csak ellenzőt tartana szeméhez) közel, hozza őket. Veron nincs köztük. Hála istennek. Lebukóbar: a nap — mégis megérkeznek a gányók. Lánytársaival Vera isCsak lehántja a felsőt s a szoknyát s ott áll gyolcsingben. Sötét bronzszín válla, sugárzik . . . Ideérzik, nehéz szaga van a tónak. Nyakig elmerülnek a lányok a c o m b jukat verdeső vízben. Mikor kiemelkedik a vízből Vera, mintha meztelenvolna, testéhez tapad a gyolcs. . " Elhomályosult szemmel szólítja a kocsist. Haza. Másnap átsétál a Jurenák majorba s vasárnapi ebédre betoppan C z o m b o sékhoz a hosszú cselédházba. Restellkedve kínálják étellel. Elfogadja. A csirkepaprikás jóízű volna, csak." ne szaglanék a szoba földje. Talán még vizeletet is páráz. Kisgyerek v á n a. házban. Fiatal házaspár lakja a szoba egyik sarkát s tipegő kicsijük van. Amint Vera szemét keresi, derül ki, valóságos sokadalomba került. Nagy a. család. Sokáig kell a csirkecombtól paprikás kezét tartania, mígnem egy leányka, kötényét nyújtja. Gesztenyés a lányka, fonott hajú. Vera fekete, érett b a r n a piros az arca, komoly. Gyalogszékeken ülik körül a gyalult asztalt, csak a. leányka eszik állva. Az ő székén ül az úr. Egy kérdés sincsen, mi j á r a t b a n volna. Azt fogadják el magukban, amit minden cselekedetére mondani s g o n dolni szoktak: a nagyságos úr szeszélye. Ne kérdezzünk felőle, mi jó ered b e lőle, úgyse egykönnyen t u d j u k meg. S nekünk nem árt, nem szokott ártani. Otthon az asztalnál édesmama: 312
— — — —
Nagyon megkéstél Zsigám. Sétáltam egyet. Dohos parasztszagod van már megint . . . Odaát voltam — bök fejével a kerten túl a láthatatlan J u r e n á k - m a j o r
felé. — Ott akárkinél jártál, jószág nem tapadhat rád. Merthogy még a bérlő sem lakik tartósan az úrilakban. — Ugyan édesmama szag és ember az kettő. Különböző dolgok. S esznek. • r — Tudom fiacskám, tudom, de azért ruhát válthattál volna, akármennyire elkéstél az asztaltól. Ez a szag . . . S fia felől ellenzőnek tartja orrához balkezét. Hármasban ebédeltek. Papa a süketek minden- iránt érdeklődő fintorával igyekszik résztvenni a társalgásban,, de semmit nem ért. S csodálkozva kanalazza a levest. . . Zsigmond még válaszolni akart: Igen a föld szagát hozom, elbírja az asztal illata. E földet túró népé a magyar jövő, az ő szaguk; is kabátomon. ö k az igazi magyarok. Az ő szagukat n e szeressem? Ha. tudnád, milyen tiszták az ő érzéseik. (Vera érzésire gondolt.) Lábuk mélyen gyökeredzik az anyaföldben — tekintetük a magasba néz. Nagyszerű növények!'S e növények virágai! . . . *
Mihály mingyárt elfogadta, hogy nem mehet haza tisztálkodni. Nem k u tatta okát. Egyebet sem kérdezett, hamit nem értett. Pedig megértett h a m a r akármit. Ez a magyarázatlan beletörődés, része, alkateleme volt hűségének,, amellyel munkáját, hivatását ellátta Zsiga nagyságos úrnál. — Üzenni kell — ennyit mondott csak. — Izentetek — nyugtatta meg az úr. S így üzent Mihály nevében: Vera. hozza délután a fehéret, én nem mehetek. Szombat volt, harmadhete s bár késve egy kicsit (nyilván vasalni kellett)jött Vera. Nem akart mingyárt ráijeszteni. Azzal telt az idő, Mihály akaratoskodott, hogy ő mégsem tud a kádban mosakodni s restelli még ingét is levetni, mert a fogasra az ú r holmija mellé kellene tegye. Meg aztán szappant elfeledett hozni Vera. Alig lehetett rávenni, használja valamelyik szagosat, az ú r szappanjai közül. •Húgának bizony kellett várnia' a szennyest. Ott az előszobában. A kis bizánci dolgozóba nem hivhatta be Zsiga. Most első alkalommal. Hadd szokja meg elébb idekint. Dalt még nem akart énekelni. S minden egyébre, komoly és bohó kérdésre pirulósan válaszolt. Mihály nagyon is hamar elkészült a tisztálkodással. Száraz maradt a kád., Mósdótálat lelt mégis a legény, úgy hamarkodta el a fürdést. A rákövetkező héten az öregasszony hozta a tiszta ruhát. Mihályék anyja. Megrémült a lány? Vagy tán anyja fogott gyanút? Nem lehetett megtudni. Gyanú! Hát gyanakodni is lehet? Ettől aztán végigképzelt minden leheti séges helyzetet, mi történhetnék a bátyja ruhájára várakozó Verával. S behunyt szemmel többször átélt mindent, mint a lehetőségek részese. Éppen azért lett aztán nyugtalan a következő napokban, mert megszólatlan s ezért elfogulatlan nem kereshette környékét sem a Czombos családnak. Ha más előtt tán nem is, maga előtt szégyellte magát. 313
S százszor elmondta viszont, ha szobájában, ha a fák közt - sétált: miniden cselekedetemnek tudom következményét, minden vágyamnak is vállalom következményét. Bévül ettől megnyugodott, de viselkedése annál inkább háborgó lett. — Beteg lenne Veron — szólította meg Mihályt — hogy nem ő hozta a Tuhát? / Mihály csak annyit értett ebből — mogorvaképű a n y j u k alkalmatlan a kastélyban. Pedig hogy elbeszélgetett vele az úr. Finom ember, n e m a k a r t a megsérteni. Üzent hát Mihály. S h a r m a d j á n megint Vera hozta a fehéret. Csakhogy nem magában. Vele jött kicsi húga is. Az a leányka, aki a székét SÍ kötényét adta volt Zsigának. Franciska, Franci. • Hiszen még jó is, hogy így rendezte Vera. Bátran be lehetett hívni k e t t e j ü k e t a dolgozóba. A két lány egymás mellett ült le. Csak a kicsi nézett szembe, a nagy nem, b á r le sem sütötte szemét: vizsgálódott a szobában, ö felelt a kérdésekre, húga csak rebbent mint, aki szólni szeretne mégis. Miféle kérdések voltak? A m u n k á r a vonatkoztak, az elmúlt hétre, a két hétre. S aztán hogy: van-e legény? Véra elkerülte volna a választ, de húga ujjongva rikkantotta, hogy: nincs, -nincs, nincsen néki szereteje! Pirult Veron, hogy ilyen öreg létére nincsen még -párja — hiszen már tizennyolc esztendős. Alig győzte korholni Francit: m a j d te is juthatsz még az én sorsomra! Vigasztalásul hirtelen egy szerepet gondolt ki, talált számára Zsiga úr. "Elébe tette a könyvet, hogy olvassa a szerepet. Néhány pillanat alatt született meg az elhatározás, hogy az asztalon he-verci könyv a »Tudós'nők« után nyúljon. Vigasztalásul s hirtelen arra is kíváncsi lett, tapad-e az első jelenetekre a lány érdeklődése? Bízott Arany László .5 Moliére együttes szövegében. * Odaült' a lány mellé, a lányok mellé, egy p á r n á s székibe s felolvasta az -első három lapot szép lassú tagolással. S még röviden útbaigazítást a d o t t : — Én vagyok Armand, te vagy Ánriett. Hadd lám, hogy játszod, hogy m o n - . «dod el?! S felolvasta az első sorokat. Válaszul csupán egy igent kellett mondania Verának halk engedelmesen. Ezt még elrebegte. A következő válasza azonban nehogy sem sikerült. Nem akart sikerülni. — Ugyan mi rossz v a n — kezdte t é tován a játék szavait, de befejezni csak nagyon halkan szégyenkezve tudta — a . férjhez menésben. .Az úrnak kellett mondani jóformán helyette. S a következő feleieleket tel- . j e s e n neki. Csudálkozott nagyon, m e r t megszokta, hogy a gányó legények s lányok egy-kettőre bele szokták találni magukat akármilyen vidám vagy fonák lielyzetbe. S egy pillanat alatt elkedvetlenedett, s be is csukta a könyvet. Amint Veronra nézett, mingyárt megállapította mégis: aki barna arca pirulásával puszta bőrével ennyi érzelmet tud kifejezni, csakis attól bénulhatott ineg, -hogy aggódása, amellyel a kastélyba lépett, az eléje tett könyv szavaival találkozott: ugyan mi rossz v a n a férjhez menésben? Akár ő kérdezhette volna, ha már előbb elmondja — volt gondolatát. De tán el is mondta a múltkor tekintetével vagy tánc közben s szíve verésével. S hogy n e m kapott választ, onn a n ered aggódása, hogy még jönni is félt. S.hógy egymaga jönni n e m is mert. 314
Mára, mára igazán eléé ennyi .— gondolta irgalmasan az, ú r s a kicsi bogárhoz fordult, akinek minden vonása külön-külön nénjére elékeztetett, de -egészben mégis égen földön más1 volt s ezt a szemében táncoló huncutság okozta. — Tudsz-e énekelni? — Tudok ám — csapott vissza hetykén a kicsi. Sokat nem kellett nógatni, vékony fejhangon rákezdett egy dalra, melyről tudta, hogy Zsiga nagyságos ú r is szívesen hallgatja. S az hallgatta is szívesen. Félszeme Veronon járt ,még, de a gyermek m e részsége s a készség, hogy éppen olyan nótát kezd; melyet ő szeret, észrevétlen egész figyelmét az énekre vonta csakhamar. *
Negyedizfoen ma fürdik majd Mihály ura fürdőkádjában. Mostmár majd belemerül a vízbe, nem sieti el a dolgot, mint elsőbben. Készen a víz, vetkezne is, h a lehetne. De az úr nem .adta meg még az engedélyt, ott sétál a szobájában ablaktól asztalig s vissza — meg-megállva mindig az ablaknál. Pedig mire a tiszta ideér, készen is lehetne Mihály a fürdéssel. * ( Ö csak a tisztára gondol, nem arra, aki hozza. De az úr bezzeg egész lelkével azt figyeli, ki jő. ma a Jurenák-majorbpl. S talán tizedszer, talán századszor, talán ezredszer gondol valamire s pirul bele. Ha látnák a pestiek! Vagy a párizsi barátok! Hogyan kerít magának partnert Zsiga, a fölényes világfi! Szeretőt, szerelmest, talán párt! Ilyen még, nem fordult elő a pusztán, az urak ezt sokkal egyszerűbben intézik el s ha senki nem veszi észre, mi készül a bizánci dolgozóban, csak azért van, mert olyan szokatlan: a fitestvér fürdik, s a húgot az ú r tartja! 'a szobájában. Mert lement c eddig bármikor a cselédházakba, ha valakivel beszélni akart. Möst attól fulladozott, hogyan is nyúljon hozzá a lányhoz, vállát, fejét k é t tenyerébe fogva, s ha magyarázat nélkül éppen úgy sugárzik onnan a forróság, mint az ő szeméből,- szívéből, akkor megérinti a leány mellét. Míg eddig eljut, mindig ott kísért a rettegés: nem riad-e meg Vera s n e m érzi-e prédának magát? Aztán á melle! Ezeket a lányokat még megcsókolni is könnyebben, ha m a r á b b lehet, mint a keblüket megérinteni, megfogni. Azt védik az utolsókig, a z n e m az1 övék, az nem a férfié, mint egyéb, az a gyermek táplálója lesz. Ó, mennyire nem kellett volna Pesten vagy Párizsban ilyesmitől tartania. J ö t t volna ott nem egy nő (lány is, asszony is) csak szólnia, akarnia kellett volna. Némelyiknek csak intenie. Állt, állt a' függöny mögött, forróság lepte meg, nagyon tisztának érezte magát, nagyon fiatalnak, s egészen lázasnak. S lázát egészségnek érezte. S állapotát, szívdobogását, várakozását semmi eddigihez n e m tudta hasonlítani.— Elkezdeném hát nagyságos úr — köhécselt .Mihály — megérkezett a . fehér. Kérdezni sem kellett, ki hozta, Mihály k a r j a alatt hívatlan bedugta fejét a kis húg: Franciska. Zsiga meglepetten ült le a kerevetre. A legény zajtalanul kiment s nemsokára hallatszott locskolása a fürdőhelyiség felől. — Merre jöttél — kérdezte az úr, hangja síri volt, de a lányka vidáman telelt. 2
315
— A kulcsárék udvarán átal. Gondoltam én, hogy gyöhetnék a nagykapun is, most hogy a Zsiga nagyságos úrhoz jövök, de aztán mégsem akartam, hogy megszólítson valaki. Alig állt meg a beszéddel lélegzeni is. Igazán elcsodálkoztatta a férfit. — Hozzám jöttél? Szájban tartott nevetéssel válaszolt a lány s bontogatni kezdte kendőjét,, hajadonfőtt jött, de keszkenőt hozott, azt bontogatta. — Hoztam valamit — mondta s szeme incselkedett, de a kibontott k e n d ő t ölében tartotta, s takarta is vékony b a r n a kezével. Igazán kiváncsivá kellett lenni, mi van a kendőben. — Mit tudtál hozni? — húzta fel szemöldökét az úr, mint aki g y e r m e k iránt tétet érdeklődést. Nem tudta eltalálni — eke nyomán lelt ó pénz, valami jeles kő, tengerinyúl, különös virág vagy otthon lelt kopott hímzés lapulhat-e oly hangtalan a lányka combjai között? S hogy a gyermek még mindig n e m mutatta, ú j j a l kellett a kezeket, s a kendő rózsáját szétnyitni, s kissé a combokat is. — Mutasd, haddiám! * Franciska boldogan emelte fel kezét s engedte látni a hozományt. Négy galambtojásnyi nagy tojás ült a kendőben, sötétsárga héján föccsentett rozsdavörös volt dísze mindegyiknek . — Sólyomtojás! Ritka! A fiúk szedték, én meg elszereztem tőlük. Kotlós alá kell tenni. Majd a kulcsárné alá teszi. Aggyá csak oda neki. H á r o m h é t alatt úgy kikél, akár a csibe, aztán v a n négy szép sólyma. Akkor aztán m i n gyárt hozzá is foghat tanítani őket. — Egy szemvillanásra elkomolyodott, nyilván az jutott eszébe, hogy Zsiga ú r télen n e m szokott idehaza lakni s a k k o r mi lesz a sólymokkal —: de még tán jobb lesz, ha valakit fogad, hogy tanítsa őket. Mire tavasszal hazagyön, olyan ügyes kis vadászai lesznek, hogy csak. S -azt se tudja majd melyikkel induljon el. Két kezét, melyet eddig a tojások érdekében, s az úr kedvéért magasra tártan tartott, leengedte, összefogta a kendő csücskéit s az asztalra koccantotta -a jövendő vadászokat. Az ú r beleegyezett a játékba. — Várjunk csak. S ha kikeltek, ki éteti őket? — Hát majd. a kulcsárné! — Én nem tudom . . . nem vadulnak el a keze alatt? — Az, az könnyen lehet . . . — Akkor nem bízhatjuk rá. Dehát kire bízzuk? Ki étesse őket? Nagyot nyelt a leány. — Majd én! — Megtennéd? Most először szégyellte el magát az ú r szobájában Franci. — Én igen — suttogta. Aztán hirtelen megvidámodott újra. — De hogyha nem bízik a kulcsárnéban, akkor én ki is köttethetem. Kikelnek nálunk a kétasszonyközi csibékkel. Gndoltam is én mingyárt, hogy m e g 316
tenném, de elhozom, mondom a tojásokat bár, lássa, tuggyon róluk, örüljön nekik. Kérdezetten buzdítás nélkül beszélt,. hogy s mint intézi ő majd a sólymok sorsát, legyen csak nyugodt az úr. Az meg teljesen belefeledkezett a lány beszédébe. Emelte, forgatta, ejtette kezeit Franciska, velük is beszélt. S akármilyen vékonyak" is ezek a kezek, bizony nagylánykezek, asszonykezek már. — Minek nékem egyáltalán sólyom — kezdett ingerkedni egyszercsak az úr. — Jaj, hogy mondhat ilyet okos ember létére. Hát nem boldog' lenne akárki, ha négy szép betanított sólyma volna? Aki hozza neki a vadakat! Hiszen tu» dorn én, hogy nagyságos úr puskával vadászni nem szeret, d e ez más, ez égészen más, mert a sólyom még, élve is elhozza a vadat, úgy lehet tán m é g meg se vérzi. Az úrnak kimondhatatlan gyönyörűsége telt a csergedező beszéd hallgatásában. A kereveten félkönyékre dűlt, s úgy figyelt. — Hanem tanítót nehezen tudok majd tanálni. Meghökkent a lány. — Pedig én azt hittem, tud egyet. — Nem tudok, nem hallottam én még madártanítóról. —< Apám tudott egyet, de az meghalt. Élvezet volt nézni hallgatását, töprengését. Arcára jött ki a lelke, hogy mit is kéne tenni. Sóhajtott egyet a nagy gondban,, vékony dereka, kiegyenesedett, s most almányi mellei is egészen kitetszettek. Ügy. maradt megfeszülve, nem vette észre az úr szeme lobbanását. — Én megtanítanám őket, ha más nem vállalja. Én nem tanítottam még madarat, de megpróbálnám. Kacagtató lett volna, ha nem halálos komolyan mondja. Az ú r kinyújtotta tétován balkezét a lány felé, aki e mozdulatra elhallgatott, de meg nem szeppent. Ám a kinyújtott kéz megrettent önmagától s lehullott, szerencsétlenül, éppen a lány térdére. Ott égy pillanat tapintása alatt megérezte, hogy nem sovány gyermekcsontra szállt, hanem gömbölyű, feszes húsra. Hiszen ez után vágyott . . . . Lehetetlen volt azonban így maradnia, bár az örökkévalóságot így szerette volna eltölteni. Feltápászkodott s a szobában járkálni kezdett. Keze újjaiban villamosságot érzett, s tartotta, őrizte az áramot, szakállához sem mert nyúlni, nehogy szikrát vessen, s talán itt égnének el mindketten. - Énekelj! Dalolj valamit Franciska. S a lány énekelt. Nem kérette magát, számított rá, hogy énekelnie kell. Amint befejezte, pislogott néhányat, s látta az arcról leolvasható kedvet, biztatást, a következőbe fogott. Zsiga egyre sebesebb lélegzettel hallgatta és tisztán emlékezett, hogy egész héten az a gondolat motozott benne, mint lehetne előidézni, hogy a két lány közül ez jöjjön el, ez a kisebbik. Ez a varázslónő. Bizonyos, hogy így volt, ha esze hátsó rekeszében is. Amint hogy most is, míg a dalt hallgatja, a lány lényét issza, s szilárd a hite, hogy ő az igazi s nem nénje, egy még belsőbb rekeszében agyának halk eszmélet kél: nem is gondolsz rá, micsoda 2*
317
siker lenne ez színpadon, pedig az lenne, de most neked az semmi, a l á n y t e h e t s é g e . . . — s hogy ez az eszmélet messziről felködlött, az is nagyon jól esett. S az volt a nagyon csodálatos, hogy fel sem merült a világ, m e g az e m berele véleménye. Csak az é n és a te élt. Iszonyatos vágy fogta el, hogy felemelje és magához szorítsa a lányt, s hogy el s e . enged je többé. A szándék és a vágyakozás is megszólalásig eleven volt. Az.éneklő elhallgatott, felállt, mélyeket lélegzett. Úgy tett, úgy viselkedett, mintha m i n d e n ízében értené, mit érez a másik. S lépett egy lépést. Szeméből látszott, mégsem tudja, merre indult el. Nem, nem, ezt nem fogadhatta el az úr. Nem így akarta .magának. H á t rált. Boldogan hátrált. Mert semmi sem omlott össze: a vágyakozás, a tervezgetés, a hullámzó keblecskék — minden együtt maradt. De mára elég. Még ma ne tovább! Hiszen úgy megtelt ez a mai nap, nem is maradhatnak most m á r együtt. S hogy elküldhesse a lányt, s.hogy jóelőre.kárpótolja, ha mégsem teljesülne az örökös együttlét, adott neki, remegő kézzel tíz koronát. A gyermek gondosan eltette a pénzt, fogta kendőjét a tojásokkal. Nem sokat kellett várakoznia odakint, .vihette bátyja váltó-fehérneműjét is. *
Hátvan felé, hazafelé? Hát nyolcvan felé mit mondhat az ember? S mit az asszony, ha ráadásul özvegy is. Hogy elözvegyült ennyi idejére, az n e m k ü lönös, de azt is meg lehet bocsátani, hogy maga elé mereng, ki játszi, vidám volt világéletében. így mereng Franciska néni s felejt, mindent felejt. Ami tegnap volt, kiejti emlékezetéből teljesen, a tegnapelőttiekből is csak morzsák maradnak meg. Csak arra emlékszik világosan, mikor a nagyságos úrriak énekelt. Mikor sem kicsi lány nem volt már, de még nagylány sem. Unokái nevét egyre össze véti egyéb rokongyermekek nevével, de azt az időt, azt a nyarat nem véti, nem téveszti össze semmivel. — Legjobban szerette, ha ezt énekelem: Ezt a kislányt nem' az anyja nevelte, foorozdában a pacsirta költötte. Betakarja barna legény subája, nem kell neki édesanyja dunyhája. El is énekeltem én, valahányszor kért. Vittem én a tisztát Mihály bátyámnak utóbb kétszer is egy héten, de vitt e m volna, ha kell naponta. S énekeltem!, nem kérettem magamat, úgy vártam a szennyest. Szerette a hangomat Zsiga nagyságos úr, nagyon szerette. Várta m á r mindig, hogy menjek s énekeljek. Szerette, ahogy danolok. Én meg danoltam neki kedvire. Néha olyan furcsán nézett rám. Más félt volna, megijedt volna, de én aztán nem. Tudtam, hogy nem bánt, tudtam, hogy szelíd ember igen. Pedig 818
n e m közönséges volt, úgy túdott nézni. Csak a szakállát simogatta, környékezte. egyebet nem tett, úgy nézte az embert. Én meg csak énekeltem neki. Egyszer aztán elgyött kedvesapámékhoz s megkért, hogy aggyanak éngem néki örökbe. Mert ő örökbe fogadna é n g e m . . . Ö, hogy is gondolhat ilyesmire a nagyságos ú r — rítta el magát kedvesanyám —, hogy éppen ezt a legkedvesebbiket aggyam oda. — Éppen ezt? — csudálkozott apám is. Merthogy sok testvérem volt nekem, de akkor tudódott ki, hogy én vagyok a legkedvesebb. Vállalta volna az ú r akármelyik testvéremet utóbb, de választani n e m tudott másikat, csak éngem. S hogy esett volna apáméknak, hogy ők válasszanak? Így aztán maradtunk valamennyien a Jurenák-majorban. Gányónak. Igaz, nem soká élvezhettem volna a kastélyban a kisasszonyságot, mert még azon az őszön elvégezte a nagyságos úr. Ügy hozták haza nagy gyásszal s bánatunkra a tenger mellől a bátyámék halottan. Nem soká élvezhettem volna a vagyont, de valamit biztosan testált volna rám. De nem paiiaszkodok. ígyis, a tízkoronákból szépen kiruházkodtam én. Haj, haj, a színház régen nincsen meg. A kerti színpadot még akkor lerontották. ő azt kérte, hogy a színpad alá temessék, de nem oda tették, hanem odébb a fák közé, a földbe. Igaz, megcsinálták ott lent néki kőből, téglából a helyet — láttam — csak be kellett oda toszíttani a koporsóját. Ott csináltak aztán mellette helyet a papájának s a mamájának is. Vélekszek, szokta mondogatni Zsiga úr a bátyámnak: Mihály, a papát az első sorba ültessétek. Mindegy annak hol ül — szokta felelni bátyám — úgy se hall semmit se elől, se hátul. Igaz is, mert süket volt a papa, mint a föld. Igen a föld. Egyszinten volt a nagyságos úr sírja a földdel s egy nagy csúcsos követ enieltek fölibe. De már sem az erdő. sem a gyümölcsös nincsen meg , s a kastélynak is még a helye sem. Nyoma sincs az épített színpadnak sem. Ügy hallom mán azt is kezdik feledni, hol a sír. De én meg tudnám mutatni, ha azt a nagy követ el is vitték onnét. Jaj, szerelmes darabokat játszottak, meg nagyon jól lehetett mulatni némelyiken ott az erdőben. Délutánonkint. Én már jóval későbben egyszer összeszólalkoztam azzal a tanítónéval, akinek az ura a szerepeket oktatta. Hogy azt mondja, este tartották az előadásokat a színpadon, aztán utána volt hajnalig a tánc, a bál a legnagyobb dologidőben is. Hát ebbe én nem egyeztem bele, mert délután voltak bizony az előadások s utána pörköltet kaptunk. Mindég vágatott az ú r valamit, mivel pesti vendégei is yoltak. Csak azt kötötte nagyon a lelkünkre, n e dobáljuk el a csontokat. Azt n e m szívellte. Meg azt sem, hogy a csumát szerte dobáljuk. Nem bánta, szakíthattunk almát, körtét, meg ami éppen ért, de azt mondta: barátaim, meg lányok, ha beleharaptok s n e m ízlik inkább tegyétek zsebre s vigyétek el, nem birom nézni, hogy elhajigáljátok. Aztán hát mondom jött a bál, az tartott úgy kilenc óráig, akkor danolászva hazamentünk. Majdnem összeszólalkoztam a tanítónéval. ErŐsgette, hogy csakis este voltak a szerepek. Egyszer aztán már a mostani háború táján eszembe jutott egyszercsak, hogy persze, hát hiszen éngem akkor még nem engedett kedvesapám estelente 319
el házul se a szerepre, se a- bálba. Hát hogy is vélekedhetnék én arra, ami este történt. Én csak a délutániakról tudhatok. Hát a tanítóné! Az meg biztosan csak esténkint ment ki a kastélyhoz. Ö meg csak az estieket tudja. De őneki 'már nem mondhattam meg az igazságot, mert addigra elhalt. Hanem még arra is volt eset, hogy előadás u t á n oda kellett mennem a kastély előtti tornácra s ott kellett énekelnem a vendégeknek. Annyira szerette az én nótámat az úr. Azóta se j á r t a m semmiféle előadásra, de még olyat is csak hírből hallottam, ahol falon játszanak, a moziban, pedig itt is van egy Szenttornyán. Nem vagyok rá kíváncsi. Olyan előadást, amilyenek azok voltak, megnéznék. Ott kint az erdőben. Ha azt visszaállítanák, a fákat s a színpadot, oda elmennék, ha járni tudnék. S ha nem bírnám a lábam, elvitetném magamat. Tavaly, hogy vonattal utaztam Gádorosra Mihály bátyámhoz, kinéztem az ablakon a Justh-major felé, ahol ezek voltak. De .már ottan nincs m á s jel a régi időkből, csak egy magtár, De az is talán fiatalabb, m e r t én bizony n e m vélekszik rá, ho'gy meg lett volna akkor. Bizonyisten elríttam magam, hogy milyen szelid jó ember volt a Zsiga úr, s hogy mennyire szerette hallgatni a hangomat. Mondta is néhányszor: de szépen danolsz Franciskám . . . Ha úgy madár lettem volna, oda is szálltam volna a sírjára a vonatból..
< SIMÁI MIHÁLY . .
Záróra után A többi vendég régen hazatért... csak ők, — goromba szesz-követelők zúgnak rekedten az ajtó előtt még egy pohár veszejtő italért.
—
Testükben veszett kutyaként lohol, érrendszerükbe harapja magát, véres tajtékot túrva rohan át szívükön a vicsorgó Alkohol. — Ki várja őket? Asszony? Lány? Álmatlan éjeken ki sír utánuk? Mért tékozolják így az életet? Halálos tánc az ő vak Ideje már, hogy egyszer megmentésükhöz, józan 24
Gyerek?
támolygásuk... hozzálássunk emberek!
FARKAS LÁSZLÓ VERSEI
Találkozás JPindus hegyére törtetett .Szárnyak nélkül, gyalog. Volt jó bakancsa szárny helyett, És szólt: »Költő vagyok!« Mit szárny nekem!
Szárny
— Csökevény.!
Ihlet? — Bolond beszéd! Törtetni! Ez a főerény. Szépség? — Eh, dőreség!« Egy i f j ú útban érte őt, Míg kínnal bandukolt, Már messze' járt hősünk S teljes szívből dalolt..
előtt,
Leírta róla, mily sovány. Ez bírálat? Na még!... Ha meg kövér lett volna tán, .Ügy az nem tetszenék. És hozta mind az érveket Bizonyságtételül: A másik költő nem lehet, S vádolt kegyetlenül: A fizetése ennyi, és Lakbért ennyit fizet'... S jött cáfolás és érvelés, S új pont következett.
Amaz bunkósbotot kapott: •»•No, majd nem énekelsz!.. Suta, ügyetlen volt a bot, Ám ő'azt hitte — vers.
S legvégül aztán önmaga, Mint eszmény, példakép, Kit önképére gyúrt kora, Jövő bálványaképp.
Az új vetélytárs s z ellem e Volt ingerlő neki, De mert nem bírhatott vele, A testét kezdte ki.
... Tudom, Hát hadd Helyette Legalább
a szárny nem kell legyen szabad odafesteni szarvakat!
Két vers a szobában Alkonyodik lassan. Magam vagyok itt, Pedig az a lány a Szomszédban laikik.
Meggyújtom a lámpát, S verset faragok. Az a buta bánat Versírásra ok, »
A lány, ki ha várna, Mennék örömest. A nyugati ég is Szenesedni kezd.
Hogy bár az a lány a Szomszédban lakik, Mégis a szobában Magam vagyok itt.
neki,
öt perce történt, itt, Mikor az ajtó nyílt, Egy lány libbent be, És fehér cipót tartott
'
e nagy hodályban. olvastam-éppen. szegfű volt hajában, a kezében.
Benézett, és már indult is; »Bocsánat! . . Ajtót tévesztett. Nem tudom, ki volt, De bennem az a furcsa érzés támadt, Hogy nálam hagyta a fehér cipót. Ügy érzem, mintha Most nézem, nézem, Áramló, nagy csend S olyan jó ez, hogy
asztalomon lenne, s békés, meleg illat, költözött szívembe, látod, verset irat.
DÁLNOKI ANDRÁS
"Este lesz Lágy, karcsú füstök ágaskodnak, Mint veszendő pogány imák, Bő, langyos felhők sokasodnak, Magába rejtőz a virág.
így mész A dongó, így lesz A tarka
el, édes ifjúságom csöndes táj felett, a színes napból álom, tájból sziluett.
Sziromra, arcra, földre, szívre A magosok harmatja hull, A tájék ezer nyári színe Árnnyá puhul.
Munka után, tornácon ülve Elejtem majd fehér fejem, Mint most apám, és tücskök Beszél velem.
hegedűje
HOLLÓ ERNŐ
Halottnézők Jönnek némán mint a felleg, Ajtót nyitnak és bemennek Köszönve.egy »Isten áldjá«-t, A ravatalt körülállják.
Mondják: áldás, mondják: béke Mondják, szinte, mintha élne Konok-fejű öreg szittyák A gyertyákat igazítják.
Kalapjukon lazítanak, Aratást vár otthon a zab, És kimennek háttal, loppal. Mi közünk van a halottal? 322
DÉR ENDRE
Bese (Részlet az „Ifjú szivekben" c. készülő regényből.) A rendőrség egyelőre nem jelentkezett Andrisért, pedig a fiúiknak az v o l t a meggyőződése, hogy Bese nem fenyegetőzik a levegőbe. Nem is Besén múlt az ügy, ő dühtől remegő szájjaal futott volna azonnal feljelenteni a fiút, h a doktor Belanka le nem inti. Belanka egyáltalán nem tartotta olyan 'kolosszálisnak a bűnesetet, mint a tiszthelyettes. — Kicsit meg is érdemli, Bese, amit kapott. Gondolja csak meg,, Tanult ember lesz a gyerekből, nem lehet így lerohanni. S hátha valóban nem volt másik cipője? Istenem, előfordul az ilyesmi. — Engedelmet, zászlós úr, de : az ilyen piszok csibész nem érdemli meg, hogy a zászlós úr a védelmére kél. Aki a nemzet ünnepit semmibe veszi. Egy komminista gyereke. — Ohó, ezzel is jó lesz vigyázni. Hogy jön maga ahhoz, hogy csak így ukmukfuk, bizonyítékok nélkül rásüt valakire ilyesmit? A fülibe j u t a gyerek apjának s bepereli magát rágalmazásért. Vigyázzon a nyelvére,": Bese." A következőt ajánlom m a g á n a k m o s t menjen haza, csillapodjék le, s holnap b e szélünk az iskolaigazgatóval, megfenyíttetjük az ipsét annak rendje-módja szerint. Nem kell itt cirkuszt csinálni. Diák-korában Belanka is élén járt a felsőbbséggel kapcsolatos kópéskodásnak, így aztán némi öregdiákos szolidaritás is közrejátszott abban,, hogy bizonyos mértékig védelmére kelt Andrisnak. Meg aztán valóbán bosszantotta Bese, aki ha nem heveskedik, bizonyára simán elintézhette volna a dolgot. Tanuljon meg disztingválni az öreg, egy diák azért mégsem lehet egy ilyen bugrisnak lábakapcája. Egyébként egyikük számára sem előnyös, ha egyáltalán ügy lenne az esetből s kifutna az iskola falain túlra. Ennek semmi te- ' teje. Az igazgató majd az orrára koppint a gyereknek, hogy azért az se bízza el magát, és slussz. Salamoni ítélet kell ide. ő maga persze, lusta volt ennek személyes kifejtésére, úgyhogy m á s n a p délelőtt, amikor Bese azzal állt elé: együtt menjenek az igazgatóhoz, hanyagul legyintett: • ' — El t u d j a azt egymaga is intézni. — S kegyes elbocsátásul hozzáfűzte még: — Csak tapintatosan, higgadtan, ne ragadtassa el magát. — Tessen rámbízni, zászlós úr — bólintott Bese, látszólag csillapult állapotban. Eltökélt szándéka volt, hogy útközben békén hagyja a kocsmaajtókat, nehogy meggondolatlanság'csússzék ki a száján. Passzentos cúgos cipőjének vaskója mégis sokkal rövidebb időközökben koppant a nagytemplom, előtti aszfalton, az iskola közelében, mint induláskor. A bejárat előtt azért lelassított s próbált erőt venni izgatottságán. Viháncos kamasz-hangok csapódtak kifelé, az óraközi szünet biztos jeleként. Nem akarva megbámultatni magát a diáksággal, félfordulatot vett s egy cigaretta erejéig körülballagta az épület frontja előtt burjánzó cserjés terecskét. $23^
Egyre a hallatlan esetén jártatta eszét. Próbálta maga elé képzelni az elkövetkező párbeszédet. A galagonya bokrok mentén, a főtér felé asszonyok, lányok szállingáltak sűrű egymásutánban. Hiába szerette a borhoz hasonlatos ragaszkodással őket is Bese, most az egyszer nem a szokott tüzetességgel gusztálta a női bokákat. Egy-eigy szakácsnő külsejű, gömbölyű idomú t e remtésnek most is erősen .a szeme közé nézett persze, de ennyi volt az egész, nem eredt á nyomukba. Mindennél fontosabb veit most az iskolacsengő hangja. Mikor tapasztalhatóan minden elcsendesedett az épület folyósóján, Bese derékszíját, pisztolytáskáját gondosan megigazítva végigkattogott a cementesen s a szándékoltnál kissé nagyobb zajjal kopogott az igazgató a j t a j á n . Perey szikáran, ült a cellaszerűen puritán szoba íróasztalánál! Sápadt, sovány arcára esze ágában sem volt az udvariasság lárváját erőltetni. Mosolytalanul mutatott helyet Besének. Bese látta, hogy nem lehet sokat kertelni. Nem is akart volna. Huszárosán a dolgok közepébe vágva, vázolta az égbekiáltó fegyelemsértést s a maga, a magyar királyi honvédség, és a haza becsülete nevében elégtételt kért. Kév rése akaratlanul is parancsolóbbra sikeredett a tervezettnél. Az igazgató hűvösen hallgatott. Néki elvi kifogásai voltak a leventeintézmény ellen, egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy az iskolát egyes délutánokra a leventeoktatók veszik birtokukba. Bizonyos fokú igazgatói szuverénitás kétségtelenül fennállott két esztendeje, mielőtt a leventézést a diákságra kiterjesztették volna, s Perey ennek megsértőit látta a leveriteoktatókban. Liberális elveinél fogvást a cserkészetet tartotta ideális nevelőintézménynek, szemben a »dróton rángatós leventézéssel«. Akkor is megütközött, mikor a nagykarimájú cserkész kalapot pár éve a honvéd sapkával válttátták fel .a diákok fején, és a cserkészetben egyre inkább a katonai jelleget tették dominálóvá. Inkább a cserkészmozgalom' természetbarát vonatkozásai k a p t á k meg, az egészséges nyári táborozások s azok a »nemes szórakozások«, melyek e t va fiatalok egyéniséggé formálódása szempontjából célszerűnek és hasznosnak tartott. Nem csoda, hogy most is felingerelte a tiszthelyettes arrogáns fellépése s rideg hangon törte meg a közéjük ereszkedett csendet: — Tiszthelyettes ú r nem járt el kellő tapintattal. Bánszki szegény gyerek, valóban nincs jelenleg másik lábbelije, örülnie kellett volna, hogy volt a f i ú b a n annyi kötelességérzet, hogy mindenhogyan iparkodott kivonulni. Bese nekivörösödött: — Dehát a feletteseinek, áz én helyettesemnek se a k a r t engedelmeskedni, visszapofázott, nem. teljesítette a parancsot. Katonáéknál kiköttetem az ilyen trógerokat. o — Látja, ez a baj, tiszthelyettes úr. önök gyakran összetévesztik a diákszakaszt a katonasággal. Ami pedig a helyettesét illeti, értesültem az ő viselkedéséről is. Udvardi kollégáékat pontosan informálták a szemtanúk. Az egész szakasz egyöntetűen azt állítja, hogy az ön helyettese meg akarta tiltani Bánszkiéknak, hogy ájult társukat a hűvösre támogassák. Itt kezdődött az ügy. Besét váratlanul érték a hallottak, kékült-zöldült zavarában és i n d u latában. 324
—Lári-fári! — lökte ki végül. -— E^ gsak olyan kitalálás. — Tehát az egész osztály hazudik? — Bánom is én, mit mond az osztály. Nem az osztályrul van szó. Errül a komminista gyerekrül van szó, ennek pusztulnia kék az iskolából, igazgató Tár, ezt követeli a becsület, meg az államérdek. Ezt ki kék hajintani. S fejét felvetve, gőgtől fuldokló hangon nyomta meg a szavakat: — Ezt követelém, a magam neviben, a magyar királyi honvédség és a haza neviben! Perey csendesen, szárazon válaszolt: — A tiszthelyettes' úr az utasításait tartsa meg a gyakorló térre. Tehát megbocsájt, de nekem ma .temérdek dolgom ván. K u r t á n biccentett, s irataiba temetkezett! Bese megbánva hangoskodását, alább ereszkedett s tisztelettudó hangon igyekezett utolsó kísérletet teiyú: — Engedelmet, igazgató úr. Én úgy jöttem ide, mint jó magyar ember a jó magyar emberhez. Nekünk meg kék érteni egymást. Hászen annak a kölyöknek is csak -használunk, ha megbüntetjük; Így lesz belőle ember, n e m pedig úgy, ha nem nyesegetjük kemény kézzel, ha kell. Az iskola is az államé. Mán pedig az államban rendnek kék lenni, máskülönben — engedelmet — eszi a fene az egészet. .Perey tüntetőn nyúlt az órájához. — Barátom — közölte szárazon — nagyon sajnálom, de nem tartóztathatom tovább. Kezét nyújtotta: , — T e h á t . .. ne izgassa ez a dolog, hisz ez nem is magára tartozik, ha szorosan vesszük. Majd elintézzük ezt mi ketten Belanka zászlós úrral, ez az ő jogköre, illetve a kettőnk jogköre. Besét tehetetlenségében megint kezdte elönteni a pulykaméreg, önérzetét is sértette ez a lekezelés, meg azzal is tisztában volt: nem lesz radikális a megtorlás, ha ez a két sima szavú, sima kezű úr veszi kezébe az ügyet. Nem szorongatják meg a nyakát érdeme szerint ennek a kis vörös gazembernek, — s hová lesz a rend, a fegyelem, a tekintély? Mindenki- rajta röhög továbbra is . . , Hát nem látják ezek az, urak, hogy aki őt röhögi ki, az a honvédséget, a haza színe-virágát, meg az államot köpi le?! Ahogy mindez végig cammogott az agyán, a szeme elsötétült a vértolulástól. — Idefigyeljen, igazgató úr. Ha maguk elmisimásolják a dolgot, az a mennybéli jehova irgalmazzon annak a gyalázatos kölyöknek. Mert én a vérit veszem. Mert én ezt nem hagyom annyiban, ha kék, a hadtestparancsnok úrhoz is elmegyek, de az a tacskó megemlegeti a magyarok istenit! ' — Ne lármázzék itt nekem, ez nem kaszárnya, se nem istálló. Ne kényszerítsen arra, hogy a pedellusaimmal távolíttassam el magát. Bese f ú j t , imánt a kovácsbőrzsák, s ellilásodó nyakkal csikorgatta a fogait. Morogva kapott. a kilincshez. Nem lehetett tudni, hogy köszönt-e, avagy káromkodott. Kint aztán nekiállt cifrázni, amúgy a szíve szerint, leszedte a tintanyalók atyaúristenit az égből, de ezt Perey nem hallhatta már. Tankáért csengetett, s szárazon adta ki az utasítást: — Bánszkit a nyolcadikból holnap reggel kilencre kéretem. 325
FEJÉR DÉNES
Új légkörben Mióta a Társadalmi Szemlében közzétették a Központi Vezetőségnek a z é r telmiségi politikáról hozott határozatát, városunk minden nyilvános és nerrt nyilvános vitázó fórumán, az egyetemeken, a korzón, a szórakozóhely! asztalok, mellett, magánlakásokon, barátok és nembarátok között, szenvedélyes v i t á k folynak szüntelenül. Vitázik értelmiségünk. E vitákat ugyan nem a határozat szülte, de a fel-feléledt, s aztán- a bizonytalanság, sőt a fenyegető sejtetések gyakran sűrűsödő ködében még n e m egyszer fuldokló vitázó szellem az értelmiség számára e határozattal nyert polgárjogot, is lépett — hisszük: immár megfőj thatalanul — a teljes nyilvánosság n a p f é nyébe. Hogy miről folynak e viták, azt áttekinteni a jelen állapotban lehetetlen lenne. Ki-ki a számára legfontosabb, legégetőbb, legfájdalmasabb p r o b l é m á t elemzi, ismerteti és tartja elsősorban megoldandónak. A világnézeti meghasonlásba és' egzisztenciális félelembe fojtott sérelmek ömlenek, m i n t az áradat,, amely előtt végre felhúzták a zsilipek et, saját és egyetemes érdekek jól-roszszul kimért medrében, már ezzel is némileg enyhévé öntözve a gondolattalanság-aszály tikkasztó pusztaságát. Ez az áradás nyomban felveti a határozatból adódó első teendőt. Mivel a sérelmek áradata mindenképpen medret váj a maga számára, j ó lenne, ha ezt a medret nem újabb sérelmek és panaszok szegélyeznék, hanem a zsilipet felnyitó előrelátó bölcsességből és kényszerítő szükségszerűségből következő segítő tevékenység. Azaz: meder kell a vita számára, s ilyen m e d r e t első fokon egy széles nyilvánosságot biztosító vitafórum jelent, ahol a letagadhatatlanság bizonyítékaként előadhatók a vitatandó problémák. Meg kell tehát valósítani végre a József Attila-kört, és a pártbizottság errevonatkozó határozatával kinyitott k a puból a halogatás és agyonhallgatás tilalomfáit is el kell távolítani. Ugyanidetartozik a sajtónyilvánosság alkotmány szerint értelmezett szabadsága.. A teljes sajtószabadságot függetlenül, a mindig csak esetleges (bár a Démagyarország esetében némileg már kedvezőbb helyzetű) szerkesztői b á t o r ságtól vagy félelemtől — a hétköznapok valóságává kell emelni, mind a Délmagyarország, mind a Szegeden esetleg létesítendő területi napilap, s a Szeged k u l turális és társadalmi élete számára immár .nélkülözhetetlen hetilap h a s á b j a i n . Hadd tisztuljanak a problémák városunk népe minél szélesebb p l é n u m á n a k színe 'előtt,, s támogató biztonságával. Mert nemcsak az értelmiség elemzi a határozatot, vitatkozik a határozatfelvetette problémákról, hanem e szellem áthatja most társadalmunk minden régióját. Közöttük a munkásosztályt és a parasztságot is, amely részvétele nélkül a nagy nemzeti vitában, a szocialista társadalmunk új, demokratikus f o r máit kialakító társadalmi eszmecserékben értelmiségünk szerepe, sok terve é s vágya is csak homokra épült vár, alaptalan ábrándozás lehet. Amit a k á r n e m zeti történelmünk, akár a világ népeinek története a tények erejével annyiszor bebizonyított már — nem lehetnek az egész nép együttes céljától független é r 326
telmiségi célok. E réteg, a kultúra és a tudomány munkásainak rétege, annyi szállal függ minden időkben a hatalmon levő osztálytól, hogy sorsa összességében mindig determinált. Ma is az. De amely sors mindeddig nem ívelhetett másként, csak a lelkiismeret és a . kényszerítő létérdek malomkövei között őrlődve, ma — tudatosan megszabva a pályát — utat találhat, s u t a t is kell találnia oda, a h o v a a múltban csak a legkiválóbb jutottak el: eltéphetetlen összeforrottságba társadalmunk két osztálypillérével, a munkásosztállyal és a parasztsággal, mind e n érték szülőanyjával, a néppel. Az összeforrottságnak m á r első gesztusa legyen, hogy az értelmiség necsak a maga számára keresse a megoldást, óhajtsa a demokratizmust, a széles és gazdag demokráciát. A viták témái, de maguk a viták sem szűkülhetnek valami, a nép számára talán érthetetlen és céltalan, esetleg fórumként is hozzáférhetetlen, csak intellektuális, elvont eszmecserékké. Hiszen ha csak a nyomban felötlő vitatémákat nézzük, máris kitűnik, hogy tudomámyos, vagy nemzetgazdasági probléma jellegük csak erőszakkal választható el tömegalapjaitóí. A m á r többször említett szegedi paprikáról szólván, amelynek zmai termesztési állapota sem mezőgazdaságunkat, sem sajátos nemzeti iparunkat, a paprikafeldolgozást korántsem propagálja a világ előtt a lehetőségeket akár csak megközelítően sem. (Nem is szólva valutáris vonatkozásairól!) Deb á t vajon e kérdések nem vonják-e maguk után nyomban az alsóvárosi és Szeged-környéki paprika termelő kisparasztság legmindennapibb problémáit? Mert a tonnákban és valutákban jelentkező nemzeti érték gyökere oda kötődik a paprikás paraszt évszázados tapasztalataihoz, termelési tudományához és technikájához, s egyben álmaihoz, jövőjéhez, és nem utolsó sorban életszínvonalához. Másik nagy ügyünk, a szegedi szabadtéri játékok nemzeti, sőt nemzetközi. jelentőségének szerves összefüggése a szegediek személyes kulturális és gazdasági érdekeivel, még talán kézenfekvőbb. S a felsorolást és a párhuzamok ímegvonását lehetne sorolni szinte vég nélkül, a szegedi gyáripar és ipari m u n kásság problémáin át, a tudományos kutatás helyzetéig. Bármely terület problémái között, úgy vélem, elenyészően kevés azoknak a kérdéseknek száma, amel y e k e t szigorúan egy, csupán értelmiségi nézőpontból lehet szemlélni. A vita persze k é t fél között kell folyjék, s benne — ha nem kötik adminisztratív hatalmi korlátok — az igazabb, a történelmileg előremutató álláspontoknak kell győzedelmeskedniük. Ezek az álláspontok többé nem lehetnek •monopolizálva, bizonyos »hivatalból bölcs« személyek és irányzatok számára. Az értelmiségi határozat meggyőzést, értelmi meggyőzést igényel az értelmiség megnyeréséhez, s ezt — mint ahogy eddig sem lehetett — ezután sem lehet tömegméretekben elérni vaskalapos, a valóságtól független, szellemtelen és "hazug »érvek« segítségével, csak valóban értelemmel, a társadalmi és történelmi igazság, az alkotó marxizmus-leninizmus elméleti és a mindennapi konkrét valóság talaján álló, bizonyítható és ellenőrizhető érveinek segítségével. Ezt kell képviselnie a vitában a »másik« félnek, mert különben — képviseljen bármilyen hivatalt, vagy hivatalos irányzatot, még ha nem is tartozik az imperialista ügynökök közé — talaj számára csupán a konzervativizmus, a politikai reakció f r o n t j á n marad. S ha már ^ m i n d e n n a p o k konkrét valóságáról beszélünk, nemi mehetünk -el szó nélkül a közelmúlt, Szeged számára örökké szégyellni való, s a szegedi 'értelmiség" tudatában mély sebeket hagyó eseményei mellett sem. A marxizmus •álarcába burkolt mitológia ugyan mindenütt megszedte a maga áldozatait, fő327
k é n t a borzalmas Rajk-per során, d e még mielőtt e mitológia legfőbb személyi alapjait megrendítette volna a XX. kongresszus, Szegeden ennek az ú j t ö r t é nelmi korszaknak küszöbén még lefolyhatott a helyi szektás inkvizíciónak olyan boszorkánypere, amely — többek között — igazságában rendíthetetlen, kommunista főiskolai professzor katedrától való megfosztásával, megfélemlítéssel és egyéb embertelen, az ellentmondást könyörtelenül megtorló intézkedésekkel járt együtt. S persze az említett ügyek, a Vajda-ügy és a » V a j t a i - ü g y « csak egy-egy volt a sok hasonló ügy közül, amelyekben az országosan ható marxizmus ellenes Rákosi-féle személyi kultusz lemásolásaként, horderőben gyengébben, d e m ó d szerekben és tendenciákban lényegében nem különböző helyi személyecskekultuszok kimutatták a foguk fehérjét. o Ma természetesen sok mindent indokol és magyaráz az »akkor az volt a v o nal« szállóige. Sok mindent, de nem mindent! Hiszen ha akkor valóban a megtorlás és eltávolítás volt is az országos irányzat, ma az értelmiségi, s nem utolsó sorban a júliusi határozat u t á n az ú j tettek pontosan szelektálják, ki indokolja valóban és őszintén saját, elkövetett és megbánt hibáit ezzel, s ki használja csupán takarónak e szállóigét. Mert bár a legnehezebb és legkilátástalanabb helyzetekben a személyiség súlya, jelleme és lelkiismerete sem egyaránt szelektált —, s Rajk László, Zöld Sándor és a többiek mártírhalálától, a börtönökön és ' kínzásokon át jónéhány szint volt a vakon szerzett érdemek különböző f u n k c i ó lépcsőfokaiig — az értelmiség nem megtorlást kíván. Értelmet, becsületet, tisztességet mind a múlthoz való viszonyban, mind a jelen tetteiben. Ügy m i n t ahogy erre megtette az első kezdeti lépéseket Vereska András és Balogh István elvtárs az írócsoport nyilvánossága előtt. De előrejutás csak további lépésekk e l lesz. A fővárosban már befejezett rehabilitációt Szegeden is b e kell fejezni,, és teljes erkölcsi és anyagi elégtétellel a nyilvánosság elé bocsátani az e r e d ményeket. A megtorlás légkörének pedig teljesen el kell tűnnie az értelmiségi h a t á rozat nyomán Szegedről is. Nyilvánvaló1, hogy a szegedi értelmiség — amelyből a szektásság elleni harc folyamán nem egy kiváló egyéniség emelkedett ki — nem alkuszik meg félmegoldásokkal, mondvacsinált látszateredményekkel. De ehhez, túl a szabad viták lehetőségein, — éppen azért, hogy ennek s egyéb demokratikus vívmányoknak léte jie csak esetleges legyen, — a demokratizmus törvényes alapjainak egzisztenciális biztosítását, munkajogi alátámasztását is várja az értelmiség, s a határozatban nem említett értelmiségi rétegek — így az írók és művészek is — v á r j á k saját égető kérdéseik nyilvánosság elé t á r á sát, a legilletékesebb, a párt részéről. S így kiteljesedve válik e határozat elevenerővé történelmünk tiszta ú t j á n a k ú j határkövévé. 1956. szeptember 15.
328
REMÉNYI BÉLA VERSEI
Egy fürdőző lányhoz A szél elült, a fák csak díszletek, hallgat a tó a szigligeti vásznon. Meddig heversz még háton szörnyeteg nyugalom, holt tettvágy, alvó tudásszomj? Elég-e hogy színes anziksz a táj? Elég-e hogy a hon csak húsevő lét? Mikor legboldogabb vagy, nem muszáj felüvöltened korbácsos esőért? Nem vonzza öled a villámokat, mikor opálos ég a jóllakottság? és a szelídített szellő tapogat? s a faún-halál vigyorgó szájjal les rád? Strand virága, ragadozó növény, színek, illatok édes rrvartalóca, kiért nap ég az emberek egén, s kiért a zsupp-világ büdös kanóca, rabszolgatartó! Neked robotol az emberlét kuszált gyökérvilága. Nem félsz, hogy az örökös éj alól vér, velő, szív kitör a napvilágra? Gomolyog már fekete tömegük, eltakarja a napot és a fákat, Mi lesz, ha fizetned kell majd nekik? Szolgálnod — Urnő! — nekik, rabszolgáknak. *Jön mind, ki szenet és földet zabált, s kinek apját szén és föld megzabálta, hogy fizess, fehér istennő, kitárt öleddel őket is fehérre váltva._ Szaladj elébük, kérd el ingüket, s a tündér-tóba mártva fogj dologhoz. Tégy valamit, szolgáld a jó ügyet, sírj a sírókkal, örömükben osztozz... ... A költő így kiáltana, de hajh! dadog, ha szól, mert ölelni szeretne. Mondd, ha majd megtépázott a vihar, mit tudsz hagyni a hím emlékezetre?
Késő szüret Ahogy a szilva húsát megaszalja a hő, elapad az ifjúság, ráncot vet az idő.
Homokban állunk térdig, szedetlen fa: hazám. Kinek kell a termés itt? Amíg gazdánk a vám.
'Ráncot vet negyven évem, megaszálta a láz, s hogy szüretem megérem: már csak vigasztalás.
Esőnk csak a pondróhad, nem permetünk a fény. De ráncaim közt óvlak, te csonthéjas remény.
ANDRÁS SÁNDOR
Egyszerű levél ö, ha látnád ezt a négy egyszerű falat! Kicsit kopottak, de csendesek és jóbarátaim. Ha hazajövök este mindig beszélgetünk, mért megkérdezik,' mit csináltam,: adósa maradtam-e a napnak, vagy szívem könnyű, mint a jólvégzett munka után? Ha bánatos vagyok fölémhajolnak és oly tiszta vigasszal takarják be Hestern, hogy jólesik utána az álom reggelig. És rólad is faggatnak sokszor engemet, mert meséltem nekik a szerelemről, mely ott kacag mindig szemedben és szádnak kedves mozdulatában. Faggatnak, hogy téged miért nem láthatnak ők, mikor szeretnek, így ismeretlen is, hiszen jóbarátaim. S én mondom nekik, te messze vagy, sok kilométer út és közöny .fekszik közénk, de ők mégis minden este, ha nyitóm az ajtót, elémsietnek — és csalódva fordulnak el. ó, ha látnád ezt a négy egyszerű falat, eljönnél hozzám, Kedves, biztosan.
ZOMBORI IMRE
A hegy két arca Olyan vagy reggel, mint fehér fátyolban sugárzó menyasszony; este elnehezedve ülsz a völgy fölött, mint terhes asszony.
