HORUS
Az immunológia kezdetei Magyarországon 2. rész
Hõgyes Endre és a veszettség elleni immunizálás kezdetei Magyarországon A veszettség (rabies, lyssa) elõfordulásának gyakoriságára vonatkozó adatok tekintetében Magyarország mindig az élen járt. Az országos fõorvos adatait átnézve látjuk, hogy 1809–1818 között összesen 441, ebbõl 252 halálos végû, azaz évenként 25 halálos emberi megbetegedés történt. Az 1881-ben felállított Lyssa Bizottság 1881–1885 közötti években 48, az 1886. évben 22 halálos lyssaesetet regisztrált. Még súlyosabb volt az állatok, különösen az ember számára legveszélyesebbnek tekintendõ kutyák veszélyeztetettsége. Az egészségügyi hatóság hiába vezette be a legszigorúbb rendszabályokat, még például 1888ban is 1286 állat hullott el Magyarországon veszettségben. Ezek után érthetõ, hogy Pasteur sikeres védõoltási kísérletei (1885) hazánkban élénk visszhangot keltettek. Markusovszky Lajos és a köréje tömörült „szellemi elit” (Fodor József, Korányi Frigyes, Balogh Kálmán és mások) – a felfedezés nagyszerûségét felismerve – azonnali cselekvést indítványozott. Közbenjárásuk eredménye lett, hogy Hõgyes Endrét (1. ábra), Balogh Kálmán hajdani tanársegédjét, akkor már a pesti Tudományegyetem orvosi karán az általános kór- és gyógytan professzorát megbízták Pasteur eljárásának elsajátításával, kipróbálásával és bevezetésével. Jól választottak. 1885. november 13-án megkezdett önálló kísérletei, majd 1888-ban Pasteur mellett töltött hosszabb tanulmányút után hazatérve, alig három évvel Pasteur világraszóló felfedezése után Hõgyes már a Magyar Tudományos Akadémia elõtt mutatta be újonnan kidolgozott, saját immunizáló eljárását, amely Pasteur eredeti módszerének tökéletesített változata volt, és amely több mint fél évszázadon át világviszonylatban a legjobb immunizálási
1. ábra. Hõgyes Endre (1847–1906).
eredményeket szolgáltatta. Munkásságának eredményeként 1890. április 15-én Hõgyes Endre vezetésével – ideiglenesen az Üllõi úti orvoskari központi épület öt szûk helyiségében – megkezdhette mûködését a budapesti Pasteur Intézet. A rendelkezésükre bocsátott helyiségek egyikében végezték a betegfelvételt és Hõgyes eljárása szerint az immunizáló oltásokat (2.,
Részlet dr. Karasszon Dénes és dr. Csaba Béla: Az Immunológia magyar mesterei címû könyvébõl (1992)
34
Magy Immunol/Hun Immunol 2002;1(4):34–38.
állatok által megmart emberek védõoltása – legyen az bármilyen sikeres – nem jelenti a lyssaprobléma végleges megoldását: ehhez az állatok veszettségének megszüntetése, illetve fertõzõdésük megelõzése szükséges. Ennek megvalósítása céljából hozzákezdett a kutyák preventív immunizálásának kidolgozásához. Elgondolásait néhány évvel késõbb egyik legkiválóbb tanítványa, Aujeszky Aladár vitte fényes sikerre (lásd késõbb). Figyelemreméltó megállapítást közölt Hõgyes 1888ban, amikor kimutatta, hogy a veszettség ellen immunizált állatok agygerincvelejében vírust közömbösítõ anyagok vannak jelen. A hazai veszettség elleni küzdelemnek Hõgyes halála (1906) után Székely Ágoston (1864–1927) állt az élére.
Fodor József és a vérsavó baktériumölõ hatásának felfedezése: a Fodor–Behring-princípium érvényre jutása
2. ábra. Veszettség-oltóanyag készítése a budapesti Pasteur Intézetben (Than László rajza, 1901).
