Jn 01:01-18 Testté lett Kezdetben volt az Ige (Logosz), az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett,

Jn 01:01-18 Testté lett Kezdetben volt az Ige (Logosz), az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta be. Föllépett egy ember, akit az Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágosítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének a dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúbizonyságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, ge megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelméből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 01:01-18

Logosz

Szent János Evangéliuma prológusában, ebben a gyönyörű himnuszban, Logosznak, Igének nevezi Istent, aki mindeneknek kezdete. Szent János Efezus városában élt, abban a városban, ahol 500 évvel korábban Herakleitosz, a híres görög filozófus élt. Herekleitosz két dologra nagyon rácsodálkozott. Minden szüntelen változásban van. Ez volt az egyik dolog, amire rácsodálkozott. De ha ez így van, hogy minden változik, akkor káosznak kéne lenni. Milyen érdekes, hogy azért még-sincs olyan nagy összevisszaság, nincs káosz. Ez volt a másik dolog, amire Herakleitosz rácsodálkozott. Azt a valamit, ami miatt nincs káosz, mindent átható értelemnek Logosznak nevezte. A Logosz Szeretet Szent János apostol és evangélista erre a közismert fogalomra építi bizonyságtételét, csakhogy az ő szóhasználatában a Logosz nemcsak filozófiai alapelv, hanem a testben megjelent személyes Isten, aki a történelem síkján Jézus Krisztusban lett számunkra ismertté. Jézus Krisztusban magát az Istent ismerheti fel, ismerheti meg az ember. Jézus Krisztus élete odaáldozásával bizonyította, hogy az Isten Szeretet, feltétel nélküli Szeretet. Isten szeretetét nem korlátozzák feltételek, mindenkit szeretetébe fogad. Az evangélium szomorúan állapítja meg, hogy a mindenkit befogadó Isten; övéi közé jön és az övéi, nem fogadják be. Akik befogadják A szeretet feltétlensége, megbotránkoztatta Jézus honfitársait. Jézus honfitársai úgy gondolták, hogy az Isten szeretete igenis feltételekhez kötött. A názáretiek Jézus életére törtek, nem tudták elviselni, hogy Isten a pogányokat is szereti. Olyan Istent nem tudtak befogadni, aki nemcsak őket fogadja be, hanem azokat is, akiket gyűlölnek, akiket utálattal, megvetéssel illetnek. Az Isten története az, hogy befogadja az embert. Az ember története pedig végül is az, hogyan viszonyul a mindenkit befogadó Istenhez. Az embertől függ, hogy azt az Istent, aki szeretetébe fogadja, befogadja, vagy pedig nem fogadja be. Isten éppannyira jó hozzám, mint bárki máshoz. Aki befogadta Jézust az ennek örül, és aki nem fogadta be Jézust, az rossz szemmel nézi az Isten jóságát. Akik befogadják Jézust, azok hatalmat kapnak, hogy Isten gyermekei legyenek. Ekszúszia A görög nyelv a hatalmat két szóval is jelzi az egyik szó a dünamisz, innen van a dinamit szavunk, a másik szó ekszúszia, ez a szó szerepel ebben a szentírási szakaszban. Ez a szó jogi értelemben vett hatalmat, felhatalmazást jelöl. Ezzel a hatalmat nekünk kell valamit kezdenünk, ez a hatalom nem olyan, mint a dinamit, ami magától robban. Jogunk van hozzá, hogy Isten gyermekei legyünk, de ezért nekünk, bármilyen csekélyek az erőforrásaink, nekünk ezért tennünk kell, cselekednünk kell. Jézus a hegyi beszédben tanít bennünket arra, hogy mit kell tennünk, hogyan válhatunk az ő testvéreivé, az Isten gyermekeivé. Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Az Isten szeretetébe fogadott és arra szomjazik, hogy az ő szeretetének helye legyen az életünkben, hogy mi is befogadjuk őt, hogy karácsony legyen minden ember élete, hogy az ő Fia minden ember szívében megszülessen és éljen.

Jn 01:19-28 Merítő János

János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.”

Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” - felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 01:19-28

A világ Világossága Az evangélium egy különleges világosságról, fényről tanúskodó ember, Keresztelő Szent János tanúságtételét közli velünk. A Keresztelő, nem az áldott napfényről tanúskodik, ami nélkül nem létezhetnének sem növények, sem állatok, ami nélkül mi sem létezhetünk, hanem egy olyan örök világosságról tanúskodik, aki mindörökre képes éltetni bennünket. Ez a fény, Jézus Krisztus, a világ világossága, aki megvilágosít minden embert, aki erre a világra születik. A Messiás A zsidók várták a Messiás Királyt, aki rendet teremt, megvalósítja az Isten rendjét ezen a földön. A vallási vezetők vizsgálóbizottságot küldenek Keresztelő Szent Jánoshoz, hogy ebben a fontos kérdésben tájékozódjanak. Faggatják, a Keresztelőt a nagyhatású prófétát, aki elhárítja magától a messiási címet, ugyanakkor utal a Messiás jelenlétére. Közöttetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, és akinek a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Jézus személye titokba marad a vizsgálóbizottság előtt, nem kérik a Keresztelőt, ha közöttünk áll a Messiás, mint mondod, akkor mutasd meg nekünk ki az. Jézus, rejtőzködő Messiás. Különösen Szent Márk evangéliumában találunk sok tiltást. Jézus határozottan megtiltja, hogy azt híreszteljék róla, hogy ő a Messiás, ezt az emberi várakozásokkal terhelt címet Jézus nem vállalja. Ő nem olyan Messiás, mint akit a zsidók vártak. Bizonyos fogalmak terheltté válhatnak, és bármennyire is igazak, a félreértések elkerülése végett nem alkalmazzuk ezeket a terhelt fogalmakat. Igaz lenne, ha a keresztények elvtársnak szólítanák egymást, mégsem tesszük. A Rejtőzködő Isten Isten, rejtőzködő Isten. A Messiás, rejtőzködő Messiás. Jézus úgy van közöttünk, hogy nemcsak istensége, de még embersége is rejtve van szemeink előtt. Mégis találkozhatunk Jézussal, közösségbe lehetünk vele. Olyan hatalmas a lelkünk, hogy meg tud mutatkozni benne az Isten. A Szentlélek vigasztalása, átölelhet. Krisztus világossága beragyoghatja az életünket. Az ádventi lélek Isten vigasztalására, Krisztus világosságára nyitott lélek. Örökszép verset írt a valóra vált adventről Ady Endre. Ez a címe: „Az Úr érkezése”. „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. - Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel. Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. - És megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom” Velünk van Jézus, a szegényeknek evangéliumot hirdet. Jézusnak Mennyei Atyjától küldetése van, a csődtömegek rabságában sínylődő, a bűn fogságában vergődő, a betegségtől meggyötört, a nagyon szenvedő emberhez. Jézus jelen van a mi szenvedéseinkben, fogja a kezünket, hordoz bennünket. És ha egyszer végkép elviselhetetlenné lesz az emberiség szenvedése, ha tetőfokára hág az antikrisztus őrjöngése, akkor visszajön Jézus.

Jn 01:29-34 Lélek Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi el a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János ezután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” Jn 01:29-34

A Lélek jön Szent János apostol fül és szemtanúja lehetett a most elhangzott evangéliumnak, hiszen ekkor még Keresztelő Szent János tanítványa volt. A Keresztelő mellett áll akkor is, amikor mestere rámutat Jézusra „Íme az Isten báránya, íme aki elveszi a világ bűneit.” A zsidó nép várta a prófétáktól hirdetett messiás királyt, az ezer esztendeig tartó új korszak kezdetét. Hat nap alatt teremtette Isten a világot a hetedik nap megnyugodott. Hat napig dolgozhattak, de a hetedik nap pihenniük kellett. Úgy gondolták, hogy a teremtett világ hét ezer esztendeig tart. Hitük szerint az utolsó ezer esztendőben egy messiás király fogja megvalósítani az Isten uralmát, az Isten Országát itt a Földön. Keresztelő Szent János a zsidó hitvilág szerint, ennek az új korszaknak a kezdetét hirdette meg. Különös utakon Keresztelő Szent János vallási mozgalma a hivatalos vallási vezetőket megkerülve működött. Az evangéliumból tudjuk, hogy a nép vallási-vezetői vizsgálóbizottságot küldenek a Keresztelőhöz, tájékozódni akarnak ebben a fontos kérdésben, hiszen a messiási kort, mint minden zsidó, a nép vallási-vezetői is várták. Jézus is megkerüli a hivatalos utat. Nem a főpap előtt jelenik meg, akinek bizonyára szüksége lett volna bizonyítékokra, hanem Keresztelő Szent János előtt, aki a Mennyei Atya tanúságtételét, bizonyítékát birtokolja. „Én sem ismertem Őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem, akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, Ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy Ő az Isten Fia.” Utat keres hozzánk Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy bűnös emberek, beteg emberek találkoznak Jézussal, és átalakulnak; lelkileg és testileg is, meggyógyulnak. Jézusnak nem okozott gondot a bűnös és beteg emberekkel való érintkezés, a vallási vezetőkkel talán éppen ezért nehezen tudott szót érteni. Jézus Lélekkel keresztel, Lélekbe merít. Jézusból mintegy erőforrásból isteni hatalom, erő, vigasztalás árad. Kiket érint meg ez a hatalom? Az evangélium beszámol róla, hogy Jézust kíséri, lökdösi a tömeg. Egyszerre tanítványaihoz fordul és megkérdezi ki érintett meg. A tanítványok nem értik a kérdést, hiszen a sokaság minden irányból szorongatja őket. Jézus kijelenti valaki megérintett isteni erő áradt ki belőlem. Egy beteg asszony hittel, bizalommal közeledett Jézushoz. Ha csak a ruhája szegélyét érintem, meggyógyulok. Ez a hit isteni erőt szabadított fel. Akik hittek Jézusban azok, belemerültek a Lélek erőterébe és ez a hatalom újjászülte őket. Ránk talál A szentleckében hallhattuk, ahogy Szent Pál apostol köszönti az egyházat: „A Jézus Krisztusban megszentelteket, a meghívott szenteket, mindazokat, akik segítségül hívják Jézus Krisztusnak a mi Urunknak nevét.” Az Isten népéhez, tartoznak, akik segítségül hívják az ő nevét, mert ebben a hívásban testet ölt a bizalom, testet ölt az Úr Jézusba vetett hit. Aki segítségül hívja az Úr nevét; üdvözül. Keresztelő Szent János azért jött, hogy tanúskodjon az igazságról, hogy mindenki higgyen általa. Jézus Lélekkel keresztel, Lélekbe merít. A Szentlélek ereje túlárad Jézuson, hogy életünket meggyógyítsa. Hittel, bizalommal közeledjünk Jézushoz, hogy amikor találkozunk vele; az ő vigasztalása, gyógyító ereje utat találjon a mi szívünkhöz, és megvalósuljon bennünk; az Isten Országa, az Isten uralma.

Jn 01:35-42 Hol laksz? Abban az időben: Ott ált (Keresztelő) János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi - ami annyit jelent, hogy Mester -, hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála is maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, aki hallották ezt Jánostól és követték (Jézust) az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” Jn 01:35-42

Szent János apostol Szent János apostol már nagyon idős, amikor megírja evangéliumát. Negyven esztendő messzeségéből örökítette meg első találkozását Jézussal. János apostol nem említi magát név szerint. Neve, címe, rangja rejtve marad evangéliumában. Ami számára fontos, amiről nem mondhat le az, mesterének, Jézusnak kitüntető szeretete. Így azonosítja magát; a tanítvány, akit az Úr szeret. Igazi mélység András és János halászok. A tenger mélységeit ismerő, a mélységek vonzásában élő kereső emberek. A keresés nyugtalansága és Keresztelő Szent János elengedő, útbaigazító szeretete az igazi mélység követésére sarkallja őket. András és János Jézus nyomába szegődik. Jézus megáll, feléjük fordul és megkérdezi; Mit kívántok? Jézussal akarnak maradni, Jézus tartózkodási helye után érdeklődnek. Mester hol laksz? Jöjjetek és nézzétek meg. Akire az Úr az ő egyházát építi Ez az esemény, az Úrral való első találkozás élménye, negyven év múlva is elevenen él az apostolban. Még arra is emlékszik, hogy tíz óra volt. Ez a mi időszámításunk szerint délután négy órának felel meg. Andrást és Jánost, délután négy órakor, Jézus meghívja otthonába. A nap további eseményeiről nem számol be az evangélium. De ami Jézus otthonában történt az meggyőzte Andrást és Jánost Jézus messiási méltóságáról. András másnap bemutatja Simont, az édestestvérét Jézusnak. Ez a név Simon, hajladozó nádszálat jelent. Jézus új nevet, új lényeget ad Simonnak. Az új név, az új lényeg; Kéfás, azaz Kőszikla, akire az Úr az ő egyházát építeni fogja. Hasonlítunk János és András apostolokra Egy kicsit hasonlítunk János és András apostolokra. Azért vagyunk mi is itt, mert Jézus itt lakik, és vendégül lát bennünket. Templomunk Jézus háza. Itt lakik a szent hajlékban. Minden szentmisében istenségével, emberségével, önfeláldozó szeretetével az oltáron megjelenik. Jézus társaságába testvéreinket mi is be tudjuk vonni úgy, mint András az ő testvérét Simont. Jó nekünk Jézust követni, Jézus társaságában lennünk. Jóllehet nem látjuk Őt színről színre, de jelenléte hitünk számára valóság. Ha Őt követjük, egyszer, életutunk végén nekünk is meg fog állni Jézus, mint ahogy megállt Andrásnak és Jánosnak. Szembefordul velünk. Színről színre fogjuk Őt látni, és ha megkérdezzük tőle, Mester hol laksz, bennünket is hívni fog, éppen úgy, mint Andrást és Jánost, jöjjetek és lássátok. Megláthatjuk a mi mennyei hazánkat, és az Úrral maradhatunk mindörökre.

Jn 02:01-11 Kánai mennyegző

Abban az időben: Mennyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt.

Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Jn 02:01-11

Isten ügye Amikor valaki a nyilvánosság elé lép, tömegeket akar megnyerni, mozgósítani, programbeszédet tart. Felmutatja célkitűzéseit, megmutatja a célhoz vezető utat, igyekszik hihetővé, vonzóvá és elérhetővé tenni ígéreteit. Az Isten emberré lett, emberként szólít meg bennünket, minden embert meg akar nyerni az ő ügyének. Az Isten számára mi, az ő teremtményei fontosak vagyunk. Az Isten, a mi Teremtőnk szívén viseli örök sorsunkat, boldogulásunkat, mert szeret bennünket. A mi Teremtőnk, örömét találja bennünk, úgy örül nekünk, mint ahogy a vőlegény örül menyasszonyának. Istennek az, az ügye, hogy felismerjük szeretetét és viszontszeressük őt. Vízből Bor A kánai menyegzővel veszi kezdetét Jézus nyilvános működése. A víz borrá változtatása Jézus programbeszéde. Ennek a programbeszédnek a kezdeményezője Mária. Tudatta Jézussal nincs több boruk. Ebben a tényfeltárásban benne van Mária kérdése, mit szólsz ehhez Fiam. Ettől a bajtól Jézus elhatárolhatta volna magát, mi közünk hozzá, nem a mi dolgunk, mi csak vendégek vagyunk, a vendéglátásért a vendéglátó a felelős. Mária érzékelte, hogy Jézus segíteni akar ezen a bajon és szól a szolgáknak; „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” És a szolgák engedelmeskednek Jézusnak, megtöltik a kőkorsókat vízzel, és a borrá vált vízből visznek a násznagynak. A bor az öröm szimbóluma. A borrá vált víz nemcsak evangélium, örömhír, hanem az öröm forrása is. Jézus ízelítőt ad, az Isten Országából, az Isten Uralmából, amit hirdet, amit jelenvalóvá tesz mindazok számára, akik befogadják őt. Asztalközösségben lenni Jézussal, az ő Édesanyjával, és az ő apostolaival ez maga a menyország. Jézus átalakít Benne vagyunk Isten teremtett világában, körülvesznek bennünket az Úr erői, átölel bennünket Mennyei Atyánk szeretete. Jézus, látóvá tud tenni bennünket, át tud alakítani, hogy ízlelhessük és láthassuk milyen édes az Úr. Jézus nélkül érzéketlenek vagyunk Isten valóságára, Isten szeretetére. Jézus nélkül olyan érzéketlenek vagyunk min a levesbe merülő kanál. A levesbe merülő kanál, semmit sem tud a leves ízéről. Jézus Krisztus átalakított bennünket, az ő műve, hogy itt vagyunk, hogy nem vagyunk érzéketlenek, hogy Isten közelsége jó nekünk. Elmondhatjuk a zsoltárossal, Isten közelsége oly igen jó nekem. A víz borrá változtatásával Jézus kinyilvánította dicsőségét és tanítványai hittek benne. Mennyei Atyánk akarata az, hogy higgyünk, bízzunk az Ő megtestesült szeretetében Jézusban. És Jézus az Isten Fia teljesíti Mennyei Atyja akaratát. Odaáldozza értünk az életét, pokolra száll értünk, addig keres, míg meg nem talál bennünket. Hitből Színelátás A víz és a bor, döntő jelentőségű, nemcsak evilági, hanem örök életünk szempontjából is. Gondoljunk a keresztség szentségére, és a szentmise áldozatra. Jézussal minden szentmisében, asztalközösségben vagyunk. Ez a közösség, hitünk tapasztalata, hitünk szent titka. Érzékeink számára nemcsak Jézus istensége, de embersége is rejtve van. Hitben élünk nem látásban, de ez a hit a látás reménységét hordozza magában. Hitünket bizalmunkat, végül is bennünket jelez és jelenít meg Krisztusban; az áldozati kehelyben, a borhoz töltött víz. Hitünk az a víz, amely borrá; Istenünk boldogító színelátásává alakul, Krisztus a mi urunk által.

