Ökumené az Ige mérlegén

SZÖVETSÉG

Bemerítés

HÍREK

Hírek

2006. április 23: Dósa Pál és Dósa Pálné, Kazincbarcika (Sajószentpéter, Baptista Imaház) Szolgáló testvérek: Balog Miklós miskolci lp. és Pátkai Béla üi. lp.

Jegyesség Uzonyi Éva (Debrecen) és Gáspár Sándor (Debrecen) Szoboszlai Réka (Tivadar) és Elek Sándor (Berettyóújfalu) Gacsályi Éva (Tivadar) és Máté András (Tarpa)

Gyermekáldás Szécsi Hanna: 2005. november 21. (Ivett és Attila 2. gyermeke, Esztár) Frank Boáz: 2005. december 26. (Kati és Robi 9. gyermeke, Berettyóújfalu) Bacsó Dorottya: 2006. január 15. (Andi és Pisti 1. gyermeke, Debrecen)

A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés az Összefogás Egyesület címén: 6641 Csongrád, Postafiók 136. [email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!

2006. I. negyedév

Alkalmak

Közösség-építõ (Hagyományos újévi közösség férfitestvéreknek, beszélgetés magunkról, magunknak) nap volt 2006. január 14-én Budapesten, a Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezetben. Összevont Üdülési Fórum volt február 18án a Sajószentpéteri Baptista Imaházban. Március 11-én Országos Tavaszi Csendesnap lesz Békésen a Baptista Imaházban; témája: Hitünk céljai és akadályai, elõadók: Csikár Brúnó (Sopron) és Sütõ László (Ócsa), lásd 20. old. Nõi csendesnap lesz május 27-én Szolnokon, melynek témája: A derék asszony ma. Ezzel párhuzamosan apás kirándulás szervezõdik a gyerekekkel Budapestre a Vidámparkba, Állatkertbe. Pányoki építõ hétvégék tervezett idõpontja: április 6-9, április 27-május 1. Jelentkezni Molnár Istvánnál lehet: 06/20886-8935.

Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Frank Róbert Felelõs szerkesztõ: Giricz László - Tanítások, Leplezetlenül, Bizonyságtételek A szerkesztõség tagjai: Gál Lajos - Beszámoló, Hajnalfény, Molnár István További rovatvezetõk: Frank Róbertné - Gyermekeink között, Kocsis László - Egyháztörténeti szemelvények, Kocsisné Válint Zita - Hírek, Molnár Istvánné - Könyvajánló Tördelés, szerkesztés: Giricz László és Kovács Helga Megjelenik: negyedévente, 1400 példányban Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes

4. évfolyam • 1. szám

2006. I. negyedév

Ökumené az Ige mérlegén Krisztus Gyülekezetének megalakulása (Pünkösd) óta a keresztyénség egyik alapvetõ törekvése volt az Isten Szelleme által munkált egység megõrzése, illetve ha csorbát szenvedett, akkor annak munkálása. A világ fejedelme ennek az egységnek a megbontásán munkálkodott úgy a múltban, mint a jelenben. Gyakran sikerül(t) elérnie célját, és a Biblia tekintélyének aláásása folytán „betenni a lábát” a hívõk gyülekezetébe. A megosztottságot minden esetben az Isten kinyilatkoztatott akaratának a félreértelmezése, felülbírálása, a Biblia kiegészítése vagy megcsonkítása okozta, amit Isten bûnnek nevez, és ítéletével sújt (Jel 22,18-19). Ez a tény az egyháztörténelem folyamán sok-sok szükségszerû szakadáshoz vezetett (2Kor 6,14-18), melyek a legkülönbözõbb vallásfelekezetek kialakulását vonták maguk után. Évszázadokon át sokféle próbálkozás látott napvilágot, ami az elveszített egységet hivatott helyreállítani. Már az elsõ századok keresztényei azon fáradoztak, hogy úgynevezett zsinatokon (325 - Nikaia; 381 Konstantinápoly I.; 431 - Epheszosz; 451 - Khalkedón; 553 - Konstantinápoly II.; 681 - Konstantinápoly III.) - a legnagyobb

keresztény egyházak által közösen osztott hittételeket fogadjanak el, de azok mindegyike csak újabb elkülönülést és szakadást generált. Az ökumenizmus voltaképpen nem más, mint ezeknek a szakadásoknak „viszszacsinálására” irányuló törekvés a kereszténység egységének eszméje nevében. Az eredeti görög kifejezés (oikosz - ház, haza, közösség, otthon) - az oikumené alatt már az ókori társadalom is a lakott földkerekséget értette. Tehát a név találóan fedi le a mozgalom célkitûzését, mely szerint az egész emberi társadalmat kívánják egységbe kovácsolni egy sokféle néven nevezett istenség szellemében. Az ökumenikus mozgalomnak többféle ága is létezik, mivel azonban célkitûzéseikben és eszközrendszerükben nagyon hasonlítanak egymásra, nem részletezzük õket. Bibliát olvasó emberek tisztában vagyunk azzal, hogy a végidõk meghatározó eseményei a Bûn Emberének a megjelenésére (2Thessz 2,3) mutatnak, és az õ útjának elõkészítésére irányulnak. Az ördögi hármasság (Jel 16,13;20,10) egyik megjelenési formája a Hamis Próféta, aki ebben az üdvtörténeti korszakban a vallásos tömegek egységesítésén dolgozik, és

SZÖVETSÉG

TANÍTÁS gatására”, ezzel az ökumenikus imahetek mellõzésére bátorítva a hívõket. Születtek állásfoglalások, kritikák, más alternatívákat ajánlva az imaközösség szélesebb körû gyakorlására, ám ezek sajnos rendre süket fülekre találtak.

igyekszik elhitetni ha lehet, még a választottakat is (Mt 24,24), így készítve az Antikrisztus útját. Miközben a második ördögi személy, a Fenevad gyors ütemben globalizálja a világot, a Hamis Próféta ugyanezt végzi a különbözõ vallásfelekezetek között, beülve az Isten templomába is (1Kor 6,16-19), istenként mutogatva magát (2Tessz 2,4). A célja az, hogy Isten szavát megkérdõjelezve és átértékelve (1Móz 3,1) olyan egységbe vonja a vallásos érzelmû embereket, mely egységbe végül minden ember belefér istentelen gondolkodásával, életvitelével együtt a „szeretet” jegyében. Ez az egység azonban már messze nem Jézus Krisztusra, mint kõsziklára épülõ szeretetközösség, hanem a Hazugság atyjának szelleme által kreált, pusztulásra ítélt antikrisztusi „egység”.

2

Hajnalfény A

HIT PRÓBÁJA

1. Más egyházakban is vannak testvéreink, azt kell keresnünk egymásban ami közös, nem azt, ami elválaszt bennünket egymástól Soha nem a felekezeti különbözõség osztja meg a hívõket, hanem a bûn. Kezdõdik az Istentõl való eltávolodással (Ézs 59,2), és ez láthatóvá válik a testvértõl való eltávolodásban is (1Jn 4,20). Ha engedjük, hogy az isteni világosság ragyogja be az életünket, akkor látható valósággá válik a Krisztusban nyert egységünk (1Jn 1,7). Minden, csupán vallási alapon létrejött egység csak látszólagos, és egyben veszedelmes, mert nem bibliai, hanem hamis alapokkal bír. Az Úr Jézus Krisztus, és az Õ beszéde az, ami közös lehet bennünk, így Õt keressük egymásban! Ilyenkor viszont akaratlanul is felszínre kerül, ami nem az Õ drága beszéde szerinti az életünkben. Ezt mégis örömmel vállaljuk, hiszen kölcsönösen erre vágyunk (Zsolt 139,23-24). Mindazokkal a testvéreinkkel vállaljuk és ápoljuk a testvéri kapcsolatot - legyenek bármely keresztyén vallásfelekezet tagjai is -, akik erre törekednek. Mindezt azonban nem az ökumené jegyében vállaljuk fel, mert egy hazugság szellemében (hamis egység) fogant irányzat még a tiszta indítékú kezdeményezéseket is megmételyezi, és tévútra viszi (1Kor 5,6-8).

A jelzett bibliai vers önvizsgálatra buzdít a hit vonatkozásában. Konkrétan arra szólít fel, hogy próbáljuk meg magunkat, vajon hitben élünk-e... Ez a fajta önvizsgálat tulajdonképpen nem más, mint helyes önkontroll. Persze önmagában ez nem elég, a valóságot tükrözõ önvizsgálat érdekében szükségünk van közösségi kontrollra is. Akkor jó, ha a kettõ szoros összhangban van. A hitben való lételt a próbatételekhez való helyes viszonyulás mutatja meg. Az a pozitív szellemi állapot, amelyben a keresztyén ember a legnehezebb élethelyzetekben, kísértések közepette is feltétel nélkül bízik, illetve hisz a jóságos Mennyei Atyában, valamint az igei kijelentések igazságában.

2006. I. negyedév

A hit a tengelye a gyõzelmes keresztyén életnek. Ahhoz pedig, hogy reálisan meg tudjuk vizsgálni magunkat, kellenek a próbatételeken túl az Isten által megengedett nehéz élethelyzetek is, amik nyilvánvalóvá teszik a hitet, avagy éppen a hitetlenséget leplezik le. Fontos látni azonban, hogy a szóban forgó önvizsgálat nem azonos a hiú, kérkedõ önméricskéléssel, aminek a mozgatórugója, végsõ motivációja: különb vagyok-e a másiknál. Akit ilyen alantas motívumok ambicionálnak, az a Názáreti Jézus Krisztussal vesse magát össze!

