A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA. 1. nap vasárnap Kezdetben volt az Ige Akkor ezt mondta Isten

PARTIUMI

KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL – I. Tárgy: Európai integráció és Egyetemes Ökumenikus Imahét A tavalyi Nemzeti Ökumenikus Imaév egyenes folytatásaképpen, a 2007. január 21–28. idõszakban sorra kerülõ Egyetemes Ökumenikus Imahét alkalmából újból arra hívjuk fel Gyülekezeteinket, hogy buzgón imádkozzanak a nemzet, erdélyi és partiumi magyarságunk lelki megújulásáért (1), másfelõl hogy a nagyvilág keresztyénségével és egyházaival lélekben összefonódva, hordozzák imádságaikban az emberiség sorsát, az egységesülõ Európa és a tagországok – köztük országunk és magyar hazánk – jövendõjét (2). Adjunk hálát Istennek azért, hogy közel kilenc évtized után – Románia részeként – Erdély újból visszacsatlakozhatott Európához. Imádkozzunk azért, hogy Románia ne csupán politikai és földrajzi értelemben, hanem érdemben és valóságosan is európai országgá váljék, amelynek számára az uniós tagság nem csupán külsõleges cégér és tetszetõs kirakat, hanem amelyben a demokratikus jogok, a szabadság, a hitbeli-erkölcsi értékek és az emberi méltóság szabadon érvényesülhetnek, igazság és jólét köszönt egész népére. Imádkozzunk azért, hogy a nemzeti és a vallási diszkrimináció végre teljesen szûnjön meg országunkban. Imádkozzunk a kisebbségben élõkért, hogy a többségi lakossággal együtt, Európa teljes értékû polgáraiként, õk is itthon érezhessék magukat szülõhazájukban. Imádkozzunk azért, hogy erdélyi magyar nemzeti közösségünk nehogy a megfogyatkozott, elûzött vagy kivándorolt szászok, svábok és zsidók sorsára jusson. Az Egyetemes Imahét ige- és imaprogramjának értelmében ne essünk „a feledékenység hallgatásának” a bûnébe, hanem adjunk hangot „a szenvedõk kiáltásának” (1. Kor. 12,26), tudván azt, hogy „Isten megítéli a mi hallgatásunkat”. A 2007 szeptemberében, Nagyszebenben sorra kerülõ III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre készülve, oly módon keressük és építsük Krisztus egyházainak ökumenikus közösségét, hogy eközben egyetlen pillanatig se feledjük: „Az igazságtalanság szembefordítja egymással, az igazság viszont egymás mellé állítja az embereket” – a népeket és az egyházakat. Európának még nincsen Alkotmánya. Minden bizonnyal azért sincsen, mert az egységet nem Isten útjain járva keresi. Imádkozzunk azért, hogy az élõ „Világ-Úr-Jézus Krisztusban” alakuljon és formálódjék Európa – egy új világ – lelki, szellemi egysége. Az új esztendõre nézve, január 22-én, a Magyar Kultúra Napján ennek a lelki Európának a közösségében kérjük a Mindenhatót: „Isten, áldd meg a magyart, jókedvvel, bõséggel”. 2007. január 8. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

2007. JANUÁR 29.

Egyetemes Imahét 2007. A süketeket is hallóvá teszi és a némákat is beszélõkké – Mk 7,37 1. nap – vasárnap – Kezdetben volt az Ige „Akkor ezt mondta Isten...” (1Móz 1) 1Móz 1,2-2,4:

Zsolt 104,1-9: Jel 21,1-5a: Ján 1,1-5:

Isten teremtette a világmindenséget az Õ igéje által Isten az egész teremtett világ Ura Isten mindent újjá tesz Kezdetben volt az Ige

2. nap – hétfõ – Krisztus szabadító szava „A süketeket is hallóvá teszi és a némákat is beszélõkké.” (Mk 7,31-37) Ézs 50,4-5:

Zsolt 34,1-16: Kol 1,11-20: Mk 7,31-37:

Az Úr megtanított engem beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak Áldom az Urat mindenkor Õ a láthatatlan Isten képe Jézus a süketeket hallókká, a némákat beszélõkké teszi

3. nap – kedd – A Szentlélek adja az igét „A Szentlélek... tesz majd bizonyságot énrólam.” (Jn 15,26) Kitöltöm majd lelkemet minden emberre Zsolt 104: Megújítod a föld színét 1Kor 12,1-4.12-13: Senkisem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által Jn 15,26-27 és 16,12-13: Az igazság Lelke... majd bizonyságot tesz rólam

5. nap – csütörtök – Isten megítéli a mi hallgatásunkat „Bizony mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket...” Mik 6,6-8: Zsolt 31,1-5:

Mit követel tõlünk az Úr? Isten a menedék és a biztos szabadító 1Pét 4,17: Az ítélet az Isten háza népén kezdõdik Mt 25,31-46(41-46): Velem nem tettétek meg

6. nap – péntek – Felhatalmazásunk van arra, hogy kimondjuk... „Az asszony pedig ... félve és remegve ... elmondta neki a teljes igazságot.” (Mk 5,33) Bir 6,11-16: Zsolt 50,1-15: ApCsel 5,26-32: Mk 5,24-34:

Én veled leszek Hívj segítségül engem Istennek kell engedelmeskednünk El kell mondanunk a teljes igazságot

7. nap – szombat – Elhagyatottság „Miért vagy oly távol tõlem, hogy segíts?” (Zsolt 22,2)

Jóél 2,26-29:

4. nap – szerda – A feledékenység hallgatása és a szenvedés kiáltása „Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi” (1Kor 12,26)

Ézs 53,1-5: Zsolt 22,1-5: Róm 8,35-36: Mt 27,57-61:

8. nap – vasárnap – Feltámadás – megdicsõülés „Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr.” (Fil 2,11) Ezék 37,1-14:

2Móz 3,7-10: Zsolt 28,1-8: 1Kor 12,19-26: Mk 15,33-41:

Isten meghallgatta az elnyomottak segélykiáltását Uram, ne fordulj el tõlem némán! Sok tag, de egy test Krisztusban Jézus hangosan felkiáltott: „Én Istenem, miért hagytál el engem?”

Fogyatékosságainkat elviselni és a csapásokat elhordozni Elhagyatás Elválasztva a Krisztus szeretetétõl? Az eltemetett szeretet

Zsolt 150: Róm 8,31-39:

Lk 24,44-52:

Az Úr kihoz titeket a ti sírjaitokból Minden lélek (ami lélegzik) dicsérje az Urat A meghalt, sõt feltámadott Krisztus az, aki esedezik érettünk Az apostolok mindig a templomban voltak és áldották az Istent

2. OLDAL

Imahét a Krisztus-hívõk egységéért 2007. január 21–28. „... a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé.“ Mk 7.37

FELHÍVÁS Amint arról az egyházi médiában már olvashattunk és hallhattunk, a két nagy, európai-egyházi szervezet, a Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája 2007 szeptemberében Nagyszebenben rendezi meg a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlést. E jelentõs európai egyházi eseményt számos rendezvény elõzte/elõzi meg, például Rómában, Wittenbergben. Egyházaink e folyamathoz csatlakozva Gyulán és Budapesten szerveznek ökumenikus programot 2007 januárjában és áprilisában. A 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés költségeihez a nemzetközi szervezõk az Ökumenikus Imahét istentiszteleteinek egy perselyadományával való hozzájárulást kérik és remélik. Bizalommal kérjük tehát az Imahét istentiszteleteit szervezõ gyülekezeteket és egyházközségeket, hogy e megkeresést jó szívvel fogadva egy istentiszteleti perselyadományt a fenti célra felajánlani, a következõ bankszámlára átutalni szíveskedjenek: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa: OTP 11705008-20109723.

ELÕSZÓ A MAGYAR NYELVÛ IMAHETI PROGRAMHOZ Kedves testvérek! A hívõ ember bizonyságot kíván tenni a hitérõl, s ez a hívek közösségének, az Egyháznak a küldetése is. Hallatni kell a hit szavát, amelyben – hitünk szerint – a Szentlélek jelenlétében megszólal az Isten igéje: az 'Isten szava, az Isten léte és az Isten tette. Hirdetjük az igét alkalmas és alkalmatlan körülmények között követve az apostoli tanítást. S tesszük ezt azzal a bátor hittel is, hogy egyszer azok is meghallják az igét, akik eddig nem hallották, vagy nem vették a szívükre. Nem a mi dolgunk megítélni, hogy a Jézus Krisztusban megjelent isteni kegyelemrõl szóló üzenet mikor jut célba. Olykor a halálos csend teszi érzéketlenné a füleket és szíveket az élet reményteljes üzenetének befogadására, olykor pedig a világ hívságos hangzavara nyeli el a krisztusi bizonyságtételt. De hisszük, hogy van olyan magvetés, amely jó földbe talál. Sõt azt is hisszük, hogy minden magvetésnek vannak olyan magvai, amelyek gyökeret vernek, fává nõnek és éltetõ termést hoznak. Hisszük ezt akkor is, ha tapasztalataink másról gyõznek meg bennünket. Hisszük ezt olyan körülmények között is, amelyben a hazug szavak versenyében aligha várhat figyelmet bármilyen igaz szó. És az is hisszük, ha az emberi szó elértéktelenedésének korában még inkább szükségünk van az isteni szóra, az igehirdetésre. Hisszük továbbá, hogy a hazugságok által létrejött általános bizalmatlanság közepette szükség van Krisztus népének bizalomteljes, imádságos közösségére.

PARTIUMI KÖZLÖNY Az Egyetemes Imahét rendelt alkalma az igehirdetésnek, igehallásnak és a közösség gyakorlásának. A bizonyos szempontból különbözõek lényegi összetartozásnak szép példáját adjuk, amikor az imahét istentiszteletein együtt hirdetjük és hallgatjuk Isten szavát és hozzá imádságos bizalommal szólunk. Ezekben a napokban Krisztus népe világszerte ugyanannak az igei vezérfonalnak a vezetése mellett teszi meg a maga egyszerû lépéseit az egység útján. Ehhez csatlakozzunk mi is, hogy a megtépázott családok, barátságok, szétzilálódott munkahelyek és oldott kéveként széthulló nemzetünk gyógyulást nyerjen. A közéletet áthatja Európa egyesítésének folyamata. Miközben a gazdasági, jogi és politikai egyeztetések sok-sok kudarccal és kiábrándulással járnak, nem mondhatunk le arról, hogy Európa egyesítõ lelkének megelevenedéséért imádkozzunk és fáradozzunk. Ehhez kínál vezérfonalat az Ökumenikus Charta, amelyet éppen öt esztendõvel ezelõtt írtak alá egyházaink európai képviselõi, s amelyhez az elsõk egyikeként csatlakoztak a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttmûködõ protestáns és ortodox egyházak. E vezérfonalnak öt év után is megszívlelendõ gondolatai vannak a Krisztus családjába tartozó hívek és közösségek együttélésére, az elesettekkel való szolidaritásra, az európai népek megbékélésére, a világvallásokkal való párbeszédre nézve egyaránt. Ezért függelékként csatoljuk a Charta Oecumenica magyar szövegét, és szeretettel buzdítjuk lelkipásztorainkat és híveinket, hogy az Isten Igéjének és az embertárs szükségének hallhatóvá tételével együtt tanulmányozzák azt a vezérfonalat, amely a hiteles krisztusi bizonyságtétel hatékonyságát hivatott elõmozdítani. DR. ERDÕ PÉTER bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Konferencia Püspöki elnöke

D. SZEBIK IMRE ny. püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke

A keresztyén egység imahetének története Január 18–25. között rendezik meg világszerte a keresztyén egységért mondott imák hetét, amit 1908 óta tart meg a világkeresztyénség. Paul Wattson New York-i episzkopalista/protestáns lelkész nevéhez kapcsolódik a mozgalom elindítása. Neki még 1907-ben tett említést a keresztyén egységért való könyörgés szervezetté tételérõl Spencer Jones anglikán lelkész. 1926-ban a Hit és Egyházszervezet mozgalom is érdeklõdést mutatott a kezdeményezés iránt, s többféle keresztyén felekezetet is felhívtak az együtt imádkozásra. Az évek során az ökumenikus mozgalom egyik fõ mozgatója lett az imahét. Római katolikus részrõl az 1930-as években csatlakozott Paul Couturier lyoni szerzetes az imahéthez, majd programjába 1948-ban felvette az Egyházak Világtanácsa is. 1964-ben támogatta a II. Vatikáni Zsinat Ökumenikus Dekrétuma, aminek nyomán megalakult a közös vatikáni-EVT munkacsoport a keresztyén egység elõmozdítására. Ez a közös bizottság az, amelyik évrõl évre kidolgozza a tematikát. Ilyenkor Jézus fõpapi imájának arra a részére összpontosítanak a különbözõ felekezetû hívõk, ahol Õ ezt mondta: „...hogy mindnyájan egyek legyenek“. Az ez évi alkalomnak így hangzik a fõtémája: „A süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé“ (Márk 7,31-37). Ezt a témát a dél-afrikai keresztyén közösségek javasolták, akik még ma is komoly elnyomástól; és elszigeteltségtõl szenvednek. Sok közösség a központi liturgiát követi, mások egyénileg kidolgozott, sajátos programmal ünneplik, tartják meg ezt a hetet.

A Krisztus-hívõk egységéért megtartott imahetek témái 1968 volt az az esztendõ, amikor elõször készített közös hivatalos dokumentumot az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága, valamint a Keresztény Egység Elõmozdításának Pápai Tanácsa. 1968 Dicsõségének magasztalása – Ef. 1,14 1969 Szabadságra vagyunk elhíva – Oal 5,13 1970 Isten munkatársai vagyunk – 1Kor 3,9 1971 A Szentlélek közössége – 2Kor 13,13 1972 Új parancsolatot adok néktek – Jn 13,34 1973 Urunk, taníts minket imádkozni – Lk 11, l 1974 Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Or – Fil 2,1-13 1975 Isten szándéka: Krisztusban egybefoglal mindeneket – Ef 1,3-10 1976 Isten gyermekei legyünk, vagy az a hivatásunk, hogy legyünk, amik vagyunk- lJn 3,2 1977 A reménység nem csal meg többé – Róm 5,1-5 1978 Nem vagytok idegenek – Ef 2,13-22 1979 Szolgáljatok egymásnak Isten dicsõségére – 1Pt 4,7-11 1980 Jöjjön el a Te országod! – Mt 6,10 1981 Egy Lélek – sok ajándék – egy test – 1 Kor 12,3-13 1982 Hogy megtalálják hajlékukat nálad, Urunk – Zsolt 84,5 1983 Jézus Krisztus a világ élete – 1Jn 1,1-4 1984 Az a hivatásunk: legyünk egyek Urunk keresztje által – 1Kor 2,2; Kol 1,20 1985 Halálból az életre Krisztussal – Ef 2,4-7 1986 Tanúim lesztek ApCsel 1, 6-8 1987 Krisztusban egyek – új teremtés – 2Kor 6,17 1988 Isten szeretete elûzi a félelmet – Un 4, 18 1989 Közösséget építünk, egy test vagyunk a Krisztusban – Róm 12,5-6 1990 Hogy mindnyájan egyek legyenek... hogy elhiggye a világ – Jn 17,21 1991 Dicsérjétek az Urat minden nemzetek – Zsolt 117; Róm 15,5-13 1992 Menjetek el, veletek vagyok mindenkor – Mt 28,16-20 1993 A krisztusi egységért: teremjétek a Lélek gyümölcsét – Gal 5,22-23 1994 Isten népe feladata, hogy egy legyen szívében és gondolataiban – ApCsel 4,23-27 1995 Koinónia: közösség Istennel és egymással – Jn 15,1-17 1996 Íme, az ajtó elõtt állok és zörgetek – Jel 3,14-22 1997 Krisztusért kérünk, béküljetek meg és engesztelõdjetek ki Istennel – 2Kor 5,16-21 1998 Gyöngeségünkben is segítségül siet a Lélek – Róm 8,26 1999 Õ majd velük lakik, õk pedig népévé lesznek – Jel 21,3 2000 Áldott legyen az Isten, aki megáldott bennünket Krisztusban Ef l, 3 2001 Én vagyok az út, az igazság és az élet – Jn 14,6 2002 Nálad van az élet forrása – Zsolt 36,10 2003 Ez a kincsünk cserépedényben van – 2Kor 4,7 2004 Az én békességemet adom nektek – Jn 14,27 2005 Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma – 1Kor 3,1-23 2006 Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük – Mt 18,20 2007 „... a süketeket is hallóvá teszi és a némákat beszélõkké.“ Mk 7,31-37

3. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Egyetemes imahét a keresztyének egységéért Nagvvárad-olaszi templom 2007. január 21–28. „A süketet is hallóvá teszi és a némákat is beszélõkké“ Mk 7,37 1. nap – vasárnap – Kezdetben volt az Ige „Akkor ezt mondta Isten“ 1Móz 1 De. 10-kor Igét hirdet Tõkés László püspök lelkipásztor Du. 5-kor vendég a nagyvárad-hegyaljai gyülekezet és Wagner Erik lelkész 2. nap – hétfõ du. – Krisztus szabadító szava „A süketet is hallóvá teszi és a némákat is beszélõkké“ Mk 7,37 Vendég a nagyvárad-õsi gyülekezet és Csûry István lelkipásztor 3. nap – kedd du. – A Szentlélek adja az Igét „A Szentlélek ... tesz majd bizonyságot énrólam.“ Jn 15,26 Vendég a nagyvárad-szõlõsi gyülekezet és Szûcs Imre lelkipásztor 4. nap – szerda du. – A feledékenység hallgatása és a szenvedés kiáltása „Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi“ 1Kor 12,26 Vendég a nagyvárad-újvárosi gyülekezet és Herdeán Gyöngyi lelkipásztor 5. nap – csütörtök du. – Isten megítéli a mi hallgatásunkat „Bizony mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket...“ Vendég a nagyvárad-rogériuszi gyülekezet és Fazakas Sándor lelkipásztor 6. nap – péntek du. – Felhatalmazásunk van arra, hogy kimondjuk „Az asszony pedig félve és remegve elmondta neki a tejes igazságot.“ Mk 5,33 Vendég a nagyvárad-réti gyülekezet és Pálfi József lelkipásztor 7. nap – szombat du. – Elhagyatottság „Miért vagy oly távol tõlem, hogy segíts?“ Zsolt 22,2 Vendég a nagyvárad-velencei gyülekezet és Farkas Antal lelkipásztor 8. nap – vasárnap de. – Feltámadás – megdicsõülés „Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr“ Fil 2,11 De. 10-kor Nagyvárad-Olasziban Igét hirdet: Veres-Kovács Attila lelkipásztor De. 11-kor a nagyvárad-rogériuszi templomban imahét-záró istentisztelet Igét hirdet Tõkés László püspök Du. 5-kor Nagyvárad-Olasziban imahét-záró istentisztelet Vendég a nagyvárad-csillagvárosi gyülekezet és Vincze Zoltán lelkész

