Az országos bábversenyen a második helyezett büki csapat Gedeon elhívását jelenítette meg

evangélikus hetilap „A május 19-i országos közgyûlésen felvillant annak lehetõsége, hogy evangélikus egyházunk képes e bonhoefferi mérce szerint szólni és cselekedni, vagyis õszintén szembesülni a múltjával. ” f Elnézés helyett bocsánat – hogy ne legyünk maszatos egyház – 3. oldal

71. évfolyam, 22. szám – 2006. május 28. – Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi)

„…egy szívtranszplantációra inkább »vevõ« a média, mint arra, hogy kínkeserves munkával, hónapokon keresztül kicsit jobb állapotba hozunk egy agyvérzéses beteget…” f Interjú az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet fõigazgatójával – 8. oldal

„Móron az évenként megrendezendõ Zimmermannnapok keretében kultúrmûsorral, tanulmányi és sportvetélkedõkkel, valamint Zimmermann-emlékérem adományozásával emlékeznek a város szülöttjére, a példaképül választott hívõ tudósemberre.” f Legyen nekünk is példaképünk! – 10. oldal

SEMPER REFORMANDA

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Az országos bábversenyen a második helyezett büki csapat Gedeon elhívását jelenítette meg

„Bábuk, bábuk, sorakozzatok…” Annak, hogy az idei versenyt a korábban megszokottól eltérõen májusban rendezték, egyrészt az a megfontolás húzódott a hátterében, hogy az esemény, illetve a rá való felkészülés ne ütközzön a márciusi országos hittanversennyel, másrészt kézenfekvõnek is tûnt ez az idõpont, mivel ez évre a gyermekbizottság nem tervezett országos evangélikus gyermeknapi ünnepséget – tudtuk meg Mády Erzsébet gyermekreferenstõl, a verseny szervezõjétõl. A versengésben ez alkalommal hét gyülekezeti és egy iskolai csapat vett

részt. A program e sorok írójának az áhítatával kezdõdött, melyben egy kislányt formázó bábfigurának, Blankának a filctüskékkel borított zöld Süni mondta el, hogy õ milyennek látta Jézust, a szelíd, barátságos férfit – mint utóbb kiderült, Isten fiát – az alatt a három év alatt, amíg Blanka szüleivel karavánúton volt. A három órán át zajló bábelõadások között a csapatok Vincze Katalin lelkész vezetésével bemutatkoztak, és énekkel várták a soron következõ produkciót. f Folytatás az 5. oldalon

ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS KÖZGYÛLÉS

A bûnbocsánatból élõ egyház Egyházunk legfelsõbb végrehajtó testülete május 19-én ülést tartott. A közgyûlés alaphangját Fabiny Tamás püspök adta meg igehirdetésében. Az Útmutató napi igéjeként az Úrtól tanult imádság egy mondatát helyezte a jelenlevõk szívére: „…bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek…” Életünk alapja, egyházunk létének titka Isten megbocsátó szeretete. Nem elnézést, hanem bocsánatot kérünk, kaphatunk és adhatunk! Nemcsak az imádság vasárnapjának hetében, hanem az egyházi közéletben, az aktuális közgyûlés kihívásai közepette is ez az egyetlen helyes pozíció: az imádság a bocsánatkérés és a bûnbocsánat elfogadásának pozíciója. Zelk Zoltán költõ keresztényeket is elgondolkodtató meditációs verse zárta az áhítatot: „Sohase lép gyíkra csigára / soha egy föltámadt fûszálra / a földön járó Isten lába / de vétkeinket eltapossa / mert vétkeinket megbocsátja.” A szolgálati ciklusát lezáró dr. Frenkl Róbert országos felügyelõnek a részletes jelentése átfogta egyházunk életének legjelentõsebb területeit. A jelentést a közgyûlés egyhangúlag elfogadta. Ittzés János elnök-püspök beszámolt nyolcvan napja tartó szolgálatának legfontosabb eseményeirõl. Emlékeztetett arra, hogy az egyház szolgálatának alapja az áldozatkészség. Kérte a közgyûlést és egyházunk munkatársait, hogy maguk jó példával elöl járva tegyenek meg mindent az egyház tagjainak az ügyhöz, az egyházhoz méltó teherviseléséért. Tájékoztatójában napirenden kívül két határozati javaslatot terjesztett elõ: az elsõt a lelkészek politikai szerepvállalásával kapcsolatosan, a másodikat pedig a mû-

„Ebben a környezetben eltûnik az az éles és gyakran fájó határvonal, amely a mindennapi életben részben szükségképpen, részben a kissé torz életfelfogás miatt húzódik az „épek” és a „fogyatékosok” között.” f Mevisz-melléklet – 6–7. oldal

Vox humana

„Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket, Krisztust bûnhõdésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).” d Luther Márton: A 95 tétel (Zsigmondy Árpád fordítása)

b A legenda szerint a Krisztus utáni 4–5. században élt Oszlopos Simeon volt az elsõ bábozó: köntösének egyik darabját letépve textilfigurát készített, s így intézte beszédeit a köré sereglõkhöz. Május 20-án több mint száz ehhez hasonló bábu kelt életre az ezúttal Csömörön megrendezett ötödik országos evangélikus bábversenyen.

Ára: 165 Ft

vi meddõvé tétel törvényi szabályozásának a megváltoztatása ellen. Lackner Pál protestáns tábori püspök javaslatára a közgyûlés az egyház részérõl hozzájárult Molnár Iván lelkész esetleges katonai lelkészi szolgálatba való átadásához. A közgyûlés – törvényi kötelezettségénél fogva – ingatlanelidegenítésrõl és vásárlásról is döntést hozott: határozat született arról, hogy Kõszegen és Békéscsabán kollégiumépület, Nyíregyházán pedig szolgálati lakás megvásárlására kerül sor (ez utóbbi a hittudományi egyetem hittantanári szakának tanszékvezetõje számára). A közgyûlés továbbá hozzájárult az eddigi soproni iskolalelkészi lakás eladásához, illetve új lakás vásárlásához. Izgalmas, vitát kiváltó téma volt az egyház országos székházának ügye. Az épület jelentõs felújításra szorul, több ponton életveszélyes állapotban van. Az üzemeltetés gazdaságtalan, igen nagy terhet ró egész egyházunkra. Minimális renoválási költsége is meghaladná a hatszázmillió forintot. Az épületért felelõs vezetõk döntéshozatalra tették fel a kérdést: felvállalja-e az egyház a halaszthatatlan és elkerülhetetlen felújítást, vagy érdemi tárgyalásokba kezd az épületben lévõ funkciók kiváltására. A közgyûlés felhatalmazta az országos elnökséget érdemi tárgyalásokra, illetve a legfelsõbb testület által késõbb meghozandó végsõ döntés elõkészítésére. Törvényeink elõírják a múzeumot, a könyvtárat és a levéltárakat összefogó Evangélikus Országos Gyûjtemények létrehozását. Az elõkészítés elsõ fázisában elõtárt dokumentumokat a közgyûlés nem tartotta elegendõnek ahhoz, hogy most az alapításról döntsön, ezért

– miután egyértelmûen kifejezte alapítási szándékát – visszaadta az anyagot azzal, hogy készüljön megvalósíthatósági tanulmány, illetve az iratok alaposabban készíttessenek elõ. A közgyûlés nem fogadta el a Luther Kiadó vezetõjének, Kendeh K. Péternek a lemondását; arra kérte az igazgatót, hogy az õsszel esedékes ciklusváltásig irányítsa a kiadó munkáját. Az Országos Egyházi Iroda szabályszerû mûködéséhez hozzátartozik a szervezeti kereteket és személyi feltételeket meghatározó szabályrendelet. A testület egyhangúlag elfogadta a jelenlegi mûködést rögzítõ szabályzatot. A közgyûlés létrehozta – több korábbi javaslat nyomán – a 2017. évi Luther-jubileum ünnepélyeit elõkészítõ munkaközösséget. A grémium tavalyi ülése által életre hívott tényfeltáró bizottság most tette közzé elsõ jelentését. Ebben tényeket ismertetve jelezte, hogy az ügynökkérdést egyházhoz méltó módon, szigorúan történeti alapon vizsgálja. Így az egyház nem külsõ kutatók vagy szenzációt keresõ újsághírek alapján, hanem belsõ vizsgálódást követõen próbál szembenézni közelmúltja e nem könnyen feldolgozható szeletével. A bûnbocsánat igéivel kezdõdõ közgyûlés az ülés lezárásakor ugyanide tért vissza: Isten bûnbocsátó szeretetére bízva magunkat, döntéseinket, egyházunkat indultunk tovább a szolgálatba. g Hafenscher Károly

Az országos felügyelõ jelentésébõl és az elnökpüspöki beszámolóról részletek a 8. oldalon

Akik naponta járunk dolgozni, elmondhatjuk: a legszürkébb hétköznapon is annyi minden történik velünk, hogy bele lehet fáradni. Autózunk, vonatozunk, buszozunk, utazás közben egymással beszélgetünk, rádiózunk, rengeteg mindent hallunk és látunk – többnyire egészen hétköznapi történeteket. És azoknak is, akik nem mozdulnak ki otthonról, csak az újságot nyitják ki, hallgatják vagy nézik a híreket, szóba elegyednek a szomszéddal, ugyanúgy rátelepednek a fülükre, szívükre, lelkükre a világ legtávolabbi eseményei, tragédiái, az ország történései. Persze rezignálttá is válhatunk. Az ember vagy a csöndet keresi, vagy az egyre erõsebben stimuláló híreket, mert nincs, ami fölizgassa. A bûn, a rettenet, a maszatosság, a krízis egészen hétköznapivá válik, és csak akkor szól nagyot, ha velem vagy a szomszédságban történik valami rendkívüli. Az úton-útfélen elszabaduló indulatokkal és a gyalázkodással pedig nem lehet mit kezdeni. Szóval mozgalmas az élet. Semmire sincs idõnk. Sem Istenre, sem egymásra. Vajon mi az, amitõl igazán megrendülünk? Mi az, ami megráz, magával ragad bennünket? Vajon lehet-e még valami újat mondani nekünk? Annyi mindenhez hozzászokunk, hogy már nem csodálkozunk semmi rosszon, gátlástalanságon. Annyi konkrét veszély vesz körül minket, hogy lassan megszokjuk és természetesnek vesszük õket. Gangos lépcsõházban nõttem fel, olyan helyen, ahol a folyosóra nyíltak a konyhák, és ha beköszöntött a jó idõ, a háziasszonyok mindig kitárták az ajtókat, egyik lakásból át lehetett látni, át lehetett kiabálni a másikba. Folyosói élet folyt, az emberek szomszédoltak, és ha valami történt a házban, az utcában, a városban, a világban, akkor az elsõ kérdés valahogy így hangzott: „Hallotta, mi történt?” Ma óriási a hangzavar. Mindenki egyszerre beszél, mindenki a magáét mondja, és mindenkinek a saját mondanivalója a fontos. Hogyan tovább? Hiszen az ennyire mozgalmasan élõ ember már észre sem veszi az idõk múlását. Ugyanúgy van vele, mint az a kilencven-egynéhány éves néni a szociális otthon eseménytelen unalmában, akinek épp az éjszakái hosszúak, már nem tudja, milyen nap van, csak arra figyel föl, hogy a feje búbján bizony kopaszodik, és csak annyit kérdez kicsit szomorkásan tõlem egy reggel: „Mi lesz így énvelem? Hogy fogok kinézni?” Nemrégiben olvastam azt a Luthernek tulajdonított mondatot, amelyet a Miatyánk kéréseivel kapcsolatban mondott: „Az ötödik kéréssel alszom el (»…és bocsásd meg vétkeinket…«), és a hatodik kéréssel kelek fel (»…és ne vígy minket kísértésbe…«).” Azt hiszem, nem lehet nem érteni Luthert. A két kérés között fér el csak az ember ebben a világban, ebben az életben. Mi minden belefér közéjük! Egy egész élet. Este és reggel között vallást teszünk arról, hogy idegenek és vándorok vagyunk a földön, jobb után vágyódunk, tudniillik a mennyei után. Este és reggel között Isten népe megtapasztalja, hogy nem a beérkezettek se-

regének része. Este és reggel között az ember pontosan el tudja képzelni, hogy meghal. Este és reggel között sokszor gyötörheti Isten emberét is az elrontott dolgai, kudarcai, sikertelensége miatti álmatlanság, tépelõdés; lehet lelkiismeret-furdalása, és kétségbeesve várhatja a reggelt. És talán ilyenkor válik valósággá, hogy sok mindennek ellen tudunk állni – kivéve a kísértéseket, azaz tudunk az ember erejét meghaladó próbatételekrõl. Az éjszaka sokszor hoz magával sötét, félelmet keltõ gondolatokat, a holnap, a bizonytalan jövõ miatti aggodalmaskodást. Luther Márton tudta, milyen az ember, mennyire kiszolgáltatott, mennyire Istenre utalt. Kísértések, támadások között élünk rendkívül mozgalmas életet. Este és reggel között minden rólam szól. Azután eljön a reggel, és bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót, hogy lássuk, halljuk, mi a helyzet a világban. Jól ismert tény, hogy a magyarok rengeteget televízióznak. Délután kibeszélõshow-kat néznek, este brazil sorozatokat. A média természetesen le is egyszerûsíti a világot, rendezi, fogyaszthatóvá teszi számunkra a különben nehezen érthetõ valóságot a maga szomorú és sokszor tragikus tapasztalatai ellenére. Mindeközben lassan elfelejtjük a hiteles emberi beszédet, az emberséges szavakat, és lassan már nem is tételezzük fel egymásról, hogy sandaság, hátsó szándék, érdek nélkül, egyértelmû közölnivalóval keres föl bennünket beszédével a másik. Szólunk, csak legyen, aki meghallja. A vox humana – az emberi hang – lassan már csak a különbözõ „hangosbemondók” recsegõ és torz hangját jelenti. A jól ismert történet szerint amikor egy alkalommal Jézus hajóra szállt a tanítványaival, nagy vihar támadt a tengeren. Annyira nagy, hogy a hullámok elborították a hajót. A tanítványok úgy érezték, hogy nincs tovább. Jézus aludt, õk pedig ki voltak szolgáltatva ennek a gyönge és törékeny szerkezetnek. A hatalmas zajt túlkiabálva ébresztgették a Mestert a szabadulás, a menekülés reményében: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,25) Talán ma is erre az emberi hangra van szükség. A következõkben azt olvassuk, hogy Jézus „felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: »Hallgass el, némulj meg!« És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.” (Mk 4,39) Áhított csend. A tenger háborgása, a szélvihar, a recsegõ hajótest zaja után ez a csend a szabadulásnak, az életnek, az örömnek, a békességnek volt a csöndje, lehetõség az emberi, az emberséges beszédre. Az egyházi évkör szerint a feltámadás ünnepét követõ hatodik vasárnap neve a 27. zsoltár 7. versének kezdõ szava után „Exaudi”. Exaudi Domine, vocem meam… „Halld meg, Uram, hívó hangomat!” Úgy gondolom, ezzel a kiáltással istentiszteletet lehet kezdeni. Ezzel a kiáltással újra el lehet kezdeni beszélni, beszélgetni. Talán itt kezdõdik a vox humana, az a fajta beszéd, amely nem a megosztást, hanem a közösséget munkálja. Exaudi Domine, vocem meam… Íme mindennapi beszédünk „cantus firmusa”, alapdallama. g Csoma Áron

2

e

2006. május 28.

ÉLÕ VÍZ

Hol a boldogság mostanában? Miközben e sorokat írom, szakad az aranyat érõ, ámde meglehetõsen hûvös májusi esõ, így könnyebb teljes mértékben egyetértenem a költõvel, aki egykor így sóhajtott fel: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.” (Petõfi Sándor: Téli világ) A boldogságot mostantól nemcsak kereshetjük, hanem tanulni is lehet róla. Egy internetes oldalon olvasható hír szerint egy angol bentlakásos iskola órarendjébe új tantárgy került: a boldogságóra. Bevezetését a tervek szerint a Cambridge-i Egyetem egyik pszichológiaprofesszora, Nick Baylis felügyeli majd. Az órákat az úgynevezett pozitív pszichológia terén képzett tanárok tartják. A tanterv szerint a diákok többek között arról tanulnak majd, hogy miként kell kapcsolataikat, valamint fizikai és lelki egészségüket ápolni, miként lehet megküzdeni a negatív érzelmekkel, vagy hogy miként érhetik el életcéljaikat. Természetesen a Szentírás is foglalkozik a boldogság kérdésével. A Zsoltárok könyve így ír: „Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.” (84,6) „Boldog, akinek hûtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (32,1) „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (34,9) „Mi tesz engem boldoggá?” – teheti fel ki-ki magának a kérdést. A siker, a hírnév vagy a pénz? Esetleg a szerelem vagy a karrier? A Biblia sorai arra mutatnak, hogy a „boldogság kulcsa” a harmonikus Isten-ember kapcsolatban rejlik. Ennek elérése egyfelõl ajándék, másfelõl azonban kemény munka gyümölcse. Csak kitartó harc – a démonainkkal, félelmeinkkel, rossz szokásainkkal vívott küzdelem – árán érhetõ el. Ez azonban az egyszerû földi halandó átlagos életében sem mindig könnyû, kiélezett helyzetekben pedig még nehezebb. Mégis, az, aki egy embert próbáló szituációban is Istenhez fordul segítségért, és helytáll a nehézségek közepette, példa lehet a többiek számára. Mint például az a néhai református lelkész – Zimányi József –, akit a sztálini idõkben tartóztattak le. Fogságba, majd lágerbe került. Mindarra, amit átélt, a Tûzoszlopoddal a jéghegyek között címû kötetében tekint vissza. Éhezés, verés és nélkülözés közepette sem veszítette el Isten iránti bizalmát. Bármilyen furcsa, a szenvedések ellenére is boldog volt. Boldogságának forrása a Megváltóba vetett hite volt. Az említett könyvben ezt írta: „[Az Úr] azonnal figyelmeztetett a veszélyekre, és a pusztító minden cselvetését áthúzta. Kinek van ilyen Istene, mint nekünk, Jézus követõinek? Hol van ennyi szeretet, ennyi türelem, és kire vár akkora örökség, mint ránk? Az örökhagyó halála révén örököltünk, és majd örökre együtt élünk vele, amiért áldott legyen Isten.” Tanulható, tanítható-e a boldogság – tanóra keretében? Jézus követõinek megadatik, hogy ne az iskolapadban ülve, hanem a mindennapokban találják meg a feleletet a kérdésre: „Hol a boldogság mostanában?” A tanulás egy életen át tart. Ha öröm ér bennünket, sajnos gyakran elfeledkezünk a hálaadásról, magától értõdõnek vesszük azt, hogy minden rendben van. Ilyenkor nem (vagy nem mindig) gondolunk a Teremtõre. Ellenben a gondok, problémák miatt, a boldogtalanság perceiben az ember „természetesen” inkább Isten felé fordul, és ekkor ki-ki meg is tapasztalhatja, hogy „közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsolt 145,18). Isten mindig velünk van. Az örömeinkben, boldog perceinkben is – ám a nehéz órákban, bajban, betegségben, rossz döntések után még közelebb szeretne kerülni hozzánk. Óvni, erõsíteni és vigasztalni akar bennünket úgy, ahogy ezt a jó szülõ teszi szeretett gyermekével. Miként Krisztust sem hagyta magára szenvedésében és halálában, úgy gyermekeit sem hagyja magára soha, semmilyen körülmények közt. Ennek tudata a valódi boldogság záloga. g Gazdag Zsuzsanna

forrás

H Ú S V É T Ü N N E P E U T Á N 6 . V A S Á R N A P ( E X A U D I ) – Jn 15,26–16,4

Nem maradunk egyedül Johann Sebastian Bach ezt írta egyik partitúrájának az elejére hangnem-meghatározás helyett: „A hangnemet a vége adja meg.” El kell jutni a mû végére, hogy a hangok, szólamok sokfélesége, sokszínûsége olyan rendszerbe álljon össze, amely az egész mû irányát megadja. Meg kell várni a záróakkordot, mert a legavatottabb zenész is csak innen értheti meg azokat a kezdeti lépéseket, amelyekkel a zenemû indult, innen nyernek új értelmet azok a hangok, dallamvariánsok, melléktémák, amelyek már-már elhitették vele, hogy benne van a jó hangnemben, de aztán kiderült, hogy mégse. Kicsit olyan ez, mintha a mû hallgatója és elõadója a darab közben egyedül maradt volna. Az ember alapvetõ élménye az egyedüllét. Nem arra gondolok, amikor a magányos emberbe reggelente belehasít: mennyire egyedül van. Arról beszélek inkább, amikor szinte észrevétlenül maradunk egyedül, pedig látszólag minden rendben van az életünkben. Egyedül maradunk kérdéseinkkel, kétségeinkkel a családunkban, a munkahelyünkön, de akár a gyülekezetünkben is. Fontos ilyenkor a viszonyítási pont, amelyhez ragaszkodva visszakapaszkodhatunk oda, ahonnét kiestünk, ahol észrevétlenül elindultunk ezen a mellékúton. Jézus mennybemenetele után a tanítványok, akik az Úr halála után egyszer már átélték a magukra hagyottság fájdalmas élményét, ismét szembesülnek

azzal, hogy Uruk elment. Igénk, Jézus búcsúbeszédének egy részlete erre a helyzetre készíti fel a követõket, akik nélküle nem tudják értelmezni sem helyzetüket, sem feladatukat. Azt ígéri nekik, hogy az Atyával együtt elküldi a Pártfogót, aki folytatja azt a munkát, amelyet õ megkezdett. Mennybemenetel és pünkösd között: sajátos helyzet ez, amelyet a mai tanítvány is átélhet. Urunk arról beszél, hogy a Krisztus-követõk földi útját nehézségek, üldöztetések kísérik, amelyekkel számolni kell. A külsõ támadások sokszor akkor válnak elemi erejûvé, amikor az ellenséges eszmék – befurakodva Isten népének gondolkodásába, befolyásolva magatartását, életét – belülrõl támadnak. Hányszor gondolunk arra, hogy aktualizálnunk kell az evangéliumot, majd ehhez a világi lehetõségeket vesszük számba, hozzájuk igazodunk, míg végül a külsõ elvárások válnak számunkra is viszonyítási pontokká. Fontos szembenéznünk azzal, hogy korunkban, amikor a különféle szervezetek, egyesületek keresik a helyüket a társadalomban, keresik igazságukat a jogszabályok labirintusában, nekünk más az utunk. Jézus arról beszél, hogy a Pártfogó az igazság Lelke. Egyedül õ az, aki megtart minket nehézségeink között. Hozzá kell fordulnunk, tõle kell várnunk a megerõsítést. Persze könnyû ezt leírni, amikor a vi-