- Rövid bibliai üzenetek 2Kor 13:5 „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok.” („Újfordítás” - Magyar Bibliatanács)

Álljon most itt néhány gyakran elhangzó indok - amely az imaheteken való részvételt hivatott igazolni - pár mondatos reagálással:

Hívõ gyülekezeteink számára talán az ökumenikus mozgalomnak nem is az a mindjárt szembetûnõ, álságos gyakorlata jelent veszélyt, ami a pogány vallásokkal is közösséget vállaló kezdeményezéseken alapul. Fontos felismernünk ugyanakkor, hogy a keresztyénibbnek tûnõ, szolidabb megjelenési formával bírók is ugyanarról az ördögi tõrõl fakadnak. Jelen esetünkben fokozott figyelmet érdemlõ az évrõl-évre visszatérõ úgynevezett ökumenikus imahetek. Annál is inkább, mert a hívõ gyülekezetek nagy része rendszeres résztvevõje ezeknek. Mivel e folyamatosan visszatérõ imahetek csak „kereszt(y)ényeknek” vannak meghirdetve, sokkal nehezebb az ezen alkalmakat népszerûsítõ hangzatos érvek valódi mögöttesére felfigyelni. Különösen nehezítheti a dolgunkat, hogy esetenként általunk megbecsült, vezetõ tisztségben lévõ testvérek is fémjelzik ezeket a heteket, komoly aktivitást vállalva azokon. Voltak és vannak kísérletek - néhol egyházvezetési szinten is - a „vészharang kon-

HAJNALFÉNY

A másik ige-tanácsolta teszt: megállapítani azt, hogy él-e bennünk Krisztus? Arról pedig, hogy a szívünkben ténylegesen él-e, a Szent Szellem gyümölcse gyõz meg, kivált a szeretet, az alázat és a békesség, amik az újjászületésnek a kétségbevonhatatlan jegyei, az új ember tulajdonságai. Meg azután a gyõzelmes élet igazolja Jézus Krisztus jelenlétét a szívünkben. Az elõbbieket összegezve: a hit kizárja az emberi gondolkodás logikáját, ám fontolgatás nélkül hisz a mennyei kijelentés igazságában, és abban, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja. Venyercsán László

23

SZÖVETSÉG

EGYHÁZTÖRTÉNET

Egyháztörténeti szemelvények

TANÍTÁS

és Isten parancsolatainak megtartása válik egy igazi hívõ-keresztyén üdvösséges életcéljává. „Meg kell mindenkinek értenie szavaim nyomán, hogy senki se tekintse magát keresztyénnek Isten szerint, az Úr kegyelmével ne is dicsekedjen, aki nem született újjá, mert nincs semmi érdeme. Testi ember, a halál jegyese, még ha magát egy testvéri közösséghez, vagy élõ hitû gyülekezethez sorolja, akkor is.” Késõbb így folytatja: „Aki nem képes a hamis evangéliumtól szabadulni, miközben érzéki marad, parázna, iszákos, erkölcstelen; teljesen hiába igyekszik magát keresztyénnek állítani.” A könyvben Menno nemcsak int, hanem imádkozik is olvasóiért: „Ó, Mindenható Isten, a Te szentséged mily szomorú, atyai szándékod, hatalmas kegyelmed mint vész el, miként semmisül meg ebben a világban! Szeretett Fiad érdemeit, mint változtatja át a vérszomjas gonosz, utálatos káromlássá. Áldott, szent nevedet mint káromolják a halálos veszedelem hamis szószólói.” Azok, akik kikerülnék, vagy szertartásokkal pótolgatnák a teljes megtérést és újjászületést. „Aki viszont megengedi Jézus Krisztusnak és az örök Szentléleknek, az Isten Igéjének, hogy életét megítélje; az elismeri és bizonyosan lehetõvé teszi”, hogy szívében, gondolataiban és egész emberi viselkedésében érvényesüljön Isten újjászülõ hatalma.3

MENNO SIMONS AZ ÚJJÁSZÜLETÉSRÕL A mennoniták szellemi hagyatékában jelentõs helye van a körülbelül 1537-ben írt Az újjászületés címû iratának. 1552-ig ezt - saját szavaival - „szorgalmasan javította és bõvítette.” Elõször a Balti tenger partján élõ keleti német dialektusban adták ki, majd arról latin fordítás készült, és csak 1871-ben tették át holland nyelvre Menno könyvét.1 A sorokat áthatja erõs moralizáló üzenet, evangélizációs cél. Az is mondható, hogy az Ószövetség prófétai látása jellemzi, a bûn szigorú megítélése közben. Menno vád alá veszi a könnyelmû, névleges keresztyén tömegeket, az ünnepenként vallásoskodókat, a szenteltvízben, és más emberek által bevezetett egyházi gyakorlatokban bizakodókat. Figyelmezteti az embereket, hogyha nem születnek újjá, nem lesz részük az örök életben. Azok, akik hajlandók meghalni a bûnnek és Krisztussal feltámadni; akik hajlandók szellemileg megújulva fölvenni a keresztséget, csak azok vannak Krisztusban. Különben akkor is elvesznek, ha szüntelen kiáltozzák: „Uram segíts! Uram segíts!” Az újjászületést nem pótolja a keresztelkedés, de az úrvacsora vagy az igehallgatás gyakorisága sem. Menno mindenkit felszólít: „Késedelem nélkül bánja meg bûneit!”2 Csak az új teremtés kedves Isten elõtt. Csak a szeretetben munkálkodó hit

Szebeni Olivér, Budapest 1. J. C. Wenger bevezetõ szavai. 2. Menno Simons szavai. 3. Menno Simons valamennyi írása 1496-1561 között. Kitchener, Ontario, 1956. 89-102 old.

22

2. Munkálnunk kell az egységet

2006. I. negyedév

3. Ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk

Az Úr Jézus a Fõpapi imájában kiemelten foglalkozott az övéi egységével. Hangsúlyoznunk kell, hogy ott azok egységéért könyörgött az Atyához, akik az Õ tulajdonai. Csak ez lehet a krisztusi egység alapja. Urunk egyértelmûvé teszi, hogy kik az Õ tulajdonai. Akik az Õ mennyei Atyjának akaratát cselekszik (Mt 12,50). János apostol azt írja, akik befogadták Õt, azoknak adott hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek (Jn 1,12). Tehát krisztusi egység csak azok között valósulhat meg, akik megtérés és újjászületés útján az Isten tulajdonaivá lettek. Közöttük is csak akkor, ha arra igyekeznek, hogy Isten beszédéhez, a Bibliához igazítsák (Zsolt 119,105) az életüket. Ha olyan egységen munkálkodunk, ami a bûn elhallgatásán nyugszik, akkor hasonlókká válunk Anániáshoz és Safirához (ApCsel 5,9), akik a hazugságban cinkosaivá lettek egymásnak, és ezért meg kellett halniuk. Lehet munkálnunk a krisztusi egységet például olyan vallásfelekezetekkel, akik elutasítják az Úr Jézus parancsa alapján követendõ hitvalló bemerítést, azokat pedig akik vállalják ezt, rendszerint kirekesztik maguk közül?! Akik látványos bûnökben élõ és megmaradó híveiknek rendszeresen kiszolgáltatják az „úrvacsorát”?! Akik olyan kegyességi gyakorlatokat népszerûsítenek, amelyek Isten igéjével ellentétesek (pl. halottakhoz való imádság, Jézus Krisztus mellett más elhalt „szentek” közbenjáróként való elfogadása, szobrok imádása…)?! Akik olyan vezetõkre hallgatnak és azokat követik, akik maguk sem születtek bele az Isten országába?! (lásd Mt 23,13)

Az imádságban megszólított kiléte soha nem azon múlik, hogy éppen milyen névvel illeti õt az imádkozó. Ha egy ember nem született újjá Isten Igéje és Szelleme által élõ reménységre, akkor még az Ördög atyának a gyermeke (Jn 8,44). Következésképpen amikor imádsága közben jóhiszemûen Isten nevét emlegeti, a legjobb esetben is csak egy magának kreált halott istenhez intézi a szavait, roszszabb esetben viszont egy hitetõ szellemhez. Ez alól kivétel persze, ha az illetõ bûnbánó szívvel, megtérés szándékával közeledik az élõ Istenhez. Amikor a zsidók a pusztai vándorlás során aranyborjút emeltek, bár Izrael istenének nevezték azt (2Móz 32,4), az attól még bálványisten maradt. A vallásos tömegek megtért szív és új élet hiányában csupán egy általuk elképzelt és megalkotott bálványisten elõtt róják le látszatkegyességüket (2Tim 3,5). A kétfelé sántikálásnak nemcsak a Kármel hegyen lett istenítélet a végeredménye, hanem ma is. Jó példa a hívõk és látszathívõk „együtt imádkozására” Illés próféta és Baál papjainak „közös” áldozata… (1Kir 18,19-46).

