2014 / 3. – karácsony
Anyakönyvi hírek
Állandó alkalmaink
A Veresegyházi Református Egyházközségben a 2014. évben
Hétfô
A keresztség sákramentumában részesedett:
Hinkó András Márton, Hinkó Barna, Hinkó Nándor, Csőri-Czinkos Vince, Lukács Adél, Stum Áron, Benner Dorián, Wágler Benett András, Wágler Dominik, Ferenczi Júlia, Fodor Anna, Kiss Tia Rebeka, Gál Gréta Laura, Teréki-Papp Dániel, Kovács Zsolt, Ferkó Dalma, Ridavics Milán, Ádám Annabella, Ádám Hunor, Juhász Botond, Szabó Natasa, Jakab Laura, Terebesi Lukács László, Hegedüs Tamás Hunor, Gyapjas Teodóra.
Konformációja során Jézus Krisztusba vetett hitérôl a gyülekezet elôtt bizonyságot tett:
Fukk Anna, Gherghe Attila Ádám, Kovács Dániel, Lengyel Inez Adrienn, Málik Melinda, Purczeld Szilvia Ágota, Sulyán Bálint Pál, Dorner Angelika Boglárka, Kiss Ágnes, Dr. Lajos Beáta.
Házasságot kötött:
Tóth Zoltán és Papp Rege Sugárka, Hamacsek Ákos és Gerlei Judit, Puskás Péter és Kiss Adrienn, Visontai Csaba és Báthory Anna Zsófia, Kiss József és Kiss Ágnes, Nazimeczki Norbert és Lukács Veronika, Böhmer Viktor László és Bárdi Tímea. Az Úr Jézus áldása kísérje életüket!
A feltámadás reménységében vettünk búcsút:
Szabó Imréné (Vank Julianna), Demeter Imre, Kardos Jenőné (Szandi Zsuzsanna), Kristin István, Szász Gergely, Vas József, Jakab János, Jakab Jánosné (Otoltics Julianna), Sulyán Jánosné (Porkoláb Mária), Jakab Lászlóné (Ujvári Zsuzsanna), Gál József, Molnár Ferenc, Papp Margit, Kiss Lajosné (Pomozi Julianna), Kulik Istvánné (Sós Eszter), Petrovics Lajosné (Tóth Erzsébet), Haraszti István, Németh László, Balog Józsefné (Makovics Julianna), László Mihály, Tamás János, Fődi Sándor, Szabó János Károly, Miháli Istvánné (Ujvári Julianna), Czondi Margit (Nagy Margit), Gallai Lászlóné (Mercz Ilona), Kovács Benjámin, Kaposi János, Plachy Gyuláné (Kovács Ildikó), Murvai Károly József, Szabó Józsefné (Szigeti Ilona), Nagy Eszter Ágnes, Panek Antal, Séllei Andrásné (Szabó Eszter Ilona), Béni Istvánné (Ujvári Eszter) testvéreinktől. Az Úr Isten adjon vigasztalást a gyászban sebzett szíveknek!
Áldás, békesség! „Ti magatok is mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá…”
(1Pt 2,5/a)
15.00–18.00 - hivatali idő
A Veresegyházi Református Egyházközség és a Kálvin Téri Református Általános Iskola kiadványa
2014/3. Karácsony
Kedd
A hónap 1. keddjén: 10.00 - bibliaóra az Idősek Otthonában, 10.45 - bibliaóra az Őszikék Öregotthonban A hónap 2. és 4. keddjén: 10.00 - baba-mama klub a gyülekezeti teremben A hónap 1. keddjén: 18.00 - tanári bibliaóra A hónap 2. keddjén: 18.00 - presbiteri bibliaóra A hónap 3. keddjén: 18.00 - családi bibliaóra
A tartalomból: Gyülekezet Éves beszámoló
Szerda
Hitvallásainkból
A hónap 1. szerdáján: 18.00 - Nőszövetség 18.00 - felnőtt káté
Csütörtök
15.00–18.00 - hivatali idő 18.00 - bibliaóra 19.00 - kórus
Péntek
15.00 - kisifi 16.00 - kiskáté 17.00 - nagykáté 18.00 - ifjúsági bibliaóra A hónap 1. péntekén: 19.00 - női bibliakör
Vasárnap
10.00 - istentisztelet és gyermekistentisztelet a hónap 3. vasárnapján: 15 órakor Családi vasárnap
Kiadja: A Veresegyházi Református Egyházközség (2112 Veresegyház, Kálvin tér 2. tel.: 28-385-352). Felelős szerkesztő: Fukk Lóránt lelkipásztor, Fukász Lászlóné iskolaigazgató. Szerkesztők: Kovácsné Éles Edina lelkipásztor, Tóbiás Csaba Sándor presbiter, Ladjánszki Zoltán presbiter, Komjáti Rudolf gyülekezeti tag. Köszönet a lap elkészítésében közremûködô testvéreknek. Köszönjük Szalay Bélának és munkatársainak (Pslarsson) a sokszorosításban nyújtott segítséget. A lap kiadási költségeinek támogatására persely kerül kihelyezésre
Áldás, békesség!
Eljött (vers) Könyvajánló
Karácsony „Kezdetben volt az Ige…”
(Jn 1,1a)
Amikor a Karácsony csodájáról beszélünk, akkor legtöbben csak odáig tudnak visszatekinteni, amit Máté és Lukács evangéliumaiban történetként olvashatunk. Gábriel angyal megjelent Zakariás papnál a templomban, hogy a „hírnök”, Keresztelő János születéséről szóljon, majd Máriához is elment Názáretbe, hogy megjelentse neki a Megváltó érkezését. Csakhogy ez a két evangélium hosszas nemzetségtáblázatokban tekint vissza évszázadokra, sőt évezredekre. Máté Ábrahámig, míg Lukács egészen Ádámig vezeti vissza Jézus Krisztus családfáját. János azonban mindenkinél tovább megy, és a kezdetekről beszél. A teremtő Igéről, a teremtés előtti isteni időkről, ahol Krisztus már ott volt az Istennél. Arról, hogy Mennyei Atyánk szent Fiában már akkor gondolt ránk, mikor még létre sem jött ez a világ. A magunk rész szerint való, töredékes emberi mértéke szerint csak igen kevesen vannak, akik képesek túllátni saját „pillanatnyi” életük határain. Azt talán még el tudjuk fogadni, hogy éltek a nagyapáink, nagyanyáink, hiszen ismertük őket, de csak úgy tudunk gondolni rájuk, mintha mindig is öregek lettek volna. Az előttük lévő generációk pedig a távoli, ködös múltba vesznek bele. Mintha csak velünk kezdődött volna a világ. Pedig ők is megszülettek. Voltak gyermekek, fiatalok, vágyakat kergető és megvalósító felnőttek, majd elfogyatkozó idősek. Belőlük nőtt ki a mi életünk. Nekik is volt Adventjük, Karácsonyuk. Ők is várták, visszavárták Jézus Krisztust.