A VASÁRNAP IGÉJE

lági rutin olyan mélyen bennünk van, hogy szinte meghatározza életünket. Krisztus-követésünket mégsem szabad, hogy ez irányítsa. A mai tanítvány akkor éli át az istennélküliséget, amikor nem hallja Ura hangját – vagy azért, mert túlságosan is a világ zaja tölti el, vagy azért, mert alkalmatlanná vált a „hallásra”. A küldetés teljesítése tehát állandó feszültséget hordoz. Meg kell küzdenünk a magunk emberségével, alkalmatlanságával, figyelve a bennünket irányító isteni hangra, mely megtart az úton. Mindezt Urunk elvárásának eleget téve, azzal a felelõsséggel kell megélnünk, amelyet az õ szavából ismerünk: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” (Lk 10,16) Nagy-nagy alázatra indítja a ma keresztényét a küldetés elnyerése, megértése és teljesítése, hiszen nagyon gyorsan szembesül azzal, hogy képtelen a világban mûködõ technikákkal megfelelni a kihívásnak. Többre, másra van szükség. A mennybe ment Jézus az írott és a hirdetett igében, a szentségekben, Lelke által velünk van. Nem vagyunk magány-

ra kárhoztatva, sorsunk nem a kiégés, a kilátástalanság, a meg nem értettség miatti szenvedés. Becsüljük meg azokat az ajándékokat, amelyeket Urunktól kaptunk, és tegyük fel magunknak Isten elõtt a kérdést: mit vár tõlünk Jézus? Itt kezdõdik a közösség megértése és átélése a Lélek segítségével, itt érti meg az ember igazán, mit jelent a vasárnap zsoltárának üzenete: „Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok!” (Zsolt 27,7; Agenda) Úgy kell végigjárnunk küldetésünk útját, hogy a végén fogjuk megérteni életünk sok-sok eseményének, mellékvágányának, nehézségének és örömének értelmét. Terhet, feszültséget, állandó „igazodást” jelent ez az út, de reménységünket a Szentlélek segítségével arra az „igazodási pontba” vethetjük, ahol majd színrõl színre láthatunk. g Johann Gyula

Imádkozzunk! „Mind elvégezted, Jézusunk, / Mit Atyád rád bízott. / Menny-föld Urának hódolunk: / Tanúid elhívod. // Kit választhatnál követül, / Hogy hirdesd országod? / Ránk gyöngeségünk nehezül / – De felold jóságod. // Bûnbocsánattal indítasz / Szeretet útjára, / Szétsugározni a vigaszt / Világunk javára. // Egymásra bízol bennünket: / Ne maradjunk árván, / Munkáljunk békét, jó ügyet, / Ösvényeden járván. // Mennyei fénybe távoztál, / S így vagy közel hozzánk, / Hívõ imádság megtalál, / Áldásod száll reánk.” Ámen. (EÉ 478)

Oratio œcumenica [Lelkész:] Istenünk, magasztalunk, hogy igaz minden szavad, és hûségesen teljesíted minden ígéretedet. Hallgass meg minket most is ígéreted szerint, amikor reménységgel fordulunk hozzád kéréseinkkel! [Lektor:] Könyörgünk, pásztorold egyházadat Szentlelkeddel: védelmezd, vezesd és tanácsold elhívott szolgáit és õrállóit, és segíts mindnyájunkat, hogy örök igédnél megmaradjunk, hitünkben erõsödjünk, és a szeretetben növekedjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk testvéreinkért, akik hitükben megerõtlenedtek, akiknek szívét kétség és kételkedés gyötri. Hódítsd meg õket szereteteddel, hogy hozzád

térjenek, és nálad békességet találjanak! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, óvj meg bennünket minden veszedelemtõl. Védj meg az idegen és káros tanításoktól, minden erõnket meghaladó megpróbáltatástól és az idõ elõtti, készületlenül érõ haláltól! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a betegekért: gyógyítsd meg õket! A szenvedõket õrizd meg a kétségbeeséstõl! Vigasztald meg a szomorkodókat: erõsítsd meg hitüket, és teremts szívükben békességet! Szenteld meg az örvendezõk örömét! Jézus Krisztusért kérünk,

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Add, hogy a földön mindenki emberhez méltó életet éljen békességben! Gyõzd le mindazok közönyét, akiknek lehetõségük van segíteni az ínséget szenvedõkön! Ébressz felelõsséget a mi szívünkben is, hogy megtegyük értük mindazt, amire módot adsz! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, szent Fiadért, aki megígérte, hogy megnyitod elõttünk atyai szívedet, ha az õ nevében fordulunk hozzád. Ebben bízva kérünk, teljesítsd kéréseinket a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen.

GYAKORLATI ALKALMAZÁS 3.

Mit énekeljünk gyülekezeti társaságban? b Ezen a héten kicsit távolabbra tekintünk. Énektanítással kapcsolatos személyes élmények következnek, amelyekbõl az derül ki, hogy egyházi közösségekben népdalokat és többszólamú tételeket is bátran énekelhetünk. (E. Zs.)

Ma már nosztalgiázó elismeréssel gondolunk eleinkre, akik kitartó munkájukkal megismertették gyülekezeteinket a „hétszázas énekekkel”, majd az 1982-ben megjelent énekeskönyv újdonságaival is. Szép és eredményes munka volt. Tehát az egyházzenészek több mint húsz éve nincsenek rászorulva arra, hogy a gyülekezeteket új énekekkel ismertessék meg, mégis azt mondom, ma is fontos feladat az énektanítás. (Trajtler Gábor írt errõl ugyanebben a rovatban megszívlelendõ cikket két hete.) Én most arról szeretnék beszámolni, hogy mennyire örömteli meglepetés ért néhány éve egy gyülekezeti hétvégén. Lelkészeink kérésére ugyanis kis énekfüzetet állítottam össze a konferencia-központban eltöltött napokra, amelybe magyar népdalokat és egysze-

rû többszólamú tételeket is felvettem. Reméltem a válogatáskor, hogy örömet szerzek, de ennyire hálás fogadtatásra nem számítottam: a népdalokat a kezdõ motívumuk felidézése után teljes lelkesültséggel kezdték énekelni a „komoly felnõtt emberek”, nem szégyellve egymás elõtt sem a hangjukat, sem a jókedvüket. Néhány perc alatt „kiénekeltük” az alkalmi füzet népdalos részét. Utólag próbáltam elemezgetni a történteket, s arra a következtetésre jutottam: a nagyszerû hatást az váltotta ki, hogy a kiválasztott népdalok többsége a hatvanas-hetvenes évek iskolai tankönyveiben is szerepelt. Tisztelet a régi „szocialista” iskolák énektanárainak: õk komolyan vették küldetésüket, megismertették a reájuk bízottakat a magyar népdalokkal. S a gyerekkorban rögzült szövegek és dallamok évtizedes búvópatak-állapot után újra a felszínre törhettek ezen a gyülekezeti hétvégén. A közös tudás, a közös élmény nagy jókedvet eredményezett, és erõsítette az összetartozás érzését. Ilyen kezdés után már nem volt nehéz „újabb” népdalokat tanítanom a társaságnak. Bár a felnõttként tanult énekeket nem tudják már „anya-

nyelvi szinten” elsajátítani, biztos stiláris alapokra az addig ismeretlent is könnyû ráépíteni. Hasonló meglepetés ért a többszólamú tételek megszólaltatásakor is. Igaz, különös alapossággal csak valóban könnyû mûveket választottam, de a felnõtt gyülekezeti tagság élvezettel próbálgatta a többszólamúságot is. A tanítgatás folyamán észre kellett vennem, hogy a felnõttként a zenével aktív kapcsolatot nem tartó gyülekezeti réteg is tudatosan figyelt a kottára, s ebben a munkában szintén a réges-régi „szolfézsos” és iskolai emlékeire épített. Nem akarom „rózsaszín szemüvegen” keresztül láttatni az átlagos magyar (evangélikus) felnõttek zenei ismereteit, de mégis bátorító tudni, hogy sokan kaptak gyerekkorukban olyan zenei alapozást, amely valamennyire ma is aktivizálható. Egyszerû tanulságként levonhatjuk: a gyülekezeti munkában is helye lehet az értékes világi zenének, hiszen a magyar népdalok egy rétegének ismerete általánosnak mondható a felnõttek között. A többszólamúság is szerepet kaphat a gyülekezeti éneklésben, ha a kiválasztott mûvek kellõképpen egyszerûek, és külö-

CANTATE

nösen akkor, ha már korábbról ismert dallamot is tartalmaznak. Még egy apróság: egy-egy új ének megtanításakor (a felnõttek és a gyerekek között végzett munkában egyaránt) hasznos, ha némi tárgyi ismeretet is adunk a tanult énekrõl. Nem gondolok itt teljes körû himnológiai adathalmazra, de az adott ének koráról, szerzõjérõl vagy liturgikus funkciójáról elmondott néhány gondolat könnyebben megragadhatóvá teszi a befogadó számára az új éneket. Szeretettel ajánlom az evangélikus zenészek figyelmébe is Berkesi Sándor református karnagy 1994-ben Debrecenben megjelent összeállítását, a „Te néked zengek éneket” címû gyülekezeti énekiskolát (kiadta az Országos Református Tanáregyesület), amelyben nagyszerû énektanítási példákat találunk, s amelybõl új ötleteket is meríthetünk. g Bence Gábor

L A P U N K O L V A S H A T Ó A V I L Á G H Á L Ó N I S A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N .

2006. május 28.

evangélikus élet

Egy küldetés – két hangra

b Még az idõjárás is kegyes volt Sand község lakóihoz a múlt vasárnap, május 21-én: alábbhagyott az esõ, így az itt élõ evangélikusok valóban derûs hálaadásra gyûlhettek össze templomuk felépítésének kétszázadik évfordulója alkalmából.

alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a sandiak templomán nem látszik a kora. De nem pusztán a templom állapota az, ami hálaadásra indíthat bennünket. Ha belegondolunk, hogy hány közösség él a világban templom nélkül, akkor adhatunk igazán hálát azért, hogy nekünk van saját templomunk, amelynek harangjai mennyei randevúra hívnak, ahol találkozunk Jézussal. E találkozás örömét pedig senki és semmi nem lophatja el a szívünkbõl. „Ha megosztottad örömödet a sandi testvérekkel, vidd haza a templom szeretetét!” – zárta igehirdetését a püspök, megszólítva a jelen lévõ vendégeket is.

A püspök igehirdetésében eligazítónak nevezte az új elnökség által választott, a meghívón is

Ünnepkavalkád Egyházmegyei vezetõk iktatása és jubileumi megemlékezés Orosházán

szükség van a kegyelemben való megerõsödésre; másodszor arra, hogy az egyes generációk és szolgálati szintek megosszák egymással a tudásukat, tapasztalataikat, illetve hogy a különbözõ nemzedékek találkozzanak, közösségben legyenek egymással; harmadikként pedig a Krisztusért fölvállalt harc szükségességét emelte ki Gyõri Gábor. Az új felügyelõ a „3M” programját, azaz a megõrzés, a megújulás és a misszió feladatát hangsúlyozta. A jelenlévõket is meghívta ebbe a munkába: „Induljanak el Önök is kettesével az Úr aratásába!”

b Ha valakinek eddig kétségei voltak is afelõl, hogy az orosházi evangélikus gyülekezet mindent túlszárnyalóan képes ünnepelni, egy szempillantás alatt szertefoszlottak, ha május 20-án, szombaton részt vett a maratoni, közel nyolcórás gyülekezeti rendezvénysorozaton. Ez alkalommal az újraválasztott esperes és egyházmegyei felügyelõ beiktatását, valamint az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium újraindulásának tizedik évfordulóját ünnepelték közösen. A Nyugat-Békési Egyházmegye lelkészeivel, az iskola diákjaival, gyülekezeti tagokkal, valamint jeles vendégekkel színültig megtelt templom híven illusztrálta, milyen nagyszabású volt az esemény és az ünneplés.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Az ünnepi közgyûlésen Deméné Smidéliusz Katalin helyi lelkész ismertette az egyházközség történetét. A kis Zala megyei faluban már a templomépítés elõtt is éltek evangélikusok. A török hódoltság idején viszont teljesen elnéptelenedett a falu, sõt pusztaként tartották számon. 1743-tól négy vend evangélikus telepescsalád költözött ide a mai szlovéniai Hodoš (Õrihodos) területérõl. Egy ideig a vendek apostolaként emlegetett Kuzmics István gondozta õket a közeli Surdról. Késõbb Iharosberénybe jártak át istentiszteletre; 1799-ben a berényi gyülekezet filiája lett az itt élõ evangélikusság. Kezdetben pajtákban tartottak istentiszteleteket,

b A rákoskeresztúri templomban május 21-én került sor a Pesti Egyházmegye új felügyelõjének, dr. Léránt Istvánnak a beiktatására, valamint Gyõri Gábor újraválasztott esperes szolgálatban való megerõsítésére. Az iktatást Gáncs Péter püspök és Kósa László helyi lelkész végezte.

A SZERZÕ FELVÉTELE

Gyõri Gábor esperes és dr. Léránt István felügyelõ

majd 1806 adventjének elsõ vasárnapján szentelték fel a ma kétszáz éves templomot. Elsõ saját lelkészük 1868-ban a híres énekköltõ, Sántha Károly lett. 2002-ben adhattunk hírt arról, hogy renoválták a hajlékot. Erre utalt Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, amikor 1Kir 8,27–30

Erre az alkalomra Tóth János asztalosmester adományként ambót és hirdetõtáblát készített a bicentenáriumát ünneplõ templomba. A köszöntések sorában kedves jelenet volt, amikor a hodosi küldöttség – ajándékát átadva – magyarul köszöntötte az ünneplõ gyülekezetet. g Menyes Gyula

szereplõ igét. Lk 10,1–2 alapján kiemelte, hogy Jézus párosával küldte ki tanítványait a szolgálatba, ezért a teológiai és egyetemi végzettségû szolgálattevõk duettje, azaz egybehangzó bizonyságtétele és közös munkája reménység szerint áldására lesz az egyházmegyének. Ez azonban csak az Úr erejével lehetséges. (Errõl tanúskodott a déli kerület zenei pályázatán különdíjat nyert „Hozzád jövünk, Urunk” kezdetû énekkel a pestszentlõrinci Új Teremtés együttes is.) „Elnöktársam, akarsz-e »Krisztus bolondja« lenni velem együtt ennek az egyházmegyének a szolgálatában?” – szólította meg a régi-új esperes dr. Léránt Istvánt 1Kor 4,10-re utalva az ünnepi közgyûlésen, majd három fontos feladatra mutatott rá. Elõször is

Ezután dr. Kéry Lajos, a tisztségébõl távozó egyházmegyei felügyelõ egyházkerületi hûségérmet vett át a püspöktõl. Köszöntõ szavakat mondott Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelõ, Szabó Vilmos Béla esperes, valamint Herczog Ferenc, a helyi gyülekezet jegyzõje. Szót kért továbbá a szlovák gyülekezet képviseletében Pálmainé Pápai Márta, aki egy kétnyelvû Újszövetséget nyújtott át Gyõri Gábornak azzal a biztatással, hogy az esperes – családi hagyományait ápolva – elmélyedhessen a szlovák nyelvben. Dr. Léránt István pedig egy énekeskönyvet kapott ajándékba, hogy amikor ellátogat majd a szlovák istentiszteletre, együtt tudjon énekelni a kis közösség tagjaival. g Hulej Enikõ

Az ünnepi eseménysorozatot az orosházi evangélikus templomban tartott hálaadó istentisztelet nyitotta meg, ahol Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke Péld 9,10 alapján – „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” – hirdette Isten igéjét. Igehirdetésében egészen új megvilágításba helyezte Reményik Sándor Templom és iskola címû klasszikus versét, amikor a hangsúlyt az és kötõszóra téve kifejtette, menynyire fontos lenne, hogy ez az és szócska tartalommal telítõdjön meg. A püspök hangsúlyozta, hogy ebbõl a szempontból milyen egyedülálló az orosházi anyagyülekezet és az evangélikus iskola közötti szoros kapcsolat: az egymásért való élés egész egyházunkra nézve példaértékû módon valósul meg. Beszédében többek között utalt arra is, hogy maga Jézus sem választotta szét soha az evangéliumot a tanításától, és ezáltal számunkra is kijelölte a feladatot,

hogy szolgálatunkban a kettõ minél jobban kapcsolódjon össze. Egy egyházi oktatási intézmény esetében pedig egyértelmû, hogy „az ige jelenti azt a centrumot, amely köré minden elrendezõdhet”, mert – Pál apostol szavaival élve – Krisztusban „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2,3). A gondolatmenetet folytatva az újraválasztott egyházmegyei vezetõk – Ribár János esperes és Koszorús Oszkár felügyelõ – iktatásakor is az és szócskára hívta föl a figyelmet Gáncs Péter. Kiemelte, hogy ennél a párosnál „nem pusztán formalitás a paritás, a világi és az egyházi vezetés egyensúlya”, hiszen immár harmadszori újraválasztásuk titka is a közösen vállalt és megosztott szolgálatban és felelõsségben rejlik. Az igehirdetést a megválasztott vezetõk iktatása zárta, az egyházmegye lelkészei pedig együtt énekelték a szentháromsági áldást, a confirmát. f Folytatás az 5. oldalon

Koszorús Oszkár felügyelõ és Ribár János esperes

Elnézés helyett bocsánat – hogy ne legyünk maszatos egyház ÉGTÁJOLÓ

D

ietrich Bonhoeffer Etikájának egy markáns fejezete A bûnbánat címet viseli. A mindig eszméltetõ üzenetet megfogalmazó mártír teológus a következõket írja: „Megtérés csak a Krisztus ellen elkövetett vétek felismerésének útján lehetséges. (…) Az egyház megvallja, hogy számtalan ember pusztulásában, akiknek életét rágalmazással, denunciálással, becsületbe gázolással tönkretették, vétkessé vált. (…) Azáltal, hogy az egyház bûnvallást tesz, nem mentesíti az embereket saját bûnvallásuk alól, hanem hívogatja õket a bûnvallás közösségébe.” A május 19-i országos közgyûlésen felvillant annak lehetõsége, hogy evangélikus egyházunk képes e bonhoefferi mérce szerint szólni és cselekedni, vagyis õszintén szembesülni a múltjával. Nem a szennyesnek a némely kívülálló által szorgalmazott kíméletlen kiteregetésével, hanem a közös ügyért vállalt felelõsséggel. Az egy évvel ezelõtt megválasztott munkacsoport tagjait az igazságot szeretetben alapelve vezette, amikor tényfeltáró munkájuk eddigi eredmé-

nyeit jelentésben összegezték. Bármennyire is igyekeztek tapintatosan eljárni, a levéltári kutatások eredményét olykor nevesített formában kellett közreadniuk. A bizottság tagjai fontosnak tartották annak kiemelését, hogy „az ügynöki tevékenység szinte minden személy esetében eltérõ indíttatású és másmás jellegû volt. Eltérõ a jelentések gyakorisága, azok témái, állambiztonsági operatív szempontból értékes volta, mások sorsát befolyásoló jellege.” Ezek a megjegyzések arra figyelmeztetnek, hogy korántsem szabad minden érintettet egy kalap alá venni. Sejteni lehet, hogy voltak olyanok, akik tudatosan ártottak egyes embereknek és az egyház egészének, mások meg – talán félelembõl vagy más emberi gyengeségbõl fakadóan – egyszerûen csak együttmûködtek az állambiztonsággal. A jelentés közöl negyvenhat olyan fedõnevet is, amelyek mögött valószínûleg az evangélikus egyházhoz kapcsolható ügynökök rejlenek. A sorsok bizonyára nagyon különbözõek. Biztosra vehetõ, hogy sokan, bár aláírtak, igyekeztek senkinek sem ártani, és a jövõ egyházának féltése vezette õket. Tisztességtelen cselekedetekre, szégyenletes megnyilvánulásokra pedig nem csak ügynöki tevékenység keretében kerülhetett sor. Éppen ezért indokolt a múlt alapos, korántsem csak a fedõnevek dekódolására irányuló feltárása. Példaértékû, hogy az evangélikus egyház önként vállalta múltjának ilyen feltárását. Önkritikus

elemzések mellett természetesen vizsgálni kell a rendszer mûködtetõinek és haszonélvezõinek fokozott felelõsségét is. Nemrégiben valaki fanyar iróniával „történelmi féltmúltnak” nevezte az immár magunk mögött hagyott korszakot. A jézusi „ne féljetek” azt is jelenti, hogy nem kell tovább örökös rettegésben élnünk, hanem gyógyító beszélgetések keretében megszabadulhatunk a múlt máig kísértõ árnyaitól. Az isteni gondviselés jelének látom, hogy a fájdalmasságában is szükséges jelentést meghallgató és elfogadó közgyûlés napjának a bibliaolvasó Útmutató szerinti egyik igéje így hangzott: „…bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek…” (Mt 6,12) Jézus, mint mindig, pontosan fogalmaz. Õ bocsánatkérésrõl beszél. Mi viszont gyakran csak ezt mondjuk: „Elnézést kérek!” A kettõ között ég és föld a különbség. Ha elnézést kérek valamiért, akkor azt sugallom: ne nézz oda, ne vedd észre! Söpörjük a piszkot a szõnyeg alá. Borítsunk rá fátylat. Hiszen tudjuk: kéz kezet mos. Igen ám, de egyszer egy cipõ orra beleakadhat a szõnyegbe, és máris megmutatkozik a alatta rejtegetett szenny. Egy váratlan szélfuvallat magával ragadhatja azt a bizonyos fátylat, és akkor ország-világ elõtt feltárul az, amit el akartunk takarni. A „kéz kezet mos” gyakorlata során pedig kiderülhet, hogy bizony mind a két kéz piszkos, így egyre csak egymást szennyezik.