4. Az elzárkózásunk szeretetlenség lenne, ki kell fejeznünk a más egyházakhoz tartozók felé a nyitottságunkat Isten gyermeke soha nem zárkózik el a még megtéretlen embertársaitól, hanem igyekszik hirdetni nekik a megtérés evangéliumát. Nem kampányszerûen, hanem a természetes élethelyzeteket kihasználva. A szeretet parancsának betöltése min-

3

SZÖVETSÉG

TANÍTÁS Vagyis meg kell tanulnunk Urunktól, hogy a mentõ szeretet sokkal találékonyabb attól, minthogy kétes felekezetközi kapcsolatok ápolásában lássa a cselekvés eszközét. Az elsõ jeruzsálemi gyülekezet példája is azt mutatja, hogy a testvéri közösség ápolásának, és az Isten imádásának nem lehetnek részei a világ fiai (Jn 9,31), még akkor sem, ha keresztyénnek vallják magukat (Jel 2,9;3,9). Jeruzsálemben nem mertek az elsõ keresztyének közé elegyedni egyebek (ApCsel 5,12-13), csak azok, akik egy akarattal (ApCsel 2,46) voltak együtt (ApCsel 4,32). Isten szentsége töltötte be a gyülekezetet (Zsid 12,29), és ez félelmet keltett azokban az egyebekben, akik nem jártak az igazságban (2Kor 4,2). Mégis azt olvashatjuk a gyülekezetrõl, hogy az Úr naponként szaporította a számát az üdvözülõkkel (ApCsel 2,47). A szükségszerû elkülönülés mellett (ismétlem, az elkülönülés a testvéri kapcsolatok ápolásában és az Isten imádásában való közösségvállalást érintette) látványos létszámbeli gyarapodás volt a gyümölcs. Nyilván azok soraiból kerültek ki a megtérõk, akik nem féltek közéjük menni, mivel lemondva a szégyen takargatásáról vállalták az isteni világosságot (1Ján 1,7).

den igazán megtért hívõ embernek kötelessége. Éppen ezért szükségszerû a halálos veszedelemben lévõ vallásos embertársainknak figyelmét felhívnunk: ha nem térnek meg, a templom-, vagy imaházpadból juthat a lelkük a kárhozatra. Az lenne szeretetlenség, ha ezt a hívõ egy álságos szeretetre hivatkozva elmulasztaná (Ezék 3,17-21). A samáriabeliek története jól szemlélteti az elkülönülésünk Isten akaratán nyugvó mivoltát. Ez a nép nem tartozott a választottak közé, csupán betanított rendelésként megtaníttattak a zsidók istenének tiszteletére (Ezsd 4,2). A névleges keresztények tökéletes elõképei õk (2Tim 3,5;Jel 3,1), akik ugyan azt gondolták, hogy Izrael Istenének áldoznak, imáikban az Õ nevét emlegetik, cselekedeteik mégis csupán betanított emberi parancsolatok voltak (Ézs 29,13-14). Amikor a zsidók hazatértek a hetven éves fogságból, és nekiláttak felépíteni a városfalakat és a templomot, akkor világossá tették a samáriabeliek elõtt, hogy nem építhetik együtt az Isten házát (Ezsd 4,1-4). Vagyis ha a hívõk közössége késznek mutatkozik az együttmûködésre azokkal az egyházakkal, amelyek a névleges keresztyéneket tömörítik, - legyen az közös misszió, istentisztelet vagy imaalkalom - olyan szellemi építkezésben vesz részt, amit Isten Szelleme nem támogat. Mindezek mellett az elveszettek iránti mentõ szeretetet példázza az Úr Jézus, ahogyan a samáriai asszony felé szolgált. Szembesítette a bûneivel (Jn 4,18), azután felkínálta neki az élõ vizet. Tehát nem társult hozzá, hogy imádkozzon vele a Garizim hegyén, hanem mivel útjába „akadt” (Jn 4,4), élt isteni küldetésével, és meghirdette neki a megtérés lehetõségét.

5. Az imahét lehetôség az evangélium meghirdetésére Ez így van, viszont nem mûködik. Ha idén januárban ezt a hangzatos érvet minden hívõ gyülekezet komolyan vette volna, akkor a következõ években nem kellene azon dilemmáznia egyetlen gyülekezetnek sem, hogy részt vállaljanak-e az ökumenikus imahétbõl, mert nem kívánatos elemként, messze elkerülnék õket a látszat

4

KÖNYVAJÁNLÓ

Könyvajánló

2006. I. negyedév

A szerzõ elsõ könyve az 1994-ben magánkiadásként megjelent Halljad Izráel címû írás. A majd’ kétszázhatvan oldalon keresztül, egy rendkívül karakteres bibliai látás esszenciájába tekinthetünk bele. A szerzõ maga így ír errõl: „Izraelnek, Isten Izraelének írom ezt a könyvet. Semmi olyat, ami ne lenne megírva az Igében, de mindazokat a biblikus összefüggéseket, melyeket az Írások tanulmányozása közben felismertetett. Ezek nagy részét már meghirdette az Úr az Eklézsiában rendelt tanítók és próféták által (Ef 4,11-12). Az évszázadok multával „nagyobb lett a tudás” (Dán 12,4) a világban is, de Isten népe között is. Ez utóbbiak között kaptam – hitem szerint – feladatként ezt a munkát. Az olvasók nagy része nem fogja érteni az e könyvben olvasottakat (1Kor 2,14). Ezeknél az elutasítás a csendes rezignációtól a gyûlölködõ szidalmakig terjed majd, de nem feladatom a védekezés, a magyarázkodás. Aki nem ért egyet az olvasottakkal, ne olvassa! Aki pedig végigolvassa, ha zsidó, gondoljon a hamarosan eljövendõ Messiásra. Szolgálja ez a könyv az Õ eljövetelének útkészítését. Ha hívõ keresztyén olvassa, gondoljon az elmenetelre (1Thessz 4,16-17), és az itt olvasottak segítségével is készüljön az elragadtatásra.” A legutóbb kiadott Babilon után Jeruzsálem címû harmadik könyv felrázza az olvasót. A hetvenöt oldal terjedelmû írás, Isten testi és szellemi választott népének múltján, jelenén és jövõjén át von figyelemreméltó párhuzamot. A könyveket ajánljuk mindazok figyelmébe, akik szeretnének tárgyilagosan vizsgálódva eljutni mélyebb istenismeretre, és ezáltal megmaradni - korunk keresztyén kihívásai között is - az Úr Jézus által kitaposott tanítványi úton.

Frank Sándor: Búcsú Babilontól (Fréla Bt., ára: 600Ft) Frank Sándor 1936. november 30-án született Nagyhalászban. „Búcsú Babilontól” címû könyvében rövid epizódokon keresztül számol be életérõl, születésétõl Izraelbe történõ „alijázásáig”. (1997. november 18.) E sorokban az olvasó egy nem szokványos életutat ismerhet meg. A szerzõ 26 évesen szakít addigi életével, teljesen átadja magát Istennek, és ekkortól kibontakozik egy különleges szolgálat. Miközben 16 gyermeket nevel fel, szolgálatain keresztül ismertté válik evangéliumi körökben szerte az országban és részben a határokon túl is. Ahogy gyermekei felnõnek, egy ébredési hullám szellemi háttereként munkálkodik kivándorlásáig. A fenti keretben sok apró részleten keresztül ismerhetjük meg Isten munkáját a szerzõ életében. Ezek a részletek rendkívül figyelemreméltóak, hiszen azokban Isten sokféle vezetésével találkozunk. Éppen emiatt, bár e könyv mondanivalója elsõsorban a már Istent ismerõknek jelenthet üzenetet, de haszonnal forgathatják az Istent keresõk is. Az oldalakat egymás után olvasva fokozatosan kibontakozik elõttünk az a látás, amit a szerzõ Istentõl kapott napjaink világi, vallásos és hívõ folyamataira vonatkozóan. A könyv nyitott szívvel való olvasása hozzásegíthet, hogy már ne a szerzõvel, hanem Istennel álljunk szemben és tegyük fel saját kérdéseinket.

A könyvek ára: 600 Ft/db + postaköltség. Megrendelhetõ: Frank Róbert, 4100 Berettyóújfalu, Kádár vitéz u. 4. E-mail: [email protected] tel: 20/886-0396.

21

SZÖVETSÉG

CSENDESNAP

H ITÜNK C ÉLJAI ,

ÉS

TANÍTÁS

A K ADÁLYAI

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a fenti témában megrendezendő

ORSZÁGOS TAVASZI CSENDESNAPRA Időpont: 2006. március 11. (szombat) Helyszín: Békés, Baptista Imaház, Teleki u. 39.

keresztények, papjaikkal az élükön (2Tim 4,3-4). Hol vannak az ökumenikus imaheteken hirdetett „evangélium”-ra megtért emberek? Ha valamely településen mégis lennének, ott a megtérésekkel egyidejûleg azonnal „leáldozna az ökumenikus mozgalom csillaga”. Hogy ez évtizedek óta mégsem így van, arra enged következtetni, hogy az ökumenikus imaheteken nem az evangélium hirdettetik, hanem valami egészen más (Gal 1,6-8).

imahéten való részvételt - véleményük figyelmen kívül hagyásával? Ez nem önmagunk áltatása? Hiszen Isten soha nem adja áldását olyan dolgokra, amelyekben az övéi mélyen megosztottak (Zsolt 133,13). Az ilyen áldozathozatal nem lehet kedves az Isten elõtt (1Sám 15,22b; Péld 21,3)! A dolgok ilyen áron való erõltetése a hívõ gyülekezet észrevétlen félrevezetése. Ezen az úton a hívõk közössége elkötelezetté válik egy bibliaellenes kompromisszumra, hazugságokra épülõ együttmûködésben, amelybõl minden év elteltével egyre nehezebb lesz kilábalni.