3. ábra), két sötét lyukban termelték Hõgyes saját „budapestinek” nevezett lyssavírustörzsével az oltóanyagot (4. ábra). Ezenkívül még egy várószobából és egy szuterén helyiségbõl állt az „Intézet”. A védõoltások ingyenesek voltak, s az elsõ oltások máris jelentõs eredményeket hoztak. A veszett állatok által megmartak halálozási arányát a korábbi 1520%-ról 1%-ra csökkentették. 1890. április 15-tõl 1895. december 31-ig a Hõgyes vezette intézetben beoltott 4914 megmart egyén közül mindössze 58 halt meg veszettségben, õk is csak azért, mert már túlságosan késõn kerültek immunizáló oltásra. Ugyanakkor a posztinfekciós oltásban nem részesített 985 megmart egyén közül 147 halt meg veszettségben (14,94%). Hõgyes szervezõ munkájának eredményeként 1904. január 7-én megkezdhette munkáját a 100 ágyas új Pasteur Kórház és Intézet. Néhány év elteltével már összehasonlító statisztikai adatok alapján lehetett értékelni Pasteur és Hõgyes védõoltási eljárásának eredményeit. Íme a számadatok: Pasteur módszere szerint öt év alatt oltott 3410 személy közül 51 (1,49%), Hõgyes eljárása szerint 18 év alatt oltott 37 311 páciens közül 345 (0,95%) halt meg veszettségben. Hõgyes maga tisztában volt azzal, hogy a veszett
Az immunológia kezdetei Magyarországon
A baktériumok felfedezése, majd kórokozó hatásuk megismerése, az orvostudományban a bakteriológiai korszak kezdete egyre több – egyelõre megválaszolatlan – kérdést vetett fel. Ezek közül az egyik legfontosabbnak tekinthetõ a kórokozó baktériumokkal szembeni ellenálló képesség (immunitás) kialakulása. Erre vonatkozóan – természetesen – újból különféle elméleteket (exhauszciós, excetációs, adaptációs és más teóriák, illetve hipotézisek) állítottak fel, bizonyítani azonban egyiket sem sikerült. E nehéz korszakban
3. ábra. Veszettség elleni védõoltás a budapesti Pasteur Intézetben (Aujeszky után, 1914).
35
4. ábra. Veszettség elleni védõoltás a budapesti Pasteur Intézetben (Aujeszky után, 1914).
fénysugárként hatott a vérsavó baktériumölõ hatásának felfedezése (Fodor, 1887). Fodor Józsefnek (5. ábra), a budapesti egyetemen a higiéné elsõ professzorának életérõl, mûködésérõl, nagyszerû eredményeirõl fiatalon bekövetkezett halála óta számos méltatás, megemlékezés, sõt kitûnõ monográfia is megjelent. Alkotó géniuszának nagyszerûségét a budapesti Gutenberg téren felállított bronz mellszobra örökre hirdeti. Sokoldalú és a higiéné úgyszólván valamennyi területét nemcsak felölelõ, hanem új kutatási eredményekkel gyarapítani is tudó, továbbá egyészségügyi szervezõi, folyóirat-szerkesztõi, szakírói, oktatói és közéleti szereplését ezúttal mellõzve, kizárólag az õ immunológiai tevékenységét ismertetjük. Fodor egyike volt azoknak, aki hazánkban a legelsõk között kezdett önállóan foglalkozni a XIX. század második felének legmodernebb tudományával, a bakteriológiával, és e téren elért kutatási eredményei alapján még kora egyik legtekintélyesebb orvostudósával, Virchowval szemben is határozottan állást foglalt a bakteriológia jelentõsége mellett: „Ezen tan hivatva látszik az orvosi tudományban forradalmat idézni elõ…” Ez a forradalom „az utolsó évtizedek nagy eszmékben szegény, tudományos különcködésekben, hajszálhasogatásokban gazdag” orvostudományban be is következett – folytatja Fodor egyik – korának orvostudományát értékelõ – értekezésében. A baktériumok kórokozó hatása mellett Fodort a szervezet fertõzésekkel szembeni ellenálló képességének talánya is kutatásra serkentette. Errõl tanártársa, a kiváló Hõgyes Endre mondta Fodorról tartott megemlékezésében a következõket: „Sok kísérleti egér és tengerimalac elpusztítása után Fodor rájött, hogy az egészséges állat vére nem tartalmaz bacilusokat, továbbá a mesterségesen bevitt mikrobák a vérben hamar eltûnnek, elpusztulnak, mert többé feltalálni õket nem lehet. 1887-ben újabb
36
vizsgálatokkal kimutatta, hogy a lépfene bacilusai a kémcsõben is elpusztulnak a vérben, mégpedig a friss vérben gyorsabban, mint az állottban, ami azt mutatja, hogy a friss vérnek bacilusölõ hatása van.” Külföldi tudósok, mint Nuttal, Flügge, megerõsítették Fodornak ezen fölfedezését; Behring pedig tovább fejlesztette azt, s így Fodor európai társaival együtt alapját vetette meg a jelenleg is alkalmazott szérumterápiának. Ez irányú munkássága elismeréseképpen avatta õt díszdoktorává a cambridge-i egyetem. Díszdoktori talárját ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum õrzi. Fodor továbbment fölfedezése terén. Rájött hosszas kísérletezés után, hogy a lúgos vérnek nagyobb a baktériumölõ képessége, mint a savas vérnek. Tapasztalatának annyira hitelt adtak, hogy egy cantani olasz tudós az 1892-i nápolyi kolerajárvány alkalmával a gyakorlatba vitte át felfedezését, bár minden eredmény nélkül. A kilencvenes évek folyamán Fodor tovább folytatta vizsgálatait tanítványával, Rigler Gusztávval, a közegészségtan késõbbi professzorával. Feladták egymásnak a nagy feladatot, hogy fertõzött, immunizált állat vére lúgos kémhatás mellett mennyire teljesíti baktériumölõ képességét? Vizsgálódásaiknak eredményérõl egész Európa nagy tetszése mellett az 1897. évi budapesti kongresszuson számoltak be neves tudósok elõtt. Kimutatták nagyszámú kísérleteik
5. ábra. Fodor József (1843–1901).