3

FOTÓ: CSEHI JÓZSEF

„Mennyei randevú”

f

Mindennapjaink sekélyes kapcsolataiban gyakran mondjuk és írjuk: „Elnézést a zavarásért!”; „Szíves elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok!” Sajnos a súlyos dolgokban is szeretnénk megmaradni ezen a szinten. A Miatyánkban azonban nem így hangzik: „Elnézésedet kérjük, mint ahogy mi is elnézzük egymás apró-cseprõ hibáit.” Jézus nem az „elnézés” súlytalan, hanem a „bocsánat” súlyos szavát akarja nekünk megtanítani. Affektáló becézgetésnek sincs helye itt, hiszen Istennek nem mondhatjuk, hogy „bocs”, „bocsika”, „bocsesz”. Súlyos szó a bocsánat, súlyos tett a megbocsátás. A mementóként romosan hagyott coventryi székesegyház oltárán szívbõl jövõ sikolyként olvasható a „Father, forgive!” („Atyánk, bocsáss meg!”) felirat. Jézus szavának is súlya van, amikor azt mondja: „…megbocsáttattak a te bûneid” (Lk 5,20), vagy ezt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Így fogalmazza meg a bûnös népért közbenjáró imáját Mózes is: „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedbõl, amelyet írtál!” (2Móz 32,32) Isten színe elõtt nem elnézést kérünk, hanem bocsánatot. Az elõbbi felszínes, az utóbbi mély. Az elsõ alkudozik, a második megadja magát. Pilinszky János Könyörgés a csalókért címû prózai írása szemléletesen fogalmazza meg az elnézést, illetve a bocsánatot kérõ ember közötti különbséget: „Mély

részvétet érzek a hamiskártyások iránt, azokkal szemben, akik sose tudnak szembesülni önmagukkal és tetteikkel. (…) A kis csaló, a kis manipuláns, nevén vagy többnyire álnéven, megússza a dolgot. Élve zümmöghet tovább a légyfogón. A nagy bûnök tisztítóak, akár a villamosszék. De a bûnös, aki még bûnét is kis-óvatosan követi el, miben remélhet? Az élet szenvedéseit talán megússza, de megfosztja magát annak minden szenzációjától. Mi, bukottak, legalább tüdõre szívhatjuk halálunkat, de õ? Mi szennyesek vagyunk. Õ maszatos. Egyszóval: lompos. Mit kívánhatnék neki? Hogy vagy legyen forró. Vagy legyen hideg. De õ hozzászokott a langyossághoz.” Nem kell maszatos egyháznak lennünk. Sorsunk nem az, hogy élve zümmögjünk tovább a légyfogón. Olyan légkört teremthetünk egyházunkban, amelyben ki lehet mondani: bocsánatot kérek, és amelyben emberi és isteni szóként is elhangozhat: megbocsátok.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

2006. május 28.

keresztutak

Affidamento Steinben

Fuss a fényben Gondolatok az integrációról

Affidamento?! A cím olvastán talán méltatlankodik a kedves olvasó: mit keres itt ez az idegen szó? Egyáltalán mit jelent? Mi sem tudtuk, ám a Nürnberg melletti Steinben mindenre fény derült… Nyolcan indultunk útnak Budapestrõl május 15-én, hogy viszonozzuk a bajor asszonyok 2004-ben tett magyarországi látogatását. A szóban forgó kifejezést a német nõi munkaág (Frauenwerk) hitvallásából kölcsönöztük. Az olasz szó – eredeti jelentésén, a „bizalmon” kívül – olyan találkozást fejez ki, amelynek nyomán felébred az emberekben az egymásra utaltság, az összetartozás érzése, és ezáltal megszületik bennük a remény. Protokoll-látogatásnak indult az utunk, de ott-tartózkodásunk három napja alatt átélhettük az „affidamento” erejét. Egymásban és német vendéglátóinkban odafigyelõ testvérekre, „nõvérekre” leltünk. Azt vallják, felelõsek vagyunk egymásért. Nemcsak egyházon belül, nemcsak az egy nemzethez tartozók, hanem mind, akik e földön valaha éltek, s akik

b Immár harmadszor rendezték meg a „Fuss a fényben Deloitte” futógálát a Margitszigeten. A vakok és gyengén látók számára szervezett sporteseményre az idén május 21-én került sor; célja a fogyatékkal élõ emberekkel szembeni elõítéletek megszüntetése. A rendezvény nemcsak a sport örömét biztosította a résztvevõk számára, hanem egy kicsit közelebb hozta az integráció gondolatát, elvét a hétköznapi emberekhez.

Integráció – mit is jelent valójában ez a kifejezés, és miért vált aktuálissá napjainkban? Az orvostudomány fejlõdése révén ma már sok egészségügyi probléma megoldható; ezzel együtt azonban a sérültek száma és sérülésük súlyossága is fokozatosan növekszik. A gépek segítségével egyre kisebb súlyú újszülöttek maradnak életben, egyre több betegséget, egyre súlyosabb baleseteket élhetünk túl – gyakran maradandó sérülésekkel. Példaként említeném, hogy a Vakok Általános Iskolájában a 225 fõs tanulóközösség 63%-a, 141 diák látássérülésének oka a koraszülötteknél kialakuló retinopathia. A kis súlyú újszülötteknél a vaksághoz gyakran társul értelmi és/vagy mozgásszervi sérülés is. A sérült emberek megítélése társadalmanként és történelmi koronként változó. Magyarországon a 20. század második felére jellemzõ szegregáció igazságtalanul kiszorította a testileg vagy értelmileg akadályozottakat a társadalomból. A második világháború után

fõként vidéken, elhagyott kastélyokban létesítettek nagy létszámú intézeteket. Ezek tulajdonképpen a „szeretetfunkció” ellen dolgoztak, a lakók társadalomból való kirekesztését eredményezték. Zártságuk megakadályozta, hogy az egészségesek közössége megismerje, elfogadja a sérült embereket. Ennek a hosszú évekig tartó folyamatnak a következtében ma középületeink nagy része kerekes székkel megközelíthetetlen, a tömegközlekedés látássérültek számára nehezen kiismerhetõ, az emberek pedig csak sután, szinte szégyenkezve nyújtanak segítséget a rászorulóknak, hiszen senki nem tanította meg õket a helyes magatartásra. A történelmi idõkbe visszanyúló nem ismerés eredményeként két különálló világ jött létre. Az integráció célja e kettõsség megszüntetése. Itt az ideje feloldani az ellentétet és felismerni, hogy nincs külön egészségesek és külön sérültek közössége, hanem egyetlen emberi közösség részei vagyunk mindannyian. g Szetlik Erika gyógypedagógus

ma lakják. Egymásra van utalva a teremtett világ. Az egész glóbuszt természetesen nehéz átfogni, ezért különösen nagy ajándék, amikor egy-egy ilyen testvér-

egyházi látogatás során megtapasztalhatjuk: összetartozunk. A nyolctagú delegáció nevében lejegyezte: g B. Pintér Márta

A SZERZÕ FELVÉTELE

e

A pápuák „bilongját” viselve…

Tetszik – nem tetszik Pásztorkör-találkozó Szolnokon b Az ökumenikus lelkészkörök találkozóját az idén Szolnokon rendezték meg május 18-án – több mint száz fõ részvételével. Az alkalom témája a Szentlélek megtapasztalható mûködése volt.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

4

A találkozó Hecker Róbert helyi metodista lelkipásztor áhítatával kezdõdött. Nagy László református egyházkerületi fõjegyzõ Az apostolok hite pünkösd elõtt és után, Márk Tivadar román ortodox püspöki tanácsos „Egy a test, és egy a Lélek…” (Ef 4,4), dr. Beer Miklós római katolikus püspök pedig A lelkészek felelõssége a kereszténység megvalósításában címmel tartott elõadást.

„Evangélikusnak tetszik lenni?” – kérdezte egy katolikus lelkész testvér kis névtáblámat böngészve. „Igen, nagyon tetszik” – mosolyogtam magamban. Az udvarias, beszélgetést kezdeményezõ mondat kapcsán ugyanis eszembe jutott az egyik elõadó gondolata: a Szentlélek munkája, hogy a soknyelvûek értették egymást; ez azonban nemcsak nyelvi, hanem felekezeti szempontból is érthetõ, és a pásztorkörök célja az, hogy saját hitbeli értékeinket megõrizve tudjuk egymást gazdagítani. Tetszik, hogy a Szentlélek Isten eszköze lehetek saját egyházamban, és a délutáni bibliakörben mellettem ülõk is látható örömmel említették egyházi hovatartozásukat. Tetszett a találkozás, a tapasztalatcsere és az is, hogy ha ugyanaz a

Lélek vezet bennünket, akkor tényleg képesek vagyunk szót érteni egymással, rámosolyogni a tavalyról ismert arcokra, és az életkor és felekezet tekintetében oly sokszínû társaságban megélt imaközösség után visszaindulni gyülekezetünkbe. Jöttek olyanok is, akik egyelõre csak reményeikrõl számolhattak be. Sajnos még mindig túl kevesen tekintenek valóban testvérként és szolgatársként a más felekezetû lelkészekre. A feladat és lehetõség tehát adott: keresni az egymás felé vezetõ utat. Persze nem azzal a céllal, hogy több résztvevõje legyen egy-egy ilyen találkozónak, hanem hogy a mindennapi szolgálatok váljanak hitelesebbé. Mert ez tetszik igazán az Úrnak! g hulej

HIRDETÉS

Pályázati felhívás kollégiumi férõhelyekre I. A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány pályázatot hirdet az 1121 Budapest, Eötvös út 35. szám alatti, fokozatosan szakkollégiummá fejlesztendõ intézmény kollégiumi férõhelyeire 2006. szeptember 1-jétõl. II. A kollégium célja, hogy a Budapesten és a fõváros szomszédságában lévõ felsõoktatási intézményekben I. évfolyamtól nappali tanulmányokat folytató tehetséges vidéki hallgatók igényes szálláshelye, tehetséggondozó központja legyen, amely – a bentlakó diákok mellett – tágabb körben is igyekszik kielégíteni a protestáns szellemiség iránt fogékony, azt vállaló, a fõvárosban tanuló „akadémiai” ifjúság sajátos szellemi, spirituális, közösségi igényeit. A kollégium az értékkonzervatív világszemlélet mentén szervezõdõ munka- és létközösség, amely egyéni, egyházi és nemzeti szinten helyes önismeretre kívánja nevelni tagjait, olyan független intézményként, ahol a diplomaszerzést célzó mindennapi szellemi tevékenység mellett teret kap a személyes elkötelezettség és a végsõ értékekre figyelõ meggyõzõdés. A kollégium különös gondot fordít az értelmiségi képzésre, a hátrányos helyzetûek lehetõség szerinti támogatására, valamint a diákság önkormányzati irányítási rendszerére, az önálló konfliktus- és problémamegoldásra, az értékkonzervatív demokratikus közösségre, a hallgatók közéleti, vezetõi szerepvállalására. A kollégium a meghatározott célok érdekében lehetõség szerint otthont, megfelelõ tanulási feltételeket teremt az ott lakó hallgatóknak. Ápolja és fejleszti a hazai és nemzetközi kollégiumi diákhagyományokat. III. A jelentkezés formai feltételei: – a két lezárt utolsó félév leckekönyvének másolata a tanulmányi átlag megjelölésével; illetõleg felvételizõ, érettségizett tanulók esetében a két utolsó év végi gimnáziumi vagy középiskolai bizonyítvány másolata; – a jelentkezési lap kitöltött és aláírt példányának, illetve 1 db igazolványképnek az eljuttatása (a jelentkezési lap a www.mpa.hu honlapról tölthetõ le); – szakmai önéletrajz (legfeljebb egy A/4-es oldal) aláírt példányának eljuttatása; – az egyetemi oktató (vagy felvételizõk esetében a középiskolai tanár) ajánlásának a pályázati felhívás kiírójához való eljuttatása; – lelkészi ajánlás egyidejû beadása javasolt. IV. Férõhelyek száma: 105 fõ; 15 egyágyas, 45 kétágyas szoba, szobánként külön fürdõszoba. A lány-, illetve a fiúkollégium épületének tervezett elhelyezési keretszáma: A épület: 32 szoba, 55 fõ; B épület: 28 szoba, 50 fõ. V. Tervezett kollégiumi térítési díj: 12 000 Ft/fõ megkezdett hónaponként. VI. A férõhelyek a kuratórium döntése alapján tölthetõk be. Az elhelyezés a 2006/2007-es tanévre biztosított. A kollégiumi év végén, 2007 májusában ismételten meghirdetésre kerülnek a férõhelyek a 2007/2008-as felsõoktatási tanévre. VII. Jelentkezési határidõ: 2006. május 31. Az elbírálás határideje: 2006. június 30. VIII. Az elsõ évre felvételizõk eredményes pályázata abban az esetben aktualizálható, ha felvételt nyertek valamely felsõoktatási intézmény államilag finanszírozott, elsõ diplomás nappali tagozatos alapképzésére. A pályázatokat dr. Kovács Zoltánnak, a kollégiumi igazgatótanács elnökének kell elküldeni a következõ címre: 1121 Budapest, Eötvös út 35. Jelentkezés, további információk az 1/274-5394-es, valamint a 70/242-0181-es telefonszámon vagy a www.mpta.hu honlapon. E-mail cím: [email protected]. A jelentkezéshez közvetlen elérhetõség, értesítési lehetõség (telefon, e-mail cím) megadása ajánlott.

Az Európai Unió mint sikeres békeprojektum Ülésezett az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága Az emberek elsöprõ többsége – Keleten talán még inkább, mint Nyugaton – úgy tekint az Európai Unióra és általában az európai integrációra, mint olyasvalamire, aminek szinte kizárólag gazdasági jelentõsége van. „Brüsszel egyenlõ pénz” – mondják sokan. Az a pénz, amely majd jön, és megold mindent – a szép ígéretek szerint. Vagy az a pénz, amely nem jön, mert rajtunk már az EU sem segít – ahogyan a borúlátók vélekednek. Természetesen azért sokan vannak azok is, akiknek a jogharmonizáció, a kulturális együttmûködés, a környezetvédelmi tudatosság is eszükbe jut az EU kapcsán. Pedig az európai együttmûködés ideáját az 1940-es évek végén elsõ renden nem a fentiek motiválták, hanem egész egyszerûen az újabb háború kitörésétõl való jogos félelem. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy akkor Németország és Franciaország állt egy háborús konfliktus küszöbén. Ezt a konfliktust tudták békésen kezelni, majd pedig megszüntetni azok a szerzõdések, amelyek mára a huszonöt országot magába foglaló Európai Unióhoz vezettek. Azóta a béke és a békéhez szorosan köthetõ olyan fogalmak, mint a megbékélés, a biztonság, a konfliktusmegelõzés és a konfliktuskezelés – olykor a háttérben, olykor a homloktérben – mindmáig napirenden vannak. Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága évi rendes közgyûlésén, április 29. és május 3. között a svédországi Sigtunában e témakört választotta központi gondolatául, s egyebek mellett a címben kifejezett, markánsan pozitív megállapításra jutott.

Nyilvánvaló, hogy a hidegháború feszült hangulatában, 1959-ben alakult Európai Egyházak Konferenciáját a konfliktusok megelõzése, kezelése és a megbékélés szolgálata iránti vágy hívta életre. A konfliktusmegelõzés és békemegõrzés tevékenysége azonban elválaszthatatlan az emberi jogok és a társadalmi igazságosság meglétével vagy hiányával való õszinte szembesüléstõl. Ezek a pusztán politikainak és társadalminak tûnõ fogalmak pedig bibliai gyökerekkel és gazdag tartalommal bírnak. Ezen a téren éppen az Európai Egyházak Konferenciáján keresztül tudták az egyházak e fogalmak bibliai tartalmát olyan szervezetek munkája során is elõtárni (néha még érvényesíteni is), mint az úgynevezett helsinki folyamat (EBESZ) és az Európa Tanács emberi jogi szervei. Mind a mai napig folyik e munka az Egyház és Társadalom Bizottság által, immáron kiterjesztve ezt az Európai Parlamentre, az Európai Unióra és az Egyesült Nemzetek Szervezetére is. A megbékélés, a békesség, a biztonság és a konfliktuskezelés munkaterületének stratégiai fontosságú kulcsfogalmává lett a regionalitás, illetve a regionális együttmûködés. Európai és globális, pozitív és negatív példák igazolják, hogy ahol egy adott régióban az együttmûködés valamilyen formája megvalósul, ott a konfliktusok tompulnak, ahol pedig nem, ott esetleg egészen a fegyveres öszszecsapásig élezõdnek. Közhelyszámba menõ felismerés az, hogy a konfliktusok mindig a szomszédok között jelentkeznek. Így van ez az emberi kapcsolatok minden területén, a családtól kezdve a

nemzetközi életig. Ezért fontos a jó szomszédság, az együttmûködéssel támogatott regionalitás. Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága ülésén a tizennyolc országból megjelent mintegy negyven egyházi képviselõ egyetértett abban, hogy a regionális együttmûködés területén komoly lehetõségeik és feladataik vannak az egyházaknak is. Talán ez az a terület, ahol jó példát mutathatnak a potenciális konfliktusokon átívelõ és így azokat legyõzõ térségi kapcsolatok ápolásával. Sokat tehetnek annak érdekében, hogy a felszínes gazdasági, kulturális, sõt politikai érdekellentéteket a spiritualitás mélységében békítsék meg egymással. Ezen túlmenõen pedig különös felelõsséget hordoznak azok az egyházak, amelyeknek a kulturális, nyelvi beágyazottsága is átível az egyes országok politikai határai fölött. Ezek óriási szolgálatot tehetnek a regionális együttmûködésben mutatott példaadásuk által az egyes régiók nemzetei, sõt az egész európai közösség békéje, biztonsága és jóléte érdekében. „Egy olyan korban, amelyben a vallást sokan úgy jellemzik, mint ami olaj a konfliktusok tüzére, az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága elkötelezi magát a béke, a biztonság és a megbékélés ügye mellett, egyrészt az európai intézményekkel karöltve, másrészt pedig tagegyházai megerõsített bizonyságtételének támogatásával” – szögezi le a svédországi közgyûlésrõl kiadott közlemény. g Dr. Bóna Zoltán, az EEK ETB tagja

„Bábuk, bábuk, sorakozzatok…” e Folytatás az 1. oldalról

FOTÓ: BOTTA DÉNES

A szünetben a zsûri egyik tagját, Granasztói Szilvia bábmûvészt – aki a Wesley János Lelkészképzõ Fõiskolán a bibliai bábjáték tantárgy oktatója – kérdeztem a szakmai háttérrõl. Megtudtam, hogy a gyerekek magukhoz hasonló, de maguknál kisebb lényt akarnak teremteni, amely úgy mozog és viselkedik, ahogy õk akarják. Utánozzák a felnõttek világát; vágyteljesítõ játékról van tehát szó. Ha a bibliai bábjátékot vezetõ felnõtt érvényesülni hagyja a gyermeket, õ maga is sokat tanulhat a történetek eljátszásából: spontaneitást, felszabadult játékot, humort és mindenekelõtt õszinte gyermeki hitet. A zsûri másik tagja, Cselovszky Ferenc

Deák téri lelkész ehhez kapcsolódva elmondta: azáltal, hogy a gyerekek egyegy bibliai személy figuráját mozgatják, maguk is részévé válnak a történetnek. A szereplõkön keresztül kapcsolópontot találnak az igei eseményekhez, s ezáltal az evangélium is könnyebben válhat mindennapi életük eleven részévé. Létrejön az „egyidejûség” a bibliai kor és a maguk élete között, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Biblia betûin s az évezredekkel ezelõtt élt hõsök alakján keresztül Isten élõ és ható igéje személyesen szólítsa meg a jelenkor emberét. Cselovszky Ferenc úgy fogalmazott: saját gyülekezetében megtapasztalta, hogy az együtt alkotásnak közösségteremtõ ereje van. Örömmel látja – fejtet-

Az elsõ helyezett gyõri csapat bábjai elõadás közben

te ki a lelkész –, hogy vannak évrõl évre visszatérõ csapatok. „Jó volt látni az alkotásban összekovácsolódott lelkes társaságokat, melyek közül több is olyan kistelepülésrõl érkezett, ahol különösen nagy jelentõségük lehet az ilyen megtartó csoportoknak” – mondotta. Az idei verseny elõadásain meglátszott, hogy több, a bábfoglakozást vezetõ pedagógus, lelkész korábban bábtanfolyamon vett részt. A nyertes gyõri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ csapatát egy egész osztály alkotta: huszonnyolc gyerek adta elõ Jónás történetét, látványos elemekkel illusztrálva és furulyaegyüttesük zenei aláfestésével. Érdekes színfolt volt a második helyet megszerzõ büki csapat Gedeon, a kiválasztott címû darabjában megszólaló énekhang és a harmadik helyezést elérõ surdi gyerekek citerajátéka is. Végül Granasztói Szilvia felhívta a figyelmünket arra, hogy az ökumenikus templomi bábjátéknak komoly hagyománya van. A templomi bábcsoportok országos ökumenikus találkozóját minden évben februárban rendezik meg; erre a jelenlévõk is meghívást kaptak. g Horváth-Hegyi Olivér

Egyházmegyei vezetõk iktatása és jubileumi megemlékezés Orosházán Ezt követõen került sor az iskola ünnepi közgyûlésére, ahol Jantos Istvánné igazgató köszönetet mondott mindazoknak, akik odaadó szolgálatukkal támogatták az iskolát, majd – „rövid, de jelentõs idõszaknak” aposztrofálva az iskola újraindulása óta eltelt tíz esztendõt – a progresszív és dinamikus változásokat lehetõvé tevõ isteni kegyelemrõl beszélt. Ünnepi köszöntést mondott továbbá Mihályi Zoltánné, a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának a vezetõje; Szemerei Zoltán, a Déli Egyházkerület felügyelõje; valamint az öregdiákok nevében Jankó Béla, aki megható módon emlékezett az alma materre, amely sosem bánt mostohán gyermekeivel. A felszólalók sorát Ribár János zárta, aki felhívta a figyelmet az együttlét valódi céljára: a hálaadásra, amely egyedül Istent illeti, aki lehetõvé

tette azt a páratlan metamorfózist, hogy pár év leforgása alatt egy „szimpla” általános iskolából keresztény szellemiségû általános iskola és gimnázium váljék. Ekkor került sor a hagyományteremtõ célzattal 2006-ban alapított egyházkerületi hûségérem átadására is. Az elismerést

FOTÓ: CSEHI JÓZSEF

e Folytatás a 3. oldalról

az idén Tóth Lenke és Baranyai Béla vehette át odaadó szolgálatáért. Az ünneplés a továbbiakban már az iskolában folytatódott az anyagyülekezettõl ajándékba kapott harang felszentelésével, majd egy újabb kedves hagyományteremtõ szándéktól vezérelve a gimnázium 2004-ben és 2005-ben végzett növendékei emlékfákat ültettek az intézmény udvarán. Ezután emléktáblát avattak a volt evangélikus iskolai tanárok és tanítók tiszteletére, az államosítás elõtt végzett diákok nevében pedig dr. Ravasz Magdolna emlékezett az iskola legendás tanáregyéniségeire. A grandiózus ünnepségsorozatot a diákok parádés gálamûsora zárta, melynek sikeréhez nagyban hozzájárult játékával az iskola egyik tanulója, Claudia Zorbas (képünkön), a mindössze tizenöt éves, de már a világhírnév felé tartó hegedûmûvész is. g Nánai László Endre

Láttatni Krisztus kereszthalálát Beszélgetés az új békéscsabai oltárkép alkotójával

– A golgotai történetet sokféleképpen lehet vászonra vinni – mondja mûvészi koncepciójának a kiválasztásáról Szeverényi Mihály. – Vannak festõk, akik a haláltusát ábrázolják, mások a jobb latorral való párbeszédet, megint mások azt az eseményt, amikor Jézus Jánosra bízza anyját, Máriát. Nekem az volt a célom, hogy azt a pillanatot ragadjam meg, amikor Krisztus kimondja: „Elvégeztetett!” Ez is lett a kép címe. A Bibliában azt olvassuk, hogy ezután „fejét lehajtva, kilehelte lelkét”. Ezek tehát Jézus földi életének utolsó pillanatai – és egyben ez az örök élet kezdete. – Mindez hogyan jelenik meg az oltárfestményen? – A mûemlék-felügyelet egyik tanácsosa, Réti Mária úgy fogalmazta meg, hogy õ már Krisztus megdicsõült testét látja a festményen. Ez azt is jelenti, hogy

igyekeztem a haláltusát, a drámai küzdelem jegyeit, a sebeket szolidan megjeleníteni, és a pillanat dicsõséges voltát kiemelni. Számomra ebben a megragadott pillanatban a feltámadás reménysége, sõt ténye a legfontosabb. Ezért jelenik meg a háttérben a mennyei otthon, a mennyei Jeruzsálem a maga fényeivel, lépcsõivel. – Mennyire kellett figyelembe vennie, hogy milyen környezetbe kerül majd a festmény? – Maximálisan figyelembe kellett vennem. Ez is egy elvárás volt, amelynek meg kellett, hogy feleljen az alkotás. De emellett egyéb szempontokat is szem

A SZERZÕ FELVÉTELE

b Rövidesen átadják a békéscsabai evangélikus Nagytemplom új oltárfestményét. Olvasóink elõtt is ismert lehet, hogy közel hat évvel ezelõtt, 2000. augusztus 4-én lopták el máig ismeretlen tettesek az oltárképet, mely majdnem száznyolcvan éven át, felszentelése óta díszítette a Nagytemplomot. Az újat egy helybéli festõmûvész, Szeverényi Mihály készítette el – pontosan egy év alatt.