Tervezett program: 09,00-09,20 09,20-09,25 09,25-09,30 09,30-09,35 09,35-09,40 09,40-09,45 09,45-10,15 10,15-10,30 10,30-11,00 11,00-11,05 11,05-11,55 11,55-12,00 12,00-12,15 12,15-12,30 12,30-13,30 13,30-14,30 14,30-14,45 14,45-15,15 15,15-15,30 15,30-16,20 16,20-16,30 16,30-16,45 17,00-

Gyülekezés, regisztráció Tokodaltárói fúvós együttes Igei Köszöntés (Csiszár István helyi lp.) Tokodaltárói fúvós együttes Köszöntés (Frank Róbert TeSz elnök - Berettyóújfalu) Közös éneklés vezeti: Lisztes Tibor - Békés Imaközösség, vezeti: Simcsik András - Vésztő Közös éneklés Tanítás (1Pét 1,9) - igehirdető: Csikár Brúnó - Sopron Közös éneklés Fórumbeszélgetés (előre felkért hozzászóló: Csiszár István helyi lp.) moderátor: Bohus András - Békés Közös éneklés (hirdetések) Meglepetés Tokodaltárói fúvós együttes Ebéd Kötetlen beszélgetések, könyves stand, séta a városban Tokodaltárói fúvós együttes Tanítás (Zsid 12,1) - igehirdető: Sütő László - Ócsa Közös éneklés, Tokodaltárói fúvós együttes Fórumbeszélgetés (hozzászólások, bizonyságtételek) moderátor: Giricz László - Szentes, Csongrád Közös éneklés, Tokodaltárói fúvós együttes Zárógondolatok (Gál Lajos - Szeghalom) Hazautazás

A hivatalos jelentkezési határidő lejárt 2006. február 11-én. Mintegy 220 felnőtt és 180 gyermek jelentkezett a megadott határidőn belül. A lemondott jelentkezések helyére még elfogadunk regisztrációt, Bohus Andrásnál az alább megadott elérhetőségek valamelyikén. Telefon: 20/886-2787 („Baptifon”), vagy E-mail: [email protected] Szeretnénk jelezni, hogy a csendesnapon színes gyerekprogramokkal igyekszünk biztosítani, hogy a gyerekek hasznosan legyenek lefoglalva, és ezzel lehetővé váljon, hogy az anyukák is zavartalanul részt vehessenek az alkalmon. Kérjük, aki nem jelezte pontosan a gyermekek születési dátumát, ill. azt hogy a szülővel ebédel-e, mennyi adag ebédet kér, részt vesz-e a gyermekfoglalkozásokon ill. ha nem autóval, akkor mivel és mikor érkeznek, az haladéktalanul jelezzen Lisztes Tibornál: [email protected] esetleg (20) 886-4632 („Baptifon”)

Mindenkit szeretettel várunk, a Testvéri Szövetség nevében: Frank Róbert TeSz elnök

20

2006. I. negyedév

Isten Igéje határozottan figyelmeztet minket arra, hogy az alkalmakat áron is vegyük meg, mert a napok gonoszok (Eféz 5,16). Tegyük fel magunknak becsületesen az alábbi kérdéseket:

És mivel „fizet” ez az irány? A hívõk megosztottságával. Az Isten országa és a világ között húzódó bibliai határok összemosásával. A látszathívõk rossz lelkiismeretének megnyugtatásával. Megtéretlen papok állítólagos isteni elhívástudatának a megerõsítésével, és „szolgálatuk” megtámo-

Olyan ár megfizetésére ösztönöz bennünket az Ige, hogy napokon át estérõl-estére többnyire megtéretlen papokat hallgassunk, akik Isten Igéjét meghamisítva elcsûrik-csavarják azt a maguk és hallgatóik vesztére? (lásd 2Pét 3,16) Olyan áron, hogy az Igazságot képmutatók módjára legalább egy héten át elkendõzve, vallásfelekezetek és vallásfelekezetek között feszülõ tényleges ellentétekrõl nem tudomást véve, önmagunkat és másokat áltatva, csukott szemmel járjunk? Áldozzuk föl esetleges áldásokért az ökumenizmus oltárán a saját gyülekezetünkben élõ Krisztusban testvéreinkkel való egységünket - ha õk éppen ellenzik az

gatásával. „Ti azért szeretteim elõre tudván ezt, õrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitõl elragadtatva, a saját erõsségetekbõl ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Neki legyen dicsõség, mind örökkön-örökké. Ámen.” (2Pét 3,17-18) Frank Róbert, Berettyóújfalu

5

SZÖVETSÉG

2006. I. negyedév

LEPLEZETLENÜL

ÜDÜLÉSI HETEK

NARNIA KRÓNIKÁI

Szeretettel meghívunk

„Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11) Hódít a legújabb Disney-produkció: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (Készült C. S. Lewis azonos címû regénye nyomán) Mivel a nagysikerû és nagy nézettségû a mozik vásznain nem túl rég bemutatott filmet sokan amolyan Krisztusra vezérlõ mester(mû)ként tartják számon, sõt ajánlják, érdemes megvizsgálni néhány igei szempont alapján, hogy valóban az-e. A katolikus Új Ember c. hetilap szerint a mû „felekezetek feletti népszerûségnek örvend”, hiszen ez is, mint C. S. Lewis több hasonló írása olyan mese, amely „keresztény értékrendet tükröz”. Az Új Emberben olvasható elismerõ kritika önmagában még nem indokolná e sorok szükségességét. Az a tendencia azonban, miszerint evangéliumi körökben, közöttük gyülekezeteinkben is (ha nem is mindegyikben) a fentihez közelítõ vélemények - s ennek során közös mozi-látogatások, majd a film keresztény eszmeiségének jóváhagyása - mutatkoznak, mégis sürget egy tüzetesebb vizsgálatot, s ennek nyomán egy ellentétes elõjelû állásfoglalást. A történet szerint egy angol család négy gyermekét az anya - mert az apa a fronton van - a II. világháború Londont ért bombázásai elõl kimenekíti a városból. A gyerekek (két fiú és két lány) hamarosan egy vidéki kastélyba érkeznek, ahol legkisebbikük egy titokzatos, nagykabátokkal teliaggatott szekrényen át egy különös, mesebeli, téli világban találja magát. Hamarosan testvérei is vele lesznek, s elkezdõdik veszélyekkel teli utazásuk Narnia földjén, ahol a jó és a gonosz ádáz csatája készül. Az országban egyelõre a Fehér Boszorkány uralkodik, és vele az örökös tél is mindaddig, amíg be nem teljesedik

az õsi varázslat. E szerint „Ádám fiai”, azaz négy gyermek fog érkezni a hó és jég birodalmába, hogy ezzel kezdetét vehesse az ország most még számûzött, de törvényes királyának visszatérése, a boszorkány hatalmának megszüntetése, majd Aslan király (az oroszlán) véget nem érõ igazságos uralkodása. A boszorkány a gyermekek életére tör, hogy elpusztítva õket megtörje a saját vesztérõl szóló hajdani varázslást, és végleges hatalmat szerezzen magának. (Hogy az egykori varázslat kitõl ered, azt mindvégig homály fedi, de az kiderül, hogy „az oroszlán már a kezdetektõl ott volt”.) Szándéka azonban meghiúsul, hiszen hõseink, azaz „Ádám fiai” menetközben felnõnek a feladathoz, és izgalmas kalandok, üldözések, gonosz és „jó” varázslatok szövevényében végül a döntõ ütközetig jutnak - (a csatajelenetrõl tudni illik, hogy az oroszlán serege leginkább kentaurokra és amazonokra emlékeztetõ harcosokból áll - vadállatok sokaságával kiegészülve -, míg az ellenség sorait többnyire félelmetes, két lábon járó szörnyek alkotják) - majd az oroszlán oldalán kivívott gyõzelmet követõen birodalom-részeket kapnak Narnia mesés világában. Ki-ki elnyeri méltó jutalmát, a négy testvér pedig királyfiként és hercegnõként uralkodik egészen nagykorúvá válásukig. (Ekkor, egy rövid jelenet erejéig felnõtt színészek veszik át a gyerekektõl a szerepeket.) A film végére megtudjuk, hogy a narniai esztendõk földi idõszámítással mérve csupán néhány percre tehetõk. A békeországgá lett gyönyörû birodalomból az ifjak újra visszatalálnak a kapuként szolgáló

6

a 2006. évi BÉthel-Bérea

KULCSOS HÁZBA !

Több mint egy évtizede indultak útjukra nyári evangéliumi üdülési heteink. Eleinte más és más helyszínen, de immár hét esztendeje állandó helyen, a Zemplénben Pányokon gyûlnek a Biblia köré a fõként ifjabb korosztályokhoz tartozó táborozók. Célunk az Evangélium hirdetése. Arra törekszünk, hogy Isten Igéjét világosan és minden vallási, felekezeti hovatartozástól mentesen adjuk tovább.

1 fõ: 11.000 Ft; 2 fõ: 9.000 Ft; 3 fõ: 7.000 Ft; 4 fõtõl: 5.000 Ft A jelentkezéseket érkezési sorrendben tudjuk elfogadni, az üdülési létszám beteltéig! A jelentkezéseket a csekk befizetése nélkül érvénytelennek tekintjük. Elõleget nem térítünk vissza! Az elõleg befizetését követõen a jelentkezési lapokat az alábbi címre küldjétek: Jobbágy Péter, 3526 Miskolc, Bethlen Gábor u. 8. Elektronikus levélben: [email protected]; Tárgy: Jelentkezés 2006

FONTOS INFORMÁCIÓK Elõleg személyenként: 2.000 Ft Üdülési díjak egy családból: Gyermek üdülési hét I-II

I.: 2006.07.23-29. II.: 2006.08.06-12. Korhatár: 7-12 év KIRÁLYVÁLASZTÁS

Mi lenne, ha választhatnál magadnak egy királyt, akit szolgálsz? És ha az a király gyermekéül fogadna téged? Lehetetlen? Mese? Ebben a táborban mindenre fény derül, mert ezen a héten... KIRÁLYT VÁLASZTUNK!

Legyél köztünk Te is! Szeretettel várnak a vezetõk: Gyermekhét I.: Bálint Géza [email protected] 20/886-8116 Tomka János 20/886-4742 [email protected] Lisztes Tibor 20/886-4632 [email protected] Gyermekhét II.: Kovács István 20/886-4960 [email protected] Lisztes Tibor 20/886-4632 [email protected] Petõ Albert 30/312-9112 [email protected] Ifjúsági üdülési hét I.

2006.07.16-22. Korhatár: 12-18 év "Jól tetted, hogy eljöttél"

Apostolok cselekedetei 10:33 Jól teszed, ha eljössz, mert ha velünk tartasz, részed lehet: ... mókában, kacagásban ... kézmûves foglalkozásban ... versenyekben ... sportolásban ... túrázásban ... és reméljük, hétvégére megtudhatjuk, hogyan jutunk el a halásztól a Kõszikláig... Szeretettel várnak a vezetõk: Elek Sándor 20/886-0399 [email protected] Bagyinszki Ádám 20/8860528 [email protected] Dósa Attila 30/9305-158 [email protected] Ifjúsági üdülési hét II.

2006.08.14-20

19

Korhatár: 19 éves kortól, ameddig fiatalnak érzed magad "Mit tegyek, ha..."