A siketeknek visszaadja hallásukat, a némáknak beszédjüket Az ötvenes években Dél-Afrikában több nagyvárosi peremkerületet létesítettek a színes bõrûeknek. Umlazi egyike ezeknek. Mintegy 750 000 lakosa van. Nincs elég iskola, kórház, megfelelõ lakás. Még egy futballpálya sincs. A munkanélküliség meghaladja a negyven százalékot. A szegénység erõszakot és visszaéléseket szül. Igen magas az AIDS-fertõzöttek száma. Sokan elszigetelõdtek, és szenvedéseikrõl, ezernyi problémájukról senkinek nem mernek beszélni. „Mit tehetnénk?” – tették fel a keresztény közösségek vezetõi a kérdést Umlaziban. „Meg kell törnünk a csöndet – állapították meg. – Keresnünk kell ezekkel az emberekkel a párbeszéd lehetõségét, az életközösséget, hogy együtt hordozzuk a nehézségeket.” A fiatalokkal kezdték. A konstruktív beszélgetésekben egyre inkább egymásra találtak. Felbátorodva a jó tapasztalaton, Umlazi keresztény hívei Márk evangéliumának ezt a szakaszát választották – ahonnan az igét most vesszük –, s ezt javasolták a keresztények egységéért rendezett imahétre, amit ebben a hónapban tartanak a világ sok részén. Az imahétnek egyaránt szándéka a keresztények közötti egység, valamint a szenvedés keresztény értelmének keresése – áll a 2007-es imahét ismertetõ anyagában. Jézus egyetlen szavával meggyógyította a süketnémát, akit hozzá vezettek: „Effata” – mondta neki, vagyis „nyílj meg”. A tömeg elcsodálkozott ennek láttán, s örvendezve kiáltott: Jézus csodái megmutatják a szeretetét mindenki iránt, akivel csak találkozott. Ugyanakkor jelei az új világnak is, amit létre kívánt hozni. A sü-

ketnéma meggyógyítása azt jelzi, hogy Jézus meg akar minket ajándékozni egy újfajta képességgel, amely a felfogásunkat és a beszédünket átalakítja. „Effata” – mondták ki fölöttünk is a keresztségünk pillanatában. „Effata” – ezzel a szóval nyitja meg fülünket Isten igéjére, amíg belénk nem hatol. „Effata” – hív, hogy mi is hallgassuk meg mindazokat, akikkel azonosította önmagát – különösen a kicsiket, a szegényeket, a szükséget szenvedõket. Arra hív, hogy folytassuk mindenkivel a szeretet párbeszédét, és osszuk meg evangéliumi tapasztalatainkat. Az akkori tömeggel együtt, hálával mindazért, amit bennünk Jézus véghezvisz, hirdessük mi is. Hogyan éljük ezt az igét? Úgy, hogy megtörjük a süketséget, elhallgattatva magunkban is, a környezetünkben is mindazt a zajt, amely miatt képtelenek vagyunk meghallani a lelkiismeretünk, a testvéreink és Isten hangját. Sokfelõl érkezik – gyakran némán – a segélykiáltás: egy gyermektõl, aki a figyelmünket kéri; egy nehézségekkel küzdõ házaspártól; egy segítségünkre szoruló beteg, idõs vagy börtönbe jutott embertõl. Városlakók kiáltását halljuk, akik élhetõbb lakóhelyre vágynak; igazságot kívánó munkások kiáltanak, s egész népek, akiket létüktõl fosztottak meg. Gyakran ezek a hangok nem jutnak el a szívünkig, mert elveszünk érdekeink és vonzalmaink útvesztõiben. Vagy – hivatkozva a saját szükségleteinkre – úgy teszünk, mintha nem is hallanánk. CHIARA LUBICH

KÖZLEMÉNY A Partiumi Keresztény Egyetemet közvetlen kapcsolat fûzi a Babeº–Bolyai Tudományegyetemhez, egyszerûen azon oknál fogva, hogy hallgatóinak egy része – a hatályos törvényeknek megfelelõen – a kolozsvári egyetemen teszi le államvizsgáját. Ennek tudatában Tõkés László püspök, az egyetemalapító Pro Univesitate Partium Alapítvány, illetve az egyetemi Vezetõ Tanács elnöke, a két tanintézet közötti személyes és intézményes kapcsolatok kiépítése és megerõsítése érdekében, múlt év elején látogatást tett Andrei Marga – akkori – rektornál, további támogatást kérve a PKE akkreditációjához. Idén márciusban a PKE vezetõsége látogatásra hívta meg a BBTE vezetõjét. A 2006. május 10-re kitûzött látogatását és elõadását azonban Andrei Marga elnök az utolsó pillanatban lemondta. November 29-én kelt levelében a PKE Vezetõ Tanácsának elnöke az Andrei Margához intézett meghívást megújította, reményét fejezve ki ugyanakkor, hogy közbenjárásával, közös akarattal a BBTE két önkényesen eltávolított oktatójának – Hantz Péternek és Kovács Lehelnek – a helyzete méltányos módon rendezhetõ volna. Andrei Marga készségesen elfogadta Egyetemünk meghívását – válaszlevele azonban nagyrészt abban merült ki, hogy ellentmondást nem tûrõ kirohanást intézett az állásától megfosztott két tanár ellen. „A civilizált világ egyetlen egye-

teme sem maradna tétlen olyan személyek folyamatos agresszív viselkedése láttán, akik minden mással igen, csak a szakmájukkal nem foglalkoznak, és semmi érdemük nincsen annak megerõsítésében“ – írta válaszában a BBTE elnöke. Az ismert fejlemények és a leírottak nyomán Egyetemünk Vezetõ Tanácsának elnöke válaszlevelében sajnálattal állapította meg, hogy a kialakult légkör olyannyira „beárnyékolná a tanintézményeink kapcsolatát érintõ megbeszéléseinket“, hogy emiatt Andrei Marga látogatását és elõadását – közös egyeztetés szerint – egy késõbbi idõpontra kellene halasztani. Tõkés László ugyanakkor megismételte közvetítõ jószolgálatra irányuló javaslatait, arra kérve Andrei Margát, hogy vele együtt „hivatalában szíveskedjék fogadni a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság képviselõt“. „Mi önt egy konciliáns embernek és egy toleráns román vezetõnek gondoltuk. Nicolae Bocºan brutális intézkedései és a régi rezsim emlékét idézõ megnyilatkozásai nyomán azonban mélységes csalódást keltett bennem, hogy az Elnök úr tulajdonképpen jóváhagyja mindazt, amit a Rektor úr magyar tanárainkkal és az egész magyar egyetemi közösséggel szemben elkövetett“ – írja levelében Tõkés László. Nagyvárad, 2006. december 15. A PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM VEZETÕ TANÁCSA

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PARTIUMI MAGYAR MÛVELÕDÉSI CÉH PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM

BARTÓK BÉLA EMLÉKNAP 2006. december 14.

PROGRAM BARTÓK-EMLÉKTÁBLA LELEPLEZÉSE AZ EGYHÁZKERÜLETI SZÉKHÁZ BELSÕ UDVARÁBAN

BARTÓK BÉLA-TEREM FELAVATÁSA Egyházkerületi Székház, A/1-es terem

• Bartók Béla, a zeneszerzõ Fodor Attila zenetudós • Az emléktábla leleplezése Tõkés László püspök és Geréb Zsolt rektor • Bartók Béla: Madárdal Elõadja a Partiumi Keresztény Egyetem nõi kara Vezényel Brugós Anikó

• Teremavatás Megnyitóbeszédet mond dr. Chirodea Letiþia dékán-helyettes • Bartók Béla: 44 duó két hegedûre (részletek) – elõadják Péter Ernõ és Szabó Barna, a Nagyváradi Állami Filharmónia mûvészei

TALÁLKOZÁS BALASSA SÁNDOR ZENESZERZÕVEL • Balassa Sándor-dalok – Elõadja B. Konrád Erzsébet, Zongorán kísér Lászlóffy Zsolt Elhangzanak a következõ Balassa Sándor mûvek: • Három dal Wass Albert verseire, op. 84, címû ciklusból – Darvak • Két dal József Attila verseire, op. 7. címû ciklusból – Csodálkozás • Dalok a Sümegvár utcából, op. 78. címû ciklusból – Ó jössz-e már? (Mihai Eminescu versére)

Bartók Béla, a zeneszerzõ (1881–1945) A zeneszerzõ, zongoramûvész és népzenekutató Bartók 1881-ben született az akkor Magyarországhoz tartozó Nagyszentmiklóson, és 1945-ben halt meg New Yorkban. Noha kiemelkedõ tehetsége mind zongoramûvészként, mind zeneszerzõként hamar megmutatkozott, pályája mégsem indult könnyen. Elsõ nagyszabású hazafias kompozíciói (a hamarosan visszavont Kossuth szimfónia, a zongorára, illetve zongorára és zenekarra írt Rapszódia, az 1. zenekari szvit) megírását követõen felfedezte a parasztzenét, mely az addig ismert népies mûzenénél eredetibbnek, „hitelesebb”-nek és alkalmasabbnak is bizonyult egy új magyar zenei nyelv megteremtéséhez. Ekkor rendszeres népzenegyûjtésbe fogott, és ezzel párhuzamosan elkezdett népzenén alapuló modern (olykor egyenesen kísérleti jellegû) kompozíciókat írni (pl. Tizennégy bagatell, 1. vonósnégyes). Több mint egy évtiezeden át fáradhatatlanul gyûjtött a „régi” Magyarország eldugott falvaiban, a magyar mellett jelentõs szlovák és román ajkú területeken, ahol érdeklõdése már igen hamar a „kisebbségek” népzenéje felé fordult. Különösen izgatták a szerinte egzakt tudományos módszereket igénylõ, „természeti jelenség”-nek tekintendõ parasztmuzsika archaikus vonásai. Hazai népzenegyûjtése mintegy 3500 román, 3000 szlovák és 2700 magyar, valamint néhány szerb és bolgár dallamot ölel fel. „Miért jött Bartók éppen Biharba román népdalt gyûjteni?” – teszi fel a kérdést Köteles Pál. Szegõ Júlia Bartók Béla a népdalkutató címû kötetében ezt írja: „A népzenegyûjtés számára elsõsorban ’tisztán zenei szempontból’ látszott elkerülhetetlenül szükségesnek. A magyar népi dallamkincs felfedezése azután további feladatok elé állította. Már a Békés megyében gyûjtött magyar dallamanyagban olyan „sajátságokra bukkant”, amelyekre nem talál magyarázatot. Az volt a feltevése, hogy e sajátosságok létrejöttéhez legfõképpen a nagyrészt román lakosságú szomszédos Bihar megye román népzenéje járulhatott hozzá. Az esztétikai érdeklõdést tehát fel kellett váltania a tudományos igényû kutatás következetességének. Bartóknak meg kellett ismernie a román népzenét... Ezért 1909-ben elhatározta, hogy útnak indul, elmegy Bihar megyébe román népzenét gyûjteni.”

A népzenegyûjtésnek Bartók zeneszerzõi nyelvére is kiható, igen korán jelentkezõ, egyértelmû következményeire Albert Mária muzikológus is rámutat. „Számos dokumentum igazolja, hogy Bartók Béla zeneszerzõ hangját a tízes évek közepétõl erõsen meghatározta a szlovákiai és erdélyi népzenegyûjtés hatása. A Román táncok és a Húsz magyar népdal keletkezése idején Bartók már végleg elszakadt a fiatalkorában megismert „magyarosch” cigányzó kávéházi szalonzenétõl.” Már 1906-tól szoros tudományos együttmûködés alakult ki közte és az ugyancsak zeneszerzõ és folklórkutató Kodály Zoltán között. Az õsi zene iránti érdeklõdés Bartókot 1913-ban Algériában vezette arab népzene gyûjtésére, késõbb pedig, 1936-ban Törökországba is ellátogatott. A népzenekutatói terepmunkával azonban már 1918-ban, az Osztrák– Magyar Monarchia szétesése és Magyarország jelentõs területeinek az elsõ világháborút követõ elvesztése elõtt lényegében fölhagyott. Addigra, különösen a Fából faragott királyfi 1917-es és A kékszakállú herceg vára 1918-as sikeres bemutatásának köszönhetõen, nemzedéke és általában a modern magyar zeneszerzés vezetõ komponistájának ismerték el. Újabb zenemûveit a jelentõs bécsi zenemûkiadó, az Universal Edition ekkor kezdte kiadni, s végre megnyílt számára a nemzetközi zongorista és zeneszerzõ pálya lehetõsége. Rendszeresen koncertezik ezután Párizsban, Londonban és Európa más zenei központjaiban. Bartók Béla kompozíciós tervei minden korszakában páratlanul változatosak. Zongoramûvei, az Allegro barbaro (1911), vagy a Szabadban (1926), valamint pedagógiai céllal komponált sorozatai, a Gyermekeknek (1909–1910) és a Mikrokosmos (1932–39), illetve a Negyvennégy duó két hegedûre (1931) jelentõs helyet foglalnak el a 20. századi zeneszerzés és korszerû zenei nevelés történetében; 1908 és 1939 között komponált hat vonósnégyes kiemelkedõ eredménynek számít a mûfaj történetében. Több nagyszabású zenekari mûve, különösen az 1923-ban komponált Táncszvit és a svájci karmester-mecénás Paul Sacher megrendelésére íródott Zene húros hangszerekre, ütõkre és cselesztára (1936) vált elsõ elõadásait követõen mindjárt világhírûvé. Kiemelkedõ jelentõségû pantomimje, a

Csodálatos mandarin (1926). E mûvek kora két leghíresebb zenei újítója, Arnold Schoenberg és Igor Stravinsky mellett jelölték ki helyét. Mûveinek kiadását – Ausztria német megszállását követõen – a londoni Boosey and Hawkes cégre bízta, s elõkészületeket tett, hogy elhagyja a háborús Európát; 1940-ben feleségével az Egyesült Államokba utazott. A külvilág nem viszonozta empátiáját, az utókor sokkal több támogatóról tud, mint ahányan valóban segítették. Koncertezés mellett elsõsorban egyetemeken talált a maga számára elfogadható munkát, mindenekelõtt a Columbia Egyetemen, amely díszdoktorává avatta. A Koussevitzky Alapítvány, az orosz származású karmester, Szergej Koussevitzky javaslatára egy mûvet rendel, így születhetett meg az öt tételes zenekari mû, a Concerto, amely megrendítõ vallomása egy olyan alkotónak, aki a század elsõ felében tanúja volt a humánum meghasonlásának, a hagyományos morális értékek semmivé foszlásának. Amerikai emigrációjában igen hamar jelentkezett végzetes betegsége, a leukémia. Az életmûvet a Yehudi Menuhinnak ajánlott szólóhegedû Szonáta, a Brácsaverseny és az élet természetes szépségérõl szóló emelkedett és költõi vallomás, a feleségének szánt III. zongoraverseny zárja le. Ez utóbbi versenymû minden fordulata átszellemült kapcsolatban van az európai kultúra egészével, Bachhal éppúgy mint Mozarttal és Beethovennel, a bukolikus görög költõkkel csakúgy, mint Thomas Mann életfilozófiájával, s mégis sajátságosan, megindítóan magyar alkotás. Bartók Béla élete és mûve – ismét egyszer – különösen idõszerûnek tûnik. Az európai integráció korábban soha nem remélt mértékben látszik megvalósulni. A 20. század elsõ felében, amikor is két világháború osztotta meg Európát, éppen Bartók kiapadhatatlan és elfogulatlan érdeklõdése (vagy ahogy õ maga kifejezte: szeretete) a különbözõ népek, szomszédnépek, etnikumok parasztzenéje iránt ma is példaértékû. FODOR ATTILA zenetudós Elhangzott 2006. december 14-én, a Bartókemléktábla felavatása alkalmából.

5. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Debreceni vendégek a Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban Kedden, december 12-én, a Lorántffygimnázium tanárainak a Lorántffy Központban tartott adventi szeretetvendégségét megtisztelte jelenlétével a Debreceni Református Kollégium nyolctagú, pedagógusokból álló delegációja. A Veres-Kovács Attila iskolalelkész által szervezett találkozón felelevenítették a büszkén vállalt közös történelmi örökségüket; az 1557-ben alapított Váradi Schola diákjai ugyanis 1660ban, a törökdúláskor Debrecenbe menekültek professzoraikkal együtt. Vitték magukkal még az ünnepi egyenruhájuknak számító sárga sujtásos zöld tógájukat is, melyet mai napig is díszegyenruhaként öltenek magukra a debreceni diákok. A református kollégiumi hagyományok csupán Debrecenben folytatódtak megszakítás nélkül még a kommunista idõben is. Így hát nagy volt a látogatás iránt az érdeklõdés a lorántffys tanárok körében is. Tõkés László püspök, Szabó Zsuzsa igazgatónõ és az iskolalelkész köszöntötték a vendégeket. Többen közülük már ismerõsek voltak a váradiaknak, ugyanis elõzõ találkozókon, Kárpát-medencei szintû megbeszéléseiken már volt alkalmuk megismerni egymást. Gyõri József debreceni igazgató bemutatta a nyolctagú küldöttséget, az oktatás és a nevelés szinte minden területét képviselõ tanártársait. A bevezetõ áhítatot és a két bevezetõ elõadást is a debreceniek tartották. A beszélgetés vitaindítójának fõ témájául a globalizáció és a keresztyén pedagógia kihívásait választották. Külön kitértek a szeretet családi kötelékének fontosságára a gyermek nevelésében. Abban van a nevelésük sikerének egyik titka, hogy a diákok háromnegyed része kollégiumi, azaz bentlakásos rendszerben nevelkedik, így a tanintézet komoly hatással van a fiatalok lelki fejlõdésére is. A tanáregyéniségek meghatározó jelenléte még mindig elsõdleges a nevelés hatékonyságát illetõen. Oktatás ideológiai alap nélkül nem létezik. Keresztyén felekezeti iskolában tanítani hitvalló lelki alappal eredményes csupán. A közvetített ismeretet, legyen az bármely tantárgyhoz tartozó, át- meg áthatja a tanár hiteles egyénisége – mondta Gyõri József igazgató. A tartalmas elõadások után élénk beszélgetésben ismertették meg a lorántffys tanárok iskolájuk helyzetét, részletesen felmutatva a jelenlegi tanügyi rendszer hátrányait is, ami az egyházi iskolákat illeti. Kölcsönös megajándékozás után a vendégek nem búcsúztak, hanem átvonultak az iskola épületébe, ahol megtekintették a felújítási munkálatokat Szabó Zsuzsa igazgatónõ és Kovács Péter tanárok kíséretében. Ez után a két iskola képviselõi megegyeztek abban, hogy tavasszal a Lorántffy-gimnázium tanárai látogatnak Debrecenbe. VERES-KOVÁCS ATTILA lelkipásztor

NYILATKOZAT az erdélyi magyar párbeszéd és összefogás tárgyában November 3-án, Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által régóta szorgalmazott párbeszéd – remélt – kezdetét jelentõ EMNT–RMDSZ találkozón a Tõkés László és Markó Béla elnökök által vezetett küldöttségek két munkacsoport felállításában egyeztek meg, melyeknek feladata egyfelõl egy erdélyi egyeztetõ kerekasztal létrehozása (a), másfelõl pedig az erdélyi magyarság nemzeti minimum-programjának a megfogalmazása (b). Rövid idõn belül meg is alakult a második munkacsoport (b) – a következõ tagokból: Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, Izsák Balázs EMNT-alelnök és SZNT ÁB-tag és Bakk Miklós politológus – az EMNT részérõl; valamint Kelemen Hunor képviselõ, Varga Attila parlamenti képviselõ és Lakatos András RMDSZ-alelnök – az RMDSZ részérõl. Az elsõ munkacsoport (a) EMNT által kijelölt tagjai a következõk: Toró T. Tibor parlamenti képviselõ, Bodó Barna, a MACISZESZ elnöke és Hantz Péter BKB-alelnök. Ismételt unszolásunk ellenére az RMDSZ ebbe a munkacsoportba mind a mai napig nem jelölte ki képviselõit. A megegyezés óta eltelt negyven nap alatt ennek következtében az erdélyi egyeztetõ kerekasztal létrehozása ügyében semmi elõrelépés nem történt. A másik munkacsoport szintén lemaradásban van, mivel ez ideig egyetlen teljes körû ülést sem tartott, hanem csak levelezés útján kezdte el egy ún. Egyetértési nyilatkozat megfogalmazását. Közös megállapodás szerint ezen munkacsoport elsõ találkozójára 2006. december 16-án fog sor kerülni, Marosvásárhelyen. Mindezeket figyelembe véve, sajnálattal állapítható meg, hogy a 2006. november 3-án elõirányzott december eleji határidõ betartása – elsõrenden az RMDSZ mulasztása miatt – meghiúsult. Ennek következtében lehetetlenné vált azon célkitûzés megvalósítása, hogy „Románia közeli európai integrációjára való tekintettel sürgõsséggel, még ebben az évben teremtsék meg az összefogás és az együttmûködés szükséges elõfeltételeit és kereteit”. Az EMNT ismételt sürgetései ellenére Markó Béla RMDSZ-elnök a december elsõ felére kitûzött, újabb EMNT–RMDSZ találkozóra nem adott módot.

