Az interkulturális kompetenciák azonosítása Az Intercultool projekt keretében végzett kutatás összefoglalója

Az interkulturális kompetenciák azonosítása – Az Intercultool projekt keretében végzett kutatás összefoglalója

A kutatási beszámolót készítette: a Luminica Ltd. részérıl Várhegyi Vera és Stéphanie Nann az Intercultool Projekt számára

A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre. A jelen kiadvány [közlemény] kizárólag a szerzık véleményét tükrözi. A Bizottság nem tehetı felelıssé a kiadványban megjelenített információk bármilyen felhasználásáért.

Tartalomjegyzék Az interkulturális kompetenciák azonosítása – az Intercultool projekt második fázisáról szóló beszámoló.............................................................................Hiba! A könyvjelzı nem létezik. Táblázatok....................................................................................................................................... 3 1. Bevezetés az interkulturális kompetenciákba.............................................................. 4 2. A kompetencia megközelítése ........................................................................................ 5 2.1. Individualizmus: kettın áll a vásár és akár még többön is! ................................. 5 2.2. Hogyan mérjük, hogy mi számít kompetens interakciónak? .............................. 5 3. Az interkulturalitás megközelítése.................................................................................... 6 3.1. Az univerzalista Szkülla és a partikularista Kharübdisz között ............................... 6 3.2. Miért fontos a kultúra? A kulturális különbségek meghatározása és skálája.. 7 3.3. Mi teszi különlegessé az interkulturális interakciót? ................................................ 8 1. Felsı szegmens: a felépítés ................................................................................................... 9
A sokféleség közvetlen hatásai: a különbségek manifesztációja.......................... 9
Közvetett hatások: identitásdinamika............................................................................ 9
Az interakciós partnerek interkulturális kompetenciái ............................................. 10
Háttér-kontextus ................................................................................................................. 10 2. Középsı szegmens: a folyamat.......................................................................................... 10 3. Alsó szegmens: kimenetelek................................................................................................ 12 4. Módszerek ............................................................................................................................ 13 4.1. Résztvevık ....................................................................................................................... 13 4.2. Az interjú mátrixa............................................................................................................ 14 4.3. Adatfeldolgozás............................................................................................................. 14 4.4. Adatelemzés ................................................................................................................... 15 5. Eredmények......................................................................................................................... 16 5.1. Érintkezés a kulturális sokszínőséggel ........................................................................ 16 5.2. Az interkulturalitás és a kulturális sokszínőség reprezentációi ............................ 17 5.3. Az interkulturális folyamat nehézségei és azon kompetenciák, amelyek segítségével ezen problémák legyızhetık ........................................................................ 18 5.3.1. Tartalom – tartalommal kapcsolatos nehézségek........................................... 19 5.3.2. Az interkulturális interakció folyamatai és a velük járó nehézségek ........... 20
Az érzelmekkel kapcsolatos nehézségek az interkulturális folyamatban........... 20
A viselkedéssel összefüggı nehézségek: az interakció negociációja................ 21
A kognitív komponens ...................................................................................................... 24
Én és identitás...................................................................................................................... 26 5.3.3. Nemzeti különbségek............................................................................................... 28 5.3.4. Szakterületek közötti különbségek........................................................................ 29 6. A modell tárgyalása.......................................................................................................... 29 6.1. Az interkulturális kompetenciák modellje ............................................................... 29
A kommunikáció általános folyamataira való összpontosítás .............................. 29
Funkcionális felosztás: az affektív, a viselkedési és a kognitív szint....................... 29
Az én és az identitás központi szerepe......................................................................... 30 6.2. A modell elemei ............................................................................................................. 31 6.2.1. Affektus: érzelmek kezelése.................................................................................... 31 6.2.2. Viselkedés: az interakció negociációja .............................................................. 31 6.2.3. A kognitív komponens ............................................................................................. 33 6.2.4. Én és identitás ............................................................................................................. 34 7. Következtetések ................................................................................................................. 36 8. Függelék ............................................................................................................................... 38

2

A bezáródás iránti igény skálája.......................................................................................... 38 9. Hivatkozások........................................................................................................................ 41

Táblázatok 1. táblázat: Mintavétel............................................................................................................. 13 2. táblázat: Útmutatás a szövegelemzéshez ............................................................................ 14 3. táblázat: Útmutatás a kivonatok elkészítéséhez.................................................................. 15 4. táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok szektoronként.................... 16 5. táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok országonként..................... 16 6. táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya szektoronként ................. 16 7. táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya országonként .................. 16 8. táblázat: A sokszínőség által befolyásolt tényezık említéseinek száma ............................ 17 9. táblázat: Azon válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek .............. 17 10. táblázat: Válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek ..................... 17 11. táblázat: A nehézséget jelentı területek............................................................................ 18 12. táblázat: Az affektív komponens tényezıi ........................................................................ 20 13. táblázat: Az interakciós komponens tényezıi................................................................... 21 14. táblázat: A kognitív komponens tényezıi......................................................................... 24 15. táblázat: Az identitás-komponens tényezıi ...................................................................... 26 16. táblázat: Válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek ..................... 28 17. táblázat: Szakterületek közötti különbségek..................................................................... 29 18. táblázat: Különbségek a mobilitás vagy nem-mobilitás kritériumának megfelelıen ....... 29 19. táblázat: Az interkulturális kompetenciák dimenziói ....................................................... 37

3

1. Bevezetés az interkulturális kompetenciákba Az interkulturális kompetenciák kutatása az 1950-es években kezdıdött, a külföldre települt nyugatiak és a Békehadtest önkénteseinek tapasztalataira építkezve. A kérdések fıként a külföldön – gyakran a „nyugati világon” kívül – élı nyugatiak kulturális adaptációjára, alkalmazkodására, illetve beilleszkedésére vonatkoztak. Ebben az összefüggésben Oberg 1954-ben megalkotja a „kultúrsokk” kifejezést, amellyel azt a gyakran drámai folyamatot jellemzi, amelynek során megtanuljuk kezelni az új kulturális környezetet. Fontos elmozdulás történik a kutatások terén, amikor azon migránsok felé fordul a figyelem, akik Európába vagy Észak-Amerikába érkeznek azzal a céllal, hogy ott is maradjanak. Ennek nyomán kialakul az érdeklıdés az akkulturációs folyamatok és a bikulturális kompetencia iránt: hogyan változik a kulturális identitás, hogyan válik lehetségessé a migránsok számára, hogy több (idınként egymásnak ellentmondó) kulturális referenciarendszert kezeljenek egyszerre? Ennél is érdekesebb azonban a tudományos érdeklıdés közelmúltban bekövetkezett változása. Ez az új kutatási irány, az „interkulturális kompetencia” fıirányként való kijelölése, amely most már nemcsak a (rövid vagy hosszú távra érkezı) migránsokat vizsgálja, hanem a társadalom egészét, felismerve, hogy a mai világ „globalizálódott”, társadalmai pedig egyre inkább multikulturálisak. Ily módon az interkulturális kompetencia a kulcskompetenciák egyikévé válik még akkor is, ha nem hagyjuk el szülıhazánkat. Ezt a változást jelzi az OECD DESECO projektje, amely a „heterogén csoportokban történı együttmőködést” a három kulcskompetencia-terület egyikeként azonosítja. A jelen kutatás az interkulturális kompetencia ilyen, a fıáramba tartozó megközelítésén alapszik. Véleményünk szerint az interkulturális kompetencia elsajátítása nem a bevándorlók és általában a migránsok kizárólagos feladata. Egyre több szakembernek van rá szüksége napi munkája során, még akkor is, ha ık maguk nem dolgoznak külföldi megbízók számára, mivel a munkaerı, az ügyfelek és az egyéb érintettek egy egyre sokszínőbb társadalmat képviselnek. Ennek a sokféleségnek az észre nem vétele, illetve tudatunkból való kizárása olyan jellegő vakságot eredményez, amely lehet, hogy megfelel az univerzalista, politikailag korrekt diskurzusnak, ám így elmulasztjuk azt a lehetıséget, hogy a sokszínőségbıl tanuljunk, illetve hogy általa elınyökre tegyünk szert.

4

2. A kompetencia megközelítése A kutatók gyakran megkérdıjelezik az „interkulturális kompetenciák” fogalmát. Ogay áttekintésében azt állítja, hogy a „kompetencia” fogalmát annak pontos tudományos meghatározása nélkül fogadták el, valamint anélkül, hogy végiggondolták volna azon elıfeltételezéseket, amelyeket ez a megközelítés maga után von – olyan elıfeltételezéseket, amelyek gyakran ellentétben állnak az interkulturalitás dinamikájával. Ezek közül a legkritikusabb valószínőleg az individualizmusra helyezett hangsúly, valamint az az elképzelés, hogy a kompetens interakció a priori meghatározható. 2.1. Individualizmus: kettın áll a vásár és akár még többön is! Az interkulturális kompetenciák vizsgálata valóban az egyén képességei és készségei iránti érdeklıdésen alapszik, amely látszólag a kontextus és a szituáció szerepének alábecsülését, valamint az egyén interakcióban betöltött szerepének és cselekvıképességének túlbecsülését vonja maga után. Így például ugyanaz a külföldre települt személy nagyon különbözı tapasztalatokat szerezhet két megbízatás alkalmával. Számos barátja lehet a befogadó társadalomból az egyik országban, és egy sem a másikban. Könnyőnek találhatja az interakciót az egyik helyi lakossal, de a másikkal nem. Valójában az interakció eredménye elsısorban közös tevékenység eredménye, amelyet nem lehet kizárólag egy oldalról megérteni vagy értékelni. Ezen túlmenıen több olyan tényezı is van az interakciós partnerek képességein kívül, amely az interakció kimenetelét befolyásolja: a szituáció újszerősége, a résztvevık közötti történelmi / hatalmi viszonyok, a társadalmi helyzet különbözıségei, az idızítés, a helyszín, az interakció oka stb. Amennyiben az egyéni különbségekre összpontosítunk, szem elıl téveszthetjük a kontextus fontosságát. Ugyanakkor az egyének nem értelmezıdnek teljesen újra minden egyes interakció során, és többnyire nem tiszta lappal indulnak, hanem az interakcióba magukkal hozzák a már meglévı készségeiket, kompetenciáikat, elvárásaikat stb., és ez a magunkkal hozott „csomag” nagy szerepet játszik abban, hogy meghatározza az egyén szubjektív élményeit a találkozással kapcsolatban. 2.2. Hogyan mérjük, hogy mi számít kompetens interakciónak? Úgy tőnik, hogy az interkulturális kompetencia konceptualizálása olyan végállapotok azonosítását kívánja meg, amelyek referenciaként szolgálhatnak a kompetencia fogalma számára. Így például az interkulturális kommunikáció korai definíciói a kompetenciát a kommunikáció hatékonyságával azonosították. De hogyan lehetséges a kommunikáció sikerének vagy sikertelenségének meghatározása? Mint fentebb kifejtettük, az interakció kimenetelét lehetetlen egy oldalról megítélni. A késıbbi definíciók is figyelembe vették, hogy a kompetencia csupán olyasfajta „társadalmi megítélés” lehet, amely minden fél részérıl értékelés lefolytatását kívánja meg. Eszerint a kibıvített konceptualizáció szerint egy interkulturálisan kompetens személy olyan módon valósítja meg célkitőzéseit, amely megfelel a kontextusnak és a kapcsolatoknak. Hasonló elgondolást javasol Cohen-Emerique, aki egy kanadai negociációs sémát vesz át, amelynek lényege a célkitőzések maximumának megvalósítása oly módon, hogy az minimálisan veszélyeztesse az érintettek identitását. Ezek a konceptualizálások, bár elméletileg teljesebbek, igen nehezen operacionalizálhatóak, mivel mozgó célpontokat feltételeznek: folyamatosan változó kommunikációs célkitőzéseket, amelyeket lehetetlen megragadni. Így például néhány esetben 5

a kompetens viselkedés az asszertivitás megnyilvánulása lenne, míg más esetekben az asszertív énbemutatásról való lemondásként jelenne meg. Az ezzel kapcsolatosan felmerülı problémák leegyszerősítésének egyik módja, ha a hangsúlyt a kommunikáció sikeres kimenetelének kritériumairól a folyamatra helyezzük át. Kutatócsoportunk ezt a megközelítést fogadta el. Továbbá annak érdekében, hogy elkerüljük annak szükségszerőségét, hogy a priori definiáljuk a sikeres interakciós folyamatot, kiindulási pontul a kompetenciák igényorientált megközelítését választottuk, amelyet az OECD DeSeCo projektje javasol. Ebben az összefüggésben a hangsúly nem az elıre meghatározott végállapotokon vagy tulajdonságokon van, hanem azokon az igényeken amelyekkel az egyének társadalmi vagy szakmai életük során találkoznak. A kulcskompetenciákat nem az arra vonatkozó önkényes döntések határozzák meg, hogy mely személyes tulajdonságok és kognitív képességek a kívánatosak, hanem a sikeres élet és a jól mőködı társadalom szempontjából szükséges pszichoszociális elıfeltételek gondos mérlegelése alakítja ki. Ez az igényorientált megközelítés azt a kérdést teszi fel, hogy mire van szükségük az egyéneknek ahhoz, hogy megfelelıen mőködjenek a társadalomban. (DeSeCo 2003)

Ennek megfelelıen kiinduló definíciónkban az interkulturális kompetenciát úgy definiáljuk mint azt a képességet, hogy különbözı pszichoszociális erıforrások (tudás, készségek, érzelmek stb.) mozgósítsunk annak érdekében, hogy megfeleljünk az adott interkulturális szituációknak. Feladatunk az volt, hogy feltérképezzük ezeket az interkulturális szituációkat annak érdekében, hogy megértsük, a kapcsolódó folyamatok milyen típusú igényeket foglalnak magukban. 3. Az interkulturalitás megközelítése 3.1. Az univerzalista Szkülla és a partikularista Kharübdisz között Az interkulturális kompetenciák és általában az interkulturális viszonyok területén végzett bármely vizsgálódás gyakran arra kényszerül, hogy igazolja kérdés-felvetéseit és feltételezéseit az univerzalista diskurzussal szemben, amely tagadni próbálja a kulturális különbségek minden következményét és megnyilvánulását. Ezt az univerzalista diskurzust nagyszerően illusztrálja egy partnerintézménynek a válaszadók megjegyzéseirıl készített összefoglalója: „általában véve a legtöbben úgy vélekednek, hogy nem kellene a kulturális különbségek függvényében gondolkodnunk. Úgy érzik, hogy mindannyian emberek vagyunk, és így kell tekintenünk egymásra”.