Apostolok cselekedetei 2:37 ... a csüggedés mocsarában vergõdöm? ... ha lerohan az ördög? ... nem kapok az imádságomra feleletet? ... beteg lettem? ... rám bízott Isten valakit? Együtt töltött üdülésünket vetélkedõk, sport, kézmûves foglalkozások, szakkörök színes kínálata gazdagítja, hogy szabadidõdben is megtaláld a kedvedre valót. Szeretettel várnak a vezetõk: Dedics János 20/886-1754 Bohus András 20/886-2787 [email protected] Molnár István 30/6809-609 [email protected]

SZÖVETSÉG

GYERMEKEINK KÖZÖTT

A mi kis zarándokunk A sorban elsõ, János fiunk zarándokútja akkor kezdõdött, amikor 8 évesen egy októberi estén csínytevéseinek, majd hazugságának terhe alatt összeroskadva behívta az Úr Jézust a szívébe. (A férjem több napos munkaútja miatt éppen magam maradtam a fiúkkal otthon.) Még aznap este a következõ igét olvastam mintegy pecsétként imádságára: „A bölcs fiúörvendezteti az õ atyját.” (Péld 10,1.) Innentõl férjemmel együtt vártuk, vajon milyen megtapasztalásai lesznek hívõ életének elsõ napjaiban? Megemlítek néhányat:

bíztatott, de én nem tettem. („A bûn az ajtó elõtt leselkedik és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta.”) - Mama, az osztálytársaimnak elmondtam, én azért is imádkozom esténként, hogy ne pisiljek be. Nagyon kinevettek. („Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé...” Megjegyzem, már több mint három éve nem fordult elõ nála bepisilés.) A megtérése után még sokszor megkérdezte: - Mama, én tényleg megtértem? Mikor fogom megtudni, hogy igazán megtértem-e, vagy csak a szívem csapott be? - Kisfiam, jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Papával figyeljük az életed, és az Úr megmutatja, megtértél-e, vagy sem. Mi melletted vagyunk. Ha megtértél, látni fogjuk a te jó életedbõl.

- Mama, ma nem tudtam magyarból egy kérdésre a helyes választ. Imádkoztam az Úrhoz, és hirtelen eszembe juAz azóta elmúlt három hónap alatt eltott. (János, az Úrban bízó.) - M. Peti az udvaron elgáncsolt, és én fogyatkoztak a bizonyságfelhõk. Ilyenlegszívesebben valami csúnyát mond- kor elbizonytalanodunk: Hogyan is áll tam volna, de eszembe jutott, nekem az Úrral ez a gyermek? Azután eszünkbe jut a reá kapott ige: ilyet nem szabad tennem. (Ez már a belJános bölccsé válik, és mi örvendezni sõ ember?) - Mama, az udvaron majdnem fociz- fogunk. Tomka Erika, Püspökladány tam a nem játszós cipõmben- az Ördög 18

LEPLEZETLENÜL kabátos szekrényhez, s azon átmenve máris a kastély egyik ódon termében eszmélnek - mint csak éppen elment, de már visszatért gyermekek. Az Új Ember c. lap tartogat még egy információt, miszerint tudni véli: A Gyûrûk Ura szerzõje, Tolkien - aki egyébként barátja volt Lewis-nak -, azért nem kedvelte a Narnia-történeteket (sem ezt, sem a másik hatot), mert azok - szerinte - túlságosan is egyértelmûen utalnak a kereszténységre. Aslan, az oroszlán pl. „Krisztusszimbólum”. Itt jutunk el a film egyik - kétségtelenül csúcsponti jelenetéhez. Az õsi varázslat, amely egyben az ország törvényének alapja, és amelyet mindkét fél tiszteletben tart, a kisebbik fiú személyében áldozatot követel. Ennek feltétele beállott, jogosságát a szembenállók sem vitatják. A gyermeknek meg kell halnia. Az oroszlán azonban behívja sátrába a boszorkányt, és négyszemközt - megtárgyalja vele a dolgot. A fiú helyett áldozatként magát ajánlja, meggyõzi a boszorkányt (majdnem azt írtam: meggyõzi partnerét), s kész az alku. A fiú tehát szabad. Nemsokára Aslan - immár az ellenség táborában - fellépeget az áldozati oltárra, ahol elõbb megkötözik, majd a boszorkány - dühödt alattvaló-seregének pokoli lármája, késõbb örömujjongása közepette - végez vele. Hajnalban az elnéptelenedett vesztõhelyen a két kislány sír a tetem fölött. Temetés nincs, viszont a reggel kezdõdõ mindent eldöntõ ütközet tetõfokán már ott

2006. I. negyedév

küzd a feltámadott oroszlán is. Tolkien megállapítása - ha tényleg ilyet állított - épp oly messze áll a valóságtól, mint minden más olyan vélemény, amely hiteles párhuzamot próbál vonni a film és a Krisztus-követés között. Ezzel, a némelyek szerint „keresztény értékrendet hordozó mesével” szemben a valóság az, hogy egy film attól nem lesz hívõ alkotássá, mert a boszorkány rossz, vagy mert a király-oroszlán feláldozza magát másért, majd feltámad, netán azért, mert az Igében is olvasunk Júda oroszlánjáról... Sõt, még csak nem is attól, ha adott esetben bibliai történetet dolgoz fel, és bibliai személyek a szereplõi. (Ez utóbbi szempont nem „fenyegette” filmünket.) Valami akkor krisztusi, keresztény, ha Istentõl származik. Õtõle van! Arról Isten Szelleme minden esetben bizonyságot tesz. Ennek egyik ismertetõjegye „hogy megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében” (Ján 16,8). Szükség esetén minket is. És elvezet bennünket minden igazságra (Ján 16,13). Azaz kétség nélkül, világosan tárja elénk Isten ránk vonatkozó akaratát. Az Ördöggel nem tárgyal, hiszen nincs benne semmije. A másik oldal pedig, hogy a Fiút, Jézust dicsõíti, Õ reá mutat (Ján 16,14). Pál apostol írja a korinthusiaknak: „Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, róla is mint megfeszítettrõl.” Nem kellenek tehát sokféleképpen csûrhetõ-csavarható

7

SZÖVETSÉG

LEPLEZETLENÜL idõk könyveladásában világelsõ Harry Potter-sorozat szerzõje, J. K. Rowling, példaképének tartotta a kortárs és egyben honfitárs - 85 millió eladott példánnyal második helyezett - Lewist. Ilyen értelemben nem is esett messze az alma a fájától, csak éppen túlnõtte azt. Igaz, még változhat a sorrend, hiszen a Narnia-csokor most kezdi élni igazán második virágkorát.) Az Ördög ezernyi módon igyekszik a hívõt is lépre csalni, becsapni, elejteni. Isten viszont számtalan módját ismeri és gyakorolja a könyörületességnek. Ezek egyike volt, amikor nemrég egy álmon keresztül adta tudtára közösségünkbõl az egyik testvérnõnek, hogy nem szabad kislányát elengednie erre a filmre az osztálytársaival. Hogyan? Az errõl szóló személyes bizonyságtétel lapunk ezen számának 16. oldalán olvasható. Az álmot is felidézve, amint visszaemlékezem a boszorkány seregének derékhadát kitevõ szörnyekre - de nem teszem tõlük messzire az ördögi ábrázatú „jó” kentaurokat sem -, olyan érzésem támad, hogy ezeket a lényeket nem a maszkmester légbõl kapott fantáziája keltette életre, hanem akarva-akaratlan bemutatkozott egy nagyon is létezõ sokaság a filmvásznon. Valójában tehát mégis egy „légbõl kapott” sereg ez, amennyiben a produkció a levegõégbeli hatalmasságok (Ef 6,11) részérõl a film készítõire gyakorolt befolyásának, a filmesekre kényszerített együttmûködésének terméke. (Már tényleg itt tartunk?!) Befejezésül tegyük fel a kérdést: „Vajon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserût? Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szõlõtõ fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.” (Jak 3,10-11) Tomka János, Püspökladány

szimbólumok! Miért követnénk mesterkélt meséket? (2Pét 1,16) Hitünk alapja: Isten Igéje. Az Úr Jézus Krisztust prédikáljuk (2Kor 4,5). Minden egyéb belemagyarázási kísérlet „könnyûnek” bizonyul. Hogy aztán C. S. Lewis hogyan minõsítette eme írását, ill. a többi Narniaregényt - nem tudom -, de a Szentírás talaján nem állnak meg a filmet és az Evangéliumot összemosni próbáló kísérletek legyenek azok világiak, vagy éppen keresztény elveket vallóktól származók. Helyettük azonban érdemes megemlíteni a produkciónak még egy, immár általános jellemzõjét, amely túlmutat a varázsláson alapuló cselekményen, vagy a sok okkult meseelemen: Ez az, ahogyan a képi megjelenítés során a nézõ átadja magát a filmnek. Az évtizedekkel ezelõtt megírt Narnia-mesék megfilmesítésének ideje most érkezett el, amit két, immár 21. századi feltétel megléte biztosít: Az egyik a filmes technika. A készítõknek mára semmi sem lehetetlen. A virtuális valóságot az igazitól nem lehet megkülönböztetni, anynyira élethû! A másik: miszerint a nézõ, korunk embere mostanra „érett meg”, azaz mostanra lett fogadóképes mindezekre. (Az Antikrisztus útkészítésének fontos állomása ez.) Nem csodálkozik, nem fél a látványtól (vagy ha igen, akkor hamar hozzászokik), de mohón falja, fogyasztja az utolsó idõk felkínálta mindenfajta - desszertnek vélt - maszlagát, legyen az akár egy sikeres mozifilm -, és ellenkezés nélkül azonosul vele. Nincs is senki, aki tiltaná õt ettõl a - mozijegy áráért - tálcán kínálkozó gyümölcstõl, ami bár halálos - de ízletes -, a vásár pedig szabad… Hogyne élne hát a lehetõséggel! Itt lenne helye annak a tiltásnak, amelyet más öszszefüggésben Pál apostol egyik intelmében így olvasunk: „Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.” (Kol 2,21) (Érdemes megjegyezni, hogy a minden