©
PÉTER LÁSZLÓ
Irodalmi anekdoták iKÁLMÁNY LAJOSRÓL Születése századik évfordulójára, 1952-ben megírtam a nagy magyar népköltészetkutató, a szegedi földben nyugvó s szegedi születésű paptudós, Kálmány JLajos életrajzát. A megszabott terjedelem s az életrajz m ű f a j i jellege nem engedte, hogy a különös életű, különös természetű emberről innen-onnan összeszedegetett tréfás eseteket, apró vidám történeteket beleszőjem könyvecskémbe. Pedig ezek az anekdoták — amelyeket barátai és kortársai, Várossy Gyula, JLöw Immánuel, Móra Ferenc, Asztalos P. Kálmán, Kubicza Pongrácz s mások őriztek meg számunkra — igen érdekesek, nemcsak önmagukban, mint egy nagy tudós különc természetének mozaikjai, de összefüggésükben is: ú j oldalról világítják meg Kálmány Lajos sajátos portréját. *
Kezdjük gyermekkorán: Igen beteges kisgyerek volt. Egyszer egy vidéki kofaasszöny szállt meg náluk, s ez kitalálta a bajok okát: »szömveréstül-« szenved a gyermek! Javasasszonyt hívattak, az mosta le róla szenes vízzel a b a j t . . . Kálmány, a későbbi folklorista, a babonák és ráolvasások majdani tudós kut a t ó j a — úgy látszik — kötelességének tartotta, hogy m e g g y ó g y u l j o n . . . *
. •
; Az iskolával is baj volt eleinte. Első gimnáziumban bizony a szegedi »kegyesa t y á k « megbuktatták latinból, mennyiségtanból meg szépírásból. Majdnem abba is hagyta a tanulást: beállt apja felsővárosi tímárműhelyébe inasnak. De aztán,, mikor az ősz újból eljött, anyja biztatására mégiscsak nekirugaszkodott m á sodszor is az első o s z t á l y n a k . . . Tímárkodásának nyoma maradt: később a Ma,gyar Nyelvőrben cikkecskét írt a tímárság mestermüszavairól. •
Anyját nagyon szerette, de nem bocsátotta meg neki, hogy az ő kívánságára kéllett papnak mennie. Anyja iránti engedelmességből vállalta a neki nem való életformát. Mesélik, hogy makacs és kemény természete m á r akkor is megmutatkozott: négy évig haza sem ment, s anyja csomagjait fölbontatlanul küldte vissza a temesvári papnevelőből. Mikor aztán fölszentelték, hazajött, s azzal állított anyja elé: — No, itt vagyok édösanyám, möglött az akarattya! *
Magyarpécskán, Arad mellett' kezdte pályáját, s mindjárt a népköltészeti gyűjtést is. Naphosszat járta a falut, vagy 'szobájába gyűjtötte a jó dalosokat, "ballada-mondókat, mesélőket, s jegyzett, j e g y z e t t . . . A nagyétkű Winkler plébános csak a fejét csóválta. ' Egy napon megérkezett ellensége, Szabados József esperes. — Mit csinál a plébános? — kérdezte a kapuban ácsingózó öreg harangozót. — Mit? Reggeltől estig eszik — felelte az egyházfi. . — Hát az ú j káplán? 3
- 3 3 1
— Fölfordítja a házat! Szobájában reggeliül estig k o m y i k á l n a k . . . — És a régi káplán? — Az csak hallgat, de nagyon mérges, s m á r velem együtt szökni a k a r . . . Á »nótás papot« — ahogyan Kálmányt elnevezték — nemsokára kocsira p a kolták, hogy nótáival másutt dicsérje az U r a t . . . *
Csókán iskolalátogatáson járt a vele nem nagy barátságban levő t a n f e l ügyelő. Lajos pap éppen hittanórát tartott a harmadik osztályban. A következőképpen: — No, aztán miben jelösködött ez a Dávid király? A tanfelügyelő kíséretével hallgatózva állt meg kívülről a z ajtóban, s h a l lotta a szakszerű választ: — Igön szép nótákat tudott cimbalmozni. —! Hát aztán té tunnál-e olyan szép nótát? — Még szöbbet is, — vigyorodott el a gyerek. S hallatszott nótázva a b a l lada: ~ • Bereg Nini kiment az erdőre, Kifeküdt az erdőnek szélire. ' Kettőt-hármat kurjantottam neki: Kelj föl, Náni, mert méglát valaki. — Jól van — s z ó l t Kálmány elégedetten. — Csakhogy Dávid király ilyen, nótát nem csinált. — Nem ám! Aki 1 minket rátanított, öregapám is "mindig azt h a j t o g a t t a : ilyen nótát még a szent Dávid sé f a b r i k á t . . . A tanfelügyelő jelentést írt, s Kálmány hamarosan másfelé g y ű j t ö t t . . ! *
.
'
Kása Erzsi és Kabók Miska szomorú balladáját szerette volna m á r teljes;' egészében fölgyűjteni, de nem talált tudójára. Egyszer Szajánban meghallotta, hogy egy csikósbojtár tudná. Késő őszi délután Várossy Gyula társaságában kiballagott a távoli méneshez. A bojtár pásztortűz mellett melegedett. Egy forint kedvéért végül is hajlandónak mutatkozott a dalolásra. De egykettőre bealkonyodott, a tűz pedig h a m a r kialudt, Kálmány n e m látott írni. Pedig, a fele m á r m e g v o l t . . . — Nincs tüzelő, nincs nóta — mondta a bojtár. — Nóta sötétben is van, de írás nincs — válaszolta Kálmány. Nem messze egyik gazdának féltett rőzserakása barnállott. A ménes h o l nap más vidékre megy. Kálmány örökre elesik a ballada másik f e l é t ő l . . . —- Hacsak nem lopnak az urak egy kis rőzsét — bök ujjával a rőzserakás felé a csikós. •.. — Hm — gondolkodott el Kálmány. — Te szoktál ilyet csinálni? — k é r d t e Várossy Gyulától. —. Én ugyan nem! — Hát én se, — felelte a tűzbejött nótás pap — de most mögpróbálom! Pár perc múlva Kálmány lihegve csapta le válláról a lopott rőzsét. L á n g j á nál leírta a ballada másik felét is. ' — Aztán Miska :— mondta végül a csikósnak. — Te is meggyónd ezt a bűnödet! Látod, a Kása Erzsi engem is tolvajjá tett. 332
"
A károsult gazda el n e m - t u d t a képzelni, hogy postán miért küldték meg neki a Szeged Népe harmadik kötetét, hiszen ő - olvasni sem t u d . . . *
Mikor 1893-ban a rókusi plébániára pályázott, Kulinyi Zsigmond és Kovács János voltak a főkortesei. A modorával mindenkibe beleütődő, szúrós természetű embernek erősen meghagyták, hogy a választási mozgalom alatt n e mutatkozzék Szegeden, m a j d ők mindent elintéznek. Kálmány makacs ember volt, nem fogadott szót. Csak azért is bejött a városba, elment minden városatyához, s fölényes föllépésével 0 úgy elrontott mindent, hogy alig kapott 29 szavazatot. Magyar János ügyvédnél így végezte vizitjét és szivet megnyerő kapácitálását: -— Aztán áz úrnak kutya kötelessége eljönni és r á m szavazni! c-
*
•
.
*
Löw Immánuelt, a tudós főrabbit, jó barátját és egykori osztálytársát is fölkereste. Hogy milyen különös ember volt Kálmány, s mennyire nem értett »a magakelletéshez és az úri szokásokhoz« — amint Móra írta róla — mi sem jellemzőbb, hogy a vizitet hajnalban, még alig virradó órában bonyolította l e . . . . *
A korteshumor Rókuson m á r megteremtette a szójátékot is Kálmány és a többi plébános-jelölt versengéséről. —. Tudja-e, kinek van a legjobb kilátása' Rókuson? — kérdi az egyik rókusi papválasztó a másiktól. Az persze nem tudja. . . , . • — A harangozónak — hangzik a találós kérdés megoldása. *
/ — Mondtuk, hogy ne jöjj a szavazásig Szegedre — kesergett a bukás u t á n a két fáradt kortes. — Elvadítottad a szavazókat! _ É n ? — kérdezte fölháborodottan a magát ártatlannak tudó Kálmány. — A szegedi csozékhoz ilyen finoman még nem szólt ember, mint én! A hálátlan Szeged nem lát többé . . . | Valóban, évekig képpel se fordult szülővárosa felé. De meghalni csak hazatért. Bosszúját egyszer igen kegyetlenül mutatta meg a hálátlan Szeged iránt.Áldozatai ártatlan búcsúsok voltak, akik Radnára igyekeztek, s a szokás szerint Kálmány falujában, Csanádpalotán háltak meg. Híres búcsúvezetők, az öreg Bénák és társa vezették a tömeget. Mindenben ők intézkedtek, parancsoltak, náluk nélkül nem indulhatott a búcsús kereszt. — Bénák, nálam lesznek kentek ketten vacsorán — szólt a nótás pap a nála tisztelgő két vezetőnek. Én is szegedi vagyok, maguk is. Hadd emlegessenek meg a szegediek. Káplán úr, intett segédjének, nagy teríték lesz. Az már értette: a csirkepaprikás mellé háromdecis borospoharakat, s az istállóban friss szalmafekvést jelentett a »nagy teríték«. A szegediek barátkozása és a nagy teríték este tízig tartott. A nagy poharak ekkorra úgy kikészítették a vezetőket, hogy másnap délig mozdulatlanul 333
hevertek a lezárt istálló frissen vetett szalmáján. Másnap, kisasszonynapján hiába várták Radnán a szegedi b ú c s ú s o k a t . . . Bénákot és t á r s á t . e l akarták csapni. Megmaradtak, de a rákövetkező • években a vezetőknek nem volt szabad többé Kálmány asztalához ülni, de m é g az udvarába se b e m e n n i . . . *
Plébános-korában nagyban gazdálkodott. Bérest nem tartott, maga ült a trágyás kocsi tetején, úgy hajtott végig a falun. Kitűnően értett a disznóheréléshez, s bárki kérésére szívesen el is végezte. Érthető hát, hogy n y u g díjazásakor fölöttesei azt is szemére vetették:- »a gazdálkodás körében n e m illő foglalkozások űzése által híveit megbotránkoztatta.« *
.
•
Hittanóra a csanádpalotai elemi iskolában. Kálmány kinéz áz ablakon, s látja, hogy a kancákat vezetik a ménekhez fedeztetésre. Eszébe jut, hogy neki. is. van anyakancája, de nincs senki, aki elvezesse. Beszól az osztályba, ki vezetné el a kancáját a ménekhez? Vállalkozó bőven akadt, áz egyik el is vezette, s egy koronát kapott érte a hitoktató ú r t ó l . . . Nagy botrány lett belőle, följelentették, s csak az iskolaigazgató kegyes csalása révén sikerült elsimítani az ügyet. Az ellene emelt vádakban az is szerepelt, hogy papi teendőit h a n y a g u l végezte, a hitéletet hagyta sorvadni. Valóban, nem sokat törődött mással, m i n t a gazdálkodással és a népköltészeti stúdiumokkal, a plébánia gondjait a kápJánokrá hárította.' Őket megbecsülte, szerette, s számukra nagy szabadságot adott, kedvezett nekik. Mondják, hogy étkezésnél a káplánnak kellett mindig először szedni az ételből: — Vegyen, káplán úr, maga keresi a kenyeret! — mondta a különös plébános, amivel elismerte, hogy nem ő érdemli a stólapénzt. *
Vendégszerető volt. Ha valaki vendége volt, annyi bort ihatott, a m e n n y i beiéiért. Ő maga is rászokott az italra, mint maga mondotta, nótagyűjtés közben. Akik daloltak neki, borért álltak rendszerint kötélnek. »A bor, a népdal tőlem elválaszthatatlan« — szokta mondogatni. Borbírásáról — mámorosnak őt senki nem látta — csudákat meséltek ismerősei. Arca sötétbordóvá vált a napi egy-két litertől. Másik szenvedélye a szűzdohány volt. Pipája mindig a szájában lógott. Nagyon szép tajtékpipái voltak, egyik most a szegedi múzeumban van. Parasztgazdák látták el dohánnyal, s cserébe bort kaptak. — Hozzon be egy kis bort — szólt a vendég . érkezésekor Kálmány a gazdasszonyának. Ez azt jelentette, hogy annyi liter bort tett az asztalra, a h á n y vendége volt, de ugyanannyit kellett tartalékba helyezni az előszobában is. *
A Csanádpalotával szomszédos Kövegyen jegyző volt Csillag János, akivel igen jó barátságban volt. Mikor meghallotta, hogy beteg, meglátogatta. Ez a derekát fájlalta, megfázott. 334
— F e k ü d j csak le a díványra, m a j d megnyomkodom a derekadat — a j á n lotta . Kálmány a baráti segítséget. A hatalmas termetű, 140 kilós »oszlopokon járó nagytestű óriás« — ahogyan Móra jellemezte v (»magamformájú ember, pedig én is megütöm a mértéket, kihasadt volna belőle kettő«) — úgy megnyomkodta a beteget, hogy orvost kellett h í v n i . . . *
' A sok bor, nikotin végülis is leverte lábáról a vérbő öregembert. Ötvennégy éves korában, 1906. augusztus 1-én súlyos agyvérzést kapott, jobboldala megbénult. Állítólag borotválkozás közben érte a szélütés, lefordult a székről, mire a borbély annyira megijedt, hogy kiszaladt az utcára és segítségért kiabált, mert azt hitte, hogy elvágta a plébános úr nyakát. ' *
Kálmány betegen, lassan gyógyulva, bénaságát fürdőkkel és parasztkuruzslókkal egyaránt gyógyíttatva Szegeden élt ezután m á r haláláig. Elhanyagoltan, takarítatlan, kéziratokkal és szeméttel elborított alsóvárosi házában éldegélt magányosan, emberkerülőn,, a sok üldöztetéstől, sérelemtől elkeseredetten. Ebben az időben ismerte meg őt Móra. A háború alatt jelent meg a gyógyulóban levő, s a népköltészeti kutatást újból lelkesen, folytató öreg tudós jeles műve, a »Hagyományok«. Móra érdeklődve olvasta minden sorát, s rájött, hogy Kálmány egyik meséjének, a Jumercsáknak Gárdonyi »Egri csillagok« című regényével, egy másiknak meg Jókainak a varchonitákról szóló írásával van nagy rokonsága, ö r ü l t , hogy megtalálta a mese-témák örök vándorlását irodalomból folklórba s viszont. Örömében megírta fölfedezését Kálmánynak. »Gondoltam, örömet szerzek .neki, r ha nyomra igazítom.« »Jött az öregúr hozzám dühösen — folytatja Mpra — le is szidott kegyetlenül. — Hát hogy gondolhat ilyent öcsémuram? Hogy a majsai gányó vette volná a meséjét Jókaitól? Fordítva, öcsém, fordítva! Jókai vette a varchonitákat a májsai mesemondóktól. Egy szót se mertem többet szólni. Pappal, tudóssal, öreg emberrel különkülön se szállok pörbe, hát egyszerre mind a hárommal hogy húznék ujjat!« *
Lehetne még tovább sorolni a Kálmány Lajosra oly jellemző kis történeteket. De ennyi is elég e különös karakterű tudós emlékének fölidézésére. Sorsa a nagy magyar szellemek, a félreismert, életében nem becsült, nehéz természetű magánosok tragikus sorsa volt. Halála után 35 esztendővel kezdtünk eleget tenni az életéért, haláláért ránk háruló tartozásnak. Hagyatékából két gazdag kötet jelent m á r meg: 1952-ben a »Történeti énekek és katonadalok«, 1954-ben az »Alföldi népballadák« című értékes gyűjtemény. Ezek a kötetek — amelyek megőrizték számunkra Temesköz és Szeged vidékének gazdag népköltészeti kincseit — emlékeztetnek folyton Kálmány Lajos, a népét szerető, egyszerű, szegény magyar tudós lelkes munkájára, önzetlen, áldozatos életére. 335
2.
JUHÁSZ GYULÁRÓL Juhász Gyula az Orbán lelke című kisregényét Makón, legjobb b a r á t j á nak, József Attila atyai pártfogójának, Espersit Jánosnak vendégszerető házában írta. A szegedi Színházi Újság 1924. július 5 - i ' s z á m á b a n olvassuk, hogy a költő sógorának, König Péternek névnapján jó kedvre derülvén, elmesélte a regénnyel kapcsolatos alábbi kis tréfát. Naponta két fejezetet írt a regényből. Házigazdája diszkrét ember, n e m olvasta el a készülő kéziratot, de sűrűn beletekintett. Amikor m á r az utolsó fejezetnél tartott Juhász Gyula, megjegyezte Espersit János: . — Hallod, Gyula, ez jó regény lesz. — Honnan gondolod? ^ ' — Csak úgy találomra olvastam négy oldalt, de mindegyikben az volt: »a tanár ú r megitta borát és poharát ú j r a töltötte.« *
1925 őszén a költő ismét két hetet töltött Espersit házának ihlető csöndjében. Nappal dolgozott, este baráti társaságban beszélgettek. Az egyébként magányos, csöndes költő ebben a körben vidám, tréfás volt. Ö volt •az é r d e k lődés középpontjában, s gyakran mesélt életéből humoros emlékeket. Október 18-án a társaság Móra makói barátjánál, Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvosnál jött össze. Juhász Gyula ezt írta Diósszilágyi vendégkönyvébe: Hic fűit Juhász Gyula Üdüle és vidula. A bejegyzés ma is látható Diósszilágyi »fölorvos« úrnál. e
* '
Juhász Gyula mesél. Egy alsóvárosi kocsmában szerepel egy bőrdudás. Csonka Bukosza Tanács Ignácnak hívják. (A költő verset is írt róla, »Ének B u kosza Tanács Ignácról« címmel. Jóval később, 1935-ben jelent meg a Nyugatban, de bizonyára m á r ekkortájt megírta.) A régi dolgokra jól emlékszik s érdekes történeteket is mesél. Hol beszélget, hol a bőrdüdát nyomorgatja. Egy ízben panaszkodott, hogy f á j a feje. Sándor János, a társaságban ülő kvaterkázó, megkérdezte az öreg csimpolyástól: — Ugye, a régi időben nem volt aszpirin? - A dudás nagyot hali. A szó elejét érti csak. — Asszonyt Dehogy nem volt. Fene a tüvit. Má 19 éves koromba vót aszszony a házná. , Juhász Gyula faggatja: — Hát ilyen korán nősült maga? Milyen volt a k k o r t á j t a lakodalom? — Nem vót ott lakadalom — vágja r á az öreg. — Hát nem mentek kendtek a paphon? — Akkó. Mán amikó lakadalom vót, azon három legén fiam táncot! *
•
•
Ezt is Juhász Gyula meséli, s ezt is Espersit János ekkor vezetett naplója őrizte meg számunkra. 336
Heller Ödön, a meggyilkolt szegedi festő egy zsánerképet festett Tápén, Valami táncoló lányokat a tiszai töltésoldalon, A festőt bámészkodó falusi, gyerekek vették körül, "s közben megjelent egy városi úr, aki szintén megállt, s hogy hozzáértésének adja tanújelét, kibökte: — Nagyon szép a valőr ezen a képen! . Erre egy szájtátó leányka megszólal a háttérből: ' ; ' " .. • — Nem a Valér a, hanem a Viktor! ~ Espersit könyvei közt tanakodva a költő ráakadt Strindberg Ein neues Blau* buch cimü kötetében a magyar vonatkozásokra. — Lám, már Strindberg is turánkodott, mert magyar szavakat hasonlított össze szótárszerűen japán és más idiómákkal. I Fried Ármin neves baloldali polgári politikus, fogorvos, megjegyzi erre tréfásan: ' . — ÁZ egész japán—magyar turánkodás téves. Hiszen a japánok, Imikor a f a j javításáról volt szó, nem magyarokat, hanem tótokat portáltak Japánba! Juhász Gyula rávágja: ' - — Akkor m á r értem, hogy Pékár Gyula miért szimpatizál a japánokkal! Fölkerül a szó a tudósokról. Juhász Gyula meséli, hogy a múlt évben meglátogatott egy öreg szomszédasszonyt, s az egyik szobában az íróasztalon halom cédulát talált. . ' — Ugye, itt lakik Horger, az egyetemi tanár? — Honnan tudja? — kérdi csodálkozással áz Öreg nő. — Ezekről"a cédulákról, mondja Juhász Gyula. Más ilyet Szegeden nem csinálhat! •
,
a.
.
Juhász Gyulát Espersit minden reggel így költötté föl: — Költő úr, költő úr, keljen föl! Juhász Gyula erre, amikör társaságban szó esett a költögetésről, megjegyezte: '' . • • ' • • '—Igen, János a felköltő úr! . ,, . • *
-
Espersit János ügyvédi irodája, csakúgy mint lakása, tele volt festményekkel, szobrokkal,-Nem csoda, hiszen baráti köréhez olyan neves művészek t a r toztak, mint Rudnay Gyula, Tornyai János, Pásztor János, Endre Béla, Barcsay Jenő, Vén E m i l , . ' . , , Október 15-én á dolgozószobából egy csomó képet ki kellett akasztania Espersitnek a külső irodába,- mert már nem fért tőlük. Erre jegyezte meg bajusz alatt Juhász Gyula: — Igen, János a klienseitől nemsokára múzeumi belépődíjakat szedhet! Október 16-án este. Annával való szerelméről, legutolsó budapesti .találkozásukról mesélt, •••.'•:; • Anna panaszkodott neki: < — Én nagyon sokat szenvedtem maga miatt, mondotta. Erdélyben, bárhol megjelentem, s bárhol léptem fel, mindenütt ellenem hangolódtak az emberek. £3?
Valósággal ellenségeimmé váltak. Azt mondották, ez az a nő, aki Juhász G y u l á t megcsalta. Pedig én nem is csaltam. Hisz maga t u d j a legjobban, Juhász, hogy köztünk nem volt semmi! Juhász Gyula e passzusnál keserűen jegyezte meg: — Ez a nő. Ö azt mondja, hogy nem volt semmi. Én az életemet t e t t e m föl rá. A legszebb érzéseimet adtam neki. Verseket írtam hozzá, s ő azt m o n d j a , hogy köztünk nem volt semmi. Furcsa volt, amikor erősítette, hogy azért ü l d ö zik őt, mert egy-két verset írtam hozzá. Én szerényen jegyeztem meg, hogy volt az tizenkettő is. De ő azokat nem is olvasta. Emlékszem, egyszer Szegedről mentem az iskolaév elején Váradra, s magammal vittem a Nyugat egy szá-« mát, amelyben talán egyszerre öt versem jelent meg. A kávéház előtt ült v a lamelyik színházi rendezővel. Én odamentem hozzá s elébe tettem a Nyugatot, mondván: Olvassa el, Anna. ö belenézett_s talán az első vers az volt, a m e l y i k úgy kezdődik: Satyr, ki bennem é l s z . . . {Annára gondolok' c. verse kezdődik így — PL) s ebbe belenézett s megkérdezte, kiről szól ez a vers? S mikor m o n dottam, magamról, sajátságosan nézett rám s megjegyezte: Maga szatír? F u r csa! S a füzetet félrelökte. Mikor rájöttem a nagy. valóságra, hogy semmi se vagyok neki, k é t h é t i g ' mint az qrült szaladgáltam a városban. Nem ettem, nem aludtam. Borzalmas kínokat szenvedtem. Két hét múlva megírtam legszebb versemet, amelynek refrénje: én Annát eltemettem . . . (Megölt szerelem sírkövére — PL) . . , de ez kötetben még nem jelent meg. Nincs is még. A Vasárnapi Újság valamelyik számában jelent meg, ki kellene keresni. (Válóban, a Vasárnapi Újság 1909. november 7-i számából közli azóta Paku Imre kiadása — PL.) Azóta á szerelem meghalt számomra. A többi ügy m á r csak utánérzés, j á t é k volt. Én a nőt m á r úgy szeretni többé nem tudom. Pedig talán igaza volt. M a i szemmel nézve. Mit akartam tőle? Ő egy szegény kis színésznő, aki a közönség ' kegyére, jóakaratára van utalva. Én egy még kenyeretlenebb helyettes t a n á r s versköltő. De azért mégis fájt. Most már semmiféle hatással sincs rám. Most, hogy legutóbb n á l a v o l t a m Budapesten és nagyon kedveskedő volt hozzám, ott láttam a nővérét, egy házias nőt, aki éppen vasalt, önkéntelenül is az jutott eszembe, hogy "miért nem e b b e szerettem bele? ' * A makói társaság egyik nőtagja közbeszólt: Maga abba nem szeretett volna bele. Éppen m e r t házias. Maga m i n d i g a színésznők iránt érdeklődött. — Ez igaz, válaszolta Juhász Gyula. Jánosnak van egy nagy erénye, hogy Ó előtte a színésznők egyáltalán nem számítanak. *
A költő meséli: Most nézegettem Tardosnak Néró anyja című tragédiáját, amelyet m o s t akarnak felújítani á Nemzeti Színházbán. Ebben az első színrekerülése. a l k a l mával statisztáltam, az összes előadásokon keresztül. Talán hatszor adták e g y más után. Pethes akkor t á j t lépett a Nemzeti Színház kötelékébe s a bolond szerepét játszotta. Felvonás közben cigarettázott s a fején egy kemény k a l a p volt. Az ügyelő jött. jelenteni neki:- Siessen, Pethes úr, következik a jelenése* 338 I
Pethes annyira meg volt illetődve, hogy fején keménykalappal rohant a színpadra, s Oláh Gábor — aki szintén statisztált — az ajtó előtt .kapta le hir— telen, különben úgy ment volna k i . . .
Juhász Gyula mesélte, hogy mikor fővárosi írók és hírlapírók legutóbb Szegeden voltak s a város is megvendégelte őket, ő éppen Krúdy Gyulával és S o mogyi Szilveszterrel beszélgetett, s ahogy a fővárosi hírlapírók jöttek, az i s m e retlenek .sorra bemutatkoztak Juhász Gyulának, Somogyi Szilveszter ezt látva szarkasztikusan megjegyezte: — Ügy látom, Gyula, hogy kevesen ismernek téged ezek közül a fővárosi emberek közül? Erre hirtelen rávágja Krúdy Gyula: — Téved, polgármester úr, Gyulát mindenki ismeri, csak Gyula ismer k ö zülük keveset! 1 Az utolsó este Jászai Mariról volt szó. Juhász Gyula elmondotta, hogy m i kör a Néró anyjában, Tardos Viktor m á r említett darabjában statisztált a N e m zétiben, egyszer bekukkantott Jászai Mari öltözőjébe a félig nyitott ajtón. Ezt »Mari néni« észrevette, kijött és miután őt nem találta elég deli termetűnek — így mesélte a költő — úgy belerúgott, hogy egy tűzoltóhoz e s e t t . . . *
Diósszilágyi Sámuel meséli, hogy egyszer Espersittel, aki nagyon szerette a strandolási, Juhász Gyulát is lecsalták a Marosra. Hosszú ideig kellett Espersitnek beszélnie, mire aztán lement velük. Nagy nehezen még levetkőztetni és fürdőruhába öltöztetni is sikerült. A vízbe azonban már nem ment be. Gyönyörű szép idő volt, s ő a térdig érő vízben állt, és onnan integetett barátainak . . . •
*
Juhász Gyula kitűnő anekdotázó, tréfacsináló is volt. A Homokóra, Szeged egyik kérészéletű hetilapja írja 1928. december 10-i számában; hogy a szegedi írók és művészek Tisza-kávéházbeli Vese-asztalánál, amelynek Móra'Ferenc is jeles tagja és szórakoztatója volt, egyik ünnepi . alkalommal Juhász Gyula konferált. »Sok vesével és sok velővel.« (Egy másik társaság ti. a VeZó'-asztal volt.) »Éjfélkor kezdte, de még két órakor is harsogott a kacagás a fehér asztalok körül.« Tréfáiból egy: Páger Antalt, aki akkor Molnár Ferenc Liliom című darabjában aratott nagy sikereket, úgy jellemezte, hogy a n é p szerű táncoskomikus Tháliának nem is papja, hanem szerzetese,' mégpedig molnárferencrendi szerzetese ... *
íme, a költő másik arca. Á »bús és bánatos borongások halkszavú poétája« .szerette az életet, a tréfát, a vidám baráti társaságot is! ^
339
NÉMETH FERENC VERSEI
Tükör Németh Ferenc most nézz tükörbe, hülönböztesd meg magad mástól, homlokodra az évek körme, ráncokat ír áz elmúlásról.
A puszta rándul idegedben, kun paripák nyers dobajától, a rablott nők szoknyája lebben vergődő nászi nyoszolyákon.
.Sasorrod mereszd csak előre, konokságaid fel ne adjad mit porban leltél véssed kőbe <emlékeid meg nem tagadnak.
A Sárvíz-parti süvölvények akiket elölelt a város aszfalton koppan most a lépted, de bent kísér a mezítlábos.
Te sem tagadhatsz nézd a tükröt: •a két kiugró járomcsont ott koponyádon a dombok s gödrök, nagyszüléid álarcát hordod.
Szívd ki keserű cigarettád, s az esti levegőben érzed, utánad lehelnek a puszták, a csillagok is elkísértek.
Cigarettafüst Egyetlen vagyonod az élet erre is szerződésed van már naponta sejtenként kiméred hogy halálodig megmaradjál. Reggelid s tűnődsz előveheti úgyis öli
fanyar cigarettád, mogorván. Aki nem á beretvát magát az ember.
nyer
A füst is szétfoszlik előled, mint kereseted a zsebedből, s e földön nincs olyan előleg mit képességedre vehetsz föl. Nincs olyan váltó mit az ördög elébed rakna hogy aláírd, míg időd körmöléssel töltöd, kinyomtatnak egy szép halálhírt. Hogyha még nem láttad a tengert, jobb lesz egy mozijegyet venned,a költészet tégedet megvert, nagyravágyó álmokkal kerget. Egyetlen vagyonod az élet, ' nem válthatod be üdvösségre, hogy megélj életed emészted, s egy elhamvadt csikk marad 340
o
végre.
Belgrádi éjszaka Ödön házak közén jövök föl elhagyatott sikátoron u balkáni hold kikönyököl . egy emeleti ablakon.
A lila égen vár a hold, megbűvölő szeme se rebben mindegyik sarkon rádhajol míg visszanézel meglepetten.
Éj-haja kibontva lebeg a párkánytálan félhomályraSzerelmes levelet ír lehet .tollát a kék Szávába mártja.
Neonfényes buleyáron a kocsik hangtalan suhannak jobb nekem így gyalog járnom látni milyen csodáid vannak.
Belgrád most sétál a hegyen csillagai mind fölvonulnak, ötezer dinárom legyen •és félszegségem elcsitulhat.
Hol nádfüggönybe bújt az út, betonvázon palota épül. Félejtsd el mi eszedbe jut a hazugságok özönéből.
Lányra vár itt is a fiú mint Prágában vagy Budapesten, jóhírére a nő hiú ezért is kívánja, hogy tessen.
Nézem az új házakat ott gátlástalan nyúlnak az égbe, Egy propaganda megbukott, költözzön szívünkbe a béke.
.
>
Az utca fölött vár a hold, . ' ábrándozva néz a vizekre. Felhők könnyű fátyla alól kivillan aranysárga keble.
SIMON EMIL
Jár az óra Az óra jár, a mutató halad, Lökdösi a perc^vonálakat. Jár ketyegve, szolga-mód forog, És hallgatják az öblös bútorok. S én felhúzom, Az én időm is, Mutatóit ég és És csörög majd
*
hogy já.rjon, mérje ki , mikor szétveti föld között. — de hiába csörög.
MÁRKY IMRE
Szeptember Szeptember! Mosolyos, méla varázslatod Mindig megbabonáz, mindig• elandalít; Gáláns őszi követ, hónapok ékköve; Hű vágyam: nefelejcs, vers ütemén virul. ódon rigmusait pirregi hím'tücsök, Sorsjósló katicánk pöttyesen elröpül, Zümmögnek darazsak (csak nem ítéletet?); Fácánok pagonyán ballag egy őz-suta. Tarlók torzsai közt tapsifüles topog, Hízott birka nyakán cseng a szüret tora; Búcsút fecskerajok körbe keringenek, Lármás vadliba-ék éji tanyát keres, Elnémult csalitok rejtik a fészkeket. Szellőtől zizegő tengeri-földeken Tök-tányérok alá bújnak a foglyok el; Vizslám szertecikáz, felszixnatol szagot, Rebbent már csapatot, szárnyuk iramlik is — Fürgén puska ropog s két fogoly: áldozat. Burkából a dió s gesztenye bomladoz; Rogynak terhük alatt drága gyümölcsösök, Foltok vörhenyesen: körte ez, alma az; Szilván hamv a zománc, őszibarackon is, ízük csókzámatot csorgat a szájakon. Lankák és homokok tarka gerezdjeit Napfény érleli víg must-muzsikára meg. (Billeng, búslakodik, rája ügyet ki vet?!) Fürtök nedveiben forradalom liheg, Tűzlelkű boroké, csillagokig dalol. Áldott édesapám (sírja: örök sebem!) Kunszentmártoni nászt nyolcadikán vigadt, Vonzó példa nyomán (tán hagyományt követ). Szűz szeptemberi nap mondtam el eskümet. Szeptember! Furulyázz fűszeres éneket: Ébred régi remény, szendereg új öröm; Hűs hamvakba merül bánataim tüze, Tündöklő feledés űzi az árnyakat.
BÁRDOS PÁL
Kőművesek Bakó János a nap felé fordította homlokát és könyökével letörölte arcár ó l az izzadtságot. Űgy érezte, minél magasabb lesz a fal keze alatt, annál közelebb kerül az éghez, annál jobban perzseli a hap. Rezgett a. levegő a déli hőségben és a tárgyakat befedte a por könnyű fátyola. Szinte forrt a malter .a hordládákban, a japánerek vasa pedig úgy sütött, hogy meg sem lehetett fogni őket. Sietni kellett a munkával, mert a malter hamar szikkadt, hát mindenki serényen mozgott és olyan volt az egész város, mint a hangyaboly. Mindenki érezte, vihar jön valahonnan, o t t lapul az ég felhős szögletében, és leheliete meg-meglebbenti az inget a kőművesek sótól csillogó hátári. Miután Bakó János megnyugtatta magát, hogy szállít az ég egy kis m u n jkaiszünetet, végignézett az lépülő iházon, egészen az útnál leszúrt tábláig, a m e l y fakult írással hirdette;, hogy ez a c/2-s lakóházépítkezés. Elismerően nézett a planírozó diákokra, mert igen szépen haladtak a munkával, aztán Szecskó Balázs hajlott hátán akadt meg a szeme. Barátja ingén három széles csíkot húzott a víz és borzas hajában fehéren nevetett a mész. Rakta a téglát fel sem nézve, csak néha mordult rá a malteroslányra, hogy többet terítsen. — Balázs, mit búsulsz? — kiáltott á t neki, és egy tégladarabbal megcélozta az izzadt hátat. Nem találta el, a másik meg nem sokat hederített rá, csak dolgozott tovább. — Balázs, földig ér az orrod — nevetett Bakó János és jóízűt nyújtózkodott, kiköpte szájából a sarat és mintha nagyon szédülne, egyensúlyozva ment -végig a pallón. — Leesek komám! Nem fogsz meg? — Fogjon a görcs. — No, ne vágj föl. Te m á n csak asszonyt fogsz? — ugrott át a másik mellé. —1 J ó "haladsz te is. A norma megtvan már. — A fene megette. Nyakunkon az eső. — Nem is bánom. Legalább pihenek. — Máma aligha lesz 180 százalékunk. Nézd, milyen gyorsan jön. Az élőbb még ott volt lenn a szögletben, most meg már a Radar fölött jár. Mintegy szavai igazolásául hirtelen szélroham futott végig a városon, nagy portölcsért húzva magával. Fölkapott egy inget valahonnan, megcsóválta és fölhajította az egyik ház tetejére. Lenn a diákok riadtan eldobálták a szerszámot, és felkapkodták szétszórt ruháikat. Az állvány megremegett és a szerszámkamra ajtaja éles csattanással "kivágódott. Távol villám cikázott, moraja egybeolvadt az úton futó teherautók •zajával. A nap még forrón sütött, de egyre sűrűsödtek' a felhők. Felzúgott a Vasmű szirénája és válaszul vad kolompolás hallatszott mindenfelől. A vassínek déli zajára az emberek leugráltak az állványról, leállított á k a betonkeverőt, odavágták a talicskát, letették a szerszámot és egy órára megszűnt nőni a város. Mindenfelől a földszintes ebédlők felé siettek, kiabálás, nevetés, vízcsobogás úszott a levegőben, az "ebédlők asztalairól pedig ingerlő párák szálltak. 343
Bakó János leugrott a földre,' leporolta nadrágját, aztán mohón a l á f e k ü d t a csapnak. Mire ivott, Balázs is odament szomját oltani, görnyedt h á t á t m u tatva neki. — Balázs, édes cimborám-. Mi bajod van neked? — Nekem? egyenesedett fel hirtelen Szecskó. — Nekem semmi sincs •— hajolt ú j r a a csapra. — Ne mondd ezt. Tudom én. Látom rajtad. Nem ilyen voltál te azelőtt. — Azelőtt nem, — H á t a k k o r m o s t mi van veled cimbora? Látod, é,n milyen vidám; vagyok Te igen. Neked könnyű . . . — Neked mi bajod? — Nem olyan különös. Csak sose tudom, míg oda vagyok, kivel fekszik: le a feleségem. Bakó úgy állt.meg, mint akit pofoncsaptak. Egy ideig szóhoz sem j u t o t t r úgy meglepte az, amit hallott, ügy mellbevágta az elkeseredett hang. Tudta r hogy Balázs nemrég nősült odahaza, de az asszonyt egyszer-kétszer látta csak: akkor is futólag. S egy idő, óta olyan lett Balázs, hogy rá sem lehet ismerni. Fiatal házasok, és itt tartanak! Miféle asszony az ilyen? Nem mert kérdezni semmit, félt hogy pletykásnak gondolja Szecskó. Hiszen ők csak a m u n k á b a n találkoznak. Nem tolakodhat, ha amaz nem beszél. Közben hirtelen sötét lett. Komor felhők fedték el az eget és egyre e r ő sebb szél kezdte csapkodni a szerszámkamra a j t a j á t . Villámok fénye f u t o t t á t a tájon és súlyos vízcseppek koppantak mindenfelé, kis krátereket verve a p o r ban. Fenyegető dörgés jött mind közelebb és közelebb, a Duna vize egész f e ketének látszott, és úgy folyt lefelé a komor pentelei erdő felől, mint gyászkalapról a szalag. Bakó János állt egy percig tétován, majd sután intett karjával. — Nem jössz? . — Nem eszek bent. Ide hozza az ebédem . . . — nyelte el a szót Szecskó,, mert nem akaródzott kimondania az asszony nevét. • — Hát . . . én meg megyek . . . Mert még elázok — csapta vállára k a b á t j á t Bakó és futni kezdett vissza sem nézve. Mégis elkésett! Alig é r t ki a tábláig, hatalmasat villámlott, mennydörgés hasított f ü l é b e és vadül m e g i n dult a zápor. Egy perc álatt bőrig ázott. Cipője teleragadt agyagos sárral é s alig bírta már emelni, beugrott hát egy épülő ház pincebejáratába és a f ö d é m alá menekült. Lerázta magáról a vizet, fejét megrázta, mint a kutya a b u n d á j á t és fennhangon vigasztalta magát. . — Majd mindjárt eláll. — Leült a lépcsőre és fütyürészni kezdett. A gyomra azonban igencsak jelezte az ebédidőt és Bakó János vitába szállt vele. . — Nem hallgatsz? Tudom én, hogy ebédelni kéne. De hát mit csináljak? Egyem meg a sapkám? Egye meg a fene, n e m elég zsíros. Ha ezt tudom, a régit veszem föl. Most már bírd ki, ha é n is kibírom. A pince sötétjéből csengő nevetés hallatszott és ő úgy fordult meg m i n t akit megcsípett a kígyó. A félhomályban egy felfordított talicskán ételhordóval a térde közt ült egy fejkendős fiatal nő, akit m á r mintha látott volna valahol. Fülében csilingelt a csúfondáros nevetés és szemét csodálkozva m e regette az asszonyra. Nagyon f u r a lehetett így, mert az egyre jobban h a h o tázott. 344
Na, min muíat? — szólt rá röstelkedéssel a hangjában és visszatelepedett á kőre. Hiszen asszonyok előtt úgy kell tenni, mintha nem is venné őket észre az .ember. Bámult kifelé a zuhogó esőbe, amely széles tócsává, mosta már a lábnyomát és minden idegszálával befelé figyelt a sötétbe, ahol. elhallgatott á nevetés, csak néha tért még vissza, mint a dörgés. Aztán ez a halk hang is elhalt és a r á j u k boruló csendet csak a víz csobogása zavarta. Már János megunta a nagy hidegséget és szólni akart, amikor hatalmasf é n y árasztotta el á pincét rögtön rá fülsiketítő csattanás rázta meg a falakat. Nem is tudták, mielyik lépett a másik felé, d e egy pillanat alatt összeölelkezve álltak. Az asszony János mellére fektette fejét, csengő fülét befogta és szörnyű félelemben várta a halált. Jánost úgy meglepte ez á váratlan fordulat, hogy szólni sem tudott, csak bámult az asszony arcába, amely egyszerre rendkívül ismerősnek és ismeretlennek tűnt előtte. Furcsa volt ilyen közelről látni az egészséges hamvas bőrt, az enyhén lihegő duzzadt szájat, a m i harapásra ingerelt. Izgatóan simult hozzá az asszony, forró lehellete pedig perzselte mellét, lüktetett homlokán á vér. és szemében még a villám cikázott, Az asszony észrevette magát és fülig elpirult. Kibontakozott a férfi' -karjából, kis kacér mozdulattal megigazította a haját. — Ne haragudjon. Ügy megijedtem. J a j , istenem, úgy szégyellem m a gam. '— Honnan ismerem? Ki éz? — lobogott a kérdés Jánosban és öntudat-, íanul mondta ki gondolatát. — No, még egy villám! * Az asszony nevetett. Hosszan, édesen. Hangja visszhangot vert a pincé- . ben és szinte megvadította Jánost, Odalépett hozzá, magához rántotta és belecsókolt a nyakába. Éppen annyi ellenállásra talált, ami elég volt ahhoz, hogy ingerelje, de kevés, hogy visszatartsa. Az asszony csiklandósan nevetett, izgettmozgott karjában, míg rá nem csapott izzó szájára. Akkor lassan végigf u t t a t t a kezét a férfi hátán, nyakára kulcsolta k a r j á t és szorosan hozzásimult, az erős ázott férfitesthez. Hullhattak volna kint mennykövek minden csepp eső helyett, ők akkor se tudtak volna róla. Szemük így is káprázott,, fülükben dörömbölt a vágy és a félhomály lágyan körülfogta őket; mint a párna. Sokáig álltak így, szorosan egybefonódva, míg testük felforrósodott és az ing párologni kezdett. János vad gyönyörűséggel szorította magához a k e m é n y derekat és eltartotta magától a bájos fejet, amelyről lecsúszott a kendő. A nő szája egy picit kinyílt, várta a^csókot, de Jánosba késként hasított a. felismerés: — tudóin már! A Balázs felesége! Ö az, semmi kétség! — Kitépte magát a. szorító karokból és kiugrott az esőbe. Futni kezdett a pocsolyákra se nézve, hogy csak úgy fröcskölt szét lépése alatt a sár, az asszony pedig elhűlve nézett utána, amint alakja eltűnt a sarkon és elhaltak cuppogó léptei is. Csak izzadt férfiszaga maradt ott, no meg a sapkája, amely árván hevert a lépcsőszürke betonján. Valahol messze felfakadtak a felhők. Kezdett ritkulni a zápor, távolodni, a dörgés és az ég sarkán felsütött sziporkázó színével egy hatalmas szivárvány. Délutánra egész kitisztúlt és á munkások hosszú sora megindult a zápormosta munkahelyek felé, Tócsák fürödtek a fényben minden tönkre ázott éscéltalan lett volna munkához látni. így aztán benépesültek a fedett helyek, ahova a víz el n e m ért, és beszélgetéstől lett hangos a környék. 34í?
Miután .Szecskó Balázs megebédelt maga köré gyűjtötte az ázott-veréb «diákokat és alaposan kiforgatta őket. Érdekes ember volt, a falakat m ű v é szettel húzta, gyorsan, jól ötletesen. Munka után pedig könyveket bújt. Most is elámította a diákokat tájékozottságával, végtelen irodalomszeretetével. Ügy elmerültek a beszélgetésben, hogy észre sem vették, mikor Bakó János megállt mögöttük. Bakó azért kereste Balázst, hogy mindent elmondjon neki, de e z egyre nehezebbnek tünt előtte. Közbeszólni nem akart, mert látta, hogy milyen jóízűen beszélgetnek. Várt, s hogy éppen kőművesekről volt szó, h á t ő is odafigyelt — Aztán mondja csak — kereste a szót Szecskó egy szemüveges fiú felé fordulva: — azt hiszi, csak mese a Kőműves Kelemen? Pedig nem az! Nagy igazsága van annak. Én is Kelemen vagyok, meg maguk is. Mert az igazi értelme annak az, hogy a munkásember vérit adja a munkába, hogy álljon a f a l . Ha meg nem vérit, akkor a verítékét. Az fogja össze a maltert. A m u n kásember verítéke. Beleépül.az egész városba. Mert semmi sem lehet ingyen. Ha építünk, meg kell izzadnunk bele. Akkor lesz tartós a fal, akkor csodálják még az ükunokák is. — Nézett szét a ráfüggesztett diákszemek között és elmosolyodott. — No, ezt tanítják-e a tanár u r a k ? — Meghívnánk hozzánk órát tartani — tört ki egy talicskán ülő vék o n y fiú. Szecskónak ez láthatóan jólesett, egészen belepirult és felállt zavarában. — Ugyan, ugyan. Én csak kőműves vagyok, ráadásul Balázs, n e m • Kelemen. A diákok felnevettek, Bakó meg odalépett félrehúzódott barátjához, s kicsit görnyedten állt vele szembe. — Szecskó szaki. Mondanék valamit ha ráérsz. — Csak ne érne rá! — f u tott végig benne az űzött gondolat. Szerencséje volt. Az épület sarkától csengő lányhang szállt-szét. — Szecskó szaki, Szecskó szaki! Keresik! — Ládd-e, Rózsi hív. Majd mindjárt. — sietett el Szecskó, mert látta, hogy a kiabáló malteroslány mellett a párttitkár magas alakja áll. Bakó Jarnos magára maradt gyötrő gondolataival. Hisz ő árulást követett el a b a r á t j a ellen. A legrendesebb ember ellen, akit csak ismer. Persze ő semmiről sem tehet. Legényember ne késlekedjék, ha megszorongathat egy« lányt vagy aszszonyt. Bűn-e az? Nem tudhattam, hogy az ő felesége! Sötét volt, a fene egyie meg. Elkezdte kiborogatni a talicskákból a vizet, hogy ne kelljen az asszonyra gondolni, de hiába. Egyre a szeme előtt lebegett a telt arc, k a r j á n p e d i g érezte a kemény derék szorítását. — A keservit . . . a keservit . . . — mondogatta foga közt,. de az emlék úgy kerengett, búgott f e j e fölött mint a darázs és hiába akarta elhessegetni magától. Végül is megunta a céltalan vergődést és megrántotta a vállát: — Fene megeszi. Hát bűnt követtem én el? Semmi nekem az az asszony. Akkor lássam, makor a hátam) közepit. Közben Szecskó Balázs is visszatért és igen gondterhelt arccal lépeget e t t felé. — Nem szólok. Ne bánkódjék. — villant át Bakón a gondolat és egy percre elcsitultak kétségei. . — Te János — szűrte a szót Szecskó amint közelébe ért. — Cimborám vagy-e? 346
— Az hát. ("Áruló! Áruló! Az vagyok.«) — Megkérnélek valamire. — Nyugodtan kérj. ("Vágj a pofámba! Disznó vagyok«.) — Nekem el. kell mennem. — Hóvá? (»Hová? Biztos hozzá megy.«) — Melózni. Megkértek, vezessek egy brigádot. Az éjjel rohammunkát kell . . . hát azért . . . — Menjek veled? ("Az j ó lesz. Jó éjszakai hűvös.«) — Nem. Csak azt kérném, eredj, szólj az asszonynak, hogy ma nem megyek haza. Tudod, hol lakom. — Jó (»Nem jó? Mi ez? Mért nem mondom? Mért bólintok?«) : — Ne haragudj, hogy terhellek. — Nem, dehogy. ("Köpj le! Hazudók! Alávaló féreg vagyok.«) •*> — Hát isten- áldjon. — Jó munkát.' ("Ne félj, cimborám. Lehordom én úgy, hogy sose felejti el.«) • : Már az este langyos széltől illatos búrája borult a városra, amikor Bakó János becsengetett a Görbe utca egyik házának emeletén". ,Űjja hegyén érezte a szíve dobbanását és remegve kívánta, bár n e nyílná ki az ajtó. A csengő ú g y csilingelt, mint az asszony kacagása és ez a hang kilopta az erőt a f é r f i izmaiból. »Most fussak el! Még nem késő« — futott benne végig áz áram. Már késő volt. Nyílt az a j t ó és az asszony csodálkozó, furcsáié arca nőtt, egyre nőtt és betöltötte az egész házat. Piros pongyola volt rajta, . és kivágásánál fehér bőre villant elő babonázó, halvány fénnyel. — H á t maga? Hogy kerül ide? — Én . . . üzent az ura . . . melózik . . . Nem jön haza az éjjel. ("A szaga. Az ő szaga.«) — Jöjjön be, legalább megtudom kicsoda maga. — Nem azért . . . már megyek. (»Elmenni! Mért nem- megyek már.«) — No, jöjjön be. Csak nem fél? Egyedül vagyok. Legalább visszaadom a 11 sapkáját. — A sapkám . . . ("Azt, azt. A sapkámat. Azért megyek be, hogy elvigyem.«) Bakó János beszédült az ajtón, ami halk koppanással bezárult mögötte. Kint kigyúltak a remegő lámpák és az este fent és lent fénylő csillagokk a l díszítette kopott kendőjét. Elcsendesült a város, csak a Béke-szálló körül zsibongott tovább. Egyre kevesebben jártak az utcán, végül csak néhány részeg botorkált, pislogó teherautó lihegett, és messze, túl az erdősávon a Vasmű villódzó fényei a munkáról énekeltek a békés, partját csókolgató folyó sötétlő hullámainak. Csend van. Messziről kutyaugatás, vonat pöfékelése hallatszik, aztán á z is elhal, ú j zajok kelnek az é j sötét kárpitja mögött, majd észrevétlenül vis^zahullanak a semmibe. Az emberek alszanak forrósodó párnáikon, szétnyíló szájú asszonyaikat ölelik, mások vasat csapolnak ezernyi szikra közt, kemény téglákat hordanak ásító mély vagonokból, s olyan is akad, aki a b a r á t j á t csalja meg. Az este mindenkire egyaránt borul, a csend mindenkit egyformán ölel, a sötét mindent elfed, ölelést, munkát, alvást, árulást, a lelkiismeret pedig kívül nem 347
hallható. Sztálinváros alszik. Hatalmas lélegzete meglebbenti fölötte az á r nyakat és a víztorony tetején, mint egy vörös felkiáltójel ragyog a t á j f e l e t t büszke fényével a csillag. Bakó János kálváriája ezzel az estével vette kezdetét. Az asszony úgy h u l lott le, akár a férges gyümölcs és reggelre csak forró teste emlékét és hűvös kiábrándulást hagyott. — »Miért tettem ezt?-« — kérdezte Bakó magától, m i közben rossz, savanyú íz terjedt el kiszáradt szájában. Hiszen semmi kötelék nem fűzte ehhez a nőhöz, semmi sem igazolta ezt az árulást. Eleinte hiába igyekezett magával elhitetni, hogy szereti az asszonyt, ez nem volt igaz. K í vánta. Már abban a percben, amikor kilépett reggel a házból. S kívánta a t t ó l kezdve mindig. Sóvárgott utána, mint föld az eső után, s vadabbul g y ö t ö r t e az önvádnál a vágy. Azt remélte,, valami külső erő csodát tesz, kettévágja ezt a csomót, amely nyakára hurkolt kötélként szorítja benne a lelket, de s e m m i sem történt. Hogy gondja még mélyebb legyen, Szecskó Balázs hetekig éjszaka dolgozott a brigád egyik felével, ö pedig reggel elhatározta: vége, többet n e m megy el, s este mégis odaűzte az emlék. Először ürügyet keresett, aztán egész természetessé vált már az egész. Az asszony úgy fogadta, mint a f é r j é t , és ő kerülte a találkozást Szecskó Balázzsal, mintha az pestises volna. Félt b a r á t j a okos, mélyenülő szemétől, tétova pilantásától: : Remegve v á r t a ; legyen már vége az-alakoskodásnak és mégis félt, hogy ez a viszony félbe is szakadhat. Kettős életet élt, hisz látszólag semmi sem történt vele, csak jókedve,, tréfás, gúnyos ere apadt el & adott helyet valami epés keserűségnek. Ez a keserűség mindjobban terjedt, m á r nem csak nappalát, mérgezte meg, h a n e m az együttlét forró percei u t á n is álmatlan órák f ú l l á n k j á t szúrta belé ellopva nyugalmát, legszebb órái mézét ecetté változtatva. — »Miért? Miért?-« — és s í r t benne a kérdés. — »Miért?-« Az asszony nem érzett különösebb, lelkiismeretfurdalást. Fel se fogta, m i t tesz. ő nem akart semmi rosszat, belehullott a viszonyba akaratlanul, m i n t már máskór is, nem gondolkodott, engedett a férfi szeméből sütő követelő,, sürgető vágynak, és természetesnek fogta fel az egészet: Nem szerette az u r á t . Nem szerette, mert gyámoltalan mulyának tartotta, aki hozzá se búvik este, csak hosszú kérlelésre teszi le a könyvet. Magáévá teszi őt, hidegen, józanul, s belefordul az álom vízébe, míg ő nyitott szemmel fekszik a h á t á n s azt hallgatja, hogy dobol halántékában a vér. Beszélget vele könyvről, versről, f i l m ről, csak azért, hogy fitogtassa, hogy milyen okos. Mindig, mindenütt n a g y legény csak az ágyban . . . Minek nősül az ilyen ember? Mégse csalta volna meg, ha nem kínálkozott volna rá alkalom. Nem tett ő semmit, a férfiak dongták körül, s csak engedett vágyuknak. Akaratlanul hullott a karjukba, s ahova dobták oda esett. Nem rosszaságból, vágyból, szerelemből, hanem azért, mert nem tudott ellentállni. Az élet ú g y forgatta, hurcolta, mint a szél a hó csillogó pelyheit és az út végén v á r t a a hó örök 'sorsa, a sárba olvadás. ' ' , Bakó János nem értette meg ezt, egészséges gondolkodása azzal m a g y a rázta az eseményeket, hogy az asszony szereti őt. És ő is : . . —lassan, lassan _ úgy kezdte érezni; szereti Erzsit. Csakhogy Erzsit szeretheti, Szecskó Balázsnét nem szabad. Ez a gondolat kínozta ettől fogva. Ezt m á r n e m t u d t a magába fojtani. Minden éjjel erről vitázott, s valósággal felőrölte az asszonyt. Ha elcsitult testük forró vihara, tépni, marni kezdték egymást korbácsos 348
szavakkal és Szecskó Balázs személye egész kiesett belőlük. Máskor meg J á nos rettenetes gyűlölettel gondolt arra, hogy az asszonyhoz férjének' is joga van.. Káromkodott, szidta az asszonyt, hogy az ő meleg ágyába várja haza a f é r j é t . Az eszébe se jutott már, hogy ő a betolakodó. Egy nap aztán megtudta, vége az éjszakai munkának, Még egy estéje volt, határoznia kellett. Miután elvakította az asszonyt erős karjának hatalmas ölelésével, n e m hagyta hogy bozontos mellére hulljon fáradt feje, hanem erővel is kényszerítette, nézzen szembe vele. Szép volt így Erzsi. Arcába f u t o t t a vér és pirosra festette duzzadt ajkát. Hamis, sápadt mosoly bujkált szája szögletén és jóllakott macskára emlékeztetett. A f é r f i gyönyörködött benne és félt tőle egyszerre. — Erzsi! Ez így nem mehet tovább. Elég volt ebből a bujkálásból. Szeretlek, azt akarom .... . legyél a feleségem. Az asszony erőltetetten nevetett, vitára semmi kedve sem volt, fejét húzta a párna és lustán végigborzolta János fejét. — Én már . , . n e m lehetek. Uram-van, te szamár. — Ki az neked? Senki. — Az uram. Törvényes. -— Hiszen nem szereted! — Álmos vagyok.,Ne vacakolj — kapott a férfi karja után. -— Nem. Nem lehet. Nem birom már tovább. Váljatok el. -— Minek? Mire jó az? Noo, add a karod — húzta a szót az asszony. — Erzsi! Az isten áldjon meg. Figyelj rám! •— Csak beszélj — fordult el duzzogva Erzsi és belefúrta magát a párnába. Ez az éjjel mintegy marokra fogta Bakó János minden szenvedését. Megszakadtak benne a gátak és keserűsége parttalanul áradt az asszony felé. Az alakoskodást szégyene hajtotta, feltört benne az önvád és a bűntudat, érezte, hogy bűzös mocsár borítja tetőtől-talpig és már-már szájáig ért az iszap. Nagyon szerette már Erzsit és kereste a kivezető utat. Ilyen pedig csak egy lehetett, az, hogy feleségül vegye. Az asszony egyszerűen nem értette, hogy mit akar, mi baja is van. Álmos volt, kielégült és nem bántotta semmi belső hang, Mégis lassan-lassan hajlott a férfi sürgető szavára, és mire; a reggehfénye felharsant a távoli dombok felett, és a pentelei kakasok kukorékolva lerángatták a földről a sötét takarót, nagy Ígéretet tett: számára nincs más férfi a földön, csak János. A„kiábrándító világosság rettenetes ürességet talált Bakó szívében. Péntek volt, s hétfőn találkoznia, beszélnie kellett Balázzsal. Készült erre a percre, erősítgette magát, de hiába. Nem hitt a saját igazában, s így nem sok reménye lehetett á győzelemre. Szombaton este. már nem bírta tovább a sok belülről feszegető érzést és felejtést keresve beténfergett a Békébe. Rummal égette a mocskot lelkéről s mint kint az este szaporodó árnya a földekre,, úgy hullt rá a mámor puha köde. A szesz átölelte, betakarta a k á r a lágy asszonyi karok, párnás érintéssel bódította á vergődő embert. Lila gőzétől messze futottak a gyötrő gondolatok és Bakó János szemére kiült a , szesz párája feloldódva az enyhítő könnyek vizében s két súlyos cseppben gördült a borföltos, körpecsétes terítőre. Nem érezte magát egyedül, mint sokszor azelőtt, jóleső zsibbadtságban ringatódzott és szeretett volna mindenkit magához ölelni. 4*.