Naiv formájában az univerzalista diskurzust az a félelem táplálja, hogy ha elismerjük a kulturális különbségeket, akkor ezzel veszélyeztetjük az egyes egyéneknek azt a jogát, hogy az „általános emberiséghez” tartozzanak, megsértve ezzel az egyenlıséget. Gyakran – ahogy a fenti megjegyzésben is – az univerzalista diskurzus mélyen gyökerezı etnocentrizmusról tesz tanúbizonyságot: ha látjuk mások kulturális különbözıségét, többé nem vagyunk képesek embernek látni ıket. Azon egyének – vagy akár államok –, akik, ill. amelyek magukévá teszik ezt a diskurzust, azt hiszik, hogy érdemes feláldozni a különbözıséghez való jogot az egyenlıséghez való jogért, ám az egyenlıséget összetévesztik az egyformasággal. Nem veszik észre, hogy a formális egyenlıség állapotában a kulturális különbségek tényleges egyenlıtlenséghez vezethetnek. Továbbá azzal, hogy akadályozzák a különbségek formáinak és megnyilvánulásainak vizsgálatát, egyúttal lemondanak arról, hogy elemezzék és elhárítsák

6

a diszkrimináció és az egyenlıtlenség létezı formáit, arról nem is beszélve, hogy ily módon nem képesek hasznukra fordítani a sokféleséget. Az univerzalista diskurzus részben úgy maradt talpon mint az ellenkezı álláspontra adott válaszreakció. Ez az ellenpont a kulturális partikularizmus, amely szerint a „kultúrák” és „kulturális csoportok” rájuk jellemzı sajátságokkal rendelkeznek. A partikularista nézıpont szélsıséges formája az egyén viselkedését és cselekedeteit kizárólag a kultúrával magyarázza, és figyelmen kívül hagy minden személyes és szituációs tényezıt, ami gyakran attribúciós tévedésekhez vezet. A partikularista álláspont azt kockáztatja, hogy „esszencializálja” a kultúra fogalmát, azaz statikusnak és zártnak ábrázolja, határozott megfeleléseket feltételez a kulturális mintázatok és a kulturális csoportok között, figyelmen kívül hagyva a kultúra inherens változatosságát és a más kultúrák hatásaira való nyitottságot. Egy másik veszély a gazdasági, politikai, társadalmi, illetve egyéb tényezıkben gyökerezı problémák „etnicizálása” avagy „kulturalizációja”, ami eltereli a figyelmet a probléma valós okairól és a sztereotípiák megtestesítéséhez, illetve egyes csoportok diszkriminációjához vezethet. Hogyan kerülheti el az interkulturális megközelítés az univerzalizmus Szkülláját és a partikularizmus Kharübdiszét? Az elsı lépés, hogy szétválasszuk a morális diskurzust („hogyan kellene egymásra tekintenünk”) és azt a nézetet, hogy léteznek-e vagy sem kulturális különbségek. Az interkulturális megközelítésnek a kulturális variációk skálájának világos, tudományosan megalapozott és folyamatosan naprakészen tartott koncepcióján kell alapulnia. Számos diszciplína szolgálja ezt az erıfeszítést, különösképpen a kulturális antropológia és a kultúraközi pszichológia, amelyek igen különbözı tudományos metodológiát alkalmaznak. A második lépés a kulturális minták és a kulturális csoportok közötti kapcsolat denaturalizációja. Ez lehetıvé teszi, hogy a kutatást az adott kulturális jelenségre összpontosítsuk (pl. gondolkodásmód), nem pedig az adott csoportra (pl. tudjuk, „hogyan gondolkodnak a franciák”). A kulturális minták és a kulturális csoportok közötti bármely kapcsolat valójában statisztikai tendencia: olyan korreláció, amely sohasem teljes. Egy kulturális minta sem egy adott csoport vagy a csoportba született egyén veleszületett vagy inherens tulajdonsága. A szocializációs folyamatok állandóan változó társadalmi kontextusban zajlanak, amely átjárható az új kulturális hatások és személyes újraértelmezések számára. Végül pedig elmondható, hogy az „interkulturális interakciók” lényegileg nem különböznek az intrakultuális interakcióktól. Tulajdonképpen ugyanannak a kontinuumnak két végpontját képezik, amely végpontok az interakció résztvevıi közötti kulturális különbség mentén változnak. Egyre kevésbé valószínősíthetı, hogy két egyén kulturális háttere teljesen megegyezik, mivel valószínőleg ezek az egyének különbözı kulturális hatásoknak voltak kitéve. Ami igazán lényeges az az, hogy megértsük, hogyan befolyásolja az interakciót a kulturális változó. Ennek a változónak a vizsgálata egyben az Intercultool projekt legfontosabb célkitőzése is. 3.2. Miért fontos a kultúra? A kulturális különbségek meghatározása és skálája A kultúra új, tudományos definíciójának egyik korai változatát Tylor fogalmazta meg 1871-ben: „A kultúra vagy civilizáció a szó tág, néprajzi értelmében vett azon összetett egész, amely magában foglalja a tudást, hitet, mővészetet, erkölcsöket, törvényt, szokásokat, és minden más képességet vagy szokást, amelyet az ember mint a társadalom tagja elsajátított.” (Tylor 1871: 1)

7

Több mint egy évszázaddal késıbb, azt a célt kitőzve, hogy megtalálják a kultúra konszenzuson alapuló tudományos definícióját, Kroeber és Kluckhohn a létezı meghatározások 162 tagú listáját állította össze (Kroeber Kluckhohn 1952). Clanet szerint a probléma fı forrása abban áll, hogy megtaláljuk a középutat a túlságosan szőkítı és a túlságosan átfogó definíció között. A szőkítı definíciók általában úgy jellemzik a kultúrát, mint olyan, intézmények által továbbadott tudást, amelyet egy adott csoport valorizál. A kultúra ezen fogalma jól tükrözi a szó köznyelvi használatát, amely a mővészet, a kulturális termék szinonimája. Más részrıl a tág definíciók a kultúrát mint az emberi cselekedetek és alkotások teljességét ábrázolják. Clanet és más kutatók, például Geertz vagy Camilleri számára az optimális középutat a kognitív definíció jelenti, amely a jelentés megteremtésére összpontosít: „ ... a szimbólumok által megtestesített jelentések történelmileg továbbadott mintája, az öröklött fogalmak rendszere, amely szimbolikus formákban jut kifejezésre, és amelyek segítségével az emberek közzéteszik, megörökítik és fejlesztik az élettel kapcsolatos ismereteiket és attitődjeiket” (Geertz 1973).

Ha a kultúrákat megközelíthetjük úgy, mint a jelentések mintáit, akkor a jelentésalkotás és -átadás folyamatainak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy megmutassák a kultúrák közötti különbségeket. Valóban: a kulturális antropológia és kultúraközi pszichológia területeirıl származó beszámolók az emberi tevékenység olyan területein mutattak ki kulturális különbségeket, amelyeket egyetemesnek tartottak. Álljon itt erre néhány példa:
Kultúraközi különbségeket figyeltek meg a kognitív mőködésben olyan tevékenységek során, mint a memorizálás, emlékezés, osztályozás, számolás (pl. Rogoff 1993, Cole 2005), valamint az idı és a tér érzékelésében és használatában (pl. Hall).
Az interakció szabályai szintén jelentıs mértékben váltakoznak a kultúrák között. A kommunikációs stílusok szintén különbözhetnek az udvariasság szabályainak, a kontextuális kommunikáció szerepének (lásd magas, illetve alacsony kontextusú kommunikáció) vagy a preferált érvelési logikának megfelelıen, hogy csak néhányat említsünk. A nonverbális kódok szintén különböznek: a gesztusok tárháza, a gesztusok szerepe eltérı lehet, ezenkívül a tér, ritmus és fizikai kontaktus használatában is jelentıs különbségek mutatkozhatnak (lásd Lustig, Koester 2006:173-257).
Az interakciótól nem független módon a társadalmi viszonyokat meghatározó szabályok szintén kulturális változót alkotnak. Az egyik legtöbbet idézett különbség a kollektivista és az individualista minták között van, amelyeket úgy is említenek mint a kölcsönös egymásrautaltságot, illetve autonómiát értékelı kultúrákat. A társadalmi viszonyokat befolyásoló egyéb tényezık közé tartoznak az arcmunka szabályai, a hierarchia szerepe és a társadalmi szervezıdés merevsége (osztályrendszer, szerepek megoszlása stb.).
A világnézetek és értékrendszerek szintén több dimenzió mentén különbözhetnek, ilyen dimenzió például a transzcendens hiedelmek szerepe. Nincs más háta, mint hogy megvizsgáljuk, hogyan bontakoznak ki ezek a különbségek a kultúrák közötti kapcsolati zónákban, azaz az interkulturális interakciók során. 3.3. Mi teszi különlegessé az interkulturális interakciót? Számos kutató megkérdıjelezi annak helytállóságát, hogy el kell-e választani az interkulturális kommunikáció területét a kommunikációkutatástól. Ogay például felveti, hogy

8

amennyiben az interkulturális kommunikáció kutatása külön diszciplínává válik, úgy ez inkább intézményi, mintsem tudományos okokból következik majd be. Valóban, sokan kijelentették, hogy az interkulturális kommunikáció alapvetıen nem különbözik bármely más kommunikációs folyamattól (pl. Gudykunst 2005). Tulajdonképpen amellett is érvelhetünk, hogy a tisztán intrakulturális kommunikáció igen ritka, már amennyiben létezik ilyen egyáltalán. A XXI. század Európájában minden kommunikáció interkulturális abban az értelemben, hogy az interakciós partnerek eltérı kulturális háttérrel rendelkeznek. Még akkor is, ha a partnerek ugyanazon országból vagy nemzetbıl, vagy akár ugyanazon faluból származnak is, valószínő, hogy életük során elıbb vagy utóbb különbözı csoportokba kerültek, amelynek kultúráját saját egyéni módjukon internalizálták: az oktatási intézmények, a szakmai kultúra, a hadsereg, a zenei szubkultúra stb. mind ilyen kulturális csoportok. A kulturális különbségek két módon jelentkezhetnek az interkulturális interakció során: közvetlenül, a gyakorlatbeli, gondolkodásmódbeli vagy cselekvésbeli különbségek megnyilvánulása révén vagy közvetve, a társadalmi identitás dinamikája által való közvetítésben. Általában ez a két forma együttesen fejti ki hatását, ami tovább nehezíti a kommunikatív szituáció megértését és kezelését. Az alábbi modell az interkulturális folyamatot illusztrálja, és rámutat arra, hogy az miben különbözik az „intrakulturális” folyamatoktól. Megkísérli leírni az interkulturális interakció folyamatát a csoporton belüli együttmőködés, a diadikus interakció, illetve a külföldi tartózkodás szituációiban. Menjünk végig az ábrán a bal felsı saroktól kiindulva! 1. Felsı szegmens: a felépítés
A sokféleség közvetlen hatásai: a különbségek manifesztációja A sokféleség közvetlen hatásai akkor jelentkeznek, ha különbségek vannak a résztvevık között a gyakorlat, a gondolkodásmód és a cselekvés módja tekintetében, és ezek explicitté válnak az interakció során. Így például az üdvözlési szabályok különbözısége explicitté válik, ha az egyik résztvevı az arcát tartja oda, míg a másik a kezét nyújtja köszöntésképpen. Mint az elızı fejezetben láthattuk, számos kísérlet történt arra, hogy kialakítsák a különbségek összes dimenziójának listáját: a tér használata, az idı használata, a hierarchiához való viszony, a nemhez való viszony, formalitás-informalitás, a beszélıváltás szabályai csupán néhány példa azon számos különbségre, amely megnyilvánulhat az interakció során. Ezeknek a különbségeknek az elsı következménye, hogy a résztvevık által elıre látott forgatókönyvek csıdöt mondanak; a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy általában szoktak. Az emberek meglepetést, félreértést, feszültséget és a „kultúrsokk” egyéb tüneteit tapasztalhatják. Az interakció gördülékenysége megszőnik, és a résztvevıknek a kommunikáció folyamatára kell irányítaniuk figyelmüket. Fontos megjegyeznünk, hogy a közvetlen hatások nem kizárólagosan negatívak. A hatások pozitívak, ha a látásmódok, élettapasztalatok, illetve gondolkodásmódok sokfélesége kreativitássá alakítható, és ily módon hozzáadott értékké válik. Ezt a pozitív hatást számos kutatási eredmény támasztja alá a kiscsoportos kutatás és a sokszínőség-menedzsment területérıl (pl. Cox et al. 1991, McLeod et al. 1996, Earley és Mosakowski 2000 stb.).
Közvetett hatások: identitásdinamika A sokféleség közvetett hatásai akkor jelentkeznek, amikor nem feltétlenül vannak tényleges különbségek a kulturális gyakorlatok között, de a résztvevık különbözı csoportokba sorolják egymást néhány expliciten jelen lévı, megkülönböztetı kritérium

9

alapján, amelyek lehetnek láthatóak (haj- vagy bırszín, öltözködési szokások, szimbólumok stb.) vagy verbálisak (a csoporthoz tartozás szóbeli kifejezése). A benyomások kialakulásának tanulmányozása során kimutatták, hogy az elsı, automatikus besorolás kevesebb mint egy másodperc alatt megtörténik: ennek során azonosításra kerül az interakciós partner etnikuma, kora és neme. Ez a besorolás azonosítja a másikat mint csoporton belüli vagy kívüli tagot, éspedig mindig a kontextus függvényében. A nemen, életkoron és etnikai hovatartozáson túlmenıen a tényezık széles skálája szolgálhat a megkülönböztetés alapjául: társadalmi helyzet, testi fogyaték, zenei szubkultúrához tartozás, hogy csak néhányat említsünk. A társadalmi identitással kapcsolatban végzett egyik alapkísérletben a résztvevık olyan kritériumot használtak önmaguk és a többiek besorolására, amely mesterséges és hamis volt, és amelyet a kísérlet vezetıje fogalmazott meg (egy képen lévı pontok számának állítólagos alá- vagy túlbecsülése). A résztvevık soha nem találkoztak az in-group és out-group tagokkal, ennek ellenére a társadalmi identitás dinamikája oly módon alakult, mintha a csoportoknak „valódi” jelentısége lett volna (lásd Tajfel minimális különbségtétel-kísérleteit 1981). A sokféleség közvetett hatásai rendszerint hátráltatják a kreativitás folyamatát. A kutatásokból tulajdonképpen kiderül, hogy azokban a csoportokban, amelyeket mérsékelt sokféleség jellemez – amelyekben korlátozott számú csoport jelenik meg és több tag képviseli ugyanazt a csoportot – a résztvevık hajlamosak demográfiai törésvonalak mentén megoszlani, ami megakadályozza a közös együttmőködési kultúra kialakulását, mivel a tagokat jobban motiválja az, hogy megırizzék a kezdeti eltéréseket, mint az, hogy túllépjenek ezeken (Lau 1998, Earley és Mosakowski 2000).
Az interakciós partnerek interkulturális kompetenciái Az interakció résztvevıi magukkal hozzák elızı tapasztalataikat, elvárásaikat, valamint személyes készségeiket, attitődjeiket és képzeteiket a szituációba. Mindezek befolyásolják azt, hogy hogyan zajlik le az interakció.
Háttér-kontextus Végül, de nem utolsósorban, mint azt a 2. fejezetben láthattuk, az interkulturális kompetenciákat nem lehetséges anélkül vizsgálni, hogy figyelembe vennénk a kontextus azon elemeit, amelyek befolyásolhatják az interakciót. A kontextus ezen elemeit CohenEmerique fejti ki elméletében. Cohen-Emerique megkülönbözteti az érintett csoportok (amelyek tagjai interakcióban állnak) relációit, így például: a hatalmi viszonyokat, a gazdasági viszonyokat, a gyarmati történelem meglétét stb. (2002), a találkozás helyét (kinek az országa, városa, irodája stb.), a szituációban résztvevık teljes létszámát, az interakció okát. Mindezek az elemek befolyásolják azt, hogy a résztvevık hogyan érzékelik a szituációt és egymást. 2. Középsı szegmens: a folyamat A jelen kutatás legfıbb célkitőzése az interkulturális interakció folyamatának megértése. Kiindulási pontként feltételeztük, hogy az interkulturális interakció alapvetıen nem különbözik bármely más interakciótól, és hogy a mögöttes folyamatok végsı soron azonosak, de változtat rajtuk a közvetlen és / vagy közvetett sokszínőség jelenléte. Mindkettı potenciálisan akadályozza az interakció folyamatát azáltal, hogy a) nehézségeket okoz a kommunikáció módjában és b) elkülönülést eredményez a szociális identitás dinamikáján keresztül. Ugyanakkor a nyitottság a másikra, az ismeretlenre, a különbözıségre éppolyan „természetes” az emberi lények számára, mint az ezekkel szemben tanúsított félelem vagy ellenállás. Ennek megfelelıen modellünk középpontjában a nyitottság és a zártság közötti 10

negociációs folyamat húzódik. Kutatásunk célja, hogy felderítse az ezen dinamika mögötti képességi és motivációs tényezıket. felépítés

A sokszínőség közvetlen hatásai Különbségek a gyakorlatokban, értékekben stb.