8

GYERMEKEINK KÖZÖTT

2006. I. negyedév

„Tudom, az Úr megõriz mindenkor...” „És ez az a bizodalom, amellyel választ kapta, hogy „biztosan szerelmeÕhozzá vagyunk, hogy ha kérünk vala- sek beléd”, és ezen a napon is úgy jött mit az Õ akarata szerint meghallgat haza, hogy még WC-re sem tud elmenminket: és ha tudjuk, hogy meghallgat ni szünetben, mert elállják az útját. bennünket, akármit kérünk, tudjuk, Este, mikor beszélgettünk a gyerehogy megvannak a kéréseink, amelye- kekkel, megegyeztünk, hogy a mi Isteket kértünk Tõle.” (1Ján 5,14-15) nünk elé tárjuk ezt a nehézséget is, és Mónika kislányunk 2004. március 17- Õt kérjük, hogy állítsa le a fiúkat. Neki én hívta be az Urat kis életébe (rá egy hatalma van arra, hogy félretegye õket, hónapra töltötte be 7. életévét). Kíván- s imádkoztunk a fiúkért is. Másnap, izcsian, érdeklõdve szemléltük, milyen is gatottan, de békességgel ment el láegy kisgyermek mikor bûneit lerakva, nyunk az iskolába. Itthon én is kíváncsiJézus Krisztus követésébe lépve új élet- an vártam és többször felfohászkodtam ben jár. Sokszor megszégyenítõ, egysze- az Úrhoz. Délben, mikor megérkeztek a rû természetességgel támaszkodik az gyerekek, fürkésztem Mónika arcát, vaÚrra. jon mi történt, valóban meghallgatta az Egyik nap mikor hazajött az iskolá- Úr a kérését? Boldogan számolt be róla, ból, arról számolt be, hogy három alsós hogy mikor szünetben ment végig a fofiú piszkálja a szünetekben. Mindig elé lyosón, a fiúk megint ott voltak elõtte, állnak, nem akarják továbbengedni, de elõre tudta, hogy félre fognak állni, lökdösik. Úgy voltunk vele, biztosan hiszen ezt kértük este. Így is történt. Két csak rossz napjuk volt, ezért kötekedtek oldalra félrehúzódva - mint valami díszés Mónika éppen arra járt. De másnap is õrség - szabad utat engedtek lánykánkezzel töltötték a szüneteket a fiúk. El- nak. gondolkodtunk, mit lehet ilyen esetben Azóta egyszer sem zaklatták. „Gyötenni? Bemenjen a férjem és beszéljen a nyörködjél az Úrban és megadja neked fiúkkal? Szóljon a tanító néninek? Amel- szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te lett döntöttünk, hogy kislányunk szól- utadat és bízzál benne, majd Õ teljesíjon a tanítónõnek, és majd õ lerendezi ti” (Zsolt 37,4-5) az ügyet. Mónika szólt is, de csak azt a Gálné Mónika, Szeghalom 17

SZÖVETSÉG

GYERMEKEINK KÖZÖTT

BIZONYSÁGTÉTEL

2006. I. negyedév

Gyermekeink között

Bizonyságtétel

A vászon mögötti valóság

Mint örökös társak az élet kegyelmében

Mikor testvéreim álmokkal kapcsolatos megtapasztalásairól, vezettetésérõl hallottam, legtöbb esetben hitetlenség támadt bennem. Nem igazán csendült rá a szívem ezekre a dolgokra. Saját tapasztalatom pedig nemigen volt ezen a téren. A legutóbbi házi közösségi alkalmunkon érintõlegesen szó esett arról, hogy az álmainkban való reakcióink gyakran a saját lelkiállapotunkat tükrözik. Ezt hallva is ott volt bennem a hitetlenség. Nem sokkal ezután Betti lányunk azzal jött haza az iskolából, hogy választ kell adnia, megy-e az iskola által szervezett mozielõadásra, ahol a C.S. Lewis könyve alapján készült „Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény” c. mesefilmet vetítik. Ugyanakkor ezekben a napokban kapott egy levelet egy külföldön élõ barátnõjétõl, aki szintén ezt a filmet ajánlotta neki nagy elismeréssel, mint legújabb filmújdonságot. Betti vágyott is megnézni a filmet, s én is úgy voltam vele, ne lógjon ki mindig a sorból. Mégis úgy voltam vele, legyen úgy, ahogy a férjem mondja. Ezt követõen éjszaka álmot láttam. Egy közösségbeli testvér családjánál voltam kinn az udvaron egyedül. Hirtelen levegõbeli hatalmasságok támadtak meg. Nagy félelem tört rám. Szinte fizikálisan is éreztem a támadást. Hirtelen az Úrhoz kiáltot-

16

tam, az Õ nevét hívtam segítségül, s a démonok eltûntek. Ekkor az egyik gyermek kijött a családi házból, s azt kérdezte, hová szaladok. Mondtam, hogy rengeteg démon ellepte az udvart, de õ semmit nem látott. Aztán kijött a házigazda testvér is, neki megnyíltak a szemei. Erre felébredtem. Egybõl eszembe jutott korábbi kétkedésem az álmokkal kapcsolatban, s ezt megítélte bennem az Úr. Ugyanakkor nagyon örültem annak, hogy olyan lelkiállapotban talált az álom, hogy tudtam az Úrhoz menekülni, s Nála találtam oltalmat. Másnap újból szóba került a mozi kérdése. A lányunk várta a válaszunkat. Ekkor a férjem - aki nem hívõ rokonaitól már tájékozódott a filmmel kapcsolatban, és azt a Gyûrûk Urához, s más hasonló jellegû filmekhez hasonlították, - azt mondta imaházba menet: „Tudod te, Bettike, hogy milyen az a film? Menjünk a mozi felé és nézzük meg a plakátját!” Odaérve a mozihoz döbbenten láttam, hogy a moziplakátról ugyanazok a démonok merednek rám, akiket álmomban láttam. Gyermekemmel is megosztottam az átélteket, s teljes egyetértéssel elfogadta, hogy nem megy el a moziba. Én pedig hálát adtam az Úrnak a vezettetésért, a megtapasztalásért, a tanulságokért. Kisikán Zoltánné, Berettyóújfalu

- Egy házaspár a házaséletrõl Lassan egyre megszokottabbá válik széles körben is szólni a keresztyén szexualitásról. Fontos, de intim téma ez, melynek megbeszélése szûk, egynemû testvéri közösségek hatáskörébe tartozik. Mivel azonban a mai keresztyénség egyik legsúlyosabb betegsége a szoros és bizalmas testvéri közösség hiánya, ezért ez a téma is a több száz vagy ezer fõs konferenciák alapgondolatai közé került, illetlenül. Miért vállalkozunk mégis arra, hogy egy sokak által olvasott újság hasábjain írjunk errõl a kérdésrõl? Azért, hogy a sok egyéb mellett hiteles bizonysága is legyen sokak elõtt annak, amirõl ugyan alapvetõen nem szólnánk ilyen széles fórum elõtt, de az adott körülmények között mégis: Isten kegyelme áthatja házaséletünket a Krisztusban.

nem a házasság elõttit is jelenti. A keresztyén fiatal jövendõ házastársa számára tartogatja az elsõ, vagy megtérése utáni elsõ udvarlást, ölelést, csókot, nemi együttlétet, és ezt nem hajlandó eltékozolni senki másra. Az Istenre figyelõ fiatal már azelõtt hûséges házastársához, mielõtt még megtudná, hogy ki az. Itt érkezünk el ennek az életkornak egyik legégetõbb kérdéséhez: ki az? A megfelelõ házastárs kiválasztása nem egyszerû feladat, de a hívõ ebben sincs magára hagyva. Isten gondviselése elegendõ ezen a területen is. Õ alkotta Évát is Ádámnak, és hozzá vezette. Istennek ez az alkotó és vezettetést adó munkája azóta sem szûnt meg. Egy lánynak, vagy fiúnak olyan házastársra van szüksége, aki nem csak az adott pillanatban megfelelõ, hanem az lesz 20-30 és még több év múlva is. Azt, hogy ez ki lehet, csak az tudja, aki elõl nincs elrejtve a jövõ. Nem a most mindenben megfelelõt készíti el, hanem azt, aki egy életen át, mindenben hozzá illõ társa lesz. Ezért, noha az emberi megfontolás nélkülözhetetlen a párválasztás terén, Isteni vezettetés nélkül, önmagában elégtelen. Az a pár, mely nélkülözi ezt a vezettetést, olyan jövõbeli nehézségek elõidézõje, melyek lehetetlenné teszik a házasság mûködését. Vagy áldások nélkül vegetálnak egymás mellett, vagy felbontják kettejük homokra épített szövetségét. Egyik esetben sem töltheti be a házasság a feladatát, sem a két fél között, sem gyermekeik körében a családban, sem a

Az elsõ lépés A boldog és gyümölcsözõ házasélet felé vezetõ úton az elsõ lépés a párválasztás. Ez a keresztyéneknél egészen másként mûködik, mint a világban. Ha egyetlen szóval kellene visszaadni a legfõbb különbséget, akkor talán a legmegfelelõbb szavunk erre: a HÛSÉG. A keresztyén fiú vagy lány olyan társat keres magának, aki hozzá egy életen át hû marad, és õ is ilyen eltökéltséggel készül összekötni az életét jövendõ párjával. Tudja, hogy a házasságon kívüli kapcsolat, udvarlás, flört, nemiség bûn, de azzal is tisztában van, hogy a házasságon kívüli nemcsak a házasság mellettit, ha-

9

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL

gyülekezeti-, vagy lakókörnyezetben. Egy megromlott vagy felbomlott házasság hitelteleníti a férfi és a nõ szolgálatát, egy szilárd talajra épülõ, jól mûködõ házasság pedig hitelesíti azt. Ezért a párválasztás nem csupán két ember ügye, hanem áldott, vagy kártékony kihatásai miatt sokaké, mely alapos felelõsséget ró elsõsorban a házasodni szándékozókra, de azok hívõ környezetére is.

