Az online tanácsadás felhasználói élménye

TÁMOP-4.1.1.C-12/1/KONV-2012-0004

Hallgatói szolgáltatások, mentor alprojekt

Az online tanácsadás felhasználói élménye A léleknavigator.hu felhasználóinak anonim kérdőíves vizsgálata

Szeged, 2015.06.15.

Készítette: Sebő Tamás

Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13. www.u-szeged.hu www.palyazat.gov.hu

Az online tanácsadás felhasználói élménye A léleknavigator.hu felhasználóinak anonim kérdőíves vizsgálata Az online levelezés általános jellemzői Az online tanácsadás levelezésen keresztül történő formájának hatékonyságát számtalan pszichológiai irodalom alátámasztja, ugyanis az írás gyógyító erejéről számos nagynevű pszichológusunk már sokkal korábban meggyőzött bennünket, s azt is tudjuk, hogy eredményesen használták azt terápiás tevékenységük során. Így például naplóírás, álmok lejegyzése, terápiás levél stb. (Freud, 1985, Freud 1986; C. G. Jung, 1996, 2006). Egy jól ismert kortárs pszichológus, James W. Pennebaker (2005) szintén nagy jelentőséget tulajdonít az írásnak, s a Rejtett érzelmeink, valódi önmagunk című írásában így fogalmaz: „Az volna ideális, ha találnánk valakit, akinek minden intim gondolatunkat elmondhatjuk. Ez azonban nem lehetséges. Még a legközelebbi barátainkkal folytatott társalgásban is léteznek tabu témák, mert ezek olyan területeket érinthetnek, melyekkel megsérthetjük barátaink érzékenységét, vagy mi magunk tűnhetnénk fel rossz színben előttük. Vajon lehetünk–e teljesen őszinték valamely másik személyhez? Igen, nap. Mielőtt az önfeltárulkozás mezejére lépünk, több kérdést meg kell fontolnunk. Hozzájön mindehhez, hogy ha „elbocsátjuk őreinket” és őszintén kezdünk beszélni, maga a kapcsolat is jelentősen megváltozhat.” (Pannebaker, 2005, 144. o.) A következőkben az online tanácsadás lehetséges pozitív és negatív jegyeit szedjük csokorba. A kiemelésben megjelenő tartalmak bemutatásában Stokes (2008) munkája volt segítségünkre. Az online segítségnyújtás egyik leglényegesebb sajátossága a személyes tanácsadással szemben az anonimitás, melynek számos pozitív és számos negatív vonását is kiemelhetjük. A pozitív hatások közül hangsúlyozhatjuk, hogy ezen az úton kevésbé gátolt a kommunikáció, hajlamosabb a levélíró személyes információkat megosztani, továbbá kevésbé tetszetős tulajdonságait elrejteni. Az a narratíva, amelyet önmagáról formál a levélíró, szabadabban „szerkeszthető”, mint az élő kapcsolat során. Egy önmagában bizonytalan vagy introvertált, esetleg szorongó ember, akinek kevés tapasztalata van a társas kapcsolatok kialakításáról, előnyt élvezhet azért, mert az online levelezésben hiányzik a kapcsolatteremtés kezdeti szakasza. Természetesen negatív

hatásokkal is kell számolnunk, mint személytelen kommunikáció, továbbá egy hamis szelf kiépülésének szándéktalan vagy szándékos lehetősége. Könnyen belátható, hogy éppen ezeknek az embereknek szükségük lenne több támogatásra, így skillek (képességek) tanulására a kapcsolatok kialakítása érdekében, továbbá érzelmek visszajelzésének tanulására, távolság szabályozás és gesztusok manifesztációjára, amiket a face to face kommunikációban könnyebben megkaphatnának. Nem ritka következménye az anonimitásnak a trágár beszéd, szélsőséges emocionális kitörések, gátlástalan kitárulkozás is, amely kevésbé fordul elő a személyes tanácsadás során. Ezt a jelenséget hívjuk másik megközelítésben diszinhibíciós hatásnak, amikor az egyén az online térben olyan viselkedésformát, vagy kifejezésmódot választ, amelyet személyes helyzetben nem tenne, de a számítógép által mediált csatorna miatt, még is megteszi. Ennek az eredménye nem mindig, negatív, sokszor azt segíti elő, hogy a segítségkérő könnyebben megnyíljon, mertje vállalni nehézségeit, problémáját. Az online tanácsadás levelezésen keresztüli formájának másik jellegzetessége a személyessel összevetve az tény, hogy nem azonos térben és időben zajlik. Ezt a jelenséget aszinkronicitásnak nevezzük. A gyengébb társas készséggel rendelkezőknek lehetőségük nyílik arra, hogy az aszinkronicitást reflexióra, tervezésre használhatják, aminek eredményeként képessé válhatnak arra, hogy sokkal effektívebben mutassák be magukat. Például a depresszióval, pánik tünetekkel küzdő embereket sokszor eltántorítja a szociális kontaktusoktól, hogy gondolkodásuk kissé meglassult, érzelmi reakcióik tompábbak és lassabbak az átlagéhoz képest. Az internetet használva nagyobb sikerélményt érhetnek el a kommunikációban, kapcsolattartásban. Mindenképp fel kell hívjuk a figyelmet arra a jelenségre, amely csak részben az előzőekben említett aszinkronicitás következménye. Jelesül miután az online tanácsadás egy korlátozott kommunikációs térben zajlik, ahol a személyessel összehasonlítva hiányzik a vizualitás, illetve az auditív információ, vagyis szinte minden nonverbális és metakommunikatív információ, így különösen nagy esélye van a projekciónak és a félreértésnek. Természetesen ez a pszichodinamika mindkét irányba működik, a segítő és a segített vonatkozásában is. Ezzel a torzító tényezővel folyamatosan tisztában kell legyen az adott segítő szakember, következésképpen különféle önellenőrző eszközöket kell beépíteni a kapcsolat építésének folyamatába. Említést szeretnénk tenni még egy olyan életvezetési problémáról, amellyel kapcsolatban különösen fontos változást eredményezhet a jól használt online tanácsadás, s ez a magány érzése. Bármilyen furcsának tűnik, az egyetemisták egy jelentős része a tanulmányi