Jn 02:13-25 Szent Hely Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted azt?" Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjon előtte az emberről. Tudta ő, mi lakik az emberben. Jn 02:13-25

Tartózkodási helyek Ha azt tapasztaljuk, hogy valami nincs a helyén, azt rendetlenségként éljük meg. Isten kijelölte mindannyiunk helyét az ő teremett világában, és ha nem vagyunk ezen a helyen, ha elhagyjuk Istentől rendelt helyünket, rendetlenséget okozunk. Ha nem vagyunk a helyünkön, akkor depresszióssá válunk. Szomorúságot okozunk embertestvéreinknek és kiemelkedően módon az Istennek. Az Isten szomorúan keres bennünket. Ádám hol vagy, ember hol vagy. Az Isten rendjének az ügye kiemelkedően az ember ügye, mert az ember keresi a helyét, békességet, harmóniát akar. Akarja, mert elveszítette, akarja, mert nagyon mélyen emlékszik rá. Az édenkertben, a paradicsomban az ember, boldog hangszer volt az Isten kezében. Az ember az Isten kezéből kibontakozott, saját kezelésbe vette az életét. A boldog hangszerből boldogtalan muzsikussá vált, aki keresi azt a csodálatos dallamot, életének alapdallamát, amely Isten kezéből, az Isten Lelkéből fakadt, de nem találja, magától nem tud rátalálni. Jézus helyünkre tesz Jézusban helyre áll az Isten rendje, megvalósul benne az Isten uralma, az Isten Országa, megvalósul benne az ember harmonikus egysége az Istennel. Jézus Krisztusban az ember a helyén van. Krisztus a mi Urunk által a helyére kerülhet a mi életünk is. Evangélium, örömhír, hogy Jézus keményen is beavatkozik a mi életünkbe, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hogy a helyünkre kerüljünk. Hamvas Béla a nagy magyar gondolkodó, amikor az ostrom után feljött az óvóhelyről lakását lebombázva találta. Könyvei, írásai megsemmisültek. Erre a szomorú eseményre később így emlékezik vissza. Ezt az operációt képtelen lettem volna magamon végrehajtani. Értékeinek ez a pusztulása katarzissá, megtisztulássá, az újrakezdés dinamizmusává vált az életében. A régi értékrendnek meg kellet szűnni, hogy helyet adjon az igazibbnak. Ezt a fajta operációt, úgy tűnik, mi is képtelenek vagyunk végrehajtani magunkon. Külső segítségre szorulunk. Isten Temploma Jézusnak szívügye a templom, az ember és az Isten, közös tartózkodási helye. A kereskedők ezen a szent helyen nincsenek a helyükön, imádság helyett nyerészkednek, akadályt képeznek, megbontják az ember és az Isten kapcsolatát. Jézus kiűzi őket. Az elcsendesült templomtéren, ott áll egyedül Jézus az Isten Báránya az Újszövetség áldozata. Az áldozati állatok helyén az igazi, örök, bűnért való áldozat. A papok, leviták értetlenül közelednek felé. Nem értik milyen jogon avatkozik Jézus a templom, általuk meghatározott rendjébe. Milyen jogon meri rontani az üzletet, elriasztani a zarándokokat. Jézustól tettének igazolását követelik. Milyen csodatettet mutatsz, hogy ezeket cselekszed? Rontsátok le ezt a templomot ez a ti munkátok, és én három nap alatt felépítem ez az én munkám lesz. Jézus az ő testének templomáról beszél, de ez az információ rejtve marad hallgatói előtt, ők elképedve, a kőből épült templomra gondolnak. Az ember templom A mi testünk is templom, a Szentlélek Isten temploma. Ennek a templomnak a rendjéért mi vagyunk a felelősek. Éljünk úgy, hogy ne találjon bennünk Jézus kivetni valót, és ha talál, köszönjük meg, ha kiveti. Így maradhatunk meg Jézus szeretetében, az Isten rendjében a mi örök tartózkodási helyünkön, Jézus nyugalmának a helyén.

Jn 03:01-18 Nikodémus Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” „Hogyan lehetséges ez?” - kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, és azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” Jn 03:01-18

A bizalom gyümölcse Nikodémus éjnek idején keresi fel Jézust jeruzsálemi szálláshelyén. Jézus ezekkel a szavakkal fogadja Nikodémust ezt az idős törvénytudó farizeust. Bizony mondom neked, aki újra nem születik nem látja meg az Isten Országát. Megalázóan hathattak ezek a szavak, hiszen Jézus semmibe veszi Nikodémus magas korát, rangját és tudományát. Vesd le mindazt Nikodémus amivel a világ mindezidáig felruházott és légy ismét jelentéktelen gyermek, hogy ezután egészen új utakon járhass. Nikodémus nem érti Jézus szavait, de érteni akarja. Az érteni akarás, a rendületlen bizalom gyümölcseként Nikodémus hallhatja először az evangélium legszebb tanítását az Istenről. Az Isten szeretete Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten szeretete hősies szeretet, nem riad vissza az áldozattól, nem riad vissza a szenvedéstől, nem riad vissza a haláltól sem. Az Isten szeretete feltétlen szeretet. Isten feltétlen szeretetét Jézus a tékozló fiú történetében mutatja be. Az atya engedi működni gyermeke szabad akaratát, mert szereti. Annak ellenére szereti, hogy elhagyja őt, és az örökségét eltékozolja. Az Atya szeretete ettől nem szűnik meg, csak szomorúvá, szenvedő szereteté válik. És az Atya szomorú, szenvedő szeretetéből ujjongó, örvendető szeretet fakadt, mert gyermeke a nagy nyomorúságból visszatért hozzá. A szeretet elszíneződése Isten szeret annak ellenére, hogy, és szeret azért is, mert. Aki közülünk szeret, az tudja, hogy szeretetünkből fakadhat szomorúság és szenvedés, és fakadhat ujjongó öröm is. Szenvedés és ujjongó öröm jól lehet egymásnak ellentétei, ennek ellenére mindegyikben ugyanaz a szeretet van jelen. Isten embereket szerető Isten ez nem rajtunk múlik, de hogy megszomorítjuk Isten Szentlelkét, vagy pedig megörvendeztetjük a Szentlelket, az rajtunk múlik. Az Istent szomorúvá teszi, ha eltávolodik tőle gyermeke, és aki eltávolodik Istentől, boldogtalanná válik. A megtérésünk megörvendezteti Istent, és bennünket is megörvendeztet. Amire keresztségünk képesít Isten feltétlen, megtestesült szeretete Jézus jelen van közöttünk. Mi emberek Istent szerető emberekké válhatunk, Isten szeretetét befogadhatjuk. Bízhatunk, hihetünk Jézusban, szerethetjük Jézust. Keresztségünkben isteni életre születtünk újjá, keresztségükből fakadóan képesek vagyunk úgy szeretni, mint az Isten, feltétlenül és hősiesen. Ezzel a képességünkkel élnünk kell! Adja Isten, hogy az, az eltörölhetetlen karakter, jel, amelyet keresztségünk vésett lelkünkbe, Jézus jele, az Isten színe előtt ne ellenünk, hanem mellettünk tanúskodjon egy örökkévalóságon át.

Jn 03:14-21 Örökké éljen Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusbak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” Jn 03:14-21

Újra születés Ez az evangéliumi szakasz Jézus és Nikodémus párbeszédéből közöl részletet. Nikodémus éjnek idején keresi fel Jézust jeruzsálemi szálláshelyén. Jézus ezekkel a szavakkal fogadja Nikodémust ezt az idős törvénytudó farizeust. Bizony mondom neked, aki újra nem születik nem látja meg az Isten Országát. Megalázóan hathattak ezek a szavak, hiszen Jézus semmibe veszi Nikodémus magas korát, rangját és tudományát. Vesd le mindazt Nikodémus amivel a világ mindezidáig felruházott és légy ismét jelentéktelen gyermek, hogy ezután egészen új utakon járhass. Nikodémus nem érti Jézus szavait, de érteni akarja. Az érteni akarás, a rendíthetetlen bizalom gyümölcseként Nikodémus meghallhatja a kereszt titkáról, újjászületésünk mélységes misztériumáról Jézus beavató tanítását. Kegyelem Isten embereket szerető Isten. A szeretet szabad, az Isten szabad Isten. Isten szeretetét nem korlátozza senki és semmi, nem korlátozza az emberi gonoszság sem. Amikor megsokasodik a bűn, a gonoszság ebben a világban, akkor a kegyelem túlárad. Nagyobb gonoszságra, még nagyobb kegyelemmel válaszol az Isten. Isten az ő Fiában, Jézusban mindenkit a szívére akar ölelni. Jézus Isten határtalan szeretetének megtestesülése. Jézus szenvedése és halála, hirdeti Isten dicsőségét, hirdeti, Isten feltétlen szeretetét. Az ember nem lehet annyira aljas, hogy Isten ne menjen el érte a végsőkig, egészen odáig, hogy odaadja az életété érte. A kereszt titka, a kereszt misztériuma, Isten szeretetének titka, Isten szeretetének misztériuma. És a Kereszt titka, az Istentől szeretett ember titka és misztériuma is, mert az ember hittel, bizalommal elfogadhatja, de vissza is utasíthatja Isten szeretetét. A visszautasított kegyelmet, szeretetet, Jézus tanítása szerint az ember ítéletként fogja megélni. Mélységes titok az emberi szív. A Kegyelem célja Isten feltétel nélkül szeret bennünket. Isten szeretetében nincs, semmi, ha, szeretlek, ha. Isten szeretetében nincs semmi feltétel, ugyanakkor Isten szeretetének határozott célja van; nevezetesen az, hogy az ő szeretetének helye legyen az életünkben. Isten szeretetének célja az, hogy elfogadjuk, befogadjuk az ő Fiát, hogy mi is a gyermekei legyünk, hogy isteni életre újjászülessünk, hogy viszonozzuk az ő szeretetét, hogy Jézus élete folytatódjon a mi életünkben is. Jézus szabadítása A világ, amiben élünk keletkezés és elmúlás, minden látszat ellenére örökös megújulás. Jézus mondta magáról, ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok. Az egész világmindenség Jézus szeretetének vonzásában áll. Az Univerzum középpontja a golgotai kereszt. Az Univerzum középpontja minden Istentisztelet; ahol Jézus golgotai keresztáldozata az örökkévalóságból megjelenik a mi terünkben és a mi időnkben, a mi jelenünkben. Akik itt vagyunk; Krisztus vonzásának látható jelei vagyunk. Táplálékból szőtt emberi testünk anyaga, a bennünket alkotó molekulák, atomok a szervezésünk alatt engedhettek Jézus vonzásának, hiszen itt vagyunk testestől, lelkestől. Az egész teremtett világ sóhajtozva várja az Isten fiainak megjelenését. A valóságnak az a része, amit betöltünk felszabadulhat, szabaduljon is fel, az Isten gyermekeinek szabadságára, a teremtett világ örömére, és az Isten dicsőségére.

Jn 04:05-14 Adj innom!

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál.

Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamaritánusokkal. Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: Adj innom! Inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.” Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és állatai?” Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, az nem szomjazik meg soha többé, az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Jn 04:05-14

Adj innom! Szikár lakói meglepő módon találkoznak Jézussal. Emberileg véletlenek sorozatával állunk szemben. Tudjuk Isten felől nézve nincsenek véletlenek Ő, mindent előre tud. Dél körül szokatlan dolog volt vízért menni a kútra. Lehet, hogy ennek az asszonynak otthon felborult, vagy véletlenül eltörött a vizeskorsója ez váltotta ki a rendkívüli eseményt. Az is lehet, hogy bosszankodva kelt útra. Ráadásul még ez is itt van, egy zsidó férfi a kútnál. A zsidók és a szamaritánusok nem szívlelték egymást. Jézus, aki apostolaitól nem fogadja el az élelmet ettől az asszonytól, inni kér. Ezt az asszonyt Jézus ezekkel a szavakkal szólítja meg; „Adj innom!” Jézus eledele Életünk a tűzhöz hasonlít. Ha nem táplálják a tüzet, akkor a tűz előbb, vagy utóbb, de biztosan ki fog aludni. Az élet a tűzhöz hasonlóan kialszik, ha nem táplálják, ha nem kap; elég levegőt, vizet és eledelt. Jézusban Isten Lelkének lángja lobog a szeretet tüze ég, az ő tápláléka Atyja akaratának a teljesítése, az ő itala a mi bizalmunk, a mi hitünk. Mennyei Atyánk akarata az, hogy üdvözüljünk. Mennyei Atyánk akarata az, hogy higgyünk, bízzunk az ő Fiában, akit küldött hozzánk. Hitünkkel, bizalmunkkal a szeretet tüzét tápláljuk Jézusban. Bizalmunk, Jézusban isteni erőket szabadít fel. Ahol nem bíztak Jézusban, ott Jézus nem tudott csodát tenni. Jézus a mi bizalmunkra szomjazik, Jézus eledele a mi üdvösségünk: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, és elvégezzem, amit rám bízott.” Jn 04:34 Mennyei Atyánk bennünket, a mi üdvösségünket bízta Jézusra. A mi bizalmunk Mennyei Atyánk úgy tekint ránk, mint a szerelemes vőlegény menyasszonyára. Nem az a baj, hogy méltatlanok vagyunk Isten szeretetére, az igazi nagy baj az, ha az ember nem kér Isten szeretetéből, ha az ember megelégszik önmagával. A nagy baj az, ha az ember kénytelen megelégedni kizárólag csak önmagával egy örökkévalóságon át. Jézus szomjazik, vágyódik az emberek üdvére, a mi üdvösségünkre, sokkal jobban, mint mi magunk. Üdvösségünk szempontjából, az Istennel való egyesülés szempontjából, nem az a döntő hogy mennyire vagyunk okosak jók, hogy milyen kiváló tulajdonságokkal rendelkezünk, hanem egyedül; csak az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünk és bizalmunk. Amire mi is szomjazunk Mi emberek sok mindenre, de végül is szeretetre szomjazunk. Jó dolog a szeretet; jó dolog, ha szeretnek bennünket, de sokkal inkább jobb szeretni. Jó lenne, ha úgy tudnánk szeretni, mint Jézus. Üdvös szomorúságot okozhat az a felismerés, hogy ilyen nagy szeretet nem telik ki tőlünk. A mi igazi szomjúságunk nem abban van, hogy nem kapunk meg valamit, a mi igazi szomjúságunk abban van, hogy nem tudunk adni. Egy igazi művész mindig elégedetlen a művével, mert sokkal több, amit adni akar, annál, mint ami tehetségéből telik. Evangélium, hogy több szeretet van, mint ami az emberszívekben együttvéve van. Ha Jézus hitet, bizalmat tud ébreszteni bennünk, akkor, nem kell többé szomjaznunk. Jézus Isten szeretetét oltja szívünkbe. Jézus, túláradó, mennyei, örök életre szökellő forrásokat nyithat meg bennünk.