. .
/
349
— Szabad . . . leülni . . . — csuklott fel mellette egy részeg merevséggel dülöngélő alak. — Szabad — legyintett oda se nézve. Amaz leült és verni kezdte az asztalt, — Pincér! Hahó! Pincér! —Az egyik kiszolgáló kendőjét lóbálva odafordult. — Mit randalírozik? Ittas embert nem szolgálunk ki. — Édes magyar testvérem! Egy deci rumot hozz. Megfizetek én jó m a gyar forinttal. Hát ne vacakolj. — Nem hozhatok, hiába is kér. És ne tegezzen. t — Ugyan hozzon már neki — szólt oda Bakó. — Nem tehetem . . . — Akkor hozzon nekem. — A pincér gyanakodva lépett a söntéshez, rövid pusmogás u t á n viszeres lábain kacsázva két decis poharat hozott és letette elibük. — Ez az utolsó. Csak azért mert a szaktárs is kérte. A részeg lerakta tányérsapkáját az asztalra és vidáman vigyorgott.. — No, szélcsend. Eresszük le a horgonyt. Köszönöm testvér. Szeretlek. Én matróz vagyok, szevasz. — Remegtette kezében a poharat. — No, no, m a r a d j o n csak nyugton. — Nem lehet testvér. Sír bennem a lélek. Léket, kaptam. Ügy ám, testvér, ekkorát-e — tárta szét megbillenve két k a r j á t . -— Neked olyan jó magyar ember fizimiskád van, biztosan megértesz. — Ne beszélj annyit, igyál velem. Ökör iszik egyedül, az is vizet. Igyál velem matróz. Neked is bánatod van? — Nekem.is — nyelte szaporán a rumot a részeg. — Sebzett az én lelkem. Bakó Jánosban nagy-nagy szeretet ömlött el, érezte, ez az ember éppúgy szenved, mint ő. A rokonra találás boldogságával lelkendezett fel belőle a kiáltás: Komám vagy. Én is1 sírni szeretnék, a k u t y a szentségét. — Hát mi bajod testvér? : — Hazug ember vagyok én. alávaló disznó. Nincs is nálam alávalóbb. — Disznó^ vagy. Értem én. Kis röfögő — röhögött bután a teljesen elázott matróz. — Hát te? . — Én? Nekem t e s t v é r . . . — oda hajolt János füléhez, mint aki súgni a k a r valamit és beleüvöltött: — megcsalt az asszony,, míg odavoltam. Érted-e? Megcsalt a büdös ringyó! — Lehelt tűrhetetlen szészszagot Bakó orrába. Bakó János egy ötvenest ejtett az asztalra és dülöngélve kiment, maga mögött hagyva a matróz utána dobott, kérlelő szavát: —^ Ne m e n j el! Hová mész? — Kint megállt az esti hűvösben a falnál és csillapíthatatlan hányás rázta egész testét. Hétfőn reggel János nagy elszánással odalépett Balázshoz, aki éppen a szerszámokat rakta ki ládájából. — Komám. Beszélni kell veled. — Van szájad, senki se fogja be. — Most ne tréfálj. Nagy dologról van szó. Nem tudom, hogy vagy az aszs z o n n y a l . . . — félbeszakadt a szava, Balázs annyi szomorúsággal nézett fel rá. — Lehet benned bízni János? Nem vagy fecsegő? 350
' — Bennem bízni? (»Bennem bízni?«) Lehet. — Megcsalt megint az asszony. Már nem is tudom, mit csináljak. — Megcsalt? Kivel? (»Mért nem üt már?«) — Egy sofőrrel a házból. Mintha villám- csapott volna le, úgy tántorult hátra Bakó János, meginogtak előtte a falak és vére mind a fejébe rohant. —- Most m i t csinálsz? — Mi a fenét csináljak? Üssem? Nem érdemes. Én n e m tudok a nőkkel bánni. — Zavard el. Zavard el magadtól. Nem érdemel ő meg téged. Szecskó Balázs legyintett és felvette a függőónt a földről. — Lássunk hozzá cimbora. Kár a szóért, el van már tolva az életem. Bakót megrázta ez a lemondó keserűség és rángatódzó ajakkal nézett bar á t j a hajlott hátára. Egy szót.se tudott szólni, megfordult és mint az űzött vad kétségbeesve csörtetett át a meszesgödrök között. A szállingózó álmos diákok ráköszöntek, meg sem hallotta. Szinte futva tette meg az utat a Görbe utcai kis lakásig, annak az a j t a j a előtt aztán megtorpant. A saját feldúlt arca nézett vissza rá az üvegből. Végigsimított homlokán és megnyomta a csengőt. •— »Mit keresek itt?« — Lázadt fel Bakó János esze, de hiába. Indulata sodorta, ragadta magával, s az ajtót nyitó asszony megrettent sötét pillantásától. Egy szót se szólt, csak bement a rendetlen szobába, egy székről ledobta a rárakott női fehérneműt,és leült. Erzsi összeszedte magát, felkapta szétszórt holmiját és idegen, torz hangon kérdezte: — Mit akarsz? Megőrültél? — Eredj innen el! — Mit csináljak? — Eredj a fenébe, nem érted? Szedd a rongyod, és vissza ne gyere többet, mert agyonütlek: — Mit rendelkezel te itt? Ki vagy t e nekem? Részeg disznó. — A cimborám h e l y e t t . . . érted . . . a z é r t . . . a sofőrért. — No nézd csak, micsoda szént! Veled nem volt baj, csak vele? Tán te nem- ugyanazt csináltad? Minden férfi ugyanolyan disznó. Bakó szinte megmerevedett a széken. Remegés rázta egész testét, az aszszony pedig megrémült attól a tűztől; ami a szeméből sütött. — Itt vagy még, te szajha?! — Megyek, megmondom az uramnak. — Ódalgott. kifelé az asszony. — Kihajít innen, amilyen erős. Jobb lesz, ha eltűnsz. — Eredj — üvöltött fel Bakó. —: Megyek. Megyek az uramért — sietett ki az asszony. Csattanás rázta meg a házat, amint a lakásajtót becsapta. Léptei végigkongtak a lépcsőn, a lépcsőházon, aztán elhaltak az utcán. A konyhában víz sírt a gázon, valahol a redőny mögött két asszonyhang feleselgetett, szőnyeg pufogott az udvarban. Bakó János felhajtott két pohár vizet, aztán kiment a lakásból. Mégegyszer megnézte a becsukott ajtót, majd lassan leballagott a lépcsőn. Ment az élettől zsibongó utcán, nézelődött, végül a hűvös dunapart felé vette útját. Figyelte a fény játékát a széles folyón, hallgatta a hullámok csobogását, aztán leült egy terméskőre és egész délelőtt kavicsokat hajigált a vízbe. 351
PETROVÁCZ ISTVÁN VERSEI
Szeptember, 1955 Ülök a hegy kiugró csontos térdén. A völgyben, lenn, még tétováz a nyár. Mézsárga nedv csorog a fáknak kérgén, s az érett szőlőfürt puttonyra vár. Lombszőnyegek futnak a kerti házig — vörösek, rozsda-bíborak, lilák. — Az ágyakban a rózsa még virágzik s már délre húznak fenn a. vadlibák. Ülök a hegy kiugró csontos térdén s bámészkodom. Szipákoló, tömött csibukjából füstfüggönyt sző egy kémény és körbehúzza a vidék fölött, majd elteríti könnyedén alattam s fölémlibbenti. Vak, tömör falak szorítanak. S jaj, oly magam maradtam mint a halott a szemfedél alatt. Orvul reám tör egy hideg fuvallat s jeges folyókként futnak az erek testemben. Tán kit végórája vallat, a haldokló ily érzéstől remeg. A föld is lassan hűl alattam, s nincsen semmim, mivel melengetném magam. Szívemre nyűtt, fakó hitem terítsem? Lukas' köpeny a hit, haszontalan.
Elment a nyár. A zöld vetés kiégett s a kertekben virágot hoz a gaz. Ez hát á szép, megálmodott ígéret? Becsaptál volna víg, kacér Tavasz? Hazudtál? Te... Mért mocskoltál be akkor mint utcanő a tiszta gyermeket, te szajha Nyár! Csaló! Hamis aranykor... Hogy esküdöztem, s hittem is neked.'.. Ügy hittem, mint a gyermek a csodában ősz-estéken mesélte nagyanyó: a dióban egy kis tündérkirály van, s a kukacot kiűzi ő, a jó... Hazug mesék! Kövér kukacok esznek gyümölcsöt, lombot. S mint öreg dizőz, kifosztottan, hideglelősen reszket a néma gazdasszony, a vézna ősz.
J
Elment a nyár. ösz, tél, tavasz lesz újra. Tavasz lesz? Űjra-ébredés? Piros, feslő rügyek a fákon összebújva melengetnek egy új, szebb júniust?... Tavasz lesz! Friss, merész hajtások győznek fagy-márciusok zord, makacs telén .. Takarj be! Védj! Ne hagyj a céda ősznek, melengess, óvj önámító Remény!
Keserű szonett (Részlet: egy készülő szonettciklusból) Az asszony álmát feltöri a vekker, kezét a bütykös, százágú dolog. Utána ébred a lúdbőrős reggel s vele alusznak el a csillagok. Szobája csak minden vasárnap tiszta. Férjének kurta cédulán üzen. Haja a szálmiák szagát beissza. Hitét közönnyé oldja az üzem. •S a centivel kimért erkölcs nem érti mért dobja el nyűtt hitvesét a férfi és teljességet másnál mért keres? Mért költi pénzét utcanőre, borra, s a ringyók csókját mért kóstolja sorra mint árui ízét a fűszeres. -
BALÁZS MARGIT
Szüret Mosolygó, dús szőlőszemek, Édesek mint a méz. Szorgos, szüretelő kezek, A szív ma dalra kész.
S míg gyöngyöt vet az erjedés, Alászáll a salak, Elvégzi dolgait a prés, S a szomjazó ajak.
Megerjed itt a bánat is, Bús álmok habja forr. S leönti mind, ami hamis, Egy jó pohárka bor.
NAGYFALUSI TIBOR
Fohász Viola, Violkám, kis Violínóm, aranyos-ágú. kulcsa szívemnek, táncos-hajladozású violin-kulcsa legszebb dáliamaimnak — te vagy a kezdet, biztató intés — s most te vagy a hiány, a távol> már számyukat-nyitó hangjaimnak rendetlen dévaj rendjére — látod — nem te vigyázol: szivárvány-tollú hangjaimra vigyáz a vércse-fájdalom; borzas fejüket összedugják, félelem sötét gyöngy-szemükben — tudom, hogy hiába küzdök értük: nem tudnák vígan fölrepülni; tudom, de jaj, nehéz ezt tudni tegnapi csókkal szájamon — én tudom, hogy szép lehet az ősz, a cél, a bánat; tudom, hogy szép a csönd, a. puszta harc is, csatákat vívtam már konok páncélos szavak ezredével: a meddő verejték keservét ízlelni immár megtanultam, — tudom, hogy szín a gyász színe is, és szép lehet az éjjel, a távol is szép, a könnyszorító tehetetlen fájdalom; az ugrásrakész vonat is, a búcsúzás, a pályaudvar — tudom, de jaj, nehéz ezt tudni egy elsietett, suta csókkal, tegnapi csók. tejízével tizennyolcéves szájamon borzas fejüket összedugják, félelem sötét gyöngyszemükbenr szivárvány-tollú hangjaimra vigyáz a vércse-fájdalom; tudom, hogy hiába küzdök értük: nem tudnák vígan fölrepülni, tudom, te vagy a kezdet, biztató intés, a hiány, a csönd, a távol; tudom, de jaj, nehéz ezt tudni egy elbúcsúzó suta csókkal, tegnapi csók tejízével tizennyolcéves szájamon: Viola, Violkám, kis Violínóm, aranyos-ágú kulcsa szívemnek, táncos-hajladozású violinkülcsa legszebb dáliamainak.
334
CSURKA PÉTER
János öcsém Jóapám szerette a lovat. Adta, vette, csereberélte. A csiszárok gyakran behúzták, és mikor így messze vásárokról hazaállított egy-egy gebével, anyám sokszor elsírta magát a konyhaajtóban. — Mit hoztál haza megint, mondjad? —" Mit hoztam, mit hoztam, láthatod! Majd két hónap múlva beszélj, m i lesz ebből! Olyan lesz, mint a duda, kihasad . . . — Mitől hasad ki ugyan? — Jól t a r t o m . . . — Miből tartod j ó l ? . . . Aztán ezzel akarsz fuvarozni? — Evvel hát! Egy hónap alatt megkeresi az á r á t . . . / • Apám mindig az egekben járt, anyám a földi valóságok ú t j á n és sose ütötte úgy meg magát, mint jóapám, aki a nagy magasságokból zuhant le, ha pár nap múlva az ú j ló felfordult, vagy kitört belőle a kupeci hozzáértéssel elfojtható kehesség. Ilyenkor apám nagyon összetörte magát. Állt a kimúlt állat mellett, kajla kalapját a fejebúbjára nyomta, csapzott haja a szemébe hullt r jobbjával- ostorát markolászta, és jajgattak körülötte a pusztadéri országút fehér nyírfái. És ha a ló az életösztön utolsó • moccanásával felemelte, f e j é t , . apám szemében lángra lobbant az öröm, elkapta a ló nyakát, átölelte, emelte iszonyú erővel, hogy talpra tudjon állni. Egy ilyen alkalommal ütötte le lábáról a visszaeső ló, elvágódott és én, aki akkor vele voltam, gyerkőc fent a kocsiülésen, nagyot nevettem. — Ne nevess, mert lehajintalak arról a kocsiról!... Nem hajintott le. Otthagytuk a döglött lovat az úton, apám nyakába vette a hámot, befogta magát a szekérbe s ijesztő szomorúsággal húzta haza velem együtt. Egyszer azon vettük észre nénémmel (kilenc éves volt) és kishugommal (ötéves volt) hogy édesanyánk eltűnt a pusztadéri-úti tanyai házból, melyet apám egy nagy gazdától bérelt két hold földdel. Majd a fuvarozás mellett „belterjes gazdálkodást" folytat. (Azért nem nagyon emlékszem rá, hogy az útszéli ház udvara tele lett volna baromfival, az ólak malaccal! Tehenünk is csak egyszer volt, mert apám csak a lovat szerette, de abból is legtöbbször csak egy állt az istállóban, társtalanul.) Arra ébredtem, hogy fázom, mert én még anyámmal szoktam aludni és akkor hajnalban n e m éreztem drága teste melegét, mert kiszállt már mellőlem. Félálomban hallottam a nyöszörgését, halk sürgést, forgást. Kint prüszkölt a ló, derengett a télutói reggel, lila sávok rezegtek a szénaboglya felett. T u d tam, hogy a boglya felől érkezik a reggel, a Petrányiak tanyája tetején, bukik.. le a nap, érkezik az este. Apám óvatosan kihúzta fejem alól a párnát, kiszaladtr beszaladt, levette a dunyhát rólam, és egy avasszagú bundát lökött rám. És azalatt, míg ki s be futkosott párnákkal, pokrócokkal, csendes, mélyzengésű szavakkal cirógatta anyámat. Kedvesem csak egy szempillantás m é g . . . Meg se itatom a Rohamot, kibírja a faluig . . . Csak te kicsi anyjukom, hej, de már az este be kellett volna m e n n ü n k . . . Délfelé hajtott ki a faluból. Kirohantunk az.eresz alá, de a fagyos szél bekergetett bennünket. Elültük az udvar-felőli" ablakot, bámultuk apámat. (Az355
n a p egyikőnk se ment iskolába.) Roham hasig sáros volt, a kerekek is agyig teltek sárral. De hol maradt édesanyánk ? Éreztük apám szelíd mosolyából, hogy nincsen baj, öröm bujkált a "nézésében. Hej, mondaná is már, úgy m o n daná, de előbb ki kell fogni a Rohamot, mert csontjába vág a szél. .Be gyorsan az istállóba, de ott is be kell takarni pokróccal, mert az istállón átfüstöl •a szél, pedig minden lyuk, ablak szalmacsutakkal van bedugdosva. Apám arca vérpiros a szélfúvástól. Bejött, körülfogtuk. Engem k a p o t t fel, jéghideg arcát az arcomhoz nyomta. — Na, milyen testvérkét szeretnél kisfiam? — öcsikét. — Leányt, leányt — csapdosták össze kezüket a lányok. — öcsikét hozott a gólyanéni — adta tudtunkra szemragyogással — J á nos lesz a neve. Most ment érte édesanyátok. Ripsz-ropsz, nagyfazék krumplilevest főzött, annyit, hogy estére, de m á s napra is maradjon belőle. P á r hétig n e m lesz aki főzzön, és csak k r u m p l i t eszünk, mert a krumplit könnyű sütni, főzni, hajában, levesnek, paprikásan, zsírban, sokféle módon. De nem is igen v a n mást mit főzni. Se a belterjes gazdálkodás, se a Roham, nem hozott tavaly malacot az ólba, rossz esztendő volt. A téli hónapokban a fuvarozás is szünetelt. Sár volt, hideg volt, a Rohamot is kimélni kellett. Roham áldott természetű ló volt. Fogdoshattuk a tőgyét, b ú j k á l h a t t u n k a hasa alatt, lovagolhattunk. Sokszor mind a h á r m a n felmásztunk rá, dögönyöztük. Igaz, hogy félszemét és szilajságát m á r rég az út porában hagyta, öreg volt, mint Penész, a kis fekete puli, aki még néném se élt, m á r a háznál szolgált, kísérte a családot, ha kellett étlen-szomjan a küzdelmes évek során. Este lefekvés előtt apám az asztalnál Ült, számokat írt a palatáblámra. Közben mondogatta: tizenöt forint kell a bábaasszonynak, pólyacihára legalább öt forint, mert a régi mánd a hármótokat kiszolgált, elrongyolódott — az összesen húsz forint. Tartozás fűnek, fának — harmincöt forint, összesen ötvenöt forint. Ott lesz még a patika is, élni is kell, míg m á r ki n e m j a v u l az út, s hordani lehet a slagot a dobresti fűrészhez. — El kell adni a Rohamot, gyerekeim — szólt szomorúan. Sorvasztó csendben ültük körül az asztalt. A p á m beszélt, k i n t dudált, a szél, mintha apám szelíden bánkódó szavait kísérné. Sajnálja Rohamot. Ritka j ó ló volt. Nem is adná el, de másképp nem boldogulunk. És akkor ú j r a felszállt a földről az égbe. Lehet, hogy száz forrintot is megkap érte Jánosházán! . . . De meg hogyha sikerül, harmincért vehet majd olyant,.vagy t á n m é g jobbat, mint a Roham volt. Csak az isten egy kis szerencsét adjon . . . Másnap reggel könnyes szemmel búcsúzkodtunk Rohamtól. Apám pokrócot terített rá, lovagolta. Roham visszanézett a kapuból, búcsúzott ő is, m i n t h a érezte volna, hogy ide soha nem jön többé vissza. Estefelé nagy, csontos szürkét vezetett be a k a p u n jóapám. Sárga szeplőcseppek éktelenítették. Körülálltuk, néztük. Szomorú volt, apám szótlan. Bent rángattuk, faggattuk, a Rohamot ki vette meg, mennyiért? Ezt a szeplőst hogy hívják? Nehezen jött meg a szava apámnak. Hatvanöt forintért kelt el Roham. Az ú j lovat valóban Szeplősnek hívják, tizennyolcért, m a j d n e m bőrárában vette. Negyvenhét forint maradt. Ötvenöt kellene, nyolccal kevesebb van. Hej, haj, haj, haj. 356
P á / percig ott sétált a pusztadéri országút félelmes sarában, mely p u n t a hinár húzza le a szegény embert és nincs menekvés, nincs menekvés. De nem sokáig tartott apám számottevése az iszonyú valóságokkal, mert. gyorsan napsütéses tájakra repült át, ahol szó nélkül százforintot fizetnek az olyan lóért, mint Roham, és ha kineveli ezt a Szeplőst is, lefogadja akárkivel, három hónap múlva úgy letesznek érte egy százast, mint a pinty. Mert váza van a lónak, rakódhat rá h ú s . . . — Egy hét múlva pedig megyünk Anyátokért és Jánoskáért a faluba. Te velem jössz k i s f i a m . . . Elől ültem apám mellett az ülésen. Nagyanyám kendőbe bugyolált, alól rongypokrócba csavart. Anyám Jánoskával párnák közt a kocsiderékban feküdt. Az eső szemetelni kezdett, majd sűrűn szitált. Apám lent állt a szekér mellett, melynek kerekei ágyig fúródtak a sárba. Szeplős- f ú j t , lihegett, gőzölt o. teste, vérbeborult szemekkel nézegetett vissza, patkolatlan lábai cuppogtak a sárban, minden hasztalan erőlködésnél. Régen ott kínlódtunk a feleúton, a hátsó kerék kátyúba került, Szeplős elakadt. — Itt veszünk a sárban! :— szólt ki anyám a kocsiderékból. Apám ú j r a biztatgatni kezdte, Szeplős nekifeszült. Sok jóakarat volt benne, annál kevesebb erő. Szalmán telelt szegény, nagydarab-abraknélküli gyámoltalanság volt csupán. Hasztalan huzalkodások után néztük tehetetlenül a fekete országutat, a varjak besötétítették az eget. Sereglettek, kiringtek, szállták meg az útmenti fákat, károgtak. A hideg télutói este egyre jobban nyomult előre a jánosfalvi dombok felől, sűrű daraeső szitált a tájra. Sejtelmesen sóhajtozott a szél a nyírfák kopasz ágai közt és messze a szombatsági fűrészek t á j á n apró fények gyulladoztak egymás után. Anyám jobbján szorongatta Jánoskát s újra felhangzott panaszos szava: — Hogy mertél elindulni ezzel az idegen lóval? A kövesút felé kellett volna kerülnünk, még ha háromszor annyi is az ú t . . . — Igen, de nem akartalak összerázatni a kövön benneteket — válaszolt apám. (Ez a nézése kísért életemen át, és bűnbánó szomorú szemét látom vékony könnyben úszva, ha r á j a visszaemlékezem. Szinte érzem még ma is, hogy szaggatta akkor a bánat, mint éles kődarabok verték anyám szavai.) Űjra nekigyürkőzött. — Na, gyítene Szeplős, netene, az anyád . . . V Verte az ostorral, felbőszítette a helyzet. Szeplős rezgett mint a falevél, minden . ostorcsapásra nekirugaszkodott, ' |míg végre tajtékzó, h a t o s szájjal, minden jártányi erejét elfecsérelve leroskadt és belefeküdt a hideg sárba. Ekkor apám nagyot fohászkodott. Fohásza a tekintetes' vármegyét illette, az alispánt, az útbizottságot, a közigazgatást, az uraságot, aki szintén ezen az úton j á r a t j a igáit, de makulányit se javíttat rajta soha. Aztán emelgetni kezdte Szeplőst. Nagynehezen feltápászkodott és nagy könyörgés ült szomorú szemeiben. Apám veregetni kezdte sovány nyakát, gügyögött hozzá, simitgatta ázott sörényét, bocsánatot kért tőle. — Majd csak jön valami szekér! — vígasztalt bennünket is. — Istenem, istenem — sóhajtozott anyám. De nem' jött szekér. Félelmes csend feküdt az országútra. Már a varjak is elhallgattak, beleolvadtak a fákkal, az éggel az ereszkedő sötétbe. Eszembe 357
jutottak leánytestvérkéim, akik biztosan az ablakon ülnek és ibolyaszemekkel figyelik az utat. Egyszer csak úgy tetszett, mintha kerekek kattognának, egyenlőtlenül,, ahogy a szekér dülöngél a sárban. Elnyújtott ember szó is elért hozzánk, m i n t mikor valaki szelíden a lovát biztatja. Szekér közeledik, szekér! Már mossa a. homály a ló alakját, ki-kibukik belőle a feje, a szekér eleje, a fentülő e m b e r . Már ki is lehet venni, egylovas, szekér, itt vannak. Apám lépeget eléjük, k ö szön, megállnak. -— Szomszéd, belévesztem a sárba, elakadtam. A feleségemet hozom ki a faluból kis újszülött fiammal. Legyen olyan jó, segítsen ki már a bajból. Az idegen ember lelépett. Előrejöttek. Cábár ember, rongyokban állt r a j t a a gúnya. Nézte a helyzetet. — Tegye meg már jóember, segítsen. Átázott már minden r a j t u n k . Megfagy ez a kis csöppség! — kérlelte a n y á m is. — Megpróbáljuk! — mondta az idegen. Kiakasztotta a lovát hámfástól együtt, előrehozta. A h á m f á t a mi kocsink r ú d j a lánctartójába akasztotta, aztán kiabálni kezdtek apámmal a lovakra. Biztatgatták őket jószóval, ostorral, mindenképp. Amint ide-oda kecmeregtek, az irdatlan sárban, reccsen a kocsirúd, k e t t é tört, az idegen ember lova fejjel előre hemperedett bele a sárba. Felnyögött, a sötét ég felé vágta fel a fejét, aztán visszaejtette. Sírt, nyögött az istenadta, fel akart kelni, nem tudott. És akkor a rongyos ember, a fuvarosok legszegényebbje, mert az lehetett, felordított. Ordítása belerémült a siket t á j b a : — Eltört a lovamnak a l á b a ! . . . Seregek u r a ! . . . Most oszt ezt ki fizeti meg nékem? — Te nagy isten! — emelkedett fel anyám — aztán visszahanyatlott. — De nagy nyomorúság, de nagy nyomorúság! — suttogta apám, aki a k kor már nem is volt eszénél. Áttettek bennünket az idegen kocsijára, eléje fogták Szeplőst. Az idegen ember leakasztotta a lőcsöt, és fejbe kólintotta a vergődő állatot. Ne kínlódjon. Éis talán a pogány vitézek sírtak úgy paripájuk után, ha nyíl ütötte át a szívét, vagy vad sűrűbben, sziklák között halálosan sebesült. Búcsúzott tőle: — Hej lovam, hűséges Bokrosom, nem- eszed többé a zabomat... Nem kaszálok neked többet friss herét a cseszorai réten!. . . Hej, úgy sajnállak ártatlan jószágom, hogy tán sohse áll el a k ö n n y e m . . . Nem lesz több ilyen l o v a m N nékem-, mint aki te v o l t á l . . . Elindultunk. Apám az út szélén tapogatózva vezette Szeplőst, az idegen ember mellette gyúrta a sarat. Nem ültek fel, hogy könnyebb legyen a t e h e r . Szavaik kergetőztek a sötét estében. — Mert nézze, úgy volt ügyi, hogy maga megállított, miszerint húzassam ki lovammal a k á t y ú b ó l . . . Így volt? — Nem tagadom, így v o l t . . . De most azt mondja meg, hogy én t ö r t e m el erőszakkal a maga lova lábát? — Igaz, hogy nem maga törte el, de azonközben tört el, hogy én a lovammal magának dolgoztam- . . . Igen . . . Mert én ha magát ügyvédkézre adom, elnyerem a p e r t . . . Ha nem egyezünk ki, ügyvédkézre is a d o m . . . 358
— Nem nyerheti el a p e r t ! . . . Én nem vagyok az o k a ! . . . Igazán nagyon "bánom, hogy így történt :. -. . Véghetetlenül bánt . . . Reggel kijövünk, megmyúzzuk, eltemetjük, a kocsiját pedig elhúzatom oda, ahová kell... Hova való? — Aztán érjem be veié ugyi, hogy hazahúzatja a szekeremet? Hát ugyan .még mit nem? — Nagyisten, ha vagy, tégy hát igazságot köztük — sírdogált anyám. Nem figyelhettük meg, mi lett volna János öcsémből, aki ilyen nyomorúságosan utazott belé abba a sáros világba életének zsenge kezdetén, de még most is belémvág a könnytelen fájdalom, ha látom a kis gyalulatlan koporsót, melyet apám vitt ölében a kert végében. megásott kis sírhoz halott kisöcsémmel, akit meggyulladt tüdeje fojtott meg három nappal később. .A közeli tanyákból jöttek el kevesen a temetésre. Egy öregember, aki halottkém is volt, imát mondott. Azt mondta, hogy csak az isten maga tudja, m i t miért csinál? Hogy miért kellenek neki a kéthetes. kis emberkék? Miért "hagyja fent a föld tetején az elhervadt tehetetleneket, mint például őmagát is, .aki már a sírba vágyik. Énekeltek is. Nem sírt senki. Anyám se. Márvánnyá merevült az arca, jéghideggé a tekintete. A ház előtt az uraság négylovas batárja hajtott el. Magas bakon ült a libériás kocsis. Mikor a temetést meglátta, lassított és megemelte cifra, asztragánprémes kalpagját. Másnap a hajnali hideg szobában suttogtak, duruzsoltak apámék. Apám tarisznyával a vállán a szoba közepén állt. Bot volt a kezében. Ügy szakadtak J e l belőle a mondatok, mintha mély kútból bugyognának fel. Hogy a Roham árából csak két forintot visz magával. .. Majd Szombatságon, ha a fűrészhez bejut napszámosnak, előleget kér, a kantinban mindent lehet " k a p n i . . . Őt ne f é l t s ü k . . . Tartozást ne fizessen anyám senkinek . . . Ha Szómba tságrogozon nem kapna munkát, akkor elgyalogol Bihariunkára, ha ott se, ,-a dobresti gatterekhez látogat e l . . . De nem jön haza, míg munkát n e m k a p . . . Míg ez az esős, sáros idő tart, ne küldjön anyám bennünket iskolába . . . Vigyázzunk a lószerszámra, el ne lopják . . . Sorra csókolt bennünket, kiment. Benézett az üres istállóba, búcsúzott tőle. (Szeplőst, akkor reggelig tartó szóháború után odaadta a kárvallott embernek.) Aztán elindult jóapám a hegyek f e l é . . . Anyámnak sokáig f á j t a szíve, és f á j t árvánmaradt dús anyasága. Vizesru"bát rakott rá, mert tüzes volt, mint Jánoskának a feje, akit pár nappal azelőtt :még kétségbeesetten szorított édességtől duzzadó melléhez. Színültig volt, mint a szíve tiszta fájdalommal.
359'
CSÉPÉ IMRE VERSEI
Bácskai tavasz Mint mosó asszony a teknője fölé, Vályúra görnyed a gémeskút, Gőzöl a róna, habzik a felhő, Égre feszített kötél a dűlőút.
Nem igaz, hogy a halál örök, Mi agyunkat tüskeként szúrja, ősszel elhal a róna is, De tavaszkor föltámad újra.
Zöld selymek száradnák a napon, Harmatban fürdő búzatáblák, Virágos szőnyegek a rétek, Nem szőnek szebbet a perzsák.
Százszor szebb színben, mint egykor, Tündöklő fényben, frissen, Ne csüggedj munkásom, testvér! Ezen a tájon te lehetsz az isten.
Hegyén, és völgyben, Tavasz van, féni), és Negyvenbe forduló Sikongnak a tavaszi
Nézd a nap alól egy kis falu A párából lassan fölmerül, A jegenyék mint lándzsák őrt állnak a táj körül.
dalol a munka, virág, szívemben, áriák.'
Palics Szép vagy Palics te égi folt, Sima tükrös álmos rtaxjy vizeddel, Amint beléd tekint az esti hold, Selymes, aranyszőke tincsekkel, Melyeket illatos szellők bodrítnak Vékony hullámokba rakva, S beletűzdelik a csillagokat Fényvirágos koszorúkba. Olyan vagy ilyenkor mint az álom, Mit szelid jóságok nyugalma szül, Talán nincs is rútság a világon, Csak magunk emberek, itt legbelül. Csupa vágy vagy, merengés, ihlet, Bölcső, melyben a múzsa lelke rvng, Minden szépség összege megillet, Amint feletted az éj varázsa kering. Mákonyos csönded puha, álmatag, Merő hívás illatos árnyaidl Amíg feletted a szőkehold áthalad, Megbontod a vágynák rejtett ágyait. 360'
ALBERT MALTZ
Alkony a dzsungelben Charles Falion, egy. tizenháromévesforma gyerek, hóból kézigránátot gyömöszölt a markában, és várt, amíg a forgalmi lámpa fénye szabadra váltott» Mikor a nyolcas utcai busz elindult, egy hóbucka mögött foglalt állást. Húsz jardnyira lehetett tőle, amikor nekilódította a halálos terhet. Éppen az autóbusz tetején fröccsent- szét. Charlie elégedetten elmosolyodott, és ú j a b b gránátra való havat markolt fel. Hogy az időt agyonüsse, lassacskán bandukolt a Hudson-Streeten fölfelél. - Alacsonytermetű, inas, keskenyajkú, meglehetősen sápadtarcú fiúcska volt. Képzeletét szabadjára engedte. A Perry sarkán egy borítékot talált, benne egymillió-kétszázharmincnégy dollárral. Elhajította a gránátot, s átvágott az úton, egy zálogház felé. Vasárnap lévén acélrács födte az ajtót, de Charlie egy szempillantás alatt benn termett. Ott kerített magának egy zseblámpát, egy pár k o r csolyát, cserkésztőrt, távcsövet, hozzá é g y képeskönyvét meg még csomó egyéb dolgot. Fizetésképpen otthagyott egy százezerdollárost. A tizenkettes utcánál ismét átvágott az úttestén. Elsétált egészen Greenwichig, s megállt á képeket nézegetni a mozi előcsarnokában. Ügy döntött, hogy Anita Louise sokkal, de sokkal szebb, mint az a gőgös Norma Shearer. Megcsókolta Anita Louiset. Leültek a színésznő egymillió dolláros fürdőmedencéjének szélére, s ott ismét szájoncsókolta. Anita éppen el akarta neki mondani, hogy milyen csinos fiú is' ő, amikor a jegyszedő odament hozzá, és ráförmedt: — Kifelé kölyök! Eltakarodott. Minthogy már meglehetősen elfáradt, lefordult a hetes utcán, és hazafelé vette útját.' Commerce és Morton között betért az egyik cukrászdába, ahol esetenként vásárolni szokott. A kövér tulajdonosnő a pult fölé hajolva pihegett. ' — Mennyibe kerül éz a karamella? — kérdezte Charlie. — Két darab egy penny. — És ezek? — Négy egy penny. — Hát a habcsókok? — Penny darabja. Melyiket akarod? — Hazaszaladok és hozok pénzt. Pár perc múlva itt leszek. Megint átment az utcán, és nekivágott a Hudsonnak. Égett a vágytok hogy valami édességet vehessen. Volt egy módszére, amelynek segítségével egy. káramellát akár félóráig is el tudott szopogatni. Az ember a nyelvére teszi a karamellát és hagyja, hadd olvadjon. Igaz, óriási akaraterő kell hozzá, nehogy rögtön elrágja az ember, de így az édes íz tovább tart. És ily módon elkerülhető a kellemetlen fogfájás is. Lehúzta csuromvizes kesztyűit, s a tenyerébe f ú j t : ;— Bár ne lenne vasárnap, — kívánta —. Ilyenkor köröskörül minden olyan, mint a temető, mivel a gyárak mind be vannak z á r v a . . . - A dél felé menő busz közeledett. A vén Sheehy és felesége, akik vele egy házban laktak, szaladni kezdtek, hogy még elcsípjék. A busz fékezett. Az idős pár felfelé nyomakodott, s ahogy mr. Sheehy kirántotta kezét s zsebéből, egy ötvencentes á földre hullott. Az öreg görcsösen utánakapott, de az érme a csatornanyíláson át a kanális fenekére esett. Sheehy szitkozódva lépett föl a kocsiba. Kezével tartotta az ajtót, kikiáltott Charlienak, aki odaszaladt a csa361'
)
tornanyíláshoz: — Ha megtalálod, Charlie, kapsz egy húszcentest! — Jó! — kiáltott vissza Charlie. A busz elindult, és Charlie is nekilódult.' A halászathoz csupán egy darabka madzagra és rágógumira volt szüksége, ötven, cent! Máskor " is halászott ő m á r ki pennyket a szennyvízcsatornából, de ez volt az első eset, hogy ekkora őszszegről volt szó. A világ legegyszerűbb dolga azt mondani az öreg Sheehynek, hogy nem találta a pénzt. Futásban tette meg az utat, a Downing Streeten hazáig. Izgatottabb volt annál, semmint hogy eszébe jutott volna a törött lépcsőfok a második fordulóban, a jobblába belecsúszott, hanyattvágódott. Amikor feltápászkodott, r e t tenetesen sajgott a lábszára. Könnyes szemmel ugrándozott tovább a lépcsőkön. Anyja az ablak mellett ült, harisnyát stoppolt. — Mama, tudsz adni három pennyt? — kérdezte. Jóllehet kérdésnek szánta, szavai parancsolóan hangzottak. Már régen megtanulta, hogy anyja minden esetben behódol az erőszakos felszólításoknak. — Csendesebben az istenért! Apád alszik. És miért jössz be átázott cipővel, besározod a padlót! — Már megyek is, csak add ide a pénzt, mama. — Három pennyt én nem tudok adni. Különben is kedden kaptál egy p e n n y t édességre!. — Ugyan mama, mikor volt az már! Tudod, egy ötvencentes beleesett a csatornába. Ha lenne egy kis rágógumim', kiszedhetném onnan. — Hát így állunk. Úgy látszik, próbára akartál tenni. S a n y j a h a l k a n elnevette magát..— Kapsz egy pennyt, — hármat semmi esetre sem, — és m a j d ~ visszaadod. — Egy nem elég. Három kell. Egy pennyvel semmit sem . tudok kezdeni. N e m lesz elég nagy a gumi, érted, m a m a ? Mrs. Fali kiment a konyhába és pénztárcájával tér.t vissza. — Csak két p e n n y m van — szólt. És egy ötvenpenny-is ma estére a templomba. — Jól van, add ide azt. Majd — megállt és nagyot tüsszentett — felváltom. Becsületszavamra, visszakapod! — Nem, nem kockáztathatom'. Anyja odaadta neki a két pennyt. Charlie mogorván tette el a pénzt. A dolog így jóval nehezebbé vált, de j ó l tudta, hogy anyja a templomi perselyfillérekhez görcsösebben ragaszkodik, m i n t bármi máshoz. — És majd kérem a két pennyt is vissza! — szólt u t á n a az anyja. — Rendben van — már a konyhában volt elfoglalva, ahol madzag után kutatott. — Ó igen — hangzott fel anyja elkínzott, szenvedő hangja, amelyet már olyan jól ismert, — azelőtt ha apádtól, vagy tőlem kértél egy pennyt, húszat kaptáL És ha húszat kértél, akkor kaptál ötvenet. Charlie talált egy gombolyag vastag zsineget, levágott belőle egy jókora darabot, s gyorsan a zsebébe gyömöszölte. — De apád, a szerencsétlen most nyomorék! — folytatta anyja. — A többi •ember jár-kel, ő meg féllábon ugrándozik: éjjel dolgozik, a többiek meg nappal, é s még azért a kevésért is hálás lehet, amit így kap. — Jó, jó mama, én megyek — szakította félbe Charlie, s válaszra sem várva elvágtatott. — Minden anya egy kész kínszenvedés, és az apák semmivel sem különbek, — állapította meg magában. — Próbálná csak meg valaki r á 362'
venni az'öregemet, , hogy mondjon le a pohár söréről, és vegyen a gyerekének egy szelet csokoládét. Végigfutott az utcán, a sarkon befordult az édességboltba. Vett két doboz Chikletet, s mindkettő tartalmát egyszerre a szájába tömte. A gumi nedves és j ó l formázható kell, hogy legyen, mert különben a pénzdarab nem tud rátapadni. Átsietett Varickon,' közben gyorsan rágta a gumit, de csupán a szája baíf,elében, nehogy megfájduljon a foga. A busz megállójá mellett hasrafeküdt ä jegesfagyott csatornarácson. Az akna fenekén a talaj csupa szemét volt, piszkos hórögök és szennyes víztócsák tarkállottak a mélyben. Módszeresen látott hozzá a pénzdarab felkutatásához, egyik réstől a másikig csúszva a rácson. Szíve izgatottan vert, s fejében a péküzlet kirakatának képe eszeveszett ; táncot járt. ' Tíz perc. telt el minden eredmény nélkül, s felállt egy kicsit, a kezeit pihentetni. Azután ismét munkához látott. Fölfedezte a pénzdarabot, félig egy víztócsábah, félig pedig a gödör szélén feküdt. Nehéz ügy! Szája szélén halvány mosoly suhant át, néhányszor megcsomőzta a madzag végét, a csomót beragasztotta rágógumival, széles, lapos a l j a t csinált néki. Másik végét á csuklójára kötötté, nehogy beleessen áz a k nába. Azután még egyszer utoljára szájába vette a gumidarabkát; hogy megnedvesítse, s gondosan leeresztette a fenékre. Egészen elmerült munkájában, s n e m vette észré azt az embert, aki mögéje állt: alacsony, toprongyos, negyvenöt év körüli férfi volt, kinek arcát á szél, vörösre csípte, de a pír alatt m á j bajos szürkeség húzódott. Charlie hamarább hallotta meg, mint látta: az ember nehezen, zihálva szedte a levegőt, mintha súlyos teher alatt görnyedne. A fiú éppen hogy felpillantott, máris folytatta munkáját. Most a legnehezebb részre kellett összpontosítania,. . A gumi nem volt elég súlyos, hogy egyenesen lehúzza a zsineget, s ezért kissé erősebben kellett ráejteni a pénzdarábra, hogy rátapadjon. Százszor is meg kellett próbálni, amíg egyetlen egyszer sikerült. Az ember pár pillanatig csendben figyelte. Azután térdre ereszkedett .Charlie mellett, s rekedten felkiáltott: — ö t v e n cent, he? !— A pénz* fölött himbálódzó madzagra bámult. — Nehéz lesz ez így, nagyon nehéz — mormogta félhangosan. Charlie válaszra sem méltatta. . .. Az ember lefelé bámult, hogy az újabb próbát figyelje. — Ügy látszik, a gumi megkeményedett ebben a hidegben — jegyezte'meg. :— Nem hiszem, hogy sikerülni, fog, fiam. Ráadásul már sötétedik. Ehhez a munkához rendes szerszámok kellenek. így sosem jutsz dűlőre! Anélkül, hogy feltekintett volna, Charlie hangosan így szólt: — Ki kérdezte magát? Az ember feltápászkdott. Gyorsan körülnézett. Egy lélek sem mutatkozott a környéken. Hátrább lépett kissé, és kigombolta a nagykabátját, A kabát belsejéhez bőrcsíkokkal volt odaerősítve négy seprőnyéldarab, mindegyik kissé mieg volt faragva, hogy laposabb legyen. Ügy három lábnyi lehetett egy-egy darab, egyik végükön gumiabroncs feszült, amellyel a másikhoz lehetett illeszteni. Gyakorlott biztonsággal szerelte össze őket. Az utolsó darab végén kis gumi szívókupak volt. Előrelépett, botja végét akkurátusan a rácsba 5
363.
illesztette és térdreereszkedve a mélybe eresztette. — Majd megmutatom, hogy csinálja ezt egy hivatásos! — mondta könnyedén. Nem nézett a fiúra. . . — Látod, ez az egyik módszer. A másik az, amikor bekenem a k u p a k o t . Ügy akár egy karperecet is ki tudok szedni. Egy kicsi változtatással az ilyen kupakból... — Mit akar? — kiáltott dühösen Charlie. — Mit akar itt csinálni? — Megmutatom, fiam, hogy csinálja ezt egy szakmabeli. — Menjen innen? Balkezével vadul az ember kezére vágott. — M e n j e n innen! Az ember kezével hárította el az ütéseket, és d u r v á n nevetett, de minden, jókedv nélkül. — Mi bajod lesz? Ügy sem tudod kiszedni — mondta —. M é r t ,maradjon itt, valaki másnak?. • . . ' , -— Ördögbe is, majd én kiveszem! — k i a b á l t Charlie. — Bízza csak rómt Ez az enyém. Tűnjön innen! . . \ — Kapsz húsz centet, — szólt az ember. Charlie határozottan f ö l t e k e r t e a zsineget és a zsebébe dugta. Aztán fölkelt, az ember háta mögé lépett, és gonoszul a derekába rúgott. Az fájdalmában felkiáltott,. Charlie rögtön tisztes távolra húzódott tőle. . . . — Disznóság — nyögött az ember, hátát tapogatva —, kitöröm a nyakad,, te kis patkány. Majdnem beleejtettem a botot. Egy pillanatig egymást bámulták mozdulatlanul, határozatlanul. Harminc év volt közöttük, mégis bizonyos é r télemben ijesztően hasonlítottak egymásra, Mind a kettő aprótermetű volt — az , ember kicsi volt embernek, a gyerek kicsi volt gyereknek — mind a k e t t e n elcsigázottnak, elkeseredettnek látszottak. Az ember újból letérdelt, gondosan szemmeltartva Charliet. Leeresztette a botot, de fejét a fiú felé fordította. Charlie határozatlanul álldogált.' Áztán ó d a rohant egy közeli hórakáshoz. Az ember feléje fordította arcát. Ha a közelembe jössz, kitekerem a nyakad! : — mondta. — Figyelmeztetlek. Hagyd a b b a , Mostmár a húsz centet sem kápod meg. Mérges vagyok! Charlie fölkapott egy összefagyott jégdarabot a hóbuckáből. Teljes érővel megvágta. Kissé célt tévesztett ugyan, de az, e m b e r ' m e g r é m ü l t , talpráugrott, kirántotta a csatornából a botot. Charlie a hórakás mögé b ú j t : Egész testében remegett, szemeit ellenfelére szegezte s a jégtakaró alatt kaparászott kezeivel, - - — A vesztedet akarod, mi? — mondta keserűeen az ember. Végigpillantott az elhagyott, sötétedő utcán. — Azt hiszed talán, nékem ez tetszik? — k é r d e z t e hirtelen. — Azt hiszed, én szeretek, magadfajta kölykökkel marakodni ötven centen? ' ' Egy hógolyó a térdét találta, pontosan a nagykabát rongyos szárnyai alatt, ö k l é t rázta, hangja dühtől remegett.' — E l l á t o m a bajódatj ha nagyon ugrálsz,, kölyök! Megállt, levegőért kapkodott. Aztán elhajította' a rudat, s szaladni kezdett a fiú felé. Charlié elszáladt. Egy jégdarab homlokon találta az e m b e r t , .Kezét fejére szorította, félig zokogott a dühtől és a fájdalomtól. — No hogy tetszik, te rühes disznó! — rikoltott a fiú. Az ember elkapta, de Charlie kétszer olyan f ü r g e volt és sikerült előbbi menedékéhez visszarohannia. Egy-két pillanat múlva áz ember megtorpant, tátott szájjal kapkodott levegő után, kezét ziháló mellkasához szorította. Szó nélkül visszament a csatornarácshoz, meggörnyedt és újból leeresztette a botot. 364'
A fiú feldühödve ú j r a kezdte a támadást. Futva megkerülte hátulról és lesújtott egy darab jéggel. Ez a nyaka tövén érte az embert. Teste összerándult, de nem fordult meg. Fölemelte a botot, hogy a rács másik résén dugja keresztül. Charlie újból verejtékes homlokkal felemelkedett, szembefordult vele, elkapta a fiú ütésre emelt kezét és megszorította. Ügy tartotta mindkét kezével átkulcsolva. A bot ott feküdt közöttük a rácson. törnöm a nyakadat! :— kiabált, és erősen szorította a fiút. v Ki kellene — Ki kellene törnöm azt az átkozott nyakadat! De nem akarom, érted? Gyerek vagy még! De ide figyelj . . . Charlie hirtelen nagyot rántott magán, szabaddá vált, s ugyanakkor az ember lábára tiport. A biztonságot nyújtó hóbucka mögé húzódott. Az ember üres tekintettel állt és nézte, arcát a kín görcsbe rántotta. — Ö, Jézusom, — mondta — micsoda kis gonosz patkány! Hát bántottalak én? Csináltam valamit is veled, amikor módomban állt? Egy ajánlatot a k a r t a m neked tenni. Egy hógolyó mellbevágta. — Rendben van . . . Ha nem engeded, hát nem tehetem. De te sem tudsz semmit se csinálni, ha én nem engedem. Mindketten elveszítjük. Már sötétedik. Megosztom veled. Kapsz huszonöt centet. — Nem1 — kiáltotta Charlie. — Az enyém! Egész testében remegett. — Hát nem látod, hogy rendes szerszámok nélkül nem boldogulsz? Az ember most könyörögni kezdett. — A te gumid fenét sem ér ilyen hidegben. — Az enyém! — Jézusom, hát te találtad, megengedem, — mondta az ember, s hangjában szégyen és keserűség keveredett. — Én ebből élek fiam. Mást már n e m tudok csinálni. Nem érted? Egész nap járkáltam, és nem találtam' egy fillért sem. Kell, hogy valamit adjál belőle, kell! — Nem! Az ember széttárta karjait. — Ó te kölyök, te kölyök — sóhajtozott lesújtottam — Ha tíz évvel idősebb lennél, megértenéd. Azt gondolod, nekem talán örömöm van benne. Ha tíz évvel idősebb lennél, elmondanám'. És megértenéd . . . * Chárlie ajka megremegett. Fakó arca, melyet a hideg kicsípett, most a dühtől is színesedett. — Ha én tíz évvel idősebb lennék, szétverném a fejedet! — rikácsolta. Az ember lehajolt, s felszedte a botját. Erősen bicegve, kezét csípőjére szorítva elindult. Sírt. ' . Charlie reszketett a diadal mámorában; szemével a fagyos csatornát kereste. Besötétedett. (Fordította:
5*
ZÁNTHŐ
RÓBERT)
365
BÉCS ERNŐ
Szózat a város kapuja előtt Itt az idő atyámfiai, hogy kínáljatok engem kenyérrel, Hogy üveg-álmú hegyek sóját megízlelje az én ajkam. Mint szakadékok mélye az éjszaka után, ha kitárul Az érckorongú napnak, — olyan a lelkem. Illatozó pemetefű, illanó illatú kovász. Itt az idő atyámfiai, hogy megkeressem Az én kedvesem házát, hogy szálas haját Gyenge tenyérrel simítsam s megkínáljam A forrás harmatos vizével.
őt
Vezessetek engem végig a köves úton, A hosszú úton, hol öszvérek mellett Árok meredek partján beszélgetnek A napsütötte parasztok, s más tájak felé Ügetnek a kapzsi kereskedők... Vigyetek a templomba engem, Hol zsolozsmáját mondja a nép, £ hamu hull a vén papok szemére, Kik zsarnokmódra kívánják már az Istent. Mutassátok meg az utat a karámok felé Hol pásztorok járnak a nyájjál A hajnalok vizénél s ünnepek napján Ártatlan gödölyét áldoznak az Ürnak... £egítsetek engem, — lüktető szívemben ne lakozzon — Munkám gyümölcsét mindig megosszam. — kerüljenek a Bűn fekete bakjai, Melyek a fukar ember kapuját döngetik Höjt idején, koppanó szarvakkal... Itt az idő, hogy elfogadjatok engem! — Ami elmúlt, úgy örvénylik, mint a folyam Messze a szirtek fölött Amerre a hegyi viharok járnak. — Völgyünkben szellős erdők mosolyognak, £ résükön vidáman iramlik a szarvas.
vize
önzés.
Az én szerelmemhez mennék, ki halvány arcával Vár engem, és bánat szakítja szívét, Mint virágok szárát katonák saruja A kopár, napszítta dombokon. Vár engem az én kedvesem, kapuja tárva — Asztalán bor van és kenyér. Atyámfiai, fogadjatok be engem! Az őrök lándzsája izzik a napban itt a falak előtt. Száraz puszták nyújtóznak mögöttem, S lángol a déli tűzben a hegyek mészköves orma... .
SZABOLCSI GABOR
Ha sokan vétkeztek, hát én is Részes voltam sok ferde bűnben, S nem mentségem, hogy ügyünkhöz E bűnökben sem voltam hűtlen,
S ha most bárki is föloldozna. Én nem oldozom föl magam. Ne szóljon inkább, ha igazat Neiii volna bátor a szavam.
Inkább csúfság, hogy emberül Akarván élni a jövőnek, Nem szólaltam: embertelen Ha a jövőért összetörnek
Igazat szólva tehetünk csak Igazságot e csúf világban, Hol még tengernyi képmutatás Csalás, önzés és gyávaság van.
Emberek, akik segítségül Lelkük is adták a reménnyel: Szép örömük mindannyiónk Örömébe ragyogva ér fel.
Szívünk veszti, ki prédikálja Kevés az ami emberi. Nekünk éppen az emberit kell Teljessé felnöveszteni.
Az se mentség, hogy engem is Megtörtek végül sanda vádak, Hogy a jövőért égő szívvel örültem volna a halálnak,
Igazságot! Csak ez a törvény Adhat nyugalmas éveket Annak ki erre a világra Mégis embernek született.
RAJNAI ANDRÁS
Atomkorszaki csend Az est csapágyai lassan a földre görögnek, itatós-hengereikkel felitatva a fényt. Vérvörös alkony atom! Nem pompázol már a szememnek, nem pompázol, az éj utolért! Kibukott már a sötétbe a nagy ég kenujából a nap, s evezőjéből örvénnyé tekeredve kiforogtak a lágy sugarak. S csak a csend, csak a csend ül e boltozaton, csak a csend duruzsol, míg szemeimmel, csillagokat csavaró szemeimmel a homályt kutatom. Csend van. Idilli, álmot adó csend. Minden torz remegés lemarad. Nem hallom a földgömb hanglemezére karcolt iszonyú zajokat, nem hallom a géptömegek sikolyát, nem hallom a gyárak vad lihegését, . nem halíom a pótbolygót kalapálok, >sem az atomrobbantók dalait, nem hallok dzsesszt, se sziréna rikoltást, mely légbe hasít. Csend ül a terjengő városokon, nem hallom nyújtózó házsoraik, e beton-derekak ropogósát. ~ Nem hallom az otthonok énekeit, a színházak és aulák fenséges moraját, s nem hallom, bár eszménktől az orkán, s a villám-hang szálú ég bereked, nem hallom, bár suhogó melegével ' körüldudorássza a délköröket. Csend van. Idilli, álmot adó Csak az ujjamon billeg egy vagy csak egy morzejelet, vagy tört hexametert verdes dúlt idegem?
csend. rumbaütem,
Ki tudja? Valami roppan a légben, valami túlörjöng, túlrobog engem, valami felcsattog, feldübörög, feldördül, hogy az űr belereng. . Csend van. Átomkorszaki csend.