időszakuk alatt jól-rosszul megküzd a magány érzésével. A szakemberek gyakran ezt a jelenséget társas magánynak nevezik, hiszen miközben több száz vagy ezer kortárs vesz körül egy diákot, képtelen a valódi, intim személyes kapcsolatteremtésre, többek között az oktatás tömeges személytelen jellege miatt. A jelenség különösen szembeötlővé vált a kreditrendszer bevezetésével, amikor a tanulócsoportok megszűntek, s a diákok ekkor már maguk állították össze órarendjüket, következésképp minden kurzuson más-más hallgatótárssal találkozhattak, elveszítve egy állandó csoport potenciális védőhálóját. A magányosság a szociális készségek sérülését eredményezi, emellett a sérült szociális készségek a valódi kapcsolatok hanyagolását okozhatja. Mindez az online interakciók előnyben részesítését eredményezi, aminek következtében megnőhet az internet használat valószínűsége. Nagyon fontos, hogy ez a használat ne a destruktív, hanem konstruktív használat felé mozduljon el, pl. ne eredményezze a tanulmányi feladatok elhanyagolását vagy a meglévő korlátozott számú élő kapcsolatok elvesztését. (Kim, LaRose, Peng, 2005) Érdemes néhány kutatási eredményre rápillantani a probléma kapcsán, ahol a vizsgálatok azt mutatják, hogy ha valaki a valós élethelyzetben a magány problémájával elkerülő, passzív módon küzd meg, mint például a tv-nézés vagy az evés, az az internetet is inkább szórakozásra használja – ami szintén egy elkerülő magatartásforma, a biztonságkeresés destruktív formája. Aki viszont a „valós” világban is problémafókuszú aktív coping stratégiákat alkalmaz, az az internetet inkább információ- keresésre használja, illetve nagy valószínűséggel olyan oldalakat keres, ahol társas segítséget kaphat. (Seepersad, 2009). Megállapítható hogy az internet a magányos emberek számára menekülés lehet, csökkentheti a stresszt és csillapíthatja a negatív érzéseket, amik a magányból erednek. Továbbá az internet egy ideális környezet azoknak a készségeknek a kipróbálásában, kiépítésében, kifejlesztésében, begyakorlásában, amely a társas kapcsolatok kialakításához szükségesek, úgyis fogalmazhatunk, hogy optimális esetben hídként szolgál az élő kapcsolatok kialakításhoz. (Morahan-Martin, Schumacherb, 2003). Mindennapi tapasztalataink során úgy látjuk, hogy a mostani egyetemista generáció egy részének könnyebb írásban megnyilvánulnia. Ez köszönhető az internetes kommunikáció markáns elterjedésének, de az egyetemeken és főiskolákon zajló tömeges írásbeli vizsgáztatásnak is. Akinek fontos a személyes kontaktus, az természetesen igénybe veheti élő, személyes tanácsadásunkat. Vannak olyan helyzetek az online levelezés során, amikor kifejezetten szorgalmazzuk is egy személyes találkozó létrejöttét, s a probléma profiljának megfelelő speciális szakembert javaslunk. Az eddigi tapasztalatunk alapján a levelek többsége tartalmi tekintetben szerelemmel, a családtól való elszakadással és a

teljesítményszorongással kapcsolatos, de találkoztunk már igen komoly témákkal is, amelyeket esetleg személyesen kínos lenne vállalni. Többek között a szexuális erőszak, a gyász és a nemi identitáskeresés kérdései is megjelentek a narratívákban. Tapasztalatunk szerint néhány kényes téma jobban megosztható a stigmatizálódás kisebb veszélye miatt, hiszen az anonimitásból adódóan kontrolálható a szociális távolságtartás. A levélíró fesztelenebbül, nagyobb biztonsággal, intimebb stílusban képes fogalmazni, mint az élő tanácsadás keretében. A témákat illetően továbbá végzős hallgatók leveleiben sokszor teljesen indokoltan jelenik meg az általunk kapunyitási pániknak nevezett jelenség. Ilyenkor azon túl, hogy megfelelő információkkal látjuk el a hozzánk fordulókat, egyéni és csoportos karriertervezési szolgáltatásainkra hívjuk fel a figyelmüket, ahol felkészült szakembereink várják őket. A levelezések dinamikai elemzése A következőkben megfogalmazott észrevételek inkább a levelek stílusára, építkezésére vonatkoznak. Azt tapasztaltuk, hogy a minket felkereső hallgatók esetenként egy levélben egy egész életutat mesélnek el, beleágyazva igen nehéz életepizódokat, veszteségeket, sérelmeket, amelyekről eleddig még senkinek nem mertek beszélni. Személyes tanácsadásainkban gyakran ugyanennyi tartalom több hónap alatt sem kerül elő. Ez a jelenség természetesen mértéktartásra inti a tanácsadót, s a feldolgozás csak lépésenként történhet. A most megfogalmazott sajátossághoz érdemes kapcsolni az elbeszélések disszociatív jellegét is, ami azt jelenti, hogy az online levelek gyakran nem koherensek, hanem szerteágazó, olykor egymáshoz csak lazán kapcsolódó témákból, érzelemfelhőkből épülnek fel. Nem ritka, hogy a tanácsadó által megfogalmazott célzott kérdésekre nem, vagy csak részben jön válasz, amely jelenség kevésbé jellemző a offline tanácsadásra. Nagyon fontos, hogy a tanácsadó a legkülönfélébb eszközökkel képes legyen inspirálni a segítségkérőt, hogy valamilyen fonálra fűzze fel a kínált élményhalmazt, hiszen többek között ebben rejlik a pszichológiai feldolgozás sikere. Szeretnénk még szólni tanácsadóink speciális élményeiről a válaszadás szituációját, módszerét tekintve. Fontos, hogy egy jól szabályozott belső ritmussal rendelkezzenek a válaszlevelek megfogalmazását tekintve, hiszen a személyes tanácsadástól eltérően itt nincs a napban konstans idő kijelölve erre a feladatra. Azt is figyelembe kell venni, hogy a megválaszolás időpontjában kellően motiváltak, ráhangoltak legyenek az aktuális segítségkérő állapotára, s ne befolyásolják őt más szubjektív környezeti események, ne legyen sürgetettség sem. Lényegesen gyakrabban kell használniuk a tükrözés eszköztárát, így az ismétlés, kiemelés, sűrítés,

összegzés lehetőségét. Hatékonynak bizonyul az optimális számban feltett kérdés is, amely jó vezérfonál a levélírónak a következő gondolatok megfogalmazásához. Összegzésként elmondható, hogy az online tanácsadásnak létjogosultsága van az SZTE Életvezetési Tanácsadó szolgáltatásainak sorában úgy is, mint egy híd a személyes tanácsadás felé. és úgy is, mint bizonyos speciális élmények, traumák, krízishelyzetek, lelkiállapotok megosztása egyfajta feldolgozása, úgy is, mint információkérés egy hiteles forrásból. Az online tanácsadás további felhasználása egyértelmű, hogy további sikerekkel járhatna más hazai egyetemeken is, illetve érdemes volna kiterjeszteni speciális hallgatói célcsoportok felé. Így például a hazánkba érkező ERASMUS-hallgatók beilleszkedésének segítésére, ahol az anonim online tanácsadás előnyös, gyors, pontos informálásra alkalmas, segíti megtalálni az adekvát offline kapcsolatokat. Ugyanígy nagy haszonnal alkalmazható olyan hallgatók számára, akik külföldön folytatnak tanulmányokat. Például az ERASMUS-hallgatók kiutazását előkészítő szakmai stáb, amely gyakran állhat kiváló oktatókból, a tanulmányi osztály dolgozóiból, pszichológusokból, illetve korábban kint tanuló kortársakból, jól moderált online levelezéssel segítheti a hallgatók beilleszkedését, valamint a sikeres tanulmányokat.