2–3. oldal
Guido Reni – Szent József a gyermek Jézussal (részlet - kb. 1620.), Hermitage, Szentpétervár
Apa mesét mond
Ádámtól Józsefig, az első Karácsonytól a mai napig minden nemzedék hívőit az a reménység éltette, hogy megláthatják a Szabadítót, akinek jöttét próféták hirdették. Az ő életükön keresztül is megmutatta Mennyei Atyánk szeretetét ember gyermekei felé, hiszen ők adták át nemzedékről nemzedékre a hitet egészen addig, míg eljutott hozzánk. Isten Krisztusban mindig is szerette az embert. Bennünket szeretett, minden bűnünk, nyomorúságunk ellenére. Úgy szeretett, hogy Krisztusban önmaga legbensőbb lényegét adta, hogy aki hisz, el ne vesszen. A Karácsony, az Ige testté létele, ennek a szeretetnek a számunkra is érzékelhető megvalósulása. Megéli ezt minden nemzedék a maga várakozásában, amikor hit által a mi szívünkben is valósággá lesz az öröm. Mert tudjuk, hogy már eljött, és újra eljövendő a mi Urunk. Közénk jött kicsiny gyermek képében egy nyomorúságos jászol bölcsőbe. Köztünk élt, tanított, gyógyította a világ minden fájdalmát, majd életét adta a kereszten, hogy bűneinkből megváltson. Meghalt, de feltámadott és a mennybe ment értünk, hogy helyet készítsen az Atyánál. Ő, az öröktől fogva való, emberi formát vett föl, megalázta magát és engedelmes volt, hogy mindenek ítélője legyen. Ígérete szerint pedig eljön újra. Adventben élünk ma is. De nem az ünnepet, a fenyőfát, a Jézuskát várjuk, hanem a Dicsőség Urát, aki nemzedékről nemzedékre magához gyűjti, akik hisznek benne. Nyissuk hát meg szíveinket előtte, hogy mi is megváltottai lehessünk, és földi létünk szegény jászlába ma is megszülessen Krisztus. Fukk Lóránt lelkipásztor
Kérdez a gyermek Hol lakik isten?
4. oldal
iskola Örvendjetek, keresztyének
5. oldal
Fogadalmat tettek… Kálvin emlékfutás Ôszutó szavalóverseny 6–7. oldal Bolyai csapatverseny Természettudományos kirándulások Tea tejjel? Adventi koncert és vásár 8–9. oldal Tatai Eszter tanárnô Családi vasárnap Gyerekkuckó
10-11. oldal
2 Gyülekezet
„Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, Üdvözítô Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsôség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,18)
A Veresegyházi Református Egyházközség 2014. éve Hát, ez is egy megfeszített esztendő volt, és még véget sem ért. Nem újévi, csupán adventi a számvetés. Ha meg akarnánk vonni a mérleget, akkor az előző évekhez hasonlóan, gazdaságilag és számadatokban ez egy rendkívül sikeres év volt. Növekedtünk, amíg szinte mindenünnen a fogyás hírei érkeznek hozzánk. A népszámlálás kiértékelt adatait tanulmányozva Veresegyház azon néhány település közé tartozik az országban, ahol nem csökkent az elmúlt tíz évhez képest a reformátusok száma, hanem egy kicsit még talán több is lett. Kiteljesedett az iskolánk, és immár mind a nyolc évfolyamon vannak gyermekek. Hét gyötrelmes esztendő után csaknem teljesen elkészült, és augusztusban felszentelésre is került a parókia. Az Önkormányzat ismételt segítségével újabb négy tantermet sikerült felépíteni, és ezzel minden osztálynak megvan a maga helye. Idén először nem csak a saját erőnkre kellett hagyatkoznunk, mert az Emberi Erőforrások Minisztériumától is kaptunk támogatást az építkezéshez. A város támogatásával elkészült a református temető utcai frontjának impozáns, évszázadokra szóló kerítése, és folyamatban van a ravatalozó felújítása is. …és vasárnapról vasárnapra megtelik a templom is. Nyáron öt héten át tartottunk gyermek és ifjúsági táborokat. Talán még egyetlen evangélizációs hetet sem kísért akkora érdeklődés, mint az idén novemberit. De ezek csupán a külsőségek. Nem ez a lényeg. Bármit mondanak is rólunk az emberek – jót vagy rosszat – egyedül az a fontos, hogy növekedtünk-e a kegyelemben, és Jézus Krisztus ismeretében? Látszik-e rajtunk, hogy hozzá tartozunk? Több-e a hitünk valósága annál, hogy megtartjuk a megszokott alkalmakat? Van-e igazi, bensőséges közösségünk az Úrral? Tanítványok vagyunk, akik készek mindent feladva, Jézus nyomában járva építeni a szentek közösségét; vagy csak kritizáló, szálkákat kereső farizeusok? Lelki kő csak lelki kőre épülhet. Mindenek alapja pedig a Krisztus. Aki benne növekedik, annak lesz áldott, szép virága; másoknak is javára szolgáló termése. Békessége, szeretete, megbecsülése a városban, a felekezetek között, a gyülekezetben, az iskolában, házunk népe körében. Amikor megbecsüljük, amit az Úrtól kaptunk, akkor leszünk készek arra, hogy egymást is becsülni tudva növekedjünk a kegyelemben, a szeretetben, az ismeretben. Akkor leszünk érdeklődő vallásos emberekből odaszánt életű gyülekezet. Adja Isten, hogy 2015-ben ez is valósággá legyen bennünk!
2014 / 3. – karácsony
Hitvallásainkból
Eljött!
Heidelbergi Káté
Hosszú az út. A hőség, a kövek, a nap úgy harap húsomba, hogy fáj minden lélegzetvétel. És lépésről lépésre ott a kétely: Vajon nem hiába teszem? Ez nem hópihés magyar karácsony. Nincs fenyőfa, ajándék, villódzó fények, csak sípoló tüdő és poros lényeg, mint akkor Józsefnek, s Máriának. Föl, Betlehembe!
35. Mit jelent az, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”? Azt, hogy Isten örök Fia, aki valóságos és örök Isten, és az is marad,1 Szűz Mária testében és vérében, a Szentlélek munkája által valóságos emberi természetet vett magára,2 mert így lehetett Dávid valóságos utódja,3 s embertársaihoz mindenben hasonló,4 kivéve a bűnt.5 1 Jn 1,1; Róm 1,4; 9,5 • 2Jn 1,14; Gal 4,4; Mt 1,18.20; Lk 1,27.35 • 3Zsolt 132,11; Róm 1,3 • 4Fil 2,7 • 5Zsid 4,15 36. Mit használ neked Krisztus szent fogantatása és születése? Azt, hogy ő közbenjárónk, aki ártatlanságával és tökéletes szentségével Isten előtt elfedezi bűneimet, melyekben fogantattam. 1 1Zsid 2,16–17 • 2Zsolt 32,1; 1Kor 1,30
Második Helvét Hitvallás Jézus Krisztusról, az igaz Istenről és emberről, a világ egyedüli Megváltójáról 1. Hisszük és tanítjuk, hogy Istennek Fiát a mi Urunk Jézus Krisztust, az Atya öröktől fogva eleve kijelölte vagyis eleve rendelte a világ Megváltójául és hisszük, hogy Ő született, nemcsak akkor, midőn szűz Máriából testet öltött magára és nemcsak a világ alapjának letétele előtt, hanem a teljes örökkévalóság előtt, még pedig az Atyától, kibeszélhetetlen módon. Mert Ésaiás ezt mondotta: Az Ő nemzetségét kicsoda beszélhetné meg? (Ésa. 53,8) Mikeás pedig ezt: Az Ő származása eleitől fogva öröktől fogva van. (Mik. 5,2) János is azt mondja az evangéliomban, hogy: Kezdetben vala az Ige és az Ige vala Istennél és az Ige Isten vala. (Ján. 1,1) Következésképpen a Fiú, istensége szerint egyenlő és azonos lényű az Atyával, igaz Isten; nem elnevezés, vagy fiúvá fogadás, vagy bizonyos tisztelet következtében, hanem lénye és természete szerint, amiként János apostol újólag mondja: Ez az igaz Isten és az örök élet. (1 Ján. 5,20) Pál apostol is így szól: A Fiút tette mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az Ő dicsőségének fényessége és lényének képmása és a mindenséget fenntartja hatalmának szavával. (Zsid. 1,2-3) Maga az Úr így szól az evangéliomban: Atyám! dicsőíts meg engemet Temagadnál azzal a dicsőséggel, amely dicsőségem volt e világ letétele előtt Tenálad. (Ján. 17,5) És az evangéliomban egy másik helyen ez van megírva: A zsidók meg akarták Jézust ölni, mivelhogy Istent saját Atyjának mondotta, egyenlővé tevén magát az Istennel. (Ján. 5,18) Nincs az embernek olyan nyomorúságos lelki vagy fizikai állapota, amikor ne találna valakit, aki nála még sokkal nehezebb helyzetben van. És óriási erőt ad, ha akkor még tudsz is valakinek segíteni. Jókai Anna
Fukk Lóránt lelkipásztor
2014 / 3. – karácsony Gyülekezet
Csak annak lesz ünnep, aki megy, bár ezer hegy tornyosul előtte. Mindnél magasabban tündököl a csillag. Vezet, húz magával hívőt, bölcset a jászol mellé a porba, hogy leborulva imádjuk Krisztust végre. Eljött! Az Atya megígérte. Veresegyház, 2014. Adventjén Fukk Lóránt lelkipásztor
3
csináljuk a dolgunkat. Ez alapján kialakulhat egyfajta hierarchia érzete is, hogy azok az emberek, akik nagyobb számokért felelősek, fontosabbak, mint akik kisebb számokért. Én egy vallásos ember vagyok, és azt hiszem, hogy Istennek végtelen a tudása mindenről, nem kell aggregálnia semmit, csak az embert nézi. És ha meghalunk, utána az interjún azt az egyet fogja tőlünk kérdezni, hogy betettelek egy adott helyzetbe, ott hogyan segítettél a többi embernek, hogy értékesebbé, jobb emberré váljanak.” Berezvai Gábor presbiter
Bármit adsz ami nem te vagy, semminek se tekintem, mert nem ajándékot kívánok én, hanem téged magadat. Amint te sem elégednél meg azzal, hogy minden tied legyen, de én ne ugyanúgy, nekem sem telik örömöm semmiben, amit adsz, ha magad nem adod. Kempis Tamás: Krisztus követése IV:8
Keresztyén módon élni: lehetetlen. Keresztyén módon csak meghalni lehet. Hamvas Béla
– Későre jár. Feküdjünk le. – Későre jár – bólintott a mester. – Ébredjünk föl. Ismeretlen szerző
Két mondat – két életcél
„Mivel mindent Isten tesz, nekem mindent meg kell tennem” (kicsinyeinek szolgálatában is).
Az első mondat: Óriásplakátok az útmentén egy kigyúrt felkarú fiatalembert és egy trendi sminkes hölgyet mutatnak nekünk. Újra villalakók kerestetnek. A hirdetés szlogenje: „a kísértés bevisz”. A szójáték valóban kifejező és beszédes. Kiválóan leírja azokat a cselekményeket, párbeszédeket, konfliktusokat, amelyeket a show szereplői hoznak létre maguknak és a többieknek. Illetve inkább maguk ellen, mások ellen: gúnyolnak, kötekednek, megbántanak, kiközösítenek, megaláznak. A népszerűségért válnak meg ruháiktól, értelmetlen testiségbe ugranak, mintha csak játszanának. Nem kell vallásos embernek lenni ahhoz, hogy láthatóvá váljon, hogy a cél a társadalmi erkölcsi alap alatt álló hokedli kirúgása. Győzzön a romlottabb, bunkóbb, faékebb egyed. A kérdés a végén csak az, hogy mi marad meg a győztesnek és a veszteseknek a kiköltözés után. Az elveszettség, csalódottság, jövőtlenség vagy a szerelem, barátság, társak, melynek rendszerét oly látványosan parodizálták. A második mondat: Néhány nappal ezelőtt egy rendkívül különleges interjút olvastam egy gazdasági témákkal foglalkozó netes újság oldalán. Az újságíró a világ egyik legfontosabb üzleti gondolkodóját, Clayton Christensent faggatta a fejlődésről, innovációról, munkahely teremtésről. Ahogy ez a komoly tudással rendelkező embereknél lenni szokott, Christensen tömören és világosan mondta el elméleteit, meglátásait a gazdaság összefüggéseiről. Érthetően tárta elénk a financiális mutatókból kiolvasható okos és téves következtetéseket, az elméleteket (többek között az ő elméleteit is) hibásan alkalmazó üzletemberek és vállalatok tevékenységének következményeit. Elmondta, hogyan tudnánk a fejlesztések révén még több embernek munkát és megbecsülést nyújtani. De nem ezekért ragadott meg a leírt beszélgetés. Az utolsó mondatával olyan egyszerűen helyezte el magát a világban, hogy az szíven ütött. Szó szerint idézem, mert így tökéletes: „Ha nőnek a számok, akkor azt hihetjük, hogy jobban
Barth Károly gondolatát idézi és kiegészíti Gyökössy Endre
Isten szava a csend. Olyan halkan szól, hogy az már szinte a csend maga. Visky Ferenc
Uram – bátorítasz: „Én vagyok, ne féljetek!” Hinni, remélni, szeretni annyi, mint nem félni. Bátorságot élethez, halálhoz te adsz Istenem. Mácz István
Könyvajánló Három gondolat egy regényrôl: Szilágyi István: Kô hull apadó kútba Regények között egészen különleges helyet foglal el (nálam is, és a szépirodalmi kánonban is) ez az először 1975-ben, Bukarestben megjelent könyv. Aki szereti Németh László gondolkodásmódját, stílusát, lélekelemző- és kutató írásművészetét, de Móricz Zsigmond falu, nép- és társadalomismerete is lenyűgözi, izgatja, hasonlóan Arany János balladáihoz, az az olvasó nagy eséllyel hatása alá kerül ennek a – röviden szólva – szerelmi drámának, tragikus, bűn és bűnhődés jellegű történetnek. Egy múlt század eleji erdélyi (partiumi vagy mezőségi) kisváros és egy szomszédos falu református közegében és közösségében járunk, ahol szerzőnk segítségével megismerni és megérteni szándékozunk egy tiltott szerelmi viszony körülményeit, családi hátterét, előzményeit és életpusztító következményeit – úgy, hogy közben katartikus élmény, és sokszor ízes, remek humor ajándékát kapjuk… Tóbiás Csaba Sándor presbiter
4 Gyülekezet
Megszületett Megszületett. Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok. Én hiszem a szép csodát, Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa És jötte szűzen érte Máriát. Megszületett. És élt harminchárom évet. Én hiszem a bús csodát, Hogy kereszten halt, feltámadott És elevenen a mennybe szállt. Megszületett. Sipos Domokos
Apa mesét mond Apa beül autójába és hazaindul. Nem kis ingerültség van ma benne, egyrészt főnöke többször számon kérte és szembesítette elmaradásaival. Ráadásul igaza volt. Apa vezet és türelmetlen, minden közlekedőhöz van hozzáfűzése: lassú, versenyző, határozatlan, tolakodó, nem jelez irányt. Különben sem lehet haladni, pedig már otthon kéne lennie. Megígérte, hogy 7-re hazaér. De ma sem megy. Mert sokáig benn volt, sok az e-mail. Apa hazaér, puszi mindenkinek, már aki elé jön, a többieket csak szólongatással lehet megtalálni. Milyen napod volt Anya, mert nekem borzalmasan sűrű. Anyát nem érdekli, szembesíti Apát ígéretével, hogy 7-re hazaér. A leckét ki kell kérdezni, a házit le kell ellenőrizni, egyikkel verset kell tanulni, a másik meg nem érti a matek feladatot. Apa ebben Te vagy jó, mondja Anya. Apa legszívesebben a TV elé ülne, kikapcsolná az agyát, csak nézne ki magából. Átöltözik, kicsit elüldögél a WC-n, majd beleveti magát a gyerekek kikérdezésébe, felkészítésébe, megmagyarázásába (bár az elején még Apa sem érti a matek feladatot). Aztán újabb hajsza: fürdés, pizsama, lefekvés. Micsoda? Te még nem mostál fogat? Na, azonnal! Ha nem haladtok, nincs mesélés! Aztán Apa is lassít, mese van a soros kedvenc könyvből, folytatásokban, mert Apa is szereti (titkon már várja az estét, mert Ő is izgul, mi a fejlemény). A nagyok már maguknak olvasnak, villanyt leoltani, alvás. Feküdj mellém, kéri a legkisebb. Jön Apa. Sötét mesét mondj. Apa mond, lekapcsolt lámpa mellett a sötétben. És mesél a gumicukor fejű bácsiról,
2014 / 3. – karácsony
2014 / 3. – karácsony ISKOLA
Kálvin Téri Református
a lapát arcú kutyáról, és a büdös szájú sárkányokról. Apa csakúgy mesél, fejből. Vannak napok, amikor Ő is kicsit belealszik, ilyenkor az álmát is meséli. De ha ébren marad, rájön, hogy semmi nincs ennél fontosabb. Csak a mellé fekvés és a sötét mese, és a csendes szuszogás, amikor Apa mesét mond.
Általános Iskola Veresegyház „Ti magatok is mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá…”
Róm 8:6b
„Üdvözítô született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” Lk 2,11
Berezvai Gábor presbiter
Kérdez a gyermek „Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg. „Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?” Kint csillagfényes hideg este… tél… Bent apja ölén kis leány beszél. „Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa leteszi a gyermeket. „Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?” Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: „Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?” Túrmezei Erzsébet
5
Hol lakik Isten? A tanító egyszer megkérdezte a gyermekektől: – Tudjátok-e, hol lakik Isten? Nem tudjuk, milyen lelkülettel kérdezte, mindenesetre néhány tanuló jelentkezett. – A mennyben – mondta az egyik. – A tiszta szívben – mondta egy másik. – A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci. A tanító mosolyogva megkérdezte, hogy miért gondolja ezt. – Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következőket mondta: „Ennek a szegény embernek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is. Gyakran látnak szükséget, mégis boldogan és békességben élnek együtt. Tudod miért, Marci? Mert ott lakik Isten.”
Örvendjetek, keresztyének Örvendjetek, keresztyének, Nyíljatok meg nyelvek szívek, Az idvesség Istenének Mondjatok áldást, minden hívek! Felváltatott nagy örömmel A haláltól való félelem, Mit véghetetlen érdemmel Meggyőz az isteni kegyelem.
Ó, imádandó titkai Ama békesség tanácsának, Ó, nagyhatalmú dolgai A menny és föld szabad Urának! Aki által teremtetett S lett minden serege az égnek, Az Ige testté született, Személye az egy Istenségnek.
A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett, És ma visszaszereztetett Az igazság s elvesztett élet. Kiküldé szerelmes Fiát Istenünk a teljes időben, Hogy a kezes a bűn díját Fizesse s szenvedje testében.
Ennek örülnek az egek, A titkok mélységén bámulnak, Hirdetik angyal-seregek Jézust, s előtte leborulnak. A Magasságost tisztelik, A földön békességet zengnek, És ünnepnappá szentelik Megjelenését az Istennek.
Áldom én is szent nevedet, Én királyom, szenteknek szente, És vígan ülöm ünneped, Ó Jézus, Istennek felkentje! Magasztalom Felségedet És imádlak szent félelemmel, De egyszersmind szerelmedet Megölelem igaz hitemmel. Pálóczi Horváth Ádám (Református Énekeskönyv – 324. dicséret)
Elkészült a Kálvin Téri Református
Általános Iskola tanulóinak munkáiból összeállított 2015. évi asztali naptár. Szeretettel ajánljuk a családoknak.
Karácsonyi énekszó Mikor Jézus született, Angyalok így énekeltek: „Az Istennek dicsőség, Embereknek békesség!“
A naptár ajánlott ára: 2300 Ft.
Folytassuk az éneket, Hogy mindenki hallja meg! Gerzsenyi László
Sandro Botticelli – Királyok imádása (részlet, kb. 1478–82. National Gallery of Art – Washington)
Megvásárlásával iskolánk alapítványát támogatja.
6 Iskola
Fogadalmat tettek az új tanulók és munkatársak Intézményünk életében az egyik legfelemelőbb ünnepünk a FOGADALOMTÉTEL napja. Imádságos szívvel készülünk erre az alkalomra: akik fogadalmat tesznek, és azok is, akik jelen vagyunk az ünnepélyes órában. Az igehirdetés bíztató, útmutatást adó gondolatai után elhangzik az eskü, mely elköteleződést és erős köteléket jelent! Összetartozunk! Együtt Isten népe vagyunk! Jézus Krisztus követőiként hitben és legjobb tudásuk szerint szolgáljuk Isten dicsőségét! Aztán az ünnepi órát követik a hétköznapok. Jönnek a próbák, a nehézségek: gyermeknek felnőttnek egyaránt. Ekkor mutatkozik meg igazán hitünk ereje, ha tudunk erőt meríteni, ha tudjuk, van segítségünk, van kihez folyamodni. Istennel járva könnyebbül a teher, oszlanak a felhők, eltűnik a homály. Kívánom, hogy legyen mindenki, aki az intézményünkhöz tartozik, részese annak a boldog megtapasztalásnak, hogy Isten gyermekei vagyunk, és mindnyájunkat egyformán szeret. Fukász Lászlóné intézményvezető
Fogadalmat tettünk… A fogadalomtétel úgy a saját, mint a kisfiam életében egy új fejezet kezdetét jelentette. Jómagam már részt vettem hasonlóan megható rendezvényen, amikor az állampolgári eskütétel alkalmával magyar hazámnak fogadtam hűséget. Ebben az esetben viszont az esemény súlyát növelte, hogy nem egy világi hatalomnak, hanem a keresztyén egyháznak tett eskümben köteleztem
magam, hogy munkámmal, életemmel Istent és református egyházunkat fogom szolgálni. A fogadalomtétel ünnepélyes körülmények között zajlott, megható volt látni a kis elsős diákokat, akik között az én kisfiam is jelen volt, amint elmondják az eskü szövegét. Nekik ez egy ünnepi pillanat, amelyre évek múltán is emlékezni fognak, viszont az általuk elmondott eskü szövege leginkább ránk, szüleikre helyezi a felelősség súlyát. Ők még túl kicsik ahhoz, hogy az eskü szövegének minden mondatát megértsék és teljes mélységében értelmezni tudják. A mi felelősségünk, hogy a továbbiakban úgy irányítsuk lépteiket, hogy tiszteletben tartsák Isten törvényeit, a Jézus Krisztus példája szerint éljenek, úgy munkálkodjanak, hogy református egyházunknak és magyar hazánknak hasznos részei legyenek. Az elsős kisdiákokkal együtt fogadalmat tettek az iskolánk nagyobb évfolyamaiba érkező új diákok is. Reménykeltő látvány, hogy iskolánk új diákokkal gyarapodik, miközben hazánk nagyon sok iskolájára a diáklétszám folyamatos csökkenése jellemző. A felnőtt dolgozók fogadalomtétele számomra kiemelkedő fontosságú volt. Egy ilyen esemény, az ünnepélyes kereteken túlmenően, egy új korszaknak a kezdetét, ugyanakkor egy réginek a végét jelenti. Ilyenkor jó ha az ember visszatekint a múltba, elgondolkodik, hogy milyen fejezetet zár le és bizalommal tekint abba a jövőbe, amelynek kezdetét ez a fogadalomtétel jelzi. Minden ember életében adódnak olyan pillanatok mikor döntéseket kell hoznia, szakítania kell a múlttal egy jobb jövő reményében. Ilyen pillanatokban mindig Isten segítségét kérem ahhoz, hogy a lehető legjobb döntést meghozhassam. Eddigi életutamat felidézve Isten segítsége volt az, amely hozzásegített ahhoz, hogy a kellő időben a lehető legjobb döntéseket meghozzam, életem minden lépésén érzem az Ő oltalmazó segítségét. A fogadalomtétel másik üzenete számomra, hogy tehetségemmel, ezzel az Istentől kapott ajándékkal nem öncélúan magam rendelkezem, hanem Istent szolgálom, a rám bízott gyermekek iránt a legnagyobb felelősséget érezve. Öröm számomra, hogy a jövőben tehetem mindezt egy olyan egyházi iskolában, ahol betartják és betartatják a keresztyén értékrendet. Ugyanakkor a fogadalomtétel bizonyos szorongást is gerjesztett bennem, aggodalmat, hogy képes leszek arra, hogy megfeleljek az
2014 / 3. – karácsony
2014 / 3. – karácsony Iskola
Ôszutó szavalóverseny
új kihívásoknak. Tudom, hogy minden esetben akadnak nehézségek, melyeket le kell küzdeni. Ilyenkor jó, ha úgy tekintünk ezekre a nehézségekre, mint olyan próbatételekre, melyek megacélozzák akaratunkat és megedzenek, képessé tesznek minket a még nagyobb nehézségek leküzdésére. Isten segítségét kérem, hogy erőt adjon ahhoz, hogy minden tekintetben megfeleljek az új kihívásoknak és betarthassam a megtett fogadalmat.
Vers, nekünk – lélektôl, lélekig
Fülöp Zsolt szülő, tanár
A Fogadalom-tételrôl A Fogadalomtétel napja nemcsak Zalánt, hanem az egész családot nagy várakozással töltötte el. Zalán a kezdetektől fogva ebbe az iskolába szeretett volna járni. Ezen esemény által valóban ehhez az iskolához és ehhez a közösséghez tartozik. A bizonyságtétel előtt sokszor kérte, hogy mondjuk el a fogadalom szövegét, és nagyon izgult, hogy minden rendben fog-e menni. Az ünnepség után boldogan és hitben megerősödve tértünk haza. Deák-Varga Ildikó (Deák Zalán édesanyja)
Kálvin emlékfutás Idén először, 2014 október 18-án, szombaton került megrendezésre iskolánkban az első „Kálvin Emlékfutás”. Testnevelők arra gondoltunk, hogy szeretnénk iskolánkban egy hagyományteremtő sportprogramot létrehozni. Továbbá az emlékfutás egyik kiemelt célja, hogy felismerjük, hogy Re-formálódni jó! – templompadban, iskolában, a belső szoba csendességében és a friss levegőn egyaránt. Avagy: ép testben ép lélek! A „Kálvin Emlékfutás” alkalmával a közösségi futás élményét szeretnénk erősíteni egy iskolai megmozdulás keretein belül. A futással Kálvin János születésének 505. évfordulójára emlékeztünk. A versenyt megelőző hetekben a diákok nagy lelkesedéssel készültek a versenyre. Rövidebb- hosszabb távokon szinte napi rendszerességgel gyakorolták a váltást. Igyekeztek jól felkészülni a versenyre, fontos volt számukra, hogy ki kerül be az osztályok válogatottjaiba. Az 1-2., 3-4.,5-6., 7-8. évfolyamok osztályai versenyeztek egymással. A kijelölt pályát, és távot osztályonként 8-10 fős
vegyes csapatoknak kellett váltófutás formájában teljesíteni. Külön élmény volt a „tanárcsapat” lelkes és eredményes részvétele a 7-8.osztályosok versenyében. A versenyt megelőző napok esős, borús időjárása ellenére, szombatra egy nagyon szép, napsütéses nap lett elkészítve számunkra. A verseny helyszíne a „Búcsútér” volt. A pálya kijelölésében, a hangosításban a Gamesztől kértünk és kaptunk korrekt segítséget, felajánlva további helyszíni lehetőségeket a jövőben. A verseny reggel kezdődött. Az évfolyamok, csapatok folyamatosan érkeztek a helyszínre, az előzetes beosztások szerint. Rövid ismertető és bemelegítést követően elindultak a váltók. A saras pálya és a nehéz terepviszonyok ellenére, jó volt látni, hogy mindenki a nehézségek ellenére a tőle telhető maximumot nyújtja. Mind futásban, mind pedig szurkolásban az osztályok megtettek mindent. Jó volt „kálvinosnak” lenni. Az ünnepélyes eredményhirdetésre hétfőn a reggeli közös áhítatot követően a templomban került sor, ahol a győztes osztályok (2.b, 4.b, 6.b, 8.b ) emléklapot vehettek át Márta nénitől. A visszajelzések mindenki részéről jók voltak, valamennyien jól éreztünk magunkat, az egész délelőtt egy kellemes iskolai élménnyel zárult. A nyolcadikosok már most jelezték, hogy jönnének jövőre is, mint „régi kálvinosok„. Az lenne a cél, hogy a Kálvin Emlékfutást egy maradandó versennyé tegyük. Szeretnénk, ha a jövőben a szülők, családok , környékbeli iskolák is a meghívottak között lennének és egyaránt részt vennének iskolánk e programjában! Győri Zoltán testnevelő tanár
Hálásan gondolhatunk arra, hogy vannak olyan jó hagyományai iskolánknak, amik évről évre „bejelentkeznek”, építik szívünket, lelkünket, értelmünket, Isten, egymás és az örök értékek felé fordulásunkat. Ilyen esemény és áldott lehetőség volt idén is az Őszutó szavalóverseny. A felsős verstolmácsolóink között – zsűritagként - újra részese lehettem magam is annak az élménynek, hogy hallhatjuk és láthatjuk sok diákunkat egy évvel „idősebben”, egyre felkészültebben, hozzáértőbben és csiszoltabban versenyezni. Akadtak olyanok is a versmondók között, akik korábbi versenyeken voltak meggyőzőbbek. Jöttek újak, értően formázva szót, hanglejtést, mimikát, belsővé tett gondolatot és érzést… Idén Dsida Jenő, Szilágyi Domokos és Áprily Lajos műveit hozták közénk, és közelebb hozzánk, kis- és nagyobbacska kamaszaink. Köszönet érte! Tóbiás Csaba Sándor verskedvelő presbiter
Beszámoló az alsó tagozat résztvételérôl Iskolánk idén november 28-án rendezte meg az immár hagyományra visszatekintő Őszutó Szavalóversenyt. A megmérettetésre az alsó és felső évfolyam mindegyik osztálya elküldte legfeljebb nyolc delegáltját. A versenykiírásnak megfelelően az alsó tagozat döntősei olyan verseket szavaltak, amelyeknek tematikája állatokkal volt kapcsolatos. Eddigi tapasztalataink azt mutatták, hogy évről évre egyre jobban felkészült gyerekek neveznek be a versenyre. Ez a tendencia idén is folytatódott, hiszen nagyon szépen elszavalt, illetve elmondott verseket hallhattunk akár ugyanattól a gyermektől „bárányés farkasakcentussal” interpretálva. Több esetben nehéz döntés elé állították a zsűri tagjait azok a versenyzők, akik parádés előadásukkal elkápráztatták a hallgatóságot. Az előadók mosolygó tekintete, a releváns gesztusok mind arról tanúskodtak, hogy a versmondók legalább annyira élvezték ezeket a pillanatokat, mint a közönség.
7 Az eredményhirdetés alkalmával évfolyamonként kiosztásra került egyegy első, egyes évfolyamokon két-két második és harmadik díj, valamint egy különdíj is. Ugyanakkor a többi versenyző sem szomorkodhatott, hiszen mindenki oklevéllel térhetett haza. Ezúton is köszönettel adózunk a verseny szervezőinek valamint támogatóinak, és természetesen a lelkes gyerekeknek és felkészítőiknek. Reméljük, hogy jövőre is lehetőség nyílik e hagyományőrző szavalóverseny megrendezésére. Kiss Magdaléna magyar nyelv és irodalom szakos tanár
Gyôztesek és helyezettek: Alsó tagozat:
1. évfolyam I. Dorner Angéla Réka II. Varga Nóra Nelli, Kiss Bíborka III. Rátkai Nóra, Kármán Zsombor 2. évfolyam I. Kiss Enéh A., Csőri-Czinkos Kamilla II. Tóth Laura III. Mile Hunor Attila, Hammerl Lara 3. évfolyam I. Baranyai Virág, Hangai Barna II. Biró Örs, Kozma Boróka Mirjam III. Bors Lili, Hangai Boglárka, Almási Hunor 4. évfolyam I. Varga Zétény, Boga Zsuzsanna Anita II. Lapu Orsolya III. Benkő Dániel Zsűri: Kiss Magdalena elnök, Sándor Csilla, Kovács Zsuzsanna, Kármán Bernadett, Unyi Péter – diákpresbiter
Felsô tagozat:
5. évfolyam I. Varga Nándor II. Terebesi Zsófia, Kozma Levente R. III. Fábián Flóra Magdolna, Takács Ádám 6. évfolyam I. Lászlóffy Emma II. Juhász János, Virágh Gyöngyvér III. Ágotai Zsuzsanna I., Dióssi Bianka S. 7. évfolyam I. Kozma Ferenc Sándor II. Fukk Sára, Ertinger Gabriella F. III. Korcsik Andrea, Dénes Csenge N. Különdíj: Uszkai Eszter Evelin 8. évfolyam I. Kertész Fanni II. Szirtes Benedek Zsűri: Fukk Lóránt – elnök, Hargitai Csilla, Birgány Réka
8 Iskola
Bolyai anyanyelvi csapatverseny – 2014 Iskolánkban már hagyomány, hogy a magyar nyelvtant kedvelő diákok – 4.-től fölfelé – a tanév kezdetétől céltudatosan készülnek az országos szervezésű Bolyai anyanyelvi csapatversenyre. A verseny népszerűségének egyik oka, hogy a nyelvünkben rejlő játékosságot és logikát helyezi előtérbe, másik vonz ereje pedig a csapatmunka élménye. November 7-én délután vettünk részt a Kelet–Pest megyei körzeti fordulón. A 6. évfolyamról két csapat, a 4., 5., 7. és 8. évfolyamról egy-egy csapat képviselte iskolánkat. A gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban nagyszerű fogadtatásban volt része tanárnak–diáknak egyaránt. Kiemelkedő eredményt ért el 7. évfolyamunk csapata: Fukk Sára, Puha Dorottya, Sárkány Zsófia és Törőcsik József tanulók a 43 résztvevő közül 3.-ok lettek, 1 ponttal elmaradva a 2. helyen végző csapattól. November 17-én vehettünk részt az ünnepélyes eredményhirdetésen, Budapesten, a Szent István Gimnáziumban. Birgány Réka magyar nyelv és irodalom szakos tanár
Kirándulás a Planetáriumba December 1-jén iskolánk 3. évfolyama a Természetvédelmi Hivatal programja keretében a Planetáriumba látogatott. Mindannyian nagy izgalommal készültünk erre a napra. A kirándulás célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék az Univerzumot. A Planetárium körfolyosóján szakszerű idegenvezetéssel megnézhettük az állandó kiállítást a Naprendszerünkről. Körülbelül egy órás előadás keretében, a kupolás teremben megnéztük Az élet bolygója: a Föld című előadást bolygónk kialakulásáról, fejlődéséról, a napszakok, évszakok váltakozásáról. Már a terem is elkápráztatott bennünket, és ezt még tovább fokozta a planetárium-gép különleges látványa. A gyerekek az itt tanultakat később, több tantárgyban (földrajz, biológia, fizika) is hasznosíthatják. Köszönjük az iskola vezetésének, hogy lehetővé tették ezt a nagyszerű kirándulást! Ráki Márta földrajz szakos tanár
Barlangtúrán voltunk… December 5-én barlanglátogatáson vehettünk részt az 5.a osztállyal. Nem csak a gyerekek, de számomra is tanulságos élmény volt: nem tudtam róla ugyanis, hogy Budán találhatóak cseppkőbarlangok. Első úticélunk Magyarország leghosszabb barlangjához, a Pál-völgyi barlanghoz vezetett. A karsztvíz vájta, közel 30 km hosszan kanyargó labirintusképződményből 500 métert ismerhettünk meg kiváló vezetőnk kíséretében, aki a gyerekek nyelvén mesélt a barlang 100 évvel ezelőtti felfedezéséről. Nagyon inspirálóan hatott, ugyanis egy a gyerekek korabeli kisfiú talált rá először. De ezen kívül hallhattunk a denevérek téli túlélési technikáiról, a második világháború bombázásai alatt itt megbúvó polgári
2014 / 3. – karácsony
2014 / 3. – karácsony Iskola
lakosságról és természetesen a cseppkőképződés rejtelmeiről is. A kis felfedezők lelkesen vették a meredekebb lépcsős akadályokat is és a sötétben sem ijedtek meg a barlang igazi fényviszonyai között. Második állomásként a Szemlő-hegyibarlangba látogattunk el, ahol az előzőtől eltérően nem a cseppköveké volt a főszerep, hanem a hévizes eredetre utaló kőrózsáké és borsóköveké. Az alakzatok meseszerű elnevezése beindította a gyerekek képzeletét is. A levegő kellemes 12 fokos hőmérséklete tüdőbetegek számára is gyógyító hatású, és ugyanakkor a barlang csöndje megnyugtató terápiára is alkalmazható, amit mi magunk is tapasztalhattunk. Maradandó élményekkel gazdagodtunk ezen a remek csapatépítő kiránduláson. Tatai Eszter angol nyelv szakos tanár
Tea tejjel???
Adventi hangverseny
Ez rosszul hangzik!!! – De ha már az angolok így isszák…
„A sötétség szűnni kezd már, az a csillag eljön hozzád, véget ér a gyász a sóhajtás.” – énekeltük kicsik, nagyok kánonban- kifejezve az adventi várakozás gondolatát. Ezt jelezték a fel-felgyulladó piciny fények is. Mert ahol fény születik, ott megszűnik a sötétség. Mert a karácsonykor megjelenő Világosságra várunk, aki meg tudja törni a körülöttünk és bennünk lévő sötétséget. Az énekszóval elmondott imádságok is ezt szolgálják. Jó volt hallani a kicsik lelkes éneklését, melyben a betlehemi mezőkről, pásztorokról, kis Jézusról énekeltek. A nagyobbak már komolyabb hangvételű énekeket adtak elő a Teremtő Atyáról, Jó Pásztorról és az emlékezetes csillagfényes éjszakáról. Nagy élmény volt, amikor az összes (közel 80) gyerek együtt hirdette az Örömhírt a külön erre az alkalomra verbuválódott „zenekar” kíséretével. A felnőtt énekkar is gyönyörűen énekelt, megjelenítve az angyalok kórusát, Isten-imádatra buzdítva a jelenlévő gyülekezetet. Külön színfoltja volt a hangversenynek az iskolában tanító pedagógusok közös éneke, akik ily módon is próbálták átadni a karácsony örömüzenetét tanítványaiknak és a hallgatóságnak. Befejezésként a „Csendes éj” dallamai csendültek fel a jelenlévők közös énekeként. Karvezető társammal, Fukkné Fukász Enikővel nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért az alkalomért, és köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítettek a felkészülésben, a hangverseny megszervezésében és lebonyolításában. „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2, 14)
A gyerekek számára a tea tejjel (na de citrom nélkül!!!) elég visszásnak hat, de érdekesnek is – valahogy ilyen a nyelvtanulás is. Egy idegen nyelv – még az angol is, amit nap, mint nap hallhatunk – furcsának, idegennek hat, de én hiszem azt, hogyha már ismerjük a kultúrájukat, a szokásaikat, az embereket akkor már érdekes! Ami pedig már érdekes, azt érdemes és könnyű is tanulni. Ebből a gondolatból született meg az idén először, hogy adventi nyelvi teadélutánt szervezzünk a felső tagozatos tanulók számára, illetve a negyedikes gyerekeknek is lehetőséget biztosítsunk, hogy belekóstoljanak a felsősök eseményibe. A cél az volt, hogy a nyelvtanításban szereplő kulturális ismeretek átadását még kézzelfoghatóbbá és „ízlelhetőbbé” tegyük a gyerekek számára. A német és az angol nyelvet tanuló gyermekek az általuk nem tanult nyelvből is kaptak egy kis ízelítőt. A teadélutánon megkínáltuk a gyerekeket igazi angolosan elkészített tejes teával (amit már nagy izgatottsággal vártak egy héten át), illetve a német nyelvterületen is közkedvelten fogyasztott gyümölcsteával. Természetesen csak akkor kapták meg a gyerekek az italokat, ha azt angolul, vagy németül kérték. Ez sok vidámságra adott lehetőséget, de biztosak vagyunk benne, hogy ezentúl teljes magabiztossággal fognak tudni igazi angol teát kérni az egész család számára angolul is és németül is! A teázást közös angol és német karácsonyi daltanulás követte, amelyből mindenki igazán kivette a részét függetlenül attól, hogy éppen melyik nyelvet tanulja. A közös éneklést egy, a dalokhoz kapcsolódó vetélkedő követte, amely során a feladatokat csapatokban oldották meg a gyerekek. Ennek az izgalmait egy kis sütizéssel zártuk, amit természetesen szintén angolul és németül kellett kérniük (ez már sokkal jobban ment!!!). Itt az angol konyhát a muffinnal, a német konyhát pedig a stollennel jelenítettük meg. Rendezvényünk nagyon nagy érdeklődést keltett a gyerekekben és reméljük, hogy mindenki, aki ott részt vett, örömmel emlékszik vissza erre az eseményre. Mindenkinek áldott karácsonyt kíván az iskola nyelvi csapata! Oláh Tünde idegen nyelvi szakmai munkaközösség-vezető
9
nem is tudják viszonozni, és elmegy a gyülekezet olyan alkalmaira is, ahol a szíve mellett a két kezére is szükség lehet. A kislányom gyermeki várakozása színessé teszi az adventi időszakot. Elnézem, ahogy az öccsét is kitanítva alkot, díszít, énekel, zenél, vár és hisz. Olyan öröm van a szívében, amit a felnőttek már csak ritkán éreznek. Ő még képes kitárni a szívét mások felé és ezt olyan szeretettel teszi, ami irigylésre méltó. A gyülekezet gyermekkórusában énekel, s mire a soksok próba után megszólal a templomban az adventi hangverseny, tudom, hogy benne már kész a karácsony, érti és érzi, hogy a szívének a titka Jézus. Édesapaként a családban és a gyülekezetben is azt élem át, hogy a körülöttünk rohanó világban ez a két „intézmény” biztosítja az egyensúlyt. Az elcsendesedést, az örömet és a szeretetet itt kapom meg. Az adventi hangverseny, a családunk számra és a gyülekezet életében is fontos állomása a karácsonyi várakozásnak. Felemelő élmény, amikor a gyermek és a felnőtt kar együtt énekel és imádságukat, ami a zene nyelvén szólal meg, a családokból álló gyülekezet együtt hallgatja, az utolsó éneket pedig még együtt is énekli. Évek óta most már ez komoly hagyomány a gyülekezet életében, és épp ezért nem értem, hogy a hozzánk tartozó családok közül miért nincs ott mindenki. A hangverseny szellemisége, lelkisége Isten dicsősége után a gyülekeztünk egységéről is szól. Csodálatos, ahogy egyszerre mutat felfelé és egymás irányába is ez a koncert. Kívánom, hogy ezt minél többen értsék meg, éljék át és ennek legyünk mindnyájan részesei, akik egy hiten vagyunk és hasonló a gondolkodásunk. A befogadó szívű közösség nevében köszönjük a kórusunknak a szolgálatát, a hangszeres tanítványoknak a felkészülését, a tanárok kórusának külön előadását, az alkalmat színesítő és elmélyítő versmondást és különösen a két karvezető folyamatos, áldozatos munkáját. Baranyai Virgil
Révész Éva
Adventi ajándék Családom mindig gondosan készülődik advent idején a közelgő ünnepre. A várakozás hangulatát persze mindig a lányok határozzák meg, a kisfiamra és rám szinte észrevétlenül ragad ránk a készülődésük melegsége. A feleségem az elcsendesedést sugározza. Sokat munkálkodik ilyenkor (is) a szeretet személyes és közösségi kifejeződéséért is. Mert ezzel igenis sok dolog van. Végig tud sütni több tepsi mézeskalácsot úgy, hogy a gyerekek közben folyton útban vannak, sőt ennek még örül is. Félbeszakítja a sütést, csak hogy engem megöleljen. Kézműves ajándékokat gyárt éjszakánként, akkor is ha ettől ő lesz fáradt. Örömmel ajándékozza meg azokat, akik
Kedves Szülôk! „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” Zsolt 68,20 2014. december 13-án Adventi jótékonysági vásárt tartottunk, mely nagyon szép eredménnyel zárult. Szeretettel köszönöm meg a sok-sok munkát mindazoknak, akik segítették ajándékkészítéssel, támogató, odaadó munkájukkal, részvételükkel a piaci kirakodást. Fukász Lászlóné intézményvezető
10 Iskola
Bemutatkoznak tanáraink… A Kálvin Téri Református Általános Iskola pedagógusai közül Tatai Esztert ismerjük meg, aki 3–8. évfolyamokban tanít angolt, (kivéve a 6. osztályban) és az 5.a „napközise”. — Lelkészcsaládból jössz, hogyan lettél pedagógus? A gyülekezeti környezet megadta a kellő alapot már kiskoromban ahhoz, hogy hozzászokjak a nyüzsgéshez körülöttem, így abban biztos voltam, hogy valamilyen módon emberekkel szeretnék foglalkozni. Tudom, hogy lelkészgyerekeknél gyakori a „pályakövetés”, ennek megfelelően én magam is felvételt nyertem a teológiára, mégis Isten végül gyermekek közé helyezett. Igazából végig az egyetem alatt Ő rendezte így az eseményeket, amik megérlelték a lelkem is erre a pályára. Mi sem bizonyítaná/igazolná Isten kitartó munkáját jobban, mint az a tény, hogy gimnazista koromban erre az egy hivatásra mondtam csak, hogy nem szívesen választanám a jövőben. — Hogyan (mikor) kerültél a Kálvin Téri Református Általános Iskolába? 