A kommunikáció, együttmőködés problémamegoldás stb. eltérı módjaiból származó feszültség

folyamat

Az explicit sokszínőség közvetett hatásai Etnicitás, nem, életkor, külsı megjelenés stb. különbözısége

Ingroup – outgroup besorolás Csoportok közötti feszültségek

Interkulturális kihívások: 1. A közös értelmezés negociációja 2. Az interakció folyamatának negociációja 3. Az identitás negociációja

A nyitásra való motiváció , , az új hibrid kultúra megteremtésének dialogikus folyamata

Az interakciós keretek közös negociációja

kimenetel

A sokszínőség hozzáadott értékének megjelenésére kínálkozó alkalom

Személyes tapasztalatok Egyéni beállítottságok, pszichoszociális erıforrások

Egyéni interkulturális kompetenciák

Zártság, motiváció , a zártságra, visszahúzódás a korábbi alcsoport-identitások felé

Kezdeti pozíciók és gyakorlatok tárgyiasulása

Konfliktus eszkalálódása vagy interakció folyamatának vége

1. ábra Az interkulturális interakció folyamata

A motiváció központi szerepe Mind a közvetlen, mind a közvetett sokszínőség fenyegeti az identitást és az énrendszert. Cohen-Emerique, francia szociálpszichológus szerint minden interkulturális találkozás potenciálisan fenyegeti az identitást (2002). Az identitás fenyegetettsége akkor következik be, ha nem vagyunk képesek kielégíteni azokat az identitással kapcsolatos alapvetı szükségleteket vagy elveket, mint amilyenek a megkülönböztetés, a folyamatosság, az önbecsülés, a társas kapcsolatok stb. (Breakwell 1988). Így például az önbecsülést veszélyeztetheti, ha a tapasztalatlan ügyfél egy ázsiai étteremben megissza a kézmosáshoz felszolgált rózsavizet és ezért megmosolyogják. A társas kapcsolatok motívumát fenyegeti, ha egy találkozón két azonos nemzetiségő kolléga egy bennfentes viccen nevetgél, ezáltal a harmadik fél pedig kirekesztve érzi magát. Az ilyen fenyegetések esetén fennáll a veszélye annak, hogy az egyik személy olyan módon próbálja helyreállítani az egyensúlyt, hogy kilép a szituációból. Amikor a résztvevıkben megvan a motiváció és a kapacitás arra, hogy a nehézségek ellenére fenntartsák az interakciós folyamatot, három kihívással kell szembenézniük: meg kell találniuk vagy negociálniuk kell egy alapvetı, közösnek mondható értelmezést. Így például, ha egy külföldi útbaigazítást kér tılünk anélkül, hogy egy közös nyelvet beszélnénk, idıbe telik, amíg megértjük, hogy mit szeretne tudni az illetı. Ezután negociálnunk kell egy

11

kommunikációs módot: közös nyelv hiányában gesztusokat használunk vagy rajzolunk. A beszélgetıpartnereknek rá kell jönniük, milyen kommunikációs csatornák állnak rendelkezésükre az adott körülmények között. Mialatt ez történik, az interakciós partnerek saját identitás-pozíciójukat is negociálják. Pusztán az a tény, hogy egy külföldi segítséget kér, a megszólítottat a házigazda és a segítı pozíciójába helyezi. A legtöbb ember, ha ebbe a pozícióba kerül, megtesz minden tıle telhetıt, hogy megfelelı útmutatást adjon. Néhányan akkor is elfogadják a „segítı” és a „szakértı” pozícióját, ha valójában nem ismerik a választ, és inkább megkockáztatják, hogy rossz útbaigazítást adnak, minthogy megváltoztassák pozíciójukat és beismerjék, hogy nem „szakértıi” az adott kérdésnek. Egy kis létszámú kisebbség pedig kategorikusan megtagadhatja a segítségnyújtást, mivel az inkompatibilis az általuk vallott idegengyőlölı identitással. A legtöbb interakció sokkal összetettebb, mint az, amit fentebb leírtunk, de az alapvetı folyamatok meglehetısen hasonlóak. Így például egy multikulturális munkacsoportnak szembe kell néznie azzal a kihívással is, hogy negociálják annak közös alapjait, hogy mi a projektjük lényege. Közös szabályokat kell kialakítaniuk az együttmőködésre, meg kell határozniuk a döntéshozatal, a beszélıváltás, a feladatok megosztásának, a beszélgetés formalitása mértékének stb. szabályait. A folyamat során a résztvevık identitását is negociálják. A résztvevık jelentıs erıfeszítéseket tehetnek annak érdekében, hogy olyan identitás-pozíciókat szerezzenek meg, amelyek értékesnek számítanak a csoporton belül (pl. „a kreatív”, „a humorista”, „a vezetı” szerepe a csoporton belül). Ezenfelül a csoportok tulajdonképpen a csoport közös kultúráját is negociálják. A csoportdinamikát kutató Early és Mosakowski (2000) ezt a hibrid csoportkultúra kialakításának folyamataként írja le. 3. Alsó szegmens: kimenetelek Multikulturális csoportokon végzett kutatásuk során Early és Mosakowski kimutatták, hogy amikor a csoport tagjai sikeresen létrehoznak egy hibrid csoportkultúrát, akkor valójában túlteljesíthetik a homogén csoportokat, és elınyökre tehetnek szert a sokszínőség révén. A másik véglet, amikor a tagok megosztottak maradnak demográfiai vagy más kulturális törésvonalak mentén, ekkor a negociáció folyamata nem megy végbe, és a résztvevık az eredeti pozíciójukban maradnak. Ugyanez a logika érvényesül a diádok esetében: ha az egyik interakciós partner félelmei, illetve zártság vagy elkülönülés iránti igénye erısebb, mint a másikkal való együttmőködésre serkentı kapcsolati motivációja, akkor az interakcióban részt vevı felek nem tudják megoldani a kérdést, amellyel foglalkoznak. A jelen kutatás célja, hogy megvizsgálja, milyen kapacitásokat mozgósít ez a folyamat a pszichológiai mőködés különbözı szintjein: az affektív, a viselkedési és a kognitív szinten. Hogyan kezelik az emberek a nehézségeket, és milyen személyes tényezık könnyítik meg azt, hogy elınyöket merítsenek az interkulturalitásból?

12

4. Módszerek 4.1. Résztvevık Összesen 135 szakember vett részt a kutatásban, akik három különbözı szektorból érkeztek (üzleti, non-profit, köztestületek), valamint a szakképzés és szakmai továbbképzés területérıl (VET). Két feltételt különböztettünk meg: interkulturális tapasztalatok a saját országban és külföldön. A saját országban megtapasztalt sokszínőség feltétele esetén nem történt meg a „sokszínőség” és az „interkulturalitás” szigorú operacionalizálása a nemzeti kontextusok közötti különbségek miatt. Így például az Egyesült Királyságban a sokszínőség fı oka a bevándorlás, míg Magyarországon a több mint 100 éve itt élı etnikai és nemzeti kisebbségek jelenléte adja a sokszínőséget. Ennek megfelelıen a válaszadókra bíztuk, hogy „multikulturálisnak” minısítik-e környezetüket. A külföldi tapasztalatok esetén a nemzetközi mobilitás volt a sokszínőség kritériuma. A válaszadók egy három komponensbıl álló interjún vettek részt, ezek: a kulturális sokszínőséggel való érintkezésük a szakmai életük során, a kulturális sokszínőséggel és az interkulturális kompetenciákkal kapcsolatos reprezentációik és végül a sokszínő munkakörnyezetben megélt konkrét tapasztalataik. Az interjú vezérfonalát lásd a függelékben! A mintavétel az alábbi specifikációkat követte: SZEKTOR

INTERKULTURÁLIS TAPASZTALAT „SAJÁT ORSZÁGBAN” „KÜLFÖLDÖN”

ÜZLETI

Kritériumok 3 személy vonatkozásában:
Különbözı vállalatoktól
Lehetıleg különbözı tevékenységi körbıl

NON-PROFIT Def.: független nonprofit szervezetek, nemzetközi nem kormányzati non-profit szervezetek KÖZTESTÜLETEK Def.: a „közszférában” államok vagy államcsoportok által létrehozott testület

Kritériumok 3 személy vonatkozásában: Mindannyian különbözı szociális / segítségnyújtási profilú szervezeteknél dolgoznak

VET Szakképzést nyújtó intézmények és továbbképzı központok 1. táblázat: Mintavétel

Kritériumok 3 személy vonatkozásában: Különbözı intézményeknél dolgoznak, amelyek heterogén lakossági ügyfélkör számára nyújtanak szolgáltatásokat, pl.:
Bevándorlási hivatalok
Szociális lakásügyi programok
Kulturálisan heterogén kerületek önkormányzata Kritériumok 3 személy számára: Különbözı szervezeteknél, lehetıleg különbözı tudományterületen dolgozó tanárok vagy trénerek

Kritériumok 3 személy vonatkozásában:
„Expatriáltak” voltak (abban különbözik a „gazdasági migránstól”, hogy munkaszerzıdéssel rendelkezett az utazás megkezdése elıtt)
Különbözı vállalatok
Külföldi tapasztalat különbözı földrajzi térségekben Kritériumok 3 személy vonatkozásában:
Mindannyian szociális / segélynyújtási / fejlesztési profilú szervezeteknél dolgoznak
Expatriáltak voltak, különbözı földrajzi térségekben Kritériumok 3 személy vonatkozásában: Különbözı külföldi intézményeknél dolgoznak, amelyek heterogén lakossági ügyfélkör számára nyújtanak szolgáltatásokat, pl.: konzulátusok, nemzetközi szervezetek. Különbözı földrajzi térségekben dolgoznak.

Kritériumok 3 személy számára:
Különbözı szervezetek
Különbözı tudományterületek
Különbözı földrajzi térségek

13

4.2. Az interjú mátrixa Az interjú mátrixát minden kérdezı megkapta. A mátrix 35 kérdést tartalmazott, amelyek az alábbiakra irányultak: a) a kulturális sokszínőség reprezentációi; b) az interkulturális kompetencia reprezentációi; c) konkrét esetek, kritikus incidensekkel kapcsolatos tapasztalatok (hogyan befolyásolja a kulturális sokszínőség a munkafolyamatot?). 4.3. Adatfeldolgozás Az interjúkat a partnerszervezetek vették fel. Az interjúk nyelve az ott beszélt nyelv volt. A feldolgozási feladatok egy részét felosztottuk a partnerszervezetek között. A döntés mögött (azaz hogy ezt kértük az interjúk teljes fordítása helyett) az a megfontolás állt, hogy a partnereket jobban bevonjuk az általuk győjtött anyaggal kapcsolatos munkába. Ezenfelül döntésünkkor hatékonysági megfontolások is vezettek minket (azaz, hogy elkerüljük a nem feltétlenül szükséges részek átírását és fordítását). A partnereket arra kértük, hogy egy három részbıl álló „kódolási táblázatban” rögzítsék az adatokat. Az elsı részben a partnerek egyszerő válaszokat rögzítettek, például a válaszadók által adott listákat (pl. „az új környezet 5 olyan aspektusa, amelyhez a legnehezebb volt alkalmazkodni”), valamint a válaszadók személyes / demográfiai adatait. A második részben a partnereket megkértük, hogy fordítsák le és írásban rögzítsék az interjúk egyes részeit, azaz a bizonyos kérdésekre adott válaszokat. Az útmutatást a 2. táblázat tartalmazza. Szövegelemzés. Ez a rész az interjú vezérfonalát adó következı kérdésekre vonatkozik: 1.1. Mi jut spontán módon eszébe, ha a „kulturális sokszínőség” kifejezést hallja? 2.2. A kulturális sokszínőség milyen reprezentációi fordulnak elı a munkahelyén/szervezeténél? 3.1. Ha tapasztalatai abból adódnak, hogy külföldön élt/dolgozott: 3.1.1.-3.1.8. alkérdések. 4.2. Hogyan befolyásolják a kulturális különbségek szakmai tevékenységeit? Kérjük, idézzen fel egy ilyen szituációt! 4.3. Emlékszik-e olyan konkrét esetre, amikor úgy érezte, hogy a kulturális sokszínőség hozzáadott értéket eredményez? 4.4. Mik azok a kulcspontok, közös tulajdonságok, amelyek mindezeket a szituációkat jellemzik – ha van ilyen? 5.1. Tapasztalatai által olyan módon változott vagy fejlıdött, amelyre büszke, illetve amelyet fontosnak talál más típusú tevékenységek szempontjából? 5.2. Mik a kulturális sokszínőség által nyújtott lehetséges elınyök és lehetıségek? Kérjük, írja le az ezekre a kérdésekre adott válaszokat! Ezen válaszok teljessége alkotja szöveganyagunkat. Ezekkel a részekkel külön foglalkozunk, mivel a kérdések összetettsége és széleskörősége gyakran hosszú válaszokat eredményez a válaszadó részérıl, aki gyakran eltér a feltett kérdéstıl, illetve valószínőleg visszatér egy korábban feltett kérdéshez stb. Annak érdekében, hogy a legjobban kiaknázzunk minden egyes interjút, a válaszokat egy hosszabb beszámolóban foglaljuk össze, amelyet másfajta vizsgálódásnak vethetünk alá. 2. táblázat: Útmutatás a szövegelemzéshez

A folyamat során elıállított szövegeket a következıkre használtuk fel:

14

a) azoknak a részeknek a kiválasztása és lefordítása, amelyek az észlelt kihívásokra és az észlelt erıforrásokra vonatkoznak; b) teljes válaszok fordítása (az útmutatást lásd a 3. táblázatban!).

Kérjük, fordítsa le az interjú vezérfonalát adó következı kérdésekre adott válaszok szövegét: 1.1. Mi jut spontán módon eszébe, ha a „kulturális sokszínőség” kifejezést hallja? 2.2. A kulturális sokszínőség milyen reprezentációi fordulnak elı a munkahelyén/szervezeténél? Amennyiben a válaszadó képes volt felidézni konkrét szituációkat, ahogyan azt a 3.1.7. és 4.2. pontokban kértük, kérjük, fordítsa le / foglalja össze az eseteket. Emellett, ha úgy értékeli, hogy a válaszadó által adott valamelyik válasz különösen érdekes (a fenti kérdésekre adott válaszokon kívül), kérjük, ezt emelje ki és fordítsa le a választ. 3. táblázat: Útmutatás a kivonatok elkészítéséhez

4.4. Adatelemzés Elıször nyitott kódolást alkalmaztunk az interkulturális szituációkkal foglalkozó interjúkivonatok esetében. Az „interjúkivonatok” vonatkozásában részben a 3.1.7 és 4.2 kérdésre adott válaszokat vettük figyelembe. Az egyes alkérdésekre adott válaszok egységeit szegmenseknek tekintettük. Minden egyes szegmens esetében két kutató egymástól függetlenül azonosította, hogy melyek azok az elemek, amelyek nehézséget / meglepetést stb. okoznak. A használt kódok: identitás fenyegetése / kommunikáció eredménytelensége / kontextus: csoporton belüli konfliktus stb. Második olvasás után a kódokat 9 kategóriába soroltuk azon területek alapján, amelyekben az interkulturális kapcsolat megfigyelhetıvé válik. A kategorizálás folyamata után a kódokat újra átnéztük és finomítottuk, majd újból elolvastuk a „kivonatokat” és a „szövegelemzést” annak érdekében, hogy ellenırizzük, rendelkezésünkre áll-e a teljes skálája azoknak a kódoknak, amelyek az interkulturális szituáció sajátosságának magyarázatához szükségesek. Újabb olvasás után a kategóriákat újra átnéztük, és további változtatásokat hajtottunk végre, hogy meghatározzuk a dimenziók végleges sorozatát: a társas kapcsolatokat, azaz a másokkal való kapcsolatok kialakítását az „interakció” kategóriájába soroltuk. A „testi alapok” kategóriáját töröltük mint különálló kategóriát. Bár úgy gondoljuk, hogy a megtestesültséggel, testi érzetekkel kapcsolatos kérdések lényeges szerepet játszanak az interkulturális tapasztalatok során, nem tekintjük úgy ezeket az élményeket (a test birtoklásának élményét), mint amelyek elválaszthatóak az emberi interakció olyan általános aspektusaitól, mint az identitás, a világnézet stb. Ehelyett azt javasoljuk, hogy minden kategória (pl. interakció, identitás, értékek stb.) tartalmazzon a testi élményekkel kapcsolatos aspektusokat: ami a saját testi élményre vonatkozott, azt az identitáshoz soroltuk, a testbeszédet az interakcióhoz, míg a higiéniával, étellel stb. kapcsolatos kérdéseket a világnézethez. További részletek vonatkozásában lásd az eredményekrıl szóló fejezetet!