Magy Immunol/Hun Immunol 2002;1(4):34–38.
eredményeképpen, hogy azon állatok, amelyeknek vére lúgosabb, ellenállnak a fertõzésnek, ezt pedig az aktív immunizálás tartósan emeli. Az antitoxin növeli a lúgos kémhatást és ezzel a bacilusokat is jobban pusztítja. Az ország – írja Fodorról készített megemlékezésében Bálint Nagy István (1893–1931) orvostörténész – lerakta lábai elé az elismerés koszorúját. Az Akadémia tagjai sorába választotta, s munkálkodásáért nagy jutalomdíjával, 200 arannyal tüntette ki. A Természettudományi Társulat 800 forinttal jutalmazta; a berlini egézségügyi kiállításon az Auguszta királyné alapította aranyérmet nyerte el; az uralkodó a harmadosztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Mellszobrát a Budapesten megrendezett XVI. Nemzetközi Orvoskongresszus alkalmával leplezték le 1909ben. Fodor nyomán indultak meg Európa-szerte az immunitás humorális elméletének kidolgozását eredményezõ vizsgálatok. Hazánkban Fodort követõen meginduló immunológiai kutatásoknak elsõsorban Preisz Hugó, Detre László és Liebermann Leó állt az élére. 6. ábra. Preisz Hugó (1860–1940).
Preisz Hugó és a szeroterápia kezdetei Magyarországon Preisz Hugó (6. ábra) hazánk elsõ országos hatáskörû Állami Bakteriológiai Intézetének megalapítója (1891), a bakteriológia elsõ professzora, a magyar mikrobiológusok tanítómestere, immunológiai problémával akkor találkozott elõször, amikor megbízást hozott oltóanyagok ellenõrzésére (1893). Mindjárt oltási balesetet kellett kivizsgálnia: a Komárom megyei Gútán azok a lovak, amelyeket e cég anthraxvakcinájával beoltottak, mind elpusztultak. A csak nemrégiben bevezetett védõoltások hitelét súlyosan veszélyeztetõ eset kivizsgálása során Preisz kimutatta, hogy az oltóanyag nem lehet felelõs a vele oltott állatok elhullásáért, a balesetet ugyanis az aszepszis szabályainak be nem tartása következtében fellépõ másodlagos fertõzés okozta. Kísérleti munkái során összehasonlító vizsgálatokkal bizonyította a Pasteur által kidolgozott anthrax, valamint sertésorbánc elleni vakcinák nagyobb értékû védõhatását más kutatók más eljárással készített oltóanyagaival szemben. A tuberkulin diagnosztikai értékérõl érkezett legelsõ hírek után tüstént hozzákezdett annak hazai elõállításához, s a Szentpétervárról érkezõ hírek alapján a legelsõk között kezdett hozzá a mallein elõállításához, s annak allergiás (immun) diagnosztikai értékeléséhez (lásd késõbb). A sertéspestis fellépésekor a világon elsõként kísérletezett rekonvaleszcens-szérumos gyógyító oltásokkal, s ezek után nem szorul bõvebb magyarázatra, hogy az 1894-
Az immunológia kezdetei Magyarországon
ben Budapesten megrendezett VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszus után – ahol Behring távollétében Roux számolt be rangos nemzetközi tudósgárda elõtt a diphtheriaszérummal kapott eredményeirõl – a belügyminiszter tüstént megbízta Preisz professzort, hogy utazzék Párizsba Roux laboratóriumába a diphtheria elleni gyógysavó elõállításának és gyakorlati alkalmazásának elsajátítása céljából, majd hazatérve, intézetében diphtheria elleni szérumot termeljen. A diphtheriaszérum gyógyhatásának gyermekeken történõ kipróbálására a kongresszus Bókay professzort kérte fel (7. ábra). A magyar királyi Bakteriológiai Intézet keretei között ily módon létrehozott Diphtheria elleni Serumtermelõ Intézetben 1895–1906 évek közötti idõszakban termelt és kiszolgáltatott diphtheria elleni szérumadagok mennyiségét az 1. táblázat mutatja. 1 táblázat. A diphtheria elleni szérumadagok számának alakulása 1895–1900 között Magyarországon.
Év
Szérumadagok száma
Év
Szérumadagok száma
1895 1896 1897 1898 1899 1900
2 902 7 412 11 194 13 187 12 549 13 646
1901 1902 1903 1904 1905 1906
14 304? 15 671 21 150 23 861 23 719 26 551
összesen: 186 145 adag
37
A szeroterápia hazai úttörõjének ez irányú tevékenységérõl Hutyra írta a következõket: „A kitûnõ minõségû hazai diphtheria-gyógysavó méltán keltett elismerést az Ezredéves Kiállításon (1896), ahol az érdeklõdést elsõsorban annak készítési módját megismertetõ rajzok és eszközök kötötték le. Az Intézet vezetõje, Preisz Hugó a magyar királyi belügyminiszter megbízásából eddig tizenkét lovat immunizált diphtheriaméreggel, és 1895. évi március hó óta szállítja a gyógyító vérsavót elsõsorban a kórházak és a szegénybeteg-gyakorlat részére. A meglévõ anyaggal és eszközökkel évenként 15 000 adagot képes elõállítani, mely mennyiség nem mondható kielégítõnek, tekintve, hogy az országban évenként 40 000-nél több diphtheriás megbetegedés fordul elõ. A savó iránti kereslet mindazonáltal nem arányos a különbözettel, mert ez idõ szerint még, sajnos, a betegek jelentékeny része nem részesül és nem részesülhet megfelelõ orvosi kezelésben. A diphtheriaellenes szérum elõállítására szolgáló lovak számát elõreláthatólag szaporítani lesz szükséges. Az új gyógyító eljárás körül szerzett tapasztalatok úgy másutt, mint nálunk is, mind meggyõzõbben szólnak annak kiváló értéke mellett. Magyarországon a mintegy 9000 esetet felölelõ hivatalos statisztika azt mutatja, hogy a savóval kezelt diphtheriás betegek halálozása 19–22% között ingadozik, míg azelõtt 45–55%-ot tett ki. Az ilyen eredmények a savóval való gyógyításnak mind szélesebb körben való alkalmazását, esetleg preventív oltások alakjában is indokolták, s amennyiben erre irányul, úgy látszik, az általános törekvés, a savó iránti kereslet is fokozatosan emelkedni fog…” A szérumterápia tárgykörébõl írta Preisz akadémiai székfoglalóját is 1915. május 17-én „Vizsgálatok az antipneumococcus serum hatása módjáról” címmel. Ebben a 17 oldal terjedelmû tanulmányban azt a kérdést fejtegette, hogy az immunsavók vajon közvetlenül a baktériumokra hatnak, miként azt Pfeiffer és követõi gondolták, vagy pedig csupán a phagocytákat serkentik élénkebb tevékenységre, amint azt Mecsnyikov és hívei hirdették. Preisz pneumococcusokkal folytatott kísérleteket fehér egereken és tengerimalacokon. Vizsgálatai során megállapította, hogy az antipneumococcus szérum a baktériumokra hat és azokat a phagocytosis számára mintegy elõkészíti. Az így fagocitált baktériumok ezek után már az immunanyagok közremûködése nélkül, egyedül az õket bekebelezõ sejtek tevékenysége folytán elpusztulnak.
38
7. ábra. Bókai János (1822–1884).
Immunológiai vizsgálatainak jelentõs terméke „A szerológiai vérvizsgálat az igazságszolgálatásban” címû munkája (1920), amelyben elmondja: „kötelességemnek tartottam annak idején az igazságügyi miniszter figyelmét felhívni a tudomány ezen új vívmányára, javasolva, hogy ezt az igazságszolgáltatás hasznára értékesítse minden esetben, a midõn vérnyomok eredetének megállapítása fontosnak mutatkozik. Ezen elõterjesztésem folyományaként jelent meg a 14.926/1909. sz. igazságügyminiszteri rendelet, amely arra való esetekben vérnyomok szerológiai megvizsgálását elrendeli…” Preisz immunológiai tevékenységének betetõzése „Az infectio és immunitás tanának elemei” címû, 1936-ban megjelent, 583 oldal terjedelmû kézikönyve, amely az immunológia egészét mind elméleti, mind gyakorlati szempontból az akkori legkorszerûbb felfogásnak megfelelõen felöleli. A hazai immunológiai szakirodalomban azonban – a bakteriológiai tanés kézikönyvek immunológiai fejezeteinek, valamint P. Th. Müller német nyelven öt kiadásban megjelent könyve magyar fordításán kívül – mégsem ez az elsõ magyar nyelvû összefoglaló immunológiai monográfia. Annak megírása ugyanis Detre László nevéhez fûzõdik.
Magy Immunol/Hun Immunol 2002;1(4):34–38.