Pilot vizsgálat: Az online konzultáció élményéről A felmérésben részt vett 24 fő ebből 18 nő 6 férfi. Az átlagéletkor 23,3 év volt. A felmérés online anonim módon történt a kerdoive.hu oldal segítségével. A válaszadók a közelmúltban lezárt levelezési kapcsolatok közül kerültek ki A felmérésben arra voltunk kíváncsiak, hogy a fentebb kifejtetett elméleti megfontolások, miképpen érvényesülnek a felhasználói oldalon. Erre vonatkozóan fogalmaztunk meg öt kérdést, melyre kifejtendő választ vártunk a felmérésben résztvevőktől. A főbb kulcsfogalmak, melyekkel a felmérés foglalkozott:  az írás hatásai és jellegzetességei: megfogalmazásra kényszerít és szembesít  anonimitás: a tanácskérő teljes mértékben kontrollálhatja, mit oszt meg  diszinhibíciós hatás: a szégyen és zavar érzésével járó témák könnyebb kommunikálhatósága, akár eltúlzása  stigmatizáció: lehetőség nyílik, egy-egy megbélyegző tulajdonság vállalására, vagy éppen háttérbe szorítására  aszinkron kommunikáció: van idő átgondolni, megérlelni a választ A feltett kérdések a következők voltak: 1. Hogyan érezte magát egy-egy levél megírása után, illetve, hogyan élte meg a válaszra való várakozás idejét? 2. Hogyan élte meg hogy, anonim maradhat a segítségkérés folyamatában, és hogy nem ismerte a tanácsadó személyét? 3. Miként hatott önre, hogy érzéseit, gondolatait, írásban kell kifejtenie? Tapasztal-e különbséget az élőbeszédhez képest? 4. Menyiben érezte, hogy az online levelezés segíti, vagy éppen gátolja az őszinteségét és a nehéz témák felvállalását? Mit tapasztalt ezzel kapcsolatban? 5. A konzultációs folyamat során miként formálódott, változott a hozzáállása a pszichológiai értelemben vett segítségkéréshez?

1) Hogyan érezte magát egy-egy levél megírása után, illetve, hogyan élte meg a válaszra való várakozás idejét? Ebben a kérdésben lényegében arra voltunk kíváncsiak, hogy az aszinkron kommunikáció hogyan érezteti specifikus hatásait a felhasználói oldalon. Miképpen tudta kezelni, azt a helyzetet, hogy saját maga szabályozhatja kommunikációjának körülményeit, időtartamát és mélységét. Artikulált gondolatok:  - Megkönnyebbülés A legtöbb válaszadó azt fogalmazta meg, hogy a levél megírása felszabadítóan hatott rá. 16 alkalommal fogalmazódott meg konkrétan, hogy megkönnyebbülést éreztek, amikor leírhatták problémájukat, érzéseiket. Ez megfelel annak a szakirodalmi állításnak, hogy az írásnak önmagában is ventillációs hatása van. „Mindig sokkal könnyebben fejeztem ki magamat írásban, mint szóban. Valószínűleg, mert írásban több időm van átgondolni. A tény, hogy kiírom magamból a gondolataimat máris félmegoldás, hisz én is feldolgozom közben és ez könnyebbséget okoz.” 

Szakember

Sokan fejezték ki azt, hogy fontos volt számukra, egy külső harmadik féllel megosztani a nehézségeket. Többen hangsúlyozták, hogy a segítő szakember véleménye fontos volt számukra legalább annyira, mint az objektív visszajelzés igénye. (12 fő) „Meglepően nyíltan le tudtam írni, amit tényleg érzek és gondolok. Néha a barátaimnak nem merem, mert félek, hogy elítélnek, vagy másképp tekintenek rám. Itt pedig megkapom a választ úgy, hogy nem kell attól félnem megváltozik bárkinek is a véleménye rólam. Egy olyan emberrel tudok beszélgetni, aki ha kell megmondja a fájó igazat, akkor is mikor épp nem akarom hallani. A barátaim sokszor ezt nem merik megtenni, nehogy megbántsanak. Miután elküldtem a leveleimet, mindig vártam a választ, nagyon fontosnak tartottam/tartom a léleknavigátor véleményét.” 

Várakozás

A válaszadók közül 8 an jelezték, hogy kifejezetten nehéz volt a várakozás ideje, mert a mai világban az azonnali reflexiókhoz vannak hozzászokva. Ezzel szemben jó néhány segítségkérő azt fogalmazta meg, hogy a várakozás idejét is konstruktívan tudta megélni, mert addig is formálódott a témája, vagy épp élvezte az írás felszabadító erejét. „Azt éreztem,hogy kérdéseim célba érnek,és lesz segítő visszajelzés. Sokkal jobb volt tenni és foglalkozni a problémával, nem mint még több negatív érzést begyűjteni. A kereszt könnyebb lett a vállamon.”  2) Hogyan élte meg hogy, anonim maradhat a segítségkérés folyamatában, és hogy nem ismerte a tanácsadó személyét? Az online tanácsadás egyik legfőbb jellemzője, hogy a segítségkérőnek megvan a lehetősége saját magának szabályozni, azt hogy milyen mértékben marad anonim. Azt feltételeztük, hogy ez az lehetőség, egyfajta alacsony küszöböt teremve, megnyit egy új csatornát azon segítségkérők felé, akik a személyes tanácsadást első körben nem vennék igénybe. Artikulált gondolatok: 

titoktartás, kontroll funkció

Sok válaszadó (18) megfogalmazta, hogy kiemelten fontos volt számára, hogy kifejtett problémáját bizalmasan kezeljék. Úgy tűnik az online felhasználók körében a személyes konzultációk bizalmi légköre nem egy magától értetődő jellemző, biztonságosabbank érzik ezt az anonimitás erejével is megerősíteni.