SOMFAI LÁSZLÓ
Lázadó vér (Részlet az író készülő regényéből) 'Valami ismeretlen ok miatt vonatuk háromnegyed órai késéssel indult ki a szolnoki pályaudvarról. Közben a gyors- és személyvonatok, gyorsteherszerel-vények egymást érték. Lökösháza, Arad, Cegléd, Budapest, Nyíregyháza, hirdették a paklikocsikon a végcélokat, messzi-messzi városokat a fehér táblácsk á k ; csak ők álltak. Negyed kilenckor — éjszakai sötét volt már — végre megjelent a vonatvezető és a piroskalapos palaesintasütős, és kidöcögtek a váltók közül. Lóczy Jani bátyja ügyében jött be reggel a városba az ügyvédjükkel és «Gizikével, a szőke gépírókisasszonnyal. Hogy Pista keze eljárt, és odasújtott -annak a parasztfaló leventefőoktató tartalékos hadnagy úrnak, leültették szegényt a csöndérek meg á hatalom. De az ügyvéd nem sokat tudott intézni — "biztosan a szőke gépírónőn járt akkor is az esze —, s most mennek haza, Jászapátira. Mire Űjszászra értek, háromnegyed kilencre járt az idő, s a jászvonatnak se híre, se hamva. Mondják, bejött a pesti, abból átszálltak a vicinálisra,, yártak egy negyedórát, de amikor a főnök megkérdezte és megtudta, hogy ők még el s e m indultak Szolnokról, kieresztette a vámosgyörkit. Áz ügyvéd eltűnt, és pár perc múiva izgatottan visszasietett. Kint járt az állomáson- túl, ahol a kocsma előtt egy hevesi taxi állott: Kiderült, hogy két h e l y — megfelelő borravaló ellenében, amit majd megfizet a Lóczy-család, bírja a p a r a j t ! — van még a kocsiban. —- Nézze, fiatalember, sajnos magát nem t u d j u k elvinni . . . De a r t mondj á k , nemsokára beér Pest felől a kubikosvonat, arra fölszáll, s tízre otthon •yan . .. . Na isten véle . . :— A kezét nyújtotta, s már ment is. A Ferencvárosi Pályaudvarról indulnak a Nagykáta—Szolnok felé menő kubikos-vonatok. ötven-hatvan tengelyes szerelvények szombat délutánonkint ezrével. szállítják haza a földmunkásságot. A hátsó tíz-tizenöt kocsiban helyezk e d n e k el a jászságiak. Üjszászon lekapcsolják az ő G-kocsijaikat, a többit a gőzös továbbhúzza Törökszentmiklós felé. Őket aztán rákapcsolják a jászvonat végére, s mehetnek haza a fáradt munkások Ladányba, Kisérre, Árokszállásra. Ezen a napon azonban nemcsak az a 10—14 ember káromkodott, akiket Szolnokról későn érkezetten faképnél hagyott a vonat, hanem három község töméntelen kubikosa is," akik ugyancsak mozdony nélkül maradtak Üjszászon. Nagykáta után valamivel ugyanis begyulladt az egyik kocsi tengelye. Egy kisebb állomáson vesztegeltek, mire vagont kerítettek, s áthurcolkodtak az emberek zsákkal, lapáttal, egyik-másikuk! talicskájával is; ötnegyed órát is elveszítettek, mert a mögöttük sorjázó tehert is el kellett engedni előttük. Jani tétován jött-ment, a piszkos újszászi állomáson. Körülötte káromkodó vagy sopánkodó emberek. Éppen a forgalmi irodába akart bemenni, hogy megtudakolja, velük most már mi legyen, amikor közvetlen közelében harsány h a n g kiáltott fel: . . — Megjöttek a k u b i k o s o k ! . . . . . 73'
Ez a felismerés egyszerre felbolydította a teleköpdösött váróterem u t a s a i t Mindenki a peronra vezető ajtóhoz tódult, n e m tudni, honnan indult ki az akarat, az első nyomás, taszító kezdeményezés, de azt mindenki érezte, hogy ez a hír — ha ugyan igaz — lényeges változást hozhat vagy hoz is, é s nem kizárt, hogy mégis hazajutnak vonaton idejében. A munkásvonat éppen ekkor j á r t k i Szolnok felé, s nyomában m á r tolják is a nyolc G-kocsit emberestül, hogy felhozzák az első vágányra, mert ez a jász^onat helye. Az emberek egyszerre nyugodtabbak l e s n e k , hiszen megy minden a rendjén. El is gurulnak előttük a félhomályban feketének tetsző piros vagonok, a vasútas a rövidnyelű piros zászlóval szüntelenül legyez, mintha l á t h a t a t l a n szúnyogokat vagy darazsakat akarna elkergetni a térde körül. A civilek nyomulnak a farral előrehaladó kis tolatómozdony után, s a z t á n tétován állnak meg, amikor a szerelvény megállapodik. Azt a sötétben is n y o m ban látják, hogy a vagonok dugig vannak munkással. 'A tolóajtók széthúzva, s szorosan egymás mellett ülnek lógó lábbal a fiatalabbak. Egyik-másik kocsiból dalolás hangjai vágódnak ki a rideg sínekre, talpfákra s a r a j t u k toporgó civilekre. Aztán kérni kezdik hadd szálljanak fel. Néhol felelétre sem m é l t a t j á k őket, másunnét vegyes válaszokat kapnak. — Csak nem jönnének a nyakunkra?! — Ne féljenek, maguknak párnás kocsit adnak, csak v á r j á k k i türe Lemmel! — A nők jöhetnek! — vigyorog egy tüzes szemű fiatalember. — De csak a fiatalabbja! — Az a kalapos kövér nagysága is jöhet! Talán belefér a talicskámba! D e csak, ha egyedül fel bír mászni! . . . — Hahota felelet. Az alul állók lassan megmerevednek. Barátságosabb fogadtatásra számítóttak. Hogyan, hát ellenségeik ezek a földmunkások? Ezek nem éppolyan jászok, mint ők? ^ Egy fiatalember — kiséri kereskedősegéd — se szó, se beszéd, mászik fölfelé. De föntről rákoppintanak vasat szorító kezére. —• Ereszti el?! Urat nem szállítunk! Ezt a kocsit lovaknak ,csinálta a magyar királyi állam. Nem tud olvasni? Hat lónak! Urak és szamarak számára különb kocsik közlekednek. • De a kereskedősegéd erősködik. Egy öregebb kubikus felismeri. — Az istenteket! Ne bántsátok! Hisz ez n e m ú r ! A Gáti Lajosné fia! Botos. Félúr . . . De azért csak maradjon lent, Gáti úr, m a j d utánanézünk m i n k a főnök úrnál, hogy maguknak is kerülközzön hely! . . . A mozdony lekapcsolt, és harsány, megkönnyebbült sípolással gurul vissza a ház előtt. Na jó, biztosan a személykocsiért megy. Egy kicsit lecsillapulnak. — Nincs itt, kérem, semmi baj. Addig itt n e m lesz indulás, a m i g mi is fel nem szállunk. — Azt gondolja? — Na ja, kérem. A magyar vásút és posta világhírű . . . — okoskodik egy hevesi disznókereskedő. — Az induláshoz gőz kell. Márpedig mozdonynak még; se híre, se hamva . . . Legyünk türelemmel . . . 370'
így aztán várnak egymással szemben állva. A fáradt kubikosok, akik reggel óta a vagonban poshadnak egész heti embergyilkoló munka után. Már v i s szamászott az is, aki dolgát végezni lekászálódott. És várnak előttük a földön az utasok, egyelőre kissé megnyugodva. Az izgulékonyabbjából egy-egy elmerészkedik a sötétben előre, a sínek között, nem jár-e r á j u k a gép; mások az állomás felé, nem. alulról tolnak-e hozzájuk személykocsit. A szem ilyenkor éppolyan izgatott, akár az egész ember, látni véli a sötétben a közeledő kocsi mozgását, tömegét. De mozdonynak, kocsinak pora sincs. Az állomásépület lassan kihal, ebben az órában sem alulról, se.m felülről, Pest felől nem jön vonat. Csak a forgialmi iroda ablakán szűrődik ki erős fény az asztal fölé alacsonyra húzott zöld ernyős lámpákból. Kattog a távíró, az asztal fölé egyenruhás tisztviselők görnyednek. Most a kubikosok kezdenek nyugtalankodni. Mi az isten lesz velük? Ezért gürcöltek egész héten, hogy egy rothadt állomáson feltartóztassák őket?! Itt is, ott is morgás indul, elégedetlenség zaja vágódik ki a nyitott vagonajtókon. Aztán lelép innen is, onnan is valaki, a másik kocsihoz megy, beszól, onnan :s lemászik egy sötét tömeg. — Legalább a fényt ne spórolnák el tőlünk! — Majd ketten-hárman körben állva vitáznak. Előkerül Szíj Bálint, ö t v e n éves,' dús hajú és ^szemöldökű* 'szúrós tekintetű kubikos. Minden társa elfogadja a szavát. Sokat tapasztalt, érett, edzett, okos földmunkás. — Mi a szavad, Bálint? Szíj Bálint lassan beszél. Sem munkában, sem másban nem kapkodott sóha. Jól megfontolja, amit mond vagy tesz. ' —- Bemegyünk — szól csendesen. — Hova megyünk? — Hát a főnökhöz. Mozdony iránt. — Értem . . . Az jó . . . A főnök úr a lakásában van, az emeleten, közli velük a szolgálatban lévő fiatal forgalmista. — Mit akarnak 'tőle? Meghagyta, hogy n e zavarjuk . . . Én is él tudom intézni. Szíj kissé, oldalt fordulva végignéz a nála fejjel alacsonyabb cingár legény-. kén, akin csak úgy lötyög a sötétkék egyenruha. —! Maga-e? . . . Alig hinném. — Mégis . . . mit akarnak? 1 — Mink mozdonyt. A hivatalnok szeme kerekre tágul. Másfél éve szolgál, de ilyesmit még nem. kértek tőle. Mozdonyt? Bolondok ezek? — Nem értem. Mozdonyt? Hogy képzelik ezt? — Egyszerűen. Rájár a szerelvényünkre egy mozdony, s már mehetünk is. Ugye egyszerű? — Egyáltalán nem az. — Mér nem? — Nagyon furcsa volna, ha ezentúl az utasok csak úgy beszólnának ide. Hogy adjunk nekik egy mozdonyt! 371'
— Szóval nem ad! — lép előbbre az egyik kubikos. A hangja úgy belereccsen a szobába, hogy az egyenruhás visszalép az asztalig. Szíj oldalt emeli a kezét, hogy ezzel csillapítsa társát. — Hagyjad! . . . Majd én .•. . No látja, nem t u d j a elintézni a mi ügyünket! Szóljon csak gazdájának! ö t perc múlva a főnök úr előtt állanak. Vörös az arca a. dühtől. Az e m b e r t m á r enni sem hagyják. — No, mit akarnak? — Mink haza akarunk menni. — Ezt értem. — De a vonatot meg elengedte valaki! — Csendesebben! Hivatalos helyiségben van . . . A vonatot én engedtem el. — Ehhez nem volt joga! — Ez kötelességem volt! Egy órát késtek. — Na és?! Mi tehetünk róla? — Talán én? . . . Az utasokat vinnünk kellett, letelt a várakozási idő. A Szolnokról jövők is lemaradtak. — S maga ezt csak így megállapítja? Nem az volna a MÁV kötelessége, hogy az utasokat szállítsa? — Először is: én nem vagyok »maga«! — Hát mi az isten?! Főnök úr, ugye? — Már Szíj Bálint is kezd kijönni a sodrából. — Nahát, f ő n ö k ú r , visz bennüket vagy n e m visz?! A főnök hatalma és hivatása tudatában felfújja a nyakát. Be sem fejezhette vacsoráját, ezek miatt az izgága kubikosok miatt. Mert ezekkel örökké b a j van. Az ember szinte fél a szombattól meg a vasárnaptól. Mert ha egész héten csend van is, ezek a végén felverik, hogy dugdoshatja az ember a vattát a fülébe. — Ne kiabáljon velem! Viselkedjen.tisztességesen! — A kérdésemre válaszoljon! Ad mozdonyt-, vagy n e m ad?! A főnök a hatalmas ember szemébe pillant. Vért, elszántságot lát ott. Ennek a fele se tréfa. Ezzel így nem boldogul. Cselhez kell folyamodnia. Nyájas, enyhe lesz egyszerre. — Hát nézzék.. . . Megértem én, hogy maguk mielőbb otthon szeretnének lenni. Dehát . . . Nagyon kérem, várjanak türelemmel. Éjfél u t á n bejön a pesti, akkor indulnak. . , De Szíj Jóska úgy találja, hogy be vannak csapva. ^ — Mink, uram, addig nem várunk. A vonat minden szombaton megvárt bennünket, csak ma nem. Ez nem járja. Tessék mozdonyról gondoskodni! Itt nincs más tennivaló, mint időt nyerni, s nem megharagítani ezeket az ásós embereket. — Nézzék . . . Beszélhetek Szolnokkal. S ha lehet, onnan májd küldenek egy mozdonyt. Ismétlem, ha lehet. — S az mennyi idő múlva lesz itt? ' — Hát . . . ha jön, húsz perc múlva . . . talán. — Nahát úgy. beszéljen, hogy lehessen! . . . A főnök úr, de Szíj ék is, észreveszik, "hogy a peronon egy sereg fáradt a r c nyomul az ablakhoz. Az előbbre állókat egészen az üvegig szorítják, s egyikmásiknak az orra odalapul az üveghez. Lesik, mire mennek azok odabenn. Itt nagyon óvatosnak kell lenni. 372'
— Menjenek csak nyugodtan vissza, a kocsiba, emberek! Rend a lelke mindennek. Azonnal intézkedem. — De a civileknek is lesz kocsi? — szól közbe a Szíj mögött állók egyike. — J a a civileknek? Persze, akik Szolnokról jöttek . . . Megpróbáljuk . . . — A kis forgalmistához fordul. — Intézkedjen, hogy toljanak a szerelvényre valamilyen kocsit! . . . Maguk meg szálljanak szépen vissza! Némi forgolódás után ki is mennek. Szíj fejében az mosRoszkál, vajon lehet-e hinni a főnöknek? Beszél-e Szolnokkal? Talán várni kellett volna odabent, amíg biztosat nem- tudnak. De most már mindegy. Kint vannak, előttük vagy száz társuk, akiknek szájáról kérdések röpködnek. Szíj felemeli karját, a sötétben az elől állók meglátják, s nyomban elhallgatnak. A csend gyorsan terjed hátrafelé. — Emberek! . . . A főnök megígérte, hogy fél órán belül mozdonyt szerez. Ezért hát mindenki menjen vissza a helyére! A tömb erre lassan megmozdul, meginog, megfoszlik, akár a köd, ha a n a p fénye beletör. Indulnak, viszik a hírt a többinek. Leghátul Szíj ék. A peron megint megcsendesül. A főnök először a csendőrőrsre telefonál. 9 — . . . J ó volna, ha a tiszthelyettes úr egy őrsöt küldene ki. Talán személyesen . . . hatékonyabb volna . . . Telé van az állomás ittrekedt kubikossal. S ézektől minden kitelik. Néhányszor már behatoltak az irodámba, s randalírozni kezdtek . . . Nagyon kérem . . . Igen, azonnal . . . Ezután Szolnokkal veszi fel az érintkezést. Kinevetik. Várjanak a kubikosok! Hogy ingerültek? Örüljön.az utas, ha szállítják. Ha nem tetszik nekik, menjenek gyalog! S ha dühöngnek, mire való a csendőrség? . . . A főnök .urnák melege kezd lenni. Leteszi fejéről a kemény kalapot. Alatta gyöngyözik a homloka. — Odakint elmegy egy gyors. , Kivilágított ablakai mögött nyugodt élet idilli képei. Újságot, könyvet olvasnak, esznek, beszélgetnek, az étkezőkocsi asztalai mellett ülnek, isznak. ' • A fáradt kubikosok bámulják az elrobogó' fénypettyes hernyót. Egyikükmásikuk megjegyzést tesz. — Azoknak a jó, a! ' — Isszák a froccsöt! — Párnás kocsiban szundikálnak! . . . Aztán megint sötét fekszik a G-kocsikra. Némi nyugalmat hoz, hogy a szerelvényre kocsit tolnak, s abba beszállnak a polgári utasok. Utolsónak Jani. Nem siet, van elég hely. Elhelyezkedik, aztán lelép újra a kocsi elé. Éhes. Fogalma sincs, hány óra — nincs órája —, tíz felé járhat. A tiszaparton elfogyasztott hazai rég túl van a gyomrán. A szomszédos kocsi ajtajában ülők egyike —amennyire a félhományban kiveszi — eszik. Jobbjában bicska, s időnkint vág a bal kezében lévő valamiből — szálonna, kolbász lehet? —, s falja éhesen, nyálcsorgató gusztussal. Ha Jani közelebb lépne, látná, hogy sóspaprikás kenyeret eszik az irigyelt — magában. De Jani egyre éhésebb, és e percekben még Gizike kívánatos testét is feledni tudja, annyira erőt vesz rajta az ehetnék. De hát sem ennivaló, sem pénz reá. 373'
0
J á r föl-alá a sínen. Hogy elterelje a figyelmét kínzójáról. A sínen ügyeskedik, mint a cirkuszi kötéltáncos, széttárt karral egyensúlyozza magát a k e s k e n y vason. Megy is ez egy darabig, s már vagy hat-nyolc m é t e r t halad, amikor le- ^ csúszik az egyik lába, s a bokáját úgy, belevágja a vasba, hogy felszisszen. Abbahagyja. Most nyüzsgésre neszel. Alig érthető morgással, vitatkozással nagyobb csoport földmunkás megy el mellette. Mind egyszerre beszél. Középütt Szíj Bálint, de most mintha ő sem jutna szóhoz. Kemény öklök, indulatos szavak hasogatj á k a sötétet. Mennek megint az állomásépület irányában. Jani utánuk. Nem vegyül közéjük, talán meg sem tűrnék sorukban a diákot, kissé oldalt és hátul lépdelve követi őket. A fél óra letelt, mozdony sehol, s őket tovább n e m teszi bolonddá a Jézus sem! Ezeket veszi ki az ingerült méhkas dongásából Jani. Ahogy a forgalmi iroda elé érnek, és a kavicsos földről fellépnek a k e r á m i t kockás peronra, hirtelen megtorpannak: két kakastollas áll előttük. Szolgálatban. Felhúzott szuronyuk megcsillan a puska végén. — Hová, emberek? — dörren a tiszthelyettes hangja. Egy pillanatra csend. Hova is hát? Mit is a k a r n a k ? Mire is készülnek? És. mit is hajlandók tenni? Ezt senki sem gondolta végig. De a tett érik. Nekik mozdony kell, ha a pokol fenekéről is. * Végre a bolyban felharsan Szíj Bálint hangja. Nem ingerült, h a n e m egyszerű, természetes, amit mond. — A mozdonyért jövünk . . . Nyomban utána ugyanúgy vagy ehhez hasonlóan, egymásra n e m is figyelve beszél tíz-tizenkét száj. A mondatok lángja egyre tüzesebb, élesebb, és egymáson csapkod keresztül. A két kékzubbonyos, kifeszített mell gazdája nem mozdul. — Itt nincs semmiféle mozdony! Szíj előlép. — Tiszthelyettes úr . . . minékünk a főnök úrral v a n beszédünk. — Az irodába magánfeleknek tilos a bemenet! — Tilos? Mi pedig már bent jártunk az előbb. De nem mint magánfelek. Mert mink nem magánfelek vagyunk! Mink hivatalos úton j á r u n k ! — Ezt m á r kissé keményebben mondja a szép szál kubikos. Á két csendőr összenéz, és pillanatra tétovázik. — A főnök úr nem fogad. — Micsinál?! Nem fogad?! Ki k é r t e tőle, hogy f o g a d j o n ? ! Mink mozdonyt kértünk, ü meg igérte. De a mozdonynak se híre, se hamva. Ezért a k a runk bemenni. — Ennyien? Hogy képzelik?! — Engedjenek! A csendőr gyorsan gondolkodik. J ó l ismeri Szíj Bálintot, hiszen h a t esztendeje vezeti az újszászi őrsöt, s ezalatt sok szombaton látta hatalmas koponyáját, értelmes, de makacs tekintetét. 374
— Várjanak egy csöppöt! — És hátralép. Be a forgalmi irodába. Egy perc m ú l v a - ú j r a kint van. Egy ember bemehet. Maga talán — mutat Szíjra —, maga akinek olyan nagy szája van . . . Szíj dühvel néz a csendőrre ezért az utolsó mondatért. Nagy szája van? . . . S eltűnik az ajtóban. A tiszthelyettes családos ember. Két gyereke van. Az apósának harminchat hold földje. Nem rossz az ő fizetése sem. Nem örül, ha valami hacühébe keveredik. Persze sok mindent a mesterség hoz magával, s ha már ezt választotta, elkerülhetetlen néha-néha. De élni szeretne hosszú éveket, szépen nyugdíjba menni, házinyulakkal meg méhekkel foglalkozni, s jól élni. Enni és aludni nagyokat, mert mindkettőt igen szereti; s az utóbbira ritkán van alkalma, mert a szolgálat bizony nehéz. Ügy kell hát igazítani a dolgot, hogy — hacsak lehetséges —. simán leszereljék ezeket a dühöngő ördögiiakat. Mert a kubikosa mind ilyen, gőgös, követelődző, az isten se tudna igazságot tenni velük. Nem is érti a vasutat, mit h ú z u j j a t ezekkel." Ebből jó sosem sül ki. . J ó soká kell várni Szíjra. Az emberek lassan elözönlik a peront. Megint tíz f e j bámul be az irodaablakon. A csendőrök most türelmesek. Érzik, még n e m jött el a döntő pillanat. Megtehetnék, hogy távozásra szólítsák fel a tömeget. De ennek úgy sem lenne semmi foganatja. Várni hát készenlétben arra, mit végez a főnökkel a vezérük. Aki az ablaknál áll, izgatott. Jani is odafurakodik; és. szálas alakja a többi fölé magasodik. - Odabent nagy a vita. Mindhárom vasutas kézzel-lábbal mag y a r á z Szíjnak, akinek lassúbbak, de határozottabbak a mozdulatai; néhányszor az ablak felé mutat. Jani azt gondolja, talán a kubikosság tömegére céloz ilyenkor. Nem is lehet másként,' hiszen nincs olyan ember, aki ezek elé odaáll; h a ezek elvesztik fejüket. ' — Hosszas vita után dübörögve lépdel ki a követ. Hangja dühösen csattan. — Disznóság! . . . Ezt vegyék tudomásul:, disznóság! . . . Nem t ű r j ü k tovább! . . . A tiszthelyettes is megemeli a hangot. — Csendesebben, hé! Nem otthon van! — Mit?! Én nem vagyok otthon?! Hát hol az öreganyjában vagyok? ;— Válogassa meg a szavait! — Mit válogassam?! Éngem így nevelt az idesanyám! — Ne ordítson! . . . Igazolja magát! Kicsoda maga?! — Már a kezükben a puska. — Én igazoljam? Nem látja, ki vagyok?! Kubikos vagyok! Minden azok vagyunk. Kell ehhez keresztlevél? . — Figyelmeztetem, n e ordítson! ' — Hanem most én kérdezem, maguk kik? A csendőrt meghökkenti ez a furcsa kérdés. Egyenruhás, puskás, csákós csendőrtől megkérdezni, hogy kicsoda? Ez az ember vagy bolond, vagy vele jár a t j a a bolondját. A tömeg elkapja nevetve Szíj Bálint szavát, feldobja, hömpölygeti, duzzasztja. Gyönyörködik benne, s harsányan utánozza tíz torok is. — Az, az! Maguk kik?! — Erre feleljenek, híresek! Ügy ám! —- Most bezzeg hallgatnak, nézzétek! 375'
— Mert azt 'nem szeresse a csöndér, ha azt firtassák, hogy ü kicsoda, miféle! A tiszthelyettes szinte ösztönösen szól. — Én magyar királyi csöndér vagyok, t u d j á k meg! A pillanatra beálló csendet a szurony közvetlen közelében felharsanó h a n g tépi szét. A hangban düh és gúny, keserűség és elszántság, dac és gyűlölet p e r zsel. — Én meg magyar királyi kubikos' vagyok, a jóistenit! Harsány és kegyetlen gúnykacaj követi. A kakastollas arca vérrel telik meg. — Oszolni! — üvölti, s a puskával megtolja a közvetlen előtte álló g ú nyolódót. Á tömeg erre kissé megring, mint ahogy a sodrony rugói a pengést t o vábbadják, meg ahogy víz a bedobott kavics rezgését. Valaki felordít. — Halljuk Szíj Bálintot! . . . Mi van a mozdonnyal?! A kérdezett a esendőrök mellett áll. Keserűen válaszol. — Mozdony az nincs! Becsaptak bennünket! Eszükben sincs hazavinni b e n nünket! Azt mondják, v á r j u n k az éjféli vonatra! Mintha szoborrá merevítette volna ez a bejelentés az embereket, ü g y állnak és hallgatnak. Mert eddig azért reménykedtek valamiben, de most Szíj szavával ennek végleg vége. Aztán kitör a hangorkán. Hátulról megindul az ár, és senki sem nézi többé, kit tapos. Mindenki előre akar menni, öklök lebegnek a fejek fölött. K a l a p o k és kucsmák hullanak le, de ezzel most senki sem törődik. — Lássuk a főnököt! — Mondja a szemünkbe! — Huzássuk el vele a'vonatot! — Mozdonyt akarunk! — Haza akarunk menni, a szentséges kisistenit az úri f a j u k n a k ! . . . Szíj Bálint már tehetetlen, bár még megpróbálja megakadályozni a n a gyobb bajt. De hangja belefullad a hatalmas lármába. Széttárt karral p r ó b á l j a visszanyomni a zúduló tömeget: Jani mögöttük áll. Úgy látja, már két-háromszázan is nyomakodnak a z iroda felé. Ebben a pillanatban csörömpölve betörik a forgalmi iroda ablaka. A testek nekizúduló súlya nyomta be szándék, emberi akarat nélkül. De az üvegcsörömpölés még jobban mégvadítja az embereket. — Lássuk a főnököt. — Gyerünk be érte az ablakon át! — Kivele! Az egyik csendőr a tussal lökdösi a reányomulókat. Valaki m á r lép is be a z ablakon. A puskatüst két kéz markai rángatják. Hirtelen hanyattvágódik a csendőr.. i| hl És ekkor a peron és a jegyváltó csarnok küszöbén felcsattan egy puskalövés. A falak ide-oda dobják a félelmetes hangot, megpörgetik, beievagjak a dulakodók fülébe. S a csattanással csaknem egyidőben jajszó harsan föl. E g y ember lassan összeomlik, és eldől a kövön. Keze a hasán. 80'
Jani felijed. Valakit meglőttek! Varázsszóra elhallgat .mindenki. A szerelvény felől a lövésre f u t ó lábak dobogása közeledik. Egy ember megbotlik, elesik, s káromkodva tápászkodik. Az irodából fölgyújtják az összes kinti villanyt. Két-három ember emeli a sebesültet. " — Hol vannak a gyilkosok?! Hova lettek! — harsan egy rekedt hang. Négyen is f u t n a k utánuk, de nyomukat vesztik a sötétben. — J a a a j ! . . . — hörög kezükben a felemelt kubikos. Lehet vagy harmincharmincöt éves.. Ugyanaz, aki a csendőr szemébe vágta, hogy ő meg magyar királyi kubikos. A főnök halálsápadt, dadog. — Ide, ide, hozzák be a bőrdiványra! . . . Fektessék hanyatt! . . . A mentőládát, Bognár! . . . A padlón végigcsepeg a feketepiros vér. A magyar királyi kubikos lázadó vére. . . . • . . . Jóformán még el sem indült az egyetlen újszászi taxi a sebesülttel Szolnok felé — a zagyvarékasi hídnál találkozott össze a mentőkkel, akik hordágyra rakták, és kocsijukba emelték a haslövéseset —, 'megjött a mozdony is. Most meg ezt szidják, mint bokrot. Egy mozdony, egy emberélet. Aztán beszállnak, r á j u k jár a gép, s lassan megindulnak. Jani behúzódik a sarokba. Tizennyolc éves. Didereg, még a foga is vacog. Szemét becsukja, de így sem tud menekülni a mai este szörnyű képeitől. Ladányban sem mer kinézni, pedig húsz perc is kell, mire az idevalósiak — a vonat felénél is több —- leszállnak. Nem mer kinézni, mert hátha meglátná annak az anyának, feleségnék vagy kisgyereknek a tekintetét, akinek hiába v á r t hozzátartozója talán a városi kórház műtőjében fekszik ugyanez órában, ha ugyan nem halott már azóta. Behúzza a nyakát, s azt érzi, hogy egy szörnyű karmú fekete szörny szorongatja ezt a földet, s nem lehet más vágya az embernek, mint el, el innen valahova, emberibb életbe.
GURSZKY ISTVÁN
A folyam hova visz Valami örvény kavarog előttem, Fel-felbukkan egy kócos, méla fej, Szilaj fiúk, akikkel kergetőztem, Melyikőnket nyelte el ez a hely? Ki vágódott itt kősziklának zúgva, Ki nyelte el a piszkos, rőt habo.t, Kihűlt testével most ki koszorúzza A hullámokat, ezt a vérpadot? Kinek van joga temetőkeresztre, Kinek arcára kent krétát a víz? Mindegyl — De most már te felelj helyette, Hisz költő vagy: A folyam hova visz? 377'
Dús,,napsütötte hegyszirtek fokára, Hol gyümölcsökkel terhes minden ág? Vagy zord, kietlen part e víz iránya, Hol még'saját hangod se hallanád? Vízmosta tisztás, kőszívű hegyoldal? Magukba roggyant néma fenyvesek? Egyetlen társad, a cethal, nagyot hall, Míg kiáltasz, ha gyomrába temet? Vagy emberlakta éden lesz a kertje, Kinek testén kék hullafolt a dísz? Mindegy! — De most már te felelj helyette, Hisz költő vagy: A folyam hova visz? Kinek tartozik eztán számadással Az, ki belehalt abba, hogy tudott? Ha továbbélő lelke tovaszámyal, Talál-e még egy pihenő zugot? Tud-e még sírni és tud-e kacagni, Azon, hogy egyszer ember volt csupán? S kell-e még ott is jajgatni s vacogni A csizmatalp kínvallatás után? Érzi-e majd, ha illatoz az este, Lesz-e szájában még valaha íz? Mindegy! — De most már te felelj helyette, Hisz költő vágy: A folyam hova visz? Kék hullámában lesz-e még megállás, Vagy cafatokká marja szét a hab? Folyam-ágyából lesz-e még kiszállás Vagy szétveri fejét egy kődarab? Marad belőle valami még nékünk, Kik koncként rágjuk emlékét ma itt? Vagy holnap újra a húsába tépünk. És holnapután újra lebukik? Kik kéjelegtünk, ha foszlott a teste, Akad közöttünk ma még, aki hisz? Mindegy!.— De most már te felelj helyette, Hisz költő vagy: A folyam hova visz? Szemembe csap a millió pillantás, Belémdöf tőrként vádolók szeme. . Űgy zúg fülembe, mint vadult kurjantás Temetők felől sok mély gyász-zene. Tetemre hívnák elhibázott álmok, Villámok zúgnák és dörög az ég, Mint messzi útról érkező zarándok, Ki rég nem látott otthonába lép, A honi táj még könnyeimtől ködlő És • látom már a rokonokat is ... ( De mert nem vagyok látnók, csupán költő — Azt nem tudom, a folyam hova visz.
VINCZE ANDRÁS
\
Hinni kell
Három cserép muskátli zöldellt az ablakban. Az emberek néha lenéztek a kövezetre, s pillantásuk jólesően cirógatta meg a pinceablakot. A muskátlilevelek között fekete fény lebegett. Mi lehet a muskátli megett? Az efféle pincelakásokban emberek élnék, és a. muskátli hirdeti mindenféle törekvésüket az életért. A lábak elhaladnak, a kövezetre eső hull, por, szél sepri, a fekete fény m e g e t t élő emberek szembogara kivilágít a világba. Török Szijjas szeme is világít, az asszony halódik mögötte. Áll sokáig a «cserepek előtt, és bámulja, a szemközti lyukat, amelyben szintén három cserép -muskátli vágyakozik a rács megett. Megfordul, nyolc óra, megint elkésett. Komorad lépked az ágyhoz, elsimítja Annus haját, megtörli az izzadó "homlokot. — Annus semmit sem vesz már észre. Nehezen szedi a levegőt, sokat kergetett szegény lelke vándorútra indult. De még itt jár az udvarban, készíti az embert vasárnapra^ Vasal éppen, álmában kínosan elhúzza a száját; az emb e r ezzel a rettenetes . mosollyal agyában lép ki, zárja be kulcsra az ajtót, s m e g y fel a lépcsőkön. Megy az öntödőbe. Elkésett, ma éppen negyedszer, ma m á s f é l órát. Bent azzal fogadja Szakács, a művezető: — J ó reggelt. Á gúnyos hang egy g r ó f n a k szólhatná így, nem neki, aki csak tologatja a kocsit a sínen,, miután megrakta homokkal. & Néhányan rápillantanak, semmi jó nem látszik a szemükből. Lemaradás, kevesebb pénz, — ez világít elő, szinte sütve a pillantásokból. Eliszkol, fejét behúzza lélegzet nélkül rohan a vaskocsival, csattog a sín és fent kék az ég. De messze az ég, Annus míg odaér! Hej, de jó lenne odavágni ezt a vaskocsit, belelódítani á tűzfalba, hogy összeszakadna az egész mindenség! Délig bevégezte a lemaradást, akkor bejött a gyárba a szemetes, a szoms z é d , szintén egyenlő mélységlakó. Azt mondja súgva, míg ő rátámaszkodik a , vaslapátra, hogy ki kellene nyitni az ajtót, nagyon hangzik a hörgés. Török Szijjas szeme megrebben. Sokáig nézi a földet, majd lehajol, gépiesen «dobálja, tovább a homokot, mintha nem állna élőtte a szomszéd. Az vár. — Nem lehet, hát nem lehet. Morogja Török, és nekiiramodik a talpfákon, ;S elcsattog a szín torkába.. A szomszéd komoran nézi a síneket, elmegy. Majd csak letelik a nap! Annus is bevégzi- Temesse el az állam, a gyár, neki semmije nincs. Már efféléket gondol Török estefelé, de csak úgy félésszel, m e r t nem hiszi, hógy Annus vissza n e jönne. Bár semimi tüdeje nincsen, hiszen ezért lökték vissza a kórházból is. Ott is statisztikára megy az élet. Rontsa a -.másét, az övét, Török Szíjjasét. Hát rontja is, de az is lehet, hogy még ma .megél, s idejében ér haza, talán még egy búcsúszót ejthet is vele. Hej, te Annus, hova lett a szép virágos, tele élet! »Még csak egy órát tarts ki, megyek«, —• kóvályog Török feje, s igyekszik, jön, megy, mosolyog, hogy mindenképpen megengesztelje a^ többit. Nem késett ő soha sehonnan, szegény ember ezt nem teheti. Éppen a selejtét hordja kifele, mikor méglátja, hogy a művezető jön az igazgatónővel. Beszélgetnek, őt nézik. — Mi lehet? Ez a kutya művezető biztos, "bemondta a késéseket, hogy döglene meg. — Bevágja a vasakat a kocsiba, s nekidől. Meglódítja, haragos, vörös ködben úszó szemmel látja még, hogy az i s
37.9
igazgatónő feléje int. Hát intsen az istenit, de még ezt eltolja, bele abba a f e kete tűzfalba, hogy szétszakad az egész mindenség. Nyargal a síneken, csattog a kocsi, áthalad egyre sebesebben repülve a z utolsó talpfán is, és még egy roppant nagyot lódítva a vaskocsin, belevágja a falba. Nagyot dörren, de csak visszapattan a kocsi, alig tud előle félreugrani. Vastag a fal, úgylátszik. Kiáltást hall. — Szíjjas, mit csinál? Ez az igazgatónő, no jól van. M e g f o r dul, áll, bevárja azt a kettőt. Akár a hóhérok. Ügy jönnek, némán. A művezető eltekint, ki a kerítésre, bajuszát babrálja. Az igazgatónő szokatlanul csendesen mondja. — Menjen haza. — Hogy tehet ilyent? Török Szíjjas főbeverten áll, nézi az igazgatónőt. — Annus szeme villog elő» valahonnan, s elfedi ennek az asszonynak arcát. — Két n a p j a n e m is látta A n nus szemét, most miért látja? Haza? Ja, igen mehetek haza. Mit hbgy t e h e t t e m ? Hogy késtem? Hogy belevágtam ezt a dögöt a falba? Tétován pislog, az igazgatónő megfogja a vállát. — Török, maga a gyár legkülönb embere. — De ilyent n e m a k a r u n k , n e m kell, hogy is tehette. Hangja megremeg. Hiába, asszony. Mintha kitisztult volna a világ, egyszerre élesen előugranak az udvar é p ü letei, a kövek, a jövő-menő emberek s a művezető arca, aki úgylátszik, ma n e m borotválkozott. — Nagyot sóhajt. — Elmehetek? — Kérdi tétován Török. Azok k e t t e n sietve bólintanak, a művezető valamit mond is, de m á r ezt nem hallja, ^ a l a d , m á r el is t ű n t a n a g y vaskapuban. »Annus, megyek, várjál«, — zihálja tüdeje, s megállás nélkül teszi meg az utat, ami éppen félóra, így szaladva is. Bebukik a pincébe, a sötétben alig lát valamit. Annus! Az asszony pillája nyitva, szép dióbarna szeme előfénylik a homályból. — Károly, már végeztél? Suttogja alig érthetően. Él, él, ez a fő; az e m ber csendesen leül a székre, s megfogja a kezét. — Elengedtek, Annus, jó emberek azok. Sokáig hallgatnak, az asszony az ember fejét nézi, d e kevés a h a j a , sovány is, az inge szakadt, csetres, mi lesz vele? Istenem, mi lesz vele? — Aztán vegyél másik asszonyt, így nem lehet, —: suttogja. Beszélgetnek. A járdán jönnek-mennek a népek, — bakancsok, könnyű n ő i cipők, nehézkes papucsok, finom bokszcipők, váltakozva koppannak,, csosszanak a kövezeten. Nézik a lábszárakat, összemosolyognak. De sokszor szórakoztak ezzel. A muskátli résein már a szürke alkony sötétedik befelé, mikor Annus v a l a m i r e nem válaszol. Fogja a kezét az ember, és ahogy közel hajol, észre veszi, h o g y elment. Többé már n e m válaszol neki. Se jót, se rosszat, a lábakat se figyelik ketten, már nem. Felkel, kimegy az udvarra. Imádkozik. Ott lent n e m tudna, nyomja a sok. emelet. Felnéz a felhős, szürke égre, és keresi a szavakat. De régen imádkozott,, nehéz összekaparni a szavakat, homlokát is beráncolja az erőlködés. Kapucsikorgás hangzik, siető lábak koppannak errefelé. Abbahagyja a hiábavaló, erőlködést. Ki lehet ilyenkor? Mind itthon vannak, ide az u d v a r b a , a pincékhez igen ritkán tévéd valaki. Biztosan a szegényházi Barnabás bácsi, a szemetes nagybátyja. De ez nőféle lépés, — no m a j d meglátja. 380'
Az igazgatónő. Török Szíjjas fekete szoborként áll az eperfa alatt, az asszony lelassítja lépéseit. — Jóestét. Hogy van? Int az épület felé, és mindjárt meglátja a nyitott a j tót. Az lehet a Törökék lakása. Nagy a csend, úgy látszik megtörtént. Ez a Török szótlan, igyekvő ember, nem iszik, mégis semmire nem jutott az életben. Nincs mestersége, ez a baj. Csilletologatónak is kell lenni, ki tolná a csillét, ha nem lenne Török Szijjas? Párás szemmel nézi a sovány, megviselt embert, aki egyenesen szemébe mélyeszti pillantását. Nincs abban semmi , vád, csak valami nagy állati szomorúság. Kezet nyújt. \ ? — Segíteni fogunk, Török, mindenben segítünk. Jöjjön, vezessen le, látni szeretném. Lemennek. Török restellkedve néz szét a szobában, a homályból kilóg minden asszonytalan szegénysége, férfi rendetlensége. De azért felcsavarja a kapcsolót, és a körte tr- huszonötös — mégj óbban felfedi életét. Az igazgatónő azonban Annust nézi. — Milyen széparcú, — gondolja, — nem lehet több h a r mdncesztendősnél. — A gyár temeti, magának semmi gondja. — Ideges mozdulattal n y ú j t kezet. — Jóéjszakát. — Menne, de Török megállítja. — Honnan tudta, hogy baj van? Én nem mondtam senkinek. — A szomszédja bejött az irodába, ö szólt. — Az asszony most nagy szavakat szeretne mondani, — hogy Töröknél nincs különb ember sehol, hős, a m u n k a hőse, —- de itt, ezt nem lehet, suta lenne, ezért csak ennyi mond menetv közben, az ajtóban pillanatra megállva. — Ne feledje, hogy hozzánk tartozik, bízzon bennünk! Török utánanéz, aztán Annus hófehér arcára. — Látod, jó emberek. — S maga sem tudja, hogy alig észrevehetően elmosolyodik, s mintha Annus is vele mosolyogna. De lehet, hogy ez csak káprázat, a huszonötös körte csalfa játéka. Hiába, nehéz hinni, ha az ember feje felett annyi emelet nehezedik.
BALÁZS MARGIT
Erdei ősz Rozsdás avarból szőtte fátylát, s szemére vetette az ősz. Fölötte fecskék raja száll át, . s a varjúcsapat se időz. A fák akár a csontos vázak, közöttük sápadt fény motoz. Pőrén az erdő összefázhat; fehér palástról álmodoz.
6*
381
BONUS ISTVÁN
A kút szélén Mohos téglák zöld keretében Kerek tükör a kút mély vize. Meglátszik benne tisztán, szépen Az arcod és a kéklő ég színe. Sokat csodáltad kisgyerekként Tükrén a felhőt, messzeséget Mint egy színes kis álomvilág A víz tükre csábított téged. Azt hitted csak egy lendület kell S vár a mélyben ringató hajó, Rajta ezer, színes, szép játék: Kisautó, vonat, hintaló. Ma már tudod mit rejt a mély víz, Nemcsak inni^jó és mosdani: Egy lendülettel belé lehet A bánatodat is fojtani ... Azért állsz itt, minek tagadnád! Elárulja az arcod, a szemed, Amint szomorúan figyelsz engem: A kútbeli tükörképedet. Lám ideértél. Megszökött tőled, Cserben hagyott sok szép reményed. Konokul hallgatsz, s arra gondolsz, .Rászedett és megcsalt az élet. Nem értelek ... hiszen te mindég Derűs voltál, mint a tiszta ég. Nagybetegen is bízni tudtál, .S tervezgetni... emlékszelre még? Mentél az utcán szürke ködben, Átkoztad a komisz, rossz időt. Köhögtél s fehér zsebkendődön Piros folt maradt: foszló tüdőd. Deléd nyilait szörnyű döbbenet. S azután, napirendre tértél. Mögötted szánon összenéztek, Elsirattak, mégis reméltél. JS mikor a kórház hófehér ágyán Sajgott, égett operált sebed, Azt lested, hogy tavaszodik kint £> mosolyogtál: ebcsont beheged!..
i
Első sétádkor zöldültek már Rügyet bontottak az almafák. Alatta fűben heverészve Nótáztak a vidám katonák. Valami csalfa barna lányról, Jegykendőről• szólott a nóta. (Ahogyan ez már megszokott dolog Az égvilág kezdete óta.) Szemükben huncut fény villámlott Míg nézték a sétáló hőket. De jó nekik, milyen boldogok! — Nagyon fájt s irigyelted őket. S akkor minden vágy cserbenhagyott Csupán az az egyetlen maradt, Hogy egyszer még te is úgy ülhess A virágzó almafák alatt. Mert az a kincs, az a boldogság: Fűben heverni, nézni a napra Fiatalon, egészségesen Dalolni a pompás tavaszba. Kora reggel nevetni vígan, Szabadon, szívből, szilajon, Könnyedén, bátran átlábalni Lenyűgöző gondon és bajon. — Ezek voltak életelveid S lásd, lyukas tüdőd is behegedt Elfelejtetted minden fájdalmas Testi-lelki kínzó sebedet. Kpnnyedén le is tagadhatod Azt a néhány szomorú évet. Helyette sok víg napot adott: Bőkezűen kárpótolt az élet. Amit kértél és óhajtottál Megadta a sorsod mind neked, Elfecsérelt ifjúságodat Kárpótlásként újraélheted. Nótás kedvvel, egészségesen Ha megállsz a bimbós fák alatt A tavaszi szél hozzád simul• S teljesíti minden vágyadat... Mért nézel a kút tükrébe hát Oly szomorún szembe most velem? Hiszen ami homlokod felhőzi: Holmi rongyos, csalfa szerelem. Te, *aki könnyedén leküzdötted Bacillusok milliárd hadát: Nézz szembe véle s győztes leszel Nem veszted el most sem a csatát!
PÁL JÓZSEF
Darazsak Méz, vaj, kávé az asztalon. Egy bogár futkos a falon. Az abroszunk leveles, kéklő. Kedveském is megjött: Még ő hiányzott. Mert a másik itt lesz úgyis, ha nem hívom. Mit tesz és hogyan, megfigyeljük' Marival és jól kinevetjük. Ide ötödik napja jár s itt ozsonnázik a darázs. Szemtelen már és követel. Nem is köszönt ám jövet, el meg ha megy, már egész goromba, tán . bele is szállna orromba, számba, úgy kell kidobnom. — Lelkem — szólt kedvesem —, mondd, lehet? Ügy szeretném már látni. — Jön az dongva, ha a muskátli árnyéka éppen ide ér, ahol megjelöltem fehér krétával picit a falat. Itt lesz pár perc alatt. óránk tik-takolt a szegen s köztünk átfült a levegő. Ívelő nyakán lebegő . hajtincs táncolt egy remegő ér fölött. Agyam lüktető érzéssel gondolta: eléri épp a szám ott azt az erét, ni, s majd tovább kúszik, le a szájra, szemére és csókommal lángba borítom ezt az asszony-embert. Már neki is szemében vert a szíve. ölbe is kapom, ha be nem ront az ablakon nagy dongással a harmadik. Pál Jóska, kérem, itt lakik? — ma sem kérdezte . v de a méznek egyenest. — Na, itt is van, nézd meg.
—
Fölé hajoltunk. Falt a kis száj, de a szárnya, a lába is. Fáit a csáp, a sárga csíkok s az apró kortyok, amik ott elöl már egyre szaporodtak. Darazsunkat nem is láttuk, csak fogyott, fogyott, fogyott a méz. Később egy másik darázs is merész röpttel beszállt. A szárnyán mintha érzett volna, kis hosszúszilva és körteszag. S az idegen elkezdett falni hidegen és közömbösen. Kellett a miénknek több? Szidta s elmondta mindennek: te! te, büdös rafanc! —: s eltúrta és nekiment... és agyonszúrta. S mint ki határoz jóelőre, feldöngicsélt a levegőbe és zsupsz'. . nézd! darazsunk ott zabál! Épp a mézben fuldoklott. S hogy kimentsük, nem vettünk kést a Hagytuk. Fulladjon a mézbe.
kézbe.
MAGYAR V. LÁSZLÓ
Tücöökdal Jóbarátom a tücsök. Neki sincsen pénze,.— egész éjjel hegedül, nem is veszi észre.
Észrevétlen nótázva az fia elnémul tovább nem
telik el élet: hegedűm, is élek.
HAGYOMÁNYAINK
Ünnepi munkásszokások A néprajz ú j munkaterülete: a munkáshagyomány-kutatás egyre újabb* eredményekkel gazdagítja ismereteinket. Bár a gyűjtők és az átvizsgált t e r ü l e tek száma meglehetősen csekély, mégis egyes vonatkozásokban m á r e l j u t o t tak az első összefoglalásig. Nemrégiben jélent meg a Magyarországi munkásdalok gyűjteménye, mely jelentős hibái ellenére, bemutatott 180 szövegével, dallamával, változataival, de főleg jegyzetanyagával kiinduló pontja lehet a további; rendszeres kutatásnak. De a munkáshagyománykutatás nem állhat meg csupán á dalok, verses; szövegek gyűjtésénél. Egyre inkább ki kell terjeszkednie a s z á j h a g y o m á n y egyéb területeire, áőt az anyagi kultúra vizsgálatára is. A munkásság néprajzi, szempontú vizsgálata a társadalmi szokásanyag terén is sikerrel kecsegtet. Melyek főbb szempontjaink a szokásanyag vizsgálata terén? Mindenelőtt a: folytonosság, ezen belül a továbbélés és az ú j tartalommal telítődés figyelemmel tartása. Megszabja vizsgálatunk irányát, hogy a munkásszokások mennyiben kapcsolódnak a paraszti hagyomány valamelyik rétegéhez, másrészt a XIX^ sz. végéig sok tekintetben még élő céhszokásaink egyes eleméihez. A következőkben a munkáshagyományok e kevéssé ismert részéből a szokásokból mutatunk be néhányat. .
1. A Z É P Ü L E T
FELBOKRÉTÁZÁS A
^ • Nem ismeretlen látvány falun, d e még városon sem, hogy az újonnan épített: házakon messzire látszó, zöld gallyakból és színes papírszalagokból készített bokréta leng a szélben. A bokréta kitűzése ünnepi alkalom az építőmunkások körében és mai formájában is azt jelenti, hogy a falakat sikeresen felhúzták és a tetőszéket beemelték. Lélektani alapja: az alkotó munka u t á n érzett öröm. Ehhez az ünnephez, számos szokás fűződik. Babonás, régebbi jelképekre^ utaló vonatkozásai nem ismeretlenek a' kutatók előtt. Szinte a házépítés m i n den fázisát végigkísérik a különböző bajelhárító eljárásmódok. 1 A bokrétázás azonban, mint a z építőünnep jelképe, nemcsak a munka sikeres elvégzését jelenti, h a nem mélyebb értelme is van, bár századokon át jelentős formai és tartalmi v á l tozásokon ment át. Az épületfelbokrétázás mindennapivá vált, egyszerű szokása — voltaképpen az egykori építőáldozat emléke. i. Pl. Galgamácsán „az építőmester a ház elejére és a sarkokra kígyószerűen szalmát csavart, hogy másnál is szerencséje legyen. Ez annyiban is jó volt, hogy a szalmakötél a. sárfal sarkait is erősítette, főjelentősége azonban babonás". Gönyei Sándor: Néprajzi Értesíti<= NÉ) 1940 : 25. 1.
386'
Délkelet-Európaszerte ismert a Kőműves Kelemenről szóló népballadánk: alapmotívuma, amely — bár egyes mozzatatai még korábbi időkre mutatnak - - a XVI—XVII. században keletkezhetett. Amit raktak délig, leomlott Amit rakták estig, leomlott
estére, reggelre.
A baj elleni hagyományos orvosság: emberáldozat. A »hely« nyugalmában megzavart, haragvó »szelleme«rázza a földet és omlasztja le a falakat. Engesztelésére egy mód van: Kinek felesége legelébb jő ide, Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe-, Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát, Avval állítsuk meg magos Déva várát.
.
I Az építőáldozat gondolata a természeti népek egykori hitvilágában, gyökerezik. A természeti népek lélekkel ruházták föl a környező természet minden jelenségét. E hit,, az ún. aninizmus szerint: lélek, szellem lakozik minden élő- , lényben és tárgyban. így a »hely«-nek is van szelleme. Ez a szellem, ha nyugalmát háborgatják, bosszút áll: megsemmisíti az ember munkáját. Ezért, engesztelésül h a j léképítéskor embert áldoztak neki. E hiedelem és eljárásmód világszerte tovább élt a középkoron • át napjainkig. Kiveszése lassan, fokozátossan történt. Emberélet feláldozása helyett, később már háziállatot helyeztek el az alapfalban. 2 Az állatáldozatnál a hiedelem szerint vigyázni kellett, hogy az állat n e legyen vérengző természetűd Számos más hazai adat is bizonyítja a szokás elterjedtségét és folytonosságát. 4 Rokonnépeinknél is ismert volt: pl. a votjákok 2. Tordán pí. egy régi épület alapfalában, lebontása közben cserépedényben tojás és kakasmaradványokat találtak. Tégtás István: Építőáldozat emléke Tordán. NÉ. 1910 :60—61. 13 . Ugyancsak Tordán egy másik ház alapfalából, . cserépedényben csirkecsontok és né hány 1765-ből való zöldrozsdás rézpénz került elő. Az egyik építőmunkás megjegyezte a kutatónak: „Nem volt az uram semmi drágaság, csak egy tyúk lehetett, melyet a ház régi gazdája, mielőtt a házba beköltözött volna, a maga és családja élete megváltásául ásott el oda a küszöb alá".Téglás István: Építőáldozat Tordán. (2. közi.) NÉ. 1913 :99—101. 1. A macskaáldozattól való óvakodásra 1 .Téglás: i. m. 1910 : 61. 1. 4. Ehhez kapcsolódó adatok: Szegeden viszont új házba való bemenetel előtt élő macskát dobtak be az ajtón. Bálint Sándor szíves közlése, Az adat az 1910-es évekre vonatkozik: XVIII. sz.-i adatok a törökökkel is kapcsolatba hozzák az emberáldozatot. Állítólag két jobbágyfiút falaztak be elevenen a banyalukai vár kidűlt falának felépítésekor az alapokba. A forrás említi, hogy a „törököknek minden nevezetes épületeik efféle iszonytató • áldozatokba kerülnek". E. J. Ethnográphia (Ethn.) 1928 : 53. 1.; Timár Kálmán: Az építőáldozat babonája. Ethn. 1911 :177. 1. Egy angol dominikánusnak, R. Holkotnak (tl349) Super Sapientum Salamonis c. művéből idézi a befalazásról szóló mondát, mely szerint a vakolatba egy ifjú vérét kell keverni, hogy a ház össze ne dőljön.; A Privigye melletti Cherenóc község gótikus templomtornyán, egy kőfaragást, mely pólyásgyermek életnagyságú képét mutatja, — szintén, mint az építőáldozat egykori emlékét tartják számon. Ernyey József; Építőáldozat emléke. NÉ. 1927 : 260—61. 1.; Kazany orosz város építésével kapcsolatban is tudunk építőáldozatról, egy ärza-mordvin ballada tanúsága szerint. Ethn.. 1928 : 53. 1.; Érendréden házépítéskor kutyát ütnek agyon és beépítik a falba, hogy tartós legyen; Patóházán és Ópályiban új házba nern költöznek addig, míg benne egy kutyát vagy egy kakast le nem vágtak és azt a ház tövébe el nem ásták. Szendrey Zsigmond: Szatmár megye néphagyományai. Ethn. 1928 : 34. 1.; Tunyogon új ház építésének kezdetén az- első ásónyom helyére a fundamentumba, lehetőleg mélyen befalaztak egy élő tyúkot vagy macskát. Azt mondják, ezzel vámot adnak; Porcsalmán fizetnek azért, hogy valaki az új házban töltse az első éjszakát. Nagygécén és Szatmércsekén szintén állatáldozatot falaznak be. huby Margit: NÉ. 1927 : 261. 1.; A balatonmellékí Somlóvidéken, az első éjjel csak állatok alszanak az új házban, s csak azután ember, mert „akkor már nem ártanak "neki a földben levő betegségek vagy rosszak." Relkovic Davorka: Adalékok a Somló vidék folklórjához. Ethn. 1928:95. 1.; Temesvárott 1925-ben, az Állatvédő Egyesület följelentésére a rendőrség eljárást indított egy Richter nevű építész ellen, aki saját bevallása szerint több esetben az építtetők kívánságára, épülő házuk alapjaiba egy dobozban élő kakast helyezett el, hogy az szerencsét hozzon az új házra. Ethn. 1925 : 172. 1.