Szeverényi Mihály az oltárképhez készített tanulmányai elõtt elõtt kellett tartanom: különbözõ bizottságok és több tagjuk, akár több szakember néha egymásnak ellentmondó elvárásait, meglátásait. Úgy kellett ezeket meghallgatnom és megfogad-

nom, hogy a szükséges kompromisszumok mellett megvalósulhasson az eredeti koncepcióm. – Mire számít, hogyan fogadja majd az új oltárképet a békéscsabai gyülekezet? – Egy oltárkép szakrális mû, amelynek az a funkciója, hogy közelebb vigye a híveket lélekben Jézus Krisztushoz. Kondor Péter esperes úr jegyezte meg az egyik oltárképszemlén, amikor a Nagytemplomban néztük meg a festményt, hogy messzirõl csak a test két oldalán lévõ fény látszik, de ahogy közelebb lépünk hozzá – teológiai értelemben ahogyan közeledünk Krisztushoz –, annál több részletet fedezünk fel mennyei otthonunkból is. – Milyennek képzeli el június 11-ét, a felszentelés napját? – Valószínûleg az egyik legfontosabb és legszebb nap lesz az életemben. Én hátralépek majd, letérdelek, és hálát adok azért, hogy megfesthettem, míg az alkotás elkezdi élni saját életét. Az a sok-sok küzdelem és nehézség, amelyet az elmúlt évben átéltem, nem lesz már fontos. Arra fogok gondolni, hogy milyen megrendítõ élményeken mentem keresztül az alkotás során. Mert újra láttam, sõt láttatnom kellett Jézus Krisztus kereszthalálát, odafesteni a sebeket, és érezni, hogy miattam történt mindez, miattam szenvedett. Ez marad meg bennem, és ezért mondom azt, érdemes volt belevágni ebbe a munkába. g Szegfû Katalin

2006. május 28.

f

5

Evangélium Színház Május elsõ péntekén mutatta be a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Evangélium Színház Hubay Miklós Egy faun éjszakája, avagy Hová lett a Rózsa Lelke? címû tragédiáját Udvaros Béla rendezésében.

FOTÓ: MILOS JÓZSEF

kultúrkörök

További elõadások: május 28. (vasárnap) – 16 óra; 27. (szombat) – 15 óra; június 4., pünkösdvasárnap – 19 óra; június 5., pünkösdhétfõ – 15 óra. Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, illetve hétfõ, szerda, péntek délután 14–18 óra között a Duna Palota portáján (telefonszám: 1/235-5500). Helyárak: 1800, 1400, 1200 forint.

Április 14-én elhunyt Mátis Lívia, néhai Mátis István evangélikus lelkész lánya, irodalomtörténész, szerkesztõ, a Kortárs Kiadó igazgatója. (Lapunk 2005. március 20-i számában vele készült interjú olvasható.) A gyászoló család, a pályatársak és barátok május 5-én vettek tõle búcsút a Deák téri evangélikus templomban. Az alábbiakban Alexa Károlynak a szertartáson elhangzott gyászbeszéde olvasható.

Mátis Lívia urnája mellett Kihez, hova forduljon az, aki egy koporsó, egy halottas urna vagy egy nyitott sír mellett szólni kényszerül? Kire, mire is nézzen, kit szólítson meg, kihez, merre intézze szavait? A hamvakat csöndes szigorral õrizõ urna nem szívesen engedi el a tekintetet, a bomlás drámájának színhelye, a koporsó és a zsákmányára várakozó sírgödör sem. Beszéljen hát a porrá vált testhez? Szólítsa a némán rejtõzködõ Istent? A múltat, a jelent, a beláthatatlan jövendõt? Panaszolja a sorsot, vonja felelõsségre a Gondviselést? Fogja görcsösen Pál apostol kezét, idézze a Bibliát, elmerülvén a Korinthusi levélben? „Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban… Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára…” Lehet ezt abbahagyni? „Halál, hol a te fullánkod?” Lám, az apostol a legyõzött halált is meg meri szólítani. De hát itt és most ez a tér, ahol egybegyûltünk mi, gyászolók, és a mi lelkünk tere, még nem a levert, hanem éppen ellenkezõleg, a gyõzelmében tetszelgõ halál színpada. Milyen is a gyászbeszéd méltó retorikája? A gyászbeszédnek, ha igazi, ha nem egy szerep önmutogató megnyilvánulása, nem szabad szónoklatnak lennie. Úgy kell tennie, mintha nem volna az. Az igazi gyászbeszéd, a végsõ búcsúzó néma. És ha a nyilvánosság mégis szavak keresésére kényszerít, akkor legyen magánbeszéd. Magánbeszéd, amely a végtisztességet tevõ gyülekezet minden tagjának, minden jelenlévõnek a leckéje, kötelesség és menedék a fájdalom méltó megéléséhez. Csak magunkhoz beszélhetünk. Hogy jelenlévõbõl résztvevõvé váljunk. „Kezd hosszú lenni a bevezetés” – súgja Lívia, szemüvege derûsen villan. „Nem mersz belekezdeni, ugye? Nyugalom, én itt vagyok melletted. Ez egy alkalmi szöveg, mit tehetünk, arra gondolj, sok minden belefér, legfeljebb a végén, ha túl leszünk ezen az egészen, kicsit meghúzzuk, vagy kihagyjuk a következõ kötetedbõl… De azért köszönöm.” „Karcsikám” – mintha ezt is hozzátenné, mint amikor nagy néha valamiért megdicsért. Igen, úgy szeretnék beszélni most, hogy csak én halljam, és az sejtse, akirõl szól, és akinek valójában szól, akihez beszélnem kell, de akit már nem lehet megszólítani. Az egyetlen, Líviához illõ beszédmód a fegyelmezett emlékezésé. Amik illenek fegyelmezett, szolgálatos lényéhez, azok a fegyelmezett emlékezés mondatai, amelyek tudják, hogy figyel rájuk a szerkesztõi toll, amely ki nem állhatta-állhatja a pátoszt, a szenvelgést, a bõbeszédû nyavalygást. De amelyet megrendít az õszinte fájdalom, ha ezt nem is mutatja. Legfeljebb a tekintet másfelé moccan, legfeljebb egy gyorsabb mozdulat a cigarettával, egy önkéntelen rándulása a kéznek az asztalon. Mi, akik mondatok gyártását tartjuk a munkánknak és életünk lényegének, képtelenek vagyunk mást hinni, mint azt, hogy a nagy és erõs érzelmek kifejezésére csak a nagy és terjengõs mondatok alkalmasak. Ezért nem lehetünk meg a szerkesztõ nélkül. Aki tudja, hogy a valóság és a nyelv kapcsolatba rendezése nem önkifejezés, hanem elsõsorban munka. „Mellébeszélsz” – mondja most Lívia, de némán a szavába vágok, amit soha nem mertem, ha szövegekrõl beszéltünk. Mert itt most és már nincs szerzõ és szerkesztõ, csak emlék és emlékezõ, ez a szöveg most itt nem a köznek szól, hanem szégyentelen magánbeszéd, befelé tapogatózik, az emlékek felé, szövegféle a szó és a csend, a szó és a könny között, a szó és a kép között, egyszerre a metafizikus jelenben és a múltban, az elmúlás tudomásulvétele és a megörökítés kényszere között. „Mellébeszélés”, suhog a szó, mert az, mi más is lehetne? Életünk most már szüntelen nyomozás lesz. Sokasodó halottaink titkait kutatjuk, kimondatlan üzeneteiket fürkésszük. Mátis Líviát jobban szerettük, mint amennyire ismertük. És jobban, mint amennyire engedte. Örömeit csak sejtettük, fájdalmairól csak az utolsó idõkben lehettek hallomásos híreink. Életrajzi adataiból egy-kettõrõl volt tudomásunk, életének közegeit is inkább csak érzékelhettük, munkásságáról is keveset, szórt eseteket, egy-egy elhíresült nevet ügyfelei közül, küszködésének kis eseményeit, reménytelen pénzek és reményteljes kéziratok között. De persze az egészet, magát az életmûvet jól látjuk, ahol a munka már nem puszta tevékenység, hanem erkölcs. Titkait Lívia nem tárta föl, szemérmes asszonyember volt a végtelenségig, azaz az iróniáig és az öniróniáig, de a szeretetünket nem tudta hárítani. Néma képeket hagyott ránk magáról, azokat kell most már faggatnunk, amíg vagyunk. Hogy újraalkothassuk õt a szívünkben. Hogy élõként, élõ mondatokban õrizhessük meg õt, hiszen ugyanabban a romlékonyságban és romolhatatlanságban létezünk mi is meg õ is. Hogy tudatában legyünk annak: ha róla beszélünk, azt õ is hallja, és ha õ ránk gondol, arról valahogy mi is értesülünk. Igen, igen, „mellébeszélés”… Mi mást tehetünk, fejünket elfordítva az urnáktól, a koporsóktól, a nyirkosan ásítozó sírvermektõl, beszéljünk csak el halottaink mellett. Mindaddig, amíg élõ lelkükhöz odatalálunk.

e

2006. május 28.

melléklet

Mevisz

b …szóltam néhány barátomnak, hogy írják össze gondolataikat a Meviszrõl, a Bárkáról, a nyári táborainkról. Egy-két nap sem telt bele, és elektronikus postaládám telítettsége ugrásszerûen emelkedett. Többek között ezekbõl a beszámolókból állítottuk össze mellékletünket, hogy információt nyújtsunk magunkról olvasóink számára. Magunkról szóló híradásunk célja – mint mindig – többszintû. Nem leplezett célunk a hívogatás, buzdítás arra, hogy szálljanak fel a fedélzetre, de a köszönetünket és hálánkat is szeretnénk kifejezni az imádságokért, azért, hogy ránk és munkánkra gondoltak. Illetve azért, hogy ezek az imádságok meghallgatásra találnak, és tulajdonképpen nehéz idõk közepette is van erõ s forrás ahhoz, hogy végezni tudjuk a ránk bízott feladatot. Valamint hasznos dolog összeszedni a saját gondolatainkat is, választ keresve a „Miért csinálom ezt?” kérdésre. Úgy érzem, hogy egymás gondolatai által erõsítjük is egymást… Bence Orsolya, a melléklet szerkesztõje

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)

Gondolatok az idei passiókörútról

Táboroz(z)unk! A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka szakcsoportja a szövetség megalakulása óta mûködik, és nyári táborokat tart mozgássérült fiatalokkal közösen, valamint vak, értelmi fogyatékos és állami gondozásban élõ fiataloknak, gyerekeknek is szervez tábort. Tá-

Szekszárd, Egyházaskozár, Kismányok, Bonyhád, Gyönk, Budapest. Az idén ezeket a gyülekezeteket, városokat, falvakat érintõ körútra indultak mozgássérült és nem mozgássérült fiatalok a Mevisz szervezésében, hogy Krisztus szenvedéstörténetére emlékezzenek és emlékeztessenek – immár negyedik alkalommal. Templomok, színházterem, sportcsarnok, gyülekezeti terem. A mozgássérült-passió kerekes székben ülõ és õket toló szereplõi lépcsõket, szûk bejáratokat és egyéb akadályokat legyõzve hétszer adták elõ a passiójátékot virágvasárnaptól nagypéntekig. Tapasztalt szereplõk, közönség elé még sohasem álltak, nagyheti feltöltõdésre vágyók, a szenvedéstörténetet kevéssé ismerõk, régi táborosok, mozgássérülttáborban még soha részt nem vevõk, tolószékben ülõk, járni tudók – két kisbusznyi, szívet gyönyörködtetõen különbözõ fiatal indult el 2006-ban is, hogy adjon és talán kapjon is valamit. Az, hogy a kevés próbalehetõség ellenére az annyira különbözõ, egymás számára korábban ismeretlen emberek csapattá, közös cél elérésén fáradozó közösséggé váltak, már nem rajtunk múlott. Megérinteni és megérinteni hagyni… A mozgássérült-passió célja kettõs. Egyrészt az, hogy a szereplõk valóban hírvivõkként jelenjenek meg a meglátogatott gyülekezetekben, tolmácsolják, átadják az üzenetet, talán más, nem a megszokott formában. Másrészt az, hogy a passiójátékot elõadó csapat új élményekkel, helyzetekkel, emberekkel gazdagodjon, találkozzon, lélekben épüljön, és felkészüljön a húsvétra. Megérinteni és megérinteni hagyni… Elfogultan, a passiójátékot belülrõl szemlélõként azt mondhatom: mindkettõ felemelõ érzés. A reakciókat – mély csend, vastaps, könnyek (ki tudja, miért hullatottak…), elakadt szavak – figyelve azt érzi az ember, hogy mégis, minden küszködés ellenére megérte. Vagy azt, hogy adott valamit az ott ülõknek, vagy hogy jól szerepelt. De mindenképpen érzi, hogy az, amit csinált, hatással van az emberekre, és talán még reméli is, hogy tovább gondolkodnak róla, nem felejtik el – azonnal. Andorka Eszternek, a mozgássérült-passió megálmodójának terve és célja a sérültek önkifejezésének és adni képes emberként való megmutatkozásának a segítése volt, valamint a gyülekezetek isten- és emberképének formálása, szemléletmódjának kiterjesztése a passiótörténet szereplõinek fogyatékkal élõ emberek általi megjelenítésével. Ha ezen célok megvalósulásának jeleit látjuk, büszkék vagyunk… De elsõsorban nem magunkra. Megérinteni és megérinteni hagyni… Megható volt látni az együtt töltött hét során, hogyan formálódik a csapat, hogyan ismerjük meg egymást, hogyan találjuk meg a helyünket, hogyan válunk érintetté, és hogyan hagyjuk magunkat megérinteni. Mert varázslatosan ment minden: felkelni, segíteni, reggelit készíteni, enni, közben segíteni, néha pihenni, sétálni és beszélgetni, átgondolni, bepakolni, indulni, megérkezni, bemutatkozni, kipakolni, felmérni a terepet, nevetni, beszerelni, felöltözni, beállni, közben nevetni, egyeztetni, mindenki a helyére, elpróbálni, beállítani, leállítani, újrakezdeni, várni, figyelni az érkezõket, izgulni, koncentrálni, elõadni, aggódni, a végén mindig örülni, mosolyogni, megköszönni, nevetni, hazamenni, lefeküdni, és valami érthetetlen mosollyal elaludni. Mert mindannyian alakultunk, újat kaptunk, megértettünk valamit a hét során. Ébresztõ, boldogító, megújító élmény volt – vagy talán még annál is több… g Udvardi Andrea

boraink általában tíznaposak, körülbelül negyven-ötven fõ részvételével zajlanak (segítõk és segítettek optimális esetben fele-fele arányban vannak jelen). A táborok gerincét kirándulások, városnézések, múzeumlátogatások, strandolás, kézmûves-foglalkozások, közös

játékok alkotják; a programok között mindenképpen helyük van a nagy beszélgetéseknek, közös elcsendesedéseknek, áhítatoknak is. Ezzel nem különböznek a hagyományos táborok programjaitól, mégis sokat jelentenek a résztvevõk számára…

A Mevisz-Bárka nyári táborai 2006-ban Mozgássérült-táborok Idõpont

Helyszín

Táborvezetõk

Július 7–16. Augusztus 5–13. Augusztus 4–13. Augusztus 14–23. Augusztus 19–26. Július 31. – augusztus 5. Július 31. – augusztus 5.

Telekgerendás Verõce Meszlen Telekgerendás Csákvár Rábcakapi Kistótfalu

Bence Orsolya – Koltai Péter Udvardi Andrea Cserháti Péter – Györe Dániel Szûcs Attila – Gombor Krisztián Nikl Magdolna – Osváth Szabolcs Völgyesi Márti (gyõri Bárka) Péterfia Csaba (pécsi Bárka)

További Bárka-táborok Bóbita tábor (értelmi fogyatékos gyerekek tábora)

Augusztus 13–19.

helyszín kialakulóban

Mikola Gyöngyvér

Nevelõotthonos fiatalok tábora

Augusztus 8–15.

Jásd és Tés Bánszki Sándor (két tábor zajlik párhuzamosan)

Vak fiatalok tábora

Augusztus 13–19.

Nagybörzsöny

Hack János

Mevisz a Szélrózsán Sziget, pihenés, menedék, egy másik dimenzió… Sokunknak ezt jelentik táboraink, mint ahogy errõl többen be is számoltak. Jó egy kicsit elvonulni a világ zajától, csökkenteni a tempót, felvenni egy másik ritmust és meglátni igazi értékeket. Van azonban egy más jellegû program, amelyre a Mevisz-Bárkával az idén is készülünk, amelyen ott szeretnénk lenni. Megyünk a Szélrózsára! (Országos evangélikus ifjúsági találkozó, Szolnok, július 19–23.) Megyünk azért, amiért mindenki megy: a találkozásért, azért,

hogy egy nagy, vidám, nyüzsgõ közösség, gyülekezet részei legyünk. Hogy részt vegyünk a programokban, együtt éljünk az evangélikus egyház ifjúságával. Megyünk azért is, hogy egyszerûen ott legyünk, hogy lássanak minket. Hogy azok a fiatalok, akiknek még nem vagy alig volt kapcsolatuk mozgássérült emberekkel, találkozhassanak velük. Csökkenjenek a távolságok, az elõítéletek, váljon egyre természetesebbé az, hogy köztünk vannak. És nem kizárólag egy találkozó erejéig, hanem talán majd otthon, környezetünkben, gyülekezeteinkben is.

Zólyomi Anna

Nektek… Köszönöm…

TEKUS ANDRÁS FELVÉTELE

6

Elõször önzõ módon saját javamat kerestem. Veletek, bennetek önnön gondjaimat elvesztettem; Amikor megöleltek és szeretettel öveztek, Akkor az én háttérbe szorul, és a világ megfordul. Akkor elfelejtem, hogy létezek, S közben olyat adtok nekem, amitõl élek. Köszönöm! Köszönöm a fáradságot, A vizes fürdetések adta vidámságot, S köszönöm, hogy egy új világot adtok, Mellyel nekem menedéket ajándékoztok. Fontosak vagytok, nem csak nekem! Legyetek büszkék, s ne legyen bennetek félelem! Olyanra vagytok képesek – Nem tudom megfogalmazni, Csak szavakat keresek… Csodálatos benneteket ismerni! Köszönöm, hogy megtanítotok a türelemre, Az igazi örömre és az óvatos, lassú léptekre! Köszönöm a bizalmat, melyet szinte ismeretlen kapok! Segítsetek, hogy megálljak ebben, Egy pici részt hadd foglaljak el életetekben! Isten óvjon mindent bennetek, Hogy sokáig-sokáig szerethesselek titeket!

Megyünk azért is, hogy halljanak rólunk. Szeretnénk néhány fórumon beszámolni munkánkról, valamint felkínálni a beszélgetés és a találkozás lehetõségét. Vagyis kinyitni ajtóinkat. Szeretnénk kicsi, biztonságot nyújtó Bárkánkkal hozzákapcsolódni egy nagyobbhoz. Persze ez a hajó még mindig messze nem a világ közepe. Csak egy lépcsõfok, nyitás – annak biztos tudatában, hogy a Szélrózsán is befogadó, Krisztushoz tartozó közösség részei lehetünk. g benceorsi

A „bárka” szó számomra egy olyan mozgó szigetet jelent, amely az élet tengerén úszik, és mindig jelen van, kapaszkodót nyújt az élet nagy hullámai között. Ezen a Bárkán mindig mindenkit szívesen, szeretettel várnak. Ha a fedélzetre lépek, másként látom a tengert, amelyen úszik, azt a tengert, amelyben nap mint nap én is úszom. Átértékelhetem, ami nagy ajándék, hiszen erõt ad a további úszáshoz. g Molnár Gábor segítõ Meg lehetne kérdezni, hogy mit tanultam a táborokban. Kiemelném, hogy megtanultam más szemmel nézni a mozgássérültekre, és még jobban megbecsülni a barátságot és a segítséget. Azt gondolom, hogy az efféle táborok módot adnak arra, hogy bizonyos idõ elteltével igazán integrált társadalom jöjjön létre. Csak a megismerés által tûnhetnek el a félelmek, kisebb-nagyobb elõítéletek, és csak a megismerés által nyílhat tér a barátságra, amely igen nagy gazdagság minden ember számára. g Rudnicki Tomek mozgássérült fiatal (Lengyelország)

melléklet

z-Bárka 3 az 1-ben: test-, lélek- és csapatépítés Léleképítés. A tábor alatt könnyû megfeledkezni az addig oly súlyosnak tûnõ problémákról. Egyrészt nincs idõ rájuk, hiszen valaki mindig megszólít – egy pohár vizet, közlekedési segítséget vagy csak öt perc figyelmet kérve. Másrészt a beszélgetések során egy addig számomra elképzelhetetlen világot kellett megismernem: a puszta közepén eldugott intézet kegyetlen hétköznapjait. Más élethelyzetek megismerése után a saját gondok már más fényben tûnnek fel: egy saját édesanyja által megtagadott srác lelki tusáihoz képest eltörpülnek a saját vívódásaim. Ebben az esetben is igaz, hogy nem feltétlenül a segítõ a segítségnyújtó. Mozgássérült táborozók jó tanácsaikkal, problémakezelésükkel gyakran a segítõk lelkigondozóivá válnak. Példamutató lehet mindenki számára, hogy békével és humorral tudnak viszonyulni saját akadályoztatott létükhöz. Csapatépítés. A közösség megtapasztalásának élménye is hozzátartozik a táborozáshoz. A fizikai segítségnyújtás során akaratlanul is a mozgássérült