Mindezek következtében a november elején indítványozott autonómia-memorandum ügye is elakadt. Az RMDSZ-hez 2006. december 1-jén eljuttatott szövegtervezetre azóta sem érkezett semmi válasz. Mindent egybevetve, sajnálattal állapítható meg, hogy az alig beindulni látszó erdélyi magyar párbeszéd már az elsõ száz méteren elakadt. A jelek szerint az RMDSZ ez esetben sem tudott szakítani megelõzõ halogató és félrevezetõ gyakorlatával. Még ha enyhítõ körülménynek is számíthat az idõközben kialakult romániai kormányválság – vagy talán éppen ezért –, az összefogás és az együttmûködés halaszthatatlanul fontosnak mutatkozik. Ennek szükségét támasztják alá – egyebek mellett –: a novemberben kirobbant kolozsvári egyetemháború (1), a kormányválság miatti elõrehozott választások eshetõsége (2), valamint a küszöbön álló európai parlamenti választások (3). Az a körülmény, hogy idõközben az Európai Parlament az erdélyi magyarságra nézve a várhatónál kedvezõbb országjelentést fogadott el Romániáról – egy okkal több a közös érdekérvényesítés megvalósítására. Tõkés László és Markó Béla elnököknek az EP Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup 2007. január 18-i ülésére való együttes meghívása szintén a „kötelezõ” belsõ összefogásra jelenthetne indítást. Az EMNT meggyõzõdéssel vallja, hogy olyan tartósan válságos ügyek, mint a székelyföldi helyi népszavazás (1) vagy a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen kialakult válság (2) – kizárólag teljes nemzeti összefogással oldhatók meg és rendezhetõk. Éppen ezért összefogást sürgetõ felhívásunkkal újólag az erdélyi magyar közvéleményhez, a politikai, az önkormányzati és a civil közképviseletekhez fordulunk. Felhívásunkat az RMDSZ 2006. december 16-án, Marosvásárhelyen ülésezõ Szövetségi Képviselõk Tanácsához is – hivatalos formában – eljuttatjuk. 2006. december 15. TÕKÉS LÁSZLÓ elnök

TÁJÉKOZTATÁS Az adventi idõszak utolsó hetében, 2006. december 18-án a határon túli magyar egyházak püspökeit és más vezetõ képviselõit a Sándor Palotában látta vendégül Sólyom László államelnök. Ezt követõen a hagyományos adventi találkozó-sorozat az Országházban folytatódott, ahol elõbb Szili Katalin házelnök, majd Orbán Viktor, a Fidesz MPSZ és Semjén Zsolt, az FKGP elnöke fogadta az egyházi vezetõket. Köszöntõ beszédében Sólyom László világossá tette, hogy elnöki mandátuma egyik súlypontjának tekinti a határon túlra szakadt magyarság ügyét. Noha döntéshozói hatásköre nincsen, minden lehetõt meg fog tenni a kisebbségben élõ magyar közösségek zsugorodásának a megállítása és megerõsödésének az elõmozdítása érdekében – mondotta az államfõ. A határon túli egyházak vezetõi elismerésüket fejezték ki a köztársasági elnöknek mindazért, amit elárvult közösségeikért tesz. Nagyra értékelték azt a konferencia-sorozatot, amely az õ kezdeménye-

zésére indult, az utódállamokban élõ magyarok valós helyzetének és problémáinak feltárása és orvoslása érdekében. A jelenlegi kormány megszorító intézkedései és leépítõ politikája közepette az államfõi nyitás bizalmat és bizakodást ébreszt az anyaország iránt többszörösen csalódott kisebbségi magyarokban. Az Erdélybõl, Felvidékrõl, Kárpátaljáról és Délvidékrõl egybegyülekezett római és görög katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházi elöljárók egészében véve aggasztó képet rajzoltak egyházaik és nemzetrészeik fennálló helyzetérõl. Egyebek mellett szóvá tették a magyarországi egyházügyi és határon túli politika nyilvánvaló leértékelõdését. A Szülõföld Alapban testet öltõ drasztikus támogatás-politikai átrendezésre utalva Tõkés László püspök rámutatott, hogy a szép szavakkal, de üres kézzel fellépõ „politikai filantrópia” méltatlan és megalázó egyházainkra nézve. Sajnálatos továbbá, hogyha a magyar felsõoktatás ügye hasonlóképpen kedvezõtlen elbánásban (Folytatása a 6. oldalon)

6. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

részesül mind Bukarest, mind Budapest oldaláról. Pap Géza püspök a Sapientia–EMTE anyagi gondjaira hívta fel a figyelmet. Adorjáni Dezsõ evangélikus püspök az állami–egyházi viszonyok esetlegességével szemben ezek törvény általi rendezését tartotta szükségesnek. „Az igazságtalanság szembeállítja, az igazság viszont egymás mellé állítja az embereket” – fogalmazta meg kritikáját általános érvénnyel Bartal Károly jászóvári premontrei fõapát. Erdélyi Géza református püspök viszont egyházi és nemzetpolitikai stratégia kialakítását sürgette az anyaország részérõl. Szili Katalin házelnök a szintén jelen lévõ Németh Zsolt és Balog Zoltán országgyûlési bizottsági elnökkel egyetértett abban, hogy sürgõs feladat a kölcsönösen fennálló bizalmi válság leküzdése. Az elnök asszony elismeréssel szólt a határon túli egyházak nemzetmegtartó szerepérõl, és közvetlen munkatársaival, Szabó Vilmos és Kocsi László országgyûlési képviselõkkel egyetértésben az állami–egyházi viszonyokat normatív módon szabályozó törvény kidolgozására tett ígéretet. Harrach Péter országgyûlési alelnök megnyitó szavai után, a nemzeti ellenzék képviseletében Orbán Viktor és Semjén Zsolt pártelnökök nyújtottak érzékletes tájékoztatást az erkölcsi és bizalmi válság által megviselt magyarországi állapotokról, teljes támogatásukról biztosítva a határon túli egyházak hit- és nemzetépítõ szolgálatát. A parlamenti erõviszonyok miatt azonban az elfogadás elõtt álló költségvetés ügyében semmi biztatót nem tudtak mondani. A magyarországi politikai élet vezetõi ünnepi és újesztendei jókívánságaikat küldték egyházaink és határon túli magyarságunk számára. Nagyvárad, 2006. december 24. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

FELHÍVÁS A Királyhágómelléki Református Egyházkerület osztozik országunk örömében az Európai Unióhoz való csatlakozása alkalmával. Mindnyájunkat örömmel tölthet el az, hogy Magyarország után másik hazánk is felvételt nyert az európai országok közösségébe. Hittel reméljük, hogy abban az Európában, amelynek a magyar is egyik hivatalos nyelve – erdélyi magyarságunk sorsa jobbra fordul, és Európa népeinek sorában, határon innen és túl, mi is megtaláljuk a helyünket. Ezzel a reménységgel buzdítjuk gyülekezeteinket arra, hogy az új esztendõ elsõ vasárnapján, 2007. január 7-én tartsanak hálaadást és könyörgéseket országunkért és erdélyi magyarságunkért, az európai csatlakozás alkalmából. Egyházkerületünk és a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség nevében ugyanakkor tisztelettel és testvéri szeretettel hívom meg egyházunk híveit az olaszi református templomban sorra kerülõ évkezdõ vasárnapi istentiszteletre – annak tudatában, hogy az európai tagság és polgárság igazából csak Isten áldásával válhat javunkra. Szeretettel várunk tehát a Körös-parti református templomba, a vasárnap reggel 10 órakor kezdõdõ új évi istentiszteletre. 2007. január 4. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

ÚJ ÉVI FOGADÁS Idén 15. alkalommal rendezte meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hagyományos új évi köszöntését, illetve 12. alkalommal osztották ki a Közjó Szolgálatában-díjat. Az új évi fogadás Szabó Ottó felvidéki képzõmûvész János jelenéseit idézõ grafikáinak tárlatnyitójával kezdõdött az Egyházkerületi Székház emeleti elõcsarnokában. Az alkotó Gondolatok Pathmos szigetén címû tárlatát Barabás Zoltán szóvivõ vezette fel. Szabó Ottó munkáit a felvidéki Új Szó címû újság szerkesztõje, Szászi Zoltán költõ méltatta. A Varadinum vonósnégyes három tagjának klasszikus muzsikája után a meghívottak átvonultak a díszterembe, ahol sor került a díjkiosztásra. Az idei díjazott, a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh (PMMC) laudatióját Csûry István püspökhelyettes olvasta fel. A PMMC kuratóriumának nevében Pintér István választott elnök mondott köszönetet. Tõkés László püspök ünnepi beszédében többek között szólt kereszthordozásainkról, de arról is, hogy Isten segít minden terhünk elviselésében. Az EU-csatlakozás kapcsán rámutatott, hogy jövõnk nem annyira politikai, mint inkább erkölcsi kérdés, hiszen a mûvelõdés, a tudás, a hit értékei többletet jelentenek számunkra. Az est egyik érdekessége egy ereklyének számító, 1944-bõl megmentett vándorzászló bemutatása volt, amit Bod Péter édesapja, akkori városházi alkalmazott mentett meg az elégetéstõl. A gyönyörû zászlót a PMMC-nek ajándékozták. Az új évi fogadás mûsoros része Kovács Zoltán egyházkerületi fõgondnok, érmhihályfalvi polgármester optimizmustól fûtött pohárköszöntõjével és koccintással zárult.

Elhívottak és kiválasztottak Az ember csak áll és néz. Most éppen, itt Nagyváradon. Bár tehetné ezt akárhol e világon. New Yorkban, Prágában, Budapesten vagy Montreálban, Havannában vagy Érmindszenten akár. Most éppen Nagyváradon néz. Lát. Igyekszik látni. Pedig a kilátás Pathmos szigetérõl indít, bárhol is nézzük e golyóbison a látványt. Ott kell lenni János evangélista helyén, kint a tengerparton, a kikopott és napszívott, esõvert köveken, az Égeitenger Európa felõl mormogó habjainál, és nézni, látni, beteljesedik az írás. Az ige, mi kezdetektõl fogva létezik és az idõk végezetéig van. Ige. Lenni, élni, gondolkodni, festeni, megérteni, felfogni, részt venni a teremtés folyamatában. Megpróbálni fogalmazni, igéket mondani, imádkozni, vitatkozni a megérthetetlennel. Mit is csinálunk most? Nézünk. S remélem látunk is. Ige. Festeni. Anyagból megformálni a gondolatot. Majdnem teremtés. Már az és mégsem az még, mert csupán az anyag minõsége változik, a gondolat materializálódik, tárgyként élni kezd, tárggyá válik s a gondolat, a kép, s a festmény ismét visszahat. Gondolatot indukál. Alkotójára is. Másik emberre is. Ez a dolga. Megfogni, anyaggá emelni az éterit, majd emberivé gerjeszteni, ami szóvá válik, ismét igéve. Majd cselekvéssé. Szép kis körforgás, mert az ige megint izeg és mozog ott bent, megint ki akar szabadulni, meg akarja magát valósítani, így aztán megy a teremtés utánzása. Sikeredik. Alakul. Pathmos szigetén vagyunk, bárhol is nézzük, bárhogyann is látjuk. János evangélista oly sok mindent lát. Misztikus élményének részesévé szavakkal, igével teszi azt, aki befogadásra képes. Befogadás. Micsoda élmény! Azonosulni az igével. Pathmos szigetén járva el kell mondani e mára turistalátványosságá vált területrõl, alig kétezer éve a Római Birodalom börtönszigetként mûködtette az Égei-tenger e gyöngyszemét. Patkó alakú, öblöket rejtõ föld. Távolban kontinensek körvonalait lesi. Pathmos a gondolkodás, az élmény szigete. A tapasztalásé. A pecsétek feltörésének meglátásához szolgált helyszínül, innen ragadtatik el az evangélista. A hírvivõ, az örömhír továbbadója. Szabó Ottó utaztatja most a látókat, a látni vágyókat. Képein egy szimbolikus táj keretében a misztikummal birkózni kezdõ embernek látomásait, érzékeléseit élhetjük meg. Bonyolult és mégis egyszerûnek tûnõ vonallabirintusokba hívnak beletekinteni ezek a képek. Elemzésre várnak, elmélyülést kívánnak, nyitottságra kényszerítenek. Grafikusi látásmód festményeken. Ez az a sajátosság, amit Szabó Ottó képes megteremteni. Meg azt a feszült, vibráló hangulatot, ami a történésekben, a mozdulatokban, az arcok mimikáján található. Ta-lán elnagyolt, talán stilizáló, talán nonfiguratív? Nem. Csak látó. Csak láttató. Misztikuma rokon János evangélista látomásaival. Emberként, alkotóként próbál Szabó Ottó. Magát és nézõt egyaránt. Soha be nem fejezett képek ezek, mindig abban az állapotban

voltak, vannak és lesznek, amikor újra és újra átfesthetõk, belefesthetõk még vonalak, színek és foltok. És évek és életek és halálok és szerelmek és újabb látomások. Az anyag is változik. Miként az ember is változik. Kétszer ugyanabba a folyóba sem léphetsz, kétszer ugyanúgy sem láthatsz képet. Ma rácsodálkozol, mert nyitott vagy, holnap fáradt leszel, így tragédiáinak sugallatát olvasod le a festékbõl és vonalból szõtt kompozícióknak. Ma emberek lélekszépítõ társaságában nézel szembe a festményekkel, máskor majd egyedül, megpróbált lélekkel, istennel való viszonyod tisztázásának pillanataiban. Mindig más leszel, mindig mások lesznek a képek, az állandóság talán csak abban van, hogy változás történik benned és körötted. Szabó Ottót úgy ismerem, mint az örök változót. Ilyenek tehát képei is. Ilyen a gondolatának szárnyalása, ilyen a hitébõl fakadó munka. Mélyebb értelmû napjainknak is idõt kell hagyni. Fut az élet, mi futunk benne, a megállások helyzetében pedig mindig egyedül vagy mint ember és soha nem vagy egyedül, mert mindig ott van melletted az isten. Felkészít a feladatra. Most éppen a nézésre és a befogadásra, az értésre és a nyitásra. Tudatosan kell megélni minden pillanatot? Vagy hagyni kell eláradni az érzést olykor? Érzéssel kell megélni minden pillanatot? Vagy hagyni kell teret a tudatosságnak is? Ne várjátok a választ embertõl, ember képtelen válaszokat adni erre. Mindig egyedül vagy és soha nem vagy egyedül. János evangélistát az úr arra a feladatra választotta ki, hogy látomásait megéllje Pathmos szigetén, azokat leírja, továbbadja, s a kanonizált szövegek révén eljuthasson az mindenkihez. Bárkihez. Mégha akárki nem is érti, nem is értheti meg a Pathmos szigetén született textusokat. Elhívottak és kiválasztottak. Hová tartozol? Bizonyosságod mennyire erõs? Idejét tudod-e mindennek? A könyvek ott vannak, olvashatók két ezer éve már lassan. Az írás megmaradt. A képek sorsa változékonyabb. Hol elpusztítják õket, hol meg megõrzik minden értékelés, a felismerés, az átgondolás, a megértés hiányában. Íme, képek. Íme a textus hozzá, ma és itt Nagyváradon. Soha meg nem ismételhetõ alkalomból. Nyitottságot! Értést! Bölcsességet! A befogadásra való alkalmasság ajándékát! Mindenkinek. Áldás legyen nézõn, alkotón, megértõn egyaránt! Béke! Üdvözlet Pathmos szigetérõl, lehetõség a magunk szigetének mindenkori megálmodásához. Talán ennyit jelentenek a képek. Talán többet. SZÁSZI ZOLTÁN Elhangzott 2007. január 7-én Nagyváradon, Szabó Ottó felvidéki festõmûvész tárlatnyitóján.

PARTIUMI KÖZLÖNY

LAUDATIO

LAUDATIO a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh tiszteletére A partiumi magyarság léte és jövendõje az egymásra támaszkodó, és az összetartásban megnyilvánuló egyének közösségétõl függ. Minél többen akarnak egyet, minél nagyobb erõvel munkálkodnak közös célirányba, annál bizonyosabb a közösség megmaradásának és boldogulásának a lehetõsége. Trianon után Partiumban is kötelezõ volt felismerni a túlélés esélyét, és megszólítani azokat, akik vállalkoztak a nemzet leszakított részeként is, az önazonosság-tudat ébren tartásával, a magyar életet áldozatok árán is fenntartani. A halál ellen lett orvosság, és ez a megújuló életvágyban volt felfedezhetõ. Ennek monumentális bizonyítéka Egyházkerületi Székházunk, amelynek éppen ez idõben ünnepeljük 70. évfordulóját. Sulyok István püspök, Thury Kálmán fõgondnok és a Királyhágómelléki Egyházkerület tagjai akkor az utódokra gondolva tervezték meg az egyházi, mûvelõdési és oktatási központot, amelybe minden bizonnyal beleálmodták a mi nemzedékünk õket kiegészítõ, munkájukat továbbfejlesztõ szolgálatát is. Rettentõ nehéz és hosszú évek múltak el, közben eltulajdonították más ingatlanjainkat is, kezet emeltek sorsunkra, közel kerültünk ahhoz, hogy lelkünk is kárt valljon. Azonban az álmok – mert igazak voltak – most sem hazudtak. Kegyelmi idõt nyertünk, tagjainkból kiûzhettük a zsibbadást és folytathattuk a tervek valóra váltását. Tõkés László püspök úr az ezredfordulón már jelezte, hogy egyházunkra vár az a feladat, hogy megalkossuk megmaradási stratégiánkat, szervesen integrálva mûvelõdési életünk minden területét. Az egyházi, közéleti, oktatási eredmények felbátorították az egyházkerület vezetõit, hogy szülõföldünk színesen szép kultúráját ápoló szándékkal felkarolja. Nem rejthetjük véka alá, hogy sokan megmagyarázhatatlan ellenkezéssel fogadták a kezdeményezést, mintha félteni kellene egymástól értékeinket és azok továbbörökítõ feladatát. Ha felelõs munkálkodást láttunk volna magunk körül ezen a téren, biztosan nem törtük volna le a vállalkozók kedvét, azonban azt tapasztaltuk, hogy mostoha gyermekként (vagy még úgy sem) kezelték a még mindig megmenthetõ, a még mindig jelentkezõ, és még mindig fejleszthetõ magyar kultúránk sorsát. Püspökünk buzdítására

nem engedtük, hogy sorsot vessenek a ránk bízott nemzeti örökségünkre, és annak örökíthetõ jövõjére. Ilyen körülmények között alakult meg elõször a Nagyváradi Magyar Mûvelõdési Céh elnevezéssel a most Partiumi Magyar Mûvelõdési Céhként ismert és egyre rangosabb szinteken elismert intézménye. Elismerjük, hogy mint minden kezdet nehézsége ebben a munkában is jelentkezett. Sõt még mindig szembekerülünk, akár mesterségesen keltett gyanakvásokkal. Azzal a hitvallással vagyunk ebben a helyzetben is, hogy akik Isten dicsõségére, felebarátaik örömére szolgálnak, azok szégyent soha sem vallanak. Ebben az értelemben dolgoztak a mûvelõdési céh vezetõi, Mátyás Zsolt Imre, Hajdú Géza színmûvészek, vagy Pintér István, aki jelenleg is vezeti a kuratóriumot, mint választott elnök. A Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh hat tagozatban fejti ki tevékenységét. Tisztelettel adózva munkájukért, felsoroljuk ezek vezetõit: a zenei tagozatot Lászlóffy Zsolt, a képzõmûvészeti tagozatot Újvárossy László, az irodalmi tagozatot Barabás Zoltán, a népmûvészeti tagozatot Benedek Árpád, a színmûvészeti tagozatot Hajdú Géza, míg a konferenciaszervezési tagozatot János Szatmári Szabolcs irányítja. Csak 2006-ban 105 rendezvény fémjelzi szorgalmukat. Partnerkapcsolataik folyamatosan szélesedtek. Az immáron velük együttmûködõ testvérintézmények között rangos helyet foglal el a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány, a Baranya megyei Mûvelõdési Központ, a felvidéki Rovás Alkotó Egyesület, a szlovéniai Muratáj irodalmi és mûvészeti folyóirat, a kárpát-medencei magyar mûvészetet támogató Legato Alapítvány, hogy csak a legújabbakat emlegessük. Tisztelt ünneplõ gyülekezet! A Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh tevékenységének rövid bemutatása igazolja, hogy helyes volt egyházkerületünk vezetõségének döntése, melynek értelmében a Közjó Szolgálatábandíjat ezen intézménynek adományozza. CSÛRY ISTVÁN püspökhelyettes Elhangzott 2007. január 7-én Nagyváradon, a Közjó Szolgálatában-díj átadásakor.