91'
i
»házépítéskor, vagy ú j házba költözéskor állatokat: fekete ürü, ökör, vagy sárga, szürke csikót áldoznak a földistennek és az áldozati állat egyes részeit elássák«. 5 Idővel jelentéktelenebb lett az áldozat, s m á r csak tojást, vagy csirke"tollat falaztak be. Pl. Kapuvár építkezésénél a* néprege szerint 9000 tojást kevertek a mész közé. 6 Nagykunságban a Zádor-híd építésénél »a meszet madártojással oltották, hogy annál erősebben kössön.« 7 Oroszországban is »némiely helyen az épülő ház falába tojást falaznak be, hogy az épületet a rossz szellemek s a varázslat ellen megvédje«. 8 Néhol — főleg nyugaton — a feláldozandó élőlényt megégették és h a m vait keverték a habarcsba. Ez a hatás látszik a Kőműves Kelemen balladán is. A szokások fennmaradását elősegítette a nagyobb építmények (várkastélyok) gyakori beomlása. A nehéz falak súlyát n e m bírta a talaj, de a leomlás valódi okát még nem tudva, a katasztrófákat a helyi szellem h a r a g j á n a k gondolták. Érdekes jelenség a fejlődés folyamán az ^áldozat előli kitérés gyakorlata: Gyulán a ház felépítése alkalmával, a ház valamelyik részén néhány-araszos sarkot nem vakolnak be és ezt a részt nem is meszelik.- Amíg a ház nincs teljesen készen, az »ártó szellem« nem követelheti a neki járó áldozatot! Ezt a kihagyott részt természetesen sosem fejezik be. 9 Szeged Alsótanyán a z isiállók egyik sarkát hagyják meszeietlen, az épület befejezetlenségének jelképéül. 10 ,, Az építőáldozat emberéletet követelő formáját hazánkban csak a ballada őrizte meg, minden egyéb feljegyzés a hagyomány enyhébb a l a k j á t ismeri. 11 Ismeretes az állatok hasznával való »megváltás« is. A tojáson kívül tejjel és mézzel is keverték a maltert. Egyes helyeken a »vámot« az alapba leásott pénzben adták meg. Itt kapcsolódik az épület felbokrétázásának ünnepe és ál, domása az építőáldozat ismertetett folyamatához, azzal a lényeges változással különbözve attól, hogy a szokás évszázados kopása következtében n e m a munkakezdettel, hanem a falak felhúzásának elvégeztével tűzik ki a bokrétát. „A kulpini tótoknál (Bács-Bodrog m.) mikor házépítésnél a falakat fölépítették, * néha meg mikor a falakat fölrakták, néha mikor a tető favázát fölrakták, a mesterek egy feltűnő — rendesen az utca felőli — részén az épületnek fagalyIvakból bokrétát tűznek fel. Feltűzés után a mester a munkások és a háznépe ' jelenlétében egy pohár borral a kezében köszöntőt mond a házra, kívánván, hogy az Isten a házat is, de a gazdáját is minden/ bajtól óvja. Köszöntés után a pohárból a bort megissza, a poharat földhöz vágja. Ezután a gazda tehetségéhez . mérten kendőket, esetleg ruhadarabokat aggat a bokrétára ajándékul a munkásoknaki 2 ."
Itt már az építő áldozatot és »megváltást« a bokréta, a ráaggatott kendők, ruhadarabok jelképezik. Hozzájuk kapcsolódik az italáldozat motívuma, mely a hiedelem szerint szintén bajtól való megóvást jelent. 3
. Herrmann Antal: Az építőáldozatról. Ethn. 1903 : 462—63. 1. 6. Binder Jenő: Tojás az építkezésnél. Ethn. 1902 : 286. 1. 7. Györjfy István: Nagykunsági krónika. Karcag. 1922. 29. 1. 8. Beluleszkó Sándor: Magyar hímes tojások. NÉ. 1905 : 113. 1. 9 . Szabó Mátyás szíves közlése. Gyűjtötte: 1952. 10. Bálint Sándor szíves közlése. 1955. 11. Pl. a székelyek kákával (gyékény) mérik ki az arrahaladó árnyékát és ezt a kákát ássák el az első ásónyomban (Magyarság Néprajza. II. kiadás 1943. IV. köt. 179. 1.), vagy „halottmérő" nádszálat, mogyoróveszőt tesznek a ház alapjába. Az építőáldozat végső csökevényeként az ereszbe dugva patkányűzőnek tekintik, az állatok gerincén végighúzva rontás éllen óv, egy darabkája zsebben hordva szerelemvarázsló. Szendrey Zsigmond: Halottak, szentelmények . . . Ethn. 1938 : 33. 1. 12. Mattheidesz György: Ethn. 1897 : 437—8. 1.
388'
Az építőáldozat áldomássá szelídült formája országszerte ismeretes Dunántúli híradás szerint például: „Mikor a szelement fölteszik, az átillások (építőmunkások) vezetőjének egy pint bort adnak, ezzel fölül a szelemenre, s rövid fölköszöntőt rrtond. Kéri az Istent, mentse meg a házat tűztől, víztől. Kíván a gazdának erőt-egészséget, mindenben szaporaságot, maguknak azt," hogy keresményüket hasznukra fordíthassák. (Bankót nem kívánunk, mert azt úgy sem ad.) Felköszöntője végeztével ledobja az üres üveget. Ha eltörik, a gazda meghal, a ház szerencsétlen lesz, ha nem törik el: szívós, hosszú életű, háza szerencsés." 13
Az Alföldön, Mórahalmon »mielőtt cserepezni kezdenék a tetőt zöld ágakkal és kendőkkel díszítik fel, a munkások pedig bort kapnak«. 14 Szegeden a bokrétaünnep alkalmával mondott rigmusokat is összegyűjtötték. Ezek a vőfélyversek mintájára és hangulata szerint születtek. Zeneszó mellett az egyik ügyesebb legény szavalta az új. ház tetőzetén: De mivel az Isten e napot megadta, Hogy kezünk munkáját megkoszorúzta, Leng zöldág bokrétánk öröm lobogókkal, Köszöntünk most reá égy pohár bort — fennszóval.
(Éljen!)
Felköszönt! sorba az építtetőt és családját, a mestert, a munkavezetőt, majd kőműves társait: Ti, társaim, kőműves munkások, Őszinte örömmel nézek innét rátok. Adja Isten, hogy még több éven át, Végezhessünk több ily szép munkát.
(Éljen!)
x
Végül Szeged városát köszönti föl és az összes jelenlévőket. Minden szakasz után kiürít egy pohár bort, s a poharat földre dobja, miközben a. cigány tust húz, társai pedig éljeneznek. .Este nagy lakomát ülnek és a zöldágra kötözött kendőket szétosztják. A lakomát rendesen tánc fejezi be. 15 A makói gimnázium építésekor (1894) nem" h í v t á k ' m e g az ünnepségre a dolgozóikat. Vári Ádám a kőműves népköltő meg is átkozta az áldomáson résztvevőket: Sújtsatok le égi, gyújtó Koccintani itt, jó urak
elemek, veletek!1*
A ledobott és épségben maradt poharakért nagy csata folyik a jelenlévők 1 között, mert a hiedelem szerint hasznos kuruzslási eszköz, ha abból itatnak meg valakit. »A 60-as években az egyik szegedi templom tornyáról a »Luca szél« levitte a gombot és keresztet, s midőn az újat feltűzték, a »felköszöntés« után ledobott poharakból 3—4 épségben maradt, s azok megszerzéséért a nép f a natikus veszekedést, folytatott.« 17 , 13. Beliosics Bálint: A hetési faház. Ethn. 1807 : 101. 1. 14. Bokor István: Móradomb és környéke. Szeged. 1936. 53. 1. 15. Kovács János: Szeged és népe. Szeged. 1901. 320—21. 1. is. Sz[abó] M[ihályné]: Bokrétaünnep. Fényszóró. A Makói József Attila Kultúrház Híradója: 1955. 5. sz. ápr. 18. 1. i". Kovács János: i. m. 321. 1.
389'
A szegedi múzeum várostörténeti gyűjteményében is v a n ' egy ilyen -— bokréta ünnep alkalmából — ledobott üvegpohár. 1 8 Egy hódmezővásárhelyi kőműves így mondta el a bokréta ünneppel kapcsolatos regulákat: „Mi, kőművesek, az épület felbokrétázását gleichnizésnek nevezzük. (Gleichenfaállítás). A falak felhúzása után, mikor föltettük a szelement a tetőszékre, akkor kitűztük a zöldágat is. Minden munkás fölkötött a zöldágra egy kendőt, rneiyet az építtetőtől kapott ajándékba. Este ezt levehettük és elvihettük haza. A zöldág azért fenn volt mindaddig, míg teljesen be nem fejeztük az épületet. Volt olyan eset, mikor fukar volt az építtető, akkor, hogy megleckéztessük, . — amiért nem adott kendőt a zöldágra — lehúztuk a bakancsunkat és a kapcánkat kötöttük föl. Ha intézmény volt az építtető, akkor persze ilyen kendőajándékozás nem volt. Ezek pénzen váltották meg a kendőajándékozás szokását. Nagy áldomást csaptunk ilyenkor 1 9 ."
A kendők közül előszeretettel alkalmazták a pirosszínűt. A vérszínű kendők is bizonyára az egykori emberáldozat jelképes, csökevényes f o r m á j á t őrzik. Ugyanakkor viszont a szocialista munkásmozgalom kezdete óta a hagyományos piros szín ú j értelmet is nyert, használatában hagyomány és újszerűség szépen találkozott. A bokrétaünnep szokásáról érdekes tárgyi. dokumentuma van a szegedi "múzeumnak: »A Szegedi Egyesült Kőműves és Áts Segédek Címere.« A címer üvegezett bádogkeretben van, olajfestékkel festve vaslemezre, 1870-es évszámmal. A hazai munkásmozgalom korai szakaszából való. Egyik oldalán a mesterség szerszámai láthatók (1. kép), a másikon az előtérben két népviseletbe öltözött mesterlegény látható, kezükben mesterségük egyegy szerszáma jelzi, hogy melyik a kőműves és melyik az ács. Munkabeli barátságukat kézfogással pecsételik meg. Oldalt egy épülő ház felbokrétázva, a zöld ágon többszínű (köztük piros) kendőkkel, a bokréta mellett, a ház tetején áll a rigmusmondó, fehér munkakötényben, kezében vörösborral telt pohár: éppen a rigmust ^mondja. A háttérben szintén épülő emeletes házak, előttük magas rúdra kötözött bokrétával (2. kép). Hogy áz épület felbokrétázásának ünnepe az egykori építőáldozat mai, csökevényes formája, bizonyítják az átértelmeződött formai jegyek is. A bokréta mindig zöldág, színes szalagok, kendők stb. együttese. A zöldág pedig a boszorkányűző eljárásmód egyik eszköze, mint népszokásaink erre vonatkozó adatai igazolják. Az ősi jellegű szokások között, — mondja a magyar néphit kiváló k u t a tója: Szendrey . Zsigmond — első helyen áll elfejlődéseiben a mondaszerű emberelásástól a bokrétaünnepig az építőáldozat.20 Mai formájában a szokás tükrözi napjaink racionális.gondolkodását, levet-, kőztetve a bokrétaünnepről az évszázadok során hozzátapadt babonás tartalmakat. Külső, fórmai megnyilvánulása pedig bővült: a bokréta mellé ma piros zászlót tűznek. Az átértelmeződésre pedig jó példa napjainkból ez az újsághír: is. A szegedi Móra Ferenc Múzeum Várostörténet lt. könyve. 1131. tételszám. Endre dr. városi tanácsnok küldte be 1925-ben. i®. Saját gyűjtés. Hódmezővásárhely 1952. Adatközlő Bodrogi János. 20. Szendrey Zsigmond: A magyar népszokások osztályozása. Ethn. 1923 : 21. 1.
390'
Gaál
„Tegnap este 7-kor a Gyufagyár kultúrtermében a Szegedi Szőrme és Bőrruhakészítő Vállalat vezetősége vacsorán látta vendégül az ú j üzemrészt építő munkásokat. A zöldág alkalmából rendezett összejövetelen az építőmunkások felajánlást tettek." 2 1 . 2. S E G É D A V A T Á S Régi, hagyományos munkásszokás, hogy a felszabadult, fiatal segéd első keresményéből meghívja mestereit, segéd társait, jóbarátait a felszabadulását megünneplő áldomásra. Ismeretes hazánkban is a legkülönbözőbb ipari v i dékeken. Eredete a céhes idők hagyományaiban gyökerezik, bár a különféle avatási szertartások nem ismeretlenek a természeti népieknél és a parasztságnál s e m . A segédavatási ünnepet, áldomást einstand-nak, első állomásnak nevezik. Német elnevezése közismert és ez is arra utal, hogy a céhszokásokkal honosult meg nálunk. A céhhagyományok ismeretében kiderül, hogy nem is más, m i n t a céhesidők ún. »társpohara«. Gyakorolják akkor is, ha valahonnan ú j m u n k á s kerül az üzembe. Az első hét végén, fizetéskor meghívja" legközelebbi dolgozótársait egy pohár borra. A céhes időkiben az őt befogadó céh legényeinek kellett ezt fizetnie. (A céheket hazánkban az 1872 : VIII. tc. 83. § szüntette meg, s így az idősebb munkásnemzedék emlékezetében még elevenen élnek e h a g y o mányok.) • Az' einstand íratlan törvénye a munkásságnak. Megtartását nagyon számontartották és görbe szemmel néztek arra, aki kivonta magát e szokás alól, Dabon, majd száz évvel ezelőtt így történt a az inas szabadítása: „Ha a csizmadia inas tanulóéveit gazdájánál becsülettel kitöltötte, az" őt ünnepélyesen legénnyé avatja. Meghíja a felszabadítandó szüleit, rokonait, c é h beli tagokat és mikor mind jelen vannak, a felavatandót székbe ültetik, k é t suhanc új pár csizmát húz a lábára, egy a szék háta megett áll, s a felavatandót a vállcsontjánál fogva tartja, jő másik két suhanc fénymáz készlettel, e z e k tükörfényességűre tisztítják annak csizmáit, mely után hirtelen kirántják a széket alóla, úgy, hogy az földre pottyan, s akkor a jelenlevő suhancok m é g jól el is verik, már ki hol éri. A módosabbak zeneszóval hordoztatják körül a felavatottat községükben, s a meghívottakat megvendégelik 2 2 ." Ipolyságon a hontmegyei mészáros céh így tartotta ünnepélyes külsőségek között a tanítványok szabadítását s múlt században: „ . . . a felszabadítandó i f j a k . . . egymás után sorba állnak. Az atyamester e l ő veszi az ősiapátot, s ezzel a felszabadítandó ifjú azon részét, melyen ülni szokott, háromszor érzékenyen megilleti. A harmadik ütésnél a legény két k é t kamasz, két kezénél fogva előre lódítja, s így mindegyik hasonló manipulatión, lapátoláson és továbblódításon megy keresztül. Az ellódítás 20 évvel ezelőtt egy nagy vizeskádba történt, de ez a szokás azóta eltöröltetett. 1862-ik évben az ünnepély ismét megtartatott, s valakinek azon indítványa, hogy a lapátütések ismét eltöröltessenek, leszavaztatott, s a tisztes szokás mentve maradt. A fölszabadítást ünnepélyes vacsora és reggelig tartó dáridó követte 2 3 ." A segédavatásnak t e h á t l é n y e g e s mozzanatai voltak a verések, a „ l e h ú zások", természetesen h e l y e n k i n t é s céhenkint v á l t o z ó e g y é b m o t í v u m o k k a l 21. Délmagyarország, 1956. márc. 27. 22. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások. Pesten. 1866. 89. 1. (Réső Ensel az első gyűjtők közé tartozott, akik felismerték a .népszokások gyűjtésének jelentőségét. Érdeméből és kezdeményezéséből mit sem von le az, hogy eredeti, helyszíni gyűjtést ő maga n e m folytatott. Könyvét a korabeli sajtóban - megjelent írások kicédulázása alapján állította össze. Érzékét bizonyítja, hogy már e korai időkben felfigyelt a munkásszokásokra is. 23. Réső Ensel: uo. 166. 1.
392'
b ő v ü l v e . A s e g é d d é - „ ü t é s " - r e a n a l ó g i á u l szolgál az e g y k o r i „ l o v a g g á - ü t é s " , vagy a paraszti legénytársaságokban a „legénnyé-avatás", de mindmáig lege g y s z e r ű b b f o r m á j á b a n a s z ü l e t é s - , n é v n a p i fülhúzás. V a l a m e n n y i s z i n t é n ősi h i e d e l m e t őriz: a v e r é s s e l v o l t a k é p p e n a z á r t ó s z e l l e m e k e t v é l t é k k i ű z n i a z ünnepeltből. i 1 i A m e s t e r l e g é n y a v a t á s S z e g e d e n a m u n k á s é l e t j e l e n t ő s m o z z a n a t a volt.. Reizner János jegyezte föl lefolyását: A felszabadítandót a céhház-hoz vezették, ahol már várták a mesterek. A pajcic (Beisitz) majszter elnökösködött a díszes faragású kis láda előtt, amelyben a „kistársaság" iratait és cin kannáját, a társpoharat őrizték, valamint a legényektől minden héten beszedett két garasokat. Itt e láda előtt tanítják meg p. legényregulákra. Megkérdik tőle: legény akar-e lenni, és azt, hogy kiállja-e, amit a többi becsületes legény kiállott. Az igenlő feleletre keresztapát választ magának a szabaduló, lefizeti a taksát: kijelenti, hogy borral kívánja slajfoltatni (szabadítani) magát. Egy itce bort kap a kezébe és felköszönti a pajcic mestert és a legénytársaságot. Majd így szólnak hozzá: „Én hagyok neked örök emlékül egy strófot a jobb füledbe, a balon ki, egy üstök rántást, egy pofoncsapást és egy friss pohár bort az én és a te becsületes legény nevünk fenntartásáért." Eközben a szabaduló fülét jól megcsavarták, üstökét megrázták, és hatalmasan arcul ütötték. Ez által vált meg az inasságtól, mert ezentúl szabadságában állott a vett sérelmeket viszonozni. Mikor mindezt sikerrel kiállta, számos . útravaló jótanács kíséretében így szóltak hozzá: „Most már legény,vagy és elmégy sz a frentbe." (Az idegen földön való vándorlást nevezték így.) 2 4 Hasonló, d e emberségesebb, patriarchális beszédekkel t a r k í t o t t legényavatást ír le Kassák L a j o s önéletrajzi regényében25. A h ó d m e z ő v á s á r h e l y i s z ű c s ö k b e f o g a d á s i r i g m u s a i is h í v e n idézik a l e g é n y a v a t á s és b e f o g a d á s h a n g u l a t á t , m i n t az a l á b b i t á r s p o h á r k ö s z ö n t ő r i g m u s bizonyítja: . . . Tanuló inasi időmet haladtam: Ámbár terhe alatt nem egyszer izzadtam, Tűrésemmel mégis példát mutattam, Hogy tanulásomban állandó maradtam. Azért most megkérem itt az ifjúságot, Illő tisztelettel ezen társaságot: Mutasson ezentúl hozzám barátságot: Én is kipótolom a hiányosságot. Becsülettel tiszta, fénylő gyülekezet, Minden rendben karban lévő felekezet, Hivatala szerint, ki ideérkezett, Kérem, hogy most ki-ki fogjön velem
kezet...
M a j d iszik a t á r s p o h á r b ó l a s z e g é n y v á n d o r l ó s z ű c s l e g é n y e k é r t , v a l a m i n t vásárhelyi lányokért:
a
Ez a pohár társpohár, Ezt megiszom a vásárhelyi szüzekér aki engem arra kér, Hogy én legyek az övé. Éljen!26. . Budapesten a 900-as években így játszódott le egy avatás az öntőmunkásoknál: * „A segédjelölt elkészítette szabaduló munkáját. — Ö akkor egy nagyon divatos cifra kályhát öntött, — ezt kiállították, elbírálták. És egy vasárnap aztán segéd 24. Könyves János: Szegedi Napló, 1895. 307. sz. Idézi: Kovács János: i. m. 329—30. 1. 25. Kassák tajos: Egy ember élete. Bp. 1946. I. kötet" 189—192. 1. 26. Kiss Lajos:: A szűcsmesterség Hódmezővásárhelyen.- Debrecen. 1926. 33. 1.
393'
l e t t az inasból. Kapott egy szivart, meg egy pofont. Immár — mit inaskoorában n e m tehetett — rágyújtott, a füstbe nézett, s tán arra gondolt, hogy ezután csak-ugyan soha többé nem lesz része pofonokban?27" 1938-ban jómagam is egy fővárosi nagyüzemben szabadultam: Mint fiatal segédet, figyelmeztettek a mesterek, ne feledkezzem meg az einstandról. Miután még sohasem hallottam erről, kérdésemre elmondták, hogy régi mesterségbeli szokás és illik megtartani, bár manapság már nem kötelező. Így nyilatkoztak többi munkatársaim is. Utána megvigasztaltak: „Ne félj, haza is viszel valamit az első keresetedből." Három évi — nem éppen vidám — tanoncélet után magam sem voltam ellenzője az avatásnak és a vele kapcsolatos áldomásnak. Szombaton, fizetés napján elmentünk egy közeli, kiszemelt vendéglő különszobájába: megünnepelni felszabadulásomat. Mintegy húszan voltunk: idős mesterek, öreg, fiatal segédek vegyesen. Jó érzés volt, hogy mint ünnepeltet az asztalfőre ültettek, és látható megbecsüléssel bántak velem, hiszen ezt mindeddig nem tapasztaltam. Tanítómestereim ültek kétoldalt, majd az egyik mester csendet kért, s meleg szavakkal rövid köszöntőt mondott: Vége -van — úgymond — a tanoncéletnek számomra; most az „élet kapujában" állok, becsülettel dolgozzam: mindig legyek szolidáris munkatársaimmal, sztrájktörő, csoze, huligán sose váljék belőlem. Ezután a jelenlevők kezet fogtak velem. Munkatársaim szerények voltak és beérték fejenkint egy pohár sörrel, sóskiflivel. Ezután még sokáig együtt m a radtunk vidám beszélgetés és anekdotázás közben, de a további söröket már mindenki maga fizette. Erre gondosan ügyelt az egyik mester. Meg akartam hívni tegnapi tanulótársaimat is, de felvilágosítottak, hogy az einstandon csak a mesterek és a segédek lehetnek jelen. így aztán őket egy másik alkalommal mozielőadással kárpótoltam... A. l e g k ü l ö n b ö z ő b b v i d é k e k és s z a k m á k s e g é d a v a t á s i s z e r t a r t á s a i n a k b e m u t a t á s a , mely a legutóbbi időkig fennállt, meggyőzően bizonyítja a szokás «elterjedtségét. 3.
LAKOZÁS,
M U N K Á S B Á L A K
Jelentős ünnepi eseményt jelentettek a munkásság számára a f a r s a n g idej é n t a r t o t t lakozások ( c é h b á l a k , m u n k á s b á l a k ) is. A s z a k i r a d o l o m b ó l számos, leírást ismerünk e nevezetes hagyományról. Különösen fontos beszámolni az i s m e r t a d a t o k b i r t o k á b a n a l a k o z á s o k r ó l , dalidókról, m e r t az elmúlt években a szakszervezetek újból felevenítették e kihalófélben levő értékes h a g y o m á n y t , a s z á m o s s z a k m a i b á l r ó l o l v a s h a t t u n k t u d ó s í t á s o k a t . E lakozások is ősibb paraszti h a g y o m á n y o k b a n gyökereztek: a parasztlakodalom számos elem é t h a s z n á l t á k föl. K u n s z e n t m á r t o n b a n a „céhbeli i p a r o s s e g é d e k " r e n d e z t é k a d a l i d ó t . A r é s z t - v e v ő k : m e s t e r e k , m u n k a a d ó k é s c s a l á d t a g j a i k b ó l k e r ü l t e k ki. " A vendégek az e célra készített „koszorúba" bizonyos pénzösszeget helyeztek. • A befolyt pénzekre, a felszolgálás zavartalanságára, a józan magaviseletre külön felvigyázó ügyelt, aki a terem valamely feltűnő részén ült. A segédek két vőfélyt választottak szavazattöbbséggel, ezek .mentek hívogatni ékes versekkel a vendégeket a lakozásra. A lakozásban a vőfélyek a rendezők és előtancosok, kiknek a többi ségédek engedelmességgel tartoztak. A vőfélyek két csinos nyoszolyólányt választanak maguknak. Ezek szalagozzák föl a vőfélyeket, mossák ki a vőfélyinget, és készítik a koszorút, melybe a pénzek kerülnek. A koszorún fából, vagy papírból aranyozott céhjelvények függenek. 4 A lakozás napján a vőfélyek díszes ruhákban, „zeneszókísérettel a legénységet 27. Dalos László:
394'
Egy szivar, meg egy pofon. Oj. Hang. 1956. 2. szám. 61—62. 1.
r
a hivatalos házakhoz vezetik. így sorrajárják vidám kurjongatások, ivások közepette elöljáróikat és elindulnak a lakozás színhelyére. Eleinte csak a legé• nyek mulatnak, nyolc óra tájban jönnek a mesterek stb. Az idősebb férfivendégek mellékszobákban, borosasztal mellett beszélgetéssel töltik az időt és csak akkor jönnek elő, mikor feleségükkel a „mester-táncot" járják. Éjféltájban kezdődik az ünnepi vacsora, melyet közadakozásból- teremtenek elő. Majd á vőfélyek a céhmester elé állnak kivont karddal, nyoszolyólányaikkal együtt és megköszönik a lakozás engedélyezését. Erre ők is helyet kapnak a főasztalnál. A vacsora után a mulatság réggelig tart. 28
A miskolci szűrszabók is farsang, évadján tartották dalidójukat. Cifra szűrében, magyar ruhában gyülekeztek. f Egy szálas, virgonc legényt szemeltek ki rendezőnek. Az ő kiváltságai közé tartozott, hogy kalapját fenntarthatta,, kezében csörgővel irányította a cigányt és a táncot, ő-osztotta ki a táncosokat egymásnak. Tréfából megtette, hogy öreghez fiatalt sorolt. Az ülve maradottak szórakozásáról is gondoskodott. Éjfélkor csörgőjével jelezte a szünetet. Ekkor minden vendég, ki mit hozott, maga elé rakta a terem padiójára, s vidám társalgás közbeni elfogyasztotta. A szoba közepén levő asztalon tálca állott, melybe ki-ki beledobta a dalidóra szánt összeget. Ebből került ki a feketekávé. 29
Rozsnyón farsang idején a céhifjúság táncvigalmai egymást követték. A ^tisztújítás is ilyenkor volt. A céhládát ünnepi menetben vidám kurjantások, .mondások, rigmusok közepette . vitték az ú j elöljáróhoz. E leírásban ú j elem e k e t ismerhetünk föl:
t
A táncvigalmakban nagy szerepet kaptak a mesterségbeli mivoltot jelképező álarcos figurák. Táncreguláikhöz tartozott, hogy az előtáncos — Rozsnyón: fű"rölő — által a férfivendéghez vezetett táncosnőt el kellett fogadni, és az első táncot vele kellett eljárni, önkéntes választás ilyenkor tilos volt. Avigalmak alkalmával a felköszöntéseknél egy lopótökszerű, mintegy öt láb (másfél méter) hosszú, buzogányalakú cinedényt használtak. Ezt flóribuszpalacknak nevezték, az elszavalt rigmust pedig flóribusznák. A háromitcés edényt kézbe fogva egy erős hangú csizmadia legény felköszöntőt mondott az összes elöljárókért, családjukért és a jelenlevő lányokért. Közben három kortyot ivott, A harmadik kortyot az edény tartalmának teljes felhajtása, sok vivát és éljen követte. • . „így mulatnak még sokáig, míg megérkezik a hajnal, s letépi róíuk a k o c 30 rónát."
A zilahi szűcsök tarisznyás bálja (mindenki maga hozza az elemózsiát) "külsőségeiben dramatikus népszokásaink közé illik. A bálát megelőző körmenet <ezt igazolja: „A bál kitűzetvén bizonyos napra, a céhbeli fiatalság szekérre ül, s egy kitömött vaddisznót hurcol fel, alá, mely fogait az utcai közönségre vicsorítja. A menet előtt két szép szűcs legény, kardosan, nemzeti színű koszorúval halad: hátul pedig két csikósnak öltözött legény pattog karikással. í g y ' csinálnak hűhót. Este a terem ablakán ilyen feliratot lehet olvasni: Szorgalommal békesség fog kezet, Munka . után jól esik az élvezet. Benn a teremben a tető közepéről zöld koszorú lóg, míg köröskörül különféle állatok — farkas, róka, nyuszt, menyét, bárány stb. — mozganak. És most megzendül a zené, az ifjak pengetik sarkantyúikat, táncba elegyednek, s vígan mu28
. Réső Ensel: uo. 195—97. 1. 29. Uo. 200. 1. 30. Uo. 235—36. 1.
1
<'
395
latnak reggelig. Az öregek egyrésze a lejtő, párokát nézi,-más része pedig a mel— lékszobákban idogál csendesen." 31
Szegeden a legényavatással egyidőszakban, farsangkor volt az egyes céhek lakozása, néha több napig is. A város népe előtt főleg a csizmadia és szűcslegények lakozása lett híressé. A bálát megelőző felvonulás viselettörténeti vonatkozásban is jelentős adatokkal gyarapítja ismereteinket: „A gyönyörűen sujtásolt magyar nadrágba ezüst gombos mellénybe, piros vagy sárga, szattyánból készült sarkantyús csizmákba öltözött 12 hívogató m e s t e r legény, remekül kihímzett bőujjú (borjúszájú) patyolat ingeivel, s egyik s a r k á nál fogva feltűzött hófehér kötényével, fejükön zsinóros kalpaggal, s kezükben, citromba szúrt fényes, görbe karddal — valóban festői látványul szolgáltak, amidőn harsogó zéne kíséretében ujjongva, táncolva vonultak be a mulatság: színhelyére . . ."32
Hódmezővásárhelyen a mesteremberek lakozásáról van tudomásunk, de a legények adják össze a pénzt zenére és borra. Az ételeket a mesternék sütikfőzik. A kitűzött napon szalagos ifjoncok mennek vendéghívogatónak. A vendégeket a külön asztalnál ülő elöljárók elé vezetik és bemutatják. Ilyenkoráldoznak rangjukhoz méltóan a céh javára. A lakozás itt is 2—3 napig e l t a r tott. 33 Innen számos, a vőfélyversek mintájára íródott lakozási rigmust) ismerünk» Ilyen pl. a szűcsök „Táncmesternek való" hívogatója is: Alázatossággal engedelmet kérek, Hogy ily bátorsággal belépni merészlek. Ezen szavaimmal kérek engedelmet, Akiket ez házban mostan megtisztelek. Ez óra nyitja meg szívünket és szánkat, Egy tisztes szóra általunk szólítja, Érdemes atyamester úr kéri, A szűcs ifjúság, szívből tiszteli: N. N. urat, N. asszonyt és á szárnyok alatt felnevelt N. lányukat, hogy jövő vasárnap délután 1 órára a Fekete Sas vendégfogadó szállóba egy tisztességes mulatságra, szívesen fogjuk látni, ha szíves szeretetüket hozzánk meg fogják mutatníM
Külön rigmus volt a dékán koszorúvitelére, a „szállához" való m e g é r k e zésre is, a fentiekhez hasonló cikornyás stílusban. „ Számos vásárhelyi munkás emlékezett az ún. fényes bálákra, melyek a; helyi munkásság farsang idején tartbtt ünnepi összejövetelei voltak. Ezt m á r a céhes idők megszűnte után, a szervezett munkások rendezték, de az egykori lakozások hagyományainak egyrésze tovább élt közöttük 1914-ig. Mondják, hogy nagyobb megtiszteltetés nem érhetett fiatal szakmunkást, mint ha r e n dezőnek választották. Hogy milyen élményt jelentett a résztvevőknek a fényes bálon való részvétel,, bizonyítja Bodrogi János, régi munkásharcos. Minap egy idős asszony jön tőle, a mostani könyvtárostól könyvet kérni. V á logatás közben így szól: „Nem ismer meg, Bodrogi elvtárs?" „Nem én!" — „Pedig negyven évvel ezelőtt, mint rendező táncolt velem a fényes bálon!"" 31. Uo. 348. 1. 32. f/arga Ferenc: A nem rég eltörült honi czéhrendszer rövid ismertetése. Történeti ésRégészeti Értesítő. Temesvár. 1876. 19 1. 33. Réső Ensel: i. m. 253. 1. 34. Kiss Lajos: i. m. 34. 1.
396'
A munkás táncvigalmak tehát jeles eseményei voltak az egykori munkáséletnek. Helyesen, figyeltek föl a közelmúlt években ezekre a szakszervezetek, és a régi hagyományok figyelembevételével számos szakmában megrendezték e tradíciókat idéző bálakat. . , • TANULSÁGOK
ÉS
FELADATOK
A bemutatott munkásszokások szoros kapcsolatot mutatnak parasztságunk ősi hagyományaival, és jól példázzák az egykori babonás hiedelmekből született szokások változott alakú és értelmű továbbélését.- Különös jelentőséget ad a bemutatott szokásoknak, hogy mindmáig tovább élnek: megtalálták helyüket és funkciójukat szocialista környezetben is. Elavult, babonás tartalmukat le 7 vetkőzve, ú j formai elemekkel is gazdagodnak. Az épület felbokrétázása mai értelmezése szerint az alkotó munka után érzett jogos öröm megnyilvánulása: piros zászlajával messzire lengeti a hírt: ismét elkészültünk egy újabb építménnyel. A segédavatás haladó motívumai — az egykori cikornyás mondókák nélkül — ünnepélyessé tehetnék az MTH tanintézetek végző, felszabaduló növendékeinek búcsúztatását. Az idős szakmunkások bizonyára szívesen gyakorolnák a szakmába való befogadás hagyományos, színes, tartalmas szokását. Az avatandó számára pedig az avatás ünnepélyes aktusa kedves emlék maradna. A lakozások, vagyis munkásbálak, szakmai bálák napjainkban is elevenen élnek. De szükség lenne összegyűjteni a lakozások, fényes bálák, táncvigalmak, dalidók hiteles helybéli. emlékeit, hogy kellő szelektálás után ezekre a helyi hagyományokra építhessük szakmai báljainkat. A munkáshagyománykutatás nem állhat meg a főváros kizárólagos vizsgálatánál. Az ország bánya- és iparvidékeinek vizsgálata igen előnyösen kitágítaná ismereteinket. A gyűjtést iparvidékenkint kellene megszervezni. A társadalmi gyűjtők segítsége is hasznos lenne a munkáshagyomány-kütatásban. Egy-egy megye • munkáshagyomány-anyagának népszerű formában való kiadása nagyban elősegítené munkánk eredményességét. Végső célja és értelme a munkáshagyomány-gyűjtésnek: megismerni a magyar
ipari
munkásság
életét-és
kultúráját.
Még a kezdeti formákat, a kialakulás és fejlődés kérdéseit is megragadh a t j u k , mert az elmúlt 80 évre (a magyar szervezett munkásmozgalom kezdeteire) vonatkozólag számost írásbeli dokumentumot, s a 90-es évektől kezdve még élő adatközlőket is találhatunk. Ennek a kultúrának kapcsolatait gyökerét és talaját megkeresni, összekapcsolni a parasztkultúrával: igen fontos feladat.. Az eddigi gyér kutatások is azt szoros
bizonyítják, kapcsolatban
hogy a magyar állt a paraszti
ipari munkásság kultúrával.
kultúrája
a kezdeti
fokon
A paraszti és munkáskultúra összekapcsolása és a nemzeti kultúra egé^ szébe való szerves beilleszkedése nagymértékben elősegíti majd művelődési forradalmunk célkitűzését: szocialista tartalmat — nemzeti formában. i NAGY
1*
DEZSŐ
397
Két emlék Juhász Gyuláról i. Pesti írók a nagybeteg költőnél 1917. február 11-ét írtunk. Ünnepnapja volt Szegednek. Három országosan ismert fiatal pesti író látogatott el Szegedre, hogy személyesen is bemutatkozzék a város irodalomkedvelő közönségének. A személyes előadás varázsával akarták művészi alkotásaikat megszerettetni a közönséggel: Barta Lajos, K a rinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső. Hát Juhász Gyula miért nem lépett fel velük? Hiszen kora azonos az övékkel, írói hírnév tekintetében egy rangban, egy színvonalon volt velük és még hozzá jó barátságban mindhármukkal. Azonfelül Juhász Gyula itt lakott Szegeden, tehát felléphetett volna velük! A rendezőség részéről is megnyilvánult ez a kívánság, azonban Juhász Gyula már égy hónap óta nagybetegen feküdt Ipar utcai lakásán. A melankólia, mely életében később is többször meglátogatta, most csapott le rá először, súlyosabb formában. Ezért kellett a matinét nélküle megtartani. . . A fiatal pesti írókat nem a Dugonics Társaság, Szeged akkori egyetlen irodalmi társasága hívta meg. Ennek a konzervatív társaságnak ők túlságosan fiatalok voltak. A hivatalos irodalom még nem fogadta be őket. Juhász Gyulával együtt mind a négyen a század elején újjászületett magyar irodalomnak ahhoz a csoportjához tartoztak, amelynek élén a sok vihart látott, sok harcot végigharcolt Ady Endre állott.: a Nyugat köréhez. Szerencsére az akkori szegedi sajtó haladóbb szellemet képviselt és már megérkezésük, előtt ráirányította a közfigyelmet a nem mindennapi eseményre. A bemutatkozó matiné iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg. A napilapok szinte naponta hoztak . beharangozó cikkeket. A Szegedi Újság pedig, Lugosi Döme lapja, az egyetlen irodalmi, színházi és művészeti hetilap február 4-i számában Barta Lajos és Kosztolányi Dezső sikerült fényképét is közölte mindhárom író munkásságának részletes ismertetése kíséretében. Karinthy fényképét csak azért nem közölte, mert nem tudta, idejében megszerezni. E hiány pótlásaként a Délmagyarország a matiné napján Kosztolányinak Karinthyról írt pompás cikkét közölte. •Maga a matiné február 11-én, vasárnap délelőtt a legnagyobb siker jegyében zajlott le. A 13-án megjelenő napilapok nagy cikkekben méltatták a nagyjelentőségű eseményt. Nem mindennapi jelenség", hogy-három ilyen kiváló író-' , val egyszerre, egy dobogón ismerkedhessék m e g . a közönség. Az idén Kossuthdíjjal kitüntetett Barta Lajos, országosan ismert novellaíró volt már akkor is; Szerelem és Zsuzsi c. darabjait az egész országban játszották. Kosztolányi Dezső a modern költészet és műfordítás mestere és Karinthy Frigyes a mély filozófiájú, de kifelé csak humoros és szatirikus vonásait m u t a t ó író egymás ' után lépett a dobogóra és bőségesen nyújtotta a hálás és megértő közönségnek lelke .kiapadhatatlan. kincseit. Sikerük tiszta, méleg és intim volt. Mennyire emelte volna a sikert, ha Juhász Gyula is megjelenhetett volna velük együtt a dobogón! A közönség szeretete és érdeklődése egyébként is megnyilvánult a fiatal pesti írók iránt mindenütt, ahol csak megjelentek. A délutánt a Kass-szállóban (a mai Hungária) töltötték. Ott is voltak elszállásolva. Hói a szálloda halljában vették őket körül, hol a kávéházban fordult feléjük a közfigyelem. Különösen Karinthy alakja vonzotta a kíváncsiskodókat. Tréfáit szívesen folytatta a k á 398'
véházban is. Nemcsak szavakkal tudta karikírozni az írókat, kitűnően forgatta a rajzoló ceruzát is. A kávéházi asztalnál írótársairól készített torzképeket. Barta Lajost, Kosztolányit, az újságírókat, Ocskay Kornélt, a tenoristát, aki velük együtt szerepelt a matinén, rajzolgatta és az őt körülvevő közönség köréből is többnek elkészítette karikatúráját, azokét, akiknek arca alkalmasnak m u t a t kozott számára. Talán még ma is vannak, akik becses ereklyeként őrzik ezeket a karikatúrákat. A Szeged és Vidéke február 13-i száma tréfás riportot is közölt Karinthy izgatott címen kávéházj tréfáiról. Juhász Gyula képét nem rajzolhatta meg Karinthy. De a beteg költő iránti barátságuknak és szeretetüknek állandó érdeklődésükkel adtak kifejezést a pesti írók. Ha már nem léphettek fel vele együtt, legalább látni szerették volna és beszélgetni vele. A matiné után tehát felkerekedtek, hogy a siker koszorújából néhány levelet nagybeteg költőtársuknak is juttassanak. Bekopogtattunk az Ipar utcai földszinti lakás ajtaján. Nemsokára megjelent az ajtóban egy feketeruhás, szomorú nézésű asszony: a költő édesanyja. Megmondtuk, kik vagyunk és előadtuk jövetelünk célját. A költő anyja meghatottan köszönte meg. a figyelmet. Pillanatig tartó mosolyán ott tükröződött, hogy mennyire örül a látogatásnak. Aztán újra elborult az arca. Sajnálattal közölte, hogy Gyuiuska beteg, nem fogadhat látogatókat, bármennyire is boldoggá tenné őt költőtársainak látogatása. Majd intett, hogy mégis megkérdi Gyulát. Kis várakozás után ú j r a nyílik az a j t ó és édesanyja kíséretében megjelenik a lépcsőn a beteg költő. Arca csüggedt volt. Máskor tűzben égő, most megtört fekete szemével bágyadtan nézte, nézte barátait szótlanuL Ajka sem nyílt ki mosolygásra. . »Mert
rabja
Es ültem
voltam
mélyén
, És hallgattam,
egykor
a fekete amint
sorsom
gyilkos
mélabúnak
kútnak' varja
károg«.
(Egy virágért) Barátai szólítgatták: — Nézd Gyula,' eljöttünk, hogy beszélgessünk veled, megtudjuk,'mi a bajod, meghallgassuk kívánságaidat. Különösen Kosztolányi j á r t elől a babusgatásban. Átölelte a költő vállát: — Gyuluskám, mondd, mi bajod, mi a kívánságod. Azért jöttünk, hogy segítsünk rajtad, irányítsuk gyógyulásodat. Mindent megszerzünk, amire szükséged van. Azt szeretnők, ha újra írnál; újra írnál gyönyörű verseket, amelyeket nehezen nélkülöz irodalmunk. Gyulának megremegett az ajka, de nem tudott válaszolni. Némán állt, ám lelkében mégis megmozdult valami. Nagy, sötét két szemében csillogó könynyek jelentek meg és bőségesen peregtek fekete szákállára. A. beszélgetés még folytatódott, de kérdéseinkre csak a költő édesanyja válaszolt. Majd fájdalommal búcsúztunk. A beteg költő visszavonult édesanyjával, mi pedig" csendben, szótlanul ballagtunk a Tisza partján a Kass felé. 399'
II.
Egy műfordítás története Juhász Gyula nem volt műfordító. Nem végzett rendszeres műfordítási munkát, nem volt műfordítói programja. Fiatalkorában, egyetemi évei alatt, szárnypróbálgatásai első idejében, 1905—1910 között, tollának csiszolgatása, a költői kifejezés és versforma gyakorlása céljából gyakrabban kísérletezett m ű fordítással, különösen akkor, ha olvasmányai között egy-egy idegen költő megfogta a lelkét, olyan érzelmeket és gondolatokat énekelt meg, amelyek m i n t h a az ő lelkéből keltek volna szárnyra. Költőtársai és barátai, a Nyugat első n e m zedékének egy része, már jól ismert műfordítók voltak,.és a fordítás művészetét programszerűen végezték. Babits Mihály remekbekészült Dante-fordításán és Shakespeare-fordításain kívül több kötetnyi fordított külföldi költőktől. Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád műfordításai is köteteket tesznek ki. Juhász Gyula is szívesen gyönyörködött „idegen kertek" virágaiban, de átültetésükre csak ritkán kapott kedvet. Legfeljebb akkor, ha lelkének talaja alkalmas volt befogadásukra. Az ő fordításaiból vékony kis kötetnyit lehetne csak összeállítani. Egyszóval Juhász Gyula „csak" alkalmi műfordító volt. Ha szükség volt rá, szívességből vállalkozott egy-egy lírai vers fordítására, főképp akkor, ha rokonhúrok pengését vélte hallani benne. Ilyenkor viszont, mint minden f a j t a írói munkában, itt is tökéletest alkotott. Ezek között van a XVI. századi francia költő, Joachim Du Beilay egy szonettjének fordítása: a Honvágy. Hogy jutott Juhász Gyula ehhez XVI. százedi kiváló francia költőhöz? Igaz, ismert nevű költő volt Ronsardnak ez a fiatalon elhunyt kortársa és barátja. Ö volt az, aki a szonettformát meghonosította Franciaországban. ^.Tehát találkozhatott volna vele Juhász Gyula olvasmányai között, ráakadhatott volna az „idegen kertekben". Mégis, ebben az esetben a véletlén hozta össze vele. Az első világháború után Szeged francia megszállás alá került. A francia hadsereg humanista szellemű katonái, tisztjei megpróbálkoztak közeledni Szeged lakosságához. Szerettek volna valamelyes társadalmi és kultúrális é r i n t kezést létrehozni. Francia nyelvtanfolyamokat szerveztek, koncerteket t a r t o t tak, vetítettképes előadásokat rendeztek. Fő törekvésük volt, hogy h a z á j u k földrajzát, történelmét, művészetét és irodalmát megismertessék a szegedi közönséggel. Mivel a franciául értők és beszélők száma igen kicsiny volt, az előadásokat tolmácsolni kellett. . 1919. augusztus 14-én Videcoq kapitány tartott előadást a Korzó-moziban Franciaország középkori . építészetéről és a Loirementi kastélyokról. Az előadás tolmácsolására engem kértek fel. Előtte néhány nappal előzetes megegyezés alapján Videcoq százados felkeresett lakásomon, hogy előadásának szövegét, együttesen átnézzük. Mikor a Loire-menti kastélyokról szóló szövegben Anjou-ról (régi francia tartomány) emlékezett meg, igyszólt hozzám: — Szükségem volna itt egy XVI. századi francia versre, melynek szövegére ebben a pillanatban nem emlékszem pontosan, de amelyet itt Szegeden sajnos, bizonyosan nem fogok megtalálni. — Melyik verset keresi? — kérdeztem. — Du Bellay egy versét, válaszolta. 400
. Hirtelen eszembe jutott, miről lehet szó. Felállók, odamegyek könyvszekr é n y e m h e z és előveszem Darmesteter—Hatzfeld: Le Seiziéme Siécle en France .c kétkötetes könyvét. A második kötetet, a szemelvények- (Moroeaux choisis). kötetét felütöm a 215. lapon található szonettnél: — Voilá! A kapitány meglepetésében szinte visszarogyott a székre, majd felderült -az arca örömében: — Ha minden vágyam ilyen gyorsan teljesülne! Boldogan szavalta a verset a franciák erősen hangsúlyozó, patétikus modorában. '. — A verset természetesen magyarul is be fogjuk mutatni — mondta — persze prózai fordításban. Nekem eszembe jutott, hogy elviszem Juhász Gyulához és megkérem, fordítsa le. Ö nem szokta az ilyen kérést megtagadni. Még aznap átadtam neki a veiset, s másnap délelőtt már hozta is a kész szonettet. Áz előadás. napján, -augusztus 14-én közre is adta a Délmagyar országban. így született meg ez a fordítás. __ Másnap, augusztus 15-én a. Délmagyarország beszámolót hozott az elődadásról, Francia előadás a Korzó-moziban címmel, és a fordításról is megemlékezett a következőképpen: „Az értékes és élvezetes előadást Vág Sándor tolmácsolta, bemutatva Joachim Du Beilay szép szonettjét Juhász Gyula fordíy tásában." A gyönyörű szonettet később többen is lefordították. VÁG SÁNDOR
401'
IRODALMI
MÚZEUM
Móra Ferenc miskolci kapcsolataihoz Vannak emberek, akikkel már néhány röpke találkozás is bensőséges,, mély barátságot teremt. Az igazi emberszeretet lámpásának hordozói ők ebbem a világban. Ilyen ember volt Móra Ferenc: a keze sokezeréves csontokat tár fel a_ mélyből, közben azt a sásliliomot köti csokorba, amelyet az imént szedett a nád között, szeme-lelke pedig abban a »célszerű szögény emibörben-« gyönyörködik, aki mint öreg árva tölgy, »girbé-gurba, cosmós, megszaggatott,-alul száraz ágú, de azért minden sebét beforrott, erős, kemény é s zöld koronájú-«, közben éneket dúdol a magyar búzamezőkről, »mert j ó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott f e j ű és; fáradt emberéit-« — a közelmúlt évtizedek szomorú és f á r a d t embereit! Tízéves barátság kapcsolt bennünket is össze, noha alig találkoztunk tízszernél többször és éppen csak tíz levelem volt tőle, meg néhány fényképem,, azok közül is elsöpört a háború vihara egyet-egyet. 1922. telén találkoztam vele először. Kecskeméten voltam helyettes tanár,, de a dölyfös k u n -civisek között, akiknek mi csak »gyütt-mentek-«-nek számítottunk, sehogy sem éreztem jól magam. A városi könyvtárba menekültem, ö n kéntesen vállalt munkába temetkeztem, szabad napjaimban pedig a környéket, jártam, így fordultam meg Szegeden is. Ott találkoztam először és utoljára J u hász Gyulával, ott láttam viszont Hermán Antalt, akit m á r Kolozsvárról ismertem, de a nap legkedvesebb ajándékául Móra Ferencet tartogatta, nekem kedves kalauzom, Schneller Vilmos, a múzeumok és könyvtárak ü g y e i nek akkori" előadója a minisztériumban. A közművelődési palota igazgatói szobácskájában kerestük fel. Feltűnően, sok szép szobanövény közül, sűrű szivarfüst szürke felhőjéből bontakozott ki. olyán szíves, meleg kézszorítással és olyan szívet derítő mosollyal, amely azóta, is szüntelenül kisér. Az egész délelőttöt együtt töltöttük. Végigvezetett a meglepetést meglepetésre tar togató, ragyogó szaktudást és még ragyogóbb kedélyvilágot sugárzó m ú zeumi helyiségeken. Az egyik a j t ó felett pl. ez a felirat: »A napfény g y e r m e kei-«. Beléptünk: megannyi tündöklő, színpompás délszaki lepke! Engem a könyvtár is izgatott, Tudtam, hogy itt meg kell lennie a f i n n Castren »Sibierische Reisen« című munkájának, amely már régen foglalkoztatott. Meg; is volt, de a Somogyi hagyatékban. Az pedig ,— amint kiderült — t a b u a sze— 402'
/
gény távollakó számára. A könyvbarát püspök ugyanis kikötötte, hogy a h a gyatéknak egy darabját sem' viheti ki senki emberfia a múzeum épületéből,. Csakhogy nem azért volt Móra Ferenc sokkal inkább kultúra barát, mint paragrafusbarát, hogy n e tudott volna segíteni a dolgon. — No, azért majd kitalálunk valamit — biztatott, és már kész is volt a haditerve: a végrendeletben nemi esik szó arról, hogy könyvtárnak sem a d h a tók ki a könyvek. Igényelje hát ki Kecskemét a könyvet, annak szabályszerűen átküldik — azt aztán nem kérdi meg. Szeged, milyen tető alatt f o i gaiják Kecskeméten a finn filológus szibériai leveleit. így is történt. Néhány hét múlva hivatalos értesítést is kaptam erről. Sok évvel később pedig, 1931. januárjában az alább idézendő levélben isvisszatért az esetre: Nagys. Tauszig Mária úrhölgynek, leánygimn. tanár, Kecskemét. Sajnálattal tudatom, hogy a város tanácsánál való közbenjárásomnem volt eredményes, s a kért könyvek nem adhatók ki. Ha azonbanmáshonnét nem sikerült megszerezni, akkor a Kecskeméti Könyvtár rendelkezésére bocsáthatják a könyveket egy havi határidőre, aportódíj megtérítése ellenében. Pécsé;t: Somogyi Könyvtár 1881. Szíves köszöntéssel: Szeged. Móra Ferenc könyvtár- és múzeumigazgató„ Szeged, 1931, jan. 10. Egyszer meg szóval is emlegette, milyen jó, hogy akkor így megkerülte a., paragrafusokat, hiszen sem azelőtt, sem azután, soha nem verték le a port senki kedvéért erről a két kötetről. ' • * Megismerkedésünk után már csak egyszer találkoztam Mórával Szegeden^. 1927. ősze óta sűrű kapcsolatban, voltam a finn szellemi élet vezetőivel. Gyakori vendégem volt Arvi Jarventáus, a magyarságért rajongó északi regényíró,. Sokat segítettünk neki magyar tárgyú regény trilógiájához végzett anyaggyűjtésében. Szegeden is járt a m ú z e u m b a n tanulmányozta a honfoglaláskori maradványokat és természetesen megszerette Móra Ferencet is. Igen boldog lett volna, ha valamelyik könyve magyar nyelven is megjelenhetik. Kisebb regényrészleteket többen lefordítgattunk tőle egyik-másik napilapvagy folyóirat számára, de egész könyvét még nem ismerte a magyar olvasótábor. Felvetette hát a kérdést, nem kérném-e meg Mórát arra, hogy egyik l a p p tárgyú kisregényét kiadóhoz juttassa. (Később Kodolányi János fordításában l á tott napvilágot ez a könyvecske »Varázsddb és a kereszt« címmel.) Lefordítottam hát belőle egy részletet és elküldtem Mórának, aki két-levelében is f o g lalkozik vele. * Kedves Mária, de nagyon is jól emlékszem a vékony, kicsi kecskeméti tudósra, akt elsőnek és utolsónak érdeklődött a sokablakos házban a nagy Castren iránt és ha tudtam volna, hogy Miskolcon van, ott jártomban megnéztemvolna, megnénisedett-e azóta a kislány. Ami azonban Järventaus barátunkat illeti, ő rá is nagyon színsen emlékszem, ha ugyan ő volt az, aki az őszön aratás közben felke.405:
resett Kiszombortan — szívesen el is beszélgetnék vele a maga tolmácsolásával. Sajnos a Varázsdob ügyében nem tudok szolgálatára lenni. Belsőbb összekötettetésem nekem csak a Magyar Hirlap-pal van, itt pedig a dolog teljesen kilátástalan. Attól tartok, .ennek a regényolvasó közönségét éppen a lappok még akkor sem izgatnák, ha házasságot törnének, mert a lappok még ezt se modernül csinálják, pláne azok a régi lappok. Hanem a Magyarság-gal kellene próbát tenni, mégpedig Bodor Aladár, a költő révén, aki ott belső munkatárs és akinél nemcsák írói, hanem bizonyos filozófiai érdeklődést is fel lehet tenni. Szeretném, ha sikerülne a dolog, a messzi kollega érdekében is, akit illene szeretettel honorálni a magyar rokonoknak, meg azért is, mert akkor én többet megtudnék Kaarin és Maunu sorsáról. Mindkettőjüket szívből köszönti — öreg barátjuk: Móra Ferenc. A lap.szélén: Talán érdekelni fogja, hogy regényem, után már moßt megjelent a londoni is. (Szeged, 1931. febr. 10.) 5
a'Búzamezők
amerikai
fordítása
A- másik levél Móra sokszorosított arcképe túlsó oldalán borítékban érkezett. Kedves kis Mária, cserebeszámoló helyett in effigie beállít az öreg úr, addig is míg a tea mellé ülhet — rummal és citrommal. — Ami pedig finn kollégánkat illeti, eszembe jutott valami: rám hivatkozva írjon Kner Imrének Gyomára. — Bele van szerelmesedve •— velem együtt — az északiakba. Három év óta kihozott egy-egy svéd, norvég, dán sorozatot. Hátha a finneken is kapna. Okvetlen meg kell próbálni. Lehet, hogy én is fogok neki írni. Most magának is csak futtában csókolhatja a kézét, öreg barátja: Móra Ferenc.