15

5. Eredmények 5.1. Érintkezés a kulturális sokszínőséggel A résztvevık kiválasztásának kritériuma az volt, hogy szakmai életük során korábban vagy jelenleg találkoztak, illetve kapcsolatban vannak a kulturális sokszínőséggel, akár külföldi megbízatások során, akár úgy, hogy heterogén munkahelyi környezetben dolgoztak/dolgoznak saját országukban (50-50%). Megkérdeztük a résztvevıket, hogy találkoztak-e már kulturális sokszínőséggel jelenlegi munkájuk elıtti környezetekben. A válaszokat az alábbi táblázatokban foglaltuk össze. Azon válaszadók százalékos aránya, akik a sokszínőség terén korábbi tapasztalattal rendelkeznek (%)

4. táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok szektoronként Szektor % Szakmai továbbképzés 56 Köztestületek 52 Üzleti szféra 50 Nemkormányzati szervezetek 50

5. táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok országonként. ország % Svédország 90 Egyesült Királyság 86 Hollandia 78 Egyesült Királyság − ÉszakÍrország 63 Magyarország 45 Olaszország 38

A 4. táblázat azt mutatja, hogy nincs különbség a szektorok között a sokszínőséggel való korábbi találkozás tekintetében. Az 5. táblázat azt mutatja, hogy egyes országokban sokkal nagyobb annak a valószínősége, hogy a résztvevık korábban kulturálisan sokszínő környezetben dolgoztak, mint másokban. Azt is szerettük volna megtudni, hogy milyen mértékben volt megszokott a szektorokban és az országokban az, hogy a sokszínőséget specifikus eljárásmód vagy gyakorlat útján, illetve keretében kezelték. Az eredmények a szektorok között pár különbséget mutatnak, ám jelentıs eltéréseket jeleznek az országok között (6. és 7. táblázat). 6. táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya szektoronként Nemkormányzati Üzleti Szakmai szféra szervezetek Köztestületek továbbképzés Hivatalos eljárásmód 29 32 17 50 Gyakorlat 53 71 45 44 7. táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya országonként Egyesült Királyság MagyarOlaszEgyesült − Északország ország Hollandia Királyság Írország Svédország Hivatalos eljárásmód 27 38 17 62 83 14 Gyakorlat 36 75 26 67 50 67

16

5.2. Az interkulturalitás és a kulturális sokszínőség reprezentációi Ami a kulturális sokszínőség reprezentációit illeti, azt találtuk, hogy a válaszadók kb. egyötödénél az elsı asszociáció egyértelmően pozitív: az értéknövekedést és a sokszínőség forrását, a tanulási lehetıséget stb. említik. Emellett sokuk számára az elsı gondolat, ami a kulturális sokszínőségrıl eszükbe jut, az a sokszínőség forrásaival és megnyilvánulásaival kapcsolatos. A válaszadók fogalmak széles skáláját nevezték meg. Ami a sokszínőség relevanciáját illeti a szakmai életben, a válaszadók szerint a kulturális sokszínőség a szakmai feladatok több válfaját befolyásolja: a kommunikációtól olyan konkrét, szakértelmet igénylı feladatokig, mint a pénzügy és az informatika. 8. táblázat: A sokszínőség által befolyásolt tényezık említéseinek száma kommunikáció - PR ügyfélkapcsolatok munkafolyamat (találkozók, együttmőködés, döntés stb.) HR fejlesztés (képzés, betanítás) adminisztráció támogató tevékenységek szakmai-szakterületi

108

85 30 10 8 6

Ami az „interkulturális kompetenciák” reprezentációit illeti, a válaszadók által említett kompetenciák 5 kategóriába sorolhatók (lásd 9. táblázat): személyes-szociális készségek, kognitív készségek, interakció-menedzsment, nyelv és társadalomtudományok. Legtöbbször a személyes készségeket és beállítottságokat említették, mint amilyen a kíváncsiság, empátia, alázat, tolerancia stb. 9. táblázat: Azon válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek Nemkorm. Üzleti szerv Összesen szféra Köztestületek Személyes-szociális készségek 159 36 39 40 Kognitív készségek 72 20 19 18 Interakció-menedzsment 39 16 5 10 Nyelv 25 12 2 6 Társadalomtudományok / kultúrák 5 3 1 ismerete 13

Szakmai továbbk. 44 15 8 5 4

Ugyanezeket a kategóriákat találtuk, amikor azt vizsgáltuk, hogy a válaszadók milyen interkulturális kompetenciákat kívánnak fejleszteni. Az elızı táblázathoz képest a különbség a kategóriák viszonylagos fontosságában rejlik. Például, míg a legtöbb válaszadó említette az interkulturális kompetenciák között a személyes készségeket (pl. empátia), nem említették azonban ıket azon kompetenciák között, amelyeket fejleszteni kívántak, azt sugallva, hogy elégedettek kompetenciáik jelenlegi szintjével. 10. táblázat: Válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek Interakció-menedzsment (negociáció, 40 szervezés, betanítás, mediálás, kommunikáció)

17

Személyes készségek, beállítottságok (pozitív viszonyulás, megbirkózik a helyzetekkel, méltóság, önbizalom, tolerancia, szabadulás a félelemtıl) Kognitív nyitottság (nyitott, rugalmas, alkalmazkodó, sztereotípiák, távlatokban gondolkodó) Társadalomtudomány, kultúrák ismerete, megértése Nyelv Szakmai (specifikus szakmai kompetenciák)

34

31 31 27 9

5.3. Az interkulturális folyamat nehézségei és azon kompetenciák, amelyek segítségével ezen problémák legyızhetık Az interkulturális kompetenciák általunk alkalmazott, igényorientált megközelítésében megpróbáltuk azokat a szituációkat és területeket azonosítani, amelyek nehézségeket jelentenek a szakembereknek munkájuk során. A nehézséget jelentı szituációk és területek alatt nem a munka során elvégzett specifikus szakmai feladatokat értjük (pl. találkozók megszervezése, költségek visszaigénylése stb.), hanem inkább a nehézségek forrását jelentı mögöttes kulcsmomentumokat kerestük (pl. a partner agresszív kommunikációs stílusának kezelése egy találkozó során). Azon válaszok szövegelemzése kapcsán, amelyeket a kritikus incidensekrıl szóló kérdésekre, valamint arra a kérdésre adtak, hogy a sokszínőség hogyan befolyásolja a szakmai életet, a nehézségek két típusát azonosítottuk: a) az interakció folyamatával kapcsolatosak, azaz a pszichológiai mőködés aspektusaival a kognitív, viselkedési és affektív szinteken összefüggıek; b) olyan témákkal és tárgyakkal kapcsolatosak, amelyek körül feszültségek, félreértések vagy kultúrsokk szokott kialakulni. Míg a nehézségek elsı típusának az interkulturális kompetenciák folyamatorientált modelljénél vesszük hasznát, a második típus az interkulturális félreértések és feszültségek témáiról szolgál információkkal, és az értékelési eszköz kialakításában kap szerepet. A két nehézségi terület különbözı komponenseit az alábbi táblázat mutatja be. Folyamattal kapcsolatos nehézségek (hogyan?) Érzelmek szabályozása: stressz leküzdése, uralkodás a harag, félelem fölött stb. (affektív szint)

Tartalommal kapcsolatos nehézségek (mit?)

Az interakció folyamatának kezelése: a kommunikációs stílus különbségeinek kezelése, kommunikációs problémák kezelése, testbeszéd megfejtése stb. (viselkedési szint)

Társadalmi szervezıdés aspektusai (nemek szerepe, hierarchia szerepe stb.)

Szituációk értelmezése: attribúciós tévedések ellenırzése, bizonytalanság kezelése (kognitív szint) Az identitás fenyegetettségének (mindhárom szintet érinti)

Alapvetı világnézeti különbségek (idı és tér érzékelése és használata, transzcendencia szerepe, életmód, tradíciók, normák stb.) Az adminisztratív, szakmai, jogi és társadalmi rendszer különbségei

kezelése

11. táblázat: A nehézséget jelentı területek. A dimenziók részletes tárgyalását lásd a 6., A modell tárgyalása c. fejezetben!

18

Az alábbi fejezet bemutatja a folyamat összes fı kategóriájának tényezıit. Mivel modellünk az interkulturális interakció folyamataira irányul, az „érzékeny területekként” vagy „súrlódási pontokként” azonosított tárgyakat és témákat nem használtuk fel a modell megalkotásánál. Ezek azonban bemenetül szolgálnak az értékelési eszköz kialakításánál. 5.3.1. Tartalom – tartalommal kapcsolatos nehézségek Cohen-Emerique „érzékeny területeknek” nevezi azokat a területeket, amelyek esetében erısebb tendencia figyelhetı meg arra, hogy feszültség vagy kultúrsokk kialakulásához vezessenek. Míg elméletben a tevékenységek és értékek széles skálája válhat konfliktus forrásává, az, hogy mi válik érzékeny területté, valójában az egyén kulturális, személyes és szakmai identitásának függvénye. Kutatásunk azonban azt is kimutatta, hogy gyakran nincs semmi, ami inherens módon érzékennyé tenné azokat a területeket, amelyek konfliktushoz, sokkhoz vagy komoly félreértéshez vezetnek, és csak az adott kapcsolat során történik meg az, hogy a látszólag ártalmatlan tényezı összeütközéshez vezet. Így például a metrikus rendszer vagy a láb mint mértékegység használatának kérdése ártalmatlannak tőnt mindaddig, amíg a koordináció hiánya az európai-amerikai közös őrprogram meghiúsulásához nem vezetett. Ha bármely kulturális különbség súrlódási ponttá válhat, akkor nem létezhet a különbségek vonatkozásában a priori kimerítı lista, éppúgy, ahogy az összes kulturális viselkedést felsoroló, lezárt lista sem létezik. A kulturális változók lehetséges skálájának illusztrálása céljából e helyütt bemutatjuk a kutatásunk során azonosított kódokat, és konkrét szövegrészletekkel is szolgálunk. Ezeket szintén nem lehet valós rendszernek, illetve az adott tételek megingathatatlan tipológiájának tekinteni. Azok a tényezık, amelyek súrlódási pontként jelentkeztek a válaszadók tapasztalatai szerint, a következık voltak:
Társadalmi szervezıdés szabályai: nemi szerepek, a közösség szerepe, családszerkezetek, a hierarchiával és tekintéllyel való kapcsolat
Megtestesültség: testi kontaktus szerepe, test, higiénia, illatok, éghajlat által nyújtott élmény
Az idı és tér fogalma és használata
Értékek, normák, tradíciók
Életmód, munkastílus
Gondolkodási és tanulási stílusok, világfelfogások
Interakciós kódok és minták
Csoportok közötti kapcsolatok, a társadalmak különbözı demográfiai és vallási összetétele
Az adminisztratív, jogi, társadalmi, illetve a politikai környezet különbségei
Szakterületi és szakmai különbségek Példa az interjúkból (társadalmi szervezıdés kategóriájában sorolva) „Emlékszem, hogy ki akartam mosni a zoknimat, és a háztartási alkalmazott a házban volt, sepregetett. Mikor meglátta, hogy a zoknit mosom, rám kiáltott, hogy ne tegyem. Kiragadta a zoknit a kezembıl, és nekiállt kimosni helyettem. Úgy éreztem,

19

hogy megsértettem azzal, hogy házimunkát végeztem, amely az ı társadalmában nem felelt meg a szakmámnak és a státuszomnak. Tanár voltam, és a tanár nem végezhet ilyen feladatokat: ez a háztartási alkalmazott munkája. Sokkolt, hogy félelmet és szégyent láttam az arcán, amiért az ı munkáját akartam elvégezni.” (egy válaszadó Svédországból)

5.3.2. Az interkulturális interakció folyamatai és a velük járó nehézségek Az érzelmekkel kapcsolatos nehézségek az interkulturális folyamatban A modell affektív komponense gyakorlatilag az interkulturális élményt megtapasztaló személy érzelmi reakcióira vonatkozik, szemben az érzelmek kultúraközi változékonyságával. Az érzelmek az interkulturális konfliktusok kísérıi lehetnek a kommunikációs szituációkban, a kultúrsokkra adott reakciók annak kulcskomponensét alkotják. Az érzelmek továbbá az alkalmazkodási folyamat kísérıi is lehetnek a kultúraközi átmenet során. Még ha pozitív érzelmek kerülnek is a felszínre, az interkulturális találkozásokkal járó bizonytalanság általában inkább negatív érzelmeket vált ki.


ÖSSZESEN 148

Mobilitás 94

Nincs mobilitás 54

29

18

11

25

20

5

18

10

8

17

14

3

12 11 11 9 8

8 8 6 6 2

4 3 5 3 6

kényelmetlenségérzet/ zavarodottság / aggodalom / idegesség / furcsa támadás fárasztó / kimerítı / csüggedt / lehangolt / csalódott / zaklatott egyedüllét / elszigeteltség félelem stressz frusztráció pozitív érzelmek egyéb negatív érzelmek 12. táblázat: Az affektív komponens tényezıi

Mint a fenti táblázatban is láthatjuk, az érzelmek fontosabbak voltak azon válaszadók számára, akik nemzetközi mobilitást is magukban foglaló tapasztalatokkal rendelkeztek. Ez nem meglepı: a nemzetközi átmenetek olyan életmódbeli változásokkal járnak, amelyek jellemzıen stresszt okoznak (Ward et al. 2001:73). Az életmód változásai inherens módon stresszel járnak, még akkor is, ha nem kapcsolódik hozzájuk semmilyen transzkulturális elem. Egy új környezet természetébıl adódóan nem megfejthetı, nem kiszámítható, és nem teljesen elırelátható. Míg az életmód változásai bıvelkednek a potenciálisan stresszt okozó tényezıkben, a kulturális távolság csak fokozza a szorongást, ebbıl adódóan az érzelmi aspektusok a kultúraközi alkalmazkodás irodalmának központi témáját alkotják (Chang 2007).

20

Bár azok a válaszadók, akiknek van mobilitással kapcsolatos tapasztalatuk, majdnem kétszer olyan gyakran említik az érzelmeket, mint azok, akiknek nem rendelkeznek ilyen tapasztalattal, minden interkulturális találkozás hajlamos érzelmi reakciókat kiváltani a kultúrsokk élménye vagy konfliktusok által. Ennek megfelelıen az érzelmek szintén szerepet kapnak a kultúraközi kommunikáció szakirodalmában. Így például Matsumoto interkulturális alkalmazkodóképesség-skálája azon az érvelésen alapszik, hogy a feszültségek és konfliktusok az interkulturális találkozások elkerülhetetlen velejárói. A viselkedéssel összefüggı nehézségek: az interakció negociációja Az interakció különbözı aspektusainak kódolásakor − lásd az alábbiakban részletesebben − figyelembe vettük a kommunikáció különbözı funkcióit, valamint a kultúra, az identitás és a kommunikáció kölcsönös függıségét.


ÖSSZESEN 213 36

Mobilitás 101 21

Nincs mobilitás 112 15

35

18

17

kommunikációs stílus interperszonális attitőd

28 26

15 13

13 13

interakciós rituálék

22

12

10

7 15

14 5

arcmunka kommunikáció eredménytelensége

testbeszéd 21 kapcsolatteremtés 20 13. táblázat: Az interakciós komponens tényezıi

Arcmunka Az arcmunka fogalma a Goffman által javasolt metaforák egyike, amelynek célja annak feltárása, hogy az interperszonális interakciók során a társadalmi kapcsolatok hogyan befolyásolják a személyes identitást. Az arc a fogalom értelmezése szerint „az a pozitív társadalmi érték, amelyet egy személy eredményesen magának követel annak a viselkedésnek eredményeképpen, amelyhez mások feltételezései szerint folyamodott egy adott kapcsolat során” (Goffman 1955: 213). Az arcmunka azokat a lépéseket jelenti, amelyeket az egyén annak érdekében tesz, hogy kezelje az arcfenyegetést – akár a saját arca, akár valaki másé vonatkozásában – annak érdekében, hogy fenntartsa a relatív társadalmi státuszának megfelelı egyensúlyt. Mivel az arcmunka és arcmentés kódjai szintén kulturális változók, az arcmunka bonyolult negociációi újabb nehézségeket jelentenek az interkulturális interakció során, amint azt az alábbi példa is mutatja: „Amikor arabokkal üzletelsz, tudnod kell, hogy az arab üzletember soha nem veszíthet teljes mértékben. Ha veszít, akkor ellenséget szereztél magadnak. De te sem veszíthetsz mindig, mert akkor ostobának fogsz tőnni. Hagynod kell, hogy nyerjen, de éreztesd vele, hogy tudod, hogy nyerésre áll, de ezért nem győlölöd ıt” (6. válaszadó, Olaszország). „Azt hiszem, néhány migránsnak gondot okoz, hogy segítséget kérjen. Én ezt nem értem” (5. válaszadó, Hollandia).

21

A kommunikáció hatékonysága A hatékonysággal kapcsolatos megfontolások a kommunikáció referenciális funkcióját tükrözik, azaz azt a félelmet, elvárást, illetve megfigyelést, hogy az üzenetet esetleg nem sikerült átadni. Az alábbi példák ezt a komponenst illusztrálják: „folyamatos kihívás volt azzal foglalkozni, hogy a kínaiak és a britek megértsék egymást” (13. válaszadó, Egyesült Királyság); „Beszélünk errıl magunk között, de mindig csak informális módon, így van eszmecsere, de nem túl hatékony” (1. válaszadó, Olaszország). „Problémáim voltak azokkal a vendégmunkásokkal, akik azt mondták, hogy megértették, mi a munka, de aztán kiderült, hogy mégsem értik” (4. válaszadó, Egyesült Királyság − Észak-Írország). „Ráébredtem, hogy nem elég, ha elızıleg tisztázzuk a tényeket, újra és újra el kell mondanunk mindent...” (8. válaszadó, Magyarország). „Ha segítségre van szükséged abban, hogy megtalálj egy helyet, ne kérdezd meg a helyieket, mert ha nem tudják, akkor is mondanak rá valamit, és lehet, hogy rossz helyre irányítanak” (20. válaszadó, Magyarország).

Kommunikációs stílus − interperszonális attitőd A kommunikációs stílusok között akkora a változatosság, hogy még az is kétes vállalkozásnak tőnik, hogy kimerítı listát készítsünk a lehetséges dimenziókról. Hall alapvetı megkülönböztetést javasol: különbséget tesz magas és alacsony kontextusú kommunikáció között a közvetlen, explicit beszéd, illetve a kontextuális elemek (beleértve a válaszadók státuszát, a térbeli elhelyezkedést stb.) relatív fontossága alapján. A kommunikációs stílusok a formalitás-nemformalitás dimenziója vagy a beszélıváltás hierarchián alapuló különbözı szabályai stb. mentén is különbözhetnek. Az alábbi példák néhány olyan további elemet illusztrálnak, amelyeket a kommunikációs stílus és az interperszonális attitőd kategóriájába soroltunk.
Az érzelmek kimutatása: „Vegyük a nigériaiakat. Nagyon hangosan beszélnek, és az az érzésed, hogy mindjárt összeverekednek” (12. válaszadó, Olaszország). „egy hiányos jelentés ellenırzése céljából az adott jelentés szerzıivel személyesen is találkozni akartunk. A két szerzı megbántódott, sértınek érezték az eljárást. Mindketten hierarchikus és patriarchális kulturális háttérrel rendelkeznek. Egyikük az asztalt verte, és azt kiabálta, hogy nem válaszol a kérdésekre, a másik pedig kirohant a terembıl” (15. válaszadó, Magyarország).




Összpontosítás a tartalomra vagy összpontosítás a kapcsolatra:

„Például: a németek / svájciak általában kemények és közvetlenek. Ha meg kell mondaniuk valamit, megmondják, akár sértıen is, de nem azért, mintha bajuk lenne veled, egyszerően csak ilyenek” (3. válaszadó, Olaszország). „Az elsı benyomás, ami ér, hogy Németországban nagyon barátságtalan a vámırség modora. Késıbb aztán rájössz, hogy egyszerően csak így viselkednek” (4. válaszadó, Hollandia).




Interperszonális attitőd:

„Azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, miért ilyen barátságos mindenki az USA-ban…( 4. válaszadó, Egyesült Királyság − Észak-Írország) „Az északon élı emberek barátságosabbak, mint a Hollandia nyugati részén élık. Legalábbis szerintem” (9. válaszadó, Hollandia). „Nagy hatással volt rám, hogy milyen barátságosak és nyíltak az emberek” (válaszadó Svédországból). „Nagyon rossz tapasztalatunk volt az orosz edzıvel. Azt mondta, megértette az általunk gyerekek számára kidolgozott brit edzési technikákat, aztán az ügyfeleink egyszer csak otthagytak minket… Zaklatta a gyerekeket és a családtagokat, kiabált

22

velük és azt mondta, hogy »ezt Oroszországban így csinálják«” (4. válaszadó, Egyesült Királyság − Észak-Írország). „Sokkolt, amikor azt láttam, hogy a buszon hallgatnak az emberek. Chilében az emberek beszélnek egymáshoz, függetlenül attól, hogy ismerik-e egymást. Nem ismertek engem, és én sem ıket, de azért beszélgettünk” (Svédországi eset).




Linearitás, ritmus, összemosottság

„Olyan kultúrából jön, amelyben a társalgás sokkal kevésbé lineáris, mint a miénkben, ahol kivárjuk, hogy szünet álljon be a társalgásban, mielıtt beszélni kezdenénk. A családjában az emberek nagyon udvariasak, de vidáman belevágnak egymás szavába, és egyszerre beszélnek. Senki nem »kapja meg a szót«, hogy így fejezzem ki magam. Lehet, hogy a családomat nem zavarta volna, de én nagyon is tudatában voltam ennek, és egy idı után nagyon kellemetlenül éreztem magam.” (2. válaszadó, Egyesült Királyság).

Interakciós rituálék Megkülönböztettük az „interakciós rituálékat” a kommunikációs stílusoktól annak érdekében, hogy kódoljuk azon megjegyzéseket, amelyek olyan konkrét kódok vagy akár koreográfiák létezésére vonatkoztak, amelyeket a válaszadók észleltek, és amelyek egy adott kulturális csoportra jellemzı közös rituáléknak (vagy gyakorlatoknak) tőntek számukra. „Egy japán üzleti út során a helyiek megpróbáltak ráijeszteni. Amikor elkezdték a tárgyalásokat, hárman vagy négyen voltak vele szemben, ı pedig egyedül volt, aztán egyre több és több japán csatlakozott, idınként japánul beszéltek, pedig mindannyian értettek angolul. Alkohollal is kínálták, amit elfogadott, de csak keveset ivott. Néhány óra múlva a japán csoportok elfogadták, és tisztelni kezdték. Talán az volt az oka, hogy fiatal volt és egyedül érkezett.” (19. válaszadó, Magyarország). „…az angolok nagyon hidegnek, távolságtartónak és zárkózottnak tőnnek, nem közvetlenek. Aztán öt órakor maguk mögött hagyják a munka világát, és mindenki elmegy a pubba, ami az élet központja: az angolszászok megnyílnak egy pint sör mellett, önmagukká válnak, levetik gátlásaikat, és egyúttal kedvelhetı személyiségekké is válnak.” (19. válaszadó, Olaszország).

Testbeszéd A nonverbális kommunikációs kódok szintén nagy változatosságot mutatnak a különbözı kultúrákban, és különösen alkalmasak arra, hogy attribúciós tévedéseket vagy közvetlenül rossz érzéseket, feszültséget eredményezzenek, mivel gyakran tudatos odafigyelés nélkül dekódoljuk ıket. Íme néhány példa: „Néha úgy tőnik, hogy a külföldiek nem szeretnek szemkontaktust teremteni. Különösen a nık.” (6. válaszadó, Hollandia). „Kultúrsokkot éltem át. Egy étteremben vacsoráztam afrikai barátokkal, és hirtelen azt éreztem, hogy valaki hozzáér a hajamhoz. Hátranéztem, és egy hetvenéves hölgy volt az, aki azt mondta, hogy szeretné megérinteni a hajam és érezni a tapintását… Mindannyian nevettünk a kultúrsokk élménye közben. Soha nem gondoltam, hogy az én afrikai hajam újdonság lehet egy idıs hölgy számára.” (válaszadó Svédországból).

Kapcsolatteremtés és hálózat kialakítása Míg a fentebb felsorolt elemek egyformán relevánsak voltak a nemzetközi mobilitási tapasztalattal rendelkezı és nem rendelkezı válaszadók számára, a társadalmi hálózat kialakításával kapcsolatos nehézségekrıl ritkán esett említés az utóbbi csoportban. A társadalmi hálózat elvesztése egyike azoknak a kritikus problémáknak, amelyekkel az új országba települı személyeknek szembe kell nézniük. A társadalmi hálózat fontos részét képezi a mindennapi logisztikai 23

körülményeknek, ugyanakkor az alapvetı pszichológiai szükségletek szempontjából is kiemelkedı fontossággal bír. Baumeister és Tice azt állítják, hogy valójában a társadalmi kapcsolatok megléte a boldogság fı igazolható kritériuma (2001). Ennek megfelelıen a társadalmi hálózat kialakítása az új környezetben minden expatriált számára kulcskompetencia. „…az egyik legproblémásabb aspektus a külföldi barátok hálózatának kialakításával együtt járó nehézségek” (9. válaszadó, Olaszország). „Az interperszonális kapcsolatok sok erıfeszítést igényelnek, mivel Svájc és Németország lakóinak természete hidegebb. Mindenki éli a saját életét, és nem tartják kötelességüknek, hogy segítsenek otthon érezni magad” (3. válaszadó, Olaszország).


A kognitív komponens A modell kognitív aspektusa azokra a feladatokra vonatkozik, amelyek az interkulturális szituációkról való gondolkodással, azok észlelésével, megértésével és magyarázatával kapcsolatosak. Tanulmányunkban a 18. táblázatban felsorolt kognitív feladatokat azonosítottuk. ÖSSZESEN 46 13

Helyes attribúció A speciális igények / különbségek / viszonylagosság felismerése 13 A disszonancia kezelése 8 A bizonytalanság kezelése 7 Sztereotípiákkal kapcsolatos reflexió, kontroll 5 14. táblázat: A kognitív komponens tényezıi

Mobilitás 18 4

Nincs mobilitás 28 9

5 3

8 5

3

4

3

2

Helyes attribúció Az attribúció arra az igényre vonatkozik, hogy megértsük és megmagyarázzuk azt, amit látunk. A szituációk dekódolására tett kísérlet olyan mélyen gyökerezik az emberekben, hogy készek akár a mértani alakzatok mozgását is társadalmi interakcióként értelmezni (Heider kísérletei 2003/1958). Amikor megpróbáljuk értelmezni mások viselkedését, belsı tényezıkön (pl. szándék, a fıszereplı inherens tulajdonsága) alapuló magyarázatokat (amelyeket diszpozicionális attribúciónak nevezünk) vagy külsı tényezıkön (a kontextus, kultúra elemei stb.) alapuló magyarázatokat találunk (amelyeket szituációs attribúciónak nevezünk). Az emberek általában a diszpozicionális attribúciót részesítik elınyben, amikor mások viselkedését magyarázzák. Még akkor is, ha a szituációs tényezık jobb magyarázatot adnának az adott viselkedésre, és ez attribúciós tévedésekhez vezet. Az attribúció különösen nehéz interkulturális szituációkban, amelyekben a kulturális különbségeket szándékként értelmezik. Például, ha azt feltételezzük, hogy az ember, aki közel jön hozzánk, agresszív. Holott lehet, hogy csak kisebb távolságokhoz szokott. Példa az interjúk szövegébıl: „Egymás kezét fogó férfiak Vendában – hosszú idıbe telt megértenem, miért fogják egymás kezét a férfiak, miközben sétálnak. Ez nagyon zavaró és nyugtalanító volt abban az idıszakban, amikor épp csak elkezdtem társas kapcsolatokat kialakítani

24

a környéken lakókkal. Lassan, megfigyelés révén, és ahogy a nyelvismeretem és személyes tapasztalataim gyarapodtak, megértettem, hogy ez a bizalom kérdésével függ össze.” (7. válaszadó, Egyesült Királyság).

A speciális igények, a viszonylagosság és a különbségek felismerése A formális egyenlıség gondolata – azaz, hogy az egyenlıség akkor áll fenn, ha mindenki ugyanazokkal a formális jogokkal rendelkezik – és az az univerzalista megközelítés, hogy a közös tulajdonságokat hangsúlyozzuk a különbségekkel szemben, gyakran elfedi azt a szükségletet, hogy ténylegesen tudatában legyünk a különbségeknek, vagy hogy azokat kezelni tudjuk. Bizonyos értelemben ez a kérdéskör arról szól, hogy tudatába kerülünk saját etnocentrizmusunknak, és képesek leszünk relativizálni, megérteni, hogy ami jó az egyiknek, az rossz a másiknak. „Egy csoport muzulmán imaszınyegeket és imaszobát kért a vállalattól. A Unite képviselıi segítettek, és megbeszélték a muzulmán hitőekkel a vallási különbségeket, a vállalat pedig biztosította a csoport kérését. Ezután a többi dolgozónak is elmagyarázták a vallási különbségeket.” (17. válaszadó, Egyesült Királyság − ÉszakÍrország).

A disszonancia kezelése Az emberek számos elvárással lépnek be egy szituációba arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul majd az adott szituáció. Az interkulturális szituációkban a kulturális különbségekbıl eredıen az embereknek gyakran el kell térniük az általuk elvárt forgatókönyvtıl. A disszonancia az elvárások és a tényleges történések közötti szakadékot jelenti. „Semmi, amit a valóságban láttam, nem felelt meg a várakozásaimnak”. (20. válaszadó, Egyesült Királyság); „Magam is »kultúrsokkot« éltem át, mert az írekben sokkal erısebb a klikkszellem, mint az amerikaiakban. Arra számítottam, hogy ugyanolyanok lesznek, mivel angolul beszélnek.” (1. válaszadó, Egyesült Királyság − Észak-Írország).

A bizonytalanság kezelése Az interkulturalitás általában nagymértékő bizonytalansággal reprezentációk, kommunikációs kódok stb. sokfélesége miatt.

jár

a

„Számomra a kultúrsokk azt jelenti, hogy váratlan helyzetbe kerülsz. Ezt éltem át, amikor a börtönben és az elmegyógyintézetben dolgoztam. A börtönben az ırök és a bennlakók másképp gondolkodtak, mint amihez hozzászoktam. Az elmegyógyintézetben úgyszintén. Olyan módon viselkedtek, amit nem értettem. Ez alapvetıen nem felelt meg azoknak a munkahelyi normáknak, amelyeket megszoktam. Ezért összezavarodtam.” (válaszadó Svédországból). „A kultúrsokk azt jelenti, hogy az ember olyasvalamivel kerül szembe, ami szokatlan számára. Új szituáció. Valami olyan, amit nem ismerek fel. Az embernek elemeznie kell, miért reagál az új szituációkra annak érdekében, hogy elkerülje a túlzott reakciót egy olyan kulturális különbség esetében, amelyet abnormálisnak érez.” (válaszadó Svédországból).

Sztereotípiákkal kapcsolatos reflexió és kontroll Az emberi kognitív mőködés része a kategóriák, általánosítások, illetve a sztereotípiák felállítása. Mi több, ezek nem tudatos kognitív jelenségek, és egyáltalán nem magától értetıdı, hogy tudatában vagyunk annak, hogy amit a másikról gondolunk, az nem annyira a másik inherens tulajdonságaitól függ, sokkal inkább a saját gondolatfolyamataink eredménye. A kategóriáinkhoz és sztereotípiáinkhoz való ragaszkodás az új információ befogadása terén tanúsított merevséghez és a másikkal

25

szembeni bezáródáshoz vezethet. Emellett az interakció során a sztereotípiák gyakran önbeteljesítı jóslatokként viselkednek, amelyek igazolják az elıítéletek további fenntartását.
Én és identitás Míg az identitás a legtöbb elmélet szerint az interkulturális tapasztalatokhoz kapcsolódik, ez szinte kizárólag a kollektív, illetve kulturális identitás tekintetében igaz, és általában a nemzetközi mobilitás szituációira korlátozódik (lásd például Ward et al. 2001). Ebben a szellemben az akkulturációs folyamatokat arra használják, hogy bemutassák a kulturális identitás változását az új kulturális környezettel való érintkezés során (Berry 1988), a társadalmi identitás dinamikájával pedig a csoportok közötti viszonyokat magyarázzák. Ugyanakkor ezek a szituációk nemcsak a kollektív identitást, hanem az én-rendszer teljességét is érintik, beleértve az identitás személyes aspektusait is. A francia szociálpszichológus, Cohen-Emerique szerint minden interkulturális találkozás potenciális fenyegetést jelent az identitásra nézve (2002). Az identitás fenyegetettsége akkor áll fenn, ha képtelenek vagyunk kielégíteni az identitással kapcsolatos alapvetı igényeket vagy elveket (Breakwell 1988). A jelen pillanatig nem létezik azonban tudományos konszenzus ezen elvek pontos, kimerítı felsorolása tekintetében. Ennek megfelelıen kódolási kategóriáink nem tükröznek semmilyen ilyesfajta, elméletileg bizonyított modellt. Megkíséreltük azonban felderíteni azon identitásfenyegetések mértékét és típusait, amelyek az interkulturális szituációkból származhatnak. Mobilitás 71

Nincs mobilitás 32

40

28

12

23

16

7

22

13

9

10

7

3

8

7

1

ÖSSZESEN 103 Kollektív identitás fenyegetettsége, rasszizmus / diszkrimináció áldozata Pragmatikus funkció fenyegetettsége (másoktól való elkülönülés) Az „ontológiai funkció” fenyegetettsége (hit relativizálódása) Személyes identitás fenyegetettsége Szakmai kompetenciák fenyegetettsége 15. táblázat: Az identitás-komponens tényezıi

a) Az ontológiai és pragmatikus funkció fenyegetettsége (Camilleri, 1985) Camilleri megkülönböztette az identitás ontológiai és pragmatikus funkcióit. Az ontológiai funkció értelmet ad a világnak, míg a pragmatikus funkció a társas kapcsolatokat érinti és a szociális környezettel létrejött kapcsolatok kialakítására vonatkozik. Egy kultúrába (nemzeti, szakmai stb.) való enkulturáció általában egyidejőleg kielégíti mindkettıt, de kultúraközi átmenet esetén a két szükséglet ellentétes fejleményekhez vezethet, és az egyik kielégítése néha a másik rovására történik.

26


Az ontológiai funkció fenyegetettsége. Amikor az ontológiai funkció fenyegetett, a világról alkotott alapvetı feltételezéseink kérdıjelezıdnek meg, folyamatosság- és koherenciaérzetünk pedig sérül. „Amikor késıbb visszatértem a szülıvárosomba, akkor merültem bele valójában a kultúrsokkba. Rájöttem, hogy nem sokat tudok. Szőz voltam. Naiv voltam. Nem értettem semmit. Könnyen becsaptak. Nem voltam kritikus, és nem tudtam önmagam lenni”. (válaszadó Svédországból).


A pragmatikus funkció fenyegetettsége „…számukra nehéz megérteni a mi életmódunkat: bár ott szinte mindent nélkülöztünk, ami a nyugati felfogás szerint az élethez kell, de még így is százszor annyink volt, mint nekik. Ez olyan szakadék, amelyet lehetetlen áthidalni. Soha nem leszünk olyanok, mint ık, és nem is ez volt a célunk. Ez elég nagy sokk, mert rosszul érzed tıle magad, és mindig feszélyezettséget érzel. Ez egy olyan alapvetı kényelmetlenség, amelyen soha nem teszed túl magad, és amely állandó nyomás alatt tart. A cél, hogy mindentıl megszabadulj.” (8. válaszadó, Olaszország).

b) A rasszizmussal, diszkriminációval való érintkezés fenyegeti a kollektív identitást Egy specifikus kulturális identitás (nemzeti, etnikai, szubkulturális stb.) pozitív elismerésének hiánya fenyegeti a kollektív identitást, ami explicit sztereotípiákban, elıítéletekben vagy nyílt diszkriminációban nyilvánulhat meg. Néhány példa: „Én voltam az egyetlen fekete gyerek az iskolában – leköptek, és még a tanárok is fekának vagy bokszosnak neveztek.” (22. válaszadó, Egyesült Királyság). „Éreztem az olaszokkal szembeni rasszizmust, amikor bankszámlát nyitottam.” (3. válaszadó, Olaszország). „A fehér edzıknek és menedzsereknek az a felfogása, hogy fekete edzıként korlátozni kell téged abban, mit tehetsz meg. Ha »versenyıl« van szó, akkor boldogan bevonnak, amúgy meg egyszerően figyelmen kívül hagyják a képességeidet”. (8. válaszadó, Egyesült Királyság).

c) A személyes identitás fenyegetettsége A személyes identitást fenyegeti, ha az embert nem ismerik el egyénként, hanem kizárólag egy adott csoport tagjaként tekintenek rá. Ebben az értelemben a személy elveszti minden egyéniségét és egyediségét. Míg a diszkrimináció, a rasszizmus vagy a sztereotípiák megtapasztalása a személyes identitásra nézve is fenyegetést jelent (mivel az egyént kizárólag a csoport tagjának tekintik), ezek a fenyegetések a nyílt diszkrimináció megnyilvánulása nélkül is elıfordulhatnak azokban az esetekben, amikor az ember releváns énképét (pl. mint heteroszexuális, nem rasszista felfogású személy stb.) nem osztják a többiek. „Nem érzed, hogy egyénként tekintenének rád, egyszerően csak olasz vagy hiába van jó munkaszerzıdésed.” (3. válaszadó, Olaszország). „Egyszer megpróbáltam elmagyarázni a kurzus szabályait egy roma diákokból álló osztálynak, és néhányan közülük rasszistának neveztek (a csoport elıtt). Ez tényleg sokkolt.” (11. válaszadó, Magyarország). „Volt egy homoszexuális kollégám, ehhez a témához pedig semlegesen viszonyultam, jól kijöttem vele, ı pedig meg volt gyızıdve, hogy én is homoszexuális vagyok, és ezt a véleményét a többi kollégával is megosztotta. Ez késıbb aztán félreértésekhez vezetett.” (13. válaszadó, Olaszország).

d) A szakmai identitás fenyegetettsége A szakmai identitás fenyegetettségét külön kódoltuk a személyes identitás fenyegetettségétıl, mivel ismétlıdı mintának tőnt. Adminisztratív vagy pusztán

27

szubjektív okokból a külföldieknek gyakran nehézséget okoz, hogy az új környezetben folytassák szakmai életüket. Ez kompetenciáik és korábbi teljesítményeik el nem ismerésével jár együtt. Ahogy egy vendégmunkásokkal foglalkozó válaszadó megjegyezte, „a más országokból származó, magas iskolai végzettséggel rendelkezı emberek megérkeznek, és semmibe veszik ıket, mintha iskolázatlanok lennének”. „Magasan képzett vagyok és szeretem a munkámat, de azt hiszem, mivel részben ázsiai származású vagyok, soha nem fogok túl magas pozícióba kerülni a szervezetnél, és emiatt nagyon frusztráltnak érzem magam.” (19. válaszadó, Egyesült Királyság).

Más jellegő példákat is találtunk, amelyekben a félreértések vagy feszültségek megakadályozták a válaszadót a hatékony munkavégzésben. Az ilyen tapasztalatok szintén fenyegetik a szakmai identitást. „Egy másik furcsa epizód az egyiptomié volt, aki nem tudta, hogy nem vagyok rendır. Mindez azért fordulhatott elı, mert szóltam neki az idıpontról, amelyet a rendırség tett közzé az interneten. Azt mondta, »Hát, Olaszországban minden így mőködik!« Ez már ahhoz is sok volt, hogy megsértıdjek, és az elsı késztetésem az volt, hogy megmondom neki, hogy Egyiptom sokkal rosszabb, és hogy hagyja abba a panaszkodást. Azt gondoltam, hogy aztán elmagyarázom neki a szerepemet és mindazt, amit érte tehetek. Egy másik vendégmunkásnak, aki azért volt az irodában, hogy ugyanerrıl érdeklıdjön, kellett közbe lépnie, és megmagyaráznia az egyiptominak, hogy nem vagyok rendır. Egy harmadik, semleges személy is közbelépett, valaki, aki az egyiptomiéhoz hasonló szituációban volt (korábbi illegális bevándorló) annak érdekében, hogy helyreállítsa a bizalmi szituációt.” (18. válaszadó, Olaszország).

5.3.3. Nemzeti különbségek Az adatok viszonylag homogének voltak a részt vevı országokat / régiókat tekintve: a dimenziók relatív súlya igen hasonló volt. Ez arra enged következtetni, hogy az interkulturális kompetenciák viszonylag stabilak az európai országokból vett mintában. A hipotéziseket majd tovább teszteljük a validációs szakaszban. Van azonban néhány érdekes apróbb különbség, például az identitással és az érzelmekkel kapcsolatos válaszok relatív fontosságával összefüggésben az Egyesült Királyság és más országok viszonylatában – különösen a magyarországi válaszadókhoz képest –, ahol az érzelem és identitás említése sokkal ritkább, mint a többi országban. 16. táblázat: Válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek Egyesült Királyság − ÉszakMagyar- OlaszHollan- SvédEgyesült Írország ország ország dia ország Királyság interakció 30 20 41 26 24 46 érzelem 7 15 33 21 39 25 identitás 2 12 16 16 31 22 kogníció 3 6 7 3 7 20

Összesen 187 140 99 46

28

5.3.4. Szakterületek közötti különbségek A dimenziók igen hasonlóak voltak a 4 vizsgált szektorban. Voltak azonban apróbb különbségek, például az érzelmi aspektusokat említı válaszadók viszonylag alacsony száma az üzleti szférában a non-profit szektorhoz viszonyítva. Emellett a VET szektor válaszadói közül kevesebben említettek a kognitív dimenzióra – akár kognitív készségekre, akár a tudásra – vonatkozó aspektusokat. Ez annál is érdekesebb, mivel ez az a szakterület, amely ténylegesen kapcsolódik a kognitív tevékenységekhez. 17. táblázat: Szakterületek közötti különbségek NemÜzleti kormányzati szféra szervezetek Köztestületek interakció 44 52 44 érzelem 22 51 33 identitás 20 31 19 kogníció 12 15 13

Szakmai továbbképzés 47 34 29 6

Összesen 187 140 99 46

Úgy tőnik, az egyetlen megkülönböztetı tényezı a mobilitás vagy nem-mobilitás kritériuma. Valójában az látszik, hogy a nemzetközi mobilitással kapcsolatos tapasztalatok váltják ki az identitással és érzelmekkel kapcsolatos kérdéseket. 18. táblázat: Különbségek a mobilitás vagy nem-mobilitás kritériumának megfelelıen interakció érzelem identitás kogníció Mobilitás 104 95 73 19 Nincs mobilitás 83 45 26 27

6. A modell tárgyalása 6.1. Az interkulturális kompetenciák modellje A kommunikáció általános folyamataira való összpontosítás Az interkulturális negociáció eszköztára azon a felismerésen alapszik, hogy az interkulturális szituáció gyökerénél hármas negociációs folyamat található: az értelmezés negociációja, az interakció folyamatának negociációja és az identitás negociációja. Míg ezek a folyamatok minden interakciós szituációban lezajlanak, a kulturális távolság kettıs kihívást eredményez: a kezdeti pozíciók és gyakorlatok közötti különbségek hangsúlyosabbá válnak, míg a társadalmi identitás dinamikája a kezdeti különbségek tárgyiasulásához és az egymással szembeni bezáródáshoz vezethet.



Funkcionális felosztás: az affektív, a viselkedési és a kognitív szint Az interkulturális kompetenciák számos modellje a pszichoszociális mőködés alapvetı kategóriáiba sorolja a kompetenciák dimenzióit. A pszichológiai irodalomban gyakran használt alapvetı kategorizáció különválasztja a pszichológiai folyamatok fı típusait affektív, viselkedési és kognitív szintekre1 (pl. Gertsen 1992, 1

A kompetencia tudásra / készségekre / attitődökre történı felosztása az oktatásban alkalmazott megközelítést tükrözi: azt a vágyat, hogy az oktatás tartalmát a tudás puszta átadásán túlra terjesszék

29

Ward et al. 2001). Interkulturális kompetencia-felfogásunkat ezzel a modellel harmonizáljuk, ily módon az interkulturális kompetenciák ABC-modelljét hozzuk létre. Azonban ahelyett, hogy az identitást a kognitív szinten helyeznénk el, mint azt néhány szerzı teszi (pl. Ward et al. 2001), szeretnénk kihangsúlyozni azt, hogy az identitás – az identitás folyamatai és elvei – mindhárom szintet érintik.

Közös értelmezés kialakítása

Az interakció folyamatának negociációja

Az identitás negociációja Érzelmek kezelése

2. ábra. Az interkulturális negociáció eszköztára

Az én és az identitás központi szerepe A negociációs eszköztár összegyőjti a pszichológiai mőködés affektív, viselkedési és kognitív szintjein azokat a kompetenciákat, amelyek lehetıvé teszik a negociációt, és legyızik az identitás fenyegetettsége következtében kialakult merevséget. Míg az identitás a legtöbb elmélet szerint az interkulturális tapasztalatokhoz kapcsolódik, ez szinte kizárólag a kollektív, illetve a kulturális identitás tekintetében igaz, és általában a nemzetközi mobilitás szituációira korlátozódik (lásd például Ward et al.). Ebben a szellemben az akkulturációs folyamatokat arra használják, hogy bemutassák a kulturális identitás változását az új kulturális környezettel való érintkezés során (Berry), a társadalmi identitás dinamikájával pedig a csoportok közötti viszonyokat magyarázzák. Ugyanakkor ezek a szituációk nemcsak a kollektív identitást, de az én-rendszer teljességét is érintik, beleértve az identitás személyes aspektusait is. A francia szociálpszichológus, CohenEmerique szerint minden interkulturális találkozás potenciális fenyegetést jelent az identitásra nézve (2002). Az identitás fenyegetettsége akkor áll fenn, ha képtelenek vagyunk kielégíteni az identitással kapcsolatos alapvetı igényeket, illetve elveket (Breakwell 1988).


ki. Ez azonban nem a legmegfelelıbb keret ahhoz, hogy megértsük az interkulturális interakció során lezajló folyamatokat.

30

Cohen-Emerique elméletével összhangban modellünkben az identitás központi szerepe abból a felismerésbıl fakad, hogy a – közvetlen és közvetett – sokszínőség fenyegetést jelent az identitásra nézve, amely fenyegetés meghaladja a kulturális identitás szintjét és a teljes én-rendszert érinti. Az identitás vagy az én-rendszer fenyegetettsége, mivel az énképpel kapcsolatos alapvetı motívumok nem teljesülésével jár, akadályozhatja vagy akár le is állíthatja a negociációs folyamatot, mivel megnöveli az egyén bezáródás és elkülönülés iránti igényét. Következésképpen az interkulturális kompetenciák bármely modelljének foglalkoznia kell azzal, hogy hogyan lehet legyızni ezeket a fenyegetéseket, és lehetıvé tenni az interakció negociációjának kibontakozását. 6.2. A modell elemei 6.2.1. Affektus: érzelmek kezelése Amennyiben az interkulturális szituációk hajlamosak negatív érzelmeket kiváltani, úgy az interkulturális kompetencia affektív komponense az érzelmek szabályozásának képessége elsısorban annak érdekében, hogy elkerüljük a potenciális konfliktus eszkalációját, másodsorban pedig azért, hogy objektívabban tudjunk gondolkodni a konfliktus okairól, és tudatára ébredjünk saját „érzékeny zónáink” szerepének (Cohen-Emerique). Az érzelmek szabályozásának relevanciáját számos kutató támasztja alá, mint azt a multikulturális személyiség-kérdıív „érzelmi stabilitás” komponense is illusztrálja (Van Oudenhoven, Van der Zee 2002). Emellett az érzelmek kezelése központi eleme Gudykunst bizonytalanságkezelési elméletének, Furnham és Bochner stressz-kezelés elméletének és Matsumoto ICAPS-ának is. „Az érzelmek szabályozása lehetıvé teszi, hogy az egyének világosan gondolkodjanak az interkulturális incidensekrıl anélkül, hogy pszichológiai védmővek mögé húzódnának vissza. Ha a jövevények nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy szabályozzák, illetve uralják érzelmeiket, valószínőtlen, hogy jól tudjanak alkalmazkodni, mivel bezárják magukat a gondolkodás vagy a világgal való interakció automatikus vagy habituális módjaiba. Valószínőnek tőnik, hogy az érzelmek szabályozása az interkulturális alkalmazkodás kapuırzı jellegő készsége.” (Matsumoto et al. 2007: 6).

Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy megtartjuk az érzelmek kezelését mint interkulturális kompetencia-modellünk affektív komponensét. Definíció: az érzelmek kezelése az a képesség, amely segít leküzdeni / kezelni a félreértésekbıl, konfliktusokból és az interkulturális találkozásokban inherens módon benne rejlı bizonytalanságból fakadó negatív érzelmek következményeit. Ez nem az érzelmek kifejezıdésének elfojtását jelenti, hanem azt a kapacitást, hogy elkerüljük az érzelmi impulzusok hatása alatt való cselekvést. 6.2.2. Viselkedés: az interakció negociációja A kommunikáció és az interakció általában az interkulturális kapcsolatok modelljeinek és elméleteinek központi elemei. Az interkulturális kompetencia számos definíciója valójában az interakcióra, az interkulturális környezetben végzett hatékony kommunikációra szőkül. Ezt jól példázza a Wikipédia interkulturális kompetenciáról szóló cikkének elsı mondata: „Az interkulturális kompetencia az a képesség, hogy sikeresen kommunikáljunk más kultúrához tartozó emberekkel” vagy Chen és Starosta interkulturális kommunikációs kompetencia-meghatározása: „az a képesség,

31

hogy hatékonyan és megfelelıen megvalósítsuk a kommunikációs viselkedéseket, amelyek egymás kulturális identitását vagy identitásait negociálják egy kulturálisan sokszínő környezetben” (1999:28). A kommunikáció központi szerepe annak tulajdonítható, hogy sokak számára ez jelenti a másikkal való találkozás és a különbségek tudatosulásának pillanatát. Bár léteznek beszámolók olyan kultúrsokk-élményekrıl, amelyeket az illatok, az éghajlat vagy az ízek hirtelen tudatosulása váltott ki, a legtöbb ember a másokkal való interakció során tapasztalja meg az interkulturalitást. A kommunikáció azért ennyire kritikus esemény, mert a klasszikus transzmissziós modellel ellentétben (Shannon és Weaver 1949) a kommunikáció nem csupán a forrás által egyoldalúan meghatározott üzenet átadását jelenti. Elıször is, az üzenet értelmezését nem a forrás biztosítja, hanem az interakció résztvevıi negociálják egymás között kulturális kontextusaik befolyásán keresztül. Másodsorban, bár a kommunikáció folyamatát semlegesnek és univerzálisnak tekintjük, amelyben az egyetlen fenyegetés a kívülrıl érkezı zaj, a kommunikációs folyamat valójában lényegesen eltér a különbözı kultúrákban, és a közösen elfogadott kommunikációs kódok hiánya a tranzakció sikertelenségéhez vezethet. Harmadszor, az interakciós partnerek nem függetlenek a kommunikációs folyamattól, mivel kapcsolatukat és identitásukat folyamatosan újjáépítik, illetve újranegociálják a folyamat során. A kutatás során azonosított dimenziók – arcmunka, kommunikációs stílus, a kommunikáció eredménytelensége, testbeszéd, kapcsolatok kialakítása – a kommunikáció azon aspektusaira vonatkoznak, amelyek egyre nehezebbé válnak a kulturális távolság növekedésével. A partnerek minden egyes interakció során dialektikus folyamatban vesznek részt: a másikhoz való alkalmazkodás igénye és a saját kommunikációs repertoárjukhoz való ragaszkodás között mozognak. A kommunikáció akkomodációs elmélete (CAT – Giles, Ogay 2006) ezt a dialektikát az akkomodáció és a divergencia stratégiáinak fogalmán keresztül magyarázza, amelyek a befogadás, illetve az elkülönülés attitődjeit tükrözik. Az akkomodáció a társas kapcsolatok motivációját tükrözi, míg a divergencia a másiktól való elkülönülés és a külön identitások megerısítésének motivációját. Így a CAT a kommunikációs viselkedést a motiváción keresztül írja le ellentétben más kommunikációs modellekkel, amelyek a viselkedés rugalmasságát – azaz a nonverbális repertoár bıvítésének és a repertoárok közti rugalmas váltásnak a képességét – a motivációtól független készségnek tekintik. A kutatás következı szakaszában megvizsgáljuk a viselkedés rugalmassága és a másikhoz való alkalmazkodás hajlandósága, illetve a konvergencia és divergencia motivációja közötti kapcsolatot, amelyeket az identitás-komponens tartalmaz. Lehetséges-e a viselkedés rugalmasságát „cold skillként” felfogni? Lehet-e, kell-e különválasztani ezt a motivációs tényezıtıl? Amíg nincsenek további eredmények, addig az interkulturális kompetencia viselkedési aspektusának következı definícióját javasoljuk: Az interakció negociációja az a képesség, hogy alkalmazkodjunk másokhoz és közös kommunikációs eljárást negociáljunk olyan helyzetben, amelyben különbségek vannak a résztvevık kommunikációs stílusai, együttmőködési gyakorlata és udvariassági kódjai között.

32

6.2.3. A kognitív komponens A modell kognitív aspektusa azokra a kognitív feladatokra – azaz gondolkodást érintı feladatokra – vonatkozik, amelyeket az interkulturális szituációk megkövetelnek. A legtöbb kutató elismeri azt a tényt, hogy az interkulturális találkozások szokatlan mértékő bizonytalansággal és kétértelmőséggel járnak. Néhány példa erre a multikulturális személyiség-kérdıívben (Van Oudenhoven, Van der Zee 2002) a nyitott gondolkodás dimenziója, az Early és Ang által képviselt kulturális intelligencia fogalmának kognitív komponense (2003), Williams (2005) kultúraközi alkalmazkodóképesség eszköztárának rugalmasság és nyitottság dimenziója vagy a Ruben (1976) által azonosított félreérthetıség toleranciája. A nyitottság és a bizonytalanság egyes elméletek és mérések központi elemeiként jelennek meg, ilyenek például a Caligiuri et al. (2000) által megalkotott attitudinális és viselkedésbeli nyitottság skála és a Gudykunst (2001) által kifejlesztett bizonytalanság és szorongás kezelésének elmélete. Az, ahogyan egy szituációt értelmezünk, mindig összetett kognitív folyamatok eredménye, az interkulturális szituációkban pedig a bizonytalanság mértéke ezen szituációk természeténél fogva sokkal magasabb, ami tovább nehezíti a negociációs folyamatot. A megnövekedett bizonytalanság által jellemzett szituációban történı értelemalkotás kompetenciájának jó megközelítése a Kruglanski-féle kognitív bezáródás iránti igény elmélete (Krunglanski, Webster 1996). A modell azon az elgondoláson alapszik, hogy egyes emberek különbözı helyzetekben erısebb motivációt éreznek arra, hogy lezárják az információ keresésére és feldolgozására irányuló feladatokat, azaz bezáródjanak az új információkkal szemben. A modell skálájának öt dimenziója van: a rend, a kiszámíthatóság, a határozottság, a félreérthetıség és a zárt gondolkodás (a skálát lásd a függelékben!) felé történı orientáció. Bár a bezáródás iránti igény tényezıi nem felelnek meg teljesen a mi tényezıinknek (bizonytalanság kezelése, disszonancia kezelése, viszonylagosság, attribúciók kezelése, sztereotípiákkal kapcsolatos reflexió), az elmélet nagyon is releváns az interkulturális dinamika magyarázata szempontjából. Az elmélet megmagyarázza az embereknek azt a motivációját, hogy fenntartsák a kognitív folyamatokat (pl. új hipotéziseket próbálnak felállítani, hogy megértsék a másikat) vagy lezárják ezeket. Interkulturális kompetencia-modellünk felismeri a kapcsolatot a motiváció és a kogníció között. Hisszük, hogy a kognitív nyitottság (a disszonancia, viszonylagosság stb. kezelésének képessége) összefügg az identitás fenyegettségébıl fakadó bezáródás motivációjával. A két folyamat közötti összefüggés mértékét a kutatás következı szakaszában vizsgáljuk meg. Az interkulturális kompetencia kognitív aspektusának javasolt definíciója a következı: A résztvevık közötti közös jelentések és az egymásal megosztott tudás negociálásának képessége, amely magában foglalja egyrészt azt a képességet, hogy nyitottak maradjunk egy olyan szituációban, ahol hiányoznak a megszokott referenciakeretek, másrészt azt a képességet, hogy ellenálljunk a bezáródás iránti igénynek.

33

6.2.4. Én és identitás Fıként az akkulturációs folyamat során a kulturális identitás változására helyezett hangsúly, valamint a csoportok közötti kapcsolatok dinamikájának megértése az oka annak, hogy az identitás az interkulturális elméletek középpontjában áll. Az identitás sokkal ritkábban képezi részét azon interkulturális elméleteknek, amelyek tágabb értelemben foglalkoznak a kapcsolattal vagy az együttmőködéssel. Ennek ellenére létezik néhány elmélet, amely az interkulturalitás dinamikáját az identitáson keresztül magyarázza. Az Imahory és Cupach (pl. 2005) által felállított identitáskezelési elmélet (IMT) ilyen kivétel. Az IMT elmélete a Brown és Levinson-féle (1978) negatív és pozitív arc iránti igény fogalmából ered, amely az elismerés iránti igényt, valamint a másiktól való függetlenség és autonómia iránti igényt takarja. Az elmélet alapja a lehetséges arccal kapcsolatos problémák listája, amelyek a pozitív és negatív arcigényekbıl, és a másik arc igényeinek kezelése iránti igénybıl származnak. Az arccal kapcsolatos problémák négy típusát azonosították: az identitás befagyása (amikor az embereket csak kulturális identitásukon keresztül látják), a támogatás hiánya (amikor a kulturális identitásokat figyelmen kívül hagyják), az én-másik arc dialektika (a saját vagy a partner arcának támogatásából eredı feszültség) és végül a pozitív-negatív arcdialektika (a másik negatív vagy pozitív arcigényeinek támogatásából fakadó feszültség). Az arcigények kulturális identitással kapcsolatos relevanciája kétségbevonhatatlan az interkulturális interakció során. Az arcmunkára való összpontosítás megfelelı keretet nyújt a kapcsolatok és az elkülönülés dialektikájának megértéséhez. Az elmélet ugyanakkor foglalkozik azokkal a készségekkel, illetve képességekkel is, amelyeket az arckezelési folyamat során mozgósítunk. Az elmélet középpontjában nem az egyéni különbségek azonosítása áll, hanem az identitás-kezelési folyamat fázisainak azonosítása. Ebbıl adódóan csak közvetetten járulhat hozzá az egyéni kompetenciák vizsgálatához. Egy másik elmélet, amelynek központi komponense az identitás, TingToomey identitás negociáció elmélete (INT), amely sokkal közelebb áll a jelen kutatás fókuszához. Az INT célkitőzése, hogy meghatározza az interkulturális identitás kompetenciáját: komponenseit, kritériumait és kimeneteleit (Ting-Toomey 2005:211). Ting-Toomey szerint az interkulturális találkozások „határokat átlépı utazások” az identitás biztonsága és bizonytalansága, a befogadás és a kirekesztés között (p 216). A határok átlépésének folyamata elkerülhetetlenné teszi az identitás megváltozását és átalakulását és az identitás negociációjához vezet: „olyan tranzakcionális folyamat, amely által az interkulturális szituációban lévı egyének megkísérelik kinyilvánítani, definiálni, módosítani, kétségbe vonni és/vagy támogatni a saját maguk és a másik által vágyott énképet” (p. 217). Az egyéni különbségek magyarázatában Ting-Toomey központi metaforái a „tudatosan figyelmes interkulturális kommunikáció” és az „interkulturális identitás negociációjának kompetenciája”, amelyek az „interkulturális epizód során a vágyott, megosztott identitásértelmezések és identitáscélok megfelelı, hatásos és kielégítı kezelésére” utalnak (p. 226). A kompetenciának három komponense van: az identitás ismerete, a „mindfulness” és az identitás-negociációs készségek. Az identitás ismerete azt jelenti, hogy „kultúra-érzékeny tudást” győjtünk mások identitástartományairól azzal a céllal, hogy megtudjuk, identitásuk mely aspektusait szükséges megerısítenünk. A tudatos figyelem – Tharp elmélete nyomán (2003) – „arra való készenlét, hogy

34

megváltoztassuk a referenciakeretünket, arra inspiráló motiváció, hogy új kategóriákat használjunk a kulturális, illetve etnikai különbségek megértésére; valamint felkészültség, hogy a döntéshozatal és a probléma-megoldás új útjaival kísérletezzünk” (p.226.). Végül az identitás-negociációs készségek olyan adaptív interakciós készségek, amelyek magukban foglalják a megfigyelést, az értelmezések tisztázását, a hallgatást, az empátiát, az érzékenységet, az arcmunkát, az együttmőködı párbeszédet stb. (p.227). Összefoglalva, az INT nagyrészt érinti mindazt a dinamikát, amely a jelen kutatás tárgyát képezi. Emellett az identitással kapcsolatos igények központisága is közös vonása a két kutatásnak. Ting-Toomey azonban sok olyan kérdést nem érint, amelyeket tisztázni kellene. Nem világos például, hogy mi a kapcsolat az identitás és a személy más alapvetı pszichológiai funkciói között, amelyek szintén szerepet játszanak az interkulturális interakció során (pl. kogníció, érzelmek). A másik kérdés a komponensek összetételét érinti, amely jelenleg a „fekete doboz” fogalmak körébe tartozik. Hogyan alakították ki ıket? Mik a komponenseik? Ha a komponensek operacionalizálása nem történik meg, hogyan konceptualizáljuk a tudatos figyelmet? Hogyan lehetséges a komponensek mérése? Pontosan milyen identitásmotívumokat vettek figyelembe? Míg az az irány, amelyen Ting-Toomey elindult, igen ígéretesnek tőnik az identitásra összpontosító interkulturális kutatás szempontjából, néhány aspektusa további vizsgálódást igényelne. Modellünk szerint az identitásnegociáció kompetenciája is kulcsfontosságú szereppel rendelkezik. Ez elsısorban a dinamikus egyensúly fenntartásának mechanizmusa, amely állandó negociációt feltételez a különbözı identitásmotívumok között. Bár jelenleg nincs tudományos konszenzus a motívumok pontos, kimerítı listája tekintetében (lásd Vignoles 2006 új javaslatát!), úgy tőnik, egyetértés uralkodik abban, hogy a listának tartalmaznia kell a másik felé való orientáció valamilyen formáját (társas kapcsolatok, összetartozás vagy „pragmatikus funkció”) és az önszabályozás (vagy folyamatosság, megkülönböztetés stb.) iránti igényt. Ezek az identitással kapcsolatos igények minden egyes interakció során iránytőként segítik az egyén orientációját az igények lehetı legjobb kielégítése felé, és a folyamat során meghatározzák a másik felé való nyitás, illetve elkülönülés motivációját. Ezért feltételezzük, hogy minden más folyamat (viselkedés, érzelmek, kogníció) közvetlenül kapcsolódik az identitás negociációjának folyamatához vagy ezáltal közvetítıdik. A következı lépés, hogy megvizsgáljuk a kapcsolatot az identitás negociációjának fogalma és az interkulturális kompetencia affektív, viselkedési és kognitív komponensei között. Külön folyamat-e az identitás negociációja? Megelızi és meghatározza-e az összes többi komponenst a motiváción keresztül vagy pedig redundáns? Az identitás negociációjának kompetenciája az énnek az a képessége, hogy elmozduljon az én-rendszer különbözı pozíciói között annak érdekében, hogy különbözı olyan identitás-igényeket elégítsen ki, mint az önbecsülés, az optimális elkülönülés, a jelentés, a folyamatosság és a társas kapcsolatok.