H Í R E K

Új református püspöke van Kárpátaljának A beregszászi református templomban beiktatták a Kárpátaljai Református Egyházkerület új vezetõit és zsinatát. A gyülekezetek presbitériumai a korábbi lelkészi fõjegyzõt, Zán Fábián Sándort választották püspökké, a korábbi világi fõjegyzõt, Nagy Bélát pedig fõgondnokká. A választások eredményeként Héder János ungvári lelkész lett az egyházkerület lelkészi, id. Halász Dezsõ haranglábi gondnok

7. OLDAL

pedig a világi fõjegyzõje. Az említett vezetõkkel együtt iktatták be a Kárpátaljai Református Egyház új zsinatát is, ennek egyik tagja lett a leköszönt püspök, Horkay László is. A magyar református egyházkerületek küldöttségei mellett számos ukrajnai és külföldi vendég is jelen volt az ünnepségen. Egyházkerületünket Csûry István fõjegyzõ képviselte az eseményen.

Mészáros Edit nyugalmazott tanárnõ tiszteletére Mészáros Edit testvérünk neve összeforrt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület családsegítõ szolgálatának intézményes megteremtésével. Az 1989-es események után egyházunk vezetõi felismerve a mérhetetlen szükséget a Partiumban is, azonnal kapcsolatba léptek azokkal, akiknek rálátásuk és segítõkészségük is volt a társadalom sebeinek begyógyítása területén. A Romániában élõ magyarság, református és minden más történelmi egyházához tartozó gyülekezete, családja, alkotó tagja igen komoly válságban érte meg a sokoldalúnak hazudott, szocialistának álcázott emberpusztító társadalmi rendszer kiérdemelt bukását. Törvényszerû volt, hogy azok jelentkeztek a megújuló reménység idején a társadalom rehabilitációs szolgálatába, akiknek már volt egészséges közösségi tapasztalatuk, és sokat szenvedtek a kommunista eszmék követõinek üldözése miatt. Mészáros Edit szemérmesen mindig keveset szólt gyermekkoráról, mondván, nem a személye lényeges, hanem az ügy, amelynek érdekében áldozatos munkát vállalt. Ennek ellenére tudjuk, hogy már a szülõi házból magával hozta a másik ember sorsával együtt érzõ lelkületet. Már ott megtanulta a szigorú erkölcsöt, és elfogadta az imádkozó hitet. Édesapja korai halála, édesanyja baleste, mely évekre ágyhoz szegezte és õt szüntelen ápolói feladat elé állította, nem fordította el Teremtõjétõl, sõt napról napra megerõsítette abban, hogy mindent Istenétõl remélhet. A Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban eltöltött elemi és középiskolai évek, valamint a cserkészmozgalomhoz való kötõdése rendszeressé tették a jótékonysági szolgálat vállalását. Tagja lett az Árvaházi Barátok Csoportjának, amely vidéki kiszállások bevételével támogatta az árvákat és szegényeket. Meglátogatták a foglyokat és enyhítették a nyomorultak és betegek szenvedését. Mészáros Edit ilyen neveltetéssel indult a pedagógiai pályán, sohasem feledkezve el a szeretetszolgálat már szívében hordozott elköteleztetésérõl. A kommunizmus évei nem használtak a fiatal tanár karrierjének, azonban lelkébõl semmi nem olthatta ki a segítségnyújtás buzgalmát. Vállalta a hátratételt is, de sohasem utasította vissza, ha valakinek ügyes-bajos dologban támogatásra volt szüksége. A lelkipásztorok gyakran folyamodtak hozzá õket meghaladó sorsdrámák rendezése ügyében. Ebben a cselekvõ szolgálatban hatalmas elõrelépés volt a Mária Családsegítõ Alapítvány létrejötte, amelyben most már hivatalosan is tevékenykedhetett, és tapasztalatait átadhatta a Sulyok István Fõiskola szociális munkás szakon hallgató diákjainak. Intézményalapító közremûködésként említjük meg a Tenkei Öregotthon mûködésének beindítását is. Mészáros Edit nagy álma, hogy a diakóniai szolgálatot vállaló fiatalok, akiknek munkavégzése már nem jelent annyi veszélyt és kockázatot, mint az övé, legyenek olyan lelkületûek, amint voltak annak idején a két világháború között azok, akik megteremtették a város rászorultjainak lelkiismeretes gondozását. Jó lenne, ha város gyülekezeteinek nõszövetségei, diakóniai bizottságai a lelkészek és szociális munkások vezetésével gondozásba vennék a mai város rászorulóit, mint az árvákat, öregeket, hajléktalanokat, fogyatékosokat és egyéb sérülteket. Mészáros Edit szolgálatát megköszönjük, példáját és tanácsait Isten további dicsõségére elfogadjuk. Áldozatos szolgálata elismeréseképpen a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Pro Ecclesia-díjjal tünteti ki. CSÛRY ISTVÁN püspökhelyettes Elhangzott 2007. január 28-án a nagyváradrogériuszi református templomban.

8. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Éppen két évvel ezelõtt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megkérdezése és tudta nélkül kobozta el a nagyváradi Városi Tanács a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályáját, és juttatta önkényes módon a Román Ortodox Egyház, nevezetesen a nagyváradi „Sfânta Treime” Egyházközség birtokába. Az elmúlt idõszakban Egyházkerületünk jogorvoslatért fordult a román világi és egyházi hatóságokhoz, és az egyházunkat, iskolánkat, magyar református közösségünket és ifjúságunkat diszkrimináló sérelemrõl híven tájékoztatta a nemzetközi egyházi és politikai közvéleményt. A nacionalista vétetésû hatalmi döntés széles körû nemzetközi felháborodást keltett. Testvéregyházaink, nemzetközi ökumenikus szervezetek és a civil szféra képviselõi írásbeli úton fejezték ki tiltakozásukat Bãsescu Traian államelnöknél, Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnöknél és Teoctist román ortodox pátriárkánál. Mindez azonban nem volt elégséges az áldatlan helyzet megoldásához, sõt a nagyváradi közigazgatási bíróság számunkra kedvezõ döntését is megfellebbezte a nagyváradi Városi Tanács és a Román Ortodox Egyház. Ugyanakkor a román Rendõrség indokolatlan zaklatásban részesítette Tõkés László püspököt és munkatársait, a hatóságok pedig bûnvádi eljárást indítottak az önkényes hatósági intézkedésekkel szembeszálló magyar személyek ellen.

KÖZLEMÉNY Petru Filip nagyváradi polgármester ígérete ellenére mind a mai napig nem oldódott meg a sportpálya kérdése. Ennek következtében a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai több mint egy éve nem használhatják azt. Az önkényesen lezárt pályán azóta nemcsak a gyom nõtt ki, hanem jókora facsemeték is tenyésznek. A tarthatatlan helyzet megoldására irányuló hazai és nemzetközi közbenjárás is rendre eredménytelennek bizonyult. Mindezek láttán a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tiltakozik a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot sújtó etnikai és vallási diszkrimináció ellen, és határozottan követeli az iskola sportpályájának az azonnali visszaszolgáltatását. Románia európai integrációjára való hivatkozással, valamint a 2007 szeptemberében, Nagyszebenben sorra kerülõ III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre való tekintettel Egyházunk határozottan kiáll nagyváradi magyar református iskolánk mellett, és 2007. január 7-tel kezdõdõen újabb békés tüntetéssorozatot indít az ügy méltányos és jog szerinti rendezése érdekében. Az európai uniós tagsággal, valamint az európai ökuménia szellemével egyházi iskolánk és ifjúságunk hátrányos megkülönböztetése éles ellentétben áll.

Mindezeket szem elõtt tartva, Egyházkerületünk a 2007. év elején írásbeli megkereséssel fordult a következõkhöz: Elmar Brok, az Európai Parlament Külügyi Bizottságának elnöke; Leonard Orban, az Európai Bizottság – frissen kinevezett – román biztosa; William Collins, az Európai Egyházak Konferenciájának fõtitkára; Thomas Wipf, az Európai Protestáns Egyházak Közösségének elnöke; Aldo Giordano, az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsának elnöke; Setri Nyomi, a Reformátusok Világszövetségének fõtitkára; Markó Béla miniszterelnök-helyettes; Mihail Hãrdãu tanügyminiszter; Adrian Iorgulescu kulturális és vallásügyi miniszter; Vasile Blaga belügyminiszter; Adrian Lemeni vallásügyi államtitkár; Teoctist román ortodox pátriárka; Nicolae Corneanu bánsági román ortodox érsek; Ion Mihãlþan bihari ortodox püspök; Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke; Petru Filip nagyváradi polgármester. Közbenjárásunkat és tüntetéseinket, jogi és politikai küzdelmünket mindaddig folytatjuk, amíg a sportpálya ügye meg nem oldódik. Nagyvárad, 2007. január 7. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA

NYILATKOZAT az európai integráció és ökuménia jegyében Románia Európai Unióhoz való csatlakozását Egyházunk és erdélyi magyarságunk egészében véve Isten iránti hálaadással és örömmel fogadta. Ugyanakkor viszont fenntartásainkat és megalapozott kritikánkat sem hallgathatjuk el – különösképpen a nemzeti közösségünket és egyházainkat hátrányos helyzetben tartó etnikai és felekezeti megkülönböztetést illetõen. Amint erre mértékadó európai politikusok több rendben is rámutattak: az integráció nyomán a kisebbségek védtelenné és kiszolgáltatottá válhatnak, amennyiben ügyük elõzetesen nem rendezõdik; az utólagos rendezésre ugyanis hiányoznak a megfelelõ és szükséges politikai eszközök. Ebbõl a szempontból sem a hagyományosan nacionalista román kisebbségpolitika, sem a túlzottan engedékeny magyarországi szomszédság-politika nem túlságosan sok jóval kecsegteti az erdélyi magyarságot. Integráció utáni kedvezõtlen helyzetünket híven szemléltetik – egyebek mellett – a következõk: a kisebbségi közösségi és önrendelkezési jogok megtagadása nemzeti közösségünktõl; etnikai és felekezeti diszkrimináció tanügyi téren; az önálló állami magyar nyelvû felsõoktatás tilalmának a fenntartása; a magyar magánegyetemi tanintézetek hátrányos megkülönböztetése; az egyházi és közösségi tulajdonok helyzetének további rendezetlensége; a most elfogadott egyházügyi törvény jogos egyházi követeléseinket figyelmen kívül hagyó elégtelensége. Az európai csatlakozás mesterségesen – is – gerjesztett EU-fóriája közepette – egyebek mellett – kifejezetten botrányos a Babeº–Bolyai Tudomány-

egyetemen, a kétnyelvû feliratok és az önálló magyar karok tilalma ügyében fennálló helyzet, itt, Nagyváradon pedig a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot sújtó etnikai-vallási diszkrimináció, az iskola elkobzott sportpályája dolgában. Sajnálatos és káros, hogy országunk ezeket a kisebbségi, etnikum- és felekezetközi konfliktusokat és feszültségeket az Európai Unióba „exportálja”. Az ország integrációjával szorosan összefügg, hogy idén Európa Kulturális Fõvárosa lesz Nagyszeben, ezzel együtt pedig szintén az erdélyi szász közösség egykori központjában rendezik meg, ez év szeptemberében, a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlést. A romániai kisebbségi – a görög katolikus, a római katolikus és a protestáns – egyházak továbbra is fennálló hátrányos megkülönböztetése azonban komoly árnyékot vet mind az Európa fõvárosának kikiáltott Nagyszebenre, mind a fennen dicsért romániai ökuméniára. A keresztyénség egységét szolgálni hivatott, 2007. január 21–28. között sorra kerülõ Egyetemes Ökumenikus Imahét alkalmából közzétett üzenetében Teoctist román ortodox pátriárka azt szorgalmazza, hogy „mint az Egyesült Európa állampolgárai együtt... hirdessük a békét, és éljük meg azt tettekben mindazokkal együtt, akik hisznek az egyetemes értékekben, mint amilyen például a jóság, igazság és igazságosság”. „Kifejezzük azon reményünket, hogy a szeretet lelke, a jóakarat és a tolerancia gyõzni fognak a gyûlölet, az erõszak és az intolerancia mindenfajta megnyilvánulásán...” – írja körlevelében a Pátriár-

ka. Csakhogy minémû „szeretetrõl” és „jóságról”, „igazságosságról” és „toleranciáról” lehet szó azon az egyetemen, ahol a magyar nyelvhasználatot erõvel betiltják, vagy annak a többségi egyháznak – a szebeni Nagygyûlés fõszervezõjének! – a részérõl, amely a kisebbségi testvéregyházát és annak ifjúságát, a többségi hatalommal kollaborálva, megfosztja egyetlen sportpályájától, képviselõit pedig a rendõrség kezére adja?! Az országunkban továbbra is mindennapos nacionalista gyûlöletbeszéd kirívó példáival találkozhattunk éppen ezekben a napokban, itt, Nagyváradon – példának okáért a Nagy-Románia Párt egyik sajtóértekezletén, valamint a helyi sajtó egyházellenes és személyeskedõ propaganda-akciója esetében (Bihoreanul). – Ezek kapcsán is találó módon állapíthatjuk meg, hogy: „Az igazságtalanság szembefordítja, az igazság viszont egymás mellé állítja az embereket”. Meggyõzõdésünk, hogy az európaiság és az ökuménia csak akkor válik valósággá országunkban és térségünkben, hogyha a demokratikus jogállamiság és a társadalmi igazságosság jut érvényre a jogfosztó többségi nacionalizmussal és a kegyes frázisokba bújtatott vallási szupremációval szemben. Nemzeteink és egyházaink csak ezen az úton járva kerülhetnek egymás mellé – Krisztus szeretetének közösségében. Nagyvárad, 2007. január 10. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖZLEMÉNY 1. Tõkés László püspök, az EMNT elnöke 2007. január 12-i és 15-i leveleiben Markó Béla RMDSZ-elnök válaszát sürgette azokban a kérdésekben, amelyek tárgyában az EMNT és az RMDSZ küldöttségei 2006. november 3-i és december 28-i tárgyalásaikon egyeztek meg, nevezetesen: (1) az erdélyi magyar nemzeti minimumprogram, (2) az erdélyi magyar egyeztetõ fórum, (3) közös politikai szándéknyilatkozat az autonómiáról és (4) az európai parlamenti választások ügyében. Sajnálattal állapítható meg ugyanis, hogy az RMDSZ halogató magatartása miatt egyik ügy sem jutott dûlõre, sõt az egyeztetõ kerekasztal létrehozására hivatott munkacsoportnak két és fél hónap után még csak az RMDSZ-es tagjait sem jelölték ki, az európai parlamenti választások dolgában pedig az RMDSZ még csak tárgyalni sem volt hajlandó az RMDSZ-en kívüli magyar képviseletekkel, így az EMNT-vel sem. Tõkés László legutóbbi levelében ekképpen fogalmazott: „Magyar és keresztyén emberként arra kérlek, hogy beszélj tisztán és egyenesen – még hogyha balkáni politikai viszonyok között is élünk –, hiszen Te (ti. Markó Béla) is magyarnak és keresztyénnek vallod magad”. Az erdélyi egyeztetõ fórum ügye az RMDSZ-en kívüli erdélyi magyar szervezetek 2007. január 13-i találkozóján is a figyelem középpontjában állott, hiszen az álláspontok összehangolása, egységes fellépés és cselekvés nélkül sem az erdélyi magyar autonómia-törekvések hatékony érvényesítésére (1), sem az ennek szolgálatába állítandó magyar európai parlamenti képviselet létrehozására (2) nincs lehetõség. A szombati, kolozsvári tanácskozás résztvevõinek nagy része jogos kétkedéssel fogadta azt, hogy az RMDSZ vezetõsége – elõzetes ígérete ellenére – a kitûzött január 12-i határidõig sem tett semmit a kerekasztal létrehozása érdekében. Tõkés László sürgetõ levelére, 2007. január 16-án kelt válaszában, Markó Béla az egyeztetõ fórum tárgyában ezt válaszolta: „Ami a tervezett kerekasztalt illeti: Takács Csabát kértem fel, hogy az RMDSZ nevében tárgyaljon veletek; õ már el is készített egy szöveget, amely némiképpen – de nem lényegileg – eltér a ti elképzelésetektõl.” 2. „Az Európai Parlament-i választásokkal kapcsolatosan valóban nyitottak voltunk és vagyunk, hiszen aki RMDSZ-tag, jelentkezhetett...” – írja az RMDSZ szövetségi elnöke, ez alkalommal is

fenntartva az ún. Markó-doktrínát, mely szerint az RMDSZ-en kívül nincs magyar politikai érdekképviselet. Ismét bebizonyosodik tehát, hogy az RMDSZ fogalomtárában a „nyitottság” tulajdonképpen konok kizárólagosságot jelent. Az EMNT sajnálattal kénytelen megállapítani, hogy az RMDSZ kisajátítja magának az erdélyi magyar nemzeti közösség európai parlamenti választásokra való jelöltállítási jogát, és ezáltal a pártérdekeket és az egyéni érdekeket ismételten a nemzeti, a közösségi érdekek fölébe helyezi. Winkler Gyula és Nagy Zsolt miniszterek vagy Korodi Attila és Niculescu Tóni államtitkárok jelöltetésével az RMDSZ tulajdonképpen saját pártkatonáinak biztosít európai kompenzációt egy nagy valószínûséggel végét járó RMDSZ-es kormányzati részvétel utáni idõre. Az EMNT elsõrenden az erdélyi magyar autonómia-képviselet fontos lehetõségének és eszközének tekinti az európai parlamenti képviseletet. Ebbõl a szempontból egyenesen retrográd, hogy az EU-csatlakozást követõ RMDSZ-stratégia kidolgozásával foglalkozó kongresszusi bizottság, nevezetesen annak bihari elnöke, Lakatos Péter minden egyébbel igen, csak az erdélyi magyarság önrendelkezési jogaival nem foglalkozik. Mindezeket figyelembe véve, a megegyezés elmaradása esetén, az EMNT csak egyetérteni tud a Gyergyószéki Székely Tanács független jelölt állítására irányuló álláspontjával. Hasonlóképpen osztja Eckstein-Kovács Péter szenátor véleményét, mely szerint az európai képviselõ-állítás terén is „az erdélyi magyarok sokszínûségének kell tükrözõdnie”. Az EMNT mindazáltal még az utolsó napokban sem adja fel a közös nemzeti lista állítására irányuló törekvését, amely az erdélyi magyar összefogás megteremtésének ritka lehetõségét jelenti. Aki ezt elmulasztja, az súlyos vétséget követ el érdekeink sérelmére. A labda az RMDSZ térfelén található. Utóbb nehogy a „döglött macskát” próbálják átdobni az EMNT és szövetségesei térfelére... Nagyvárad, 2007. január 19. AZ ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATALA

NYILATKOZAT Több mint két esztendõvel a határon túli magyarság magyar állampolgársága tárgyában rendezett népszavazás meghiúsulása után, egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk a jelenlegi nemzetidegen magyarországi kormánynak az ebben játszott csúfos szerepérõl. Másfelõl semmiképpen sem kellene szó nélkül napirendre térnünk annak a megszorító jellegû és leépülõ határon túli magyar kormánypolitikának a láttán, amely az utódállamokba szakadt magyar nemzetrészeket szinte a kétségbeesés határára sodorja. Ezeket szem elõtt tartva, aggodalommal tapasztaljuk azt, a behódolásig terjedõ megalkuvást, amely egyes határon túli pártokat, szervezeteket és politikusokat jellemez a nemzeti érdekeinket feladó magyarországi kormánnyal, illetve kormánypártokkal szemben. Ez a probléma különösképpen élesen jelentkezik egyes kormánypolitikusok határon túli látogatásai alkalmával. Az erdélyi magyarság számára rossz üzenete van például annak, hogyha Szili Katalin országgyûlési elnök, Markó Béla RMDSZ-elnök és a Bihari RMDSZ a Magyar Kultúra Napját

együtt ünneplik Nagyváradon – de ugyanakkor a magyar–magyar kapcsolatok válságáról, az erdélyi magyar kultúra és oktatás terén érvényesülõ megszorításokról, a magyarországi támogatáspolitika visszaesésérõl egyetlen szót sem szólnak. Éppen ezért Szili Katalin házelnöktõl joggal várható el, hogy nagyváradi látogatása alkalmával világosan és egyértelmûen fejezze ki álláspontját a 2004. december 5-i népszavazás fémjelezte magyarországi határon túli politika vonatkozásában. Hasonlóképpen, Markó Béla RMDSZ-elnöknek politikai és lelkiismereti kötelessége volna állást foglalnia az erdélyi magyarságunkra nézve hátrányos, jelenlegi magyarországi kormánypolitikával szemben. Erdélyi magyar közösségünk joggal várhatja el, hogy hazai és anyaországi vezetõi nyíltan színt valljanak és maradéktalanul képviseljék nemzeti érdekeinket. Nagyvárad, 2007. január 19. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, az EMNT elnöke

9. OLDAL

TUDÓSÍTÁSOK Gondolatok egy fénykép margójára A koltó-katalini gyülekezetben – immár hagyományos módon – advent második vasárnapján szerveztük meg a konfirmándus találkozót. Ezúttal is áldott alkalmat jelentett, hogy az 1983-ban hitvallást tett ifjak találkoztak, mindenekelõtt az Úrral a délutáni istentisztelet keretében, utána egymással a gyülekezeti házban. Az elõbbiben bizonyára benne volt Ady sóvárgása: „Vele szeretnék találkozni, / Az álommal, nagy, bolond hitben / S csak ennyit szólni: Isten, Isten / S újból imádkozni.” Az utóbbiban meghatározó volt az egymás látásából fakadó örvendezés érzése, a múlt emlékeinek felidézése, a számvetés gondolata, s az együvétartozás megélése. Isten iránti hálával nyugtázhattuk, hogy mindnyájan életben vagyunk, s kevés kivétellel falunkban gyarapíthatjuk õsi nemes és szent eklézsiánkat. Sõt „az Úrban való dicsekedés” (1Kor 1,31) jegyében az sem hallgatható el, hogy e korosztály gondnokot és presbitereket ad a gyülekezetnek. Hisszük, minden ilyen találkozás beteljesülõ reménysége új reménységet gerjeszt: a továbbélését, a megmaradásét! VARGA KÁROLY

Sírjaik hol domborulnak? A Magyar Televízió tudósítói, Balla Tünde és Villányi Zoltán folytatják a második világháborúban eltûnt hozzátartozók felkutatását. Kérik mindazokat, akik a mai napig nem tudják, hol esett el, hol temették el, vagy mi lett a sorsa hozzátartozójuknak, családtagjuknak, de azokat is, akik magyar honvéd katonasírokról tudnak, akár jeltelen sírokról is, hogy jelentkezzenek a 0745-334-533-as nagyváradi mobiltelefonszámon, vagy a 0359-409-421-es telefonszámon (este). A Sírjaik hol domborulnak? címû mûsorban több olyan esetet is bemutattak már, melynek révén sikerült információkat kapni a keresett személyrõl, mert egykori csapattársak, elítéltek, leszármazottak ráismertek.

Pályázat A Dobrácsapáti Református Egyházközség Presbitériuma a megüresedett egész normás lelkipásztori állást pályázat útján kívánja betölteni. A gyülekezet 190 lelket számlál, közel van Szatmárnémetihez, a Szatmárpálfalva, Pettyén útvonalon. Fizetést fõleg kezdõ vagy kevesebb öregséggel rendelkezõ lelkipásztornak tud biztosítani. Jelentkezni lehet a Szatmári Református Egyházmegye esperesi hivatalában 2007. február 15-ig. Cím: Protopopiatul Reformat Satu Mare Piaþa Pãcii nr. 4. Jud. Satu Mare Tel: 0261-711-816

10. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A MAGYAR KULTÚRA NAPJA 2007. január 21–22.

PROGRAM JANUÁR 21., VASÁRNAP Ünnepi istentisztelet és könyvbemutató a nagyvárad-olaszi református templomban 10.00 Igehirdetés – Tõkés László püspök 11.00 A nemzet imája A Himnusz születésének 184. évfordulójára megjelent kötetet bemutatja dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, a kiadvány szerkesztõje 11.15 A Partiumi Keresztény Egyetem énekkarának szolgálata 11.45 Dedikálás a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében

JANUÁR 22., HÉTFÕ Idõ és emlék Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festõmûvész tárlata az egyházkerületi székház elsõ emeleti elõcsarnokában A Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh 50. tárlatnyitója: 18 órakor Ezt követõen Jakobovits Miklós A mûvészi szemlélet kialakulása címmel tart rövid elõadást az egyházkerületi székház dísztermében.

Csokorkötés a nemzeti imádsággá lett énekekbõl Vasárnap a magyar kultúra napja ünnepi rendezvényeink sorában a nagyvárad-olaszi református templomban tartott elõadást himnuszokról dr. Berkesi Sándor egyetemi tanár. Dr. Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy köszöntötte az egybegyûlt híveket annak a gondolatnak a jegyében, hogy Kölcsey Himnuszának születése napján „csokrot akar kötni a nemzeti imádsággá lett énekekbõl”. Berkesi Sándor vezényletével felcsendült a Himnusz a Partiumi Keresztény Egyetemi Kórus elõadásában. Ugyancsak elhangzott az Egressy Béni által megzenésített himnusz is. Ezután a Székely himnuszt mutatták be, melynek versét Csanády György, zenéjét pedig Mihálik Kálmán alkotta; a Partiumi vegyes kart Brugós Anikó karvezetõ irányította.

Székely dallamvilág Berkesi felhívta a figyelmet arra, hogy sokak szerint van egy õsi székely himnusz is (Csíksomlyói Mária-siralom kb. 1350-bõl). Bartók Béla 1907-ben talált rá a régi székely népdaltípusra, amelyet 1910-ben az Este a székelyeknél címû darabjában dolgozott fel. Ennek dallamára dr. Tamás Gyõzõ római katolikus káplán írt szöveget: „Hazatértünk, megengedte a magyarok Jóistene”, melyet szintén meghallgattunk Brugós Anikó ve-

zényletével. Majd ugyancsak õ a Csángó himnusznak minõsített szólót énekelte: „Csángó magyar, csángó magyar, mivé lettél, csángó magyar”. Szabó Csaba egyetemi hallgató szólója következett: a Kárpátalján keletkezett Himnuszt tolmácsolta (Horváth Sándor verse, Kaskovics József zenéje). Az elõadó kitért arra, hogy Kölcsey elõtt a katolikusok is alkottak két himnuszt, az 1714-ben írt Ah, hol vagy magyarok, valamint a közismert Boldogasszony anyánk címû egyházi éneket (17. század), amelyet a kórus is elõadott.

Kiváló énekkar A református himnusz, a 90. zsoltár megzenésítése szintén felcsendült a kórus elõadásában (Tebenned bíztunk eleitõl fogva). Meghallgattuk az Európai Unió himnuszát, az Örömódát Beethoven 9. szimfóniájából, melyet németül és magyarul szólaltattak meg. Végezetül a kórus megszólaltatta a Református Világtalálkozó (1991) alkalmára, Kádár Ferenc Magyar ének címû versére Berkesi Sándor által megzenésített himnuszt. A rendkívül színes és dokumentált elõadás nagy élményt jelentett a népes hallgatóságnak. A kórus igényesen formálta meg a felcsendülõ himnuszokat. TUDUKA OSZKÁR

Nemzeti himnuszunk* Száznyolcvannégy esztendeje írta Kölcsey Ferenc a magyar nép nemzeti himnuszát: 1823. január 22-én Szatmárcsekén, még öt esztendõnek kellett eltelnie, hogy 1828 végén az Auróra címû folyóiratban a nyilvánosság elé kerüljön. Valójában a harmincas évek közepétõl kibontakozó reformkorban lett népszerû és vált a nemzeti identitás egyik szimbólumává. A negyvenes években a pesti Nemzeti Színház pályázatot hirdetett megzenésítésére, ezt, mint mindenki tudja, Erkel Ferenc dallama nyerte meg. Elõször a színház énekkara énekelte el nyilvánosan, igen hamar az egész országban elterjedt, 1844-ben már egy nyilvános ünnepséget nyitottak meg vele. Ezzel Kölcsey és Erkel mûve a nemzeti imádság rangjára emelkedett. A magyar himnusznak valóságos élettörténete van: voltak a nemzet életében feledhetetlen pillana-

tok, így 1848-ban, 1956-ban vagy 1989-ben, midõn a Himnusz a történelmi újrakezdés és a nemzeti összetartozás bizonyságaként fogta egybe a szíveket. És voltak idõk, midõn a Himnusz nyilvános és közös megszólaltatása tiltva volt: a szabadságharc vérbe fojtása után, az 1919-es vörös diktatúra idején vagy az elszakított magyarság körében egészen az 1989–1990-es történelmi változásokig. Igaz, ezután is csak óvatosan és nemegyszer szorongó szívvel merték énekelni Erdély, Felvidék, Kárpátalja magyarjai. Az erdélyi református egyház elõvigyázatos bölcsességgel vette fel hivatalos énekeskönyvébe a zsoltárok és dicséretek közé, hogy ne emelhessen vétót a mindig gyanakvó hatalom. A Himnusz sorsa ennyiben a magyarság történelmi sorsának tükre: az elszakított magyarság esetében is.

A költemény, a dallam és a nemzeti sors mintegy összefonódott egymással, és ez a történelmi összefonódás szakralizálta Kölcsey és Erkel mûvét. A magyar nemzet mindig történelmi sorsának mélypontján vagy éppen magaslatain ragaszkodott leginkább himnuszához. Mondják, az ötvenes években, midõn a Himnusz szövege nyilvánosan alig hangzott fel, gondolom, a Teremtõ verskezdõ megszólítása zavarta a zsarnokságot, szóval az ötvenes években Rákosi Mátyás arra készült, hogy új nemzeti himnuszt ajándékoz az országnak. Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt szemelte ki szerzõinek. Mindenesetre megszégyenülten kellett elsompolyognia, midõn egy operaházi díszünnepségen mindezt szóvá tette Kodály elõtt. „Nincs rá szükség, a régi bevált” – mondotta volt a tanúk szerint az õsz zeneszerzõ, és ezzel a kopasz diktátor perverz ötlete lekerült a napirendrõl. A magyar Himnusz pedig ezután is mindig felzengett, ha szövegszerûen nem is az állami ünnepségeken, de például a katolikus szentmisék és protestáns istentiszteletek végeztével. Kölcsey Himnuszát Erdély-szerte többnyire ma is templomokban éneklik, viszonylag ritka az a politikai vagy társadalmi esemény, amelyen felhangzik az „Isten, áldd meg a magyart”. És Magyarországon is gyakran tapasztalható bizonyos visszafogottság vagy szemérmesség a Himnusz megszólaltatásában. Egy évtizede, a labdarúgó-világbajnokság idején, Franciaországban jártam, egy Strasbourg melletti szállodában televízión keresztül követtem a francia–brazil döntõt. Nos, a mérkõzés elõtti pillanatokban, az ünnepi alkalom hagyományai szerint, felhangzott a brazil, majd a francia himnusz. A francia játékosok, a válogatottban játszó feketék, arabok, egyéb nem francia származékok is, érzelmeiket sem titkolva, mély átérzéssel énekelték a Marseillaise szövegét, és természetesen velük harsogott a hatalmas stadion százezres közönsége, köztük Chirac köztársasági elnök. Szomorúan mondom, hogy nálunk ez szinte elképzelhetetlen. Többször megfigyeltem, hogy valamilyen nemzeti ünnepen, állami ünnepségen, midõn többnyire hangszórók közvetítésével, felhangzik a magyar Himnusz, a köröttem állók némán hallgatják az éneket, nem mozdulnak a szájak; azért remélem, megmozdulnak a szívek. Pedig ha a kolozsvári költõnek, Kányádi Sándornak igaza van abban, hogy „a vers az, amit mondani kell”, akkor a Himnusz az, amit énekelni kell. Kölcsey költeménye és Erkel dallama együtt alkotja nemzeti létünk és identitásunk egyik leginkább hatékony: öntudatot alapozó és közösséget teremtõ szimbólumát. Igazából ezek a nemzeti szimbólumok, mint amilyen a piros-fehér-zöld lobogó, a magyar szent korona, nemzeti ünnepeink: Szent István napja, március 15-e és október 23-a, a magyar történelem nagy hõseinek és eseményeinek emléke, alapozzák meg és teszik teherbíróvá a magyarság nemzeti tudatát és szolidaritását. Ezek között a szimbolikus szerepet kapott emlékek és fogalmak között, éppen kudarcokban bõvelkedõ történelmünk következtében, többnek is gyászos és tragikus színezete van. Miként a Himnusz történelmi visszatekintésének és nemzeti számvetésének rendjében is, hiszen Kölcsey a honfoglalás, az országalapítás és a katonai gyõzelmek biztató emlékeinek felidézését követve maga is a „rabló mongol nyilára”, a „török rabigájára”, „vert hadunk csonthalmaira”: az elnyomatás, az üldöztetés, a viszálykodás nemzetet pusztító eseményeire emlékezve vallja meg a magyarság vétkeit, és kér Istentõl feloldozást. (Folytatása a 11. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY Mintha volna a Himnusznak egy virtuális történelmi erõtere, és ez mindazt összefogja, ami a nemzet történelmében siker és kudarc volt: az országépítõ munkát és az országos pusztulást. Ebben a virtuális történelmi erõtérben mi, mai magyarok számon tarthatjuk azokat a történelmi eseményeket is, amelyek már Kölcsey kora után szakadtak reánk. A Himnusz történelmi visszatekintésében mi ott érezzük Világost és Trianont, ott érezzük elveszített háborúinkat, levert forradalmainkat, országunk feldarabolását, százezrek menekülését, milliók erõszakos halálát – a „holtak vérét” és a „kínzó rabság könnyeit”. A Himnusz panaszai, fájdalom, mindig újra érvényesekké válnak, és a történelmi számvetést, a bûnök megvallását, a lélek katarzisát csak ritkán követi nemzeti felemelkedés. Kölcsey Himnusza, miként ezt az imént állítottam, a nemzeti szimbólumok magaslatára emelkedett, és ezen a magaslaton a magyarság élettörténetének drámai tapasztalatait foglalja össze. Minderre azért lehetett alkalmas, mert mint költõi mû is a kivételesen magasrendû alkotásai közé tartozik. Beszéljünk ezért Kölcsey Ferenc költeményének poétikai jellegzetességeirõl és minõségérõl. A mögöttünk lévõ másfél évszázadban egész könyvtárat tesznek ki azok az irodalomtörténeti, esztétikai és poétikai elemzések, amelyek a Himnusz szövegérõl kívántak behatóbb vizsgálatot adni. Ugyanakkor talán elgondolkoztató lehet, hogy olyan nagy íróink, mint például Arany János, Kemény Zsigmond, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezsõ és Németh László, akiknek irodalmunkról adott jellemzései mintegy „kánonképzõ” szerepet töltöttek be, nem szenteltek különösebb figyelmet a Himnusz szövegének. Egyetlen kivétel akad: Illyés Gyula, aki a Nyugat 1938-as évfolyamában A Himnusz költõje címmel ma is érvényes módon mutatta be Kölcsey alkotásának értékeit. Magáról Kölcseyrõl is inkább irodalomtörténészek – a többi között Gyulai Pál, Jancsó Benedek (akinek 1885-ben közre adott monográfiája bizony új kiadást érdemelne!), Angyal Dávid, Riedl Frigyes, késõbb Kerecsényi Dezsõ és Szauder József, illetve a kolozsvári Rohonyi Zoltán rajzoltak részletes képet és csak újabban: a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének, a Petõfi Irodalmi Múzeumnak, illetve néhány Szabolcs-Szatmár megyei tudományos vagy közmûvelõdési mûhelynek (mindenekelõtt a Fehérgyarmaton tevékenykedõ Kölcsey Társaságnak) a kezdeményezése nyomán élénkült fel a költõ kultusza, a többi között a nemrég eltávozott Lukácsy Sándor, továbbá Szörényi László, Csorba Sándor, Taxner-Tóth Ernõ vagy a Vanitatum vanitas címû versrõl nemrég önálló monográfiát megjelentetõ Borbély Szilárd jóvoltából. 1998-ban Szabó G. Zoltánnak, a neves Kölcseykutatónak a szerkesztésében megindult Kölcsey munkáinak kritikai kiadása is, és 2001-ben Versek és versfordítások címmel megjelent az a terjedelmes kötet is, amely a Himnusz keletkezéstörténetét és filológiai hátterét tárja az érdeklõdõ elé. Kölcsey Himnusza szakralizált (szakralizálódott) szöveg, egyszersmind természetesen irodalmi alkotás, amely éppen annak következtében lehetett a magyarság nemzeti „imádsága”, hogy a maga történelemértelmezése, mondhatnám így is: „történelmi látomása” által lezárt egy korszakot és elõkészített egy másikat. Arra, hogy a Himnusz mögött milyen hatalmas történelemalakító folyamatok rejlenek, leginkább talán egy regényíró, nevezetesen Krúdy Gyula mutatott rá a Himnusz megírásának századik évfordulóján közreadott, A Himnusz bölcsõjénél címû írásában. (A századik évforduló különben is jó alkalom volt arra, hogy irodalmunk és irodalomtörténet-írásunk számot vessen Kölcsey mûvének korszakos jelentõségével, ekkor születtek például Horváth János, Hatvany Lajos és mások tanulmányai.)