Bûnök Az ember, Istennel szembeni engedetlensége után rabjává vált a bûnnek. Sajnos mi, megtértek is képesek maradtunk vétkezni. A bûnöknek bizonyos, vagy egyeseknél döntõ része szexuális természetû. A Biblia leírásai és tapasztalataink alapján az is elmondható, hogy a férfi természet a nemiség tekintetében általában aktívabb, ezzel együtt szennyesebb is. Mi sem vagyunk mentesek ettõl. De házasságunkat, az olykor súlyossá váló nehézségek ellenére sem lehetetlenítették el a nemiség területén elkövetett bûneink. Miért? Mert kegyelembõl élünk. Isten Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak Golgotán kiontott vére elégségesnek bizonyult arra, hogy mennyei Atyánk bocsánatát elnyerve és egymásnak is megbocsátva újult erõvel folytassuk zarándokutunkat. Bizony, erre sokszor szükségünk volt, de ez a kegyelem mindig mûködött. Nem szorultunk lélekgyógyászok terápiáira, vagy különféle, újabban elterjedt módszerek alkalmazására. A kétezer éve változatlanul gyógyító vér a megfelelõ balzsam sebeinkre. Aki azt kérte tõlünk, hogy hetvenszer hétszer is bocsássunk meg az ellenünk vétkezõknek, annak van hatalma a földön megbocsátani a mi bûneinket, hetvenszer hétszer is. Áldott legyen érte mindenek felett való neve!

A nemi kapcsolat ajándéka A házasságban a felek három módon kap-

10

csolódnak egymáshoz, melyek szorosan összefüggenek egymással: 1- A szellemi kapcsolat Ez röviden összefoglalva a közös hitgyakorlatot jelenti, mely nem a házasság sajátossága, hanem a szellem szerint járó hívõké. A keresztyén házasság két hívõ ember kapcsolata, melyben sajátos testvéri közösséget gyakorolnak a közös imádságok, bibliaolvasások, bûnvallások, szolgálatok, stb. során. Mivel a szellemi élet minõsége egész életünket alapvetõen határozza meg, ezért élõ szellemi kapcsolat nélkül lehetetlen kiegyensúlyozott házaséletet élni. Ahol a házastársak között nincs szoros szellemi kapcsolat, ott valamelyikõjüknek, vagy mindkettõjüknek sincs szoros szellemi kapcsolata az Úrral. Ez mindenképpen a házasság rovására válik. 2- A lelki kapcsolat Ez sem a házasság sajátja. A lelki kötõdés jellegzetes példája a barátság. De szoros lelki kapcsolat nélkül egészséges házaséletrõl sem beszélhetünk. Egymásra hangolódott akarat, érzelem és gondolkodás nélkül a házasság feszültségekkel terhes, küldetésének betöltésére pillanatnyilag, vagy hosszú távon alkalmatlan. 3- A testi kapcsolat Ezt kizárólagosan a házasság hatáskörébe utalta Teremtõnk. Egészséges nemi kapcsolat nélkül sem beszélhetünk egészséges házasságról. Nehézségei általában lelki és szellemi nehézségekre vezethetõek vissza, sokkal inkább függ ezektõl, mint gondolnánk. A szexuális kapcsolat három feladatot lát el a keresztyén házasságban: a; A nemi öröm. Istennek tetszett úgy megalkotni az embert, hogy testi örömöt tud élvezni és okozni. Ez ajándék az Õ részérõl, mellyel hálaadással élünk. b; A kapcsolat kiteljesedése. Amikor a keresztyén házasságban a szellemi közösséget és

BIZONYSÁGTÉTEL

2006. I. negyedév

„Akármi is lesz, el kell mondanom” Én is hitetlen családban nõttem fel, szüleim a pénzt hajtották a jó megélhetésért. Gyermekkoromban nem hallottam a hitrõl, igazán nem is érdekelt. Már szakmunkásképzõbe jártam, amikor láttam egy-két hívõ embert, de nevetségesnek találtam õket. 16 évesen megismerkedtem egy fiúval, akibe nagyon szerelmes lettem. Neki volt egy baráti társasága, ahová én is beilleszkedtem. Az iskola elvégzése után egy pizzériában dolgoztam. A fiú, akivel jártam, katona lett - így az õ barátaival töltöttem a legtöbb szabadidõmet. Ez a társaság csak fiúkból állt és eléggé romlottak is voltak. Életcélom nem volt, csak a baráti társaság volt a fontos, ahol a kábítószer és a buli volt a lényeg. Mondhatom azt, hogy minden nap kábítószereztem és ekkorra már nagy mélységekbe sodródtam. A kedvesem barátaival olyan dolgokat tettem, amik nagyon szörnyû dolgok voltak, és a mai napig szégyellem magam miattuk. Titkoltam mindenki elõtt ezeket a tetteket, fõleg a barátom elõtt. Végül az a fiú, akivel korábban is együtt jártam, feleségül vett. Tõle hallottam elõször Istenrõl. Õ hívõnek tartotta magát, de nem élt hívõ életet, akkor még nem is volt megtért ember. Õ tanított meg imádkozni - minden este imádkoztam. Egy este aztán rám nehezedtek a tetteim, lelkiismeretem nem hagyott nyugodni.

Tudtam, hogy akármi is lesz, el kell mondanom a férjemnek, hogy még együtt járásunk idején mit tettem. Amikor elmondtam a dolgaimat, õ teljesen összeroppant. De ekkortól kezdte komolyan keresni Istent. Hetekig gyötrõdött, de azután láttam és éreztem, hogy a férjem szeret, békessége van velem kapcsolatban. Csodáltam õt. Ekkor láttam meg Isten munkáját az életében. Innentõl fogva kezdett érdekelni a hit így mind a ketten kerestük az Urat és az Õ megváltását. Megismertünk a lakóhelyünk közelében egy hívõ családot, akik segítettek nekünk. Majd meghívást kaptam egy evangélizációra. Ott megérintette az Úr a szívemet. Felszólította a lelkipásztor a gyülekezetet, hogy aki le akarja tenni a bûneit Isten elõtt, az tegye fel a kezét. Hát én tudtam, hogy föl kell emeljem a kezem és fel is emeltem. Nagy boldogság volt ez nekem. Aznap este megtértem az Úr Jézus Krisztushoz! Majd egy hónap elteltével az Úr kegyelmébõl a férjem is megtért. A hívõ család, akikkel kapcsolatba kerültünk, most már testvéreink az Úrban, továbbra is sok támogatást adnak Isten megismerésében. A férjem megtérése óta együtt igyekszünk Isten dicsõségére élni. Czinegéné Vári Andrea, Füzesgyarmat -Szeghalom

15

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL

lított az Úr, azt mondta, hogy öltözzek fel, vegyem fel a kabátomat és induljak el, majd Õ vezet. Fel is öltöztem - bár a kabátomat nem vettem fel - és a kis kék Újszövetségemet zsebre vágva elindultam kifelé az ajtón, közben hallgattam, ahogy a kislányom sír. A feleségem ekkor utánam szólt, hogy rázzam (ringassam) már el a gyereket, mert sír. Úgy gondoltam, hogy elköszönök a kislányomtól, és utána elmegyek. Felvettem az akkor még két hónapos kislányomat, és elkezdtem rázni, és ahogy ráztam, elkezdtem zokogni, hogy el kell hagynom õt is. Ekkor az Úr felnyitotta a szememet és megláttam, hogy csak idáig vezetett - a gyerekszobáig, és nekem a családommal a helyem. Ezek után a munkahelyemen a hívõ kollégámmal szorosabb kapcsolatot alakítottunk ki. Õ volt az az ember, akit az Úr felhasználva tanítómmá lett, mert akkor már láttam, hogy semmit sem tudok az Úr Jézusról és ezáltal Istenrõl sem. A családommal együtt elkezdtünk járni a szeghalmi gyülekezetbe, ahol vártam a megtérésemet. Nyolc hónapi gyülekezetbe járás után a márciusi berettyóújfalusi evangelizáción a feleségem megtért. Ennek nagyon örültem, de ekkor már nagyon kétségbe voltam esve, hogy én már soha nem fogok megtérni, és nem tudom, hogy mi gátol meg. Sokat imádkoztunk a testvérekkel, de semmi nem tör-

14

tént, mígnem áprilisban a szeghalmi gyülekezetben is evangelizáció volt. Voltak ott messzirõl jött hívõ testvérek, akik megkérdezték tõlem, hogy mi a helyzet velem és ekkor tiszta szívvel tudtam mondani nekik, hogy én már mindent megtettem, ezután majd az Úr jön - csak ezt kell kivárnom. Ezen a napon miután este hazamentünk a családommal, a konyhában kenyeret kentem magamnak vacsorára és gondolkoztam az Úr dolgairól. Amikor arra gondoltam, hogy milyen boldogság az, hogy Jézus vére megváltott minket - ez a mondat megismétlõdött, de nem az én hangommal, hanem egy másik hangon, így: „Jézus vére téged is megváltott, Téged is megváltottalak, Kálmán.” Abban a pillanatban éreztem, hogy az Úr Jézus Krisztus bizonyságot tett a szívemben, és boldogság öntött el. A feleségemnek elmesélve nem értett semmit a történtekbõl. Majd csak másnap, amikor másoknak is elmeséltem, hogy mi történt velem, akkor értette meg Õ is, milyen nagy dolgot tett velem az Úr! Nekem ez volt a megtérésem 2002.04.20-án születtem újjá és kaptam új életet lelki-szellemi értelemben. Hogy mi gátolt - ma már tisztán látom: az, hogy nem tudtam megbocsátani a feleségemnek. Amikor õ megtért, akkor az Úr belõlem is kitisztította a haragot. Azóta boldogan harcoljuk az Úr Jézus Krisztus oldalán a hit nemes harcát. Czinege Kálmán, Füzesgyarmat -Szeghalom