2013 júniusában végeztem az egyetemen és szeptemberben már munkába is állhattam a refiben, ami bölcsészek esetében – valljuk be – igen jó teljesítménynek számít pályakezdés szempontjából. Egy évvel korábban jártam először a veresi gyülekezetben egy evangelizációs hét folyamán, édesapámat kísértem el. Márti néni és Lóránt bácsi körbevezettek minket a kisépületben, és már akkor érdekes vonzerővel hatott rám, látva a folyosókon a gyerekholmikat. Ez a hely teljesen más volt, azokhoz képest, ahol eddig tanítanom kellett az egyetemi gyakorlatok során. Azon a bizonyos 2013-as nyáron az Úr Jézus valóban a lelkemre beszélt és habár saját alkalmasságomat kétségbe vonva is, de az utolsó utáni pillanatban augusztus végén elküldtem az önéletrajzomat, amire szinte azonnal jött is a bíztató válasz. — Milyen volt az első találkozás a refis diákokkal? Nagyon szokatlan – de a szó legpozitívabb értelmében! A kis másodikosok minden eddigi félelmemet és negatív tapasztalatomat felülírva jöttek oda hozzám és öleltek meg, mikor még nem is ismertek. Első „igazi” angol csoportom is szeretettel fogadott, hamar összeszoktunk és az aránylag kis korkülönbség ellenére – vagy annak köszönhetően? – közvetlenebb a kapcsolatunk. Az általános iskolás korosztály között úgy érzem, megtaláltam a helyem és nem kell a hitemet sem rejtegetnem. — Minden (keresztyén) pedagógusnak szüksége van feltöltődésre, megerősítésre mind szakmailag, mind lelkileg ahhoz, hogy munkáját szolgálatként tudja végezni. Honnan merítesz erőt? A hatvani buszos ingázás talán sokak szemében fárasztónak
2014 / 3. – karácsony
tűnhet, mégis azt kell mondanom, hogy ez az idő a legtartalmasabb, amit hét közben Istennel tudok tölteni. Nap elején kellő idő ahhoz, hogy az Ige megerősítsen, nap végén pedig letehetek mindent az Ő kezébe. Másik fontos eszköz, ami által feltöltődök, az a zenés Isten-dicsőítés. Rengeteg nehéz helyzetben inspirált ez által és érintett meg leginkább az Úr Jézus és hozott vissza a közelébe. Óriási ajándéknak tekintem, hogy gitározhatok és ezen keresztül is építhetem saját gyülekezetem és az iskolai szolgálatom során is hasznos eszköznek bizonyult eddig is az angolórákon és rendezvényeken. — Ha meg kellene fogalmaznod egyfajta hitvallást, ami nagy megtapasztalása az életednek, mi lenne az? Isten képes – és szeret – belevinni olyan helyzetekbe, amiken keresztül rádöbbenünk, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint azt saját magunkról feltételeztük volna vagy saját erőnkből képesek lettünk volna („Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” 2Kor 12,9a). Ha hajlandóak vagyunk engedelmeskedni ennek a hívásnak, akkor Ő olyan „hatalmas és megfoghatatlan dolgokat” mutat, amelyekre nem is gondoltunk volna (ld. Jer 33:3) – saját magunkkal kapcsolatban is. Az erő mellett pedig, mindig ad a feladathoz munkatársakat is. Az Úr Jézus érdeme az, hogy a megfelelő irányba terelt és nem mondott le rólam, akkor se, amikor leginkább ellenálltam, és tudta, mi a jó nekem. Minden, amit a félelmek és kétségek hatása alatt feltételeztem magamról, arról megmutatta, hogy csak hamis önismeret és hazugság volt. Bizalom kell ahhoz, hogy eldöntsük, kinek hiszünk az életünkkel kapcsolatban: a Teremtőnknek vagy a „hazugság atyjának”. Ezt tanulom még én is. — Adventben utakat járunk be. Jézus születésének ünnepére készülünk. Hová szeretnél - lelkileg - megérkezni ezen a karácsonyon? Ez az első olyan adventi időszak, amikor rádöbbentem, hogy nekünk, keresztyének számára a várakozás nem szűkül le erre a pár hétre, mivel mi az „Úr napját” várjuk, amikor is eljön a felhőkön másodjára is Megváltónk, mint dicső király. Nem az alvó babát várjuk már, hanem az igaz Bírót. Ide szeretnék eljutni, hogy ne félelemmel várjam azt a napot, hanem készen állva, szolgálat közben, mint aki tudja, hogy a helyén van, hogy elnyerje gazdája jutalmát. — Karácsony szent ünnepén jó adni és kapni. A menny legdrágább, örök ajándéka, Jézus Krisztus. Mit adhatunk mi Jézusnak? Kedves gyerekkori karácsonyi énekem dalszövege jut eszembe: „ajándékul mit adhatnék én most Tenéked? Csak hálakönnyeimet.” Valóban olyan Kincsünk van, amit/Akit ingyen kaptunk, mivel nem tudtuk volna megfizetni az árát. Hálából viszont odaszentelhetjük magunkat erre a szolgálatra: „Azt mondod, hogy hirdessem szerelmed szavát, Egy egész életen át, az évnek minden napján.” (Karácsony estéjén c. dal) Ezt szeretném megélni még mélyebben és őszintébben a jövő évben is. Kedves Eszter néni! A mi megszületett Jézusunk vezessen téged minden utadon, szolgálataidban, egész életedben! Kovácsné Éles Edina lelkipásztor
2014 / 3. – karácsony Iskola
11
Az utolsó családi vasárnapunk Az idei tanévben a családi vasárnapra való készülődés valahogy más volt számomra, mint az ezt megelőzőek. Nyolcadik osztályosok lettünk. Hihetetlen, hogy mennyivel másabb most a gyerekekkel, mint tavaly vagy tavalyelőtt. A lányok nagyon szívesen és aktívan vették ki a részüket a készülődésben, ötletelésben. A témánk a másság a világ nézőpontja szerint, ami egység Jézus Krisztusban. Hiszen mindannyian mások vagyunk, de Krisztus a Mi Urunk, így szeret bennünket, olyannak teremtett minket amilyenek vagyunk. Fogadjuk el egymást olyannak, amilyennek megteremtett bennünket
Urunk. Ez sokszor nehéz, de amennyiben segítséget kérünk, Urunktól Ő bármikor segít, és előre viszi életünket. Úgy éreztem szívesen vettek részt a gyerekek, átérezték az előadott „darab” mondanivalóját és egymáshoz is nagy szeretettel elfogadással álltak. Jó volt velük együtt dolgozni, közösen gondolkozni. Igazán elmélyültnek láttam őket a próbák és az előadás alatt is. Remélem, akik látták és hallották büszkék voltak NAGY gyermekeinkre. Istené legyen a dicsőség!
Gyerekkuckó
Egyszer volt,…
A négy gyertya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első : - ÉN VAGYOK A BÉKE ! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT ! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK ! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: - Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. - ÉN VAGYOK A REMÉNY ! A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit. Add, Urunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és a béke lángját! Ámen.
Szabó-Ambrus Vera 8. a osztályfőnöke
…hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki szüleivel és 2 testvérével élt egy boldog családban. Egy szép hóeséses téli estén együtt ülték körül az asztalt, hogy közös erővel levelet írjanak az Úr Jézusnak. A kislány szomorúan ült a papír mellett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér papírra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt és megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem. A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Anyukája megnyugtatta, hogy egyetlenegy olyan személy létezik a világon, aki mindent meg tud tenni. Ez pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia. A gyermek kissé megnyugodott és a következő sorokat írta: „Drága Úr Jézus! Én most először írok Neked, mert anyukám azt mondta, hogy Te mindent megtehetsz. Én egy nagyon nagy ajándékot szeretnék kérni Tőled. Nagyon szeretem a nagyapámat, aki nagyon beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. Amióta beteg, már nem játszik velünk, és mosolyogni sem mosolyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagyapám legalább még egyszer rám mosolyogjon.” Teltek, múltak a hetek, és elérkezett a Szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagyapa pedig a karosszékben ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganat miatt már nem tudta. A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagyapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé, és mindenki kíváncsian várta – vajon mit kap a papa. A bácsi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, hogy mit tartalmaz a borítékba rejtett papír. A nagymama a következő sorokat kezdte felolvasni: „Drága Úr Jézus! Én most először írok Neked…” A kislány rögtön megismerte a levelet, amit néhány hete ő írt. Felnézett a nagyapjára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró kis mosollyal. Ez volt a nagyapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt. Ez a kislány azóta tudja, hogy Jézusnak soha semmi sem lehetetlen!