Nos, Krúdy arról beszél, hogy a Himnusz egy több évtizedes politikai és szellemi erjedés természetes következménye volt, azt az eszmei folyamatot zárta le, amelynek Martinovicsék köztársasági mozgalma, Kazinczy Ferenc nyelvújítása, Bessenyei György irodalomszervezõ erõfeszítései, Kármán József, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel és mások törekvései mutatják az állomásait. (És, tehetjük hozzá, annak a szellemtörténeti folyamatnak a kiindulása is volt, amelynek Katona József, Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Petõfi Sándor, Arany János – és természetesen Széchenyi István és Kossuth Lajos versei, regényei, beszédei voltak az állomásai!) Krúdy ilyen módon közelíti meg a Himnusz keletkezésének politika- és szellemtörténeti hátterét: „ebben a felcsigázott hangulatú, a szónoki lendület legmagasabb hullámaival lendülõ korszakban, midõn minden ember magyarnak és hazafinak tartotta magát a Kárpátoktól a tengerig, midõn a Kazinczykabátos literátorok már Kölcsey szónoklatait próbálgatják otthon, a tükör elõtt – ebben a korszakban születik meg a Himnusz, amely századok méltóságteljes áhítatát és imádságát éppen úgy tartalmazza, mint azt a fenséges pátoszt, amellyel a tizenkilencedik század szónokai az Úristennel is dikcióznak a nemzet ügyérõl. Magyarok imádsága lett, mert éppen úgy ágaskodik soraiban a nemzet napkeletrõl hozott büszkesége, mint a Duna–Tisza közén vállalt keresztényi alázatossága leborul. A költõ Kölcsey írhatott irodalmilag értékesebb verseket, de a magyar rétorok legelseje nem adhatott ki lelkébõl hatalmasabb nemzeti hangot.” Az a felismerés, természetesen nem csak Krúdynál, miszerint Kölcsey korszakos mûve valamiképpen az európai keresztény, hogy így mondjam: „imádságkultúra” és a magyar politikai szónoklás kettõs hagyományát hozza szerves egységbe, jóformán folyamatosan meghatározta a Himnusz költõi és közösségi erejének titkait keresõ irodalomértelmezõ gondolkodást. Közülük most csupán egyetlenegyet idézek fel, Illyés Gyula imént említett 1938-as esszéjét, amely maga is Kölcsey szövegének retorikai kompozíciójával magyarázza a Himnusz költõi kvalitásait, illetve közösségépítõ (és közösségmegtartó) hatását. Illyés a negyedik, ötödik és hatodik versszakban festett tragikus történelmi freskó esetében látja leginkább érvényesülni a költemény retorikai ívelését, azt a szónoki készséget, amely fokozatosan és mindinkább lenyûgözõen ad számot a nemzetet érõ történelmi csapásokról: „Ami – mondja Illyés –, azután történik, a három versszakon át, mint a szünni nem akaró, újra és újra fölgurgulázó vihar; egyre fokozódik. Ez a mi történelmünk. Köröskörül csattog az ég, vág az esõ és jég, barlangból tekint szét, hasztalanul, aki széttekint. Petõfi festette csak ilyen megrázónak történelme közepén a magyart, »szétszórt hajával, véres homlokával«. Kölcsey rádobja a képre még a vérözön és a lángtenger vörösét is. A versnek ez a forrpontja, fokozásban ezen túl nem mehet, heve minden szót gõzzé váltana át. Most kell jönnie a fordulatnak, az iszonyú zaj után a csöndnek.” Jó érzékkel – és a költõi retorika hagyományainak ismeretében – veszi észre Illyés, hogy a Kölcsey festette vérzivataros jelenetek után igazából a megnyugvásnak kellene következnie, mégsem ez történik, ellenkezõleg, most következnek a Himnusz leginkább fájdalmas és tragikus kijelentései. „Az ember – olvasom Illyés Gyula írását – a vad reménytelenség után természetesen reményt vár; ezt diktálná a vers hullámzó menete, ezt a romantikus versszerkesztési mód is. Az égzengés valóban egy csapásra úgy áll el, mint holmi színpadon. De most következik Kölcsey, most múlja felül német kortársait, egész

11. OLDAL korát. Ami ezután jön, azt csak magyar írhatta. Valóban csend következik; ijesztõbb, mint a zivatar.” Illyés idézi a Himnusznak ezt a hetedik szakaszát, idézzük most mi is: Vár állott, most kõhalom. Kedv s öröm röpködtek, Halálhörgés, siralom Zajlik most helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak vérébõl, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hõ szemébõl. Ezeknek a vér vörösében és a gyász feketéjében pompázó tragikus képeknek a nyomába most már, érvel Illyés, valóban csak az isteni kegyelmet megszólító megbékélésnek lehet következnie. „Ebben a valódi halotti csöndben – olvasom Illyés elemzését – száll fel az utolsó szakasz sóhajtása. Halljuk szinte a tüdõbõl be-, majd kiáradó levegõt is. Oly nagy a feszültség, gondolja az olvasó; oly mesteri volt a helyzet-teremtés, az elõkészítés, mondja a bíráló. Ez a szakasz nagyjából az elsõt ismétli, milyen mély érzelmi tartalmat adva mindannak, ami ott dadogás volt! A vers a legkétségbeesettebb reménytelenség bólintó magyaros beismerése után behunyt szemû fohászban oldódik fel. Különös egy himnusz. A himnusz mûfajilag ugyanis vallásos hálaének, a görögöknél még örvendõzõ.” Valóban, Kölcsey Himnusza, ahogy ebbõl az utóbbi futó megjegyzésbõl is kitetszik, egészen más értelmet adott az európai himnuszköltészeti hagyománynak. Drámai és tragikus értelmet, hiszen a szatmárcsekei magányban élõ költõ (miként utolsó elõtti versében, a halála esztendejében született Zrínyi második éneke címû költeményében is) más himnuszköltõkkel (más nemzeti himnuszok költõivel) ellentétben, nem a nemzeti történelem dicsõséges eseményeit örökítette meg, és nem a nemzeti hivatástudat magasra csapó önérzetét fejezte ki, hanem kollektív bûnvallást tett, és a nemzeti történelem tragikus menetére hivatkozott. Más nemzeti himnuszok, akár a francia Marseillaise-re, akár az angol királyhimnuszra, az osztrák császárhimnuszra, a német Deutschland, Deutschland über alles-re, vagy éppen a lengyel Nincs még veszve Lengyelországra (hogy a huszadik század többnyire nacionalista és diktatórikus talaján született nemzeti himnuszairól ne is beszéljek!), tehát ezekre a himnuszokra gondolok, többnyire az uralkodó vagy a nemzet dicsõségét zengték, talán csak a magyar Himnusz értelmezte úgy a nemzeti történelmet, mint tragikus tapasztalatok sorozatát, amelytõl egyedül az isteni kegyelem, tehát egy transzcendens várakozás válthatja meg a nemzetet. A magyar költészeti és költészettörténeti hagyomány, láttuk az imént, úgy értelmezte Kölcsey himnuszát, mint a magyarság közös tragédiákban bõvelkedõ történelmi sorsának költõi lenyomatát, amelyet végül az imádság magaslatán bekövetkezõ megbékélés követ. Az azóta született Himnusz-értelmezések ezt a képet egészítették ki néhány fontos felismeréssel. Ezúttal két értelmezésre, Szörényi Lászlóéra és a Hollandiában élõ Kibédi Varga Áronéra gondolok. Szörényi László A Hymnus helye a magyar és a világirodalomban címû tanulmánya (amely az 1974-ben közreadott A Hymnus költõje címû kis füzetben került az olvasó elé) a költemény „aszimmetrikus szerkezetében” fedezi fel azt a sajátosságot, amely igen erõteljesen közvetíti a költõ „üzenetét”. Az elsõ és az utolsó szakasz közé zárt szerkezetben ugyanis három-három versszak utal a nemzeti történelem felemelkedõ, majd pusztulást hozó korszakaira, az „áldás” és az „átok” történelmi következményeire. A hetedik szakasz nem illeszkedik ehhez a szerkezethez, ahogy Szörényi mondja, (Folytatása a 12. oldalon)

12. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

„nincs egyértelmû »történeti« megfelelõje, hanem állóképben siratja a totálisra növekedett pusztulást és a szabadságküzdelmekben hozott véráldozat hiábavalóságát”. Az elemzés ennek a – ahogy mondja – „redundáns” költõi felépítésnek az „aszimmetriáját” bemutatva von le következtetéseket a vers jelentésvilágát illetõen. „Ebben a szerkezeti szabálytalanságban – olvasom Szörényinél – lelhetjük meg a vers eszmei kulcsát. Ugyanis, ha teljes párhuzamosságban állna egymással az áldás és az átok következménye: a nép virágzása és pusztulása, a fohász akkor mintegy követeléssé fajulhatna: levezekeltük a múltat, Isten mintegy köteles helyreállítani a bûnbeesés elõtti állapotot. Csakhogy Isten kegyelme Szent Ágoston és Kálvin teológiai felfogásában – és Kölcsey ezt tette magáévá – teljesen ingyenes: ki nem érdemelhetõ. Hozzá csak szánalomért esdekelhetünk, nem jogos jóvátételért. Az önmegváltás lehetetlen: ezt a költõ az elõzõ versszakban tisztázta. Mégis, a redundáns szakasz átbillenti az egyensúlyban lebegõ mérleget, a szenvedés túlnyújtott mértéke lehetõvé teszi, hogy nemcsak a múltat, de a jövendõt is történelme purgatóriumával levezekeltnek tudja a magyar, mikor az ingyen kegyelemért sóhajt – s ez már nem teológia.” Kibédi Varga Áron Retorika és strukturalizmus címû tanulmányában (ez 1998-ban Pécsett Szavak, világok címû kötetében jelent meg). Kölcsey költeményének elemzése révén mutatta be azt, hogy a retorikai hagyományok és szabályok miként érvényesülnek a klasszikus költõi mû felépítésében. Ebben az értelemben a Himnusz a klasszikus (és Kölcsey korában még nagyon is eleven) retorikai hagyományok eljárásait használja fel. Az elsõ versszak jellegzetes „exordium”, amely, ahogy Kibédi Varga mondja, „megadja az érzelmi hangot, és megmondja az utolsó két sorban azt a témát is, amelyet a következõ hat versszak fejt ki”. Ezt követi a „narratio” (vagyis a történelmi tények elõadása), a „confirmatio” (vagyis az érvelés), végül a „perora-

tio” (amely az olvasó vagy a hallgató együttérzését akarja kiváltani). Hasonló következtetésre jut a Himnusz szövegének legújabb elemzõje: Szili József, aki nemrégiben megjelent Irodalomtudat-hasadás (Az irodalom interkulturális elmélete) címû könyvében Hymnusunk – lebegõben címmel igen érdekes teoretikus tanulmányt szentel a költemény modern: poetikai és retorikai elemzésének. Az imént (futólagosan) ismertetett két tanulmány, e két újszerû megközelítés is azt tanúsíthatja, hogy Kölcsey Himnusza valójában két korszak határán született, nem csak történelmi értelemben: a magyar köztársasági mozgalom véres eltiprását követõ, szinte mozdulatlan politikai tespedés végsõ és a kifejlõdése elõtt álló nemzeti reformkor elsõ napjaiban, hanem költészettörténeti értelemben is: a klasszicista költészet uralkodásának végén és a romantikus irodalom felemelkedésének kezdetén. A klasszicista hatásokat a Kibédi Varga Áron által leírt klasszikus retorikai alakzatok, a romantika világát a Szörényi László által bemutatott kompozíciós eljárások szemléltethetik. Igen, a Himnusz bármennyire a magyar nemzet történelmének tragikusan sötét korszakait és tapasztalatait idézi is fel, a maga végsõ reménykedésével már egy új és bizakodó korszak eljövetelét ígéri. Kölcsey, mondhatjuk végül, a magyar történelem egyik emelkedõ szakaszának kezdetén írta meg költeményét: a magyar irodalom és a nemzeti szellemû értelmiség mozgalmai már jelezték a reformkor beköszöntését, azt az országos felemelkedést, amely azután 1848-ban történelmi magaslatra érkezett. Ennek az elõször lassan, majd mind erõteljesebben kibontakozó felemelkedésnek a lelkesítõ érzései között született újjá a magyar nemzeti identitás, a nemzeti szolidaritás szelleme. Ezért is zárhatta a költõ bizakodó fohásszal a történelmi visszatekintés sötét és gyötrelmes képeit. Most valamiképpen ismét egy új reformkor lehetõségét adta meg számunkra a történelem és a Gondviselés. Még ha a szemlélõt igen gyakran olyan

Idõ és emlék Január 22-ét – Himnuszunk születése napját – legújabb kori történelmünk avatta a magyar kultúra napjává. Ez az a nap, amikor fõhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkrõl, arról, amely megkülönböztet bennünket más népektõl. Ez a magyar kultúra. Nem különb és nem több mint más nemzetek kultúrája, de földrajzi és történelmi helyzete miatt különös státusú: a velünk együtt élõ népek felelõsséggel gondozott kultúrájának megõrzésében betöltött szerepe által. A magyar kultúra életünk érdekében kifejtett cselekvés és nemzeti azonosságtudat egyszerre. A kulturális hagyomány és érték – amelyet a történelmünk során létrehoztunk – ad létjogosultságot fennmaradásunkhoz. Ebben a folyamatban nemesedett kultúránk, õrizte meg a falvak hagyományát; a nép ajkán születõ dalokat, a keze áltat formált eszközöket, a kúriák és kastélyok szervezõ erejét és mûveltségét. S mindenekelõtt talán a legfontosabbat, az anyanyelvet, amely egyformán szól mindenkihez, s amelynek megkülönböztetett szerep jutott. Nem véletlen, hogy értékeink, kincseink közül éppen nemzeti himnuszunk születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Nem csak a magyar sors, magasztos történelmünk viharos századai sejlenek fel gyönyörû soraiban, hanem a nép által átörökített, megõrzött – tudatunkban folytonosan jelenlévõ és belõle építkezõ kultúra is.

Beszívjuk és kileheljük Európa, és a világ kultúráját, és igyekszünk megõrizni az értékeket, minden nehézség ellenére is, amelyeket magunkkal hoztunk. Megosztjuk megosztható tudásunkat a világgal, még ha a világ nem is érti mindig, mit jelent és mit mond nekünk Balassi, Csokonai, Ady, József Attila, s talán csak sejti, mit Bartók és Kodály. De tudja a zseniális Neumann és Szent-Györgyi magyarságát. A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha feladataink jegyében számvetést készítünk, hogy milyen módon tudunk, a ránk hagyott kulturális örökségünkkel felelõsséggel bánni. S ezt tovább kell adnunk az utánunk következõ nemzedékeknek, annak a nemzedéknek, amelynek nevelésében szerepünk óriási. Csak múltunk és jelenünk kultúrájának védelme, az esélyek megteremtése biztosítja azt a lehetõséget és adja azt az erõt, melynek segítségével megbirkózhatunk az értéktelen, önmagát kultúrának álcázó fércmûvek és termékek romboló hatásával. 15 éve határoztuk el, hogy megemlékezünk Berettyóújfaluban is a magyar kultúra napjáról. Elsõ években csak a mûvelõdési központ volt a rendezvény gazdája, majd késõbb a városi önkormányzat is csatlakozott hozzánk. 2000-tõl pedig a nagyváradi magyarsággal ünnepeljük közösen a magyar kultúra napját. '90 óta ápoljuk az elvarratlan bihari szálakat, kortárs mûvészek kiállításaival, nagyváradi mûvészek, elõadók szerepeltetésével. Természetesen vi-

érzés fogja is el, hogy a nemzet nagy része egyszerûen nincs tudatában annak, hogy egy új reformkor kínál fel számára esélyeket. Új reformkorban élünk, következtetésképp számot kell vetnünk a múlttal, az elkövetett vétkekkel és mulasztásokkal is, újra kell szõni a megtépázott, megbomlott közösségi szolidaritást: határokon belül és határokon kívül, a magyar nemzeti közösség minden része és tagja között. Új és korszerû nemzeti jövõképet kell kialakítanunk, nemzeti identitásunkat és kultúránkat meg kell erõsítenünk, a kor követelményeihez kell igazítanunk. Mindebben Kölcsey élete és életmûve is biztató erõforrás lehet, az õ hûsége, áldozatkészsége, cselekvõ kitartása, közéleti bátorsága és bölcsessége. Kölcsey Himnusza, amelyet nemcsak énekelnünk kell, hanem meg is kell értenünk. *

*

*

A jelen kötet a magyar Himnuszról írott tanulmányok, könyvrészletek, kisebb-nagyobb cikkek közül ad közre válogatást. A Himnusz (ameddig magyarok fognak élni a világon) mindig életben marad: jó érzést okoz, hogy szinte naponta találkozunk vele. Ezért lehet hasznos áttekinteni, hogy íróink, irodalomtudósaink miként is látták Kölcsey Ferenc szakralizálódott költeményét: nemzeti imádságunkat, a szöveg miféle tulajdonságaiban, apró részleteiben, esetenként „titkaiban” fedezték fel az évszázadokra szóló költõi üzenetet. A Himnusz mindig idõszerû, az a tükör, amelyet a magyar irodalom és irodalom-történetírás tart neki, számos értékes és érdekes tanulsággal járhat a jelen magyarjai számára. Az itt következõ írások révén talán jobb és hitelesebb képet alkothatunk arról, hogy a Himnusz mit kíván nekünk mondani. POMOGÁTS BÉLA * A Nemzet imája címû kötet elõszava

szonzásul számtalan berettyóújfalui mûvészeti csoport és elõadó is bemutatkozott a nagyváradi közönségnek. De hogyan is kezdõdött ez a kapcsolata a Nadányi Zoltán Mûvelõdési Központnak Nagyváraddal? 1989 decemberében Berettyóújfaluban a kiállító termünk volt a központja annak a segélygyûjtésnek, mely elõbb csak spontán, majd egyre szervezettebben történt. Késõbb a mûvelõdési központ igazi elosztó központtá vált, mert ide érkeztek az ország különbözõ részérõl a segélyszállítmányok és innen vitték tovább Erdély különbözõ városaiba. Aggódva, szinte lélegzet visszafojtva követtük nyomon egy-egy teherautó útját. A jó híreknek olyan felhõtlenül örültünk, mintha világszenzációt röpítettek volna szét a TV-állomások. Azokon az éjszakákon néhányan elhatároztuk, hogy mi szívünkben és lelkünkben visszafoglaljuk Bihart és Nagyváradot. Mivel a Csonka Biharban élõ embereknek mindig is volt valami nosztalgiája Várad iránt, hisz szüleink, nagyszüleink mindig Nagyváradról meséltek, a bihari és sárréti ember számára mindig Nagyvárad jelentette a várost, ide jártak iskolába, vásárra, ide vezettek az utak, vasutak. Berettyóújfalu és környéke a történelmi Magyarország részeként szerves része volt Biharnak. A Trianon óta eltelt nyolc évtized során sem múltak el a kialakult tradíciók. Mára talán a mi munkánknak is köszönhetõ, hogy ismét Várad válik Csonka Bihar szellemi központjává. Mert Trianon után 164 település maradt város nélkül a magyar oldalon. Szerencsére '89 után olyan emberekre ta(Folytatása a 13. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY láltunk Váradon, akik örömmel csatlakoztak elképzelésünkhöz és szorgalmazták, támogatták ezt a szellemi újra egyesítést. Az elsõ ilyen ember, akinek nagyon sokat köszönhetek a szellemi kapcsolatok újraélesztésében, az Várad híres festõje, Mottl Román volt. Akinek éjszakába nyúló történeteit hallgatva lettem igazán szerelmese Váradnak. Másik meghatározó élményem volt a Jakobovits házaspárral való találkozás. Talán az elsõ Varadinum alkalmából rendezett kiállításon ismertem meg Miklóst és Mártát. Miklós mûveit látva, és hallgatva lenyûgözõ elõadásait, az jut mindig az eszembe, hogy a váradi mûvészekben mindig mélyen élhetett az a vágy, hogy szellemi, érzelmi központokat találjanak vagy teremtsenek meg környezetükben, azért, hogy otthon érezhessék magukat, hogy legyenek biztos értékeik, amelyekre támaszkodhatnak, s erõt meríthetnek belõlük. Jakobovits Miklós bensõséges érzelmi és intellektuális viszonyt alakít ki a környezetével és a mûalkotás tárgyával. Ebben az érzékeny, bensõségben azonban ott találjuk a felelõsséget, a mûvészet örök kihívásának egyikét, mert az alkotó nem egyszerûen csak szépet akar létrehozni, hanem az esztétikai elképzeléseinek megvalósítása mellett demonstrálni szeretné gondolatvilágát és erkölcsi értékrendjét.