Testépítés. Az iskolapadban, illetve az irodában elgémberedett tagok átmozgatására szuper alkalom egy mozgássérülttábor, és ráadásul nem öncélúan, hanem mások érdekében használhatja vagy fejlesztheti ki-ki a testét. Nekem nagy élmény volt fizikai korlátaim megtapasztalása. Az ember – fõleg, míg fiatal – hajlamos azt hinni, hogy mindenre képes, de a gyakorlatban ez ritkán van így. Aki keresi a feladatokat, a tábor végére könnyen lemerítheti a tartalékait. De a másik oldal megtapasztalására is van mód: bár azt hiszem valamirõl, hogy képtelenség megcsinálni, szükség esetén észrevétlenül mégis sikerül – például az árokba borult kétszer olyan súlyos társat kivarázsolni onnan… De nemcsak az erõfitogtatás terén érhetik az embert meglepetések, hanem a kézügyességet illetõen is. Kreativitást igénylõ tevékenységek során nem mindig a mozgássérült a béna. Van, aki nem tud egyedül fogat mosni, de üvegfestésben lepipálja az összes táborozót hajszálvékony, kecses vonalvezetésével.

intim szférájába kerül a segítõ. Ezáltal gyorsabban megismerik egymást, és nagyobb eséllyel alakulnak ki tartós barátságok. A kínos helyzetek kezelésében a legjobb fegyver a humor; akár az esti fürdés is feszélyezõ ügyetlenkedésbõl a nap jókedvû fénypontjává válhat. A segítõk közötti viszony is speciális, mivel egyes helyzetek egyedül gyakran megoldhatatlanok, többek csapatmunkájára és összhangjára van szükség a megoldásukhoz. Így hamar összerázódik egy csapat, félszavakból is megértik egymást a tagok, és ki-ki figyel a másikra, hogy nehogy túlterhelje magát. Az elõbb-utóbb bekövetkezõ elfáradás miatt azonban mindenkinek csökken a toleranciaszintje, így konfliktuskezelési tapasztalatokkal is gazdagabb lesz az, aki ellátogat egy ilyen táborba. A fáradtság másik hatása, hogy szép lassan mindenki leveti az álarcait, jobban megismeri saját magát és a társait is, ezáltal alapozva meg igazán õszinte barátságokat. g Zalánné Olbrich Anikó segítõ

2006. május 28.

f

7

Év közben… A „közhiedelemmel” ellentétben év közben is mûködik a Mevisz. Két fõ részre lehet bontani szervezetünk õszi, téli és tavaszi aktivitását: évközi (fõleg bárkás) programok, illetve a szövetség mûködésével kapcsolatos események. A nyári táborok után a legtöbb élményt a tábortalálkozók jelentik. Egy év hosszú idõ; sokat jelenthet a táborozók számára egy õszi vagy tavaszi találkozás. Emellett a segítõk – akár az újak is – könnyedén beleszokhatnak a táborok ritmusába. Advent végén együtt szoktuk ünnepelni a Bárka-karácsonyt. A fél- vagy egynapos programba többek között ajándékozás, áhítat, közös játékok férnek bele. Év közben mûködik segítõszolgálatunk, mely mozgássérült társaink szállításáról, támogatásáról gondoskodik. A nagyhéten immár négy éve passiózunk (lásd az errõl szóló cikket). Ezeken a programokon kívül színházat látogatunk, koncertre járunk. Mindezen alkalmakat leginkább egyéni kezdeményezésekkel (de Mevisz-segítséggel) lehet elõremozdítani. Ám minden program háttere – így a nyári táboroké is, és ez a másik oldal – csak egy jól mûködõ szervezet és iroda lehet. Ahhoz, hogy törvényesen fenntartsunk három kisbuszt és egy személyautót, hogy a táborok megrendezéséhez szükséges pénzekre pályázhassunk (enélkül elképzelhetetlenül drága lenne egy-egy tábor), hogy fogadni tudjuk a jelentkezéseket, feltétlenül szükséges a szervezeti keretek megléte és egy iroda mûködtetése. Sajnos e téren állunk a legrosszabbul. Nagyon hiányoznak az olyan önkéntesek, akik a Mevisz hivatalos ügyeit követnék nyomon. A pályázatírás, a velük kapcsolatos elszámolás, a folyó ügyek kézben tartása több segítõt kíván, mint amennyi most van. A február elején tartott évi rendes közgyûlésünkön (melyen a tagság elenyészõ része vett részt) kiderült, hogy igen kevés emberi tartaléka van a Mevisznek, vagyis több a munka, mint az ember. Ez abban mutatkozott meg a legszembetûnõbben, hogy a kitûzött tisztújítás – elnökjelölt híján – elmaradt. A kérdést a közgyûlés két hónappal elnapolta. Ebben az idõszakban a Mevisz koordinálását „válságstáb” végezte. Tagjai elõkészítették az áprilisi rendkívüli tisztújító közgyûlést, melyen Györe Dánielt elnöknek, Koltai Pétert titkárnak, Bence Orsolyát, Visnyei Emõkét és e sorok íróját elnökségi tagnak, Osváth Szabolcsot, Szûcs Attilát és Udvardi Andreát pedig elnökségi póttagnak választották. Fontos hangsúlyozni, hogy a Mevisz ez irányú problémái ezzel nem oldódtak meg. Az elnökség léte csak a Mevisz életben maradását jelenti, az ügyek intézéséhez több ember bevonására és odaszánására van szükség. Mint ahogy a felsoroltakon kívül is néhányan alaposan kiveszik a részüket a munkás hétköznapok teendõibõl – mindemellett továbbra is várjuk lelkes fiatalok bekapcsolódását a Mevisz koordinálásába. g Muntag Márton

„Mindenre van erõm a Krisztusban, aki megerõsít engem.” (Fil 4,13)

FOTÓ: KOLTAI PÉTER

Nagyon nehéz olyan dologról érdemben írni, amely ennyire közel áll az ember szívéhez. 1993-ban kerültem kapcsolatban a Mevisszel. Akkoriban elég magányos voltam. Egy régi mozgássérült barátom hívott el, mondván, ez egy nagyon jó hely, buli az egész. Elmentem hát, és egyáltalán nem bántam meg… Mi az, amitõl annyira jó egy ilyen tábor? Nehéz kérdés – vagy éppen túl egyszerû ahhoz, hogy a betûk fogságába lehessen kényszeríteni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy kilenc-tíz napra összejön harminc-negyven ember, és elkezd megélni egy tábort. Beszélgetünk, szórakozunk, kirándulunk, és kész az a valami (természetesen rengeteg háttérmunkával együtt!), amit nekem most szavakba kellene öntenem: elkezdünk emberek lenni. Nem arról van szó, hogy néhány lel-

Én egy mozgássérült lány vagyok, aki amióta lehetõsége van rá, jár táborba. A táborok hangulata meghitt és nyugodt. Ezért is fontos számomra évrõl évre táborba járni. A beszélgetések sok érdekes dolgot tárnak elénk a hitrõl, az életrõl és egymásról. Lelki felüdülésben van részünk, és a hitbeli elmélyülés érzelmi biztonságot is ad egyben. Az elsõ táborban a legjobban az esti áhítat fogott meg. Egy ilyen esemény után csendesen készülni az éjszakára egészen más. Mindemellett kirándulás, játék és sok vidám dolog teszi kerekké az együtt töltött tíz napot. A mozgássérültekre teljes pihenés, kikapcsolódás, új helyek megismerése is vár ilyenkor. Számomra – és szerintem társaim számára is – nehezen elérhetõ dolgok válnak megvalósíthatóvá. Felmenni egy vár tetejére, hegyet mászni, verset írni és mondani. Különösen szeretem, ha üvegfestéssel vagy társasjátékozással múlatjuk az idõt! A tábor végén mindig tele hittel és reménnyel térünk haza, bízva abba, hogy a következõ évben újra látjuk egymást. És reménykedve abban is, hogy õsszel, tavasszal is tudunk találkozni! g Rabel Katalin mozgássérült fiatal

A Bárka „logóját” Ferencz Laci barátunk készítette a kezdetekkor

kes fiatal elvisz nyaraltatni mozgássérült embereket. Aki ebben fogalmazza meg a Mevisz-Bárka tevékenységének a lényegét, szerintem elveszít valami fontosat. Együtt nyaralásról van ugyanis szó. Apróságnak tûnik, de éppen ennek a nagyon lényeges különbségnek köszönhetõ, hogy ezekben a táborokban gyakran tartós és mély barátságok születnek, olyanok, amelyek aztán év közben is „mûködnek”. Ebben a környezetben eltûnik az az éles és gyakran fájó határvonal, amely a mindennapi életben részben szükségképpen, részben a kissé torz életfelfogás miatt húzódik az „épek” és a „fogyatékosok” között. Úgy hiszem, hogy ez a pozitív jelenség mind a két felet gazdagítja, erõsíti, és sok értékes dologra megtanítja. g Kiss Csaba mozgássérült fiatal

A Mevisz mozgássérülttáborainak létezésérõl 2003-ban hallottam elõször, amikor egy barátom megkérdezte tõlem, hogy lenne-e kedvem segítõként részt venni Sárospatakon egy Bárka-táborban. Eleinte erõs fenntartásaim voltak, mivel jóformán semmit sem tudtam a mozgássérültekrõl. Korábban semmilyen személyes kapcsolatom, tapasztalatom nem volt velük, illetve róluk, és féltem, hogy egyáltalán alkalmas leszek-e arra, hogy segítõként egy hetet mozgássérültek között töltsek. Végül úgy határoztam, hogy egy próbát megér a nem szokványos táborozás, így nekivágtam a meviszes hétnek. A legmeglepõbb az volt a számomra, hogy kezdettõl fogva nem támadt bennem olyan érzés, hogy két részre – mozgássérültekre és segítõkre – oszlana a csoport. Inkább azt éreztem, hogy a társaság egységet alkotott. És rengeteg alkalom adódott arra, hogy még jobban megismerjük egymást. Unatkozásra sem maradt idõ, hiszen a dolgos kezekre is mindig nagy szükség volt: közösen terítettünk az étkezésekhez, közösen mosogattunk, közösen takarítottunk. Az is hozzájárult a tábor változatosságához, hogy hét-nyolc kisgyerek is jelen volt, mivel néhány segítõ családostul érkezett. Így mindenki kivehette a részét a meseolvasásból meg a fogócskából is. A mozgássérültek pedig különösen nagy meglepetést okoztak a számomra. Ahányan voltak, annyi egyéniség. Mindenkivel más és más dologról lehetett elbeszélgetni õszintén és nyíltan, és jó érzés volt, ahogyan megnyíltak elõttem. Az együtt töltött hét végére úgy éreztem, jól tettem, amikor végül úgy döntöttem, hogy elmegyek a Mevisz-táborba. Azóta is ezzel a csapattal táborozom! Azt tervezem, hogy az idén is elmegyek. Gyere Te is! g Vásáry Ákos segítõ

FOTÓ: KOLTAI PÉTER

Egy apró különbség

„Nem szeretem a mozgássérülteket!” „Nem szeretem a mozgássérülteket!” – mondja határozott hangon kisebbik fiam, ahogy belépünk a Deák téri templomba nagypéntek este az idén negyedszer megrendezett mozgássérült-passióra. Nem örülök a kijelentésnek, és remélem, hogy Gyöngyi, aki mosolyogva éppen felém fordult kerekes székével, nem hallotta a véleménynyilvánítást. Másrészrõl – fut át a fejemen, ahogy elindulok Gyöngyi felé, hogy üdvözöljem – megértem Flóriánt, aki a maga öt évével pillanatnyilag a világban az épet, a kereket, a tökéletest keresi. Egy letört virág vagy egy sántító, ötlábú suszterbogár épp annyira el tudja keseríteni, mint saját lehorzsolt térde. Lám, az egy év kihagyás megtette a hatását. Flóriánt kétévesen vittem elõször mozgássérülttáborba három évvel idõsebb bátyjával együtt. Egy évre rá már rutinos táborozó volt, de a tavalyira sajnos nem tudtunk elmenni. Úgy látszik, a kihagyás elég volt ahhoz, hogy Flórián most Pisti helyett, aki a legendás erejû kezeivel a legszorosabban lezárt tetejû lekvárokat is könnyûszerrel kinyitotta, egy kerekes székben ülõ sérültet lásson. Amikor elõször voltam a gyerekekkel Bárka-táborban, eleinte úgy éreztem, csak terhükre vagyunk táborozóknak, segítõknek, mozgássérülteknek egyaránt. Terítés helyett fürdettem, beszélgetés helyett mesét olvastam, áhítat alatt fektettem. Úgy éreztem, a saját gyerekeimmel való mindennapi bajlódás kevés idõt hagy a másokkal való törõdésre. Késõbb kiderült, hogy a fiúk jelenléte önmagában is érdekes sok táborozónak, akik gyakran szociális otthonból érkeztek a táborba, és ritkán találkoznak gyerekekkel. Fiaim szintén érdeklõdéssel fordultak a táborozók felé. „Bélával nem lehet beszélgetni, de gyönyörûen tud harmonikázni” – közölte a nagyobbik fiam, és egyszerre számomra is elviselhetõbbnek tûnt az aznap legalább huszadszor hallott „A börtön ablakába soha nem süt be a nap…” kezdetû örökzöld sláger. Katának pedig megrendülten választották ki a legszebb üveggolyót, amikor meghallották, hogy soha nem látta az anyukáját. Mielõtt odaérkeznék Gyöngyihez, és megfognám felém nyújtott kezét, még átvillan az agyamon: remélem, Flórián az idei táborban megint megtanul majd túllátni a kerekes széken. g Réthelyi Orsolya

Ha felkeltettük az érdeklõdésedet, és kedved támadt beszállni a Bárkába, megismerkedni a legénységgel, bátorítunk, hogy jelentkezz táborainkba! (Fõleg segítõkre van nagy szükségünk.) Elérhetõségeink: Mevisz, Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség – 1085 Budapest, Üllõi út 24. Telefon: 20/824-2047 (hétköznap munkaidõben hívható); fax: 1/317-1671 (csak fax vagy üzenetrögzítõ, de visszahívunk!); e-mail cím: [email protected]. Akinek módjában áll, kérjük, támogassa a Mevisz-Bárka tevékenységét! Bankszámlaszámunk: 11705008-20409597.

e

2006. május 28.

fókusz

Részletek dr. Frenkl Róbert országos felügyelõ jelentésébõl Igen Tisztelt Országos Közgyûlés, Kedves Testvéreim! Jelentésem mottójául ugyanazt az igét – „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerûen versenyez” (2Tim 2,5) – választottam, mint februárban, amikor tájékoztató jelentést adtam. A tavaszi hónapok megerõsítették az ige aktualitását egyházban és társadalomban. A szabadság és a rend, a tisztesség kapcsolatáról van szó. Fõleg azok számára, akik végigéltük a diktatúra évtizedeit, de – úgy vélem – mindenkinek megújuló élmény a szabadság, a demokratikus közélet, a jogállamiság. Mindez feltételezi a tisztességet, a rendet. Az országgyûlési választási harcban és az azóta eltelt hetekben még inkább hallottuk politikusoktól, közgazdászoktól, a közélet szereplõitõl, hogy az államháztartás rendbetételére – áldozatvállalásra, takarékosságra – van szükség. Nem vitatva a hozzáértõk intelmeit, úgy vélem, ha valami csoda folytán uralkodóvá válna hazánkban a tisztesség, akkor az államháztartási hiány nagyobb része eliminálódna, nem lenne szükség megszorításokra. Azaz ha lenne adózási fegyelem, megszûnne a korrupció minden formája, a számlázások kerülése stb. Az egyházak társadalmi szerepéhez feltétlenül hozzátartozik a tisztesség munkálása, a morális értékek középpontba állítása. (…) A továbbiakban jelentésemben egyházi életünk történéseivel foglalkozom. (…) Dr. Fabiny Tamás miskolci beiktatása igazi társadalmi esemény is volt. (…) Elismerés és köszönet illeti mindazokat, akik az elõkészítõ és lebonyolító munkában részt vettek. Az Országos Egyházi Iroda koordinálta az eseményt, ezért is térek rá itt az iroda munkájának értékelésére, ez kiemelt felelõsségem is. (…) Egyházi törvényünk, véleményem szerint helyesen, számos feladat végrehajtását központosította a hatékonyság és takarékosság érdekében. De egy hatéves ciklus után sem mindenki érti ezt, ezért hangzanak el nem igazán felelõs megállapítások az iroda túlzott létszámáról és hatalmáról. Valójában a feladatokhoz képest inkább kevés a létszám. (…) Összességében a józan mérlegelés igen pozitív bizonyítványt állít ki az iroda elsõ ciklusáról, gondolva a telefonflotta kialakítására és a gépkocsi-szolgáltatásra is. (…) A munka megítélésekor figyelembe kell venni, hogy az Üllõi úti székház kevéssé alkalmas a mai igények szerinti egyházi központ funkciójának a betöltésére. Ezért is merült fel ismételten és szerepel a mai közgyûlés napirendjén egy új egyházi központ létesítése. Magam messzemenõen támogatom a Lágymányoson, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa központjának területén felépítendõ székház tervét, és kérem a közgyûlést, hogy pozitív döntésével tegye lehetõvé a konkrét tárgyalások és munkálatok megkezdését. Az egyházkormányzásnak és feltételrendszerének az összefüggésében kell szólni a zsinatról is, elsõsorban a köszönet szavával. A zsinat magáévá tette a ciklus elején megfogalmazott korszerûsítési, egyszerûsítési igényeket, és az új törvényekkel megteremtette ezek szervezeti kereteit. A legfontosabb, hogy egyesítették a közgyûlést és a zsinatot, belátva, hogy racionálisabb a törvényi korrekciókat – de az új törvények megalkotását is – egy testületre, a közgyûlésre bízni. (…) Örömmel teszek jelentést a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) megalakításáról, illetve a bírósági bejegyzés benyújtásáról. Egy évvel az elhatározás

után – ismeretes, hogy a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének 2005. májusi ülésén döntöttünk így – eljutottunk a megvalósítás küszöbéig. (…) Jó döntés volt a magyar–magyar evangélikus kapcsolatokat munkáló iroda felállítása, a szervezeti megalakulás elõkészítése. Reménység szerint néhány hónapon belül megkapjuk a bírósági végzést, és október 13–14-én Orosházán sorra kerülhet a zászlóbontás, illetve ennek keretében az elsõ közgyûlés. Addig egy ügyvezetõ elnökség – Gáncs Péter, Hidas János és Zászkaliczky Pál – végzi a teendõket. (…) Hasonlóan konkrét reménységgel – még ha mindig egy lépéssel hátrább is vagyunk e téren – teszek jelentést az egészségügyi centrum megalakításáról. Itt Cserháti Péter kitûnõ munkáját kell kiemelnem. A közelmúltban eljutottunk odáig, hogy az egészségügyi miniszter kormány-elõterjesztésben kérte annak engedélyezését, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) felszabaduló pavilonjaiban az evangélikus egyház rehabilitációs funkciójú egészségügyi intézményt létesíthessen. A kormány felhatalmazta a minisztert a lebonyolításra. Ez azt jelenti, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság egyetértésével az OORI zárt közbeszerzési eljárásban adja át az épületeket az egyháznak. Ezek felújításához a Nemzeti fejlesztési tervtõl kapunk a tervek szerint segítséget. A százágyas intézmény koncepciójával a minisztérium egyetért. Remélem, hogy a következõ közgyûlés létrehozhatja az intézményt. (…) A testvéregyházakkal kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. A közelmúltban az elnök-püspökkel és az országos irodaigazgatóval informális beszélgetésen vettünk részt a református egyház hasonló beosztású vezetõivel. Megállapodtunk többek között az ingatlanrendezés ránk vonatkozó kérdéseiben és a protestáns kollégium indulása körüli problémákban. Ismeretes, hogy az ingatlanrendezés gyorsítását a református és az evangélikus egyház végül nem kérte, maradtunk az eredeti, 2011-ig tartó úton. Állami oldalról viszont azt kérték, hogy a két egyház állapodjon meg a rendelkezésre álló összeg elosztásában. Ez megtörtént. Egyház és társadalom kapcsolatrendszerében egyfelõl örvendetesen tapasztalhatjuk (…) a társadalom megbecsülését. Másfelõl viszont minket sem hagyott érintetlenül a társadalom sajnálatos megosztottsága, amelyet döbbenetesen felfokozott a hosszan tartó parlamenti választási kampány. Nem hangsúlyozható eléggé, hogy a személyes politikai meggyõzõdés tiszteletben tartásán túl az egyház, az egyházi személyiségek, a hívek feladata a megbékélés képviselete a társadalomban. (…) Politika és társadalom kedvezõen fogadta egyházunk lépését az úgynevezett ügynökügyben: a tényfeltáró bizottság megalakítását, a tisztességes, a saját dolgainkkal való lehetséges szembesülésre, a korrekt lezárásra való elõítélet-mentes törekvést. Továbbra is úgy vélem, és ezt mindig kifejezésre is juttattam, hogy a lelkészeket sajátosan kiszolgáltatott és paradox módon kiszolgáltatottként kivételezett helyzetük miatt más megítélés illeti meg ebben a nehéz történetben is. (…) Kedves Testvéreim! 2006. a tisztújítás éve egyházunkban. (…) Örvendetes, hogy az adminisztratív szempontból is jelentõs feladat zökkenõmentesen zajlik, rendben és határidõre zajlanak a tisztújítások, az egyházmegyék már iktatják új elnökségeiket. (…)

Összefoglaló Ittzés János elnök-püspök tájékoztatójáról Egyházunk törvényei értelmében az országos közgyûlés ülésén a munkaági jelentések mellett elhangzik a mindenkori országos felügyelõ és az elnökpüspök jelentése is. Mivel Ittzés János a május 19-i ülés napján még csak nyolcvan napja töltötte be e tisztet, nem jelentéssel, hanem tájékoztatóval állt a grémium elé. Beszámolóját néhány olyan alkalom felsorolásával kezdte, amelyek túlmutattak az egyébként szokásos (kerületi és országos) feladatain. Ezt követõen négy pontban foglalta össze kéréseit, mondandóját. Szót ejtett arról a március 2-án dr. Gulyás Kálmán címzetes államtitkárnak tett bejelentésrõl, mely szerint egyházunk az ingatlanokkal kapcsolatos kártalanítási ügyekben nem kíván élni az úgynevezett gyorsítási eljárással. Második pontként felhívta a figyelmet arra, hogy mihamarabb szükséges rendezni az egyházfenntartói járulékok összegét. Ezt az Evangélikus Élet múlt heti számában (az Égtájoló címû rovatban) egy táblázattal

is szemléltette. Végezetül két határozati javaslatot tárt az országos közgyûlés elé: az egyiket a lelkészek pártpolitikai tevékenységére és párttagságára vonatkozó összeférhetetlenségi nyilatkozattétel ügyében, a másikat pedig a Magyar Köztársaság Országgyûlésének írt, a mûvi meddõvé tétel kérdését illetõ állásfoglalás tárgyában. Ennek szövege a következõ:

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége és Közgyûlése a 2006. május 19-én tartott ülésén hozott határozatával – teológiai, etikai, egészségügyi és szociológiai indokok alapján – nyomatékosan kéri a Magyar Köztársaság Országgyûlését, hogy ne tegye lehetõvé a mûvi meddõvé tétel eddigi feltételeinek megváltoztatását. Törvényalkotói jogával élve keresse meg az Országgyûlés a hivatkozott törvényhely hatályban tartásának lehetõségét.

Az országos felügyelõi jelentés és az elnök-püspöki tájékoztató teljes szövege az Evangélikus Közlöny következõ számában lesz olvasható.

Gyógyítás szakmai és lelki együttmûködésben

orvostudománynak. De az az igazság, hogy nem nagyon szeretek kitüntetéseket kapni, sem a

– Ezért is óriási eredmény ez az új, hazánkban egyedülálló, minden igényt kielégítõ intézmény, melyben Önnek rengeteg – több mint évtizedes – munkája fekszik. – Hasonló rehabilitációs intézet hazánkban valóban nincs. 1991 óta vagyok az OORI fõigazgatója, s szinte azóta folyamatosan napirenden van a különbözõ épületek felújítása, illetve az esetleges költözés. Tizenöt évvel ezelõtt több lehetséges megoldásban is gondolkodtunk, majd sok tárgyalás, egyeztetés, „lobbizás” következett, míg 1992-ben ten-

kirakatba kerülni… Családon belül sem terjesztettem a hírt, csak közvetlenül elõtte mondtam el édesanyámnak is. Jólesõ érzés volt természetesen, hogy sokan megkerestek utána levélben, telefonon. Fõképpen mégis a szakma szempontjából örülök a figyelemnek. – Miért mostoha sorsú a rehabilitáció? Hát nem az a cél az egészségügyben, hogy a beteg vagy balesetet szenvedett ember mihamarabb felépüljön, és aktívan térjen vissza a társadalomba? – Magyarországon sokkal késõbb kezdett el fejlõdni ez a szakterület, mint más országokban. Ennek történelmi-politikai okai vannak. A 19. század végén, a 20. század elsõ évtizedeiben súlyt helyeztek rá, de a két világháború között már nem igazán mûködött a szervezett rehabilitáció, és sajnos utána sem… Nem voltak például egyesületek a mozgássérültek számára. Ez a tendencia csak 1981 után tört meg, majd 1990-tõl, a rendszerváltás után egyre több sérült-, betegszervezet és -alapítvány kezdhette meg a mûködését. Másrészrõl korábban a szakma sem karolta fel a rehabilitációt. Sajnos a szakemberképzéssel máig nem tudjuk utolérni magunkat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a közelmúltban, 1995 táján finanszírozási okokból – a magasabb bevétel érdekében – tömegesen „neveztek át” kórházi ágyakat rehabilitációs ágyakká, anélkül hogy ennek minden feltétele adott lett volna. Nemigen részesít bennünket figyelemben a sajtó sem: egy szívtranszplantációra inkább „vevõ” a média, mint arra, hogy kínkeserves munkával, hónapokon keresztül kicsit jobb állapotba hozunk egy agyvérzéses beteget…

dert írhattunk ki. A gyõztes építészcsapat nemcsak a funkciót, hanem a rehabilitáció mögött meghúzódó filozófiát is megértette; az õ tervük valósult meg a 2000. évi alapkõletétel után. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az intézetben nagyon jól együttmûködõ csapat munkájának eredménye a rekonstrukció eddigi története. A koncepcióról még annyit, hogy intenzív osztályt is létesítünk, ami egyedülálló a rehabilitációs intézmények körében. – Az Evangélikus Élet olvasói rendszeresen hírt kapnak a létesítendõ evangélikus kórházról, mely ide, az OORI területére, annak úgynevezett „pavilonjaiba” – önálló egységként mûködõ kórházépületeibe – költözne. Sokan és nagy reménységgel várják ezt. Melyek a legújabb fejlemények? – Júniusban két pavilon személyzete és betegei beköltözhetnek az OORI új épületébe, ezáltal helyet adva az evangélikus rehabilitációs kórháznak. Azt reméljük, hogy a jövõ évben a másik két pavilon is kiüríthetõ lesz. Azokra a profilokra, amelyeket az evangélikus kórház befogadna – például mozgásszervi és kardiológiai rehabilitáció, illetve hospice-ellátás –, nagy igény van, hiszen évtizedek óta háttérbe szorultak. S még egy fontos szempont: betegeinkkel a szokottnál jobb a személyes kapcsolat itt az OORI-ban, de ezt még inkább erõsíteni kell. Ehhez nagyon kedvezõ lenne egy egyházi kórház léte, a maga spirituális töltésével, szellemiségével, lelki légkörével. Ökumenikus kápolnánk is van az új fõépületben, amelybe az evangélikus kórházlelkészeket is várjuk szolgálatra. Tehát számtalan területét látom a lehetséges együttmûködésnek. g Kõháti Dorottya

b Hegy tetején, erdõ közepén, csodás természeti környezetben, a fõváros és Budakeszi határán – a Szanatórium utcában – található az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) épületegyüttese. Sok súlyos beteg vagy balesetet elszenvedett ember rehabilitációja zajlik manapság az egykor tébécések számára épített pavilonokban. Az intézet – nem mellesleg evangélikus – fõigazgató fõorvosát, dr. Kullmann Lajos egyetemi tanárt, az orvostudományok kandidátusát frissen épült, nyugat-európai színvonalú, csupa üveg épületben kerestem fel – beköltözés közben.

Segítõm és „idegenvezetõm”, dr. Cserháti Péter adjunktus – aki az intézményben teljesíti szakvizsgagyakorlatát – már elõzõleg körbevezetett. Az interjúnak két esemény is aktualitást ad: egyrészt ez év március 15-én a fõigazgatót Széchenyi-díjjal tüntették ki, másrészt ez az az intézmény, amelynek területén reményeink szerint hamarosan megkezdheti mûködését a Magyarországi Evangélikus Egyház rehabilitációs kórháza. – Fõigazgató úr, mit jelent az Ön számára evangélikus mivolta? Úgy tudom, a lutheránus szellemet családi örökségként kapta… – Anyai nagyapám volt az elsõsorban, aki evangélikus szellemben nevelt minket, annál is inkább, mert az õ édesapja, a dédapám evangélikus lelkész volt. Õ azonban sajnos nagyon fiatalon meghalt. Evangélikus hitre lényegében édesanyám nevelt, de édesapám is evangélikus. Az evangélikusság – vagy tágabb értelemben a protestantizmus – nálam egy nevelési módszert is jelent. A lutheránus istentiszteleteken ezenkívül a mindennapi élet problémáinak értelmezését inkább lehet hallani, mint más felekezeteknél. – Hogyan került kapcsolatba a rehabilitációval? – 1965-ben végeztem az egyetemen, s mikor szakirányt kellett választanom, az ortopédia mellett döntöttem. Meghatározó volt számomra a Hollandiában töltött ösztöndíjas idõszakom, ahol szakmailag és emberileg is nagyon sokat kaptam, félkész diszszertációval tértem haza. Hivatásomat késõbb a rehabilitáció területén találtam meg. – Az elért eredményeiben minden bizonnyal szerepe van a családjának is… – Családi hátterem mindig harmonikus, támogató volt. Feleségem szintén orvos, s két felnõtt fiam közül – sõt már egy unokával is bõvült a család – az egyik szintén követett az orvosi pályán. – Milyen érzésekkel fogadta a Széchenyi-díjat? – Nem számítottam rá, váratlanul ért, amikor felhívott valaki a bizottságból azzal, hogy „meg vagy híva az Operába március 15-én estére”. Majd néhány nap múlva hivatalos értesítést is kaptam a kitüntetésrõl. Úgy érzem, ez valóban a legnagyobb elismerés, amelyet szakmai munkáért kapni lehet! Megtisztelõnek érzem, és annak külön örülök, hogy rehabilitációból ketten kaptuk megosztva a díjat (dr. Katona Ferenc fejlõdésneurológussal, a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet címzetes egyetemi tanárával – a szerk.), hiszen ez rendkívül hátrányos, mostoha sorsú területe az

FOTÓ: BOTTA DÉNES

8

Tamás-mise – a keresõk istentisztelete „Megint tûzbe jövünk!” A következõ Tamás-mise a budahegyvidéki evangélikus templomban (Budapest XII., Kék Golyó utca 17.) lesz június 5-én, pünkösdhétfõn 18 órától (17.30-tól éneklés, lehetõség személyes gyónásra). További információ: http://tamasmise.mindenkilapja.hu.

2006. május 28.

élõ víz

Amikor a konfirmációban áldó ige hangzott fölöttünk… Véleményem szerint az egyház tanító szolgálatának a fiatalok körében az egyik csúcspontja a konfirmáció. Fontos, hogy mivel töltjük meg a konfirmációi ünnepi istentisztelet elõtti felkészítés idõszakát, hogyan készítjük fel fiataljainkat a konfirmációi vizsgára. Nyomokat szeretnénk hagyni az életükben, maradandókat, hogy ezáltal megmaradjanak a közösségben, illetve visszataláljanak a gyülekezet életébe, az ifjúság körébe, a szolgáló egyházba. Van, aki ezt úgy akarja elérni, hogy egy konfirmációi káté alapján óráról órára átveszi az egyház tanítását Luther Kis kátéjával összhangban, hogy a Biblia alapján nyugvó reformátori tanítás minél mélyebben gyökeret verjen a fiatalok életében. Hasonlóan próbáltam végezni ezt a konfirmációi elõkészítések során magam is. Saját konfirmációmra, mely több mint hatvan évvel ezelõtt volt, homályosan emlékszem csupán. A vizsgával egybekötött istentiszteletrõl, a vizsga menetérõl emlékezetemben az maradt meg, hogy bibliai igéket mondtunk egymás után, egymást is kérdezve. Ezek alapján konfirmáló lelkészem, Frank Károly úgy áll elõttem, mint aki hangsúlyossá tette számunkra, hogy minél több bibliai igét tudjunk kívülrõl, és tegyünk szert a Szentírás ismeretére. Talán ehhez kapcsolódik a konfirmációi áldó igém is Jakab levelébõl: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját…” (1,12) A kísértésben csak az igével mint egyetlen hatékony fegyverrel lehet megállni. Jézus az igével verte vissza a kísértõt, amikor az egymás után háromszor lendült támadásba. Mindegyik alkalommal csak az

ige, a „meg van írva” volt a biztos eszköz arra, hogy a sátán vereséget szenvedjen, és távozzon. Konfirmáló lelkészem – talán pásztori szeretetének köszönhetõen – megérezte, hogy a kísértésben és a próbatételekben fiatalon és késõbb is szükség lesz az ige erejére. Ezért tanított meg sok bibliai történetet és igét kívülrõl, hogy legyen mivel harcolni a kísértõ ellen. Ezzel kapcsolatban érdemes arról is szólni, hogy egy lelkész milyen indoklással választja ki a konfirmációi áldó igét. Számos lehetõség kínálkozik ezen a vonalon is. Egy utód átveheti az elõd gyülekezetében meghonosodott módszert, de el is vetheti, saját, addig gyakorolt szokásait bevezetve. Van olyan eset, hogy a hosszú szolgálati évek során többszörös változáson megy át az áldó ige kiválasztásának módszere. Csak a magam változatait szeretném közreadni. Úgy kezdtem szülõfalum gyülekezetében, ahol apósomat helyettesítettem, hogy „személyre szabottan” – ismerve a szülõket is – olyan igét választottam, amely a gyermek sajátos viszonyai között, egyéni lelkivilágát tekintetbe véve fogódzót, útmutatót jelenthetett a jövõjére nézve is. Abban a gyülekezetben, ahol a leghosszabb ideig szolgáltam (Ecseny), ez úgy módosult, hogy azzal az igével áldottam meg sok esetben konfirmandusomat, amellyel kereszteltem. Más módszerre kellett átállnom, amikor többlelkészes városi gyülekezetbe kerültem. Nemcsak azért, mert több volt a konfirmandus, hanem azért is, mert bár a konfirmációi vizsgát külön tartottuk, úgy osztoztunk meg lelkész társammal az áldó igéken az együtt tartott ünnepi istentiszteleten, hogy az egyikünk az Ószövet-

ségbõl, másikunk az Újszövetségbõl jelölt ki, nehogy ugyanazt válasszuk. Így sem volt természetesen kizárható a gyermek életére szabott igeválasztás. Egyébként fontosnak tartom a személyre szóló igeválasztást. Ahogyan megismerte a lelkész a konfirmandusát, tanította az iskolában, elõkészítette a konfirmációi órákon, látogatta családi körben, úgy kapjon áldó-útmutató igét, amely horgonyt jelent késõbbi életében. Olyan ez, mint amikor az orvos receptet ír fel a számomra, miután megvizsgált. Nem küldhetek el senkit magam helyett a vizsgálatra. Lehet gyülekezetnek igét hirdetni, de a távolmaradónak nem tudom azt adni, amit csak akkor kaphatott volna meg, ha személyesen jelen lett volna: az ige neki szóló „tablettáját”. Persze elõfordul az is, hogy nem váltja ki az orvos által írt, neki szóló receptet, vagy ha igen, nem szedi be a gyógyszert. Nem él az ige neki szóló mondanivalójával, erejével. Befejezésül csak két tényt szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban, a konfirmációra vetítve. Egy fájdalmasat és egy örvendeteset. Szomorú az, amikor valaki nem veszi elõ a konfirmációi áldó igét, mely emléklapján, kapott Bibliáján olvasható, azaz nem él hite „igei tablettájával”. Egy szociális otthonban élõ idõs testvér, amikor úrvacsorát adtam neki, azt mondta: „Konfirmációm óta most veszek elõször úrvacsorát.” Még megerõsödhetett eltávozása elõtt. Örvendetes viszont, hogy sok fiatalnak jut eszébe a konfirmációra kapott „lelki élmény”, amikor egyházi esküvõ elõtt áll, és ragaszkodik ahhoz az oltárhoz, ahol a konfirmációkor áldást kapott… g Szimon János

f

9

H E T I Ú T RAVA LÓ Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földrõl, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32) Húsvét ünnepe után a hatodik héten az Útmutató reggeli és heti igéi a földön élõ és szolgáló gyülekezet tagjait tanítják, akik pünkösd böjtjében a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Jézusra tekintenek, s várják a megígért Szentlelket, akit az Atya és a Fiú küld tanítványainak. A Lélek és a keresztények közös missziója: bizonyságot tenni Krisztusról! „…eljön a Pártfogó (Károlinál: a Vigasztaló), akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke…” (Jn 15,26) „A Szentlélek valóban Vigasztaló és nem szomorító. Egyszersmind az igazság Lelke is, mert senkit meg nem csal, s vigasztalása örök.” (Luther) A botránkozástól is megóvhat bennünket! Pál imádságában jelen van a Szentháromság mindhárom személye: „…meghajtom térdemet az Atya elõtt (…): adja meg nektek dicsõségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerõsödjék bennetek a belsõ ember az õ Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” (Ef 3,14–17) Azért könyörög, hogy a gyülekezet megismerhesse Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét. Dáviddal együtt mi is színe elé járulhatunk: „Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem!” (Zsolt 27,7; LK) Ezékiel arcra borulva, hangosan kiáltott, s akkor szólt hozzá az Úr igéje. Isten összegyûjti a szétszóródott Izraelt, és hazaérkeznek. „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük… Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek” – mondta az Úr (Ez 11,19–20). Istennek ez az ígérete még nem teljesedett be teljesen választott népe életében, de az Újszövetség gyülekezetére pünkösdkor már kitöltetett a Jézus által megígért Szentlélek, s azóta minden hívõ szívében lakozást vesz – a megtérésekor! Jézus követõinek a nagy megpróbáltatás ideje alkalom lesz a tanúságtételre: „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” – mondta Jézus az õt hallgatóknak (Lk 21,13.19). Életünk bizonyságtétele Urunk dicsõségét szolgálja, ezért jelentette ki Krisztus: „…ha valaki vallást tesz rólam az emberek elõtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt. (…) de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg.” (Lk 12,8.10) A Szentlélek elleni bûnt az Isten gyermekei nem követhetik el! A farizeusok azonban Jézus csodáit az ördög mûvének tulajdonították, pedig õ azokat a Lélek erejével tette! Tehát a káromlás ez: „Isten Szentlelke az ördög!” – Jézus Urunk mennybemenetele után, a tanítványok „névsorolvasását” követõen került sor Mátyás apostollá választására, szent sorsvetés által, hogy újra teljessé váljék – Júdás halála után – a tanítványi kör. Amint Péter mondta, „szükséges tehát, hogy (…) még valaki tanúja legyen velünk együtt az õ feltámadásának” (ApCsel 1,21–22). Halála elõtt Jézus Jánosra bízta anyját: „Asszony, íme, a te fiad!” – „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26–27) Pünkösd vigíliáján már felcsendül az ünnep igéje: „Nem hatalommal és nem erõszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6) Így fohászkodjunk: „Jöjj, áldott Szentlélek! / Jöjj, Atya-Fiú Lelke, / Hogy szüntelenül zengje / Erõdet új ének!” (EÉ 238,4) g Garai András

EVÉLET LELKI SEGÉLY b „Alexandra, a lányom mindig lázadó típus volt. Emlékszem, hogy már egészen kicsiként is teljesen önálló akart lenni. Amikor elváltunk a férjemmel, még nehezebben kezelhetõvé vált. Nagyon apás kislány volt, de az apja nem törõdött vele. Egy évvel ezelõtt ünnepelte a tizennyolcadik születésnapját. Összekaptunk, mert ecstasy tablettákat találtam a táskájában. Azóta nem láttam õt. Karácsonykor felhívott telefonon Budapestrõl, hogy életjelt adjon magáról, de megmondta, hogy nem akar hazajönni. Teljesen el fogom veszíteni, kérem, segítsen!”

Kedves Judit! Minden vasárnap látható a Duna Televízióban és az m1 csatornán a Csellengõk – Eltûntek nyomában címû mûsor, amely egy „életjelvonalat” mûködtet, vagyis egy olyan telefonszámot, amelyet akár az eltûnt hozzátartozójukat keresõk, akár az „eltûntek” felhívhatnak. Mindig megrendülten néztem-nézem a szeretteiket elveszített családtagokkal készített interjúkat, de nem sejtettem, hogy egyszer majd lelkészként kell vigasztalnom valakit egy hasonlóan tragikus élethelyzetben. Egészen bizonyosan semmi sem lehet szörnyûbb az állandó bizonytalanságnál! Fájdalmas lehet az édesanyai szívnek tudomásul vennie, hogy gyermeke semmilyen kapcsolatot nem kíván vele ápolni. De hogy úgy kelljen minden este nyugovóra térnie, hogy gyakorlatilag semmit sem tud a gyermeke hol- és hogyléte felõl, az rettenetes. Mielõtt kérdésére választ keresünk, kérem, jelentse be leánya eltûnését a rendõrségen! Tudom – hiszen levelének további, föntebb nem idézett részében megírta –, hogy gondolt már erre, de mégsem akarta megtenni. Félt, hogy Alexandra a magánéletébe való erõszakos beavatkozásnak tartaná ezt, és esetleg még inkább elidegenedne Öntõl. Ugyanakkor ennél sokkal nagyobb veszélyét látom annak, hogy a lánya olyan társaság befolyása alá

Szõkéné Bakay Beatrix

került, amely nem engedi, hogy tarthassa a kapcsolatot a családjával. Az édesanya utolsó információja szerint a lány néhány ismerõsével utazott Budapestre szórakozni, és valami szerelmi bánatról is említést tett. Nem csomagolt össze még egy bõröndnyi ruhát sem. Alig tizenkilenc évesen egyedül a fõvárosban… Azt gondolom, teljesen kiszolgáltatott állapotban van. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…” (1Pt 5,8) Sajnos egyetlen levél, néhány sornyi önvallomás kevés ahhoz, hogy átláthassam: valójában mi vezetett Judit családjának széthullásához. A szülõk válásából, a szeretett édesapa szeretetlen közömbösségébõl és Alexandra vadóc természetébõl nem feltétlenül következik, hogy megszakítson édesanyjával minden kapcsolatot. Miért nem adta meg az elérhetõségét? Hol dolgozik? Mibõl él? Hol lakik? Judit, ha rendszeresen olvassa a Lelki segély rovatot, tudja, hogy mindig az Istentõl jövõ útmutatás keresésére, az odaszánt imádkozásra biztatok. Azt is tudja, hogy nem a problémák eltussolásának, szõnyeg alá seprésének, hanem a megbeszélésének a híve vagyok. Nem titok az sem, hogy mielõtt válaszolnék egy-egy segélykérõ levélre, az Úrtól kérek segítséget a válaszadáshoz… Most úgy érzem, hogy Judit nem egészen õszinte velem. Ráadásul nincs kivel megbeszélnie azt, hogy mi okoz fájdalmat számára, mert akit meg akarunk nyerni, arról semmit, de semmit nem tud. Meg kell találni ezt a tékozló vagy talán akarata ellenére rejtõzködõ lányt! Valószínûsítem, hogy Alexandra eltûnése a kábítószer-élvezettel van össze-

függésben. Eszembe jut egy fájdalmasan szép történet a chicagói édesanyáról és elveszett lányáról. Az USA második legnagyobb városának egyik szórakozónegyedében egy kétségbeesett édesanya kereste gyermekét. A luxus, a tinglitangli lét, a könnyelmû életmód vonzotta oda a lányát néhány évvel azelõtt. Idõközben a szíve mélyén már megcsömörlött, és fojtogatta a honvágy, de félt hazamenni. A szeretõ anya azonban nem adta fel, nem mondott le a bûn dzsungelében eltévedt gyermekérõl, bár fogalma sem volt arról, hogy hol kereshetné. De a szeretet találékony… Elhatározta, hogy plakátokat készít, és kiragasztja õket Chicago minden jelentõsebb alvilági mulatóhelyén. Hitte, hogy Isten odavezeti valamelyik plakáthoz szeretett gyermekét. Így is történt. A fiatal nõ, aki üres lélekkel és tönkretett élettel ráemelte a szemét arra a plakátra, hirtelen megfordult. Otthagyta szennyes múltját, és visszatért a szülõi házba. Hogy mi volt azon a plakáton? Egy megtört édesanya fotója, alatta pedig ez a felirat: „Gyere haza, édesanyád vár!” Négy rövid szó, de benne van az újrakezdés lehetõsége. Benne van a megbocsátó szeretet védelme. A jövendõ reménye. Judit, ne késlekedjen! Kérjen erõt, találékonyságot, bátorságot, megbocsátani kész szívet az Úrtól, és keresse meg a lányát! Vonja bele a férjét, a rokonságot, használja ki a multimédiás lehetõségeket. Harcolni kell ezért a lányért! Mert szüksége van Önre, a családjára; mert annyi mindent meg kell beszélniük; mert szinte még gyerek ez a tékozló leány, és Önre van bízva! És ha rátalált, szeresse nagyon, de ne úgy, hogy irányítani akarja, hanem úgy, hogy Jézushoz viszi! Imádkozó háttérre számíthat. Kérem, feltétlenül értesítsen, ha nyomon van, szívesen segítek Önnek megtenni az Alexandra szívéhez vezetõ elsõ lépést! g Szõkéné Bakay Beatrix

Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztõségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

FOTÓ: LUKÁCS GABI

Elveszve Budapesten

Elõadások, fórumok, áhítatok Nagyjából ugyanúgy zajlik majd a találkozó, mint eddig – de mégsem. Lesznek elõadások, de nem lesz délelõttönként fõelõadás a nagyszínpadon. Helyette a reggeli áhítathoz kapcsolódó csoportbeszélgetések lesznek tizenöt csoportvezetõ lelkész segítségével. Az idei találkozón szeretnénk ugyanis lehetõséget biztosítani arra, hogy kisebb létszámú közösségekben a résztvevõk maguk is megfogalmazhassák gondolataikat, feltehessék kérdéseiket. Lesznek áhítatok reggel és este, de nem különbözõ helyszíneken és idõpontokban, hanem együtt, közösen, egy helyen, a nagyszínpadnál. Közösen kezdjük a napot, és közösen fejezzük be. Változás lesz még az eddigi találkozókhoz képest, hogy az úrvacsorás záró istentiszteletet nem az utolsó nap – vasárnap – délelõttjén, hanem szombat este tartjuk. Szeretnénk kihasználni ezzel az utolsó este emelkedett hangulatát és a találkozó résztvevõinek teljes jelenlétét, amely a sokak számára sátorbontást, csomagolást jelentõ utolsó délelõttrõl már nem mondható el. (Lesz viszont vasárnap délelõtt egy nagy meglepetés – tízéves a Szélrózsa! –, amely miatt érdemes végig ottmaradni.) Az elõadások témáit igyekeztünk úgy összeállítani, hogy a mai ifjúságot fog-

SZÓSZÓRÓ

Ifjúságirovat-gazda: Balog Eszter

lalkoztató, illetve érintõ kérdések kerüljenek elõ. Az idén is lesznek olyan vendégeink, akik szakemberként a fiatalok segítségére lehetnek olyan problémák megoldásában, mint például a kábítószer- vagy a számítógép-, illetve internetfüggõség. Tervezünk fórumbeszélgetést püspökeinkkel; szó lesz az erõszakmentes élet lehetõségérõl; arról, hogy mit jelent ma a názáreti Jézus személye és tanítása; de arról is, hogyan léphetne fel, és mutathatná meg magát az egyház kedvezõbben ebben a világban. A találkozó mottójához – „Tenyerembe véstelek” – hasonlóan az elõadások, fórumok, áhítatok is azt a célt szolgálják a találkozón, hogy a részt vevõ fiatalok megtalálhassák életüknek azt a szilárd alapját, hátterét, amely a mai zaklatott, sok szempontból bizonytalan világban megtartja õket. g Németh Zoltán

10

e

2006. május 28.

krónika

HIRDETÉS

Legyen nekünk is példaképünk!

