AZ IGE MEGTESTESÜLT (Jn 1,14)

XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

2003. DECEMBER

AZ IGE MEGTESTESÜLT (Jn 1,14) Ki az Ige? "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige" - így kezdõdik a Szent János Evangélium. Az Ige tehát a második isteni személy, a Fiú, "aki az Atya ölén van". (Jn 1,18) Mit jelent az Ige? Az Atya egész önmagát kimondta az Igében (Logosz, word, Wort). Maradéktalanul kimondta magát, ezért Isten az Ige. Nem más Isten, mint az Atya, hiszen az Õ tartalmát kapta. Az Atya állandóan kimondja magát az Igében. "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged." (Zsolt 2,7) A nemzés emberi kép, amely ugyanazt fejezi ki, mármint, hogy egész mivoltát adja át a Fiúnak. "Ma nemzettelek téged": Isten örök jelenben, örök mában él, ezért a Fiú öröktõl fogva származik az Atyától. "Az Ige testté lett". (Jn 1,14) A test a Bibliában embert jelent. "Testté lett": emberré lett. Az Ige megtestesült, fölvette emberi természetünket, miközben egészen megtartotta Isten mivoltát. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. "És köztünk élt". (Jn 1, 14b)

Az Atya akaratából, a Szentlélek erejébõl lett emberré értünk. Az Atya azóta is folytonosan kimondja nekünk önmagát Jézusban. Az Ige azért lett emberré, hogy mi emberi szóból, emberi arcról, emberi érintésbõl, Jézus szent emberségébõl értsük meg: szeret minket az Isten. Végtelenül szeret. Mindenkit. Téged is, kedves Olvasó! A bûnösöket meg különösen. Bár a bûnt utálja, a bûnösöket meg akarja menteni: visszatéríteni õket Önmagához (megtérés). "Mi mindnyájan az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva." (Jn 1, 16) Figyelmesen hallgatjuk Jézus tanítását, és készséges lélekkel tovább gondoljuk. Keressük, hogy az Igét hogy tudjuk megtestesíteni. Önmagunk és mások nevelésével. Testesítsük meg Jézust a gyermekeinkben! Hogy mindnyájan elmondhassák velünk együtt: "élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem." (Gal 2, 20). Mindez a Szentlélek által valósul meg. Vendrey Gábor SDB plébános

KEGYELEMTELJES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ÁLDÁSOS BOLDOG ÚJ ESZTENDÕT KÍVÁN A SZERKESZTÕSÉG!

ÉLETERÕ

2

2003. december

A BALASSAGYARMATI KÓRHÁZ ÚJ ÉPÜLETÉNEK FELSZENTELÉSE (2003. október 2.) Az Úr legyen Veletek! A jeruzsálemi templomtérrõl északra a Juhkapu mellett feküdt a két medencébõl álló Betesda fürdõ. Betesda azt jelenti, irgalmasság háza. Azt tudjuk a korabeli iratokból, hogy már Jézus korában, sõt elõtte is jártak oda emberek gyógyulásra várva. Olyan hely lehetett, ahol természetfeletti dolgok történtek. Az ilyen helyeket tömegek keresték fel az ókorban, és idõnként ma is. A Szentírás nem minõsíti a helyet, de azt tudjuk a Bibliából, hogy lehet gyógyulni Isten segítségével, és lehet gyógyulni orvosok, ápolók segítségével is. A történetbõl kiderül az is, hogy volt olyan beteg, aki soha nem tudott az elsõ lenni, egyszerûen az állapotánál fogva, és így, ha más segítséget nem kapott, akkor egy életen keresztül, haláláig beteg maradt. Ott is töményen jelen volt az emberi nyomorúság, de ha körülnézünk ebben a kórházban vagy világban, akkor ma is, nagyon is jelen van az emberi nyomorúság. Kíméletlen harc folyt a betegek között azért, hogy ki ér oda elsõnek, mint amilyen harc folyik ma is az emberek között egyszerûen a túlélésért, gyógyulásért. A betesdai beteg évtizedek óta várt ott a tó partján, de mire felkapták jóindulatú emberek a hordágyat, amin feküdt, s mire odaértek volna vele, addigra más már megelõzte. Aztán újra megfogták, visszavitték a helyére, s ott megint letették. Reménység nélkül feküdt ott éveken, évtizedeken keresztül. Kicsiben olyan volt ez a Betesda nevû hely, mint amilyen nagyban itt ez a kórház. Ott és akkor a harmincnyolc éve betegnek nem kellett belépnie a medencébe, mert jött Jézus, és az Õ szava elég volt ahhoz, hogy mindenfajta mozdulás nélkül is meggyógyuljon,

és újra egészséges legyen. Mindig a betegek között élhetett volna, de jött Jézus, az irgalmas szamaritánus, akirõl a Szentírás azt mondja, hogy szereti és meggyógyítja a betegeket. Minden embert szeret Jézus, és errõl szól ez a történet is. Nincs személyválogatás az Istennél. Õ mindnyájunkat kivétel nélkül szeret.

Tényleg így vagyunk. Lehete az orvos, az ápoló a másik ember számára irgalmas szamaritánus? Igen, már azzal, hogy meghallgatja a panaszt, mert sokszor nem a gyógyszerek gyógyítanak, hanem a szeretet. Érezzetek együtt a betegekkel, és tanuljatok az irgalmas szamaritánustól, Jézustól. Ti pedig betegek vegyétek észre, mikor Isten felétek nyújtja a kezét. Amikor felétek fordul a pap személyén keresztül, és kérdez, akkor ti is forduljatok hozzá, hiszen Õ azért megy hozzátok, mert meg akarja a lelketeket és a testeteket is gyógyítani. Csak az a kérdés mindnyájunk számára, kell-e az Õ segítsége, vagy pedig nem?! Abban az idõben Jézus ezeket mondta: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû, s nálam megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes és az én terhem könnyû." (Mt 11,30)

- Ezért kérünk Istenünk, áldd meg ezt az új kórházépületet! Legyen benne együttérzõ szeretet, a betegségek legyõzése feletti diadal, alázat, jóság, szelídség, és a törvény tisztelete. - Istenünk! Hallgass meg bennünket, akik most hozzád imádkozunk, és küldd el Szentlelkedet, hogy õrizze, erõsítse, oltalmazza és óvja mindazokat, akik e Kórházban dolgoznak, vagy mint betegek laknak! - Istenünk! Szenteld meg e hajlékot gyógyító erõvel. Adj az orvosoknak, ápolóknak hatalmat a betegségek felett. Add meg nekik, hogy érezzék munkájuk eredményességét. - Istenünk! Ajándékozd meg az orvosokat, az ápolókat és az itt dolgozókat, de az itt gyógyulásra várókat is a Te Lelkeddel, hogy szívükben mindig szeretet, öröm, békesség, nagylelkûség, jóság, hûség, szelídség, türelem és kölcsönös tisztelet uralkodjon. - Éljenek itt békességben és szeretetben, a gyógyító orvosok, ápolók és a gyógyulásra váró betegek. - Istenünk, Te csodálatos erõkkel áldottad meg az embert, amelyek által társte-

remtõddé válhat. Értelmet, alkotóképességet adtál neki, hogy a szeretetben növekedve feléd haladjon. Te megengeded, hogy örömmel élvezhessük munkánk gyümölcsét. Most örömmel adunk hálát Neked ezért az új kórházépületért. Áldd meg mindazokat, akik erõfeszítésüket és szenvedésüket beépítették e kórházépületbe, hogy õk is és a betegekért itt dolgozók, láthassák fáradozásuk gyümölcsét, a betegek pedig tapasztalhassák gyógyulásukat! Ezért, kérünk Istenünk, hogy áldd meg † ezt a kórházépületet. Add, hogy bensõséges családi légkört nyújtson az itt dolgozóknak, és gyógyulást hozzon a betegeknek. Az Úr Jézus Krisztus legyen itt közöttetek, hogy védjen. Legyen bennetek, hogy képesek legyetek a gyógyításra és a gyógyulásra. Legyen elõttetek, hogy vezessen, legyen mögöttetek, hogy óvjon, legyen fölöttetek, hogy megáldjon: aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt él és szeret minket örökkön-örökké. Ámen. Koza József kanonok, plébános

AZ EGYHÁZ IMASZÁNDÉKA DECEMBER ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK: Hogy a keresztények - kiszabadítva magukat kulturális kötöttségeikbõl - tudják elismerni mások méltóságát és jogait. MISSZIÓS IMASZÁNDÉK: Hogy a keresztény humanizmus az Evangélium értékeivel gazdagítsa Ázsia kultúráit. JANUÁR ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK: Hogy minden ember ismerje el: õ is az Isten egyetlen családjának tagja, s közöttük nem lehet hely háborúnak, igazságtalanságnak és hátrányos megkülönböztetésnek. MISSZIÓS IMASZÁNDÉK: Hogy minden most szervezõdõ missziós egyház kötelezze el magát a lelkipásztorkodásban tevékenykedõk kiképzésére.