„Ezt egy nagyon jó dolognak találom, mivel így, hogy névtelenül zajlik minden az embernek nincs félni valója és tényleg ki tud magából írni minden problémát kertelés nélkül.” 

könnyebb megnyílás Az online kommunikáció asszinkron mivolta, azt teszi lehetővé, hogy a tanácskérőnek ne kellje azonnal szembesülnie az objektív fél reakciójával. Sokaknak az tölt el szorongással, hogy a megfogalmazott problémájukat helyteleníti vagy esetleg bagatelizálja a tanácsadó.

„Örültem, hogy anonim volt ez a tanácsadás,hiszen tényleg bármit leírhattam, nem kellett szégyellnem azt, ha éppen megint sírtam, vagy ki voltam borulva,mert tudtam hogy a tanácsadó segíteni akar,és nem nevet ki,vagy nem oktatna ki.” ”ismeretlen ember effektus” Az online levelezés anonim tulajdonsága, segíti a problémák vállalhatóságát, hiszen biztosítja azt, hogy a segítségkérő nem kerül sarokba szorított, megszégyenített helyzetbe, mivel az online kapcsolatból bármikor ki tud lépni következmények nélkül. Nem kell elköteleződni a segítő-segített kapcsolatban. „Lehet, hogy közhelyes, de biztosan van valóság alapja annak, hogy egy idegen embernek könnyebben elmondjuk a problémáinkat. Talán itt is ez volt a helyzet, teljesen őszinte tudtam lenni, de könnyebbség volt, hogy tudtam, nem élnek vissza a bizalmammal.”

3) Miként hatott önre, hogy érzéseit, gondolatait, írásban kell kifejtenie? Tapasztal-e különbséget az élőbeszédhez képest? Ezen kérdés kapcsán arra voltunk kíváncsiak, hogy az általunk megcélzott egyetemista generáció, miképpen viszonyul az írásbeli kommunikációhoz. Feltételezve azt, hogy az online világban jól orientált populációról beszélünk, arra számítottunk, hogy sok pozitív visszajelzést kapunk arra nézve, hogy írásban lehet kapcsolatba kerülni egy szakemberrel. Artikulált gondolatok: 

természetes írásban kifejezni önmagam

E téren megoszlottak a válaszadók aszerint, hogy a szóbeli, vagy az írásbeli kommunikációt preferálják, mikor a személyes problémájuk megfogalmazásáról van szó. Ez a kérdés egyértelműen az egyéni ízlés függvénye, ugyanakkor adódik a válasz, hogy aki nem szereti az írásbeli formát, csak végső esetben fordul ehhez a szolgáltatáshoz. „Az írás mindig igényesebb,jobban át lehet adni az érzéseket ezáltal. A beszéd magával hoz egyfajta távolságtartást. A levél olyan mintha naplót írnánk,s a választ nem csak a segítőtől várnánk ,hanem részben magunktól is.” „Az e-mail formának megvannak az előnyei és a hátrányai is. Előnye mindenképp, hogy őszinte,és nyitottabb voltam, személyesen biztosan nem osztottam/osztanék meg ennyi információt.” 

pontosabban kell fogalmaznom Az írásbeli forma arra készteti a levélírót hogy precízebben fejezze ki megát, mint azt szóban tenné. Ez a felhívó jelleg direkt módon visszahat a megfogalmazóra, és önmagában is strukturáló, rendszerező hatást fejt ki.

„Bizonyára precízebben, átgondoltabban tudtam összeszedni a gondolataimat, mindezt kronológiai sorrendbe tenni, ez az átláthatóságot eredményezte, úgy gondolom.” 

az írásbeli kommunikáció kevésbé szorongató Több válaszadó is megfogalmazta, hogy ebben e kommunikációs térben felszabadultabban viselkedik, és természetesebben fejezi ki magát. Ez a biztonságérzet a diszinhibíció fogalmával magyarázható. „Szeretek írni, sokat. Néha talán az írás jobban ki tudja fejezni ki vagyok, mit érzek és mit akarok. Mikor el kell mesélnem, akkor többnyire úgy fogalmazok, hogy ne hangozzon se "túl szomorúnak" vagy "túl önsajnálatosnak". De írásban valamiért úgy rakom a szavakat egymás után, ahogy valóban szeretném.”(6.)

4)Menyiben érezte, hogy az online levelezés segíti, vagy éppen gátolja az őszinteségét és a nehéz témák felvállalását? Ebben kérdésben, a már korábban is előkerült fogalmakra kérdeztünk rá konkrétabb formában. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a felhasználók mennyiben önreflektívek, az önfeltárásukkal kapcsolatos folyamatokban. Artikulált gondolatok: 

Az írásbeli forma nem befolyásolta a tartalmat A legtöbb válaszadó (19) azt fejezte ki, hogy az online írásbeli forma, nem volt különösebb hatással, a megfogalmazott tartalmakra.

„Nem éreztem úgy, hogy gátolt volna, bár egyszer-kétszer eszembe jutott, hogy én ezt most írásba adtam, de emiatt nem voltam kevésbé őszinte. Szerintem élő beszédben is hasonlóan fejtettem volna ki az érzéseimet, gondolataimat. (9.)” 

Bátorság, és felvállalás Ebben a kérdésben is megjelent a diszinhibíció fogalma, újból többen kifejezték, hogy a online írásbeli forma serkentően hatott az elmélyülésre, melynek oka a már fentebb említett hatások.

„Nekem így könnyebb, mint élő szóban, mert nem látom a másik arcát, a reakcióit, nem foglalkoztat, hogy mire gondol, és nem törekszem arra, hogy szépítsem a dolgot. De tény, hogy az e-mailekben se írtam le mindent, mert szégyenlem.” 

fontos az anonimitás Ismét visszatért a kijelentés, hogy a anonimitás lehetősége kulcsfontosságú, a segítségkérő motivációjában. Több mint 13 erre vonatkozó válasz érkezett, érdemes tehát megbecsülni ezt a lehetőséget az online segítés folyamatában.

„Mindenképpen csak segített, gátolni egyáltalán nem gátolt engem ami az őszinteséget illeti, és mivel névtelenül van az egész így még könnyebb volt leírni mindazt ami épp nyomasztott vagy épp kínos lett volna más esetben.”

5. A konzultációs folyamat során változott – e a hozzáállása a személyes pszichológiai segítségkéréshez? Az alapvető feltevés az volt, hogy az online segítségért fordulók korábban nem vettek igénybe más típusú pszichológiai, mentálhigiénés segítői formákat. Ebből fakadóan ez az élmény egyfajta edukációs hatással rendelkezik, amely formálja a segítségkéréshez való viszonyt. Ez a hatás pedig túlmutat az aktuális problémán, hiszen ha itt, jó élményeket él meg a felhasználó, akkor a későbbiekben is hajlandó lesz segítségért fordulni, szükség esetén. Artikulált gondolatok: 

A segítségkérés élménye A válaszadók igen érzékenynek bizonyultak a segítői folyamattal kapcsolatban, a legtöbben pozitívan élték, meg felmérve, hogy ez mennyiben volt új tapasztalás a számokra, és hogy problémájuk súlyosságához mennyiben illeszkedik ez a tanácsadási forma.