Jn 06:01-15 Ötezren ettek

Abban az időben: Jézus áment a Galileaitengernek, vagyis Tibériás tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült a tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg közeledik felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”

Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél van öt árpakenyér és két hal van, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát, szám szerint mintegy ötezren voltak csupán férfiak. Jézus pedig kezébe vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek, ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Jn 06:01-15

Ami van Isten az, aki van, ő nem azt nézi, ami nincs, hanem azt, ami van, amik vagyunk, és amivel rendelkezünk. Mi emberek inkább arra figyelünk, ami nincs, és azzal, ami nincs, meg tudjuk keseríteni a magunk életét, és mások életét is. Rajtunk könnyen úrrá lesz a pesszimizmus, ez sincs, az sincs, ami pedig nincs azzal nincs mit kezdeni. Ami van, bármily csekély is legyen, azzal tudunk mit kezdeni, azzal az Isten is tud mit kezdeni, az át tud alakulni, meg tud sokasodni Isten kezében. Tények Isten nem követel tőlünk lehetetlent, csak engedelmességet, csak annyit, hogy közreműködjünk vele, legyünk a munkatársai. Adjatok nekik ti enni. Az apostolok felmutatják a tényeket két hal, öt kenyér, ötezer ember. Telepítsétek le őket; és az apostolok engedelmeskednek. És Jézus ezért a kevés élelemért hálát ad az Istennek; megáldja a két halat és az öt kenyeret. Odaadja apostolainak, azok szétosztják és jóllakik mindenki. Megváltozott Tények A tényekkel nem lehet vitatkozni, a tényeket csak el lehet fogadni. Az apostolok a világ szemében furcsán viselkedhetnek, amikor a tények ellenére cselekszenek; letelepítik evéshez az embereket, amikor tudják, hogy nincs mit adniuk. Az indíték a lényeg nem látható. Nem látható, hogy az apostolok bíznak Jézusban, remélnek benne és szeretik őt annyira, hogy a tények ellenére is engedelmeskednek neki. Jézus kezében a tények átalakulnak, és a megváltozott tények meggyőzően igazolják Jézus apostolait. Istenismeret A csodálatos vendégség után Jézust erőszakkal királlyá akarják tenni. Jézus kitér a lelkesedés elől. Visszavonul a hegyre egészen egyedül. Jézus egészen más, nem olyan amilyennek látni szeretnénk. Isten nagyon különbözik attól, ahogy mi elképzeljük őt. Senki sem ismeri a Fiút csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki csak a Fiú és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Az emberek, akik élvezték az Isten áldását, akik Isten kegyelméből jóllakhattak, nem ismerik Jézust, nem ismerik a Mennyei Atyát sem. Valakiknek gondolják magukat, valakiknek, akiknek hatalmuk van Jézus felett, akiknek hatalmuk van arra, hogy Jézust királlyá tegyék. Isten szent színe előtt nem lehetünk nagyok, nem lehetünk valakik, csak kisdedek lehetünk, csak jelentéktelen senkik lehetünk. De ehhez a senkihez, aki vagyok, akik vagyunk az Isten, nagyon ragaszkodik. Jézus hálát ad mennyei Atyjának a kisdedekért, az üres edényekért, akiket betölthet Isten Ismeretével. Hálát ad Jézus azokért a kicsinyekért, akik nemcsak Isten áldásában részesülnek, hanem az ő akaratából fakadóan részesülhetnek Isten ismeretében, Isten szabadításában is.

Jn 06:24-35 Élet kenyere Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványokat, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony mondom nektek, - felelte Jézus - nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek - őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik - válaszolta Jézus - ha hisztek abban, akit küldött.” De ők így folytatták: ”Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az, az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” „Én vagyok az élet kenyere. - felelte Jézus -. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.” Jn 06:24-35

Hangsúlyok Jézus csodálatosan megvendégelte, jóllakatta a sokaságot. Felkeltette az érdeklődést annyira, hogy keresésére indultak. Amikor rátalálnak, kezdetét veszi egy párbeszéd, Jézus és az előző napon csodálatosan megvendégelt emberek között. Jézus felismer egy hangsúlyeltolódást, amire nyomatékosan felhívja hallhatói figyelmét: „Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.” Ha csak személyes vágyaink hangsúlyosak az életünkben, akkor jelenlétünk a valóságban nagyjából két kérdés körül szerveződik. „Mire jó nekem?” Ha semmire sem jó elvetem. „Mi dolgom vele, mit kell tennem?” Ha nincs vele tennivalóm, félretolom az utamból. Helyén van a szívünk, ha az a hangsúlyos az életünkben, amit az Isten tesz, ha nem az a hangsúlyos, hogy mire jó nekem, hanem az a hangsúlyos, hogy én mire vagyok jó az Istennek. „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” Jézustól megkérdezik: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” Meglepő a kérdésben az, hogy vallásos zsidók teszik fel ezt a kérdést, akik a törvényből tudják azt, hogy mit kell tenniük. Megtisztelik Jézust azzal, hogy ezzel a kérdéssel egy sorba állítják Mózessel, aki nekik Isten törvényét közvetítette. Elvárható lenne, hogy Jézus felülemelkedve Mózesen válaszol a kérdésre. Jézus a kérdés első felére nem válaszol, nem mondja meg, hogy mit tegyenek, erre a kérdésre elégséges válasz a tízparancsolat. Jézus a kérdés második felét, azt, hogy mi az, ami az Istennek tetszik, megválaszolja! „Istennek az tetszik - válaszolta Jézus - ha hisztek abban, akit küldött!” „Én vagyok az élet kenyere!” Milyen könnyen felejt az ember, és mennyire telhetetlen! A megtapasztalt csoda után megkérdezik Jézustól: ”Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked?” Jézus tanúskodik hallgatói előtt az Isten kenyeréről, aki alászállt az égből és életet ad a világnak. Ez a válasz megnyerte Jézus hallgatóságát. Így kiáltottak fel: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Ismerjük Jézus válaszát: „Én vagyok az élet kenyere!” Jézus tanúsága önmagáról, kirobbantotta a botrányt. Annyira megbotránkoztak, hogy sokan elhagyták azok közül is, akik korábban követték, vele tartottak, még Jézus apostolai is elbizonytalanodtak. Jézus kénytelen apostolainak szegezni a kérdést: „Ti is el akartok hagyni?” Alany és tárgy Tárgyként szemlélték a zsidók Jézust. Mondd meg, ki vagy, lássuk, mit tudsz, és mi majd eldöntjük, hogy higgyünk, vagy ne higgyünk benned. Ma sincs másképp, mi is hajlunk arra, hogy értelmünk világosságánál, a tőlünk különböző valóságot, páholyból nézve, tárgyként szemléljük és értékeljük. Megismerő alanyként igyekszünk hiteles Isten fogalmat kialakítani magunknak, az egyik keresztény felekezet ilyet, a másik meg másmilyent. Keresztényként élve, csodás dolgot tapasztalhatunk. Megtörténik a csoda az életünkben, amikor Jézus hangsúlyossá válik, amikor felcserélődik az alany és a tárgy, amikor Jézus lesz az alany, aki megvilágosít, és én leszek a tárgy, akit megvilágosít, amikor Jézus lesz az éltető kenyér, és én leszek az a tárgy, akit éltet. Életünk során, részesedhetünk Szent Pál felismerésében, vele együtt megvallhatjuk: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” Gal 2:20a

Jn 06 41-51 Élet kenyere Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy az égből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza - és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy az égből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt:

„Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza - és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Jn 06 41-51

Jézus valósága Miután Jézus jól tartott ötezer embert kenyérrel és hallal, megugrott a népszerűségi indexe. Királlyá akarták tenni. A kafarnaumi zsinagógában a sokaság rátalált. Rátalált Jézusra, és amit hallottak Jézustól, az kiábrándította őket Jézusból. Sokan azok közül, akik korábban követték Jézust, vele tartottak, elhagyták őt. Jézus nagy eucharisztikus beszéde után kénytelen apostolainak szegezni a kérdést, ti is el akartok hagyni? Az Igazság Kiábrándultak Jézusból, mert kiderült, Jézus nem olyan, Jézus egészen más, mint amilyennek remélték. Az emberi boldogságok grafikonja általában felfelé emelkedik, majd lefelé hanyatlik. Azért hanyatlik lefelé, mert kiderül az igazság. Felmerülhet bennünk a kérdés, a mi emberi boldogságunk csak illúziók árán lehetséges, és az igazság annyira borzasztó lenne, hogy megöli a boldogságunkat? Az igazságnak a szentírásban nagy becsülete van. Jézus az igazságot mondja. Jézus maga az Igazság. Evangélium, örömhír, hogy nem illúziók árán, az igazság útján érhetjük el boldogságunkat, azt a boldogságot, amely mindörökké felfelé ível. Az Atya vonzása Köztünk és Jézus között az örök szeretetkapcsolatot Mennyei Atyánk létesíti. „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött nem vonzza, és én feltámasztom az utolsó napon.” Az Atya vonzása: Mennyei Atyánk szeretete, az ő Fiában hatja át a mindenséget. Ennek a vonzást az ember képes engedni és akkor vonzza az Atya, és ennek a vonzásnak az ember képes ellenállni, és akkor az Atya vonzása nem érvényesül rajta, de ettől még az atyai ház vonzáskörében marad. A tékozló fiú az Atya szeretetének vonzásában marad akkor is, amikor elhagyja az atyai házat, és ennek a vonzásnak enged, amikor megtér, amikor hazatér. Rendíthetetlen Jézus Krisztus Mennyei Atyánk megtestesült Szeretete. Ebben a Szeretetben rólunk van szó. Kiderülhet rólunk az igazság, Isten szeretetét ez nem rendíti meg, vére ontásáig hűséges hozzánk. A természetfeletti világ rendjében is igaz az a sorrend, ami a természet rendjében igaz. Enni, lenni, tenni. Ennünk kell, lennünk kell, és csak azután tehetünk bármit is. Be kell fogadnunk Isten Szeretetét, ennünk kell az örök élet kenyerét, lennünk kell ennek a kenyérnek az erejéből, krisztusivá kell lennünk, hogy Jézushoz hasonlóan tudjunk szeretni, hogy Isten szeretetének helye legyen az életünkben, hogy Isten a mi szívünkkel tudjon szeretni.

Jn 06:51-58 Újszövetség

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni.

Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez a testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya általa élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Jn 06:51-58

Újszövetség Az ember és az Isten újszerű kapcsolata jelent meg és maradt közöttünk Jézus Krisztusban. Ez az újszerű kapcsolat; Isten Újszövetsége. Az Ószövetség is, az Isten és az ember kapcsolatáról szól. A két szövetség a kapcsolat szorosságában különbözik egymástól. Az Ószövetségben, a kapcsolat a törvényben testesül meg, az Újszövetségben, az ember és az Isten kapcsolata Jézusban testesül meg. Az Újszövetség maga Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. Az Újszövetség felülmúlhatatlan ember Isten kapcsolat. Határtalan Az ember és az Isten, a test és az Isten ennyire szoros kapcsolata meghaladja az Ószövetség kereteit. Az Ószövetség a test és az Isten együttesét bálványnak ítéli és a bálványimádást, szigorúan bünteti. Jézusnak teste van és ugyanakkor Isten. Az ószövetségi törvények alapján vádat lehetett emelni Jézus ellen. "Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert az Isten Fiának mondta magát." Jézus, Isten megtestesült szeretete, mentséget talál kínzói számára. „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” Az Ószövetségben Isten szereti és megáldja az embert, ha, ha az ember megtartja parancsait. Jézus szeretetében nincs semmi, ha, szeretlek, ha. Jézus határtalanul mindenek ellenére is szeret. Ha Jézus visszariad a kereszttől, az azt jelentette volna, hogy az Isten szeretetének mégis csak, valahol határa van, nem megy el a végsőkig. Halálból Jézus az utolsó vacsora termében prófétai cselekedetet hajt végre. Megtört teste és kiontott vére a kenyér és a bor színében megjelenik kezei között. Az élet összefügg a halállal. Ahhoz, hogy életben maradhassunk élőlényeknek; növényeknek, állatoknak el kell pusztulniuk. Örök életünk Jézus halálából fakad. Jézus az ő megtört testét és kiontott vérét, az ő isteni életét a kenyér és a bor színében táplálékként közli velünk. A diakónus, vagy a miséző pap, amikor az áldozati kehelybe bort és egy kevés vizet önt, halkan egy imát mond: "A bor és víz titka által, részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek". A víz Jézusban elrejtett életünket jelzi és jeleníti meg az oltáron. Élet kenyere A megtestesülés, a karácsony nemcsak a bukott angyalokat botránkoztatta meg, nemcsak a nép, vallási vezetőit. Jézus nagy eucharisztikus beszéde megbotránkoztatta hallgatóit. Sokan elhagyták még azok közül is, akik korábban követték, vele tartottak. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus teste valóban étel és Jézus vére valóban ital. Még Jézus apostolai is elbizonytalanodtak; Jézus kénytelen nekik szegezni a kérdést: Ti is el akartok hagyni? Ez a botránkozás napjainkig elhat. Ökumenikus találkozóink szigorúan megmaradnak az igeliturgia keretei között. Protestáns testvéreink többségének megbotránkoztató a szentségi Jézus testi jelenléte, az hogy Jézust a kenyér és bor színében imádjuk. Isten szeretete minden értelmet meghaladó szeretet. Nekünk csak ennünk kell az örök élet kenyerét. Az élet kenyere, Jézus teste; nemcsak belénk épül, mi is beleépülünk ebbe a kenyérbe; Krisztus titokzatos testébe.

Jn 08:01-11 Szabadító Jézus

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket.

Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jn 08:01-11

Szeretettel van a bűnösök iránt Megrendítően szép, ahogy Jézus az ellenséges kérdésekre, megszólásokra, válaszol. Úgy tűnik a farizeusokat és írástudókat Jézus szelíd, és szép válaszai nem győzték meg. A mai evangélium azt mutatja, hogy Jézust azért nagyon jól ismerik. Tudják róla, hogy szeretettel van a bűnösök iránt. Az ellenség Jézus szeretetét akarja felhasználni, Jézus ellen. Agyafúrt csapdát készítettek. Bármi lehet Jézus válasza felhasználható ellene. A mózesi törvény szigorú büntetéseit már régóta nem tudták végrehajtani, a rómaiak megtiltották nekik. Ha helyeselné Jézus a megkövezést, amit kizártnak tartottak, akkor feljelenthetik a római helytartónál. Ha Jézus valahogy a megkövezés ellen szól, akkor a mózesi törvény, vallásuk alapjai ellen szól, és így, Jézusra rá tudják sütni, hogy eretnek, vallásilag lehetetlenné tudják tenni. Én sem ítéllek el A provokatív kérdésre hosszú csönd következik. Jézus a porba ír. A sokaság feszülten figyel. Felmerülhetett még a tanítványokban is a gondolat, Mesterüket most megfogták, azért hallgat, mert nem tud válaszolni. Jézus megszakítja az írást, majd a megkövezés módjáról rendelkezik: „Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való!” Csak egy ártatlan embernek kéne jelen lennie, aki követ dob a bűnösre, utána jöhetne a halálos kőzápor. Jézus a porban tovább ír. A vádlók között nem akadt egyetlen ártatlan sem, szégyenkezve mind elsomfordáltak. Egy ártatlan ember mindvégig jelen volt az ő kezében volt mindvégig a házasságtörő nő élete, de ő nem vetette rá az első követ. Jézus nem járt el a mózesi törvény szerint, de nincs jelen senki, aki vádolhatná őt ezért. Sőt így szól az asszonyhoz: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél! Megszabadít A házasságtörés halálos bűn és mégis elmaradna nemcsak a büntetés, de még az ítélet is? Jézus sem ítéli el a bűnöst? Az ítélet nem marad el, nem marad el a büntetés sem. A változás csupán annyi, hogy megkövezés helyett keresztre feszítés lesz, és nem a bűnös lesz elítélve, hanem Jézus, aki elveszi, magára veszi a világ bűneit. Nem tudunk ennek az asszonynak a további sorsáról, csak annyit tudunk, hogy megtapasztalta az irgalmas Isten szabadítását. Az Isten embereket szerető Isten, ez nem tőlünk függ, de az igenis tőlünk függ; hogy ha már megtapasztaltuk; irgalmas Istenünk szabadítását, akkor szabadok is maradjunk. Szeretete megtérít Jézus megteheti, hogy bűneinkért még csak el sem ítél, hiszen ő el tudja venni, meg tudja semmisíteni a bűnt. Jézus keresztáldozatának megváltó, megigazító erejét ennek a bűnös asszonynak megelőlegezi. „Én sem ítéllek el! Menj, és többé ne vétkezzél!” Azt is mondhatta volna Jézus, menj, és többé ne bánts, ne kínozz engem. Nagyböjt péntekjein, Krisztus szenvedéseit ábrázoló stációknál meg, meg állunk. Krisztus szenvedésének és halálának okát igyekszünk felfedezni önmagunkban. Isten szeretete, jósága képes megtéríteni mindnyájunkat. Megszülethet bennünk az elhatározás; nem akarok többet vétkezni, nem akarom többé bántani, szeretni akarom őt, aki végtelenül szeret.

Jn 09:01-41 Egyet tudok

„Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.” Jn 09:41

Mi tudjuk! Magyar „elvakult” szavunk, tömören fejezi ki azt az állapotot, amit Jézus az evangéliumban körülír, azt az állapotot, ami az embert fogva tartja, bűnössé teszi. Az elvakult ember meg van győződve arról, hogy kristálytisztán lát, miközben, a káprázat, ami elvakítja, eltakarja előle az igazi világosságot, azt a világosságot, amelyben észrevehetné Isten látogatását. Az elvakult embert Isten jelenléte zavarba ejti, Isten elől tudományához menekül és mivel maga sem biztos a tudásában, harsányan kiabálja: „Mi tudjuk!” Vö. Jn 09:24 Elvakultság Ennek a világnak a káprázata elvakíthat bennünket. Megtörténhet, hogy nem látunk túl azon a fogalmi rendszeren, ahogy erről a világról, és ahogy önmagunkról is gondolkodunk. Ez a tudatlanság egészen addig, amíg fel nem ismerjük, képes bennünket vakságról vakságra vezetni. Elvakultságunknak három jól megkülönböztethető fokozata van. Elvakíthat bennünket ennek a világnak a gazdagsága, gyönyöre, dicsősége. Elvakíthat bennünket, ha meg akarjuk mutatni gazdagságunkat, ha fontos számunkra, hogy mit gondolnak rólunk az emberek, ha tekintélyesek akarunk lenni. És elvakultságunk csúcsa, amikor senki és semmi nem számít, amikor kizárólag csak én számítok, csak én egyes egyedül. Bizony elvakíthat bennünket a gazdagságunk, a hiúságunk és kiemelkedő módon elvakíthat bennünket; ha önmagunkat mindenek fölé magasztaljuk. Ha értelmünk nem lát túl a világon, mások rólunk való vélekedésén, ha értelmünk nem lát túl önmagunkon, akkor tudásunk csak elvakult tudás. Ismerjük fel vakságunkat! A felismerés tüzében elég, kialszik a megigéző káprázat! Egyet tudok! Mózes, Istentől megszólított, Istentől megérintett ember. Az ő írásai isteni tekintéllyel bírtak a választott nép előtt. Az írástudók, Mózes értelmezőiként, isteni tekintéllyel szabályozták a közösség életét. Mózestől jó messzire meghúzták a szálakat. Kialakítottak egy Mózesre visszavezethető szabály gyűjteményt. Különösen a szombat megtartását kerítették körül szabályokkal, nehogy valaki megszegje a nyugalom napját. Szabálygyűjteményüket az isteni kinyilatkoztatással egy szintre emelték. Látásmódjukban Jézus olyan bűnösként jelenik meg, aki halált érdemlő bűnt követ el, mivel szembeszegül az isteni renddel. Az írástudóknak volt; az isteni megérintettségre, visszavezethető fogalmi rendszerük, anélkül, hogy Isten valóságos jelenléte megérintette volna őket. Az írástudók sok mindent tudnak, de ennél a soknál, mérhetetlenül több, annak az egynek a tudása, amely isteni érintésből fakad: „Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Sok mindent tudunk mi is, de tudnunk kell; megszerzett tudásunk nem képes megvilágosítani bennünket. Ha, mint vakok szomjazunk a világosságra, Jézus, bennünk és értünk is imádkozó Lelke; megvilágosít! Vö. Róm 8:26 „Ítéletül jöttem a világba, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok megvakuljanak!” Jn 09:39

Jn 10:01-10 Ajtó "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját." Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Jn 10:01-10

Ajtó Jézus egy önmagában nagyon érthető képpel akarja megvilágítani azt, amit az Isten értünk emberekért tesz. Amikor tapasztalja, hogy nem értik, mit akar ezzel a képpel mondani, megmagyarázza példabeszédét. A kint, és a bent között, két világ határán ott van az ajtó. Az ajtó egyik oldala kint van a másik oldala bent van. Két világ határán van Jézus, aki valóságos Isten és ugyanakkor valóságos ember. Az Isten világa és az ember világa Jézusban végtelenül megközelíti egymást. Jézusban az ember számára megnyílik az Isten világa, az Isten országa. Jézus számunkra valóban az Isten országára nyíló ajtó. Ajtó őr A bárányok nem értik, amit a pásztor mond, nem ismerik a mondatot, nincsenek nyelvtani ismereteik, de ismerik a pásztor hangját és ismerik a nevüket. Ez a tudás elégséges, hogy kapcsolatba kerüljenek és maradjanak pásztorukkal. A juhoknak nevük van, egyenként is lehet hívni őket. Az Isten szól hozzánk, nevünkön szólít, hív és mi követhetjük őt, uralma alá helyezhetjük magunkat. Jézus a jó pásztor, aki életét adja a juhokért és ugyanakkor ő az ajtó. Jézus az ő ügyét, végül is önmagát az ő egyházára bízta. Az ajtóhoz kapcsolódik a kulcsok hatalma, a megőrzés szolgálata. Az egyház szentségeiben Jézus van jelen köztünk és bennünk. Mindegyik szentség, kapcsolatot teremt, ajtót nyit az Isten világára. Az egyházi rend szolgálata a szentség szolgálata. Az egyházi rend őrzi az ajtót és nyitja meg Jézus előtt és előttünk, és ami ettől a kapcsolattól idegen azelőtt bezárja ezt az ajtót. Zörgetés A példabeszéd nem tér ki a juhok felelőségére, az egyháztagok felelőségére. Szent János apostol Patmosz szigetén bepillanthatott a mennyei valóságba. Találkozik Jézussal, aki levelet diktál és küld általa a hét kisázsiai egyháznak. A laodíceai egyház angyalának ezt üzeni; az ajtó előtt állok és zörgetek. Lehetséges egyház, ahol az ajtó zárva van Jézus előtt, ahol csak az ajtó zörgése jelzi, hogy Jézus be akar jönni. Az egyházi rend szolgálata a zörgetés szolgálata az evangélium hirdetése. Jézus nem töri ránk az ajtót, a szolgálati papság nem töri ránk az ajtót. Az ajtó kinyitásához hozzá kell járulnunk nekünk is. Jézus a mi szívünk ajtaján zörget. Ezt az ajtót akaratunk ellenére senki sem nyithatja ki. A Szeretet hangja Az Isten értünk emberekért lett emberré, hogy üdvözüljünk, hogy eljussunk Isten boldogító színről színre látására. Ez az Isten célja és a mindenható Isten zörget, mert szabad akaratot adott és akarata ellenére senkit sem akar üdvözíteni. Az Isten egészen odáig elmegy, hogy odaadja az életét, de tovább nem. Jézus keresztáldozata Isten szeretetének végső kihívása, végső zörgetése. Erre a kihívásra minden embernek válaszolnia kell. A golgotai kereszt Isten szeretetének hangja, amely külön, külön mindannyiunkat nevünkön szólít és hív, és a válaszunkra maga Isten fogja rámondani, hogy Ámen.

Jn 10:11-18 Jó Pásztor "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól." Jn.10:11-18

Tudatlanság A most hallott evangéliumi szakasz egy rövid részlet Jézusnak a sokasághoz intézett beszédéből. Ez a példabeszéd értetlenségbe ütközött, megosztotta Jézus hallgatóságát. Sokan közülük azt mondták: "Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?" Mások így vélekedtek: "Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni a gonosz lélek a vaknak a szeme világát? " A példabeszéd elhangzása után, színvallásra kényszerítik Jézust. Jézus nyíltan megvallja nekik. "Én és az Atya egy vagyunk", mire köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézus így is imádkozik értünk, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit tesznek. Tudatlan, tudatlanság Jézus körül gyakran csapnak magasra a gyűlölet lángjai. A vallási vezetők felismerték, hogy csak addig lehetnek valakik, csak addig léphetnek a nép színe elé isteni tekintéllyel, amíg az Isten messze van. Kiemelkedő pozíciójukat, Isten jelenléte alapjaiban megkérdőjelezte. A vallási vezetők hamar belátták, hogy Jézus előtt nem lehetnek nagyok. Sérelmezték, hogy Jézus nemcsak egy kalap alá veszi őket a tudatlanokkal, a törvényszegő bűnösökkel, hanem hátrányosan megkülönbözteti őket, még az alja néptől is. Jézus istenségéről nemcsak nem akarnak tudni, ellenségnek tekintik Jézust, ellenségnek, akit meg kell semmisíteni. Tudós, tudatlanság (docta,ignorantia) Az apostolok sem értették Jézust. Az evangéliumok szinte tiszteletlenül sokszor hangoztatják, hogy az apostolok mennyire nem értették Mesterüket. Nem értették, nem értették, még mindig nem értették. Azért lehet ez így, mert húsvét előtt nem is lehetett megérteni Jézust. Az unokáimat igyekszem segíteni a tanulásban. Úgy gondolom, segítségünkre lehet a tanulásban, ha valamennyire tudjuk azt, hogy hogyan tanulunk. Egy tudás megszerzésében, döntő jelentőségű az, hogy pontosan tudjuk azt, hogy mit nem tudunk. Elfelejthetjük valakinek a nevét, de a név helye, ahova beugorhat, ott van a tudatunkban. Elolvasunk egy versszakot, nem emlékszünk rá, de akarunk rá emlékezni. Akarunk, akarunk, még mindig akarunk és ez a sok akarás nem hiábavaló akarás, így készül el, az a hely a tudatunkban, ahova a versszak beugorhat. Az apostolok nem értették Jézust, de érteni akarták. Az apostolok nem értése, erőfeszítése, érteni akarása, elkészítette az Istenismeret, a feltámadás tapasztalatának a helyét. Tudás Jézus, ebben a példabeszédében az ember és az Isten meghitt együttlétét érzékelteti. A pásztor és a juhai a nagy különbség ellenére is, kölcsönösen ismerik egymást, szeretetkapcsolatban vannak. Evangélium, örömhír, hogy a megismerés közvetlen egyszerűségében együtt lehetünk a mi Urunkkal. Jézus földi életében, az ő tanításával és hallgatóinak érteni akarásával helyet készített az Istenismeretnek. Az Istenismeret Isten ajándéka. "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja." Mt.11:27b Az Istenismeret azzal kezdődik, hogy szívünkben helyet adunk az Istennek, azzal folytatódik, hogy Isten betölti azt a helyet, amit neki készítettünk. Jézus megígérte, hogy romolhatatlan hajlékot készít nekünk a Mennyben. Nemcsak az igaz, hogy életünkben helye van az Istennek, az is igaz, hogy nekünk, Jézustól készített helyünk van az Istenben. Nagypénteken, Húsvétkor Jézus kinyilatkoztatta az Istent. Bebizonyította, hogy az Isten tényleg olyan, mint amilyennek tanította. Megérthetjük, hiszen bizonyítást nyert, hogy Jézus az Isten Fia, a mi jó Pásztorunk, az életénél is jobban szeret bennünket, ennél nagyobb gazdagságot, még akarni sem lehet!

Jn 10:27-30 Örök élet Abban az időben Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket nekem, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” Jn 10:27-30

Jézus bemutatkozik Egy téli napon, a templomszentelés ünnepén Jézus a jeruzsálemi templomban, Salamon oszlopcsarnokában tartózkodott, amikor körülvették őt a vallásos zsidók, és neki szegezték a kérdést. Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus mondd meg nekünk nyíltan! Jézus az ő válaszában utalt arra, hogy én ezt már megmondtam nektek, de ti nem hiszitek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Jézus azokhoz szól, azoknak mutatkozik be, akik nem hisznek neki, nem hallgatnak rá, akik nem az ő juhai, azokhoz szól, akik idegenek tőle. Jézus nagyon nyíltan, nagyon alaposan bemutatkozik, megmondja, hogy ő valójában kicsoda; „Én és az Atya egy vagyunk.” Mire hallgatói köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézust meg akarják ölni Jézus tudni akarja mi a vád ellene, miért akarják őt megölni. Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem a káromkodásért, azért mert te, ember létedre, Istenné teszed magadat. A mózesi törvények szerint az istenkáromlásért halálbüntetés jár. Istenkáromlásnak minősült a bálványok imádata. A törvény úgy rendelkezett, hogy bálványokat le kell dönteni, meg kell semmisíteni, a bálványimádókat pedig ki kell irtani. A bálványnak tekintették a test és az Isten együttesét, a kiábrázolt Istent. A tíz parancsolatból az első szigorúan megtiltja, Isten kiábrázolását. Jézusnak emberi teste van és ugyanakkor Isten. Jézusban maga az Isten öltött testet, jelent meg közöttünk. Jézus eleven testi kiábrázolódása az Istennek. „Én és az Atya egy vagyunk.” Ez a kijelentés felbőszítette a mózesi törvényen nevekedett vallásos zsidókat. A test és az Isten egysége Nemcsak a korabeli vallásos zsidóság számára volt megbotránkoztató, az ember és az Isten, a test és az Isten egysége. Amikor Jézus az ő testéről, mint az örök élet kenyeréről beszélt, megbotránkoztak benne, sokan elhagyták, azok közül is, akik korábban vele tartottak, követték őt. Jézus kénytelen apostolainak szegezni a kérdést, ti is el akartok hagyni? Amit Jézusról állíthatunk, mint emberről, állíthatjuk e, ugyanazt az Istenről is? Miben egy és mennyire egy Jézusban az ember és az Isten? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok, a kezdetektől, a mai napig megosztják a kereszténységet is. Mária Jézus anyja ez nem vita tárgya, de hogy Mária az Isten anyja, Istent szülő, Theotokhosz, ezt csak a katolikusok hiszik. Az ökumenikus találkozók szigorúan megmaradnak az igeliturgia keretei között. Krisztus teste, az az Isten, akinek teste is van, aki az ő testével akar táplálni és éltetni bennünket, botránykő a mai napig. Jézus juhai Jézus, amikor bemutatkozik ellenségeinek, mint Isten, bemutatkozik úgy is, mint Pásztor. Rólunk, az ő juhairól is vall, akik elválaszthatatlanul kötődünk hozzá. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk, annyira az övéi vagyunk, hogy önmagáról csak úgy tud vallani, hogy egyúttal rólunk is tanúskodik. Jézus bemutatkozása ellenségeiből, haragot váltott ki. Jézus bemutatkozása a mi szívünkben örömöt fakaszt. Jézus bemutatkozása számunkra evangélium, örömhír. Mennyei Atyánk az ő Fiában szól hozzánk, nevünkön szólít, hív és mi követhetjük Jézust, az Isten Fiát, és megmaradhatunk mindörökre Mennyei Atyánk elszakíthatatlan szeretetében, Krisztus a mi Urunk által.

Jn 11:01-45 Lázár

Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg." Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia." Jn 11:01-04

Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. "Uram szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked." Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred." "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog." Jn 11:20-25 Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. "Hengerítsétek el a követ!" szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?" Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem." E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!" S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni." Jn 11:38-44

Isten dicsőségére Uram, akit te szeretsz beteg. Az Isten szeretete meghaladja értelmünket, megsebezheti szívünket. Uram, akit te szeretsz, szenved. A szenvedést minden ember ismeri. Nem értjük, ha a mindenható Isten szeret, mért nem siet segítségünkre, ha bajban vagyunk. Jézus, amikor tudomást szerez barátja Lázár betegségéről, kijelenti; ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van. Ezzel a jézusi biztatással térhetnek haza a szomorú üzenet hozói. Mekkora lehetett a csalódásuk, amikor az örvendetes hírrel hazatérve megtudják, Lázár halott. A letagadhatatlan tények Jézus ellen, az Isten ellen vallanak. Isten a tények ellenére szeret. Akármilyenek lehetünk, akármilyenek lehetnek a körülményeink, ez azon a tényen, hogy Isten szeret bennünket, nem változtat semmit. Feltétlenül Az isteni szeretet feltétlen. Isten az ő Fiában átöleli, magához emeli a mindenséget. Ahol Isten megtestesült szeretete Jézus elfogadásra, befogadásra talál, ott az ember megtalálja igazi jelenlétét Istenben. Elkezd feltétlenül szeretni, mint az Isten. El tudja fogadni nemcsak a jót, a rosszat is Isten kezéből. Hála A gyászolók fájdalmát növelte, hogy Jézus nem segített. Márta szavaiból kicseng a szelíd szemrehányás, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! Jézus látva a gyászolók szomorúságát és azt, hogy tények ellenére Mária és Márta bízik benne; könnyekre fakad. Jézus sír. Nemcsak szavakkal lehet imádkozni. Örömünk, bánatunk, az Isten színe előtti öröm és bánat. Senki sem hallotta azt az imádságot, amelyet a Mennyei Atya meghallgatott, csak Jézus hálaadó imáját hallják. És Jézus megszólítja a halottat; Lázár jöjj ki! Isten vigasztalása Jézus szavát még egy halott is képes meghallani, A szeretet szavát nem korlátozza a halál. Aki befogadta a szeretetet, aki szeret, annak örök élete van. Mert a szeretet nem csökken a távolsággal, nem gyengül az idő múlásával, a szeretetnek nem szab határt sem, a tér sem az idő. A szeretet tér és idő fölötti, a szeretet örök. Szeretetkapcsolataink mindörökre élnek. Bennünket, aki elveszítettük szeretteinket Isten vigasztalása megtalál. Érezhetjük szeretteink segítő jelenlétét, jobban, mint földi életükben bármikor. A Vigasztaló Szentlélek megízlelteti velük igazi jelenlétünket, azt a valóságot, ahol Istenben egyek vagyunk.

Jn 12:20-33 Vonzok Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: "Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem." A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött.

Mások így vélekedtek: "Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.

Küldetés A zsidók demokratikus választás előtt állnak. Jézus előtt nem kétséges, hogy ő ennek a választásnak a vesztese lesz, nem őt, hanem Barabást fogják választani. Pilátus népszavazás elé fogja vinni az ő ügyét és a nép közfelkiáltással, feszítsd meg, keresztre vele, az ő halálát fogja követelni. Jézus mindezt tudja, amikor Fülöp és András apostolok tolmácsolják a görögök kérését; látni szeretnénk Jézust! Látni szeretnénk Jézust. Ebben a kérésben benne van, hogy nemcsak egy pillanatra, nemcsak a külső megjelenése érdekel bennünket, ismerni akarjuk őt, tartós szellemi kapcsolatra vágyunk vele. Jézus gyere közénk, köztünk van a helyed, mi görögök, jobban meg tudunk becsülni téged, mint ezek a semmirekellő zsidók. Valóságos kísértés ez Jézus számára, ami elől Jézus kitér, megmarad küldetése teljesítésében, megmarad a helyén. Isten dicsősége Eljött az óra, eljött Jézus szenvedésének és halálának az ideje. Az Isten dicsősége, az evangélium ebből a sötét háttérből ragyog fel. A Fiú Isten értünk emberekért testesült meg, szenvedett, és halt meg a kereszten. Hogy ennyire szeret bennünket az Isten ez jó hír, ez evangélium, ez az Isten dicsősége. Ez a szeretet gyümölcsözhet bennünk, ebből a szeretetből fakad a mi örök életünk, ha ennek a szeretetnek helyet biztosítunk, ha ennek az önfeláldozó szeretetnek helye van az életünkben. Jézus egyetlen mondatban meghatározza nekünk, mit tehetünk mi ezért. „Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre.” Élet A görög nyelv az élet hierarchiáját jobban kifejezi, mint a mi nyelvünk. A görög nyelv három szóval jelzi és különbözteti meg az életet, az életminőségeket; biosz, pszüché és Zoé. A biosz a mi biológiai életünket jelöli, a pszüché énünk életét jelöli, a Zoé isteni életünket jelöli. Az ember több mint ez a három életminőség. Ez a többlet szabadságunkban van. Eldönthetjük, hogy melyik életminőségünket részesítsük előnyben. Jézus határozottan tanítja; nem szolgálhatunk két úrnak. Két dudás egy csárdában nem fér meg. Vagy az énünk van a centrumban, vagy pedig az isteni életünk ez tőlünk függ. A kettő közül az egyiket el kell veszítenünk. Jézus énünk, önzésünk lebontását ránk bízza, amikor követésére hív. Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét. Elszakadásból A mi győzelmünk első jele, győzelmünkből fakadó örömünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy az én és az enyém szorítása először megenyhül. Elszakadásból fakadó öröm, amikor emberlétünk a "mi lesz velem" kérdéskörből kiszabadul. Az evangéliumban Jézus megmutatja az utat, amelyen Isten segítségével, az ő kegyelméből fakadóan járhatunk azt az utat, amelyen megérkezhetünk hozzá, megérkezhetünk igazi önmagunkhoz. Ezen az úton Istentől szeretett emberekből Istent szerető emberekké válhatunk.

Jn 13:01-15 Lábmosás

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének.

Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette, Kairóti Simon fiának szívében a gondolatot, árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?”Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan nem mosod meg soha!” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy ami én tettem, ti is tegyétek meg.” Jn 13:01-15

Péter labilitása Az evangélium írója, Szent János apostol ebben az evangéliumi szakaszban két apostolt nevesít: Az egyik Júdás apostol, ő a stabilitás, a következetesség megtestesítője. Júdáson még Jézus sem tudott változtatni: Jöhetett Jézus mehetett Jézus, bármit mondhatott tehetett Jézus; Júdás megmaradt sziklaszilárdan annak aki. A másik apostol Simon, akit Jézus nevezett el kősziklának, azaz Péternek. Ez a név, hogy Simon hajladozó nádszálat jelöl, és valóban Péterre nem a kősziklaság, inkább a hajladozó nád labilitása volt jellemző. A labilis Péter mozdítható volt, Jézus alakítani tudta, sziklaalapra tudta mozdítani. A következetlen Péterben tudott leginkább megmutatkozni Jézus következetessége. Péter tiltakozása Péter tiltakozása a lábmosás ellen nem Péter szerénységből fakad: Én erre méltatlan vagyok, ó hogy jövök én ahhoz, hogy megengedjem, nem engedhetem meg, hogy akit olyan nagyra tartok megmossa a lábamat. Péter tiltakozása nem szerénységből, hanem Péter teológiájából fakad: Mit művelsz Jézus! Te vagy a Messiás, neked feldíszített ló jár, neked a világ feletti uralom jár, érthetetlen számomra, hogy mások lábait mosogatod úgy, mint egy rabszolga! Péter szeretete Jézus, a lábmosás ellen tiltakozó Pétert pillanatok alatt meggyőzi: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Simon Péter nagyon szereti Jézust. Péter szeretetének nagyágát jelzi, hogy Jézusról való szemléletmódját, amit Jézusról vall, az ő vallását habozás nélkül feladja: Jézus nem olyan, mint amilyennek gondolom, de mit számít ez, milyen jelentéktelen tényező ez, ha Jézussal való közösségemről van szó! Keresztény hit A keresztény hitben nem az a hangsúlyos, hogy mi mit vallunk, hogy mi mit teszünk, a keresztény hitben az a hangsúlyos, amit Jézus tesz. A vallásban az a hangsúlyos, amit mi vallunk, amit mi teszünk. A keresztény vallás képes megosztani a keresztényeket, a keresztény hit erre képtelen. Több mint 300 féle keresztény vallást tartanak számon. Jézusnak más aklokban is, sőt az aklokon kívül is vannak juhai. Lehetünk nagyon vallásosak de, ha Jézusnak nem engedjük meg, hogy megmosson bennünket, semmi közünk sincs Jézushoz. Jézus nagyon szeret bennünket, a bűn szennyét, terhét leveszi rólunk, magára veszi és belehal, hogy mi tiszták és feddhetetlenek legyük Isten színe előtt. Odaadja az életét, hogy halálából isteni élet fakadjon. Fogadjuk el Jézus szolgálatát, engedjük meg Péter apostollal együtt, hogy Jézus tisztára mosson bennünket, hogy közösségben maradhassunk Jézussal mindörökre.

Jn 13:01-15 Ellenállás

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének.

Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette, Kairóti Simon fiának szívében a gondolatot, árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?”Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan nem mosod meg soha!” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Jn 13:01-15

Ellenállás Nekünk, embereknek a mi Istenünk mindig titok marad. Amit Istenről gondolunk, azt gyakran maga az Isten cáfolja meg. Gondolhatjuk, hogy Isten igazságos bíró, akit nekünk kell kiengesztelnünk, nehogy fejmosásban legyen részünk. Ezzel szemben Jézus az Isten Fia, szolgál nekünk, nem a fejünket mossa meg, hanem a lábunkat: Elveszi, magára veszi a világ bűneit, belehal ebbe a teherbe, hogy mi tiszták és feddhetetlenek lehessünk Istenünk színe előtt. Az ember képes ellenállni az Istennek. Ősszüleink eredeti ellenállása Isten akaratával szemben, ellenségessé tette külső és belső világunkat is. Szinte mindennel szemben félelem és ellenállás motivál bennünket. A környezetünk el akar pusztítani. Ha nem tudunk ellenállni, ha gyengeséget mutatunk, ránk fognak szállni a munkatársaink. Addig vagyunk egészségesek, míg szervezetünk képes ellenállni a szervezetünket ért támadásoknak. Azért van súlyunk, azért vagyunk nehezek, mert ellenállunk a föld vonzásának, ha nem álluk ellen a föld vonzásának, például egy zuhanó repülőben, a súlytalanság állapotába kerülünk. Egoitásunk eredeti ellenállásunkból fakad, azért van egónk, azért vagyunk lelkileg is nehezek, mert ellenállunk még az Istennek is. Jézus úgy valóságos ember, hogy nincs emberi személye, Jézus nem áll ellen az Atya akaratának, kijelenthette magáról én és az Atya egy vagyunk. Péter ellenállása Péter apostolnak volt egy teológiája, egy elképzelése Jézusról; a Messiásról. Péter még Jézus küldetését is igyekezett, saját elképzeléseihez igazítani. Egyik igazítási kísérletéért Péter kemény feddést kapott Jézustól: Távozz tőlem Sátán! Péter tiltakozása a lábmosás ellen nem Péter szerénységből fakad: Ki vagyok én? Én erre méltatlan vagyok, ó hogy jövök én ahhoz, hogy megengedjem, nem engedhetem meg, hogy akit olyan nagyra tartok megmossa a lábamat. Péter ellenállása nem Péter szerénységből, hanem Péter teológiájából fakad: Mit művelsz Jézus! Te vagy a Messiás, neked feldíszített ló jár, neked a világ feletti uralom jár, érthetetlen számomra, hogy mások lábait mosogatod úgy, mint egy rabszolga! Péter szeretete Jézus, a lábmosás ellen tiltakozó Pétert pillanatok alatt meggyőzi: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Ellenállni az Isten Fiának ez a bűnök foglalata! Simon Péter nagyon szereti Jézust. Péter szeretetének nagyágát jelzi, hogy Jézusról való szemléletmódját, amit Jézusról vall, az ő vallását habozás nélkül feladja: Jézus nem olyan, mint amilyennek gondolom, de mit számít ez, milyen jelentéktelen tényező ez, ha Jézussal való közösségemről van szó! Péter az ő ellenállását, szinte túlzott mértékben feladja: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” mosd meg! Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát! A fejmosás szót, mi magyarok átvitt értelemben is használjuk. Amikor valakit megdorgálunk, amikor valakinek a fejéhez vágjuk a bűneit, akkor úgymond megmossuk a fejét. Amennyire elterjedt a fejmosás, legalább annyira ritka a lábmosás gyakorlata. A lábmosás a fejmosás ellentéte lehetne. A fejmosásban a másik ellenállását akarjuk megtörni, a másikon akarjuk érvényesíteni az igazunkat. Lábmosás ezzel szemben az lehet, ha a másikkal szemben én adom fel az ellenállásomat, ha meghallgatom a másikat, ha elfogadó vagyok vele szemben. Ha nem állunk ellen az Istennek, akkor képessé válunk a szeretetre, akkor képessé válunk arra, hogy szívünket ne zárjuk el embertestvéreink elől sem.

Jn 13:01-15

Eucharisztia Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette, Kairóti Simon fiának szívében a gondolatot, árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan nem mosod meg soha!” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy ami én tettem, ti is tegyétek meg.” Jn 13:01-15

Több Amikor Albert Einsteintől megkérdezték, hogy számára, aki új világszemléletet hozott, mi a legérthetetlenebb ebben a világban, azt felelte: az a legérthetetlenebb, hogy ez a világ érthető. Bizony több ész van, mint amennyi az emberek fejében együttvéve van, és több szeretet van, mint amennyi az emberszívekben együttvéve van. És több az életünk is, mint ez a rövidke evilági életünk. Hitünk szent titka az anyagi világ transzparenciáját áttetszőségét hirdeti. A világ élettelen elemei Jézus szavára megelevenednek és a kenyér és bor színében jelenvalóvá teszik számunkra a több értelmet, a több szeretetet és a több életet, jelenvalóvá teszik számunkra Jézust, az Isten Fiát, magát az Istent. A mi pelikánunk a vérével táplál és éltet bennünket. Az eucharisztikus lakomán; töltekezhetünk a sokkal több értelemből, a határtalan szeretetből és az isteni, az örök életből. Forrás és csúcs Az eucharisztia forrás és csúcs, fons et culmen. Az eucharisztia éltető forrás, mert Isten, bennünket éltető szeretetét közli velünk, és az eucharisztia csúcs is, mert Isten szeretetének az a határozott célja, hogy az ő szeretetének ne csak az éltetett tárgyai legyünk, hanem hogy az ő szeretetének helye is legyen bennünk, hogy az ő éltető, életét odaadó szeretete általunk is megtestesüljön. Jézus felszólításában: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” benne van, nemcsak a forrás, hanem benne van a csúcs is, mert benne van az is, hogy ahogy én odaáldozom az életemet, úgy ti is áldozzátok oda az életeteket. Raniero Cantalamessa Raniero Cantalamessa, kapucinus szerzetes, a pápai ház szónoka, az eucharisztiáról tartott beszédében arra bíztatta püspökeinket, hogy tanítsák meg nekünk, Krisztus titokzatos testének tagjainak; hogy a miséző pappal együtt magukban mi is mondjuk az átváltoztatás szavait, a szentség szavait. Keresztény édesapák, édesanyák vallják meg saját testükről, hogy ez az én testem, mely családomért adatik. A keresztény közösség mondja magában a miséző pappal; ez az én testem, mely szeretteimért adatik. Ha ezt megteszik a hívek, akkor meg fog valósulni az eucharisztia csúcsa, akkor a hívek eucharisztiává fognak változni! Szent János apostol Szent János apostol az eucharisztia csúcsát emeli ki. „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Ha én odaáldozom az életemet, ti is áldozzátok oda! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Az örök élet forrásából töltekezünk, amikor elfogadjuk Jézus szolgálatát. Ennek a forrásnak az ereje képesít bennünket arra, hogy a csúcsra törjünk, hogy mi is megtegyük azt, amit Jézus értünk tett!