2003. december

ÉLETERÕ

3

Krisztusban kedves Testvéreim! Nagy szeretettel köszöntelek mindnyájatokat! Nagy öröm számomra, hogy ismét itt lehetek ebben a megszépült, megújult, csodálatos balassagyarmati templomban. Valami elismerésre méltóan csodálatos az, hogy ennyien meghallottátok a hívó szót, és József atya kezdeményezésére összefogtatok és megvalósítottátok ezt a csodát. József atya felsorolásában, szinte követhetetlen volt az a sok-sok név és adat, melyek ehhez az ünnephez kapcsolódnak. De azt hiszem, hogy most mindnyájan, akik itt vagytok, egy kicsit a magatokénak, sajátotoknak érzitek ezt. Megvalósult egy csoda. Megújult ez az õsi szép templom, és úgy érzem, hogy valahányszor egy templomot újraépítenek, újrafestenek, újra a régi fényénél talán még nagyobb fénybe öltöztetnek, az a reménység valami sajátos kifejezése. Ezekben a hónapokban oly sokszor emlegetjük Szentatyánk felhívására - különösen mi, közép-európai népek -, azt a hitvallást, amit a pápától kaptunk, és amit átvállaltunk: Krisztus Európa reménye. Az európai csatlakozás elõtt nagy hangsúlya van ennek a hitvallásnak, és ezt a kettõt most összekapcsolom, mert ez a balassagyarmati megújult gyönyörû templom mindnyájunk számára Krisztust jelképezi, és a reménység forrására irányítja a figyelmünket. Hallottuk az ószövetségi olvasmányban azt a csodálatosan szép részletet, a templom falai alól forrás fakadt, és amerre az véd, ott minden kizöldül, megújul, ott az élet csodája történik meg. A templom valami sajátos módon az Istennel való találkozás szent helye, és azzal a meggyõzõdéssel jövünk ide, hogy ebbõl a találkozásból megújulás, megtisztulás, nagyszerû, szép élet fakad, aminek a vágya ott van a szívünk mélyén. Nagyon örültem, hogy kanonok úr megemlítette, ez a mai ünnep és a római Lateráni

bazilika felszentelésének évfordulója azonos napra esett. Számomra felejthetetlen élmény marad, amikor 1995-ben elõször jártam Rómában. Egy cserkészkongresszusra mentünk, és szinte alig tudtam elhinni, hogy eljuthatok annyi várakozás után Rómába. Hosszú autózás után érkeztünk meg kora hajnalban, éppen így ezekben a november eleji napokban. Nehezen tudtunk lemenni a körgyûrûrõl, végre valahol kivergõdtünk a forgalomból, és megálltunk egy téren. Egy csodálatos nagy templomot láttunk, önkéntelenül odasiettünk, s akkor a bejárat felett ezt a jól ismert felirást láttuk meg: Mater et caput omnium ecclesiarum, anyja és feje minden egyháznak, minden templomnak. Akkor és ott, a Lateráni bazilikánál találkoztunk elõször Rómával. S éppen ezért ez a mai ünnep oly kedves és fontos nekem. Megköszönöm az Úristennek, hogy lehetõséget ad nekem és nektek a Vele való találkozás élményére. Azóta sokat jártam Rómában, az örök városban, ahol lenyûgözõ élményem volt a Szent Péter bazilika. Sokfelé jártam még Európában, gyönyörû templomokban, de egyre inkább meggyõzõdésemmé vált, hogy minden templom igazi értelme és csodája, hogy ez az Istennel való találkozás helye. Ha ezt átéljük, ha ez megérinti a szívünket, akkor nincs jelentõsége annak, hogy most éppen Rómában járunk-e, vagy pedig a világ bármelyik csodálatos templomában, mint most itt Balassagyarmaton. Hallottuk a mai liturgikus szövegekben az a gondolatot, hogy élõ kövek módjára kell nekünk magunknak is templommá válni. Az Istennel való találkozás élménye akkor lesz igazán a miénk, akkor lesz igazán csoda, ha minket magunkat formál Isten templomává Jézus Krisztus mértéke szerint. Jézus Krisztus élõ temploma volt az örök teremtõ Istennek, és évszázadok óta az egymást

követõ nemzedékek ebben a hitben éltek, járták a templomokat, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóan õk is Isten élõ templomaivá váljanak. Minden nemzedéknek szüksége van Isten szeretetének élményére és a vele Való találkozás örömére. S ebben a megújult templomban is, mint mindenütt formálódik, alakul a lelkünk, hogy az életünkbõl reménység fakadhasson.

Tegnap Gödöllõn tartottuk a tizedik katolikus családkongresszust. Az egyetem nagy auláját ugyanígy zsúfolásig megtöltöttük, mint ma ezt a nagy templomot. Ott arról elmélkedtünk, hogy mit vár az Úristen tõlünk, keresztény emberektõl az Európai csatlakozás idején. Mi lesz a dolgunk Európában? Az egyik elõadó, Nábodi Tamás alkotmánybíró professzor a saját hitvallásával

mondta el, hogy minden keresztény embernek, aki templomokból nevelõdött, az a küldetése, hogy reményt adjon kortársainak, és ennek a furcsa Európának. Reményt adjunk annak a társadalomnak, amely elvesztette gyökerét, értékrendjét, összekuszálódott minden. Nekünk, keresztény embereknek küldetést adott az Úristen most a harmadik évezred kezdetén, hogy a mi szép, tiszta, becsületes életünk, és családjaink legyenek kapaszkodók, fogodzók a sodródók számára. Európának Krisztus a reménye. Mi mindnyájan, akik Krisztusból élünk, Isten templomává formálódunk, és mi vagyunk ennek a reménységnek a hordozói. Ezért igazán nagy ünnep számomra ez a mai nap, és öröm látni benneteket, mert küldetésünk van, és a ti jelenlétetek ebben a szép templomban az én reménységemet is erõsíti. Imádságra jöttünk össze e megszentelt falak között, és kérjük a Szentlélek kiáradását, hogy új reménység, új lendület töltsön el mindnyájunkat, és szebb, tisztább, emberibb legyen ez a társadalom, amelyben élünk, és legyen reménytelibb a jövõ itt Európában. Amen. Engedje a Jóisten! Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök beszéde a balassagyarmati felújított Szentháromság plébániatemplom felszentelésén.

A karácsonyfa énekel Ha szûk szoba: hadd legyen szûk szoba. A szûk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség idején, Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, Óh csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény, Égõ fenyõfa, égõ áldozat, Akit az Isten õsi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak rajzolódjék mélabús árnyékom Imbolyogjon a szûk szobák falán, Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

Reményik Sándor

ÉLETERÕ

4

2003. december

A régi templom kívül és belül is megújult (2002. szept. 15 - 2003. nov. 9.)

Néhány pillanatkép templomunkról és templomunk mostani belsõ festésérõl. A mai mûemlék barokk templomot Balassa Pál kegyúr építtette 1740-46 között. A templom hossza 27 méter, szélessége 12 méter, belsõ magassága 14 méter. 1759ben Révay Antal püspök szentelte fel. 1995-ben megkezdtük a tetõ, majd 1996-ban a külsõ javítást. 1997. július 25-re elkészültek a munkával és az új külsõt 1997. július 26-án a Szent Anna napi búcsú keretében Keszthelyi Ferenc megyéspüspök úr szentelte meg. Az ünnepségen sokan vettek részt, még vidékrõl is jöttek különbözõ népviseletbe öltözöttek. Ma már gyönyörködhetünk Mócsány Béla balassagyarmati kivitelezõ úr és segítõtársai szép munkájában. Hogyan is vetõdött fel templomunk belsõ festésének gondolata? Úgy gondoltam, két évet kihagyunk, hisz a plébánia külsõ tatarozásán alig voltunk túl, és még volt adósságunk is. Ám Isten tervei sokszor mások, mint a mieink. Juhász Péter volt polgármester úr megismertetett Lencsés Zsolt festõmûvész úrral, aki már 20 éve Olaszországban él, és azért jött haza, hogy itt Magyarországon is megismertesse az

általa szabadalmaztatott antikmeszes eljárást. Minden vágya az volt, hogy a balassagyarmati Szondi György Szakközép és Szakiskola festõtanulói megismerjék ezt a festési technikát, mivel a még 1986-ban készült belsõ festés teljesen lezárta a falfelületek szellõzését és alatta elkezdõdött a gombásodás. Lencsés Zsolt ezzel az antikmeszes eljárással, természetes anyagokkal kívánta biztosítani a falfelületek szellõzését. Ezért örültem a Zsolttal való találkozásnak, mert láttam, hogy ez az eljárás nagyszerû, és arra kértem, hogy készítsen terveket. Bár volt már egy árajánlatunk 2002. januárjában, a nagy összeg miatt elhatároztam, hogy egyelõre elhalasszuk a festést. 2002. májusában a festõmûvész úr Rómából megküldte a terveket és a költségvetést. Két pályázó közül a Képviselõtestület a Múzsart KFT terveit fogadta el. Felgyorsultak az események. Keszthelyi püspök atya jóváhagyta a terveket. Közben egy ismeretlen jótevõ ötmillió forintot adományozott a templom festésére. A nagy elõkészítõ munka után, szeptember 25-én aláírtuk a szerzõdést. Lencsés Zsolt festõmûvész úr és a mûvészfestõ urak: Zdenek Hajny, Dusan Muránsky,

Stanko Krivda, Zólyomi Zsolt vezetésével, a balassagyarmati Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola mesteroktatóinak irányításával elkezdték gyakorlatukat. A kiváló munkáért külön köszönet jár az Iskola vezetõinek, mesteroktatóinak, és a tanulóknak és mindenkinek, aki kivette részét a munkálatokból. Köszönet Arató János igazgató úrnak, a J-colors, milánói világhírû festékgyárnak és a Virág és Társa budapesti forgalmazójának, Barna László úrnak és állványozó szakembereinek, mindazoknak a vállalkozóknak, Kór-

Advent üzenete Gondolatban járj végig az adventi gyertyák elõtt, mindegyiknél állj meg egy pillanatra. Neked mit üzen advent? Eljutsz szent este Jézus Krisztusig? Erre keresve a választ vettem részt egy lelkigyakorlaton a Szalézi Templomban advent második hetében. Vezetõnk Marti József diakónus volt, a Szentháromság Templomból. Hit, remény, szeretet - a három isteni erény volt az elmélkedés vezérfonala, mely az alábbi gondolatokat ébresztette bennem. Egyre többen mondják, hinni kell valamiben. Te tudod: sokkal inkább valakiben. Lehetsz okos, de kiteljesedni csak Isten kegyelmével együttmûködve vagy képes. A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ismered a

Szent Pál-i szeretethimnuszt, talán tudod is, de vajon érted az üzenetét? Az ajándékokat régóta elfogadod: kéred, hívod az Urat. Tudsz hálát adni? Kevés a hit; hitvallónak kell lenned, s hitedbõl fakadó cselekedeteid által válsz hitelessé. Úgy élsz, ahogy elvárják a hívõ embertõl? Felelõs vagy a körülötted élõkért. Bármi is történjék, nem ismerhetsz fáradságot a szolgálatban. Tudsz bocsánatot kérni? Tudsz-e megbocsátani? Rád többet bíztak, többrõl is kell majd számot adnod. Nem könnyû az út: a hitért meg kell küzdeni életed során, fel kell nõni benne. Aki hisz, annak reménye van. Minden, amit ígért az Úr, te is elérheted, méltóvá

háznak, akik állványzatukat segítségül felajánlották, valamint Böhm Sándor ügyvezetõ igazgató úrnak és padlóburkoló mestereinek, Lakatos Gábor sekrestyés úrnak és családjának; Juhász Péter és Lombos István polgármester uraknak és a városi Képviselõtestületeknek. Köszönet még az írott és elektronikus sajtó képviselõinek, így a Hír - Ász Nyomda igazgatójának és munkatársainak és mindenkinek, aki imájával és anyagi támogatásával hozzájárult templomunk megújulásához. Koza József kanonok, plébános és az Egyházközség Vezetõsége

válhatsz. Nincs olyan kilátástalan helyzet, amibõl az Istenben bízó remény ne emelne ki; mert tudod, végül hazamegyünk. Bár nem láthatod, de hiszed. Jó az Úrban bizakodni. Ha hûségesen tovább mégy az úton, kiérdemelheted az örök életet. S ott már nincs szükség hitre, reményre, de megmarad a szeretet. Jézus nem csak tanította a szeretetet, meg is mutatta a kereszten. Tudsz szeretni? Boldog vagy, ha érzed: a szeretet mindenki iránt megnyilvánuló jóakarat. Így lehetsz te is az Úr lámpása. Fény, melynek kanóca a hit, olaja a remény, lángja a szeretet, s aki mellett jó „lenni” a szent éjszakán. S a szent születésben megfürödve fénylõ jel lehetsz az egész éven át. Golyán Szilvia

2003. december

ÉLETERÕ

Karácsonyra várva

Várakozásteljes advent, ködös reggelek, hajnali mise, bûnbánat, betlehemi csillag, pásztorok, jászolban a kisded, fényes éjféli szentmise, fényes karácsonyfák, örömszerzés, szeretet. Ezek mind-mind emlékek, élmények, gondolatok ébresztõi, amelyek különféle érzéseket, érzelmeket váltottak és váltanak ki belõlünk évrõl-évre. Ha egyenként tagoljuk a szavakat, mondjuk úgy, hogy sajnos más-más élményeket, érzéseket váltanak ki ma, mint tegnap. A várakozás régebben valódi, gyermeki, kegyelmi istenvárás volt, ma már többnyire gazdag ajándékokra várássá zsugorodott. Bûnbánat…? Ugyan, mit kellene megbánni? Mit kellene, amikor a televízióban látjuk, hogy a gyilkos sem bánja meg bûnét a tárgyaláson, sõt, cinikusan megfenyegeti a bírót: csak szabaduljak egyszer, majd megkapod a magadét! Itt tartunk ma, de miért, mi okból? Ha tovább megyünk, az isteni csoda, a betlehemi jászol fénye élettelen fenyõfák árnyékává, lélektelen semmivé foszlott. A mai kor embere súlyos értékvesztések közepette él. Nincs igazi, mélyen gyökerezõ hit, nincs az ünnepeknek igazi tartalmas súlya. Ma már nem érték a hit, a becsület. Csak mosolyognak az elsõ házasságban élõkön, mint igénytelen embereken. Nem érték a népes család, és így lassan a karácsony is zsibvásárrá, üres szim-

bólummá kezd válni. A fogyasztói társadalom, a dicsõ piacgazdaság úgy tûnik a mély érzések ellen kezd hatni. A mammon, a pénz varázsa nap, mint nap részegíti az embereket. A karácsonyt nem lehet csupán a család és a szeretet ünnepévé zsugorítani - bár ez sem elhanyagolható - de ezen szemlélet visszavezethetne azokra az idõkre, amikor nem eshetett szó igazán Jézus születésérõl, hanem csupán egy fenyõfát, mint karácsony központját ünnepelték, Szent Miklós után, akit cirkuszi tél-

Szent Miklós püspök apóvá varázsoltak, igaz vörös bohócruhában. Nem esett szó a karácsony alig felfogható, óriási lelki ajándékáról, a Názáreti Jézus születésérõl. Az emberek egy része a lelki üresség felé tart, nem tudnak örülni a lelki és a kisebb földi ajándékoknak. Az örömszerzés

5 hetõleg béküljünk meg egymással. Legalább ezen a napon „köszöntsétek egymást a béke jelével” - mint ahogy a szentmisében halljuk. Ez ne csak külsõ jelben nyilvánuljon meg, hanem a szívek, lelkek összeérintésével is. Az angyal által meghirdetett "békesség nektek", ne találjon süket fülekre. Ady Endre gondolatai is arról szólnak, hogy amikor a harang megcsendül, karácsonykor magába száll minden lélek, mert az õ kedves kis falujában minden szívben szeretet lakik, a Messiás boldogságot hozott a földre, és ezért „hálát adnak a magasság Istenének”. Adjunk mi is hálát Istenünknek a mai napon kinyilvánított végtelen jóságáért, és kérjük segítségét az új esztendõben is. dr. Bartos Dénes

boldogsága is kezd kihalni. Pedig nekünk látnunk és hangsúlyoznunk kell, hogy Jézus születése ma is a megváltás elsõ lépését jelenti. Az ünnep hangulati megközelítésén túl annak lényegét kell éreznünk, mert csak így jutunk el tiszta lélekkel a betlehemi jászolhoz. Fel kell ébrednünk az álomból, magunkra kell öltenünk az új embert, mert üdvösségünk elközelgett. „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az üdvözítõ Dávid városában.” (Lk 2,10) Nekünk, nektek, nekem született az Üdvözítõ, ezt a misztériumot kell tehát elsõsorban ünnepelnünk. „Dicsõség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek” - így köSík Sándor szöntötte az angyal a pásztorokat. A napkeleti bölcsek A betlehemi csillag helyett ne találjunk Ama csillag után. magunknak földi bálványokat, értéktelen A holdsugaras hideg éjszakában, produkciókért sztárrá Mint egy fehérlõ, csendes álom, kikiáltott kétes értékû Úgy vonult el a komoly karaván. embereket. Adjuk És elõl ment a három. meg Istennek, ami az A sziklás föld mogorván és kopáron övé, ami méltó az ünFeküdt el lábaik alatt. nephez, dicsõítsük, Méltóságos sora a száz tevének szenteljük meg ünneA harmaton halkan haladt. peit keresztény módra. És mintha fehér árnyak lengenének, Tanítása szerint próÚgy vonult végig a fehér sereg báljunk élni. Egyben A völgyön, ahol nem nõttek virágok, teremtsük meg a békét S a városon, ahol az emberek a családon belül, szûNem virrasztottak és nem énekeltek. kebb és tágabb környeS ahol nem látta õket senki sem. zetünkben, vagyis le-

Gondolatok december ünnepeirõl! Tizennégy évvel a megváltozott életforma után elszomorító és fájó élményeket szerzek évrõl-évre december hónap folyamán. Vajon Magyarországon élek-e? - teszem fel a kérdést, s hogy miért, elmondom. Az egész hónapon átvonuló Télapó, Mikulás, Lappföldi Mikulás, Orosz Mikulás és Hópelyhecske, Kémény, harisnya, Jézuska stb. olyan mérhetetlen zavart, tudatlanságot, felületességet tükröz, melyet már egyszer rendbe kellene tenni. Mi itt kis hazánkban egészen addig, amíg az orosz mu-

zsikra emlékeztetõ Télapószörnyek el nem árasztották világunkat, Szent Miklóst, Mikulást december 6-án, Jézuskát és Karácsonyt pedig december 24-én ünnepeltük. Ezt kellene tennünk újra! Meg lehet emlékezni különbözõ népek különbözõ meséirõl, hagyományairól, de a Mikulást nem a Coca-Cola kamionok hátán, hanem a helyén, Miklós püspökre emlékezve. Idevágó szép mesék, versek, történetek, énekek vannak. Tudom, felnõtt egy nemzedék, akikben sok a képzavar - nem tehetnek róla -, de annyi nagy-

mama és nagypapa van még, akiktõl be lehet szerezni a tudnivalókat, és õk boldogan tennék helyükre a dolgokat. Az, hogy a „nagy Nyugat” Karácsonykor nem Jézus születését ünnepli, történelmi sokszínûségükbõl, keresztény gyökerek hiányából fakad. Sajnos a mérhetetlen amerikanizálódás Jézus születésének történetét, családját és ünnepét lassan átmossa a kéményen közlekedõ, harisnyákat kötögetõ MikulásTélapóvá. Miért? Mi itt Európában keresztényként 1000-2000 éve igenis Jézus születésnapját kell, hogy

ünnepeljük, most a minket megtartó hitet, hiteles életet, igaz szeretetet csak ebben tarthatjuk meg. Kéménybe kukucskáló „hittel” nemigen lehet olyan jövõt építeni, mely eggyé formál lélekben és szeretetben minden itt élõ kicsit és nagyot. Kell, hogy a következõ nemzedék megtudja és megtanulja, hol a helye. Tudja és ismerje meg más népek szokásait, de mindig tudja, hogy hol a helye, melyik az az út, amelyen neki magyar gyermeknek felnõttként emelt fõvel egészséges lélekkel járnia kell! Dr. Rónai Ottóné

ÉLETERÕ

6

PRÍMÁSI BEIKTATÁS Szentatyánk éppen negyed évszázada vezet bennünket. Meggyengült egészsége miatt botladozva, szavai olykor elakadnak, de fölnézünk rá boldogan! Járja a világot, fogadja a sok-sok vendéget, és mindenkire árasztja jóságát. Most egy újabb ajándékot kaptunk mi is: két prímásunk lett. Jól összekuszálódott a mi vallási életünk a háború után. A vallási hovatartozásnál akkor azt írták be sokan, hogy „ateista vallású” vagyok. Ide jutottunk… Most Szent István országában meg kell vallanunk, hogy mi a Pásztorral, pásztorokkal egy nyájban akarunk maradni, s akik elszéledtek, vissza kell hozni szeretetünkkel, jó példánkkal, imádságunkkal. Mindenki láthatta a televízióban a csodálatos szertartást, amikor megkapták az új fõpásztorok a piros birétumot, majd a bíbort. Most senki nem vétózott, mint Belon Gellért püspöki kinevezése alkalmából - amikor két évtizedet kellett várni a felszentelésre, mert az akkori

állami vezetõk nem akartak hozzájárulni. Esztergomban a nagy beiktatási ünnepségen a Bazilikába most nem fértek be, akik olyan örömmel várták a nagy megújulást. Lesz feladat. A legelsõk között van gyermekeink nevelése. Mindszenty bíboros atyánk megmondta: „Egy évszázad sem lesz elegendõ helyrehozni, amit a hit és erkölcs gátlásával okoznak népünknek.” Induljunk mégis, és kezdjük a munkát! Még akkor is, ha a kicsiny gyermekeink nem kaptak jó indítást, és a nagy gyerekekkel alig tudunk valamit kezdeni. A családi élet szentségét kell helyreállítani. Legyenek édesapák, édesanyák, akik szeretetükkel ezt az évezredet is jól indítják. Ehhez adja az alapot a Szentatya nagy ajándéka, aki azért állít Jó Pásztort, hogy mindnyájan most is újra kezdhessük, amit elmulasztottunk vagy elvettek tõlünk. Ha jól imádkozunk, akkor a legfiatalabb bíborosra még nagy jövõ várhat az országunk határain belül és kívül is! Tarjányi Ferenc

Megemlékezés Ismét egy szalézi munkatársunkat vesztettük el, Bartos Gyulát, aki hosszú évek óta a Rendház és a szalézi közösség lelkes tagja volt. Gazdasági és pénzügyi ismereteivel önzetlen segítséget nyújtott az Oratórium, a Rendház és a Kollégium felújítása, renoválása idején. Egyházközségi tanácstagként 10 évig segítette a Rendház és a Plébánia adminisztrációját. Ott volt minden szalézi rendezvényen,

lelkigyakorlaton, zarándoklaton. Vidám, humoros egyéniségével színesebbé tette a közösség életét. Bartos Gyula halála elõtt terveirõl, elképzeléseirõl beszélt. A szaléziak Balassagyarmatra telepedésének 70. évfordulójára készülve a régi fényképeket, újságcikkeket rendezgette. Az évfordulón sajnos csak lélekben lehet majd jelen, de ott majd rá és a többi tõlünk eltávozott szalézi munkatársra is emlékezni fogunk. Nagy Ervin

2003. december

A KDNP elnöke Balassagyarmaton A Kereszténydemokrata Néppárt Nógrád megyei tagjaival találkozott Dr. Semjén Zsolt országgyûlési képviselõ, a KDNP elnöke, Balassagyarmaton december 2-án. Tájékoztatott a KDNP feladatairól, szerepérõl és lehetõségeirõl közéletünkben. A kereszténydemokrácia fõ feladatának a történelmi egyházak társadalmi tanításának képviseletét és lehetõség szerinti megvalósítását jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy XIII. Leó pápa társadalmi kérdésekkel foglalkozó enciklikája, a 110 éve megjelent Rerum novarum (Új dolgokról) ma is aktuális útmutatást ad. Az enciklika többek között rámutatott, hogy az ipar technikai színvonalának emelkedése, új termelési módszerek kialakulása, a tulajdonosok és az alkalmazottak kölcsönös viszonyának megváltozása, a gazdagság felhalmozódása a kisebbség kezében és a többség elszegényedése, az erkölcsi hanyatlás feszült várakozásban tartja a közhangulatot. „Az egyház mi vagyunk” hangsúlyozta Semjén Zsolt. Tehát az a vélemény, hogy az egyház ne politizáljon, azt jelentené, hogy Magyarországon csak alig 900 embernek szabad a politikával, a közélettel foglalkozni, ugyanis ennyien vallották magukról a népszámláláskor, hogy egyik egyházhoz sem tartoznak. A kereszténydemokráciának szolgálnia kell a tradicionális értékeket, mint a nemzeti identitást, a családok támogatását, a szociális

igazságosságot. Nem fogadható el, hogy a munkabért megadóztatják, de a tõkejövedelmeket nem. A gazdagok sem élvezzenek felmentést az ország, a társadalom terhei alól. Külön is kitért a családok támogatására, a gyermekáldás társadalmi, gazdasági fontosságára. A jövõt biztosító gyermekek, ha ezekben az években sem születnek meg, tíz-húsz év múlva visszamenõen nem pótolhatók. Az Európai Uniónak hívei vagyunk, ha vannak is nem teljesült vagy csak késõbb teljesülni remélt elvárásaink. Az Uniónak szellemi közösséggé kell válnia, nem csak gazdaságivá, amelyben minden társult nemzet megtalálja helyét, feladatát, boldogulását. Reményt ad erre, hogy az alapító atyák, Konrád Adenauer, Robert Schuman és mások is keresztények voltak. Az elnök úr tájékoztatója után kérdésekre válaszolt. Ezek közül a legfontosabb, hogy a jobboldali pártoknak, szervezeteknek az összefogása biztosíthatja a szélesebb társadalmi támogatást, és egyben indokolja létjogosultságukat. A kereszténydemokrata képviselõk teljes egészében és nem válogatva képviselhetik a keresztény társadalmi tanítást, míg gyûjtõpártként mûködõ szövetségesüknek tekintettel kell lenni esetenként eltérõ felfogású tagjaikra is. Kovács Gábor

ÉLETERÕ

2003. december

7

Vértanú papjaink Az Új Ember címû katolikus újság elmúlt havi számában több olyan írást is olvashattunk, melyek az elmúlt ateista rendszer egyházüldözései nyomán vértanú papok sorsát ismertetik. A novemberi lapszámokban három olyan egykori káplánról is olvastam, akik felszentelésük utáni elsõ éveiket a balassagyarmati plébánián kezdték az 1930-as évek elején. Gyermekkoromban ismertem õket, és nyilván még az idõsebb generáció tagjai is emlékeznek rájuk. Ennek okán szeretném felidézni röviden életútjukat, városunkba kerülésük sorrendjében. HUMMEL KORNÉL. 1907. július 12-én született Budapesten, pappá szentelése 1929. június 29-én történt.

Jeszenszky Kálmán plébánossága idején került ide káplánnak dr. Major István és a késõbb több könyvet írt Perlaky (Prassel) Lajos mellé. 1932-ig látta el az egyházi feladatokat, majd innét a Budapest-Zugló plébániára helyezték. 1933-tól hittanár volt a fõvárosban haláláig. A front alatt - õ is, mint több paptestvére az országban - az erõszakoskodó orosz katonákkal szemben próbált nõket megvédeni, ekkor a katonák agyonlõtték. FREESZ JÓZSEF. 1903. április 2-án ugyancsak Budapesten született. Felszentelése 1931. június 21-én volt. Ezután rövid ideig volt a spanyolországi Toledóban tanulmányúton, majd innét került Balassagyarmatra káplánnak

dr. báró Kray Pál plébános idejében. 1935-ben Nagyorosziba, majd 1936-ban Nagylócra, majd 1937-ben Budapestre került. Utolsó papi szolgálatának állomása Budapest-Herminamezõ volt, ahol igen jó kapcsolatokat alakított ki a környékbeli munkások körében. Ezért rendszeresen beidézték az Andrássy út 60ba, és egy ilyen „kihallgatás” alkalmával szétverték a veséjét. Ebbe halt bele 1951-ben. GÁSPÁR GUSZTÁV. 1908. március 26-án született Pancsován. Pappá szentelése 1933. június 15-én történt. Elsõ káptalani állomáshelye Balassagyarmat volt. Rendkívül jó szónoki képessége miatt a gyarmati hívek nagyon szerették. Az 1930-as években a csehkiverési ünnepség szóno-

ka is volt. 1936-ban helyezték el hittanárnak a budapesti Verbõczy gimnáziumba, majd 1943-tól a Magdolna Baleseti Kórháznak lett a lelkésze. 1945 után internálták, majd innét kiszabadulva Bécsbe menekült. A kommunista vezetés olyan veszélyesnek találta, hogy egy ügynököt küldött utána, aki a bécsi amerikai zónából az orosz zónába csalta. Itt letartóztatták, majd a váci börtönbe került, ahol ismeretlen idõben elhunyt. Hetven éve még a hívõ gyarmatiakat õk keresztelték, oktatták, eskették vagy temették. Sorsuk számtalan paptársukéval hasonló módon fejezõdött be. Isten útjai kifürkészhetetlenek, legyen hozzájuk irgalmas! Reiter László

A titokzatos megváltó szentmise Gyermekkoromban hosszú ideig latin nyelvû szentmisék gyakori hallgatása örvendeztetett. Késõbb a magyar nyelvû misék bevezetésekor közelebb kerültem a szentmise titkaiba. Mélyen szívembe vésõdött, hogy a szentmise értéke fölülmúlhatatlan. Olyan felséges cselekmény, amely a legnagyobb a földön. Az Örökkévalónak lehívása és megjelenése köztünk. Az oltáron Krisztus a maga valóságában jelenik meg testben és vérben. Szememmel nem, de hitemmel látni tudom Krisztust. Hitemmel vissza tudom Õt hozni közösségünkbe. Templomban vagyok. Ez az utolsó vacsora termét jelképezi. Elgondolom: az utolsó vacsora termében várom Krisztust. A terembõl kilátok a Golgotára. Ezt jelképezi az oltár. Jön a pap, õt bízta meg Krisztus, hogy újítsa meg az Õ emlékezetét. A pappal együtt én is letérdelek. Hódolunk a fölséges Krisztusnak. Isten az õ angyalai és szentjei között reánk tekint. Ismer mindegyikünket. Fel kell ölteni magamra legjobb gondolataimat, legtisztább érzelmeimet. A szentmisén a pappal együtt imádkozom, éneklek, menetelek, együtt haladok vele minden cselekményben, szívemben. Lelkem készsé-

gétõl függ, mennyi részem lesz a kegyelmek elnyerésében. A bûnbánati cselekményben, a látható jelekben, a hallható evangélium szavai által, hitvallásommal a fel-

ajánlási szertartásban átadjuk magunkat az Úrnak. Az átváltoztatás szavaira lehajlik az ég a földre, velünk az Úr, mikor a pap felmutatja a Szentostyát, az Úr helyett kimondja:

„Ez az én testem.” A kehely felmutatásakor hallani: „Ez az én vérem”, és az Úr az áldozásig az oltáron valósággal jelen van. Az átváltoztatás a szentmise középpontja, maga az áldozat. Az Úr a kenyér és a bor színe alatt külön-külön jelenik meg kifejezvén, hogy teste és vére itt titokzatos módon különválik, Golgotává lett az oltár. A legszebb áldozat, maga Krisztus, vérben és kínban, de átvillan lelkemen egy szörnyû gondolat: hát én is keresztre feszítem bûneimmel? És a pap helyettem is imádkozik elhunyt szeretteimért, és Isten az õ nagy irgalmasságában megbocsát nekünk, bûnösöknek, még akkor is, ha nem lennénk rá méltók. Az Úr Jézus szeretete végtelen. Ez a mi szerencsénk. Ennek tudata visz bennünket aztán a nagy lakomára, a szentáldozásra. S ha ezt megteszem, a Jóistent Atyámnak szólíthatom, és bûn nélkül én vagyok maga a legboldogabb ember. Szent Lajos francia király többre becsülte a kegyelmet a királyságnál is. Csodálkozunk ezen? - Ha tehetjük, naponta járjunk szentmisére, ott lehet igazán elnyerni minden gazdagságot, ami túlmutat a földi értékeken. Kamarás József

ÉLETERÕ

8

2003. december

Találkozás a Szalézi Rendfõnökkel A Szalézi Egyetemes Fõnök, Don Pascual Chavez SDB október 16-tól 20-ig Magyarországon tartózkodott, hogy találkozzon a szalézi szerzetesekkel, a Segítõ Szûz Mária leányaival, a szalézi munkatársakkal és valamennyi Don Bosco tisztelõvel. A Szalézi Család csodálatos hétvégét töltött el a szalézi rendfõnök atyával. Nagyon megnyerõ, közvetlen, személyes, humoros, és mégis mély érzésû ember benyomását keltette. Az interneten a „Don Bosco Ifjúsági Levelezõ Listán” böngészve az egyik fiataltól (Benda Boglárkától) tudtam meg rendfõnök atyánk „partraszállásának” történetét. Íme: „Tegnap (csütörtök) este legalább 50-en kint voltunk a reptéren fogadni õt. A következõkben ennek a pár órának az eseményeit olvashatjátok részletesen. Az úgy volt, hogy csütörtök este szokatlan aktivitás volt megfigyelhetõ a szaliban. A ’Kultúrterem’ (nincs ennek valami szebb neve?) zsúfolásig volt telve, énekpróba és taktikai megbeszélés zajlott. Megtanultuk az ‘Atyánk, Te oly sok gyermek atyja…’ kezdetû dalt magyarul, és ha jól sejtem spanyolul. A helyes kiejtés érdekében tett erõkifejtésekbõl nem sok maradt meg, a kiosztott szövegeken meg sajnos nem volt kiejtési útmutató, így mindenki úgy ejtette a szöveget, ahogy épp jól esett. Elég ha annyit mondok: ‘szocsetᒠami így néz ki: società. Ez csak fokozta az amúgyis jó hangulatot. A gyerkõcök például kifejezetten élvezték, hogy ilyen késõn fent és itt lehetnek. A próbát és a szervezés általam látható részét Müzli vezette (papírzászlócskák, transzparensek, zenészek koordinálása). Valamikor kilenc után jóval elkezdtük a tömegeket autókba rendezni. Próbáltunk

komoly konvoj-jellegûnek látszani, de nem nagyon jött öszsze. Nagyjából egyszerre érkeztek meg az autók, mégis amíg vártuk egymást a parkolóban, majd' megfagytunk. A Ferihegy 2-re érkezett a gép, na dehogy itt A és B terminál is van, az jelentõsen bonyolította a helyzetet. Megcéloztuk az egyiket, aztán némi toporgás után átvonultunk a másikra. A váróteremben meleg volt, ami kifejezetten jólesett mindenkinek - egy darabig. Aztán rájöttünk, hogy kicsit túl meleg is így kabátban, de miután a hangulat úgyis túlfûtött volt, beletörõdtünk. Gya-

Aztán sûrûsödtek az események. Kinyílt az ajtó, és immár nem pilóták és ismeretlenek jöttek ki rajta, hanem akit várva vártunk. Balázs felizzította a fényképezõt, és buzgón kattintgatni kezdett. Az atya láthatóan meglepõdött a fogadtatástól! Mi meg láthatóan és hallhatóan is megörültünk neki! Ujjongtunk, és zászlócskát lobogtattunk buzgón, ami egy csöppet meghatotta a rendfõnök atyát. Szerzett is magának egy zászlócskát és õ is lobogtatott egy kicsit felénk. Aztán elénekeltük az ‘Atyánk, te oly sok gyermek atyja...’ kezdetû, illetve egy

Rendfõnök Úr és a balassagyarmati szalézi közösség

koroltuk kicsit a zászlócska lengetést, Müzli elrendezte a transzparenseket (Don Bosco zászló, és két erre az alkalomra feliratozott lepedõ). A két legifjabb köztünk egy nemzeti színû szalagot tartott, amit az elõre odakészített ollóval fog Chavez atya elvágni. Ezzel jelképezve magyar földre lépését. Aztán percekig, talán negyed vagy fél óra is volt, csak lestük az üvegajtót... Két gép utazóközönsége, illetve két garnitúra személyzet haladt el elõttünk. A váróteremben tartózkodók találgatták, hogy kire várhatunk, de a Don Bosco feliratú zászlócskák nem sokat mondtak nekik. Páran megpróbáltunk kijutni a teraszra, hogy lássuk a gépet leszállni, de sajnos zárva volt.

másik gitáros éneket is. Szerintem tetszett neki. Pitatya rábírta õt, hogy vegye fel a kék-sárga díszpárnáról az ollót, és vágja el a szalagot. Ezt újabb üdvrivalgással honoráltuk. A rendfõnök atya titkára és a kíséretébe tartozó másik úriember a háttérbõl mosolyogva szemlélték az eseményeket. Aztán a kisebbek megrohanták némi autogrammért pólóra, zászlóra. Közben már rendíthetetlenül terelõdtünk a kijárat felé, mert Géza elõállt az autóval. Az urak beszálltak, majd nagy integetés közepette elindultak Óbuda felé, ahol már várta õket a Balázs mamája, Kati által személyesen fõzött vacsi. Akik eddig a gép le nem zuhanásáért imádkoztak, most témát váltottak, hogy az

atyák, Géza és az autó is épségben megérkezzenek... Müzli kijelentését, miszerint a zászlócskákat megtarthatjuk, szintén ujjongás fogadta. Aztán a sokaság is szétszóródott a parkolóban a jármûvek felé, és hazaindultunk.” Szombaton (18-án) „ünnepi akadémiát” (ahogy ezt a szaléziaknál hívják) tartottunk. A programot több közösség fiataljai tették színessé és változatossá. Így az albertfalviak, pesthidegkútiak, mogyoródiak, óbudaiak, egriek, kazincbarcikaiak, újpest-megyeriek, balassagyarmatiak mind-mind kivették részüket a szép szereplésbõl. Valóban egy nonstop, egész délutánt betöltõ mûsornak lehettünk szemlélõi. Bár a részletes, idõtervvel ellátott precíz program a szervezõk kezében volt, és kiváló konferansziék (Szabó Judit és Kárász Csaba) vezették a mûsort, mégis a fellépõk határozták meg sok esetben a mûsor idejét. Csodálatos számok voltak az egészen pontosan három és fél órás maratoni mûsor ideje alatt. A rendfõnök úr is mindig mély érdeklõdéssel figyelte azokat. Az egyik hozzánk érkezõ osztrák rendtársunk mondta elõzõ este, hogy Don Chavez nagyon kíváncsi az elõadásra, és már elõre várja azt. Vasárnap az óbudai kápolnában celebrált ünnepi szentmise után személyes beszélgetésre került sor rendfõnök atyánkkal. Sok érdekes élményt mesélt el nekünk hivatásáról, a szalézi világról és minden kérdésünkre komoly összeszedettséggel válaszolt, ami mindannyiunk épülésére szolgált. Isten áldja meg õt, hogy jó erõben és a Szentlélek irányítása mellett vigye tovább a Szalézi Társaság jövõjét. P. Hartai Gábor SDB

2003. december

ÉLETERÕ

9

STRENNA A SZALÉZI EGYETEMES FÕNÖK 2004-ES ÚJÉVI VEZÉRGONDOLATA

Tárjuk újra minden fiatal elé meggyõzõdéssel az örömöt és a szentség iránti elkötelezõdést, mint „a hétköznapi keresztény élet magas fokát!” Don Pascual Chávez SDB

Tudjuk a sivatagról, hogy milyen borzasztó hely. Ott csak forró homok, kietlen, terméketlen pusztaság van. Vizet, növényeket csak az oázisban találunk. A világunk is, átvitt értelemben sivatag, ahol sokan szenvednek, fõleg a fiatalok, mert minden nap mérgezi õket és mindnyájunkat a televíziós tömegtájékoztatás és az úgy nevezett szórakoztató média, ami rossz példát mutat, különösen a fiatal nemzedéknek. Gyermekkoruktól fogva olyan dolgokhoz szoknak, amelyek tönkreteszik a lelküket. Ebben a "sivatagban" mûködik a Sátán, ahogy azt a Biblia megfogalmazta. Ezért harcolni kell ellene, ha Istennel akarunk maradni. Az Isten adott egy oázist a sivatagban,

Oázis a sivatagban

ahol kegyelemben, békében élhetünk, és ez a hely Medjugorje. Ezen a helyen a kegyelem vize forrásozik. Itt hihetetlen nagy kegyelem van jelen, az imádság által. A Szûzanya ezt a kegyelmet nekünk akarja adni: a kis szerb falu lakóinak és mindenkinek, aki ide zarándokol tiszta lélekkel. A Szent Szûz átvette a medjugorjei plébánia lelki életének vezetését s egyben üzenetek által, egyre hatékonyabban formálja az egész világ lelkiségét is. Újra és újra bíztat mindenkit az imára és a böjtre. Nagyon sokan zarándokolnak Medjugorjéba a világ minden részébõl, akik éhesek és szomjasak, hogy lelkileg táplálkozhassanak és Krisztustól jövõ tiszta vizet ihassanak. A Szûzanya kijelentette a látnok

Õszi hittanári rekollekció

November 15-én õszi rekollekcióra gyûlt össze kb. 70 hittanár a Nógrádi fõesperesség területérõl. Különlegessé tette ezt az alkalmat Beer Miklós püspök úr látogatása. A püspök úr beszédében felhívta a figyelmet mennyire fontos, hogy a hittanárok és a plébános közösen tevékenykedjen a gyerekek hitre nevelésében, de hangsúlyozta azt is, mennyire fontos szerepe van ebben a szülõknek is. Buzdította a hittanárokat, hogy a látszólagos sikertelenséget ne éljék meg kudarcként, hiszen nem tudhatjuk, hogy az elvetett mag hogyan és mikor zöldell ki. Püspök atya buzdító szavai után Stella Leontin atya elõadása következett a rózsafüzér eredetérõl és fontosságáról. A rózsafüzért Szent Domonkos kapta, amikor az eretnekség

ellen kért imádságot Szûz Máriától. Azt is megtudhattuk az atya elõadásából, hogy az ortodoxoknál és a mohamedánoknál is megtalálható a rózsafüzérhez hasonló imádság. Az atya elõadása után szentségimádáson vettünk részt, majd ebédszünet következett, mely lehetõséget nyújtott a kötetlen beszélgetésekre és egymás jobb megismeréséhez. A szünet után Pásztor Gyõzõ atya tartott beszámolót az Országos Hitoktatási Bizottság munkájáról. Összességében elmondhatom, hogy az egész nap hozzájárult a hittanárok lelki töltekezéséhez és ismereteik bõvítéséhez, s így mindenki gazdagodva térhetett haza, hogy folytassa áldásos tevékenységét. Brazda Judit hittanár

gyermeknek ezelõtt 22 évvel, hogy õ a Béke Királynõje, és hogy itt szeretné megalkotni a Béke Oázisát. Sok csoda történt már ezen a helyen és történik napjainkban is. Ez az isteni irgalom mûve. A papok számára az a csoda, hogy nagyon sokan járulnak a szentgyónás szentségéhez. A gyónások nagy száma elégséges bizonyítéka Isten jelenlétének ezen a helyen. A helybeli papok élete abból áll, hogy visszavezetik azokat az embereket Istenhez, akik eltávolodtak tõle, mert sokan úgy gondolták, hogy a hit és a vallás többé nem fontos. Nagy ellensége Medjugorjénak a Sátán, aki meg akarja bontani a lelki harmóniát, a békét és az egységet. A zarándoklókat turistákká akarja vál-

toztatni, akik csak a változatosságokat és a szórakozásokat keresik, és nem törõdnek a lelki élettel. Valahányszor megnyitjuk szívünket és befogadjuk a Szûzanyát, végbeviszi a megtisztítás és a gonosz elûzésének mûvét lelkünkben. Szûzanya mondta: Imádjátok Szent Fiamat az Oltáriszentségben, mert ha megteszitek, egységbe kerültök az egész világgal. Az imádat egyesít bennünket az Igazságban és az isteni életben. Mindenkinek dolgoznia kell az egységért és azt az Úrban az Evangélium szerint kell megvalósítani. Adjunk hálát Istenünknek, hogy ezt az "oázist" megadta nekünk napjainkban, és hogy sok lelki és testi gyógyulás történt ezen a helyen. Szigetvári Gyula

A hõsökért mondj imát… Ma halottak napján sok ember útra kél. hogy egy csendes imát mondjon a holtakért. Ma csodás virágos kert a temetõ, Sok boldog emléket takar szálló idõ. A mécses és gyertyaláng égig fellobog, Míg fent a gyémántként tündöklõ csillagok. Ott azon túl már vár az égi haza, Mint megannyi szempár csillagok halmaza. Míg a mécses serceg jó szüleim sírján, Égre feltekintve suttogom el imám. „Ó, adj Uram, örök nyugodalmat nekik, S örök világosság fényeskedjék nekik!” Azoknak is, akik hõsi halált haltak, A hazáért, távol jeltelen porladnak. Ó, Uram, értük is száll a szívbéli imám, Hiszen köztük fekszik valahol nagyapám. Sírja nem domborul, szívünkben él tovább, Egy vadrózsabokor hullatja rá szirmát. A vadrózsa ágra egy kis madár repül, Ott zengi énekét Istennek egyedül. Ó, állj meg vándor, mondj a hõsökért egy fohászt, Majd egykor érted is mond valaki imát! Szlezák Mária Balassagyarmat, 2003. okt. 23.

ÉLETERÕ

10

2003. december

Krisztus Európa reménye Nyolc ország (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) katolikus közösségei a 2003. június 1-tõl 2004. május 23-ig tartó egyéves idõszakban közösen ünneplik a Közép-európai Katolikus Találkozót. Ez az elsõ alkalom, hogy a nyolc közép-európai ország érsekei és püspökei közös pásztorlevéllel hívnak minden katolikus hívõt erre a találko-

zóra. Ezt a találkozót az Európáért érzett felelõsségük tudatában szervezik. Szent Pál 2000 évvel ezelõtt így ír a római keresztény közösségnek: „A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bõségben legyen bennetek a Szentlélek erejébõl.” (Róm 15,13) Ez a köszöntés ma még inkább megváltó újdonság: higygyünk a remény Istenében,

Istenben, aki a mi számunkra és az egész világ számára a remény. Ez vonatkozik Európára is, arra a kontinensre, amely a történelemben talán még soha nem volt olyan közel ahhoz, hogy egységessé váljon, mint most. Kapcsolódjunk be mi is ebbe az egymásért végzett nagy imádságba, hogy az egy évig tartó folyamatos Isten felé fordulás meghozza Európa katolikus hívei számára a

megújulást és a hiteles keresztény életforma megélését. P. Hartai Gábor SDB

Isten kezében vagyunk, ott vagyunk a legbiztosabb helyen. A legmodernebbek mellett a régen elfelejtett, elhallgatott költõk és elbeszélõk alkotásai hangzottak el a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium aulájában, a Szent Imre Napok 2003. évi versés prózamondó versenyen. Jó sorsom lehetõvé tette számomra, hogy a bírálóbizottság tagjaként résztvevõje lehettem a rangos rendezvénynek (az újság olvasói számára lejegyeztem az emlékezetes esemény történetét). Megnyitójában Nagy Ervinné tanárnõ köszöntötte a megjelent versenyzõket, kísérõ tanáraikat, az érdeklõdõ közönséget valamint a bíráló bizottságot, élén Tarjányi Ferenc Szalézi Rendházigazgatóval. Emlékeztette a jelenlévõket II. János Pál pápa gondolatára: „Egy nemzet legtartósabb értéke az anyanyelve és nemzeti kultúrája”. Figyelemre méltónak tartotta, hogy a világon ma beszélt 6000 nyelv 50%-a 2100-ig kihalhat. Anyanyelvünk is beteg: durvul, szókincsünk pedig fogyatkozik. Õrizni, védeni és ápolni - éppen ezért - a szülõk, tanítók és tanárok, mindannyiunk szent kötelessége.

Az elgondolkodtató nyitóbeszéd után kezdetét vette a verseny, melyben a Váci Egyházmegye 13 oktatási intézménye mellett képviseltették magukat a felvidéki Ipolyságról érkezõ versenyzõk. A mintegy 50 versenyzõ 5 korcsoportban - ált. iskolai alsó és felsõ tagozat, gimnázium mondta el két részben szabadon, részben kötelezõen választott verset, prózát. A hallgatóság tapssal, olykor ovációval, a bírálóbizottság pedig ponttal jutalmazta, értékelte a szebbnél szebb, empátiával megszólaltatott mûveket. Ezen a gyorsan tovatûnõ néhány órán a lelkes elõadásokat hallgatva megerõsödött bennem a tudat: van népünknek jövõje, és ha értõ, elkötelezett pedagógusok irányítása alá kerül felnövekvõ nemzedékünk, akkor az Európai Uniós tagországként is meg tudjuk õrizni magyar nyelvû kultúránkat. A verseny végeztével a bírálóbizottság a pontozás alapján

hirdetett eredményt. (A kitüntetettek névsorát lásd a táblázatban) Az eredmények közzététele után a találkozó résztvevõi eredményesnek, kiemelkedõ színvonalúnak, követésre méltónak minõsítették a versenyt. Az ipolysági diákok részvétele új, üde színfoltot

kölcsönzött. A házigazda Szent Imre Általános Iskola és Gimnázium vezetõjének és a versenyzõk egybe hangzó véleményének nyomán abban állapodtak meg, hogy találkozóikat évi rendszerességgel, a külföldi kapcsolatok további erõsítésével folytatni fogják. Kalocsay Frigyes

2003. december

ÉLETERÕ

11

Egymás között - a gyermekekért Szalézi atyák és pedagógusok tanácskozása zajlott a Szalézi Kollégiumban 2003. november 21-22-én. A pedagógiai konferenciát a Szalézi Rendtartomány Tartományfõnöksége szervezte, és képviseltette magát az országnak valamennyi, szalézi neveléssel-oktatással foglalkozó intézménye. Lelkivezetõk és nevelõk sajátos hangvételû, bensõséges találkozója volt ez az alkalom. A megváltozott társadalmi körülmények között újjáéledõ magyar intézmények tapasztalatcseréje, a Don Bosco-i küldetés sajátos megfogalmazódásai nyertek hangsúlyt a kétnapos konferencián. Nem útkeresésrõl volt szó. A Don Bosco-i pedagógia alappillérei idõtálló alapok ma is, azonban a gyermeklelket mentõ szalézi lelkületnek ebben a gyorsan alakuló világban naprakészen kell állnia, hogy az egyre változatosabb, rejtett formában megjelenõ és jelenlévõ veszélyeket is felfedezze és idejekorán meg tudja tenni a megelõzõ intézkedéseit.

Don Bosco korában a társadalmi kihívásokra pedagógiai válasszal reagált. Akkor a kedvezõtlen változások a társadalomnak - igaz nem szûk - de mégiscsak körülhatárolt rétegét érintették. Korunkban azonban társadalmunk valamennyi rétegét érinthetik a gyakran rejtetten jelentkezõ problémák.

A szalézi nevelési-oktatási intézmények - e fentiekben megfogalmazott feladatainak teljesítése érdekében - arculata sajátosságainak és egységességeinek fontosságára mutatott rá bevezetõ elõadásában P. Mészáros György SDB, a Rendtartomány vikáriusa, az intézmények rövid bemutatkozását és a tartományi vikárius az intézményekben tar-

Ipolymenti Ifjúsági Találkozó Az Ipolymenti Ifjúsági Találkozót (2003. november 15.) a közelmúltban a Szalézi Plébánián szervezték. A mintegy 180 fiatalhoz Beer Miklós megyéspüspök atya is szólt néhány buzdító szót, mint az egyházmegye fõpásztora. Beszélt többek között az összetartozásról és a Közép-európai Katolikus Találkozó fontosságáról: imádkozzunk a nyolc ország katolikus híveiért. Az Ipolymenti Találkozón korosztály szerint szervezõdtünk csoportokba. A téma az örök élet és a halál utáni élet volt. A fiatalok élvezték a beszélgetést, hisz feltehették azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatták õket, illetve elmondhatták a véleményüket a kiscsoportos beszélgetések alatt. Az örök élet igazán érdekes és aktuális téma mindig, mert a halálból senki nem tért még visz-

sza, csak Jézus, aki beszélt az örök élet titkáról és a halál utáni életrõl. Az ifjúsági találkozóra eljött a helyi és a Váci TV is. Nagyon jó volt a találkozó. A balassagyarmati animátorok és fiatalok segítségével szépen eltölthettük a napot, a hívek és sok adakozó jóságából és támogatásával pedig az éhségünket is csillapíthattuk a finom szendvicsekkel és süteményekkel. Ezúton is köszönjük szíves segítségüket és a fiatalokért végzett imáikat. Széles Hella animátor

tott vizitációja tapasztalatait összegezve. A „Szalézi nevelés fája” címet viselõ elõadást követõen a résztvevõk mindegyike szabad asszociációjának engedhetett teret, hiszen ágrajzon ábrázolhatta ki-ki, hogy mit ért a szalézi nevelésen. P. Ábrahám Béla SDB tartományi ekonómus elmondta, hogy bár fontos kritérium, de nem elsõdlegesen az határoz meg egy szalézi intézményt, hogy hivatalos dokumentumain a Szalézi Rend pecsétje található. Elõadásában kifejtette, hogy Don Bosco olyan nevelõ, aki támasz és modell számunkra, ugyanakkor számít is valamennyiünk személyes varázsára. Olyan ember, aki két lábbal a földön jár, de szívét az ég magaslataiba helyezi. Mi a mában szalézi neveléssel foglalkozók értjük szavait, de vajon a szívünkkel értjük-e? Válaszul Ábrahám atya nyolc pontban összegezte - Don Gianni Ghiglione gondolatai alapján - Don Boscónak az

oratóriumi nevelésre vonatkozó, de napjainkban minden szalézi intézmény munkája során szem elõtt tartandó pedagógiai elveit, melyeket az alábbiakban fogalmazott meg: - a teljes odaadás pedagógiája - a szeretet kifejezésének és megérzésének pedagógiája - a befogadás és jelenlét pedagógiája - a környezet pedagógiája - az együttmûködés és felelõsségvállalás pedagógiája - az ünneplés és az öröm pedagógiája - a tömeggel és a csoportokkal való foglalkozás pedagógiája - a pedagógia mellett a cél az evangelizálás. A nap további részében az intézmények pedagógusai közös mûhelymunkában gondolták át a szalézi intézmények pedagógiai programjainak sajátosságait. Közös együttmunkálkodásunk summázatát P. Mészáros György SDB fogalmazta meg, amikor a szalézi nevelési-oktatási intézmények fõ céljaként a fiataloknak az élet értelmére való ráhangolását jelölte meg. Dr. Rózsa Györgyné és Karkusz Rita

Ádventi Ifjúsági Lelki Napok

Péliföldszentkereszten a 12-16 év közötti mintegy ötven fiatal lelkigyakorlatot tartott, ami már a karácsonyra való készület is volt egyben. Idei lelkigyakorlatunk alapjául rendfõnök atyánk újévi vezérgondolata szolgált. A vezérgondolat, más néven STRENNA, a következõ: Savio Domonkos szentté avatásának 50. évfordulója alkalmából minden fiatalnak meggyõzõdéssel fölkínáljuk az életszentség örömét és elkötelezettségét, mint a „rendes keresztény élet magas színvonalát”. (Don Pascual Chávez) Az idén október 19-én boldoggá avatott Kalkuttai Teréz anya, Savio Szent Domonkos, valamint a szentek példáján keresztül megtanultuk, hogyan lehet az életszentséget a mindennapjainkban helyesen megvalósítani. A Szentírás szavai szerint mindannyian meg vagyunk hívva az életszentségre: „Legyetek szentek!” (1Pét 1,16) Közülünk is lehetnek olyanok, akiket majd késõbb szentté avatnak. Elsõsorban azonban nem erre kell törekedni, hanem arra, hogy a mai világban megálljuk a helyünket és azt az életformát tudjuk megjeleníteni, amit 2000 évvel ezelõtt a Názáreti Jézus, a mi Urunk mutatott a világnak. Adja Isten, hogy a lelkigyakorlatok mindannyiunk lelkében megújulást eredményezzenek. P. Hartai Gábor SDB

ÉLETERÕ

12

2003. december

LITURGIKUS LEXIKON

Liturgikus mozgalom Magyarországon

A Szt. X. Pius pápa liturgiát megreformáló szándékai szerint készült többféle imakönyv közül Cséfalvai Nándor SJ. "A szentmise. Miseájtatosságok az egyházi misekönyv alapján. Katolikus magyar közönség használatára" (Bp.1912) c. munkáját kell megemlíteni. Magyarra fordítva közli a miserend szövegeit, sõt a kánont is. A magyarországi liturgikus mozgalom kapcsolatban állt a nyugat-európai törekvésekkel. Ennek egyik bizonyítéka, hogy Pannonhalmán 1921-ben kiadták Lambert Beauduin "Az egyház lelki élete" c. mûvét, amelyet a jeles magyar liturgikus, Szunyogh Xavér Ferenc fordított magyarra. Itt olvasható ez az egyszerû elv: A plébániai életnek a liturgia a lelke. A hívek számára több kétnyelvû (latin-magyar) Missale készült. A teljesség igénye nélkül kettõrõl teszünk említést: "Kis Misekönyv"

(összeállította: Radó Polikárp és Kühár Flóris, Komárom, 1932), valamint "Misszálé az év minden napjára" (szerkesztette Szunyogh X. Ferenc, Bp. 1933). A liturgiában való tájékozódást szolgálta a "Liturgikus lexikon" (szerkesztette: Kühár Flóris és Radó Polikárp, Komárom, 1933). A lexikonra nagy szükség volt, hiszen "a liturgia fölépítése, szerkezete, részei, jelképes beszéde majdnem kétezeréves múltnak õsi hagyományait õrzi, szimbólumai, dramatikus cselekményei, ünnepei sokak számára bezárt könyvvé lettek" (a Lexikon elõszavából). A liturgikus lelki irodalomból is a teljesség igénye nélkül a következõket emeljük ki: Pius Parsch: Az üdvösség éve (Bp. 1936, Halamka Gyula és rendtársai fordításában); "Liturgikus élet" c. sorozatban Szunyogh X. Ferenc magyarázza a szentségeket. Artner Edgár: "Az egyházi év

ünnepeinek és szertartásainak kimerítõ leírása és magyarázata a mûvelt nagyközönség számára" (Bp. 1923); Mihályfi Ákos: "A nyilvános istentisztelet" (Bp. 1933). Az õsegyház életébe való mélyebb betekintést tette lehetõvé a Kühár Flóris szerkesztésében megjelent „Keresztény remekírók” c. sorozat. A zsolozsma jobb megértéséhez segítséget nyújtottak a különbözõ zsoltárfordítások. (Horváth Konstantin, valamint Sík Sándor három különbözõ zsoltárfordítása.) A nõi rendek közül kitûnt a Szociális Missziótársulat "Liturgia" kegytárgykereskedése révén, könyvkiadással és igényes beuroni kegytárgyak terjesztésével. Az egyházi zene megújulásáról a ceciliánus mozgalmak, köztük a hazánkban tevékenykedõ Országos Magyar Cecília Egyesület gondoskodtak. A liturgikus megújulás

központjai a szerzetesházak voltak. Elsõsorban a pannonhalmi bencés és a zirci ciszterci apátság, ahol a szerzetesek felemelõ módon végezték a konventmisét és a zsolozsmát. A budapesti Szabina kápolnában hívek liturgikus nevelését végezte Körmendy Béla, majd Szunyogh X. Ferenc. A budapesti kántorképzõ liturgika tanára, Pantol Márton esztergomi egyházmegyés pap a leendõ kántorok tanításában végzett apostoli munkát. (Liturgikus Lexikon, Ecclesia, 1988.)

Búcsúengedély Szent Felicián vértanú tiszteletére A balassagyarmati templomot építtetõ gróf Balassa Pál, ennek és több felvidéki templomnak építtetéséért XIII. Kelemen pápától megkapta a vértanú üvegkoporsóban fekvõ testmaradványait. Hogy ez nagyobb tiszteletnek legyen nyilvánosan is kitéve, ezért Balassa ezt a kékkõi várkápolnából 1759. augusztus 20-án fényes ünnepség kíséretében a balassagyarmati templomnak ajándékozta. A késõbbi évek folyamán a hívek évrõl-évre összegyûltek a vértanú oltárra helyezett koporsójánál imádkozni, és égi kegyelmeket kérni. A rendszeressé vált - egyelõre csak a hívek által kezdeményezett búcsú ügyével az ún.