„Nem éreztem, hogy változott volna a hozzáállásom, bár előtte talán nem mentem volna el személyesen egy pszichológushoz, most már lehet, hogy elmennék, ha olyan helyzet adódna az életemben.” „A levelezés megerősített abban, hogy érdemes segítséget kérni. Bár konkrét tanácsokat nyilván nem kaptam, sok elgondolkodtató kérdést igen, amiken amúgy nem gondolkoztam volna. „(3)

IRODALMI HIVATKOZÁSOK 

Freud, S (1985). Álomfejtés. Budapest: Helikon Kiadó.



Freud, S (1986). Bevezetés a pszichoanalízisbe. Budapest: Gondolat kiadó.



Jung, C. G. (1996). Álom és lelkiismeret. Budapest: Európa Könyvkiadó.



Jung, C. G. (2006). Emlékek, álmok gondolatok. Budapest: Európa Könyvkiadó.



Kim, J., LaRose, R., Peng, W. (2005). Loneliness as the Cause and the Effect of Problematic Internet Use: The Relationship between Internet Use and Psychological Well-Being. CyberPsychology and Behavior 12(4), 451–455.



Morahan-Martin, J., Schumacherb, P. (2003). Loneliness and social uses of the Internet



J.W. Pennebaker (2005). Rejtett érzelmeink, valódi önmagunk. Budapest: Háttér kiadó.



Seepersad, S. (2009). Coping with Loneliness: Adolescent Online and Offline Behavior. CyberPsychology and Behavior, 7(1), 35−39.



Jones. G., Stokes (2008). A. Online Counselling, A Handbook for Practitioners. Palgrave, 12−25.

Melléklet:

1. Hogyan érezte magát egy-egy levél megírása után, illetve, hogyan élte meg a válaszra való várakozás idejét? 1) A levél megírása után felszabadultnak éreztem magam. A válaszra várakozás ideje alatt türelmes voltam, az előző üzeneteken gondolkoztam. 2) A level iras folyamata sokat segitett gondolataim rendezeseben, erzeseim megfogalmazasaban. Maga az iras nagyin hasznos szamomra. A varakozas kicsit rossz, hiszen a kerdeseimre, elmenyeimre mielobbi reakciot szeretnek. 3) Megkönnyebbültem és kíváncsian vártam a választ, hogy csak én gondolom az adott szituációt problémásnak vagy nem. 4) A levélírás után megkönnyebbültem, de rossz volt várni a válaszokra, mert ritkán érkeztek meg egy héten belül. 5) Már a levél írása közben kezdtem jobban érezni magam, mivel tudtam, hogy segítséget, útmutatást fogok kapni. A válaszra szerencsére nem kellett nagyon sokat várni. 6) Meglepően nyíltan le tudtam írni, amit tényleg érzek és gondolok. Néha a barátaimnak nem merem, mert félek, hogy elítélnek, vagy másképp tekintenek rám. Itt pedig megkapom a választ úgy, hogy nem kell attól félnem megváltozik bárkinek is a véleménye rólam. Egy olyan emberrel tudok beszélgetni, aki ha kell megmondja a fájó igazat, akkor is mikor épp nem akarom hallani. A barátaim sokszor ezt nem merik megtenni, nehogy megbántsanak. Miután elküldtem a leveleimet, mindig vártam a választ, nagyon fontosnak tartottam/tartom a léleknavigátor véleményét. 7) Nem okozott problémát a levél megírása, a gondolataim közlése. Lelkileg jól esett a problémámról beszélni. Kissé türelmetlen voltam, mert nagyon foglalkoztatott az adott probléma, és vártam a visszajelzésre. 8) Jobban, éreztem magam mivel tudtam h szakemberrel tudok beszélni a problémáimról, a vàrakozás azonban néha túl hosszú volt 1-1 levél után. 9) A levelek megírása után megkönnyebbülést éreztem, jó volt kiírni magamból a problémákat. A válaszokat pedig mindig nagyon vártam, közben gyűjtöttem, hogy mit kéne majd leírni a következő levélben. 10) Sokkal jobban! Jól esett, hogy egy szakértőnek mondhattam el a problémáimat, aki tud is igazi tanácsot adni, és nem csak annyit mondani, hogy idővel minden jobb lesz. Választ kb. egy hét után kaptam, kicsit hamarabb is kaphattam volna, de nem nagyon zavart. Megértettem, hogy más elfoglaltságai is van a doktornőnek. 11) Levélírás után felszabadultam. Úgy érzem egy biztos személynek mondhatom el a bennem rejlő dolgokat, nem féltem, mindent kiírtam magamból. Küldés után sopánkodva vártam a választ, folyamatosan nézegettem e-mail fiókom, hátha megjött a válasz. 12) Azt éreztem,hogy kérdéseim célba érnek,és lesz segítő visszajelzés.Sokkal jobb volt tenni és foglalkozni a problémával,nem mint még több negatív érzést begyűjteni.A kereszt könnyebb lett a vállamon. 13) Egy szinten megkönnyebbülés volt kiírni magamból az érzéseimet,problémáimat. 14) A levelezés alapvetően hasznos volt, viszont személy szerint a személyes tanácsadást jobban preferálom. A levelekre egy hetet kellett várni, amit néha - szubjektíven - többnek éltem meg. 15) Jó volt összefoglalni a problémát és kíváncsian vártam egy külső szakértő meglátásait. 16) Mindig sokkal könnyebben fejeztem ki magamat írásban, mint szóban. Valószínűleg, mert írásban több időm van átgondolni. A tény, hogy kiírom magamból a gondolataimat máris

félmegoldás, hisz én is feldolgozom közben és ez könnyebbséget okoz. Mivel amolyan türelmetlen embernek tartom magam, a válaszra való várakozás is nehéz volt, hisz annyi mondandóm akad egyfolytában. Természetesen, ha tudom, mire számítsak, akkor nem nézem öt percenként az e-mailjeimet. 17) Nekem nagy segítséget nyújtott ez a levelezés, hiszen a tanácsadó a kérdéseivel rávezetett a problémák megoldására. A levél megírása után megkönnyebbültem, hogy kiírhattam magamból őszintén amit gondolok, a tanácsadó válaszait pedig mindig nagyon vártam. Tudtam hogy egy héten belül válaszolni fog tartalmasan. 18) A levél írásakor kavarogtak bennem a negatív érzések,és indulatok. Annyi gondolat volt a fejemben, hogy csak írtam és írtam, lehet nem voltak nem összefüggő bekezdések is, illetve össze-vissza ugráltam a gondolataim között. A beszélgetésünk során úgy gondolom fejlődtem, tekintettel arra, hogy igyekeztem tömören,csak a kérdésekre válaszolni. 19) megkönnyebbültem egy kicsit és nagyon vártam a választ 20) már nagyon vártam a válaszra. A levelek megírása után vegyesen éreztem magam. Volt amelyik levél után feszült voltam, volt amelyik után megkönnyebbültem, volt, amelyik után megugrott az önbizalmam. 21) A várakozási idő nem volt túl sok, és ez így volt jó... a levél megírása segített átgondolni a kérdést, és más szempontokból megvizsgálni. Felmérni hogy látnám, ha mással megbeszélném. 22) nagyon vártam a segitséget jobb volt ,hogy valakihez fodulhattam 23) Jobban éreztemmagam, hogy le tudom írni a problémáimat. 24) Izgatottan éreztem magam írás közben, a vákaszt is nagyon vártam.

2.Hogyan élte meg hogy, anonim maradhat a segítségkérés folyamatában, és hogy nem ismerte a tanácsadó személyét? 1) Számomra az anonimitás eleinte szimpatikus volt, bátran leírtam a konkrét problémát. 2) Engem nem zavar ha tudjak ki vagyok, nem volt szempont az anonimitas. En kivancsi voltam vegig a tanacsadomra, szeretem tudni kivel beszekek. Elso sorban penz es idohiany miatt valasztottam a konzultacio ezen folyamatat. 3) Örültem neki, hisz tudtam a problémám "titok" marad köztem és a tanácsadó között. Az, hogy nem ismertem a tanácsadót nem volt probléma, a lényeg az volt,hogy független véleményt tudjon mondani. 4) Nem regisztráltam külön e-mail címet a tanácsadás miatt, így én nem maradtam anonim, de ez engem nem zavar. Az sem, hogy nem tudom, ki a tanácsadó. Egy ismeretlennek könnyebben beszélek a problémáimról, mert kevésbé érdekel, hogy mit gondol rólam, és amúgy is segíteni akar. 5) Ezt egy nagyon jó dolognak találom, mivel igy, hogy névtelenül zajlik minden az embernek nincs félni valója és tényleg ki tud magaból írni minden problémát kertelés nélkül. 6) Nekem talán segítség volt. Nem kellett félnem úgymond semmitől. Mindig máshonnan közelítette meg a választ a kérdésemre, még úgy is, hogy nem is ismerjük egymást. És ami a számomra legmeglepőbb dolog volt, hogy mindig azt írta le amit épp hallanom/olvasnom kellett. 7) Nem okozott gondot, sőt, talán így könnyebb volt megnyílni. 8) Én személy szerint örültem ennek. 9) Őszintén szólva nem éreztem teljesen, hogy anonim maradtam volna, mivel a leveleket mindig aláírtam, emellett az email címem is tartalmazza a nevemet, plusz kép is fel van töltve, amit szerintem a tanácsadó is lát. De ez nem is zavart különösebben, nem azért választottam ezt a módját a tanácsadásnak, hogy anonim maradjak. Fordítva pedig nekem inkább az volt furcsa, hogy olyan valakinek mondok pontos részleteket az életemről, akit egyáltalán nem is ismerek. 10) Ha ismertem volna a tanácsadót személyesen, biztos egy szorosabb kapcsolat alakult volna ki. Viszont így, hogy nem ismert, nem kellett félnem attól, hogy pl. elmondja valaki olyannak a gondjaimat, akit ismerek. 11) Így írásban is teljesen pozitívan értékelem a kommunikációt. Tanácsadóm a leírtakból pontosan ráérzett a problémámra, érzéseimre, üzeneteim mélyebb tartalmára. Kiváló szakembernek tartom, szívesen beszélgettem volna vele személyesen is, de úgy érzem így email formában elég volt a segítség nyújtás. 12) Ez a legjobb módja az ilyesfajta dolgok megoldásának.Sok ember nem mer beszélni valakinek,pont azért mert ismeri. 13) Jó volt az anoimitás mindkét fél részéről. Sokan úgy érzik,ha tudják a személyét és hogy ilyen-olyan gondjai vannak,akkor az negatív fényben tünteti fel őket. "jaj,mit gondolhat rólam?!"-effektus,főleg ha utcán összefutunk,kellemetlen. A várakozás néha kínzó volt,de a suli úgy is lefoglalt. 14) Szívesen vettem volna, ha személyesen beszélgethetnék a tanácsadóval. Így csak elképzelni tudtam a hangját, a stílusát. 15) Objektívebbnek éreztem a folyamatot. 16) Lehet, hogy közhelyes, de biztosan van valóság alapja annak, hogy egy idegen embernek könnyebben elmondjuk a problémáinkat. Talán itt is ez volt a helyzet, teljesen őszinte tudtam lenni, de könnyebbség volt, hogy tudtam, nem élnek vissza a bizalmammal. 17) Örültem, hogy anonim volt ez a tanácsadás,hiszen tényleg bármit leírhattam, nem kellett szégyellnem azt, ha éppen megint sírtam, vagy ki voltam borulva,mert tudtam hogy a tanácsadó segíteni akar,és nem nevet ki,vagy nem oktatna ki. 18) Az, hogy anonim maradhatok az egyáltalán nem igaz, mert e-mail formájában kaptam

segítséget,és ott szerepelt mind az é,mind pedig a tanácsadóm neve. Őszintén bevallva, akkor nem zavart, mert csak azt éreztem, hogy segítség kell, de most ha visszagondolok, akkor a jövőmre nézve ez nem jó benyomást... 19) fontosnak tartom mert ha találkoznék vele a való életben mondjuk az utcán akkor kellemetlen lenne számomra 20) a tanácsadót szívesen megismertem volna élőben is, szimpatikus volt. Én csak részben maradtam anonim. Sosem írtam meg a teljes nevem, de amiket elmondtam a tanácsadás során, azokat simán ki lehet következtetni. 21) Általánosságban ez pozitív... valószínű, aki nem a környezetétől kér tanácsot, az örül, ha anonim maradhat. Könnyebb, személytelenebb, nincs kiszolgáltatottság érzés. Van, aki erre a kérdésre negatívan reagál? 22) ugy éeztem tud valamelyt segiteni hisz ezért van 23) Ez számomra nagyon fontos volt 24) Nagyon objektivnek találtam és ezálatal jobban meg mertem nyilni.