Jn 13:31-35 Új parancs Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." Jn 13:31-33a.34-35

Dicsőség Dicsőség szavunk valamilyen érték megmutatkozására utal. Az értékek meg akarnak mutatkozni. A sportoló dicsősége, ha kiemelkedő módon meg tudja mutatni az ő erejét és ügyességét. A gazdag emberek meg akarják mutatni gazdagságukat, a hatalmasok a hatalmukat, a bölcsek a bölcsességüket a szépségipar a szépség megmutatkozásának a szolgálatában áll. Vég nélkül lehetne sorolni a példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy az értékek meg akarnak mutatkozni, hogy az értékek megmutatkoznak. Isten maga a szeretet, az ő dicsősége, az ő szeretetének a megmutatkozása. Az ember dicsősége Mi emberek meg akarjuk mutatni az értékeinket, küzdünk az elismertségért, sikerként éljük meg, ha kitüntetnek bennünket. Bilincsbe vernek, ránk ragadnak a sikereink és a kudarcaink is. Rövid földi életünk során nagyon sok időt töltünk bosszankodással, vagy ha sikereink vannak a félelemmel, hogy végképp el fognak bennünket felejteni. Isten küldi hozzánk az ő Fiát, megtestesült szeretetét, hogy ragacsos természetünktől megszabadítson, hogy lehulljanak rólunk a fényes kitüntetések, amelyekhez hiúságunk, és a sötét foltok is, amelyekhez szégyenkezésünk ragaszkodik, hogy valóban szabadokká váljuk, hogy életünket alapvetően ne mások véleménye, hanem egyedül a mi istenképűségünk; a mi szeretetünk megmutatkozása motiválhassa. „Arról tudják majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Az Isten dicsősége Jézus tanítja, elénk éli, hogy milyen az Isten, hogy kicsoda az Isten. Jézus számára fontos az, hogy mi emberek felismerjük az Isten értékét, az Isten dicsőségét. Jézus keresztáldozata megmutatja, hogy az Isten annyira szeret bennünket, hogy az életét adja értünk és megmutatja azt is, hogy Jézus, az ő életénél is jobban szereti Mennyei Atyját. Jézus keresztáldozata kiemelkedően az Isten szeretetének a megmutatkozása, kiemelkedően az Isten dicsősége. Emberlétünk éppen olyan nagy titok előttünk, mit az Isten léte. Ha tudnánk kicsoda az ember, azt is tudnánk kicsoda az Isten, hiszen bennünket a maga képére és hasonlatosságára teremtett. Az egység dicsősége Mi a valóságot csak töredékesen; egymásmellettiségében és egymásutániságában, térben és időben tapasztaljuk. A valóság teljesége ezzel szemben egymásban valóság és egyszerre valóság, tökéletes egység. Egy várandós édesanya ezt az egységet, ezt a valóságot közvetlenül megéli, hiszen a gyermeke benne él, és ugyanakkor ő a gyermekében él, az édesanyai szeretet ebből az eredeti, isteni egységből fakad. Isten dicsősége, az ő szeretetének a megmutatkozása, az egység megmutatkozása, hiszen; „Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Kol 1:17 Az Isten szeretete, nem egységet akar, hanem egységből fakad. Jézus dicsősége, szeretetének megmutatkozása, az Atyában van, és az Atya dicsősége, az Atya szeretetének megmutatkozása, az ő Fiában, Jézusban van. Nélkülözhetjük emberlétünk dicsőségét; lehet, hogy van a szívünkben szeretet, de az is lehet, hogy nincs. Nem tudunk szeretetet létrehozni. Csak annak áll hatalmában szeretetet megparancsolni, akinek hatalmában áll szeretetet adni! Jézus az ő éltető életét adja, az ő örök, soha el nem múló szeretetét adja. A szeretet parancsa arra kötelez bennünket, hogy Jézus szeretetét felismerjük, befogadjuk, hogy Krisztus titokzatos testének tagjaiként megéljük alapvető egységünket az Istennel, hogy Jézus szeretete túláradjon rajtunk is, az Isten dicsőségére!

Jn 14:01-12 Egység Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek:

Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.” Jn 14:01-12

Az egység kinyilatkoztatása Jézus az utolsóvacsora termében halálára készül, mégsem magával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja. Jézus, vigasztaló szavai értetlenségbe ütköznek. Az apostolok értetlenségüknek közbeszólásaikkal hangot is adnak. Jézus azt állítja, hogy ismerik az utat, ahova megy, és Tamás közbeszól; nem úgy van, azt sem tudjuk, hogy hova mész honnan ismernénk az utat. Jézus azt állítja, hogy ismerik az Atyát, de Fülöp közbeszól; nem úgy van, mutasd meg az Atyát és ez elég nekünk. Jézus kinyilatkoztatja: „Aki engem lát, az látja az Atyát is. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.” Az egység jelenvalósága Az apostolok akár tudják, akár nem tudják: Ahogyan Jézust látják, ismerik, ugyanúgy látják és ismerik a Mennyei Atyát is. Az Ige testté lett, és ezzel megszűnt a lényeges különbség a szent és a profán között. Minden látszat ellenére, a világ arra felé tart, hogy Isten legyen minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Assisi Szent Ferenc, egy romos kápolnát javít ki. Mozdulatai nemcsak köveket tettek helyükre, foglaltak a templom egységébe, megigazították az egész egyházat is. Ő ezt akkor, kőműves kanállal a kezében még nem tudta. Sokan tudtukon kívül szolgálják Istent; a családjukban, házi munkával, mosogatással, takarítással, gyermekneveléssel. Isten szeretete az ő Fiában szívére öleli a mindenséget. Ahogy viszonyulunk Isten szeretett világához, abban lelepleződik, hogyan viszonyulunk az Istenhez. A szeretet egyesítő hatalmából fakadóan: Kérdéseinkre a mi eljövendő Urunk Jézus: „A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25:40 Az egység megmutatkozása Pünkösdkor a tanítványok életében eljött az a nap, amelyet Jézus megígért nekik: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” Jn 14:20 Amikor az Isten mélységeit és az emberi lélek mélységeit is ismerő Lélek betölti a tanítványokat, csak akkor ismerik fel önmagukban Jézust, és ismerik fel Jézust a Mennyei Atyában is, és ismerik fel Jézusban önmagukat. Az egység gyümölcse Hogy Krisztus bennünk van, és mi Krisztusban vagyunk, ezt az egységet az első keresztények, a Szentlélek világosságában tisztán látták. Tőlük maradt fenn ez a szállóige: „Ha testvéredet láttad az Urat láttad.” Egységtudatukból fakadt mélységes szeretetük, amely a világ előtt is ismertetőjelükké vált. Így emlegették őket: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást.”

Jn 14:15-21 Máslét Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon majd megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.” Jn 14:15-21

A Szeretetben önmagunkkal találkozunk a máslétben A mai evangélium kiemelkedően a szeretet evangéliuma. Kiemelkedően mutatja be Istent, aki maga a szeretet. Jézus, Isten megtestesült szeretete, halála előestéjén az ő végrendeletében egy gnózist, egy tudást, egy Isten tapasztalatot ígér apostolainak, és mindazoknak, akik az apostolok tanúságtételére hinni, bízni fognak benne. „Azon a napon megtudjátok (gnóziszte) majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” Jézus az ember és az Isten egységéről vall. A szeretet mindig az egység ismeretéből, az egység tapasztalatából, az egységtudatból fakad. Szerelem akkor keletkezik, amikor az ember a máslétben, a tőle teljesen idegenben felfedezi önmagát. Ádám ujjongása, amelyet Éva fakaszt benne végighullámzik az emberiség történelmén; test a testemből csont a csontomból, egy velem. Ez az extázis jelenik meg a tudós lelkekben is, amikor észt találnak eszükből a világban. A Szeretet misztériuma: Krisztus misztériuma Emberlétünk csúcsa, amikor felfedezzük igazi jelenlétünket, az egészen másban, az Istenben. Isten szeretete az ő Fiában átölel, és magához emel bennünket, átöleli, és magához emeli az egész kozmoszt. Emlékszünk Jézus szavaira; „Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok.” Jn 12:32 Krisztus misztériuma áthatja az egész világegyetemet. Erről a misztériumról vall szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében: Isten, Jézus Krisztus Atyja tudtunkra adta akaratának titkát (misztériumát) azt az őbenne előre elhatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Vö.Ef 1:10 A halál máslétében Emberlétünkből szomorúság fakad, ha nélkülözzük az egységet, ha azt tapasztaljuk, egyedül vagyunk, árvák vagyunk, nem kellünk senkinek. Szomorúságot fakaszt bennünk az a tudat, hogy meg kell halnunk. Nem úgy van, hogy megöregszünk, megbetegszünk, és ezért meghalunk, hanem azért öregszünk meg, azért betegszünk meg, mert meg kell halnunk. A mi Istenünk nem páholyból nézi vergődésünket. Gyengeségünk terhét, szenvedéseink terhét, elhagyatottságunk terhét, halálunk terhét Jézus keresztje magába rejti. Nekünk nem kell egyedül meghalnunk. „Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.” 1Tessz 5:9-10 Az örök élet máslétében Ha elég szomorúak vagyunk, Isten vigasztalása ránk talál. Jézus nemcsak apostolainak, nekünk is mondja, nekünk is ígéri; „Nem hagylak árván titeket”. Mennyei Atyánk Lelke, Jézus Lelke, a Szeretet Lelke megmutatja, tapasztalhatóvá teszi Jézust számunkra, azt a Jézust, akiben kiválasztott bennünket Mennyei Atyánk még a világ teremtése előtt, azt a Jézust, akiben egyek vagyunk az Istenben mindörökre. Vö. Ef 1:4

Jn 14:23-29 Aki szeret

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála.

Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.” Jn 14:23-29

Isten Dicsősége A mi dicsőség szavunk, mindig valamilyen érték megmutatkozására utaló szó. Isten maga a Szeretet. Isten dicsősége az ő szeretetének a megmutatkozása. A golgotai kereszten értünk szenvedő Urunk, a mi Istenünk; életét is odaadó szeretetének a megmutatkozása, kiemelkedően az Isten dicsősége. Isten egyetemes emberszeretete, nem minden emberszívben talál viszontszeretetre. Isten szeretetét azok értékelik, azoknak jelenik meg Isten dicsősége, akik viszontszeretik őt. A mi dicsőségünk A mai evangélium a mi dicsőségünkről szól, arról szól, hogy hogyan mutatkozhat meg a mi szeretetünk. Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Szeretetünket, úgy tudjuk megmutatni, az a mi dicsőségünk, ha megtartjuk Jézus tanítását. Csak az tudja megtartani Jézus tanítását, aki szereti őt. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. Aki Jézus tanítását követi, akár tudja, akár nem tudja, szereti Jézust, és Jézus ígérete szerint, meg fogja tapasztalni az Isten dicsőségét. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Szeressétek egymást „Aki szeret engem, megtartja tanításomat!” Jézus kiemelkedő tanítása, Jézus parancsa, amelyet halála előestéjén, végrendeletként hagyott tanítványaira: „Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást!” Ha embertestvérünket szeretjük, akkor megtartjuk Jézus tanítását, akkor szeretjük Jézust! A szeretet az embert nem a cselekedetei felől közelíti meg, hanem fordítva az ember felől közelíti meg az ember cselekedeteit, Jézus így tett. A szeretetben végül is a másikról van szó. A megbántott ember szívéből vagy felháborodás, vagy pedig kérdés fakad. A felháborodás szavaiban rólam van szó: „Mit tett velem!” A szeretet kérdésében a másikról van szó: „Miért tette ezt velem?” A szeretet kérdése segít bennünket abban, hogy semmilyen körülmény között ne térjünk le a szeretet útjáról. Ne nyugtalankodjék szívetek Jézus nem írta le tanításait. Tanítványai közül senkit sem szólított fel arra, hogy jegyzeteljen. Jézus megígérte tanítványainak a Szentlelket, aki „Megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” A tanítványok később, Isten Lelkének segítségével le tudták írni, Jézus tanítását, életét, halálát, dicsőséges feltámadását és mennybemenetelét is. Isten Lelke átfogja a mi múltunkat, a mi jelenünket és a mi jövőnket is. Ebben a mindent átfogó valóságban igazi békére találhatunk. Ezt a békét adja nekünk Jézus. Az a Jézus mondja nekünk, hogy ne nyugtalankodjék a szívünk, aki minden körülmények között, minden értelmet meghaladóan is, mindenek ellenére is békességet tud adni nekünk.

Jn 15:01-08 Igazi szőlőtő Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15:01-08

A képek jelentősége A képek képesek bennünket inspirálni, mozgósítani. A mi magyar nyelvünk szépen kifejezi a kép és a képesség szoros kapcsolatát. Arra vagyunk képesek, amiről képet tudunk alkotni. Jézus képekben, példázatokban tanít, a mi dolgunk az, hogy a képekben felfedezzük képességeinket, hogy ezek a képek mozgósíthassanak bennünket. Magyar nyelvünkben a jövőt a jönni igéből képezzük. A magyar szemléletmódban az idő iránya nem múltból mutat a jelenen át a jövőbe, hanem fordítva a jövő jön, jelenné válik és a jelenből lesz a múlt. Cselekedeteinket megtervezzük, megtervezzük a jövőt, képet alkotunk a jövőről. Tetteinkben a képeink megvalósulnak, tetteinkben jelenné lesz a jövő. Minden tett egy kicsit prófétai tett is, ügyelnünk kell az igazképűségre, hogy tetteink ne a semmit, hanem a valóságot hirdessék. Igazképűség Isten az, aki van, aki lehetetlen, hogy ne legyen. Isten bennünket a maga képére és hasonlatosságára teremtett. Minden egyes élő ember az Isten képe, az Isten megmutatkozása az Isten dicsősége. Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, az igaz ember. Igazi emberré válunk, ha az igaz emberhez igazodunk. Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Ez a kép arról beszél, hogy ott vagyunk a Szentháromságban, isteni életerők áramlanak bennünk. Krisztus a mi Urunk által képesek vagyunk arra is, amire csak magunktól nem vagyunk képesek. Amire csak magunktól vagyunk képesek, arról Jézusnak lesújtó véleménye van. Nélkülem semmit sem tehettek. Jézus nélkül, a semmit tesszük. Cselekedeteink értéke a nullával egyenlő, ha tetteink, csak önmagunkból fakadnak. Egy ferences novícius, aki a szerzetesi életre készült, közölte a novícius mesterrel, hogy ő korábban is fel tudna kelni, mint a többiek. A novícius mester azt válaszolta, ha meg tudja tenni, tegye meg, de tudnia kell, hogy ennek semmi értelme. A szerzetesi élet több annál, mint ami emberi tehetségünkből fakadhat. Eltorzult kép Minden bűnben, valami isteni jó torzul el. A gőgös ember önmagával van eltelve. Senki sem számít csak én egyedül. Az igazság, ami a gőgben eltorzulva jelentkezik az, hogy tényleg van valami, amit csak én egyedül tehetek meg. Van, amit rajtam kívül nem tehet meg senki, és ha nem teszem meg, akkor az a jó tett csak elvégezetlen terv marad Isten teremtésében. Venni az Isten kegyelmét, ajándékát és tetteket nem fakasztani belőle ez lehetséges. Az Isten kiszolgáltatott helyzetben van bennünk, mint ahogy földi életében is kiszolgáltatott helyzetben volt. Mennyei Atyánk ajándékai gyümölcsét keresi az életünkben, keresi, hogy Fia élete, a mi isteni életünk, tetteinkben hogyan ölt testet, vagy hogyan nem ölt testet. Megigazult kép Jézus képes bennünket megigazítani. A gyűrött terítőt, ha megigazítjuk, akkor a terítőt megigazult terítővé tesszük. Jézus úgy igazít meg, hogy kisimítja az életünket, tükörsimává teszi, amiben felismerhetővé válnak Istentől készített cselekedeteinknek a képei. „Az Atyaisten alkotása vagyunk, Jézus Krisztusban, az Ő Fiában teremtett bennünket jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített, hogy azokban járjunk.” Ef. 2:10

Jn 15:09-17 Maradjatok meg

Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! Jn 15:09-17

Rájöttek a szeretet ízére Amint az Atya szeret engem, én is úgy szeretlek titeket. Aki már tapasztalta, hogy szeretettel veszik körül, csak annak lehet valamilyen sejtése arról a végső valóságról, amelyet szeretet szavunk jelöl. Aki még nem tapasztalta azt, hogy szeretik, annak a szeretet tapasztalatát elmondani nem lehet. Még a legegyszerűbb tapasztalatot is nehéz szavakkal közölni. Nem lehet elmondani azt sem, hogy milyen íze van a sónak. A só ízét nem lehet elmagyarázni, csak az tudhatja meg a só ízét, aki megízleli. A tanítványok Jézus közelében rájöttek a szeretet ízére, pontosan értik Jézus szavait. Megértik, hogy csak úgy maradhatnak meg a szeretet kötelékében, ha megtartják Jézus parancsait, ha megtartják a szeretet parancsát. Szeretet parancsolni Felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan lehetséges megparancsolni a szeretetet. Hogyan lehet megparancsolni egy vaknak, hogy lásson, egy bénának, hogy járjon, egy halottnak, hogy éljen, aki nem tud szeretni, annak, hogyan lehet megparancsolni, hogy szeressen; mindezt a mi Urunk Jézus Krisztus tudja. Jézus nem lehetetlent parancsol a vaknak, amikor azt mondja neki, hogy láss, a bénának, hogy járj, a sírjában nyugvó halott Lázárnak, hogy jöjj ki. Ők mindannyian meghallják és teljesítik az isteni szót. A szeretet parancsa teljesíthető, mert Jézus parancsolja. Természetfeletti erényeink Mi szeretetet nem tudunk előállítani. Szeretetünk Isten ajándéka. Hitünk, reményünk és szeretetünk is, a mi természetfeletti erényeink. Ezeknek az erényeknek nem mi vagyunk a kezdeményezői. Ezek az erények attól természetfeletti erények, mert kezdeményezőjük maga az Isten. Ezek az erények, mint a lelkünkbe hullott magvak, inspirálnak bennünk, ezeket az inspirációkat életerőnkkel megtölthetjük, és megteremhetjük természetfeletti erényeink gyümölcseit, a mi szívünknek a jóságában. Megmaradni Jézus szeretetében Embernek lenni szüntelen növekedést, erősödét, szüntelen tökéletesedést jelent. Ezért mondja nekünk Jézus: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a Mennyek Országába!” Egy kisgyermek; nyilvánvalóan fejlődésben, növekedésben van. Ami rajtunk múlik, amit fejlődésünk érdekében megtehetünk az, az hogy a szeretetet, amit Jézustól kapunk tovább adjuk, ha szeretettel vagyunk egymás iránt. Ha egymást szeretjük, akkor megmaradunk Jézus szeretetében. Jézus, a mi éltető Napunk nemcsak hívogat bennünket a föld feletti világba, hanem kibontakoztatja a mi életünket önmagába, a szentháromság Egy Istenbe.

Jn 15:26-27 Vigasztaló Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok. Jn 15:26-27 Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam. Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.

Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Jn 16:01-15

Isten szimbólum Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember lényege, hogy ő Isten kép, Isten szimbólum. Jézus Krisztus nemcsak Isten kép, nemcsak Isten szimbólum, nemcsak valóságos ember, hanem az a valóság is, amelyet az Isten kép az Isten szimbólum jelöl, valóságos Isten. Krisztus a mi Urunk által igaz képet alkothatunk emberségünkről, képesek vagyunk megsejteni azt a végső valóságot, amelyre emberlétünk mutat. Emberségünk, Krisztus szimbólummá erősödhet és ezen a szimbólumon át, tudatunkba léphet az Isten. Krisztus a mi Urunk által ismerhetjük meg kicsoda az ember, és Krisztus a mi Urunk által ismerhetjük meg kicsoda az Isten. Krisztus misztériuma Krisztus titka, misztériuma abban van, hogy amikor elérkezik az idők teljessége, Isten Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami van a Mennyben és a földön. Krisztus misztériuma, a Názáreti Jézusban, jelszerűen, hitet ébresztően, de ugyanakkor valóságosan megmutatkozott. Jézus a teremtett világ mögött, önmagát tapasztalta, tudott parancsolni a szélviharnak és a tenger háborgásának. Jézus úgy tudott tekinteni az emberekre, mint Isten képekre, Isten szimbólumokra. Úgy szólít meg bennünket, hogy végül is önmagát szólítja meg. Az Isten kép, az Isten szimbólum, ami emberségünk lényege, Jézus szavára megelevenedik. Jézusra figyelve betölt bennünket Jézus ismerete, az Isten Ismerete. Betölt bennünket az, aki ismeri Isten mélységeit, betölt bennünket az Isten Lelke. Ez az Isten Lelkéből fakadó Istenismeretünk, a mi örök életünk. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, és akit küldtél a Jézus Krisztust.” Vigasztaló A mai evangéliumból megtudhatjuk Jézustól, hogy az Isten Lelke; a Vigasztaló, akit Jézus az Atyától küld hozzánk. A Mennyei Atya Lelke, ugyanaz a valaki, aki Jézus Lelke. A Szentlélek Isten az Atyától és a Fiútól származik. Jézus az első helyen, kiemelkedően, a Szentlelket Vigasztalónak nevezi. Adódik ez a történelmi helyzetből, Jézus tudja, hamarosan mérhetetlen szomorúság nehezedik apostolaira. Jézus tudja, lehetünk annyira szomorúak, hogy nincs az, az ember, aki meg tudna bennünket vigasztalni. Aki annyira szomorú, hogy csak az Isten tudja megvigasztalni, azt az Isten megvigasztalja. Názáreti Jézus Bennünket, akik elveszítettük szeretteinket Isten vigasztalása megtalál. Érezhetjük szeretteink segítő jelenlétét, jobban, mint földi életükben bármikor. A Názáreti Jézus, aki Júdeában és Gallilea vidékein itt élt a földön az emberek között, aki tanított és megszólítható volt, térben és időben távol van tőlünk. Jézus Lelke ezt az egyre növekvő távolságot áthidalja. A mi Urunk Jézus Krisztus Lelke, itt és most karnyújtásnyira van tőlünk, és arra vár, hogy végtelen közel kerüljön hozzánk, hogy lelkünk tápláléka legyen, hogy megvigasztalhasson bennünket.

Jn 16 12-15 Igazság Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Jn 16 12-15

Minden, ami az Atyáé az enyém is Az Atya szereti a Fiút, és a Fiú szereti az Atyát. Erről a szeretetről vall Jézus, az Isten Fia, amikor kijelenti; „Minden, ami Atyámé, az enyém is.” Akik igazán szeretik egymást, azok tudják elmondani egymás felé azt, hogy ami az enyém az a tiéd is. Az első keresztényekre leginkább az volt a jellemző, hogy szeretettel voltak egymás iránt. Szeretetük abban is megmutatkozott, hogy nem volt közöttük szűkölködő, lemondtak saját vagyonukról a közösség javára, és az apostolok vezetése alatt vagyonközösségben éltek. Eljön az Igazság Lelke Jézus megígéri, hogy eljön az Igazság Lelke, aki elvezet bennünket a teljes igazságra. A teljes igazság az a valóság, amelyik örökkévaló. Igaz, hogy most nappal van, de nem ez a teljes igazság, mivé lesz ez az igazság, ha leszáll az alkony, és beáll az éjszaka, bizony megsemmisül, helyébe lép az, az igazság, hogy most éjszaka van. Akinek szeretet van a szívében, az ismeri a teljes igazságot, az tud az Örökkévalóról, mert a szeretet az nem csökken a távolsággal, nem gyengül az idő múlásával, a szeretetnek nem szab határt sem a tér, sem az idő, a szeretet tér és idő fölötti, a szeretet örök, szeretetkapcsolataink mindörökké élnek. Az a szeretet, amelyik elmúlik, nem volt igaz soha. Örökkévaló Szeretet szavunkat sok mindenre alkalmazzuk, ami nem érdemli meg ezt a szép szót. A szeretet nagyságát mi emberek, általában hőfokban szoktuk mérni, mennyire forrón szeretik egymást, hogy elhidegültek egymástól. Az Isten Lelkéből, szívünkbe oltott szeretetre elsősorban nem a hőfok a jellemző. Szeretetünk igazságát az dönti el, hogy szeretetkapcsolatunkban végül is kiről van szó, rólam, vagy pedig arról, akit szeretetek. Ha végül is rólam van szó, akár milyen forró lehet a szeretetem, az nem több kifinomult önzésnél. Ha szeretetkapcsolatunkban végül is a másikról van szó, akkor szeretetünket nem kérdőjelezi meg az, ha a másikról kiderül az igazság. Azt hittem róla, hogy milyen jámbor, vallásos ember, és kiderült az igazság, kiderült az, hogy egy képmutató farizeus. Ha igazán róla van szó, örülni tudok annak, hogy kiderült róla az igazság. A szeretet nagyon találékonnyá tud lenni, meg tudja mutatni, hogyan kell szeretni egy képmutató farizeust. Szentháromság Jézus, döntő jelentőséget, örök sorsunkat meghatározó jelentőséget tulajdonított a felebaráti szeretetnek. A felebaráti szeretetben, megmutatkozik a Szentháromságos Egy Isten. Elétek hozom egy testvérünk vallomását, aki rátalált az Istenre. Ez a vallomás megvilágítja nekünk is a Szentháromság misztériumát. Mindenütt kerestem az Istent, de sehol sem találtam, aztán kerestem önmagamat, valójában ki is vagyok én, és önmagamat sem találtam, aztán kerestem a másik embert, és a Szeretet tapasztalatában mindhármunkat megtaláltam. Atya Fiú és Szentlélek, Szentháromság egy Isten. Az Isten, aki bennünket teremtett, létbe hívott és létben tart, Isten a mi Mennyei Atyánk felettünk, és mindenek felett, az Atyaisten. Az Isten bennünk a Szentlélekisten. A Szentlélekisten templomai vagyunk, és az Isten a másik emberben a Fiú Isten. Jézustól tudjuk, hogy amit a legkisebb atyánkfiának teszünk, vagy nem teszünk, azt neki tesszük, vagy nem tesszük. Ez a három Atya, Fiú, és Szentlélek, a Szeretetben, a mi szeretetünkben is egy Isten.

Jn 17:24-26 Ima; övéiért Jézus, tekintetét az égre emelve így imádkozott: „Atyám! Azt akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek velem azok, akiket nekem adtál. Lássák dicsőségemet, melyet te adtál nekem, hiszen te már a világ teremtése előtt szerettél engem! Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én azonban ismerlek, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettelek velük, és meg is foglak ismertetni, hogy bennük legyen a szeretet, amellyel te szeretsz engem, és én őbennük legyek.” Jn 17:24-26

Szeretet létformája Jézus az utolsó vacsora termében halálára készül. Jézus fiatal, aki szereti az életet, halála előestéjén mégsem önmagával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja, övéiért imádkozik. Nem az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi lesz velem, hanem az, hogy mi lesz velük. A szeretet létezése másokért való létezés. A szerető szív számára, első sorban nem az a kérdés, hogy mi lesz velem, hanem az, hogy mi lesz vele, mi lesz velük. XXIII János pápát egyszer meglátogatták a földijei. Megkérdezte tőlük, kinek tartotok engem. Azt válaszolták te vagy a pápa. Boldog XXIII János azt válaszolta; én önmagamban egy nagy senki, egy nagy semmi vagyok, csak annyiban vagyok, amennyiben értetek vagyok. Istenismeret, Isten megtestesült Szeretetéből Jézus az evangéliumban értünk is imádkozik. Mennyei Atyja színe előtt megemlékezik küldetéséről, az ő vállalásáról, az ő nagy ügyéről. Jézus nagy ügye az, hogy megismertesse velünk az ő Mennyei Atyját. „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt.11:27b) A mi hitoktatónk, végül is Jézus. Jézus azt akarja, azt kéri Mennyei Atyjától, hogy ott legyük ahol ő van, hogy együtt legyünk vele, hogy lássuk az ő dicsőségét. A múlandóság dicsőségei Dicsőség szavunk valamilyen érték megmutatkozására utaló szó. Az értékek meg akarnak mutatkozni, az értékek mozgósítanak bennünket, az értékek dicsőséget követelnek maguknak. A sportoló meg akarja mutatni az erejét az ügyességét. A sportoló sikere, a sportoló dicsősége. A gazdagság megmutatása, a pénz dicsősége, árnyékként kísér és kísért bennünket. Amerikában egy orvos nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy szerényen éljen. Ha egy orvos nem mutat gazdagságot, ha nem a legújabb évjáratú autóval jár, megrendül benne a bizalom. Szegény, rosszul megy neki az üzlet, nem lehet jó orvos. A szebbik nem értéke a szépség, a szépségápolás jól menő iparággá nőtte ki magát. Megőrizni, megmutatni a szépséget ezért a dicsőségért szinte semmi sem drága, ezért a dicsőségért képesek magukat átszabatni a hölgyek. Ebben a világban is élünk. Értékeinknek ebben a világban is meg kell mutatkozniuk, hogy elismerjenek bennünket, hogy valahogy meg tudjunk élni, de vigyáznunk kell rá, hogy evilági dicsőségünkért ne fizessünk túl nagy árat. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt. 16:26a) A Szeretet örök dicsősége Ennek a világnak van egy sötét háttere. Ez a világ a dicsőségével együtt elmúlik. A világ sötét háttere jelentkezik, amikor akaratunk nem teljesül, amikor sikertelenek vagyunk. Keserűséget okoz, ha nem tudunk megmutatkozni, megalázó kelletni magunkat, amikor már szinte senkinek sem kellünk. Ha szembesülünk a sötétséggel, ha elég szomorúak vagyunk, Isten vigasztalása ránk talál. Ennek a világnak a sötét hátteréből ragyog fel az Evangélium! Jézus halála előestéjén olyan dicsőségről vall, olyan érték megmutatkozásáról vall, amely erősebb a halálnál, amely nem keletkezett és nem múlik el soha. Jézus hitoktatása eléri célját, amikor felismerjük, hogy az örökkévaló Szeretet bennünk van, és mi az örökkévaló Szeretetben vagyunk. Szeretetünk az Isten szeretete. Szeretetünk megmutatkozása, az Isten dicsősége és a mi örök dicsőségünk is. Szeretetkapcsolataink mindörökké élnek.

Jn 18:33-37 Krisztus Király Abban az időben: Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra!” Jn 18:33-37

Krisztus Király Krisztus a világmindenség Ura és Királya. Nemcsak úgy, hogy teremtője és fenntartója, ennek a világnak, hanem úgy is, hogy megváltója, megváltoztatója az egész Univerzumnak. A megváltás végül is megváltoztatást jelent. Amikor elérkezik az idők teljessége, Mennyei Atyánk Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Ennek a megváltoztatásnak az egész Univerzum alá van vetve. Az idők teljessége, amikor Isten lesz minden mindenben. A mi terünkben és a mi időnkben, itt és most, a szentmise áldozatban Jézus megjelenik közöttünk és bennünk. A kenyeret és a bort és a borban a vizet, ennek a világnak az elemeit Jézus Krisztus megváltoztatja, átváltoztatja saját testévé és vérévé. A miséző pap, vagy a diakónus, amikor az áldozati kehelybe bort és egy kevés vizet önt, halkan egy imát mond. A bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek. A bor és a kenyér Jézus szavára, átalakul, átlényegül Krisztus testévé és vérévé. A borban a víz bennünket, embereket, Krisztusban elrejtett életünket jelenít, meg. Krisztus bennünk van, és mi Krisztusban vagyunk. Krisztusban Krisztussal együtt, mindenütt a világon, minden szentmisében, jelen vagyunk. Krisztusban nem választ el bennünket egymástól sem a tér, sem az idő. Krisztusban választott ki bennünket a mi Mennyei Atyánk még a világ teremtése előtt. Krisztusban jelen vannak mindazok, akik korábban éltek, akik most élünk, és mindazok, akik az elkövetkező korokban élni fognak. Megjelenik közöttünk az Isten báránya, hogy megváltoztasson bennünket, hogy áldozatával elvegye a bűneinket. Jézus áldozata a bűnös embert bűntelen emberré változtatja. Jézus a mi emberségünket megigazítja, magához igazítja. Ezt az isteni műveletet, ezt az isteni hatalmat hirdeti a miséző pap, amikor Keresztelő Szent János szavaival megvallja. Íme az Isten báránya, íme aki elveszi a világ bűneit. Kiszolgáltatott Igazság Pilátus el akarja határolni magát attól a döntéstől, amelytől egyetlen ember sem határolhatja el magát. Döntenie kell Jézusról. Az Igazság királya áll előtte. Döntenie kell az Igazságról. A most hallott evangélium Pilátus kérdésével folytatódik, amire nem vár választ. Megkérdezi Jézustól "Mi az Igazság?" aztán otthagyja. Pilátust nem érdekli a válasz. El lehet jutni oda is, hogy az Igazság közömbösen érinti az embert. Remélhetőleg mi még nem tartunk itt. Az Igazság Királyáról minden embernek döntenie kell. Jézus nemcsak Nagypénteken volt kiszolgáltatott helyzetben. Jézus minden emberben kiszolgáltatott helyzetben van, bennünk is, akik őt királyunknak valljuk. Igazi önmagunk Jézus bennünk nem megkötözött, megvetett Király akar lenni, cselekedni akar a kezünkkel, a mi szívünkkel akar szeretni. Boldog Teréz anyától megkérdezte egy fiatalember Anya, hogyan tudja a súlyos betegek, a haldoklók társaságát elviselni, hogyan képes mosolyogni rájuk, hogyan képes ápolni őket. Teréz anya azt válaszolta neki, tegye meg és meg fogja tudni. Ez a fiatalember megtette és megtudta. Tőlünk függ, hogy hogyan bánunk a bennünk, a másokban jelenlévő Istennel. Ha az ember engedi Jézust uralkodni, ha benne és általa megvalósul Jézus akarata, akkor az ember felfedezheti igazi önmagát Krisztusban. Akkor az ember részese lesz az ember és Istenszeretet beteljesülésének egy örökkévalóságon át.

Nagypéntek

Isten szeretetének határtalansága Ha Jézus visszariad a kereszttől. Fiatal vagyok, szeretem az életet. Elviselem, ha tanítványaim elhagynak, ha népem kiszolgáltat az idegen hatalomnak. Elszenvedem, az igazságtalan bírói ítéletet. Elszenvedem azt, hogy leköpjenek, megostorozzanak, tövissel koronázzanak, hogy kigúnyoljanak, mindezt elszenvedem, de a kereszthalált, azt már nem! Ha Jézus visszariad a kereszttől, annak az a lesújtó üzenete lett volna, hogy Isten szeretete, nem határtalan, hogy Isten szeretetének valahol, mégiscsak határa van, nem megy el értünk a végsőkig. Jézus Nagypénteken, Isten, poklokig menő határtalan emberszeretetét megvalósította. Beteljesítette Isten szeretetét. Jézus pokolra szállásának az, az üzenete, hogy emberlétünk pokla sem képes bennünket elválasztani Isten megtestesült szeretetétől. Isten szeretete misztérium Isten határtalan, örök szeretet. "Felhozza napját mind jókra, mind gonoszokra, esőt ad mind igazaknak, mind a hamisaknak. Mt.5:45" Szeret bennünket örvendezve, szeret bennünket szomorúan, és a nagypénteki események igazolják, szeret bennünket feltétlenül is, határtalanul is, mindenek ellenére is, szeret bennünket szenvedve is. Isten szeretetének misztériuma képes megérinteni szívünket, mert hasonlítunk a mi Teremtőnkre. Az Istenhez hasonlóan mi is tudunk, szeretet ügyből fakadóan örülni, szomorkodni, és Istenhez hasonlóan mi is, szeretet ügyből fakadóan kapjuk, legsúlyosabb sebeinket. Valamit mi is tudunk a szeretet egyesítő hatalmáról, hiszen ami szeretteinkkel történik, az valahol velünk is történik. Szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk és a mi bánatunk is. Isten szeretetének egyesítő hatalma "Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok. Jn.12:32" Ez a krisztusi ígéret Nagypénteken Beteljesedett. Az egész világegyetem, egy isteni erőtér vonzásában van. Az isteni szeretet egyesítő hatalmából fakadóan Mennyei Atyánk az Ő Fiát látja bennünk. Bekövetkezik minden ember életében egy nap, amikor erre rádöbben, amikor megtudja."Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. Jn.14:20"Az utolsó napon kiderül, hogyan bántunk a bennük jelenlévő, a minket körülvevő, embertestvéreinkben jelenlévő Istennel. Jézus Krisztus nemcsak Nagypénteken volt kiszolgáltatott helyzetben. Bennünk is kiszolgáltatott helyzetben van, bennünk is, akik Őt királyunknak valljuk. Krisztus bennünk nem megkötözött, megvetett király akar lenni, gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben jelen akar lenni, a mi szívünkkel akar szeretni. Isten szeretetének szabadítása Egyedül Isten szeretete képes kiengesztelni, kiolvasztani bennünket dermesztő önzésünk fagyos fogságából. Nagypéntek óta, bárhol lehetünk, bármilyen mélyen is lehetünk, bármilyen állapotban lehetünk, Isten szeretetének ölelésében vagyunk. Isten szeretete túláradó szeretet, túláradhat rajtuk is, felszabadulhatunk az Isten fiainak a szabadságára! Nagypénteken Isten terve Beteljesedett. Jézus halálából élet fakadt, feltámadás fakadt, az egyház élete, a mi örök istenfiúi életünk az idők végezetéig és mindörökre fakad.

Jn 20:01-09 Üres sír „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta a gyolcsot, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Bement a sírba és ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.” Jn 20:01-09

Az üres sír Az üres sír mozgósítja Jézus ellenségeit és barátait is. Jézus ellenségei, a tanítványokkal ellentétben, hittek abban, hogy valami történni fog. Ezért őriztették a sírt. Éberségük ellenére, eltűnt a holttest, eltűnt a bizonyíték! Jézus ellenségei számára ez nagyon rossz hír. Valamit ki kellett találniuk, hazudniuk kellett valamit, hogy ez; a számukra nagyon kínos helyzet, valahogy mégiscsak menthető legyen. Az üres sír tapasztalata Szent János apostolt meggyőzte Jézus ígéretének beteljesüléséről, hiszi, hogy Jézus feltámadt, a többieknek ennél sokkal több tapasztalatra volt szükségük ahhoz, hogy hinni tudjanak. Az üres sír erőtere Emlékszünk Jézus ígéretére: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Jn 12:32 Ez az erőtér Nagypénteken működésbe lépett. Ez az erőtér árad Jézus sírjából, ennek a vonzásnak enged Mária Magdolna, még akkor, amikor botladozó lépteit világosság még nem vezérelheti. Amikor a Nap felkelt, Szent János és Szent Péter apostolokat ez az erőtér, futásra sarkallja. Ez az erőtér túlmutat a síron, túlmutat az értelmünkkel felfogható világon. Az evangélium tárgyilagossága megszakad. A másik tanítvány, akit Jézus szeretett, aki bement a sírkamrába nemcsak látott, hitt. Ez nem tárgyilagos híradás, ez a hit csak Szent János apostol számára realitás, erről a hitről csak ő tudhatott és tudósíthatott bennünket. A hűség túlmutat a síron Elszakítva lennünk attól, akit szeretünk, akihez kötődünk szenvedés, és együtt lenni azzal, akitől szabadulni akarunk, szintén szenvedés. Ragaszkodunk, kötődünk az életünkhöz és meg kell halnunk. Jézus az ő haláltusájában, legerősebb kötődésének elszakadását, legnagyobb szenvedését élte át. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mt 27:46b És akik szeretettel kötődtek Jézushoz, akik gyászolták őt, azok is hasonló szenvedést éltek át. Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem. Ebben az elszakadásban a hűség nem sérült meg, nem szakadt meg, a hűség sértetlenül megmaradt. Az Istentől való elszakítottságában Jézus számára az Isten továbbra is az én Istenem maradt. „Én Istenem!” És Jézus halála után a hozzá kötődő szívekben Jézus továbbra is az én Jézusom maradt. Az önfeláldozás ereje A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy azért szenvedünk, mert az életünket oda akarjuk áldozni. Jézus bennünket önfeláldozásra tanít: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8:35 Az önfeláldozást Jézus nemcsak tanította. Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon. Ez az önzés ellentéte. Ez a halál, isteni energiákat szabadít fel, ebből a halálból feltámadás fakad. Az apostolok megértették a feltámadást. Magukévá tették azt, amit Jézus tett. Életüket áldozták Jézushoz hasonlóan az egyházért, értünk. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod ajándékozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.

Jn 20:19-23 Pünkösd Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartottá az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E a szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” Jn 20:19-23

Pünkösd A tíz parancsolat kihirdetésének emléknapján, Pünkösdkor; Isten Lelke, mint valami szél zúgása betöltötte azt az emeleti termet, ahol a tanítványok együtt voltak, ahol egy akarattal imádkoztak. Az apostolok feje fölött kettős lángnyelvek jelentek meg, látható jeléül annak, hogy nemcsak a teret, de Jézus tanítványait is betöltötte Isten Lelke. Erről a napról a Pünkösd utáni napokról, Isten Újszövetségéről jövendölt Jeremiás próféta: „Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.” Jer 31:33-34 Jézus Lelkéből Az apostolok számára elérkezett az a nap, amelyről Jézus beszélt nekik. Azon a napon megtudjátok, (gnóziszte) hogy én Atyámban vagyok, ti pedig bennem és én tibennetek. Ezt az egymásban-valóságot apostolok korábban csak hihették, de most már tudják. Az irgalmas Jézus Lelke, a bűnöket megbocsátó, betegeket meggyógyító Jézus Lelke betölti, birtokba veszi apostolait. Az apostoli szolgálat Jézus Lelkéből fakadó szolgálat. Egyház Az Egyház, a történelemben tovább élő Jézus. Akit betölt Isten Lelke, az hasonlóan Jézushoz Istentől született ember. Ennek az újjászületésnek első zsengéi a pünkösdi keresztények. Az Egyház; Isten, új és elpusztíthatatlan teremtése. Nem tudták kiirtani a kereszténységet, minél inkább irtották annál inkább terjedt. Az üldöztetések korából maradt fenn a szállóige: „Semen sanguis est Christianorum”: A keresztények vére magvetés. A közel kétezer éves egyház vértanúinak a száma meghaladja a 13 milliót. 10-12 éves gyermekek cézárok hatalmával szegültek szembe. Rómában a mai Szent Péter bazilika előtti téren; Néró császár szurokba mártott keresztre feszített keresztényeket gyújtott meg, hogy világítsanak az éjszakai kocsiversenyén. Ilyen kegyetlen módon sem tudta megfékezni a hit terjedését. Isten Lelkével szemben a világ hatalmasai tehetetleneknek bizonyulnak. Karnyújtásnyira A Szentlélek Isten teremti a vértanú-hősöket, az áldozatos lelkek millióit. Minden szépnek, jónak, nemesnek Ő a megindítója. Ő világosítja meg értelmünket, indít bűnbánatra. Ő az, aki a bukott lelkeket ünnepi köntösbe öltözteti. Pünkösdkor kigyulladt itt a földön az önmagától égő tűz, a szeretet tüze. Pünkösd óta; a mindent felülmúló, mindentől elkülönített Szent Isten, karnyújtásnyira van minden emberhez. Nekünk nem kell nagy utakat megtennünk, mint azoknak, akik a Názáreti Jézust akarták látni és hallani. Jézus küldi hozzánk, minden egyes emberhez küldi az ő Lelkét. Nekünk elég imára kulcsolni, vagy imára tárni a kezünket, hogy a Vigasztaló Szentlélek jelenlététében, felismerjük önmagunkat.

Jn 20:19-31 Nem elég! Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartottá az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E a szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjamat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg az oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20:19-31

Jézus egyetemes és meghatározott jelenléte A mi Istenünk embereket szerető Isten, a mi Istenünk értünk emberekért cselekvő Isten! Jézus az Isten Fia Nagypénteken; nagy nyilvánosság előtt hal meg a kereszten. Jézus világot megváltó halála egyetemes érvényű - Jézus mindenkiért a vérét ontja -, ezzel szemben a mi feltámadt Üdvözítőnk; testi meghatározottságában csak azok számára jelenvaló, akik szeretik őt, akik szomorkodnak az ő elvesztésén, akikben az embereket szerető isteni szeretet visszhangra talál. Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem! Tamás apostol lehetett az apostolok közül a legszomorúbb. Tamás, az ő szomorúságában önmagába roskadhatott, elszigetelődhetett, hiszen a feltámadás napján nincs együtt apostoltársaival, nem találkozhatott a többiekkel együtt Jézussal. Tamás szomorúsága, Tamás mélységes szeretetéből fakad. Tamás szomorúsága Jézushoz kiáltó szomorúság: Én Jézusom, én Jézusom, miért hagytál el engem! Jézusnál kevesebb nem elég! Tamás apostolt nem hatotta meg apostoltársainak a lelkesedése: „Jézus feltámadt, él, találkoztunk vele!” Tamásnak nem elég, az apostoli kollégium, az egész egyház egyöntetű tanúságtétele, Tamásnak Jézusnál kevesebb nem elég! Jézus nyolc nap múlva; talán éppen Tamás apostol kedvéért, Tamás megörvendeztetéséért jelenik meg újra az apostoloknak. Hitbeli tapasztalat Nemcsak Tamás apostol számára, minden Istent szerető szív számára, Istennél kevesebb soha sem lehet elég, Jézusnál kevesebb soha sem lehet elég, csak Jézus egyedül lehet elég! Tamás apostol szemmel látható, kézzel fogható bizonyítékot akar. Mindegyik apostolnak szüksége volt valamilyen tapasztalatra. Jánosnak elég volt az üres sír tapasztalata, hogy hinni tudjon, a többieknek ennél többre volt szükségük. Mi nem tudunk úgy találkozni Jézussal, ahogy az apostolok találkoztak vele, nem tudunk a szemébe nézni, nemcsak az istensége, de még az embersége is rejtve van előttünk. Jézus számunkra a mi hitünk szent titkában van jelen, nekünk hitbeli tapasztalatra van szükségünk. Mindig az Isten kezdi, ő az, aki ajtónk előtt áll és zörget, aki bebocsátásunkra vár, aki arra indít, hogy hittel, bizalommal ajtót nyissunk, hogy magához ölelhessen bennünket, hogy hitünk karjával mi is átölelhessük őt. Ez a hitbeli közösségünk Jézussal, boldogító közösség, Istenünk boldogító színelátásáig erősödő közösség. Ezért hirdet Jézus bennünket boldognak. „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Jézussal való közösségünk Krisztus keresztjében részesít bennünket. Boldog II. János Pál pápánk tanítása „Mit jelent részesülni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, amelyet Krisztus Keresztje rejt magában. Jelenti, saját keresztünk felismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti saját keresztünk vállunkra vételét, és menni mindig ennek a szeretetnek az erejében. Menni végig az életen, követve őt, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül!”

Jn 21:15-19 Szeretet ügy Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!" Jézus pedig ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Azután hozzátette: "Kövess engem!" Jn 21:15-19

Előzmények Péter apostolnak nem volt valami jó véleménye apostoltársairól. Amikor Jézus megjövendöli azt, hogy el fogják őt hagyni, akkor Péter tiltakozik: „ezek” lehet, hogy elhagynak, ezektől kitelik, de én nem hagylak el, én az életemet adom érted! Jézus első kérdésében a „jobban szeretsz, mint ezek”, emlékeztetik Pétert arra, hogy tagadása előtt, különbnek tartotta magát apostoltársainál. Péternek emberileg semmi mentsége nincs, Jézus iránti szeretete azonban nagyon találékonnyá teszi, Jézus mindentudására hivatkozik. „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Eredeti szöveg A görög szentírás agapé és filia szavainak a fordítók a szeretet szavunkat feleltették meg. Az „agapé” szó; a legmagasabb rendű, kiemelkedően személyek közötti szeretetet jelöl, a „filia” szó pedig arra vonatkozik, ha valamit, vagy valakit kedvelünk. Jézus két alkalommal az „agapász me”-t a legmagasabb rendű szeretetet kérdezi. Péter a történtek után nem tudja vállalni, hogy ő a legmagasabb rendű szeretettel szereti Jézust. Jézus kérdésére nem azt válaszolja, hogy „agapo sze”, hanem csak azt, hogy „fileo sze” kedvellek téged. Harmadjára Jézus ezt a kisebb szeretetet teszi kérdésessé, „fileisz me”, kedvelsz engem? Ez is oka lehetett Péter elszomorodásának. Simon: hajladozó nádszál (labilitás) Simon apostol Jézustól kapta a Péter nevet. Te Péter vagy, azaz kőszikla és én erre a kősziklára építem egyházamat. Jézus háromszor szólítja meg eredeti nevén Péter apostolt, Simon János Fia. Nem szólítja meg azon a néven, amelyet ő adott neki, nem szólítja Péternek, nem szólítja kősziklának, Simonnak szólítja. A Simon név jelentése a kőszikla ellentéte. Simon, ez a név azt jelenti, hogy hajladozó nádszál. Jézus nem szólítja Simont Péternek, nem szólítja kősziklának, mert Jézus kérdései Simon kősziklaságát, Simon apostol Jézushoz kötődését kérdőjelezik meg. Péter: sziklaalap (stabilitás) Péter megsérült, megsebesült és Jézus felméri a baj nagyságát. Simon megsebesültél, de ugye a hozzám való kötődésed nem sérült meg, ugye azért kötődsz hozzám, szeretsz engem. Mi általában az embereket a cselekedeteik felől közelítjük meg, a cselekedeteik alapján értékeljük. Jézus nem a cselekedeteink felől közelít hozzánk, nem a cselekedeteink alapján értékel bennünket. Jézus nem bűn felől közelíti meg az embert, hanem fordítva az ember felől közelíti meg a bűnt. Jézus nem a bűneinket kéri tőlünk számon, nem a bűneinket kérdezi, csak ezt az egyet kérdezi, de ezt az egyet megkérdezi tőlünk többször is; szeretsz engem? Péter apostol attól kőszikla; hogy gyengesége ellenére is, bűnei ellenére is, mindenek ellenére is kötődik Jézushoz, aki szereti őt, nemcsak azért mert, hanem szereti őt gyengeségei ellenére is, bűnei ellenére is, mindenek ellenére is! Simon Péter: (labilitás - stabilitás) Péter volt az apostolok közül talán a leglabilisabb. Ez a labilis Péter azonban mozdítható volt, és ez a döntő! Péter az ő bűnéből Jézus felé tudott mozdulni, és ezt a labilis Pétert Jézus sziklaalapra tudta mozdítani. Krisztus titokzatos testének tagjaiként kötődünk Jézushoz, minden élethelyzetben kötődhetünk hozzá. Követhetjük Jézust. Életünk minden pillanatában Jézus felé mozdulhatunk, Jézus felé, sziklaalapunk felé, aki csak azt kérdezi tőlünk, szeretsz engem? Péter apostollal együtt örvendezve, vagy szomorúan mi is válaszolhatunk Jézus kérdésére. „Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”