Szent Kongregáció is foglalkozott. Ennek hivatalos irata 1761-bõl megvan a plébánia levéltárában, melynek kivonatos magyar fordítása a következõ: „A Szentháromság tiszteletére építtetett, az esztergo-

mi egyházmegyéhez tartozó balassagyarmati plébánia templomban található többek között a Szent Felicián tiszteletére emelt oltár, amelyen el van helyezve az õ tes-

te. Ennek tiszteletére minden évben augusztus 20. napján, amikor az ünnepnap véget ér, krisztus hívei még távolabbi vidékrõl is össze szoktak gyülekezni eme jelentõs vértanú tiszteletére. Ezért jönnek, hogy ki-ki teljes búcsút nyerjen a Krisztusban hívõk közül, akik felkeresik az oltárt a megjelölt napon és helyen, legalább egy esetben. Õszentsége Kelemen pápa, aki sorrendben a tizenharmadik, elrendelte, hogy mindkét nembõl való Krisztushívõk, akik kifejezték komoly bûnbánatukat, és ellátva a szentségekkel, a fentebb helyen nevezett templomban naplementétõl kezdõdõen jelen vannak, tartsanak ki könyörgés-

ben, és imádkozzanak saját személyes megszenteltetésükért. A teljes értékû búcsút csupán erre az egyetlen napra és alkalomra volt kegyes engedélyezni Õszentsége. De az évnek erre az egy megjelölt napjára hasonló kegyelmek elnyerésére más személyt ne jelöljenek. A búcsút engedélyezõ Szent Kongregáció 1761. augusztus 3. napján. A Szent Kongregáció tagjai. Záradék: A felterjesztés, melyet felküldtek a Szent Kongregációnak felülvizsgálat és kihirdetés céljából, az Úrtól kapott felhatalmazás alapján, ahhoz a mai napon hozzájárulunk. Esztergom, 1761. Szeptember 17.” Szentillónay József árvamegyei püspök s. k

2003. december

ÉLETERÕ

KARÁCSONYI KÖNYVAJÁNLÓ

2003. október 19-én II. János Pál boldoggá avatta Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet misszionáriusai szegény gondozó nõvérek alapítóját. Amikor az albán származású szerzetesnõvér meghalt, mindenki érezte, hogy ez az egyszerûségben igénytelen nõvér egyedülálló bajnoknõje volt a felebaráti szeretetnek. Nagysága elõtt meghajolt az egész világ, nagy példányszámú divatlapok és elegáns nõi folyóiratok többször az „Év asszonyának” választották, lekörözvén a híres filmcsillagokat, magát Erzsébet királynõt, Jacqueline Kennedyt és az énekesnõ Madonnát is. Boldoggá avatása rendkívül nagy esemény azért is, mert a pápai döntés rekordidõ alatt valósult meg. A római elõírás szerint a boldoggá avatást csak 5 évvel a jelölt halála után lehet bevezetni. Teréz anya esetében ez a szabály az Egyház legfõbb törvényhozója, a pápa engedélyével megváltozott, és II. János Pálnak köszönhetjük ezt az ajándékot az Egyház és az emberiség nevében. Teréz anya nagysága, hivatásának feltétlen követésében állt. Õ ezt úgy értelmezte: a hivatásában hivatást kapott. Gyógyulást keresve, egy vonaton hallotta az Úr hívó szavát: „Egy bensõ hang volt. Isten hangja. Az volt a parancs, hogy mondjak le a Loretói Konventrõl, ahol boldognak éreztem magam, és szolgáljam az utcán élõ szegényeket. Nagyon világos hívó szavak voltak. Éreztem, hogy az Úr valami többet vár tõlem, azt akartam, hogy én is szegény legyek és õt szeressem a nyomorúságos emberek külsejében.” Világos, egyszerû stílusban készült ez az életrajz Teresio Bosco atya gondozásából, amint õ szellemesen mondta: „Ez pattant ki a számítógépembõl”. Mi történik, ha egy gyermek édesapát szeretne Karácsonyra, és Szent József meghallgatja? Ki tud róla, hogy két gyerek megmentette Karácsonyt a reklámok mohóságától? Hova lett az arany, a tömjén és mirha? Miért állítanak karácsonyfát Karácsonykor? Ki mentette meg a Kis Jézust Heródes katonáinak dühétõl? Miért akasztanak fel Karácsony idején mindenütt csillogó díszeket? Tudtátok, hogy a napkeleti Bölcs Királyok heten voltak, de csak hárman érkeztek meg? Mi történne, ha egy csillag eltévedne a földön a karácsonyi ünnepségek alatt? És ha valaki felvételt készített volna az angyalok énekérõl a Szent Éjjelen? Ez a könyv több mint ötven mesét gyûjt egybe, amelyek Adventrõl, Karácsonyról és Vízkeresztrõl szólnak. Egyesek hagyományosak, sok pedig modern és arra törekszik, hogy a nagy forgatagban, a számítógépek és a videojátékok közepette ébren tartsa Karácsony örök szellemét. A könyv hasznos mindazok számára, akik szeretnek mesélni a kis és nagyobb gyerekeknek otthon, az iskolában, a hittanórán. És mindazoknak, akik szeretik a meséket. Ez a könyv „társunk” lehet az év legkedvesebb és legcsaládiasabb idõszakában.

13

Szent Imre K eresztény Általános Isk ola és Gimnázium

2660 Balassagyarmat, Szabó Lõrinc út 1. FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK 6. ÉS 8. OSZTÁLYOSAINAK A HATÉVFOLYAMOS GIMNÁZIUMBA VALÓ JELENTKEZÉSHEZ ISKOLÁNKRÓL: * 1992-ben alapította a Szentháromság Fõplébánia Egyházközség. * Fenntartója a Váci Egyházmegye Püspöke. * 1994-ben hatévfolyamos gimnáziumi képzés indult. * Célunk a nevelõiskola megvalósítása, melynek Krisztus az alapja. * A nevelés folyamán a tanuló meglevõ összes belsõ egyéni értékeinek kibontakoztatását kívánja elérni iskolánk. * Feladatunk, hogy szintézist teremtsünk a mûveltség és a hit, illetve a hit és az élet pólusai között. EREDMÉNYEINK: * a város legfiatalabb folyamatosan bõvülõ intézménye vagyunk; * 80% körüliek a felsõfokú felvételi eredményeink; * nagy hangsúlyt fektetünk a tehetséggondozásra és a felzárkóztatásra; * tanulmányi versenyeken nagyon jó eredményeket érünk el; * magas színvonalú az idegen nyelv és a számítástechnikai ismeretek oktatása; * a szlovák nyelv tanítása is megoldott; * biztosítjuk tanulóink számára a néptáncoktatást; * iskolánk a tanulni akaró gyerekek iskolája; * hittanból csak itt lehet érettségizni; * a hittanórák, közös szentmisék, évfolyammisék hitre nevelõ hatása itt a leghatásosabb; * bátran támaszkodhatunk a szülõk segítségére; * jól mûködik a Szent Imre Iskoláért Alapítvány; * családias légkör uralkodik az intézményünkben; * az itt tanított ismeretek a XXI. század követelményeinek is megfelelnek; * biztosítjuk a családias, szeretetteljes légkört; * tanulóink fontosnak tartják a kiegyensúlyozottságot és az erkölcsi nevelést; * megalakult a cserkészcsapat. ÉRDEKLÕDNI TELEFONON LEHET: 35/301-982, 35/500-260 E-mail cím: [email protected]

Kollégiumi elhelyezést biztosítunk!

ÉLETERÕ

14

2003. december

Keresztrejtvény Vízszintes 1. Jókívánság 12. Mezõgazdasági eszköz 13. Rosszakaró 14. Dal 15. Évszak 16. Redõny 17. Helyhatározó rag 18. Sárszélek! 19. Lyuk a hajó fenekén 22. Nagyon szeret 24. Habakukban van! 25. Tetejére 26. Származó 28. Kínaiak fõ étele 29. Hazánkban élõ népcsoport 30. Nõi név 31. Gépkocsi márka neve 33. Motorkerékpár márka 34. Kiejtett betû 35. Ilyen csont is van 38. Megrekedõ 40. Nem tegnap 42. Energia 43. Végtag 44. Fém 45. Induló kezdete! 46. Létezik 47. Eredmény, gyõzelem 49. Idegen nõi név 51. Mássalhangzó 52. Görög mitológiai alak

54. Török méltóság 56. Mezõ, füves terület 58. Rágcsáló 60. Építõanyag 62. Házról-házra kereskedõ 65. Tejtermék 66. Menyasszony 67. Finom süteményféle

járó

Függõleges 1. Jézus születési helye 2. Minden rendben 3. Talál 4. Nagy mulatság 5. Hegycsúcs 6. GTL 7. Háromkirályok egyike 8. Bibliai próféta volt 9. Énekkar 10. Ennivaló 11. Címeres madár 20. Kitüntetés egyik fajtája 21. Jóságos, bájos 23. Valaminek az értéke 25. Zötyköl 27. Áradó 29. Balaton jege teszi télen 32. Hordó tartozéka 36. Férfi név 37. Pici kutyára mondják 38. Boráról híres helység

39. Az erõ fizikai mértékegysége 41. Balatonmelléki üdülõhely 46. Díszes 48. Ilyen színû az ég nyáron 50. Gabonát betakarít 53. Hajókikötõ 55. Úgy van, népiesen 57. Késnek és szónak is van 59. Fába betût ír 61. Bakter 63. Folyadék 64. Latin csont

Beküldendõ: Vízszintes: 1, 47, 52, Függõleges: 1, 7, 38, sorok megfejtése. Beküldési határidõ: 2004. január. 15. A helyes megfejtõk között könyvet sorsolunk ki. Elõzõ számunk rejtvényének nyertese: Knyazoviczky Mihályné, Balassagyarmat, Madách liget 2. A nyereményt át lehet venni a Szalézi Plébánia portáján. További jó rejtvényfejtést kíván a Szerkesztõség!

2003. december

ÉLETERÕ

15

16

ÉLETERÕ

2003. december

HÁLÁS KÖSZÖNETET MONDUNK MINDAZOKNAK, AKIK LAPUNKAT ELKÉSZÍTETTÉK, MEGJELENÉSÉT ELÕSEGÍTETTÉK. ÉLETERÕ ALAPÍTVA: 1992. Felelõs kiadó és szerkeszti a két katolikus egyházközség közös Sajtóbizottsága * Szerkesztõség: 2660 Balassagyarmat, Kossuth L. u. 41. Tel.: 06 (35) 300-693 * Nyomtatás: HÍR-ÁSZ KFT nyomdaüzeme, Balassagyarmat. Tel.: 06 (35) 301-120, e-mail: [email protected]., felelõs vezetõ: Hajdú József. Lapunk elõállítására kegyes adományokat köszönettel fogadunk, s kérjük azokat a templomi perselybe bedobni.