De hát mi is a szépség? Talán az, ahogy ezt Hamvas Béla megfogalmazza: „A szépség ott van, amikor valami meghal, a szépség ott létezik, ahol feszültség támad a pillanat és az idõtlenség között, a meghalás és a születés pillanata együtt valami, ami fölött már az idõ nem gyõz, hanem megsemmisül.“ Ezek a gondolatok jutottak eszembe e megnyitóra felkészülve. Kívánom magunknak és mindazoknak, akik a magyar kultúráért felelõsséggel tartoznak, akik nem kis erõfeszítések árán teszik dolgukat, hogy e mai nap ünnep legyen. Azzal a tudással, hogy amit teszünk, azzal nemzetünket szolgáljuk. Végül pedig engedjék meg, hogy három Ady sorral ajánljam figyelmükbe a kiállítást. „Óh, alanyi költõtársak, becsüljétek meg Nagyváradot. Szent ez a hely, hol élnek még az utolsó mohikánok, kik azt hiszik, hogy a lírai költõ pénzért árulja a könyvét!...“ PORKOLÁB LAJOS, a berettyóújfalui Nadányi Zoltán Mûvelõdési Központ igazgatója Elhangzott 2007. január 22-én, Jakobovits Miklós nagyváradi festõmûvész kiállításának megnyitóján.

A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház erdélyi körútja A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház (MKUK) 2002-ben alakult a délvidéki Magyarkanizsán. A színház a 20. század magyar történéseinek bemutatására vállalkozott, a magyarság sorsfordulóit feldolgozva. Elsõ darabjuk a Vörös bál hatalmas sikert aratott, noha – kényszerítõ körülmények miatt – csak egy elõadást ért meg, de videokazettán az egész Kárpát-medencében terjedt. Következõ nagysikerû darabjuk a Halottak Napjától Virágvasárnapig a kisebbségbe szorult délvidéki magyarság két világháború közötti megpróbáltatásait mutatja be. Teltházas elõadásaikat mindig nagy érdeklõdés övezi. Az MKUK egyedülálló színház a Kárpát-medencei magyar hazában, mert egy valódi nemzeti színház. A Wass Albert munkáiból színre alkalmazott A világ és a vége címû darabjuk erdélyi körútját az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezete szervezte meg. Minden helyszínen – Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad – teltházas volt az elõadás, összesen mintegy 3500-an látták Erdélyben az elõadást. A Demokrata hetilap így méltatta az elõadást: „A világ és vége pontosan arról szól, amit a címe elénk vetít: az elszakított Erdélyrõl, a hazájukat vesztett magyarok szenvedésérõl, egy olyan világról, ami a mienk volt, minden idegünkkel és zsigerünkkel belé tartoztunk, s arról, hogy ezt a világot, az életünket elvették tõlünk. A vágyról, hogy a magyar élhessen méltósággal a saját hazájában, hogy visszakaphassa a hegyeit, hiszen a saját földjén nem õ az idegen. Az elõadás egyszerre mutatja be az emberi tisztaság és tisztátlanság képét is… Péter-Körmöci Petronella, Kálló Béla, Kákonyi Tibor, Molnár Zoltán és Péter Ferenc színmûvészek Andrási Attila vezetésével mindannyian olyan elhivatottsággal fûtöttek, s olyan, a magyar ember szívét sajogtató s egyben önmagában erõsítõ kérdéseket tárnak elénk szépségesen, melyek egyszerre igazi színházat s igazi ünnepet teremtenek.

Az elõadás közelebb visz az eufóriához, amit az elvesztett részek visszacsatolása okozott, s közelebb visz a be nem hegedõ sebek örök vérzésének megértéséhez is…” Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának díszterme adott otthont a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház elõadásának. A máskor háromszáz férõhelyes teremben, most közel 450-en láthatták az elõadást. Az elõadásra a jegyek, már napokkal a szombati bemutató elõtt elkeltek. Nagyon sokan szerették volna megtekinteni az elõadást, de sajnos a terembe nem fért be több nézõ, ezért a szervezõk megígérték, hogy augusztus elején újabb elõadást szerveznek Nagyváradon és más erdélyi településeken is. A nagyváradi elõadás elõtt Nagy József Barna, a nagyváradi EMI elnöke üdvözölte az érdeklõdõket. Külön köszöntötte a nagyváradi elõadásra érkezõ magyarországi vendégeket, akik mintegy 60-an jöttek el a határ menti településekrõl Debrecentõl Békéscsabáig. Ezután Tõkés László, az elõadásnak helyet adó Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, mint házigazda, szólt a megjelentekhez. Az elõadást nagy érdeklõdéssel fogadta a közönség és vastapssal köszönte meg a színészeknek a szereplést. Az elõadás végén Andrási Attila a színpadról megköszönte a kiemelt érdeklõdést, és az erdélyi turné megszervezését az Erdélyi Magyar Ifjak, és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezeteinek. A szervezõk nevében Nagy József Barna mondott köszönetet a színészeknek, majd átadták a két EMI jelképes ajándékát, egy-egy, az erdélyi címert ábrázoló fafaragásos táblát. Nagyvárad közönsége régen (1940–44 között) láthatott ilyen emelkedett hangvételû nemzeti elõadást Nagyváradon. Köszönet érte. NAGY JÓZSEF BARNA, a Cigánymissziós Központ igazgatója

13. OLDAL

Református kalendárium 2007 Csak most sikerült írnunk a 2007-es Református kalendáriumról, ennek fõ oka, hogy arra számítottunk, lesz bemutatója az évkönyvnek. Végül is ez valami okból elmaradt, most mi próbáljuk röviden bemutatni a kiadványt. Az idei Református kalendárium külalakra hasonlít az elõzõ évihez, de az idei – véleményünk szerint – még többet nyújt az eddigieknél. Az évkönyv 272 oldalából – éppen annyi mint tavaly volt – sok új információhoz juthat az olvasó, minden írásnak megvan a maga helye az évkönyvben. Amikor e sorokat írom, bizonyára már sok család megvásárolta. Jómagam azért is írok róla, hogy megragadjam az alkalmat és gratuláljak azoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy 2007-ben újra megjelenhetett a Református kalendárium, mely véleményem szerint igazi hiánypótló kiadvány – Bereczki András, Sándor Lajos, Petrikó Ildikó, Radványi Károly, Mihálka Magdolna.

Érdemes megvásárolni Mintegy három hete sikerült az évkönyvhöz hozzájutnom, ezért volt arra lehetõségem, hogy szinte az egész kiadványt alaposan áttekintsem. A teljes tartalmát nem tudtam még elolvasni, de ami engem a legjobban érdekelt, azt igen – válogatós az ember. Csûry István egyházkerületi fõjegyzõ beharangozó írása, az Új évi reménység már leköti az ember figyelmét, hiszen mit várhat az emberfia az új évtõl, ha nem egy jobbat, mint amilyen az ezelõtti volt, ezt írja a püspökhelyettes is. Az idei könyvnaptár egyik erõssége most is az, hogy betekintést nyújt az olvasónak az egyházközségek mindennapjaiba. Mint olyan valaki, aki hosszú éveken át közölt faluriportokat, meghatott az a profizmus, amint Vetési László missziós református lelkész a teológiai hallgatók naplói alapján megírta a Süllyedõ sorsok ösvényén címû írását – szenzációs. Ha az ember csak ezt elolvassa, már kijelentheti, hogy megérte az, hogy a tulajdonában van ez a könyv. De érdemes minden írást elolvasni, köztük Kelemen István hegyközszáldobágyi református lelkész tollából az Épített mennyország címût, vagy Zsigmond József nyugalmazott református lelkész két írását, egyik a reformációról, annak történelmi hátterérõl, a másik Árpádról, a honfoglaló fejedelemrõl szól. Mihálka Zoltán Amikor Munkács várába szorult a szabadság címû tanulmánya sokunk számára lehet történelmi lecke, és még sorolhatnánk. Több színvonalas anyag található még a kalendáriumban, melyekre helyhiány miatt nem tudunk kitérni. Csak ajánlani tudom, hogy aki még nem szerezte be a 2007-es Református kalendáriumot, az tegye meg, mert nagyon is megéri. Értesüléseink szerint a református kalendáriumot az egyházközségeknél még meg lehet vásárolni. DÉRER FERENC (Megjelent a BIHARI NAPLÓ 2007. január 9-i lapszámában)

14. OLDAL DECEMBER 12-én a nagyvárad-olaszi Lorántffy Központban látták vendégül a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium tanárai a Debreceni Református Kollégium tanárainak nyolc tagú küldöttségét. Az adventi kapcsolatépítõ találkozó Veres-Kovács Attila iskolalelkész kezdeményezésére jött létre. A vendégeket Gyõri József kollégiumi igazgató vezette, a mi tanáraink élén Szabó Zsuzsa igazgatónõ állott. Az összejövetelen részt vett Tõkés László püspök, aki felekezeti iskoláink sajátos gondjairól és az elõttünk álló kihívásokról szólt az egybegyûlteknek. DECEMBER 13-án tartotta hagyományos karácsonyi ünnepélyét a Partiumi Egyetemi Gyülekezet Egyházkerületünk Székházának dísztermében. A rendezvény Péter Csaba tanársegéd ünnepi szolgálatával kezdõdött, aki a Zsolt. 98,3 alapján hirdette Isten Igéjét. Ezek után Kánya Endre egyetemi lelkész köszöntötte a mintegy 200 résztvevõt, külön is kiemelve az egyetem vezetõségét, tanárait és diákjait. A két részbõl álló ünnepi mûsor elsõ felében a diákok verses-zenés összeállítását hallgathatták meg az egybegyûltek, míg a második részben a zene tanszék tanárai és diákjai muttaták be alkalomra készített koncertjüket, Brugós Anikó karnagy vezetésével. A kétórásra sikeredett együttlét méltó emlékezés volt a Megváltó születésének ünnepére. Ugyanezen a délutánon ünnepelte a Karácsonyt Egyetemünk Német Tanszéke, János-Szatmári Szabolcs tanszékvezetõ szervezésében. A tanárok és a hallgatók meghitt közösségében Csabay Árpád evangélikus lelkipásztor tartott ünnepi áhítatot – német nyelven. A hangulatos mûsorról a hallgatók gondoskodtak. Az ünnepélyt megtisztelték jelenlétükkel – többek között – Tõkés László püspök, a PKE Vezetõ Tanácsának elnöke, dr. Geréb Zsolt rektor, Tolnay István VT-alelnök. DECEMBER 14-én, a Bartók Béla születésének 125. évfordulóját megörökítõ Bartók-év gazdag eseményprogramjának záróeseményeképpen, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh közös rendezésében hármas rendezvénysorozatra került sor Egyházkerületi Székházunkban. A Székház udvarában – a kialakuló Partiumi Panteonban – lelepleztük nagy zeneszerzõnk emléktábláját. Beszédet mondott Fodor Attila zenetudós. Ezután került sor a Bartók-terem avatására. A földszinti teremben Chirodea Letiþia dékánhelyettes, a zene tanszék vezetõje mondott megnyitó beszédet, majd Bartók-mûvek hangzottak el Péter Ernõ és Szabó Barna a nagyváradi Filharmónia mûvészeinek elõadásában. Ezután az ünnepi megemlékezés résztvevõi találkoztak Balassa Sándor zeneszerzõvel, akit Tõkés László püspök mutatott be a jelenlevõknek. Balassa Sándor bemutatkozásában hitet tett nemzeti értékeink megõrzése mellett, valóságos ars poetica-t fogalmazott meg a szépszámú hallgatóság elõtt. A zeneszerzõ néhány dalát Boros Konrád Erzsébet tolmácsolta, Lászlóffy Zsolt zongorakíséretével. DECEMBER 15-én Tõkés László püspök idõszerû közéleti és egyetemi kérdésekrõl tartott sajtóértekezletet, nevezetesen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közötti párbeszéd pillanatnyi állását értékelte ki, valamint a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem elnöke, Andrei Marga nagyváradi látogatásának a meghiúsulásáról nyújtott tájékoztatást. A sajtóértekezletet követõen vette kezdetét a PKE Szenátusának idei utolsó ülése. Rektori beszámolót tartott dr. Geréb Zsolt, aki értékelte a legutóbbi ülés óta eltelt idõszak eseményeit. Tõkés László a Vezetõtanács elnöke szorgalmazta az egyetemi és diákszervezeti szabályozások aktualizálását, a diák-

PARTIUMI KÖZLÖNY

ESEMÉNYNAPTÁR szervezetnek az egyetemi életbe való integrálását, ismertette az Egyetem fejlesztésének újabb lehetõségeit. Szûcs István kancellár az intézményépítés legfontosabb célkitûzésének az emberi erõforrások javítását nevezte meg. E vonatkozásban konkrét tervet hagyott jóvá a testület. Döntés született a hallgatói ösztöndíjak odaítélésérõl, a tanári állások betöltésére összeállított bizottságok személyi összetételérõl, az oktatói munka hallgatók által történõ értékelésérõl. Egyetemi Tanács jóváhagyta az Etikai Bizottság személyi összetételének módosítását. A Partiumi Keresztény Egyetem jelenlegi szabályozásának kiegészítésével, illetve új szabályzatok megalkotásával Szûcs István kancellárt és az érintett testületek vezetõit bízta meg a Szenátus. DECEMBER 15–17-én a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium szervezésében tartották meg a II. Zsoltár- és Népdalvetélkedõt. DECEMBER 17-én meghitt ünnepély keretében adott hálát a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség a templom folyamatos felújításának idei munkálataiért. Ebbõl az alkalomból Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Veres-Kovács Attila lelkipásztor, aki a munkálatokat hangolta össze, az elvégzett munkáról tartott tömör beszámolót. Ezután elismerõ oklevelek átadására került sor azon személyek és cégek részére, akik és amelyek különleges érdemeket szereztek a felújítási munkálatok terén. A gyülekezeti hálaadás iskolai ünnepéllyel egészült ki – a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium által szervezett II. Zsoltár- és Népdalvetélkedõ alkalmából. Az ünneplõ gyülekezetet zsoltárok és népdalok éneklésével gyönyörködtették a vetélkedõ díjazottjai. Az ünnepély szeretetvendégséggel zárult, a Lorántffy Központ ebédlõjében. Este Nagyvárad-Rogériuszon tovább folytatódott az I. Nagyváradi Nemzetközi Orgonafesztivál, Eero Annala finn orgonamûvész felléptével. A nyitóáhítatot Tõkés László püspök tartotta, bevezetõt mondott ifj. Kristófi János nagyváradi orgonamûvész. Végezetre Antal János elõadó-tanácsos angol nyelven mondott köszönetet a vendégmûvésznek. DECEMBER 18-án, az adventi idõszak utolsó hetében a határon túli magyar egyházak püspökeit és más vezetõ képviselõit látta vendégül a budapesti Sándor Palotában Sólyom László államfõ. Ezt követõen a hagyományos adventi találkozó-sorozat az Országházban folytatódott, ahol elõbb Szili Katalin házelnök, majd Orbán Viktor, a Fidesz–MPSZ és Semjén Zsolt, az FKGP elnöke fogadta az egyházi vezetõket. DECEMBER 20-án, többéves hagyománynak megfelelõen rendezték meg nagyváradi Székházunkban a Kerület Karácsonyát. Ebben az esztendõben Szûcs Éva osztályvezetõ vállalta a nagy gondosságot igénylõ szervezést. Egyházkerületünk tiszt- és tisztségviselõinek családjai, félretéve a mindennapi idegölõ papírmunkát és a vele járó „bürokráciát”, hitünk meghitt közösségében ünnepelték a Megváltó születését. Wagner Erik hegyaljai lelkipásztor – püspöki titkár – hirdette Isten Igéjét, majd Tõkés László püspök mondta el ünnepi gondolatait. A karácsonyi ünnepség az alkalmazottak gyermekeinek alkalmi mûsorával folytatódott. A bensõséges hangulatú ünnepséget szeretetvendégség zárta. DECEMBER 22-én az élesdi Kajántó Mária Gyermekotthon lakóinak vitt karácsonyi ajándékcsomagokat Csûry István fõjegyzõ és Szûcs Éva kateketikai osztályvezetõ. A gyermekotthon vezetõje és a