Missziói konferencia „…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (Jn 6,37) Kedves Testvérünk! Szeretettel értesítjük, hogy az Evangélikus Missziói Központ által szervezett missziói konferenciát július 12–15. között tartjuk a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban. A konferencia kínálata: evangélizáció, bibliaköri beszélgetés, imaközösség, missziói munkaágak bemutatkozása, határon túli magyar testvérek beszámolói, elõadó-mûvészi est, kiállítás. Szolgálattevõk: Ittzés János, Gáncs Péter, dr. Fabiny Tamás, Karlné Csepregi Erzsébet, Bakay Péter, Aaron Stevens, Lázár Attila énekes, Czipott Géza és Nyakó Júlia elõadómûvészek, Szeverényi János, Hulej Enikõ, Györe Balázs, Bálint Józsefné, valamint felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, finn testvérek. Megtekinthetõ továbbá Götze Kriszta és Szécsi Magda kiállítása. Ez alkalommal is lehetõséget kínálunk gyermekes családok részvételére: a felnõttprogramokkal párhuzamosan gyermek- és ifjúsági foglalkozásokat ajánlunk. Részvételi díj: 4600 Ft. Jelentkezni lehet postai úton, telefonon vagy e-mailben a missziói központ címén: Evangélikus Missziói Központ, 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38–40.; tel.: 1/400-3057; e-mail: [email protected]. Szeverényi János országos evangélizációs és missziói lelkész, valamint az Evangélikus Missziói Központ munkatársai

Emlékezés dr. dr. h. c. Zimmermann Ágostonra, a hívõ evangélikus tudósra A morcos Vértes és a festõi Bakony között elterülõ Móri-árok hegyes-dombos, gyors folyású erekkel átjárt, kies vidékén egy régtõl lakott kis városra, Mórra talál az utazó. Sokat megért település: földrengés rázta meg 1810-ben, kegyetlen mészárlás színhelye volt 2002-ben. De itt terem a híres móri ezerjó, itt született Wekerle Sándor, hazánk elsõ polgári származású miniszterelnöke, és itt látta meg a napvilágot Zimmermann Ágoston is. A város legnagyobb (huszonöt éves) általános iskolájában minden március végén névadójukra emlékeznek az intézmény jelenlegi és hajdani tanulói, tanárai és a nagy tudós tisztelõi.

nulj, tégy meg mindent, / akkor lesz valamid, tudsz valamit, leszel valaki.” (Zimmermann Ágoston) Zimmermann egyik nagy erénye volt a kötelességtudat és a vele járó következetesség. A háború után (1946-ban) B-listára került, ami kényszernyugdíjazását vonta maga után. Szolgálatának teljesíté-

HIRDETÉS

A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület ez évi elsõ konferenciáját Szeretetben címmel június 22–25. között tartja Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban. Ebben az esztendõben is várunk mindenkit – nem csak a Fébé nagy családjából. Gyülekezeti tagokat és minden érdeklõdõt szeretettel hívogatunk. Az írásos jelentkezéseket postán kérjük eljuttatni Taschner Erzsébet fõnök asszony címére (1131 Budapest, Pajtás u. 42.), lehetõleg június 10-i beérkezéssel. PROGRAM Június 22., csütörtök • 15.30: Szeretetvendégség, bemutatkozás, a kapott igék felolvasása • 17.00: Nyitóáhítat – Szeretetben (Jn 21,15–19) – Veperdi Zoltán • 18.00: Vacsora • 19.00: Evangélizáció – Szeretettel a hitben (Ef 4,7–13) – Herzog Csaba Június 23., péntek • 7.30: Reggeli áhítat –Taschner Erzsébet • 8.00: Reggeli • 9.00: Igehirdetés – Szeretettel a hazug áldozatok ellen (Mal 1,2–14) • 10.00: Igehirdetés – Szeretettel a papok ellen (Mal 2,1–9) • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.00: Igehirdetés – Szeretettel minden emberért (Róm 8,31–39) • 16.30: Evangélizáció – Szeretettel az egyházban (Ef 4,14–16) – Szalay Tamás • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program (beszélgetés, vetítés) Június 24., szombat • 7.30: Reggeli áhítat – Nyári Erzsébet • 8.00: Reggeli • 9.00: Igehirdetés – Szeretettel a hûtlen nép ellen (Mal 2,10–18) • 10.00: Igehirdetés – Szeretettel a megváltásért (Mal 3,1–5; 22–24) • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.00: Igehirdetés – Szeretettel a bûnösökért (Róm 8,1–11) • 16.30: Evangélizáció – Szeretettel Krisztusban (Ef 4,17–24) • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program (beszélgetés, vetítés) Június 25., vasárnap • 7.30: Reggeli áhítat – Stenczel Klára • 8.00: Reggeli • 9.00: Morzsaszedés, úrvacsorai elõkészítõ – Veperdi Zoltán • 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással (Lk 14,15–24) – Veperdi Zoltán • 11.30: Ebéd, hazautazás HIRDETÉS

A soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola pályázatot hirdet 1 fõ részére matematika–kémia és 1 fõ részére biológia–testnevelés szakos tanári állásra. Képesítési és egyéb feltételek: – a munkakör betöltéséhez szükséges felsõfokú végzettség; – szakmai önéletrajz; – az evangélikus vallás elõnyt jelent; – lelkészi ajánlás. A pályázat benyújtásának határideje: 2006. június 30. A pályázat elbírálásának határideje: 2006. július 15. A részletes pályázati feltételekrõl Rajnai Károly igazgató ad felvilágosítást a 99/511-060-as telefonszámon.

Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni hatodik vasárnap (május 28.) offertóriuma a misszió célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet.

A bölcsõ Zimmermann Ágoston Móron született 1875. december 3-án a Burgenlandból származó Zimmermann Mihálynak, a mezõvárosban állomásozó huszárezred állatorvosának és a helybeli Szaczker Teréziának a házasságából. 1875. december 20-án keresztelték meg a szomszédos Ondód (ma: Pusztavám) evangélikus templomában, mert akkor Móron még nem volt evangélikus gyülekezet. A család még Ágoston kisgyermekkorában, édesanyja korai halála után a fõvárosba költözött.

A diák Középiskolai tanulmányait a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Fõgimnáziumban végezte, annak a fasori gimnáziumnak a jogelõdjében, ahol több világhírû tudósunk, sõt Nobel-díjasunk is útravalót kapott. Eminens diák volt. Állatorvosi oklevelét 1895-ben szerezte az Állatorvosi Akadémián. A millennium évében már tanársegéd, majd hamarosan segédtanár, magántanár. Közben ismereteit több külföldi tanulmányúton – például a bécsi, a berlini, a giesseni egyetemen, illetve a drezdai fõiskolán folyó tudományos és oktatótevékenység tanulmányozásával – bõvítette.

A pedagógus és tudós 1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ, majd 1935-ben rendes tagja lett. 1942-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották. 1933-ban az Állatorvosi Fõiskola, 1939-ben pedig a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora. Nemzetközileg is elismert tudós. Számos kitüntetéssel értékelték munkáját, több nemzetközi társaságban töltött be rangos pozíciót. Tudományos tevékenysége az anatómia, a szövettan és a fejlõdéstan szinte valamennyi területére kiterjedt.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. május 28.

A kötelességtudó, következetes ember

Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi). Liturgikus szín: fehér. Lekció: 1Pt 4,7–11; Jer 31,31–34. Alapige: Jn 15,26–16,4. Énekek: 321., 366.

„Spare, lerne, leiste was, / Hast du, weisst du, bist du was” – „Takarékoskodj, ta-

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Simon Attila; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Orosz Gábor Viktor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) BarthelRúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) ifj. Hafenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Gerõfi Gyuláné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názárettemplom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Herzog Csaba.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

se alól ugyan felmentették, de a tudományos élet aktív tagja maradt. Dolgozott íróasztala mellett „erõs kötelességérzettel és igazi tudós következetességgel” szinte haláláig. Nyugdíjas évei alatt is számtalan tudományos munkája került az érdeklõdõk elé. 1949-ben az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé emelte. 1957-ben életmûve elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki.

A szeretõ szülõ és a hívõ keresztény Csodálatos volt az is, ahogy „szerette családját, de fõképpen Istent. Mélyen hívõ, vallásos emberként hitét soha meg nem tagadta. Hajnalban, mert hisz mindig korán kelt, elsõként a Bibliát vette kezébe.” Kedves éneke volt „Az én idõm, mint a szép nyár…” kezdetû, amelyet nem sokkal a halála elõtt énekelt családja körében. Temetésén ezt énekelte a gyülekezet is. Istenbe vetett hite a politikai változások fölé emelte. Idõskori elõadásaiban gyakran emlegette, hogy amit elért, elsõsorban Istennek köszönheti. A Bibliából vett igéket találóan alkalmazta. Az istentiszteleti alkalmak rendszeres résztvevõje volt. Kezdetben a Deák téri német gyülekezet, késõbb az új otthonához közelebbi Kelenföldi Evangélikus Egyházközség presbitere, majd tiszteletbeli presbitere. Éveken keresztül evangélikus iskolai felügyelõként is munkálkodott, majd tiszteletbeli tagja lett az Országos Evangélikus Tanáregyesületnek. A negyvenes-ötvenes évek hívõ emberek számára kegyetlen világában is bölcsen irányította gyermekeit,

unokáit a hit, a Biblia felé. (István nevû unokája az állatorvosi egyetem mellett elvégezte a teológiai akadémiát is.) „Minden vasárnap találkozott a család. Nagypapa és nagymama vendégül látta két fiát, két lányát – azok házastársait és az unokákat. Mindenki beszámolt az elmúlt hét eseményeirõl, a sikerekrõl, a kudarcokról. (…) Nagyapa kedves, építõ humora jó hangulatot teremtett. A biztonságérzet mellett mindig számíthattunk kritikájára.” Magatartásával példát mutatott arra, hogy a becsület, a tiszta erkölcs és a jó lelkiismeret örök értékek maradnak mindig, minden külsõ körülménytõl függetlenül is. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…” A nagy tudós eredményekben gazdag földi pályája 88 éves korában, 1963. október 6-án ért véget. A Magyar Tudományos Akadémia halottjaként helyezték nyugalomba igen nagy részvét mellett a Farkasréti temetõben. Hamvai fölött az örök élet igéjét Kendeh György kelenföldi evangélikus lelkész hirdette. A Magyar Tudományos Akadémia nevében az ugyancsak mélyen hívõ evangélikus akadémikus, dr. Szentágothai János – az MTA késõbbi elnöke – búcsúzott a tudóstól, az atyai baráttól.

A hálás utókor Dr. Zimmermann Ágoston professzor születésének 100. évfordulója alkalmából a budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemen szobrot, móri szülõháza falán pedig emléktáblát avattak. 1986-tól a tudós mellszobra (Nagy Benedek alkotása) díszíti a róla elnevezett móri Dr. Zimmermann Ágoston Általános Iskola (Grundschule „Dr. Zimmermann Ágoston”) elõtti parkot is. 2001-ben a „Mór város díszpolgára” (posztumusz) kitüntetõ címmel fejezték ki iránta való tiszteletüket a móriak. 2004 májusában emléktáblával jelölték meg Zimmermann Ágoston fõvárosi lakóházát. Móron az évenként megrendezendõ Zimmermann-napok keretében kultúrmûsorral, tanulmányi és sportvetélkedõkkel, valamint Zimmermann-emlékérem adományozásával emlékeznek a város szülöttjére, a példaképül választott hívõ tudósemberre. Az idén a kibõvített állandó kiállítás mellett – Ujj József címzetes igazgató jóvoltából, akinek a példaképválasztás is köszönhetõ – egy gazdag tartalmú jubileumi évkönyvvel is tisztelegtek emlékének. „Mert a boldogságra kevés csak a jelen, a múlton épül az s az emlékezeten.” (Tompa Mihály) (Az idézetek a tudós leányától, dr. Rigler Andrásné Zimmermann Erzsébettõl [1991], menyétõl, dr. Zimmermann Frigyesnétõl [2006] és egyik unokájától, dr. Zimmermann Istvántól [2000] származnak.) g Dr. Jáni János

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK HIRDETÉS

Budapesti evangélikus óvoda felvételt hirdet teljes munkaidõs óvodapedagógusi munkakörre, határozott idõre, augusztus 15-ei kezdéssel. Feltétel: óvodapedagógusi végzettség. Bérezés a közalkalmazotti bértáblázat szerint. Jelentkezni és informálódni a 20/824-6917-es telefonszámon lehet. Jelentkezési határidõ: 2006. június 15.

Értesítjük kedves testvéreinket, hogy a május 27-ei egyházkerületi missziói napokon (Miskolcon, Soltvadkerten és Bakonycsernyén) a Luther Kiadó egész nap jelen lesz, és saját kiadványait – köztük az újra kiadott Evangélikus énekeskönyvet – húszszázalékos kedvezménnyel árusítja. Luther Kiadó

Szeretettel várunk pihenni vágyó családokat, ifjúsági csoportokat a Bükfürdõ–Szombathely–Kõszeg–Sárvár környékének szívében fekvõ acsádi gyülekezeti házba. Bõvebb információ a www.lutheran.hu/z/honlapok/nemescso/09 honlapon vagy telefonon kapható: 94/368-033; 20/824-2189. Az acsádi társegyház

HIRDETÉS

A latin nyelv és a klasszikus kultúra értékeinek õrzése céljából a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium latin nyelvi versenyt hirdet két korosztály (5–8. évfolyam és 9–12. évfolyam) diákjai számára a 2006/2007-es tanévre a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület támogatásával. A versenyre nemcsak az evangélikus iskolák diákjait várjuk, hanem mindazokat is, akik evangélikus gyülekezethez tartoznak, és iskolai tanórán vagy akár magánúton tanulják a latin nyelvet. Az elsõ rész levelezõ feladatmegoldó verseny, melyet egy soproni döntõ és terveink szerint a latin nyelv iránt elkötelezettek baráti találkozója követ. Szeretettel várjuk a jelentkezéseket a következõ adatok megadásával: cím (evangélikus iskola diákja esetében az iskola címe, egyébként az otthoni levelezési cím), iskola (vagy gyülekezet), iskolai évfolyam. A jelentkezés határideje 2006. június 15. Jelentkezni lehet a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium címén (9401 Sopron, Pf. 77.), faxszámán (99/512-444), illetve e-mail címén ([email protected]).

2006. május 28.

mozaik

EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ b Néhány hete rovatunkban a tûzfalak nyújtotta biztonsággal foglalkoztunk. Ezt a biztonságot fokozhatjuk jól beállított víruskeresõ és -irtó programmal. Rovatgazda: Erdélyi Károly Mik is azok a vírusok? Olyan programok, melyek célja önmaguk minél több gépre történõ eljuttatása (szaporodás) és a gépeken különbözõ károkozás végrehajtása (például dokumentumok törlése, szerverek támadása a fertõzött gépekrõl). Fontos megjegyezni, hogy a vírusok nem mumusok, nem valamiféle rejtélyes fantomok, amelyek bármikor önmaguktól rákerülhetnek a gépünkre. Ugyanis leginkább csak a mi aktív közremûködésünkkel tudják megfertõzni a komputerünket. Hogyan is terjednek a vírusok? Ma leginkább e-mailben, chatcsatornán vagy különbözõ – nem éppen hivatalos – honlapokról történõ letöltésekkel. Vizsgáljuk meg, miként tudjuk megelõzni gépünk megfertõzõdését! E-mail. E-mailben legjellemzõbb módon valamilyen vicces dolgot ígér a levél (fõként angolul, de ma már vannak magyar nyelvû vírusok is), ha megnyitjuk a hozzá tartozó mellékletet. Ilyenkor nagyon sok felhasználó egybõl meg is nyitja a mellékletet, amely a vicces videó helyett (vagy mellett) egy kevésbé vicces vírust is telepít a gépünkre. Ez azután továbbküldi magát a gépünk címjegyzékében található e-mail címekre. Fontos tehát, hogy csak olyan e-mail mellékletét nyissuk meg, amelyet tényleg vártunk valakitõl. Ha a feladó ismeretlen, vagy a feladó ugyan ismerõs, de a levél szövege angolul van, holott az illetõvel mindig magyarul levelezünk, ne nyissuk meg a mellékletet! Ha nagyon

fúrja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy mi lehet benne, elõbb írjunk levelet a feladónak, és kérdezzük meg tõle, hogy tényleg õ küldte-e a levelet. (Sok vírus

meghamisítja a feladót, ezáltal úgy kaphatunk ismerõsnek tûnõ emberektõl levelet, hogy valójában nem is õk küldték nekünk.) Ugyancsak ne nyissunk meg olyan mellékletet, amelynek úgynevezett kettõs kiterjesztése van. Ez annyit jelent, hogy a levél például Word dokumentumnak álcázza magát (.doc kiterjesztés), de valójában egy futtatható program

(.exe). Ekkor a kiterjesztése .doc.exe lesz, és ha a rendszerünk úgy van beállítva, hogy az ismert típusok esetén rejtse el a kiterjesztést, ebbõl csak a .doc-ot fogjuk látni. (Azt, hogy lássuk-e az ismert kiterjesztéseket, a Saját gépben az Eszközök menü Mappa beállításai menüpontban a Nézet fülön a Speciális beállítások közt az Ismert fájltípusok kiterjesztésének elrejtése jelölõnégyzettel szabályozhatjuk.) Chat. Sok vírus különbözõ beszélgetõprogramokon próbálja meg elterjeszteni magát. Ez nem a böngészõvel elérhetõ chatszobákat érinti, hanem a fájlok küldését vagy fogadását támogató chatklienst használó felhasználókat (IRC program, azonnali üzenetküldõ alkalmazások, például: ICQ, MSN Messenger). Itt is érvényes az e-mailnél leírt fõszabály: csak ismerõstõl fogadjunk el fájlt, és tõle is csak akkor, ha elõzõleg jelzi, hogy küldeni fog valamit. Itt se dõljünk be az automata által írt üzenettel küldött fájloknak! Gyanakodjunk, ha angolul akarnak valamit küldeni. Inkább kérdezzünk vissza, mielõtt valami nem kívánt programot töltenénk át a gépünkre. És hogy mivel tehetjük teljesebbé a védekezést? Víruskeresõ programokkal. Ezek között nemcsak megvásárolandó programok léteznek, hanem – otthoni felhasználás céljára – ingyenesek is. Ilyen például a letoltes.lutheran.hu oldalról is letölthetõ, magyar nyelvû felülettel rendelkezõ Avast! antivírus, amely automatikusan frissül a legújabb vírusok megismeréséhez szükséges vírusmintákkal, és folyamatosan figyeli a számítógépünkbe helyezett adathordozókon kívül az e-maileket és a letöltéseket is. A szoftver nagyon jó hatékonysággal mûködik, nonprofit és otthoni használatra ingyenes, csupán regisztrációs kötelezettséget ír elõ. g Mesterházy Attila