BIZONYSÁGTÉTEL lelki egységet „egy testté” létel követ, az olyan beteljesülést tud okozni a lélekben, amit egyetlen házasságon kívüli élmény sem. Az ilyen együttlét ugyanis olyan biztonságot és békességet jelent a házastársak számára, amit testi együttlét során élnek át, de amit csupán testi eggyélétellel nem lehet elérni. Ezért a szellemi és lelki egység nélküli, vagy házasságon kívüli testi egyesülésre nem is lehet mást mondanunk, minthogy a partnerek könnyítettek magukon. Egyéb ugyanis nem történik. De a hitbeli közösségre, az akarati, érzelmi és értelmi egységre épülõ nemi együttlétben kiteljesedik a házastársi szövetség. Ilyenkor egyébiránt a testi öröm is nagyobb fokú. c; A gyermekáldás. Istennek méltatlanul elhallgatott ajándéka. Amikor keresztyén szexualitásról beszélnek, a nemi örömöt mindig úgy találjuk említeni, mint Isten ajándékát, de a gyermekáldást alig. Pedig mind a kettõ bizonyítottan az. Figyelemreméltó, hogy Isten elválaszthatatlanul összekötötte ezt a kettõt. Mi alapján akarjuk az egyiket, és nem akarjuk a másikat? Mi alapján védekezünk az egyik ellen és nem védekezünk a másik ellen? Mi alapján propagáljuk az egyiket ezrek elõtt és hallgatjuk el a másikat? A válasz kétségbeejtõ: az alapján, ami nekünk jól esik! Mintha Jézus azt mondta volna: „Szívesen meggyógyítom a betegjeiteket és feltámasztom a halottaitokat, tanítok is az Isten országáról, de meghalni értetek, azt nem fogok!” Ez a keresztyénség nagy baja napjainkban! Istentõl való élet kell, de Isten szerinti meghalás nem. Azért nem munkálkodik a mai keresztyének tömegeiben Krisztus élete, mert nem munkálkodhat bennük Krisztus halála sem. Ezért valami mással kell éltetni a mai keresztyéneket: vallásos cir-

2006. I. negyedév

kusszal. Ez mindig sikeres és nagy tömegeket vonz, de Isten józan, szellemi látással megáldott gyermekei elõtt szánalmas és szomorú. A keresztyén szexualitást Isten gyermekek foganásával, születésével és felnevelkedésével koronázza meg, az Õ dicsõségére. Errõl a dicsõítésrõl a tiszta szívûek áldozatok árán sem mondanak le. Amely házasságban pedig Isten bezárta a méhet (vagy a férfi oldalán a termékenyítõ-képességet) egy bizonyos idõre, vagy végleg, ott elfogadva az Õ nem értelmetlen akaratát, szüntelen könyörgések között, hálaadással fektetik be fennmaradó erõiket az Úr által kijelölt szolgálatba.

Egyre jobb Tíz éve élünk házasságban. Volt idõ, amikor úgy gondoltuk, keserves dolog ez. De az átküzdött évekre, percekre visszatekintve elmondhatjuk, hogy egyre jobb. Nem is gondoltuk volna, hogy lesz ilyen jó. Egyre szorosabb a szellemi közösségünk, egyre több a szolgálat is. Egyre kiegyensúlyozottabb a lelki közösség, egyre több a teher is. Egyre örömtelibb a testi együttlét, közösség, egyre több a gyermek is. Munkálkodik bennünk Krisztus halála, hogy élete is nyilvánvalóvá váljon bennünk és általunk sokakban. Mindez nem öncélú. Gyümölcstermésre vagyunk rendelve. Fáradozásaink között, mint örököstársak az élet kegyelmében, együtt vigasztalódunk, amikor gyönyörködünk nyolc gyermekünkben, szellemi gyermekeinkben, akiket Istenhez vezettünk, amikor mindenek felett gyönyörködünk Abban, Aki a sötétségbõl az Õ csodálatos világosságára hívott, a Krisztus Jézusban, Akié a dicsõség örökké! Gál Lajos és Gálné Mónika, Szeghalom

11

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL

Név és megbecsülés - de milyen világban? megváltott. Négy évig jártam hittanra és a negyedik évben lekonfirmáltam. A konfirmálásom után soha többet nem mentem abba a református gyülekezetbe, mert nem találtam igaznak azokat a dolgokat, amiket ott láttam. A konfirmálásomat hazugnak találtam, mert elõtte minden kérdésre megbeszéltük a választ és nem derült ki, hogy ki gondolja komolyan az egészet és ki nem. Ennek ellenére én hittem, hogy létezik az Isten, de láttam, hogy nem így kell keresnem õt. Elkerültem otthonról egy szakközépiskolába, ahol nagyon sok megaláztatás ért. A gyenge „hívõségemet” kikezdte a Sátán, és mivel nem az Úr útján jártam, így könnyen le is gyõzött. Otthon a szüleimmel nem tudtam errõl beszélni, de találtam velem egykorú barátokat, akikkel az alkohol mellett nagyon jól ki lehetett tombolni a megaláztatásokat. Ezekkel a barátokkal minden hétvégén jól berúgtunk és így tompán kezdve a hetet nem volt nehéz lenyelni az iskolában kapott sérelmeket.

„A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (Ján 12,26) Füzesgyarmaton nevelkedtem, nem hívõ szülõk gyermekeként. A szüleim a sok elfoglaltságuktól nem tudtak velem, és öt évvel idõsebb nõvéremmel eleget törõdni így engem a nõvérem felügyeletére bíztak. Istent káromló beszédüket és magatartásukat én is magamba szívtam, mint minden más rossz dolgot. Édesapám az alkohol rabságában él, hát én is elkezdtem inni. Édesanyám a cigi, a kávé és más világi dolog rabságában él, hát én is cigiztem, kávéztam és más egyéb szenvedélyekbe merültem. Mindig úgy tartottak számon, mint nagyon rossz gyereket - mert szinte mindig azt cselekedtem, amit nem szabad. Egyszer, amikor úgy 10 éves voltam elmentem egy barátomhoz, akinek a szülei azt mondták, hogy a barátom hittanon van a református papnál. Nagyon megdöbbentem, amikor elmondták, hogy mit is jelent a hittanra való járás és elkezdtem a barátomat csúfolni. Amikor láttam, hogy õt ez nem érdekli, akkor én is kezdtem érdeklõdni a hit után. Majd elkezdtem járni hittanra és megismertem Istent, mint Teremtõt, menny és föld Urát, de az Úr Jézus személye úgy állítódott be bennem, mintha valami próféta lett volna, nem pedig az Isten fia, aki

A Sátán így vezetett egyre messzebb az Úrtól. Miután elvégeztem az iskolát más baráti társaságom lett, akikkel még brutálisabb dolgokat tettünk. Már nemcsak hétvégeken ittunk, és nem csak ittunk, hanem drogoztunk, nõztünk, kötekedtünk, verekedtünk is. Én azonban ettõl függetlenül mindvégig hívõnek tartottam magam, és minden este imádkoztam. Ezzel a társa-

12

BIZONYSÁGTÉTEL

2006. I. negyedév

Az Úr kegyelmébõl a munkahelyemen volt egy hívõ ember, akivel - mert túl hívõnek tartottam - nagyon ritkán beszélgettem az Úr dolgairól. De õ megragadta már az elsõ alkalmat és adott nekem egy kis kék könyvet - amiben az Újszövetség volt, és el is kezdtem olvasgatni. A barátnõmet eljegyeztem, még abban az évben teherbe esett, feleségül vettem, és a következõ évben megszületett a kislányunk. Mindez az Úr kegyelmébõl, de nem az Úrral járva történt. Már éppen kezdett a Sátán ismét elvezetni az Úr irányából, amikor az Úr újra megmutatta, hogy milyen is a világ, méghozzá úgy, hogy a feleségemre ráterhelte a bûneit. Bevallotta, hogy az a nagyon sok mocskos dolog, amivel rágalmazták, az majdnem mind igaz és, hogy megcsalt, amikor én katona voltam... Ekkor teljesen összeroppantam, és úgy éreztem, hogy ezt nem tudom megbocsátani a feleségemnek. A vallomástétele után bementem a fürdõszobába és fürdés közben az Úrhoz imádkozva teljesen az Úr kezébe adtam az életem, mert én már nem tudtam vele mit kezdeni. Egy olyan érzés kerített hatalmába, hogy nem tudok tovább a családommal együtt maradni, és el kell, hogy hagyjam õket. Ekkor megszó-

sággal nevet és megbecsülés szerzetem magamnak a gonosz világban, de mégsem találtam igazán a helyem. Ebben az idõben jöttem össze egy lánnyal, akit egy idõ után befogadott a baráti társaságom is, nagyon jól beilleszkedett. Ekkor még örültem a beilleszkedésének, mert vittek katonának és úgy gondoltam, hogy majd a barátaim vigyáznak rá, míg én távol leszek. A katonaságtól félve imádkoztam az Úrhoz, hogy tartson meg a katona idõ alatt, és itt kezdtem el komolyabban keresni Õt, de a Sátán ismét olyan barátokat adott mellém, akikkel az egész katonaságot végig drogoztuk és ittuk. Az Úr leszerelésem után kezdte megmutatni a valódi gonosz világot. A leszerelésem követõ hétvégén az összes világi barátom a barátnõm ellen fordult, akit megrágalmaztak sok mocskossággal. Ekkor választanom kellett, a barátnõm és a barátaim között. Talán életemben elõször az Úr kezébe adtam a döntést, és az Úr a barátnõm mellett mutatta a helyemet. Ezek után komoly változások álltak be az életemben: munkahelyem lett, az alkohol fogyasztását drasztikusan leszorítottam, a cigirõl leszoktam, a drogozást is abbahagytam.

13