•Mindkét levél érdekes, de szomorú világot vet a Horthy-korszak magyar kiadói üzleti életére és olvasóközönségére. A harmincas évek elején minden őszön vagy télen j á r t Móra Miskolcon. "Rendszerint a Gazdakörben tartott előadást és a jómódú, zenét és irodalmat pártoló kereskedőcsaládok vendége volt, de a hallgatóság széksoraiban ott -ült hűségesen legrégibb miskolci barátja, múzeumigazgatótársa, Leszih Andor, meg néhány tanár, újságíró. Hallatlanul élveztük nemcsak pompás humorát, páratlanul ízes, szép magyar beszédét,' de azokat az itt-ott mesteri ügyességgel el< "helyezett finom tőrdöféseket és vágásokat is, amelyeket kérlelhetetlenül irányított a kormányzat és a kontárok ellen. Könnyezve-kacagva tisztult meg a szívünk, mire az előadás végére jutottunk, de a szünetekben váltott néhány kédves .-szón túl ritkán jutott nekünk belőle valami, pedig, tudtuk, hogy szeret b e n n ü n ket és hogy vágyik közénk. Egyszer hetekre boldoggá tett pl. azzal, amit egyik, a háború zürvazaraiban elkallódott levelében írt nekem: »Mi 'mégiscsak egy "bordába szőttek vagyunk.« Vártuk türelmesen az alkalmat, amikor egy kicsit egészen a miénk lehet! A04
Azért megtörtént, hogy előadás^ után az egész társaság átvonult a Koronaszállóba és így mi is vele maradhattunk éjfélig. Megszokott páholyában vacsorázott; borjúcsülök-kocsonyát rendelt. Szerette az effajta nehéz ételeket. Ilyenkor a mindenkit lekötő adomázó hang volt az uralkodó, de azért komoly kérdések is szóba kerültek. A »Georgikon« volt akkoriban a »szíve-szerinti« legkedvesebb könyve. Meleg gyönyörűség verődött vissza szeméből, hangjából, mikor erről beszélt. Minden alakja külön a szívéhez nőtt, mesélte, de meg Horváth J e n ő , a rajzoló, édesanyja vonásait örökítette meg, »a jó isten kenyérsütögetőjé«"ben. Szűrtelen Pap Jóskáéban meg apjáét. Hogyne lett volna kedves neki ez a könyv . . . Mikor éjfélkörül hazakísérgettük egymást, Móra Ferenc karonfogott és kedves kis eseteket mondott el az' »Aranykoporsó« síkeréről. Schmidt Henrik •szegedi egyetemi tanár fiai (édesanyjuk tanárom volt Kolozsvárott) kijelentették például, hogy csak olyan lányt vesznek feleségül, amilyen a kis Tit. A kis Tit . . . Álmodozott el egy percre.. Azt hiszem egy ici-picit maga is szerelmes'volt ebbe a szellemi lánykába, Eszembe jutott egy parányi jelenet a regényből: »Tit hátra n y ú j t j a kis kezét, rózsás tenyerével fölfelé és ez a kinyitott tenyér is kérő száj. Jó meleg fészek. Ha csókokat ültetnek bele, azok kikelnek és mikor az ember elalszik, előbújnak és végigtipegnek rajta . .« Férfi létére hogyan tudott ilyen szinte nőies finomságokat kitalálni? . . . — Minden férfiben» van valami örök női — volt a nagyon csöndes válasz — b e n n e m talán több is a kelleténél. A nőben is van mindig több-kevesebb a férfiből. A maga írói, alkotó munkamódszeréről akkor beszélt nekem egyszer, amikor Gulácsy Iréntől kapott épp levelet és a levélben felvetett kérdésekre keresett magában feleletet. Gyerekkori barátság fűzte Gulácsyhoz, ezt a jó vi«zonyt holtáig ápolta, azonban nem tartotta sokra. Sem a világnézetét nem osztotta, sem a »művészetét« nem méltányolta. Pedig Gulácsy Irénnek akkorib a n magas árfolyama volt a könyvpiacon. Móra így fogalmazta meg Gulácsyról a véleményét: — Az írása női kézimunka. A férje szorgalmas cédulázgatásaj elég bő történelmi anyaggal látták el. Innen a történelmi mag. Ezt aztán kiszélesíti szerelmi mesével, epizódokat költ bele, körülkeríti művelődéstörténeti rajzokkal, leírásokkal, végül megtűzdeli korhű konyhareceptekkel és kész a regény . . . Én nem tudok így dolgozni. Bennem már készen él az, ami fáj, vagy amiben gyönyörködöm, ami mindenképpen kikívánkozik belőlem, és amíg beszélek, vagy írok róla, nő meg a tollam alatt a miese. Azt is mondta, hogy amikor íráshoz ül, sokszor egyáltalán nem tudjá még, :mi lesz belőle; cikk, novella, vagy éppen regény. Egyszer szemtanúja, voltam annak, hogyan ír Móra. Tapolcán történt. A tavon csónakáztak, adomáztak. Mikor én is csatlakoztam hozzájuk, sétáltunk m é g egyet-, aztán hirtelen eszébe jutott, hogy neki még kötelessége is van — s azzal eltűnt. Fél óra múlva fütyörészve került elő: a vasárnapi cikk készen sim u l t meg a zsebében. Folytatta a beszélgetést ott, ahol a cikket abbahagyta, ugyanazon közvetlen, kissé szögediesen zengő nyelven, ahogy az imént írt. Talán azért van, hogy Mórát olvasva mindig hallom is őt. Általában mindig ősszel járt Miskolcon vagy télen. Egyszer azonban megígérte a Koronában beszélgetve, hogy legközelebb tavasszal jön, és néhány nap o t egészen nekünk szentel; meg az Avasnak, meg a pihenésnek. 405'
Egy lapocska mindig hírt hozott arról, hogy még v á r n u n k kell egy kicsit„ mert előbb betegség, majd más földi hatalmak közbeléptek. (Szeged, 1932. jan. 12.) Kedves Mária húgom, amennyire meghatott gyöngéd figyelme, annyira bánt, hogy rossz hírrel kell ráköszöntenem az új esztendőt. Ha az orbánc elmúlt is, úgy látszik, tartósan elnyaválypsodtam. Le kellett mondanom minden északsarki előadásomat s a miskolci teát is félrekell tétetnem tavaszig. Betegágyból csókolja a kezét öreg barátja: Móra Ferenc. (Budapest, 1933. ápr. 15.) A Cordatic vezérigazgatója azzal az ígérettel rabolt el otthonról, hogy meg se áll velem Miskolcig.. De hát Debrecenben megállt, mert a Bika mindig megbízhatatlan még barátnak is. Pedig egész úton örültem a rég esedékes teának, nagyszombati sonkával. Bizonyosan jobban esett volna, mint itt. Legalább oda gondol egy kézcsókot innen a szomszédból öreg barátja. - De 1933. májusában aztán mégis ütött a mi óránk is: m á j u s 15-én Móra itt volt, a miénk volt, négy gondtalan, boldog napra! Életének utolsó z a v a r t a lanul szép négy napja volt ez. • Tizenötödikén este a zenepalota nagytermében a Lévay József K ö z m ű v e lődési Egyesület rendezésében — már mint a szegedi egyetem díszdoktora és olyan író, akire az Otthon Klubban tartott előadása óta Kosztolányi Dezső és. Heltai Jenő is felfigyelt —- tartotta meg pazar felolvasását »őszinte vallomások« címmel. Utáná három napig csak pihenni akart. Hogy ez milyen pihenés 7 lehetett, elképzelhető. Barátai kézről, kézre adták; mindenki annyit akart kapni tőle, amennyi csak futotta belőle. Tizenhatodikán a múzeumé, régi múzeumi fegyvertársáé, Leszih A n d o r é volt a délelőttje, ebédre hozzám jött el. Örök botanikus-szeme a k k o r látott meg nálam szobahársfélét és kért belőle egy fiókát. Nyáron a filléressel Szegedre utazó ismerősökkei el is küldtem neki; utolsó két levelében ezt a növényt e m legeti ismételten és a botanikus nevét i-s közli. Élesen él berniem az a pillanat, amikor Móra első üdvözlések u t á n l a k á somba beljebb kerülve megállt egy pillanatra, aztán'megszólalt: — A múlt héten Nyíregyházán voltam. Ott beszéltük Kiss Lajos b a r á t o m . mai, hogy hiába! Mi, akik földes szobában születtünk, mindig egy kicsit zavarba: vagyunk, amikor parkettes szobába lépünk.. Ebéd alatt csak öten voltunk, de feketére meghívtam olyan barátainkat is, Melleséket, Sehnelleréket, akiknek gyermekei m á r Móra-könyveken nevelkedtek, hogy kedves élményként vigyék magukkal az életbe a Móra bácsival valótalálkozást. Feledhetetlenúl kedves jelenet volt: Móra Ferenc egy alacsony, m o d e r n , zöld bársonykárosszékben, keresztbetett lábbal, az elmaradhatatlan Virginiával a szájában (egy négy-öt centis nálam hagyott csonkját még évekig őriztem,) négy-, öt-, hat-, hétéves gyerek a térdén, a nyakán. Kedvesen évődött velük.. A kis Melles Gyulus (azóta komoly tanársegéd) például azzal dicsekedett, hogy még nem j á r iskolába, de azért a nagybetűket már mind el t u d j a ' olvasni406'
— No, akkor olvasd el, mi van erre a könyvre írva! — bökött rá az autóá r a m r a váró könyv fedőlapjára. Gyulus betűzni kezdte: Mó-ra Fe-renc . . . . — Hát akkor ez nem is a te könyved, hanem az enyém — csapott le a gyan ú t l a n kisgyerekre. Móra. A gyermek szeme-szava elállt. Védeni kezdte a tulajdonjogát, végre Móra bácsi megszánta és beleírta Gyulus nagy megnyugvására, a könyvbe: »Elismerem, hogy ez a könyv, noha az én nevem van beleírva, Melles Gyula barátom tulajdona«. — így. Most már senki, sem veheti, el tőled. Később délután a múzeumban találkoztunk néhány barátunkkal és együtt -mentünk fel'mindnyájan az Avasra, ahol Marjalaki Kiss Lajos, polgári iskolai' tanár, Miskolc történelmi múltjának kutatója, régi Móra-barát, látott vend é g ü l bennünket avasi borpincéjében. írtak erről a délutánról azóta sokan, ki ezt, ki azt az epizódot vagy mozzanatot emelte ki. belőle, de egy volt a lényeg: Móra nagyon boldog, megelégedett, a maga kincseiből mindenkinek pazarul szórni akaró x és tudó hangulatiban volt. * . Estére Mórát fényesebb, dúsabb vendégeskedés várta: a Gazdakör elnöke, Ferenczi Károly könyv- és zeneműkereskedő otthonában. Erre a vacsorára hiv a t a l o s volt Bank Sándor igazgató, a Lévay József Közművelődési Egyesület elnöke, minden igazi irodalmi érték nagy megbecsülője és értője, Móra Ferenc szemérmes, de annál mélyebb tisztelője. Ö adta át Mórának az egyesület nevében azt az ezüstkoszorút, amelyet a vagyonos barátok vettek neki. Bank mesélt el később kedves részleteket erről a vacsoráról,' amelyen né"hány gazdag és művelt házaspár volt hivatalos! olyanok, akik művészi számokk a l , is színezhették az estét: Thurzó Nagy Gábor, lap tulajdonos és nótaszerző zongoraművész feleségével, Holländer Béla, ügyvéd, írónő-feleségével, Rosen-, "berg Márton ügyész a féleségével, Baruch Gyula gyógyszerész és Telesz'ki Béla. "közjegyző, kissé hajlott, komor jelenség. Móra Ferenc odasúg a gyógyszerésznek, megkérdi tőle, nem ez-e a Rosenberg Márton. Teleszki azokra a zsidókra •emlékeztette, akikről spanyolországi cikkeiben írogatott. Egyúttal elmesélte, hogy egy ilyen cikke után — valamilyen régi zsidó szokásról esett benne szó — levelet kapott Miskolcról, Rosenberg Mártontól, aki felvilágosította téyedéséről, de oly pontos, alapos hozzáértéssel, hogy ő csendes magában öreg, bölcs, visszavonult, csak a könyvekbe és a törvények tanulmányozásába merült talmudistának képzelte. Meglepődött hát, amikor a gyógyszerész mosolygott tévedésén és bemutatta neki az »igazi« Rosenberg Mártont, a fiatal, világias, modern ügyvé- , det és még modernebb, még nagyvilágibb i f j ú költő feleségét. A következő napot, 17-ét tapolcai pihenő napnak szánták Móra miskplci barátai. Most Bank Sándor volt a házigazda. Iskolámban aznap volt az írásbeli érettségi magyarból, így, csak 2 órakor szaladhattam ki hozzájuk. Mesélték, milyen kedvesen ringatództak délelőtt a tapolcai tavakon, tréfásnál tréfásabb kis történetkékkel kacagtatva meg egymást. Nagyon meg voltak elégedve az Anna-szállói ebéddel: Móra kedvenc bablevese volt dagadóval és malackörmével, zsiványpecsenye savanyú paradicsommal, tepertős, tejfeles, túrós csusza. (Néhány hónappal a műtét előtt!) Nem is lett volna baj, ha aznap nem kellett volna többé nagykanállal enni, csakhogy a . tiszaparti vendégnek meg kellett 407'
ismerkednie a tarsolyos sülttel is. Ez ozsonnára v á r t bennünket Sassiék szőlőjében. Ott már felkészülten fogadott bennünket a kedves, szelíd tanítónő-háziasszony és felnőtt gyermekei közül egy-kettő. A férfiak m i n d j á r t munkához l á t tak: összeválogatták a legmegfelelőbb hússzeleteket, jó sok hagymát, sok f ű szert rá, hadd fogyjon majd a bor, összekapcsolták a két vastepsit és be a parázsba! Aztán előkerültek a bicskák, mártogatták az újból előbukkanó s e r p e nyőkből a sercegő zsírt, ízlelgették az egyik, majd a másik pecsenyédarabot, — jó bor, jó hangulat, szíves -vendégszeretet — hogyne érezte volna jól magát Móra! Estefelé hirtelen zápor zavart vissza a szálloda terraszára, de még mindig; Tapolcán voltunk, a szabadban, magunk közt. Pedig Mórát megint fényes v e n dégsereg várta a városban, dús vacsora, ezúttal Báruchéknál. Sehogy sém. akart elmenni. Minek, mikor olyan jól érzi magát itt? Miért bontsa meg ennek az egész tapolcai napnak "andalító, egyszerű, kedves hangulatát? Valakinek mégis eszébe jutott, hogy nem lehet annyi embert cserben hagyni — a k á r m i lyen rövid időre is, de el kell mennie. így határozta el magát nehezen a viszszatérésre. ö r e g este lett, mire kissé csatakosan a záportól, ágyba kívánkozó testtel, széltől szétzilált hajfürtjeivel beállított az estélyi r u h á k b a n v á rakozó társaságba. t Másnap Móra elutazott Ungvárra, Mindnyájan ott voltunk reggel az a u t ó jánál, hogy boldog viszontlátást integessünk neki. Még egy felvételt készítettem róla — az utolsót az élő Móráról —, a következő már csak a ravatalon találtaAz állomásra csak Bank Sándor kísérte ki. P á r nap múlva kapok egy lapot Ungvárról. Móra Ferenc kedves, artisztikus, de nehezen kibetűzhető, kezeírása, de mi ez? Kötőjellel kezdődik és a mondat közepén szakad meg. Ki érti ezt? Szaladok a múzeumiba. Ott kiderült,, hogy, ez is,, az is kapott ilyen érthetetlen pár sort, hanem a m i n t nézegetjük,, forgatjuk, a többi lapot is, vesszük észre, hogy egyik a másiknak folytatásar tízen kaptunk ilyen lapot, csak mire mind a tízet összeolvastuk értettük meg az üzenetet. így tréfáft meg bennünket megint. Sajnos, a lapok legtöbbje elves.zott és az összeolvasott szöveget sem írta le egyikünk sem. Életének egy-egy szomorú állomásáról még jött néha egy pár sor: augusztus 12-én Karlsbadból írt kesernyés-tréfás rigmusok. (Ungváron adta fel.) Móra Ferenc Karlsbadi rigmusa, melyet ja ref. f iúgimnázium k é z i r a t g y ű j t e ményének ajándékoztam, de a front alatt az egész gyűjteménnyel együtt elkallódott :' Szakítottam a karlsbadi tájjal, Nem győztem már se léppel, se májjal, Mégátkozom e sokféle Quellet; Innom őket mi fenének kvellett? Mert tarsolyos hústól és avasi bortul Éltem sorsa soha sírjára nem fordul. írom epében és szeretetben
Móra Feri bácsi. (1933. VIII. 15.)
Aztán két utolsó levele, az egyik Szegedről, a műtét után, ebben küldte eí nekem is az »abbészerű« fényképét, amelyet olyan sokan kaptak meg. K ö n n y b e 408'
borult a szemem, valahányszor elolvastam a dedikációját: »Máriának maradékbarátja — Feri bácsi«. , A háború zűrzavara ezt a képet is elsöpörte. A másik október 9-i levél:
Szeged,
1933. X. 9.
Drága Mária húgom, aki mindig inka-kincsekbe öltözteti a teveleit, röstellek ilyen koldusosan beállítani, de, mint az ábra mutatja, nagyon ki vagyok költekezve az erőből. Lélekkel csak győzném, annak a tarisz- t nyája nem lyukadt ki, csak a kéz tehetetlen belemarkolászni. Legfeljebb így reggel sikerül egy-két tisztességes. betűt összeragasztanom, ~ délután már mind a maga feje után jár. De azt mégis csak megírom, mi volt a legnagyobb örömem, mikor a karlsbadi kálváriáról hazaértem. (Á lapot még ott írtam, Ungvár, ahonnét elküldtem kényszerleszállás volt). Az hogy a »szobahárs« frissen, üdén, új levelekkel gazdagodva várt a kultúrpalotái asztalon. Az operációs naplopásban rájöttem az igazi nevére is, majd megírom, ha jobban futja az erőmből. Ha már botanikus barátja van, kedves, legalább vegye ennyi hasznát. Legközelebb majd véleményét kérem a. Rab ember fiai finn fordítása ügyében. Kézcsókkal és szívbéli szeretettel: Feri bácsija. Azután m á r csak egyszer írt: , . , ' ' Bpest, 1933. XII. 7. Kedves jó Mária, harmadik hete fogyagatok a szanatóriumi hízókúrán s mielőtt teljesen fogynék megírom, hogy »szobáhársunk« — amiről jó híreket jelent Szeged — tulajdonkép: Cinerária arborca. Meglepi, ugy-e? Pedig emlékezzen csak a tavaszi lila és rózsaszín eineráriákra, azoknak is ilyen szabású a levele, csak durvább. A miénknek, sárga virágja lesz és bokorrá nő, ha jobban szolgál neki a szerencse, mint nekem. Most már készülök haza ebből a drága internáló táborból, ahol az ablakomat kocogtató cinegéken kívül egyéb örömem nem volt. Igaz, nekik is lehetett bennem. Kosztomon többet híztak, mint,énIgaz, még egy örömem volt. Az Ének megjelent holland fordításban, Antwerpenben. Hallatlan szép kiadás, hogy 4 és fél holland forint az ára» Ez valahogy nagyobb öröm nekem, mint Newyork és London volt. Oda mindenki kijuthat. Hollandiába kerülni a. Daru-utcából valahogy többet jelent. Legalább nekem. Lehet, azért, mert Hollandia is csak olyan Daru utcája Európának. A fiatal urak — Andor és Csaba — ne haragudjanak azért, hogy nekik most nem írok. -Tán jobban is esik nekik, ha Máriával üzenem nekik, hogy szeretem őket. Máriát .pedig nagyon öreg bátyja gyanánt csókolja: Móra Ferenc. Két hónap múlva már halála hírét mondta be a rádió. Siettem le Szegedre, mindnyájunk fájdalmával és szeretetével a szívemben. Órákig álltam vele szemben ravatala mellett, elnéztem a szenvedéstől megtépett és mégis, még mindig annyi megnyugvást és megnyugtatást sugárzó arcát. Délután aztán el-" *
,
409»
kisértük utolsó útjára. Derűs, de fagyos februári n a p volt. De azért nem f á zott senki, hiszen csak olyanok álltuk körül a nyitott sírt akik mind nagyon sokat kaptunk Mórától, hogy még a rágondolás is felmelegített. Hivatalos szem é l y nem sok jelent meg, hiszen Móra »destruktív«-nak számított »progreszszív világnézete«, a szegények, kiuzsorázottak, üldözöttek és mellőzöttek igazsága melletti kiállása — megbocsáthatatlan bűn volt. Így igazán Szegednek, Szeged környékének, a Móra szívbéli barátainak, munkatársainak és legdrágább szeretteinek az ügye maradt ez a búcsú, olyanoké, akik Dettre Jánossal együtt mormolhattuk, könnybe borult szemmel idézve Mórát. Köszönjük, hogy voltál, az órát köszönjük, Melyben fényül nyert e világtalan világ, . Köszönjük, hogy kezed lenyújtottad felénk S árnyául elfogadtad sugárzó életednek Köszönöm neked drága Móra Ferenc, hogy a te értük, értünk vívott h a r codnak is része van abban, ha az Ételek és Ferencek, Rózák és Mátyások n e m ' rég még szomorú és lehajtott feje egyre feljebb emelkedik, élethít és bizalom ü l a szemükben és a Te álmaid is rendre megvalósulnak. TAUSZIG MARIA.
Radnóti Miklós levelei Kner Imréhez A gyulai levéltár legújabb gyűjtései közül értékben messze kimagaslik a •gyomai Kner nyomda Csákabonyi Kálmán megyei főlevéltáros buzgólkodása nyomán Békés megye levéltárába beszállított gazdag anyaga. Az eddig még teljesen fel nem dolgozott anyag — m á r az eddigi tapasztalat szerint is — igen értékes irodalmi, művészeti, nyomdatörténeti leveleket tartalmaz. Kner Imre, a nyomda széles látókörű, bibliofil irányítója, aki művészi érmékénél, irodalmi érdeklődésénél fogva jóval több volt egyszerű nyomdásznál, óriási levelezést folytatott kora kulturális életének vezetőivel. Nyomdájának "hírét messze földön ismert, világversenyeken nem egyszer kitüntetett kiadványain kívül számos kiváló íróval, költővel, művésszel folytatott levelezése ós fémjelzi. Az eddig átnézett iratok Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Kosztolán y i Dezső, Karinthy Frigyes, Balázs Béla, Szabó Dezső, Szép Ernő, Révész Béla, "Szalay József, Király György, Szabó Lőrinc, Veres Péter, Földessy Gyula, Hatvany Lajos, Teles Ede, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Rippl-Rónai József, -Csók István, Hevesi Sándor, Ortutay Gyula kisebb-nagyobb levelezését vagy megmaradt töredékeiket őrzik. E gazdag levelezésből hamarosan megjelenik Móra Ferenc K n e r Imréhez "küldött, s eddig előkerült 30 levele. Ezenkívül szegedi szempontból főként .Radnóti három megtalált levele érdekes. . Kner Imre nemcsak a szegedi bibliofilekkel és elismert írókkal, h a n e m a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának irányítóival is bensőséges kapcsol a t b a n állott. így ismerhette és szerethette meg Radnótit is. A levelek baráti hangjából ítélve bizonyosnak látszik, hogy a Radnóti és K n e r közötti levelezés nem merült ki évi egy levél megírásában. Reméljük, további levelek igazolják majd feltevéseinket. A megtalált levelekből főként a korra utaló sorok jellegzetesek. Csodálatos Radnótiban az a magasrendű törek-410
-vés, amellyel össze kívánja fogni egy világnézeti szempontból is fontos, önzetlenül megírt kiadvány köré azokat az írókat, akik körül a kor „kiszivatyúyúzta a levegőt".' Leveleiből magasrendű gondolkodás, az irodalom, a költészet határtalan szeretete csap felénk. Megtalált levelei a következők: Kedves, jó Kner Uram. .a- könyv izgalmai közepette meg se köszöntem még kedvességét és méltányosságát. Most így, hálás köszönetemmel együtt mindjárt köszönthetem a díj alkalmából is és szívből gratulálhatok a »harmadik nemzedék«-hez, Gyurkához is, aki 2 díjat vitt el az idén. Nem figyelmetlenség, vagy feledékenység részemről az, hogy nem küldt e m még dedikált példányt Önnek, csak várom, hogy elkészüljön a kötött példány, — s azonnal küldök. Szeretnénk, — hogyha legközelebb úgy jön fel Pestre, hogy magánéletre is marad ideje, — megtisztelne bennünket. Még egyszer hálás szívvel köszönöm kedvességét és a gyönyörű könyvet •és tisztelettel, szeretettel köszöntöm, igaz híve: "V. Pozsonyi ú t 1. Radnóti Miklós e Hálás köszönettel, szeretettel üdvözli: „1938. december 14. Radnóti Tibi. Mélyen tisztelt, kedves Uram, meny is tudom, hogy köszönjem meg küldeményét és kedvességét — érdemtelen i s vagyok rá! Nagyon, nagyon jól esett ez az öröm e csúnya, — csúnya? — r o n d a ! világban és.mást nem is írhatok, csak azt, hogy nagyon szeretem a könyveket, a Kner-könyveket és nagyon megbecsülöm őket. Nézem jegyzeteimet, de .úgy látom, minden könyvemből küldtem Gyomára, — s így most még jelképe.sen sem tudóm viszonozni — nem a küldeményt, hanem a nagyon kedves bar á t i mozdulatot. Még egyszer és újra nagyon hálásan köszönöm és szeretettel v á r j u k Pestre. Tisztelettel és barátsággal köszönti igaz híve: 1939. márc. 23. Radnóti Miklós Mélyen tisztelt és kedves Imre bátyám, hálásan köszönöm' a gyönyörű 'Hevesy Iván — könyvet. Gyurka mesélt már róla, de n e m hittem -volna, hogy ilyen szép. Itt az alkalom, hogy megkérdezzem Tőled, hogy kaptái-e az Apollinaire kötetemből annakidején, a közbejött munkaszolgálat teljesen összekuszálta ügyeimet ilyen tekintetben, is — és így nem t u d o m / küldtem-e. Ha nem, — megtisztelsz vele, ha megírod, és örömmel küldök. Egy m á s f a j t a közlendőre is felhasználom az alkalmat, egy régi, nagyon régi, nagyon Itedves és gyötrő tervemet írom meg Neked; hátha kedvet kapsz hozzá. Barátaimnak már a könyökén jön ki, de megvalósítani nem sikerült. Neked azt hiszem még nem beszéltem róla. Irodalmunk »csúcsa« a lírai költészet, mégsincs és nem is volt soha folyóirat, vagy évkönyv, amit neki szenteltünk volna. A franciáknak, angoloknak és az amerikaiaknak havi folyóiratuk van, leg41'
alább is volt, — a háború előtt. „Könyv a költészet szolgálatára", e r r e g o n d o lok, főcímet lehet találni, nem is kell azonosnak lennie, tekintettel a s a j t ó t ö r vényre, félévenkint 8—10 íves Jsönyvben verseket, műfordításokat (sehol serrt lehet ma megjelentetni) közölnénk, egy-egy magas, csak magas színvonalúesszét, költőről, vagy versekről, magyarról & külföldiről, régiről és ú j r ó l é s minden számban egy-egy verstani tanulmányt. (Turóczi Trostler, Marót K á roly, Vikár Béla, Waldapfel Imre, Sík Sándor, vagy akár Gábor Ignác is boldogan írnának ilyet, ha lenne hová.) Minden kötetben bő esszénívójú bel- é s külföldi költészetszemle, könyvismertetések, régi és kiadatlan vers- és műfor— dítás-publikációk, szövegváltozatok stb. szóval a »Költészet szolgálatára« minden_ Irodalmi és irodalomtörténeti jelentősége óriási lenne, tett lenne valóban és szóhoz. jutfcatnának legjobb műveikkel azok a kitűnő magyar-költők is, akik körül most kiszivattyúzták a levegőt, m e r t zsidók. Mindenki boldogan dolgozna ingyen,, mert hat hónapon át, nagy gonddal készülne egy-egy szám. És még v e n n é is a közönség, van érdeklődés, persze, hogy kifizetődjék, arról nincs szó. Azt hiszem nagyon illenék a Kner-hagyományba is a terv, a Kner-klasszikusokbóE és Documentából szinte következik . . . egy ilyen f a j t a folytatás. Persze, hogy áldozat lenne a Te részedről és a munkatársaid és a munkatársaim részéről isaz egész, de a magyar költészetnek szolgálna, (ne haragudj, hogy ilyen fellengzősen fejezem ki magam) de K n e r Imre érti ezt, hiszen ami az áldozatot illeti, — azt hiszem . . . És azt Jaiszem, nem túlságosan érthetetlen ez a kis vázlat,,, személyesen biztos részletesebben t u d n á m »leírni« azt, amit gondolok, de talán? így is látod irodalmi és irodalomtörténeti, sőt világnézeti jelentőségét a dolognak. A legjobbat adni, magyart és európait adni és mindig költészetet adni, n e m kis ügy. Gyakorlatilag: az anyag állandóan érkezne Hozzád, nem kelleneegyszerre szedni és megjelenése is mindig »körülbelül« ekkor, meg ekkor lenne,., mikor Neked a legkényelmesebb. Kb. Félévenként, Évenként húsz ívnyi »költészet a költészetről« a mi világunkban. Kedves, j ó Imre Bátyám! Lehet, hogy érdekel, lehet, hogy nem . . . remélem igen. De mindenesetre írjál erről n e kem és ne haragudj, hogy 1941 márciusában »ilyesmikkel« zavarlak. De Tőled sem idegen az »ilyesmi« és ha m á r ilyesmik s e n / l e n n é n e k , legalább tervben, akkor nyugodtan felköthetném magam, vagy bevonulhatnék egy sárga házba.. Mély tisztelettel és szeretettel köszöntlek, igaz híved: Budapest, 1941. március 11. Radnóti Miklós. A kor nemcsak a költők körül »szivattyúzta ki« a levegőt, hanem m e g b é nította a nyomdászatot is. Kner Imre világosan érezte az antológia szerepét,, mégsem tudta elvállalni kiadását. Az egyre nagyobb méretű behívások következtében mind kevesebb és k e vesebb létszámmal dolgozó üzem számára a nehéz papírellátás mellett megva- , lósíthatatlan maradt a terv. Maga Kner sem kockáztathatta meg a 70 családnak kenyeret adó üzem sorsát, dolgozni akart addig, amíg erőszakkal meg nem akadályozták munkáját. A hitelesség kedvéért azonban azt is el kell mondanunk, hogy a kiadványsorsát nem látta rózsásnak. Szomorú tapasztalatai voltak kiadványaival k a p csolatosan, hiszen még a nagyon beharangozott és nagy feltűnést keltő m u n k á t , a Kodály Zoltán által kiadásra ajánlott Mentséget (Tótfalusi Kiss Miklós) ismindössze 70 példányban tüdta eladni, a többit elajándékozta. Nem vállalkozhatott hát Radnóti tervének megvalósítására sem. ELEK 412'
LÁSZLÓ
SZEMLE
Adalékok a Horthy fasizmus kulturális politikájához Szegeden '
(1919—1929)
Az ellenforradalmi rendszernek kultúrpolitikai célkitűzéseinek végrehajtásában leghűségesebb fegyvertársa a katolikus klérus volt. Miután Szegednek a ún. kultúrfölény hirdetésében elsőrendű szerepet szánt a Horthy-fasizmus, mindenekelőtt ezt a pozícióját kellett a klerikális^ reakció hadaival megerősíteni. A jezsuiták nem is késlekedtek. A sajtó már 1920 júliusában hírt ad arrói, hogy Zadravecz páter szegedi szerzetesei erősítést kaptak a nagyszombati jezsuiták személyében, akik állandó szegedi tartózkodásra rendezkedtek be. Zadravecz a tiszti különítmények támogatására kuláklegényeket toboroz. Katonái „Zadravecz szittyái" néven váltak hírhedtekké. Különösen a „nemzeti hadsereg" fővezérségében végzett szervező m u n k á j a jutalmául 1920 . augusztusban a kormányzó a hadsereg tábori püspök é v é nevezi ki. Néhány esztendő alatt .Zadravecz mellett a politikai vezetés homlokterébe kerülnek a papi reakció olyan illusztris alakjai, mint Vass József népjóléti miniszter, gróf Mikes püspök, a legitimisták egyik vezető embere és a kurzus egyik leglelkesebb ideológusa, Prohászka Ottokár püspök. Glattfeldér püspök a korm á n y támogatásával ' ebben az időben Temesvárról Szegedre teszi át székhelyét. . Számtalan tény igazolja, hogy. a klérus megérdemelte az ellenforradalom feltétlen bizalmát. Nem volt a „keresztény-nemzeti" politikának egyetlen olyan motívuma sem, amelyben a katolikus egyház vezetői ne nyilvánították volna az elsők közt legteljesebb egyetértésüket, ne álltak volna mindjárt a népellenes célok mögé. Híveiket is e célok érdekében igyekeztek mozgósítani. A szegedi katolikus leányifjúság gyűlésén Zadravecz püspök és Schioppa Lőrinc pápai nuncius sugallatára olyan határo-
zatot hoztak, amelyben leszögezik, hogy minden erejükkel igyekeznek felfogásukat a társadalom valamennyi rétegében érvényesíteni, s azt is' megfogadták, hogy ezentúl csak katolikus-napilapokat olvasnak és terjesztenék. Zadravecz azt is érzékelteti a Vitézi Szék szegedi hangversenyén elhangzott beszédében, hogy céljaik elérésére semmilyen eszköztől sem fognak visszari adni. „Amikor az erők együtt lesznek, — mondotta — megszűnik a belső test.vérharc és ajkukra fagy a kacagás a szomszédoknak, akkor legyőzetik minden belső és külső ellenség." Főleg" a klérus „érdeme", hogy Szegedet a Habsburg-ház ideszakadt tagjai is megtisztelték időnként. — ugyancsak az ellenforradalmi rendszer társadalmi po zíciójának megerősítése érdekében. — így pl. Izabella főhercegnő a DEMKE 1922-es Petőfi ünnepségén is megjelenik kíséretével. Látogatása hatalmas- összeget emészt fel a város pénzéből. A ^ é l s ő s é g e s fajgyűlöletnek valóságos megszállottjai voltak az ún. fajvédő egyesületek. A kormányzat támogatásával különösen az ellenforradalom első hónapjaiban szaporodtak el gombamódra Szegeden is. Édes gyermekükként születik meg 1922 decemberében, alig v egy hónappal Mussolini uralomra jutása után, a magyar fasiszta (hungarista) tábor. A fajvédő egyesületek jóvátehetetlen erkölcsi, politikai károkat okoztak a szegedi tanulóifjúság körében, s magyarkodásukkal a szegedi középrétegek, egy részét is megtévesztették. Gyakran a hatóságokat is megelőzve, szervezett erőszakkal rohantak a legcsekélyebb demokratizmus letörésére. Fellépésük a proletárforradalomtól való félélem hisztériája volt. Az Ébredő Magyarok Egyesülete sze gedi gyűlésén Benárd Ágoston, a Nép 413'
főszerkesztője halasztást nem tűrő feladatként jelölte meg a „destrukció" tudatos munkával való eltiprását. Ügy látja, hogy ha ezt nem teszik, éppen úgy végveszélybe sodródhat az ország, (értsd az uralkodó osztály), mint néhány évvel azelőtt. Szavait a hallgatóság ilyen közbekiáltásokkal fűszerezi: „Ezer zsidót kell naponta felakasztani! Be kell tiltani a destruktív lapokat!". A hozzászólók közül Turchány Egon a résztvevők éljenzésétől és tapsától kísérve hangsúlyozta, hogy „milyen, fontos a társadalmi szervezettség, amit csinálnak és amelynek Héjas és Prónai a vezető emberei". A pogromlovagok azonban nem tudnak maguknak tömegbázist teremteni Szegeden. Erőszakoskodásokkal tudják csak az amúgyis megfélemlített állami alkalmazottakat, illetve egy részüket akcióikba bevonni. Ilyen volt az Egyesült Kereszténység Nemzeti Ligájának nagygyűlése, amelyen a „destruktív sajtó" ellen tüntettek, s ahol a „tömegeket" hivatalból kivezényelt pedagógusok, diákok stb. alkották. A fajvédő szervezetek románellenes kirohanásai napirenden vannak. A Szegedi Űj-nemzedék naponta intéz durva támadásokat a szomszéd népek ellen. Capek cáeh író R. U. R. című darabjának bemutatása ellen a lap szélsőjobboldali akciót szervez. Izgatására a fasiszta diákszervezetek tagjai, tányérsapkás egyetemi hallgatók a színház főbejárata elé hatalmas táblát helyeztek el ezzel a felírással: „Becsületes magyar nem nézi meg Capek CSEH író darabját." A bemutató előadást fujolással, fütyüléssel, bűzbombák hajigálásával igyekeztek lehetetlenné tenni. Hiába jelentette ki a színpadról Rubinyi Tibor színész, hogy ő Kassán az „Ember tragédiájá"-ban szérepelve tapsot kapott az ottani közönségtől. *
A városban folyó kulturális tevékenység szempontjából nagy jelentősége volt á Dugonics Társaságnak, amely ekkor már* több évtizedes múltra tekintett vissza. A társaság nem az ellenforradalom produktuma. Nem is tartozik az ellenforradalmi rendszer hivatalos intézményei közé. Ez bizonyos árnyalatokat jelent a társaság javára. Hangsúlyozzuk azonban, hogy csak árnyalatokat. Tények sora bizonyítja, hogy egészében véve a társaság nemcsak, hogy nem tudott elszakadni a rendszer támogatásá tói, de egyenesen annak szolgálatába ál414'
lott. Ez természetes is, hiszen fő bázisa ugyanabból a polgári értelmiségből és* középosztályból került ki; mint a váro^ minden más intézményének vezető gárdája. Letagadhatatlan annak jelentősége, hogy a tagok sorában Juhász Gyula és Móra' Ferenc személyében olyanok is vannak, akiknek művészeti és politikai teljesítményei messze túlnőnek a társaság keretein. Mindez azonban nem tudja átformálni a társulat kulturális és politikai arculatát, amely nem kirí. hanem belesimul az ellenforradalmi időszak általános kulturális tevékenységébe. Hogy mégis itt találjuk őket, annak egyéb okai vannak, amelyek közül néhányat még a továbbiakban érinteni fogunk. Nem vitatható, hogv a társaság munkája általában igényli a tudományosságot, de az sem kétséges, hogy legtöbb ször ezzel is a kor hivatalos politikai törekvéseit igyekeznek igazolni. Óvatos, nyárspolgári békességre vágyó egyéniségük persze nem ragadtatja őket szélsőségekre. örömmel konstatálják 1920-as közgyűlésükön, hogy a forradalom zavaros ideje után a Dugonics Társaság hajója immár révbe jutott, s nincs máisemmi akadálya annak, hogy csendesen vitorlázzanak a sima víz tükrén. Közvetlenül a Tanácsköztársaság bukása után határozottan leszögezik, hogy a proletárdiktatúra bénító hatását, mind szellemiekben, mind anyagiakban érezték. Akadnak túlbuzgó tagjaik, akik még a hivatalos felszólítás előtt, a Kisfaludy Társaságot is megelőzve, javasolják a proletárdiktatúra alatt szerepet vállalók kizárását a tagok sorából:. Az igazgatótanács azonban gondosan mérlegelve a körülményeket, megvárja, hogy mit tesznek a többi társaságok. Négy hónai, múlva aztán, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság példája nyomán, gondolkodá", nélkül kizárják- Bródy Mihályt és Szalai Jánost. A tagok igazolását végző bizottság (Homor István, Cserzy Mihály és Palotás Fausztin) jegyzőkönyve és a tagoknak az igazoló lap kérdéseire adott válaszai egyaránt tükrözik, hogy a társaság készséges kiszolgálója az ellenforradalomnak, ugyanakkor azonban lokálpatriotizmusukkal gondoskodnak arról, hogy a már kétségtelenül nagy névre jutó szegedi írókat, nagyműveltségű osztályos társaikat kiragadják a megtorlást végző hatóságok' karmai közül. A kétségtelenül „kompromittált" Mórát a jegyzőkönyv hosszas magyarázko -
dással mentegeti. „Némelyek őt veszedelmes kommunistának tartották, pedig a látszat csal: ugyanis a Szegedi Naplónak a kommün alatt éppúgy annak szolgálatában kellett állnia, mint az összes magyar újságoknak. És ezen idő alatt Szegedi Naplót nem Móra Ferenc úr szerkesztette, hanem a kinevezett bizalmi férfiak." Juhász Gyula „írásbeli választ nem adott, Cserzy Mihály úr Móra Ferenc úr közvetítésével arról értesült, hogy bete:, lévén, nem válaszolhatott, de kinyilatkoztatja, hogy legjobb hite és lelkiismerete szerint nem vétett a nemzeti eszme és magyarság ellen." Mondani sem kell, hogy Juhász Gyula számára más értelme van e soroknak, mint amilyen értelemben a társaság felhasználta a költő „igazolására". Gracza Jánost, annak ellenére, hogy tagja volt a második forradalmi végrehajtó bizottságnak, és titkára volt a Városi Alkalmazottak Szakszervezetének, a társaság igazolja, mert „bár a bizottság nem tartja helyesnek ezen állásfoglalását, — mondja a jegyzőkönyv —, de tekintve a lethargikus állapotot, mely a nagy intelligenciát megdermesztette, mint a terror és bizonytalanság hatása alatt véghezvitt cselekedetet, jóakaratűlag bírálja és igazolásra ajánlja". Voltak, -akik Nagy Zoltán kizárási javaslatával sem értettek egyet. Tonellí Sándor mondja az 1920-as közgyűlésen: „Vagy ne rendelt volna el inkvizíciót az igazgatóság, vagy csinálta volna a dolgot komolyabban. . : . kénytelen megállapítani, hogy az indítványa (ti. Nagy Zoltáné — K. Gy.), „mely ezt az ügyet megindította a morbus konjunkturális tünete . . . " A közgyűlésen természetesen Kiss Ferenc kivételével változtatás nélkül elfogadták az igazoló bizottság javaslatát Mint ahogyan az igazoló lapokra adott válaszokból kitűnik, a társaság jórésze nemcsak egyetértett, hanem helyeselte is a proletárdiktatúra elítélését, sőt ellenforradalmi I érdemeikre hivatkozva, kirohanásokai/ intéztek a munkáshatalom ellen. Főfeladatuk volt, — mint többször hangsúlyozzák — „fönntartani az összeköttetést az ostromlott magyar szigetekkel a magyar szó, a magyar írás, a magyar gondolat eszközeivel." Mint a revizionista politika hívei, testületileg csatlakoznak a Délvidéki Ligához, s határozatban hangsúlyozzák, hogy „a Dugonic:. T á r s a s á g . . . a harang harsogását túlszárnyalóan zengi a nemzeti őserő elpusztíthatatlanságának himnuszát, hogy zörgesse meg a kék magasban az Isten
kapuját, aki az élet gazdag asztalát egyformán megterítette a föld minden fajai és nemzetei számára". Deklarációikban gondosan ügyelnek arra, hogy a politikamentesség jelszavaival egyeztessék össze magatartásukat. „Szeged irodalmi társasága — mondják — minden politikai változástól függetlenül önmagához marad következetes akkor, amikor. csatlakozik. ahhoz a programhoz, ame lyet a főváros irodalmi társaságai adtak működésük újrafelvételekor." E program alapján hozzák harmóniába felolvasó üléseiken a kor eszméit, a nemzeti irodalom tradícióival és a speciális szegedi szempontokkal. E politikusán megfogalmazott tételek aztán lehetőséget adnak arra, hogy politikaellenességük hangsúlyozása mellett is a. rendszer szolgálatára lehessenek. Óvatosságuk a tagfelvételeket illetően egyoldalú. Az- 1920-as közgyűlésen Szalay József elnök bejelenti, hogy „ . . . az elnökség az üresedésben lévő tagsági helyek betöltésére nem tesz javaslatot, ami bizonyos szempontból talán indokolt is, mert a tagok' megválasztásánál nem felesleges az óvatosság, s ajánlatos megvárni a viszonyok tisztulását.". Ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy Zadravecz püspök felvételét a közgyűlés elé terjesszék. Felolvasó üléseik programjában a „tisztán tudományos'-', vagy irodalmi témák mellett ilyenek is sűrűn szerepelnek, mint: „Irredenta költeményekről", „A keleti kérdés és a turannizmus", „A franciskánusok 200 éves jubileuma" (Zadravecz István tolmácsolásában), „Erkölcsi megújhodás", „A magyarság terjeszkedése", „A magyarság térvesztése". Anyagi nehézségeik mellett, annak ellenére, hogy 25 esztendős tradicionális előkelőségüket kell ezzel megtörni, belépődíjat szednek 1920-ban a felolvasó üléseiken, hogy a jövedelemből támogatást nyújtsanak az ún. „nemzeti hadseregének. Czimer Károly az akció megindulásakor „A nemzeti hadsereg történelmi előzményei" címen tart előadást a társaságban. Ugyanebben az időben minden latolgatás nélkül azonnal elvetik a társasághoz forduló, nehéz anyagi gondokkal küzdő írók legcsekélyebb anyagi megsegítését is. . A tárgyalt időszakban könyvkiadásukat is jórészt a hivatalos kultúrpolitika szolgálatába állítják. Móra, Juhász, de még a névadó Dugonics műveinek kiadásáról szó sincs. Ezzel szemben kiadják a 200-ik évfordulóját jubiláló kegyes tanítórend ünnepén elhangzott előadásokat. Amikor pedig kinyomtatják a Pető415'
fi és Madách ünnepeken elhangzott — egyébként nem különösebben maga. ; színvonalú — előadásokat, még az is el lenzésre talál a társaság tagjai között. Czimer Károly barbár provincializmussal kijelenti, hogy mi sem indokolja a Petőfiről és Madáchról szóló tanulmányokat, hiszen „egyik sem látta sohasem Szegedet, és írásaikban Szeged neve még csak elő sem fordul". Az ellenforradalommal rokonszenvező egyesült irodalmi társaságokhoz, a Fáklyatartókhoz való csatlakozását a Dugonics Társaság azonnal bejelenti. A Fáklyatartók 1920-as „Szegedi irodalmi pünkösd-vasárnapján" kötik meg e frigyet. Ez alkalommal Pékár Gyula így fogalmazza meg az egységfrontba lépő társaságok fasizmussal már nem is csupán kacérkodó nézőpontját és feladatát: „Vi lágtörténelmi törvény az, hogy alacsonyabb kultúrájú népek tartósan le nem nyűgözhetnek magasabb kultúrájú népeket, vagyis angolul szólva az indián n e m uralkodhat az angól fölött. Magyar" ra lefordítva ugyanis kategorikus paranc a mi számunkra. Nekünk azt kell bebizonyítanunk, hogy a mi ezredéves kultúránk magasabb, mint ama népségeknek a kultúrája, amelyek most olyan császári allűrökkel bitorolják határainkat." E korai „kultúrfölényes" nyilatkozat árnyékában már a „Szegedi irodalmi pünkösd-vasárnap" műsora is csak gicj-' eset, dilettantizmust, szellemi mérget szolgáltatott a közönségnek. Elegendő néhány műsorszám szerzőjét és címét idézni: Pékár Gyula: A bús idegen, (novella), — Kozma Andor: Haláltánc (költemény), — Szávay Gyula (a Petőfi Társaság főtitkára, a Dugonics Társaság tagja, szegedi költő): Két öreg kisaszszony meg egy zenélő óra. Bár Juhász Gyula tagja a Dugonics Társaságnak, irodalmi munkássága és írói magatartása teljesen független attól. A társaság légköre szemmel láthatóan ném felel meg a költőnek. Ebben az időben több esetben hírt ad a sajtó arról, hogy Juhász Gyula körül kisebbnagyobb írói csoportok verődnek össze. Egy alkalommal „Fészek" néven irodalmi asztaltársaságot alakítanak. Máskor § „Tisza" étteremben rendeznek kéthetenként nagysikerű irodalmi esteket. Ezek a kísérletek nélkülözik a hivatalos kulturális szervek támogatását. Juhásznak a társasághoz való viszonyát olyan forma magatartás jelzi, amely „a modern pokolban és . . . a sokat emlegetett és l e n é z e t t . . . vidéken" a tehetséges fiatal művészek kinevelésének, támogatá416'
sának lehetőségét látja a vidéki irodalmi társaságokban is. Az ellenforradalmi rendszer nyomása alatt Juhász Gyula is meggyőződött arról, hogy a maga és művésztársai érdekében kénytelen igénybe venni egy a rendszer által támogatott irodalmi társaság lehetőségeit. S ezt annál is inkábo megtehette, mert a Móra Ferenc és Szalay József a „literátus főkapitány" által irányított társaság jónéhány tagjának szenvedélyes irodalomszeretete miqdenkor nagyra értékelte írói munkásságát és baráti kapcsolatban voltak vele. Emellett Juhász is óhajtotta a liberáli: polgárság és munkásság összefogását a Horthy-fasizmus olyan szélsőséges intézkedései ellen, amelyeket az internálások, és a demokratikus kultúra kérlelhetetlen megfojtása, a numerus clausus és a nyílt választás jellemeztek. Ebben a vonatkozásban nem kétséges, hogy vele egyetértőkre talált a Dugonics Társaság tagjai közül is. Természetes, hogy a fentiek közel s e m merítik ki Juhász Gyula és a társaság kapcsolatának kérdését. Ennek teljes tisztázása még kutatásra vár. Móra Ferenc nagyobb jelentőséget tulajdonít a társaságnak, mint Juhász Gyula. A 25 éves társaság tradícióinak legalábbis látszólagos megőrzése érdekében, s nem utolsó sorban főleg kutatói és irodalmi munkásságát' biztosító egzisztenciális helyzetének megtartásáért vállalja a gyakori erőszaktételt önma gával és elveivél szemben. Főtitkári feljegyzései számos esetben példázzák, hogy a Dugonicstól Tömörkényig eljutó szegedi irodalom továbbélése és jobb rendbe való esetleges átmentése érdekében csak „minimális programjának" végrehajtására gondol. S ez a minimális program belefér a társaság törekvéseibe is. Ha néha-néha túllép e z e * a határon, beleütközik a társaság hivatalos korlátaiba. Ilverikor a bei^ő béke megtartásáért azonnal visszavonul. Az ilyen visszavonulásai nem jelentik demokratikus elveinek teljes feladását, csupán véleményének a saját számára való megőrzésével, kényszerhelyzetből fakadó megalkuvást. A Dugonics Társasággal való viszonyának tökéletes tisztázása- nem feladatom, de a fent elmondottakat, a sok hasonló példa mellett, igazolni látszanak az alábbiak: A Dugonics Társaság 1921-es közgyűlésén társadalompolitikai műre hirdetett pályázatot. Beérkezett „A világfelfogás mint társadalmi probléma"
c í m ű pályamunka. Elbírálását Balassa Persze Mórának igen komoly okai vol.Árminra, Szalay Józsefre és Móra Fetak arra, hogy ne fordítson hátat a tárrencre bízták. A bírálóbizottság munsaságnak, hogy bár — mint maga k á j a közben vita kerekedett Móra és mondja — fekete hajjal állt a társaság Balassa között. A vita Móra visszavonuszolgálatába, csak fehér hajjal távozzék lásával ért véget. Meghátrálását a köannak éléről. A szegedi kulturális élét -vetkezőkben indokolta: „ . . . magamévá szolgálata — bármilyen szűk keretek teszem a többségi véleményt, mely szeközött is — Móra fő életcéljai közé tarrint a pályázó tanulmány nem fedi a ki- tozott. Ezért vállalt keserű megalkuvátűzött pályázatot, az nemcsak bíráló sokat, visszavonulásokat. A társaságból társaim iránt való tiszteletből történt, való kiválás az egyetlen lehetséges fóakikkel szemben az ügynek semmi esetrum elvesztését jeléntette volna. Viszont re sepi használó vitát provokáló kisebbebből a helyzetből folyik, hogy Móra a ségi véleményt benyújtani nem "akarok, társaságénál haladóbb világnézete és pohanem azért is, mert okom van félni atlitikai felfogása nem juthatott érvényre, tól, hogy amennyiben a tanulmány mai sőt nemcsak hogy kisebbségben volt, haformájában mint a Dugonics Társaság nem általában felszínre* sem kerülhetett. jutalomnyertese napvilágot lát, szándéÉrintettük már a Dugonics Társaság k o s félrevezetők részéről gonosz megítényilvános ünnepi műsorát, amelyet Pél é s n e k teszik ki a társaságot. Én talán kár Gyula nyitott meg. Bár ez szerény, eleget bebizonyítottam már, hogy elég de jellemző adalék a társaság kulturális bátor harcosa vagyok a gondolatszabadtevékenységének szokványos színvonalá-ságnak s azt is bevallom, hogy a harc-. ról. Ebben a tekintetben a társaság álban álló világnézetek közül nekem az a talában sem többet, sem pedig keveseb-szimpatikusabb, amely felé a. szerző is bet nem produkált, mint egyéb kulturá"hajlani látszik, s' amelyet a mai gyakorlis szervek. Némileg más a helyzet a tuló politika a talpa alatt tart, — minddományos felolvasó üléseken. Itt megazonáltal a mai viszonyok között jobban megcsillan időnként valamelyes modern féltem a társaságot, mint amennyire tudományosság, egyes szakmájukat kivászeretem a világnézetemet." (Kiemelés lóan művelő természettudósok ösztönös — K. Gy.) materializmusa, de a haladó tudományosság elsősorban a társadalomtudoA vitatott pályamunka ma már felkumányokban teljesen háttérbe, szorul. .'tathatatlan. A vita jegyzőkönyvéből is kiviláglik azonban, hogy témáját a társaságénál haladóbb szellemben tárgyalta. S bár Móra rokonszenvet érez a tanulmány írói nézetével, a társasági és Ami a Horthy-fasizmus kulturális poa hivatalos vezető körök jó kapcsolatait litikájának tömegbázisát illeti, az terféltve félreáll a pályamű illő jutalmazámészetesen azonos általános politikájá-•sáért folytatott polémiájában. nak tömegbázisával: vagyis az ún. középosztály. Amint az uralkodó körök A bírálóbizottság vitája egyébként hirdették, ebben éli a nemzet történelmi más szempontból is tanulságos. Ennek életét, és történelmi hivatása, hogy elvésorán ugyanis Balassa kifejti azt az álgezze a nivellálást az arisztokrácia és a láspontot, amely a Dugonics Társaság nép között. Hivatalos képviselői megnyiközfelfogásának sokkal inkább megfelel latkozásaikban számtalanszor utaltak mint Móra utóbb visszavont véleménye* erre: „ . . . a . hit akár vallásbeli, akár terméAigner főispán a róla elnevezett telep szettudományi, de mindenesetre lelkiisiskolájának alapkőletételénél kiemelte: meretbeli, amihez harmadik személynek „ . . . a munkásság belátja és átérzi, hogy nyúlnia nem szabad." „A nép maga ő is magyar, test és magyar vér. Belátja, azonban a kinyilatkoztatott vallásokból hogy nincs, ami, elválassza a polgárságmagábaszívott hit erejének oltalmát erőtól és hogy a nemzeti lobogó alatt kell -sebbnek tartja minden kísértésnél, anegyütt munkálkodni a polgársággal." nak értékét nem tekinti problematikusmak éspedig azért, mert hisz, mert hinA magyarság egységes kultúrájának nie jól esik és mert életösztönének haés irodalmának állandó emlegetése- is tása alatt átérti, hogy ha ezt a hitét is olyan hangsúlyt kapott, amely ugyan•elveszik tőle, állattá, süllyesztik, akár- c s a k . az osztályellentéteket igyekezett m i t is mond a tudomány a világnak te- ^leplezni. -remtéséről vagy keletkezéséről, sejtve A város vezetőségében még polgári érünkább, mintsem bármit is tudva." telemben vett igény sincs a kultúra 417'
iránt. A hanyatlás az első világháború előtti időkhöz képest is számottevő. A „keresztény-nemzeti" irányzat korlátoltságát és szűkkeblűségét számtalan kultúrpolitikai tény is mutatja. í m e egy a sok közül. A fogadalmi templom építése során egy Árpád-kori templommaradvány, az ún. Demeter-torony került napfényre. Az értékes műemlék további rendeltetésével kapcsolatban háromféle terv merült fel: a torony vagy kultúrtörténeti múzeum, vagy hősök emlékműve, vagypedig keresztelő kápolna legyen. A torony alatti illetékesek a keresztelő kápolna terve mellett nyilatkoztak. Korántsem a stílszerűség megóvására, hanem aktuális kultúrpolitikai okokból. A város kulturális vezetői és a polgárság hivatalos művészeti és irodalmi szervei felszínes, ünnepi megnyilvánuld-. saikat a „hivatalos kurzus" kultúrpolitikai törekvéseinek jegyében rendezték meg. Hazafias ünnepeiken irredenta költeményeket szavalnak. Zászlós, csokros fogadtatásban részesítik a kor horthysta reprezentáns alakjait. Szokványos magyar kodó frázisaikat puffogtatják akár kápolnaszentelésről, akár az Izabella királyi hercegnő által megnyitott kézimun.ka kiállításról van szó. *
Külön kell szólnunk a Petőfi centenáriumról, amely országosan is, Szegeden is a politikai és kulturális életben egyik próbaköve volt a hivatalos kurzusnak. Már az 1922-es decemberi országgyűlési botrány megmutattta, hogy Petőfi szelleme milyen terhes örökség az el-
lenforradalmi rendszer számára. Mil^br az egyik képviselő a Petőfiről szólómegemlékezés nyomán a magyar népköztársaság emlékét idézi, tajtékzó haragot vált ki a képviselőház kormánypárti és szélsőjobboldali többségéből. Csak Petőfi teljes és durva m e g h a m i sítása, életműve lényegének letagadása,. valódi értelméből történő kiforgatása után válik lehetségessé a rendszer urainak, hogy szájukra vegyék a költő n e vét. A szegedi centenáriumi ünnepségek is Petőfi emlékének meggyalázása j e g y é ben folynak. Talán elég idézni, hogyanemlékeztek meg Petőfi születésének 100.. évfordulójáról a szegedi úriasszonyok. Ünnepi műsoruk a következő volt: H o r "ger Antal: Petőfi nyelve, (előadás) — Fodor László: Petőfi-dalokat énekel négycigány kíséretében. — Allegorikus életkép: János vitéz Tündérországban. — Élőkép: Befordultam a k o n y h á b a . . . — Végül: Zárdai növendékek énekkara. Azt hisszük, pusztán a műsorból is megítélhető annak színvonala és c é l k i t ű zése. Az elmondottak nyomán levonható a következtetés, hogy Szeged kulturális élete már 1919 és 1924 között is magán viseli az ellenforradalmi kormányzat különleges érdeklődésének jegyeit. De* Szeged kivételes szerepe az ellenforradalom politikai programjának v é g r e h a j tásában általában, kulturális-politikai programjának megvalósításában pedig, különösen csak a következő években. domborödik ki éles és félre nem érthetőkörvonalakkal.
(yége
következik.) KERÉNYI
GYÖRGY
Délszláv művek magyarul Közös szenvedések és közös reménységek ezernyi szála kapcsolja össze ezer éve délszlávokat és magyarokat. Az egy-más mellett élő népek az együttes harcban, együttes munkában sokkal jobban .hasonlóvá lettek egymáshoz, mint azt uralkodó osztályaik és kultúrpolitikájuk egészen a felszabadulásig elismerte. Sem a történetírók, sem a néprajztudósok, vagy az irodalmárok, még kevésbé a politikusok nem mutattak rá eléggé arra, ami közös, s arra sem, aminek értékét valóban a különbözőség mutatta meg igazán. A népi műveltség éppen leglényegében azonos dunavölgyi gyökereit mindmáig nem tártuk fel. Az uszító so418'
viniszta napisajtóval csak néha-néha; szállt szembe ' egy-egy, a szomszéd é r t é keit bemutatni szándékozó kötet, vagy tanulmány — az is vagy egészen ötletszerűen, váígy pedig a nemzetközi teljességretörekvés nagyképű, de száraz regisztráló jellegével. A délszláv népballadákat előbbfedezték fel a németek ,mint mi; norvég, vagy japán írók könyvei sorrendben megelőzték a szerbeket, s mikor végre megjelent valami, vagy a fordítás volt gyenge, vagy a könyv kiállítása volt m é l t a t lan, vagy a terjesztést hanyagolták el,, vagy a kritika hallgatta agyon a művet, sőt, nemegyszer e hibák együtt jelentkeztek . . . A népek együttélése azonban?
erős kényszer, ezért szerencsére bőven idézhetnénk ellenpéldákat is, a jugoszláv szellemi élet magyar népszerűsítőinek nagyszerű névsorából Kazinczy tói Arany Jánoson át- Németh Lászlóig —, de mindez csak jeladás volt, felhívás, előkészítés arra, ami csak most lehet eleven kulturális program, most, mikor a népek barátsága végre a politikában is realitássá lett. Mert hiába áldozta fél életét Pável Ágoston vagy Csuka Zoltán a jugoszláv— magyar kapcsolatok szolgálatára, hiába volt meg errre a munkára az igény is, a népekben s a népek java-értelmiségében, — az áldatlan politikai helyzet számtalanszor vetett gáncsot a kísérletezőknek. Most viszont tehetséges fiatal íróknak nemcsak lelkesítő, de hálás feladat is a délszláv kultúra népszerűsítése. Könyvkiadásunk is igyekszik pótolni mulasztásait, hogy a felszabadulás utáni rövid nekilendülést követő többéves kiesést jóvátegye. A szovjet vezetők belgrádi látogatása óta eltelt több mint egy éves időszakban máris számos jugoszláv irodalmi alkotás jelent meg hírlapjainkban és folyóiratainkban éppúgy, mint önálló kötetben. A Tájékoztató Iroda határozatát követően is számos jugoszláv vonatkozású írás, főként »brosúra« jelent meg, de — mint azóta kiderült, — nem volt bennük köszönet. Szépirodalmi mű csak egy: Kovacsics »Tömegsír« c. költeménye, Benjámin László szép fordításában; sajnos, ezt is idétlen előszó csúfította el. Jellemző viszont, hogy jugoszláv részről korántsem voltak ilyen merevek: az ottani magyar kisebbségnek mindig színvonalas lapjai-, folyóiratai, kiadói voltak; ezek számos ottani magyar szerző 'művét jelentették meg magyarul és a délszláv népek nyelvén, de magyar klasszikusokat is, s délszláv szerzők nem egy hosszabb-rövidebb írását magyar fordításban. Sajnos, ezekből a művekből még mindig nagyon kevés jut el hozzánk, mint ahogy egyelőre sajnálattal nélkülözzük hírlapterjesztőinknél a Jugoszláviában megjelenő tizenkilenc magyar lapot, köztük a kitűnő irodalmi és művészeti folyóirat, a Híd példányait. Nálunk először tavaly jelent meg újra jugoszláv szerző műve; ezúttal megfelelő környezetben, a Világirodalom Klasszikusai kitűnő sorozatában: Czankar két regénye, »Jernej szolgalegény« és. az önéletrajzszerű »Szegénysoron«. Az előbbit 1937-ben már kiadta a Nyugat könyvkiadó a »Mihaszna Markó« c. népmesestílusú írással együtt, a másodikat rövidéletű délszláv sorozatában 1940-ben az
Egyetemi Nyomda. Ha örvendetes is, hogy ezek a könyvek az elmúlt évtizedben teljesen elfogytak, s ezért új kiadásuk indokolt volt — vitatható, hogy nem lett volna-e fontosabb már megjeleni művek helyet újat nyújtani. De a két kisregény nyilván hamarabb volt megjelentethető, s a megjelenés ténye önmagában is adósság-törlesztés számba ment. S hogy ez a sürgős, »terven felüli« megjelentetés nem ment a készülő fordítások kiadásának rovására, azt az idén egymás Után megjelent új könyvek sora bizonyítja-. Egy vékony kis füzet volt az első: Csuka Zoltán népmese válogatása. A Kispajtások Meséskönyve sorozat' egyike könyvkiadásunk legremekebb teljesítményeinek. Afféle gyermekeknek szánt Olcsó Könyvtár, mely előbb megindult, mint a felnőtteké, még olcsóbb", s kiállításában,, tipográfiájában is különb, tartalmilag pedig szintén nagyon igényes: a világirodalom mese-termésének színe-javát juttatja el a legfiatalabb olvasóhoz, akit a leghálásabb, de legnehezebb jó irodalmon nevelni. Ez a kiadványsorozat egy egész nemzedék lelkében rakja le az igazi irodalmi műveltség alapjait. (Csak egy hibája van: nemegyszer a felnőttek könyvszekrényébe vándorolnak a kedves kis füzetek. E sorok írója is külön veszi meg kislányának és magának.) Pedig ezt a sorozatot alig reklámozzák s tudtommal a kritika sem fedezte még fel, — mint annyi más jót művelődéspolitikánkban. A Kispajtások Meséskönyve sorozatban jelent meg »A sárkány meg a királyfi« című füzet. A fáradhatatlan Csuka Zoltán ezúttal is jó munkát végzett: a legjellegzetesebb, legszebb délszláv meséket válogatta ki s öntötte magyar irodalmi formába. A mű kiválóságára jellemző, hogy példányai néhány hét alatt elfogytak. Mindegyik mese a népi műalkotás remeke, megvan a maga szimbolikája és belső logikája. Ez a logika a korszerű lélektan és etnológia módszereivel könnyen kifejthető, a gyermek számára azonban a népi szemlélet pedagógiai értéke nem mindig egyértelmű és vitathatatlan — s ez a válogatást inkább felnőttek számára teszi alkalmassá. Így isöröm, hogy megjelent, de (s ez nemcsak erre a kis füzetre, hanem nagyon sok más mesegyűjteményre is vonatkozik) a világirodaiam mesekincsének válogatásánál figyelembe kell venni azt, hogy a feudális nyomás alatt kialakult népi szemlélet egyes formái, fordulatai manapság kegyetlennek hatnak. (Tűzacél.) Persze vég419'
.só fokon sem a magyar, sem a szerb gyermek nem tanulhat igazabD humánumot és ugyanakkor realizmust, mint ami a népi kultúra évszázados kincséből felé sugárzik. Ez a kis mesegyűjtemény is érzékelteti, hogy milyen értéke az európai művelődésnek a délszláv népi kultúra. Köztudomású, hogy a korai nepiesség kezdeti időszakában a délszláv népköltészet szépségeinek fölfedezése milyen komoly érv volt a népi műveltség értékelése mellett. A német romantika népiessége szinte elképzelhetetlen Goethe és Herder délszláv balladafordításai nélkül. Ezek az örökértékű balladák természetesen magyarul is többször megjelentek, nem is rossz fordításokban. {Kazinczy, Bajza, Toldi, Kölcsey, Vitko-vics, Székács, Rádics, Margalits, Csuka.) T)e most jelent meg elsőízbén olyan gyűjtemény, mely a jugoszláv népballadák igazi ízét, hangulatát visszaadja. Nem -véletlen, hogy olyan fiatal költő tudta e "balladák az eredetivel egyenértékű fordításait létrehozni, aki a magyar népi irodalom neveltjeként, a magyar népköltészet hangvételével foghatott e feladat megoldásához. Mert a magyar és délszláv népköltészet szemlélete és hangja csaknem azonos. S minthogy Kiss Károly valóban ismeri a magyar népdal és magyar népballada hangját, s nem csak ismeri, -de minden hangján művészi módon tud játszani: végre megszólaltathatta a délszláv népköltészet java termését. Annák ellenére, hogy fordításai nyersfordítás alapján készültek, az átköltést oly filológiai és formai tökéllyel oldotta meg, hogy -megformálását legtöbbször művészileg is örökérvényűnek, véglegesnek tekinthetjük. így a magyar népköltészettel -nagymértékben rokon délszláv hősi énekek és románcok végre saját kultúránknak ia részévé lettek, mint ahogy az a Halotti "Beszéd, Szenei Molnár zsoltárai, Arany "Hamletje, Babits, Szabó és Tóth Romlás virágai, vagy hogy utoljára, de nem utolsóként a másik nagy népi alkotást említsük: a Kalevala Vikár-féle átültetése. Kiss Károly nagy fordítói vállalkozásának két testvér-kötete a korábban megjelent és múlt számunkban ismertetett Zrínyi-énekek, és az ezt követő Hunyadi énekek. Mert e kötetek arra is ráébresztenek, amit a felszabadulás előtti hivatalos történetírás szinte eltitkolt előlünk, hogy "Zrínyi és Hunyadi éppenannyira a délszlávok nemzeti hőse, mint a miénk. "Pedig ezen nincs mit titkolni, sajnálkozni, röstelkedni, mert sem a "magyarság, s e m a hős nem lesz kisebb azáltal, hogy -420
tudomásul vesszük a Zrínyiek horvát, a Hunyadiak' román őseit is, s belátjuk, hogy nemcsak a magyarságért s nemcsak^ magyarokkal harcoltak. Azt s e m szégyen tudomásul venni, hogy Karnautics eposza (mint a most, négyévszázados késéssel megjelent méltó fordítás is bizonyítja) hatott a költő Zrínyi művére, s jó tudni, hogy a Zrinyiászt éppen a költő testvére fordította horvátra, az a Zrínyi Péter, akit később a Habsburgok, hóhéra pusztított e l . . . Ezgk az összefüggések a dunavölgyi valóságot mutatják s számunkra is csak kedvező lehet, ha nem akarunk torzítani a magunk nemzetisége javára. Ebben a kiadványban már alig akad ilyen torzítás, de azért annak érezzük a Zrínyiénekek bevezetőjének s a kötetről megjelent kritikáknak azt a még mindig kissé régies beállítását, melynek az a problémája: »hogyan lehetséges magyar történeti hősöknek ilyen kiemelkedő szerepe a délszláv népköltészetben?« A válasz egyszerű: mert ezek a hősök egyaránt tartoztak a magyar és a szomszédos népekhez, származásukban, kultúrájukban, talán még anyanyelvükben is. E népek etnikuma olyannyira összefonódott, hogy a »vagy-vagy« nacionalizmusát egészen a XIX. századig jóformán nem ismerték — egyszerűen nem volt szerb, román, vagy magyar »kérdés«. Ideje már ezt a szemléletet tudatosítanunk; s a Zrínyi- és Hunyadi-énekek ebben nagy segítségünkre vannak. Magyar és délszláv világ találkozásáról további anyagot, élményeket és adatokat szolgáltat, de most már a modern művészet eszközeivel Miroslav Kriza életműve. Nem véletlen," hogy Kriza első könyve csak most jelenhetett meg magyarul, s az egy Németh Lászlón kívül irodalmi életünk a felszabadulás előtt még csak tudomást sem vett róla. Németh, megérezte a rokon szellemet s remekbeszabott tanulmányban hívta fel rá figyelmünket, de további másfél évtized kellett hozzá, hogy a Glembay családról szóló mű — még mindig hiányosan! — végre megjelenjék. A két háború közötti Magyarországnak (hogy csak a délszláv népballadák példájára utaljunk) még a közös múltat, közös szellemet, közös érdeket megmutató délszláv művek sem kellettek, nemhogy olyanok, melyek »ellentéteinkről«, a magyar uralkodó osztály bűneiről, hibáiról szólnak. Sőt, ettől talán még mindig félünk egy kissé. Pedig semmiből nem tanulhatunk annyit, mint azokból a könyvekből, melyek hibáinkról szólnak. Sokan voltak a múltban is, Széchenyitől, Adyn és Szekfűn át Illyésig, ki-
"váló magyarok, akik kíméletlen őszinteér el, ismét másutt szinte Julien Green-i séggel írtak a magyarság hibáiról. De az atmoszférát teremt, a felső osztályokat idegenek véleményét mindig szégyelltük. szinte Huxley iróniájával ábrázolja. EgyIgaz, vannak már örvendetes kezdemészer rideg, száraz, szinte történetírói pon.nyezések: szomszédaink irodalmából már tossággal és szenvtelenséggel dolgozik, .megjelent néhány »nem magyarbarát« hogy a következő mondatban néhány vokönyv. (Jirasek, Hasek s- most Krleza.) nással tökéletesen jellemezzen egy figuDe ideje volna tervszerűen kiadni a marát, aki hirtelen megelevenedik, élni gyarságot megbíráló külföldi írások egy kezd, s mi is benne, vele élünk. Ezek a .gyűjteményét, polgári és szocialista írók, »hősök« csaknem mindig esendők, sől tudósok tollából egyaránt. Miért ne nézellenszenvesek; az író ellenérzését nem is nénk' szembe Scotus Viator, Jorga és a titkolja, de mégis 'belülről ábrázol, úgy-' többiek véleményével, ha nincs is, ha nem hogy nemcsak átéli, legtöbbször silány, is volt igazuk? Hát még, ha igen, mint figuráinak sorsát, de bennünket is sorpéldául Krlezának! Ha a »magyarellesuk részesévé tesz. Ezt teszi lehetővé az nes« könyveket elolvassuk, kiderül, hogy író óriási műveltségbeli felkészültsége, senkinek sincs baja a magyarsággal, a sokféle stílusfinomsága; a miliő, az élet.magyar néppel, csak - a katonatiszttel, a forma hallatlan apparátust felhasználó, csendőrrel, a vármegyeházával, az úri de nagyonis a lényeget kiválogató, szűkMagyarországgal. szavú -ábrázolása. Nem túlzás, ha KrlezáNem mintha ez lenne . a végre most ról szuperatívuszokban beszélünk. Enélmegjelent Krleza mű lényege. Ez csak kül nem érzékeltethetnék, hogy ennek a számunkra a legtanúlságosabb. E könyv könyvnek a megjelenése valóban »eseazonban sokkal több ennél; elsősormény« — hiszen már ez is közhely, mint ban és főként kitűnő irodalom, hiszen szinte minden »elismerő« kritika. Még a Krleza világviszonylatban is jelentős író. kötet borítólapjának szokványos bemu.Mai irodalmunkból leginkább Németh tató-szövege is csak arra alkalmas, hogy Lászlóhoz hasonlíthatnánk: éppannyira elriasszony ettfől a jelentős műtől. A •európai, művelt, sokoldalú, éppoly szentúlságosan is rövid kísérőtanulmány vedélyes, elfogalutlan, szintúgy ismeri a (egyébként dicséretes munka) szintén dunavölgyi múltat és jelent,- s szintén polnem mutat rá eléggé a Glembay-család gári származású, de haladó író. A párhuerényeire és sajátos voltára. Sokszor zamnak itt meg is kell állnia, mert sok alig összetartozó novellák, hangulatkémindent elárul: azt is, hogy a szocialista pek állnak össze egyetlen grandiózus Jugoszlávia kultúrpolitikája okosabb, és körképpé, azazhogy állnának, mert. a körkövetkezetesebb volt, mint a miénk. Nékép legfőbb tablóit, a három hatalmás, meth Lászlót a Schöpflin Gyulák, Zsolt szenvedélyes drámát — a magyar kiadás Bélák, Horváth Zoltánok, Bóka Lászlók egyszerűen elsikkasztotta. Ez az üröm a valósággal elszigetelték . a népi demokra- mű megjelenésén érzett örömünkben, tikus- fejlődéstől, Krlezát viszont Tito örömünkre szolgál viszont, hogy a művet rendszere megnyerte-magának, olyannyiDudás Kálmán fordításában olvashattuk. ra, hogy a mai jugoszláv szellemi életre Nagy feladatot oldott meg azzal, hogy jól szinte ránehezedik az író hallatlan tekinolvashatóan, magyarul szólaltatta meg ezt télye. A párhuzam persze sántít, hiszen a végtelenül bonyolult, intellektualizált Krleza mégis más, politikailag mindig is szöveget, mely néha esszé módján, néha baloldalibb és harcosabb volt, írásaiban "szecessziós zsúfoltsággal, ismét másszor a megvan Ady élessége, forradalmi radikarealista regény nyelvén szólal meg. lizmusa. (Érdemes volna végre Krleza Ady tanulmányát is megjelentetni!) De Az utóbbi időkben megjelent szerb, Krleza nemcsak Adyra emlékeztet, hanem . horvát és szlovén irodalmi alkotások kiKrudyra is, s ez írói nagyságának egyik merítő ismertetése, elemzése és értékeléfontom vonása. A stílus finoman elemző, se helyett néhány, helyenként talán viimpresszionista eszközeivel érzékeltet ízetatható megjegyzésben igyekeztünk ket, hangulatokat,'életformákat, sorsokat. éreztetni e művek jelentőségét, és az <51Mindezekből nyilvánvaló középeurópai vasóban keltett hatását. A kezdet kezde^volta: minden sora erre a tájra, az itteni tén vagyunk, érthető, hogy az eddig életre vonatkozik, ebből fakad, erre utal. megjelent művek nem adnak teljes képet D e sohasem provinciális. Koncepciójában, déli szomszédaink népköltészetéről és eszközeiben sokszor prousti magasságokai irodalmáról. K. NAGY ISTVÁN
421'
Csepp a tengerben Jankovich Ferenc kötetéről „Minden magyar ember rokonom", — tárja fel a szelídhangú lírikus egész művet átható vallomását a zárósorok között A felszabadulást megjelenítő, maradandó élményt jelentő munka, a napló legszubjektívebb érzésvilágával összeforrva fejezi ki az író népünk iránt érzett szeretetét és féltő aggódását. A felszabadulási pályázat díjnyertes kötete új, a szerző számára addig jórészt ismeretlen, vagy elfeledett jellemek egész légióját kelti életre s teszi °a mozgalmas idők cselekvő részeseivé. A központban az író és 'a háborús borzalmakat elviselni kényszerített falusi kisemberek állanak. A mű érdekességét csak növeli, hogy a „háború poklában" keletkezett, több mint tíz esztendős írói. anyagot tartalmaz. A kötet címe több szempontból szimbolikus értelmű. Az író „pőre élete" a Vértes' hegység lábánál meghúzódó falu szenvedéseinek fontos darabja. A „szentkúti" emberek világa az ország életének szerves része; a Föld népeinek tengerében pedig a magyarok képeznek egy cseppet. A felszabadulást ábrázoló regények és naplók zömét az őszinteség teszi magávalragadó olvasmánnyá. Jankovich Ferenc regénykeretbe ágyazott korrajza nemcsák tartalmában esetleg szemléletmódjában tér el a történelmi sorsfordulatunkat elénkvetítő kötetektől. Lényeges különbség származik már abból is, hogy dunántúli faluba sodródott fővárosi író és tanár szemével mutatja be a kiszámíthátatlanul rohanó eseményeket s a háborús vihar hatását. Ezzel mintegy kiegészíti, teljesebbé teszi az 1945-öt megrajzoló irodalmi termékeket. Az „Isten malmaiban" Szabó Pál, bihari szegény parasztként a falu eseményeinek aktív részeseként éli át a történelmi fordulatot, s leszűkített keretek között szívigható humanitással ábrázolja a biharugraiak öröm és gondteli erőfeszítéseit az életért, a'jövőért. Néha már a kelleténél is önállóbb alkotó-kedv lobog kisemmizett földmunkásaiban, akik túlságosan izolálódnak a központi irányítástól és az országos problémáktól. Urbán Ernő »Pirkadás«-ában azt a folyamatot próbálja megvilágítani, hogy égy falusi értelmiségi milyen körülmények között jut el a párt igazának felismeréséig. A központi hős előrejutásának lélektani 422'
hitelét azonban a kiemelkedő részletek: mellett is kiütköző vázlatosság akadályozza, s a kissé „minden intézkedést felülről váró" szegényparaszt figurái t ú l ságosan önállótlanok, s az író lényegében, mint külső szemlélő forog közöttük. Az elsősorban szubjektív élményanyagra építő Jankovich Ferenc két szempontból is újat nyújt. Feltárja, hogy egyéni életében, milyen jelentős változást idéznek elő a háborús események, s az ishitelesen játszódik le a kötet lapjain,, hogy a külső szemlélő előtt miként változik egy falu élete a felszabadulást megelőző hónapokban. A személyes éscsaládi problémák felfedése együtt szerepel a barátok, a falu lakói, a m a g y a r nemzet és az egész emberiség iránt é r zett szeretetével. Őszinte féltője az e m beri életnek, az emberiség szellemi k i n cseinek, a művészetnek, és a h u m á n u m nak. Az élménygazdag olvasmánynak szinte minden során ott érezzük az életdiktálta dinamizmus lírai lendületét. A z író személyes jelenléte, bátor önkitárulkozásá pedig a bemutatott életvalóság hitelességét bizonyítja. Jankovich szemléletmódja tehát szerencsés átmenetet •képez Szabó Pál és Urbán Ernő ábrázoló módszere között. A faluban töltött esztendő szorosan kapcsolja „Szentkút" világához, de mindig anélkül, hogy az egész országot érintő létkérdéseket szem elől tévesztené. A kötet formai szempontból legközelebb áll Nagy Lajos: Pincenaplójához; Szép Ernő: Emberszagához; Fenyő Miksának: Az elsodort országához és Berzeviczy Gizella: Mária Nosztrájához.. Tényleges irodalmi hatásról azonbanmár csak keletkezési időpontjukat éshelyüket tekintetbevéve sem lehet szó köztük.. Nagy Lajos ugyanis az ostromzárral körülfogott fővárosban lényegre tapintó, szűkszavúságig lekopárított mondatokban számol be az óvóhely v i lágáról s szatirikus kedvvel karikírozza véres zűrzavar és a felelőtlen ostobaságszülte nagyhangú intézkedéseket. Fenyő Miksa a mindenfajta politikától, mint apokaliptikus borzalmaktól irtózó, kényelmében megbolygatott polgár súlyos kötetté dagadt megemlékezéseit gyűjti, össze. Szép Ernő szinte bájos fejcsóválással emlékezik vissza a nyilasvilág ; munkaszolgálatosainak egy viszonylag, rövid időszakára. Berzeviczy Gizella pe-
dig a börtönbej utott kommunista nők szenvedéseiről és szabadulásáról ír megrázó visszaemlékezést. Jankóvich munkájától formai és tartalmi rokoníthatóság szempontjából távolabb állnak a felszabadulást irodalmi igénnyel feldolgozó alkotások, mint Darvas József: Város az ingoványon
lélek pallérozása, a szabadság, bátorság, igazság, jóság érzetének felkeltése a világban ...", — jelöli ki ars poeticáját, melyhez híven ragaszkodik egész kötetében. A regénykeretbe illesztett önéletrajzi töredék szerkezeti szempontból három részre tagolódik. A mintegy tíz ívnyi epikai nyitány (A bújtató falu) után következik a mű intenzitás és extenzitá? szempontjából legértékesebb része, a napló, majd a felvetett problémának szűkszavú, lélektanilag indokolatlan „megoldásaként" két zárófejezet. A regénytöredék eseményanyaga 1944 előtt, Székesfehérvár mellett Mór és Hollókő vidékén, az író által Szentkútnak nevezett faluban játszódik, s mintegy sűrítő je a voltaképpeni háborús élmények előzményeinek. A kisregényterjedelmű kezdő szakasz egy széles hömpölygésű epika alapjait veti meg, s már az első hangleütéssel a központba helyezi az egymástól társadalmi konvenció által elkülönített két falusi fiatal küzdelmét a szerelemért. Sütő Kálmán hollókői húszholdas parasztembernek a fia elhagyja szüleit, s igen kemény, sok megaláztatással járó munkát vállal, (mindenes cseléd lesz egy zsugori főjegyzőnél) csak azért, hogy a jegyzőrokon négy polgárit végzett, „úri kisasszonynak" tekintett kedvese környezetében lehessen. A háttérben passzívan meghúzódó tanár látószögéből ábrázolt küzdelem története köré csupa olyan eseményt vonultat fel az író, csupa olyan jellemet rajzol, amelyek a lényegbeli mondanivaló elmélyítését szolgálják. Káli és Máli tiszta céljai a velük együttérzők emberséges • módszerei fokozatosan kerülnek szembe egy másik világgal ,a harácsolok, a zsidóvagyonra spekulálók, a politikai számítók züllött társaságával. Míg Káli becsületes harcot vív az élettel, a társadalmi atmoszférát a nyilasok egyre zajosabb szervezkedése komorítja, s igen nagy súlyt kap Suri Róbertnek a zsidóvagyon megkaparintására irányuló akciója. Sütő Káli erkölcsileg és eszmeileg is érik s a családalapítás előfeltételeinek megteremtéséhez a csábító buktatók ellenére a nehezebb, de emberibb utat választja. Közben a minden elnyomottal szimpatizáló írónak az üldözőket sújtó kezdeti kritikája az egész rendszer elleni kiállásá élesedik. Amikor a sötét kezek Sütő Kálmánt közvetlenül az eljegyzés után angyalbőrbe öltöztetik, a faluban egymást érik a behívók. Se423'
matikus hangoskodás nélkül érezteti az író, hogy a nyilaspárt megerősödése idején hasonló ármánykodás következtében kerülnek frontra a behívottak. Itt félbeszakad a regény, s majd a naplójegyzetek hatalmas anyaga után egy váratlan 1 fordulattal végetér. Jankovich regényírói módszere A bújtató faluban, illetve a Hulló csillagok és A tél fiai című történeti regényében sok azonos vonást mutat. Általában egy központi konfliktus analizálására helyezi a fősúlyt, az alapproblémát jellemek képviselte, gizdag színárnyalatú ellentétekkel sűrűn teleszövi. A szereplők, a maguk esetlegességükben is viszonylag önálló konfliktusok hordozói. Káli például ellentétben áll nemcsak Málival, hanem szüleivel, a nyilasokkal, Suri főjegyzővel és Suri Róberttel is. A konfliktusok az igazábrázolásra törekvés következtében épp a realista módszer igényeinek megfelelően- egyre inkább politikai színezetet kapnak. A szerelmi érzés küzdelem árán emelkedik felül a politikai fondorlatokon, s nem tudják alábukásra kényszeríteni a háborús vihar megpróbáltatásai sem. Természetesen a konfliktusok nem élhetnek egymástól teljesen elszigetelt életet, hanem minduntalan találkoznak egymással, hatásukban is erősítik, vagy erőtlenítik egymást, A Kürti-vendéglő züllött nyilasvilága és a két fiatal életszemlélete között mély ellentét húzódik ugyan, de még Káliék szubjektív tervezésében is előbukkan a nyilas politika mételyező hatása. A regény töredék nagyszámú jellemeit távolról sem azonos műgonddal dolgozza ki az író. Magának a főhősnek a megrajzolása is eléggé egyoldalú, bár a hiányos jellemzésbeli motiválás viszonylag gazdag kiegészítést kap a naplóban. Káli cselekedeteinek mozgatója eléggé egyszínű érzelmi indíték. Málika lelki gazdagságának érzékeltetésére tett kísérlet ellenére is élettelen. De Jankovich jel-* lemábrázolásának módszere nemcsak megengedi, hanem mintegy szükségszerűen elő is írja a fokozatosságot. A szereplők először éppen csak helyt kapnak egy-egy jelenetben, s az író fokozatosan mélyíti el *a jellemet. Kálit cselekedete közben festi meg, Málika értékeit pedig csak negatív módon sejtteti, s lényegében csak ázt látjuk, ami érte történik. Az élettől félrevonult szereplőket elsősorban gondolatvilágukon, vagy egysíkú, csaknem mechanikus mozgásukon ke424'
resztül- ismerjük meg, mint Szidonka • énkisasszonyt, Mariska némi, vagy akár Suri jegyzőt. A parasztok formailag: szűkskálájú lelkivilágát is cselekedeteken keresztül szemlélteti az író. Egészennagyvonalú Suri Róbertnek, a jegyzőszázados fiának a bemutatása a zsidóvá— gyon megszerzését célzó mesterkedésein keresztül. Hiteles pillanatfelvétel e l e v e níti meg, hogy a fiatalokat segítő W i m mer kereskedő milyen ügyesen veri vissza az udvariasan agresszív tiszt, agyafúrt támadását. A jellemzésbeli befejezetlenség nagyban csökken a k ö v e t kező fejezetben. A belépő új figurákonkívül az első részben alig érintett szereplők, mint Szatíra János, Oroszlán b á csi, Lux, Tauber doktor, vagy az öreg Sütőék a második részben már á r n y a l tabb jellemzést kapnak. Csöngető Málika új vezetéknevén szerepel, de nem s o kat látunk belőle itt sem, mert közbennemcsak műfaji változás, hanem a központi feladat lényegében is módosulás következik be. Az előzmények. epikai sűrítése, aSzéntkútra érkezés után kezdődik anapló eseményanyaga. A regénytöredékben megjelölt eredeti konkrét célkitűzés megvalósítása lényegében elmarad. A szerző sürgős, nagyszámú és súlyos mondanivalója szétfeszíti a regény k o m pozíciót, s a kötetben szubjektív v é l e m é nyek megragadására sokkal alkalmasabb napló formába csap át. Az író ugyanis e
tüzében a központba az író kerül. Az objektív nézőpont szubjektív lesz, a stílus közvetlenebb, s a regény helyét elfoglalja a napló, vagy a memoir-szerű visszaemlékezés. A sokszálú cselekményfuttatás a kronológiai egymásutánban érkező élmény-;tükrözésre aprózódik. Az eddigi koncepciót az igényes műgond ellenére is a véletlenre építettség keresztezi. A háttérbe személytelenedett tanár szubjektív kiemelkedése a szereplők világából életközei helyzetbe hozza, s gyorsanpergővé teszi az eseményt. Az élmények elsőszemélyű megragadása, a lírikus szuggesztivitásának többszínű kibontakozását teszi lehetővé. A • második részben az egyéni és országos ügyek összekapcsolása lényegesén sikerültebb. Itt is végigkísérhetünk egy bizonyos fejlődésmenetet, • mind formai, mind tartalmi szempontból. Maga a napló is fokozatosan bontakozik ki krónikajellegéből. Először csak az „apró érdekességek" átfogására vállalközik az íro,. majd kiterjedettségben és jelentőségben egyre inkább növekednek a gyakran politikai természetű reflexiók. Egyre sűrűbben helyet kap a múlt emlékanyaga is, melynek legkitűnőbb példája a franciaországi élmények felelevenítése. Fokozódó figyelemmel kíséri a szerző a falu politikai hangulatát, a nép körében élő híreket és pletykákat s válaszolni igyekszik kételyeikre. Tudatossá érlelődik benne a jövőtépítés nagyszerű feladata. A bőven rázúduló csapások közepette komoly harcot vív saját magával is. Nem írja le a borzalmakat minden egyes esetben, hogy tépelődéseit elkerülje, s hogy erőt merítsen a jövőre. Így igazabb, hitelesebb az a kép, amit a feljegyzésekből nyerünk. A reflexiók túlsúlyrajutását, valamint azt, hogy gyakran nyúl vissza a múltba tápanyagért, formailag is jelzi Jankovich, amikor , a dátumokat feloldja. (Pl. a pontos megjelölés helyett csak ennyit ír: augusztus utolja, szeptember... stb.) A formai és tartalmi változás lépést tart az író eszmei tisztulásával. A napló képviselte politikai állásfoglalás változó s rendkívül heterogén. Éles németellenessége mellett ott szerepel a jövő bizonytalansága, de idealisztikus és ma már túlhaladott történelemszemléletén is keresztültör azonban optimizmusa. Alapvető apoliticizmusát is kikezdi a hitleristák, „a Diktátor műhelyeiben egyformára szabott embergépek" és a nyilasok elleni kiállása s meghitt együttér-
zése a védtelenekkel. Szót emel a vélemény szabadsága,- a szabad vizsgálódás,, „libre arbitre" és a szabad vita érdekében. Csaknem pontosan lemérhető érdeklődéssel kerül egyre közelebb a néphez.. Nem betétszerűen ismertet egy-egy népi kuriózumot, mint holmi ízesítő adalékot, hanem egész életszemléletét áthatjaa nép iránti szeretet. Egyre világosabban látja, hogy a „bűn, mely az országban tombol, • nem a népé". A falusi kisemberek iránt érzett felelősségérzet kényszeríti arra, hogy megvizsgálja korábbi írói. magatartását. A néphez közeljutva nyernek új, értékesebb tartalmat világnézetének pozitív motívumai. A nép k ö zött ismeri fel, hogy a „cenzúra és önkény rémuralma idején" nem elég ha az írók elítélik a minden rendszert kiszolgálni tudó bértollnokokat, s maguk csak néma hallgatással jelzik a veszélyt. R á döbben arra, hogy „félbeszakadt író", s távolról sem mondott még el mindent népének. Éles lelkiismeretfurdalás közben bélyegzi meg korábbi költői munkásságát, „tunya henyélését". Egyre világosabban látja, hogy az ezeréves „bilincskorszak", az elnyomatás után új világ, „a cselekvés dicső korszaka kezdődik". A kötetben fellelhető politikai v é l e ménynyilvánítások és a szubjektív kiszólások és reflexiók nemcsak korhűséget, őszinteséget árulnak el, de a szerzőhatározott fejlődését is dokumentálják. A néma félrehúzódástól az emberi jellemek nagy próbaidején eljut a jövőt építő aktív harc vállalásáig. Az ábrázolásmód, a kijelölt problémák, megoldásának és a nyelvezet konkrétabb vizsgálatát nagyban akadályozza a kötet műfaji jellege. Az első rész jellemzésbeli fogyatékossága, a központi probléma egyoldalú felvetítése jórészt a regény befej ezetlenségének számlájára, írandó. A 2. rész pongyolasága, követker. zetlensége és szaggatottsága is szorosan összefügg a naplójelleggel. Mindezek e l lenére a bravúros technikai megoldások, egész sorát emelhetjük ki ízelítőként a kiváló kötetből. A jellemzés kiváló példája Suri Róbert és Wimmer kereskedő szellemi birkózásának bemutatása. ) gen találó a tanár kettős megjelenítése, amikor Káli es Máli egymástól eltérő véleményt nyilvánítanak • a szerzőről, d e úgy, hogy ez a jellemzés visszaüt, s elsősorban nem a jellemzettet, hanem a jellemzőt mutatja be (126—127. 1.). Mesteri megfigyelőre vall a fiatal paraszt425'
ember foghúzásának (272. 1.), az asszony -tudtanélküli borivásnak (337. I.) és a visszavonulásnak a lefestése (497. és köv. 1.), vagy a menekültek plasztikus megrajzolása (421. 1.). Kitűnő lírikusként találó technikai eszközökkel érzékelteti Székesfehérvár meglátogatásakor szerzett impresszióit (568. és köv. 1.). Ragyogó példáit idézhetnénk az objektív ábrázolásmódnak, amikor a néptől hallott anekdotákat, híreket tűzi gondolatai közé, vagy a nép szemével ábrázolja a vallásos búcsú külső megnyilvánulásait. 282. és köv., ill. 378. 1.) Ha kifogást keresnők az ábrázolásmódban, első helyen kellene felvetnünk a nyilasvilág bemutatásának kevéssé differenciált voltát. Az író szubjektív ellenszenve következtében talán a nyilas rémuralom alatt szerzett benyomásai a történelmi hűség rovására érvényesülnek a frázis puffogtató Pukmuki-párt kezdetleges szervezkedésének bemutatásában is. Csak helyeselhető, hogy a népi szólásformák, kifejezések, gondolattársítások létjogot kapnak a kötetben, de egy-két alkalomm a l a pontatlanság, a hitelesség rovására megy. Elhallás miatt fordulhat elő, hogy az őző nyelvjárás tagadószava: nőm. A kötet végső fokon felbecsülhetetlen -értékei ellenére sem nyújt teljes képet a felszabadulásról, hiszen az éremnek csak egyik oldalát mutatja be. Sokold a l ú körültekintéssel, a maga komplex bonyolultságában analizálja a ielszabacdulás előtti eseményeket, pontos, reális képet fest a „tökfejű államférfiak" „vastalpak alá" kényszerített Magyarországának szenvedéseiről, a Hitler hadigépezetét kiszolgálók reménytelen erőlködéséről, szemellenzős bizakodásáról, de a születő újat is csak esetlegesnek könyveli el. Szatíra' János, az illegális kommunista magárahagyott, s erőtlen figura. A szovjet katonákról vallott felfogása áttört ugyan az ismeretlenségből táplálkozó bizonytalanságon s fokozatosan jut el annak felismeréséig, hogy lényegében ők fogják Magyarországon a •demokratikus előrehaladás útjából a ro-mökat eltakarítani, de éppen a felszaba-
-426
dulás ténye, s az újjáépítésre irányuló kezdeményezés érzékeltetése kisiklik az író kezéből. Maga a szerző is érzi ezt, s azért árulja el a bevezetőben, hqgy' egy j,naplófüzet (Malac a szenttóban. 1945. június) el is veszett". Ezért érzi szükségét az író annak, hogy a regénytöredék és a napló egységes lezárásaként egy új zárszót és utóhangot is a kötethez csatoljon. A teherbeesett Málika még inkább szfinxként jelenik még, de Káli a közvetlen szülői hátásra minden konfliktust gyorsan felold, s könnyűszerrel juttatja révbe a házasságot. A bonyolult kérdéseket ilyen egycsápásra „megoldó", toldalékként ható befejezés ábrázoló módszerében is eltávolodik az író sajátos eljárásától, s a kötet leggyengébb részét képezi, bár távolról sem képes megzavarni az előző két nagy fejezet pozitív összhatását. Az utóhangban az önéletrajzi részletek lezárásaként ismét a szubjektív elemek kerülnek előtérbe. Jankovich Ferenc a 'magyar nyelv sokoldalú szemléletességének felhasználásával izgalmas olvasmányként jeleníti meg előttünk az 1944—45-ös időszakot. Az első részben a regényíró kerekrecsiszolt kompozíciója és nyelvezete uralkodik, a naplóban pedig sokkal nagyobb teret kap a pillanatnyi benyomásók lírai rögzítése. Míg a regénytöredékben a teljességre törekvés mellett is kitapintható a lényegre koncentrált szerkezet, addig a naplóra a formájával is magávalragadó hangulati széttöredezettség a jellemző. A mű egésze a szépirodalom sajátos módszereivel teszi élmény szerűvé a felszabadulást. Az egyéni különbözőségek bátor megvilágításával elmélyíti á bennünk érlelődő ' élményanyagot. A nép igazának kidomborításával hazaszeretétre nevel. Nemcsak saját őszinte írói vallomása a kötet, hanem napjainkig ható történelmi tanulságot hoz közel olvasóihoz. Megerősít abban- a meggyőződésünkben, hogy csak közös erőfeszítéssel, összefogással lehet boldogulni a jövőért harcolni. SZEKERES
LÁSZLÓ
Enczi Endre: Gyógyulás (Magvető könyvkiadó, Budapest, 1956). A Gyógyulás az utóbbi idők' legérdekes e b b regényei közé tartozik. Érdekes „problémát vet fel, a gyógyulás problém á j á t (anélkül, hogy eleve betegnek hinn é mai társadalmunkat), és érdekes form a i szempontból is: Láthatóan kerüli a -gyógyulás folyamatának kijelentő, »ráfogásos« formában történő bemutatását és lélektanilag gazdagon árnyalt figurákkal -dolgozik. Bár a regény végső mondanivalójával azt akarja dokumentálni, hogy -a gyógyulás egyetlen alapja a szocialista társadalmi rend, mégis szem előtt tartja, -hogy. a gyógyulás nem következik be törvényszerű fizikai jelenségként, hanem «egyéni vergődések és küzdelmek árán, különösen azoknál,. akiknek — . hogy úgy .mondjuk — tehetségük van a gyógyulásra. Ezek közül a »tehetséges« figurák kö-zül kerül ki a regény főhőse is, Csenk dr. klinikai tanársegéd, de éppen az ő fejlődéstörténete, gyógyulási folyamata teszi problematikussá a regény címében hangsúlyozott gyógyulás ténylegességét, - hitelességét. Ez természetesen nem jelenti, hogy a .mellékalakok gyógyulási esete nem lehetne érdekes és jellemző, de mivel ő a főhős, az ő sorsához mérjük a gyógyulás társadalmi és lélektani realitását. Az ő -életéből kell kiolvasnunk, hogy miből kellene kigyógyulniuk az embereknek, és mitől gyógyulhatnának meg. Mandanunk sem kell, hogy a regény -jpolgári hőseinek kell elsősorban meggyógyulniok, de ha Csenk dr. polgár is, élete nem teljes ^intenzitású polgári élet. Budapest ostroma idején, mikor éppen beteglátogatáson volt, felesége é s gyermeke — bombatámadás következtében — tra.gikus módon elpusztult. Ezzel a nyomasztó eseménnyel kezdődik a főhős életében a belső válság: szemrehányásaitól nem tud szabadulni, talaját vesztett,, tépelődő, magát emésztő ember lesz belőle, az orvosi hivatásban s e m lát többé célt és örömet.,, Mindez lélektanilag érthető, de Csenk doktornak nem, egy kívülről jövő -elemi csapás okozta megrázkódtatásból kellene kigyógyulnia (ez elsősorban orvosi kérdés), hanem a polgári élet egészéből, magából a polgári életből, úgy ahógy csal á d j a villámcsapásszerű pusztulásáig feltehetően maga is élte ezt az életet. De ez az elemi csapás a főhőst -végleg kikapcsolja a polgári életből, mely egyébként gazdagon burjánzik a regény cselekmé-
9
nyében. Csenkről valójában nem tudjuk meg, mennyire volt »gyógyítandó« polgár és így gyógyulása nem lehet tipikus képe a polgári gyógyulásnak általában. Az a tény, hogy az őt ért elemi csapás után az eszmélés és önvizsgálat útjára tért, hogy szakítani tudott polgári múltjával, mindenesetre becsületes lélekre vall és a gyógyulásra való képességét jelzi. De sem azt nem tudjuk meg, mennyi cselekvő szerepe volt a polgári élet zajlásában korábban, s e m abból nem látunk sokat, — és művészi szempontból ez a nagyobb baj, — hogy mennyi közvetlen harca van továbbra is a maga régi világával. Mert e nélkül a harc nélkül a »polgári« főhős nem a polgári élet nyavalyáiból, bűneiből gyógyul ki, hanem egy tragikus csapás okozta kábultságából, ez " pedig valóban inkább lélektani, .mint társadalmi probléma. Igaz, a végső megundorödáshoz, a meneküléshez az segíti hozzá, hogy nem akar és nem tud egy jellegzetesen polgári ízű házasságtörési viszonyba keveredni professzorának felesé' gév.el, de valójában itt sincs küzdelemről szó: Csenk valósággal áldozata lesz ennek a hirtelen a karjaiba omló asszonynak, akit a főhős rejtélyes és »romantikus« szomorúsága, passzivitása ellenállhatatlan szerelemre ingerelt. A főhős tehát nem jellegzetesen polgári szabású > figura, talán ezért is lehetséges neki meggyógyulnia. A. kérdés természetesen most már az, hogy mért akkor a polgári világnak a gazdag bemutatása, ha nincs indokolt kapcsolata a polgárinak - elindított főhős sorsával? Ha Csenk dr. aktívabban, tartalmasabban, valóban vérre menő küzdelmek és bonyodalmak árán. gyógyulna ki a polgári »öntörvényűség« nyavalyájából, szívesen vállalnám azoknak a polgári figuráknak a sokaságát, akik nem gyógyulnak ugyan meg, de eddigi sorsukhoz, nagy és kispolgári rögeszméikhez való . végzetes odakötöttségükkel a szükséges hátteret jelentenék Csenk küzdelmeihez, A főhős paszszivitása, félrevonulása miatt azonban '.a cselekményre .— epizódhalmaz formájánem gyógyulok élete úgy fonódik rá "a ban —, hogy eltereli figyelmünket' a regény első számú gyógyulásáról. Akármilyen jellemzők is' ezek az epizódfigurák, — mert azok, a különc, orvosprofesszortól, Várday-tói kezdve a kispolgári ténfergés és szószátyár csetlés-botlás. képviselője, Króh Fülöpön keresztül, egészen .a 427
végkép elkocsonyásodott gerincű tanító figuráján — a regényben mégiscsak a főhős nélküli statiszták szérépét töltik be. A régi társadalom elnyomorodottjai, áldoza-tok, akikből »hősök« semmiféle értelem-' ben nem lehetnek, mert nincs belső erejük a gyógyuláshoz — egy gyógyulásról írt regényben! A polgári világ gazdagsága tehát túlnő a főhős sorsán, illetve nem befolyásolja •döntő módon az ő személyes, gyógyulását. A polgári világ főhős nélküli háttérnek hat, ami művészi szempontból kétségtelenül hiba, de a társadalmi valóság megmutatása szempontjából mégis tanulságos, mert az író gazdag árnyalatú ábrázolása arra figyelmeztet, — amit esetleg dogmatizmusból nem akartunk tudomásul venni — hogy ez a világ itt van még, az emberek idegeiben ólálkodik, ernyeszt és. hátráltatja a gyógyulás folyamatát. Mindezek elmondása után mégiscsak azt kell megállapítanunk, hogy a gyógyulás eredménnyel járt, mert hiszen a főhős meggyógyúlt: passzivitásából, embertelen magányából, életmegvetéséből visszatalált az alkotó, cselekvő, az embert társnak vállaló -világba. Sajnos, a dolog itt is túl egyszerűen történik, főleg a művészi elmélyítés szempontjából. Csenk dr. abban a faluban, ahova • emberkerülő szándékkal visszavonul, találkozik régi osztálytársával Kasznárral, az ottani erőműépítkezés vezetőjével és — ha n e m is. villámcsapásszerűen — átalakul szociális, lénnyé, embertárssá, gyógyultan és megint gyógyításra készen. Kasznárék egészséges világának azonban gazdagabbnak kellene lennie, hogy a főhős átalakulása, gyógyulása indokoltabb legyen. Inkább
értelmi momentumokra épül, mint az úji környezet ösztonzö erejere. Amit a polgári világ ábrázolásával kapcsolatban hibaként emlegettünk, azt itt is fel l e h e t hánytorgatni: az erkölcsiségében tiszta és=emberséges »új« világ is csak keret, a n é l kül, hogy teljes valóságtartalmával teljes» intenzitással belefolyna a föhös életebe. Pedig az író ismeri ennek a v i l á g n a k «-gyógyító« erejét, és személyes sorsok reális konfliktusain, n e m könnyen oldódó»görcseinek« a f elengedtetésén keresztül szemléltem is tudja. (Gondoljunk itt a Bojtor Mária epizódra, az egyszerű e m b e rek kéretlen, szívesen adott gyógyító, s e gítő emberségére.) A regény végső mondanivalója f e l t é t lenül igaz: az ember n e m vonulhat f é l r e a magánügyeivel, a közösség v i s s z a k í v á n ja, és — - h a nincs végső személyes deformáltságról szó — vissza is hozza a maga emberségét termő áramába. A m ű vészi ábrázolás azonban azt kívánja, hogy ez a gyógyulási folyamat egy g y ó g y u l á s i avalóban »alkalmas« főhős telített, tipikus, életsorsában harc árán következzék be~ Ilyen értelemben a regény e l l e n ' k o m o l y kifogásokat kellett tennünk, mégis elismerjük, hogy sok értéke is van. Magaaz a tény, hogy két ellentétes v i l á g t e l jes értékű szembeállítására vállalkozik,., határozott művészi igényességre vallAlapvetően ismeri ennek a két világnak az atmoszféráját, embereit é s stílusát is,.. és -ha a két világ valóságtartalmát m é lyebben — konfliktusosabban — f o g j a majd egyéni sorsokba beépíteni, j e l e n t ő s mértékben hozzájárulhat korunk nagytársadalmi regényének a m e g t e r e m t é s é hez. VAJTAI ISTVÁN
Danyi Gyula: Nyár elé (Alföldi Magvető, 1956) Ü j költő jelentkezett, akit a nógrádi hegyek bányamélye érlelt poétává. A kötete maga is egy kis bánya. A kitáruló lélekbe tódult, világ-adta élmények a súlyos élettókola kíméletlen nyomása alatt lassan kinccsé kristályosodtak. Erről a gazdagságról vallanak a kötet tárnáiban futó szén-erek, — a fekete betűsorok. De Danyi költészetének nem egyedüli forrása a bányászélet. Bár volt-világa emlékeivel nem egy meleg hangú verse foglalkozik, (Nem ti bányászok, Jó volt velük, Szén stb.) befogadta ő már szívébe az ország többi kétkézi munkását is: az 428'
aratót, a csordást, a kőművest. Éppen ezek. •közül a versek közül került ki a kötet egyik legszebb darabja, a rövidségében is; sokatmondó »Kőműves«: Barna arcán,"melle szőrén malter a gyöngy. A szobád friss levegőjét neki köszönd . . . Hajlong s magasodó az magyarok: Csendül kezében a Beszél a ház.
célja, tégla.
Sok dalát, sugallja a Szerelem is. Az Ági-versek legjobbikában kivételes erővel sikerült érzékeltetnie a kedves meszsze-menetele után ránkszakadó egyedüliség, sivár üresség érzéseit: Kiosontál életemből, Csendül a csend hűlt helyedről, S a mosóban, hol dolgoztál, Pára helyett'hiányod száll. Hangosan Sarkában Karcsúra hallgat a
szikkad a teknő, a pók hálót sző. fagyott darabban végén a szappan.
Jjjjad ölelését várja letapadtan a deszkára: felszakítom s nagyot pattan, • mintha azt mondaná: hagyjam. (Levél Ági után) Általában a láttatás és az érzékeltetés erős oldala Danyi Gyula induló költészetének. í m e például az este kézzelfogható valósága ebben a versszakaszban: Liba kiált, álmodik az ólban. Omlik, piheg, Lélegzik az este. Amíg kezet mosok hold leng a hordóban, alma esik mellém, és elfekvő kutyánk v állát is letette. (Esteli öröm.) Vagy ugyanennek a motívumnak leheletfinom változatát: Qriás lomb már a sötét. Köd nőtt a rétekre nyomult. Egy angyal megbotlott, szegény, s nagykosár gyöngye szétgurúlt. (Versek. 4.)