gyermekek karácsonyi énekekkel és kapros-túrós lángossal fogadták a vendégeket. DECEMBER 23-án, az adventi idõszak utolsó szombatján zárult Nagyvárad-Rogériuszon az új finnországi orgona felállítása által lehetõvé vált, öt részbõl álló I. Nagyváradi Nemzetközi Orgonafesztivál. A kezdõáhítatot Tõkés László püspök tartotta. Az est vendége Zászkaliczky Tamás budapesti orgonamûvész volt, aki mind a pori mûvészorgona megszerzésében, mind a fesztivál megrendezésében rendkívüli érdemeket szerzett. A záróhangversenyt megtisztelte jelenlétével Sesztay Ádám, a bukaresti magyar nagykövetségre frissen kinevezett diplomata, erdélyi magyarságunk jeles barátja. DECEMBER 24-én, Advent utolsó vasárnapján Tõkés László püspök a Nagyvárad-Csillagvárosi Egyházközségben tett látogatást és hirdette Isten Igéjét, a nõszövetségi és az énekkari zászlók felavatása alkalmából. Az ünnepélyes keretek között zajló zászlóavatási szertartást a gyülekezeti kórus szolgálata tette teljessé. A vendégeket Vincze Zoltán lelkipásztor köszöntötte, aki lelkésznõ feleségével, Judit asszonnyal kettesben vezeti a Gyülekezetet. A „zászlóemelés” egyben nyitányát is jelentette azon tervek megvalósításának, melyek egy templomtorony és egy gyülekezeti szociális otthon felépítésére irányulnak. A családiasan meghitt, emelkedett templomi ünnepély szeretetvendégséggel zárult, a presbiterek közösségében. DECEMBER 24-én, Karácsony szombatján, valamint december 25-én, Karácsony elsõ napján püspökünk saját gyülekezetében, Nagyvárad-Olasziban hirdette Isten Igéjét. DECEMBER 24-én, a karácsonyi istentisztelet rendjén Csûry István püspökhelyettes szolgált a Jámbor-féle Öregotthonban. Az otthon lakói karácsonyfát díszítettek s családias hangulatban ünnepeltek. Ezen alkalom úrvacsorai közösséggel zárult, amelyen részt vett Jámbor Katalin is, akinek jólelkû adományából sikerült létrehozni az öregek hajlékát. DECEMBER 25-én, Karácsony I. napjának délutánján Tõkés László püspök a nagyváradi Cigánymissziós Központ ünnepi istentiszteletén prédikált, kifejezéseképpen annak a különleges gondnak, melyet Egyházkerületünk a cigányság ügye iránt táplál. A Mãlan Katalin tanítónõ által rendezett és „levezényelt” gyermekmûsort követõen Nagy József Barna, a Missziói Központ igazgatója üdvözölte az egybegyûlteket, majd a karácsonyi csomagok kiosztása örvendeztette meg a zsibongó gyermekeket. Ünnepköszöntõ zárszavában püspökünk azt szorgalmazta, hogy a jelenlévõk közül akik még nem tették meg, valamint az erre megérett ifjak jövõre konfirmálják meg hitüket. DECEMBER 26-án, Karácsony II. napján Tõkés László püspök, Kovács Zoltán fõgondnok és Tolnay István v. fõjegyzõ társaságában a Gencsi Egyházközségben tett rendkívüli pásztori látogatást. A kiszállásra abból az alkalomból került sor, hogy hosszúra nyúló botránysorozat nyomán végre rendezõdni látszik a gencsi gyülekezet ügye. Püspök a karácsonyi örömüzenet kapcsán azt hangsúlyozta, hogy az új helyzetben a mesterségesen felfordított és felbolydult falu életében mostantól fogva új fejezet kezdõdhet. Igehirdetés után ifj. Tolnay István lelkipásztor köszöntötte a templomot szinte teljesen megtöltõ gyülekezetet. A püspök köszöntõ beszéde közben szándékos rendbontók és hangoskodók egy kis csoportja próbálta felborítani az istentisztelet rendjét. A Gyülekezet kilencvenhét százalékát kitevõ, józan többség viszont egységes kézfelemeléssel utasította vissza a zajongók és gyalázkodók szentségtörõ maga-

PARTIUMI KÖZLÖNY tartását. A szintén jelen lévõ Báthori Gyula felfüggesztett lelkész „következetes” lévén eddigi botránykavaró magatartásához, nem volt hajlandó lecsitítani minõsíthetetlenül viselkedõ „párthíveit”. A zajongás Kovács Zoltán fõgondnok beszéde alatt is tovább folytatódott. Ennek ellenére az istentiszteletet nem sikerült kisiklatni. Az egyházkerület küldöttei karácsonyi csomagokat adtak át az ünnepi mûsorral kedveskedõ gyermekek népes seregének, majd – a templom kapujában kézfogással köszöntek el a Gyülekezet minden Tagjától. Istentisztelet után a vendégek Báthori Gyulát is meglátogatták, átadták neki ünnepi jókívánságaikat, ugyanakkor azonban felszólították, hogy tartsa tiszteletben Egyházunk törvényes intézkedéseit, és szüntesse be az egyházközség életét romboló akciózását. Püspök és munkatársai találkoztak a Presbitériummal, és elismerésüket fejezték ki hûséges szolgálatáért. A gondnok és presbitertársai Nagy Sándor esperes jelenlétében beszélték meg a további tennivalókat, majd közebéden látták vendégül az Egyházkerület és az Egyházmegye küldötteit. DECEMBER 26-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Cigánymissziós Központjában karácsonyi ünnepséget tartottak. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Tõkés László püspök, aki az igehirdetési szolgálatot is elvállalta. Az igehirdetést követõen a Központba járó gyermekek betlehemes játékot mutattak be, a szülõknek és az érdeklõdõknek. Ezt követõen a gyerekek ajándékcsomagokat vehettek át a püspök úrtól, az intézet vezetõjétõl, és tanítónõjüktõl, Mãlan Katalintól. Az ajándékcsomagokat az Egyházkerület és a budapesti Haypál Alapítvány segítségével állították össze. Ez alkalommal és a karácsonyi ünnepek alatt mintegy 80 ajándékcsomagot osztottak szét a gyermekeknek. DECEMBER 26-án, Karácsony második napján Kerekes József elõadó-tanácsos hirdette Isten Igéjét

a nagyváradi Hajléktalan Szállóban. Szolgálatára elkísérte a nagyvárad-rogériuszi ifjúsági kamarakórus is. DECEMBER 28-án a marosvásárhelyi Bernády Házban második alkalommal került sor az EMNT és az RMDSZ vezetõ képviselõinek találkozójára, illetve párbeszédére, Tõkés László és Markó Béla elnökök vezetésével. DECEMBER 28-án a budapesti Szikla-templomban tartott istentiszteleten Kerekes József missziói elõadó-tanácsos és Jakabffy László, a Nagycsaládosok Alapítványának elnöke képviselte Egyházkerületünket, amelyet az elmúlt 50 esztendõ során meg nem született magyar gyermekek emlékének szenteltek. A nagyváradi vendégeket külön köszöntötte Bíró László római katolikus megyés püspök, majd az eseményen megjelent mintegy 700 küldött a Margit-szigetig vonult, ahol a hídról egy-egy szál vörös rózsát dobtak a Duna vizébe, megrendítõ mementójaként az 50 éve tartó és mintegy hatmillió áldozattal járó nemzeti önpusztításnak. DECEMBER 31-én Tõkés László püspök és Csûry István püspökhelyettes Egyházkerületünk képviseletében vettek részt azon az ünnepélyes fogadáson, melyet Petru Filip nagyváradi polgármester rendezett a Városházán Románia Európai Unióhoz való csatlakozása alkalmából. Petru Filip polgármester új évi köszöntõjében kiemelte Románia csatlakozásának jelentõségét az európai közösséghez. A nagyváradi testvéregyházak képviseletében megjelent továbbá Tempfli József római katolikus megyés püspök, valamint Koppelman Félix, a Nagyváradi Magyar Zsidó Hitközség elnöke. Román éjfélkor a váradi Góbé Csárdában, magyar éjfél után pedig az Arany János Kollégium éttermében adta át igei újévi jókívánságait püspökünk az ott egybegyûlt egyházi és polgári közösségeknek.

Zászlóavatás 2006 adventjének utolsó vasárnapján, december 24-én Isten segedelmével a NagyváradCsillagvárosi Egyházközségben három zászló avatására került sor. Van egy nemzeti koronás zászlónk, melyet a maglódi (Magyarország) testvéregyház ajándékozott nekünk. Mostanra pedig Istennek hála, elkészült a nõszövetség és az énekkar szép, új zászlaja is, melyek nemcsak ékes díszei templomunknak, hanem értékes jelképei is közösségünknek. Fél tízkor megkondult kicsi harangunk, hívogatva a különös ünnepi eseményre. Gyülekeztek híveink, a meghívott vendégek, s hamar benépesítették a templomot. A „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt” énekszóra Tõkés László püspök úr vezetésével ifjaink bevonultak a zászlókkal. A menetet az énekkar tagjai zárták. Tõkés László prédikációja a 20. Zsoltár, Ézsaiás 11. része, illetve Mózes 4. könyvének igei alapjára épült. Igehirdetésében elmondta, hogy a zászló alatt vándorolt a választott nép serege a pusztában, Izrael zászlót emelt a pogányok ellen, ugyanakkor a zászló szabadságot hirdet – Sion várának gyõzelmét, illetve a zászló a sereggyûjtés jelképe is. Mi vállaljuk-e a seregbe való beállást, a szolgálatot? Beállunk-e a seregbe Krisztus zászlaja alá, és vonulunk-e a sereggel egész életünk útján? – hangzottak a kérdések a gyülekezet felé. Döntsünk és jól döntsünk!

A gyülekezet, a nõszövetség, az énekkar Jézussal vándorolnak, mert minden keresztyénnek Õ a zászlaja. Zárkózzunk fel zászlónk alá, mely jó cselekedetekre buzdít. Hallhattuk azt is, hogy ne hozzunk szégyent zászlainkra. Az összetartás és egymás segítsége legyen a zászlónkra tûzve. Nagyon fontos egymás lelki-anyagi segítése is. Majd aktív cselekvésre hangzott felkérés a presbitérium, az ifjúság irányába. Igehirdetést követõen Vincze Zoltán házigazda lelkipásztor mondott köszönetet a püspök úr szolgálatáért. Ezután ismertette a két új zászló elkészülésének útját. Elmondta, hogy az ötlet néhai Molnár Imre presbitertõl származott. A kivitelezésben munkálkodtak: özv. Vincze Zoltánné (lelkészünk édesanyja), Balog Erzsébet, a nõszövetség tiszteletbeli elnöke és Linþu Olga nõszövetségi elnök. Isten áldását kérte mindenki életére és munkájára. Az énekkar szolgálatát követõen a „Te vagy napvilágom...” énekkel zártuk megható adventi ünnepségünket. A mindenható Isten adja, hogy a meghallgatott ige lelkünket érintve, kísérjen életünk végéig Jézus Krisztus zászlaja alatt. BALOG ERZSÉBET

15. OLDAL

Az EMI Szili Katalin és Markó Béla ellen tüntetett Nagyváradon Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete tüntetéssel fogadta Nagyváradon Szili Katalint és Markó Bélát. Különbözõ feliratú plakátokat mutattak fel az itt sertepertélõ (félre)vezetõknek. Pl.: „Gyurcsány kóbor kutyái, meddig ugattok még?“, „RMDSZ – Együtt az autonómiáért, Gyurcsányi MSZP – Elkúrtuk“, „Magyarverések, Délvidék – rácok, Felvidék – tótok, Budapest, 2006. október 23. – Gyurcsány kormány“, „80%-kal kevesebb támogatás az erdélyi magyar kultúrának, Igen, megcsináltátok“, „Tíz év alatt 15%-kal kevesebb magyar Erdélyben – RMDSZes sikerpolitika“. Hasonló feliratú plakátokból több is volt. Elõbb a Kanonok soron a könyvtár elõtt mutattuk fel a plakátokat az odaérkezõ politikusoknak. Szili Katalin és romániai elvtársai kissé ingerülten fogadták a tüntetést. Késõbb Tempfli püspök úr lakosztálya elõtt is felmutattuk a plakátokat az „illetékeseknek“, akik szemlesütve kullogtak el elõttünk. A színház elõtt is néma tüntetést szerveztünk, itt is elõkerültek a plakátok, amit a nagyváradi magyarok örömmel olvastak, kivéve az egy-két elvakult eremdéesz-rajongót, akik nem éppen a magyar kultúra napjához illõ kifejezésekkel illettek bennünket a színház elõtt. Mi nem válaszoltunk az olcsó beszólásokra, õk ezt tudják, ezt tanulták és tanítják az utánpótlásuknak. Sokkal többen voltak viszont azok, akik még ötleteket is adtak, mit kellett volna felírni a táblákra, pl: „Gyurcsány, csótány, patkány“. Megfontoljuk a javaslatokat... Felháborítónak tartjuk, hogy Szili, az MSZP-politikus ide jön ünnepelni a kultúrát, ünnepeltetni magát, amikor pártja és kormánya megszünteti a határon túli magyarokat támogató alapítványokat, amikor drasztikusan lecsökkentik a megmaradt támogatásokat is. És az ide érkezõ támogatás csakis az RMDSZ-nél és alapítványainál landol. A volt magyarországi kommunista párt és titkára csakis romániai magyar származású elvtársaikat támogatja. Az RMDSZ pedig sikerpolitikáról beszél, amikor tehetetlenségüknek, megalkuvásuknak is köszönhetõ, hogy 1992 és 2002 között több mint kétszázezerrel (15%) csökkent az erdélyi magyarok létszáma. Számukra ez a sikerpolitika? Az MSZP-politikusok ne járjanak Erdélybe, vagy ha jönnek, készüljenek hasonló fogadtatásra. Az RMDSZ csúcsvezetõi pedig be kell hogy lássák, büntetlenül nem lehet 17 évet elvtelen megalkuvással, haszonleséssel tölteni. Vigyázó szemük Magyarhonra vessék, mert úgy fognak õk is eltûnni a politikai szemétgödörbe, mint magyarhoni MSZP-és elvtársaik. Hamarosan! NAGY JÓZSEF BARNA, az EMI nagyváradi elnöke

16. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A 2006. ÉVI NÉPESEDÉSI STATISZTIKÁNK MARGÓJÁRA A Királyhágómelléki Református Egyházkerület népesedési statisztikáját általában a tavaszi egyházkerületi közgyûlésen szoktuk ismertetni. Ám ilyenkor, az új esztendõ kezdetén – sokesztendõs hagyományt folytatva – közölni szoktuk annak a 24 reprezentatív egyházközségnek az adatait, melyek mintegy keresztmetszetét adják az egyházkerületbeli helyzetnek. Nos, ezúttal az elõzõ, 2005-ös esztendõvel való összehasonlítás mellett, tanulságos lehet az utóbbi tíz esztendõ adatainak egybevetése is. Elsõ ránézésre ugyanazt állapíthatjuk meg, amit a tíz év elõtti elemzõ megállapított: „továbbra is mindenütt a negatív számok dominálnak a születések és halálozások vonatkozásában.“ Számszerûen: 1995-ben a nagyváradi egyházközségekben 299 gyermeket kereszteltek és 569 halottat kísértek a temetõbe; a fogyás 270 lélek volt. Ugyanezen adatok 2006-ban 252, illetve393, a negatív különbözet pedig 141. Azt is mondhatnánk, hogy a városokban úgymond „nincs olyan nagy baj“, hiszen Nagyváradon a réti és a hegyaljai gyülekezetben 2006-ban még pozitív adatsorunk is van. Az optimizmusra való hajlamunkat azonnal lelombozzák a kerület többi kisebb vagy nagyobb városainak adatai: míg 1995-ben városi gyülekezeteinkben – Aradtól Zilahig – 371 keresztelés és 798 temetés volt (a különbözet -427), addig 2006ban a megfelelõ adatok 270, illetve 599 (a különbözet -329). A legszomorúbb az, hogy 2006-ban százzal kevesebbet kereszteltek mint 1995-ben! A közepes és kis minta egyházközségek adatai – Micske kivételével – szintén nem adnak okot derûlátásra: kevés, egyre kevesebb gyermek születik. (Ráadásul ennek a kategóriának az adatai a legkevésbé reprezentatívak: öt kiemelt egyházközség a kétszázhoz viszonyítva elég elenyészõ). A vizsgált tíz év közül egynek a mérlege sem volt pozitív. Már annak is örvendeni tudunk, hogy Érbogyoszló neve mellé 1995-ben a +l szám került, és 2006-ban Nagyvárad-Rét +5-ös mérleget „könyvelhetett el“, Várad-Hegyalja pedig +1-et. A tendencia tehát egyértelmû, és ezt – így év elején – mindig elmondjuk, megírjuk: fogyásunk folyamatos. De talán nem feltartóztathatatlan! A számadatok láttán önkéntelenül is keressük a fogódzókat, azt ami – ha nem is áttörésre – de reménykeltõ változásra utal. Kevés ilyen jel van, az igaz. De az abszolút számokat tekintve Nagyváradon több volt a keresztelés és kevesebb a temetés 2006-ban, mint 2005-ben. Az 1996-os évvel való összehasonlítás viszont csak annyiban jó, hogy a 2006-os negatív számok kisebbek, a fogyás mértéke lassulni látszik... Nyilvánvaló, hogy ezek az adatok az egyházkerület népmozgalmának csak két – bár igen fontos – vetületét jelzik: a születési és a temetési mutatókat. Nincsenek benne a kimutatásban az ez évben konfirmáltak, pedig a hosszú távú összevetéshez fontos lenne a számuk. Az sem mindegy, hogy milyen a „házasodási kedv“ népünk körében, úgyhogy az esketési adatok összevetése is hasznos lenne a rövid és hosszú távú folyamatok megítélésében. Amit pedig lehetetlen hitelesen adatolni ebben a nekivadult világban, a szülõföldet elhagyók, az asszimiláció útjára lépõk és az abortusz miatt meg nem született gyermekek.

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

Sorszám

Egyházközségek

Születések száma Temetések száma NAGYVÁRAD 38 22 73 46 13 15 11 12 17 5 252

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Olaszi Újváros Rét Rogériusz Velence Szõlõs Õsi Csillagváros Biharpüspöki Várad-Hegyalja ÖSSZESÍTVE:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Arad-Belváros Belényes Élesd Margitta Nagybánya-Óváros Nagyszalonta Szatmárnémeti-Láncos Szilágysomlyó Temesvár-Belváros Zilah-Belváros ÖSSZESÍTVE:

Különbözet

67 46 68 62 37 36 19 16 38 4 404

-29 -24 +5 -16 -24 -21 -8 -4 -21 +1 -146

VÁROSI EGYHÁZKÖZSÉGEK 15 79 1 10 4 17 51 58 14 65 92 157 35 72 12 28 13 57 33 56 270 599

-64 -9 -13 -7 -51 -65 -37 -16 -34 -23 -329

1. Érbogyoszló 2. Micske ÖSSZESÍTVE:

KÖZEPES NAGYSÁGÚ EGYHÁZKÖZSÉGEK 5 10 13 10 18 20

-5 +3 -2

1. Nagyszántó 2. Pósalaka ÖSSZESÍTVE:

KIS EGYHÁZKÖZSÉGEK 1 1 2

-3 -3 -6

Az új esztendõben tartsunk tehát önvizsgálatot! Tekintsünk önmagunkba: Mi, akik még itthon maradtunk, miért gyakoroljuk azt a kettõs (kétes?) szemléletet, hogy egyfelõl itthon dolgozunk, értelmiségiként esetleg funkciókat töltünk be, sõt újabbakra vágyunk, másfelõl gyermekeink már kint tanulnak, kint élnek „Európában“, s leendõ unokáink már nem a keservesen kivívott iskoláink padjait töltik meg? Vagy: megmaradhatunk-e, ha az itthon élõk sem az anyanyelvi iskolákba íratják gyermekeiket, s még jó, ha egy „jónapot!“ ki tudnak majd nyögni magyarul? S micsoda keserûség fejezõdik ki abban, hogy egyik templomunk falára nemsokára

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 16 oldal

ára 1 lej

4 4 8

emléktábla tétetik mementóként a meg nem született magyarokért? Ezért hát sohase feledjük a zsoltáros gyönyörû, s ugyanakkor figyelmeztetõ sorait: „Imé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.“ (Zsoltárok Könyve 127, 3-5) TOLNAY ISTVÁN világi fõjegyzõ

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában