MUNKAHELYTEREMTÉS ÉS A FOGLALKOZTATÁS BIZTONSÁGA A GLOBALIZÁCIÓ KORÁBAN A 116. közgyőlésen egyhangúlag elfogadott határozat (Nusa Dua, Bali, 2007. május 4.) Az Interparlamentáris Unió 116. közgyőlése, felidézve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (1948), a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt (1966), és a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt (1966), szem elıtt tartva a társadalmi fejlıdésrıl rendezett koppenhágai csúcstalálkozó (1995) eredményét, amelyen nyilatkozatot és akcióprogramot fogadtak el, melyek nemzeti és nemzetközi szinten alapvetı keretét képezik a mindenki számára elérhetı társadalmi fejlıdés elımozdításának, annak tudatában, hogy az alapvetı emberi jogokat, a jogállamiságot és az oktatáshoz való egyetemes hozzáférést biztosítani és védeni kell, mivel ezek létfontosságúak a társadalmi és gazdasági fejlıdéshez, ahogyan ezt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által 1998-ban elfogadott nyilatkozat a munka világára vonatkozó alapvetı elvekrıl és jogokról tartalmazza, felidézve az Egyesült Nemzetek 2000-ben indított Globális Megállapodását, az Egyesült Nemzetek 2000-ben elfogadott milleneumi fejlesztési céljait, és az Egyesült Nemzetek Milleneumi Projektjében 2005-ben közzétett jelentést, amely a „Befektetés a Fejlıdésbe” címet viseli, és felidézve azt, hogy a munkahelyteremtés, a tisztességes munka, és a foglalkoztatás biztonsága kulcsfontosságúak a milleneumi fejlesztési célok eléréséhez, felidézve, hogy az államfık és kormányok 2005. évi csúcstalálkozója úgy határozott, hogy a mindenki számára – ideértve a nıket és a fiatalokat is – elérhetı teljes és produktív foglalkoztatást valamint a tisztességes munkát nemzeti és nemzetközi makrogazdasági politikáik és szegénységcsökkentési stratégiáik központi célkitőzésévé teszik, felidézve továbbá a csúcstalálkozó elkötelezettségét a munka világára vonatkozó alapvetı elvek és jogok teljes körő tiszteletben tartására, felidézve továbbá az IPU határozatait, különösen a 98. Interparlamentáris Konferencián (Kairo, 1997. szeptember) elfogadottakat a globalizálódó világban történı foglalkoztatásról, a 107. Interparlamentáris Konferencián (Marakesh, 2002. március) elfogadottakat a parlamentek szerepérıl a közpolitika fejlesztésében a globalizáció, a többoldalú intézmények és a nemzetközi kereskedelmi megállapodások korában, és az IPU 109. közgyőlésén elfogadottakat (Genf, 2003. október) az új információs és kommunikációs technológiáknak a jó kormányzathoz való hozzájárulásáról, a parlamenti demokrácia fejlesztésérıl és a globalizáció kezelésérıl, valamint üdvözölve az új IPU/ILO együttmőködési programot, felidézve a globalizáció társadalmi dimenziójával foglalkozó világbizottság által készített jelentést, amely a "Méltányos globalizáció: lehetıségek teremtése mindenki számára” címet viseli (ILO, 2004), valamint az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa magas szintő ülésén 2006 júliusában elfogadott mindenki számára biztosítandó foglalkoztatásról és tisztességes munkáról szóló Miniszteri Nyilatkozatot, felismerve az ILO egyedülálló szerepét és kompetenciáját abban, hogy megvalósuljon a mindenki számára elérhetı tisztességes munka, ahogy erre a mindenki számára biztosítandó foglalkoztatásról és tisztességes munkáról szóló miniszteri nyilatkozat is hivatkozik, felidézve a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik jogainak védelmérıl szóló nemzetközi egyezségokmányt (2003), és felismerve a nemzetközi migrációnak a dolgozók millióira gyakorolt hatásait világszerte, felismerve, hogy míg sok ország betartotta az ILO egyezményét a gyermekmunka legelítélendıbb formáiról, melyben vállalták, hogy jogalkotást fogadnak el a gyermekmunka tilalmáról, ez utóbbi valójában növekszik és egyike a legnagyobb társadalmi csapásoknak,
megállapítva, hogy az ILO tanulmányaiban, egyezményeiben és nemzetközi eseményekrıl szóló jelentéseiben 2002 és 2006 között közzétett adatok szerint: (a) a globális munkaerı továbbra is növekszik, jelenleg 3 milliárd ember végez vagy keres foglalkoztatást; (b) a világ munkaerejének körülbelül 80%-a a fejlıdı országokban található, ami azt jelenti, hogy egyedül ezekben az országokban az elkövetkezı 10 évben 430 millió munkahelyet, vagy évente 43 milliót, kell teremteni; (c) a fejlıdı országokban élı munkanélküliek száma – akiknek többsége nı – az 1995. évi 157 millióról 2006-ra a soha nem látott 195,2 millióra emelkedett, és a világon a legmagasabb munkanélküliség, 2006-ban 12,2%, a Közel Keleten és Észak Afrikában volt, amit a Szaharától délre fekvı afrikai országok követnek 9,8%-kal; (d) a számos munkaerı-piaci akadály ellenére a világ munkaerejének 40%-át ma a nık teszik ki: 1991 és 2005 között a nıi dolgozók száma összesen 1 milliárdról 1,22 milliárdra nıtt; (e) 2020-ig a HIV/AIDS hatása a munkaképes korú lakosságra a legérintettebb 41 országban 270 milliárd USA dollárt elérı veszteségeket okozhat; (f) a munkanélküliség globálisan több mint 20%-kal emelkedett az elmúlt tíz évben, ezen belül a fiatalokat érintı munkanélküliség (86,9 millió) 12-rıl 13,7 százalékra emelkedett, ez a világ munkanélkülieinek 44%-a; és a fejlıdı országokban élı fiatalok 2005-ben 3,3-szer nagyobb valószínőséggel váltak munkanélkülivé, mint a felnıttek, míg ez az arány a fejlett gazdaságokban 2,3; (g) bár az elmúlt négy évben a gyermekmunkások száma globálisan 11%-kal csökkent, 2004-ben közel 218 millió gyermek dolgozott ahelyett, hogy iskolába járt volna; (h) az elmúlt években a népességi piramis jelentısen megváltozott: globális szinten tartósan nı a 60 év feletti népesség és az 50 év feletti dolgozó férfiak és nık aránya; (i) a szolgáltatási ágazatban dolgozók aránya az 1995-ös 34,3%-ról 2006-ra 40%-ra nıtt, így most elıször haladja meg a mezıgazdasági ágazatban dolgozók számát; (j) a szakszervezeti jogok megsértése által érintett dolgozók száma továbbra is elfogadhatatlan, megállapítva, hogy a fogyatékkal élı személyek, különösen a fogyatékkal élı nık, halmozottan hátrányosak a munkaerıpiacra jutás tekintetében, ezek közé tartoznak az elıítéletek és a képzettség hiánya, és hogy a fogyatékkal élık 80%-a munkanélküli; megállapítva továbbá, hogy a fogyatékkal élık munkanélkülisége további hatásokkal jár gondozóik számára is, akik alapvetıen nık és leányok, meggyızıdve arról, hogy a közvélemény megosztott a globalizációt illetıen, amely soha nem látott változásokkal jár az egyének és a családok életformája valamint teljes társadalmak tekintetében, továbbá arról, hogy innovatív megközelítésekre van szükség annak átfogó értékelésére, hogy a jelenségnek milyen hatása van a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlıdésre, valamint hogy milyen eltérı hatásai vannak a nık és a férfiak esetében, meggyızıdve arról, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények – mint például a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank – által kialakított kereskedelmi rezsimek egyes esetekben visszafogták a gazdasági növekedést, ami különösen a fejlıdı országokban járt jelentıs munkahelyvesztéssel és munkanélküliséggel, szem elıtt tartva ugyanakkor azt, hogy a méltányos globalizáció lehetıséget kínál a gazdasági növekedés és hatékonyság elımozdítására, azáltal, hogy elısegíti az emberi fejlıdést és prosperitást, meggyızıdve arról, hogy a igazságosabban kell elosztani,
globalizációnak
méltányosnak
kell
lennie,
és
hangsúlyozva a jó kormányzás szükségességét és a gazdasági fejlıdés elımozdítását,
annak
elınyeit
megállapítva, hogy a globalizáció tisztességes munkára gyakorolt hatásaira vonatkozó véleményeltérések földrajzi és politikai határok mentén polarizálódnak, nem pedig az élet- és munkakörülmények vagy a társadalmi és családi gyökerek szerint, felismerve, hogy a globalizáció mozgatórugói és a munkaerıpiacokra gyakorolt hatásai megértésének hiánya megnehezíti a globalizáció által nemzeti és nemzetközi szinten okozott politikai kihívásokra adandó válaszok kutatását, tudatában annak, hogy az "agyelszívás" jelensége során a képzett munkaerı a fejlıdı országokból a fejlett országokba vándorol és ez negatív hatással van a fejlıdı országok gazdasági növekedésére, tudatában annak, hogy a globalizáció folyamata lélegzetelállító sebességgel gyakorol hatást a munkaerıpiacokra, különös tekintettel a munkahelyteremtésre és a foglalkoztatási feltételekre mind az iparosodott, mind pedig a fejlıdı országokban, meggyızıdve arról, hogy minden ország hosszú távú nemzeti fejlesztési politikájának központi célja kell, hogy legyen a szegénység csökkentése, a legalább 16 éves korig tartó, államilag biztosított és finanszírozott oktatás, a teljes és produktív foglalkoztatás biztosítása, és a tisztességes munka, tudatában annak, hogy leértékelıdött a munka fogalma, mint az emberi méltóság forrása, és a vezetı közgazdasági iskola gondolkodása szerint a munka pusztán termelési tényezı, alig véve tudomást a munka értékérıl az egyének, családjaik, közösségeik és a társadalom számára általában, aggodalommal tekintve arra, hogy a globalizáció kockázatai együtt járnak egy polarizációs folyamattal, melynek során néhány ember, ország és vállalat aratja le annak elınyeit a megnövekedett piacok, a munkahelyteremtés a növekedés és a további fejlıdés formájában, míg a terheket mások viselik a csökkenı versenyképesség, a munkahelyek megszőnése és az elszegényedés következtében, tudomásul véve, hogy a növekvı nemzetközi versenyképesség következtében sok országban a munkaerıpiac a nagyobb rugalmasság és a nem szabványos foglalkoztatási feltételek (idıleges munka és részmunkaidı, határozott idejő munkaszerzıdések stb.) irányába mozdult el, melyekre nem szükségszerően vonatkoznak a munkajogi és a társadalombiztosítási jogszabályok, ami a dolgozókat további kockázatoknak és hátrányoknak teszi ki, azt is tudomásul véve, hogy a növekvı munkaerı-piaci rugalmasság jelensége hozzájárulhat ahhoz, hogy a népesség jelentıs része bizonytalan helyzetbe kerüljön és társadalmilag marginalizálódjon, így ezért a nemzetgazdaság minden ágazatában szükség van a foglalkoztatási biztonság javítására, meggyızıdve annak fontosságáról, hogy egyensúlyt kell teremteni a munkaadók azon igénye, hogy a munkaerı-gazdálkodást rugalmasan gyakorolják, és a dolgozók azon törvényes joga között, hogy szabadon társulhassanak, kollektív szerzıdést köthessenek, rendelkezzenek biztos munkahellyel, biztonságos és egészséges munkakörülményekkel, részesülhessenek szakképzésben és társadalombiztosításban, továbbá felismerve azt, hogy a parlamenteknek e tekintetben különösen fontos szerepük van, meggyızıdve arról, hogy rendszeresen felül kell vizsgálni a munkajogi jogszabályokat és ezek végrehajtását annak érdekében, hogy megfeleljünk a globalizáció kihívásainak úgy, hogy a dolgozók jogai és kötelezettségei is hatékony védelemben részesüljenek, és felismerve azt, hogy a parlamenteknek e tekintetben különösen fontos szerepük van, hangsúlyozva a proaktív munkaerı-piaci politikák és a célzott munkahelyteremtı intézkedések szükségességét, amelyek mindenki számára javítják a jobb munka és a produktív foglalkoztatás kilátásait, valamint annak szükségességét, hogy a vállalkozásokat és a magánszektor fejlıdését elısegítı környezetet kell teremteni, különösen a kis- és középvállalkozások (KKVk) és a szövetkezetek számára, hangsúlyozva annak szükségességét, hogy a gazdaságnak mind a köz-, mind pedig a magánszféráját fejleszteni kell, és ki kell használni a nemzetközi fair kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések lehetıségeit a munkahelyteremtés és a munkaerıpiacok teljesítményének javítása érdekében,
meggyızıdve arról, hogy az oktatás potenciálisan szabaddá tevı erı és alapvetı eszköz a férfiak és nık szakmai fejlıdéséhez, így elengedhetetlen jól megtervezett kapcsolatot kialakítani különösen a felsıoktatás és a munkaerı-piaci szükségletek és igények között, hangsúlyozva azt, hogy egy egyre inkább tudásalapú gazdaságban és a globalizáció korában a versenyképesség megırzéséhez szükséges az, hogy a foglalkoztatottak és a munkanélküliek hozzáférjenek a folyamatos képzéshez és szakképzéshez, meggyızıdve arról, hogy a bevándorlást szabályozó és kezelı politikákat össze kell hangolni a társadalmi integrációt, az oktatást és a szakmai képzést célzó megfelelı politikákkal annak érdekében, hogy megelızhetı legyen a spontán bevándorlás, összekapcsolódva olyan jogellenes érdekekkel, melyek a munkaerı költségeit a törvényi határok alá kívánják szorítani, és így elkerülhetı legyen a képzetlen és alulfizetett dolgozók gettóinak kialakulása, és a modern rabszolgaság gyakorlata, tudatában annak, hogy a szociális partnerek alapvetı szerepet játszanak a párbeszéd elısegítésében és a munkaerı-piaci rugalmasság káros hatásainak csökkentésében, riasztónak tartva a prostitúció és a kényszermunka növekedését, valamint a nıket és leányokat érintı embercsempészet világjelenségét, és felismerve azt, hogy összehangolt intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nık mindenfajta szexuális kihasználás ellen védelemben részesüljenek, ideértve az álláshirdetésnek álcázott ilyen eseteket is, tudatában annak, hogy a szakszervezetek mélyen érdekeltek a méltányos globalizáció lehetséges elınyeinek megırzésében és a gyorsabb gazdasági növekedés valamint a magasabb szintő foglalkoztatás lehetıségeinek kihasználásában, melyekhez kapcsolódik a kölcsönös gazdasági függıségbıl eredı stabilitás, meggyızıdve arról, hogy az emberi jogok tisztelete, ideértve az alapvetı munkajogi elvárásokat, a szélesebb értelemben vett nemzetközi agenda elengedhetetlen része kell, hogy legyen, hangsúlyozva annak szükségességét, hogy fenn kell tartani a részvételi demokráciát, erısíteni kell a jogállamiságot, elı kell mozdítani az emberi jogok és alapvetı szabadságok terén elfogadott nemzetközi elvárások tiszteletben tartását és megvalósítását, ideértve a tisztességes munkához és a fejlıdéshez való jogokat, hangsúlyozva azt is, hogy szükséges szociális védıhálót biztosítani a dolgozók különbözı olyan csoportjai számára, akik foglalkoztatási nehézségekkel küzdenek a globalizáció közvetlen vagy közvetetett hatásaként, különösen az informális szektorban, hangsúlyozva továbbá a parlamentek és a képviselıik szerepét a méltányos globalizáció elınyeinek a fejlıdı országokra történı kiterjesztésében annak biztosítása érdekében, hogy azok népessége nagyobb társadalmi igazságosságot, gazdasági prosperitást, stabilitást, foglalkoztatási biztonságot és szociális védelmet élvezhessen, 1. Sürgeti a parlamenteket olyan jogszabályok elfogadására, amelyek elısegítik a foglalkoztatás növekedését, valamint arra, hogy gyakoroljanak nyomást a kormányokra, a munkaadókra, a szakszervezetekre és más érintettekre annak érdekében, hogy a munkahelyteremtést és a tisztességes munkát a nemzeti politikai napirendek középpontjába helyezzék, és törekedjenek olyan környezet kialakítására, amely mind a városi, mind pedig vidéki térségek kiegyensúlyozott fejlıdéséhez vezet; 2. Sürgeti továbbá a kormányokat, hogy a szakszervezetekkel, a munkaadókkal, más szociális partnerekkel és az ILO-val fordítsanak nagyobb figyelmet a globalizáció társadalmi és a nemek közötti egyenlıségre vonatkozó hatásaira, különös tekintettel a munkahelyteremtésre és a munkakörülmények fejlesztésére, és biztosítsák azt, hogy a nık és a férfiak egyenlı munkáért egyenlı bérezésben részesüljenek; 3. Bátorítja olyan politikák kialakítását, amelyeknek célja a nık munkaerı-piaci helyzetével és a vállalkozások vezetésében való részvételével kapcsolatos kulturális attitődök megváltoztatása;
4. Felhívja az Államokat, hogy alakítsanak ki olyan rendszereket, amelyek lehetıvé teszik mindenki számára a lehetıséget az oktatásban és a szakképzésben való részvételre egyéni igényeiknek megfelelıen; 5. Felhívja a kormányokat, hogy küzdjenek a veszélyes munkakörülmények ellen, és sürgeti ıket, hogy folytassanak kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodásokat annak érdekében, hogy jogi védelmet és jobb bánásmódot biztosítsanak minden dolgozó számára; 6. Felhívja azon Államokat, melyek nem erısítették meg az Egyesült Nemzetek valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik jogainak védelmérıl szóló nemzetközi egyezségokmányát, hogy ezt tegyék meg, és sürgeti a parlamenteket, hogy fogadjanak el olyan rendelkezéseket, amelyek minden migráns munkavállaló – ideértve a nıket is – számára jobb bánásmódot és védelmet biztosítanak; 7. Sürgeti a kormányokat és a parlamenteket, hogy küzdjenek a nemen, életkoron, valláson, etnikumon vagy egészségi állapoton – ideértve a terhességet is – alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen, továbbá a kizsákmányoló munka minden formája, így a kötött munka, a kényszermunka, a gyermekmunka legelítélendıbb formái, az embercsempészet, a kényszerprostitúció és egyéb, rabszolgaság-jellegő gyakorlatok ellen; 8. Sürgeti a kormányokat, hogy saját alkalmazottaikkal ne létesítsenek semmiféle kétes vagy informális munkaszerzıdést, és hogy támogassák az alternatív szervezeti módokat és a kollektív szerzıdések kötését, így példát állítva a közösség elé; 9. Felhívja a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy minden ország és népességcsoport egyenlıbben részesüljön a globalizáció elınyeibıl, megszüntetve az életkoron vagy a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést, és kiegyenlítve azokat a hatalmas egyenlıtlenségeket és aránytalanságokat, amelyek a megélhetési forrásokhoz és a szociális védelemhez való hozzáférés terén állnak fenn; 10. Sürgeti a kormányokat, hogy győjtsenek és elemezzenek foglalkoztatási adatokat, lebontva azokat nemek, életkor, etnikumok és vallások szerint, a globalizált munkaerıpiacra gyakorolt különbözı hatások értékelése céljából; 11. Felhívja a parlamentek és a kormányok figyelmét arra a tényre, hogy bármilyen nehéz is, a munkabiztonság, a balesetmentesség, és a munkahelyi egészség nem eshet áldozatául a munkaerıpiac rugalmassága növelésének; 12. Bátorít minden szociális partnert, ideértve a munkaadók és a munkavállalók szervezeteit is, arra, hogy hatékony és befogadó társadalmi párbeszédet folytassanak, melyek célja a politikai eszközök és a mőködési eljárások meghatározása jobb munkahelyek teremtése, a munkanélküliség csökkentése, és a készségfejlesztés útján történı foglalkoztathatóság-növelés érdekében; 13. Bátorítja a kormányokat, hogy teremtsenek támogató környezetet a nık egyesülései számára annak érdekében, hogy elısegítsék a nık készségfejlesztését és vállalkozóvá válását; 14. Bátorítja a parlamenteket, hogy támogassák az Egyesült Nemzetek fogyatékkal élı személyek jogairól szóló egyezményének hatályba lépését, és rendelkezéseinek végrehajtását a munka és a foglalkoztatás terén; 15. Felhívja a kormányokat, hogy szélesítsék ki a fejlıdést, csökkentsék a szegénységet valamint az országokon belüli és az országok közötti egyenlıtlenségeket, szőkítsék az országok közötti oktatási szakadékot és tartsák fenn az új információs és kommunikációs technológiákból (IKT) eredı átalakulásokat; 16. Javasolja, hogy több képzést és készségfejlesztést nyújtsanak, különösen a nık számára, az IKT, valamint a vezetési és pénzügyi rendszerek szervezési készségei területén, javasolja
továbbá, hogy a képzési és oktatási tantervek jobban feleljenek meg a munkaerı-piaci igényeknek; 17. Javasolja, hogy élvezzenek prioritást – a közberuházások és a külföldi befektetések terén – a nagy munkerı-igényő infrastrukturális beruházások, amelyek tömeges foglalkoztatást biztosítanak a szegény rétegek számára és amelyek a szegény térségekben valósulnak meg; 18. Javasolja továbbá, hogy szigorúan érvényesítsék az egyensúlyt a magán- és a közszféra érdekei között, biztosítva a fenntartható termelékenység-növekedést és a jobb gazdasági versenyképességet, csakúgy, mint a társadalmi stabilitást, a mindenkire vonatkozó egyenlıséget, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását, a férfiak és nık lehetıségeinek egyenlıségét, és azt, hogy a háztartásban elsısorban a nık által végzett, nem fizetett munkát vegyék figyelembe a politikák kialakítása során; 19. Felhívja a vállalatokat, hogy kövessék a vállalati társadalmi felelısségvállalás elveit; 20. Sürgeti a kormányokat és a pénzügyi intézményeket, hogy támogassák és népszerősítsék az önfoglalkoztatást, valamint a közepes, kis- és mikrovállalkozásokat mind a városi, mind pedig a vidéki informális ágazatokban; különös figyelmet szentelve a nık önfoglalkoztatását és vállalkozását támogató intézkedéseknek, mint például a mikrofinanszírozás; sürgeti továbbá a nemzetközi szervezeteket, hogy segítsék a fejlıdı országokat a helyi vállalkozások kiszélesítéséhez szükséges szociális és pénzügyi keretek kiépítésében; 21. Sürgeti a kormányokat és a parlamenteket, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munkajogi jogalkotás folyamatosan biztosítson lehetıséget a vállalkozások fejlesztéséhez és a munkahelyteremtéshez, és garantálja a dolgozók megfelelı szociális védelmét olyan környezetben, amely elısegíti a fenntartható fejlıdést; 22. Sürgeti a parlamenteket, hogy vizsgáljanak felül minden vonatkozó jogszabályt és rendelkezést annak biztosítására, hogy ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a nık tekintetében, ideértve a tulajdonjogi jogszabályokat is, annak érdekében, hogy a nık is örökölhessenek földet, tıkét, és más javakat, melyek mind fontos üzleti finanszírozási források lehetnek, továbbá a nık is rendelkezhessenek munkanélküliségi biztosítással; 23. Sürgeti a parlamenteket, hogy hozzanak törvényeket az olyan munkakörülmények biztosítására, amelyek lehetıvé teszik a férfiak és a nık számára, hogy a munkahelyi és a családi kötelezettségeiket összehangolják; javasolja, hogy a dolgozó nık részére biztosítsanak gyermekgondozási szolgáltatásokat és fizetett szülési szabadságot, támogatja továbbá az apasági szabadság bevezetését annak elısegítésére, hogy segítse a szülıket a családi és a munkával összefüggı kötelezettségek összehangolásában; 24. Felhívja a kormányokat, hogy hajtsák végre a „Méltányos globalizáció: lehetıségek teremtése mindenki számára” címet viselı jelentés ajánlásait, amelyet a globalizáció társadalmi dimenziójának világbizottsága állított össze; 25. Felhívja a kormányokat, hogy vigyék sikerre a WTO dohai fordulóját annak érdekében, hogy elımozdítsák a fair kereskedelmet, mint a fejlıdı országok munkahelyteremtésének motorját; 26. Felhívja az IPU-t, hogy végezzen el egy általános vizsgálatot arról, hogyan foglalkoznak a parlamentek a globalizáció hatásaival saját országaikban, ideértve a parlamentek szerepének értékelését abban, hogy elımozdítsák a mindenkinek rendelkezésére álló tisztességes munkát, és javasolja, hogy az IPU segítse elı az e területre vonatkozó parlamenti cselekvés legjobb gyakorlatainak azonosítását és cseréjét; 27. Javasolja, hogy a kormányok alakítsanak ki stratégiákat és állítsanak össze kampányokat a munkahelyi fizikai és pszichológia erıszak megelızésére és kiküszöbölésére, ami – ahogyan ezt a 114. IPU Közgyőlés ajánlásai is hangsúlyozták – különösen a nıket érintı világjelenséggé vált;
28. Felhív arra, hogy legyen nagyobb összhang a tisztességes munka célját kitőzı programok és politikák között, és arra hívja fel a kormányokat és a szociális partnereket, hogy ezeket az ajánlásokat építsék be nemzeti stratégiáikba, abból a célból, hogy az emberek életében pozitív változást hozzanak, összhangban az egyes országok prioritásaival, politikáival és szokásaival.