9*
é
Nem hagyhatjuk említés nélkül á békéről írt szép versét sem. A költemény ki sem mondja a szót, s mégis róla zúg dalt a parlagot termővé törő traktor, róla zengenek a sürgönydrót-citerák, érezzük, hogy a frissen szántott föld' és a gáton áthajló szilvaág a béke illatával terhes; s a bányász-csákány nyomán omló fekete gyémánt ragyogásában a béke fénye villan. (Ének a békéről.) Nemegyszer okoz kellemes meglepetést egy-egy váratlanul jött életerős szóösszetétellel, vagy akár érzékletes képalkotással is. »Helyet enged gyümölcsének a sziromküllős virág« — írja pl. a kötet' címadó versében. Vagy: »Pletykanádas azt susogja« — kezdi el »Gyöngy«' c. csattanós költeményét. És így mutatja meg szomorú kisfiúkorát. egyetlen kitűnő képben. »Tövise-, ken borzongó harmat gyermekkorod«. (Lépj élő.) Kár, hogy ilyen költői eszközök birtokában legtöbbször megreked a dolgok külső ábrázolásánál. Néhány lélekbevágó szava idézi ugyan a múlt keserűségét, de mai, sokarcú világunkra vonatkozó élet-látása csupán felszínen mozgó, egysíkú és problémátlan. Ezt Danyi Gyulának magának is éreznie kell. ' Kötetének- zárósoraiban, mint minden igaz írástudó ezt tűzi ki életcéljáül: »Eltökélt szándékom, hogy tollammal is népemet szolgálom.« .Ezt csak úgy érheti el, ha szorgalmas munkával, és becsületes bátorsággal valóra váltja a már benne is felmerült gondolatot; ' Hogy bírhassam, miként a hálót halász, ha mélyre engedi, lelkemet, a felszínen szállót, sorsunkban elmeríteni . . . (A néma szépet . . .) SARKADYSÁNDOR
429
Gaál Endre: A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért
1917-1919 Szikra, 1956 A szegedi ellenforradalom, résztvevői közül legelőször Tonelli Sándor és Kelem e n Béla jelenttette m e g emlékiratát nagy dokumentum melléklettel, később még több emlékirat jelent meg. A látszólagos adatgazdagság mellett i's hiányos ezeknek az ellenforradalmár íróknak a forrásgyűjteménye, nem terjedt ki figyelmük Juhász Gyula, Móra Ferenc, Hollós József stb. haladó polgári íróknak a tevékenységére, természetesen a munkásmozgalom dokumentumai közül légi é i j ebb az újságokban közölteket olvasták. Ezért, jelentős lépés a szegedi proletáriátus 1917—19-es nagyszerű harcának megismerése felé Gaál. Endre munkája, mert jegyzőkönyvbe vette a munkásmozg a l o m egykori harcosainak visszaemlékezéseit, a szegedi levéltár és Párttörténeti Intézet eddig még feldolgozatlan anyagát tárta fel, s így gazdagabb anyag alapján kísérelhette meg a történeti fej-' lődés jellemzését. Hogy ebben a jellemzésben vannak mégis hibák, véleményem szerint egyrészt arra'vezethetők vissza, hogy anyaggyűjtő munkája nem' teljes. Juhász Gyula, Móra F'erenc, Hollós József írásait például nem forgatta Gaál Endre. Hollós József: Egy orvos élete c. önéletrajzában (ami 1944-ben jelent, m e g N e w Yorkban, de a szegedi könyvtárakba is eljutott a könyv) 1905—19-ig terjedő időszak szegedi pblitikai életét gazdag adatanyaggal <és marxista-leninista, szempontok alapján mutatja be. Gaál. csak egyszerű szakemberként kezeli Hollóst, mert nem ismeri sem ezt á munkát, s e m Hollós másik könyvét: (Két világháború között, NewYork, 1936.), amelyből megismerhette volna Hollóst, aki Sallai, Fürst és Rákosi elvtárs mellett száll síkra HortÜyékkal szemben. Ami pedig 1918—19-es szegedi szereplését illeti: igaz polgári radikálisként kezdeményezi a Nemzeti Tanácsot, de februárban _ már a Szociáldemokrata Pártban van, áprilisban ő az, aki Szeged közegészségügyének megjavítására nagyszabású tervet dolgoz ki, s április második felében Budapestre távozik, ahol a Tanácsköztársaság szolgálatában harcol a népbetegségek ellen. Az emigrációban pedig marxistából leninistává válik, mint maga írja. Hollós József emlékiratának anyaga alapján a februári, de különösen az -áprilisi eseményeket, s egyes szereplők jellemét is jobban megtudta volna kö430'
zelíteni Gaál Endre. A m i Juhász Gyula szerepét illeti, utalok Péter László bevezetésére Juhász Gyula: Válogatott v e r s e k , c c. (1956) kötetben, továbbá Osváth Béla: Képek a szegedi színészet történetéből, (Szeged 1956) c. munkákra. Móra Ferenc május közepéig szerkesztője volt a S z e gedi Naplónak, leköszönése összeesik az ellenforradalmi szervezkedés felülkerekedésével, de Móra — bár a Radikális Pártnak volt tagja — a forradalmi m u n k á s mozgalmat támogatta, s igen k e m é n y M e mentó t írt az ellenforradalmárok felé. Amikor Juhász Gyula 1919 áprilisában a színházi direktórium vezetője volt, Mórával együtt fáradhatatlanul szerkezte a munkásság számára az irodalmi matinékat, olcsó előadásokat, amíg m á j u s b a n őt is a szó valóságos értelemben ököllel távolítják el vezető helyéről. Juhász Gyula tevékenységének ismeretében április e s e ményeit világosabban látta volna Gaál Endre. Hiszen azt a Gaál szerint »forradalmi frázisokkal tarkított kiáltványt«, amit márc. 28-án Dettre, »Somogyi és Tabódy csak aláírt, Juhász Gyula írta! S e m miképpen sem képzelhető e l / h o g y Juhász Gyula ezzel a munkásokat akarta m e g téveszteni, hanem ő is, ahogy-a M u n k á s tanács is az adott helyzetben a franciák által kinevezett 3 tagú polgári direktóriumot elfogadták a munkáshatalom képviselőinek. A z áprilisi eseményéket tehát élesen szembeállítva a májusi eseményekkel, úgy kell tekintenünk az »áldirektórium« vezetése ellenére is, m i n t proletárdiktatúrát, nem pedig mint valamiféle burkolt burzsoá diktatúrát. Az 'anyaggyűjtő munkának m é g egy , hiányossága van: nem használta fel a . szakszervezetek jegyzőkönyveit. A festők szakszervezetének jegyzőkönyvében például Gaál Endre végigkísérhette volna 1918 októberétől—1919 júliusáig az eseményeket. A szakszervezeten belül folyó harc a Kommunista Párt é s Szociáldem o k r a t a Párt között januártól kezdve sok apró adattal alátámaszthatta volna egyes megállapításait, de felfigyelt volna arra is, hogy az ipari szövetkezeti mozgalmat sem szabad elhanyagolni — mint ezt Gaál teszi — hiszen ez is egyik eszköze a termelőeszközök szocialista . tulajdonba v é telének, a kizsákmányolás megszüntetésének. Az áprilisi munkáshatalom illusztrálására, hadd idézzem az ápr. 10-i jegy? zőkönyvet, amikor a választásról tárgyal-
\
nak; »nagyon fontos napok előtt állunk, első ízben lesz proletárválasztás. Ennélfogva nemcsak erkölcsi, de életkérdés, hogy minden egyes proletár leszavazzon. Nejeiket, felnőtt leányaikat is vigyék magukkal a. szavazásra. Forradalmi törvényszék elé kerül, aki elmarad.« Néhány nappal később olvassuk, hogy az egyik szaktársat a vezetőség behívatta, mert a választás napján dolgozott. A forráskritika után nézzük meg azt a kérdést, hogy Gaál Endre megfelelően alapozza-e meg a proletárforradalom szükségszerűségét a szegedi proletáriátus, a parasztság, értelmiség gazdasági és társadalmi helyzetének rajzával. S megmutatja-e azt is, hogy a szegedi ellenforradalomnak, a szegedi gondolatnak viszont a szegedi burzsoázia sajátos helyzetében kell keresni magyarázatát. Gaál Endre »Bevezetés« c. fejezete, úgy gondolom, túlságosan is messze megy vissza, amikor a kapitalista fejlődésről ad vázlatot, s a munkásmozgalmat is kezdeti időszakától kezdve vezeti le, s igen keveset ad azért, mert fel sem veti, hogy az imperializmus korának, a XX. sz. elejének milyen helyi vonásai vannak. Pedig a kapitalista ipar jelentős fejlődésének nemcsak a súlyosabban ható gazdasági válságok és nagy munkanélküliség (még 1914 elején is szerény becslés szerint 2000 munkanélküli) hanem az elnyomorodás fokozódása minden vonalon (a városi földbirtokok átlag bére 5 q-ra emelkedik 2 q-ról, noha 80 %-a gyenge homokos terület) a háború alatt pedig nemcsak a munkások, agrárproletárok, hanem a kisbérlők, kisiparosok, értelmiségiek helyzete is katasztrofálissá válik. Jellemző másik oldalon, hogy a szegedi pénzintézeteknek a vállalatok vezetésében megerősödik a befolyása, a szegedi tőkének jelentős érdekeltsége van . a balkáni államokban, a világháború alatt pedig hihetetlen hasznot hajt számukra a háborús profit, a feketepiac, a munkásosztály fokozottabb kizsákmányolásának lehetősége. (Pénzügyi Compassz adatai.) A szegedi burzsoázia a század eleje óta közvetlen szerepet játszik a helyi politikában is (Back B., Wimmer F. és Pálffy D. «gyárosok) s katolikus Néppárt, a keresztényszocialisták szervezkedése ,is megindul a világháború előtt. Gaál Endre megemlékezik ugyan a szegedi munkásosztálynak néhány ösztönös megmozdulásáról,de ezek az adatok korántsem mutatják meg, hogy a jobboldali szociáldemokraták mellet't voltak nemcsak, ösztönös baloldali megnyilatkozások, hanem volt baloldali befolyás alatt álló ifjú-
munkásmozgalom, női mozgalom. S volt elég erős baloldali polgári mozgalom is. Ezek • megítélésében Gaál Endre akaratlanul is a polgári szerzők befolyása alá kerül, akik . tagadták azt, hogy 1918-ig lett volna forradalmi munkásmozgalom, lett volna elégedetlen parasztság, és forradalmasodé értelmiség, s az 1918/19-es forradalmat néhány »lelketlen« izgató munkásvezér hatásának 'értelmezték. Persze ezt az utóbbi megállapítást már nyilván nem osztja Gaál, de .azt nem tudja megmutatni, hogy a háború elnyomorító hatása folytán a dolgozó tömegek — beleértve az értelmiséget és kispolgárságot is — őszintén szembekerültek az eddigi feudálkapitalista rendszerrel. Gaál nem tartja őszintének azt az állásfoglalást, hogy tömegesen léptek be 1918 novemberében a Szociáldemokrata Pártba, s nem tartja őszintének azt sem, hogy 1919 márciusában a Tanácsköztársaság mellé álltak a szegedi közintézmények dolgozói, hivatalnokok. Elfogadja Kelemen felfogását (!) az értelmiségről, hogy hitvány mitláuférek voltak, színlég hódoltak be. Kétségtelen voltak ilyenek is: Bokor, Somogyi Szilveszter stb.- De az ellenforradalom idején felfüggesztett, eltávolított értelmiségiek jelentős száma mutatja, hogy az értelmiségi tömegek ^őszintén álltak a Tanácsköztársaság mellé. Gaál Endre elég egyértelműen ellenforradalmárként kezeli nemcsak a tisztviselőket, hanem a polgári pártok vezetőit is, egyáltalán minden pártonkívülit. A gazdasági-társadalmi megalapozás hiánya okozza, hogy nem ismer árnyalatokat a polgári politikában. Az igaz, hogy a dúsgazdag gyáros Wimmer, és Back, zsidó létükre Horthynak megkopott tiszti ruhája helyett újat készíttetnek, zsebpénzzel látják el, sőt autót vesznek neki, de a közép és kispolgárság körében népszerű függetlenségi párt 1919 • januárjában eljut odáig, hogy függetlenségi szociális párttá alakul, s vezetőjét Dettre Jánost, Juhász Gyula barátját, Ady lelkes hívét nem lehet egy kalap alá vonni «^Somogyi Szilveszterrel. Még akkor sem, ha az ellenforradalmi bíróság előtt felelősségét igyekezett csökkenteni. Dettre, mint a polgári direktórium tagja márc. 27-i beszédében (Kelemen 563. 1.1. de még április 23-i beszédében is, amikor arról beszélt, hogy a szegedi ellenforradalmárok a francia szuronyok támogatásával hátba akarják támadni vörös testvéreinket (Kelemen 567. lap) elég őszintén megmondta állásfoglalását. Persze megvolt a polgári korlátja Dettre, Móra, Juhász Gyula stb. tevékenységének, de éppen az a történész fel431'
adata, hogy a bizonyító adatok többsége, é s a hely,- idő, körülményeknek megfelelően, s ne eleve meghatározott sémák szerint döntsük el, hogy haladó szerepet játszott-e az adott helyzetben valaki. Gaál nem látja, hogy 1918-19 eseményei között, a forradalom tüzében nagyot fejlődtek az emberek, s nem lehet egy korábbi nyilatkozat alapján elítélni azt, aki később tetteiben mutatta meg hűségét. Ez a »káderezés« gyenge pontja Gaál Endre munkájának. Nézzük meg pl. Tabódy elbírálását. Bár hadifogolyként résztvett az orosz forradalomban, kezdetben nem hive a magyar kommunizmusnak. De haladó gondolkodású, katona, és — mint a pöre során elhangzott egyik vallomásból kiderült — éppen Kun Béla és Rákosi Mátyás ajánlatára lesz a szegedi hadosztály parancsnoka. A konynunistákhoz egyre közelebb kerül, tiszttársaitól egyre jobban távolodik. Tagja a polgári direktóriumnak, a MÁV távírója útján állandó összeköttetésben van Budapesttel, a hadügyi népbiztossággal. Az ellenforradalmárok nagyon jól tudják, hogy csak Tabódy eltávolításával tudnak hatalomrajütni. Juhász Gyula hozzá írt verse is egyik adat arra, hogyan ítéljük meg. S a júniusi sztrájknak az a követelése, hogy Tabódy térjen vissza a katonaság élére, komoly lépést jelentett volna az ellenforradalom lefegyverzésére, a katonai hatalom visszaszerzésére. A fehér-fekete sematizált osztályozás a szociáldemokraták megítélésénél különösen zavaró, hiszen azok, akik 1918-ban még szociáldemokraták voltak, 1919 harcaiban kommunistákká lettek, vagy ha nem is kommunistákká, olyan szociáldemokratákká, mint Wallisch, aki később életét is adta a munkásmozgalomért. Wallischnak lábjegyzetben elégtételt is ad, Czibula Antalt, a szegedi direktórium - másik szociáldemokrata tagját azonban elmarasztalja, noha ő is súlyos büntetést szenvedett, az akasztókötelet pedig csak azért szedték le Felsőközpontban a nyakáról, mert szegedi perével nagyobb hatást gondoltak elérni. Ha Gaál alaposabban ismeri a bírósági tárgyalások anyagát, nem húzza olyan 'könnyen rá % jobboldali szociáldemokrata jelzőt elítélő értelemben sok szociáldemokrata vezetőre. Egy egész sor személynél: Holló Jenő, Hercegh stb. az adatok azt .mutatják, hogy kommunisták voltak, illetve kommunistákká lettek, míg Gaál Endre »káderjellemzése« a 107. lapon szociáldemokratáknak -tünteti' fel. Szeged lakosságának közel fele kisparaszt, agrárproletár volt, ezért nem ér432'
dektelen 1918-19 parasztpolitikájának elemzése.- Gaál szintén a polgári szerzők felfogását veszi át, amikor lebecsüli a szegedi agrárkérdés jelntőségét. Lebecsüli olyan formában is, hogy nem emlékezik meg az 1894-es véres vasárnapról, a szegedi kubikosok ellen intézett lovasrohamról a Városháza előtt, s nem e m l é k e zik meg a Polláck Béla vezette 1898-as agrárproletárharcokról, de a századelej i szervezkedésekről sem. Elfogadja a polgári felfogást a kisbérlet kérdésében is: a várostól kapott apró bérletek folytán nem vándoroltak ki a szegedi agrárproletárok. D e csak a kivándorlás alapján nem lehet jellemezni a szegedi parasztkérdést. Ekkor is, s később is a kisbérlők, beleértve . a paprikásokat is, legfeljebb ha az uradalmi cselédek színvonalán éltek. Móra Ferenc tárcái, Móricz karcolatai a paprikásokról (Gyalogolni jó c. kötetben) elég súlyos vádiratot jelentenek a város uraival szemben. Egy 1913-as kimutatás szerint országosan a földhaszonbérleteknél 1000 holdon felüli bérleteknél holdanként átlag 34 korona volt a bérleti díj, ellenben a szegedi »kisbérleteknél« országosan is legmagasabb átlag volt, holdanként 115 korona. (Jelentés a szegedi K e reskedelmi és Iparkamara m. 1913. 15. láp.) A szegedi és szegedkörnyéki parasztság — erre Gaál is rámutat — a földet várta a forradalomtól, ehelyett kapott agitátorokat, akik csitították a földosztó parasztokat. Február 16-án megakadályozták a szegedi földmívestanács megalakítását (Kelemen 562). Gaál könyvében nem jut el addig a nyilvánvaló következtetésig, hogy a parasztság kellő támogatása hiányában elszigetelt volt a szó valódi értelmében a szegedi proletáriátus harca, Szeged élelmezésének romlása következménye volt a parasztság szövetsége hiányának.. Nézzük meg a következőkben, hogy Gaál Endre a proletáriátus harcának fejlődési szakaszait hogyan értékeli. Szege-, den a Tanácsköztársaság uralomra jutása előtt egy szociáldemokrata direktórium vette kezébp a hatalmat, Rákosi Mátyás szerint márc. 10-én. (A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakuAsa, 1954 29. 1.) Ezt elfogadja Székely La'jos is, aki szintén a Szegedi Egyetem Történeti Intézetének adjunktusa, mint Gaál, s előbb jelent meg munkája erről a kérdésről (először Magyar Történészkongrésszus, Bp. 1954. 492. és köv. lapon). Gaál, anélkül, hogy hivatkozna ezekre a munkákra és érvekkel bizonyítaná be helv.telenségüket, ezt a »békés proletárdiktatúrát« lényegében a tehetetlen, csődbe került
burzsoáziának egyedül és kizárólag a szociáldemokraták kezével megvalósított ellenforradalmi diktatúrájának ítéli. A ^meghatározás ugyan kissé komplikált, de . a. tények mégis csak el kell döntsék kinek -van igaza: Rákosinak, vagy Gaál Endrének? A hatalom birtokosa e békés proletárdiktatúrában a munkásosztály volt, a végrehajtó szervekben ugyan többségben voltak a szociáldemokraták, de igen •erős pozíciókkal rendelkeztek a munkásszervezetekben is a kommunisták, a katonaság pedig Zarecsnyik és Tabódy révén a kommunisták kezében volt. Nem volt ez még lenini proletárdiktatúra,. de nem volt már polgári : diktatúra, semmik é p e n nem volt polgári ellenforradalmi diktatúra. Az azt hiszem szintén sematizmus, hogy Gaál Endre szerint vagy -proletárdiktatúra volt, vagy mivel ez még nem volt, csakis ellenforradalmi •diktatúra lehetett. A békés proletárdiktatúrát követte a valódi proletárdiktatúra, de mint közismert, rövid ideig. A francia katonai nyomás miatt kénytelen volt a direktórium távozni Szegedről. Ezt Gaál szerint a szegedi munkásság harcának új szakasza követte áprilisban és májusban. Nos ezzel -az »új szakasszal« is baj van. Baj, mert •egyrészt kelleténél élesebb határt von márc. 28-a előtt és után, viszont teljesen helytelenül elmossa a - tényleges cezúrát május első napjaiban. Egészen más ugyanis az áprilisi helyzet, amikor megint lényegében »békés proletárdiktatúra« van, s egészen más május, amikor már -tényleg felváltja a proletárdiktatúrát az ellenforradalmi burzsoá diktatúra. Áprilisban egy olyan polgári direktórium van, -amelyet nemcsak a szegedi Munkástanács ismer el, hanem a Tanácsköztársaság is -elismeri. Annyira, hogy pénzt küld neki, s a szegedi proletariátus hatalmát mutatja a választások megtartása április "14-én. A szegedi direktórium azokat a rendeleteket végrehajtja, amiket a franciák nem . akadályoznak meg. Végrehajtják a színház és nvomda szocializálását, a színház Juhász .Gyula vezetésével 'ekkor "lesz a tömegeké, dolgoznak a szakszervezetek, a rendőrség és katonaság lecsap az első ellenforradalmi kísérletre (Nagel-puccs). Május elsején azonban, amikor a franciák eltávolítják Szegedről Tabódyt és Dettrét ,az ellenforradalmárok lefegyverzik a Vörös őrséget, a polgári direktóriummal együtt megdől a munkásság hatalma is. Azt hiszem itt megint nem külső formák alapján kell eldöntenünk, hogy áprilisban proletárdiktatúra volt-é, hanem annak a mostmár tör-
téneti tapasztalatnak alapján, hogy a pro-, letárdiktatúra formája többféle is lehet. A helytörténeti munkáknak az a veszélye, hogy túlságosari belülről nézik a fejlődés mozgató erőit, nem veszik figyelembe az »országos erőket«, jelentkezik Gaál Endre munkájában olyan formában, hogy a munkásság harcának minden kudarcáért a szociáldemokraták árulását teszi felelőssé, s nem veszi észre, hogy a nyílt küzdelmen kívül — afnit helytelen módon azonosít a kommunista politikáv a l — más eszközökkel kell harcolni, ha az ellenség túlereje nyilvánvaló.' Április végén a román és cseh támadás következtében a Tanácsköztársaság katonai helyzete válságossá válott, a szerbek és franciák Szeged szomszédságában elfoglalták Vásárhelyet és Makót. Ebben a helyzetben, amikor szinte teljesen körülzárták Szegedet, s erős katonai zár volt Budapest felé, olyan provokatív lépés, mjnt amilyen a Csillagbörtön elleni támadás volt március 23-án, igen "súlyos következményekkel járt volna. Hogy á Munkástanács forma szerint feloszlott, semmiképpen sem volt opportunista meghátrálás. Megmaradt továbbra is a Munkásotthon, a szakszervezetek tömeggyűléseivel, s továbbra is a tömegekre támaszkodhatott a pártvezetőség, csak formai, nem lényegi volt a változás. A jobboldali szociáldemokraták csak júniusban jelentkeznek. A Tanácsköztársaság jelenléte, az egyesült párt megmaradása egészen augusztusig, az álláridóriak mondható kapcsolat egészen július végéig, azok a hírek, h o g y / a Tanácsköztársaság vörös katonái nemsokára megindítják a támadást a szegedi ellenforrad'almárok ellen, újból és újból erőt és biztatást adott a szegedi proletáriátusnak, s megalkúvó politikával szembeszegült a szegedi , munkásság. A kommunista vezetők szerepe a pártban csak a június- 28-i nagyarányú lefogások után gyengült meg — amiről sajnos nem ír Gaál Endre. (lásd ehhez Kelemen: 308, és 320. lap). Pedig ezzel sikerült az ^ellenforradalomnak végleges csapást' mérnie a júniusi nagy sztrájkra is, ami június 30-ával ért végét. Ekkor fogták le Széli Juliskát, Erősnét, a kommunista női mozgalom vezetőit. A női munkásmozgalomról is érdemes lett volna bővebben írni! Kétségtelenül a megújuló újabb és újabb letartóztatásokban szerepé volt a besúgóknak — azonban hogy ezek "jobboldali szociáldemokraták- voltak, mint Gaál feltételezi se Horthy kor későbbi példája álapján — vagy mások voltak, ma nehéz bizonyítani. Hollós József szerint Andorka Sándor felesége volt a franciák 433'
besúgója. Andorkát viszont Hollós, egy Kommunista Pártba befurakodott provokátornak jellemzi, aki március 22-én a pártegyesülés helyett a szociáldemokratákkal akart leszámolni. (194.) Ha Gaál megkíséreli a párt életének ábrázolását április—július hónapokban, talán pontosabban lehetne értékelni a jobboldali szociáldemokratáknak június óta — véleményem szerint is, megnyilatkozó aknamunkáját, ami megnyilatkozott abban, hogy míg a párt újból és újból elutasított minden együttműködést az ellenforradalommal, Szegeden is voltak olyan szociáldemokraták, akik a szociáldemokratáknak az ellenforradalmi kormányba történő belépésétől az ellenforradalom megszelídülését várták. Hollós adatai szeriht budapesti utasításra történt a szegedi proletariátus .felfegyverzése március 22-én, melynek célja a franciák lefegyverzése" lett volna, a júniusi sztrájk pedig Vágó Béla belügyi népbiztos utasítására történt. Kelemen adatai szerint azonban nemcsak Szegeden, hanem Aradon, Temesváron, Szabadkán is sztrájk volt: jó lett volna, ha ezekre az országos összefüggésekre Gaál keresett volna feleletet. A Gaál munkájában jelentkező dogmatizmus és sematizmus nemcsak a dolgozat értékét csökkenti, de arra is vezet,
hogy nem tudja megmutatni azt, hogy ai szocializmust a dolgozó nép tömegei S z e geden is várták, s hogy n e m é r v é n y e s ü l tek a lenini elvek a proletárforradalomban eléggé, a forradalom bázisát erősen: leszűkítette, s közvetett oka lett a forradalom bukásának itt Szegeden is. A döntőok az a katonai túlerő volt, amit S z e g e den é s Szeged alatt a franciák, szerbek, és románok katonai ereje jelentett. A márciusban és — v é l e m é n y e m szerint — áprilisban elért szociális, politikai, g a z d a sági és kulturális eredmények azonban megmutatták a szegedi proletariátusnak,, hogy a burzsoázia uralma nem tart örökké. A z »orosz példán« kívül a T a n á c s k ö z társaság harca, melyért lelkesedett, m e lyet a maga lehetőségei között támogatott, megmutatta, hogy a proletariátus-" uralomra kerülését csak ideig-óráig lehet késleltetni. Végül a forrásközléssel kapcsolatban? két kritikai megjegyzés. A Gaál E n d r e könyvében Kelemennek tulajdonított munka Topelli Sándor é s K e l e m e n Béla közös szerzeménye. A Függelékben új dokumentumok közlését helyesnek tartjuk, megcsonkított közlések átvételét más-» szerzőktől — azonban nem. A dokumentumokhoz helyes lett volna magyarázólábjegyzet közlése,' vagy utalás a s z ö vegre.. GIDAY KÁLMÁN'
Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok V
(Tiszatáji Magvető. Szeged, 1956) Avatott tollú író kezében a- nagy vásárok mozgalmassága, látványossága igen hatásos szépirodalmi témává válhat. Madách „londoni vásár"- ának az eszmei . tanúiság mellett nem lebecsülendő értéke a színes forgatag- szemléletes megjelenitése sem. Mikszáth, Tömörkény és mások hasonló tárgyú írásai a régi vásárok különféle epizódjait ^szintén nagyszerűen keltik életre. Kiss Lajos, Kossuth-díjas néprajztudós legújabb munkája egyszerre szolgál tudományos és művészi igényt. Arra törekszik, hogy a vásárhelyi nagy vásárok emlékét megmentse a pusztulástói, és gyermekkori élményei alapján népünk életének e jellegzetes mégnyilvánulásait az utókor számára is hozzáférhetővé tegye. A m ű legfeltűnőbb sajátsága, hogy minden sorában a nép, á sajátságos életfelfogást és kultúrát képviselő közössép jelentkezését érezzük. Kiss Lajos könyvé témáját nem a külső szemlélő hűvös tár- 434'
gyilagosságával vizsgálja, h a n e m belülről „ mintegy „a nép nevében" beszél k ü l ö n f é l e p r o b l é m á k r ó l / i l y e n n e k érezzük mindjárt az első lapon azt a magyarázatot, hogy" régen mit jelentett a vásár az egyszerű" nép számára. A tárgy jellege szerint ez aközvetlenség intenzitásában változik ugyan a műben, de annyira sohasem szo— ru.l háttérbe, hogy jelenlétét ne é r e z h e t nők. A különféle vásárok ismertetése m e g tartásuk időrendjében történik. Először az állatvásárral ismerkedünk meg. A szemléletes leírásból nemcsak az derül k i / .hogy kik, mikor, milyen fajta állatukat árusítottak a vásárokon, h a n e m az is, hogy egyes állatfajták mikor honosodtam, meg nálunk, és a megvásárolt jószág e g y részét hová, hogyan szállították. Az állatvásárnak minden látványossága ellenéreelsősorban mégis üzleti, gazdasági jellegevolt'. A vasárnapi és hétfői kirakódó v á sárok viszont ezenkívül a szórakozás s o k -
féle lehetőségét is kínálgatták az érdeklődők számára. A leírás nyomán felvonul előttünk a vásári árusok valamennyi csoportja, sőt közülük az ismertebbeket és nevezetesebbeket névszerint is megemlíti a szerző. Az ismertetés itt is a térbeli elhelyezkedés rendjében halad. Az árusok felsorolását szervesen egészíti ki az áruk megnevezése és ismertetése. Rendkívül gazdag, színes és változató az így feltáruló kép, bizonyságául annak, hogy a kapitalizálódás fellendülésének idején, a kézművesség mellett a gyáripari termékek is elárasztották vásárainkat, és nagy érdeklődés nyilvánult meg irántuk. Kulturális szempontból igen tanulságos, hogy a múlt század végén ponyván még értékes irodalmi műveket is árultak (Gvadányi, Vajda, Tóth K.), mellettük azonban már sok sekélyes szellemi termék is kezdett tért hódítani, kielégítve a közönség egy részének szenzációhajhászását, és olcsó szórakozás utáni vágyát. A kalendáriumárusítók és istóriások ismertetése nemcsak művelődéstörténeti vonatkozásban figyelemre méltó, hanem némi bepillantást is nyújt népünk társadalmi és családi életébe. A könyvnek ezt a részletét a tárgy fontosságának megfelelő gondossággal dolgozta ki a szerző. Igen hatásosak a műben található életképszerű kis jelenetek. Ezek közül terjedelmével és drámaiságával egyaránt kitűnik „Egy subavétel története". A magyar népi gondolkodásnak, egészséges humornak, élelmességnek, bölcsességnek, üzleti rátermettségnek több olyan megnyilvánulásával ismerkedtünk meg benne, amilyeneket így összesűrítve csak jól sikerült szépirodalmi alkotásban találhatunk. A szerző személyes élményeinek inspiráló hatását legjobban a komédiásokról és különféle látványosságokról készült beszámolókban érezzük; A gyermeki fantáziát eztek nyilván sokkal jobban megragadták, mint a vásár gazdasági és kereskedelmi vonatkozásai. Leírása nyomán a világpanoráma, a hippodrom, a panoptikum, a tengeri búvár és az erőművészek igényes és kevésbé igényes mutatványai olyan szemléletesen elevenednek meg, hogy az olvasó szinte a közvetlen szemlélők sorában érzi magát. Támogatja ezt az érzést a vásári kikiáltók és közönségcsalogatók rigmusainak idézése is. A különféle mutatványokon kívül megtudjuk azt a hatást is, amelyet azok' a nézőből kiváltottak. így népünk ízléséről és gondolkodásmódjáról szerez-
hetünk értékes tapasztalatokat. Jellemző, pl., hogy Kossuth Lajos nevének varázsa még a vásári szórakozást kereső közönséget is hatása alatt tartotta. Nagyon jól tudták, hogy a nagy hazafi szobrának „megelevénedése" a komédiában csak szemfényvesztés, de — a szerző szavai . szerint — mégis boldogok voltak, mert „látták testi szemeikkel Kossuth apánkat". Alig lehetett ezeknek a híres vásároknak olyan mozzariata, amely Kiss Lajos lelkiismeretes kutatását és pontos visszaemlékezését elkerülte volna. Megemlékezik a sütögető sátrakról, lacikonyhákról, különböző mozgóárusokról, kucséberekről, sőt még a kéregetőkről is, végül pe dig arról tájékoztat; hogy mikor tartották ezeket a vásárókat, és -a más-más időpontban tartott vásárok miben különböztek egymástól. Ez a fejtegetés ismét jól bizonyítja, hogy Kiss Lajos a vásároknak nemcsak külsőségeit látja, hanem ismeri azt az eleven valóságot is, amelynek ezek megnyilvánulásai voltak. Erről az életismeretről tanúskodik a ,könyv előadásmódja, stílusa is. Az ízes irodalmi nyelvet lépten-nyomon átszövik a vásárhelyi tájszólás jellegzetes szavai és kifejezései: cincár (szenzál, lóalkusz), remonda (be nem tört ló), nyeskó (vén, kimustrált ló), csurakos (készkabátos, konfekciós). A művön végigvonuló tárgyszeretetet a szerző az „Ütravaló"~ban még egy szubjektív vallomással is indokolja. Megható őszinteséggel beszél arról, hogy e művével is szülővárosa népét igyekszik szolgálni, mert tőle kapta életében a legtöbb értéket, és ennek népi szelleme inspirálta néprajzi munkásságának írásban, való megörökítését. A könyv néprajzi és irodalmi jellegébő' következik, hogy a különböző érdeklődésű olvasók másként vélekednek értékeiről és hiányáról. A tudományos érdeklődésűek nyilván szívesen olvasnának arról is, hogy az egyes vásárok • tartásának jogát mikor sikerült a lakosságnak megszereznie, mások talán az árak alakulására és ezzel kapcsolatban a dolgozók életszínvonalára vontkozóan vártak volna még több konkrét adatot. A szépirodalom, hívei viszont a művészi hatás érdekében, talán a felsorolt adatok egy .cészét is elegendőnek vélik. A maga szempontjából mindkétféle bírálatnak igaza lehet, de ennek ellenére sem vitathatjuk el, hogy Kiss Lajosnak ez a műve is komoly értéke a művészi igényű szépirodalomnak. SIPKA SÁNDOR 435'
Tömörkény István: A tengeri város* (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1956.) 1888. szeptember 23-án este búcsúztatták a szegedi tollforgatók és irodalombarátok a fiatal Tömörkény Istvánt, aki Boszniába készülődött. — katonának. Ez alkalomból barátai egy teljes ívnyi papíron egy-tegy mondatba sűrítették szeretetüket, hogy búcsúzásul örök emlékként tegyék a Lim folyó partjára induló -drága Pista tarsolyába. A búcsúztató barátok között volt Kulinyi Zsigmond, Békefi Antal, Kacziány ödön, Dankó Pista -és Gárdonyi Géza, aki a m é g igazán kez
ran szomorú sorsa lázadozásra készteti az olvasót. A szegedi szegény magyar n é p életének hű és művészi ábrázolásával lesz mondanivalója egyetemes érvényű és történeti jelentőségű. Mindezt csak azért mondottuk el, hogy az időben mindig magasodó Tömörkény István életművének gondos kiadása m e n y nyire váratott már magára. A most lezajlott könyvhétről elmondhatjuk, hogy szocialista kultúránk ünnepnapjai voltak, különösen Szeged számára, hiszen két nagy fia, Tömörkény István és Juhász Gyula lépett műveivel a magyar olvasó közönség elé. A tengeri város márcsak azért is nagy jelentőségű, mert Tömörkény olyan m ű i veit találhatja m e g benne a hűséges olvasó, melyekhez eddig n e m juthatott hozzá. (Bár ugyanezt elmondhatjuk a Juhász Gyula kötetről is.) A tengeri város-1 Czibor János rendezte sajtó alá, akinek válogatásában már három kötet is megjelent Tömörkény m ű veiből; a Kétkezi munkások, a Vándorló földek, (1952) é s " A ravasz Kabók (1955). Igaz, hogy az utóbbit, főként az első kettő anyagából válogatta, néhány,' általa újabban »felfedezett« Tömörkény-novella hozzáadásával, persze új szempontok szerinti elrendezésben és új, d e találó címmel. A Tömörkény-művek v é g t e l e n virágos mezején ilyen is akad. Á m egyetlen szóval s e m említi, hogy A ravasz Ka^i bók-ban a 33 Tömörkény-novella közül 21-et m á r az említett első két kötetben későbbi, jobb időkre isN kiválogatott. Igaz, ez n e m fontos, hiszen nagyon okosan, és el kell ismerni: szerényen, a kö-< tet v é g é n megjegyezte; »Az elbeszéléseket Tömörkény István köteteiből,. kisebb részben hírlapi hagyatékából rendeztük sajtó alá.« Én elismerem, hogy Czibor Jánosnak az ilyesféle válogatáshoz kitűnő érzéke, m e g joga is van, hiszen az a Tömörkény-életmű olyan tölgy erdő, amelyből mindenkinek telik egy kis tüzelőre, ha mindjárt nem is kellett n a g y o n megbirkóznia érte. De ismerje el ő is, hogy az olvasónak is joga van számonkérni tőle: hát abból a több ezer kiadatlan, hírlapokban rejtőző Tömörkény-rajzból 21 újabb n e m akadt volna? Márcsak azért is, hogy az olvasó n e érezhesse magát egy kicsikét becsapva.
* A Délmagyarország 1956. június 17-i számában megjelent bírálatot az . országos nyilvánosság, kedvéért szükségesnek tartjuk újraközölni. (A szerk.)
-436
Ilyen sáfárkodás után az olvasó azon. kezdi A tengeri város olvasását, hogy e g y kicsit jobban mögéje néz a »kritikai« jegyzetnek, no m e g a válogatásnak is. D e lássuk csak, mit is mond Gzibor Já•nos, a válogató, a kötetről: »Kötetünk Tömörkény István 1885—1896 között megjelent, megőrzésre érdemes elbeszéléseit tartalmazza, kritikailag tisztázott szöveg „közlésben, s az elbeszélések első megjelenésének időrendjében.« Ez nagyon szép, •de hogy is fest a valóságban; A tengeri város összesen 70 elbeszélést tartalmaz. Ebből 29 hírlapokból, 41 pedig különböző kötetekből v a n válogatva, főként Tömörkény két első kötetéből, mel y e t az író maga rendezett sajtó alá. . Tömörkény 1896-(ig több, mint 460 rajzot, cikket, novellát írt, ezekből 60-nálali-g több jelent' m e g különböző kötetekben. Most Czibor János mit csinált? Ebből a z óriási, részben ismeretlen, anyagból válogatott 20 újat, 9-et pedig hozzácsap o t t a már fentebb említett, általa sajtó -alá rendezett kötetekből. (Pl. A vámos. H a t szál gyertya története, Rózisa Sándor nálunk stb.) Á m a kötetekből is úgy "válogatott, hogy a 41 novellából 10-et. m á r egyszer-kétszer-háromszor megjelentetett. Amikor az ember ideges ujjakkal keresi a Szegedi parasztok és egyéb urak. v a g y a Jegenyék alatt című kötetek egye g y rég olvasott darabját, és nem találja,, akikor megint joggal kérdi: hát az anyag válogatásánál így »voltunk tekintettel áz irodalomtörténet érdekeire is«, hogy az ő szavait idézzem? Hiszen ő maga is elismeri, hogy az író •gondozásában megjelent kötetek »Tömörk é n y legjobb, legerősebb írásait tartalmazták.« Tudom előre, m i a válasz; ez válogat á s , n e m pedig stb. De arra is adna talán választ Czibor János,, hogy a válogatás szempontjait ez. új kötethez már 1952-ben végleg eldön- • tötte-e, amikor A vámos, .Fölolvasás a . kaszinóban, Rózsa Sándor :gernyefálvi
nálunk, Haza stb, novellákat első ízben megjelentette? N e m akadt- volna valami újabb is a 400 Tömörkény-írás között? Mert így a jámbor olvasó méltán' hiheti, hogy Tömörkény tolla olyan arany tyúk volt, mely csak elvétve pottyantott egyegy tojást. Pedig, p e d i g . . ! Aztán a válogató hangsúlyozza, hogy az elbeszéléseket »első megjelenésének időrendjében« közli. Az olvasó jobban utána néz ennek az »időrend«-nek, s bár két öklével dörzsöli a szemét, m é g s e hisz szemének, ugyanis Czibor. János pontosan 10 esetben tévedett »az első megjelenés időrendjében«. Csak mutatóul: az Elveszett, a Tiszai legenda, a Szüreten című novellák a Pesti Napló 1895-ös évfolyamának 110., 158. és 286. számában jelentek meg sze\ rinte első közlésben, holott ezek már előbb napvilágot láttak a Szegedi Napló 1895-ös évfolyamának 98., 141. és 251. számában. Így fest »a kritikailag tisztázott szövegközlés«. Aztán a jámbor olvasó elvárta volna azt is, hogy a válogató — »ha már tekin- , tettel volt az irodalomtörténet érdekeire«, egy kicsit alaposabban, kézzelfoghatóbban indokolta volna m e g válogatásának szem-1 pontjait. Szabad így, ilyenformán elsülylyeszteni azokat a Tömörkény-köteteket, melyeket az író maga rendezett sajtó alá? Szabad 400 Tömörkény-írást alapos számbavevés nélkül visszalökni a napilapok temetőjébe? Szabad, Bóka László sziszszeneteire méltó, olykor értelmetlen, fellengős mondatokkal méltatlankodnia a Tömörkényről szóló tanulmányféléjében? (pl. »Kétségtelen, hogy a Szegedre viszszatérő. Tömörkény lemondott valamiről, ami a maga nemében igazán n e m völt értéktelen, de amit helyette fokról-fokra megnyert, az maga volt a legigazibb, mert a szegény néppel együtt élő művészet.« 434. 1.) Még tiszta szerencse, hogy az efféle válogatás sem árthat Tömörkény életművének, mely akárki helyett is a legszebbet és a legigazabbat mondja. MADÁCSY
LÁSZLÓ
Bodnár Éva: Tornyai János .(Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956.) Fülep Lajos írta a mai magyar művészetről szóló rövid, de annál jelentősebb írásában: » . . . Dogma, hogy . a ma kívánt realista művészetet csak ma lehet megcsinálni, . . . eretnekség föltételezni, hogy már előbb is mert, itt tudott lenni.« Pedig »a ma kívánt realizmus megvaló-
sításainak lehetősége megvolt már tegnap is és maradandó értékű, példamutató műveket produkált.« Egy Medgyessy szoborról: »Ha van a világon műtárgy, amelyik tökéletes megvalósítása annak, amit mai realizmusnak neveznek, ez az. Mert hát mi a szocialistának nevezett rea437'
lizmus? ... A valóságból szinte szervesen . kinövő, de semmi mással sem pótolható, saját nyelvén beszélő művészet. (Csillag, 1956. június.) S ilyenek Medgyessy és Borsos szobrai, d£ amit művészettudományunk nesztora velük kapcsolatban mono, elmondhatta volna az erdélyi Nagy Imréről, az alföldi Koszta Józsefről, Nagy Istvánról és Tornyai Jánosról is. Mi az oka, hogy ezek a nagyszerű művészek még mindig nem kapták meg az őket jogosan megillető elismerést? Erre nehéz lenne s egy rövid ismertetésben nem is kívánunk felelni, de jóleső örömmel állapítjuk meg, hogy Bodnár Éva most megjelent kitűnő Tornyai könyve sokat lerótt az adósságból, — amellyel művészettörténetünk és népszerűsítésünk nem is annyira a művészeknek (hiszen nekik már olyan mindegy!), de a művészetkedvelő magyar dolgozók ezreinek tartozott. Mert népszerűsítés, ismertetés, a figyelem és. érdeklődés felkeltése nélkül nagyon nehéz ilyen gazdag nemzet művészetéből megtalálni azt, ami valóban a legértékesebb. Tornyaj János festészete ezek közé tartozik, de ki fedezte fel eddig néhány szakemberen és néhány rajongón kívül? Tíz év előttig egész művészeti életünk. legjava Párizshoz igazodott, s ez biztosította magas színivonalát, korszerűségét, humanizmusát; szembeszegülését a fasiszta irányzatokkal'. Tíz év óta Moszkvára nézünk — de azt, ami az itteni piktúrában minden külföldi hatástól függetlenül szép és igaz volt: csak most kezdjük valóban felfedezni. A helyes értékelésben persze Párizs . is, Moszkva is segít, de iskolák, hatások és kövételmények korlátain először tudunk felmelkedni a korszerű, népi, magyar realizmus valódi értékeinek megbecsüléséhez. Bodnár Éva tanulmánya sokat segít ebben. Nem csoda, hiszen a' szerző tíz évig érlelte ezt a művet. És nemcsak abban kitűnő ez a nagyonis szűkszavú monográfia, hogy Tornyai művészetét megfelelően bemutatja és .méltatja. Jól feltárta a művész egyéni sorsának •és alkotásának társadalmi gyökereit és elérte azt is, hogy Tornyai művészetén túl a2
438'
egész Munkácsyval induló magyar »népi«, testészet elemzését, a közös vonásokat és» különbségeket finoman és ugyanakkor határozottan bemutatja. Ha egy-két a p róságot mégsem érzünk eléggé hangsúlyosnak, arról nyilván a mű kényszerű terjedelme tehet. Mégsem hallgathatjuk, el, hogy véleményünk szerint, a szerző nem mutat rá eléggé Tornyai elnyűhetetlen optimizmusára, mely egyénimagatartásában . éppúgy megnyilvánul mint műveiben, holott (mint ez a Bodnár Éva könyvéből is kiderül) saját korát é s sorsát illetőleg csak pesszimizmusra lett volna oka. Igaz, hogy ez a »bús magyar sors« jelenik meg Tornyai képeinek sötét színein, de ezeken a sötéteken mindig á t tör valami ragyogás, amely e müveket nemcsak csodálatosan széppé, emberivé, magyarrá, de optimistává is teszi. Ezért nem szabad hallgatnunk Tornyai finom humoráról, iróniájáról sem, mely m e g é r tően együttmosolyog a néppel, de sokkal inkább harciasan szembenáll azzal az e l nyomó rendszerrel, mint az á könyvbőlkitűnik. (Elég itt egyetlen nagyszerű képére utalnunk: »Az őrgróf úr vadászik« 5 — mely hatásában a Derkovits képekkel veszi fel a versenyt; ahogy Tornyai szellemi hagyományának lelkes őre, Galyasi Miklós mondja: »Benne van a Pallavicini birodalom negyvenezer holdja«; egyszerre festői, harcos és gúnyos is.) És talán azt is jobban kell hangsúlyozni, hogy Tornyai (főként élete végén) nem volt egyedül, mert Hódmezővásárhely haladó értelmiségében tisztelőkre, szövetségesekre talált, akik (élükön a ma nevét viselő múzeum két igazgatójával, egykor Kiss Lajossal, a felszabadulás után pedig Galyasi Miklóssal,) mindmáig Tornyai szellemének továbbvivői az alföldi város művelődésében. Mindez Bodnár Évakönyvének értékéből mitsem. von le, inkább az igényt jelenti be arra, hogy a mű, remélhetőleg rövidesen sorrakerülő, új kiadásában, tanulmánya bővített alakban, több és főként jobb színes reprodukcióval jelenjék meg. K. NAGY
ISTVÁN
Sz. Szigethy Vilmos 1877-1956
.
„
Sz. Szigethy Vilmos .1956. február 18-án húnyt el. Hogy csak most búcsúztatjuk el e hasábokon, annak is a dogmatizmus, a »•túlértékeléstől« való görcsös félelem volt az oka. Az alábbi nekrológ még temetése napján íródott. Hozzátenni valónk csak annyi: a benne említett önéletrajzot folyóiratunk egyik következő számában közzétesszük. •
' >i •• Adyval született egy- esztendőben. Látta a »forradalom' viharmadarát-«, . <együ'tt volt vele 1917-ben á szegedi újságírók Tömörkény-matinéján. Látta •Jókait, beszélt Mikszáthtal, barátja Móra Ferencnek, Juhász Gyulának. Békefi A n t a l u t á n ő fedezte föl másodszor J u h á s z Gyulát, s elsőként a később Balázs IBéla néven költővé, majd harcos forradalmárrá érlelődött szintén szegedi Bauer Herbertet, amidőn a S z e g e d i N a p l ó 1900 karácsonyi számában »Két diákpoéta« címmel bemutatta őket és verseiket a szegedi olvasóknak, s egyszersmind a pár nap múlva színre lépő 20. század magyar irodalmi köztudatának. Egy .másik diákköltőnek, a fiatal József Attilának verseit is ő közölte az elsők köpött a S z e g e d i H i r a d ó 1922 őszi számaiban. Az aradmegyei Gyorokon született, gyermekkorát a torontáli Nagybecskereken töltötte, ott kezdett a helyi lapba írogatni, mígnem Békefi Antal, a S z e g e d i N a p l ó . szerkesztője föl nem figyelt rá, s Szegedre nem hozatta. Tömörkénnyel dolgozott egy szerkesztőségben, majd Mórával, Juhásszal, Kulinyival, Balassa Árminnal s a vidéki újságírásban az első helyen álló más jeles szegedi tollforgatókkal a S z e g e d i N a p l ó , a S z e g e d é s V i d é k e , majd .a D é l m a g y a r o r s z á g redakcióiban. 1903-ban városi levéltáros lett (az ólomszérűk akkor még alig-alig teremtek független életre .elegendőt, amint Tömörkény és Móra pályája is mutatja), de a sajtóval késő öregségéig tartotta a ."kapcsolatot. Hívták fővárosi lapokhoz, jutalmakban részesítették, tisztségekkel "bízták meg. , ' Mint minden valamirevaló író a századfordulón, ő is versekkel kezdte, majd •anekdotákkal, szatírákkal, novellákkal folytatta. Tizenegy könyve közül a legtöbb a századfordulóbeli Torontál megye urainak, magyar, szerb, német népének •^életéből merített ihletést, sajátos, kissé idillikus, adomázó kedvvel festve a "temesközi feudalizmus múltbaveszett világát. Egyik könyve, »A régi Szegedből .az újba«, annak a városnak az embereit örökítette meg, amely fiatalságától fogva munkát, kenyeret adott neki, s amely most, 56 esztendő után méltán be- ; fogadja őt is a szegedi oskert húmuszába. Fölsorolni is nehéz lenne,, hányféle helyi és fővárosi lapban, jelentek meg tárcái, riportjai, széljegyzetei, amelyek a szegedi élet és irodalom értékes forrásai lesznek egykor, s már részben ma is azok. Irodalmi hagyatékára kell még fölhívnunk a figyelmet, nem csupán arra a sok értékes dokumentumra, amely Mórával, Juhásszal, József Attilával való kapcsolatára vet fénytj hiszen ezek jórészt már ismertek, más részük jó helyen, a szegedi múzeum irodalmi osztás lyán. várják a kutató kezeket,-hanem saját műveire, melyekből válogatni és "közzétenni a szegedi kulturális örökség minden megbecsülőjének lelkismereti kötelessége. E sorok írójának kérésére ő maga állította össze »pályája emléke•zetét, most két ^éve, s az életét summázó kéziratot az Egyetemi Könyvtár kézrirattárában helyeztük el. Ebből kitűnik, hogy számos kéziratos műve várja a 439'
nyilvánosság ólomfestékét. Főként a szegedi múltat megörökítő munkái é r d e melnék meg, hogy rendré napvilágot lássanak. Sz. Szigethy Vilmos nem volt szocialista, még a polgári'radikalizmus é l harcosai között sem találkozunk nevével. Liberális ellenzéki volt, ami k ü l ö n ö sen az ellenforradalom idején vált becsülendő, önzetlen-állásfoglalássá, ha »saját árnyékát», társadalmi helyzetét át nem is léphette. Oeuvre-je sem tartozik a magyar irodalom első vonalába; de a szegedi irodalom, főként a szegedi s a j t ó történetéhez eltéphetetlen szálak fűzik. »Mindig abból éltem — írta említett, kéziratos visszaemlékezésében 1954 novemberében — amit a becsületes m u n kámmal kerestem, pedig volt idő, hogy súlyos ezreket kínáltak, ha néma m a radok. önmagamtól vállalt fogadalmam így jegyzett el örökre a szegénységgel.-» Becsületes, szorgalmas, jótollú újságíró volt, aki élt-halt a tiszavirágéltű p a pírért, amit újságnak mondunk. A szegedi literátorok, akik halálával nesztor u k a t vesztették el, a hat évtizedes munka fáradhatatlanságát, szívósságát', b e csületességét tisztelik benne. S még egyet: lelkes, holtig tartó városszeretetét. PÉTER
LÁSZLÓ
Kérjük munkatársainkat, hogy a legközelebbi szám .részére szánt kézirataikat légkésőbb október 31-ig küldjék be.
440'
IRÓCSOPORTUNK
Taggyűlést tartott csoportunk szeptember 25-én, hogy megbeszélje a Magyar írók Szövetsége közgyűlésének eseményeit és annak alapján az előtt ü n k álló feladatokat. Csoportunk titkára, Petrovácz István tartott beszámolót a közgyűlés munkájáról és jelölte meg, hogy miben látja a most következő legfontosabb tennivalókat a szegedi irodalmi élet további egészséges fejlődése érdekében. A beszámolót követő termékeny vitában igen szép számmal szólaltak föl. a csoport tagjai. A többi között fölszólalt Vajda László, Péter László, Fenyvesi István, Németh Ferenc, Somfai László, Fejér Dénes, Dér Endre, Pataki Szilveszter. • *
A Magyar írók Szövetsége közgyűléséri csoportunk tagjai közül öten vettek részt: Petrovácz István, Ertsey Péter, Dér Endre, Lődi Ferenc, Nacsády József. A vitában Petrovácz. István is fölszólalt. *
írócsoportunk DISZ csoportja — főként a fiatal költők, írók bemutatására — több szerzői estet rendezett. Az elsőn, szeptember 26-án az egyetemi diákklubban mintegy 250 egyetemi hallgató vett részt. Hasonló nagy érdeklődéssel találkoztunk szeptember 27-én a Tömörkény leánygimnáziumban, m a j d október 4-éri a J u hász Gyula diákotthonban. A szerzői • esteken Bécs Ernő, Dálrtoki András, Dér Endre, Farkas László, Lődi Ferenc, Magyar V. László, Nagyfalusi
ÉLETÉBŐL
I Tibor, Németh Ferenc, Petrovácz István, Ratkó József olvasott fel m ű veiből. A közeljövőben a szegedi üzemekbe és Csongrád, megye nagyobb városaiba, Hódmezővásárhelyre, Szentesre, Makóra, Csongrádra is ellátogatfiatal íróink, költőink egy csoportja. *
Az aradi magyar írócsoport baráti látogatásra hívta meg írócsoportunk: küldöttségét. A meghívásnak október 20, 21, 22-én tesz eleget a szegedi írók r költők és hozzátartozóik egy csoportja, A baráti látogatás alkalmával, a kölcsönös ismerkedésen túl Aradon,, irodalmi estet rendeznek és esetleg átlátogatnak Temesvárra is. * T*" Szabó Lőrinc emlékezett meg Szegeden Babits Mihályról október 2-án a TTIT által rendezett irodalmi esten. Az irodalmi estre abból az alkalomból került sor, hogy ötven évvel ezelőtt, ezen a napon érkezett Szegedre Babits, mint. a főreáliskola tanára. Az irodalmi est előtt — amelyen csoportunk is résztvett — emléktáblát helyeztek el a Partizán utca (akkori Vitéz utca) 16. számú házon, amelyben Babits Mihály lakott. Az emléktábla leleplezésénél Baróti Dezső mondott avató beszédet. *
.
Molnár Zoltán, az . írószövetség újonnan megválasztott vidéki titkára október 5-én meglátogatta írócsoportunkat. A vezetőséggel, a Tiszatáj szerkesztőbizottságával és csoportunk tagságának egy részével folytatott megbeszélést. 441'
A k ö z e l j ö v ő b e n f e l ú j í t j a c s o p o r t u n k J pos, s z í n v o n a l a s társadalomrajzokra, a f e l o l v a s ó m a t i n é k r é g e b b e n k e d v e l t ^szociográfiai í r á s o k r a . szokását. A tervek szerint az irodalmi felolvasó ülésekre novembertől m i n A V á s á r h e l y i S z ó o k t ó b e r 9-i i r o d a l \/ d e n h ó n a p első v a s á r n a p j á n a k délm i estje a l k a l m á b ó l a szegedi írócso^^ előttjén k e r ü l m a j d sor. A nyilvános port képviseletében Petrovácz István m a t i n é k a t a központi egyetem dísztertitkár,a a Tisza t á j n e v é b e n pedig P é t e r m é b e n rendezzük meg. László, a s z e r k e s z t ő b i z o t t s á g t a g j a m e g beszélést f o l y t a t o t t a h ó d m e z ő v á s á r helyi í r ó k k a l . A m e g b e s z é l é s e n r é s z t Szerkesztőségünk két elhanyagolt vett Erdei Sándor, a Magyar írók m ű f a j területéről kér m i n é l több jó Szövetsége főtitkára. Elhatározták, kéziratot. Szükségünk v a n j ó irodalmi hogy a jövőben rendszeresebb kapcso, riportokra a m a i m a g y a r élet b á r m e l y l a t o t t e r e m t e n e k a k é t f o l y ó i r a t és a k é t v á r o s írói között.. ( területéről, valamint hasonlóan ala-
MUNKATÁRSAINKHOZ Az utóbbi időben több olyan kéziratot kaptunk, amely nem felelt meg a nyomdai szabványoknak. Fölhívjuk ezért munkatársaink figyelmét a következőkre: 1. A nyomdai kézirat fényezetlen felületű, fehér papíron, Írógéppel készítendő. 2. A kézirat alakja álló A 4-es (210 x 297 mm). Az ennél kisebb kéziratot az előbbi nagyságú lapra kell fölragasztani. 3. A kéziratlapoknak csak egyik oldalán lehet szöveg. A szöveget kettes sortávolsággal, jól olvasható fekete vagy kék betűkkel gépelni. A papír belszélén 20 mm, jobbszélén 10 mm margót kell hagyni. Minden lapra azonos számú sort kell gépelni, a megengedett legnagyobb különbség négy sor. Ez nem vonatkozik azokra a lapokra, amelyek a gépelt kéziratok új fejezetét, verseket, novellákat és végződésülcet tartalmazzák. • Az új bekezdést legalább 8—10 bétűvel beljebb kell kezdeni. 4. A kéziratlapokat fölül középen sorszámozni kell. Ha a kézirathoz pótlást fűztek, akkor az egészet úgy kell átszámozni, hogy számozása alszám nélkül is folyamatos legyen. 5. Ha a szerző el akar térni az akadémiai helyesírástól, akkor a kéziraton külön megjegyzésben ezt közölnie kell. • 6. A kézírat tartalmazza az összes ábrák, képek sorszámait, aláírásait és a jegyzeteket. Ezeket külön lapra kell gépelni »Ábraaláírások« jelzéssel. Az ábra körülbelüli helye, a bal lapszélen pirossal bekarikázott számmal jelölendő. 7. A jegyzeteket a kézirat elejétől kezdve 1-től végig kell sorszámozni és szövegüket külön lapra kell gépelni. A föntiek mellőzése esetén kénytelenek leszünk a kéziratot a szerző tiszteletdíjának terhére, újragépeltetni.
442'
Rövid NAPOK — hosszú ESTÉK...
J l e g j M i , bgateséhb, bgliaiznömbh szótakőzjíj
a
KÖNYV
Vásároljon szépirodalmi, és egyéb
tudományos,
művészeti
szakkönyveket
az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban,
utcai terjesztőinél
Könyvesbolt
©
Üzemellátó
és utcai
pavilonjaiban!
Részlege
Szeged, Lenin utca 5 szám
| önyvel", Önyvfaraf"
magas
áron vásárol,
készpénzzel
fizet
az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár boltja Szöget*, Lenin utca 16.
Ára: 4 forint
Karácsonyi ajándékra nem lesz gondja mert a könyvsorsjegy megoldja!
Húzás: 1956. december 15-én Főnyeremények: Pannónia motorkerékpár, vagy szabad szerint zeneszekrény (16500 forintos
választás értékben)
Tárgynyeremények:
*
5500 3600 2000 3000 1410 1480 1680
forintos forintos forintos forintos forintos forintos forintos
televíziós készülék magnetofon takarékbetétkönyv táskairógép porszívó Dongó segédmotor Momikon fényképezőgép
Könyvnyeremények: 3 15 150 300 3000
nyeremény nyeremény nyeremény nyeremény nyeremény
egyenként 2000,— Ft értékű könyv, könyvespolc egyenként 1000,— Ft értékű könyv egyenként 200,— Ft értékű könyv egyenként 100,— Ft értékű könyv egyenként 40,— Ft értékű könyv
Könyvsorsjegyek megvásárolhatók 20,—, 10,— és 5,— értékben a könyvesboltokban, a könyvespavilonokban üzemi könyvpropagandistáknál
forintos és az
A ki nem húzott s o r s j e g y e k n é v é r t é k b e n beválthatók a könyvesboltokban
Fizessen elő az Olcsó
Könyvtárra!
Qeij ijedteue elő Mikszáth Kálmán összes műveinek Akadémiai kiadását, mely 50 kötetben jelenik meg. (A 25. és az 50. kötetet ajándékul kapja minden rendelő)
Felelős kiadó: Dr. Ertsey Péter
Megjelent 2000 példányban Szegedi Nyomda V. 56- 3083
•
F. v.: Vincze György