3. Miként hatott önre, hogy érzéseit, gondolatait, írásban kell kifejtenie? Tapasztal-e különbséget az élőbeszédhez képest? 1) Azt gondolom, minden embernél más a megoldás "kulcsa"! Nekem könnyebb volt kiírni magamból a problémát, mint elmondani...élőbeszédben talán nem ment volt ilyen egyszerűen. 2) Amikor irasban mondom el az erzeseimet sokkal pontosabban fogalmazok, de ennek az a hatranya, hogy a vegleges megfogalmazasig nagyon sok minden bennem jatszodik ke, igy nem feltetlenul helyes a vegeredmeny. Jobban szeretek beszelni, tobb lehetoseg van benne. 3) Talán könnyebb volt írásban megfogalmazni és jobban is össze lehetett szedni a gondolatokat. Élőben nem biztos, hogy ment volna. 4) Az, hogy írásban kell kifejeznem magam, nekem nem okoz gondot. Viszont sokkal több idő, így valószínűleg nem írtam le mindig mindent, amit élő szóban viszont lehet, hogy elmondtam volna. Mondjuk ezek nem jelentős dolgok, de biztos segítették volna a körülmények megértését. Így is elég hosszúak voltak a levelek, némelyiket több ülésben írtam, mire elkészült. 5) igen, mindenképp. Én alapból jobban ki tudom fejezni magam írásban mint beszédben, így ez nem okozott problémát. 6) Szeretek írni, sokat. Néha talán az írás jobban ki tudja fejezni ki vagyok, mit érzek és mit akarok. Mikor el kell mesélnem, akkor többnyire úgy fogalmazok, hogy ne hangzzon se "túl szomorúnak" vagy "túl önsajnálatosnak". De írásban valamiért úgy rakom a szavakat egymás után, ahogy valóban szeretném. 7) Nem, elég jól meg tudom fogalmazni a mondanivalómat. 8) Nehezebbnek éreztem levélben kifejteni érzései,m mint személyesen. 9) Nem tapasztaltam nagy különbséget, viszont mindig mielőtt elküldtem a levelet, bármilyen hosszú is volt, átolvastam és kijavítottam a helyesírási hibákat és az elütéseket, vagy más, nyelvhelyességi dolgokat. 10) Írásban sokkal jobban ki tudom magam fejezni. Élőbeszéd során sokszor szorongok, így legalább ez nem volt. 11) Olyan személy vagyok, aki mindig nagy részletességgel beszél szóban és írásban egyaránt. Számomra nem volt probléma hogy írásban kell kifejeznem magam, át tudtam adni mondandómat! 12) Az írás mindig igényesebb,jobban át lehet adni az érzéseket ezáltal.A beszéd magával hoz egyfajta távolságtartást.A levél olyan mintha naplót írnánk,s a választ nem csak a segítőtől várnánk ,hanem részben magunktól is 13) SZemélyesen,nézni kell egy (szak)ember szemébe,aki várakozik a válaszra,az flusztráló és nem mindig tudok úgy megnyílni. Vagy annyira jó a hangulat/atmoszféra a színes irodában,hogy jobb kedvem lesz és azért nehéz poblémákat feleveníteni. 14) Bizonyára precízebben, átgondoltabban tudtam összeszedni a gondolataimat, mindezt kronológiai sorrendbe tenni, ez az átláthatóságot eredményezte, úgy gondolom. Itt is fontosnak érzem hangsúlyozni a személyes interakció relevanciáját. 15) Kihívás volt, hogy pontosan fogalmazzam meg a problémát, de szóban nem mertem volna elmondani senkinek. 16) Mint az első kérdésnél írtam, írásban mindig könnyebben fejeztem ki magam. Bár szeretek beszélni, írásban könnyebbnek tartom. Sok-sok emberrel állok levelező kapcsolatban. 17) Nekem hasonló volt ahhoz, mint mikor a szüleimmel,barátnőimmel beszélgetek a problémáimról. Nem igazán tapasztaltam különbséget az élőbeszéd és a levelezés között. 18) Az e-mail formának megvannak az előnyei,és a hátrányai is. Előnye mindenképp, hogy őszinte,és nyitottabb voltam, személyesen biztosan nem osztottam/osztanék meg ennyi információt. Hátránya, hogy nem fejlődtem így annyit,csak a saját gondolataimban kavarogtam., nem

voltak olyan mélyrehatóak az üzenetek,illetve a nyílt kérdés felelek beszélgetés is hatékonyabb. 19) nyilván van különbség.vissza tudom nézni ,hogy miket írt :"az írás megmarad, a szó elvész". viszont számos nonverbális jeltől megfosztottam a terapeutát 20) Az élőbeszéd jobb. Írásban még nehezebb a verbalizáció. 21) Több időm volt pontosan megfogalmazni, amit szeretnék. Egyébként nem. 22) bizonnyára jobban el lehet mondani élőben az ember fájdalmát mint irásban ,mert sokszor félre értés is volt és ezt utánna irtam ujbol le mindent hogy megtudjam 23) Nagyon jóka tapasztalataim, sikerült kilábalnom a hullámvölgyből 24) Jól esett látni félelmeimet és agodalmaimat leirva vizsgálni, mewgkönyebülst okozott, hogy kiirhattam magamból.