Meddõség mint életcél? A december 5-i népszavazás után írtam az Evangélikus Élet 2005. január 9-i számában, hogy az egyházaknak szükséges lenne többször megszólalniuk erkölcsi kérdésekben, mert útmutatás nélkül könnyen politikai kérdésnek tekintenek majd erkölcsi kérdéseket is. Ez a pillanat érkezett el most újra. (Lapunk 2006/14. – április 2-i – számának 3. oldalán Szabó Vilmos Béla Sikoly címû írását közöltük a témával kapcsolatban. – A szerk.) Az elmúlt hónapok nagy politikai csatazajában „természetesen” elkerülte sokunk figyelmét az Alkotmánybíróság állásfoglalása, mely elõírja a parlamentnek a mûvi meddõséget lehetõvé tevõ törvény újratárgyalását, mert az alkotmány nem teszi lehetõvé azt a „megkülönböztetést”, amely az eddigi törvényben benne volt. Ez a törvény ugyanis kimondta, hogy csak akkor kérheti egy nõ az orvosát arra, hogy tegye õt meddõvé, ha legalább 35 éves, vagy ha három vér szerinti gyermeke van. A jelenlegi törvénytervezetbõl egyszerûen törölték ezt a két „önkényes” feltételt, vagyis bármelyik, 18. életévét betöltött nõ élhetne ezzel a joggal. Ezt a „szabadságot” sokan életellenesnek és nemzetellenesnek érzik. Joggal. Mindnyájan tudjuk, hogy nálunk a nagykorúság a 18 éves életkor elérését jelenti, de nem biztos, hogy ez a felnõtté érést is magával hozza. Ezért van sok olyan ország, ahol 20 év – sõt az USAban 21 év – a felnõtté válás, a nagykorúság korhatára. Tudjuk továbbá, hogy húszéves kor körül igen sok fiatalra jellemzõek a szélsõséges érzelmek. Az egyik pillanatban az egekben érzik magukat, a másikban már a pokolban. Az érzelmek hullámzásától ennyire befolyásolt idõszakban könnyen dönthet valaki szerelmi bánat vagy mások megalázó magatartása után, esetleg a karrier érdekében úgy, hogy a meddõséget választja. Esetleg rábeszélik vagy rákényszerítik! Ezt a döntését azonban elõbb vagy utóbb megbánja, de

akkor már késõ, mert nem lehet többé gyermeke. Azt is tudjuk, hogy nagyon sok fiatal éppen a gyermekáldás megtapasztalásán keresztül jut el a saját élete értelmének és céljának felismeréséhez. A vallásos családokban pedig sokan ekkor értik meg, hogy miként is vagyunk Isten munkatársai ennek a világnak a fenntartásában. Ekkor érzik meg Isten áldását életükön. Ezért látjuk azt, hogy itt erkölcsi kérdésrõl van szó. Továbbá fogyó népességû országunknak nem érdeke a meddõ nõk számának mesterséges növelése, mert ráadásul ezáltal is növelni fogjuk a pszichoszomatikus betegek számát. Orvostársadalmunk is valószínûleg tiltakozni fog ez ellen a törvénymódosítás ellen. Talán jobban megértjük a helyzetüket, ha azt tételezzük fel, hogy betér az orvoshoz egy „egészséges” ember, aki azt kéri tõle, hogy vágja le az egyik kezét vagy a lábát. Az orvos, aki a beteg javát akarja, ilyenkor nem veszi elõ a naptárát, hogy bejegyezze az amputáció idejét, hanem idegorvoshoz küldi az illetõt… Nem érv a meddõvé tétel liberalizálása mellett az, hogy esetleg késõbb mégis lehet a meddõvé tett nõnek is gyermeke a lombikbébiprogram keretében. Egyrészt tudjuk, hogy ezeknek az igen költséges beavatkozásoknak csak kis részük eredményes. Másrészt hogyan hárítható át pénzhiányban szenvedõ egészségügyünkre ez az öt beavatkozási kísérlet, mely egymillió forintot is elérhet? De a meddõvé tevõ operációt is mi jogon akarják a társadalommal, mivelünk megfizettetni? Ne az Alkotmánybíróságot kritizáljuk most, mert õk csak a kötelességüket tették. Az Alkotmánybíróság feladata nem az, hogy vizsgálja a törvény tartalmát, jóságát és erkölcsösségét, hanem hogy megállapítsa: megfelel-e a mai magyar alkotmánynak. Ezek szerint a régi törvény nem felel meg. De ez nem azt jelenti, hogy a törvény rossz, hanem csak azt, hogy nem felel meg a mai alkotmá-

nyunknak, amely az elmúlt negyven év ismertetõjegyeit is magán hordozza. Ezért szorgalmazták már eddig is sokan egy új alkotmány elkészítését. A mi feladatunk most az imádságon kívül talán az lehet, hogy mindenki írjon a saját kerülete – akár kormánypárti, akár ellenzéki – képviselõjének, hogy változtassák meg ezt a törvénytervezetet. Talán azzal lehetne érvelni, hogy törvényeink is ismerik azt a helyzetet, hogy valaki felnõtt kora ellenére nem beszámítható, s ezért gondnokság alá helyezik. Tehát eddig is volt a felnõttek közt „diszkrimináció”. Az eddigi „alkotmányellenes megkülönböztetést” pedig fogadjuk el orvosi érvnek, amely nem akarja megkérdõjelezni az alkotmányos emberi egyenlõséget, hanem az orvosnak ad segítséget a tekintetben, hogy kivételes esetben mikor vehetõ figyelembe a meddõvé tétel óhaja. Ádám és Éva óta, az elsõ bûneset óta megromlott ítélõképességünk miatt szükséges, hogy az egyházak többször adjanak világos erkölcsi állásfoglalást annak érdekében, hogy tájékozódni tudjanak híveink arról, melyik irányzat vagy politikai mozgalom halad tudatosan az erkölcsi jó felé. Nem helyes az, ha az emberi szabadság gondolatával takarják el az erkölcsi rosszat, ahogy ez a mostani törvénytervezet teszi. Hasonlóan a rosszat akarta eltakarni a II. világháborúban a német katonai derékszíj csatján olvasható „Gott mit uns!” (Isten velünk van!) felirat, és közben építették a haláltáborokat… Egyesekben esetleg felvetõdhet az ilyen útkeresõ cikk nyomán a pápai tanítóhivatal képe – és a tévedhetetlen pápaságtól való félelem. De ez mellébeszélés, mert ezzel a kifogással csak az erkölcsi felelõsségtõl akarunk szabadulni, hogy ne kelljen állást foglalnunk. Ha az egyházi testületek nem tudnak az erkölcsi jó mellett állást foglalni, akkor hogyan kívánjuk azt az egyszerû, teológiát nem tanult emberektõl? g Missura Tibor

11

HÍREK, ESEMÉNYEK Szeretettel várjuk a Budapest-Ferencvárosi Evangélikus Egyházközség templomának, gyülekezeti központjának és a Borostyán nyugdíjas apartmanháznak az alapkõletételére. Az igehirdetés szolgálatát Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke végzi. Az ünnepi alkalomra június 2-án 15 órakor kerül sor a IX., Thaly Kálmán u. 26–30. szám alatt (Thaly Kálmán és Balázs Béla utca sarok). A Békéscsabai Evangélikus Egyházközség presbitériuma szeretettel meghívja Önt és kedves családját a békéscsabai evangélikus Nagytemplomban június 11én, vasárnap – Szentháromság ünnepén – 10 órakor kezdõdõ istentiszteletre és közgyûlésre, melynek keretében Gáncs Péter püspök felszenteli Szeverényi Mihály festõmûvész Elvégeztetett (Jn 19,30) címû új oltárképét.

„Halld meg, Uram, hívó hangomat!” (Zsolt 27,7) – A szarvasi Középhalmi Misszióban az árvízveszély miatt elmaradt gyógyító csendeshét május 29-tõl június 3-ig lesz megtartva. Szeretettel várjuk a jelentkezõket! Selmeczi Lajos lelkész (Tata, Feszty u. 14.; tel.: 20/824-3011) és Sárkány Angyal (Szarvas; tel.: 20/824-6669). A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon fiatal, szakképzett, keresztény szociális gondozó és ápoló munkatársat keres. Tel.: 1/391-8006.

SZÜLETÉS „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett…” (Zsolt 98,1) Megszületett Vetõ István alsósági lelkésznek és feleségének, Maródi Máriának Milán Ádám nevû harmadik gyermeke.

HIRDETÉS

Pasztorálpszichológia szakirányú továbbképzés indul a 2006–2007-es tanév õszi félévében a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, levelezõ tagozaton. A képzés ideje 4 szemeszter, havi 3–5 nap hét közben. Tandíj: 80 000 Ft/félév. A jelentkezés feltétele: a történelmi egyházak és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak oktatási intézményeiben megszerezhetõ legmagasabb szintû teológiai végzettség. Beküldendõ: – pár soros kérelem a szak megnevezésével és a jelentkezõ elérhetõségével; – szakmai önéletrajz; – diplomamásolat; – 2 db igazolványkép. Jelentkezési határidõ: 2006. július 31. (DRHE Rektori Hivatal, 4026 Debrecen, Kálvin tér 16.) Az augusztus végi feltételi napról a jelentkezõk értesítést kapnak. További információ: 52/516-866; [email protected]. HIRDETÉS

Meghívó Diakóniai evangélizációs konferenciát tartunk augusztus 23–26. között Gyenesdiás-Kapernaumban. A konferencia 23-án, szerda este 18 órakor vacsorával kezdõdik, és 26-án ebéddel ér véget. Konferenciánkra hívjuk a gyülekezetekben szolgáló munkatársakat, valamint intézményeink munkatársait. (Jó lenne, ha minden intézményünk egy-egy munkatársa részt venne együttlétünkön!) Konferenciánkon szolgálnak: dr. Cserháti Sándor professzor, Kis János, Lászlóné Házi Magdolna, Aradi András és Kendeh György lelkészek. A konferencia költsége 6600 Ft/fõ + ágynemû-használati díj. Jelentkezni lehet Kendeh György diakóniai ügyvivõ lelkésznél (1134 Budapest, Kassák u. 22.) július 20-ig. A jelentkezés után részletes programot küldünk! HIRDETÉS

Rendkívüli kedvezmény a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban! Szeretettel várjuk az egyéni érdeklõdõket, családokat, csoportokat, gyülekezeti vagy egyházmegyei közösségeket központunkba, ahol lehetõség van üdülésre, pihenésre, illetve konferenciák megrendezésére is. Május 28-tól június 10-ig extra kedvezmény: 2500 Ft/fõ/nap – teljes ellátással. Jelentkezni lehet közvetlenül az intézményben a 87/464-107-es vagy Némethné Nyögéri Juliannánál a 20/824-4997-es telefonszámon. HIRDETÉS

Közép-európai nyári finn igehirdetési napok lesznek magyar tolmácsolással Balatonfûzfõn, a helyi református templomban/táborban május 26. és 28. között. Igehirdetõként szolgálnak a következõ finn testvérek: Aimo Hautamäki, Tuomas Hänninen, Matti Lääkkö, Toivo Määttä és Olavi Voittonen. A helyszínen szálláslehetõség adott. Jelentkezés és felvilágosítás: [email protected]; 20/420-7200. Isten hozott!

PROGRAM Május 26., péntek • 20.00: Vacsora, esti áhítat Május 27., szombat • 10.00: Igehirdetés • 11.00: Ebéd • 13.00: Igehirdetés • 16.00: Uzsonna • 19.00: Beszélgetés – „Szívbeli hit” Május 28., vasárnap • 10.00: Istentisztelet úrvacsorával • 11.30: Ebéd • 12.00: Záró igehirdetés

SZERETETVENDÉGSÉGRE…

Túrós szelet Hozzávalók a tésztához: 55 dkg liszt, 40 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 3 evõkanál kakaópor, 3 tojássárgája, 1,5 kávéskanál szódabikarbóna, 1,5 csomag vaníliás cukor, 2-3 evõkanál tej. Hozzávalók a krémhez: fél kg túró, 20 dkg cukor, 10 dkg kókuszreszelék, 1 csomag vaníliás cukor, 2 evõkanál búzadara, 1 pohár tejföl, 3 tojás felvert habja. Elkészítés: a tésztát összegyúrjuk és egy órára hidegre tesszük. Két lapot nyújtunk belõle. Az egyik lapot a nagy (körülbelül 35×35 centiméteres) gáztepsi aljára tesszük, rákenjük a krémet, majd

betakarjuk a másik lappal. Huszonötharminc percig sütjük; porcukorral meghintve tálaljuk.

FOTÓ: BODA ZSUZSA

Hogyan védekezzünk a vírusok ellen?

f

12

e

2006. május 28.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK

Új nap – új kegyelem Vasárnap

Meghívó Az egyházmegyék szeretettel értesítik olvasóinkat az újonnan megválasztott egyházmegyei tisztségviselõk beiktatásáról. Dél-Pest Megyei Egyházmegye, Dabas-Gyón, május 28., 15 óra • Koczor Tamás esperes • Bak Péter felügyelõ Igét hirdet dr. Fabiny Tamás püspök.

A héten a következõ gyülekezetekért imádkozunk: Bokor (vasárnap); Oroszlány (hétfõ); Mórichida (kedd); Tét (szerda); Zalaegerszeg (csütörtök); Szombathely (péntek); Kerta– Veszprémgalsa (szombat). A Lutheránus Megújulás által szervezett imamozgalom

HALÁLOZÁS Krisztusra tekintõ hittel tudatjuk, hogy Garami Lajos nyugalmazott esperes 82 éves korában elhunyt. Temetése május 27-én, szombaton 12 órakor lesz a balassagyarmati temetõben.

Hétfõ APRÓHIRDETÉS 1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásárolnék. Tel.: 1/340-8016.

Bács-Kiskun Egyházmegye Kiskõrös, május 28., 16 óra • Lupták György esperes • Dr. Ambrus András felügyelõ Igét hirdet Gáncs Péter püspök.

Egyházi textilek mûhelye, Gyõr. Lutherkabátok, barettek, stólák, oltárterítõk stb. készítése. Telefon: 20/947-6248, internet: www.raabmarkitextil.atw.hu. Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915.

Gyõr-Mosoni Egyházmegye Mosonmagyaróvár, június 3., 10 óra • Kiss Miklós esperes • Szabó György felügyelõ Igét hirdet Ittzés János elnök-püspök.

ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG

Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!

Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.

Következõ számunk:

Pünkösdi ünnepi szám – 16 oldalon

Gyerekszeretõ, jókedvû, németül értõ, 25 évesnél nem idõsebb au-pair lányt keresünk Nürnbergbe nyolcéves fiunk mellé 2006 szeptemberétõl 2007 augusztusáig. Német–magyar, komolyzenével foglalkozó család vagyunk. Érdeklõdni, illetve bemutatkozni az [email protected] e-mail címen lehet. Virágüzletbe felveszünk nagy gyakorlattal rendelkezõ virágkötõt, koszorúkötõt, továbbá fizikai munkára csendes, sok szabadidõvel rendelkezõ, megbízható fiatalembert. Vidékrõl is, szállás megoldható. Érdeklõdni az 1/284-1520as telefonszámon lehet. Evangélikus pár pici ikerlányokkal eltartási szerzõdést kötne. Tel.: 1/214-5250.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból május 28-tól június 4-ig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

5.25 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Bencéné Szabó Márta evangélikus lelkészt hallhatjuk. 10.40 / Duna Tv Szerelmes földrajz Szegen csengõ – Berecz András ének- és mesemondó (2005) (30') 11.20 / mtv és m2 „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van” – Dr. Kenéz Ferenc református lelkész (40') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 13.20 / Duna Tv A miniszter barátja (magyar játékfilm, 1939) (91') 19.40 / PAX (premier) Templomi bábjátékosok találkozója, 3. rész (20')

13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája interjúkkal, missziói percekkel és lelki útravalóval jelentkezik. 16.15 / PAX Vágyom én a mennybe fel! Egyházzenei mûsor (103') 18.45 / Duna II. Autonómia Hajdanában, danában… Sebõ Ferenc mûsora 24/16. rész: Hajdútánc (11') 20.04 / Kossuth rádió Aranyemberek. Vargáné dr. Szathmári Ibolya, a Déry Múzeum igazgatója (30') 23.25 / Duna II. Autonómia Ikonosztáz – magyarországi hittörténet Ravasz László – Bibó István (2000) (35')

8.30 / Duna Tv Isten kezében Magyar Katolikus Rádió (26') 9.00 / PAX Emlékezzél meg az egész útról (dokumentumfilm) (44') A pápai evangélikus gyülekezet életén, épülésén, harcain, a történelmi viharokban megélt küldetésén keresztül jól nyomon követhetõek a magyarországi reformáció állomásai az 1520-as évektõl napjainkig. 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek. A római katolikus egyház félórája 16.24 / mtv Maradj velünk! Találkozás Jézussal (6') 19.00 / Duna Tv Ábel a rengetegben (102')

9.35 / PAX Erdélyi Julianus-díjasok (riportfilmsorozat) 7. rész: Böjte Csaba ferences rendi szerzetes (31') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 15.40 / Bartók rádió Hitélet és történelem Falusi parókiák, néprajzkutató lelkészek (20') Ujváry Zoltán professzorral Veres Emese-Gyöngyvér beszélget. 19.00 / PAX Ki volt Luther Márton? (riportfilm) (12') Reformátorunkról Gáncs Péter evangélikus püspök és Lénárt Viktor lelkész beszél.

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

8.30 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 11.45 / PAX Fébé (magyar dokumentumfilm) (42') Dr. Fabiny Tibor professzor ad lebilincselõ történeti áttekintést a Bibliában említett egyetlen diakónusnõ nevét viselõ evangélikus diakonisszaegyesületrõl, illetve az európai és magyarországi evangélikusok tevékenységérõl. 21.04 / Petõfi rádió Mindentudás Egyeteme (56') Válogatás az elmúlt szemeszterek orvostudományi elõadásaiból Tulassay Tivadar: Megelõzhetõek-e a civilizációs betegségek?

9.00 / Duna Tv Tihany, az Európa-diplomás félsziget (magyar ismeretterjesztõ film, 2004) (45') Arany ég és ezüst víz között A természeti és kulturális kincsekben gazdag Tihanyi-félsziget egész évben vonzza a látogatókat… 10.55 / PAX Kire hallgatsz? (37') Az AIDS világméretû járvány, amelyrõl eddig ellentétes információk láttak napvilágot. A film a fiatalok kérdéseire keresi a praktikus választ. 14.05 / Bartók rádió Már nem sajog József Attila legszebb „öregkori” versei (55')

Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket. Ézs 66,13a (Jn 20,15–16a; Jn 15,26–16,4; Ef 3,14–21; Zsolt 68,20–36) Pünkösd felé nézünk e héten. A próféta a fontosat helyezi elénk. Atyánk ismeri szívünket, éltünket. Lankad a hitünk, elveszítjük Jézust, nyomasztanak bennünket az életterhek, sokasodnak a problémák. De õ elküldi a Vigasztalót, szent Lelkét. „És amikor eljön, leleplezi a világ elõtt, hogy mi a bûn, mi az igazság, és mi az ítélet.” (Jn 16,8) Van életünknek pünkösdje!

7.00 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra Csapó Krisztián vezetésével 9.35 / Duna II. Autonómia „Áldott szép pünkösdnek gyönyörû ideje” Irodalmi összeállítás (51') 11.30 / Duna Tv A csíksomlyói pünkösdi búcsú (magyar film, 2006) (120') 19.00 / Duna II. Autonómia Sírás után: Latinovits (dokumentumfilm, 2000) (31') Latinovits Zoltán mesél az életérõl: álmairól, mesterségérõl, színházról, szerelemrõl, életrõl, halálról… 20.15 / mtv A makrancos hölgy (olasz–amerikai–angol filmvígjáték, 1967) (118')

10.00 / mtv Pünkösdvasárnapi református istentisztelet közvetítése a debreceni Nagytemplomból. Igét hirdet Bölcskei Gusztáv püspök. (60') 10.04 / Kossuth rádió Istentisztelet közvetítése Gyõrbõl, az evangélikus Öregtemplomból Igét hirdet Ittzés János elnökpüspök. (56') 16.20 / PAX János-passió (magyar koncertfilm) (106') 20.00 / Petõfi rádió A lélek hangjai Pünkösdi melléklet ünnepi gospelekbõl (60') 21.00 / Duna II. Autonómia A mi Urunk testvére (lengyel játékfilm, 1996) (119')

Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsõség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. Jel 4,11 (Zsolt 135,6; Ez 11,14–20; Gal 4,1–7) Zengjen a hála és a dicséret ma Istenünknek! Emberi dicsõség – nagy kísértés, de hamar véget ér. Tisztesség – féltve õrzött kincsünk, amelyet könnyen elrabolnak. A hatalom hamar válik szolgálat helyett zsarnoksággá. Egyedül Istenre illik rá mindhárom, akit Jézusban Atyánknak ismertünk meg, aki mindent teremtett, megváltott és megszentel. Egyedül õ méltó minderre.

Kedd Isten feltámasztotta Krisztust a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erõnél és uralomnál, sõt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendõben is. Ef 1,20–21 (1Krón 29,13; Lk 21,12–19; Gal 4,8,–20) A feltámadott, élõ Jézus az Isten jobbján minden méltóság, hatalom, erõ és uralom birtokosa. Egyedül õ segíthet rajtunk, õ, akit kitaszítottak, keresztre feszítettek, akinek nevét segítségül hívhatjuk. Ígéretünk is van tõle – megtartásra, bûnbocsánatra és örök életre.

Szerda Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem. Zsolt 119,147 (1Jn 3,3; Lk 12,8–12; Gal 4,21–31) Jó napom lesz, ha szót fogadok a zsoltárosnak. Így jó kezdeni a napot: imádsággal és igével. Virradatkor – ez azt célozza, hogy mielõtt bármi más szó, hatás érne engem, az elsõ dolgom az Istennel való kapcsolatfelvétel legyen. A jó kezdés azután erõsíti a reménységemet, mert mielõtt a napi jó vagy rossz hírek elérnének, már megkaptam a biztatást: veled vagyok, és szeretlek!

Csütörtök Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé. 1Jn 4,17 (Zsolt 76,9–10; ApCsel 1,12–26; Gal 5,1–15) Ha Isten szeretete tölti be szívünket, nem csak a mai napra nézhetünk biztonsággal elõre. A legtávolabbra: életünk végére, a világ végére sem félelemmel, hanem bizalommal tekinthetünk, mert Isten szeretete Krisztus által átvisz az ítéleten, kegyelmesen megtart az örök életre.

Péntek Mert valahány ígérete van Istennek, azokra Jézus Krisztusban van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsõségére általunk. 2Kor 1,20 (Ezsd 3,11a; Jn 19,25–27; Gal 5,16–26) Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó – hangzik a közmondás. Istentõl már megjött a válasz a megtartásra. Jézus eljött, és beteljesedett Isten minden ígérete. Az is, hogy van bûnbocsánat, Isten gyermekévé lettem, megújulhat életem, gyakorolhatom a szeretetet minden embertársam iránt. Van segítõm a halálban is, és a halálból örök életre mehetek. Minderre Jézusban van az igen és az ámen. Ez az Isten dicsõsége.

Szombat Jézus Krisztus mondja: „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.” Jn 14,13 (Ézs 30,19; Zak 4,1–14; Gal 6,1–18) Akik Jézusban hisznek, arra is ígéretet kaptak, hogy kérésük teljesül. A Jézus nevére való hivatkozás nem csupán forma, hanem a vele való olyan egység, melyben megvalósulhat kérésünk – különösen is, ha egyezik az õ akaratával, és egyben embertársaink javát szolgálja. Így rajta keresztül az Atya dicsõítése is valóra válik. g Tóth-Szöllõs Mihály

Evangélikus istentisztelet közvetítése a Magyar Rádióban A Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán június 4-én 10 óra 4 perctõl a gyõri Öregtemplomból közvetíti az istentiszteletet. Igét hirdet Ittzés János elnök-püspök. HIRDETÉS

Asztali beszélgetések Esterházy Péterrel és Fabiny Tamással Sok szeretettel hívjuk az érdeklõdõket a Gyõri Evangélikus Egyházközség által szervezett Asztali beszélgetések címû elõadás-sorozat következõ alkalmára. A disputa címe: Identitás. Az alkalom résztvevõi: Esterházy Péter író és Fabiny Tamás püspök. Az elõadás idõpontja: május 30., kedd 18 óra. Az elõadás helyszíne: Nyugatmagyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképzõ Fõiskolai Kar, II. számú épület (Gyõr, Liszt Ferenc út 17.). A rendezvény ingyenes!

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa ([email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. ([email protected]), Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]) Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet OnLine ([email protected]), dr. Ecsedi Zsuzsanna – Cantate ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]) Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]) Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail: [email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2145 Ft, fél évre 4290 Ft, egy évre 8580 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (116 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.