35

7. Következtetések Kutatásunk célja, hogy újraindítsuk a vitát az interkulturális kompetenciákról, amelyek esetében gyakran az a vád merül fel, hogy a kultúra tárgyiasult fogalmát használják, és hogy egyéni sajátosságokként tárgyiasítanak egy lényegében interaktív és szubjektív folyamatot. Kutatócsoportunk felvállalta a kihívást, hogy felülvizsgálja ezt a hipotézist, és megvizsgálja, lehetséges-e interkulturális kompetenciákat oly módon konceptualizálni és azonosítani, hogy közben elkerüljük mindazokat az episztemiológiai csapdákat, amelyeket a terület magában rejt. Miközben az interkulturális kompetenciák egyes formáinak keresése több mint fél évszázadon át napirenden volt, csak napjainkban kezdıdött el az interkulturális kompetenciák fıirányosítása. Míg a korábbi munkákban az interkulturális kompetencia – vagy kultúraközi hatékonyság stb. – kizárólag a migránsokra („jövevényekre”) és a velük dolgozó szakemberekre vonatkozott, mára felismertük, hogy a növekvı transznacionalizációnak köszönhetıen a másokkal való együttélés, munkavégzés, együttmőködés kompetenciája mindenki számára kulcskompetenciává vált. Ezt az elmozdulást tükrözi az OECD DESECO projektje, amely a „heterogén csoportokban történı munkát” három kulcskompetencia-terület egyikeként azonosította (OECD 2003); valamint az Európai Bizottság kulcskompetenciákkal foglalkozó munkacsoportjai, amelyek az „interkulturális kompetenciát” a 8 meghatározott kompetencia-terület fontos elemeként azonosították. Kutatásunk az interkulturális kompetencia ilyen fıáramba tartozó megközelítésén alapszik: az interkulturális kompetencia elsajátítása nem a bevándorlók és általában a migránsok kizárólagos feladata, hanem a társadalmak egészét érinti. A kompetenciák konceptualizálásának kereteként a kompetenciáknak az OECD DeSeCo projektje által javasolt igényorientált megközelítését alkalmaztuk. Ebben az összefüggésben a hangsúly nem az elıre meghatározott végállapotokon vagy tulajdonságokon van, hanem azokon az igényeken, amelyekkel az egyének találkoznak társadalmi vagy szakmai életük során. Ennek megfelelıen kiinduló definíciónkban az interkulturális kompetenciát úgy értelmeztük, mint azt a képességet, hogy különbözı pszichoszociális erıforrásokat (tudás, készségek, érzelmek stb.) mozgósítsunk annak érdekében, hogy megfeleljünk az interkulturális szituációknak. Feladatunk az volt, hogy feltérképezzük ezeket az interkulturális szituációkat annak érdekében, hogy megértsük, milyen típusú igényeket vonnak maguk után. Az interkulturalitás konceptualizálásakor abból a feltételezésbıl indultunk ki, hogy az interkulturális interakciók lényegileg nem különböznek az intrakulturális interakcióktól; ezek tulajdonképpen két végpontját alkotják ugyanannak a kontinuumnak, amely az interakcióban résztvevık kulturális távolságának függvényében változik. A kulturális különbségek azonban két módon is szerepet játszhatnak az interkulturális interakcióban: közvetlenül a fennálló különbségek megnyilvánulása révén vagy közvetve a társadalmi identitás dinamikáján keresztül. A közvetlen és közvetett hatások alapvetı kölcsönhatása határozza meg az interakció során átélt interkulturalitás szubjektív élményét. Összesen 135 szakember vett részt a kutatásban, akik három különbözı szektorból érkeztek (üzleti, non-profit, köztestületek), valamint a szakképzés és szakmai továbbképzés területérıl. Az interjú, amelyen részt vettek, három komponensbıl állt: a kulturális sokszínőséggel való érintkezésük a szakmai életük

36

során, a kulturális sokszínőséggel és az interkulturális kompetenciákkal kapcsolatos reprezentációik és végül a sokszínő munkakörnyezetben megélt konkrét tapasztalataik. Az interjú vezérfonalát lásd a függelékben! Eredményeink rávilágítottak, hogy az interkulturális szituációk gyökerénél hármas negociációs folyamat található: az értelmezés negociációja, az interakció folyamatának negociációja és az identitás negociációja. Míg ezek a folyamatok minden interakciós szituációban végbemennek, a kulturális távolság kettıs kihívást eredményez: a kezdeti pozíciók és gyakorlatok közötti különbségek hangsúlyosabbá válnak, míg a társadalmi identitás dinamikája a kezdeti különbségek tárgyiasulásához és az egymással szembeni bezáródáshoz vezethet. Ennek eredményeképpen négy olyan kompetenciaterületet azonosítottunk, amelyek lehetıvé teszik a negociációt, és enyhítik az identitásfenyegetések következtében kialakult merevséget. Ezek az érzelmek kezelése az affektív szinten, a kognitív bezáródással szembeni ellenállás a kognitív szinten, az interakciós repertoár rugalmassága a viselkedési szinten és a dialogika avagy az identitás negociációjának képessége a pszichológiai mőködés három szintjének metszéspontjában.

19. táblázat: Az interkulturális kompetenciák dimenziói Kritikus területek Kompetencia definíciója A – affektív szint Érzelmek kezelése ÉRZELMEK Az a képesség, amely segít leküzdeni / kezelni a (kényelmetlenség, félreértésekbıl, konfliktusokból és az interkulturális zavarodottság, magány, találkozásokban inherens módon benne rejlı bizonytalanságból stressz, frusztráció, félelem stb.) fakadó negatív érzelmek következményeit. Ez nem az érzelmek

kifejezıdésének elfojtását jelenti, hanem azt a képességet, hogy elkerüljük az érzelmi impulzusokon nyugvó cselekvést. B – viselkedési szint INTERAKCIÓ – társas kapcsolatok

Az interakció folyamatának negociációja

Az a képesség, hogy alkalmazkodjunk másokhoz és közös kommunikációs eljárást negociáljunk olyan helyzetben, amelyben különbségek vannak a résztvevık kommunikációs stílusai, együttmőködési gyakorlata és udvariassági kódjai között.

(komm. hatékonysága, komm. stílus testbeszéd, új kapcsolatok kialakítása)

C – kognitív szint KOGNÍCIÓ

Ellenállás a bezáródásnak – a közös értelmezés negociációja

(értelmezés, disszonancia, sztereotípiák)

D. – Én és identitás IDENTITÁS (kollektív, személyes identitás fenyegetettsége, önbizalom hiánya)

Definíció: a résztvevık közötti közös jelentések és megosztott tudás negociálásának képessége, amely magában foglalja egyrészt azt a képességet, hogy nyitottak maradjunk egy olyan szituációban, ahol hiányoznak a megszokott referenciakeretek, másrészt azt a képességet, hogy ellenálljunk a bezáródás iránti igénynek. Identitás negociációja

Definíció: az énnek az a képessége, hogy mozogjon az énrendszer különbözı pozíciói között annak érdekében, hogy különbözı olyan identitásigényeket elégítsen ki, mint amilyen az önbecsülés, az optimális elkülönülés, a jelentés, a folyamatosság és a társas kapcsolatok.

37

8. Függelék A bezáródás iránti igény skálája

Attitőd, meggyızıdés és tapasztalat felmérése

Olvassa végig a következı kijelentéseket, és döntse el, mennyire ért egyet velük meggyızıdéseinek és tapasztalatainak megfelelıen! Kérjük, válaszait az alábbi skála alapján adja meg.

1 egyáltalán nem értek egyet 4 valamelyest egyetértek 2 mérsékelten nem értek egyet 3 valamelyest nem értek egyet

5 mérsékelten egyetértek 6 teljesen egyetértek

01.

Azt gondolom, hogy a világos szabályok és a rend a munkahelyen elengedhetetlen a sikerhez.

02.

Mindig hajlandó vagyok más véleményt fontolóra venni, még azután is, hogy már döntöttem valamirıl.

03.

Nem szeretem a bizonytalan helyzeteket.

04.

Nem szeretem az olyan kérdéseket, amelyeket több különbözı módon is meg lehet válaszolni.

05.

Szeretem, ha a barátaim kiszámíthatatlanok.

06. Úgy gondolom, hogy a rendezett életmód és a következetes idıbeosztás megfelel a természetemnek. 07.

Élvezem a bizonytalanságot, amikor új szituációba kerülök, és nem tudom, mi fog történni.

08.

Ha vacsorázni megyek, olyan helyet választok, ahol már voltam, így tudom, mire számíthatok.

09.

Kényelmetlenül érzem magam, ha nem értem, miért következik be egy esemény az életemben.

10.

Bosszús vagyok, ha egy ember nem ért egyet azzal, amit minden más csoporttag gondol.

11.

Győlölöm az utolsó percben megváltoztatni a terveimet.

12.

Határozatlan személyiségként jellemezném magam.

13.

Amikor vásárolni megyek, nehezemre esik elhatározni, hogy pontosan mit is akarok.

38

14.

Amikor problémával szembesülök, általában hamar megtalálom a legjobb megoldást.

15.

Nagyon felzaklat, ha nem látok át egy fontos kérdést.

16.

Általában a legutolsó percig halogatom, hogy fontos döntéseket hozzak.

17.

Általában gyorsan és magabiztosan hozok fontos döntéseket.

18.

Még soha nem késtem el találkozóról vagy a munkából.

19.

Szórakoztatónak találom, hogy utolsó percben változtassak a terveimen.

20.

A személyes terem általában rendetlen és szervezetlen.

21.

A legtöbb társadalmi konfliktusban könnyen átlátom, hogy melyik oldalnak van igaza.

22.

Senki olyat nem ismerek, akit ne kedvelnék.

23.

Általában nehezemre esik meghozni a legtöbb döntést.

24.

Azt gondolom, hogy a rendszeretet és a szervezettség a jó diák legfontosabb tulajdonságai közé tartozik.

25.

A legtöbb konfliktushelyzetet átgondolva általában könnyen belátom, hogy mindkét félnek igaza lehet.

26.

Nem szeretek olyan emberekkel lenni, akik váratlan cselekedetekre képesek.

27.

Legszívesebben közeli barátokkal töltöm a szabadidımet, mert tudom, mit várhatok tılük.

28.

Azt hiszem, olyan osztályban tanulnék legjobban, amelynek nincsenek világosan megfogalmazott célkitőzései és követelményei.

29.

Ha egy problémán gondolkodom, annyi különbözı véleményt hallgatok meg a kérdésben, amennyit csak lehet.

30.

Nem szeretek úgy belemenni egy szituációba, hogy nem tudom, mire számíthatok.

31.

Mindig tudni szeretném, hogy az emberek mire gondolnak.

32.

Nem szeretem, ha valaki olyan kijelentést tesz, ami több különbözı dolgot is jelenthet.

33.

Bosszantó olyasvalakit hallgatni, aki nem képes elhatározni magát.

34.

Úgy találom, hogy a következetes napirend kialakítása segít abban, hogy még jobban élvezzem az életemet.

35.

Élvezem az átlátható és szervezett életvitelt.

39

36.

Jobban szeretek olyan emberekkel interakcióba lépni, akiknek a véleménye nagyon különbözik az enyémtıl.

37.

Szeretem, ha mindenre van tervem, és mindennek megvan a maga helye.

38.

Kényelmetlenül érzem magam, ha valaki mondanivalója vagy szándéka nem világos a számomra.

39.

Azt gondolom, hogy az embereknek soha nem kellene szabadidıs tevékenységeket folytatniuk.

40.

Amikor meg akarok oldani egy problémát, gyakran olyan sok lehetıséget látok, hogy összezavarodom.

41.

A problémáimnak mindig több lehetséges megoldását látom.

42.

Szívesebben megtudom a rossz hírt, mint hogy bizonytalanságban maradjak.

43.

Úgy érzem, becsületes tévedés nem létezik.

44.

Általában nem hallgatok meg több különbözı véleményt, mielıtt kialakítom a saját nézeteimet.

45.

Nem szeretem a kiszámíthatatlan szituációkat.

46.

Soha nem sértettem meg mások érzéseit.

47.

Nem szeretem a munkám (tanulmányaim) rutinszerő aspektusait.

A bezáródás iránti igényskála értékelése 1.

Cserélje fel a tételek sorrendjét: 2-5-7-12-13-16-19-20-23-25-28-29-36-40-41-47!

2.

Adja össze a következı tételeket, hogy hazugságskálát hozzon létre: 18-22-39-43-46!

3.

Vegye ki azon kérdés eredményét, ahol a hazugságskála nagyobb, mint 15!

4.

Adja össze a tételeket, kivéve a fent felsorolt hazugságtételeket, hogy a bezáródás iránti igényskálát létrehozhassa!

5.

Az alsó és felsı 25 százalék segítségével határozza meg a magas és alacsony bezáródás iránti igényt mutató kérdéseket!

6.

Ha faktorokra van szüksége, használja az alábbi értékelési segédletet! Rend: 1-6-11-20-24-28-34-35-37-47. Kiszámíthatóság: 5-7-8-19-26-27-30-45. Határozottság: 12-13-14-16-17-23-40. Kétértelmőség: 3-9-15-21-31-32-33-38-42. Zárt gondolkodás: 2-4-10-25-29-36-41-44.

40

9. Hivatkozások Caligiuri, P. M., Jacobs, R. J. & Farr, J. L. (2000).The attitudinal and behavioral openness scale: Scale development and construct validation. International Journal of Intercultural Relations, 24, 27-46. Wei-Wen Chang 2007 The negative can be positive for cultural competence Human Resource Development International, 10:2, 225 – 231 Brown, P., Levinson,S. 1978. Universals in Language Usage: Politeness Phenomena. In E.N. Goody (Ed) Questions and Politeness pp 56-289 Cambridge: Cambridge University Press. Cohen-Emerique,M. 1999. Le choc culturel, méthode de formation et outil de recherche. In: Demorgon, J., Lipiansky,E.,M. (eds) Guide de l’interculturel en formation. Paris, Retz. Pp 301-315. Cohen-Emerique,M., Hohl, J. 2002. Les ressources mobilisées par les professionnels en situation interculturelle. Éducation Permanante N 150. Paris. Cole,M. 2005. Kulturális pszichológia. Budapest, Gondolat kiadó. Cox, T. H., Lobel, S. A. & McLeod, P. L. 1991. Effects of ethnic group cultural differences on cooperative versus competitive behavior on a group task. Academy of Management Journal, 34: 827-847. Duran’s (1983) Communicative adaptability: A measure of social communicative competence. Communication quarterly. 31. 320-326. Earley,P.C., Mosakowski, E. 2000. Creating Hybrid Team Cultures: An Empirical Test of Transnational Team Functioning The Academy of Management Journal, Vol. 43, No. 1. pp. 26-49 Earley, C. P. & Ang, S. 2003. Cultural intelligence: An analysis of individual interactions across cultures. Palo Alto, CA: Stanford University Press Geertz, Clifford. 1973. "Thick Description: Toward an Interpretive Theory of Culture". In The Interpretation of Cultures: Selected Essays. (New York: Basic Books) Giles, Ogay. 2006. Communication accommodation theory. In Bryan B. Whaley, Wendy Samter (Eds) Explaining Communication: Contemporary Theories and Exemplars Routledge, 2006 Goffman, Erving (1967) Interaction Ritual: Essays on Face-to-Face Behavior. Random House, Inc. Heider, F. 2003. A személyközi viszonyok pszichológiája. Budapest: Osiris. Imahori, T.T., Cupach, W. 2005. Identity Management Theory. Facework in Intercultural Relationships. In: Gudykunst, W. (Ed.) Theorizing About Intercultural Relations. Tousand Oaks, CA: Sage Publications. Kruglanski, A.W. &Webster, D. (1996). Motivated closing of the mind: Seizing and freezing. Psychological Review, 103, 263-283. Journal of Personality and Social Psychology, 83, 648-662 Lau, D. C., & Murnighan, J. K. 1998. Demographic diversity and faultlines: The compositional dynamics of organizational groups. Academy of Management Review, 23: 325-340. Lustig, W.M, Koester, J. 2006. Intercultural competence. Interpesonal communication across cultures. Pearson. McLeod, P.,L., Lobel, S.,A., and Cox, T.,H., Jr. (1996). Ethnic Diversity and Creativity in Small Groups. Small Group ResearchVol. 27; P 248

41

OECD 2003. Definition and selection of key competences. Executive Summary. Accessed at http://www.oecd.org/dataoecd/47/61/35070367.pdf on 31.10.2008Jan Pieter Van Oudenhoven, Karen I. Van der Zee Predicting multicultural effectiveness of international students: the Multicultural Personality Questionnaire International Journal of Intercultural Relations 26 (2002) 679–694 Ogay, T. (2000). De la compétence à la dynamique interculturelles. Des théories de la communication interculturelle à l'épreuve d'un échange de jeunes entre Suisse romande et alémanique. Berne: Peter Lang. Shannon, Claude E., Warren Weaver (1949): A Mathematical Model of Communication. Urbana, IL: University of Illinois Press Tajfel, H. 1981. Human groups and social categories. New York: Cambridge University Press Tylor, E. B. 1871. Primitive Culture. London: John Murray Wikipedia. Article on ‘intercultural competence’ http://en.wikipedia.org/wiki/Intercultural_competence#References accessed on 23.10.2008. Rogoff, B., Chavajay, P. 1995. What's Become of Research on the Cultural Basis of Cognitive Development? American Psychologist Vol. 50, No. 10, 859-877 Ward, C., Bochner, S., Furnham, A. 2001. The psychology of culture shock, 2nd edition Routledge, Philadelphia, PA, 2001.

42