4. Menyiben érezte, hogy az online levelezés segíti, vagy éppen gátolja az őszinteségét és a nehéz témák felvállalását? Mit tapasztalt ezzel kapcsolatban? 1) Az írás által számomra könnyebb volt "megnyílni", abszolút alkalmasnak bizonyult az Online levelezés, annál is inkább, mert újra eltudtam olvasni a korábbi üzeneteket. 2) Ha mar tanacsadohoz fordulok a celem higy segitsen, az pedig csak teljes oszintese eseten lehetseges. Engennen befolyasolt, hogy irasban anonim modon komunikalunk. Meg semmi olyan nehezseg vagy gonosz emlek elmeny nincs az eletemben amirol nehezen beszelnek. 3) Segítette, pont azért, mert anonim maradtam így bátran elmondhattam mindent. 4) Nekem így könnyebb, mint élő szóban, mert nem látom a másik arcát, a reakcióit, nem foglalkoztat, hogy mire gondol, és nem törekszem arra, hogy szépítsem a dolgot. De tény, hogy az e-mailekben se írtam le mindent, mert szégyenlem. 5) Mindenképpen csak segített, gátolni egyáltalán nem gátolt engem ami az őszinteséget illeti, és mivel nevtelenül van az egész így még könnyebb volt leírni mindazt ami épp nyomasztott vagy épp kínos lett volna más esetben. 6) Engem segített! Bár eleve elég könnyen ki tudom önteni a lelkemet, de a tényleg nehéz témákat nagyon nehéz kimondani, még a legjobb barátnőmnek is. Itt valahogy könnyebb nekem. 7) Nem volt érezhető gátló tényező, inkább jó volt. 8) Nekem segítette az őszinteségem. 9) Nem éreztem úgy, hogy gátolt volna, bár egyszer-kétszer eszembe jutott, hogy én ezt most írásba adtam, de emiatt nem voltam kevésbé őszinte. Szerintem élő beszédben is hasonlóan fejtettem volna ki az érzéseimet, gondolataimat. 10) Egyáltalán nem gátolt. Nem volt problémám az őszinteséggel. 11) Egyáltalán nem gátolt semmiben hogy online kellett írom a problémáimról. Ugyan olyan gondolatfolyamom volt, mint élő szóban lett volna, nem gondolkoztam sokat arról amit írtam. 12) Anonim és legjobb formája a nehéz témák megbeszélésének. 13) Nálam segített. SZabadon, időkorlát stb nélkül kiírhattam a gondolataimat,anélkl,hogy szembe kellett vola nézni valakivel. Szabadjára engedhettem mindent. 14) Nem éreztem különbséget. Igyekszem mindig őszinte lenni, a kellemetlenebb témákról is beszélek ha a helyzet megkívánja. Mélyen magamba szoktam nézni, amit borzasztóan fontosnak tartok. 15) Pozitív volt, írnék máskor is. 16) A tény, hogy nem csak én nem ismertem a tanácsadót, de ő sem engem megkönnyítette a nehéz témákat. Ezen kívül személyesen gyakran zavarba ejtő egy-egy kérdés. Gép előtt nincs ki előtt zavarba jönni. Sokkal őszintébb tudtam lenni. 17) Teljesen őszinte voltam a tanácsadóval, segített nekem az online levelezés,nem gátolt meg semmiben. A végére egészen megkedveltem a tanácsadót,nagyon sokat biztatott. 18) Az előző válaszomban részleteztem. 19) nekem teljesen mindegy. extrovertált vagyok ..kb mindenkinek elmondom a bajom(sajnos) 20) Szerintem segíti az őszinteséget. 21) Mivel nincs veszíteni való - anonimitás, ismeretlen fél -, és az én érdekem, hogy segítséget kapjam - ha csak nem szórakozásból írok -, nem gondolom, hogy ez gátolná az őszinteséget. Legalább is remélem. 22) ugy éreztem hogy segit de a végén már nem tudott rajtam vagyis tanácsot adni 23) Semmiben sem gátolt, sőt ugy érzem könnyebb volt így leírni a problémáimat. 24) Sokszor sajnos egy-egy gondolat az embernek a levelénmek elküldése után ugrik be, ez gátólt kissé. Mertem nehéz témát felválalni jóbban mint ha élő beszédben kellet volna.

5. A konzultációs folyamat során miként formálódott, változott a hozzáállása a pszichológiai értelemben vett segítségkéréshez? 1) Nem volt korábbi tapasztalatom segítségkéréssel kapcsolatosan, nem tudtam hogy mire számíthatok. Kellemes, pozitív volt a benyomásom az egész levelezés alatt! 2) En eddig is nagyon partoltam es jo dolognak tartottam a pszichologiai segitseg kerest, orulok hogy volt lehetosegem kiprobalni ezt a formajat is. 3) Bátrabban merek már segítséget kérni, hisz a tapasztalat az volt, hogy igenis sokat segít. 4) Nem változott. Az online tanácsadásnál komolyabb segítségre lenne szükségem, de változatlanul nem fordultam szakemberhez. Az állami rendelésre nem szívesen megyek, korábban már voltam. A magánrendelések közül meg ötletem sincs, hogy mi alapján válasszak szakembert. 5) Én eleve azt vallom hogy segítséget kérni nem szégyen, és most is ugyanígy gondolom és mivel nagyon sok embernek nincs ideje személyes találkozót összeegyeztetnie egy pszichológussal így az online segiséget veszik igénybe mint ahogyan én is. 6) Először félve írtam, hisz nem tudtam milyen szempontból kapok segítséget. Aztán egyre jobban azokkal szembesített a léleknavigátorom, amiktől bár féltem, de hallanom kellett. Szerintem nagyon hasznos és csak pozitív tapasztalataim vannak. 7) Végig azonos hozzáállással kezeltem a dolgot. 8) Elmentem utána személyes kezelésre is? 9) A levelezés megerősített abban, hogy érdemes segítséget kérni. Bár konkrét tanácsokat nyilván nem kaptam, sok elgondolkodtató kérdést igen, amiken amúgy nem gondolkoztam volna. 10) Nem változott semmit. Azért kerestem online segítséget, mert itthon nem tudok elmenni egy pszichológushoz. 11) Még jobban megerősítették a pszichológiába vetett hitem a levélváltások! Mint már említettem tanácsadóm a fizikai kontaktus hiányában is segítséget tudott nyújtani! 12) Mindenképpen pozitív irányban.A világ szebb lett körülöttem,s derűsebb lettem magam is.Azóta szívesen segítek,s kevésbé vagyok bátortalan segítségkérésnél. 13) Nem történt változás 14) Pszichológus hallgató révén ezt mindig is fontosnak tartottam, tartom. Nem változott a véleményem, továbbra is fontos. 15) Hasznosnak éreztem a választ és a tényt hogy foglalkoznak a kérdéssel. 16) Nem éreztem, hogy változott volna a hozzáállásom, bár előtte talán nem mentem volna el személyesen egy pszichológushoz, most már lehet, hogy elmennék, ha olyan helyzet adódna az életemben. 17) Rájöttem,hogy nem szégyen segítséget kérni,hiszen hasznos ha egy kívülálló tisztán látja az eseményeket. 18) Valami kis ördög mindig azt súgta bennem, hogy ez csak egy sablon dolog, hisz minden embernek megvan a maga problémája,és minden válasz csak sablon.Ennek köszönhetően egyre rosszabbul álltam hozzá. 19) nem változott,pozítívan álltam hozzá mindig is 20) Sajnos nélkülözhetetlenné vált a nehéz időszakokban. 21) Ezt mindig is ésszerűnek tartottam. A psziché is az egészség része... 22) azt mondta hogy tud erre egy szakembert , ugyhogy ő nem tudott segiteni hiába mondtam el a gondomat 23) MIndig is pozítiv véleményem volt erről. 24) Ez elött is fontosnak tartottam a lelkem és tudatom kezelését illetve ugymond egéségét, szóval csak jól esett hogy tudom mi jó a tudatomnak olyan volt ez mint ha az ember leadna edzés közben némi felesleget, csak itt a felesleg a problémáim voltak.